diff options
Diffstat (limited to '41699-8.txt')
| -rw-r--r-- | 41699-8.txt | 4853 |
1 files changed, 0 insertions, 4853 deletions
diff --git a/41699-8.txt b/41699-8.txt deleted file mode 100644 index 799489c..0000000 --- a/41699-8.txt +++ /dev/null @@ -1,4853 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook, Buda halála, by János Arany - - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org - - - - - -Title: Buda halála - Hún rege - - -Author: János Arany - - - -Release Date: December 24, 2012 [eBook #41699] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: ISO-8859-1 - - -***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BUDA HALáLA*** - - -E-text prepared by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project (http://books.google.com) - - - -Note: Images of the original pages are available through - the the Google Books Library Project. See - http://www.google.com/books?id=i05AAAAAYAAJ - - - - - -BUDA HALÁLA. - -HÚN REGE. - -IRTA - -ARANY JÁNOS. - -A m. akadémia által Nádasdy-dijjal jutalmazott mu. - - - - - - - -PEST, 1864. -KIADJA RÁTH MÓR. - - - - -_Jelige:_ - -(Ethela) Budam fratrem suum manibus -propriis interfecit... eo quod... metas -inter fratres stabilitas transgressus fuerit -dominando. - -_Sim. de Keza Chron. Hung._ - -_Pest, 1864. Kertész József gyorssajtónyomása, feldunasor 13. sz._ - - - - -ELOSZÓ. - -Jelen költemény, a mennyiben Buda viszonyát -Etelével tárgyazza, teljes egész; de a -mennyiben késobbi fejlemények alapjául szolgál, -csak mintegy elojátékát teszi a nagy tragédiának, -mely a szerzo gondolatában már megalkotva él. -Annál fogva, ha talán a költoi nemesis ellen -kifogása lenne a birálatnak: kéri a szerzo ezt -tekintetbe venni. Tudniillik e költeménynek is -egy _magasb_ egységbe kellvén összefolynia, nem -lehetett ennek _special_ egységét annyira bezárni, -hogy a továbbiakkal minden kapcsolata megszünjék. - -Mi az elbeszélés ószerüen naiv formáját -illeti, az nem _affectatio_. Szerzo annyira s oly -kizárólag jelen tárgyához tartozónak véli ezt, -hogy részérol képtelen vakmeroségnek gondolna -egy oly eposzt, melyben Attila szerepel, így -kezdeni: "Férfiat énekelek"... stb. míg a krónikák -egyszerü nyelvén sok mindent el lehet -mondani. Hanem ezt és a hasonlókat olvasói itéletére -bizza - -_a szerzo._ - - - - -ELSO ÉNEK. -BUDA KIRÁLY MEGOSZTJA ÖCSCSÉVEL[1] AZ URALKODÁST. - -Hullatja levelét az ido vén fája, -Teritve hatalmas rétegben alája; -Én ez avart jártam; tünodve megálltam: -Egy régi levélen ezt irva találtam. - -Már Keveházába[2] Bendeguz megtére, -Rof[3] is oda szállott, jó Buda testvére; -Most Buda országol (mert o vala közbül) -Atyja örökségén három fia közzül. - -Tisza-Duna síkján, Zagyva folyó mellett, -Sátora egy dombon kék égre szökellett; -Ez vala a város, ez Buda királyi -Lakhelye, famuvü sátor-palotái. - -Nem szorul e város tetemes falakra, -Nagy henye kövekbol nincs együvé rakva; -Az eronek szolgál kirepíto fészkül, -Nem a pulyaságnak biztos menedékül. - -Tündér palotának bizonyára hinnéd, -Melyet a fuvó szél tovalehel innét; -Mintha csak a földbol kelne egy-egy ága, -Tornyosan áll s czifrán: a puszta virága. - -Onnan Buda nyáját orzi vala békén, -Szeliden országol húnok eros népén, -Lát egyenes törvényt, mint apa, mindennek; -Ül lakomát vígan; áldozik Istennek. - -Egy nap is udvarhoz rendelte a foket, -Áldozni, tanácsba, összehivá oket; -Gazdag aranyhímmel vont falu sátorban -A nagyok, a bölcsek telepedtek sorban. - -Ott vala, im, öcscse Etele királyfi; -Bendeguz atyjoknak éltes daliái: -Régi Szalárd, Bulcsu; - Torda öreg-táltos, -Szömöre a kádár és a gyula Álmos. - -Ott sunnyoga hátul az idegen Detre; -Nem üle jobbágyként fofo kerevetre, -Tisztessége vagyon, de magát alázza, -Hódoló mosolynak arczát lepi mázza. - -Hogy mind begyülének, ezek és a többi, -Hún ágak apái, hún seregek fobbi: -Fényével a homlok mind szegül Budára, -O pedig ily szókat veszen ajakára: - -Az öreg Istennek adassék tisztelet, -Ki hadszekerén jár magas felhok felett, -Meguzi a rosszat lángtollu nyilával, -Jókra viszont jót ád két teli markával. - -Tanácsot az ember bizva mikép leljen? -Kivált maga ülvén fejedelmi helyen?... -Ide-oda lelkét ugy verdesi baj, gond, -Mint hegy tetején fa szél mentibe' hajlong. - -Ki meri mondani: ezt teszem, ez jó lesz; -Községre, magamra, tisztelet-hozó lesz? -Nyilat is ellojük - mindennapi példa - -Szél veri utjából, nem jut soha czélba. - -Gonosz egy ló a tett: fölveszi gazdáját, -Hagyja elobb fékkel igazitni száját; -De neki-bogárzik minden kicsiségre: -Viszi tüznek-viznek, lehajitja végre. - -Egyet tudok, a mi, emberi dologban, -Hogy sükere légyen, teheti legjobban: -Józan okos mérték. Ez folyamok partja, -Mely rohanó tettek árját visszatartja. - -Mértékre a kalmár javait emelvén, -Ott ul az igazság, rúdja közép nyelvén; -Mértékkel a bíró feleket juháztat, -Közöli a vágást, engedve hibáztat. - -Ott az egyenesség, ott pihen a béke, -Hol lebego sulynak más suly nehezéke; -Két összefolyó víz háborogva indul -Míg színbe verodik - ám csöndes azontul. - -Emberem az ember, ki, midon vendégem, -Sem eszik, sem iszik túl rendes elégen; -A mi nem árt, éli; a mi fölös hagyja: -Tisztes öregségben az lész neme atyja. - -Engem is oly szózat - Isten szava - inte, -Nem most, de szünetlen, és már eleinte: -Királyi hatalmom választani ketté; -A régi tanács, im, most serdüle tetté. - -Mért nekem, egy szájjal, dús lakomán laknom? -Azt, ki velem egy-vér, onnan kitagadnom? -Bíró ha itélnék, kalmár noha mérnék: -Ilyen igazságot tenni bizony félnék. - -Nem csökken az által húnok birodalma, -Hogy kétfele oszlik tetején hatalma; -Még terepélyesebb a fa, ha két águ, -Noha _egy_ sudar tán nagyobb magasságu. - -Hatalmom telijét im hát ma kiöntöm, -Etele öcsémet királyul köszöntöm; -Két víz rokon árja igy lészen egyenlo, -Igy, tartani egymást, két suly elegendo. - -Nem gondolom azzal fénynek apadását: -Egy fáklya tüzérol ha gyujtani mását; -Atyafi osztályban láng nem fogy a lánggal, -Sot ragyog a ketto még telyesb világgal. - -Én a sokaságot bírni tudom békén, -Te, mint hadi ménló kürtre riad fékén... -Légy te, öcsém, a _kard_; én leszek a _pálcza_; -Isten a jó tettet jóval koronázza! - - -Igy szólva, felállott, s derekáról Buda -Nyujtá dali kardját Etelének oda. -Helybehagyák ott mind bölcs szavait, tettét, -Mivel öcscsét nála jobban is szerették. - -Akkoron áldozni, vér-esküre mentek -Buda, Etel, és a többi tanács-rendek; -Áll vala udvarban megrakva nagy oltár, -Feltüzve a szent kard legtetején volt már. - -Onnan imás szókkal osz Torda levette, -Elobb Buda karján ereit pedzette, -Aztán Etelének szögzé hegye fényét, -Vére ugyan verte a gyula edényét. - -Majd tiszta fehér mént, kin nem vala szeplo, -Kantár soha nem tört, nem nyugöze gyeplo - -Ilyen lovat ólból pányván kivezettek, -Onnan, hol az oltár szent állati ettek. - -Kardját az öreg pap kés módra fonákul -Markolva döfé, hol rengo szügyi tágul, -Messze kirántotta szablyával a vérét; -Bíbor szalag oztán tarkázta fehérét. - -Összerogyott a ló. Most a garabonczok[4] -- Mint keselyü had gyül taglani uj konczot - -Borét lefeszíték, johait[5] fölmetszék, -Nézni a _nézoknek_[6] oltárra helyezték. - -Akkor sem a táltos, sem más jelek-ore -Isten igazságát nem látta elore: -Nem látta, hogy e nap véres napok atyja, -Még a maradék is gyászolva siratja. - -Örömmel a máglyát a gyula meggyujtá, -Láng lobogó nyelvét nagy egekre nyujtá; -Körben-karikában zendült magas ének, -Gerjedve hatalmas tülkök felelének. - -Színborral edényét Szömöre oszlatta, -Izlelni elobb is Buda hosnek adta; -Csend vált egyszeriben a daliák nyelvén; -O pedig igy kezdé, poharát emelvén: - -Had ura, im hallj szót, kinek neved ISTEN! -Igaz nekem ugy légy, mint igazán eskem: -Hogy e mai _szer_tol soha el nem állok; -Etele öcsémmel visszát nem csinálok. - -Serleg telijébol most oltárra önte, -Lenditve kicsínyég, társára köszönte: -S ivott valamicskét. Öcscse azonképen -A nagy örök esküt imádkozta szépen: - -Hadak ura, Isten! az enyém is halljad! -Soha te ne segélj, ha cselekszem olyat, -Hogy e mai szertol valaha elállok, -Jó Buda bátyámmal visszát ha csinálok. - -Erre ivott o is. Azzal kavarintá, -Mind a maradékot oltárra zuhintá; -Serczegve a zsarát füstöt vete tole, -Vérharagos lángok csaptak ki belole. - -Megdöbbene Torda. Hanem oztán másra, -Fordultak az elmék vidor áldomásra: -Éjfélig örömmel ittanak és ettek, -Hogy Buda és öcscse ilyen osztályt tettek. - - - - -MÁSODIK ÉNEK. -DETRE TANÁCSA. - -Másnap az esztendo tavaszi reggele -Jó hún daliákra mámorosan kele; -Künn ragyogott ég föld fénye, vidámsága: -Benn küzd vala köddel az elme világa. - -Künn már az arany nap sugarát elönti, -Mint páva ha büszkén tollait berzenti; -Szoke fodor felhok, hattyúi az égnek, -Úsznak vala tükrén a mennyei kéknek. - -Tiszta az al-lég is, mintha üveg lenne, -Messzire a látás föl nem akad benne, -Reggeli szellocske mosdatja hüs árral, -Csillan imitt-amott repeso bogárral. - -Ám jó Buda mindezt, a sátor eresztül, -Látja, miként felhon, nagy poron keresztül; -Az arany ido is neki halott-sárga, -Visszás neki Isten gyönyöru világa. - -Benn pedig elméjét friss gond veri, hajtja, -Marczona józanság hidegen csúsz rajta, -Vád neki a mit tett, bánja ha mit nem tett: -Úgy rémlik elotte, minden dolga buntett. - - -Ímmost jöve hozzá Berni vitéz Detre, -Reggeli szokásból, kora üdvözletre; -Látta nehéz kedvét, hamvahodott képét: -Okosan kérdezte ura egészségét. - -Azután elkezdi, szót szóra felelvén: -Terem a bölcs íge koros ember nyelvén: -De, ki állandóan be is váltja tettel, -Azt fogom én hívni nagy bölcs nevezettel. - -Tegnap a mérséket ételben italban -Bölcs szóval ajánlád, nem volt panasz abban: -De ma fejed bánja, csikorogsz utánna, -S ha kinek beszélnéd, mosolyogva szánna. - -Megkövetem arról királyi személyed, -Szabadon szólásom' gonoszra ne véljed; -Hu szolgád vagyok én, az voltam atyádnak: -Harmadik ölto már, hogy a hunok látnak. - -Mert, hogy Keveházán, Tárnok vize mentén -A nagy csata megvolt, Czezimornál szintén: -Elboritott minket tetemes nyíl, kopja; -Bendeguz atyádnak lettem hadi foglya. - -Szolgállak azóta. Azelott, megvallom, -Gyülöltem, a hunnak ha nevét is hallom; -Tüz-víz e világon nem oly eskütt ellen, -Mint vala hún és gót egymás faja ellen. - -Legelébb Tárnoknál víttuk a fo harczot, -Völgyébe ledönténk sok barna hun arczot, -Jó Keve nem volt már, nem Kádosa, Béla: -Még egyre világolt szász Detre aczéla. - -Akkor megütének újfent Czezimornál, -Bendeguz alátört Hunbércz ködös ormán, -Nyila itt van most is, csontomba temetve: -Azóta nevem lon: vashomloku Detre. - -Birkoztam atyáddal erejim fogytáig, -Vérem apadtáig, inam szakadtáig; -Végre kezét nyujtá, o az aczél marku; -Tetszett énnekem a becsületes alku. - -Nem adott el rabbá hadi szolga képen, -Kótyára hunok közt nem ereszté népem; -Udvara közzé von fejedelmi sorral, -Szolgálni tanácscsal engede és karral. - -S a honja-veszett nép, régi szabad gótok - -No hisz' az is megvan, no hisz' az is boldog; -Szárnyad alatt békén gyarapodva élnek; -Nem töri a járom; jól vannak szegények. - -Én hát ennyi jóért ne fizetnék jóval? -Míg bírtam, erovel, - mig lehelek, szóval? -Bendeguz is gyakran, Rof is bekivánta -Vén Detre tanácsát; soha meg se' bánta. - -Neked is azt mondom (terhedre ne essék): -Bolond szeren indult amaz uj bölcsesség; -Mert valamint józan szavaid el-etted: -Olyan vala tegnap az a másik tetted. - -Mértékre imbolygott a beszéded rudja, -De, a mit cselekvél, dore, hebehurgya; -Nyilad is ellotted, vaktába', sebessen; -Paripádra ültél: vigyázz, le ne vessen. - -Micsoda tanács ez - ember ilyet halljon! - -Az egy birodalom két fot hogy uraljon? -Féked egyik szárát hogy kibocsásd kézbol? - -Soha, soha nem költ józan okos észbol! - -Mert vajon egy lóra két nyerget teszünk-e? -Két lovas egy nyergen tud-e ülni szinte? -Két tornek is, ugy-e, nem elég egy hüvely? - -Micsoda ész volt, hogy ilyen dolgot müvelj? - -Tagot is embernek párjával az isten, -Ada csupán egy fot, urrá egész testen; -Egy daru, ék csúcsán, a falka vezére, -Méhraj is indul csak egy anya röptére. - -Ez a világ sorja. De te, bölcsebb mint az, -Te a dolgok rendén egyet csavarintasz; -Neked irott könyv is hazudik _rovásra_,[7] -Hiú mesemondó az üdok tanácsa. - -Nem szegte hatalmát Hunor osöd ketté; -Utána fia Bor ilyen osztályt tett-é? -Keve, Kajár, Béla, bölcs Keled és Dána -_Egy_ helyet egyenkint megultek utána. - -Igy Apos, igy Zombor s valamennyi elod -Zengo szavu dalban forog a nép elott; -Igy Bendeguz és Rof, kit te nyomon váltasz: -Egyedül birá mind hunok országát az. - -De te, bölcsebb mint ok, (visszafelé véljed) -Megfelezéd tennap királyi személyed: -Boldogtalan! ebbol nagy leszen a kár még: -Hús, vér az öcsédé: te maradsz az árnyék. - -Nem vádlom öcsédet: szive hozzád hajló: -De nyugtalan, ádáz, mint harczi szilaj ló: -Az is megural, ha bátran töri féked; -De ha kezed gyönge, nekivadúl, s véged. - -Örülsz, hogy ez osztály atyafi jóságból - -Ne hidd! mivel esett hülye gyarlóságból; -Mint a hajós (mondják), ha támad a vihar, -Engeszteli önként becses marháival. - -Megfogyatád önkint hatalmod egészét, -Hogy a fele' árán megváltsd fele-részét; -Boldogtalan! itt nincs feles osztályban mód: -Feljött az eros nap, halványodik a hold. - -Ne adja, hogy érjem, Isten, e baj végit: -De vér foly ez alkun, sok foly ezen még itt; -Ne adja tanulnod a temagad kárán: -De ha áldozat kell, te leszesz a bárány. - -Engem a nagy vénség tart egyedül búra, -Nyúlik erotlen, mint nyilak ázott húrja; -Mint tücsöké pusztán, gyenge szavam zümmög: -De, a mi veszendo, nem fordithatom meg. - - -Igy zárta beszédét fejedelmi Detre. -Soká Buda nem lelt ép szót feleletre; -Mint sas fészkibe ha idegen sas szállna: -Verte vadul szivét az ijedség szárnya. - -Végre süket hangon, mely kétfele vásott: -Mit tegyek?... im késo, mondotta, tanácsod; -Sok is a bánatra, de kevés a tettre. -Most közelébb hajlott Berni okos Detre. - -Orizd magad, ugymond, Etele hirétül: -Azzal Buda romlik, ha Etele épül, -S mely röpülo szárnyát terjeszti nevének, -Lészen neked, ugy tudd, halottas az ének. - -Orizd magad attól, gyenge szived' lássa; -Félelem a gognek itató forrása, -Azzal veri szomját, növeli ártalmát; -Mig bátor eszesség letöri a szarvát. - -Ketten uralkodtok: o annyi, miként te: -No hát ne legyen több, vigyázz elejénte; -Színig ugyan tartja folyamot is partja: -De ha no egy ujjnyit, messze kicsap rajta. - -Két férfi birokban egyenlon vetekszik: -Nehezen kél a ki egyszer alul fekszik; -És hegy tetejérol a ko ha megindul, -Le az aljig oztán nem áll meg azontul. - -No hát eleinte szemesen ügyeljed, -Hogy el ne szoritsa közös ülohellyed, -Mert sanyarú lesz majd ülni kicsiny szélen, -S visszakapaszkodni földre-bukó félen. - -Atyafi jóságból, puha békességbol, -Oda ne is engedj semmit a tiédbol; -Mert mikor az ijjnak enged egyik szarva, -Félrerug a másik, noha nem akarja. - -Nem mondom, öcséd is gonosz akarattal - -De bizony rád no, ha gyengének tapasztal; -Viszi saját kénye, rohanó dagálya: -Mint ha szelet fogván megered a gálya. - -Im eleget mondék. Te fogadd tanácsom. -Tartok, nehogy itten Etele meglásson. -Szeretem én ot is: de Budát meg féltem, -Mert messzire látó öreg idot éltem. - -Ily szóval az agg hos elmene dolgára, -Hagyván Buda lelkét hánykódni magára; -S hánykódik vala ez, mint habon a csónak, -Forgatván elejét és végit a szónak. - - - - -HARMADIK ÉNEK. -A TANÁCS VISSZÁJA. - -Még Budaszálláson Etele is múlat, -Ott tartja vigasság és rokon indúlat; -Buda egyik legszebb palotáját lakja; -Nem is igen készül haza Etellakra. - -Veszi hegyes torét, az aranyos metszot, -Puha rózsafába levelet ír, tetszot, -Szeretetbol irja, szeretetbol küldi, -Szereto kivánság gondolata szuli. - -Irja Ildikónak, Aladár anyjának, -Valamennyi között elso asszonyának: -Udvara díszével fejedelmi társa -Vigadni siessen, föl Budaszállásra. - -Buda neje, Gyöngyvér[8] is sürgeti jöttét, -Hogy Aladárt lássa, elso fi-szülöttét; -O maga is sínli, hogy távol a gyermek, -S messzi van egymástól lobogó szerelmek. - -Íme az esztendo tavaszi zöld szinben -Újulva köszönt bé, csupa öröm minden; -Etelének is most esztendeje fordul: -Tavasza megnyílott, szive-teje csordul. - -Örömáldomásra, irja, hogy e végett -Fölveri hadastul az egész hun népet, -Veri elébb vadra, aztán lakomára: -Hova édes társát szerelemmel várja. - -Sátora nyitjánál most álla meg épen -S örül Detre vitéz, leli jó kedvében; -Görbe szikár testét kardon alig vonja; -Hanem a beszédet ügyes észszel fonja: - -Beh jó, kinek (ugymond) szolgál az egészség, -Barna piros szinben a férfiu épség; -Ki érzi, jövendo számos fiak atyja: -Jó kedve az ollyat soha el nem hagyja. - -De az öreg ember csak tövis az ágon, -Látja, hogy o nem kell ezen a világon, -Ide-oda zsémbel, zörög mint a haraszt; -Érzi, hogy oly vendég, kit senkise' maraszt. - -Engem is itt únnak - érzem, tova hínak; -Örömest lennék már vendége Odinnak:[9] -Vada húsát enném, méhsört vele innám, -Háza elott a bajt ifiodva vínám. - -De talán engem már itt feled a Norna;[10] -Velem egy ívásu senki nem él korra; -Fiaim a harczban, kedves unokáim -Elfogytak elottem, Bendeguz csatáin. - -Oda vannak mind, mind; szanaszét hevernek. -Lettem magam ujra másodszori gyermek; -Mint gyerek a bölcson néz csak tehetetlen: -Nézem a világot elfolyni felettem. - -Karom agg; de látni, azt eleget látok: -Sokat a mi volt már; keveset ujságot; -Mert nem is új nékem e világon semmi, -Kire más példát ne tudjak elovenni. - -Láttam, hogy a nap, hold, az örök menny sátra -Ma is az, ki tennap, s ama kéklo Mátra: -De az ember dolga soha nem állandó, -Keze-muve pusztúl, maga is halandó. - -Láttam hiu voltát emberi dolognak, -Hamari felhágtát, hamar estét soknak; -Királyok elestét, birodalmak vesztét: -Diadallal kezdték, czudarul végezték. - -Láttam arany béke zavaros bomlását, -Mialatt még iszszuk vala áldomását: -Nosza most, kard-ki-kard! haj-elore, kopja!... -Vértol csurog a nép eskütevo jobbja. - -Igazat én láttam fordulni hamisra, -Drága nemes gyöngyöt éktelen kavicsra; -Méhsört savanyúvá, örömet is búvá, -Bátor bizodalmat riadó gyanúvá. - -Atyafivér vizzé, sot epe-méreggé -Hogy változik átal, ezt látom örökké; -Ez vagyon árúló, sese-susa szóktól: -Orizd magadat te a fülbesugóktól. - -Mert az ilyen szó bont tömör egyességet, -Vékony repedésbe feszíti az éket, -Feszegeti halkan, míg hasad és szétdül: -No tehát orizkedj' afféle beszédtül. - -Budának is én ezt mondom vala szinte, -Mert nálad idosebb, nem is oly oszinte: -Koros ember gyengül, rebeg az mindentül, -Egy kicsi szellore talpig összerendül. - -Mert fél az erostol titkosan a gyenge, -Maga gyarlóságát teszi mindég szembe; -Gondja vadul víraszt a derekabb társon; -Ki ártani tudna, nem hiszi, ne ártson. - -Dícsérnek elotte: neki már az is seb; -Azt méri titokban, mennyivel o kissebb; -Csak azon fojtódik, csak azon evodik: -Híred szele, füstjét leveri a földig. - -Nem sejted-e már is Buda elváltoztát -Mióta királyul fényét vele osztád? -Szeme rézsut pillog; huzza magát vissza; -Még a vidám bort is hallgatagon iszsza. - -Neved árnyékát o azelott is félte: -Buda jó bátyádnak bús gondra növél te, -Gyermek korod óta, hogy az elso haddal -Szájára vön a nép, szárnyára vön a dal. - -Bokros csemetéjét fájlalta nevednek, -Hogy örege, ifja sürün emlegetnek, -Sokat emlegetnek, szeretve szeretnek; -Szeme-fénye lol már az egész nemzetnek. - -Szeme-fénye másnak, az övében szálka, -Lettél, akaratlan, szomorú vaksága: -Szárnyát maga fosztá, erejét megosztá, -Féltiben a félost tette nagyobb roszszá. - -Ki méri egyenlon, omló vizek árját? -Péczére ki szabja levego határát? -Fényt hova és meddig a nap is áraszszon? - -Az menjen, uralmot, birodalmat oszszon! - -Nem is a szeretet, atyafi szent huség - -Szülte csupán tettét puha kislelkuség: -Ha nem teszi is fél, ha teszi is bánja: -Ujját lemetélvén, most visszakivánja. - -Ha még csak az ujját: azt kicsibe venné. -Lettet azonban már ki tehet létlenné? - -Ezért szive búval, teli sok gyanúval, -Mint nyárfa rezeg, bár szellocske se' fúvall. - -Tudom, szeretetben hozzá te vagy édes; -Nagy lelked a húnok közt példabeszédes; -Szavad is már eskü: hát még hited oztán! -Nem változik elméd Buda elváltoztán. - -De soká dörzsölve asszu fa is gyúlad: -Hamarább ennél az emberi indúlat; -Kivált ha örökké: "Buda így, úgy..." hallod: -Isten maga volnál, mégis megsokallod. - -Lám mondom azért, hogy sziszego kigyótól, -Tarts, mondom, örökké a fülbesugótól: -Buda szavát hordja, maga is megtoldja: -Mit összekötétek, sima kézzel oldja. - -Akarsz Buda hossel meglenni királyul: -Ezt adom a szóhoz, szavaim zártául: -Nem fér soha vele az egész Etele: -A mi valál eddig, légy ezután fele. - -A mi dicso és jó, azt közösen oszszad, -Egyedül te inkább elbirod a rosszat; -Igy vele tán megférsz urasága székén, -Bár senyved a nagy szív a türelem fékén. - - -Szóla; de bölcs észszel Detre bolondul járt: -Etele arczától megszörnyede mindjárt: -Szeme a villámot kegyetlenül ontja, -Maga fojtott szóval, fenyegetve mondja: - -Nem tudom, Odinnak asztalához ul-e, -Kit felakasztottak magas ösztörure, -Sátorom elébe, törvény szava nélkül, -Ronda repesoknek útálatos étkül. - -Hanem azt az egyet mondom, öreg, néked: -Úgy verd ezután is közibünk az éket, -Palotám küszöbjén ugy lássalak itten: -Hogy szörnyü halált halsz. Meglesz, bizony Isten. - -Össze az agg ember rogya két térdére, -Kegyelmet urától szava miatt kére, -Csókolta ruháját, bo köntöse alját, -Könynyel potyogatta bársonyos aszalyját.