diff options
Diffstat (limited to '39699-0.txt')
| -rw-r--r-- | 39699-0.txt | 8331 |
1 files changed, 8331 insertions, 0 deletions
diff --git a/39699-0.txt b/39699-0.txt new file mode 100644 index 0000000..d2cead7 --- /dev/null +++ b/39699-0.txt @@ -0,0 +1,8331 @@ +*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 39699 *** +MAGYAR NÉPBALLADÁK + + * * * * * * + +MAGYAR REMEKIRÓK + +A MAGYAR IRODALOM FŐMŰVEI + +Sajtó alá rendezik + +Alexander Bernát Erődi Béla Négyesy László +Angyal Dávid Ferenczi Zoltán Rákosi Jenő +Badics Ferencz Fraknói Vilmos Riedl Frigyes +Bánóczi József Gyulai Pál Széchy Károly +Bayer József Heinrich Gusztáv Váczy János +Beöthy Zsolt Koroda Pál Vadnay Károly +Berzeviczy Albert Kossuth Ferencz Voinovich Géza +Endrődi Sándor Kozma Andor Wlassics Gyula +Erdélyi Pál Lévay József Zoltvány Irén + +55. KÖTET + +MAGYAR NÉPBALLADÁK + +BUDAPEST + +FRANKLIN-TÁRSULAT + +magyar irod. intézet és könyvnyomda + +1906 + + * * * * * * + +MAGYAR NÉPBALLADÁK + +Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta + +ENDRŐDI SÁNDOR + + + + + + + +BUDAPEST +FRANKLIN-TÁRSULAT +magyar irod. intézet és könyvnyomda +1906 + +Franklin-Társulat nyomdája. + + + + +BEVEZETÉS. + +Mikor _Erdélyi János_ a Kisfaludy-Társaság megbízásából +1847-ben a _Népdalok és Mondák_ czímű népköltési +gyűjtemény második kötetét befejezte: némi levertséggel +és szomorúsággal vette észre, hogy a különben gazdag +anyag közt mily kevés az epikai dal, a balladás vers, s a +mi esetleg e fajta is, nagyrészt erősen töredékes. A lelkes +gyűjtő idevágó panaszai a _Népdalok és Mondák_ ugyane +kötetének végén egy, a magyar népdalról írt, alapvető +értekezésben (később, újra lenyomatva, _Kisebb Prózái_nak +első kötetében) hangzottak el. Ötven-hatvan év előtt tehát +úgy látszott, hogy népies epikai dalaink – ha ilyenek +voltak is valaha – teljesen elkallódtak az idők forgatagában. +De aztán, szerencsére, csakhamar kitudódott, hogy +ez a feltevés voltaképpen optikai csalódás volt. + +Az érdeklődő kutatók kissé jobban szétnéztek, szorgalmasabban +utána jártak a dolognak s lassanként sok +értékes kincsre bukkantak abban az irányban is, hol a +jelzett hézag mutatkozott. + +1858-ban a Kolozsvári Közlöny 81-dik számában _Nagy +Lajos ‚Barcsai‘_ czímmel egy székely népballadát közölt, +melyet saját vallomása szerint, a közlés előtt öt évvel írt +le elmondás után a Nyárád mentén. + +_Erdélyi János_, a jeles műbiráló és népdal-gyűjtő, teljes +elragadtatással üdvözölte és méltányolta ezt a szép költeményt, +melyben, nagy örömére, a nyomaveszett népies +epikai dalnak egyik őseredeti alakját, valódi tipusát látta. + +A Barcsairól szóló balladás vers tényleg az is volt. +Harmincznégy sorában, sűrű szóismétlései daczára, egy +nagy történetet görget le, szapora mozgásban, teljes elevenségben, +drámai tömörséggel s oly jellemző stil kiséretében, +melyben nincs egy szemernyi fölösleg sem. + +Ez volt az első visszatérő fecske a multak rég feledésbe +merült, nagy és apró történetekről zengő nyarából. +Azután meglehetős gyors egymásutánban jött a többi. + +Jött 1863-ban _Kriza János Vadrózsái_nak gazdag kötete +Kádár Katával, Bátori Boldizsárral, Szép Juliával, Kőmives +Kelemennével. Megannyi ó-zamatú, az angol-skót balladákra +emlékeztető, de azért izről-izre magyar, epikai +dal, melyekben a belső idom teljessége s az előadás indulatoktól +lüktető drámaisága szinte ámulatba ejtett bennünket. +Nagy és erős művészi formákként bukkantak elénk +a rég lezajlott idők népies költészetéből. Mint mikor a +föld alól, vagy a romok közül műremekeket, ép szobrokat +ásnak ki. + +Két év mulva (1865) megjelent _Pap Gyula Palócz népkölteményei_nek +kisebb terjedelmű, de igen becses gyűjteménye, +mely néhány szép népballadával ismét gyarapította +a meglevőket. Majd a Kisfaludy-Társaság vette kezébe +újra a dolgot s _Arany László_ és _Gyulai Pál_, később +_Vargha Gyula_ szerkesztésében megindítva Népköltési Gyűjteményének +új folyamát, (e vállalatból ez idő szerint már +nyolcz vaskos kötet áll rendelkezésünkre) végkép eloszlatta +azt a balhiedelmet, hogy nincs népies epikai dalköltészetünk. +Évről-évre mind sűrűbben jelentkeztek gyűjtők +(_Szabó Samu_, _Gálfi Sándor_, _Vas Tamás_, _Benedek Elek_, +_Sebesi Jób_, _Török Károly_, _Abonyi Lajos_, _Vikár Béla_, _Mailand +Oszkár_, _Sebestyén Gyula_ stb.), kik ez irányban immár +a multak minden mulasztását helyrepótolták. + +Külön kell megemlékeznünk _Thaly Kálmán_ kuruczkorbeli +pompás gyüjteményeiről (_Régi Magyar Vitézi Énekek_ +2 köt. 1864. _Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor Irodalomtörténetéhez._ +2 köt. 1872. _Irodalom- és míveltségtörténeti +tanulmányok a Rákóczi korról._ 1885.), melyek ennek az +eseményekben gazdag szines kornak igazi költői műremekeit +hozták napvilágra a feledés homályából, köztük +gyönyörű balladás költeményeket is. Külön említjük itt +fel _Kálmány Lajos_ nagy gyűjteményeit is (_Koszorúk az +alföld vadvirágaiból._ 2 köt. 1877–78. _Szeged népe._ +_Ős-Szeged és Temesköz Népköltése._ 3 köt. 1881–91.), melyek +a népköltés minden ágára kiterjeszkedve, a pécskai, +szegedvidéki és temesközi népballadákat foglalták össze +s a magyar puszta világának betyárromantikájából sok +becses terméket mentettek meg az elkallódástól. És végül +külön a _Magyar Nyelvőrről_ meg az _Ethnographiáról_, +mely folyóiratok kezdettől fogva állandó rovatot tartottak +fenn a magyar népköltés újabban felfedezett termékei +számára. + +Eme gyűjtések révén immár tisztán áll előttünk a magyar +népballada képe. Most már tudjuk, hogy az epikai +dal nemcsak napjaink népköltészetében virágzik, de virágzott +a multban is. A székely balladákon legalább erősen +megtetszik a régiség patinája. Tárgyuk többnyire zord, +egy már rég eltünt élet tragikus eseménye. Motivumaik: +a hűtlenség megboszulása, a legyőzhetetlen szerelem, irtózás +a kelletlen házasságtól. Többnyire strófátlanok és rímtelenek, +sűrűn használják az alliterácziót s a szóismétlést. +Sötétek, tömörek, mozgalmasak, mint az északi balladák, +melyekkel kétségkivül rokonok is. Részben történeti jellegűek, +mintha valamely történeti monda szilánkjai volnának. + +Nem így a magyarországi balladás versek. Ezeknek +szintere inkább a puszta, a csárda, legfelebb a mesebeli +palota. Ezekben nem várurak, lovagok, vitézek stb. szerepelnek, +de főkép a katona és szegénylegény. A nagy +hírre vergődött zsiványok majd mindegyikének – Zöld +Marczi, Angyal Bandi, Sobri Jóska, Fábián Pista, Bogár +Imre, stb. – jut egy-egy epikai dal. Az alföldi balladákban, +melyek már a déli románcznak megfelelő formákat +öltik fel, szinte kivétel a strófátlanság, rendesen négysoros +szakokra oszlanak, dallamos menetűek és rímesek. +Levegőjük is verőfényesebb, mint az erdélyi komor bérczek +közt született balladáké. + +Ezt a nyilván látható különbséget főkép a természeti +viszonyok magyarázhatják meg, melyeknek befolyása kétségkivül +kihat a műformák sajátságainak fejlődésére, a nélkül +azonban, hogy magának a műfajnak voltaképpeni egységét +megváltoztatná. + +Gazdag gyűjteményeinkből a magyar népballadák szine-javát +szedegettem össze a jelen kötet számára s megpróbáltam +őket csoportosítani, a szerint a mint egy és +más eltérő vonások, sajátságok észlelhetők bennök. A legrégiebb +zamatúakat a _Székely balladák_ czímű cziklus foglalja +össze, mely után _a kuruczkorbeli balladák_ következnek. +_Apró történetek_ czímmel a románczos verseket csoportosítottam +s végül a _Népballadák_ vegyesen fogják össze +a többi epikai dalt. + +A magyar népballadáknak ilyen összefoglaló gyűjteménye +még nem lévén, hiszem, hogy kötetemet, mint +hézagpótlót, jó szívvel fogadja a magyar olvasóközönség. + + _Endrődi Sándor._ + + + + +SZÉKELY BALLADÁK + + +SZILÁGYI ÉS HAJMÁSI. + + «Pajtásom, pajtásom, kenyeres pajtásom! +Már hét esztendeje, hogy mü fogván estünk +Császár tömlöczébe, két gerezd szőlőért; +Azután nem láttuk a napnak járását, +Hódnak, csillagoknak változó forgását.» + + Ezt ajtón hallgatta császár szép leánya. +Szóval így felmondja császár szép leánya: +«Halljátok meg szómat, két magyar urfiak! +Atyám tömlöczéből szabadúlt ifiak: +Felfogadjátok-é, ha innen kiviszlek, +Hogy Magyarországba engemet bévisztek?» +Arra szóra mondja nagy Szilágyi Miklós: +«Bizon felfogadjuk, császár szép leánya!» + + Azonnal elmene császár szép leánya +Az apja házába; +A kezéhez vevé tömlöcznek kócsait, +A zsebébe tevé kevés aranyait, +Sietve elmene s megnyitá az ajtót. + + Megindulának ők, onnan el, sietve, +Mikor mentek volna, vissza-visszanéze +Császár szép leánya. +«Halljátok meg szómat, két magyar urfiak! +Atyám tömlöczéből szabadúlt ifiak, +Imhol jön, imhol jön az atyám tábora; +Jaj, már ha elérnek, tüktöket levágnak +S engem visszavisznek.» +«Ne félj semmit, ne félj, császár szép leánya, +Münket sem vágnak le, ha kard el nem törik, +Téged se visznek el, ha az Isten segit.» + + Azon megérkezett a kegyetlen tábor. +«Pajtásom, pajtásom, láss a küsasszonyhoz, +Ne hagyjam magunkat.» +Elérte a tábor, harczba mene vélle. +Egy elmenetibe gyalog ösvényt vágott, +Visszajövetibe szekérutat csapott; +A nagy táborból csak élve egyet hagyott: +A ki menne haza s a hírt mondaná meg. + + Mikor az eltelék, – hogy elindulának, +Igy mondja, igy mondja Hajmási László ezt: +«Pajtásom, pajtásom, próbáljuk meg egymást, +Hogy melyiké legyen császár szép leánya?» +«Halljátok meg szómat, két magyar urfiak, +Atyám tömlöczéből szabadúlt ifiak! +Érettem, de soha ne vagdalkozzatok: +Hanem térdre állok, vegyétek fejemet.» +Azonnal azt mondja nagy Szilágyi Miklós: +«Pajtásom, pajtásom, kenyeres pajtásom, +Én neked bocsátom császár szép leányát, +Mert van nekem otthon jegyesem, gyürüsöm: +Hittel elköltözött hütes feleségem.» + + Err’ a szóra császár szép leánya +Hajmási Lászlónak ottan elmarada. +Nagy Szilágyi Miklós haza elindula, +Hajmási László is kisasszonyt elvivé. + + +MOLNÁR ANNA. + + Elindúla Ajgó Márton +Hosszú útra, rengetegre; +Megtalálta Molnár Annát: +«Gyere velem Molnár Anna, +Hosszú útra, rengetegre.» +«Nem mehetek, Ajgó Márton: +Vagyon nékem csendes házam, +Csendes uram, jámbor uram, +Karon ülő kicsi fiam.» +Hívta, nem jött, elrabolta. + + Elindúltak most már ketten +Hosszú útra, rengetegre; +Megtaláltak egy burus fát, +Leülének árnyékába. +«Nézz egy kicsit a fejembe.» +Hullni kezd az asszony könnye, +«Mér’ sirsz, mér sirsz, Molnár Anna?» +«Nem sirok én, Ajgó Márton, +A mi hull, a fa harmatja.» +«Nem hull most a fa harmatja, +Mert éppen álló dél vagyon.» + + Fölindúla Ajgó Márton +Ekkor a fa tetejébe; +Visszaejté a pallosát. +«Add fel, add fel, pallosomat!» +Felhajítja a pallosát, +Ketté vágja az derekát. +Felöltözik ruhájába, +Térdig érő angliába. +Elindula hazájába, +Megállott a kapujába’. + + «Csöndes gazda, jámbor gazda, +Adsz-e szállást az éjtszaka?» +«Nem adhatok vitéz uram, +Vagyon nekem síró fiam.» +Addig kérte, mig megadta. + + «Csöndes gazda, jámbor gazda, +Van-e jó bor a faluba? +Hozz egy kupát vacsorára.» +Mig az ura borért jára, +Kigombolta a dolmányát, +Megszoptatta síró fiát. + + +FOGARASI ISTVÁN. + + Ablakba’ könyököl Fogarasi István, +Mellette könyököl az ő testvérhuga. +«Hallottad-e hírit, édes testvérhugom, +Elköteleztelek bé Törökországba, +Nagy török császárnak, jegybeli mátkának?» + + «Nem hallottam hírit, édes testvérbátyám! +Adjon isten nékem inkább víg vacsorát, +Víg vacsora után könnyü betegséget, +Szép piros hajnalba’ világból kimulást.» + + Meghallgatá isten az ő kévánságát, +Ada isten neki egy jó víg vacsorát, +Víg vacsora után könnyü betegséget, +Szép piros hajnalba’ világból kimulást. + + Eljöve, eljöve a nagy török császár, +Kérdezi: «Hol vagyon gyürüsöm, jegyösöm?» +«Virágos kertiben virágokat plántál.» +Oda mene, oda a nagy török császár; +Hát a virágok is mind elhervadoztak, +Az ő szeretője pedig sehol sincsen. + + Visszajöve, vissza a nagy török császár, +Kérdezi: «Hol vagyon gyürüsöm, jegyösöm?» +«Leányok házában magát öltözteti.» +Oda mene, oda a nagy török császár, +Hát a leányok is mind gyászba öltöztek +S az ő szeretője nyújtópadon fekszik. + + «Add ide, add ide, Fogarasi sógor, +Add ide énnékem, gyürüsöm, jegyösöm! +Csináltatok néki márvánkő koporsót, +Bé is béhúzatom földig bakacsínnal, +Meg is megveretöm arany fejü szeggel, +Meg is gyászoltatom hatvan katonával.» + + «Nem adom, nem adom, te nagy török császár, +Csináltatok én is márvánkő koporsót, +Bé is béhúzatom földig bakacsínnal, +Meg is megveretöm aranyfejü szöggel, +Meg is gyászoltatom hatvan katonával, +Hadd nyugodjék itten apjával, anyjával, +Apjával, anyjával szülötte földében.» + + +BÁTORI BOLDIZSÁR. + +Asztalnál űl vala gyönge Judit asszon, +Lábánál röngette szép arany bőcsőjit: +«Beli, fiam, beli, szép futkosó fiam! +Mert neköd nem apád Bátori Boldizsár; +Im, az a te apád, erdéji kapitány +A ki adta neköd szép arany bőcsőjit, +Annak négy szarvába négy arany pereczöt, +Osztán a fejedre bozsongi süvegöt.» +Hát ajtón hallgassa Bátori Boldizsár. +«Meg ne tagadd, asszon, mostan beszédödet.» + +«Bizon nem tagadom, lelkem jámbor uram, +Leányokat szidom, a rossz leányokat: +Virágomnak szépit nyilatlan leszőtték, +Bokrétába szőtték, legényeknek tötték!» + +«Megtagadád, asszon, mostan beszédödet? +Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszon feleségöm!» + +«Minnyát nyitok, minnyát, lelkem jámbor uram! +Hadd hozzam lábamba karmazsin csidmámot, +Hadd vessem nyakamba vont arany szoknyámot.» + +De nem győzé várni, berúgá az ajtót. +«Készülj, asszon, készülj hónap álló délre, +A rózsapiaczra, a fővevő helyre!» + +«Hol vagy édes szolgám, legkedvesebb postám? +Készítsd elő nekem hat lovas hintómat!» + +Ők elkészülének, el is indulának. +El is indulának, oda is jutának. + +«Várj kicsit, várj kicsit, te fekete hóhér! +Mert a halottnak is hármat harangoznak, +Lám árva fejemnek egyet sem kondítnak.» + +Azomba érközik erdéji kapitány: +Egyszer megforditsa, kétszer megcsókójja, +Kétszer megforditsa, százszor megcsókójja; +«Enyém vagy, nem másé, te asszonyi állat!» + + +KÁDÁR KATA. + +«Anyám, anyám, édes anyám, +Gyulainé édes anyám! +Én elveszem Kádár Katát, +Jobbágyunknak szép leányát.» + +«Nem engedem, édes fiam, +Gyula Márton! +Hanem vedd el nagy uraknak +Szép leányát.» + +«Nem kell nekem nagy uraknak +Szép leánya, +Csak kell nekem Kádár Kata, +Jobbágyunknak szép leánya.» + +«Elmehetsz hát, édes fiam, +Gyula Márton! +Kitagadlak, nem vagy fiam, +Sem egyszer, sem másszor.» + +«Inasom, inasom, kedvesebb inasom, +Huzd elő hintómat, fogd bé lovaimat.» + +Lovakat befogták, utnak indultanak. +Egy keszkenőt adott neki Kádár Kata: +«Mikor e’ színibe vörösre változik, +Akkor életem is, tudd meg, megváltozik.» + +Megyen Gyula Márton hegyeken völgyeken. +Egyszer változást lát a czifra keszkenőn. +«Inasom, inasom, kedvesebb inasom, +A föld az istené, a ló az ebeké. +Forduljunk, mert vörös szin már a keszkenő, +Kádár Katának is immár rég vége lett.» + +A falu véginél volt a disznópásztor: +«Hallod-e, jó pásztor, mi ujság nálatok?» +«Nálunk jó ujság van, de neked rosz vagyon, +Mert Kádár Katának immár vége vagyon. +A te édes anyád őtet elvitette, +Feneketlen tóba belé is vetette.» +«Jó pásztor, mutasd meg, hol vagyon az a tó, +Aranyim mind tiéd, a lovam s a hintó.» + +El is menének ők a tónak szélire: +«Kádár Kata, lelkem, szólj egyet, itt vagy-e?» +A tóba megszólalt Kádár Kata neki, +Hozzája béugrék hamar Gyula Márton. + +Édes anyja vizi buvárokat küldött, +Megkapták meghalva, összeölelkezve. + +Egyiket temették oltár eleibe, +Másikat temették oltár háta mögé, +A kettőből kinőt két kápolna-virág, +Az oltár tetején összekapcsolódtak. +Az anyjok oda ment, le is szakasztotta. +A kápolna-virág hozzá így szólala: +«Átkozott légy, átkozott légy, +Édes anyám, Gyulainé! +Életembe rossz voltál, +Most is meggyilkoltál!» + + +KÁDÁR KATA. + + (Ujabb változat.) + +«Anyám, anyám, édes szülőm, +Engedje meg szép kérésem, +Hogy vegyem el Kádár Katát, +Jobbágyunknak szép leányát.» +Miklós urfi szépen kéri; +Édes anya nem igéri: +«Nem engedem édes fiam, +Nem engedi az én rangom.» +Miklós mondá az anyjának: +«Kádár Katát szeretem csak, +Csak egyedül Kádár Katát, +Jobbágyunknak szép leányát.» +Édes anyja azt feleli: +«Abból ugyan nem lesz semmi! +Vagyon lányuk az uraknak, +Abból neked is juttatnak.» +Miklós urfi megbusúla. +Készül, indul bujdosásra. +«Szolgám, szolgám, édes szolgám +Nyergeljed meg pej paripám! +Menjünk, menjünk, a míg látunk, +Legyen örök bujdosásunk.» + +Miklós urfi elindula, +Azt meglátja Kádár Kata, +A kapuját megnyitotta, +Hogy Miklós bemenjen rajta. +«Ne nyiss kaput, Kádár Kata, +Nem megyek én most be rajta; +Hanem megyek a világba +Holtig tartó bujdosásra.» +Kádár Kata megbúsula, +Miklós urfihoz így szóla: +«Állj meg kincsem, szép Miklósom, +Hadd adjam rád egy pár csókom! +Adjak neked egy bokrétát, +A kezedbe kézi ruhát. +Mikor ruhám vérrel habzik. +S a bokrétám hervadozik – +Akkor leszen veszedelmem!» +Elindulnak, mennek, mennek. +Hosszu utnak, rengetegnek, +A ruháját Miklós urfi +Eléveszi, megmegnézi, – +Hát a ruha vérrel habzik, +Bokrétája hervadozik. +Mind a kettő azt jelenti: +Kádár Katát most veszítik! +Miklós urfi megfordula, +Egy molnár gazdát talála, +Kihez közel lovagola, +Kihez ő ekképen szóla: +«Hallod-e, te molnár gazda, +Mi hir van a falutokba?» +«Nincs ott ugyan semmi egyéb: +Kádár Katát elvesztették.» +«Hallod-e, te molnár gazda, +Vigy el engem éppen oda, +Hol elveszett Kádár Kata, +Jobbágyomnak szép leánya. +Pej paripám tied legyen, +S minden ékes öltözetem.» +Molnár gazda szót fogada, +Miklós előtt elindula; +Őt elvitte arra helyre, +Feneketlen tó szélire. +Onnét beszólalt a tóba: +«Élsz-e, kincsem, Kádár Kata?» +Kádár Kata is szólalik: +«Nálad nélkül alig telik.» +Miklós urfi ezt hallotta, +Szivét a bánat elfogta, +Kezet fejére kulcsolta, +S beléereszkedék hozzá, +A nagy feneketlen tóba. +Egyikből nőtt muszkáta szál, +A másikból rozmarint szál, +Addig-addig növekedtek, +Vizen felül emelkedtek, +S ott is összeölelkeztek. +Miklós anyja ment sétálni, +Megtalálta őket látni; +Vizi buvárt elhivatá, +Mind a kettőt kiásatá. +Az egyiknek csináltattak +Fejér márványkő koporsót, +A másiknak csináltattak +Vörös márványkő koporsót. +Az egyiket eltemették +Az oltárnak eleibe, +A másikat eltemették +Az oltárnak háta mögé. +Az egyikből nevelkedett +Fejér márvány liliomszál, +A másikból nevelkedett +Vörös márvány liliomszál. +Ott is addig nevelkedtek, +Mig össze nem ölelkeztek. + + +PÁLBELI SZÉP ANTAL. + + «Anyám, édes anyám, bizony meg kell halnom, +Bizony meg kell halnom Varga Ilonáért!» +«Ne halj, fiam, ne halj, Pálbeli szép Antal, +Csináltatunk mü es egy csoda malmocskát. +Az első kereke béla-gyöngyöt járjon; +A középső köve ékes csókot hányjon; +Harmadik kereke aprópénzt hullasson: +Ez a szeretetnek első regulája! +Ennek látni jőnek szűzek, szép leányok, +Talám itt köztik lesz Varga Ilona es.» + + «Anyám, édes anyám, ereszszen el engem +Csoda-malmom látni.» +«Ne menj, fiam, ne menj csoda-malom látni: +Megvetik az hálót s megfogják az rókát.» + + «Anyám, édes anyám, bízon meg kell halnom, +Bizony meg kell halnom Varga Ilonáért!» +«Ne halj, fiam, ne halj, Pálbeli szép Antal, +Csináltatunk mü es egy erős vas-hidat; +Annak látni jőnek szűzek, szép leányok, +Talám itt köztik lesz Varga Ilona es.» + + «Anyám, édes anyám, ereszszen el engem +Erős vas-hid látni!» +«Ne menj, fiam, ne menj erős vashid látni: +Megvetik az hálót, megfogják az rókát.» + + «Anyám, édes anyám, bizon meg kell halnom, +Bizon meg kell halnom Varga Ilonáért!» +«Ne halj, fiam, ne halj, Pálbeli szép Antal, +Tedd holttá magadat; +Neked látni jőnek szűzek, szép leányok, +Talám itt köztik lesz Varga Ilona es.» + + «Anyám, édes anyám, ereszszen el engem +A halottas házhoz.» +«Többször nem jösz vissza a halottas háztól.» + + «Kelj fel, fiam, kelj fel, Pálbeli szép Antal! +Kiért te meghótál, kapud előtt sétál. +Kelj fel, fiam, kelj fel, Pálbeli szép Antal! +Kiért te meghótál, udvarodon sétál. +Kelj fel, fiam, kelj fel, Pálbeli szép Antal! +Kiért te meghótál, most a lábadnál áll.» + + «Soha sem láttam én ilyen szép halottat! +Szeme mosolygólag, szája csókolólag, +Lába felugrólag.» +Ő szépen felkele, szépen megölelé. + + +BARCSAI. + + «Menj el uram, menj el aj ki Kolozsvárra, +Aj ki Kolozsvárra apám udvarába, +Hozd el onnan, hozd el a nagy vég vásznakat, +A nagy vég vásznakat s ingyen kapott gyolcsot.» – + «Ne menj apám, ne menj, aj ne menj hazól ki, +Anyám asszony bizon Barcsait szereti», – +«Hallod asszony, hallod, mit ebeg a gyermek?» +«Ne hidd, édes uram, részeg az a gyermek.» + Aval elindúla az asszony szavára, +Az asszony szavára aj ki Kolozsvárra. +Mikor fele utját elutazta volna, +Csak eszibe juta küssebb gyermek szava, +Ahajt megfordula, haza felé tére, +Haza felé tére, hazájába ére. + «Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony feleségem!» +«Mingyár’ nyitok, mingyár’, édes jámbor uram! +Hadd vessem nyakamba viselő szoknyámat, +Hadd kössem előmbe az előruhámat.» +«Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony feleségem!» + «Mingyár’ nyitok, mingyár’, édes jámbor uram, +Hadd húzzam lábamba fejelés csizmámat, +Hadd kössem fejemre viselő ruhámat.» +«Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony feleségem!» + Aj mit tuda tenni, ajtót kelle nyitni. +«Add elé, add elé, a nagy láda kólcsát!» +«Nem adom, nem adom a nagy láda kólcsát: +A szomszédba jártam, kerten átal hágtam, +A nagy láda kólcsát ottan elhullattam, +Hanem megtaláljuk szép piros hajnalkor, +Szép piros hajnalkor, világos viradtkor.» +Ahajt csak bérugá gyontáros ládáját, +Végig lehasittá az egyik oldalát, +Csak kihengeredék Barcsai belőlle, +Aj kapja a kardját, fejit vevé vélle. + «Hallod feleségem, hallod asszony, hallod, +Három halál közzül melyiket választod? +Avagy azt választod, hogy fejedet vegyem, +Vagy selyem hajaddal házat kisöpörjem, +Avagy azt választod, reggelig virasztasz, +Hét asztal vendégnek vígon gyertyát tartasz?» +«Három halál közzül én is azt választom, +Hét asztal vendégnek vígon gyertyát tartok.» + «Inasom, inasom, én küsebb inasom, +Hozzad elé, hozzad a nagy kászu szurkot, +Hozzad elé, hozzad a nagy vég vásznakat, +A nagy vég vásznakat, ingyen kapott gyólcsot. +Fejinél kezdjétek, talpig tekerjétek, +A sok ingyen gyólcsot fejire kössétek, +Fejinél kezdjétek, talpig szurkozzátok, +Talpánál kezdjétek, végig meggyujtsátok. +Fejihez állitok egy oláh furujást, +Lábához állitok egy czigán hegedűst, +Fújjad, oláh, fujjad az oláh furuját. +Huzzad, czigán, huzzad a czigány hegedűt; +Fujjátok széltibe, huzzátok ízibe, +Mostan hadd vigadjon feleségem szíve.» + + +A HEGYI TOLVAJ. + + Odvas fenyőfának vagyon három ága, +A legelső ága hajlott Moldovára, +A második ága hajlott Kolozsvárra, +A harmadik ága Kis-Magyarországra. +Annak tetejében egy kis flegoria[1], +Kiben növelkedik egy nagy hegyi tolvaj. + «Szolgám, édes szolgám, menj le udvaromra, +Huzd elő félgyászos hintómat, +Fogd eleibe négy szürke csitkómat; + + [1] Filegoria. + +Én is hadd menjek el szerencse-próbálni +Király udvarára, királykisasszonyhoz.» + Ő is elment, +Felöltözött akkor, mint egy császárurfi, +Beszállott királynak udvarába +Félgyászos hintóval, +Négy szürke csitkóval. +Mégis megkérte a király kisasszonyt hitestársul, +Fel is tette félgyászos hintóba +A királyi kisasszonyt, +Megcsapta ő szürke csitkóját, +Ugy elment ő hetedhét országon, +A mig utólérte a kis flegóriáját. + Felszállott ő kis flegóriájába, +Hát mondani kezdette: +«Feleség, feleség, készits el engem, +Hadd menjek el én is szerencsepróbálni, +Keresztut-állani.» + Ő fel is felkészitette, +El is elment a hegyi tolvaj. +Felesége ablakba üle, +Ott a könnye hullani kezde. + «Madár, kicsi madár, +Vidd el levelemet +Az én atyámnak. +Ugyan ada férjhez +Egy hegyi tolvajhoz, +Ki most is oda van +Keresztut-állani, +Ember-ölögetni. +Inkább adott volna engem +Egy szegény cigánynak.» + A tolvaj ajtaján hallgatta, +Hogy az ő felesége mint panaszol sírva. +Azt mondja a hegyi tolvaj: +«Asszony, feleségem, nyisd meg az ajtódat!» +«Bizony mindjárt nyitom, édes jámbor uram, +Csakhogy vegyem én fel halni való gunyám. +Minden halottnak hármat harangoznak, +Én uri fejemnek még meg sem kondítják.» + A tolvaj tovább nem állhatta, +Az ajtóját már berugta. +«Mét sírsz, édes feleségem!» + «Hogy ne sírnék, édes jámbor uram? +Konyhán forgolódtam, cserefát tüzeltem, +Cserefának füstje kihuzta az könyvem.» + «Asszony, feleségem, inkább állasz-e te +Két asztalvendégnek vigan gyertyát tartani, +Mint most mindjárt fejed nélkül maradni? + Szolgám, édes szolgám, menj le magad nekem +A pincébe, +Hozz fel magad nekem két kászu szurkot +S két türedék vásznat.» + Lábánál kezdette, fejénél végezte +A vászonba tekerést. + Mikor ő szurokkal kezdette csepegtetni, +Akkor már a tolvaj nem volt hogy hová fusson, +Mert ajtót, ablakot a királykisasszony +Nemzetsége elállott. + Ajtón, ablakokon reá lövödöztek, +A nagy hegyi tolvajt mindjárt meg is fogták. + A király megfogatta, +Udvarába vitette, +Négy délczeg csitkónak +Farka után köttette +A nagy hegyi tolvajt. + A várost véle meg is kerülték. +Mikor már annyira ment, hogy megholt, +Akkor a városnak négy szegire tétették, +Onnét is fegyverekkel lelődözték, + Már a királyi kisasszonynak +Nem is volt, hogy hová legyen; +A szurok a testén mind el volt olvadva, +Mint’ harmadnapok alatt +Meg kellett, hogy haljon. + + +KŐMÍVES KELEMENNÉ. + + Ihol elindula tizenkét kőmíves: +Ugy menyen, ugy menyen Déva vára felé. +Ők is rakni kezdik magas Déva várát. +A kit éjjel raktak: az nappal leomlott; +A kit nappal raktak: az éjjel leomlott!