diff options
Diffstat (limited to '39352-h')
| -rw-r--r-- | 39352-h/39352-h.htm | 5506 |
1 files changed, 5506 insertions, 0 deletions
diff --git a/39352-h/39352-h.htm b/39352-h/39352-h.htm new file mode 100644 index 0000000..74a84a8 --- /dev/null +++ b/39352-h/39352-h.htm @@ -0,0 +1,5506 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for Linux/x86 (vers 25 March 2009), see www.w3.org" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>The Project Gutenberg eBook of Gaal György magyar +népmese-gyűjteménye (3. kötet) by György Gaal</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ + +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2,h3,h4,h5,h6 { + text-align: center; + clear: both; +} + +p { + margin-top:.75em; + margin-bottom:.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} + +.pagenum { /* uncomment the next line for invisible page numbers */ + /* visibility: hidden; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} /* page numbers */ + +.center { + text-align: center; +} + +.right {text-align: right;} + +em.gesperrt { + font-style: normal; + font-weight: normal; + letter-spacing: 0.3em; + padding-left: 0.3em; +} + +.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} + +.caption-larger {font-weight: bold; font-size: 200%;} + +/* Footnotes */ +.footnote { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; + font-size: 0.9em; + } + +.footnote .label { + position: absolute; + right: 84%; + text-align: right; + } + +.fnanchor { + vertical-align: super; + font-size: .8em; + text-decoration: none; +} + +/* Transcriber’s notes */ +.transnote {background-color: #E6E6FA; + color: black; + font-size:smaller; + padding:0.5em; + margin-bottom:5em; + font-family:sans-serif, serif; } + +.transnote b { + color: #880000; +} + +/* TOC */ +ul.TOC { + list-style-type: none; + padding-left: 5%; + width: 80%; + text-align: justify; +} + +span.ralign { + position: absolute; + text-align: right; + right: 15%; + top: auto; +} + + +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> + + +<pre> + +The Project Gutenberg EBook of Gaal György magyar népmese-gyujteménye +(3. kötet), by György Gaal + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org/license + + +Title: Gaal György magyar népmese-gyujteménye (3. kötet) + +Author: György Gaal + +Editor: Gábor Kazinczy + Ferenc Toldy + +Release Date: April 2, 2012 [EBook #39352] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: UTF-8 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GAAL GYÖRGY MAGYAR *** + + + + +Produced by Albert László (This book was produced from +scanned images of public domain material from the Google +Books project.) + + + + + + +</pre> + +<p> </p> +<h1><span class="caption-large">GAAL GYÖRGY</span><br /> +MAGYAR NÉPMESE-<br /> +<span class="caption-large">GYŰJTEMÉNYE.</span></h1> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-small">KIADTÁK</span></p> +<p class="center"><span class="caption-large">KAZINCZY GÁBOR ÉS +TOLDY FERENC.</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-large">HARMADIK +KÖTET.</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">PESTEN,</span></p> +<p class="center"><span class="caption">EMICH GUSZTÁV +SAJÁTJA.</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">M. DCCC. +LX.</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-small">Pest, 1859. Emich +Gusztáv könyvnyomdája.</span></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_III" id= +"Page_III">III.</a></span></p> +<h2>ELŐSZÓ.</h2> +<p>E harmadik kötettel bérekesztjük a nemzet érzékeny köszönetére +jogosúlt gyűjtő készletének kiadását, amennyiben az közlésre méltó, +vagy egyébként alkalmatos volt.</p> +<p>Öt van ezen mesék közt, miket Gaal György, német kidolgozásában, +utánbeszélt, (XXXIII. XXXV. XLIII. XLVII. LIII.), egy melyet e +gyűjtemény kéziratából Erdélyi adott (L); azonfelűl egy (XXVIII), +mely ettől függetlenűl, más gyűjtő által leírva, ugyan Erdélyi +által a Kisfaludy-Társaság Magyar Népköltési Gyűjteménye III. +kötetéből ismeretes, is mely az összehasonlításnak tanulságos +momentumokot nyújt; végre egy (LII.), mely a Romai Gestákból +népkönyveinkbe átmenvén, itt szájhagyomány után, <span class= +"pagenum"><a name="Page_IV" id="Page_IV">IV.</a></span> jóformán +elváltozva, s egy népembere által, elég választékos nyelven +<em class="gesperrt">leírva</em>, szinte felveendőnek látszott.</p> +<p>Tehát húsz merőben újat, sőt magyarban huszonötöt, hoz e +harmadik s utolsó kötet. Felveendőnek hittük a Halászmesét is LIII. +sz. alatt, mert ámbár a XXIII. számúnak (a II. kötetben) eszmében s +mintegy rámájában csak változata, sok részletben tőle különbözik, s +érdekesen mutatja, mikép vegyítik a népi elbeszélők a mesetőke +mindenféle elemeit, s egyszersmind mily helyes érzékkel +szerkesztenek azokból újakat meg újakat. Azt is látjuk ezekből, +mily mesteri kézzel tudta Gaal a nép igénytelen s egy és más +részben tökéletlen összeállításaiból – mert a népi elbeszélők +<span class="pagenum"><a name="Page_V" id="Page_V">V.</a></span> +hol feledve holmit, hol toldva: majd egy előzmény, majd +következmények hiányzanak nálok, s így a compositio ritkán mutatja +azon épséget és kerekdedséget, mely után a műköltészet öntudatosan +törekszik – mint tudott, mondom – elhagyás, kiegészítés által oly +kerek egészeket összeállítani, melyek aztán a müvészi eszme +követelményeinek is megfelelnek. A müvészi átdolgozó fő feladása, +hogy a feltalálás, melyhez gyakran folyamodnia kell, a népmesészet +szellemében történjék: az előadásban, nézetünk szerint, ép azon +szabadsága, sőt kötelessége van, melylyel más tárgyak kezelésében +bír. Nem a népnek dolgozván, hanem költői míveltséggel bíró +olvasónak, tárgyának érdekét mind <span class="pagenum"><a name= +"Page_VI" id="Page_VI">VI.</a></span> azon eszközökkel igyekszik +emelni, melyek nélkül a mesének végre is csak ethnologiai becse +van. S így vajmi rosszúl fogná fel például Homer hirdetett +„népköltőségét“ az, ki úgy gondolkodnék, hogy midőn a görög összes +nép mondáit éneklé, compositióban és előadásban az alnép +álláspontján maradt, vagy arra szállt le. Műköltő ő is, és népies +csak amennyiben eszme és tárgy a néptől vétetett: előadása a +herosokat, nem a földmívelőt és rabszolgát tartotta szem előtt. +Ezek legyenek itt érintve azon óhajtás indokolására, hogy bár +átültetve nyernők meg a Gaal valóban költői s a népmesei naiv +felfogástól el nem távozó kidolgozásait; bár valahára a Mailáthéit +is, melyek Kazinczy Ferenc kezétől több <span class= +"pagenum"><a name="Page_VII" id="Page_VII">VII.</a></span> mint +harminc év óta készen hevernek kéziratban. De azért is, hogy +szűnnénk meg a <em class="gesperrt">népies</em> költőnek, ki mindig +műköltő – mint Kisfaludy K. és Czuczor „Népdalaik és +népmondáikban,“ Vörösmarty a Tündérvölgyben stb – jogait a +népköltőéire szállítani le, s oly irodalmi faj felállitására +törekedni, mely épen a valódi népköltészetnek nem csak szépségeit, +mik a naiv felfogásban vannak, hanem gyengéit is, melyek a nép +szellemi fejletlenségéből származnak, tehát alkotási hiányait, +nyerseségeit, ürességeit, nyelv és verselési tökéletlenségeit +szentesíteni törekszik, s így költészetünket, versben és prózában, +elsülyesztéssel fenyegeti.</p> +<p>A népmesék, melyeket a jelen gyűjteményben adtunk, s melyek az +Erdélyi <span class="pagenum"><a name="Page_VIII" id= +"Page_VIII">VIII.</a></span> által négy helyt adottak felett (kevés +kivétellel) épen a népi kifejezés megőrzése által is jeleskednek, +kedvesek lehetnek a lélektani vizsgáló előtt mint ethosi és mythosi +adattár, kedvesek a mívelt olvasó előtt, ki <em class= +"gesperrt">koronként</em> szívesen leszáll a néphez, meghallgatni +ennek a müvészettől még illetetlen, primitív nyelvét; kedvesek a +költő előtt, mint müvészi tárgyalás anyagja: de nem teszik +feleslegessé a költő átdolgozásait, mik a természet e nyers +adományaiból igazi műéldeletet nyújtó irodalmi műveket +alkothatnak.</p> +<p class="right">Pest, october 31. 1859.</p> +<p class="right"><i>A kiadók.</i></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_IX" id= +"Page_IX">IX.</a></span></p> +<h2>TARTALOM.</h2> +<ul class="TOC"> +<li>XXVI. A Vénus madara<span class="ralign"><a href= +"#Page_1">1</a></span></li> +<li>XXVII. Egy Tátosról<span class="ralign"><a href= +"#Page_15">15</a></span></li> +<li>XXVIII. A pelikán király<span class="ralign"><a href= +"#Page_23">23</a></span></li> +<li>XXIX. Ördög leánya<span class="ralign"><a href= +"#Page_35">35</a></span></li> +<li>XXX. Három királyleány<span class="ralign"><a href= +"#Page_46">46</a></span></li> +<li>XXXI. Zöldike<span class="ralign"><a href= +"#Page_52">52</a></span></li> +<li>XXXII. A szegény ember, ki az ördögöt megcsalta<span class= +"ralign"><a href="#Page_66">66</a></span></li> +<li>XXXIII. A szalonnavár<span class="ralign"><a href= +"#Page_72">72</a></span></li> +<li>XXXIV. Babszem Jankó<span class="ralign"><a href= +"#Page_81">81</a></span></li> +<li>XXXV. A kigyó-királyfi<span class="ralign"><a href= +"#Page_86">86</a></span></li> +<li>XXXVI. A bűbájos lakat<span class="ralign"><a href= +"#Page_94">94</a></span></li> +<li>XXXVII. Kökény Matyi<span class="ralign"><a href= +"#Page_112">112</a></span></li> +<li>XXXVIII. A tündérgyűrű<span class="ralign"><a href= +"#Page_116">116</a></span></li> +<li>XXXIX. A színváltozó királyné<span class="ralign"><a href= +"#Page_127">127</a></span></li> +<li>XL. Kincskeresők<span class="ralign"><a href= +"#Page_133">133</a></span></li> +<li>XLI. Jóért jó<span class="ralign"><a href= +"#Page_137">137</a></span></li> +<li>XLII. Az ostobán isten is csak bajjal segít<span class= +"ralign"><a href="#Page_142">142</a></span></li> +<li>XLIII. Az aranyhajú hármasok<span class="ralign"><a href= +"#Page_148">148</a></span></li> +<li>XLIV. A hatalmas síp<span class="ralign"><a href= +"#Page_155">155</a></span></li> +<li>XLV. A szerencsés vándorlegény<span class="ralign"><a href= +"#Page_169">169</a></span></li> +<li>XLVI. A kérkedés jutalma<span class="ralign"><a href= +"#Page_174">174</a></span></li> +<li>XLVII. A szerencsétlenség jól esett<span class= +"ralign"><a href="#Page_176">176</a></span> <span class= +"pagenum"><a name="Page_X" id="Page_X">X.</a></span></li> +<li>XLVIII. Az irástudó szegény fiu<span class="ralign"><a href= +"#Page_180">180</a></span></li> +<li>XLIX. Könykeresztség<span class="ralign"><a href= +"#Page_186">186</a></span></li> +<li>L. A három vándorló legény<span class="ralign"><a href= +"#Page_191">191</a></span></li> +<li>LI. Kalmár fia<span class="ralign"><a href= +"#Page_200">200</a></span></li> +<li>LII. Apollónius királyfi<span class="ralign"><a href= +"#Page_223">223</a></span></li> +<li>LIII. Halászmese<span class="ralign"><a href= +"#Page_234">234</a></span></li> +</ul> +<hr class="chap" /> +<p class="center"><span class="caption-larger">MAGYAR +MESÉK</span><br /> +<span class="caption-large">A NÉP SZÁJÁBÓL.</span><br /> +<span class="caption-large">XXVI–LIII.</span></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= +"Page_1">-1-</a></span></p> +<h2>XXVI. A VÉNUS MADARA.</h2> +<p>A régi világ lefolyásiba volt egy igen nagyon elöregedett +király, aki már mintegy lassu lépésekkel láttatott közelíteni +koporsójához. Ezen király a természet fő urától oly különös +testbeli állatással vala alkotva, hogy az egyik szeme mindenkor +mosolygott, a másik pedig szűntelen sírt. Az urodalmába lévő +mindenféle okosságú és bölcseségű emberek ezen csudán szörnyüképpen +tünődtek és nyughatatlankodtak, nem tudván kitalálni, vagy csak +gyanítani is a dolog valóságos okát. De senkinek sem ada ezen dolog +nagyobb gondolkodásra és tűnődésre való okot, mint az ő igen jeles +három fiainak. Ezek szüntelen tudakozták egymás között, hogy: ugyan +mi lenne annak oka, hogy felséges atyánk szeme, egyike szűntelen +mosolyog, a másik pedig örökké sír. Egyik egyet, másik másat monda, +de egy sem tudta bizonyosan megmondani okát. Meghatározták tehát +<span class="pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> +egymás között, hogy a reájok jövő reggel ennek oka megtudása végett +be fognak menni atyjokat megtudakozni.</p> +<p>Másnap reggel tehát legelsőbben is bement a születés rendje +szerint a legnagyobik fia. Aki amint bement, mindjárt így szólítá +meg atyja: No, kedves szerető fiam, mi ok indított tégedet arra, +hogy engemet ily szokatlan időbe korán megkeressz? Ezen szavaira a +királynak így szóla a fia: Felséges atyám, kétségünk és tünődésünk +rengeteg csoportja késztetett elődbe jönnöm, hogy megtudhassam, +mind én, mind a tégedet híven szerető fiaid, hogy mi legyen annak +oka, hogy neked az egyik szemed szüntelen mosolyog, a másik pedig +örökké sir? Kérlek szerelmes atyám, mondd meg az okát. A király +ekkor vidor ábrázatját egyszerre a legkomorabb tekintetre +változtatta, s mindjárt egy mellette lévő nyilakkal teljes tegezhez +kapott, ebből kivont egy nyilat, és egyenesen fiára lőtte. De +elhibázván lövését az ajtóba állott meg a nyíl. Ekkor megréműlvén a +fia, hirtelen kiszaladott, nehogy még nagyobb szerencsétlenség +kövesse. A két kissebbik testvérek nagy buzgóan várták bátyjok +szerencsés megjövetelét. Akit mihelyt megláttak, egyszerre a +legnagyobb serénységgel siettek eleibe járása szerencsés vagy +szerencsétlen kimenetelének <span class="pagenum"><a name="Page_3" +id="Page_3">-3-</a></span> megtudása végett. De csak megnémúltak, +midőn semmi feleletet bátyjoktól nem hallottak mondván, hogy +atyjok, középső fiának kivánja minden titkát kijelenteni.</p> +<p>Égvén a középső fiu minél hamarább való megtudása eránt a +dolognak, siet legnagyobb gyorsasággal atyjához: amint bement és +kérdését előterjesztette, hogy minek a megtudása végett ment +legyen: hasonlóképpen bánt az öreg király második fiával is. Aki +amint kijött, csak annyit monda, hogy: kedves öcsém, mint +legkedvesebb és legmeghittebb fiának neked kivánná megmondani a +dolog mivoltát atyánk. Ekkor a legkissebbik fiu nagy bugón szalada +atyja rezidenciájába: aki amint bement, mindjárt így szóla: Nagy és +különös szerencsémnek tartom, hogy engemet választál három fiaid +között titkaid megtudására. Légy is szerelmes atyám oly nemes +indulattal, hogy ne tagadd meg tőlem titkaidat, hacsak lehet: ha +életemet kelletik is feláldoznom éretted, kész vagyok, csak tudjak +valamit rajtad segélleni. A király fiához nagy tüzessen szaladott +egy kivont tőrrel, de elmellőzvén a szúrást, a falat találta; fia +meg nem réműlt, bátran állott, sőt így szólott: Kedves atyám, +előtted állok, szabad vagy életemmel, úgy bánjál velem, amint neked +tetszik. De hidd meg, addig előled ki <span class= +"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> nem megyek, +mig meg nem mondod szemeid különös voltok változásait. Amelyre a +király mondá: no szerelmes fiam, látom, hogy te vagy erántam a +legnagyobb szívű és hűségű, és tebenned helyheztetem minden +reménységemet; bátyáidba semmi bizodalmam nincsen, mivel csupa +félelemből állanak. Kedves fiam, az én egyik szemem mosolygásainak +oka: hogy gyönyörű és kellemes három fiaim vagynak, akiket legfőbb +örömömnek tartok, noha mostan úgy tapasztaltam, hogy kettejébe +semmi örömöt nem fogok nyerni. A másik szemem szűntelen való +sírását okozza, még törzsökös királyi familiámtól reám maradott +Vénus madarának siratása, amelyet tőlem valami rabló ellopa; ettől +függ pedig az én életemnek vidor állapotja, mert ha eztet még +egyszer visszaszerezhetném, minden kincseimmel királyságomat annak +adnám, aki ezt nekem meghozná, mivel akkor még egyszer olyan ífju +lennék mint a huszonnégy esztendős ífju legény. Ekkor a királyfi +megkéri édesatyját, hogy legyen erántok annyi szerettel és +hűséggel, hogy nékiek úti költséget rendeltetni ne terheltessék, +mivel ők, hacsak a felső és alsó világba fog lenni azon madár, +bizonyosan meg fogják hozni. Az atyja megköszönte szíves +igyekezetét, sok szerencsét kivánt mind a hármaknak <span class= +"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> hogyha a +bátyjai is meg fognának benne egyezni.</p> +<p>Az egyesség tökélletességre ment. Megindúltak tehát mind a +hárman egy úton, és útaztak ők számos mérföldekig együtt. Egyszer +elérnek egy rengeteg és nagy sűrű erdő aljára, a hol az út kétfelé +ment, egyik ment egyenesen a nagy erdőségbe, a másik ága pedig az +erdő mellett mene el. Itt tanácskozának, hogy mitévők lennének e +két út felől, hogy ki melyik úton menne? A kissebbik királyfi +látja, hogy bátyjainak éppen semmi kedvek nincsen befelé menni: én +elmenek magamba, tí pedig, bátyáim, menjetek együtt ahová akartok. +De még minekelötte megindúlnának, az útfélen vala egy nagy élőfa, a +két út elágazásának közepébe. Ekkor a kissebbik királyfi kiveszi +zsebbeli késit, és belé szúrja a nagy fába ezt mondván: Kedves +bátyáim! ha valamelyikünk ezen úton hamarább megfordúl, ezen kést +ezen fából kihúzni ne sajnálja: hogyha a kihúzás alkalmatosságával +a fából vér fog folyni, úgy meg lehettek felőle győződve, hogy +bizonyosan valamelyikünk e földi életből egy más világba +hívattatott által: hogyha pedig víz fog belőle folyni, jelenten +fogja mindnyájunknak egészséges állapotba való lételét. Ezek után +egymást forró atyafiságos <span class="pagenum"><a name="Page_6" +id="Page_6">-6-</a></span> ölelgetések között öszve meg +öszvecsókolták, és sok szerencse kívánása után útnak indúltak, a +kissebbik királyfi befele az erdőbe, ketteje pedig mellette.</p> +<p>A kis királyfi nagy és terhes utazásai után, eljuta az erdőbe +egy kisded kunyhóhoz, a mibe bemenvén, szerencse és jó estve +kivánásával idvezlé a benne lakó szörnyű formájú bűbájos vén +asszonyt, fogadván őtet anyjának. Melyre a vén asszony: Ugyan +felséges királyfi, mi hozott tégedet e messze és idegen földre, +holott itten még madarat sem lehetne azon föld tájékáról találni, +embert pedig még annyival inkább nem? Erre a királyfi így szólt: +Jószívű öreg anyám, légy erántam annyi szívvel és szeretettel, hogy +ha tudsz valamit a Vénus madaráról hogy hol lehet, nyilatkoztasd, +ki. Szivességed jutalom nélkül nem fog maradni; Felséges királyfi, +valóban hidd el nekem, hogy semmit sem tudok felőle, hanem van +nekem még egy néném, még ide valami 50 mérföld, nálamnál száz +esztendővel vénebb; ha csak e nem fog felőle tudni, én semmit sem +tudok. Ide is elverekedett szerencsésen a mi királyfiúnk, ahol a +vén sibillát megköszöntvén, ez kérdi útja oda való menetelét a +királyfitól; aki midőn megmondotta, mindjárt így szóla: Jaj kedves +királyfi, én tudom hogy hol van <span class="pagenum"><a name= +"Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> azon madár, de minek is mondom, +haszna semmi sem lesz benne, sőt még életedet fogod ottan veszteni, +mivel igen nagyon erős helyen vagyon; annál fogva jobb ha +szándékodról leteszel, és szerencsésen visszamégy hazádba, mert ha +akármi nagy erővel birnál is, ottan meg kelletik halnod. A királyfi +így szól: Szerelmes öreg anyám, nekem az élet annyi mint semmi, sőt +dicsőségnek tartom azt, ha gyenge csecsemőkoromtól fogva mindenkor +híven ápolgató édes atyámért feláldozhatom; akkor tudom, hogy +atyámnak is bennem helyheztetett bizodalma meg fog valóságosodni, +hogy nem csak szóval emlegettem, hogy hív szívvel viseltettem +eránta, és buzgó voltam életem feláldozásával is megpecsételni az +eránta való hív szeretetet. Melyre a sibilla: Jó királyfi, látom és +tapasztalom atyád eránt való hívségedet és szeretetedet; megmondom +hát, hogy miképpen cselekedjél hogy se magadnak károdra ne légy, +atyádnak is örömét és kivánságát beteljesítsed. Ide már nem messze +van, napkeletre, egy kimondhatatlanságú nagy gazdagsággal bíró +elöregedett király: ennek a várába van a te familiád madara. Ezt ha +meg akarod fogni, amidőn be fogsz bocsáttatni azon szobába, ahol a +madár egy óráig való éneklését szokta követni, tehát vágj először, +<span class="pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> +minekelőtte bemennél, egy bokor töviset, aztat magad mellé +rakosgasd ahol fogsz ülni, hogy ha el fogsz aludni bájoló hangjától +a madárnak, a székről a tövis közzé bukván, minthogy ingedet is le +kelletik vetni, fel fogsz ébredni, és megfoghatod a madarat: de +különben nem, sőt életedet elveszted. Itt a királyfi megköszönvén +nagy szívességét a vén sibillának mind a szállás, mind pedig a +hasznos tanácsadásért, azzal útnak indúla. Kevés napok lefolyásai +után beért ő a régen kivánt és óhajtott királyi rezidenciába, ahol +az öreg király egy széken könyökle. A királyfi módja szerént +idvezlé a vén királyt. A király így szóla hozzá: Mi járatba vagy, +vagy mit akarsz? Mely szavaira a királyfi említé, hogy őtet atyja +familiájának díszes madaráért küldötte volna, hogy ha méltóztatnék +olyan kegyes lenni, hogy ismét régi birtokosának visszaengedné. Az +öreg király: Fiam, nem bánom úgy, hogyha meg tudod fogni, vigyed; +különben három napok engedése után, melyeket a megfogásra adok, +hogyha munkád sikeretlen fog lenni: nézzed azon kétszáz +kilencvenkilenc karóba húzott embereknek fejeiket, a tiéd fogja a +summát közöttök háromszázra szaporítani. Ezek után kimene a +királyfi, tusakodván a dolog szerencsésen való megnyerése felől. +Bement első nap <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= +"Page_9">-9-</a></span> a próbaházba, de minden haszon nélkül +töltötte ottan idejét, elnyomattatván a Vénus madara bájoló +hangjától. Második nap is hasonló szerencséje vala. Utólsó napjára +viradóra egész éjjel nyughatatlanságba és álmatlanságba tőltötte +idejét, félvén a következendő szerencsétlen esettől, hogyha +tudniillik nem tudja megfogni a madarat, úgy kénytelen lesz életét +a reá kimondott szentencia szerént végezni. Egyszer eszébe jön +neki, hogy talán, amint a vén sibilla javaslotta nekie, hogy +tövisbokrot vigyen be magával, és ingét vesse le, és úgy üljön a +tövissel környülvett székre, talán nem lenne rosz. Úgy cselekedett: +lett is haszna, mivel a madár megfogására csakugyan szerencsésen +eljuta. Mihelyt a madarat megfogta, a vén király azon minutumba +életét végezte.</p> +<p>Ekkor három gyönyörű természet adományai, a király leányai, +egyszerre idvezlésére és köszöntésére előállának az ífju +királyfinak, ajánlván hármok közül szabad tetszése szerint való +választást, azzal együtt a királyi birodalmat. De ő nemes szívvel +és indulattal bírván, mind a három leányait a királynak elválasztá +ily feltétel alatt, hogy ők is hárman volnának testvérek, és így +mindeniknek jutna egy feleség, és amelyiknek majd kedve lenne a +megholt király birodalmába jönni uralkodni, hát a lenne ottan +<span class="pagenum"><a name="Page_10" id= +"Page_10">-10-</a></span> a király: addig gondviselőre bízván az +országot. Annakutánna magokhoz szedének kincsből és egyéb szükséges +holmikból annyit, amennyit elegendőnek lenni itéltek, azzal útnak +indúltak. Szerencsésen el is jutának azon pontra ahol a három +királyfiak egymástól az erdőszélen elváltak: itt ismét úgy +öszvetalálkoztak, mintha öszvesúgtak volna. Nagy örömmel fogadta a +testvérbátyjait, akiknek kimutatta idejek és rendjek szerént a +jövendőbeli hitves társakat, akik nem a legnagyobb szívvel nézték +öcscsöket, minthogy fogadása szerént ő hozta meg az atyjoknak fő +örömét szerző Vénus madarát. Útaztak ők egy darab ideig színmutató +testvéri barátságba; de egykor azt mondja a nagyobbik testvér a +középsőnek: Hallod-e, nekünk még jobb volna haza sem meni, +mivelhogy minden pénzeinket a bordélyházakba egyáltaljába +elköltöttük, rongyosak is vagyunk, és még feleségről is öcsénk +gondoskodott helyettünk: meglásd eddig is kevés becset ada rajtunk +atyánk, mostan még annyit sem. Öcsénk fog lenni az örökös, vagy +öljük meg inkább, különben haza sem megyek. Mondá a közepső a +nagyobbnak: Kár volna megölnünk, inkább vessük ezen kútba, hadd +haljon meg magába. Ezzel leszedvén róla minden ruhát, meztelen +bevették egy kútba, a melybe <span class="pagenum"><a name= +"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> szerencsére semmi víz nem +volt, itt maradt a szegény királyfi nagy sírás és zokogás között: +hasztalan reménykedvén kőszivű bátyjai előtt. Azok pedig nagy +vígsággal folytatták útjokat a három királyleányok társaságába, +akiket keményen megeskettek, hogy egy szó nem sok, de annyit se +merészeljenek előhozni, különben halál leszen a jutalma nem +hallgatásoknak.</p> +<p>Mindnyájan szerencsésen haza érkeztek, az egész udvar +örömünnepet tarta, mindnyájan vígan valának, csak a kissebbik +királyfi cserbe maradt hitvese szomorú, aki szüntelen szeretője +után búsonga. Az öreg király is száma nélkül emlegeté legkedvesebb +fiát. Megegyezett a király hogy fiai elvehetik a hozott +királyleányokat; készültek a pompás és felséges menyekzőhöz, +remélvén hogy a míg halad, addig kissebbik fia is megérkeznék. De +hagyjuk őket a menyegzőhöz készülni, nézzük a kissebbik királyfi +mit csinál a kútba? Amint ő ottan sír és tünődik magába, arra +megyen egy csoport rabló; egy közülök nagyon megszomjúhozott, +vízkeresés végett a kúthoz mene, a melybe egyebetmint egy meztelen +embert nem lát; ez kéri a rablót hogy segéljen rajta: e szolítja a +többit, de azt felelték, mi hasznunk ha kihúzzuk! semmit tőle el +nem vehetünk. No de mégis vegyük ki, és mindenik üssön rajta egyet. +Így szegény <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= +"Page_12">-12-</a></span> ártatlan királyfit megvervén ereszték +útjára. Ekkor a szenvedések között lévő királyfi kezeit +öszvekócsolván, szemeit az ég fele veté, és így szóla: Óh! mostoha +sors! minek engedted meg hogy lételemmel csak épen a nyomorúltaknak +számát szaporítsam? Minek is tanultam meg mely jó legyen szemeimmel +néznem a napot, jobb lett volna ha örökös setétség zárolta volna. +Minek ragadott szívem barátimhoz, ha egy örökös elválást kelletik +mostan szenvednem? Nyílj meg föld, vagy szakadjatok reám, hadd +veszszek el, mert ez élet reám nézve kész itélet. Míg így ment a +sivatag pusztán, talált ő a varráshoz megkivántató eszközöket, +ollót, cérnát, és imitt-amott egy-egy ruhadarabot. Így gondolkodik +magába: Ugyan felvegyem-e? veszem-e én ennek valami hasznát? No de +csak felszedé a rongydarabokat, és azokból készíte magának olyas +ruhát, amivel mezitelenségét legalább eltakará; annakutánna eljuta +egy korcsmába, ahol ő magát szabómesterembernek adta ki; a +korcsmáros maga is a volt, és igy szóla: Soha jobb időbe nem +jöhetett volna hozzám segítő: három leányaim férjhez mentek; +azoknak ruhát kell mindeniknek varrnom: más az hogy királyfiak +mostan házasodnak meg, és azoknak a feleségei számára is ime itten +vannak a munkák. Kinek <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= +"Page_13">-13-</a></span> van mostan nagyobb aggódása és búsulása, +mint a szegény királyfinak, aki soha még egy öltést se tett, csak +éppen mostan, amidőn a szükség reá készteté, adtak neki enni, és +innya; de búsulásába se enni, se innya nem merészlett, félvén a +dolog igen veszedelmes kimenetelétől. A korcsmárosból való szabó +kiadja a leányai számára való matériákat, azzal kimutatnak egy +különös szobát is. Estve bemegyen, lefekszik; de aludni sem mer, +sőt úgy gondolkodik magába: hogy reggelre el fog szökni, különben a +gyalázattól megmenekedni másképpen nem fog. Egyszer felveti +szemeit, hát látja, hogy mindenféle szabósághoz megkivántató +eszközök magokban dolgoznak; ezen ő nagyon elcsudálkozék, és ismét +elaludt. Mikor felébredett reggel, minden ruhák a fogason készen +állának. Ezen a mester igen nagyon csudálkozott, és a királyleányok +ruháit is így varratta. Mikor megtudta hogy bátyjainak lakodalma +másnap fogna tartatni, ő is bement a maga koldusruhájában a +rezidencia kapuja eleibe bámulni, semmi fizetést nem vévén +mesterétől, sőt igérte, hogy szívességét, amiért befogadta, rövid +idő múlva vissza fogja fizetni. Itt a nagy lakodalom tartatott, az +egész birodalmából a királynak ott lévén boldog boldogtalan. De még +is annak a híával volt az öreg király, <span class= +"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> hogy fia +meg nem érkezett, és hogy a Vénus madara is szüntelen búsongott, és +nem éneklett. Egyszer a rongyos királyfi, amint a rezidencia kapuja +előtt kéregetne a ki és bemenő emberektől, egy kapus jól reá űt +hogy miért nem menne be? ottan kapna elegendő ételt: melyre ő azt +felelé: Hogy menne oda egy nyomorult szegény a nagy rangúak közzé? +Erővel behajták tehát a többi koldusok közzé enni, ahová amint +bement: egyszerre az ajtó nyitva lévén, reá szállott a Vénus +madara, és felségesen éneklett, mindjárt bevitték a koldust, akire +egyszerre a bátyjai és szeretője reá esmertek. Abba a minutumba +megífjodott az öreg király is, és őtet királyi öltözetben +felöltöztetvén a birodalmat atyja is szabad tetszésére bízta, hogy +úgy bánjon velek amint neki tetszenék. Akiknek minden jelenvalók +halált itélének. De ő így szólott: No ti háládatlan és kőkemény +szívet viselő bátyáim, akik nekem jóért gonoszszal fizettetek, én +most megbüntethetnélek benneteket halállal is; de érezzétek, hogy +öcséteknek igaz atyafiságos szíve van, aki bármely gyalázatnak és +szenvedésnek voltam is kitétetve, mindazonáltal megfelejtkezem +gonosz cselekedeteitekről, remélvén hogy ennekutánna elkövetett +hibáitokat dupla szeretettel és hűséggel fogjátok bebizonyitani +<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= +"Page_15">-15-</a></span> és megpecsételni. Így mindnyájan +öszveesküvének, és számos boldog esztendőket szemléltek víg örömök +között.</p> +<hr class="chap" /> +<h2>XXVII. EGY TÁTOSRÓL.</h2> +<p>Hajdanában volt a világon egy szegény és sok nyomorúságokkal +küzdő ember, akinek voltak tizenkét fiai. Ezen tizenkét fiai, +amidőn azon időt elérték, hogy valami szolgálatra alkalmatosak +lennének, elmentek egy királyhoz szolgálatba, és mindenik szolgált +magának egy lovat. A legkissebbik fiú, aki magát bátyjai előtt +legtunyábbnak és restebbnek mutatta, de alattomba a legnagyobb +okosságú és serénységű volt, egy lovat, amely a király istállójába +leghitványabb és restebb volt, magának elválasztott. A király nem +igen örömest adá neki mondván, hogy száma nélkül sok szép lovak +lennének istállójába, miért nem választana ő is mint a többi +bátyjai, olyan szép lovat? de ő minden módon megelégedvén a hitvány +lóval, megköszönvén a királynak nagy <span class="pagenum"><a name= +"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> kegyelmét, haza felé +indultak. Itta több testvérei nem is kívántak vele menni, minthogy +maga sem volt gavallér, a lova is rútúl nézett ki. Egyszer egy nagy +sáron kelletett általmenni: a hitvány ló bele maradt a sárba. A kis +fiu kérte tehát a bátyjait, hogy segítenék ki: de azok azt +felelték: Ha jobban szeretéd a hitvány lovat mint a jót, mostan úgy +vegyed hasznát: vess magadra, mi veled nem bajlódunk; azzal ottan +hagyták. Alighogy testvérei elmenének, megrázkodott a ló, egyszerre +egy aranyszőrü paripa vált belőle, és így szólt a kis gazdájának: +Ime itten van a fülembe egy pár arany öltözet, vedd fel magadra; és +azzal, szárnyas ló formáját vevén magára, azt kérdezte, hogy milyen +sebességgel menjen? úgy-e mint a szél vagy mint a gondolat? amelyre +úgy felel a lovagló Kelf (így neveztetett): Úgy menj, hogy se +magadba se pedig bennem semmi kár ne essék. Azzal amint +széllelnézett, már hazájába volt. A bátyjai még sok időre kerűltek +haza, amelyen igen elcsudálkoztak, hogy öcscsök odahaza volt.</p> +<p>Annakutánna hogy bátyjai megjöttek, elindultak házasodni, oly +feltétel alatt, hogy mind addig meg nem házasodnának, míg olyan +emberre nem találnának, akinek tizenkét leányai volnának. Egykor +sok utazásaik <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= +"Page_17">-17-</a></span> után egy a mezőségbe magába szántogató +ember megszólítja őket, hogy hová szándékoznának? Amelyre a +szántóvetőnek így szólának: hogyha hallott volna valahol olyan +embert, akinek tizenkét leányai volnának, férjhez menendők, +megmondani ne sajnállaná! A szántó ember azt mondá hogy ebben a +legközelebb lévő városban lakna egy bűbájos asszony, annak tud +tizenkét eladó leányait, de többet sehol sem hallott. Bementek +tehát a városba lakó bűbájos asszonyhoz, ahol nagy szívességgel +fogadtattak, s mind magok, mind pedig lovaik jó kvártélyt kaptak. +De egyszer amidőn az istállóba bement a legkissebbik fiú Kelf; így +szól hozzá lova: Kedves kis gazdám, vigyázzatok magatokra, mert +ezen az éjtszakán a bűbájos boszorkány mindenikünket meg fog ölni; +hanem én azt javaslom, hogy majd valami tizenegy óra tájban légy +ébren, én elmegyek az ablakra, és álmot lehellek mindenikre, akkor +te a bátyáidat fektesd a bűbájos asszony leányainak helyekre, +leányokat pedig bátyáid ágyokra; minden lovaitokat az asszony +lovainak helyekre.</p> +<p>Ez meglévén, éjjel tizenkét órakor a vén boszorkány felébredvén, +egy nagy bárdot fogva kezébe, minden leányainak és lovainak +elvagdalta fejeket, azzal bement ismét házába, s <span class= +"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> mint aki +igen nagy hasznot cselekedett, lefeküdt ágyába, és a Kelf tátosa +ismét belehelvén az ablakon, újra elaludt a vén asszony. Ekkor Kelf +felköltötte bátyjait, hogy minél hamarább siessenek ki a vén +asszony határából, mert különben meg kelletik halniok, ha fel fog +ébredni. Elsiettek minél hamarább, Kelf pedig megvárta a vén +asszony felébredését, aki, mikor megtudta hogy leányait ölte meg, +nagy méreggel felugra egy még életbe lévő tátosára, kergette +Kelfet; de aminthogy a Kelf lova gyorsabb volt mint a vén asszonyé, +utól nem érhette, hanem így kiáltott hozzá: Várd el, kutya, majd +reá jősz máskor. Ekkor a Kelf lova így szólt: Mostan sehová se +nézz, hanem egyenesen. Azzal megindúlván mint a sebes szélvész, +egykor csak elkiáltja magát Kelf: Megállj lovam; melyre ez azt +kérdezte: Hát mit láttál? Felelt Kelf: Egy aranyhajszálat. A tátos +ismét így szólott: Ha felveszed, úgy is baj, ha nem veszed, még +nagyobb baj; no de csak vedd fel. Annakutánna azon mód szerint +talált ő még egy aranylópatkót, és aranykacsatollat; mind felszedte +őket. Annakutánna nem ment ő haza, hanem egy királynál beállott +szolgálni.</p> +<p>Itten Kelf a leghűségesebb és tisztább lovász volt mindenek +felett. Ő a tisztogatáshoz soha gyertyát nem kért, még is lovai +mindenkor <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= +"Page_19">-19-</a></span> a legtisztábbak voltak: ezért a többi +kocsisok nagyon gyűlölték, hogy mi lenne annak az oka hogy gyertyát +sem kér, és még is olyan tiszták a lovai? Egykor meglesték: hát +látják, hogy egy aranylópatkó világánál tisztogat. A királyt a +többi cselédek odahívták, és midőn maga is a király személyesen +látta volna, bement Kelfhez, akitől megkérdezte, hogy hol vette +volna ezen lópatkót? melyre Kelf így szólott: Ezen lópatkót, +aranyhajszálat és aranykacsatollat találtam az úton. Ezeket a +király elvette Kelftől, és bevitte. Másnap reggel behívatta a +király Kelfet, így szólván neki: Hallod-e: azt parancsolom neked, +hogyha azon leányt, aminek a hajából való ezen hajszál, nekem ide +nem hozod, úgy tudd meg, hogy halál a fejeden. Ekkor nagyon +szomorúan kimegyen az istállóba, egész napját sírással búsongással +töltötte. Hát csak megszólal a tátos: Kedves Kelfem, miért vagy +olyan bús és szomorú, és miért siránkozol? nekem semmi bajodat nem +mondod? Könnyes szemeit Kelf felemelvén így szól: Halál a fejemen +ha azon leányt, akinek a hajából való azon hajszál, a királynak meg +nem hozom. A tátos mond: Jól tudtam, azért mondtam hogy ha +felveszed, úgy is baj, ha nem veszed, még nagyobb baj. No de légy +jó reménységbe; kérj mind nekem, mind magadnak útravalót. +<span class="pagenum"><a name="Page_20" id= +"Page_20">-20-</a></span></p> +<p>Megnyervén az útravalót, elindulának mint a villámlás. Az úton +így szóla a tátos az ő gazdájához Kelfhez: Mostan oda kelletik +mennünk, ahol a bűbájos vén asszony kergetett bennünket: az ő +házába van azon aranyhajú leány egy bölcsőbe, a maga ágya mellett +rengeti szüntelen; hanem arra kérlek, hogy mikor én belehellem az +álmat a vén asszonyra az ablakon, sebesen menj be, és ragadd meg +minden bölcsőstül, de hozzá ne nyúlj, mert különben életedet +veszted. Úgy is cselekedett Kelf; megragadta minden bölcsőstül; de +minthogy a bölcsőbe lévő aranyhajú leány nagyon szép és kellemetes +formájú volt, Kelf meg nem állhatta hogy meg ne csókolja, amidőn az +ablakon keresztűlvitte: mindjárt felserkent a vén asszony, és a +maga tátosára hágván, kevésbe múlt hogy Kelfet el nem fogta, nagy +fenyegetésekkel ijesztvén a jövendő oda meneteltől.</p> +<p>Nagy örömmel vette a király a gyöngy teremtés megjövetelét. +Akinek a király ajánlván szívét lelkét, holtig való szerelmét: de +erre így szóla a leány: Nem leszek addig birtokodba, míg azon +aranykacsát, amelynek a tollából való ezen toll, ide nem hozatod. +Ezt is Kelfre bízta a király. Egy száz öles mélységű kútba volt a +kacsa; ide leeresztette Kelfet lova; de minthogy egyszerre meg nem +kaphatta a kacsát, elkiáltá magát, és a vén asszony megragadta +<span class="pagenum"><a name="Page_21" id= +"Page_21">-21-</a></span> Kelfet. Itt a vén asszony megköttetvén +Kelfet, befűtetett egy vas kemencét hétszer jobban mint máskor. De +minthogy a szolgáló maga maradt, mondotta Kelfnek, hogyan üljön +azon targoncába, amivel be akarta a kemencébe taszítani. Kelf +mindig úgy ült, hogy be ne tudja taszítani; a leány hiába +magyarázta, Kelf nem akarta érteni, mondván a leánynak, hogy +mutassa meg, hogy miként kellessen ülni: akkor a leány mutatás +végett bele ugrik a targoncába, Kelf pedig serény volt, +betaszitotta a kemencébe, maga pedig a kacsát megfogván, hazament. +Ekkor a király a szép leányt késztette házassági élet elfogadására, +de a leány azt mondotta, hogy addig nem, míg azon ménest, amibe +azon ménló van, aminek a lábáról való ezen patkó, ide nem hajtatod. +Ezt is Kelfre bízta a király, akinek lova így szóla, hogy kérjen +bőven zabot, egy ásót, és egy bialbőrt; ezeket megkapván, mentek ők +egy nagy tenger mellé, ahol egy szigetbe megmutatta a ló a ménest; +annakutánna egy gödröt ásatott Kelffel, abba bele feküdt maga Kelf +és a tátos is abba volt betakarván a bialbőrrel. Megtanitotta a +tátos Kelfet, hogy mikor ő vívni fog, a veres lángot locsolja, úgy +a tátos meg fog mentődni. Ezután elnyeríté magát a Kelf lova. A +szigetbeli ménló mindjárt meghallotta, <span class= +"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> és félig a +tengerbe bejött; de minthogy a Kelf lova a gödörbe bújt, nem látta, +visszament; második nyeritésre általjött, kereste, mindenütt +nyerített; ekkor a Kelf lova kiugrott a gödörből, és addig +viaskodtak, hogy a Kelf lova meggyőzte; annakutánna az egész ménes +magába általjött, és haza hajták. A király készteté ismét az +aranyhajú leányt az házassági életre; de a leány azt mondta, hogy +addig nem, míg maga azon lovaknak tejébe meg nem fürdik, amit +azoktól fognak fejni. Ekkor a Kelf lova megrugdosván sorba mindenik +lovat, magoktól leadták a tejet; a tej úgy forrott, mintha a +legnagyobb tűz lett volna alatta. A fürdést is Kelfre bízta a +király, aki lovát kivivén, ez reá lehellett, és csak lágymeleg lett +a tej; Kelf pedig hétszer szebb volt mint annakelőtte. De a leány +azt kivánta, hogy a király személyesen megfürödjék. Kivitette tehát +a király is a Kelf lovát, de amint ez reá lehellett a forró tejre, +még sokkal jobban forrott, amibe a bele lehellés után +beereszkedvén, mindjárt szörnyű halált szenvedett a király. Ekkor +az aranyhajú leány így szóla Kelfhez: No kincsem, én a tiéd, te +pedig az enyim vagy, éljünk számos boldog esztendőket. Így lett a +szegény Kelfből király, aki élt és uralkodott vég nélkül való +időkig.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_23" id= +"Page_23">-23-</a></span></p> +<h2>XXVIII. A PELIKÁN KIRÁLY.