summaryrefslogtreecommitdiff
path: root/40392-0.txt
blob: 2a0e0047e927c0cd9713e4e05209451ca5a078d6 (plain)
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
151
152
153
154
155
156
157
158
159
160
161
162
163
164
165
166
167
168
169
170
171
172
173
174
175
176
177
178
179
180
181
182
183
184
185
186
187
188
189
190
191
192
193
194
195
196
197
198
199
200
201
202
203
204
205
206
207
208
209
210
211
212
213
214
215
216
217
218
219
220
221
222
223
224
225
226
227
228
229
230
231
232
233
234
235
236
237
238
239
240
241
242
243
244
245
246
247
248
249
250
251
252
253
254
255
256
257
258
259
260
261
262
263
264
265
266
267
268
269
270
271
272
273
274
275
276
277
278
279
280
281
282
283
284
285
286
287
288
289
290
291
292
293
294
295
296
297
298
299
300
301
302
303
304
305
306
307
308
309
310
311
312
313
314
315
316
317
318
319
320
321
322
323
324
325
326
327
328
329
330
331
332
333
334
335
336
337
338
339
340
341
342
343
344
345
346
347
348
349
350
351
352
353
354
355
356
357
358
359
360
361
362
363
364
365
366
367
368
369
370
371
372
373
374
375
376
377
378
379
380
381
382
383
384
385
386
387
388
389
390
391
392
393
394
395
396
397
398
399
400
401
402
403
404
405
406
407
408
409
410
411
412
413
414
415
416
417
418
419
420
421
422
423
424
425
426
427
428
429
430
431
432
433
434
435
436
437
438
439
440
441
442
443
444
445
446
447
448
449
450
451
452
453
454
455
456
457
458
459
460
461
462
463
464
465
466
467
468
469
470
471
472
473
474
475
476
477
478
479
480
481
482
483
484
485
486
487
488
489
490
491
492
493
494
495
496
497
498
499
500
501
502
503
504
505
506
507
508
509
510
511
512
513
514
515
516
517
518
519
520
521
522
523
524
525
526
527
528
529
530
531
532
533
534
535
536
537
538
539
540
541
542
543
544
545
546
547
548
549
550
551
552
553
554
555
556
557
558
559
560
561
562
563
564
565
566
567
568
569
570
571
572
573
574
575
576
577
578
579
580
581
582
583
584
585
586
587
588
589
590
591
592
593
594
595
596
597
598
599
600
601
602
603
604
605
606
607
608
609
610
611
612
613
614
615
616
617
618
619
620
621
622
623
624
625
626
627
628
629
630
631
632
633
634
635
636
637
638
639
640
641
642
643
644
645
646
647
648
649
650
651
652
653
654
655
656
657
658
659
660
661
662
663
664
665
666
667
668
669
670
671
672
673
674
675
676
677
678
679
680
681
682
683
684
685
686
687
688
689
690
691
692
693
694
695
696
697
698
699
700
701
702
703
704
705
706
707
708
709
710
711
712
713
714
715
716
717
718
719
720
721
722
723
724
725
726
727
728
729
730
731
732
733
734
735
736
737
738
739
740
741
742
743
744
745
746
747
748
749
750
751
752
753
754
755
756
757
758
759
760
761
762
763
764
765
766
767
768
769
770
771
772
773
774
775
776
777
778
779
780
781
782
783
784
785
786
787
788
789
790
791
792
793
794
795
796
797
798
799
800
801
802
803
804
805
806
807
808
809
810
811
812
813
814
815
816
817
818
819
820
821
822
823
824
825
826
827
828
829
830
831
832
833
834
835
836
837
838
839
840
841
842
843
844
845
846
847
848
849
850
851
852
853
854
855
856
857
858
859
860
861
862
863
864
865
866
867
868
869
870
871
872
873
874
875
876
877
878
879
880
881
882
883
884
885
886
887
888
889
890
891
892
893
894
895
896
897
898
899
900
901
902
903
904
905
906
907
908
909
910
911
912
913
914
915
916
917
918
919
920
921
922
923
924
925
926
927
928
929
930
931
932
933
934
935
936
937
938
939
940
941
942
943
944
945
946
947
948
949
950
951
952
953
954
955
956
957
958
959
960
961
962
963
964
965
966
967
968
969
970
971
972
973
974
975
976
977
978
979
980
981
982
983
984
985
986
987
988
989
990
991
992
993
994
995
996
997
998
999
1000
1001
1002
1003
1004
1005
1006
1007
1008
1009
1010
1011
1012
1013
1014
1015
1016
1017
1018
1019
1020
1021
1022
1023
1024
1025
1026
1027
1028
1029
1030
1031
1032
1033
1034
1035
1036
1037
1038
1039
1040
1041
1042
1043
1044
1045
1046
1047
1048
1049
1050
1051
1052
1053
1054
1055
1056
1057
1058
1059
1060
1061
1062
1063
1064
1065
1066
1067
1068
1069
1070
1071
1072
1073
1074
1075
1076
1077
1078
1079
1080
1081
1082
1083
1084
1085
1086
1087
1088
1089
1090
1091
1092
1093
1094
1095
1096
1097
1098
1099
1100
1101
1102
1103
1104
1105
1106
1107
1108
1109
1110
1111
1112
1113
1114
1115
1116
1117
1118
1119
1120
1121
1122
1123
1124
1125
1126
1127
1128
1129
1130
1131
1132
1133
1134
1135
1136
1137
1138
1139
1140
1141
1142
1143
1144
1145
1146
1147
1148
1149
1150
1151
1152
1153
1154
1155
1156
1157
1158
1159
1160
1161
1162
1163
1164
1165
1166
1167
1168
1169
1170
1171
1172
1173
1174
1175
1176
1177
1178
1179
1180
1181
1182
1183
1184
1185
1186
1187
1188
1189
1190
1191
1192
1193
1194
1195
1196
1197
1198
1199
1200
1201
1202
1203
1204
1205
1206
1207
1208
1209
1210
1211
1212
1213
1214
1215
1216
1217
1218
1219
1220
1221
1222
1223
1224
1225
1226
1227
1228
1229
1230
1231
1232
1233
1234
1235
1236
1237
1238
1239
1240
1241
1242
1243
1244
1245
1246
1247
1248
1249
1250
1251
1252
1253
1254
1255
1256
1257
1258
1259
1260
1261
1262
1263
1264
1265
1266
1267
1268
1269
1270
1271
1272
1273
1274
1275
1276
1277
1278
1279
1280
1281
1282
1283
1284
1285
1286
1287
1288
1289
1290
1291
1292
1293
1294
1295
1296
1297
1298
1299
1300
1301
1302
1303
1304
1305
1306
1307
1308
1309
1310
1311
1312
1313
1314
1315
1316
1317
1318
1319
1320
1321
1322
1323
1324
1325
1326
1327
1328
1329
1330
1331
1332
1333
1334
1335
1336
1337
1338
1339
1340
1341
1342
1343
1344
1345
1346
1347
1348
1349
1350
1351
1352
1353
1354
1355
1356
1357
1358
1359
1360
1361
1362
1363
1364
1365
1366
1367
1368
1369
1370
1371
1372
1373
1374
1375
1376
1377
1378
1379
1380
1381
1382
1383
1384
1385
1386
1387
1388
1389
1390
1391
1392
1393
1394
1395
1396
1397
1398
1399
1400
1401
1402
1403
1404
1405
1406
1407
1408
1409
1410
1411
1412
1413
1414
1415
1416
1417
1418
1419
1420
1421
1422
1423
1424
1425
1426
1427
1428
1429
1430
1431
1432
1433
1434
1435
1436
1437
1438
1439
1440
1441
1442
1443
1444
1445
1446
1447
1448
1449
1450
1451
1452
1453
1454
1455
1456
1457
1458
1459
1460
1461
1462
1463
1464
1465
1466
1467
1468
1469
1470
1471
1472
1473
1474
1475
1476
1477
1478
1479
1480
1481
1482
1483
1484
1485
1486
1487
1488
1489
1490
1491
1492
1493
1494
1495
1496
1497
1498
1499
1500
1501
1502
1503
1504
1505
1506
1507
1508
1509
1510
1511
1512
1513
1514
1515
1516
1517
1518
1519
1520
1521
1522
1523
1524
1525
1526
1527
1528
1529
1530
1531
1532
1533
1534
1535
1536
1537
1538
1539
1540
1541
1542
1543
1544
1545
1546
1547
1548
1549
1550
1551
1552
1553
1554
1555
1556
1557
1558
1559
1560
1561
1562
1563
1564
1565
1566
1567
1568
1569
1570
1571
1572
1573
1574
1575
1576
1577
1578
1579
1580
1581
1582
1583
1584
1585
1586
1587
1588
1589
1590
1591
1592
1593
1594
1595
1596
1597
1598
1599
1600
1601
1602
1603
1604
1605
1606
1607
1608
1609
1610
1611
1612
1613
1614
1615
1616
1617
1618
1619
1620
1621
1622
1623
1624
1625
1626
1627
1628
1629
1630
1631
1632
1633
1634
1635
1636
1637
1638
1639
1640
1641
1642
1643
1644
1645
1646
1647
1648
1649
1650
1651
1652
1653
1654
1655
1656
1657
1658
1659
1660
1661
1662
1663
1664
1665
1666
1667
1668
1669
1670
1671
1672
1673
1674
1675
1676
1677
1678
1679
1680
1681
1682
1683
1684
1685
1686
1687
1688
1689
1690
1691
1692
1693
1694
1695
1696
1697
1698
1699
1700
1701
1702
1703
1704
1705
1706
1707
1708
1709
1710
1711
1712
1713
1714
1715
1716
1717
1718
1719
1720
1721
1722
1723
1724
1725
1726
1727
1728
1729
1730
1731
1732
1733
1734
1735
1736
1737
1738
1739
1740
1741
1742
1743
1744
1745
1746
1747
1748
1749
1750
1751
1752
1753
1754
1755
1756
1757
1758
1759
1760
1761
1762
1763
1764
1765
1766
1767
1768
1769
1770
1771
1772
1773
1774
1775
1776
1777
1778
1779
1780
1781
1782
1783
1784
1785
1786
1787
1788
1789
1790
1791
1792
1793
1794
1795
1796
1797
1798
1799
1800
1801
1802
1803
1804
1805
1806
1807
1808
1809
1810
1811
1812
1813
1814
1815
1816
1817
1818
1819
1820
1821
1822
1823
1824
1825
1826
1827
1828
1829
1830
1831
1832
1833
1834
1835
1836
1837
1838
1839
1840
1841
1842
1843
1844
1845
1846
1847
1848
1849
1850
1851
1852
1853
1854
1855
1856
1857
1858
1859
1860
1861
1862
1863
1864
1865
1866
1867
1868
1869
1870
1871
1872
1873
1874
1875
1876
1877
1878
1879
1880
1881
1882
1883
1884
1885
1886
1887
1888
1889
1890
1891
1892
1893
1894
1895
1896
1897
1898
1899
1900
1901
1902
1903
1904
1905
1906
1907
1908
1909
1910
1911
1912
1913
1914
1915
1916
1917
1918
1919
1920
1921
1922
1923
1924
1925
1926
1927
1928
1929
1930
1931
1932
1933
1934
1935
1936
1937
1938
1939
1940
1941
1942
1943
1944
1945
1946
1947
1948
1949
1950
1951
1952
1953
1954
1955
1956
1957
1958
1959
1960
1961
1962
1963
1964
1965
1966
1967
1968
1969
1970
1971
1972
1973
1974
1975
1976
1977
1978
1979
1980
1981
1982
1983
1984
1985
1986
1987
1988
1989
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016
2017
2018
2019
2020
2021
2022
2023
2024
2025
2026
2027
2028
2029
2030
2031
2032
2033
2034
2035
2036
2037
2038
2039
2040
2041
2042
2043
2044
2045
2046
2047
2048
2049
2050
2051
2052
2053
2054
2055
2056
2057
2058
2059
2060
2061
2062
2063
2064
2065
2066
2067
2068
2069
2070
2071
2072
2073
2074
2075
2076
2077
2078
2079
2080
2081
2082
2083
2084
2085
2086
2087
2088
2089
2090
2091
2092
2093
2094
2095
2096
2097
2098
2099
2100
2101
2102
2103
2104
2105
2106
2107
2108
2109
2110
2111
2112
2113
2114
2115
2116
2117
2118
2119
2120
2121
2122
2123
2124
2125
2126
2127
2128
2129
2130
2131
2132
2133
2134
2135
2136
2137
2138
2139
2140
2141
2142
2143
2144
2145
2146
2147
2148
2149
2150
2151
2152
2153
2154
2155
2156
2157
2158
2159
2160
2161
2162
2163
2164
2165
2166
2167
2168
2169
2170
2171
2172
2173
2174
2175
2176
2177
2178
2179
2180
2181
2182
2183
2184
2185
2186
2187
2188
2189
2190
2191
2192
2193
2194
2195
2196
2197
2198
2199
2200
2201
2202
2203
2204
2205
2206
2207
2208
2209
2210
2211
2212
2213
2214
2215
2216
2217
2218
2219
2220
2221
2222
2223
2224
2225
2226
2227
2228
2229
2230
2231
2232
2233
2234
2235
2236
2237
2238
2239
2240
2241
2242
2243
2244
2245
2246
2247
2248
2249
2250
2251
2252
2253
2254
2255
2256
2257
2258
2259
2260
2261
2262
2263
2264
2265
2266
2267
2268
2269
2270
2271
2272
2273
2274
2275
2276
2277
2278
2279
2280
2281
2282
2283
2284
2285
2286
2287
2288
2289
2290
2291
2292
2293
2294
2295
2296
2297
2298
2299
2300
2301
2302
2303
2304
2305
2306
2307
2308
2309
2310
2311
2312
2313
2314
2315
2316
2317
2318
2319
2320
2321
2322
2323
2324
2325
2326
2327
2328
2329
2330
2331
2332
2333
2334
2335
2336
2337
2338
2339
2340
2341
2342
2343
2344
2345
2346
2347
2348
2349
2350
2351
2352
2353
2354
2355
2356
2357
2358
2359
2360
2361
2362
2363
2364
2365
2366
2367
2368
2369
2370
2371
2372
2373
2374
2375
2376
2377
2378
2379
2380
2381
2382
2383
2384
2385
2386
2387
2388
2389
2390
2391
2392
2393
2394
2395
2396
2397
2398
2399
2400
2401
2402
2403
2404
2405
2406
2407
2408
2409
2410
2411
2412
2413
2414
2415
2416
2417
2418
2419
2420
2421
2422
2423
2424
2425
2426
2427
2428
2429
2430
2431
2432
2433
2434
2435
2436
2437
2438
2439
2440
2441
2442
2443
2444
2445
2446
2447
2448
2449
2450
2451
2452
2453
2454
2455
2456
2457
2458
2459
2460
2461
2462
2463
2464
2465
2466
2467
2468
2469
2470
2471
2472
2473
2474
2475
2476
2477
2478
2479
2480
2481
2482
2483
2484
2485
2486
2487
2488
2489
2490
2491
2492
2493
2494
2495
2496
2497
2498
2499
2500
2501
2502
2503
2504
2505
2506
2507
2508
2509
2510
2511
2512
2513
2514
2515
2516
2517
2518
2519
2520
2521
2522
2523
2524
2525
2526
2527
2528
2529
2530
2531
2532
2533
2534
2535
2536
2537
2538
2539
2540
2541
2542
2543
2544
2545
2546
2547
2548
2549
2550
2551
2552
2553
2554
2555
2556
2557
2558
2559
2560
2561
2562
2563
2564
2565
2566
2567
2568
2569
2570
2571
2572
2573
2574
2575
2576
2577
2578
2579
2580
2581
2582
2583
2584
2585
2586
2587
2588
2589
2590
2591
2592
2593
2594
2595
2596
2597
2598
2599
2600
2601
2602
2603
2604
2605
2606
2607
2608
2609
2610
2611
2612
2613
2614
2615
2616
2617
2618
2619
2620
2621
2622
2623
2624
2625
2626
2627
2628
2629
2630
2631
2632
2633
2634
2635
2636
2637
2638
2639
2640
2641
2642
2643
2644
2645
2646
2647
2648
2649
2650
2651
2652
2653
2654
2655
2656
2657
2658
2659
2660
2661
2662
2663
2664
2665
2666
2667
2668
2669
2670
2671
2672
2673
2674
2675
2676
2677
2678
2679
2680
2681
2682
2683
2684
2685
2686
2687
2688
2689
2690
2691
2692
2693
2694
2695
2696
2697
2698
2699
2700
2701
2702
2703
2704
2705
2706
2707
2708
2709
2710
2711
2712
2713
2714
2715
2716
2717
2718
2719
2720
2721
2722
2723
2724
2725
2726
2727
2728
2729
2730
2731
2732
2733
2734
2735
2736
2737
2738
2739
2740
2741
2742
2743
2744
2745
2746
2747
2748
2749
2750
2751
2752
2753
2754
2755
2756
2757
2758
2759
2760
2761
2762
2763
2764
2765
2766
2767
2768
2769
2770
2771
2772
2773
2774
2775
2776
2777
2778
2779
2780
2781
2782
2783
2784
2785
2786
2787
2788
2789
2790
2791
2792
2793
2794
2795
2796
2797
2798
2799
2800
2801
2802
2803
2804
2805
2806
2807
2808
2809
2810
2811
2812
2813
2814
2815
2816
2817
2818
2819
2820
2821
2822
2823
2824
2825
2826
2827
2828
2829
2830
2831
2832
2833
2834
2835
2836
2837
2838
2839
2840
2841
2842
2843
2844
2845
2846
2847
2848
2849
2850
2851
2852
2853
2854
2855
2856
2857
2858
2859
2860
2861
2862
2863
2864
2865
2866
2867
2868
2869
2870
2871
2872
2873
2874
2875
2876
2877
2878
2879
2880
2881
2882
2883
2884
2885
2886
2887
2888
2889
2890
2891
2892
2893
2894
2895
2896
2897
2898
2899
2900
2901
2902
2903
2904
2905
2906
2907
2908
2909
2910
2911
2912
2913
2914
2915
2916
2917
2918
2919
2920
2921
2922
2923
2924
2925
2926
2927
2928
2929
2930
2931
2932
2933
2934
2935
2936
2937
2938
2939
2940
2941
2942
2943
2944
2945
2946
2947
2948
2949
2950
2951
2952
2953
2954
2955
2956
2957
2958
2959
2960
2961
2962
2963
2964
2965
2966
2967
2968
2969
2970
2971
2972
2973
2974
2975
2976
2977
2978
2979
2980
2981
2982
2983
2984
2985
2986
2987
2988
2989
2990
2991
2992
2993
2994
2995
2996
2997
2998
2999
3000
3001
3002
3003
3004
3005
3006
3007
3008
3009
3010
3011
3012
3013
3014
3015
3016
3017
3018
3019
3020
3021
3022
3023
3024
3025
3026
3027
3028
3029
3030
3031
3032
3033
3034
3035
3036
3037
3038
3039
3040
3041
3042
3043
3044
3045
3046
3047
3048
3049
3050
3051
3052
3053
3054
3055
3056
3057
3058
3059
3060
3061
3062
3063
3064
3065
3066
3067
3068
3069
3070
3071
3072
3073
3074
3075
3076
3077
3078
3079
3080
3081
3082
3083
3084
3085
3086
3087
3088
3089
3090
3091
3092
3093
3094
3095
3096
3097
3098
3099
3100
3101
3102
3103
3104
3105
3106
3107
3108
3109
3110
3111
3112
3113
3114
3115
3116
3117
3118
3119
3120
3121
3122
3123
3124
3125
3126
3127
3128
3129
3130
3131
3132
3133
3134
3135
3136
3137
3138
3139
3140
3141
3142
3143
3144
3145
3146
3147
3148
3149
3150
3151
3152
3153
3154
3155
3156
3157
3158
3159
3160
3161
3162
3163
3164
3165
3166
3167
3168
3169
3170
3171
3172
3173
3174
3175
3176
3177
3178
3179
3180
3181
3182
3183
3184
3185
3186
3187
3188
3189
3190
3191
3192
3193
3194
3195
3196
3197
3198
3199
3200
3201
3202
3203
3204
3205
3206
3207
3208
3209
3210
3211
3212
3213
3214
3215
3216
3217
3218
3219
3220
3221
3222
3223
3224
3225
3226
3227
3228
3229
3230
3231
3232
3233
3234
3235
3236
3237
3238
3239
3240
3241
3242
3243
3244
3245
3246
3247
3248
3249
3250
3251
3252
3253
3254
3255
3256
3257
3258
3259
3260
3261
3262
3263
3264
3265
3266
3267
3268
3269
3270
3271
3272
3273
3274
3275
3276
3277
3278
3279
3280
3281
3282
3283
3284
3285
3286
3287
3288
3289
3290
3291
3292
3293
3294
3295
3296
3297
3298
3299
3300
3301
3302
3303
3304
3305
3306
3307
3308
3309
3310
3311
3312
3313
3314
3315
3316
3317
3318
3319
3320
3321
3322
3323
3324
3325
3326
3327
3328
3329
3330
3331
3332
3333
3334
3335
3336
3337
3338
3339
3340
3341
3342
3343
3344
3345
3346
3347
3348
3349
3350
3351
3352
3353
3354
3355
3356
3357
3358
3359
3360
3361
3362
3363
3364
3365
3366
3367
3368
3369
3370
3371
3372
3373
3374
3375
3376
3377
3378
3379
3380
3381
3382
3383
3384
3385
3386
3387
3388
3389
3390
3391
3392
3393
3394
3395
3396
3397
3398
3399
3400
3401
3402
3403
3404
3405
3406
3407
3408
3409
3410
3411
3412
3413
3414
3415
3416
3417
3418
3419
3420
3421
3422
3423
3424
3425
3426
3427
3428
3429
3430
3431
3432
3433
3434
3435
3436
3437
3438
3439
3440
3441
3442
3443
3444
3445
3446
3447
3448
3449
3450
3451
3452
3453
3454
3455
3456
3457
3458
3459
3460
3461
3462
3463
3464
3465
3466
3467
3468
3469
3470
3471
3472
3473
3474
3475
3476
3477
3478
3479
3480
3481
3482
3483
3484
3485
3486
3487
3488
3489
3490
3491
3492
3493
3494
3495
3496
3497
3498
3499
3500
3501
3502
3503
3504
3505
3506
3507
3508
3509
3510
3511
3512
3513
3514
3515
3516
3517
3518
3519
3520
3521
3522
3523
3524
3525
3526
3527
3528
3529
3530
3531
3532
3533
3534
3535
3536
3537
3538
3539
3540
3541
3542
3543
3544
3545
3546
3547
3548
3549
3550
3551
3552
3553
3554
3555
3556
3557
3558
3559
3560
3561
3562
3563
3564
3565
3566
3567
3568
3569
3570
3571
3572
3573
3574
3575
3576
3577
3578
3579
3580
3581
3582
3583
3584
3585
3586
3587
3588
3589
3590
3591
3592
3593
3594
3595
3596
3597
3598
3599
3600
3601
3602
3603
3604
3605
3606
3607
3608
3609
3610
3611
3612
3613
3614
3615
3616
3617
3618
3619
3620
3621
3622
3623
3624
3625
3626
3627
3628
3629
3630
3631
3632
3633
3634
3635
3636
3637
3638
3639
3640
3641
3642
3643
3644
3645
3646
3647
3648
3649
3650
3651
3652
3653
3654
3655
3656
3657
3658
3659
3660
3661
3662
3663
3664
3665
3666
3667
3668
3669
3670
3671
3672
3673
3674
3675
3676
3677
3678
3679
3680
3681
3682
3683
3684
3685
3686
3687
3688
3689
3690
3691
3692
3693
3694
3695
3696
3697
3698
3699
3700
3701
3702
3703
3704
3705
3706
3707
3708
3709
3710
3711
3712
3713
3714
3715
3716
3717
3718
3719
3720
3721
3722
3723
3724
3725
3726
3727
3728
3729
3730
3731
3732
3733
3734
3735
3736
3737
3738
3739
3740
3741
3742
3743
3744
3745
3746
3747
3748
3749
3750
3751
3752
3753
3754
3755
3756
3757
3758
3759
3760
3761
3762
3763
3764
3765
3766
3767
3768
3769
3770
3771
3772
3773
3774
3775
3776
3777
3778
3779
3780
3781
3782
3783
3784
3785
3786
3787
3788
3789
3790
3791
3792
3793
3794
3795
3796
3797
3798
3799
3800
3801
3802
3803
3804
3805
3806
3807
3808
3809
3810
3811
3812
3813
3814
3815
3816
3817
3818
3819
3820
3821
3822
3823
3824
3825
3826
3827
3828
3829
3830
3831
3832
3833
3834
3835
3836
3837
3838
3839
3840
3841
3842
3843
3844
3845
3846
3847
3848
3849
3850
3851
3852
3853
3854
3855
3856
3857
3858
3859
3860
3861
3862
3863
3864
3865
3866
3867
3868
3869
3870
3871
3872
3873
3874
3875
3876
3877
3878
3879
3880
3881
3882
3883
3884
3885
3886
3887
3888
3889
3890
3891
3892
3893
3894
3895
3896
3897
3898
3899
3900
3901
3902
3903
3904
3905
3906
3907
3908
3909
3910
3911
3912
3913
3914
3915
3916
3917
3918
3919
3920
3921
3922
3923
3924
3925
3926
3927
3928
3929
3930
3931
3932
3933
3934
3935
3936
3937
3938
3939
3940
3941
3942
3943
3944
3945
3946
3947
3948
3949
3950
3951
3952
3953
3954
3955
3956
3957
3958
3959
3960
3961
3962
3963
3964
3965
3966
3967
3968
3969
3970
3971
3972
3973
3974
3975
3976
3977
3978
3979
3980
3981
3982
3983
3984
3985
3986
3987
3988
3989
3990
3991
3992
3993
3994
3995
3996
3997
3998
3999
4000
4001
4002
4003
4004
4005
4006
4007
4008
4009
4010
4011
4012
4013
4014
4015
4016
4017
4018
4019
4020
4021
4022
4023
4024
4025
4026
4027
4028
4029
4030
4031
4032
4033
4034
4035
4036
4037
4038
4039
4040
4041
4042
4043
4044
4045
4046
4047
4048
4049
4050
4051
4052
4053
4054
4055
4056
4057
4058
4059
4060
4061
4062
4063
4064
4065
4066
4067
4068
4069
4070
4071
4072
4073
4074
4075
4076
4077
4078
4079
4080
4081
4082
4083
4084
4085
4086
4087
4088
4089
4090
4091
4092
4093
4094
4095
4096
4097
4098
4099
4100
4101
4102
4103
4104
4105
4106
4107
4108
4109
4110
4111
4112
4113
4114
4115
4116
4117
4118
4119
4120
4121
4122
4123
4124
4125
4126
4127
4128
4129
4130
4131
4132
4133
4134
4135
4136
4137
4138
4139
4140
4141
4142
4143
4144
4145
4146
4147
4148
4149
4150
4151
4152
4153
4154
4155
4156
4157
4158
4159
4160
4161
4162
4163
4164
4165
4166
4167
4168
4169
4170
4171
4172
4173
4174
4175
4176
4177
4178
4179
4180
4181
4182
4183
4184
4185
4186
4187
4188
4189
4190
4191
4192
4193
4194
4195
4196
4197
4198
4199
4200
4201
4202
4203
4204
4205
4206
4207
4208
4209
4210
4211
4212
4213
4214
4215
4216
4217
4218
4219
4220
4221
4222
4223
4224
4225
4226
4227
4228
4229
4230
4231
4232
4233
4234
4235
4236
4237
4238
4239
4240
4241
4242
4243
4244
4245
4246
4247
4248
4249
4250
4251
4252
4253
4254
4255
4256
4257
4258
4259
4260
4261
4262
4263
4264
4265
4266
4267
4268
4269
4270
4271
4272
4273
4274
4275
4276
4277
4278
4279
4280
4281
4282
4283
4284
4285
4286
4287
4288
4289
4290
4291
4292
4293
4294
4295
4296
4297
4298
4299
4300
4301
4302
4303
4304
4305
4306
4307
4308
4309
4310
4311
4312
4313
4314
4315
4316
4317
4318
4319
4320
4321
4322
4323
4324
4325
4326
4327
4328
4329
4330
4331
4332
4333
4334
4335
4336
4337
4338
4339
4340
4341
4342
4343
4344
4345
4346
4347
4348
4349
4350
4351
4352
4353
4354
4355
4356
4357
4358
4359
4360
4361
4362
4363
4364
4365
4366
4367
4368
4369
4370
4371
4372
4373
4374
4375
4376
4377
4378
4379
4380
4381
4382
4383
4384
4385
4386
4387
4388
4389
4390
4391
4392
4393
4394
4395
4396
4397
4398
4399
4400
4401
4402
4403
4404
4405
4406
4407
4408
4409
4410
4411
4412
4413
4414
4415
4416
4417
4418
4419
4420
4421
4422
4423
4424
4425
4426
4427
4428
4429
4430
4431
4432
4433
4434
4435
4436
4437
4438
4439
4440
4441
4442
4443
4444
4445
4446
4447
4448
4449
4450
4451
4452
4453
4454
4455
4456
4457
4458
4459
4460
4461
4462
4463
4464
4465
4466
4467
4468
4469
4470
4471
4472
4473
4474
4475
4476
4477
4478
4479
4480
4481
4482
4483
4484
4485
4486
4487
4488
4489
4490
4491
4492
4493
4494
4495
4496
4497
4498
4499
4500
4501
4502
4503
4504
4505
4506
4507
4508
4509
4510
4511
4512
4513
4514
4515
4516
4517
4518
4519
4520
4521
4522
4523
4524
4525
4526
4527
4528
4529
4530
4531
4532
4533
4534
4535
4536
4537
4538
4539
4540
4541
4542
4543
4544
4545
4546
4547
4548
4549
4550
4551
4552
4553
4554
4555
4556
4557
4558
4559
4560
4561
4562
4563
4564
4565
4566
4567
4568
4569
4570
4571
4572
4573
4574
4575
4576
4577
4578
4579
4580
4581
4582
4583
4584
4585
4586
4587
4588
4589
4590
4591
4592
4593
4594
4595
4596
4597
4598
4599
4600
4601
4602
4603
4604
4605
4606
4607
4608
4609
4610
4611
4612
4613
4614
4615
4616
4617
4618
4619
4620
4621
4622
4623
4624
4625
4626
4627
4628
4629
4630
4631
4632
4633
4634
4635
4636
4637
4638
4639
4640
4641
4642
4643
4644
4645
4646
4647
4648
4649
4650
4651
4652
4653
4654
4655
4656
4657
4658
4659
4660
4661
4662
4663
4664
4665
4666
4667
4668
4669
4670
4671
4672
4673
4674
4675
4676
4677
4678
4679
4680
4681
4682
4683
4684
4685
4686
4687
4688
4689
4690
4691
4692
4693
4694
4695
4696
4697
4698
4699
4700
4701
4702
4703
4704
4705
4706
4707
4708
4709
4710
4711
4712
4713
4714
4715
4716
4717
4718
4719
4720
4721
4722
4723
4724
4725
4726
4727
4728
4729
4730
4731
4732
4733
4734
4735
4736
4737
4738
4739
4740
4741
4742
4743
4744
4745
4746
4747
4748
4749
4750
4751
4752
4753
4754
4755
4756
4757
4758
4759
4760
4761
4762
4763
4764
4765
4766
4767
4768
4769
4770
4771
4772
4773
4774
4775
4776
4777
4778
4779
4780
4781
4782
4783
4784
4785
4786
4787
4788
4789
4790
4791
4792
4793
4794
4795
4796
4797
4798
4799
4800
4801
4802
4803
4804
4805
4806
4807
4808
4809
4810
4811
4812
4813
4814
4815
4816
4817
4818
4819
4820
4821
4822
4823
4824
4825
4826
4827
4828
4829
4830
4831
4832
4833
4834
4835
4836
4837
4838
4839
4840
4841
4842
4843
4844
4845
4846
4847
4848
4849
4850
4851
4852
4853
4854
4855
4856
4857
4858
4859
4860
4861
4862
4863
4864
4865
4866
4867
4868
4869
4870
4871
4872
4873
4874
4875
4876
4877
4878
4879
4880
4881
4882
4883
4884
4885
4886
4887
4888
4889
4890
4891
4892
4893
4894
4895
4896
4897
4898
4899
4900
4901
4902
4903
4904
4905
4906
4907
4908
4909
4910
4911
4912
4913
4914
4915
4916
4917
4918
4919
4920
4921
4922
4923
4924
4925
4926
4927
4928
4929
4930
4931
4932
4933
4934
4935
4936
4937
4938
4939
4940
4941
4942
4943
4944
4945
4946
4947
4948
4949
4950
4951
4952
4953
4954
4955
4956
4957
4958
4959
4960
4961
4962
4963
4964
4965
4966
4967
4968
4969
4970
4971
4972
4973
4974
4975
4976
4977
4978
4979
4980
4981
4982
4983
4984
4985
4986
4987
4988
4989
4990
4991
4992
4993
4994
4995
4996
4997
4998
4999
5000
5001
5002
5003
5004
5005
5006
5007
5008
5009
5010
5011
5012
5013
5014
5015
5016
5017
5018
5019
5020
5021
5022
5023
5024
5025
5026
5027
5028
5029
5030
5031
5032
5033
5034
5035
5036
5037
5038
5039
5040
5041
5042
5043
5044
5045
5046
5047
5048
5049
5050
5051
5052
5053
5054
5055
5056
5057
5058
5059
5060
5061
5062
5063
5064
5065
5066
5067
5068
5069
5070
5071
5072
5073
5074
5075
5076
5077
5078
5079
5080
5081
5082
5083
5084
5085
5086
5087
5088
5089
5090
5091
5092
5093
5094
5095
5096
5097
5098
5099
5100
5101
5102
5103
5104
5105
5106
5107
5108
5109
5110
5111
5112
5113
5114
5115
5116
5117
5118
5119
5120
5121
5122
5123
5124
5125
5126
5127
5128
5129
5130
5131
5132
5133
5134
5135
5136
5137
5138
5139
5140
5141
5142
5143
5144
5145
5146
5147
5148
5149
5150
5151
5152
5153
5154
5155
5156
5157
5158
5159
5160
5161
5162
5163
5164
5165
5166
5167
5168
5169
5170
5171
5172
5173
5174
5175
5176
5177
5178
5179
5180
5181
5182
5183
5184
5185
5186
5187
5188
5189
5190
5191
5192
5193
5194
5195
5196
5197
5198
5199
5200
5201
5202
5203
5204
5205
5206
5207
5208
5209
5210
5211
5212
5213
5214
5215
5216
5217
5218
5219
5220
5221
5222
5223
5224
5225
5226
5227
5228
5229
5230
5231
5232
5233
5234
5235
5236
5237
5238
5239
5240
5241
5242
5243
5244
5245
5246
5247
5248
5249
5250
5251
5252
5253
5254
5255
5256
5257
5258
5259
5260
5261
5262
5263
5264
5265
5266
5267
5268
5269
5270
5271
5272
5273
5274
5275
5276
5277
5278
5279
5280
5281
5282
5283
5284
5285
5286
5287
5288
5289
5290
5291
5292
5293
5294
5295
5296
5297
5298
5299
5300
5301
5302
5303
5304
5305
5306
5307
5308
5309
5310
5311
5312
5313
5314
5315
5316
5317
5318
5319
5320
5321
5322
5323
5324
5325
5326
5327
5328
5329
5330
5331
5332
5333
5334
5335
5336
5337
5338
5339
5340
5341
5342
5343
5344
5345
5346
5347
5348
5349
5350
5351
5352
5353
5354
5355
5356
5357
5358
5359
5360
5361
5362
5363
5364
5365
5366
5367
5368
5369
5370
5371
5372
5373
5374
5375
5376
5377
5378
5379
5380
5381
5382
5383
5384
5385
5386
5387
5388
5389
5390
5391
5392
5393
5394
5395
5396
5397
5398
5399
5400
5401
5402
5403
5404
5405
5406
5407
5408
5409
5410
5411
5412
5413
5414
5415
5416
5417
5418
5419
5420
5421
5422
5423
5424
5425
5426
5427
5428
5429
5430
5431
5432
5433
5434
5435
5436
5437
5438
5439
5440
5441
5442
5443
5444
5445
5446
5447
5448
5449
5450
5451
5452
5453
5454
5455
5456
5457
5458
5459
5460
5461
5462
5463
5464
5465
5466
5467
5468
5469
5470
5471
5472
5473
5474
5475
5476
5477
5478
5479
5480
5481
5482
5483
5484
5485
5486
5487
5488
5489
5490
5491
5492
5493
5494
5495
5496
5497
5498
5499
5500
5501
5502
5503
5504
5505
5506
5507
5508
5509
5510
5511
5512
5513
5514
5515
5516
5517
5518
5519
5520
5521
5522
5523
5524
5525
5526
5527
5528
5529
5530
5531
5532
5533
5534
5535
5536
5537
5538
5539
5540
5541
5542
5543
5544
5545
5546
5547
5548
5549
5550
5551
5552
5553
5554
5555
5556
5557
5558
5559
5560
5561
5562
5563
5564
5565
5566
5567
5568
5569
5570
5571
5572
5573
5574
5575
5576
5577
5578
5579
5580
5581
5582
5583
5584
5585
5586
5587
5588
5589
5590
5591
5592
5593
5594
5595
5596
5597
5598
5599
5600
5601
5602
5603
5604
5605
5606
5607
5608
5609
5610
5611
5612
5613
5614
5615
5616
5617
5618
5619
5620
5621
5622
5623
5624
5625
5626
5627
5628
5629
5630
5631
5632
5633
5634
5635
5636
5637
5638
5639
5640
5641
5642
5643
5644
5645
5646
5647
5648
5649
5650
5651
5652
5653
5654
5655
5656
5657
5658
5659
5660
5661
5662
5663
5664
5665
5666
5667
5668
5669
5670
5671
5672
5673
5674
5675
5676
5677
5678
5679
5680
5681
5682
5683
5684
5685
5686
5687
5688
5689
5690
5691
5692
5693
5694
5695
5696
5697
5698
5699
5700
5701
5702
5703
5704
5705
5706
5707
5708
5709
5710
5711
5712
5713
5714
5715
5716
5717
5718
5719
5720
5721
5722
5723
5724
5725
5726
5727
5728
5729
5730
5731
5732
5733
5734
5735
5736
5737
5738
5739
5740
5741
5742
5743
5744
5745
5746
5747
5748
5749
5750
5751
5752
5753
5754
5755
5756
5757
5758
5759
5760
5761
5762
5763
5764
5765
5766
5767
5768
5769
5770
5771
5772
5773
5774
5775
5776
5777
5778
5779
5780
5781
5782
5783
5784
5785
5786
5787
5788
5789
5790
5791
5792
5793
5794
5795
5796
5797
5798
5799
5800
5801
5802
5803
5804
5805
5806
5807
5808
5809
5810
5811
5812
5813
5814
5815
5816
5817
5818
5819
5820
5821
5822
5823
5824
5825
5826
5827
5828
5829
5830
5831
5832
5833
5834
5835
5836
5837
5838
5839
5840
5841
5842
5843
5844
5845
5846
5847
5848
5849
5850
5851
5852
5853
5854
5855
5856
5857
5858
5859
5860
5861
5862
5863
5864
5865
5866
5867
5868
5869
5870
5871
5872
5873
5874
5875
5876
5877
5878
5879
5880
5881
5882
5883
5884
5885
5886
5887
5888
5889
5890
5891
5892
5893
5894
5895
5896
5897
5898
5899
5900
5901
5902
5903
5904
5905
5906
5907
5908
5909
5910
5911
5912
5913
5914
5915
5916
5917
5918
5919
5920
5921
5922
5923
5924
5925
5926
5927
5928
5929
5930
5931
5932
5933
5934
5935
5936
5937
5938
5939
5940
5941
5942
5943
5944
5945
5946
5947
5948
5949
5950
5951
5952
5953
5954
5955
5956
5957
5958
5959
5960
5961
5962
5963
5964
5965
5966
5967
5968
5969
5970
5971
5972
5973
5974
5975
5976
5977
5978
5979
5980
5981
5982
5983
5984
5985
5986
5987
5988
5989
5990
5991
5992
5993
5994
5995
5996
5997
5998
5999
6000
6001
6002
6003
6004
6005
6006
6007
6008
6009
6010
6011
6012
6013
6014
6015
6016
6017
6018
6019
6020
6021
6022
6023
6024
6025
6026
6027
6028
6029
6030
6031
6032
6033
6034
6035
6036
6037
6038
6039
6040
6041
6042
6043
6044
6045
6046
6047
6048
6049
6050
6051
6052
6053
6054
6055
6056
6057
6058
6059
6060
6061
6062
6063
6064
6065
6066
6067
6068
6069
6070
6071
6072
6073
6074
6075
6076
6077
6078
6079
6080
6081
6082
6083
6084
6085
6086
6087
6088
6089
6090
6091
6092
6093
6094
6095
6096
6097
6098
6099
6100
6101
6102
6103
6104
6105
6106
6107
6108
6109
6110
6111
6112
6113
6114
6115
6116
6117
6118
6119
6120
6121
6122
6123
6124
6125
6126
6127
6128
6129
6130
6131
6132
6133
6134
6135
6136
6137
6138
6139
6140
6141
6142
6143
6144
6145
6146
6147
6148
6149
6150
6151
6152
6153
6154
6155
6156
6157
6158
6159
6160
6161
6162
6163
6164
6165
6166
6167
6168
6169
6170
6171
6172
6173
6174
6175
6176
6177
6178
6179
6180
6181
6182
6183
6184
6185
6186
6187
6188
6189
6190
6191
6192
6193
6194
6195
6196
6197
6198
6199
6200
6201
6202
6203
6204
6205
6206
6207
6208
6209
6210
6211
6212
6213
6214
6215
6216
6217
6218
6219
6220
6221
6222
6223
6224
6225
6226
6227
6228
6229
6230
6231
6232
6233
6234
6235
6236
6237
6238
6239
6240
6241
6242
6243
6244
6245
6246
6247
6248
6249
6250
6251
6252
6253
6254
6255
6256
6257
6258
6259
6260
6261
6262
6263
6264
6265
6266
6267
6268
6269
6270
6271
6272
6273
6274
6275
6276
6277
6278
6279
6280
6281
6282
6283
6284
6285
6286
6287
6288
6289
6290
6291
6292
6293
6294
6295
6296
6297
6298
6299
6300
6301
6302
6303
6304
6305
6306
6307
6308
6309
6310
6311
6312
6313
6314
6315
6316
6317
6318
6319
6320
6321
6322
6323
6324
6325
6326
6327
6328
6329
6330
6331
6332
6333
6334
6335
6336
6337
6338
6339
6340
6341
6342
6343
6344
6345
6346
6347
6348
6349
6350
6351
6352
6353
6354
6355
6356
6357
6358
6359
6360
6361
6362
6363
6364
6365
6366
6367
6368
6369
6370
6371
6372
6373
6374
6375
6376
6377
6378
6379
6380
6381
6382
6383
6384
6385
6386
6387
6388
6389
6390
6391
6392
6393
6394
6395
6396
6397
6398
6399
6400
6401
6402
6403
6404
6405
6406
6407
6408
6409
6410
6411
6412
6413
6414
6415
6416
6417
6418
6419
6420
6421
6422
6423
6424
6425
6426
6427
6428
6429
6430
6431
6432
6433
6434
6435
6436
6437
6438
6439
6440
6441
6442
6443
6444
6445
6446
6447
6448
6449
6450
6451
6452
6453
6454
6455
6456
6457
6458
6459
6460
6461
6462
6463
6464
6465
6466
6467
6468
6469
6470
6471
6472
6473
6474
6475
6476
6477
6478
6479
6480
6481
6482
6483
6484
6485
6486
6487
6488
6489
6490
6491
6492
6493
6494
6495
6496
6497
6498
6499
6500
6501
6502
6503
6504
6505
6506
6507
6508
6509
6510
6511
6512
6513
6514
6515
6516
6517
6518
6519
6520
6521
6522
6523
6524
6525
6526
6527
6528
6529
6530
6531
6532
6533
6534
6535
6536
6537
6538
6539
6540
6541
6542
6543
6544
6545
6546
6547
6548
6549
6550
6551
6552
6553
6554
6555
6556
6557
6558
6559
6560
6561
6562
6563
6564
6565
6566
6567
6568
6569
6570
6571
6572
6573
6574
6575
6576
6577
6578
6579
6580
6581
6582
6583
6584
6585
6586
6587
6588
6589
6590
6591
6592
6593
6594
6595
6596
6597
6598
6599
6600
6601
6602
6603
6604
6605
6606
6607
6608
6609
6610
6611
6612
6613
6614
6615
6616
6617
6618
6619
6620
6621
6622
6623
6624
6625
6626
6627
6628
6629
6630
6631
6632
6633
6634
6635
6636
6637
6638
6639
6640
6641
6642
6643
6644
6645
6646
6647
6648
6649
6650
6651
6652
6653
6654
6655
6656
6657
6658
6659
6660
6661
6662
6663
6664
6665
6666
6667
6668
6669
6670
6671
6672
6673
6674
6675
6676
6677
6678
6679
6680
6681
6682
6683
6684
6685
6686
6687
6688
6689
6690
6691
6692
6693
6694
6695
6696
6697
6698
6699
6700
6701
6702
6703
6704
6705
6706
6707
6708
6709
6710
6711
6712
6713
6714
6715
6716
6717
6718
6719
6720
6721
6722
6723
6724
6725
6726
6727
6728
6729
6730
6731
6732
6733
6734
6735
6736
6737
6738
6739
6740
6741
6742
6743
6744
6745
6746
6747
6748
6749
6750
6751
6752
6753
6754
6755
6756
6757
6758
6759
6760
6761
6762
6763
6764
6765
6766
6767
6768
6769
6770
6771
6772
6773
6774
6775
6776
6777
6778
6779
6780
6781
6782
6783
6784
6785
6786
6787
6788
6789
6790
6791
6792
6793
6794
6795
6796
6797
6798
6799
6800
6801
6802
6803
6804
6805
6806
6807
6808
6809
6810
6811
6812
6813
6814
6815
6816
6817
6818
6819
6820
6821
6822
6823
6824
6825
6826
6827
6828
6829
6830
6831
6832
6833
6834
6835
6836
6837
6838
6839
6840
6841
6842
6843
6844
6845
6846
6847
6848
6849
6850
6851
6852
6853
6854
6855
6856
6857
6858
6859
6860
6861
6862
6863
6864
6865
6866
6867
6868
6869
6870
6871
6872
6873
6874
6875
6876
6877
6878
6879
6880
6881
6882
6883
6884
6885
6886
6887
6888
6889
6890
6891
6892
6893
6894
6895
6896
6897
6898
6899
6900
6901
6902
6903
6904
6905
6906
6907
6908
6909
6910
6911
6912
6913
6914
6915
6916
6917
6918
6919
6920
6921
6922
6923
6924
6925
6926
6927
6928
6929
6930
6931
6932
6933
6934
6935
6936
6937
6938
6939
6940
6941
6942
6943
6944
6945
6946
6947
6948
6949
6950
6951
6952
6953
6954
6955
6956
6957
6958
6959
6960
6961
6962
6963
6964
6965
6966
6967
6968
6969
6970
6971
6972
6973
6974
6975
6976
6977
6978
6979
6980
6981
6982
6983
6984
6985
6986
6987
6988
6989
6990
6991
6992
6993
6994
6995
6996
6997
6998
6999
7000
7001
7002
7003
7004
7005
7006
7007
7008
7009
7010
7011
7012
7013
7014
7015
7016
7017
7018
7019
7020
7021
7022
7023
7024
7025
7026
7027
7028
7029
7030
7031
7032
7033
7034
7035
7036
7037
7038
7039
7040
7041
7042
7043
7044
7045
7046
7047
7048
7049
7050
7051
7052
7053
7054
7055
7056
7057
7058
7059
7060
7061
7062
7063
7064
7065
7066
7067
7068
7069
7070
7071
7072
7073
7074
7075
7076
7077
7078
7079
7080
7081
7082
7083
7084
7085
7086
7087
7088
7089
7090
7091
7092
7093
7094
7095
7096
7097
7098
7099
7100
7101
7102
7103
7104
7105
7106
7107
7108
7109
7110
7111
7112
7113
7114
7115
7116
7117
7118
7119
7120
7121
7122
7123
7124
7125
7126
7127
7128
7129
7130
7131
7132
7133
7134
7135
7136
7137
7138
7139
7140
7141
7142
7143
7144
7145
7146
7147
7148
7149
7150
7151
7152
7153
7154
7155
7156
7157
7158
7159
7160
7161
7162
7163
7164
7165
7166
7167
7168
7169
7170
7171
7172
7173
7174
7175
7176
7177
7178
7179
7180
7181
7182
7183
7184
7185
7186
7187
7188
7189
7190
7191
7192
7193
7194
7195
7196
7197
7198
7199
7200
7201
7202
7203
7204
7205
7206
7207
7208
7209
7210
7211
7212
7213
7214
7215
7216
7217
7218
7219
7220
7221
7222
7223
7224
7225
7226
7227
7228
7229
7230
7231
7232
7233
7234
7235
7236
7237
7238
7239
7240
7241
7242
7243
7244
7245
7246
7247
7248
7249
7250
7251
7252
7253
7254
7255
7256
7257
7258
7259
7260
7261
7262
7263
7264
7265
7266
7267
7268
7269
7270
7271
7272
7273
7274
7275
7276
7277
7278
7279
7280
7281
7282
7283
7284
7285
7286
7287
7288
7289
7290
7291
7292
7293
7294
7295
7296
7297
7298
7299
7300
7301
7302
7303
7304
7305
7306
7307
7308
7309
7310
7311
7312
7313
7314
7315
7316
7317
7318
7319
7320
7321
7322
7323
7324
7325
7326
7327
7328
7329
7330
7331
7332
7333
7334
7335
7336
7337
7338
7339
7340
7341
7342
7343
7344
7345
7346
7347
7348
7349
7350
7351
7352
7353
7354
7355
7356
7357
7358
7359
7360
7361
7362
7363
7364
7365
7366
7367
7368
7369
7370
7371
7372
7373
7374
7375
7376
7377
7378
7379
7380
7381
7382
7383
7384
7385
7386
7387
7388
7389
7390
7391
7392
7393
7394
7395
7396
7397
7398
7399
7400
7401
7402
7403
7404
7405
7406
7407
7408
7409
7410
7411
7412
7413
7414
7415
7416
7417
7418
7419
7420
7421
7422
7423
7424
7425
7426
7427
7428
7429
7430
7431
7432
7433
7434
7435
7436
7437
7438
7439
7440
7441
7442
7443
7444
7445
7446
7447
7448
7449
7450
7451
7452
7453
7454
7455
7456
7457
7458
7459
7460
7461
7462
7463
7464
7465
7466
7467
7468
7469
7470
7471
7472
7473
7474
7475
7476
7477
7478
7479
7480
7481
7482
7483
7484
7485
7486
7487
7488
7489
7490
7491
7492
7493
7494
7495
7496
7497
7498
7499
7500
7501
7502
7503
7504
7505
7506
7507
7508
7509
7510
7511
7512
7513
7514
7515
7516
7517
7518
7519
7520
7521
7522
7523
7524
7525
7526
7527
7528
7529
7530
7531
7532
7533
7534
7535
7536
7537
7538
7539
7540
7541
7542
7543
7544
7545
7546
7547
7548
7549
7550
7551
7552
7553
7554
7555
7556
7557
7558
7559
7560
7561
7562
7563
7564
7565
7566
7567
7568
7569
7570
7571
7572
7573
7574
7575
7576
7577
7578
7579
7580
7581
7582
7583
7584
7585
7586
7587
7588
7589
7590
7591
7592
7593
7594
7595
7596
7597
7598
7599
7600
7601
7602
7603
7604
7605
7606
7607
7608
7609
7610
7611
7612
7613
7614
7615
7616
7617
7618
7619
7620
7621
7622
7623
7624
7625
7626
7627
7628
7629
7630
7631
7632
7633
7634
7635
7636
7637
7638
7639
7640
7641
7642
7643
7644
7645
7646
7647
7648
7649
7650
7651
7652
7653
7654
7655
7656
7657
7658
7659
7660
7661
7662
7663
7664
7665
7666
7667
7668
7669
7670
7671
7672
7673
7674
7675
7676
7677
7678
7679
7680
7681
7682
7683
7684
7685
7686
7687
7688
7689
7690
7691
7692
7693
7694
7695
7696
7697
7698
7699
7700
7701
7702
7703
7704
7705
7706
7707
7708
7709
7710
7711
7712
7713
7714
7715
7716
7717
7718
7719
7720
7721
7722
7723
7724
7725
7726
7727
7728
7729
7730
7731
7732
7733
7734
7735
7736
7737
7738
7739
7740
7741
7742
7743
7744
7745
7746
7747
7748
7749
7750
7751
7752
7753
7754
7755
7756
7757
7758
7759
7760
7761
7762
7763
7764
7765
7766
7767
7768
7769
7770
7771
7772
7773
7774
7775
7776
7777
7778
7779
7780
7781
7782
7783
7784
7785
7786
7787
7788
7789
7790
7791
7792
7793
7794
7795
7796
7797
7798
7799
7800
7801
7802
7803
7804
7805
7806
7807
7808
7809
7810
7811
7812
7813
7814
7815
7816
7817
7818
7819
7820
7821
7822
7823
7824
7825
7826
7827
7828
7829
7830
7831
7832
7833
7834
7835
7836
7837
7838
7839
7840
7841
7842
7843
7844
7845
7846
7847
7848
7849
7850
7851
7852
7853
7854
7855
7856
7857
7858
7859
7860
7861
7862
7863
7864
7865
7866
7867
7868
7869
7870
7871
7872
7873
7874
7875
7876
7877
7878
7879
7880
7881
7882
7883
7884
7885
7886
7887
7888
7889
7890
7891
7892
7893
7894
7895
7896
7897
7898
7899
7900
7901
7902
7903
7904
7905
7906
7907
7908
7909
7910
7911
7912
7913
7914
7915
7916
7917
7918
7919
7920
7921
7922
7923
7924
7925
7926
7927
7928
7929
7930
7931
7932
7933
7934
7935
7936
7937
7938
7939
7940
7941
7942
7943
7944
7945
7946
7947
7948
7949
7950
7951
7952
7953
7954
7955
7956
7957
7958
7959
7960
7961
7962
7963
7964
7965
7966
7967
7968
7969
7970
7971
7972
7973
7974
7975
7976
7977
7978
7979
7980
7981
7982
7983
7984
7985
7986
7987
7988
7989
7990
7991
7992
7993
7994
7995
7996
7997
7998
7999
8000
8001
8002
8003
8004
8005
8006
8007
8008
8009
8010
8011
8012
8013
8014
8015
8016
8017
8018
8019
8020
8021
8022
8023
8024
8025
8026
8027
8028
8029
8030
8031
8032
8033
8034
8035
8036
8037
8038
8039
8040
8041
8042
8043
8044
8045
8046
8047
8048
8049
8050
8051
8052
8053
8054
8055
8056
8057
8058
8059
8060
8061
8062
8063
8064
8065
8066
8067
8068
8069
8070
8071
8072
8073
8074
8075
8076
8077
8078
8079
8080
8081
8082
8083
8084
8085
8086
8087
8088
8089
8090
8091
8092
8093
8094
8095
8096
8097
8098
8099
8100
8101
8102
8103
8104
8105
8106
8107
8108
8109
8110
8111
8112
8113
8114
8115
8116
8117
8118
8119
8120
8121
8122
8123
8124
8125
8126
8127
8128
8129
8130
8131
8132
8133
8134
8135
8136
8137
8138
8139
8140
8141
8142
8143
8144
8145
8146
8147
8148
8149
8150
8151
8152
8153
8154
8155
8156
8157
8158
8159
8160
8161
8162
8163
8164
8165
8166
8167
8168
8169
8170
8171
8172
8173
8174
8175
8176
8177
8178
8179
8180
8181
8182
8183
8184
8185
8186
8187
8188
8189
8190
8191
8192
8193
8194
8195
8196
8197
8198
8199
8200
8201
8202
8203
8204
8205
8206
8207
8208
8209
8210
8211
8212
8213
8214
8215
8216
8217
8218
8219
8220
8221
8222
8223
8224
8225
8226
8227
8228
8229
8230
8231
8232
8233
8234
8235
8236
8237
8238
8239
8240
8241
8242
8243
8244
8245
8246
8247
8248
8249
8250
8251
8252
8253
8254
8255
8256
8257
8258
8259
8260
8261
8262
8263
8264
8265
8266
8267
8268
8269
8270
8271
8272
8273
8274
8275
8276
8277
8278
8279
8280
8281
8282
8283
8284
8285
8286
8287
8288
8289
8290
8291
8292
8293
8294
8295
8296
8297
8298
8299
8300
8301
8302
8303
8304
8305
8306
8307
8308
8309
8310
8311
8312
8313
8314
8315
8316
8317
8318
8319
8320
8321
8322
8323
8324
8325
8326
8327
8328
8329
8330
8331
8332
8333
8334
8335
8336
8337
8338
8339
8340
8341
8342
8343
8344
8345
8346
8347
8348
8349
8350
8351
8352
8353
8354
8355
8356
8357
8358
8359
8360
8361
8362
8363
8364
8365
8366
8367
8368
8369
8370
8371
8372
8373
8374
8375
8376
8377
8378
8379
8380
8381
8382
8383
8384
8385
8386
8387
8388
8389
8390
8391
8392
8393
8394
8395
8396
8397
8398
8399
8400
8401
8402
8403
8404
8405
8406
8407
8408
8409
8410
8411
8412
8413
8414
8415
8416
8417
8418
8419
8420
8421
8422
8423
8424
8425
8426
8427
8428
8429
8430
8431
8432
8433
8434
8435
8436
8437
8438
8439
8440
8441
8442
8443
8444
8445
8446
8447
8448
8449
8450
8451
8452
8453
8454
8455
8456
8457
8458
8459
8460
8461
8462
8463
8464
8465
8466
8467
8468
8469
8470
8471
8472
8473
8474
8475
8476
8477
8478
8479
8480
8481
8482
8483
8484
8485
8486
8487
8488
8489
8490
8491
8492
8493
8494
8495
8496
8497
8498
8499
8500
8501
8502
8503
8504
8505
8506
8507
8508
8509
8510
8511
8512
8513
8514
8515
8516
8517
8518
8519
8520
8521
8522
8523
8524
8525
8526
8527
8528
8529
8530
8531
8532
8533
8534
8535
8536
8537
8538
8539
8540
8541
8542
8543
8544
8545
8546
8547
8548
8549
8550
8551
8552
8553
8554
8555
8556
8557
8558
8559
8560
8561
8562
8563
8564
8565
8566
8567
8568
8569
8570
8571
8572
8573
8574
8575
8576
8577
8578
8579
8580
8581
8582
8583
8584
8585
8586
8587
8588
8589
8590
8591
8592
8593
8594
8595
8596
8597
8598
8599
8600
8601
8602
8603
8604
8605
8606
8607
8608
8609
8610
8611
8612
8613
8614
8615
8616
8617
8618
8619
8620
8621
8622
8623
8624
8625
8626
8627
8628
8629
8630
8631
8632
8633
8634
8635
8636
8637
8638
8639
8640
8641
8642
8643
8644
8645
8646
8647
8648
8649
8650
8651
8652
8653
8654
8655
8656
8657
8658
8659
8660
8661
8662
8663
8664
8665
8666
8667
8668
8669
8670
8671
8672
8673
8674
8675
8676
8677
8678
8679
8680
8681
8682
8683
8684
8685
8686
8687
8688
8689
8690
8691
8692
8693
8694
8695
8696
8697
8698
8699
8700
8701
8702
8703
8704
8705
8706
8707
8708
8709
8710
8711
8712
8713
8714
8715
8716
8717
8718
8719
8720
8721
8722
8723
8724
8725
8726
8727
8728
8729
8730
8731
8732
8733
8734
8735
8736
8737
8738
8739
8740
8741
8742
8743
8744
8745
8746
8747
8748
8749
8750
8751
8752
8753
8754
8755
8756
8757
8758
8759
8760
8761
8762
8763
8764
8765
8766
8767
8768
8769
8770
8771
8772
8773
8774
8775
8776
8777
8778
8779
8780
8781
8782
8783
8784
8785
8786
8787
8788
8789
8790
8791
8792
8793
8794
8795
8796
8797
8798
8799
8800
8801
8802
8803
8804
8805
8806
8807
8808
8809
8810
8811
8812
8813
8814
8815
8816
8817
8818
8819
8820
8821
8822
8823
8824
8825
8826
8827
8828
8829
8830
8831
8832
8833
8834
8835
8836
8837
8838
8839
8840
8841
8842
8843
8844
8845
8846
8847
8848
8849
8850
8851
8852
8853
8854
8855
8856
8857
8858
8859
8860
8861
8862
8863
8864
8865
8866
8867
8868
8869
8870
8871
8872
8873
8874
8875
8876
8877
8878
8879
8880
8881
8882
8883
8884
8885
8886
8887
8888
8889
8890
8891
8892
8893
8894
8895
8896
8897
8898
8899
8900
8901
8902
8903
8904
8905
8906
8907
8908
8909
8910
8911
8912
8913
8914
8915
8916
8917
8918
8919
8920
8921
8922
8923
8924
8925
8926
8927
8928
8929
8930
8931
8932
8933
8934
8935
8936
8937
8938
8939
8940
8941
8942
8943
8944
8945
8946
8947
8948
8949
8950
8951
8952
8953
8954
8955
8956
8957
8958
8959
8960
8961
8962
8963
8964
8965
8966
8967
8968
8969
8970
8971
8972
8973
8974
8975
8976
8977
8978
8979
8980
8981
8982
8983
8984
8985
8986
8987
8988
8989
8990
8991
8992
8993
8994
8995
8996
8997
8998
8999
9000
9001
9002
9003
9004
9005
9006
9007
9008
9009
9010
9011
9012
9013
9014
9015
9016
9017
9018
9019
9020
9021
9022
9023
9024
9025
9026
9027
9028
9029
9030
9031
9032
9033
9034
9035
9036
9037
9038
9039
9040
9041
9042
9043
9044
9045
9046
9047
9048
9049
9050
9051
9052
9053
9054
9055
9056
9057
9058
9059
9060
9061
9062
9063
9064
9065
9066
9067
9068
9069
9070
9071
9072
9073
9074
9075
9076
9077
9078
9079
9080
9081
9082
9083
9084
9085
9086
9087
9088
9089
9090
9091
9092
9093
9094
9095
9096
9097
9098
9099
9100
9101
9102
9103
9104
9105
9106
9107
9108
9109
9110
9111
9112
9113
9114
9115
9116
9117
9118
9119
9120
9121
9122
9123
9124
9125
9126
9127
9128
9129
9130
9131
9132
9133
9134
9135
9136
9137
9138
9139
9140
9141
9142
9143
9144
9145
9146
9147
9148
9149
9150
9151
9152
9153
9154
9155
9156
9157
9158
9159
9160
9161
9162
9163
9164
9165
9166
9167
9168
9169
9170
9171
9172
9173
9174
9175
9176
9177
9178
9179
9180
9181
9182
9183
9184
9185
9186
9187
9188
9189
9190
9191
9192
9193
9194
9195
9196
9197
9198
9199
9200
9201
9202
9203
9204
9205
9206
9207
9208
9209
9210
9211
9212
9213
9214
9215
9216
9217
9218
9219
9220
9221
9222
9223
9224
9225
9226
9227
9228
9229
9230
9231
9232
9233
9234
9235
9236
9237
9238
9239
9240
9241
9242
9243
9244
9245
9246
9247
9248
9249
9250
9251
9252
9253
9254
9255
9256
9257
9258
9259
9260
9261
9262
9263
9264
9265
9266
9267
9268
9269
9270
9271
9272
9273
9274
9275
9276
9277
9278
9279
9280
9281
9282
9283
9284
9285
9286
9287
9288
9289
9290
9291
9292
9293
9294
9295
9296
9297
9298
9299
9300
9301
9302
9303
9304
9305
9306
9307
9308
9309
9310
9311
9312
9313
9314
9315
9316
9317
9318
9319
9320
9321
9322
9323
9324
9325
9326
9327
9328
9329
9330
9331
9332
9333
9334
9335
9336
9337
9338
9339
9340
9341
9342
9343
9344
9345
9346
9347
9348
9349
9350
9351
9352
9353
9354
9355
9356
9357
9358
9359
9360
9361
9362
9363
9364
9365
9366
9367
9368
9369
9370
9371
9372
9373
9374
9375
9376
9377
9378
9379
9380
9381
9382
9383
9384
9385
9386
9387
9388
9389
9390
9391
9392
9393
9394
9395
9396
9397
9398
9399
9400
9401
9402
9403
9404
9405
9406
9407
9408
9409
9410
9411
9412
9413
9414
9415
9416
9417
9418
9419
9420
9421
9422
9423
9424
9425
9426
9427
9428
9429
9430
9431
9432
9433
9434
9435
9436
9437
9438
9439
9440
9441
9442
9443
9444
9445
9446
9447
9448
9449
9450
9451
9452
9453
9454
9455
9456
9457
9458
9459
9460
9461
9462
9463
9464
9465
9466
9467
9468
9469
9470
9471
9472
9473
9474
9475
9476
9477
9478
9479
9480
9481
9482
9483
9484
9485
9486
9487
9488
9489
9490
9491
9492
9493
9494
9495
9496
9497
9498
9499
9500
9501
9502
9503
9504
9505
9506
9507
9508
9509
9510
9511
9512
9513
9514
9515
9516
9517
9518
9519
9520
9521
9522
9523
9524
9525
9526
9527
9528
9529
9530
9531
9532
9533
9534
9535
9536
9537
9538
9539
9540
9541
9542
9543
9544
9545
9546
9547
9548
9549
9550
9551
9552
9553
9554
9555
9556
9557
9558
9559
9560
9561
9562
9563
9564
9565
9566
9567
9568
9569
9570
9571
9572
9573
9574
9575
9576
9577
9578
9579
9580
9581
9582
9583
9584
9585
9586
9587
9588
9589
9590
9591
9592
9593
9594
9595
9596
9597
9598
9599
9600
9601
9602
9603
9604
9605
9606
9607
9608
9609
9610
9611
9612
9613
9614
9615
9616
9617
9618
9619
9620
9621
9622
9623
9624
9625
9626
9627
9628
9629
9630
9631
9632
9633
9634
9635
9636
9637
9638
9639
9640
9641
9642
9643
9644
9645
9646
9647
9648
9649
9650
9651
9652
9653
9654
9655
9656
9657
9658
9659
9660
9661
9662
9663
9664
9665
9666
9667
9668
9669
9670
9671
9672
9673
9674
9675
9676
9677
9678
9679
9680
9681
9682
9683
9684
9685
9686
9687
9688
9689
9690
9691
9692
9693
9694
9695
9696
9697
9698
9699
9700
9701
9702
9703
9704
9705
9706
9707
9708
9709
9710
9711
9712
9713
9714
9715
9716
9717
9718
9719
9720
9721
9722
9723
9724
9725
9726
9727
9728
9729
9730
9731
9732
9733
9734
9735
9736
9737
9738
9739
9740
9741
9742
9743
9744
9745
9746
9747
9748
9749
9750
9751
9752
9753
9754
9755
9756
9757
9758
9759
9760
9761
9762
9763
9764
9765
9766
9767
9768
9769
9770
9771
9772
9773
9774
9775
9776
9777
9778
9779
9780
9781
9782
9783
9784
9785
9786
9787
9788
9789
9790
9791
9792
9793
9794
9795
9796
9797
9798
9799
9800
9801
9802
9803
9804
9805
9806
9807
9808
9809
9810
9811
9812
9813
9814
9815
9816
9817
9818
9819
9820
9821
9822
9823
9824
9825
9826
9827
9828
9829
9830
9831
9832
9833
9834
9835
9836
9837
9838
9839
9840
9841
9842
9843
9844
9845
9846
9847
9848
9849
9850
9851
9852
9853
9854
9855
9856
9857
9858
9859
9860
9861
9862
9863
9864
9865
9866
9867
9868
9869
9870
9871
9872
9873
9874
9875
9876
9877
9878
9879
9880
9881
9882
9883
9884
9885
9886
9887
9888
9889
9890
9891
9892
9893
9894
9895
9896
9897
9898
9899
9900
9901
9902
9903
9904
9905
9906
9907
9908
9909
9910
9911
9912
9913
9914
9915
9916
9917
9918
9919
9920
9921
9922
9923
9924
9925
9926
9927
9928
9929
9930
9931
9932
9933
9934
9935
9936
9937
9938
9939
9940
9941
9942
9943
9944
9945
9946
9947
9948
9949
9950
9951
9952
9953
9954
9955
9956
9957
9958
9959
9960
9961
9962
9963
9964
9965
9966
9967
9968
9969
9970
9971
9972
9973
9974
9975
9976
9977
9978
9979
9980
9981
9982
9983
9984
9985
9986
9987
9988
9989
9990
9991
9992
9993
9994
9995
9996
9997
9998
9999
10000
10001
10002
10003
10004
10005
10006
10007
10008
10009
10010
10011
10012
10013
10014
10015
10016
10017
10018
10019
10020
10021
10022
10023
10024
10025
10026
10027
10028
10029
10030
10031
10032
10033
10034
10035
10036
10037
10038
10039
10040
10041
10042
10043
10044
10045
10046
10047
10048
10049
10050
10051
10052
10053
10054
10055
10056
10057
10058
10059
10060
10061
10062
10063
10064
10065
10066
10067
10068
10069
10070
10071
10072
10073
10074
10075
10076
10077
10078
10079
10080
10081
10082
10083
10084
10085
10086
10087
10088
10089
10090
10091
10092
10093
10094
10095
10096
10097
10098
10099
10100
10101
10102
10103
10104
10105
10106
10107
10108
10109
10110
10111
10112
10113
10114
10115
10116
10117
10118
10119
10120
10121
10122
10123
10124
10125
10126
10127
10128
10129
10130
10131
10132
10133
10134
10135
10136
10137
10138
10139
10140
10141
10142
10143
10144
10145
10146
10147
10148
10149
10150
10151
10152
10153
10154
10155
10156
10157
10158
10159
10160
10161
10162
10163
10164
10165
10166
10167
10168
10169
10170
10171
10172
10173
10174
10175
10176
10177
10178
10179
10180
10181
10182
10183
10184
10185
10186
10187
10188
10189
10190
10191
10192
10193
10194
10195
10196
10197
10198
10199
10200
10201
10202
10203
10204
10205
10206
10207
10208
10209
10210
10211
10212
10213
10214
10215
10216
10217
10218
10219
10220
10221
10222
10223
10224
10225
10226
10227
10228
10229
10230
10231
10232
10233
10234
10235
10236
10237
10238
10239
10240
10241
10242
10243
10244
10245
10246
10247
10248
10249
10250
10251
10252
10253
10254
10255
10256
10257
10258
10259
10260
10261
10262
10263
10264
10265
10266
10267
10268
10269
10270
10271
10272
10273
10274
10275
10276
10277
10278
10279
10280
10281
10282
10283
10284
10285
10286
10287
10288
10289
10290
10291
10292
10293
10294
10295
10296
10297
10298
10299
10300
10301
10302
10303
10304
10305
10306
10307
10308
10309
10310
10311
10312
10313
10314
10315
10316
10317
10318
10319
10320
10321
10322
10323
10324
10325
10326
10327
10328
10329
10330
10331
10332
10333
10334
10335
10336
10337
10338
10339
10340
10341
10342
10343
10344
10345
10346
10347
10348
10349
10350
10351
10352
10353
10354
10355
10356
10357
10358
10359
10360
10361
10362
10363
10364
10365
10366
10367
10368
10369
10370
10371
10372
10373
10374
10375
10376
10377
10378
10379
10380
10381
10382
10383
10384
10385
10386
10387
10388
10389
10390
10391
10392
10393
10394
10395
10396
10397
10398
10399
10400
10401
10402
10403
10404
10405
10406
10407
10408
10409
10410
10411
10412
10413
10414
10415
10416
10417
10418
10419
10420
10421
10422
10423
10424
10425
10426
10427
10428
10429
10430
10431
10432
10433
10434
10435
10436
10437
10438
10439
10440
10441
10442
10443
10444
10445
10446
10447
10448
10449
10450
10451
10452
10453
10454
10455
10456
10457
10458
10459
10460
10461
10462
10463
10464
10465
10466
10467
10468
10469
10470
10471
10472
10473
10474
10475
10476
10477
10478
10479
10480
10481
10482
10483
10484
10485
10486
10487
10488
10489
10490
10491
10492
10493
10494
10495
10496
10497
10498
10499
10500
10501
10502
10503
10504
10505
10506
10507
10508
10509
10510
10511
10512
10513
10514
10515
10516
10517
10518
10519
10520
10521
10522
10523
10524
10525
10526
10527
10528
10529
10530
10531
10532
10533
10534
10535
10536
10537
10538
10539
10540
10541
10542
10543
10544
10545
10546
10547
10548
10549
10550
10551
10552
10553
10554
10555
10556
10557
10558
10559
10560
10561
10562
10563
10564
10565
10566
10567
10568
10569
10570
10571
10572
10573
10574
10575
10576
10577
10578
10579
10580
10581
10582
10583
10584
10585
10586
10587
10588
10589
10590
10591
10592
10593
10594
10595
10596
10597
10598
10599
10600
10601
10602
10603
10604
10605
10606
10607
10608
10609
10610
10611
10612
10613
10614
10615
10616
10617
10618
10619
10620
10621
10622
10623
10624
10625
10626
10627
10628
10629
10630
10631
10632
10633
10634
10635
10636
10637
10638
10639
10640
10641
10642
10643
10644
10645
10646
10647
10648
10649
10650
10651
10652
10653
10654
10655
10656
10657
10658
10659
10660
10661
10662
10663
10664
10665
10666
10667
10668
10669
10670
10671
10672
10673
10674
10675
10676
10677
10678
10679
10680
10681
10682
10683
10684
10685
10686
10687
10688
10689
10690
10691
10692
10693
10694
10695
10696
10697
10698
10699
10700
10701
10702
10703
10704
10705
10706
10707
10708
10709
10710
10711
10712
10713
10714
10715
10716
10717
10718
10719
10720
10721
10722
10723
10724
10725
10726
10727
10728
10729
10730
10731
10732
10733
10734
10735
10736
10737
10738
10739
10740
10741
10742
10743
10744
10745
10746
*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 40392 ***