… + Azt a törvényt tette Kelemen kőmíves: +Melyik’ felesége hamarébb kihozza +Az ebéd vékáját, +Kő közé rakassék, ott megégettessék +Magas Déva vára, halmára rakassék! + Ihol elindúla az ő felesége, +Az ebéd vékáját a fejire téve +S a kicsi gyermekit a karjára véve +Őtet is meglátta az ő kedves társa: +«Istenem, istenem! támaszsz eleibe +Vagy két fenevadat: talán visszatérik.» +Azt is elkerűlte. +«Istenem, istenem! +Támaszsz eleibe egy fekete felhőt, +Hullas eleibe apró köves essőt; +Talán visszatérik!» +Azt is kikerűlte… + ‚Jó napot, jó napot tizenkét kőmíves! +Istenem, istenem! mi dolog lehessen? +Háromszor köszönni, egyszer se fogadni!…‘ +«Azt a törvényt tette a te kedves társad: +Melyik’ felesége hamarébb kihozza +Az ebéd vékáját, +Kő közé rakassék s ott megégettessék, +Magas Déva vára halmára rakassék.» +‚Nem bánom, ha úgy is! +Ha ugy megútáltad velem életed is…‘ + Az ebéd vékáját fejéről levették, +Az ő kicsi fiát karjáról levették, +Mikor térdig rakták, csak tréfára vette; +Mikor övig rakták, bolondságra vette; +Mikor csecsig rakták, ő valóra vette: + ‚Ne sírj kicsi fiam! +Vannak jó asszonyok, neked csecsit adnak; +Vannak jó gyermekek, téged elrengetnek; +Az égi madarak ágról-ágra szállnak, +Neked csirikolnak, téged elaltatnak!…‘ + ‚Apám, édes apám! hol van édes anyám?‘ +«Ne sírj, kicsi fiam, mert haza jő öste!» +Östét is elvárta, s nem volt édes anyja. +‚Apám, édes apám! hol van édes anyám?‘ +«Ne sírj, kicsi fiam, mert haza jő reggel!» +Reggelt is elvárta, s nem volt édes anyja. +Mind a kettő meghót!… + + +BÁCS JANCSI. + +Csütörtökön jó hajnalba, +Készülék fel a havasra. +Befogám a jó négy ökröt, +Jó négy ökröt, jó szekérbe +S elindulék az erdőre, +Ki Firicsko tetejére. + Hogy kiértem az erdőre, +Egy cserefát vevék szemre. +Gondolám, hogy azt levágom +S az ökrök után felrakom. + Jó gazdámnak kicsi fija +Jöve velem – halálomra, +Ő vala a segítségem, +Ő egyedül ott mindenem. + A hogy vágni kezdém a fát, +Nem es gondolám a halált, +Pedig a mán hátomnál állt +S várá, hogy levágjam a fát. + Vágom, vágom szép csendesen, +A halálra rá sem nézek, +Mig a fa a törzsökétől +Szakad a fészim[2] élétől. + Még egy nihány vágás fára… +«Készü’j Jancsi az halálra! –» +Bács Jancsinak sohajtása +Felhallék a mennyországba… + Kettőt vág ő még az fára +S ráesik az fa reája. +Szökött vóna ki előle, +De az halál nem engedé. +Odanyomá őt a nagy fa, +Nem búhata ki alóla. +Nem vala ott senki jelen, +Ki segitségire legyen. + Katona Sámel küs fija +Vala mindennek tanuja, +Ki a mezőre béfuta, +A pásztoroknak hirt ada. + Pásztorok kiszabaditák, +De már későn szabaditák +Kevés élet vót még benne: +Mett csak nihány órát éle. + + * + + «Nyitsd ki asszonyom kapudot: +Viszik a jámbor szógádot; +Nem csattogtassa kapudot. +Nem sepri az estálodot. + Szász Anikó, hű szeretőm! +Már megengedj mindenekről. +Megnyughatol csókjaimtól +S ölelgető karjaimtól…» + + [2] Fejszém. + + +SZÉP JULIA. + +«Szép Juliám, szép leányom, +Kertemben nyilt tulipánom, +Ne szeresd te jobbágyodat!» + +«Nem szeretem jobbágyomat, +Csak szeretem az ifiat, +Szép ifiat, a lelkemet!» + +Jaj kimene öreg király +Megfogatá az ifiat, +Fölteteté csonka torony, +Csonka torony tetejére. + +Hej kimene szép Julia, +Meglátá őt az ifiu! +«Hej Juliám, szép Juliám, +Ketbe’ nyiló szép violám, +Menj be te is az apádhoz, +Essél térdre eleibe, +S mondd meg neki ilyen szókkal: +Atyám, atyám, öreg király! +Vétesse be az ifiat, +Csonka torony tetejéből, +Ne veresse az esővel, +Ne fútassa hideg széllel, +Ne süttesse a napfénynyel.» + +Hej bemene szép Julia, +Térdre esék apja előtt +S monda neki ilyen szókkal: +«Atyám, atyám, öreg király! +Vétesse le az ifiat +Csonka torony tetejéről, +Ne veresse az esővel, +Ne fútassa hideg széllel, +Ne süttesse a napfénynyel!» + +Jaj kiméne öreg király, +Levéteté az ifiat +Csonka torony tetejéről, +Kiviteté sik mezőre, +Sík mezőnek közepére. +Ott őt mindjárt megöleté, +Szivét, máját kivéteté, +S Juliának haza küldé. + +Hogy meglátá szép Julia. +Hogy megőlték az ifiat, +Fejét földre csüggesztette, +Magát halni eresztette. + +Hogy meglátá öreg király, +Hogy haldoklik Juliája: + +«Hej Juliám, szép leányom, +Kertembe’ nőtt tulipánom! +Ha én ezt igy tudtam volna, +De hogy megölettem volna, +Fiamnak fogadtam volna, +Királyságom, országomat, +Mind, mind neki adtam volna.» + + +A MEGÉTETT[3] JÁNOS. + +«Hát te hol jártál, szivem, lelkem Jánosom?» +«Jaj, én ángyoméknitt, édes anyám aszszony! + Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot!» + + [3] _Megétni_ = megétetni. + +«Hát ott mit adtak, szivem lelkem Jánosom?» +«Ott négy lábu rákot[4] édes anyám aszszony, + Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot!» + +«Hát azt mibe’ adták, szivem lelkem Jánosom?» +«Azt egy szép tányérban, édes anyám aszszony + Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot!» + +«Azért vagy tán beteg szivem lelkem, Jánosom?» +«Az a földbe viszen édes anyám aszszony. + Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot!» + +«Hát mit hagysz apádnak, szivem lelkem Jánosom,» +«Jó vasas szekerem édes anyám aszszony, + Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot!» + +«Hát mit hagysz bátyádnak, lelkem szivem Jánosom?» +«A szép négy ökrömet, édes anyám aszszony. + Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot!» + +«Hát mit hagysz ecsédnek, szivem lelkem Jánosom?» +«Négy szép hámos lovam, lelkem anyám aszszony, + Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot!» + +«Hát mit hagysz hugodnak, szivem lelkem Jánosom?» +«Házi rakományom, édes anyám aszszony, + Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot!» + +«Hát mit hagysz ángyodnak, szivem lelkem Jánosom?» +«Örök kárhozatot, édes anyám aszszony, + Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot.» + +«Hát mit hagysz anyádnak, szivem lelkem Jánosom!» +«A bút s a bánatot, édes anyám aszszony, + Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot!» + + [4] Négy lábu rákon a nép varasbékát ért mint mérget. + + +SZABÓ ORZSIKA. + +«Istenem, Istenem, hát én mért születtem, +Hogy ily szerencsétlen lett az én életem? +Kis Küküllő mellett, +Nagy Küküllő mellett +Nálamnál szebb sem volt, +Nálamnál jobb sem volt, +Még is csuffá leve az én vig életem. +Igy üli, igy üli három királybiró +Elvesztő törvényem a biró házánál, +A biró házánál, Mezei Mártonnál.» + +«Hová mégy, hová mégy Szép Szabó Orzsika?» +Igy kérdi barátja, jó leány barátja. +«Elmegyek, elmegyek a biró házához, +A biró házához, Mezei Mártonhoz. +Ott ülik én nekem elvesztő törvényem!» + +Hogy ő elhallgatta, úgy sirt, úgy kesergett… +Szóval igy felmondja egyik királybiró: +«Ne sirj, ne keseregj, szegény Szabó Orzsik, +Mert az én törvényem téged meg nem ölhet.» +Másik királybiró szóval ezt feleli: +«Mert az én törvényem őt meg nem öleti.» +Mit hazudott, mit már a nagy királybiró? +Szóval igy feleli átkozott Pap János: +«Biz’ az én törvényem őt meg is öleti! +Mert hosszu szilvásban, aszaló torkában +Hallottam sirását a kicsi gyermeknek. +Ő onnan kivette, csihányba aprítá, +S a disznónak adá. +Kiturá a disznó jobb lábát s bal karját!» +Más két királybiró engede ő neki. +Odament a nénje, tisztektől megkéré: +Adnák a kezire, hogy őt elkisérné: +Kezihez vevé a nénje és vezeté, +Nagy sokaság úton Orzsikát kiséré. +Kérdezi a nénjit: +«Aj kedves jó néném, hát mi hova megyünk?» +«Az Isten házába, a templomba megyünk, +Édes jó testvérem!» +Mikor addig értek, és mégis csak hitta: +«Édes kedves néném, itt vagyon a templom, +Itt az Isten háza – hát még hová megyünk?» +«Eherré a dombra, a szőlő fejére.» +Mikor kiérének a szőlő fejére, +Aj a gödör készen, tövissel berakva! +Ahajt csak elrémül szegény Szabó Orzsik, +Hol a temetője, az ő vég ideje. +Segesvári hengér a kezét megfogá, +Gödörhöz hurczolá, +S őt a tövis közé tüstént bebocsátá, +Töviset tevének még a fejére is s földet hánytak reá. +Akkor a testvére onnat eltintorga, +Orzsik ott marada tövissel berakva, +Tövissel berakva, földdel betakarva… +Strázsákat vetének gödör mellékire, erős őrizetre… +Strázsák ott hallgatták, hogy miket kesereg +Szegény Szabó Orzsik, hogy miket panaszol: +«Istenem, istenem, jaj beh nem gondoltam, +Hogy kamuka szoknyám koporsóm is legyen, +Patyolat gyolcs ruhám szemfödelem legyen. +Az én történetem okozta ezt nekem. +De oh én Istenem hallgass meg most ingöm! +De verd meg Pap Jánost mind a mennyen s földön: +A maradékát is, Atyám, eltöröljed, +Nyomóssá e földön de soha ne tégyed! +De oh jó strázsáim most meghallgassatok! +Menjen el az egyik, menjen el oh! haza, +Az édes anyámhoz s a jó testvéremhez, +Nyissák oh nyissák ki a varróládámat, +Vegyék ki, vegyék ki, mi van a fenekén. +Hagyják hazugságba átkozott Pap Jánost, +Mert ott van a gyermek, de halva született!» + +Mikoron megkapta ott az ő testvére +Gyaluba takarva a kicsi gyermeket, +Az utczára vitte, +Ottan beszélette +S mindennek mutatta. +Doktort hoztak neki, meg is vizitálták, +Az Orzsik szavait igaznak találták, +Megismerték rajta, hogy halva született. +Akkor az ő nénje lábáról leesett, +Kétségbe is esett, +Hogy halva vették föl ott a hideg földről, +Az édes anyja is abba’ pillanatba’ +Bujába elindult, +Elment föl Cséjjére, +Hideg csorgón küjjel, +S magát fölakasztá. +Az édes apja is szekérre rakodott, +Innen elbujdosott, elment, elbujdosott, +Hogy soha is senki róla hirt nem hallott, +Jószága, birtoka mind másra maradott. + +«Leányim, barátim, igy higy a legénynek, +A hamis hitünek: +Mert a legénynek van három hamis hite, +Egyik hamis hite: a kalap fejében, +Másik hamis hite: a bunda zsebében, +A harmadik pedig: a bocskor orrában. + +Ne higy a legénynek, a hamis hitünek, +Mert megcsal ő téged, +Széles pántlikákkal, apró édes csókkal, +Zörgő mogyoróval, csattogó dióval, +Mézes beszédekkel, sürü hazugsággal. +Mert én hittem neki, sürü hazugságnak, +S immár csufja lettem az egész világnak. +Tudom, hogy fenmarad az emlékezetem, +Meddig a föld s világ, nem felejtnek engem; +Nem vettem én hasznát az én szépségemnek, +Csuffá tett az engem s csuffá az én végem: +Mert a halottnak is hármat harangoznak, +De Szabó Orzsiknak egyet sem konditnak!» + + +A FOGOLY KATONA. + +Leszállott a páva +Tengernek partjára, +Tengernek partjáról +Nagy török Császárnak +Dali udvarába. +Onnét szálla páva +– Kényes pávamadár +Tömlecz ablakára: +Ottan fúdogálá: +Szomoru énekit +Szomoru fogságban – +Egy székely katona: +«Hej páva, hej páva! +Császárné pávája!… +Ha én páva volnék, +Jó regvel felkelnék, +Folyóvizre mennék, +Folyóvizet innám, +Szárnyim csattogtatnám, +Tollamat hullatnám. +Fényes tollaimat +Szép leány fölszedné, +Az ő édesinek +Kalapjába tenné, +Bokrétába kötné.» +Hát ott üldögéle +Czifra ablakába’ +Császár szép leánya, +Gyönge violája. +Ahajt meghallotta +Szomoru énekit +Székely katonának. +«Nyits ajtót, nyits ajtót, +Fegyveres istrázsa! +Császár szép leánya, +Gyönge violája, +Tőled azt kivánja. – +Ki vagy te, ki vagy te, +Énekes katona?» +«Nem látod: rab vagyok, +Térgyig vasba’ vagyok. +Székely fiu voltam, +Bátor fiu voltam; +Most semmi sem vagyok +S mégis a strázsának +Számolni kell rólam.» +«Velem jössz te mostan +Énekes katona!» +«Hova menjek én el, +Császár szép leánya?» +«Czifra palotámba, +Éjjeli szállásra.» +«Nem látod: rab vagyok? +Térgyig vasba’ vagyok.» +Ottan levéteté +Nehéz vasat róla +Fegyveres strázsával; +Ottan átölelé +Szegény székely legént +Két gyenge karjával. +Onnét elvezeté +Czifra palotába, +Ottan lefekteté +Puha selyem-ágyba. +«Enyém vagy te mostan +Szép fogoly katona!» +«Van nekem szeretőm, +Császár szép leánya!» +Ajtón hallgatózék +A nagy török császár. +«Nyits ajtót egyszerre, +Beste-lélek lánya!» +Jaj, nem nyitá ajtót, +Berugá a császár, +A nagy török császár. +Székely katonának +Ott fejét elvette, +Testét a tengerbe +Belé is vetette. +«Hát te beste-lélek! +Három halál közül +Melyiket választod? +Vizbe vettesselek? +Megégettesselek? +Vagy halálig tartó +Tömleczre vesselek?» + +Jaj hiába kéri +Császár szép leánya, +– Gyönge violája – +A nagy török császárt. +Vizbe nem vetteté, +Tüzbe nem vetteté, +Záratá toronyba, +Szomoru fogságba. + +Onnét siratozá +Szép fogoly katonát, +Onnét fúdogálá +Szomoru énekit +Székely katonának. +Szomoru énektől +Éjjel sem alhaték, +Nappal sem nyughaték +A nagy török császár. +«Hozzátok elémbe, +Beste-lélek lányát!» +Eleibe vitték. +«Hát te mit énekelsz, +Beste-lélek lánya!? +Éjjel nem alhatom, +Nappal nem nyughatom.» +«Szomoru énekit +Székely katonának.» +«Egyszerre vigyétek +A tüzbe vessétek!» +Egyszeribe vitték, +A tüzbe vetették. +Tüz meg nem égette +Császár szép leányát, +Gyönge violáját. +«Egyszerre vigyétek, +Tengerbe vessétek +Beste-lélek lányát! +Székely katonához!» +Egyszeribe vitték, +Tengerbe vetették, +Tenger béfogadta, +Szépen eltakarta, +Székely katonával +Egy helyre habarta +Császár szép leányát, +Gyönge violáját! + + +BIRÓ MÁTÉ. + +Ne menj el, ne menj el, +Hires Biró Máté! +Maradj a Rikába’, +Ne menj a városba, +Király városába +Királylány rabolni. +Király szép leánya +Hej, nem neked való! +Selyem a ruhája, +Halovány orczája; +Liliom dereka +Nem erdőre való! +«Féket a fejébe, +Gyémántköves féket +Legjobbik lovamnak! +Még ma el kell hoznom +Király szép leányát, +Gyönge Ilonáját.» + +Ne menj el, ne menj el, +Hires Biró Máté! +Menj legalább este, +Ne menj fényes reggel. +Otthon van a király +Fényes nagy sereggel. +«Nyerget a lovamra, +Legjobbik lovamra, +Szép aranyos nyerget! +Az a fényes sereg +Nem jár a nyomába +Király leányának, +Gyönge Ilonának.» + +Jaj, hiába kéri +Tizenkét legénye +Hires Biró Mátét, +Rablók kapitányát. +Sárga paripáján +Aj csak elvágtata +Király városába, +Királylány rabolni. + + * + +Ihol jő, ihol jő, +Szép király kisasszony, +Szép selyem ruhába. +Kinek minden szála +Meg van aranyozva, +Kinek hosszuságát +Három leány hozza. + +Fordulj meg, fordulj meg, +Hires Biró Máté! +Nem lesz ma jó dolgod: +Sárga lovad horkol. +«Csak tüszköl a portól.» +Fordulj meg, fordulj meg, +Hires Biró Máté! +Lovad ágaskodik: +Bizony rosszat érez. +«Éles zabbal jól tartották, +Sátés fűvel megvakarták, +Azért ágaskodik, +Azért bokrosodik.» + +Jaj, nem fordul vissza +Hires Biró Máté. +Vágtat egyenesen +Király lány elébe, +Templom ajtajához. +Szép gyengén fölkapá +Király szép leányát, +Gyönge Ilonáját +Aranyos nyergébe, +S elvágtata véle +Rablók tanyájára, +Rika erdejébe. + + * + +«Jó napot, jó napot, +Tizenkét szép legén!» +Neked is jó napot, +Hires Biró Máté! +«Hamar megjártam-e, +Tizenkét szép legén?» +Jó hamar megjárád, +Hires Biró Máté! +Ott szépen levevé +Aranyos nyergéből +Király szép leányát +Szőke Ilonáját +Szépen lefekteté +Puha moha-ágyra, +Ottan megölelé, +Ottan megcsókolá, +Két erős karjával +Gyengén átkarolá +Király szép leányát, +Gyönge Ilonáját +Hires Biró Máté, +Rablók kapitánya. + +Nézz ki csak az utra, +Hires Biró Máté! +«Mért néznék, mért néznék, +Tizenkét szép legén?» +Nem mondók-e neked, +Hires Biró Máté! +Király szép leánya, +Hej, nem neked való. +Selyem a ruhája, +Halovány orczája; +Liliom dereka +Nem erdőre való! +«Mit beszélsz, mit beszélsz, +Tizenkét szép legén?» +Kelj föl az ágyadból +Hires Biró Máté! +Ahajt jő a király +Fényes nagy sereggel. +Hires Biró Máté +Felszökik az ágyból, +Puha moha-ágyból. +Keresi a kardját, +Aj de nem találja; +Keresi a lovát, +Aj! azt sem találja. +«Csak ti ne hagyjatok, +Tizenkét szép legén!» +Aj! az is elfút a +Tizenkét szép legén. + + * + +Add meg magad egybe, +Hires Biró Máté, +Rablók kapitánya! + + * + +Jaj mért nem hallgaték +Legényim szavára! +Mért nem fordulék meg, +Mikor lovam horkolt, +Mikor ágaskodék, +Mikor bokrosodék +Sárig szin paripám! + +Szépen közbe vették +Király katonái, +Ott összekötözték, +Nehéz vasba verték, +Király városába’ +Mély tömlöczbe vették. +Onnét fúdogálá +Estétől reggelig +Hires Biró Máté +Szomoru énekét: + +«Ne menj el, ne menj el, +Hires Biró Máté! +Maradj a Rikába, +Ne menj a városba, +Király városába +Király lány rabolni. +Király szép leánya +Hej, nem neked való! +Selyem a ruhája, +Halovány orczája; +Liliom dereka +Nem erdőre való!» +Ablak alá méne +Király szép leánya, +Gyönge Ilonája. +Onnét meghallgatá +Szomoru énekét +Rabló kapitánynak. +Onnét haza méne +Király szép leánya. +Sirva feküvék le +Szép selyem ágyába, +Zöld selyem vánkosát +Könnyével öntözé +Hires Biró Mátét +El nem feledheté +Király szép leánya, +Gyönge Ilonája. + + +GÖRÖG ILONA. + +«Bizony csak meghalok, +Anyám, édes anyám! +Görög Ilonáér’. +Bizony csak meghalok +Karcsu derekáér’; +Karcsu derekáér’; +Piros orczájáér’; +Piros orczájáér’, +Dombos ajakáér’; +Dombos ajakáér’, +Gömbölyü faráér’ +A lenvirág szemü +Görög Ilonáér’.» + +«Ne halj fiam, ne halj, +Zetelaki László! +Csináltatok néked +Olyan csudamalmot, +Kinek első köve +Béla gyöngyöt járjon, +A második köve +Sustákat hullasson, +A harmadik pedig +Szép suhogó selymet. +Oda is eljőnek +Szüzek, szép leányok, +Csudamalom látni. +A tied is eljő +Csudamalom látni +– Szép Görög Ilona.» + +«Ereszszen el anyám, +Édes lelkem anyám! +Csodamalom látni.» +«Ne menj fiam, ne menj, +Szép Görög Ilona! +Megvetik a hálót, +Megfogják a halat.» + +«Bizony csak meghalok +Anyám, édes anyám! +Görög Ilonáér’. +Bizony csak meghalok +Karcsu derekáér’; +Karcsu derekáér’, +Piros orczájáér’; +Piros orczájáér’, +Dombos ajakáér’; +Dombos ajakáér’, +Gömbölyü faráér’, +A lenvirág-szemü +Görög Ilonáér’.» + +«Ne halj fiam, ne halj, +Zetelaki László! +Csináltatok neked +Olyan csudatornyot, +Kinek szélessége +Dunapartig érjen, +Kinek magassága +Az egekig érjen. +Oda is eljőnek +Szüzek, szép leányok +Csudatorony látni, +A tied is eljő +Csudatorony látni, +Szép Görög Ilona.» + +«Ereszszen el anyám, +Lelkem édes anyám! +Csudatorony látni.» +«Ne menj fiam, ne menj, +Szép Görög Ilona! +Megvetik a hálót, +Megfogják a márnát.» + +«Bizony csak meghalok +Anyám, édes anyám! +Görög Ilonáért. +Bizony csak meghalok +Karcsu derekáér’; +Karcsu derekáér’, +Dombos ajakáér’; +Dombos ajakáér’, +Piros orczájáér’; +Piros orczájáér’, +Gömbölyü faráér’ +A lenvirág szemü +Görög Ilonának.» + +«Halj meg fiam, halj meg, +Zetelaki László! +Oda is eljőnek +Hires szép leányok +Csudahalott látni. +A tied is eljő +Csudahalott látni, +Szép Görög Ilona.» + +«Édes lelkem anyám, +Ereszszen el engem +Csudahalott látni, +Csudahalott látni, +Ki érettem meghót.» +«Ne menj fiam, ne menj, +Csudahalott látni; +Megvetik a hálót, +Megfogják a márnát, +Anyjától elviszik +Szép Görög Ilonát.» + + * + +Nem hallgat anyjára, +Bémegyen a házba, +Ottan felöltözik +Kék selyem ruhába. +A lábába húza +Piros, patkós csidmát, +A fejére köte +Piros selyem ruhát, +Elejibe köte +Fejér előkötőt. + +«Kelj fel fiam, kelj fel, +Zetelaki László! +Kiér’ te meghótál, +Az uton jődögél. +Kelj fel fiam, kelj fel, +Zetelaki László! +Kiér’ te meghalál, +Belépék a házba!» + + * + +Láttam én halottat, +De ilyent soha sem, +Kinek az ő lába +Felszökőleg álljon, +Kinek az ő karja +Ölelőleg álljon; +Kinek az ő szája +Csókolólag álljon, +Ki föl is ébredjen, +Csak én megcsókoljam! + + +DANIEL IMRE. + +Maradj itthon, maradj, én édes jó uram, +Látod beteg vagyok, könnyen meghalhatok +Nyitott szempilláim nem lesz, ki befogja, +A ki megölelje, a ki megcsókolja, +Ha már te is elmégy, ujszülött fiamat! +– Jaj nem maradhatok, drága feleségem, +Még tegnap kaptam a czitáló levelet +Nagy vörös pecséttel a fejedelemtől, +Abba vagyon írva: egyszeribe menjek! + +Kesereg az asszony, jaj de nem hallgatja +Jó Daniel Imre +Otthon csak azt mondja: Megyen Fejérvárba, +De nem oda megyen. +A szomszéd faluba vagyon egy szép asszony, +Ahhoz járogat ő. +Beugrat a kapun, a szép asszony várja +Tyúkos vacsorára; tölti poharába +Piros színű borát, orczájára rakja +Szerelmetes csókját. + +Reggelig mulatna ott Daniel Imre, +Ha meg nem érkezne puskásan a gazda. +Ott keresztűl lőtte; testit a Vargyasba, +A Vargyas vizébe beléeresztette. + +Vágtat a paripa a Vargyasra inni, +Hej, de nem ihatik: vér vagyon a vízbe. +A Daniel vére. +Haldoklik az asszony; nyitott szempilláit +Nincs, a ki befogja, – a ki vigasztalja, +A ki megcsókolja most született fiát. + + +BIRÓ SZÉP ANNA. + +Aj Biró szép Anna ablakba ül vala, +Hímit varrja vala fekete selyemmel, +Hol selyme nem érte, könnyeivel tötte, +De ki es tekinte egyszer az ablakán. +Hát ott sétál vala három hajdu legén; +Szóval felfelelé aj Biró szép Anna: +«Hova valók vagytok három hajdu legén?» +«Aj bizon mi vagyunk mező-madarasi.» +«Hallottátok hirit az én édösömnek, +Az én édősömnek, Hajdu Benedöknek?» +«Aj bizon hallottuk, igen jó barátunk, +Igen jó barátunk s kinyeres pajtásunk.» +Szóval felfelelé aj Biró szép Anna! +«Ha tü nem bánnátok s ha tü akarnátok, +Magam es elmennék az én édösömhöz, +Az én édösömhöz, Hajdu Benedökhöz,» +Szóval felfelelé nagyobb hajdu legén: +«Jaj de hogy nem bánjuk, igen is akarjuk.» +Mindjár’ felöltözik aj Biró szép Anna: +Nyakába veté a szép selyem szoknyáját, +Eleibe tette fátyol karinczáját, +Tiz ujjába huzta tiz arany gyürüjét, +Jobb felől zsebibe háromszáz aranyát, +Bal felől zsebibe három száz forintját. +Se szél nem fuvinta, se ág nem csapinta, +Még is elhasada fátyol karinczája. +Szóval felfelelé az ő édes anyja: +«Ne menj el, ne menj el én édös leányom, +Mert nem lösz szöröncsés a te utazásod.» +Mégis csak elmöne aj Biró szép Anna, +Ők is mönnek vala röngetög havason, +Röngetög havason, röngeteg erdőkön. +Szóval fölfelelé aj Biró szép Anna: +«Jaj én úgy ihatnám, hogy szinte möghalok!» +Szóval fölfelelé nagyobb hajdu legén: +«Várj kicsit, nem sokat aj Biró szép Anna! +Elmegyünk, elmegyünk rózsa mezejibe, +Rózsa mezejibe, rózsabokor alá.» +Mindaddig menének, mig oda érének, +S ők es leülének rózsabokor alá. +Szóval fölfelelé aj Biró szép Anna: +«Jaj én úgy alhatnám, hogy szinte meghalok, +Ha tü nem bánnátok, ha tü akarnátok, +Egy csöppött alunnám rózsabokor alatt.» +Szóval fölfelelé nagyobb hajdu legén: +«Jaj dehogy nem bánjuk, igen is akarjuk.» +Ekkor elaluvék rózsabokor alatt. +Aval fölfelelé nagyobb hajdu legén: +«Öljük meg, öljük meg aj Biró szép Annát.» +Szóval fölfelelé kissebb hajdu legén: +«Ne öljük meg szegént, hagyjuk meg életét, +Hagyjuk meg életét, hadd jöjön el velünk.» +Szóval fölfelelé nagyobb hajdu legén: +«Ha őt meg nem őjük, őjünk meg tégedet!» +Meg es csak megölik aj Biró szép Annát, +Róla le es veszik dárága gunyáját. +Ők es mennek vala röngetög havason, +Távulról meglátták Hajdu Benedököt: +Szóval, fölfelelé aj Hajdu Benedök: +«Hova valók vagytók három hajdu legén?» +«Aj bizon mi vagyunk mező-madarasi.» +«Hát ti hol kaptátok dárága gunyákat?» +Szóval fölfelelé nagyobb hajdu legén: +«Hát bizon mi kaptuk Barassó piaczán, +Barassó piaczán kótya-vetyén kaptuk.» +Szóval felfelelé Hajdu Benedök is: +«Hazudtok, hazudtok mert én jól ismerem!» +Fölütte a kardját s belé ereszködött. + + +BÍRÓ SZÉP ANNA. + + (Változat.) + +Ehol eszik-iszik három szép katona, +Aj, Bíró Pannának kötött kapujába’, +Azon csak kimene, aj, Bíró szép Anna. +„Hova valók vagytok három szép katona?“ +‚Nem is igen közel, nem is igen messzi, +Csak a Maroson tul mező-detrehemi.‘ +„Hát ismeritek-e az én édesemet, +Az én édesemet, Hajdu Benedeket?“ +‚Ismerjük, ismerjük, jó legény barátunk, +Jó legény’ barátunk, kenyeres pajtásunk.‘ +«Valamit izennék, megmondanátok-e? +Valamit küldenék, oda adnátok-e?» +‚Mü bizon nem viszünk, nem is mondunk semmit, +Jöjj el te is velünk Mező-Detrehemig.‘ +«Várjatok hát kicsit három szép katona, +Míg felöltözködöm innepi gunyámba; +Innepi gunyámba, vont-arany szoknyámba. +Kajszén katrinczámba, szép piros csizmámba. +Fátyolkeszkenőmet kössem a fejemre, +Kevés költő pénzem tegyem a zsebembe.» +Mikor menyen vala udvar közepéig, +Fátyolkeszkenője elhasada végig. +Aj, Bíró szép Anna, szóval kérdi vala: +‚Anyám, édes anyám, mi legyen az oka? +Ág nem érintette, szél nem fuvintotta, +Szép fátyolkeszkenőm még is elhasada.‘ +Szóval igy felele az ő édes anyja: +«Ne menj el, leányom, nem igen jó jel az.» +‚Biz elmenyek anyám, aj én édes anyám, +Hogy lássam még egyszer az én kedves mátkám.‘ +Mennek, mennek addig, mennek jó darabig, +Míg egyszer eljutnak a jegenyefáig; +Szóval mondja vala a nagyobb katona: +‚Üljünk le, üljünk le, aj Bíró szép Anna,‘ +«Bizon nem ülök én, bizon nem ülök én,» +Mennek, mennek addig, Czitrom patakáig; +Mig ismét így szóla nagyobbik katona: +‚Üljünk le, üljünk le, aj Bíró szép Anna,‘ +Ahajt leülének, hogy megnyugonnának, +Hogy megnyugonnának, ennének, innának, +Álomba borúla aj Bíró szép Anna, +Sugni-bugni kezde nagyobbik katona: +‚Öljük meg, öljük meg, kedves jó barátim, +S osztozzunk a pénzin, drága szép gunyáin.‘ +Szóval mondja vala a nagyobbik társa: +«Bizon nem bánom én, bizon nem bánom én.» +Szóval mondja vala az ő kisebb társa: +«Bizon nem ölöm én, bizon nem ölöm én.» +«Bizon ha nem ölöd, ölünk mi tégödöt.» +‚Bizon nem bánom én, bizon nem ölöm én.‘ +Hallá álomneszszel, haj Bíró szép Anna, +‚Ne ölj meg, ne ölj meg, három szép katona, +Háromszáz forintom, azt is nektek adom, +Azt is nektek adom s senkinek se mondom.‘ +A nagyobb katona bicskát elékapá, +Hasának akasztva torkáig hasitá. +A holtról lefoszták a sok drága gunyát, +Kardokra facsarták s karokra hajiták. +Hajdu Benedek is felnyergelé lovát, +Felnyergelé lovát, hogy kövesse utját. +Felfordula frissen piros pej lovára, +Ugy hántassa magát a Maros partjára, +A Maros partjára, egy fa árnyékába, +Ott reá bukkan a három katonára. +‚Jó napot, jó napot, hajdulegényeknek!‘ +«Jó napot, jó napot, Hajdu Benedeknek!» +Szóval felkérdezi nagyobb hajdulegényt: +‚Honnan jőtök mostan három hajdulegény?‘ +«A Maros vizin tul Nyárád vize mentin +Temetésen voltunk, nénénk temetésin. +Onnan hozzuk mostan, a mit itt nálunk látsz. +Háromszáz forintot s a sok ékes gunyát.» +‚Ismerem, ismerem, a sok ékes gunyát, +Bizon megöltétek aj Bíró szép Annát.