</h2> +<p>Volt hol nem volt, még az árabs tengereken is túl volt, hegyen +völgyön, még pedig a rongyos levelű erdőn is túl volt, volt egykor +egy szegény ember, kinek a gazdasága csak egy rongyos kunyhóból +állott; életét pedig csak úgy táplálgatta, az erdőből naponként +száraz gallyakat hordott, és a piacon eladta, magát és feleségét +abból táplálta. Míg fiatalok voltak mind a ketten, magzatjok nem +volt. Egyszer az asszony teherbe esvén, már közelgetett a szülésnek +az ideje. – Azon estve oda érkezett Krisztus Péterrel, és kéri, +hogy adna a szegény ember nekie szállást; melyre mond a szegény +ember hogy: nem adhatok, úgymond, mivel a feleségem ilyen s ilyen +állapotban vagyon: azért hát nem lehet magoknak, jó barátim, a +szobába feküdni. Kire monda Péter: Hiszen lefekszünk mink a +pitvarba is, csakhogy a levegő alatt ne feküdjünk. Ekkor csinált a +szegény gazda a pitvarba ágyat; azon éjtszaka pedig <span class= +"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> nagy +fájdalmakkal kinoztatván a szegény asszony, monda Péter az urának: +Uram szabadítsd meg szegényt, mert nagyon kinlódik. Monda az úr: +Eredj Péter, nézd meg mit látsz az égen? Péter kiment és nézi: hát +látott az égen két kardot, és három halálfejet. Mondván Péter az +urának hogy mit látott, monda az úr: Hogyha ebbe a szempillantásba +megszületik a fiú, tehát el kell neki vesznie vagy háborúba, vagy +pedig döghalál által. Megint kezdi az asszony jajgatását, és kéri +Péter az urát, hogy szabadítaná meg: az ura pedig mondja, hogy +nézze meg viszont mit lát az égen. Péter pedig kimegy, és látja +hogy vagyon az égen egy szép kinyílt rózsabokor. Melyet mondván az +urának, no akkor legyen meg! monda ez, és az asszony megszülte a +gyermeket.</p> +<p>Reggel felvirradtak szerencsésen, és kéri a szegény ember a két +szállóját, hogy vigyék el a kis fiút a templomba, és +kereszteltessék meg; melyet el is vittek, és épen akkor értek a +királynak a magzatjával a templomba, de mivel ez leány volt, tehát +mondja az úr hogy ezt kereszteljék meg, mivel ez fiu. Ezt nem +akarván a pap cselekedni, tehát veszi Krisztus a gyermeket, és maga +megkereszteli, azután megáldotta, és általadta az atyjának. +<span class="pagenum"><a name="Page_25" id= +"Page_25">-25-</a></span> Hogyha, úgy mond, egyszer a gyermek felnő +és el fog valahova utazni, tehát add neki ezt a botot; és a maga +botját általadta a szegény embernek. A királynak a leánya épen egy +idős volt ezzel a szegény ember gyermekével. Már mind a ketten +felserdültek, és már a leány az ő legszebb virágzó ideiben volt, és +oly gyönyörű tekintete volt nekie, hogy hozzá hasonló nem volt +körülbelül szépségére, amelyben is nagyon elbízván magát, gyülésben +kihirdettette, hogy ő máshoz nem megyen férhez, csak ahoz, aki neki +a Pelikán királynak az tollából hoz egyet. Erre a hirdetésre sok +bárók, grófok, hercegek, válogatott cigánylegények indúltak a +Pelikán királynak a keresésére, de senki nem tudta feltalálni. +Végre mondja a feljebb emlitett szegény embernek a fia: Atyám én is +elmegyek, és talán én leszek szerencsés hogy rá találok arra a +drága kincsre. Kinek mondja az atyja: Eredj fiam, járj békével +segitsen az isten. És az atyja készít nekie útravalót, hogy +elmehessen; végre adja a fiának a keresztatyjától kapott botot, és +ez elbucsúzik az atyjától, és útnak indúl, maga se tudja hogy merre +menjen. Egy helyett megéhezett, és leül a földre, és a botját maga +alá tette, és mely nagyon elbámult, midőn a botja maga alatt lóvá +változott, és kérdi tőle a lova: Hogy akarod, <span class= +"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> édes +gazdám, hogy most menjünk, mint a szél, vagy mint a gondolat? Mondá +neki: Csak úgy menj édes lovam, hogy se énbennem, se tebenned +semminemű kár ne essék. Ezzel megindúl szélmódjára, és viszi egész +estvelig; estvére érkeztek egy nagy városba, ahol mondotta a lova; +hogy itt meg fogunk hálni; és bementek mind a ketten a +vendégfogadóba. Midőn a lovát az istállóba bekötötte, maga pedig a +vendégszobába ment és bort kért magának, és bora mellett falatozta +kedves pogácsát, melyet még az atyja tett a tarisznyájába; egy +kevés idő múlván szemléli a korcsmáros, hogy messzéről való és +külső országokból volna (mivel vele a lova repűlt) és hozzája +mengyen, asztalánál leülvén, előre köszönti, azután kérdi, hogy +honnan, és micsoda országból származott, és hogy hová utazik? Midőn +ezt meghallotta, mondá hogy én, úgy mond, az Meltáfó országából +való vagyok, és útazok a Pelikán királyhoz. Midőn ezt meghallotta a +korcsmáros, hogy ezeknek a hatalmas madaraknak a királyához útazik, +gondolván hogy ezt jó lenne a királynak megjelenteni, azzal +felkészűl és szalad a királyhoz. Midőn jelentése után beeresztették +a király eleibe, mindjárt elbeszéllette hogy micsoda ember vagyon +nála. Mondá a király, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_27" +id="Page_27">-27-</a></span> mindjárt hozzák hozzám az embert. A +korcsmáros nagy sietséggel vezeti a királyhoz, és midőn a király +mindeneket kikérdett volna tőle, kérdi végre, hogy valóban a +Pelikán királyhoz utazik-é? kinek mondá emez, hogy oda. Mondja neki +a király: hogyha egyszer a Pelikán királylyal beszélsz, úgymond, +tehát kérdezd meg, hogy az én harminckét kerekű malmomra folyó +forrás miért száradt ki, és hogyan lehetne megint a forrást folyóvá +tenni? hogyha ezt neked megmondaná a Pelikán király, és nekem hírűl +hoznád, tehát tégedet nagy embernek tennélek.</p> +<p>Elmegyen a királytól, elébb jó ajándékot vévén őtőle; azután +reggelre kelve tovább indúlt. Midőn már egész nap útazott volna, +tehát estvére viszont egy nagy városba megszálltak. Midőn a lovát +jó karban helyheztette, maga pedig a korcsmába bement, hát kérdik +hogy honnan való; erre megmondotta, és hogy hovámenne. Kit midőn +hallott volna a király, hivatja magához, és mond neki: Hogyha te a +Pelikán királyhoz mégy, tehát kérdezd meg hogy miért nem terem az +én körtvefám a kertembe, aki ezelőtt ezüstvirágokat virágzott, és +aranykörtvéket termett? Ezt is hogy eszébe vette volna, midőn a +király jó ajándékka magától elbocsátotta, ő útnak indult, és +kérdezvén <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= +"Page_28">-28-</a></span> őtet, hogy mikor jönne vissza, feleli +hogy nem tudja.</p> +<p>És utazván, harmadnap múlva rettenetes vadonba érkezett, s egy +városban talált, a melybe bement, hogy valami eleséget vegyen +magának. Midőn a városban járna, kérdék tőle a király cselédjei, +hogy hová utazik? ő pedig mondotta hogy a Pelikán királyhoz. Kit +mindjárt vezettek a királyhoz, és midőn a király mindent tőle +kitudakozott, mondja neki a király Hogyha egyszer oda érsz, tehát +kérdezd meg hogy azon leányomat, aki már hét esztendeje hogy beteg, +hogy lehetne kigyógyítani? Ezzel megajándékozta a király, és ő +tovább útazott.</p> +<p>Az útjában monda az lova neki: Hallod-e látod amoda azt az +erdőt; ott énrólam szállj le, és viszont én egy bot leszek, és +engemet az erdőbe valami nagy fának a tetejében köss fel, magad +pedig a tengernek partjára ballagj el, ahonnan nem messze leszen a +te szándékodnak elérése. Melyet midőn hallott volna, tehát leszáll +a lováról, és ebbül bot lett; kit midőn már felkötött a fára, és a +fát jól megjelelte, maga a tenger felé vette az útját. És midőn a +tenger partjához érkezett, lát ott egy hidegvette vén asszonyt, +melynek az orra két öles volt, és az orrán hordta által a tengeren +az embereket. Midőn hozzá ért volna az ífju, kérdi <span class= +"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> tőle a +vasorrú, hogy hova útazik? Melyet elmondott nekie. Midőn +meghallotta a vén asszony, azt mondja neki: Hallod-e fiam, hogyha +vissza jősz, tehát azt is kérdd meg, hogy énnekem meddig kell +szolgálni itt a tengeren őtet? és tovább útazik a vén asszonynak +javaslása után. Végre elérkezett egy erdőhöz, melynek a szélin egy +gyönyörű fényességű ház volt, melyet körülfogott egy legdrágább +virágokkal teljes szép kert. Midőn hozzá érkezett, kint volt egy +igen vén asszony, és midőn hozzá érkezett, köszönti a vén asszonyt; +ez fogadja, és kérdi tőle, hogy hol járna ebben a vidékben, holott +tőletek még a madár sem jöhet ide? Melyet midőn elbeszéllett volna, +hogy miért jár, és legkiváltképen miért jött, és elbeszéllette az +útjába hogy a három királyságok még mire is kérték, legjobban kérte +hogy, ha lehet, csak egy szál tollat is szerezzen neki: a melyet +meg is igért a vén asszony, hogy minden bizonynyal az Pelikánok +királyának tollából fog nekie szakítani, mert ő az felesége. +Behívja annakutánna a szobájába, ételt és italt ad nékie és azután +bedugta őtet egy ágy alá, és betakarta egy teknővel, és mondotta +neki, hogy: az éjtszaka ne aludjál, hanem mindég figyelmezz arra, +amit én és az uram beszéllünk.</p> +<p>Végre eljött a Pelikán, nagy fényességgel <span class= +"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> +megtöltötte a szobát, és nagyon perelt hogy micsoda más országból +való ember vagyon itt? és add elő nekem mindjárt, bátor akárhol +vagyon; de az asszony tagadta, hogy ő a felől semmit nem tud, hanem +máma kenyeret sütöttem, és nagyon megizzadtam, és az ingemet +levetettem, és annak van olyan nagy szaga. Melyet a felség elhitt, +és az öreg kifüstölte a szobát, és mind a ketten feküdni mentek. +Midőn fél éjtszaka az asszony a Pelikán királynak a tollai között +vakarászott, kiszakajt egy tollat az gyémántfényességü hátából; +melyen nagyon megharagudott a Pelikán, hogy miért szaggatja a +tollait. Kinek mond a vén asszony: hogy neked én ezt nem készakarva +cselekedtem, mert a tollaid nagyon öszve vannak ragadva; viszont +még két tollat kiszakajtott, a kin még jobban megharagszik az +Pelikán, és többet nem hagyott a feleségének az tollai között +vakarászni, azután tetette magát az asszony hogy alszik. Egyszer +csak felébred álmából, és beszélli az álmát, hogy még soha többé +oly álmat nem látott mint most. Kinek mond a Pelikán király, hogy +mit álmodott? Beszélli a vén asszonya úgy mond: Jöttek hozzánk +három királyok, és mindegyiknek tőlünk egy-egy kérése volt; az első +úgy mond: Vagyon nekem egy harminckét kerekű malmom, <span class= +"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> és most +már a forrás, amely reá folyt, kiszáradt, s kérdezi, hogy miként +lehetne megereszteni a forrást? A második viszont, hogy vagyon a +kertiben egy körtvefája, s hogy miért az most nem terem, holott +ezelőtt aranykörtvéket termett, és ezüst virágokat virágzott? Az +harmadik pedig mondá, hogy nekie volt egy nagyon szép leánya, de +már hét esztendeje beteg, és nem tudják meggyógyítani; kérdi +miképpen lehetne meggyógyítani.</p> +<p>Ezekre mond a Pelikán király, hogy nem hiába, közel vagy +háromszáz esztendőhöz, tehát azért álmodozol oly igen igazat; csak +hallgass. Az első király, akinek a malma nem forog mivel nincsen +vize: tehát ha valaki a forrás gödribe lévő malomkövet, amit +leeresztett egy molnár legény, kihúzná, tehát elindúlna mindjárt a +malom, és az elébbi nagy hasznot viszont hajtaná. A második, aki +azt mondá, hogy drága körtvefája volt, és már többet nem terem: +minek is teremne, gondolja ez magába, odafent, mikor a töve alatt +vagyon huszonnégy kád pénz? míg azt onnan ki nem ássák, addig a fa +nem terem. A harmadik pedig, akinek van egy beteg leánya, tehát az +addig meg nem gyógyúl, míg azt az áldozatot, amit most hét +esztendeje egy pap nekie adott, és mivel a papra haragudott, ő azt +kiköpte, és egy béka <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= +"Page_32">-32-</a></span> azt hirtelen elkapta, és az oltár alá +bevitte: míg onnan ki nem veszik, és a leánynak be nem adják, addig +meg nem egészségesedik.</p> +<p>A beszélgetés között reggel lett, és a Pelikán onnan hazól +elment; a vén asszony pedig kivette az ágya alól az ífjat, és +általadta nekie a nagy drágaságú szép tollakat, és monja neki: A +többit, a mit kérdeztél, már hallottad; de végre mondá az, hogy még +itt is egy vasorrú bába mit mondott neki, hogy meddig kell +szolgálni neki a tengerparton? Mondá az öreg, hogy őnékie addig +kell nekie szolgálni, amíg a századik embert nem veszti a tengerbe, +s hogy kilencven kilencet már befojtott. Ezzel megköszöni az ífju +az asszonynak jó akaratját, és útazik vissza.</p> +<p>Midőn már a tengerpartra ért, és a vasorrú bába általvitte a +tengeren, kérdi tőle ez, hogy meddig kell nekie még szolgálni? +Mondá az ífju, hogy: Jőj ide velem az erdőbe, és ott megmondom. +Midőn a vasorrú bába elkisérte volna a kis erdőbe, ott felmegy az +ífju a fára, és leveszi a fárul a botját, és viszont megint ló lett +belöle, és reája ül; akkor mondá a banyának, hogy már kilencven +kilencet befojtottál a tengerbe, még egyet kell befojtanod, akkor +elszabadúlsz. Mondá az: Köszönd, kutya anyáju, mert te lettél volna +a századik. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= +"Page_33">-33-</a></span></p> +<p>Ezután útnak indult, és elért az első városba, akibe utóljára +volt mondva, hogy őtet a királyhoz vezették. Midőn már a királynál +lett volna, megmondotta a királynak, hogy a leánya miért oly nagyon +beteg: Ekkor az áldozatot az ífju mondása szerint az oltár alól +kivették, és a leánynak beadták, amely után a leány mindjárt jobban +érzette magát, és három hét alatt meggyógyúlt. A király ezért a +cselekedetiért sok kincscsel és katonasággal megajándékozta. Innen +osztán ért a második királysághoz. Midőn már a király eleibe ment +volna, és az ífju mondá hogy a körtefája miért nem terem, mindjárt +felásatta a fát, az alatt pedig a nagy kincset meglátta, melyet +onnan felvettek, és a fát újra elültették, aki mindjárt bimbózni +kezdett, és virágozni. Ezt nagy örömmel látta a király, és a +kincset szekerekre rakta és az ífjunak adta, és melléje nagyszámú +katonaságot, és már mint egy nagy kincsekkel bíró nagy hatalommal +ment az utolsó királysághoz. És midőn már mint egy generális +elejére ment volna, megmondja neki, hogy mi az oka hogy a forrásod +elszáradt, és nem őröl a malmod: a forrásod lyukába egy +molnárlegény, akinek nem fizettél, egy malomkövet eresztett a +forrásba: míg ki nem húzod, addig nem jár a malmod. Amelyet a +király mindjárt mesterséggel <span class="pagenum"><a name= +"Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> kihúzatott, és a forrás nagy +zúgással el kezdett folyni. Ezt látván a király, nagyon örvendett, +és az ifjunak nagy sok pénzt és katonát adott. Már most az ífju +mint egy nagy fejedelem ment haza felé, kinek már kincse és sok +katonasága volt. Az atyja házához menvén, az ő atyja nagyon +csudálkozott, hogy az ő fia nem csak gazdagságot, hanem még egy +királyhoz illő sok katonaságot is hozott magával; de végre midőn +megmutatta az atyjának, hogy még a Pelikán királynak a tollából is +hozott magával, jelenti végre a királynak, hogy ő legyen az az +ember aki a Pelikán király tollából hozott, a mit a kissasszony +kivánt. Melyet midőn megmutatott, a kisasszony nem annyira a +tollnak, mint a szép ífjunak megörült, s mivel hallotta és látta, +hogy mely rettentő kincset hozott magával. Itt csakhamar kezet +fogott a király leányával, és végre megesküdött a szép +kisasszonynyal, és az öreg király halála után ő lett a király, s a +királyságot bölcsen feltartotta, míg életét be nem zárta.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_35" id= +"Page_35">-35-</a></span></p> +<h2>XXIX. ÖRDÖG LEÁNYA.</h2> +<p>Volt hol nem volt, még az óperenciás tengereken is túl volt, +volt egyszer egy szegény ember, ennek a szegény embernek volt egy +fia, akinek nagyon kevés gazdasága volt úgy, hogy már maga is alig +tudott élni. Mondja a fiának: Látod-e kedves gyermekem, hogy már +magamnak nincsen semmim, hanem eredj és keress magadnak valami +szolgálatot, talán minket is tudsz boldogítani. Ezzel a fia +felkészül, és elútazik, és jár kel, heted hét ország ellen bújdosik +szegény mindenfelé. Egyszer ért egy rettenetes nagy hegyet, melyen +felül volt egy nagy vár: felmegyen a várnak a kapujához, és kérdi a +kapun állótól, hogy kié legyen a vár? emez pedig felelt, hogy a +nagyságos Plútóé. Itt az ífju bemegy a várba, és jelenti magát hogy +szolgálatot kapna. Midőn már felvitték a vár urához mondja ez +magába: Jó lesz ez nekünk, mert bizony mondom hogy ily hamar embert +nem kaphatunk. <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= +"Page_36">-36-</a></span> Befogadák hát őtet, és mondják: Hallod-e, +itt nálunk csak három nap az esztendő, és hogyha te azt ki tudod +szolgálni, tehát akkor háromszáz forintot kapsz. Adnak nekie enni, +és mondják: Nálunk oly szokás vagyon, hogy csak éjtszaka kell +szolgálatját az embernek tenni; tehát most feküdjél le, az éjtszaka +pedig fogsz dolgozni. Lefekszik a fáradt fiú, és estve felé +felkölt, és kérdi, hogy mi lesz a dolga? melyet megmutattak nekie: +látod-e, úgy mond, amoda a vár alján azt a nagy erdőt? tehát azt +neked az éjtszaka ki kell vágni, és a fát ölbe rakni; és adnak neki +egy fejszét, és mondják, hogy ha ezt meg nem fogod cselekedni, +tehát holnap beviszünk a pokol szolgálatjába. Nagy szomorúan kifelé +indúl az erdő felé, és mikor elérte az erdőt, és nem tudta hogy +miképpen fogjon a dologhoz: míg így szomorkodik, hozzája jött egy +nagyon szép fiatal leányzó, és köszönti őtet, és mondja neki: Ugyan +hogy jöttél te ide te szerencsétlen ífju? ki is könnyes szemekkel +panaszkodik hogy nekie miket parancsoltak. Mondá a leányzó: Te csak +ülj le, és itt, amit neked hoztam, edd meg, és azután feküdjél le: +ne félj mert én neked mindent elvégezek. Ezek után feküdni ment, és +a Rozália kezdett a dologhoz, oly serényen letakarította a fát, és +ölbe rakta, hogy már midőn <span class="pagenum"><a name="Page_37" +id="Page_37">-37-</a></span> hajnallott, tehát már akkor az egész +dolog készen volt.</p> +<p>Reggel hát felköltötte az ífjut, és mondja neki: No egyél most, +tudom hogy nagy ebéd lesz már akkor mikor te fogsz früstökölni. +Hazament tehát az ífju, és jelentette az urának, hogy amit +parancsolt, már elvégezte. A Plútó kétfelé nézett, és mondá a +feleségének: Hallod-e ez nagyobb ördög mint én vagyok, mert ez oly +dolgot vitt végbe, melyet én magam se tudtam elvégezni: hanem majd +parancsolok én neki holnap oly dolgot, melyet tudom hogy el nem tud +végezni. Ezek után adnak az ifjunak egy kevés kenyeret és egy pohár +bort, amely után parancsolják, hogy az éjjel azt a földet, amit a +múlt éjjel irtottál, azt felszántsad, és kölessel bevessed, és +reggelre a kölest meg is éreszszed, hogy az én asztalomon holnap +kását a terméséből ehessenek; ezeket pedig hogyha el nem végzed, +holnap a pokol dolgához küldelek. Ezek után nagy szomorúan +eltávozik az ífju, és kimenvén jókor a földre, ott nagyon +szomorkodván egy fa alatt leül: hát ime jön a tegnapi szép Rozália, +kit midőn meglátott az ífju bágyadt szemeit reá vetette. Mond neki +Rozália: No hogyan vagy szivemnek szerelme? Kinek mondá az ífju, +hogy tegnap amit mondottak csak még álom volt a mai dologhoz, mert +csak <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= +"Page_38">-38-</a></span> gondold meg, gyönyörű virágszál! hogy +nekem most lehetetlen dolgot parancsoltak, mert a szántása a +földnek csak meg lehetne még, de a köles megnyövesztése előttem +lehetetlennek látszik. Mondá neki Rozália: Hallod-e, ne búsúlj +semmit, mert én rajtad segítek, és helyetted mindent elvégzek, +csakhogy majd egyszer hajdanába el ne felejtkezzél rólam, hanem +légy hivem; melyet az ífju meg is igért nekie: Hogyha egyszer innen +kiszabadúlhatok, tehát örökös híved fogok maradni, csak most, +kedves angyalom, segíts rajtam. Ekkor mond Rozália: Feküdjél le, és +aludjál reggelig: majd én elvégzek mindeneket helyetted. Ekkor az +ífju lefeküdött, és Rozália mindent elvégzett helyette.</p> +<p>Reggelre felkelvén, mond neki a leány: No lelkem, gyere velem, +és szedj a kölcsből, és vidd el az atyámnak, hogy teljék be a +kedve. Ezek után szedvén kölest, viszi Plútónak eleibe és mondja: +No uram, elvégeztem a parancsolatodat. Ezen Plútó nagyon +elcsodálkozott, hogy ő ezt a nagy dolgot nekie elvégezte; melyet +midőn meghallott az ördög felesége, monda Plútónak: Hallod-e, te +nem tudsz parancsolni; majd meglátod, hogy én holnap oly dolgot +parancsolok neki, melyet tudom hogy el nem végezhet. Ezek után +adtak nekie viszont egy kevés kenyeret, és egy pohár bort, melyet +<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= +"Page_39">-39-</a></span> midőn megett, monda Plútó: Hallod-e, már +most én neked nem parancsolok, hanem eredj, a feleségem fog neked +valamit parancsolni. Midőn bement volna az asszonyhoz, kérdi tőle, +hogy mit méltóztatik parancsolni; s mond neki az asszony: Én most +neked nem parancsolok oly sok dolgot, hanem csak azt, hogy azt az +egy lovat, mely az istállóba vagyon, vidd el sétálni, és midőn már +megjártattad, azután elvidd a kovácshoz hogy patkólja meg; de +tudod, nem kötőfékszáron fogod vezetni, hanem reá fogsz ülni, és +úgy fogod jártatni. Ne félj, mert szelid ló, és nem bánt az +tégedet. Ezek után elmehetsz, hogyha a parancsolatot elvégezted. +Ezzel elmenvén a fiú, viszont kiment sétálni az erdő mellé, ahol +ennekelőtte dolgozott; és im már a szép Rozália ott várta őtet; és +midőn hozzája ért, nyakába borúlt és megcsókolván mondá: Szerelmes +gyönyörű galambom, mit parancsoltak? add elé, mert a balorcám +nagyon fájt ma éjtszaka, netalán az anyám valamely oly dolgot +parancsolt, melyet még én sem vihetek végbe. Monda az ífju: Oh +kedves ártatlan kisasszony, a te szíved látom nagyon kegyes, és +szánakozó; ne félj már rajtam, mert a holnapi parancsolat nem oly +igen nagy, mint a többi volt, mert csak egy lovat kell jártatnom és +megpatkóltatnom. Melyet <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= +"Page_40">-40-</a></span> hallván Rozália, nagyon elfejéredett, és +monda: No most nem tudom hogy fogsz szabadúlni, mert az anyám lesz +az a ló, melyet te fogsz jártatni, és megpatkóltatni; de még is, ne +félj, mert az anyámat is éretted megtagadom, és inkább elvesztem, +csak hogy te légy hív énhozzám. Hanem hallgass a szavamra, és eredj +még ma a kovácshoz, és parancsold meg nekie hogy csináljon neked +egy másfél arasztos sarkantyút és egy huszonnégy ágú taréjt bele; +azok pedig oly erősen legyenek kiköszörűlve, hogy hegyesek legyenek +mint a fullánk, és élesek mint a borotva; azután hogy, ha reá ülsz, +hanem még az istállóba ülj reá, úgy jőj ki vele az istállóból: +végre, majd ha az ég alatt leszel, tehát szorítsd meg jól, hogy a +sarkantyúnak taréja megjárja a bélit; ne kíméld semmit, azután majd +repül egészen a levegőig veled, de te ne tágíts semmit, hanem +egyformán szorítsd: úgy nem vethet le. Azután vidd a kovácshoz, és +veress rá oly nagy patkókat a milyet te kivánsz, mert ő azt +gondolja, hogy téged e sétálás közben majd elveszejt. Már most fogd +ezt a kis italt, melyet mostan neked adok, és idd meg, mert hogyha +eztet megiszod, tehát nem fogsz félni tizenkét ördögtől se. Mikor +az ífju megitta az italt, monda Rozália, <span class= +"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> hogy: amit +én neked megmondottam, el ne felejtkezzél arról.</p> +<p>Ezek után haza fele vette az útját az ífju, és elment +parancsolat szerint a kovácshoz, a ki is nekie parancsolatja +szerint megcsinálta a nagy sarkantyút, és a csizmájára fel is +üttette. Másnap korán még hajnalba felkelt, és bemegy az istállóba, +és körűlnézte a lovat, és látja hogy mely tüzes szemekkel néz +reája. Felnyergelte tehát, s még az istállóba reá ült, és úgy +szorongatta a lovat sarkantyújával, hogy csak alig szuszogott. +Midőn már kiért volna a várból vele, a ló szél módjára kezdi +szaladását, a levegő felé kezde ugrálni, de emez mindég a +sarkantyújával ösztönözte, úgy hogy már a sarkantyújának a két +taréja összeért a bélibe; ezt nem állhatván már utóbb az ördögi ló, +csendesedni kezdett és akaratja szerint vele ballagott. Midőn már a +kovácshoz ért volt, tehát a ló alig állott a lábán, és amidőn már +mind a négy lábát megpatkólták, haza vitte, és az istállóba +bekötötte. Azután bemegy Plútóhoz és mond: Uram, én már +kiszolgáltam az időmet, hanem, fizess már most ki, és én elmegyek. +Ekkor elcsodálkozik Plútó, és nagy hamarsággal kifizeti, és kéri +őtet, hogy távozzék el tőle, mert már félt Plútó tőle. <span class= +"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p> +<p>Az ífju tehát elmegy serénységgel, és midőn már ment volna az +úton, tehát eleibe állott a szép Rozália, és monda neki: No kedves +galambom, most mindjárt rosszúl lesz a dolgod, mert az anyámat jól +megkínoztad. Hanem most én leszek mindjárt ló minden hozzá valóval, +és te ülj reám. Ezzel megrázkodik, és ló lett belőle, és az ífju +reá ült, és szél módjára repült vele Rozália. Amint szaladtak, +mondja Rozália: Nagyon ég a jobb orcám, és aligha nem az atyám jön +utánnunk; csak nézz hátra, hogy nem látsz-e valamit? Visszatekint +emez, és lát egy nagy fekete felhőt utánnok jönni; mondja az ífju, +hogy egy nagy fekete felhő jön. Mond a leány: Vessed az +általvetőben lévő kefét a fejeden által; és amint levetette, tehát +egy nagy felettébb sűrű erdő lett belőle, amelyen míg általmászott +a fekete felhő, addig messze haladtak. – Viszont mond Rozália: Nem +látsz-e valamit, kedvesem? Emez mondá, hogy már nem messze jön egy +nagy tüzes felhő. Monda Rozália: Vessed a vakaródat a fejeden +által; melyet midőn elvetett volna, tehát lett belőle egy egekig +érő nagy kőszikla; míg a tüzes felhő azon általmászott, addig ezek +messze haladtak. Újra monda Rozália: No most én egy föld köles +leszek, te pedig leszel vén ember; s ha kérdik tőled, hogy nem +láttál-e <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= +"Page_43">-43-</a></span> valamit hogy erre ment, mondd hogy akkor +láttál, mikor ezt a kölest vetetted. Azzal úgy történt. Plútó arra +megy és kérdi az öreget hogy nem láttál-e erre menni két fiatalt, +egy ífju legényt és egy leányt? Mond az öreg, hogy akkor láttam, +midőn ezt a kölest vetettem. Visszamegyen hát az ördög, és mondja a +feleségének hogy mint járt a köles-őrzővel. Mond a felesége: Eredj +hamar vissza, ez az öreg ember volt az az átkozott fattyu, a köles +pedig a leányunk, ő ez után iparkodik. Az ördög viszont indul, és +mint egy füst utánnok ereszkedik. Mond Rozália: Nézz vissza, nem +látsz-e valamit? kinek monda az ífju, hogy lát egy nagy veres +füstöt. Mond Rozália: Én kápolna leszek, te pedig pap, és ha kérdi +tőled hogy nem láttál-e minket, mondd te: hogy akkor láttál, mikor +ezt a kápolnát épitették. Oda érkezett tehát a Plútó, és kérdi, +hogy nem láttál-e egy valami ífju legényt és egy leányt erre menni? +igen is mondá emez, akkor láttam mikor ezt a kápolnát épitették. +Megharagszik Plútó és viszamegy, mondá feleségének hogy mit látott; +mire mond a felesége: Mit tudsz te, hiszen téged a gyermekek is +bolonddá tudnak tenni; megállj, mert majd elmegyek én, és tudom +hogy visszahozom őket, és megmutatom, hogy őket meg fogom tanítani. +Utánnok indúl <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= +"Page_44">-44-</a></span> tehát Plútó asszony, és amint Rozália +mondja: nem látsz-e valamit kedvesem? mondá amaz: Látok egy igen +nagy tüzes kereket nagy sebességgel utánnunk forogva jönni. Kinek +mondá Rozália, hogy most én kácsa leszek, tebelőled lesz egy nagy +tó, és én a tóba fogok úszkálni; a mely is mindjárt megtörtént, és +hozzá jut a tüzes kerék, és változott nagy kányává, mely a kácsát +meg akarta fogni, de a kácsa, míg hozzá kapott, addig mindig +lebukott a vízbe; és midőn sokáig így vesződtek egymással, és +semmiképen el nem tudta ragadni, tehát kimegy a vízből, monda a vén +asszony, hogy ha már te úgy vagy az ífjuval, tudd meg Rozália, hogy +ha téged az ífju szeret, tehát téged úgy elfelejtsen, hogy többé +soha ne is nézzen, mert te engemet megcsaltál: az én anyai átkom +rajtad! Ezek után a vén asszony haza ment.</p> +<p>Midőn még egy mérföldnyire voltak az ífju atyjának a házához, +monda: Rozália, kedves Rozáliám, én most elmenek haza, és teutánnad +jövök kocsival, mivel nem illik hogy én a te szép személyedet +gyalog vigyem be. Ezzel jó rendbe hagyta Rozáliát, maga pedig haza +ment; és midőn már haza ment volna, tehát egészen elfelejtkezett +róla, és eszibe se jutott többé. A pénzen, mit a szolgálatból +hozott, <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= +"Page_45">-45-</a></span> ökröket vett, így gazdálkodott vagy +esztendeig és Rozáliáról meg sem emlékezett. Rozália béresét +kedvesinek magához hívta és mondá neki: Hallod-e barátom, mikor +haza érsz, tehát mondd mindig ezt a szózatot az ökreidnek, hogy +talán te is úgy elfelejtkeztél a páradról, mint az én uram +Rozáliáról? Melyre a béres, midőn az udvarba ment volna, mindig a +csás ökörre lármázott: Miért nem húzol? talán te is úgy +elfelejtkezel el a párodról, mint az én gazdám Rozáliáról? Midőn a +béres a kapun behajtott volna, az ífju gazda éppen ott állott, és +magában gondolkozván, hogy mire menne ez a dolog, mintegy homályban +eszibe jutott, hogy valamikor egy Rozáliát szeretett, és kérdezte a +béresit, hogy miről mondja ő azon szavakat az ökröknek? Emez mondá, +hogy egy szép kisasszony mondotta ezt neki, hogy ha az ökröket a +kapuba behajtom, tehát ezt mondjam. Melyet hallván az ífju, egészen +eszébe jutott az ő kedves Rozáliája, kit azután haza hozott, és +megesküdött vele, és nagy gazdagságban és gyönyörűségben éltek mind +végig.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_46" id= +"Page_46">-46-</a></span></p> +<h2>XXX. HÁROM KIRÁLYLEÁNY.</h2> +<p>Egy királynak volt három leánya, akik már nagyra felnőttek, és +még sem eresztette az atyjok a napvilágra. Egyszer az öregbik a +királyhoz ment, és azt mondja neki: Fölséges király, szerelmes +atyám, már én tizennyolc esztendős vagyok, és a napfényt még sem +láttam, azért könyörgök felségednek, hogy hadd mehessek sétálni. +Felel a király: Édes leányom, az meglehet, hanem hogyha kimégy, +többet vissza nem jöhetsz. A leány nem gondolt azzal, hanem elment +egy tó mellé sétálni. Egy nagy sárkány kijött a vízből, s a leányt +elvitte. A király várta a leányát, de az csak ott maradt. Azután a +középső is mikor tizennyolc esztendős volt, az atyjához ment, és +mondá neki: Fölséges király, édes atyám, azért könyörgök, hogy hadd +mehessek sétálni. Az atyja azt mondotta: Édes leányom; hogyha +elmégy is nem bánom, de majd te is oda veszel. A leány nem gondolt +vele, csak elment az is ahoz a tóhoz, <span class= +"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> amelynél a +nénje elveszett: tehát mikor oda ért, egy nagy írtóztató sárkány a +vízből kijött, s a leányt elvitte. A király ezen igen nagy búban +esett. Azután nem sokára a kissebbik is az atyjához ment, és monda: +Fölséges király, szerelmes atyám, könyörgök, ereszszen sétálni: én +már tizennyolc esztendős vagyok, mégis a napot nem láttam: akarnék +sétálni. A király megengedte. Az is elment ahoz a tóhoz, a kinél a +nénjei elvesztek. Mikor oda ért, azt is egy sárkány elvitte. Már +itt a király oly nagy búban esett, hogy magán nem tudott segíteni, +csak búsúlt.</p> +<p>Abban a városban volt egy vén asszony, akinek három fia volt, az +egyik volt Estve, a másik Éjfél, a harmadik Hajnal. A király +kurrentáltatta, hogy aki a leányainak hireket tudja mondani, fele +királyságát neki adja. A vén asszony, hogy azt meghallotta, +mindjárt gondolta magában: az én fiaim sokat járnak, talán +valamelyik tud hírt mondani felőlök. Mikor aztán az Este haza ment, +annak enni adott, azután mondá neki: Fiam, már régen nem voltál ide +haza, azért maradj, feküdj le, s aludjál. De az Estve azt mondta, +hogy ha az Éjfél ide haza ér, nem jól lesz; de még is az anyja +szavára megmaradt. Az anyja elbujtatta, és elaludt; azután az Éjfél +is haza jött: annak is <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= +"Page_48">-48-</a></span> enni adott, és annak is azt mondotta: +Fiam, már régen nem voltál ide haza, feküdj le és aludjál. De az is +azt mondotta, hogy ha a Hajnal haza ér, rosszul lesz a dolgom. +Felel az anyja: Majd elbujtatlak. Az is lefeküdt, és elaludt. Végre +a Hajnal is haza jött, az is evett, és lefeküdt. Mikor már +kialudták magokat, mind a hárman fölkeltek, és hogy egymást +meglátták, mind a hárman megijedtek. Az anyjok pedig azt mondotta +nekik: Látjátok fiaim, mind a hárman az én fiaim vagytok, azért mit +féltek egymástól? hanem azt kérdem, hogy nem láttátok-e a király +leányait? mert azt mondotta, hogy annak ki híreket hozza a +leányoknak, fele királyságát adja. Felel az Estve: Én nem láttam; +az Éjfél: Én sem láttam sehol. Azután felel a Hajnal: Én láttam, és +nem hogy hirt nem tudnék felőlök mondani, de még haza is hozom +őket. Hanem menjen kend a királyhoz, és mondja meg neki, hogy +csináltasson egy háromszáz öles láncot, és a végiben hét mázsás +karikát. Az anyjok elment a királyhoz, és megbeszélte, hogy az ő +Hajnal fia mit mondott. A király nagy hamarsággal valamennyi kovács +és lakatos volt mind összehivatta, is megparancsolta nekik, hogy +mentűl előbb lehet, a láncot megcsinálják; meg is lett. Azután +elmentek az erdőbe mind a hárman. A Hajnal <span class= +"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> az Estének +azt mondja: Eredj, vidd fel a fára ezt a láncot, s kösd meg. Este +nem birta felvinni a láncot. Azután az Éjfélnek is mondá, hogy +vigye fel s kösse meg. Az Éjfél felvitte s meg is kötötte, azután +lejött a fáról. Végre mind a hárman összeesküdtek, hogy míg egy +csöpp vér lesz bennök, addig egymást el nem hagyják. Azután az +Estének mondja a Hajnal, hogy menjen le a lyukba; az Estve azt +mondta hogy ő nem mer lemenni, azután az Éjfélnek mondta, hogy +menjen le, de az is csak azt mondta, hogy ő sem megy le: ismét +öszveesküdtek, hogy míg ő fel nem jön a lyukból, addig ott +legyenek.</p> +<p>Végre a Hajnal lement a föld alá, és ott egy rézvárra bukkant, +abban bement, és a király leánya ott volt. Mondá a leány: Jaj +kedves Hajnalom! mi hozott ide? menj hamar, mert ha a sárkány haza +jön, ezer lelked lesz is, öszveszaggat. Felel a Hajnal: Ő engem +öszve nem szaggat, hanem mondd meg azt nekem, hogy micsoda erős az +a sárkány? Felel a leány, hogy ha haza jön, egy buzogányt bevet a +várba: hogyha az udvarban veti, akkor oda vagy, de ha be nem tudja +vetni, akkor nem lesz oly erős; és pedig egy-egy itce pálinka az +itala és egy kenyér az étele. Monda a legény: Add nekem a pálinkát +és a kenyeret. A leány <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= +"Page_50">-50-</a></span> oda adta, a Hajnal megette. A sárkány +mikor ment, egy nagy buzogányt vetett a vár felé nagy haraggal, +hanem be nem tudta a várba vetni; a legény kimegy eleibe a +sárkánynak, a sárkány nagy haraggal neki, és összementek, de a +Hajnal a földhöz vágta, és hat fejét levágta, s így megölte; azután +a leányhoz bement, a leány nagy örömmel a nyakába esett és +megcsókolta, s azt mondta: Már édes Hajnalom, én a tied vagyok, te +pedig az enyim. Azután a Hajnal kérdi: Hát ezt a rézvárat nem +lehetne-e elvinni velünk? Felel a leány: Itt van egy rézvessző, +azzal vágd meg a várat, és olyan lesz mint a rézalma lett belőle. +Azután elmentek a másik várhoz, az meg mind csupa ezüst volt; abba +bementek; ott volt a közepső leány; az is megijedt, hogy mi hozta +oda őket, mondá: Menj el édes Hajnalom, mert ha ezer lelked lesz +is, megöl az uram. A Hajnal kérdi, hogy mit eszik? felel a leány: +egy itce pálinkát és két kenyeret. Mondá a Hajnal: Add nekem azt a +pálinkát. A leány neki adta és a kenyeret megette, a pálinkát +megitta. Egyszer a sárkány a ház falához hajította a buzogányt, a +Hajnal pedig kiment és azt is megölte. Azután ezt a várat is az +ezüstvesszővel megütötte, és mindjárt egy ezüstalma lett. Végre a +harmadikhoz mentek, az is nagyon <span class="pagenum"><a name= +"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> megijedt, és monda: Menj el +édes Hajnalom, mert az én uram oly erős mint a másik kettő, az +téged megöl, ha ezer lelked lesz is. Kérdi a Hajnal: Mit eszik a te +urad? Felel a leány: Egy itce pálinkát és három kenyeret. Monda a +Hajnal: Add ide a pálinkát és a három kenyeret; ezt megette, amazt +megitta, azután a sárkányt várta nagy haraggal. Egyszer látja hogy +jön egy iszonyú sárkány, akinek tizenkét feje volt; még messzirűl +megérezte, hogy valaki van a házánál. Azért nagy haraggal haza +megy, és a Hajnal nem volt rest, fölugrik, és úgy a földhöz vágja a +sárkányt, hogy csak nem egészen elbukott a földben, a kardját +kirántotta, és mind a tizenkét fejét levagdalta; azután nagy +örömmel ment a várba. A leányok örömmel fogadták, végre az +aranyvesszővel megcsapta a várat és mindjárt aranyalma lett: +Azután-elmentek a lyukhoz, elsőben a leányokat felküldötte, +utóljára maga ment föl; a király vára mellett feldobta az almákat, +és három vár lett, úgymint arany, ezüst, és réz; azután mindenik a +maga várába ment lakni. Reggel hogy a király fölkölt csak +elálmélkodott rajta, hogy micsoda szép várak épültek az ő vára +mellett, mindjárt oda ment, és hogy látta leányait, nagy örömmel +készültek a lakodalomhoz, annak megtörténte után most is élnek, ha +meg nem holtak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_52" id= +"Page_52">-52-</a></span></p> +<h2>XXXI. ZÖLDIKE.</h2> +<p>Volt hol nem volt, még a hetedhét tengereken is túl volt egyszer +egy vitéz, melyet Zöldikének hívtak. Ez oly rettenetes erővel birt, +hogy magához hasonlót e világon nem tartott. Midőn már minden +vitézeken kifogott a maga királyának országában, tehát elvégezte +magában, hogy elmegyen világgá, és egy olyan vitézt keres, ki az ő +társaságára méltó lenne. Lovat nyergel tehát és kardját felköti, és +azzal útnak indúl. Járkál, útazik, rettenetes messze földre, végre +egy magos hegyre érkezik, melyről bámészkodva széttekint, és egy +felséges gyönyörű rétet lát, melynek közepében egy szép sátor volt, +mely drága mesterséggel ki volt cifrázva, a rét pedig arany +virágokat virágzott, és gyémánt gyöngyöket termett. Midőn így +szemlélné ezt a szép rétet, lefelé ballagott, és amint a szélibe +ért volna, tehát lát egy patakot vérrel teljesen folyni. +Csodálkozott ezen Zöldike, hogy honnan eredt az <span class= +"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> a sok vér? +Ezek után iparkodik a sátorhoz. Midőn már a sátor mellett lett +volna, látja hogy a sátort egy mezítelen kard sétálta körül melyen +is ő megrettent, és szemlélvén a kardot, hát látja, ez volt reá +írva: <em class="gesperrt">Csak egytől félek</em>, nézegetvén a +kardot, hát épen olyan mint az övé; erre kihúzza a maga kardját, és +tekinti, s ezen viszont ez az irás termett: <em class="gesperrt">Én +senkitől sem félek</em>. Midőn ezt elolvassa, letette a maga +kardját, és ez is hasonlóképen sétált; ezután felhajtá a sátor +kárpitját és lát bent egy derék embert feküdni; ő is tehát nagy +bátorsággal bement, és egy nyoszolyára leheveredett, és +szerencsésen elaludt. Ezután kevés idő múlva felébredett a sátornak +birtokosa, és látja hogy a sátorban egy idegen aluszik, melyen +megbosszankodik, és meg akarta ölni, de viszont eszébe jutott: +Hiszen ő is megölhetett volna engemet, mikor ide bejött hozzám, és +engemet alva talált. És ahogy kiment, látta odaki hogy még egy kard +sétál az övé mellett, és hozzá közelít a kard felé, és nem +bátorkodott hozzá nyúlni, hanem nyughatatlanúl várta míg Zöldike +felkél, mely is, midőn már kialudta magát, tehát felébred, és látja +hogy már a sátor birtokossa mellette sétál, és mondá: Hallod-e, jó +barátom, miképen bátorkodtál az én engedelmem nélkül itt a sátorban +<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= +"Page_54">-54-</a></span> lefeküdni? Kinek mond Zöldike: Barátom, +én mint egy vitéz bátorkodom akárkinek is a szállásán lefeküdni. +Monda viszont a birtokos: No ha már úgy van, tehát jer, és tedd meg +velem vitézi próbádat. Ezek után mind a ketten kimentek a sátorból, +és felkapták kardjaikat, és rettenetes csattogással öszvekapván, +vitéz erejeket kiki mutatta! végre Zöldike meggyőzvén a birtokost, +összecsókolkoztak, és egymásnak örökös hűséget esküdtek, hogy +egymást soha el nem hagyják semmi nyomorúságokban. Ezek után +bemennek a sátorba, és egymás egészségeért poharakat ürítettek; +végre mond a fekete vitéz (mivel így hívták a sátor birtokossát): +Látod, édes jó barátom, ez a drága szép rét énnekem minden nap +megvirágzik és a drága gyöngyöket meg is termi; de mi haszna, én +nem tudom hogy honnan, de csak elég az hozzá hogy mindennap +katonaság jön annyi mint a fűszál, és elrabolják azt a drágaságot +tőlem; de bátor én eleget vágom őket mint a kaszás a füvet, még sem +segíthetek, mert ámbár a vér mindig patakmódra foly, de én is csak +bele fáradok, s végre fel kell hagynom velek, és a jószágomat nekik +általengedni; mert hogyha három nap mindig vagdalnám is úgy mint a +kaszás a füvet, még sem fogyna el. Monda neki Zöldike: No barátom, +<span class="pagenum"><a name="Page_55" id= +"Page_55">-55-</a></span> majd meglátjuk reggel a dolgot hogy +hanyan vannak, vagy hogy honnan szaporodnak. Ez ilyen beszélgetés +közben megvirradt, és látták távulról hogy fűszálként szaporodnak a +kis katonák. Itt a két hatalmas vitéz előfogta őket, és úgy vágták +mint a jó kaszás a füvet; végre Zöldike nagyon hatalmasan közibök +vágott a buzogányával, és behatott a táborokba; végre lát egy kis +kunyhót vászon ponyvából összegalabítva: hozzá közelít hát, és +látja hogy egy vén asszony vászont sző, és valahányszor vet, +annyiszor egy csapat katonaság ugrik ki a kunyhóból. Megharagszik +ekkor Zöldike, és a buzogányával úgy oda vág a vén asszony felé, +hogy a három arasztos állát, mindjárt letörte. Megijedt ezen a +vasorrú bába, ki is hirtelen sátorát az ölibe fogta, és szaladásba +kereste életinek megtartását. Ezek után a hátra lévő katonaságot +hamar lekaszálták, és mind a ketten egy akarattal a vasorrú után +indúltak, hogy valahol őtet megfoghassák.