A
MAGYAR NÉPKÖLTÉS
GYÖNGYEI

*

A LEGSZEBB NÉPDALOK GYÜJTEMÉNYE

ÖSSZEÁLLITOTTA

BENEDEK ELEK

BUDAPEST

AZ ATHENAEUM R. TÁRS. KIADÁSA

1896

Budapest, 1896. Az Athenaeum r. társ. könyvny.




Az olvasónak.

Nincs e földön nép, melynek dalköltése gazdagabb és szebb volna a
magyarénál. De mindjárt hozzá kell tennem azt is, hogy aligha van művelt
nemzet, mely kevésbé volna ismerős a maga népének a költésével, mint a
magyar. Népköltési gyüjteményeink szép számmal vannak, de a nagyközönség
azokat nem ismeri. Költőink is – tisztelet a kevés számú kivételnek –
nem ismerik a magyar népköltést. Legalább műveiken nem látszik meg, hogy
időnként a népköltés üdítő, erősítő forrásához fordulnának. A
nagyközönséget nem tudom hibáztatni a látszólagos közönyért. Kevés
embernek van pénze arra, hogy megszerezze összes népköltési
gyűjteményeinket s ha megszerezné is, nehezen nyerhetne tiszta képet a
népköltés igazi értékéről; egy igazán szép dalnak a hatását tiz-husz
utána következő, éppenséggel nem költői becsű dal zavarná meg. És ez
természetes, mert gyűjtőink a népköltés termékeinek összegyűjtésénél nem
a nagy közönségre gondoltak. Jóformán mindent fölszedtek, ami a néptől
való, egyik-másik e tekintetben túlságba is csapott s igy a mi
népköltési gyűjteményeinknek első sorban a tudósok és költők vehetnék
hasznát. Ha vennék. A nyelvtudósokra nem is lehet panasz, a költőkre
annál nagyobb. Megkárositották nemcsak magukat, de a közönséget is.

Ebből a néhány előrebocsátott sorból a figyelmes olvasó nyilván látja
már, hogy mely czélt akarok szolgálni e könyvemmel: könnyiteni akarok a
nagyközönség dolgán, meg a poétákén is. A mennyire én meg tudtam itélni,
a magyar népköltés gyöngyeit válogattam össze. Azokat, melyeknek igazi
költői becsük van. Azokat, melyek egy valódi költő műveinek hatását
teszik az olvasóra. A melyek nem kérnek elnézést az olvasótól: nézd el
fogyatkozásaimat, hisz az együgyü nép lelkéből fakadtam.

Valamint egy költő műveinek legjavával igyekszik a nagyközönség elé
lépni, azonképpen a nép is e könyvben költésének a legjavával lép
elétek. Képzeljétek, hogy e könyvnek minden dala egy szivnek és egy
elmének a műve. Fel is hivom a figyelmet különösen a _Kesergő
szerelem_-re, melyet úgy igyekeztem összeállitani, hogy egy szerető sziv
kesergésének tessék az egész cziklus. Egy szerető sziv kesergi el itt
boldogtalan szerelmét, nagy búját, bánatát, csak az utolsó dalban
csillan fel a boldogság reménye, mely valósággá válik aztán a következő
cziklusban: a _Boldog szerelemben_…

*

Nem állitom én, hogy e kötet minden dala egytől egyig a néptől való.
Vannak itt nóták, melyek ismeretlen régi költők művei, de fölvettem e
könyvbe szándékosan, mert az igazi népköltés hatását tették rám s
teszik, azt hiszem, az olvasóra is. Sőt van e kötetben egy pár dal,
ismert költőtől is, a mit én a könyv kinyomatása után vettem észre; de
ez nem annyira az én gyarlóságomat bizonyitja, mint inkább ama költőknek
Istentől nyert nagy tehetségét, melylyel tévedésbe tudják ejteni azokat
is, kik meglehetősen ismerik a nép eszejárását, érzelmi világát, a
népdaloknak hangját és formáját. Ám ilyen költőnk kevés van. A régiek
közül _Petőfi_, _Tompa_ és _Tóth_ Kálmán. Az élők közűl egy: _Pósa_
Lajos, kinek nótáit dalos ajkára vette a nép.

*

Vajjon elértem-e abbeli czélomat, hogy a nagyközönség e könyvből
megismerje az igazi magyar népköltést? Hogy a serdülő ifjuság, melyre
különös tekintettel voltam, erkölcsi megmételyezés veszedelme nélkül
vehesse kezébe e könyvet? Ujra meg ujra átolvastam könyvemet, s erős a
hitem, hogy nyugodt lélekkel bocsáthatom utjára mind a két tekintetben.
Valamint a _Magyar Mese- és Mondavilág_ cz. könyvemben csak azoknak a
meséknek és mondáknak adtam, népi karakterük megőrzésével, irodalmi
formát, melyeket alkalmasaknak véltem arra, hogy nagyok és kicsinyek
igaz lelki gyönyörűséggel és haszonnal olvashassák, épp úgy e könyvembe
is csak azokat a dalokat vettem föl, melyek, az én itéletem szerint,
valóban _gyöngyök_, igazi gyöngyök s melyeket nagyok és kicsinyek
gyönyörűséggel és haszonnal olvashatnak.

Egy-egy dal számtalan változatban forog a nép ajkán s én e változatokból
vagy a legtökéletesebbet vettem föl e könyvbe vagy a sokból egyet
csináltam. Különös gondom volt arra is, hogy oly dalokból, melyek
tiz-husz strófásak, de melyeket csak a dallam tart össze, az egyes
strófák közt értelmi összetartozás azonban nincs, kivegyem azt a
két-három strófát, melyek valóban összetartoznak. Többnyire ilyen,
egymással össze nem függő, több strófás dalokból valók azok a két-négy
soros dalok is, melyeket _Szálló dalok_ czime alatt vettem föl a kötet
végére. Ezek a többnyire epigrammszerű dalok mindmegannyi értékes
gyöngyszemei a népköltésnek, melyeket, azt hiszem, kár lett volna
azokban a hosszú, terjengős nótákban hagyni, a hol valósággal el voltak
temetve.

*

És ezzel elmondtam mindent, a mit körülbelül szükségesnek véltem
elmondani, a könyv magyarázatáúl. Vajha, a közönség azzal a szeretettel
fogadná ezt is, mint társát, a _Magyar Mese- és Mondavilág_-ot.
Mindkettő egy czélt szolgál s mindkettőt egy alkalom szülte, egy nagy
alkalom: a magyar nemzet ezer éves ünnepe. Az utolsó két esztendőnek jó
részében mind azon munkálkodtam, hogy nemzetemnek erre az ünnepre
adhassam át a magyar népköltés szinét-javát, dalban és mesében.

Isten megsegitett ebbeli törekvésemben. Áldassék érette az ő szent neve.

_Kis-Baczon_, 1895. augusztus havában.

                                                       =Benedek Elek.=




TÁRGYMUTATÓ.