‘ +Szóval mondja vala nagyobb hajdulegény: +«Bizon nem öltük mi, bizon nem öltem én.» +Szóval mondja vala az ő nagyobb társa: +««Bizon nem öltük mi, bizon nem öltem én.»» +Szóval mondja vala az ő kisebb társa: +«Bizon megölték ők, bizon megölték ők. +Ingem is akartak, de ingem elhagytak, +Ingem is akartak, de ingem elhagytak.» +Hajdu Benedek is megragadá őket, +Jertek a bíróhoz, – vasba verék őket; +Még egyszer fordula kisebbik pajtáshoz: +‚Vigy el ingem, vigy el, én kedves mátkámhoz, +Pej paripám tiéd nyereg szerszámokkal, +Ékes öltözetem háromszáz forinttal, +Csak vezess el éngem, csak mutasd meg nekem, +Hol van az én mátkám, az én szép jegyesem?‘ +Mennek, mennek addig, Czitrom patakáig, +A keserves gyászos nagy halom sirjáig, +A mikor meglátta az ő kedves párját, +Az ő kedves párját, Bíró szép Annáját: +Nem sírt, nem könnyezett, csak csókolja vala, +Csak csókolja vala, s szóval mondja vala: +‚Vérem a véreddel egy patakot folyjon, +Lelkem a lelkeddel mennyországba jusson.‘ +Azzal az ő kardját csak hamar felüté +S bele ereszkedék szép mátkája mellé. + + +KIS-GERGŐ ISTVÁNNÉ. + +«Uram édös uram, édös jámbor uram! +Ereszsz el engemet, igen szépen kérlek, +Legkissebb leányod’ látogatására; +Hallottam felőle, nem szánja a szegént!» +El is indula, reá is talála, +Kapuban áll vala legkissebb inassa. +«Inasom, inasom, én édös inasom. +Mondd meg aszszonyodnak, ne sajnáljon tőlem, +Ne sajnáljon tőlem egy szelet kenyeret, +Egy szelet kenyeret, s egy kis pohár vizet.» +«Asszonyom, asszonyom! édes asszonyom! +Azt mondja egy koldus, ne sajnáljon tőle +Egy szelet kenyeret, s egy kis pohár vizet.» +«Mint sem kenyeremet egy koldusnak adnám, +Komondor kutyámnak oda hajitanám: +Mintsem a vizemet egy koldusnak adnám +Palotám földjével inkább fölitatnám.» +«Hallod-e hallod-e, te nagyságos asszony! +Mikor leány voltál, ki leánya voltál?» +«Kis-Gergő Istvánné legkissebb leánya.» +«Bizon ha te voltál legkissebb leánya, +Úgy hát én is vagyok az ő hütös társa.» +«Te vagy-e, te vagy-e lelkem édes anyám? +Gyere be, gyere be, sietve jere be! +Csináltatok neked jó köményes levet, +Adok neked, adok, patyolat gyolcs inget, +Neked adom, neked, irott palotámot, +Neked adom, neked, gyontáros hintómot, +Neked adom, neked, hat szép paripámot.» +«Köményes levedet egye meg a kutya, +Patyolat-gyolcs inged, fujja el a nagy szél, +Irott palotádot égesse meg a tűz, +Gyantáros hintódot egye meg a rozsda, +Hat szép paripádot verje le döghalál, +Nem kell nekem semmid, te magad sem kelleszsz, +Maradj csak magadnak szép nagyságos aszszony!» + + +MÓNUSI JÁNOSNÉ. + +Ablakba’ könyököl Mónusi Jánosné, +Ott himet varr vala fekete selyemmel, +Hol selyme nem éri, a könnyivel tölti. +Lábával rengeti kis futkosó fiát: +«Beli fiam, beli, Mónusi Samuka, +Beli fiam, beli. Mónusi Samuka, +Ha az Isten neked emberkort ad érni, +Ne hídd te apádnak a Mónusi Jánost, +Hanem hídd apádnak a dersi főbirót.» +Ajtóban hallgatá jó Mónusi János: +«Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony feleségem!» +«Mindjárt megnyittatom édes, jámbor uram!» +És Mónusi János berugá az ajtót. +«Meg ne tagadd asszony mostan beszédedet!» +«Nem tagadom uram, a szolgálót hittam.» +«Megtagadád asszony úgy-e beszédedet? +Meghagyom életed, hogy ha nem emlited +A dersi főbirót, de ha megemlited +A fejét vétetem ő néki és neked!» +«Dehogy nem emlitem, el sem is felejtem, +Az eszemből soha, soha ki nem vetem. +Fejem a fejével egy gödörbe hulljon, +Vérem a vérével egy patakot mosson, +Lelkem a lelkével Isten előtt álljon!» + +És Mónusi János haragra gyulada, +A dersi főbirót rögtön elhivatja, +A dersi főbiró a mint oda ére +Mind a kettőt egybe állitotta térdre. +És mind a kettőnek fejét elütteté, +És mind a kettőt egy gödörbe teteté. + + +BETLEN ANNA. + +Sárosi Mihály, Betlen János +Egy asztalnál ülnek vala, +Együtt esznek, isznak vala, +Együtt beszélgetnek vala. – +Szóval mondja Sárosi Mihály: +«Hallja-e kend, kedves komám, +Fenyitse meg kend a hugát, +Éjtszakának ideiben +Ne járjon az istálóba. +Kocsisomot szeretgeti +Hiv paripám ébresztgeti.» – +«Hallja-e kend, kedves komám, +Az én hugom jámbor leány.» +Szóval mondja Sárosi Mihály: +«Meg mutatom jámborságát +Két karomnak erejével, +Fényes kardomnak, élével.» +Hallja kapu csikorgását, +Magos patkó kopogását, +Selyem szoknya suhogását. +Mindgyárt ment az istálóba, +Az istáló ajtajába. +Szóval mondja kocsissának: +«Nyisd ki kocsis az ajtódat:» +«Nem nyithatom, kedves gazdám, +Szabadon van hiv paripám, +Ha kinyitom elszalasztom, +Tudom soha meg sem fogom.» +Úgy megrúgá az ajtaját +Hogy két felé esék mindgyárt. +Hát ott vagyon Betlen Anna. +Kardját belé akasztotta, +Selyem szoknya elhasada, +Piros vére kicsordula. – +Haza méne Betlen Anna, +Lefekvék a vetett ágyba. +Reggel oda ment az ángya: +«Mi lelt, mi lelt Betlen Anna?» +«Aj mi nem lelt, kedves ángyom! +Béhágék a kőkertembe, +Rózsabokor megakaszta, +Selyem szoknya elszakada, +A vér mingyát kicsordula. +Talpig vagyok aludt vérben, +Magam pedig haló félben.» +«Hallod-e te Betlen Anna! +Áll ki te az udvarodra, +Imádkozzál az Istennek, +Bocsássa meg büneidet.» +Ángyom, ángyom, kedves ángyom, +Mossanak meg ürmös borba, +Takarjanak gyenge gyolcsba, +Küldjenek ki Kolozsvárra, +Vegyen minden példát róla, +Az árvának hogy van dolga. + + +JULIA. + +Julia szép lány egykoron kimene +Búzavirág szedni, a búza mezőbe; +Búzavirág szedni, koszoruba kötni, +Koszoruba kötni, magát ott mulatni. +Fel is feltekinte a magas egekbe: +Egy szép gyalog ösvény hát ott jődögél le. +Azon ereszkedék fodor fehér bárány, +A napot s a holdat szarva között hozván; +A fényes csillagot a homlokán hozta, +Két szép arany perecz, aj! a két szarvába. +Aj! a két oldalán két szép égő gyertya, +Mennyi szőre, szála, annyi csillag rajta. +Szóval mondja neki fodor fehér bárány: +Meg ne ijedj tőlem, Julia szép leány! +Mert most esett híjja szüzek seregének, +Ha eljőnél velem, én oda vinnélek, +A mennyei karok, a szent szüzek közé, +Hogy betelnék veled azok kegyes rendje. +A mennyei kulcsot adnám a kezedbe, +Első kakasszókor jőnék nézésedre, +Másod kakasszókor téged megkérnélek, +Harmad kakasszókor téged elvinnélek. + +Az anyjához fordul Julia szép leány, +Szóval mondja neki: anyám, édes anyám! +Én is csak kimenék, búzavirág szedni, +Búzavirág szedni, koszoruba kötni, +Koszoruba kötni, magamat mulatni, +Fel is feltekinték a magas egekbe: +Egy szép gyalog ösvény hát ott jődögél le. +Azon ereszkedék fodor fejér bárány, +A napot s a holdat szarva között hozván; +A fényes csillagot a homlokán hozta, +Két szép arany perecz, aj! a két szarvába. +Aj! a két oldalán két szép égő gyertya +Mennyi szőre, szála, annyi csillag rajta. +Szóval mondja nekem fodor fejér bárány: +Meg ne ijedj tőlem, Julia szép leány! +Mert most esett híja szüzek seregének, +Ha elmennék vele, hogy oda vinnének, +A mennyei karba, a szent szüzek közé, +Hogy betelnék velem azok kegyes rendje. +A mennyei kulcsot a kezembe adja, +Első kakasszókor jőnek látásomra, +Másod kakasszókor engemet megkérnek, +Harmad kakasszókor engemet elvisznek. + +Sirass, anyám, sirass, éltemben hadd halljam, +Hadd halljam éltemben, hogy siratsz holtomban +«Leányom, leányom! Virágos kertemben +Első raj méhemnek gyenge lépecskéje, +Gyenge lépecskének sárguló viaszsza, +Sárga viaszszának földön futó füstje, +Földön futó füstje s mennybe ható lángja! + +A mennyei harang huzatlan szólalék, +A mennyei ajtó nyitatlan megnyilék, +Jaj! az én leányom oda bevezeték.» + + +GÁL FERUS, GÁL GÁSPÁR. + +Nemes Alfaluban egy özvegy aszszonynak +Vala két szép fia: Gál Ferus, Gál Gáspár. +Dali szép ifiak, mint két szép virágszál. +«Istenem, Istenem, hogy történék dolgunk +A kerek mezőben, a nagy Bodza mellett, +Egy vörös pipáért, egy dészüs[5] oláhért! +Isten megfizesse, kedves édes anyám, +Hogy kilencz hónapig a méhedben hordtál, +Kilencz hónap után a világra hoztál. +Mikor förösztgettél gyönge meleg vizbe, +Förösztgettél volna lobogó melegbe; +Mikor takargattál gyönge gyólcs ruhába, +Takargattál volna tüzes parázsába; +Mikor sirdogáltál rengő bölcsőm mellett, +Sirdogáltál volna a koporsóm mellett. +Isten megfizesse, Gál Katalin néném +Ennyi rabságunkban, hogy minket tápláltál, +Étellel, gyertyával, szép fehér ruhával, +Isten megfizesse, Gál Amburus bátyám, +Ennyi rabságunkban még hozzánk se jártál. +Mikor szántogattunk Bodza vize mellett, +Akkor tanitottál, hogy üssük az oláht. + +[5] dészü = tüszü, tüsző. + +Istenem, Istenem, hogy történék dolgunk +A kerek mezőben, a nagy Bodza mellett, +Egy veres pipáért, egy dészüs oláhért! +Megirták már nekünk az úti czédulát, +Hogy ne nyomjuk többé az alfali utczát, +Megkötötték nékünk a végső bokrétát, +Veresből, fehérből, tiszta feketéből. +Látod édes öcsém ezt a töltött tyukot, +Ezt a töltött tyukot, hogy ennek nincs feje: +Holnap nyolcz órakor igy lesz a mi dolgunk.» + + +BUDAI ILONA. + +Budai Ilona ablakba könyökle, +Hallja, hogy ellenség rabol a környékbe. +Csak eszibe juta kéncsös küs ládája +S kéncsös küs ládáját hóna alá fogja. +Hajadon küs lányát jobb kezin vezette, +Futkosó küs fiát bal kezire vötte. + +Megyen, megyen, megyen sűrű fenyves erdőn, +Egy fölhagyott úton, sötét röngetegön. +Hát mintha hallaná lovak dobogását +S csakhamar letöszi hajadon küs lányát. +Hajadon küs lánya ilyenképpen síra: +«Anyám, édös anyám, ne hagyj el az utba! +Essék meg a szüved, ne hagyj itt engömet!» +«Bizon itt hagylak én, leányom, tégödet, +Mert leány helyébe leányt ad az isten, +De pénzem helyébe ingyen nem ad isten.» + +Megyen, tovább megyen sűrű fenyves erdőn, +A fölhagyott úton, sötét röngetegön. +Hát mintha hallaná lovak dobogását, +S csakhamar letöszi futkosó küs fiát. +Futkosó küs fia ilyenképpen síra: +«Anyám, édös anyám, ne hagyj el az utba, +Essék meg a szüved, ne hagyj itt engömet!» +«Bizon itt hagylak én, édös fiam tégöd, +Mert fiu helyébe fiut ad az Isten, +De pénzöm helyébe ingyen nem ad isten.» + +Megyen, tovább megyen sűrű fenyves erdőn, +Az elhagyott úton, sötét röngetegön, +Mig eljuta végre egy szép tágas rétre, +Hát egy bival tehén azon jöddögél le, +Az idei bornyát szarva között hozta, +A tavalyi bornyát maga után rítta. +Ezt hogy megpillantá Budai Ilona, +A földre borúla, keservesön sira, +Keservesön sira, kárhoztatá magát: +«Az oktalan állat nem hagyja el bornyát. +Istenem, istenem, én édös istenem, +Hát én lelkös lévén, hogy hagyám gyermekem?» +Avval visszafordult a nagy fenyves erdőn, +Az elhagyott úton, sötét röngetegön; +Csakhamar elérte s oda nyujtá ujját +S híni kezdé szépön az ő kicsi fiát. +«Bizon nem mögyök én, mert nem voltál anya, +Ha a löttél vóna, itt nem hagytál vóna!» +Megyen, tovább megyen a nagy fenyves erdőn, +A fölhagyott úton, sötét röngetegön; +Csakhamar elérte s oda nyujtá ujját, +S híni kezdé szépön hajadon küs lányát. +«Bizon nem mögyök én, mert nem vótál anya, +Ha a löttél vóna, itt nem hagytál vóna.» + +Hogy ezt igy hallotta, ilyenképpen sira: +«Immár olyan vagyok mint ut mellett a fa; +A ki ott elmegyen, ágaimat rontsa, +Ágaimat rontsa s a sárba tapossa.» + + + + +A KURUCZ KORSZAK NÉPBALLADÁI + + +KEREKES IZSÁK. + +Hallottad-e hirét a hires Szebennek, +A hires Szebennek s a hires Mohának, +A Mohában lakó Kerekes Péternek, +S Kerekes Izsáknak, ő felnőtt fiának? +Ez egyszer ittason ment az istállóba, +Ott is lefeküvék a lovak jászlyába. + +Egyszer csak kimene az ő édes apja +A tornáczba s lenéz onnan a határra. +Hát bizony jődögél nagy fekete sereg, +Úgy látszik messzünnen mint a setét felleg, +Nem tudják, miféle, kurucz-e vagy labancz, +De még is gondolják: a szebeni ráczok. + +Ekkor csak lemene Izsák édes apja +A lovak jászlyához s ilyen szókkal mondja: +«Kelj fel, fiam, kelj fel, jó Kerekes Izsák! +Mert bizony jődögél nagy fekete sereg, +Úgy látszik messzünnen mint a setét felleg, +Nem tudjuk, miféle, kurucz-e vagy labancz, +De mégis gondoljuk: a szebeni ráczok.» + +Ekkor megfordula az első álmából, +De mégsem kele fel a lovak jászlyából. +Másodszor kimene az ő édes anyja, +S ilyen szókkal költi igen hamarjába: +«Kelj fel, fiam, kelj fel jó Kerekes Izsák! +Mert bizony jődögél nagy fekete sereg, +Úgy látszik messzünnen, mint a setét felleg, +Nem tudjuk miféle, kurucz-e vagy labancz, +De mégis gondoljuk: a szebeni ráczok.» + +Ekkor megfordula második álmából, +De még sem kele fel a lovak jászlyából, +Harmadszor kimene szép gyönyörű mátka +A tornáczba s mindjárt lenéz a határra. +Hát jő az ellenség igen hamarjába’, +És leszalada ő a lovak jászlyához, +És igy kezd beszélni a kedves urához: +«Kelj fel, szivem, kelj fel; itt van az ellenség, +Nem tudjuk, miféle, kurucz-e vagy labancz. +De mégis gondoljuk: a szebeni ráczok.» + +És ekkor felugrék jó Kerekes Izsák, +Igen hamarjába’ a lovát kihozák, +Felköté a kardját mindjárt oldalára, +S felfordúla szépen jó barna lovára, +És visszatekinte s ilyen szókkal beszélt: +«Kiontatom vérem apámért, anyámért, +Megöletem magam szép gyürűs mátkámért, +Meghalok én még ma magyar nemzetemért.» + +E szók után lovát sarkantyúba kapja, +S az ellenség felé nagy bátran ugratja: +Hát jőnek a ráczok, ő meg előttök van, +Kard-emelve vágtat igen iszonyuan. +«Add meg magad, add meg, jó Kerekes Izsák’.» +– A ráczok előre neki azt kiáltják – +«Látjuk, hogy vitéz vagy, de csak egyedül vagy, +A reménység téged most mindjárást itt hagy, +Akár mint mesterkedj’, a mi kezünkbe vagy!» + +«Mit adok rajtatok, ha egyedül vagyok! +Kard nem jár meg engem, akár mint vágjatok.» +Mond Kerekes Izsák s vagdal jobbra-balra. +Hullatja a ráczot a kardja egymásra, +Egy elémentébe’ gyalog ösvényt vága, +És visszajöttébe szekérutat nyita, +De ekkor megbotlék a lovának lába, +Ő meg a lováról a földre borúla. + +Jó Kerekes Izsák igy járt a lovával, +A ráczok pediglen karddal és dárdával +Vágják, ölik őtet s mindaddig göbődik, +A mig egyet sem rug s nem is vergölődik. + +Igy pusztitották el Kerekes Izsákot, +A ki a kardjával levága sok ráczot. + + +OLÁH GECZI. + + (A XVII. Század második feléből.) + +Oh gyönyörű tavaszidő! +Szerencsétlen új esztendő! +Az kit akarsz megújítasz, – +Engem penig szomorítasz. + +Gyerünk alá jó katonák, +Az alföldre, Kecskemétre, +Ott próbáljunk jó szerencsét – +Talám Isten jobban adja! + +Mennek vala az alföldre; +Oláh Geczi vitéz legény +Talál elől egy nagy őzet, +Mindjárt mondja fakó lónak: + +«Édes lovam, fakó lovam +Érjük el amaz nagy őzet!» +Az fakó ló csak eléri, +Oláh Geczi csak ellövi. + +Mindjárt mondja az urának: +«Uram, uram, Oláh Geczi – +Ne kergess én rajtam őzet, +Ha törököt nem fogsz, nem vágsz!» + +Paripája mindaddig fut, +A mig ura ahhoz nem jut; +Habos tajték róla szakad, +Elesvén egy árkon akad. + +«Vigy ki innét jó lovacskám, +Szépen nevelt jó maczkókám: +Hidd el, bizony meghízlallak, +Őz után már nem nyargallak.» + +«Mondám, rajtam bátor szívvel +Pogányt vághatsz erős kézzel: +De te kétélő tőröddel, +Őzet űztél fegyvereddel.» + +«Hozz ki mégegyszer jó lovam, +Meglátd: törökre lesz utam; +Bor, pecsenye lesz abrakod – +Nem lészen többé panaszod. + +Hordozd bátran bús szivemet, +Keresd fel régi kedvemet; +Hidd el, majd az pogány oszol, +Oláh Geczi az hol harczol!» + +«Ülj fel hát, ne félj töröktől: +Én is hízom pogány vértől; +Terjeszd tovább nagy hiredet – +Keményítsd meg fegyveredet! + +Látod hazád rontására +Népednek elrablására +Miként pogányság készülne – +Hogy bennetek elvesztene.» + +«Éltem nem szánom hazámért, +Királyom maradásáért; +Hírem s nevem lesz nyereség, +Nem prédál többé ellenség. + +Pórteleki[6] hazánk fénye, +Buga Jakab[6] nagy reménye, +Jászberényi[6] is népestől, +Majd hozzánk jön seregestől. + +Ellenségünket töressük, +Mérges nyillal sértegessük; +Majd sok török test lesz eves – +Kiknek nem kell kávé-leves. + +Minden vitéz józan légyen, +Hijában zsoldot ne végyen; +Szerezzen jó hirt népünknek – +E volt tárgya fegyverünknek.» + + +BEZERÉDI NÓTÁJA. + + (1707. első feléből.) + +Sárvár alatt sűrű berek a Csere; +Leskelődő labanczokkal van tele; +Sűrű berek még sincs annyi levele – +Mint a mennyi lompos labancz bújt bele. + +Héja madár le-lecsap a fölyhőbűl… +Lovas labancz ki-kicsap az erdőbűl, +Kuruczot lát, hertelenűl megpördűl, +Tőrbe csalni úgy akarná, de nem gyün. + + [6] A kuruczháborúk vitéz hadnagyai; maga Oláh Gergely is + az lehetett. + +Kuruczokat Bezerédi vezeti, +Ki a kardját német hússal eteti, +A csújtárját[7] német vérrel festeti, +Tíz-húsz rácz ha reágyün, csak neveti… + +Bezerédi tánczoltatja a lovát, +Villogtatja rettenetös pallosát, +Dobot veret, fuvatja a trombitát, +Meg is indul, odacsap, meg hátat ád. + +Bolond észszel a rácz magát elhivé; +Csak úgy árad a berekből kifelé, +Szép térhelyre Bezerédi kivivé, +Ott egyszersmind arczul fordul s vág belé. + +Az német is kiözönlik rácz után, +Gyalog vagyon, a kurucz jó paripán; +Bezerédi hires serény kapitány: +Közre kapja, vágja, rontja szaporán. + +Bezerédi hires vitéz kapitány; +Sarabolja-darabolja magyarán. +Az német is neki búsul egynihány, +Rája támad, lüvés esik az lován. + +Bezerédi elvesztette az lovát, +Bukompanni megtalálta a nyomát; +Odaugrat, rázza hegyes dragonyát… +Bezerédi gyalog is nagy harczot ád. + +Az sok labancz mikoron rárohana: +Bezerédi csak egyedűl ott vala, +Jó kardjával hármat-négyet suhinta – +Németekben tágosságot úgy csapa. + +[7] Csújtár = csótár, nyeregtakaró. + +Párduczbűrét az nyakábúl levonák, +De az árát életekkel megadák; +Odamennek egyníhány jó katonák – +Dandárját az németnek ott megnyomák. + +Több kurucz is, hogy meglátja ezeket, +Bátorodik, űzi, mint az ebeket… +Bezerédi maga űz egy sereget, +Sárvár felé ugy hajtják a németet. + +A Rábában vértűl hiznak az halak, +Véres vizben egymásra tátogatnak, +Dícsírgetik Bezerédit magoknak: +Hogy ő volna fundátora javoknak. + +Német testek buritják az parragot, +Vadmadarak lakodalmat laknak ott; +Dícsírgetik Bezerédit, Baloghot: +Hogy nekik oly rakott asztalt rakatott. + +Kél a szél, a fákat vígan legyinti; +Kuruczokat az jó Isten segíti, – +Országunkat még egyszer megépíti, +Német ebtűl valahára megmenti. + + +NAGY BERCSÉNYI MIKLÓS. + + (1708 junius–julius.) + +Nagy Bercsényi Miklós, nemzetünk oszlopa. +Sok vitéz legénynek te vagy édes apja. + +Szabadságkereső szegény magyarokat, +Te vezérled őköt, az ő táborokat. + +Nagy Bercsényi Miklós, hogy téged követtünk: +Sok diadalmakat ellenségen nyertünk! + +Morvát és Bécsalját sokszor felnyargaltuk, +Ricsán generállal tánczát eljárattuk. + +Storumberk generált bévittük Nyitrában, +Az sok ragadománt hordtuk mind Ujvárban. + +Ujvárban katona szerencsét örüli, – +Kardját újabb harczra vígan köszörüli… + +Hogy mikor Bercsényi zászlókat emeltet, +Felűlőt fuvattat, rézdobot verettet: + +Szép rendölt sereggel szálljon ki mezzőre +Vig kedvvel induljon ellenség földére. + +Pihenő kvártélyba, fűvellő táborra, +Vág vize két partján száll az sok katona. + +Járjad lovam, járjad Ujvárnak mezejét – +Hogy megszégyenítsük ellenség erejét! + +Az álnok németet, az koborló ráczot, +Halomban vághassuk mind dánust, horvátot! + +Bőv Magyarországot hogy miért rabolják, +Égetik, pusztítják, igen kóborolják. + +Németnek, magyarok, soha ne higyjetek! +Csak jól forgódjatok, csak emberkedjetek. + +Segétsed Úr-Isten az te hiv népedet: +Szegény kuruczoknak adj győzödelmeket! + +Ezerhétszáz fölött nyolczadik esztendő +Vitézek csillaga, hadakozó üdő… + +Éneklém ezeket, nyúgován egykoron +Vág vizének partján, az soóki táboron. + + +A KÖLESDI HARCZRÓL. + + (1708 szept. 2.) + +A kölesdi harczon, a kölesdi harczon +Hej! én is ott voltam, elejének vágtam; +Elejének vágtam, közepét bontottam, +Mint kaszás az füvet, döntöttem, rontottam. + +Mikor Balogh Ádám a kardját emelte: +Sándor László akkor dandárt reávitte. +«Vedd fel, fiam, bátran németnek lövését, +Ne mutasd szivednek semmi röttenését, +Ne mutasd szivednek semmi röttenését!» + +Mikor Balog Ádám a kardját emelte: +Szekeress István is ezerét vezette. + +«Rajta, rajta! rontsad ráczok sűrű rendét – +Hadd ne dúlja gaz nép édes hazád földét!» + +Az Sió berkéig lőn nagy sivalkodás, +Fel Simontornyáig, sűrű nagy roppanás, +Akkor Balogh Ádám indíta több hadat: +Német is elveszett, a rácz is elszaladt. + +«Haj, édes ezerem! Haj Somogyi Ádám!… +Most immár utánna, mindenütt az hátán! +Most immár utánna, mindenütt az hátán!» + +Lovassa üldözte, – gyalogja öldözte, +Szegszárdig az mezőt vérével öntözte. + +Megégett Ráczország, megmaradt három ház… +Elesett négyezer, megmaradt három száz. + + +ESZTERGOM MEGVÉTELÉRŐL. + + (1706.) + +Sebes viz a Garam, siet a Dunába, +Kuruczok tábora éppen ott megszálla. + +Rákóczi tábort üt a Garam-torokban, +Persia-szőnyegen pihen szép sátorban. + +Persia-szőnyegen, fényes tigris bőrön… +Sátor előtt állnak palotások bővön. + +Verik az rézdobot, fujják a trombitát, +A sok nyalka kurucz üli az paripát. + +Rákóczi tábora torpad[8] az síkságon: +Rákóczi sátora dombon áll magában. + +Friss, kerek dombon áll tegnapi nap olta; +Nemcsak az sátor, a domb is csak azolta! + +Jó kurucz vitézek csak tegnap dombolták, +A földjét kezekben süveggel hordották, + +Urunknak sátora magas helyen legyen; +Szép tábora fölött végig tekinthessen! + +Aranyos zászlója lobogjon magasra! +Messzéről mindenki mindjárt megláthassa! + +Süveggel hordották, a dombot ugy rakták, +Rákóczi patyolat-sátorát rávonták. + +[8] Terül, terjeszkedik. + +Nagy Rákóczi jár az gyönyörű mezőben, +Rettenetes kardja villog a kezében. + +Kardjával fölmutat Esztergom várára, +Vár tornyán lobogó császár zászlajára: + +Mire a fényes nap háromszor felsütne, +Hejh, magyar lobogó lesz oda feltűzve! + +Szóljatok álgyúim, szörnyen ropogjatok, +Dunának két partja rengjen alattatok! + +Hejh! s megbődülének Rákóczi álgyúi, +Hejh! s megrendülének Esztergom tornyai, + +Amott az vár alatt törik már a falat; +Vég-Esztergom vára, jobb lesz, add meg magad! + +Odafent az tokos csak elhivé magát. +Nem adja a várat, berdót igen kajált. + +Éjten-éjjel, mikor a lövés elhallgat; +Fényes tigris-bőrén Rákóczi nem nyughat. + +Készíti hiveit, hires vitézeit: +Fodor és Révay hajdu-ezereit. + +Az palotás-ezret, az Esze Tamásét, +Csajági Jánosét, Lócziét, sok másét. + +Éjten-éjjel egyszer az álgyú hármat szól: +Hát az sok kurucz az várra csak úgy nyomúl. + +Tüzes garanáttúl világos az éjjel, +Hajh! sok anya fia borúl ott bé vérrel! + +Hasad az szép hajnal, piros az hegyoldal… +Esztergom várában Rákóczi felnyargal. + +Esztergom utczáin szikrát hány patkója, +Esztergom bástyáin lobog a zászlója… + +Mikor Esztergomban örömet lőttenek: +Ez versek kevesség azután költenek. + +Ha kérded: ki irta? – egy igaz magyar fi, +Igaz örömében, – elhigyje akárki. + + +OCSKAI LÁSZLÓRUL VALÓ ÉNEK. + + (1710.) + +Kuruczok, kuruczok, hajh szegény kuruczok – +Be megsötétedett ti fényes napotok! + +Óh gonosz szerencse, óh keserves óra!… +Trencséni mezőnek vérrel borítója. + +Sok ezren borultak ott önnön vérekben, – +Mások tántorodtak régi hivségekben. + +Labancz már Ocskai; sok vitéz hadnagyi +Átkozva siratják az ő labanczságát: +Verje meg az isten állhatatlanságát! + +Kemény Beleznai, serény Jávorkával, +Ama Bornemissza, hires Rácz Miskával, + +Esküsznek Újvárban egymásnak kezére, +Erős esküvéssel Ocskai vesztére: + +«Bátor vérontásom, történjék halálom, +Álnok árulónak bosszúját megállom, – +Álnok árulónak bosszúját megállom!» + +S nyárnak hévségében – ősz sűrű ködében +Kergetik Ocskait nagy kegyetlen télben. + +Beleznai kétszáz labanczát levágja – +Pilátushoz küldi őket vacsorára. + +Bornemissza véle gyakran kergetődzik, +Rácz Miska éjjel is ott környül leskődik… + +Jávorka pediglen paraszti ruhában – +Egynehány vitézzel csak bétör házában. + +«Hej Ocskai László! a nagy dobzódástúl +Kelj föl immár, – érted elgyöttünk Ujvárból!… + +Vérünk árulója, most add meg magadot!» +– Fölkele Ocskai; de fegyvert ragadott… + +Kiverik kezébül, s úgy homlokon vágják – +Vér elboritotta mind a két orczáját. + +Viszik már, viszik már, kötve paripára. +Nyargalton-nyargalvást – viszik már Újvárba. + +Hogy vitték a kapun, istrázsa kiáltott: +«Itt hozzák, itt hozzák az Ocskai Lászlót!» + +Hadi szék birái ott egybe gyűlének. +Hiteszegő felett ők széket ülének. + +Irjátok furérok, irjad sereg diák – +Vérveres téntával a nagy sententiát: + +«Világ példájára feje elüttessék, +Várnak bástyájára karóba tüzessék. + +Hadd lássák mindenek; az lator mint jára, +Ki megszegvén hitit, támadt hazájára!» + +– Mikor rézdobokat megütték a vártán, +Mikoron a sipot megfujták a bástyán: + +Akkor az piaczon álltak mind fegyverben, – +Kihozzák Ocskait, vasakkal terhelten. + +Ott felzöndülének vitézek, hogy látták: +«Öld meg az árulót! Hozzá!…» azt kiálták. + +S ha fejét nagy hamar hóhér el nem csapja; +Testét vitézlő rend ízekké szaggatja! + +Föltüzték az fejét a bástya fokára, +A mely néz Nyitrára, – egy nagy árboczfára. + +Nagy fekete hollók sürün szálldosának – +S ott környül kerengvén, ekkép károgának: + +«Kár, kár, kár, kár vala Ocskai Lászlónak, +Ilyen nagy vitéznek – lenni árulónak! + +De nem kár, hazáját, vérit eladónak +Szemeit kivájni, fekete hollónak!» + +– Már Ocskai László másoknak nagy példa: +Gonosz árulóknak így lészen halála! + +Lelkeket világon szélvészek kergetik – +Azután pokloknak lángjára vettetik. + +– Ezt szörzék Újvárban, ezerhétszáz tízben… +Szegény magyarokat segétse az isten. + + +BUJDOSÓ SZEGÉNY LEGÉNY. + + (1711.) + +Egy bujdosó szegény legény, +Idegen földön jövevény, +Üldögél az erdők mélyén – +Hogy ne is látná az napfény. + +Terebély nagy sátoros fa, +Szomorkodva ül alatta: +Sárga levél béhullatja, +Az madár is elsiratja. + +Fakó lova ott füvelget, +Le sem vötte kantárt nyerget; +Hegyestőrt az nyergen cserget, +Ráczot rajta már nem kerget. + +Fejér abaköpenyegje +Az legénynek leterítve; +Nyakbanvető farkasbőre, +Bús fejével arra dől le. + +Sárga levél csak hulldogál, +Bús madárszó csak sirdogál, +Nyugszik ő is, vagy álldogál: +Csak szomorú nótát tanál. + +«Rossz világ van idehaza, +Bujdosik már az katona, +Édes anyja ha siratja, +Egész világ csak átkozza. + +Erdők, berkek, vad kősziklák: +Bús fejünköt lappongtatják; +Ezek még is bátor tanyák: +Bújdosókat nyúgosztalják. + +Levelét fa csak hullajtja, +Keltünk-jártunk eltakarja, +Kis madárka bús szózatja +Hírünk-nevünk elsiratja… + +Úgy elmégyek, meglátjátok, +Soha hirem sem halljátok; +De ha mégis hallanátok: +Tudom, hogy megsiratnátok! + +Piros kantár a kezembe, +Piros csizmám a kengyelbe, +Indulok lengyel végekre, – +Búsan nézek hazám fele. + +Szülőföldem, Isten hozzád!