</p> +<p>Midőn a vérnyomon így mendegéltek, tehát látták hogy a vérnyom +egy nagy kősziklába vezetett, mert a vasorrúnak az álla bőven +vérzett. Midőn a kősziklának a nyílásához közel értek, kardot +húzván nagy bátorsággal bementek. Midőn a barlangban már nagyon +messze mentek volna, tehát láttak egy nagyon <span class= +"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> szép tágas +márvány garádicsot, és ezen befelé indultak mindég a vérnyomon, és +midőn már egész három napig mentek, tehát végre egy szép gyepet +értek, melyen megindulván, és mindég szüntelen a vérnyomon menvén, +végre távulról meglátnak egy nagyon szép házat, melyhez midőn +közelítettek, eleikben jön egy szép leány ki is midőn köszöntötte, +nyájas ajakkal mondja hogy jönnének be egy kevés nyugodalomra. Ezek +pedig kérdezték, hogy nem látta-e a vasorrú bábát erre menni? aki +is mondá, hogy már nem igen messze vagyon ide lakása, nem soká oda +értek. Ezek után bementek a leány kérésére, és ez eleikbe hozott +ételt és italt, és barátságosan megkínálta őket; ezek pedig +kérdezvén hogy miképen vagyon hogy épen maga lakik ebben az +épületben? mondá a leány: Az én atyám ennek az országnak királya +volt: de midőn ez az átkozott vasorrú ide jött, tehát a népünket +mind elvesztette, az atyámat szolgájává tette, magamat pedig itt +hagyott; nem tudom, hogy még engemet is nem fog-e elveszíteni: bár +csak az isten adná, hogy valamikép ezt az átkozott vassorrút valaki +elveszítené: akkor én is boldognak mondhatnám magamat.</p> +<p>Monda ekkor Zöldike: tudod barátom, én most elmegyek, és a +vasorrút kivégzem hogy <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= +"Page_57">-57-</a></span> ha lehet; hanem elébb itt hagyom a fejér +kendőmet, és hogyha vércseppeket fogsz egyszer rajta látni, tehát +indulj utánnam, és keress fel, mert akkor tudhatod hogy nagy +szerencsétlenségben járok, és ha lehet, segíts rajtam.</p> +<p>Ezek után megcsókolván a barátját, tőle elbucsuzott.</p> +<p>Elindult most a zöld vitéz, és nem sok idő múlva meglátja +távolrúl a vasorrúnak fényes rezidenciáját. Midőn haza ért, lát +kint szomorúan üldögelni egy tisztes öreg embert; köszön neki, a ki +is fogadja könnyes szemekkel, és megöleli a zöld vitézt és monda: +Oh csakhogy láthatok még is embert, aki is oly igen régtől fogva +kivántam már látni. Monda Zöldike: Hallod-e barátom, mondd meg +énnekem, itthon vagyon-e az a vasorrú? Emez pedig mondá, hogy +elment a Veres tengereken túl gyógyító füvet szedni magának, mivel +az állát valaki levágta a más világon. Kinek mond a Zöldike: +Hallod-e jó öreg, azt én cselekedtem, hanem még az életit is akarom +venni; csak mondd meg hogy mikor jön ő haza, hogy bizonynyal +tudhassam. Monda az öreg: Hallod-e hatalmas vitéz, figyelmezz +szavaimra, akkor szerencsés leszel. Majd ha ő haza jön, tehát +marasztani fog ebédre, és te bátorságossan megmaradhatsz, és ehetel +bátran minden ételéből! de ha <span class="pagenum"><a name= +"Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> egyszer ebéd után a szobából +ki fog menni, te mindjárt utána indulj, mert ha mindjárt utána nem +indulsz, tehát szerencsétlen leszel, minutum alatt annyi katonát +hoz rád fegyverrel, hogy ha még oly erővel birsz is, meg nem +szabadúlhatsz. Bevitte azután a vitézt a szobába, és italt ad +nekie. Ezennközben haza ért a vasorrú bába is, és meglátja a +zöldvitézt, és nyájasan köszöntvén, marasztalja őtet ebédre; midőn +ebédeltek, kérdi a vasorrú, hogy miért utazik, holott már tudta, de +még is tudakozta tőle. Ebéd után kifordúlván a szobából, tetteti +magát hogy neki különös dolga volna, de a vitéz utána indúl +hirtelen, és midőn a szobát rányitotta volna, a vasorrú már a +szövéshez akart fogni, akit is azon a helyen mind székestül együtt +összeaprított. Ezzel kiment az öreghez s monda neki: No jó öreg, én +már kivégeztem a te ellenségedet a világból, nem fog már az többé +neked ártani; kinek azután elbeszélte az öreg az ő sok bújait, és +hogyan pusztitotta el a vasorrú az ő egész birodalmát. Ezek után +estve lett, és mind a ketten nyugvásra mentek.</p> +<p>Reggelre kelvén, kimegy Zöldike a fris levegőre, és midőn a +tágas mezőségen sétált, meglát távuról egy gyönyörű sétáló helyet, +amely csupa cédrusfából volt, és egy szép fris forrás hűvösíttette, +a forrásnak feneke pedig <span class="pagenum"><a name="Page_59" +id="Page_59">-59-</a></span> aranyfövenyt termett. Ezt látván +Zöldike, nagyon csodálkozott ennek a szép helynek a környékén: +ilyen andalgásaiban leült egy sürű bokorba a szép pázsitra. Nem sok +idő múlva lát hét fejér hattyút a forrás mellé leszállani, és +megrázkodván lett mindegyikből egy-egy hajnali szépségű leány, de +egyik koronát viselt fejébe: ez szebb vold mindegyiknél; ezek után +megfürdvén, viszont hattyúképekben elrepültek. Ezt hogy meglátta +Zöldike, nem tudta mire vélni ezt a tündéri látományt. Ily +képzelődései között tehát visszafelé ment, és feltette magában, +hogy akarmint teszi szerit, de őneki ezt a kimondhatatlan szépséget +meg kell nyerni és magáévá tenni. Ilyen gondolkozásában haza ért az +öreghez, kinek elbeszéllette, hogy és miként járt, kinek monda az +öreg: Bár ne láttad volna, jó fiam, ezt, mert az leszen neked végső +veszedelmed, mert nincsen olyan erő, hogy azt megfoghassa, hanem ha +te az én szavamat megfogadod, akor szerencsés lehetsz még, és őtet +elfoghatod, és magadévá teheted, Zöldike mindenre igéri magát, csak +hogy tanácsoljon neki az öreg olyast, amikép azt a leírhatatlan +szépséget magaéva tehesse. Mondá az öreg: No hát figyelmezz +szavaimra. Eredj holnap reggel viszont a forráshoz, és ott ahol +fürdöttek, vagyon egy nagy kő, és mellette <span class= +"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> egy bokor, +rejtsd magad a bokorba, és midőn látod, hogy az akit te óhajtasz, a +koronáját leteszi fejéről a kőre, tehát ragadd el a koronát, és +szaladj vele ide; de azt mondom, hogy ha szaladásban fogsz lenni, +akarmit mond és igér, tehát vissza ne tekints, mert hogyha +visszatekintesz, ha ezer lelked lesz is, meg kell halnod: hanem +csak te jöj: majd eljön ő is te veled egész ide hozzám, azután +bánjál vele amint tetszik.</p> +<p>Megköszöni Zöldike az öregnek jó akaratját, és nagy nehezen +várja a naplementét; s még hajnal előtt kimenvén elrejtette magát a +megmondott helyen, és várta a szerencsés kimenetelt. Végre eljöttek +a tündérek, és viszont levetkeztek; Zöldike pedig kiugorván a +bokorból, elragadá a koronát a szikláról, és szalad vele nagy +sebességgel. Ezt észre vevén a szép tündér, utána indúl, és monda: +Hallod-e kedves Zöldikém, ne szaladj tőlem, úgy is tereád +várakoztam már régen mint leghatalmasabb vitézre; nézzed csak a te +kedvesedet! ne hadd magad után szaladni. Ezen szép szavakra +visszatekint Zöldike, a szép tündér pedig már sarkában volt, és a +koronát elkapta tőle, és őtet arcúl csapta, és monda: No te +szemtelen! miérthogy így bántál velem, tehát légy az én forrástavam +mellett egy vak aranyszarvú <span class="pagenum"><a name="Page_61" +id="Page_61">-61-</a></span> szarvas; aki is mindjárt egy szép +aranyszarvú szarvas lett, de mind a két szemére megvakúlt, és a +tündérek onnand eltávoztak mindjárt.</p> +<p>Ezek így történvén, a fekete vitéznél pedig a fejér kendőből +vércseppek látszottak csepegni; ez mindjárt megnyergelte paripáját, +és indúl kedves barátjának felkeresésére. Végre el is ért a +vasorrúnak a házához, kit is az öreg ősz ember nagy nyájassággal +fogadott. Kérdi az öreget, hogy nem látott-e itt egy ily meg ily +formájú vitézt? akinek az öreg mindent szórul szóra elbeszéllett; +mondá hogy: már őtet máskép meg nem látod, míg te is a tóhoz nem +mégy, és ott a forrás mellett őtet le nem vágod, és hogyha +levágtad, tehát a testit vessed a forrásvízbe, amelyből is ő ép és +egészségesen fel fog támadni. Megköszönte az öregnek a jó akaratját +a fekete vitéz és elindúlt, és reá talált a forrásra; épen akkor is +az ő barátja mint szarvas ott futkosott; hozzá közelítvén úgy vágta +a szarvast a kardjával, hogy a nyaka mindjárt elszakadt a testiből, +és megfürösztötte a forrásba, és még szebb ember lett belőle mint +azelőtt volt. Ez köszöni a jó barátjának jó akaratját, hogy őtet +ebből a szörnyűségből kiszabadította. Ezek után haza mentek mind a +ketten az öreghez, aki is <span class="pagenum"><a name="Page_62" +id="Page_62">-62-</a></span> örvendezett, hogy még viszont láthatja +az ő megszabadítóját.</p> +<p>Másnap viszont mondja Zöldike az öregnek, hogy ő még el fog +menni, és még egyszer meg fogja próbálni a szerencsét. Kérte az +öreg hogy ne menjen, mert viszont szerencsétlenül fog járni, de ő +nem maradhatott, hanem más nap barátjának ellenére is elment, és +viszont midőn elrejtése után a koronát elkapta volna, szalad vele, +de a szép kisasszony megint utána, és kéri, hogy ne vinné el a +koronáját, mert úgy mond, a te szerelmed térden állva könyörög; +sajnáld meg a te jövendőbeli kedvesedet, és add ide a sajátomat: +már a nélkül is csak a tiéd vagyok. Megsajnálván őtet Zöldike, +visszanézett, és a tündér elkapta a koronát, és monda: Mivel oly +édes a te gondolatod, tehát legyen belőled a Bakhus erdeiben egy +kas, és belőled a méz szüntelen folyjon, és soha meg ne álljon; és +Zöldike elragadtatott, és úgy lett amint a szép tündér +megátkozta.</p> +<p>Viszont a fekete vitéznek a kendőjén vércseppek voltak; és +mindjárt észre vette, hogy a barátja megint bajba van, de már most +az öreg sem tudta, hol és merre lenné? Itt felkészül, és elbúcsúzik +az öregtől, és elútazott. Azt meg tudta mondani az öreg hogy mivé +változott, de hogy merre légyen az a tartomány, <span class= +"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> azt meg +nem mondhatta. Így útazott a vitéz keresni barátját hegy völgyön +egyiránt, kérdezi a városokba a Bakhus erdeit, de senki neki arról +hírt nem tudott mondani. Midőn már így útazna sok ideig, végre +talál egy nagy vadon pusztára, melynek közepibe volt egy kunyhó, és +a kunyhó előtt ült egy rettenetes ember, kinek három rőf volt a +szakálla, és a homlokán egy szeme volt; aki is meglátván a vitézt, +még távulról mondja: Mit keresel itt te fekete vitéz? Kinek monda a +fekete vitéz: Én barátomat keresem, aki is el van átkozva, és mint +egy kasból foly a méz belőle a Bakhus erdeibe. Hogyha nekem azt meg +tudnád mondani, örökös köszönetemet tenném. Kinek monda az +egyszemű: Én barátom azt nem tudom, de várj, majd jobbágyamait +összehivom, és megkérdezem őket; talán tud valamelyik róla valamit +mondani neked. Ezek után elővett egy nagy vadászkürtöt, és oly +hathatósan kezdett a világ négy részei felé fúni, hogy még a föld +is megindult alatta; ezzel annyi méhcsoportok jöttek, hogy már nem +volt füszál, a hova leszállhattak volna a méhek. Kezdi tehát +egyenként számlálni a méheket, de még egy méh hibázott, melyet nem +várhatván be, azt gondolták hogy megszökött, kiadta tehát a +parancsolatot az egyszemű, és mondá nekik <span class= +"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> nagy +felhangon: Halljátok, ti már az egész világ részeit bejártátok, nem +tudjátok-e hogy merre vagyon Bakhus erdeje? Ott kell lenni egy +kasnak, melyből a méz patakmódra foly ki. Hogyha valamelyitek nekem +azt megmondaná, annak nagy kegyelme lenne előttem. De itt senki sem +tanálkozott, aki megmondaná neki. Végre előljött az az egy hátra +maradott méh, és nagyon meg volt terhelve és nem jöhetett, tehát +kérdi tőle az egyszemű: Hát te hol maradtál? Monda a méh: Kegyelmes +uram, hallgasd meg szavamat: én most egy nagy erdőbe voltam, és ott +nagy kasra találtam, amelyből magából foly a méz és ott +megterheltem magamat nagyon, tehát azért nem jöhettem. Ezt hallván +a vitéz, monda: No uram, én épen azért járok, hogy azt +megtalálhassam. Ezzel parancsolá a méhek királya, hogy ezt az +embert, úgy mond, mindjárt vezesd a legközelebb való úton oda. Ezt +megköszönvén a vitéz az egyszeműnek, elment a méhecske után amely +is kevés napok alatt elvezette őtet. Midőn már oda ért, +elbocsátotta a méhecskét, maga pedig közelít a kashoz, és fogta a +kardját és keresztül vágta a kast, és azonnal felkölt Zöldike, es +monda? Óh kedves barátom, hogy szolgálhassam meg én neked ezeket a +sok fáradságaidat? <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= +"Page_65">-65-</a></span> Midőn már sok idő múlva elértek a +vasorrúnak a házához, az öreg a legnagyobb barátsággal fogadá őket, +és a legjobb ízű étkeket hozta elejekbe, és ételközben monda: Nem-e +megmondottam, édes jó barátom, hogy, ha szómat nem fogadod, mely +szerencsétlenűl fogsz járni? Monda neki Zöldike: De bár már kétszer +megpróbáltam, még harmadszor is megpróbálom. Másnapra kelvén, +viszont elrejtette magát a megmondott helyen; és midőn a szép +tündér megjelent, és koronáját viszont elragadta, a szép kisasszony +utána eredett; de bármint könyörgött és mit igért, még sem nézett +Zöldike vissza; így szerencsésen egészen haza vitte a koronát; a +leány pedig mindenhol nyomába volt, és otthon a koronát az öreg +kezibe adá, aki azt nagy hirtelen a tűzbe vetette, hogy többé +vissza ne vehesse. Ekkor monda a szép leányzó: No már most, kedves +Zöldikém, én a tiéd, te az enyém. Így Zöldike a nyert szépet +elvette, és vele megesküdött; a fekete vitéz pedig a másik előbbeni +királykisasszonyt vette el, és a más világon nem félvén többé a +vasorrú bábától, a legboldogabb életet élték.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_66" id= +"Page_66">-66-</a></span></p> +<h2>XXXII. A SZEGÉNY EMBER, KI AZ ÖRDÖGÖT MEGCSALTA.</h2> +<p>Volt egyszer egy szegény ember, kinek egész gazdasága egy +kaszából állott, és egy fenkőből. Midőn egyszer egy erdőben egy tó +mellett kaszált volna, tehát egyszer amint már a kaszája nagyon +eléletlenedett volna, tehát elment a közel lévő tóhoz, és +megmártotta a követ, és kezdette a kaszáját köszörűlni. Amint itt a +dolgát végezte volna, tehát kijön a tóból egy sánta ördög, és kérdi +tőle hogy mit mível? A szegény ember megrettent az ördögnek +szavára, és az fenkövet a tóba ejtette; és megharagszik, és mondja: +No ilyen adta ördögje, már most hogyha ezt a kincset, melyet én +most beejtettem, ki nem hozod, tehát ezt a vizet most mindjárt +kihordom a helyiből; melyen nagyon megijedvén az ördög, mondá: +Hallod-e barátom, ne hordd ki ezt a tavat, mert ez a pokol ajtaja; +inkább adok neked egy véka aranyat. Ezt hallván a szegény ember, +mondá: <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= +"Page_67">-67-</a></span> No csak hozd elő te a mit igértél, mert +hogyha nem hozod, tehát mindjárt kihordom ezt a tavat; melyen még +jobban megijedett az ördög, és mondá hogy: no mindjárt kihozom; és +azzal lement a víz fenekére, és kihozta nagyhamar a véka aranyat, +melyet nagy örömmel elvett a szegény ember; az ördög pedig elment a +Belzebughoz, és mond: Hallod-e uram, most megmentettem az egész +pokolt az nagy veszedelemtől, amiért, is adtam egy véka aranyat. +Melyet hallván a Belzebug, monda: Hallod-e, tégedet nagyon megcsalt +az a szegény ember; hanem hogyha azt a kincset mindjárt vissza nem +hozod, tehát megbotoztatlak, mivel úgy mond, az a jószág amit neked +mondott hogy elvesztett, az csak egy fenkőből állott, melyet a +pokol drabantjai már visszahoztak.</p> +<p>Ezek után elindúl nagy szomorúan a sánta ördög, és elment a +szegény emberhez, s monda: Hallod-e barátom, add vissza nekem a +pénzt, melyet neked adtam. Monda a szegény ember: Én neked azt +vissza nem adhatom, hanemha te oly nagy szelet eresztesz, mint én. +Monda az ördög: No hát megállj, megpróbálom, s elkezdi az ördög a +dolgát annyira, hogy a szegény embert a szél felemelte, melyet +midőn látott az ördög, monda a szegény embernek: Hallod-e, miért +emelkedel <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= +"Page_68">-68-</a></span> oly magassan? Melyre monda a szegény +ember hogy: a lyukakat, melyek a ház fölében vagynak, be akarom +dugni, hogy te itt fúlj meg. Ezt hallván, elmegy az ördög, és monda +a Plútónak: Uram, azt az embert nem győzhettem meg, mert így és így +bánt velem, még a szobába meg akart fojtani. Megharagudván az +ördög; monda: Eredj vissza, és a te átkod szerint kezdd őtet +átkozni. S elment ezek után az ördög a szegény emberhez, és monda: +No te szegény ember, már most tégedet úgy megátkozlak, hogy a ruha +sem marad rajtad, hanem hogyha te is engemet meg nem átkozol, tehát +én elviszem az egész kincset tőled. Melyet látván az ember, egészen +elnémult, és monda: No tehát átkozz ha tudsz. Ezzel elkezdette az +ördög az átkát, és úgy szidta a szegény embert, hogy a ruha mind +lehullott róla. Monda az ördög: No már én nem tudok többé átkozni, +hanem add elő amit már most te tudsz. Ezek után bemegy a szegény +ember az ördöggel egy kis szobába, ahol volt egy kendergereben +felakasztva, levette a gerebent a szegről, és az ördögöt a falhoz +állitotta, és monda neki: No már te engem oly nagyon megátkoztál, +tehát már most én kezdek átkozni. Melyet látván az ördög, monda: No +kezdd el, tudom hogy úgy csak meg nem tudsz átkozni, <span class= +"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> mint én +megátkoztalak. A szegény ember tehát veszi a gerebent, közelít az +ördöghöz és monda: Verjen meg téged a Péntek, és bele vágta az +ördögbe a gerebent irgalmatlanúl. Mond ekkor az ördög: Hallod-e +barátom, a második átkod is oly kegyetlen fog lenni? Monda a +szegény ember: No csak hallgasd az átkomat; viszont a gerebent bele +vágja az ördögnek a melyibe, és monda: Verjen meg a Szombat is. +Melyet már az ördög nem állhatott hanem mondá a szegény embernek: +Hallod-e barátom, én a te átkodat ki nem állhatom, hanem ereszsz +ki, és én elmenek dolgomra. Monda a szegény ember: Nem úgy van az +mert, te is háromszor átkoztál, és én is háromszor átkozlak; ezzel +viszont, eléfogja a gerebent, és mond: Verjen meg téged a Vasárnap +is, és újra bele vágta a gerebent, és az ördög kezde kiabálni: Óh +mely nagyon kemény átkod van barátom; ereszsz el, én többé hozzád +nem jövök. Ezek után az ördög eltávozik, és mond a Plútónak: +Hallod-e barátom és uram! nincs oly átok aki azon kifogjon, mert én +úgy megátkoztam, hogy már a ruha is lehullott róla: de ellenben ő +is úgy megátkozott engemet, hogy már énrólam a hús is le kezdett +potyogni. Megharagudván a Plútó, mondja: Eredj és verd agyon +mindjárt, mert hogyha nem teszed <span class="pagenum"><a name= +"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> ezt, tehát majd segítek én, +rajtad. Ezek után megyen az ördög a szegény emberhez, és mond: +Hallod-e barátom, hogyha te nekem a pénzt vissza nem adod, én ezzel +a nagy póznával agyon verlek, amit most velem hoztam. Monda a +szegény ember: No hallod, nem bánom, gyere verj agyon azon szobába, +ahol megátkoztalak. Monda az ördög: Én nem bánom. Midőn már +elindultak, tehát az ördög bedugta előre a hosszú póznát az +ablakon, és midőn bementek a kis szobába, tehát bezárja a szegény +ember az ajtót, és veszi a bunkós botját, és monda az ördögnek: No +kutya-fitta ördögje, már most, hogyha nem takarodol tőlem, tehát +agyon verlek. Melyet hallván az ördög, monda: Majd megtanítlak, +csak a pénzemet vissza ne add. Ezek után veszi a szegény ember a +bunkósbotot, és kezdi a ördögöt abrakolni: az ördög is kapkod a +nagy póznájához, de nem ért vele semmit, mivel az ablakon kivül +volt a fele a dorongjának; így a szegény ember jól megverte bunkós +botjával az ördögöt, és az ördög elszaladván, monda a Plútónak: +Uram könyörűlj, mert már Belzebug nem akar könyörögni dolgomon. +Melyet egész törvénybe felvettek az ördögi társaságok, és a sánta +ördögöt hat esztendei sáncra irták, hogy pokol tornácába egész hat +esztendeig dolgozzék. Így lett végi <span class="pagenum"><a name= +"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> az ördögi törvénynek, es az +égig magasztalta a törvény a szegény embernek az okosságát; így a +szegény ember nagy boldogságban élt, egész életének +esztendeiben.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_72" id= +"Page_72">-72-</a></span></p> +<h2>XXXIII. A SZALONNAVÁR.</h2> +<p>Egy királynak három fiai voltak; és a király oly gazdag volt, +hogy egy várat csináltatott szalonnábul. Egyszer a szalonnát +meglopták. A király nagyon megharagudott hogy ki lopja az ő +szalonnáját? azért strázsát rendelt oda hogy őrizzék, de senki meg +nem mert közölök maradni a helyén. A király nagyon búcsúlt, hogy +senki meg nem őrizhette várát; hát az öregebbik fia azt mondá: +Fölséges király, én elmegyek, és megpróbálom ha megőrizhetem azt? +és elment a strázsahelyre. Amint ott állott, hát látja éjféltájban, +hogy egy szörnyű nagy sárkány ment oda és fölkap egy darab +szalonnát, s elmegy vele. A királyfi haza szalad ijedségében, és +semmit sem tudott mondani felőle. Másnap a közepső is elment, az is +szintén úgy járt mint a bátyja; az is haza futott. Harmadik +éjtszakára a fiatalabbik ment a szalonnát őrizni: az is ott +várakozik hogy mi történik vele hát látja hogy egy szörnyű +<span class="pagenum"><a name="Page_73" id= +"Page_73">-73-</a></span> nagy sárkány megy a szalonnát lopni. A +sárkány elmegy a szalonnával, az ífju pedig mindenütt utána, hogy +hová viszi: hát látja hogy egy lyukba beereszkedik, ő pedig haza +megy, s az atyjának megbeszélli, hogy mit látott.</p> +<p>Más nap elmegy a kovácshoz, és csináltat magának egy negyven +mázsás botot; azzal haza megy, s a bátyjainak mondja: No most +gyertek velem, eresszetek engem abba a lyukba, majd megkeresem a mi +tolvajunkat. Hát csakugyan el is mentek mind a hárman a lyukhoz, s +a fiatalabbik öcscsöket leeresztik. Mikor már jó messzi lement +volna a föld alatt, oly szép világosságot látott, mint a napfény, +és lát egy szép várat, a mely egész a földig rézbűl volt csinálva; +bemegy abba a várba, és lát egy gyönyörű szép leányt a várba, a +leány mondá neki: Jaj szegény ífju, mit keressz itt? menj hamar +oda, ahonnét jöttél, mert az uram egy nagy irtóztató sárkány, +hogyha haza jön, megöl, ha ezer lelked legyen is. Az ífju azt +mondja: Én nem megyek nálad nélkül, ha meg kell is halnom. Akkor a +leány egy üveget ad neki, s azt mondja: No hát igyál ebbül, ha +iszol, hétezer ember erejével birsz. Akkor a királyfi az italt +megitta. Hát a sárkány nagy haraggal jön, és megütköznek egymással; +de <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= +"Page_74">-74-</a></span> az ífju csakhamar megölte; azután bemegy +a leányhoz, és mond neki: Én megöltem az uradat, már most enyém +vagy, jőj velem. A leány azt mondá: Jaj! nekem még két öcsém van, +azokat is oly átkozott sárkány birja: szabadítsd ki azokat is +körmei közül. Kérdi az ífju: Hát hol vannak ezek, mutasd meg. Akkor +mutat neki két várat, oly szépek voltak, hogy messzéről is +tündököltek. És csakhamar elmegy s egy ezüst várat talál, és bemegy +a várba, s lát egy szép leányt, aki sokkal szebb volt mint az első; +akkor a leány azt mondja neki: Jaj szerencsétlen ífju, mit keressz +itt? menj hamar oda honnat jöttél, mert ha az uram haza jön, megöl +ha ezer lelked legyen is. Mond az ífju: A nénédet már +megszabadítottam: téged is meg akarlak szabadítani. Akkor a leány +egy üveget adott neki, és azt mondá: Igyál ebbül, nyolc ezer ember +erejével birsz. A királyfi az italt megitta. Hát jön a sárkány nagy +haraggal, mert megérezte, hogy idegen ember van a várában; az ífju +csakhamar eleibe megy, összeütköznek, azt is csakhamar megölte. A +leány, mikor látta hogy győzedelmes lett, nagyon örvendett rajta, +eleibe futott, és nyakába borúlt, s azt mondá: Az isten hozott +tégedet ide, jó ífju, hogy minket megszabadíts; mind a hárman +király leányai vagyunk, és atyánktúl ezek <span class= +"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> az +átkozott állatok elragadtak: hanem még az öcsénk abban a másik +várban vagyon: ha lehet, azt is szabadítsd, de az a legsúlyosabb +lesz, mert annak az ura legerősebb, kilenc feje vagyon neki; hanem +kérlek csak menj, és szabadítsd meg azt is. És nagy sietséggel +elmegy az ífju a harmadik várhoz, s látja hogy ez aranybúl van, +bemegy abba, s látja a leányt, és mindjárt fölgerjedt szerelmire; a +leány pedig azt mondá: Jaj mit keressz szerencsétlen ífju itt ezen +az elátkozott földön? Menj hamar innen, mert meghalok ha az uram +téged megöl, mert téged a szívem szeretni kezd. Az uram egy erős +sárkány, ha haza jön, megöl. Mond az ífju: Inkább meghalok, mint +nálad nélkül éljek; a nénéidet már megszabadítottam, már most nálad +nélkül el nem megyek. Akkor monda a leány: Fogd ezen gyűrűt, mert +ennek több ereje vagyon, mint amit az én nénéim adtak neked; hogyha +elfáradsz, fordítsd meg az ujjodban, és mintha csak akkor kezdenéd +el a verekedést, úgy tetszik. Akkor hozzá készült az ütközethez, és +a sárkány oly mérgesen jött, hogy haragjába ordított, és csak +összecsaptak, s úgyannyira verekedtek, hogy mind a kettő a földre +esett, s ott hogy eszibe jutott a királyfinak, hogy a gyűrűt meg +kellenék fordítani, csakhamar meg is <span class="pagenum"><a name= +"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> fordítá az ujjában, és +mindjárt erős lett, hogy az erő a földről felemelte, s fölugrott; +de a sárkány is mérgesen fölemelkedett, újra összecsaptak: a +sárkánynak mind a kilenc fejéből úgy jött a láng, hogy szegényt +majd megfojtotta, de ő is megharagudott ám, s ime nyolc fejét +levágta a sárkánynak, és magát is megölte; azután bement a várba, +és összeölelték és csokolták egymást az ífju s a leány.</p> +<p>Akkor mondá ez: Ne most ez az arany vessző, vágd meg vele a +várat; és megvágá a várat a vesszővel, és aranyalma lett belőle, +kit a tarisznyájába tett; a leány azt mondá: Látod, most alma, de +ha akarod hogy vár legyen, vesd fel az ég felé, mindjárt vár lesz +belőle. Azután az ezüst várhoz mentek, és ott is úgy cselekedett, +és a harmadiknál szinte úgy. Azután mind a hármat a lyukhoz +vezette, és legelsőben az öregbiket a kötélre ültette, azt +felhúzták a bátyjai, és hogy látták hogy oly szép, mindenik akarta +feleséginek elvenni: azután a közepsőt húzták fel, az még sokkal +szebb volt mint az első, azon is veszekedtek; azután harmadszor a +fiatalabbikat húzták föl: az még sokkal szebb volt mint az elsők; +akkor mindenik ezt akarta; végre összebeszéltek, s mondák: most +húzzuk fel az öcsénket, de azután ereszszük vissza, hadd haljon +meg, <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= +"Page_77">-77-</a></span> mert ha egészen fölhúzzuk, elveszi tőlünk +a szebbiket. Leeresztik tehát a kötelet, az ífju pedig így +gondolkozott oda len: hogyha botját magával együtt a kötélre köti, +nem tudják fölhúzni, azért csak a botot kötötte a kötélre; mikor +egy darabig fölhúzták, visszaeresztették: akkor vette esziben a +bátyjai álnokságát. A bátyjai azt gondolták hogy meghalt, azért +haza vitték a leányokat, és mindenik a kisebbiket akarta elvenni, +hanem a leány azt mondotta: Várakozzatok három esztendeig, akkor +meglátom. Azok nagy szomorúsággal várakoztak három esztendeig. Az +öcscsök pedig járkált a föld alatt.</p> +<p>Egyszer akadt egy vén asszonyra, a kitől kérdezte, mondván: Öreg +anyám, nem tudna kend rajtam segiteni, hogy én innét hazámba +mehetnék? A vén asszony azt mondá: Fiam, én rajtad nem segíthetek +másként, hanem itt van egy griffmadár, akinek tojásai vannak; és +minden esztendőben a záporeső agyon verte; és most nem sokára lesz +a zápor; azért menj föl és ülj rájok, hogyha megtarthatod, az majd +elvisz a hazádba. Ő csakhamar fölment a fára, és a griffmadár +tojásaira ült, és mikor a zápor jött, nem verhette agyon őket: a +griff nagy sikoltással röpült, mert azt gondolta hogy a tojásait az +eső agyonverte. <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= +"Page_78">-78-</a></span> És mikor oda ért, látta hogy az ífju a +tojásain ült, és monda: Amit akarsz, én megcselekszem. Akkor azt +mondá az ífju: Én mást nem kivánok, hanem engem az én váramba +vigyél az atyámhoz. Erre a griff egy ökröt készített, ezt a körme +közé fogta, azt meg hátára ültette: úgy elröpült a tengeren +keresztűl egész a határig, és ott letette; ez pedig megköszönte +neki; azzal egymástul elváltak.</p> +<p>Akkor bement a királyfi a városba mint egy mesterlegény, s +mindjárt akadt egy szabóhoz. A szabó kérdezte, hogy tudna-e +menyasszonynak való szép ruhát varrni? mert épen akkor akart a +lakodalom lenni, de a leány azt mondotta hogy előbb oly ruhát +csináltasson a király neki, mint a milyet ő az ő várában viselt. +Azért sok mesterembert kerestek, de senki sem akadt, aki végbe +tudta volna kivánságát vinni, és oly ruhát csinálni neki. Az a +szabó nagyon örűlt, hogy az ífju magára vállalta a munkát; ez pedig +egész nap aludt, hanem mikor az ura már lefeküdt, akkor kiment, az +arany almát feldobta, mindjárt vár lett belőle, bemegy a várba, a +legszebbik ruháját kihozta belőle, azután a vesszővel megcsapta, +megint csak alma lett a várbul, megint bemegy s lefekszik. Reggel +felkel az ura, és hozzá megy, hogy ha kész-e a ruha? adja elől a +ruhát. A szabó <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= +"Page_79">-79-</a></span> csak elcsudálkozott rajta, mely szép, +beviszi a királyhoz, a leány mindjárt rá ismert, az mindjárt +tetszett neki, mert tudta hogy már nem messzi van az ő mátkája. A +legény azután vargához ment, ott beállott, és ott is szinte úgy +cselekedett. A leány azt mondá: már most ruhám is van, cipőm is +van, de gyűrűmnek is kell lenni, amit felváltok a mátkámmal. A +király a várban aranykovácsot tartott, akkor pedig ahoz mene mint +ötvös legény, és munkát keresett. A gazda azt mondta: Nekem ugyan +most legény nem kell, hanem ha olyant találnék, aki a +királykissaszonynak kedve szerint való gyűrűt csinálna, azt +megfogadnám. Ő azt mondá: Ne búsúljon az úr, mert amit én csinálok, +az, bizony tudom, hogy tetszeni fog. Akkor megfogadta, és a +királykisasszonynak megjelentette, hogy most kapott oly legényt, +aki kedve szerint való gyűrűt tud csinálni. A leány megörült. Mikor +már az éjtszaka eljött, akkor a királyfi kiment, és az almát +feldobta, s vár lett belőle, onnan a legszebbik gyűrűt kivette, +azután lefeküdt. Más nap korán a királyleány a műhelybe ment, a +gyűrűt megnézni ha kész-e? a legényt megösmerte, és a nyakába +borúlt, és megcsókolta, és mindjárt be akarta vezetni, hanem azt +mondotta: Én holnap reggelig nem jelentem magamat: <span class= +"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> hanem +akkor igen, és te se szólj senkinek addig: s úgy elváltak +egymástúl. És másnap reggel az almákat feldobta, és három vár lett: +akkor felöltözött királyi ruhába, és úgy ment be a várba a +bátyjaihoz. Ezek bezzeg megijedtek, de ő szépen mondá nekik: +Látjátok bátyáim, ti rosz atyafiak vagytok, engem meg akartatok +ölni, hanem az isten nem engedte: most pedig én mindeneket +megbocsátok nektek. A bátyjai is megkövették, hogy bocsásson meg +nekik, és tegyen rendelést köztök, hogy hogyan lesznek. Akkor azt +mondá az öregbiknek: Te vagy az öregbik, fogd az öregbik leányt, s +vidd a rézvárba, a másik a közepsőt vigye az ezüstvárba: én megyek +a kissebbikkel az aranyvárba. Így megegyezvén szépen, most is úgy +gazdálkodnak, ha még meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_81" id= +"Page_81">-81-</a></span></p> +<h2>XXXIV. BABSZEM JANKÓ.</h2> +<p>Volt egyszer egy szegény ember, akinek közönséges gazdasága +volt, de semmi magzatja még nem volt. És mondja egyszer az asszony, +hogy az isten bár csak őnekik akkora gyermeket adna is, mint egy +babszem, azt is jó neven venné, és nagy örömet találna abban is. +Kevés idő múlván megszólítja az asszony az urát, hogy őtet az isten +meghallgatta. Eljárván az idő, megszületett egy kis fickó, aki is +midőn megszületett, akkora volt mint egy öreg bab, és egyet +ugorván, mondá, az anyjának: Adjatok kenyeret, mert már régen +éhezem. Ezek megrémültek, mondván, hogy ez nem tiszta dolog; de a +kis fickó csak hajtotta hogy ehetnék; kit mindjárt azután +megkereszteltek, és Jankónak hívtak. Azután adtak nekie kenyeret, s +monda az atyjának: Atyám, én elmegyek a kukoricaföldre, és ott +fogok szántani. Mondja neki az atyja: Hallod-e, fiam, gyenge vagy +te még ahoz. Mondja a kis Jankó: <span class="pagenum"><a name= +"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> Atyám, te fogod az eke +szarvát, én pedig majd hajtogatom az ökröket. Másnap az öreg +befogja ökreit, a kis Jankó pedig bele ült az ökörnek a fülibe, és +onnan kiabált az ökröknek. Midőn már kiértek a szántóföldre, és ott +hallgat az ökörnek a fülibe, és az ostorával pattogatott, arra +megyen hintóval egy úr. Épen az országút mellett szántogattak. +Akkor hallván az úr hogy kiabál valaki; és nem lát senkit az ökrök +körűl, oda megyen és kiált: Hallod-e hol vagy, aki az ökröket +hajtogatod? Mond a kis Jankó: Itt vagyok; mi bajod ilyenadta? gyere +ide az ökör fülihez. Az úr leszállván, oda megyen az ökrökhöz, és +nézi a kis Jankót; hát nagyon megtetszik neki a Jankónak nagyon +furcsa termete, és kérdi hogy az atyja hol vagyon? Azt mondja nagy +haraggal Jankó: Nem látod-e hogy az ekénél amott forog? Oda menvén +az uraság, mondja a paraszt gazdának: Hallod-e jó ember, nem adnád +nekem el ezt a kis gyermeket? én neked jó pénzt adok. Mondá a +szegény ember hogy: addig nem adhatom, míg a feleségemmel nem +beszéllek. Mondá az uraság: Majd elmegyek hozzád, és +felkereslek.</p> +<p>Hát haza megyen a szegény ember, és mondja a feleségének, kinek +mond a feleség: Hallod uram, azt ne cselekedd, mert tudod +<span class="pagenum"><a name="Page_83" id= +"Page_83">-83-</a></span> hogy az a mi gyermekünk. Épen akkor ott +járt Jankó és mondá az atyjának: Atyám csak adjon el engemet, mert +itten leszek én három nap múlván, akarhova zár. Ezen megegyeztek és +eladták a szegény Jankót az uraságnak. Ez mint legdrágább kincset a +többi aranyai közzé a pénzes ládába zárta. Midőn aztán onnat +elutaztak tehát Jankó belülről kinyitotta a zárt, és a ládából +hányta kifelé az aranyokat, és midőn már maga is kiugrott volna, +haza szalad az atyjához, mondván: Csak gyere hamar, mert így van a +dolog, hanem hozz magaddal egy zsákot. A szegény ember pedig siet a +fia után, és bámészkodva nézi, és szedi a sok aranyokat, és haza +vitték, és nagy gazdák lettek a sok pénzből.</p> +<p>Egyszer midőn disznót öltek volna, és az atyja Jankónak a +vágószéken kolbászt töltött, mondja neki: Fiam eredj el innét, mert +a kolbász közé keveredel és betöltelek a kolbászba. Jankó nem +fogadott szót, és a vágótőkén amint ült, elaludt, és a kezével az +atyja bele keverte a hús közé, és a kolbászba töltötte. Jön épen +akkor oda egy koldus és kéreget alamizsnát: és épen azt a kolbászt +adták neki, a melyikbe Jankó volt. A koldus megköszöni, és elmegy. +Midőn a falun kivül ment, Jankó felfázott a kolbászba, mivel nagyon +hideg volt; <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= +"Page_84">-84-</a></span> kiásta tehát magát nagy hirtelen, de a +tarisznyából nem tudott kijönni. Észre veszi hogy őtet valaki +veszi, kiabál hát hogy ereszsze ki a koldus; a szegény koldus +körülnézi magát, hogy honnan kiáltoznak neki, de semmit sem látott. +Midőn ismét tovább ment volna, megint kiáltoz a kis Jankó hogy +ereszsze ki; de ez mivel sehol semmit nem látott, azt gondolta, +hogy valami gyerek valami gödörből kiáltoz utána. Végre mondá +Jankó: Hallod-e, itt vagyok a tarisznyádba: hanem ereszsz ki, mert, +ha ki nem eresztesz, mindjárt rosszúl jársz. A koldus levette a +tarisznyáját a hátáról, és kifordítja; megharagszik Jankó, hogy +őtet a nagy hóba rázta ki, fogta a koldusnak a botját, és úgy vágta +a koldushoz, hogy a szegény koldus csak úgy szédelgett; azután haza +megy, és megpanaszolja az atyjának hogy és mikép járt, melyet az +atyja nagyon sajnállott.</p> +<p>Egyszer viszont Jankó a kamrába egy puha gyapjas juhbőrön ült. +Épen akkor ért oda egy bőrrel kereskedő zsidó, és kérdi hogy nem +volna-e valami bőr eladó; ezek pedig mondották hogy vagyon, +melyeket mind egyig meg is vett a zsidó. Midőn már a zsidó elvitte +volna a bőröket, egyszer éjtszaka a kocsin felérez a kis Jankó, és +észre veszi hogy őtet kocsin viszik: megharagszik hogy ki telte +őtet a <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= +"Page_85">-85-</a></span> kocsira? és kiabált, hogy őtet ne vigye, +hanem: állj meg, úgymond, hadd szálljak le. A zsidó körülnézi +magát, és senkit sem látott; és viszont Jankó kezd kiáltozni, hogy +álljon meg. A zsidó egészen elréműlt és megijedt, hogy valóba +ördög, leugrott a kocsiról, és elszalad magába; Jankó pedig a +lovakat maga haza hajtotta, és többé nem ment aludni oly helyekre, +mert félt, hogy talán egyszer majd a vízbe vetik, és el kell neki +veszni.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_86" id= +"Page_86">-86-</a></span></p> +<h2>XXXV. A KIGYÓ-KIRÁLYFI.</h2> +<p>A hajdan idők lefolyásiba volt egy igen nagyon megöregedett +király és királyné. Már ezek nem messze voltak életek végétől, és +semmi gyönyörűséget már nem éreztek, mivelhogy életek napjait +szüntelen azon való búsongásban töltötték, hogy nekiek semmi +gyermekek nem volna, akire a birodalmat hagyhatnák. Egyszer ezen +való búsúltába a vén királyné így gondolkodik magába: hogy nem +bánná ha akármicsoda rút formájú gyermeke lenne is, csak épen hogy +maga után örököst tudna hagyni: akkor megnyúgodott szívvel végezné +élete folyását. Mikor így aggódik magába a királyné, bemegyen hozzá +egy bűbájos asszony, egy csomó virágot megszagoltat az öreg +királynéval, s ez abba a minutumba teherbe esett. Kevés idő múlva +szül oztán egy kigyót fiu helyett. Itt minden tanácsosokat és +bűbájosokat behivata a király, hogy mitevő legyen a kígyóval? +Jobbnak itélték hogy meghagyják, és végére <span class= +"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> várjanak a +dolognak inkább, mint hogy megöljék. A kigyó napról napra jobban +nevekedett.