A baraczkfa pirossal virágzik 305
A berencsi utczát 299
Ablakomon ne koczogtass 61
A Csap-utczán végig 41
Addig a házamból 299
Addig bánom 42
Adj kezembe egy pohár bort 189
A fekete holló 7
A fényes csillag is 302
A fogoly katona 225
A gőzösnek 146
A gulyás szeretője 267
A hideg szél fujdogál 301
A hol én elmegyek, még a fák is sirnak 4
A huszárok 316
A hű leány 293
A jegenye 27
A kardomnak markolatja ezüstből 123
A kinek nincs szeretője 66
A királyfi 268
A kit az én szivem szeret 52
Akkor lesz 150
Akkor volna szép 174
Akkor zengett Buda vára 125
A kutasi csárda 199
A legszebb virág 262
Alsó-bátki nagy toronyba 36
Aluszol-e, te juhász? 214
A malomba mentem 21
Amoda egy virág 158
Amoda van egy kis kerek erdő 153
Amott kerekedik 27
Amott látod 106
A megcsalt leány 296
A megölt legény 287
A molnár inasa 275
Angyal Bandi 294
A párja vesztett gerlicze 267
A pozsonyi kisasszony 208
A rab legény 261
Arany ezüstért 303
»Argyélus« 276
Arra járjunk, arra 91
A rédicsi patak parton 165
A sági biró leánya 243
A subámnak 169
Asszuszőlős, átalag 190
A szerelem 313
A székely katona 235
A szőregi utcza 13
A tárnoki hires urak 206
A Tiszából a Dunába 49
A világot csak nevettem 301
Az a kis lány 80
Az alapi ménes 198
Az alapi tó szélében 202
Az alföldi csikós 110
Az alföldnek sik mezején 83
Az árva leány 255
Az áspiskigyó 246
Az ég alatt 17
Az én rózsám 62
Az erdőben 209
Azért csillag 318
Azért hogy én szegény vagyok 81
Az eső is esik 175
Az ispánné leánya 286
Az ökör a földet 78
Azt gondolod 53
Azt gondolom, hogy az eső 31
Azt hallottam Várad felől 183
Azt mondják 54
Azt üzenték 214
Áldd meg Isten azt az utczát 25
Áll a verbunk, tánczoljunk 117
Állj előmbe rózsám 50
Álom, álom, édes álmom 66
Ángyom, ángyom 221
Árokparti csalány 13
Árva az a madár 8
Árva giliczéről 245
Árva vagyok 77
Ázom, ázom 44
Bajusz kell a magyarnak 118
Bakatoborzó 113
Balatonon jár a hajó 84
Bárcsak hamar 174
Bécsi kendő, lobogós 320
Befujta az utat 173
Berki, Berki, szegény Berki 217
Be sok falut 160
Be van az én szüröm ujja 167
Biró Máté 249
Bíró uram, bátyám uram 203
Bogár Imre 291
Bor, bor, bor, bor 187
Bort, bort, korcsmárosné 189
Bort iszom én, nem vizet 188
Bujdosik az elmém 314
Bujdosik a kedves rózsám 53
Bujdosik az árva madár 49
Bús az idő 38
Búsultam én, búsulok is 313
Búza, búza, be szép tábla búza 172
Csak azért szeretek falu végén lakni 72
Csak engem ugat a kutya 192
Csak még egyszer 319
Csalom a szemedet 300
Csaplárosné, gyujts világot 187
Csenke felől 93
Cserebogár, sárga cserebogár 9
Csillagok, csillagok 300
Csillagos az ég 4
Csősz leszek én 166
Dancsuj Dávid 285
Debreczenben kidobolták 197
Debreczenben nyílik egy szép rózsafa 14
De haragszom a szemedre 309
Dinom-dánom, sógor 181
Egybegyültek 220
Egy leánynyal megkináltak 203
Egy madarat kergettem 300
Egyszer egy barát 191
Egyszer ide 316
Elhervadt a kék ibolya 201
Elmegyek már 50
Elment a madárka 6
Elment az én rózsám 26
Elmenten én a szőllőbe 67
Elvesztettem 288
Erdő, erdő, be szép kerek erdő 164
Erre, erre 310
Esik eső, latom én azt 317
Este akar lenni 43
Este jött a parancsolat 139
Esteledik, alkonyodik 159
Este van már 99
Eszem adta kis barnája 83
Ez a kis lány megy a kutra 94
Ez a szemem ez, ez 59
Ez a szemem, ez az egyik 84
Ez az én szeretőm 92
Ezer esztendeje 123
Ezt a kerek erdőt 177
Édes anyám karján nevelt 35
Édes anyám 134
Édes anyám szült engem 191
Édes anyám rózsafája 43
Édes rózsám 37
Éljen, a ki most iszsza ki 183
Én csak hirül hallom 3
Én Istenem 312
En Istenem mi az oka 303
Én vagyok az, a ki nem jó 40
Én vagyok az, a ki voltam 38
Fakó lovam fel van kantározva 71
Faluvégén 282
Falu végen, szegleten 25
Fáj a szívem 51
Fáj a szívem 305
Fáj a szívem 317
Fáj, fáj, fáj, fáj 133
Fehér ruha 44
Fekete pántlikám 46
Fekete szem, piros orcza 47
Fekete városban 12
Felszállott a páva 132
Férjhez adnám a lányomat 212
Fujd el, jó szél 37
Görög Ilona 229
Gulya, gulya, arany gulya 165
Gyenge a lány 318
Gyere be rózsám, gyere be 86
Gyere, rózsám, az erdőre 306
Gyere pajtás 122
Gyí fel, sárga 91
Gyolcs az ingem 319
Haj, rózsa, rózsa 317
Hallod-e, te barna kis leány 320
Hallod-e te, juhász 163
Ha bemegyek 148
Ha én gólyamadár volnék 129
Ha én rózsa volnék 97
Ha felülök 149
Haja, haja, haja 98
Haja, haja, hajnal akar lenni 53
Hajh, be szépen világít 96
Hajdanában 140
Hajnalodik, harmatozik 61
Ha látom 176
Ha meghalok 309
Ha meghalok, tudom, eltemetnek 42
Ha meguntad rózsám 29
Hamis a szemed 303
Ha nem voltál jó szerető 33
Haragszik a gazda 193
Haragszik a rózsám anyja 74
Haragszom az olyan szóra 75
Haragszom én az olyanra 209
Három alma 308
Három bokor 211
Három csillag van az égen 60
Három éle van a sásnak 318
Három fehér kendőt veszek 80
Három hordó borom van 81
Három icze kendermag 198
Háromszor is 313
Ha te elmégy 75
Ha valaki vigan él 169
Hej, amaz az én rózsám 161
Hej, csicsóka 12
Hej! csillagom 309
Hej, te fényes holdvilágom 32
Hej, gazd’ uram 162
Hej, huj, magyar ember 188
Hej, huj! Sobri pajtás! 289
Hej! sokféle a szerelem 305
Hervad az a rózsa 29
Hogyha folyó 23
Hogyha nékem száz aranyom volna 21
Hortobágyi pusztán 176
Hozott bátya 215
Hová lábad teszed 307
Hová tegyem a subámat 85
Hull immár a fa levele 48
Huszár vagyok, lelkem babám 113
Huzd ki czigány, azt a nótát 183
Huzzák 207
Idegen földre ne siess 320
Ide künn a zöld erdőben 16
Idő, idő 310
Ifjuság 9
Igyál, betyár, múlik a nyár 185
Igyunk, igyunk 182
Irnék, ha lehetne 28
István királyról 105
Isten átkát nem kivánom 43
Isten hozzád, Kecskemét városa 170
Isten hozzád, Nógrád 150
Itt hagynám én ezt a várost 70
Jaj annak a fának 311
Jaj be magas 148
Jaj de édes ez a méz 99
Jaj de édes ez a méz, hopp! 74
Jaj, Istenem 39
Jaj Istenem, de víg voltam 15
Jaj Istenem, de megvertél 307
Jaj Istenem, én hogy élek 301
Jaj már minekünk 110
Jere hozzám 216
Jobb a bor, jobb a bor 185
Jó bor van itt 186
Jól meggondold 304
Jöszte hozzám, szép madárka 310
Juhász legény bundája, hm! 158
Juhász vagyok, búsan őrzöm 166
Julia 241
Kádár Kata 256
Kakas a szemeten 89
Káka tövin költ a rucza 18
Kalapom szememre vágom 10
Kaszás csillag 175
Katonának vagyok írva 129
Kedves rózsám 127
Kék a kötőm kerületi, 47
Két kerekü kordán járok 77
Két út van előttem 22
Kerek az én kalapom 88
Kerek az én kis kalapom 93
Kerek az én kis kalapom 79
Ki az ő édesít 72
Kicsi nemes legény 284
Kifordítom, befordítom 162
Kihajtottam, Virág ökröm 159
Kiöntött a Tisza vize 54
Kiöntött a Tisza vize 168
Kimenék egy hegyre 30
Kinek van, kinek van 72
Kipattant a búza szeme 69
Kisérj ki rózsám síromig 17
Kis-Kanizsán a víz mellett 124
Kis kertemben 31
Kis kertemben 316
Kis kertemben kinyilott az ibolya 306
Kis-Komárom 309
Kis kutya 73
Kis pej lovam térdig sáros 136
Kis szekeres 197
Kiszáradt 32
Ki tanyája ez 175
Ki van a szekerem 305
Kizöldült az erdőfája 173
Komor fölöttem 6
Korcsmárosné 184
Korcsmárosné, de ugat a kutyája 186
Korond között 147
Kossuth Lajos a Bakonyban 142
Kossuth Lajos: édesapám 121
Kossuth Lajos, Kossuth Lajos! 124
Kőmives Kelemen 237
Könnyebb 315
Könyeimnek záporából 128
Könnyű a németnek 140
Kukoricza szára 100
Lábad akármerre 315
Lám megmondtam 302
Lányok fonják a lenszöszt 218
Látod, rózsám 135
Látom, az életem 146
Látom életemet 16
Legyen úgy, mint régen volt 126
Letörött a kutam gémje 82
Lóra, csikós, lóra! 293
Lyukas a szűröm 200
Madárka 284
Magasan repül a daru 83
Magasan száll a felhő 24
Magyarország édes fia 132
Masiroznak 144
Már eljött 130
Már ezután 212
Már minálunk megismerni 220
Már minálunk verbuválnak 116
Megégett szent-péteri hodály 171
Meghalok csurgóért 302
Meg is házasodnám 203
Megkötöm a lovamat 96
Meg ne mondja, komám asszony 206
Megvettem a szeretőmet 319
Megyek ide 312
Még a galambnak 314
Még azt mondja 210
Még azt mondja az osztrák 142
Mért nincs minden lánynak 15
Micsoda csárda 73
Micsoda erdő ez? 157
Miért az ördögért 315
Miért ragyog 312
Mi fehérlik ott a síkon 125
Mig a leány hajadon 314
Mikor a betyárok 168
Mikor a menyecske 315
Mikor bujdosni 51
Mikor én nőtelen voltam 219
Mikor én nőtelen voltam 205
Mikor masirozunk, kapitány uram? 115
Mikor nyolcz esztendős voltam 132
Minden falu édes hazám 95
Mindenfelől 146
Minek van 311
Mink vagyunk a rózsák 307
Mi magasabb 299
Mondd meg, rózsám, hány inged van 87
Mondd meg édes rózsám 45
Most jöttem a hortobágyi pusztáról 65
Nagy-Abonyban 139
Nagy az én rózsám ereje 311
Nagy a világ 299
Nagy gazda volt 199
Nagy hófuvás van 63
Nagy oka van 35
Nagypénteken 31
Nyalka kurucz 107
Nyisd ki babám az ajtót 87
Négy ökröt adtam 304
Ne higyj a legénynek 317
Ne higy, pajtás, a németnek 117
Ne kapj olyan nagyon 149
Nem anyától lettél 65
Nem átkozlak 40
Nem forog a dorozsmai szélmalom 11
Nem hitted, rózsám 127
Nem kell nekem papiros 136
Nem úgy van most 118
Nem vagy legény 74
Nem vagyok én adós 24
Nem vagyok én oka semminek 19
Nézz, rózsám 92
Nézz, rózsám, a szemembe 131
Nincsen dézsma 205
Nincs édesebb 316
Nincs édesebb 62
Nincsen kedvem 25
Nincsen kedvem 34
Nincs nekem egyebem 8
Nincs szebb virág 67
Nincsen széna, nincsen abrak 62
Nincs szebb virág 311
Nincsen virágos kert 304
Ó, hogy fülemile 317
Ó Istenem 313
Olyan vagy te rózsám 79
Páva, páva 86
Pesten jártam iskolába 218
Piros alma az orczája 307
Piros czipő, piros pántlikára 77
Putnokon már kihajtották a nyájat 142
Rácz-Keresztur felől 290
Rákóczy kis urfi 263
Rákóczi Sámuel 109
Retteg pej paripám 52
Rigó, rigó 148
Ritka búza 308
Rózsa Sándor 281
Rózsa virít, rózsa nyilik 138
Rózsa vagy 97
Rózsa vagy, rózsa vagy 68
Sárga csikó 95
Sárga lábú 140
Sárga ló 151
Sárga rigó, darázsfészek 188
Seprik a szentgyörgyi utczát 134
Sír az apám, sír az anyám 128
Sír az egyik szemem 37
Siroki erdőben 76
Siroki erdőben (románcz) 283
Sohasem vétettem Székes-Fehérvárnak 151
Sorozáskor 290
Söprik a 150
Szabad a madárnak 11
Szabad madár vagy te, rózsám 306
Szabad péntek, szabad szombat 64
Száll a felhő 5
Szállj le holló, szállj le 276
Száraz fűre 169
Szeged felől 314
Szeged felől van egy kerek erdő 163
Szegedi kaszárnya 137
Szegény panyókás németi 213
Szegény vagyok 5
Szemeimet 130
Szennyes az én ingem 125
Szerelem, szerelem 3
Szerelem van minden fűben 318
Szeress 310
Szeress, rózsám 301
Szeretem én magát nagyon 90
Szeretlek, szeretlek 9
Szerettelek, nem kellesz már 19
Szerettelek, nem tagadom 19
Szél hajtja a habot 45
Széles a kedvem 189
Széles az ökröm szarva 68
Széna, széna, széna 95
Szép a baka 144
Szép a tavasz 23
Szép Ilona 236
Szép Julia 233
Szép világja a magyarnak 119
Szivem gyönge szivére 55
Szomorún búg 143
Szól a világ 59
Szólnak a kakasok 48
Szőlőtőke, venyige 64
Találsz, rózsám, találsz 20
Tavasz lesz már 161
Te kerítéd 39
Tera 277
Tisza partján 167
Töltsd meg, fráter, poharamat 181
Trombitálnak, trombitálnak 122
Tudtam én azt 304
Tudjátok-e 190
Túl a Dunán zörög az ég 26
Túl a vizen 306
Ucczu bizony 202
Udvarom, udvarom 145
Udvarhelyről 147
Ugy elmegyek 36
Uram, uram 160
Vagy ülj ide 266
Válás 265
Van kökényfa 98
Várj meg 41
Vásárhelyi kanális 200
Végig megyek 129
Végig mentem az ormódi temetőn 34
Veres bársonykendőt 210
Veszek neki 94
Vetettem violát 14
Világszép Erzsike 273
Virágzik a pipacs 308
Viz alá, viz alá 304
Vörös bársony süvegem 88
Zavaros a Duna 312
Zavaros a Tisza vize 28
Zavaros a Tisza vize, nem tiszta 172
Zavaros a Tisza vize 33
Zöld az erdő 34
Zöld erdőben 101
Zöld leveles diófa 319
Zúg az erdő, zúg a mező 121
Zsindelyezik 152




Kesergő szerelem.


Szerelem, szerelem…

Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem,
Mért nem virágoztál minden fa-levelen?

Minden fa-levelen, diófa levelén,
Hadd szakasztott volna minden szegény legény?

Lám én szakasztottam, de elszalasztottam,
Utána futottam, de el nem foghattam!


Én csak hírül hallom…

Én csak hírül hallom, keseredett szívvel,
Hogy az én édesem mással játszadozik.
Ékesen, kegyesen ölelgeti nyakát,
Kláris ajakával csókolgatja ajkát.

Oda sem mehetek, nem is üzenhetek.
Arról azt gondolja, hogy én mást szeretek;
De ha azt gondolja, hamisan gondolja,
Hamis gondolatja el is kárhoztatja.

Csendesen folyó viz télben megaluszik,
De az én bús szivem soha meg nem nyugszik.
Én csak olyan vagyok, mint szélvészben madár,
Kit a zápor eső elvadászott immár…


Csillagos az ég…

Csillagos az ég, csillagos,
Rózsafa levele harmatos;
Rózsafa levele, szakadj rám,
Kedves édes rózsám, nézz reám.

Csillagos az ég, csillagos,
Bú szállt a szivemre, bánatos;
Akárhová hajtsam fejemet,
Sehol sem találom helyemet.


A hol én elmegyek, még a fák is sirnak…

A hol én elmegyek, még a fák is sirnak,
Gyönge ágaikról levelek lehullnak.

Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
Mert az én édesem mást szeret, nem engem.

Szerethettél volna, ha szép nem voltam is,
Mert én szerettelek, ha szép nem voltál is.

Elférhettünk volna ketten egy párnán is,
Megélhettünk volna még a kősziklán is.


Szegény vagyok…

Szegény vagyok, szegénynek születtem,
A rózsámat igazán szerettem.
Az írigyek elrabolták tőlem,
Most lett szegény igazán belőlem.

Fujja a szél a nyárfa levelét,
Azt gondolom, hogy az is ellenség.
A fűszál is felállott ellenem,
Bújdosóvá tett már a szerelem.

Elmegyek én messze utra innen,
A hol senki ismerősöm sincsen.
Elbujdosom a világ végére,
Hogy ne legyek senkinek terhére.

Csipkebokor legyen a szállásom,
A búbánat kísérő pajtásom.
A búbánat, és a rózsám képe…
Isten veled, kis falum, örökre!


Száll a felhő…

Száll a felhő napnyugatról keletre,
Gyönge rózsám, jutok-e még eszedbe?
Nem jutok én soha többet eszedbe,
Más legényt zársz immár a kebeledre.

Ha én téged el tudnálak feledni!…
Rajtad kívül mást is tudnék szeretni!…
De én téged nem tudlak elfeledni,
Rajtad kívül nem tudok mást szeretni!


Komor fölöttem…

Komor fölöttem az ég is,
Elhagyott a reménység is,
A nap is gyászt vont magára,
Nem süt rám piros sugára.

Bús életem, bánat napom,
Fekete gyász alatt lakom,
Fekete gyász, fehér üröm,
Nekem a bánat nem öröm.

Olyan bú van a szivemen,
Két rét hajlott az egeken,
Ha még egy rét hajlott volna,
Szívem ketté hasadt volna.

Feljő a nap, el is halad,
Búban talál s abban is hagy,
Bús anyának bús gyermeke.
Én vagyok annak egyike.

Elmegyek én arr’ a helyre,
Honnét madár se jön erre,
Fészket rakok egy sürübe’,
Bánatfának tetejibe.


Elment a madárka…

Elment a madárka,
Üres a galiczka,
Irja levelébe’:
Visszajő tavaszra.
Ha tavaszra nem jő,
Búzaaratáskor;
Ha akkorra nem jő,
Szilvaaszaláskor;
Ha még akkor sem jő:
Tudom, sohasem jő.

Köszönöm, édesem,
Hogy eddig szerettél,
Arról sem tehetek,
Ha már megvetettél,
Nálamnál szebbeket,
Jobbakat kerestél.
Adjon is az Isten
Szebbet, jobbat, mint én,
Kivel a te szíved
Sohase nyugodjék!
Sohase nyugodjék,
Örökké bánkodjék,
Mint a tenger habja
Örökké hánykodjék!


A fekete holló…

A fekete holló gyászt visel magáért,
Én is gyászt viselek jegybéli mátkámért.
Jegybéli mátkámért mit nem cselekedném!
Tenger sűrű habját kalánnal kimerném,
Tenger fenekében gyöngyszemeket szednék,
Jegybeli mátkámnak gyöngybokrétát kötnék.
Küküllő kövecse kalamáris volna,
Tenger sűrü habja mind tintalé volna,
Mezőn mennyi fűszál, mind pennaszál volna.
Fán a mennyi levél, mind papiros volna:
Bánatom leirni annak is sok volna!


Árva az a madár…

Árva az a madár,
Kinek párja nincsen;
Én is árva vagyok,
Mert szeretőm nincsen.

Veled, rózsám, veled,
Veled voltam egy pár,
De te nálad nélkül
Árva vagyok immár.

Sok helyet bejártam,
Sok szivet próbáltam,
De a magaménak
Párját nem találtam.


Nincs nekem egyebem…

Nincs nekem egyebem a rózsámnál,
A rózsámnál;
Az is zálogba van az anyjánál,
Az anyjánál;
Hej, a ki azt nékem kiváltaná,
Kiváltaná,
Tudom, az Ur Isten megáldaná,
Megáldaná!


Szeretlek, szeretlek…

Szeretlek, szeretlek,
Mint a lágy kenyeret,
Sóhajtok éretted
Egy nap száz ezeret.

Szeretlek, szeretlek,
Csak ne mondd senkinek,
Mig a templom kövén
Össze nem esketnek!


Cserebogár, sárga cserebogár…

Cserebogár, sárga cserebogár,
Nem kérdem én tőled, mikor lesz nyár.
Azt se kérdem: sokáig élek-e?
Csak azt mondd meg: rózsámé leszek-e?

Nem kérdem én te tőled, kis madár,
Derül-e még életemre több nyár?
Ugy is hév nyár lankasztja kedvemet,
A mióta ő bírja szívemet.


Ifiuság…

Ifiuság sólyom madár,
Addig víg, míg szabadon jár.
De jaj nekem szegénynek már,
Szívem víg örömet nem vár.

Illik annak keseregni,
Ki világát búval éli,
Szeretőjét más szereti,
Távol nézi s úgy kesergi…


Kalapom szememre vágom…

Kalapom szememre vágom,
Mellette hervad virágom,
    Sírva nézem.
Igy múlik el ifjuságom,
Ma-holnap oda világom,
    Oh be érzem!
Fogd meg pajtás a vasvesszőt,
Verd meg véle a temetőt,
Mert nem kedvez semmi szépnek,
Semmi épnek.

Addsza pajtás a vasvesszőt,
Hadd kérdem meg a temetőt:
    Hol fáj neki.
Oda sujtok, hadd érezze
A fájdalmat, s ahhoz mérje
    A miénket.
Ottan oly csendesen nyugszik,
És a gondtól megmenekszik
Párnáján sok hív szerető,
Jó temető!

Oh, ne bántsd, pajtás, azokat
A mohosult sírhantokat
    Vasvesszővel.
Keress inkább az út mellett
Kettőnknek egy nyugvóhelyet,
    S majd idővel
Tűzz mellé egy száraz ágot,
Hadd példázza e világot,
Melyet ketten kinevettünk,
Föl sem vettünk.


Szabad a madárnak…

Szabad a madárnak ágról ágra szállni,
Csak nekem nem szabad szeretőmhöz járni.

Áldd meg Isten, áldd meg, a szeretőm házát,
Verd meg Isten, verd meg, a benne lakóját;

Azt se mindeniket, csak az édes anyját, –
Mért nem adta nekem az ő kedves lányát?!

Ha neki lánya volt, nekem szeretőm volt,
Ha neki kedves volt, nekem kedvesebb volt!


Nem forog a dorozsmai szélmalom…

Nem forog a dorozsmai szélmalom,
Bús levelét most írja a galambom;
Nem kell nekem sem levele, sem maga,
Ne átkozzon engem az a vén anyja.

Mi az oka, hogy a Tisza befagyott?
Mi az oka, hogy a rózsám elhagyott?
Szokása a Tiszának a befagyás,
A leánynak a szeretőelhagyás.


Hej, csicsóka…

Hej, csicsóka, csicsóka,
Fészket rakott a csóka,
Kis angyalom kertjébe,
Rozmaring közepébe.

Hej, jegenye, jegenye,
Jegenyefa teteje!
Kis angyalom levele,
Későn jött a kezembe.

Hej, iharfa, iharfa,
Iharbimbó van rajta;
Iharbimbó lehullott,
A szeretőm elhagyott.

Ha elhagyott, hagyjon is,
Megélek én magam is;
Lám, a piros rózsa is,
Kinyílik az maga is.


Fekete városban…

Fekete városban
Fehér torony látszik;
Az én kis angyalom
Más ölében játszik.

Azt mondom: nem bánom,
De mégis sajnálom,
Hogy a kedves kis angyalom’
Más ölében látom.


Árokparti csalány…

Árokparti csalány,
Kökényszemű leány,
Mért vagy oly halovány?

Nem vagyok halavány;
Mind olyan a leány,
Kinek a gyürüjét
Más viseli ujján.

Árokparti kökény,
Barnaszemű legény,
Mért vagy olyan fehér?

Nem vagyok én fehér;
Mind olyan a legény,
Kinek szomorúság
Nehezedik szivén.


A szőregi utcza…

A szőregi utcza
Kővel van kirakva,
Az én kedves rózsám
Sírva sétál rajta.

Csizma kopogása
A szobámba hallik,
Keserves sírása
A szivemre hajlik.

Dallok rózsám, dallok,
De nem azért dallok,
Hogy jó kedvem volna,
Vagy bort ittam volna.

Hanem azért dallok:
Tőled elmaradok;
Bú szállott szivemre,
Bánat a lelkemre.


Debreczenben nyílik egy szép rózsafa…

Debreczenben nyílik egy szép rózsafa,
Illatozó piros rózsa van rajta;
Mit ér nekem a kert piros rózsája,
Ha semmikép nem juthatok hozzája.

Vásárhelyi póstalegény sípja szól,
Levelet hoz az én kedves rózsámtól;
Mit ér nekem az aranyos levele,
Ha maga is az angyal nem jön vele?


Vetettem violát…

Vetettem violát,
Várom kikelését,
Az én édesemnek
Várom érkezését.

Kikelt a viola,
De nem az a teljes;
Eljött, a kit vártam,
De nem az a kedves!


Jaj istenem, de víg voltam…

Jaj istenem, de víg voltam,
Míg az anyám lánya voltam;
De már most, hogy nem az vagyok,
A búnak is helyet adok.

Minden virág virágozik,
Csak az enyém hervadozik;
Minden bús szív örömet vár,
De az enyém sohase már.

Bánatos hajóba ültem,
A hajóval elmerültem.
Bánatos az én életem,
Immár meg nem téríthetem.


Mért nincs minden lánynak…

Mért nincs minden lánynak
Út az udvarába?
Aranyos diófa
Pitvarajtajába’?
Kerek levele,
Édes gyökere,
Mért nincs minden lánynak
Igaz szeretete?

Azért nincs a lánynak
Igaz szeretete,
A legénynek, a legénynek
Hamis a két szeme.
Hamis a szeme,
Álnok a szive:
Azért nincs a leánynak
Igaz szeretete!


Látom életemet…

Látom életemet, nem igen gyönyörű,
Az én két orczámon folydogál a könyű.
Ha tudtad határát rövid szeretetnek,
Mért nem hagytál békét én árva fejemnek!

Minden madárkának szabad ágra szállni,
Csak nekem nem szabad az utczán sétálni;
Titkos szeretetnek nem kell czégért dugni,
Mert vagynak irigyek, s el fognak gátolni.

Sír az út előttem, bánkódik az ösveny,
Még az is azt mondja: áldjon meg az isten!
Áldjon meg az isten minden javaival,
Mint kertbeli rózsát drága illatokkal!


Ide künn a zöld erdőben…

Ide künn a zöld erdőben
Madár lakik egy fészekben.

Én is oda mennék lakni,
Ha egy fészket tudnék rakni.

Kis madár, te hogy tudsz élni,
Mikor nem is tudsz beszélni?

Lásd, én eleget beszélek,
Mégis búbánatban élek.


Kisérj ki, rózsám, siromig…

Kisérj ki, rózsám, siromig,
Az örök nyugodalomig.
Vess rám egy-két kapa földet,
Talán megérdemlem tőled.

Ha mégy a temető kertbe,
Írd fel sirom keresztjére:
Itt fekszik egy hű szerető,
Nyugtassa meg a Teremtő!

Siromra ültess egy fácskát,
Vagy pedig egy bokor rózsát:
Hadd lássa meg, a ki ott jár,
Sohasem voltam csapodár.

Azt, hogy szerettelek, mondd ki
Bátran, ha kérdi valaki.
De azután mást ne szeress,
Több szeretőt el ne temess.


Az ég alatt…

Az ég alatt, a föld szinén
Nincsen olyan árva, mint én.
Nincsen apám, nincsen, anyám,
Ki gondot viseljen reám.

Minden virág virágozik,
Csak az enyim hervadozik.
Hadd hervadjon, hadd száradjon,
Csak az Isten el ne hagyjon.

Ez a falu szép kis helység,
Benne lakni gyönyörüség…
Akárkinek gyönyörüség,
Csak én nekem keserűség!


Káka tövin költ a rucza…

Káka tövin költ a rucza,
Jó földben terem a buza;
De a hol a hű lány terem,
Azt a helyet nem ismerem
              Sehol sem.

Ki van az én szemem sírva,
Mert a rózsámat más birja;
Pedig fogadta az egyet,
Rajtam kivül mást nem szeret
              Sohasem.

Ha tudtad, hogy nem szerettél,
Hálódba mért kerítettél?
Hagytál volna békét nekem,
Más is elvett volna engem
              Valaha.

Azért, hogy én szegény lettem,
S mást választottál helyettem,
Lesz nekem is vig napom még:
Ború után derül az ég
              Nekem is.


Szerettelek, nem kellesz már…

Szerettelek, nem kellesz már;
Szidott anyád, ne szidjon már;
Nem fog meg engem az átka,
Szálljon a maga nyakába.

Szerettelek, rózsám, nagyon,
De már annak vége vagyon;
Vége vagyon szerelmemnek,
Más parancsol a szívemnek.


Nem vagyok én oka semminek…

Nem vagyok én oka semminek,
Édes anyám oka mindennek.
Mért nem adott engem, olyan, olyan, olyannak,
A kit én szerettem magamnak.

Megvágtam az újjam, de nem fáj;
Fügefa levelet tettem rá.
Fügefa levele, gyógyíts, gyógyíts, gyógyíts meg,
Régi volt szeretőm, csókolj meg.

Akkor szép az erdő, mikor zöld,
Mikor a vadgalamb benne költ.
Olyan a vadgalamb mint a, mint a, mint a lány,
Fáj a szíve a legény után!


Szerettelek, nem tagadom…

Szerettelek, nem tagadom,
De annak már vége vagyon.
Vége vagyon a kedvemnek,
Teljék kedve irigyemnek.

Másoknak is azt ajánlom,
Szerelemnél jobb az álom:
Mert az álom nyugodalom,
A szerelem szívfájdalom.

Nincs ez világon drágább kincs,
Mint kinek szeretője nincs;
Mert kinek szeretője van,
Keze, lába bilincsbe van.


Találsz, rózsám, találsz…

Találsz rózsám, találsz
Szebbet, gazdagabbat,
De sohasem találsz
Nálam igazabbat.

Azzal ne dicsekedj,
Hogy engem megcsaltál:
Nem én vagyok első,
A kivel így bántál.

Másnak irigylettél,
Magad megvetettél;
Ily szerencsétlenné,
Valld meg, miért tettél?

Azért én nem sirok,
Ha megvetettél is,
Parancsol az isten
Szeretőt nékem is.


A malomba mentem…

A malomba mentem,
Tiszta buzát vittem;
A szerelem miatt
Meg nem őrölhettem.

Mit tehetek róla,
Hogy szerelmes vagyok?
Az apám is az volt,
Én a fia vagyok!


Hogyha nékem száz aranyom volna…

Hogyha nékem száz aranyom volna,
Annak adnék, a kinek nem volna;
Hej! de mivelhogy nincsen,
Fából van a kilincsem.
Szeretsz-e, galambom,
Kedves kis angyalom?

A kinek van tunikás szoknyája,
Van is annak pénze a vásárra.
Hej! két krajczár dunnára,
Három krajczár párnára.
Szeretsz-e, galambom,
Kedves kis angyalom?

A mely lánynak fodros a kötője,
Van is annak sok szép szeretője:
Hej, ki szőke, ki barna,
Kinek göndör a haja.
Gyenge majoránna,
Gyenge vagyok rája!

De szeretnék nyalka huszár lenni,
Szép szeretőt vagy kettőt tartani;
De hiába, ha nincsen,
Fából van a kilincsem.
Szeretsz-e galambom,
Barna kis angyalom?

Hogyha nékem feleségem volna,
Este későn nem mennék sehova;
De hiába, ha nincsen,
Fából van a kilincsem.
Szeress hát, galambom,
Kedves kis angyalom!


Két út van előttem…

Két út van előttem,
Melyiken induljak?
Két szép szeretőm van,
Melyiktől búcsúzzak?

Ha egyikhez megyek,
A másik haragszik;
Igy hát az én szivem
Soha meg nem nyugszik,

Két út van előttem,
Melyiken induljak?
Két szép szeretőm van,
Melyiktől búcsúzzak?

Egyiktől búcsúzok
Piros pünkösd napján,
Másiktól búcsúzok
Halálom óráján.


Hogyha folyó…

Hogyha folyó lennék,
Bánatot se tudnék,
Hegyek, völgyek között
Gyenge martot ásnék;

Kaszáló réteken
Virágot gyüjtenék,
Az én édesemnek
Szép bokrétát adnék!


Szép a tavasz…

Szép a tavasz, szép a nyár,
Szép a ki párjával jár.
Járnék én is, s nem lehet,
Titkon vagyok csak veled.

Nincsen nagyobb gyötrelem,
Mint a titkos szerelem,
Mert a ki azt próbálja,
Nincsen boldog órája.

Azt akarják, ne éljek,
Veled ne is beszéljek.
De én attól megélek
S a hol lehet, beszélek!


Nem vagyok én adós…

Nem vagyok én adós,
Nekem sem adós más,
Nem bántok én senkit,
Engem se bántson más.

Megverek valakit,
Vagy engem valaki,
De az én rózsámat
Ne szeresse senki.

Vagy levág valaki,
Vagy én le valakit,
De a galambomhoz
Nem bocsátok senkit!


Magasan száll a felhő…

Magasan száll a felhő az égen,
Nem láttam én a rózsámat régen;
Ha én, mint a felhő, szállni tudnék,
Minden este a rózsámhoz mennék.

Tavasz lesz már, el fog a hó menni,
De szeretnék kék ibolya lenni!
Kivirítnék a rózsám kertjébe’,
Hadd tűzne fel hószín kebelére.

Sem felhő, sem ibolya nem vagyok,
Csak egy szegény árva legény vagyok;
Messze van az én rózsám tanyája,
Csak busúlok, kesergek utána.


Áldd meg Isten azt az utczát…

Áldd meg Isten azt az utczát,
Kiben az én rózsám sétál;
Kirakatom gyémánt-kővel,
Nézzen belé este, reggel.

Verd meg Isten azt az utczát,
Kiben az irigyem sétál;
Kirakatom beretvával,
Essen belé térden állva.


Faluvégen, szegleten…

Faluvégén, szegleten,
Van egy kis ház magába’;
Oda vár az én galambom,
Ebédre, vacsorára.

Ne várj, rózsám, ne várj,
Nem mehetek mindenkor;
Mert van nekem száz irigyem,
Ki rám vigyáz ilyenkor.


Nincsen kedvem…

Nincsen kedvem, elvitte a gólya,
Mert ott jártam, hol nem kellett volna;
Lesz még kedvem, elhozza a szélvész,
Füred alatt kifogja a révész.

Őszszel szokott a fecske elmenni,
De tavaszszal vissza szokott jönni.
Most kezdtem én egy szép lányt szeretni.
Hej! de sokat kell érte szenvedni!


Túl a Dunán zörög az ég…

Túl a Dunán zörög az ég,
Kedves rózsám, szeretsz-e még?
Mutasd hozzám szerelmedet,
Ugy sem soká látsz engemet.

Egy-két pár csók nem a világ!
Száradjon el, a ki nem ád;
Adjál, rózsám, e világon,
Ugy sem kell a más világon.


Elment az én rózsám…

Elment az én rózsám
Idegen országra;
Azt izente vissza,
Hogy menjek utánna.

Hogyha én azt tudnám:
Melyik uton ment el,
Azt én felszántanám
Aranyos ekével.

Azt én be is vetném
Apró szemű gyöngygyel,
El is boronálnám
Sűrű könyeimmel.

Azt én meggyászolnám
Délig feketével,
Délután pediglen
Patyolat fehérrel.


Amott kerekedik…

Amott kerekedik egy fekete felhő;
Amott tollászkodik egy fekete holló.

Várj meg, holló, várj meg, hadd izenjek tőled
Apámnak, anyámnak – jegybéli mátkámnak.

Könnyen megösmered ennek háza táját:
Piros rózsák lepik arany almafáját…

Gyémánt az ablaka, – üveg az ajtaja:
Magának kék szeme, aranyszínű haja!


A jegenye…

A jegenye, jegenye,
Jegenyefa levele,
A rózsámnak levele
Későn jött a kezembe.

Irnom kéne a rózsámnak,
Legkedvesebb violámnak:
Reszket kezem, hogyha irok,
Ha nem látom, azért sírok.


Zavaros a Tisza vize…

Zavaros a Tisza vize nyárban,
Ha felárad szépen a partjában,
Ha megfujja záporeső szele,
Vajjon, rózsám, jutok-e eszedbe?

Akkor jutok én neked eszedbe,
Mikor bú száll szomorú szivedre.
Szállott már egy, rózsám, az enyimre,
Szálljon másik párja a tiedre.

Mondd meg, rózsám, szeretsz-e engemet?
Ha nem szeretsz, ne biztasd szívemet.
Ha nem szeretsz, galambom, hagyj abba,
Nem varrottak engem a nyakadba.


Irnék, ha lehetne…

Irnék ha lehetne,
Kezem nem reszketne;
Nehéz a penna is,
A hattyu tolla is.

Irnék, jaj, de nehéz
A könnyű penna is,
Feketének látszik
A hattyú tolla is.

Elbágyadt kezemből
A penna kiesik,
Két szememből a köny,
Mint a patak folyik.


Hervad az a rózsa…

Hervad az a rózsa,
Kinek töve nincsen,
Elhervadok én is,
Mert szeretőm nincsen.
    Haj de kerek ég,
    Haj de magas ég!
    Ugyan, rózsám, szeretsz-e még?!

Minden ablak alatt
Páros a diófa,
Lám az enyém alatt
Páratlan kökényfa.
    Haj de kerek ég,
    Haj de magas ég!
    Ugyan, rózsám, szeretsz-e még?!


Ha meguntad, rózsám…

Ha meguntad, rózsám,
Velem életedet:
Csináltass koporsót
S temess el engemet.

Irasd a fejfára:
Itt fekszik egy árva,
Kinek szerelemből
Történt az halála!


Kimenék egy hegyre…

Kimenék egy hegyre,
Benéztem egy völgybe,
Ott láttam édesem’
Talpig feketébe.
Ki kékbe’, ki zöldbe’,
Ki talpig veresbe’,
Csak az én édesem
Földig feketébe’!

… S ott egy nagy fa álla,
Annak kilencz ága,
Arra reá szálla
Kilencz tarka páva.

Hej, páva, hej, páva,
Tarka tollas páva!
Mért nem lehetek én
Bár egy perczig páva!

Hej, páva, hej, páva!
Ha én páva volnék,
Jó reggel felkelnék,
Folyó vízre mennék,
Szárnyam’ csattogtatnám,
Tollamat hullatnám;
Fényes tollaimat
Szép leány fölszedné,
Az ő édesének
Az ő kedvesének
Bokrétába kötné,
Kalapjába tenné!


Azt gondolom, hogy az eső…

Azt gondolom, hogy az eső csepereg,
Pedig az én bánatos könyem pereg.
Búbánatos köny hull piros orczámra,
Meglásd, babám, meghalok nemsokára.

Járok-kelek én az úton egyedül,
Rajtam még a jó isten sem könyörül;
Csak a bánat jár én velem, az kisér,
Lánczra veri a szívemet, nem kimél.


Kis kertemben…

Kis kertemben elszáradt az eperfa,
Este, reggel bús gerlice ül rajta.
Tán azt búgja az a gerlicze madár,
Hogy a leány: szőke, barna, csapodár.

Árva madár, leveletlen fatetőn,
Nincsen párod, nekem sincsen szeretőm:
Vigy el engem magaddal az erdőre,
Ott ássuk meg egymás sírját előre.


Nagypénteken…

Nagypénteken mossa holló
    A fiát,
Egész világ kigyót-békát
    Rám kiált.
Mondja ki hát, ki mit tud, a
    Szemembe:
Kinek mit vétettem én életembe’.

A csillagok feketébe
    Öltöznek,
Engem rózsám az irigyek
    Üldöznek.
Jó az Isten, pártját fogja
    A jónak!…
Tudod, rózsám, sok alja van a szónak.


Hej, te fényes holdvilágom…

Hej, te fényes holdvilágom!
Elbujdosok e világon.
Addig járok, addig mének,
Míg a síromhoz nem érek.

A sok, messze tartományban
Voltam én már bujdosásban,
De a keserű szerelem
Oda is csak eljött velem.


Kiszáradt…

Kiszáradt a vad almafa,
Nem terem több alma rajta.
Kedves babám gyenge karja
Nem ölel meg több hajnalba’…
Megvirad még valaha!

Nyisd ki, babám, az ablakot,
Szóljál hozzám egy szózatot!
Vess utánam egy pillantást.
Ugy sem látjuk többet egymást…
Megvirad még valaha!

Már, kedvesem, Isten hozzád!
A szerencse vigyázzon rád.
Nem engedik azt az egek,
Hogy én téged szeresselek…
Megvirad még valaha!


Ha nem voltál jó szerető…

Ha nem voltál jó szerető,
Boritson el a temető.
Vigyen el a sárga halál,
Takarjon a szárnya alá.

Ha nem voltál igaz hozzám,
Mért csókoltad meg az orczám?
Hagytál volna békét, rózsám,
Ne is szóltál volna hozzám!


Zavaros a Tisza vize…

Zavaros a Tisza vize,
Barna kis lány fürdik benne;
Én is megfürödtem benne,
Rám is ragadt a szerelme.

Tisza partján elaludtam,
Jaj, be szomorút álmodtam!
Megálmodtam azt az egyet,
Hogy a rózsám már nem szeret.


Zöld az erdő…

Zöld az erdő,
Zöld a petrezselyem,
Benned, rózsám,
Meghült a szerelem.

Nemcsak meghült,
Meg is fogyatkozott,
A szivemre
Nagy bánatot hozott.


Végig mentem az ormódi temetőn…

Végig mentem az ormódi temetőn,
Elvesztettem zsebbevaló keszkenőm.
Zsebbevaló keszkenőmet nem bánom,
Csak a régi galambomat sajnálom.

Barázdában szépen szól a pacsirta,
Levelemet régi galambom irta;
Azt olvastam könyes szemmel belőle,
Csak a halál, csak az választ el tőle!


Nincsen kedvem…

Nincsen kedvem, nincsen,
Mert szeretőm nincsen;
Ha szeretőm vóna,
Kedvem is ugy vóna.

Nincsen kedvem, nincsen
E világhoz való,
Mert szeretőm nincsen,
Kedvem szerint való.

Ha szeretőm vóna,
Kedvem szerint való:
Kedvem is ugy vóna,
E világhoz való!


Nagy oka van…

Nagy oka van keservemnek,
Nincs orvosság sérelmemnek;
Bokros bánatja szivemnek,
Mig vége lesz életemnek.

Azért senki ne csudálja,
Ha életemet vizsgálja:
Csak az tudja, ki próbálja,
Szivem mennyi bú találja.


Édes anyám…

Édes anyám karján nevelt engemet,
Mégsem tudja az én bús életemet.
Hej, ha tudná az én bús életemet,
Éjjel-nappal megsiratna engemet.

Édes anyám, pénz vagyon a zsebembe,
Arra kérem, markoljon ki belőle.
Sárga rézből csináltasson koporsót,
Hármasával veresse rá a jajszót!


Alsó-bátki nagy toronyba…

Alsó-bátki nagy toronyba
Tizet ütött már az óra,
Angyalom, galambom!
De nekem nem ütött jóra:
Most van babám kézfogója,
Angyalom, galambom!

Lement a nap borulásba,
Felöltözött szivem gyászba,
Angyalom, galambom!
Gyászba, gyászba, gyászruhába,
Most vagyok igazán árva,
Angyalom, galambom!


Úgy elmegyek…

Ugy elmegyek, meglássátok,
Hogy híremet sem halljátok;
Nemhogy hírem hallanátok,
Levelemet sem kapjátok.

Megérem még azt az időt,
Sírva mégy el kapum előtt:
Megöleled a félfáját,
Úgy siratod a gazdáját.

Nézz ki, rózsám, ablakodból,
Most indulok a faluból;
Vess utánam egy pillantást,
Úgy sem látjuk többé egymást.


Sír az egyik szemem…

Sír az egyik szemem,
A másik könyezik.
Sírjon mind a kettő,
Mint a sebes eső.

Lehajtom fejemet,
Rózsám, a válladra,
Hullatom könyemet,
Hószinü nyakadra.


Édes rózsám…

Édes rózsám, ravasz voltál,
Csak szembe hogy szépet mondtál.
Nem éreztél szeretetet,
Olyat, a mi megilletett.

Szerettelek, jól tudhatod,
De te magad nem mondhatod.
Mondjunk j’écczakát egymásnak,
Nem mink vagyunk, kik így jártak.


Fujd el, jó szél…

Fujd el, jó szél, fujd el az én bánatomat,
Könnyebbitsd meg bár te nyomoru sorsomat.
Vidd szél fuvására, viznek lementére,
Vidd rózsám házának ablak-üvegére.

Még onnét is fujd be az ő kebelére,
Az ő kebelére, ugy haljon meg véle.
Meg ne halljon szegény, hadd éljen kedvére,
Éljen, a ki élhet, az ő kedvesével.

Én már nem élhetek az én kedvesemmel,
Végét adta Isten az én életemnek,
Betöltötte kedvét minden irigyemnek,
Istenem! fizess meg ellenségeimnek!


Bús az idő…

Bús az idő, bús vagyok én magam is,
Valamennyi szép leány van, mind hamis.
Szeretete nem állandó,
Mint az idő változandó, ihaja!

Felettem is mért borult be ily korán?
Mert elhagyott, kit szerettem igazán.
Másnak hódolt a hitetlen,
Azért vagyok ily kedvetlen, ihaja!

Árva vagyok, hej, nincs több ilyen árva,
Mert szivedből, rózsám, ki vagyok zárva.
Nem leszek én árva mindég,
Ború után derül az ég, ihaja!


Én vagyok az, aki voltam…

Én vagyok az, a ki voltam,
Szekfű között rózsa voltam,
De rosz kertészre akadtam,
Keze alatt elhervadtam.

Én vagyok az a gerlicze,
Ki a párját elvesztette:
Egy vadgalamb elkergette,
Szerelmünket irigylette…


Te kerítéd…

Te kerítéd gyászba szivem,
Nincsen azért semmi kedvem,
Mert elhagytál te engemet,
Búba boritád szivemet.

Ne örvendjen senki szive,
Míg a madár nincs kezibe;
Mert nehéz madarat fogni,
Mint a szél után futkosni.

Siratnálak, ha megszánnál,
Megfognálak, ha megvárnál.
Haj, de nem szeretsz te engem,
Szived hozzám rég idegen.

De nincs olyan édes óra,
A mely ne fordulna búra.
Megkeresnél még te engem,
De már testem földben leszen.


Jaj, Istenem…

Jaj Istenem, hogy éljek meg,
Hogy a világ ne tudja meg?
Én megélnék a bú nélkül…
Icczu te! de a bú nem nálam nélkül.

Én Istenem, add ezt nekem,
Mert én igazán szeretem,
Mert ha azt nekem nem adod,
Icczu te! nem kell, de semmi vagyonod.

Megvert Isten ostorával,
Mindennapos bánatjával.
Vajjon mit is akar a szél?…
Icczu te! mindétig csak rólam beszél.


Én vagyok az, aki nem jó…

Én vagyok az, a ki nem jó, egyedül,
Engem ugat a kutya is messzirül.
Bepanaszlom az Istennek magának,
Mért tartanak engem világ rosszának.

Nem szerettem életemben, csak egyet,
Azt is elvették tőlem az irigyek.
Nem kivánok én azoknak egyebet:
Próbálják meg az én bús életemet.


Nem átkozlak…

Nem átkozlak, nem szokásom,
De sok sűrü sohajtásom
Felhat a magas egekre:
Mind te felelsz meg ezekre.

Nékem a legtisztább estve
Fekete színre van festve,
Komor felettem az ég is,
Elhagyott a reménység is.

A mi engem vidítana,
Az élethez kedvet adna:
Attól mind meg vagyok fosztva,
A jó mind másnak van osztva.

Fel sem venném, a mi nézi,
Él az Isten, elintézi!
De, hogy búmat más is érzi,
Ez az, a mi szivem vérzi.


A Csap-utczán végig…

A Csap-utczán végig, végig, végig,
Minden kis kapuban virág nyilik,
Minden kis kapuban kettő, három,
Csak az enyém hervadt el a nyáron.

Ne vigasztalj, édes, kedves anyám!
Hadd sirjam ki magamat igazán.
Ki megbántott, megsegit a bajban,
A jó Isten majd könyörül rajtam!


Várj meg…

Várj meg, várj meg, én édesem!
Megver téged a jó Isten!
Se nem értem, se nem másért,
Csak a hamis szeretetért.

Fogjon is meg az én átkom,
Igaz szivbéli bánatom;
Verjen meg az igazságom,
Utánad való járásom.

Elmentél s nem búcsuztál el,
Megátkozlak, hogy hervadj el.
Jere vissza, búcsuzzál el,
Átok alatt ne hervadj el!


Ha meghalok, tudom, eltemetnek…

Ha meghalok, tudom, eltemetnek,
Azt is tudom, milyen földbe tesznek;
Sárga homok borítja testemet,
Régi rózsám, siratsz-e engemet?

Ha meghalok, még azt is meghagyom,
Hogy a rózsám ne sirasson nagyon;
Sírhat akkor csendesen magába,
Ha lefekszik este az ágyába…


Addig bánom…

Addig bánom, a mig élek
Hogy mért szerettelek téged.
Ha nem szerettelek volna,
Most a szivem nem gyászolna.

Zavaros a Nyikó vize,
Bánom, hogy mért jöttem ide.
Ha ide nem jöttem volna,
Dolgom sokkal jobban folyna.

Tán azt tudod, te szigorú,
Érted a szivem szomorú?
Nem szomorú, még megújul,
Még végtire jóra fordul.


Este akar lenni…

Este akar lenni,
Le kell már fekünni,
Az idegen testet
Hogy kell megölelni!

Ölelni akarom:
Karjaim elhalnak;
Csókolni akarom:
Könnyeim hullanak.


Édes anyám rózsafája…

Édes anyám rózsafája,
Engem nyitott utoljára.

Bárcsak ne is nyitott volna,
Maradtam volna bimbóba.

Lám egy hunczut leszakasztott,
Kalapjában elhervasztott.