… +Az hazám már Lengyelország, +Az hazám már Lengyelország, +Még is sirva gondolok rád!» + +S az merre jár lova lába: +Búsúl az erdő utána, +Árnyékot borít reája – +Elbujdosó katonára. + +Az az árnyék elfedezzen, +Az az ösvény elvezessen! +Szíved mindent elfelejtsen: +Hogy ne fájjon, emlékezzen! + +– Ez éneket oly időben +Szörzék Ungh vize mentében, +Mikor volnánk menőfélben… +Vezéreljen a jó Isten! + + +BUJDOSÓ RÁKÓCZI. + + (Régi népének.) + +Kiállott Rákóczi +A munkácsi sánczra, +Reá támaszkodék +Pántos pallosára. +Reá támaszkodék +Pántos pallosára, – +Reá rívalkodék +Az rézdobosára: + +«Dobosom, dobosom, +Udvari dobosom! +Most néked megmondom: +Ne azt verd, hogy: Mars, mars!… +De azt verd, hogy: Rajta!… +Ördög nyúzza anyádat – +Ne úgy verjed dobodat! +Ne úgy verjed mint eddig: +Isten tudja, hogy lesz, mint? +Hanem úgy verd: Rajta! +Rajta, rajta, rajta! + +Úgy verd: a föld rengjen, +Ég is visszazengjen, +A ki él, meghallja, – +Sőt azt is, ki halva +Fekszik, felriaszsza: +Rajta, rajta rajta! +Én hires vezérim: +Bottyánom, Bercsényim, +Pekrym, Bezerédym, +Kik vagytok vitézim: +Rajta, rajta, rajta – +Utolsó nagy harczra!» + +– Halálos nehéz köd +Mindent búsan béföd: +Jobb is, ha nem látja: +Mert csak szive fájna – +Tán meg is szakadna… +Dobos már dobolhat, +Rákóczi únszolhat: +Rajta, rajta, rajta!… +A tábor, a tábor +Zászlóit lehajtja +A majthényi páston, – +Szegény kurucz tábor… +Hajh, Károlyi Sándor! + +«Hajh, Károlyi Sándor, +Károlyi Sándorom! +Hová lött, hová lött +Az én szép táborom? +Most rejá kérdelek: +Felelj meg érette! +Kénszerítlek letött +Hétszeres hitedre; +Valld bé, ne is tagadd: +Eladtad jó urad! + +– Úgy lészen még dolgod +Néked, mint Júdásnak; +Bosszút áll, nem hagyja, +Igaz maradékja +Hív Esze Tamásnak, +Nagy Bóné Andrásnak, +Meglásd csak, meglásd csak!» + +«Nem kérem én az országom, +Inkább világgá bújdosom. +Úgy is tudom már: +El köll mennem már!… +Kovácsom, kovácsom, +Udvari kovácsom! +Fordítsd meg a patkót +Hódos paripámon, +Az elejét hátra, +Ne fordúljon vissza! +Úgy sem jövök vissza +Szép Magyarországra!» + +«Két országom, népem: +Vitéz magyar, székely, +Az Isten megáldjon! +Patak, istenhozzád, – +Német már a gazdád! +Isten hozzád Munkács: +Engem többé nem látsz, +Legkedvesebb várom!… + +Én édes hazámot, +Szép Magyarországom +Már többé nem látom, – +Már többé nem látom.» + +«Eljön még az idő, +Szegény Magyarország – +Megátkozod te még +E keserves órát!… +Idegen nemzetnek +Be súlyos a járma! +Régi vezérének +– Tulajdon vérének – +Sírva néz utána, +Sírva néz utána…» + +«Szeret Magyarország, +Óhajt Erdélyország, +S holtig szán, holtig bán, – +Még a gyermekök is +Tudom, visszakíván! +Mikor rég elmentem: +Visszasóhajtatok! +Mikor rég megholtam, +Akkor is sirrattok. +Haló porombúl is +Feltámasztanátok – +Összeszednétek még +Porhanyó csontimot!…» + +«A merre tenger zúg, +A merre a szél jár, +Csillag lehanyatlik, – +Ott nyugszom meg én már.» + +– Beh szomorún szól a +Rákóczi rézdobja, +Nem mondja már: Rajta! +Rajta, rajta, rajta!… +Hanem azt dobolja, +Messzéről zokogja: +«Szülőföldem, bölcsőm, +Te bús Magyarország! +Immár istenhozzád, +Immár istenhozzád!» + + + + +APRÓ TÖRTÉNETEK + + +ÁDÁM ÉS ÉVA. + +Halljatok ujságot az életben, +Ádámról, Éváról az Édenben. + +Egyszer, hogy megunta magát az Úr, +Egy nagy darab sárból Ádámot gyúr. + +De hogy Ádám meg ne unja magát, +Azért gondolta ki az Ur Évát. + +Midőn Ádám aludt, unalmából +Évát szabta görbe bordájából. + +S midőn Ádám apánk felhorkantott, +Éva élt és szemébe vigyorgott. + +«Ho, hó! – felszólalt az Ur – mit akartok? +Jertek csak, egy almafát mutatok. + +A melynek gyümölcse tiltva vagyon, +Ha esztek: helybe ott csaplak agyon!» + +De Éva mihelyt a fához juta: +Egy almát Ádám’ szájába duga. + +És Ádám belőle annyit rágott, +Haskérgén a Manó lyukat vágott. + +És az Úr kiálta: «Mihály!» – s legott +Elmondja neki a disznóságot. + +Szór Mihály mérgében nagy átkokat, +Fültövön csípi a gaz fajokat. + +S nem szánva meztelen szemérmöket +Kilöki az ajtón ő kelmöket. + +«Most czo ki! a földön bujdossatok, +Fiakat, lányokat alkossatok! + +Te pedig, Mihály, tedd be az ajtót, +Mert azok ott kinn se csinálnak jót!» + + +UGRON JÁNOS. + + «Hová méssz, hová méssz kevély Ugron János?» +«Nyitravármegyébe Nyitra Katiczához.» +«Ne menj oda, ne menj, mert hibás a leány, +Legelső hibája, sánta az a leány.» +«Nem bánom, nem bánom, mit gondolok véle, +Csináltatok neki magas sarku csizmát, +Földig érő szoknyát.» + «Hová méssz, hová méssz kevély Ugron János?» +«Nyitravármegyébe Nyitra Katiczához.» +«Ne menj oda, ne menj, mert hibás a leány, +Második hibája, részeges a leány.» +«Nem bánom, nem bánom, mit gondolok véle, +Nem bánom, nem bánom, bőven a pinczébe’, +Bőven igyék benne.» + «Hová méssz, hová méssz kevély Ugron János?» +«Nyitravármegyébe Nyitra Katiczához.» +«Ne menj oda ne menj, mert hibás a leány, +Harmadik hibája, haragos a leány,» +«Nem bánom, nem bánom, mit gondolok véle, +Ha látom haragját, kiállok előle, +Kiállok előle.» + + +MAGYARÓSI TAMÁS. + +Honnét házasodol Magyarósi Tamás? +«Én is házasodom, aj bé-Barassóból +Vén Vajda Jánosné felnőtt szép leányát, +Vajda Ilonáját!» +Hindógál a hintó, sirdogál a leány, +Vissza-visszatekint Magyarósi Tamás: +«Mért sirsz, mért keseregsz jegybeli szép mátkám? +Te tán azt gondolod, hogy nincsen én nekem +Jó tizenkét ökröm, jó vasas szekerem.» +«Én azt nem gondolom, jól tudom, hogy vagyon.» +– Szóval fölfeleli nagyobbik nyoszolyó: +Add ide, add ide Mogyorósi Tamás, +Gyönge gyolcs ingedet al-póka-ruhának! +«Nem adom, nem adom gyönge gyolcs ingemet +Al-póka-ruhának a beste kurának!» +Hindogál a hintó, sirdogál a leány, +Vissza-visszatekint Magyarósi Tamás: +«Mért sirsz, mért keseregsz jegybeli szép mátkám? +Te tán azt gondolod, hogy énnekem nincsen +Jó csata ménesem, jó esztena juhom.» +«Én azt nem gondolom, jól tudom, hogy vagyon!» +– Szóval fölfeleli kisebbik nyoszolyó: +«Add ide, add ide Magyarósi Tamás +Selyem sinór öved al-póka-kötőnek.» +«Nem adom, nem adom selyem sinór övem +Al-póka-kötőnek a beste kurának!» +«Kocsisom, kocsisom, forditsd meg a hintót, +Mondd meg az anyjának, az ördög adtának, +Ha igy nevelt leányt, igy is vegye hasznát!» + + +SZÉP ILONA. + +‚Isten jó nap, biró gazda, kelmed házában!‘ +«Hozott Isten szép Ilona az én házamban!» +«Mért sirsz, mért sirsz szép Ilona az én házamban?» +‚Én elhajtám lúdaimat szép zöld pázsitra, +Oda jöve biró fia, lúdam behajtsa, +Agyon üté kelmed fia szép gunáromat!‘ +«Ne sírj, ne sírj szép Ilona szép gunárodért, +Megfizetem szép gunárod, mondsza: menynyit ért?» +‚Minden legkisebb tolláért egy-egy aranyat, +Hátul legyező farkáért arany legyezőt, +A szárnyáért, két szárnyáért két arany tányért, +A lábáért, két lábáért két arany kalászt, +A nyakáért, szép nyakáért hat sing pántlikát. +A fejéért, szép fejéért egy arany almát, +Abban égő két szeméért két égő gyertyát, +Hajnal-visító torkáért, arany trombitát, +Benne lévő költségéért hat font rizskását, +A zúzáért, a májáért hat fejkáposztát.‘ +«Számtalan sok kivánsága szép Ilonának, +Akasztófa helye tehát biró fiának!» +‚Akasztófa olyan legyen, mint kinyilt rózsa, +Két karom két szép karfája, akasztófája.‘ + + +BORISKA. + + «Boriska, Boriska szép lányodért jöttünk, +Törökök kezébe szép lányodat add ki!» +‚Állj fel lyányom, állj fel, állj fel a kőpadra, +Nézz ki az ablakon, mit látsz-e alatta.‘ +«Három üveghintót, kilencz arany zászlót, +Hát nem volt-e kendnek egy darab kenyere, +Egy darab kenyere, egy pohárnyi bora, +Hogy ne adjon engem törökök kezébe.» + + Kimegyen a kertbe, leborúl a gyepre, +Zokogva kiáltja: «Virágim, virágim, +Tőbűl hervadjatok, földig száradjatok, +Hadd lássa meg minden, hogy engem gyászoltok!» +Bemenyen a házba, leborul az ágyba, +Zokogva kiáltja: «Gunyáim, gunyáim, +Szegről lehulljatok, földön rothadjatok, +Hadd lássa mostohám, hogy engem gyászoltok.» + + +A RAB. + + «Né hol kerekedik egy fekete felleg, +Né hol száll, né hol száll egy fekete holló! +Szállj le holló, szállj le, se nem igen messze, +Se nem igen közel – kétszáz mértföldnyire, +Izenjek apámnak és édes anyámnak, +Jegybeli mátkámnak. + Repülj udvarára, szállj le ablakára, +Ha kérdi, hogy’ vagyok, mondjad, hogy rab vagyok +Király udvarában térdig vasban vagyok. +Megunta két lábam már a követ nyomni, +Megunta két kezem már a lánczot huzni, +Megunta két fülem tenger mormogását, +Vad galamb bugását. + Megitatták velem a keserű pohárt, +Elém terítettek fekete gyász ruhát; +Adta volna Isten, ne láttalak volna, +Hiredet porodat ne hallottam volna? +Istenem, istenem, de megvertél engem, +Szerencsétlen társsal, holtigvaló gyászszal +Holtig való gyászszal! + Kit mindig szerettem, jaj be távol estem, +Kit mindig gyülöltem, annak rabja lettem. +Szabad a madárnak ágról ágra szállni, +Csak nekem nem szabad violámhoz járni, +Violámhoz járni.» + + +BÁNDI URFI. + +Hallottátok hírét +Híres Barassónak? +Abban csináltattak +Étető tömlöczöt; +S abban fogva vagyon +Mezőbándi urfi. + Mezőbándi urfi +Egyszer ezt felelé: +«Hogyha volna nékem +Egy íródiákom +S egy bízott emberem: +Iródiákommal +Levelet iratnék +S bízott emberemtől +Levelem küldeném.» + Hát azonban dobban +Az ő édes anyja: +«Anyám, anyám, anyám! +Lelkem édes anyám! +Milyen álmot láték +Az éjjel álmomban: +Két sing veres zsinór +Az én nyakam körül; +S két fekete holló +Az én fejem felett?!» +‚Üsse guta, fiam, +Azt a te álmodat: +Két sing veres sinor – +A te piros véred; +S két fekete holló – +A te két hengéred.‘[9] +«Anyám, anyám, anyám! + +[9] Hóhérod. + +Mikor engem szültél, +Szültél volna követ; +S mikor feresztettél +Gyenge meleg vízbe, +Feresztettél volna +Forró-buzgó vízbe; +S mikor takargattál +Gyenge gyolcs ruhába, +Takargattál volna +Forró parazsába!»… + + +SIROKI ERDŐBEN. + + Siroki erdőben +Nyílik a gyöngyvirág, +Gyere ki, galambom, +Itt vagyon a világ. + Ki is mentem hozzád, +Vissza is eljöttem, +Tudom, hogy meglestek, +Szóba hoztak engem. + Azt mondják, hogy rosz vagy, +Soh’ se kerülsz elő; +Minap is tilosban +Kapott a kerülő. + Vert meg volna isten, +Mikor neked hittem, +Téged áldott volna, +Vert volna meg engem. + Meg is vert engemet +A világ csufjára, +Rá sem merek nézni +Az édes anyámra. + Istenem, istenem! +Ugyan mi lelt engem? +Három rőf pántlika +Körül nem ér engem. – + Megszenvedtem érted. +Nem gondoltam volna, +A fő szolgabíró +Hajam levágatta. + Levágták a hajam, +Még sem vagyok szajha – +Nagyon szerettelek, +Az isten is tudja! + + +AZ ANYA ÉS LEÁNYA. + + ‚Szépen ragyog az estéli csillag, +Az én babám ablak alatt ballag, +Édes anyám ereszsz ki hozzája, +Gyönge szivem megreped utána.‘ + «Kedves rózsám jere ablakodra, +Hogy adjak egy csókot ajakodra, +Ezer búval van életem tele, +Egyszörre mind elfelejtem bele.» + ‚Hallod anyám, milyen szépen hí ki, +Bokrétát is kötöttem már néki: +Úgy illik az kerek kalapjára, +Mint a csókja leányod ajkára.‘ + „‚Kis leányom gyönge vagy szeretni, +Még rája érsz fékötőt viselni, +Hidd, a lánynak addig ér világa, +Míg a legény sírva jár utánna.‘“ + «Kedves rózsám te enyim, én tiéd, +Megesküszünk a husvét innepén, +Hidd el nekem jobb leszek én hozzád, +Mint tulajdon édes apád s anyád.» + ‚Hallod anyám, mit fogad a legény, +Hiszed-é már, hogy gyöngy lesz életem; +Édes anyám, ereszsz ki hozzája, +Gyönge lányod majd meghal utánna.‘ + „‚Kis leányom ne higy a legénynek, +Addig szeret, míg nem mond övének, +Mert ha egyszer fejed békötötte, +Veréssel kezdődik szeretete.‘“ + ‚Hiszen apám kiedet is megverte, +De még azé’t kied őtet szerette. +Ha kied megvót, én is csak megleszek, +Bár mit mondanak, én az övé leszek.‘ + + +TAMÁS RÓZSI. + + «Tamás Rózsi mit gondoltál, +Mikor agyagér’ indultál?» +«Én egyebet nem gondoltam, +Szerencsétlen uton jártam. +Letörött a föld fölöttem, +Elnyelt engem, elnyelt engem. + Jó Tamásné, édes anyám, +Édes jó nevelő dajkám, +Felneveltél örömödre, +De nem értél semmit véle.» + «Tamás Imre nyisd kapudat, +Halva hozzák a hugodat, +Vidd is ki az asztalodat, +Csinálj nyujtóztató padot.» + «Édes lyányom szólj csak egyet!» +«Édes anyám nem szólhatok.» +«Édes hugom szólj csak egyet!» +«Édes bátyám nem szólhatok.» +«Három szilvafa közt vagyok, +Három papnak könyörgése, +Sem hoz többé az életre.» + Jókus Mihály földje végén +Buzog a vér, a föld szinén. +Ha kérdik, hogy miféle vér, +Mondjátok, hogy ártatlan vér. + + +A GULYÁS SZERETŐJE. + + Megégett a szegedi nagy cserény, +Beleégett barna gulyás legény, – +Beleégett három pár ruhája, – +Számadónak kivarrott subája. + Számadónak nincsen semmi kára, +Másikat vesz szegedi vásárba’, +De a szegény barna gulyás legény +Hej! maga is beleégett szegény. + Barna kis lyány kerüli a cserényt, +Keresi a barna gulyás legényt: +Barna kis lyány, hiába keresed; +Beleégett, ki téged szeretett. + «Mutassátok, mutassátok sírját, +Hadd öntözöm könyeimmel hantját, +Hadd teremjen rózsát, ne töviset, +Mert ő engem igazán szeretett!» + + +JÓ ESTÉT ÉDESEM. + + «Jó estét, édesem, micsa’ búd érkezett, +Talán a vacsorád nem igen jól esett? +Hoztam egy kulacs bort, igyál egy keveset.» +«Idd meg a borodat, idd meg azt te magad, +Hogy ha nem sajnáltad szép leányságomat. +Hej pártám, hej pártám, drága szűz koronám, +Hej pártám, hej pártám, drága gyöngyös pártám!» +«Ne sajnáld pártádat, mert mást kötök neked.» +«Éjjel nappal kössed már leány nem leszek.» +«Szerettelek rózsám, a míg megcsaltalak, +De már a jó Isten viselje gondodat.» +«Verjen meg az isten annyiszor egy héten, +A hány csillag vagyon este a kék égen.» + + +VIRÁGOS KERTBEN. + +Ahon egy virágos kertbe +Zöld pázsint van leheverve. +Egy kisasszony ott nyugoszik, +Koszoruval körülködik. + +Egy urfi arra sétála, +Álmélkodik csudájába, +Kérdi tőle: Szelidecske! +Leány vagy-e, vagy menyecske? + +Én sem leány, sem menyecske. +Sem pediglen Szelidecske, +Hát a kertbe virág vagyok, +Alig nyilom, már hervadok. + +Ha te virág vagy a kertbe, +Én meg leszek harmat benne, +Este a virágra szállok, +Reggelig rajta maradok! + + +SZEGÉNY ILUS. + +Sir a szegény Ilus, tüske ment lábába, +Nem mehet vigadni vig lányok sorába. +Maradt volna otthon, most nem keseregne, +Barna kenyeréhez könyet nem keverne, +Felesége lenne jó dolgu legénynek, +Szűz pártája helyett főkötőt tennének. +De most az is búsul, ő is sir hiába: +Vendég katonának minek jár nyomába. +Minek örült korán tarka keszkenőnek, +Hitegető szónak, czifra esküvésnek! +Verje meg az isten mind a két világon, +Miatta fonnyad el szép fiatalságom! + + +NAGY SÁNDORRÓL. + +Trombitálnak, trombitálnak, +A huszárok sorba állnak, +A Nagy Sándor ármádája +Az ellenséget bevárja. + +A Nagy Sándor legelől áll +Jobb feléről meg egy pap áll, +Kereszt vagyon a kezében, +Szent ostya meg az öblében. + +Édes fiaim, huszárok! +Futnak-e már a kozákok? +Hej, Nagy Sándor, genyerális, +Oda van a huszárod is! + +Édes fiaim honvédek, +Futnak-e már a németek? +Hej, Nagy Sándor, genyerális, +Oda van a honvéded is! + +Lehajtja a fejét ő is, +A Nagy Sándor, genyerális, +Hullik a köny két szemébül, +A magyar ég elsötétül. + + +A TISZTTARTÓ LEÁNYA. + + Kéri pusztán, az endrődi határban, +Leveledzik a nagy hársfa javában. +Hej! endrődi határ öreg hársfája, +Busulni jár a kis bojtár alája. + + Éjfélután három óra az idő, +Furulyaszó hallik onnan messziről, +Száll a nóta, berepül egy ablakon: +Ne alugyék, ébredjen fel kisasszony! + + Kinyilik a tiszttartóház ablaka, +Selyemhaju kisasszony néz ki rajta, +Én istenem, azt gondolja magába, +Mért vagyok én a tiszttartó leánya! + + +TÖRÖK ZSUZSI. + + Török Zsuzsi magyar pruszlit varratott, +Az aljára pellempátyot rakatott; +Rakass, Zsuzsi, téged illet, nem engem, +Téged szeret a sok legény, nem engem. + + Madarasi nagy uj utczán mi történt: +Gazdag doktort sok kincsiért megölték, – +Gazdag doktort viszik a temetőbe, +Török Zsuzsit a szegedi tömlöczbe. + + Török Zsuzsi azt izeni anyjának: +Kettős párnát küldjön feje aljának; +Édes anyja azt izeni lányának: +Sürü könnyét tegye feje aljának. + + +Az ISPÁNNÉ LEÁNYA. + +Szépen legel az ispánné gulyája, +A kisasszony maga sétál utána; +Már messziről kiáltja a gulyásnak: +«Jancsi szivem, terítsd le a subádat!» + +«Lányom, lányom, lányomnak sem mondalak, +Ha én téged a gulyásnak odadlak!» +«Nem bánom én, édes anyám, tagadj meg! +Az én szivem a gulyásért hasad meg!» + +Még a buza ki sem hányta a fejét, +Már a madár mind kiverte a szemét. +«Én istenem, én istenem, istenem! +Látod anyám, mire vitt a szerelem!» + + +A VÉN EMBER. + +Elment, elment a vén ember +A faluba házasodni. +Megkérette a fiának, +Haza vitte az öreg magának. + +Elment, elment a menyecske +A szomszédba beszélgetni. +Utána ment a vén ember +Bunkós bottal jól megveregetni. + +«Nem azért vettelek én el – +A szomszédba beszélgetni, +Hanem azért vettelek el: +Boglyas hajam fésülgetni, +Ránczos nyakam ölelgetni!» + +Elment, elment a vén ember +A Marosra vizet inni. +«Áradj Tisza, áradj Duna! +Hogy dögöljön bele a vén kutya!» + +«Jaj istenem, de megjártam, +Az uramat borotváltam; +A nyakának szalajtottam, +Mert magam is úgy akartam.» + +«Veres hagyma, veres hagyma, +Keserídd meg a szememet, +Sűrű könyem hadd hullassam, +Az uramat hadd sirassam!» + + +A TESTVÉREK. + +Viszik már nénémet a király fiához, +Engemet is visznek egy rongyos kanászhoz, +Egy rongyos kanászhoz. + +Viszik már nénémet az arany hintóba, +Engemet is visznek a kocsi derékba, +A kocsi derékba. + +Ültetik nénémet kerek asztal mellé, +Engem is ültetnek disznó vályu mellé, +Disznó vályu mellé, + +Köszöntik nénémre a czifra poharat, +Én rám is köszöntik moslékos fazekat, +Moslékos fazekat. + +Fektetik nénémet a toronyos ágyba, +Engem is fektetnek a kuczkó szájába, +A kuczkó szájába. + +Költik már nénémet szép muzsika szóval, +Engem is költenek egy nagy bunkós bottal, +Egy nagy bunkós bottal! + + +BALOGH ANNUS. + +Balogh András fehér háza, +Vándorolni jár a lánya! +Vándorolni jár a lánya, +Hej! a Vas János tanyájára! + +A Vas János megy a rétre, +Kasza, villa a kezébe, +Kasza, villa a kezébe, +Hej, Balogh Annus az ölébe! + +Balogh Annus gyolcs pöndöle +Ki van a rétre terítve, +Piros pántlika van benne, +Hej, a Vas János vette bele! + +Balogh Annus bő szoknyája +Fölakadt a csipkefára, +Nem a csipkefa fogta meg: +Hej! a Vas János markolta meg! + +Balogh Annus nem eladó, +Nem a szűzek közé való; +Fejét vette a szűzeknek, +Hej, mint a kasza a füveknek! + + +A KISASSZONY. + +A kisasszony tehenet fej, +Kötőjibe csöppent a tej. +Kicsike még, hadd nőjjön még, +Hatvanhárom esztendős még. + +Üti, veri a tehenet, +Minek rúgta fel a tejet. +Kicsike még, hadd nőjjön még, +Hatvanhárom esztendős még. + +Kenyeret is ugy tud sütni, +Kétszer, háromszor fűt néki. +Kicsike még, hadd nőjjön még, +Hatvanhárom esztendős még. + +A háza is olyan tiszta, +Kétszer söpri egy hónapba. +Kicsike még, hadd nőjjön még, +Hatvanhárom esztendős még. + +Ezernyolczszáz hatvankettő – +Foga sincsen, csak vagy kettő. +Kicsike még, hadd nőjjön még, +Hatvanhárom esztendős még! + + +MONDJ URADNAK ENGEM. + +Hej, páva, hej páva, császárné pávája! +Szegény legény voltam, gazdag leányt vettem, +S a gazdag leánynak kedvit nem lelhettem, +A vásárba mentem, piros csizmát vettem, +Avval haza mentem, az asztalra tettem. +– Kincsem, feleségem, mondj uradnak engem! +– Én bizony sohasem, teljes életembe! +Mert apám házánál nagyobb urak jártak, +Őket sem uraltam, téged sem urallak. + +Hej páva, hej páva! császárné pávája! +Szegény legény voltam, gazdag leányt vettem, +S a gazdag leánynak kedvit nem lelhettem. +A vásárba mentem, rojtos ruhát vettem, +Avval haza mentem, az asztalra tettem. +– Kincsem, feleségem, mondj uradnak engem! +– Én bizony sohasem, teljes életembe! +Mert apám házánál nagyobb urak jártak, +Őket sem uraltam, téged sem urallak! + +Hej páva, hej páva! császárné pávája! +Szegény legény voltam, gazdag leányt vettem, +S a gazdag leánynak kedvit nem lelhettem. +Az erdőre mentem, somfabotot szeltem, +Avval haza mentem, a pad alá tettem. +– Kincsem, feleségem, mondj uradnak engem! +– Én bizony sohasem, teljes életembe! +Botom elé kapám, hátára vagdalám. +– Uram vagy, uram vagy, halálig, uracskám! + + +VÉN LEÁNY. + +Templom előtt egy kis házikóba +Egy vén leány sirdogál magába, +Falba veri fejit bánatjába, +Hogy nem vitték férjhez a farsángba. + +Farsáng, farsáng, ezer elé jönne, +Mégis a sor reám nem kerülne! +Ha még egyszer anyám ujra szülne +Talán rám is a sor elkerülne! + +Párta, párta, búra termett párta! +A szégyen s bú szivem általjárta. +Ha megfoglak, messze elhajítlak. +A patakba kővel is benyomlak. + +Kiseprem a kipingált házamat, +Fölvetem a paplanos ágyamat; +Ágyam olyan, hogy a padlót éri, +Paraszt legény még sem meri kérni. + +Én elmegyek igen-igen messze, +Magyarország kellős közepibe; +Veres gyöngyöt kötök a nyakamba, +Herczeg, bárók jönnek látásomra. + +Minden este várom a kérőket, +Tán az ördög mind elvitte őket; +Ha meguntam a kérőket várni, +Magam fogok szerencsét próbálni. + +Bár csak immár azt hallanám hirbe, +Hogy valahol legény-eső lenne, +Kifekünném az ut közepire, +Hogy cseppenne a surczom szélire! + + +NE MENJ EL! + +«Vagy ülj ide mellém, +Vagy menj el előlem, +Karcsu derekadat +Ne ringasd előttem. +Vagy meghalok érted, +Vagy elmegyek tőled, +Vagy piros véremmel +Megfestem a földet.» + +«Ne menj el, ne menj el, +Ne hagyj itt engemet, +Ne vidd el magaddal +Minden jó kedvemet. +Ne menj el, ne menj el, +Ne hagyj engem árván, +Szerelmetes szived +Ne legyen kőbálvány. +Ne menj el, ne menj el, +Mert megöl a hideg; + +Csináltatok neked +Búból köpenyeget: +Fekete bársonyba +Be is beszegetem, +Sok sohajtásommal +Meg is béleltetem; +Hosszu utjaiddal +Megzsinóroztatom, +Sűrü könnyeimmel +Meg is gomboztatom!…» + + +VÁLÁS. + +Elmégy úgy-e? «El bizony én!» +Itt hagysz úgye? «Itt bizony én!» +Elmentedet nem kivánom, +Visszajöttöd holtig várom. + +De te elmégy, engem itt hagysz, +Szivemre nagy bánatot hagysz; +Ha elmégy, csendesen járjál, +Csendes folyóvizet igyál. + +Akkor jussak én eszedbe, +Mikor kenyér a kezedbe, +Akkor se jussak egyébről +Csak az igaz szeretetről! + + +FALU VÉGÉN… + +Falu végén +Van egy kis házikó, +Abba nézék +S rengő bölcsőt láték. +Egy kis leány +Rengetgeti vala +S a szájával +Fujdogálja vala: +«Alugyál el +Istennek báránya, +Szeretetből +Jöttél a világra!» + + +A LEGSZEBB VIRÁG. + + Egy buzamezőben háromféle virág. + Szóval felfelelé a szép buzavirág: +‚Szebb vagyok, jobb vagyok annyiból náladnál, – +Engemet leszednek s a templomba visznek; +Nekem mind azt mondják: ez a Krisztus teste!‘ + Szóval felfelelé a szép szőlővirág: +«Szebb vagyok, jobb vagyok annyiból náladnál, – +Engemet leszednek s a templomba visznek, +A templomba visznek s a pohárba töltnek; +Nekem mind azt mondják: ez a Krisztus vére!» + Szóval felfelelé a szép szegfűvirág: +«‚Szebb vagyok, jobb vagyok annyiból náladnál, – +Szűzek, szép leányok engemet leszednek, +Bokrétába kötnek, a templomba visznek; +S a szeretőjeknek süvegébe tesznek!…‘» + + +BÚS GERLICZE. + +Búsan búgó bús gerlicze +Kedves társát elvesztette. +Elrepüle zöld erdőbe, +De nem szálla a zöld ágra, +Hanem szálla asszú ágra, +Asszú ágat kopogtatja, +Kedves társát siratgatja: +«Társam, társam, édes társam! +Sohasem lesz olyan társam, +Mint te voltál édes társam!…» + +Búsan búgó bús gerlicze +Elrepüle messze földre, +Messze földre, zöld buzába, +De nem szálla zöld buzába, +Hanem szálla konkoly ágra; +Konkoly ágát kopogtatja, +S kedves társát siratgatja: +«Társam, társam, édes társam! +Sohasem lesz olyan társam, +Mint te voltál, édes társam!…» + +Búsan búgó bús gerlicze +Elrepüle messze földre, +Messze földre, folyóvízre, +De nem iszik tiszta vizet, +Ha iszik is, felzavarja, +S kedves társát siratgatja: +«Társam, társam, édes társam! +Sohasem lesz olyan társam, +Mint te voltál, édes társam!…» + + +ÉRZÉKENY BÚCSÚ. + +Kövecsös viz mellett palántált viloja +Nem szereti helyét, ki akar ajszani; +Ki kell onnan vönni, el kell palántálni, +Talán megfoganik az én szöröncsémre. + +Nekem örömömre, másnak bosszujára. +Fölütték a zászlót kapum félfájára, +Megütték a dobot szivem fájdalmára. +Nekem örömömre, másnak bosszujára. + +– Engedd meg édösöm, hogy üljek öledbe, +Két kicsi kezemet tegyem kebeledbe! +– Nem bánom, édösöm, ülj a göröbenbe, +Két kicsi kezedet tedd az égő tűzbe. + +– Adj egy csókot, szivem, uti költségömre, +Mikor visszajövök, százat adok érte! +– Adjon apád urad, osztán anyád asszon, +Én bizon nem adok ezön a tavaszon. + +– De mégis mikor lesz visszafordulásod? +Mikor végezöd el hosszu utazásod? +– Mikor a vad ludak görögül beszélnek, +Azt te tudod, rózsám, hogy sohasem lesz meg. + +– Mikor lészen rózsám visszafordulásod? +Mikor végezed el hosszu utazásod? +– Mikor egy szem buzán száz kalongya lészen, +Azt te tudod rózsám, hogy sohasem lészen. + +– Mikor lészen, szivem, visszafordulásod? +Mikor végezed el hosszu utazásod? +– Mikor egy szem szőllőn száz vödőr bor lészen, +Azt te tudod, rózsám, hogy sohasem lészen! + + +GYERE HAZA, ÉDES ANYÁM… + +«Gyere haza, édes anyám, +Nagyon beteg édes apám!» +– Mindjárt, mindjárt, édes lányom, +Csak egy tánczot járok, +Egy pohár bort felhörpentek +S egy szép legényt várok. + +«Gyere haza, édes anyám, +Haldoklik már édes apám!» +– Mindjárt, mindjárt, édes lányom, +Csak egy tánczot járok, +Egy pohár bort felhörpentek, +Lesz majd más apátok. + +«Gyere haza, édes anyám, +Meghalt szegény édes apám!» +– Mindjárt, mindjárt, édes lányom, +Csak egy tánczot járok, +Egy pohár bort felhörpentek, +Van már más apátok. + +«Gyere haza, édes anyám, +Temetik már édes apám!» +– Mindjárt, mindjárt, édes lányom, +Csak egy tánczot járok, +Egy pohár bort felhörpentek, +Itt az uj apátok! + + +A MOLNÁR INASA. + + Este guzsalyasba’, +Reggel a malomba’ +Játszadozni kezdtem +Molnár inasával. +Bárcsak hajnal lenne, +Meg se is virradna +S a mi szerelmünknek +Vége ne szakadna +Molnár inasával. + Széles e világon +Mennyi malom vagyon, – +Ha külső kereke +Sárig arany volna, +A belső kereke +Fehér ezüst lenne, +Béla-gyöngyöt járna, +Apró pénzt hullatna: +Még se cserélném el +Molnár inasával. + A tenger mélysége +Kalamáris volna, +Tengereknek habja +Ha mind tenta volna, +Földön mennyi fűszál – +Ha mind penna volna, +Égen mennyi csillag +Iródeák volna: +Nem tudná leírni +A mi szerelmünket +Molnár inasával. + + +A HALOTT VŐLEGÉNY. + + (Töredék.) + + ‚Szépen süt a holdvilág, +Minden lélek alszik már, +Nem félsz, édes rózsám?