</p> +<p>Egyszer, mikor a kigyó már valami hét esztendős volt, szüntelen +egy nagy fára járt fütyölni. A király mindenektől tudakozta hogy mi +lenne annak oka, hogy az ő kigyója szüntelen fütyölne, de még csak +gyanítani se tudta senki, hanem azon bűbájos asszony, aki a virágot +a királynéval megszagoltatta, azt mondá, hogy a kigyó házasodni +akarna. Itt a királynak nagy gond támadt a fejébe, hogy hol +lelnének ennek feleséget. Egy igen vén, és leányságába maradott +királyleányt adának neki feleségül, de ezt a kigyó mindjárt a +legelső éjtszaka megölte. Nem tudták hát mitevők legyenek; hanem +egy abban a városban levő szegény embernek egy szép és jó erkölcsű +leányát vevék meg szüleitől a kigyó feleségének. Ezen személyhez a +kigyó a legszelídebb és nyájasabb volt: együtt voltak egy darab +ideig, soha a kigyó nem tágított a feleségitől, hanem mindenkor +vele volt. Néhány napok eltelése után észre vette a kigyó felesége, +hogy a férje éjtszakára kigyóbőrét mindég leteszi, és a legszebb +királyfi leszen belőle, milyennél szebbet még csak nem is lehet +képzelni. Ezt a kigyó felesége megmondá az öreg királynénak; +<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= +"Page_88">-88-</a></span> ez mindjárt azon mesterkedett, hogy +miképen tudná tőle azt ellopni. Egy éjtszaka igen erősen +befűttetett egy vas kemencét, és alattomban az öreg királyné +belopódzott éjtszaka a fiu szobájába, és a feje mellől ellopta a +kigyó bőrruháját. Felébredvén a kigyóbőrt viselő királyfi, s nem +találván sehol a ruháját, minthogy már az anyja megégette, akkor +így szól feleségének: Engem soha nem láttok többé, ha nem tudtál +még egy keveset hallgatni, míg az idő eltelt volna. Most maradj +magadnak, és azt kivánom hogy míg engem fel nem keresel, és én reád +kezemet nem teszem, soha addig magzatod, melyet mostan viselsz, meg +ne szülhessed.</p> +<p>Annakutánna elbújdosott a királyfi; ment sok országokon +keresztűl mind addig, míg a tündérek országába nem ért. Itt a +tündérkirálynéval megesmerkedvén, elvette feleségűl; az ide haza +maradott felesége pedig szüntelen búsongott. A szűlés ideje is +megjöve, de minthogy megátkozta férje, nem tudta megszülni +magzatját. Elhatározta tehát magában, hogy addig soha meg nem áll, +míg a férjét fel nem találja. Elindult, és sok útazásai után eljuta +a szelek királyához. Kérdezte a szelek királynéját, ha nem tudná-e +hogy merre lenne egy országát oda hagyó, és magát is bujdosásra +elszánt királyfi? Amire a szelek királynéja így szóla: <span class= +"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> A világnak +nagyobb részét egy óra alatt befutám, de sehol járásomba észre nem +vettem. Innét hát vég búcsút vett a bujdosó királyfi felesége, és +utjára ment: de minekelőtte a szelek királyának lakhelyét elhagyta +volna, a szelek királynéja megajándékozta egy arany orsóval, ezt +mondván, hogy ha feltalálja párját, használja az ajándékot, ahogy +tudhatja. Innen folytatá utját a holdvilág felé, ahova eljutván, +ismét kérdezte a férje hollételét: de itten csak anyit hallott hogy +sehol sem vették észre járásába. Amint itten a jó szállásadást +megköszönte, egy arany fonó rokkát kapott ajándékba. Azután +eljutott a nap kastélyához, ahol hasonlóképen kérdezte, hogy nem +vett-e észre valahol valamely vándorló királyfit? Melyre a nap így +szóla: láttam bizony én, és tudom is hogy hol van a te urad, a +kigyóformát viselő királyfi. Tűndérországba lakik ő, és már a +tündérkirálynénak hitves párja. Nem sok idők lefolyása után oda +fogsz érni; hanem ime egy arany karszéket adok neked, és mikor oda +fogsz érni, ülj a király kapujába, és ott áruljad ezen eszközöket, +amelyeket ajándékba kaptál; de akarmennyi pénzzel kinálnak, ne vedd +el, hanem csak azt mondjad, hogy ha megengedi a királyné hogy az +éjtszaka a királylyal legyek, úgy oda adom az arany orsót. +<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= +"Page_90">-90-</a></span> Másnap eljuta az utazó királyné a +tündérek királynéja városába, ahol épen a királyi udvarba lévő +leányok a király és királyné fejér ruháit mosták. Egy leánya mosás +közben mindég sírt. Kérdi az utazó királyné, hogy miért sírna? Azt +feleli, hogy a királynak van ime egy kendője, ami átokkal adatott +neki, hogy azt addig soha ki ne tudhassa mosatni úgy, hogy a benne +lévő vér kimenjen, míg a maga kedvese, akit elhagyott, keze között +ki nem mossa. Ezen kendő ki nem mosásáért sokan életeket +vesztették, és tudom hogy más nap engem is el fog a királyné +veszteni mivel hiába mosom, nincsen semmi haszna. Ekkor az utazó +királyné míndjárt megesmerte tulajdon kendőjét, és megbizonyosodott +a felől, hogy a királya ottan légyen. Mindjárt elvevé a királyné a +leánytól a kendőt, és egy keves mosás után egészen kiment belőle +minden pecsét. Ekkor csak szemébe néztek minden szolgálók, nem +győzték csodálni hogy olyan jó mosó lenne, megköszönték szivességét +hogy annyit megmentett közűlök a haláltól. Annakutánna szegény +útazó királyné az ajándékba nyert arany orsóval a király kapujába +leült, és ottan árulta. Ezt a királynénak hírűl vitték; mire is a +királyné egy szolgálót küldött ki hogy tudakozná meg, mennyiért +adná el a királynénak? Amire <span class="pagenum"><a name= +"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> az így szóla, hogy ő pénzért +nem adná, hanem ha megengedi hogy egy éjtszakát a királylyal +legyek, úgy általadom. Nem örömest engedte meg a tündérkirályné, de +minthogy az újság megszerzése szerelmétől nagyon égett, még is +megengedte, így gondolkodván magába, hogy majd álomhozó port fogna +a király borába estve tölteni, hogy mélyen aludjék, és semmit se +tudjon felőle a király hogy ki volt vele. Úgy is lett; +beteljesítette kivánságát az idegennek a tündérkirályné, de semmi +haszna és sikere nem lett, mivel az álomporral kevert borból bőven +ivott, és még az asztalnál jókor elaludván, elaludva vitték a +hálószobájába is, hol már feküdött előbbeni felesége. Ez egész +éjjel csak azt mondá urának: Kelj fel, szivemnek szép szerelme, +ereszd kezeidet reám, hadd szüljem el aranyhajú fiadat! de minden +sirása és epekedése semmibe ment: a király fel nem ébredett. Eltelt +így az éjtszaka; és mindjárt hajnalba kiutasították a rezidenciából +a szegény asszonyt. Másnap megint a rokkával ült a király kapujába: +azt ismét úgy adá által, hogy ha a királyné, a királylyal való +lételt meg fogja engedni. Megnyerte másodszor is, és akkor is csak +annyi haszna lett, mint az elébbeni hálásának: de a királynak egy +oldalszobájába levő inassa egész éjtszaka hallgatta mind a +<span class="pagenum"><a name="Page_92" id= +"Page_92">-92-</a></span> kétszer, hogy valami siránkozó asszony +mindég azon kéri, hogy bocsássa reá kezeit, hadd szülje el +aranyhajú fiát. A király mondotta inassának: Én nem is tudom, hogy +mi lehet az oka, hogy már két éjtszaka annyira álmos voltam, hogy a +lételemet sem tudtam, és mindég még az asztalnál elalszom. Amire az +inas azt mondotta, hogy hát álmosbort adnak Felségednek innya, és +azért aluszik olyan mélyen; hanem ennekutánna jobban vigyázzon +magára és tetesse alvását. Úgy is lett. Harmadik és utolsó napra +virradt a szegény útazó királyné, szüntelen sírt, hogy minden +igyekezete füstbe megyen; úgy gondolkodott, hogy talán megvetésből +nem szólott hozzá a férje. Harmadik éjtszaka is megengedte a +királyné a hálást, tudván hogy férje semmit sem tudna felőle, mivel +soha csak egy szót sem említ. Jól van; a harmadik estveli +vacsoránál a király magára vigyázott, és az álmosbort másféle +borral felcserélte, és mintha attól volna álmos, elaludt +tettetésből. Levevék róla ruháját, és egyenesen vitték a már reá +várakozó szerencsétlen királyné mellé, ahol a király a legnagyobb +csendességbe volt, tetetvén mintha aludna. Egyszer így szól a régi +felesége: Mostan harmadszor és utóljára jöttem hozzád, ne légy oly +kegyetlen, hogy siránkozásaim előtt bedugjad <span class= +"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> füleidet. +Szánj meg engemet, sok nyomorúságokat és fájdalmakat szenvedő +feleségedet, és bocsássad reám kezeidet: hadd szüljem el nagy +reménységű fiadat. Ezt hallván a király, megindúlt szívvel +megcsókolá, és minden elébb történt dolgokról egymástól engedelmet +kértek, és örök hűséget esküvének. És reggel a király a hűségtelen +tündérkirálynét öszvevagdalta és úgy elébbeni hitves feleségével +tulajdon országába nagy pompával visszament, és uralkodott kedves +feleivel sok számos esztendőkig csendes békességben.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_94" id= +"Page_94">-94-</a></span></p> +<h2>XXXVI. A BŰBÁJOS LAKAT.</h2> +<p>Volt Amszterdam városába egy ördöngös praktikájú zsidó, aki nem +csak a földi emberek előtt tudta magát hatalmasnak mutatni, hanem +még a levegői és tüzi lelkeknek is tudott hatalmasan parancsolni, +úgy, hogy ha előhívta őket, tehát akármely parancsolatokat adott +nekik, szívesen és a legnagyobb serénységgel teljesítették. Az ő +hatalmas egyik ereje egy könyvbe volt, melyet ha balra megnyitott +tehát a tüzi lelkek jöttek elő és engedelmeskedtek neki; más ereje +pedig egy gyűrűbe volt, melyet ha a kövivel megfordított az ujjába, +tehát a levegői lelkek jöttek szolgálatjára. Az ördöngös varázslót +Matadájnak nevezték. Ez evvel a nagy praktikájával és erejével +annyi kincset gyűjtött már magának, hogy sem gazdagságra sem erőre +hozzá fogható ember nem találtatott. Egykor szobájában üldegelvén, +az ő varázsló könyvét elővette, és némely különös dolgokat a +könyvből nézvén, magát kecsegtette. <span class="pagenum"><a name= +"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> Többi között azt is +feltalálta, hogy vagyon az indiai setét tengereken túl egy hegy +mely alatt fekszik egy megbecsűlhetetlen kincs melynek drágaságát +és szépségét emberi elme meg nem foghatja, és hogyha ki annak a +kincsnek birtokához juthat, az magát az egész világon +leghatalmasabbá teheti. Ezt hogy a Matadáj megtudta, örömibe +székiről felugorván, és már a halhatatlan kincs birtokosának +gondolva magát, örömiben tapsolt. Csak nagy hamarsággal paripát +nyergeltetett, és kisétált a városon kivűl lévő téres mezőre, és +midőn a könyvit megnyitotta volna, tehát a tüzi lelkek megjelentek +rémesztő nagy sokasággal; kevés vártatva pedig megfordítván közép +ujjában lévő gyűrűjét, ennek erejével a levegői lelkeket mind +előlcitálta. Midőn a nagy sokaság már mind együtt lett volna, és +fűszálként reszketve várták a hatalmas Matadájnak parancsolatját, +egyszer megnyitván száját, mennydörgő parancsolatját mindjárt +teljesíték, és nekie a föld alatt elrejtett kincsét, azaz +megbecsülhetetlen Szaksza várát, mindjárt előlhozzák. Matadájnak +erős parancsolatjára a lelkek morgolódó szavakkal sopánkodva +mondották, hogy őnekik az nem állana hatalmokban, hogy azt +elhozhatnák, mivel az a föld alatt levő lelkeknek vagyon hatalmába, +és azok tízszer annyi <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= +"Page_96">-96-</a></span> erővel bírnak, mint ők; hanem ha el +akarod hozni, mondották, tehát ennek megszerzéséhez szükséges egy +ártatlan zsidó gyermek, melynek Lámek a neve; azután ha a gyermeket +megtalálod, tehát majd akkor mit mívelj és miként bánjál vele, +megtanítunk, mert nincs olyan erő aki azt a kincset onnan felhozná, +egyéb az oly ártatlan gyermek, melyet Lámeknek hívnak. Erre a +nagyra vágyó öreg Matadáj, megvakarván a fejét, a lelkeket magától +elbocsátotta, maga pedig haza ballagott, de nyugtát sehol sem +találta. Így harmad napig magában tünődvén, végtére magában +elvégezte azt, hogy elmegy és felkeresi a világban akárhol azt a +Lámek nevű gyermeket.</p> +<p>Így tehát lovat fogat a hintajába, és megindúl Ázsiának +részeiben keresvén az Izráel népei között a Lámek nevű gyermeket. +De sehol nem tudtak ily nevűt találni. Végre sok fáradságai után +elkedvetlenedve és a dolog felől egészen kétségbe esve, elérkezik +Konstantinápolyba. Amint tehát Konstantinápol utcáin alá s fel +járna, és a gyermekeket, akik az utcán játszottak, egyenként +kérdezné, hogy melyiket hogy neveznék? és amely gyermek a maga +nevét neki megmondotta, tehát megajándékozta azt: ezt látván a +gyermekek egymást nevekről kiáltozván, hogy jőnének ide +<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span> mert ez az öreg úr pénzeket osztogat; +végre egy hét esztendős gyermek felszóval kiálta pajtására: Lámek, +jöszte ide, kapsz te is ettől az úrtól pénzt. Ezt hallván Matadáj, +jobban szemlélte a gyermeket, ki végre hozzá jutván, kérdi tőle: +hogyan híják, és az atyja hol lakik? Ki is mondja, hogy őtet +Lámeknek hívják, és az atyja ide nem messze (ujjával mutatván) ebbe +a házba lakik. Matadáj örömiben egészen magán kivűl ragadtatván, +megfogja a gyermek kezét, és kényszeríti hogy vezetné őtet +atyjához. A gyermek megörülvén az ajándéknak melyet nekie Matadáj +adott, egyenesen az atyjához vezeti, ki szegény sorsú ember lévén +nem tudta mire vélni a dolgot hogy kit tiszteljen Matadájban, mivel +látta uri személyét és gazdag öltözetit. Kérdezvén tehát nagy +alázatosan Matadájt, hogy kihez legyen szerencséje? mondja neki ez, +hogy ő idegen országban lévő kereskedő légyen, és mivel most erre +járok, tehát semmiképpen el nem mulaszthattam hogy tégedet mint +régi őseimről maradott atyámfiát meg ne lássalak, kit már régen +feltaláltam irásaimban hogy te nekem atyámfia vagy. Tégedet is, +úgymond, boldogítani akarlak mivel nekem az egek eleget adtak: de +tudod-e, kedves atyámfia, add ide nekem a fiadat, hadd nevelhessem +és taníthassam őtet; hidd el, derék <span class="pagenum"><a name= +"Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> embert építek a fiadból, +melyet magad is meg nem fogsz bánni. Az öreg Lámek örvendett, hogy +szegény ember létére ily nagy úr neveli fel a fiát: így nagy hamar +meglett az egyesség, mivel a szegény sok ajándékokat kapott, a +melyen nagyon örvendett.</p> +<p>Egy kevés ideig nagy kecsegtetéssel volt az öreg Matadáj a kis +ártatlan Lámekhez, de valami négy hét múlva eszébe jut, hogy már +egyszer a dologhoz kellene fogni, és a megmagyarázhatatlan kincset +a kezihez venni. Egykor kilovagolván az öreg Matadáj a mezőre, +kivitte magával Lámeket is: itt előcitálja a lelkeket, melyeket +meglátván Lámek, szörnyűképpen megijedett: de az öreg Matadáj +bátorítván őtet, hogy ne féljen, mert csak mind az ő jó barátjai; +parancsolja a lelkeknek hogy őtet vigyék és ragadják egész ahoz a +hegyhez, melyben Szakszavára el vagyon rejtve. A lelkek fogván őtet +Lámekkel együtt letették egészen a hegyoldalba. Ekkor Lámek +körűlnézi magát, és látván ezt a szörnyü vidéket, igen kezdett +félni, de Matadáj újra bátorította őtet hogy ne félne, mert semmi +bántása nem lesz ahol őtet látja. Míg ezek így beszéltek, addig a +tűzi lelkek lóganajt szedvén, azzal tüzet gerjesztettek, melyre +azután lókörmöket hánytak; mire a tűznek rettenetes nagy +<span class="pagenum"><a name="Page_99" id= +"Page_99">-99-</a></span> füstje kerekedvén, ez a levegőben egy +nagy felhőé vált, mely nagy feketeséggel elterjedt az égen, s oly +mennydörgés támadt abban, hogy rettentő ropogásával Matadájt is +csakhogy le nem ejtette lábáról. A zengés után megnyilt a felhő, és +nagy suhanással egy mennykő a kősziklába vágott; a kőszikla nagy +ropogással megnyílt, és irtóztató gőz jött belőle, melynek +eltávozása után egy szép márványkő garádics termett előttök, mely a +kősziklában alá vezetett. Ekkor Matadáj a lelkeknek ösztönözése +után a gyermeket kérte, hogy menjen a kősziklának nyílásába alá: +melyet a gyermek látván, nagyon megrettent, és félt, szabadkozott, +hogy ő nem megyen alá; de Matadáj bátorítván őtet hogy ne féljen, +csakhogy a kősziklába menjen le, és a bent levő folyosón midőn +keresztülmész, egy kertet érsz, abban egy karbunkulus oszlop áll +melyre egy lakat vagyon felakasztva; és csak azt a lakatot hozd ki +fiam; és ha azt a lakatot kihozod nekem, akkor haza viszlek +atyádhoz, és nagy sorban és jó állapotban helyeztetlek. Ezekre a +beszédekre nagyon keveset hallgatott Lámek, mert nagyon félt; akkor +odaadja a gyűrűjét Lámek kezibe, és mondja neki: Fiam, hogyha +valami bajod leszen, akkor csak fordítsd meg az ujjadba e gyűrűt; +tehát <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= +"Page_100">-100-</a></span> ezek az óriások, akiket itt látsz, +neked mindjárt segítségedre fognak lenni. Erre is keveset +hallgatott; akkor aztán azzal ijesztette Lámeket, hogy ha el nem +megy a kősziklába, őtet itt hagyja, és a vadak őtet megeszik. Ezen +beszédtől megréműlvén, reá állott szegény Lámek, és bement a +kősziklába, hol reszkető félelem fogta el, és egész testiben +remegett és fázott. Így ballagván a kősziklának garádicsán, midőn +már általment volna a folyosón, kinyílt előtte egy fényességü szép +kert, melynek gyümölcsfái csupa gyémánt, karbunkulus, smaragd, és +más drágakövekből lévő gyümölcsöt termettek, a kertnek pedig a +közepiben egy nagy karbunkulus oszlop állott, melynek magassága +hatodfél könyöknit mért, vastagsága pedig egy tíz akós hordóhoz +hasonló volt. Ezen kimondhatatlan drágaságon volt függesztve a +lakat, melyért Lámeket a vén Matadáj beküldötte. Midőn ezt +meglátta, egy kissé örvendett, s minden várakozás nélkül hozzája +közelít, és amint hozzá nyúlt, és a nagy fényességű oszlopról +levette, egyszerre nagy szélzúgás, rettentő mennydörgés és +villámlás fogta el a kertet úgy, hogy szegény Lámek megfélemedett +és a nagy rettentő földindulástól a földre esett; de míg ő itt +magán kivül a földön hevert, addig a szélvész elcsendesedett; +<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= +"Page_101">-101-</a></span> ő pedig lábra állván, a lakatot, mely +egy arany láncon függött, a nyakába akasztotta és tántorogva +visszafelé indúlt a kertből Midőn így menvén szemlélné a kertnek +drága terméseit, és megkivánván őket, minden zsebjeit velök jól +megrakná: amint az első gyümölcsöt leszakasztotta, tehát a +kősziklának a nyílása, melyen Lámek bement volt, rettentő +csattanással becsukódott. Midőn Lámek jól megrakodván visszament a +folyosón, a folyosó már nem volt oly világos mint azelőtt: +megfélemedett tehát, és szörnyü jajgatásra fakadott, mivel a +kimenetelt meg nem találta. Matadáj, aki a kősziklának nyílásánál +odafent állott, látta hogy a kőszikla összecsukódott: rettenetes +volt tehát a bánatja, mivel nem csak Lámeket minden kincsestől +elvesztette, hanem a gyűrő is, melyben egyik ereje lakozott, +Lámekkel együtt a hegyben bezáródott. Matadáj tehát, semmi +reménysége többé nem levén, s maga szerencsétlenségén bánkódván, +magát a tüzi lelkek által, melyeken a könyvinek erejénél fogva még +hatalma volt, haza vitette, és elvégezte magában hogy szomorú +életét hazájában töltse.</p> +<p>Lámek azalatt a barlangban nagy sínlődéssel jajgatván, +számtalanszor Matadájt kiáltozta, de sehonnan semmi segítsége nem +<span class="pagenum"><a name="Page_102" id= +"Page_102">-102-</a></span> jött. Midőn így két napig a setétben +alá s feljárkálna, kezeit egybe kúcsolván és fejére emelvén +szörnyen sírt. Egyszer valamikép a gyűrű az ujjában megfordúlt, s +előtte huszonnégy óriások állottak meg azzal a kérdéssel, hogy a +felséges princ mit parancsolna? Lámek e látásokon még jobban +megrezzent: de midőn a gyűrűnek ereje eszében jutott, tehát +megbátorodott és kéré őket, hogy őtet vigyék ki erről a helyről. +Erre a parancsolatra felkapják őtet a lelkek, és kivivén a hegynek +oldalába lették, és megint megkérdezték tőle, hogy parancsol-e még +valamit? Ő pedig, haza vágyódván, kérte a lelkeket, hogy vinnék +őtet Konstantinápolba, ezek pedig, minekelőtte haza vitték volna, +tehát meggondolták, mely hatalmas ember lenne ő, mivel, úgy mond, +hogyha a lakatot, melyet a kősziklából hoztál haza, felnyitod, +tehát ami lelkek a föld alatt vannak, mind királyostól neked +engedelmeskednek. Ezek után Lámeket haza vitték, és +Konstantinápolon kivűl letették.</p> +<p>Lámek nagy örömmel haza ment az atyjához, és elpanaszolta neki, +mely rengetegbe vitte őtet a vén Matadáj: melyet hallván az atyja, +nagyon sajnálta a fiát, de máskép örűlt, hogy az ő fia mennyit +próbált és nyert legyen. Másnap Lámeket a föld alatt lévő lelkek +kivitték <span class="pagenum"><a name="Page_103" id= +"Page_103">-103-</a></span> az erdőbe, és ott egy kivésett fából +csinált váluban egy különös erejű fürdőbe tették, melyből midőn +kijött volna, mind nagyságára mind ideire és szépségére +megváltozott; de még a mi több, minden főrendekhez illő +tudományokkal bővelkedett, s minden idegen országokban lévő +nyelveket tudott úgy, hogy hozzá fogható ember sem szépségre, sem +tudományra nem volt. Ekkor visszament Lámek az atyjához; de mivel +formájából egészen megváltozott, tehát ez meg nem ismerte. Ekkor +mondja Lámek az atyjának: Kedves atyám, hallottam hogy Szolimánnak +van egy nagyon szép leánya, én őtet megnézem, hogy érdemes-e hozzám +vagy sem? Ekkor megindúlt, és a merre a kisasszony sétálni szokott, +magát az út mellett egy odvas fába rejtette, mivel a +királykisasszony mikor sétálni szokott, akkor senkinek sem volt +szabad magát az útfélen mutatni. Így várta Lámek a szép kisasszonyt +az odvas fába; és amint a kisasszony nagyon sebesen lovagolt volna, +az orra vére megindúlt, és kényteleníttetett a lováról leszállani, +és Lámeknek legnagyobb szerencséire azon fához, a melyikbe Lámek +volt, támaszkodott, és várta míg az orra vére el fog állani. Lámek +az odvas fából nagyon kedvére nézte a szép Florentinát, mivel ez +volt a neve a királykisasszonynak; <span class="pagenum"><a name= +"Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> és nyakig bele szeretett. +Midőn pedig elment volna a fátul, Lámek is kibújt az odvasból, és +haza menvén megbeszéllette az atyjának, mely móddal látta meg a +szép kisasszonyt.</p> +<p>Ezek után elővette a drága gyümölcsöket, melyeket magával hozott +a hegyből, és beletette egy szép tányérba, és adta az atyjának +ilyen szókkal: Mondd hogy én ezeket a szép drágaságokat küldöm a +kisasszonynak jegybérűl, hogyha a felséges szultán nekem a leányát +ide adná. Az atyja megszomorodván fiának e kérésén, nem akart +elmenni a felséghez, de a fia bátorítván őtet hogy csak menjen, és +nem lesz semmi bántása, elmegy végre az atyja a szultánhoz, és +mondja, hogy ezt az ajándékot az ő fia küldi a felséges +kisasszonynak, hogy felséged nekie a leányát feleségűl adná. A +császár elbámúlt ezen a véletlen kérésen, de a drágaságot +szemlelvén, nagyon elbámult rajta, és meg nem foghatta, hogy honnan +kapta volna azt a szegény ember? Összehivatja tehát a tanácsbeli +urait; kik is látván a drága kincseket, egy-egy országra becsűlték +darabját; de mivel a kisasszony már el volt másnak jegyezve, és a +lakodalom is már harmadnapra el volt rendelve: így tehát, hogy az +öreget a nyakáról elküldhesse, és a drága ajándék is <span class= +"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> nála +maradhasson, azt mondották neki, hogy ha a fiad ily drága ajándékot +hoz holnap ily renddel: hogy huszonnégy leányok egy-egy kosárral +hozzanak, és maga a fiad tízenkét inasoktól kísértetve a legszebb +ízlésű ruhába jön, megkapja a kisasszonyt. Ezt csak azért mondották +a szegény embernek, mivel gondolták, hogy az lehetetlenség oly +szegény ember fiától. Az öreg haza menvén, mondja a fiának, hogy mi +légyen az újság, Lámek azt figyelmetesen meghallgatta; estve +eljötte után pedig, midőn már mind letakarodtak, tehát Lámek kimegy +a mezőre, és megnyitván a lakatját, imhol a lelkek sokasága őtet +környülvette, és óhajtva várták megszabadító uroknak +parancsolatját. Ekkor mondja, hogy neki Szaksza vára kincses +kertjiből hozzanak huszonnégy kosár drága gyümölcsöket, és ezeknek +vitelére szerezzenek huszonnégy szép leányokat, a kik alkalmasak +legyenek a királykisasszony szolgálatjára; őneki pedig huszonnégy +szolgákat a legdrágább öltözetbe, és magamnak oly köntöst, amelyet +még emberi szem nem látott; magatok pedig öltözzetek a legdrágább +katonai ruhába, és magatokból formáljatok egy nagy ármádát; +azonkivűl a muzsika legszebb zengése is közöttetek legyen. Ezeket +így parancsolván, nyugvásra ment. <span class="pagenum"><a name= +"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> +<p>Reggelre kelvén, Lámeket kivitték a város falain a lelkek, és +felöltöztették a legszebb hercegi ruhába, mely az ő szépségit +hétszereztette; akkor előlhozták neki a huszonnégy szüzeket, +mindegyik kezébe tartotta a kivánt kincset, az ármáda nagyságának +vége hossza nem volt, a bandák harsogtak mindenféle szép nótákat: +így ment ő legnagyobb pompával a városba. Kinek midőn hírit +megvitték volna a szultánnak, nagyon elcsudálkozott és +megfélemlett. Ekkor fogván leányának kezét, mengyen Lámek eleibe; +de midőn meglátta volna Florentína a szép Lámeket, egészen +elfelejtkezett régi szerető hercegiről, hanem Lámeknek hódolt +szívéből, és kezét nyújtotta; a szultán is Lámeknek barátságos +csókot nyomott homlokára, és leányát néki tüstént általadta. +Másnapra hagyatott a pompás menyegző.</p> +<p>Estve nagy vacsora után a törökök módja szerint ment Lámek a +szép Florentinával egy szobába, ahol midőn Florentina elaludt, +Lámek kiment szobájából, és megnyitván a lakatot, eljöttek a föld +alatt való lelkek, a kiknek parancsolta, hogy Szakszavárát mind +hegyestől neki lakásúl ide hozzák. Ezen parancsolatját mindjárt +teljesítvén, a drága épületet mindenestől elhozták, Konstantinápol +egyik nagy piacára helyheztették, a hegynek teteire <span class= +"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> tették +a huszonnégy contignációs rezidenciát, amelynek még az +ajtóragasztója is mind aranyból volt; s ebbe a drága épületbe +tették Lámeket szerelmes párjával egyűtt. Reggel midőn a szultán +felkelt, és kinézett az ablakon, tehát látja ezt a drága fényes +épületet; nagy sietséggel megyen a palotának meglátására; de midőn +ő felfele ment volna, már akkor a legszebb cédruslugasokon alá s +felsétált Lámek a szép Florentinával. Felvezették tehát a szultánt +is, és mindeneket megmutogattak neki, ahol azután egy hosszas +lakodalmat és ünnepet ülltek.</p> +<p>Míg ezek még folytak Konstantinápolba, addig mindenfelé +elterjedett a híre ennek a hatalmas Lámeknek, hogy hozzá fogható +sem gazdaságra, sem tündérségre nincsen. Végre meghallotta a vén +Matadáj is, mindjárt észre vette, hogy nem más, hanem az ő fogadott +fia légyen az; azért megnyitja a könyvet, és a tüzi lelkek +eljöttek, és parancsolta nekik, hogy őtet Konstantinápolba vigyék: +akik is megfogván, ragadták őtet Konstantinápolba. Midőn oda ért, +bamúlva csudálta a nagy gazdag épületet, kinek még alatta való +kősziklái is mind aranyból voltak, felmegy Matadáj a hegyre, hogy +körülnézze a palotát, és legnagyobb szerencséjére Lámek otthon nem +volt, mert vadászni ment az öreg szultánnal. Nagy hamarsággal +<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= +"Page_108">-108-</a></span> parancsolja a tüzi lelkeknek hogy az +épületet gyújtsák meg, de úgy hogy egyik oltsa, másik gyújtsa, hogy +nagy kár ne legyen. Hogy a tűz kigyúlladott az épületben, nagy +lárma támadott, és a jószágot kezdték kihordani: akor Matadáj is a +tüzi lelkek igazitása után berohan a kilencedik szobába, ahol egy +vas almáriomban volt a lakat bezárva. A zárokat tehát leverte, és a +legdrágább lakatot magához vette. Ekkorára a tűz elaludt, ő pedig +alig várta a besetétedést; megnyitotta tehát a lakatot, és nagy +morgással előjöttek a föld alatt való lelkek, kiknek parancsolta, +hogy a drága palotát mindenestől vigyék a tulsó óperenciás +tengereken túl, csak Lámeket hagyják ott. Ezek fogván a várat, +mindenestől nagy messze elvitték, csak szegény Lámeket magát +hagyták a földön. Reggel Lámek felébredett, és nagyon megijedett, +hogy a jószága kedves feleségével együtt elveszett. A szultánnak is +fülibe ment ez a nagy hír, mire Lámeket megfogatta és vasba +verette. Másnap hát csak viszik szegény Lámeket a vesztőhelyre, +hogy mint gonosztevőt megzsinórozzák. Amint már kisérték őtet +kifelé, eszébe jutott neki az ujjában lévő gyűrűnek ereje; nagy +hirtelen megfordítja az ujjába, és azonnal mellette támad +negyvennyolc rettenetes óriás, és a kísérő katonákat mind +széthordják, <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= +"Page_109">-109-</a></span> és kérdezik uroktól, hogy mit +parancsolna? az pedig mondja hogy őtet vigyék egyenesen az ő +elrablott épületjéhez és az ő kedves feleségéhez. Ezek felkapják, +és viszik őtet egyenesen az óperenciás tengereken túl, amely oly +erősen be volt kerítve, hogy még a madarak sem tudtak egyenesen +hozzá berepülni.</p> +<p>Ekkor a levegői lelkek hoztak némely füveket, és megkenték Lámek +ábrázatját, és oly öreg képet mutatott, hogy senki őtet meg nem +esmerhette volna, és adtak neki két pakéta porokat hogy, ha +beszélhet Florentinával, tehát adja azt a port neki oly +feltétellel, hogy első alkalmatossággal adja be Matadájnak, melytől +az majd elaluszik, és hogyha elaludt, mondják a lelkek, hogy a +nyakába lévő lakatot és könyvet hozza el: ha ezt, úgy mondd +feleségednek, megteszed, tüstént meglátod Lámekedet. Lámek tehát +mint egy öreg szarándok felmegy; amint a várnak udvarába bement +volna, a cselédek tudtára adták Florentinának hogy egy csudálatos +ajtatos öreg szarándok volna itt a várban. Florentina nagy +sietséggel megyen az udvarba, és örvendve könnyes szemekkel +köszönti a szarándokot, és panaszolja neki az ő rettenetes baját; +mondja neki Lámek: Hogyha megfogadod szavamat, tehát szerencséssé +teszed mind magadat, mind <span class="pagenum"><a name="Page_110" +id="Page_110">-110-</a></span> Lámekedet. Mondja neki Florentina, +hogy bár akármit parancsol, tehát szivesen fogja teljesíteni. Lámek +tehát elbeszéllette az egész dolgot mint neki a lelkektől +meghagyattatott; Florentina, kezéhez vette a porokat, és a keblibe +tette, az öreget pedig megajándékozta bőven.</p> +<p>Midőn már az asztalhoz leültek mind a ketten, ő és Matadáj, +tehát nyájasan kezd ehez beszélni, akin Matadáj szörnyen örvendett, +és végre, midőn felvett Florentina egy pohár bort és Matadájra +köszönti, és kiitta, Matadáj ezen nagyon örvendett. Egykor +leejtette Florentina a villáját, mely után Matadáj lenyúlt, és +felvette; addig Florentina az elrendelt port a Matadáj poharába +egyvelítette, melyet az csakhamar kihörpölt, és mind megitta. Ez +után mindjárt nagy álomba merűlt; melyet látván Florentina, nagy +hamar hozzája ment, és a lakatot meg a könyvet, mely a nyakában +volt, tőle elvette, és szél módjára levitte az öreg szarándoknak. +Midőn Lámek meglátta, csakhamar megkente magát a lelkektől adatott +zsírral, kitől megífjodott, és az elébbi szép ábrázatja helyre +jött: melyen nagyon megörvendett hív felesége, és nyakába borúlt. +Ekkor Lámek megnyitotta a lakatot, és a lelkek elöljöttek, és +parancsolatját várták, ő pedig meghagyta <span class= +"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> nekik, +hogy mentűl elébb vigyék őtet mindenestől Konstantinápolban, melyet +mindjárt teljesítettek is. Reggelre látván a szultán az ő vejének +rettentő ereit visszajönni, hozzája megy, és lábaihoz borúl, +kegyelemért esedezik, hogy ne ölné meg őtet azért a gonosz +cselekedetiért, melyet vele cselekedett: Lámek felemelte a földről, +és megbocsátott neki mindeneket; azután a vén Matadájt hozatta elő, +akit álmából feltámasztván, nyársba húzatott, és így ő kegyetlenűl +végzé életét. Lámek pedig számos esztendeig élt kedves párjával, a +lakatra pedig azután nagyobb gondja volt, mint ennekelőtte, mert ő +is mindég mint valamely órát egy arany láncon a nyakába hordozta. +Midőn pedig Lámek feleségivel boldogúl végezte volna életét, az +arany Szakszavára is a lakattal együtt eltünt.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_112" id= +"Page_112">-112-</a></span></p> +<h2>XXXVII. KÖKÉNY MATYI.</h2> +<p>Egy embernek volt két fia és egy leánya. Az apjok csakhamar +elhalt, csak anyjok viselte gondjokat. Egyszer a kissebbik elment +szántani, és azt mondá a húgának, hogy ebédet vigyen neki. A húga +azt mondá: Hogyan akadok reád? A legény azt mondá: Majd hogyha ki +megyek szántani, itt a ház előtt a földnek vetem az ekét, és odáig +szántok; azon eljöhetsz. Aval elment szántani, és szántott.</p> +<p>Mikor az ebéddel a húga utána akart menni, hát az ördög is +szántott másfelé, tudniillik a legénynek a szántásátul fogva a maga +házáig. Mikor a leány oda érkezett, azon ment amit az ördög +szántott, és csak egyszer az ördög házához érkezett. Látván a +ördögöt, kérdi, hogy nem látott-e egy legényt erre szántani? Az +ördög mondja, hogy ő nem látott ott senkit szántani, de jőj be a +házamba. A leány bemegy, s az ördög elvette feleséginek a leányt s +ez ott maradt. <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= +"Page_113">-113-</a></span></p> +<p>Azalatt a bátyja nehezen várta az ebédet, haza ment haragosan, +mondja az anyjának, hogy miért nem küldött ebédet neki? Az anyja +mondja: Hát a húgod nem vitt ebédet? hiszen már régen elküldtem +utánad. A legény evett, azután elment a húgát keresni, és ment a +szántáson: hát látja hogy másfelé is vagyon szántás; elmegy a +szántáson egész az ördög házáig, és kérdi, hogy nem látott-e egy +leányt? Az ördög azt mondá, hogy ottben van, csak menjen be. +Bemegy, hát látja a húgát; ez mondja neki: Jaj csak menj ki hamar, +mert ha az uram bejön, összeszaggat; de a legény nem ment ki. +Bemegy az ördög és parancsol harminc akó bort magának, és a +sógorának is hasonlóképen annyit, és egy-egy ökröt, és összeültek +enni, de a legény nem tudta megenni, az ördög megette, azután +mondja: No sógor, most birkozzunk, amelyik előbb földhöz tudja a +másikat vágni, az lesz a nyertes. Összemennek hát birkozni; az +ördög földhöz vágta a legényt: mindjárt pokolba esett. Azután a +másik testvér is elment keresni őket; az is oda talált, s az is úgy +járt mint a bátyja.</p> +<p>Az édes anyjok azalatt oda haza siránkozott, hogy már se fia se +leánya nincsen; azután mindig imádkozott, hogy az isten csak egy +gyermeket adna neki, ha csak akkora lesz is <span class= +"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> mint +egy babszem. Egyszer egy babot talált kint az utcán; amint megette, +mindjárt nagy változást érezett. Hát nagyon szégyenlette az +asszony, hogy ura nincs, és mégis teherbe van; és nem sokára meg is +lett a gyermek, és ép oly kicsi volt mint más gyermek, de mindjárt +futott és beszélt. És mert olyan kicsi volt, Kökény Matyinak hítták +a faluba. Egyszer az asszony szomorú volt, és kérdezte a kis fiu, +hogy mért oly szomorú? az asszony mondá: Nekem három gyermekem +volt, és mind a három elveszett, nem tudom hogy hová lettek. – A +fia azt mondá: majd elmegyek én, és megkeresem őket. Akkor elmegy a +kovácshoz, mondja neki, hogy csináljon egy negyvennyolc mázsás +kalapácsot. A kovács nem tudott kedve szerint valót csinálni, kapja +a kalapácsot és a kovácsot agyon üti vele, és megy a másik +kovácshoz, az csinált neki kedve szerint való kalapácsot, azt +mindjárt a gatya pártázatjába dugta, és elmegy a bátyjait keresni, +és épen oda talált menni az ördög házához. Az ördög odakint sétált, +és kérdi hogy mit keres? Azt mondja, hogy nem látott-e valahol két +legényt és egy leányt? Felel neki az ördög: láttam, odaben vannak, +csak menj be. Ez bemegy, és látja a nénje, és mondja: Jaj szegény! +miért jöttél ide, majd neked is ítt kell <span class= +"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> +maradnod. Akkor bemegy az ördög is, és annak is parancsol harminc +akó bort és egy ökröt, s leültek és ettek, és még az ördög hozzá +sem kezdett jól az evéshez, már Kökény Matyi megette az ökröt s a +bort is megitta. Az ördög azt mondja neki: Na sógor, most ettél s +ittál is, menjünk birkozni, aki a másikat előbb földhöz vágja, az +lesz a nyertes. Kimennek hát, de Kökény Matyi úgy a földhöz vágta +ördög uramat, hogy majd a szeme is kiugrott. És kapja a kalapácsát, +az ördögöt agyon verte, a két bátyját és a nénjét az anyjához haza +vitte, azután együtt éltek, és mai nap is együtt élnek, ha meg nem +haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_116" id= +"Page_116">-116-</a></span></p> +<h2>XXXVIII. A TÜNDÉR GYŰRŰ.</h2> +<p>Volt egy király, és annak egy jobbágya, akinek egy szép fia +nevelkedett, kit a király úgy megszeretett, hogy fölvette +komorniknak. A legény egyszer azt gondolta magában: Jó volna a +király leányát megpróbálnom: hogyha hozzám jönne, elvenném +feleségemnek. A legény haza ment az apjához, és a király az +udvarmestert oda küldte, hogy kérdje meg: miért nem akar haza +menni? A legény azt feleli hogy ha a király a leányát neki adja, +úgy bemegy szolgálni. Az udvarmester megmondja a királynak; akkor a +király a komornyikhoz visszaküldött: hogyha annyi pénze van mint a +királynak, úgy neki adják a királyleányt.</p> +<p>Elment hát a legény egy nagy erdőbe; ott egy zöld ruhás ember +hozzá megy és kérdi, hogy mit keres? A legény azt mondá neki: Én +szolgálatot keresek. A zöld ember mondja: Jőj hozzám, nálam jó +szolgálatot kapsz; és elment vele. Akkor mondja a zöld ember: +Halod-e, <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= +"Page_117">-117-</a></span> ezt a helyet jól megjegyezd magadnak, +hogy ha visszahozlak, megismerd; akkor fölkapta, és úgy elrepűlt +vele, mintha a szél vitte volna őket. És egy házba vitte, és +mindent megmutatott neki, hogy melyik lesz a szobája, hanem egy +ajtót mutatott neki, és azt mondá: Ebbe a szobába, azt megmondom, +be ne menj, mert ha bemégy, onnan soha ki nem jöhetsz. Azután az +istállóba vezette, és a lovait megmutatta neki; két nagy fekete ló +volt az istállóban; azután egy ládát fölnyitott neki, és a ládában +szén volt; a zöld ember azt mondá ezt etesd a lovakkal, és +tisztogasd őket, mert én elmegyek, és három fertály esztendeig nem +jövök haza. Azután elment.