Isten átkát nem kivánom…

Isten átkát nem kivánom,
De ha rád száll, azt se bánom,
Szálljon is rád, azt kivánom
Gyilkosom benned nem szánom.

Az a fa is száradjon ki,
A mely alatt meg fogsz állni;
Az a csárda gyuladjon ki,
Melyben csendesen fogsz hálni.

Borod, buzád ne teremjen,
Szántófölded ne zöldeljen,
Páros késed kiforduljon,
Az is a szivednek álljon.


Ázom, ázom…

Ázom, ázom, azt gondolom, hogy esik,
Hej, pedig csak a két szemem könnyezik.
Sirhatok én, könnyezhetek eleget,
Mert elhagyott, ki oly forrón szeretett.

Hej, hogyha én vadgerlicze lehetnék,
Mindég szomoru füzfára fészkelnék.
Szomoru fűz hajlós ága megbirna,
Az én szivem te miattad nem sirna.


Fehér ruha…

Fehér ruha a fejemen,
Fekete gyász a szivemen,
Mert a kit én úgy szeretek,
Azzal együtt nem élhetek.

Édes anyám sok szép szava!
Kit fogadtam, kit nem soha.
Most ha élne, megfogadnám,
Kezét, lábát megcsókolnám!


Mondd meg, édes rózsám…

Mondd meg, édes rózsám,
Hogy mikor jössz hozzám,
Télbe, karácsonba,
Kis karácson napján?

»Látod ama hegyen
Azt a száraz nyárfát?
Mikor az kizöldül
Akkor megyek hozzád.«

Még megéred, rózsám,
Kizöldül az én fám,
Bezzeg akkor te is
Eljönnél majd hozzám!


Szél hajtja a habot.

Szél hajtja a habot,
Viz a vizi malmot,
Szerelem csinálja
A jó barátságot.

Mi haszna szeretlek,
Ha el nem vehetlek,
Oda nem tehetlek
Ahova szeretlek?

Mi haszna, ha szép vagy?
Ha mindig beteg vagy?
Dologra születtél
S nem arra való vagy!


Fekete pántlikám…

Fekete pántlikám
Fujdogálja a szél,
Köszönöm galambom,
Hogy eddig szerettél.
Nem én voltam első,
Mással is így tettél,
Verjen meg az isten!
Hamar megvetettél.

A bazsarózsának
Lehajlott a szára,
Hej! én is hajlottam
A rózsám szavára.
Mit ér a rózsafa
Piros bimbó nélkül?
Mit ér a szerelem
Igaz hűség nélkül?

Istenem! nagy dolog,
Ki egymást szereti,
Mégis a jó Isten
Össze nem vezeti.
De még nagyobb dolog:
Ki egymást gyülöli,
Mégis két vénasszony
Összeköszörűli.

Nehéz a kis hangyát
Kősziklán nyomozni,
Két kelletlen párnak
Egy ágyban nyugodni;
Mikor ölelni kell:
Karjait fájlalja,
Mikor csókolni kell:
Könyeit hullatja.


Fekete szem, piros orcza…

Fekete szem, piros orcza,
Nem minden leány hordozza,
Piros orcza, fekete szem,
Ez engem a földbe teszen.

Fekete szemü cseresznye,
Rabod vagyok, te menyecske,
Rabod vagyok, mert elfogtál,
Sötét kalitkába zártál.

Ha elfogtál, tarts magadnak,
Nevezz kedves galambodnak,
S ne úgy bánjál, mint raboddal,
Bánjál úgy, mint galamboddal.


Kék a kötőm kerületi…

Kék a kötőm kerületi,
Barna legény kerülgeti;
De hiába kerülgeti,
Mert nem adnak engem neki.

A ki szeret, az mindég fél,
Reszket mint a nyárfa levél;
Búval fekszik, bánattal kel,
Nyugodalmat soha sem lel.

Ásd ki, holló, azt a szemet,
A mely ötöt-hatot szeret;
Lám, én csak egyet szeretek,
Még is eleget szenvedek.


Hull immár a fa levele…

Hull immár a fa levele,
Örömem is elhull vele,
Sárgul orczám, mint a levél…
Szegény szivem, mivé lettél!

Hittem minden mézes szónak,
Egy csapodár csábítónak:
Gyenge szívem lépen akadt,
Hollóköröm közzé szakadt.

Így jár az, ki szépet szeret,
Felejtené, de nem lehet.
Ezután olyat szeretek,
Kit könnyen elfelejthetek.


Szólnak a kakasok…

Szólnak a kakasok,
Majd is reggel lesz már,
Fordulj felém, babám,
Mert magad maradsz már.

Bár csak az hajnal
Hamar ne hasadna,
Gyenge szerelmünknek
Vége ne szakadna.

Könnyebb kősziklából
Poharat csinálni,
Mint két igaz szívnek
Egymástól elválni!


A Tiszából a Dunába…

A Tiszából a Dunába
Foly a viz,
Mi az oka, édes rózsám,
Hogy te sirsz?

Hogy ne sirnék, keseregnék,
Bánkódnék,
Most kezdtelek szeretgetni,
Már elmégy.


Bujdosik az árva madár…

Bujdosik az árva madár
Minden erdő-szélen leszáll,
Hát az olyan árva, mint én,
Hogy ne bujdokolna, szegény!

A mint mentem haza felé,
Kinyilt az ég háromfelé,
Ragyogtak rám a csillagok,
Mert tudták, hogy árva vagyok.


Állj előmbe, rózsám…

Állj előmbe rózsám, hadd búcsuzzam tőled,
Ha el nem búcsuzom: bujdossunk el ketten!
        Vagy meghalok érted,
        Vagy enyimmé teszlek,
        Édes szivem!

Fekete két szemed mire csalt meg engem?
Gyenge szép termeted mire hozott engem?
        Vagy meghalok érted,
        Vagy enyimmé teszlek,
        Édes szivem!

Ne menj el, galambom, ne repülj el tőlem
Jőjj vissza, madaram, szállj bé ablakomba!
        Vagy meghalok érted,
        Vagy enyimmé teszlek,
        Édes szivem!

Ha elmégy is szivem, csak hozzám igaz légy,
Igaz szereteted hamisra ne forditsd!
        Vagy meghalok érted,
        Vagy enyimmé teszlek,
        Édes szivem!


Elmegyek már…

Elmegyek majd valamerre,
A jó isten tudja, merre;
Addig megyek, addig járok,
Mig a bútól meg nem válok.

Bubánat az utitársam,
Erdőn, mezőn jár utánam,
El sem marad, meg sem kimél,
Éjjel nappal rólad beszél!


Mikor bujdosni…

Mikor bujdosni indultam,
Szinem sem volt, úgy búsultam!
Édesemtől elbúcsuztam,
Mindenemből kipusztultam.

Minden lánynak azt ajánlom,
Gyászvirágot ne gyomláljon;
Mert ha gyászvirágot gyomlál,
Az édese bujdosni jár!


Fáj a szivem…

Fáj a szivem kivül, belől,
Bánat szoritja két felől;
Fáj a szivem bánatjába,
Mert nem járhat szabadjába.

Mikor szabad madár voltam,
A hol tetszett, ott sétáltam;
De már fogoly madár vagyok,
Kaliczkában búsulhatok.

Vetem szemem’ az egekre,
Csordul könnyem le a földre;
Ki a földre, ki előmbe,
Ki bánatos kebelembe.

Én istenem, valahára
Felsüt-e napom súgára?
Felsütött, de nem tisztába,
Jaj, elborult gyászhomályba!


A kit az én szivem szeret…

A kit az én szivem szeret,
Nem ir az nekem levelet,
De a szive, tudom, szeret,
Mert az régen az enyém lett.

Ha én levelet irhatnék,
Arany pecsét alatt irnék:
A szivemet belé tenném,
Hozzád, rózsám, elküldeném.


Retteg pej paripám…

Retteg pej paripám
Az égcsattogástól,
Az igaz szeretet
Fél az árulástól.

Nincs tavasz, nincsen nyár
Piros rózsa nélkül,
Az igaz szeretet
Nincs ölelés nélkül.

Nem volt tél, nem is lesz
Havas eső nélkül,
Az igaz szeretet
Nem lehet csók nélkül.


Azt gondolod…

Azt gondolod, hogy én sirok?
Szomoru levelet irok?
Reszket kezem, nem irhatok,
Fáj a szivem, nem szólhatok.

Most irattam a levelet,
Bele irták a nevemet.
A levelem szomoru lesz,
Az irása mind jaj szó lesz.


Bujdosik a kedves rózsám…

Bujdosik a kedves rózsám valahol,
A hol még a dalos madár sem dalol.
Ne bujdoss el, kedves rózsám, messzire,
Érted megyek én a világ végire.

Télen még a rózsafa sem virágzik,
Érted voltam gyászba ilyen sokáig;
Nem is kerül többe, csak egy szavadba:
A rózsa is kinyilik a szavadra.


Haja, haja, hajnal akar lenni…

Haja, haja, hajnal akar lenni,
A szeretőm haza akar menni;
Az ajtaját be sem tudja tenni,
Az ágyára le sem tud feküdni.

Haja, haja, ha én oda mennék,
Az ágyára, hej! én lefeküdnék,
Két karomat alárakogatnám,
Két orczáját körülcsókolgatnám.


Azt mondják…

Azt mondják: nem adnak
Engem galambomnak;
Inkább adnak másnak,
Annak a hat ökrös
Fekete subásnak.

Pedig az én rózsám
Oly szeliden néz rám,
Vagy ha csókot hint rám:
Tizenkét ökörért
Csakugyan nem adnám.

Édes anyám, kérem,
Ne hütse meg vérem,
Hiszen azt igérem,
Hogy én a rózsámmal
Holtomig beérem.


Kiöntött a Tisza vize…

Kiöntött a Tisza vize messzire,
Valamennyi szép leány van, elvitte.
Fogja ki hát mindenki a magáét,
Ne szeresse soha senki,
    Soha senki a másét.

Nincsen kedvem, mert a fecske elvitte,
Egy magas jegenyefára föltette.
Akkor leszek, kedves rózsám, a tiéd,
Mikor az a jegenyefa,
    Jegenyefa kivirít.

Magasan repül a daru, szépen szól,
Haragszik tán a galambom, mert nem szól.
Ne haragudj, kedves rózsám, sokáig,
Tied vagyok, tied leszek
    Koporsóm bezártáig!


Szivem gyönge szivére…

Szivem gyönge szivére,
Testem gyönge testére,
Lehajtom bús fejemet,
Fehér hattyú mellére.

Egész falu énnékem
Mind ellenségem légyen,
Kedves rózsám, édes rózsám,
Te léssz a feleségem!

Semmit sem ér a helység,
Ha nincs benne feleség.
Bármit mond a helységem,
Te léssz a feleségem!




Boldog szerelem.


Szól a világ…

Szól a világ, mit hajtok rá?
Ugy ég a tűz, ha raknak rá;
Ha hajtanék irigyemre,
Megölne a világ nyelve.

Ne hajts a mende-mondára,
Ülj a térdem kalácsára;
Átölellek két kezemmel,
Hadd nézze más irigy szemmel!


Ez a szemem…

Ez a szemem, ez, ez, ez,
Jobban kacsint, mint emez.
Reczepicze, haj!
Leveles a galy,
Engem rózsám, meg ne csalj.

Édes szemem, jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz.
Reczepicze, haj!
Leveles a galy,
Engem, rózsám, meg ne csalj.

Ez a karom, ez, ez, ez,
Jobban ölel, mint emez.
Reczepicze, haj!
Leveles a galy,
Engem, rózsám, meg ne csalj.

Édes karom, jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz.
Reczepicze haj!
Leveles a galy,
Engem, rózsám, meg ne csalj.

Ez a lábam, ez, ez, ez,
Jobban járja, mint emez.
Reczepicze haj,
Leveles a galy,
Engem, rózsám, meg ne csalj.

Édes lábam, jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz.
Reczepicze haj!
Leveles a galy,
Engem, rózsám, meg ne csalj!


Három csillag van az égen…

Három csillag van az égen egy sorba’,
Három szeretőm van nekem, egyforma;
Mind a három piros, barna, takaros,
Megcsókolom mind a hármat, de nem most.

Három csillag van az égen egy sorba’,
Három szeretőm van nekem, egyforma.
Három közül egy az igaz szerető,
Azt az egyet áldja meg a Teremtő!


Hajnalodik, harmatozik…

Hajnalodik, harmatozik,
Az a kis lány álmodozik.

Jaj be hamis álma lehet,
Piros ajka csókot nevet.

Hogyha már az álma ilyen,
Hát a valósága milyen?


Ablakomon ne koczogtass…

Ablakomon ne koczogtass,
Jer be, ha becsületes vagy.
Alszom én is, alszik más is,
Gyere, rózsám, aludj te is.

Udvaromon két kis csirke,
Egyik kakas, másik jércze:
Gyere hozzánk ma estére,
Jó vacsora lesz belőle.

Kis kertemben egy olajfa,
Ölelj meg, rózsám, alatta.
Úgy ölelj meg mint magadét,
Az isten neked adhat még!


Az én rózsám…

Az én rózsám szemöldöke
Többet ér, mint a hat ökre;
A hat ökre szántó-vető,
De a rózsám hű szerető.

Az én rózsám szeme-szája
Többet ér, mint a pajtája;
A pajtája fekete gyász,
De a rózsám aranykalász.


Nincs édesebb…

Nincs édesebb a hevesi dinyénél,
Nincs szebb leány a faluban Erzsinél.
Piros orczád tőlem hát ne takard el,
Tekints reám gyönyörű két szemeddel.

Fujja a szél a ló fülén a kendőt,
Hát mi, rózsám, mikor csapunk menyegzőt?
Ha az idén kiforr a bor, szüretkor,
Férjhez viszlek, édes rózsám, majd akkor!


Nincsen széna, nincsen abrak…

Nincsen széna, nincsen abrak,
Édes lovam, agyon csaplak.
Bőröd a zsidónak adom,
Nem lesz reád semmi gondom.

Mi hasznod van a bőr árán,
Ha nem ülhetsz lovad hátán?
Ne üss agyon, édes gazdám,
Kitelelek árpaszalmán.

Édes lovam, ne buslakodj,
Lesz még neked jó abrakod.
Ha a rózsámhoz elviszel,
Selyem kötőjéből eszel.


Nagy hófuvás van…

Nagy hófuvás van,
Nagy hófuvás van,
Nagy hófuvás van az árokba’,
Szerelmes vagyok a lányokba.

Sárga rézből van,
Sárga rézből van,
Sárga rézből van a fokosom,
Érted halok, kedves galambom.

Rámás csizmám van,
Rámás csizmám van,
Rámás csizma van a lábamon,
Érted taposom el, galambom.

Daru-tollból van,
Daru-tollból van,
Daru-tollból van a bokrétám,
Csókolom a szádat, Mariskám.

Tarka dunnám van,
Tarka dunnám van,
Tarka dunna van az ágyamon,
Betakarlak, kedves galambom!


Szabad péntek, szabad szombat…

Szabad péntek, szabad szombat,
  Szabad szappanozni.
Szabad nekem a faluban
  Szeretőt tartani.
Ej, haj, nem bánom,
Nekem is van virágom,
Ej, haj, leszakasztom a nyáron!

Lyukas a rózsám kendője,
  A veres, a veres;
Kihullt a rózsa belőle
  A teljes, a teljes.
Ej, haj, nem bánom,
Nekem is van virágom,
Ej, haj, leszakasztom a nyáron!


Szőlőtőke, venyige…

Szőlőtőke, venyige,
Rászállott a gerlicze,
Olyan édes a leve,
Mint a babám szerelme,
        Eszemadta!

Bár csak engem valaki
Szőlőt szedni hína ki;
A szőlőjét leszedném,
Lányát megölelgetném,
        Eszemadta!

Bár csak engem valaki
Bort taposni hína ki;
Taposnék bort eleget,
Kapnék csókot, édeset,
        Eszemadta!


Most jöttem a hortobágyi pusztáról…

Most jöttem a hortobágyi pusztáról,
Lehullott a patkó lovam lábáról,
Míg a kovács megvasalja lovamat,
A rózsámnál kimulatom magamat.

Verjed, kovács, verjed soká a patkót,
Ugy kapsz tőlem gavallér borravalót.
Amennyit ütsz kis pej lovam lábára,
Annyi csók jár addig rózsám szájára.


Nem anyától lettél…

Nem anyától lettél,
Rózsafán termettél,
Piros pünkösd napján
Hajnalban születtél.

Orczáid rózsái
Ha közel volnának,
Égő szivem mellé
Tüzném bokrétának!


Álom, álom, édes álom…

Álom, álom, édes álom,
Édes a hajnali álom,
De édesebb az az álom,
Melyben galambomat látom.

Erősebb a csók a bornál,
Édesebb is a czukornál,
De édesebb a szerelem,
Mikor galambom ölelem.

Nincs szebb virág a rózsánál,
Nincs szebb élet a párosnál;
A rózsa is csak ott nyilik,
Hol ketten egymást szeretik!


A kinek nincs szeretője…

A kinek nincs szeretője,
Menjen ki a zöld erdőbe.
Szakaszszon egy falevelet,
Adja annak, a kit szeret.

Mondja neki: édes rózsám,
Eljössz-e a télen hozzám?
Ha valami lesz belőle,
Kérjen egy pár csókot tőle.

Nekem nem kell, van már nékem,
Adott isten, a mit kértem.
Szépet adott, jót is adott,
Kiben szivem megnyugodott.


Nincs szebb virág…

Nincs szebb virág a rózsánál,
Legények közt a barnánál,
Mert a barna magyar fajta,
Azért kapnak sokan rajta.

Nincs szebb madár a fecskénél,
Barna piros menyecskénél,
Mert ha ölelni akarom,
Könnyen átéri a karom.

Nincs szebb virág a szegfűnél,
Leányok közt a szőkénél,
Mert a szőke uri fajta,
Azért kapnak sokan rajta.


Elmentem én a szőlőbe…

Elmentem én a szőlőbe,
Ráhágtam a venyigére;
Venyigéről venyigére, –
Fáj a szivem a szőkére.

Elmentem én a tanyára,
Ráhágtam a tökindára;
Tökindáról tökindára, –
Fáj a szivem a barnára.

Onnan mentem a csárdába,
Barna babám látására;
S míg a barnát ölelgettem,
A szőkét elfelejtettem.


Rózsa vagy, rózsa vagy…

Rózsa vagy, rózsa vagy,
Még annál is szebb vagy,
Aranynál, ezüstnél,
Sokkal ékesebb vagy.

Aranyat, ezüstöt
Mindenkor találok;
De tetőled, rózsám,
Könnyen el nem válok!


Széles az ökröm szarva…

Széles az ökröm szarva,
Nem fér az istállómba;
A babámnak két karja
Nem ölel meg hajnalba!

Hat ökröm a járomban,
Magam az áristomban;
Gyere babám, váltsál ki,
Ne hagyj itt elhervadni!

Kiváltalak, ki, ki, ki!
Nem hagylak elharvadni.
Adok olyan pár csókot:
Megér ezer forintot!


Kipattant a búza szeme…

Kipattant a búza szeme,
Ragyogó csillagom, galambom!
Kipattant a búza szeme,
Vajjon rózsám, szeretsz-e te?
Ragyogó csillagom, galambom!

Hogyha szeretsz, ne nézz másra,
Ragyogó csillagom, galambom!
Hogyha szeretsz, ne nézz másra,
Ne adj okot kacsintásra,
Ragyogó csillagom, galambom!

Kacsintásod, hej, szapora,
Ragyogó csillagom, galambom!
Kacsintásod, hej, szapora,
Hol emide, hol amoda,
Ragyogó csillagom, galambom.

Szeretlek én, kis angyalom,
Ragyogó csillagom, galambom!
Szeretlek én kis angyalom,
Mert fekete szemed vagyon,
Ragyogó csillagom, galambom.

Szemöldököd sugár vagyon,
Ragyogó csillagom, galambom!
Szemöldököd sugár vagyon,
Az illik te hozzád nagyon,
Ragyogó csillagom, galambom!

Szeretnélek, elvennélek,
Ragyogó csillagom, galambom!
Szeretnélek, elvennélek,
Anyád nem szeret vejének,
Ragyogó csillagom, galambom!

Azt mondja, hogy korhely vagyok,
Ragyogó csillagom, galambom!
Azt mondja, hogy korhely vagyok,
Mindig a korcsmába járok,
Ragyogó csillagom, galambom!

Ha járok is, mi gondja rá?
Ragyogó csillagom, galambom!
Ha járok is, mi gondja rá?
Semmi köze néki hozzá,
Ragyogó csillagom, galambom!


Itt hagynám én ezt a várost…

Itt hagynám én ezt a várost,
    Ha lehetne,
Ha a babám olyan nagyon
    Nem szeretne;
De mivel hogy szeret,
Itt hagynom nem lehet,
    Eszemadta!

Nincs szebb virág a kertekben
    A rózsánál,
Nincs szebb kis lány a városban
    A rózsámnál,
Piros az ajaka,
Mint a piros alma,
    Eszemadta!

Megérik a piros alma
    Telelőre,
Enyim léssz te, kis angyalom,
    Jövendőre,
Nem kell más énnekem,
Te vagy a kedvesem,
    Eszemadta!

Felszántom én ezt az erdőt
    Nemsokára,
Vetek bele rozmaringot
    Violával,
Hogy kössön kedvesem
Bokrétát énnekem,
    Eszemadta!


Fakó lovam fel van kantározva…

Fakó lovam fel van kantározva,
El is megyek a rózsámhoz rajta;
Repülj fakó, szikrázzék a patkó,
Az a kis lány de kedvemre való!

Az én lovam arra van kapatva,
Többet szalad éhen, mint jóllakva;
Repülj fakó, sáros a heveder!
Gyenge lábam szorítja a kengyel.

Nem hiába repült úgy a fakó,
Az a kis lány nem hiábavaló!
Míg a kovács a lovam patkólja,
Addig rózsám két orczám csókolja.


Kinek van, kinek van…

Kinek van, kinek van
Tarka keszkenője,
Annak van, annak van
Barna szeretője.

Van nekem keszkenőm,
Fehér is, tarka is,
Van nekem szeretőm
Szőke is, barna is!


Csak azért szeretek falu végén lakni…

Csak azért szeretek falu végén lakni,
Mert az én galambom arra jár itatni.

Arra jár itatni, magát fitogtatni,
Magát fitogtatni, a lovát ugratni.

Míg a lova iszik, lehet vele szólni,
Piros két orczáját meg lehet csókolni.


Ki az ő édesit…

Ki az ő édesit igazán szereti,
Nincsen olyan este, hogy fel nem keresi,
                Liliomadta!

Lám, én az enyimet igazán szeretem,
Nincs is olyan este, hogy fel nem keresem,
                Liliomadta!


Micsoda csárda…

Micsoda csárda ez, de csinos!
Van-e benne szép lány, takaros?
Ha nincs benne szép lány, takaros,
Bolonduljon meg a korcsmáros.

Micsoda falu ez, de fakó!
Van-e benne vendégfogadó?
Ha nincs benne vendégfogadó,
Nincs is benne szép lány, eladó!


Kis kutya…

Kis kutya, nagy kutya,
Ne ugass hiába!
Van nekem szeretőm
Majd minden utczába’.

Van nekem szeretőm
Egy utczába’ kettő,
Szőke is, barna is,
Szeret mind a kettő.

A szőkét nem adnám
Kis Magyarországért,
De még a barnát sem
Széles ez világért!


Haragszik a rózsám anyja…

Haragszik a rózsám anyja,
Hogy engem szeret a fia,
Ha haragszik, tegyen róla,
Vessen békót a lábára.

Pányvázza ki mályvafára,
Szivárványszín pántlikára,
Engemet hívjon strázsára,
Ott is én leszek a párja!


Jaj de édes ez a méz…

Jaj de édes ez a méz, hopp!
Ez a méz, ez a méz,
Ki kit szeret, arra néz,
Haja, hija, hopp!

Lám én a kit szeretek, hopp!
Szeretek, szeretek:
Reá nézek, nevetek,
Haja, hija, hopp!


Nem vagy legény…

Nem vagy legény, nem vagy,
Nem mersz csókot adni;
Azt gondolod, rózsám,
Nem t’om visszaadni.

Vissza t’om én adni!
Meg is t’om köszönni;
Páratlan csókodnak
Párját tudom adni.


Ha te elmégy…

Ha te elmégy, én is el,
Nem maradok tőled el.
Ugy babám, úgy, úgy, úgy, úgy,
Ha te szeretsz, én is úgy.

Ha te kimégy, én is ki,
Megölellek odaki.
Ugy babám, úgy, úgy, úgy, úgy,
Ha te szeretsz, én is úgy.

Ha te bemégy, én is be,
Megcsókollak odabe.
Ugy babám, úgy, úgy, úgy, úgy,
Ha te szeretsz, én is úgy.

Ha te meghalsz, én is meg,
Hogy az isten áldjon meg.
Ugy babám, úgy, úgy, úgy, úgy,
Ha te szeretsz, én is úgy.


Haragszom az olyan szóra…

Haragszom az olyan szóra,
Mely a legényeket szólja.
Mert a legény arany csillag,
Arany garádicson ballag.

Haragszom az olyan szóra,
Mely a leányokat szólja.
Mert a leány arany alma,
Fölteszem a fogasomra.

Haragszom én arra a szóra,
Ki az asszonyokat szólja,
Mert az asszony pergő rokka,
Pereg az minden hajnalba.


Siroki erdőben…

Siroki erdőben
Egy pár fiatal fa
Ezüsttel bimbózik,
Zölddel levelezik.

Alatta folyik el
Egy szép patakocska,
Oda jár fris vizre
Egy pár galambocska.

Az ágyok dereka
Majoránna fája,
Bár rózsafa volna,
Hogy ne csikorogna;

Hogy az én galambom
Csendesen nyugodna,
Csendesen, édesen,
Ketten, szerelmesen…


Két kerekü kordén járok…

Két kerekü kordén járok,
Jő az eső, meg nem ázok.
Ha megázom, megszáradok,
Mégis galambomé vagyok.

Két kerekü kordén járok,
Ha feldülök, de jól járok!
A kereke akármerre,
Csak a rudja vigye helyre!


Piros czipő, piros pántlikára…

Piros czipő, piros pántlikára,
Illik a csók a barna leányra,
Mennél jobban rakosgatják rája,
Annál jobban mosolyog orczája.

Bunda, bunda, apró szőrü bunda,
Nem adnálak hat ökörért oda;
Mert az ökör csak járomba való,
De a bunda szép leány takaró.


Árva vagyok…

Árva vagyok, mint gerlicze,
Mint a kinek nincs senkije,
Árva vagyok apa nélkül,
De még inkább anya nélkül.

Anyám sincsen, apám sincsen,
Egy igaz barátom sincsen,
Nincsen senkim, ki szeressen,
Csak a rózsám s a jó Isten.

Jaj Istenem! a ki árva,
Még a szél is inkább járja,
Én is árva, te is árva,
Bújunk egymás árnyékába.


Az ökör a földet…

Az ökör a földet
Nem magának szántja,
Az asszony a lányát
Nem magának tartja.

A galamb a búzát
Mind magának hordja,
A legény a leányt
Mind magának szánja.

Ha magának szánja:
Vezesse házába,
Hogy így megtudhassa:
Ő lett-e a párja?

Gerlicze a búzát
A párjának hordja,
Mint a lány a legényt
Csókjában itatja.


Kerek az én kis kalapom…

Kerek az én kis kalapom, be drága,
Nem köszön az akárkinek hiába.
    Adj egy csókot éjszakára,
    A’ lesz a kalapom ára,
        Galambom!

Kerek az én subám alja, be drága,
Nem takar az akárkit be hiába,
    Adj egy csókot éjszakára,
    A’ lesz az én subám ára,
        Galambom!


Olyan vagy te, rózsám…

Olyan vagy te, rózsám,
Mint az engedelem;
Piros két orczádon
Látszik a szerelem.

Széles víz a Duna,
Keskeny palló rajta;
Ne menj rá galambom,
Mert leesel róla.

»Nem esem, nem esem
A Duna vizébe,
Inkább véled esem,
Rózsám, szerelembe.«


Három fehér kendőt veszek…

Három fehér kendőt veszek
Ha felveszem, fehér leszek.
Fehér leszek, mint a hattyú, mint a hattyú,
Nem ölel meg minden fattyú.

Három piros kendőt veszek,
Ha felveszem, piros leszek,
Piros leszek, mint a rózsa, mint a rózsa,
Rám illik a babám csókja.

Három sárga kendőt veszek,
Ha felveszem, sárga leszek,
Sárga leszek, mint a virág, mint a virág,
Leányoknak áll a világ.

Három barna kendőt veszek,
Ha felveszem, barna leszek,
Barna leszek, mint a csóka, mint a csóka,
Nem kell nekem senki csókja!


Az a kis lány…

Az a kis lány selyem ágyát
Magasra vetette,
Az a legény a kalapját
Rajta felejtette.

Hozd ki rózsám, kalapomat,
Hadd teszem fejembe!
Hadd ne süssön a fényes nap
Kacsintó szemembe!


Három hordó borom van…

Három hordó borom van,
Mind a három csapon van.
Olyan édes mint a méz,
Ki mit szeret, arra néz.

Három bokor saláta,
Három kis lány gyomlálta;
Nem kell nekem saláta,
Csak az, a ki gyomlálta.

Három kis lány a réten,
Virág van a kezében,
Nem kell nekem a virág,
Csak az, a ki csókot ád.


Azért hogy én szegény vagyok…

Azért hogy én szegény vagyok,
Hat fekete lovon járok;
Hat fekete lovam karcsú,
Magam vagyok barna fattyú.

Azért hogy én szegény vagyok,
Hat fekete lovon járok;
Hat fekete meg egy deres,
Csak te, rózsám, engem szeress.

Irigylik a bajuszomat
Az én kedves jószágomat;
Felpederítem a végit,
Ugy megyek az utczán végig!


Letörött a kutam gémje…

Letörött a kutam gémje,
Hol itatok ma estére?
Kényes az én lovam szája,
Nem szokott az más kutjára.

Nem szokott az más kutjára,
Belehajtom a Tiszába;
A Tiszának közepébe,
Onnan a másik szélére.

Mély a Tiszának a széle,
De még mélyebb a közepe;
Barna kis lány kerülgeti,
Által akar rajta menni.

Által akar rajta menni,
Bazsarózsát szakajtani:
Bazsarózsa, virágozzál,
Barna fattyú, házasodjál.

Házasodj meg, ha meg akarsz,
Végy el engem, ha el akarsz,
Mert ha engem elszalajtasz,
Ilyen rózsát nem szakajtasz.

Lefelé folyik a Tisza,
Nem folyik a’ többé vissza,
Rajtam van a rózsám csókja,
Ha sajnálja, vegye vissza.


Eszemadta kis barnája…

Eszemadta kis barnája
Ki ne hajolna hozzája?
Sem országa, sem hazája,
Mégis piros az orczája.
Heje, huja, hopp!

Eszemadta kis szőkéje,
Ki ne hajolna feléje?
A ruhája fekete gyász,
De ő maga aranykalász,
Heje, huja, hopp!


Magasan repül a darú…

Magasan repül a darú,
Nagyokat is kurjantgat;
Szárnyaiból, farkaiból
Bokrétákat hullatgat.

Szedjed, rózsám, szedjed,
Kalapod mellé tegyed.
Hogy a többek közül téged
Könnyen megismerjelek!


Az alföldnek sík mezején…

Az alföldnek sík mezején,
Ott terem a magyar legény;
Gyolcs ing, gatya lobog rajta,
A rózsája szőtte, fonta,
A rózsája fonta, varrta.

Az alföldnek lapos táján,
Ott terem a magyar leány;
Vékony, karcsú a dereka,
Csókra termett az ajaka,
Csókra termett az ajaka!


Balatonon jár a hajó…

Balatonon jár a hajó,
A lány szeretőnek való;
Szerelem az evezője,
Fejkető a kikötője.

Torony nélkül mi a város?
Mit ér a lány, ha nem páros?
Heje-huja, lakodalom,
Magam is megházasodom!


Ez a szemem…

Ez a szemem, ez az egyik,
Jobban, kacsint, mint a másik.
    Ne haragudj, édes,
    Ne haragudj, kedves,
Édes, kedves galambocskám.

Ez a karom, ez az egyik,
Jobban ölel, mint a másik,
    Ne haragudj, édes,
    Ne haragudj, kedves,
Édes, kedves galambocskám.

Az én szemem olyan kerek,
A hányat lát, annyit szeret,
    Ne haragudj, édes,
    Ne haragudj, kedves,
Édes, kedves galambocskám.

Az én szivem olyan igaz,
Ezer közül téged választ.
    Ne haragudj, édes,
    Ne haragudj, kedves,
Édes, kedves galambocskám.


Hová tegyem a subámat…

Hova tegyem a subámat,
Hogy megleljem reggel?
Reggel rózsám, reggel,
Mikor a nap felkel.

Hová tegyem a kalapom,
Hogy megleljem reggel?
Reggel, rózsám, reggel,
Mikor a nap felkel.

Hová tegyem tarisznyámat,
Hogy megleljem reggel?
Reggel, rózsám, reggel,
Mikor a nap felkel.

Tedd emide, tedd amoda,
Tedd az ablakomba.
Ott megleled reggel,
Mikor a nap felkel.


Páva, páva…

Páva, páva, páva, páva szép madár,
Ez a kis lány hej, de igen czifrán jár,
Hasznát veszi,
Jól teszi,
Babája ugy szereti.
Liliom, liliom,
Sárga, sárga, sárga, sárga liliom!

Rózsa, rózsa, rózsa, rózsa szép virág,
Ez a legény de szomorú orczát vág,
Hasznát veszi,
Jól teszi,
Babája úgy szereti.
Liliom, liliom,
Sárga, sárga, sárga, sárga liliom!

Selyem, selyem, selyem, selyem szép ruha,
De füstölög biróéknál a konyha.
Ha füstölög,
Füstölög,
Néked ahhoz mi közöd?
Liliom, liliom,
Sárga, sárga, sárga, sárga liliom!


Gyere be, rózsám, gyere be…

Gyere be, rózsám, gyere be,
Csak magam vagyok idebe;
Két czigánylegény hegedül,
Csak magam járom, egyedül.

Gyere be, rózsám, gyere be,
Hadd legyünk ketten idebe;
Húzza a nótát a czigány,
Járjuk a tánczot szaporán.

Gyere be, rózsám, izibe,
Nincsen a pap se idebe;
Gyere be, rózsám, ölembe,
Ugy leszek aztán kedvembe!


Mondd meg, rózsám, hány inged van…

Mondd meg, rózsám, hány inged van?
Ne kérdezze kendtek,
Ha megmondom, annyi van, hogy
Elfeledi kendtek.

Talán csak van tizenkettő?
Nem találta még el;
Tizet adok, kettőt veszek,
Ugy találja majd el.

Nem azt kérdem, hány inged van:
Szeretsz-e, galambom?
Egyet adok, egyet veszek:
Szeretlek, galambom!


Nyisd ki, babám, az ajtót…

Nyisd ki, babám, az ajtót!
Magyar kopogtat, nem tót,
Magyar kopogtat, nem tót!

Jaj, be soká nyitod ki,
Mint ha nem tudnád, hogy ki?
Mint ha nem tudnád, hogy ki!

Ha megveszen a hideg,
A lelkedre fagyok meg,
A lelkedre halok meg!


Kerek az én kalapom…

Kerek az én kalapom
Kerekebbre vágatom;
Kicsiny az én galambom,
Könnyen megcsókolhatom.

Kerek az én kalapom,
Kerekebbre szabatom;
Kicsiny az én galambom,
Lehajlok, megcsókolom.

Három huszas, látod-e?
Ha megiszom, bánod-e?
Hogyne bánnám, édesem,
Mikor veled keresem!


Vörös bársony süvegem…

Vörös bársony süvegem,
Most élem gyöngyéletem!
Bokréta van mellette,
Barna babám kötötte.

Ha kötötte, jól tette,
Csókot kapott érette.
Köss még, babám, másszor is:
Megcsókollak százszor is!


Kakas a szemeten…

Kakas a szemeten
Annyit nem kapar,
Hányszor az én rózsám
Engem betakar.
Pedig éjjel-nappal
Mind egyre kapar,
Annyit nem kapar,
Hányszor betakar.

Bakter a toronyba
Annyit nem kiált,
Hányszor engem rózsám
Csókkal megkinált…
Pedig éjjel-nappal
Mind egyre kiált,
Annyit nem kiált,
Hányszor megkinált.

A malom kereke
Annyit nem fordul,
Hányszor az én rózsám
Engem megcsókol…
Pedig éjjel-nappal
Mind egyre fordul,
Annyit nem fordul,
Hányszor megcsókol.

Biharban, Borsodban
Nincs annyi esküdt,
Hányszor az én rózsám
Nékem megesküdt…
Biharban, Borsodban,
Szabolcs vármegyében,
Nincs annyi esküdt,
Hányszor megesküdt!


Szeretem én magát nagyon…

Szeretem én magát nagyon,
Mert fekete szeme vagyon.
Szemöldöke sugár vagyon,
Az enyimhez illik nagyon.

Azért, hogy egy kicsit ragyás,
Ő az én szeretőm, nem más;
Illik neki rettenetes,
Hogy egy kicsit himlőhelyes.

Eszemadta, teremtette,
De nagy a maga szemérme.
Jaj, ne nézzen a szemembe,
Meghalok szégyelletembe.

Nem volt eszem, hogy szerettem
Mást, míg magát nem esmertem,
Kend maga is szeret nagyon,
Azért az enyim maradjon.


Arra járjunk, arra…

Arra járjunk, arra,
Merre furulyálnak,
Merre a legények
Éjjel-nappal járnak,
  Éjjel-nappal járnak.

Szabad a legénynek
Éjjel-nappal járni,
De a szegény lánynak
Házához kell várni,
  Házához kell várni.

Házához kell várni,
Talpon istrázsálni,
Sok éjjeli álmot
Érte elmúlatni,
Érte elmulatni…


Gyi fel, sárga…

Gyi fel, sárga, a tetőre!
Veled megyek menyegzőre.
Iha, czin, czinárom!
Szeret a virágom.

Ha megfázom, ha meghülök,
Mellette felmelegülök…
Iha, czin, czinárom!
Szeret a virágom.


Nézz, rózsám…

Nézz, rózsám, a szemembe,
Mit olvasol belőle?
Ugy-e, azt mondja,
Ugy-e, azt mondja:
Te vagy az angyalok
Ragyogó csillaga.

A szivem dobbanása
A tiednek hű mása.
Ugy-e, édesem,
Ugy-e, kedvesem:
Miénk a mennyország,
Nem kell több boldogság!


Ez az én szeretőm…

Ez az én szeretőm,
Ez a piczi barna:
Alattomba terem,
Mint a piros alma.

Piczi piros alma,
Terem minden sorba,
De ilyen barna lány
Nem minden bokorba.

Hát ezt a szőke lányt
Mért ne szerethetném?
Szép karcsu derekát
Mért ne ölelhetném?

Csak akkor leszek én
Boldog e világon,
Ha téged ölellek
Drága szép virágom!


Kerek az én kis kalapom…

Kerek az én kis kalapom, de drága,
Nem köszön az minden lánynak hiába.
    Adj egy csókot éjszakára,
    Az lesz a kalapom ára,
        Galambom!

Kerek az én subám alja, de drága,
Nem takarja be a leányt hiába.
    Adj egy csókot éjszakára,
    Az lesz az én subám ára,
        Galambom!

Kerek az én csizmám sarka, de drága,
Nem kopik az a lány után hiába.
    Adj egy csókot éjszakára,
    Az lesz az én csizmám ára,
        Galambom!


Csenke felől…

Csenke felől
Fuj a szellő,
  Onnét, onnét, onnét, onnét jön szerető,
  Onnét, onnét, onnét, onnét jön szerető.

Legyingeti
A kalapját,
  Ugy kelleti, leti, leti, leti magát,
  Ugy kelleti, leti, leti, leti magát.

Teli zsebe
Mogyoróval,
  Teli szája, szája, szája édes csókkal,
  Teli szája, szája, szája, édes csókkal!


Ez a kis lány megy a kútra…

Ez a kislány megy a kútra,
Nem talál a gyalogutra, igaz a!
Utánna kellene menni,
Megölelni, megcsókolni, igaz a, igaz a!

Barna kis lány merit vizet,
S a szemembe mindig nevet, igaz a!
Hamis asszony lesz belőle
Én leszek a szeretője, igaz a!


Veszek neki…

Veszek neki csizmát, pirosat,
Üttetek rá patkót, magasat,
Fénylik a te csizmád, ragyog is,
Ragyogó csillag vagy magad is.

Veszek neki piros pántlikát,
Hadd fonja be gyönyörű haját:
Piros a pántlikád, mint magad,
Hamis vagy te rózsám, ne tagadd.


Sárga csikó…

Sárga csikó, sárga csikó, sárga,
Az én rózsám nem lesz mindig árva,
Az én rózsám nem lesz mindig árva,
Szüret után én leszek a párja.

Azért hogy én szegény legény vagyok,
Barna kis lány szeretője vagyok,
Szeret az a barna kis lány engem,
Meghalni is kész volna érettem!


Széna, széna, széna,…

Széna, széna, széna terem
A réten, a réten,
Megcsókollak, kedves rózsám,
A héten, a héten!

Piros alma, gömbö-, gömbö-,
Gömbölyü,
A te orczád gyönyö-, gyönyö-,
Gyönyörü!


Minden falu édes hazám…

Minden falu édes hazám,
Minden asszony édes anyám,
Minden szép lány feleségem
Kivel világomat élem.

Eszem a teremtő fádat,
Engem szeress, ne anyádat,
Olyan igaz leszek hozzád
Mint tulajdon édes anyád!


Hejh, be szépen világit…

Hej, be szépen világit
Az esteli csillag!
Hej, be szép szőke legény
Áll ablakom alatt!
Be kellene híni,
Mellém is ültetni,
Piros szőke legénynek
Puha ágyat vetni.

Ujjamon gyűrűje,
Zsebemben levele,
Piros szőke legénynek
Rajta van a neve.
Nem adnám én a nevét
Két arany almáért,
Hát őt magát, hogy adnám
Széles e világért!


Megkötöm a lovamat…

Meg kötöm a lovamat
Czédrusfa ágához,
Magam meg lefekszem
Galambom ágyához.

A vásárra voltam,
Vásárfiát hoztam,
Kedves galambomnak
Egy pár csókot adtam.

A szerelmet pénzen
Nem lehet megvenni,
De egy mézes csókon
Ki lehet alkudni.


Rózsa vagy…

Rózsa vagy, rózsa vagy,
Még annál is szebb vagy;
Aranynál, ezüstnél
Sokkal ékesebb vagy.

Aranyat, ezüstöt
Mindenkor találok,
De tetőled rózsám,
Könnyen el nem válok.


Ha én rózsa volnék…

Ha én rózsa volnék,
Hamar elhervadnék,
Senki rám nem nézne,
Senki nem szeretne.

Ne mondj hát rózsának,
Engem violának,
Egy viola-szegfüt
A nyári nap elsüt.

Bizony, ha lehetnék,
Én csak galamb lennnék;
Oh, hová nem mennék,
Ha most repülhetnék!

Sem rózsa nem leszek,
Sem galamb nem leszek,
Mert én, édes rózsám,
Csak a tied leszek.


Van kökényfa…

Van kökényfa, de nincs rajta,
Van szeretőm, de mi haszna?
Én szeretem, ő nem szeret,
Jaj, be gyalázatos élet!

Van rózsafa, van is rajta,
Van szeretőm, van is haszna,
Én szeretem, ő is szeret,
Oh, be gyönyörü egy élet!


Haja, haja, haja…

Haja! haja! haja! haja!
Bodor a szeretőm, haja;
Bodorodjon a vállára,
Mind a komló garadjára.

Haja, haja, mégis haja,
Barna a szeretőm haja.
Bár olyan barna ne volna,
Nem kapnának annyin rajta!

Nincs édesebb a nádméznél,
Nincs hunczutabb a legénynél,
Este a lányt megcsókolja,
Ha elfordul, kicsúfolja.

Az estének nincsen vége,
A legénynek nincsen szeme,
Szeme volna, haza menne,
Itten nem szemtelenkedne.