‘ + „Miért félnék, édes rózsám. +Velem van az igaz isten, +Velem vagy te, édes rózsám.“ + ‚Szépen süt a holdvilág, +Minden lélek alszik már, +Nem félsz, édes rózsám?‘ + „Miért félnék, édes rózsám, +Velem van a fiuisten, +Velem vagy te, édes rózsám.“ + ‚Szépen süt a holdvilág, +Minden lélek alszik már, +Nem félsz, édes rózsám?‘ + „Miért félnék, édes rózsám, +Velem a szent lélek isten, +Velem vagy te édes rózsám.“ + + +NEHÉZ SOR. + +Szivárvány havassán +Felnőtt rozmarin szál, +Nem szereti helyét, +El akar bujdosni. + +Ki kell onnan venni, +Uj földbe kell tenni, +Rózsám ablak’ alá +Kéne palántálni. + +Vásárhelyi torony +Körül van kerítve, +Három szál rozmarin +Van belé ültetve. + +Öntözzétek lányok +Hogy ne hervadjon el, +Szeretőtök szíve +Hogy ne hasadjon el, + +Megéltünk volna mi +Még a kősziklán is, +Elfeküdtünk volna +Ketten egy párnán is. + +Szerethettél volna, +Ha szép nem voltam is, +Mert én szerettelek, +Ha szegény voltál is. + +Könnyebb a kősziklát +Lágy iszappá tenni, +Mint két egyes szívnek +Egymástól elválni. + +Mikor két egyes szív +Egymástól megválik, +Még az édes méz is +Keserűvé válik. + + +A RAB. + +«Szállj le holló, szállj le, +Szállj alább egy ágra! +Hadd írjak levelet +Mind a két szárnyadra. +Hadd írjak levelet +Apámnak s anyámnak, +Jegybeli mátkámnak. +Ha kérdik, hol vagyok +Mondd meg, hogy rab vagyok, +Kolozsvár piaczán +Talpig vasban vagyok. +Az én derekalyam +A tömlöcz feneke. +Az én égő gyertyám +Kigyók s békák szeme. +Vagyon egy asztalkám +Gyászszal van befestve, +Azon egy pohár bor +Bánattal van tele, +Akárkié legyen +Az a tele pohár, +Csak az enyém legyen +A megváltó halál.» + + +KENDI MOLNÁR LÁNYA. + +A kis-kendi faluvégen malom van, +A malomban víg muzsika, zene van: +Kendi molnár Julis lánya +A menyasszonytánczot járja. +Tánczoltatják kendi molnár lányát: +Juliskát. + +A kis-kendi faluvégen malom van, +Az udvaron kiterítve halott van. +A koporsó fedelére +Ráborul a falu népe. +Úgy siratják kendi molnár lányát: +Juliskát. + + +FALU VÉGÉN. + +Túr a disznó a mocsárba, +Csak a füle látszik, +Falu végén juhászlegény +Sipkájával játszik. + +Odamegy a kis leányka, +Kurta a szoknyája, +Ráveti a kék szemeit +A juhászbojtárra. + +Túr a disznó a mocsárba, +Csak a füle látszik. +Falu végén juhászlegény +A kis lánnyal játszik. + + +A FONÓBAN. + + A leányok egymás közt +Beszélik, hogy sok a szösz. +„Haj anyám!… a fonás;… +Bajos a várakozás.“ – + ‚Szoknyát veszek szülöttem! +Csak ne sírjál előttem.‘ +„Haj anyám, jó anyám: +Nem az az én nyavalyám!“ + ‚Legényt hívok szülöttem! +Csak ne sírjál előttem.‘ +„Haj anyám, jó anyám: +Találgatod nyavalyám!“ + ‚Férjhez adlak szülöttem! +Csak ne sírjál előttem.‘ +„Haj anyám, jó anyám: +Kitaláltad nyavalyám!!“ + + +SZEGÉNY LEGÉNY, SZEGÉNY LEÁNY. + +Szegény legény, ne menj +A sáros verömbe, +Haj, majtég belé esöl +A veszedelömbe! + +– Ne félj, leány, ne félj. +Nem esöm verömbe, +Haj inkább esöm veled +Örök szerelömbe. + +Tudd meg, legény, tudd meg, +Szegény leány vagyok, +Haj, még jó gunyám sincsen, +Télbe majd megfagyok. + +– Ne félj, leány, ne félj, +Hogy olyan szegény vagy, +Haj, meleg a szerelmöd, +Majd fölolvad a fagy. + +Tudd meg legény, tudd meg, +A szerelöm elmul, +Haj, aztán minden kincsünk +A sáros porba hull. + +– Ne félj, leány, ne félj, +Hogy elmul szerelmünk, +Haj, mint örökségünköt +Fölváltsák gyermökünk! + + +KÁNTOR TERI. + +Három bokor saláta, +Kántor Teri kapálta, +Egyél dzsidás belőle, +Isten ugyse! megveszekedel tőle. + + Kántor Teri azt hiszi, +A kapitány elveszi; +Ne félj Tercsa előre +Isten úgyse! semmi sem lesz belőle. + + Elment már a regiment, +A házasság füstbe ment, +Kántor Teri itt maradt – +Isten ugyse! – két szék közt a pad alatt. + + +A HONVÉDTÜZÉR TEMETÉSE. + + Mi piroslik ott a síkon, távolba’? +Csonka honvéd piros vére a hóba’, +Sok halált szórt az ellenség sorára, +Haj! de végre egy golyó őt találta. + + Ágyú helyett koporsót visz a szekér, +Benne fekszik egy magyar honvéd-tüzér, +Koporsóján csákója és fegyvere, +Szemfedőül katona köpönyege. + + Bajtársai kivont karddal követik, +Fájdalmukban olykor meg is könnyezik; +Nincs harangszó, csak pár ágyúdörrenés, +Ennyiből áll a tüzéri temetés. + + Zöld erdőben fekete sír domborúl, +A ki látja, szivében megszomorúl; +Fák tetején bús csalogány úgy beszél: +Szabad földben nyugszik egy honvédtüzér. + + +BEKŐ AMBRUS. + + «Édes anyám be sokat kért a jóra, +Hogy ne menjek este későn sehova, +Nem hallgattam édes anyám szavára, +Bejutottam kecskeméti fogházba. + + Jaj istenem, jaj be nagyot vétettem, +Egy leányért Bakos urat megöltem; +Cserkó Julis ne sirass már engemet, +Húsz esztendő majd megaláz tégedet.» + + Kecskeméten a nagy utcza de porzik, +Szegény Bekő Ambrust azon kisérik, +Bekő Ambrus gondolkozik magában, +Már Nagy-Kőröst itt kell hagyni hijában. + + Bakos urat viszik a temetőbe, +Bekő Ambrust kisérik a tömlöczbe, +Kilencz fontos vasat tettek lábára, +Húsz esztendőt írtak fel a számára. + + Kecskeméti város háza kőből van, +Bekő Ambrus a lakaton belől van, +Megzördíti a jobb lábon a vasat, +Cserkó Julis gyönge szíve meghasad. + + Kecskeméti város háza de sárga, +Abba van a Bekő Ambrus bezárva, +Cserkó Julis írt neki egy levelet: +«Kedves rózsám, ne felejts el engemet!» + + Cserkó Julist három hadnagy kiséri, +Édes anyja szomoruan azt nézi. +«Ne nézd, anyám, az én bús életemet, +Mind tetőled tanultam én ezeket.» + + +A POZSONYI KISASSZONY. + +A kisasszony Pozsonyban, +Krinolinban, +A kisasszony Pozsonyban, +Krinolinban, +A kisasszony Pozsonyban, +Selymet lopott a boltban, +Reczeficze krinolinban. + +A kisasszonyt megcsipték, +Krinolinban, +A kisasszonyt megcsipték, +Krinolinban, +A kisasszonyt megcsipték, +Selymet tőle elvették, +Reczeficze krinolinban. + +«Ne bántson engem az úr, +Krinolinban, +Ne bántson engem az úr, +Krinolinban, +Ne bántson engem az úr, +Mert az apám földes úr, +Reczeficze krinolinban!» + +«Ha az apád földes úr, +Krinolinban, +Ha az apád földes úr, +Krinolinban, +Ha az apád földes úr, +Selymet lopni ne tanulj. +Reczeficze krinolinban!» + + +SZÉP MENYECSKE. + + «Heje, huja, szép menyecske, +Üljön ide az ölembe, +Tudja isten hol az ura.» +«Szántani ment az ugarra.» + + «Szalma özvegy maga most hát, +Hadd csókolom az ajakát, +Öleljen meg, eszemadta, +Nem lesz azért semmi baja.» + + «Hogy a fergeteg hordja el, +Szegény özvegygyel mit mivel; +Mit mondana szegény uram, +Ha most látna valahonnan?» + + +KATONADOLOG. + + Katonának vagyok én beírva, +Jár a rózsám én utánam sírva, – +A ki adta! kényes kapitányja, +Ne kacsingasson az én rózsámra! + + Kapitány úr, igen szépen kérem, +Hallgassa meg az én nagy kérésem, +Hagyjon békét az én galambomnak, +Nem nevelték a kapitány urnak. + + Hogy ha nem hagy békét a rózsámnak: +Majd felcsapok bujdosó betyárnak; +Van még rétség elég a Sárrétben, +Van még erdő Bihar vármegyében. + + +A TÜCSÖK MEG A LÉGY LAKODALMA. + +Megunta már a tücsök: +Egyedül czirpelni – +Ölelgette a legyet, +El akarta venni. + +– Elvennélek te kis légy, +Ha kicsi nem volnál, +– Hozzád mennék, te tücsök, +Ha görbe nem volnál. + +Megvolt a nagy egyesség, +Lagzit csaptak rája, +Olyan czéczót, híre ment +Hetedhét országba. + +Szecskó, darázs, szitakötő, +Száz barázda billegető, +Bőregér s több nemes czéhek, +Bölcs násznagyok és vőfélyek, +Tenger czinczér, apró béka, +Voltak ott nagy parádéba, +Nyoszolyólány: rengő, ringó. +Karikázó száz pillangó, +Fürge násznép, ifjak, vének +Megjelentek mint vendégek. + +Farkas volt a mészáros, +Három ökröt vágott, +Azontúl meg malaczot +Tizet is lerántott. + +Kutya is a küszöbön +Borsot akart törni, +Macska is a konyhában +Szakács akart lenni. + +Oda ugrott a hörcsög, +Násznagy akart lenni, +Mellé ugrott az egér, +Társa akart lenni. + +Gólya volt a pirimás, +Szunyog a szekundás, +Büdös bogár a bőgős, +Zöld béka a flótás. + +Dudázott a denevér, +Farkas fujta farkát, +Előugrott a majom, +Roptatta a pujkát. + +Dühbe jött a czinege, +Megfogta a sörkét, +Czibálta az üsztökét, +Pofozta szegénykét. + +A dongó a darázszsal +Földön verekedtek, +Soh’ se láttam fulánkot +Még olyan mérgesnek. + +Oda ugrott a varju, +Biró akart lenni, +Ugy megvágta egy vén tyuk, +Föl se tudott kelni. + + +FÉRJ ÉS FELESÉG. + + Amely leány sokat szeret, +Jámbor asszony soh’ sem lehet; +Mihelyt kontyát félre csapja, +Az urát mindennek mondja. + +Nevezi az urát lónak, +Hol deresnek, hol fakónak, +Magát pedig mondja jónak, +Nem embere a jó szónak. + +Mindig szalad az ablakra, +Mint a csikó az abrakra. +Ha az ura kérdi, mit néz, +Már arra a felelet kész: + +«Ugyan férjem, mit kérdezed? +Egy jó barátom érkezett. +Eredj hamar a konyhára, +Gondod legyen vacsorára.» + +– Ha eztán is igy fogsz tenni, +Hát szépen el fogunk válni. +Tudom, asszony, megsiratod, +De késő lesz a bánatod! + +Látod, asszony, hogy nyergelek, +Mégsem hiszed, hogy elmegyek, +Lovam lába indulóra, +Magam szája bucsúzóra. + +«Jaj istenem, mit csináljak, +Olyan vén embernek adtok! +Annyit adok a szavára, +Mint a szomszéd kakasára. + +Ha mégegyszer lány lehetnék, +Majd megnézném, kihez mennék! +Megválogatnám a legényt, +Mint a piaczon az edényt!» + + +GOMBOSNÉ. + +Nincsen nálunk olyan asszony, +Mint Gombosné, mint Gombosné + Komámasszony. + +Kisüti a túrós lepényt, +Hívja oda, csalja oda + A sok legényt. + +‚Ha a lepényt megettétek: +Sári, Kati, Mári lányom + Elvegyétek!‘ + +«Nem kell nekem a kend lánya, +Alul fodros, fölül rongyos + A szoknyája!» + +«Nekem sem kell a kend lánya, +Bécsi rongygyal pirosított + Az orczája. + +Azt sem isten adta rája, +Maga keze, kutya körme + Kente rája!» + + +A KVÁRTÉLYOS KATONA. + +‚Jó estét asszonyom, +Főztél-e vacsorát?‘ +«Vacsorát nem főztem +Nem vártam katonát. +Te szolgáló, jó leányzó, +Fűtsd be azt a szobát, +Kettő konyha körül légyen, +Egy pinczébe borért menjen, +Minden elég legyen! + +Isten hozott hozzám, +Szép magyar gavallér! +Illik oldaladra +Patrontás pantallér. +Lesz jó széna a lovadnak, +Jó kovártély lesz magadnak – +Köszönd asszonyodnak.» + +‚Kérem asszonyomat, +Hadd üljek ölébe, +Hadd tegyem kezemet +Kincses kebelébe; +Kicsi nem árt, nem is tesz kárt, +Le sem töri gyönge ágát, +Aranyos bimbóját‘ + +«Félek katonától, +Hamis portékától, +Mert ki tudja venni +Titkát mátkájától. +Egy éjtszaka mulatozik, +Ölelkezik, csókolózik, – +Odább masirozik.» + +‚Ne hidd el, asszonyom, +Nem olyan vagyok én, +Virágos kis kertben +Palánta vagyok én. +Kicsi nem árt, nem is tesz kárt, +Le sem töri gyönge ágát, +Aranyos bimbóját!‘ + + +SÁRI MÁRI. + +Sári Mári beteges, +Nem eheti a levest; +Vizet inna, vize nincs, +Kútra küldne, senki sincs. + +Van neki egy vén anyja, +Azt küldte el a kútra, +Mig a kútra oda jár, +Barna legény vele hál. + +‚De jó anyám nekem kend, +De jó vizet hozott kend, +Másszor is elmenjen kend, +Tovább oda járjon kend.‘ + +«Hát ez a bot kié itt, +Vajon ki hagyta ezt itt?» +‚Hát… egy vándorló legény, +Szállást kért volna szegény.‘ + +«Hát az ágyad mi lelte, +Hogy ugy le van heverve?» +‚Czicza fogott egeret, +Játszott vele eleget‘ + +«Hát a hasad mi lelte? +Hogy ugy fel van püffedve?» +Erre a lány nem szólott, +Csak az ablakba borult. + + +JÁNOS. + +Sírva sétál a kapuban János, +Kérdi tőle a gazdasszony: +‚Mi most a baj János?‘ +«Ha az asszony megengedné, +Hogy a kapun belül mennék.» +‚Lehet, szivem, János!‘ + +Sírva sétál kapun belől János, +Kérdi tőle a gazdasszony: +‚Mi még a baj János?‘ +«Ha az asszony megengedné, +Hogy a ház elébe mennék.» +‚Lehet, szivem, János!‘ + +Sírva sétál a ház előtt János, +Kérdi tőle a gazdasszony: +‚Mi még a baj János?‘ +«Ha az asszony megengedné, +Hogy a pitarba bemennék.» +‚Lehet, szivem, János!‘ + +Sírva sétál a pitarban János, +Kérdi tőle a gazdasszony: +‚Mi még a baj János?‘ +«Ha az asszony megengedné, +Hogy a házba bemehetnék.» +‚Lehet, szivem, János!‘ + +Sírva sétál benn a házban János, +Kérdi tőle a gazdasszony: +‚Mi még a baj János?‘ +«Ha az asszony megengedné, +Hogy az ágyra felfekhetném.» +‚Lehet, szivem, János!‘ + +Sírva fekszik fel az ágyra János, +Kérdi tőle a gazdasszony: +‚Mi még a baj János?‘ +«Ha az asszony megengedné, +Hogy magamhoz ölelhetném.» +‚Lehet, szivem, János!‘ – – +Mindjárt nem sirt János. + + +MAGAS A PARTJA… + +‚Magas a partja, friss a viz benne, +Itasd meg, rózsám, lovamat benne!‘ + «Jaj nem itatom én, + Mert kicsiny vagyok én, + Félek én tőle. + +A te lovadnak hegyes patkója, +Ha közel mennék hozzá, megrugna; + Jaj nyomorék lennék, + Férjhez nem mehetnék, + Meghalnék búmba’!» + +‚Ne félj, galambom, lovam nem hamis, +Szelid vagyok én, szelid lovam is. + Nem rug, nem haragszik, + Ha friss vizet iszik, – + Megnyal tégedet.‘ + +«No hát galambom, majd megitatom, +S ha engem megrug, lelked okolom; + Majd jól megitatom, + Jó fűre is hajtom + Kedves angyalom!» + + +CSILLAG RAGYOG… + +Csillag ragyog, csillag ragyog, + Babám ablakába’. +Most ment itt el barna legény + Sarkantyus csizmába’. + +Utána megy egy kis lány + Piros papucsába’. +«Gyere vissza édes szivem, + Feküdj az ágyamra!» + +Ez a kis lány kárton ágyát + Magasra vetette, +Barna legény a kalapját + Rajta felejtette. + +«Hozd ki, rózsám, kis kalapom, + Hadd tegyem fejembe, +Hogy ne süssön, hogy ne süssön + A nap a szemembe. + +Hajadba’ van egy pántlika, + Kösd a kalapomra, +Ha elvisznek katonának, + Rád emlékszem róla.» + + +A KIS LÁNY. + +Amoda mén egy kis lány, +Korsót visz a karján, +Utána a kapitány +Daruszőrű paripán. + +‚Állj meg, állj meg te kis lány! +Adjál egy kis vizet, +Pengő forintot adok, +Még meg is ölellek.‘ + +«Nem kell nekem a forintja, +Nem vagyok én dáma, +Én vagyok az édes anyám +Legkedvesebb lánya.» + + +TARJÁN VÉGEN… + +Tarján végen van egy kis fehér ház, +Abban van egy felvetett fehér ágy, +Rajta fekszik egy barna menyecske, +Előtte van a ringó bölcsőcske. + +A lábával csak úgy ringatgatja, +Szép szavával csak ezt dalolgatja: +«Csicsiss, lelkem, eszem a szép szádat, +Verje meg a jó isten apádat! + +Ugyan, rózsám, tekints az egekre, +Ha nem pedig erre a kisdedre!…» +„‚Tekintettem, mikor megcsaltalak, +De már mostan istenre hagytalak.‘“ + + +KECZE SÁRI. + +«Szomorú levelet kaptam az este, +De még szomorubbat szombaton este, + Az van irva levelembe: + Nem ülsz, Sári, az ölembe + Több este!» + +Égető Mihály gatyája, haja ha! +Megakadt a kapufába, haja ha! + Nem a kapufa fogta meg, + Kecze Sári markolta meg, + Haja ha! + +«Ereszd el, Sári, a gatyám, angyalom, +Ne szomorítsd édes anyám’, angyalom!» + «Nem eresztem el a gatyád’, + Szomoritom apád’, anyád’, + Angyalom!… + +Ritka rózsa, kinek nincsen levele, +Ritka legény, kinek nincs szeretője, + Ritka legény, ki azt tegye, + A kit szeret, hogy elvegye, + Igaz a’!» + + +MEGÖLTEK EGY LEGÉNYT. + +Megöltek egy legényt +Hatvan forintjáért, +Bevetették a Tiszába +Piros pej lováért. + +Tisza be nem vette, +Partjára vetette, +Arra ment egy hajóslegény, – +Hajójába tette. + +Oda megy az anyja, +Költi, de nem hallja: +Kelj föl, kelj föl, édes fiam, +Borulj a nyakamba! + +– Nem kelhetek én föl +Mert meg vagyok halva, +Szép fekete kondor hajam +Vállamra van hajtva. + +Oda megy az apja, +Költi, de nem hallja: +Kelj föl, kelj föl, édes fiam, +Borulj a nyakamba! + +– Nem kelhetek én föl, +Mert meg vagyok halva, +Rézsarkantyus sárga csizmám +Lábamra van fagyva! + +Oda megy galambja, +Költi, azt meghallja: +Kelj föl, kelj föl, édes rózsám, +Borulj a nyakamba! + +– Fölkelek én rózsám, +Nem vagyok meghalva, +A szerelem, hű szerelem +Szivemet elfogta. + + +AZ ELADÓ LEÁNY. + +Adj el anyám, adj el, mert itt hagylak. +– Ne hagyj, édes lányom, szoknyát vészek. +Ej, nem kell nékem, mert van nékem. + +Adj el anyám, adj el, mert itt hagylak. +– Ne hagyj, édes lányom, kötőt vészek. +Ej, nem kell nékem, mert van nékem! + +Adj el anyám, adj el, mert itt hagylak. +– Ne hagyj, édes lányom, legényt vészek. +Ej, a kell nékem, mert nincs nékem! + + +KARASZ JUCZI. + +Ez az utcza petrezselyem, +Karasz Juczi talpig selyem; +Lehet annak, van is annak, +Czeglédi vette azt annak. + +Karasz Juczi fehér lába +Kivirít a léniára,[10] +Czeglédi Jóska meglátja: +Harmadnapos hideg rázza, + +[10] Lénia = mellék-út, ellentétben az országuttal. + +Karasz Juczi gyenge karja, +Bő ujju vizitli rajta, +Meg is lehet aztat nézni, +Czeglédi vette azt néki. + +Karasz Juczi hires k… +Nem talál a gyalog-útra; +Piros alma hull az útra, +Ugy talál a gyalog-útra. + +Éjfél után egy az óra, +Karasz Juczi most mén haza +Még a kutyák sem ugatják: +A vén banyák mégis tudják. + +Ez az utcza hosszabb volna +A közepén egy bolt volna, +Karasz Juczi oda menne, +Talpig selyem ruhát venne. + +«Csak gyászt adjon, görög uram, +Ugy sem lesz már hites uram, +Mert ha hites uram lenne: +Piros selyem szoknyát venne.» + + +FÁBIÁN PISTA. + +Engem hivnak Fábián Pistának, +Ki is állok huszonnégy zsandárnak, +Jő a zsandár, de nem félek tőle, +Majd kimegyek, megszámolok véle. + +Fekete föld termi a jó buzát, +Sürű erdő neveli a betyárt, +Szép csárdásné, viselje kend gondját, +Majd megkapja kend még a jutalmát. + +Szeged felől fujdogál a szellő, +Jön a zsandár mint szél minden felől, +De én szegény csak magam egyedűl +Sürgök forgok a fegyverem körűl. + +Isten hozzád Szalonta városa! +Már én többé nem leszek lakosa, +Teremhet már zöld füvet lapossa, +Kis pej lovam többé nem tapossa. + + +A CSIKÓS. + +‚Hej lóra, csikós, lóra! + Be van a ló hajtva, + Biró udvarában, + Ihajla! + Szól a csöngő rajta, + Igaz a.‘ + +«Hej hadd szóljék, hadd szóljék, + Zsebembe’ a tallér; + Én voltam tabánban, + Ihajla! + A hires gavallér, + Igaz a», + +‚Hej ismerem a csöngőt, + Volt is a kezembe’, + A túri vásárba’, + Ihajla! + Fizettem meg érte, + Igaz a.‘ + +«Hej elmehetsz már dáma, + Nem járok utánad, + Járjon biz a kutya, + Ihajla! + Ki a falut futja, + Igaz a.» + +‚Hej, ime én azt mondám, + Járjanak utánam.‘ + «Járjon biz a kutya, + Ihajla! + Ki a falut futja, + Igaz a.» + + +NAGY PÁL JANCSI. + +Nagy Pál Jancsi s kis Dudrai +Elindultak juhot lopni, +Agyonverték a kis bojtárt, +Elhajtották fele nyáját. + +«Az Alföldi hegyes, völgyes, +Engem a vármegye keres, +Ha keres is, meg nem talál +Engem az Alföldi pusztán!» + +Csengelényi puszta szélen, +A nagy Szirtus szőlő végen +Utánok jött Pestvármegye: +‚Kié, földi, ez a birge?‘ + +«Mihaszna mondom, hogy kié, +A szegedi szenátoré.» +Mihelyt ezt a szót kimondta: +Lábára bilincset csuktak. +«Két kezemet hátra fogta, +Piros orczám felpofozta…» + +«Kérem szépen az urakat, +Engedjék el a bajomat. +Hadd iratok egy levelet: +Rózsám szabadits engemet!» + +Szeged város szép helyen van. +A fogház a közepén van, +Alatta terem a csipke, +Rászállott egy bús gerlicze. +Ne búsulj te bús gerlicze! +Lesz még párod az erdőbe’. + +‚Nem kell nekem senki párja, +Ha az enyém el van zárva. +Be van zárva a fogházba, +A szegedi rongyos várba. +Ablakodnak vas rostélya, +Nyujtsd ki, babám, karod rajta! +Hadd fogjam meg utoljára, +Bú eltemet nem sokára.‘ + +«Soha ezt nem hittem volna: +Gyenge testem tömlöcz rontsa, +Göndör hajam lerohaszsza, +Piros orczám elhervaszsza!» + + +SOBRI. + +Hej, haj! kis menyecske! +Kivel háltál a múlt este? +– Hej, haj! Nyirfaival, +Az én kedves galambommal. + +Hej, haj! Sobri pajtás! +Hogyan tetszik a mulatás? +– Hej, haj! nem jól tetszik, +Mert Nyirfai halva fekszik. + +Hej, haj! Sobri pajtás! +Micsoda az a sárga ház? +– Hej, haj! Sümeg város, +Ott lakik a komiszáros. + +Hej, haj! Sobri pajtás! +Elvitték a pej paripát. +– Hej, haj! csak hadd vigyék, +Van még a ménesen elég. + +Hej, haj! Sobri pajtás! +Elvitték az irhás subát. +– Hej, haj, csak hadd vigyék, +Van még a szücsöknél elég. + +Hej, haj! Sobri pajtás! +Elvitték a selyemruhát. +– Hej, haj! csak hadd vigyék, +Van még a boltokban elég. + +Hej, haj! Sobri pajtás! +Elvitték a nyalka csizmát. +– Hej, haj! csak hadd vigyék, +Van még a vargáknál elég. + +Hej, haj! Sobri pajtás! +Elvitték az inget, gatyát. +– Hej, haj! csak hadd vigyék, +Van még a tótoknál elég. + +Hej, haj! Sobri pajtás! +Hozzák már az akasztófát! +– Hej, haj! csak hadd hozzák, +Sobrit arra nem akasztják! + + +A BETYÁR. + +«Esik eső az árpa-tallóra, +Gyere, babám, ültess fel a lóra, +Gyenge vagyok, nem tudok felülni, +Kis pej lovam nem akar megállni. + +Irhás subám szegre van akasztva, +Ugyan babám, akaszd a nyakamba, +Ugy is, tudod, ott annak a helye, +Még az éjjel betakarlak vele. + +Kocsmárosné! jár-e erre zsandár, +Ki engemet a pusztában hajkász? +Ha jár erre, adjon hirt előre, +Majd kimegyek s megszámolok véle.» + +Azt a legényt két zsandár kiséri, +A babája az ablakon nézi. +«Ne nézd, rózsám, gyászos életemet, +Mind teérted szenvedem ezeket!» + +„‚Ugyan, rózsám, ne veresd magadat, +Valld ki minden titkos dolgaidat!‘“ +«Ugyan, rózsám, sajnálsz-e engemet? +Mind teérted szenvedem ezeket!» + +„‚Kocsmárosné! ád-e bort hitelbe? +Itt hagyom a csurakomat érte, +Ha ki nem váltom a jövő hétre: +Adja annak, ki többet ád érte.‘“ + + +BARNA JÓSKA. + +A szegedi nagy stokházba +Barna Jóska be van zárva, +Ott fekszik az ajtajába’, +Világos kék nyoszolyába’. + +«Viszik a lovam Gyulára, +Magamat vasban utána. +Ne vigyenek olyan nagyon, +Ugy se’ soká leszek vason. + +Megizentem a birónak: +Ne örűljön rabságomnak; +Mert ha rabságomnak örűl: +Nem sokára mellém kerűl!» + + +SEBŐK JANI. + + Gyászba borúlt a budai nagy utcza, +Sebők Janit most kisérik ki rajta. +Keze, lába össze vagyon vasalva, +Édes anyja keservesen siratja. + A budai köz végin egy bitófa, +Sebők Jani arra vagyon akasztva, +Fujja a szél lion ingét, gatyáját, +Jaj istenem kire hagyta babáját! + + +HALASI. + + Mi esett, mi történt Gintli pusztájában? +A Gintlit meglőtték maga kastélyában. +Halasi, Halasi kár volt eztet tenni, +Gintlit kirabolni, pénzét el nem venni. +Kár a sárga csikót nyereg alá venni, +Kár a vén embernek csikó-lóra ülni. +Kár a gyönge csikót a rúd mellé fogni, +Kár a szegény legényt katonának fogni. +Katonává lettem, de nem kevélységből, +Szolgáltam a császárt, de kénytelenségből. +Összecsőditették a sok látványságot, +Hogy ezek ölték meg a nagy uraságot. +Paks város mezeje egészen fekete, +De szép egy pár testvért akasztottak benne. +Az egyik azt mondja: önkéntes katona, +A másik azt mondja: Noszlopi honvédja. +Kedves jó barátim, rólam tanuljatok, +Hogy urakat ölni el ne induljatok. +Mert ha elindultok, majd tik is igy jártok, +Még csak harangot se konditanak rátok. + + +VÁRADI NÓTÁJA. + + Jaj be szennyes maga inge gatyája!