</p> +<p>A legény jól forgatta otthon a gazdaságot. Egyszer azt az ajtót +vizsgálta, amelyet az ura megtiltott neki, fel is nyitotta, be is +ment a szobába: hát ott lát egy szép leányt, aki épen az ő +falujából való volt. Elréműl a leány, ahogy meglátja, mert +megismerte, és mondá neki: Jaj miért jöttél ide, többé el nem +mehetsz, itt kell örökre maradnod mint énnekem. De én segítek +rajtad, ha te is segítesz rajtam; és egy kést adott neki, és mondá: +Majd ha téged elvisz vissza, csak vígyázz, hogy megösmerd azon +helyet ahol téged fölvett, mert másként itt kell maradnod, +<span class="pagenum"><a name="Page_118" id= +"Page_118">-118-</a></span> és ha egyszer ott lesztek, akkor ott +neked pénzt hord, és mikor már elég pénzed lesz, akkor ezzel a +késsel kerítsd be, azután nem jöhet ki, hanem az ujjában lévő +gyűrűjét kérjed tőle, és ha az ujjodat kéri, azt be ne nyújtsd +neki, mert elszakasztja, hanem ezt a kést nyújtsd neki, hadd tegye +arra; azután még se ereszd ki, hanem kérd meg hogy mi hasznát lehet +annak venni, azután ha megmondja, a késsel húzd keresztűl; akkor +elmehet. Hanem azt mondom, hogy ha karácson bőjtje lesz, akkor tedd +magadat beteggé, és majd mindent hord, kávét, ételt és pálinkát, te +pedig semmit se egyél egész hét óráig, akkor ehetel és ihatol; és +most láss hozzá, hogy kimehess. A legény mindenkép próbálta, hogy +ha kimehetne, de épen semmiképen sem mehetett ki; azután látta hogy +a gerenda alatt három könyv vagyon; leveszi a könyvet, látja hogy +semmi sincs benne; a másikat nézi, abban sem volt semmi; azután a +harmadikat nézi, abban sokféle irás volt írva, és olvassa; mikor a +vége felé olvasott, látja hogy az ajtó magátul megnyillott. +Fölteszi hát a könyvet, és kimegy a szobábul nagy sietve a +lovaihoz, azokat éteti és tisztogatja, s úgy várja az urát; mikor +pedig enni akart, mindig ott volt az étel. Az ura haza ment, és +mindenét tisztán találta, amin nagyon örűlt. <span class= +"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span></p> +<p>Eljött azután karácson bőjtje is. A legény előtte való nap +beteggé tette magát; az ura mindent hordott neki, valamit kivánt +tőle, kávét, szilvapálinkát, hogy csak egy kicsint igyék mindjárt +jobban lesz, de ő semmiből sem ivott sem evett: csak mikor hét óra +eljött, akkor evett. Az ura bemegy a szobába, hát már a leány nem +volt benn, mivel kiszabadúlt, mert a legény kibőjtölte érte azon +napot. Kimegy hát az ura nagy haraggal hozzá, és mondja neki: Most +látom, hogy te nagyon okos ember vagy, mert engem megcsaltál: ha én +azt tudtam volna, másként vigyáztam volna reád; de ő semmit sem +tartott, gondolván hogy azon egynehány napot még kitölti nála; és +hogy az ideje eljött, mondja neki: Én az én időmet, kiszolgáltam, +most vígy engem oda ahonnan elhoztál. Ekkor az ördög fölkapta, és +vitte mint a szél; ő pedig mindég vigyázott azon helyre, ahonnan +elvitte; és mikor már ott voltak, kiáltott neki hogy megálljon, ott +van az a hely, hol beszegődött hozzá. Az ördög tehát etette, és +adott neki egy zsák pénzt, s azt mondá neki: Elég-e? Ő pedig azt +mondá: Nem elég, csak hozz még többet; akkor elment az ördög és még +két annyit vitt neki; de akkor is csak azt mondta, hogy még nem +elég: és harmadszor három annyit adott neki, és mikor kitöltötte +<span class="pagenum"><a name="Page_120" id= +"Page_120">-120-</a></span> volna a pénzt, a legény azon késsel +bekeritette őtet s az ördög nem mehetett ki a keritésbűl. Akkor +mondja neki: Már engem még jobban meg akarsz csalni? csak ereszsz +ki ezen várból, annyi pénzt hozok neked valamennyi kell; a legény +pedig mondá: Én ki nem eresztelek addig, míg a gyűrűt az ujjadból +nekem nem adod; az ördög mondá: Úgy is tudtam, hogy még attól is +megfosztasz, nyújtsd ide az ujjodat, ha illik-e belé? Mondá a +legény: Az ujjamat nem adom, hanem tedd erre a késre, úgy elveszem. +Az ördög rá tette a gyűrűt, és a legény az ujjában dugta, s az +ördög mondá neki: No most ereszsz ki, a gyűrűt is megkaptad. A +legény azt mondá: No most még azt mondd meg, hogy mi haszna vagyon +ennek a gyűrűnek? Az ördög mondá: Ha az a leány nem mondta, én sem +mondom. Monda a legény: Én ugyan, ha nem mondod is, megtalálom a +hasznát, hanem teneked örökre itt kell maradnod. Azzal elment. Az +ördög kiáltott utána mondván: Jőj vissza, megmondom. Akkor +visszament, s az ördög monda neki: Ennek a gyűrűnek oly ereje +vagyon, hogy ha megszorítod, mindnyájunknak neked kell szolgálni. +Akkor a legény a késsel keresztűlmetszette a várat, az ördög +mindjárt kijöhetett belőle. Akkor azt mondá a legény; Hát ezen +pénzemet <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= +"Page_121">-121-</a></span> hogy tudom haza vinni? Az ördög azt +mondá: Ne féltsd, megőrzöm én azt, te csak menj haza. Ő pedig haza +ment az apjához, és kérdi tőle, vannak-e erős ökrei? Az apja azt +mondá: Vannak erősek, mért kérded? Ő pedig azt mondá: Keressen kend +vagy tizenkét szekeret holnapra, az erdőre megyek. Az apja keresett +huszonnégy szekeret, és elment a huszonnégy szekér, s ugyan annyi +pénzt vittek haza.</p> +<p>Ezek így lévén, más nap elküldi a szerencsés legény a királyhoz +hogy pénze elég van, most adja neki a leányát. A király egy +tanácsossát küldi oda, hogy vizsgálja meg, ha igaz-e az? Ez elment, +és azt mondta a királynak: Felséges király! pénze több van mint +fölségednek. A király gondolkozott, hogy hol vette azt a sok pénzt? +azután azt üzente neki, hogy csináltasson olyan várat mint a +királyé. A legény csak azt várta hogy beestveledjék, akkor kiment, +és a gyűrűt megszorította, s az ördögök mindjárt ott voltak, és azt +kérdték: Mit parancsol az ífju úr? Ő pedig megparancsolta hogy +reggelre még szebb várat csináljanak mint a királyé volt; akkor +beküldte az apját a királyhoz, hogy megvan a vár, most adja neki a +leányát. A király ismét azt üzente neki, hogy most olyan hidat +csináltasson, <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= +"Page_122">-122-</a></span> hogy egyik várbul a másikba +összejárhassanak. Más napra az is meglett. A legény újolag beküldte +az apját hogy a leányt adják neki. Akkor a király azt mondá: Még +egy kert szükséges, azt is csináltasson; más napra a kert is készen +volt, még sokkal szebb mint a királyé, pedig oly csunya helyen +csinálták, hogy egyebet nem láttak, csak a sok követ; ide az +ördögök mind elhordták és földet hoztak helyébe és oly szép kertet +csináltak, hogy a király kertje még csak árnyékában sem állott. +Akkor megint beküldte az apját a királyhoz, hogy a leányát adja +neki. A király tehát neki adta a leányát. Azonban a leány a török +basa fiát szerette, de úgy hogy senki sem tudta, csak maga a leány. +A legény tehát elvette a király leányát, és nagy lakodalmat +csináltak, nyolcan az ördögök közől voltak a muzsikusok. Mikor a +vacsorának már vége volt, akkor lefeküdtek; azt kérdi a +menyasszony: Ugyan szívem, mondd meg nekem, hogyan tudtad te azt a +sokat oly kevés idő alatt megcsináltatni? Ő pedig mindjárt +kivallotta, és ezután elaludt, a felesége pedig a gyűrűt lehúzta az +ujjáról, és a maga ujjába dugta; azután kiment, és a gyűrűt +megszorította, s az ördögök mindjárt ott voltak, és kérdezték tüle, +hogy mit parancsol nekik? Ő pedig mondá nekik: Most engem +<span class="pagenum"><a name="Page_123" id= +"Page_123">-123-</a></span> vigyetek Törökországba a szeretőmhöz. +Az ördögök felfogták, s nagy sebesen Törökországba vitték a basa +fiához; a szegény vőlegény pedig az ágyba aludt. Jókor reggel +felkél; hát látja hogy a felesége elszökött, a gyűrűjét is ellopta, +el is vitte, amin ő nagyon búsúlt. A muzsikusok muzsikaszóval +mentek az ajtóra, de ő bújában az ajtót sem nyitotta meg; azután a +király bement a szobába, és nem látja a leányát; kérdi, hogy hová +tette; ő pedig azt feleli, hogy elszökött, és engemet is meglopott, +mert a gyűrűmet is ellopta. De a király azt mondta: Nem szökött el, +hanem megölted, és eltemetted, de holnap felakasztatlak, ha elő nem +állítod a leányomat. Mindjárt megfogatta aztán, és tömlöcre +vettette; azután a muzsikusok oda mentek, és a királynak azt +mondták: Ereszsze el fölséged, mink nyolcan itt maradunk helyette, +ő pedig hadd keresse, és meg is találja. A király tehát elereszti, +és a nyolc muzsikust rekesztette be helyette. Az egyik pedig hozzá +megy, és azt mondja neki: Tudod-e most mit csinálj? Öltözzél fel +vadásznak, és csak menj Törökország felé; hanem azt nem mondták +neki hogy hol van, pedig magoknak kellett elvinni. Akkor megindúlt +nagy sietve, és ment Törökország felé; az úton lát egy szép fekete +macskát, <span class="pagenum"><a name="Page_124" id= +"Page_124">-124-</a></span> kapja a puskát és agyon akarja lőni; a +macska azt mondja neki: Ne lőj agyon, majd segítek rajtad; és +elment vele. Azután lát egy szép rókát, azt is agyon akarta lőni, +az is megszólamlott hozzá, s monda: Ne lőj agyon, még segíthetek +rajtad; azt sem lőtte agyon, az is elment vele. Azután meg tovább +megy, és lát egy csúnya egeret, azt is agyon akarja lőni, az is azt +mondja neki: ne lőj agyon, még segítek rajtad; az is elment velek. +Akkor már negyed magával volt: a macska, a róka, és az egér; mind a +hárman az ördögök közül valók voltak. Azután a tengerparton +megállottak; a róka azt mondja neki: Te maradj itt, rakj tüzet, +majd mink beúszunk a tengeren a várba, mert ott lesz a gyűrű; a +róka mondja a macskának: te fogd a farkamat, a te farkadat fogja az +egér, úszszunk csakhamar. És csakhamar beúsztak a várhoz. A róka +azt mondja: Menj be macska az egérrel, hozzátok ki a gyűrűt. A +macska az egeret a hasa alá fogta, úgy ment az ablakban, ott rítt, +sírt; meglátta a törők, beeresztette, s nagyon örűlt neki, mert sok +egér volt a szobában; a macska az egeret elejtette, utána futott és +kergette, a török és a király leánya épen akkor a gyűrűt vizsgálták +az asztalnál, az egér futkos, a macska utána, ezek is a gyűrűt ott +hagyták, <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= +"Page_125">-125-</a></span> szaladtak, hogy meg segítik fogni; az +egér fölszalad az asztalra, a gyűrűt felkapja, a macska meg a +gyertyát eloltotta, sötét lett, s az ablakot kitörték, és a gyűrűt +elvitték. A király leánya mindjárt nagyon, búsúlt a gyűrűért; a +macska és egér pedig nagy örömmel futottak a rókához. A róka azt +mondja nekik: No most melyik fogja a gyűrűt? Én nehéz vagyok, +elmerűlök, az egér el nem birja: fogd te macska, hanem vigyázz, +hogy el ne veszítsd. Akkor megindúltak, és sietve úsztak, de a +macska szájába víz ment, a gyűrűt elejtette a vízbe, azután +búsúltak, hogy hogyan találják meg: az urokhoz nem mertek menni, a +parton bújdostak tehát, és látnak iszonyú sok rákot. A macska +kérdi, hogy minn versengenek? azt mondja a rák: királyt akarunk +tenni, de nem tudunk: A macska fölszalad egy fára, s azt mondja +nekik: Az ki ide tud jönni, az lesz a királytok; a rákok próbáltak +felmenni, hanem egy sem tudott; utóljára egy fiatal próbált, fel is +ment, a macska megkapta, és a többi rák kiáltott hogy a királyokat +ereszsze el. Én pedig el nem eresztem, mondá a macska, míg egy +gyűrűt, melyet a tengerbe ejtettem, fel nem hoztok. A rákok az +egész tengert elfogták, a gyűrűt előhozták, a macska a királyokat +szépen levitte, és nekik adta; azok a <span class= +"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> gyűrűt +a macskának adták, a macska nagy örömmel vitte a gyűrűt a rókához, +és együtt mind a hárman nagy örömmel az urokhoz vitték a gyűrűt. Az +csakhamar az ujjában dugta és megszorította, és mindjárt ott +termett tizenkét ördög, és az mondák: Mit parancsol az ífju úr? ő +pedig azt mondá: Fogjatok fel engem és vigyetek az ipamhoz. Akkor +felfogták, nagy hirtelenséggel a királyhoz vitték, ő bemegy az +ipájához, és kérdi tőle a király: hát a feleséged hol van? +Törökországban, monda, most is a török basa fiával van. A király +megharagudt, mondá: Mért nem hoztad el mind a kettőt? Felel az +ífju: Majd reggelre itt lesznek, és pedig együtt fekve megláthatd. +Másnap reggel oda vitette mind a kettőt, a király megfogatta mind +kettőjöket, de még is a törököt eleresztette, hanem a leányát +kivitette, és fejét vétette, az ífjat pedig magához vette, s mint +saját gyermekét s örökösit mai napig is tartja.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_127" id= +"Page_127">-127-</a></span></p> +<h2>XXXIX. A SZÍNVÁLTOZÓ KIRÁLYNÉ.</h2> +<p>Volt egy királyné, aki minden órában más színben változott, egy +órában fejér, másikban sárga, harmadikban zöld, és így más-más +színt mutatott a képe. Annak pediglen volt egy igen szép fia, aki +az anyjának egyszer azt mondá: Asszonyanyám, én már azon szép időt +elértem, melyben meg kell házasodnom; azért adjon nekem pénzt, és +egy regement huszárt mellém, akik engem kisérjenek. Felel neki az +anyja: Kedves fiam, azt tűled meg nem fogom, csak menj el, és végy +pénzt magaddal a mennyit akarsz, hanem azt megmondom, hogy addig +haza ne jőj, míg oly feleséget nem kapsz, aki minden órában +változik a színiben mint én is. A fia megfogadta a szavát az +anyjának, és magához vett tizenkét szeker pénzt, és egy regement +katonát, úgy oztán megindúlt, országokat járt; már messzí +országokba elérkezett, de sohul olyant nem talált, mint az ő anyja +volt. Már pénzek is elfogyott, <span class="pagenum"><a name= +"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> hogy nem élhettek; és nem +mehettek tovább; azért vissza kellett nekik fordúlni haza felé. +Mikor haza érkeztek, elbeszélte az anyjának, hogy sehol oly +személyre nem találhat mint az anyja, azért haza kelletett jönnie. +Az anyja azt mondja neki: Kedves fiam, még egyszer menj el, és vígy +több pénzt magaddal, talán még is akadsz olyan személyre mint én +vagyok. A királyfi nagy bújában huszonnégy szeker pénzt vitt +magával és egy regement huszárt, s nagy búban ment messzi +országba.</p> +<p>Egyszer talált egy városba menni, ahol egy halottat akartak +eltemetni, és mikor a tetőhöz érkeztek vele, a holttestet letették +és nagy durungokkal verték. Ezt a királyfi hogy meglátta, nagyon +sajnálkodott rajta, oda ment, és kérdezte, hogy miért verik azt a +holttestet azok pedig felelének neki, hogy éltében sok adósságot +tett, és senkinek meg nem fizetett, azért verik holta után a +testet. Mond a királyfi: Csak ne verjétek, a mi adósságot tett, +inkább mind megfizetem. Hogy ezt mondta, a testet mindjárt +eltemették. Azután kifizette minden adósságát úgy, hogy a +huszonnégy szeker pénz mind rá ment, és a katonái lovait is mind +oda adta az adósoknak, hogy csak békével maradjanak; azután az +városba ment szállásra, más nap pediglen a katonáit mind +visszaküldötte, <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= +"Page_129">-129-</a></span> és maga útnak indúlt. Mikor a temetőhöz +érkezett, a temetőből egy ember fölkelt, és hozzá megy, s mondja +neki: Uram, tudom hogy szolgád nincsen, azért fogadj meg engem, én +híven szolgállak. Felel a királyfi: Barátom, én meg nem fogadhatlak +téged, mert pénzem nincsen, és most haza megyek. Felel az ember: +Nekem fizetés nem kell, hanem én még is felkeresem azt a személyt, +akit az anyád kiván. A királyfi nagy álmélkodva megfogadja, és +elmegy vele más uton.</p> +<p>Egyszer az urának mondja: Uram, csak jőj utánam, majd én +elmegyek szállást csinálni. Akkor elmegy egy elátkozott várba, aki +tele volt ördöggel, és mondja: Halljátok ördögök: most jön az én +uram, aki titeket el akar ebbül a várbul űzni; hanem fogadjátok +számát majd titeket én egy kamarába elzárlak, úgy megmaradtok. Az +ördögök engedtek neki, és az urát oda bekvártélyozta; ott hált a +királyfi azon éjjel. Más nap megmutatta neki az útat hogy merre +menjen; az urát útnak ereszti, maga pedig ott maradt. Akkor az +ördögöket kiereszti, az ördögök pedig nagyon megörűltek, hogy őket +megtartotta; azért azt kérdezték tüle, hogy mit kiván tűlök? +mindent megtesznek neki, hogy űket megtartotta. Volt pedig abban a +várban egy rozsdás puska és egy <span class="pagenum"><a name= +"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> köpönyeg melyet az +ördögök őriztek; azt kérte tűlök, mert már tudta hogy mire valók; +az ördögök pedig örömest neki adták. A köpönyeget magára vette, a +puskát pedig a vállára vetette, azzal az ura után ment mint a szél. +Mikor az urát elérte, beszélt vele! de az ura őtet nem látta; azért +kérdezte az ura: Hol vagy én szolgám, hogy nem látlak? és velem +beszélsz. Akkor a köpönyeget magárul levetette, és látható lett. +Akkor az urának monda: Uram, itt vagyon az város, amelyben a te +feleségedet föltaláljuk, azért vigyázz magadra; abban a városban +pedig egy ördöngös király van, akinek ördögök szolgáltak volt; +annak egy szép leánya van; azért oda mentek, és a királyt +köszöntötték, és megmondták neki, hogy mit akarnak; a király leánya +pedig nagyon örűlt, mert igen szép legény volt a királyfi. Azért a +király azt mondja: Na nem bánom, hanem három próbát tegyünk, hogyha +azt meg tudod tenni, a leányom a tiéd; hogyha pedig meg nem tudod +tenni, az ördögökkel összeszaggattatlak. Azért elsőben egy pár +arany papucsot vett elől a király, és mondja az ördögöknek: Ezt +vigyétek a tenger szigetiben, és abban a ládában csukjátok. A +szolgája pedig mindenütt az ördögök után ment a köpönyegben, az +ördögök nem láthaták, mert a köpönyeg <span class= +"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> rajta +volt, azért a papucsot a ládába tették, a királyfi szolgája pedig +kivette a ládábul, és haza vitte, s az urának odaadta. Másnap az +ífju király az ördöngös királyhoz vitte a papucsot; ez monda neki: +Felséges király, tetszésed szerint a papucs itt van. Felel a +király: No itt van egy pár arany kés, azt vigyétek a tenger +szigetébe, és jól becsukjátok. Az ördögök kapták a pár kést, és +elvitték a tenger szigetébe, de mind hiába, mert az ífju király +szolgája mindenütt a nyomokban volt, és alighogy a ládába tették, +már ez kivette és az urának haza vitte. Más nap azt is az öreg +királynak általadta. Harmadszor a leánynak az ujjáról egy gyűrűt +húzott le, azt adta az ördögnek, azzal is az ördögök nagy +hamarsággal a tenger szigetibe mentek, ládába vetették, hanem azt +is csakhamar az urának visszahozta a szolga, az ífju király pedig +nagy örömmel az ördöngös királynak adta; akkor monda neki: Én +ördögi erővel bírok, de te meg egész ördög vagy, mert azt mind +megcselekedted, amit semmiféle ember sem tudott volna +megcselekedni: azért legyen a leányom a tied.</p> +<p>Más nap a leányt elvitték, és mikor az uton mentek, egy +temetőhöz érkeztek; hát azt mondja a szolga az urának: Uram, már +most én itt maradok, hanem azt tudod hogy a leányt <span class= +"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> ketten +nyertük; már most fele az enyim, fele a tied; azért most kétfelé +szakasztom. A királyfi könyörgött neki, hogy azt ne mívelje, de ő +arra nem engedett; csak kétfelé szakasztá: tehát kigyó s béka esett +ki belőle, és akkor megint összetette, és sokkal szebb lett mint +előbb volt, és azt mondá: Uram, már most elviheted, ez lesz olyan +mint az édes anyád; ez is minden órában változik a színiben. Már +most élhetsz vele. Én ezt azért cselekedtem veled, hogy azt a jót +cselekedted velem, mert én voltam az az ember, akit holtom után +vertek. Már elkárhoztam volna, hanem te megváltottál engem. Akkor +eltűnt előle: az ífju király pedig elment a hazájába, és elvette +feleségének; így lett vége mindennek.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_133" id= +"Page_133">-133-</a></span></p> +<h2>XL. KINCSKERESŐK.</h2> +<p>Volt egy juhásznak egy kutyája, aki egy kősziklás hegy alatt egy +lyukban megkölykezett. A juhász egy párt örömest meghagyott volna +kölykeiből, ugyanazért mindig lesték hogy hova jár a kutya, míg +egyszer csak megtalálták, de senki sem mert hozzá menni: mindjárt +morgott az emberre. Azért, mikor haza ment a kutya enni, akkor a +gazdája megfogta és megkötözte, azután egy bojtárjával, a ki kilenc +esztendős volt, elment a lyukhoz. Mivel pedig a lyuk szűk volt, +maga nem mehetett be, hanem a bojtárját küldötte be, hogy a kis +kutyákat hozza ki a lyukbul. A gyermek bebújt a lyukba, de a kis +kölykek mind beljebb mentek abba úgy annyira, hogy egy pincébe +lepotyogtak. A gyermek kimegy, és beszéli a gazdájának, hogy egy +pincébe lepotyogtak, a gazdája egy kötelen leeresztette a gyermeket +a pincébe, tüzi szerszámot <span class="pagenum"><a name="Page_134" +id="Page_134">-134-</a></span> is adott magával. Mikor a bojtár a +pincében tüzet ütött és gyertyát gyújtott, hát látja hogy sok hordó +bor van a pincében, de már az hordók fája el volt rothadva, csak a +bőribe volt a bor; a gyermek a késit a hordóba lökte, tehát bor +folyt belőle; a gyermek ivott, azután megborosúlt, jobb kedve lett +neki, s összejárta a pincét: hát sok pénzre talált, a mely éllel +volt hordóba rakva. Erre a gyermek a kutyákat csakhamar fölhuzatta, +azután az ingét levetette, és teli rakta pénzzel, azt is fölhuzatta +gazdájával; utóljára magát húzatá föl, s beszéli a gazdájának hogy +mit látott. Míg így beszélnének, a lyukbul egy fekete ember jött +ki, és mondja neki: Na! köszönd istenednek, hogy odabe nem értelek, +mert ha ezer lelked lett volna is, még is összeszaggattalak volna. +Ezzel a lyukba visszament; ezek pedig a pénzzel haza mentek: a +juhász valami keveset adott a gyermeknek, a többet magának +tartotta.</p> +<p>A juhász még nyolc esztendeig élt, azután megholt; a legény +azután is csak juhászmesterségében maradt. Egyszer a pénze +elfogyott, hát a pajtásával a korcsmába mentek: mindkettő nagyon +búsúlt, hogy a korcsmárosnak már igen sokkal adósok, azért ez az +ífju mondá pajtásának: Pajtás, hogyha neked bátorságod <span class= +"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> volna, +én tudok sok pénzt, az nekünk jó volna. A pajtása azt mondá neki: +Nekem van bátorságom, csak menjünk! El is mentek mind a ketten a +lyukhoz, s egy kötelet megkötöttek a kőhöz, azon leereszkedtek mind +a ketten; legelsőben a borbul jól ittak, azután beszélgettek +együtt. Egyszer csak jött a fekete ember, és nagy haraggal azt +mondja: Na te fickó, nemde megmondtam, hogy többet ide ne jőj? most +összeszaggatlak. E pedig a borbul jól bevett, mely nagy bátorságot +adott neki, azt mondja a fekete embernek: No ilyen teremtette! +gyere, szaggass össze, majd megtanítlak ne búsúlj, úgy összeváglak, +hogy pornak is apró leszel. Mivelhogy a juhászlegény oly nagy +bátorságot mutatott, mondja a fekete ember neki: Na fiam, mivel oly +bátor vagy, menj le az alsó pincébe, ott van az én uram: hogyha jó +kedvibe találod, ez a kincs mind a tied: ha pedig haragszik, oda az +életed. Felel az ífju neki: Vagy haragszik vagy nem, elmegyek; +hogyha valamit akar, összevagdalom mint a répát. Le is ment, a +pincébe; ott ült az öreg, monda az öregnek: Jó napot apó; felel az +öreg: Isten hozott fiam, te vagy az én nagy szerencsém, hogy ily +nagy bátorsággal bíró ember vagy: most megváltottál, azért legyen a +tied minden ami itt vagyon, és fogd a baltádat, <span class= +"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> és üsd +meg itt a falat. És megüti a legény: hát mindjárt egy világos +garádics volt előtte, akin fölmehettek; az öreg pedig eltünt, és +senkit sem találtak; akkor feljöttek a pincébűl, és a királyhoz +mentek, s megbeszélték neki, hogy hogyan jártak. A király a kincset +általvette, és a két juhászlegénynek adott annyit amennyit kivántak +egész életekre, s így szabadúlt meg a szegény szenvedő lélek, és az +a kincs is fölszabadúlt.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_137" id= +"Page_137">-137-</a></span></p> +<h2>XLI. JÓÉRT JÓ.</h2> +<p>Volt egy szegény embernek egy fia, aki az apjának azt mondta: +Apám, látom hogy szegény módon kell élnünk, azért én elmegyek +szerencsét próbálni, majd talán jobb lesz dolgom. Az apja +elbocsátotta, s a legény elmegy, és nagy darab országot bejár, de +sehol magának való szolgálatot nem talált. Egyszer egy juhászhoz +megy, és attul kérdi, ha nem volna-e szolgálatra szüksége? Felel a +juhász: Én téged megfogadlak, hogyha esztendeig kitartod, hogy a +kárvallástul megmaradsz; én adok kilenc birkát, de azt megmondom, +hogy a tóba ne ereszd a birkákat, mert a szőrök megaranyosúl, úgy +oztán hasznát nem vehetem a szőröknek – mert abban a városban az +arany nem volt kelendő, hanem csak a szőr. A legény kihajtja a +birkákat, és egész kilenc hónapig megőrizte a juhokat, s a tóba nem +eresztette; hanem hogy kilenc hónap kitelt, egyszer elaludt; a +birkák mindjárt a tóba <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= +"Page_138">-138-</a></span> szaladtak, s a szőrök megaranyosúlt. A +legény fölébred, s nagyon megijedt, hogy az birkák mind +aranyszőrüek. Félt haza hajtani őket, hogy a gazdája megveri, hogy +oly nagy kárt tett; sokat gondolkodott, de végtére még is csak haza +hajtotta. Hogy a gazdája meglátta a birkákat, nagyon haragudott, +hogy már mit csináljon? végtére három juhot neki adott, és azt +mondá: Mivel te nem tudtál vigyázni a juhokra, azért csak három +juhot kapsz; most elmehetsz amerre akarsz.</p> +<p>A legény elmegy, s a három juhot maga előtt hajtotta. Mikor egy +erdőbe ért volna, eleibe ment egy öreg ősz ember, s monda neki: +Édes fiam, ugyan hol vetted ezt a szép három juhot? Felel a legény: +Édes öreg bátyám, azért én egész esztendeig szolgáltam, ez lett a +bérem. Felel az öreg ember: Édes fiam, adj nekem is egyet, neked +kettő marad, nekem is hadd legyen egy, neked az isten megfizeti. A +legény oda ad egyet, azután a kettőt odébb hajtja. Az öreg megint +eleibe kerül, kéri az egyiket tűle, hogy az isten megfizeti neki; a +legény azt mondá: Na édes bátyám, már egy öreg embernek egyet +adtam, ezt pedig neked adom; s neki adta; azután az egyet tovább +hajtotta. Az öreg megint csak eleibe megy, s azt mondja neki: Édes +fiam, micsoda szép juhod <span class="pagenum"><a name="Page_139" +id="Page_139">-139-</a></span> vagyon, hol vetted? Felel a legény: +Édes öreg bátyám; én esztendeig szolgáltam, a bérem három ilyen +birka volt, hanem kettőt már elajándékoztam, most már csak egy van. +Felel az öreg: Édes fiam, add nekem a birkádat, azzal neked sokat +kell vesződnöd, azután könnyebben mehetsz magad, neked az isten +megfizet. Felel a legény: Bátyám, én a juhot neked adom, hanem azt +megmondom, hogy az isten most mindjárt fizesse meg, mert nem +várakozhatok. Felel az öreg: No fiam, kérj amit akarsz, én mindent +megadok a mit kérsz. Felel a legény: Adj nekem egy olyan hegedűt, +melyet ha meghúzok, még a madár is táncoljon; és egy puskát, hogy +ha én akármire lövök, ne durranjon, de még is agyon lőhessem amit +akarok. Az öreg mindent megadott neki amit kért, azután egymástul +elváltak.</p> +<p>A legény amint egy erdőn megyen, lát egy zsidót, s előlveszi a +hegedűjét, és hegedűl. A zsegény zsidónak nagy bútyora volt a +hátán, még is úgy kellett táncolnia, hogy a nyelvét is kivetette, +és könyörgött hogy ne muzsikáljon. Azután elhagyta a hegedűlést, s +azt mondá a zsidónak: Eredj a sürübe, ott sok madár van, szedd fel, +majd én lelövöm. A puskáját rá fogja, és lőtt; a madarak mind ott +maradtak, a zsidó beszalad a sűrübe, szedi a madarakat <span class= +"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> a +legény pedig veszi a hegedűt, s a zsidónak táncolni kellett, hogy a +bokrok a ruháját mind leszaggatták; azután elhagyta a hegedűlést. A +zsidó vérbe maradt, úgy ment a városba, és az uraknak mondá: Uraim, +itt az erdőn egy legény van, fogassák meg, mert azt cselekedte, +hogy én oly véres lettem; de ne hagyják hegedűlni, mert mindig kell +táncolni hogyha az hegedűl, azért az urak mindjárt paripára ültek, +és a zsidóval együtt az erdőre mentek. A legény hát látja hogy +jönnek, előlveszi a hegedűt, s hegedűl, az uraknak pedig lovaikkal +együtt kellett táncolni; végre könyörögtek hogy hagyja el, semmi +baja sem lesz. A zsidó pedig magát egy törzsökhöz kötözte, hogy ne +táncolhasson, de az mind hiában volt, mert a kötelet is +elszaggatta, még is kellett neki táncolni; de mivel az urak +könyörögtek hogy ne muzsikáljon, azért elhagyta: úgy az urak haza +mentek.</p> +<p>A legény pedig elment más országba egy királynál szolgálatot +keresni. Hogy magát bejelentette a királynak, a király azt mondá +neki: Fiam, nekem egy leányom vagyon, hogyha azt meg tudod +nevettetni, úgy megfogadlak szolgámnak. Felel a legény: Fölséges +király, hogyha én akarom, nem hogy nevet, de még táncolni is fog. +Felel a király: Az én leányom még soha sem nevetett, hanem hogyha +<span class="pagenum"><a name="Page_141" id= +"Page_141">-141-</a></span> meg tudod nevettetni és megtáncoltatni +is, fele királyságom és a leányom a tied. A legény nem volt rest, a +király szavaira előlveszi hegedűjét, s hegedűl: a leány pedig +elsőben elkezd nevetni, azután kapja az atyját, úgy táncolnak hogy +majd megződűlnek: a legény a muzsikálást elhagyja, a király pedig +mindjárt papot hivat, s a leányával összeadja. A legény első nap +vele jól összeegyezett, de más nap hát megint csak olyan szomorú +volt mint azelőtt; a legény hogy látta szomorúságát, előlveszi +hegedűjét, mindjárt nevetett és táncolt, azután valahányszor +szomorú volt, mindjárt csak muzsikált, hogy kedve legyen, s azután +így vígan éltek.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_142" id= +"Page_142">-142-</a></span></p> +<h2>XLII. AZ OSTOBÁN ISTEN IS CSAK BAJJAL SEGÍT.</h2> +<p>Volt egy faluban egy szegény ember, aki semmimódon sem szedhette +föl magát, csak mindig szegény maradt; gyermekei voltak, de még +kenyeret sem tudott nekik adni. Egyszer nagy bújában elmegy hogy +koldul; bemegy egy vendégfogadóba; könyörög hogy adjanak neki +szállást és enni valót; a korcsmáros pedig megverte, úgy oztán +kidobta a szobábúl; az asszony pedig egy kevéssé jobb volt mint +maga, azért mikor a korcsmáros lefeküdt, az asszony kenyeret és egy +kis bort is adott neki, úgy oztán lefeküdt. Más nap felkel, elmegy +az erdőre, és egy favágó öreg ősz embert talál ott; az öreg ember +hogy látta, mindjárt elhagyta a favágást, hozzá megy, és kenyeret +ad neki, azután azt mondja neki: Tudom hogy szegény ember vagy, +azért adok neked egy abroszt: hogyha azt leteríted, enni és inni +elég lesz rajta, hanem vigyázz rá, hogy <span class= +"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> el ne +csalják tűled. A szegény ember elmegy haza felé, és azon korcsmába +bemegy, az asztalt megteríti, mindjárt elég enni és inni való volt +rajta; a korcsmáros gondolja magába: majd elcsalom tűle hogyha +lehet; hát éjtszakára szállást adott neki: Add nekem ezt az +abroszt; majd elteszem, mert ellopják tűled. Az szegény odaadja +neki az abroszt, és más nap, mikor kéri tüle, a korcsmárosné egy +más abroszt adott neki, avval haza ment. A gyermekei ríttak hogy +nagyon, mondá a feleséginek: Na édes feleségem, ne busúlj, most +hoztam eleget enni és inni; akkor előlveszi az abroszt, az asztalt +megteríti, de semmi sem lett rajta, mert a korcsmárosné kicserélte. +Akkor az ember elszomorodott, a felesége pedig káromkodott, hogy +miért tartja bolondnak. Felel neki az ura: Édes feleségem, engem +megcsaltak, hanem majd elmegyek, talán még mást kapok. Elmegy hát +abba a korcsmába, gondolta hogy a korcsmáros majd jól tartja, de +megcsalódott, mert a korcsmáros hogy meglátta, nem hogy megkinálta +valamivel, inkább kiverte, a szobába se szenvedte meg; hanem mikor +a korcsmáros lefeküdt, az asszony behívta, kenyeret és egy kis bort +adott neki, azután lefeküdt. <span class="pagenum"><a name= +"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span></p> +<p>Másnap elmegy az erdőre ahoz az öreg emberhez, kérdi az öreg: Na +fiam, mi bajod? Felel neki: Tegnap bementem a korcsmába, a +korcsmáros elcsalta tűlem az abroszt hogy elteszi mert ellopják, +más nap pedig elcserélte, mást adott, az enyimet pedig megtartotta. +Akkor az öreg ember egy bárányt adott neki, és monda: Ez a bárány +olyan, hogy ha megrázod, a szőri közül sok arany foly ki, menj el, +próbáld meg, és menj abba a korcsmába, hanem vigyázz hogy meg ne +csaljon a korcsmáros. Elmegy a szegény ember, a bárányt +megpróbálta, hogyha igaz-e? megrázta, és annyi arany folyt ki +belőle, hogy a szegény ember csudálkozott rajta; azután felszedte +az aranyat; avval elmegy a korcsmába; mindjárt kér hogy adjanak +neki enni és inni, a korcsmáros adott neki amit kért, azután +kifizette mind aranynyal. Kérdi a korcsmáros: Hol vetted azt a sok +aranyat? Felel a szegény: Az isten adta nekem, hanem egy bárányt is +adott, a kibül arany foly, ha megrázzák; ha nem hiszed, nézd. Akkor +előlveszi a bárányt, megrázza, és sok arany folyt ki a szőribül. A +korcsmáros hogy ezt látta, gondolta: hohó! ez jó lesz nekem, majd +elcsalom tűle; akkor azt mondá neki: Atyámfia, a bárányod megdöglik +a szobában, hanem rekeszszük az istállóba az én bárányim közibe, +holnap elvihetedt. <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= +"Page_145">-145-</a></span> A szegény ember ráállott. Más nap a +korcsmáros, nem azt, hanem más bárányt adott neki, azzal elmegy +haza. A feleséginek mondja: Ne félj most feleségem, elég pénzt +hoztam. A felesége alig várhatta hogy lássa, és mikor meg akarta +próbálni, tehát semmit sem kapott. Akor látta, hogy megint meg van +csalódva; a felesége pedig szidta s mocskolta, hogy miért játszik +vele? Az embernek pedig még volt aranya, azt a feleségének adja, +maga pedig elmegy.</p> +<p>Mikor a korcsmába megy, szint azon módon cselekedett vele a +korcsmáros mint előbb, kiverte a szobábul. De ismét a korcsmárosné +valami kicsint adott neki enni inni. Más nap megint az erdőre megy +a szegény ember az öreghez, az öreg ember azt mondja neki: No mi az +újság? megint meg vagy csalódva? Felel a szegény: Megcsalt a +korcsmáros. Felel az öreg: Most már látom hogy szerencsétlen ember +vagy, hanem még egyet próbálok: adok egy tarisznyát, hogyha mondod: +ki muzsika; mindjárt muzsika jön ki belőle, és mindennek kell +táncolni rajta. Másodszor azt mondd: ki kalapács! és mindjárt két +kalapács jön ki, és azkit akarsz, azt megverethetd velek; hanem a +korcsmároson kezdd el. Elmegy a szegény <span class= +"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> ember a +korcsmához. Hogy meglátta a korcsmáros, mindjárt gondolta, hogy +megint hozott valami újságot: hát kérdi: No mit hoztál most? Felel +a szegény ember: Most muzsikát hoztam. Kérdi a korcsmáros: Hát hol +van? Mondja az ember: Ki muzsika! azonnal nagy muzsika lett, a +korcsmáros mindjárt táncolni kezdett a feleségivel; mikor eleget +táncoltak, akkor a szegény azt mondja: Ki kalapács! és üssétek a +korcsmárost feleségével együtt. A két kalapács úgy megveri a +korcsmárost és a feleségit, hogy majd meghaltak, és addig ütötték, +míg az abroszt és a bárányt vissza nem adták neki. Mikor +visszakapta mindenét, akkor a tarisznyába küldötte a muzsikát és a +kalapácsokat, és haza ment. A felesége kérdi: No hát mit hoztál? +Felel ő: Muzsikát hoztam. A felesége szidja, hogy: hogyha mást nem +hoztál, az ördög vigyen el azzal is. Kapja tehát a szegény ember a +tarisznyát, s mondja: Ki muzsika; és oly muzsika lett, hogy minden +zengett, s a felesége és gyermekei táncolni, kezdtek. Mikor már +eleget táncoltak, akkor a muzsikát leparancsolta, az asztalt +megteríti: tehát minden elég lett rajta. Hát szegények örömmel +ettek s ittak, azután mondja a feleséginek: Édes feleségem, még +mást is hoztam; a felesége kérdi, <span class="pagenum"><a name= +"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> hogy: mit hoztál édes +férjem? Felel a férj: egy bárányt, és beviszi a bárányt, és +megrázza, mindjárt sok arany folyt ki a szőri közül, akkor hát +örűlt a felesége, s így lett a szegény emberből nagy gazda: így +megsegítette az öreg ember őket.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_148" id= +"Page_148">-148-</a></span></p> +<h2>XLIII. AZ ARANYHAJU HÁRMASOK.</h2> +<p>Egy városban volt egy pék, kinek három szép leánya volt. És a +péknek egy szép kertje is volt a király kertje mellett, a király +pedig ífju volt. Egyszer kimegy a kertjébe sétálni, hát a pék +leányai is épen a kertjekben voltak, s az öregebbik leány azt +mondá: Ej édes öcsém, én szeretnék a király kocsisa felesége lenni. +Felel a közepső: Én is szeretném hogyha a király inasa felesége +lehetnék. Felel a kissebbik: Én pedig szeretném hogyha a király +felesége lehetnék, én egyszerre három gyermeket szülnék neki, két +princet és egy princesznét, akik mind hármoknak aranyhajok és a +homlokokon aranycsillagok lennének. Ezt a király meghallotta, +mindjárt haza ment, és a leányokat magához hivatta, és kérdi tülök +hogy a kertben mit beszéltek? Az öregebbik azt mondá: Felséges +király, én azt mondtam: szeretnék a felséged kocsisa felesége +lenni. Felel a király: Jól van. Azután a közepsőtől <span class= +"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> kérdezi +hogy mit beszélt? az is felel: Én, úgymond, azt mondtam, hogy +szeretnék a fölséged inasa felesége lenni. Felel a király: Az is +meglehet. Hát te kissebbik, mit beszéltél? a kissebbik pedig nagyon +félt, nem mert semmit se mondani, hanem a király reá parancsolt, +hogy mindent megmondjon amit beszélt. Akkor mond a leány: Én azt +mondtam, hogy ha én Fölséged felesége lehetnék, én egyszerre három +gyermeket szülnék, két princet és egy princesznét, akiknek +aranyhajok és a homlokokon aranycsillag lenne. Felel a király: +Hogyha úgy vagyon, tehát legyen úgy. Mindjárt papot hívatott, a +kocsissal az öregebbiket, a közepsőt az inassal elvetette, maga +pedig a kissebbiket feleségül elvette, és így egy füst alatt mind a +háromnak a lakodalma elkészűlt, azután szépen éltek egymással.</p> +<p>Volt pedig a királynak egy vén anyja, az mindig haragudt a fiára +és a menyire. Az ifju asszony teherbe esik, és szült később három +gyermekeket: két fiat és egy leányt. A bába hogy meglátta a +gyermekeket, csak elijedt, hogy aranyszál hajok és homlokokon +aranycsillagok ragyognak; befut az öreg asszonyhoz, nagy +álmélkodással beszéli neki, a vén királyné pedig a gyermekeket egy +szatyorba teteti, és a tengerbe veti, az asszony alá pedig +<span class="pagenum"><a name="Page_150" id= +"Page_150">-150-</a></span> három kutyakölyköt tétetett. Az ifju +asszony tudta hogy gyermekeket szült, de nagy álmábul felébredvén, +látta hogy kutyák vannak mellette; hát nagyon el kezdett +siránkozni, hogy mi történt vele; a király pedig háborúban volt, +azért a vén asszony levelet küldött a királynak, hogy a felesége +három kutyát szült a világra. Mikor a király ezt meghallotta, +nagyon megbosszankodott, és levelet küldött az anyjának, hogy +tömlöcre vettesse a feleségit míg haza fog menni. Mikor már a +háborúnak végi lett, haza ment a király, és kérdezte hogy s miként +vagynak? akkor a vén királyné még jobban elárulta a szegény +menyecskét, úgy hogy a király azt parancsolta, hogy az asszony míg +él, tömlöcben fog szenvedni. Így aztán a király mindig csak +szomorkodott.</p> +<p>Már most a gyermekekhez fordúljunk. Azokat a tenger elvetette +egy nagy sziget mellé, ott egy halász kifogta őket, és látja hogy a +szatyorban három szép gyermek vagyon, haza viszi tehát, és a +feleséginek mutatja hogy micsoda szép gyermekeket talált; a +felesége nagyon haragudott, mondván: Minek hozod a más gyermekit, +mikor magadnak is elég vagyon? Felel az ura: Hogyan édes feleségem? +ha gyermekink vagyunk, ezeket is velek együtt felnevelhetjük, mert +valami nagy nemzetbül valók <span class="pagenum"><a name= +"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> ezek a gyermekek, mert +látod hogy aranyszál hajok vagyon, és az homlokokon aranycsillag. +Azután csak nevelték a gyermekeket, hanem a halász jobban szerette +azt a hármat akit talált, mint a maga saját gyermekit, melyért az +asszony még nagyobban haragudott reájok; azért egyszer egy hajóba +hányta mind a hármat, s a tengernek eresztette, a víz pedig messzi +elvitte, míg egy malomhoz értek. A molnár meglátta őket, és +kifogta, és mivelhogy gyermekei nem voltak, igen nagy őrömmel +fogadta őket, és megnyíratta mind a hármat, és a parokás hat száz +forintot adott neki a hajért; azért a molnár még nagyobban örűlt +nekik, és gyakorta megnyiratta őket, és a hajokat eladta. Egyszer a +leány észben vette, hogy az ő hajokbul annyi pénzt vásárlanak, +azért a bátyjainak ezt mondá: A mi hajunkbul sok pénzt vesznek be, +azért én azt mondom: szökjünk el, mi magunk egymást megnyírhatjuk, +és adjuk el, vegyünk magunknak egy házat, én majd főzök, tí pedig +vadászni járjatok, így elélhetünk mind a hárman. El is szöktek mind +a hárman, elmentek egy városban, egy házat vettek, abban laktak, a +princek vadászni jártak, a húgok pedig főzött.