Este van már…

Este van már, este,
Haza kell már menni,
Kedves szeretőmnek
Jó estét mondani.
Jó estét, jó estét,
De nem mindeniknek,
Csak annak az egynek,
Kedves szeretőmnek.


Jaj, de édes ez a méz…

Jaj, de édes ez a méz, hopp,
  Ez a méz, ez a méz,
Ki kit szeret, arra néz,
  Haja, hija, hopp.

Lám én a kit szeretek, hopp,
Szeretek, szeretek,
Reá nézek, nevetek,
Haja, hija, hopp.


Kukoricza szára…

Kukoricza szára
Felfutott a fára,
Az én galambomnak
Dombon van a háza.

Kukoricza szára
Felfutott a fára,
Az én kedvesemnek
Csókra áll a szája.

Mikor arra járok,
Nagyokat durrantok,
Az én galambomnak
Szivére bút hajtok.

Ne szomorkodj, rózsám,
Most is szeretlek ám;
Ha nem szeretnélek,
Nem emlegetnélek.

Majd jövő farsangkor,
Többet mondok akkor,
Violám, enyim léssz
Esztendő ilyenkor.


Zöld erdőben…

Zöld erdőben, sik mezőben
Lakik egy madár,
Kék a szárnya, zöld a lába,
Jaj de szépen jár!

Várj madárka, kis galambom,
Várj egy kissé, várj.
Az Isten is ugy akarja,
Tied leszek már.




A haza.


István királyról.

Óh, hol vagy magyarok
Tündöklő csillaga!
Ki voltál valaha
Országunk istápja?

Hol vagy, István király?
Téged magyar kiván,
Gyászos öltözetben
Te előtted sirván.

Rólad emlékezvén
Csordulnak könnyei,
Búval harmatoznak
Szomorú mezei.

Lankadnak szüntelen
Vitézlő kezei;
Nem szünnek iszonyú
Sirástól szemei.

Virágos kert vala
Hires Pannonia,
Mely kertet öntözé
Hiven szűz Mária.

Kertésze e kertnek
István király vala,
Termesztője ennek
Ő vele meghala.

Ennek életében
Élt a Magyarország,
Ő halála után
Lett holt-eleven ág.

Előtted könyörgünk,
Bús magyar fiaid.
Hozzád fohászkodunk
Gyászoló lányaid.

Tekints, István király,
Szomorú hazádra,
Fordítsd szemeidet
Régi országodra!


Amott látod…

»Amott látod, rózsám,
Azt a száraz nyárfát…
Mikor az kizöldül
Akkor megyek hozzád!«

»Hiszem én Istenem’,
Kizöldül az én fám,
Virágos tavaszszal
Visszatérsz még hozzám.«

»Vágassuk le, rózsám,
Azt a száraz nyárfát,
Csináljunk belőle
Egy nagy akasztófát;

Arra akaszszuk föl
Azt a török császárt,
Hogy ne szomorítson
Már több édes anyát.

Belegrád! Belegrád!
Átkozott Belegrád!
De sok édes anyát
Megszomorítottál!

Belegrád, Belegrád!
Átkozott Belegrád
De sok édes anya
Átkot mondott reád!«


Nyalka kurucz…

Hol vagy te most, nyalka kurucz,
Ki oly’ voltál, mint egy szép strucz?
Már hazádba soha nem jutsz,
Ez világból is majd kifutsz.
Nyalka kurucz!
Nyalka kurucz!

Fájhat szived alsó földért,
Dunán túl szép országodért,
Elhagyott szép asszonyokért,
Télben rendelt kvártélyodért.
Nyalka kurucz!
Nyalka kurucz!

Nem vigyázsz most Soprontájra,
A kőszegi nyájasságra,
Szombathelyi szép dámákra,
A sümegi kevély tánczra.
Nyalka kurucz!
Nyalka kurucz!

Hol van hosszú pántos kardod,
Majd tiz fontos a tarsolyod,
Mennykő-ütött nagy pallosod?
Nyalka kurucz!
Nyalka kurucz!

Hol van czifra karabínod,
Gréczi, bécsi pár pisztolyod,
Üsttel rakott pantallérod,
Czifrán varrott szép tarsolyod?
Nyalka kurucz!
Nyalka kurucz!

Szegénységet szídtad, verted,
Nemzetséged sem becsülted,
Senki személyét sem nézted,
Testét, lelkét megmivelted.
Nyalka kurucz!
Nyalka kurucz!

Te ó kurucz! akkor voltál,
Mikor czifrán adtát mondtál,
Nyelveddel sokakat szidtál,
Isten ellen káromkodtál.
Nyalka kurucz!
Nyalka kurucz!

Azért Isten megbüntetett,
Idegen országra vetett,
Szabadságot tőled elvett,
Téged messze földre vetett.
Nyalka kurucz!
Nyalka kurucz!


Rákóczi Sámuel.

Püspök városába hogy bémentem vala,
Nem sokad magammal, csak század magammal:

A váradi basa vendégségbe hiva;
Egy cseppet sem késtem, – csakhamar elmentem.

Mikoron bémentem a város kapuján,
Mikoron bémentem a város kapuján:

Egyfelül a basa fogá jobb kezemet,
Másfelül a pogány kötözé testemet…

Mi dolog, vitézek, hogy engem kötöztök?
Mi dolog, vitézek, hogy engem kötöztök?

Talán azt tudjátok, hogy én rab nem vagyok?…
Hej, ha azt tudnátok: térdig vasban járok!

Megüték a dobot a piacz közepén,
Megfuvák a sipot a torony tetején:

Urak sallangosa, Rákóczi Sámuel,
Uri méltóságod szolgaságra vál el!

Kényén tartott tested térdig vasban hever,
Kényén tartott tested térdig vasban hever.

Ha a tenger vize mind ténta volna is,
Valamennyi füszál mind penna volna is:

Mégsem irhatná le kinjai sokságát,
Melyekkel emésztik szegény ő Nagyságát!


Jaj már minekünk…

Jaj már minekünk,
Magyar nemzetnek,
Kik feltámadtunk
Rebelliseknek;
Szuhay Mátyás, Zákány Tamás
Kopasz fejének,
Nagy pipájú, kevés dohányú
Magyar nemzetnek!


Az alföldi csikós.

Rákosnál a pesti vásárrul
Egy Tiszántul való csikós bundástul –
Tíszántul, bundástul, vásárrul

Egy pár itcze jó borra béfordul;
S ott mulat egy dunaföldi magyar ur –
Tiszántul, béfordul, bundástul.

Kérdi ez a csikóstul tréfábul:
Tudnak-e a Tiszántul magyarul?
Tiszántul, magyarul? tréfábul.

A csikós azt feleli a bundábul:
Ezt talán az ur kérdi nyájasságbul?
Tiszántul, bundábul, nyájasságbul.

És ha az ur ezt kérdi tréfábul:
Megmondom én, mit itéljek, hallj’ az ur!
Tiszántul, tréfábul, hallj’ az ur.

Némelyek azt mondják, hogy Tiszántul,
A ki nem tud magyarul, megtanul; –
Tiszántul, magyarul, megtanul.

Mások pedig mondják, hogy Dunántul,
A ki nem tud magyarul, nem tanul;
Dunántul, magyarul, nem tanul.

Dunántul a magyar iszik klázlibul,
Megeszi a roszprádlit czintálbul,
Dunántul: klázlibul, czintálbul.

Tiszántul a magyar iszik kancsóbul,
Eszik fa-, cseréptálbul vagy bográcsbul,
Tiszántul, kancsóbul, bográcsbul.

Láttam én egy koldust Dunántul:
Kenyeret sem tudott kérni magyarul,
Dunántul, magyarul – mely rosszul!

Koldulgat egy kopasz ember Tiszántul:
Tököli sem tudott jobban magyarul;
Tiszántul: magyarul, hatalmasul!

A dorogi csaplárosné Dunántul,
Mikor beszél magyarul: majd megful;
Dunántul, magyarul, majd megful.

Hajdu-Dorog városában Tiszántul:
Prédikál az orosz pap is magyarul;
Tiszántul: magyarul, nem oroszul.

Tiszántul szép nemzetünknek szájábul
Gyenge kegyes hangzásában a szó hull, –
Tiszántul, szájábul, a szó hull.

Oda fel pedig többnyire, Dunántul:
Nyelvünkön sokaknak foga megritkul;
Dunántul magyar szón megritkul.

Többet mondanék az urnak tréfábul:
De sietek hazafelé Tiszántul;
Tréfábul igy tanul, – megindul.

Bocsánat pedig uram a tréfárul:
Éljen a sok dunaföldi magyar ur!
Tiszántul, Dunántul –
Éljen a sok drágavérű magyar ur!


Bakatoborzó.
– _A mult század végéről._ –

Ha meguntad életedet,
Feleséged, gyermekedet:
Haj, gyere pajtás katonának!
– Jaj, dehogy megyek, mert levágnak!

Ne félj pajtás, nem bántanak:
Csak a karddal tapogatnak.
Haj, gyere pajtás katonának!
– Jaj, dehogy megyek, mert levágnak!

Ha nem tudnál lovagolni:
Megtanítunk gyalogolni.
Haj, gyere pajtás katonának!
– Jaj, dehogy megyek, mert levágnak!

Ha nem tudnál imádkozni:
Megtanítunk dohányozni.
Haj, gyere pajtás katonának!
– Jaj, nem megyek én, mert levágnak!


Huszár vagyok, lelkem babám…

Huszár vagyok, lelkem babám,
Az is maradok,
Szemed szinű dolmányomon
Sárga gomb ragyog;
Ucczu! peng a sarkantyum,
Csekély gondom, semmi búm,
Csak ugy vigadok!

Kard villog az oldalomon,
Tajték a pipám,
Veres csákó süvegemen
Leng a bokrétám:
Mind a mellett csak az kár,
Hogy tán nem is kedvel már
Hűtelen babám.

Ó, te szívemet epesztő
Kaczér szőke lány!
A huszárnak szeretője
Akad akárhány;
Nyájas, gyöngéd, deli, szép,
Oly takaros, olyan ép,
Mint a tulipán.

Mikor nekem jó kedvem van,
Boka hegedül,
Mellém intek egy leánykát
A szebbek közűl,
S megforgatom, míg daczos
Babám szeme bánatos
Könyekbe merűl.

Selyem szőrű pej paripám
Száz aranyat ér,
Horkol, tombol, tüszkölődik,
Bőrébe nem fér;
Még egyszer és utólszor
Megugratom hajnalkor,
Babám kedveér!

Van-e széles e világon
Szebb a nótámnál?
Jöszte babám, béküljünk meg
Bájos hangjánál!
Megbékülünk, ugy-e bár?
Nyujtsad ajkad… enyém már:
Csókolóra áll!


Mikor masírozunk, kapitány uram?

Mikor masírozunk, kapitány uram?
Mikor masirozunk, kapitány uram?
    Holnap, holnap, holnap után,
    Csütörtökön ebéd után,
        Kedves katonáim!

Mi lesz az ebédünk, kapitány uram?
Mi lesz az ebédünk, kapitány uram?
    Lencse, borsó, káposztával,
    Jó borocska szalonnával,
        Kedves katonáim!

Elszakadt a nadrág, kapitány uram!
Elszakadt a bakancs, kapitány uram!
    Vagyon szabó, csizmadia,
    Ki megvarrja, ki megfoldja,
        Kedves katonáim!

Vetetlen az ágyunk, kapitány uram!
Vetetlen az ágyunk, kapitány uram!
    Itt van Sári, majd megveti,
    Még magát is belé veti,
        Kedves katonáim!


Már mi nálunk verbuválnak…

Már mi nálunk verbuválnak
Kötéllel,
Megfogják a szegény legényt
Erővel.

Hátra kötik a két kezét
Kötéllel,
Ugy kisérik be Kassára
Fegyverrel.

A gazdagnak öt-hat fia,
Nem bántják;
A szegénynek ha egy van is,
Megfogják.

Utána megy apja, anyja,
Siratják,
Kérik pénzért, kiváltani,
Nem adják.

Eredj haza, szegény ember,
Azt mondják,
Viseld apró árváidnak
A gondját.

De megveri az Ur Isten
Idővel,
Ki a szegényt sanyargatja
Erővel.


Áll a verbunk, tánczoljunk…

Áll a verbunk, tánczoljunk,
    Nosza, kún legények!
Tele csordultig borral
    Állnak az edények.
Pántlikát kalapunkra
    Majd osztogatnak,
Mentét, dolmányt és nadrágot
    Hozzánk szabatnak.

Itt állnak a lovak is,
    Készen abrakolva,
Melyek a magyar legényt
    Hordozzák tánczolva;
Ha sebesít sok franczot
    Az én jobb karom,
Akkor mondja jó királyom:
    Édes magyarom!


Ne higyj pajtás a németnek…

Ne higyj pajtás a németnek,
Akárhogyan hitegetnek.
Adjon bár oly nagy levelet,
Mint egy kerek fa köpenyeg.

Üssön pecsétet reája,
Mint egy kalap karimája:
Nincsen abban semmi virtus,
Verje meg a Jézus Krisztus!


Bajusz kell a magyarnak…

Bajusz kell a magyarnak,
Miről sokat tartanak.
Félre, bajusztalan száj!
Orrom alatt ne piszkálj.

Magyarország azért jó,
Ritkán üres a hordó.
Ha kiürül, megtöltik,
S vele kedvöket töltik.

Jaj de messze elviszik,
Hogy a magyar bort iszik!
Pedig, a teringettét!
Nem issza meg az eszét.


Nem úgy van most…

Nem úgy van most, mint volt régen,
Nem az a nap süt az égen,
Nem úgy illatoz a virág:
Kétszinüvé lett a világ.

Ne higyj a mézes beszédnek,
Kivált a fehér cselédnek,
Ritka az, a minek látszik:
Csak szembekötősdit játszik.

Nincs becse a hazafinak,
Csak a hajlongó urfinak;
Világ a német gavarnak:
Jó éjszakát a magyarnak.

Átok fogta meg a magyart,
Mert az soha együtt nem tart;
Rajta igaz a közmondás:
»A mennyi ház, annyi szokás«.

Szép volt halni a hazáért,
Most ritka ontna érte vért;
Hajh! Hallottam azt beszélni:
Szebb a jutalomért élni.

Régi őseink elholtak,
Kik a közjónak hódoltak;
Hejh! ha most feltámadnának,
Újra sírba szállanának.

Ha jutalmat a hív nem kap:
Nem igazat papol a pap.
El kell veszni a világnak,
Vagy győzni az igazságnak!


Szép világja a magyarnak…

Szép világja a magyarnak:
Mostan negyvennyolczat írnak.
Magam is el fogok menni,
Nyalka honvéd fogok lenni.

Puskát veszek a vállamra,
Kardot kötök oldalamra,
Megmutatom a muszkának:
Magyarok hogyan csatáznak.

Megálljuk mi a helyünket,
Nem hagyjuk el vezérünket,
Ott láttuk a Tisza partján:
Futamodott a szervián.

Hej, Szent Tamás erős helység,
Körül fogta az ellenség;
Ne féljetek, magyar lányok,
Nem jönnek a szerviánok!

Perczel Móricz katonája
A falakat mind megmászta;
Muszkát, ráczot és németet,
Mindent pokolba kergetett.

Perczel Móricz arany csillag,
Ott, Szent Tamás alatt ballag;
Sirogatja halottait:
Kossuth Lajos katonáit.


Kossuth Lajos azt üzente…

Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regímentje.
Ha még egyszer azt üzeni:
Mindnyájunknak el kell menni,
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Esik eső karíkára,
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája,
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!


Zúg az erdő, zúg a mező…

Zúg az erdő, zúg a mező, –
Vajjon mi zúgatja?
Talán bizony Perczel Móricz
A lovát ugratja.

Szép ő maga, szép mindene,
Szép a paripája,
Vigan vágtat a honvédek
Nyalka táborába.


Kossuth Lajos: édes apám…

Kossuth Lajos: édes apám,
Felesége: édes anyám,
Én vagyok az igaz fia:
Magyarország katonája.

Kossuth Lajos udvarába’
Eltörött a lovam lába;
Gyerünk, pajtás! gyógyítsuk meg,
Itt a muszka, szalaszszuk meg!


Gyere, pajtás…

Gyere, pajtás, katonának,
Jobb lesz dolgod, mint apádnak.
Se nem kapálsz, se nem kaszálsz,
Pesti kaszárnyában sétálsz.
    Éljen a nemzet! Éljen a nemzet!


Trombitálnak, trombitálnak…

Trombitálnak, trombitálnak,
A huszárok sorba állnak,
A Nagy Sándor ármadája
Az ellenséget bevárja.

A Nagy Sándor legelől áll,
Jobb feléről meg egy pap áll,
Kereszt vagyon a kezében,
Szent ostya meg az öblében.

Édes fiaim, huszárok!
Futnak-e már a kozákok?
Hej, Nagy Sándor, gyenyerális,
Oda van a huszárod is!

Édes fiaim, honvédek!
Futnak-e már a németek?
Hej, Nagy Sándor gyenyerális,
Oda van a honvéded is!

Lehajtja a fejét ő is,
A Nagy Sándor, gyenyerális,
Hullik a köny két szemébül,
A magyar ég elsötétül.


Ezer esztendeje…

Ezer esztendeje annak,
Hogy a magyarok itt laknak.
Most akarják kitiltani, kiirtani,
Életüktől, vagyonuktól megfosztani.

De a magyar azt nem hagyja,
Árpát, buzát betakarja,
Nem is hagyja, nem is hagyta, mind halálig,
Míg a magyar vértől a föld fel nem ázik.


A kardomnak markolatja ezüstből…

A kardomnak markolatja ezüstből,
Most csavartam ki a német kezéből;
    Ki kék verni a hazából,
    Áldott Kis-Magyarországból,
        Angyalom!

Majd kiverik a szép magyar huszárok,
Mikor vágják, hajtják a sok kozákot.
    Utánok a gyalog baka,
    Nem is jönnek többé vissza,
        De soha!


Kis Kanizsán, a viz mellett…

Kis Kanizsán, a viz mellett
A szervián vitézkedett;
Sok ott hagyta koponyáját,
Sok elhordta az irháját.
        Éljen a magyar!

Kottorinál magas árok,
Ott vannak a szerviánok;
Éles kés van a kezükben,
Vörös sipka a fejükben,
        Éljen a magyar!

Ne félj, ne félj, magyar leány,
Nem rabol el a szervián;
Perczel Móricz katonája
A nadrágjából kirázza.
        Éljen a magyar!


Kossuth Lajos, Kossuth Lajos!

Kossuth Lajos, Kossuth Lajos!
Most az ország dolga bajos;
De csak addig lesz az bajos,
Míg visszajössz Kossuth Lajos.

Kossuth Lajos nagy bújába’
Kiül a tenger partjára,
Ráborul a koronára:
Hol van a sok katonája?!


Akkor zengett Buda vára…

Akkor zengett Buda vára,
Mikor honvéd rohant rája.
Poros, rongyos, poros, rongyos a ruhája,
Mégis bátran, mégis bátran rohant rája!


Mi fehérlik ott a síkon…

Mi fehérlik ott a sikon, távolba’?
Talán biz az édes anyám gunyhaja?
Messze jártam, másutt is volt jó dolgom,
Hejh! de szivem csak azt mondja: jobb otthon.

Késő őszszel száll a fecske messzire,
De tavaszszal ujra megjő fészkire,
Messze eljár, hegyen, völgyön és síkon,
Hejh, de mégis azt csevegi: jobb otthon.

Elviszik a nyalka huszárt csatába,
Sok országot, világot lát jártába’,
Nyer szerelmet, dicsőséget mindenhol,
Hejh, de szíve csak azt súgja: jobb otthon!


Szennyes az én ingem…

Szennyes az én ingem,
Szennyes a gatyám is,
Majd hoz Kossuth tisztát,
Türr Pista meg puskát.
    Éljen Garibáldi!

Kossuth, Klapka és Türr,
Mind be fognak jőni,
Sereg is jő velök
Húsz-harmincz ezernyi.
    Éljen Garibáldi!

Beh sok itt a holló,
De kevés a kard, ló,
Majd elhozzák, csak mi
Legyünk készek halni.
    Éljen Garibáldi!


Legyen úgy, mint régen volt…

Legyen úgy, mint régen volt,
Legyen úgy, mint régen volt:
Hogy ne legyen a magyarnak,
Hogy ne legyen a magyarnak
Sem nadrágán, sem csizmáján semmi folt.

Legyen úgy, mint régen volt,
Legyen úgy, mint régen volt:
Süvegelje meg a magyart,
Süvegelje meg a magyart
Mind az oláh, mind a német, mind a tót.

Legyen úgy, mint régen volt,
Legyen úgy, mint régen volt:
Tele legyen a magyarnak,
Tele legyen a magyarnak
Mind az itcze, mind a pincze, mind a bolt.


Nem hitted, rózsám…

Nem hitted rózsám: katona vagyok én,
Majd elhiszed, ha elmasérozom én.
Visznek, visznek Lengyelország felé,
Sírva nézek kedves hazám felé.

A ki magyar, fogja meg a kezem,
Isten tudja: lát-e többé, vagy sem.
Ezer ágyu van a harcz mezején,
Igy hát, rózsám, katona leszek én.

Addig engem el ne temessetek,
A rózsámnak levelet küldjetek.
Világoskék legyen a koporsóm,
Barna kis lány mellette siratóm.


Kedves rózsám…

Kedves rózsám virágos kis kertje
Rozmarinttal körül van ültetve,
Rozmarintszál, basa rózsalevél,
Látom én már, hogy a másé levél.

Hajlandó vagy, mint a réten a nád,
Azt gondoltam, nekem nevelt anyád,
De már látom, hogy nem nekem nevelt,
Jobb vállamon hordozom a fegyvert.

Megérik a szőlő nemsokára,
Árván marad a töve utána,
Te is árván maradsz, szép angyalom,
Mert már nekem el kell masíroznom.

Magasan jár a csillag az égen,
Ki könyörül a szegény legényen?
Elpanaszlom búmat egy madárnak,
Kiénekli az egész világnak…


Sír az apám, sír az anyám…

Sír az apám, sír az anyám,
Nem t’om mért.
Katonának vagyok írva,
Tán azért.

Ne sírj, apám, ne sírj, anyám,
Nevelj mást!
Az is jó lesz katonának
Majd, meglásd.


Könyeimnek záporából…

Könyeimnek záporából tenger lett,
Mert elhagyott az én rózsám engemet,
Elment a hazát védeni,
Vissza sem fog többé jönni
                Sohasem.

Ti leányok, maradjatok pártába’,
Igaz legény már nem ölel karjába;
Ki honn marad, nem érdemel,
A ki elment, annak nem kell
                Feleség.


Ha én gólyamadár volnék…

Ha én gólyamadár volnék,
Túl a tengereken szállnék;
Ott imádkoznám hazámért,
Hazámban a szép rózsámért.

Ha én levelet irhatnék,
Arany pecsét alatt irnék;
A szivemet beletenném,
Hozzád, rózsám, elküldeném.


Katonának vagyok irva…

Katonának vagyok irva,
Föl is vagyok mundérozva,
Puska vagyon a vállamon,
Patrontás az oldalamon.

Ez az élet, igaz élet,
Viczispánnal sem cserélek,
Ha azt mondják: jobbra nézzek,
Csak azért is balra nézek.


Végig megyek…

Végig megyek a nagy utczán dalolva,
Barna kis lány áll a korcsma-ajtóba.
Teli kancsó a kezébe, köszönti,
Gyenge karom a derekát öleli.

Ha kiállok a kaszárnya elébe,
Sirva nézek a csillagos egekre,
Jaj Istenem, merre van az én hazám!
Merre sirat engem az édes anyám?…


Már eljött…

Már eljött az a nap, hogy el kell indulni,
Hazámtól s házamtól messzire távozni,
Öreg szüleimtől sírva elbucsúzni.

Harsog a trombita, indulni kell erre,
Ökröm szarva helyett kard van a kezembe’,
Ekém szarva helyett a fegyverem töltve.

Ki tudja, hol lészen nekem meghalásom!
Erdőn-e vagy mezőn, vagy a hideg szellőn?
Beteg fogok lenni, ki fog megsiratni?
Meg találok halni, ki fog eltemetni?

Tengernek nagy partja koporsóm oldala,
Tengernek mélysége koporsóm feneke;
Tenger sürű habja lészen szemfedelem,
A tengeri halak lesznek sirásóim,
Az égi madarak lesznek siratóim.


Szemeimet…

Szemeimet felvetettem
A csillagos egekre,
Ott láték egy bús gerliczét
Hazám felé repülve.

Állj meg, te bús gerlicze,
Vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én édesemnek,
Ne sirasson engemet.

Csehországnak külső szélén
A csatába kell menni,
Bucsúztató levelemet
Most akarom megirni.

Bucsúzom a hazámtól,
Felnevelő dajkámtól,
Jaj Istenem, gyenge rózsám,
Hogy váljunk el egymástól!…


Nézz, rózsám, a szemembe…

Nézz, rózsám, a szemembe!
Mit olvasol belőle?
  Ugy-e, azt mondja,
  Ugy-e, azt mondja:
  Te vagy az angyalok
  Ragyogó csillaga.

Felkötöm a kardomat,
Ugy védem a honomat.
  Ugy-e, jól teszem?
  Ugy-e, jól teszem?
  Mert én a hazámat
  Igazán szeretem.


Magyarország édes fia…

Magyarország édes fia
  Vagyok én, vagyok én,
Hű szeretőt is csak itten
  Kapok én, kapok én.
Van itt szép lány, mint a csillag
  Az égen, az égen,
Szép is, jó is, mint a virág
  A réten, a réten.


Mikor nyolcz esztendős voltam…

Mikor nyolcz esztendős voltam,
Katonának nem jó voltam,
Most járok a huszadikba,
Kisérnek a háborúba.

Mikor göndör hajam vágták,
Babám kötőjébe rakták.
Nem volt annyi hajam szála,
A mennyi köny hullott rája.


Felszállott a páva…

Felszállott a páva
Vármegye házára,
Sok szegény legénynek
Szabadulására.

Rab vagyok, rab vagyok,
Szabadulást várok;
A jó isten tudja,
Mikor szabadulok.

Rab vagy, rózsám, rab vagy,
Én meg beteg vagyok:
Ha te kiszabadulsz,
Én is meggyógyulok.


Fáj, fáj, fáj, fáj.

Fáj, fáj, fáj, fáj,
Fáj a szivem, fáj.
Fáj a szivem te éretted
Mióta megismertelek;
        Fáj, fáj,
Fáj a szivem fáj.

El, el, el, el,
El kell menni, el!
El kell menni, nincs mit tenni;
Tőled, hazám, távol lenni!
        El, el,
El kell menni, el.

Légy, légy, légy, légy,
Légy szerencsés, légy!
Szülőföldem, édes hazám,
Kitől oly messze származám,
        Légy, légy,
Légy szerencsés, légy.

Meg, meg, meg, meg,
Még meglátlak, meg!
Meglátlak még nemsokára,
Édes hazám szép határa!
        Meg, meg,
Még meglátlak, meg.


Seprik a szentgyörgyi utczát…

Seprik a szentgyörgyi utczát,
Viszik a székely katonát.
Állj, meg rózsám, kérdjelek meg,
Hogy, ha elmégy, hol kaplak meg.

Jere fel Csik-Szeredába,
Megkapsz ott egy korcsomába’;
Ha nem lelsz a korcsomába’,
Jere fel Galicziába.

Galiczia közepében
Két kaszárnya van egy végben,
Oda gyülnek a székelyek,
Ott búsulnak ők, szegények.


Édes anyám…

Édes anyám is volt nekem,
Keservesen tartott engem.
Éjszaka font, nappal mosott…
Jaj, be keservesen tartott!

Édes volt az anyám teje,
Keserű a más kenyere.
Ki nem hiszi, próbálja meg,
Minden magáról tudja meg.

Nem szólok én, csak hallgatok,
Mert idegen helyen vagyok.
Nem szól az idegen vendég,
Mégis van bánata elég.

Édes anyám, ha keres kend,
Debreczen felé jőjjön kend.
Ott vannak az uj rekruták,
Kiknek göndör haját nyirják.


Látod, rózsám…

Látod, rózsám, hogy nyergelek, jaj!
Látod, rózsám, hogy nyergelek, jaj!
Mégsem hiszed, hogy elmegyek, jaj, jaj, jaj!

Lovam lába indulóban, jaj!
Lovam lába indulóban, jaj!
Magam szája bucsuzóban, jaj, jaj, jaj!

Nézz utánam keservesen, jaj!
Nézz utánam keservesen, jaj!
Látsz-e többé, vagy sohasem, jaj, jaj, jaj!

Ha meg nem látsz az életben, jaj!
Ha meg nem látsz az életben, jaj!
Meglátsz a magas egekben, jaj, jaj, jaj!


Nem kell nekem papiros…

Nem kell nekem papiros,
Maradjon a boltba’.
Jobban illik fényes kard
Az én oldalamra.

Gálicz helyett golyóbis
Csörög a zsebemben,
Tinta helyett palaczk bor
Villog a kezemben!


Kis pej lovam térdig sáros…

Kis pej lovam térdig sáros,
    Ragyogós csillagom, galambom!
A kantárja meg aranyos,
    Ragyogós csillagom, galambom!
Felcsap a sár a hátára,
De még jobban gazdájára,
    Ragyogós csillagom, galambom!

Szállj le, huszár, a nyeregből!
    Ragyogós csillagom, galambom!
Vesd ki lábad a kengyelből,
    Ragyogós csillagom, galambom!
Ereszd le a lekötődet,
Öleld meg a szeretődet!
    Ragyogós csillagom, galambom!

Zöld asztalon ég a gyertya,
    Ragyogós csillagom, galambom!
Barna kis lány gyujtogatja,
    Ragyogós csillagom, galambom!
Hol meggyujtja, hol eloltja,
Csak a szivem szomoritja.
    Ragyogós csillagom, galambom!

Három huszár a csárdában,
    Ragyogós csillagom, galambom!
Piros bort iszik bujában,
    Ragyogós csillagom, galambom!
Tele pohár a kezében,
Szeretője az ölében,
    Ragyogós csillagom, galambom!

* * *

Három huszár a csárdában,
    Ragyogós csillagom az égen!
Piros bort iszik bujában,
    Ragyogós csillagom az égen!
Piros bort iszik bujába’,
Mén a császár szobájába,
    Ragyogós csillagom az égen!


Szegedi kaszárnya…

Szegedi kaszárnya,
Nem az Isten háza;
Sok szép barna lánynak
Ott hervad virága.

Tegnapelőtt este
Csak azt vettem észre:
A két kezem, lábam
Vasba vagyon verve.

»Ne sirass, angyalom,
Ne sirass oly nagyon!«
»Hogyne siratnálak,
Mikor vasban látlak?!«


Rózsa virít, rózsa nyílik…

Rózsa virít, rózsa nyílik,
A babám udvarán;
Magyar huszár karírozik
Sötét pej paripán.

Ne karírozz, magyar huszár,
Még le találsz esni,
Nincsen itten édes anyád,
Ki fog megsiratni?

Ne sirasson engem senki,
Jól vagyok tanítva,
Se galopba’, se karélyba’
Le nem esem róla.

Magyar huszár, magyar huszár
A nyeregbe termett,
Mint a jó földbe a búza
Belegyökeredzett!


Nagy-Abonyban…

Nagy-Abonyban csak két torony látszik,
De Majlandban harminczkettő látszik;
Inkább nézném az abonyi kettőt,
Mint Majlandban azt a harminczkettőt!


Este jött a parancsolat…

Este jött a parancsolat számunkra,
Indulni kell, magyar fiak, a harczra,
Sirtam mint a zápor eső,
Hogy tőled búcsuzni késő,
    Galambom!

Reggel korán megütötték a dobot,
Kiadták a kemény parancsolatot:
Indulni kell a csatára,
Csókot sem adtam szép szádra,
    Galambom!

Ha az Isten visszahozna még egyszer,
Megkérdezném, mit fogadtál ezerszer,
Hogy mind addig hivem maradsz,
Mig Puchnerrel eltart a harcz
    Erdélyben.

Ha meghalok vagy a csatán elesem,
Gondolj reám, imádkozzál érettem.
Hullass érttem egy pár könnyet,
Megérdemlem tán ezt tőled,
    Galambom!


Sárga lábú…

Sárga lábú csirke,
Ne menj a búzába,
Mert megfog a kánya,
Becsuk a ládába.

Hej, sárga csikó lába,
Ne menj a buzába!
Meglát a _Vindisgisz_,
Katonalónak visz!


Könnyü a németnek…

Könnyü a németnek,
A kutya németnek
Adót egzekválni;
Nehéz a magyarnak,
A szegény magyarnak
Kossuth Lajost várni!


Hajdanában…

Hajdanában a magyarok
– Haj, haj, haj! –
Hires vitézek valának,
Haj, haj, haj!
Most a német uralkodik,
Mi velünk csak játszadozik,
Haj, haj, haj!

Hajdanában a magyarnak
– Haj, haj, haj! –
Magyar köntösi valának,
Haj, haj, haj!
Most pantalló, frakk és miczi,
Kaput, fuszekli és strimfli,
Haj, haj, haj!

Ördögadta sok németje
– Haj, haj, haj! –
Országunknak bő szemetje,
Haj, haj, haj!
Ha Rákóczi itten meglát,
Majd elhordod a sátorfát,
Haj, haj, haj!

Ez országnak nincsen párja,
– Haj, haj, haj! –
Ha a világot megjárja,
Haj, haj, haj!
Terem itt ércz, só és buza,
Kinek javát német huzza,
Haj, haj, haj!

Bár csak Isten csodát tenne,
– Haj, haj, haj! –
Egy olyan királyt rendelne,
Haj, haj, haj!
A ki itten uralkodna,
Igaz magyar király volna,
Haj, haj, haj!


Még azt mondja az osztrák…

Még azt mondja az osztrák:
Nem lesz több Magyarország.
Hej, hazudik az osztrák,
Mindig lesz Magyarország!


Kossuth Lajos a Bakonyban…

Kossuth Lajos a Bakonyban
Fel s alá sétál,
Dupla puska az oldalán,
Magyar huszárt vár.
Kossuth Lajos még megvan,
Magyar huszár elég van,
Éljen a magyar!


Putnokon már kihajtották a nyájat…

Putnokon már kihajtották a nyájat,
Katonának elvitték a rózsámat.
Bejött a nyáj, odamaradt a rózsám,
Jaj Istenem, csak még egyszer láthatnám.

Korán reggel megütik a rézdobot,
Kiadják a kemény parancsolatot;
El kell menni, kedves rózsám, harczolni,
A hazáért, szabadságért,
Piros vért kell ontani.

Be szépen szól a putnoki nagy harang,
Az alatt ül három fehér vadgalamb,
Azok hozzák a szomoru levelet:
Édes, kedves galambocskám,
Szabadits ki, ha lehet!


Szomorán búg…

Szomorán búg a vadgalamb,
Szomorán szól a nagy harang,
Azért szól olyan szomorán,
El van irva az én rózsám.

Töltik az erdélyi utat,
Viszik a sok magyar ifjat,
Viszik ki Galicziába,
Idegen, szegény országba.

»Állj meg, lelkem, kérdjelek meg,
Ha elmentél, hol kaplak meg?«
»Jere ki Galicziába,
Megkapsz ott egy kaszárnyába.«

Galiczia közepibe
Két kaszárnya van épitve,
Abba vannak a legények,
Abba busulnak szegények.

Kihajolnak az ablakból,
Rózsa nyilik csákojokból;
Rózsa nyilik, szegfű hajlik,
Az én rózsám szava hallik.

Mi haszna, hogy szava hallik,
Ha Erdélyben nem lakhatik!
Galiczia hetven pósta,
A levele nem ér oda.

Haza jőne, nem eresztik,
Meghasad a szive estig.
Ha meghasad, eltemetik,
Azt is csak értem cselekszik!


Szép a baka…

Szép a baka, ha kiáll a glédába,
Három megy egy sorjába,
A káplárja utána,
Marsot ver a dobosa
          A városba’.

Szép a huszár, ha felül a lovára,
Kardot köt oldalára,
Megcsókolja babája,
Ugy megyen a csatába,
          A csatába.


Masiroznak…

Masiroznak a kék inges huszárok,
Megsiratják az abonyi leányok.
Édes anyám, varrasson kend kék inget,
Mert én bizony kék inges huszár leszek!

Kék az ingem, rojtos gatya van rajtam,
Szilaj csikó rugja a port alattam, –
Édes szülém, ne búsuljon érettem,
Örüljön, hogy magyar huszár lehettem.


Udvarom udvarom…

Udvarom, udvarom,
Szép kerek udvarom!
Nem seper ki többet
Az én gyenge karom.

Udvarom közepén
Vagyon egy almafa,
Ahhoz van megkötve
Egy bársony paripa.

Fel is van nyergelve,
Fel is kantározva,
Jere, édes rózsám,
Bujdossunk el rajta

Verje meg az Isten
Azt az édes anyát,
A ki katonának
Neveli a fiát.

Husz évig neveli
Világ pompájába’,
Azután temeti
Holtig tartó gyászba!


A Gőzösnek…

A gőzösnek hat kereke
Bár csak izré-porrá törne!
Bár csak izré-porrá törne,
Hogy minket el ne vihetne.

Anyám, anyám, édes anyám,
Édes felnevelő dajkám!
Örültél az életemnek,
Felneveltél a németnek!


Mindenfelől…

Mindenfelől harczi nótát fú a szél,
Verje meg az Ur Isten azt, aki fél!
A török is, a tatár is mit tehet?
Egy életnél egytől többet nem vehet!


Látom, az életem…

Látom, az életem
Nem igen gyönyörü,
Szegény katonán az
Isten sem könyörül.

Jönnek nézésemre,
Mintha halva volnék,
Talán még jobb volna,
Ha halva feküdnék.

Kezemen, lábamon
Egy nagy fene bilincs,
Jaj de sokat nyilik
Az az ajtó kilincs!


Udvarhelyről…

Udvarhelyről három zsandár utazik,
A császárral az uton találkozik,
Kérdi tőlük ő felsége: mi ujság?
»Nagy az adó, gyászba van Magyarország!«


Korond között…

Korond között nevelkedtem,
    Ne, te, ne!
Jaj de fene legény lettem,
    Ne, te, ne!
A parajdi bányász lányok,
Nem is nézek én reájok,
    Ne, te, ne, te, ne, te, ne!

Visznek engem katonának,
    Ne, te, ne!
A németek kutyájának,
    Ne, te, ne!
Borju nyomja a vállamat,
    Ne, te, ne!
Más öleli a rózsámat,
    Ne, te, ne, te, ne, te, ne!


Ha bemegyek…

Ha bemegyek a sorozó szobába,
Ingem, gatyám levetem az asztalra.
Ingem, gatyám, ej, haj! levetem az asztalra,
Könnyes szemmel úgy nézek az urakra.

Ha kijövök a sorozó szobából,
Könyeimet letörölöm orczámról.
Könyeimet, ej, haj! letörölöm orczámról,
Ugy búcsuzom el a gyönge rózsámtól.


Jaj be magas…

Jaj be magas hegyet látok,
Katonának tett az átok.
Várj meg, biró, mert megbánod,
Pártában marad a lányod.

Ne vigadjon senki azon,
Hogy hazámból masirozom,
Hull a zápor a nyomáson…
Ha ma rajtam, holnap máson!


Rigó, rigó…

Rigó, rigó, de szép sárga rigó,
Katonának iratott a biró.
Biró uram, legyen olyan szives,
Ne irja be, hogy vagyok husz éves.

A birónak három legény fia,
Három közül egy sem lett katona;
Szivesebben szolgálnám a császárt,
Ha egyformán szedné a regrutát.

Rozmaring szál az árokban reszket,
Sir a babám, katonának visznek.
Ne sirj, babám, nem ér az már semmit,
Száraz nyárfa ki nem leveledzik!


Ha felülök…

Ha felülök szürke paripámra,
Bevágtatok Lengyelországába,
Visszanézek szép magyar hazámra,
Könyem csordul piros két orczámra.

Ha majd Lengyelországba kell mennem:
Hogy kell ottan lengyel lányt ölelnem?
Ha ölelem: fájnak a karjaim,
Ha csókolom: hullnak a könyeim…


Ne kapj olyan nagyon…

Ne kapj olyan nagyon a német hadnagyon,
Bugyogója vagyon, mennykő csapja agyon.
A magyar katona magyar anya fia,
Magyar a rokona, piros az orczája.
Akár a szobában, akár a konyhában,
Akár, édes rózsám, a paplanos ágyban.


Söprik a…

Söprik a pápai utczát,
Masiroznak a katonák.
Tizenhat esztendős barna kis lány
Megyen a regiment után.

Kérdi tőle a kapitány:
Hová, hová, barna kis lány?
Mit kérdi tőlem azt a kapitány?
Megyek a szeretőm után!


Isten hozzád, Nógrád…

Isten hozzád, Nógrád, szép földnek határa,
Áldjon meg az Isten két szemem láttára,
Áldjon meg az Isten engem is, téged is,
Azokat a jókat, az otthon valókat.

Ha Nógrádból kiméssz, többé vissza ne nézz,
Talán a szivednek nem lesz olyan nehéz.
Nógrádból kimentem, visszatekintettem,
Kedves galambomnak nagyobb kint szerzettem.


Akkor lesz…

Akkor lesz, akkor lesz a keserves óra,
Ha az én galambom felül a fakóra,
Bevágja csákóját fekete szemébe,
Hogy ne lássa senki, hogy hull az ő könye.

Fujjad szellő, fujjad zöld erdő harmatját,
Hogy ne lássa senki piros csizmám nyomát.
Piros csizmám nyomát, selyem kendőm habját,
Selyem kendőm habját, bús szivem bánatát!


Sárga ló…

Sárga ló, sárga ló, arany patkó rajta;
Most akart kedvesem hozzám jönni rajta.
Katona vagy, rózsám, de nem jó kedvedből,
Szolgálod a császárt nagy kénytelenségből.
»Most akartam, rózsám, veled ismerkedni,
Megütték a dobot, el kell masérozni.«
»Megesett már rajtam, mi meg akart esni,
Elhagyott kedvesem, ki el akart venni!«


Sohasem vétettem Székes-Fehérvárnak…

Sohasem vétettem Székes-Fehérvárnak,
Mégis besoroztak lovas katonának.

Lovasnak állottam, bakancsosnak tettek,
Hej a teremtettét! mindjárt reá szedtek.

A lovas katona mikor masirozik,
Felül a lovára, csakúgy dohányozik;

A szegény bakancsos mikor masirozik,
Kerüli a nagy sárt, csakúgy káromkodik.

Átkozott csizmája! mily rövid a szára,
Hej, minden órában elmerül a sárba!

Verje meg az Isten a mészáros bárdját!
Miért vagdosta el a kis borjú lábát.

Mostan a kis borju nem tud lábán járni,
Szegény bakancsosnak hátán kell hordani.


Zsindelyezik…

Zsindelyezik a kaszárnya tetejét,
Mind elvitték a legények elejét!
Maradt itthon kettő-három, nyomorult,
Rátok, lányok, még az ég is beborult.

Adjon Isten, kapitány úr, jó napot!
Hozott Isten, kedves hugom, mi bajod?
Elvitték a szeretőm’ katonának,
Mégpediglen Mollináry-bakának.

Verd meg Isten a gőzkocsi kerekét,
Mert elvitte a legénység elejét,
Hagyta volna itthon csak az enyémet,
Nem ölt volna a nagy bánat engemet.

Boszniában hull a magyar rakásra,
Idehaza foly a sirás javába,
Sir az anya, sir a testvér, szerető,
Mikor telik már be ez a temető!?


Amoda van egy kis kerek erdő…

Amoda van egy kis kerek erdő,
Abban vagyon csipkebokor vessző,
  Arra szálla egy árva madárka,
  Szép szájában egy kis czédulácska.

Kis körmével csak úgy irdogálja,
Szép szájával el is magyarázza:
  Rózsám, rózsám, ne tarts soká fogva,
  Légy az enyém jövő karácsonyra.

Rózsám, rózsám, rózsám, teremtette,
A Vécsei gyalog regementje!
  Haza jövők, haza, esztendőre,
  Talán még akkor se lesz későre.