… +Bészennyesült a szentgyörgyi stokházba. +Mossa ingem, édes anyám, fehérre, +Hónap visznek a törvényszék elébe. + Ha bémenyek a törvényszék házába: +Leborulok a törvény asztalára. +Ha kijövök a törvényszék házából, +Elbúcsuzom a kerek nagy világtól. + Vasas lábam keservesen pengetem, +Oh istenem, most végzik a törvényem… +Édes anyám! pénz vagyon a zsebembe – +Markoljon ki kejed nekem belőle. + Csinátasson diófából koporsót. +Sárga szeggel veresse rá a jaj-szót, +Trombitások három troppot fújjanak; +Me’t istenem! – hónap felakasztnak. + + +RÓZSA SÁNDOR. + +Szegény Rózsa Sándor +Fölült a lovára, +Aranyszélű gatyaszára +– Sej, haj! – +Ugy lebeg utána. + +Csillagok, csillagok +Szépen ragyogjatok! +Hires magyar betyároknak +– Sej, haj! – +Utat mutassatok! + +Mennek a pusztába +Szegednek környékén, +Utánuk mén a vármegye +– Sej, haj! – +Rádainak élén. + +El is fogták őket, +Viszik a tömlöczbe, +Ott van köztük Rózsa Sándor +– Sej, haj! – +Talpig vasba verve. + +Odamén az anyja, +Hogy őtet sirassa. +«Ne sirasson édes anyám, +– Sej, haj! – +Nem vagyok meghalva!» + +«Hogyne siratnálak, +Mikor vasban látlak! +Holnapután nyolcz órakor +– Sej, haj! – +Fölakasztva látlak!» + + +KONKOLY JÁNOS. + +Esik eső, szép csöndesen csepereg, +Konkoly János bitófánál kesereg. +Kesereghet már a szegény bújába, +Mer’ közeleg utolsó végórája. + +Uj-Szögedön most faragják azt a fát, +Kire szegény Konkoly Jánost akasztják, +Esztendeje, mikor a fát kivágták, +A Jancsinak a számára möghagyták. + +Fujja a szél pamuk ingit, gatyáját, +Most gyalulják a koporsó deszkáját. +– Ezt a csúfos halálomat nem bánom, +Feleségöm, két gyerököm sajnálom! + + +CSŐKE MÁRI. + +Csőke Boris fehér háza, +Czégére sincs, mégis csárda, +Arany ablak, réz karika: +«Mári lányom, nézz ki rajta. + +Ugyan Mári, nézz ki rajta, +Ki sétál az udvarodba?» +«Nagymihály Ferdi, angyalom. – +Gyüjjön hát be, megcsókolom!» + +Nagymihály Ferdi lajbija +Ezüst gombra van kivarrva, +Harminczhárom rózsa rajta, +Csőke Mári neve rajta. + +Nagymihály Ferdi mén a rétre +Kasza, vella a kezébe, +Kasza, vella a kezébe, +Csőke Mári az ölébe. + +«Ugyan Mári, mér’ vagy kényes, +Talán hogy a czipőd fényes? +A’ se a te pénzed ára +Nagymihály Ferdi fáradsága!» + +Csőke Mári mén a kutra, +Betekint a sarok-boltba, +Azt kérdezi a boltostul; +Van-e neki baba-dunna? + +Azt feleli rá a boltos: +«Minek neked baba-dunna?» +«Mit kérdezi azt én tőlem: +Minek neked baba-dunna?» + +Minek neki baba-dunna? +Nincs ő neki kis porontya? +Kell ő neki baba-dunna, +Van ő neki kis porontya! + + +RAB-NÓTA. + +Mikor visznek Szeged felé, +Nyilnak az egek két felé, +Hullnak a fényes csillagok, +Mert látják, bűntelen vagyok, +Mert látják, bűntelen vagyok. + +Hej Rádai! majd megbánod, +Hogy a rabot lecsigázod; +Hátadból vágok bőr dudát, +Azon fúvom a rab nótát, +Azon fúvom a rab nótát. + +Nem loptam én életembe, +Csak hat tinót Debreczenbe, +Azt sem akartam ellopni, +De nem tudtam vásárolni, +De nem tudtam vásárolni. + +Kettőt adtam a birónak, +Kettőt a szabaditónak, +Mégis rám verték a vasat, +Szegedi vár gangja alatt, +Szegedi vár gangja alatt. + +Ugyan, hogy irjak babámnak, +Az én kedves galambomnak? +Ugyan hogy adjam tudtára, +Hogy itt vagyok nagy rabságba, +Hogy itt vagyok nagy fogságba? + +Kezem reszket, nem irhatok, +Szemem könnyitől nem látok, +Nem ér semmit, ha irok is, +Ha azt lepecsételem is, +Ha azt lepecsételem is! + +Szállj fel, kis fekete fecském, +Vedd szárnyadra levelecském! +Vidd el nekem váró módra, +Tedd le babám asztalára, +Tedd le babám asztalára! + +Ha valami választ adna, +Repülj vissza rostélyomra, +Vigasztald meg bús szivemet, +És nyomorult életemet, – +Vigasztald meg bús szivemet! + + +ANGYAL BANDI. + +Lám megmondtam, Angyal Bandi ne menj az + Alföldre, +Csikósoknak, gulyásoknak közibe, + Közibe. + +Mert megtanulsz lovat lopni izibe, + Izibe, +Majd ugy kerülsz a vármegye kezibe, + Kezibe. + +Mikor kezdi Angyal Bandi a lovát + Nyergelni, +Czifra csikos kantárjával fékelni, + Fékelni. + +Kurta süveg a fejében módosan, + Módosan, +Fejér fátyol a nyakában, bokrosan, + Bokrosan. + +Czifra bunda válla hegyit nyomitja, + Nyomitja. +A sallangja lába fejét boritja, + Boritja. + +Rajta van az aranyrojtu gatyája, + Gatyája, +Slézsiából van a matériája, + Riája. + +Alabástrom a homloka, nem márvány, + Nem márvány, +Fekete két szemöldöke szivárvány, + Szivárvány. + +Mikor mene Angyal Bandi tanyára. + Tanyára, +Ama gyönge borjuhús vacsorára, + Csorára. + +Rajta üte Göncz városa megfogni, + Megfogni. +A két kezét kötéllel is megkötni, + Megkötni. + +Akkor kezde Angyal Bandi bámulni, + Bámulni, +A szinében egészen megváltozni, + Változni. + +Megkötözik Angyal Bandit kötéllel, + Kötéllel, +Ugy kisérik fel Kassára, fegyverrel, + Fegyverrel. + +Egy itcze víz, egy font kenyér a Bandi + Számára, +Harminczhárom fontos vasat kezére, + Lábára! + + +BIMBÓ JÓSKA. + +Bimbó Jóskát megfogták +A babódi nagy utczán. +Kisérik a kis utczán, +A számtartó udvarán. + +A számtartó főhadnagy, +Az számol a rabokrul. +Egyet rá vág a hajdu. +Bimbó Jóska eljajdul. + +– Kéröm a hadnagy urat, +Mér’ vág ollyan nagyokat? +– Azért vágok nagyokat, +Hogy vödd észre magadat! + + +KIS SÁNDOR. + +Volt egy úrnak hat szép fekete lova, +Volt is annak egy szép barna kocsisa, +Még vasárnap jó bort ivott kedvire. +Hétfőn reggel szépen ki volt teritve. + +Jaj de véres a Kis Sándor ruhája, +Elvérezte a csorvási csárdába’. +„Mosd ki, rózsám, ingem, gatyám fehérre, +Majd elmegyek a nagy törvény elébe. – – + +Biró uram, adjon isten jó napot!“ +„‚Isten hozott, édes fiam, mi bajod?‘“ +„Biró uram nagyon sulyos a bajom, – +Legkedvesebb pajtásom szúrtam agyon!“ + +„‚Ülj le, fiam, nálunk itt a lóczára +Elvégezzük a bajod nyolcz órára, +Elvégezzük a bajod nyolcz órára, +Ülj le, fiam, nálunk itt a lóczára.‘“ + +Jaj de álnok a szegedi főbiró, +Maga hallgatja a rabot nem hajdu, +Ránczra szedi szemöldökét s ugy nézi, +Hogy a törvény Kis Sándort hogy’ itéli. + +Három kis lány felöltözött fehérbe, +Fehér selyem kendőt vett a kezébe, +Szépen kérik a vármegye hajduját: +Ne akasztassa fel azt az egy betyárt! + +Kis Sándornak az udvarán van egy fa, +Tetejében csüng három szál pántlika, +A rózsája keservesen siratja: +Mert Kis Sándort katonának viszik ma! + + +AZ ÁRVA LEÁNY. + +Ihon nevekedék +Egy arany almafa, +Körül folyta tövét +Gyenge gyopár virág; +Alatta üldögél +Szegény árva leány. +Köti koszoruját, +Siratozza magát: +– «Sem apám, sem anyám, +Sem gondom viselő.» + +Az ajtón hallgatja +Egy kevély katona: +«Ne sirj, ne keseregj, +Szegény árva leány, +Leszek apád s anyád +Mint gondod viselő.» + +«Nekem bizony ne légy, +Te kevély katona, +Mert nekem is vagyon +Jegyösöm, gyürüsöm, +Kiért én elvártam +Hét szép esztendeig, +Hét szép esztendeig +Teljes harmadnapig. + +De én még elvárom +Hét szép esztendeig, +Hét szép esztendeig, +Teljes harmadnapig; +De ha akkor se jő, +Én aztán elmegyek +Az apáczák közé, +Az apácza földre, +Ott én a mig élek +Istent is szolgálok, +Ha pedig meghalok: +Isten előtt állok. + + +HÁROM TOLVAJ LEGÉNY. + +Mind menyen, mind menyen +Három tolvaj legén, +Mind menyen, mind menyen +Rengeteg erdőkön. +Rengeteg erdőkön +Görögöt érének, +Görögöt megölék, +Szekerét fölverék. + +Mind menyen, mind menyen +Három tolvaj legén, +Korcsomát érének, +Oda bémenének. +Egyből azt kérdezék: +«Hej korcsomárosné! +Vagyon-e jó borod?» +‚Borom is jó vagyon, +Lányom is szép vagyon, +Magam is vig vagyok.» +Mind eszik, mind iszik +Három tolvaj legén, +De a legifjabbik +Nem eszik, nem iszik, +Nem eszik, nem iszik, +Egyre szomorodik: +«Adta volna Isten, +Hogy a rengő bőcsőm +Lett vóna koporsóm, +Az én póla ruhám +Bizony szemfödelem, +Az én póla-kötőm +Eresztő kötelem!» + + +JÁNOS URFI. + +János urfi gondolkozik, +Házasodni szándékozik, +Nyergeli is paripáját, +Hogy meglássa a mátkáját. + +Nyereg alatt paripája, +Könnyen felül a hátára, +Maga ifju, hosszu lába, +Nem magas a paripája. + +János urfi, János urfi, +Magát nem kergeti senki, +Kár úgy sietve vágtatni, +Kiért siet, megkaphatni. + +János urfi hamarjába’, +A mátkája udvarába’, +Ül a mátka az ablakba, +János urfit rég nem várja. + +Szól a mátka az ablakba’, +Vigyék lovát a pajtába, +A cselédek ezt megteszik, +Lovát szalmával étetik. + +János urfi palotába’, +Borult mátka a nyakába, +Sir, de mért, maga tudja, +Hogy miért sir, az ő búja. + +János urfi, jobb lett volna, +Otthon maradni puczokba’, +A mátkája azért búsul, +Mért nincs maga tőle távul, + +A kit igazán szeretnek, +Annak palacsintát sütnek, +Nem marad el a borhozás, +Székelyeknél ez a szokás. + +János urfi haza jöve, +A trektából részt nem vöve, +Panaszolja az anyjának, +Édes anyja szól fiának: + +Fiam Jankó, ott nem kellesz, +Keress magadnak mást, jobb lesz; +Ha nem kereszsz, te bánod meg, +Tudom, sógorod elég lesz. + +A tanácsot nem fogadá, +Feleségit haza hozá, +Annyi is már a sógora, +Szerit számát ő sem tudja. + + +KAPITÁNYNÉ LESZEK. + +«Megyek anyám, megyek, +Kapitányné leszek.» +Ne menj lányom, ne menj, +Eladlak én téged. +«Kihez anyám, kihez?» +Egy kovács legényhez. +«Nem kell anyám, nem kell, +Az a kovács legény: +Fuvónyomogatni, +Patkószeget verni… +Rip, rip, rip! rop, rop, rop! +Kapitányné leszek!» + +«Megyek anyám, megyek, +Kapitányné leszek.» +Ne menj lányom, ne menj, +Eladlak én téged. +«Kihez anyám, kihez?» +Egy diák legényhez. +«Nem kell anyám, nem kell, +Az a diáklegény: +Könyvet olvasgatni, +Falut tanitani… +Rip, rip, rip! stb…» + +«Megyek anyám, megyek, +Kapitányné leszek.» +Ne menj lányom, ne menj, +Eladlak én téged. +«Kihez anyám, kihez?» +Egy molnár legényhez. +«Nem kell anyám, nem kell, +Az a molnár legény: +Malomkövet vágni, +Lisztet meregetni… +Rip, rip, rip! stb.» + +«Megyek anyám, megyek, +Kapitányné leszek.» +Ne menj lányom, ne menj, +Eladlak én téged. +«Kihez anyám, kihez?» +Egy harangozóhoz. +«Nem kell anyám, nem kell, +Harangozó legény: +Egyet-kettőt kongat, +Mindég csak pufolgat… +Rip, rip, rip! rop, rop, rop! +Kapitányné leszek!…» + + +TELEKI ÉVI. + +Telekiné Évi lánya, +Mind a legényeket várja. +Hej, de mind hiába várja, +Csak nem akad neki párja. +Várja, ha jő piros hajnal… +– S megérkeznek alkonyattal. +Zsebkendejök messze kéklik, +Úgy mennek azé utczán végig. +«Édes kedves szülő anyám, +Szemet vetett egy fiú rám. +Haja szőke, kék a szeme, +Palkó Pista igaz neve.» +Édes lányom, jól ismerem, +Sokat ette a kenyerem.‘ +«Édes anyám fáj a lelkem, +Palkó Pistát megszerettem. +Ereszsz ki a kapu elé, +Mindjárt jőnek erre felé.» +‚Nem eresztlek, kedves lányom, +Mit is látnál a hitványon? +Apja jobbágy, nem külömb ő, +Hitvány paraszt mindakettő.‘ +Telekiné lánya, Évi, +Anyját de hijába kéri. +Fájdalmába’, keservibe’, +Kimegyen a ház elibe. +Ház elibe, kerek dombra,… +Ott zuhog az Olt folyója. + + * + +«Édes anyám, jaj énnekem! +Pistát el nem felejthetem. +S mintsább haragodat lássam, +Legyen az Olt hitestársam!» + + +VÁRADI JÓZSEF. + +Tüzet fújt a pej paripa, +Úgy vágtat egy tiszt úr rajta. +«Hová megyen hadnagy uram?» +‚Lovagolok, édes fiam!‘ +«Ez sem igaz, hadnagy uram. +A ki megyen lovagolni, +Egy-két legényt viszen az csak. +Itt pedig van tizenkettő, +Ki kijedet kisérgeti.» +«Egy pajtásom bujdokol itt, +Azt indultam megkeresni. +Nagyot vétett urak ellen, +De én hozom a kegyelmet. +Nem tudod-e, merre leve? +Váradi az igaz neve.» +‚Hogy ne tudnám, hogy ne tudnám! +Ott a falu felső végén +Lakik az ő violája, +Leghamarább ott találja.‘ +Pásztor-legény uton marad, +Hadnagy uram tovább halad. +A kicsi ház ott fejérlik, +Abba lakik Rofajiné, +A Váradi szeretője, +Most is ott vagyon mellette. +‚Szép jó estét, Rofajiné!‘ +«Adjon Isten, vitéz uram!» +‚Udvarodon van-e vállu? +Ihatnék a kis pej lovam.‘ +«Ha ihatnék, megitatom, +Ha ehetnék, abrakolom.» +Megy a hadnagy a szobába, +Váradit ott megtalálja, +‚Add meg magad, te gazember!‘ +A katonák megrohanják, +Kezét lábát megvasazzák. + + * + +Hát ez a fa miféle fa? +Hogy egy betü sincsen rajta. +Ez a fa biz’ afféle fa: +Váradit akaszszák rajta. + + * + +Ifjak, lányok, ügyeljetek, +A németnek ne higyetek! +Mer’ a német csuffá teszen, +Akasztófa alá viszen. + + +SZŐKE MIHÁLY. + +Szabó Juli, Szőke Mihály, +Úgy szeretik egymást, +A mikor csak találkoznak, +Majd megeszik egymást. + +«Hová mégy most gyönge rózsám?» +– Kérdi Mihály tőle, +‚Édes kincsem, Szőke Mihály, +Megyek az erdőre.‘ + +Elment Julis az erdőre, +De nincs gondja fára, +Három zsandár a cziher közt +Várakozik rája. + +Egyik teszi, másik veszi… +Jaj, nem veszik észre! +Szőke Sándor megérkezett +Puskával kezébe. + +«Hitvány személy! életemet +Megkeseritetted! +Puska-golyó igazságot +Tegyen most feletted!…» + + +SELYÖM SÁRI. + +Selyöm Sári azt álmodta; +Hogy a kedvese megcsalta. +Selyöm Sári jól álmodta, +Mert őt biz a rég megcsalta. + +Visszamondja erdő, berek, +Selyöm Sári ugy kesereg. +A mikor csak eszibe jut, +Könyeitől ázik az ut. + +Kimegyen a zöld erdőbe, +Zöld erdőből buzaföldre, +El akarja felejteni, +Búbánatát elrejteni. + +Búza földön kútat ére, +Betekint a fenekére. +Fenekibe magát látja, +Hajh, de nem ismer magára. + +Fejér Imre, értted lészen, +Én halálom, kora vesztem! +«Én Istenem verd meg értte, +A ki egygyel be nem érte.» + + +NÓTA DAKÓ SÁNDORRÓL. + +«Megyek apám, megyek, +Bé Madéfalvára, +Fényes uraságok +Nagy gyülést hirdettek – +Madéfalvi rétre, +Sok vitéz legények +Gyülekeznek oda, +Én is elmegyek hát.» +«Édes jámbor fiam, +Ne menj el te oda! +Német uraságok +Hirdették a gyülést, +Jaj lészen ott nékünk. +Német uraságok +Mindég rosszak voltak, +Szegény székely népre +Mindég terüt hoztak. +Sok anyának szivét, +Bánatba keriték, +Kinnal nevelt fiát +Katonának vitték, +Ne menj fiam oda!» +«Édes lelkem apám, +El kell nekem mennem, +Nem szabad én nekem +Hamar megijednem. +Fényes német tisztek +Ha eljesztenének, +Szép szőke leányok +Reám se néznének, +El kell nekem mennem!» + + * + +Elment Dakó Sándor, +El Madéfalvára. +Fényes német tisztek +Nagy gyülést hirdettek, +Madéfalvi réten +Összegyülekeztek. +Akkor méne oda +Dali Dakó Sándor +Szürke paripával, +Piros tarsolyával. +Dali szép legények +Kiállottak sorba, +Egytől-egyig mindeniknek +Vére hullott porba. +Dali Dakó Sándor, +Mért is jövél ide!? +Anyád fájdalmára, +Magadnak vesztire! +Jobb lett volna neked +Apádra hallgatni, +Otthon megmaradni; +Most a sasok jőnek +Rajtad mullatozni, +Husodból lakozni! + + +ÁRVA GILICZÉRŐL. + +Oh! mint búsul kis gilicze, +A ki társát elvesztette; +Társát egy vad elkergette, +Talán eddig meg is ölte. +Én elmegyek arra helyre, +Hol kiomlott piros vére, +Hol szaggatták szálkás húsát, +Ott rakatok egy kápolnát; +A csontjából kirakatom, +A vérivel föliratom: +Hogy vagyon az árva dolga, +Ki hazáját rég elhagyta! +Én egy igaz árva voltam, +Ki hazámat rég elhagytam, +Viz mentére elindultam +Ha megtalálnám a társam. +A királyné ablakában +Egy kis arany galiczkában +Megtaláltam; de rabságban, +Igy énekel bánatában: +«Hej gilicze, kis gilicze, +Mért jöttél te ilyen messze! +Menj vissza te arra helyre, +Honnét jöttél ilyen meszsze!» +S visszafordult arra helyre, +Honnét jött ilyen messzire, +Fejét földre csüggesztette, +Szárnyát széjjel terjesztette, +Magát holttá eresztette: +Hogy a társát elvesztette. + + +DANCSUJ DÁVID. + +Bodok felett vagyon egy kis sürü berek, +Szegény Dancsuj Dávid a között kesereg, +Nem jó Dávid, nem jó, sirni, keseregni, +Ha meglát valaki, hova tudsz ellenni?… +Az a fekete föld ketté hasadhatna, +Szegény Dancsuj Dávid belé ború’hatna. +De a fekete föld ketté nem hasadhat, +Szegény Dancsuj Dávid belé sem ború’hat. +«Adjon Isten annak ezernyi ezer jót, +Ki az én bölcsőmet megrenditette vót. +Köszönöm apámnak s az édes anyámnak, +Mert jó fiat nevelt bolygó katonának, +Az ország rabjának. +Mennyi égen csillag, iró deák vóna, +Mennyi réten fűszál, mind pennaszár vóna. +Mennyi erdő-lapi, mind papiros vóna, +Veres tenger hobja mind tentalé vóna: +Az én sok bánatim még se’ férne réa, +Még se’ férne réa.» + + +GYÖRBIRÓ ÁRON. + +Jaj de szépen harangoznak +Az úzoni torony alatt! +Szegény Györbiró Áronnak, +Szegény Györbiró Áronnak. +Áron, Áron, mit gondolál, +Mikor a vizre indulál? +Én egyebet nem gondoltam: +Négy kerekemet megmostam. +Jó barátim! kik valátok, +Kik a viz szélin állátok, +Kezem nyujtám, nem szánátok, +Életem végét várátok. +A gát alól kifogának, +Lepedőbe takarának, +A nagy úton felvivének, +Györbiróni bétevének. +Édes anyám! nyisd kapudot, +Halva hozzák szép fiadot. +Készitsd fel a nyujtó padot, +Öltöztesd fel szép fiadot. +Engem anyám ne sirasson, +Értem könnyet ne hullasson! +Sirasson meg az én mátkám, +Az én Pünkösti Márikám! + + +A RAB LEGÉNY. + +Véremmel irattam +E kis czédulácskám, +De nincs oly követem, +Kitől elküldhessem. +Méhemtől küldeném, +Félek, mezőre száll, +Kedve szerint való +Virágjára talál. +Szarkától küldeném, +De igen cserregő, +Titkos bánatimat +Félek, kicserregi. +Készülj édes fecském! +Vidd el levelecském: +Se nem olyan közel, +Se nem olyan messze +Csak túl a tengeren +Harmincz mérfődnyire, +A hol nevekedik +Egy kerek dombocska. +Egy kerek dombocska, +Egy kicsi falucska, +Tudom megismered +Az én rózsám házát. +Ónos az ablaka, +Üveg az ajtaja, +Az ablak alatt van +Egy édes almafa. +Édes az almája, +Hamis a gazdája, +Adta vóna Isten, +Ne ismertem volna. +Fekete két szemem +Ki nem sirtam volna, +Gesztenyeszín hajam +Meg nem őszült volna. +Ha kérdi: hogy vagyok? +Mondd meg: hogy rab vagyok +Magam egészségben, +Szivem gyötrelemben! + + +BAGI ANDRÁS. + +Fölszállott a páva vármegye házára, +Szegény Bagi András most esett rabságba: +Se nem a gulyáér’, se nem az ökörér’, +Hanem Sinka Pista fejbe csapásáér’. +Már Bagi Andrásnak minek a bokréta? +Mikor már ő is csak egy szál levendula, +Egy szál levendula, két szál tuba rózsa, +Mert Sinka Pistának ő volt a gyilkosa. +Egyszer ütött oda: véres lett fokosa, +Másszor ütött oda: elállott a szava. +Pátfalvi temető balra van bevetve, +Szegény Sinka Pista oda van temetve. +Már Sinka Pistának huzzák a harangot, +De Bagi Andrásnak csörgetik a lánczot. + + +VASÁRNAP DÉLUTÁN. + +Még vasárnap délután, +Még vasárnap délután – +Alá sétált az utczán, +Alá sétált az utczán. + +Mondta neki az anyja, +Mondta neki az anyja: +«Pista fiam, gyüjj haza, +Pista fiam, gyüjj haza!» + +«Édes anyám, nem mögyök, +Édes anyám, nem mögyök, +Délután megfürödök, +Délután megfürödök. + +Nem a Tisza szélibe, +Nem a Duna szélibe: +A csárda közepibe, +A csárda közepibe. + +De nem vizbe, ha’ vérbe, +De nem vizbe, ha’ vérbe – +A csárda közepébe, +A csárda közepébe… + +Édes anyám, édesem +Édes anyám, édesem, +Van-e ruhám szennyesen, +Van-e ruhám szennyesen? + +Ha nincs ruhám szennyesen, +Ha nincs ruhám szennyesen: +Hoztam egy párt véresen, +Hoztam egy párt véresen!» + + +SÁROSDI ILUS. + +Sárosdi Ilusnak fekete a szeme, +Jaj de szépen illik rá a szemöldöke! +Szőke legény, hogyha aztat megláthatja, +Jaj de szerelmesen mosolyog rá szája! + +A földvári tömlöcz a Dunaparton van, +Siák Jancsi régen már abban fogva van, +A Siák Jancsinak gyolcs inge, gatyája +Gyöngén lobog, ha áll a tömlöczajtóba. + +A Siák Jancsinak helyes a csizmája, +Ráverték a vasat piczinyke lábára. +A tömlöcz oldala vetett nyoszolyája, +A tömlöcz teteje takaró párnája. + +Kedden nyolcz órakor feláll az ur széke, +A Siák Jancsinak jelen kell lennie; +Sárosdi Ilusnak szive majd meghasad, +Ha a Jancsi lábán meglátja a vasat. + +A Sárosdi Ilus piros czipellője +Nem sétál már többé a tömlöcz elébe; +Mert a Siák Jancsit itélték fogságra, +Csötörtökön viszik négy lovon Szegszárdra. + + +SZEGÉNY BIRÓ JANCSI. + +Szegény Biró Jancsi +Beh sokat szenvedett, +Hej, mikor a ladikból +A Dunába esett! + +Eleget kajdászott, +De senki nem hallá, +Hej, csak egy molnár legény +Malomból siratá. + +Engem, szőke habok, +Csöndesen vigyetek, +S hej, osztán, oda alá, +Oda kitegyetek!… + + +BODÓ MARIS. + +Bodó Maris patyolatja, +Hábor Miska lobogtatja, +De mind addig lobogtatja, +A farsangon haza kapja, +A farsangon haza kapja. + +Harangoznak, harangoznak, +De nem délre harangoznak, +Szőke piros leányt hoznak, +Az elébe harangoznak, +Az elébe harangoznak. + + +AZ ELKÉSETT ESKÜVŐ. + +Felment a pap pördikálni, +Szegény legényt kihirdetni. + Sötét az éjtszaka, + Babám kisérj el haza. + +Szegény legényt kihirdetni, +Barna kis lányt esküdtetni. + Sötét az – sat. + +Alig várták a bemenést, +A templombul a kigyüvést. + Sötét az – sat. + +Alig értek három házot, +A menyasszony megbabázott. + Sötét az – sat. + + +KOZMA PISTA. + +Jaj de rideg az egri vár szobája! +Kozma Pista vagyon abba bezárva; +Kilencz golyó járta átal a testét: +Szánja-bánja elkövetett esöttét. + +Szomorufüz hajlik az ablaktyára: +Talán az is Kozma Pistát sajnálja; +Kis madár is azt csevögi az ágon: +Pista, én is szabadulásod várom. + +– Ne várd, ne várd az én szabadulásom, +Inkább várjad az én gyászos halálom; +Nincsen pardon az én bünös fejemnek, +Jó éjtszakát mondok én az életnek! + + +A MEGVERT KOMA. + +Ha bemegyek, ha bemegyek a csárdába borinnya, +Én utánam, én utánam ne járjon senki sirnya! +Ha betörik az én árva fejemet, +Ne mosogasd az én véres kendőmet. + +Hiába is mosogatnád az én véres kendőmet, +Hiába is kötögetnéd szegény árva fejemet; +Meglátszik a botja helye az én köröszt komámnak +Hej de csufja lettem én a világnak! + + +A MEGCSALT LEÁNY. + +Egy asszonynak vagyon három lánya: +Kettőnek van kivarrott szoknyája, +Harmadiknak szép ringó bölcseje, +Abba’ fekszik szép fattyú-gyermeke. + +A lábával el is ringatgatja, +A szájával el is csicsigatja: +«Hejli, hujli, csicsijja babája, +Szerelemből jöttél a világra…» + +«Lányok, lányok, rólam tanuljatok: +A legénynek csókot ne adjatok; +Mer’ az a csók nem esik hiába – +Könnyed csordul a bölcső gombjára.» + + +KATÓ. + +«Sok jó estét, Kató fiam!» +«Adjon isten, szivem uram!» + +«Magas az ágy, Kató fiam.» +«Fölvetettem, szivem uram.» + +«Mozog az ágy, Kató fiam.» +«Egér van benn, szivem uram.» + +Elvágta a Kató nyakát, +Árván hagyta Jancsi fiát. + + +A BETYÁR SZERETŐJE. + +Ennek a kis lánynak nincs babája, +Pandur-káplár jár az udvarára. +«Pandur-káplár jöjjön be, +Magam vagyok idebe + A szobába.» + +Kimegy a kis kertbe rózsát szedni, +Utánna a pandúr megkötözni. +«Eressze el a karom, +Ezt a betyárt akarom + Megölelni.» + + +SOBRI JÓZSI. + +Sobri Józsi a pinczében, +Kalamáris a kezében, +Csak azt irja levelében: +Porkolábné az ölében. + +Porkolábné aranybárány, +Aranybetű van a vállán; +A ki aztat elolvassa, +Sobri Józsi neve rajta. + +Porkolábné fejketeje, +Aranycsipke az eleje; +Az sem az ő pénze ára: +Sobri Józsi vette rája. + +Sobri Józsi kaszát lopott, +Abból sarkantyút vágatott; +– Udvaromban meg ne pendítsd, +Bús szivemet ne szomorítsd! + + +MIT SIRSZ? + +«Mit sirsz, mit keseregsz, édes feleségem? +Van nékem jószágom, sok szép gazdaságom, +Sok szép gazdaságom, szép szántóföldeim, +Szép szántóföldeim, jó termő szőleim, +Jó termő szőleim, három gulya marhám, +Három gulya marhám, négy szép hintós lovam, +Négy szép hintós lovam, kőből rakott váram, +Kőből rakott váram, szép eladó lányom!» +««Verje meg az Isten sok szép gazdaságod, +Hordja el az árvíz szép szántóföldeid, +Jégeső verje el jó termő szőleid; +A menykő csapja meg négy szép hintós lovad, +A dög eméssze meg három gulya marhád, +Szakadjon hegyibéd kőből rakott várad, +Magam se érjem meg a holnapi napot: +Hogyha nincsen néked ifjú legénységed!»» + + +A THURYNÉ LÁNYA. + +Eresz alatt csicsereg a fecske, +Párját híjja minden áldott este, +Párja elszállt messzi, messzi tájra, +Levelet vitt Talián országba. + +Éjfél után hármat ver az óra, +– Szép virágszál, gyüjj ki csak egy szóra! +Vendéged gyütt messzi, messzi tájról, +Barna legény Talián országból. + +– Barna legény, jaj be későn gyüttél, +Jaj de nagyon hamar árva löttél! +A menyasszony vár má’ réges-régen, +Fehér ágyon kiterítve szépen. + +Megkondult a halotti gyászének, +Összeomlott a kis fecskefészek; +Omlik-bomlik a Thuryné háza, +Rég elhervadt szép eladó lánya! + + +AZ ÚR JÉZUS-KRISZTUSRÓL. + + (Krisztus-monda.) + +Mikor az Úr Jézus ezen a földön járt, +Elment Jeruzsálembe s ott szállást nem talált. +Bement egy házba, vendégfogadóba: + +«Adj Isten jó estét, neked édes Uram! +Adhatnál-e szállást a Jézus-Krisztusnak, +Az ő érdeméért, kinszenvedéséért?» + +«Nem adhatok, szegény, mert sok vendégem lesz, +Majd azok belőled majd csúfot űznének +A Jézus-Krisztusnak az ő érdeméért, +Kinszenvedéséért.» + +«Menj el Péter, menj el a város végére, +Ott lakik egy szegény özvegyasszony.» + +«Adj’ Isten jó estét, Veronika asszony! +Adhatnál-e szállást a Jézus Krisztusnak, +Az ő érdeméért, kinszenvedéséért?» + +«Van énnekem házam, három vetett ágyam, +A legszebbikébe lefektetem Jézust.» + +Fejénél fölkelt ragyogó napvilág, +Lábánál fölkelt tündöklő holdvilág… + + + + +NÉPBALLADÁK + + +HÁROM ÁRVA. + +Temetőnek bánatfája, +Az alatt sir három árva. + +«Kelj föl, kelj föl, édes anyám, +Lerongyollott az én ruhám!» + +– Nem kelhetek, édes lányom, +Szanaszét van minden csontom. + +«Kelj föl, kelj föl, édes anyám, +Szennyes az én ingem, gatyám.» + +– Édes fiam, nem kelhetek, +Megszítta föld a testemet. + +«Kelj föl, kelj föl, édes anyám, +Ugy vágyom a csókod után!» + +– Nem kelhetek, lelkem ága, +Koporsóba vagyok zárva. + +«Ki visel majd gondot mi ránk? +Kelj föl, kelj föl, édes anyánk!» + +– Vagyon nektek mostohátok, +A ki gondot visel rátok. + +«Mikor fésüli, a fejünk: +Sarkunkon foly piros vérünk.» + +«Mikor fehért ad hátunkra: +Vérrel virágzik az alja.» + +«Mikor kenyért ád a kézbe: +Hét ördög ül a szemébe.» + + +A KIRÁLYFI. + +Egyszer egy királyfi +Mit gondolt magában, +Egy bohó királyfi +Mit gondolt magában? + Lehányta magáról +Királyi ruháját, +Egy bohó királyfi +Királyi ruháját. + Rávette helyette +A kocsis gunyáját, +A bohó királyfi +A kocsis gunyáját. + Elindult megkérni +Szegény ember lányát – +Szegény kocsis legény +Szegény ember lányát. + Adj isten jó napot, +Szegény ember lánya! +Be szabad-e gyünnöm. +Szegény ember lánya? + Fogadj isten kendnek, +Szegény kocsis legény, +Hozta isten, hozta, +Szegény kocsis legény! + Üljön le minálunk, +Nálunk kanapéra, +Szegény kocsis legény +Nálunk kanapéra. + Nem azért jöttem én, +Hogy én itt leüljek, +Nem érek én arra, +Hogy én itt leüljek. + Hanem azért jöttem: +Jösz-e hozzám, vagy sem? +Szegény ember lánya, +Jösz-e hozzám, vagy sem? + Elmegyek én kendhez, +Szegény kocsis legény. +Illik kend én hozzám, +Szegény kocsis legény! + Akkor a királyfi +Mit gondolt magában, +Trallala, trallala, +Mit gondolt magában? + Elindult megkérni +Gazdag bíró lányát, +Trallala, trallala, +Gazdag bíró lányát. + Adj isten jó napot +Gazdag bíró lánya, +Trallala, trallala, +Gazdag bíró lánya! + Fogadj isten kendnek, +Szegény kocsis legény, +Trallala, trallala, +Szegény kocsis legény! + Üljön le minálunk, +Nálunk a – lóczára, +Trallala, trallala, +Nálunk a – lóczára! + De nem azért jöttem, +Hogy én itt leüljek, +Trallala, trallala, +Hogy én itt leüljek. + Hanem azért jöttem, +Jösz-e hozzám, vagy sem? +Trallala, trallala, +Jösz-e hozzám, vagy sem? + Gazdag leány vagyok, +Gazdag legényt várok, +Trallala, trallala, +Gazdag legényt várok! + Akkor a királyfi +Mit gondolt magában, +A bohó királyfi +Mit gondolt magában? + Lehányta magáról +A kocsisi gunyát, +Rávette helyette +A királyi pompát. + Elindult megkérni +Gazdag bíró lányát; +Be szabad-e gyünnöm, +Gazdag bíró lánya? + Hozta isten, hozta, +Fényes királyurfi, +Trallala, trallala, +Fényes királyurfi! + Üljön le hát nálunk +Selyem kanapéra, +Trallala, trallala, +Selyem kanapéra. + De nem azért jöttem, +Hogy én itt leüljek, +Trallala, trallala, +Hogy én itt leüljek; + Hanem azért jöttem: +Jösz-e hozzám, vagy sem? +Gazdag bíró lánya, +Jösz-e hozzám, vagy sem? + Elmegyek én kendhez +Fényes királyurfi, +Illik kend én hozzám, +Fényes királyurfi! + Nem kellesz énnékem. +Gazdag bíró lánya… +Kell nékem, kell nékem +Szegény ember lánya! + + +GYÖNGYVÁRI KATICZA. + +„Istenem, istenem! +Ugyan mi lelt engem? +Három rőf pántlika +Körül nem ér engem; +Eddig egyet vettem, +Bokorra kötöttem, +De már hármat vettem: +Bokrot nem köthettem.