</p> +<p>Egyszer az erdőn összeakadt a királylyal, ugymint az atyjokkal; +hogy a király meglátta a <span class="pagenum"><a name="Page_152" +id="Page_152">-152-</a></span> princeket, elcsudálkozott rajta, +hogy micsoda szép ífjak, és mindjárt invitálta ebédre mind a +kettőt; az ífjak magokat ajánlották hogy elmennek, a király pedig +haza ment, s az anyjának megbeszéli hogy mely szép ífjakra talált +az erdőben, kiknek aranyhajok, és aranycsillag vagyon az +homlokokon. A vén királyné hogy azt hallotta, elijedett mindjárt, +azt gondolta, hogy azok lesznek azok a gyermekek, akiket ő a vízben +vettetett, azért csakhamar egy pulykát megöletett, azt megtöltette, +és a tölteléket méreggel megkeverte, azután elküldötte a +szolgálótul abba a városba ahol voltak a princek, hogy azt +megegyék. A princeszné csak maga volt oda haza, a szolgálónak hát +megköszönte a pulykát, és a királynénak; azonban bemegy a szobába, +és a szobába lévén, egy kis kutyája a pulykát megkezdette, és mire +kiment, a kutya meg volt dögölve. Azon elijedt, s a bátyjai hogy +haza mentek, mindjárt megbeszélte nekik, hogy micsoda ajándékot +küldött a király anyja nekik. Ezen az eseten megharagudtak a +princek, és nem mentek el a királyhoz ebédre, hanem másnap megint +az erdőre vadászni mentek. Megint összveakadtak a királylyal; kérdi +tűlök, hogy miért nem mentek el hozzá ebédre? Ezek pedig felelnek +neki: Fölséges király, nekünk igen szorgos dolgunk volt, az +<span class="pagenum"><a name="Page_153" id= +"Page_153">-153-</a></span> hátráltatott bennünket. Felel a király: +Nohát ma eljőjenek hozzám ebédre; azok pedig magokat ajánlották, +hogy elmennek. A király haza ment, és az anyjának mondta, hogy: no +ma eljön az a szép két princ, jó ebéd készűljön. A vén királyné +pedig egy itce bort küldött, azt is méreggel megcsinálta, a leány +elvitte a princesznéhez, az pedig megköszönte, azután kikísérte; a +szoba teli volt madarakkal, még oda ki volt, a borbul ittak, s mind +megdöglöttek. És hogy a princek haza mentek, megbeszélte nekik +hogy: nagy ellenségünk van, mondá, el akarnak veszteni; azért a +princek akkor sem mentek ebédre. Harmadik nap megint kimentek +vadászni, és a királylyal megint összeakadtak; mond a király nekik: +Ugyan nem tudom hogy miért tartotok engem bolondnak, hogy el nem +jöttetek ebédre? Felelnek a princek: Mi azért nem mentünk, hogy +felséged anyja minket meg akar öletni. Akkor megbeszéltek mindent, +hogy mit küldött nekik, a király megharagudott, és haza ment, az +anyját tömlöcre vettette, azután kocsira űlt, és elment, mind a +hármat magával a várba vitte, ettek ittak, azután kérdi a király, +hogy ki gyermeki volnának? Felelnek ezek: Mi nem tudjuk hogy ki az +atyánk, és ki szült e világra bennünket. Ekkor a király már tudta +hogy az <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= +"Page_154">-154-</a></span> ő fiai. Akkor a vén banya már nem +tudott mit mivelni, meg kellett mondani, és mond a fiának: Kedves +fiam mivel oly alacsony rendbül házasodtál, azért haragudtam reád, +és én cselekedtem mind valami rosz történt a házadnál. Akkor a +király haraggal mondá az anyjának: Tehát mit érdemel az, ki a +házasokat egymástul elválasztja ily hamissággal, és ily szép +gyermekeket úgy el akar veszteni? Felel a vén királyné: Én már +magam a sententiát kimondom: azért te engem egy hordóban +fenekeltess, és a hordót szögekkel veresd meg, s vitess föl egy +nagy hegyre, onnét eresztess a tengerig, ez lesz a bérem. A király +nem is késett, csakhamar megcselekedte, végire járt a vén anyjának +amint maga kivánta, azután a feleségét fölhozatta a tömlöcbül, +megkövette, és bocsánatot kért tűle; az asszony megbocsátott neki, +és nagy öröm lett az egész országban. De mivel a bánat megölte az +ífju királynét, azért nem sokáig tartott az öröm, s harmadnapra +megholt. Ezért a király nagy búba esett, de mivel az ő kedves +gyermekeit megtalálta, szomorúságát avval elfelejtette. Igy aztán +örömmel élt gyermekeivel, s él mind maig, ha meg nem halt.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_155" id= +"Page_155">-155-</a></span></p> +<h2>XLIV. A HATALMAS SÍP.</h2> +<p>Volt hol nem volt, hegyen vőlgyön túl volt, erdőn kösziklákon +innen volt, de az óperenciás meg a grőnlándiai tengereken is túl +volt; volt Flandriában egy rongyos ringyes város mellett egy nagy +szegénységü embernek egy kis házacskája, meg egy szőlleje, mely +csak kilenc rendben lévő útból állott, és három cseresnyefából. +Midőn az öreg megélemedett létire már érzette gyengeségét, fiainak +általadta a csekély gazdaságot. Három gyermeke volt, tehát hárman +el nem osztozkodhattak, hanem a szőllőt magok között felosztották; +jutott egynek-egynek három rendbeli út szőllő, és egy cseresnye +fa.</p> +<p>Elközelgetett már a tavasz, mindenek a szőllőbe munkálkodtak, és +a három fiu is elment nem annyira a dologért, minthogy a cseresnyét +valaki tőlök el ne lopja, így amint őrzötték a cseresnyét, oda ment +hozzájok egy vén koldus, a ki is kérte, hogy adnának neki egy kevés +cseresnyét <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= +"Page_156">-156-</a></span> isten nevébe. Ezek egymásra igazították +a vén koldust. Végre a legkissebbik, kit Palkónak híttak, mondja +neki, hogy ha akar cseresnyét enni, tehát menjen fel a fára, és +egyen amennyit akar. Az öreg leveti a szűrit, és felmegy a fára, és +eszik amennyit kivánt. Míg ő oda fent ett volna, addig az ífju akié +volt a cseresnyefa, kikutatta mi van az öregnek a szűr-ujjába; és +talált benne egy gyönyörű sárgaréz sipot; megörűl a vén koldusnak a +sípján, és eltette. Lejön az öreg a fáról, és felveszi a szűrit, és +mondja a fiúnak: Hogyha volna pénzem, most ugyan megfizetnék a +cseresnyéért, hogy magad sem gondolnád. Ekkor mondja az ífju hogy, +ha olyan jószívű volna, tehát adnád nekem, úgymond, azt a sípot, +amely a szűrödnek ujjába vagyon. Azt mondja a koldus: azt fiam nem +adhatom neked, mert az tartogatja fel életemet. Mondja neki az +ífju: De öreg, vagy akarod vagy nem, a síp nálam van. Már ezen +elkezdte a koldus kérni az ífjut, hogy adná vissza, de ez nem +akarja semmiféleképpen neki vissza adni; akkor mondja neki a +koldus: Már ha úgy vagyon, legyen a tied, de tudd meg, hogy annak a +sípnak az ereje oly nagy, hogy akármely nótát gondolsz magadba, +tehát ha a sípot fújod, az oly nótával fog hangzani, s ami több: +aki a sípnak hangját fogja <span class="pagenum"><a name="Page_157" +id="Page_157">-157-</a></span> hallani, tehát annak kell táncolni. +Evvel elmegy az öreg, szerencsét kiván az ífju neki, azután elmegy +a bátyjaihoz, és mutatja nekik hogy mit kapott; ezek pedig +kinevették hogy miért adja ő a tavaszi termését. Ez pedig mondja +nekik: Oh de csak hallgassátok mely gyönyörűen szól, és elkezdi +fújni, melyet emezek hallván, felugrándoztak, és a legnagyobb +táncot járták. Ezt látván az ifju paraszt, hogy az ő bátyjai mely +szépen táncolnak, nagyon nevette őket, és elhagyván a sípolást, +mondja bátyjainak: Kedves bátyáim, bírjátok ezt az én részemet is, +és én elmenek a világba, és próbálok más szerencsét.</p> +<p>Ezzel elbucsúzik bátyjaitól, és elmegy, heted hét országon +bújdosik, hegyeken völgyeken, erdőkön, kősziklákon, még a jeges +óperenciás tengeren is túl ment, ment, ment. Érkezvén egy nagy +városba, mely városnak nincsen neve, és nagyon megéhezvén, bement +egy nagy traktérba, ahol sok uraságok ebédeltek, és a szép muzsika +hangjára némelyek pípáztak, némelyek pedig boroztak. Megáll ő is +közöttök, és kéri a fogadóst hogy nyújtson neki is valami kevés +eledelt, mert igen ehetnék; ezt hallván a fogadás, rútúl kezdi őtet +pirongatni; mondván hogy inkább dolgozni menne, mint így csalja a +világot. De ő keveset hajtott a korcsmáros <span class= +"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> +szavára, hanem csak ott állott és kunyorált a vendégektől. Ezt +látván a kelner, megharagszik, veszi a bikacsököt, és kezdi Palkót +fenyegetni hogy, ha el nem távozik, tehát jól megrakja őtet. De ő +erre sem hallgatott; hanem midőn látván hogy már több kettőnél, és +a kelner veszi a bikacsököt; tehát veszi ő a sípját, és gondol egy +stájer nótát, és azon nótán szólt a síp. Ezt hallván a vendégek, +egybe fogódzván a fogadóssal együtt stájeres táncot jártak; mivel +pedig az asztalok nagyon sűrűn voltak, tehát nem fértek, az +asztalokat mindenestől felforgatták, és a sok drága edény mind +összetört. Annyira fújta pedig a sípját Palkó, hogy már a vendégek +egészen kifáradtak a táncolásban. Kérvén végre a fogadós a Palkót +hogy ne fúja a sípját, nem csak hogy ételt ad neki de még máskép is +megajándékozza, csak hogy ne sipoljon: ezt hallván Palkó, felhágy a +sípolással, és a fáradt vendégek erre amarra eldűledeztek. Ekkor a +fogadós Palkónak jól megrakta a tarisznyáját hússal, kenyérrel, és +egy nagy üveg bort is adott nekie, csak hogy távozzon a +házától.</p> +<p>Így megrakodva jól, tovább ballagott. Palkó elhagyván a várost, +megy mendegél hát egész estig, be is setétedik reája, s amint egy +nagy erdőben érkezik, rettenetes éjtszaka következett; <span class= +"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> a szél +igen nagy zuhogással fújt, az ég mendörgött, és nagyon villámlott. +Így botorkázott szegény Palkó, s az útat egészen elvesztvén, +tébolygott; aztán távolról lát egy kevés világosságot, s a felé +igyekezvén végre ugyan csak eléri, és csodálkozván örömibe, hogy +egy kisded házacskát talált, benéz az ablakon, és lát bent egy igen +vén asszonyt hogy a házban foglalatoskodik, kopogtat hát az +ablakon, és kéri az öreget, nyitná meg neki az ajtót. Az öreg +asszony nagy hamar megnyitván az ajtót, beereszti őtet hajlékába. +Mídőn már leültette volna, kérdi hogy és merre, és miért utazik? +Palkó pedig mondja a vén banyának, hogy ő szolgálatot keresne; +melyet hallván az öreg, mondja: Hogyha szolgálni akarsz, fiam, +maradj meg nálam, én is adok neked szolgálatot: három napból fog az +esztendőd állani, és csak három kecskebakom vagyon, azokat fogod +őrzeni, ha pedig kitelik az időd, tehát a három bak a tied leszen; +ha azonban ez idő alatt a bakok tőled el találnak veszni, akkor +leveszem a fejedet, és karóba húzom, a beledből és csontjaidból +pedig sövényt fogok csinálni. Ezt hallván Palkó, egy kevessé +megbátorodott, és mondja magában: Hiszen vagyon nekem oly eszközöm, +hogy az ördög sem tudna éppen három nap alatt tőlem elszökni; kezit +nyújtja hát a vén anyóknak, <span class="pagenum"><a name= +"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> és mondja hogy ő megmarad +nála. Ekkor ki megy a vén szatyor, és hoz be a fiának egy kevés +madárhúst sülve, melyet eleibe tett egy fejér cipóval. Midőn már +jól lakott volna, tehát lefekszik Palkő, és békével aluszik egész +reggelig; reggelre viradván pedig felöltözik, és az öreg asszony +átadja neki a három kecskebakokat. De mely csodálkozása volt +Palkónak, midőn látta hogy a bakoknak aranyszarvai és körmei +vannak; de még a szőre is csupa arany volt; kezibe vett Palkó egy +ostort, és egy botot, és hajtotta maga előtt a kecskéket; de alig +távozott el vagy háromszáz lépésnyire a háztól, tehát a bakok +vissza akartak menni; fogja hát Palkó az ostorát, és verte a +kecskéket, de ez nem használt nekie semmit; végre fogja Palkó a +sípját, és kezdett sípolni, melyet hallván a kecskék, rettentő +ugrálásokat kezdettek. Így egész estig nem hagyta a kecskéket +legelni, hanem mindig táncolni kellett nekik. Estve felé haza +hajtotta, és a vén asszony csodálkozott nagyon, hogy a kecskék +napközbe haza nem jöttek, és behajtotta végre maga az istállóba, és +rettenetesen megverte. Midőn így kinozná a bakokat, tehát +elkezdette az egyik, hogy háromszor nagyobb ördög ez mint te, mivel +egész nap kéntelenek voltunk táncolni. Mondja a vén asszony, hogy +ha holnap haza nem jöttök, tehát a vas doronggal <span class= +"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> +szétverem a fejeteket. Másnap reggel viszont kihajtotta Palkó a +kecskéket, és viszont szerencsésen haza, mikor az estve elérkezett. +A vén asszonyt majd megette a méreg, hogy a kecskék haza nem +jöttek. Harmadik nap viszont kihajtotta Palkó a kecskéket, és +viszont vissza akartak jönni, de ő is megfúja a sípját, és a +kecskék ugráltak még a fák tetején is. Déltájban pedig kocsik +mentek arra, melyek fával meg voltak terhelve, melyet egy pap az +erdőn vágatott. Midőn meghallották a sípnak a hangját, tehát +leugráltak a kocsikról és táncoltak; az utolsó kocsin ült pedig a +pap, ez egy nagy vastag fösvény ember volt: ez is hogy meghallotta +a síp hangját, leugrott a kocsiról és táncolt, de mivel nagyon +vastag ember lévén hamar elfáradt, kérte Palkót az istenért hagyná +el; de ez nem is hallgatott reá, mivel féltette a kecskéit, hogy +majd elszöknek ha nem sípol. Végre a pap kérte a kocsisát, hogy +kötné a kocsi oldalához; a kocsis fogván a saroglyaláncot, az +oldalhoz láncolta a papot, de ott is nyughatatlan volt, mindig +mozgott, és a bőrit mind ledörgölte a hátárul. Ez így eltelvén +egész estig, estve haza hajtott Palkó a vén banya kvártélyára, és a +kocsisok is úgy tovább ballagtak. A vén asszony nem tudott mit +mivelni mérgibe, hanem csak hallgatott, mivel <span class= +"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> már +hatalma nem volt Palkón, ez pedig reggel eleibe vette a kecskéket +mint saját jószágát, és elhajtotta a vén asszonynak legnagyobb +átkai között.</p> +<p>Elment most Palkó, és beért egy nagy városba, ahol midőn +hajtotta volna a kecskéit, meglátja az a pap aki az erdőben +táncolt; hirtelen becsapja szobájának ablakát, hogy netalán megint +táncolnia kellene, Palkó tudakozta hogy hol lakna a bíró, amelyet +midőn megmutattak neki, bemegy, és szállást kér, magának és +kecskéinek. A bíró mivel látta ezeket a drága jószágokat, tehát +kérdi, hogy hová hajtaná azt a szép jószágot? Palkó mondotta, hogy +ő a királynak hajtaná, mivel annak juhásza. Ezt a bíró hallván, +mindjárt a kecskéknek egy tiszta szobát adott. Ebbe a szobába +háltak a bírónak három leányai is. Ezek már mind a hárman eladó +sorban voltak, és nagy-kényesek. Ezek amint már estve feküdni +mentek; hát mondja a legöregebb, hogy nagyon szép volna azoknak a +bakoknak a szőreiből nekik bokrétákat csinálni, majd úgy mond, +hogyha holnap a templomba elmegyünk, tehát senkinek nem lesz a +keblibe oly drága bokrétája, mint nekünk. Így megegyezvén mind a +hárman, egy akarattal leszállnak az ágyaikról, és mindegyik egy-egy +baknak szőriben ragaszkodván, húzzák a bakok szőreit, <span class= +"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> de +amint megfogták marékban, úgy a kezeik mind ott maradtak, és többé +el nem vehették kezeiket rólok. Így ültek mind a hárman oda ragadva +egész éjtszaka. Reggel Palkó felkelvén, nevette a leányokat, de +mivel, úgy mond, a királyi jószágokat meg akartátok lopni, tehát el +kell vele együtt nektek is menni. Így a leányokat a bakokkal együtt +elhajtotta. Midőn már a városban egy templom mellett hajtotta, jön +egy fiatal szép legény, és oda megy a leányokhoz, az egyiknek a +farára üt kezivel mondván: Nem szégyenled magadat egyingbe járni? +Ekkor legnagyobb bámulására a legénynek is a keze a leány farán +ragadt. Így tovább hajtotta. Midőn meglátta egy vén asszony ezt a +gyalázatos legényt, szalad az udvarba, és hoz egy lapátot, melylyel +úgy rá vágott a legény farára, hogy a lapát azon ragadt, a nyele +pedig a vén asszony kezibe; a vén asszony nem akart utánok menni, +tehát Palkó kénytelen volt az ő korbácsával ösztönözni. Midőn már a +városból kiment volna, meglátja a kanász, hogy az a vén banya hogy +szurkálja azt a legényt, hát megharagszik az öreg szatyorra, és úgy +vág a korbácsával az asszony farára, hogy a korbács az asszonyon, a +nyele pedig a kanász kezibe maradt; ezzel így történvén, Palkó mind +elhajtotta őket, és így ért be egy királyi <span class= +"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> +városban. Behajtja tehát furcsa jószágát a vendégfogadósnak +istállójába, maga pedig bement a fogadóba, bort kért, és kérdi hogy +micsoda újság vagyon itt a királyi városba? Akik ott ültek, mondják +neki, hogy a királynak vagyon egy leánya, ki azt adta kihirdetni, +hogy ő csak ahoz megy férhez aki őtet meg tudja nevettetni. Ezt +hallván Palkó, mindjárt mondja magába, hogy ő megpróbálja a +szerencsét hogy megnevetteti-e vagy sem; másnap tehát jelentette +magát a királyi udvarban, ahol mondották nekie, hogy meg lehet +próbálni, de oly feltétel alatt, hogy ha meg nem nevetteted, akkor +fejeddel fizetsz. Mondja Palkó hogy nem bánja, ha ennek embere nem +lesz.</p> +<p>Más napra volt az idő kirendelve hogy jőjön. Ekkor sok urak és +főrendek összejöttek, hogy megláthassák ennek az embernek a +rettenetes mesterségit, melylyel a királyi kisasszonyt +megnevetteti. Palkó tehát eleibe viszi a bakjait, melynek szőrin +három leány, a leány farán az ífju legény, a legényen a vén asszony +lapátja a vén asszony farán a kanász korbácsa. Ily móddal +felhajtotta a cúgot a királyi palotába. Itt midőn a nagy szálába +behajtotta volna, mindenek mosolyognak ezen a csoda történeten, de +a kisasszony nem is pillantott szemeivel; fogja tehát Palkó a +sípját, és kezdi fújni; <span class="pagenum"><a name="Page_165" +id="Page_165">-165-</a></span> és fúj rajta egy kalamajkát, melyen +el kezdettek mind a bakok mind a hozzá valók táncolni: ezt látván a +királykisasszony, nagyon el kezdett kacagni, melyet látván Palkó, +eleibe megy, és mélyen meghajtotta magát. Ezt látván a király, +nagyon megszomorodott, hogy az ő leánya egy paraszttal nyerettetett +meg; tehát válaszoltak Palkónak, hogy holnap jőjön el. Palkó jó +ajándékkal eltávozott, s már magáénak tartotta a kisasszonyt, a +kecskékhez ragaszkodott személyekét elbocsátotta, a három leánynak +ami a markába szőr volt, azt akkor kihúzhatták, és ezzel elmentek. +Más nap megjelent Palkó a királyi udvarba, de már akkor azt +válaszolták neki, hogy ha a kisasszonyt akarja, tehát vagyon itt a +királynak egy medvéje, hogy háljon azzal egy éjtszaka. Palkó erre +is reá állott, és elmegy a piacra, és vesz magának egynéhány száz +diót és mogyorót, és egy hegedűt; azután haza ment, és megnézi a +szállást; tehát a szoba egy asztalos műhely volt, melybe a medve +már be volt zárva. Palkó elébb még sok kissebb nagyobb köveket tett +a tarisznyájába, azután bement a medvéhez a szobába: ekkor azonban +reá lakatolták az ajtót, hogy onnan többé ki ne jöhessen. Leült +tehát Palkó, és kezdi a diót törni, melyet látván a medve, +megkivánta tőle, kéri hogy adna neki <span class="pagenum"><a name= +"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> is; Palkó bele nyúl a +tarisznyába, és veszen egy vagy két követ, és adja a medvének; ez +foga alá vette, de nem tudta megtörni, mivelhogy kő volt; kérte hát +Palkót, úgy mond: látom, te erősebb vagy, törd meg; így csalogotta +Palkó a medvét annyira hogy már kifogyott a dióból: ekkor elővette +a nála lévő hegedűt, és kezd hegedűlni. Mondja a medve: Hallod-e +Palkó, nagyon tetszik nekem a muzsika, taníts meg engem: Palkó +pedig mondja, hogy nagyon görbe körmeid vannak, azért neked nem +lehet. Mond emez: Tehát egyenesítsd meg, úgymond, a körmeimet, csak +hogy taníts meg; mondja Palkó: Hallod-e koma, tedd csak ide ebbe az +asztalos présbe a kezedet, mindjárt megegyenesedik. A medve koma +belé tette a két kezeit a présbe, eme pedig ráhajtotta a srófot; a +medve rimánkodik hogy már elég volna, de ez annál jobban szorítja; +ekkor elővette a korbácsát, és nagyon megverte a medvét, úgy hogy +már pisszenni sem mert; azután kivette a borotváját, megborotválta +a medve alfelit, és egy sort vert a medve borotvált részire, és így +Palkó lefekszik, és aluszik minden félelem nélkül. Reggel egy +szolga megy az ajtóra, hogy megnézi el van-e szaggatva Palkó; de e +helyett inkább elcsodálkozott, midőn hallotta a medvét pisszegni, +és könyörögni, hogy ott ne járkálnának, <span class= +"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> mert ha +Pál úr felkél, megint megborotvál és megver. Ezt hallotta az inas, +egyenesen szalad a királyhoz hogy neki megmondhassa; a király maga +megy a dolgot megvizsgálni, de ő is csak úgy találta mint +előlmondották; ekkor felnyitották az ajtót, és Pál kijött +egésségesen. Pált tehát úri ruhába öltöztették, és a király ebédre +marasztotta. Ebéd felett mondja a király: Fiam, a leányom csak az +éjjel választja meg melyiteké lesz, tiéd-e, vagy a melletted levő +hercegé; mert a melyitekhez lesz reggel a kisasszony fordúlva, azé +lészen. Elmegy Palkó a boltban, és veszen ott mindenféle drága +fűszerszámokat, és a szakácsot megkérte hogy őneki külön főzzön +vacsorára mézes mákos tésztát, melyet midőn megfőzött, és vacsora +alatt eleibe tettek Palkónak, azt nagyon megkivánta a mellette lévő +herceg is, és kéri hogy engedne neki is belőle valamit kóstolni. +Melyet Palkó által is engedett nékie, a herceg pedig mind megette; +azután bevitték mind a hármat egy szobába; a kisasszony lefekszik +előre, azután a herceg mondja hogy átkozott nagy szorultságban van, +pedig ki nem mehet, mivel az ajtó be van zárva; mondja Palkó: Eredj +az ajtó megé. Ezt megfogadván a herceg, mivel kénytelen volt vele, +Palkó is megy, és a hercegéhez teszi a maga terhét, és egy kis idő +<span class="pagenum"><a name="Page_168" id= +"Page_168">-168-</a></span> múlva leszáll az ágyáról, és megy a +ruhájához, és azokat a fűszerszámokat kezdette enni, kiket vett +volt a boltba. Kérdi tőle a herceg hogy mit eszik? ez pedig mondja +hogy amit ide letettem, mert reggel majd szégyen lesz rajtam ha ezt +meglátják. A herceg is felkél, és megeszi az egész rakást. Hajnal +felé a kisasszony a herceg felé fordúlván, nem állhatja a rettentő +bűzt; elfordúl tehát a Pál felé: ennek pedig a legdrágább illat +jött ki a szájából, és így elaludt a kisasszony Pál felé fordúlva. +Mikor reggel a király nézte, kérdezte egyszersmind a leányát, hogy +miért cselekedte legyen? mondja a kisasszony, hogy rettenetes büdös +a szája a hercegnek, neki nem is kell soha más Palkónál egyéb, mert +ennek a szájából a legdrágább illat jött ki. Így megnyerte Pál a +királyi kisasszonyt, és megesküdött vele, végre az öreg király +halála után őtet koronázták meg.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_169" id= +"Page_169">-169-</a></span></p> +<h2>XLV. A SZERENCSÉS VÁNDORLEGÉNY.</h2> +<p>Volt egy mesterlegény, a ki sok országokat bejárkált, hanem +sehol dolgot magának nem talált. A pénze tehát elfogyott, és +dohánya sem volt több mint három pipára való, pedig őkeme igen +nagyon szerette a dohányt, úgy hogy mindég dohányozni akart. +Egyszer egy erdőbe jutott, de mivel az erdő igen nagy volt, sokáig +ment, hanem ki nem érhetett; gondolkozott magában, hogy mitévő +legyen: ha lefekszik, vagy megfagy, vagy a vadak megeszik; soká +gondolkozott, végtére még is csak lefeküdt, és hamar elaludt. De +sokáig nem alhatott, mivel igen hideg volt; felkel tehát, s lám +messzi lát egy tüzet: gondolá magában, hogy én oda megyek, talán +csak nem ölnek meg; s fogta magát, a tűz felé sietett, és mikor a +tűzhöz ért, látja hogy három csúnya fekete ember fekszik a tűz +mellett; mondja nekik: jó napot bátyáim! felelnek: Néked is jó +<span class="pagenum"><a name="Page_170" id= +"Page_170">-170-</a></span> napod legyen. Mondja nekik a vándorló: +Szépen kérlek barátim, engedjétek meg, hadd melegedhessek meg a +tüzeteknél; felelnek neki a három fekete emberek: csak melegedjél +meg. Ez lefekszik a tűz mellé, és megmelegszik jól; és egyszer +egyik ember fölkél a tűztől, előlvesz egy nagy pipát, és kér egy +pipa dohányt; a vándorló legény ad neki egy pipával, az lefekszik. +A másik is fölkél, az is kér egy pipával, akkor már megijedett a +legény, hogy magának se marad, de azért még is csak ád neki, az is +reá gyújt; azután a harmadik is fölkél, és hozzá megy, hogy adjon +neki is egy pipával, akkor azt mondja neki: Csak add ide a mi van, +majd lesz neked dohányod a mennyi kell; akkor az utolsót odadja +neki. Azután fölkél ketteje, és elmegy, egyik pedig ott marad a +tűznél; egyszer jönnek, és két szekér dohányt hoznak, azt a tűz +mellé ledöntik, és azt mondják neki: Na te, hogyha ezt a dohányt +holnap reggelig meg nem dohányzod, tehát oda lészsz; majd mind +elmegyünk, de reggelre vissza jövünk. El is ment mind a három, ez +pedig a bokrokba ment, és egy hosszu póznát levágott, abbul +pipaszárat csinált, azután a dohányt a tűzre rakta, a pipa szárat +bele dugta, úgy dohányzott. Reggel, mikor a három fekete ember +hozzá jött, már a dohányt mind <span class="pagenum"><a name= +"Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> megdohányozta: hogy +látták, a vállát megveregették, hogy végbe tudta vinni. Azután +elvitték, s egy várost mutattak neki, és azt mondák: Látod ezt a +várost, abban lakik egy gróf, annak van három leánya, hanem mind +egész háza népével oly istenfélők, hogy mi sokszor próbáltuk, még +sem tudtuk megkapni őket, mi pedig ördögök vagyunk; már most +próbáld te, hogy ha egyet megkaphatsz közűlök. Menj be a városba, +végy egy házat, mi annyi pénzt adunk hogy teljes életedbe nem +szűkölködöl pénzbűl, hanem egész esztendőn által nem lesz szabad +magadat megtörülni, sem pedig megmosni. A legény elmegy, s mindent +úgy cselekszik amint az ördögök parancsolták: a városba egy szép +házat vett, abba lakott, és a pénze kád számra állott, úgy élt +sokáig. Egyszer a gróf minden jószágát elvesztette a játékon, igen +szegény módon kellett neki élni, azonban egy ember megmondta a +grófnak, hogy itt a városba volna egy ember, az kinek igen sok +pénze van, menjen ahoz, az majd ád neki valamennyi kell. Elmegy a +gróf hozzá, már akkor ő igen piszkos és szurkos szőrös volt, és +könyörgött neki, hogy adjon neki egynehány ezer forintot, majd a +jószágát kiváltja, azután megfizet neki becsületesen. A piszkos, +úgy mint az ördögök jobbágya, adott neki <span class= +"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> pénzt +valamennyi tetszett neki, avval a gróf haza megy, és azt gondolta, +hogy majd elmegy, és a mit a játékon elvesztett, majd vissza fogja +nyerni. El is ment, és azt is mind elvesztette, azután haza ment +nagy bújában, senkinek sem szólt, hanem egyszer azt gondolta +magában, hogy elmegy ahoz a piszkoshoz, majd az megint ád neki +pénzt, és el is ment, könyörgött hozzá, hogy adjon neki pénzt, +inkább a három leányai közzűl akármelyiket akarod, feleségednek +veheted. Akkor a legény annyi pénzt adott neki, hogy egész jószágát +kiválthatta a gróf, azután hogy mindent kiváltott, szépen élt oda +haza a leányival.</p> +<p>Egyszer a piszkos elmegy a grófhoz, és mondja neki: Az úr nekem +a leányai közűl egyet ajánlott, már most adja meg. A gróf az +öregebbik leányát behívja, s azt mondja neki: Édes leányom, nekem +ez az úr sok pénzt adott, hogy a jószágomat kiválthattam, azért én +közűletek egyet neki feleségnek igértem, azért elmégy-e hozzá? +Felel a leány: Én ehez a taknyoshoz mennék-e? elszaladt, és reá +köpött. Azután a középsőt hivatta, annak is megbeszélte szándékát, +de az is azon szerint reá köpött, és elszaladt. A harmadikat is +behivatja, annak is megbeszéli akaratját. Az felel az atyjának: +Mivel, atyám, parancsolod, én hozzá megyek, és mindjárt kezet adtak +egymásnak. <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= +"Page_173">-173-</a></span> A legény napot tett, hogy mikorra +várják. Akkor elment az erdőre a tűzhöz, és a három ördög már +várta; a tűz mellett egy kád meleg víz volt, és egy fél mázsa +szappan. Mindjárt megkapták és a kádba vetették, megszappanozták és +megmosták, azután kivették, és egy szép inget adtak reá, azután +megborotválták, és igen szép ruhát adtak reá. A kocsik már ott +álltak, minden kocsiba hat hat lovak, az elsőbe fölültették, elől +két vadász ült, és hátul két huszár állt, úgy a többi azon szerint, +pedig mind ördögök voltak. Így nagy parádéval a gróf udvarába +mentek, a gróf es leányai nagyon csudálkoztak rajta, hogy ki legyen +az a nagy gavallér. Tehát hogy megállottak, a huszárok mindjárt +leugráltak, és karjánál fogva fölvitték a garádicson. A menyasszony +eleibe jött, megölelték egymást, és megcsókolták. Ezt hogy a nénjei +meglátták, kiszaladtak a kerten. És mivel hozzá nem mentek, mind a +kettő felakasztotta magát. A három ördög a vőlegényhez mentek, a +vállát megveregették, és mondák: Ember vagy, mert nekünk is +hármunknak kettőt szereztél, magadnak pedig egyet, de meg is +érdemled. Akkor nagy lakodalom lett. Azután egymástul elváltak. A +házasok most is élnek ha meg nem haltak A két öregbik pedig az +ördögöké lett.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_174" id= +"Page_174">-174-</a></span></p> +<h2>XLVI. A KÉRKEDÉS JUTALMA.</h2> +<p>Egy parasztnak volt három fia, és azokat mesterségre +megtaníttatta; az egyik barbél lett, a másik kovács, a harmadik +vitéz. Elmentek vándorolni; egynéhány esztendőkig oda voltak, +azután haza mentek az atyjokhoz. Az atyjok nagyon megbetegedett és +magához hivatta mind a három fiait, és azt mondá nekik: No most +melyitek tanulta ki legjobban a mesterségit? beszéljétek meg nekem +hogy mit próbáltatok: a melyik legjobban kitanulta mesterségit, az +legjobban jár. A barbély azt mondá: Atyám, én úgy kitanultam a +mesterségemet, hogy mikor a nyúl legjobban futott, akkor +borotváltam meg. Az apja azt mondá: Fiam, te ugyan kitanultad a +mesterségedet, magam is szeretem azt. A másik, a ki kovács volt, +azt mondá: Én az én mesterségemet úgy kitanultam, hogy mikor a ló +legjobban futott, a patkót felütöttem, és megint le is szedtem. Az +apja azt mondá: Fiam, te is ugyan jól kitanultad <span class= +"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> a +mesterségedet. A vitéz gondolkozott hogy mit mondjon az apjának, +hát azt mondja: Atyám, hogyan jártam: egyszer kimentem sétálni a +mezőre, oly nagy zápor jött hogy iszonyatos volt, rajtam volt a +legszebb ruhám, mind oda lett volna, hanem a volt a szerencsém, +hogy a kardom velem volt, azt kirántottam, és úgy hadarásztam magam +körűl, hogy egy csöpp esső sem esett rám hazáig, szárazon mentem +haza, a tisztek csak úgy csudálkoztak rajtam, hogy megláttak, hogy +úgy tudok fektérozni; annyi ajándékot kaptam, hogy alig tudtam +elvinni. Erre az apjok azt mondá: Ugyancsak jól kitanultátok +mesterségteket, fiaim, már most az én pénzemre nem szorúltatok, azt +a szegényeknek adom. Hát oda hivatta a papot, és minden pénzit a +papnak adta, hogy a szegényeknek osztogassa; a pap elvitte, és a +szegényeknek osztogatta; a paraszt azután megholt, a fiai nagy +haraggal elmentek vándorolni, és akkor bánták, hogy mesterségekkel +annyira kérkedtek. Így csalatkoztak meg szegények a kérkedés +miatt.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_176" id= +"Page_176">-176-</a></span></p> +<h2>XLVII. A SZERENCSÉTLENSÉG JÓL ESETT.</h2> +<p>Egy parasztnak három fia volt, azok elmentek szolgálatot +keresni. Mikor mentek, a kissebbik kenyeret kért, mert nagyon +megéhezett; a bátyjai azt mondák neki, hogy ha az egyik szemét ki +hagyja szúrni, kap kenyeret; a szegény gyermek ki hagyta szúrni az +egyik szemét, és érte kenyeret kapott. Azt csakhamar megette, de +csakhamar megint megéhezett, és újra kenyeret kért. A bátyjai azt +mondák, hogy ha a másik szemét is kitolatja, úgy adnak neki; ő hát +minthogy nagyon éhezett a másik szemét is kitolatta, azután egy +akasztófa alá vezették; és azt mondák neki: Maradj itt, ez város, +majd mi bemegyünk a városba; és elmentek, és szegényt ott hagyták +az akasztófa alatt. Ők pedig azért cselekedték azt, mivelhogy az +öcscsök szép legény lévén, gondolták, hogy majd minden ember azt +szereti meg, ők pedig szolgálatot nem kaphatnak, aminthogy nem is +kaptak, hanem végtére katonáknak <span class="pagenum"><a name= +"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> kellett lenniök. A +szegény vak pedig az akasztófa alatt ült, azt gondolta hogy valami +város; éjtszaka éjfél tájban, az akasztott emberek az akasztófárúl +leszállottak, és azt mondta az egyik: Az éjtszaka oly harmat fog +esni, hogy ha a vakok a szemeket megmosnák benne, mindjárt +látnának, és más betegségre is igen jó. A másik azt mondá: Látod, a +városban a király leánya már régen beteg, és senki sem tudja +meggyógyítani, pedig könnyű volna, mert a feje alatt egy varas béka +van, azt meg kellene égetni, és azután mindjárt meggyógyúlna. +Azután fölmentek megint az akasztófára. A szegény vak mindjárt +elmászott a fűbe, harmattal megmosta a szemit, és mindjárt látott +mint azelőtt. Akkor fölkelt, és bement a városba, amint bemegy egy +házhoz, éppen annak az embernek a fia vak volt, mert úgy született +erre a világra. Kérdi, hogy miért nem gyógyíttatják azt a +gyermeket? felel az anyja: Oh már sokat költöttem rá, még se +használt. Felel a legény: Én meggyógyítom. Mond az asszony: Csak +gyógyítsa meg az úr, a mit kíván, megfizetem. Mindjárt megkente a +gyermek szemeit, és látott a gyermek; kiáltozott, mondván: Édes +anyám, látok mindeneket. Az anyja nem tudta mit csináljon örömében. +Haza jött a gazda; amint látta hogy a fia lát, azt mondta: +<span class="pagenum"><a name="Page_178" id= +"Page_178">-178-</a></span> Barátom, ezt nem tudom megköszönni, +hanem maradj a házamnál mintha gyermekem volnál; és ott is maradt. +Hát elfutott a híre, s így sok vakokat hordtak hozzá gyógyítani. +Azután a király fülébe is ment a hír, hogy olyan nagy doktor ért a +városba, hogy a született vakot is meggyógyítja, kiküldött egy szép +sézát hogy menjen hozzá; fölült és bement a királyhoz. Monda neki a +király: Nekem vagyon egy beteg leányom, hogyha meggyógyítod, +mindjárt neked adom feleségednek, fele királyságommal együtt. Felel +a legény: Hadd lássam én azt a beteget! és bemegy a beteghez, a +pulsusát megtapintja, s azt mondja: Csak hamar fűtsétek be a +kemencét, és jól befűtöttek, ő pedig fölemelte a királyleányt az +ágybul, és a másik ágyba vitte, a békát titkon kivette, és a +kemencébe vetette, és ott állott míg el nem égett. Mihelyt a béka +elégett, mindjárt fölkelt az ágybul a leány, és egészséges lett. A +király mindjárt papot hivatott, és összeesküdtette őket, és +vicekirály lett belőle. Ez aztán a bátyjait magához hivatta, mert +az ő regementjében voltak, és kérdezte hogy vagyon-e több atyjokfia +oda haza? Felelnek: Fölséges király, egy öcsénk van még oda haza, +hanem szegény vak, vakon született. Mondá nekik: Megösmernétek-e, +hogyha itt volna? Felelnek: Mi <span class="pagenum"><a name= +"Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> megösmernénk, mert jegy +van a mejjén. Felel a király veje: Látjátok, én vagyok az öcsétek, +itt van a jel a mejjemen. Ti azt gondoltátok, hogy a ti +gonoszságtok rejtekben fog maradni, holott egy falat kenyérért a +szemeimet kiszúrtátok. A bátyjai térdre estek, és könyörögtek, hogy +csak az életeket hagyja meg, akarhogy megbünteti is őket. De ő azt +mondá: Én megbocsátok mindeneket, hanem a regementtől el kell +mennetek, s el is mentek.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_180" id= +"Page_180">-180-</a></span></p> +<h2>XLVIII. AZ IRÁSTUDÓ SZEGÉNY FIU.</h2> +<p>Volt egy szegény ember, kinek sok gyermekei voltak, és kenyere +kevés. Az öregbik fia oskolába járt; már jól tudott olvasni, és +okosabb is volt mint a többi, azért hogy látta a nyomorúságokat, +azt mondá az apjának: Édes apám, mink igen szegény módon élünk, +azért én azt gondoltam, hogy elmegyek szolgálni, majd a mit +keresek, haza hozom, hogy könnyebben élhessünk. Az apja mondá neki: +No fiam, csak menj el, és keress szolgálatot. A legényke elmegy egy +nagy erdőbe, eleibe jön egy zöld vadász, és mondá neki: Mit +fáradozol szegény legény? Felel neki a gyermek: Én szolgálatot +keresek, ha valaki megfogadna. Kérdi a vadász: Tudsz-e olvasni? +Felel a gyermek: Nem tudok, mert szegény szüléktül való vagyok, nem +taníttathattak. Felel a vadász, ki az ördög volt: No épen ilyen +kell nekem, megfogadlak szolgának és jó bért adok. És akkor elvitte +a házához, és a szobájában <span class="pagenum"><a name="Page_181" +id="Page_181">-181-</a></span> az ágyat megmutatta, és mondá neki: +Most az lesz a dolgod, hogy az én ágyamat mindennap föl kell +vetned, és a szemetet kisöpröd mindennap. A legény híven szolgált, +amit neki az ura mondott, azt mind végben vitte; az ura csak ritkán +volt oda haza, s mivel a legénynek dolga sok nem volt, azért a +könyveit forgatta, hanem egy sem tetszett neki; végtére egy +rongyost legalól kihúzott, és olvasta, az megtetszett neki, mert +minden ördöngösség benne megtaláltatott. Azért hogyha az ura +odahaza nem volt, mindig abbul tanult, és végtére jobban +megtanulta, mint az ördög maga tudta; vigyázott is jól, hogy el ne +felejtse az ördögi tudományt. Mikor az esztendeje kitelt volna, az +ördög kifizette amiben megegyezett vele, azután elvitte oda vissza, +ahol megfogadta. Azután egymástul elváltak, s a legény haza ment az +apjához.</p> +<p>Míg a pénziben tartott, addig jól éltek, de mikor elfogyott, +akkor megint csak szegény módon kellett nekik élni. Mivel pedig már +tudott magán segíteni, az apjának mondá: Tudod édes apjám, hogy +megint szegénységgel kell élnünk; azért én majd egy nagy ökör +leszek, akkor te hajts el engem a vásárra, és adj el száz +forintért, hanem a kötelet oda ne add, ha mindjárt száz forintot +adnak is érte. Az <span class="pagenum"><a name="Page_182" id= +"Page_182">-182-</a></span> apja más nap a fiát elhajtotta a +vásárra, egy nagy szép kövér ökör lett belőle. Mikor már a vásárba +értek, mindjárt sok kérői voltak, hanem hogy száz forinton alul nem +adta, nem vehette meg senki is, utóljára egy fiatal mészáros jött +hozzá, aki remekelni akart, az megfogta, el akarta vezetni; az +ember pedig mondá: Uram, a kötelet el nem adtam, mert az nekem oda +haza kell. A mészáros egy forintot akart neki adni, de az ember +mondá: Uram, száz forintért sem adom a kötelet. A mészáros +megharagudt, visszavetette neki és újat vett, s rá kötötte, és haza +vezette, az istállóba bekötötte, maga pedig a szobába ment enni. A +legényeinek azt mondá: Menjetek, adjatok szénát annak az ökörnek. A +legények szénát vittek neki, hát az ökör megszólamlott hozzájok, és +mond: Nekem széna nem kell, hanem pecsenye és jó bor. A legények +megijedtek hogy az ökör szól, és kiszaladtak, a gazdának +megbeszélték, hogy az ökör emberi nyelven szól. Erre a gazda +szalad, kapja a fejszét és kést, le akarja vágni, de mire a +mészáros oda ment, az ökör elszaladt, és mire az apja haza ment, +már a fia a szobába fütyölt, min az apja mód nélkül megörűlt.</p> +<p>Azután megint jól éltek míg a pénzben tartott; és mikor a pénz +elfogyott, az apjának <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= +"Page_183">-183-</a></span> azt mondá: No most egy szép paripa +leszek, aztán ülj rám, és alább ne adj mint három száz forinton. Az +apja úgy cselekedett mint a fia parancsolta. Más nap egy igen szép +paripa lett belőle, az apja reá ült, s a vásárba vezette. Az ördög, +akinél tanulta a mesterséget, megtudta, hogy oly igen megtanulta, +az is elment a vásárra, és az emberhez megy, és kérdi, hogy mire +tartja a lovát? Felel az ember: Három száz forinton. Az ördög +mindjárt ezüst pénzzel kifizette, az ember pedig elfelejtette a +kantárt kivenni a fejibül, mivel a pénz igen szép volt, azért +elment haza; az ördög pedig felült a legénybül lett paripára, és +hegyeken völgyeken ment mint a szél. Egyszer egy korcsmába teként +be, tehát sok részeg ember volt ott, s káromkodtak. Ez megtetszett +az ördögnek, a lovat megkötötte egy fához, maga pedig bement a +korcsmába, a szegény legény ló képibe búsúlt, de el nem +szabadulhatott; arra megy egy gyermek, mondja neki a legénybűl lett +ló: Te gyermek! gyere szabadíts meg, ezt az állam alatt való szíjat +kapcsold ki; a gyermek megijedt, elszaladt tűle. Azután egy leányka +ment arra, annak is mondta, az oda ment és kihúzta a kantárt a +fejibül, és az én paripám vissza szalad nagy messzi. Az ördög ezt +észre vette, utána szaladt, már el is érte volna, hanem a +<span class="pagenum"><a name="Page_184" id= +"Page_184">-184-</a></span> legény egérré lett, és egy lyukba bújt; +az ördög pedig macskává vált, és a lyuknál leste, hanem hogy sokáig +elől nem jött, a macska elaludt; az egér a lyukbul kijött, és +galambbá változott, és elröpűlt nagy messzi, úgy hogy mikor az +ördög felébredt, és észbe vette, már jó messzi volt. Akkor +csakhamar tikölő kányává változott az ördög, utána röpűlt, már el +is kapta volna, de a galamb egy király udvarába röpűlt, és a király +leánya épen a folyosón sétált, eleibe röpűlt, és aranygyűrővé vált; +a királyleány látta a galambot és a gyűrőt, azt gondolta, hogy a +szentlélek hozta neki, s az ujjába dugta a gyűrőt. Erre az ördög a +királyba bújt, és annyira kínozta, hogy majd csaknem meghalt, az +ágyban meg sem tudott mozdúlni. Orvosokat hívatott tehát, hanem +senki sem tudta meggyógyítani; hát az ördög kiment belőle, és +doktornak adta ki magát, s a királyhoz ment. Azt mondta neki, hogy +mit fizet neki? ő meggyógyítja; felel a király: Én neked adom +valamit a világon kivánsz; felel a doktor: Én csak azt a gyűrőt +kivánom a mely a leányod ujján vagyon. A király megigérte. Akkor +egy kis üvegből adott neki inni, mindjárt meggyógyult. Azonközben a +gyűrő megszólamlott a leányhoz, és monda: Lásd az a doktor nem más, +hanem az ördög, engem el akar vinni, <span class="pagenum"><a name= +"Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> azért hogyha az atyád +parancsolja, adj oda, de a kezibe ne adj, hanem ejts a földre, majd +én köles leszek. Mikor a király fölkelt az ágybul, a doktorral +együtt a leányhoz megy, és mondja a leányának: Édes leányom, ez az +úr engem meggyógyított, hanem a gyűrődet kivánja, add neki. Felel a +leány: Én a gyűrőmet neki nem adom; és siránkozott; az atyja pedig +parancsolta, hogy adja neki; a leány tehát oda dobta neki a földre, +és a gyűrő kölessé vált, a doktor pedig egy csunya kakas lett, a +kölest ette, hanem azt, aki a padlás közé szorúlt, nem ehette meg, +a kakas pedig azt gondolta, hogy mind megette, azzal elröpült +pokolba, a köles pedig, aki a padlás közé szorúlt, fölemelkedett, s +egy szép legény lett belőle. A királyleány elcsudálkozott rajta, és +hogy igen szép legény volt, megszerette, és az atyjának könyörgött +hogy legyen az a legény az ő ura, a király megengedte, és +öszveházasodtak, így a szegény legénybül király lett, még pedig +most is élnek, hogyha meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_186" id= +"Page_186">-186-</a></span></p> +<h2>XLIX. KÖNNY-KERESZTSÉG.