[11] - -Hogy o nem akarta, nem is ugy gondolta, -Szót nyelvire a szó hebehurgyán tolta; -Öreg ember csácsog, hamar ád tanácsot, -S ha beszédnek indul, nem tudja, mi már sok. - -Hogy Bendeguz és Rof élo tanu benne - -Azaz, élve mindjárt bizonyságot tenne: -Volt-e hunok iránt o valaha roszszal, -Tettben avagy szóban valamely gonoszszal. - -Ily mentség ajakán rebegett a vénnek. -Megesett nagy lelke bátor Etelének, -Haragja lohadton meglohada, s fenkölt -Szive nem turhette az alan' fetrengot. - -Állj fel, öreg - monda, lábára segélvén - -Megvertelek, ugy-e, fene szókkal élvén? -Nem bántalak immár. Eredj tova bátran: -Nincs tiltva elotted ezután se' sátram. - -Buda vérem felol a mit eléhoztál, -Abba' lehet jó is: nyugös az ily osztály; -De, ha magát gyozvén az erosebb enged... -Mondom, öreg, nincs mért úgy félteni minket. - -Ezzel ereszté el a szászt nagy Etele. -Eszébe jutott most Ildikó levele, -Köti hún-kötéssel[12] czifra selyem tokját, -Maga és az asszony tudja csupán bogját. - -Köti óhajtással. - Detre pedig mégyen, -Sárga fakó színét tüzeli a szégyen: -Gogös Etel, jó, jó! Ha nehezen, mégis - -Dörmögte magában: lám, bent van az ék is! - - - - -NEGYEDIK ÉNEK. -A VADÁSZAT. - -Parancsol a húnok ifiabb királya, -Kard az egész földet véresen bejárja, -Fegyverviselo nép mindenki felüljön, -Buda szállására, hadi szerbe gyüljön. - -S indul az ádáz kard, mintha tüzes villám; -Karikáit a hir hányja, mikép hullám; -Adja tovább a jelt, ki belátja távol: -Viszi lovas ember, az is lóhalálból. - -Mint rengetegen fut zaja robbanásnak, -Veti tovább erdo, bércz, öböl egymásnak, -Itt elhal, odább még csak azután gerjed: -Tanyára tanyáról a hír szava terjed. - -Egy nap elég, ketto - de bizonynyal három, -Hogy kint legyen a kard a messze határon; -Körül a szomszédság valamennyi reszket: -Vajh, kire a szörnyuk mostan fegyverkeztek! - -Ámde hunok földjén meleg öröm pezsdül, -Felzajlik az élet, mely pang vala restül; -Mint reggeli hus viz tunya álmos arczra: -Oly léleküdito e kiáltás: harczra! - -Ott régi kaland jut eszibe a vénnek, -Mellyet maga is már feledett s az ének; -Holt sebhely is érez ido változásán: -Emlékezet újul hadi hír hallásán. - -Ott férfi nyugodtan lát hadi készséghez, -Szól komolyan, ritkán, annál többet végez, -Paripát fényessé, fegyverit élessé, -Teszi sok szerszámát nagy rettenetessé. - -De a fiatalság, mely harczra szokatlan, -Békés Buda évin nott fel tanulatlan, -Mint büszke csikó-mén, ha ereszti jászol, -Tör, ront, szalad, ugrál, ide-oda gázol. - -Otthon a fehérnép sem dolga-felejto, -Sürög a kezében tarka szinü fejto, -Hímzi ura szurjét, szép tiszta ruháit; -Titkon eped, könnyez, férje után áhit. - -Még a gyerek is mind háborukat majmol, -Nádparipán nyillal, kelevézzel bajmol, -Kard, paizs a játék; vele alszik, ébred; - -Így felabajgatta Etele a népet. - -S már Budaszállásán gyul a sereg össze, -Körül a sík pusztát lepi surun, messze; -Annyi hegyes sátor terem a fris zöldben, -Mennyi vakond-túrás nincs puha mezoben. - -Kin hogy Buda bajnok körül eltekintett, -Meddig szeme látta, be se' látta mindet: -Jobbra fejét s balra komolyan hintálván, -Mond az öreg szásznak, vele együtt állván: - -Én nem tudom, e nép mire gyül mostanság, -Avvagy mire véljem Etele parancsát: -Tudtomra körösleg vagyon áldott béke, -Nincsen is a húnnak sehol ellensége. - -Máskép se javallom, igazat megvallván, -Mert enyim a pálcza, most, béke uralmán, -Népemet a nyájtól zaklatja hiába, -Elegyíti harczát békém poharába. - -De micsoda harcz ez, mely vakon igy lázad? -Gondolom ez játék; afféle vadászat; -Mint öreg embertol hallani még helylyel, -Hogy apáink néha éltek ilyen csellel. - -Hanem, attól tartok, o teszi, o bánja: -Másszor a had nem gyul, ha megint kivánja, -Akkor se', ha fegyver igazán kell majdan; -Igy Etele csúfra maga marad bajban. - -Erre az osz Detre: No no! - halkal inti, -Tudja öcséd, mit tesz; hogy kedve szerinti -A népnek ez ujság; s gyülekezvén hadra, -Örömestebb fordul lakomára, vadra. - -Nem csoda, e játék ha neked nem tetszo, -Meglásd, mire vége, milyen ember lesz o; -És te magad kérded: "Buda király hol van? -Csak üres árnyékát taposom a porban." - -Ily szócsere lon ott. Hanem Etelének -Mi gondja ezekre s valamit beszélnek; -O kora hajnaltól paripán ül estig, -O legeloször kél, legutolszor fekszik. - -Hadait fárasztja, töri a mezoben, -Déli napon úgy, mint viharos idoben, -O maga legtöbbet ázik, alél, fárad, -Hosszu sovány böjtben szomju inye szárad. - -Rendeli a népet zászlókba nemenkint, -Külön ismét osztja, szedi fegyverenkint; -Hét nemet igy állat, régi szokást nézve, -Mind a hetet oztán szeli több uj részre. - -Sereg ott seregbol csapatonként válik, -Dárdavetot, íjászt külön egybeállit, -Lovagot külön csap kaszás szekerektol, -Vár-bakoló eszközt másféle szerektol. - -Kürtszóval egész nap gyors rendre kapatja: -Kiki szabott helyét mint nyíl odahagyja, -S vissza megint fusson egy bizonyos jelre; -Zavaros bomlásból rend legyen egyszerre. - -Kürtölteti: "nemre!" - akkor a nép oszlik, -Hét nagy egész törzsbe, neme szerint, foszlik! -Kürtölteti: "hadra!" - ekkor az egyféle -Fegyver külön indul maga tett helyére. - -Mint olaj a viztol, bár összevegyítnék, -Elvál, maga társát felkeresi mindég: -Úgy Etel is bármint seregét zavarja, -Helyre legottan gyul, mihelyest akarja. - -S mint elegyes kártyát csuda szemfényveszto -Más rendbe varázsol, ha lecsap a vesszo: -Etele azonkép hadai forgását, -Keze intésével intézi varázsát. - -Néha ugyan történt, hogy - mint anya végett -Egyedül két nyáj közt kicsi bárány béget, - -Valaki nem lelte, hol az o állása: -Jaj neki, hogy útban Etele meglássa! - -Van úgy, az egész nép, mint vert had, elomlik, -Száguldva mezoben szanaszét iramlik: -De, mikép nagy foltja sereges madárnak, -Mind sorba verodnek, mielott leszállnak. - -Van, hogy egész tábor kapu módra fordul, -Minden csapat éllel meredez a sorbul; -Mint gyermeki játék - csürcsavarintóban, -Sarkon forog egy vég, más szilaj ugróban. - -S valamint jó béres kezében az ostor: -Megkanyarul hosszan néha egész had-sor, -Közepin hurkot vet, gyors vége kipattan: -Megérzi bizonynyal, kire majd ez csattan. - -Igy a király napról sergét töri napra; -Néha meg álmából éjjel veri talpra, -Esteli éhomra falatozván máskor, -Megriad a kürtszó, elso harapáskor. - -De, ha nehéz munkán sanyarta eléggé, -Hagy pihenot közben; becsüli vendéggé; -Bo hússal üdíti, jókedvü itallal: -Ki gondol ilyenkor testi viadallal! - -Sok legelo nyáját terelik a pusztán: -Ha levágnak egyet, jo második oztán; -Igy rendre gulyáit a nagy sereg éli, -Ura gazdagságát jóllakva dicséri. - -Nem is emlegettek ott egyebet nála, -Etele a húnok igazi királya; -A legutolsó is érzi magát jobbnak: -Etele nagyságán gondolja nagyobbnak. - -Büszkén valamennyi érzi a hún ember: -Hogy, ki vala csepp víz, o ezután tenger. - -Így Etelét, mondom, sokat emlegették; -Buda király meghalt, tán el is temették. - -És bizony akkor már csak Etelén álla, -Maradni a népnek egyedül királya: -De hite nem szello, s nem nyil, melyet ello; -Jó Buda bátyjához szereteti kello. - -Azért, mikor a nép immár keze alatt -Betanult eléggé, mint a parancsolat, -Hadait állásban hagyja kivül rendén, -Maga szól Budának, palotába menvén: - -Bátya, ne vedd tolem e hadi cselt zokon! -Titkomat elzárni vala méltó okom; -A mit adál kardot, néztem, ugyan jó-e? -Megforgattam, ugyan harczolni való-e? - -Jól vág. De te mostan jövel és szemléljed, -Mutasd a seregnek királyi személyed; -Háboru nincs, mondjad, de vadászat s béke: -Teli nemes vaddal a Mátra vidéke. - -Szóla, eros kézben melegitve jobbját. -Elméje Budának hányta ezen habját, -Nem tudta, mitévo legyen e dologgal? -Míg Detre kacsintva vágott neki loppal. - -Akkor pedig öcscsét bízván megölelte, -Szeme könybe lábadt, repesett a lelke; -Sátor elé mindjárt vezeték fo ménjét, -Mutatta hadának királyi személyét. - -Egyszer a had s kétszer Buda szaván forga, -(Öcscse, mi jelt adjon, sugván neki sorba'); -Seregek bomlását szemlélte csodával, -Mellyet maga intéz jeladó jobbjával. - -És nézni tovább még volna talán kedve: -Hanem abbanhagyta, csúful megijedve, -Mikor, vele szemben, megeresztett kantár, -S hegyezett kopjával, tör vala egy dandár. - -Négy lépésre a had, mint szikla, megállott; -De Buda lelkében gyanu felvillámlott -S megfutna bizonynyal, ha Etel nem tartja, -Maga is ott állván, s mosolyogván rajta. - -Még sem vala kedve játszani több harczot, -Szégyelte is ezt az iménti kudarczot; -Fenszóval a béke örömét tudatta, -Szájába miképen Etele hos adta. - -Hallván pedig a nép hirtelen a békét, -S hajtani hogy meg kell a Mátra vidékét: -Elkezde hadastól ujjongva nevetni, -_Etelét_ ujjongva hosszasan éltetni. - -Egy szörnyü kiáltás lon az egész tábor, -Még a siket föld is rendült bele távol, -Meghallotta nevét az is új urának: -Etele, Etele, Etele királynak. - -O pedig áldozván lakomát a haddal, -Másnap elindítá kora pitymalattal, -Merre felé a Bükk borul és a Mátra - -Hanem e beszédbol marad is még hátra. - - - - -ÖTÖDIK ÉNEK. -FOLYTATÁS. - -Ildikó azonban feljöve, mint hajnal, -Rózsa telyes képpel, szoke arany hajjal; -Jöve napkeletrol, hol a hajnal támad; -Fénye, vidámsága Etele urának. - -Lágy hintaja himbál szelid paripákon, -Maga henyél selymes, dagadó párnákon; -Mellette, a kasban, Aladár ficzánkol, -Atyja-felé örvend, szeme, arcza lángol. - -Két felül a hintón s két sorral utána -Léptet az udvarnak száz-száz deli lyánya; -Földet söpör úszó fátyoluk szegélye, -Arczokat ingerli a lovaglás kéje. - -Mint a hadak útja[13], vegyesen csillaggal, -Szeli az ég boltját gyöngyhímü szalaggal: -Ugy lepi átlátszón a földet uszályok, -Közzule ragyogván csillagszemü lyányok. - -De arany és ko is ragyog ottan drága, -Lovakon a szerszám futosó világa; -Szélyel az árnyékba fénye lövell tüzként, -S vissza, ha nap ránéz, meri nézni büszkén. - -Görbe tevék hátul, mint oriás lúdak, -Libego járással hosszu nyakat nyútnak; -Kincs vala, kincs-éro, azokon terhelve, -Sátornemü, szonyeg, drága szövet, kelme. - -Ezután a szolgák, barna vegyes sorral, -Mint valamely árnyék, húzódtak a porral. - -Kit, a hogy elmondám, sátor alól végre, -Szemlél vala Gyöngyvér, Buda felesége. - -Nézte alattomban, sátora szuk nyitján, -Állva belul vastag, lefolyó kárpitján; -Puha kezecskéit összecsapá rajta, -S akaratlan egy szót száján kiszalajta: - -_Ki_ hát ez az asszony? miféle királyé?... -Mintha nem is volna, több nála, királyné! -O pedig _az_ volna, született nemébol, -S nem tegnapi pille Buda kegyelmébol! - -Etele pedig már ölben Aladárját, -S bévitte karöltve maga édes párját; -Szélyel a lyánykákat palotába küldvén, -Igy monda nejének, vele szembe ülvén: - -Beh szép vagy, öröm vagy, én gyönyörüségem! -Bizony, annál is még szebb vagy te ma nékem, -Mikor elso izben palotámba jöttél, -Világ szép asszonya, te az enyim lettél. - -Akkor is ám kérok hada gyült miattad, -Noha elso férjed' sápadva sirattad; -Vitéz fejedelmek, világi leventék -Kincses ajánlattal szerelmök izenték. - -De te, gyermek-özvegy, Szigfrid után sirtál, -Másnak szerelemre soha meg se' nyiltál; -Valamint a bimbó vissza ölét zárja, -Ha korán-hév napnak elhagyta sugárja. - -Te is úgy maradtál napod kora szüntén, -Hervadva szerelmed hamari eltüntén, -Mielott még tudtad, igazán tanultad: -Úgy kelle siratnod valamint elmultat. - -De mióta lettél édes feleségem, -Minden ölelésre gyönyörübb vagy nékem, -Mert szép ködös arczczal, könybeborult szemmel - -Legszebb pedig a no piros szerelemmel. - -Nyílj hát, telyesedjél, én rózsa-virágom! -Boríts leveliddel, puha boldogságom! -Szívja soká, szívja szép ajkad ez ajjak! -Kedvem lenne ma, hogy öleden meghaljak. - -Nem felel az asszony semmit ezen szókra, -Csak tüzes orczáját engedi a csókra, -Félig nyilt szemeit, piczi gödrös állát, -Gömbölyü két karját, síma fehér vállát. - -Így múlatozának egymás örömében, -Valamíg a hév nap dele járt az égen; -Paripáktól ekkor Aladárt behozták: -Szerelemben azt is majd kétfele oszták. - -Fel, magosan, apja dobta kicsiny terhét, -Kaczagott a gyermek, s lihegé: "egyszer még!" -Anyja pedig szemmel kísérte ijedten, -Mégis azért büszkén, hogy fia nem retten. - -Majd apja, emelvén keze' paizsára: -Noj nagyot - elkezdé - hunok nagy királya! -És - mint fiatal lomb fedi törzsökét el: -Híred az enyémet árnyazza sötéttel! - -Igy szóla; s az asszony sírta örömkönnyét. -Azután választá ragyogóbb öltönyjét, -Mert ideje volt már Gyöngyvérhez is menni, -Nagyobbik-urához[14] illett beköszönni. - -Ajándékit elébb küldé bizonyostul: -Három teve terhét, csuda állatostul, -Mint déli honukból hozták vala nem rég -Lágy Perzsia gyapját, hindu szövött selymét. - -Így azután mentek Buda hoshöz átal, -Hol fennlaka díszlik faragott korláttal; -Jó Buda Gyöngyvérrel sietett eléjök, -Gádor elott várta királyi személyök. - -Hamar a két asszony szeme összevillant, -De csak a míg ember frissen egyet pillant, -Hidegen egymásnak azalatt benyelték -Ruháit, alakját, egész teste-lelkét. - -Akkor Buda noje messze kitárt karral - -Fogadá vendégét nagy csók-zivatarral, -_Ilda_ is ángyának örvend vala szintén, -Szavainak mézes csemegéjét hintvén. - -Majd Aladárt Gyöngyvér kapta megint ölre; -(Bútt emez a csóktól, helyét letörölve;) -Dícsérte milyen nagy, dícsérte milyen szép; -Boldog anya - mondá - fiad oly igen szép! - -Megveri nézéssel szemem, attól félek. -De jer palotámba, mi legyünk testvérek. -Mondván, bevezette. Utánok azonnal -Mene a két férfi, nyájas nyugalommal. - -Akkor Etel, látván Buda noje tettit, -Micsoda jósággal szeretik szerettit, -Nagy szive örömmel telyesedék rája, -S így szóla, elore mosolyogván szája: - -Hej, mire gondoltam én eme hadköltést! -Asszonyainknak, lám, szerzek idotöltést, -Lengo sátor alatt, hus Mátra berekben, -Valamíg a hév nap nyári tüze rekken. - -Nosza hát induljunk hajnali harmattal, -Udvari népestül, az egész no-haddal, -Lássák a vadászat riadalmas sorját, -Ülvén lakomával büszke vadak torját. - -Tapsolt az örömtül Buda felesége, -Buda sem lelvén szót hamar ellenébe; - -Lovalák az udvart nagy bontakozásnak, -Hogy hajnali hussel megeredjen másnap. - -Ott eleven sürgés mindenfele pezsdül, -Göngyölik a sátort rúddal, czövekestül, -Szonyegeket szednek, drága vagyont, össze, -Térdelik a málhát, ügyesen kötözve. - -Arany-ezüst készség van egész halommal, -Lót-fut a vén sáfár: mit tegyen e lommal? -Poharak, medenczék, tálak özön fénye, -Föld-ette királyok lakozó edénye. - -Az asszonyi nép is gondba' fejét fozi, -Kicsiért nagy felleg homlokát redozi, -Sok majd csak az úton jut eszébe reggel, -Marad a szükséges, viszi a mi nem kell. - -Bontják, szolga-cseléd, a sok teli vermet, -Benne arany köles, buja földben termett; -_Boza_ italt, _kámot_,[15] bort is vele boven, -Dús lakomák lelkét, emelik tömloben. - -Szerszám szanaszélyel tisztul ragyogóra, -Hintó vala készen, kötni mokány lóra; -Málha-barom békón; paripát vakarnak: -Keze-lába termett az egész udvarnak. - -Egy rakodó vásár egész Budaszállás, -Kinek jut eszébe étel, ital, hálás? -Fáklya futó fénye éjjel is ott jár még, -S bukdosik egymásban sok fekete árnyék. - - -Másnap, hogy elértek zöld Mátra tövébe, -Sátraikat vonták egymás közelébe, -Buda kerek halmon, öcscse alább kissé; -Bo patak a hellyet teszi vala frissé. - -Lentebb a lapályon, boruló tölgyesben -Nyüsgött az egész had, mint valamely lesben, -Füstbokor itt és ott tapad az erdore, -Mint mikor a hegyek pípálnak esore. - -Még az-nap az utat s éjjel kipihenték; -Etel pedig osztá a vadászat rendét: -Gyors paripán a völgy zugait bejárta, -Vagy nézte magasból, merre dül a Mátra. - -S mint aratók pásztát nagy szél gabonában -Hogy' fognak, az áldást terelik sorjában: -Egy darab ott áll még, itt kopasz a tarló, -Hóditja csapánkint az emészto sarló: - -Etel is a Mátrát osztja fel akképen, -Hegyre hegyet készül meghajtani szépen, -Nagy rengeteg erdot nyomni körül haddal, -Ugy bánni el oztán közepütt a vaddal. - -Vad el ne osonjon - rendeli - az alyban, -De vadászni beljebb tilos a karajban; -Mindenkor az elso "Buda király vadja" - -Maga is Budának ezt a fogást hagyja. - -Így adva parancsát holnapi reggelre: -_Akkor_ hada bomlott, kiki rendelt helyre; -Maga is bátyjával paripára mozdul, -Solymászni fehérnép velök együtt buzdul. - -Megharsan a völgyben hajtók riadása, -Nincs földön, egen sincs, vadnak maradása, -Földön veri gyors nyíl, veri égen sólyom; -Szárnya, sebes lába nehezül, mint ólom. - -Amaz örök csendet veszi lárma közre, -Levego a zajtól egyre szorúl össze; -Lárma, paizscsörgés, ördögi _huj! huj!