“ + +‚Lányom, édes lányom, +Gyöngyvári Katiczám! +Hogy’ van a te ruhád?! +Elől rövidedik, +Hátul hosszabbodik.‘ + +„Anyám, édes anyám, +Kedves édes anyám! +Szabó nem jól szabta, +Varró nem jól varrta.“ + +‚Lányom, édes lányom. +Gyöngyvári Katiczám! +Szabó is jól szabta, +Varró is jól varrta… +Verje meg az isten +A te roszvoltodat!‘ + +„Anyám, édes anyám, +Kedves édes anyám! +A ki a nagy hétben +Hétszer megkéretett: +Attól van énnekem +Hét hónapos terhem!“ + +‚Lányom, édes lányom +De nagy szajha lettél, +Engem a házamba’ +Megszégyenitettél… +Vigyétek, vigyétek, +Katonák, vigyétek! +Mélységes tömlöczöm +Mélyére tegyétek!‘… + +‚Lányom, édes lányom +Gyöngyvári Katiczám, +Ugyan mit álmodtál +E hosszu éjtszakán?‘ + +„Az én sárga keztyüm +Az én kezemen volt, +Az én piros czipőm +Az én lábamon volt.“ + +‚Lányom, édes lányom, +Gyöngyvári Katiczám! +A te sárga keztyűd: +Lesz a kimulásod, +A te piros czipőd +Lesz a vérontásod!‘ + +«Engedjetek egyet: +Hadd irok levelet +Az én galambomnak, +Árhádi Jánosnak. +Az én hüvelyk újjam +Az én iró pennám, +Az én könnyhullásom +Az én iró tentám. – +Hollóm, édes hollóm +Vidd el levelemet, +Az én galambomnak, +Árhádi Jánosnak!» + +A hollótúl ne küld, +Mert a holló olyan: +A hol dögöt talál, +Ott mindenütt leszáll. + +«Szarkám, édes szarkám. +Vidd el levelemet +Az én galambomnak, +Árhádi Jánosnak!» + +A szarkától se küld, +Mert a szarka csacska, +Titkos verseidet +Nem igen tagadja. + +«Fecském, édes fecském, +Vidd el levelemet +Az én galambomnak, +Árhádi Jánosnak. +Ha útban találod: +Tedd a jobb vállára, +Ha otthon találod: +Tedd a tányérjára!»… + +„‚Kocsisom, kocsisom, +Kedves fullajtárom! +Fogd be a lovakat +A fekete gyászba, +Most viszik galambom +A halál-órára!… +Testem a testeddel +Egy sirban nyugodjon! +Vérem a véreddel, +Egy patakot folyjon! +Lelkem a lelkeddel, +Egy istent imádjon!…‘“ + + +SZŐCS MARCSA. + + Este van, este van, hatot üt az óra, +Minden asszony, leány, készül a fonóba; +Szegény Szőcs Marcsa is elindul magába’ +Először megütik, leesett a hidra, +Másodszor megütik, elállott a szava, +Harmadszor megütik, véres volt a foka, +A kis balta foka. + «Kérlek rózsám, kérlek, kérlek az egekre, +Egy-két szavaimat vedd be a füledbe: +Szerelmes szivemnek gyémántos Marisa, +Mért levél, mért levél másnak hites társa, +Szivemnek gyilkosa?» + Zilahi Pistának nem kell a bokréta, +Szegény Szőcs Marcsának ő volt a gyilkosa. +«Vérem a vérével egy patakot mosson, +Testem a testével egy sirban nyugodjon, +Egy sirban nyugodjon!» + A torjai rétet körülfogta a köd, +Pistára, Marcsára most huzzák a földöt, +Főtül való fája ki vagyon rovázva, +Fekete pántlika van reá csukrozva. +Szépen rá csukrozva. + A torjai templom körül van árkolva, +Két szál szép rozmarin van belé plántálva, +Öntözzétek lyányok, hogy el ne hervadjon, +Szeretőtök szive meg ne háborodjon, +Meg ne háborodjon. + + +SZŐCS MÁRI. + + (Változat.) + +O de hideg, nedves idő! +Hó esik-e, vagy az eső? +Hó sem esik, eső sem hull, +Az én kedvem csak elborul. +«Elmenek én, édes anyám, +Elteszi-e a vacsorám?» +– El is teszem a vacsorád. +Éjféltájig várok is rád. + +Este, este hét az óra, +Szőcs Mári megy a fonóba, +Azért megyen a fonóba, +Hogy fonjon szemborítóra. + +«Máris, Máris, te vagy-e az? +Olyan könnyen hova ballagsz? +Elbucsuztál az anyádtól, +Szülő, növelő dajkádtól?» +«Elbúcsuztam, kérve jöttem, +Szivességét megköszöntem; +El is teszi a vacsorám, +Várni is fog éjfélig rám.» + +«Reád ugyan hiába vár, +Enyimnek kell lenned immár; +Ne siess úgy a fonóba, +Állj meg, állj meg csak egy szóra!» +«Egy szóra sem állhatok meg, +Mert a tied nem lehetek. +Egy szó annyi legyen, mint száz +Énutánam hiába vársz.» + +Este, este, tiz az óra, +Piros vér hull a friss hóra. +Odavan a Szőcsné lánya, +Jaj de hideg a párnája. + +«Lányom, lányom, édes lányom! +Elhervasztott virágszálom, +Te elmentél a fonóba, +Hogy fonjál szemborítóra.» + +«Csillag voltam, lefutottam, +Rózsa voltam, elhullottam. +Az én éltem kimulása +Egész falu busulása. +A leányok hófehérbe, +A legények feketébe. +Ugy visznek a menyegzőre, +A nagy-kendi temetőbe; +Ott van az én ágyam vetve, +Ott leszek én eltemetve.» + + +VILÁGSZÉP ERZSIKE. + +Kiment a kisasszony arany székre ülni, +Aranyszékre ülni, arany inget varrni. +Feltette a lábát egy kis arany székre, +S egy pár arany gyürű csördült az ölébe. + +Anyám, anyám, anyám, mi annak a jele, +Egy pár arany gyürü csördült az ölembe? +«Lányom, édes lányom, az annak a jele, +Örökös urfinak adtalak kezébe.» + +Anyám, anyám, anyám, minek adott annak, +Inkább adott volna egy pujkapásztornak!… +Inasom, inasom, kezem táplálója, +Eredj föl a hegyre, ama nagy toronyba! + +Nézz széjjel, nézz széjjel a bécsi pusztába, +Nem látsz-e valakit, nem látsz-e valakit!? +«Kisasszony, kisasszony, nem látok én senkit, +Nem látok én senkit, nem látok én semmit.» + +Pujkáim, pujkáim, kezem nevelési, +Földre boruljatok, engem sirassatok, +Ruháim, ruháim, testem táplálói, +Szegről lehulljatok, engem sirassatok! + +Inasom, inasom, kezem táplálója, +Eredj fel a hegyre, ama nagy toronyba; +Nézz széjjel, nézz széjjel a bécsi pusztába’, +Nem látsz-e valakit, nem látsz-e valakit? + +«Kisasszony, kisasszony, látok már valakit, +Tizenkét kocsival, negyven szolgáival.» +Bárcsak Isten adná, mig ide jönnének, +Mig ide jönnének, ki is teritnének! + +– Jó napot, jó napot, ismeretlen anyám! +Hol vagyon, hol vagyon Erzsébet szép mátkám? +«Elment ő a kertbe virágot szaggatni, +Bokrétát kötözni, urfiaknak adni.» + +– Nincsen ott sehol se, ismeretlen anyám, +Hol van hát, hol van hát Erzsébet szép mátkám? +«Mit türöm, tagadom, már ki kell vallanom. +A nagy ebédlőben ki is van teritve…» + +Csináltatsz-e nekem valami koporsót? +– Csináltatok, rózsám, márványkő koporsót, +Behuzatod-e majd valami vászonnal? +– Behuzatom, rózsám, fekete fátyollal! + +Kivereted-e hát valami szögekkel? +– Kiveretem, rózsám, aranynyal, ezüsttel! +Kivitetsz-e vajjon valami czigánynyal? +– Kivitetlek, rózsám, királyurfiakkal! + +Meghuzatod-e majd a hármas harangot? +– Meghuzatom, rózsám, mind a tizenhatot! +Kikisérsz-e rózsám, hacsak a kapuig? +– Kikisérlek, rózsám, a nyugodalomig! + + +AZ ÁSPIS KIGYÓ. + +Lehajtám fejemet +Csipke bokor alá, +S kebelembe bujék +Egy nagy áspis kigyó. +Szivem szorongatja, +Piros vérem szíjja, +Gyenge derekamat +Majd átalszakitja. + +«Vedd ki, apám, vedd ki, +Kebelembe bújót, +Kebelembe bújót, +A nagy áspis kigyót! +Szivem szorongatja, +Piros vérem szíjja, +Gyenge derekamat +Majd átalszakitja.» + +«Inkább elleszek én +Az egy fiam nélkül, +Mint hogy már ellennék +Az egy kezem nélkül +Eridj az anyádhoz, +Majd talán kiveszi.» + +«Vedd ki, anyám, vedd ki, +Kebelembe bújót, +Kebelembe bújót, +A nagy áspis kigyót! +Szivem szorongatja, +Piros vérem szíjja, +Gyenge derekamat +Majd átalszakitja.» + +«Inkább ellennék én +Az egy fiam nélkül, +Mint hogy már ellennék +Az egy kezem nélkül. +Eridj a bátyádhoz, +Majd talán kiveszi.» + +«Vedd ki, bátyám, vedd ki, +Kebelembe bújót, +Kebelembe bújót, +A nagy áspis kigyót, +Szivem szorongatja stb.» + +«Inkább elleszek én +Az egy öcsém nélkül, +Mint hogy már ellennék +Az egy kezem nélkül. +Eridj az ángyodhoz, +Majd talán kiveszi.» + +«Vedd ki ángyom, vedd ki, +Kebelembe bújót stb.» +«Inkább elleszek én +Kisebb uram nélkül, +Mint hogy már ellennék +Az egy kezem nélkül. +Eridj az öcsédhez, +Majd talán kiveszi.» + +«Vedd ki, öcsém, vedd ki +Kebelembe bújót stb. stb.» + +«Inkább elleszek én +Az egy bátyám nélkül, +Mint hogy már ellennék +Az egy kezem nélkül. +Eridj a rózsádhoz, +Majd talán kiveszi.» + +«Vedd ki, rózsám, vedd ki +Kebelembe bújót, +Kebelembe bújót, +A nagy áspis kigyót! +Szivem szorongatja, +Piros vérem szíjja, +Gyenge derekamat +Majd átalszakítja.» + +«Inkább elleszek én +Az egy kezem nélkül, +Mintsem én ellennék +A galambom nélkül.» + + +SZÉP ÖRZSÉBET. + +«Lányom, édes lányom, +Szép Örzsébet lányom, +Talán nem is tudod, +Hogy férjhez adtalak?» + +«Anyám, édes anyám, +Kedves szülő dajkám, +Milyen az, milyen az, +Kinek oda-adtál?» + +«Lányom, édes lányom, +Szép Örzsébet lányom, +Olyan az, olyan az, +Mint a fehér galamb! + +Olyan az, olyan az, +Mint a fehér hattyu, +Annál is fehérebb, +Mint az bárány gyapju!» + +«Hol vagyon, hol vagyon, +Én jegybeli mátkám?» +– Ékes kamarában +Csinosítja magát! + +«Anyám, édes anyám, +Kedves szülő dajkám, +Nem olyan, nem olyan, +Amilyennek mondtad!» + +«Jó napot, jó napot, +Én jegybeli mátkám!» +– Hozta isten, hozta +Kedves vőlegényem! + +Azonnal felkapja +Kengyelbe szorítja, +Tüskékről tüskékre, +Bokrokról bokrokra. + +«Ne vigy már oly nagyon +Kedves vőlegényem! +Szép fehér harisnyám +Térdig vérben úszik.» + +Annál jobban hajtja, +Kengyelbe szorítja, +Tüskékről tüskékre, +Bokrokról bokrokra. + +«Ne vigy már oly nagyon, +Kedves vőlegényem, +Az én finom ruhám +Derékig vérben már.» + +Annál jobban hajtja, +Kengyelbe szorítja, +Tüskékről tüskékre, +Bokrokról bokrokra. + +«Ne vigy már oly nagyon +Kedves vőlegényem, +Szép piros pántlikám +Nyakig vérben van már.» + +Annál jobban hajtja, +Kengyelbe szorítja, +Tüskékről tüskékre, +Bokrokról bokrokra. + +«Ne vigy már oly nagyon +Én jegybeli mátkám, +Megjeged a vérem +Mindjárt szörnyet halok!» + +Annál jobban hajtja, +Kengyelbe szorítja, +Tüskékről tüskékre, +Bokrokról bokrokra. + +«Fiam, édes fiam, +Kedves, édes fiam, +Mi’ menyasszonyt hoztál +Hogy nem szól én hozzám? +Se kezit nem nyujtja, +Se szavát nem adja.» + +«Anyám, édes anyám, +Kedves édes anyám, +Nem menyasszonyt hoztam, +De halottat hoztam!» + +«Menyem, édes menyem, +Szép Örzsébet menyem, +Nem is ismertelek, +Mégis szerettelek. + +Sok szép vendégeim +Gyászba öltöztetted, +Fiamat, magamat +Megkeserítetted!» + + +HALÁLTÁNCZ. + +Tánczolnak, tánczolnak +A sári legények +A sári ivóba. +Köztük van, köztük van +Darvas Kis Kelemen. +Nem eszik, nem iszik, +Sem a tánczba nem áll. + +Elmentek, elmentek +A sári legények +Sári birónéhoz, +Sallai Katához. +– Jó napot, jó napot, +Jó sári biróné, +Eljöttünk, eljöttünk +Sári birónéhoz, +Sallai Katához. +– Anyám, édes anyám, +Gazdag édes anyám, +Hozza be hát nekem +Azt a báli ruhám! +Aranyfejű pártám, +Kis kamuka szoknyám, +Keskeny talpu csizmám! + +Elmentek, elmentek +A sári legények +A sári ivóba. +– Gyere hát tánczolni +Sári biró lánya +Sallai szép Kata! +– Nem menek, nem menek +Darvas Kis Kelemen, +Piszkos a te ruhád, +Szennyes leszek tőle. +– Másodszor is mondom, +Gyere hát tánczolni +Sári biró lánya +Sallai szép Kata! +– Nem menek, nem menek, +Darvas Kis Kelemen, +Piszkos a te ruhád, +Szennyes leszek tőle. + +– Anyám, édes anyám, +Hozza be hát nekem +Azt a báli ruhám! +A selyem kalapom, +A bársony kabátom; +A zsebit rakja meg +Aranynyal, ezüsttel. +Most harmadszor mondom, +Gyere hát tánczolni +Sári bíró lánya, +Sallai szép Kata! +Csufot tettél rajtam, +Csufot teszek rajtad! +Muzsikás, muzsikás, +Tizenkét muzsikás, +Ha este meghuzod, +Reggel legyen vége, +Ha reggel meghuzod, +Este legyen vége! +– Eressz el, eressz el, +Darvas Kis Kelemen! +Aranyfejü pártám +A fejembe dagadt. +– Dehogy eresztelek! +Hétszer kérettelek, +Ha nekem nem adtak, +Másnak se adjanak! +Muzsikás, muzsikás, +Tizenkét muzsikás, +Ha reggel meghuzod, +Este legyen vége, +Ha este meghuzod +Reggel legyen vége! +– Eressz el, eressz el, +Darvas Kis Kelemen! +Kis kamuka szoknyám +Derekamra dagadt. +– Dehogy eresztelek! +Hétszer kérettelek, +Ha nekem nem adtak +Másnak se adjanak. +Muzsikás, muzsikás, +Tizenkét muzsikás, +Ha reggel meghuzod +Este legyen vége, +Ha este meghuzod +Reggel legyen vége! +– Eressz el, eressz el, +Darvas Kis Kelemen, +Vékony talpu csizmám +Teli aludt vérrel! +– Dehogy eresztelek! +Hétszer kérettelek, +Ha nekem nem adtak +Másnak se adjanak. +Muzsikás, muzsikás, +Tizenkét muzsikás, +Ha reggel meghuzod +Este legyen vége, +Ha este meghuzod +Reggel legyen vége! +– Eressz el, eressz el, +Darvas Kis Kelemen! +Jaj, már oda vagyok, +Mindjárt szörnyet halok. +Fogjatok meg engem +Jó lány pajtásnéim! +Vigyetek el engem +Sári birónéhoz, +Az édes anyámhoz. +Nyisd ki anyám, nyisd ki +Leveles kapudat, +Vesd meg nekem, vesd meg +A fekvő ágyamat, +Keresd is ki nékem +A haló ruhámat! + +– Anyám, édes anyám, +Kinek harangoznak? +– Fiam, édes fiam, +Isten szegényének. +– Anyám, édes anyám +Ugyan kinek huzzák +A hármas harangot? +– Fiam, édes fiam, +Darvas Kis Kelemen, +Sári bíró lánynak, +Sallai Katának! + + +FEHÉR ANNA. + +Fehér László lovat lopott, +A fekete halom alatt +Nagyot pattant az ostora, +A vármegye meghallotta, + +A vármegye meghallotta, +Fehér Lászlót megfogatta. +Fehér Lászlót hogy megfogták, +Szögedébe be is csukták, +Szögedéből a tömlöczbe, +A legnagyobb sötétségbe. + +Meghallotta Fehér Anna, +Fehér Anna szép viola, +Mindjárt mondja a kocsisnak: +«Fogd be, kocsis a lovamat, +Tegyél mellém tál aranyat, +Tál aranyat, tál ezüstöt, +Hadd váltsam ki a bátyámat. +Vigy el engem Szögedébe, +Szögedéból a tömlöczbe; +A legnagyobb sötétségbe!» +Mindjárt megyen az ajtóra, +Tömlöcz ajtó rostélyára: +«Bátyám, bátyám, Fehér László, +Aluszol-e, vagy meghaltál?» +«Hugom, hugom, Fehér Anna, +Fehér Anna, szép viola, +Nem aluszom, nem nyugoszom, +Csak te rólad gondolkodom.» + +«Bátyám, bátyám, Fehér László, +Kicsoda most itt a bíró?» +«Hugom, hugom, Fehér Anna, +Fehér Anna szép viola, +Horvát Miklós itt a bíró.» + +Mindjárt megyen Fehér Anna, +Fehér Anna, szép viola, +Mindjárt megyen az ajtóra +Horvát Miklós ajtójára. +«Miklós, Miklós, Horvát Miklós, +Eresztesd ki a bátyámat. +Adok néked tál aranyat, +Tál aranyat, tál ezüstöt +Eresztesd ki a bátyámat!» +«Anna, Anna, Fehér Anna, +Fehér Anna, szép viola, +Nem kell nekem tál aranyod, +Tál aranyod, tál ezüstöd; +Hálj énvelem az éjszaka, +Kieresztem a bátyádat!» + +Mindjárt megyen az ajtóra, +Tömlöczajtó rostélyára: +«Bátyám, bátyám, Fehér László, +Aszondotta itt a bíró: +Háljak vele az éjszaka, +Kieresztet, kedves bátyám!» + +«Hugom, hugom, Fehér Anna, +Fehér Anna, szép viola, +Ne hálj véle, a hunczfuttal, +Az akasztani-valóval! +Szüzességedet elveszi, +Nekem penig fejem veszi.» + +Erre nem szól Fehér Anna, +Csak elmegy a folyosóra, +Folyosóról palotába, +Lefekszik a nyoszolyába. +Hát egyszer, úgy éjféltájba, +Csörgést hall az udvarába. +«Miklós, Miklós, Horvát Miklós, +Mi csörög az udvarodba?» +«Alugy, alugy, Fehér Anna, +Fehér Anna, szép viola, +Lovam viszik az ivóra, +Zablya csörög a szájába.» + +«Miklós, Miklós, Horvát Miklós, +Nem birok én itt aludni +A nagy puska-csattogástól, +A nagy ágyu-csattogástól.» +«Alugy, alugy, Fehér Anna, +Lovat lopnak az halomnál.» + +Alig várja Fehér Anna, +Fehér Anna, szép viola, +Alig várja, hogy virradjon, +Hogy a hajnal meghasadjon. +Mindjárt megyen az ajtóra, +Tömlöcz ajtó rostélyára: +«Fehér László, édes bátyám, +Megvagy-e még, vagy meghaltál?» +Meglátta őt egy katona: +«Anna, Anna, Fehér Anna, +Fehér Anna, szép viola, +Ne itt keresd a bátyádat: +Zöld erdőbe, zöld mezőbe, +Akasztófa tetejébe.» + +Mindjárt megyen Fehér Anna, +Fehér Anna, szép viola, +Mindjárt megyen az ajtóra, +Horvát Miklós ajtójára. +«Miklós, Miklós, Horvát Miklós, +Átkozott légy, Horvát Miklós! +Gyöngykoszorúm letöretetted, +Szűzességem elvesztetted. +A kenyered kővé váljon, +Mosdó vized vérré váljon, +Törülköződ lángot hányjon, +Páros késed néked álljon!» + +«Anna Anna, Fehér Anna, +Fehér Anna, szép viola, +Ne évelődj olyan nagyon, +Ne átkozódj olyan nagyon! +Szedek neked zöld istenfát, +Kötök neked szűz koszorút!» +«Szedhetsz is mán, köthesz is mán, +Éjjel-nappal kötheted mán – +Nem leszek én többet leány!» + + +BOGÁR IMRE. + +Zavaros a Tisza, +Nem akar higgadni – +Az a hires Bogár Imre +Által akar menni. + +Által akar menni, +Lovat akar lopni, +Kecskeméti zöld vásáron +Pénzt akar csinálni. + +Pénzt akar csinálni, +Bölcsőt akar venni, +Azt a hires Duli Marcsát +El akarja venni. + +«Korcsmárosné, hallja, +Van-e vacsorája?» +«Van vacsorám, paprikás hus +Vendégek számára!» + +«Korcsmárosné hallja +Van-e barna lánya?» +«Barna lányom, vetett ágyom +Vendégek számára.» + +«Korcsmárosné, hallja, +Száz itcze bort adna, +Megkinálom a vármegyét, +Hogy ne lennék rabja.» + +Hunczut a vármegye, +Nem iszik belőle, +Mert a szegény Bogár Imre +Most van a kezébe. + +«Lánczot a zsiványnak +Kezére, lábára!» +Duli Marcsa a babáját +Már hiába várja. + +«Nézz ki, rózsám, nézz ki +Ablakod firhangján, +Most viszik a Bogár Imrét +Sárga paripáján. + +Ezüst a kantárja, +Arany a zablája, +Az a hires Bogár Imre +Annak a gazdája!» + +Harangoznak délre, +Pont tizenkettőre, +Hóhér mondja már Bogárnak: +Lépjék fel a székre! + +Fellépett a székre +Felnézett az égre: +«Jaj istenem, sok rablásim +Most jutnak eszembe!» + +«Csináltatsz-e, rózsám, +Valamely koporsót?» +– Csináltatok kedves rózsám +Diófa koporsót. + +«Kivereted-e majd +Valamely szegekkel?» +– Kiveretem, kedves rózsám, +Aranynyal, ezüsttel. + +«Kikisérsz-e rózsám, +A falu végéig?» +– Kikisérlek, kedves rózsám, +A sirod széléig. + +«Eltemetsz-e aztán +Valamely hegyekre?» +– Eltemetlek, kedves rózsám, +Virágos kertembe. + +Kiapadt a Tisza +Csak a sara maradt, +Meghalt szegény Bogár Imre, +Csak a hire maradt. + + +A FŐCZINKOS. + +Amott kerekedik +Egy fekete felhő, +Abba tollászkodik +Egy fekete holló. + +Szállj le, holló, szállj le +Tömlöcz ablakára, +Tömlöcz ablakáról +Tömlöcz ajtajára. + +Hadd izenek tőled +Apámnak, anyámnak, +Apámnak, anyámnak, +Jegybeli mátkámnak. + +Ha kérdik: hogy vagyok +Mondjad, hogy rab vagyok, +Szegedi fogházba +Térdig vasban vagyok. + +Térdig vasban vagyok, +Könyékig bilincsbe, +Kiapadt a szemem +A nagy sötétségbe. + +Az én fejem alja +Egy tégla-kövecske, +Takaródzó dunnám +Az tömlöcz teteje. + +Az én derekaljam +Az tömlöcz feneke, +Az én égő gyertyám +Kigyók, békák szeme. + +A szegedi fogház +Kőbűl van kirakva, +Az én édes anyám +Sirva jár alatta. + +Ne sirj, édes anyám, +Igy kell ennek lenni, +A sok gonoszságért +Igy kell megszenvedni! + +Édes apám, anyám +Sokat kért a jóra, +De én nem hajlottam +A szülei szóra. + +Ráhajlanék, de már +Késő hull a könnyem, +Tizenkét rablónak +Főczinkossa lettem. + +Tizenkét rablónak +Főczinkossa lettem, +Szegedi fogházba +Ezt köll megszenvednem. + +Szegedi törvénybe +Huszonnégyen vannak. +Mind a huszonnégyen +Rólam tanácskoznak. + +A huszonötödik +Levelemet irja – +Az a hires dáma +A nevem diktálja. + +No, te hires dáma, +Ne diktáld a nevem, +Az istenre kérlek, +Hadd meg az életem! + +Adta volna isten: +Ne láttalak volna, +Hiredet, nevedet +Ne hallottam volna! + +Hiredet, nevedet +Ne hallottam volna, +Talán egypár évvel +Tovább éltem volna! + +Leterítik nekem +A fekete könyvet, +Abból olvassák ki +Az én sentencziám. + +Egyik azt kiáltja: +«Föl kell akasztani!» +Másik azt kiáltja: +«Fejét el kell venni!» + +Uraim, uraim, +Felséges uraim, +Segítsetek rajtam, +Ha istent ismertek! + +Uraim, uraim, +Felséges uraim! +Kár volna még nekem +Akasztófán csüggni! + +A göndör hajamat +Varjuknak kivájni, +Fekete szememet +Hollóknak kiszedni. + +Szép piros orczámat +Napnak hervasztani, +Szép pamuk gatyámat +Szélnek lobogtatni! + +Szép szattyán csizmámat +Szélnek összeverni, +Sárga sarkantyúmat +Szélnek megpengetni! + + +PÉNTEKI ÁLOM. + +Pénteken jó reggel +Olyan álmot láttam: +Vasárnap jó reggel +Fejemen történék. +Felmenék kertembe, +Lenézék kertemből. +Szebbik rózsafának +Lehajlik az ága; +Napkelettől fogva +Napnyugatig hajlott. +Akkor az én szivem +Gyászba felöltözött. +Odagyő édesem. +Azt kérdi éntőlem: +«Mért sírsz én édesem?» +«Nem sírok édesem. +Csak fáj az én szivem, +Azt sem tudom kiért, +Azt sem tudom miért.» +«Talán énérettem?» +«Találod édesem!» – +«Mikor lesétálok, +A szerelem utczán, +Ajtód előtt lássam +Gyászos koporsódat. +Abba benne lássam +Szép fehér testedet. +Az papot s a mestert +Az fejednél lássam; +Sok szép atyádfiát +Körülötted lássam. +Mi nem azért kértem +Szivem halálodat, +Hogy meguntam vóna +Veled lakásomat. +Ha velem nem tőtted +Semmi jó kedvedet, +Mással se tőthessed. +Semmi örömedet.» + + +A MEGCSALT FÉRJ. + +A minap, hogy haza mentem, ott vala látom, +Egy nehány ló megnyergelve, egy, kettő, három. +Kérdém: édes feleségem! – Mi baj, angyalom? – +Mit keresnek itt e lovak? meg nem foghatom. +– No, lássa az ember az oktondit! ki lát itt lovakat? +Fejős tehenek azok, anyám küldte azokat. – +– Fejős tehenek! felkantározva! +Oh ég, oh ég, oh én szegény, +Megcsalatott férj vagyok én, +Mint más sokak is még! + +A mint a tornáczba lépek, kiterítve látom, +Egy nehány fehér köpenyeg, egy, kettő, három. +– Kedves feleségem! mondék. – Mi baj angyalom? – +Mit keres e sok köpönyeg, meg nem foghatom. +– No lássa az ember az oktondit! hol itt a köpönyeg? +Ágyteritők, szárítani raktam ki azokat! +– Ágyterítők! Veres gallérral! +Oh ég, oh ég, oh én szegény, +Megcsalatott férj vagyok én, +Mint más sokak is még! + +Amint a házba betekinték, ott vala látom +Egy nehéz sarkantyús csizma, egy, kettő, három. +Kérdém: édes feleségem! – Mi baj angyalom? – +Mit keresnek itt e csizmák? meg nem foghatom. +– No lássa az ember az oktondit! ki lát itt csizmákat? +Tejes fazekak azok, az anyám küldte azokat! +– Tejes fazekak! felsarkantyúzva! +Oh ég, oh ég, oh én szegény, +Megcsalatott férj vagyok én, +Mint más sokak is még! + +Amint a fogasra tekinték, ott vala látom +Egy nehány kard felakasztva, egy, kettő, három. +– Kedves feleségem! mondék. – Mi baj angyalom? – +Mit keresnek itt e kardok? meg nem foghatom. +– No lássa az ember az oktondit! ki lát itt kardokat? +Pecsenyesütők azok, az anyám küldte azokat. +– Pecsenyesütők! Portupéval! +Oh ég, oh ég, oh én szegény, +Megcsalatott férj vagyok én, +Mint más sokak is még! + +Amint az ágyba tekinték, ott vala látom +Egy nehány huszár katona, egy, kettő, három. +Kérdém: édes feleségem? – Mi baj angyalom? – +Mit keresnek e katonák, meg nem foghatom. +– No lássa az ember az oktondit! ki lát itt katonát? +Szolgáló lányok azok, az anyám küldte azokat. +– Szolgáló lányok! pödrött bajuszszal! +Oh ég, oh ég, oh én szegény, +Megcsalatott férj vagyok én, +Mint más sokak is még! + +Mindezeket látva, elékapám baltám, +Fejem felett megforgatva, egy, kettő, három. +Kérdé az én feleségem: Mi baj angyalom? +Mit tesznek e forgatások, meg nem foghatom? +– No lássa az ember az oktondit! ki lát itt forgatást? +Czirogatások ezek, a szerelem szűli ezeket. +– Czirogatások! Balta-éllel? +Oh ég, oh ég, oh én szegény, +Rászedett asszony vagyok én, +Mint más sokak is még. + + +GYÖNGE SÁNDOR NÓTÁJA. + +Stiriában, Ajk faluban mi történt! +Pálfi Istvánt mulatságban meglőtték. +Karabélyból ment a golyó szivébe, +Arczra borult a szoba közepébe. + +Pálfi Istvánt viszik az ispotályba, +Gyönge Sándort pediglen a stokházba; +Vasat vernek a kezére, lábára, +Magyar bakát a silbakolására. + +Pálfi Istvánt viszik a temetőbe, +Gyönge Sándort az agyitor elébe. +«Vasas lábam szomorúan pengetem, +Jó barátom, jaj de bús az életem! + +Gyönge Sándor, annak hivnak engemet, +Úgy is irják magyarul a nevemet. +Pálfi István szeretőmet szerette, +Karabélyom őtet ezért megölte. + +Ne sírjon hát édes kedves jó anyám, +Szép időmnek az utolja eljött mán, +Mert nem tudom azt sem, hogy mely órában +Akasztnak fel ez idegen országban. + +Így van, kinek méreg van a szivében, +Így fizetnek a katona-életben, +Sírhattok ti bús anya és testvérek, +Azt kivánom: legyen isten veletek!» + +Klagenfurtban árkolnak egy temetőt +Pálfi Istvánt viszik bele legelőbb, +Az van irva az ő kereszt fájára: +«Itt nyugszik egy meglőtt frajter sirjába!» + +Esik eső szép csendesen lefele, +Gyönge Sándort most kisérik kifele, +A sapkáját levágta a szemére, +Sok szép leány sírva mén el előtte… + + +BARNA PÉTER. + +Jó ló volt a fakó, +Jó ló is ellette, +Áldja meg az isten +A ki felnevelte! + +Fujd el szellő, fujd el, +Hosszú utunk porát, +Ne lelje vármegye +Fakó lovam nyomát. + +Nem fujta el szellő +Hosszú utunk nyomát, +Meglelte vármegye +Fakó lovam nyomát. + +Szegény Barna Péter +De sok lovat lopott, +Románné két lánya +Abból ruházkodott. + +Veszett volna retek +Fekete földjében, +Románné két lánya +Az anyja méhében! + +A pusztai csárda +Nem borulna gyászba +Szegény Barna Péter +Nem esne rabságba. + +De vármegye háza +Nem nyílik hiába, +Szegény Barna Pétert +Viszik udvarába. + +A tarcsai pusztán +Van egy két águ fa, +Az lesz Barna Péter +Nyugodalmas háza. + +Nyíljatok meg egek, +Rejtsetek el engem, +Mert a fekete föld +Nem veszen be engem! + +Kár volna még nekem +A fán megszáradni, +Lobogós gyolcs gatyám +Szélnek bocsájtani. + +Szép sarkantyús csizmám +Szélnek összeverni, +Fekete két szemem +Hollónak kivájni! + +Nálunk a halottnak +Hármat harangoznak, +De Barna Péternek +Egyet sem kondítnak. + +Szegény Barna Péter, – +Szent János napjára +Kisérik halálra +Tarcsai határba. + +Nem jó föld ez, pajtás, +Nem jó itten lakni, +Mert a szegény legényt +Meg szokták itt fogni. + +Szegény Barna Péter +Gyolcs inge, gatyája, +Vérrel virágozik +A testi ruhája! + + +LANDORVÁRI DORKA. + + ‚Leányom, leányom, +Édes szép leányom! +Mi dolog lehet az, +Hogy a selyem ruhád +Elől kurtábbodik, +Hátul hosszabbodik, +Szép karcsú derekad +Igen vastagodik?!‘ +«Anyám, anyám, +Édes asszony anyám! +Mit tűröm, tagadom, +Ha ki kell vallanom: +Szabó nem jól szabta. +Varró nem jól varta.» +«Nem kérdeztem én azt, +Ki szabta, ki varta; +Csak aztat kérdezem: +Mi dolog lehet a’?!» +«Anyám, édes anyám, +Édes asszonyanyám! +Dunavizet ittam, +Attól jól meghíztam.» +«Nem kérdezem én azt, +Mit ettél, mit ittál; +Csak aztat kérdezem: +Mi dolog lehet a’?!» +‚Mit tűröm, tagadom, +Ha ki kell vallanom; +Király Kis Miklósnak +Ágyára feküdtem – +Szerelembe estem!