</h2> +<p>Volt egy ember, akinek semmi gyereke nem volt. A felesége mindig +könyörgött az istennek, hogy adjon neki egy gyermeket, ha malac +lenne is; és lám az az asszony teherbe esett, és szült egy malacot. +A malac mindjárt tudott beszélni, de az anyja sírt kesergett, hogy +malacca lett. Látta a malac, hogy az anyja örökké sírt, kérdezte +hát az anyjától, hogy miért sír örökké? Felel az anyja: Hogy ne +sírnék, mikor gyermeket vártam az istentől, és malacot adott. Felel +a malac az asszonynak: Lásd édes anyám, nekem hasznomat vehetd, +majd a disznókat kihajtom és őrzöm a makkon.</p> +<p>Egyszer hogy kihajtotta a disznókat, és az erdőn őrizte, arra +megy egy király, és azon az erdőn eltévedt, nem tudott semmiképpen +elmenni az erdőbül. Hát a malachoz megy, s azt mondja a malacnak: +Segélj ki engem ezen erdőbül, a leányom a tied lesz. A malac +mindjárt kivezette a királyt az erdőbül, de aztán <span class= +"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> megint +vissza ment az disznókhoz. Azután megint más király ment arra; az +is eltévedt az erdőben, az is hozzá ment a malachoz, s mond neki a +király: Te malac, vezess ki engem ezen erdőbül, a leányomat neked +adom. A malac azt is kivezette az erdőbül, azután megint a +disznókhoz ment. Harmadszor is jött egy harmadik király, az is +eltévedt az erdőben, azt is szinte azon szerint kivezette az +erdőbül. Azután haza hajtotta a disznókat. Az anyja és apja nagyon +örült rajta, hogy oly szorgalmatos a fiok malac képiben.</p> +<p>Volt pedig az anyjának egy kakassa, kit a malac megszeretett, +azért monda az anyjának: Anyám asszony, a kakasnak adjon ki +kukoricát, hadd hízzék meg jól. Mikor a kakas jól meghízott, akkor +megnyergelte, felült a kakasra, és elment az első királyhoz, és +mondá neki: Király, tudod-e hogy mit igértél, hogy a leányodat +nekem adod? A király a leányát neki adta igéreti szerint, és vele +egy komornikot is felültetett a hintóba, és mikor az erdőbe mentek, +a kocsisnak azt mondta a malac: Megállj kocsis, hadd szállok le; és +mikor leszállott, a komornik a leánynak azt mondta: Menjünk más +uton, hogy a malac ne jöhessen utánunk; mit csinálsz vele? inkább +én veszlek el, légy az én feleségem, kár leszesz annak a +<span class="pagenum"><a name="Page_188" id= +"Page_188">-188-</a></span> csúnya malacnak. Azután más uton +elmentek. A malac pedig mind tudta hogy mit beszélnek; mikor más +uton akartak elmenni, utánok szaladt a malac, és fölugrott a +kocsiba, mind a leányt, mind a komornikot lehányta a kocsibul és +mondá nekik: Mivel engem megcsúfoltál, most már nekem nem kellesz. +Akkor a kocsival pénzzel haza ment az atyjához, hol is az atyja +megörűlt annak, hogy a fia oly sok érő jótzágot kocsit lovat vitt +nekik. Akkor megbeszélte hogy hogyan járt.</p> +<p>Más nap a kakast megint megnyergelte, fölült, és elment a másik +kírályhoz, és monda neki: Fölséges király, eljöttem az igéretért, +most adja meg nekem a leányát. A király a szavát nem akarta vissza +vonni, neki adta a leányát, és az is befogatott hat lovat, a +leányát fölültette, és egy komornikot adott vele. A malac a kakast +a kocsi teteibe tette fel, és maga a kocsiba beült, és elmentek az +erdőig. Mikor az erdőbe értek, leszállott a kocsibul, és elmaradt +tűlök; mikor egy darabig mentek, mond a komornik: Hagyjuk el ezt a +csúnya malacot, majd én elveszlek. A leány reáállott, monda: Nem +bánom, hogyha elhagyjuk ezen csúnya malacot; a kocsisnak mondják, +hogy nyargaljon; de a kocsis nem akart, mert félt hogy a malac +valami rosszat tesz neki. A komornik tehát <span class= +"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> +levetette a kocsist, és maga hajtotta a lovakat, és nyargalt amint +lehetett, de a malac utána futamodott, és elérte őket, és a +kocsirul lehányta mind a leányt, mind pedig a komornikot, és minden +ruhájokat lehúzta nekik, azután a kocsist megvárta, és együtt az +atyjához mentek, mind kocsival s pénzzel.</p> +<p>Harmadszor is elment a harmadik királyhoz, és annak három leánya +volt; monda a malac: Fölséges király, emlékezik-e arra, hogy mit +igért az erdőben, mikor eltévedt, hogy a leányát nekem adja? Felel +a király: Igen is, emlékezem. Három leányom van, amelyiket +szereted, az legyen a tied. Felel a malac: Én nem bánom, amelyik +szeret, azt add nekem. Bemegy a király a leányaihoz; az öregbiknek +mondja: Menj el vele, édes leányom, lásd az engem kivezetett az +erdőbül; akkor igértem neki, hogy egyet közűletek neki adok. Felel +a leány: Kedves atyám, én el nem megyek azzal a malaccal. Azután a +király a másik leányának mondá, de az is azon szerint felelt az +atyjának. A kissebbik pedig, ki a legszebbik volt, sírva megy az +atyjához, s mondá: Szerelmes atyám, egyik néném sem akar +parancsolatodnak engedni, azért én engedek, és elmegyek vele, +akármit ád az isten; és el is ment vele, és egy komornik. Az +erdőben megint leszállott <span class="pagenum"><a name="Page_190" +id="Page_190">-190-</a></span> a malac, és elmaradt, a komornik +ezzel is úgy akart; hanem a leány azt mondta: Isten adta nekem ezt, +el is megyek vele. Erre eléjön a malac, a komornikot levetette, +azután a kocsiba ült, és a leány ölibe tette a fejét, úgy aludt. A +leány sírt, és egy csöpp könyü a malacra potytyant; erre a malac +bőre lepattant, és a legszebb ífju lett belőle. Bezzeg megörült a +leány, ölelte, csókolta; azután haza mentek, apja anyja nem +ismerték meg, azt gondolták hogy királyfi: akkor mondá nekik: +Lásd-e édes anyám, hogyha megkereszteltek volna, mindjárt emberi +színben lettem volna; most csak egy keresztyén könnycsepp emberré +tett. Azután nagy öröm lett a háznál, a lakodalmat is ellakták, +most is zeng fülembe a muzsikája, pedig már vége van.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_191" id= +"Page_191">-191-</a></span></p> +<h2>L. A HÁROM VÁNDORLÓ LEGÉNY.</h2> +<p>Egy időben árván maradtak három vándorló legények, akiknek nevek +volt Sándor, Lőrinc és János. Amidőn már sok ideig vándorlottak +volna az országban, egykor útazások közben egész a török gránicig +jöttenek, ugymint Belgrád városáig. Midőn ezen három vándorlókat az +törökök meglátták, azonnal megfogatták, és az legelső urodalom +kezébe adták, hol is mint foglyok egy esztendeig voltak, és dolgok +jól ment, ámbátor rabok voltak is. De esztendőnek elfolyása után +vásárra vitték és háromszáz forintért egy más urodalomnak eladták, +ahol is szinte jó dolgok volt; de ellenben minden héten kétszer az +talpokat megverték erőssen azon okból, hogy el ne szökjenek. Ezen +szegény vándorlók alig várták az esztendőnek elfolyását; amidőn +kitölt ezen rabságok ismét vásárra kihajtották, és Holofernes +nevezetű basának adták el szinte háromszáz forintért, aki is ugyan +hét esztendőnek elfolyása <span class="pagenum"><a name="Page_192" +id="Page_192">-192-</a></span> előtt az napkeleti királynak leányát +elfogta, de minthogy szüzességét azon esztendők alatt is el nem +vehette, azért is a legerőssebb tömlöcbe tétette. Azon három +rabokat egy időben kiküldötte volt a szőllők hegyére puttonnal +kigyókat fogdosni; de minthogy ők azon vastag nagy mérges kígyókat +megfogni nem merészlették, azért a basa önnön kezeivel a puttonokba +berakta, és így ővelek haza vitette. Már annakelőtte készíttetett ő +két koporsót, aki az egyik nagyobb volt a másiknál, a kissebb pedig +ki volt jóforma nagyságú lyukakkal furkálva, azután a princesznét a +koporsóba egy ingbe befektette, és úgy a kígyókat reá öntötte, az +két koporsót pediglen jó erőssen reá szegezte, és így, amidőn a +kígyók a leány testiből jól laktak, a másik koporcsóba a lyukakon +heverni általmentek. Így hagyta ő a szegény leányt az erős tömlöcbe +negyven napokig, és azon idő alatt úgy megették a kígyók, hogy a +legkissebb csontját sem lelhették. Ezen fájdalmat, gondolhatja +mindenki, mely erős volt kiállani. Negyven napoknak elfolyása után +felhozatta Holofernes a tömlöcből a koporsót, de a kígyók is mind +döglöttek voltak; és azon kígyókat egy nagy kazánba belé rakatta, +és belőlök mérget szándékozott főzni. Amint már két napig főttek, +próba gyanánt egy kanállal <span class="pagenum"><a name="Page_193" +id="Page_193">-193-</a></span> az kutya szájába bele öntött, aki is +tőle mindjárt megdöglött. A többi között, midőn ezen cselekedetet +látták ezen három ottan lévő foglyok, csak egymás szemibe +tekingettek. Mond a János a többieknek: Barátim, mi annál inkább +úgy is rabok vagyunk, tehát majd én is egy kanállal az basa szájába +bevágok; a melyre mindnyájan reá álltak. Az főzés mellett minthogy +már elfáradt a basa, és nagy melegség által kevessé rosszúl is +lett, Jánosnak két baráti megkapták basa uramat, és a szájába jó +nagy dózsist öntöttek a méregből, a kitől mindjárt meghalt őkeme. +Ezen cselekedet után a három barátok öszvebeszéllettek, és elvitték +basa uramnak három aranyszőrű lovait is magokkal; de minthogy egy +hídon a gránicon által nem mehettek, azért a lovakat egy rejtek +helyre lekötötték, és úgy magok a setét éjtszaka idején, legnagyobb +mennydörgések villámlások között hason az hídon általmentek +szerencsésen. Amidőn így általmentek volt már a gránicon, nem +messzi volt egy magas hegy, a melyet akaskányi hegynek neveztek, és +az a hegy akkora volt, hogy ha egy ember fent volt, idelent +akkorának látszott mint a legkissebb madár. Már pediglen ezen +elszökött barátok egy lészát csináltak, hogy az tengeren annál +könnyebben keresztül mehessenek. A <span class="pagenum"><a name= +"Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> mint ők jól messzi mentek +volt már az hegyen, és a legfelsőbb parton állottak, következendő +nap a hír elszélledett, hogy azon három foglyok elszöktek, és a +basát ölve hagyták; azonnal utánnok küldöttek tehát, és egy török +más rabbal éppen azon az úton találtak menni, amerre ők vették +útjokat; a hegynek tetején látja az kopasz török a három állatot, +és valóban azt gondolta, hogy azon elszökött foglyok volnának, +amelyek ugyanazok is voltak, de minthogy azon vele volt keresztyén +gondolta azoknak lenni, azzal ámította őtet el, hogy valamely sasok +volnának; és így ők lészára felültek, és a tengeren elereszkedtek. +Mentek mentek, hét nap hét éjtszaka annyira mentek, hogy nem is +tudták merre volnának; de minthogy az éhség kénytelenítette őket +szárazra kimenni, azon igyekezetöket reá is fordították, és úgy a +szárazföldre kevés idő múlva ki is szálltak. Amint így az erdőben +járkálgattak, birkanyomot találtak, a kin is addig mentek, míg egy +helyütt az erdőben egy akolra találtak, és amidőn bementek volt az +akolba, hát látnak egy nagy óriást, akinek csak egy szeme volt, és +az is a homlokán, és kérdezi őket mi járatba vannak? akinek is +dolgokat azonnal elbeszéllették. Az óriás azután nekik enni adott, +és minthogy nem sokára beestvéledett, a birkákat <span class= +"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> +behajtotta az akolba, akik akkorák voltak mint minálunk a szamár, +és más zárja nem volt mint egy kő, de eztet olyan közönséges +emberek tizenketten sem emelhették volna helyből el. Már most +amidőn bezárta volt ajtaját, maga is a tűzhöz jött beszélgetés +okáért az óriás; többi között mindegyiknek a nyakát megtapogatta, +melyiké volna legvastagabb; hát a szegény Sándorét legvastagabbnak +tanálta, azonnal megfogja hát a késit, és a nyakát levágta, és +birkáinak enni oda vetette. Itten a két barátok néznek egymás +szemibe, öszvebeszélgetnek, s amidőn látták volt hogy óriás uram a +tűznél hanyatt lefekütt, egy üszkös fával János a szemét kitolta, +és így semmit sem látott. Már reggeledett s amidőn a madarak +megszólamlottak, ő elvette a követ ajtaja elől, de ily +fortélysággal eresztette ki birkáit, t. i. keresztül vetette két +lábát, és azok közt egyenként eresztette ki őket, de minthogy János +valaha csizmadia a legény volt, az tűje és hegyes árra még akkor is +nála volt, egyetemben megtanította Lőrinc barátját is, és adott +néki is egy árrat a kezébe, hogy egy birkának a farkába +akaszkodjon, és amidőn az ajtó mellett lészen, szúrja a hasába, aki +őtet hamarsággal ki fogja húzni. János maga is így cselekedett, és +szerencsésen mind a ketten <span class="pagenum"><a name="Page_196" +id="Page_196">-196-</a></span> kijöttek, de amidőn már az birkák +kimentek volt, megintlen betette kövivel az ajtaját a vak óriás +uram, és tapogatott mindenfelé, de minthogy semmit sem talált, +akkorát kiáltott, hogy ők a tengerparton arra a kiáltásra hasra +estek, és ennek az ordításnak meghallása után azonnal maga formájú +tizenkét óriások jelentek meg, és látták az ő szerencsétlenségit. +Mindjárt összeszaggatták őtet, azután a tengerhez szaladtak mind a +tizenketten; de már a két elszökött rab barátok tizenkét ölnyire a +tengerbe voltak, azért hogy ők bosszút nem állhattak, mindnyájan +együtt el kezdtek bőgni, ordítani, és sikoltozni úgy, hogy ezen +nagy sikoltozások után a tenger felháborodott, és habjaival +szegényeket majd eltemette.</p> +<p>De még is isten őket szerencsésen megtartotta; továbbá is mentek +ők, míglen egy erdőre találtak, ahol az ő lészáikat kikötötték, és +bementek sétálás képest az erdőbe. A többi között találtak itt egy +szép folyóvizet, ahol is megszemlélték hogy itten embernyomás volt, +és ezen nyomás után addig mentek mentek, míg egyszerre tanáltak egy +remetének a házára, ahová be is mentek, és tanáltak tulajdon egy +öreg remetét, kit szent Antalnak híttak. Ez a jövevényeket szívesen +fogadta, és minthogy ezek magokat ajánlották hogy itten +maradhassanak; <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= +"Page_197">-197-</a></span> akarnák ők is ezen szent életet +viselni, minthogy úgy is se hazájok se egyebök nincsen, a remete +szívesen megtartotta őket. Következendő nap a remete szokását az én +János és Lőrinc szökött uraimnak is be kellett venni, mely ebből +állott, úgymint reggel a háztól fogva a vízig térgyen kellett menni +imádkozni, és ott megmosogatták magokat, és onnan ismét térgyen +vissza. Amidőn a szobába bementek, már itten volt az asztalon három +cipó hozzá tartozandó étellel elkészítve, és mindegyik magáét +megette. Más nap, amidőn elvégezték szolgálatjokat, az erdőbe +sétálgattak, és azt tanálta mondani Lőrinc: Te János, üssük agyon +ezen vén remetét, van ennek talán sok elrejtett kincse. Felelt +János: Mit beszélsz, látad hogy isten szegénye, és csak jobban élne +mint most. No tehát hagyjuk abba. Következendő nap, amidőn +kötelességekről együtt haza jöttek, hát az asztalon csak két cipó +volt, akkoron azt mondja a remete: Valamelyitek nekem rosszat +kívánt, ezért a házamtól mindjárt távozzatok, és haljon meg olyan +halállal, minőt énnekem akart tenni.</p> +<p>Ezzel útnak vették sátorfájokat, és az erdőkön bújdostak mint a +rossz cigányok. Akkor egy éjtszaka nagy tüzet láttak, oda mentek, s +lám haramiák voltak, huszonnégyen. Hát oda <span class= +"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> +köszönnek; kérdezik: kik légyenek; olyanok vagyunk mint tík. Erre a +haramiabasa oda vet egy aranyat, és János felvette, Lőrinc eleibe +is oda vetett, aki eztet fel nem vette, amelyen a basa +megharagudott, és mindjárt nyársra huzatta mint valami kis malacot, +és megsüttette őtet, és így maga maradt János. Hát egy időbe, mikor +őtet vigyázóhelyre küldötték, arra a falunak az útjára tanált +menni, amerre legközelebbi falukból malomba búzával és egymással +jártak; azon egy szegény ember vitt volt egy kocsin hat zsák búzát, +melyet János tőle elvett, és magok lakóhelyekre vitt. Ezen első +cselekedetin nagyon megörűltek a több haramiák, és megintlen +visszament valami szín alatt, és felállt a paraszt kocsiára, és +bementek együtt a faluba, és onnét a város bírájához egy közelebbi +városba mentek, és János a károkat megösmerte, és kérte őket hogy +ma tíz órakor estve sok emberekkel jőjenek oda, és fogják őket meg, +amelyet bíró uram meg is cselekedett; de mindazonáltal jegyokúl +aztat hagyta nekiek, hogy engemet arról megismerhettek, hogy az én +kalapom keresztbe fog lenni. Azzal a János visszament, és +vacsoráltak együtt. Kevés idő múlva a sok emberek körűlfogták az +elárúlt haramiákat, és egyenként megkötöztették őket, de csak épen +a basa maradt együtt Jánossal, <span class="pagenum"><a name= +"Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> kibe minden bizodalma és +reménysége volt, de éppen megcsalatkozott, mivel amidőn leült, ez +hátra taszította őtet, és erőssen megsebezte; akkoron aztat is +megkötözték, és feltették a kocsira mind mint valamely mangalica +disznót, de még is csak arra kérte Jánost, hogy ne azon halállal +mulaszsza ki a világból, mint ő a barátját Lőrincet. De midőn a +legelső városba bevitték, mindenekre a legerőssebb szentencia +szállott, és a kövér haramiabasát megsütötték mint ő a János +barátját. Kinek volt itt nagyobb becsületi mint Jánosnak? szerették +is őtet méltán, s ezen tett érdemiért az király az gyermekek mellé +udvari mesternek tétette. Több időknek elfolyása után, minthogy +János jól viselte magát, és jámbor életű volt, különben szép +gyermek is volt, és tudományokkal is bővelkedett, az egész udvar +őtet kedvelte; de ami még több, az ő kellemetessége miatt az király +leánya bele szeretett, amelyet idővel atyjának megjelentett azzal a +kéréssel, hogy engedné meg, hogy János őtet feleségűl vehesse. Ezen +a császár, azaz a király megörűlt, és meg is engedte nekie a +kérését, és tudtára adta Jánosnak ezen édes érzeményt, aki örömiben +majd meghalt. És egynehány napoknak elfolyása után megházasodtak, +és nagy mulatságot tartottak, és sok esztendőket éltek +szerencsésen, és többé <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= +"Page_200">-200-</a></span> János nem is kivánkozott hazájába +menni, és itten mint uralkodó király meghalt. A ki el nem hiszi, +menjen és kérdezze meg az agyon ütött vak óriástul.</p> +<hr class="chap" /> +<h2>LI. KALMÁR FIA.</h2> +<p>Volt a világon, Csehországban, egy nagy gazdag kereskedő, kinek +egyetlenegy fia volt. Amidőn ez már annyira felnőtt, hogy oskolába +járt, és mindenféle irásokat és könyveket tanult, mondotta a +fiának: Hallod-e, kedves fiam, már mostan tanuld a pénzre való +játékokat, hogy te is a többi urakkal egy társaságban lehess. Erre +mondotta a fia: Jaj édes atyám, én azt nem javasolom magamnak, mert +úgy lehet, hogy minden kincset el találnék pazérolni, és aztán +mindnyájan koldusok maradnánk és utóljára is engem fognának kedves +szüléim okolni, hogy énmiattam szegényedtek el. Mondá az atyja: +Fiam, ne félj semmit, mert vagyon nekem <span class= +"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> annyi, +hogy ha mindig költöd, sem fogod elkölteni. Azért neked javaslom +ezen játékokat, mivel te másképpen nem fogsz a városban való néppel +esmeretségben lenni. Mostantól kezdve tehát oly embert fogadok +neked, ki téged mindenféle játékokra, kártyára, kockára, +biliárdozásra meg fog tanítani. Újra mondta a fia: Én, atyám, soha +se, mert tudom mi fog abból következni utóljára is, s az éppen +semmi becsületemre sem fog válni, mivel ha én valamelyiknek a +pénzit vagy úgy lehet a jószágát elnyerném, bizony nem mondaná, +hogy isten áldjon meg, hanem inkább átkozna; ha pedig mindég +vesztenék, akkor, tudom bizonyosan, hogy volna becsületem míg a +pénzemben tartana, de mikor elfogyna, épen senki sem nézne reám. +Azért atyám, ne is ingereljen engem arra, mert nekem semmi kedvem +reá. Atyja elhagyta a fiút egy darabig; de sok ízben még is csak +mindig emlegette neki a játékokat; amidőn egykor a fiú csak elment +az almáriomhoz, és kihúzta a fiókot, és kivett valami 10,000 +forintot, mondván: Atyám, én most elmegyek a kávéházba játszani, +megpróbálom. Mondotta az atyja: Most, fiam, szeretem dolgodat, mert +ezután fogsz majdan kipallérozódni, hogyha urakkal társalkodol.</p> +<p>Elment tehát a fiú, és a kávéházba mindjárt leült, és először is +kártyát kért hogy adjanak <span class="pagenum"><a name="Page_202" +id="Page_202">-202-</a></span> neki is az urak, akik ottan +játszottak; melyre mondván neki azok: szívesen adunk, el kezdett +mindjárt kártyázni. De csakhamar mind elvesztette azon pénzt, akit +elvitt magával, és ismét kért még 5000 forintot a kocsmárostól; +amidőn azt is elvesztette, akkor elment haza, leült atyja +szobájába, és úgy szomorkodott. Amidőn az atyja kérdezte tőle, hogy +miért szomorkodol? mondá a fia: Látod atyám, te engem mindig +ingereltél a kártyára, és mostan is már ezen a napon elvesztettem +15,000 forintot. Melyre az atyja feleli: Azért ne búsúlj semmit is; +hogyha mostan annyit vesztettél, máskor vissza fog jönni duplán. +Ekkor a fiú mondá: Hogyha te úgy beszélsz atyám, lásd meg majd +utolsó következését, hogy mi lesz majd belőlünk. Ismét monda az +atyja: Annyi pénzem vagyon fiam, hogy ha mindennap vesztesz annyit +a mennyit tegnap elvesztettél, még sem fogod elkölteni soha. Jaj +atyám, folytatta a fiú, addig kellene a pénzt megbecsülni, míg van, +mert mikor már nincsen, késő lesz utána bánkódni. De atyja nem +hagyott neki békét, s a fiú hozzá fogott ismét a nagy kártyázásnak, +kockának és a biliárdozásnak; folytatta is mindig, és többnyire +mindig ott lakott. Amidőn már atyjának sok pénzit elpocsékolt, hogy +már nagyon megtetszett a jószágokon is, máskép <span class= +"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> kezdett +a fiú gondolkozni, és elment az aranyműveshez, és mondotta neki, +hogy csináljon neki egy oly sisakot, hogy annak sehol se legyen +párja, meg fogja érette a legbecsületesebben fizetni, meg is +mondotta, hogy kinek a fia légyen. Kérdezte az aranyműves: mikorára +legyen készen; monda a kereskedőnek a fia: mentül hamarább, hogyha +lehet, mert nagy szüksége volna reája. Ekkor az aranyműves ígérte, +hogy egy hétre készen fog lenni minden késedelem nélkül. És mikor +eltölt az egy hét, oda ment hozzá a kereskedő fia, vitt magával +ötszáz ezer forintot, hogy majdan meg fog érette fizetni; de midőn +kérdezte tőle, hogy mivel tartozik, mondá az aranyműves: két millió +fttal; a kereskedő fia azt felelte, hogy itten vagyon; én ugyan +annyit mostan magammal nem hoztam, hanem majd meg fogom fizetni: +ötszáz ezer forintot mostan megadok. Az aranyműves megnyugodott +benne, mert, úgy mond, tudom, hogy nem fog elveszni; contractust +csináltak tehát, és elvitte magával a szép sisakot, egy +selyemzsacskóba bele takarta, és mondotta atyjának estve, hogy: +Hallod atyám, én most elmegyek, mert már sok jószágodat +elpocsékoltam, és mind addig vissza sem jövök, míg a te elpazérlott +pénzedet vissza nem fordítom. Felelt az atyja: Kedves fiam, azt ne +cselekedd, <span class="pagenum"><a name="Page_204" id= +"Page_204">-204-</a></span> mert hogyha elmégy, bizony életemet +megrövidíted. Mondotta a fiú: Már atyám, énnálam fel vagyon téve, +tehát ne is hátráltasson tőle senki se. Így az atyja elbocsátotta, +mivelhogy a fiának kedvét nem akarta szegni, mondván: Fiam legyen +úgy, mint ahogy teneked tetszik, csakhogy azon kérlek, ne örökösen, +hanem bizonyos ideig maradj csak oda. Mire a fiú: Hét esztendő +múlván, atyám, haza fogok jönni, de elébb nem.</p> +<p>Ekkor reggel a fiú elindúlt, és ment egyenesen Konstáncinápolyba +a tengeren mindenütt, és mikor oda ért, kiszállott a hajóból, és +bement a törők császárnak a fővendégfogadójába. A fogadós csak +mindjárt majdhogy elnem ájúlt, mikor meglátta, gondolván hogy azon +török császárnak az inassa volna, akit tegnap délután eltemettek. A +fogadós mindjárt oda ment hozzája, és kérdezte tőle, hogy mit +tetszik neki parancsolni? mondá a legény: Egy itce bort hozzon +nekie, és leült ottan a vendégfogadóban, és múlatott. Tüstént +elment erre a fogadós a császárhoz, és megjelentette hogy azon +kedves inassa, kit tegnap eltemettetett, feltámadt, és ottan vagyon +nála, bort iszik, melyre felel a császár: Lehetetlen hogy az igaz +volna. Monda a kocsmáros: Nincs különben, felséges császár. Ekkor +mindjárt a kocsiba fogatott <span class="pagenum"><a name= +"Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> a császár, és elment ezen +ífjúnak a nézésére; és mikor meglátta, kérdé az ífjút hogy ki +volna; melyre felel az ífjú: Én vagyok egy csehországi +nagykereskedőnek a fia, akinek is mint atyámnak a sok kincsét +elpazérlottam, mivel ő engemet mindig kártyára ingerelt; tehát +sokat elvesztettem, és most eljöttem, atyámat odahaza hagytam, hogy +addig fogok szolgálni, míg csaknem minden pénzét helyre szerzem. +Ekkor kérdezvén az ífjút, hogy ki volna a neve, felel: Én Kis +János, ez meg ez vagyok. Erre a török viszont kérdezte, hogy nem +volna-e nekie kedve inasnak hozzá jönni? Felelt az ífjú: Mindenkor, +felséges uram, egy császár udvarába, és megköszönöm hozzám való +szivességét. Ekkor elmentek haza, és mint utólsó inassának tette, +mivelhogy még szokatlan volt udvarában; hanem nem telt bele mint +egy hét, mindjárt második inassának tette udvarába; harmadik héten +tette mint első inassának, mivelhogy jól forgatta magát. Elég az, a +mi aztat nézi, hogy mivel ő magát mindenek felett kimutatta, a +török császár gondolta, hogy bizony nem bolond ífjunak kell ennek +lenni, de mostan azért is megajándékozom egy majorsággal, hanem +azért, mint első inasom meg fog maradni a házamnál.</p> +<p>Lassan-lassan annyira vitte itt a kereskedő <span class= +"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> fia, +hogy mint brigadéros generális lett, és mind azok felett még is +megmaradt mint inassa az udvarnál, és mind a két gázsit szedte. +Amidőn már eztet megkapta, mondá a török császárnak, hogy valami +kevés ajándékkal meg akarná ajándékozni, hogyha jó néven venné, a +császár ő felségét. Kérdezte ez: hogy mi lenne az? Nem sok: grácia +fejemnek. Mondá a török császár: Ha épen egy pipájából álló volna +is, jó néven venném tőled. Ekkor kivette azon sisakot, akit +csináltatott az aranyművessel, és mikor kitette, mondá a török +császár, mikor a fejébe tette: Nem hogy kicsiny ajándékot adtál +volna, hanem mondhatom hogy országomba nem találom fel ezen +ajándékot; amelyért is mostan mint commendírozó generálisságot +fogok ezen ajándékért adni, de még sem bocsátlak el udvaromból, sőt +fogsz maradni nálam. És így töltötte el majdan a hét esztendőt; de +mikoron ez eltölt, szólt a császár: Én tégedet elbocsájtalak, mivel +szándékod vagyon haza menni; de mint hűséges szolgámtól nehezen +tudok megválni; esküdjél meg hát az én kardmarkolatomnál fogva, +hogy ismét visszajösz. Amelyre is ő tüstént megesküdött hétszer, az +a császár pedig megtöltött tele három hajót aranynyal és ezüsttel, +úgy bocsátotta útjára.</p> +<p>Amidőn már a hazájába ért, tehát nem <span class= +"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> is úgy +mint becsületes ember szokott a hajóval beköszönni a városban, hát +nem három, hanem tizenkét ágyút süttetett el; s mikor azt a +városban meghallották, gondolták hogy valami ellenséges hajók; +tehát a városból mind kiszaladtak, és meglátták hogy ezen +kereskedőnek a fia érkezett haza; az atyja alig esmert reája, de ő +atyját mindjárt megesmervén, mondá: Atyám, itten vagyon az ajándék +akit neked hoztam. Ekkor csak hamarosan a hajóból mindeneket +kitakarítottak, számtalan sok kincseket találtak benne, és így első +alkalmatossággal atyját mindjárt felgazdagította a fia. De már most +esküvésének eleget kellett tenni, és visszamenni, mondá atyjának: +Még hét esztendőt fogok eltölteni a török császárnál, akkor +visszajövök, s többet, atyám, úgy lehet, hogy el sem megyek; de +mostan kell.</p> +<p>Ottan volt egy darabig, és mint első kommendirozó, mivelhogy a +nagy anglus háború elkövetkezett, tehát el kellett nekie menni; +hanem itten szerencsétlenek voltak, mert az anglustól +megverettetett a török, és szégyenszemre vissza kellett menni +Törökországban. Minekutánna ezek megtörténtek, már csakhamar eltölt +a második hat esztendő is, és ismét eljött az ideje, hogy haza +kellett menni a kalmár fiának; és mondá a fiú a császárnak: +<span class="pagenum"><a name="Page_208" id= +"Page_208">-208-</a></span> Hallod-e, én mostan atyámat ismét meg +akarom látogatni, mert ismét eljött az idő; mond a török császár: +Hallod-e fiam, hogyha mostan elmégy az országomból, vissza, tudom, +többet nem fogsz jönni. Melyre felel: Én ismét esküvésemmel +fogadom, hogy visszajövök; de, már mostanában az isten előtt sok +imádságot tett, hogy az ő esküvését hiában vegye, mivel ő többet a +törökhöz vissza nem akar menni. Tehát ismét megesküdött, de +olyformán, hogy isten bűnre ne vegye ezen esküvését. Gondolván +ekkor a török császár, hogy bizonyos fog lenni abban, hogy ismét +visszajön; ekkor is mint három hajót megterhelt sokféle portékával +és drága kincsekkel; de minekutánna ő esedező köszönetekkel +elindúlt a török császártól, mondotta a kereskedő fia: Hallod-e +uram felséged, nincsen-e valami titok elrejtve éntőlem, akit én nem +tudok? Mondván: Nincsen, ekkor elindúlt; és amint útazott ismét +haza felé, talált egy szerencsétlent, akit is két halálra való +török egy szigetben cipeltek mint a búzát; monda ekkor a kalmár fia +kommendírozó generális: Micsoda dolog volna ez? ő ezek felől semmit +sem tud; ekkor felel a török rab: Minékünk ezt kell cselekedni, míg +csaknem porrá fog lenni, mert ennek a gazdája nagy bosszút tett a +császáron. Ez pedig volt az anglus király inassa; <span class= +"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> akit is +a tenger mellett találtak, a török rablók elragadtak, és elvittek +mint fogságban. A török minthogy bosszankodott, tehát őtet azon +halálra itélte, hogy itten mind addig kinozzuk, mígnem egészen +porrá fog lenni. Mondá a kalmár fia: Adjátok nekem által ezen +holttestet, hogy temettessem el. Mondván ekkor a két török: Nem +lehet, mert minékűnk kötelességünknek meg kell felelni hanem hogyha +a török császártól valami írást fog hozni, hogy mink adjuk által, +akkor szívesen általadjuk, hogy csináljon vele amit akar. Tüstént +mindjárt a hajót kikötötte, hogy visszamenjen Törökországban, és a +császártól ki fogja kérni, hogy majdan eltemeti; és csakugyan meg +is nyerte nagy kérésére az töröktől, hogy neki megengedte, és azon +írást megmutatta azon kínzó törököknek: akkor neki általengedték, +és eltemettette ottan nagy pompával a szigetbe.</p> +<p>Úgy folytatá ismét útját továbbra a kereskedő fia a tengeren; s +lám egyszerre megtalálja azon anglus princesznéket, akit azon +boldogtalan inassal együtt elraboltak, és ottan egy török azon +második szigetben szántatta velök anyaszült meztelen a kősziklás +hegyet, és utánok egy szörnyűtelen drótból font korbácscsal ment +ezen pogány török; és mikor ő mint keresztyén ember ezt meglátta, +csaknem elájúlt, <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= +"Page_210">-210-</a></span> hogy miként kínozza ezen ártatlan +személyeket, akik tudom hogy neki semmit sem vétettek, mert csupa +egy ártatlansággal vagynak tele, és nem nézem ki belőlök hogy +valami nagy csínyt tettek volna. Ekkor ismét visszament a török +császárhoz, és ismét nagy kéréssel hozzá folyamodott, mondván: Add +által még mostan énnekem azon szerencsétlen két leányt, akik a +második szigetben kínlódnak. Mondá a török császár: Aztat én semmi +módon nem cselekedhetem, mivel annak atyja tudod hogy nagyon +megszégyenített engemet, és egyszersmind nagy borsot tört az orrom +alá. Hanem mondá a kereskedő fia: Hallod-e felséges uram, hogyha +istent esmersz, add által énnekem, mert tudod hogy én szörnyen +megsajnáltam azon ártatlan leányokat. Ekkor mondván: Itten vagyon +az írás, add által azon töröknek, hogy adja által neked azon erős +láncokkal megtörettetett szűz két princesznét, és csináljad vélek +amit a te tetszésed szerént jónak látsz. Ekkor ismét vissza +elindúlt, hogy őket a haláltól megszabadítja, és majdan mostani +alkalmatossággal el fogja haza vinni; aminthogy úgy is volt. Hanem +mivelhogy már a ruháik nagyon leszakadoztak rólok, mondotta a +kereskedő fia, hogy csinálnának magoknak ruhát az hajóban lévő +portékákból, <span class="pagenum"><a name="Page_211" id= +"Page_211">-211-</a></span> amelyik nekiek tetszeni fog; de +mivelhogy ők nagyon meg voltak törődve, tehát inkább csak a +nyúgovást kívánták meg, a ruhával semmit sem gondoltak. Látván +osztán a kereskedő fia, hogy mentűl hamarább egy város alatt kiköt, +a legszebb princesznéknek való ruhát csináltatott, és úgy vitte be +Csehországban: és amidőn atyjának házában bevitte, a legszebb +szobákat választotta számokra; és a hajókból minden drágaságot +kitakarított, s úgy bocsátotta vissza Konstantinápolba a török +hajósokat, mondván hogy ő mostan velek nem megyen, mivel +foglalatossága volna oda haza. Ekkor azok visszamentek, ő pedig +ottan maradt atyjánál, mivel többet nem is volt szándéka +visszamenni a törökhez. És ekkor istennek segítségével az atyjának +azelőtt elprédált jószágát visszaadta, és azon aranyművesnek is, +akinek a sisakért még adós maradt ötszáz ezer forinttal, annak is +még interesűl annyit adott, amelyért annyi időt várt utánna. Így +élte boldogúl egy darabig világi életét.</p> +<p>Amidőn így egykor elment a két leányhoz, és kérdezte tőlök, hogy +kinek a leányai volnának, azt felelé a két leány: Hallod én édes +megváltónk szent János! mert te mentettél meg a haláltól, tehát +teneked szívünkből megmondanánk, hanem ne legyen neheztelésedre, +<span class="pagenum"><a name="Page_212" id= +"Page_212">-212-</a></span> mivel mink aztat nem akarjuk +kinyilatkoztatni, míg csak ki nem fog tudódni idővel hogy kik +vagyunk. Ekkor mondá a kereskedő fia: Én nem is erőltetem azon a +princesznéket, hogy épen nekem kelljen megmondani, csakhogy +legyenek mostan atyám házánál, mintha oda haza volnának, minden +dolog nélkül, míg ki nem fog tudódni hogy kik volnának. Így +múlatának a két szüzek a kereskedő fiának házánál. De mostan a +kereskedő fia, aki kommandírozó volt a töröknél, elment Angliában +portékákért, hogy majdan fog onnan portékákat hozni; de midőn oda +ért Angliában, bement a vendégfogadóban, és kérdezte, hogy mi volna +annak az oka, hogy az egész városban csaknem minden házon egy +fekete zászló, némelyeken pedig hat vagy hét is vagyon: mondá a +fogadós: szerencsétlen a királyi ház nagyon, mert a királynak két +leányát és inassát elrabolták a törők tengeri rablók, és mai napig +sem tudják hogy hol vagyon, él vagy hal? és aki valamit tudna +felőle mondani, tehát a király egyik leányát, és fele királyságát +annak adná. Melyre mondá a kereskedő fia: Én voltam a töröknél +kommandírozó generális, és mikor eljöttem onnan, én találtam egy +szigetben egy holt embert, akit a törökök ottan vertek, mint a +búzát szokták csépelní; de én aztat <span class="pagenum"><a name= +"Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> a török császártól +kinyertem, hogy énnekem általengedte hogy eltemessem; és mikor ezen +holtat eltemettem, elindúltam ismét útamra. Hasonlóképpen a második +szigetbe tanáltam két ártatlan szűzleányt, akit szinte úgy nagy +nagy kérésemre a töröktől megnyertem, hogy énnekem általadta; de +már annakelőtte ottan szántották a nagy vas ekével a kősziklás +hegyet, hanem mostan nagy boldogságban vagynak atyámnak udvarában +Csehországba. Mikoron meghallotta ezen tudósítást a vendégfogadós, +tüstént a királynál szaladt, és tudósítást tett ezen ífju felől, +akit is a király még bővebben kikérdezett, és mikoron szavából +észre vette hogy bizonyosan az ő két leánya fog lenni, mondá a +király: Hallod-e én kedves fiam, mostan nem fogsz portékát vinni +városomból, hanem a leányomat hozasd haza, és mint királyfi úgy +fogsz lenni az én országomban; mostan tehát egy generálisommal +elbocsátlak egy batalion granátérossal, hogy szerencsésen haza +jőjetek. Akkor el kellett jönni Angliából a kereskedő fiának minden +portéka nélkül, amelyre neki ugyan több szüksége csakugyan nem is +volt, mivel már olyan volt mint királyfi; és úgy elmentek +Csehországban; de amidőn ottan kiszállottak, és bementek; a királyi +princesznék meglátták azon jeles generálisát atyjoknak, és mindjárt +<span class="pagenum"><a name="Page_214" id= +"Page_214">-214-</a></span> leszaladtak eleibe, és mondották hogy: +hol jár ezen az idegen földön? mondá ekkor a generális: Én hol +járok? hanem a princesznék hol járnak itten? melyre mondá a két +leány: Jaj hogyha ezen megváltónk szent János nem lett volna, régen +megholtunk volna abban a kegyetlen szigetben, amelyért is mostan +őtet megtartjuk mint örök megváltónkat. Nemde, mondá a generális, +hogy akarnak-e mostan haza jönni atyjoknak országában? Melyre a +leányok mondották, hogy csak atyánkat és anyánkat láthassuk még +meg, mindjárt készek vagyunk a halálra menni. Ekkor elindúltak a +tengeren és mentek Anglia felé. De midőn már nem messze voltak +Angliától, megirígylette a generális a kereskedő fiának a két +princesznéket, tehát abban mesterkedett hogy elveszítse; amely +szándékában csakugyan végben ment, mert csináltatott egy olyan +sétáló helyet, hogy aki a vége fele ment, minden bizonynyal a +tengerben esett; és mikor készen volt, akkor kihívta őtet sétálni; +de midőn ki akartak menni, nem akart a kereskedő fia előlmenni, +hanem mondván a generális: Mostan magának elől kell mindenkor +menni, mivel ne úgy gondolja magát mint kereskedő fia volna, hanem +mint princ. Ekkor ő ment elől, és mikor a vége felé ment, belé +esett a tengerben. Mondá ekkor a <span class="pagenum"><a name= +"Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> két leány: Jaj oda a +megváltónk. Ekkor a generális két pisztolt kirántott, és a két +leánynak szegezte, mondván: Mind egy, akár úgy meghaltatok volna, +akár itten, hogyha meg nem esküdtök hogy én találtalak meg +benneteket. Ekkor kénytelen kelletlen meg kellett nékiek esküdni, +hogy aztat mondják, hogy a generális találta meg őket a szigetben. +Így tovább folytatta az útját az generális.