_ szó:[16] -Félelem a vadnak ez idegen uj szó. - -Ekkor Buda bátyját Etele kinálja, -Elso a vadak közt hunok nagy-királya, -Ugy Etele oztán, s mind a nemek fobbi; -Iszonyu öldöklést tesz végre a többi. - -Hej, micsoda zsákmány az-nap esett halva! -Medve, bölény, farkas; rot-vad egész halma; -Láncsákon az erdo halottjait hordják, -Késo öreg éjjel fenn ülik a torját. - -Sürög a had népe nagy máglya tüzeknél; -Nyárson _egész_ marhát forgatnak ezeknél: -Busa bölényt, szarvast. Megcsappan a tömlo; -Zendül rege és dal, édesdeden ömlo. - -Buda is sátrában múlatoz Etellel, -Menye[17] _Hilda_ asszony kínálja kehelylyel, -Gyöngyvér pedig szolgál kisebbik-urának, -Szava szíve nyájas hunok asszonyának. - -Pendül azonközben hegedosök kobza, -Emlékezetul a régi regét hozza, -_Hunor_, _Magyar_ osrol zeng a dal beszéde, -Kiktol ered a hún és magyar ág népe. - -Hogy kerekedtek fel öreg Ázsiából, -Isten-csuda által, öseik honából, -Gímvad után szittya földre mikép jöttek, -Hol magyar és hún nép törzs-atyjai lettek. - -Így lobog a jó kedv az egész táborbul, -Míg rúddal az égnek szekere lefordul; -Azután a máglyák tüzei lankadnak, -Kevés nesze hallik a piheno hadnak. - -De Hunort a szép dal fölverte kobozzán, -Eljo, ivadékát firól-fira hozván; -Léptök után a lomb megsuhan ott és itt; -Szent a manók éje: fü, fa, virág csitt! csitt!... - - - - -HATODIK ÉNEK. -REGE A CSODA-SZARVASRÓL. - -Száll a madár, ágrul ágra, -Száll az ének, szájrul szájra; -Fu kizöldül ó sirhanton, -Bajnok ébred hosi lanton. - -Vadat uzni feljövének -Hos fiai szép _Enéh_-nek: -Hunor s Magyar, két dalia, -Két egytestvér, Ménrót fia. - -Ötven-ötven jó leventét -Kiszemeltek, hogy követnék; -Mint valamely véres hadra, -Fegyverkeztek könnyü vadra. - -Vad elottük vérbe fekszik, -Oz vagy szarvas nem menekszik; -Elejtették már a hímet - -Uldözik a szarvas-gímet. - -Gím után ok egyre törnek -Puszta martján sós tengernek, -Hol a farkas, hol a medve -Sohasem járt, eltévedne. - -De a párducz, vad oroszlán -Végig üvölt a nagy pusztán, -Sárga tigris ott kölykezik, -Fiát eszi ha éhezik. - -Száll a madár, száll az ének -Két fiáról szép Enéhnek; -Zengo madár ágrul ágra, -Zengo ének szájrul szájra. - -Már a nap is, lemenoben, -Tüzet rakott a felhoben; -Ok a szarvast egyre uzik, - -Alkonyatkor im eltunik. - -Értek vala éjszakára -_Kur_ vizének a partjára; -Folyó víznek partja mellett -Paripájok jól legelhet. - -Monda Hunor: itt leszálljunk, -Megitassunk, meg is háljunk, -Monda Magyar: viradattal -Visszatérjünk a csapattal. - - -Haj, vitézek! haj, leventék! -Micsoda föld ez a vidék, -Hogy itt a nap száll _keletre_? -Nem, mint máshol, naplementre? - -Szólt egy bajnok: én ugy nézem, -Hogy lement az déli részen. -Szólt egy másik: nem gondolnám: -Ott vöröslik észak ormán. - -Folyamparton ok leszálltak, -Megitattak, meg is háltak, -Hogy majd reggel, víradattal -Hazatérnek a csapattal. - -Szello támad hus hajnalra, -Bíborodik az ég alja; -Hát a szarvas nagy-merészen -Ott szökdécsel, túl a vizen. - -Száll a madár, száll az ének -Két fiáról szép Enéhnek; -Zengo madár ágrul ágra, -Zengo ének szájrul szájra. - -Nosza rajta, gyors legények! -Érjük utól azt a gímet. -És - akarva, akaratlan - -Uzik ismét szakadatlan. - -Kur folyót ok átalúszták, -Még vadabbak ott a puszták, -Ember ottan egy fuszálat, -Egy csöpp vizet nem találhat. - -A föld háta fölomolván, -Szíksót izzad csupasz ormán, -Forrás vize nem iható, -Kénköves buzt lehel a tó. - -Forrás keble olajt buzog; -Itt is, ott is égnek azok, -Mint sok ortuz setét éjjel -Lobban a láng szerteszélyel. - -Minden este bánva bánják, -Hogy e vadat mér' kivánják, -Mért is üzik egyre, nyomba, -Tévelyíto bús vadonba. - -Mégis, mégis, ha reggel lett, -A gímszarvast uzni kellett, -Mint töviset szél játéka, -Mint madarat az árnyéka. - -Száll a madár, száll az ének -Két fiáról szép Enéhnek; -Zengo madár ágrul ágra, -Zengo ének szájrul szájra. - -Vadont s a _Dont_ ok felverik -A Mejóti kis tengerig; -Süppedékes mély tavaknak -Szigetére ok behatnak. - -Ott a szarvas, mint a pára -- Köd elotte, köd utána - -Míg az ember szélyelnézne: -Szemök elol elenyésze. - -Hóha! hóha! Hol van a vad?... -Egy kiáltja: ihon szalad! -Más kiáltja: itt van, itten! -A harmadik: sehol sincsen! - -Minden zugot megüldöznek, -Minden bokrot átaldöfnek; -Gyík ha rezzen, fajd ha rebben: -De a gímvad nincs ezekben. - -Szóla Magyar: hej! ki tudja -Merre van a hazánk útja? -Kerek az ég mindenfelé - -Anyám, anyám, meghalsz belé! - -Szóla Hunor: itt maradjunk! -Tanyát verjünk; itthon vagyunk; -Selyem a fu, édes a víz, -Fa-odúból csöpög a méz, - -Kék folyam ad fényes halat, -Vörhenyo vad ízes falat, -Feszes az íjj, sebes a nyíl, -Harczkalandon zsákmány a díj. - -Száll a madár, száll az ének -Két fiáról szép Enéhnek; -Zengo madár ágrul ágra, -Zengo ének szájrul szájra. - -Hogy elúntak otthon ulni, -Halat csalni, ozet uzni: -Új kalandra, szebb csatára -Ereszkedtek a pusztára. - -Puszta földön, sík fenyéren -Zene hallik sötét éjen, -Zene, síp, dob, mély vadonban, -Mintha égbol, mint álomban. - -Tündér lyányok ottan laknak, -Tánczot ropnak, ugy mulatnak; -Szove ködbül sátoruk van: -Ugy mulatnak sátorukban. - -Férfi egy sincs közelébe'; -De a földi lyányok szépe: -Lyányai _Belár_nak, _Dúl_nak, -Tündérséget ott tanulnak. - -Dúl királyé, legszebb, ketto; -Agg Beláré tizenketto; -Összesen mind: száz meg ketto -A tündérré válni kezdo. - -Kemény próba: férfit ölni, -Kilencz ifjat megbüvölni, -Szerelemre csalogatni, -Szerelemtol szuz maradni. - -Így tanulnak tündérséget, -Szivszakasztó mesterséget; -Minden éjjel számot adnak, -S minden éjjel úgy vigadnak. - -Száll a madár, száll az ének -Két fiáról szép Enéhnek; -Zengo madár ágrul ágra, -Zengo ének szájrul szájra. - -Hang után ok, szembe széllel, -Fény után ok, födve éjjel, -Mennek óvást, mennek árnyon; -Ki lepét fog, lopva járjon. - -Monda Magyar: ez a síp-hang, -Bátya, bennem végig csikland; -Monda Hunor: vérem' hatja -Szuzek árnya-fordulatja. - -Haj vitézek! haj elébe! -Kiki egyet az ölébe! -Vigyük haza asszonyunkat; -Fújja felszél a nyomunkat. - -Sarkantyúba lovat vesznek, -Kantárszárat megeresztnek; -A leányság benn, a körbe' - -Mind a körbe', sok az ölbe'. - -Nagy sikoltás erre támad, -Futna szélyel a leányhad; -Elol tuzbe, hátul vízbe, -Mindenkép jut férfi kézbe. - -Tündér lyányok ott eltuntek, -Szárnyok lévén elrepultek; -De a többi hova legyen? -Földbe bújjon? elsülyedjen?... - -Abbul immár nincsen semmi: -Szuzi daczczal tündér lenni; -Vágtat a ló, és a pusztán -Nagy üres éj hallgat oztán. - -Száll a madár, száll az ének -Két fiáról szép Enéhnek; -Zengo madár ágrul ágra, -Zengo ének szájrul szájra. - -Dúl leányi, a legszebbek, -Hunor, Magyar noje lettek; -S a leventék, épen százan, -Megosztoztak mind a százon. - -Büszke lyányok ott idovel -Megbékéltek asszony fovel; -Haza többé nem készültek: -Engesztelni fiat szültek. - -Tó szigetje édes honná, -Sátoruk lon szép otthonná, -Ágyok áldott nyugalommá: -Nincs egyéb, mi oket vonná. - -Fiat szultek hosi nemre, -Szép leányt is szerelemre; -Dali törzsnek ifju ágot, -Maguk helyett szuz virágot. - -Hos fiakból ketten-ketten, -Két vezéré kétszer-ketten, -Feje lon mind egy-egy nemnek: -Száznyolcz ágra ezek mennek. - -Hunor ága hún fajt nemzett, -Magyaré a magyar nemzet; -Szaporúság lon temérdek: -A szigetben nem is fértek. - -Szittya földet elözönlék, -Dúl királynak dús örökjét; - -És azóta, hosök párja! -Híretek száll szájrul szájra. - - - - -HETEDIK ÉNEK. -A KÖVETSÉG. - -Követje azonban keleti császárnak -Lon tiszteletére Etele királynak; -Ura üdvözlését gyors paripán hozta, -Társaival útján Etelét nyomozta. - -Föl, Mátra hegyébe, kalauzzal jöttek, -Csergét[18], különállót, a völgyben ütöttek; -Azután, Budáról se hallva se kérdve, -Indultak Etelnek a tiszteletére. - -Fényes ajándékot hoztak vala boven, -Fegyvert is, aranyban gazdagot és koben, -Pénzt is egész terhet; rajta van az érték -A hogy az erszénynyel fontszámra kimérték. - -Sátorba nyitottak, engedelem nyervén; -Szólt az eloljáró maga ékes nyelvén; -Etele a szókat érti vala folyvást: -De azért kívánta, magyarázza tolmács. - -Én uram, a császár - amaz igy beszélle - -Küldi ajándékát s üzenetit vélle; -Izeni huségét, tiszta barátságát, -Hívja szövetségre a hunok országát. - -Messzefutó hírét hallotta nevednek, -S hogy ura volnál már az egész nemzetnek; -Örömét e dolgon, meghagyta, jelentsék -Szolgái elotted, kívánva szerencsét. - -Nem akar o, mondja, veled élni hadban, -Akar o szomszédi kegyes indulatban; -Vásárt Duna mentén városaiban nyit, -Valahány tenéked tetszo leszen, annyit. - -Rokoni jóvoltát máskép is ajánlja, -Testvére gyanánt lesz a hunok királya; -Ajándékban is o lel gyakori módot; -Vagy ha talán kérnél esztendei zsoldot - - -_Adaját_ megadná, (szavait cseréli, -Átszúrván Etele szemének az éli;) -Fegyvert birodalma részére ha fognál, -Hírben, nyereségben tole gyarapodnál. - -Hallá közelebbrol hadad összes költét, -Melylyel a szomszédok füleit megtöltéd: -Nem tudja, ki ellen nagy sereged készül; -De követségünkben, halld, mit izen részül: - -Ország a tiéddel megy amott hosszába', -Jobb kézre melyet hágy a lefutó Száva: -Népe, az illirség, s ki lakik az hellyen, -Felzendült uram és az o urok ellen. - -Császár letapodná fejöket egy topban, -De hada másutt kell, mindenfele jobban; -S gondjai hit dolgán éj-nap betegednek, -Máglyára menendo van annyi eretnek. - -Ha hát - ez uramnak üzeneti hozzád - -Kész engedelemre pártosait hoznád: -Ebbol te is, o is, vonnál nyereséget; -Megbízva mi jöttünk ezen alku végett. - - -Követek szavát így Etele megérté; -Buda királynál ha voltak-e már? kérdé; -S miután a szólnok választ ada _nem_-mel, -Igy feddi, keményen összekapott szemmel: - -Tudnia császárnak illo, s követének, -Valamíg a húnok fejedelmi élnek: -Senkise' hallá még Buda király holtát, -Legfelyül intézi hunok összes dolgát. - -No tehát o hozzá mentek ezen nyomban, -Ajándékkal is ot kéritek azonban; -Magam is ott lészek, a mi engem illet, -Társa levén, hu kard az oldala mellett. - -Erre lehajolván a követek mélyen, -Szabad-e, az elso kéri, hogy beszéljen? -S miután a király engedte, joházva:[19] -Csendesen igy szólott halkal magyarázva: - -Buda királylyal - mond - ebbe' közünk semmi. -Császár Eteléhez parancsola menni. -Czélt sehol, úgy mondá, ha nála nem érünk; -Vele nem férkezvén, inkább hazatérünk. - -Ki fogódznék, ugymond, töveszakadt ághoz? -Omló hegyi kohöz, kövi gyér indákhoz? - -Buda már volt, a mi. Etele a "_lészen_." -Bocsáss meg, uram, hogy kimondtam egészen. - -Etele az ily szót látszik vala unni, -Mégis szíve szerént nem bírt haragunni; -Ellenes indúlat perczenetig vívja; -Jojenek - igy végzé - mikor ismét hívja. - - -Maga pedig menvén Buda hoshöz átal, -Jöttire a bátyja megfordula háttal, -S hogy szólani kezde, akkor is az görbén -A semmibe nézett, és monda kitörvén: - -De minek futsz hozzám, dicsekedni ezzel? -Gogös Etel, látom mily czélra törekszel! -Követek dolgában mit tudok én tenni!... -Nem vagyok én társad, nem vagyok én semmi. - -Oh! bár e világon élve ne is járnék, -Látni magam' fogytát, mint reggeli árnyék; -Hadd nyelne be mindent, nosza csak hadd falna, -Kinek egy hörpentés a világ hatalma! - -Itt nézem, aléltan, türelemmel, békén; -S kérdem fölijedve: én vagyok-e még én? -Ha! vagy az a _más_ ült helyibe az _én_-nek? -Lettem örökömben hazajáró lélek? - -De azért se! mondom. Én mondom: azért se! -Ollyat riadok, hogy mindenki megértse: -Jogomat kivánom, eskü szerént. Vagy - vagy!... -Máskép szakad a húr: a mi valál, az vagy. - -Felforra Etelnek hirtelen a vére, -Zúgó patakokban ömlött a fejére; -Mint malom örvényzett két füle, - s az ajka -Reszket vala kissé, meg a szó is rajta: - -Eszeveszett, hallgass; vízeszü, oktalan, -Gyáva, gyanús lelku, pulya, boldogtalan! -Mintha nekem járni volna okom görbén, -Ha kaján elmével hitemet megtörném! - -Mi vagy te?... aszott fu pelyhe az út mellett, -Gyönge akaratom neki a lehellet!... -Akarom: volt, nincs... majd! - Ezzel mene gyorsan, -Mint mikor az égnek villám tüze harsan. - -Követeket mingyár' küldi Etellakra, -Ott udvara lévén, fejedelmi lakja; -Küldi kalaúznak gyors ménü futárját: -Jó gondviselésben, alkura, ott várják. - -Maga bús felhokint hömpölyög és zordon; -Köde haragjának esik az-nap folyton, -Estefelé tisztul. Kezd szállni magába; -Reggel mene önként Buda sátorába: - -Bátya! tüzes voltam, mert marczona voltál, -Rettenetes váddal iszonyún vádoltál: -Jöttem kezet adni s kérni, feledségre, -Hanem a beszédem halljad elobb végre. - -Igazságtalanúl engem itélsz abban, -Hogy irántad volnék ravasz indulatban; -Követek hibáját magam is feddettem, - -Ok még se' akarván én ide siettem. - -Császár, igaz, oket hozzád nem utalta, -Egyenest énhozzám joni parancsolta: -Tán mivel _én_ a had folyamát intézem; - -Akárhogy akármint: benne semmi részem. - -Ajándékot is ok valamennyit hoztak, -Én kétfele raktam jó-eleve aztat, -Sátromban azóta felezetten áll az: -Én voltam az osztó: te jövel és válaszsz. - -Vagy te felezd újból, s nekem add válaszra.[20] - -De nem ennyi, testvér, e követség haszna, -Nem arany, és a ko mely becsesebb annál: -Drágább e szövetség konél meg aranynál. - -Kincs van elég, vagy lesz mindenkor a hadban: -Hanem ily szerzodés ára-megadhatlan: -Omló birodalmat jobb védeni néppel, -Hogysem erofogytig hadakozni éppel. - -Ki rám szorul egyszer, az köteles szolgám, -Kényemre azontul fordítok a dolgán; -Ki az én eromön szokta meg a járást, -Nem tud maga lábán, elesik mindjárást. - -Vádolsz, hatalomra vagyok igen kapzsi: -Ugy van; de az ok nem köznép hiu tapsi: -Akarom, terjedjen húnok birodalma, -Gyökerit más földre bocsássa hatalma. - -Hatalom, mint a víz, vagy apad, vagy árad, -Soha középszerben tespedve nem állhat; -Ország, ha erotlen növekedni, már fogy - -Nyakadba is omlik, támaszszad akárhogy. - -Császár dolgait én, kémek után, hallom: -Azért követekkel szerzodni javallom; -Teszem is... de, bátya, _ne_ az ellenedre! -Testvér, addsza kezed' józan feleletre! - -Hiszen, ha egyéb nem, a nyereség volna, -Szoritom a császárt éventi adóra, -Meg, hogy az ifjú nép törodik a hadnak, -Zsákmánynyal is onnan kiki gazdagodnak. - -No hát, az okos szón engedve tanácsod, -Akaratom légyen a _te_ megbízásod; -Ne mondja, ki látja vér daczol a vérnek: -Etele és Buda együve nem férnek. - -Igy szóla, erovel de azér' nyugottan. -Buda kezét nyujtá hallgatva legottan, -Nem, mintha szavának értené a mélyét, -De mert maga fölött érezte személyét. - -Azt látja, hogy öcscse kínálja felesnek, -Hasznot is a harczból, gondolja, keresnek; -Tennap, igaz, bántá: de hiszen megkérte: -Könnyebb hagynia, mint haragunni érte. - -Valaki már azt is meghozta fülébe, -Öcscse hogyan mordúlt követek elébe. -Így, lassan, melegebb bizalomra zsendül, -Valamint a holt szén gerjed eleventül. - -Akkor Etel, bátyját fogva eros kézen, -Kereste szemét, hogy az övébe nézzen; -Buda nyilt tükrébe odanéz e szemnek: -S immár az Etele sátra felé mennek. - -Kiket a mint Gyöngyvér sátor alól ketten[21] -Megláta kijoni nyájas szeretetben, -Szép nagy barna szemét váltotta nagyobbra -S áll vala, mint bálvány tovanézo szobra. - -Buda is megfordult, hogy visszatekintsen, -És monda nejének: Jöszte velünk, kincsem; -Tegnap se' valál tán jó Hilda öcsédnél,[22] -Rest asszony! pedig, im, hármat alig lépnél. - -Reszketsz, tudom azt is, gyermek Aladárért, -Volna fiunk ollyan, te nem adnád árért, -Arany-ezüstér' nem, az egész világért: -De hiába esdünk ilyen boldogságért. - -Jer hát, Aladárral magadat múlassad, -Ilda unalmát is mindennap oszlassad; -Hiszen akar együtt volnál vele mindég: -Te vagy a gazd'asszony, o szeretett vendég. - -Indult a királyné Buda e szavára, -Menet mosolyogván kissebbik-urára, - -Bár esze megáll, oly csuda történt e nap; -Mert elpanaszolta Buda néki tennap. - -Hanem Ilda semmit nem tud vala ebben, -Csak, hogy urát tegnap látta nehéz kedvben; - -Most, fia képéhez piros ábrázatját -Lehajtva, mutatta messzirül az atyját. - -Mint rózsabokorbul riad a madárka, -Szép anyja ölérol fut, fut Aladárka; -A bokor ott guggol, keble marad tárván, -Kisded szökevényét hu fészkire várván. - -S mint fürjike apró lábait a fuben, -Szaporázza léptét a fiu surubben, -Egyenest apjának szalad a szép gyermek, -Gondolja, no mingyárt az ölében termek. - -De mikép pillangót lebego csuklyával, -Ugrik elo Gyöngyvér lepni le csókjával, -Sejti az a cselt már és félre csapódik, -Lába tekervényes szaladásra oldik. - -Ángya pedig uzi ho gerjedelemben, -Csókszomja kidul a nagy fekete szemben; -Ilda kaczag tulról könnye szakadtáig, -S fájó nevetésben elfárad odáig. - -Mire odaért, már biztos menedékbol -Mosolyog a gyermek, az atyja ölébol; -Nénje-felé, oldalt, ravaszul mosolygott; -Gyöngyvér komoly arczczal rösteli a dolgot. - -Szállsz le hamar onnan! - Ilda fiát feddi - -Rosz gyerek! illo ez? ilyet cselekedni? -Megköveted mingyár' szereto nénédet!... -Fogadá a gyermek könnyen a beszédet. - -Czélját hogy elérte, nem bánja továbbá, -Hagyja magát tenni béketüro bábbá, -Engedi Gyöngyvérnek oda minden részen -Borítani csókkal, s hazavinni kézen. - -Otthon egész estig gyönyörun mulattak, -Ez nap örömére nagy lakozást laktak -Egyben ama két hos, meg a felesége; - -Buda és Etel közt igy lett meg a béke. - - - - -NYOLCZADIK ÉNEK. -ETELE ÁLMOT LÁT. - -Szóla pohár közben Etele Budának: -Két nap piheno volt a Mátra vadának, -Reggel ahoz lássunk, mert az ido kedvez, -Kell annak utána hadi készülethez. - -Vissza Etellakról, alkudozás végett, -Én ide fordítom majd a követséget, -Folyamát hogy lássad, és hogy mire végzem; -Mindennap elotted elmondom egészen. - -Azalatt a bérczek rengetegit mászszuk, -Szaporán a hus völgy mögeit vadászszuk; -Erre ido két hét telik, avagy három, -Nem a hogy akartam, nem az egész nyáron. - -Jó lesz; hanem igyál! én is iszom - monda -Buda könnyü szívvel - ez a holnap gondja; -Húgom, feleségem, nosza még egy cseppet! -Soha én két asszonyt, sohse' láttam szebbet. - -Mosolyogj rám, puszták két arany almája! -Öreg embernek is a melle kivánja... -De öcsém, ez a bor, veszed észre? jobbúl: -Mintha tejet innám; kicsi nem árt abbul. - -Igy Buda gondoktól üresíti keblét, -Emeli két kézzel nagy billikom öblét, -Nem teszi le, hanem tartja körülfogván, -Hol erre, hol arra mindig mosolyogván. - -Hilda pedig s Gyöngyvér _neki_ nem felelnek; -Símitják kezeit nagyságos Etelnek, -Hogy a vadászatban részt vegyenek ok is, -Sólyom madarakkal az