A baraczkfa pirossal virágzik,
A liliom kékkel illatozik,
  Az én szivem búval harmatozik,
  Mert éj-nap csak hozzád óhajtozik.




Erdőn, mezőn.


Micsoda erdő ez?

Micsoda erdő ez?
De nagy zaj van benne!
Talán a kedvesem
Lovakat hajt benne.

Hadd hajtsa, hadd hajtsa,
Megszenvedett érte,
Mert a piros hajnal
Tilalomban érte.

Elébe, elébe!
Sárga ló elébe,
Hogy be ne ugorjék
Virágos kertembe.

Be talál ugrani,
Kárt talál csinálni,
A rózsabimbókat
Le találja rugni!


Juhász legény bundája, hm!…

Juhász legény bundája, hm!
Szőrivel kifordítva, hm!
Azért van kifordítva,
Hogy az eső ne vágja, hm!

Juhászbojtár süvegje, hm!
Legyürve a szemébe, hm!
Azért van az legyürve,
Hogy a nap meg ne süsse, hm!

Juhászgyerek kendője, hm!
Selyemmel van beszegve, hm!
Azért van az beszegve,
Mert az anyja beszegte, hm!

Juhászfiú táskája, hm!
Pirossal van kivarrva, hm!
Azért van az kivarrva,
Mert valaki kivarrta, hm!


Amoda egy virág…

Amoda egy virág, érzem az illatát,
Szeretem a szagát, de legjobban magát.
Megfujom sipomat a hegy oldalában,
Hallod-e, galambom, vászoli utczában?
Hallom, rózsám, hallom, róla nem tehetek,
Gyönge szavaidra oda nem mehetek.


Esteledik, alkonyodik…

Esteledik, alkonyodik,
Gulya, ménes, takarodik;
Három bojtár jó bort iszik,
A számadó káromkodik.

Egyik iszik Levelesben,
Második a Cserepesben,
A harmadik a Fujtában,
Üveg pohár a markában.

Igyál, betyár, múlik a nyár,
Ugy sem soká duhajkodsz már,
Lehullik a tölgyfa levél,
Hová leszel, szegény legény?

Az angyalát az apádnak,
Mért mondtál engem betyárnak?
Viselem a betyár nevet,
Szenvedek érte eleget.


Kihajtottam Virág ökröm…

Kihajtottam Virág ökröm a rétre,
Letapostam a harmatot előtte;
De nem hallom Virág ökröm kolompját,
Az én rózsám mással éli világát.

Nem akar az ökörcsorda legelni,
Az én rózsám nem akar már szeretni:
Sirva kértem: szeress rózsám engemet,
De azt mondta: késő immár, nem lehet.


Be sok falut…

Be sok falut, be sok várost bejártam,
Be sok rongyos istállóra találtam.
Nem találtam magam alá paripát,
Elloptam a komiszárus pej lovát.

Azon kérem komiszárus uramat,
Ne lőjje ki alólam pej lovamat.
»Ejnye, ejnye, azt a betyár mindenét!
Lovát félti, nem a maga életét.«


Uram, uram…

Uram, uram, biró uram,
Adja ki a fakó lovam!
Sietős az utam nagyon,
Subám zálogba itt hagyom.

Fakó lovam, rugjad a port,
Ne nézz árkot, ne nézz bokort;
A nap mindjárt nyugvóra száll,
S engem vár egy rozmarint szál.

Jaj be fázom kivül-belől,
Hideg szél fú Mátra felől.
Süvegem is elkapta már,
Tiszába vitte a tatár.

Subám a biró házánál,
Süvegem a Tiszán uszkál.
Jó, hogy tanyám nem messze van…
Vágtass gyorsan, kedves lovam!


Tavasz lesz már…

Tavasz lesz már, el fog a hó menni,
De szeretnék kék ibolya lenni!
Kivirítnék a rózsám kertjébe’,
Hadd tűzne fel dobogó keblére.

Sem rózsa, sem ibolya nem vagyok,
Csak egy szegény szolga-legény vagyok;
Nem messze van a rózsám tanyája,
Csak sohajtok s epedek utána!


Hej, amaz az én rózsám…

Hej, amaz az én rózsám,
Ama hosszú szürben,
Szép asszony jószágát
Őrzi a mezőben.

Hej, amaz az én rózsám,
Ama nagy bundában,
Juhokat hajtogat
Ama barázdában.

Hej, hajtsd előre, rózsám,
Be nehezen várom,
Piros két orczádat
Csókolni akarom.

Mert olyan vagy te, rózsám,
Mint az engedelem,
Piros két orczádon
Játszik a szerelem!


Hej, gazd’ uram…

Hej, gazd’ uram, adja ki a béröm!
Már többet a jószágát nem őrzöm;
Elszegődtem a szomszéd megyébe,
A csikósok, gulyások közébe.

Peti fiam, ne hagyj te itt engem,
Hisz’ te voltál a legjobb cselédem;
Uj szürt veszek majd vásárfiának,
Csak jó gondját viseld a jószágnak.

Hej, gazd’ uram, nincsen semmi kedvem,
Meguntam már itten az életem,
Odaadta Juliskámat másnak,
Viselje más gondját a jószágnak!


Kiforditom, beforditom…

Kiforditom, beforditom,
Mégis bunda a bunda.
Hej, bunda a bunda,
Juhászbunda a bunda,
Mégis bunda a bunda!

Leteritem a bundámat,
Mégis bunda a bunda.
Hej, bunda a bunda,
Juhászbunda a bunda,
Mégis bunda a bunda!

Ha megázik is a bunda,
Mégis bunda a bunda.
Hej, bunda a bunda,
Juhászbunda a bunda,
Mégis bunda a bunda!

Ha rongyos is a bunda,
Mégis bunda a bunda.
Hej, bunda a bunda,
Juhászbunda a bunda,
Mégis bunda a bunda!


Hallod-e te, juhász…

Hallod-e te, juhász, hallod-e,
Merre van a juhod, tudod-e?
A Balaton partján van a juh,
Azért vagyok rózsám szomorú!

Hallod-e te juhász, hallod-e,
Kérek egy pár csókot, adod-e?
Hogyha te nem is adsz, adok én,
Nem is olyan fösvény vagyok én!


Szeged felől van egy kerek erdő…

Szeged felől van egy kerek erdő,
Rigó madár kerüli azt, kettő,
Én is voltam annak kerülője,
Barna kis lány igaz szeretője.

Rigó madár felszállott az ágra,
Búsul szegény, elhagyta a párja;
Engemet is elhagyott a babám,
Árva vagyok, mint a rigó madár.

Sárga rigó, ne repülj a fára,
Hanem inkább babám ablakára,
Hogyha kérdi tőled, mi az ujság:
Algyő, Szeged, Tápé szomorúság…


Erdő, erdő, be szép kerek erdő…

Erdő, erdő, be szép kerek erdő!
Közepibe két szál gyenge vessző.
Gulya, ménes legeli azt,
Az én rózsám tériti azt.

Guba, guba, debreczeni guba!
Kit nem adnék hat ökörért oda!
A hat ökör szántó-vető,
De a guba hiv szerető.

Buza, buza, be szép tábla buza!
Közepében két szál piros rózsa.
Azt a rózsát leszakitom,
Kedves rózsám, neked adom.

Erdő, erdő, be szép kerek erdő!
Be szép legény kerüli azt kettő.
Ha az isten megengedi,
Egynek párja fogok lenni.


A rédicsi patak-parton…

A rédicsi patak-parton
Rózsaszál nyilt egy kis dombon,
Barna kis lány fonogatta,
A szivemet belefonta.

A rédicsi buzavetés,
Kilencz tinó benn legelész,
Barna kis lány a gulyása,
Megöl engem a látása.

A rédicsi falu-végen,
Hat ökör legel a réten,
Barna kis lány a bérese,
Szivem majd meghasad érte!


Gulya, gulya, arany gulya…

Gulya, gulya, arany gulya,
Ezüstből van mind a szarva.
Ki őrizi ezt a gulyát?
Mutassa meg már az magát.

Ottan iszik a csárdában,
Piros bor van poharában,
Arany kalap a fejében,
Ezüst fokos a kezében.

Szeretném az arany gulyát,
De még jobban a gulyását.
Haj, de mi haszna szeretem,
Mikor nem is ismer engem!


Juhász vagyok, búsan őrzöm…

Juhász vagyok, búsan őrzöm a nyájat,
Esketőre ma viszik a babámat,
Vig muzsika kihallik a cserényig,
Fáj a szivem, a szemem meg könyezik.

Felpattanok a szamárra nagy búsan,
Végig ütök füle közt a kampóval;
Isten hozzád, szép selymes nyáj, elmegyek,
Vagy meghalok, vagy a rózsámé leszek!


Csősz leszek én…

Csősz leszek én a nyáron,
Künn a pesti határon.
Leteritem a subámat,
Oda várom a rózsámat,
    A rózsámat.

Ki egy pipa dohányt ád,
Nem hajtom be a lovát,
Sem a lovát, sem magát,
Sem a szarvas-marháját,
    A marháját.

Jaj be jó csősz voltam én
A mult nyáron s az idén!
Nem loptak el semmit sem,
Mit megőrzött az isten,
    A jó isten.


Be van az én szüröm ujja…

Be van az én szüröm ujja kötve,
Félre, kis lány, ne kaparászsz benne.
Az egyikben aczél, kova, tapló,
A másikban száz forintos bankó.

Ha megunom magam a pusztába’
Kapom magam, megyek a csárdába,
Parancsolom a korcsmárosnénak,
Hogy hozzon bort a borivójának.

Még azt mondják nékem az irigyek,
Ihatom én, mert loptam eleget.
Nem kivánok én annak egyebet,
Soh’se lássa a csillagos eget.


Tisza partján…

Tisza partján csináltattam e csárdát,
Abban méri az én rózsám a borát,
Arany itcze, réz a meszöly,
Azért járok este későn
            Te hozzád!

Nyisd ki, rózsám, leveles kis kapudat,
Hadd vezessem be a kis pej lovamat.
Adjál neki szénát, zabot,
Ugy sem tölt az három napot
            Te nálad!

Kinyitottam leveles kis kapumat,
Vezesd be hát a te kis pej lovadat!
Adok neki szénát, zabot,
Tölthet nálam hat hónapot
            A lovad!

Kilenczet ütött az óra, este van,
Haza mennék, jaj, de nagyon sötét van!
Kedves rózsám, gyujtsál gyertyát,
Mutasd meg az ország utját,
            Merre van.


Mikor a betyárok…

Mikor a betyárok
Világból kimulnak:
Gazdag korcsmárosok
Koldulásra jutnak.

A szép asszonyok is
Mind lerongyollanak,
Hegedüs czigányok
Haza ballaghatnak!


Kiöntött a Tisza vize…

Kiöntött a Tisza vize,
Szőke kis lány fürdik benne,
Én is megfürödtem benne,
Rám is ragadt a szerelme.

Ki a Tisza vizét issza,
Fáj is annak szive vissza!
Én is ittam már belőle,
Fáj is az én szívem tőle.


Ha valaki vígan él…

Ha valaki vígan él,
A juhász éppen ugy él.
Az erdőben, a mezőben
Sétál, pipál, furulyál,
Billeg, ballag, meg-megáll…


A subámnak…

A subámnak nincs melege,
Megvesz az Isten hidege.
Korcsmárosné, ha van szived,
Gyujts világot, gerjessz tüzet!

Hadd kóstoljam meg borodat,
Öleljem a derekadat.
Láng a szemed, arany a szád,
Hunczut, a ki haragszik rád!


Száraz fűre…

Száraz fűre deres harmat hulladoz,
Édes lovam, ne egyél, mert bajt okoz;
Inkább selyem kantárt teszek fejedre,
S bársony nyerged lesz, csak hordozz kedvemre.

Kemény száraz galyak fedig az utat,
Édes lovam, lábad meg is botolhat;
Haj de repülj az én rózsám házáig,
Hogy ne fájjon szegény szivem sokáig.

Fényes csillag kezd ragyogni az égen,
Olyan tisztán nem tündökölt már régen.
Fényes csillag, ragyogj nekem odáig,
Hogy setétben ne ballagjak sokáig.

Csillámlik az Olt folyása messziről,
Talán ki is öntött már a medriből.
Hej, Olt vize, ne öntsd el az utamat,
Hogy ne féltsem lovamat és magamat.

Ablakon át gyenge világ csillámpol,
Melette szép barna leány szunyákol.
Barna kis lány, ne szunyákolj, gyere ki,
Kedvesed már rég vár téged ide ki!


Isten hozzád, Kecskemét városa.

Isten hozzád, Kecskemét városa,
Én már többé nem vagyok lakosa,
Növelhet már sarjut a laposa,
Kis pej lovam többé nem tapossa.

A szép búzát csak a jó föld adja,
Karcsu legényt szép lány csalogatja,
Kis galambom rám is viselt gondot,
Mig a hajnal szép tisztán mosolygott.

Én is voltam csikós, mint akárki,
S nem jártam el gabonát aratni,
De azért még mindig volt kenyerem,
Teli bogrács, jó bor és szerelem.

Hej, de most már ütött a végóra,
Kedvesemnél vagyok búcsúzóra;
A gazdámnál rózsám jobb szerettem,
Lejárt nála az én becsületem.

Isten veled, beteg kis galambom,
Ha meghalok, ne keresd sirhantom;
Messze földön beállok huszárnak,
Virrad ott még a juhászbojtárnak.


Megégett a szent-péteri hodály…

Megégett a szent-péteri hodály,
Beleégett kilencz juhász bojtár,
Kilencz juhász kilencz pár gatyája,
Számadónak sallangos bundája.

Számadónak nincsen semmi kára,
Megveszi a miskolczi vásárba,
De a szegény kilencz juhász legény!
Mind a kilencz beleégett szegény.

Szőke kis lány az aklot kerüli,
Számadótól a bojtárt kérdezi.
Szőke kis lány, hiába keresed,
Eltemették, ki téged szeretett.

Mutassák meg nekem a sirhalmát,
Hogy áztassam könyeimmel hantját,
Hadd teremjen rózsát, ne töviset,
Mert ő engem igazán szeretett.


Zavaros a Tisza vize, nem tiszta…

Zavaros a Tisza vize, nem tiszta,
Rá vezettem kis pej lovam, nem iszsza,
Hogy is inná, mikor olyan zavaros,
Nem vagyok én a rózsámmal szabados.

Kapum előtt csak egy fényes csillag van,
Annak a csillagnak sok irigye van;
Eltiltották tőlem azt a csillagot,
Azt az egyet, mely fölöttem ragyogott.

Nem messze van az én rózsám tanyája,
Ide látszik annak az állófája,
Bús gerlicze szokott azon meghálni,
Jaj, de nehéz tőled, rózsám, megválni.


Búza, búza, be szép tábla búza…

Búza, búza, be szép tábla búza,
Közepibe két szál georgina;
Ki fogja azt aratgatni,
Ha mi fogunk masirozni?
Búza, búza, búza,
Be szép tábla búza!

Árpa, árpa, be szép sárga árpa,
Közepébe két szál majoránna;
Ki fogja azt lekaszálni,
Ha mi fogunk masirozni?
Árpa, árpa, árpa,
Be szép sárga árpa!


Kizöldült az erdő fája…

Kizöldült az erdő fája, leveles,
A kinek nincs, biztos szállást ott keres;
A kit otthon vetett ágyra nem várnak,
Minden bokor szállást ad a betyárnak.

Hortobágyon nekünk nő fel a csikó,
Csaplárosné nekünk tartja, a mi jó;
Elszeretjük a menyecskét urától,
Jól ismernek Tiszán innen, Tiszán túl!


Befujta az utat…

Befujta az utat a hó,
Czéltalanul fut a fakó.
Eleresztve a kantárja,
Búbánatos a gazdája.

Betyár gyerek ül a lovon,
Nagyot sóhajt olykor, olykor:
Hogy megcsaljon, soh’se hittem,
Büntesse meg az Ur Isten!


Bárcsak hamar…

Bárcsak hamar május lenne,
Sej, haj, bárcsak hamar május lenne,
Hogy a réten sok ló lenne,
Sej, haj, a nyáron!

Kötőfékem harminczhárom,
Sej, haj, kötőfékem harminczhárom,
Telelopom még a nyáron,
Sej, haj, ha lehet!

Békó-kulcsom csak egyféle,
Sej, haj, békó-kulcsom csak egyféle,
Mégis békót nyitok véle,
Sej, haj, ha lehet!

Viszik a lovam Gyulára,
Sej, haj, viszik a lovam Gyulára,
Magamat vasba’ utána,
Sej, haj, utána!


Akkor volna szép…

Akkor volna szép az erdő,
Ha lány volna a kerülő.
Csili-csallalárom! Csili-csallalárom!
Ha lány volna a kerülő.

Megkerülném én az erdőt,
Megcsókolnám a kerülőt,
Csili-csallalárom! Csili-csallalárom!
Megcsókolnám a kerülőt.


Kaszás csillag…

Kaszás csillag jár az égen,
Kaszál a rózsám a réten,
Ha ő kaszál, én meg gyüjtök,
Ugyis rajta könyörülök.

Ezen a hosszú éjszakán,
Ragyog a csillag igazán!
Ahol az a csillag ragyog,
Én is oda való vagyok.


Ki tanyája ez…

Ki tanyája ez a nyárfás?
Nem hallik be a kurjantás.
Tán alusznak, vagy nem hallják,
Vagy hallani nem akarják.

Nem zörög a zúgi malom,
Mert a zugását nem hallom,
Talán beteg a molnárja:
Szerelem a nyavalyája.


Az eső is esik…

Az eső is esik,
Rózsa lovam fázik,
Piros kantárszijján
Gyenge kezem fázik.

Rakd meg, rózsám, rakd meg
Lánggal égő tüzed,
Hadd melegitsem meg
Gyenge kezeimet.

»Megraktam a tüzet,
De el is aluszik,
Ritka a szerelem,
Amely el nem mulik.«


Ha látom…

Ha látom a fergeteg elejét,
Begyüröm a süvegem tetejét,
Csakúgy nézem az időt alóla,
Még a jég is visszapattog róla.

Megérem én a magam sorsával,
Nem cserélek semmi potentáttal,
Ha szegény is, de magamé vagyok,
Szolgálatba szabadságért állok!


Hortobágyi pusztán…

Hortobágyi pusztán fuj a szél,
Juhászlegény búsan utra kél.
Hová lett a nyája? eladta,
Hová lett a kedve? elhagyta.

Isten hozzád, puszta, s pajtások!
Furulyámat már nem halljátok.
Hortobágyi pusztán fuj a szél,
Juhászlegény búsan utra kél…


Ezt a kerek erdőt…

Ezt a kerek erdőt járom én,
Ezt a barna kis lányt várom én;
Ez a barna kis lány ibolya,
Én vagyok a vigasztalója.

Ezt a kerek mezőt járom én,
Ezt a barna legényt várom én;
Ez a barna legény czédrusfa,
Én vagyok a gyönge ág rajta.




Bor mellett.


Töltsd meg, fráter, poharamat…

Töltsd meg, fráter, poharamat,
Hadd öblitsem a torkomat.
  Mert e pohár megtöltve jó,
  Az én torkom öblitve jó.
  Ej, huj! igyunk rája,
  Ugy is elnyel a sir szája.

Töltsd meg, öcsém, a pipámat,
Hadd füstöljem ki a számat.
  Mert a hús is füstölve jó,
  A bor pedig mindenre jó.
  Ej, huj! igyunk rája,
  Ugy is elnyel a sir szája.


Dinom-dánom, sógor…

Dinom-dánom, sógor!
Előtted a jó bor;
Köszöntsük egymásra,
Bátorság-adásra,
És vigasztalásra.

Szól bátyám dudája,
Hipp, hopp, a nótája;
Ugorjunk utána,
Kutya a ki bánja,
Lábát a ki szánja.

Kedves jó barátom,
Vagyon kedved, látom;
Ugorjunk a tánczba,
A komám házába,
Sarkantyus csizmába.

Fordulj egyet, pajtás,
Ugrik utánad más;
Peng a sarkantyúja,
Lóg a mente ujja.
Haja, heje, huja!


Igyunk, igyunk…

Igyunk, igyunk, igyunk, barátim!
Rövid az élet,
Örök a sir.
Ne nézd, ne nézd, ne nézd a jövőt,
Élvezd a jelent,
Igyál s ne sirj!
Mert az ember egyszer él,
S tudja Isten, mit cserél,
Igyunk, igyunk tehát!
Igyunk, igyunk tehát!


Éljen, a ki most iszsza ki…

Éljen, a ki most iszsza ki,
Borát a poharából,
Éljen, a ki nem vonja ki
Magát a barátságból!

Éljen minden jóban járó,
Akár szegény, akár báró.
Éljen minden jó mulatság,
Éljen a barátság!


Azt hallottam Várad felől…

Azt hallottam Várad felől,
Szól a banda mindenfelől;
Húzzad, banda, tallért adok,
Mert én magyar fattyu vagyok.

Hol czégért látok lógászni,
Be kell oda botorkázni.
Vagyon még egy jó forintom,
Azt is mindjárt felkortyintom.


Huzd ki, czigány, azt a nótát…

Huzd ki, czigány, azt a nótát vidoran,
Hadd tánczoljak egyet, – a ki lelke van!
Tisztujitás lesz ma itt a vármegyén,
Három kupa veres bort megittam én.

Az alispán kalapomhoz rózsát tett,
Most is ott van, hogyha még el nem veszett.
Rózsa mellett szép a piros tulipán,
Piros borral itatott az alispán.

Részeg volt az ősapám is hajdanán,
Mikor királyt választottak ős Budán,
Szegény öreg! ő már többet nem iszik,
Bort ide hát, iszom én majd reggelig!


Korcsmárosné…

Korcsmárosné, egy itcze bort,
    Vagy kettőt, vagy kettőt,
Hadd felejtsem ezt a hütlen,
    Ej, haj, szeretőt.

Korcsmárosné, eszemadta,
    Be barna, be barna!
Bora mellé egyebet is,
    Ej, haj, adhatna.

Korcsmárosné már én többet
    Nem iszom, nem iszom,
Mert én kendnek igen sokkal,
    Ej, haj, tartozom.

Rójja fel a rézfokosom
    Nyelére, nyelére,
Hány itcze bort ittam meg már
    Ej, haj, hitelbe!


Igyál, betyár, mulik a nyár…

Igyál, betyár, mulik a nyár.
Ugy sem soká betyárkodsz már,
    Ragyogóm, csillagom!
Téli-nyári keresetem,
Mind tereád vesztegetem
    Ragyogóm, csillagom!

Hajnallik, a csillag ragyog,
Mégis a csárdában vagyok;
    Ragyogóm, csillagom!
Félre kell a szégyent tenni,
Végig kell az utczán menni,
    Ragyogóm, csillagom!


Jobb a bor, jobb a bor…

Jobb a bor, jobb a bor,
Jobb a pálinkánál,
A magyar menyecske, ej, haj, ihajja!
A német lánykánál.
A magyar menyecske,
A német lánykánál.

Csak azért szeretem
A magyar menyecskét,
Mert meg tudja főzni, ej, haj, ihajja!
Hajában a lencsét.
Mert meg tudja főzni
Hajában a lencsét.

Csak azért szeretem
A kunsági sajtot,
Mert a hol azt nyomják, ej, haj, ihajja,
Szép lányok laknak ott.
Mert a hol azt nyomják,
Szép lányok laknak ott.


Korcsmárosné, de ugat a kutyája…

Korcsmárosné, de ugat a kutyája,
De sok legény mulat az udvarába’!
Én is bekötöm a kis pej lovamat,
Még az éjjel kimulatom magamat.

Korcsmárosné, de savanyú a bora,
Olyan mint a szabadkai birsalma!
Korcsmárosné, czukrozza meg a borát,
Ugy vezesse be a legszebb leányát.


Jó bor van itt…

Jó bor van itt, régen hallok felőle,
Korcsmárosné, jó tiz itczét belőle!
Korcsmárosné, arra kérem, angyalom,
Az árával ne gondoljon, megadom.

Balkaromon három fehér koszorú,
Bolond volnék, hogyha volnék szomorú,
Bor előttem, karjaim közt a rózsám,
Hátam megett szépen huzza a czigány.


Bor, bor, bor, bor…

Bor, bor, bor, bor,
Nincsen olyan bor,
Mint a mádi bor,
Melytől az urfi szerelmes,
A kisasszony engedelmes.
Nincsen olyan bor,
Mint a mádi bor.

Viz, viz, viz, viz,
Nincsen olyan viz,
Mint a Tisza-viz.
Harcsa, potyka lakik benne,
Szép menyecske fürdik benne.
Nincsen olyan viz,
Mint a Tisza-viz.


Csaplárosné, gyujts világot…

Csaplárosné, gyujts világot,
Hej! van-e kökény szemü lányod?
Ha nincs kökény szemü lányod,
Hej! alugyék el a világod!

»Borom is van, söröm is van,
Hej! kökény szemü lányom is van.«
Jó borodat iszogatjuk,
Hej! szép lányodat csókolgatjuk.


Bort iszom én, nem vizet…

Bort iszom én, nem is vizet,
Azt is úgy, hogy ne fizessek;
Bort iszik az uton járó,
Akár szegény, akár báró.

Bort iszom én, látod, pajtás!
Nem is élek búval, mint más;
Ha én búval élnék, pajtás,
Én is megvénülnék, mint más.


Hej, huj, magyar ember…

Hej, huj, magyar ember
Összeüti bokáját,
    Általkarolja
    Kedves babáját.
    Büszkén kiáltja:
Három a táncz halálig!
    Ej, haj, világos,
    Ej, haj, virradtig!


Sárga rigó, darázsfészek…

Sárga rigó, darázsfészek,
Nem is legény, ha nem részeg.
Dráva, Száva, Duna, Tisza,
Duna, Tisza,
Hunczut, a ki ki nem iszsza!


Bort, bort, korcsmárosné…

Bort bort, korcsmárosné,
Megadom az árát.
Ha én meg nem adom,
Megadja galambom.

Korcsmárosné, kedves babám,
Egy itcze bort köszöntsön rám,
De vizet ne töltsön bele,
Mert szerelmes leszek bele!


Adj kezembe egy pohár bort…

Adj kezembe egy pohár bort,
Kezdjük el az előbbi sort;
Ez a pohár majd kiürül,
Minden gondom belé merül.


Széles a kedvem…

Széles a kedvem má’ ma,
Nem fér ebbe a házba.
Ej, haj, csuhajna!
Nem fér ebbe a házba.

Kicsi nekem ez a ház,
Kirugom az oldalát,
Ej, haj, csuhajna!
Kirugom az oldalát.

Ha akarod, galambom,
Veled az égbe ugrom,
Ej, haj, csuhajna!
Veled az égbe ugrom!


Tudjátok-e…

Tudjátok-e, ki vagyok én?
Bügeparti nyalka legény.
Kipedrem a bajuszomat,
Összeütöm a bokámat.

Kalapomat félre vágom,
Ne lássák szomoruságom.
Huzd, czigány, a ki lelke van,
Hogy mulassak bánatomban.

Huzd rá, czigány, keservesen,
Hogy a szivem megrepedjen,
Ne tudja rajtam kivül más,
Hogy ez csak sírva-vigadás!


Asszuszőlős átalag…

Asszu-szőlős átalag,
Oh be régen láttalak,
    Kedves alak!
Ha még egyszer rád ülök,
A mig csak föl nem dülök,
    Rajtad ülök!


Egyszer egy barát…

Egyszer egy barát azt mondta,
Egyszer egy barát azt mondta,
Hogy Mohamet,
Hogy Mohamet
Rossz proféta.

Egykor egy bolond gondolat jött az eszébe,
S a boritalt megtiltotta nagy hevenyébe.
De mikor megokosodott,
Maga is meg,
Maga is meg,
Maga is megittasodott!


Édes anyám…

Édes anyám szült engem a világra,
                Világra,
Három biró, szolgabiró, ej, haj!
                Bajára.

Korcsmárosné, már én többet nem iszom,
                Nem iszom,
Mert én kendnek igen sokkal, ej, haj,
                Tartozom.

Három itcze bor árával tartozom,
                Tartozom,
Hatvanhárom itcze borral, ej, haj!
                Tartozom.

Rója fel a rézfokosom nyelére,
                Nyelére.
Hogy ivott a bojtár, ej, haj,
                Hitelbe.

Majd ha aztán igen sokkal tartozom,
                Tartozom,
Megfizeti én helyettem, ej, haj!
                Galambom.


Csak engem ugat a kutya…

Csak engem ugat a kutya messziről:
Én vagyok a világ rossza,
Magam vagyok egyedül.
Rajtam arat be a falu s nevemen,
Igy gázolnak az én becsületemen.

Jártam én a templomba is eleget,
Nem hallottam ott a paptól
Pirongásnál egyebet;
Kipapolta, hogy a világ csufjára
A varju is az én nevem károgja.

Már ezután, felfogadom, jobb leszek,
Foglalóul a perselybe
Egy réz krajczárt beteszek.
Békét hagyok a bornak s a leánynak:
Ezt fogadom az Istennek, magának.


Haragszik a gazda…

Haragszik a gazda,
Hogy mi itt mulatunk,
Vigye el a házát,
De mi itt maradunk!

A ház a gazdáé,
A föld az istené,
Vigye el a házát,
De mi itt maradunk!




Vidám órák.


Debreczenben kidobolták…

Debreczenben kidobolták,
Hogy a dongót ne danolják.
    Csak azért is: dongó,
        Ihajja!
        Diri dongó!

Debreczen a hires város,
Professzor ott a csapláros.
    Diri, diri, dongó,
        Ihajja!
        Diri dongó!

Délig az istent dicséri,
Délután meg a bort méri.
    Diri, diri, dongó,
        Ihajja!
        Diri dongó!


Kis szekeres…

Kis szekeres, nagy szekeres,
Mind megiszsza, a mit keres.
Míg a vásárra odajár,
A pénzének végire jár.

Azt üzente a szekeres:
Kell-e, rózsám, kendő, veres?
Nem kell nékem kendő, veres,
Maga sem kell a szekeres.


Három icze kendermag…

Három icze kendermag,
Zombor Kata, kié vagy?
Nem vagyok én senkié,
Csak a Kovács Jánosé.

Ugyan János, vedd el már,
Mert a tyuk is tudja már.
Ha a kakas megtudja,
Ki is kukorékolja.


Az alapi ménes…

Az alapi ménes mind fényes,
Az alapi kis lány mind kényes.
Ha kényes, kényes,
A szeme fényes,
Ihaja, haja, hajaha, hajaha!

Az alapi ménes mind sárga,
Az alapi kis lány mind árva.
Ha árva, árva,
Lesz neki párja,
Ihaja, haja, hajaha, hajaha!

Az alapi ménes mind barna,
Az alapi kis lány mind csalfa.
Ha csalfa, csalfa,
Bodor a haja,
Ihaja, haja, hajaha, hajaha!


Nagy gazda volt…

Nagy gazda volt az apám,
Hej, sokat is hagyott rám:
Hat ökörnek kötelét,
Meg egy vasvilla nyelét,
    Eszemadta!
Juj! eszemadta!

Jól is nevelt őkelme:
Mindennap megdöngete;
Iskolába járatott
Minden télen hat napot.
    Eszemadta!
Juj! eszemadta!


A kutasi csárda…

A kutasi csárda ki van festve,
Oda jár a legény minden estve;
Felül a lóczára,
Mosolyog a szája
Babájára.

Ez az utcza végig ki van festve,
Arra jár a fináncz minden estve;
Kiül a padkára,
Mosolyog a szája
A dohányra.


Lyukas a szűröm.

Lyukas a szűröm,
Kutya adta!
Lyukas a csizmám,
Kutya adta!
Lyuk hátul, elől,
Lyuk minden felől.
Fujdogál a szellő
Kivül, belől.

Otthon ül az asszony,
Nagy mérgesen,
Haza megy az ember,
Nagy kényesen;
Kivül kirekeszt,
Belül be nem ereszt;
Istenem, istenem,
Be nagy kereszt!


Vásárhelyi kanális…

Vásárhelyi kanális, kanális,
Elhagyott a babám is, babám is,
Nem bánom én ha el, ha el, ha el is,
Megélek én egyedül egymagam is!

Vásárhelyi fatányér, fatányér,
Meg ne bomolj a lányér, a lányér,
Ha megbomlasz, ha meg, ha meg, ha meg is,
Megél a lány egyedül egymaga is.


Elhervadt a kék ibolya…

Elhervadt a kék ibolya,
Herre tyú, tyú, tyú!
Nem szeretek többé soha,
Herre tyú, tyú, tyú!
Lánczot kötök a szivemre,
Herre tyú!
Még akkor sem birok vele,
Herre tyú, tyú, tyú!

Hej, a pesti kis leányok,
Herre tyú, tyú, tyú!
Mind puderes az orczájok,
Herre tyú, tyú, tyú!
Mind puderes az orczájok,
Herre tyú!
Még sincsen semmi formájok,
Herre tyú, tyú, tyú!

Hej, a pesti kis lányok,
Herre tyú, tyú, tyú!
Mind a templom mellé járnak,
Herre tyú, tyú, tyú!
Szidják, átkozzák a papot,
Herre tyú!
Mért adott rövid farsangot.
Herre tyú, tyú, tyú!


Ucczu bizony…

Ucczu bizony, megérett a meggy,
Ucczu bizony, rajta maradt egy.
Mennél jobban érik a meggy,
Annál jobb a meggy, meggy, meggy, meggy,
Mennél jobban kérik a lányt,
Annál jobban megy!


Az alapi tó szélében…

Az alapi tó szélében,
Erre gyere, galambom!
Leányvásár lesz a héten,
Erre gyere, ne menj arra, galambom!

Két krajczárért adnak egyet,
Erre gyere, galambom!
Talán én is veszek egyet,
Erre gyere, ne menj arra, galambom!

Szőkét ne végy, mert beteges,
Erre gyere, galambom!
Vöröset se, mert részeges,
Erre gyere, ne menj arra, galambom!

Barnát végy el, az lesz a jó,
Erre gyere, galambom!
Az a dolog alá való,
Erre gyere, ne menj arra, galambom!


Egy leánynyal megkináltak…

Egy leánynyal megkináltak,
De nem tudom, mit csináljak:
Elvegyem, vagy retiráljak.

Szép a leány s elég víg,
De az esze igen híg!


Biró uram, bátyám uram…

Biró uram, bátyám uram!
Mért ülök én kalodában?
Hogy szeretőmnél találtak,
Abban de nagy hibát látnak!

Hej biróné, komámasszony!
Szánakozzék bánatomon.
Csak innen kiszabadítson,
Magát is meglátogatom.


Meg is házasodnám…

Meg is házasodnám,
Nem tudom mit tegyek:
Fiatalt vagy vénet,
Vagy özvegyet vegyek?
    Kutya ezer teringette,
    Csavargós életje!
    Ihajaja, jaj!

Ha papleányt veszek,
Mindég imádkozik,
A szép deákokkal
Könnyen barátkozik.
    Kutya ezer teringette,
    Csavargós életje!
    Ihajaja, jaj!

Ha fiatalt veszek,
Nem tud czipót sütni,
Ha vendégek jönnek,
Nem tudja traktálni.
    Kutya ezer teringette,
    Csavargós életje!
    Ihajaja, jaj!

Ha özvegyet veszek,
Az mindég szomorú,
Annak minden szava
Egy égi háború.
    Kutya ezer teringette,
    Csavargós életje!
    Ihajaja, jaj!

Igy hát egész holtig
Szerencsétlen leszek,
Nem kell a házasság,
Inkább barát leszek.
    Kutya ezer teringette,
    Csavargós életje!
    Ihajaja, jaj!


Mikor én nőtelen voltam…

Mikor én nőtelen voltam,
A kapuba kiállottam:
Egyet-kettőt kurjantottam,
Mindjárt tudták, hogy én voltam.

De mióta házas vagyok,
A kapuba kiállhatok,
Akármennyit kurjanthatok,
Még sem tudják, hogy én vagyok.


Nincsen dézsma…

Nincsen dézsma, nincsen robot,
Mégis csak ütik a dobot,
    Seje ridi radóra!
Hat ökrömet elviszik az adóba.

Zireg-zörög ablak, ajtó,
Gyün be rajt a végrehajtó,
    Seje ridi radóra!
Dunyhát, vánkost fölirják az adóba.

A faluba lótnak-futnak,
Jaj a tyuknak, jaj a ludnak,
    Seje ridi radóra!
A vak récze nem elég az adóba.

Lótnak-futnak idestova,
Ez az élet de mostoha!
    Seje ridi radóra!
Czifra dunyha nem elég az adóba.

Fölirnak ott minden szeget,
A mit csak ott irni lehet,
    Seje ridi radóra!
Tunikát is elviszik az adóba.


A tárnoki hires urak…

A tárnoki hires urak,
        Sárirom!
Mindig a korcsmában vannak,
        Sárga liliom!

Czifra bot van a kezükben,
        Sárirom!
Egy krajczár sincs a zsebükben,
        Sárga liliom!


Meg ne mondja, komámasszony…

Meg ne mondja, komámasszony,
        Az uramnak,
Hogy eladtam a zabomat
        A zsidónak;
Hogyha kérdi, mondja kend:
Egy szemét sem látta kend,
        Komámasszony!

Meg ne mondja, komámasszony,
        Az uramnak,
Hogy eladtam a búzámat
        A zsidónak;
Ha megtudja, jól megver,
Az lesz nekem jó reggel,
        Komámasszony!

Jöjjön, menjünk, komámasszony,
        Ki a hegyre,
Felülünk a boros hordó
        Tetejére;
Kifurjuk az oldalát,
Csapjunk egy kis figurát,
        Komámasszony!


Huzzák…

Huzzák a harangot,
Sírnak az asszonyok;
Harmad napja vagyon,
Elek oda vagyon.

Mondják vala nagyon,
Gegő ütte agyon;
Gegő mondja nagyon:
Én nem üttem agyon.

Az Egres tetején
Egy fa alatt vagyon,
Ott sem Isten nyila,
A bor ütte agyon.


A pozsonyi kisasszony.

A kisasszony Pozsonyban,
Krinolinban!
A kisasszony Pozsonyban,
Krinolinban!
A kisasszony Pozsonyban,
Selymet lopott a boltban,
Reczeficze, krinolinban!

A kisasszonyt megcsipték,
Krinolinban!
A kisasszonyt megcsipték,
Krinolinban!
A kisasszonyt megcsipték,
Selymet tőle elvették,
Reczeficze, krinolinban!

»Ne bántson engem az úr,
Krinolinban!
Ne bántson engem az úr,
Krinolinban!
Ne bántson engem az úr,
Mert az apám földes úr,
Reczeficze, krinolinban!«

»Ha az apád földesúr,
Krinolinban!
Ha az apád földes úr,
Krinolinban!
Ha az apád földes úr,
Selymet lopni ne tanulj,
Reczeficze, krinolinban!«


Az erdőben…

Az erdőben fiatal fa,
Meghajlott az ága,
Az alatt van piros rózsa
S bimbós majoránna:
Az alatt van egy vetett ágy,
De nem borsó szalma,
Abban fekszik Andi Miska,
Gombos dolományba.
Előtte áll Mariskája
Lángszin szoknyájába,
Ha nem lángszin szoknyájába,
Kurta rokolyába!
Mind azt mondja: »Miska uram,
Szokjék becsületre.«
»Szoktam volt én Maris asszony
Még ennek előtte.«

Nem kár volna őket
Tentába keverni,
Aranyos rámába
Szépen lerajzolni…


Haragszom én az olyanra…

Haragszom én az olyanra:
Ki az embert kicsúfolja,
Mert az ember: köszörükő,
Zörög-börög, mint a mennykő.

Haragszom én az olyanra:
Ki az asszonyt kicsúfolja,
Mert az asszony: pergő rokka,
Kettőt fordul egy hajtóra.

Haragszom én az olyanra:
Ki a leányt kicsúfolja,
Mert a leány: arany alma,
Fölillik az almárjomra.


Még azt mondja…

Még azt mondja az anyám, az anyám,
Ne vegyek nőt ily korán, ily korán.
Majd ha az eszem megnőtt,
Jobb lesz akkor venni nőt, venni nőt.

De nem várok, nem biz én, nem biz én,
Házasodom az idén, az idén;
Mert ha megnő az eszem, az eszem,
Tudom, akkor nem teszem, nem teszem!


Veres bársony kendőt…

Veres bársony kendőt veszek,
Mellé szagos rózsát teszek,
            Hajrá, haj!

Szagos leszek, merre járok,
Ugy szeretnek a szép lányok,
            Hajrá, haj!

Végig mentem a nagy soron,
Kiállott rám a sok asszony,
            Hajrá, haj!

Bárcsak egy nagy eső lenne,
Hogy az asszony mind bemenne,
            Hajrá, haj!

Túl a Tiszán, a berekbe,
Rózsa terem a kenderbe,
            Hajrá, haj!

Mondd meg, öcsém, a hugodnak:
Jó leszek én sógorodnak,
            Hajrá, haj!


Három bokor…

Három bokor saláta,
Kántor Teri kapálta,
Egyél dzsidás belőle,
Isten ugyse! megveszekedel tőle.

Kántor Teri azt hiszi,
A kapitány elveszi;
Ne félj, Teri, előre,
Isten ugyse! semmi sem lesz belőle.

Elment már a regiment,
A házasság füstbe ment,
Kántor Teri itt maradt –
Isten ugyse! – két szék közt a pad alatt.


Már ezután…

Már ezután her fon Peti,
Még a bolond is neveti.
Csizmadia voltam,
De már kabát rajtam!

Szolgáló is kalapot tesz,
Seprü helyett parizolt vesz,
Dolgozni nincs kedve,
Morog mint a medve.

Favágó is kabátot vesz,
Mindjárt tekintetes úr lesz.
Nem köszön az ácsnak,
Volt jó barátjának!


Férjhez adnám a lányomat…

Férjhez adnám a lányomat,
Csillagomat, galambomat;
Kicsinke még, hadd nőjjön még,
Kicsinke még, hadd nőjjön még.

A lányok közt legszebb virág,
Feje tetején holdvilág;
Kicsinke még, hadd nőjjön még,
Kicsinke még, hadd nőjjön még.

Általugrotta az L-et,
Paphoz vinni mégse kellett,
Kicsinke még, hadd nőjjön még,
Kicsinke még, hadd nőjjön még.

Esztendeje hatvankettő,
Foga sincsen csak vagy kettő;
Kicsinke még, hadd nőjjön még,
Kicsinke még, hadd nőjjön még.

Csak két foga áll istrázsát,
Alig rágja a hig kását;
Kicsinke még, hadd nőjjön még,
Kicsinke még, hadd nőjjön még.


Szegény panyókás németi…

Szegény panyókás németí,
A gazdasszony nem szereti.
Bizony isten, majd meglopik,
        Halahula,
Egy likas selyem kalapik,
        Halahula.

Az enyim madar gazdasszony
Hogy megsétálni piaczon,
Madar katonát meglátik,
        Halahula,
Komplimentom megcsinálik,
        Halahula.

Madar katonát meglátik,
Komplimentom megcsinálik,
Szegény német csak busulik,
        Halahula,
Hogy gazdasszony nem szeretik,
        Halahula.


Azt üzenték…

Azt üzenték a malomból,
Kell-e leány vagy nem?
Uram, Jézus, mit csináljak:
Elvegyem-e vagy nem?

Olyan rongyos a szoknyája.
Megijedtem tőle,
Szüz Mária, Szent József,
Ments meg engem tőle!

Ördög vigye, ha elveszem,
Bajom meggyül vele;
Ha a mennykő meg nem üti,
Megüt engem vele!


Aluszol-e, te juhász?…

– Aluszol-e, te juhász?
Aluszol-e, te juhász?

– Jaj, jaj, dehogy alszom,
Csakis szunyadozom.

– Öttél-e ma, te juhász?
Öttél-e ma, te juhász?

– Jaj, jaj, _öt télnek_ a nyarát,
Öt télnek a nyarát.

– Ittál-e ma, te juhász?
Ittál-e ma, te juhász?

– Jaj, jaj, itt állok, uram,
Itt állok, uram.

– Jártak-e ma farkasok?
Jártak-e ma farkasok?

– Jaj, jaj, nem is angyalok,
Nem is angyalok.

– Vittek-e el báránykát?
Vittek-e el báránykát?