</p> +<p>De a megváltó szent Jánost azon holt lélek, akit eltemettetett, +minden sérelem nélkül megragadta, és a tenger fenekéről Anglia alá +vitte és ottan letette, mondván neki, hogy nem esmerné őtet hogy ki +volna? melyre mondá: Én nem esmerem; ekkor felel ezen ártatlan +inasnak a holt lelke: Én annak a lelke vagyok, akit te +eltemettettél abban a szigetben; hanem mostan csak fogadd meg amit +én neked mondok: nem fog neked az rosszadra lenni: itten van a +pénz, csináltassál magadnak három öltő ruhát, egy közönséges, egy +kőmíves, és egy ácsruhát, és menj be a városba abban a fogadóban, +aholott legelébb voltál, és múlass ottan, míg én majdan el fogok +oda menni, és meg foglak tanítani, hogy mit cselekedjél továbbad. +Majdan mikor a generális haza jön, te csak hallgass magadba, ne +szólj semmit se, majdan kivilágosodik hogy te voltál az aki +engemet, és a <span class="pagenum"><a name="Page_216" id= +"Page_216">-216-</a></span> princesznéket megszabadítottad. Alig +hogy ők kibeszélték magokat, mindjárt elérkezett a generális a +princesznékkel, amidőn nagy ágyú- és muzsikaszó alatt őket +behozták, de mikoron a király kérdezte, hogy hol vagyon a kereskedő +fia, akkor mondotta a generális: Még mikoron mentünk Csehország +felé, akkor a tengerben esett, és nem is ő találta meg leányodat, +hanem én, amint oda járkáltam; a mely jótettért mostan én a +kissebbik leányodat kívánom magamnak feleségűl. De erre a királyi +princesznék aztat mondották: Atyám, én és a másik testvérem férjhez +nem megyünk addig, míg minékünk nem fogsz csináltatni egy kápolnát, +aki huszonnégy óra alatt elkészűljön, mind a kőrakása, mind a +famunkája, és az oltár is benne másik huszonnégy óra alatt készen +legyen, és mindenféle történetünk, akik csak rajtunk estek, mind le +legyen a templomnak belső részén pingálva, ez pedig a másik +huszonnégy óra alatt megtörténjen, máskülömben mink soha férjhez +nem megyünk. Mely kivánságaikra a király atyjok tüstént mindenfelé +kipublikáltatta, hogy ilyen s ilyen kápolnát ki vállalna fel, akit +is ennyi idő alatt el kelljen minden késedelem nélkül készíteni. +Hanem senki sem vállalta fel; még is a többek között volt egy +korhely kőmíves mester, aki felvállalta hogy el fogja készíteni +<span class="pagenum"><a name="Page_217" id= +"Page_217">-217-</a></span> huszonnégy óra alatt a kőrakását. Mondá +a király: Hallod-e: hogyha el nem fogod készíteni, tehát halál a +fejeden; más pedig, ha meg fogod csinálni, rémítő kincset kapsz. +Ekkor elment a kőmíves, és mindenfelé legényeket keresett; amidőn +épen abban a vendégfogadóban ment, ahol a kereskedő fia volt +kőmíves ruhában, mondotta a mester, hogy nem volna-e kedve jó +fizetésért eljönni munkára? mondá a legény, a kereskedő fia: +Szívesen, miért nem? hanem a mester úrnak valamit akarok mondani, +nevezetesen hogy az pallérságot adja által nekem a munkának +elkészítésében. Mondá: Fiam, én általadhatom, de hogyha majdan el +nem találod készíteni, én fogok halállal adózni. Mondá amaz: Ne +búsúljon semmit sem, és a mellett aztat is kikérem, hogy én estveli +tíz óráig hozzá se fogjak; melyre felel a mester: Már én, fiam, +csak terád bízom, csináld, ahogy tenéked tetszik. Hozzá fogott +tehát a legény mint estveli tíz órakor, és a többi legényeket mind +lerészegítette, és midőn már látta hogy elaludtak, elment őhozzá +azon holttestnek a lelke, és a fundamentomnak a négy szegletiben +egy csáklyával bele vágott, mindjárt készen volt a kőrakása a +kápolnának; így szintén a másik napon is cselekedett az +ácsmunkával; ekkor a mesterek rettentő köszönettel voltak őhozzá, +<span class="pagenum"><a name="Page_218" id= +"Page_218">-218-</a></span> amidőn elkészítette a kápolnát, a +legényeket mind ki fizettette a mesterekkel, mintha csak annyit +dolgoztak volna, bárha ugyan hozzá sem nyúltak, és nem is tudtak +felőle semmit sem. Hanem lássuk mostan itt a harmadik esetet, azaz +a pingálást: hogy ki fog lenni aki majdan fel fogja vállalni! Nem +egyéb senki sem, hanem csak a szegény kereskedő fia; de őtet nem +esmerték meg, mivel azon holttestnek a lelke, akit eltemetett azon +szigetben, egészen elváltoztatta, és a leányok sem esmerték meg. +Történt tehát, mikor már csak az oltárnak pingálása hibázott a +kápolnában, nem akadt senki aki felvállalta volna, mivel számtalan +sok bajból kerűlt ki annak pingálása, és még, ami nagyobb, az hogy +a leányoknak mindenféle történetét, aki csak rajtok esett, míg oda +voltak, mind úgy legyenek belül a kápolna falain lerajzolva, +anélkül hogy a princesznék valamit szólanak felőle. Nincsen már +senki, búsúl a király szörnyen, hogy már eztet nincsen kinek +felvállalni. Elmegyen tehát ekkor a kereskedő fia, és a királynak +jelentést teszen, mondván: Itten vagyok felséges király, abban a +kápolnában oltárt csinálni, és mind azokat a történeteket, akik a +leányokon estek, belül kipingálni. Ekkor kinek volt nagyobb öröme, +mint a királynak, hogy már leányainak minden kedveket <span class= +"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> be +fogja tölteni. Ekkor elment a piktor, a kereskedő fia, és a +pingáláshoz hozzá fogott mint tíz órakor estve, amint a holtlélek +mondotta, és ekkor a holtlélek oda ment, és mindenféle eseteket +kipingált, nevezetesen először hogy mikor a tengerparton sétáltak, +mimódon fogattattak el a töröktől; annakutánna micsoda állapotban +voltak azon kegyetlen szigetben, mikor elküldötték; micsoda nagy +kínok alá voltak ott vettetve; és mikor az ő megváltójok Szent +János megtalálta elsőben is az inast, hogy micsoda nagy kínok alá +volt az inas vetve; és hogy ment a kereskedő fia vissza +Konstancinápolyba, hogy az ő megholt testét továbbra ne kínozzák, +és mikoron mindent megnyert a török császártól, hogy általadta +nékie, mely nagy pompával eltemette; de már mostan, minekutánna az +inast eltemettette, továbbra is akarta útját folytatni, amidőn el +is ment útjának továbbra való folytatására, el is érte ugyan a +rémítő második kegyetlen szigetet, amelyben megtalálta a két anglus +princesznéket, és hogyan mondá: Ó te kegyetlen pogány török, hogy +nem szánod ezen ártatlanokat? és hogyan ment a törökhöz, és +mondotta hogy adja által neki, aki is a császárhoz +visszaigazította, és elment a szánakozó kereskedő fia, és ezeket is +megszabadította, és miként vitte be a hajóban, <span class= +"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> mint +esedeztek a leányok nékie a megszabadításért, és úgy bementek a +hajóban, és útaztak Csehország felé; amidőn oda értek, hogy micsoda +boldogságban tartotta a leányokat, és annakutánna mikor elérkezett +a kereskedő Angliában, hogy majdan portékát hoz, mi módon tudta meg +a király nekiek jólléteket, és hogy küldötte vissza portéka nélkül +Csehországban, hogy két leányát haza hozná; a generálist is, hogy +miként küldötte egy batalion granatérossal el, hogy ők majdan +szerencsésebben haza jönnek; s amidőn már oda értek Csehországban, +akkor mimódon szállottak ki a hajóból, és hogy mentek be a városba, +hogy és miként látta meg a két leány a generálist az ablakon, és +mikoron megesmerte, micsoda sietséggel szaladt oda hozzája, és hogy +csókolták az ő megváltójokat Szent Jánost; annak utánna a +generálissal folytaták beszédjeket, és úgy felültek a hajóra, +tovább utaztak a tengeren; miként és mimódon annakutánna +csináltatta azon sétálóhelyet, ahol a kereskedő fia a tengerbe +esett, és hogyan tartotta a pisztolt a két leányra: egy szóval +minden történeteket lerajzolt a holttestnek a lelke. Midőn már +minden készen volt, a lélek mondotta, hogy mostan minden színedet +elváltoztatom, és majdan midőn a generálissal a király és felesége, +<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= +"Page_221">-221-</a></span> leányaival, el fognak menni, és meg +fogják ezen szörnyű történeteknek képeit látni: akkor hát széljel +néz a király, és kérdezi a generálistól hogy beszélje el a +leányainak történetét, hogy miképpen volt? Ekkor mondja a +generális: Éppen úgy volt, mint ahogy le vagyon pingálva. Jaj, mond +a király, tehát maga még az én leányaimat is meg akarta +szántszándékkal ölni? Én nem, felel a generális, az éppen hamis +pingálás. Nézi a király továbbra is, tehát megtalálja a kereskedő +fiát, akit a tengerben öletett, hogy miként vesztette el, aki +bizonyos igaz volt, hogy az ő leányait az találta meg. És ekkor a +holttestnek a lelke elváltoztatta a színét a megváltójának, vagy is +a piktornak, és úgy ment mindenütt őutánnok. Amidőn egyszer a +kissebbik leány hátra nézett, mindjárt a kereskedőnek fiát +megesmerte, és a nyakában borúlt, úgy csókolta és örvendezett +mondván: Felséges király atyám, ez az aki minket megváltott a +haláltól, nem a generális, hanem a generális, amint ottan vagyon, a +tengerbe ölte. Tüstént a generálist megfogták, és négy felé vágták, +mondván akkor a király, beszélné el a történetet, amelyre mondja a +kereskedő fia: Beszélni el tudom, hanem a pingálást nem én tettem, +hanem azon szerencsétlen inasod, akit abban a szigetben eltemettem, +ahol <span class="pagenum"><a name="Page_222" id= +"Page_222">-222-</a></span> őtet megváltottam. Legelőször is tehát +annak a lelke csinálta mind ezen épületet, amit csak látsz itten, +és rajzolva; melyre felel a király: lehetetlen volna az; akkor a +holtlélek megszólalt nagy fényességben, és mondotta a királynak: +Igaz, felséges császár, én voltam a te hűséges inasod, és ilyen +kínos halál nemivel kellett meghalnom, és ez volt a mi megváltónk +Szent János. Ekkor megköszönte a királynak hozzá való jóságát, és a +megváltójának, és kiment, többet nem is látták.</p> +<p>Ezeknek utánna haza mentek, és mindjárt papot és hóhért hoztak, +a pap eskette, a hóhér seprőzte, még mostan is foly a lakadalom. +Annakutánna az atyját is oda szállította az édes anyjával együtt +Csehországból, mindeneket pénzzé tétetett velek odahaza, és úgy +általvette a királyságot az anglus királytól. Ő volt annakutánna a +király, de csakhamar megholt az anglus király atyja és anyja. Akkor +a töröknek üzent, hogy készüljön, mert mostan vagyok anglus király, +aki voltam mint kommandírozó generálisod; hanem meg kell lakolnod +azon két ártatlan princesznéért, akit az anglus királytól +elraboltál egy inassával együtt. Annakutánna nagy haddal reá ment, +és szörnyen megverte a törököt úgy, hogy a török császár maga is +letérdelt előtte, és úgy kérte a békességre, <span class= +"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> +fogadván, hogy többet nem fog olyan kegyetlenséggel a keresztyénhez +lenni. Így ő is mondá: No grácia! mert te is engedtél énnekem. Így +holtig való békességet kötöttek egymás között, és mai nap is élnek, +ha meg nem holtak.</p> +<hr class="chap" /> +<h2>LII. APOLLÓNIUS KIRÁLYFI.</h2> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, volt egy király, kinek neve volt +Antiochus. Ennek volt egy szép s minden asszonyi ritka remek +tulajdonságokkal ékeskedő felesége, ki őtet házasságoknak második +esztendejébe egy kellemetes leánygyermekkel ajándékozta meg. +Eleonórának nevezték a leányt. Ez szüléinek különös gondjok alatt, +minden asszonyi tudományokban a festésben s muzsikálásban oly nagy +előmenetelt tett, hogy a vele egy idejűket sokkal feljül haladta; +ezenkivül a természet minden kellemetességekkel annyira +felékesítette őtet, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_224" +id="Page_224">-224-</a></span> még gyenge korába imádásából a +tisztelők már kifáradtak, s a liliomi deliséggel pompásan felnyúló +rózsaszál számtalan ífjakat fűzött rabláncaira még korán. De az ő +szerető anyja, kinek éjjeli nappali gondja ő volt egyedűl, örömét +benne nem láthatta, mivel a leánynak tizenöt esztendős korába +megholt. Fájdalommal hordozta ezt a sebet a király Antiochus, de +még talám keserve sebben érte a halálos csapás Eleonórát, kinek még +édes anyai ápolásra volt szüksége.</p> +<p>Történt azomba, hogy minekelőtte széttépte volna a halál a +szeretetnek rózsakötelét; Antiochus haldokló feleségétől azt +kérdezte, hogy adna néki tanácsot jövendőbéli házasodása felől, +melyre a haldokló azt válaszolta, hogy azt vegye el jövendőbéli +feleségűl, kinek lábára az ő cipője felmegyen. Több jeles +asszonyságok s fő familiájú leányok próbálták a megholt királyné +cipőjét lábaikra, de egy sem találta alkalmatosnak, tulajdon +leányán Eleonórán kivűl. Borzadt ezen szerencsétlen próbának +következésétől a természeti irtódzást érző Eleonóra; de atyja magát +szeretett feleségének végrendeléséhez tartván, elhatározta tulajdon +leányát feleségűl elvenni, s bármint vonakodott az ezen irtóztató +cselekedettől, kénytelen volt megigérni, hogy igyekezik +<span class="pagenum"><a name="Page_225" id= +"Page_225">-225-</a></span> magát meggyőzni, s atyja +parancsolatjához engedelmes lenni. – Hogy tehát a király annyival +inkább elidegenítse fejedelmi házától, azokat az ífjakat, kik +leánya kezét megnyerni óhajtották: azt hirdettette ki hogy aki az ő +találós meséjét kitalálja, annak adja leányát, aki pedig nem +találja, életét veszti azonnal. Sok ífjak lettek szerencsétlen +áldozatjai a király kihirdetett parancsolatjának, mivel a rejtett +mesét ki nem találhatták, mely is e volt: „<em class= +"gesperrt">ördögszekeren járok, anyai hússal élek</em>.“ De volt +azomba egy Apollónius nevű, mind testi, mind lelki kellemekkel a +természettől a pazérlásig felruházott jeles hercegfi, ki nem +irtódzván a reája várakozó haláltól, elszánt bátorsággal ment a +leány kezét atyjától megkérni. Hajókat készítvén fel minden +szükséges dolgokkal, csakhamar elérte a tengeren Apollónius a +királyi várost, s megköttetvén hajóit a kikötőbe, maga elindúlt a +királyi várba, kísérőinek azt parancsolván meg, hogy ha harmad +napig vissza nem érkezik, csak menjenek vissza hazájokba, s az ő +részére csak egy kis ladikot hagyjanak. Fényes rangjához illő +hercegi ruhába felöltözvén, méltóságos lépésekkel közelgetett a +királyi lakhelyhez, mely imádott tárgyát tőlle elzárta, s őtet +bizonytalan jövendőkkel kecsegtette. Alig hogy belépett Apollónius +<span class="pagenum"><a name="Page_226" id= +"Page_226">-226-</a></span> a királyhoz, midőn az ő jövetelétől és +szándékáról kérdeztetett meg, melyre ő kinyilatkoztatta, hogy +Eleonórával gyűrűt ohajtana váltani. Megborzadt ennek hallására, az +ífju deli testalkotását, s szép formáját andalogva szemlélő +Eleonóra, és sajnálta ezen hosszú életre érdemes ífjút, a hirtelen +halál által megöletni; sőt még maga a király is, ki külömben a +leánya bírásába kevélykedett, megsajnálta Apollóniust, különösen +midőn ebéd felett látta, hogy szeretett leányának gyöngy szemeiből, +a vele általellenbe ülő ífjú látására szüntelen hullottak a +szánakodás könnyei. De minekutánna elhatározott akaratját hallotta +volna Apollóniusnak, elbeszélte nékie a találós mesét, hagyván a +gondolkodásra három napokat, a melyek elmúltával hogyha meg nem +fejti a mesét, tudtára adta a király, hogy a több szerencsétlen +ífjak sorába fel fog akasztatni.</p> +<p>Hogy ez ne történhessen, Eleonóra, midőn egyszer magát találta +Apollóniust, megfejtette neki a mesét, s ez által a királynak +fertelmes tettét felfedezte nékie. Dúlt mérgébe a király, s +pokolbéli kínokat készített az Apollónius számára, midőn a három +nap eltölte után megfejtette a találós mesét a királynak nagy +megütközésére, s ámbár jól tudta hogy igazán el van találva, +meghazudtolta Apollóniust, s <span class="pagenum"><a name= +"Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> kinyilatkoztatta, hogy +mivel a találós mese valóságos értelmét ki nem tudta fejteni, +próbáját életével köti be. E végre Eleonórát kérdezte meg, hogy +micsoda halál nemével kivánná ezen ífjút kivégeztetni; aki +megörülvén ezen, térden állva huszonnégy óráig való gondolkozásért +könyörgött. Megengedte ezt a király, s megelégedve hallotta leánya +büntetését, mely Apollóniust kő közzé való rakatásra itélte. De a +különben szelíd lelkü Eleonóra előre beszélt az építő mesterrel, +hogy hagyjon egy titkos rejtek ajtót ezen kő épületen, hol valami +kevés ennivalót be lehessen nyújtani. A kirendelt nap csakugyan kő +közzé rakák Apollóniust, úgy mindazáltal hogy őrólla Eleonóra három +hétig való eledellel s itallal gondoskodott.</p> +<p>Ez által a király meg lévén engesztelődve, elhatározta magába, +hogy leányát nyilvánságosan feleségűl elveszi. E végre heted nap +múlva pompás ebédet, s ebéd után vídám mulatságot parancsolt, s +számos vendégeket hivatott, hogy ezek részt vegyenek az ő örömében. +De az Apollónius szépségétől a bódulásig elfogott Eleonóra a hét +napokat arra szánta, hogy magát az ífjuval való elszökéshez jó +móddal elkészíthesse. E végre egy meghitt dajkája által hajót +bérelvén a tengerparton, arra minden <span class="pagenum"><a name= +"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> asszonyi drága ékességeit +felhordatta titkon, ezenkivül igen sok kincset és mindenféle enni +és inni valót rakatott a hajóra nagy bővséggel, s az esküvésre +rendelt nap előtt való estve, kibontván tulajdon maga a kőrakást, +szeretett Apollóniussával együtt sebes lépésekkel a tengerpart felé +tartott. El is érkeztek szerencsésen, úgy hogy őket senki észre nem +vette, s kedvező szél hajtván vitorlájokat, a két szerelmes pár már +reggelre a tenger sík hátán roppant mérföldeket tett, s atyjok +várától már számtalan messziségre eltávoztak. Ellankadván a hosszas +útazásba különösen Eleonóra, kérte szeretett férjét Apollóniust, +hogy valahol szálljanak ki szárazra, s pihenjék ki magokat egy +kevéssé. Engedett ez helyes kérésnek Apollónius, s minthogy +általlátta, hogy az Antiochus ellenek való haragja nem tanácsolja, +hogy az ő herceg atyjához menjenek, elhatározta magába, hogy +akármely esmeretlen tájékon örömestebb lakik a maganosságba +Eleonórával, mintsem mind a kettőjök életét szerencséltesse. Egy +kis szigetbe, hol kikötöttek, s hol semmi emberi teremtés nem +lakott, csendesen töltek el egynehány szerelmes hónapok, de +minthogy már részszerént az enni s inni való fogyott, s mind +Eleonóra minden nap várandós volt, elhatározták magokat, hogy olyan +helyre <span class="pagenum"><a name="Page_229" id= +"Page_229">-229-</a></span> menjenek által, hol emberi társaságba +részesűlhetnek. Ismét hajóra rakván azért mindeneket, útnak +indúltak, s szerencsés útazást tettek, míg végre a harmadik napon +Eleonóra szült egy leánygyermeket, kinek szülése oly nagy +fájdalmakkal esett meg, hogy Eleonóra elájulván, holtnak látszott, +s bár sürűen hullottak a fájdalmak könnyei a fájdalmas szívű +Apollónius szeméből, őtet mint megholtat kéntelen volt koporsóba +tenni. Maga készítvén azért koporsót, melybe ezt az előtte kedves +testet zárja, feje alá tesz 200 darab aranyat, s mellé egy irást, +melyben a megholtnak élete s familiája volt megírva, s egyszersmind +kérte benne a megtalálót, hogy ezen pénzből rangjához illő módon +temesse el. A tenger hátára bízván tehát e kedves kincsét, maga +tovább folytatta útját, ahol valami városra talála, s csakugyan +három nap múlva ért egy régi kikötőhelyet, hol megállapodott, s +kikötvén hajóját, maga a szárazra kiment, és egy hegynek tetejéről +észre is vett egy várost, hová való menetelét azonnal +elhatározta.</p> +<p>Azalatt az Eleonóra koporsóját a tengerből kifogta egy halász, s +felbontván azt, észrevette csakhamar Eleonórán az életnek még +némely jeleit, s testét dörgölgetvén, csakhamar mozgását vette +észre. Kettős szorgalmatossággal <span class="pagenum"><a name= +"Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> ápolván a jólelkű halász +feleségével együtt Eleonórát, csakhamar visszanyeré életét, +csakhogy már most ez a mellétett irásokból megértvén a rajta esett +szerencsétlenséget, szüntelen zokogta szeretett férjének s +gyermekének elveszését, s bár semmit sem múlattak el a halász és a +felesége, hogy őtet vígasztalhassák, s megelégedést szerezzenek +nekie, ő mindazáltal vígasztalhatatlan volt, s gyakran leült a +tenger partjára, s vigyázott kisírt szemekkel, hogy nem láthatna-e +valamely közelgető hajót, melyen férje után tovább útazhatna.</p> +<p>De hogy vissza térjünk Apollóniusra, ez, minekutánna bémegy a +városba, egy legszélső háznál szállást bérel, s ezen város +szokásairól s lehető újságról tudakozódik. Hol minekutánna +meghallotta, hogy van ott egy özvegy királyné, ki a tengeri +rablóktól most legközelebb annyira megrongáltatott, hogy hajója s +népe széljel verettetvén, királyi városa is nagy summa pénz +letétele mellett menekedett csak meg a végső pusztulástól; elszánta +magát Apollónius, hogy ezen királynét megszabadítja azon +semmirevaló emberek kegyetlenségétől. E végre felmegy a +királynéhoz, és magát kinyilatkoztatván hogy kicsoda, vezérnek +ajánlotta magát. Kegyesen fogadta a gyászos királyné ezen ajánlását +Apollóniúsnak; őtet teljes hatalmú <span class="pagenum"><a name= +"Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> vezérnek kinevezte, s a +győzedelem esetére, még kezével is megkínálta őtet. Apollónius +tehát hajókat készíttetvén; katonáit a katonai gyakorlatokra +mindennap taníttatta, s nem sok idő múlva annyira ment, hogy a +tengeri tolvajokkal szembe mert szállani kevés de válogatott +embereivel. – Ezen szándékát midőn a királynénak kinyilatkoztatta, +ez őtet minden szükséges dolgokkal felkészítvén, tulajdon +személyébe elkísérte a hajókhoz; s néki sok szerencsét kivánt. +Apollónius megindúlván tizenkét hajóival, csakugyan nem sokára +észrevette a tengeri rablókat, s vitézeit felszólítván, hogy ezen +gazemberek ellen kiki vitézi módon tegye meg kötelességét; maga +oroszláni bátorsággal ment mindenütt a veszedelemre, s a tengeri +tolvajokat széljelvervén, vezéreket is kézre kerítette s tizenöt +hajójok, igen sok kincsekkel megrakva, az Apollónius birtokába +esett. – Kibeszélhetetlen örömmel fogadta Apollónius győzedelmét a +nép, messziről eleibe ment nékie, aranypárnákon vitték nékie a +királyi koronát, s a várnak kulcsait. Mindezeket szívesen fogadta +Apollónius, sőt a királyné kezét is bizonyosan meg nem vetette +volna, ha kedves leánya, kit az Eleonóra halála után ő a nevelés +végett ezen királynéra bízott, meg nem halt volna. Ezen való mély +fájdalmában részt vett ugyan <span class="pagenum"><a name= +"Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> azokba a mulatságokba, +melyek az ő kedvéért tartattak, de kedves felesége és leánya képei +szomorúan lebegvén előtte, szivéből a víg kedvet csaknem egészen +kizárták.</p> +<p>Ilyen szomorú gondolatok közt küszködött éppen, midőn magát egy +idegen országból való drága portékás nálla béjelenti. Apollónius, +nem annyira vásárolni, mint valami újságot kivánván hallani, +bébocsátotta magához, s minekutánna tulajdon hazájából valónak +titkon kiesmérte, az ő atyja felől is, de csak alattomba kezdett +tudakozódni, akitől midőn meghallotta, hogy Antiochus király már +ezelőtt három esztendővel meghalt, az ő országát pedig a főrendek +Apollóniusnak ajánlották, mint aki a találós mesét megfejtvén, az +által a leánya kezére magát érdemessé tette; és hogy őtet az atyja +különös leveleibe mindenféle országokba kerestette; elhatározta +magába hogy hazájába visszatér. Midőn ezt ő a királynénak +kinyilatkoztatta, hát ott lát egy gyászos öltözetbe hárfázó +személyt, akit midőn közelebbről kivánt volna meglátni, esméretes +orcavonásaiból csakhamar reá esmert megholtnak vélt Eleonórájára. +Ráborúlván szíve legkedvessebb birtokára; az sokáig tartó néma +ölelések után kérdezte, hogy mi módon nyerte vissza életét. +Eleonóra elbeszéllette, hogy a halász és felesége ápolásai által +<span class="pagenum"><a name="Page_233" id= +"Page_233">-233-</a></span> miképpen éledett fel, s hogy most már, +megúnván a pusztában lévő unalmas lakást, elindúlt ezen királyi +városba, hogy valami nagy méltóságú hercegi leányokat tanítván a +muzsikára, abból magát jobban el tudja táplálni. Apollónius +elbeszélvén mindazt ami őrajta esett azolta, miolta egymást nem +látták, tudtára adta mind azt amit a drágaportékástól hazája s +atyja felől hallott. A királyné látván ezt a ritka öszvejövetelt, s +megtudván sorsát ezen királyi párnak, számokra különös gazdagon +aranyozott hajót készíttetvén, azt esztendei eleséggel, sok +kincscsel, és mindenféle drágaságokkal megrakván, őket áldások közt +útnak bocsátotta. Az Apollónius és Eleonóra határtalan örömét, csak +az ő kedves leánykájoknak jókori halála zavarta meg, egyébaránt +pedig kedvező szél hajtvan hajójokat, három hónapi utazások után +szerencsésen elértek abba a kikötőbe, mely az Antiochus városa +alatt volt. Itt hajójokról mindent kiszállítván a szárazra, mentek +egyenesen a királyi kastélyba, hol hét esztendei távolléte után is +a gyönyörű Eleonóra az udvari tisztektől megesmértetvén, nagy +tisztelettel fogadtatott. Apollónius magához hivatván az ország +főrendeit, elbeszélte nékiek rövideden mind azt, amit ő kénytelen +volt szenvedni feleségével együtt, az Antiochus dühösségét +<span class="pagenum"><a name="Page_234" id= +"Page_234">-234-</a></span> akarván kikerülni, s minekutánna +törvényesen öszveesküdtek volna, mind a fő rendektől, mind a néptől +törvényes uralkodóknak esmertettek el, és ekképpen még most is +boldogúl élnek, ha talám meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<h2>LIII. HALÁSZMESE.</h2> +<p>Volt egy király, és annak a királynak egy halásza, akit a király +egyszer elküldött, hogy fogjon nehány font halat, mert egy kis +vendégséget akar indítani. A király özvegy volt. Elmegy a halász, +egész nap mindig iparkodott hogy foghasson, de semmiképpen sem +foghatott, mely miatt igen búsúlt. Egy zöld ruhás ember, arra megy, +és kérdi tőle hogy miért búsúl oly igen? A halász azt mondja: A +király azt parancsolta, hogy fogjak egynéhány font halat, de épen +egyet sem foghatok, akkor a zöld ember azt mondja neki: Add nekem +amit a házadnál nem tudsz, én elég halat fogok neked. Az ember +gondolkodik, hogy mi volna az, <span class="pagenum"><a name= +"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> amit ő a házánál nem +tudna? hát mikor semmit sem gondolhatott, azt mondá: Na legyen a +tied az kit nem tudok az házamnál. Akkor mondá a zöld ember: Most +ereszsz egy kis vért a kisujjadbul; és adott egy kis vért a +kisujjábul, a zöld ember cédulát írt azzal, azután annyi halat +fogott neki, hogy szekérrel kellett hordani. A vendégség meglett, +azután látta az ember hogy a felesége teherben vagyon: akkor ijedt +meg hogy mit cselekedett, hanem ő senkinek sem mondta, csak magában +tartotta. És mikor már a szülésnek az ideje eljött, szült a +felesége egy szép férfi gyermeket, kit hogy meglátott az apja, majd +hogy meg nem halt bújában.</p> +<p>A gyermek szépen nevekedett, azután oskolába járatták, ott jól +tanult, úgy hogy a tanítója nagyon örvendett rajta. Hanem mikor a +gyermek haza ment az oskolábul, az apja nagyon siránkozott: kérdi a +gyermek, hogy miért sír oly nagyon mikor haza jön? Azt mondta: +Talán az ördögnek eladott kend? Akkor az apja kivallotta, és +megmondta, hogy hogyan járt. A fia azt mondá az apjának: Apám, +semmit se busúljon kend, megsegít az isten engem az ördög kezibül. +Akkor elment a paphoz, megbeszélte neki hogy mi baja volna, a papok +minden szentelt jószágokkal megrakták, hogy az ördög hozzá ne +férne, és mikor eljött <span class="pagenum"><a name="Page_236" id= +"Page_236">-236-</a></span> az idő, elvitte az ember a fiát a +tenger mellé, s ott várta az ördögöt fiastul. Hát egyszer csak +látja hogy nagy szélvészszel jön az ördög a vizen hajóban; hogy oda +érkezett, megfogja a gyermeket és a hajójába bele veti, és elmegy +nagy sebesen; az ember meg haza megy nagy keserves sírással. Az +ördög már három országon általvitte a gyermeket, hanem a szentelt +eszközök által úgy megerőtlenedett, hogy már tovább nem vihette, el +kellett a gyermeket hagyni, maga pedig elment nagy haraggal, és a +cédulát is visszavetette neki.</p> +<p>A fiu hát most bujdosik mindenfelé, de semmit sem látott csak +eget, és földet, és vizet, és már besötétedett, akkor egy nagy +kőszikla alatt látott egy kis lyukat, és abbul a lyukbul nagy +világosság jött ki; és nagy kiáltást hallott, mondván: Segélj ki +engem ebbül a lyukbul, szerencsés ember lészsz a világon. Erre fut, +és egy durungot talált, avval a követ felfeszítette, és egy undok +varasbéka jött ki alóla; a legény megundorodott tűle, azután a béka +megrázta magát, s egy szép leány lett belőle, hogy a legény nagyon +csudálkozott rajta, és látta hogy a kősziklábul egy nagy aranyos +vár lett, és körűlte szép aranyos kert terjedt el; a leány pedig +megszólamlott hozzá, mondván: Látod, engem megszabadítottál egész +várammal <span class="pagenum"><a name="Page_237" id= +"Page_237">-237-</a></span> együtt, hanem most végy el engem, és +légy az én uram. Én el voltam átkozva, én király leánya vagyok. +Ekkor elvette, és más városba mentek, megesküdtek, hanem azután is +csak abban a várban laktak.</p> +<p>Egyszer a fiu nagyon szomorú volt; a felesége észrevette a +szomorúságát, és kérdezte hogy miért oly szomorú? Akkor mondá: +Szeretném a szüléimet még egyszer meglátni. Mondá a felesége: +Szüléidet ha akarod meglátni, megláthatod, hanem megbánod, mert +nagy bujdosásodra fog esni. Mondja az ura Csak még is szeretném +meglátni a szüléimet. Akkor egy almáriomot nyitott fel neki, és +abban az apját és anyját meglátta, hanem szörnyű messzi voltak +hozzá; mondja hát: Még is csak elmegyek én, meglátogatom őket. +Akkor a felesége egy gyűrűt adott neki, és azt mondá: Vedd el ezen +gyűrűt, ennek oly ereje vagyon, hogy ahol akarod, mindjárt ott +lehetsz, és hogyha valami szükséged lesz, szorítsd meg a gyűrűt, én +mindjárt ott leszek segítségedre; hanem a király ha kérdezi tűled, +hogy ha van-e feleséged, és ha szép vagyok-e, azt ne mondd hogy +szép vagyok, mert megbánod. Akkor gondolta hogy az apjánál legyen, +és mindjárt ott termett.</p> +<p>Ahogy a király meghallotta, hogy a halász <span class= +"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span> fia +megjött, mindjárt magához hivatta, és mindent kérdezett tűle, +hogyan és miket kellett neki próbálni; ő pedig mindent elbeszélt, +hogy hol járt, és miket próbált. Akkor a király mondá: Van-e szép +feleséged? Ő pedig mondá: Van bizony, olyan, hogy egész országában +olyant fölséged nem talál. A királyné szép de csak árnyékában sem +állhat ennek. Akkor a király azt mondá: Na ha oly szép, hozd el, +hadd lássam, mert ha el nem hozod, vagy el nem hozatod, én tégedet +fölakasztatlak, mert a király azt gondolta magában: ha egyszer itt +lesz, akkor majd elveszem tűle feleségemnek. A tömlöcbe vettette +tehát, hogy, ha el nem hozatja a feleségét, fölakasztatja. Hát +szegény a tömlöcben szomorkodván eszibe jutott a feleségének +mondása; akkor gondolta magában, ha elhívom a feleségemet, talán +csak nem veszi el tűlem; azért a gyűrűt megszorítja, s a felesége +mindjárt ott termett. A király hogy meglátta, elcsudálkozott rajta, +hogy micsoda szép asszony az! és jó ebédet készíttetett, és +ebédeltek. Ebéd után az asszony a királytul kikéredzett, hogy hadd +sétáljon egy kicsint az urával; a király azt mondá, hogy +kimehetnek, hanem soká odakint ne maradjanak, kimentek hát a +kertbe, sétáltak, azután leültek egy pázsitra, ott a fiu a felesége +ölibe tette a fejét, és elaludt; <span class="pagenum"><a name= +"Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> a felesége lehúzta a +gyűrűt az ujjárul, és egy pár vassarut hagyott neki, és a talpára +azt írta: Ezen vassarukat húzd a lábadra, és addig menj a világon, +míg egy darabjában tart, még sem találsz engem föl. És mikor +fölébredt, senkit sem látott mást, hanem egy pár vassarut. Mikor a +talpán lévő írást elolvasta, csak elájúlt, ijedtében a földre dűlt, +soká ott feküdt; azután bement a királyhoz, sírva mondotta neki: +Felséges király, ime mely szerencsétlenűl jártam, a feleségem itt +hagyott, elment tűlem, egy pár vassarut hagyott itt, azt írta a +talpára, hogy ha addig megyek széles ez világban, míg a sarukban +egy kis darab lesz, még sem találom fel többet soha. A király +kiment, s vizsgálta, ő is csak úgy találta amint hallotta, azután +azt mondta neki: Na csak menj, keresd fel, adok költséget az útra, +valamennyit csak kivánsz. Azután elbujdosott; az apja eleget +siratta és az anyja, de éppen semmi sem használt, csak elment, és +már nagy messzi ment és mindenkitül kérdezte, hogy ki tudna az +aranyos vár felől valamit mondani, de senki sem tudott felőle hírt +mondani. Azután elment a Naphoz, és a Naptul kérdezte, hogy nem +látta-e az aranyos várat? a Nap azt mondta, hogy ő nem látta, hanem +menjen a Holdhoz, az talán meg tudja mondani. Elment, s a Holdtul +is kérdezi, <span class="pagenum"><a name="Page_240" id= +"Page_240">-240-</a></span> a Hold azt mondta én ugyan nem láttam, +hanem menj a Szélhez, talán az meg tudja mondani. Elmegy a Szélhez +is; a Szélnek az anyja volt oda haza, bemegy, és jó napot mond a +Szél anyjának; azt mondja a Szél anyja: Isten hozott fiam, mit +keresel? monda a legény: Öreg anyám, adjon nekem az éjtszakára +szállást. Az asszony azt mondá: Jaj fiam, bizony örömest adnék, +hanem a fiam majd nagy haragosan haza jön, és téged összeszaggat; +de ő sem hagyott békét, hanem előlbeszélte minden baját neki, hogy +miért fárad, akkor adott szállást neki, és estve, hogy a fia haza +ment, kérdezte: Micsoda idegen ember van a háznál? érzem a szagát. +Az anyja megbeszélte hogy mi járatban volna, azután behívta, és +kérdezte a Szél, hogy mit keres? A legény elbeszélte hogy hogyan +járt, és mit keres; azután a Szél mondá neki: Én hallottam és +láttam is hol van az a vár, hanem a feleséged férjhez megy, épen +holnap lesz a lakodalma; nekem holnap oda kell mennem tüzet fúni, +velem eljöhetsz ha bízol hogy velem érsz. Azután vacsoráltak, és +lefeküdtek. A legény nem alhatott, hanem kiment és járkált, s egy +erdőbe ment, és lát három ördögfijat, hogy azok egymással pöröltek. +Oda megy és kérdezi, hogy mi bajok nekik? azok mondák: Az atyánktul +maradt ezen három <span class="pagenum"><a name="Page_241" id= +"Page_241">-241-</a></span> hasznos jószág: bocskor, köpönyeg, és +erszény, és mindenik a jobbikat akarja választani. Akkor mondja +nekik: Mi hasznát lehet azoknak venni? mondák az ördögök: A +köpönyeget aki reá veszi, azt senki se látja, a bocskort ha +felköti, minden lépésre három száz mérföldnyire léphet, az +erszényben pedig mindig pénz van. Azután mondja nekik a legény No +hát adjátok ide azon jószágokat, elosztom köztetek; és egy nagy +hegyet mutat nekik, hogy a melyik leghamarébb oda fut, amelyiket +akarja azt veheti el magának. Hát megindúlnak, a legény pedig +azalatt a bocskort felköti, a köpönyeget ráveszi, az erszényt a +zsebibe dugja; azután az egyik ördögfi oda érkezett, akkor kérdi: +Látsz-e engem? a másik is oda ér, attul is kérdi, ha látja-e, az is +azt mondta hogy nem látja; a harmadiktul is kérdezi, hogy látja-e? +az is úgy felel hogy nem látja. Akkor azt mondja: Na, ha nem +láttok, ne is lássatok soha. Akkor elvitte a jószágot, s a Szélhez +visszament, és lefeküdt; hanem igen elaludtak, a Szél fölébred, azt +mondja neki: No most ugyan elaludtunk, hanem én még is elmegyek; ha +te velem érsz, eljöhetsz. Ő pedig mondja hogy vele ér; akkor +megharagudtak, és útnak indúltak; a Szél ment amint csak mehetett, +ez pedig mindig a sarkában volt, úgy hogy a bőrt <span class= +"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> is +letiporta a lábárul, és oda érkeztek, és bementek. A vendégek éppen +akkor ebédeltek. A legény bemegy a vendégek közzé, hanem senki sem +látta, ő pedig az ételt elvette előllök és a másik szobába vitte, s +a Széllel megették; azután a Szél elment, ő pedig lefeküdt az +ágyba, és a köpönyeget letakarta magárul; a szobaleány bemegy, és +megösmerte; csakhamar befutott, s az asszonyának megmondta, hogy az +első ura itt van. Az asszony kimegy, ő pedig betakarta magát a +köpönyeggel, az asszony nem láthatta; tehát visszament. A +szobaleány megint csak bemegy a szobába, s hogy látja ott fekszik, +akkor megint mondja az asszonyának, hogy ott van; az asszonya pedig +nyakon üti, hogy miért hazud előtte; de a leány könyörgött neki, +hogy csak menjen ki, mert ott van; az asszony kimegy, és látja hogy +ott fekszik, akkor a nyakába esett, és csókolták egymást, azután az +asszony kérdezte, hogy hogyan tudott oda menni? ő pedig elbeszélte +minden esetét és fáradságát a feleséginek. Ekkor az asszony bemegy +a vendégek közzé, és azt mondja nekik: Urak, nekem egy almáriomom +vagyon, akinek a kulcsa elveszett, és én újat vettem helyette, most +pedig a régi kulcsot is megtaláltam: már most itéljenek: hogy +melyiket <span class="pagenum"><a name="Page_243" id= +"Page_243">-243-</a></span> tartsam meg. Az urak azt mondták, hogy +mindig jobb a régit megtartani, az újat eltenni. Akkor mondá: Hát +legyen úgy, én a régi mellett maradok; mert én az én előbbeni +férjemet elvesztettem, és most megtaláltam. Akkor bevezette +karjánál fogva, s az urak látták, hogy oly derék ember, hogy abban +az országban nem volt olyan. Azután mind elmentek, ők pedig most is +uralkodnak, ha életben vannak.</p> +<hr class="chap" /> +<div class="transnote"> +<h4>Transcriber’s Note:</h4> +<p>Alternative spellings have been retained as they appear in the +original.</p> +<p>List of corrected typographical errors:</p> +<ul> +<li>Page <a href="#Page_IX">IX</a>, "A <b>Venus</b> madara" changed +to "A <b>Vénus</b> madara"</li> +<li>Page <a href="#Page_X">X</a>, "Az irástudó szegény <b>fia</b>" +changed to "Az irástudó szegény <b>fiu</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_6">6</a>, "<b>Venus</b> madaráról" changed +to "<b>Vénus</b> madaráról"</li> +<li>Page <a href="#Page_39">39</a>, "vihetek <b>vegbe</b>" changed +to "vihetek <b>végbe</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_48">48</a>, "a <b>Hajnál</b> haza ér" +changed to "a <b>Hajnal</b> haza ér"</li> +<li>Page <a href="#Page_48">48</a>, "<b>megbarancsolta</b> nekik" +changed to "<b>megparancsolta</b> nekik"</li> +<li>Page <a href="#Page_56">56</a>, "pedig itt <b>hagy tt</b>" +changed to "pedig itt <b>hagyott</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_57">57</a>, "bizonynyal <b>tüdhassam</b>" +changed to "bizonynyal <b>tudhassam</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_63">63</a>, "hegy <b>volgyön</b>" changed +to "hegy <b>völgyön</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_63">63</a>, "kiadta tehát a +<b>parancsolatatot</b>" changed to "kiadta tehát a +<b>parancsolatot</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_68">68</a>, "az ördög; monda<b>,</b> Eredj +vissza" changed to "az ördög; monda<b>:</b> Eredj vissza"</li> +<li>Page <a href="#Page_69">69</a>, "és én is háromszor +<b>átkoztak</b>" changed to "és én is háromszor +<b>átkozlak</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_69">69</a>, "kezdett potyogni<b>,</b>" +changed to "kezdett potyogni<b>.</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_110">110</a>, "Mondja neki +<b>Floreotina</b>" changed to "Mondja neki <b>Florentina</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_111">111</a>, "nyársba <b>húzafott</b>" +changed to "nyársba <b>húzatott</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_118">118</a>, "mindenét tisztán +<b>alálta</b>" changed to "mindenét tisztán <b>találta</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_165">165</a>, "azt <b>valaszolták</b> neki" +changed to "azt <b>válaszolták</b> neki"</li> +<li>Page <a href="#Page_170">170</a>, "lefekszik a tűz +<b>melle</b>" changed to "lefekszik a tűz <b>mellé</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_175">175</a>, "hogy úgy <b>tndok</b>" +changed to "hogy úgy <b>tudok</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_179">179</a>, "<b>térdte</b> estek" changed +to "<b>térdre</b> estek"</li> +<li>Page <a href="#Page_222">222</a>, "és a <b>megvaltójának</b>" +changed to "és a <b>megváltójának</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_230">230</a>, "elszánta <b>magat</b>" +changed to "elszánta <b>magát</b>"</li> +</ul> +</div> + + + + + + + +<pre> + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Gaal György magyar népmese-gyujtemé +ye (3. kötet), by György Gaal + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GAAL GYÖRGY MAGYAR *** + +***** This file should be named 39352-h.htm or 39352-h.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/3/9/3/5/39352/ + +Produced by Albert László (This book was produced from +scanned images of public domain material from the Google +Books project.) + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org/license + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + + +</pre> + +</body> +</html> |