udvari nok is. - -Ezek _egy_ asztalhoz ultek vala össze, -Buda az asztalfon, mellette az öcscse, -Alul a két asszony. Hanem egész sor van -Ily kicsi asztalból körül a sátorban. - -Öltözve fehérben mind a hunok fobbi -Ott isznak: a táltos, gyula, és a többi; -Detre is ott vígad - négyen egy asztalnál, -Lélekadó bornál, szívemelo dalnál. - -Csak Bulcsu vezér ul hitvány kupa mellett, -Borital ujsága oneki nem kellett: -Apám, nagyapám élt kabala tejével: -Burján leviért, mond, azt nem hagyom én el. - -Ám hadd igya közrend! - Szömöre rivallja - -Hadd fejje lovát, ki maga is vakarja! -Etele királynál bor van elég, boven: -Igaz daliás kedv terem a szolloben! - -Ritka ércz az arany, drága nemes jószág; -Ritka ital a bor: fejedelmek iszszák: -Etelének van sok, bora és aranyja: -Kancza-savó, ej! huj! maradhat ebanyja. - -De, hogy az est immár behaladt az éjbe, -Etele fölállott, kehely a kezébe': -Iszom a vendégért. Velem iszik minden; -Akkor lenyugodni kiki haza mengyen. - -Eleget múlattunk. Holnap haj-elore! -Hajnali hajtáson szükség van erore. -Mondván, kiürité poharát fenékig; -Tetszett is, de nem is, ez a példa nékik. - -Eloszoltak mégis - Buda legkésobben, -Vissza egy-egy szóra fordulva menoben, -Hullatva egyenként a mi szivét nyomta; -Míg szeliden Gyöngyvér maga után vonta. - - -Ébredj deli hajnal, te rózsa-özönlo! -Már lengeti leblét hus reggeli szello; -Ébredj puha fészked melegén, pacsirta! -Már tetszik az égen hajnal elo-pirja. - -Támadj koronás nap! már zeng neked a dal; -Serkenj hadi kürtszó, költs sereget zajjal! -Fuvalom, hajnal, kürt, pacsirta had és nap -Ébredjetek mind, mind! Etele im gyorsabb. - -Etele, mint harczra, készule serényen, -Elore a munkát szomjazza keményen; -Nincs dolog onéki, hogy kicsibe venné: -Igy változik a nagy elotte kicsinné. - -Most is legelébb jár: intézi a serget, -Szólítja nevenként, fedd, zaboláz, sürget, -Tudja nevét minden hadi emberének; -Az o szeme a rend, az o szava lélek. - -S már, mint gombolyagé, fejlik a had vége, -Kötöz emberhálót nagy orom tövébe; -Mérföldeket igy a sokaság behurkol: -Azalatt nincs egy pissz, paripa sem horkol. - -Buda is már fölkelt riadó kürtszóra, -Tennapi kedvébol jó volna ha volna; -Emberebb a két no, Ilda meg a másik, -Gúnyolja nyeregbol, mily nagyokat ásit. - -Szép reggel az asszony: pihenést lehello -Arcza szelid hajnal, fris hajnali szello, -Puha gyenge harmat, gyümölcs üde hamva; -Szava rigó-ének mélyebb fuvodalma. - -Szebb reggel az asszony, paripára szállván, -Övezett köntössel, solyma kerek vállán, -Csalogánykint csattog, vágy, öröm áthatja; -Ügyes ügyetlenség hadi mozdulatja. - -De Buda ezt látja, mint a vak a rózsát: -Színére nem örvend, érzi a szúrósát; -Asszonyok ingerlo szava miatt mormog. -Haladnak azonban; túl, nonek az ormok. - -Akkor Etel hajtó seregének jelt ád, -Jel futja be némán az egész völgy nyiltát; -Körül a kurjongás, valamint tuz, gyúlad; -Sor sor után vígyáz; itt nem szabadúl vad. - -Fel, csapinós lejton, gyalog ifjak törnek, -Ort a lovasság áll szélein a körnek; -Oda fenn jó-téres, funotte lapály van, -Törpe bogyós bokrok itt-ott a lapályban. - -Halljátok eloször medve vitézségét, -Hogy múlatta Etel s Buda feleségét. -Nagy medve, bozontos, kétlábu, temérdek, -Kezde alátörni a mint közel értek. - -Bontja meg a hajtók surü elo-sorját, -Rázza le nyilvesszot, valamint pozdorját, -Kelevéz nem járja, ha ütik, nem szédul, -De ökle csapásin hajtók sora szétdul. - -Kört kör után nyitva, így lefelé ballag, -Oda se' néz hulló kopiának, zajnak, -Százszor is elnyomni azalatt próbálják, -Bömböli nagy garral a maga nótáját. - -Vetette magát már lovasok rendére, -Asszonyi nézoi hangos ijedtére; -Akkor Etel: píha! nem kell félni, mondá, -Gyere velem maczkó! ha danolsz, tánczolj rá. - -Van eros pányvája lószor kötelekbol, -Azt medve nyakába hajítja nyeregbol, -Hurkolja keményen, lova után vonja, -Nem menne a medve: de ha Etel mondja! - -Szép tágas a völgynek ottankörül öble, -Sarkantyúzza lovát, nyargal vele körbe; -Úgy tetszik, a vadból oda minden vadság, -Nézni a nézonek csupa egy mulatság. - -Így Etel a foglyát fárasztja halálig, -Míg lihego száján csúf nyelve kimállik, -Futtában a nagy kört szedi összébb-összébb, -Int végre a bajnok, hogy gúzsba kötözzék. - -Ilda ezen s Gyöngyvér miután mulattak, -Solymász gyerekikkel a völgybe' maradtak; -Buda pedig fölment, - Etele az ösvény -Lejtobb menedékit számára keresvén. - -Mint mikor a víz-ár Tisza dús lapályát, -Elönti körul az ég s föld karimáját, -Összefoly ég és víz egy iszonyú gömbbe, -Csak egy sziget-ormó függ ennyi özönbe'; - -Megtelik az ormó lustos fenevaddal, -Gulya bogésével, százféle csapattal: -Itt juhoké búvik össze, odább lóé; -Mintha legott bárkát építene Nóé: - -E sziget a Mátrán, úgy képzelem, ollyan. -Keresi szegény vad, merre szabadúljon, -Vissza megint nyilraj s veri fénylo kopja, -Döngo paizsoknak rettenetes dobja. - -Látnál csikasz ordast megulni haraggal -Szembe, a kör szélén, csiholó fogakkal: -Agyaras disznónak tehetetlen mérgit, -A mint hasogatja bükkfa ezüst kérgit. - -Látnál bika bölényt - vele mind a falka - -Rohanni hol egyik hol a más oldalba; -Remegni középen szép jávor ünoket - -Nem annyira éri ott a zsivaj oket. - -Szóla Etel mostan: Bátya! ne felejtkezz' - -Gímekbol amoda könnyü vadat ejthetsz. -Eszmélt Buda erre: neki-hajtá ménjét, -Távoldad az öcscse követte személyét. - -Ekkor valamennyi tárogató zendül, -Bunkó nagy ütésin fa-bodon dob rendül, -Száz kürt riogástól a levego lázad: -Jele, hogy beállt a királyi vadászat. - -Dámvadat ejthetne s gímet Buda könnyen; -Szégyelli Eteltol, hogy azokra menjen, -Elobbi szavának érezte fulánkját: -Viszi bölény hadra jó fegyvere lángját. - -Szemben kopiát hajt nagy bika bölényre, -Mely legelül száguld, borzadva sörénye, -De mámorosan lát, reszket is a jobbja: -Szarva' paizsáról csattan le a kopja. - -Megboszül a vad faj - egyenest Budának! -Ontja meleg bélit szög-sárga lovának, -Ledobban a pára, túl-félre zuhanván, -Buda király czombját terhe alá nyomván. - -Oh, ha nekem volna most _egy_ szavam ollyan, -Melylyel ez _egy_ perczet röviden rajzoljam! - -Etele jól látá Buda nagy veszélyét, -Legközelebb is volt hogy nyujtsa segélyét. - -De szörnyü jelenség, rút ördögi Ármány, -Ott terme, király és öcscse közé állván, -Torony módra meredt a bajnok elébe, -Irtózatos annak, szemlélni, a képe. - -Agyara lóg hosszan, szeme vérben ázik, -Nyelve, miként villám, tüzesen czikázik, -Üstöke lángot hány, övig ér szakálla, -Vértarajos kígyó minden egyes szála. - -Paizsa mint koszál, hegy elo fokszirtja; -Iszonyú pallossát egyik keze tartja, -Buda fejét csonkán rengeti a mással, -Hogy Etelnek dobja szörnyü vigyorgással. - -Akkor, mint nap elott holló hamar elmén, -Röppent el egy árnyék Etel igaz lelkén: -Nem volna-e bátyját jobb hagyni halálra, -Mint hagyni türelmét örökös próbára. - -De legott, markolván somfa gerely végét, -Támadja meg Isten gonosz ellenségét: -Ármány! riad a hos - emberevo Ármány! -Nehogy magad elbízd, Etelét bevárván. - -Megölni nem öllek: nem szult anya dögre; -Nyomorítlak sebbel és kínnal örökre! - -Szólott, iramodván a rettenetesnek; -Eltunt az, a fegyver találta üresnek. - -Még jókor a bátyját megvédeni ért el, -Tiporni az állat most akará térddel, -Miután, vérszagtól az egekre síván, -Érlelte a bosszút, melyet állni kíván. - -Egy kopjadöféssel a bika lerogygyant, -Feketén a vére nagy erovel bugygyant; -Megtorlik a többi futtába' halálán, -Mint parti sörényes habok egymás vállán. - -Most, valamint hajcsár botja nehéz fáját, -Zúdítá Etele örves buzogányát, -Támad nagy üresség hirtelen a sorba' -S vissza nyomán fordúlt, elinalt a csorda. - -Ezalatt távol sem nézik vala veszteg, -Buda mentésére többen elérkeztek, -Vetni kezét minden sietett a lóra -És lábra segélni a királyt alóla. - -Ki, nem nagy ütéssel, ekkép szabadulván, -Megölelte öcscsét, nyakába borulván: -Soha, Etel, soha!... Ennyit rebeg ajka, -Tudja Etel mégis, mit ért szive rajta. - -Akkor bátyja kezét megfogva szelíden: -Mára nekünk, mondá, ez elég is légyen, -Vadat immár hagyjuk elejteni másnak; -Lássuk, az asszonynép, gyere, hogy solymásznak. - -Ím azalatt Gyöngyvér s Ilda között ujság, -Történt, semmi okon, csuda háborúság. -Mindenik a solymát gilicze madárra -Egyszerre bocsátá levego utjára. - -Buda királynénak szépen eredt solyma, -Mintha idegrol lott nyil vesszeje volna; -De nem úgy a másik: ez alig hogy vesz rést, -Gyöngyvér madarának esik ereszkedvést. - -Uzi, el is fogja odafenn körmével, -Szórja meleg tollát csepego fris vérrel, -Hallani vijjongást; a csata nem látszik: -Fényes levegon egy pontocska czikázik. - -Egyszer ihol sólyom esik agyontépve -Buda királynénak majdhogy az ölébe; -Felvette, sokáig nézte simogatván, -Végre nagyot jajdult, bo könnye fakadván: - -Ilda, kaján Hilda, kegyetlen Krimhilda! -Solymomat a solymod íme legyilkolta; -Ám nézd! - s odatartá. De öcscse kaczagván -Kiüté kezébol s szólt, rája tapodván: - -Madarat madárér' adhatok én százat: -Ennyi csekélységen zajt ütni gyalázat! -Píha! kinek egy csöpp esze van, nem tenné. -Nem csendesül ezzel a fejedelemné: - -Kell is nekem, így szól, madarad, ha eztet, -Drága "Turul" solymom újra nem éleszted! -Mert se fiam nem volt, se szeretett lyányom: -Ez az egy madár volt - e sincs! - a világon. - -Lobbot ezen arcza vete Ildikónak, -Szép homloka tetszett vérrel elegy hónak: -Ne kiabálj, orult! - éles szava csenge - -Nem vagy mai gyermek, se leányzó gyenge. - -Sohse _vénezz_ engem! - szólt erre Budáné - -Lassabban elottem, kegyelem-királyné! -Azt se' tudom, mellyonk korosabb egy nappal! -Vagy azt se': magánál ki beszél rútabbal! - -Így szóllakozának, ketten is egyszerre. -Etele Budával jöttek ilyen perre; -Gyöngyvér panaszát csak nehezen vevék ki; -Mire felindulván, mond az ura néki: - -Asszony! a patvarnak vége legyen, hallod! -Mert keseru kínját, bizony Isten! vallod; -Etele halálból uradat most menti: -És mit cselekesztek azalatt ketten ti! - -Oh! keseru kínját én érzem elore -Fekete bánatnak - így sír Buda noje; -Mert soha nem érek, tudom azt, jó véget, -Soha én ez asszony, sem az ura végett. - -Etele másrészrol, lebocsátva hangját, -Édesgeti berzent, haragos galambját; -Adja önön solymát - noszolá - Gyöngyvérnek, -Kedvesiért kedvest: így együve férnek. - -Látszott is az asszony hajlani szép szóra; -Madara megjött volt az arany zsinórra: -Veszi harmat kézzel, s ángya felé lépve, -Kitekeri nyakát, úgy dobja elébe. - -Nagy bajjal a két hos birt annyira menni, -Hogy e csekélységbol ne legyen több semmi; -De mégis a pörnek vetik oztán végét, -Összeöleltetvén egymás feleségét. - -Ámde, mikép sírást ha gyerek elhagyja, -Sajog a két asszony szive-indulatja; -Mosoly ul a szemben, csevegés a szájon: -De nem óhatják, hogy odabent ne fájjon. - - -Vadászat azonban végire járt e nap, -Arra mulatság lon, ma is úgy, mint tennap; -Etele gazdául hadait vendéglé, -Azután lenyugvék nyugvó neje mellé. - -Csillagok a földön csillámlani szuntek: -Zárva le minden szem, tüzek is eltuntek; -De az ég nagy sátra, a magosan mélylo, -Szerte ragyog - s víraszt az örökkön élo. - -Ím az öreg Isten, világ szeme, napja, -Hadak ura, föld, víz s az örök tuz apja, -Emberek edzoje kurta rövid létben, -Ul vala sátrában, aranyos karszékben. - -Megnyíladozott volt kárpitja egeknek; -Hallgatja, halandók hogy szerte pihegnek, -Néz le aczéltukör[23] mélybe ható szemmel; -Legelteti gondját csöndes figyelemmel. - -Paizsa szék mellé heveron támasztva, -Bal könyökét annak szélére nyugasztja, -Hajtja halántékát egy ujja hegyére, -Mélyen alácsordul szakálla fehére. - -Jobb keze már gerjedezobb innal -Nyugszik markolatán, mely födve rubinnal; -Lába elott tegze, lépcsoin a széknek, -És nagy rettenetes tuz nyilai égnek. - -Így a kerek földet szeme átvizsgálván, -Megnyugodott végre Etelének álmán; -Komoly öreg arczát váltotta derure, -Mely az egen rózsát: északi fényt szule. - -Alszik az én szolgám, Etele hos, mélyen: -Most kell, hiu álmát hogy jobbra cseréljem, -Elme-salak hitvány ködi helyett - monda - -Ejtenem ot tisztább, végzetes álomba. - -Itt az ido - mert lám, gyoztes akarattal -Gyozi magát, s harczol riadó haraggal; -Diadalt Ármányon ma is ule szépen, -Bátyja unott élte ment hosi kezében. - -Itt az ido, hogy már birodalmát bírja, -Miképen öröktol ez meg vagyon írva, -Mély titku rovással, fent, a Világ-fáján:[24] -"Úr az egész földön, ha ez _egy_ hibáján." - -Nosza hát teljék be, a mi betelendo! -Jó, vagy gonosz is bár, jojjön a jövendo! -Nagy tettekre ma én Etelét eljegyzem: -Isteni kardommal derekát övedzem. - -Szólván, kimagasúlt deli nagy személye, -Fegyveres ünneplo házába beméne, -Pönge-vasat, mellyen titkos betü, választ, -Nincs földi halandó, ki megolvasná azt. - -Akkor tuzlegelo szélparipát kettot -Szolgái befogván, ragad ékes gyeplot, -Fénylo hadszekerén maga Isten hajta, -Dörög az ég, a mint száll lefelé rajta. - -Állítja lovát meg Etele sátrához, -Halkan maga bément a földnek urához, -Övezé álmában csípejit a karddal; -Ismét a szekéren, mint jött, tova nyargal. - -Lovai körmétol lágy levego csattog, -Mint a megütött víz, nem sulyed alattok, -Kereke zsurlásán ordítva csikordul, -Ollyan erovel zúz, oly sebesen fordul. - -Messze mezon háló sok erre fölérez, -Takaróját jobban felvonja füléhez -S mélyebben elalszik, hogy a hajnal költi; - -Hadurat nem látja ember soha földi. - - - - -KILENCZEDIK ÉNEK. -ISTEN KARDJA. - -Reggel Buda noje mene a férjéhez, -Rijjongva sirályként, mely zivatart érez: -Vén ember! ne alugy' - szóval neki monda; -Fújják oda-át a követ alattomba'. - -Táltosok és bölcsek, javas, oltárnézo, -Gyul oda bubájos, énekkel igézo, -Iraló, varázsló; ha ki _tud_[25], ráolvas; -Papok, álomfejtok: egész sereg ollyas. - -Mondom is én váltig: de hiába volt a. - -Most ihon elnézem már víradat olta! -Dolognak öcsédnél kell lenni ma nagynak: -És te, király - téged hisz' alunni hagynak! - -Kél Buda mindjárást, szemeit dörzsölvén: -Mi? micsoda? - ily szó rebegett a nyelvén; -Azután eltámolyg, megtudni, mi készül -(Ha sejtene abban) jó Detre vitéztül. - -Csakugyan, Etelhez gyulnek vala jósok, -Jelre jövendoket hímezni tudósok; -Osz Tordát legelébb, s mind' összehivatta, -Csuda látomását így elibök adta: - -Bölcs öregek, mondá, tudomány ajtói! -Istennek e földön kapuján-állói! -Halljátok az álmom', tiszteletes vének, -Jó-e? rosz-e? nyitját vegyem értelmének. - -Álomban az éjjel (régi dolog!) mintha -Játszom vala játék-hadaim' ifjonta, -Nem-nyírt fiatalság szép zsenge korában, -Hos Bendeguz atyám zajos udvarában. - -Ott vala pajtásom, _Áëtiosz_ gyermek, -Fejedelmi sarja római embernek; -Nagy hadat a húnok fiaiból ketten - -O szembe hadammal, én rája vezettem. - -Egy darabig játszánk seb nem üto szerrel, -Tompa fakó nyillal, gyermeki fegyverrel; -Vezéri fogásban, cselben vetekedtünk, -Majd római, majd hún módra verekedtünk. - -Egyszer azonban, kard valamennyi éles, -Igazándi[26] harcztól, locsogó fu véres, -Támad nagy üvöltés; egek elborúlnak, -Dördulve Hadisten kék nyilai gyúlnak. - -S ím! osz öreg ember, tiszta fehér fényben, -Ereszkedik onnan, egyenest elébem, -Övezi nagy karddal derekam hajlását; -Érzettem nehezét, a szíjja nyomását. - -Akkor pillanatig, mintha imett' volnék. -Tapintom a kardot; derekamon volt még. -Fényben az osz ember ágyam elott álla, -Megláttam a sátor mennyezetét nála. - -De borult az álom, s én egyedul, távol, -Tapodám a léget, mint ki vizet lábol,[27] -Szárny nélkül, magosan, a levegot szeltem, -Meztelen a kardot jobb kézbe' viseltem. - -Alattam az erdok koronája zúgott, -Folyó nagy vizeit terelé Napnyúgot, -Emberi kéz földet túr vala, mint hangya, -Fekete a rónák legeletlen hantja. - -Nagy városok ottan tuntek elé, kobül, -És én, le-leszállva, mind' kicsapám, tobül; -_Egyszerre_ levágtam karddal egy-egy várost: - -Mit jósol ez álom, bölcs öregek, már most? - -E szóra beállott nagy hézaga csendnek, -Maga szakállába kiki elmélyednek, -Etele kérdoen nézi vala sorba'; -Végtére közulök szót emele Torda: - -Úgy van! idok óta, idok elejétül, -Száma szerint mondván: _háromszor a héttül_, -Firól-fira jóslat miközöttünk szálldos, -Hagyja utódjának minden öreg-táltos. - -Elmémben, mialatt az elébb hallgattam, -Hosszu sor esztendok folyamát forgattam: -S íme, a _hármas hét_ ez idén betelve! -Nincs kötve tovább a táltos igaz nyelve. - -_Hét_ száz vala, _hét_ tiz s _hét_ azon esztendo[28] -Mikor Isten kardja napfényre jövendo; -A hos, kinek Isten, csuda által, adja, -Mind az egész földet vele megbírhatja. - -Örvendj! az egen is vídám jelek úsznak: -Te vagy, te vagy a hos, fia Bendegúznak! -Nem tudom, a kard hol? s hogy? - de tied lészen -Mielott e szent év elfogyna egészen. - -Alighogy az osz pap ajakát bezárta, -Lebben az ajtónál Etelének sátra; -Bulcsu vezér jött bé, egy szolga suhanczczal, -Nagy dolgot elore mondani költ arczczal. - -Kard vala jobbjában, meztelen és görbe: -Ez az! ez az! - robbant Etele kitörve; -Zúgás, valamint szél a pagonyt ha rázza, -Lon; azután Bulcsu ily szót magyaráza: - -Király! jöve hozzám az imént e gyermek, -- Gondold barom-orzo hitvány sühedernek - -Kengyelemig elsobb köszönt lehajoltan, -A mint legelojén átal lovagoltam. - -Azután beszéle hihetetlen dolgot: -Csordája ma reggel hogy a mezon bolygott, -Veszi észre, sántít egy kedves ünoje, -Vérnyom is a fuvön harmatozik tole. - -Nyomra, okát tudni, vissza legott mégyen, -Gondolja, tövis, ko, valami csont légyen: -Ím vasat a fuben végtére talála, -Mint hadi szerszámnak ércz hegye, kiállva. - -Ott hagyja eloször, térül egyet, fordul, -(Fölvenni szegénység jele vaskót porbul -) -De viszont megbánván siet oda ismég, -Nehogy a jószágban kára megint esnék. - -Hát ihol, a kard-hegy _kétannyira_ nolve![29] -Nyúlni akar hozzá: láng csap ki belole; -Megriad és elfut. Szünvén riadása, -Harmadszor is arra közelít, hogy lássa. - -Közelít lábujjon, szíve dobog szörnyen, -Óva megáll sokszor: menjen? vagy ne menjen? -Ágaskodva tekint s nyújtózik elore - -Ugy mondom el, a mint hallám vala tole. - -Messzire már látja, mint a vizek sássát, -Magoslani fubol szép kard ragyogását: -Penész aranyán nincs, aczelán nincs rozsda, -Mintha csiszár kézbol jött volna ki most a. - -Ekkor - a fegyverhez járulni se' mervén, -Hozzám fut, lovamat messze megismervén; -Elmondja. Riasztom: igazat beszél-e? -Bátran hí s vezet; én megyek oda véle. - -Oh, emberi szemnek ily csuda látatja! -Földben alig volt már, csak a markolatja; -Láng nem üté jobbom' - engede is könnyen: -Itt van! te viseld azt, te, királyom, fennyen! - -Szól vala, s a bojtár bizonyítá hévvel, -Verte reá naptól kesely üstökével, -Nagy jutalom bezzeg tenyerét is verte; -Most a jövendolok eloszoltak szerte. - -Maga pedig fordúl a fegyveres házba, -Hüvelylyel a kardot Etele ruházza, -Legszebb hüvelyébe illett csoda-képen; -Felköti, kivonja, forgatja kezében. - -Vág