‘ +«No ringyó, no szajha, +Mindjárt elvitetlek +Nyaka-vágó hídra, +Nyaka-vágó hídra, +Rózsás kis pallagra!» +‚Anyám, édes anyám, +Édes asszonyanyám! +Várjál hát egy órát, +Hadd irjak levelet +Király Kis Miklósnak, +Hadd küldjem el eztet!… +Madárkám, madárkám +Csacsogó madárkám! +Vidd el e levelet +Király Kis Miklósnak; +Ha ebéden éred: +Tedd az asztalára; +Ha vacsorán éred: +Tedd az ablakába!‘ + Ebéden találta, +Asztalára tette; +Király kis Miklóska +Mingyárt elolvasta. +Mondja kocsisának, +Legjobb fullajtárnak: +„‚Kocsisom, kocsisom, +Legjobb fullajtárom! +Fogd be nyolcz lovamat, +Hozzuk el Dorkámat!‘“ + „‚Jó nap, isten jó nap, +Landorvárainé! +Hol van az én Dorkám, +Szivem és violám?!‘“ +«Elment a szomszédba +Leánypajtásihoz, +Búcsúzni, búcsúzni, +Leánypajtásitól»… +„‚Jó nap, isten jó nap, +Landorvárainé! +Nincs ott az én Dorkám, +Szivem és violám!‘“ +«Kiment a kis kertbe +Rózsákat tördelget, +Rózsákat tördelget +Selyem kezkenőbe.» +„‚Jó nap, isten jó nap, +Landorvárainé! +Nincs ott az én Dorkám, +Szivem és violám;‘“ +«Mit tűröm tagadom, +Ha ki kell vallanom; +Nyaka-vágó hídon, +Rózsás kis pallagon!» +„‚Jó nap, isten jó nap, +Édes kedves Dorkám! +Édes kedves Dorkám, +Szivem és violám! +Vérem a véreddel +Egy patakban folyjon; +Lelkem a lelkeddel +Egy istent imádjon; +Testem a testeddel +Egy sirban nyugodjon! +A mi kisdedünk is +Oltár tetejében!‘“… +Három szál rozmaring +Nyílt ki a fejében. +Oda ment az anyja, +Hogy majd leszakajtja: +„‚Menj innen, menj innen +Te átkozott anya! +Nem egyet ölettél: +Hármat veszejtettél!‘“… + + +KIS JULIA. + + „Hallod-e te király-urfi! +Jere este guzsalyasba.“ +„Nem mehetek te király-lány. +Hogy’ juthatnék túl a Dunán, +Este későn sötét leszen, +S a Dunába belé esem.“ + «Vagyon nekem szövétnekem, +Tornáczomba kitétetem, +S meg is gyujtom, mihelyt lehet, +Világánál átal jöhetsz.» + Megindula király-urfi +Este későn guzsalyasba; +S belé esék a Dunába, +A Dunának közepibe. +Ugy sír, ugy sír király-leány, +Király-leány kis Julia. +Szóval kérdi asszony-anyja: +„Mér’ sírsz, fiam, kis Júlia?“ +‚Hogy ne sírnék asszony-anyám, +Elvesztettem gyöngyös pártám, +Belé esett a Dunába, +A Dunának közepibe.‘ + „Vagyon nekem gyöngyös pártám, +Azt én mindjárt neked adom.“ +„Nem kell nekem senki másé, +Csak kell nekem a magamé. +Hallod-e te asszony-anyám! +Hivassuk fel Bíró Jankót, +Bíró Jankót, vízi búvárt, +Hogy fogja ki gyöngyös pártám. + Hallod-e te Bíró Jankó, +Vedd ki az én gyöngyös pártám!“ +„Nem kapok én gyöngyös pártát, +Csak kapok én király fiát.“ +„Á’ kell, a’ kell Bíró Jankó, +Bíró Jankó vízi búvár. +Hozd fel ide palotámba, +Tedd fel ide én ágyamba.“ +Ugy sír, ugy sír király-leány, +Király-leány kis Júlia: +Neki szíve meghasada, +Mindjárt szörnyű halált hala. +Az egyiknek csináltattak +Fejér márvány kőkoporsót, +A másiknak csináltattak +Vörös márvány kőkoporsót. +Virágos kertbe temették, +Egymás mellé elültették, +Az egyikre palántáltak +Fejér csíkos tulipántot, +A másikra palántáltak +Tiszta vörös tulipántot. +A szerelmeseknek lelke +Élő tulipánttá leve, +S addig s addig nevelkedtek, +A míg összeölelkeztek. + + +CSEHÓ PISTA. + + Amoda van egy nagy deszka-kerítés, +Csehó Pista lova abban nyerítez; +Csehó Pista befordul a csárdába, +Várja ottan szeretője, babája. + „Korcsmárosné, eb az urát, hallja kend, +Halat nekem, czitromosat főzzön kend, +A mellé egy jó itcze bort hozzon kend, +Juczi lyányát strázsára állítsa kend.“ + Csehó Pista mulat széles kedvibe’, +Egy rosz személy dalolgat az ölibe’, +Csárdás leány dalolgat az ölibe’, +Hej, az adta a pandurok kezibe, + Beszalad a Juczi leány ijedve, +«Amoda jön három pandúr fegyverbe’.» +Csehó Pista Bársony lovát nyergeli, +Három pandúr, persekútor kergeti. + Csehó Pista Bársony lovát nyergeli, +Három pandúr persekútor kergeti, +Lova lába megbotlott egy gödörbe’, +Lehanyatlott, a jobb kezét kitörte. + «Szépen kérem persekútor uramat, +Ne kösse meg ezt a jobbik karomat.» +De a pandúr nem hallgat a szavára, +Lánczot veret két kezére, lábára. + Hétfőn este az ég alja piroslik, +Csehó Pistát vesztőhelyre most viszik, +A fél falu sírva megyen nyomába, +De nem megyen, nem siratja babája. + «Kedves babám, jutok-e még eszedbe? +Jaj be sokszor mulatoztam öledbe’.» +«Rongyos betyár soh’ se jutsz az eszembe, +Nem is ültél soha sem az ölembe’.» + „Úgy áldjon meg a teremtő tégedet, +Mert te vittél minden bajba engemet, +Gyenge vállad, piros orczád, kék szemed – +Te okoztad akasztófán vesztemet.“ + + +GESZTI JÓSKA. + +Geszti Jóska a csárdába bort iszik, +Kis pej lova csárda előtt szénázik. +«Egyél, igyál, kis pej lovam, jól lakjál, +Még az éjjel Kis-Bácskába szaladjál!» + +Geszti Jóska, hogy kiment az utczára, +Három zsandár belelőtt a vállába. +Geszti Jóska ott lerogyott a sárba, +Sarogján vitték űtet az állásra. + +Odament az édes anyja hozzája: +– Szóljál, Geszti, még egyet, utoljára! +«Eredj, anyám, te vagy oka sorsomnak, +Én meghalok, te boldogulj magadnak!» + +Szomorú fűzfának lehajlott ága, +Jaj, de véres Geszti Jóska gatyája. +«Mosd ki, babám, ingem, gatyám fehérre, +Holnap visznek az agyitor elébe! +Jaj istenem, jaj de nagyot vétettem, +Oláh asszonyt hat malaczért megöltem. +Oláh asszonyt viszik a temetőbe, + Engem pedig a szegedi tömlöczbe. + +Leborulok agyitor asztalára, +Hull a könyem gyenge piros orczámra, +Az agyitor csak azt rójja felőlem, +Hogy a hóhér vegye el az életem.» + +Geszti Jóska zsiros inge, gatyája, +Abba megyen el az akasztófára. +Árva fűzfa, földre hajlik az ága, +Árván maradt Geszti Jóska babája. + +Kovács Tera egy kis kertet kerített, +Négy sarkába bazsarózsát ültetett, +Négy sarkába bazsarózsa nyildogál. +Közepibe Kovács Tera sirdogál. + + +A RAB. + + ‚Majd hajnal is lesz már, + Majd is megvirrad már, +Fordúlj felém, kedves rózsám, + S ej haj, majd magad maradsz már.‘ + +«Bárcsak piros hajnal + Soha ne hasadna, +A mi édes szerelmünknek + S ej haj, vége ne szakadna!» + +‚Látod, rózsám, látod + Azt a száraz nyárfát, +Majd ha az kizöldűl, akkor + S ej haj, akkor jövök hozzád.‘ + + «Hiszem a teremtőm, + Kizöldűl az én fám, +A te csalfa szived vissza – + S ej haj, visszafordúl hozzám.»… + + Kaszaperi pusztán + Jön két zsandár nyilván, +Csörög a lova zablája, + S ej, haj, czélba a puskája. + + Vásárhelyi pusztán + Jön két lovas zsandár… +‚A sámsomi kis csárdában + S ej haj, ott fogtak meg minket! + + Vásárhelyi pusztán + Voltam csikós bojtár, +Számadómtól, betyároktól + S ej haj, tanultam a lopást. – + + Repűlj madár, repűlj + Szentesen keresztűl, +Szólj be az én galambomhoz, + S ej haj, maga van egyedűl. + + Ha kérdi: hogy’ vagyok, + Mondd meg, hogy rab vagyok, +Orosházi cselédházban + S ej haj, térdig vasba’ vagyok. + + Meghalok, meghalok, + Még beteg se vagyok, +Orosházi kis nyomáson + S ej haj, nyugodni akarok!… + + Édes anyám volt kend, + Mért nem tanitott kend, +Gyenge fának ága voltam, + S ej haj, mindenre hajlottam!‘ + + +SZABÓ VILMA. + +Arra alá dörög az ég alja – +Szabó Vilma paradicsonyalma; +Nem jó ize vagyon az almának, +Kit a Vilma választott magának. + +Szabó Vilma kiment az erdőbe, +Lefeküdt a hársfa levelére. +Ötöt-hatot kiáltottam néki: +Kelj föl Vilma, mer’ meglát valaki! + +Szabó Vilma nem vette tréfára, +Kapta magát, bémönt a csárdába. +Alighogy az ajtaját bezárta, +Kilencz zsandár bézörget hozzája: + +– Szabó Vilma, nyisd ki az ajtódat! +Hová tötted három magzatodat? +«Kettőt tettem Tisza fenekére, +Harmadikat czédrusfa tövébe.» + +– Vilma, Vilma, fáj-e még a szived, +Hogy megölted három gyermekedet? +«Hogyne fájna, talán meg is hasad! +Halálomig zörgetem a vasat.» + + +HUNYADI GULYÁS UTOLSÓ NÓTÁJA. + +Az isten áldja mög a kis kutyám lábát! +Sokszor mögterelte Hunyady gulájját. + +Gyünnek a csöndérök, úgy hallottam: értem; +Kevés bajjaimér’ nagy rabságra visznek. + +Elkésérnek engöm az urak elejbe, +Régi czimboráim ott vallnak szömömbe. + +Lekésérnek akkor a sötét börtönbe – +Istenöm! nem tudom, mi történik velem. + +Anyám, édös anyám, mondja az uraknak: +Mondják mög az urak, velem mit akarnak. + +– Fijam, édös fijam, az urak az’ végzik: +Huszonnégy órára fejedet elvészik. + +Anyám, édös anyám, kár volna az’ tönni: +Hóhér keze által fejemet elvönni! + +Sárga réz sarkantyóm szélnek rezzögetni, +Robogós gatyámat szélnek robogtatni. + +Szép kondor hajamat szélnek kondorgatni, +Szép piros orczámot napnak pirogatni. + +Gyönyörű barmaim, tizönhármon vagytok, +Mind a tizönhármon szép fehérrek vagytok. + +Tizönharmadikat a nagy sas elvitte, +Szép piros vérével földet beföstötte. + +Az itató helem vérben bugyboríkult, +Az ötető helem fenékbűl fölfordult: + +Ez lössz osztán néköm az utolsó órám. +Kedves édös anyám, mas’ már isten hozzád! + + +TEMPLOMKERÜLŐ. + +A karádi biróné +Küldte lányát misére; +De a lánya nem ment el, +Beugrott a kis kertbe. +Ottan virágot szedett, +Abból virágot kötött. +Mikor elsőt kötötte, +Pap a misét elkezdte. +Másodikat kötötte, +Pap az urat fölvette, +Harmadikat kötötte, +Pap a misét végezte. +Negyediket kötötte, +Három gonosz ment érte. +Ötödiket kötötte +Három gonosz ott érte. +Fogta ördög hátára, +Vitte pokol ajtajára. +«Zuggó pajtás, eressz be! +Testet hoztam lelkestül. +Ültessétek le székre, +Itassátok meg vízzel. +Öntsetek az üvegbe, +Üvegből a pohárba.» + +Mikor elsőt megitta, +Szivét elszorította, +Harmadikat megitta +Szavát megindította. +««Izenek az apámnak, +Apámtól az anyámnak. +Hogy a fiát tanítsa, +A misére elhajtsa, +Mert ki aztat kerüli, +A poklot megérdemli. +Lám, én aztat kerültem +S a pokolba kerültem.»» + +Negyediket megitta, +Szavát elállította. +Ötödiket megitta, +Lelkét kiszakította. + + +STÁJERI MENYECSKE. + +Vágott farkú fecske – +Stájeri menyecske, +Miért jöttél, hogyan jöttél +Ez idegen földre? + +«Nem jöttem én gyalog, +Kese lovam hozott, +Kese lovam négy lábáról +A patkó lehullott. + +Csak egy maradt rajta, +Az is lotyog rajta, +Kovács-legény, édes rózsám, +Szorongasd meg rajta.» + +««Meg is szorongatom, +Meg is kopogtatom, +Barna-piros két orczádat +Meg is csókolgatom.»» + +«Sokáig szorongasd, +Sokáig kopogtasd, +Odahaza az uramat +Jól megvárakoztasd.» + +Stájer menyecskének +Mi baja szegénynek? +Régen látta az urát, +Az fájhat szivének. + +«Nem vagyok én beteg, +Csak a ló rázott meg, +Barna-piros kovács-legény +Szerelme ártott meg.» + + +BAZSÓ MÁRI. + +Bazsó Mári kis fia +Mindig az apját ríja. +Ne ríj fiam, van apád, +A verebi uraság a te apád… + +Bazsó Mári firhangja, +Leszakadt a sallangja. +Majd vesz rá az uraság, +Bazsó Mári firhangjának sallangját. + +Bazsó Mári kis ágya, +Meg van vetve puhára, +Oda jár az uraság, +Öleli a Bazsó Mári derekát. + +Bazsó Mári köténye, +Kurta lett a kötője. +Majd vesz rá az uraság, +Bazsó Mári kötényére pántlikát. + +Bazsó Mári orczája +Elnyilott a rózsája. +Röstelli az uraság, +Pirosító keni el a bajuszát. + +Bazsó Márin megesett, +Kicsi fia született. +Tiszteli az uraság: +Bazsó Mári keress neki más apát. + + +GYÖNE JÓZSI. + +Gyöne Józsi négy szép ökrét +Béfogá ő a járomba +S a nagy utczán leindítá, +Hát Szőcs Máris a kapuba +Azt kiáltja teli szájjal: +«Józsi, Józsi, Gyöne Józsi, +Ne menj a rétre takarni; +Ha a rétre mész takarni, +Ne menj a vizre feredni!» +Kilencz rendet feltakara, +Tizedikhez hozzáfoga. +«Lovász Józsi, jó barátom, +Feredjünk meg, azt kivánom!» +– «Én nem bánom jó barátom, +Nagy kedved van reá, látom.» +Leüle a víz martjára, +Lehúzá fényes csizmáját, +Abaposztó harisnyáját, +Leveté selymes bundáját, +Leoldá selyem ruháját +A derekán általköté. +A nagy vízbe beléugrik. +Nincs a viznek rokinczája, +Nagyobb a viznek mélysége, +Mint két karó nehézsége. +Ott esett az ő halála. +Aj be szépen harangoznak, +A harangot verik félre, +Rév-Komolló gyül seregbe. +Osztán kifogták. +Gyöne Józsi négy szép ökre +Vizbe habba keveredve, +Gyöne Józsi piros vére +A nagy utczát megfestette. +Nyisd ki anyám a kapudat, +Halva hozzák szép fiadat. +Nem zörgeti meg ajtódat, +Nem tapodja udvarodat. +«Engem anyám ne sirasson, +Értem könnyet ne hullasson. +Sirasson meg az én mátkám, +Az én Pünkösdi Márikám.» +Zúg az erdő, zúg a mező, +Gyászba borult az esztendő. +«Édes Pünkösdi Márikám, +Víg szivedet gyászba hagyám; +Gyere rózsám, állj mellettem, +Ha nem beszélhettél velem!» +«Akkor beszélhettem veled, +Mikor a bokrétát köttem. +Köttem negyvennyolcz bokrétát, +Koporsódat őrizgetem, +Könnyeimmel öntözgetem.» + + +SZOLGA-LEGÉNY. + +«Csillagom, asszonyom +Fizess ki engemet!» +«Én szolgám, én szolgám, +Ne hagyj itt engemet. +Od’adom, od’adom +Sok falka gulyámat!» +«Nem kell nékem, nem kell +A te falka gulyád +Itt van az esztendő, +Fizess ki engemet!» +«Én szolgám, én szolgám, +Ne hagyj itt engemet. +Od’adom, od’adom +Ládabeli kincsem.» +«Nem kell nékem, nem kell +Ládabeli kincsed. +Itt van az esztendő, +Fizess ki engemet.» +«Én szolgám, én szolgám, +Ne hagyj itt engemet. +Od’adom, od’adom +Az hajadon lányom.» +«Nem kell nékem, nem kell +Az hajadon lányod. +Itt van az esztendő +Fizess ki engemet!» +«Én szolgám, én szolgám, +Ne hagyj itt engemet. +Od’adom, od’adom – +Magamat ajánlom.» +«Csillagom, asszonyom, +Eddig is ezt vártam!» + + +AZ ELADÓ LEÁNY. + +Egy özvegy asszonynak egy eladó lánya, +Férjhez akar menni, anyja nem engedi. +A lány az anyjának szavát nem fogadja, +Az anya a lányát szörnyen megátkozta: +– «Vacsora ideig a hideg rázzon ki, +Menyegző idején a lelked menjen ki!» +Először felkiált a kisebbik vőfély: +«Édes anyám asszony, beteg a menyasszony.» +– «Ha beteg, nyugodjék, ha bágyadt, bágyadjék, +Messzünnet utazott, a lány csak alhatnék.» +Másodszor felkiált a középső vőfély: +«Édes anyám asszony, beteg a menyasszony!» +– «Ha beteg, nyugodjék, ha bágyadt, bágyadjék, +Messzünnet utazott, a lány csak alhatnék.» +Harmadszor felkiált a legnagyobb vőfély: +«Édes anyám asszony, meghalt a menyasszony. +Kocsisim, kocsisim, én gyászos kocsisim, +Menjetek, hivjátok, az anyját hívjátok, +De ne úgy hivjátok, mint lakodalmára, +Átkozott lányának takarítására.» +– «Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, +Átkozott lányomnak útat mutassatok! +Levelek, levelek, szépen rezegjetek, +Átkozott lányomnak útat nevezzetek!» + + +BÁRÓ JENŐ. + +Este későn ragyognak a csillagok, +Báró Jenő a faluban andalog. +«Édes anyám eresszen ki hozzája, +Fáj a szivem, majd meghasad utána.» + +«Kedves lányom, ráérsz te még kimenni; +Ráérsz te még a báróval beszélni.» +«Édes anyám, addig élem világom, +Mig a báró sötétbe’ jár utánam.» + +…Báró Jenő azt tette fel magába’, +Dupla csövü fegyvere lesz halála. +Megtöltötte dupla csövü pisztolyát, +Báró Jenő úgy lőtte agyon magát. + +Báró Jenőt beviszik a városba, +Szeretője a kapuban siratja, +Eszébe jut piros bárós czipője, +Nem lesz többet a báró szeretője. + +«Báró Jenő, hány esztendős lehettél, +Mikor engem szeretgetni elkezdtél?» +– Tizenkilencz, meg egy fertály, meg egy fél. +«Ilyenformán húsz esztendős lehettél!» + +– Kedves rózsám, hány esztendős lehettél, +Mikor engem szeretgetni elkezdtél? +«Tizenhárom, meg egy fertály, meg egy fél.» +– Ilyenformán még kis leány lehettél. + +Báró Jenőt viszik a temetőbe, +Leteszik a sirnak a fenekére. +Sírja körül rozmaringszál nyiladoz, +Közepibe Báró Jenő hervadoz… + + +FUJDOGÁL A SZELLŐ… + +«Fujdogál a szellő +A Nájgebáj felől, +Rossz hireket hallok +Az én fiam felől…» + +«Ne csodálkozz anyám, +Hogy én sárga vagyok: +Kilencz esztendeje, +Hogy én itt hervadok.» + +«Hallottad-e hirét +Hires Nájgebájnak? +Hát a benne lévő +Sötét áristomnak?» + +«Nájgebáji urak +Tizenketten vannak, +Mind a tizenketten +Rólam tanácskoznak.» + +«A tizenegyedik +Nevemet olvassa, +A tizenkettedik +Rám a törvényt szabja.» + +«Hallottam, hallottam, +Voltam is már benne, +Verje meg az Isten, +Aki építette.» + +«Nagy a kerítése, +Magos az ablakja, +De sok édes anya +Sirdogál alatta.» + +«Ne sírj, édes anyám, +Igy kell annak lenni, +Minden nemzetségben +Kell egy rossznak lenni!» + + +SZÁSZ FERENCZ. + +Én Nyirba indultam, +Két kisasszonyt hordtam, +Visszafelé jövetelen +Egy zsidót megöltem. + +Megöltem a zsidót +Tizenkét forintér’, +Elvesztettem a lelkemet +Egy pogány zsidóér’. + +– Szász Ferencz, a zsidót +Hogy merted megölni? +Jól tudod, hogy a halálér’ +Halált kell szenvedni! + +De akkor Szász Ferencz +Nem tudja mit tegyen, +A megölt zsidó legényér’ +Katonának megyen. + +Katona vagyok már, +Senkitől se félek, +A mit cselekedtem, +Mindent kibeszélek. + +Akkor Szász Ferenczről +Lehányták a mundért, +Kezit, lábát, nyakát +Keresztvasba tették. + +Addig a birónál +Vason várakozott, +Mig az igaz törvény +Igazságot hozott. + +Három szolgabiró +Úgy végezte sorát, +Hogy az akasztófán +Szél fujja ruháját. + +Három eladó lány +Le akarta vágni, +Vicze szolgabiró +Nem akarta hagyni. + +Verje meg az isten +Vicze szolgabirót, +Hogy jobban könyörőtt +Egy rossz pogány zsidót. + +Ne sirass már engem +Többet, édes anyám, +A te sok szép átkod +Szállott már én reám. + +Ne veress már engem +Többet az istennel! +Jaj, keserves annak, +Kit az isten megver! + + + + +TARTALOM. +Lap +Bevezetés, irta _Endrődi Sándor_ 5–8 +Székely balladák 9–62 +A kurucz korszak népballadái 63–84. +Apró történetek 85–170 +Népballadák 171–228 + + +A KÖLTEMÉNYEK CZÍMSOROZATA. + +A betyár 138 +A betyár szeretője 167 +A csikós 134 +Ádám és Éva 87 +A fogoly katona 36 +A fonóban 115 +A főczinkos 198 +A gulyás szeretője 96 +A halott vőlegény 110 +A hegyi tolvaj 24 +A honvédtüzér temetése 117 +A kis lány 129 +A királyfi 174 +A kisasszony 102 +A kölesdi harczról 73 +A kvártélyos katona 124 +A legszebb virág 107 +A megcsalt leány 166 +A megcsalt férj 203 +A megétett János 31 +A megvert koma 166 +A molnár inasa 110 +Angyal Bandi 145 +A pozsonyi kisasszony 118 +A rab (I) 91 +A rab (II) 113 +A rab (III) 214 +A rab legény 161 +Árva giliczéről 158 +A testvérek 101 +A Thuryné lánya 169 +A tiszttartó leánya 98 +A tücsök meg a légy lakodalma 120 +A vén ember 100 +Az anya és leánya 94 +Az árva leány 148 +Az áspis kigyó 184 +Az eladó leány (I) 132 +Az eladó leány (II) 223 +Az elkésett esküvő 164 +Az ispánné leánya 99 +Az Úr Jézus Krisztusról 169 +Bagi András 162 +Bács Jancsi 28 +Balogh Annus 102 +Bándi urfi 92 +Barcsai 23 +Barna Jóska 139 +Barna Péter 206 +Báró Jenő 224 +Bátori Boldizsár 15 +Bazsó Mári 220 +Bekő Ambrus 117 +Betlen Anna 57 +Bezerédi nótája 69 +Bimbó Jóska 146 +Biró Máté 40 +Biró szép Anna (I) 50 +Bíró szép Anna (II) 52 +Bodó Maris 164 +Bogár Imre 196 +Boriska 90 +Budai Ilona 61 +Bujdosó Rákóczi 81 +Bujdosó szegény legény 79 +Bús gerlicze 107 +Csehó Pista 212 +Csillag ragyog 128 +Csőke Mári 142 +Dancsuj Dávid 159 +Daniel Imre 49 +Érzékeny búcsú 108 +Esztergom megvételéről 74 +Fábián Pista 133 +Falu végén (I) 106 +Falu végén (II) 114 +Fehér Anna 193 +Férj és feleség 122 +Fogarasi István 14 +Fujdogál a szellő 225 +Gál Ferus, Gál Gáspár 60 +Geszti Jóska 213 +Gombosné 123 +Görög Ilona 45 +Gyere haza, édes anyám 109 +Gyöne Józsi 221 +Gyönge Sándor nótája 205 +Gyöngyvári Katicza 177 +Györbiró Áron 160 +Halasi 139 +Haláltáncz 189 +Három árva 173 +Három tolvaj legény 149 +Hunyadi gulyás utolsó nótája 217 +János 126 +János urfi 150 +Jó estét édesem 96 +Julia 58 +Kádár Kata (I) 17 +Kádár Kata (II) 18 +Kántor Teri 116 +Karasz Juczi 132 +Kató 167 +Katonadolog 120 +Kapitányné leszek 151 +Kecze Sári 130 +Kendi molnár lánya 114 +Kerekes Izsák 65 +Kis-Gergő Istvánné 54 +Kis Julia 24 +Kis Sándor 147 +Konkoly János 142 +Kőmíves Kelemenné 27 +Kozma Pista 166 +Landorvári Dorka 208 +Magas a partja 127 +Magyarósi Tamás 89 +Megöltek egy legényt 131 +Mit sirsz? 168 +Molnár Anna 13 +Mondj uradnak engem 103 +Mónusi Jánosné 56 +Nagy Bercsényi Miklós 71 +Nagy Pál Jancsi 135 +Nagy Sándorról 98 +Nehéz sor 112 +Ne menj el 105 +Nóta Dakó Sándorról 157 +Oláh Geczi 67 +Ocskai Lászlórul való ének 76 +Pálbeli szép Antal 21 +Pénteki álom 201 +Rab nóta 143 +Rózsa Sándor 141 +Sári Mári 125 +Sárosdi Ilus 163 +Sebők Jani 139 +Selyöm Sári 156 +Siroki erdőben 93 +Sobri 136 +Sobri Józsi 168 +Stájeri menyecske 219 +Szabó Orzsika 33 +Szabó Vilma 216 +Szász Ferencz 226 +Szegény Biró Jancsi 164 +Szegény Ilus 97 +Szegény legény, szegény leány 115 +Szép Ilona 90 +Szép Julia 30 +Szép menyecske 119 +Szép Örzsébet 186 +Szilágyi és Hajmási 11 +Szolgalegény 222 +Szőcs Mári 181 +Szőcs Marcsa 180 +Szőke Mihály 155 +Tamás Rózsi 95 +Tarján végen 129 +Teleki Évi 153 +Templomkerülő 218 +Török Zsuzsi 99 +Ugron János 88 +Válás 106 +Váradi József 154 +Váradi nótája 140 +Vasárnap délután 162 +Vén leány 104 +Világszép Erzsike 182 +Virágos kertben 97 + + [Javítások: + + Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. + + A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: + + 6. oldal: Harczmincznégy sorában Harmincznégy sorában + 6. oldal: jött a többi, jött a többi. + 8. oldal: született balladáké, született balladáké. + 14. oldal: Csöndes gazda, «Csöndes gazda, + 15. oldal: Add ide, «Add ide, + 15. oldal: Nem adom, «Nem adom, + 16. oldal: legényeknek tötték! legényeknek tötték!» + 16. oldal: Megtagadád, asszon, «Megtagadád, asszon, + 18. oldal: szólj egyet. szólj egyet, + 18. oldal: Most is meggyilkoltál! Most is meggyilkoltál!» + 18. oldal: Anyám, anyám «Anyám, anyám + 22. oldal: Kiért te méghótál, most Kiért te meghótál, most + 23. oldal: «Hal!od asszony «Hallod asszony + 25. oldal: «Feleség, feleség. «Feleség, feleség, + 27. oldal: se fogadni!… se fogadni!…‘ + 28. oldal: Míkor csecsig Mikor csecsig + 29. oldal: Kí segitségire Ki segitségire + 30. oldal: Nem szeretem… a lelkemet! «Nem szeretem… a lelkemet!» + 30. oldal: «Atyám, atyám, Atyám, atyám, + 31. oldal: nőtt tulipanom nőtt tulipánom + 31. oldal: lelkem Jánosom? lelkem Jánosom?» + 32. oldal: Házi rakományom, «Házi rakományom, + 40. oldal: Hires biró Máté! Hires Biró Máté! + 50. oldal: mező-madarasi» mező-madarasi.» + 50. oldal: igen is akarjuk» igen is akarjuk.» + 50. oldal: Hallottátok hirit «Hallottátok hirit + 51. oldal: ‚Ha őt meg nem «Ha őt meg nem + 52. oldal: három szép katona?» három szép katona?“ + 52. oldal: kedves mátkám.» kedves mátkám.‘ + 53. oldal: ‚Üljünk le, üljünk le, aj Bíró szép Anna, ‚Üljünk le, + üljünk le, aj Bíró szép Anna,‘ + 56. oldal: Hanem hídd apádnaknak Hanem hídd apádnak + 56. oldal: Dehogy nem «Dehogy nem + 69. oldal: «Eltem nem «Éltem nem + 79. oldal: Rossz világ «Rossz világ + 82. oldal: meglásd csak! meglásd csak!» + 83. oldal: Szép Magyarországra! Szép Magyarországra!» + 83. oldal: Sírva néz utána… Sírva néz utána…» + 89. oldal: beste kurának! beste kurának!» + 90. oldal: «Isten jó nap, biró gazda, kelmed házában!» ‚Isten jó nap, + biró gazda, kelmed házában!‘ + 90. oldal: az én házamban! az én házamban!» + 96. oldal: »Mutassátok, mutassátok «Mutassátok, mutassátok + 100. oldal: – Nem bánom én «Nem bánom én + 105. oldal: En elmegyek Én elmegyek + 120. oldal: utánam síra utánam sírva + 123. oldal: Magam szája bucsázóra. Magam szája bucsúzóra. + 124. oldal: Kente rája!‘“ Kente rája!» + 126. oldal: hagyta ezt itt? hagyta ezt itt?» + 127. oldal: «Magas a partja ‚Magas a partja + 128. oldal: Megnyal tégedet.» Megnyal tégedet.‘ + 129. oldal: Rád emlékszem róla. Rád emlékszem róla.» + 130. oldal: anyám’, angyalom!‘ anyám’, angyalom!» + 134. oldal: Igaz a’. Igaz a.‘ + 138. oldal: „Ugyan, rózsám, «Ugyan, rózsám, + 139. oldal: BARNA JOSKA. BARNA JÓSKA. + 140. oldal: nekem belőle nekem belőle. + 141. oldal: Nem vagyok meghalva! Nem vagyok meghalva!» + 152. oldal: rop, rop rop! rop, rop, rop! + 152. oldal: Rip, rip, rip! stb. Rip, rip, rip! stb.» + 153. oldal: Kapitányné leszek!… Kapitányné leszek!…» + 154. oldal: Egy pajtásom «Egy pajtásom + 158. oldal: nekem mennem! nekem mennem!» + 167. oldal: jöttél a világra… jöttél a világra…» + 170. oldal: kinszenvedéséért? kinszenvedéséért?» + 176. oldal: Uljön le Üljön le + 177. oldal: nem köthettem.» nem köthettem.“ + 178. oldal: Lesz a vérontásod!“ Lesz a vérontásod!‘ + 178. oldal: „Engedjetek egyet: «Engedjetek egyet: + 181. oldal: csak egy szóra! csak egy szóra!» + 185. oldal: Majd átalszakitja. Majd átalszakitja.» + 185. oldal: Kebelembe bújót stb. Kebelembe bújót stb.» + 186. oldal: Majd átalszakítja. Majd átalszakítja.» + 191. oldal: Tizenkét muzsikás,, Tizenkét muzsikás, + 195. oldal: Fehér László, «Fehér László, + 198. oldal: Valamely szegekkel? Valamely szegekkel?» + 202. oldal: tudom miért. tudom miért.» + 204. oldal: sokak is még sokak is még. + 205. oldal: bús az életem!» bús az életem! + 208. oldal: jól meghíztam.’ jól meghíztam.» + 211. oldal: A Dunának közepibe. A Dunának közepibe.‘ + 213. oldal: egy gödörbe,‘ egy gödörbe’, + 213. oldal: ölembe.’» ölembe’.» + 213. oldal: öledbe.’» öledbe’.» + 214. oldal: – Mosd ki, «Mosd ki, + 215. oldal: Látod, rózsám ‚Látod, rózsám + 218. oldal: Ultessétek le székre, Ültessétek le székre, + 221. oldal: vizre feredni! vizre feredni!» + 222. oldal: «Edes Pünkösdi «Édes Pünkösdi + 229. oldal: A rablegény 161 A rab legény 161 + 229. oldal: Árva gerliczéről 158 Árva giliczéről 158 + 229. oldal: A Thúryné leánya 169 A Thuryné lánya 169 + 230. oldal: Biró Szép Anna (I) 50 Biró szép Anna (I) 50 + 230. oldal: Biró Szép Anna (II) 52 Bíró szép Anna (II) 52 + 230. oldal: Fábíán Pista 133 Fábián Pista 133 + 230. oldal: Győrbiró Áron 160 Györbiró Áron 160 + 230. oldal: Hunyadi gulyás nótája 217 Hunyadi gulyás utolsó nótája 217 + 230. oldal: Jó estét, édesem 96 Jó estét édesem 96 + 230. oldal: Kis Gergő Istvánné 54 Kis-Gergő Istvánné 54 + 230. oldal: Kőmives Kelemenné 27 Kőmíves Kelemenné 27 + 230. oldal: Ocskai Lászlóról való ének 76 Ocskai Lászlórul való ének 76 + 230. oldal: Pálbeli Szép Antal 21 Pálbeli szép Antal 21 + 231. oldal: Szabó Örzsika 33 Szabó Orzsika 33] + +*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 39699 *** |