– Jaj, jaj, nem is hoztak,
Nem is hoztak!

– Futottál-e utána?
Futottál-e utána?

– Jaj, jaj, nem is előtte,
Nem is előtte!


Hozott bátyó…

Hozott bátyó feleséget,
S csinált egy nagy vendégséget,
Sok vagyont is kapott vele,
Szuszék, láda, mind megtele.
Még tehént is hármat hoztak,
De mind visszabogároztak!


Jere hozzám…

Jere hozzám vacsorára,
Apró vágott káposztára, –
Bejöhetsz, szivem, bátran!

Hej, nem merek én bemenni,
Ó, én édes angyalom!
A gyertyának világánál
Észrevesznek, csillagom!

Vedd el a gyertyának hamvát,
Nem látják meg a világát, –
Bejöhetsz, szivem, bátran!

Hej, nem merek én bemenni,
Ó, én édes angyalom!
A kutyának ugatásán
Észrevesznek, csillagom!

Vess egy darab konczot neki,
Az ugatást elfelejti, –
Bejöhetsz, szivem, bátran!

Hej, nem merek én bemenni,
Ó, én édes angyalom!
A csizmámnak kopogásán
Észrevesznek, csillagom!

Köss keszkenőt a sarkára,
Nem hallik a kopogása, –
Bejöhetsz, szivem, bátran!

Hej, nem merek én bemenni,
Ó, én édes angyalom!
Az ajtónak csikorgásán
Észrevesznek, csillagom!

Hájazd meg az ajtó sarkát,
Nem hallják a csikorgását,–
Bejöhetsz, szivem, bátran!

Hej, nem merek én bemenni,
Ó, én édes angyalom!
Ajakunknak czuppanásán
Észrevesznek, csillagom!

Hej, te vitéz! hát te mit érsz?
Ha még csókolódni is félsz!
Elmehetsz már dolgodra,
Nem szorultam csókodra!


Berki, Berki, szegény Berki…

Berki, Berki, szegény Berki,
Mért haltál meg, szegény Berki?
Azért halt meg szegény Berki,
Mert nem adtak jó bort neki.

Adtak volna jó bort neki,
Jó bort adtak volna neki,
Adtak volna jó bort neki,
Most is élne szegény Berki.

De nem adtak jó bort neki,
Azért halt meg szegény Berki,
Adtak volna jó bort, neki,
Most is élne szegény Berki.

Hát ne mondja nekem senki,
Hogy meghalt a szegény Berki,
Azt se mondja nekem senki,
Mért halt meg a szegény Berki.

Azért halt meg szegény Berki,
Mert nem adtak jó bort neki,
Adtak volna jó bort neki,
Most is élne szegény Berki!


Pesten jártam iskolába…

Pesten jártam iskolába, kukk!
Pesten jártam iskolába,
Térdig jártam a rózsába, kukk!

Lehajoltam, szakasztottam, kukk!
Lehajoltam, szakasztottam,
Kedves galambomnak adtam, kukk!


Lányok fonják a lenszöszt…

Lányok fonják a lenszöszt,
Beszélgetik maguk közt:
Jaj, anyám, a fonás!
Nehéz a várakozás.

Czipőt veszek, szülöttem,
Csak ne sirj, rijj előttem.
Jaj, anyám, jó anyám,
Nem az az én nyavalyám!

Szoknyát veszek, szülöttem,
Csak ne sirj, rijj előttem.
Jaj, anyám, jó anyám,
Nem az az én nyavalyám!

Legényt hozok, szülöttem,
Csak ne sirj, rijj előttem,
Ugy, anyám, jó anyám,
Ez ám az én nyavalyám!


Mikor én nőtlen voltam…

Mikor én nőtlen voltam, oda!
A sarkantyum azt peregte, oda!
Sörre, borra, pálinkára, oda!
Leányoknak pántlikára, oda!

De mikor megházasodtam, oda!
Az én patkóm azt kopogta, oda!
Sóra, borsra, egy font husra, oda!
Feleségemnek papucsra, oda!

Hát most, hogy megöregedtem, oda!
A bocskorom azt csoszogja, oda!
Csiszsz, csoszsz el a templomba, oda!
Onnét meg a koporsómba, oda!


Egybegyültek…

Egybegyültek, egybegyültek a miskolczi lányok,
Ej, huj, ej, huj! a miskolczi lányok.
Lisztet kértek, lisztet kértek, egy kis markocskával,
Ej, huj, ej, huj! egy kis markocskával.
Összegyurták, összegyurták turós gombiczának,
Ej, huj, ej, huj! turós gombiczának.
Kitálalák, kitálalák egy nagy lapitóra,
Ej, huj, ej, huj! egy nagy lapitóra.
S mind megette, s mind megette a papné kutyája,
Ej, huj, ej, huj! a papné kutyája.
D’ úgy megütték, d’ úgy megütték a laskanyujtóval,
Ej, huj, ej, huj! a laskanyujtóval,
Hogy megdöglött, hogy megdöglött a papné kutyája,
Ej, huj, ej, huj! a papné kutyája,
Igy lett vége, így lett vége a miskolczi bálnak,
Ej, huj, ej, huj! a miskolczi bálnak.


Már minálunk megismerni…

Már minálunk megismerni ugy lehet,
Ki nem magyar, német plundrát viselget,
A fején nagy emeletes kalapot,
A lábán meg gumilásztin papucsot.

Már minálunk megismerni ugy lehet,
A ki magyar, magyar ruhát viselget,
Sarkantyut meg darutollas kalapot,
Avval kiván a mainál jobb napot.


Ángyom, ángyom…

Ángyom, ángyom, édes ángyom!
Kell-e bunda más világon?
Kell-e bunda más világon?

Ángyom, ángyom, édes ángyom!
Nem kell bunda, sem köpönyeg,
Mert a pokol ugy is meleg!




Balladák és románczok.


A fogoly katona.

Leszállott a páva
Tengernek partjára,
Tengernek partjáról
Nagy török császárnak
Dali udvarába.
Onnét szálla páva
Kényes páva madár
Tömlöcz ablakára:
Ottan fúdogálá
Szomoru énekét,
Szomoru fogságban,
Egy székely katona:
»Hej páva, hej páva!
Császárné pávája!…
Ha én páva volnék,
Jó reggel felkelnék,
Folyóvizre mennék,
Folyóvizet innám,
Szárnyim csattogtatnám,
Tollamat hullatnám.
Fényes tollaimat
Szép leány fölszedné,
Az ő édesének
Kalapjába tenné,
Bokrétába kötné.«
Hát ott üldögéle
Czifra ablakába’
Császár szép leánya,
Gyönge violája.
Ahajt meghallotta
Szomoru énekét
Székely katonának.
»Nyiss ajtót, nyiss ajtót,
Fegyveres istrázsa!
Császár szép leánya,
Gyönge violája
Tőled azt kivánja.
Ki vagy te, ki vagy te,
Énekes katona?«
»Nem látod: rab vagyok?
Térdig vasban vagyok.
Székely fiu voltam,
Bátor fiu voltam,
Most semmi sem vagyok,
S mégis a strázsának
Számolni kell rólam.«
»Velem jösz te mostan
Énekes katona!«
»Hova menjek én el,
Császár szép leánya?«
»Czifra palotámba,
Éjjeli szállásra.«
»Nem látod: rab vagyok?
Térdig vasban vagyok.«
Ottan levéteté
Nehéz vasat róla
Fegyveres strázsával;
Ottan átölelé
Szegény székely legényt
Két gyenge karjával;
Onnét elvezeté
Czifra palotába,
Ottan lefekteté
Puha selyem-ágyba.
»Enyém vagy te mostan,
Szép fogoly katona!«
»Van nekem szeretőm,
Császár szép leánya!«
Ajtón hallgatózék
A nagy török császár.
»Nyiss ajtót egyszerre,
Beste-lélek lánya!«
Jaj, nem nyitá ajtót,
Berugá a császár,
A nagy török császár.
Székely katonának
Ott fejét elvette,
Testét a tengerbe
Belé is vetette.
»Hát te, beste-lélek,
Három halál közül
Melyiket választod?
Vizbe vettesselek?
Megégettesselek?
Vagy halálig tartó
Tömlöczbe vesselek?«
Jaj, hiába kéri
Császár szép leánya,
Gyönge violája,
A nagy török császárt.
Vizbe nem vetteté,
Tüzbe nem vetteté,
Záratá toronyba,
Szomoru fogságba.
Onnét siratozá
Szép fogoly katonát,
Onnét fúdogálá
Szomoru énekét
Székely katonának.

Szomoru énektől
Éjjel sem alhaték,
Nappal sem nyughaték
A nagy török császár.
»Hozzátok elémbe
Beste-lélek lányát!«
Eleibe vitték.
»Hát te mit énekelsz,
Beste-lélek lánya?
Éjjel nem alhatom,
Nappal nem nyughatom.«
»Szomoru énekét
Székely katonának.«
»Egyszerre vigyétek,
A tüzbe vessétek!«
Egyszeribe vitték,
A tűzbe vetették.
Tűz meg nem égette
Császár szép leányát,
Gyönge violáját.
»Egyszerre vigyétek,
Tengerbe vessétek
Beste-lélek lányát!
Székely katonához!«
Egyszeribe vitték,
Tengerbe vetették.
Tenger béfogadta,
Szépen eltakarta,
Székely katonával
Egy helyre habarta
Császár szép leányát,
Gyönge violáját!


Görög Ilona.

»Bizony csak meghalok,
Anyám, édes anyám!
Görög Ilonáért.
Bizony csak meghalok
Karcsu derekáért;
Karcsu derekáért,
Piros orczájáért;
Dombos ajakáért,
A lenvirág szemü
Görög Ilonáért.«

»Ne halj, fiam, ne halj,
Zetelaki László!
Csináltatok néked
Olyan csudamalmot,
Kinek első köve
Béla-gyöngyöt járjon,
A második köve
Sustákot hullasson,
A harmadik pedig
Szép suhogó selymet.
Oda is eljőnek
Szüzek, szép leányok
Csudamalom látni.
A tied is eljő
Csudamalom látni:
Szép Görög Ilona.«

»Ereszszen el anyám,
Édes lelkem anyám!
Csudamalom látni.«
»Ne menj fiam, ne menj,
Szép Görög Ilona!
Megvetik a hálót,
Megfogják a halat.«

»Bizony csak meghalok,
Anyám, édes anyám!
Görög Ilonáért.
Bizony csak meghalok
Karcsu derekáért;
Karcsu derekáért,
Piros orczájáért;
Piros orczájáért,
Dombos ajakáért,
A lenvirág szemü,
Görög Ilonáért.«

»Ne halj fiam, ne halj,
Zetelaki László!
Csináltatok neked
Olyan csudatornyot,
Kinek szélessége
Dunapartig érjen,
Kinek magassága
Az egekig érjen.
Oda is eljőnek
Szüzek, szép leányok
Csudatorony látni.
A tied is eljő
Csudatorony látni,
Szép Görög Ilona.«

»Ereszszen, el anyám,
Lelkem, édes anyám!
Csudatorony látni!«
»Ne menj, fiam, ne menj
Szép Görög Ilona!
Megvetik a hálót,
Megfogják a márnát.«

»Bizony csak meghalok,
Anyám, édes anyám!
Görög Ilonáért.
Bizony csak meghalok
Karcsu derekáért;
Karcsu derekáért,
Dombos ajakáért;
Dombos ajakáért,
Piros orczájáért,
A lenvirág szemü
Görög Ilonáért.«

»Halj meg, fiam, halj meg,
Zetelaki László!
Oda is eljőnek
Szűzek, szép leányok
Csudahalott látni.
A tied is eljő
Csudahalott látni,
Szép Görög Ilona.«

»Édes lelkem, anyám,
Ereszszen el engem
Csudahalott látni;
Csudahalott látni,
Ki érettem meghalt.«
»Ne menj, fiam, ne menj,
Csudahalott látni.
Megvetik a hálót,
Megfogják a márnát,
Anyjától elviszik
Szép Görög Ilonát.«

Nem hallgat anyjára,
Bémegyen a házba,
Ottan felöltözik
Kék selyem ruhába.
A lábára húza
Piros patkós csizmát.
A fejére köte
Piros selyem ruhát,
Elejibe köte
Fejér előkötőt.

»Kelj fel, fiam, kelj fel,
Zetelaki László!
Kiért te meghaltál,
Az uton jődögél.
Kelj fel, fiam, kelj fel,
Zetelaki László!
Kiért te meghaltál,
Belépe a házba!«

* * *

»Láttam én halottat,
De ilyent soha sem,
Kinek az ő lába
Felszökőleg álljon,
Kinek az ő karja
Ölelőleg álljon,
Kinek az ő szája
Csókolólag álljon,
Ki föl is ébredjen,
Csak én megcsókoljam!«


Szép Julia.

»Szép Juliám, szép leányom,
Kertemben nyilt tulipánom,
Ne szeresd te jobbágyodat!«

»Nem szeretem jobbágyomat,
Csak szeretem az ifiat,
Szép ifiat, a lelkemet!«

Jaj, kimene öreg király,
Megfogatá az ifiat,
Föltéteté csonka torony,
Csonka torony tetejére.

Hej, kimene szép Julia,
Meglátá őt az ifiu:
»Hej Juliám, szép Juliám,
Kertbe nyiló szép violám,
Menj be te is az apádhoz,
Essél térdre eleibe,
S mondd meg neki ilyen szókkal:
Atyám, atyám, öreg király!
Vétesse be az ifiat
Csonka torony tetejéről,
Ne veresse az esővel,
Ne fútassa hideg széllel,
Ne süttesse a napfénynyel!«

Jaj, kiméne öreg király,
Levéteté az ifiat
Csonka torony tetejéről,
Kiviteté sík mezőre,
Sík mezőnek közepére,
Ott őt mindjárt megöleté,
Szívét, máját kivéteté,
S Juliának haza küldé.
Hogy meglátá szép Julia,
Hogy megölték az ifiat,
Fejét földre csüggesztette,
Magát halni eresztette.

Hogy meglátá öreg király,
Hogy haldoklik Juliája:
»Hej Juliám, szép leányom,
Kertemben nőtt tulipánom!
Ha én ezt igy tudtam volna,
Dehogy megölettem volna,
Fiamnak fogadtam volna,
Királyságom, országomat,
Mind mind neki adtam volna!«


A székely katona.

Izend meg, izend meg
József császárunknak,
Hogy mint vagyon dolga
Vén katonájának;
Szénája, abrakja
Panaszos, lovának.
Meguntam, meguntam
Németet szolgálni,
Még a mundérját is
Nem akarnám látni,
Sótalan kenyerét
Könnyemmel áztatni.
Anyám, édes anyám!
Jó nevelő dajkám!

Ki kilencz hónapig
Méhedben hordoztál,
Tizedik hónapban
A világra hoztál:
Tudom, édes anyám,
Hogy te sok kint láttál,
A mikor engemet
A világra hoztál,
S rengő bölcsőm mellett
Gyakran megviradtál!

Mikor feresztettél
Gyenge meleg vízben,
Feresztettél volna
Forró lobogóban;
Mikor takargattál
Gyenge ruháidba,
Takartál volna be
Forró parázsába,
S temettél volna el
A földnek gyomrába!


Szép Ilona.

Isten jó nap, biró gazda, kelmed házában!
»Hozott Isten, szép Ilona, az én házamban!
Mért sírsz, mért sírsz, szép Ilona, az én házamban?«
Én elhajtám ludaimat szép zöld pázsitra,
Oda jöve biró fia, lúdam behajtsa,
Agyon üté kelmed fia szép gunáromat!
»Ne sírj, ne sírj, szép Ilona, szép gunárodért,
Megfizetem szép gunárod, mondsza: mennyit ért?«
Minden legkisebb tolláért egy-egy aranyat,
Hátul legyező farkáért arany legyezőt,
A szárnyáért, két szárnyáért, két arany tányért,
A lábáért, két lábáért, két arany kalászt,
A nyakáért, szép nyakáért, hat sing pántlikát,
A fejéért, szép fejéért, egy arany almát,
Abban égő két szeméért két arany gyertyát,
Hajnal visító torkáért arany trombitát,
Benne lévő költségéért hat font rizskását,
A zuzáért, a májáért, hat fej káposztát.
»Számtalan sok kivánsága szép Ilonának,
Akasztófa helye tehát biró fiának!«
Akasztófa olyan legyen, mint kinyilt rózsa,
Két karom két szép karfája, akasztófája!


Kőmíves Kelemen.

Elindult, elindult
Tizenegy kőmíves,
A tizenkettedik:
Kelemen kőmíves,
Hogy felépitenék
Magas Déva várát.
A mit nappal raktak
Éjjel leduvada;
A mit éjjel rajtak,
Leduvadt nappalra.
»Halljátok, halljátok
Tizenegy kőmíves,
– Én mondom tinektek,
Kelemen kőmíves –
Kinek felesége
Hamarább jő ide,
Öljük meg, s a vérét
Keverjük a mészbe.
Ugy ha megállitjuk
Magas Déva várát:
Gyönge asszonyvérrel.«

Akkor éjjel láta
Kelemenné álmot:
Hogy vérkut fakada
Az ő udvarában.
»Kocsisom, kocsisom,
Kedvesebb kocsisom!
Huzd elé a hintót,
Fogd be a lovakat!
A hintó az enyém,
A ló az uradé,
Tiéd csak az ostor,
Egyikét se kiméld!
Gazdád halálára
Ugyan hajts, ugyan hajts
Déva vára felé!«
A mikor meglátta
Kelemen kőmíves,
Imádkozni kezdett:
»Istenem, Istenem,
Adj egy ragya-hullást,
Hogy a feleségem
Veszejtse el utját!«
Isten nem hallgatá,
Ujra imádkozék:
»Én édes Istenem,
Sántitsd meg a lovat,
A szekeret törd le,
Hogy soha se jöjjön
Dévavár elébe!«
Nem hallja az Isten
Kelemen kérését,
Közelébb segíti
Kedves feleségét.
»Jó napot, jó napot,
Tizenkét kőmíves!«
– Egyik sem fogadja. –
»Ugyan mi dolog ez,
Tizenkét kőmíves?
Másszor, ha köszöntem,
Kétszer fogadtátok,
Most kétszer köszöntem,
S meg sem is halljátok!«
»Fogadnók, fogadnók,
Édes feleségem,
De a halálodra
Egy nagy törvényt tettünk.«
Kicsi gyermeke volt,
Megijedt az asszony,
Kelemenné asszony.
»Istenem, Istenem,
Kicsi gyermekemet,
Add ide bölcsőstől,
Add ide előmbe!«
Isten meghallgatta,
Eleibe adta.
Ada meleg esőt,
Hogy megfereszthesse,
Ada meleg szelet,
Hogy elrengethesse.

* * *

Mikor elbucsuzék,
Kedves jó urától,
Szoptatós fiától,
Megfogá szép gyengén
Tizenegy kőmíves.
A tizenkettedik:
Kelemen kőmíves.
Gyenge piros vérét
Vékába ereszték,
A kulimász közé
Bele is keverték.
S a mit nappal raktak,
Éjjel megmarada,
A mit éjjel raktak,
Megmaradt nappalra.
Felrakták, felrakták
Magas Déva várát,
Aj, belé is rakták
Kelemen jó kedvét,
Földi boldogságát.
Házból sem megyen ki,
Még sincs nyugovása,
Éjjel is felveri
Gyermeke sírása.


Julia.

Julia szép lány egykoron kimene
Búzavirág szedni, a búza mezőbe;
Búzavirág szedni, koszoruba kötni,
Koszoruba kötni, magát ott mulatni.
Fel is feltekinte a magas egekbe:
Egy szép gyalog ösvény hát ott jődögél le.
Azon ereszkedék fodor fejér bárány,
A napot s a holdat szarva között hozván;
A fényes csíllagot a homlokán hozta,
Két szép arany perecz, aj! a két szarvába.
Aj! a két oldalán két szép égő gyertya,
Mennyi szőre, szála, annyi csillag rajta.
Szóval mondja neki fodor fehér bárány:
Meg ne ijedj tőlem, Julia szép leány!
Mert most esett híjja szüzek seregének,
Ha eljőnél velem, én oda vinnélek,
A mennyei karok, a szent szüzek közé,
Hogy betelnék veled azok kegyes rendje.
A mennyei kulcsot adnám a kezedbe,
Első kakasszókor jőnék nézésedre,
Másod kakasszókor téged megkérnélek,
Harmad kakasszókor téged elvinnélek.

Az anyjához fordul Julia szép leány,
Szóval mondja neki: anyám, édes anyám!
Én is csak kimenék, búzavirág szedni,
Búzavirág szedni, koszoruba kötni,
Koszoruba kötni, magamat mulatni,
Fel is feltekinték a magas egekbe:
Egy szép gyalog ösvény hát ott jődögél le.
Azon ereszkedék fodor fejér bárány,
A napot s a holdat szarva között hozván;
A fényes csillagot a homlokán hozta,
Két szép arany perecz, aj! a két szarvába.
Aj! a két oldalán két szép égő gyertya
Mennyi szőre, szála, annyi csillag rajta.
Szóval mondja nekem fodor fejét bárány:
Meg ne ijedj tőlem, Julia szép leány!
Mert most esett híja szüzek seregének,
Ha elmennék vele, hogy oda vinnének,
A mennyei karba, a szent szüzek közé,
Hogy betelnék velem azok kegyes rendje.
A mennyei kulcsot a kezembe adja,
Első kakasszókor jőnek látásomra,
Másod kakasszókor engemet megkérnek,
Harmad kakas szókor engemet elvisznek.

Sirass, anyám, sirass, éltemben hadd halljam,
Hadd halljam éltemben, hogy siratsz holtomban!

»Leányom, leányom! Virágos kertemben
Első raj méhemnek gyenge lépecskéje,
Gyenge lépecskének sárguló viaszsza,
Sárga viaszszának földön futó füstje,
Földön futó füstje s mennybe ható lángja!

A mennyei harang huzatlan szólalék,
A mennyei ajtó nyitatlan megnyilék,
Jaj! az én leányom oda bevezeték.«


A sági biró leánya.

»Jó estét, jó estét,
Sági biróné asszony!
Alszik-e, nyugszik-e
Az én kedves galambom?
Alszik-e, nyugszik-e
Az én kedves galambom?«

»Alszik már, nyugszik már
Gombos nyoszolyában,
Mit tudna csinálni
Egy leány magában,
Egy leány magában?«

»Költse fel, költse fel,
Hadd jöjjön a bálba;
Hadd jöjjön a bálba,
Zöld selyem ruhába,
Kordovány csizmába,
Tiz pár arany gyürü
Legyen az ujjába,
Legyen az ujjába,
Az ujjába.«


* * *

»Ki volt az a legény,
Ki engem keresett?«
»Gyere ide, igyál,
Majd megmondom mingyárt!«


* * *

»Huzzad, czigány, huzzad,
Világos virradtig,
Mig a sági biró
Lánya el nem alszik!«

Hagyd el, czigány, hagyd el,
Hadd megyek pihenni,
Kordovány csizmámból
A vért kiönteni.

Átkozott az apa,
Kétszerte az anya,
Ki este a lányát
A tánczba bocsátja.

Este elbocsátja,
Reggelig nem látja,
Reggel nyolcz órakor
Már halva találja.

»Nyisd ki, sasszony, nyisd ki,
Leveles kapudat,
Hadd vigyük be rajta
A te szép lányodat!«


* * *

Harangoznak délre,
De nem délebédre,
Sági biró lányát
Most teszik a földbe.

Sági biró lánya
El vagyon temetve,
De az ő szép neve
Nincsen elfelejtve.


Árva giliczéről.

Oh! mint búsul kis gilicze,
A ki társát elvesztette!
Társát egy vad elkergette,
Talán eddig meg is ölte.
Én elmegyek arr’ a helyre,
Hol kiomlott piros vére,
Hol szakgatták szálkás húsát,
Ott rakatok egy kápolnát,
A csontjából kirakatom,
A vérivel föliratom:
Hogy vagyon az árva dolga,
Ki hazáját rég elhagyta!
Én egy igaz árva voltam
Ki hazámat rég elhagytam,
Víz mentére elindultam,
Ha megtalálnám a társam
A királyné ablakában
Egy kis arany galiczkában
Megtaláltam, de rabságban;
Igy énekel bánatában:
»Hej gilicze, kis gilicze,
Mért jöttél te ilyen messze!
Menj vissza te arr’ a helyre,
Honnét jöttél ilyen messze!«
S visszafordult arr’ a helyre,
Honnét jött ilyen messzire,
Fejét földre csüggesztette,
Szárnyát széjjel terjesztette,
Magát holttá eresztette:
Hogy a társát elvesztette.


Az áspis kigyó.

Lehajtám fejemet
Csipke bokor alá,
S kebelembe bujék
Egy nagy áspis kigyó.
Szivem szorongatja,
Piros vérem szíjja,
Gyenge derekamat
Majd átalszakitja.

»Vedd ki, apám, vedd ki,
Kebelembe búját,
Kebelembe bújót,
A nagy áspis kigyót!
Szivem szorongatja,
Piros vérem szíjja,
Gyenge derekamat
Majd átalszakitja.«

»Inkább elleszek én
Az egy fiam nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül,
Eredj az anyádhoz,
Majd talán kiveszi.«

»Vedd ki, anyám, vedd ki,
Kebelembe bújót,
Kebelembe bújót,
A nagy áspis kigyót!
Szivem szorongatja,
Piros vérem szíjja,
Gyenge derekamat
Majd átalszakitja.«

»Inkább ellennék én
Az egy fiam nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül.
Eridj a bátyádhoz,
Majd talán kiveszi.«

»Vedd ki, bátyám, vedd ki,
Kebelembe bújót,
Kebelembe bújót,
A nagy áspis kigyót,
Szivem szorongatja stb.«

»Inkább elleszek én
Az egy öcsém nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül.
Eridj az ángyodhoz,
Majd talán kiveszi.«

»Vedd ki ángyom, vedd ki,
Kebelembe bújót stb.«

»Inkább elleszek én
Kisebb uram nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül.
Eridj az öcsédhez,
Majd talán kiveszi.«

»Vedd ki, öcsém, vedd ki
Kebelembe bújót stb. stb.«

»Inkább elleszek én
Az egy bátyám nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül.
Eredj a rózsádhoz,
Majd talán kiveszi.«

»Vedd ki, rózsám, vedd ki
Kebelembe bujót,
Kebelembe bujót,
A nagy áspis kigyót!
Szivem szorongatja,
Piros vérem szijja,
Gyenge derekamat,
Majd átalszakitja.«

»Inkább elleszek én
Az egy kezem nélkül,
Mintsem én ellennék
A galambom nélkűl!«


Biró Máté.

Ne menj el, ne menj el,
Hires Biró Máté!
Maradj a Rikába,
Ne menj a városba,
Király városába
Királylány rabolni.
Király szép leánya
Hej, nem neked való!
Selyem a ruhája,
Halovány orczája;
Liliom dereka
Nem erdőre való!
»Féket a fejébe,
Gyémántköves féket
Legjobbik lovamnak!
Még ma el kell hoznom
Király szép leányát,
Gyönge Ilonáját!«

Ne menj el, ne menj el,
Hires Biró Máté!
Menj legalább este,
Ne menj fényes reggel;
Otthon van a király
Fényes nagy sereggel.
»Nyerget a lovamra,
Legjobbik lovamra,
Szép aranyos nyerget!
Az a fényes sereg
Nem jár a nyomában
Király leányának,
Gyönge Ilonának.«

Jaj, hiába kéri
Tizenkét legénye
Hires Biró Mátét,
Rablók kapitányát.
Sárga paripáján,
Aj, csak elvágtata
Király városába,
Királylány rabolni.


* * *

Ihol jő, ihol jő
Szép királykisasszony
Szép selyem ruhában.
Kinek minden szála
Meg van aranyozva,
Kinek hosszuságát
Három leány hozza.

Fordulj meg, fordulj meg
Hires Biró Máté!
Nem lesz ma jó dolgod,
Sárga lovad horkol.
»Csak tüszköl a portól.«
Fordulj meg, fordulj meg,
Hires Biró Máté!
Lovad ágaskodik,
Bizony rosszat érez.
»Éles zabbal jól tartották,
Sátés fűvel megvakarták,
Azért ágaskodik,
Azért bokrosodik.«

Jaj, nem fordul vissza
Hires Biró Máté,
Vágtat egyenesen
Királylány elébe,
Templom ajtajához.
Szép gyengén felkapá
Király szép leányát,
Gyönge Ilonáját,
Aranyos nyergébe,
S elvágtata véle
Rablók tanyájára,
Rika erdejébe.


* * *

»Jó napot, jó napot,
Tizenkét szép legény!«
Neked is jó napot,
Hires Biró Máté!
»Hamar megjártam-e,
Tizenkét szép legény?«
Jó hamar megjárád,
Hires Biró Máté!
Ott szépen levevé
Aranyos nyergéből
Király szép leányát,
Gyönge Ilonáját.

Szépen lefekteté
Puha moha-ágyra,
Ottan megölelé,
Ottan megcsókolá,
Két erős karjával
Gyengén átkarolá
Király szép leányát,
Gyönge Ilonáját,
Hires Biró Máté,
Rablók kapitánya.

Nézz ki csak az utra,
Hires Biró Máté!
»Mért néznék, mért néznék,
Tizenkét szép legény?«
Nem mondók-e neked,
Hires Biró Máté!
Király szép leánya,
Hej, nem neked való.
Selyem a ruhája,
Halovány orczája;
Liliom dereka
Nem erdőre való!
»Mit beszélsz, mit beszélsz,
Tizenkét szép legény?«
Kelj fel az ágyadból,
Hires Biró Máté!
Ahajt jő a király
Fényes nagy sereggel.
Hires Biró Máté
Felszökék az ágyból,
Puha moha-ágyból.

Keresi a kardját,
Aj! de nem találja;
Keresi a lovát,
Aj! azt sem találja.
»Csak ti ne hagyjatok,
Tizenkét szép legény!«
Aj! az is elfut a
Tizenkét szép legény.

* * *

Add meg magad egybe,
Hires Biró Máté,
Rablók kapitánya!

* * *

Jaj, mért nem hallgaték
Legényim szavára!
Mért nem fordulék meg,
Mikor lovam horkolt,
Mikor ágaskodék,
Mikor bokrosodék
Sárga-szin paripám!

Szépen közbe vették
Király katonái,
Ott összekötözték,
Nehéz vasba verték,
Király városában
Tömlöczbe vetették,
Onnét fúdogálá
Estétől reggelig

Hires Biró Máté
Szomoru énekét:
»Ne menj el, ne menj el
Hires Biró Máté!
Maradj a Rikába,
Ne menj a városba,
Király városába,
Királylány rabolni.
Király szép leánya,
Hej, nem neked való!
Selyem a ruhája,
Halovány orczája:
Liliom dereka
Nem erdőre való!«
Ablak alá méne
Király szép leánya,
Gyönge Ilonája.
Onnét meghallgatá
Szomoru énekét
Rablókapitánynak.
Onnét haza méne
Király szép leánya;
Sirva feküvék le
Szép selyem ágyába,
Zöld selyem vánkosát
Könnyével öntözé,
Hires Biró Mátét
El nem feledheté
Király szép leánya,
Gyönge Ilonája.


Az árva leány.

Ihon nevekedék
Egy arany almafa,
Körülfogta tövét
Gyenge gyopár virág;
Alatta üldögél
Szegény árva leány.
Köti koszoruját,
Siratozza magát:
»Sem apám, sem anyám
Sem gondom viselő.«

Az ajtón hallgatja
Egy kevély katona:
»Ne sirj, ne keseregj,
Szegény árva leány,
Leszek apád s anyád,
Mint gondod viselő.«

»Nekem bizony ne légy,
Te kevély katona,
Mert nekem is vagyon
Jegyesem, gyürüsöm,
Kiért én elvártam
Hét szép esztendeig,
Hét szép esztendeig,
Teljes harmadnapig.
De én még elvárom
Hét szép esztendeig,
Hét szép esztendeig,
Teljes harmadnapig;
De ha akkor sem jő,
Én aztán elmegyek
Az apáczák közé,
Az apácza földre.
Ott én, a mig élek,
Istent is szolgálok,
Ha pedig meghalok:
Isten előtt állok.«


Kádár Kata.

»Anyám, anyám, édes szülőm,
Engedje meg szép kérésem,
Hogy vegyem el Kádár Katát,
Jobbágyomnak szép leányát.«
Miklós urfi szépen kéri;
Édes anya nem igéri;
Nem engedem, édes fiam,
Nem engedi az én rangom.
Miklós mondá az anyjának:
»Kádár Katát szeretem csak,
Csak egyedül Kádár Katát,
Jobbágyomnak szép leányát.«
Édes anyja azt feleli:
»Abból ugyan nem lesz semmi;
Vagyon lányuk az uraknak,
Abból neked is juttatnak.«
Miklós urfi megbusula,
Készül, indul bujdosásra.
»Szolgám, szolgám, édes szolgám
Nyergeljed meg pej paripám!

Menjünk, menjünk, a mig látunk,
Legyen örök bujdosásunk.«
Miklós urfi elindula,
Azt meglátja Kádár Kata,
A kapuját megnyitotta,
Hogy Miklós bemenjen rajta.
»Ne nyiss kaput, Kádár Kata,
Nem megyek én most be rajta;
Hanem megyek a világba,
Holtig tartó bujdosásra.«
Kádár Kata megbusula,
Miklós urfihoz igy szóla:
»Állj meg, kincsem, szép Miklósom,
Hogy adjam rád egy pár csókom!
Adjak neked egy bokrétát,
A kezedbe kézi ruhát.
Mikor ruhám vérrel habzik,
S a bokrétám hervadozik,
Akkor leszen veszedelmem.«
Elindulnak, mennek, mennek,
Hosszú utnak, rengetegnek.
A ruháját Miklós urfi
Eléveszi, meg-megnézi:
Hát a ruha vérrel habzik,
Bokrétája hervadozik.
Mind a kettő azt jelenti:
Kádár Katát most veszesztik.
Miklós urfi megfordula,
Egy molnár gazdát talála,
Kihez közel lovagola,
Kihez ő ekképen szóla:
»Hallod-e, te molnár gazda,
Mi hir van a falutokba?«
»Nincs ott ugyan semmi egyéb:
Kádár Katát elvesztették.«
»Hallod-e, te molnár gazda,
Vigy el engem éppen oda,
Hol elveszett Kádár Kata,
Jobbágyomnak szép leánya.
Pej paripám tied legyen,
S minden ékes öltözetem.«
Molnár gazda szót fogada,
Miklós előtt elindula;
Őt elvitte arra helyre,
Feneketlen tó szélire.
Onnét beszólalt a tóba:
»Élsz-e, kincsem, Kádár Kata?«
Kádár Kata is szólalik:
»Nálad nélkül alig telik.«
Miklós urfi ezt hallotta,
Szivét a bánat elfogta,
Kezét fejére kulcsolta,
S beléereszkedék hozza,
A nagy feneketlen tóba.
Egyikből nőtt muszkáta szál,
A másikból rozmarint szál,
Addig-addig növekedtek,
Vizen felül emelkedtek,
S ott is összeöletkeztek.

Miklós anyja ment sétálni,
Megtalálta őket látni;
Vizi buvárt elhivatá,
Mind a kettőt kiásatá.
Az egyiknek csináltattak
Fejér márványkő koporsót,
A másiknak csináltattak
Vörös márványkő koporsót.
Az egyiket eltemették
Az oltárnak eleibe,
A másikat eltemették
Az oltárnak háta mögé.
Az egyikből nevelkedett
Fejér márvány liliomszál,
A másikból nevelkedett
Vörös márvány liliomszál.
Ott is addig nevelkedtek,
Mig össze nem ölelkeztek.

Miklós anyja, hogy meglátá,
Mind a kettőt leszakasztá,
Talpa alá betapodá,
S tövisbokorra rakatá.
Ezt hogy látta Kádár Kata,
Koporsóból feljajdula:
»Éltünkben üldözőnk voltál,
Békét holtunkban sem hagytál!
Kiért Isten jót ne adjon,
Szeretetlen társat adjon,
Kenyeretlenség találjon,
Mégis senki meg ne szánjon!«


Három árva.

Diófának három ága,
Az alatt ül három árva.
Hova mentek, három árva?
»Hosszu utra, bujdosásra.«
Jertek hozzám, három árva!
Adok hárman három vesszőt,
Verjétek meg a temetőt.
»Kelj fel, kelj fel, édes anyánk,
Mert elszakadt a gyászruhánk.«
»Kelnék, kelnék, de nem tudok,
Mert a föld moha béfogott.
Vagyon nektek mostohátok,
A ki fehért adjon rátok.«
»Vagyon nekünk egy mostohánk,
A ki fehért adjon reánk.
Mikor fehért ad hátunkra,
Vérrel virágzik az alja.«
Tovább indult három árva,
Hosszu utra, bujdosásra.
Azt mondá a nagyobb árva:
»Menjünk, menjünk bujdosásra,
Hosszu utra, Moldovába.«
Azt mondá a kisebb árva:
»Ne menjünk el Moldovába,
Hosszu utra, bujdosásra,
Inkább öljetek meg engem!
Vegyétek ki szivem, májam,
Takarjátok gyenge gyolcsba,
Tegyétek bé zöld ládába,
Vigyétek bé Barassóba,
Tegyétek ki vaskapura:
Vegyen példát minden árva,
Kinek nincsen édes anyja.«


A rab legény.

Véremmel irattam
E kis czédulácskám,
De nincs oly követem,
Kitől elküldhessem.
Méhemtől küldeném,
Félek, mezőre száll,
Kedve szerint való
Virágjára talál.
Szarkától küldeném,
De igen cserregő,
Titkos bánatimat.
Félek, kicserregi.
Készülj, édes fecském!
Vidd el levelecském:
Se nem olyan közel,
Se nem olyan messze,
Csak túl a tengeren
Harmincz mérföldnyire,
A hol nevelkedik
Egy kerek dombocska,
Egy kerek dombocska,
Egy kicsi falucska.
Tudom, megismered
Az én rózsám házát.
Ónos az ablaka,
Üveg az ajtaja;
Az ablak alatt van
Egy édes almafa.
Édes az almája,
Hamis a gazdája,
Adta vóna Isten,
Ne ismertem volna,
Fekete két szemem
Ki nem sirtam volna,
Gesztenyeszin hajam
Meg nem őszült volna.
Ha kérdi: hogy vagyok?
Mondd meg: hogy rab vagyok,
Magam egészségben,
Szivem gyötrelemben.


A legszebb virág.

A buzamezőben háromféle virág.
    Szóval felfelelé a szép buzavirág:
‚Szebb vagyok, jobb vagyok annyiból náladnál:
Engemet leszednek s a templomba visznek;
Nekem mind azt mondják: ez a Krisztus teste!‘

    Szóval felfelelé a szép szőlővirág:
„Szebb vagyok, jobb vagyok annyiból náladnál:
Engemet leszednek s a templomba visznek,
A templomba visznek s a pohárba töltnek!
Nekem mind azt mondják: ez a Krisztus vére!“

    Szóval felfelelé a szép szegfűvirág:
„‚Szebb vagyok, jobb vagyok annyiból náladnál:
Szüzek, szép leányok engemet leszednek,
Bokrétába kötnek, a templomba visznek
S a szeretőjöknek süvegébe tesznek!…‘“


Rákóczy kis urfi.

Rákóczi korcsmában
Két krajczár ám a bor;
Maga is ott iszik
Rákóczy kis urfi.

»Igyál a boromból,
Igyál a boromból!«

»Nem jöttem borodért,
Hanem a lányodért.
Hol vagyon, hol vagyon
Én jegybéli mátkám?«

»Ékes kamarában,
Csinositja magát.«

»Jó napot, jó napot!
Én jegybéli mátkám.«

»Hozta Isten, hozta,
Rákóczy kis urfi.«

Azonnal felkapja,
Kengyelbe szoritja,
Tüskékről, tüskékre,
Bokrokról, bokrokra.

»Ne vígy már oly nagyon,
Rákóczy kis urfi!
Szép fehér harisnyám
Térdig vérben uszik.«

Annál jobban hajtja,
Kengyelbe szoritja,
Tüskékről, tüskékre,
Bokrokról, bokrokra.

»Ne vigy már oly nagyon,
Rákóczy kis urfi!
Az én finom ruhám
Derékig vérben már.«

Annál jobban hajtja,
Kengyelbe szoritja,
Tüskékről, tüskékre,
Bokrokról, bokrokra.

»Ne vigy már oly nagyon,
Rákóczy kis urfi!
Szép piros pántlikám
Nyakig vérben van már.«

Annál jobban hajtja,
Kengyelbe szoritja,
Tüskékről, tüskékre,
Bokrokról, bokrokra.

»Ne vigy már oly nagyon,
Én jegybéli mátkám!«

»Elébb szóltál volna,
Sajnáltalak volna.«

Azonnal bevitte,
Ágyára letette.

»Mit ennél, mit innál,
Én jegybéli mátkám?«

»Nem enném egyebet,
Csak egy sült verebet.«

Mire azt meghozta,
Már halva találta.


Válás.

Elmégy, ugy-e? »El bizony én!«
Itt hagysz ugy-e? »Itt bizony én!«
Elmentedet nem kivánom,
Visszajöttöd holtig várom.

De te elmégy, engem itt hagysz,
Szivemre nagy bánatot hagysz.
Ha elmégy, csendesen járjál,
Csendes folyóvizet igyál.

Akkor jussak én eszedbe,
Mikor kenyér a kezedbe:
Akkor se jussak egyébről,
Csak az igaz szeretetről!


Vagy ülj ide…

»Vagy ülj ide mellém,
Vagy menj el előlem,
Karcsu derekadat
Ne ringasd előttem.
Vagy meghalok érted,
Vagy elmegyek tőled,
Vagy piros véremmel
Megfestem a földet.«

»Ne menj el, ne menj el,
Ne hagyj itt engemet,
Ne vidd el magaddal
Minden jó kedvemet.
Ne menj el, ne menj el,
Ne hagyj engem árván,
Szerelmetes szived
Ne legyen kőbálvány.
Ne menj el, ne menj el,
Mert megöl a hideg;
Csináltatok neked
Búból köpenyeget:
Fekete bársonyba
Be is beszegetem,
Sok sohajtásommal
Meg is béleltetem;
Hosszu utjaiddal
Megzsinóroztatom,
Sűrü könnyeimnel
Meg is gomboztatom!…«


A gulyás szeretője.

Megégett a szegedi nagy cserény,
Beleégett barna gulyáslegény,
Beleégett három pár ruhája,
Számadónak kivarrott subája.

Számadónak nincsen semmi kára,
Másikat vesz szegedi vásárba’,
De a szegény barna gulyáslegény,
Hej! maga is beleégett szegény.

Barna kis lány kerüli a cserényt,
Keresi a barna gulyáslegényt:
Barna kis lány, hiába keresed,
Beleégett, ki téged szeretett.

»Mutassátok, mutassátok sirját,
Hadd öntözöm könyeimmel hantját,
Hadd teremjen rózsát, ne töviset,
Mert ő engem igazán szeretett!«


A párjavesztett gerlicze.

Búsan búgó bús gerlicze
Kedves társát elvesztette.
Elrepüle zöld erdőbe,
De nem szálla a zöld ágra,
Hanem szálla asszú ágra,
Asszú ágat kopogtatja,
Kedves társát siratgatja:
»Társam, társam, édes társam!
Sohasem lesz olyan társam,
Mint te voltál édes társam!…«

Búsan búgó bús gerlicze
Elrepüle messze földre,
Messze földre, zöld buzába,
De nem szálla zöld buzába,
Hanem szálla konkoly ágra;
Konkoly ágát kopogtatja,
S kedves társát siratgatja:
»Társam, társam, édes társam!
Sohasem lesz olyan társam,
Mint te voltál édes társam!…«

Búsan búgó bús gerlicze
Elrepüle messze földre,
Messze földre, folyóvizre,
De nem iszik tiszta vizet,
Ha iszik is, felzavarja,
S kedves társát siratgatja:
»Társam, társam, édes társam!
Sohasem lesz olyan társam,
Mint te voltál édes társam!…«


A királyfi.

Egyszer egy királyfi,
Mit gondolt magában,
Egy bohó királyfi
Mit gondolt magában?