vele háromszor a négy anya-szélnek, -Keletre, nyugotra, északfele, délnek, -Vasa, mint zúgattyú, a levegot szelte, -S így szóla Etelbol tornyosodó lelke: - -Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak! -Ihol én, ihol én porölyje világnak![30] -Sarkam alá én a nemzeteket hajtom: -Nincs a kerek földnek ura, kívül rajtam! - -Mondván, deli kincsét függeszti szegére, -S ment hada-szemlélni a hunok vezére; -Tudja egész had már csudáit az égnek, -S leborúl elotte, mint egy istenségnek. - -Mindenkit örömmel itat e nagy ujság, -Csak Buda szívének józan szomorúság, -Csak Gyöngyvér ijedez búnevelo gondon, -És hajtja szünetlen: "de hiába mondom!" - - -Ilda pedig, munkán ülvén oda-átal, -Hall vala minden szót szonyeg-falon átal; -S hagyja tüjét, melylyel gyönge keze varrt, ott: -Ura elmentével leveszi a kardot. - -És monda fiának: Jöszt' ide kicsínyem! -Még kicsi, de szárba eredo reményem! -Viruló sudárkám, aranyos sugárkám: -Itt van örökséged, megnézd! Aladárkám. - -Oh, mert az anyának férje eros támasz, - -Ideig-óráig. De kidolhet ám az: -Veti reménységét fiu gyermekében, -Bizodalma él s no magzata nottében. - -Szerencse ölén is, megtanulám, féljek: -Hamar énmellolem hullnak el a férjek; -Uramat, az elsot, mihamar elvesztém; -Férfi ölelését jaj szomorún kezdém. - -Kit a kigyó megmart, remeg az gyíktól is, -Gyászban feketult szív, csupa árnyéktól is; -Engemet a kígyók: rokonaim martak, -Mennyasszonyi fovel mély gyászba takartak. - -Oh, mit cselekedtek dalia férjemmel, -Kit, élve, szerettem leány-szerelemmel! -Szeretem holtan is, szeretem még most is: -Ha sírba lezárnak, szeretem még ott is. - -Vadászni kicsalták, és megölék orvul, -Ajtómhoz a testét odaveték torzul, -Kincseit örvényes Rajnába sülyeszték -Mialatt én sírtam édes uram vesztét. - -Azután férjekkel gyászomba' kinoztak, -Kérot oda nékem minden idon hoztak, -Legutóbb a húnok királyfia külde: -Ez volt, a mi bosszúm gondolatát szulte. - -Sárkánynak alítám emberi formában, -Sívó fenevadnak idegen pusztában; -Ily férjet ohajték; s kezet adtam rája: -Hogy testvéreimen bosszúmat ez állja. - -De találtam nagynak, Etelét nemesnek, -Szígfrid után a kit szeretve szeressek; -Asszonyi szívem már vele boldog volna, -Ne lenne szerelmem régi koporsója. - -Bosszúmat Etele becsületes haddal, -Tudom, meg is állná; nem akarom azzal! -Akarom ál színben, lépre ide csalva, -Véres tetemöket rútítani halva. - -Vagy _Gunther_, az álnok, szép harczon elessék? -_Gernot_nak Odinho' gaz lelke vitessék? -_Hágen_, ki orozva döfte uram' hátul, -Tisztelve kimúljon, Etele karjátul? - -Nem, Rajna királya két drága fivérem! -Nem, Hágen! a díjjat én igazán mérem: -Valamint a bun volt, legyen az is undok, -S vesszenek árúlva mind a _Nibelungok_! - -Poharukban vérré a lakoma váljon, -Vendégágyba' ki hál, koporsóba' háljon, -Bizodalmas hajlék éjtszaka lobbanva, -Férjem gyilkosait temesse be hamva. - -Jer, jer kicsi szolgám: ezt még te nem érted, -Csak játszol a karddal, övezni kisérted; -Majd, ha király lészesz... Veled együtt, hosszu -Feledés árnyékán nojön fel a bosszu. - -Mert szültelek _arra_ kínos szeretetben, -Nem ment ki eszembol foganó perczedben, -Veled azt a terhet viseltem örökké, -Szívedbe szivembol plántáltam örök-ké. - -Közelébb vagy hozzám, mint Etel, a férjem, -Tested az én testem, véred az én vérem: -Bosszút az anyádért bár iszonyút vennél, -Nincs nemesebb tetted, nincs igazabb ennél. - -Csakugyan nem érté az anyja beszédét, -Hurczolta nehéz kard szíjjra kötött végét -Sátorban a gyermek, kis kocsi módjára, -S nevetett némelykor Krimhilda szavára. - -Anyja pedig oztán kedvkereso gonddal -Fúrta meg a szíjjat, közepén, egy ponttal; -Csatolta fiának kicsi derekára, -Örült Aladár, hogy zörömböl utána. - -Sátorban alá s fel, ki is a mezore, -Le a völgyhajláson, fel a dombtetore, - -Kardját puha fuben úsztatja örömmel; -Eresz alól anyja kisérgeti szemmel. - -Már nem vala messzi a Buda sátrátul: -Im gáncsot a fegyver ada neki hátul, -Nagyot esék; arczát vérig üté koben - -Ott járni Budáné talált ez idoben. - -Meglátta, erosen a szíve megindult, -Szánalom a lelkén s harag egyszersmind gyult; -Oda szalad mingyár', s földrül felemelvén, -Egyszerre ilyen szó mérgesedik nyelvén: - -Bolond anya nézi - bolond anya hagyja, -Bolond, ki gyerekét illyenre kapatja, -Kezébe is adja, vele még játszatja! -Nincs is az olyannak igaz indúlatja. - -Fenevad módjára egyszer veti kölkét, -Azután nem bánja, veszsze kicsiny lelkét; -Csak egyszer a vágya, telyesüljön ágya: -Fia veszedelmét azután nem bánja. - -Ily hangon ez a no csattanva üvölte, -Mialatt a sok vért fátylába törölte; -Ilda futott mingyár', látván fia estét, -Mérgesen elrántá, amaz elol, testét. - -Ne nyúlj a fiamhoz! - vágja szavát ketto, -[31] -Ne taníts gyermekkel _te_ bánni, te meddo! -Mert neked is volna, jóféle ha volnál: -Nincs rútab' elottem magtalan asszonynál. - -Meddo nem vagyok én! te se gúnyolj annak! -Szolgálóimat is engedtem uramnak - -Sikolta Budáné, betakarva képét; -Zokogás fojtá el további beszédét. - -Ilda, miként gyoztes, kaczag vala fennyen. - -Hallá Buda e zajt; oda kell hogy menjen: -Látja nejét sírni, amazt hahotázni, -Oda sem ért, hogy már így kezde vitázni: - -Mi dolog ez, húgom, ma is úgy mint tennap? -Igy lesz ez örökké? igy lesz e mindennap? -Jó ember vagyok én: de ha megharagszom... -No tehát békét hagyj az enyémnek, asszony. - -Tegnap ugyan szegény meghuritám érted: -De tovább nem turöm, nem én soha: érted? -Király vagyok én még, s ur a magam házán... -Monda, kövér öklét fenyegetve rázván. - -Vissza reá pattant Ilda királyno is, -Azután mérgében sírva fakadt o is; -Igy észre se' vették a vita sebtében, -Hogy maga Etele közeledik épen. - -Jöve, mint váratlan égi vihar feljo, -Megszálla megettök, mint fekete felho; -Teszi kezét Hilda' szép válla-hegyére, -- Visszaborúlt a no ura hos keblére. - -Egy darabig némán állva nem is mocczan, -Tekintete mélyen hömpölyg vala s hosszan, -Gyöngyvérre Budáról, s Budára viszontag: -Végre nyugott ajki szóval ilyet mondtak: - -El, haza, jó Ildám, indulni fogunk ma, -Még ez nap, ez órán, királyi lakunkba; -Ott te vagy az elso fejedelmi asszony: -Ki merészelné ott, hogy sirva fakaszszon! - -Hanem ezt még turjük. O a hibás, nem mi. -Buda királylyal nincs közöm ez'tán semmi. -Én majd leszek otthon ura jó hadamnak: -Buda is parancsol, ha kinek tud, annak. - -Ezt mondva, ölébe fiát emelinté, -Köszönni Budának fejét se' gyökinté, -Csak mene Hildával. De soká ott állván -Nézte üres helyét Buda, mint egy bálvány. - -Még az nap, az órán, tarka szövött rendek,[32] -Etele tornyodzó sátrai lippentek; -Estig oda-átal, udvara távoztán, -Nagy halom és nagy völgy marad vala pusztán. - - - - -TIZEDIK ÉNEK. -ETELE HADBA MÉN. - -A mely nap Etele megvála Budától, -Nem vált köszönetlen jó szittya hadától: -Mentében irányzá lova fékét arra, -Hol serge ma felgyult játszó viadalra. - -Megálla, királyúl, tömött hadak élén, -Hangja eros, bár nem kiálta beszélvén, -A legutolsó is hallotta közelnek -Domboru mellébol hangját nagy Etelnek. - -Mondotta bucsúzni seregéhez jött el, -Bocsátani oket haza, szeretettel; -Dícsérte a népet összesen, egyenkint, -Zok szóval a multért nem illete senkit. - -Nevezte apának, nevezte fiának, -Fiatalt öcscsének, öreget bátyjának: -Örül az is e szón, ki maga hozzá jut, -S ki látja becsülve a maga-formájut. - -Mondotta, hogy immár vége vadászatnak, -Édes övéikhez kiki oszolhatnak: -E szóra felörvend hirtelen a népség, -Öleli, képzetben, váró feleségét. - -De megint a szónak fordul vala rendi: -Háboru' szándékát Etele jelenti, -Hova, ugymond, készül válogatott haddal, -Maga jó-szántából maradó csapattal. - -Erre, miként tóba ha nehéz ko locscsan, -Pillanatig nagy zaj, s csend álla be mostan, -Pillanatig habját a sokaság verte: -Azután: "menjünk mind!" - riad ezerszerte. - -Senkit haza özvegy szerelem nem csábit, -Senki nem óhajtja o gyenge családit; -Óhajtja: Etelnek szárnyán hadakozni, -Drága dicsoséggel zsákmányt haza hozni. - -De király engeszto szavára lohadnak, -Lesz módja, igéri, ezután a hadnak; -E mostani: játék; fiatal gyakorlat, -Szoknia fegyverhez, ki eloször forgat. - -Ti, büszke hun ágak ifju nemes vére! -Tanítalak immár a magam kezére: -Hadd mondják az apák: "mi csak egy országot - -Bírják ezek, íme, az egész világot!" - -Holnap az ifjú had - rendeli - kövessék, -Tízre öreg harczos, nyíllal,[33] egy-egy essék; -Bulcsura e dolgot úr-Etele bízza, -S forditja fakóját asszonyihoz vissza. - - -Buda király pedig, szomorú-magában, -Ül vala, mint egy pók, palota zúgában, -Képzelete gyászos szonyegeit fonta, -Árnyas szögeletben ul vala naponta. - -Egy reggel a noje monda neki Gyöngyvér -- Letevé a hímzést potyogó sok könnyér' - -Ide-oda holmit keze gyorsan rakván, -Háttal ura-felé, így monda, forogván: - -Mit ér az az ember, ki egész nap ásit, -Ülvén gondolatok here záptojásit! -Sok idejét tölti, soha ki nem költi; -Halott az az ember, halála elotti. - -Már a vak is látja, süket is már hallja -Buda király dolgát: hogy' van feje-alyja: -De azért o napról napra megént bízik, -Hevero bánatban eszik, alszik, hízik. - -Férfi vagy? Az volnál. Király vagy-e? - Szégyen! -Hol embered, _egy_ csak, ki felálljon s védjen?... -Mind, az utolsó is, oda-átal vannak, -Isten csudakardját leli Bulcsu _annak_! - -Ezt is fölemelted, jobbágy neme nélkül, -Adván neki tennen húgod' feleségül; -Most ez is a kardot - ihon a hálája! - -Mintha nem is volnál, más kézre találja!... - -Vagy, had ura, Isten, részre te is hajlol? -Buda gyalázatján szíved örül, tapsol? -Húnok fejedelmét nézed üres bábnak? -Ajándékod adod, fo helyen, a lábnak?... - -Nem adta, bizony nem! _egy_nek ajándékul, -Se bolond asszonynak gyermeki játékul; -Adta egész nemzet fényére, javára: -És te vagy a nemzet elsoje, királya. - -Elso! nosza állj ki, legelül a sorba; -Király ne tapodtasd magad' önkint porba; -Gyüjts hadat és készülj - vagy aléltan várod, -Míg fejeden végkép telyesül a károd? - -Jon a keseru gyász, utol is ér nyomban, -Jaj, látom örökké riadós álomban, -Jaj, érzem örökké ímette a szörnyet: -Most is eremben fut, lázhidege környez. - -Ember! valamerre, mig van ido, mozdulj; -A sors hadszekere - hallod üvölt - pusztulj: -Félre az utjából! mert bizony elgázol, -Ha te kövér gondban szunnyadsz s lakomázol. - - -Háborodék lassan jó Buda ezekre, -Ajzotta[34] nem egyszer száját feleletre, -Most, mint olyan ember, kit méreg eröltet, -Felugra, döfölvén botjával a földet. - -Elég már! - rivalá - legyen immár vége! -Ne szutyongass mindig, Ármány felesége! -Mert, ha tovább a szót ellenem igy hajtod, -Megmutatom, meglásd, ki a férfi, rajtad. - -Te vagy oka ennek, a te gonosz nyelved, -- Mert nem fér soha két asszony egymás mellett - -És most te pirongatsz, mintha eléggé nem -Marna kegyetlen bú a nélkül is éngem. - -Könnyen, rövid észszel, szerez a no patvart, -De tanácsa nincsen, ha megteszi a bajt, -A mit összekuszált, soha ki nem bontja: -Hadd álljon elo a férfi esze s gondja! - - -Megnémula Gyöngyvér, szavain férjének, -Nem halla hasonlót, míg boldogan éltek, -Azelott szép szóval bánt vele s gyöngéden: -Most sír vala belrül a durva beszéden. - - -Buda meg a foket hívatja tanácsra, -Készteti bús lelkét komoly elszánásra; -De alig egy-ketto, vontatva, jelent meg, -Mind látogatóba Eteléhez mentek. - -Nem vala osz Torda, se Szalárd, sem Bulcsu, -Még Detre is elment, a cselfe tanácsu; -Szömöre a kádár, az is indulóban -S vele négy-öt jobbágy volt még, habozóban. - -Ezek, úgy dél tájatt, mikor összegyultek, -S ide-oda gyéren, hallgatva leultek: -Mingyárt üresebb lon a nagy üres sátor, -S jobban mutatá, mily népes vala másszor. - -Kin Buda gerjedve haragra idétlen, -Vétkesekért szidja vala, a ki vétlen, -Azért, ki jelen nincs, a nála levoket; -Keserü zok-szóval így feddi meg oket: - -Eljöttetek? aj no! nagy nehezen. Csuda! -Hamarább gyülnétek, tudom én azt, oda, -Hol Bulcsu vezér van, meg az a vén táltos, -Vele mind a többi hiteszegett pártos. - -Tudom én, árúló bennetek az elme, -Fél lábatok immár vagyon a kengyelbe', -Buda király nektek, az o szava, _ennyi_! -Pártos Eteléhez vágytok igen menni. - -De megno Buda még, bizony Isten! megno; -Parancsol is, és nem panaszol mint ag no; -Ollyat riad egyszer, hogy messzire hallik, -Mire sok kevély nyak törik avagy hajlik. - -Ki az a hatalmas? mi joga van hozzá? -Etelét én tettem, a micsodás, azzá; -Etelét én köptem: s ha fejére hágok... -Mit szólatok ehhez, dölyfös uraságok?! - -Nem szólt bizony erre ott senki Budának, -Hanem összenézvén vállat vonitának; -O pedig, egy kissé miután kifújta, -Így tüzelé mérgét nyavalyásan újra: - -Hallgattok? nem akar joni a szó vége? -Összebomolt, ugy-é, a tanács, az ige? -No, beszélek hát én! és nem hiu szélnek: -Meghallja ki mostan s kik ezután élnek. - -Nem lesz Buda többé, az Égre! nevetség. - -Induljon Etelhez e nyomba' követség: -Szömöre! mint elso, te leendsz a szónok: -Parancsolom, ezt mondd ama lázadónak: - -Vérhit köti hozzám, Isten elott eskü, -Hadurat nem játszsza halandó eszes ki, -Sem eszes, sem bátor, sem dölfös eroszak: -A meddig ereszti, addig mehet o csak. - -Ittam az o vérét, o is az én cseppem', -Hogy velem országol, mint öcse, legszebben, -Mint ifiabb testvér, kit alacsony ágból -Magamhoz emeltem, atyafi jóságból. - -De az o hálája hiteszegett ármány, -Gonddal tömi nékem az éjjeli párnám, -Reggel is, ágyamból üdületlen kelve, -Tegnapi gondjával vívódik az elme. - -Se hetig, se napig hu nem vala hozzám, -Mióta uralmom vele híven osztám; -Gyujte hadat mindjár', rebegésben tartott, -Mit adék, fordítá ellenem a kardot. - -Háboru, békesség: fo hatalom tiszte, -Hátam mögött ezt is egyedül intézte, -Követekkel végez, hadra ihon készül: -Nekem a bosszúság marad ebben részül. - -Mondjad azért, kádár, izeno szavammal: -Indulni ne merjen szép ifju hadammal; -Külön a mit végzett, az elottem semmi: -Máskép - a mit adtam, vissza tudom venni. - -Azt is neki megmondd, úgy akarom, bátran: -Hogy az Istenkardnak illo helye sátram; -Kérkedve magánál ne tartsa továbbat; -Illeti a fot az, nem pedig a lábat. - -Nem adta Hadur, nem! _egynek_ ajándékúl, -Se hiú asszonynak gyermeki játékúl: -Adta egész ország fényére, javára: -S én vagyok az ország elsoje, királya. - -Azért hadi népem' mind' haza széleszsze, -Derekára Isten kardját se övezze: -Máskép a kötött szert szálára kibontom, -Vérrel adott esküm visszafelé mondom. - - -E szóval ereszté Buda el tanácsát, -Elobb Szömörének kijelölvén társát; -Sátorbul egyenkint hallgatva kimentek, -Künn tompa morajjal távoztak a rendek. - -Az nap Buda lelke hajtja magát, mint a -Kézzel nekilódult függo tereh, hinta; -Haragja sehogy nem bir szünni sokáig, -Mint a megütött hab, ereje fogytáig. - -De mikor estenden csillapodott vére, -Nagy félelem állt bé, a harag helyére, -Félelem és bánat kezdte szivét vájni, -Mint seb, ütéskor nem, azután szok fájni. - -Lassítja menését, járván palotában, -Meg-meg is áll olykor, tünodni magában; -Este, miként gyermek búvik az anyjához, -Csüggedve imígy szól hites asszonyához: - -Rettegek én, Gyöngyvér, - rettegek és fázom, -Hogy e mai lépés sietteti gyászom'; -Eteléhez nagy szót viszen a követség: -Félek, hogy a súlya rám vissza ne essék. - -Hallván e beszédet Buda királynéja, -Szép barna szemének felvirrada héja, -Rá bánatos arczát emelte szelíden, -Szánólag az asszony megszólala ígyen: - -Jer, édes uram, jer! ülj ide mellém le, -Szegény bús fejedet, így, hajtsd az enyémre; -Ifju örömidben részem vala hajdan: -Feles feleséged hadd legyek a bajban. - -Hibáztál; a harag vesztedre tanácsolt: -De ne félj, nem késo, Buda, hogy megmásold: -Lovas ember rögtön lovadat nyergelje, -Követid utjokból hogy visszaterelje. - -Etelét _csak_ szóval ingerleni félos, -Mert vele tart, ládd-e, sok csalfa kevély hos: -Gyujts hadat, azt mondom, mig oda lesz hadban, -Hogy, mire o megtér, te se légy magadban. - -Arany-ezüst kincscsel teli nagy sok vermed: -Minek e holt marhát így élire verned? -Öseid rád hagyták: de te kire szánod? -Meghalsz: _neki_ gyujtél: se fiad, se lyányod. - -Vagy azért kíméled, hogy magamat végre -Megfoszszon, ha talán jutok özvegységre? -Add! kinek egy részét, kinek a más részét: -Ha nem szeret ingyen, hu kutya lesz pénzért. - -Adj sokat, és igérj többet is, a foknek: -Meglásd, valamennyi, pártodra szegodnek. -Most a követséget, forditsd haza utján; -Azután ne búsúlj, édes uram, hagyján! - -Igy szólt a királyné, nyájas okos szókkal, -Rá'dásul öregjét megapolá[35] csókkal; -Buda is vissz'adta melegen, háláson, -Azzal sietett, hogy hirnök után lásson. - - -Szömöre azonban s vele küldött társa -Járnak vala immár jó futamodásra: -Tisza sodrát éjjel paripán meguszták; -Keletre, homályban, végnélküli puszták. - -Szótalan egymással nagy utat menének, -Hallgatva dobajját az ügeto ménnek; -Végre Kadarcs (ez volt a Szömöre társa) -Megkívánta igen, hogy szavait váltsa. - -Pajtás uram! - ekkép fordul a bíróhoz - -Mi oka, hangod sincs, legföleb' a lóhoz? -Máskor tied a szó, ha tanácsot ulünk, -S lakomán ha tréfálsz, mind kétfele dulünk.[36] - -Felele a kádár: Ajh no!... szeretném, ha -Törpe bolond volnék, vagy született néma, -Semhogy Etelének ezt az izét mondjam, -Haragos nézését magam ellen vonjam. - - -Így, ritka beszéd közt, azon éjjel s másnap -Kerülik zsombékját tenger Tiszalápnak; -Délest vala már, hogy felkaptak a hátra: -Látszott is Etellak, Etele nagy sátra. - -Mint ha ki méheshez közelít távunnan, -Szálingani egyes bogarat lát onnan, -Azután mind surubb a repesok rajja, -Czikázik a táncza, és zümmög a zajja; - -Bong a tele kaptár; ki-be a nyiláson -Sok ezer fényes hát hentereg egymáson: -Úgy hemzseg az ember suruje, zajossa, -A mint közeledik Etele várossa. - -Budaszállás ahhoz, gondolom én, semmi, -A hogy itt a népség joni szok és menni, -A hogy palotái gazdag Etelének, -Mérföldnyi mezoben, tornyodzva kelének. - -Nagy legelo, mellyen szuz-ménese futhat, -Térség vala közben, hol hadi nép futtat, -Azután felváltva paloták, karámok: -Nehéz volna, bizony, megmondani számok'. - -Legszélen a szolgák sátorai voltak, -Egyszerü fenyvekbol boronába róttak; -Azután beljebb mint csinosodni kezde -Gyaluval a hajlék símán beeresztve. - -Csoportosan itt-ott hún fok palotái, -Megannyi kevély lak, megannyi királyi, -Város a városban elegyul mezovel, -Közte szabad térség nagy távola zöldell. - -Külön egy-egy várost asszonyai laknak, -Udvari népestül, melyen uralkodnak, -Legközelebb Krimhild Etele sátrához, -Függo folyosón jár, ha tetszik, urához. - -Mindez csuda muvel remeken alkotva, -Vésu hegye által virágzik a holt fa, -Hajt levelet, lombot, de nem úgy mint hajdan, -Idegen sok szinre van festve olajban. - -Vérpiros a zöldje, arany a virága, -Sziszego sárkánynyá fonódik az ága, -Zöld madarak közte hallgatva megulnek, -Madárszavu csengok a helyett csendulnek. - -Közepütt nagy dombon Etele hajléka, -Fedi a legcsúcsát os Turul árnyéka, -Emelinti roppant szárnyát repülore, -Aranybul egészen, verte ki szerzoje. - -Oszlopok a sátor mennyezetig folynak, -Indázva hol erre hol arra hajolnak, -Arany lemez a fát csillogva boritja, -Közte nehéz bársony' dagadó kárpitja. - -De, ki azt leirná, nincs az az irótoll, -Szem is elkáprádznék a látni-valótól; -Mint egy mesevilág, oly ragyogó minden, -Oly csuda, formákban, oly különös, szinben. - -Jár sokaság ki s bé, valahol csak járhat, -Pezseg a nép szerte s ló, a nemes állat; -Az egész _egy_ fonek fordul akaratján: -Mint Etele kedvén, esze gondolatján. - -Lakozás egy hétig vala most, nagy ünnep; -Reggel, az új karddal, áldozat Istennek, -Azután hos torna, befejezve torral, -Este kemény vívás a bajnoki borral. - -Háromszoros ünnep öröme gyult össze: -Etele mén hadba: búcsupohár lesz e; -Meg az Istenkardnak vagyon avatása; -Idvezlo követek fényes fogadása. - -Jöttek vala, messze Ázsia-szélektol, -Követek nagy számmal atyafi népektol, -Valakik a húnnal egy fej alá tartnak, -Lakói a tenger- és az Etel-partnak. - -A besenyo, bolgár, jász, kazar, - a várkun -Mely védi tanyáit kilenczszeres árkon, -Lapos nyelvü palócz, küldi barátságát, -Hódolva köszönti Etele' országát. - -Jöttek ajándékkal, egy sem üres kézzel, -Kiki maga földjén a mi becsesb ékszer: -Hoza nyusztot, hölgyet, kinek ege téli; -Drága szövött árút, tevéken, a déli. - -_Magyar_ is, magyarok vezér fejedelme, -Ki nagy országot bir Etel folyam elve,[37] -Külde ajándékot, a minemut egy sem: -Illo bizony, ezt hogy énekbe' lefessem. - -Vad ménes akarhány, vad anyáktul ellett, -Barangol a síkon, Etel vize mellett, -Vemhedzik a kancza viharos széllángtól, -Fene tátos-méntol, futosó villámtól. - -Pányvával ezekbol, hamikor kell, fognak, -Hajítva kötését repülo huroknak; -Veszedelmes játék, mivel a bosz csorda -Lovat és lovagját levágja gyakorta. - -Magyar _egész_ ménest haddal foga közre, -Terelé, (hallatlan!) mint a csikós, össze, -Küldte ajándékon Etele királynak; -Híre soká fönn lesz ennek a hajszának. - -Üstökös ifjú had, zúgó karikással, -Kerüli a ménest rohanó futással, -Szelid paripájok a vadat elgyozi, -Körül, örvény módra, száguldja, elozi. - -Horkanva, prüszögve megtódul az állat, -Rúg, harap és tombol, rést még se' találhat, -Szép kis fejök egymást tetozi halomban; -Indulni az ostor kényteti azonban. - -S valamint forgószél, mely sivatag pusztán -Porfelleget üldöz, maga körülfutván, -Forog is halad is utjában elore: -Ugy halad a ménes, száguldozik ore. - -Országokon átal mind uzve rohannak, -Verik úszni gyakran, dagadó folyamnak, -Olykor legelore pihenni eresztik, -Ha nem áll, a hajtást ujra elolkezdik. - -Ily módon Etellak rónáihoz értek. -Volt az egész útban nézoje temérdek, -"Magyarok ménessét" hirdeti mindenki, -Unokák is tudják, dal is egyre zengi. - -Etele nagy néven ezt az ajándékot, -S fogadá szívbol a rokon ivadékot, -Dícsérte vezérök' dalia népestül, -Fogadá egy vérül, fogadá egy testül. - -Indúlása elott ez okon mindennap -Foly vala nagy vígság; de utolsó e nap; - -Követekkel vígad, s felváltva határoz: -Eszébe' se fordul, hogy küldje Budához. - -Buda emberei hogy oda érkeztek, -Lakoma utolján öreg ivást kezdtek -Odabenn a hosök; nem is énekszóval - -Múlattanak immár nyavalyás Czerkóval. - -Kicsi vala Czerkó, éktelen és görbe, -Szálas daliák közt kaczaj ez a törpe; -_Áëtiosz_ küldé rabul Etelének; -Vele vídul gyakran a szomorú ének. - -Most is szomorú dalt vere Zángó kobzán, -Keve, Béla gyászát, Kadosát felhozván; -Sírt vele minden hos: de legott Czerkónak -Nevetett, hogy törpe, s íly habarék szónak: - -"Borju nyeritését, uraim! kergettem, -Nyúl köhögos álmát agyon is ütöttem, -Vereb árnyékába szalma nyilat lottem, -Vén fa csikorgással tarsolyt teli szödtem..." - -Igy kezdé, s hahota nagy zendüle rája; -De királynak el sem mosolyodott szája, -Ülve magasb polczán, fo gondokat érlel, -Hagyja boros népét játszani törpével. - -Ekkor nyita, félvén, Szömöre közzéjök, -Tar homloka gyöngye aggodalom-bélyög: -Elmondja, ne mondja, Buda követségét?... -Nem mondja! bajának ezzel veti végét. - -Bajában azóta ért vala már véget, -Ha Buda küldöttje gazon el nem téved, -De belé-bódorgott Tisza mocsárjába, -Hírével a hírnök csavarog hiába. - -Nosza, hogy megláták Szömörét pajtási, -Lon kaczaj, a hun fok harsány riadási: -Tréfára vevék hogy zavarodva ott áll: -"Tiszteletes kádár, monddsza, mi jót hoztál?" - -O pedig, aggódó szemeit oldalra - -S forditá, hol Etel komolyan ül, arra; -Kaczagák e nézést s minden egyéb dolgát: -"Bölcs kádár, jer igyál, s mondj valami mókát!" - -Tisztelet adassék Etele királynak! -Engeded-é, uram, hogy igyam s tréfáljak? -Szömöre így kezdé; Etel igen-t inte, -S amaz ekkép szólott, miután hörpinte: - -Buda nagy-királytól mi jövünk, követség... -E szóra megint lon jó ízü nevetség, -(Csak Detre hegyezte róka fülét köztök,) -S valaki felmordult: "szöktök, uram, szöktök!" - -Nagy hangon a kádár, és szólt komoly arczczal, -De csak a jókedvet gyarapitá azzal, -Elmondta keményen Buda úr parancsát: -Tetszos vala nékik e tréfa-bolondság. - -Mikor oda ére, hogy Etel a haddal -Indulni ne merjen, se az Istenkarddal: -Kitört az egész nép hosszas hahotába, -S Etele béfordult benyíló sátrába. - -Váltig Szömörének innia most kelle, -Hogy a nehéz tréfát nyomtassa evel le, -De még józanodott minden ital bortul, -Rettegve, királylyal dolga hová fordul. - -Csakugyan, még az nap Etele hivatta, -Lakomát a kádár végig sem ihatta; -Királya szemébe tekinteni átall, -De érzi, hogy éget, szeme héján átal. - -Róka! eszes voltál: nem csippen a farkad: -Buda bolondságát hímezni akartad: -De nem javasolnám - Etele király szól - -Se neked, se másnak, hogy ezt tegye másszor! - -Esdekve a jobbágy békélle[38] kezéhez: -Hogy o nem is úgy jött ura-Eteléhez: -Vissza se' mén többé, marad itten nála, -Valamig o _o lesz_, Etelét szolgálja. - -Sot vissza - Etel mond - fris nyomotok menjen: -Buda nekem többé ilyet ne izenjen, -Mert leteszem, csúfra, mint régi ruhámat: -Csak egyéb ne érje: veszedelem s bánat. - -Hogy az Istenkarddal... Enyim az! _ki-másé?_... -Ideje majd megjön, világ-aratásé! -Sátrom alatt addig hüvelyében áll az; -Budának, urától, e legyen a válasz. - -Örvend vala kádár ily szabadulásnak, -Paripáját reggel könnyen ülé másnap; -Etele meg ifjú seregét mozdítja: -Örül az, hogy megnyílt a dicsoség hídja. - -Oneki, utjában, hintenek és fuznek -Fátyol-ivet a nok, virágot a szuzek; -Zene búcsu-hanggal kiséri azonba' - -Ugy mennek a hadra, mint lakodalomba. - - - - -TIZENEGYEDIK ÉNEK. -BUDA VÁROST ÉPÍT. - -Vermeit immáron éjjeli munkával -Buda király bontja hites ag szolgával; -Sátora furkózott fenekét megássa: -Derül onnét arany-ezüst ragyogása. - -Dulnek elo sirból eltemetett kincsek; -Ki azokat látta, ember olyan nincs meg: -Ki oda temette, mind-egyre levágták, -Hogy el ne beszélje ura gazdagságát. - -Detre meg, a vén szász, jövén Etel urtól, -Szövétneket ottben megsejti az utról, -Kései fönlétét csudálja királynak, -Gyanús neki a mit odabenn csinálnak. - -Állitja lovát meg éjféli sötétben, -Nyergébül az agcsont óva lemász szépen, -Hátra csapott fékkel paripáját hagyja - -Mindig Buda hosnél szabad a járatja. - -Most is, az ajtónak fölhuzva kilincsét, -"Jó estét" neki mond "munkára szerencsét." -Fel Buda egy-térdrol pillanta ijedve, -Kincsei nagy halmát tenyerével födve. - -De legott meglátja, megösmeri Detrét, -Titkolni elotte úgy sincs oka tettét, -Már ugyse' lehetne; nem is igen bánja: -Vén szászon a próbát kezdeni kivánja. - -_Arany ez!_ - mond - _kincs ez!_ van nekem is, lá'-é![39] -Nem koldustanya még Buda vén királyé! -Barátjai mégis kerülik a sorsát: -Idegen asztalról lesnek alá morzsát. - -Oh Detre! ha minden - soh'se hittem volna - -Te is immár lettél Buda árulója? -Ellenségivel _egy_ barlangban üvöltesz; -Etele borából: "veszszen Buda!" - költesz. - -Mi kell? lakozás kell? - akar éjnap itten -Dozsölj palotámban, mint egy Odin isten; -Kell arany- és ko-kincs? Végy! a mi szemednek -Drága vagyon tetszo; ints: nyomba' követnek. - -Csak te nekem hu légy régi tanács-szóddal, -Testemet is védjed sok vas-mezü góttal; -Mert ihon elvesztem gogje miá, - látod, -Fegyverre ha késünk gyujteni barátot. - -Erre az osz bajnok, mint ki örül káron: -Mit gondolsz? magam' én hogy eladjam _áron_? -Legyen tied a kincs, az enyim a lélek! -Én azt teszem, ugymond, mit jobbnak itélek. - -Visszavonást nézem köztetek én búval; -Megmondtam elore, igaz into szóval, -De te sem hallgattál, Etele sem, rája: -Most hüvelyét a kard, ime, alig állja. - -Jobb nekem elmenni, mint küzdeni párton, -Testvérek ügyébe magam' minek ártom? -Hún atyafi-harcznak mi köze a góthol?[40] -A ki erosebb lesz, annak, igen, hódol. - -Hu vagyok és voltam, senki se' mondhatja, -Míg Buda országolt, meg Rof, meg az atyja, -Szolgálni ha kellett csak egy-egy királynak: -De, ha már ketto van, hjaja! mit csináljak. - -Etele hatalmas: engemet elronthat; -_Hozzá_ ha szegodném, _te_ is el, viszontag: -Mert senki se' tudja hadi koczka döltét, -Ha a Norna-leányt vérboszura költéd. - -Most a hunok szítnak Eteléhez jobban: -De, ha egyszer a harcz fáklyája kilobban... -Mert sok irígy bosszú elfojtva hever rég... -Azért _Eteléhez_ pártolni se' mernék. - -O az eros mostan, te pedig a gyenge, -De megerosulhetsz, király, vele szembe: -Ott a gyozedelem, hol az Istenkard van... -Ki tudja, mit gondolsz felole magadban? - -Én hát se' tanácscsal, nemhogy emelt kézzel, -Melletted se' fogok, se' a másik részszel; -Haza, jámbor gótok tanyáira, mék én, -Ott várom el e bajt, mire fordul, békén. - - -Nem volt Buda bajnok kész ily feleletre: -Oh Detre, kiálta, álnok eszu Detre! -Benned, imé, vártam igaz ügyem orét: -De te, látom, félted csak a magad borét. - -Kit nyerjek aranynyal, kit ezüsttel már meg, -Ha régi barátság így marad, így áll meg! -Zászlómhoz a népet hol vegyem ujonnan, -Ha régi barátim futnak elobb onnan! - -Csínja - felel Detre - van az ily dolognak, -Madarat nem dobbal, nem üvöltve fognak: -Aranyon _árúlót_ te keressz hiába, -Mondván: "nesze! hu légy." Senki nem oly kába. - -Senki biz' oly olcsó, kinek ezt mondd, nincsen -"Megvettelek, ugy-e, alku szerént, kincsen?" -Aranyod utálat, - még le sem ül nálad, -Még vissza se' fordul, csakhogy odébb állhat. - -De, ha rejtett czéllal adsz neki, és _ingyen_: -Kárba, veszendobe sohse félj hogy menjen; -Aranyod megbérli: o maga sem véli -Hogy az indulatját adomány vezérli. - -Akarod, gerjedjen szive szánalomra: -Mélyebben megesik ha arany is nyomja; -Vagy _az o_ sérelmét latolni ha kezded: -Súlya ezüstödnek túlterheli eztet. - -Kincs elalutt hálát, régi boszút felmar, -Kincs váj sebet ujra, hol behegedt a var, -Kincs egyenest görbít, egyenesít görbét: -De ügyesen kell ám használni az örvét. - - -Elállt szeme szája Buda jó királynak: -Oh Detre! nem értem. Nosza, mit csináljak? -Taníts tanulatlant; de magyarabb szóval: -Ha soha nem voltam, leszek ezért, jóval. - -Akkor egész éjjel, hajnal hasadásig, -Magyarázott Detre, figyelé a másik; -Virradtakor elment, vagy alig korábban: -Sohse' látták többé Buda sátorában. - -Ment; reggeli álmát fölverte a gótnak -Valakik udvarnál kiséroi voltak; -Haza, népe közzé, indula hadastul, -Hol gyarmatot ulnek, leigázva vastul. - -Szigetenkint szerte az idegen nemzet -Eros hunok ellen soha nem rezzenhet; -Él maga törvényén, nem szolga, különben; -Vannak fejedelmi (Detre is az) többen. - -Kiket az utból még, vagy haza értével, -Megfuttat a vén szász titkos követével: -Inti vigyázatra: legyenek mind résen, -Készülve hadankint, mert nagy ido lészen. - -Naprul azért napra, mint azelott, folynak -Dolgai gyanútlan az idegen fajnak: -De sokat mond bátrabb szemeik nyilása: -Benne ragyog népök várt szabadulása. - -Ezek igy készülnek. - Buda hos azonban -Hunokat hívatja, kitkit alattomban, -Magához egyenkint rendeli a foket, -Kincses ajándékkal így lopja meg oket: - -Bátya, felém sem jösz, idehagysz túlon-tul, -Meg is ám halhatnék toled rokonomtul, -Mióta királylyá Etelét megtettem -O pedig abban jár, hogy ne legyünk ketten. - -Oh, jobb is, a mim van, rendelni halálra: -Nem tudni, a holnap, sohse, mit hoz mára; -Ne nyelje be _o_ mind: ím, neked _ezt_ szántam: -Jó emlékezéssel légy róla irántam. - -Másnak emígy szólott: Hogy vagy, öregem, te? -Elmúltunk! igaz-é? Te is, én is, nemde? -Új az ido s ember; az egész világ új: -A vént leszorítják, ha maga nem tágúl. - -Nem így, Bendeguz és Rof idején, volt ez, -Kik alatt szolgáltál: hanem akkor volt ez! -Véred elomlását Etele mit bánja!... -De fogd: Bendeguzé; kincse maradványa. - -Van, kihez így fordul: Már híni se' merlek -Lakomára, hékám; ízetlen a serleg: -Etele gyanakvó, rád, valamint rám is: -Jól teszed! okos légy, kerülj ezután is. - -Mi haszna ezentul billikomok, tálak, -Arany-ezüst eszköz Buda nem-királynak? -Etele rátenné kapzsi kezét, hidd el: -Víg napok emlékét, pajtás, nesze, vidd el! - -Olykinek[41] ezt mondja: Titok, a mit hallasz... -Ne félj! Etelénél kárt vele nem vallhatsz, -Bár engem az útból félre akar tenni, -A mi nem igazság: de ha meg kell lenni! - -Egyszer hal az ember! magamért nem bánom: -Asszonyomat hogy tán kirabolja, szánom; -A mim van, az itt van: rejtsd el _neki_, kérlek, -Légy gondviseloje nyomorúlt Gyöngyvérnek. - -Igy a többivel is, kit ravaszúl Detre -Hajolni tapasztalt vala zendületre; -(Rég ideje szo-fon maga titkos tervén;) -S béadta nevenkint, hunokat ismervén. - -Volt már (de mikor nincs árnyéka nagy fának!) -Irígye hunok közt Etele királynak: -Rémít vala egyet hatalom gyors notte, -Másnak Etel büszkébb, mint annak elotte. - -Jár maga eszén csak, tesz maga oktábol; -Régi szokást melloz, új dolgokat ápol. - -Más, a minek elsobb maga is örvendett, -Találja nehéznek a sanyarú rendet. - -Ha ki meg ellustúlt békés Buda mellett, -Harczolni örökké kell, látja, Etelnek, -Nagyra fejét, egyszer, örömestebb szánja, -Mint hogy ne henyéljen már ennek utána. - -Volt olyan is, kit tán szóval avagy tettel -Etele megbántott, mit nem feledett el; -Vagy, ha nem is bántá, vette zokon önként: -Nem tudja, mivel sért, a hatalmas, gyöngét. - -Egy-ketto igazát érezte Budának, -Titkon töri szívét sérelme jogának; -Nagy része a köznép bizodalmán retteg: -Etele az által hova no felettek! - -Ezt arany ingerli; kapdos amaz újon; -Ez rászületett, hogy követ egyre fújon; -Ezt hajtja irigység, vad epébe mártott; -Ho vére amannak üt örökké pártot. - -Hisz' ember az ember, akkor is az volt lám; -Megörült s megdöbbent Etele nagy voltán. - -Buda végez minddel szép színnek alatta, -Szájába miképen Detre vitéz adta. - - -Mint szello ha fogan vak déli melegben, -Piczi pöhöly elsobb, út kis pora lebben, -Majd a berek szélin leveli a nyárnak -Tánczot ezüst hassal, nesztelenül járnak; - -... Honnan, kicsi szello, ég vándora, jöttél? -Vagy lábom elott csak egyszerre születtél? -Lehelleted' arczom még érzeni tompa: -Ott vagy azért, látlak, hogy fürdöl a porba'; - -S már zizzen az erdo, fodorúl a víz is, -Hosszú haja árnyát lendíti a fuz is, -Már lombokat lóbál, már ágat is ingat, -Már egy egész karcsú fiatal bólingat; - -Zúg itt is amott is a liget és megdul, -Szennyes az ég boltja szapora fellegtül, -Kardját hüvelyébol rántja egy-egy villám, -Zengeni, úgy tetszik, moraját is hallám: - -Hír támad azonkép a hunok szállásin, -Tompa beszéd, bor közt, nagyok áldomásin; -Hogy' támada? hogy' no? ki toldja? ki kezdi? -Tán a levego is egyaránt terjeszti. - -Budának eloször dicsérete hangzik: -Hajdani jó élet, hevero nagy lagzik, -Munkatevés nélkül, ingyen, a vidám bor: -S hozzá Buda lelke, a szelid, a jámbor. - -Az, ki Buda nevét említni se' merte -Már hónapok óta, most jár vele szerte, -S örvend, hogy szavait befogadja kész fül, -Vagy meg is elozik ha szólani készül. - -Nem tudja egyiksem, ha kivel súg össze, -Hogy azt is aranynyal Buda környéközte! -Bátorságot ez ád mind ennek, amannak, -Hogy már annyian ok Buda mellett vannak. - -Ada bátorságot, növelé a merszet,[42] -Hogy igaz ügyben jár, bizodalmat szerzett: -"Aranyát elvettem - kiki titkon szóla - -Hanem _ez_ gondol, lám, csak a közös jóra." - -Oh bizony... (a fo-fo, a nyakasabb szittyák -Buda királyságát ily szóval ahitják) -Oh bizony akkor volt a mi szavunk kello, -Mi magunk fo jobbágy, királyhoz egyenlo. - -Szoktunk oda járni, mint haza, hívatlan, -Fölkelni, ha tetszett, ülni le, mondatlan; -Kérelmet ha tevénk, a hangja parancs volt, -És Buda kért tolünk, ha miben parancsolt. - -Mert o vala jámbor, nem büszke, negédes - -Vala nyájas, vídám, szelid, emberséges, -Szófogadó, kész, hu; de igaz is, bölcs is: -Benne ugyan nem volt legkisebb erkölcs is.