Lehányta magáról
Királyi ruháját,
Egy bohó királyfi
Királyi ruháját.

Rávette helyette
A kocsis gunyáját,
A bohó királyfi
A kocsis gunyáját.

Elindult megkérni
Szegény ember lyányát,
Szegény kocsislegény
Szegény ember lyányát.

Adj’ Isten jó napot,
Szegény ember lyánya,
Be szabad-e gyünnöm,
Szegény ember lyánya?

Fogadj Isten kendnek,
Szegény kocsislegény,
Hozta Isten, hozta,
Szegény kocsislegény!

Üljön le minálunk,
Nálunk kanapéra,
Szegény kocsislegény
Nálunk kanapéra.

Nem azért jöttem én,
Hogy én itt leüljek,
Nem érek én arra,
Hogy én itt leüljek.

Hanem azért jöttem,
Jössz-e hozzám, vagy sem,
Szegény ember lyánya,
Jössz-e hozzám, vagy sem?

Elmegyek én kendhez,
Szegény kocsislegény,
Illik kend énhozzám,
Szegény kocsislegény.

* * *

Akkor a királyfi
Mit gondolt magában
Trallala, trallala,
Mit gondolt magában?

Elindult megkérni
Gazdag biró lyányát,
Trallala, trallala,
Gazdag biró lyányát.

Adj’ Isten jó napot,
Gazdag biró lyánya,
Trallala, trallala,
Gazdag biró lyánya!

Fogadj Isten kendnek,
Szegény kocsislegény,
Trallala, trallala,
Szegény kocsislegény.

Üljön le minálunk,
Nálunk a – lóczára,
Trallala, trallala,
Nálunk a – lóczára!

De nem azért jöttem,
Hogy én itt leüljek,
Trallala, trallala,
Hogy én itt leüljek;

Hanem azért jöttem,
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Trallala, trallala,
Jössz-e hozzám, vagy sem?

Gazdag leány vagyok,
Gazdag legényt várok,
Trallala, trallala,
Gazgad legényt várok.

* * *

Akkor a királyfi,
Mit gondolt magában,
A bohó királyfi
Mit gondolt magában?

Lehányta magáról
A kocsisi gunyát,
Rávette helyette
A királyi pompát.

Elindult megkérni
Gazdag biró lyányát,
Királyi pompában
Gazdag biró lyányát.

Adj’ Isten jó napot,
Gazdag biró lyánya,
Be szabad-e gyünnöm,
Gazdag biró lyánya?

Hozta Isten, hozta,
Fényes királyurfi,
Trallala, trallala,
Fényes királyurfi.

Üljön le hát nálunk
Selyem kanapéra,
Trallala, trallala,
Selyem kanapéra.

De nem azért jöttem,
Hogy én itt leüljek,
Trallala, trallala,
Hogy én itt leüljek,

Hanem azért jöttem,
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Gazdag biró lyánya,
Jössz-e hozzám, vagy sem?

Elmegyek én kendhez,
Fényes királyurfi,
Illik kend én hozzám,
Gazdag királyurfi.

Nem kellesz én nekem,
Gazdag biró lyánya,
Kell nekem, kell nekem
Szegény ember lyánya!


Világszép Erzsike.

Kiment a kisasszony arany székre ülni,
Aranyszékre ülni, arany inget varrni.
Feltette a lábát egy kis arany székre,
S egy pár arany gyürü csördült az ölébe.

Anyám, anyám, anyám, mi annak a jele,
Egy pár arany gyürü csördült az ölembe?
»Lányom, édes lányom, az annak a jele,
Örökös urfinak adtalak kezébe.«

Anyám, anyám, anyám, minek adott annak,
Inkább adott volna egy pujkapásztornak!…
Inasom, inasom, kezem táplálója,
Eredj föl a hegyre, ama nagy toronyba!

Nézz széjjel, nézz széjjel a bécsi pusztába,
Nem látsz-e valakit, nem látsz-e valakit!?
»Kisasszony, kisasszony, nem látok én senkit,
Nem látok én senkit, nem látok én semmit.«

Pujkáim, pujkáim, kezem nevelési,
Földre boruljatok, engem sirassatok,
Ruháim, ruháim, testem táplálói,
Szegről lehulljatok, engem sirassatok!

Inasom, inasom, kezem táplálója,
Eredj fel a hegyre, ama nagy toronyba;
Nézz széjjel, nézz széjjel a bécsi pusztába’,
Nem látsz-e valakit, nem látsz-e valakit?

»Kisasszony, kisasszony, látok már valakit,
Tizenkét kocsival, negyven szolgáival.«
Bárcsak Isten adná, mig ide jönnének,
Mig ide jönnének, ki is teritnének!

– Jó napot, jó napot, ismeretlen anyám!
Hol vagyon, hol vagyon Erzsébet szép mátkám?
»Elment ő a kertbe virágot szaggatni,
Bokrétát kötözni, urfiaknak adni.«

– Nincsen ott sehol se, ismeretlen anyám,
Hol van hát, hol van hát Erzsébet szép mátkám?
»Mit türöm, tagadom, már ki kell vallanom,
A nagy ebédlőben ki is van teritve…«

Csináltatsz-e nekem valami koporsót?
– Csináltatok, rózsám, márványkő koporsót,
Behuzatod-e majd valami vászonnal?
– Behuzatom, rózsám, fekete fátyollal!

Kivereted-e hát valami szögekkel?
– Kiveretem, rózsám, aranynyal, ezüsttel!
Kivitetsz-e vajjon valami czigánynyal?
– Kivitetlek, rózsám, királyurfiakkal!

Meghuzatod-e majd a hármas harangot?
– Meghuzatom, rózsám, mind a tizenhatot!
Kikisérsz-e, rózsám, hacsak a kapuig?
– Kikisérlek, rózsám, a nyugodalomig!


A molnár inasa.

Este guzsalyosba’,
Reggel a malomba’
Játszadozni kezdtem
Molnár inasával.
Bárcsak hajnal lenne,
Meg se is virradna,
S a mi szerelmünknek
Vége ne szakadna
Molnár inasával.

Széles e világon
Mennyi malom vagyon,
Ha külső kereke
Fehér ezüst lenne,
Béla-gyöngyöt járna,
Apró pénzt hullatna:
Mégsem cserélném el
Molnár inasával.

A tenger mélysége
Kalamáris volna,
Tengereknek habja,
Ha mint tenta volna,
Földön mennyi fűszál,
Ha mind penna volna,
Égen mennyi csillag,
Iródeák volna,
Nem tudná leirni
A mi szerelmünket
Molnár inasával.


„Árgyélus.“

Kimenék egy hegyre,
Benézék egy kertbe,
Ott láték egy házat:
Árgyélus a neve.
Abba’ van egy asztal
Bánattal befestve,
Azon van egy pohár,
Erdélyi bor benne.
Köszöntsd reám, rózsám,
Hadd igyam belőle.
»Mintsem rád köszönném,
Inkább elönteném,
Régi szeretetből
Nagyot cselekedném:
A tengernek habját
Kalánynyal kimerném,
Annak fenekéről
Kláris-gyöngyöt szednék,
Azt is a rózsámnak
Bokrétának tenném!«


Szállj le holló, szállj le…

Szállj le holló, szállj le,
Szállj alább egy ágra,
Hadd irjak levelet
Mind a két szárnyadra!

Hadd irjak levelet
Apámnak, anyámnak,
Apámnak, anyámnak,
Jegybéli mátkámnak!

Ha kérdik: hogy vagyok,
Mondd meg, hogy rab vagyok,
Kolozsvár piaczán
Térdig vasba’ vagyok!

Az én derékaljam
A tömlöcz feneke,
Az én égő gyertyám
Kigyók, békák szeme.

Egy asztalka vagyon,
Gyászszal be van festve,
Azon van egy pohár,
Bánattal van tele.

Akárkié legyen
Az a tele pohár,
Csak az enyim legyen
A megváltó halál!


Tera.

»Isten jó nap’, Isten,
Szegedi biróné!
Add nekem a lányod,
Szép eladó lányod:
Egy pár pohár borért,
Szép köszönetemért!«

»Nincsen nekem lányom
Bölcsőben ringázom!«
»Van teneked lányod,
Piros bodor lányod:
Szegedi piaczon
Piros almát árult;
Vettem is már tőle,
Ettem is belőle,
Nagyon megszerettem
A te Tera lányod.«

»Lányom, édes lányom,
Eladtalak, lányom,
Egy pár pohár borért,
Egy szép köszönetért!«

»Anyám, édes anyám!
Kinek adtál, engem?«
»Jó Török Jánosnak
Adtalak én téged!«
Átkozott az apa,
Százszorta az anya,
A ki a gyerekit
Korcsmában beiszsza!

»Leány pajtásaim,
Kérjétek az Istent:
Mikor értem jönnek,
Hideg borzongasson;
Ha fél utra visznek,
Ugyan ki is rázzon;
Hogyha haza visznek,
Ki is terítsenek!«

Kitekintett Tera
Az üveg ablakon:
»Nézz ki, anyám, nézz ki!
Mit látok odaki!
Amott látok, anyám,
Egy fekete felhőt,
Közepében látok
Sárga lábu hollót!«

»A fekete felhő,
A fekete holló,
Sárga lábu holló:
Az az arany hintó;
Talán érted jönnek?!«

Mikor oda értek:
A hideg kirázta;
Hogy fél utra vitték:
Halál hideg rázta.
Kiáltja, kiáltja
A nyoszolyó asszony:
»Lassulj meg, lassulj meg,
Ifjú Török János,
Mert már elhanyatlik
A mi menyasszonyunk!«

Másodszor kiáltja
A nyoszolyó asszony:
»Lassulj meg, lassulj meg,
Ifjú Török János,
Mert már mindjárt meghal
A mi menyasszonyunk!«

Harmadszor kiáltja
A nyoszolyó asszony:
»Lassulj meg, lassulj meg,
Ifjú Török János,
Mert már úgy is meghalt
A mi menyasszonyunk.«

»Kocsisom, kocsisom,
Fogd ki a lovamat,
Legfutósabbikat.
Mondjad az anyámnak:
Ne úgy készüljenek,
Mint lakodalomra,
Hanem csak úgy jöjjön,
Mint szomorú torba!«

Mikor haza érnek,
Elkezdé siratni:
»Menyem, édes menyem,
Ha jó lettél volna,
Mézet adtam volna;
Ha rossz lettél volna,
Mérget adtam volna!«

Odamén az anyja,
Az ő édes anyja.
Elkezdé siratni:
»Vejem, édes vejem,
Csináltatsz-e néki
Diófa koporsót?«
»Csináltatok, szülém,
Márvány kő koporsót!«

»Meghuzatod-é hát
Azt a hat harangot?«
»Meghuzatom, szülém,
Mind a tizenhatot!«

»Eltemeted-e hát
Temető árkába?«
»Eltemetem, szülém,
Rózsás kert sarkába!«

»Megsiratod-e hát,
A hol senki sem lát?«
»Megsiratom, szülém,
Mindenek láttára!«

»Kikiséred-e hát
A pitvar ajtóig!«
»Kikisérem, szülém,
A sirja halmáig!«


Rózsa Sándor.

Szegény Rózsa Sándor
Fölült a lovára,
Arany szélü gatyaszára
– Sej, haj! –
Ugy lebeg utána.

Csillagok, csillagok
Szépen ragyogjatok!
Hires magyar betyároknak
– Sej haj! –
Útat mutassatok!

Mennek a pusztába
Szegednek környékén,
Utánuk mén a vármegye
– Sej, haj! –
Rádainak élén.

El is fogták őket,
Viszik a tömlöczbe,
Ott van köztük Rózsa Sándor
– Sej, haj! –
Talpig vasba verve.

Odamén az anyja,
Hogy őtet sirassa.
»Ne sirasson édes anyám,
– Sej, haj! –
Nem vagyok meghalva!«

»Hogyne siratnálak,
Mikor vasban látlak!
Holnapután nyolcz órakor
– Sej, haj! –
Fölakasztva látlak!«


Falu végén…

Falu végén
Van egy kis házikó.
Abba nézék
S rengő bölcsőt láték.

Egy kis leány
Rengetgeti vala,
S a szájával
Fujdogálja vala:

»Aludjál el
Istennek bárányja,
Szeretetből
Jöttél a világra.«


Siroki erdőben.

Siroki erdőben
Nyilik a gyöngyvirág,
Gyere ki, galambom,
Itt vagyon a világ!

»Ki is mentem hozzád,
Vissza is eljöttem,
Tudom, hogy meglestek,
Szóba hoztak engem.

Azt mondják, hogy rossz vagy,
Soh’se kerülsz elő;
Minap is tilosban
Kapott a kerülő.

Vert volna meg Isten,
Mikor neked hittem;
Téged áldott volna,
Vert volna meg engem.

Meg is vert engemet
A világ csufjára,
Rá se merek nézni
Az édes anyámra.«


Madárka…

Madárka, madárka,
Csácsogó madárka!
Vidd el az én levelemet
Szép Magyarországba!

Ha kérdik: ki küldte?
Mondjad, hogy az küldte,
A kinek a szerelembe’
Meghasad a szíve.

Ha kérdik: hogy vagyok?
Mondd meg, hogy rab vagyok,
A Radeczky táborában
Közkatona vagyok!


Kicsi nemes legény.

Nagy Törökországban kicsi nemes legény,
Ártatlan s ok nélkül raboskodik szegény!
Szóval azt kiáltja: »Anyám, édes anyám,
Három kővárad van, válts meg az egyikkel!«
»Nem váltlak, nem váltlak, lelkem, kedves fiam,
Mert fiú helyébe fiat ád az Isten,
De kőváram helyett nem ád mást az Isten!«

»Nem bánom, nem bánom, lelkem édes anyám!
Mert koporsóm leszem tengernek két martja,
Szemfödelem leszen tenger sürü habja,
Harangszóm is leszem tengernek zúgása;
Eltemetnek engem tengerbe a halak,
Megsiratnak engem az égi madarak,
Az égi madarak s az erdei vadak!«


Dancsuj Dávid.

Bodok felett vagyon egy kis sürü berek,
Szegény Dancsuj Dávid a között kesereg.
Nem jó, Dávid, nem jó, sirni, keseregni,
Ha meglát valaki, hová tudsz ellenni?…
Az a fekete föld ketté hasadhatna,
Szegény Dancsuj Dávid belé borúlhatna;
De a fekete föld ketté nem hasadhat,
Szegény Dancsuj Dávid belé sem borúlhat.
»Adjon Isten annak ezernyi ezer jót,
Ki az én bölcsőmet megrenditette vót;
Köszönöm apámnak s az édes anyámnak,
Mert jó fiat nevelt bolygó katonának,
Az ország rabjának.
Mennyi égen csillag, iró deák vóna,
Mennyi réten füszál, mind pennaszár vóna,
Mennyi erdő-lapi, mind papiros vóna,
Veres tenger habja, mind tentalé vóna,
Az én sok bánatim még se’ férne reá,
Még se’ férne reá.«


Az ispánné leánya.

Csendes este szállott le a pusztára,
Elnémult a bodor tinó kolompja,
Csak egyedül sirdogál a furulya,
A kisasszony az ablakból hallgatja.

»Kinn a pusztán gulyás bojtár vagyok én,
Ezer darab marhát, lovat őrzök én,
A kisasszony, ha kijön a pusztára,
Mosolyogva néz a gulyás bojtárra!«

Szépen legel a Péterné gulyája,
A kisasszony maga sétál utánna,
Már messziről kiáltja a gulyásnak:
»Jancsi szivem, terítsd le a subádat!«

»Hogy teriteném le én a subámat,
Ha elalszom, elhajtják a gulyámat.«
»Már te azzal, szivem gulyás, ne gondolj,
Kiváltja az édes anyám, ha mondom!«

Még a búza ki sem hányta a fejét,
Már a veréb mind kiette a szemét.
»Édes anyám, jaj Istenem, Istenem!
Jaj, mire vitt engemet a szerelem!«

»Lányom, lányom, lányomnak sem mondalak,
Inkább, mintsem egy gulyásnak adjalak.«
»Édes anyám, nem bánom én, tagadj meg,
De a szivem csak Jancsiért szakad meg!«


A megölt legény.

Megölték a legényt
Hatvan forintjáért,
Bevetették a Tiszába.
Pej paripájáért.

Tisza be nem vette,
Partra kivetette,
Arra ment egy halász legény,
Csónakjába tette.

Oda ment az apja,
Költi, de nem hallja:
»Kelj fel, kelj, fel, édes fiam,
Gyere velem haza!«

Költi, de nem hallja,
Meg van az már halva,
Sárga sarkantyús csizmája
Lábára van fagyva.

Oda ment az anyja,
Költi, de nem hallja:
»Kelj fel, kelj fel, én magzatom,
Hogy vigyelek haza!«

Költi, de nem hallja,
Meg van az már halva,
Szép fekete göndör haja
Vállára van fagyva.

Oda ment rózsája,
Költi, azt már hallja:
»Kelj fel, kelj fel, édes rózsám,
Borúlj a nyakamba!«

»Csináltatsz-e nekem
Diófa koporsót?«
»Csináltatok, édes rózsám,
Márványkő koporsót!«

»Eltemetsz-e engem
A temető kertbe?«
»Eltemetlek, édes rózsám,
Virágos kertembe!

Virágos kertembe,
Kertem közepébe,
Ott siratlak, édes rózsám,
Téged mindörökre.«


Elvesztettem…

Elvesztettem lovam’
A bükkös erdőben,
Elszakadt a csizmám
A nagy keresésben.

Ismerem a lovam
Csengője szaváról,
Ismerem a babám,
Kevély járásáról.

»Ne keresd a lovat,
Be van az már hajtva,
A székház udvarán
Szól a csengő rajta!

Ne keresd a babád,
Szavát már nem tartja,
A biró fiával
Lakodalmát lakja!«


Hej, huj! Sobri pajtás!

Hej, huj! Sobri pajtás!
De régen nem láttuk egymást.
Hej, huj! ha nem láttuk,
Csakhogy jó hirét hallottuk!

Hej, huj! Sobri pajtás!
Hogyan tetszik a vándorlás?
Hej, huj! nem jól tetszik,
Mert kedvesem halva fekszik!

Hej, huj! Sobri pajtás!
Endöréden mi a szokás?
Hej, huj az a szokás,
Diszlik a szeretőtartás!

Hej, huj! Sobri pajtás!
Micsoda ott az a nagy ház?
Hej, huj! Sümeg város:
Ott lakik a komiszáros…


Sorozáskor.

Esik eső az árpatarlóra;
»Jere, rózsám, üljünk fel a lóra!«
»Gyenge vagyok, nem tudok felülni,
Kis pej lovad nem akar megállni.«

Esik eső, nagy sár van az uton,
Barna kis lány sírva mos az Olton.
Sírva mondja az édes anyjának:
Szeretőjét viszik katonának.

»Ne sirj, lányom, ne sirj, a faluba’
Maradt legény még a te számodra!«
»Maradt, anyám, maradt, nem szeretem,
Gyász lesz vele az egész életem!«


Rácz-Keresztur felől…

Rácz-Keresztúr felől
Fúj a hideg szellő,
Jaj, de rossz hírt hallottam
Kedves babám felől!

Azt a hírt hallottam,
Hogy megházasodtál;
Áldjon meg az Isten,
Ha jobbra találtál.

»Jobbra nem találtam,
Csak szebbre akadtam.
Verje meg az isten,
Jaj! de megcsalódtam!«


Bogár Imre.

Zavaros a Tisza,
Nem akar higgadni,
Még az éjjel Bogár Imre
Által akar menni.

Által akar menni,
Lovat akar lopni,
A szegedi nagyvásárban
El akarja adni.

»Nézz ki, babám, nézz ki,
Ablakod firhangján,
Amoda jön Bogár Imre
Sötét pej paripán.

Arany a zablája,
Réz a kantárszára,
Szabadkai szép leányok
Bámulnak utána.«

»Korcsmárosné, hallja!
Talán nem is hallja!
Nyissa ki hát a kapuját,
Hadd menjek be rajta!

Korcsmárosné, hallja!
Van-e paprikása?«
»Vagyon bizony egy bográcscsal
Vendégim számára.«

»Korcsmárosné, hallja!
Van-e vörös bora?«
»Söröm is van, borom is van,
Vendégim számára.«

»Korcsmárosné, hallja!
Van-e szép leánya?«
»Van leányom, szép leányom,
Betyárok számára.«

»Korcsmárosné, hallja!
Száz itcze bort hozna!
Megkinálom a vármegyét,
Hogy ne legyek rabja…

Hunczut a vármegye,
Nem iszik belőle;
Látom, hogy már azt akarja:
Holtig legyek rabja.

Hunczut a vármegye,
Meglesett bennünket,
Tiszahajlási csárdába’
Elfogott bennünket!«

* * *

Repülj madár, repülj,
Hej, Szabadka felől,
Az a hires Bogár Imre
Maga van egyedül…


A hű leány.

Barna kis lány megy az utczán nevetve,
Kapitány ur megy utána sietve.
»Megállj, megállj, barna kis lány, egy szóra,
Hisz te vagy a szivem vigasztalója.«

»Nevetnem kell kapitány úr szavára,
Mért állit meg egy magyar lányt hiába?
Van már nékem szép szeretőm, közlegény,
Kit nem adnék százezer kapitányért.«

»Meghalt már a kedvesed a csatába,
Borulhatsz már kapitány úr karjába!«
»Hogyha meghalt, szálljon áldás sirjára,
Nem borulok kapitány úr karjába!«


Lóra, csikós, lóra!

»Lóra, csikós, lóra! elszaladt a ménes,
Csak egyedül maradt a pányván a nyerges.«
Nem tehetek róla, mert meg vagyok fogva,
Ott az öreg bojtár, adjon számot róla.
A tömlöcz feneke az én vetett ágyam,
Annak két oldala az én hálótársam,
A tömlöcz teteje takarodzó párnám,
Kigyók, békák szeme, világitó gyertyám.
Nyujtsd be rózsám, nyujtsd be, fehér keszkenődet,
Hadd törülgessem le sürü könyeimet!


Angyal Bandi.

Lám megmondtam, Angyal Bandi, ne menj az
        Alföldre,
Csikósoknak, gulyásoknak közibe,
        Közibe.

Mert megtanulsz lovat lopni izibe,
        Izibe,
Majd ugy kerülsz a vármegye kezibe,
        Kezibe.

Mikor kezdi Angyal Bandi a lovát
        Nyergelni,
Czifra csikos kantárjával fékelni,
        Fékelni:

Kurta süveg a fejében módosan,
        Módosan,
Fejér fátyol a nyakában, bokrosan,
        Bokrosan.

Czifra bunda válla hegyit nyomitja,
        Nyomitja,
A sallangja lába fejét boritja,
        Boritja.

Rajta van az aranyrojtu gatyája,
        Gatyája,
Slézsiából van a matériája,
        Riája.

Alabástrom a homloka, nem márvány,
        Nem márvány,
Fekete két szemöldöke szivárvány,
        Szivárvány.

Mikor mene Angyal Bandi tanyára,
        Tanyára,
Ama gyönge borjuhús vacsorára,
        Csorára.

Rajta üte Göncz városa megfogni,
        Megfogni,
A két kezét kötéllel is megkötni,
        Megkötni.

Akkor kezde Angyal Bandi bámulni,
        Bámulni,
A szinében egészen megváltozni,
        Változni.

Megkötözik Angyal Bandit kötéllel,
        Kötéllel,
Ugy kisérik fel Kassára, fegyverrel,
        Fegyverrel.

Egy itcze viz, egy font kenyér a Bandi
        Számára,
Harminczhárom fontos vasat kezére,
        Lábára!


A megcsalt leány.

»Óh Istenem, be’ megbántam,
Gyöngykoszorúm’ elhullattam,
Keservesen megsirattam!«

»Ne sirasd, rózsám, koszorúd,
Kötök virágból koszorút!«

»Éjjel-nappal kössed, rózsám,
Mégsem leszek többet leány!«




Szálló dalok.


Mi magasabb…

Mi magasabb az egeknél?
Mi nagyobb a szerelemnél?
Kit a szerelem körülfog,
Nem kell annak semmi dolog.


Nagy a világ…

Nagy a világ, végtől-végig bujdosom,
De babámat felejteni nem tudom.
Megállj, fakóm, bundámat leteritem,
Megálmodom, látom-e még kedvesem.


Addig a házamból…

»Addig a házamból el nem mégy,
Mig három szál gyertya el nem ég.«
»A negyedik is már félben ég,
A szerelem mégis nem elég…«


A berencsi utczát…

A berencsi utczát végig kövecsezik,
Azon az én lábam nem is ugrándozik.
A nagyfali utczát nem is kövecsezik,
Azon az én lábam mindig ugrándozik…


Csalom a szemedet…

Csalom a szemedet,
Te is az enyimet,
Csókolom a szádat,
Piros két orczádat, –
Te is az enyimet,
Én is a tiedet.


Csillagok, csillagok…

Csillagok, csillagok,
Szépen ragyogjatok!
Annak a legénynek
Utat mutassatok.

Mutassatok utat
Annak a legénynek,
Ki nem tudja házát
A szeretőjének.


Egy madarat kergettem…

Egy madarat kergettem,
De utól nem érhettem,
Más vitte el helyettem,
S azt nem igen szerettem.

Mikor szinte megfogtam,
Szépen elszalasztottam,
S nála nélkül maradtam.


Jaj istenem, én hogy élek…

Jaj istenem, én hogy élek?
Még egy madártól is félek,
Hogyha egy madár fölrepül,
Az én szivem mingyárt meghül.


A világot csak nevettem…

A világot csak nevettem,
Mig ennyire felnőhettem;
De hogy lenne majd ezután,
Ha egyszer megházasodnám,
Azt most ki nem találhatnám!


Szeress, rózsám…

Szeress, rózsám, csak nézd meg kit
Mert a szerelem megvakit.

Hej! engem is megvakitott,
Örökre megszomoritott,
Csak még sirba nem szállított!


A hideg szél fújdogál…

A hideg szél fújdogál,
A falevél hulldogál,
Leány-hűség múldogál,
S szegény legény sirdogál…


Meghalok Csurgóért…

Meghalok Csurgóért, de nem a váráért,
Hej, nem a váráért, csak egyik utczáért,
De nem az utczáért, csak egyik házáért,
Ebben növekedett barna galambomért!


Lám, megmondtam…

Lám, megmondtam, bús gilicze,
Ne rakj fészket az utszélre;
Mert az uton sokan járnak,
Téged, rózsám, feltalálnak.

Csak rakj fészket az erdőre,
Annak is a közepére!
Czédrusfának tetejére,
Fügefának levelére!


A fényes csillag is…

A fényes csillag is
  Ballag haza felé,
Ballag barna legény
  A galambja felé.

De mig oda ballag,
  Jóformán megvirrad,
Gyenge szerelmüknek
  Hamar vége szakad…


Arany-ezüstért…

Arany-ezüstért, czifra ruháért,
Leányt el ne végy koszorujáért,
Inkább szeressed jámborságáért,
Előtted való szép járásáért.

Ne nézz a leány tánczos lábára,
Ne hajolj az ő mézes szavára;
Figyelemmel légy indulatjára,
Tanulj szert tenni szive titkára!


Hamis a szemed…

Hamis a szemed,
Hamis a szived,
Hamis tenéked
Minden csepp véred.

Jusson eszedbe,
Ki volt kedvedbe,
Lám, én is voltam
A te szivedbe!


Én istenem, mi az oka…

Én istenem, mi az oka?
Körül veres az ég alja.
Bokros bú járja szivemet,
Siratom az édesemet!


Jól meggondold…

Jól meggondold, rózsám, elejét, utóját,
Hogy kivel kötöd be két szemed világát;
Mert nem kölcsön kenyér, hogy visszaadhatnád,
Se nem tarka kendő, hogy megfordithatnád!


Tudtam én azt…

Tudtam én azt, tudom is,
Hogy a leány mind hamis.
Még ha imádkozik is,
Legényt kiván akkor is.


Nincsen virágos kert…

Nincsen virágos kert, ki oly’ rózsát nyilna,
A kit leszakajtnak, hogy el ne hervadna!


Viz alá, viz alá…

Viz alá, viz alá,
Viz a malom alá;
Viz hajtja a malmot,
Szerelem a csókot!


Négy ökröt adtam…

Négy ökröt adtam egy lóért,
Negyven tallért egy patkóért;
Csókot adtam egy szép lányért,
Itt nem hagynám a világért!


Fáj a szivem…

Fáj a szivem belől-felől,
Mégsem mutatom kivülről.
Olyan bánat a szivemen,
Talán meghalok az éjen.
Egyik teszen, másik veszen,
A sok irigy majd megeszen!


A baraczkfa pirossal virágzik…

A baraczkfa pirossal virágzik,
A liliom kékkel illatozik,
Az én szivem búval harmatozik,
Mert éj-nap csak hozzád óhajtozik.


Ki van a szekerem…

Ki van a szekerem rudja,
Isten tudja: merre utja?
Vagy lefelé, vagy fölfelé,
Vagy a rózsám háza felé.


Hej! sokféle a szerelem…

Hej! sokféle a szerelem!
Soknak keserü gyötrelem.
Ne szakaszsz a leveléből,
Ne egyél a gyümölcséből:
Édes a levele,
Keserü a leve.


Túl a vizen…

Túl a vizen dereng az ég,
Édes rózsám, élhetsz-e még?
Élek rózsám, de csak elig,
Nálad nélkül búval telik!


Kis kertemben kinyilott az ibolya…

Kis kertemben kinyilott az ibolya,
Szeretőmet megtudták, hogy kicsoda.
Ugy akartam szeretni, hogy ne tudják,
De az egek rám világositották!


Szabad madár vagy te, rózsám…

Szabad madár vagy te, rózsám,
Mégis ritkán jösz el hozzám;
Ha én olyan szabad volnék,
Éjjel-nappal nálad lennék!


Gyere, rózsám, az erdőre…

»Gyere, rózsám, az erdőre
Száraz ágat szedegessünk tüzelőre.«

»Száraz ág ellobban,
Szerelem még jobban;
A mi szerelmünknek
De hamar vége van!«


Hová lábad teszed…

Hová lábad teszed,
Bánatvirág keljen,
Hófejér ágyadban
Kigyófi heverjen.
Kit leginkább szeretsz
Örökre veszeszd el,
Nagy búbánatodat
Ne értse meg ember!


Mink vagyunk a rózsák…

Mink vagyunk a rózsák,
Mink szeretjük egymást,
Szép piros hajnalban
Megcsókoljuk egymást!


Jaj istenem, de megvertél…

Jaj istenem, de megvertél,
Engem jobban mindeneknél:
Szőke szeretőt igértél,
S egy barnával kifizettél!


Piros alma az orczája…

Piros alma az orczája,
Kaláris gyöngy kicsi szája,
Bogár szinü az ő haja,
Cseppentett tej a homloka!


Virágzik a pipacs…

Virágzik a pipacs pirosan,
Mosolyog a rózsám hamisan,
Odajön hozzám titkosan,
Megcsókol engem hangosan;
Mosolyog a rózsám hamisan,
Megcsókol engem titkosan…


Ritka búza…

Ritka búza, ritka,
Kiben konkoly nincsen,
Ritka szerető az,
Kiben hiba nincsen.

Mit ér a nagy erdő
Zöld levele nélkül,
Mit ér a szerelem
Jó reménység nélkül!


Három alma…

Három alma, meg, egy fél:
Kérettelek, nem jöttél.
Ha nem jöttél, ott vesztél,
Lányok anyjává lettél.
    Ej, haj, nem bánom,
Nekem is lesz virágom,
    Ej, haj,
Leszakasztom a nyáron!


De haragszom a szemedre…

De haragszom a szemedre;
Minek kacsint a szemembe;
De még jobban a szivedre:
Minek gerjeszt szerelemre!


Kis Komárom…

Kis Komárom, Nagy Komárom,
Be szép kis lány ez a három!
Be szeretném az egyiket,
Három közül a szebbiket…
Kis Komárom, Nagy Komárom!


Ha meghalok…

Ha meghalok, se bánom,
Ugy sincs engem, ki szánjon,
Koporsómra boruljon,
Végig-végig sirasson!


Hej, csillagom…

Hej, csillagom, teremtette!
Ki volt nálad a mult estve?
Ablakodon voltam lesbe,
Láttam, ki ült az öledbe.
»Akárki ült az ölembe:
Mégis te voltál eszembe.«


Erre, erre…

Erre, erre, most ment erre,
Még csak nem is nézett erre;
Ha haragszik, mért jár erre?
Mért jár az én ellenemre?


Jöszte hozzám, szép madárka…

Jöszte hozzám, szép madárka!
Nem zárlak én kaliczkába;
Mikor tetszik, elrepülhetsz,
Ha kedved lesz, visszajöhetsz.


Szeress rózsám…

Szeress rózsám, csak nézd meg, kit,
Mert a szerelem megvakit;
Szeress rózsám, csak legyen szép,
Ha szenvedsz is, hadd legyen mért!


Idő, idő…

Idő, idő, tavasz-idő,
Mikor nyilik erdő, mező!
A virágok illatoznak,
A madarak fészket raknak,
Minden madárnak van párja,
Csak én vagyok igaz árva!


Minek van…

Minek van énreám másnak gondja?
Én nem nézem, ki a más galambja!
Mért járnak az enyém után mások?
Másé után én sohasem járok!


Nincs szebb virág…

Nincs szebb virág a kerti rózsánál,
Nincs szebb leány a kedves rózsámnál.
Fekete két szemét ha rám veti,
Minden búmat velem felejteti.


Jaj annak a fának…

Jaj annak a fának,
Kit fejszével vágnak;
Jaj annak a lánynak,
Kit mindig gyaláznak.
Engemet is gyaláz
Egy semmirevaló,
Ássa ki a szemét
Két fekete holló!


Nagy az én rózsám ereje…

Nagy az én rózsám ereje,
Kilencz pandur sem bir vele,
De ha az én szavam hallja,
Sirva borul az asztalra!


Zavaros a Duna…

Zavaros a Duna, nincs tisztogatója,
Szomoru a szivem, nincs vigasztalója,
Zavaros Dunának lesz tisztogatója,
Szomorú szivemnek lesz vigasztalója.


Én Istenem…

Én Istenem, minek is születtem,
Nyomoruság az egész életem.
Szeretek és boldogtalan vagyok:
Ezzel is csak még szegényebb vagyok.


Miért ragyog…

Miért ragyog a sok csillag az égen?
Miért nyilik a sok virág a réten?
Miért újul ki tavasszal az erdő,
Hogyha nincsen igaz szivü szerető!?


Megyek ide…

Megyek ide, megyek tova,
Meg vagyok én kuruzsolva.
A kit sokszor megátkoztam,
Mind csak avval barátkoztam.
Félek tőle, ő is tőlem,
Nem tudom, mi lesz belőlem!


Háromszor is…

Háromszor is elindultam, elmentem,
De hozzátok soha be nem mehettem:
A kapuban úgy elfogott valami –
Azt az érzést ki se lehet mondani!


Busultam én, busulok is…

Busultam én, busulok is,
Reám férne, ha sirok is,
Megöl engem a sok sirás,
Nem is olyan vagyok mint más!


Ó Istenem…

Ó Istenem, mi bántja lelkemet?
Saját szivem ver engemet.
Ne verj nagyon, kedves szivem,
Ütésedtől fáj a lelkem,
Kedves szivem!


A szerelem…

A szerelem csuda vak:
Keveset lát ugyancsak.
Vak, ugy mondják, s ha vak, hát
A setétben mivel lát,
Hogy megfogja a lánykát?…


Bujdosik…

Bujdosik az elmém
A szerelem miatt,
Mint kis fecskemadár
Kereng az ég alatt…


Szeged felől…

Szeged felől beborult az ég alja,
Ez a kis lány a babáját siratja.
Ne sirj, kis lány, ne bánkódjál babádon,
Hisz a madár sem hál mindig egy ágon.


Mig a leány hajadon…

Mig a leány hajadon, hajadon,
Viczkándozik szabadon, szabadon.
De ha egyszer párja van, párja van,
Dizzeg-duzzog magában, magában.


Még a galambnak is…

Még a galambnak is
Mézes buzát hintnek,
Azzal csalogatják;
De ha megfoghatják,
Tollát simogatják
S az alatt a vizet már neki forralják…


Lábad akármerre…

Lábad akármerre járjon,
Szemed engemet vigyázzon;
Szemed akárkit szeressen,
Szived engem ne felejtsen.


Miért az ördögért…

Miért az ördögért tudlak ugy szeretni,
Hogy gondolatomból ki sem tudlak vetni!


Könnyebb…

Könnyebb a kősziklát
Lágy iszappá tenni,
Mint két egyes szivnek
Egymástól elválni.

Mikor két egyes sziv
Egymástól megválik,
Még az édes méz is
Keserüvé válik!


Mikor a menyecske…

Mikor a menyecske czifrán felöltözik,
Elmegy a templomba, de nem imádkozik.

Hányja-veti széjjel ragyogó szemeit,
Hogy hol láthatná meg kedves szeretőjit.


Egyszer ide…

Egyszer ide, másszor tova,
Azért nincsen kedvem soha.
Kedvem csak születik s meghal,
A reménység mindig megcsal!


Kis kertemben…

Kis kertemben rózsa nyilik,
Barna rózsám hozzám illik;
Mi haszna, ha hozzám illik,
Ha nem lehet velem mindig!


Nincs édesebb…

Nincs édesebb, mint a méz, mint a méz –
Ki mit szeret, arra néz, arra néz,
Én egy kis lányt szeretek,
Arra nézek, nevetek.

De ő vissza nem nevet, nem nevet,
Attól tartok nem szeret, nem szeret.
Szembe, rózsám, ha szeretsz,
Ha nem szeretsz, elmehetsz!


A huszárok…

A huszárok, a katonák verbuválnak,
Szomorú a szive sok leánynak!
De mégis szomorubb annak a legénynek,
Kinek szeretője férjhez ment szegénynek.


Ó, hogy fülemile…

Ó, hogy fülemilemadár nem lehetek!…
Kis kertedbe, rózsám, fészket nem verhetek!


Fáj a szivem…

Fáj a szivem, sír a szemem,
Teéretted, drága kincsem,
Kő volna is, meghasadna,
Virág volna, elhervadna!


Ne higyj a legénynek…

Ne higyj a legénynek,
A hamis lelkünek,
Megölel, megcsókol,
Elfordul, kicsúfol.


Haj, rózsa, rózsa…

Haj, rózsa, rózsa, piros vagy.
Hajnali csillag, fényes vagy!
Te pedig rózsám, enyim vagy,
Te pedig, rózsám, enyim vagy!


Esik eső, látom én azt…

Esik eső, látom én azt,
Sár lesz abból, tudom én azt.
Ajtóm nyilik, hallom én azt,
Galambom jön, tudom én azt.


Szerelem van minden füben…

Szerelem van minden füben, minden fában,
Minden csuszó-mászó kis állatocskában,
    A szerelem oly édes,
    Mint a kenyér, ha mézes,
        Hogyha mézes!


Azért csillag…

Azért csillag, hogy ragyogjon,
Azért lány, hogy megcsókolljon;
Azért jöttem a világra,
Hogy bolonduljak utána.

Azért erdő, hogy zöldeljen,
Azért vihar, hogy tördeljen;
Azért a sziv, hogy szeressen;
Bánatában megrepedjen.


Gyenge a lány…

Gyenge a lány, mint a virág,
A legényen mégis kiád.
A lány szíve csak búra visz,
Hamis a numerusa is.


Három éle van a sásnak…

Három éle van a sásnak,
Szebb szeretőm van mint másnak;
Bárcsak ilyen szép se volna,
Hogy irigyem egy se volna!


Gyolcs az ingem…

Gyolcs az ingem, fehér gyolcs az ujja,
Akkor lobog, mikor a szél fujja,
Ha nem fújja, magam lobogtatom,
A babámat avval csalogatom!


Megvettem a szeretőmet…

Megvettem a szeretőmet
  Nagy áron.
Általvittem vagy tizenkét
  Határon.
Hol vizeken, hol patakon,
  Hol sáron,
El sem hagyom, mig élek e
  Világon!


Csak még egyszer…

Csak még egyszer szép hazámba mehetnék,
Kedves rózsám, az öledbe ülhetnék!
Kedves rózsám, az öledbe ülhetnék,
Világos kék szemedbe kacsinthatnék!


Zöld leveles diófa…

Zöld leveles diófa,
Rám borul az árnyéka!
– Hej, haj! –
Ha lehull a levele,
Koporsó lesz belőle!


Bécsi kendő, lobogós…

Bécsi kendő, lobogós,
Selyem kendő, suhogós,
Hadd lobogjon, suhogjon,
Szived értem dobogjon!
Tuli piros, hupi kék,
Rózsám, rajtad minden szép!


Hallod-e, te barna kis lány…

»Hallod-e, te barna kis lány?
Hát a szoknyád fodros-e mán?«
»Mit kérdezed, német kölyök?
Nincsen ahhoz semmi közöd!«


Idegen földre ne siess…

Idegen földre ne siess,
Hogyha hazádban megélhetsz;
Idegennek s jövevénynek
Nincsen becsüje szegénynek.




[Transcriber's Note:


Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

V
_Boldog szerelemben_….
_Boldog szerelemben_…

IX
A baraczkfa pirossal virágzik 350
A baraczkfa pirossal virágzik 305

IX
A fogoly katona 226
A fogoly katona 225

IX
Amoda egy virág 150
Amoda egy virág 158

IX
A székely katona 135
A székely katona 235

XI
Fehete szem, piros orcza 47
Fekete szem, piros orcza 47

XII
Jaj már minekünk 100
Jaj már minekünk 110

XII
Juhász legény bundája, hm! 150
Juhász legény bundája, hm! 158

XII
Kalapom szememre vágom 90
Kalapom szememre vágom 10

XIV
Mikor bujdosni 81
Mikor bujdosni 51

XIV
Nem forog a dorozsmai szélmalom 10
Nem forog a dorozsmai szélmalom 11

XV
Szabad a madárnak 10
Szabad a madárnak 11

XV
Szabad péntek, szabad szombat 65
Szabad péntek, szabad szombat 64

XV
Szivem gyönge szivére 555
Szivem gyönge szivére 55

37
Edes rózsám, ravasz voltál,
Édes rózsám, ravasz voltál,

69
Ragyogó csillagom, galombom!
Ragyogó csillagom, galambom! (1 versszak 2. sor)

82
Házasodj meg, ha meg akarasz,
Házasodj meg, ha meg akarsz,

123
Életüktől, vagyonuktóI megfosztani.
Életüktől, vagyonuktól megfosztani.

128
Könyeimnek záporából….
Könyeimnek záporából…

130
Merre sirat engem az édes anyám?….
Merre sirat engem az édes anyám?…

130
Már eljött….
Már eljött…

130
Szemeimet….
Szemeimet…

131
Nézz, rózsám, a szemembe….
Nézz, rózsám, a szemembe…

139
Nagy-Abonyban….
Nagy-Abonyban…

139
Nagy-abonyban csak két torony látszik,
Nagy-Abonyban csak két torony látszik,

143
Megkapsz ott egy kaszárnyába«.
Megkapsz ott egy kaszárnyába.«

161
Hej, amaz az én rózsám….
Hej, amaz az én rózsám…

209
Szokjék becsültre.«
Szokjék becsületre.«

210
Hajrá haj!
Hajrá, haj! (2. versszak)

221
Angyom, ángyom, édes ángyom!
Ángyom, ángyom, édes ángyom!

225
»Hej páva, hej pápa!
»Hej páva, hej páva!

227
Császár szép leánya!»
Császár szép leánya!«

230
Görög Ilonáért.
Görög Ilonáért.«

234
»Atyám, atyám, öreg király!
Atyám, atyám, öreg király!

247
Kebelembe bújót stb.
Kebelembe bújót stb.«

251
Azért bokrosodik.
Azért bokrosodik.«

255
Mint gondod viselő«
Mint gondod viselő.«

256
Anyám, anyám, édes szülőm,
»Anyám, anyám, édes szülőm,

257
Akkor leszen veszedelmem«
Akkor leszen veszedelmem.«

278
Kinek adtál, engem?
Kinek adtál, engem?«

282
Nem vagyok meghalva!
Nem vagyok meghalva!«]





End of Project Gutenberg's A magyar népköltés gyöngyei, by Elek Benedek

*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 40392 ***