[43] - -Más haragot színlel, makacsabb húrt penget: -Nem volt szabad azzal, nem tudta mit enged, -Társul az öcscsét hogy székébe fogadja, -S a nem-adhatóját valakinek adja. - -Királyt Buda nékünk nem tesz maga mellé, -Se kérdve, se hallva: "ime, Ország! kell-é?" -Gyuljön azért ország, ki ne o rá bízza: -Vétesse hatalmát kénytelen is vissza! - -Egyszersmind az urak: Torda, Szalárd, Bulcsú, -Gyula, kádár ellen szitok átok olcsó, -Nevöket említik beszorult ököllel: -Hogy Buda osztályát okozák Etellel. - -Sok szörnyed a szótól önnön maga nyelvén, -Buda gyalázatján, Buda veszedelmén, -Dísztelenul a mint megalázva festi, -Hogy' nincs nyugodalma, se lelki se testi. - -Iszonyítja legtöbb a nagy, örök esküt, -Mellyet szive vérén Etel az-nap eskütt: -Fogadá, nem tartja: ám most kiki lássa: -_Nemzetül_ a húnnak ne legyen romlása! - -És már az ilyen szó nem marad a fok közt, -Riadoz törzsenkint az alattlevok közt, -Mint hó-guja, száll s no; mese mesét szülvén: -Megbódul a köznép, fejei boszültén. - -Valamint nagy ménes, ha elo-nyaranta -Vihar gyül az égben, repülo sok gyanta, -Feledi hogy szélyel bízvást legelészszen, -Nyugtalan egyszerre, bogarassá lészen; - -Hosszu nyakát némely, levegobe tuzi, -Dagadó czimpával a viharat buzli; -Más felrug emelten lobogó farkához, -Lába dübörgésén ijed és futkároz; - -Nincs bújni karámba, hol bújni ereszbe, -Teszi ketto-három a nyakát keresztbe, -Remego oldallal a nagy idot várja, -Mikor szakad a menny hulló köve, árja: - -Így a hunok közt is háborog az alrend, -Megbódul az elme, és megbomol a rend; -Csoportosan öt-hat dugja fejét össze: -S a vérszagot érzi, s mond: nagy ido lessz e! - -Maga Hadúr-Isten sok csuda jelével -Hírul Buda végét adja Etelével; -Üstökös a mennyég bús mezejit szántja, -Pallosokat vérben emel észak lángja. - -Kell szörnyü esetnek történni, mivelhogy -Nappal a nap fénye, éjjel a hold elfogy, -Sötétben a húnok fiai maradnak: -Vesztét ne jelentse mind az egész hadnak! - -Sok csuda szörnyet szul az asszony, az állat, -Forrás vize vértol iszony és útálat, -Kabala emlojén vér szakad a téjjel, -Halványan a holtak kísértenek éjjel. - -Mert ezt Hadur-Isten balgatag embernek -Buda elvesztérol adta bizony-jelnek, -Hogy Etelét intse, a népet is ója: -De nem érti a föld gyenge halandója. - -A mit az Ég jósolt, hogy eleit venné, -_Az_ fordula épen nagy veszedelemmé, -Hogy Buda romlását felidézze gyorsan: -Ez a nyomorúság az emberi sorsban! - - -Immár Budaszállás nem oly rideg, árva, -Felmagzott füveit letapossák, járva; -Éjjel elébb jonek, azután napközben, -Legelébb egyenkint, azután mind többen. - -Buda paripái, uj elevenséggel, -Most összenyerítnek gyakori vendéggel; -Udvara sok füstjén megvídul az éhes; -Sürög a mi suru, sajog[44] a mi fényes. - -Mint hangya csoport, mely kiered fészkébül, -Zsákmányra elébb küld csak nehanyat kémül, -Azután mind többen lakói a bojnak, -Egymás tetején is, oda-vissza, folynak: - -Ugy népesedett meg Budaszállás útja, -Fel is, le is a hún szüntelen azt futja; -Szélyel az országban ágazik, mint küllo, -Vagy az onnan téro, vagy az oda gyulo. - -Sereget is, melly a palotát orözze, -Buda személyéhez állitanak össze: -Pártbeli népébol kiki részét adja, -S rendre egy-egy ott hál, ki törzsnek az atyja. - -Buda királyt pedig ámítja reménység, -Tagjait, úgy érzi, nem terheli vénség, -Mint habot üres szél, bizalom felfúja, -Könnyen forog és jár: fiatal lett ujra. - -Így a buborék, mely született nádszálon, -Könnyü lebegéssel kis ideig szállong, -Fényét teszi minden fordulata szebbé: -Valamíg elpattan - hiu pára-cseppé. - -Látván maga mellett gyulni fölös számot: -Mintha erejébol kiki adna vámot, -_Neki_ adna egy részt, toldná az övéhez: -Testében is immár olyan erot érez. - -Nézd, feleség, Gyöngyvér, neveto szájjal mond, -Nem vagyok én még _vén_; hanem a bú, a gond; -Aczélos erovel minden inam pattan: -Megvínék bizony én Etelével hadban. - -Jaj! - felel az asszony - mint _ide_ nyilallott! -Oktalanul többé így ne beszélj, hallod, -Mert bizony elfordul e zsönge szerencse: -Nemhogy Etelétol árva fejed mentse. - -De még azután is Buda csak nem állja, -Hogy balga beszédet ki ne ejtsen szája, -Ülvén az urak közt, bor-lihego mellel: -Meglássa no bárki: megvívok Etellel! - -Ifjú dolgait is hordja örökké fel: -Hogy harczolt gepidák fene törzsökével; -Vissza magát harczos napjaiba éli; -Etelén gyozelmét semminek itéli. - -Tanácsot azonban ülnek vala mindég, -Buda királylyal, vagy külön, a leventék, -Benn a palotában, s kívül az erkélyen, -Jövet is az úton, menet is utfélen. - -Könnyü bizony eddig vala szökni árkot, -_Szóval_ Buda mellé ütni merész pártot: -De mi lesz a vége? s mi elébb a kezdet? -Van mit nagyon errol tanakodni bezzeg. - -Eleinte a szó hirtelen és hangos, -Dobál vele büszkén sok elo-harangos, -Föl, Isten egére hajítani merné, -Nemhogy, zabolázván, Etelét ismerné. - -De máris ezáltal megütodnek többen, -Nagy meredek szótól az okossa döbben, -Amazok estén, kik elotte bukának, -Méri a mélységet: "nem ugrom utánok!" - -Beszéd hamar ottan emelkedik óvó, -Kétség is habozó, félelem is búvó; -Százféle tanácson száz elme hasonlik: -Mint habütött pandal,[45] Buda ügye omlik. - -S valahol meggyulnek tanácsba, csoportban: -_Egygyel_ az ottlévok feje több, mint ott van; -Nem látja sok ember, de ki látja, szörnyed: -Etele arczát, a boszuálló szörnyet! - -Mint oszi fuvalmon fa levele sárgul, -Nesztelen itt-ott már leválik az ágrul: -Ugy sápad el egy-egy, szótlan tovahímlik, -Iszonyún e látás ha elébe rémlik. - -Hírli veszett ügynek: mond, tudta elobb is; -Téríti meg útján a szembejövot is; -Csak, ki magát nagyon Budáér' kitette, -Kénytelen az helyt áll, marad omellette. - -S Etele nem tudná Buda bátyja tettét? -Jól tudja bizonynyal: hivei megvitték: -De csak úgy ton kézzel, kicsinyelvén e bajt, -Mint a ki magától könnyu legyet elhajt. - -Pedig Buda pártján még elegen vagynak, -Lehetne keménynek mondani és nagynak, -Ha volna tanácsa, ha volna vezére, -Ha Etel oly sokkal maga föl nem érne. - -De bomlanak immár külön-külön észen, -Füstbe ama nagy tuz, félo, ne enyészszen. -Végre a tanácsot, mit megvon az elme, -Megadá mindnyájok közös egy félelme. - -Budaszállás - mondák - nyilt, mezei tábor, -Nincsen is ez helyben maradásunk bátor: -Nosza rakjunk várost, kore követ szintén, -Valamint sok más nép teszi Naplementén. - -Mindenki örömmel ezt az igét hallá, -Fenszóval Buda és a többi javallá: -Mire Etel megjo, ha volna lehetség -Hogy ilyen épulet akkorra megessék. - -Város vala régi, Duna jobbik partján, -Megtörve had által, Keve, Béla kardján; -Tornyai, bástyái, mellvédei most rom: -Húnok idejöttén alázta meg ostrom. - -Teteje hamvvá lon; még falai állnak, -Lassu enyészettel ott hagyva halálnak, -Ügyefogyott alynép csarnokait éli, -Szél benne bitangol: az északi, déli. - -Erre legott minden, ha ki látta, gondol, -Képzeletök mindjárt építi a romból, -Rései megtöltve, árkai megásva: -Költözzék oda át mind Budaszállása! - -Nosza, egész tábor Buda szaván pezsdül, -Útra hogy a várost vigye mindenestül, -Kapcsait ereszti, oldja eresztékit: -Budaszállást ember nem leli a régit. - -Szedi szélyel, csuklón, ki mestere ennek, -Emeli köpczös váll súlyát szelemennek; -Oszlopa dol rendre; czölöpjeit ássák; -Gödör ha jelenti Buda ó szállását. - -Lábat alá mingyár', kötnek eros tengelyt, -Irdatlan[46] kereket, guruló nagy hengert; -Gulya ökör húzza; a tábor is indul; -Csak a Mátra szele száll ott meg ezentul. - -Immár Duna mellé hogy lassan elértek: -Láp a szarufákból készule temérdek: -Úszva egyik partról költöznek amarra, -Lófarkon az ember, tutajon a marha. - -Föld nyomorú népét, az idegen fajtát, -Ostorral azonban építeni hajták -Seregestül, a mely tud bánni a kovel, -Vagy arra való, hogy emelje erovel. - -Sziklát seregestül hordnak vala hegygyé, -Munkában az éjet nappal teszik egygyé, -Etetik éhszájú csorbáit a falnak, -Tornyot is az égre, négy szögein, tolnak. - -Hamarább mint vélnéd, vár leszen a várból, -Kapuit ácsolják nagy erdei szálból, -Csiga eresztvényre hídját lehidalják, -Iszonyú mély völgygyel körítik az alját. - -Buda király elsobb, a helyet megjárva, -Építi fa sátrát nagy ko palotára; -Ernyot a hunok is körülötte vonnak, -Tetején lángdúlta, födözetlen romnak. - -Budaszállás, a mely volt azelott, nincsen; -Ki látni akarja, ide föl tekintsen, -Sátorait tarkán emeli magosra; - -Hirtelen így épült _Buda új várossa_. - - - - -TIZENKETTEDIK ÉNEK. -BUDA HALÁLA. - -Már fészke fölött leng énekem ezúttal, -Buda forgó napja száll meredek rúddal, -Este van, este van... késo a madárnak: -Nem látjátok-e már, hogy' nonek az árnyak? - -Buda körül bús éj tornyosodik össze. -Hanem a sors útján csak piheno lessz e: -Új dalok, uj dolgok tolmácsai, jonek, -Ha isten erot ád szegény éneklonek. - -Etelét emlitem: hova késik hadban: -Idejét vesztegli maga önként abban, -Készántag azon van, mi ürügyön késsék, -Rettegve haragja izzó kitörését. - -Talán Buda megtér ildomosabb észre, -Tán pártja elporlik, (szakad is már részre,) -Tán omaga lelkét türelemmel gyozi, -Csepprül a míg cseppre boszuját lefozi. - -Hamar a zendulést odakinn elnyomta, -Csak félelem által; vért keveset onta; -Látatlan elozé iszonyú hadjárat: -Híre hadat vert meg, von be kaput s várat. - -Sok kulcsot ijedve lába elé hoztak, -Fogoly esett nagy szám, sarcz tetemes, gazdag, -Túszt neki minden hely küldöze hódolva, -Városok utczáit taposta hatalma. - -Ám adaját császár meg nem adá bérül, -Hallván ijedelmes rosz hírt Etelérül: -Hogy az o országát hóditja _magának_, -Népével a húnok, mint _urai_, bánnak. - -Üzené: túszt, foglyot hamar átaladjon, -Maga is országán többé ne maradjon, -Vigye hadát húnok lakozó földére: -Ugy áll neki császár, mit elobb igére. - -Nagy büszke haraggal Etel erre lobban, -Igazán vagy színbol? maga tudja jobban; -Színbol, igazán is: mert az neki sérto, -Hogy _elébb_ átadja, s várjon adóért _o_! - -De meg, Buda miatt késik vala, mondom, -Haragban a lelke hömpölyög, és gondon; - -Ifjú seregét is szoktatnia kell még: -Látja, hogy a harczban míly öröme telnék. - -Nosza hát indítja, had-izenés nélkül, -Felel a császárnak mostoha vendégül: -Mély birodalmába, hét ágra, betörvén -Omlik hada mint ár, kavarog mint örvény. - -Valahol megfordul, pusztít, rabol, éget, -Füstben maga után von egész vidéket, -Kincsét kirabolja, népeit elhajtja, -Csak az üres földnek gyász fenekét hagyja. - -Tizszer - husszorosan az adót fölszedték, -Olly özön a zsákmány, mind' el se vihették, -Bíbornak eloször kopja vala singi, - -Vagy elégett máglyán, nem vált ura senki. - -Suru követ által bezzeg ajánlá már, -Maga veri följebb adaját a császár: -Ám Etelét ily szó találja süketnek, -Látnia szinét sem engedi követnek. - -Sot a telet is már - Etele azt várja, -Míg maga hídat ver omló vizek árja: -Hogy büszke Bizáncznak kapuin döngessen - -De az ido sorját, kell, sorba kövessem. - -Buda király búsan ödöng vala itthon, -Bástyái mögött sem érzi magát bizton, -Keleti pusztákra szomorúan néz ki, -Hogy mily nagy az ország s kicsiny az o fészki! - -Mint rácsba eloször befogott vadállat -Mozgásra elég tért s nyugtot se' találhat, -Jár fel-alá mindig, lép nehanyat s vissza, -Fejével a rácsot sikeretlen zúzza: - -Úgy falai közt jár húnok fejedelme; -Gyorsabban a testnél hánykódik az elme: -Ha ül is, ha áll is, ha fekszik, ha alszik: -_Ez_ nem pihen úgy se', álmába' viharzik. - -Egy nap is, a várnak hogy néz vala ormán, -Egyedül a síkra mélázva mogorván, -Merre Budaszállás lehetett a régi, -S homályban Etellak messzebbi vidéki; - -Hirtelen az öklét üti homlokához, -Szeme összébb rándul, _egy_ pontra sugároz, -Nem a levegoben - lelkébe' van e pont, -Hátra szegett fovel nagyot riad, és mond: - -Melly Isten az égbol - te, Hadúr, ez eszmét, -Te adád most nékem, szánván Buda vesztét! -Vagy valaki, ébren - feledett álomban - -Mondta nekem?... Sot te, te Hadúr, e nyomban! - -_Mind_ a hunok tüstént körül arczom' vennék, -Magam is, _e karddal_, gyozhetetlen lennék, -Ha egyszer kezemet ráteszem a kardra, -Én, Buda király, mint Isten is akarta! - -De ki lesz a bátor?... Ezt mondva, szemébe -Kanyaró ötlött fel, a Kanyaró népe, -Mely, noha Budával táboroz egy-párton, -Nem szenvedik ottbenn, csak kívül az árkon. - -Mert nem volt Kanyaró, feje, atyja nemnek, -Vezeti seprojét hunnak, idegennek, -Ki barát és ellen földjén rabol, éget, -Ki apát anyát ölt, s aluvó vendéget. - -Nem lakik e banda soha sátorszinben, -Eso, hideg és hév feketíti színben, -Bore nem is bor már, hanem ordas kéreg; -Nyerge az ágy s tuzhely, hús ez alatt fo meg. - -Békében (e hadnak nincsen soha béke) -Körül a szomszédság búvó menedéke, -Onnan idegent is, húnt is rabol átkul; -Hadban elol ijjeszt, mérföldnyire száguld. - -Mostan Buda mellé, mint keselu, jöttek, -Díjul akasztófát s aranyt kikötöttek, -Azt hogy ne találják, ezt hogy ne veszitsék; - -Kénytelen ámbár, de kellett a segítség. - -Ily hadnak Buda most hivja fejét félre. -Vala ez a rútak iszonyúbb vezére: -Daliás hún nép közt nem akadt oly undok, -Hogy megközelítné a milyet elmondok. - -Kulacsfeje szukült, pisze orral, lappá, -Tette a természet, s maga még rútabbá: -Késsel az ön húsát bemetélte arczán, -Hogy lenne ijeszto rettenetes harczán. - -Szanaszélyel ritka, müveletlen serték -Forradozott állát s ajakát kiverték, -Apró szeme kútból csillog elé, szúrva; -Hangja ebugatás: vakogó, nyers, durva. - -Ezzel Buda király ered íme szónak, -Félre mezon híván, így mond Kanyarónak: -Meglátom, Kanyaró, van-e hos sziv benned, -Etele sátrába, éjtszaka, bemenned. - -Kard függ ott valahol, megismered errol... -(Hüvely atyjáé volt, megmondta: mi jelrol) -Azt nekem orvúl te... ha nekem elhoznád: -Aranyban-ezüstben elnyered a hasznát. - -Megdöbbent Kanyaró, gondola egy hosszat, -De utóbb fellángol, merni nagyot, rosszat, -Szája vigyorgástól lon még iszonyúbbá, -Dísztelen ily szóra vonogatta csúffá: - -Kard lesz! de aranyt adj, de sokat; nem bánom; -Hanem aztán: pfh! pfh!... Etelét nem várom; -Mert ha Etel itt kap, Hadur, az ebanyja, -Száz volna se' ment meg, se maga sem kardja! - -Menj, menj, gonosz! Ármány! Buda szól ijedten, -Mert félek agyon sujt égo nyila itten, -Vagy az útban, a kit káromlani mertél; - -Jutalmad azonban megvetem a kardér'. - -Még az nap Kanyaró osztja hadát szélyel, -Út nélküli úton bújkál vele éjjel, -Napközben mocsaras helyeken meghúnynak, -Rettegve boszúját minden igaz húnnak. - -Harmadik éj a mint fordul ilyen napra, -Mind összeverodtek tornyos Etellakra, -Állítja vezérök ide-oda lesbe, -Útat eloálmon egyedül keres be. - -Krimhilda Etelnek szép noje azonban -Távoli férjéhez vala édes gondban, -Nem alutt, az álom csak játszva kerülte -Fohásza galambit férje után küldte. - -Hattyu fehér teste forog a hab ágyon, -A lelke meg úszkál tenger hiu vágyon, -Apró pihegését únja Aladárnak; -Körül éjsuríto nagy kárpitos árnyak. - -Hall egyszer odalenn, mint paripa prüsszét, -Megörül: hirmondó! felugorva néz szét: -Etele tornáczán hadi mént kötött meg -Valaki... "jaj! nem más - édes uram jött meg!" - -Veti hamar leplét karcsu derekára, -Minden erén futkos szerelem hangyája, -Függo folyosón át az urához indul, -De megáll rettenve útja közepin tul. - -Idegen a férfi, dísztelen a termet -Mely palotából jön s lova hátán termett: -"Ki az ott, ilyenkor!" - De nem is áll szónak; -Vércse sikoltása uzi az asszonynak. - -Tüstént aluvó or, valamennyi, támad; -Két ujján Kanyaró füttyent vala hármat, -Éh farkasi oztán törnek elo jelre; -Virrada sok alvó örökös éjjelre. - -Így sikerült vérben átal verekedni, -De zsákmányt Kanyaró nem mer vala vetni; -Seregét oszlatja: el, el, a határra! -Egyedül a kardot viszi meg Budára. - -Mellyet nagy örömmel Buda király másnap -Mutat elo s büszkén a többi tanácsnak, -Dicsekszik: az éjjel _csoda_ által nyerte; -Jobban Etellakról tudják haza-szerte. - -Mindenfele a hír onnan eredt szélyel, -Összetalálkozván Buda más hírével: -Hogy az Isten kardját csudaképen nyerte; - -Nem hiszi _egy_ ember neki, országszerte. - -Sot a maga pártja, az is elpártolna, -Etelétol immár menedék ha volna; -Újúlt bizodalmát öli halvány kétség: -Igy orozott kardban, vajh, lessz-e segítség! - -Etelének is vun[47] hírt Hilda futára -Mikor a kard eltünt, s hova tünt: Budára. -O - jaj!... akkor látták (egy hangja se hallszott) -Sápadni eloször azt a piros arczot. - -Elsápada, elhalt kisérteti zölddé, -Azután izzó vér sebesen megtölté, -Azután ültébol felrándula, tenni, -S dörmöge mély hangon: haza fogunk menni! - -Követét császárnak hívatja magához, -Adaját hogy rakják, engedi, lábához, -Túszt neki és foglyot átaladat renddel, -Haza indúlásra napot órát rendel. - -S már, mint szele égi tüzes háborúnak, -Zúg jötte felol hír a haragos húnnak, -Mindenfele a nép elképzeli s borzad -Budára szegényre az iszonyú rosszat. - -Mint hegy ha szakadna, mint ég ha omolna, -Világ tengelye mint dulobe' ha volna: -Úgy képzeli a nép - vagy mi nagyobb rosszat -Etele haragja, Buda bune hozhat. - -Még útban eléje, urok elé, mennek -Sokan a fo húnok, fejei a nemnek, -De nem meri egy se Buda pártját fogni, -Etele szívébe könyöru szót lopni. - -Detre is ott van már, kelleti hüségét -(Átkozva magában Buda semmiségét. -Lelke a jövendon szomorún kóvályog.) -S vele mind a többi idegen királyok. - -Föl, Keveházának, seregét vezérli -Etele; ott áldoz; Érdet nyomon éri, -Buda új városnak fordul, folyam ellen, -Téteny elofokján föltetszik az ellen. - -Hamar, ezt meghallván, Buda kaput zárat, -Nagy körösztbálványnyal segíti a zárat, -Dobogót felvonnak széduletes árkán, -Nyillal, kopiával tövises a párkány. - -Hal úszva - király mond - madár ha repülve, -Ember fia nem jo itt csuda nélkül be: -Mert elfogy elotte, akármi felol jön, -És meghasad a föld, bár merre kerüljön. - -Etele azonban már nem vala távol, -Körül a hegységet megszállta hadával; -Kapu elé mingyár' szót szólani küldött, -S nagy hangon alólrul beszéle a küldött: - -Buda király hol van? Álljon maga szónak. - -Etele küld engem, ura minden húnnak, -Seregével ott ím a bérczeket uli, -Ezt a madárfészket pöhölyre becsuli. - -Hegyet az árkába onnanfölül ontat, -Falaid ormóján tapos országútat, -Valaki él ottben, úgy tartsa, nem élne, -Fiúval az apját vetteti kardélre. - -De ha Isten kardját meghozva, köszöntöd, -Kapuid, sarkából, mély porba ledöntöd, -Egyszer ha vonúl át városodon népe: -Fogad utolszor még atyafi kedvébe. - -Se kaput, sem kardot! - felelt Buda hévvel, - -Holt testemen át csak ha bejo népével! -De, ha esdo szóval _maga_ hozzám jön be, -Fogadom a pártost régi kegyelmembe. - -Kacczanva Etele érti meg e választ: -Ha ha!... egy jó kardot fegyvéribol választ; -S indúla, menoben derekára kötvén. -Mind az urak kérik, ot nyomba követvén. - -Ne menjen! ez ármány; Hadurra! hová megy: -Azok ott nagy tábor; maga hos, de lám _egy_; - -Esennen[48] a hún fok köntösit érintik: -De szeme szikrái vissza vadúl intik. - -Jutva le a várhoz (mely Ó-Buda mostan), -Parancsola tüstént: nyiljék kapu ottan, -Hídat alá döntnek, kaput elé tárnak; -Mögötte bezúdúl tengelye a zárnak. - -Buda pedig öcscsét várja vala bástyán, -Messzire megrémült vérszínü palástján, -Haja merevedni sisak alatt kezde, -Hálója halálnak szemeit környezte. - -Szólni akar - nem tud -: hozzá ne ereszszék, -Karddal ez egy embert odalenn elveszszék; -De nem is voln' a ki e szóra királynak -Végezze parancsát: mint koszobor állnak. - -A mint közelebb jo, a mint szeme villan, -Duzzad egész teste, majd rászakad ollyan, -Harag a nézése, harag a járása, -Szorul összébb köztük levego nyilása: - -Fegyvertelen az bár - szegény Buda elhul, -Hamar Isten kardját rántja ki védelmül, -Önkintelen ádáz Etelétol ója -Noha érzi eljött éltének utója. - -Etel is, szó nélkül, csak ölü-sívással, -Ránt ellene szablyát; küzdenek egymással; -Messze a viadal késo zaja csattog; -Nézi a két tábor, fölöttük, alattok. - -Ott nem az Istenkard által Buda vívik, -(_Kezében_ aczélja csak aczél tudníllik;) -Emberül o harczolt maga emberségén; -Bajnok vala ifjan, s bús élete végén. - -Harmad szeren a mint zúdúltanak össze: -Etel Buda kardját kiröpité messze; -Oda lon az; testét veszni hagyá hátul, -Megfutva halálnak mereven arczátul. - -Még egyszer üvöltvén, Etele szökellik, -Váll-közön a kardját belemártá mellig; -Arczczal, Buda ki volt, a porba merule, -Iszonyú csendesség fagya meg körule. - -Ám had ura Isten jól látva egébol, -Hunokért nagy könnyu csordúla szemébol: -Jaj! betelik, mondá, már íme betelnek - -Népe jövendoi számlálva Etelnek. - -Isten, alant földjén, o lehetett volna; -De nagy ily kísértés földi halandóra - -Szólt; és megnyugodott, könnyét letörölvén: -Hogy örök-állandó amaz eros törvény. - -Ezalatt tornyáról magas palotának -Rohan alá, hajh! már özvegye Budának; -Szöghaja kígyóit tépi, elolfutva, -S üvölt habos ajkkal, még oda sem jutva: - -Ilda, kevély Hilda! Krimhilda kegyetlen! -Verjen meg az átok! ne maradj veretlen! -Soha te fiadnak örömét ne érjed! -Veszszen ki magostul vele gyilkos férjed! - -Kínnal fiad elveszd, kínnal a kit szültél: -De ne örülj akkor, mint _akkor_ örültél! -Kit élnie szultél: szuld szörnyü halálra!... -Jajgata, és mint holt, lerogyott urára. - -Etele is eszmélt asszonyi fájdalmán, -Össze a hos rendült neje nevét hallván, -Lába elott, vérbol, néz vala egy pontot, -Tompa sötét hangon ily szavakat mondott: - -Ne átkozd, iszonyú! nem vétkes _az_ ebben; -Ártatlan a gyermek az apai tettben. -Átkod Keveházból nem fogja kivájni... -Tora, temetése leszen ott királyi. - -Búgással az asszony szemeit a sebbe -S arczát, könyü nélkül, temeté mélyebbre; -Sírtak hölgyei mind. Most a csuda-kardot -Fölveszi egy fo hún, ki Budával tartott. - -Vitte, odanyújtá Etele királynak, -Némán háta megett a többije állnak. -Megrázkodik a hos, markolat érintvén; -De legott felszólal, nagy körbe tekintvén: - -Hun urak, mit néztek! ez csak az én tettem. -Megvan. Szigorún, de igazán büntettem. -Ezután bo ajtó nyílik kegyelemre: -Nem vetem a multat senkinek én szemre. - -Hunok! Isten kardját emelem rá fenjen: -Mind a világvégig általa kimenjen -Népünk birodalma, neve, dicsosége!... -Örökkön-örökké nem lesz soha - -VÉGE. - - - - -JEGYZETEK. - - -Az I. énekhez. - -1) _Öcscsével_. Megszoktuk Budát _ifiabb_ testvérnek képzelni, -de csak is megszoktuk. A krónikák egyszerüen _frater_-t -mondanak, s az lehet _bátya_, _öcs_ egyaránt. A Nibelungen -_Blodel_-e, igaz, fiatalabb; de az nem történet. Thierry -Amade (nem tudom mi forrás után) határozottan _Budát_ nevezi -_frère aîné_nek. Hogy tárgyamra nézve e fölvétel igen -háládatos volt, az olvasó meg fog gyozodni. - -2) _Keveháza_. A hunok fejedelmi temetoje. - -3) _Rof._ Így nevezem (Szabó Károlylyal) azon hún királyt, -a ki _Rova_ _Reuva_, _Ruas_ stb. név alatt fordul elo az -évkönyvekben. Valószinuleg _Rof_ helység tartja emlékezetét. - -4) _Garaboncz_. Ipolyi gyanitása szerint hadd legyen amaz -alárendelt papi osztály, mely áldozatoknál a kézimunkát, -bonczolást mit, végezte. - -5) _Joh_, vagy _jonhó_. Régi szó, jelenti a nemesebb belrészeket. - -6) _Nézok_, (_oltárnézok_). A babona nyelvén maig fennmaradt -szó, noha ma eltéro értelemben. - - -A II. énekhez. - -7) _Rovásra hazudni_. Maig élo mondás, annyi mint sokat -és folyvást hazudni, mintha csak _irva_ volna. Azért mertem a -_hun_ irásmóddal (mely rovásra történt) kapcsolatba hozni, -daczára mai tréfás szinezetének. - - -A III. énekhez. - -8) _Gyöngyvér_. Régi _pogány_-magyar no-nevet alig-alig talál -az ember. Én a _váradi regestrum_ magyar jelentésü neveiben véltem -ilyesek nyomára akadni, hol _Gyöngy_, _Gyönyörü_ stb. fordulnak -elo, mint nonév. Igy lon szerkesztve a _Gyöngyvér_, mely annyi -mint _gyöngy-testvér_. Nem a hasonló nevü madárra gondoltam tehát. - -9) _Odin_. A scandináv hitrege fo istene. - -10) _Nornák_. Végzetnok, mint a _párkák_. Hárman vannak. -Egyike a csatán elesett hosöket vezeti Odin lakába (Walkyria). - -Hogy _Detre_ itt pogányul beszél, holott a Nibelung-énekben -keresztyén, azon nem fog megütközni, ki a régibb _Edda_ -énekeket ismeri. Azok még mit sem tudnak ama nagy -keresztyénségrol, melyben egykorú hoseiket a mai német -irók, mint a _civilizatio_ (!) képviseloit, a _barbar_ Etelével -szemközt állitani annyira szeretik. A história Theodorich-jának -semmi köze e regebeli Detrével. - -11) _Aszaly_. Maig élo szó. Jelenti a népnél a noi mellénynek -derékon alul függo karéjait (pellempátyait). Ballaginál -_Zwickel_, ruhaereszték. Nálam itt csipkézett, rovátkolt szegély -a köntös alján. (A Nagy szótár nem ismeri.) - -12) _Hún kötés_. Átalában mesterséges kötést akar jelenteni, -mino a hunoknál lehetett; czélozva a ma is köznyelven forgó -_kún_ kötésre. - - -Az V. énekhez. - -13) _Hadak utja_. Tejút az égen. - -14) _Nagyobbik ura_ a nonek férje bátyja. - -15) _Boza_, _kám_. Mint a _hún_ és _kún_ népek itala emlegettetik -a krónikák által. Kölesbol erjesztett sörféle folyadék. - -16) _Huj! huj!_ Egyike a legrégibb történeti szavainknak. -Mint csatakiáltást adja krónikánk a régi magyarok szájába: -"diabolica _huj! huj!_ exclamatio." - -17) _Menye_ olykor az idosb fivérnek az öcscse' felesége, -más kifejezo szó hiányában. Egyébaránt a _nurust_ jelenti -rendesen. - - -A VII. énekhez. - -18) _Cserge_, sátorféle. Perzsa szó, valamint a _sátor_ is. -Emlékiróinknál is fordul elo, ily összetételben: _csergesátor_. - -19) _Johádzik_ a fentebbi _joh_ szótul, annyi, mintha _szivedzik_, -_szivedezik_ volna: az az enyhül, engesztelodik. E származtatást -méltóbbnak tartom, mint _juhászodik_ (mert a _juhász_ szelid -ember!) annyival inkább, mert vidékemen a nép nem mondja: -juhászodik, hanem _juhádzik_, vagy _juházik_, a mi nyilván -más eredetre útal. (A szekér _juha_ is hihetoen _joha_ volt, -_belrésze_.) - -20) _Válasz_. Nemcsak _felelet_ (ez a régieknél: választ), -vagy elválasztó valami, hanem _választás_ is (L. Szabó D. -"Kisded szótár.") - -21) _Ketten_ azaz: kettojöket. Igy használva már a XVI. -századbeli "Adhortatio mulierum" czimü gúnyversben. "Ha -minket isten ketten (kettonket) összebir." - -22) _Öcsédnél_. Fiatalabb no az idosbnek _öcs_. Innen az -öcsém asszony is. - - -A VIII. énekhez. - -23) _Aczéltükör_. Nem csak _aczélból készult tükör_, mint a -Nagy szótár magyarázza, sot ilyet a mai nép nem is ösmer, -hanem az a _gyújtó_ karika-üveg, melyen, a babona szerint, -hetedik gyermek meglátja a földalatt rejlo kincset; és igy -_tömör testeken_ keresztül lát vele. Innen vétetett metaphorám. -(Meglehet, az _aczél_ jelzo is épen gyújtó tulajdonságától -ered.) - -24) _Világfája_. Népmeséink is ösmernek ilyet. Ha már a -végzet könyvét _rováson_ képzeljük, ez élofa kérge lehet a -legméltóbb hely. A sibylláknál is _falevélen_ volt írva. - - -A IX. énekhez. - -25) _Tud_. Mystikus értelemben. _Tudós_ asszony. - -26) _Igazándi_. A mi komolyan, _serio_ megy, nem játékból. -Országos keletu szó, de az irodalom megvetette: o tudja, -miért. - -27) _Lábol_. Nem csak azt teszi, midon valaki a vizet _meglábolja_, -azaz lábon menve átkel rajta; hanem az úszás egy nemét is, mely -csupán láb segitségével történik, a kezek használata nélkül. Igy -jár az adoma báró W-rol, hogy efféle úszás közben megberetválkozott. -- A kép ily lábolástól van véve. - -28) Hogy a táltos nem a keresztyén, nem is más ismert -aera szerint számit, hanem valamely _költött_ idoszámitás (teszem -Hunor és Magyar regekorától) képzelendo: tán fölösleges -is megjegyezni. - -29) Népmeséinkbol vett vonás a földbol _kinövo_ kard. - -30) "Stella cadit, tellus tremit: en ego malleus orbis!" - -_A krónikák_. - -31) _Vágja ketto_. Helyesen _ketté_. De úgy is mondják, nálunk -_csak_ úgy; s ez által a licentiát igazoltnak vélem. - -32) _Rend_. Tájilag ma is csak _sor_ értelmu. Itt a sátrak -sorait jelenti. - - -A X. énekhez. - -33) _Nyillal_ nem _felkészülve_, hanem _nyilhuzás_ vagy sorsvetés -útján. - -34) _Ajzotta_. Nyitotta. _Ajtó_, _ajak_. - -35) _Megapolá_: Régiesen; megcsókolá. - -36) _Két fele dulünk_. Két oldalra; egyik egy, másik más -felé; t. i. a _nevetés miatt_; de a mit nem szükség hozzátenni. - -37) _Folyam elve_. Folyamon túl. Régi. Kolozsvárnak egy -része ma is _Hid-elve_. Igy régen _Havas-elve_. - -38) _Kezéhez békéll_ v. _békélik_. Számtalanszor elofordul régi -könyvekben, s az engesztelés módját jelenti, rendesen kézcsókkal, -vagy legalább kézfogással. - - -A XI. énekhez. - -39) _Lá'-é_, vagy _lá'-e_. Valóban így ejtik Tisza Duna közt, -a _ládd-e_ röviditést még inkább megröviditve. S a poesis ne -használhatná az ilyet _alkalmilag_? Másutt kapva kap az ily -hangzatos rövidítéseken. - -40) _Góthol_. Tehettem volna; _gót-tal_ s a rím ugy is megjárná. -De nagy vidék így ejti a _hoz-hez_ ragot. Az pereljen -az én perloimmel. - -41) _Olyki_. Némely. _Ollyik_. - -42) _Mersz_, mint a _félsz_. E ketto él ily formában. Véleményem -szerint nem az ige második személye, hanem valóságos fonév, -_sz_ képzovel. - -43) _Erkölcs_. Eigensinn. (Itt játék is van benne a _jellem_hiányra). - -44) _Sajog_. Ragyog. Régiesen. ("_Sajog_ mint arany.") - -45) _Pandal_. Padmaly is; de amaz határozottabban: -vizpartban vájt ür. - -46) _Irdatlan_. A népmesék e szava nem oly _irdatlan_ szó, -mint látszik. Betücserével annyi mint _irg-atlan_, a régi _irg_ (jorg) -tobol; tehát a. m. _irgalmatlan_ (nagy). Azt gondolná az ember: -_szemét_; pedig lám: _kincs_. - - -A XII. énekhez. - -47) _Vun_. Vive. Jogos régi forma. - -48) _Esennen_. Esdoleg. Régi szép szó. - - - - - * * * * * - - - - -Transcriber's note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -39 Allj fel, öreg | Állj fel, öreg - -54 megeresztett kantár- | megeresztett kantár, - -61 sátor alól végre- | sátor alól végre, - -197 Jó emlekezéssel | Jó emlékezéssel - -216 V gy arra való | Vagy arra való - -219 BUDA HALALA | BUDA HALÁLA - - - -***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BUDA HALáLA*** - - -******* This file should be named 41699-8.txt or 41699-8.zip ******* - - -This and all associated files of various formats will be found in: -http://www.gutenberg.org/dirs/4/1/6/9/41699 - - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions -will be renamed. - -Creating the works from public domain print editions means that no -one owns a United States copyright in these works, so the Foundation -(and you!) can copy and distribute it in the United States without -permission and without paying copyright royalties. Special rules, -set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to -copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to -protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project -Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you -charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you -do not charge anything for copies of this eBook, complying with the -rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose -such as creation of derivative works, reports, performances and -research. They may be modified and printed and given away--you may do -practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is -subject to the trademark license, especially commercial -redistribution. - - - -*** START: FULL LICENSE *** - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project -Gutenberg-tm License available with this file or online at - www.gutenberg.org/license. - - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm -electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy -all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. -If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project -Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the -terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or -entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement -and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic -works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" -or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project -Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the -collection are in the public domain in the United States. If an -individual work is in the public domain in the United States and you are -located in the United States, we do not claim a right to prevent you from -copying, distributing, performing, displaying or creating derivative -works based on the work as long as all references to Project Gutenberg -are removed. Of course, we hope that you will support the Project -Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by -freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of -this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with -the work. You can easily comply with the terms of this agreement by -keeping this work in the same format with its attached full Project -Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in -a constant state of change. If you are outside the United States, check -the laws of your country in addition to the terms of this agreement -before downloading, copying, displaying, performing, distributing or -creating derivative works based on this work or any other Project -Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning -the copyright status of any work in any country outside the United -States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate -access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently -whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the -phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project -Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, -copied or distributed: - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived -from the public domain (does not contain a notice indicating that it is -posted with permission of the copyright holder), the work can be copied -and distributed to anyone in the United States without paying any fees -or charges. If you are redistributing or providing access to a work -with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the -work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 -through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the -Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or -1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional -terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked -to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the -permission of the copyright holder found at the beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any -word processing or hypertext form. However, if you provide access to or -distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than -"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version -posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), -you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a -copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon -request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other -form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm -License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided -that - -- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is - owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he - has agreed to donate royalties under this paragraph to the - Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments - must be paid within 60 days following each date on which you - prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax - returns. Royalty payments should be clearly marked as such and - sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the - address specified in Section 4, "Information about donations to - the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." - -- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or - destroy all copies of the works possessed in a physical medium - and discontinue all use of and all access to other copies of - Project Gutenberg-tm works. - -- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any - money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days - of receipt of the work. - -- You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm -electronic work or group of works on different terms than are set -forth in this agreement, you must obtain permission in writing from -both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael -Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the -Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -public domain works in creating the Project Gutenberg-tm -collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic -works, and the medium on which they may be stored, may contain -"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or -corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual -property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a -computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by -your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium with -your written explanation. The person or entity that provided you with -the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a -refund. If you received the work electronically, the person or entity -providing it to you may choose to give you a second opportunity to -receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy -is also defective, you may demand a refund in writing without further -opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO OTHER -WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO -WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. -If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the -law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be -interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by -the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any -provision of this agreement shall not void the remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance -with this agreement, and any volunteers associated with the production, -promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, -harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, -that arise directly or indirectly from any of the following which you do -or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm -work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any -Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. - - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of computers -including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists -because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from -people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. -To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 -and the Foundation information page at www.gutenberg.org - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive -Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent -permitted by U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. -Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered -throughout numerous locations. Its business office is located at 809 -North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email -contact links and up to date contact information can be found at the -Foundation's web site and official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To -SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any -particular state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. -To donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic -works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm -concept of a library of electronic works that could be freely shared -with anyone. For forty years, he produced and distributed Project -Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. -unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily -keep eBooks in compliance with any particular paper edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search facility: - - www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |