initial commit of ebook 39352HEADmain

9 files changed, 15320 insertions, 0 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..6833f05
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,3 @@
+* text=auto
+*.txt text
+*.md text
diff --git a/39352-0.txt b/39352-0.txt
new file mode 100644
index 0000000..9547da5
--- /dev/null
+++ b/39352-0.txt
@@ -0,0 +1,4899 @@
+The Project Gutenberg EBook of Gaal György magyar népmese-gyujteménye
+(3. kötet), by György Gaal
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org/license
+
+
+Title: Gaal György magyar népmese-gyujteménye (3. kötet)
+
+Author: György Gaal
+
+Editor: Gábor Kazinczy
+        Ferenc Toldy
+
+Release Date: April 2, 2012 [EBook #39352]
+
+Language: Hungarian
+
+Character set encoding: UTF-8
+
+*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GAAL GYÖRGY MAGYAR ***
+
+
+
+
+Produced by Albert László (This book was produced from
+scanned images of public domain material from the Google
+Books project.)
+
+
+
+
+
+
+GAAL GYÖRGY
+
+MAGYAR NÉPMESE-GYŰJTEMÉNYE.
+
+KIADTÁK
+
+KAZINCZY GÁBOR ÉS TOLDY FERENC.
+
+HARMADIK KÖTET.
+
+PESTEN.
+
+EMICH GUSZTÁV SAJÁTJA.
+
+M. DCCC. LX.
+
+Pest, 1859. Emich Gusztáv könyvnyomdája.
+
+
+
+
+ELŐSZÓ.
+
+E harmadik kötettel bérekesztjük a nemzet érzékeny köszönetére jogosúlt
+gyűjtő készletének kiadását, amennyiben az közlésre méltó, vagy
+egyébként alkalmatos volt.
+
+Öt van ezen mesék közt, miket Gaal György, német kidolgozásában,
+utánbeszélt, (XXXIII. XXXV. XLIII. XLVII. LIII.), egy melyet e
+gyűjtemény kéziratából Erdélyi adott (L); azonfelűl egy (XXVIII), mely
+ettől függetlenűl, más gyűjtő által leírva, ugyan Erdélyi által a
+Kisfaludy-Társaság Magyar Népköltési Gyűjteménye III. kötetéből
+ismeretes, is mely az összehasonlításnak tanulságos momentumokot nyújt;
+végre egy (LII.), mely a Romai Gestákból népkönyveinkbe átmenvén, itt
+szájhagyomány után, jóformán elváltozva, s egy népembere által, elég
+választékos nyelven _leírva_, szinte felveendőnek látszott.
+
+Tehát húsz merőben újat, sőt magyarban huszonötöt, hoz e harmadik s
+utolsó kötet. Felveendőnek hittük a Halászmesét is LIII. sz. alatt, mert
+ámbár a XXIII. számúnak (a II. kötetben) eszmében s mintegy rámájában
+csak változata, sok részletben tőle különbözik, s érdekesen mutatja,
+mikép vegyítik a népi elbeszélők a mesetőke mindenféle elemeit, s
+egyszersmind mily helyes érzékkel szerkesztenek azokból újakat meg
+újakat. Azt is látjuk ezekből, mily mesteri kézzel tudta Gaal a nép
+igénytelen s egy és más részben tökéletlen összeállításaiból – mert a
+népi elbeszélők hol feledve holmit, hol toldva: majd egy előzmény, majd
+következmények hiányzanak nálok, s így a compositio ritkán mutatja azon
+épséget és kerekdedséget, mely után a műköltészet öntudatosan törekszik
+– mint tudott, mondom – elhagyás, kiegészítés által oly kerek egészeket
+összeállítani, melyek aztán a müvészi eszme követelményeinek is
+megfelelnek. A müvészi átdolgozó fő feladása, hogy a feltalálás, melyhez
+gyakran folyamodnia kell, a népmesészet szellemében történjék: az
+előadásban, nézetünk szerint, ép azon szabadsága, sőt kötelessége van,
+melylyel más tárgyak kezelésében bír. Nem a népnek dolgozván, hanem
+költői míveltséggel bíró olvasónak, tárgyának érdekét mind azon
+eszközökkel igyekszik emelni, melyek nélkül a mesének végre is csak
+ethnologiai becse van. S így vajmi rosszúl fogná fel például Homer
+hirdetett „népköltőségét“ az, ki úgy gondolkodnék, hogy midőn a görög
+összes nép mondáit éneklé, compositióban és előadásban az alnép
+álláspontján maradt, vagy arra szállt le. Műköltő ő is, és népies csak
+amennyiben eszme és tárgy a néptől vétetett: előadása a herosokat, nem a
+földmívelőt és rabszolgát tartotta szem előtt. Ezek legyenek itt érintve
+azon óhajtás indokolására, hogy bár átültetve nyernők meg a Gaal valóban
+költői s a népmesei naiv felfogástól el nem távozó kidolgozásait; bár
+valahára a Mailáthéit is, melyek Kazinczy Ferenc kezétől több mint
+harminc év óta készen hevernek kéziratban. De azért is, hogy szűnnénk
+meg a _népies_ költőnek, ki mindig műköltő – mint Kisfaludy K. és
+Czuczor „Népdalaik és népmondáikban,“ Vörösmarty a Tündérvölgyben stb –
+jogait a népköltőéire szállítani le, s oly irodalmi faj felállitására
+törekedni, mely épen a valódi népköltészetnek nem csak szépségeit, mik a
+naiv felfogásban vannak, hanem gyengéit is, melyek a nép szellemi
+fejletlenségéből származnak, tehát alkotási hiányait, nyerseségeit,
+ürességeit, nyelv és verselési tökéletlenségeit szentesíteni törekszik,
+s így költészetünket, versben és prózában, elsülyesztéssel fenyegeti.
+
+A népmesék, melyeket a jelen gyűjteményben adtunk, s melyek az Erdélyi
+által négy helyt adottak felett (kevés kivétellel) épen a népi kifejezés
+megőrzése által is jeleskednek, kedvesek lehetnek a lélektani vizsgáló
+előtt mint ethosi és mythosi adattár, kedvesek a mívelt olvasó előtt, ki
+_koronként_ szívesen leszáll a néphez, meghallgatni ennek a müvészettől
+még illetetlen, primitív nyelvét; kedvesek a költő előtt, mint müvészi
+tárgyalás anyagja: de nem teszik feleslegessé a költő átdolgozásait, mik
+a természet e nyers adományaiból igazi műéldeletet nyújtó irodalmi
+műveket alkothatnak.
+
+Pest, october 31. 1859.
+
+_A kiadók._
+
+
+
+
+TARTALOM.
+
+  XXVI. A Vénus madara 1
+  XXVII. Egy Tátosról 15
+  XXVIII. A pelikán király 23
+  XXIX. Ördög leánya 34
+  XXX. Három királyleány 46
+  XXXI. Zöldike 52
+  XXXII. A szegény ember, ki az ördögöt megcsalta 66
+  XXXIII. A szalonnavár 72
+  XXXIV. Babszem Jankó 81
+  XXXV. A kigyó-királyfi 86
+  XXXVI. A bűbájos lakat 94
+  XXXVII. Kökény Matyi 112
+  XXXVIII. A tündérgyűrű 116
+  XXXIX. A színváltozó királyné 127
+  XL. Kincskeresők 133
+  XLI. Jóért jó 137
+  XLII. Az ostobán isten is csak bajjal segít 142
+  XLIII. Az aranyhajú hármasok 148
+  XLIV. A hatalmas síp 155
+  XLV. A szerencsés vándorlegény 169
+  XLVI. A kérkedés jutalma 174
+  XLVII. A szerencsétlenség jól esett 176
+  XLVIII. Az irástudó szegény fiu 180
+  XLIX. Könykeresztség 186
+  L. A három vándorló legény 191
+  LI. Kalmár fia 200
+  LII. Apollónius királyfi 223
+  LIII. Halászmese 234
+
+
+
+
+MAGYAR MESÉK A NÉP SZÁJÁBÓL.
+
+XXVI–LIII.
+
+
+
+
+XXVI. A VÉNUS MADARA.
+
+A régi világ lefolyásiba volt egy igen nagyon elöregedett király, aki
+már mintegy lassu lépésekkel láttatott közelíteni koporsójához. Ezen
+király a természet fő urától oly különös testbeli állatással vala
+alkotva, hogy az egyik szeme mindenkor mosolygott, a másik pedig
+szűntelen sírt. Az urodalmába lévő mindenféle okosságú és bölcseségű
+emberek ezen csudán szörnyüképpen tünődtek és nyughatatlankodtak, nem
+tudván kitalálni, vagy csak gyanítani is a dolog valóságos okát. De
+senkinek sem ada ezen dolog nagyobb gondolkodásra és tűnődésre való
+okot, mint az ő igen jeles három fiainak. Ezek szüntelen tudakozták
+egymás között, hogy: ugyan mi lenne annak oka, hogy felséges atyánk
+szeme, egyike szűntelen mosolyog, a másik pedig örökké sír. Egyik egyet,
+másik másat monda, de egy sem tudta bizonyosan megmondani okát.
+Meghatározták tehát egymás között, hogy a reájok jövő reggel ennek oka
+megtudása végett be fognak menni atyjokat megtudakozni.
+
+Másnap reggel tehát legelsőbben is bement a születés rendje szerint a
+legnagyobik fia. Aki amint bement, mindjárt így szólítá meg atyja: No,
+kedves szerető fiam, mi ok indított tégedet arra, hogy engemet ily
+szokatlan időbe korán megkeressz? Ezen szavaira a királynak így szóla a
+fia: Felséges atyám, kétségünk és tünődésünk rengeteg csoportja
+késztetett elődbe jönnöm, hogy megtudhassam, mind én, mind a tégedet
+híven szerető fiaid, hogy mi legyen annak oka, hogy neked az egyik
+szemed szüntelen mosolyog, a másik pedig örökké sir? Kérlek szerelmes
+atyám, mondd meg az okát. A király ekkor vidor ábrázatját egyszerre a
+legkomorabb tekintetre változtatta, s mindjárt egy mellette lévő
+nyilakkal teljes tegezhez kapott, ebből kivont egy nyilat, és egyenesen
+fiára lőtte. De elhibázván lövését az ajtóba állott meg a nyíl. Ekkor
+megréműlvén a fia, hirtelen kiszaladott, nehogy még nagyobb
+szerencsétlenség kövesse. A két kissebbik testvérek nagy buzgóan várták
+bátyjok szerencsés megjövetelét. Akit mihelyt megláttak, egyszerre a
+legnagyobb serénységgel siettek eleibe járása szerencsés vagy
+szerencsétlen kimenetelének megtudása végett. De csak megnémúltak, midőn
+semmi feleletet bátyjoktól nem hallottak mondván, hogy atyjok, középső
+fiának kivánja minden titkát kijelenteni.
+
+Égvén a középső fiu minél hamarább való megtudása eránt a dolognak, siet
+legnagyobb gyorsasággal atyjához: amint bement és kérdését
+előterjesztette, hogy minek a megtudása végett ment legyen:
+hasonlóképpen bánt az öreg király második fiával is. Aki amint kijött,
+csak annyit monda, hogy: kedves öcsém, mint legkedvesebb és
+legmeghittebb fiának neked kivánná megmondani a dolog mivoltát atyánk.
+Ekkor a legkissebbik fiu nagy bugón szalada atyja rezidenciájába: aki
+amint bement, mindjárt így szóla: Nagy és különös szerencsémnek tartom,
+hogy engemet választál három fiaid között titkaid megtudására. Légy is
+szerelmes atyám oly nemes indulattal, hogy ne tagadd meg tőlem
+titkaidat, hacsak lehet: ha életemet kelletik is feláldoznom éretted,
+kész vagyok, csak tudjak valamit rajtad segélleni. A király fiához nagy
+tüzessen szaladott egy kivont tőrrel, de elmellőzvén a szúrást, a falat
+találta; fia meg nem réműlt, bátran állott, sőt így szólott: Kedves
+atyám, előtted állok, szabad vagy életemmel, úgy bánjál velem, amint
+neked tetszik. De hidd meg, addig előled ki nem megyek, mig meg nem
+mondod szemeid különös voltok változásait. Amelyre a király mondá: no
+szerelmes fiam, látom, hogy te vagy erántam a legnagyobb szívű és
+hűségű, és tebenned helyheztetem minden reménységemet; bátyáidba semmi
+bizodalmam nincsen, mivel csupa félelemből állanak. Kedves fiam, az én
+egyik szemem mosolygásainak oka: hogy gyönyörű és kellemes három fiaim
+vagynak, akiket legfőbb örömömnek tartok, noha mostan úgy tapasztaltam,
+hogy kettejébe semmi örömöt nem fogok nyerni. A másik szemem szűntelen
+való sírását okozza, még törzsökös királyi familiámtól reám maradott
+Vénus madarának siratása, amelyet tőlem valami rabló ellopa; ettől függ
+pedig az én életemnek vidor állapotja, mert ha eztet még egyszer
+visszaszerezhetném, minden kincseimmel királyságomat annak adnám, aki
+ezt nekem meghozná, mivel akkor még egyszer olyan ífju lennék mint a
+huszonnégy esztendős ífju legény. Ekkor a királyfi megkéri édesatyját,
+hogy legyen erántok annyi szerettel és hűséggel, hogy nékiek úti
+költséget rendeltetni ne terheltessék, mivel ők, hacsak a felső és alsó
+világba fog lenni azon madár, bizonyosan meg fogják hozni. Az atyja
+megköszönte szíves igyekezetét, sok szerencsét kivánt mind a hármaknak
+hogyha a bátyjai is meg fognának benne egyezni.
+
+Az egyesség tökélletességre ment. Megindúltak tehát mind a hárman egy
+úton, és útaztak ők számos mérföldekig együtt. Egyszer elérnek egy
+rengeteg és nagy sűrű erdő aljára, a hol az út kétfelé ment, egyik ment
+egyenesen a nagy erdőségbe, a másik ága pedig az erdő mellett mene el.
+Itt tanácskozának, hogy mitévők lennének e két út felől, hogy ki melyik
+úton menne? A kissebbik királyfi látja, hogy bátyjainak éppen semmi
+kedvek nincsen befelé menni: én elmenek magamba, tí pedig, bátyáim,
+menjetek együtt ahová akartok. De még minekelötte megindúlnának, az
+útfélen vala egy nagy élőfa, a két út elágazásának közepébe. Ekkor a
+kissebbik királyfi kiveszi zsebbeli késit, és belé szúrja a nagy fába
+ezt mondván: Kedves bátyáim! ha valamelyikünk ezen úton hamarább
+megfordúl, ezen kést ezen fából kihúzni ne sajnálja: hogyha a kihúzás
+alkalmatosságával a fából vér fog folyni, úgy meg lehettek felőle
+győződve, hogy bizonyosan valamelyikünk e földi életből egy más világba
+hívattatott által: hogyha pedig víz fog belőle folyni, jelenten fogja
+mindnyájunknak egészséges állapotba való lételét. Ezek után egymást
+forró atyafiságos ölelgetések között öszve meg öszvecsókolták, és sok
+szerencse kívánása után útnak indúltak, a kissebbik királyfi befele az
+erdőbe, ketteje pedig mellette.
+
+A kis királyfi nagy és terhes utazásai után, eljuta az erdőbe egy kisded
+kunyhóhoz, a mibe bemenvén, szerencse és jó estve kivánásával idvezlé a
+benne lakó szörnyű formájú bűbájos vén asszonyt, fogadván őtet anyjának.
+Melyre a vén asszony: Ugyan felséges királyfi, mi hozott tégedet e
+messze és idegen földre, holott itten még madarat sem lehetne azon föld
+tájékáról találni, embert pedig még annyival inkább nem? Erre a királyfi
+így szólt: Jószívű öreg anyám, légy erántam annyi szívvel és
+szeretettel, hogy ha tudsz valamit a Vénus madaráról hogy hol lehet,
+nyilatkoztasd, ki. Szivességed jutalom nélkül nem fog maradni; Felséges
+királyfi, valóban hidd el nekem, hogy semmit sem tudok felőle, hanem van
+nekem még egy néném, még ide valami 50 mérföld, nálamnál száz
+esztendővel vénebb; ha csak e nem fog felőle tudni, én semmit sem tudok.
+Ide is elverekedett szerencsésen a mi királyfiúnk, ahol a vén sibillát
+megköszöntvén, ez kérdi útja oda való menetelét a királyfitól; aki midőn
+megmondotta, mindjárt így szóla: Jaj kedves királyfi, én tudom hogy hol
+van azon madár, de minek is mondom, haszna semmi sem lesz benne, sőt még
+életedet fogod ottan veszteni, mivel igen nagyon erős helyen vagyon;
+annál fogva jobb ha szándékodról leteszel, és szerencsésen visszamégy
+hazádba, mert ha akármi nagy erővel birnál is, ottan meg kelletik
+halnod. A királyfi így szól: Szerelmes öreg anyám, nekem az élet annyi
+mint semmi, sőt dicsőségnek tartom azt, ha gyenge csecsemőkoromtól fogva
+mindenkor híven ápolgató édes atyámért feláldozhatom; akkor tudom, hogy
+atyámnak is bennem helyheztetett bizodalma meg fog valóságosodni, hogy
+nem csak szóval emlegettem, hogy hív szívvel viseltettem eránta, és
+buzgó voltam életem feláldozásával is megpecsételni az eránta való hív
+szeretetet. Melyre a sibilla: Jó királyfi, látom és tapasztalom atyád
+eránt való hívségedet és szeretetedet; megmondom hát, hogy miképpen
+cselekedjél hogy se magadnak károdra ne légy, atyádnak is örömét és
+kivánságát beteljesítsed. Ide már nem messze van, napkeletre, egy
+kimondhatatlanságú nagy gazdagsággal bíró elöregedett király: ennek a
+várába van a te familiád madara. Ezt ha meg akarod fogni, amidőn be
+fogsz bocsáttatni azon szobába, ahol a madár egy óráig való éneklését
+szokta követni, tehát vágj először, minekelőtte bemennél, egy bokor
+töviset, aztat magad mellé rakosgasd ahol fogsz ülni, hogy ha el fogsz
+aludni bájoló hangjától a madárnak, a székről a tövis közzé bukván,
+minthogy ingedet is le kelletik vetni, fel fogsz ébredni, és megfoghatod
+a madarat: de különben nem, sőt életedet elveszted. Itt a királyfi
+megköszönvén nagy szívességét a vén sibillának mind a szállás, mind
+pedig a hasznos tanácsadásért, azzal útnak indúla. Kevés napok
+lefolyásai után beért ő a régen kivánt és óhajtott királyi rezidenciába,
+ahol az öreg király egy széken könyökle. A királyfi módja szerént
+idvezlé a vén királyt. A király így szóla hozzá: Mi járatba vagy, vagy
+mit akarsz? Mely szavaira a királyfi említé, hogy őtet atyja
+familiájának díszes madaráért küldötte volna, hogy ha méltóztatnék olyan
+kegyes lenni, hogy ismét régi birtokosának visszaengedné. Az öreg
+király: Fiam, nem bánom úgy, hogyha meg tudod fogni, vigyed; különben
+három napok engedése után, melyeket a megfogásra adok, hogyha munkád
+sikeretlen fog lenni: nézzed azon kétszáz kilencvenkilenc karóba húzott
+embereknek fejeiket, a tiéd fogja a summát közöttök háromszázra
+szaporítani. Ezek után kimene a királyfi, tusakodván a dolog
+szerencsésen való megnyerése felől. Bement első nap a próbaházba, de
+minden haszon nélkül töltötte ottan idejét, elnyomattatván a Vénus
+madara bájoló hangjától. Második nap is hasonló szerencséje vala. Utólsó
+napjára viradóra egész éjjel nyughatatlanságba és álmatlanságba tőltötte
+idejét, félvén a következendő szerencsétlen esettől, hogyha tudniillik
+nem tudja megfogni a madarat, úgy kénytelen lesz életét a reá kimondott
+szentencia szerént végezni. Egyszer eszébe jön neki, hogy talán, amint a
+vén sibilla javaslotta nekie, hogy tövisbokrot vigyen be magával, és
+ingét vesse le, és úgy üljön a tövissel környülvett székre, talán nem
+lenne rosz. Úgy cselekedett: lett is haszna, mivel a madár megfogására
+csakugyan szerencsésen eljuta. Mihelyt a madarat megfogta, a vén király
+azon minutumba életét végezte.
+
+Ekkor három gyönyörű természet adományai, a király leányai, egyszerre
+idvezlésére és köszöntésére előállának az ífju királyfinak, ajánlván
+hármok közül szabad tetszése szerint való választást, azzal együtt a
+királyi birodalmat. De ő nemes szívvel és indulattal bírván, mind a
+három leányait a királynak elválasztá ily feltétel alatt, hogy ők is
+hárman volnának testvérek, és így mindeniknek jutna egy feleség, és
+amelyiknek majd kedve lenne a megholt király birodalmába jönni
+uralkodni, hát a lenne ottan a király: addig gondviselőre bízván az
+országot. Annakutánna magokhoz szedének kincsből és egyéb szükséges
+holmikból annyit, amennyit elegendőnek lenni itéltek, azzal útnak
+indúltak. Szerencsésen el is jutának azon pontra ahol a három királyfiak
+egymástól az erdőszélen elváltak: itt ismét úgy öszvetalálkoztak, mintha
+öszvesúgtak volna. Nagy örömmel fogadta a testvérbátyjait, akiknek
+kimutatta idejek és rendjek szerént a jövendőbeli hitves társakat, akik
+nem a legnagyobb szívvel nézték öcscsöket, minthogy fogadása szerént ő
+hozta meg az atyjoknak fő örömét szerző Vénus madarát. Útaztak ők egy
+darab ideig színmutató testvéri barátságba; de egykor azt mondja a
+nagyobbik testvér a középsőnek: Hallod-e, nekünk még jobb volna haza sem
+meni, mivelhogy minden pénzeinket a bordélyházakba egyáltaljába
+elköltöttük, rongyosak is vagyunk, és még feleségről is öcsénk
+gondoskodott helyettünk: meglásd eddig is kevés becset ada rajtunk
+atyánk, mostan még annyit sem. Öcsénk fog lenni az örökös, vagy öljük
+meg inkább, különben haza sem megyek. Mondá a közepső a nagyobbnak: Kár
+volna megölnünk, inkább vessük ezen kútba, hadd haljon meg magába. Ezzel
+leszedvén róla minden ruhát, meztelen bevették egy kútba, a melybe
+szerencsére semmi víz nem volt, itt maradt a szegény királyfi nagy sírás
+és zokogás között: hasztalan reménykedvén kőszivű bátyjai előtt. Azok
+pedig nagy vígsággal folytatták útjokat a három királyleányok
+társaságába, akiket keményen megeskettek, hogy egy szó nem sok, de
+annyit se merészeljenek előhozni, különben halál leszen a jutalma nem
+hallgatásoknak.
+
+Mindnyájan szerencsésen haza érkeztek, az egész udvar örömünnepet tarta,
+mindnyájan vígan valának, csak a kissebbik királyfi cserbe maradt
+hitvese szomorú, aki szüntelen szeretője után búsonga. Az öreg király is
+száma nélkül emlegeté legkedvesebb fiát. Megegyezett a király hogy fiai
+elvehetik a hozott királyleányokat; készültek a pompás és felséges
+menyekzőhöz, remélvén hogy a míg halad, addig kissebbik fia is
+megérkeznék. De hagyjuk őket a menyegzőhöz készülni, nézzük a kissebbik
+királyfi mit csinál a kútba? Amint ő ottan sír és tünődik magába, arra
+megyen egy csoport rabló; egy közülök nagyon megszomjúhozott, vízkeresés
+végett a kúthoz mene, a melybe egyebetmint egy meztelen embert nem lát;
+ez kéri a rablót hogy segéljen rajta: e szolítja a többit, de azt
+felelték, mi hasznunk ha kihúzzuk! semmit tőle el nem vehetünk. No de
+mégis vegyük ki, és mindenik üssön rajta egyet. Így szegény ártatlan
+királyfit megvervén ereszték útjára. Ekkor a szenvedések között lévő
+királyfi kezeit öszvekócsolván, szemeit az ég fele veté, és így szóla:
+Óh! mostoha sors! minek engedted meg hogy lételemmel csak épen a
+nyomorúltaknak számát szaporítsam? Minek is tanultam meg mely jó legyen
+szemeimmel néznem a napot, jobb lett volna ha örökös setétség zárolta
+volna. Minek ragadott szívem barátimhoz, ha egy örökös elválást kelletik
+mostan szenvednem? Nyílj meg föld, vagy szakadjatok reám, hadd veszszek
+el, mert ez élet reám nézve kész itélet. Míg így ment a sivatag pusztán,
+talált ő a varráshoz megkivántató eszközöket, ollót, cérnát, és
+imitt-amott egy-egy ruhadarabot. Így gondolkodik magába: Ugyan
+felvegyem-e? veszem-e én ennek valami hasznát? No de csak felszedé a
+rongydarabokat, és azokból készíte magának olyas ruhát, amivel
+mezitelenségét legalább eltakará; annakutánna eljuta egy korcsmába, ahol
+ő magát szabómesterembernek adta ki; a korcsmáros maga is a volt, és igy
+szóla: Soha jobb időbe nem jöhetett volna hozzám segítő: három leányaim
+férjhez mentek; azoknak ruhát kell mindeniknek varrnom: más az hogy
+királyfiak mostan házasodnak meg, és azoknak a feleségei számára is ime
+itten vannak a munkák. Kinek van mostan nagyobb aggódása és búsulása,
+mint a szegény királyfinak, aki soha még egy öltést se tett, csak éppen
+mostan, amidőn a szükség reá készteté, adtak neki enni, és innya; de
+búsulásába se enni, se innya nem merészlett, félvén a dolog igen
+veszedelmes kimenetelétől. A korcsmárosból való szabó kiadja a leányai
+számára való matériákat, azzal kimutatnak egy különös szobát is. Estve
+bemegyen, lefekszik; de aludni sem mer, sőt úgy gondolkodik magába: hogy
+reggelre el fog szökni, különben a gyalázattól megmenekedni másképpen
+nem fog. Egyszer felveti szemeit, hát látja, hogy mindenféle szabósághoz
+megkivántató eszközök magokban dolgoznak; ezen ő nagyon elcsudálkozék,
+és ismét elaludt. Mikor felébredett reggel, minden ruhák a fogason
+készen állának. Ezen a mester igen nagyon csudálkozott, és a
+királyleányok ruháit is így varratta. Mikor megtudta hogy bátyjainak
+lakodalma másnap fogna tartatni, ő is bement a maga koldusruhájában a
+rezidencia kapuja eleibe bámulni, semmi fizetést nem vévén mesterétől,
+sőt igérte, hogy szívességét, amiért befogadta, rövid idő múlva vissza
+fogja fizetni. Itt a nagy lakodalom tartatott, az egész birodalmából a
+királynak ott lévén boldog boldogtalan. De még is annak a híával volt az
+öreg király, hogy fia meg nem érkezett, és hogy a Vénus madara is
+szüntelen búsongott, és nem éneklett. Egyszer a rongyos királyfi, amint
+a rezidencia kapuja előtt kéregetne a ki és bemenő emberektől, egy kapus
+jól reá űt hogy miért nem menne be? ottan kapna elegendő ételt: melyre ő
+azt felelé: Hogy menne oda egy nyomorult szegény a nagy rangúak közzé?
+Erővel behajták tehát a többi koldusok közzé enni, ahová amint bement:
+egyszerre az ajtó nyitva lévén, reá szállott a Vénus madara, és
+felségesen éneklett, mindjárt bevitték a koldust, akire egyszerre a
+bátyjai és szeretője reá esmertek. Abba a minutumba megífjodott az öreg
+király is, és őtet királyi öltözetben felöltöztetvén a birodalmat atyja
+is szabad tetszésére bízta, hogy úgy bánjon velek amint neki tetszenék.
+Akiknek minden jelenvalók halált itélének. De ő így szólott: No ti
+háládatlan és kőkemény szívet viselő bátyáim, akik nekem jóért
+gonoszszal fizettetek, én most megbüntethetnélek benneteket halállal is;
+de érezzétek, hogy öcséteknek igaz atyafiságos szíve van, aki bármely
+gyalázatnak és szenvedésnek voltam is kitétetve, mindazonáltal
+megfelejtkezem gonosz cselekedeteitekről, remélvén hogy ennekutánna
+elkövetett hibáitokat dupla szeretettel és hűséggel fogjátok
+bebizonyitani és megpecsételni. Így mindnyájan öszveesküvének, és számos
+boldog esztendőket szemléltek víg örömök között.
+
+
+
+
+XXVII. EGY TÁTOSRÓL.
+
+Hajdanában volt a világon egy szegény és sok nyomorúságokkal küzdő
+ember, akinek voltak tizenkét fiai. Ezen tizenkét fiai, amidőn azon időt
+elérték, hogy valami szolgálatra alkalmatosak lennének, elmentek egy
+királyhoz szolgálatba, és mindenik szolgált magának egy lovat. A
+legkissebbik fiú, aki magát bátyjai előtt legtunyábbnak és restebbnek
+mutatta, de alattomba a legnagyobb okosságú és serénységű volt, egy
+lovat, amely a király istállójába leghitványabb és restebb volt, magának
+elválasztott. A király nem igen örömest adá neki mondván, hogy száma
+nélkül sok szép lovak lennének istállójába, miért nem választana ő is
+mint a többi bátyjai, olyan szép lovat? de ő minden módon megelégedvén a
+hitvány lóval, megköszönvén a királynak nagy kegyelmét, haza felé
+indultak. Itta több testvérei nem is kívántak vele menni, minthogy maga
+sem volt gavallér, a lova is rútúl nézett ki. Egyszer egy nagy sáron
+kelletett általmenni: a hitvány ló bele maradt a sárba. A kis fiu kérte
+tehát a bátyjait, hogy segítenék ki: de azok azt felelték: Ha jobban
+szeretéd a hitvány lovat mint a jót, mostan úgy vegyed hasznát: vess
+magadra, mi veled nem bajlódunk; azzal ottan hagyták. Alighogy testvérei
+elmenének, megrázkodott a ló, egyszerre egy aranyszőrü paripa vált
+belőle, és így szólt a kis gazdájának: Ime itten van a fülembe egy pár
+arany öltözet, vedd fel magadra; és azzal, szárnyas ló formáját vevén
+magára, azt kérdezte, hogy milyen sebességgel menjen? úgy-e mint a szél
+vagy mint a gondolat? amelyre úgy felel a lovagló Kelf (így
+neveztetett): Úgy menj, hogy se magadba se pedig bennem semmi kár ne
+essék. Azzal amint széllelnézett, már hazájába volt. A bátyjai még sok
+időre kerűltek haza, amelyen igen elcsudálkoztak, hogy öcscsök odahaza
+volt.
+
+Annakutánna hogy bátyjai megjöttek, elindultak házasodni, oly feltétel
+alatt, hogy mind addig meg nem házasodnának, míg olyan emberre nem
+találnának, akinek tizenkét leányai volnának. Egykor sok utazásaik után
+egy a mezőségbe magába szántogató ember megszólítja őket, hogy hová
+szándékoznának? Amelyre a szántóvetőnek így szólának: hogyha hallott
+volna valahol olyan embert, akinek tizenkét leányai volnának, férjhez
+menendők, megmondani ne sajnállaná! A szántó ember azt mondá hogy ebben
+a legközelebb lévő városban lakna egy bűbájos asszony, annak tud
+tizenkét eladó leányait, de többet sehol sem hallott. Bementek tehát a
+városba lakó bűbájos asszonyhoz, ahol nagy szívességgel fogadtattak, s
+mind magok, mind pedig lovaik jó kvártélyt kaptak. De egyszer amidőn az
+istállóba bement a legkissebbik fiú Kelf; így szól hozzá lova: Kedves
+kis gazdám, vigyázzatok magatokra, mert ezen az éjtszakán a bűbájos
+boszorkány mindenikünket meg fog ölni; hanem én azt javaslom, hogy majd
+valami tizenegy óra tájban légy ébren, én elmegyek az ablakra, és álmot
+lehellek mindenikre, akkor te a bátyáidat fektesd a bűbájos asszony
+leányainak helyekre, leányokat pedig bátyáid ágyokra; minden lovaitokat
+az asszony lovainak helyekre.
+
+Ez meglévén, éjjel tizenkét órakor a vén boszorkány felébredvén, egy
+nagy bárdot fogva kezébe, minden leányainak és lovainak elvagdalta
+fejeket, azzal bement ismét házába, s mint aki igen nagy hasznot
+cselekedett, lefeküdt ágyába, és a Kelf tátosa ismét belehelvén az
+ablakon, újra elaludt a vén asszony. Ekkor Kelf felköltötte bátyjait,
+hogy minél hamarább siessenek ki a vén asszony határából, mert különben
+meg kelletik halniok, ha fel fog ébredni. Elsiettek minél hamarább, Kelf
+pedig megvárta a vén asszony felébredését, aki, mikor megtudta hogy
+leányait ölte meg, nagy méreggel felugra egy még életbe lévő tátosára,
+kergette Kelfet; de aminthogy a Kelf lova gyorsabb volt mint a vén
+asszonyé, utól nem érhette, hanem így kiáltott hozzá: Várd el, kutya,
+majd reá jősz máskor. Ekkor a Kelf lova így szólt: Mostan sehová se
+nézz, hanem egyenesen. Azzal megindúlván mint a sebes szélvész, egykor
+csak elkiáltja magát Kelf: Megállj lovam; melyre ez azt kérdezte: Hát
+mit láttál? Felelt Kelf: Egy aranyhajszálat. A tátos ismét így szólott:
+Ha felveszed, úgy is baj, ha nem veszed, még nagyobb baj; no de csak
+vedd fel. Annakutánna azon mód szerint talált ő még egy aranylópatkót,
+és aranykacsatollat; mind felszedte őket. Annakutánna nem ment ő haza,
+hanem egy királynál beállott szolgálni.
+
+Itten Kelf a leghűségesebb és tisztább lovász volt mindenek felett. Ő a
+tisztogatáshoz soha gyertyát nem kért, még is lovai mindenkor a
+legtisztábbak voltak: ezért a többi kocsisok nagyon gyűlölték, hogy mi
+lenne annak az oka hogy gyertyát sem kér, és még is olyan tiszták a
+lovai? Egykor meglesték: hát látják, hogy egy aranylópatkó világánál
+tisztogat. A királyt a többi cselédek odahívták, és midőn maga is a
+király személyesen látta volna, bement Kelfhez, akitől megkérdezte, hogy
+hol vette volna ezen lópatkót? melyre Kelf így szólott: Ezen lópatkót,
+aranyhajszálat és aranykacsatollat találtam az úton. Ezeket a király
+elvette Kelftől, és bevitte. Másnap reggel behívatta a király Kelfet,
+így szólván neki: Hallod-e: azt parancsolom neked, hogyha azon leányt,
+aminek a hajából való ezen hajszál, nekem ide nem hozod, úgy tudd meg,
+hogy halál a fejeden. Ekkor nagyon szomorúan kimegyen az istállóba,
+egész napját sírással búsongással töltötte. Hát csak megszólal a tátos:
+Kedves Kelfem, miért vagy olyan bús és szomorú, és miért siránkozol?
+nekem semmi bajodat nem mondod? Könnyes szemeit Kelf felemelvén így
+szól: Halál a fejemen ha azon leányt, akinek a hajából való azon
+hajszál, a királynak meg nem hozom. A tátos mond: Jól tudtam, azért
+mondtam hogy ha felveszed, úgy is baj, ha nem veszed, még nagyobb baj.
+No de légy jó reménységbe; kérj mind nekem, mind magadnak útravalót.
+
+Megnyervén az útravalót, elindulának mint a villámlás. Az úton így szóla
+a tátos az ő gazdájához Kelfhez: Mostan oda kelletik mennünk, ahol a
+bűbájos vén asszony kergetett bennünket: az ő házába van azon aranyhajú
+leány egy bölcsőbe, a maga ágya mellett rengeti szüntelen; hanem arra
+kérlek, hogy mikor én belehellem az álmat a vén asszonyra az ablakon,
+sebesen menj be, és ragadd meg minden bölcsőstül, de hozzá ne nyúlj,
+mert különben életedet veszted. Úgy is cselekedett Kelf; megragadta
+minden bölcsőstül; de minthogy a bölcsőbe lévő aranyhajú leány nagyon
+szép és kellemetes formájú volt, Kelf meg nem állhatta hogy meg ne
+csókolja, amidőn az ablakon keresztűlvitte: mindjárt felserkent a vén
+asszony, és a maga tátosára hágván, kevésbe múlt hogy Kelfet el nem
+fogta, nagy fenyegetésekkel ijesztvén a jövendő oda meneteltől.
+
+Nagy örömmel vette a király a gyöngy teremtés megjövetelét. Akinek a
+király ajánlván szívét lelkét, holtig való szerelmét: de erre így szóla
+a leány: Nem leszek addig birtokodba, míg azon aranykacsát, amelynek a
+tollából való ezen toll, ide nem hozatod. Ezt is Kelfre bízta a király.
+Egy száz öles mélységű kútba volt a kacsa; ide leeresztette Kelfet lova;
+de minthogy egyszerre meg nem kaphatta a kacsát, elkiáltá magát, és a
+vén asszony megragadta Kelfet. Itt a vén asszony megköttetvén Kelfet,
+befűtetett egy vas kemencét hétszer jobban mint máskor. De minthogy a
+szolgáló maga maradt, mondotta Kelfnek, hogyan üljön azon targoncába,
+amivel be akarta a kemencébe taszítani. Kelf mindig úgy ült, hogy be ne
+tudja taszítani; a leány hiába magyarázta, Kelf nem akarta érteni,
+mondván a leánynak, hogy mutassa meg, hogy miként kellessen ülni: akkor
+a leány mutatás végett bele ugrik a targoncába, Kelf pedig serény volt,
+betaszitotta a kemencébe, maga pedig a kacsát megfogván, hazament. Ekkor
+a király a szép leányt késztette házassági élet elfogadására, de a leány
+azt mondotta, hogy addig nem, míg azon ménest, amibe azon ménló van,
+aminek a lábáról való ezen patkó, ide nem hajtatod. Ezt is Kelfre bízta
+a király, akinek lova így szóla, hogy kérjen bőven zabot, egy ásót, és
+egy bialbőrt; ezeket megkapván, mentek ők egy nagy tenger mellé, ahol
+egy szigetbe megmutatta a ló a ménest; annakutánna egy gödröt ásatott
+Kelffel, abba bele feküdt maga Kelf és a tátos is abba volt betakarván a
+bialbőrrel. Megtanitotta a tátos Kelfet, hogy mikor ő vívni fog, a veres
+lángot locsolja, úgy a tátos meg fog mentődni. Ezután elnyeríté magát a
+Kelf lova. A szigetbeli ménló mindjárt meghallotta, és félig a tengerbe
+bejött; de minthogy a Kelf lova a gödörbe bújt, nem látta, visszament;
+második nyeritésre általjött, kereste, mindenütt nyerített; ekkor a Kelf
+lova kiugrott a gödörből, és addig viaskodtak, hogy a Kelf lova
+meggyőzte; annakutánna az egész ménes magába általjött, és haza hajták.
+A király készteté ismét az aranyhajú leányt az házassági életre; de a
+leány azt mondta, hogy addig nem, míg maga azon lovaknak tejébe meg nem
+fürdik, amit azoktól fognak fejni. Ekkor a Kelf lova megrugdosván sorba
+mindenik lovat, magoktól leadták a tejet; a tej úgy forrott, mintha a
+legnagyobb tűz lett volna alatta. A fürdést is Kelfre bízta a király,
+aki lovát kivivén, ez reá lehellett, és csak lágymeleg lett a tej; Kelf
+pedig hétszer szebb volt mint annakelőtte. De a leány azt kivánta, hogy
+a király személyesen megfürödjék. Kivitette tehát a király is a Kelf
+lovát, de amint ez reá lehellett a forró tejre, még sokkal jobban
+forrott, amibe a bele lehellés után beereszkedvén, mindjárt szörnyű
+halált szenvedett a király. Ekkor az aranyhajú leány így szóla Kelfhez:
+No kincsem, én a tiéd, te pedig az enyim vagy, éljünk számos boldog
+esztendőket. Így lett a szegény Kelfből király, aki élt és uralkodott
+vég nélkül való időkig.
+
+
+
+
+XXVIII. A PELIKÁN KIRÁLY.
+
+Volt hol nem volt, még az árabs tengereken is túl volt, hegyen völgyön,
+még pedig a rongyos levelű erdőn is túl volt, volt egykor egy szegény
+ember, kinek a gazdasága csak egy rongyos kunyhóból állott; életét pedig
+csak úgy táplálgatta, az erdőből naponként száraz gallyakat hordott, és
+a piacon eladta, magát és feleségét abból táplálta. Míg fiatalok voltak
+mind a ketten, magzatjok nem volt. Egyszer az asszony teherbe esvén, már
+közelgetett a szülésnek az ideje. – Azon estve oda érkezett Krisztus
+Péterrel, és kéri, hogy adna a szegény ember nekie szállást; melyre mond
+a szegény ember hogy: nem adhatok, úgymond, mivel a feleségem ilyen s
+ilyen állapotban vagyon: azért hát nem lehet magoknak, jó barátim, a
+szobába feküdni. Kire monda Péter: Hiszen lefekszünk mink a pitvarba is,
+csakhogy a levegő alatt ne feküdjünk. Ekkor csinált a szegény gazda a
+pitvarba ágyat; azon éjtszaka pedig nagy fájdalmakkal kinoztatván a
+szegény asszony, monda Péter az urának: Uram szabadítsd meg szegényt,
+mert nagyon kinlódik. Monda az úr: Eredj Péter, nézd meg mit látsz az
+égen? Péter kiment és nézi: hát látott az égen két kardot, és három
+halálfejet. Mondván Péter az urának hogy mit látott, monda az úr: Hogyha
+ebbe a szempillantásba megszületik a fiú, tehát el kell neki vesznie
+vagy háborúba, vagy pedig döghalál által. Megint kezdi az asszony
+jajgatását, és kéri Péter az urát, hogy szabadítaná meg: az ura pedig
+mondja, hogy nézze meg viszont mit lát az égen. Péter pedig kimegy, és
+látja hogy vagyon az égen egy szép kinyílt rózsabokor. Melyet mondván az
+urának, no akkor legyen meg! monda ez, és az asszony megszülte a
+gyermeket.
+
+Reggel felvirradtak szerencsésen, és kéri a szegény ember a két
+szállóját, hogy vigyék el a kis fiút a templomba, és kereszteltessék
+meg; melyet el is vittek, és épen akkor értek a királynak a magzatjával
+a templomba, de mivel ez leány volt, tehát mondja az úr hogy ezt
+kereszteljék meg, mivel ez fiu. Ezt nem akarván a pap cselekedni, tehát
+veszi Krisztus a gyermeket, és maga megkereszteli, azután megáldotta, és
+általadta az atyjának. Hogyha, úgy mond, egyszer a gyermek felnő és el
+fog valahova utazni, tehát add neki ezt a botot; és a maga botját
+általadta a szegény embernek. A királynak a leánya épen egy idős volt
+ezzel a szegény ember gyermekével. Már mind a ketten felserdültek, és
+már a leány az ő legszebb virágzó ideiben volt, és oly gyönyörű
+tekintete volt nekie, hogy hozzá hasonló nem volt körülbelül szépségére,
+amelyben is nagyon elbízván magát, gyülésben kihirdettette, hogy ő
+máshoz nem megyen férhez, csak ahoz, aki neki a Pelikán királynak az
+tollából hoz egyet. Erre a hirdetésre sok bárók, grófok, hercegek,
+válogatott cigánylegények indúltak a Pelikán királynak a keresésére, de
+senki nem tudta feltalálni. Végre mondja a feljebb emlitett szegény
+embernek a fia: Atyám én is elmegyek, és talán én leszek szerencsés hogy
+rá találok arra a drága kincsre. Kinek mondja az atyja: Eredj fiam, járj
+békével segitsen az isten. És az atyja készít nekie útravalót, hogy
+elmehessen; végre adja a fiának a keresztatyjától kapott botot, és ez
+elbucsúzik az atyjától, és útnak indúl, maga se tudja hogy merre menjen.
+Egy helyett megéhezett, és leül a földre, és a botját maga alá tette, és
+mely nagyon elbámult, midőn a botja maga alatt lóvá változott, és kérdi
+tőle a lova: Hogy akarod, édes gazdám, hogy most menjünk, mint a szél,
+vagy mint a gondolat? Mondá neki: Csak úgy menj édes lovam, hogy se
+énbennem, se tebenned semminemű kár ne essék. Ezzel megindúl
+szélmódjára, és viszi egész estvelig; estvére érkeztek egy nagy városba,
+ahol mondotta a lova; hogy itt meg fogunk hálni; és bementek mind a
+ketten a vendégfogadóba. Midőn a lovát az istállóba bekötötte, maga
+pedig a vendégszobába ment és bort kért magának, és bora mellett
+falatozta kedves pogácsát, melyet még az atyja tett a tarisznyájába; egy
+kevés idő múlván szemléli a korcsmáros, hogy messzéről való és külső
+országokból volna (mivel vele a lova repűlt) és hozzája mengyen,
+asztalánál leülvén, előre köszönti, azután kérdi, hogy honnan, és
+micsoda országból származott, és hogy hová utazik? Midőn ezt
+meghallotta, mondá hogy én, úgy mond, az Meltáfó országából való vagyok,
+és útazok a Pelikán királyhoz. Midőn ezt meghallotta a korcsmáros, hogy
+ezeknek a hatalmas madaraknak a királyához útazik, gondolván hogy ezt jó
+lenne a királynak megjelenteni, azzal felkészűl és szalad a királyhoz.
+Midőn jelentése után beeresztették a király eleibe, mindjárt
+elbeszéllette hogy micsoda ember vagyon nála. Mondá a király, hogy
+mindjárt hozzák hozzám az embert. A korcsmáros nagy sietséggel vezeti a
+királyhoz, és midőn a király mindeneket kikérdett volna tőle, kérdi
+végre, hogy valóban a Pelikán királyhoz utazik-é? kinek mondá emez, hogy
+oda. Mondja neki a király: hogyha egyszer a Pelikán királylyal beszélsz,
+úgymond, tehát kérdezd meg, hogy az én harminckét kerekű malmomra folyó
+forrás miért száradt ki, és hogyan lehetne megint a forrást folyóvá
+tenni? hogyha ezt neked megmondaná a Pelikán király, és nekem hírűl
+hoznád, tehát tégedet nagy embernek tennélek.
+
+Elmegyen a királytól, elébb jó ajándékot vévén őtőle; azután reggelre
+kelve tovább indúlt. Midőn már egész nap útazott volna, tehát estvére
+viszont egy nagy városba megszálltak. Midőn a lovát jó karban
+helyheztette, maga pedig a korcsmába bement, hát kérdik hogy honnan
+való; erre megmondotta, és hogy hovámenne. Kit midőn hallott volna a
+király, hivatja magához, és mond neki: Hogyha te a Pelikán királyhoz
+mégy, tehát kérdezd meg hogy miért nem terem az én körtvefám a kertembe,
+aki ezelőtt ezüstvirágokat virágzott, és aranykörtvéket termett? Ezt is
+hogy eszébe vette volna, midőn a király jó ajándékka magától
+elbocsátotta, ő útnak indult, és kérdezvén őtet, hogy mikor jönne
+vissza, feleli hogy nem tudja.
+
+És utazván, harmadnap múlva rettenetes vadonba érkezett, s egy városban
+talált, a melybe bement, hogy valami eleséget vegyen magának. Midőn a
+városban járna, kérdék tőle a király cselédjei, hogy hová utazik? ő
+pedig mondotta hogy a Pelikán királyhoz. Kit mindjárt vezettek a
+királyhoz, és midőn a király mindent tőle kitudakozott, mondja neki a
+király Hogyha egyszer oda érsz, tehát kérdezd meg hogy azon leányomat,
+aki már hét esztendeje hogy beteg, hogy lehetne kigyógyítani? Ezzel
+megajándékozta a király, és ő tovább útazott.
+
+Az útjában monda az lova neki: Hallod-e látod amoda azt az erdőt; ott
+énrólam szállj le, és viszont én egy bot leszek, és engemet az erdőbe
+valami nagy fának a tetejében köss fel, magad pedig a tengernek partjára
+ballagj el, ahonnan nem messze leszen a te szándékodnak elérése. Melyet
+midőn hallott volna, tehát leszáll a lováról, és ebbül bot lett; kit
+midőn már felkötött a fára, és a fát jól megjelelte, maga a tenger felé
+vette az útját. És midőn a tenger partjához érkezett, lát ott egy
+hidegvette vén asszonyt, melynek az orra két öles volt, és az orrán
+hordta által a tengeren az embereket. Midőn hozzá ért volna az ífju,
+kérdi tőle a vasorrú, hogy hova útazik? Melyet elmondott nekie. Midőn
+meghallotta a vén asszony, azt mondja neki: Hallod-e fiam, hogyha vissza
+jősz, tehát azt is kérdd meg, hogy énnekem meddig kell szolgálni itt a
+tengeren őtet? és tovább útazik a vén asszonynak javaslása után. Végre
+elérkezett egy erdőhöz, melynek a szélin egy gyönyörű fényességű ház
+volt, melyet körülfogott egy legdrágább virágokkal teljes szép kert.
+Midőn hozzá érkezett, kint volt egy igen vén asszony, és midőn hozzá
+érkezett, köszönti a vén asszonyt; ez fogadja, és kérdi tőle, hogy hol
+járna ebben a vidékben, holott tőletek még a madár sem jöhet ide? Melyet
+midőn elbeszéllett volna, hogy miért jár, és legkiváltképen miért jött,
+és elbeszéllette az útjába hogy a három királyságok még mire is kérték,
+legjobban kérte hogy, ha lehet, csak egy szál tollat is szerezzen neki:
+a melyet meg is igért a vén asszony, hogy minden bizonynyal az Pelikánok
+királyának tollából fog nekie szakítani, mert ő az felesége. Behívja
+annakutánna a szobájába, ételt és italt ad nékie és azután bedugta őtet
+egy ágy alá, és betakarta egy teknővel, és mondotta neki, hogy: az
+éjtszaka ne aludjál, hanem mindég figyelmezz arra, amit én és az uram
+beszéllünk.
+
+Végre eljött a Pelikán, nagy fényességgel megtöltötte a szobát, és
+nagyon perelt hogy micsoda más országból való ember vagyon itt? és add
+elő nekem mindjárt, bátor akárhol vagyon; de az asszony tagadta, hogy ő
+a felől semmit nem tud, hanem máma kenyeret sütöttem, és nagyon
+megizzadtam, és az ingemet levetettem, és annak van olyan nagy szaga.
+Melyet a felség elhitt, és az öreg kifüstölte a szobát, és mind a ketten
+feküdni mentek. Midőn fél éjtszaka az asszony a Pelikán királynak a
+tollai között vakarászott, kiszakajt egy tollat az gyémántfényességü
+hátából; melyen nagyon megharagudott a Pelikán, hogy miért szaggatja a
+tollait. Kinek mond a vén asszony: hogy neked én ezt nem készakarva
+cselekedtem, mert a tollaid nagyon öszve vannak ragadva; viszont még két
+tollat kiszakajtott, a kin még jobban megharagszik az Pelikán, és többet
+nem hagyott a feleségének az tollai között vakarászni, azután tetette
+magát az asszony hogy alszik. Egyszer csak felébred álmából, és beszélli
+az álmát, hogy még soha többé oly álmat nem látott mint most. Kinek mond
+a Pelikán király, hogy mit álmodott? Beszélli a vén asszonya úgy mond:
+Jöttek hozzánk három királyok, és mindegyiknek tőlünk egy-egy kérése
+volt; az első úgy mond: Vagyon nekem egy harminckét kerekű malmom, és
+most már a forrás, amely reá folyt, kiszáradt, s kérdezi, hogy miként
+lehetne megereszteni a forrást? A második viszont, hogy vagyon a
+kertiben egy körtvefája, s hogy miért az most nem terem, holott ezelőtt
+aranykörtvéket termett, és ezüst virágokat virágzott? Az harmadik pedig
+mondá, hogy nekie volt egy nagyon szép leánya, de már hét esztendeje
+beteg, és nem tudják meggyógyítani; kérdi miképpen lehetne
+meggyógyítani.
+
+Ezekre mond a Pelikán király, hogy nem hiába, közel vagy háromszáz
+esztendőhöz, tehát azért álmodozol oly igen igazat; csak hallgass. Az
+első király, akinek a malma nem forog mivel nincsen vize: tehát ha
+valaki a forrás gödribe lévő malomkövet, amit leeresztett egy molnár
+legény, kihúzná, tehát elindúlna mindjárt a malom, és az elébbi nagy
+hasznot viszont hajtaná. A második, aki azt mondá, hogy drága körtvefája
+volt, és már többet nem terem: minek is teremne, gondolja ez magába,
+odafent, mikor a töve alatt vagyon huszonnégy kád pénz? míg azt onnan ki
+nem ássák, addig a fa nem terem. A harmadik pedig, akinek van egy beteg
+leánya, tehát az addig meg nem gyógyúl, míg azt az áldozatot, amit most
+hét esztendeje egy pap nekie adott, és mivel a papra haragudott, ő azt
+kiköpte, és egy béka azt hirtelen elkapta, és az oltár alá bevitte: míg
+onnan ki nem veszik, és a leánynak be nem adják, addig meg nem
+egészségesedik.
+
+A beszélgetés között reggel lett, és a Pelikán onnan hazól elment; a vén
+asszony pedig kivette az ágya alól az ífjat, és általadta nekie a nagy
+drágaságú szép tollakat, és monja neki: A többit, a mit kérdeztél, már
+hallottad; de végre mondá az, hogy még itt is egy vasorrú bába mit
+mondott neki, hogy meddig kell szolgálni neki a tengerparton? Mondá az
+öreg, hogy őnékie addig kell nekie szolgálni, amíg a századik embert nem
+veszti a tengerbe, s hogy kilencven kilencet már befojtott. Ezzel
+megköszöni az ífju az asszonynak jó akaratját, és útazik vissza.
+
+Midőn már a tengerpartra ért, és a vasorrú bába általvitte a tengeren,
+kérdi tőle ez, hogy meddig kell nekie még szolgálni? Mondá az ífju,
+hogy: Jőj ide velem az erdőbe, és ott megmondom. Midőn a vasorrú bába
+elkisérte volna a kis erdőbe, ott felmegy az ífju a fára, és leveszi a
+fárul a botját, és viszont megint ló lett belöle, és reája ül; akkor
+mondá a banyának, hogy már kilencven kilencet befojtottál a tengerbe,
+még egyet kell befojtanod, akkor elszabadúlsz. Mondá az: Köszönd, kutya
+anyáju, mert te lettél volna a századik.
+
+Ezután útnak indult, és elért az első városba, akibe utóljára volt
+mondva, hogy őtet a királyhoz vezették. Midőn már a királynál lett
+volna, megmondotta a királynak, hogy a leánya miért oly nagyon beteg:
+Ekkor az áldozatot az ífju mondása szerint az oltár alól kivették, és a
+leánynak beadták, amely után a leány mindjárt jobban érzette magát, és
+három hét alatt meggyógyúlt. A király ezért a cselekedetiért sok
+kincscsel és katonasággal megajándékozta. Innen osztán ért a második
+királysághoz. Midőn már a király eleibe ment volna, és az ífju mondá
+hogy a körtefája miért nem terem, mindjárt felásatta a fát, az alatt
+pedig a nagy kincset meglátta, melyet onnan felvettek, és a fát újra
+elültették, aki mindjárt bimbózni kezdett, és virágozni. Ezt nagy
+örömmel látta a király, és a kincset szekerekre rakta és az ífjunak
+adta, és melléje nagyszámú katonaságot, és már mint egy nagy kincsekkel
+bíró nagy hatalommal ment az utolsó királysághoz. És midőn már mint egy
+generális elejére ment volna, megmondja neki, hogy mi az oka hogy a
+forrásod elszáradt, és nem őröl a malmod: a forrásod lyukába egy
+molnárlegény, akinek nem fizettél, egy malomkövet eresztett a forrásba:
+míg ki nem húzod, addig nem jár a malmod. Amelyet a király mindjárt
+mesterséggel kihúzatott, és a forrás nagy zúgással el kezdett folyni.
+Ezt látván a király, nagyon örvendett, és az ifjunak nagy sok pénzt és
+katonát adott. Már most az ífju mint egy nagy fejedelem ment haza felé,
+kinek már kincse és sok katonasága volt. Az atyja házához menvén, az ő
+atyja nagyon csudálkozott, hogy az ő fia nem csak gazdagságot, hanem még
+egy királyhoz illő sok katonaságot is hozott magával; de végre midőn
+megmutatta az atyjának, hogy még a Pelikán királynak a tollából is
+hozott magával, jelenti végre a királynak, hogy ő legyen az az ember aki
+a Pelikán király tollából hozott, a mit a kissasszony kivánt. Melyet
+midőn megmutatott, a kisasszony nem annyira a tollnak, mint a szép
+ífjunak megörült, s mivel hallotta és látta, hogy mely rettentő kincset
+hozott magával. Itt csakhamar kezet fogott a király leányával, és végre
+megesküdött a szép kisasszonynyal, és az öreg király halála után ő lett
+a király, s a királyságot bölcsen feltartotta, míg életét be nem zárta.
+
+
+
+
+XXIX. ÖRDÖG LEÁNYA.
+
+Volt hol nem volt, még az óperenciás tengereken is túl volt, volt
+egyszer egy szegény ember, ennek a szegény embernek volt egy fia, akinek
+nagyon kevés gazdasága volt úgy, hogy már maga is alig tudott élni.
+Mondja a fiának: Látod-e kedves gyermekem, hogy már magamnak nincsen
+semmim, hanem eredj és keress magadnak valami szolgálatot, talán minket
+is tudsz boldogítani. Ezzel a fia felkészül, és elútazik, és jár kel,
+heted hét ország ellen bújdosik szegény mindenfelé. Egyszer ért egy
+rettenetes nagy hegyet, melyen felül volt egy nagy vár: felmegyen a
+várnak a kapujához, és kérdi a kapun állótól, hogy kié legyen a vár?
+emez pedig felelt, hogy a nagyságos Plútóé. Itt az ífju bemegy a várba,
+és jelenti magát hogy szolgálatot kapna. Midőn már felvitték a vár
+urához mondja ez magába: Jó lesz ez nekünk, mert bizony mondom hogy ily
+hamar embert nem kaphatunk. Befogadák hát őtet, és mondják: Hallod-e,
+itt nálunk csak három nap az esztendő, és hogyha te azt ki tudod
+szolgálni, tehát akkor háromszáz forintot kapsz. Adnak nekie enni, és
+mondják: Nálunk oly szokás vagyon, hogy csak éjtszaka kell szolgálatját
+az embernek tenni; tehát most feküdjél le, az éjtszaka pedig fogsz
+dolgozni. Lefekszik a fáradt fiú, és estve felé felkölt, és kérdi, hogy
+mi lesz a dolga? melyet megmutattak nekie: látod-e, úgy mond, amoda a
+vár alján azt a nagy erdőt? tehát azt neked az éjtszaka ki kell vágni,
+és a fát ölbe rakni; és adnak neki egy fejszét, és mondják, hogy ha ezt
+meg nem fogod cselekedni, tehát holnap beviszünk a pokol szolgálatjába.
+Nagy szomorúan kifelé indúl az erdő felé, és mikor elérte az erdőt, és
+nem tudta hogy miképpen fogjon a dologhoz: míg így szomorkodik, hozzája
+jött egy nagyon szép fiatal leányzó, és köszönti őtet, és mondja neki:
+Ugyan hogy jöttél te ide te szerencsétlen ífju? ki is könnyes szemekkel
+panaszkodik hogy nekie miket parancsoltak. Mondá a leányzó: Te csak ülj
+le, és itt, amit neked hoztam, edd meg, és azután feküdjél le: ne félj
+mert én neked mindent elvégezek. Ezek után feküdni ment, és a Rozália
+kezdett a dologhoz, oly serényen letakarította a fát, és ölbe rakta,
+hogy már midőn hajnallott, tehát már akkor az egész dolog készen volt.
+
+Reggel hát felköltötte az ífjut, és mondja neki: No egyél most, tudom
+hogy nagy ebéd lesz már akkor mikor te fogsz früstökölni. Hazament tehát
+az ífju, és jelentette az urának, hogy amit parancsolt, már elvégezte. A
+Plútó kétfelé nézett, és mondá a feleségének: Hallod-e ez nagyobb ördög
+mint én vagyok, mert ez oly dolgot vitt végbe, melyet én magam se tudtam
+elvégezni: hanem majd parancsolok én neki holnap oly dolgot, melyet
+tudom hogy el nem tud végezni. Ezek után adnak az ifjunak egy kevés
+kenyeret és egy pohár bort, amely után parancsolják, hogy az éjjel azt a
+földet, amit a múlt éjjel irtottál, azt felszántsad, és kölessel
+bevessed, és reggelre a kölest meg is éreszszed, hogy az én asztalomon
+holnap kását a terméséből ehessenek; ezeket pedig hogyha el nem végzed,
+holnap a pokol dolgához küldelek. Ezek után nagy szomorúan eltávozik az
+ífju, és kimenvén jókor a földre, ott nagyon szomorkodván egy fa alatt
+leül: hát ime jön a tegnapi szép Rozália, kit midőn meglátott az ífju
+bágyadt szemeit reá vetette. Mond neki Rozália: No hogyan vagy szivemnek
+szerelme? Kinek mondá az ífju, hogy tegnap amit mondottak csak még álom
+volt a mai dologhoz, mert csak gondold meg, gyönyörű virágszál! hogy
+nekem most lehetetlen dolgot parancsoltak, mert a szántása a földnek
+csak meg lehetne még, de a köles megnyövesztése előttem lehetetlennek
+látszik. Mondá neki Rozália: Hallod-e, ne búsúlj semmit, mert én rajtad
+segítek, és helyetted mindent elvégzek, csakhogy majd egyszer hajdanába
+el ne felejtkezzél rólam, hanem légy hivem; melyet az ífju meg is igért
+nekie: Hogyha egyszer innen kiszabadúlhatok, tehát örökös híved fogok
+maradni, csak most, kedves angyalom, segíts rajtam. Ekkor mond Rozália:
+Feküdjél le, és aludjál reggelig: majd én elvégzek mindeneket helyetted.
+Ekkor az ífju lefeküdött, és Rozália mindent elvégzett helyette.
+
+Reggelre felkelvén, mond neki a leány: No lelkem, gyere velem, és szedj
+a kölcsből, és vidd el az atyámnak, hogy teljék be a kedve. Ezek után
+szedvén kölest, viszi Plútónak eleibe és mondja: No uram, elvégeztem a
+parancsolatodat. Ezen Plútó nagyon elcsodálkozott, hogy ő ezt a nagy
+dolgot nekie elvégezte; melyet midőn meghallott az ördög felesége, monda
+Plútónak: Hallod-e, te nem tudsz parancsolni; majd meglátod, hogy én
+holnap oly dolgot parancsolok neki, melyet tudom hogy el nem végezhet.
+Ezek után adtak nekie viszont egy kevés kenyeret, és egy pohár bort,
+melyet midőn megett, monda Plútó: Hallod-e, már most én neked nem
+parancsolok, hanem eredj, a feleségem fog neked valamit parancsolni.
+Midőn bement volna az asszonyhoz, kérdi tőle, hogy mit méltóztatik
+parancsolni; s mond neki az asszony: Én most neked nem parancsolok oly
+sok dolgot, hanem csak azt, hogy azt az egy lovat, mely az istállóba
+vagyon, vidd el sétálni, és midőn már megjártattad, azután elvidd a
+kovácshoz hogy patkólja meg; de tudod, nem kötőfékszáron fogod vezetni,
+hanem reá fogsz ülni, és úgy fogod jártatni. Ne félj, mert szelid ló, és
+nem bánt az tégedet. Ezek után elmehetsz, hogyha a parancsolatot
+elvégezted. Ezzel elmenvén a fiú, viszont kiment sétálni az erdő mellé,
+ahol ennekelőtte dolgozott; és im már a szép Rozália ott várta őtet; és
+midőn hozzája ért, nyakába borúlt és megcsókolván mondá: Szerelmes
+gyönyörű galambom, mit parancsoltak? add elé, mert a balorcám nagyon
+fájt ma éjtszaka, netalán az anyám valamely oly dolgot parancsolt,
+melyet még én sem vihetek végbe. Monda az ífju: Oh kedves ártatlan
+kisasszony, a te szíved látom nagyon kegyes, és szánakozó; ne félj már
+rajtam, mert a holnapi parancsolat nem oly igen nagy, mint a többi volt,
+mert csak egy lovat kell jártatnom és megpatkóltatnom. Melyet hallván
+Rozália, nagyon elfejéredett, és monda: No most nem tudom hogy fogsz
+szabadúlni, mert az anyám lesz az a ló, melyet te fogsz jártatni, és
+megpatkóltatni; de még is, ne félj, mert az anyámat is éretted
+megtagadom, és inkább elvesztem, csak hogy te légy hív énhozzám. Hanem
+hallgass a szavamra, és eredj még ma a kovácshoz, és parancsold meg
+nekie hogy csináljon neked egy másfél arasztos sarkantyút és egy
+huszonnégy ágú taréjt bele; azok pedig oly erősen legyenek kiköszörűlve,
+hogy hegyesek legyenek mint a fullánk, és élesek mint a borotva; azután
+hogy, ha reá ülsz, hanem még az istállóba ülj reá, úgy jőj ki vele az
+istállóból: végre, majd ha az ég alatt leszel, tehát szorítsd meg jól,
+hogy a sarkantyúnak taréja megjárja a bélit; ne kíméld semmit, azután
+majd repül egészen a levegőig veled, de te ne tágíts semmit, hanem
+egyformán szorítsd: úgy nem vethet le. Azután vidd a kovácshoz, és
+veress rá oly nagy patkókat a milyet te kivánsz, mert ő azt gondolja,
+hogy téged e sétálás közben majd elveszejt. Már most fogd ezt a kis
+italt, melyet mostan neked adok, és idd meg, mert hogyha eztet megiszod,
+tehát nem fogsz félni tizenkét ördögtől se. Mikor az ífju megitta az
+italt, monda Rozália, hogy: amit én neked megmondottam, el ne
+felejtkezzél arról.
+
+Ezek után haza fele vette az útját az ífju, és elment parancsolat
+szerint a kovácshoz, a ki is nekie parancsolatja szerint megcsinálta a
+nagy sarkantyút, és a csizmájára fel is üttette. Másnap korán még
+hajnalba felkelt, és bemegy az istállóba, és körűlnézte a lovat, és
+látja hogy mely tüzes szemekkel néz reája. Felnyergelte tehát, s még az
+istállóba reá ült, és úgy szorongatta a lovat sarkantyújával, hogy csak
+alig szuszogott. Midőn már kiért volna a várból vele, a ló szél módjára
+kezdi szaladását, a levegő felé kezde ugrálni, de emez mindég a
+sarkantyújával ösztönözte, úgy hogy már a sarkantyújának a két taréja
+összeért a bélibe; ezt nem állhatván már utóbb az ördögi ló, csendesedni
+kezdett és akaratja szerint vele ballagott. Midőn már a kovácshoz ért
+volt, tehát a ló alig állott a lábán, és amidőn már mind a négy lábát
+megpatkólták, haza vitte, és az istállóba bekötötte. Azután bemegy
+Plútóhoz és mond: Uram, én már kiszolgáltam az időmet, hanem, fizess már
+most ki, és én elmegyek. Ekkor elcsodálkozik Plútó, és nagy hamarsággal
+kifizeti, és kéri őtet, hogy távozzék el tőle, mert már félt Plútó tőle.
+
+Az ífju tehát elmegy serénységgel, és midőn már ment volna az úton,
+tehát eleibe állott a szép Rozália, és monda neki: No kedves galambom,
+most mindjárt rosszúl lesz a dolgod, mert az anyámat jól megkínoztad.
+Hanem most én leszek mindjárt ló minden hozzá valóval, és te ülj reám.
+Ezzel megrázkodik, és ló lett belőle, és az ífju reá ült, és szél
+módjára repült vele Rozália. Amint szaladtak, mondja Rozália: Nagyon ég
+a jobb orcám, és aligha nem az atyám jön utánnunk; csak nézz hátra, hogy
+nem látsz-e valamit? Visszatekint emez, és lát egy nagy fekete felhőt
+utánnok jönni; mondja az ífju, hogy egy nagy fekete felhő jön. Mond a
+leány: Vessed az általvetőben lévő kefét a fejeden által; és amint
+levetette, tehát egy nagy felettébb sűrű erdő lett belőle, amelyen míg
+általmászott a fekete felhő, addig messze haladtak. – Viszont mond
+Rozália: Nem látsz-e valamit, kedvesem? Emez mondá, hogy már nem messze
+jön egy nagy tüzes felhő. Monda Rozália: Vessed a vakaródat a fejeden
+által; melyet midőn elvetett volna, tehát lett belőle egy egekig érő
+nagy kőszikla; míg a tüzes felhő azon általmászott, addig ezek messze
+haladtak. Újra monda Rozália: No most én egy föld köles leszek, te pedig
+leszel vén ember; s ha kérdik tőled, hogy nem láttál-e valamit hogy erre
+ment, mondd hogy akkor láttál, mikor ezt a kölest vetetted. Azzal úgy
+történt. Plútó arra megy és kérdi az öreget hogy nem láttál-e erre menni
+két fiatalt, egy ífju legényt és egy leányt? Mond az öreg, hogy akkor
+láttam, midőn ezt a kölest vetettem. Visszamegyen hát az ördög, és
+mondja a feleségének hogy mint járt a köles-őrzővel. Mond a felesége:
+Eredj hamar vissza, ez az öreg ember volt az az átkozott fattyu, a köles
+pedig a leányunk, ő ez után iparkodik. Az ördög viszont indul, és mint
+egy füst utánnok ereszkedik. Mond Rozália: Nézz vissza, nem látsz-e
+valamit? kinek monda az ífju, hogy lát egy nagy veres füstöt. Mond
+Rozália: Én kápolna leszek, te pedig pap, és ha kérdi tőled hogy nem
+láttál-e minket, mondd te: hogy akkor láttál, mikor ezt a kápolnát
+épitették. Oda érkezett tehát a Plútó, és kérdi, hogy nem láttál-e egy
+valami ífju legényt és egy leányt erre menni? igen is mondá emez, akkor
+láttam mikor ezt a kápolnát épitették. Megharagszik Plútó és viszamegy,
+mondá feleségének hogy mit látott; mire mond a felesége: Mit tudsz te,
+hiszen téged a gyermekek is bolonddá tudnak tenni; megállj, mert majd
+elmegyek én, és tudom hogy visszahozom őket, és megmutatom, hogy őket
+meg fogom tanítani. Utánnok indúl tehát Plútó asszony, és amint Rozália
+mondja: nem látsz-e valamit kedvesem? mondá amaz: Látok egy igen nagy
+tüzes kereket nagy sebességgel utánnunk forogva jönni. Kinek mondá
+Rozália, hogy most én kácsa leszek, tebelőled lesz egy nagy tó, és én a
+tóba fogok úszkálni; a mely is mindjárt megtörtént, és hozzá jut a tüzes
+kerék, és változott nagy kányává, mely a kácsát meg akarta fogni, de a
+kácsa, míg hozzá kapott, addig mindig lebukott a vízbe; és midőn sokáig
+így vesződtek egymással, és semmiképen el nem tudta ragadni, tehát
+kimegy a vízből, monda a vén asszony, hogy ha már te úgy vagy az
+ífjuval, tudd meg Rozália, hogy ha téged az ífju szeret, tehát téged úgy
+elfelejtsen, hogy többé soha ne is nézzen, mert te engemet megcsaltál:
+az én anyai átkom rajtad! Ezek után a vén asszony haza ment.
+
+Midőn még egy mérföldnyire voltak az ífju atyjának a házához, monda:
+Rozália, kedves Rozáliám, én most elmenek haza, és teutánnad jövök
+kocsival, mivel nem illik hogy én a te szép személyedet gyalog vigyem
+be. Ezzel jó rendbe hagyta Rozáliát, maga pedig haza ment; és midőn már
+haza ment volna, tehát egészen elfelejtkezett róla, és eszibe se jutott
+többé. A pénzen, mit a szolgálatból hozott, ökröket vett, így
+gazdálkodott vagy esztendeig és Rozáliáról meg sem emlékezett. Rozália
+béresét kedvesinek magához hívta és mondá neki: Hallod-e barátom, mikor
+haza érsz, tehát mondd mindig ezt a szózatot az ökreidnek, hogy talán te
+is úgy elfelejtkeztél a páradról, mint az én uram Rozáliáról? Melyre a
+béres, midőn az udvarba ment volna, mindig a csás ökörre lármázott:
+Miért nem húzol? talán te is úgy elfelejtkezel el a párodról, mint az én
+gazdám Rozáliáról? Midőn a béres a kapun behajtott volna, az ífju gazda
+éppen ott állott, és magában gondolkozván, hogy mire menne ez a dolog,
+mintegy homályban eszibe jutott, hogy valamikor egy Rozáliát szeretett,
+és kérdezte a béresit, hogy miről mondja ő azon szavakat az ökröknek?
+Emez mondá, hogy egy szép kisasszony mondotta ezt neki, hogy ha az
+ökröket a kapuba behajtom, tehát ezt mondjam. Melyet hallván az ífju,
+egészen eszébe jutott az ő kedves Rozáliája, kit azután haza hozott, és
+megesküdött vele, és nagy gazdagságban és gyönyörűségben éltek mind
+végig.
+
+
+
+
+XXX. HÁROM KIRÁLYLEÁNY.
+
+Egy királynak volt három leánya, akik már nagyra felnőttek, és még sem
+eresztette az atyjok a napvilágra. Egyszer az öregbik a királyhoz ment,
+és azt mondja neki: Fölséges király, szerelmes atyám, már én tizennyolc
+esztendős vagyok, és a napfényt még sem láttam, azért könyörgök
+felségednek, hogy hadd mehessek sétálni. Felel a király: Édes leányom,
+az meglehet, hanem hogyha kimégy, többet vissza nem jöhetsz. A leány nem
+gondolt azzal, hanem elment egy tó mellé sétálni. Egy nagy sárkány
+kijött a vízből, s a leányt elvitte. A király várta a leányát, de az
+csak ott maradt. Azután a középső is mikor tizennyolc esztendős volt, az
+atyjához ment, és mondá neki: Fölséges király, édes atyám, azért
+könyörgök, hogy hadd mehessek sétálni. Az atyja azt mondotta: Édes
+leányom; hogyha elmégy is nem bánom, de majd te is oda veszel. A leány
+nem gondolt vele, csak elment az is ahoz a tóhoz, amelynél a nénje
+elveszett: tehát mikor oda ért, egy nagy írtóztató sárkány a vízből
+kijött, s a leányt elvitte. A király ezen igen nagy búban esett. Azután
+nem sokára a kissebbik is az atyjához ment, és monda: Fölséges király,
+szerelmes atyám, könyörgök, ereszszen sétálni: én már tizennyolc
+esztendős vagyok, mégis a napot nem láttam: akarnék sétálni. A király
+megengedte. Az is elment ahoz a tóhoz, a kinél a nénjei elvesztek. Mikor
+oda ért, azt is egy sárkány elvitte. Már itt a király oly nagy búban
+esett, hogy magán nem tudott segíteni, csak búsúlt.
+
+Abban a városban volt egy vén asszony, akinek három fia volt, az egyik
+volt Estve, a másik Éjfél, a harmadik Hajnal. A király kurrentáltatta,
+hogy aki a leányainak hireket tudja mondani, fele királyságát neki adja.
+A vén asszony, hogy azt meghallotta, mindjárt gondolta magában: az én
+fiaim sokat járnak, talán valamelyik tud hírt mondani felőlök. Mikor
+aztán az Este haza ment, annak enni adott, azután mondá neki: Fiam, már
+régen nem voltál ide haza, azért maradj, feküdj le, s aludjál. De az
+Estve azt mondta, hogy ha az Éjfél ide haza ér, nem jól lesz; de még is
+az anyja szavára megmaradt. Az anyja elbujtatta, és elaludt; azután az
+Éjfél is haza jött: annak is enni adott, és annak is azt mondotta: Fiam,
+már régen nem voltál ide haza, feküdj le és aludjál. De az is azt
+mondotta, hogy ha a Hajnal haza ér, rosszul lesz a dolgom. Felel az
+anyja: Majd elbujtatlak. Az is lefeküdt, és elaludt. Végre a Hajnal is
+haza jött, az is evett, és lefeküdt. Mikor már kialudták magokat, mind a
+hárman fölkeltek, és hogy egymást meglátták, mind a hárman megijedtek.
+Az anyjok pedig azt mondotta nekik: Látjátok fiaim, mind a hárman az én
+fiaim vagytok, azért mit féltek egymástól? hanem azt kérdem, hogy nem
+láttátok-e a király leányait? mert azt mondotta, hogy annak ki híreket
+hozza a leányoknak, fele királyságát adja. Felel az Estve: Én nem
+láttam; az Éjfél: Én sem láttam sehol. Azután felel a Hajnal: Én láttam,
+és nem hogy hirt nem tudnék felőlök mondani, de még haza is hozom őket.
+Hanem menjen kend a királyhoz, és mondja meg neki, hogy csináltasson egy
+háromszáz öles láncot, és a végiben hét mázsás karikát. Az anyjok elment
+a királyhoz, és megbeszélte, hogy az ő Hajnal fia mit mondott. A király
+nagy hamarsággal valamennyi kovács és lakatos volt mind összehivatta, is
+megparancsolta nekik, hogy mentűl előbb lehet, a láncot megcsinálják;
+meg is lett. Azután elmentek az erdőbe mind a hárman. A Hajnal az
+Estének azt mondja: Eredj, vidd fel a fára ezt a láncot, s kösd meg.
+Este nem birta felvinni a láncot. Azután az Éjfélnek is mondá, hogy
+vigye fel s kösse meg. Az Éjfél felvitte s meg is kötötte, azután lejött
+a fáról. Végre mind a hárman összeesküdtek, hogy míg egy csöpp vér lesz
+bennök, addig egymást el nem hagyják. Azután az Estének mondja a Hajnal,
+hogy menjen le a lyukba; az Estve azt mondta hogy ő nem mer lemenni,
+azután az Éjfélnek mondta, hogy menjen le, de az is csak azt mondta,
+hogy ő sem megy le: ismét öszveesküdtek, hogy míg ő fel nem jön a
+lyukból, addig ott legyenek.
+
+Végre a Hajnal lement a föld alá, és ott egy rézvárra bukkant, abban
+bement, és a király leánya ott volt. Mondá a leány: Jaj kedves Hajnalom!
+mi hozott ide? menj hamar, mert ha a sárkány haza jön, ezer lelked lesz
+is, öszveszaggat. Felel a Hajnal: Ő engem öszve nem szaggat, hanem mondd
+meg azt nekem, hogy micsoda erős az a sárkány? Felel a leány, hogy ha
+haza jön, egy buzogányt bevet a várba: hogyha az udvarban veti, akkor
+oda vagy, de ha be nem tudja vetni, akkor nem lesz oly erős; és pedig
+egy-egy itce pálinka az itala és egy kenyér az étele. Monda a legény:
+Add nekem a pálinkát és a kenyeret. A leány oda adta, a Hajnal megette.
+A sárkány mikor ment, egy nagy buzogányt vetett a vár felé nagy
+haraggal, hanem be nem tudta a várba vetni; a legény kimegy eleibe a
+sárkánynak, a sárkány nagy haraggal neki, és összementek, de a Hajnal a
+földhöz vágta, és hat fejét levágta, s így megölte; azután a leányhoz
+bement, a leány nagy örömmel a nyakába esett és megcsókolta, s azt
+mondta: Már édes Hajnalom, én a tied vagyok, te pedig az enyim. Azután a
+Hajnal kérdi: Hát ezt a rézvárat nem lehetne-e elvinni velünk? Felel a
+leány: Itt van egy rézvessző, azzal vágd meg a várat, és olyan lesz mint
+a rézalma lett belőle. Azután elmentek a másik várhoz, az meg mind csupa
+ezüst volt; abba bementek; ott volt a közepső leány; az is megijedt,
+hogy mi hozta oda őket, mondá: Menj el édes Hajnalom, mert ha ezer
+lelked lesz is, megöl az uram. A Hajnal kérdi, hogy mit eszik? felel a
+leány: egy itce pálinkát és két kenyeret. Mondá a Hajnal: Add nekem azt
+a pálinkát. A leány neki adta és a kenyeret megette, a pálinkát megitta.
+Egyszer a sárkány a ház falához hajította a buzogányt, a Hajnal pedig
+kiment és azt is megölte. Azután ezt a várat is az ezüstvesszővel
+megütötte, és mindjárt egy ezüstalma lett. Végre a harmadikhoz mentek,
+az is nagyon megijedt, és monda: Menj el édes Hajnalom, mert az én uram
+oly erős mint a másik kettő, az téged megöl, ha ezer lelked lesz is.
+Kérdi a Hajnal: Mit eszik a te urad? Felel a leány: Egy itce pálinkát és
+három kenyeret. Monda a Hajnal: Add ide a pálinkát és a három kenyeret;
+ezt megette, amazt megitta, azután a sárkányt várta nagy haraggal.
+Egyszer látja hogy jön egy iszonyú sárkány, akinek tizenkét feje volt;
+még messzirűl megérezte, hogy valaki van a házánál. Azért nagy haraggal
+haza megy, és a Hajnal nem volt rest, fölugrik, és úgy a földhöz vágja a
+sárkányt, hogy csak nem egészen elbukott a földben, a kardját
+kirántotta, és mind a tizenkét fejét levagdalta; azután nagy örömmel
+ment a várba. A leányok örömmel fogadták, végre az aranyvesszővel
+megcsapta a várat és mindjárt aranyalma lett: Azután-elmentek a lyukhoz,
+elsőben a leányokat felküldötte, utóljára maga ment föl; a király vára
+mellett feldobta az almákat, és három vár lett, úgymint arany, ezüst, és
+réz; azután mindenik a maga várába ment lakni. Reggel hogy a király
+fölkölt csak elálmélkodott rajta, hogy micsoda szép várak épültek az ő
+vára mellett, mindjárt oda ment, és hogy látta leányait, nagy örömmel
+készültek a lakodalomhoz, annak megtörténte után most is élnek, ha meg
+nem holtak.
+
+
+
+
+XXXI. ZÖLDIKE.
+
+Volt hol nem volt, még a hetedhét tengereken is túl volt egyszer egy
+vitéz, melyet Zöldikének hívtak. Ez oly rettenetes erővel birt, hogy
+magához hasonlót e világon nem tartott. Midőn már minden vitézeken
+kifogott a maga királyának országában, tehát elvégezte magában, hogy
+elmegyen világgá, és egy olyan vitézt keres, ki az ő társaságára méltó
+lenne. Lovat nyergel tehát és kardját felköti, és azzal útnak indúl.
+Járkál, útazik, rettenetes messze földre, végre egy magos hegyre
+érkezik, melyről bámészkodva széttekint, és egy felséges gyönyörű rétet
+lát, melynek közepében egy szép sátor volt, mely drága mesterséggel ki
+volt cifrázva, a rét pedig arany virágokat virágzott, és gyémánt
+gyöngyöket termett. Midőn így szemlélné ezt a szép rétet, lefelé
+ballagott, és amint a szélibe ért volna, tehát lát egy patakot vérrel
+teljesen folyni. Csodálkozott ezen Zöldike, hogy honnan eredt az a sok
+vér? Ezek után iparkodik a sátorhoz. Midőn már a sátor mellett lett
+volna, látja hogy a sátort egy mezítelen kard sétálta körül melyen is ő
+megrettent, és szemlélvén a kardot, hát látja, ez volt reá írva: _Csak
+egytől félek_, nézegetvén a kardot, hát épen olyan mint az övé; erre
+kihúzza a maga kardját, és tekinti, s ezen viszont ez az irás termett:
+_Én senkitől sem félek_. Midőn ezt elolvassa, letette a maga kardját, és
+ez is hasonlóképen sétált; ezután felhajtá a sátor kárpitját és lát bent
+egy derék embert feküdni; ő is tehát nagy bátorsággal bement, és egy
+nyoszolyára leheveredett, és szerencsésen elaludt. Ezután kevés idő
+múlva felébredett a sátornak birtokosa, és látja hogy a sátorban egy
+idegen aluszik, melyen megbosszankodik, és meg akarta ölni, de viszont
+eszébe jutott: Hiszen ő is megölhetett volna engemet, mikor ide bejött
+hozzám, és engemet alva talált. És ahogy kiment, látta odaki hogy még
+egy kard sétál az övé mellett, és hozzá közelít a kard felé, és nem
+bátorkodott hozzá nyúlni, hanem nyughatatlanúl várta míg Zöldike felkél,
+mely is, midőn már kialudta magát, tehát felébred, és látja hogy már a
+sátor birtokossa mellette sétál, és mondá: Hallod-e, jó barátom, miképen
+bátorkodtál az én engedelmem nélkül itt a sátorban lefeküdni? Kinek mond
+Zöldike: Barátom, én mint egy vitéz bátorkodom akárkinek is a szállásán
+lefeküdni. Monda viszont a birtokos: No ha már úgy van, tehát jer, és
+tedd meg velem vitézi próbádat. Ezek után mind a ketten kimentek a
+sátorból, és felkapták kardjaikat, és rettenetes csattogással
+öszvekapván, vitéz erejeket kiki mutatta! végre Zöldike meggyőzvén a
+birtokost, összecsókolkoztak, és egymásnak örökös hűséget esküdtek, hogy
+egymást soha el nem hagyják semmi nyomorúságokban. Ezek után bemennek a
+sátorba, és egymás egészségeért poharakat ürítettek; végre mond a fekete
+vitéz (mivel így hívták a sátor birtokossát): Látod, édes jó barátom, ez
+a drága szép rét énnekem minden nap megvirágzik és a drága gyöngyöket
+meg is termi; de mi haszna, én nem tudom hogy honnan, de csak elég az
+hozzá hogy mindennap katonaság jön annyi mint a fűszál, és elrabolják
+azt a drágaságot tőlem; de bátor én eleget vágom őket mint a kaszás a
+füvet, még sem segíthetek, mert ámbár a vér mindig patakmódra foly, de
+én is csak bele fáradok, s végre fel kell hagynom velek, és a jószágomat
+nekik általengedni; mert hogyha három nap mindig vagdalnám is úgy mint a
+kaszás a füvet, még sem fogyna el. Monda neki Zöldike: No barátom, majd
+meglátjuk reggel a dolgot hogy hanyan vannak, vagy hogy honnan
+szaporodnak. Ez ilyen beszélgetés közben megvirradt, és látták távulról
+hogy fűszálként szaporodnak a kis katonák. Itt a két hatalmas vitéz
+előfogta őket, és úgy vágták mint a jó kaszás a füvet; végre Zöldike
+nagyon hatalmasan közibök vágott a buzogányával, és behatott a
+táborokba; végre lát egy kis kunyhót vászon ponyvából összegalabítva:
+hozzá közelít hát, és látja hogy egy vén asszony vászont sző, és
+valahányszor vet, annyiszor egy csapat katonaság ugrik ki a kunyhóból.
+Megharagszik ekkor Zöldike, és a buzogányával úgy oda vág a vén asszony
+felé, hogy a három arasztos állát, mindjárt letörte. Megijedt ezen a
+vasorrú bába, ki is hirtelen sátorát az ölibe fogta, és szaladásba
+kereste életinek megtartását. Ezek után a hátra lévő katonaságot hamar
+lekaszálták, és mind a ketten egy akarattal a vasorrú után indúltak,
+hogy valahol őtet megfoghassák.
+
+Midőn a vérnyomon így mendegéltek, tehát látták hogy a vérnyom egy nagy
+kősziklába vezetett, mert a vasorrúnak az álla bőven vérzett. Midőn a
+kősziklának a nyílásához közel értek, kardot húzván nagy bátorsággal
+bementek. Midőn a barlangban már nagyon messze mentek volna, tehát
+láttak egy nagyon szép tágas márvány garádicsot, és ezen befelé indultak
+mindég a vérnyomon, és midőn már egész három napig mentek, tehát végre
+egy szép gyepet értek, melyen megindulván, és mindég szüntelen a
+vérnyomon menvén, végre távulról meglátnak egy nagyon szép házat,
+melyhez midőn közelítettek, eleikben jön egy szép leány ki is midőn
+köszöntötte, nyájas ajakkal mondja hogy jönnének be egy kevés
+nyugodalomra. Ezek pedig kérdezték, hogy nem látta-e a vasorrú bábát
+erre menni? aki is mondá, hogy már nem igen messze vagyon ide lakása,
+nem soká oda értek. Ezek után bementek a leány kérésére, és ez eleikbe
+hozott ételt és italt, és barátságosan megkínálta őket; ezek pedig
+kérdezvén hogy miképen vagyon hogy épen maga lakik ebben az épületben?
+mondá a leány: Az én atyám ennek az országnak királya volt: de midőn ez
+az átkozott vasorrú ide jött, tehát a népünket mind elvesztette, az
+atyámat szolgájává tette, magamat pedig itt hagyott; nem tudom, hogy még
+engemet is nem fog-e elveszíteni: bár csak az isten adná, hogy valamikép
+ezt az átkozott vassorrút valaki elveszítené: akkor én is boldognak
+mondhatnám magamat.
+
+Monda ekkor Zöldike: tudod barátom, én most elmegyek, és a vasorrút
+kivégzem hogy ha lehet; hanem elébb itt hagyom a fejér kendőmet, és
+hogyha vércseppeket fogsz egyszer rajta látni, tehát indulj utánnam, és
+keress fel, mert akkor tudhatod hogy nagy szerencsétlenségben járok, és
+ha lehet, segíts rajtam.
+
+Ezek után megcsókolván a barátját, tőle elbucsuzott.
+
+Elindult most a zöld vitéz, és nem sok idő múlva meglátja távolrúl a
+vasorrúnak fényes rezidenciáját. Midőn haza ért, lát kint szomorúan
+üldögelni egy tisztes öreg embert; köszön neki, a ki is fogadja könnyes
+szemekkel, és megöleli a zöld vitézt és monda: Oh csakhogy láthatok még
+is embert, aki is oly igen régtől fogva kivántam már látni. Monda
+Zöldike: Hallod-e barátom, mondd meg énnekem, itthon vagyon-e az a
+vasorrú? Emez pedig mondá, hogy elment a Veres tengereken túl gyógyító
+füvet szedni magának, mivel az állát valaki levágta a más világon. Kinek
+mond a Zöldike: Hallod-e jó öreg, azt én cselekedtem, hanem még az
+életit is akarom venni; csak mondd meg hogy mikor jön ő haza, hogy
+bizonynyal tudhassam. Monda az öreg: Hallod-e hatalmas vitéz, figyelmezz
+szavaimra, akkor szerencsés leszel. Majd ha ő haza jön, tehát marasztani
+fog ebédre, és te bátorságossan megmaradhatsz, és ehetel bátran minden
+ételéből! de ha egyszer ebéd után a szobából ki fog menni, te mindjárt
+utána indulj, mert ha mindjárt utána nem indulsz, tehát szerencsétlen
+leszel, minutum alatt annyi katonát hoz rád fegyverrel, hogy ha még oly
+erővel birsz is, meg nem szabadúlhatsz. Bevitte azután a vitézt a
+szobába, és italt ad nekie. Ezennközben haza ért a vasorrú bába is, és
+meglátja a zöldvitézt, és nyájasan köszöntvén, marasztalja őtet ebédre;
+midőn ebédeltek, kérdi a vasorrú, hogy miért utazik, holott már tudta,
+de még is tudakozta tőle. Ebéd után kifordúlván a szobából, tetteti
+magát hogy neki különös dolga volna, de a vitéz utána indúl hirtelen, és
+midőn a szobát rányitotta volna, a vasorrú már a szövéshez akart fogni,
+akit is azon a helyen mind székestül együtt összeaprított. Ezzel kiment
+az öreghez s monda neki: No jó öreg, én már kivégeztem a te ellenségedet
+a világból, nem fog már az többé neked ártani; kinek azután elbeszélte
+az öreg az ő sok bújait, és hogyan pusztitotta el a vasorrú az ő egész
+birodalmát. Ezek után estve lett, és mind a ketten nyugvásra mentek.
+
+Reggelre kelvén, kimegy Zöldike a fris levegőre, és midőn a tágas
+mezőségen sétált, meglát távuról egy gyönyörű sétáló helyet, amely csupa
+cédrusfából volt, és egy szép fris forrás hűvösíttette, a forrásnak
+feneke pedig aranyfövenyt termett. Ezt látván Zöldike, nagyon
+csodálkozott ennek a szép helynek a környékén: ilyen andalgásaiban leült
+egy sürű bokorba a szép pázsitra. Nem sok idő múlva lát hét fejér
+hattyút a forrás mellé leszállani, és megrázkodván lett mindegyikből
+egy-egy hajnali szépségű leány, de egyik koronát viselt fejébe: ez szebb
+vold mindegyiknél; ezek után megfürdvén, viszont hattyúképekben
+elrepültek. Ezt hogy meglátta Zöldike, nem tudta mire vélni ezt a
+tündéri látományt. Ily képzelődései között tehát visszafelé ment, és
+feltette magában, hogy akarmint teszi szerit, de őneki ezt a
+kimondhatatlan szépséget meg kell nyerni és magáévá tenni. Ilyen
+gondolkozásában haza ért az öreghez, kinek elbeszéllette, hogy és miként
+járt, kinek monda az öreg: Bár ne láttad volna, jó fiam, ezt, mert az
+leszen neked végső veszedelmed, mert nincsen olyan erő, hogy azt
+megfoghassa, hanem ha te az én szavamat megfogadod, akor szerencsés
+lehetsz még, és őtet elfoghatod, és magadévá teheted, Zöldike mindenre
+igéri magát, csak hogy tanácsoljon neki az öreg olyast, amikép azt a
+leírhatatlan szépséget magaéva tehesse. Mondá az öreg: No hát figyelmezz
+szavaimra. Eredj holnap reggel viszont a forráshoz, és ott ahol
+fürdöttek, vagyon egy nagy kő, és mellette egy bokor, rejtsd magad a
+bokorba, és midőn látod, hogy az akit te óhajtasz, a koronáját leteszi
+fejéről a kőre, tehát ragadd el a koronát, és szaladj vele ide; de azt
+mondom, hogy ha szaladásban fogsz lenni, akarmit mond és igér, tehát
+vissza ne tekints, mert hogyha visszatekintesz, ha ezer lelked lesz is,
+meg kell halnod: hanem csak te jöj: majd eljön ő is te veled egész ide
+hozzám, azután bánjál vele amint tetszik.
+
+Megköszöni Zöldike az öregnek jó akaratját, és nagy nehezen várja a
+naplementét; s még hajnal előtt kimenvén elrejtette magát a megmondott
+helyen, és várta a szerencsés kimenetelt. Végre eljöttek a tündérek, és
+viszont levetkeztek; Zöldike pedig kiugorván a bokorból, elragadá a
+koronát a szikláról, és szalad vele nagy sebességgel. Ezt észre vevén a
+szép tündér, utána indúl, és monda: Hallod-e kedves Zöldikém, ne szaladj
+tőlem, úgy is tereád várakoztam már régen mint leghatalmasabb vitézre;
+nézzed csak a te kedvesedet! ne hadd magad után szaladni. Ezen szép
+szavakra visszatekint Zöldike, a szép tündér pedig már sarkában volt, és
+a koronát elkapta tőle, és őtet arcúl csapta, és monda: No te szemtelen!
+miérthogy így bántál velem, tehát légy az én forrástavam mellett egy vak
+aranyszarvú szarvas; aki is mindjárt egy szép aranyszarvú szarvas lett,
+de mind a két szemére megvakúlt, és a tündérek onnand eltávoztak
+mindjárt.
+
+Ezek így történvén, a fekete vitéznél pedig a fejér kendőből vércseppek
+látszottak csepegni; ez mindjárt megnyergelte paripáját, és indúl kedves
+barátjának felkeresésére. Végre el is ért a vasorrúnak a házához, kit is
+az öreg ősz ember nagy nyájassággal fogadott. Kérdi az öreget, hogy nem
+látott-e itt egy ily meg ily formájú vitézt? akinek az öreg mindent
+szórul szóra elbeszéllett; mondá hogy: már őtet máskép meg nem látod,
+míg te is a tóhoz nem mégy, és ott a forrás mellett őtet le nem vágod,
+és hogyha levágtad, tehát a testit vessed a forrásvízbe, amelyből is ő
+ép és egészségesen fel fog támadni. Megköszönte az öregnek a jó
+akaratját a fekete vitéz és elindúlt, és reá talált a forrásra; épen
+akkor is az ő barátja mint szarvas ott futkosott; hozzá közelítvén úgy
+vágta a szarvast a kardjával, hogy a nyaka mindjárt elszakadt a
+testiből, és megfürösztötte a forrásba, és még szebb ember lett belőle
+mint azelőtt volt. Ez köszöni a jó barátjának jó akaratját, hogy őtet
+ebből a szörnyűségből kiszabadította. Ezek után haza mentek mind a
+ketten az öreghez, aki is örvendezett, hogy még viszont láthatja az ő
+megszabadítóját.
+
+Másnap viszont mondja Zöldike az öregnek, hogy ő még el fog menni, és
+még egyszer meg fogja próbálni a szerencsét. Kérte az öreg hogy ne
+menjen, mert viszont szerencsétlenül fog járni, de ő nem maradhatott,
+hanem más nap barátjának ellenére is elment, és viszont midőn elrejtése
+után a koronát elkapta volna, szalad vele, de a szép kisasszony megint
+utána, és kéri, hogy ne vinné el a koronáját, mert úgy mond, a te
+szerelmed térden állva könyörög; sajnáld meg a te jövendőbeli
+kedvesedet, és add ide a sajátomat: már a nélkül is csak a tiéd vagyok.
+Megsajnálván őtet Zöldike, visszanézett, és a tündér elkapta a koronát,
+és monda: Mivel oly édes a te gondolatod, tehát legyen belőled a Bakhus
+erdeiben egy kas, és belőled a méz szüntelen folyjon, és soha meg ne
+álljon; és Zöldike elragadtatott, és úgy lett amint a szép tündér
+megátkozta.
+
+Viszont a fekete vitéznek a kendőjén vércseppek voltak; és mindjárt
+észre vette, hogy a barátja megint bajba van, de már most az öreg sem
+tudta, hol és merre lenné? Itt felkészül, és elbúcsúzik az öregtől, és
+elútazott. Azt meg tudta mondani az öreg hogy mivé változott, de hogy
+merre légyen az a tartomány, azt meg nem mondhatta. Így útazott a vitéz
+keresni barátját hegy völgyön egyiránt, kérdezi a városokba a Bakhus
+erdeit, de senki neki arról hírt nem tudott mondani. Midőn már így
+útazna sok ideig, végre talál egy nagy vadon pusztára, melynek közepibe
+volt egy kunyhó, és a kunyhó előtt ült egy rettenetes ember, kinek három
+rőf volt a szakálla, és a homlokán egy szeme volt; aki is meglátván a
+vitézt, még távulról mondja: Mit keresel itt te fekete vitéz? Kinek
+monda a fekete vitéz: Én barátomat keresem, aki is el van átkozva, és
+mint egy kasból foly a méz belőle a Bakhus erdeibe. Hogyha nekem azt meg
+tudnád mondani, örökös köszönetemet tenném. Kinek monda az egyszemű: Én
+barátom azt nem tudom, de várj, majd jobbágyamait összehivom, és
+megkérdezem őket; talán tud valamelyik róla valamit mondani neked. Ezek
+után elővett egy nagy vadászkürtöt, és oly hathatósan kezdett a világ
+négy részei felé fúni, hogy még a föld is megindult alatta; ezzel annyi
+méhcsoportok jöttek, hogy már nem volt füszál, a hova leszállhattak
+volna a méhek. Kezdi tehát egyenként számlálni a méheket, de még egy méh
+hibázott, melyet nem várhatván be, azt gondolták hogy megszökött, kiadta
+tehát a parancsolatot az egyszemű, és mondá nekik nagy felhangon:
+Halljátok, ti már az egész világ részeit bejártátok, nem tudjátok-e hogy
+merre vagyon Bakhus erdeje? Ott kell lenni egy kasnak, melyből a méz
+patakmódra foly ki. Hogyha valamelyitek nekem azt megmondaná, annak nagy
+kegyelme lenne előttem. De itt senki sem tanálkozott, aki megmondaná
+neki. Végre előljött az az egy hátra maradott méh, és nagyon meg volt
+terhelve és nem jöhetett, tehát kérdi tőle az egyszemű: Hát te hol
+maradtál? Monda a méh: Kegyelmes uram, hallgasd meg szavamat: én most
+egy nagy erdőbe voltam, és ott nagy kasra találtam, amelyből magából
+foly a méz és ott megterheltem magamat nagyon, tehát azért nem jöhettem.
+Ezt hallván a vitéz, monda: No uram, én épen azért járok, hogy azt
+megtalálhassam. Ezzel parancsolá a méhek királya, hogy ezt az embert,
+úgy mond, mindjárt vezesd a legközelebb való úton oda. Ezt megköszönvén
+a vitéz az egyszeműnek, elment a méhecske után amely is kevés napok
+alatt elvezette őtet. Midőn már oda ért, elbocsátotta a méhecskét, maga
+pedig közelít a kashoz, és fogta a kardját és keresztül vágta a kast, és
+azonnal felkölt Zöldike, es monda? Óh kedves barátom, hogy szolgálhassam
+meg én neked ezeket a sok fáradságaidat? Midőn már sok idő múlva elértek
+a vasorrúnak a házához, az öreg a legnagyobb barátsággal fogadá őket, és
+a legjobb ízű étkeket hozta elejekbe, és ételközben monda: Nem-e
+megmondottam, édes jó barátom, hogy, ha szómat nem fogadod, mely
+szerencsétlenűl fogsz járni? Monda neki Zöldike: De bár már kétszer
+megpróbáltam, még harmadszor is megpróbálom. Másnapra kelvén, viszont
+elrejtette magát a megmondott helyen; és midőn a szép tündér megjelent,
+és koronáját viszont elragadta, a szép kisasszony utána eredett; de
+bármint könyörgött és mit igért, még sem nézett Zöldike vissza; így
+szerencsésen egészen haza vitte a koronát; a leány pedig mindenhol
+nyomába volt, és otthon a koronát az öreg kezibe adá, aki azt nagy
+hirtelen a tűzbe vetette, hogy többé vissza ne vehesse. Ekkor monda a
+szép leányzó: No már most, kedves Zöldikém, én a tiéd, te az enyém. Így
+Zöldike a nyert szépet elvette, és vele megesküdött; a fekete vitéz
+pedig a másik előbbeni királykisasszonyt vette el, és a más világon nem
+félvén többé a vasorrú bábától, a legboldogabb életet élték.
+
+
+
+
+XXXII. A SZEGÉNY EMBER, KI AZ ÖRDÖGÖT MEGCSALTA.
+
+Volt egyszer egy szegény ember, kinek egész gazdasága egy kaszából
+állott, és egy fenkőből. Midőn egyszer egy erdőben egy tó mellett
+kaszált volna, tehát egyszer amint már a kaszája nagyon eléletlenedett
+volna, tehát elment a közel lévő tóhoz, és megmártotta a követ, és
+kezdette a kaszáját köszörűlni. Amint itt a dolgát végezte volna, tehát
+kijön a tóból egy sánta ördög, és kérdi tőle hogy mit mível? A szegény
+ember megrettent az ördögnek szavára, és az fenkövet a tóba ejtette; és
+megharagszik, és mondja: No ilyen adta ördögje, már most hogyha ezt a
+kincset, melyet én most beejtettem, ki nem hozod, tehát ezt a vizet most
+mindjárt kihordom a helyiből; melyen nagyon megijedvén az ördög, mondá:
+Hallod-e barátom, ne hordd ki ezt a tavat, mert ez a pokol ajtaja;
+inkább adok neked egy véka aranyat. Ezt hallván a szegény ember, mondá:
+No csak hozd elő te a mit igértél, mert hogyha nem hozod, tehát mindjárt
+kihordom ezt a tavat; melyen még jobban megijedett az ördög, és mondá
+hogy: no mindjárt kihozom; és azzal lement a víz fenekére, és kihozta
+nagyhamar a véka aranyat, melyet nagy örömmel elvett a szegény ember; az
+ördög pedig elment a Belzebughoz, és mond: Hallod-e uram, most
+megmentettem az egész pokolt az nagy veszedelemtől, amiért, is adtam egy
+véka aranyat. Melyet hallván a Belzebug, monda: Hallod-e, tégedet nagyon
+megcsalt az a szegény ember; hanem hogyha azt a kincset mindjárt vissza
+nem hozod, tehát megbotoztatlak, mivel úgy mond, az a jószág amit neked
+mondott hogy elvesztett, az csak egy fenkőből állott, melyet a pokol
+drabantjai már visszahoztak.
+
+Ezek után elindúl nagy szomorúan a sánta ördög, és elment a szegény
+emberhez, s monda: Hallod-e barátom, add vissza nekem a pénzt, melyet
+neked adtam. Monda a szegény ember: Én neked azt vissza nem adhatom,
+hanemha te oly nagy szelet eresztesz, mint én. Monda az ördög: No hát
+megállj, megpróbálom, s elkezdi az ördög a dolgát annyira, hogy a
+szegény embert a szél felemelte, melyet midőn látott az ördög, monda a
+szegény embernek: Hallod-e, miért emelkedel oly magassan? Melyre monda a
+szegény ember hogy: a lyukakat, melyek a ház fölében vagynak, be akarom
+dugni, hogy te itt fúlj meg. Ezt hallván, elmegy az ördög, és monda a
+Plútónak: Uram, azt az embert nem győzhettem meg, mert így és így bánt
+velem, még a szobába meg akart fojtani. Megharagudván az ördög; monda:
+Eredj vissza, és a te átkod szerint kezdd őtet átkozni. S elment ezek
+után az ördög a szegény emberhez, és monda: No te szegény ember, már
+most tégedet úgy megátkozlak, hogy a ruha sem marad rajtad, hanem hogyha
+te is engemet meg nem átkozol, tehát én elviszem az egész kincset tőled.
+Melyet látván az ember, egészen elnémult, és monda: No tehát átkozz ha
+tudsz. Ezzel elkezdette az ördög az átkát, és úgy szidta a szegény
+embert, hogy a ruha mind lehullott róla. Monda az ördög: No már én nem
+tudok többé átkozni, hanem add elő amit már most te tudsz. Ezek után
+bemegy a szegény ember az ördöggel egy kis szobába, ahol volt egy
+kendergereben felakasztva, levette a gerebent a szegről, és az ördögöt a
+falhoz állitotta, és monda neki: No már te engem oly nagyon megátkoztál,
+tehát már most én kezdek átkozni. Melyet látván az ördög, monda: No
+kezdd el, tudom hogy úgy csak meg nem tudsz átkozni, mint én
+megátkoztalak. A szegény ember tehát veszi a gerebent, közelít az
+ördöghöz és monda: Verjen meg téged a Péntek, és bele vágta az ördögbe a
+gerebent irgalmatlanúl. Mond ekkor az ördög: Hallod-e barátom, a második
+átkod is oly kegyetlen fog lenni? Monda a szegény ember: No csak
+hallgasd az átkomat; viszont a gerebent bele vágja az ördögnek a
+melyibe, és monda: Verjen meg a Szombat is. Melyet már az ördög nem
+állhatott hanem mondá a szegény embernek: Hallod-e barátom, én a te
+átkodat ki nem állhatom, hanem ereszsz ki, és én elmenek dolgomra. Monda
+a szegény ember: Nem úgy van az mert, te is háromszor átkoztál, és én is
+háromszor átkozlak; ezzel viszont, eléfogja a gerebent, és mond: Verjen
+meg téged a Vasárnap is, és újra bele vágta a gerebent, és az ördög
+kezde kiabálni: Óh mely nagyon kemény átkod van barátom; ereszsz el, én
+többé hozzád nem jövök. Ezek után az ördög eltávozik, és mond a
+Plútónak: Hallod-e barátom és uram! nincs oly átok aki azon kifogjon,
+mert én úgy megátkoztam, hogy már a ruha is lehullott róla: de ellenben
+ő is úgy megátkozott engemet, hogy már énrólam a hús is le kezdett
+potyogni, Megharagudván a Plútó, mondja: Eredj és verd agyon mindjárt,
+mert hogyha nem teszed ezt, tehát majd segítek én, rajtad. Ezek után
+megyen az ördög a szegény emberhez, és mond: Hallod-e barátom, hogyha te
+nekem a pénzt vissza nem adod, én ezzel a nagy póznával agyon verlek,
+amit most velem hoztam. Monda a szegény ember: No hallod, nem bánom,
+gyere verj agyon azon szobába, ahol megátkoztalak. Monda az ördög: Én
+nem bánom. Midőn már elindultak, tehát az ördög bedugta előre a hosszú
+póznát az ablakon, és midőn bementek a kis szobába, tehát bezárja a
+szegény ember az ajtót, és veszi a bunkós botját, és monda az ördögnek:
+No kutya-fitta ördögje, már most, hogyha nem takarodol tőlem, tehát
+agyon verlek. Melyet hallván az ördög, monda: Majd megtanítlak, csak a
+pénzemet vissza ne add. Ezek után veszi a szegény ember a bunkósbotot,
+és kezdi a ördögöt abrakolni: az ördög is kapkod a nagy póznájához, de
+nem ért vele semmit, mivel az ablakon kivül volt a fele a dorongjának;
+így a szegény ember jól megverte bunkós botjával az ördögöt, és az ördög
+elszaladván, monda a Plútónak: Uram könyörűlj, mert már Belzebug nem
+akar könyörögni dolgomon. Melyet egész törvénybe felvettek az ördögi
+társaságok, és a sánta ördögöt hat esztendei sáncra irták, hogy pokol
+tornácába egész hat esztendeig dolgozzék. Így lett végi az ördögi
+törvénynek, es az égig magasztalta a törvény a szegény embernek az
+okosságát; így a szegény ember nagy boldogságban élt, egész életének
+esztendeiben.
+
+
+
+
+XXXIII. A SZALONNAVÁR.
+
+Egy királynak három fiai voltak; és a király oly gazdag volt, hogy egy
+várat csináltatott szalonnábul. Egyszer a szalonnát meglopták. A király
+nagyon megharagudott hogy ki lopja az ő szalonnáját? azért strázsát
+rendelt oda hogy őrizzék, de senki meg nem mert közölök maradni a
+helyén. A király nagyon búcsúlt, hogy senki meg nem őrizhette várát; hát
+az öregebbik fia azt mondá: Fölséges király, én elmegyek, és megpróbálom
+ha megőrizhetem azt? és elment a strázsahelyre. Amint ott állott, hát
+látja éjféltájban, hogy egy szörnyű nagy sárkány ment oda és fölkap egy
+darab szalonnát, s elmegy vele. A királyfi haza szalad ijedségében, és
+semmit sem tudott mondani felőle. Másnap a közepső is elment, az is
+szintén úgy járt mint a bátyja; az is haza futott. Harmadik éjtszakára a
+fiatalabbik ment a szalonnát őrizni: az is ott várakozik hogy mi
+történik vele hát látja hogy egy szörnyű nagy sárkány megy a szalonnát
+lopni. A sárkány elmegy a szalonnával, az ífju pedig mindenütt utána,
+hogy hová viszi: hát látja hogy egy lyukba beereszkedik, ő pedig haza
+megy, s az atyjának megbeszélli, hogy mit látott.
+
+Más nap elmegy a kovácshoz, és csináltat magának egy negyven mázsás
+botot; azzal haza megy, s a bátyjainak mondja: No most gyertek velem,
+eresszetek engem abba a lyukba, majd megkeresem a mi tolvajunkat. Hát
+csakugyan el is mentek mind a hárman a lyukhoz, s a fiatalabbik
+öcscsöket leeresztik. Mikor már jó messzi lement volna a föld alatt, oly
+szép világosságot látott, mint a napfény, és lát egy szép várat, a mely
+egész a földig rézbűl volt csinálva; bemegy abba a várba, és lát egy
+gyönyörű szép leányt a várba, a leány mondá neki: Jaj szegény ífju, mit
+keressz itt? menj hamar oda, ahonnét jöttél, mert az uram egy nagy
+irtóztató sárkány, hogyha haza jön, megöl, ha ezer lelked legyen is. Az
+ífju azt mondja: Én nem megyek nálad nélkül, ha meg kell is halnom.
+Akkor a leány egy üveget ad neki, s azt mondja: No hát igyál ebbül, ha
+iszol, hétezer ember erejével birsz. Akkor a királyfi az italt megitta.
+Hát a sárkány nagy haraggal jön, és megütköznek egymással; de az ífju
+csakhamar megölte; azután bemegy a leányhoz, és mond neki: Én megöltem
+az uradat, már most enyém vagy, jőj velem. A leány azt mondá: Jaj! nekem
+még két öcsém van, azokat is oly átkozott sárkány birja: szabadítsd ki
+azokat is körmei közül. Kérdi az ífju: Hát hol vannak ezek, mutasd meg.
+Akkor mutat neki két várat, oly szépek voltak, hogy messzéről is
+tündököltek. És csakhamar elmegy s egy ezüst várat talál, és bemegy a
+várba, s lát egy szép leányt, aki sokkal szebb volt mint az első; akkor
+a leány azt mondja neki: Jaj szerencsétlen ífju, mit keressz itt? menj
+hamar oda honnat jöttél, mert ha az uram haza jön, megöl ha ezer lelked
+legyen is. Mond az ífju: A nénédet már megszabadítottam: téged is meg
+akarlak szabadítani. Akkor a leány egy üveget adott neki, és azt mondá:
+Igyál ebbül, nyolc ezer ember erejével birsz. A királyfi az italt
+megitta. Hát jön a sárkány nagy haraggal, mert megérezte, hogy idegen
+ember van a várában; az ífju csakhamar eleibe megy, összeütköznek, azt
+is csakhamar megölte. A leány, mikor látta hogy győzedelmes lett, nagyon
+örvendett rajta, eleibe futott, és nyakába borúlt, s azt mondá: Az isten
+hozott tégedet ide, jó ífju, hogy minket megszabadíts; mind a hárman
+király leányai vagyunk, és atyánktúl ezek az átkozott állatok
+elragadtak: hanem még az öcsénk abban a másik várban vagyon: ha lehet,
+azt is szabadítsd, de az a legsúlyosabb lesz, mert annak az ura
+legerősebb, kilenc feje vagyon neki; hanem kérlek csak menj, és
+szabadítsd meg azt is. És nagy sietséggel elmegy az ífju a harmadik
+várhoz, s látja hogy ez aranybúl van, bemegy abba, s látja a leányt, és
+mindjárt fölgerjedt szerelmire; a leány pedig azt mondá: Jaj mit keressz
+szerencsétlen ífju itt ezen az elátkozott földön? Menj hamar innen, mert
+meghalok ha az uram téged megöl, mert téged a szívem szeretni kezd. Az
+uram egy erős sárkány, ha haza jön, megöl. Mond az ífju: Inkább
+meghalok, mint nálad nélkül éljek; a nénéidet már megszabadítottam, már
+most nálad nélkül el nem megyek. Akkor monda a leány: Fogd ezen gyűrűt,
+mert ennek több ereje vagyon, mint amit az én nénéim adtak neked; hogyha
+elfáradsz, fordítsd meg az ujjodban, és mintha csak akkor kezdenéd el a
+verekedést, úgy tetszik. Akkor hozzá készült az ütközethez, és a sárkány
+oly mérgesen jött, hogy haragjába ordított, és csak összecsaptak, s
+úgyannyira verekedtek, hogy mind a kettő a földre esett, s ott hogy
+eszibe jutott a királyfinak, hogy a gyűrűt meg kellenék fordítani,
+csakhamar meg is fordítá az ujjában, és mindjárt erős lett, hogy az erő
+a földről felemelte, s fölugrott; de a sárkány is mérgesen
+fölemelkedett, újra összecsaptak: a sárkánynak mind a kilenc fejéből úgy
+jött a láng, hogy szegényt majd megfojtotta, de ő is megharagudott ám, s
+ime nyolc fejét levágta a sárkánynak, és magát is megölte; azután bement
+a várba, és összeölelték és csokolták egymást az ífju s a leány.
+
+Akkor mondá ez: Ne most ez az arany vessző, vágd meg vele a várat; és
+megvágá a várat a vesszővel, és aranyalma lett belőle, kit a
+tarisznyájába tett; a leány azt mondá: Látod, most alma, de ha akarod
+hogy vár legyen, vesd fel az ég felé, mindjárt vár lesz belőle. Azután
+az ezüst várhoz mentek, és ott is úgy cselekedett, és a harmadiknál
+szinte úgy. Azután mind a hármat a lyukhoz vezette, és legelsőben az
+öregbiket a kötélre ültette, azt felhúzták a bátyjai, és hogy látták
+hogy oly szép, mindenik akarta feleséginek elvenni: azután a közepsőt
+húzták fel, az még sokkal szebb volt mint az első, azon is veszekedtek;
+azután harmadszor a fiatalabbikat húzták föl: az még sokkal szebb volt
+mint az elsők; akkor mindenik ezt akarta; végre összebeszéltek, s
+mondák: most húzzuk fel az öcsénket, de azután ereszszük vissza, hadd
+haljon meg, mert ha egészen fölhúzzuk, elveszi tőlünk a szebbiket.
+Leeresztik tehát a kötelet, az ífju pedig így gondolkozott oda len:
+hogyha botját magával együtt a kötélre köti, nem tudják fölhúzni, azért
+csak a botot kötötte a kötélre; mikor egy darabig fölhúzták,
+visszaeresztették: akkor vette esziben a bátyjai álnokságát. A bátyjai
+azt gondolták hogy meghalt, azért haza vitték a leányokat, és mindenik a
+kisebbiket akarta elvenni, hanem a leány azt mondotta: Várakozzatok
+három esztendeig, akkor meglátom. Azok nagy szomorúsággal várakoztak
+három esztendeig. Az öcscsök pedig járkált a föld alatt.
+
+Egyszer akadt egy vén asszonyra, a kitől kérdezte, mondván: Öreg anyám,
+nem tudna kend rajtam segiteni, hogy én innét hazámba mehetnék? A vén
+asszony azt mondá: Fiam, én rajtad nem segíthetek másként, hanem itt van
+egy griffmadár, akinek tojásai vannak; és minden esztendőben a záporeső
+agyon verte; és most nem sokára lesz a zápor; azért menj föl és ülj
+rájok, hogyha megtarthatod, az majd elvisz a hazádba. Ő csakhamar
+fölment a fára, és a griffmadár tojásaira ült, és mikor a zápor jött,
+nem verhette agyon őket: a griff nagy sikoltással röpült, mert azt
+gondolta hogy a tojásait az eső agyonverte. És mikor oda ért, látta hogy
+az ífju a tojásain ült, és monda: Amit akarsz, én megcselekszem. Akkor
+azt mondá az ífju: Én mást nem kivánok, hanem engem az én váramba vigyél
+az atyámhoz. Erre a griff egy ökröt készített, ezt a körme közé fogta,
+azt meg hátára ültette: úgy elröpült a tengeren keresztűl egész a
+határig, és ott letette; ez pedig megköszönte neki; azzal egymástul
+elváltak.
+
+Akkor bement a királyfi a városba mint egy mesterlegény, s mindjárt
+akadt egy szabóhoz. A szabó kérdezte, hogy tudna-e menyasszonynak való
+szép ruhát varrni? mert épen akkor akart a lakodalom lenni, de a leány
+azt mondotta hogy előbb oly ruhát csináltasson a király neki, mint a
+milyet ő az ő várában viselt. Azért sok mesterembert kerestek, de senki
+sem akadt, aki végbe tudta volna kivánságát vinni, és oly ruhát csinálni
+neki. Az a szabó nagyon örűlt, hogy az ífju magára vállalta a munkát; ez
+pedig egész nap aludt, hanem mikor az ura már lefeküdt, akkor kiment, az
+arany almát feldobta, mindjárt vár lett belőle, bemegy a várba, a
+legszebbik ruháját kihozta belőle, azután a vesszővel megcsapta, megint
+csak alma lett a várbul, megint bemegy s lefekszik. Reggel felkel az
+ura, és hozzá megy, hogy ha kész-e a ruha? adja elől a ruhát. A szabó
+csak elcsudálkozott rajta, mely szép, beviszi a királyhoz, a leány
+mindjárt rá ismert, az mindjárt tetszett neki, mert tudta hogy már nem
+messzi van az ő mátkája. A legény azután vargához ment, ott beállott, és
+ott is szinte úgy cselekedett. A leány azt mondá: már most ruhám is van,
+cipőm is van, de gyűrűmnek is kell lenni, amit felváltok a mátkámmal. A
+király a várban aranykovácsot tartott, akkor pedig ahoz mene mint ötvös
+legény, és munkát keresett. A gazda azt mondta: Nekem ugyan most legény
+nem kell, hanem ha olyant találnék, aki a királykissaszonynak kedve
+szerint való gyűrűt csinálna, azt megfogadnám. Ő azt mondá: Ne búsúljon
+az úr, mert amit én csinálok, az, bizony tudom, hogy tetszeni fog. Akkor
+megfogadta, és a királykisasszonynak megjelentette, hogy most kapott oly
+legényt, aki kedve szerint való gyűrűt tud csinálni. A leány megörült.
+Mikor már az éjtszaka eljött, akkor a királyfi kiment, és az almát
+feldobta, s vár lett belőle, onnan a legszebbik gyűrűt kivette, azután
+lefeküdt. Más nap korán a királyleány a műhelybe ment, a gyűrűt megnézni
+ha kész-e? a legényt megösmerte, és a nyakába borúlt, és megcsókolta, és
+mindjárt be akarta vezetni, hanem azt mondotta: Én holnap reggelig nem
+jelentem magamat: hanem akkor igen, és te se szólj senkinek addig: s úgy
+elváltak egymástúl. És másnap reggel az almákat feldobta, és három vár
+lett: akkor felöltözött királyi ruhába, és úgy ment be a várba a
+bátyjaihoz. Ezek bezzeg megijedtek, de ő szépen mondá nekik: Látjátok
+bátyáim, ti rosz atyafiak vagytok, engem meg akartatok ölni, hanem az
+isten nem engedte: most pedig én mindeneket megbocsátok nektek. A
+bátyjai is megkövették, hogy bocsásson meg nekik, és tegyen rendelést
+köztök, hogy hogyan lesznek. Akkor azt mondá az öregbiknek: Te vagy az
+öregbik, fogd az öregbik leányt, s vidd a rézvárba, a másik a közepsőt
+vigye az ezüstvárba: én megyek a kissebbikkel az aranyvárba. Így
+megegyezvén szépen, most is úgy gazdálkodnak, ha még meg nem haltak.
+
+
+
+
+XXXIV. BABSZEM JANKÓ.
+
+Volt egyszer egy szegény ember, akinek közönséges gazdasága volt, de
+semmi magzatja még nem volt. És mondja egyszer az asszony, hogy az isten
+bár csak őnekik akkora gyermeket adna is, mint egy babszem, azt is jó
+neven venné, és nagy örömet találna abban is. Kevés idő múlván
+megszólítja az asszony az urát, hogy őtet az isten meghallgatta.
+Eljárván az idő, megszületett egy kis fickó, aki is midőn megszületett,
+akkora volt mint egy öreg bab, és egyet ugorván, mondá, az anyjának:
+Adjatok kenyeret, mert már régen éhezem. Ezek megrémültek, mondván, hogy
+ez nem tiszta dolog; de a kis fickó csak hajtotta hogy ehetnék; kit
+mindjárt azután megkereszteltek, és Jankónak hívtak. Azután adtak nekie
+kenyeret, s monda az atyjának: Atyám, én elmegyek a kukoricaföldre, és
+ott fogok szántani. Mondja neki az atyja: Hallod-e, fiam, gyenge vagy te
+még ahoz. Mondja a kis Jankó: Atyám, te fogod az eke szarvát, én pedig
+majd hajtogatom az ökröket. Másnap az öreg befogja ökreit, a kis Jankó
+pedig bele ült az ökörnek a fülibe, és onnan kiabált az ökröknek. Midőn
+már kiértek a szántóföldre, és ott hallgat az ökörnek a fülibe, és az
+ostorával pattogatott, arra megyen hintóval egy úr. Épen az országút
+mellett szántogattak. Akkor hallván az úr hogy kiabál valaki; és nem lát
+senkit az ökrök körűl, oda megyen és kiált: Hallod-e hol vagy, aki az
+ökröket hajtogatod? Mond a kis Jankó: Itt vagyok; mi bajod ilyenadta?
+gyere ide az ökör fülihez. Az úr leszállván, oda megyen az ökrökhöz, és
+nézi a kis Jankót; hát nagyon megtetszik neki a Jankónak nagyon furcsa
+termete, és kérdi hogy az atyja hol vagyon? Azt mondja nagy haraggal
+Jankó: Nem látod-e hogy az ekénél amott forog? Oda menvén az uraság,
+mondja a paraszt gazdának: Hallod-e jó ember, nem adnád nekem el ezt a
+kis gyermeket? én neked jó pénzt adok. Mondá a szegény ember hogy: addig
+nem adhatom, míg a feleségemmel nem beszéllek. Mondá az uraság: Majd
+elmegyek hozzád, és felkereslek.
+
+Hát haza megyen a szegény ember, és mondja a feleségének, kinek mond a
+feleség: Hallod uram, azt ne cselekedd, mert tudod hogy az a mi
+gyermekünk. Épen akkor ott járt Jankó és mondá az atyjának: Atyám csak
+adjon el engemet, mert itten leszek én három nap múlván, akarhova zár.
+Ezen megegyeztek és eladták a szegény Jankót az uraságnak. Ez mint
+legdrágább kincset a többi aranyai közzé a pénzes ládába zárta. Midőn
+aztán onnat elutaztak tehát Jankó belülről kinyitotta a zárt, és a
+ládából hányta kifelé az aranyokat, és midőn már maga is kiugrott volna,
+haza szalad az atyjához, mondván: Csak gyere hamar, mert így van a
+dolog, hanem hozz magaddal egy zsákot. A szegény ember pedig siet a fia
+után, és bámészkodva nézi, és szedi a sok aranyokat, és haza vitték, és
+nagy gazdák lettek a sok pénzből.
+
+Egyszer midőn disznót öltek volna, és az atyja Jankónak a vágószéken
+kolbászt töltött, mondja neki: Fiam eredj el innét, mert a kolbász közé
+keveredel és betöltelek a kolbászba. Jankó nem fogadott szót, és a
+vágótőkén amint ült, elaludt, és a kezével az atyja bele keverte a hús
+közé, és a kolbászba töltötte. Jön épen akkor oda egy koldus és kéreget
+alamizsnát: és épen azt a kolbászt adták neki, a melyikbe Jankó volt. A
+koldus megköszöni, és elmegy. Midőn a falun kivül ment, Jankó felfázott
+a kolbászba, mivel nagyon hideg volt; kiásta tehát magát nagy hirtelen,
+de a tarisznyából nem tudott kijönni. Észre veszi hogy őtet valaki
+veszi, kiabál hát hogy ereszsze ki a koldus; a szegény koldus körülnézi
+magát, hogy honnan kiáltoznak neki, de semmit sem látott. Midőn ismét
+tovább ment volna, megint kiáltoz a kis Jankó hogy ereszsze ki; de ez
+mivel sehol semmit nem látott, azt gondolta, hogy valami gyerek valami
+gödörből kiáltoz utána. Végre mondá Jankó: Hallod-e, itt vagyok a
+tarisznyádba: hanem ereszsz ki, mert, ha ki nem eresztesz, mindjárt
+rosszúl jársz. A koldus levette a tarisznyáját a hátáról, és kifordítja;
+megharagszik Jankó, hogy őtet a nagy hóba rázta ki, fogta a koldusnak a
+botját, és úgy vágta a koldushoz, hogy a szegény koldus csak úgy
+szédelgett; azután haza megy, és megpanaszolja az atyjának hogy és mikép
+járt, melyet az atyja nagyon sajnállott.
+
+Egyszer viszont Jankó a kamrába egy puha gyapjas juhbőrön ült. Épen
+akkor ért oda egy bőrrel kereskedő zsidó, és kérdi hogy nem volna-e
+valami bőr eladó; ezek pedig mondották hogy vagyon, melyeket mind egyig
+meg is vett a zsidó. Midőn már a zsidó elvitte volna a bőröket, egyszer
+éjtszaka a kocsin felérez a kis Jankó, és észre veszi hogy őtet kocsin
+viszik: megharagszik hogy ki telte őtet a kocsira? és kiabált, hogy őtet
+ne vigye, hanem: állj meg, úgymond, hadd szálljak le. A zsidó körülnézi
+magát, és senkit sem látott; és viszont Jankó kezd kiáltozni, hogy
+álljon meg. A zsidó egészen elréműlt és megijedt, hogy valóba ördög,
+leugrott a kocsiról, és elszalad magába; Jankó pedig a lovakat maga haza
+hajtotta, és többé nem ment aludni oly helyekre, mert félt, hogy talán
+egyszer majd a vízbe vetik, és el kell neki veszni.
+
+
+
+
+XXXV. A KIGYÓ-KIRÁLYFI.
+
+A hajdan idők lefolyásiba volt egy igen nagyon megöregedett király és
+királyné. Már ezek nem messze voltak életek végétől, és semmi
+gyönyörűséget már nem éreztek, mivelhogy életek napjait szüntelen azon
+való búsongásban töltötték, hogy nekiek semmi gyermekek nem volna, akire
+a birodalmat hagyhatnák. Egyszer ezen való búsúltába a vén királyné így
+gondolkodik magába: hogy nem bánná ha akármicsoda rút formájú gyermeke
+lenne is, csak épen hogy maga után örököst tudna hagyni: akkor
+megnyúgodott szívvel végezné élete folyását. Mikor így aggódik magába a
+királyné, bemegyen hozzá egy bűbájos asszony, egy csomó virágot
+megszagoltat az öreg királynéval, s ez abba a minutumba teherbe esett.
+Kevés idő múlva szül oztán egy kigyót fiu helyett. Itt minden
+tanácsosokat és bűbájosokat behivata a király, hogy mitevő legyen a
+kígyóval? Jobbnak itélték hogy meghagyják, és végére várjanak a dolognak
+inkább, mint hogy megöljék. A kigyó napról napra jobban nevekedett.
+
+Egyszer, mikor a kigyó már valami hét esztendős volt, szüntelen egy nagy
+fára járt fütyölni. A király mindenektől tudakozta hogy mi lenne annak
+oka, hogy az ő kigyója szüntelen fütyölne, de még csak gyanítani se
+tudta senki, hanem azon bűbájos asszony, aki a virágot a királynéval
+megszagoltatta, azt mondá, hogy a kigyó házasodni akarna. Itt a
+királynak nagy gond támadt a fejébe, hogy hol lelnének ennek feleséget.
+Egy igen vén, és leányságába maradott királyleányt adának neki
+feleségül, de ezt a kigyó mindjárt a legelső éjtszaka megölte. Nem
+tudták hát mitevők legyenek; hanem egy abban a városban levő szegény
+embernek egy szép és jó erkölcsű leányát vevék meg szüleitől a kigyó
+feleségének. Ezen személyhez a kigyó a legszelídebb és nyájasabb volt:
+együtt voltak egy darab ideig, soha a kigyó nem tágított a feleségitől,
+hanem mindenkor vele volt. Néhány napok eltelése után észre vette a
+kigyó felesége, hogy a férje éjtszakára kigyóbőrét mindég leteszi, és a
+legszebb királyfi leszen belőle, milyennél szebbet még csak nem is lehet
+képzelni. Ezt a kigyó felesége megmondá az öreg királynénak; ez mindjárt
+azon mesterkedett, hogy miképen tudná tőle azt ellopni. Egy éjtszaka
+igen erősen befűttetett egy vas kemencét, és alattomban az öreg királyné
+belopódzott éjtszaka a fiu szobájába, és a feje mellől ellopta a kigyó
+bőrruháját. Felébredvén a kigyóbőrt viselő királyfi, s nem találván
+sehol a ruháját, minthogy már az anyja megégette, akkor így szól
+feleségének: Engem soha nem láttok többé, ha nem tudtál még egy keveset
+hallgatni, míg az idő eltelt volna. Most maradj magadnak, és azt kivánom
+hogy míg engem fel nem keresel, és én reád kezemet nem teszem, soha
+addig magzatod, melyet mostan viselsz, meg ne szülhessed.
+
+Annakutánna elbújdosott a királyfi; ment sok országokon keresztűl mind
+addig, míg a tündérek országába nem ért. Itt a tündérkirálynéval
+megesmerkedvén, elvette feleségűl; az ide haza maradott felesége pedig
+szüntelen búsongott. A szűlés ideje is megjöve, de minthogy megátkozta
+férje, nem tudta megszülni magzatját. Elhatározta tehát magában, hogy
+addig soha meg nem áll, míg a férjét fel nem találja. Elindult, és sok
+útazásai után eljuta a szelek királyához. Kérdezte a szelek királynéját,
+ha nem tudná-e hogy merre lenne egy országát oda hagyó, és magát is
+bujdosásra elszánt királyfi? Amire a szelek királynéja így szóla: A
+világnak nagyobb részét egy óra alatt befutám, de sehol járásomba észre
+nem vettem. Innét hát vég búcsút vett a bujdosó királyfi felesége, és
+utjára ment: de minekelőtte a szelek királyának lakhelyét elhagyta
+volna, a szelek királynéja megajándékozta egy arany orsóval, ezt
+mondván, hogy ha feltalálja párját, használja az ajándékot, ahogy
+tudhatja. Innen folytatá utját a holdvilág felé, ahova eljutván, ismét
+kérdezte a férje hollételét: de itten csak anyit hallott hogy sehol sem
+vették észre járásába. Amint itten a jó szállásadást megköszönte, egy
+arany fonó rokkát kapott ajándékba. Azután eljutott a nap kastélyához,
+ahol hasonlóképen kérdezte, hogy nem vett-e észre valahol valamely
+vándorló királyfit? Melyre a nap így szóla: láttam bizony én, és tudom
+is hogy hol van a te urad, a kigyóformát viselő királyfi. Tűndérországba
+lakik ő, és már a tündérkirálynénak hitves párja. Nem sok idők lefolyása
+után oda fogsz érni; hanem ime egy arany karszéket adok neked, és mikor
+oda fogsz érni, ülj a király kapujába, és ott áruljad ezen eszközöket,
+amelyeket ajándékba kaptál; de akarmennyi pénzzel kinálnak, ne vedd el,
+hanem csak azt mondjad, hogy ha megengedi a királyné hogy az éjtszaka a
+királylyal legyek, úgy oda adom az arany orsót. Másnap eljuta az utazó
+királyné a tündérek királynéja városába, ahol épen a királyi udvarba
+lévő leányok a király és királyné fejér ruháit mosták. Egy leánya mosás
+közben mindég sírt. Kérdi az utazó királyné, hogy miért sírna? Azt
+feleli, hogy a királynak van ime egy kendője, ami átokkal adatott neki,
+hogy azt addig soha ki ne tudhassa mosatni úgy, hogy a benne lévő vér
+kimenjen, míg a maga kedvese, akit elhagyott, keze között ki nem mossa.
+Ezen kendő ki nem mosásáért sokan életeket vesztették, és tudom hogy más
+nap engem is el fog a királyné veszteni mivel hiába mosom, nincsen semmi
+haszna. Ekkor az utazó királyné míndjárt megesmerte tulajdon kendőjét,
+és megbizonyosodott a felől, hogy a királya ottan légyen. Mindjárt
+elvevé a királyné a leánytól a kendőt, és egy keves mosás után egészen
+kiment belőle minden pecsét. Ekkor csak szemébe néztek minden szolgálók,
+nem győzték csodálni hogy olyan jó mosó lenne, megköszönték szivességét
+hogy annyit megmentett közűlök a haláltól. Annakutánna szegény útazó
+királyné az ajándékba nyert arany orsóval a király kapujába leült, és
+ottan árulta. Ezt a királynénak hírűl vitték; mire is a királyné egy
+szolgálót küldött ki hogy tudakozná meg, mennyiért adná el a
+királynénak? Amire az így szóla, hogy ő pénzért nem adná, hanem ha
+megengedi hogy egy éjtszakát a királylyal legyek, úgy általadom. Nem
+örömest engedte meg a tündérkirályné, de minthogy az újság megszerzése
+szerelmétől nagyon égett, még is megengedte, így gondolkodván magába,
+hogy majd álomhozó port fogna a király borába estve tölteni, hogy mélyen
+aludjék, és semmit se tudjon felőle a király hogy ki volt vele. Úgy is
+lett; beteljesítette kivánságát az idegennek a tündérkirályné, de semmi
+haszna és sikere nem lett, mivel az álomporral kevert borból bőven
+ivott, és még az asztalnál jókor elaludván, elaludva vitték a
+hálószobájába is, hol már feküdött előbbeni felesége. Ez egész éjjel
+csak azt mondá urának: Kelj fel, szivemnek szép szerelme, ereszd
+kezeidet reám, hadd szüljem el aranyhajú fiadat! de minden sirása és
+epekedése semmibe ment: a király fel nem ébredett. Eltelt így az
+éjtszaka; és mindjárt hajnalba kiutasították a rezidenciából a szegény
+asszonyt. Másnap megint a rokkával ült a király kapujába: azt ismét úgy
+adá által, hogy ha a királyné, a királylyal való lételt meg fogja
+engedni. Megnyerte másodszor is, és akkor is csak annyi haszna lett,
+mint az elébbeni hálásának: de a királynak egy oldalszobájába levő
+inassa egész éjtszaka hallgatta mind a kétszer, hogy valami siránkozó
+asszony mindég azon kéri, hogy bocsássa reá kezeit, hadd szülje el
+aranyhajú fiát. A király mondotta inassának: Én nem is tudom, hogy mi
+lehet az oka, hogy már két éjtszaka annyira álmos voltam, hogy a
+lételemet sem tudtam, és mindég még az asztalnál elalszom. Amire az inas
+azt mondotta, hogy hát álmosbort adnak Felségednek innya, és azért
+aluszik olyan mélyen; hanem ennekutánna jobban vigyázzon magára és
+tetesse alvását. Úgy is lett. Harmadik és utolsó napra virradt a szegény
+útazó királyné, szüntelen sírt, hogy minden igyekezete füstbe megyen;
+úgy gondolkodott, hogy talán megvetésből nem szólott hozzá a férje.
+Harmadik éjtszaka is megengedte a királyné a hálást, tudván hogy férje
+semmit sem tudna felőle, mivel soha csak egy szót sem említ. Jól van; a
+harmadik estveli vacsoránál a király magára vigyázott, és az álmosbort
+másféle borral felcserélte, és mintha attól volna álmos, elaludt
+tettetésből. Levevék róla ruháját, és egyenesen vitték a már reá
+várakozó szerencsétlen királyné mellé, ahol a király a legnagyobb
+csendességbe volt, tetetvén mintha aludna. Egyszer így szól a régi
+felesége: Mostan harmadszor és utóljára jöttem hozzád, ne légy oly
+kegyetlen, hogy siránkozásaim előtt bedugjad füleidet. Szánj meg
+engemet, sok nyomorúságokat és fájdalmakat szenvedő feleségedet, és
+bocsássad reám kezeidet: hadd szüljem el nagy reménységű fiadat. Ezt
+hallván a király, megindúlt szívvel megcsókolá, és minden elébb történt
+dolgokról egymástól engedelmet kértek, és örök hűséget esküvének. És
+reggel a király a hűségtelen tündérkirálynét öszvevagdalta és úgy
+elébbeni hitves feleségével tulajdon országába nagy pompával visszament,
+és uralkodott kedves feleivel sok számos esztendőkig csendes
+békességben.
+
+
+
+
+XXXVI. A BŰBÁJOS LAKAT.
+
+Volt Amszterdam városába egy ördöngös praktikájú zsidó, aki nem csak a
+földi emberek előtt tudta magát hatalmasnak mutatni, hanem még a levegői
+és tüzi lelkeknek is tudott hatalmasan parancsolni, úgy, hogy ha
+előhívta őket, tehát akármely parancsolatokat adott nekik, szívesen és a
+legnagyobb serénységgel teljesítették. Az ő hatalmas egyik ereje egy
+könyvbe volt, melyet ha balra megnyitott tehát a tüzi lelkek jöttek elő
+és engedelmeskedtek neki; más ereje pedig egy gyűrűbe volt, melyet ha a
+kövivel megfordított az ujjába, tehát a levegői lelkek jöttek
+szolgálatjára. Az ördöngös varázslót Matadájnak nevezték. Ez evvel a
+nagy praktikájával és erejével annyi kincset gyűjtött már magának, hogy
+sem gazdagságra sem erőre hozzá fogható ember nem találtatott. Egykor
+szobájában üldegelvén, az ő varázsló könyvét elővette, és némely különös
+dolgokat a könyvből nézvén, magát kecsegtette. Többi között azt is
+feltalálta, hogy vagyon az indiai setét tengereken túl egy hegy mely
+alatt fekszik egy megbecsűlhetetlen kincs melynek drágaságát és
+szépségét emberi elme meg nem foghatja, és hogyha ki annak a kincsnek
+birtokához juthat, az magát az egész világon leghatalmasabbá teheti. Ezt
+hogy a Matadáj megtudta, örömibe székiről felugorván, és már a
+halhatatlan kincs birtokosának gondolva magát, örömiben tapsolt. Csak
+nagy hamarsággal paripát nyergeltetett, és kisétált a városon kivűl lévő
+téres mezőre, és midőn a könyvit megnyitotta volna, tehát a tüzi lelkek
+megjelentek rémesztő nagy sokasággal; kevés vártatva pedig megfordítván
+közép ujjában lévő gyűrűjét, ennek erejével a levegői lelkeket mind
+előlcitálta. Midőn a nagy sokaság már mind együtt lett volna, és
+fűszálként reszketve várták a hatalmas Matadájnak parancsolatját,
+egyszer megnyitván száját, mennydörgő parancsolatját mindjárt
+teljesíték, és nekie a föld alatt elrejtett kincsét, azaz
+megbecsülhetetlen Szaksza várát, mindjárt előlhozzák. Matadájnak erős
+parancsolatjára a lelkek morgolódó szavakkal sopánkodva mondották, hogy
+őnekik az nem állana hatalmokban, hogy azt elhozhatnák, mivel az a föld
+alatt levő lelkeknek vagyon hatalmába, és azok tízszer annyi erővel
+bírnak, mint ők; hanem ha el akarod hozni, mondották, tehát ennek
+megszerzéséhez szükséges egy ártatlan zsidó gyermek, melynek Lámek a
+neve; azután ha a gyermeket megtalálod, tehát majd akkor mit mívelj és
+miként bánjál vele, megtanítunk, mert nincs olyan erő aki azt a kincset
+onnan felhozná, egyéb az oly ártatlan gyermek, melyet Lámeknek hívnak.
+Erre a nagyra vágyó öreg Matadáj, megvakarván a fejét, a lelkeket
+magától elbocsátotta, maga pedig haza ballagott, de nyugtát sehol sem
+találta. Így harmad napig magában tünődvén, végtére magában elvégezte
+azt, hogy elmegy és felkeresi a világban akárhol azt a Lámek nevű
+gyermeket.
+
+Így tehát lovat fogat a hintajába, és megindúl Ázsiának részeiben
+keresvén az Izráel népei között a Lámek nevű gyermeket. De sehol nem
+tudtak ily nevűt találni. Végre sok fáradságai után elkedvetlenedve és a
+dolog felől egészen kétségbe esve, elérkezik Konstantinápolyba. Amint
+tehát Konstantinápol utcáin alá s fel járna, és a gyermekeket, akik az
+utcán játszottak, egyenként kérdezné, hogy melyiket hogy neveznék? és
+amely gyermek a maga nevét neki megmondotta, tehát megajándékozta azt:
+ezt látván a gyermekek egymást nevekről kiáltozván, hogy jőnének ide
+mert ez az öreg úr pénzeket osztogat; végre egy hét esztendős gyermek
+felszóval kiálta pajtására: Lámek, jöszte ide, kapsz te is ettől az
+úrtól pénzt. Ezt hallván Matadáj, jobban szemlélte a gyermeket, ki végre
+hozzá jutván, kérdi tőle: hogyan híják, és az atyja hol lakik? Ki is
+mondja, hogy őtet Lámeknek hívják, és az atyja ide nem messze (ujjával
+mutatván) ebbe a házba lakik. Matadáj örömiben egészen magán kivűl
+ragadtatván, megfogja a gyermek kezét, és kényszeríti hogy vezetné őtet
+atyjához. A gyermek megörülvén az ajándéknak melyet nekie Matadáj adott,
+egyenesen az atyjához vezeti, ki szegény sorsú ember lévén nem tudta
+mire vélni a dolgot hogy kit tiszteljen Matadájban, mivel látta uri
+személyét és gazdag öltözetit. Kérdezvén tehát nagy alázatosan Matadájt,
+hogy kihez legyen szerencséje? mondja neki ez, hogy ő idegen országban
+lévő kereskedő légyen, és mivel most erre járok, tehát semmiképpen el
+nem mulaszthattam hogy tégedet mint régi őseimről maradott atyámfiát meg
+ne lássalak, kit már régen feltaláltam irásaimban hogy te nekem atyámfia
+vagy. Tégedet is, úgymond, boldogítani akarlak mivel nekem az egek
+eleget adtak: de tudod-e, kedves atyámfia, add ide nekem a fiadat, hadd
+nevelhessem és taníthassam őtet; hidd el, derék embert építek a fiadból,
+melyet magad is meg nem fogsz bánni. Az öreg Lámek örvendett, hogy
+szegény ember létére ily nagy úr neveli fel a fiát: így nagy hamar
+meglett az egyesség, mivel a szegény sok ajándékokat kapott, a melyen
+nagyon örvendett.
+
+Egy kevés ideig nagy kecsegtetéssel volt az öreg Matadáj a kis ártatlan
+Lámekhez, de valami négy hét múlva eszébe jut, hogy már egyszer a
+dologhoz kellene fogni, és a megmagyarázhatatlan kincset a kezihez
+venni. Egykor kilovagolván az öreg Matadáj a mezőre, kivitte magával
+Lámeket is: itt előcitálja a lelkeket, melyeket meglátván Lámek,
+szörnyűképpen megijedett: de az öreg Matadáj bátorítván őtet, hogy ne
+féljen, mert csak mind az ő jó barátjai; parancsolja a lelkeknek hogy
+őtet vigyék és ragadják egész ahoz a hegyhez, melyben Szakszavára el
+vagyon rejtve. A lelkek fogván őtet Lámekkel együtt letették egészen a
+hegyoldalba. Ekkor Lámek körűlnézi magát, és látván ezt a szörnyü
+vidéket, igen kezdett félni, de Matadáj újra bátorította őtet hogy ne
+félne, mert semmi bántása nem lesz ahol őtet látja. Míg ezek így
+beszéltek, addig a tűzi lelkek lóganajt szedvén, azzal tüzet
+gerjesztettek, melyre azután lókörmöket hánytak; mire a tűznek
+rettenetes nagy füstje kerekedvén, ez a levegőben egy nagy felhőé vált,
+mely nagy feketeséggel elterjedt az égen, s oly mennydörgés támadt
+abban, hogy rettentő ropogásával Matadájt is csakhogy le nem ejtette
+lábáról. A zengés után megnyilt a felhő, és nagy suhanással egy mennykő
+a kősziklába vágott; a kőszikla nagy ropogással megnyílt, és irtóztató
+gőz jött belőle, melynek eltávozása után egy szép márványkő garádics
+termett előttök, mely a kősziklában alá vezetett. Ekkor Matadáj a
+lelkeknek ösztönözése után a gyermeket kérte, hogy menjen a kősziklának
+nyílásába alá: melyet a gyermek látván, nagyon megrettent, és félt,
+szabadkozott, hogy ő nem megyen alá; de Matadáj bátorítván őtet hogy ne
+féljen, csakhogy a kősziklába menjen le, és a bent levő folyosón midőn
+keresztülmész, egy kertet érsz, abban egy karbunkulus oszlop áll melyre
+egy lakat vagyon felakasztva; és csak azt a lakatot hozd ki fiam; és ha
+azt a lakatot kihozod nekem, akkor haza viszlek atyádhoz, és nagy sorban
+és jó állapotban helyeztetlek. Ezekre a beszédekre nagyon keveset
+hallgatott Lámek, mert nagyon félt; akkor odaadja a gyűrűjét Lámek
+kezibe, és mondja neki: Fiam, hogyha valami bajod leszen, akkor csak
+fordítsd meg az ujjadba e gyűrűt; tehát ezek az óriások, akiket itt
+látsz, neked mindjárt segítségedre fognak lenni. Erre is keveset
+hallgatott; akkor aztán azzal ijesztette Lámeket, hogy ha el nem megy a
+kősziklába, őtet itt hagyja, és a vadak őtet megeszik. Ezen beszédtől
+megréműlvén, reá állott szegény Lámek, és bement a kősziklába, hol
+reszkető félelem fogta el, és egész testiben remegett és fázott. Így
+ballagván a kősziklának garádicsán, midőn már általment volna a
+folyosón, kinyílt előtte egy fényességü szép kert, melynek gyümölcsfái
+csupa gyémánt, karbunkulus, smaragd, és más drágakövekből lévő
+gyümölcsöt termettek, a kertnek pedig a közepiben egy nagy karbunkulus
+oszlop állott, melynek magassága hatodfél könyöknit mért, vastagsága
+pedig egy tíz akós hordóhoz hasonló volt. Ezen kimondhatatlan drágaságon
+volt függesztve a lakat, melyért Lámeket a vén Matadáj beküldötte. Midőn
+ezt meglátta, egy kissé örvendett, s minden várakozás nélkül hozzája
+közelít, és amint hozzá nyúlt, és a nagy fényességű oszlopról levette,
+egyszerre nagy szélzúgás, rettentő mennydörgés és villámlás fogta el a
+kertet úgy, hogy szegény Lámek megfélemedett és a nagy rettentő
+földindulástól a földre esett; de míg ő itt magán kivül a földön hevert,
+addig a szélvész elcsendesedett; ő pedig lábra állván, a lakatot, mely
+egy arany láncon függött, a nyakába akasztotta és tántorogva visszafelé
+indúlt a kertből Midőn így menvén szemlélné a kertnek drága terméseit,
+és megkivánván őket, minden zsebjeit velök jól megrakná: amint az első
+gyümölcsöt leszakasztotta, tehát a kősziklának a nyílása, melyen Lámek
+bement volt, rettentő csattanással becsukódott. Midőn Lámek jól
+megrakodván visszament a folyosón, a folyosó már nem volt oly világos
+mint azelőtt: megfélemedett tehát, és szörnyü jajgatásra fakadott, mivel
+a kimenetelt meg nem találta. Matadáj, aki a kősziklának nyílásánál
+odafent állott, látta hogy a kőszikla összecsukódott: rettenetes volt
+tehát a bánatja, mivel nem csak Lámeket minden kincsestől elvesztette,
+hanem a gyűrő is, melyben egyik ereje lakozott, Lámekkel együtt a
+hegyben bezáródott. Matadáj tehát, semmi reménysége többé nem levén, s
+maga szerencsétlenségén bánkódván, magát a tüzi lelkek által, melyeken a
+könyvinek erejénél fogva még hatalma volt, haza vitette, és elvégezte
+magában hogy szomorú életét hazájában töltse.
+
+Lámek azalatt a barlangban nagy sínlődéssel jajgatván, számtalanszor
+Matadájt kiáltozta, de sehonnan semmi segítsége nem jött. Midőn így két
+napig a setétben alá s feljárkálna, kezeit egybe kúcsolván és fejére
+emelvén szörnyen sírt. Egyszer valamikép a gyűrű az ujjában megfordúlt,
+s előtte huszonnégy óriások állottak meg azzal a kérdéssel, hogy a
+felséges princ mit parancsolna? Lámek e látásokon még jobban megrezzent:
+de midőn a gyűrűnek ereje eszében jutott, tehát megbátorodott és kéré
+őket, hogy őtet vigyék ki erről a helyről. Erre a parancsolatra
+felkapják őtet a lelkek, és kivivén a hegynek oldalába lették, és megint
+megkérdezték tőle, hogy parancsol-e még valamit? Ő pedig, haza
+vágyódván, kérte a lelkeket, hogy vinnék őtet Konstantinápolba, ezek
+pedig, minekelőtte haza vitték volna, tehát meggondolták, mely hatalmas
+ember lenne ő, mivel, úgy mond, hogyha a lakatot, melyet a kősziklából
+hoztál haza, felnyitod, tehát ami lelkek a föld alatt vannak, mind
+királyostól neked engedelmeskednek. Ezek után Lámeket haza vitték, és
+Konstantinápolon kivűl letették.
+
+Lámek nagy örömmel haza ment az atyjához, és elpanaszolta neki, mely
+rengetegbe vitte őtet a vén Matadáj: melyet hallván az atyja, nagyon
+sajnálta a fiát, de máskép örűlt, hogy az ő fia mennyit próbált és nyert
+legyen. Másnap Lámeket a föld alatt lévő lelkek kivitték az erdőbe, és
+ott egy kivésett fából csinált váluban egy különös erejű fürdőbe tették,
+melyből midőn kijött volna, mind nagyságára mind ideire és szépségére
+megváltozott; de még a mi több, minden főrendekhez illő tudományokkal
+bővelkedett, s minden idegen országokban lévő nyelveket tudott úgy, hogy
+hozzá fogható ember sem szépségre, sem tudományra nem volt. Ekkor
+visszament Lámek az atyjához; de mivel formájából egészen megváltozott,
+tehát ez meg nem ismerte. Ekkor mondja Lámek az atyjának: Kedves atyám,
+hallottam hogy Szolimánnak van egy nagyon szép leánya, én őtet megnézem,
+hogy érdemes-e hozzám vagy sem? Ekkor megindúlt, és a merre a kisasszony
+sétálni szokott, magát az út mellett egy odvas fába rejtette, mivel a
+királykisasszony mikor sétálni szokott, akkor senkinek sem volt szabad
+magát az útfélen mutatni. Így várta Lámek a szép kisasszonyt az odvas
+fába; és amint a kisasszony nagyon sebesen lovagolt volna, az orra vére
+megindúlt, és kényteleníttetett a lováról leszállani, és Lámeknek
+legnagyobb szerencséire azon fához, a melyikbe Lámek volt, támaszkodott,
+és várta míg az orra vére el fog állani. Lámek az odvas fából nagyon
+kedvére nézte a szép Florentinát, mivel ez volt a neve a
+királykisasszonynak; és nyakig bele szeretett. Midőn pedig elment volna
+a fátul, Lámek is kibújt az odvasból, és haza menvén megbeszéllette az
+atyjának, mely móddal látta meg a szép kisasszonyt.
+
+Ezek után elővette a drága gyümölcsöket, melyeket magával hozott a
+hegyből, és beletette egy szép tányérba, és adta az atyjának ilyen
+szókkal: Mondd hogy én ezeket a szép drágaságokat küldöm a kisasszonynak
+jegybérűl, hogyha a felséges szultán nekem a leányát ide adná. Az atyja
+megszomorodván fiának e kérésén, nem akart elmenni a felséghez, de a fia
+bátorítván őtet hogy csak menjen, és nem lesz semmi bántása, elmegy
+végre az atyja a szultánhoz, és mondja, hogy ezt az ajándékot az ő fia
+küldi a felséges kisasszonynak, hogy felséged nekie a leányát feleségűl
+adná. A császár elbámúlt ezen a véletlen kérésen, de a drágaságot
+szemlelvén, nagyon elbámult rajta, és meg nem foghatta, hogy honnan
+kapta volna azt a szegény ember? Összehivatja tehát a tanácsbeli urait;
+kik is látván a drága kincseket, egy-egy országra becsűlték darabját; de
+mivel a kisasszony már el volt másnak jegyezve, és a lakodalom is már
+harmadnapra el volt rendelve: így tehát, hogy az öreget a nyakáról
+elküldhesse, és a drága ajándék is nála maradhasson, azt mondották neki,
+hogy ha a fiad ily drága ajándékot hoz holnap ily renddel: hogy
+huszonnégy leányok egy-egy kosárral hozzanak, és maga a fiad tízenkét
+inasoktól kísértetve a legszebb ízlésű ruhába jön, megkapja a
+kisasszonyt. Ezt csak azért mondották a szegény embernek, mivel
+gondolták, hogy az lehetetlenség oly szegény ember fiától. Az öreg haza
+menvén, mondja a fiának, hogy mi légyen az újság, Lámek azt
+figyelmetesen meghallgatta; estve eljötte után pedig, midőn már mind
+letakarodtak, tehát Lámek kimegy a mezőre, és megnyitván a lakatját,
+imhol a lelkek sokasága őtet környülvette, és óhajtva várták
+megszabadító uroknak parancsolatját. Ekkor mondja, hogy neki Szaksza
+vára kincses kertjiből hozzanak huszonnégy kosár drága gyümölcsöket, és
+ezeknek vitelére szerezzenek huszonnégy szép leányokat, a kik alkalmasak
+legyenek a királykisasszony szolgálatjára; őneki pedig huszonnégy
+szolgákat a legdrágább öltözetbe, és magamnak oly köntöst, amelyet még
+emberi szem nem látott; magatok pedig öltözzetek a legdrágább katonai
+ruhába, és magatokból formáljatok egy nagy ármádát; azonkivűl a muzsika
+legszebb zengése is közöttetek legyen. Ezeket így parancsolván,
+nyugvásra ment.
+
+Reggelre kelvén, Lámeket kivitték a város falain a lelkek, és
+felöltöztették a legszebb hercegi ruhába, mely az ő szépségit
+hétszereztette; akkor előlhozták neki a huszonnégy szüzeket, mindegyik
+kezébe tartotta a kivánt kincset, az ármáda nagyságának vége hossza nem
+volt, a bandák harsogtak mindenféle szép nótákat: így ment ő legnagyobb
+pompával a városba. Kinek midőn hírit megvitték volna a szultánnak,
+nagyon elcsudálkozott és megfélemlett. Ekkor fogván leányának kezét,
+mengyen Lámek eleibe; de midőn meglátta volna Florentína a szép Lámeket,
+egészen elfelejtkezett régi szerető hercegiről, hanem Lámeknek hódolt
+szívéből, és kezét nyújtotta; a szultán is Lámeknek barátságos csókot
+nyomott homlokára, és leányát néki tüstént általadta. Másnapra hagyatott
+a pompás menyegző.
+
+Estve nagy vacsora után a törökök módja szerint ment Lámek a szép
+Florentinával egy szobába, ahol midőn Florentina elaludt, Lámek kiment
+szobájából, és megnyitván a lakatot, eljöttek a föld alatt való lelkek,
+a kiknek parancsolta, hogy Szakszavárát mind hegyestől neki lakásúl ide
+hozzák. Ezen parancsolatját mindjárt teljesítvén, a drága épületet
+mindenestől elhozták, Konstantinápol egyik nagy piacára helyheztették, a
+hegynek teteire tették a huszonnégy contignációs rezidenciát, amelynek
+még az ajtóragasztója is mind aranyból volt; s ebbe a drága épületbe
+tették Lámeket szerelmes párjával egyűtt. Reggel midőn a szultán
+felkelt, és kinézett az ablakon, tehát látja ezt a drága fényes
+épületet; nagy sietséggel megyen a palotának meglátására; de midőn ő
+felfele ment volna, már akkor a legszebb cédruslugasokon alá s felsétált
+Lámek a szép Florentinával. Felvezették tehát a szultánt is, és
+mindeneket megmutogattak neki, ahol azután egy hosszas lakodalmat és
+ünnepet ülltek.
+
+Míg ezek még folytak Konstantinápolba, addig mindenfelé elterjedett a
+híre ennek a hatalmas Lámeknek, hogy hozzá fogható sem gazdaságra, sem
+tündérségre nincsen. Végre meghallotta a vén Matadáj is, mindjárt észre
+vette, hogy nem más, hanem az ő fogadott fia légyen az; azért megnyitja
+a könyvet, és a tüzi lelkek eljöttek, és parancsolta nekik, hogy őtet
+Konstantinápolba vigyék: akik is megfogván, ragadták őtet
+Konstantinápolba. Midőn oda ért, bamúlva csudálta a nagy gazdag
+épületet, kinek még alatta való kősziklái is mind aranyból voltak,
+felmegy Matadáj a hegyre, hogy körülnézze a palotát, és legnagyobb
+szerencséjére Lámek otthon nem volt, mert vadászni ment az öreg
+szultánnal. Nagy hamarsággal parancsolja a tüzi lelkeknek hogy az
+épületet gyújtsák meg, de úgy hogy egyik oltsa, másik gyújtsa, hogy nagy
+kár ne legyen. Hogy a tűz kigyúlladott az épületben, nagy lárma
+támadott, és a jószágot kezdték kihordani: akor Matadáj is a tüzi lelkek
+igazitása után berohan a kilencedik szobába, ahol egy vas almáriomban
+volt a lakat bezárva. A zárokat tehát leverte, és a legdrágább lakatot
+magához vette. Ekkorára a tűz elaludt, ő pedig alig várta a
+besetétedést; megnyitotta tehát a lakatot, és nagy morgással előjöttek a
+föld alatt való lelkek, kiknek parancsolta, hogy a drága palotát
+mindenestől vigyék a tulsó óperenciás tengereken túl, csak Lámeket
+hagyják ott. Ezek fogván a várat, mindenestől nagy messze elvitték, csak
+szegény Lámeket magát hagyták a földön. Reggel Lámek felébredett, és
+nagyon megijedett, hogy a jószága kedves feleségével együtt elveszett. A
+szultánnak is fülibe ment ez a nagy hír, mire Lámeket megfogatta és
+vasba verette. Másnap hát csak viszik szegény Lámeket a vesztőhelyre,
+hogy mint gonosztevőt megzsinórozzák. Amint már kisérték őtet kifelé,
+eszébe jutott neki az ujjában lévő gyűrűnek ereje; nagy hirtelen
+megfordítja az ujjába, és azonnal mellette támad negyvennyolc rettenetes
+óriás, és a kísérő katonákat mind széthordják, és kérdezik uroktól, hogy
+mit parancsolna? az pedig mondja hogy őtet vigyék egyenesen az ő
+elrablott épületjéhez és az ő kedves feleségéhez. Ezek felkapják, és
+viszik őtet egyenesen az óperenciás tengereken túl, amely oly erősen be
+volt kerítve, hogy még a madarak sem tudtak egyenesen hozzá berepülni.
+
+Ekkor a levegői lelkek hoztak némely füveket, és megkenték Lámek
+ábrázatját, és oly öreg képet mutatott, hogy senki őtet meg nem
+esmerhette volna, és adtak neki két pakéta porokat hogy, ha beszélhet
+Florentinával, tehát adja azt a port neki oly feltétellel, hogy első
+alkalmatossággal adja be Matadájnak, melytől az majd elaluszik, és
+hogyha elaludt, mondják a lelkek, hogy a nyakába lévő lakatot és könyvet
+hozza el: ha ezt, úgy mondd feleségednek, megteszed, tüstént meglátod
+Lámekedet. Lámek tehát mint egy öreg szarándok felmegy; amint a várnak
+udvarába bement volna, a cselédek tudtára adták Florentinának hogy egy
+csudálatos ajtatos öreg szarándok volna itt a várban. Florentina nagy
+sietséggel megyen az udvarba, és örvendve könnyes szemekkel köszönti a
+szarándokot, és panaszolja neki az ő rettenetes baját; mondja neki
+Lámek: Hogyha megfogadod szavamat, tehát szerencséssé teszed mind
+magadat, mind Lámekedet. Mondja neki Florentina, hogy bár akármit
+parancsol, tehát szivesen fogja teljesíteni. Lámek tehát elbeszéllette
+az egész dolgot mint neki a lelkektől meghagyattatott; Florentina,
+kezéhez vette a porokat, és a keblibe tette, az öreget pedig
+megajándékozta bőven.
+
+Midőn már az asztalhoz leültek mind a ketten, ő és Matadáj, tehát
+nyájasan kezd ehez beszélni, akin Matadáj szörnyen örvendett, és végre,
+midőn felvett Florentina egy pohár bort és Matadájra köszönti, és
+kiitta, Matadáj ezen nagyon örvendett. Egykor leejtette Florentina a
+villáját, mely után Matadáj lenyúlt, és felvette; addig Florentina az
+elrendelt port a Matadáj poharába egyvelítette, melyet az csakhamar
+kihörpölt, és mind megitta. Ez után mindjárt nagy álomba merűlt; melyet
+látván Florentina, nagy hamar hozzája ment, és a lakatot meg a könyvet,
+mely a nyakában volt, tőle elvette, és szél módjára levitte az öreg
+szarándoknak. Midőn Lámek meglátta, csakhamar megkente magát a lelkektől
+adatott zsírral, kitől megífjodott, és az elébbi szép ábrázatja helyre
+jött: melyen nagyon megörvendett hív felesége, és nyakába borúlt. Ekkor
+Lámek megnyitotta a lakatot, és a lelkek elöljöttek, és parancsolatját
+várták, ő pedig meghagyta nekik, hogy mentűl elébb vigyék őtet
+mindenestől Konstantinápolban, melyet mindjárt teljesítettek is.
+Reggelre látván a szultán az ő vejének rettentő ereit visszajönni,
+hozzája megy, és lábaihoz borúl, kegyelemért esedezik, hogy ne ölné meg
+őtet azért a gonosz cselekedetiért, melyet vele cselekedett: Lámek
+felemelte a földről, és megbocsátott neki mindeneket; azután a vén
+Matadájt hozatta elő, akit álmából feltámasztván, nyársba húzatott, és
+így ő kegyetlenűl végzé életét. Lámek pedig számos esztendeig élt kedves
+párjával, a lakatra pedig azután nagyobb gondja volt, mint ennekelőtte,
+mert ő is mindég mint valamely órát egy arany láncon a nyakába hordozta.
+Midőn pedig Lámek feleségivel boldogúl végezte volna életét, az arany
+Szakszavára is a lakattal együtt eltünt.
+
+
+
+
+XXXVII. KÖKÉNY MATYI.
+
+Egy embernek volt két fia és egy leánya. Az apjok csakhamar elhalt, csak
+anyjok viselte gondjokat. Egyszer a kissebbik elment szántani, és azt
+mondá a húgának, hogy ebédet vigyen neki. A húga azt mondá: Hogyan
+akadok reád? A legény azt mondá: Majd hogyha ki megyek szántani, itt a
+ház előtt a földnek vetem az ekét, és odáig szántok; azon eljöhetsz.
+Aval elment szántani, és szántott.
+
+Mikor az ebéddel a húga utána akart menni, hát az ördög is szántott
+másfelé, tudniillik a legénynek a szántásátul fogva a maga házáig. Mikor
+a leány oda érkezett, azon ment amit az ördög szántott, és csak egyszer
+az ördög házához érkezett. Látván a ördögöt, kérdi, hogy nem látott-e
+egy legényt erre szántani? Az ördög mondja, hogy ő nem látott ott senkit
+szántani, de jőj be a házamba. A leány bemegy, s az ördög elvette
+feleséginek a leányt s ez ott maradt.
+
+Azalatt a bátyja nehezen várta az ebédet, haza ment haragosan, mondja az
+anyjának, hogy miért nem küldött ebédet neki? Az anyja mondja: Hát a
+húgod nem vitt ebédet? hiszen már régen elküldtem utánad. A legény
+evett, azután elment a húgát keresni, és ment a szántáson: hát látja
+hogy másfelé is vagyon szántás; elmegy a szántáson egész az ördög
+házáig, és kérdi, hogy nem látott-e egy leányt? Az ördög azt mondá, hogy
+ottben van, csak menjen be. Bemegy, hát látja a húgát; ez mondja neki:
+Jaj csak menj ki hamar, mert ha az uram bejön, összeszaggat; de a legény
+nem ment ki. Bemegy az ördög és parancsol harminc akó bort magának, és a
+sógorának is hasonlóképen annyit, és egy-egy ökröt, és összeültek enni,
+de a legény nem tudta megenni, az ördög megette, azután mondja: No
+sógor, most birkozzunk, amelyik előbb földhöz tudja a másikat vágni, az
+lesz a nyertes. Összemennek hát birkozni; az ördög földhöz vágta a
+legényt: mindjárt pokolba esett. Azután a másik testvér is elment
+keresni őket; az is oda talált, s az is úgy járt mint a bátyja.
+
+Az édes anyjok azalatt oda haza siránkozott, hogy már se fia se leánya
+nincsen; azután mindig imádkozott, hogy az isten csak egy gyermeket adna
+neki, ha csak akkora lesz is mint egy babszem. Egyszer egy babot talált
+kint az utcán; amint megette, mindjárt nagy változást érezett. Hát
+nagyon szégyenlette az asszony, hogy ura nincs, és mégis teherbe van; és
+nem sokára meg is lett a gyermek, és ép oly kicsi volt mint más gyermek,
+de mindjárt futott és beszélt. És mert olyan kicsi volt, Kökény Matyinak
+hítták a faluba. Egyszer az asszony szomorú volt, és kérdezte a kis fiu,
+hogy mért oly szomorú? az asszony mondá: Nekem három gyermekem volt, és
+mind a három elveszett, nem tudom hogy hová lettek. – A fia azt mondá:
+majd elmegyek én, és megkeresem őket. Akkor elmegy a kovácshoz, mondja
+neki, hogy csináljon egy negyvennyolc mázsás kalapácsot. A kovács nem
+tudott kedve szerint valót csinálni, kapja a kalapácsot és a kovácsot
+agyon üti vele, és megy a másik kovácshoz, az csinált neki kedve szerint
+való kalapácsot, azt mindjárt a gatya pártázatjába dugta, és elmegy a
+bátyjait keresni, és épen oda talált menni az ördög házához. Az ördög
+odakint sétált, és kérdi hogy mit keres? Azt mondja, hogy nem látott-e
+valahol két legényt és egy leányt? Felel neki az ördög: láttam, odaben
+vannak, csak menj be. Ez bemegy, és látja a nénje, és mondja: Jaj
+szegény! miért jöttél ide, majd neked is ítt kell maradnod. Akkor bemegy
+az ördög is, és annak is parancsol harminc akó bort és egy ökröt, s
+leültek és ettek, és még az ördög hozzá sem kezdett jól az evéshez, már
+Kökény Matyi megette az ökröt s a bort is megitta. Az ördög azt mondja
+neki: Na sógor, most ettél s ittál is, menjünk birkozni, aki a másikat
+előbb földhöz vágja, az lesz a nyertes. Kimennek hát, de Kökény Matyi
+úgy a földhöz vágta ördög uramat, hogy majd a szeme is kiugrott. És
+kapja a kalapácsát, az ördögöt agyon verte, a két bátyját és a nénjét az
+anyjához haza vitte, azután együtt éltek, és mai nap is együtt élnek, ha
+meg nem haltak.
+
+
+
+
+XXXVIII. A TÜNDÉR GYŰRŰ.
+
+Volt egy király, és annak egy jobbágya, akinek egy szép fia nevelkedett,
+kit a király úgy megszeretett, hogy fölvette komorniknak. A legény
+egyszer azt gondolta magában: Jó volna a király leányát megpróbálnom:
+hogyha hozzám jönne, elvenném feleségemnek. A legény haza ment az
+apjához, és a király az udvarmestert oda küldte, hogy kérdje meg: miért
+nem akar haza menni? A legény azt feleli hogy ha a király a leányát neki
+adja, úgy bemegy szolgálni. Az udvarmester megmondja a királynak; akkor
+a király a komornyikhoz visszaküldött: hogyha annyi pénze van mint a
+királynak, úgy neki adják a királyleányt.
+
+Elment hát a legény egy nagy erdőbe; ott egy zöld ruhás ember hozzá megy
+és kérdi, hogy mit keres? A legény azt mondá neki: Én szolgálatot
+keresek. A zöld ember mondja: Jőj hozzám, nálam jó szolgálatot kapsz; és
+elment vele. Akkor mondja a zöld ember: Halod-e, ezt a helyet jól
+megjegyezd magadnak, hogy ha visszahozlak, megismerd; akkor fölkapta, és
+úgy elrepűlt vele, mintha a szél vitte volna őket. És egy házba vitte,
+és mindent megmutatott neki, hogy melyik lesz a szobája, hanem egy ajtót
+mutatott neki, és azt mondá: Ebbe a szobába, azt megmondom, be ne menj,
+mert ha bemégy, onnan soha ki nem jöhetsz. Azután az istállóba vezette,
+és a lovait megmutatta neki; két nagy fekete ló volt az istállóban;
+azután egy ládát fölnyitott neki, és a ládában szén volt; a zöld ember
+azt mondá ezt etesd a lovakkal, és tisztogasd őket, mert én elmegyek, és
+három fertály esztendeig nem jövök haza. Azután elment.
+
+A legény jól forgatta otthon a gazdaságot. Egyszer azt az ajtót
+vizsgálta, amelyet az ura megtiltott neki, fel is nyitotta, be is ment a
+szobába: hát ott lát egy szép leányt, aki épen az ő falujából való volt.
+Elréműl a leány, ahogy meglátja, mert megismerte, és mondá neki: Jaj
+miért jöttél ide, többé el nem mehetsz, itt kell örökre maradnod mint
+énnekem. De én segítek rajtad, ha te is segítesz rajtam; és egy kést
+adott neki, és mondá: Majd ha téged elvisz vissza, csak vígyázz, hogy
+megösmerd azon helyet ahol téged fölvett, mert másként itt kell
+maradnod, és ha egyszer ott lesztek, akkor ott neked pénzt hord, és
+mikor már elég pénzed lesz, akkor ezzel a késsel kerítsd be, azután nem
+jöhet ki, hanem az ujjában lévő gyűrűjét kérjed tőle, és ha az ujjodat
+kéri, azt be ne nyújtsd neki, mert elszakasztja, hanem ezt a kést
+nyújtsd neki, hadd tegye arra; azután még se ereszd ki, hanem kérd meg
+hogy mi hasznát lehet annak venni, azután ha megmondja, a késsel húzd
+keresztűl; akkor elmehet. Hanem azt mondom, hogy ha karácson bőjtje
+lesz, akkor tedd magadat beteggé, és majd mindent hord, kávét, ételt és
+pálinkát, te pedig semmit se egyél egész hét óráig, akkor ehetel és
+ihatol; és most láss hozzá, hogy kimehess. A legény mindenkép próbálta,
+hogy ha kimehetne, de épen semmiképen sem mehetett ki; azután látta hogy
+a gerenda alatt három könyv vagyon; leveszi a könyvet, látja hogy semmi
+sincs benne; a másikat nézi, abban sem volt semmi; azután a harmadikat
+nézi, abban sokféle irás volt írva, és olvassa; mikor a vége felé
+olvasott, látja hogy az ajtó magátul megnyillott. Fölteszi hát a
+könyvet, és kimegy a szobábul nagy sietve a lovaihoz, azokat éteti és
+tisztogatja, s úgy várja az urát; mikor pedig enni akart, mindig ott
+volt az étel. Az ura haza ment, és mindenét tisztán találta, amin nagyon
+örűlt.
+
+Eljött azután karácson bőjtje is. A legény előtte való nap beteggé tette
+magát; az ura mindent hordott neki, valamit kivánt tőle, kávét,
+szilvapálinkát, hogy csak egy kicsint igyék mindjárt jobban lesz, de ő
+semmiből sem ivott sem evett: csak mikor hét óra eljött, akkor evett. Az
+ura bemegy a szobába, hát már a leány nem volt benn, mivel kiszabadúlt,
+mert a legény kibőjtölte érte azon napot. Kimegy hát az ura nagy
+haraggal hozzá, és mondja neki: Most látom, hogy te nagyon okos ember
+vagy, mert engem megcsaltál: ha én azt tudtam volna, másként vigyáztam
+volna reád; de ő semmit sem tartott, gondolván hogy azon egynehány napot
+még kitölti nála; és hogy az ideje eljött, mondja neki: Én az én időmet,
+kiszolgáltam, most vígy engem oda ahonnan elhoztál. Ekkor az ördög
+fölkapta, és vitte mint a szél; ő pedig mindég vigyázott azon helyre,
+ahonnan elvitte; és mikor már ott voltak, kiáltott neki hogy megálljon,
+ott van az a hely, hol beszegődött hozzá. Az ördög tehát etette, és
+adott neki egy zsák pénzt, s azt mondá neki: Elég-e? Ő pedig azt mondá:
+Nem elég, csak hozz még többet; akkor elment az ördög és még két annyit
+vitt neki; de akkor is csak azt mondta, hogy még nem elég: és harmadszor
+három annyit adott neki, és mikor kitöltötte volna a pénzt, a legény
+azon késsel bekeritette őtet s az ördög nem mehetett ki a keritésbűl.
+Akkor mondja neki: Már engem még jobban meg akarsz csalni? csak ereszsz
+ki ezen várból, annyi pénzt hozok neked valamennyi kell; a legény pedig
+mondá: Én ki nem eresztelek addig, míg a gyűrűt az ujjadból nekem nem
+adod; az ördög mondá: Úgy is tudtam, hogy még attól is megfosztasz,
+nyújtsd ide az ujjodat, ha illik-e belé? Mondá a legény: Az ujjamat nem
+adom, hanem tedd erre a késre, úgy elveszem. Az ördög rá tette a gyűrűt,
+és a legény az ujjában dugta, s az ördög mondá neki: No most ereszsz ki,
+a gyűrűt is megkaptad. A legény azt mondá: No most még azt mondd meg,
+hogy mi haszna vagyon ennek a gyűrűnek? Az ördög mondá: Ha az a leány
+nem mondta, én sem mondom. Monda a legény: Én ugyan, ha nem mondod is,
+megtalálom a hasznát, hanem teneked örökre itt kell maradnod. Azzal
+elment. Az ördög kiáltott utána mondván: Jőj vissza, megmondom. Akkor
+visszament, s az ördög monda neki: Ennek a gyűrűnek oly ereje vagyon,
+hogy ha megszorítod, mindnyájunknak neked kell szolgálni. Akkor a legény
+a késsel keresztűlmetszette a várat, az ördög mindjárt kijöhetett
+belőle. Akkor azt mondá a legény; Hát ezen pénzemet hogy tudom haza
+vinni? Az ördög azt mondá: Ne féltsd, megőrzöm én azt, te csak menj
+haza. Ő pedig haza ment az apjához, és kérdi tőle, vannak-e erős ökrei?
+Az apja azt mondá: Vannak erősek, mért kérded? Ő pedig azt mondá:
+Keressen kend vagy tizenkét szekeret holnapra, az erdőre megyek. Az apja
+keresett huszonnégy szekeret, és elment a huszonnégy szekér, s ugyan
+annyi pénzt vittek haza.
+
+Ezek így lévén, más nap elküldi a szerencsés legény a királyhoz hogy
+pénze elég van, most adja neki a leányát. A király egy tanácsossát küldi
+oda, hogy vizsgálja meg, ha igaz-e az? Ez elment, és azt mondta a
+királynak: Felséges király! pénze több van mint fölségednek. A király
+gondolkozott, hogy hol vette azt a sok pénzt? azután azt üzente neki,
+hogy csináltasson olyan várat mint a királyé. A legény csak azt várta
+hogy beestveledjék, akkor kiment, és a gyűrűt megszorította, s az
+ördögök mindjárt ott voltak, és azt kérdték: Mit parancsol az ífju úr? Ő
+pedig megparancsolta hogy reggelre még szebb várat csináljanak mint a
+királyé volt; akkor beküldte az apját a királyhoz, hogy megvan a vár,
+most adja neki a leányát. A király ismét azt üzente neki, hogy most
+olyan hidat csináltasson, hogy egyik várbul a másikba összejárhassanak.
+Más napra az is meglett. A legény újolag beküldte az apját hogy a leányt
+adják neki. Akkor a király azt mondá: Még egy kert szükséges, azt is
+csináltasson; más napra a kert is készen volt, még sokkal szebb mint a
+királyé, pedig oly csunya helyen csinálták, hogy egyebet nem láttak,
+csak a sok követ; ide az ördögök mind elhordták és földet hoztak helyébe
+és oly szép kertet csináltak, hogy a király kertje még csak árnyékában
+sem állott. Akkor megint beküldte az apját a királyhoz, hogy a leányát
+adja neki. A király tehát neki adta a leányát. Azonban a leány a török
+basa fiát szerette, de úgy hogy senki sem tudta, csak maga a leány. A
+legény tehát elvette a király leányát, és nagy lakodalmat csináltak,
+nyolcan az ördögök közől voltak a muzsikusok. Mikor a vacsorának már
+vége volt, akkor lefeküdtek; azt kérdi a menyasszony: Ugyan szívem,
+mondd meg nekem, hogyan tudtad te azt a sokat oly kevés idő alatt
+megcsináltatni? Ő pedig mindjárt kivallotta, és ezután elaludt, a
+felesége pedig a gyűrűt lehúzta az ujjáról, és a maga ujjába dugta;
+azután kiment, és a gyűrűt megszorította, s az ördögök mindjárt ott
+voltak, és kérdezték tüle, hogy mit parancsol nekik? Ő pedig mondá
+nekik: Most engem vigyetek Törökországba a szeretőmhöz. Az ördögök
+felfogták, s nagy sebesen Törökországba vitték a basa fiához; a szegény
+vőlegény pedig az ágyba aludt. Jókor reggel felkél; hát látja hogy a
+felesége elszökött, a gyűrűjét is ellopta, el is vitte, amin ő nagyon
+búsúlt. A muzsikusok muzsikaszóval mentek az ajtóra, de ő bújában az
+ajtót sem nyitotta meg; azután a király bement a szobába, és nem látja a
+leányát; kérdi, hogy hová tette; ő pedig azt feleli, hogy elszökött, és
+engemet is meglopott, mert a gyűrűmet is ellopta. De a király azt
+mondta: Nem szökött el, hanem megölted, és eltemetted, de holnap
+felakasztatlak, ha elő nem állítod a leányomat. Mindjárt megfogatta
+aztán, és tömlöcre vettette; azután a muzsikusok oda mentek, és a
+királynak azt mondták: Ereszsze el fölséged, mink nyolcan itt maradunk
+helyette, ő pedig hadd keresse, és meg is találja. A király tehát
+elereszti, és a nyolc muzsikust rekesztette be helyette. Az egyik pedig
+hozzá megy, és azt mondja neki: Tudod-e most mit csinálj? Öltözzél fel
+vadásznak, és csak menj Törökország felé; hanem azt nem mondták neki
+hogy hol van, pedig magoknak kellett elvinni. Akkor megindúlt nagy
+sietve, és ment Törökország felé; az úton lát egy szép fekete macskát,
+kapja a puskát és agyon akarja lőni; a macska azt mondja neki: Ne lőj
+agyon, majd segítek rajtad; és elment vele. Azután lát egy szép rókát,
+azt is agyon akarta lőni, az is megszólamlott hozzá, s monda: Ne lőj
+agyon, még segíthetek rajtad; azt sem lőtte agyon, az is elment vele.
+Azután meg tovább megy, és lát egy csúnya egeret, azt is agyon akarja
+lőni, az is azt mondja neki: ne lőj agyon, még segítek rajtad; az is
+elment velek. Akkor már negyed magával volt: a macska, a róka, és az
+egér; mind a hárman az ördögök közül valók voltak. Azután a tengerparton
+megállottak; a róka azt mondja neki: Te maradj itt, rakj tüzet, majd
+mink beúszunk a tengeren a várba, mert ott lesz a gyűrű; a róka mondja a
+macskának: te fogd a farkamat, a te farkadat fogja az egér, úszszunk
+csakhamar. És csakhamar beúsztak a várhoz. A róka azt mondja: Menj be
+macska az egérrel, hozzátok ki a gyűrűt. A macska az egeret a hasa alá
+fogta, úgy ment az ablakban, ott rítt, sírt; meglátta a törők,
+beeresztette, s nagyon örűlt neki, mert sok egér volt a szobában; a
+macska az egeret elejtette, utána futott és kergette, a török és a
+király leánya épen akkor a gyűrűt vizsgálták az asztalnál, az egér
+futkos, a macska utána, ezek is a gyűrűt ott hagyták, szaladtak, hogy
+meg segítik fogni; az egér fölszalad az asztalra, a gyűrűt felkapja, a
+macska meg a gyertyát eloltotta, sötét lett, s az ablakot kitörték, és a
+gyűrűt elvitték. A király leánya mindjárt nagyon, búsúlt a gyűrűért; a
+macska és egér pedig nagy örömmel futottak a rókához. A róka azt mondja
+nekik: No most melyik fogja a gyűrűt? Én nehéz vagyok, elmerűlök, az
+egér el nem birja: fogd te macska, hanem vigyázz, hogy el ne veszítsd.
+Akkor megindúltak, és sietve úsztak, de a macska szájába víz ment, a
+gyűrűt elejtette a vízbe, azután búsúltak, hogy hogyan találják meg: az
+urokhoz nem mertek menni, a parton bújdostak tehát, és látnak iszonyú
+sok rákot. A macska kérdi, hogy minn versengenek? azt mondja a rák:
+királyt akarunk tenni, de nem tudunk: A macska fölszalad egy fára, s azt
+mondja nekik: Az ki ide tud jönni, az lesz a királytok; a rákok
+próbáltak felmenni, hanem egy sem tudott; utóljára egy fiatal próbált,
+fel is ment, a macska megkapta, és a többi rák kiáltott hogy a
+királyokat ereszsze el. Én pedig el nem eresztem, mondá a macska, míg
+egy gyűrűt, melyet a tengerbe ejtettem, fel nem hoztok. A rákok az egész
+tengert elfogták, a gyűrűt előhozták, a macska a királyokat szépen
+levitte, és nekik adta; azok a gyűrűt a macskának adták, a macska nagy
+örömmel vitte a gyűrűt a rókához, és együtt mind a hárman nagy örömmel
+az urokhoz vitték a gyűrűt. Az csakhamar az ujjában dugta és
+megszorította, és mindjárt ott termett tizenkét ördög, és az mondák: Mit
+parancsol az ífju úr? ő pedig azt mondá: Fogjatok fel engem és vigyetek
+az ipamhoz. Akkor felfogták, nagy hirtelenséggel a királyhoz vitték, ő
+bemegy az ipájához, és kérdi tőle a király: hát a feleséged hol van?
+Törökországban, monda, most is a török basa fiával van. A király
+megharagudt, mondá: Mért nem hoztad el mind a kettőt? Felel az ífju:
+Majd reggelre itt lesznek, és pedig együtt fekve megláthatd. Másnap
+reggel oda vitette mind a kettőt, a király megfogatta mind kettőjöket,
+de még is a törököt eleresztette, hanem a leányát kivitette, és fejét
+vétette, az ífjat pedig magához vette, s mint saját gyermekét s örökösit
+mai napig is tartja.
+
+
+
+
+XXXIX. A SZÍNVÁLTOZÓ KIRÁLYNÉ.
+
+Volt egy királyné, aki minden órában más színben változott, egy órában
+fejér, másikban sárga, harmadikban zöld, és így más-más színt mutatott a
+képe. Annak pediglen volt egy igen szép fia, aki az anyjának egyszer azt
+mondá: Asszonyanyám, én már azon szép időt elértem, melyben meg kell
+házasodnom; azért adjon nekem pénzt, és egy regement huszárt mellém,
+akik engem kisérjenek. Felel neki az anyja: Kedves fiam, azt tűled meg
+nem fogom, csak menj el, és végy pénzt magaddal a mennyit akarsz, hanem
+azt megmondom, hogy addig haza ne jőj, míg oly feleséget nem kapsz, aki
+minden órában változik a színiben mint én is. A fia megfogadta a szavát
+az anyjának, és magához vett tizenkét szeker pénzt, és egy regement
+katonát, úgy oztán megindúlt, országokat járt; már messzí országokba
+elérkezett, de sohul olyant nem talált, mint az ő anyja volt. Már pénzek
+is elfogyott, hogy nem élhettek; és nem mehettek tovább; azért vissza
+kellett nekik fordúlni haza felé. Mikor haza érkeztek, elbeszélte az
+anyjának, hogy sehol oly személyre nem találhat mint az anyja, azért
+haza kelletett jönnie. Az anyja azt mondja neki: Kedves fiam, még
+egyszer menj el, és vígy több pénzt magaddal, talán még is akadsz olyan
+személyre mint én vagyok. A királyfi nagy bújában huszonnégy szeker
+pénzt vitt magával és egy regement huszárt, s nagy búban ment messzi
+országba.
+
+Egyszer talált egy városba menni, ahol egy halottat akartak eltemetni,
+és mikor a tetőhöz érkeztek vele, a holttestet letették és nagy
+durungokkal verték. Ezt a királyfi hogy meglátta, nagyon sajnálkodott
+rajta, oda ment, és kérdezte, hogy miért verik azt a holttestet azok
+pedig felelének neki, hogy éltében sok adósságot tett, és senkinek meg
+nem fizetett, azért verik holta után a testet. Mond a királyfi: Csak ne
+verjétek, a mi adósságot tett, inkább mind megfizetem. Hogy ezt mondta,
+a testet mindjárt eltemették. Azután kifizette minden adósságát úgy,
+hogy a huszonnégy szeker pénz mind rá ment, és a katonái lovait is mind
+oda adta az adósoknak, hogy csak békével maradjanak; azután az városba
+ment szállásra, más nap pediglen a katonáit mind visszaküldötte, és maga
+útnak indúlt. Mikor a temetőhöz érkezett, a temetőből egy ember fölkelt,
+és hozzá megy, s mondja neki: Uram, tudom hogy szolgád nincsen, azért
+fogadj meg engem, én híven szolgállak. Felel a királyfi: Barátom, én meg
+nem fogadhatlak téged, mert pénzem nincsen, és most haza megyek. Felel
+az ember: Nekem fizetés nem kell, hanem én még is felkeresem azt a
+személyt, akit az anyád kiván. A királyfi nagy álmélkodva megfogadja, és
+elmegy vele más uton.
+
+Egyszer az urának mondja: Uram, csak jőj utánam, majd én elmegyek
+szállást csinálni. Akkor elmegy egy elátkozott várba, aki tele volt
+ördöggel, és mondja: Halljátok ördögök: most jön az én uram, aki titeket
+el akar ebbül a várbul űzni; hanem fogadjátok számát majd titeket én egy
+kamarába elzárlak, úgy megmaradtok. Az ördögök engedtek neki, és az urát
+oda bekvártélyozta; ott hált a királyfi azon éjjel. Más nap megmutatta
+neki az útat hogy merre menjen; az urát útnak ereszti, maga pedig ott
+maradt. Akkor az ördögöket kiereszti, az ördögök pedig nagyon
+megörűltek, hogy őket megtartotta; azért azt kérdezték tüle, hogy mit
+kiván tűlök? mindent megtesznek neki, hogy űket megtartotta. Volt pedig
+abban a várban egy rozsdás puska és egy köpönyeg melyet az ördögök
+őriztek; azt kérte tűlök, mert már tudta hogy mire valók; az ördögök
+pedig örömest neki adták. A köpönyeget magára vette, a puskát pedig a
+vállára vetette, azzal az ura után ment mint a szél. Mikor az urát
+elérte, beszélt vele! de az ura őtet nem látta; azért kérdezte az ura:
+Hol vagy én szolgám, hogy nem látlak? és velem beszélsz. Akkor a
+köpönyeget magárul levetette, és látható lett. Akkor az urának monda:
+Uram, itt vagyon az város, amelyben a te feleségedet föltaláljuk, azért
+vigyázz magadra; abban a városban pedig egy ördöngös király van, akinek
+ördögök szolgáltak volt; annak egy szép leánya van; azért oda mentek, és
+a királyt köszöntötték, és megmondták neki, hogy mit akarnak; a király
+leánya pedig nagyon örűlt, mert igen szép legény volt a királyfi. Azért
+a király azt mondja: Na nem bánom, hanem három próbát tegyünk, hogyha
+azt meg tudod tenni, a leányom a tiéd; hogyha pedig meg nem tudod tenni,
+az ördögökkel összeszaggattatlak. Azért elsőben egy pár arany papucsot
+vett elől a király, és mondja az ördögöknek: Ezt vigyétek a tenger
+szigetiben, és abban a ládában csukjátok. A szolgája pedig mindenütt az
+ördögök után ment a köpönyegben, az ördögök nem láthaták, mert a
+köpönyeg rajta volt, azért a papucsot a ládába tették, a királyfi
+szolgája pedig kivette a ládábul, és haza vitte, s az urának odaadta.
+Másnap az ífju király az ördöngös királyhoz vitte a papucsot; ez monda
+neki: Felséges király, tetszésed szerint a papucs itt van. Felel a
+király: No itt van egy pár arany kés, azt vigyétek a tenger szigetébe,
+és jól becsukjátok. Az ördögök kapták a pár kést, és elvitték a tenger
+szigetébe, de mind hiába, mert az ífju király szolgája mindenütt a
+nyomokban volt, és alighogy a ládába tették, már ez kivette és az urának
+haza vitte. Más nap azt is az öreg királynak általadta. Harmadszor a
+leánynak az ujjáról egy gyűrűt húzott le, azt adta az ördögnek, azzal is
+az ördögök nagy hamarsággal a tenger szigetibe mentek, ládába vetették,
+hanem azt is csakhamar az urának visszahozta a szolga, az ífju király
+pedig nagy örömmel az ördöngös királynak adta; akkor monda neki: Én
+ördögi erővel bírok, de te meg egész ördög vagy, mert azt mind
+megcselekedted, amit semmiféle ember sem tudott volna megcselekedni:
+azért legyen a leányom a tied.
+
+Más nap a leányt elvitték, és mikor az uton mentek, egy temetőhöz
+érkeztek; hát azt mondja a szolga az urának: Uram, már most én itt
+maradok, hanem azt tudod hogy a leányt ketten nyertük; már most fele az
+enyim, fele a tied; azért most kétfelé szakasztom. A királyfi könyörgött
+neki, hogy azt ne mívelje, de ő arra nem engedett; csak kétfelé
+szakasztá: tehát kigyó s béka esett ki belőle, és akkor megint
+összetette, és sokkal szebb lett mint előbb volt, és azt mondá: Uram,
+már most elviheted, ez lesz olyan mint az édes anyád; ez is minden
+órában változik a színiben. Már most élhetsz vele. Én ezt azért
+cselekedtem veled, hogy azt a jót cselekedted velem, mert én voltam az
+az ember, akit holtom után vertek. Már elkárhoztam volna, hanem te
+megváltottál engem. Akkor eltűnt előle: az ífju király pedig elment a
+hazájába, és elvette feleségének; így lett vége mindennek.
+
+
+
+
+XL. KINCSKERESŐK.
+
+Volt egy juhásznak egy kutyája, aki egy kősziklás hegy alatt egy lyukban
+megkölykezett. A juhász egy párt örömest meghagyott volna kölykeiből,
+ugyanazért mindig lesték hogy hova jár a kutya, míg egyszer csak
+megtalálták, de senki sem mert hozzá menni: mindjárt morgott az emberre.
+Azért, mikor haza ment a kutya enni, akkor a gazdája megfogta és
+megkötözte, azután egy bojtárjával, a ki kilenc esztendős volt, elment a
+lyukhoz. Mivel pedig a lyuk szűk volt, maga nem mehetett be, hanem a
+bojtárját küldötte be, hogy a kis kutyákat hozza ki a lyukbul. A gyermek
+bebújt a lyukba, de a kis kölykek mind beljebb mentek abba úgy annyira,
+hogy egy pincébe lepotyogtak. A gyermek kimegy, és beszéli a gazdájának,
+hogy egy pincébe lepotyogtak, a gazdája egy kötelen leeresztette a
+gyermeket a pincébe, tüzi szerszámot is adott magával. Mikor a bojtár a
+pincében tüzet ütött és gyertyát gyújtott, hát látja hogy sok hordó bor
+van a pincében, de már az hordók fája el volt rothadva, csak a bőribe
+volt a bor; a gyermek a késit a hordóba lökte, tehát bor folyt belőle; a
+gyermek ivott, azután megborosúlt, jobb kedve lett neki, s összejárta a
+pincét: hát sok pénzre talált, a mely éllel volt hordóba rakva. Erre a
+gyermek a kutyákat csakhamar fölhuzatta, azután az ingét levetette, és
+teli rakta pénzzel, azt is fölhuzatta gazdájával; utóljára magát húzatá
+föl, s beszéli a gazdájának hogy mit látott. Míg így beszélnének, a
+lyukbul egy fekete ember jött ki, és mondja neki: Na! köszönd
+istenednek, hogy odabe nem értelek, mert ha ezer lelked lett volna is,
+még is összeszaggattalak volna. Ezzel a lyukba visszament; ezek pedig a
+pénzzel haza mentek: a juhász valami keveset adott a gyermeknek, a
+többet magának tartotta.
+
+A juhász még nyolc esztendeig élt, azután megholt; a legény azután is
+csak juhászmesterségében maradt. Egyszer a pénze elfogyott, hát a
+pajtásával a korcsmába mentek: mindkettő nagyon búsúlt, hogy a
+korcsmárosnak már igen sokkal adósok, azért ez az ífju mondá pajtásának:
+Pajtás, hogyha neked bátorságod volna, én tudok sok pénzt, az nekünk jó
+volna. A pajtása azt mondá neki: Nekem van bátorságom, csak menjünk! El
+is mentek mind a ketten a lyukhoz, s egy kötelet megkötöttek a kőhöz,
+azon leereszkedtek mind a ketten; legelsőben a borbul jól ittak, azután
+beszélgettek együtt. Egyszer csak jött a fekete ember, és nagy haraggal
+azt mondja: Na te fickó, nemde megmondtam, hogy többet ide ne jőj? most
+összeszaggatlak. E pedig a borbul jól bevett, mely nagy bátorságot adott
+neki, azt mondja a fekete embernek: No ilyen teremtette! gyere, szaggass
+össze, majd megtanítlak ne búsúlj, úgy összeváglak, hogy pornak is apró
+leszel. Mivelhogy a juhászlegény oly nagy bátorságot mutatott, mondja a
+fekete ember neki: Na fiam, mivel oly bátor vagy, menj le az alsó
+pincébe, ott van az én uram: hogyha jó kedvibe találod, ez a kincs mind
+a tied: ha pedig haragszik, oda az életed. Felel az ífju neki: Vagy
+haragszik vagy nem, elmegyek; hogyha valamit akar, összevagdalom mint a
+répát. Le is ment, a pincébe; ott ült az öreg, monda az öregnek: Jó
+napot apó; felel az öreg: Isten hozott fiam, te vagy az én nagy
+szerencsém, hogy ily nagy bátorsággal bíró ember vagy: most
+megváltottál, azért legyen a tied minden ami itt vagyon, és fogd a
+baltádat, és üsd meg itt a falat. És megüti a legény: hát mindjárt egy
+világos garádics volt előtte, akin fölmehettek; az öreg pedig eltünt, és
+senkit sem találtak; akkor feljöttek a pincébűl, és a királyhoz mentek,
+s megbeszélték neki, hogy hogyan jártak. A király a kincset általvette,
+és a két juhászlegénynek adott annyit amennyit kivántak egész életekre,
+s így szabadúlt meg a szegény szenvedő lélek, és az a kincs is
+fölszabadúlt.
+
+
+
+
+XLI. JÓÉRT JÓ.
+
+Volt egy szegény embernek egy fia, aki az apjának azt mondta: Apám,
+látom hogy szegény módon kell élnünk, azért én elmegyek szerencsét
+próbálni, majd talán jobb lesz dolgom. Az apja elbocsátotta, s a legény
+elmegy, és nagy darab országot bejár, de sehol magának való szolgálatot
+nem talált. Egyszer egy juhászhoz megy, és attul kérdi, ha nem volna-e
+szolgálatra szüksége? Felel a juhász: Én téged megfogadlak, hogyha
+esztendeig kitartod, hogy a kárvallástul megmaradsz; én adok kilenc
+birkát, de azt megmondom, hogy a tóba ne ereszd a birkákat, mert a
+szőrök megaranyosúl, úgy oztán hasznát nem vehetem a szőröknek – mert
+abban a városban az arany nem volt kelendő, hanem csak a szőr. A legény
+kihajtja a birkákat, és egész kilenc hónapig megőrizte a juhokat, s a
+tóba nem eresztette; hanem hogy kilenc hónap kitelt, egyszer elaludt; a
+birkák mindjárt a tóba szaladtak, s a szőrök megaranyosúlt. A legény
+fölébred, s nagyon megijedt, hogy az birkák mind aranyszőrüek. Félt haza
+hajtani őket, hogy a gazdája megveri, hogy oly nagy kárt tett; sokat
+gondolkodott, de végtére még is csak haza hajtotta. Hogy a gazdája
+meglátta a birkákat, nagyon haragudott, hogy már mit csináljon? végtére
+három juhot neki adott, és azt mondá: Mivel te nem tudtál vigyázni a
+juhokra, azért csak három juhot kapsz; most elmehetsz amerre akarsz.
+
+A legény elmegy, s a három juhot maga előtt hajtotta. Mikor egy erdőbe
+ért volna, eleibe ment egy öreg ősz ember, s monda neki: Édes fiam,
+ugyan hol vetted ezt a szép három juhot? Felel a legény: Édes öreg
+bátyám, azért én egész esztendeig szolgáltam, ez lett a bérem. Felel az
+öreg ember: Édes fiam, adj nekem is egyet, neked kettő marad, nekem is
+hadd legyen egy, neked az isten megfizeti. A legény oda ad egyet, azután
+a kettőt odébb hajtja. Az öreg megint eleibe kerül, kéri az egyiket
+tűle, hogy az isten megfizeti neki; a legény azt mondá: Na édes bátyám,
+már egy öreg embernek egyet adtam, ezt pedig neked adom; s neki adta;
+azután az egyet tovább hajtotta. Az öreg megint csak eleibe megy, s azt
+mondja neki: Édes fiam, micsoda szép juhod vagyon, hol vetted? Felel a
+legény: Édes öreg bátyám; én esztendeig szolgáltam, a bérem három ilyen
+birka volt, hanem kettőt már elajándékoztam, most már csak egy van.
+Felel az öreg: Édes fiam, add nekem a birkádat, azzal neked sokat kell
+vesződnöd, azután könnyebben mehetsz magad, neked az isten megfizet.
+Felel a legény: Bátyám, én a juhot neked adom, hanem azt megmondom, hogy
+az isten most mindjárt fizesse meg, mert nem várakozhatok. Felel az
+öreg: No fiam, kérj amit akarsz, én mindent megadok a mit kérsz. Felel a
+legény: Adj nekem egy olyan hegedűt, melyet ha meghúzok, még a madár is
+táncoljon; és egy puskát, hogy ha én akármire lövök, ne durranjon, de
+még is agyon lőhessem amit akarok. Az öreg mindent megadott neki amit
+kért, azután egymástul elváltak.
+
+A legény amint egy erdőn megyen, lát egy zsidót, s előlveszi a
+hegedűjét, és hegedűl. A zsegény zsidónak nagy bútyora volt a hátán, még
+is úgy kellett táncolnia, hogy a nyelvét is kivetette, és könyörgött
+hogy ne muzsikáljon. Azután elhagyta a hegedűlést, s azt mondá a
+zsidónak: Eredj a sürübe, ott sok madár van, szedd fel, majd én lelövöm.
+A puskáját rá fogja, és lőtt; a madarak mind ott maradtak, a zsidó
+beszalad a sűrübe, szedi a madarakat a legény pedig veszi a hegedűt, s a
+zsidónak táncolni kellett, hogy a bokrok a ruháját mind leszaggatták;
+azután elhagyta a hegedűlést. A zsidó vérbe maradt, úgy ment a városba,
+és az uraknak mondá: Uraim, itt az erdőn egy legény van, fogassák meg,
+mert azt cselekedte, hogy én oly véres lettem; de ne hagyják hegedűlni,
+mert mindig kell táncolni hogyha az hegedűl, azért az urak mindjárt
+paripára ültek, és a zsidóval együtt az erdőre mentek. A legény hát
+látja hogy jönnek, előlveszi a hegedűt, s hegedűl, az uraknak pedig
+lovaikkal együtt kellett táncolni; végre könyörögtek hogy hagyja el,
+semmi baja sem lesz. A zsidó pedig magát egy törzsökhöz kötözte, hogy ne
+táncolhasson, de az mind hiában volt, mert a kötelet is elszaggatta, még
+is kellett neki táncolni; de mivel az urak könyörögtek hogy ne
+muzsikáljon, azért elhagyta: úgy az urak haza mentek.
+
+A legény pedig elment más országba egy királynál szolgálatot keresni.
+Hogy magát bejelentette a királynak, a király azt mondá neki: Fiam,
+nekem egy leányom vagyon, hogyha azt meg tudod nevettetni, úgy
+megfogadlak szolgámnak. Felel a legény: Fölséges király, hogyha én
+akarom, nem hogy nevet, de még táncolni is fog. Felel a király: Az én
+leányom még soha sem nevetett, hanem hogyha meg tudod nevettetni és
+megtáncoltatni is, fele királyságom és a leányom a tied. A legény nem
+volt rest, a király szavaira előlveszi hegedűjét, s hegedűl: a leány
+pedig elsőben elkezd nevetni, azután kapja az atyját, úgy táncolnak hogy
+majd megződűlnek: a legény a muzsikálást elhagyja, a király pedig
+mindjárt papot hivat, s a leányával összeadja. A legény első nap vele
+jól összeegyezett, de más nap hát megint csak olyan szomorú volt mint
+azelőtt; a legény hogy látta szomorúságát, előlveszi hegedűjét, mindjárt
+nevetett és táncolt, azután valahányszor szomorú volt, mindjárt csak
+muzsikált, hogy kedve legyen, s azután így vígan éltek.
+
+
+
+
+XLII. AZ OSTOBÁN ISTEN IS CSAK BAJJAL SEGÍT.
+
+Volt egy faluban egy szegény ember, aki semmimódon sem szedhette föl
+magát, csak mindig szegény maradt; gyermekei voltak, de még kenyeret sem
+tudott nekik adni. Egyszer nagy bújában elmegy hogy koldul; bemegy egy
+vendégfogadóba; könyörög hogy adjanak neki szállást és enni valót; a
+korcsmáros pedig megverte, úgy oztán kidobta a szobábúl; az asszony
+pedig egy kevéssé jobb volt mint maga, azért mikor a korcsmáros
+lefeküdt, az asszony kenyeret és egy kis bort is adott neki, úgy oztán
+lefeküdt. Más nap felkel, elmegy az erdőre, és egy favágó öreg ősz
+embert talál ott; az öreg ember hogy látta, mindjárt elhagyta a
+favágást, hozzá megy, és kenyeret ad neki, azután azt mondja neki: Tudom
+hogy szegény ember vagy, azért adok neked egy abroszt: hogyha azt
+leteríted, enni és inni elég lesz rajta, hanem vigyázz rá, hogy el ne
+csalják tűled. A szegény ember elmegy haza felé, és azon korcsmába
+bemegy, az asztalt megteríti, mindjárt elég enni és inni való volt
+rajta; a korcsmáros gondolja magába: majd elcsalom tűle hogyha lehet;
+hát éjtszakára szállást adott neki: Add nekem ezt az abroszt; majd
+elteszem, mert ellopják tűled. Az szegény odaadja neki az abroszt, és
+más nap, mikor kéri tüle, a korcsmárosné egy más abroszt adott neki,
+avval haza ment. A gyermekei ríttak hogy nagyon, mondá a feleséginek: Na
+édes feleségem, ne busúlj, most hoztam eleget enni és inni; akkor
+előlveszi az abroszt, az asztalt megteríti, de semmi sem lett rajta,
+mert a korcsmárosné kicserélte. Akkor az ember elszomorodott, a felesége
+pedig káromkodott, hogy miért tartja bolondnak. Felel neki az ura: Édes
+feleségem, engem megcsaltak, hanem majd elmegyek, talán még mást kapok.
+Elmegy hát abba a korcsmába, gondolta hogy a korcsmáros majd jól tartja,
+de megcsalódott, mert a korcsmáros hogy meglátta, nem hogy megkinálta
+valamivel, inkább kiverte, a szobába se szenvedte meg; hanem mikor a
+korcsmáros lefeküdt, az asszony behívta, kenyeret és egy kis bort adott
+neki, azután lefeküdt.
+
+Másnap elmegy az erdőre ahoz az öreg emberhez, kérdi az öreg: Na fiam,
+mi bajod? Felel neki: Tegnap bementem a korcsmába, a korcsmáros elcsalta
+tűlem az abroszt hogy elteszi mert ellopják, más nap pedig elcserélte,
+mást adott, az enyimet pedig megtartotta. Akkor az öreg ember egy
+bárányt adott neki, és monda: Ez a bárány olyan, hogy ha megrázod, a
+szőri közül sok arany foly ki, menj el, próbáld meg, és menj abba a
+korcsmába, hanem vigyázz hogy meg ne csaljon a korcsmáros. Elmegy a
+szegény ember, a bárányt megpróbálta, hogyha igaz-e? megrázta, és annyi
+arany folyt ki belőle, hogy a szegény ember csudálkozott rajta; azután
+felszedte az aranyat; avval elmegy a korcsmába; mindjárt kér hogy
+adjanak neki enni és inni, a korcsmáros adott neki amit kért, azután
+kifizette mind aranynyal. Kérdi a korcsmáros: Hol vetted azt a sok
+aranyat? Felel a szegény: Az isten adta nekem, hanem egy bárányt is
+adott, a kibül arany foly, ha megrázzák; ha nem hiszed, nézd. Akkor
+előlveszi a bárányt, megrázza, és sok arany folyt ki a szőribül. A
+korcsmáros hogy ezt látta, gondolta: hohó! ez jó lesz nekem, majd
+elcsalom tűle; akkor azt mondá neki: Atyámfia, a bárányod megdöglik a
+szobában, hanem rekeszszük az istállóba az én bárányim közibe, holnap
+elvihetedt. A szegény ember ráállott. Más nap a korcsmáros, nem azt,
+hanem más bárányt adott neki, azzal elmegy haza. A feleséginek mondja:
+Ne félj most feleségem, elég pénzt hoztam. A felesége alig várhatta hogy
+lássa, és mikor meg akarta próbálni, tehát semmit sem kapott. Akor
+látta, hogy megint meg van csalódva; a felesége pedig szidta s
+mocskolta, hogy miért játszik vele? Az embernek pedig még volt aranya,
+azt a feleségének adja, maga pedig elmegy.
+
+Mikor a korcsmába megy, szint azon módon cselekedett vele a korcsmáros
+mint előbb, kiverte a szobábul. De ismét a korcsmárosné valami kicsint
+adott neki enni inni. Más nap megint az erdőre megy a szegény ember az
+öreghez, az öreg ember azt mondja neki: No mi az újság? megint meg vagy
+csalódva? Felel a szegény: Megcsalt a korcsmáros. Felel az öreg: Most
+már látom hogy szerencsétlen ember vagy, hanem még egyet próbálok: adok
+egy tarisznyát, hogyha mondod: ki muzsika; mindjárt muzsika jön ki
+belőle, és mindennek kell táncolni rajta. Másodszor azt mondd: ki
+kalapács! és mindjárt két kalapács jön ki, és azkit akarsz, azt
+megverethetd velek; hanem a korcsmároson kezdd el. Elmegy a szegény
+ember a korcsmához. Hogy meglátta a korcsmáros, mindjárt gondolta, hogy
+megint hozott valami újságot: hát kérdi: No mit hoztál most? Felel a
+szegény ember: Most muzsikát hoztam. Kérdi a korcsmáros: Hát hol van?
+Mondja az ember: Ki muzsika! azonnal nagy muzsika lett, a korcsmáros
+mindjárt táncolni kezdett a feleségivel; mikor eleget táncoltak, akkor a
+szegény azt mondja: Ki kalapács! és üssétek a korcsmárost feleségével
+együtt. A két kalapács úgy megveri a korcsmárost és a feleségit, hogy
+majd meghaltak, és addig ütötték, míg az abroszt és a bárányt vissza nem
+adták neki. Mikor visszakapta mindenét, akkor a tarisznyába küldötte a
+muzsikát és a kalapácsokat, és haza ment. A felesége kérdi: No hát mit
+hoztál? Felel ő: Muzsikát hoztam. A felesége szidja, hogy: hogyha mást
+nem hoztál, az ördög vigyen el azzal is. Kapja tehát a szegény ember a
+tarisznyát, s mondja: Ki muzsika; és oly muzsika lett, hogy minden
+zengett, s a felesége és gyermekei táncolni, kezdtek. Mikor már eleget
+táncoltak, akkor a muzsikát leparancsolta, az asztalt megteríti: tehát
+minden elég lett rajta. Hát szegények örömmel ettek s ittak, azután
+mondja a feleséginek: Édes feleségem, még mást is hoztam; a felesége
+kérdi, hogy: mit hoztál édes férjem? Felel a férj: egy bárányt, és
+beviszi a bárányt, és megrázza, mindjárt sok arany folyt ki a szőri
+közül, akkor hát örűlt a felesége, s így lett a szegény emberből nagy
+gazda: így megsegítette az öreg ember őket.
+
+
+
+
+XLIII. AZ ARANYHAJU HÁRMASOK.
+
+Egy városban volt egy pék, kinek három szép leánya volt. És a péknek egy
+szép kertje is volt a király kertje mellett, a király pedig ífju volt.
+Egyszer kimegy a kertjébe sétálni, hát a pék leányai is épen a
+kertjekben voltak, s az öregebbik leány azt mondá: Ej édes öcsém, én
+szeretnék a király kocsisa felesége lenni. Felel a közepső: Én is
+szeretném hogyha a király inasa felesége lehetnék. Felel a kissebbik: Én
+pedig szeretném hogyha a király felesége lehetnék, én egyszerre három
+gyermeket szülnék neki, két princet és egy princesznét, akik mind
+hármoknak aranyhajok és a homlokokon aranycsillagok lennének. Ezt a
+király meghallotta, mindjárt haza ment, és a leányokat magához hivatta,
+és kérdi tülök hogy a kertben mit beszéltek? Az öregebbik azt mondá:
+Felséges király, én azt mondtam: szeretnék a felséged kocsisa felesége
+lenni. Felel a király: Jól van. Azután a közepsőtől kérdezi hogy mit
+beszélt? az is felel: Én, úgymond, azt mondtam, hogy szeretnék a
+fölséged inasa felesége lenni. Felel a király: Az is meglehet. Hát te
+kissebbik, mit beszéltél? a kissebbik pedig nagyon félt, nem mert semmit
+se mondani, hanem a király reá parancsolt, hogy mindent megmondjon amit
+beszélt. Akkor mond a leány: Én azt mondtam, hogy ha én Fölséged
+felesége lehetnék, én egyszerre három gyermeket szülnék, két princet és
+egy princesznét, akiknek aranyhajok és a homlokokon aranycsillag lenne.
+Felel a király: Hogyha úgy vagyon, tehát legyen úgy. Mindjárt papot
+hívatott, a kocsissal az öregebbiket, a közepsőt az inassal elvetette,
+maga pedig a kissebbiket feleségül elvette, és így egy füst alatt mind a
+háromnak a lakodalma elkészűlt, azután szépen éltek egymással.
+
+Volt pedig a királynak egy vén anyja, az mindig haragudt a fiára és a
+menyire. Az ifju asszony teherbe esik, és szült később három
+gyermekeket: két fiat és egy leányt. A bába hogy meglátta a gyermekeket,
+csak elijedt, hogy aranyszál hajok és homlokokon aranycsillagok
+ragyognak; befut az öreg asszonyhoz, nagy álmélkodással beszéli neki, a
+vén királyné pedig a gyermekeket egy szatyorba teteti, és a tengerbe
+veti, az asszony alá pedig három kutyakölyköt tétetett. Az ifju asszony
+tudta hogy gyermekeket szült, de nagy álmábul felébredvén, látta hogy
+kutyák vannak mellette; hát nagyon el kezdett siránkozni, hogy mi
+történt vele; a király pedig háborúban volt, azért a vén asszony levelet
+küldött a királynak, hogy a felesége három kutyát szült a világra. Mikor
+a király ezt meghallotta, nagyon megbosszankodott, és levelet küldött az
+anyjának, hogy tömlöcre vettesse a feleségit míg haza fog menni. Mikor
+már a háborúnak végi lett, haza ment a király, és kérdezte hogy s miként
+vagynak? akkor a vén királyné még jobban elárulta a szegény menyecskét,
+úgy hogy a király azt parancsolta, hogy az asszony míg él, tömlöcben fog
+szenvedni. Így aztán a király mindig csak szomorkodott.
+
+Már most a gyermekekhez fordúljunk. Azokat a tenger elvetette egy nagy
+sziget mellé, ott egy halász kifogta őket, és látja hogy a szatyorban
+három szép gyermek vagyon, haza viszi tehát, és a feleséginek mutatja
+hogy micsoda szép gyermekeket talált; a felesége nagyon haragudott,
+mondván: Minek hozod a más gyermekit, mikor magadnak is elég vagyon?
+Felel az ura: Hogyan édes feleségem? ha gyermekink vagyunk, ezeket is
+velek együtt felnevelhetjük, mert valami nagy nemzetbül valók ezek a
+gyermekek, mert látod hogy aranyszál hajok vagyon, és az homlokokon
+aranycsillag. Azután csak nevelték a gyermekeket, hanem a halász jobban
+szerette azt a hármat akit talált, mint a maga saját gyermekit, melyért
+az asszony még nagyobban haragudott reájok; azért egyszer egy hajóba
+hányta mind a hármat, s a tengernek eresztette, a víz pedig messzi
+elvitte, míg egy malomhoz értek. A molnár meglátta őket, és kifogta, és
+mivelhogy gyermekei nem voltak, igen nagy őrömmel fogadta őket, és
+megnyíratta mind a hármat, és a parokás hat száz forintot adott neki a
+hajért; azért a molnár még nagyobban örűlt nekik, és gyakorta
+megnyiratta őket, és a hajokat eladta. Egyszer a leány észben vette,
+hogy az ő hajokbul annyi pénzt vásárlanak, azért a bátyjainak ezt mondá:
+A mi hajunkbul sok pénzt vesznek be, azért én azt mondom: szökjünk el,
+mi magunk egymást megnyírhatjuk, és adjuk el, vegyünk magunknak egy
+házat, én majd főzök, tí pedig vadászni járjatok, így elélhetünk mind a
+hárman. El is szöktek mind a hárman, elmentek egy városban, egy házat
+vettek, abban laktak, a princek vadászni jártak, a húgok pedig főzött.
+
+Egyszer az erdőn összeakadt a királylyal, ugymint az atyjokkal; hogy a
+király meglátta a princeket, elcsudálkozott rajta, hogy micsoda szép
+ífjak, és mindjárt invitálta ebédre mind a kettőt; az ífjak magokat
+ajánlották hogy elmennek, a király pedig haza ment, s az anyjának
+megbeszéli hogy mely szép ífjakra talált az erdőben, kiknek aranyhajok,
+és aranycsillag vagyon az homlokokon. A vén királyné hogy azt hallotta,
+elijedett mindjárt, azt gondolta, hogy azok lesznek azok a gyermekek,
+akiket ő a vízben vettetett, azért csakhamar egy pulykát megöletett, azt
+megtöltette, és a tölteléket méreggel megkeverte, azután elküldötte a
+szolgálótul abba a városba ahol voltak a princek, hogy azt megegyék. A
+princeszné csak maga volt oda haza, a szolgálónak hát megköszönte a
+pulykát, és a királynénak; azonban bemegy a szobába, és a szobába lévén,
+egy kis kutyája a pulykát megkezdette, és mire kiment, a kutya meg volt
+dögölve. Azon elijedt, s a bátyjai hogy haza mentek, mindjárt
+megbeszélte nekik, hogy micsoda ajándékot küldött a király anyja nekik.
+Ezen az eseten megharagudtak a princek, és nem mentek el a királyhoz
+ebédre, hanem másnap megint az erdőre vadászni mentek. Megint
+összveakadtak a királylyal; kérdi tűlök, hogy miért nem mentek el hozzá
+ebédre? Ezek pedig felelnek neki: Fölséges király, nekünk igen szorgos
+dolgunk volt, az hátráltatott bennünket. Felel a király: Nohát ma
+eljőjenek hozzám ebédre; azok pedig magokat ajánlották, hogy elmennek. A
+király haza ment, és az anyjának mondta, hogy: no ma eljön az a szép két
+princ, jó ebéd készűljön. A vén királyné pedig egy itce bort küldött,
+azt is méreggel megcsinálta, a leány elvitte a princesznéhez, az pedig
+megköszönte, azután kikísérte; a szoba teli volt madarakkal, még oda ki
+volt, a borbul ittak, s mind megdöglöttek. És hogy a princek haza
+mentek, megbeszélte nekik hogy: nagy ellenségünk van, mondá, el akarnak
+veszteni; azért a princek akkor sem mentek ebédre. Harmadik nap megint
+kimentek vadászni, és a királylyal megint összeakadtak; mond a király
+nekik: Ugyan nem tudom hogy miért tartotok engem bolondnak, hogy el nem
+jöttetek ebédre? Felelnek a princek: Mi azért nem mentünk, hogy felséged
+anyja minket meg akar öletni. Akkor megbeszéltek mindent, hogy mit
+küldött nekik, a király megharagudott, és haza ment, az anyját tömlöcre
+vettette, azután kocsira űlt, és elment, mind a hármat magával a várba
+vitte, ettek ittak, azután kérdi a király, hogy ki gyermeki volnának?
+Felelnek ezek: Mi nem tudjuk hogy ki az atyánk, és ki szült e világra
+bennünket. Ekkor a király már tudta hogy az ő fiai. Akkor a vén banya
+már nem tudott mit mivelni, meg kellett mondani, és mond a fiának:
+Kedves fiam mivel oly alacsony rendbül házasodtál, azért haragudtam
+reád, és én cselekedtem mind valami rosz történt a házadnál. Akkor a
+király haraggal mondá az anyjának: Tehát mit érdemel az, ki a házasokat
+egymástul elválasztja ily hamissággal, és ily szép gyermekeket úgy el
+akar veszteni? Felel a vén királyné: Én már magam a sententiát kimondom:
+azért te engem egy hordóban fenekeltess, és a hordót szögekkel veresd
+meg, s vitess föl egy nagy hegyre, onnét eresztess a tengerig, ez lesz a
+bérem. A király nem is késett, csakhamar megcselekedte, végire járt a
+vén anyjának amint maga kivánta, azután a feleségét fölhozatta a
+tömlöcbül, megkövette, és bocsánatot kért tűle; az asszony megbocsátott
+neki, és nagy öröm lett az egész országban. De mivel a bánat megölte az
+ífju királynét, azért nem sokáig tartott az öröm, s harmadnapra megholt.
+Ezért a király nagy búba esett, de mivel az ő kedves gyermekeit
+megtalálta, szomorúságát avval elfelejtette. Igy aztán örömmel élt
+gyermekeivel, s él mind maig, ha meg nem halt.
+
+
+
+
+XLIV. A HATALMAS SÍP.
+
+Volt hol nem volt, hegyen vőlgyön túl volt, erdőn kösziklákon innen
+volt, de az óperenciás meg a grőnlándiai tengereken is túl volt; volt
+Flandriában egy rongyos ringyes város mellett egy nagy szegénységü
+embernek egy kis házacskája, meg egy szőlleje, mely csak kilenc rendben
+lévő útból állott, és három cseresnyefából. Midőn az öreg megélemedett
+létire már érzette gyengeségét, fiainak általadta a csekély gazdaságot.
+Három gyermeke volt, tehát hárman el nem osztozkodhattak, hanem a
+szőllőt magok között felosztották; jutott egynek-egynek három rendbeli
+út szőllő, és egy cseresnye fa.
+
+Elközelgetett már a tavasz, mindenek a szőllőbe munkálkodtak, és a három
+fiu is elment nem annyira a dologért, minthogy a cseresnyét valaki tőlök
+el ne lopja, így amint őrzötték a cseresnyét, oda ment hozzájok egy vén
+koldus, a ki is kérte, hogy adnának neki egy kevés cseresnyét isten
+nevébe. Ezek egymásra igazították a vén koldust. Végre a legkissebbik,
+kit Palkónak híttak, mondja neki, hogy ha akar cseresnyét enni, tehát
+menjen fel a fára, és egyen amennyit akar. Az öreg leveti a szűrit, és
+felmegy a fára, és eszik amennyit kivánt. Míg ő oda fent ett volna,
+addig az ífju akié volt a cseresnyefa, kikutatta mi van az öregnek a
+szűr-ujjába; és talált benne egy gyönyörű sárgaréz sipot; megörűl a vén
+koldusnak a sípján, és eltette. Lejön az öreg a fáról, és felveszi a
+szűrit, és mondja a fiúnak: Hogyha volna pénzem, most ugyan megfizetnék
+a cseresnyéért, hogy magad sem gondolnád. Ekkor mondja az ífju hogy, ha
+olyan jószívű volna, tehát adnád nekem, úgymond, azt a sípot, amely a
+szűrödnek ujjába vagyon. Azt mondja a koldus: azt fiam nem adhatom
+neked, mert az tartogatja fel életemet. Mondja neki az ífju: De öreg,
+vagy akarod vagy nem, a síp nálam van. Már ezen elkezdte a koldus kérni
+az ífjut, hogy adná vissza, de ez nem akarja semmiféleképpen neki vissza
+adni; akkor mondja neki a koldus: Már ha úgy vagyon, legyen a tied, de
+tudd meg, hogy annak a sípnak az ereje oly nagy, hogy akármely nótát
+gondolsz magadba, tehát ha a sípot fújod, az oly nótával fog hangzani, s
+ami több: aki a sípnak hangját fogja hallani, tehát annak kell táncolni.
+Evvel elmegy az öreg, szerencsét kiván az ífju neki, azután elmegy a
+bátyjaihoz, és mutatja nekik hogy mit kapott; ezek pedig kinevették hogy
+miért adja ő a tavaszi termését. Ez pedig mondja nekik: Oh de csak
+hallgassátok mely gyönyörűen szól, és elkezdi fújni, melyet emezek
+hallván, felugrándoztak, és a legnagyobb táncot járták. Ezt látván az
+ifju paraszt, hogy az ő bátyjai mely szépen táncolnak, nagyon nevette
+őket, és elhagyván a sípolást, mondja bátyjainak: Kedves bátyáim,
+bírjátok ezt az én részemet is, és én elmenek a világba, és próbálok más
+szerencsét.
+
+Ezzel elbucsúzik bátyjaitól, és elmegy, heted hét országon bújdosik,
+hegyeken völgyeken, erdőkön, kősziklákon, még a jeges óperenciás
+tengeren is túl ment, ment, ment. Érkezvén egy nagy városba, mely
+városnak nincsen neve, és nagyon megéhezvén, bement egy nagy traktérba,
+ahol sok uraságok ebédeltek, és a szép muzsika hangjára némelyek
+pípáztak, némelyek pedig boroztak. Megáll ő is közöttök, és kéri a
+fogadóst hogy nyújtson neki is valami kevés eledelt, mert igen ehetnék;
+ezt hallván a fogadás, rútúl kezdi őtet pirongatni; mondván hogy inkább
+dolgozni menne, mint így csalja a világot. De ő keveset hajtott a
+korcsmáros szavára, hanem csak ott állott és kunyorált a vendégektől.
+Ezt látván a kelner, megharagszik, veszi a bikacsököt, és kezdi Palkót
+fenyegetni hogy, ha el nem távozik, tehát jól megrakja őtet. De ő erre
+sem hallgatott; hanem midőn látván hogy már több kettőnél, és a kelner
+veszi a bikacsököt; tehát veszi ő a sípját, és gondol egy stájer nótát,
+és azon nótán szólt a síp. Ezt hallván a vendégek, egybe fogódzván a
+fogadóssal együtt stájeres táncot jártak; mivel pedig az asztalok nagyon
+sűrűn voltak, tehát nem fértek, az asztalokat mindenestől felforgatták,
+és a sok drága edény mind összetört. Annyira fújta pedig a sípját Palkó,
+hogy már a vendégek egészen kifáradtak a táncolásban. Kérvén végre a
+fogadós a Palkót hogy ne fúja a sípját, nem csak hogy ételt ad neki de
+még máskép is megajándékozza, csak hogy ne sipoljon: ezt hallván Palkó,
+felhágy a sípolással, és a fáradt vendégek erre amarra eldűledeztek.
+Ekkor a fogadós Palkónak jól megrakta a tarisznyáját hússal, kenyérrel,
+és egy nagy üveg bort is adott nekie, csak hogy távozzon a házától.
+
+Így megrakodva jól, tovább ballagott. Palkó elhagyván a várost, megy
+mendegél hát egész estig, be is setétedik reája, s amint egy nagy
+erdőben érkezik, rettenetes éjtszaka következett; a szél igen nagy
+zuhogással fújt, az ég mendörgött, és nagyon villámlott. Így botorkázott
+szegény Palkó, s az útat egészen elvesztvén, tébolygott; aztán távolról
+lát egy kevés világosságot, s a felé igyekezvén végre ugyan csak eléri,
+és csodálkozván örömibe, hogy egy kisded házacskát talált, benéz az
+ablakon, és lát bent egy igen vén asszonyt hogy a házban
+foglalatoskodik, kopogtat hát az ablakon, és kéri az öreget, nyitná meg
+neki az ajtót. Az öreg asszony nagy hamar megnyitván az ajtót, beereszti
+őtet hajlékába. Mídőn már leültette volna, kérdi hogy és merre, és miért
+utazik? Palkó pedig mondja a vén banyának, hogy ő szolgálatot keresne;
+melyet hallván az öreg, mondja: Hogyha szolgálni akarsz, fiam, maradj
+meg nálam, én is adok neked szolgálatot: három napból fog az esztendőd
+állani, és csak három kecskebakom vagyon, azokat fogod őrzeni, ha pedig
+kitelik az időd, tehát a három bak a tied leszen; ha azonban ez idő
+alatt a bakok tőled el találnak veszni, akkor leveszem a fejedet, és
+karóba húzom, a beledből és csontjaidból pedig sövényt fogok csinálni.
+Ezt hallván Palkó, egy kevessé megbátorodott, és mondja magában: Hiszen
+vagyon nekem oly eszközöm, hogy az ördög sem tudna éppen három nap alatt
+tőlem elszökni; kezit nyújtja hát a vén anyóknak, és mondja hogy ő
+megmarad nála. Ekkor ki megy a vén szatyor, és hoz be a fiának egy kevés
+madárhúst sülve, melyet eleibe tett egy fejér cipóval. Midőn már jól
+lakott volna, tehát lefekszik Palkő, és békével aluszik egész reggelig;
+reggelre viradván pedig felöltözik, és az öreg asszony átadja neki a
+három kecskebakokat. De mely csodálkozása volt Palkónak, midőn látta
+hogy a bakoknak aranyszarvai és körmei vannak; de még a szőre is csupa
+arany volt; kezibe vett Palkó egy ostort, és egy botot, és hajtotta maga
+előtt a kecskéket; de alig távozott el vagy háromszáz lépésnyire a
+háztól, tehát a bakok vissza akartak menni; fogja hát Palkó az ostorát,
+és verte a kecskéket, de ez nem használt nekie semmit; végre fogja Palkó
+a sípját, és kezdett sípolni, melyet hallván a kecskék, rettentő
+ugrálásokat kezdettek. Így egész estig nem hagyta a kecskéket legelni,
+hanem mindig táncolni kellett nekik. Estve felé haza hajtotta, és a vén
+asszony csodálkozott nagyon, hogy a kecskék napközbe haza nem jöttek, és
+behajtotta végre maga az istállóba, és rettenetesen megverte. Midőn így
+kinozná a bakokat, tehát elkezdette az egyik, hogy háromszor nagyobb
+ördög ez mint te, mivel egész nap kéntelenek voltunk táncolni. Mondja a
+vén asszony, hogy ha holnap haza nem jöttök, tehát a vas doronggal
+szétverem a fejeteket. Másnap reggel viszont kihajtotta Palkó a
+kecskéket, és viszont szerencsésen haza, mikor az estve elérkezett. A
+vén asszonyt majd megette a méreg, hogy a kecskék haza nem jöttek.
+Harmadik nap viszont kihajtotta Palkó a kecskéket, és viszont vissza
+akartak jönni, de ő is megfúja a sípját, és a kecskék ugráltak még a fák
+tetején is. Déltájban pedig kocsik mentek arra, melyek fával meg voltak
+terhelve, melyet egy pap az erdőn vágatott. Midőn meghallották a sípnak
+a hangját, tehát leugráltak a kocsikról és táncoltak; az utolsó kocsin
+ült pedig a pap, ez egy nagy vastag fösvény ember volt: ez is hogy
+meghallotta a síp hangját, leugrott a kocsiról és táncolt, de mivel
+nagyon vastag ember lévén hamar elfáradt, kérte Palkót az istenért
+hagyná el; de ez nem is hallgatott reá, mivel féltette a kecskéit, hogy
+majd elszöknek ha nem sípol. Végre a pap kérte a kocsisát, hogy kötné a
+kocsi oldalához; a kocsis fogván a saroglyaláncot, az oldalhoz láncolta
+a papot, de ott is nyughatatlan volt, mindig mozgott, és a bőrit mind
+ledörgölte a hátárul. Ez így eltelvén egész estig, estve haza hajtott
+Palkó a vén banya kvártélyára, és a kocsisok is úgy tovább ballagtak. A
+vén asszony nem tudott mit mivelni mérgibe, hanem csak hallgatott, mivel
+már hatalma nem volt Palkón, ez pedig reggel eleibe vette a kecskéket
+mint saját jószágát, és elhajtotta a vén asszonynak legnagyobb átkai
+között.
+
+Elment most Palkó, és beért egy nagy városba, ahol midőn hajtotta volna
+a kecskéit, meglátja az a pap aki az erdőben táncolt; hirtelen becsapja
+szobájának ablakát, hogy netalán megint táncolnia kellene, Palkó
+tudakozta hogy hol lakna a bíró, amelyet midőn megmutattak neki, bemegy,
+és szállást kér, magának és kecskéinek. A bíró mivel látta ezeket a
+drága jószágokat, tehát kérdi, hogy hová hajtaná azt a szép jószágot?
+Palkó mondotta, hogy ő a királynak hajtaná, mivel annak juhásza. Ezt a
+bíró hallván, mindjárt a kecskéknek egy tiszta szobát adott. Ebbe a
+szobába háltak a bírónak három leányai is. Ezek már mind a hárman eladó
+sorban voltak, és nagy-kényesek. Ezek amint már estve feküdni mentek;
+hát mondja a legöregebb, hogy nagyon szép volna azoknak a bakoknak a
+szőreiből nekik bokrétákat csinálni, majd úgy mond, hogyha holnap a
+templomba elmegyünk, tehát senkinek nem lesz a keblibe oly drága
+bokrétája, mint nekünk. Így megegyezvén mind a hárman, egy akarattal
+leszállnak az ágyaikról, és mindegyik egy-egy baknak szőriben
+ragaszkodván, húzzák a bakok szőreit, de amint megfogták marékban, úgy a
+kezeik mind ott maradtak, és többé el nem vehették kezeiket rólok. Így
+ültek mind a hárman oda ragadva egész éjtszaka. Reggel Palkó felkelvén,
+nevette a leányokat, de mivel, úgy mond, a királyi jószágokat meg
+akartátok lopni, tehát el kell vele együtt nektek is menni. Így a
+leányokat a bakokkal együtt elhajtotta. Midőn már a városban egy templom
+mellett hajtotta, jön egy fiatal szép legény, és oda megy a leányokhoz,
+az egyiknek a farára üt kezivel mondván: Nem szégyenled magadat egyingbe
+járni? Ekkor legnagyobb bámulására a legénynek is a keze a leány farán
+ragadt. Így tovább hajtotta. Midőn meglátta egy vén asszony ezt a
+gyalázatos legényt, szalad az udvarba, és hoz egy lapátot, melylyel úgy
+rá vágott a legény farára, hogy a lapát azon ragadt, a nyele pedig a vén
+asszony kezibe; a vén asszony nem akart utánok menni, tehát Palkó
+kénytelen volt az ő korbácsával ösztönözni. Midőn már a városból kiment
+volna, meglátja a kanász, hogy az a vén banya hogy szurkálja azt a
+legényt, hát megharagszik az öreg szatyorra, és úgy vág a korbácsával az
+asszony farára, hogy a korbács az asszonyon, a nyele pedig a kanász
+kezibe maradt; ezzel így történvén, Palkó mind elhajtotta őket, és így
+ért be egy királyi városban. Behajtja tehát furcsa jószágát a
+vendégfogadósnak istállójába, maga pedig bement a fogadóba, bort kért,
+és kérdi hogy micsoda újság vagyon itt a királyi városba? Akik ott
+ültek, mondják neki, hogy a királynak vagyon egy leánya, ki azt adta
+kihirdetni, hogy ő csak ahoz megy férhez aki őtet meg tudja nevettetni.
+Ezt hallván Palkó, mindjárt mondja magába, hogy ő megpróbálja a
+szerencsét hogy megnevetteti-e vagy sem; másnap tehát jelentette magát a
+királyi udvarban, ahol mondották nekie, hogy meg lehet próbálni, de oly
+feltétel alatt, hogy ha meg nem nevetteted, akkor fejeddel fizetsz.
+Mondja Palkó hogy nem bánja, ha ennek embere nem lesz.
+
+Más napra volt az idő kirendelve hogy jőjön. Ekkor sok urak és főrendek
+összejöttek, hogy megláthassák ennek az embernek a rettenetes
+mesterségit, melylyel a királyi kisasszonyt megnevetteti. Palkó tehát
+eleibe viszi a bakjait, melynek szőrin három leány, a leány farán az
+ífju legény, a legényen a vén asszony lapátja a vén asszony farán a
+kanász korbácsa. Ily móddal felhajtotta a cúgot a királyi palotába. Itt
+midőn a nagy szálába behajtotta volna, mindenek mosolyognak ezen a csoda
+történeten, de a kisasszony nem is pillantott szemeivel; fogja tehát
+Palkó a sípját, és kezdi fújni; és fúj rajta egy kalamajkát, melyen el
+kezdettek mind a bakok mind a hozzá valók táncolni: ezt látván a
+királykisasszony, nagyon el kezdett kacagni, melyet látván Palkó, eleibe
+megy, és mélyen meghajtotta magát. Ezt látván a király, nagyon
+megszomorodott, hogy az ő leánya egy paraszttal nyerettetett meg; tehát
+válaszoltak Palkónak, hogy holnap jőjön el. Palkó jó ajándékkal
+eltávozott, s már magáénak tartotta a kisasszonyt, a kecskékhez
+ragaszkodott személyekét elbocsátotta, a három leánynak ami a markába
+szőr volt, azt akkor kihúzhatták, és ezzel elmentek. Más nap megjelent
+Palkó a királyi udvarba, de már akkor azt válaszolták neki, hogy ha a
+kisasszonyt akarja, tehát vagyon itt a királynak egy medvéje, hogy
+háljon azzal egy éjtszaka. Palkó erre is reá állott, és elmegy a piacra,
+és vesz magának egynéhány száz diót és mogyorót, és egy hegedűt; azután
+haza ment, és megnézi a szállást; tehát a szoba egy asztalos műhely
+volt, melybe a medve már be volt zárva. Palkó elébb még sok kissebb
+nagyobb köveket tett a tarisznyájába, azután bement a medvéhez a
+szobába: ekkor azonban reá lakatolták az ajtót, hogy onnan többé ki ne
+jöhessen. Leült tehát Palkó, és kezdi a diót törni, melyet látván a
+medve, megkivánta tőle, kéri hogy adna neki is; Palkó bele nyúl a
+tarisznyába, és veszen egy vagy két követ, és adja a medvének; ez foga
+alá vette, de nem tudta megtörni, mivelhogy kő volt; kérte hát Palkót,
+úgy mond: látom, te erősebb vagy, törd meg; így csalogotta Palkó a
+medvét annyira hogy már kifogyott a dióból: ekkor elővette a nála lévő
+hegedűt, és kezd hegedűlni. Mondja a medve: Hallod-e Palkó, nagyon
+tetszik nekem a muzsika, taníts meg engem: Palkó pedig mondja, hogy
+nagyon görbe körmeid vannak, azért neked nem lehet. Mond emez: Tehát
+egyenesítsd meg, úgymond, a körmeimet, csak hogy taníts meg; mondja
+Palkó: Hallod-e koma, tedd csak ide ebbe az asztalos présbe a kezedet,
+mindjárt megegyenesedik. A medve koma belé tette a két kezeit a présbe,
+eme pedig ráhajtotta a srófot; a medve rimánkodik hogy már elég volna,
+de ez annál jobban szorítja; ekkor elővette a korbácsát, és nagyon
+megverte a medvét, úgy hogy már pisszenni sem mert; azután kivette a
+borotváját, megborotválta a medve alfelit, és egy sort vert a medve
+borotvált részire, és így Palkó lefekszik, és aluszik minden félelem
+nélkül. Reggel egy szolga megy az ajtóra, hogy megnézi el van-e
+szaggatva Palkó; de e helyett inkább elcsodálkozott, midőn hallotta a
+medvét pisszegni, és könyörögni, hogy ott ne járkálnának, mert ha Pál úr
+felkél, megint megborotvál és megver. Ezt hallotta az inas, egyenesen
+szalad a királyhoz hogy neki megmondhassa; a király maga megy a dolgot
+megvizsgálni, de ő is csak úgy találta mint előlmondották; ekkor
+felnyitották az ajtót, és Pál kijött egésségesen. Pált tehát úri ruhába
+öltöztették, és a király ebédre marasztotta. Ebéd felett mondja a
+király: Fiam, a leányom csak az éjjel választja meg melyiteké lesz,
+tiéd-e, vagy a melletted levő hercegé; mert a melyitekhez lesz reggel a
+kisasszony fordúlva, azé lészen. Elmegy Palkó a boltban, és veszen ott
+mindenféle drága fűszerszámokat, és a szakácsot megkérte hogy őneki
+külön főzzön vacsorára mézes mákos tésztát, melyet midőn megfőzött, és
+vacsora alatt eleibe tettek Palkónak, azt nagyon megkivánta a mellette
+lévő herceg is, és kéri hogy engedne neki is belőle valamit kóstolni.
+Melyet Palkó által is engedett nékie, a herceg pedig mind megette;
+azután bevitték mind a hármat egy szobába; a kisasszony lefekszik előre,
+azután a herceg mondja hogy átkozott nagy szorultságban van, pedig ki
+nem mehet, mivel az ajtó be van zárva; mondja Palkó: Eredj az ajtó megé.
+Ezt megfogadván a herceg, mivel kénytelen volt vele, Palkó is megy, és a
+hercegéhez teszi a maga terhét, és egy kis idő múlva leszáll az ágyáról,
+és megy a ruhájához, és azokat a fűszerszámokat kezdette enni, kiket
+vett volt a boltba. Kérdi tőle a herceg hogy mit eszik? ez pedig mondja
+hogy amit ide letettem, mert reggel majd szégyen lesz rajtam ha ezt
+meglátják. A herceg is felkél, és megeszi az egész rakást. Hajnal felé a
+kisasszony a herceg felé fordúlván, nem állhatja a rettentő bűzt;
+elfordúl tehát a Pál felé: ennek pedig a legdrágább illat jött ki a
+szájából, és így elaludt a kisasszony Pál felé fordúlva. Mikor reggel a
+király nézte, kérdezte egyszersmind a leányát, hogy miért cselekedte
+legyen? mondja a kisasszony, hogy rettenetes büdös a szája a hercegnek,
+neki nem is kell soha más Palkónál egyéb, mert ennek a szájából a
+legdrágább illat jött ki. Így megnyerte Pál a királyi kisasszonyt, és
+megesküdött vele, végre az öreg király halála után őtet koronázták meg.
+
+
+
+
+XLV. A SZERENCSÉS VÁNDORLEGÉNY.
+
+Volt egy mesterlegény, a ki sok országokat bejárkált, hanem sehol dolgot
+magának nem talált. A pénze tehát elfogyott, és dohánya sem volt több
+mint három pipára való, pedig őkeme igen nagyon szerette a dohányt, úgy
+hogy mindég dohányozni akart. Egyszer egy erdőbe jutott, de mivel az
+erdő igen nagy volt, sokáig ment, hanem ki nem érhetett; gondolkozott
+magában, hogy mitévő legyen: ha lefekszik, vagy megfagy, vagy a vadak
+megeszik; soká gondolkozott, végtére még is csak lefeküdt, és hamar
+elaludt. De sokáig nem alhatott, mivel igen hideg volt; felkel tehát, s
+lám messzi lát egy tüzet: gondolá magában, hogy én oda megyek, talán
+csak nem ölnek meg; s fogta magát, a tűz felé sietett, és mikor a tűzhöz
+ért, látja hogy három csúnya fekete ember fekszik a tűz mellett; mondja
+nekik: jó napot bátyáim! felelnek: Néked is jó napod legyen. Mondja
+nekik a vándorló: Szépen kérlek barátim, engedjétek meg, hadd
+melegedhessek meg a tüzeteknél; felelnek neki a három fekete emberek:
+csak melegedjél meg. Ez lefekszik a tűz mellé, és megmelegszik jól; és
+egyszer egyik ember fölkél a tűztől, előlvesz egy nagy pipát, és kér egy
+pipa dohányt; a vándorló legény ad neki egy pipával, az lefekszik. A
+másik is fölkél, az is kér egy pipával, akkor már megijedett a legény,
+hogy magának se marad, de azért még is csak ád neki, az is reá gyújt;
+azután a harmadik is fölkél, és hozzá megy, hogy adjon neki is egy
+pipával, akkor azt mondja neki: Csak add ide a mi van, majd lesz neked
+dohányod a mennyi kell; akkor az utolsót odadja neki. Azután fölkél
+ketteje, és elmegy, egyik pedig ott marad a tűznél; egyszer jönnek, és
+két szekér dohányt hoznak, azt a tűz mellé ledöntik, és azt mondják
+neki: Na te, hogyha ezt a dohányt holnap reggelig meg nem dohányzod,
+tehát oda lészsz; majd mind elmegyünk, de reggelre vissza jövünk. El is
+ment mind a három, ez pedig a bokrokba ment, és egy hosszu póznát
+levágott, abbul pipaszárat csinált, azután a dohányt a tűzre rakta, a
+pipa szárat bele dugta, úgy dohányzott. Reggel, mikor a három fekete
+ember hozzá jött, már a dohányt mind megdohányozta: hogy látták, a
+vállát megveregették, hogy végbe tudta vinni. Azután elvitték, s egy
+várost mutattak neki, és azt mondák: Látod ezt a várost, abban lakik egy
+gróf, annak van három leánya, hanem mind egész háza népével oly
+istenfélők, hogy mi sokszor próbáltuk, még sem tudtuk megkapni őket, mi
+pedig ördögök vagyunk; már most próbáld te, hogy ha egyet megkaphatsz
+közűlök. Menj be a városba, végy egy házat, mi annyi pénzt adunk hogy
+teljes életedbe nem szűkölködöl pénzbűl, hanem egész esztendőn által nem
+lesz szabad magadat megtörülni, sem pedig megmosni. A legény elmegy, s
+mindent úgy cselekszik amint az ördögök parancsolták: a városba egy szép
+házat vett, abba lakott, és a pénze kád számra állott, úgy élt sokáig.
+Egyszer a gróf minden jószágát elvesztette a játékon, igen szegény módon
+kellett neki élni, azonban egy ember megmondta a grófnak, hogy itt a
+városba volna egy ember, az kinek igen sok pénze van, menjen ahoz, az
+majd ád neki valamennyi kell. Elmegy a gróf hozzá, már akkor ő igen
+piszkos és szurkos szőrös volt, és könyörgött neki, hogy adjon neki
+egynehány ezer forintot, majd a jószágát kiváltja, azután megfizet neki
+becsületesen. A piszkos, úgy mint az ördögök jobbágya, adott neki pénzt
+valamennyi tetszett neki, avval a gróf haza megy, és azt gondolta, hogy
+majd elmegy, és a mit a játékon elvesztett, majd vissza fogja nyerni. El
+is ment, és azt is mind elvesztette, azután haza ment nagy bújában,
+senkinek sem szólt, hanem egyszer azt gondolta magában, hogy elmegy ahoz
+a piszkoshoz, majd az megint ád neki pénzt, és el is ment, könyörgött
+hozzá, hogy adjon neki pénzt, inkább a három leányai közzűl akármelyiket
+akarod, feleségednek veheted. Akkor a legény annyi pénzt adott neki,
+hogy egész jószágát kiválthatta a gróf, azután hogy mindent kiváltott,
+szépen élt oda haza a leányival.
+
+Egyszer a piszkos elmegy a grófhoz, és mondja neki: Az úr nekem a
+leányai közűl egyet ajánlott, már most adja meg. A gróf az öregebbik
+leányát behívja, s azt mondja neki: Édes leányom, nekem ez az úr sok
+pénzt adott, hogy a jószágomat kiválthattam, azért én közűletek egyet
+neki feleségnek igértem, azért elmégy-e hozzá? Felel a leány: Én ehez a
+taknyoshoz mennék-e? elszaladt, és reá köpött. Azután a középsőt
+hivatta, annak is megbeszélte szándékát, de az is azon szerint reá
+köpött, és elszaladt. A harmadikat is behivatja, annak is megbeszéli
+akaratját. Az felel az atyjának: Mivel, atyám, parancsolod, én hozzá
+megyek, és mindjárt kezet adtak egymásnak. A legény napot tett, hogy
+mikorra várják. Akkor elment az erdőre a tűzhöz, és a három ördög már
+várta; a tűz mellett egy kád meleg víz volt, és egy fél mázsa szappan.
+Mindjárt megkapták és a kádba vetették, megszappanozták és megmosták,
+azután kivették, és egy szép inget adtak reá, azután megborotválták, és
+igen szép ruhát adtak reá. A kocsik már ott álltak, minden kocsiba hat
+hat lovak, az elsőbe fölültették, elől két vadász ült, és hátul két
+huszár állt, úgy a többi azon szerint, pedig mind ördögök voltak. Így
+nagy parádéval a gróf udvarába mentek, a gróf es leányai nagyon
+csudálkoztak rajta, hogy ki legyen az a nagy gavallér. Tehát hogy
+megállottak, a huszárok mindjárt leugráltak, és karjánál fogva fölvitték
+a garádicson. A menyasszony eleibe jött, megölelték egymást, és
+megcsókolták. Ezt hogy a nénjei meglátták, kiszaladtak a kerten. És
+mivel hozzá nem mentek, mind a kettő felakasztotta magát. A három ördög
+a vőlegényhez mentek, a vállát megveregették, és mondák: Ember vagy,
+mert nekünk is hármunknak kettőt szereztél, magadnak pedig egyet, de meg
+is érdemled. Akkor nagy lakodalom lett. Azután egymástul elváltak. A
+házasok most is élnek ha meg nem haltak A két öregbik pedig az ördögöké
+lett.
+
+
+
+
+XLVI. A KÉRKEDÉS JUTALMA.
+
+Egy parasztnak volt három fia, és azokat mesterségre megtaníttatta; az
+egyik barbél lett, a másik kovács, a harmadik vitéz. Elmentek
+vándorolni; egynéhány esztendőkig oda voltak, azután haza mentek az
+atyjokhoz. Az atyjok nagyon megbetegedett és magához hivatta mind a
+három fiait, és azt mondá nekik: No most melyitek tanulta ki legjobban a
+mesterségit? beszéljétek meg nekem hogy mit próbáltatok: a melyik
+legjobban kitanulta mesterségit, az legjobban jár. A barbély azt mondá:
+Atyám, én úgy kitanultam a mesterségemet, hogy mikor a nyúl legjobban
+futott, akkor borotváltam meg. Az apja azt mondá: Fiam, te ugyan
+kitanultad a mesterségedet, magam is szeretem azt. A másik, a ki kovács
+volt, azt mondá: Én az én mesterségemet úgy kitanultam, hogy mikor a ló
+legjobban futott, a patkót felütöttem, és megint le is szedtem. Az apja
+azt mondá: Fiam, te is ugyan jól kitanultad a mesterségedet. A vitéz
+gondolkozott hogy mit mondjon az apjának, hát azt mondja: Atyám, hogyan
+jártam: egyszer kimentem sétálni a mezőre, oly nagy zápor jött hogy
+iszonyatos volt, rajtam volt a legszebb ruhám, mind oda lett volna,
+hanem a volt a szerencsém, hogy a kardom velem volt, azt kirántottam, és
+úgy hadarásztam magam körűl, hogy egy csöpp esső sem esett rám hazáig,
+szárazon mentem haza, a tisztek csak úgy csudálkoztak rajtam, hogy
+megláttak, hogy úgy tudok fektérozni; annyi ajándékot kaptam, hogy alig
+tudtam elvinni. Erre az apjok azt mondá: Ugyancsak jól kitanultátok
+mesterségteket, fiaim, már most az én pénzemre nem szorúltatok, azt a
+szegényeknek adom. Hát oda hivatta a papot, és minden pénzit a papnak
+adta, hogy a szegényeknek osztogassa; a pap elvitte, és a szegényeknek
+osztogatta; a paraszt azután megholt, a fiai nagy haraggal elmentek
+vándorolni, és akkor bánták, hogy mesterségekkel annyira kérkedtek. Így
+csalatkoztak meg szegények a kérkedés miatt.
+
+
+
+
+XLVII. A SZERENCSÉTLENSÉG JÓL ESETT.
+
+Egy parasztnak három fia volt, azok elmentek szolgálatot keresni. Mikor
+mentek, a kissebbik kenyeret kért, mert nagyon megéhezett; a bátyjai azt
+mondák neki, hogy ha az egyik szemét ki hagyja szúrni, kap kenyeret; a
+szegény gyermek ki hagyta szúrni az egyik szemét, és érte kenyeret
+kapott. Azt csakhamar megette, de csakhamar megint megéhezett, és újra
+kenyeret kért. A bátyjai azt mondák, hogy ha a másik szemét is
+kitolatja, úgy adnak neki; ő hát minthogy nagyon éhezett a másik szemét
+is kitolatta, azután egy akasztófa alá vezették; és azt mondák neki:
+Maradj itt, ez város, majd mi bemegyünk a városba; és elmentek, és
+szegényt ott hagyták az akasztófa alatt. Ők pedig azért cselekedték azt,
+mivelhogy az öcscsök szép legény lévén, gondolták, hogy majd minden
+ember azt szereti meg, ők pedig szolgálatot nem kaphatnak, aminthogy nem
+is kaptak, hanem végtére katonáknak kellett lenniök. A szegény vak pedig
+az akasztófa alatt ült, azt gondolta hogy valami város; éjtszaka éjfél
+tájban, az akasztott emberek az akasztófárúl leszállottak, és azt mondta
+az egyik: Az éjtszaka oly harmat fog esni, hogy ha a vakok a szemeket
+megmosnák benne, mindjárt látnának, és más betegségre is igen jó. A
+másik azt mondá: Látod, a városban a király leánya már régen beteg, és
+senki sem tudja meggyógyítani, pedig könnyű volna, mert a feje alatt egy
+varas béka van, azt meg kellene égetni, és azután mindjárt meggyógyúlna.
+Azután fölmentek megint az akasztófára. A szegény vak mindjárt elmászott
+a fűbe, harmattal megmosta a szemit, és mindjárt látott mint azelőtt.
+Akkor fölkelt, és bement a városba, amint bemegy egy házhoz, éppen annak
+az embernek a fia vak volt, mert úgy született erre a világra. Kérdi,
+hogy miért nem gyógyíttatják azt a gyermeket? felel az anyja: Oh már
+sokat költöttem rá, még se használt. Felel a legény: Én meggyógyítom.
+Mond az asszony: Csak gyógyítsa meg az úr, a mit kíván, megfizetem.
+Mindjárt megkente a gyermek szemeit, és látott a gyermek; kiáltozott,
+mondván: Édes anyám, látok mindeneket. Az anyja nem tudta mit csináljon
+örömében. Haza jött a gazda; amint látta hogy a fia lát, azt mondta:
+Barátom, ezt nem tudom megköszönni, hanem maradj a házamnál mintha
+gyermekem volnál; és ott is maradt. Hát elfutott a híre, s így sok
+vakokat hordtak hozzá gyógyítani. Azután a király fülébe is ment a hír,
+hogy olyan nagy doktor ért a városba, hogy a született vakot is
+meggyógyítja, kiküldött egy szép sézát hogy menjen hozzá; fölült és
+bement a királyhoz. Monda neki a király: Nekem vagyon egy beteg leányom,
+hogyha meggyógyítod, mindjárt neked adom feleségednek, fele
+királyságommal együtt. Felel a legény: Hadd lássam én azt a beteget! és
+bemegy a beteghez, a pulsusát megtapintja, s azt mondja: Csak hamar
+fűtsétek be a kemencét, és jól befűtöttek, ő pedig fölemelte a
+királyleányt az ágybul, és a másik ágyba vitte, a békát titkon kivette,
+és a kemencébe vetette, és ott állott míg el nem égett. Mihelyt a béka
+elégett, mindjárt fölkelt az ágybul a leány, és egészséges lett. A
+király mindjárt papot hivatott, és összeesküdtette őket, és vicekirály
+lett belőle. Ez aztán a bátyjait magához hivatta, mert az ő
+regementjében voltak, és kérdezte hogy vagyon-e több atyjokfia oda haza?
+Felelnek: Fölséges király, egy öcsénk van még oda haza, hanem szegény
+vak, vakon született. Mondá nekik: Megösmernétek-e, hogyha itt volna?
+Felelnek: Mi megösmernénk, mert jegy van a mejjén. Felel a király veje:
+Látjátok, én vagyok az öcsétek, itt van a jel a mejjemen. Ti azt
+gondoltátok, hogy a ti gonoszságtok rejtekben fog maradni, holott egy
+falat kenyérért a szemeimet kiszúrtátok. A bátyjai térdre estek, és
+könyörögtek, hogy csak az életeket hagyja meg, akarhogy megbünteti is
+őket. De ő azt mondá: Én megbocsátok mindeneket, hanem a regementtől el
+kell mennetek, s el is mentek.
+
+
+
+
+XLVIII. AZ IRÁSTUDÓ SZEGÉNY FIU.
+
+Volt egy szegény ember, kinek sok gyermekei voltak, és kenyere kevés. Az
+öregbik fia oskolába járt; már jól tudott olvasni, és okosabb is volt
+mint a többi, azért hogy látta a nyomorúságokat, azt mondá az apjának:
+Édes apám, mink igen szegény módon élünk, azért én azt gondoltam, hogy
+elmegyek szolgálni, majd a mit keresek, haza hozom, hogy könnyebben
+élhessünk. Az apja mondá neki: No fiam, csak menj el, és keress
+szolgálatot. A legényke elmegy egy nagy erdőbe, eleibe jön egy zöld
+vadász, és mondá neki: Mit fáradozol szegény legény? Felel neki a
+gyermek: Én szolgálatot keresek, ha valaki megfogadna. Kérdi a vadász:
+Tudsz-e olvasni? Felel a gyermek: Nem tudok, mert szegény szüléktül való
+vagyok, nem taníttathattak. Felel a vadász, ki az ördög volt: No épen
+ilyen kell nekem, megfogadlak szolgának és jó bért adok. És akkor
+elvitte a házához, és a szobájában az ágyat megmutatta, és mondá neki:
+Most az lesz a dolgod, hogy az én ágyamat mindennap föl kell vetned, és
+a szemetet kisöpröd mindennap. A legény híven szolgált, amit neki az ura
+mondott, azt mind végben vitte; az ura csak ritkán volt oda haza, s
+mivel a legénynek dolga sok nem volt, azért a könyveit forgatta, hanem
+egy sem tetszett neki; végtére egy rongyost legalól kihúzott, és
+olvasta, az megtetszett neki, mert minden ördöngösség benne
+megtaláltatott. Azért hogyha az ura odahaza nem volt, mindig abbul
+tanult, és végtére jobban megtanulta, mint az ördög maga tudta;
+vigyázott is jól, hogy el ne felejtse az ördögi tudományt. Mikor az
+esztendeje kitelt volna, az ördög kifizette amiben megegyezett vele,
+azután elvitte oda vissza, ahol megfogadta. Azután egymástul elváltak, s
+a legény haza ment az apjához.
+
+Míg a pénziben tartott, addig jól éltek, de mikor elfogyott, akkor
+megint csak szegény módon kellett nekik élni. Mivel pedig már tudott
+magán segíteni, az apjának mondá: Tudod édes apjám, hogy megint
+szegénységgel kell élnünk; azért én majd egy nagy ökör leszek, akkor te
+hajts el engem a vásárra, és adj el száz forintért, hanem a kötelet oda
+ne add, ha mindjárt száz forintot adnak is érte. Az apja más nap a fiát
+elhajtotta a vásárra, egy nagy szép kövér ökör lett belőle. Mikor már a
+vásárba értek, mindjárt sok kérői voltak, hanem hogy száz forinton alul
+nem adta, nem vehette meg senki is, utóljára egy fiatal mészáros jött
+hozzá, aki remekelni akart, az megfogta, el akarta vezetni; az ember
+pedig mondá: Uram, a kötelet el nem adtam, mert az nekem oda haza kell.
+A mészáros egy forintot akart neki adni, de az ember mondá: Uram, száz
+forintért sem adom a kötelet. A mészáros megharagudt, visszavetette neki
+és újat vett, s rá kötötte, és haza vezette, az istállóba bekötötte,
+maga pedig a szobába ment enni. A legényeinek azt mondá: Menjetek,
+adjatok szénát annak az ökörnek. A legények szénát vittek neki, hát az
+ökör megszólamlott hozzájok, és mond: Nekem széna nem kell, hanem
+pecsenye és jó bor. A legények megijedtek hogy az ökör szól, és
+kiszaladtak, a gazdának megbeszélték, hogy az ökör emberi nyelven szól.
+Erre a gazda szalad, kapja a fejszét és kést, le akarja vágni, de mire a
+mészáros oda ment, az ökör elszaladt, és mire az apja haza ment, már a
+fia a szobába fütyölt, min az apja mód nélkül megörűlt.
+
+Azután megint jól éltek míg a pénzben tartott; és mikor a pénz
+elfogyott, az apjának azt mondá: No most egy szép paripa leszek, aztán
+ülj rám, és alább ne adj mint három száz forinton. Az apja úgy
+cselekedett mint a fia parancsolta. Más nap egy igen szép paripa lett
+belőle, az apja reá ült, s a vásárba vezette. Az ördög, akinél tanulta a
+mesterséget, megtudta, hogy oly igen megtanulta, az is elment a vásárra,
+és az emberhez megy, és kérdi, hogy mire tartja a lovát? Felel az ember:
+Három száz forinton. Az ördög mindjárt ezüst pénzzel kifizette, az ember
+pedig elfelejtette a kantárt kivenni a fejibül, mivel a pénz igen szép
+volt, azért elment haza; az ördög pedig felült a legénybül lett
+paripára, és hegyeken völgyeken ment mint a szél. Egyszer egy korcsmába
+teként be, tehát sok részeg ember volt ott, s káromkodtak. Ez
+megtetszett az ördögnek, a lovat megkötötte egy fához, maga pedig bement
+a korcsmába, a szegény legény ló képibe búsúlt, de el nem
+szabadulhatott; arra megy egy gyermek, mondja neki a legénybűl lett ló:
+Te gyermek! gyere szabadíts meg, ezt az állam alatt való szíjat kapcsold
+ki; a gyermek megijedt, elszaladt tűle. Azután egy leányka ment arra,
+annak is mondta, az oda ment és kihúzta a kantárt a fejibül, és az én
+paripám vissza szalad nagy messzi. Az ördög ezt észre vette, utána
+szaladt, már el is érte volna, hanem a legény egérré lett, és egy lyukba
+bújt; az ördög pedig macskává vált, és a lyuknál leste, hanem hogy
+sokáig elől nem jött, a macska elaludt; az egér a lyukbul kijött, és
+galambbá változott, és elröpűlt nagy messzi, úgy hogy mikor az ördög
+felébredt, és észbe vette, már jó messzi volt. Akkor csakhamar tikölő
+kányává változott az ördög, utána röpűlt, már el is kapta volna, de a
+galamb egy király udvarába röpűlt, és a király leánya épen a folyosón
+sétált, eleibe röpűlt, és aranygyűrővé vált; a királyleány látta a
+galambot és a gyűrőt, azt gondolta, hogy a szentlélek hozta neki, s az
+ujjába dugta a gyűrőt. Erre az ördög a királyba bújt, és annyira
+kínozta, hogy majd csaknem meghalt, az ágyban meg sem tudott mozdúlni.
+Orvosokat hívatott tehát, hanem senki sem tudta meggyógyítani; hát az
+ördög kiment belőle, és doktornak adta ki magát, s a királyhoz ment. Azt
+mondta neki, hogy mit fizet neki? ő meggyógyítja; felel a király: Én
+neked adom valamit a világon kivánsz; felel a doktor: Én csak azt a
+gyűrőt kivánom a mely a leányod ujján vagyon. A király megigérte. Akkor
+egy kis üvegből adott neki inni, mindjárt meggyógyult. Azonközben a
+gyűrő megszólamlott a leányhoz, és monda: Lásd az a doktor nem más,
+hanem az ördög, engem el akar vinni, azért hogyha az atyád parancsolja,
+adj oda, de a kezibe ne adj, hanem ejts a földre, majd én köles leszek.
+Mikor a király fölkelt az ágybul, a doktorral együtt a leányhoz megy, és
+mondja a leányának: Édes leányom, ez az úr engem meggyógyított, hanem a
+gyűrődet kivánja, add neki. Felel a leány: Én a gyűrőmet neki nem adom;
+és siránkozott; az atyja pedig parancsolta, hogy adja neki; a leány
+tehát oda dobta neki a földre, és a gyűrő kölessé vált, a doktor pedig
+egy csunya kakas lett, a kölest ette, hanem azt, aki a padlás közé
+szorúlt, nem ehette meg, a kakas pedig azt gondolta, hogy mind megette,
+azzal elröpült pokolba, a köles pedig, aki a padlás közé szorúlt,
+fölemelkedett, s egy szép legény lett belőle. A királyleány
+elcsudálkozott rajta, és hogy igen szép legény volt, megszerette, és az
+atyjának könyörgött hogy legyen az a legény az ő ura, a király
+megengedte, és öszveházasodtak, így a szegény legénybül király lett, még
+pedig most is élnek, hogyha meg nem haltak.
+
+
+
+
+XLIX. KÖNNY-KERESZTSÉG.
+
+Volt egy ember, akinek semmi gyereke nem volt. A felesége mindig
+könyörgött az istennek, hogy adjon neki egy gyermeket, ha malac lenne
+is; és lám az az asszony teherbe esett, és szült egy malacot. A malac
+mindjárt tudott beszélni, de az anyja sírt kesergett, hogy malacca lett.
+Látta a malac, hogy az anyja örökké sírt, kérdezte hát az anyjától, hogy
+miért sír örökké? Felel az anyja: Hogy ne sírnék, mikor gyermeket vártam
+az istentől, és malacot adott. Felel a malac az asszonynak: Lásd édes
+anyám, nekem hasznomat vehetd, majd a disznókat kihajtom és őrzöm a
+makkon.
+
+Egyszer hogy kihajtotta a disznókat, és az erdőn őrizte, arra megy egy
+király, és azon az erdőn eltévedt, nem tudott semmiképpen elmenni az
+erdőbül. Hát a malachoz megy, s azt mondja a malacnak: Segélj ki engem
+ezen erdőbül, a leányom a tied lesz. A malac mindjárt kivezette a
+királyt az erdőbül, de aztán megint vissza ment az disznókhoz. Azután
+megint más király ment arra; az is eltévedt az erdőben, az is hozzá ment
+a malachoz, s mond neki a király: Te malac, vezess ki engem ezen
+erdőbül, a leányomat neked adom. A malac azt is kivezette az erdőbül,
+azután megint a disznókhoz ment. Harmadszor is jött egy harmadik király,
+az is eltévedt az erdőben, azt is szinte azon szerint kivezette az
+erdőbül. Azután haza hajtotta a disznókat. Az anyja és apja nagyon örült
+rajta, hogy oly szorgalmatos a fiok malac képiben.
+
+Volt pedig az anyjának egy kakassa, kit a malac megszeretett, azért
+monda az anyjának: Anyám asszony, a kakasnak adjon ki kukoricát, hadd
+hízzék meg jól. Mikor a kakas jól meghízott, akkor megnyergelte, felült
+a kakasra, és elment az első királyhoz, és mondá neki: Király, tudod-e
+hogy mit igértél, hogy a leányodat nekem adod? A király a leányát neki
+adta igéreti szerint, és vele egy komornikot is felültetett a hintóba,
+és mikor az erdőbe mentek, a kocsisnak azt mondta a malac: Megállj
+kocsis, hadd szállok le; és mikor leszállott, a komornik a leánynak azt
+mondta: Menjünk más uton, hogy a malac ne jöhessen utánunk; mit csinálsz
+vele? inkább én veszlek el, légy az én feleségem, kár leszesz annak a
+csúnya malacnak. Azután más uton elmentek. A malac pedig mind tudta hogy
+mit beszélnek; mikor más uton akartak elmenni, utánok szaladt a malac,
+és fölugrott a kocsiba, mind a leányt, mind a komornikot lehányta a
+kocsibul és mondá nekik: Mivel engem megcsúfoltál, most már nekem nem
+kellesz. Akkor a kocsival pénzzel haza ment az atyjához, hol is az atyja
+megörűlt annak, hogy a fia oly sok érő jótzágot kocsit lovat vitt nekik.
+Akkor megbeszélte hogy hogyan járt.
+
+Más nap a kakast megint megnyergelte, fölült, és elment a másik
+kírályhoz, és monda neki: Fölséges király, eljöttem az igéretért, most
+adja meg nekem a leányát. A király a szavát nem akarta vissza vonni,
+neki adta a leányát, és az is befogatott hat lovat, a leányát
+fölültette, és egy komornikot adott vele. A malac a kakast a kocsi
+teteibe tette fel, és maga a kocsiba beült, és elmentek az erdőig. Mikor
+az erdőbe értek, leszállott a kocsibul, és elmaradt tűlök; mikor egy
+darabig mentek, mond a komornik: Hagyjuk el ezt a csúnya malacot, majd
+én elveszlek. A leány reáállott, monda: Nem bánom, hogyha elhagyjuk ezen
+csúnya malacot; a kocsisnak mondják, hogy nyargaljon; de a kocsis nem
+akart, mert félt hogy a malac valami rosszat tesz neki. A komornik tehát
+levetette a kocsist, és maga hajtotta a lovakat, és nyargalt amint
+lehetett, de a malac utána futamodott, és elérte őket, és a kocsirul
+lehányta mind a leányt, mind pedig a komornikot, és minden ruhájokat
+lehúzta nekik, azután a kocsist megvárta, és együtt az atyjához mentek,
+mind kocsival s pénzzel.
+
+Harmadszor is elment a harmadik királyhoz, és annak három leánya volt;
+monda a malac: Fölséges király, emlékezik-e arra, hogy mit igért az
+erdőben, mikor eltévedt, hogy a leányát nekem adja? Felel a király: Igen
+is, emlékezem. Három leányom van, amelyiket szereted, az legyen a tied.
+Felel a malac: Én nem bánom, amelyik szeret, azt add nekem. Bemegy a
+király a leányaihoz; az öregbiknek mondja: Menj el vele, édes leányom,
+lásd az engem kivezetett az erdőbül; akkor igértem neki, hogy egyet
+közűletek neki adok. Felel a leány: Kedves atyám, én el nem megyek azzal
+a malaccal. Azután a király a másik leányának mondá, de az is azon
+szerint felelt az atyjának. A kissebbik pedig, ki a legszebbik volt,
+sírva megy az atyjához, s mondá: Szerelmes atyám, egyik néném sem akar
+parancsolatodnak engedni, azért én engedek, és elmegyek vele, akármit ád
+az isten; és el is ment vele, és egy komornik. Az erdőben megint
+leszállott a malac, és elmaradt, a komornik ezzel is úgy akart; hanem a
+leány azt mondta: Isten adta nekem ezt, el is megyek vele. Erre eléjön a
+malac, a komornikot levetette, azután a kocsiba ült, és a leány ölibe
+tette a fejét, úgy aludt. A leány sírt, és egy csöpp könyü a malacra
+potytyant; erre a malac bőre lepattant, és a legszebb ífju lett belőle.
+Bezzeg megörült a leány, ölelte, csókolta; azután haza mentek, apja
+anyja nem ismerték meg, azt gondolták hogy királyfi: akkor mondá nekik:
+Lásd-e édes anyám, hogyha megkereszteltek volna, mindjárt emberi színben
+lettem volna; most csak egy keresztyén könnycsepp emberré tett. Azután
+nagy öröm lett a háznál, a lakodalmat is ellakták, most is zeng fülembe
+a muzsikája, pedig már vége van.
+
+
+
+
+L. A HÁROM VÁNDORLÓ LEGÉNY.
+
+Egy időben árván maradtak három vándorló legények, akiknek nevek volt
+Sándor, Lőrinc és János. Amidőn már sok ideig vándorlottak volna az
+országban, egykor útazások közben egész a török gránicig jöttenek,
+ugymint Belgrád városáig. Midőn ezen három vándorlókat az törökök
+meglátták, azonnal megfogatták, és az legelső urodalom kezébe adták, hol
+is mint foglyok egy esztendeig voltak, és dolgok jól ment, ámbátor rabok
+voltak is. De esztendőnek elfolyása után vásárra vitték és háromszáz
+forintért egy más urodalomnak eladták, ahol is szinte jó dolgok volt; de
+ellenben minden héten kétszer az talpokat megverték erőssen azon okból,
+hogy el ne szökjenek. Ezen szegény vándorlók alig várták az esztendőnek
+elfolyását; amidőn kitölt ezen rabságok ismét vásárra kihajtották, és
+Holofernes nevezetű basának adták el szinte háromszáz forintért, aki is
+ugyan hét esztendőnek elfolyása előtt az napkeleti királynak leányát
+elfogta, de minthogy szüzességét azon esztendők alatt is el nem vehette,
+azért is a legerőssebb tömlöcbe tétette. Azon három rabokat egy időben
+kiküldötte volt a szőllők hegyére puttonnal kigyókat fogdosni; de
+minthogy ők azon vastag nagy mérges kígyókat megfogni nem merészlették,
+azért a basa önnön kezeivel a puttonokba berakta, és így ővelek haza
+vitette. Már annakelőtte készíttetett ő két koporsót, aki az egyik
+nagyobb volt a másiknál, a kissebb pedig ki volt jóforma nagyságú
+lyukakkal furkálva, azután a princesznét a koporsóba egy ingbe
+befektette, és úgy a kígyókat reá öntötte, az két koporsót pediglen jó
+erőssen reá szegezte, és így, amidőn a kígyók a leány testiből jól
+laktak, a másik koporcsóba a lyukakon heverni általmentek. Így hagyta ő
+a szegény leányt az erős tömlöcbe negyven napokig, és azon idő alatt úgy
+megették a kígyók, hogy a legkissebb csontját sem lelhették. Ezen
+fájdalmat, gondolhatja mindenki, mely erős volt kiállani. Negyven
+napoknak elfolyása után felhozatta Holofernes a tömlöcből a koporsót, de
+a kígyók is mind döglöttek voltak; és azon kígyókat egy nagy kazánba
+belé rakatta, és belőlök mérget szándékozott főzni. Amint már két napig
+főttek, próba gyanánt egy kanállal az kutya szájába bele öntött, aki is
+tőle mindjárt megdöglött. A többi között, midőn ezen cselekedetet látták
+ezen három ottan lévő foglyok, csak egymás szemibe tekingettek. Mond a
+János a többieknek: Barátim, mi annál inkább úgy is rabok vagyunk, tehát
+majd én is egy kanállal az basa szájába bevágok; a melyre mindnyájan reá
+álltak. Az főzés mellett minthogy már elfáradt a basa, és nagy melegség
+által kevessé rosszúl is lett, Jánosnak két baráti megkapták basa
+uramat, és a szájába jó nagy dózsist öntöttek a méregből, a kitől
+mindjárt meghalt őkeme. Ezen cselekedet után a három barátok
+öszvebeszéllettek, és elvitték basa uramnak három aranyszőrű lovait is
+magokkal; de minthogy egy hídon a gránicon által nem mehettek, azért a
+lovakat egy rejtek helyre lekötötték, és úgy magok a setét éjtszaka
+idején, legnagyobb mennydörgések villámlások között hason az hídon
+általmentek szerencsésen. Amidőn így általmentek volt már a gránicon,
+nem messzi volt egy magas hegy, a melyet akaskányi hegynek neveztek, és
+az a hegy akkora volt, hogy ha egy ember fent volt, idelent akkorának
+látszott mint a legkissebb madár. Már pediglen ezen elszökött barátok
+egy lészát csináltak, hogy az tengeren annál könnyebben keresztül
+mehessenek. A mint ők jól messzi mentek volt már az hegyen, és a
+legfelsőbb parton állottak, következendő nap a hír elszélledett, hogy
+azon három foglyok elszöktek, és a basát ölve hagyták; azonnal utánnok
+küldöttek tehát, és egy török más rabbal éppen azon az úton találtak
+menni, amerre ők vették útjokat; a hegynek tetején látja az kopasz török
+a három állatot, és valóban azt gondolta, hogy azon elszökött foglyok
+volnának, amelyek ugyanazok is voltak, de minthogy azon vele volt
+keresztyén gondolta azoknak lenni, azzal ámította őtet el, hogy valamely
+sasok volnának; és így ők lészára felültek, és a tengeren elereszkedtek.
+Mentek mentek, hét nap hét éjtszaka annyira mentek, hogy nem is tudták
+merre volnának; de minthogy az éhség kénytelenítette őket szárazra
+kimenni, azon igyekezetöket reá is fordították, és úgy a szárazföldre
+kevés idő múlva ki is szálltak. Amint így az erdőben járkálgattak,
+birkanyomot találtak, a kin is addig mentek, míg egy helyütt az erdőben
+egy akolra találtak, és amidőn bementek volt az akolba, hát látnak egy
+nagy óriást, akinek csak egy szeme volt, és az is a homlokán, és kérdezi
+őket mi járatba vannak? akinek is dolgokat azonnal elbeszéllették. Az
+óriás azután nekik enni adott, és minthogy nem sokára beestvéledett, a
+birkákat behajtotta az akolba, akik akkorák voltak mint minálunk a
+szamár, és más zárja nem volt mint egy kő, de eztet olyan közönséges
+emberek tizenketten sem emelhették volna helyből el. Már most amidőn
+bezárta volt ajtaját, maga is a tűzhöz jött beszélgetés okáért az óriás;
+többi között mindegyiknek a nyakát megtapogatta, melyiké volna
+legvastagabb; hát a szegény Sándorét legvastagabbnak tanálta, azonnal
+megfogja hát a késit, és a nyakát levágta, és birkáinak enni oda
+vetette. Itten a két barátok néznek egymás szemibe, öszvebeszélgetnek, s
+amidőn látták volt hogy óriás uram a tűznél hanyatt lefekütt, egy üszkös
+fával János a szemét kitolta, és így semmit sem látott. Már reggeledett
+s amidőn a madarak megszólamlottak, ő elvette a követ ajtaja elől, de
+ily fortélysággal eresztette ki birkáit, t. i. keresztül vetette két
+lábát, és azok közt egyenként eresztette ki őket, de minthogy János
+valaha csizmadia a legény volt, az tűje és hegyes árra még akkor is nála
+volt, egyetemben megtanította Lőrinc barátját is, és adott néki is egy
+árrat a kezébe, hogy egy birkának a farkába akaszkodjon, és amidőn az
+ajtó mellett lészen, szúrja a hasába, aki őtet hamarsággal ki fogja
+húzni. János maga is így cselekedett, és szerencsésen mind a ketten
+kijöttek, de amidőn már az birkák kimentek volt, megintlen betette
+kövivel az ajtaját a vak óriás uram, és tapogatott mindenfelé, de
+minthogy semmit sem talált, akkorát kiáltott, hogy ők a tengerparton
+arra a kiáltásra hasra estek, és ennek az ordításnak meghallása után
+azonnal maga formájú tizenkét óriások jelentek meg, és látták az ő
+szerencsétlenségit. Mindjárt összeszaggatták őtet, azután a tengerhez
+szaladtak mind a tizenketten; de már a két elszökött rab barátok
+tizenkét ölnyire a tengerbe voltak, azért hogy ők bosszút nem állhattak,
+mindnyájan együtt el kezdtek bőgni, ordítani, és sikoltozni úgy, hogy
+ezen nagy sikoltozások után a tenger felháborodott, és habjaival
+szegényeket majd eltemette.
+
+De még is isten őket szerencsésen megtartotta; továbbá is mentek ők,
+míglen egy erdőre találtak, ahol az ő lészáikat kikötötték, és bementek
+sétálás képest az erdőbe. A többi között találtak itt egy szép
+folyóvizet, ahol is megszemlélték hogy itten embernyomás volt, és ezen
+nyomás után addig mentek mentek, míg egyszerre tanáltak egy remetének a
+házára, ahová be is mentek, és tanáltak tulajdon egy öreg remetét, kit
+szent Antalnak híttak. Ez a jövevényeket szívesen fogadta, és minthogy
+ezek magokat ajánlották hogy itten maradhassanak; akarnák ők is ezen
+szent életet viselni, minthogy úgy is se hazájok se egyebök nincsen, a
+remete szívesen megtartotta őket. Következendő nap a remete szokását az
+én János és Lőrinc szökött uraimnak is be kellett venni, mely ebből
+állott, úgymint reggel a háztól fogva a vízig térgyen kellett menni
+imádkozni, és ott megmosogatták magokat, és onnan ismét térgyen vissza.
+Amidőn a szobába bementek, már itten volt az asztalon három cipó hozzá
+tartozandó étellel elkészítve, és mindegyik magáét megette. Más nap,
+amidőn elvégezték szolgálatjokat, az erdőbe sétálgattak, és azt tanálta
+mondani Lőrinc: Te János, üssük agyon ezen vén remetét, van ennek talán
+sok elrejtett kincse. Felelt János: Mit beszélsz, látad hogy isten
+szegénye, és csak jobban élne mint most. No tehát hagyjuk abba.
+Következendő nap, amidőn kötelességekről együtt haza jöttek, hát az
+asztalon csak két cipó volt, akkoron azt mondja a remete: Valamelyitek
+nekem rosszat kívánt, ezért a házamtól mindjárt távozzatok, és haljon
+meg olyan halállal, minőt énnekem akart tenni.
+
+Ezzel útnak vették sátorfájokat, és az erdőkön bújdostak mint a rossz
+cigányok. Akkor egy éjtszaka nagy tüzet láttak, oda mentek, s lám
+haramiák voltak, huszonnégyen. Hát oda köszönnek; kérdezik: kik
+légyenek; olyanok vagyunk mint tík. Erre a haramiabasa oda vet egy
+aranyat, és János felvette, Lőrinc eleibe is oda vetett, aki eztet fel
+nem vette, amelyen a basa megharagudott, és mindjárt nyársra huzatta
+mint valami kis malacot, és megsüttette őtet, és így maga maradt János.
+Hát egy időbe, mikor őtet vigyázóhelyre küldötték, arra a falunak az
+útjára tanált menni, amerre legközelebbi falukból malomba búzával és
+egymással jártak; azon egy szegény ember vitt volt egy kocsin hat zsák
+búzát, melyet János tőle elvett, és magok lakóhelyekre vitt. Ezen első
+cselekedetin nagyon megörűltek a több haramiák, és megintlen visszament
+valami szín alatt, és felállt a paraszt kocsiára, és bementek együtt a
+faluba, és onnét a város bírájához egy közelebbi városba mentek, és
+János a károkat megösmerte, és kérte őket hogy ma tíz órakor estve sok
+emberekkel jőjenek oda, és fogják őket meg, amelyet bíró uram meg is
+cselekedett; de mindazonáltal jegyokúl aztat hagyta nekiek, hogy engemet
+arról megismerhettek, hogy az én kalapom keresztbe fog lenni. Azzal a
+János visszament, és vacsoráltak együtt. Kevés idő múlva a sok emberek
+körűlfogták az elárúlt haramiákat, és egyenként megkötöztették őket, de
+csak épen a basa maradt együtt Jánossal, kibe minden bizodalma és
+reménysége volt, de éppen megcsalatkozott, mivel amidőn leült, ez hátra
+taszította őtet, és erőssen megsebezte; akkoron aztat is megkötözték, és
+feltették a kocsira mind mint valamely mangalica disznót, de még is csak
+arra kérte Jánost, hogy ne azon halállal mulaszsza ki a világból, mint ő
+a barátját Lőrincet. De midőn a legelső városba bevitték, mindenekre a
+legerőssebb szentencia szállott, és a kövér haramiabasát megsütötték
+mint ő a János barátját. Kinek volt itt nagyobb becsületi mint Jánosnak?
+szerették is őtet méltán, s ezen tett érdemiért az király az gyermekek
+mellé udvari mesternek tétette. Több időknek elfolyása után, minthogy
+János jól viselte magát, és jámbor életű volt, különben szép gyermek is
+volt, és tudományokkal is bővelkedett, az egész udvar őtet kedvelte; de
+ami még több, az ő kellemetessége miatt az király leánya bele szeretett,
+amelyet idővel atyjának megjelentett azzal a kéréssel, hogy engedné meg,
+hogy János őtet feleségűl vehesse. Ezen a császár, azaz a király
+megörűlt, és meg is engedte nekie a kérését, és tudtára adta Jánosnak
+ezen édes érzeményt, aki örömiben majd meghalt. És egynehány napoknak
+elfolyása után megházasodtak, és nagy mulatságot tartottak, és sok
+esztendőket éltek szerencsésen, és többé János nem is kivánkozott
+hazájába menni, és itten mint uralkodó király meghalt. A ki el nem
+hiszi, menjen és kérdezze meg az agyon ütött vak óriástul.
+
+
+
+
+LI. KALMÁR FIA.
+
+Volt a világon, Csehországban, egy nagy gazdag kereskedő, kinek
+egyetlenegy fia volt. Amidőn ez már annyira felnőtt, hogy oskolába járt,
+és mindenféle irásokat és könyveket tanult, mondotta a fiának: Hallod-e,
+kedves fiam, már mostan tanuld a pénzre való játékokat, hogy te is a
+többi urakkal egy társaságban lehess. Erre mondotta a fia: Jaj édes
+atyám, én azt nem javasolom magamnak, mert úgy lehet, hogy minden
+kincset el találnék pazérolni, és aztán mindnyájan koldusok maradnánk és
+utóljára is engem fognának kedves szüléim okolni, hogy énmiattam
+szegényedtek el. Mondá az atyja: Fiam, ne félj semmit, mert vagyon nekem
+annyi, hogy ha mindig költöd, sem fogod elkölteni. Azért neked javaslom
+ezen játékokat, mivel te másképpen nem fogsz a városban való néppel
+esmeretségben lenni. Mostantól kezdve tehát oly embert fogadok neked, ki
+téged mindenféle játékokra, kártyára, kockára, biliárdozásra meg fog
+tanítani. Újra mondta a fia: Én, atyám, soha se, mert tudom mi fog abból
+következni utóljára is, s az éppen semmi becsületemre sem fog válni,
+mivel ha én valamelyiknek a pénzit vagy úgy lehet a jószágát elnyerném,
+bizony nem mondaná, hogy isten áldjon meg, hanem inkább átkozna; ha
+pedig mindég vesztenék, akkor, tudom bizonyosan, hogy volna becsületem
+míg a pénzemben tartana, de mikor elfogyna, épen senki sem nézne reám.
+Azért atyám, ne is ingereljen engem arra, mert nekem semmi kedvem reá.
+Atyja elhagyta a fiút egy darabig; de sok ízben még is csak mindig
+emlegette neki a játékokat; amidőn egykor a fiú csak elment az
+almáriomhoz, és kihúzta a fiókot, és kivett valami 10,000 forintot,
+mondván: Atyám, én most elmegyek a kávéházba játszani, megpróbálom.
+Mondotta az atyja: Most, fiam, szeretem dolgodat, mert ezután fogsz
+majdan kipallérozódni, hogyha urakkal társalkodol.
+
+Elment tehát a fiú, és a kávéházba mindjárt leült, és először is kártyát
+kért hogy adjanak neki is az urak, akik ottan játszottak; melyre mondván
+neki azok: szívesen adunk, el kezdett mindjárt kártyázni. De csakhamar
+mind elvesztette azon pénzt, akit elvitt magával, és ismét kért még 5000
+forintot a kocsmárostól; amidőn azt is elvesztette, akkor elment haza,
+leült atyja szobájába, és úgy szomorkodott. Amidőn az atyja kérdezte
+tőle, hogy miért szomorkodol? mondá a fia: Látod atyám, te engem mindig
+ingereltél a kártyára, és mostan is már ezen a napon elvesztettem 15,000
+forintot. Melyre az atyja feleli: Azért ne búsúlj semmit is; hogyha
+mostan annyit vesztettél, máskor vissza fog jönni duplán. Ekkor a fiú
+mondá: Hogyha te úgy beszélsz atyám, lásd meg majd utolsó következését,
+hogy mi lesz majd belőlünk. Ismét monda az atyja: Annyi pénzem vagyon
+fiam, hogy ha mindennap vesztesz annyit a mennyit tegnap elvesztettél,
+még sem fogod elkölteni soha. Jaj atyám, folytatta a fiú, addig kellene
+a pénzt megbecsülni, míg van, mert mikor már nincsen, késő lesz utána
+bánkódni. De atyja nem hagyott neki békét, s a fiú hozzá fogott ismét a
+nagy kártyázásnak, kockának és a biliárdozásnak; folytatta is mindig, és
+többnyire mindig ott lakott. Amidőn már atyjának sok pénzit elpocsékolt,
+hogy már nagyon megtetszett a jószágokon is, máskép kezdett a fiú
+gondolkozni, és elment az aranyműveshez, és mondotta neki, hogy
+csináljon neki egy oly sisakot, hogy annak sehol se legyen párja, meg
+fogja érette a legbecsületesebben fizetni, meg is mondotta, hogy kinek a
+fia légyen. Kérdezte az aranyműves: mikorára legyen készen; monda a
+kereskedőnek a fia: mentül hamarább, hogyha lehet, mert nagy szüksége
+volna reája. Ekkor az aranyműves ígérte, hogy egy hétre készen fog lenni
+minden késedelem nélkül. És mikor eltölt az egy hét, oda ment hozzá a
+kereskedő fia, vitt magával ötszáz ezer forintot, hogy majdan meg fog
+érette fizetni; de midőn kérdezte tőle, hogy mivel tartozik, mondá az
+aranyműves: két millió fttal; a kereskedő fia azt felelte, hogy itten
+vagyon; én ugyan annyit mostan magammal nem hoztam, hanem majd meg fogom
+fizetni: ötszáz ezer forintot mostan megadok. Az aranyműves megnyugodott
+benne, mert, úgy mond, tudom, hogy nem fog elveszni; contractust
+csináltak tehát, és elvitte magával a szép sisakot, egy selyemzsacskóba
+bele takarta, és mondotta atyjának estve, hogy: Hallod atyám, én most
+elmegyek, mert már sok jószágodat elpocsékoltam, és mind addig vissza
+sem jövök, míg a te elpazérlott pénzedet vissza nem fordítom. Felelt az
+atyja: Kedves fiam, azt ne cselekedd, mert hogyha elmégy, bizony
+életemet megrövidíted. Mondotta a fiú: Már atyám, énnálam fel vagyon
+téve, tehát ne is hátráltasson tőle senki se. Így az atyja elbocsátotta,
+mivelhogy a fiának kedvét nem akarta szegni, mondván: Fiam legyen úgy,
+mint ahogy teneked tetszik, csakhogy azon kérlek, ne örökösen, hanem
+bizonyos ideig maradj csak oda. Mire a fiú: Hét esztendő múlván, atyám,
+haza fogok jönni, de elébb nem.
+
+Ekkor reggel a fiú elindúlt, és ment egyenesen Konstáncinápolyba a
+tengeren mindenütt, és mikor oda ért, kiszállott a hajóból, és bement a
+törők császárnak a fővendégfogadójába. A fogadós csak mindjárt majdhogy
+elnem ájúlt, mikor meglátta, gondolván hogy azon török császárnak az
+inassa volna, akit tegnap délután eltemettek. A fogadós mindjárt oda
+ment hozzája, és kérdezte tőle, hogy mit tetszik neki parancsolni? mondá
+a legény: Egy itce bort hozzon nekie, és leült ottan a vendégfogadóban,
+és múlatott. Tüstént elment erre a fogadós a császárhoz, és
+megjelentette hogy azon kedves inassa, kit tegnap eltemettetett,
+feltámadt, és ottan vagyon nála, bort iszik, melyre felel a császár:
+Lehetetlen hogy az igaz volna. Monda a kocsmáros: Nincs különben,
+felséges császár. Ekkor mindjárt a kocsiba fogatott a császár, és elment
+ezen ífjúnak a nézésére; és mikor meglátta, kérdé az ífjút hogy ki
+volna; melyre felel az ífjú: Én vagyok egy csehországi nagykereskedőnek
+a fia, akinek is mint atyámnak a sok kincsét elpazérlottam, mivel ő
+engemet mindig kártyára ingerelt; tehát sokat elvesztettem, és most
+eljöttem, atyámat odahaza hagytam, hogy addig fogok szolgálni, míg
+csaknem minden pénzét helyre szerzem. Ekkor kérdezvén az ífjút, hogy ki
+volna a neve, felel: Én Kis János, ez meg ez vagyok. Erre a török
+viszont kérdezte, hogy nem volna-e nekie kedve inasnak hozzá jönni?
+Felelt az ífjú: Mindenkor, felséges uram, egy császár udvarába, és
+megköszönöm hozzám való szivességét. Ekkor elmentek haza, és mint utólsó
+inassának tette, mivelhogy még szokatlan volt udvarában; hanem nem telt
+bele mint egy hét, mindjárt második inassának tette udvarába; harmadik
+héten tette mint első inassának, mivelhogy jól forgatta magát. Elég az,
+a mi aztat nézi, hogy mivel ő magát mindenek felett kimutatta, a török
+császár gondolta, hogy bizony nem bolond ífjunak kell ennek lenni, de
+mostan azért is megajándékozom egy majorsággal, hanem azért, mint első
+inasom meg fog maradni a házamnál.
+
+Lassan-lassan annyira vitte itt a kereskedő fia, hogy mint brigadéros
+generális lett, és mind azok felett még is megmaradt mint inassa az
+udvarnál, és mind a két gázsit szedte. Amidőn már eztet megkapta, mondá
+a török császárnak, hogy valami kevés ajándékkal meg akarná ajándékozni,
+hogyha jó néven venné, a császár ő felségét. Kérdezte ez: hogy mi lenne
+az? Nem sok: grácia fejemnek. Mondá a török császár: Ha épen egy
+pipájából álló volna is, jó néven venném tőled. Ekkor kivette azon
+sisakot, akit csináltatott az aranyművessel, és mikor kitette, mondá a
+török császár, mikor a fejébe tette: Nem hogy kicsiny ajándékot adtál
+volna, hanem mondhatom hogy országomba nem találom fel ezen ajándékot;
+amelyért is mostan mint commendírozó generálisságot fogok ezen
+ajándékért adni, de még sem bocsátlak el udvaromból, sőt fogsz maradni
+nálam. És így töltötte el majdan a hét esztendőt; de mikoron ez eltölt,
+szólt a császár: Én tégedet elbocsájtalak, mivel szándékod vagyon haza
+menni; de mint hűséges szolgámtól nehezen tudok megválni; esküdjél meg
+hát az én kardmarkolatomnál fogva, hogy ismét visszajösz. Amelyre is ő
+tüstént megesküdött hétszer, az a császár pedig megtöltött tele három
+hajót aranynyal és ezüsttel, úgy bocsátotta útjára.
+
+Amidőn már a hazájába ért, tehát nem is úgy mint becsületes ember
+szokott a hajóval beköszönni a városban, hát nem három, hanem tizenkét
+ágyút süttetett el; s mikor azt a városban meghallották, gondolták hogy
+valami ellenséges hajók; tehát a városból mind kiszaladtak, és meglátták
+hogy ezen kereskedőnek a fia érkezett haza; az atyja alig esmert reája,
+de ő atyját mindjárt megesmervén, mondá: Atyám, itten vagyon az ajándék
+akit neked hoztam. Ekkor csak hamarosan a hajóból mindeneket
+kitakarítottak, számtalan sok kincseket találtak benne, és így első
+alkalmatossággal atyját mindjárt felgazdagította a fia. De már most
+esküvésének eleget kellett tenni, és visszamenni, mondá atyjának: Még
+hét esztendőt fogok eltölteni a török császárnál, akkor visszajövök, s
+többet, atyám, úgy lehet, hogy el sem megyek; de mostan kell.
+
+Ottan volt egy darabig, és mint első kommendirozó, mivelhogy a nagy
+anglus háború elkövetkezett, tehát el kellett nekie menni; hanem itten
+szerencsétlenek voltak, mert az anglustól megverettetett a török, és
+szégyenszemre vissza kellett menni Törökországban. Minekutánna ezek
+megtörténtek, már csakhamar eltölt a második hat esztendő is, és ismét
+eljött az ideje, hogy haza kellett menni a kalmár fiának; és mondá a fiú
+a császárnak: Hallod-e, én mostan atyámat ismét meg akarom látogatni,
+mert ismét eljött az idő; mond a török császár: Hallod-e fiam, hogyha
+mostan elmégy az országomból, vissza, tudom, többet nem fogsz jönni.
+Melyre felel: Én ismét esküvésemmel fogadom, hogy visszajövök; de, már
+mostanában az isten előtt sok imádságot tett, hogy az ő esküvését hiában
+vegye, mivel ő többet a törökhöz vissza nem akar menni. Tehát ismét
+megesküdött, de olyformán, hogy isten bűnre ne vegye ezen esküvését.
+Gondolván ekkor a török császár, hogy bizonyos fog lenni abban, hogy
+ismét visszajön; ekkor is mint három hajót megterhelt sokféle portékával
+és drága kincsekkel; de minekutánna ő esedező köszönetekkel elindúlt a
+török császártól, mondotta a kereskedő fia: Hallod-e uram felséged,
+nincsen-e valami titok elrejtve éntőlem, akit én nem tudok? Mondván:
+Nincsen, ekkor elindúlt; és amint útazott ismét haza felé, talált egy
+szerencsétlent, akit is két halálra való török egy szigetben cipeltek
+mint a búzát; monda ekkor a kalmár fia kommendírozó generális: Micsoda
+dolog volna ez? ő ezek felől semmit sem tud; ekkor felel a török rab:
+Minékünk ezt kell cselekedni, míg csaknem porrá fog lenni, mert ennek a
+gazdája nagy bosszút tett a császáron. Ez pedig volt az anglus király
+inassa; akit is a tenger mellett találtak, a török rablók elragadtak, és
+elvittek mint fogságban. A török minthogy bosszankodott, tehát őtet azon
+halálra itélte, hogy itten mind addig kinozzuk, mígnem egészen porrá fog
+lenni. Mondá a kalmár fia: Adjátok nekem által ezen holttestet, hogy
+temettessem el. Mondván ekkor a két török: Nem lehet, mert minékűnk
+kötelességünknek meg kell felelni hanem hogyha a török császártól valami
+írást fog hozni, hogy mink adjuk által, akkor szívesen általadjuk, hogy
+csináljon vele amit akar. Tüstént mindjárt a hajót kikötötte, hogy
+visszamenjen Törökországban, és a császártól ki fogja kérni, hogy majdan
+eltemeti; és csakugyan meg is nyerte nagy kérésére az töröktől, hogy
+neki megengedte, és azon írást megmutatta azon kínzó törököknek: akkor
+neki általengedték, és eltemettette ottan nagy pompával a szigetbe.
+
+Úgy folytatá ismét útját továbbra a kereskedő fia a tengeren; s lám
+egyszerre megtalálja azon anglus princesznéket, akit azon boldogtalan
+inassal együtt elraboltak, és ottan egy török azon második szigetben
+szántatta velök anyaszült meztelen a kősziklás hegyet, és utánok egy
+szörnyűtelen drótból font korbácscsal ment ezen pogány török; és mikor ő
+mint keresztyén ember ezt meglátta, csaknem elájúlt, hogy miként kínozza
+ezen ártatlan személyeket, akik tudom hogy neki semmit sem vétettek,
+mert csupa egy ártatlansággal vagynak tele, és nem nézem ki belőlök hogy
+valami nagy csínyt tettek volna. Ekkor ismét visszament a török
+császárhoz, és ismét nagy kéréssel hozzá folyamodott, mondván: Add által
+még mostan énnekem azon szerencsétlen két leányt, akik a második
+szigetben kínlódnak. Mondá a török császár: Aztat én semmi módon nem
+cselekedhetem, mivel annak atyja tudod hogy nagyon megszégyenített
+engemet, és egyszersmind nagy borsot tört az orrom alá. Hanem mondá a
+kereskedő fia: Hallod-e felséges uram, hogyha istent esmersz, add által
+énnekem, mert tudod hogy én szörnyen megsajnáltam azon ártatlan
+leányokat. Ekkor mondván: Itten vagyon az írás, add által azon töröknek,
+hogy adja által neked azon erős láncokkal megtörettetett szűz két
+princesznét, és csináljad vélek amit a te tetszésed szerént jónak látsz.
+Ekkor ismét vissza elindúlt, hogy őket a haláltól megszabadítja, és
+majdan mostani alkalmatossággal el fogja haza vinni; aminthogy úgy is
+volt. Hanem mivelhogy már a ruháik nagyon leszakadoztak rólok, mondotta
+a kereskedő fia, hogy csinálnának magoknak ruhát az hajóban lévő
+portékákból, amelyik nekiek tetszeni fog; de mivelhogy ők nagyon meg
+voltak törődve, tehát inkább csak a nyúgovást kívánták meg, a ruhával
+semmit sem gondoltak. Látván osztán a kereskedő fia, hogy mentűl
+hamarább egy város alatt kiköt, a legszebb princesznéknek való ruhát
+csináltatott, és úgy vitte be Csehországban: és amidőn atyjának házában
+bevitte, a legszebb szobákat választotta számokra; és a hajókból minden
+drágaságot kitakarított, s úgy bocsátotta vissza Konstantinápolba a
+török hajósokat, mondván hogy ő mostan velek nem megyen, mivel
+foglalatossága volna oda haza. Ekkor azok visszamentek, ő pedig ottan
+maradt atyjánál, mivel többet nem is volt szándéka visszamenni a
+törökhez. És ekkor istennek segítségével az atyjának azelőtt elprédált
+jószágát visszaadta, és azon aranyművesnek is, akinek a sisakért még
+adós maradt ötszáz ezer forinttal, annak is még interesűl annyit adott,
+amelyért annyi időt várt utánna. Így élte boldogúl egy darabig világi
+életét.
+
+Amidőn így egykor elment a két leányhoz, és kérdezte tőlök, hogy kinek a
+leányai volnának, azt felelé a két leány: Hallod én édes megváltónk
+szent János! mert te mentettél meg a haláltól, tehát teneked szívünkből
+megmondanánk, hanem ne legyen neheztelésedre, mivel mink aztat nem
+akarjuk kinyilatkoztatni, míg csak ki nem fog tudódni idővel hogy kik
+vagyunk. Ekkor mondá a kereskedő fia: Én nem is erőltetem azon a
+princesznéket, hogy épen nekem kelljen megmondani, csakhogy legyenek
+mostan atyám házánál, mintha oda haza volnának, minden dolog nélkül, míg
+ki nem fog tudódni hogy kik volnának. Így múlatának a két szüzek a
+kereskedő fiának házánál. De mostan a kereskedő fia, aki kommandírozó
+volt a töröknél, elment Angliában portékákért, hogy majdan fog onnan
+portékákat hozni; de midőn oda ért Angliában, bement a vendégfogadóban,
+és kérdezte, hogy mi volna annak az oka, hogy az egész városban csaknem
+minden házon egy fekete zászló, némelyeken pedig hat vagy hét is vagyon:
+mondá a fogadós: szerencsétlen a királyi ház nagyon, mert a királynak
+két leányát és inassát elrabolták a törők tengeri rablók, és mai napig
+sem tudják hogy hol vagyon, él vagy hal? és aki valamit tudna felőle
+mondani, tehát a király egyik leányát, és fele királyságát annak adná.
+Melyre mondá a kereskedő fia: Én voltam a töröknél kommandírozó
+generális, és mikor eljöttem onnan, én találtam egy szigetben egy holt
+embert, akit a törökök ottan vertek, mint a búzát szokták csépelní; de
+én aztat a török császártól kinyertem, hogy énnekem általengedte hogy
+eltemessem; és mikor ezen holtat eltemettem, elindúltam ismét útamra.
+Hasonlóképpen a második szigetbe tanáltam két ártatlan szűzleányt, akit
+szinte úgy nagy nagy kérésemre a töröktől megnyertem, hogy énnekem
+általadta; de már annakelőtte ottan szántották a nagy vas ekével a
+kősziklás hegyet, hanem mostan nagy boldogságban vagynak atyámnak
+udvarában Csehországba. Mikoron meghallotta ezen tudósítást a
+vendégfogadós, tüstént a királynál szaladt, és tudósítást tett ezen ífju
+felől, akit is a király még bővebben kikérdezett, és mikoron szavából
+észre vette hogy bizonyosan az ő két leánya fog lenni, mondá a király:
+Hallod-e én kedves fiam, mostan nem fogsz portékát vinni városomból,
+hanem a leányomat hozasd haza, és mint királyfi úgy fogsz lenni az én
+országomban; mostan tehát egy generálisommal elbocsátlak egy batalion
+granátérossal, hogy szerencsésen haza jőjetek. Akkor el kellett jönni
+Angliából a kereskedő fiának minden portéka nélkül, amelyre neki ugyan
+több szüksége csakugyan nem is volt, mivel már olyan volt mint királyfi;
+és úgy elmentek Csehországban; de amidőn ottan kiszállottak, és
+bementek; a királyi princesznék meglátták azon jeles generálisát
+atyjoknak, és mindjárt leszaladtak eleibe, és mondották hogy: hol jár
+ezen az idegen földön? mondá ekkor a generális: Én hol járok? hanem a
+princesznék hol járnak itten? melyre mondá a két leány: Jaj hogyha ezen
+megváltónk szent János nem lett volna, régen megholtunk volna abban a
+kegyetlen szigetben, amelyért is mostan őtet megtartjuk mint örök
+megváltónkat. Nemde, mondá a generális, hogy akarnak-e mostan haza jönni
+atyjoknak országában? Melyre a leányok mondották, hogy csak atyánkat és
+anyánkat láthassuk még meg, mindjárt készek vagyunk a halálra menni.
+Ekkor elindúltak a tengeren és mentek Anglia felé. De midőn már nem
+messze voltak Angliától, megirígylette a generális a kereskedő fiának a
+két princesznéket, tehát abban mesterkedett hogy elveszítse; amely
+szándékában csakugyan végben ment, mert csináltatott egy olyan sétáló
+helyet, hogy aki a vége fele ment, minden bizonynyal a tengerben esett;
+és mikor készen volt, akkor kihívta őtet sétálni; de midőn ki akartak
+menni, nem akart a kereskedő fia előlmenni, hanem mondván a generális:
+Mostan magának elől kell mindenkor menni, mivel ne úgy gondolja magát
+mint kereskedő fia volna, hanem mint princ. Ekkor ő ment elől, és mikor
+a vége felé ment, belé esett a tengerben. Mondá ekkor a két leány: Jaj
+oda a megváltónk. Ekkor a generális két pisztolt kirántott, és a két
+leánynak szegezte, mondván: Mind egy, akár úgy meghaltatok volna, akár
+itten, hogyha meg nem esküdtök hogy én találtalak meg benneteket. Ekkor
+kénytelen kelletlen meg kellett nékiek esküdni, hogy aztat mondják, hogy
+a generális találta meg őket a szigetben. Így tovább folytatta az útját
+az generális.
+
+De a megváltó szent Jánost azon holt lélek, akit eltemettetett, minden
+sérelem nélkül megragadta, és a tenger fenekéről Anglia alá vitte és
+ottan letette, mondván neki, hogy nem esmerné őtet hogy ki volna? melyre
+mondá: Én nem esmerem; ekkor felel ezen ártatlan inasnak a holt lelke:
+Én annak a lelke vagyok, akit te eltemettettél abban a szigetben; hanem
+mostan csak fogadd meg amit én neked mondok: nem fog neked az rosszadra
+lenni: itten van a pénz, csináltassál magadnak három öltő ruhát, egy
+közönséges, egy kőmíves, és egy ácsruhát, és menj be a városba abban a
+fogadóban, aholott legelébb voltál, és múlass ottan, míg én majdan el
+fogok oda menni, és meg foglak tanítani, hogy mit cselekedjél továbbad.
+Majdan mikor a generális haza jön, te csak hallgass magadba, ne szólj
+semmit se, majdan kivilágosodik hogy te voltál az aki engemet, és a
+princesznéket megszabadítottad. Alig hogy ők kibeszélték magokat,
+mindjárt elérkezett a generális a princesznékkel, amidőn nagy ágyú- és
+muzsikaszó alatt őket behozták, de mikoron a király kérdezte, hogy hol
+vagyon a kereskedő fia, akkor mondotta a generális: Még mikoron mentünk
+Csehország felé, akkor a tengerben esett, és nem is ő találta meg
+leányodat, hanem én, amint oda járkáltam; a mely jótettért mostan én a
+kissebbik leányodat kívánom magamnak feleségűl. De erre a királyi
+princesznék aztat mondották: Atyám, én és a másik testvérem férjhez nem
+megyünk addig, míg minékünk nem fogsz csináltatni egy kápolnát, aki
+huszonnégy óra alatt elkészűljön, mind a kőrakása, mind a famunkája, és
+az oltár is benne másik huszonnégy óra alatt készen legyen, és
+mindenféle történetünk, akik csak rajtunk estek, mind le legyen a
+templomnak belső részén pingálva, ez pedig a másik huszonnégy óra alatt
+megtörténjen, máskülömben mink soha férjhez nem megyünk. Mely
+kivánságaikra a király atyjok tüstént mindenfelé kipublikáltatta, hogy
+ilyen s ilyen kápolnát ki vállalna fel, akit is ennyi idő alatt el
+kelljen minden késedelem nélkül készíteni. Hanem senki sem vállalta fel;
+még is a többek között volt egy korhely kőmíves mester, aki felvállalta
+hogy el fogja készíteni huszonnégy óra alatt a kőrakását. Mondá a
+király: Hallod-e: hogyha el nem fogod készíteni, tehát halál a fejeden;
+más pedig, ha meg fogod csinálni, rémítő kincset kapsz. Ekkor elment a
+kőmíves, és mindenfelé legényeket keresett; amidőn épen abban a
+vendégfogadóban ment, ahol a kereskedő fia volt kőmíves ruhában,
+mondotta a mester, hogy nem volna-e kedve jó fizetésért eljönni munkára?
+mondá a legény, a kereskedő fia: Szívesen, miért nem? hanem a mester
+úrnak valamit akarok mondani, nevezetesen hogy az pallérságot adja által
+nekem a munkának elkészítésében. Mondá: Fiam, én általadhatom, de hogyha
+majdan el nem találod készíteni, én fogok halállal adózni. Mondá amaz:
+Ne búsúljon semmit sem, és a mellett aztat is kikérem, hogy én estveli
+tíz óráig hozzá se fogjak; melyre felel a mester: Már én, fiam, csak
+terád bízom, csináld, ahogy tenéked tetszik. Hozzá fogott tehát a legény
+mint estveli tíz órakor, és a többi legényeket mind lerészegítette, és
+midőn már látta hogy elaludtak, elment őhozzá azon holttestnek a lelke,
+és a fundamentomnak a négy szegletiben egy csáklyával bele vágott,
+mindjárt készen volt a kőrakása a kápolnának; így szintén a másik napon
+is cselekedett az ácsmunkával; ekkor a mesterek rettentő köszönettel
+voltak őhozzá, amidőn elkészítette a kápolnát, a legényeket mind ki
+fizettette a mesterekkel, mintha csak annyit dolgoztak volna, bárha
+ugyan hozzá sem nyúltak, és nem is tudtak felőle semmit sem. Hanem
+lássuk mostan itt a harmadik esetet, azaz a pingálást: hogy ki fog lenni
+aki majdan fel fogja vállalni! Nem egyéb senki sem, hanem csak a szegény
+kereskedő fia; de őtet nem esmerték meg, mivel azon holttestnek a lelke,
+akit eltemetett azon szigetben, egészen elváltoztatta, és a leányok sem
+esmerték meg. Történt tehát, mikor már csak az oltárnak pingálása
+hibázott a kápolnában, nem akadt senki aki felvállalta volna, mivel
+számtalan sok bajból kerűlt ki annak pingálása, és még, ami nagyobb, az
+hogy a leányoknak mindenféle történetét, aki csak rajtok esett, míg oda
+voltak, mind úgy legyenek belül a kápolna falain lerajzolva, anélkül
+hogy a princesznék valamit szólanak felőle. Nincsen már senki, búsúl a
+király szörnyen, hogy már eztet nincsen kinek felvállalni. Elmegyen
+tehát ekkor a kereskedő fia, és a királynak jelentést teszen, mondván:
+Itten vagyok felséges király, abban a kápolnában oltárt csinálni, és
+mind azokat a történeteket, akik a leányokon estek, belül kipingálni.
+Ekkor kinek volt nagyobb öröme, mint a királynak, hogy már leányainak
+minden kedveket be fogja tölteni. Ekkor elment a piktor, a kereskedő
+fia, és a pingáláshoz hozzá fogott mint tíz órakor estve, amint a
+holtlélek mondotta, és ekkor a holtlélek oda ment, és mindenféle
+eseteket kipingált, nevezetesen először hogy mikor a tengerparton
+sétáltak, mimódon fogattattak el a töröktől; annakutánna micsoda
+állapotban voltak azon kegyetlen szigetben, mikor elküldötték; micsoda
+nagy kínok alá voltak ott vettetve; és mikor az ő megváltójok Szent
+János megtalálta elsőben is az inast, hogy micsoda nagy kínok alá volt
+az inas vetve; és hogy ment a kereskedő fia vissza Konstancinápolyba,
+hogy az ő megholt testét továbbra ne kínozzák, és mikoron mindent
+megnyert a török császártól, hogy általadta nékie, mely nagy pompával
+eltemette; de már mostan, minekutánna az inast eltemettette, továbbra is
+akarta útját folytatni, amidőn el is ment útjának továbbra való
+folytatására, el is érte ugyan a rémítő második kegyetlen szigetet,
+amelyben megtalálta a két anglus princesznéket, és hogyan mondá: Ó te
+kegyetlen pogány török, hogy nem szánod ezen ártatlanokat? és hogyan
+ment a törökhöz, és mondotta hogy adja által neki, aki is a császárhoz
+visszaigazította, és elment a szánakozó kereskedő fia, és ezeket is
+megszabadította, és miként vitte be a hajóban, mint esedeztek a leányok
+nékie a megszabadításért, és úgy bementek a hajóban, és útaztak
+Csehország felé; amidőn oda értek, hogy micsoda boldogságban tartotta a
+leányokat, és annakutánna mikor elérkezett a kereskedő Angliában, hogy
+majdan portékát hoz, mi módon tudta meg a király nekiek jólléteket, és
+hogy küldötte vissza portéka nélkül Csehországban, hogy két leányát haza
+hozná; a generálist is, hogy miként küldötte egy batalion granatérossal
+el, hogy ők majdan szerencsésebben haza jönnek; s amidőn már oda értek
+Csehországban, akkor mimódon szállottak ki a hajóból, és hogy mentek be
+a városba, hogy és miként látta meg a két leány a generálist az ablakon,
+és mikoron megesmerte, micsoda sietséggel szaladt oda hozzája, és hogy
+csókolták az ő megváltójokat Szent Jánost; annak utánna a generálissal
+folytaták beszédjeket, és úgy felültek a hajóra, tovább utaztak a
+tengeren; miként és mimódon annakutánna csináltatta azon sétálóhelyet,
+ahol a kereskedő fia a tengerbe esett, és hogyan tartotta a pisztolt a
+két leányra: egy szóval minden történeteket lerajzolt a holttestnek a
+lelke. Midőn már minden készen volt, a lélek mondotta, hogy mostan
+minden színedet elváltoztatom, és majdan midőn a generálissal a király
+és felesége, leányaival, el fognak menni, és meg fogják ezen szörnyű
+történeteknek képeit látni: akkor hát széljel néz a király, és kérdezi a
+generálistól hogy beszélje el a leányainak történetét, hogy miképpen
+volt? Ekkor mondja a generális: Éppen úgy volt, mint ahogy le vagyon
+pingálva. Jaj, mond a király, tehát maga még az én leányaimat is meg
+akarta szántszándékkal ölni? Én nem, felel a generális, az éppen hamis
+pingálás. Nézi a király továbbra is, tehát megtalálja a kereskedő fiát,
+akit a tengerben öletett, hogy miként vesztette el, aki bizonyos igaz
+volt, hogy az ő leányait az találta meg. És ekkor a holttestnek a lelke
+elváltoztatta a színét a megváltójának, vagy is a piktornak, és úgy ment
+mindenütt őutánnok. Amidőn egyszer a kissebbik leány hátra nézett,
+mindjárt a kereskedőnek fiát megesmerte, és a nyakában borúlt, úgy
+csókolta és örvendezett mondván: Felséges király atyám, ez az aki minket
+megváltott a haláltól, nem a generális, hanem a generális, amint ottan
+vagyon, a tengerbe ölte. Tüstént a generálist megfogták, és négy felé
+vágták, mondván akkor a király, beszélné el a történetet, amelyre mondja
+a kereskedő fia: Beszélni el tudom, hanem a pingálást nem én tettem,
+hanem azon szerencsétlen inasod, akit abban a szigetben eltemettem, ahol
+őtet megváltottam. Legelőször is tehát annak a lelke csinálta mind ezen
+épületet, amit csak látsz itten, és rajzolva; melyre felel a király:
+lehetetlen volna az; akkor a holtlélek megszólalt nagy fényességben, és
+mondotta a királynak: Igaz, felséges császár, én voltam a te hűséges
+inasod, és ilyen kínos halál nemivel kellett meghalnom, és ez volt a mi
+megváltónk Szent János. Ekkor megköszönte a királynak hozzá való
+jóságát, és a megváltójának, és kiment, többet nem is látták.
+
+Ezeknek utánna haza mentek, és mindjárt papot és hóhért hoztak, a pap
+eskette, a hóhér seprőzte, még mostan is foly a lakadalom. Annakutánna
+az atyját is oda szállította az édes anyjával együtt Csehországból,
+mindeneket pénzzé tétetett velek odahaza, és úgy általvette a
+királyságot az anglus királytól. Ő volt annakutánna a király, de
+csakhamar megholt az anglus király atyja és anyja. Akkor a töröknek
+üzent, hogy készüljön, mert mostan vagyok anglus király, aki voltam mint
+kommandírozó generálisod; hanem meg kell lakolnod azon két ártatlan
+princesznéért, akit az anglus királytól elraboltál egy inassával együtt.
+Annakutánna nagy haddal reá ment, és szörnyen megverte a törököt úgy,
+hogy a török császár maga is letérdelt előtte, és úgy kérte a
+békességre, fogadván, hogy többet nem fog olyan kegyetlenséggel a
+keresztyénhez lenni. Így ő is mondá: No grácia! mert te is engedtél
+énnekem. Így holtig való békességet kötöttek egymás között, és mai nap
+is élnek, ha meg nem holtak.
+
+
+
+
+LII. APOLLÓNIUS KIRÁLYFI.
+
+Egyszer volt, hol nem volt, volt egy király, kinek neve volt Antiochus.
+Ennek volt egy szép s minden asszonyi ritka remek tulajdonságokkal
+ékeskedő felesége, ki őtet házasságoknak második esztendejébe egy
+kellemetes leánygyermekkel ajándékozta meg. Eleonórának nevezték a
+leányt. Ez szüléinek különös gondjok alatt, minden asszonyi
+tudományokban a festésben s muzsikálásban oly nagy előmenetelt tett,
+hogy a vele egy idejűket sokkal feljül haladta; ezenkivül a természet
+minden kellemetességekkel annyira felékesítette őtet, hogy még gyenge
+korába imádásából a tisztelők már kifáradtak, s a liliomi deliséggel
+pompásan felnyúló rózsaszál számtalan ífjakat fűzött rabláncaira még
+korán. De az ő szerető anyja, kinek éjjeli nappali gondja ő volt
+egyedűl, örömét benne nem láthatta, mivel a leánynak tizenöt esztendős
+korába megholt. Fájdalommal hordozta ezt a sebet a király Antiochus, de
+még talám keserve sebben érte a halálos csapás Eleonórát, kinek még édes
+anyai ápolásra volt szüksége.
+
+Történt azomba, hogy minekelőtte széttépte volna a halál a szeretetnek
+rózsakötelét; Antiochus haldokló feleségétől azt kérdezte, hogy adna
+néki tanácsot jövendőbéli házasodása felől, melyre a haldokló azt
+válaszolta, hogy azt vegye el jövendőbéli feleségűl, kinek lábára az ő
+cipője felmegyen. Több jeles asszonyságok s fő familiájú leányok
+próbálták a megholt királyné cipőjét lábaikra, de egy sem találta
+alkalmatosnak, tulajdon leányán Eleonórán kivűl. Borzadt ezen
+szerencsétlen próbának következésétől a természeti irtódzást érző
+Eleonóra; de atyja magát szeretett feleségének végrendeléséhez tartván,
+elhatározta tulajdon leányát feleségűl elvenni, s bármint vonakodott az
+ezen irtóztató cselekedettől, kénytelen volt megigérni, hogy igyekezik
+magát meggyőzni, s atyja parancsolatjához engedelmes lenni. – Hogy tehát
+a király annyival inkább elidegenítse fejedelmi házától, azokat az
+ífjakat, kik leánya kezét megnyerni óhajtották: azt hirdettette ki hogy
+aki az ő találós meséjét kitalálja, annak adja leányát, aki pedig nem
+találja, életét veszti azonnal. Sok ífjak lettek szerencsétlen
+áldozatjai a király kihirdetett parancsolatjának, mivel a rejtett mesét
+ki nem találhatták, mely is e volt: „_ördögszekeren járok, anyai hússal
+élek_.“ De volt azomba egy Apollónius nevű, mind testi, mind lelki
+kellemekkel a természettől a pazérlásig felruházott jeles hercegfi, ki
+nem irtódzván a reája várakozó haláltól, elszánt bátorsággal ment a
+leány kezét atyjától megkérni. Hajókat készítvén fel minden szükséges
+dolgokkal, csakhamar elérte a tengeren Apollónius a királyi várost, s
+megköttetvén hajóit a kikötőbe, maga elindúlt a királyi várba,
+kísérőinek azt parancsolván meg, hogy ha harmad napig vissza nem
+érkezik, csak menjenek vissza hazájokba, s az ő részére csak egy kis
+ladikot hagyjanak. Fényes rangjához illő hercegi ruhába felöltözvén,
+méltóságos lépésekkel közelgetett a királyi lakhelyhez, mely imádott
+tárgyát tőlle elzárta, s őtet bizonytalan jövendőkkel kecsegtette. Alig
+hogy belépett Apollónius a királyhoz, midőn az ő jövetelétől és
+szándékáról kérdeztetett meg, melyre ő kinyilatkoztatta, hogy
+Eleonórával gyűrűt ohajtana váltani. Megborzadt ennek hallására, az ífju
+deli testalkotását, s szép formáját andalogva szemlélő Eleonóra, és
+sajnálta ezen hosszú életre érdemes ífjút, a hirtelen halál által
+megöletni; sőt még maga a király is, ki külömben a leánya bírásába
+kevélykedett, megsajnálta Apollóniust, különösen midőn ebéd felett
+látta, hogy szeretett leányának gyöngy szemeiből, a vele általellenbe
+ülő ífjú látására szüntelen hullottak a szánakodás könnyei. De
+minekutánna elhatározott akaratját hallotta volna Apollóniusnak,
+elbeszélte nékie a találós mesét, hagyván a gondolkodásra három napokat,
+a melyek elmúltával hogyha meg nem fejti a mesét, tudtára adta a király,
+hogy a több szerencsétlen ífjak sorába fel fog akasztatni.
+
+Hogy ez ne történhessen, Eleonóra, midőn egyszer magát találta
+Apollóniust, megfejtette neki a mesét, s ez által a királynak fertelmes
+tettét felfedezte nékie. Dúlt mérgébe a király, s pokolbéli kínokat
+készített az Apollónius számára, midőn a három nap eltölte után
+megfejtette a találós mesét a királynak nagy megütközésére, s ámbár jól
+tudta hogy igazán el van találva, meghazudtolta Apollóniust, s
+kinyilatkoztatta, hogy mivel a találós mese valóságos értelmét ki nem
+tudta fejteni, próbáját életével köti be. E végre Eleonórát kérdezte
+meg, hogy micsoda halál nemével kivánná ezen ífjút kivégeztetni; aki
+megörülvén ezen, térden állva huszonnégy óráig való gondolkozásért
+könyörgött. Megengedte ezt a király, s megelégedve hallotta leánya
+büntetését, mely Apollóniust kő közzé való rakatásra itélte. De a
+különben szelíd lelkü Eleonóra előre beszélt az építő mesterrel, hogy
+hagyjon egy titkos rejtek ajtót ezen kő épületen, hol valami kevés
+ennivalót be lehessen nyújtani. A kirendelt nap csakugyan kő közzé rakák
+Apollóniust, úgy mindazáltal hogy őrólla Eleonóra három hétig való
+eledellel s itallal gondoskodott.
+
+Ez által a király meg lévén engesztelődve, elhatározta magába, hogy
+leányát nyilvánságosan feleségűl elveszi. E végre heted nap múlva pompás
+ebédet, s ebéd után vídám mulatságot parancsolt, s számos vendégeket
+hivatott, hogy ezek részt vegyenek az ő örömében. De az Apollónius
+szépségétől a bódulásig elfogott Eleonóra a hét napokat arra szánta,
+hogy magát az ífjuval való elszökéshez jó móddal elkészíthesse. E végre
+egy meghitt dajkája által hajót bérelvén a tengerparton, arra minden
+asszonyi drága ékességeit felhordatta titkon, ezenkivül igen sok kincset
+és mindenféle enni és inni valót rakatott a hajóra nagy bővséggel, s az
+esküvésre rendelt nap előtt való estve, kibontván tulajdon maga a
+kőrakást, szeretett Apollóniussával együtt sebes lépésekkel a tengerpart
+felé tartott. El is érkeztek szerencsésen, úgy hogy őket senki észre nem
+vette, s kedvező szél hajtván vitorlájokat, a két szerelmes pár már
+reggelre a tenger sík hátán roppant mérföldeket tett, s atyjok várától
+már számtalan messziségre eltávoztak. Ellankadván a hosszas útazásba
+különösen Eleonóra, kérte szeretett férjét Apollóniust, hogy valahol
+szálljanak ki szárazra, s pihenjék ki magokat egy kevéssé. Engedett ez
+helyes kérésnek Apollónius, s minthogy általlátta, hogy az Antiochus
+ellenek való haragja nem tanácsolja, hogy az ő herceg atyjához menjenek,
+elhatározta magába, hogy akármely esmeretlen tájékon örömestebb lakik a
+maganosságba Eleonórával, mintsem mind a kettőjök életét
+szerencséltesse. Egy kis szigetbe, hol kikötöttek, s hol semmi emberi
+teremtés nem lakott, csendesen töltek el egynehány szerelmes hónapok, de
+minthogy már részszerént az enni s inni való fogyott, s mind Eleonóra
+minden nap várandós volt, elhatározták magokat, hogy olyan helyre
+menjenek által, hol emberi társaságba részesűlhetnek. Ismét hajóra
+rakván azért mindeneket, útnak indúltak, s szerencsés útazást tettek,
+míg végre a harmadik napon Eleonóra szült egy leánygyermeket, kinek
+szülése oly nagy fájdalmakkal esett meg, hogy Eleonóra elájulván,
+holtnak látszott, s bár sürűen hullottak a fájdalmak könnyei a fájdalmas
+szívű Apollónius szeméből, őtet mint megholtat kéntelen volt koporsóba
+tenni. Maga készítvén azért koporsót, melybe ezt az előtte kedves testet
+zárja, feje alá tesz 200 darab aranyat, s mellé egy irást, melyben a
+megholtnak élete s familiája volt megírva, s egyszersmind kérte benne a
+megtalálót, hogy ezen pénzből rangjához illő módon temesse el. A tenger
+hátára bízván tehát e kedves kincsét, maga tovább folytatta útját, ahol
+valami városra talála, s csakugyan három nap múlva ért egy régi
+kikötőhelyet, hol megállapodott, s kikötvén hajóját, maga a szárazra
+kiment, és egy hegynek tetejéről észre is vett egy várost, hová való
+menetelét azonnal elhatározta.
+
+Azalatt az Eleonóra koporsóját a tengerből kifogta egy halász, s
+felbontván azt, észrevette csakhamar Eleonórán az életnek még némely
+jeleit, s testét dörgölgetvén, csakhamar mozgását vette észre. Kettős
+szorgalmatossággal ápolván a jólelkű halász feleségével együtt
+Eleonórát, csakhamar visszanyeré életét, csakhogy már most ez a
+mellétett irásokból megértvén a rajta esett szerencsétlenséget,
+szüntelen zokogta szeretett férjének s gyermekének elveszését, s bár
+semmit sem múlattak el a halász és a felesége, hogy őtet
+vígasztalhassák, s megelégedést szerezzenek nekie, ő mindazáltal
+vígasztalhatatlan volt, s gyakran leült a tenger partjára, s vigyázott
+kisírt szemekkel, hogy nem láthatna-e valamely közelgető hajót, melyen
+férje után tovább útazhatna.
+
+De hogy vissza térjünk Apollóniusra, ez, minekutánna bémegy a városba,
+egy legszélső háznál szállást bérel, s ezen város szokásairól s lehető
+újságról tudakozódik. Hol minekutánna meghallotta, hogy van ott egy
+özvegy királyné, ki a tengeri rablóktól most legközelebb annyira
+megrongáltatott, hogy hajója s népe széljel verettetvén, királyi városa
+is nagy summa pénz letétele mellett menekedett csak meg a végső
+pusztulástól; elszánta magát Apollónius, hogy ezen királynét
+megszabadítja azon semmirevaló emberek kegyetlenségétől. E végre felmegy
+a királynéhoz, és magát kinyilatkoztatván hogy kicsoda, vezérnek
+ajánlotta magát. Kegyesen fogadta a gyászos királyné ezen ajánlását
+Apollóniúsnak; őtet teljes hatalmú vezérnek kinevezte, s a győzedelem
+esetére, még kezével is megkínálta őtet. Apollónius tehát hajókat
+készíttetvén; katonáit a katonai gyakorlatokra mindennap taníttatta, s
+nem sok idő múlva annyira ment, hogy a tengeri tolvajokkal szembe mert
+szállani kevés de válogatott embereivel. – Ezen szándékát midőn a
+királynénak kinyilatkoztatta, ez őtet minden szükséges dolgokkal
+felkészítvén, tulajdon személyébe elkísérte a hajókhoz; s néki sok
+szerencsét kivánt. Apollónius megindúlván tizenkét hajóival, csakugyan
+nem sokára észrevette a tengeri rablókat, s vitézeit felszólítván, hogy
+ezen gazemberek ellen kiki vitézi módon tegye meg kötelességét; maga
+oroszláni bátorsággal ment mindenütt a veszedelemre, s a tengeri
+tolvajokat széljelvervén, vezéreket is kézre kerítette s tizenöt
+hajójok, igen sok kincsekkel megrakva, az Apollónius birtokába esett. –
+Kibeszélhetetlen örömmel fogadta Apollónius győzedelmét a nép, messziről
+eleibe ment nékie, aranypárnákon vitték nékie a királyi koronát, s a
+várnak kulcsait. Mindezeket szívesen fogadta Apollónius, sőt a királyné
+kezét is bizonyosan meg nem vetette volna, ha kedves leánya, kit az
+Eleonóra halála után ő a nevelés végett ezen királynéra bízott, meg nem
+halt volna. Ezen való mély fájdalmában részt vett ugyan azokba a
+mulatságokba, melyek az ő kedvéért tartattak, de kedves felesége és
+leánya képei szomorúan lebegvén előtte, szivéből a víg kedvet csaknem
+egészen kizárták.
+
+Ilyen szomorú gondolatok közt küszködött éppen, midőn magát egy idegen
+országból való drága portékás nálla béjelenti. Apollónius, nem annyira
+vásárolni, mint valami újságot kivánván hallani, bébocsátotta magához, s
+minekutánna tulajdon hazájából valónak titkon kiesmérte, az ő atyja
+felől is, de csak alattomba kezdett tudakozódni, akitől midőn
+meghallotta, hogy Antiochus király már ezelőtt három esztendővel
+meghalt, az ő országát pedig a főrendek Apollóniusnak ajánlották, mint
+aki a találós mesét megfejtvén, az által a leánya kezére magát érdemessé
+tette; és hogy őtet az atyja különös leveleibe mindenféle országokba
+kerestette; elhatározta magába hogy hazájába visszatér. Midőn ezt ő a
+királynénak kinyilatkoztatta, hát ott lát egy gyászos öltözetbe hárfázó
+személyt, akit midőn közelebbről kivánt volna meglátni, esméretes
+orcavonásaiból csakhamar reá esmert megholtnak vélt Eleonórájára.
+Ráborúlván szíve legkedvessebb birtokára; az sokáig tartó néma ölelések
+után kérdezte, hogy mi módon nyerte vissza életét. Eleonóra
+elbeszéllette, hogy a halász és felesége ápolásai által miképpen éledett
+fel, s hogy most már, megúnván a pusztában lévő unalmas lakást, elindúlt
+ezen királyi városba, hogy valami nagy méltóságú hercegi leányokat
+tanítván a muzsikára, abból magát jobban el tudja táplálni. Apollónius
+elbeszélvén mindazt ami őrajta esett azolta, miolta egymást nem látták,
+tudtára adta mind azt amit a drágaportékástól hazája s atyja felől
+hallott. A királyné látván ezt a ritka öszvejövetelt, s megtudván sorsát
+ezen királyi párnak, számokra különös gazdagon aranyozott hajót
+készíttetvén, azt esztendei eleséggel, sok kincscsel, és mindenféle
+drágaságokkal megrakván, őket áldások közt útnak bocsátotta. Az
+Apollónius és Eleonóra határtalan örömét, csak az ő kedves leánykájoknak
+jókori halála zavarta meg, egyébaránt pedig kedvező szél hajtvan
+hajójokat, három hónapi utazások után szerencsésen elértek abba a
+kikötőbe, mely az Antiochus városa alatt volt. Itt hajójokról mindent
+kiszállítván a szárazra, mentek egyenesen a királyi kastélyba, hol hét
+esztendei távolléte után is a gyönyörű Eleonóra az udvari tisztektől
+megesmértetvén, nagy tisztelettel fogadtatott. Apollónius magához
+hivatván az ország főrendeit, elbeszélte nékiek rövideden mind azt, amit
+ő kénytelen volt szenvedni feleségével együtt, az Antiochus dühösségét
+akarván kikerülni, s minekutánna törvényesen öszveesküdtek volna, mind a
+fő rendektől, mind a néptől törvényes uralkodóknak esmertettek el, és
+ekképpen még most is boldogúl élnek, ha talám meg nem haltak.
+
+
+
+
+LIII. HALÁSZMESE.
+
+Volt egy király, és annak a királynak egy halásza, akit a király egyszer
+elküldött, hogy fogjon nehány font halat, mert egy kis vendégséget akar
+indítani. A király özvegy volt. Elmegy a halász, egész nap mindig
+iparkodott hogy foghasson, de semmiképpen sem foghatott, mely miatt igen
+búsúlt. Egy zöld ruhás ember, arra megy, és kérdi tőle hogy miért búsúl
+oly igen? A halász azt mondja: A király azt parancsolta, hogy fogjak
+egynéhány font halat, de épen egyet sem foghatok, akkor a zöld ember azt
+mondja neki: Add nekem amit a házadnál nem tudsz, én elég halat fogok
+neked. Az ember gondolkodik, hogy mi volna az, amit ő a házánál nem
+tudna? hát mikor semmit sem gondolhatott, azt mondá: Na legyen a tied az
+kit nem tudok az házamnál. Akkor mondá a zöld ember: Most ereszsz egy
+kis vért a kisujjadbul; és adott egy kis vért a kisujjábul, a zöld ember
+cédulát írt azzal, azután annyi halat fogott neki, hogy szekérrel
+kellett hordani. A vendégség meglett, azután látta az ember hogy a
+felesége teherben vagyon: akkor ijedt meg hogy mit cselekedett, hanem ő
+senkinek sem mondta, csak magában tartotta. És mikor már a szülésnek az
+ideje eljött, szült a felesége egy szép férfi gyermeket, kit hogy
+meglátott az apja, majd hogy meg nem halt bújában.
+
+A gyermek szépen nevekedett, azután oskolába járatták, ott jól tanult,
+úgy hogy a tanítója nagyon örvendett rajta. Hanem mikor a gyermek haza
+ment az oskolábul, az apja nagyon siránkozott: kérdi a gyermek, hogy
+miért sír oly nagyon mikor haza jön? Azt mondta: Talán az ördögnek
+eladott kend? Akkor az apja kivallotta, és megmondta, hogy hogyan járt.
+A fia azt mondá az apjának: Apám, semmit se busúljon kend, megsegít az
+isten engem az ördög kezibül. Akkor elment a paphoz, megbeszélte neki
+hogy mi baja volna, a papok minden szentelt jószágokkal megrakták, hogy
+az ördög hozzá ne férne, és mikor eljött az idő, elvitte az ember a fiát
+a tenger mellé, s ott várta az ördögöt fiastul. Hát egyszer csak látja
+hogy nagy szélvészszel jön az ördög a vizen hajóban; hogy oda érkezett,
+megfogja a gyermeket és a hajójába bele veti, és elmegy nagy sebesen; az
+ember meg haza megy nagy keserves sírással. Az ördög már három országon
+általvitte a gyermeket, hanem a szentelt eszközök által úgy
+megerőtlenedett, hogy már tovább nem vihette, el kellett a gyermeket
+hagyni, maga pedig elment nagy haraggal, és a cédulát is visszavetette
+neki.
+
+A fiu hát most bujdosik mindenfelé, de semmit sem látott csak eget, és
+földet, és vizet, és már besötétedett, akkor egy nagy kőszikla alatt
+látott egy kis lyukat, és abbul a lyukbul nagy világosság jött ki; és
+nagy kiáltást hallott, mondván: Segélj ki engem ebbül a lyukbul,
+szerencsés ember lészsz a világon. Erre fut, és egy durungot talált,
+avval a követ felfeszítette, és egy undok varasbéka jött ki alóla; a
+legény megundorodott tűle, azután a béka megrázta magát, s egy szép
+leány lett belőle, hogy a legény nagyon csudálkozott rajta, és látta
+hogy a kősziklábul egy nagy aranyos vár lett, és körűlte szép aranyos
+kert terjedt el; a leány pedig megszólamlott hozzá, mondván: Látod,
+engem megszabadítottál egész várammal együtt, hanem most végy el engem,
+és légy az én uram. Én el voltam átkozva, én király leánya vagyok. Ekkor
+elvette, és más városba mentek, megesküdtek, hanem azután is csak abban
+a várban laktak.
+
+Egyszer a fiu nagyon szomorú volt; a felesége észrevette a szomorúságát,
+és kérdezte hogy miért oly szomorú? Akkor mondá: Szeretném a szüléimet
+még egyszer meglátni. Mondá a felesége: Szüléidet ha akarod meglátni,
+megláthatod, hanem megbánod, mert nagy bujdosásodra fog esni. Mondja az
+ura Csak még is szeretném meglátni a szüléimet. Akkor egy almáriomot
+nyitott fel neki, és abban az apját és anyját meglátta, hanem szörnyű
+messzi voltak hozzá; mondja hát: Még is csak elmegyek én, meglátogatom
+őket. Akkor a felesége egy gyűrűt adott neki, és azt mondá: Vedd el ezen
+gyűrűt, ennek oly ereje vagyon, hogy ahol akarod, mindjárt ott lehetsz,
+és hogyha valami szükséged lesz, szorítsd meg a gyűrűt, én mindjárt ott
+leszek segítségedre; hanem a király ha kérdezi tűled, hogy ha van-e
+feleséged, és ha szép vagyok-e, azt ne mondd hogy szép vagyok, mert
+megbánod. Akkor gondolta hogy az apjánál legyen, és mindjárt ott
+termett.
+
+Ahogy a király meghallotta, hogy a halász fia megjött, mindjárt magához
+hivatta, és mindent kérdezett tűle, hogyan és miket kellett neki
+próbálni; ő pedig mindent elbeszélt, hogy hol járt, és miket próbált.
+Akkor a király mondá: Van-e szép feleséged? Ő pedig mondá: Van bizony,
+olyan, hogy egész országában olyant fölséged nem talál. A királyné szép
+de csak árnyékában sem állhat ennek. Akkor a király azt mondá: Na ha oly
+szép, hozd el, hadd lássam, mert ha el nem hozod, vagy el nem hozatod,
+én tégedet fölakasztatlak, mert a király azt gondolta magában: ha
+egyszer itt lesz, akkor majd elveszem tűle feleségemnek. A tömlöcbe
+vettette tehát, hogy, ha el nem hozatja a feleségét, fölakasztatja. Hát
+szegény a tömlöcben szomorkodván eszibe jutott a feleségének mondása;
+akkor gondolta magában, ha elhívom a feleségemet, talán csak nem veszi
+el tűlem; azért a gyűrűt megszorítja, s a felesége mindjárt ott termett.
+A király hogy meglátta, elcsudálkozott rajta, hogy micsoda szép asszony
+az! és jó ebédet készíttetett, és ebédeltek. Ebéd után az asszony a
+királytul kikéredzett, hogy hadd sétáljon egy kicsint az urával; a
+király azt mondá, hogy kimehetnek, hanem soká odakint ne maradjanak,
+kimentek hát a kertbe, sétáltak, azután leültek egy pázsitra, ott a fiu
+a felesége ölibe tette a fejét, és elaludt; a felesége lehúzta a gyűrűt
+az ujjárul, és egy pár vassarut hagyott neki, és a talpára azt írta:
+Ezen vassarukat húzd a lábadra, és addig menj a világon, míg egy
+darabjában tart, még sem találsz engem föl. És mikor fölébredt, senkit
+sem látott mást, hanem egy pár vassarut. Mikor a talpán lévő írást
+elolvasta, csak elájúlt, ijedtében a földre dűlt, soká ott feküdt;
+azután bement a királyhoz, sírva mondotta neki: Felséges király, ime
+mely szerencsétlenűl jártam, a feleségem itt hagyott, elment tűlem, egy
+pár vassarut hagyott itt, azt írta a talpára, hogy ha addig megyek
+széles ez világban, míg a sarukban egy kis darab lesz, még sem találom
+fel többet soha. A király kiment, s vizsgálta, ő is csak úgy találta
+amint hallotta, azután azt mondta neki: Na csak menj, keresd fel, adok
+költséget az útra, valamennyit csak kivánsz. Azután elbujdosott; az apja
+eleget siratta és az anyja, de éppen semmi sem használt, csak elment, és
+már nagy messzi ment és mindenkitül kérdezte, hogy ki tudna az aranyos
+vár felől valamit mondani, de senki sem tudott felőle hírt mondani.
+Azután elment a Naphoz, és a Naptul kérdezte, hogy nem látta-e az
+aranyos várat? a Nap azt mondta, hogy ő nem látta, hanem menjen a
+Holdhoz, az talán meg tudja mondani. Elment, s a Holdtul is kérdezi, a
+Hold azt mondta én ugyan nem láttam, hanem menj a Szélhez, talán az meg
+tudja mondani. Elmegy a Szélhez is; a Szélnek az anyja volt oda haza,
+bemegy, és jó napot mond a Szél anyjának; azt mondja a Szél anyja: Isten
+hozott fiam, mit keresel? monda a legény: Öreg anyám, adjon nekem az
+éjtszakára szállást. Az asszony azt mondá: Jaj fiam, bizony örömest
+adnék, hanem a fiam majd nagy haragosan haza jön, és téged összeszaggat;
+de ő sem hagyott békét, hanem előlbeszélte minden baját neki, hogy miért
+fárad, akkor adott szállást neki, és estve, hogy a fia haza ment,
+kérdezte: Micsoda idegen ember van a háznál? érzem a szagát. Az anyja
+megbeszélte hogy mi járatban volna, azután behívta, és kérdezte a Szél,
+hogy mit keres? A legény elbeszélte hogy hogyan járt, és mit keres;
+azután a Szél mondá neki: Én hallottam és láttam is hol van az a vár,
+hanem a feleséged férjhez megy, épen holnap lesz a lakodalma; nekem
+holnap oda kell mennem tüzet fúni, velem eljöhetsz ha bízol hogy velem
+érsz. Azután vacsoráltak, és lefeküdtek. A legény nem alhatott, hanem
+kiment és járkált, s egy erdőbe ment, és lát három ördögfijat, hogy azok
+egymással pöröltek. Oda megy és kérdezi, hogy mi bajok nekik? azok
+mondák: Az atyánktul maradt ezen három hasznos jószág: bocskor,
+köpönyeg, és erszény, és mindenik a jobbikat akarja választani. Akkor
+mondja nekik: Mi hasznát lehet azoknak venni? mondák az ördögök: A
+köpönyeget aki reá veszi, azt senki se látja, a bocskort ha felköti,
+minden lépésre három száz mérföldnyire léphet, az erszényben pedig
+mindig pénz van. Azután mondja nekik a legény No hát adjátok ide azon
+jószágokat, elosztom köztetek; és egy nagy hegyet mutat nekik, hogy a
+melyik leghamarébb oda fut, amelyiket akarja azt veheti el magának. Hát
+megindúlnak, a legény pedig azalatt a bocskort felköti, a köpönyeget
+ráveszi, az erszényt a zsebibe dugja; azután az egyik ördögfi oda
+érkezett, akkor kérdi: Látsz-e engem? a másik is oda ér, attul is kérdi,
+ha látja-e, az is azt mondta hogy nem látja; a harmadiktul is kérdezi,
+hogy látja-e? az is úgy felel hogy nem látja. Akkor azt mondja: Na, ha
+nem láttok, ne is lássatok soha. Akkor elvitte a jószágot, s a Szélhez
+visszament, és lefeküdt; hanem igen elaludtak, a Szél fölébred, azt
+mondja neki: No most ugyan elaludtunk, hanem én még is elmegyek; ha te
+velem érsz, eljöhetsz. Ő pedig mondja hogy vele ér; akkor megharagudtak,
+és útnak indúltak; a Szél ment amint csak mehetett, ez pedig mindig a
+sarkában volt, úgy hogy a bőrt is letiporta a lábárul, és oda érkeztek,
+és bementek. A vendégek éppen akkor ebédeltek. A legény bemegy a
+vendégek közzé, hanem senki sem látta, ő pedig az ételt elvette előllök
+és a másik szobába vitte, s a Széllel megették; azután a Szél elment, ő
+pedig lefeküdt az ágyba, és a köpönyeget letakarta magárul; a szobaleány
+bemegy, és megösmerte; csakhamar befutott, s az asszonyának megmondta,
+hogy az első ura itt van. Az asszony kimegy, ő pedig betakarta magát a
+köpönyeggel, az asszony nem láthatta; tehát visszament. A szobaleány
+megint csak bemegy a szobába, s hogy látja ott fekszik, akkor megint
+mondja az asszonyának, hogy ott van; az asszonya pedig nyakon üti, hogy
+miért hazud előtte; de a leány könyörgött neki, hogy csak menjen ki,
+mert ott van; az asszony kimegy, és látja hogy ott fekszik, akkor a
+nyakába esett, és csókolták egymást, azután az asszony kérdezte, hogy
+hogyan tudott oda menni? ő pedig elbeszélte minden esetét és fáradságát
+a feleséginek. Ekkor az asszony bemegy a vendégek közzé, és azt mondja
+nekik: Urak, nekem egy almáriomom vagyon, akinek a kulcsa elveszett, és
+én újat vettem helyette, most pedig a régi kulcsot is megtaláltam: már
+most itéljenek: hogy melyiket tartsam meg. Az urak azt mondták, hogy
+mindig jobb a régit megtartani, az újat eltenni. Akkor mondá: Hát legyen
+úgy, én a régi mellett maradok; mert én az én előbbeni férjemet
+elvesztettem, és most megtaláltam. Akkor bevezette karjánál fogva, s az
+urak látták, hogy oly derék ember, hogy abban az országban nem volt
+olyan. Azután mind elmentek, ők pedig most is uralkodnak, ha életben
+vannak.
+
+  [Transcriber’s Note:
+
+  Alternative spellings have been retained as they appear in the
+  original.
+
+  List of corrected typographical errors:
+  Page IX,   "A Venus madara"
+  changed to "A Vénus madara"
+  Page X,   "Az irástudó szegény fia"
+  changed to "Az irástudó szegény fiu"
+  Page 006,   "Venus madaráról"
+  changed to "Vénus madaráról"
+  Page 039,   "vihetek vegbe"
+  changed to "vihetek végbe"
+  Page 048,   "a Hajnál haza ér"
+  changed to "a Hajnal haza ér"
+  Page 048,   "megbarancsolta nekik"
+  changed to "megparancsolta nekik"
+  Page 056,   "pedig itt hagy tt"
+  changed to "pedig itt hagyott"
+  Page 057,   "bizonynyal tüdhassam"
+  changed to "bizonynyal tudhassam"
+  Page 063,   "hegy volgyön"
+  changed to "hegy völgyön"
+  Page 063,   "kiadta tehát a parancsolatatot"
+  changed to "kiadta tehát a parancsolatot"
+  Page 068,   "az ördög; monda, Eredj vissza"
+  changed to "az ördög; monda: Eredj vissza"
+  Page 069,   "és én is háromszor átkoztak"
+  changed to "és én is háromszor átkozlak"
+  Page 110,   "Mondja neki Floreotina"
+  changed to "Mondja neki Florentina"
+  Page 111,   "nyársba húzafott"
+  changed to "nyársba húzatott"
+  Page 118,   "mindenét tisztán alálta"
+  changed to "mindenét tisztán találta"
+  Page 165,   "azt valaszolták neki"
+  changed to "azt válaszolták neki"
+  Page 170,   "lefekszik a tűz melle"
+  changed to "lefekszik a tűz mellé"
+  Page 175,   "hogy úgy tndok"
+  changed to "hogy úgy tudok"
+  Page 179,   "térdte estek"
+  changed to "térdre estek"
+  Page 222,   "és a megvaltójának"
+  changed to "és a megváltójának"
+  Page 230,   "elszánta magat"
+
+
+
+
+
+End of the Project Gutenberg EBook of Gaal György magyar népmese-gyujtemé
+ye (3. kötet), by György Gaal
+
+*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GAAL GYÖRGY MAGYAR ***
+
+***** This file should be named 39352-0.txt or 39352-0.zip *****
+This and all associated files of various formats will be found in:
+        http://www.gutenberg.org/3/9/3/5/39352/
+
+Produced by Albert László (This book was produced from
+scanned images of public domain material from the Google
+Books project.)
+
+
+Updated editions will replace the previous one--the old editions
+will be renamed.
+
+Creating the works from public domain print editions means that no
+one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
+(and you!) can copy and distribute it in the United States without
+permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
+set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
+copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
+protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
+Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
+charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
+do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
+rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
+such as creation of derivative works, reports, performances and
+research.  They may be modified and printed and given away--you may do
+practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
+subject to the trademark license, especially commercial
+redistribution.
+
+
+
+*** START: FULL LICENSE ***
+
+THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
+PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
+
+To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
+distribution of electronic works, by using or distributing this work
+(or any other work associated in any way with the phrase "Project
+Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
+Gutenberg-tm License (available with this file or online at
+http://gutenberg.org/license).
+
+
+Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
+electronic works
+
+1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
+electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
+and accept all the terms of this license and intellectual property
+(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
+the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
+all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
+If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
+Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
+terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
+entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
+
+1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
+used on or associated in any way with an electronic work by people who
+agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
+things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
+even without complying with the full terms of this agreement.  See
+paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
+Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
+and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
+works.  See paragraph 1.E below.
+
+1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
+or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
+Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
+collection are in the public domain in the United States.  If an
+individual work is in the public domain in the United States and you are
+located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
+copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
+works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
+are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
+Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
+freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
+this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
+the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
+keeping this work in the same format with its attached full Project
+Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
+
+1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
+what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
+a constant state of change.  If you are outside the United States, check
+the laws of your country in addition to the terms of this agreement
+before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
+creating derivative works based on this work or any other Project
+Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
+the copyright status of any work in any country outside the United
+States.
+
+1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
+
+1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
+access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
+whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
+phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
+Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
+copied or distributed:
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org/license
+
+1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
+from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
+posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
+and distributed to anyone in the United States without paying any fees
+or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
+with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
+work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
+through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
+Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
+1.E.9.
+
+1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
+with the permission of the copyright holder, your use and distribution
+must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
+terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
+to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
+permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
+
+1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
+License terms from this work, or any files containing a part of this
+work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
+
+1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
+electronic work, or any part of this electronic work, without
+prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
+active links or immediate access to the full terms of the Project
+Gutenberg-tm License.
+
+1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
+compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
+word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
+distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
+"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
+posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
+you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
+copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
+request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
+form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
+License as specified in paragraph 1.E.1.
+
+1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
+performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
+unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
+
+1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
+access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
+that
+
+- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
+     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
+     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
+     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
+     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
+     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
+     must be paid within 60 days following each date on which you
+     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
+     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
+     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
+     address specified in Section 4, "Information about donations to
+     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
+
+- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
+     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
+     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
+     License.  You must require such a user to return or
+     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
+     and discontinue all use of and all access to other copies of
+     Project Gutenberg-tm works.
+
+- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
+     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
+     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
+     of receipt of the work.
+
+- You comply with all other terms of this agreement for free
+     distribution of Project Gutenberg-tm works.
+
+1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
+electronic work or group of works on different terms than are set
+forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
+both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
+Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
+Foundation as set forth in Section 3 below.
+
+1.F.
+
+1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
+effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
+public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
+collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
+works, and the medium on which they may be stored, may contain
+"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
+corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
+property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
+computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
+your equipment.
+
+1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
+of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
+Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
+Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
+liability to you for damages, costs and expenses, including legal
+fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
+LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
+PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
+TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
+LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
+INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
+DAMAGE.
+
+1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
+defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
+receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
+written explanation to the person you received the work from.  If you
+received the work on a physical medium, you must return the medium with
+your written explanation.  The person or entity that provided you with
+the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
+refund.  If you received the work electronically, the person or entity
+providing it to you may choose to give you a second opportunity to
+receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
+is also defective, you may demand a refund in writing without further
+opportunities to fix the problem.
+
+1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
+in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER
+WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
+WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
+
+1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
+warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
+If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
+law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
+interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
+the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
+provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
+
+1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
+trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
+providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
+with this agreement, and any volunteers associated with the production,
+promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
+harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
+that arise directly or indirectly from any of the following which you do
+or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
+work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
+Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
+
+
+Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
+
+Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
+electronic works in formats readable by the widest variety of computers
+including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
+because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
+people in all walks of life.
+
+Volunteers and financial support to provide volunteers with the
+assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
+goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
+remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
+and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
+To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
+and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
+and the Foundation web page at http://www.pglaf.org.
+
+
+Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
+Foundation
+
+The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
+501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
+state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
+Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
+number is 64-6221541.  Its 501(c)(3) letter is posted at
+http://pglaf.org/fundraising.  Contributions to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
+permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
+
+The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
+Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
+throughout numerous locations.  Its business office is located at
+809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
+business@pglaf.org.  Email contact links and up to date contact
+information can be found at the Foundation's web site and official
+page at http://pglaf.org
+
+For additional contact information:
+     Dr. Gregory B. Newby
+     Chief Executive and Director
+     gbnewby@pglaf.org
+
+
+Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation
+
+Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
+spread public support and donations to carry out its mission of
+increasing the number of public domain and licensed works that can be
+freely distributed in machine readable form accessible by the widest
+array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
+($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
+status with the IRS.
+
+The Foundation is committed to complying with the laws regulating
+charities and charitable donations in all 50 states of the United
+States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
+considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
+with these requirements.  We do not solicit donations in locations
+where we have not received written confirmation of compliance.  To
+SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
+particular state visit http://pglaf.org
+
+While we cannot and do not solicit contributions from states where we
+have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
+against accepting unsolicited donations from donors in such states who
+approach us with offers to donate.
+
+International donations are gratefully accepted, but we cannot make
+any statements concerning tax treatment of donations received from
+outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.
+
+Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
+methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
+ways including checks, online payments and credit card donations.
+To donate, please visit: http://pglaf.org/donate
+
+
+Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
+works.
+
+Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm
+concept of a library of electronic works that could be freely shared
+with anyone.  For thirty years, he produced and distributed Project
+Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
+
+
+Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
+editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
+unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
+keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
+
+
+Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
+
+     http://www.gutenberg.org
+
+This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
+including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
+subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/39352-0.zip b/39352-0.zip
new file mode 100644
index 0000000..3156dbc
--- /dev/null
+++ b/39352-0.zip
diff --git a/39352-8.txt b/39352-8.txt
new file mode 100644
index 0000000..bb93ac6
--- /dev/null
+++ b/39352-8.txt
@@ -0,0 +1,4899 @@
+The Project Gutenberg EBook of Gaal Gy�rgy magyar n�pmese-gyujtem�nye
+(3. k�tet), by Gy�rgy Gaal
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org/license
+
+
+Title: Gaal Gy�rgy magyar n�pmese-gyujtem�nye (3. k�tet)
+
+Author: Gy�rgy Gaal
+
+Editor: G�bor Kazinczy
+        Ferenc Toldy
+
+Release Date: April 2, 2012 [EBook #39352]
+
+Language: Hungarian
+
+Character set encoding: ISO-8859-1
+
+*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GAAL GY�RGY MAGYAR ***
+
+
+
+
+Produced by Albert L�szl� (This book was produced from
+scanned images of public domain material from the Google
+Books project.)
+
+
+
+
+
+
+GAAL GY�RGY
+
+MAGYAR N�PMESE-GYUJTEM�NYE.
+
+KIADT�K
+
+KAZINCZY G�BOR �S TOLDY FERENC.
+
+HARMADIK K�TET.
+
+PESTEN.
+
+EMICH GUSZT�V SAJ�TJA.
+
+M. DCCC. LX.
+
+Pest, 1859. Emich Guszt�v k�nyvnyomd�ja.
+
+
+
+
+ELOSZ�.
+
+E harmadik k�tettel b�rekesztj�k a nemzet �rz�keny k�sz�net�re jogos�lt
+gyujto k�szlet�nek kiad�s�t, amennyiben az k�zl�sre m�lt�, vagy
+egy�bk�nt alkalmatos volt.
+
+�t van ezen mes�k k�zt, miket Gaal Gy�rgy, n�met kidolgoz�s�ban,
+ut�nbesz�lt, (XXXIII. XXXV. XLIII. XLVII. LIII.), egy melyet e
+gyujtem�ny k�zirat�b�l Erd�lyi adott (L); azonfelul egy (XXVIII), mely
+ettol f�ggetlenul, m�s gyujto �ltal le�rva, ugyan Erd�lyi �ltal a
+Kisfaludy-T�rsas�g Magyar N�pk�lt�si Gyujtem�nye III. k�tet�bol
+ismeretes, is mely az �sszehasonl�t�snak tanuls�gos momentumokot ny�jt;
+v�gre egy (LII.), mely a Romai Gest�kb�l n�pk�nyveinkbe �tmenv�n, itt
+sz�jhagyom�ny ut�n, j�form�n elv�ltozva, s egy n�pembere �ltal, el�g
+v�laszt�kos nyelven _le�rva_, szinte felveendonek l�tszott.
+
+Teh�t h�sz meroben �jat, sot magyarban huszon�t�t, hoz e harmadik s
+utols� k�tet. Felveendonek hitt�k a Hal�szmes�t is LIII. sz. alatt, mert
+�mb�r a XXIII. sz�m�nak (a II. k�tetben) eszm�ben s mintegy r�m�j�ban
+csak v�ltozata, sok r�szletben tole k�l�nb�zik, s �rdekesen mutatja,
+mik�p vegy�tik a n�pi elbesz�lok a mesetoke mindenf�le elemeit, s
+egyszersmind mily helyes �rz�kkel szerkesztenek azokb�l �jakat meg
+�jakat. Azt is l�tjuk ezekbol, mily mesteri k�zzel tudta Gaal a n�p
+ig�nytelen s egy �s m�s r�szben t�k�letlen �ssze�ll�t�saib�l - mert a
+n�pi elbesz�lok hol feledve holmit, hol toldva: majd egy elozm�ny, majd
+k�vetkezm�nyek hi�nyzanak n�lok, s �gy a compositio ritk�n mutatja azon
+�ps�get �s kerekdeds�get, mely ut�n a muk�lt�szet �ntudatosan t�rekszik
+- mint tudott, mondom - elhagy�s, kieg�sz�t�s �ltal oly kerek eg�szeket
+�ssze�ll�tani, melyek azt�n a m�v�szi eszme k�vetelm�nyeinek is
+megfelelnek. A m�v�szi �tdolgoz� fo felad�sa, hogy a feltal�l�s, melyhez
+gyakran folyamodnia kell, a n�pmes�szet szellem�ben t�rt�nj�k: az
+eload�sban, n�zet�nk szerint, �p azon szabads�ga, sot k�teless�ge van,
+melylyel m�s t�rgyak kezel�s�ben b�r. Nem a n�pnek dolgozv�n, hanem
+k�ltoi m�velts�ggel b�r� olvas�nak, t�rgy�nak �rdek�t mind azon
+eszk�z�kkel igyekszik emelni, melyek n�lk�l a mes�nek v�gre is csak
+ethnologiai becse van. S �gy vajmi rossz�l fogn� fel p�ld�ul Homer
+hirdetett "n�pk�ltos�g�t" az, ki �gy gondolkodn�k, hogy midon a g�r�g
+�sszes n�p mond�it �nekl�, compositi�ban �s eload�sban az aln�p
+�ll�spontj�n maradt, vagy arra sz�llt le. Muk�lto o is, �s n�pies csak
+amennyiben eszme �s t�rgy a n�ptol v�tetett: eload�sa a herosokat, nem a
+f�ldm�velot �s rabszolg�t tartotta szem elott. Ezek legyenek itt �rintve
+azon �hajt�s indokol�s�ra, hogy b�r �t�ltetve nyernok meg a Gaal val�ban
+k�ltoi s a n�pmesei naiv felfog�st�l el nem t�voz� kidolgoz�sait; b�r
+valah�ra a Mail�th�it is, melyek Kazinczy Ferenc kez�tol t�bb mint
+harminc �v �ta k�szen hevernek k�ziratban. De az�rt is, hogy szunn�nk
+meg a _n�pies_ k�ltonek, ki mindig muk�lto - mint Kisfaludy K. �s
+Czuczor "N�pdalaik �s n�pmond�ikban," V�r�smarty a T�nd�rv�lgyben stb -
+jogait a n�pk�lto�ire sz�ll�tani le, s oly irodalmi faj fel�llit�s�ra
+t�rekedni, mely �pen a val�di n�pk�lt�szetnek nem csak sz�ps�geit, mik a
+naiv felfog�sban vannak, hanem gyeng�it is, melyek a n�p szellemi
+fejletlens�g�bol sz�rmaznak, teh�t alkot�si hi�nyait, nyerses�geit,
+�ress�geit, nyelv �s versel�si t�k�letlens�geit szentes�teni t�rekszik,
+s �gy k�lt�szet�nket, versben �s pr�z�ban, els�lyeszt�ssel fenyegeti.
+
+A n�pmes�k, melyeket a jelen gyujtem�nyben adtunk, s melyek az Erd�lyi
+�ltal n�gy helyt adottak felett (kev�s kiv�tellel) �pen a n�pi kifejez�s
+megorz�se �ltal is jeleskednek, kedvesek lehetnek a l�lektani vizsg�l�
+elott mint ethosi �s mythosi adatt�r, kedvesek a m�velt olvas� elott, ki
+_koronk�nt_ sz�vesen lesz�ll a n�phez, meghallgatni ennek a m�v�szettol
+m�g illetetlen, primit�v nyelv�t; kedvesek a k�lto elott, mint m�v�szi
+t�rgyal�s anyagja: de nem teszik feleslegess� a k�lto �tdolgoz�sait, mik
+a term�szet e nyers adom�nyaib�l igazi mu�ldeletet ny�jt� irodalmi
+muveket alkothatnak.
+
+Pest, october 31. 1859.
+
+_A kiad�k._
+
+
+
+
+TARTALOM.
+
+  XXVI. A V�nus madara 1
+  XXVII. Egy T�tosr�l 15
+  XXVIII. A pelik�n kir�ly 23
+  XXIX. �rd�g le�nya 34
+  XXX. H�rom kir�lyle�ny 46
+  XXXI. Z�ldike 52
+  XXXII. A szeg�ny ember, ki az �rd�g�t megcsalta 66
+  XXXIII. A szalonnav�r 72
+  XXXIV. Babszem Jank� 81
+  XXXV. A kigy�-kir�lyfi 86
+  XXXVI. A bub�jos lakat 94
+  XXXVII. K�k�ny Matyi 112
+  XXXVIII. A t�nd�rgyuru 116
+  XXXIX. A sz�nv�ltoz� kir�lyn� 127
+  XL. Kincskeresok 133
+  XLI. J��rt j� 137
+  XLII. Az ostob�n isten is csak bajjal seg�t 142
+  XLIII. Az aranyhaj� h�rmasok 148
+  XLIV. A hatalmas s�p 155
+  XLV. A szerencs�s v�ndorleg�ny 169
+  XLVI. A k�rked�s jutalma 174
+  XLVII. A szerencs�tlens�g j�l esett 176
+  XLVIII. Az ir�stud� szeg�ny fiu 180
+  XLIX. K�nykereszts�g 186
+  L. A h�rom v�ndorl� leg�ny 191
+  LI. Kalm�r fia 200
+  LII. Apoll�nius kir�lyfi 223
+  LIII. Hal�szmese 234
+
+
+
+
+MAGYAR MES�K A N�P SZ�J�B�L.
+
+XXVI-LIII.
+
+
+
+
+XXVI. A V�NUS MADARA.
+
+A r�gi vil�g lefoly�siba volt egy igen nagyon el�regedett kir�ly, aki
+m�r mintegy lassu l�p�sekkel l�ttatott k�zel�teni kopors�j�hoz. Ezen
+kir�ly a term�szet fo ur�t�l oly k�l�n�s testbeli �llat�ssal vala
+alkotva, hogy az egyik szeme mindenkor mosolygott, a m�sik pedig
+szuntelen s�rt. Az urodalm�ba l�vo mindenf�le okoss�g� �s b�lcses�gu
+emberek ezen csud�n sz�rny�k�ppen t�nodtek �s nyughatatlankodtak, nem
+tudv�n kital�lni, vagy csak gyan�tani is a dolog val�s�gos ok�t. De
+senkinek sem ada ezen dolog nagyobb gondolkod�sra �s tunod�sre val�
+okot, mint az o igen jeles h�rom fiainak. Ezek sz�ntelen tudakozt�k
+egym�s k�z�tt, hogy: ugyan mi lenne annak oka, hogy fels�ges aty�nk
+szeme, egyike szuntelen mosolyog, a m�sik pedig �r�kk� s�r. Egyik egyet,
+m�sik m�sat monda, de egy sem tudta bizonyosan megmondani ok�t.
+Meghat�rozt�k teh�t egym�s k�z�tt, hogy a re�jok j�vo reggel ennek oka
+megtud�sa v�gett be fognak menni atyjokat megtudakozni.
+
+M�snap reggel teh�t legelsobben is bement a sz�let�s rendje szerint a
+legnagyobik fia. Aki amint bement, mindj�rt �gy sz�l�t� meg atyja: No,
+kedves szereto fiam, mi ok ind�tott t�gedet arra, hogy engemet ily
+szokatlan idobe kor�n megkeressz? Ezen szavaira a kir�lynak �gy sz�la a
+fia: Fels�ges aty�m, k�ts�g�nk �s t�nod�s�nk rengeteg csoportja
+k�sztetett elodbe j�nn�m, hogy megtudhassam, mind �n, mind a t�gedet
+h�ven szereto fiaid, hogy mi legyen annak oka, hogy neked az egyik
+szemed sz�ntelen mosolyog, a m�sik pedig �r�kk� sir? K�rlek szerelmes
+aty�m, mondd meg az ok�t. A kir�ly ekkor vidor �br�zatj�t egyszerre a
+legkomorabb tekintetre v�ltoztatta, s mindj�rt egy mellette l�vo
+nyilakkal teljes tegezhez kapott, ebbol kivont egy nyilat, �s egyenesen
+fi�ra lotte. De elhib�zv�n l�v�s�t az ajt�ba �llott meg a ny�l. Ekkor
+megr�mulv�n a fia, hirtelen kiszaladott, nehogy m�g nagyobb
+szerencs�tlens�g k�vesse. A k�t kissebbik testv�rek nagy buzg�an v�rt�k
+b�tyjok szerencs�s megj�vetel�t. Akit mihelyt megl�ttak, egyszerre a
+legnagyobb ser�nys�ggel siettek eleibe j�r�sa szerencs�s vagy
+szerencs�tlen kimenetel�nek megtud�sa v�gett. De csak megn�m�ltak, midon
+semmi feleletet b�tyjokt�l nem hallottak mondv�n, hogy atyjok, k�z�pso
+fi�nak kiv�nja minden titk�t kijelenteni.
+
+�gv�n a k�z�pso fiu min�l hamar�bb val� megtud�sa er�nt a dolognak, siet
+legnagyobb gyorsas�ggal atyj�hoz: amint bement �s k�rd�s�t
+eloterjesztette, hogy minek a megtud�sa v�gett ment legyen:
+hasonl�k�ppen b�nt az �reg kir�ly m�sodik fi�val is. Aki amint kij�tt,
+csak annyit monda, hogy: kedves �cs�m, mint legkedvesebb �s
+legmeghittebb fi�nak neked kiv�nn� megmondani a dolog mivolt�t aty�nk.
+Ekkor a legkissebbik fiu nagy bug�n szalada atyja rezidenci�j�ba: aki
+amint bement, mindj�rt �gy sz�la: Nagy �s k�l�n�s szerencs�mnek tartom,
+hogy engemet v�laszt�l h�rom fiaid k�z�tt titkaid megtud�s�ra. L�gy is
+szerelmes aty�m oly nemes indulattal, hogy ne tagadd meg tolem
+titkaidat, hacsak lehet: ha �letemet kelletik is fel�ldoznom �retted,
+k�sz vagyok, csak tudjak valamit rajtad seg�lleni. A kir�ly fi�hoz nagy
+t�zessen szaladott egy kivont torrel, de elmellozv�n a sz�r�st, a falat
+tal�lta; fia meg nem r�mult, b�tran �llott, sot �gy sz�lott: Kedves
+aty�m, elotted �llok, szabad vagy �letemmel, �gy b�nj�l velem, amint
+neked tetszik. De hidd meg, addig eloled ki nem megyek, mig meg nem
+mondod szemeid k�l�n�s voltok v�ltoz�sait. Amelyre a kir�ly mond�: no
+szerelmes fiam, l�tom, hogy te vagy er�ntam a legnagyobb sz�vu �s
+hus�gu, �s tebenned helyheztetem minden rem�nys�gemet; b�ty�idba semmi
+bizodalmam nincsen, mivel csupa f�lelembol �llanak. Kedves fiam, az �n
+egyik szemem mosolyg�sainak oka: hogy gy�ny�ru �s kellemes h�rom fiaim
+vagynak, akiket legfobb �r�m�mnek tartok, noha mostan �gy tapasztaltam,
+hogy kettej�be semmi �r�m�t nem fogok nyerni. A m�sik szemem szuntelen
+val� s�r�s�t okozza, m�g t�rzs�k�s kir�lyi famili�mt�l re�m maradott
+V�nus madar�nak sirat�sa, amelyet tolem valami rabl� ellopa; ettol f�gg
+pedig az �n �letemnek vidor �llapotja, mert ha eztet m�g egyszer
+visszaszerezhetn�m, minden kincseimmel kir�lys�gomat annak adn�m, aki
+ezt nekem meghozn�, mivel akkor m�g egyszer olyan �fju lenn�k mint a
+huszonn�gy esztendos �fju leg�ny. Ekkor a kir�lyfi megk�ri �desatyj�t,
+hogy legyen er�ntok annyi szerettel �s hus�ggel, hogy n�kiek �ti
+k�lts�get rendeltetni ne terheltess�k, mivel ok, hacsak a felso �s als�
+vil�gba fog lenni azon mad�r, bizonyosan meg fogj�k hozni. Az atyja
+megk�sz�nte sz�ves igyekezet�t, sok szerencs�t kiv�nt mind a h�rmaknak
+hogyha a b�tyjai is meg fogn�nak benne egyezni.
+
+Az egyess�g t�k�lletess�gre ment. Megind�ltak teh�t mind a h�rman egy
+�ton, �s �taztak ok sz�mos m�rf�ldekig egy�tt. Egyszer el�rnek egy
+rengeteg �s nagy suru erdo alj�ra, a hol az �t k�tfel� ment, egyik ment
+egyenesen a nagy erdos�gbe, a m�sik �ga pedig az erdo mellett mene el.
+Itt tan�cskoz�nak, hogy mit�vok lenn�nek e k�t �t felol, hogy ki melyik
+�ton menne? A kissebbik kir�lyfi l�tja, hogy b�tyjainak �ppen semmi
+kedvek nincsen befel� menni: �n elmenek magamba, t� pedig, b�ty�im,
+menjetek egy�tt ahov� akartok. De m�g minekel�tte megind�ln�nak, az
+�tf�len vala egy nagy �lofa, a k�t �t el�gaz�s�nak k�zep�be. Ekkor a
+kissebbik kir�lyfi kiveszi zsebbeli k�sit, �s bel� sz�rja a nagy f�ba
+ezt mondv�n: Kedves b�ty�im! ha valamelyik�nk ezen �ton hamar�bb
+megford�l, ezen k�st ezen f�b�l kih�zni ne sajn�lja: hogyha a kih�z�s
+alkalmatoss�g�val a f�b�l v�r fog folyni, �gy meg lehettek felole
+gyozodve, hogy bizonyosan valamelyik�nk e f�ldi �letbol egy m�s vil�gba
+h�vattatott �ltal: hogyha pedig v�z fog belole folyni, jelenten fogja
+mindny�junknak eg�szs�ges �llapotba val� l�tel�t. Ezek ut�n egym�st
+forr� atyafis�gos �lelget�sek k�z�tt �szve meg �szvecs�kolt�k, �s sok
+szerencse k�v�n�sa ut�n �tnak ind�ltak, a kissebbik kir�lyfi befele az
+erdobe, ketteje pedig mellette.
+
+A kis kir�lyfi nagy �s terhes utaz�sai ut�n, eljuta az erdobe egy kisded
+kunyh�hoz, a mibe bemenv�n, szerencse �s j� estve kiv�n�s�val idvezl� a
+benne lak� sz�rnyu form�j� bub�jos v�n asszonyt, fogadv�n otet anyj�nak.
+Melyre a v�n asszony: Ugyan fels�ges kir�lyfi, mi hozott t�gedet e
+messze �s idegen f�ldre, holott itten m�g madarat sem lehetne azon f�ld
+t�j�k�r�l tal�lni, embert pedig m�g annyival ink�bb nem? Erre a kir�lyfi
+�gy sz�lt: J�sz�vu �reg any�m, l�gy er�ntam annyi sz�vvel �s
+szeretettel, hogy ha tudsz valamit a V�nus madar�r�l hogy hol lehet,
+nyilatkoztasd, ki. Szivess�ged jutalom n�lk�l nem fog maradni; Fels�ges
+kir�lyfi, val�ban hidd el nekem, hogy semmit sem tudok felole, hanem van
+nekem m�g egy n�n�m, m�g ide valami 50 m�rf�ld, n�lamn�l sz�z
+esztendovel v�nebb; ha csak e nem fog felole tudni, �n semmit sem tudok.
+Ide is elverekedett szerencs�sen a mi kir�lyfi�nk, ahol a v�n sibill�t
+megk�sz�ntv�n, ez k�rdi �tja oda val� menetel�t a kir�lyfit�l; aki midon
+megmondotta, mindj�rt �gy sz�la: Jaj kedves kir�lyfi, �n tudom hogy hol
+van azon mad�r, de minek is mondom, haszna semmi sem lesz benne, sot m�g
+�letedet fogod ottan veszteni, mivel igen nagyon eros helyen vagyon;
+ann�l fogva jobb ha sz�nd�kodr�l leteszel, �s szerencs�sen visszam�gy
+haz�dba, mert ha ak�rmi nagy erovel birn�l is, ottan meg kelletik
+halnod. A kir�lyfi �gy sz�l: Szerelmes �reg any�m, nekem az �let annyi
+mint semmi, sot dicsos�gnek tartom azt, ha gyenge csecsemokoromt�l fogva
+mindenkor h�ven �polgat� �des aty�m�rt fel�ldozhatom; akkor tudom, hogy
+aty�mnak is bennem helyheztetett bizodalma meg fog val�s�gosodni, hogy
+nem csak sz�val emlegettem, hogy h�v sz�vvel viseltettem er�nta, �s
+buzg� voltam �letem fel�ldoz�s�val is megpecs�telni az er�nta val� h�v
+szeretetet. Melyre a sibilla: J� kir�lyfi, l�tom �s tapasztalom aty�d
+er�nt val� h�vs�gedet �s szeretetedet; megmondom h�t, hogy mik�ppen
+cselekedj�l hogy se magadnak k�rodra ne l�gy, aty�dnak is �r�m�t �s
+kiv�ns�g�t beteljes�tsed. Ide m�r nem messze van, napkeletre, egy
+kimondhatatlans�g� nagy gazdags�ggal b�r� el�regedett kir�ly: ennek a
+v�r�ba van a te famili�d madara. Ezt ha meg akarod fogni, amidon be
+fogsz bocs�ttatni azon szob�ba, ahol a mad�r egy �r�ig val� �nekl�s�t
+szokta k�vetni, teh�t v�gj elosz�r, minekelotte bemenn�l, egy bokor
+t�viset, aztat magad mell� rakosgasd ahol fogsz �lni, hogy ha el fogsz
+aludni b�jol� hangj�t�l a mad�rnak, a sz�krol a t�vis k�zz� bukv�n,
+minthogy ingedet is le kelletik vetni, fel fogsz �bredni, �s megfoghatod
+a madarat: de k�l�nben nem, sot �letedet elveszted. Itt a kir�lyfi
+megk�sz�nv�n nagy sz�vess�g�t a v�n sibill�nak mind a sz�ll�s, mind
+pedig a hasznos tan�csad�s�rt, azzal �tnak ind�la. Kev�s napok
+lefoly�sai ut�n be�rt o a r�gen kiv�nt �s �hajtott kir�lyi rezidenci�ba,
+ahol az �reg kir�ly egy sz�ken k�ny�kle. A kir�lyfi m�dja szer�nt
+idvezl� a v�n kir�lyt. A kir�ly �gy sz�la hozz�: Mi j�ratba vagy, vagy
+mit akarsz? Mely szavaira a kir�lyfi eml�t�, hogy otet atyja
+famili�j�nak d�szes madar��rt k�ld�tte volna, hogy ha m�lt�ztatn�k olyan
+kegyes lenni, hogy ism�t r�gi birtokos�nak visszaengedn�. Az �reg
+kir�ly: Fiam, nem b�nom �gy, hogyha meg tudod fogni, vigyed; k�l�nben
+h�rom napok enged�se ut�n, melyeket a megfog�sra adok, hogyha munk�d
+sikeretlen fog lenni: n�zzed azon k�tsz�z kilencvenkilenc kar�ba h�zott
+embereknek fejeiket, a ti�d fogja a summ�t k�z�tt�k h�romsz�zra
+szapor�tani. Ezek ut�n kimene a kir�lyfi, tusakodv�n a dolog
+szerencs�sen val� megnyer�se felol. Bement elso nap a pr�bah�zba, de
+minden haszon n�lk�l t�lt�tte ottan idej�t, elnyomattatv�n a V�nus
+madara b�jol� hangj�t�l. M�sodik nap is hasonl� szerencs�je vala. Ut�ls�
+napj�ra virad�ra eg�sz �jjel nyughatatlans�gba �s �lmatlans�gba tolt�tte
+idej�t, f�lv�n a k�vetkezendo szerencs�tlen esettol, hogyha tudniillik
+nem tudja megfogni a madarat, �gy k�nytelen lesz �let�t a re� kimondott
+szentencia szer�nt v�gezni. Egyszer esz�be j�n neki, hogy tal�n, amint a
+v�n sibilla javaslotta nekie, hogy t�visbokrot vigyen be mag�val, �s
+ing�t vesse le, �s �gy �lj�n a t�vissel k�rny�lvett sz�kre, tal�n nem
+lenne rosz. �gy cselekedett: lett is haszna, mivel a mad�r megfog�s�ra
+csakugyan szerencs�sen eljuta. Mihelyt a madarat megfogta, a v�n kir�ly
+azon minutumba �let�t v�gezte.
+
+Ekkor h�rom gy�ny�ru term�szet adom�nyai, a kir�ly le�nyai, egyszerre
+idvezl�s�re �s k�sz�nt�s�re elo�ll�nak az �fju kir�lyfinak, aj�nlv�n
+h�rmok k�z�l szabad tetsz�se szerint val� v�laszt�st, azzal egy�tt a
+kir�lyi birodalmat. De o nemes sz�vvel �s indulattal b�rv�n, mind a
+h�rom le�nyait a kir�lynak elv�laszt� ily felt�tel alatt, hogy ok is
+h�rman voln�nak testv�rek, �s �gy mindeniknek jutna egy feles�g, �s
+amelyiknek majd kedve lenne a megholt kir�ly birodalm�ba j�nni
+uralkodni, h�t a lenne ottan a kir�ly: addig gondviselore b�zv�n az
+orsz�got. Annakut�nna magokhoz szed�nek kincsbol �s egy�b sz�ks�ges
+holmikb�l annyit, amennyit elegendonek lenni it�ltek, azzal �tnak
+ind�ltak. Szerencs�sen el is jut�nak azon pontra ahol a h�rom kir�lyfiak
+egym�st�l az erdosz�len elv�ltak: itt ism�t �gy �szvetal�lkoztak, mintha
+�szves�gtak volna. Nagy �r�mmel fogadta a testv�rb�tyjait, akiknek
+kimutatta idejek �s rendjek szer�nt a j�vendobeli hitves t�rsakat, akik
+nem a legnagyobb sz�vvel n�zt�k �cscs�ket, minthogy fogad�sa szer�nt o
+hozta meg az atyjoknak fo �r�m�t szerzo V�nus madar�t. �taztak ok egy
+darab ideig sz�nmutat� testv�ri bar�ts�gba; de egykor azt mondja a
+nagyobbik testv�r a k�z�psonek: Hallod-e, nek�nk m�g jobb volna haza sem
+meni, mivelhogy minden p�nzeinket a bord�lyh�zakba egy�ltalj�ba
+elk�lt�tt�k, rongyosak is vagyunk, �s m�g feles�grol is �cs�nk
+gondoskodott helyett�nk: megl�sd eddig is kev�s becset ada rajtunk
+aty�nk, mostan m�g annyit sem. �cs�nk fog lenni az �r�k�s, vagy �lj�k
+meg ink�bb, k�l�nben haza sem megyek. Mond� a k�zepso a nagyobbnak: K�r
+volna meg�ln�nk, ink�bb vess�k ezen k�tba, hadd haljon meg mag�ba. Ezzel
+leszedv�n r�la minden ruh�t, meztelen bevett�k egy k�tba, a melybe
+szerencs�re semmi v�z nem volt, itt maradt a szeg�ny kir�lyfi nagy s�r�s
+�s zokog�s k�z�tt: hasztalan rem�nykedv�n koszivu b�tyjai elott. Azok
+pedig nagy v�gs�ggal folytatt�k �tjokat a h�rom kir�lyle�nyok
+t�rsas�g�ba, akiket kem�nyen megeskettek, hogy egy sz� nem sok, de
+annyit se mer�szeljenek elohozni, k�l�nben hal�l leszen a jutalma nem
+hallgat�soknak.
+
+Mindny�jan szerencs�sen haza �rkeztek, az eg�sz udvar �r�m�nnepet tarta,
+mindny�jan v�gan val�nak, csak a kissebbik kir�lyfi cserbe maradt
+hitvese szomor�, aki sz�ntelen szeretoje ut�n b�songa. Az �reg kir�ly is
+sz�ma n�lk�l emleget� legkedvesebb fi�t. Megegyezett a kir�ly hogy fiai
+elvehetik a hozott kir�lyle�nyokat; k�sz�ltek a pomp�s �s fels�ges
+menyekzoh�z, rem�lv�n hogy a m�g halad, addig kissebbik fia is
+meg�rkezn�k. De hagyjuk oket a menyegzoh�z k�sz�lni, n�zz�k a kissebbik
+kir�lyfi mit csin�l a k�tba? Amint o ottan s�r �s t�nodik mag�ba, arra
+megyen egy csoport rabl�; egy k�z�l�k nagyon megszomj�hozott, v�zkeres�s
+v�gett a k�thoz mene, a melybe egyebetmint egy meztelen embert nem l�t;
+ez k�ri a rabl�t hogy seg�ljen rajta: e szol�tja a t�bbit, de azt
+felelt�k, mi hasznunk ha kih�zzuk! semmit tole el nem vehet�nk. No de
+m�gis vegy�k ki, �s mindenik �ss�n rajta egyet. �gy szeg�ny �rtatlan
+kir�lyfit megverv�n ereszt�k �tj�ra. Ekkor a szenved�sek k�z�tt l�vo
+kir�lyfi kezeit �szvek�csolv�n, szemeit az �g fele vet�, �s �gy sz�la:
+�h! mostoha sors! minek engedted meg hogy l�telemmel csak �pen a
+nyomor�ltaknak sz�m�t szapor�tsam? Minek is tanultam meg mely j� legyen
+szemeimmel n�znem a napot, jobb lett volna ha �r�k�s set�ts�g z�rolta
+volna. Minek ragadott sz�vem bar�timhoz, ha egy �r�k�s elv�l�st kelletik
+mostan szenvednem? Ny�lj meg f�ld, vagy szakadjatok re�m, hadd veszszek
+el, mert ez �let re�m n�zve k�sz it�let. M�g �gy ment a sivatag puszt�n,
+tal�lt o a varr�shoz megkiv�ntat� eszk�z�ket, oll�t, c�rn�t, �s
+imitt-amott egy-egy ruhadarabot. �gy gondolkodik mag�ba: Ugyan
+felvegyem-e? veszem-e �n ennek valami haszn�t? No de csak felszed� a
+rongydarabokat, �s azokb�l k�sz�te mag�nak olyas ruh�t, amivel
+mezitelens�g�t legal�bb eltakar�; annakut�nna eljuta egy korcsm�ba, ahol
+o mag�t szab�mesterembernek adta ki; a korcsm�ros maga is a volt, �s igy
+sz�la: Soha jobb idobe nem j�hetett volna hozz�m seg�to: h�rom le�nyaim
+f�rjhez mentek; azoknak ruh�t kell mindeniknek varrnom: m�s az hogy
+kir�lyfiak mostan h�zasodnak meg, �s azoknak a feles�gei sz�m�ra is ime
+itten vannak a munk�k. Kinek van mostan nagyobb agg�d�sa �s b�sul�sa,
+mint a szeg�ny kir�lyfinak, aki soha m�g egy �lt�st se tett, csak �ppen
+mostan, amidon a sz�ks�g re� k�sztet�, adtak neki enni, �s innya; de
+b�sul�s�ba se enni, se innya nem mer�szlett, f�lv�n a dolog igen
+veszedelmes kimenetel�tol. A korcsm�rosb�l val� szab� kiadja a le�nyai
+sz�m�ra val� mat�ri�kat, azzal kimutatnak egy k�l�n�s szob�t is. Estve
+bemegyen, lefekszik; de aludni sem mer, sot �gy gondolkodik mag�ba: hogy
+reggelre el fog sz�kni, k�l�nben a gyal�zatt�l megmenekedni m�sk�ppen
+nem fog. Egyszer felveti szemeit, h�t l�tja, hogy mindenf�le szab�s�ghoz
+megkiv�ntat� eszk�z�k magokban dolgoznak; ezen o nagyon elcsud�lkoz�k,
+�s ism�t elaludt. Mikor fel�bredett reggel, minden ruh�k a fogason
+k�szen �ll�nak. Ezen a mester igen nagyon csud�lkozott, �s a
+kir�lyle�nyok ruh�it is �gy varratta. Mikor megtudta hogy b�tyjainak
+lakodalma m�snap fogna tartatni, o is bement a maga koldusruh�j�ban a
+rezidencia kapuja eleibe b�mulni, semmi fizet�st nem v�v�n mester�tol,
+sot ig�rte, hogy sz�vess�g�t, ami�rt befogadta, r�vid ido m�lva vissza
+fogja fizetni. Itt a nagy lakodalom tartatott, az eg�sz birodalm�b�l a
+kir�lynak ott l�v�n boldog boldogtalan. De m�g is annak a h��val volt az
+�reg kir�ly, hogy fia meg nem �rkezett, �s hogy a V�nus madara is
+sz�ntelen b�songott, �s nem �neklett. Egyszer a rongyos kir�lyfi, amint
+a rezidencia kapuja elott k�regetne a ki �s bemeno emberektol, egy kapus
+j�l re� ut hogy mi�rt nem menne be? ottan kapna elegendo �telt: melyre o
+azt felel�: Hogy menne oda egy nyomorult szeg�ny a nagy rang�ak k�zz�?
+Erovel behajt�k teh�t a t�bbi koldusok k�zz� enni, ahov� amint bement:
+egyszerre az ajt� nyitva l�v�n, re� sz�llott a V�nus madara, �s
+fels�gesen �neklett, mindj�rt bevitt�k a koldust, akire egyszerre a
+b�tyjai �s szeretoje re� esmertek. Abba a minutumba meg�fjodott az �reg
+kir�ly is, �s otet kir�lyi �lt�zetben fel�lt�ztetv�n a birodalmat atyja
+is szabad tetsz�s�re b�zta, hogy �gy b�njon velek amint neki tetszen�k.
+Akiknek minden jelenval�k hal�lt it�l�nek. De o �gy sz�lott: No ti
+h�l�datlan �s kokem�ny sz�vet viselo b�ty�im, akik nekem j��rt
+gonoszszal fizettetek, �n most megb�ntethetn�lek benneteket hal�llal is;
+de �rezz�tek, hogy �cs�teknek igaz atyafis�gos sz�ve van, aki b�rmely
+gyal�zatnak �s szenved�snek voltam is kit�tetve, mindazon�ltal
+megfelejtkezem gonosz cselekedeteitekrol, rem�lv�n hogy ennekut�nna
+elk�vetett hib�itokat dupla szeretettel �s hus�ggel fogj�tok
+bebizonyitani �s megpecs�telni. �gy mindny�jan �szveesk�v�nek, �s sz�mos
+boldog esztendoket szeml�ltek v�g �r�m�k k�z�tt.
+
+
+
+
+XXVII. EGY T�TOSR�L.
+
+Hajdan�ban volt a vil�gon egy szeg�ny �s sok nyomor�s�gokkal k�zdo
+ember, akinek voltak tizenk�t fiai. Ezen tizenk�t fiai, amidon azon idot
+el�rt�k, hogy valami szolg�latra alkalmatosak lenn�nek, elmentek egy
+kir�lyhoz szolg�latba, �s mindenik szolg�lt mag�nak egy lovat. A
+legkissebbik fi�, aki mag�t b�tyjai elott legtuny�bbnak �s restebbnek
+mutatta, de alattomba a legnagyobb okoss�g� �s ser�nys�gu volt, egy
+lovat, amely a kir�ly ist�ll�j�ba leghitv�nyabb �s restebb volt, mag�nak
+elv�lasztott. A kir�ly nem igen �r�mest ad� neki mondv�n, hogy sz�ma
+n�lk�l sok sz�p lovak lenn�nek ist�ll�j�ba, mi�rt nem v�lasztana o is
+mint a t�bbi b�tyjai, olyan sz�p lovat? de o minden m�don megel�gedv�n a
+hitv�ny l�val, megk�sz�nv�n a kir�lynak nagy kegyelm�t, haza fel�
+indultak. Itta t�bb testv�rei nem is k�v�ntak vele menni, minthogy maga
+sem volt gavall�r, a lova is r�t�l n�zett ki. Egyszer egy nagy s�ron
+kelletett �ltalmenni: a hitv�ny l� bele maradt a s�rba. A kis fiu k�rte
+teh�t a b�tyjait, hogy seg�ten�k ki: de azok azt felelt�k: Ha jobban
+szeret�d a hitv�ny lovat mint a j�t, mostan �gy vegyed haszn�t: vess
+magadra, mi veled nem bajl�dunk; azzal ottan hagyt�k. Alighogy testv�rei
+elmen�nek, megr�zkodott a l�, egyszerre egy aranyszor� paripa v�lt
+belole, �s �gy sz�lt a kis gazd�j�nak: Ime itten van a f�lembe egy p�r
+arany �lt�zet, vedd fel magadra; �s azzal, sz�rnyas l� form�j�t vev�n
+mag�ra, azt k�rdezte, hogy milyen sebess�ggel menjen? �gy-e mint a sz�l
+vagy mint a gondolat? amelyre �gy felel a lovagl� Kelf (�gy
+neveztetett): �gy menj, hogy se magadba se pedig bennem semmi k�r ne
+ess�k. Azzal amint sz�lleln�zett, m�r haz�j�ba volt. A b�tyjai m�g sok
+idore kerultek haza, amelyen igen elcsud�lkoztak, hogy �cscs�k odahaza
+volt.
+
+Annakut�nna hogy b�tyjai megj�ttek, elindultak h�zasodni, oly felt�tel
+alatt, hogy mind addig meg nem h�zasodn�nak, m�g olyan emberre nem
+tal�ln�nak, akinek tizenk�t le�nyai voln�nak. Egykor sok utaz�saik ut�n
+egy a mezos�gbe mag�ba sz�ntogat� ember megsz�l�tja oket, hogy hov�
+sz�nd�kozn�nak? Amelyre a sz�nt�vetonek �gy sz�l�nak: hogyha hallott
+volna valahol olyan embert, akinek tizenk�t le�nyai voln�nak, f�rjhez
+menendok, megmondani ne sajn�llan�! A sz�nt� ember azt mond� hogy ebben
+a legk�zelebb l�vo v�rosban lakna egy bub�jos asszony, annak tud
+tizenk�t elad� le�nyait, de t�bbet sehol sem hallott. Bementek teh�t a
+v�rosba lak� bub�jos asszonyhoz, ahol nagy sz�vess�ggel fogadtattak, s
+mind magok, mind pedig lovaik j� kv�rt�lyt kaptak. De egyszer amidon az
+ist�ll�ba bement a legkissebbik fi� Kelf; �gy sz�l hozz� lova: Kedves
+kis gazd�m, vigy�zzatok magatokra, mert ezen az �jtszak�n a bub�jos
+boszork�ny mindenik�nket meg fog �lni; hanem �n azt javaslom, hogy majd
+valami tizenegy �ra t�jban l�gy �bren, �n elmegyek az ablakra, �s �lmot
+lehellek mindenikre, akkor te a b�ty�idat fektesd a bub�jos asszony
+le�nyainak helyekre, le�nyokat pedig b�ty�id �gyokra; minden lovaitokat
+az asszony lovainak helyekre.
+
+Ez megl�v�n, �jjel tizenk�t �rakor a v�n boszork�ny fel�bredv�n, egy
+nagy b�rdot fogva kez�be, minden le�nyainak �s lovainak elvagdalta
+fejeket, azzal bement ism�t h�z�ba, s mint aki igen nagy hasznot
+cselekedett, lefek�dt �gy�ba, �s a Kelf t�tosa ism�t belehelv�n az
+ablakon, �jra elaludt a v�n asszony. Ekkor Kelf felk�lt�tte b�tyjait,
+hogy min�l hamar�bb siessenek ki a v�n asszony hat�r�b�l, mert k�l�nben
+meg kelletik halniok, ha fel fog �bredni. Elsiettek min�l hamar�bb, Kelf
+pedig megv�rta a v�n asszony fel�bred�s�t, aki, mikor megtudta hogy
+le�nyait �lte meg, nagy m�reggel felugra egy m�g �letbe l�vo t�tos�ra,
+kergette Kelfet; de aminthogy a Kelf lova gyorsabb volt mint a v�n
+asszony�, ut�l nem �rhette, hanem �gy ki�ltott hozz�: V�rd el, kutya,
+majd re� josz m�skor. Ekkor a Kelf lova �gy sz�lt: Mostan sehov� se
+n�zz, hanem egyenesen. Azzal megind�lv�n mint a sebes sz�lv�sz, egykor
+csak elki�ltja mag�t Kelf: Meg�llj lovam; melyre ez azt k�rdezte: H�t
+mit l�tt�l? Felelt Kelf: Egy aranyhajsz�lat. A t�tos ism�t �gy sz�lott:
+Ha felveszed, �gy is baj, ha nem veszed, m�g nagyobb baj; no de csak
+vedd fel. Annakut�nna azon m�d szerint tal�lt o m�g egy aranyl�patk�t,
+�s aranykacsatollat; mind felszedte oket. Annakut�nna nem ment o haza,
+hanem egy kir�lyn�l be�llott szolg�lni.
+
+Itten Kelf a leghus�gesebb �s tiszt�bb lov�sz volt mindenek felett. O a
+tisztogat�shoz soha gyerty�t nem k�rt, m�g is lovai mindenkor a
+legtiszt�bbak voltak: ez�rt a t�bbi kocsisok nagyon gyul�lt�k, hogy mi
+lenne annak az oka hogy gyerty�t sem k�r, �s m�g is olyan tiszt�k a
+lovai? Egykor meglest�k: h�t l�tj�k, hogy egy aranyl�patk� vil�g�n�l
+tisztogat. A kir�lyt a t�bbi csel�dek odah�vt�k, �s midon maga is a
+kir�ly szem�lyesen l�tta volna, bement Kelfhez, akitol megk�rdezte, hogy
+hol vette volna ezen l�patk�t? melyre Kelf �gy sz�lott: Ezen l�patk�t,
+aranyhajsz�lat �s aranykacsatollat tal�ltam az �ton. Ezeket a kir�ly
+elvette Kelftol, �s bevitte. M�snap reggel beh�vatta a kir�ly Kelfet,
+�gy sz�lv�n neki: Hallod-e: azt parancsolom neked, hogyha azon le�nyt,
+aminek a haj�b�l val� ezen hajsz�l, nekem ide nem hozod, �gy tudd meg,
+hogy hal�l a fejeden. Ekkor nagyon szomor�an kimegyen az ist�ll�ba,
+eg�sz napj�t s�r�ssal b�song�ssal t�lt�tte. H�t csak megsz�lal a t�tos:
+Kedves Kelfem, mi�rt vagy olyan b�s �s szomor�, �s mi�rt sir�nkozol?
+nekem semmi bajodat nem mondod? K�nnyes szemeit Kelf felemelv�n �gy
+sz�l: Hal�l a fejemen ha azon le�nyt, akinek a haj�b�l val� azon
+hajsz�l, a kir�lynak meg nem hozom. A t�tos mond: J�l tudtam, az�rt
+mondtam hogy ha felveszed, �gy is baj, ha nem veszed, m�g nagyobb baj.
+No de l�gy j� rem�nys�gbe; k�rj mind nekem, mind magadnak �traval�t.
+
+Megnyerv�n az �traval�t, elindul�nak mint a vill�ml�s. Az �ton �gy sz�la
+a t�tos az o gazd�j�hoz Kelfhez: Mostan oda kelletik menn�nk, ahol a
+bub�jos v�n asszony kergetett benn�nket: az o h�z�ba van azon aranyhaj�
+le�ny egy b�lcsobe, a maga �gya mellett rengeti sz�ntelen; hanem arra
+k�rlek, hogy mikor �n belehellem az �lmat a v�n asszonyra az ablakon,
+sebesen menj be, �s ragadd meg minden b�lcsost�l, de hozz� ne ny�lj,
+mert k�l�nben �letedet veszted. �gy is cselekedett Kelf; megragadta
+minden b�lcsost�l; de minthogy a b�lcsobe l�vo aranyhaj� le�ny nagyon
+sz�p �s kellemetes form�j� volt, Kelf meg nem �llhatta hogy meg ne
+cs�kolja, amidon az ablakon keresztulvitte: mindj�rt felserkent a v�n
+asszony, �s a maga t�tos�ra h�gv�n, kev�sbe m�lt hogy Kelfet el nem
+fogta, nagy fenyeget�sekkel ijesztv�n a j�vendo oda meneteltol.
+
+Nagy �r�mmel vette a kir�ly a gy�ngy teremt�s megj�vetel�t. Akinek a
+kir�ly aj�nlv�n sz�v�t lelk�t, holtig val� szerelm�t: de erre �gy sz�la
+a le�ny: Nem leszek addig birtokodba, m�g azon aranykacs�t, amelynek a
+toll�b�l val� ezen toll, ide nem hozatod. Ezt is Kelfre b�zta a kir�ly.
+Egy sz�z �les m�lys�gu k�tba volt a kacsa; ide leeresztette Kelfet lova;
+de minthogy egyszerre meg nem kaphatta a kacs�t, elki�lt� mag�t, �s a
+v�n asszony megragadta Kelfet. Itt a v�n asszony megk�ttetv�n Kelfet,
+befutetett egy vas kemenc�t h�tszer jobban mint m�skor. De minthogy a
+szolg�l� maga maradt, mondotta Kelfnek, hogyan �lj�n azon targonc�ba,
+amivel be akarta a kemenc�be tasz�tani. Kelf mindig �gy �lt, hogy be ne
+tudja tasz�tani; a le�ny hi�ba magyar�zta, Kelf nem akarta �rteni,
+mondv�n a le�nynak, hogy mutassa meg, hogy mik�nt kellessen �lni: akkor
+a le�ny mutat�s v�gett bele ugrik a targonc�ba, Kelf pedig ser�ny volt,
+betaszitotta a kemenc�be, maga pedig a kacs�t megfogv�n, hazament. Ekkor
+a kir�ly a sz�p le�nyt k�sztette h�zass�gi �let elfogad�s�ra, de a le�ny
+azt mondotta, hogy addig nem, m�g azon m�nest, amibe azon m�nl� van,
+aminek a l�b�r�l val� ezen patk�, ide nem hajtatod. Ezt is Kelfre b�zta
+a kir�ly, akinek lova �gy sz�la, hogy k�rjen boven zabot, egy �s�t, �s
+egy bialbort; ezeket megkapv�n, mentek ok egy nagy tenger mell�, ahol
+egy szigetbe megmutatta a l� a m�nest; annakut�nna egy g�dr�t �satott
+Kelffel, abba bele fek�dt maga Kelf �s a t�tos is abba volt betakarv�n a
+bialborrel. Megtanitotta a t�tos Kelfet, hogy mikor o v�vni fog, a veres
+l�ngot locsolja, �gy a t�tos meg fog mentodni. Ezut�n elnyer�t� mag�t a
+Kelf lova. A szigetbeli m�nl� mindj�rt meghallotta, �s f�lig a tengerbe
+bej�tt; de minthogy a Kelf lova a g�d�rbe b�jt, nem l�tta, visszament;
+m�sodik nyerit�sre �ltalj�tt, kereste, minden�tt nyer�tett; ekkor a Kelf
+lova kiugrott a g�d�rbol, �s addig viaskodtak, hogy a Kelf lova
+meggyozte; annakut�nna az eg�sz m�nes mag�ba �ltalj�tt, �s haza hajt�k.
+A kir�ly k�sztet� ism�t az aranyhaj� le�nyt az h�zass�gi �letre; de a
+le�ny azt mondta, hogy addig nem, m�g maga azon lovaknak tej�be meg nem
+f�rdik, amit azokt�l fognak fejni. Ekkor a Kelf lova megrugdosv�n sorba
+mindenik lovat, magokt�l leadt�k a tejet; a tej �gy forrott, mintha a
+legnagyobb tuz lett volna alatta. A f�rd�st is Kelfre b�zta a kir�ly,
+aki lov�t kiviv�n, ez re� lehellett, �s csak l�gymeleg lett a tej; Kelf
+pedig h�tszer szebb volt mint annakelotte. De a le�ny azt kiv�nta, hogy
+a kir�ly szem�lyesen megf�r�dj�k. Kivitette teh�t a kir�ly is a Kelf
+lov�t, de amint ez re� lehellett a forr� tejre, m�g sokkal jobban
+forrott, amibe a bele lehell�s ut�n beereszkedv�n, mindj�rt sz�rnyu
+hal�lt szenvedett a kir�ly. Ekkor az aranyhaj� le�ny �gy sz�la Kelfhez:
+No kincsem, �n a ti�d, te pedig az enyim vagy, �lj�nk sz�mos boldog
+esztendoket. �gy lett a szeg�ny Kelfbol kir�ly, aki �lt �s uralkodott
+v�g n�lk�l val� idokig.
+
+
+
+
+XXVIII. A PELIK�N KIR�LY.
+
+Volt hol nem volt, m�g az �rabs tengereken is t�l volt, hegyen v�lgy�n,
+m�g pedig a rongyos levelu erdon is t�l volt, volt egykor egy szeg�ny
+ember, kinek a gazdas�ga csak egy rongyos kunyh�b�l �llott; �let�t pedig
+csak �gy t�pl�lgatta, az erdobol naponk�nt sz�raz gallyakat hordott, �s
+a piacon eladta, mag�t �s feles�g�t abb�l t�pl�lta. M�g fiatalok voltak
+mind a ketten, magzatjok nem volt. Egyszer az asszony teherbe esv�n, m�r
+k�zelgetett a sz�l�snek az ideje. - Azon estve oda �rkezett Krisztus
+P�terrel, �s k�ri, hogy adna a szeg�ny ember nekie sz�ll�st; melyre mond
+a szeg�ny ember hogy: nem adhatok, �gymond, mivel a feles�gem ilyen s
+ilyen �llapotban vagyon: az�rt h�t nem lehet magoknak, j� bar�tim, a
+szob�ba fek�dni. Kire monda P�ter: Hiszen lefeksz�nk mink a pitvarba is,
+csakhogy a levego alatt ne fek�dj�nk. Ekkor csin�lt a szeg�ny gazda a
+pitvarba �gyat; azon �jtszaka pedig nagy f�jdalmakkal kinoztatv�n a
+szeg�ny asszony, monda P�ter az ur�nak: Uram szabad�tsd meg szeg�nyt,
+mert nagyon kinl�dik. Monda az �r: Eredj P�ter, n�zd meg mit l�tsz az
+�gen? P�ter kiment �s n�zi: h�t l�tott az �gen k�t kardot, �s h�rom
+hal�lfejet. Mondv�n P�ter az ur�nak hogy mit l�tott, monda az �r: Hogyha
+ebbe a szempillant�sba megsz�letik a fi�, teh�t el kell neki vesznie
+vagy h�bor�ba, vagy pedig d�ghal�l �ltal. Megint kezdi az asszony
+jajgat�s�t, �s k�ri P�ter az ur�t, hogy szabad�tan� meg: az ura pedig
+mondja, hogy n�zze meg viszont mit l�t az �gen. P�ter pedig kimegy, �s
+l�tja hogy vagyon az �gen egy sz�p kiny�lt r�zsabokor. Melyet mondv�n az
+ur�nak, no akkor legyen meg! monda ez, �s az asszony megsz�lte a
+gyermeket.
+
+Reggel felvirradtak szerencs�sen, �s k�ri a szeg�ny ember a k�t
+sz�ll�j�t, hogy vigy�k el a kis fi�t a templomba, �s kereszteltess�k
+meg; melyet el is vittek, �s �pen akkor �rtek a kir�lynak a magzatj�val
+a templomba, de mivel ez le�ny volt, teh�t mondja az �r hogy ezt
+keresztelj�k meg, mivel ez fiu. Ezt nem akarv�n a pap cselekedni, teh�t
+veszi Krisztus a gyermeket, �s maga megkereszteli, azut�n meg�ldotta, �s
+�ltaladta az atyj�nak. Hogyha, �gy mond, egyszer a gyermek felno �s el
+fog valahova utazni, teh�t add neki ezt a botot; �s a maga botj�t
+�ltaladta a szeg�ny embernek. A kir�lynak a le�nya �pen egy idos volt
+ezzel a szeg�ny ember gyermek�vel. M�r mind a ketten felserd�ltek, �s
+m�r a le�ny az o legszebb vir�gz� ideiben volt, �s oly gy�ny�ru
+tekintete volt nekie, hogy hozz� hasonl� nem volt k�r�lbel�l sz�ps�g�re,
+amelyben is nagyon elb�zv�n mag�t, gy�l�sben kihirdettette, hogy o
+m�shoz nem megyen f�rhez, csak ahoz, aki neki a Pelik�n kir�lynak az
+toll�b�l hoz egyet. Erre a hirdet�sre sok b�r�k, gr�fok, hercegek,
+v�logatott cig�nyleg�nyek ind�ltak a Pelik�n kir�lynak a keres�s�re, de
+senki nem tudta feltal�lni. V�gre mondja a feljebb emlitett szeg�ny
+embernek a fia: Aty�m �n is elmegyek, �s tal�n �n leszek szerencs�s hogy
+r� tal�lok arra a dr�ga kincsre. Kinek mondja az atyja: Eredj fiam, j�rj
+b�k�vel segitsen az isten. �s az atyja k�sz�t nekie �traval�t, hogy
+elmehessen; v�gre adja a fi�nak a keresztatyj�t�l kapott botot, �s ez
+elbucs�zik az atyj�t�l, �s �tnak ind�l, maga se tudja hogy merre menjen.
+Egy helyett meg�hezett, �s le�l a f�ldre, �s a botj�t maga al� tette, �s
+mely nagyon elb�mult, midon a botja maga alatt l�v� v�ltozott, �s k�rdi
+tole a lova: Hogy akarod, �des gazd�m, hogy most menj�nk, mint a sz�l,
+vagy mint a gondolat? Mond� neki: Csak �gy menj �des lovam, hogy se
+�nbennem, se tebenned semminemu k�r ne ess�k. Ezzel megind�l
+sz�lm�dj�ra, �s viszi eg�sz estvelig; estv�re �rkeztek egy nagy v�rosba,
+ahol mondotta a lova; hogy itt meg fogunk h�lni; �s bementek mind a
+ketten a vend�gfogad�ba. Midon a lov�t az ist�ll�ba bek�t�tte, maga
+pedig a vend�gszob�ba ment �s bort k�rt mag�nak, �s bora mellett
+falatozta kedves pog�cs�t, melyet m�g az atyja tett a tariszny�j�ba; egy
+kev�s ido m�lv�n szeml�li a korcsm�ros, hogy messz�rol val� �s k�lso
+orsz�gokb�l volna (mivel vele a lova repult) �s hozz�ja mengyen,
+asztal�n�l le�lv�n, elore k�sz�nti, azut�n k�rdi, hogy honnan, �s
+micsoda orsz�gb�l sz�rmazott, �s hogy hov� utazik? Midon ezt
+meghallotta, mond� hogy �n, �gy mond, az Melt�f� orsz�g�b�l val� vagyok,
+�s �tazok a Pelik�n kir�lyhoz. Midon ezt meghallotta a korcsm�ros, hogy
+ezeknek a hatalmas madaraknak a kir�ly�hoz �tazik, gondolv�n hogy ezt j�
+lenne a kir�lynak megjelenteni, azzal felk�szul �s szalad a kir�lyhoz.
+Midon jelent�se ut�n beeresztett�k a kir�ly eleibe, mindj�rt
+elbesz�llette hogy micsoda ember vagyon n�la. Mond� a kir�ly, hogy
+mindj�rt hozz�k hozz�m az embert. A korcsm�ros nagy siets�ggel vezeti a
+kir�lyhoz, �s midon a kir�ly mindeneket kik�rdett volna tole, k�rdi
+v�gre, hogy val�ban a Pelik�n kir�lyhoz utazik-�? kinek mond� emez, hogy
+oda. Mondja neki a kir�ly: hogyha egyszer a Pelik�n kir�lylyal besz�lsz,
+�gymond, teh�t k�rdezd meg, hogy az �n harminck�t kereku malmomra foly�
+forr�s mi�rt sz�radt ki, �s hogyan lehetne megint a forr�st foly�v�
+tenni? hogyha ezt neked megmondan� a Pelik�n kir�ly, �s nekem h�rul
+hozn�d, teh�t t�gedet nagy embernek tenn�lek.
+
+Elmegyen a kir�lyt�l, el�bb j� aj�nd�kot v�v�n otole; azut�n reggelre
+kelve tov�bb ind�lt. Midon m�r eg�sz nap �tazott volna, teh�t estv�re
+viszont egy nagy v�rosba megsz�lltak. Midon a lov�t j� karban
+helyheztette, maga pedig a korcsm�ba bement, h�t k�rdik hogy honnan
+val�; erre megmondotta, �s hogy hov�menne. Kit midon hallott volna a
+kir�ly, hivatja mag�hoz, �s mond neki: Hogyha te a Pelik�n kir�lyhoz
+m�gy, teh�t k�rdezd meg hogy mi�rt nem terem az �n k�rtvef�m a kertembe,
+aki ezelott ez�stvir�gokat vir�gzott, �s aranyk�rtv�ket termett? Ezt is
+hogy esz�be vette volna, midon a kir�ly j� aj�nd�kka mag�t�l
+elbocs�totta, o �tnak indult, �s k�rdezv�n otet, hogy mikor j�nne
+vissza, feleli hogy nem tudja.
+
+�s utazv�n, harmadnap m�lva rettenetes vadonba �rkezett, s egy v�rosban
+tal�lt, a melybe bement, hogy valami eles�get vegyen mag�nak. Midon a
+v�rosban j�rna, k�rd�k tole a kir�ly csel�djei, hogy hov� utazik? o
+pedig mondotta hogy a Pelik�n kir�lyhoz. Kit mindj�rt vezettek a
+kir�lyhoz, �s midon a kir�ly mindent tole kitudakozott, mondja neki a
+kir�ly Hogyha egyszer oda �rsz, teh�t k�rdezd meg hogy azon le�nyomat,
+aki m�r h�t esztendeje hogy beteg, hogy lehetne kigy�gy�tani? Ezzel
+megaj�nd�kozta a kir�ly, �s o tov�bb �tazott.
+
+Az �tj�ban monda az lova neki: Hallod-e l�tod amoda azt az erdot; ott
+�nr�lam sz�llj le, �s viszont �n egy bot leszek, �s engemet az erdobe
+valami nagy f�nak a tetej�ben k�ss fel, magad pedig a tengernek partj�ra
+ballagj el, ahonnan nem messze leszen a te sz�nd�kodnak el�r�se. Melyet
+midon hallott volna, teh�t lesz�ll a lov�r�l, �s ebb�l bot lett; kit
+midon m�r felk�t�tt a f�ra, �s a f�t j�l megjelelte, maga a tenger fel�
+vette az �tj�t. �s midon a tenger partj�hoz �rkezett, l�t ott egy
+hidegvette v�n asszonyt, melynek az orra k�t �les volt, �s az orr�n
+hordta �ltal a tengeren az embereket. Midon hozz� �rt volna az �fju,
+k�rdi tole a vasorr�, hogy hova �tazik? Melyet elmondott nekie. Midon
+meghallotta a v�n asszony, azt mondja neki: Hallod-e fiam, hogyha vissza
+josz, teh�t azt is k�rdd meg, hogy �nnekem meddig kell szolg�lni itt a
+tengeren otet? �s tov�bb �tazik a v�n asszonynak javasl�sa ut�n. V�gre
+el�rkezett egy erdoh�z, melynek a sz�lin egy gy�ny�ru f�nyess�gu h�z
+volt, melyet k�r�lfogott egy legdr�g�bb vir�gokkal teljes sz�p kert.
+Midon hozz� �rkezett, kint volt egy igen v�n asszony, �s midon hozz�
+�rkezett, k�sz�nti a v�n asszonyt; ez fogadja, �s k�rdi tole, hogy hol
+j�rna ebben a vid�kben, holott toletek m�g a mad�r sem j�het ide? Melyet
+midon elbesz�llett volna, hogy mi�rt j�r, �s legkiv�ltk�pen mi�rt j�tt,
+�s elbesz�llette az �tj�ba hogy a h�rom kir�lys�gok m�g mire is k�rt�k,
+legjobban k�rte hogy, ha lehet, csak egy sz�l tollat is szerezzen neki:
+a melyet meg is ig�rt a v�n asszony, hogy minden bizonynyal az Pelik�nok
+kir�ly�nak toll�b�l fog nekie szak�tani, mert o az feles�ge. Beh�vja
+annakut�nna a szob�j�ba, �telt �s italt ad n�kie �s azut�n bedugta otet
+egy �gy al�, �s betakarta egy teknovel, �s mondotta neki, hogy: az
+�jtszaka ne aludj�l, hanem mind�g figyelmezz arra, amit �n �s az uram
+besz�ll�nk.
+
+V�gre elj�tt a Pelik�n, nagy f�nyess�ggel megt�lt�tte a szob�t, �s
+nagyon perelt hogy micsoda m�s orsz�gb�l val� ember vagyon itt? �s add
+elo nekem mindj�rt, b�tor ak�rhol vagyon; de az asszony tagadta, hogy o
+a felol semmit nem tud, hanem m�ma kenyeret s�t�ttem, �s nagyon
+megizzadtam, �s az ingemet levetettem, �s annak van olyan nagy szaga.
+Melyet a fels�g elhitt, �s az �reg kif�st�lte a szob�t, �s mind a ketten
+fek�dni mentek. Midon f�l �jtszaka az asszony a Pelik�n kir�lynak a
+tollai k�z�tt vakar�szott, kiszakajt egy tollat az gy�m�ntf�nyess�g�
+h�t�b�l; melyen nagyon megharagudott a Pelik�n, hogy mi�rt szaggatja a
+tollait. Kinek mond a v�n asszony: hogy neked �n ezt nem k�szakarva
+cselekedtem, mert a tollaid nagyon �szve vannak ragadva; viszont m�g k�t
+tollat kiszakajtott, a kin m�g jobban megharagszik az Pelik�n, �s t�bbet
+nem hagyott a feles�g�nek az tollai k�z�tt vakar�szni, azut�n tetette
+mag�t az asszony hogy alszik. Egyszer csak fel�bred �lm�b�l, �s besz�lli
+az �lm�t, hogy m�g soha t�bb� oly �lmat nem l�tott mint most. Kinek mond
+a Pelik�n kir�ly, hogy mit �lmodott? Besz�lli a v�n asszonya �gy mond:
+J�ttek hozz�nk h�rom kir�lyok, �s mindegyiknek tol�nk egy-egy k�r�se
+volt; az elso �gy mond: Vagyon nekem egy harminck�t kereku malmom, �s
+most m�r a forr�s, amely re� folyt, kisz�radt, s k�rdezi, hogy mik�nt
+lehetne megereszteni a forr�st? A m�sodik viszont, hogy vagyon a
+kertiben egy k�rtvef�ja, s hogy mi�rt az most nem terem, holott ezelott
+aranyk�rtv�ket termett, �s ez�st vir�gokat vir�gzott? Az harmadik pedig
+mond�, hogy nekie volt egy nagyon sz�p le�nya, de m�r h�t esztendeje
+beteg, �s nem tudj�k meggy�gy�tani; k�rdi mik�ppen lehetne
+meggy�gy�tani.
+
+Ezekre mond a Pelik�n kir�ly, hogy nem hi�ba, k�zel vagy h�romsz�z
+esztendoh�z, teh�t az�rt �lmodozol oly igen igazat; csak hallgass. Az
+elso kir�ly, akinek a malma nem forog mivel nincsen vize: teh�t ha
+valaki a forr�s g�dribe l�vo malomk�vet, amit leeresztett egy moln�r
+leg�ny, kih�zn�, teh�t elind�lna mindj�rt a malom, �s az el�bbi nagy
+hasznot viszont hajtan�. A m�sodik, aki azt mond�, hogy dr�ga k�rtvef�ja
+volt, �s m�r t�bbet nem terem: minek is teremne, gondolja ez mag�ba,
+odafent, mikor a t�ve alatt vagyon huszonn�gy k�d p�nz? m�g azt onnan ki
+nem �ss�k, addig a fa nem terem. A harmadik pedig, akinek van egy beteg
+le�nya, teh�t az addig meg nem gy�gy�l, m�g azt az �ldozatot, amit most
+h�t esztendeje egy pap nekie adott, �s mivel a papra haragudott, o azt
+kik�pte, �s egy b�ka azt hirtelen elkapta, �s az olt�r al� bevitte: m�g
+onnan ki nem veszik, �s a le�nynak be nem adj�k, addig meg nem
+eg�szs�gesedik.
+
+A besz�lget�s k�z�tt reggel lett, �s a Pelik�n onnan haz�l elment; a v�n
+asszony pedig kivette az �gya al�l az �fjat, �s �ltaladta nekie a nagy
+dr�gas�g� sz�p tollakat, �s monja neki: A t�bbit, a mit k�rdezt�l, m�r
+hallottad; de v�gre mond� az, hogy m�g itt is egy vasorr� b�ba mit
+mondott neki, hogy meddig kell szolg�lni neki a tengerparton? Mond� az
+�reg, hogy on�kie addig kell nekie szolg�lni, am�g a sz�zadik embert nem
+veszti a tengerbe, s hogy kilencven kilencet m�r befojtott. Ezzel
+megk�sz�ni az �fju az asszonynak j� akaratj�t, �s �tazik vissza.
+
+Midon m�r a tengerpartra �rt, �s a vasorr� b�ba �ltalvitte a tengeren,
+k�rdi tole ez, hogy meddig kell nekie m�g szolg�lni? Mond� az �fju,
+hogy: Joj ide velem az erdobe, �s ott megmondom. Midon a vasorr� b�ba
+elkis�rte volna a kis erdobe, ott felmegy az �fju a f�ra, �s leveszi a
+f�rul a botj�t, �s viszont megint l� lett bel�le, �s re�ja �l; akkor
+mond� a bany�nak, hogy m�r kilencven kilencet befojtott�l a tengerbe,
+m�g egyet kell befojtanod, akkor elszabad�lsz. Mond� az: K�sz�nd, kutya
+any�ju, mert te lett�l volna a sz�zadik.
+
+Ezut�n �tnak indult, �s el�rt az elso v�rosba, akibe ut�lj�ra volt
+mondva, hogy otet a kir�lyhoz vezett�k. Midon m�r a kir�lyn�l lett
+volna, megmondotta a kir�lynak, hogy a le�nya mi�rt oly nagyon beteg:
+Ekkor az �ldozatot az �fju mond�sa szerint az olt�r al�l kivett�k, �s a
+le�nynak beadt�k, amely ut�n a le�ny mindj�rt jobban �rzette mag�t, �s
+h�rom h�t alatt meggy�gy�lt. A kir�ly ez�rt a cselekedeti�rt sok
+kincscsel �s katonas�ggal megaj�nd�kozta. Innen oszt�n �rt a m�sodik
+kir�lys�ghoz. Midon m�r a kir�ly eleibe ment volna, �s az �fju mond�
+hogy a k�rtef�ja mi�rt nem terem, mindj�rt fel�satta a f�t, az alatt
+pedig a nagy kincset megl�tta, melyet onnan felvettek, �s a f�t �jra
+el�ltett�k, aki mindj�rt bimb�zni kezdett, �s vir�gozni. Ezt nagy
+�r�mmel l�tta a kir�ly, �s a kincset szekerekre rakta �s az �fjunak
+adta, �s mell�je nagysz�m� katonas�got, �s m�r mint egy nagy kincsekkel
+b�r� nagy hatalommal ment az utols� kir�lys�ghoz. �s midon m�r mint egy
+gener�lis elej�re ment volna, megmondja neki, hogy mi az oka hogy a
+forr�sod elsz�radt, �s nem or�l a malmod: a forr�sod lyuk�ba egy
+moln�rleg�ny, akinek nem fizett�l, egy malomk�vet eresztett a forr�sba:
+m�g ki nem h�zod, addig nem j�r a malmod. Amelyet a kir�ly mindj�rt
+mesters�ggel kih�zatott, �s a forr�s nagy z�g�ssal el kezdett folyni.
+Ezt l�tv�n a kir�ly, nagyon �rvendett, �s az ifjunak nagy sok p�nzt �s
+katon�t adott. M�r most az �fju mint egy nagy fejedelem ment haza fel�,
+kinek m�r kincse �s sok katonas�ga volt. Az atyja h�z�hoz menv�n, az o
+atyja nagyon csud�lkozott, hogy az o fia nem csak gazdags�got, hanem m�g
+egy kir�lyhoz illo sok katonas�got is hozott mag�val; de v�gre midon
+megmutatta az atyj�nak, hogy m�g a Pelik�n kir�lynak a toll�b�l is
+hozott mag�val, jelenti v�gre a kir�lynak, hogy o legyen az az ember aki
+a Pelik�n kir�ly toll�b�l hozott, a mit a kissasszony kiv�nt. Melyet
+midon megmutatott, a kisasszony nem annyira a tollnak, mint a sz�p
+�fjunak meg�r�lt, s mivel hallotta �s l�tta, hogy mely rettento kincset
+hozott mag�val. Itt csakhamar kezet fogott a kir�ly le�ny�val, �s v�gre
+megesk�d�tt a sz�p kisasszonynyal, �s az �reg kir�ly hal�la ut�n o lett
+a kir�ly, s a kir�lys�got b�lcsen feltartotta, m�g �let�t be nem z�rta.
+
+
+
+
+XXIX. �RD�G LE�NYA.
+
+Volt hol nem volt, m�g az �perenci�s tengereken is t�l volt, volt
+egyszer egy szeg�ny ember, ennek a szeg�ny embernek volt egy fia, akinek
+nagyon kev�s gazdas�ga volt �gy, hogy m�r maga is alig tudott �lni.
+Mondja a fi�nak: L�tod-e kedves gyermekem, hogy m�r magamnak nincsen
+semmim, hanem eredj �s keress magadnak valami szolg�latot, tal�n minket
+is tudsz boldog�tani. Ezzel a fia felk�sz�l, �s el�tazik, �s j�r kel,
+heted h�t orsz�g ellen b�jdosik szeg�ny mindenfel�. Egyszer �rt egy
+rettenetes nagy hegyet, melyen fel�l volt egy nagy v�r: felmegyen a
+v�rnak a kapuj�hoz, �s k�rdi a kapun �ll�t�l, hogy ki� legyen a v�r?
+emez pedig felelt, hogy a nagys�gos Pl�t��. Itt az �fju bemegy a v�rba,
+�s jelenti mag�t hogy szolg�latot kapna. Midon m�r felvitt�k a v�r
+ur�hoz mondja ez mag�ba: J� lesz ez nek�nk, mert bizony mondom hogy ily
+hamar embert nem kaphatunk. Befogad�k h�t otet, �s mondj�k: Hallod-e,
+itt n�lunk csak h�rom nap az esztendo, �s hogyha te azt ki tudod
+szolg�lni, teh�t akkor h�romsz�z forintot kapsz. Adnak nekie enni, �s
+mondj�k: N�lunk oly szok�s vagyon, hogy csak �jtszaka kell szolg�latj�t
+az embernek tenni; teh�t most fek�dj�l le, az �jtszaka pedig fogsz
+dolgozni. Lefekszik a f�radt fi�, �s estve fel� felk�lt, �s k�rdi, hogy
+mi lesz a dolga? melyet megmutattak nekie: l�tod-e, �gy mond, amoda a
+v�r alj�n azt a nagy erdot? teh�t azt neked az �jtszaka ki kell v�gni,
+�s a f�t �lbe rakni; �s adnak neki egy fejsz�t, �s mondj�k, hogy ha ezt
+meg nem fogod cselekedni, teh�t holnap bevisz�nk a pokol szolg�latj�ba.
+Nagy szomor�an kifel� ind�l az erdo fel�, �s mikor el�rte az erdot, �s
+nem tudta hogy mik�ppen fogjon a dologhoz: m�g �gy szomorkodik, hozz�ja
+j�tt egy nagyon sz�p fiatal le�nyz�, �s k�sz�nti otet, �s mondja neki:
+Ugyan hogy j�tt�l te ide te szerencs�tlen �fju? ki is k�nnyes szemekkel
+panaszkodik hogy nekie miket parancsoltak. Mond� a le�nyz�: Te csak �lj
+le, �s itt, amit neked hoztam, edd meg, �s azut�n fek�dj�l le: ne f�lj
+mert �n neked mindent elv�gezek. Ezek ut�n fek�dni ment, �s a Roz�lia
+kezdett a dologhoz, oly ser�nyen letakar�totta a f�t, �s �lbe rakta,
+hogy m�r midon hajnallott, teh�t m�r akkor az eg�sz dolog k�szen volt.
+
+Reggel h�t felk�lt�tte az �fjut, �s mondja neki: No egy�l most, tudom
+hogy nagy eb�d lesz m�r akkor mikor te fogsz fr�st�k�lni. Hazament teh�t
+az �fju, �s jelentette az ur�nak, hogy amit parancsolt, m�r elv�gezte. A
+Pl�t� k�tfel� n�zett, �s mond� a feles�g�nek: Hallod-e ez nagyobb �rd�g
+mint �n vagyok, mert ez oly dolgot vitt v�gbe, melyet �n magam se tudtam
+elv�gezni: hanem majd parancsolok �n neki holnap oly dolgot, melyet
+tudom hogy el nem tud v�gezni. Ezek ut�n adnak az ifjunak egy kev�s
+kenyeret �s egy poh�r bort, amely ut�n parancsolj�k, hogy az �jjel azt a
+f�ldet, amit a m�lt �jjel irtott�l, azt felsz�ntsad, �s k�lessel
+bevessed, �s reggelre a k�lest meg is �reszszed, hogy az �n asztalomon
+holnap k�s�t a term�s�bol ehessenek; ezeket pedig hogyha el nem v�gzed,
+holnap a pokol dolg�hoz k�ldelek. Ezek ut�n nagy szomor�an elt�vozik az
+�fju, �s kimenv�n j�kor a f�ldre, ott nagyon szomorkodv�n egy fa alatt
+le�l: h�t ime j�n a tegnapi sz�p Roz�lia, kit midon megl�tott az �fju
+b�gyadt szemeit re� vetette. Mond neki Roz�lia: No hogyan vagy szivemnek
+szerelme? Kinek mond� az �fju, hogy tegnap amit mondottak csak m�g �lom
+volt a mai dologhoz, mert csak gondold meg, gy�ny�ru vir�gsz�l! hogy
+nekem most lehetetlen dolgot parancsoltak, mert a sz�nt�sa a f�ldnek
+csak meg lehetne m�g, de a k�les megny�veszt�se elottem lehetetlennek
+l�tszik. Mond� neki Roz�lia: Hallod-e, ne b�s�lj semmit, mert �n rajtad
+seg�tek, �s helyetted mindent elv�gzek, csakhogy majd egyszer hajdan�ba
+el ne felejtkezz�l r�lam, hanem l�gy hivem; melyet az �fju meg is ig�rt
+nekie: Hogyha egyszer innen kiszabad�lhatok, teh�t �r�k�s h�ved fogok
+maradni, csak most, kedves angyalom, seg�ts rajtam. Ekkor mond Roz�lia:
+Fek�dj�l le, �s aludj�l reggelig: majd �n elv�gzek mindeneket helyetted.
+Ekkor az �fju lefek�d�tt, �s Roz�lia mindent elv�gzett helyette.
+
+Reggelre felkelv�n, mond neki a le�ny: No lelkem, gyere velem, �s szedj
+a k�lcsbol, �s vidd el az aty�mnak, hogy telj�k be a kedve. Ezek ut�n
+szedv�n k�lest, viszi Pl�t�nak eleibe �s mondja: No uram, elv�geztem a
+parancsolatodat. Ezen Pl�t� nagyon elcsod�lkozott, hogy o ezt a nagy
+dolgot nekie elv�gezte; melyet midon meghallott az �rd�g feles�ge, monda
+Pl�t�nak: Hallod-e, te nem tudsz parancsolni; majd megl�tod, hogy �n
+holnap oly dolgot parancsolok neki, melyet tudom hogy el nem v�gezhet.
+Ezek ut�n adtak nekie viszont egy kev�s kenyeret, �s egy poh�r bort,
+melyet midon megett, monda Pl�t�: Hallod-e, m�r most �n neked nem
+parancsolok, hanem eredj, a feles�gem fog neked valamit parancsolni.
+Midon bement volna az asszonyhoz, k�rdi tole, hogy mit m�lt�ztatik
+parancsolni; s mond neki az asszony: �n most neked nem parancsolok oly
+sok dolgot, hanem csak azt, hogy azt az egy lovat, mely az ist�ll�ba
+vagyon, vidd el s�t�lni, �s midon m�r megj�rtattad, azut�n elvidd a
+kov�cshoz hogy patk�lja meg; de tudod, nem k�tof�ksz�ron fogod vezetni,
+hanem re� fogsz �lni, �s �gy fogod j�rtatni. Ne f�lj, mert szelid l�, �s
+nem b�nt az t�gedet. Ezek ut�n elmehetsz, hogyha a parancsolatot
+elv�gezted. Ezzel elmenv�n a fi�, viszont kiment s�t�lni az erdo mell�,
+ahol ennekelotte dolgozott; �s im m�r a sz�p Roz�lia ott v�rta otet; �s
+midon hozz�ja �rt, nyak�ba bor�lt �s megcs�kolv�n mond�: Szerelmes
+gy�ny�ru galambom, mit parancsoltak? add el�, mert a balorc�m nagyon
+f�jt ma �jtszaka, netal�n az any�m valamely oly dolgot parancsolt,
+melyet m�g �n sem vihetek v�gbe. Monda az �fju: Oh kedves �rtatlan
+kisasszony, a te sz�ved l�tom nagyon kegyes, �s sz�nakoz�; ne f�lj m�r
+rajtam, mert a holnapi parancsolat nem oly igen nagy, mint a t�bbi volt,
+mert csak egy lovat kell j�rtatnom �s megpatk�ltatnom. Melyet hallv�n
+Roz�lia, nagyon elfej�redett, �s monda: No most nem tudom hogy fogsz
+szabad�lni, mert az any�m lesz az a l�, melyet te fogsz j�rtatni, �s
+megpatk�ltatni; de m�g is, ne f�lj, mert az any�mat is �retted
+megtagadom, �s ink�bb elvesztem, csak hogy te l�gy h�v �nhozz�m. Hanem
+hallgass a szavamra, �s eredj m�g ma a kov�cshoz, �s parancsold meg
+nekie hogy csin�ljon neked egy m�sf�l arasztos sarkanty�t �s egy
+huszonn�gy �g� tar�jt bele; azok pedig oly erosen legyenek kik�sz�rulve,
+hogy hegyesek legyenek mint a full�nk, �s �lesek mint a borotva; azut�n
+hogy, ha re� �lsz, hanem m�g az ist�ll�ba �lj re�, �gy joj ki vele az
+ist�ll�b�l: v�gre, majd ha az �g alatt leszel, teh�t szor�tsd meg j�l,
+hogy a sarkanty�nak tar�ja megj�rja a b�lit; ne k�m�ld semmit, azut�n
+majd rep�l eg�szen a levegoig veled, de te ne t�g�ts semmit, hanem
+egyform�n szor�tsd: �gy nem vethet le. Azut�n vidd a kov�cshoz, �s
+veress r� oly nagy patk�kat a milyet te kiv�nsz, mert o azt gondolja,
+hogy t�ged e s�t�l�s k�zben majd elveszejt. M�r most fogd ezt a kis
+italt, melyet mostan neked adok, �s idd meg, mert hogyha eztet megiszod,
+teh�t nem fogsz f�lni tizenk�t �rd�gtol se. Mikor az �fju megitta az
+italt, monda Roz�lia, hogy: amit �n neked megmondottam, el ne
+felejtkezz�l arr�l.
+
+Ezek ut�n haza fele vette az �tj�t az �fju, �s elment parancsolat
+szerint a kov�cshoz, a ki is nekie parancsolatja szerint megcsin�lta a
+nagy sarkanty�t, �s a csizm�j�ra fel is �ttette. M�snap kor�n m�g
+hajnalba felkelt, �s bemegy az ist�ll�ba, �s k�ruln�zte a lovat, �s
+l�tja hogy mely t�zes szemekkel n�z re�ja. Felnyergelte teh�t, s m�g az
+ist�ll�ba re� �lt, �s �gy szorongatta a lovat sarkanty�j�val, hogy csak
+alig szuszogott. Midon m�r ki�rt volna a v�rb�l vele, a l� sz�l m�dj�ra
+kezdi szalad�s�t, a levego fel� kezde ugr�lni, de emez mind�g a
+sarkanty�j�val �szt�n�zte, �gy hogy m�r a sarkanty�j�nak a k�t tar�ja
+�ssze�rt a b�libe; ezt nem �llhatv�n m�r ut�bb az �rd�gi l�, csendesedni
+kezdett �s akaratja szerint vele ballagott. Midon m�r a kov�cshoz �rt
+volt, teh�t a l� alig �llott a l�b�n, �s amidon m�r mind a n�gy l�b�t
+megpatk�lt�k, haza vitte, �s az ist�ll�ba bek�t�tte. Azut�n bemegy
+Pl�t�hoz �s mond: Uram, �n m�r kiszolg�ltam az idomet, hanem, fizess m�r
+most ki, �s �n elmegyek. Ekkor elcsod�lkozik Pl�t�, �s nagy hamars�ggal
+kifizeti, �s k�ri otet, hogy t�vozz�k el tole, mert m�r f�lt Pl�t� tole.
+
+Az �fju teh�t elmegy ser�nys�ggel, �s midon m�r ment volna az �ton,
+teh�t eleibe �llott a sz�p Roz�lia, �s monda neki: No kedves galambom,
+most mindj�rt rossz�l lesz a dolgod, mert az any�mat j�l megk�noztad.
+Hanem most �n leszek mindj�rt l� minden hozz� val�val, �s te �lj re�m.
+Ezzel megr�zkodik, �s l� lett belole, �s az �fju re� �lt, �s sz�l
+m�dj�ra rep�lt vele Roz�lia. Amint szaladtak, mondja Roz�lia: Nagyon �g
+a jobb orc�m, �s aligha nem az aty�m j�n ut�nnunk; csak n�zz h�tra, hogy
+nem l�tsz-e valamit? Visszatekint emez, �s l�t egy nagy fekete felhot
+ut�nnok j�nni; mondja az �fju, hogy egy nagy fekete felho j�n. Mond a
+le�ny: Vessed az �ltalvetoben l�vo kef�t a fejeden �ltal; �s amint
+levetette, teh�t egy nagy felett�bb suru erdo lett belole, amelyen m�g
+�ltalm�szott a fekete felho, addig messze haladtak. - Viszont mond
+Roz�lia: Nem l�tsz-e valamit, kedvesem? Emez mond�, hogy m�r nem messze
+j�n egy nagy t�zes felho. Monda Roz�lia: Vessed a vakar�dat a fejeden
+�ltal; melyet midon elvetett volna, teh�t lett belole egy egekig �ro
+nagy koszikla; m�g a t�zes felho azon �ltalm�szott, addig ezek messze
+haladtak. �jra monda Roz�lia: No most �n egy f�ld k�les leszek, te pedig
+leszel v�n ember; s ha k�rdik toled, hogy nem l�tt�l-e valamit hogy erre
+ment, mondd hogy akkor l�tt�l, mikor ezt a k�lest vetetted. Azzal �gy
+t�rt�nt. Pl�t� arra megy �s k�rdi az �reget hogy nem l�tt�l-e erre menni
+k�t fiatalt, egy �fju leg�nyt �s egy le�nyt? Mond az �reg, hogy akkor
+l�ttam, midon ezt a k�lest vetettem. Visszamegyen h�t az �rd�g, �s
+mondja a feles�g�nek hogy mint j�rt a k�les-orzovel. Mond a feles�ge:
+Eredj hamar vissza, ez az �reg ember volt az az �tkozott fattyu, a k�les
+pedig a le�nyunk, o ez ut�n iparkodik. Az �rd�g viszont indul, �s mint
+egy f�st ut�nnok ereszkedik. Mond Roz�lia: N�zz vissza, nem l�tsz-e
+valamit? kinek monda az �fju, hogy l�t egy nagy veres f�st�t. Mond
+Roz�lia: �n k�polna leszek, te pedig pap, �s ha k�rdi toled hogy nem
+l�tt�l-e minket, mondd te: hogy akkor l�tt�l, mikor ezt a k�poln�t
+�pitett�k. Oda �rkezett teh�t a Pl�t�, �s k�rdi, hogy nem l�tt�l-e egy
+valami �fju leg�nyt �s egy le�nyt erre menni? igen is mond� emez, akkor
+l�ttam mikor ezt a k�poln�t �pitett�k. Megharagszik Pl�t� �s viszamegy,
+mond� feles�g�nek hogy mit l�tott; mire mond a feles�ge: Mit tudsz te,
+hiszen t�ged a gyermekek is bolondd� tudnak tenni; meg�llj, mert majd
+elmegyek �n, �s tudom hogy visszahozom oket, �s megmutatom, hogy oket
+meg fogom tan�tani. Ut�nnok ind�l teh�t Pl�t� asszony, �s amint Roz�lia
+mondja: nem l�tsz-e valamit kedvesem? mond� amaz: L�tok egy igen nagy
+t�zes kereket nagy sebess�ggel ut�nnunk forogva j�nni. Kinek mond�
+Roz�lia, hogy most �n k�csa leszek, tebeloled lesz egy nagy t�, �s �n a
+t�ba fogok �szk�lni; a mely is mindj�rt megt�rt�nt, �s hozz� jut a t�zes
+ker�k, �s v�ltozott nagy k�ny�v�, mely a k�cs�t meg akarta fogni, de a
+k�csa, m�g hozz� kapott, addig mindig lebukott a v�zbe; �s midon sok�ig
+�gy veszodtek egym�ssal, �s semmik�pen el nem tudta ragadni, teh�t
+kimegy a v�zbol, monda a v�n asszony, hogy ha m�r te �gy vagy az
+�fjuval, tudd meg Roz�lia, hogy ha t�ged az �fju szeret, teh�t t�ged �gy
+elfelejtsen, hogy t�bb� soha ne is n�zzen, mert te engemet megcsalt�l:
+az �n anyai �tkom rajtad! Ezek ut�n a v�n asszony haza ment.
+
+Midon m�g egy m�rf�ldnyire voltak az �fju atyj�nak a h�z�hoz, monda:
+Roz�lia, kedves Roz�li�m, �n most elmenek haza, �s teut�nnad j�v�k
+kocsival, mivel nem illik hogy �n a te sz�p szem�lyedet gyalog vigyem
+be. Ezzel j� rendbe hagyta Roz�li�t, maga pedig haza ment; �s midon m�r
+haza ment volna, teh�t eg�szen elfelejtkezett r�la, �s eszibe se jutott
+t�bb�. A p�nzen, mit a szolg�latb�l hozott, �kr�ket vett, �gy
+gazd�lkodott vagy esztendeig �s Roz�li�r�l meg sem eml�kezett. Roz�lia
+b�res�t kedvesinek mag�hoz h�vta �s mond� neki: Hallod-e bar�tom, mikor
+haza �rsz, teh�t mondd mindig ezt a sz�zatot az �kreidnek, hogy tal�n te
+is �gy elfelejtkezt�l a p�radr�l, mint az �n uram Roz�li�r�l? Melyre a
+b�res, midon az udvarba ment volna, mindig a cs�s �k�rre l�rm�zott:
+Mi�rt nem h�zol? tal�n te is �gy elfelejtkezel el a p�rodr�l, mint az �n
+gazd�m Roz�li�r�l? Midon a b�res a kapun behajtott volna, az �fju gazda
+�ppen ott �llott, �s mag�ban gondolkozv�n, hogy mire menne ez a dolog,
+mintegy hom�lyban eszibe jutott, hogy valamikor egy Roz�li�t szeretett,
+�s k�rdezte a b�resit, hogy mirol mondja o azon szavakat az �kr�knek?
+Emez mond�, hogy egy sz�p kisasszony mondotta ezt neki, hogy ha az
+�kr�ket a kapuba behajtom, teh�t ezt mondjam. Melyet hallv�n az �fju,
+eg�szen esz�be jutott az o kedves Roz�li�ja, kit azut�n haza hozott, �s
+megesk�d�tt vele, �s nagy gazdags�gban �s gy�ny�rus�gben �ltek mind
+v�gig.
+
+
+
+
+XXX. H�ROM KIR�LYLE�NY.
+
+Egy kir�lynak volt h�rom le�nya, akik m�r nagyra felnottek, �s m�g sem
+eresztette az atyjok a napvil�gra. Egyszer az �regbik a kir�lyhoz ment,
+�s azt mondja neki: F�ls�ges kir�ly, szerelmes aty�m, m�r �n tizennyolc
+esztendos vagyok, �s a napf�nyt m�g sem l�ttam, az�rt k�ny�rg�k
+fels�gednek, hogy hadd mehessek s�t�lni. Felel a kir�ly: �des le�nyom,
+az meglehet, hanem hogyha kim�gy, t�bbet vissza nem j�hetsz. A le�ny nem
+gondolt azzal, hanem elment egy t� mell� s�t�lni. Egy nagy s�rk�ny
+kij�tt a v�zbol, s a le�nyt elvitte. A kir�ly v�rta a le�ny�t, de az
+csak ott maradt. Azut�n a k�z�pso is mikor tizennyolc esztendos volt, az
+atyj�hoz ment, �s mond� neki: F�ls�ges kir�ly, �des aty�m, az�rt
+k�ny�rg�k, hogy hadd mehessek s�t�lni. Az atyja azt mondotta: �des
+le�nyom; hogyha elm�gy is nem b�nom, de majd te is oda veszel. A le�ny
+nem gondolt vele, csak elment az is ahoz a t�hoz, amelyn�l a n�nje
+elveszett: teh�t mikor oda �rt, egy nagy �rt�ztat� s�rk�ny a v�zbol
+kij�tt, s a le�nyt elvitte. A kir�ly ezen igen nagy b�ban esett. Azut�n
+nem sok�ra a kissebbik is az atyj�hoz ment, �s monda: F�ls�ges kir�ly,
+szerelmes aty�m, k�ny�rg�k, ereszszen s�t�lni: �n m�r tizennyolc
+esztendos vagyok, m�gis a napot nem l�ttam: akarn�k s�t�lni. A kir�ly
+megengedte. Az is elment ahoz a t�hoz, a kin�l a n�njei elvesztek. Mikor
+oda �rt, azt is egy s�rk�ny elvitte. M�r itt a kir�ly oly nagy b�ban
+esett, hogy mag�n nem tudott seg�teni, csak b�s�lt.
+
+Abban a v�rosban volt egy v�n asszony, akinek h�rom fia volt, az egyik
+volt Estve, a m�sik �jf�l, a harmadik Hajnal. A kir�ly kurrent�ltatta,
+hogy aki a le�nyainak hireket tudja mondani, fele kir�lys�g�t neki adja.
+A v�n asszony, hogy azt meghallotta, mindj�rt gondolta mag�ban: az �n
+fiaim sokat j�rnak, tal�n valamelyik tud h�rt mondani felol�k. Mikor
+azt�n az Este haza ment, annak enni adott, azut�n mond� neki: Fiam, m�r
+r�gen nem volt�l ide haza, az�rt maradj, fek�dj le, s aludj�l. De az
+Estve azt mondta, hogy ha az �jf�l ide haza �r, nem j�l lesz; de m�g is
+az anyja szav�ra megmaradt. Az anyja elbujtatta, �s elaludt; azut�n az
+�jf�l is haza j�tt: annak is enni adott, �s annak is azt mondotta: Fiam,
+m�r r�gen nem volt�l ide haza, fek�dj le �s aludj�l. De az is azt
+mondotta, hogy ha a Hajnal haza �r, rosszul lesz a dolgom. Felel az
+anyja: Majd elbujtatlak. Az is lefek�dt, �s elaludt. V�gre a Hajnal is
+haza j�tt, az is evett, �s lefek�dt. Mikor m�r kialudt�k magokat, mind a
+h�rman f�lkeltek, �s hogy egym�st megl�tt�k, mind a h�rman megijedtek.
+Az anyjok pedig azt mondotta nekik: L�tj�tok fiaim, mind a h�rman az �n
+fiaim vagytok, az�rt mit f�ltek egym�st�l? hanem azt k�rdem, hogy nem
+l�tt�tok-e a kir�ly le�nyait? mert azt mondotta, hogy annak ki h�reket
+hozza a le�nyoknak, fele kir�lys�g�t adja. Felel az Estve: �n nem
+l�ttam; az �jf�l: �n sem l�ttam sehol. Azut�n felel a Hajnal: �n l�ttam,
+�s nem hogy hirt nem tudn�k felol�k mondani, de m�g haza is hozom oket.
+Hanem menjen kend a kir�lyhoz, �s mondja meg neki, hogy csin�ltasson egy
+h�romsz�z �les l�ncot, �s a v�giben h�t m�zs�s karik�t. Az anyjok elment
+a kir�lyhoz, �s megbesz�lte, hogy az o Hajnal fia mit mondott. A kir�ly
+nagy hamars�ggal valamennyi kov�cs �s lakatos volt mind �sszehivatta, is
+megparancsolta nekik, hogy mentul elobb lehet, a l�ncot megcsin�lj�k;
+meg is lett. Azut�n elmentek az erdobe mind a h�rman. A Hajnal az
+Est�nek azt mondja: Eredj, vidd fel a f�ra ezt a l�ncot, s k�sd meg.
+Este nem birta felvinni a l�ncot. Azut�n az �jf�lnek is mond�, hogy
+vigye fel s k�sse meg. Az �jf�l felvitte s meg is k�t�tte, azut�n lej�tt
+a f�r�l. V�gre mind a h�rman �sszeesk�dtek, hogy m�g egy cs�pp v�r lesz
+benn�k, addig egym�st el nem hagyj�k. Azut�n az Est�nek mondja a Hajnal,
+hogy menjen le a lyukba; az Estve azt mondta hogy o nem mer lemenni,
+azut�n az �jf�lnek mondta, hogy menjen le, de az is csak azt mondta,
+hogy o sem megy le: ism�t �szveesk�dtek, hogy m�g o fel nem j�n a
+lyukb�l, addig ott legyenek.
+
+V�gre a Hajnal lement a f�ld al�, �s ott egy r�zv�rra bukkant, abban
+bement, �s a kir�ly le�nya ott volt. Mond� a le�ny: Jaj kedves Hajnalom!
+mi hozott ide? menj hamar, mert ha a s�rk�ny haza j�n, ezer lelked lesz
+is, �szveszaggat. Felel a Hajnal: O engem �szve nem szaggat, hanem mondd
+meg azt nekem, hogy micsoda eros az a s�rk�ny? Felel a le�ny, hogy ha
+haza j�n, egy buzog�nyt bevet a v�rba: hogyha az udvarban veti, akkor
+oda vagy, de ha be nem tudja vetni, akkor nem lesz oly eros; �s pedig
+egy-egy itce p�linka az itala �s egy keny�r az �tele. Monda a leg�ny:
+Add nekem a p�link�t �s a kenyeret. A le�ny oda adta, a Hajnal megette.
+A s�rk�ny mikor ment, egy nagy buzog�nyt vetett a v�r fel� nagy
+haraggal, hanem be nem tudta a v�rba vetni; a leg�ny kimegy eleibe a
+s�rk�nynak, a s�rk�ny nagy haraggal neki, �s �sszementek, de a Hajnal a
+f�ldh�z v�gta, �s hat fej�t lev�gta, s �gy meg�lte; azut�n a le�nyhoz
+bement, a le�ny nagy �r�mmel a nyak�ba esett �s megcs�kolta, s azt
+mondta: M�r �des Hajnalom, �n a tied vagyok, te pedig az enyim. Azut�n a
+Hajnal k�rdi: H�t ezt a r�zv�rat nem lehetne-e elvinni vel�nk? Felel a
+le�ny: Itt van egy r�zvesszo, azzal v�gd meg a v�rat, �s olyan lesz mint
+a r�zalma lett belole. Azut�n elmentek a m�sik v�rhoz, az meg mind csupa
+ez�st volt; abba bementek; ott volt a k�zepso le�ny; az is megijedt,
+hogy mi hozta oda oket, mond�: Menj el �des Hajnalom, mert ha ezer
+lelked lesz is, meg�l az uram. A Hajnal k�rdi, hogy mit eszik? felel a
+le�ny: egy itce p�link�t �s k�t kenyeret. Mond� a Hajnal: Add nekem azt
+a p�link�t. A le�ny neki adta �s a kenyeret megette, a p�link�t megitta.
+Egyszer a s�rk�ny a h�z fal�hoz haj�totta a buzog�nyt, a Hajnal pedig
+kiment �s azt is meg�lte. Azut�n ezt a v�rat is az ez�stvesszovel
+meg�t�tte, �s mindj�rt egy ez�stalma lett. V�gre a harmadikhoz mentek,
+az is nagyon megijedt, �s monda: Menj el �des Hajnalom, mert az �n uram
+oly eros mint a m�sik ketto, az t�ged meg�l, ha ezer lelked lesz is.
+K�rdi a Hajnal: Mit eszik a te urad? Felel a le�ny: Egy itce p�link�t �s
+h�rom kenyeret. Monda a Hajnal: Add ide a p�link�t �s a h�rom kenyeret;
+ezt megette, amazt megitta, azut�n a s�rk�nyt v�rta nagy haraggal.
+Egyszer l�tja hogy j�n egy iszony� s�rk�ny, akinek tizenk�t feje volt;
+m�g messzirul meg�rezte, hogy valaki van a h�z�n�l. Az�rt nagy haraggal
+haza megy, �s a Hajnal nem volt rest, f�lugrik, �s �gy a f�ldh�z v�gja a
+s�rk�nyt, hogy csak nem eg�szen elbukott a f�ldben, a kardj�t
+kir�ntotta, �s mind a tizenk�t fej�t levagdalta; azut�n nagy �r�mmel
+ment a v�rba. A le�nyok �r�mmel fogadt�k, v�gre az aranyvesszovel
+megcsapta a v�rat �s mindj�rt aranyalma lett: Azut�n-elmentek a lyukhoz,
+elsoben a le�nyokat felk�ld�tte, ut�lj�ra maga ment f�l; a kir�ly v�ra
+mellett feldobta az alm�kat, �s h�rom v�r lett, �gymint arany, ez�st, �s
+r�z; azut�n mindenik a maga v�r�ba ment lakni. Reggel hogy a kir�ly
+f�lk�lt csak el�lm�lkodott rajta, hogy micsoda sz�p v�rak �p�ltek az o
+v�ra mellett, mindj�rt oda ment, �s hogy l�tta le�nyait, nagy �r�mmel
+k�sz�ltek a lakodalomhoz, annak megt�rt�nte ut�n most is �lnek, ha meg
+nem holtak.
+
+
+
+
+XXXI. Z�LDIKE.
+
+Volt hol nem volt, m�g a hetedh�t tengereken is t�l volt egyszer egy
+vit�z, melyet Z�ldik�nek h�vtak. Ez oly rettenetes erovel birt, hogy
+mag�hoz hasonl�t e vil�gon nem tartott. Midon m�r minden vit�zeken
+kifogott a maga kir�ly�nak orsz�g�ban, teh�t elv�gezte mag�ban, hogy
+elmegyen vil�gg�, �s egy olyan vit�zt keres, ki az o t�rsas�g�ra m�lt�
+lenne. Lovat nyergel teh�t �s kardj�t felk�ti, �s azzal �tnak ind�l.
+J�rk�l, �tazik, rettenetes messze f�ldre, v�gre egy magos hegyre
+�rkezik, melyrol b�m�szkodva sz�ttekint, �s egy fels�ges gy�ny�ru r�tet
+l�t, melynek k�zep�ben egy sz�p s�tor volt, mely dr�ga mesters�ggel ki
+volt cifr�zva, a r�t pedig arany vir�gokat vir�gzott, �s gy�m�nt
+gy�ngy�ket termett. Midon �gy szeml�ln� ezt a sz�p r�tet, lefel�
+ballagott, �s amint a sz�libe �rt volna, teh�t l�t egy patakot v�rrel
+teljesen folyni. Csod�lkozott ezen Z�ldike, hogy honnan eredt az a sok
+v�r? Ezek ut�n iparkodik a s�torhoz. Midon m�r a s�tor mellett lett
+volna, l�tja hogy a s�tort egy mez�telen kard s�t�lta k�r�l melyen is o
+megrettent, �s szeml�lv�n a kardot, h�t l�tja, ez volt re� �rva: _Csak
+egytol f�lek_, n�zegetv�n a kardot, h�t �pen olyan mint az �v�; erre
+kih�zza a maga kardj�t, �s tekinti, s ezen viszont ez az ir�s termett:
+_�n senkitol sem f�lek_. Midon ezt elolvassa, letette a maga kardj�t, �s
+ez is hasonl�k�pen s�t�lt; ezut�n felhajt� a s�tor k�rpitj�t �s l�t bent
+egy der�k embert fek�dni; o is teh�t nagy b�tors�ggal bement, �s egy
+nyoszoly�ra leheveredett, �s szerencs�sen elaludt. Ezut�n kev�s ido
+m�lva fel�bredett a s�tornak birtokosa, �s l�tja hogy a s�torban egy
+idegen aluszik, melyen megbosszankodik, �s meg akarta �lni, de viszont
+esz�be jutott: Hiszen o is meg�lhetett volna engemet, mikor ide bej�tt
+hozz�m, �s engemet alva tal�lt. �s ahogy kiment, l�tta odaki hogy m�g
+egy kard s�t�l az �v� mellett, �s hozz� k�zel�t a kard fel�, �s nem
+b�torkodott hozz� ny�lni, hanem nyughatatlan�l v�rta m�g Z�ldike felk�l,
+mely is, midon m�r kialudta mag�t, teh�t fel�bred, �s l�tja hogy m�r a
+s�tor birtokossa mellette s�t�l, �s mond�: Hallod-e, j� bar�tom, mik�pen
+b�torkodt�l az �n engedelmem n�lk�l itt a s�torban lefek�dni? Kinek mond
+Z�ldike: Bar�tom, �n mint egy vit�z b�torkodom ak�rkinek is a sz�ll�s�n
+lefek�dni. Monda viszont a birtokos: No ha m�r �gy van, teh�t jer, �s
+tedd meg velem vit�zi pr�b�dat. Ezek ut�n mind a ketten kimentek a
+s�torb�l, �s felkapt�k kardjaikat, �s rettenetes csattog�ssal
+�szvekapv�n, vit�z erejeket kiki mutatta! v�gre Z�ldike meggyozv�n a
+birtokost, �sszecs�kolkoztak, �s egym�snak �r�k�s hus�get esk�dtek, hogy
+egym�st soha el nem hagyj�k semmi nyomor�s�gokban. Ezek ut�n bemennek a
+s�torba, �s egym�s eg�szs�ge�rt poharakat �r�tettek; v�gre mond a fekete
+vit�z (mivel �gy h�vt�k a s�tor birtokoss�t): L�tod, �des j� bar�tom, ez
+a dr�ga sz�p r�t �nnekem minden nap megvir�gzik �s a dr�ga gy�ngy�ket
+meg is termi; de mi haszna, �n nem tudom hogy honnan, de csak el�g az
+hozz� hogy mindennap katonas�g j�n annyi mint a fusz�l, �s elrabolj�k
+azt a dr�gas�got tolem; de b�tor �n eleget v�gom oket mint a kasz�s a
+f�vet, m�g sem seg�thetek, mert �mb�r a v�r mindig patakm�dra foly, de
+�n is csak bele f�radok, s v�gre fel kell hagynom velek, �s a j�sz�gomat
+nekik �ltalengedni; mert hogyha h�rom nap mindig vagdaln�m is �gy mint a
+kasz�s a f�vet, m�g sem fogyna el. Monda neki Z�ldike: No bar�tom, majd
+megl�tjuk reggel a dolgot hogy hanyan vannak, vagy hogy honnan
+szaporodnak. Ez ilyen besz�lget�s k�zben megvirradt, �s l�tt�k t�vulr�l
+hogy fusz�lk�nt szaporodnak a kis katon�k. Itt a k�t hatalmas vit�z
+elofogta oket, �s �gy v�gt�k mint a j� kasz�s a f�vet; v�gre Z�ldike
+nagyon hatalmasan k�zib�k v�gott a buzog�ny�val, �s behatott a
+t�borokba; v�gre l�t egy kis kunyh�t v�szon ponyv�b�l �sszegalab�tva:
+hozz� k�zel�t h�t, �s l�tja hogy egy v�n asszony v�szont szo, �s
+valah�nyszor vet, annyiszor egy csapat katonas�g ugrik ki a kunyh�b�l.
+Megharagszik ekkor Z�ldike, �s a buzog�ny�val �gy oda v�g a v�n asszony
+fel�, hogy a h�rom arasztos �ll�t, mindj�rt let�rte. Megijedt ezen a
+vasorr� b�ba, ki is hirtelen s�tor�t az �libe fogta, �s szalad�sba
+kereste �letinek megtart�s�t. Ezek ut�n a h�tra l�vo katonas�got hamar
+lekasz�lt�k, �s mind a ketten egy akarattal a vasorr� ut�n ind�ltak,
+hogy valahol otet megfoghass�k.
+
+Midon a v�rnyomon �gy mendeg�ltek, teh�t l�tt�k hogy a v�rnyom egy nagy
+koszikl�ba vezetett, mert a vasorr�nak az �lla boven v�rzett. Midon a
+koszikl�nak a ny�l�s�hoz k�zel �rtek, kardot h�zv�n nagy b�tors�ggal
+bementek. Midon a barlangban m�r nagyon messze mentek volna, teh�t
+l�ttak egy nagyon sz�p t�gas m�rv�ny gar�dicsot, �s ezen befel� indultak
+mind�g a v�rnyomon, �s midon m�r eg�sz h�rom napig mentek, teh�t v�gre
+egy sz�p gyepet �rtek, melyen megindulv�n, �s mind�g sz�ntelen a
+v�rnyomon menv�n, v�gre t�vulr�l megl�tnak egy nagyon sz�p h�zat,
+melyhez midon k�zel�tettek, eleikben j�n egy sz�p le�ny ki is midon
+k�sz�nt�tte, ny�jas ajakkal mondja hogy j�nn�nek be egy kev�s
+nyugodalomra. Ezek pedig k�rdezt�k, hogy nem l�tta-e a vasorr� b�b�t
+erre menni? aki is mond�, hogy m�r nem igen messze vagyon ide lak�sa,
+nem sok� oda �rtek. Ezek ut�n bementek a le�ny k�r�s�re, �s ez eleikbe
+hozott �telt �s italt, �s bar�ts�gosan megk�n�lta oket; ezek pedig
+k�rdezv�n hogy mik�pen vagyon hogy �pen maga lakik ebben az �p�letben?
+mond� a le�ny: Az �n aty�m ennek az orsz�gnak kir�lya volt: de midon ez
+az �tkozott vasorr� ide j�tt, teh�t a n�p�nket mind elvesztette, az
+aty�mat szolg�j�v� tette, magamat pedig itt hagyott; nem tudom, hogy m�g
+engemet is nem fog-e elvesz�teni: b�r csak az isten adn�, hogy valamik�p
+ezt az �tkozott vassorr�t valaki elvesz�ten�: akkor �n is boldognak
+mondhatn�m magamat.
+
+Monda ekkor Z�ldike: tudod bar�tom, �n most elmegyek, �s a vasorr�t
+kiv�gzem hogy ha lehet; hanem el�bb itt hagyom a fej�r kendomet, �s
+hogyha v�rcseppeket fogsz egyszer rajta l�tni, teh�t indulj ut�nnam, �s
+keress fel, mert akkor tudhatod hogy nagy szerencs�tlens�gben j�rok, �s
+ha lehet, seg�ts rajtam.
+
+Ezek ut�n megcs�kolv�n a bar�tj�t, tole elbucsuzott.
+
+Elindult most a z�ld vit�z, �s nem sok ido m�lva megl�tja t�volr�l a
+vasorr�nak f�nyes rezidenci�j�t. Midon haza �rt, l�t kint szomor�an
+�ld�gelni egy tisztes �reg embert; k�sz�n neki, a ki is fogadja k�nnyes
+szemekkel, �s meg�leli a z�ld vit�zt �s monda: Oh csakhogy l�thatok m�g
+is embert, aki is oly igen r�gtol fogva kiv�ntam m�r l�tni. Monda
+Z�ldike: Hallod-e bar�tom, mondd meg �nnekem, itthon vagyon-e az a
+vasorr�? Emez pedig mond�, hogy elment a Veres tengereken t�l gy�gy�t�
+f�vet szedni mag�nak, mivel az �ll�t valaki lev�gta a m�s vil�gon. Kinek
+mond a Z�ldike: Hallod-e j� �reg, azt �n cselekedtem, hanem m�g az
+�letit is akarom venni; csak mondd meg hogy mikor j�n o haza, hogy
+bizonynyal tudhassam. Monda az �reg: Hallod-e hatalmas vit�z, figyelmezz
+szavaimra, akkor szerencs�s leszel. Majd ha o haza j�n, teh�t marasztani
+fog eb�dre, �s te b�tors�gossan megmaradhatsz, �s ehetel b�tran minden
+�tel�bol! de ha egyszer eb�d ut�n a szob�b�l ki fog menni, te mindj�rt
+ut�na indulj, mert ha mindj�rt ut�na nem indulsz, teh�t szerencs�tlen
+leszel, minutum alatt annyi katon�t hoz r�d fegyverrel, hogy ha m�g oly
+erovel birsz is, meg nem szabad�lhatsz. Bevitte azut�n a vit�zt a
+szob�ba, �s italt ad nekie. Ezennk�zben haza �rt a vasorr� b�ba is, �s
+megl�tja a z�ldvit�zt, �s ny�jasan k�sz�ntv�n, marasztalja otet eb�dre;
+midon eb�deltek, k�rdi a vasorr�, hogy mi�rt utazik, holott m�r tudta,
+de m�g is tudakozta tole. Eb�d ut�n kiford�lv�n a szob�b�l, tetteti
+mag�t hogy neki k�l�n�s dolga volna, de a vit�z ut�na ind�l hirtelen, �s
+midon a szob�t r�nyitotta volna, a vasorr� m�r a sz�v�shez akart fogni,
+akit is azon a helyen mind sz�kest�l egy�tt �sszeapr�tott. Ezzel kiment
+az �reghez s monda neki: No j� �reg, �n m�r kiv�geztem a te ellens�gedet
+a vil�gb�l, nem fog m�r az t�bb� neked �rtani; kinek azut�n elbesz�lte
+az �reg az o sok b�jait, �s hogyan pusztitotta el a vasorr� az o eg�sz
+birodalm�t. Ezek ut�n estve lett, �s mind a ketten nyugv�sra mentek.
+
+Reggelre kelv�n, kimegy Z�ldike a fris levegore, �s midon a t�gas
+mezos�gen s�t�lt, megl�t t�vur�l egy gy�ny�ru s�t�l� helyet, amely csupa
+c�drusf�b�l volt, �s egy sz�p fris forr�s huv�s�ttette, a forr�snak
+feneke pedig aranyf�venyt termett. Ezt l�tv�n Z�ldike, nagyon
+csod�lkozott ennek a sz�p helynek a k�rny�k�n: ilyen andalg�saiban le�lt
+egy s�ru bokorba a sz�p p�zsitra. Nem sok ido m�lva l�t h�t fej�r
+hatty�t a forr�s mell� lesz�llani, �s megr�zkodv�n lett mindegyikbol
+egy-egy hajnali sz�ps�gu le�ny, de egyik koron�t viselt fej�be: ez szebb
+vold mindegyikn�l; ezek ut�n megf�rdv�n, viszont hatty�k�pekben
+elrep�ltek. Ezt hogy megl�tta Z�ldike, nem tudta mire v�lni ezt a
+t�nd�ri l�tom�nyt. Ily k�pzelod�sei k�z�tt teh�t visszafel� ment, �s
+feltette mag�ban, hogy akarmint teszi szerit, de oneki ezt a
+kimondhatatlan sz�ps�get meg kell nyerni �s mag��v� tenni. Ilyen
+gondolkoz�s�ban haza �rt az �reghez, kinek elbesz�llette, hogy �s mik�nt
+j�rt, kinek monda az �reg: B�r ne l�ttad volna, j� fiam, ezt, mert az
+leszen neked v�gso veszedelmed, mert nincsen olyan ero, hogy azt
+megfoghassa, hanem ha te az �n szavamat megfogadod, akor szerencs�s
+lehetsz m�g, �s otet elfoghatod, �s magad�v� teheted, Z�ldike mindenre
+ig�ri mag�t, csak hogy tan�csoljon neki az �reg olyast, amik�p azt a
+le�rhatatlan sz�ps�get maga�va tehesse. Mond� az �reg: No h�t figyelmezz
+szavaimra. Eredj holnap reggel viszont a forr�shoz, �s ott ahol
+f�rd�ttek, vagyon egy nagy ko, �s mellette egy bokor, rejtsd magad a
+bokorba, �s midon l�tod, hogy az akit te �hajtasz, a koron�j�t leteszi
+fej�rol a kore, teh�t ragadd el a koron�t, �s szaladj vele ide; de azt
+mondom, hogy ha szalad�sban fogsz lenni, akarmit mond �s ig�r, teh�t
+vissza ne tekints, mert hogyha visszatekintesz, ha ezer lelked lesz is,
+meg kell halnod: hanem csak te j�j: majd elj�n o is te veled eg�sz ide
+hozz�m, azut�n b�nj�l vele amint tetszik.
+
+Megk�sz�ni Z�ldike az �regnek j� akaratj�t, �s nagy nehezen v�rja a
+naplement�t; s m�g hajnal elott kimenv�n elrejtette mag�t a megmondott
+helyen, �s v�rta a szerencs�s kimenetelt. V�gre elj�ttek a t�nd�rek, �s
+viszont levetkeztek; Z�ldike pedig kiugorv�n a bokorb�l, elragad� a
+koron�t a szikl�r�l, �s szalad vele nagy sebess�ggel. Ezt �szre vev�n a
+sz�p t�nd�r, ut�na ind�l, �s monda: Hallod-e kedves Z�ldik�m, ne szaladj
+tolem, �gy is tere�d v�rakoztam m�r r�gen mint leghatalmasabb vit�zre;
+n�zzed csak a te kedvesedet! ne hadd magad ut�n szaladni. Ezen sz�p
+szavakra visszatekint Z�ldike, a sz�p t�nd�r pedig m�r sark�ban volt, �s
+a koron�t elkapta tole, �s otet arc�l csapta, �s monda: No te szemtelen!
+mi�rthogy �gy b�nt�l velem, teh�t l�gy az �n forr�stavam mellett egy vak
+aranyszarv� szarvas; aki is mindj�rt egy sz�p aranyszarv� szarvas lett,
+de mind a k�t szem�re megvak�lt, �s a t�nd�rek onnand elt�voztak
+mindj�rt.
+
+Ezek �gy t�rt�nv�n, a fekete vit�zn�l pedig a fej�r kendobol v�rcseppek
+l�tszottak csepegni; ez mindj�rt megnyergelte parip�j�t, �s ind�l kedves
+bar�tj�nak felkeres�s�re. V�gre el is �rt a vasorr�nak a h�z�hoz, kit is
+az �reg osz ember nagy ny�jass�ggal fogadott. K�rdi az �reget, hogy nem
+l�tott-e itt egy ily meg ily form�j� vit�zt? akinek az �reg mindent
+sz�rul sz�ra elbesz�llett; mond� hogy: m�r otet m�sk�p meg nem l�tod,
+m�g te is a t�hoz nem m�gy, �s ott a forr�s mellett otet le nem v�god,
+�s hogyha lev�gtad, teh�t a testit vessed a forr�sv�zbe, amelybol is o
+�p �s eg�szs�gesen fel fog t�madni. Megk�sz�nte az �regnek a j�
+akaratj�t a fekete vit�z �s elind�lt, �s re� tal�lt a forr�sra; �pen
+akkor is az o bar�tja mint szarvas ott futkosott; hozz� k�zel�tv�n �gy
+v�gta a szarvast a kardj�val, hogy a nyaka mindj�rt elszakadt a
+testibol, �s megf�r�szt�tte a forr�sba, �s m�g szebb ember lett belole
+mint azelott volt. Ez k�sz�ni a j� bar�tj�nak j� akaratj�t, hogy otet
+ebbol a sz�rnyus�gbol kiszabad�totta. Ezek ut�n haza mentek mind a
+ketten az �reghez, aki is �rvendezett, hogy m�g viszont l�thatja az o
+megszabad�t�j�t.
+
+M�snap viszont mondja Z�ldike az �regnek, hogy o m�g el fog menni, �s
+m�g egyszer meg fogja pr�b�lni a szerencs�t. K�rte az �reg hogy ne
+menjen, mert viszont szerencs�tlen�l fog j�rni, de o nem maradhatott,
+hanem m�s nap bar�tj�nak ellen�re is elment, �s viszont midon elrejt�se
+ut�n a koron�t elkapta volna, szalad vele, de a sz�p kisasszony megint
+ut�na, �s k�ri, hogy ne vinn� el a koron�j�t, mert �gy mond, a te
+szerelmed t�rden �llva k�ny�r�g; sajn�ld meg a te j�vendobeli
+kedvesedet, �s add ide a saj�tomat: m�r a n�lk�l is csak a ti�d vagyok.
+Megsajn�lv�n otet Z�ldike, visszan�zett, �s a t�nd�r elkapta a koron�t,
+�s monda: Mivel oly �des a te gondolatod, teh�t legyen beloled a Bakhus
+erdeiben egy kas, �s beloled a m�z sz�ntelen folyjon, �s soha meg ne
+�lljon; �s Z�ldike elragadtatott, �s �gy lett amint a sz�p t�nd�r
+meg�tkozta.
+
+Viszont a fekete vit�znek a kendoj�n v�rcseppek voltak; �s mindj�rt
+�szre vette, hogy a bar�tja megint bajba van, de m�r most az �reg sem
+tudta, hol �s merre lenn�? Itt felk�sz�l, �s elb�cs�zik az �regtol, �s
+el�tazott. Azt meg tudta mondani az �reg hogy miv� v�ltozott, de hogy
+merre l�gyen az a tartom�ny, azt meg nem mondhatta. �gy �tazott a vit�z
+keresni bar�tj�t hegy v�lgy�n egyir�nt, k�rdezi a v�rosokba a Bakhus
+erdeit, de senki neki arr�l h�rt nem tudott mondani. Midon m�r �gy
+�tazna sok ideig, v�gre tal�l egy nagy vadon puszt�ra, melynek k�zepibe
+volt egy kunyh�, �s a kunyh� elott �lt egy rettenetes ember, kinek h�rom
+rof volt a szak�lla, �s a homlok�n egy szeme volt; aki is megl�tv�n a
+vit�zt, m�g t�vulr�l mondja: Mit keresel itt te fekete vit�z? Kinek
+monda a fekete vit�z: �n bar�tomat keresem, aki is el van �tkozva, �s
+mint egy kasb�l foly a m�z belole a Bakhus erdeibe. Hogyha nekem azt meg
+tudn�d mondani, �r�k�s k�sz�netemet tenn�m. Kinek monda az egyszemu: �n
+bar�tom azt nem tudom, de v�rj, majd jobb�gyamait �sszehivom, �s
+megk�rdezem oket; tal�n tud valamelyik r�la valamit mondani neked. Ezek
+ut�n elovett egy nagy vad�szk�rt�t, �s oly hathat�san kezdett a vil�g
+n�gy r�szei fel� f�ni, hogy m�g a f�ld is megindult alatta; ezzel annyi
+m�hcsoportok j�ttek, hogy m�r nem volt f�sz�l, a hova lesz�llhattak
+volna a m�hek. Kezdi teh�t egyenk�nt sz�ml�lni a m�heket, de m�g egy m�h
+hib�zott, melyet nem v�rhatv�n be, azt gondolt�k hogy megsz�k�tt, kiadta
+teh�t a parancsolatot az egyszemu, �s mond� nekik nagy felhangon:
+Hallj�tok, ti m�r az eg�sz vil�g r�szeit bej�rt�tok, nem tudj�tok-e hogy
+merre vagyon Bakhus erdeje? Ott kell lenni egy kasnak, melybol a m�z
+patakm�dra foly ki. Hogyha valamelyitek nekem azt megmondan�, annak nagy
+kegyelme lenne elottem. De itt senki sem tan�lkozott, aki megmondan�
+neki. V�gre elolj�tt az az egy h�tra maradott m�h, �s nagyon meg volt
+terhelve �s nem j�hetett, teh�t k�rdi tole az egyszemu: H�t te hol
+maradt�l? Monda a m�h: Kegyelmes uram, hallgasd meg szavamat: �n most
+egy nagy erdobe voltam, �s ott nagy kasra tal�ltam, amelybol mag�b�l
+foly a m�z �s ott megterheltem magamat nagyon, teh�t az�rt nem j�hettem.
+Ezt hallv�n a vit�z, monda: No uram, �n �pen az�rt j�rok, hogy azt
+megtal�lhassam. Ezzel parancsol� a m�hek kir�lya, hogy ezt az embert,
+�gy mond, mindj�rt vezesd a legk�zelebb val� �ton oda. Ezt megk�sz�nv�n
+a vit�z az egyszemunek, elment a m�hecske ut�n amely is kev�s napok
+alatt elvezette otet. Midon m�r oda �rt, elbocs�totta a m�hecsk�t, maga
+pedig k�zel�t a kashoz, �s fogta a kardj�t �s kereszt�l v�gta a kast, �s
+azonnal felk�lt Z�ldike, es monda? �h kedves bar�tom, hogy szolg�lhassam
+meg �n neked ezeket a sok f�rads�gaidat? Midon m�r sok ido m�lva el�rtek
+a vasorr�nak a h�z�hoz, az �reg a legnagyobb bar�ts�ggal fogad� oket, �s
+a legjobb �zu �tkeket hozta elejekbe, �s �telk�zben monda: Nem-e
+megmondottam, �des j� bar�tom, hogy, ha sz�mat nem fogadod, mely
+szerencs�tlenul fogsz j�rni? Monda neki Z�ldike: De b�r m�r k�tszer
+megpr�b�ltam, m�g harmadszor is megpr�b�lom. M�snapra kelv�n, viszont
+elrejtette mag�t a megmondott helyen; �s midon a sz�p t�nd�r megjelent,
+�s koron�j�t viszont elragadta, a sz�p kisasszony ut�na eredett; de
+b�rmint k�ny�rg�tt �s mit ig�rt, m�g sem n�zett Z�ldike vissza; �gy
+szerencs�sen eg�szen haza vitte a koron�t; a le�ny pedig mindenhol
+nyom�ba volt, �s otthon a koron�t az �reg kezibe ad�, aki azt nagy
+hirtelen a tuzbe vetette, hogy t�bb� vissza ne vehesse. Ekkor monda a
+sz�p le�nyz�: No m�r most, kedves Z�ldik�m, �n a ti�d, te az eny�m. �gy
+Z�ldike a nyert sz�pet elvette, �s vele megesk�d�tt; a fekete vit�z
+pedig a m�sik elobbeni kir�lykisasszonyt vette el, �s a m�s vil�gon nem
+f�lv�n t�bb� a vasorr� b�b�t�l, a legboldogabb �letet �lt�k.
+
+
+
+
+XXXII. A SZEG�NY EMBER, KI AZ �RD�G�T MEGCSALTA.
+
+Volt egyszer egy szeg�ny ember, kinek eg�sz gazdas�ga egy kasz�b�l
+�llott, �s egy fenkobol. Midon egyszer egy erdoben egy t� mellett
+kasz�lt volna, teh�t egyszer amint m�r a kasz�ja nagyon el�letlenedett
+volna, teh�t elment a k�zel l�vo t�hoz, �s megm�rtotta a k�vet, �s
+kezdette a kasz�j�t k�sz�rulni. Amint itt a dolg�t v�gezte volna, teh�t
+kij�n a t�b�l egy s�nta �rd�g, �s k�rdi tole hogy mit m�vel? A szeg�ny
+ember megrettent az �rd�gnek szav�ra, �s az fenk�vet a t�ba ejtette; �s
+megharagszik, �s mondja: No ilyen adta �rd�gje, m�r most hogyha ezt a
+kincset, melyet �n most beejtettem, ki nem hozod, teh�t ezt a vizet most
+mindj�rt kihordom a helyibol; melyen nagyon megijedv�n az �rd�g, mond�:
+Hallod-e bar�tom, ne hordd ki ezt a tavat, mert ez a pokol ajtaja;
+ink�bb adok neked egy v�ka aranyat. Ezt hallv�n a szeg�ny ember, mond�:
+No csak hozd elo te a mit ig�rt�l, mert hogyha nem hozod, teh�t mindj�rt
+kihordom ezt a tavat; melyen m�g jobban megijedett az �rd�g, �s mond�
+hogy: no mindj�rt kihozom; �s azzal lement a v�z fenek�re, �s kihozta
+nagyhamar a v�ka aranyat, melyet nagy �r�mmel elvett a szeg�ny ember; az
+�rd�g pedig elment a Belzebughoz, �s mond: Hallod-e uram, most
+megmentettem az eg�sz pokolt az nagy veszedelemtol, ami�rt, is adtam egy
+v�ka aranyat. Melyet hallv�n a Belzebug, monda: Hallod-e, t�gedet nagyon
+megcsalt az a szeg�ny ember; hanem hogyha azt a kincset mindj�rt vissza
+nem hozod, teh�t megbotoztatlak, mivel �gy mond, az a j�sz�g amit neked
+mondott hogy elvesztett, az csak egy fenkobol �llott, melyet a pokol
+drabantjai m�r visszahoztak.
+
+Ezek ut�n elind�l nagy szomor�an a s�nta �rd�g, �s elment a szeg�ny
+emberhez, s monda: Hallod-e bar�tom, add vissza nekem a p�nzt, melyet
+neked adtam. Monda a szeg�ny ember: �n neked azt vissza nem adhatom,
+hanemha te oly nagy szelet eresztesz, mint �n. Monda az �rd�g: No h�t
+meg�llj, megpr�b�lom, s elkezdi az �rd�g a dolg�t annyira, hogy a
+szeg�ny embert a sz�l felemelte, melyet midon l�tott az �rd�g, monda a
+szeg�ny embernek: Hallod-e, mi�rt emelkedel oly magassan? Melyre monda a
+szeg�ny ember hogy: a lyukakat, melyek a h�z f�l�ben vagynak, be akarom
+dugni, hogy te itt f�lj meg. Ezt hallv�n, elmegy az �rd�g, �s monda a
+Pl�t�nak: Uram, azt az embert nem gyozhettem meg, mert �gy �s �gy b�nt
+velem, m�g a szob�ba meg akart fojtani. Megharagudv�n az �rd�g; monda:
+Eredj vissza, �s a te �tkod szerint kezdd otet �tkozni. S elment ezek
+ut�n az �rd�g a szeg�ny emberhez, �s monda: No te szeg�ny ember, m�r
+most t�gedet �gy meg�tkozlak, hogy a ruha sem marad rajtad, hanem hogyha
+te is engemet meg nem �tkozol, teh�t �n elviszem az eg�sz kincset toled.
+Melyet l�tv�n az ember, eg�szen eln�mult, �s monda: No teh�t �tkozz ha
+tudsz. Ezzel elkezdette az �rd�g az �tk�t, �s �gy szidta a szeg�ny
+embert, hogy a ruha mind lehullott r�la. Monda az �rd�g: No m�r �n nem
+tudok t�bb� �tkozni, hanem add elo amit m�r most te tudsz. Ezek ut�n
+bemegy a szeg�ny ember az �rd�ggel egy kis szob�ba, ahol volt egy
+kendergereben felakasztva, levette a gerebent a szegrol, �s az �rd�g�t a
+falhoz �llitotta, �s monda neki: No m�r te engem oly nagyon meg�tkozt�l,
+teh�t m�r most �n kezdek �tkozni. Melyet l�tv�n az �rd�g, monda: No
+kezdd el, tudom hogy �gy csak meg nem tudsz �tkozni, mint �n
+meg�tkoztalak. A szeg�ny ember teh�t veszi a gerebent, k�zel�t az
+�rd�gh�z �s monda: Verjen meg t�ged a P�ntek, �s bele v�gta az �rd�gbe a
+gerebent irgalmatlan�l. Mond ekkor az �rd�g: Hallod-e bar�tom, a m�sodik
+�tkod is oly kegyetlen fog lenni? Monda a szeg�ny ember: No csak
+hallgasd az �tkomat; viszont a gerebent bele v�gja az �rd�gnek a
+melyibe, �s monda: Verjen meg a Szombat is. Melyet m�r az �rd�g nem
+�llhatott hanem mond� a szeg�ny embernek: Hallod-e bar�tom, �n a te
+�tkodat ki nem �llhatom, hanem ereszsz ki, �s �n elmenek dolgomra. Monda
+a szeg�ny ember: Nem �gy van az mert, te is h�romszor �tkozt�l, �s �n is
+h�romszor �tkozlak; ezzel viszont, el�fogja a gerebent, �s mond: Verjen
+meg t�ged a Vas�rnap is, �s �jra bele v�gta a gerebent, �s az �rd�g
+kezde kiab�lni: �h mely nagyon kem�ny �tkod van bar�tom; ereszsz el, �n
+t�bb� hozz�d nem j�v�k. Ezek ut�n az �rd�g elt�vozik, �s mond a
+Pl�t�nak: Hallod-e bar�tom �s uram! nincs oly �tok aki azon kifogjon,
+mert �n �gy meg�tkoztam, hogy m�r a ruha is lehullott r�la: de ellenben
+o is �gy meg�tkozott engemet, hogy m�r �nr�lam a h�s is le kezdett
+potyogni, Megharagudv�n a Pl�t�, mondja: Eredj �s verd agyon mindj�rt,
+mert hogyha nem teszed ezt, teh�t majd seg�tek �n, rajtad. Ezek ut�n
+megyen az �rd�g a szeg�ny emberhez, �s mond: Hallod-e bar�tom, hogyha te
+nekem a p�nzt vissza nem adod, �n ezzel a nagy p�zn�val agyon verlek,
+amit most velem hoztam. Monda a szeg�ny ember: No hallod, nem b�nom,
+gyere verj agyon azon szob�ba, ahol meg�tkoztalak. Monda az �rd�g: �n
+nem b�nom. Midon m�r elindultak, teh�t az �rd�g bedugta elore a hossz�
+p�zn�t az ablakon, �s midon bementek a kis szob�ba, teh�t bez�rja a
+szeg�ny ember az ajt�t, �s veszi a bunk�s botj�t, �s monda az �rd�gnek:
+No kutya-fitta �rd�gje, m�r most, hogyha nem takarodol tolem, teh�t
+agyon verlek. Melyet hallv�n az �rd�g, monda: Majd megtan�tlak, csak a
+p�nzemet vissza ne add. Ezek ut�n veszi a szeg�ny ember a bunk�sbotot,
+�s kezdi a �rd�g�t abrakolni: az �rd�g is kapkod a nagy p�zn�j�hoz, de
+nem �rt vele semmit, mivel az ablakon kiv�l volt a fele a dorongj�nak;
+�gy a szeg�ny ember j�l megverte bunk�s botj�val az �rd�g�t, �s az �rd�g
+elszaladv�n, monda a Pl�t�nak: Uram k�ny�rulj, mert m�r Belzebug nem
+akar k�ny�r�gni dolgomon. Melyet eg�sz t�rv�nybe felvettek az �rd�gi
+t�rsas�gok, �s a s�nta �rd�g�t hat esztendei s�ncra irt�k, hogy pokol
+torn�c�ba eg�sz hat esztendeig dolgozz�k. �gy lett v�gi az �rd�gi
+t�rv�nynek, es az �gig magasztalta a t�rv�ny a szeg�ny embernek az
+okoss�g�t; �gy a szeg�ny ember nagy boldogs�gban �lt, eg�sz �let�nek
+esztendeiben.
+
+
+
+
+XXXIII. A SZALONNAV�R.
+
+Egy kir�lynak h�rom fiai voltak; �s a kir�ly oly gazdag volt, hogy egy
+v�rat csin�ltatott szalonn�bul. Egyszer a szalonn�t meglopt�k. A kir�ly
+nagyon megharagudott hogy ki lopja az o szalonn�j�t? az�rt str�zs�t
+rendelt oda hogy orizz�k, de senki meg nem mert k�z�l�k maradni a
+hely�n. A kir�ly nagyon b�cs�lt, hogy senki meg nem orizhette v�r�t; h�t
+az �regebbik fia azt mond�: F�ls�ges kir�ly, �n elmegyek, �s megpr�b�lom
+ha megorizhetem azt? �s elment a str�zsahelyre. Amint ott �llott, h�t
+l�tja �jf�lt�jban, hogy egy sz�rnyu nagy s�rk�ny ment oda �s f�lkap egy
+darab szalonn�t, s elmegy vele. A kir�lyfi haza szalad ijeds�g�ben, �s
+semmit sem tudott mondani felole. M�snap a k�zepso is elment, az is
+szint�n �gy j�rt mint a b�tyja; az is haza futott. Harmadik �jtszak�ra a
+fiatalabbik ment a szalonn�t orizni: az is ott v�rakozik hogy mi
+t�rt�nik vele h�t l�tja hogy egy sz�rnyu nagy s�rk�ny megy a szalonn�t
+lopni. A s�rk�ny elmegy a szalonn�val, az �fju pedig minden�tt ut�na,
+hogy hov� viszi: h�t l�tja hogy egy lyukba beereszkedik, o pedig haza
+megy, s az atyj�nak megbesz�lli, hogy mit l�tott.
+
+M�s nap elmegy a kov�cshoz, �s csin�ltat mag�nak egy negyven m�zs�s
+botot; azzal haza megy, s a b�tyjainak mondja: No most gyertek velem,
+eresszetek engem abba a lyukba, majd megkeresem a mi tolvajunkat. H�t
+csakugyan el is mentek mind a h�rman a lyukhoz, s a fiatalabbik
+�cscs�ket leeresztik. Mikor m�r j� messzi lement volna a f�ld alatt, oly
+sz�p vil�goss�got l�tott, mint a napf�ny, �s l�t egy sz�p v�rat, a mely
+eg�sz a f�ldig r�zbul volt csin�lva; bemegy abba a v�rba, �s l�t egy
+gy�ny�ru sz�p le�nyt a v�rba, a le�ny mond� neki: Jaj szeg�ny �fju, mit
+keressz itt? menj hamar oda, ahonn�t j�tt�l, mert az uram egy nagy
+irt�ztat� s�rk�ny, hogyha haza j�n, meg�l, ha ezer lelked legyen is. Az
+�fju azt mondja: �n nem megyek n�lad n�lk�l, ha meg kell is halnom.
+Akkor a le�ny egy �veget ad neki, s azt mondja: No h�t igy�l ebb�l, ha
+iszol, h�tezer ember erej�vel birsz. Akkor a kir�lyfi az italt megitta.
+H�t a s�rk�ny nagy haraggal j�n, �s meg�tk�znek egym�ssal; de az �fju
+csakhamar meg�lte; azut�n bemegy a le�nyhoz, �s mond neki: �n meg�ltem
+az uradat, m�r most eny�m vagy, joj velem. A le�ny azt mond�: Jaj! nekem
+m�g k�t �cs�m van, azokat is oly �tkozott s�rk�ny birja: szabad�tsd ki
+azokat is k�rmei k�z�l. K�rdi az �fju: H�t hol vannak ezek, mutasd meg.
+Akkor mutat neki k�t v�rat, oly sz�pek voltak, hogy messz�rol is
+t�nd�k�ltek. �s csakhamar elmegy s egy ez�st v�rat tal�l, �s bemegy a
+v�rba, s l�t egy sz�p le�nyt, aki sokkal szebb volt mint az elso; akkor
+a le�ny azt mondja neki: Jaj szerencs�tlen �fju, mit keressz itt? menj
+hamar oda honnat j�tt�l, mert ha az uram haza j�n, meg�l ha ezer lelked
+legyen is. Mond az �fju: A n�n�det m�r megszabad�tottam: t�ged is meg
+akarlak szabad�tani. Akkor a le�ny egy �veget adott neki, �s azt mond�:
+Igy�l ebb�l, nyolc ezer ember erej�vel birsz. A kir�lyfi az italt
+megitta. H�t j�n a s�rk�ny nagy haraggal, mert meg�rezte, hogy idegen
+ember van a v�r�ban; az �fju csakhamar eleibe megy, �ssze�tk�znek, azt
+is csakhamar meg�lte. A le�ny, mikor l�tta hogy gyozedelmes lett, nagyon
+�rvendett rajta, eleibe futott, �s nyak�ba bor�lt, s azt mond�: Az isten
+hozott t�gedet ide, j� �fju, hogy minket megszabad�ts; mind a h�rman
+kir�ly le�nyai vagyunk, �s aty�nkt�l ezek az �tkozott �llatok
+elragadtak: hanem m�g az �cs�nk abban a m�sik v�rban vagyon: ha lehet,
+azt is szabad�tsd, de az a legs�lyosabb lesz, mert annak az ura
+legerosebb, kilenc feje vagyon neki; hanem k�rlek csak menj, �s
+szabad�tsd meg azt is. �s nagy siets�ggel elmegy az �fju a harmadik
+v�rhoz, s l�tja hogy ez aranyb�l van, bemegy abba, s l�tja a le�nyt, �s
+mindj�rt f�lgerjedt szerelmire; a le�ny pedig azt mond�: Jaj mit keressz
+szerencs�tlen �fju itt ezen az el�tkozott f�ld�n? Menj hamar innen, mert
+meghalok ha az uram t�ged meg�l, mert t�ged a sz�vem szeretni kezd. Az
+uram egy eros s�rk�ny, ha haza j�n, meg�l. Mond az �fju: Ink�bb
+meghalok, mint n�lad n�lk�l �ljek; a n�n�idet m�r megszabad�tottam, m�r
+most n�lad n�lk�l el nem megyek. Akkor monda a le�ny: Fogd ezen gyurut,
+mert ennek t�bb ereje vagyon, mint amit az �n n�n�im adtak neked; hogyha
+elf�radsz, ford�tsd meg az ujjodban, �s mintha csak akkor kezden�d el a
+vereked�st, �gy tetszik. Akkor hozz� k�sz�lt az �tk�zethez, �s a s�rk�ny
+oly m�rgesen j�tt, hogy haragj�ba ord�tott, �s csak �sszecsaptak, s
+�gyannyira verekedtek, hogy mind a ketto a f�ldre esett, s ott hogy
+eszibe jutott a kir�lyfinak, hogy a gyurut meg kellen�k ford�tani,
+csakhamar meg is ford�t� az ujj�ban, �s mindj�rt eros lett, hogy az ero
+a f�ldrol felemelte, s f�lugrott; de a s�rk�ny is m�rgesen
+f�lemelkedett, �jra �sszecsaptak: a s�rk�nynak mind a kilenc fej�bol �gy
+j�tt a l�ng, hogy szeg�nyt majd megfojtotta, de o is megharagudott �m, s
+ime nyolc fej�t lev�gta a s�rk�nynak, �s mag�t is meg�lte; azut�n bement
+a v�rba, �s �ssze�lelt�k �s csokolt�k egym�st az �fju s a le�ny.
+
+Akkor mond� ez: Ne most ez az arany vesszo, v�gd meg vele a v�rat; �s
+megv�g� a v�rat a vesszovel, �s aranyalma lett belole, kit a
+tariszny�j�ba tett; a le�ny azt mond�: L�tod, most alma, de ha akarod
+hogy v�r legyen, vesd fel az �g fel�, mindj�rt v�r lesz belole. Azut�n
+az ez�st v�rhoz mentek, �s ott is �gy cselekedett, �s a harmadikn�l
+szinte �gy. Azut�n mind a h�rmat a lyukhoz vezette, �s legelsoben az
+�regbiket a k�t�lre �ltette, azt felh�zt�k a b�tyjai, �s hogy l�tt�k
+hogy oly sz�p, mindenik akarta feles�ginek elvenni: azut�n a k�zepsot
+h�zt�k fel, az m�g sokkal szebb volt mint az elso, azon is veszekedtek;
+azut�n harmadszor a fiatalabbikat h�zt�k f�l: az m�g sokkal szebb volt
+mint az elsok; akkor mindenik ezt akarta; v�gre �sszebesz�ltek, s
+mond�k: most h�zzuk fel az �cs�nket, de azut�n ereszsz�k vissza, hadd
+haljon meg, mert ha eg�szen f�lh�zzuk, elveszi tol�nk a szebbiket.
+Leeresztik teh�t a k�telet, az �fju pedig �gy gondolkozott oda len:
+hogyha botj�t mag�val egy�tt a k�t�lre k�ti, nem tudj�k f�lh�zni, az�rt
+csak a botot k�t�tte a k�t�lre; mikor egy darabig f�lh�zt�k,
+visszaeresztett�k: akkor vette esziben a b�tyjai �lnoks�g�t. A b�tyjai
+azt gondolt�k hogy meghalt, az�rt haza vitt�k a le�nyokat, �s mindenik a
+kisebbiket akarta elvenni, hanem a le�ny azt mondotta: V�rakozzatok
+h�rom esztendeig, akkor megl�tom. Azok nagy szomor�s�ggal v�rakoztak
+h�rom esztendeig. Az �cscs�k pedig j�rk�lt a f�ld alatt.
+
+Egyszer akadt egy v�n asszonyra, a kitol k�rdezte, mondv�n: �reg any�m,
+nem tudna kend rajtam segiteni, hogy �n inn�t haz�mba mehetn�k? A v�n
+asszony azt mond�: Fiam, �n rajtad nem seg�thetek m�sk�nt, hanem itt van
+egy griffmad�r, akinek toj�sai vannak; �s minden esztendoben a z�poreso
+agyon verte; �s most nem sok�ra lesz a z�por; az�rt menj f�l �s �lj
+r�jok, hogyha megtarthatod, az majd elvisz a haz�dba. O csakhamar
+f�lment a f�ra, �s a griffmad�r toj�saira �lt, �s mikor a z�por j�tt,
+nem verhette agyon oket: a griff nagy sikolt�ssal r�p�lt, mert azt
+gondolta hogy a toj�sait az eso agyonverte. �s mikor oda �rt, l�tta hogy
+az �fju a toj�sain �lt, �s monda: Amit akarsz, �n megcselekszem. Akkor
+azt mond� az �fju: �n m�st nem kiv�nok, hanem engem az �n v�ramba vigy�l
+az aty�mhoz. Erre a griff egy �kr�t k�sz�tett, ezt a k�rme k�z� fogta,
+azt meg h�t�ra �ltette: �gy elr�p�lt a tengeren keresztul eg�sz a
+hat�rig, �s ott letette; ez pedig megk�sz�nte neki; azzal egym�stul
+elv�ltak.
+
+Akkor bement a kir�lyfi a v�rosba mint egy mesterleg�ny, s mindj�rt
+akadt egy szab�hoz. A szab� k�rdezte, hogy tudna-e menyasszonynak val�
+sz�p ruh�t varrni? mert �pen akkor akart a lakodalom lenni, de a le�ny
+azt mondotta hogy elobb oly ruh�t csin�ltasson a kir�ly neki, mint a
+milyet o az o v�r�ban viselt. Az�rt sok mesterembert kerestek, de senki
+sem akadt, aki v�gbe tudta volna kiv�ns�g�t vinni, �s oly ruh�t csin�lni
+neki. Az a szab� nagyon �rult, hogy az �fju mag�ra v�llalta a munk�t; ez
+pedig eg�sz nap aludt, hanem mikor az ura m�r lefek�dt, akkor kiment, az
+arany alm�t feldobta, mindj�rt v�r lett belole, bemegy a v�rba, a
+legszebbik ruh�j�t kihozta belole, azut�n a vesszovel megcsapta, megint
+csak alma lett a v�rbul, megint bemegy s lefekszik. Reggel felkel az
+ura, �s hozz� megy, hogy ha k�sz-e a ruha? adja elol a ruh�t. A szab�
+csak elcsud�lkozott rajta, mely sz�p, beviszi a kir�lyhoz, a le�ny
+mindj�rt r� ismert, az mindj�rt tetszett neki, mert tudta hogy m�r nem
+messzi van az o m�tk�ja. A leg�ny azut�n varg�hoz ment, ott be�llott, �s
+ott is szinte �gy cselekedett. A le�ny azt mond�: m�r most ruh�m is van,
+cipom is van, de gyurumnek is kell lenni, amit felv�ltok a m�tk�mmal. A
+kir�ly a v�rban aranykov�csot tartott, akkor pedig ahoz mene mint �tv�s
+leg�ny, �s munk�t keresett. A gazda azt mondta: Nekem ugyan most leg�ny
+nem kell, hanem ha olyant tal�ln�k, aki a kir�lykissaszonynak kedve
+szerint val� gyurut csin�lna, azt megfogadn�m. O azt mond�: Ne b�s�ljon
+az �r, mert amit �n csin�lok, az, bizony tudom, hogy tetszeni fog. Akkor
+megfogadta, �s a kir�lykisasszonynak megjelentette, hogy most kapott oly
+leg�nyt, aki kedve szerint val� gyurut tud csin�lni. A le�ny meg�r�lt.
+Mikor m�r az �jtszaka elj�tt, akkor a kir�lyfi kiment, �s az alm�t
+feldobta, s v�r lett belole, onnan a legszebbik gyurut kivette, azut�n
+lefek�dt. M�s nap kor�n a kir�lyle�ny a muhelybe ment, a gyurut megn�zni
+ha k�sz-e? a leg�nyt meg�smerte, �s a nyak�ba bor�lt, �s megcs�kolta, �s
+mindj�rt be akarta vezetni, hanem azt mondotta: �n holnap reggelig nem
+jelentem magamat: hanem akkor igen, �s te se sz�lj senkinek addig: s �gy
+elv�ltak egym�st�l. �s m�snap reggel az alm�kat feldobta, �s h�rom v�r
+lett: akkor fel�lt�z�tt kir�lyi ruh�ba, �s �gy ment be a v�rba a
+b�tyjaihoz. Ezek bezzeg megijedtek, de o sz�pen mond� nekik: L�tj�tok
+b�ty�im, ti rosz atyafiak vagytok, engem meg akartatok �lni, hanem az
+isten nem engedte: most pedig �n mindeneket megbocs�tok nektek. A
+b�tyjai is megk�vett�k, hogy bocs�sson meg nekik, �s tegyen rendel�st
+k�zt�k, hogy hogyan lesznek. Akkor azt mond� az �regbiknek: Te vagy az
+�regbik, fogd az �regbik le�nyt, s vidd a r�zv�rba, a m�sik a k�zepsot
+vigye az ez�stv�rba: �n megyek a kissebbikkel az aranyv�rba. �gy
+megegyezv�n sz�pen, most is �gy gazd�lkodnak, ha m�g meg nem haltak.
+
+
+
+
+XXXIV. BABSZEM JANK�.
+
+Volt egyszer egy szeg�ny ember, akinek k�z�ns�ges gazdas�ga volt, de
+semmi magzatja m�g nem volt. �s mondja egyszer az asszony, hogy az isten
+b�r csak onekik akkora gyermeket adna is, mint egy babszem, azt is j�
+neven venn�, �s nagy �r�met tal�lna abban is. Kev�s ido m�lv�n
+megsz�l�tja az asszony az ur�t, hogy otet az isten meghallgatta.
+Elj�rv�n az ido, megsz�letett egy kis fick�, aki is midon megsz�letett,
+akkora volt mint egy �reg bab, �s egyet ugorv�n, mond�, az anyj�nak:
+Adjatok kenyeret, mert m�r r�gen �hezem. Ezek megr�m�ltek, mondv�n, hogy
+ez nem tiszta dolog; de a kis fick� csak hajtotta hogy ehetn�k; kit
+mindj�rt azut�n megkereszteltek, �s Jank�nak h�vtak. Azut�n adtak nekie
+kenyeret, s monda az atyj�nak: Aty�m, �n elmegyek a kukoricaf�ldre, �s
+ott fogok sz�ntani. Mondja neki az atyja: Hallod-e, fiam, gyenge vagy te
+m�g ahoz. Mondja a kis Jank�: Aty�m, te fogod az eke szarv�t, �n pedig
+majd hajtogatom az �kr�ket. M�snap az �reg befogja �kreit, a kis Jank�
+pedig bele �lt az �k�rnek a f�libe, �s onnan kiab�lt az �kr�knek. Midon
+m�r ki�rtek a sz�nt�f�ldre, �s ott hallgat az �k�rnek a f�libe, �s az
+ostor�val pattogatott, arra megyen hint�val egy �r. �pen az orsz�g�t
+mellett sz�ntogattak. Akkor hallv�n az �r hogy kiab�l valaki; �s nem l�t
+senkit az �kr�k k�rul, oda megyen �s ki�lt: Hallod-e hol vagy, aki az
+�kr�ket hajtogatod? Mond a kis Jank�: Itt vagyok; mi bajod ilyenadta?
+gyere ide az �k�r f�lihez. Az �r lesz�llv�n, oda megyen az �kr�kh�z, �s
+n�zi a kis Jank�t; h�t nagyon megtetszik neki a Jank�nak nagyon furcsa
+termete, �s k�rdi hogy az atyja hol vagyon? Azt mondja nagy haraggal
+Jank�: Nem l�tod-e hogy az ek�n�l amott forog? Oda menv�n az uras�g,
+mondja a paraszt gazd�nak: Hallod-e j� ember, nem adn�d nekem el ezt a
+kis gyermeket? �n neked j� p�nzt adok. Mond� a szeg�ny ember hogy: addig
+nem adhatom, m�g a feles�gemmel nem besz�llek. Mond� az uras�g: Majd
+elmegyek hozz�d, �s felkereslek.
+
+H�t haza megyen a szeg�ny ember, �s mondja a feles�g�nek, kinek mond a
+feles�g: Hallod uram, azt ne cselekedd, mert tudod hogy az a mi
+gyermek�nk. �pen akkor ott j�rt Jank� �s mond� az atyj�nak: Aty�m csak
+adjon el engemet, mert itten leszek �n h�rom nap m�lv�n, akarhova z�r.
+Ezen megegyeztek �s eladt�k a szeg�ny Jank�t az uras�gnak. Ez mint
+legdr�g�bb kincset a t�bbi aranyai k�zz� a p�nzes l�d�ba z�rta. Midon
+azt�n onnat elutaztak teh�t Jank� bel�lrol kinyitotta a z�rt, �s a
+l�d�b�l h�nyta kifel� az aranyokat, �s midon m�r maga is kiugrott volna,
+haza szalad az atyj�hoz, mondv�n: Csak gyere hamar, mert �gy van a
+dolog, hanem hozz magaddal egy zs�kot. A szeg�ny ember pedig siet a fia
+ut�n, �s b�m�szkodva n�zi, �s szedi a sok aranyokat, �s haza vitt�k, �s
+nagy gazd�k lettek a sok p�nzbol.
+
+Egyszer midon diszn�t �ltek volna, �s az atyja Jank�nak a v�g�sz�ken
+kolb�szt t�lt�tt, mondja neki: Fiam eredj el inn�t, mert a kolb�sz k�z�
+keveredel �s bet�ltelek a kolb�szba. Jank� nem fogadott sz�t, �s a
+v�g�tok�n amint �lt, elaludt, �s a kez�vel az atyja bele keverte a h�s
+k�z�, �s a kolb�szba t�lt�tte. J�n �pen akkor oda egy koldus �s k�reget
+alamizsn�t: �s �pen azt a kolb�szt adt�k neki, a melyikbe Jank� volt. A
+koldus megk�sz�ni, �s elmegy. Midon a falun kiv�l ment, Jank� felf�zott
+a kolb�szba, mivel nagyon hideg volt; ki�sta teh�t mag�t nagy hirtelen,
+de a tariszny�b�l nem tudott kij�nni. �szre veszi hogy otet valaki
+veszi, kiab�l h�t hogy ereszsze ki a koldus; a szeg�ny koldus k�r�ln�zi
+mag�t, hogy honnan ki�ltoznak neki, de semmit sem l�tott. Midon ism�t
+tov�bb ment volna, megint ki�ltoz a kis Jank� hogy ereszsze ki; de ez
+mivel sehol semmit nem l�tott, azt gondolta, hogy valami gyerek valami
+g�d�rbol ki�ltoz ut�na. V�gre mond� Jank�: Hallod-e, itt vagyok a
+tariszny�dba: hanem ereszsz ki, mert, ha ki nem eresztesz, mindj�rt
+rossz�l j�rsz. A koldus levette a tariszny�j�t a h�t�r�l, �s kiford�tja;
+megharagszik Jank�, hogy otet a nagy h�ba r�zta ki, fogta a koldusnak a
+botj�t, �s �gy v�gta a koldushoz, hogy a szeg�ny koldus csak �gy
+sz�delgett; azut�n haza megy, �s megpanaszolja az atyj�nak hogy �s mik�p
+j�rt, melyet az atyja nagyon sajn�llott.
+
+Egyszer viszont Jank� a kamr�ba egy puha gyapjas juhbor�n �lt. �pen
+akkor �rt oda egy borrel kereskedo zsid�, �s k�rdi hogy nem volna-e
+valami bor elad�; ezek pedig mondott�k hogy vagyon, melyeket mind egyig
+meg is vett a zsid�. Midon m�r a zsid� elvitte volna a bor�ket, egyszer
+�jtszaka a kocsin fel�rez a kis Jank�, �s �szre veszi hogy otet kocsin
+viszik: megharagszik hogy ki telte otet a kocsira? �s kiab�lt, hogy otet
+ne vigye, hanem: �llj meg, �gymond, hadd sz�lljak le. A zsid� k�r�ln�zi
+mag�t, �s senkit sem l�tott; �s viszont Jank� kezd ki�ltozni, hogy
+�lljon meg. A zsid� eg�szen elr�mult �s megijedt, hogy val�ba �rd�g,
+leugrott a kocsir�l, �s elszalad mag�ba; Jank� pedig a lovakat maga haza
+hajtotta, �s t�bb� nem ment aludni oly helyekre, mert f�lt, hogy tal�n
+egyszer majd a v�zbe vetik, �s el kell neki veszni.
+
+
+
+
+XXXV. A KIGY�-KIR�LYFI.
+
+A hajdan idok lefoly�siba volt egy igen nagyon meg�regedett kir�ly �s
+kir�lyn�. M�r ezek nem messze voltak �letek v�g�tol, �s semmi
+gy�ny�rus�get m�r nem �reztek, mivelhogy �letek napjait sz�ntelen azon
+val� b�song�sban t�lt�tt�k, hogy nekiek semmi gyermekek nem volna, akire
+a birodalmat hagyhatn�k. Egyszer ezen val� b�s�lt�ba a v�n kir�lyn� �gy
+gondolkodik mag�ba: hogy nem b�nn� ha ak�rmicsoda r�t form�j� gyermeke
+lenne is, csak �pen hogy maga ut�n �r�k�st tudna hagyni: akkor
+megny�godott sz�vvel v�gezn� �lete foly�s�t. Mikor �gy agg�dik mag�ba a
+kir�lyn�, bemegyen hozz� egy bub�jos asszony, egy csom� vir�got
+megszagoltat az �reg kir�lyn�val, s ez abba a minutumba teherbe esett.
+Kev�s ido m�lva sz�l ozt�n egy kigy�t fiu helyett. Itt minden
+tan�csosokat �s bub�josokat behivata a kir�ly, hogy mitevo legyen a
+k�gy�val? Jobbnak it�lt�k hogy meghagyj�k, �s v�g�re v�rjanak a dolognak
+ink�bb, mint hogy meg�lj�k. A kigy� napr�l napra jobban nevekedett.
+
+Egyszer, mikor a kigy� m�r valami h�t esztendos volt, sz�ntelen egy nagy
+f�ra j�rt f�ty�lni. A kir�ly mindenektol tudakozta hogy mi lenne annak
+oka, hogy az o kigy�ja sz�ntelen f�ty�lne, de m�g csak gyan�tani se
+tudta senki, hanem azon bub�jos asszony, aki a vir�got a kir�lyn�val
+megszagoltatta, azt mond�, hogy a kigy� h�zasodni akarna. Itt a
+kir�lynak nagy gond t�madt a fej�be, hogy hol leln�nek ennek feles�get.
+Egy igen v�n, �s le�nys�g�ba maradott kir�lyle�nyt ad�nak neki
+feles�g�l, de ezt a kigy� mindj�rt a legelso �jtszaka meg�lte. Nem
+tudt�k h�t mitevok legyenek; hanem egy abban a v�rosban levo szeg�ny
+embernek egy sz�p �s j� erk�lcsu le�ny�t vev�k meg sz�leitol a kigy�
+feles�g�nek. Ezen szem�lyhez a kigy� a legszel�debb �s ny�jasabb volt:
+egy�tt voltak egy darab ideig, soha a kigy� nem t�g�tott a feles�gitol,
+hanem mindenkor vele volt. N�h�ny napok eltel�se ut�n �szre vette a
+kigy� feles�ge, hogy a f�rje �jtszak�ra kigy�bor�t mind�g leteszi, �s a
+legszebb kir�lyfi leszen belole, milyenn�l szebbet m�g csak nem is lehet
+k�pzelni. Ezt a kigy� feles�ge megmond� az �reg kir�lyn�nak; ez mindj�rt
+azon mesterkedett, hogy mik�pen tudn� tole azt ellopni. Egy �jtszaka
+igen erosen befuttetett egy vas kemenc�t, �s alattomban az �reg kir�lyn�
+belop�dzott �jtszaka a fiu szob�j�ba, �s a feje mellol ellopta a kigy�
+borruh�j�t. Fel�bredv�n a kigy�bort viselo kir�lyfi, s nem tal�lv�n
+sehol a ruh�j�t, minthogy m�r az anyja meg�gette, akkor �gy sz�l
+feles�g�nek: Engem soha nem l�ttok t�bb�, ha nem tudt�l m�g egy keveset
+hallgatni, m�g az ido eltelt volna. Most maradj magadnak, �s azt kiv�nom
+hogy m�g engem fel nem keresel, �s �n re�d kezemet nem teszem, soha
+addig magzatod, melyet mostan viselsz, meg ne sz�lhessed.
+
+Annakut�nna elb�jdosott a kir�lyfi; ment sok orsz�gokon keresztul mind
+addig, m�g a t�nd�rek orsz�g�ba nem �rt. Itt a t�nd�rkir�lyn�val
+megesmerkedv�n, elvette feles�gul; az ide haza maradott feles�ge pedig
+sz�ntelen b�songott. A szul�s ideje is megj�ve, de minthogy meg�tkozta
+f�rje, nem tudta megsz�lni magzatj�t. Elhat�rozta teh�t mag�ban, hogy
+addig soha meg nem �ll, m�g a f�rj�t fel nem tal�lja. Elindult, �s sok
+�taz�sai ut�n eljuta a szelek kir�ly�hoz. K�rdezte a szelek kir�lyn�j�t,
+ha nem tudn�-e hogy merre lenne egy orsz�g�t oda hagy�, �s mag�t is
+bujdos�sra elsz�nt kir�lyfi? Amire a szelek kir�lyn�ja �gy sz�la: A
+vil�gnak nagyobb r�sz�t egy �ra alatt befut�m, de sehol j�r�somba �szre
+nem vettem. Inn�t h�t v�g b�cs�t vett a bujdos� kir�lyfi feles�ge, �s
+utj�ra ment: de minekelotte a szelek kir�ly�nak lakhely�t elhagyta
+volna, a szelek kir�lyn�ja megaj�nd�kozta egy arany ors�val, ezt
+mondv�n, hogy ha feltal�lja p�rj�t, haszn�lja az aj�nd�kot, ahogy
+tudhatja. Innen folytat� utj�t a holdvil�g fel�, ahova eljutv�n, ism�t
+k�rdezte a f�rje holl�tel�t: de itten csak anyit hallott hogy sehol sem
+vett�k �szre j�r�s�ba. Amint itten a j� sz�ll�sad�st megk�sz�nte, egy
+arany fon� rokk�t kapott aj�nd�kba. Azut�n eljutott a nap kast�ly�hoz,
+ahol hasonl�k�pen k�rdezte, hogy nem vett-e �szre valahol valamely
+v�ndorl� kir�lyfit? Melyre a nap �gy sz�la: l�ttam bizony �n, �s tudom
+is hogy hol van a te urad, a kigy�form�t viselo kir�lyfi. Tund�rorsz�gba
+lakik o, �s m�r a t�nd�rkir�lyn�nak hitves p�rja. Nem sok idok lefoly�sa
+ut�n oda fogsz �rni; hanem ime egy arany karsz�ket adok neked, �s mikor
+oda fogsz �rni, �lj a kir�ly kapuj�ba, �s ott �ruljad ezen eszk�z�ket,
+amelyeket aj�nd�kba kapt�l; de akarmennyi p�nzzel kin�lnak, ne vedd el,
+hanem csak azt mondjad, hogy ha megengedi a kir�lyn� hogy az �jtszaka a
+kir�lylyal legyek, �gy oda adom az arany ors�t. M�snap eljuta az utaz�
+kir�lyn� a t�nd�rek kir�lyn�ja v�ros�ba, ahol �pen a kir�lyi udvarba
+l�vo le�nyok a kir�ly �s kir�lyn� fej�r ruh�it most�k. Egy le�nya mos�s
+k�zben mind�g s�rt. K�rdi az utaz� kir�lyn�, hogy mi�rt s�rna? Azt
+feleli, hogy a kir�lynak van ime egy kendoje, ami �tokkal adatott neki,
+hogy azt addig soha ki ne tudhassa mosatni �gy, hogy a benne l�vo v�r
+kimenjen, m�g a maga kedvese, akit elhagyott, keze k�z�tt ki nem mossa.
+Ezen kendo ki nem mos�s��rt sokan �leteket vesztett�k, �s tudom hogy m�s
+nap engem is el fog a kir�lyn� veszteni mivel hi�ba mosom, nincsen semmi
+haszna. Ekkor az utaz� kir�lyn� m�ndj�rt megesmerte tulajdon kendoj�t,
+�s megbizonyosodott a felol, hogy a kir�lya ottan l�gyen. Mindj�rt
+elvev� a kir�lyn� a le�nyt�l a kendot, �s egy keves mos�s ut�n eg�szen
+kiment belole minden pecs�t. Ekkor csak szem�be n�ztek minden szolg�l�k,
+nem gyozt�k csod�lni hogy olyan j� mos� lenne, megk�sz�nt�k szivess�g�t
+hogy annyit megmentett k�zul�k a hal�lt�l. Annakut�nna szeg�ny �taz�
+kir�lyn� az aj�nd�kba nyert arany ors�val a kir�ly kapuj�ba le�lt, �s
+ottan �rulta. Ezt a kir�lyn�nak h�rul vitt�k; mire is a kir�lyn� egy
+szolg�l�t k�ld�tt ki hogy tudakozn� meg, mennyi�rt adn� el a
+kir�lyn�nak? Amire az �gy sz�la, hogy o p�nz�rt nem adn�, hanem ha
+megengedi hogy egy �jtszak�t a kir�lylyal legyek, �gy �ltaladom. Nem
+�r�mest engedte meg a t�nd�rkir�lyn�, de minthogy az �js�g megszerz�se
+szerelm�tol nagyon �gett, m�g is megengedte, �gy gondolkodv�n mag�ba,
+hogy majd �lomhoz� port fogna a kir�ly bor�ba estve t�lteni, hogy m�lyen
+aludj�k, �s semmit se tudjon felole a kir�ly hogy ki volt vele. �gy is
+lett; beteljes�tette kiv�ns�g�t az idegennek a t�nd�rkir�lyn�, de semmi
+haszna �s sikere nem lett, mivel az �lomporral kevert borb�l boven
+ivott, �s m�g az asztaln�l j�kor elaludv�n, elaludva vitt�k a
+h�l�szob�j�ba is, hol m�r fek�d�tt elobbeni feles�ge. Ez eg�sz �jjel
+csak azt mond� ur�nak: Kelj fel, szivemnek sz�p szerelme, ereszd
+kezeidet re�m, hadd sz�ljem el aranyhaj� fiadat! de minden sir�sa �s
+epeked�se semmibe ment: a kir�ly fel nem �bredett. Eltelt �gy az
+�jtszaka; �s mindj�rt hajnalba kiutas�tott�k a rezidenci�b�l a szeg�ny
+asszonyt. M�snap megint a rokk�val �lt a kir�ly kapuj�ba: azt ism�t �gy
+ad� �ltal, hogy ha a kir�lyn�, a kir�lylyal val� l�telt meg fogja
+engedni. Megnyerte m�sodszor is, �s akkor is csak annyi haszna lett,
+mint az el�bbeni h�l�s�nak: de a kir�lynak egy oldalszob�j�ba levo
+inassa eg�sz �jtszaka hallgatta mind a k�tszer, hogy valami sir�nkoz�
+asszony mind�g azon k�ri, hogy bocs�ssa re� kezeit, hadd sz�lje el
+aranyhaj� fi�t. A kir�ly mondotta inass�nak: �n nem is tudom, hogy mi
+lehet az oka, hogy m�r k�t �jtszaka annyira �lmos voltam, hogy a
+l�telemet sem tudtam, �s mind�g m�g az asztaln�l elalszom. Amire az inas
+azt mondotta, hogy h�t �lmosbort adnak Fels�gednek innya, �s az�rt
+aluszik olyan m�lyen; hanem ennekut�nna jobban vigy�zzon mag�ra �s
+tetesse alv�s�t. �gy is lett. Harmadik �s utols� napra virradt a szeg�ny
+�taz� kir�lyn�, sz�ntelen s�rt, hogy minden igyekezete f�stbe megyen;
+�gy gondolkodott, hogy tal�n megvet�sbol nem sz�lott hozz� a f�rje.
+Harmadik �jtszaka is megengedte a kir�lyn� a h�l�st, tudv�n hogy f�rje
+semmit sem tudna felole, mivel soha csak egy sz�t sem eml�t. J�l van; a
+harmadik estveli vacsor�n�l a kir�ly mag�ra vigy�zott, �s az �lmosbort
+m�sf�le borral felcser�lte, �s mintha att�l volna �lmos, elaludt
+tettet�sbol. Levev�k r�la ruh�j�t, �s egyenesen vitt�k a m�r re�
+v�rakoz� szerencs�tlen kir�lyn� mell�, ahol a kir�ly a legnagyobb
+csendess�gbe volt, tetetv�n mintha aludna. Egyszer �gy sz�l a r�gi
+feles�ge: Mostan harmadszor �s ut�lj�ra j�ttem hozz�d, ne l�gy oly
+kegyetlen, hogy sir�nkoz�saim elott bedugjad f�leidet. Sz�nj meg
+engemet, sok nyomor�s�gokat �s f�jdalmakat szenvedo feles�gedet, �s
+bocs�ssad re�m kezeidet: hadd sz�ljem el nagy rem�nys�gu fiadat. Ezt
+hallv�n a kir�ly, megind�lt sz�vvel megcs�kol�, �s minden el�bb t�rt�nt
+dolgokr�l egym�st�l engedelmet k�rtek, �s �r�k hus�get esk�v�nek. �s
+reggel a kir�ly a hus�gtelen t�nd�rkir�lyn�t �szvevagdalta �s �gy
+el�bbeni hitves feles�g�vel tulajdon orsz�g�ba nagy pomp�val visszament,
+�s uralkodott kedves feleivel sok sz�mos esztendokig csendes
+b�kess�gben.
+
+
+
+
+XXXVI. A BUB�JOS LAKAT.
+
+Volt Amszterdam v�ros�ba egy �rd�ng�s praktik�j� zsid�, aki nem csak a
+f�ldi emberek elott tudta mag�t hatalmasnak mutatni, hanem m�g a levegoi
+�s t�zi lelkeknek is tudott hatalmasan parancsolni, �gy, hogy ha
+eloh�vta oket, teh�t ak�rmely parancsolatokat adott nekik, sz�vesen �s a
+legnagyobb ser�nys�ggel teljes�tett�k. Az o hatalmas egyik ereje egy
+k�nyvbe volt, melyet ha balra megnyitott teh�t a t�zi lelkek j�ttek elo
+�s engedelmeskedtek neki; m�s ereje pedig egy gyurube volt, melyet ha a
+k�vivel megford�tott az ujj�ba, teh�t a levegoi lelkek j�ttek
+szolg�latj�ra. Az �rd�ng�s var�zsl�t Matad�jnak nevezt�k. Ez evvel a
+nagy praktik�j�val �s erej�vel annyi kincset gyujt�tt m�r mag�nak, hogy
+sem gazdags�gra sem erore hozz� foghat� ember nem tal�ltatott. Egykor
+szob�j�ban �ldegelv�n, az o var�zsl� k�nyv�t elovette, �s n�mely k�l�n�s
+dolgokat a k�nyvbol n�zv�n, mag�t kecsegtette. T�bbi k�z�tt azt is
+feltal�lta, hogy vagyon az indiai set�t tengereken t�l egy hegy mely
+alatt fekszik egy megbecsulhetetlen kincs melynek dr�gas�g�t �s
+sz�ps�g�t emberi elme meg nem foghatja, �s hogyha ki annak a kincsnek
+birtok�hoz juthat, az mag�t az eg�sz vil�gon leghatalmasabb� teheti. Ezt
+hogy a Matad�j megtudta, �r�mibe sz�kirol felugorv�n, �s m�r a
+halhatatlan kincs birtokos�nak gondolva mag�t, �r�miben tapsolt. Csak
+nagy hamars�ggal parip�t nyergeltetett, �s kis�t�lt a v�roson kivul l�vo
+t�res mezore, �s midon a k�nyvit megnyitotta volna, teh�t a t�zi lelkek
+megjelentek r�meszto nagy sokas�ggal; kev�s v�rtatva pedig megford�tv�n
+k�z�p ujj�ban l�vo gyuruj�t, ennek erej�vel a levegoi lelkeket mind
+elolcit�lta. Midon a nagy sokas�g m�r mind egy�tt lett volna, �s
+fusz�lk�nt reszketve v�rt�k a hatalmas Matad�jnak parancsolatj�t,
+egyszer megnyitv�n sz�j�t, mennyd�rgo parancsolatj�t mindj�rt
+teljes�t�k, �s nekie a f�ld alatt elrejtett kincs�t, azaz
+megbecs�lhetetlen Szaksza v�r�t, mindj�rt elolhozz�k. Matad�jnak eros
+parancsolatj�ra a lelkek morgol�d� szavakkal sop�nkodva mondott�k, hogy
+onekik az nem �llana hatalmokban, hogy azt elhozhatn�k, mivel az a f�ld
+alatt levo lelkeknek vagyon hatalm�ba, �s azok t�zszer annyi erovel
+b�rnak, mint ok; hanem ha el akarod hozni, mondott�k, teh�t ennek
+megszerz�s�hez sz�ks�ges egy �rtatlan zsid� gyermek, melynek L�mek a
+neve; azut�n ha a gyermeket megtal�lod, teh�t majd akkor mit m�velj �s
+mik�nt b�nj�l vele, megtan�tunk, mert nincs olyan ero aki azt a kincset
+onnan felhozn�, egy�b az oly �rtatlan gyermek, melyet L�meknek h�vnak.
+Erre a nagyra v�gy� �reg Matad�j, megvakarv�n a fej�t, a lelkeket
+mag�t�l elbocs�totta, maga pedig haza ballagott, de nyugt�t sehol sem
+tal�lta. �gy harmad napig mag�ban t�nodv�n, v�gt�re mag�ban elv�gezte
+azt, hogy elmegy �s felkeresi a vil�gban ak�rhol azt a L�mek nevu
+gyermeket.
+
+�gy teh�t lovat fogat a hintaj�ba, �s megind�l �zsi�nak r�szeiben
+keresv�n az Izr�el n�pei k�z�tt a L�mek nevu gyermeket. De sehol nem
+tudtak ily nevut tal�lni. V�gre sok f�rads�gai ut�n elkedvetlenedve �s a
+dolog felol eg�szen k�ts�gbe esve, el�rkezik Konstantin�polyba. Amint
+teh�t Konstantin�pol utc�in al� s fel j�rna, �s a gyermekeket, akik az
+utc�n j�tszottak, egyenk�nt k�rdezn�, hogy melyiket hogy nevezn�k? �s
+amely gyermek a maga nev�t neki megmondotta, teh�t megaj�nd�kozta azt:
+ezt l�tv�n a gyermekek egym�st nevekrol ki�ltozv�n, hogy jon�nek ide
+mert ez az �reg �r p�nzeket osztogat; v�gre egy h�t esztendos gyermek
+felsz�val ki�lta pajt�s�ra: L�mek, j�szte ide, kapsz te is ettol az
+�rt�l p�nzt. Ezt hallv�n Matad�j, jobban szeml�lte a gyermeket, ki v�gre
+hozz� jutv�n, k�rdi tole: hogyan h�j�k, �s az atyja hol lakik? Ki is
+mondja, hogy otet L�meknek h�vj�k, �s az atyja ide nem messze (ujj�val
+mutatv�n) ebbe a h�zba lakik. Matad�j �r�miben eg�szen mag�n kivul
+ragadtatv�n, megfogja a gyermek kez�t, �s k�nyszer�ti hogy vezetn� otet
+atyj�hoz. A gyermek meg�r�lv�n az aj�nd�knak melyet nekie Matad�j adott,
+egyenesen az atyj�hoz vezeti, ki szeg�ny sors� ember l�v�n nem tudta
+mire v�lni a dolgot hogy kit tiszteljen Matad�jban, mivel l�tta uri
+szem�ly�t �s gazdag �lt�zetit. K�rdezv�n teh�t nagy al�zatosan Matad�jt,
+hogy kihez legyen szerencs�je? mondja neki ez, hogy o idegen orsz�gban
+l�vo kereskedo l�gyen, �s mivel most erre j�rok, teh�t semmik�ppen el
+nem mulaszthattam hogy t�gedet mint r�gi oseimrol maradott aty�mfi�t meg
+ne l�ssalak, kit m�r r�gen feltal�ltam ir�saimban hogy te nekem aty�mfia
+vagy. T�gedet is, �gymond, boldog�tani akarlak mivel nekem az egek
+eleget adtak: de tudod-e, kedves aty�mfia, add ide nekem a fiadat, hadd
+nevelhessem �s tan�thassam otet; hidd el, der�k embert �p�tek a fiadb�l,
+melyet magad is meg nem fogsz b�nni. Az �reg L�mek �rvendett, hogy
+szeg�ny ember l�t�re ily nagy �r neveli fel a fi�t: �gy nagy hamar
+meglett az egyess�g, mivel a szeg�ny sok aj�nd�kokat kapott, a melyen
+nagyon �rvendett.
+
+Egy kev�s ideig nagy kecsegtet�ssel volt az �reg Matad�j a kis �rtatlan
+L�mekhez, de valami n�gy h�t m�lva esz�be jut, hogy m�r egyszer a
+dologhoz kellene fogni, �s a megmagyar�zhatatlan kincset a kezihez
+venni. Egykor kilovagolv�n az �reg Matad�j a mezore, kivitte mag�val
+L�meket is: itt elocit�lja a lelkeket, melyeket megl�tv�n L�mek,
+sz�rnyuk�ppen megijedett: de az �reg Matad�j b�tor�tv�n otet, hogy ne
+f�ljen, mert csak mind az o j� bar�tjai; parancsolja a lelkeknek hogy
+otet vigy�k �s ragadj�k eg�sz ahoz a hegyhez, melyben Szakszav�ra el
+vagyon rejtve. A lelkek fogv�n otet L�mekkel egy�tt letett�k eg�szen a
+hegyoldalba. Ekkor L�mek k�ruln�zi mag�t, �s l�tv�n ezt a sz�rny�
+vid�ket, igen kezdett f�lni, de Matad�j �jra b�tor�totta otet hogy ne
+f�lne, mert semmi b�nt�sa nem lesz ahol otet l�tja. M�g ezek �gy
+besz�ltek, addig a tuzi lelkek l�ganajt szedv�n, azzal t�zet
+gerjesztettek, melyre azut�n l�k�rm�ket h�nytak; mire a tuznek
+rettenetes nagy f�stje kerekedv�n, ez a levegoben egy nagy felho� v�lt,
+mely nagy feketes�ggel elterjedt az �gen, s oly mennyd�rg�s t�madt
+abban, hogy rettento ropog�s�val Matad�jt is csakhogy le nem ejtette
+l�b�r�l. A zeng�s ut�n megnyilt a felho, �s nagy suhan�ssal egy mennyko
+a koszikl�ba v�gott; a koszikla nagy ropog�ssal megny�lt, �s irt�ztat�
+goz j�tt belole, melynek elt�voz�sa ut�n egy sz�p m�rv�nyko gar�dics
+termett elott�k, mely a koszikl�ban al� vezetett. Ekkor Matad�j a
+lelkeknek �szt�n�z�se ut�n a gyermeket k�rte, hogy menjen a koszikl�nak
+ny�l�s�ba al�: melyet a gyermek l�tv�n, nagyon megrettent, �s f�lt,
+szabadkozott, hogy o nem megyen al�; de Matad�j b�tor�tv�n otet hogy ne
+f�ljen, csakhogy a koszikl�ba menjen le, �s a bent levo folyos�n midon
+kereszt�lm�sz, egy kertet �rsz, abban egy karbunkulus oszlop �ll melyre
+egy lakat vagyon felakasztva; �s csak azt a lakatot hozd ki fiam; �s ha
+azt a lakatot kihozod nekem, akkor haza viszlek aty�dhoz, �s nagy sorban
+�s j� �llapotban helyeztetlek. Ezekre a besz�dekre nagyon keveset
+hallgatott L�mek, mert nagyon f�lt; akkor odaadja a gyuruj�t L�mek
+kezibe, �s mondja neki: Fiam, hogyha valami bajod leszen, akkor csak
+ford�tsd meg az ujjadba e gyurut; teh�t ezek az �ri�sok, akiket itt
+l�tsz, neked mindj�rt seg�ts�gedre fognak lenni. Erre is keveset
+hallgatott; akkor azt�n azzal ijesztette L�meket, hogy ha el nem megy a
+koszikl�ba, otet itt hagyja, �s a vadak otet megeszik. Ezen besz�dtol
+megr�mulv�n, re� �llott szeg�ny L�mek, �s bement a koszikl�ba, hol
+reszketo f�lelem fogta el, �s eg�sz testiben remegett �s f�zott. �gy
+ballagv�n a koszikl�nak gar�dics�n, midon m�r �ltalment volna a
+folyos�n, kiny�lt elotte egy f�nyess�g� sz�p kert, melynek gy�m�lcsf�i
+csupa gy�m�nt, karbunkulus, smaragd, �s m�s dr�gak�vekbol l�vo
+gy�m�lcs�t termettek, a kertnek pedig a k�zepiben egy nagy karbunkulus
+oszlop �llott, melynek magass�ga hatodf�l k�ny�knit m�rt, vastags�ga
+pedig egy t�z ak�s hord�hoz hasonl� volt. Ezen kimondhatatlan dr�gas�gon
+volt f�ggesztve a lakat, mely�rt L�meket a v�n Matad�j bek�ld�tte. Midon
+ezt megl�tta, egy kiss� �rvendett, s minden v�rakoz�s n�lk�l hozz�ja
+k�zel�t, �s amint hozz� ny�lt, �s a nagy f�nyess�gu oszlopr�l levette,
+egyszerre nagy sz�lz�g�s, rettento mennyd�rg�s �s vill�ml�s fogta el a
+kertet �gy, hogy szeg�ny L�mek megf�lemedett �s a nagy rettento
+f�ldindul�st�l a f�ldre esett; de m�g o itt mag�n kiv�l a f�ld�n hevert,
+addig a sz�lv�sz elcsendesedett; o pedig l�bra �llv�n, a lakatot, mely
+egy arany l�ncon f�gg�tt, a nyak�ba akasztotta �s t�ntorogva visszafel�
+ind�lt a kertbol Midon �gy menv�n szeml�ln� a kertnek dr�ga term�seit,
+�s megkiv�nv�n oket, minden zsebjeit vel�k j�l megrakn�: amint az elso
+gy�m�lcs�t leszakasztotta, teh�t a koszikl�nak a ny�l�sa, melyen L�mek
+bement volt, rettento csattan�ssal becsuk�dott. Midon L�mek j�l
+megrakodv�n visszament a folyos�n, a folyos� m�r nem volt oly vil�gos
+mint azelott: megf�lemedett teh�t, �s sz�rny� jajgat�sra fakadott, mivel
+a kimenetelt meg nem tal�lta. Matad�j, aki a koszikl�nak ny�l�s�n�l
+odafent �llott, l�tta hogy a koszikla �sszecsuk�dott: rettenetes volt
+teh�t a b�natja, mivel nem csak L�meket minden kincsestol elvesztette,
+hanem a gyuro is, melyben egyik ereje lakozott, L�mekkel egy�tt a
+hegyben bez�r�dott. Matad�j teh�t, semmi rem�nys�ge t�bb� nem lev�n, s
+maga szerencs�tlens�g�n b�nk�dv�n, mag�t a t�zi lelkek �ltal, melyeken a
+k�nyvinek erej�n�l fogva m�g hatalma volt, haza vitette, �s elv�gezte
+mag�ban hogy szomor� �let�t haz�j�ban t�ltse.
+
+L�mek azalatt a barlangban nagy s�nlod�ssel jajgatv�n, sz�mtalanszor
+Matad�jt ki�ltozta, de sehonnan semmi seg�ts�ge nem j�tt. Midon �gy k�t
+napig a set�tben al� s felj�rk�lna, kezeit egybe k�csolv�n �s fej�re
+emelv�n sz�rnyen s�rt. Egyszer valamik�p a gyuru az ujj�ban megford�lt,
+s elotte huszonn�gy �ri�sok �llottak meg azzal a k�rd�ssel, hogy a
+fels�ges princ mit parancsolna? L�mek e l�t�sokon m�g jobban megrezzent:
+de midon a gyurunek ereje esz�ben jutott, teh�t megb�torodott �s k�r�
+oket, hogy otet vigy�k ki errol a helyrol. Erre a parancsolatra
+felkapj�k otet a lelkek, �s kiviv�n a hegynek oldal�ba lett�k, �s megint
+megk�rdezt�k tole, hogy parancsol-e m�g valamit? O pedig, haza
+v�gy�dv�n, k�rte a lelkeket, hogy vinn�k otet Konstantin�polba, ezek
+pedig, minekelotte haza vitt�k volna, teh�t meggondolt�k, mely hatalmas
+ember lenne o, mivel, �gy mond, hogyha a lakatot, melyet a koszikl�b�l
+hozt�l haza, felnyitod, teh�t ami lelkek a f�ld alatt vannak, mind
+kir�lyost�l neked engedelmeskednek. Ezek ut�n L�meket haza vitt�k, �s
+Konstantin�polon kivul letett�k.
+
+L�mek nagy �r�mmel haza ment az atyj�hoz, �s elpanaszolta neki, mely
+rengetegbe vitte otet a v�n Matad�j: melyet hallv�n az atyja, nagyon
+sajn�lta a fi�t, de m�sk�p �rult, hogy az o fia mennyit pr�b�lt �s nyert
+legyen. M�snap L�meket a f�ld alatt l�vo lelkek kivitt�k az erdobe, �s
+ott egy kiv�sett f�b�l csin�lt v�luban egy k�l�n�s ereju f�rdobe tett�k,
+melybol midon kij�tt volna, mind nagys�g�ra mind ideire �s sz�ps�g�re
+megv�ltozott; de m�g a mi t�bb, minden forendekhez illo tudom�nyokkal
+bovelkedett, s minden idegen orsz�gokban l�vo nyelveket tudott �gy, hogy
+hozz� foghat� ember sem sz�ps�gre, sem tudom�nyra nem volt. Ekkor
+visszament L�mek az atyj�hoz; de mivel form�j�b�l eg�szen megv�ltozott,
+teh�t ez meg nem ismerte. Ekkor mondja L�mek az atyj�nak: Kedves aty�m,
+hallottam hogy Szolim�nnak van egy nagyon sz�p le�nya, �n otet megn�zem,
+hogy �rdemes-e hozz�m vagy sem? Ekkor megind�lt, �s a merre a kisasszony
+s�t�lni szokott, mag�t az �t mellett egy odvas f�ba rejtette, mivel a
+kir�lykisasszony mikor s�t�lni szokott, akkor senkinek sem volt szabad
+mag�t az �tf�len mutatni. �gy v�rta L�mek a sz�p kisasszonyt az odvas
+f�ba; �s amint a kisasszony nagyon sebesen lovagolt volna, az orra v�re
+megind�lt, �s k�nytelen�ttetett a lov�r�l lesz�llani, �s L�meknek
+legnagyobb szerencs�ire azon f�hoz, a melyikbe L�mek volt, t�maszkodott,
+�s v�rta m�g az orra v�re el fog �llani. L�mek az odvas f�b�l nagyon
+kedv�re n�zte a sz�p Florentin�t, mivel ez volt a neve a
+kir�lykisasszonynak; �s nyakig bele szeretett. Midon pedig elment volna
+a f�tul, L�mek is kib�jt az odvasb�l, �s haza menv�n megbesz�llette az
+atyj�nak, mely m�ddal l�tta meg a sz�p kisasszonyt.
+
+Ezek ut�n elovette a dr�ga gy�m�lcs�ket, melyeket mag�val hozott a
+hegybol, �s beletette egy sz�p t�ny�rba, �s adta az atyj�nak ilyen
+sz�kkal: Mondd hogy �n ezeket a sz�p dr�gas�gokat k�ld�m a kisasszonynak
+jegyb�rul, hogyha a fels�ges szult�n nekem a le�ny�t ide adn�. Az atyja
+megszomorodv�n fi�nak e k�r�s�n, nem akart elmenni a fels�ghez, de a fia
+b�tor�tv�n otet hogy csak menjen, �s nem lesz semmi b�nt�sa, elmegy
+v�gre az atyja a szult�nhoz, �s mondja, hogy ezt az aj�nd�kot az o fia
+k�ldi a fels�ges kisasszonynak, hogy fels�ged nekie a le�ny�t feles�gul
+adn�. A cs�sz�r elb�m�lt ezen a v�letlen k�r�sen, de a dr�gas�got
+szemlelv�n, nagyon elb�mult rajta, �s meg nem foghatta, hogy honnan
+kapta volna azt a szeg�ny ember? �sszehivatja teh�t a tan�csbeli urait;
+kik is l�tv�n a dr�ga kincseket, egy-egy orsz�gra becsult�k darabj�t; de
+mivel a kisasszony m�r el volt m�snak jegyezve, �s a lakodalom is m�r
+harmadnapra el volt rendelve: �gy teh�t, hogy az �reget a nyak�r�l
+elk�ldhesse, �s a dr�ga aj�nd�k is n�la maradhasson, azt mondott�k neki,
+hogy ha a fiad ily dr�ga aj�nd�kot hoz holnap ily renddel: hogy
+huszonn�gy le�nyok egy-egy kos�rral hozzanak, �s maga a fiad t�zenk�t
+inasokt�l k�s�rtetve a legszebb �zl�su ruh�ba j�n, megkapja a
+kisasszonyt. Ezt csak az�rt mondott�k a szeg�ny embernek, mivel
+gondolt�k, hogy az lehetetlens�g oly szeg�ny ember fi�t�l. Az �reg haza
+menv�n, mondja a fi�nak, hogy mi l�gyen az �js�g, L�mek azt
+figyelmetesen meghallgatta; estve elj�tte ut�n pedig, midon m�r mind
+letakarodtak, teh�t L�mek kimegy a mezore, �s megnyitv�n a lakatj�t,
+imhol a lelkek sokas�ga otet k�rny�lvette, �s �hajtva v�rt�k
+megszabad�t� uroknak parancsolatj�t. Ekkor mondja, hogy neki Szaksza
+v�ra kincses kertjibol hozzanak huszonn�gy kos�r dr�ga gy�m�lcs�ket, �s
+ezeknek vitel�re szerezzenek huszonn�gy sz�p le�nyokat, a kik alkalmasak
+legyenek a kir�lykisasszony szolg�latj�ra; oneki pedig huszonn�gy
+szolg�kat a legdr�g�bb �lt�zetbe, �s magamnak oly k�nt�st, amelyet m�g
+emberi szem nem l�tott; magatok pedig �lt�zzetek a legdr�g�bb katonai
+ruh�ba, �s magatokb�l form�ljatok egy nagy �rm�d�t; azonkivul a muzsika
+legszebb zeng�se is k�z�ttetek legyen. Ezeket �gy parancsolv�n,
+nyugv�sra ment.
+
+Reggelre kelv�n, L�meket kivitt�k a v�ros falain a lelkek, �s
+fel�lt�ztett�k a legszebb hercegi ruh�ba, mely az o sz�ps�git
+h�tszereztette; akkor elolhozt�k neki a huszonn�gy sz�zeket, mindegyik
+kez�be tartotta a kiv�nt kincset, az �rm�da nagys�g�nak v�ge hossza nem
+volt, a band�k harsogtak mindenf�le sz�p n�t�kat: �gy ment o legnagyobb
+pomp�val a v�rosba. Kinek midon h�rit megvitt�k volna a szult�nnak,
+nagyon elcsud�lkozott �s megf�lemlett. Ekkor fogv�n le�ny�nak kez�t,
+mengyen L�mek eleibe; de midon megl�tta volna Florent�na a sz�p L�meket,
+eg�szen elfelejtkezett r�gi szereto hercegirol, hanem L�meknek h�dolt
+sz�v�bol, �s kez�t ny�jtotta; a szult�n is L�meknek bar�ts�gos cs�kot
+nyomott homlok�ra, �s le�ny�t n�ki t�st�nt �ltaladta. M�snapra hagyatott
+a pomp�s menyegzo.
+
+Estve nagy vacsora ut�n a t�r�k�k m�dja szerint ment L�mek a sz�p
+Florentin�val egy szob�ba, ahol midon Florentina elaludt, L�mek kiment
+szob�j�b�l, �s megnyitv�n a lakatot, elj�ttek a f�ld alatt val� lelkek,
+a kiknek parancsolta, hogy Szakszav�r�t mind hegyestol neki lak�s�l ide
+hozz�k. Ezen parancsolatj�t mindj�rt teljes�tv�n, a dr�ga �p�letet
+mindenestol elhozt�k, Konstantin�pol egyik nagy piac�ra helyheztett�k, a
+hegynek teteire tett�k a huszonn�gy contign�ci�s rezidenci�t, amelynek
+m�g az ajt�ragaszt�ja is mind aranyb�l volt; s ebbe a dr�ga �p�letbe
+tett�k L�meket szerelmes p�rj�val egyutt. Reggel midon a szult�n
+felkelt, �s kin�zett az ablakon, teh�t l�tja ezt a dr�ga f�nyes
+�p�letet; nagy siets�ggel megyen a palot�nak megl�t�s�ra; de midon o
+felfele ment volna, m�r akkor a legszebb c�druslugasokon al� s fels�t�lt
+L�mek a sz�p Florentin�val. Felvezett�k teh�t a szult�nt is, �s
+mindeneket megmutogattak neki, ahol azut�n egy hosszas lakodalmat �s
+�nnepet �lltek.
+
+M�g ezek m�g folytak Konstantin�polba, addig mindenfel� elterjedett a
+h�re ennek a hatalmas L�meknek, hogy hozz� foghat� sem gazdas�gra, sem
+t�nd�rs�gre nincsen. V�gre meghallotta a v�n Matad�j is, mindj�rt �szre
+vette, hogy nem m�s, hanem az o fogadott fia l�gyen az; az�rt megnyitja
+a k�nyvet, �s a t�zi lelkek elj�ttek, �s parancsolta nekik, hogy otet
+Konstantin�polba vigy�k: akik is megfogv�n, ragadt�k otet
+Konstantin�polba. Midon oda �rt, bam�lva csud�lta a nagy gazdag
+�p�letet, kinek m�g alatta val� koszikl�i is mind aranyb�l voltak,
+felmegy Matad�j a hegyre, hogy k�r�ln�zze a palot�t, �s legnagyobb
+szerencs�j�re L�mek otthon nem volt, mert vad�szni ment az �reg
+szult�nnal. Nagy hamars�ggal parancsolja a t�zi lelkeknek hogy az
+�p�letet gy�jts�k meg, de �gy hogy egyik oltsa, m�sik gy�jtsa, hogy nagy
+k�r ne legyen. Hogy a tuz kigy�lladott az �p�letben, nagy l�rma
+t�madott, �s a j�sz�got kezdt�k kihordani: akor Matad�j is a t�zi lelkek
+igazit�sa ut�n berohan a kilencedik szob�ba, ahol egy vas alm�riomban
+volt a lakat bez�rva. A z�rokat teh�t leverte, �s a legdr�g�bb lakatot
+mag�hoz vette. Ekkor�ra a tuz elaludt, o pedig alig v�rta a
+beset�ted�st; megnyitotta teh�t a lakatot, �s nagy morg�ssal eloj�ttek a
+f�ld alatt val� lelkek, kiknek parancsolta, hogy a dr�ga palot�t
+mindenestol vigy�k a tuls� �perenci�s tengereken t�l, csak L�meket
+hagyj�k ott. Ezek fogv�n a v�rat, mindenestol nagy messze elvitt�k, csak
+szeg�ny L�meket mag�t hagyt�k a f�ld�n. Reggel L�mek fel�bredett, �s
+nagyon megijedett, hogy a j�sz�ga kedves feles�g�vel egy�tt elveszett. A
+szult�nnak is f�libe ment ez a nagy h�r, mire L�meket megfogatta �s
+vasba verette. M�snap h�t csak viszik szeg�ny L�meket a vesztohelyre,
+hogy mint gonosztevot megzsin�rozz�k. Amint m�r kis�rt�k otet kifel�,
+esz�be jutott neki az ujj�ban l�vo gyurunek ereje; nagy hirtelen
+megford�tja az ujj�ba, �s azonnal mellette t�mad negyvennyolc rettenetes
+�ri�s, �s a k�s�ro katon�kat mind sz�thordj�k, �s k�rdezik urokt�l, hogy
+mit parancsolna? az pedig mondja hogy otet vigy�k egyenesen az o
+elrablott �p�letj�hez �s az o kedves feles�g�hez. Ezek felkapj�k, �s
+viszik otet egyenesen az �perenci�s tengereken t�l, amely oly erosen be
+volt ker�tve, hogy m�g a madarak sem tudtak egyenesen hozz� berep�lni.
+
+Ekkor a levegoi lelkek hoztak n�mely f�veket, �s megkent�k L�mek
+�br�zatj�t, �s oly �reg k�pet mutatott, hogy senki otet meg nem
+esmerhette volna, �s adtak neki k�t pak�ta porokat hogy, ha besz�lhet
+Florentin�val, teh�t adja azt a port neki oly felt�tellel, hogy elso
+alkalmatoss�ggal adja be Matad�jnak, melytol az majd elaluszik, �s
+hogyha elaludt, mondj�k a lelkek, hogy a nyak�ba l�vo lakatot �s k�nyvet
+hozza el: ha ezt, �gy mondd feles�gednek, megteszed, t�st�nt megl�tod
+L�mekedet. L�mek teh�t mint egy �reg szar�ndok felmegy; amint a v�rnak
+udvar�ba bement volna, a csel�dek tudt�ra adt�k Florentin�nak hogy egy
+csud�latos ajtatos �reg szar�ndok volna itt a v�rban. Florentina nagy
+siets�ggel megyen az udvarba, �s �rvendve k�nnyes szemekkel k�sz�nti a
+szar�ndokot, �s panaszolja neki az o rettenetes baj�t; mondja neki
+L�mek: Hogyha megfogadod szavamat, teh�t szerencs�ss� teszed mind
+magadat, mind L�mekedet. Mondja neki Florentina, hogy b�r ak�rmit
+parancsol, teh�t szivesen fogja teljes�teni. L�mek teh�t elbesz�llette
+az eg�sz dolgot mint neki a lelkektol meghagyattatott; Florentina,
+kez�hez vette a porokat, �s a keblibe tette, az �reget pedig
+megaj�nd�kozta boven.
+
+Midon m�r az asztalhoz le�ltek mind a ketten, o �s Matad�j, teh�t
+ny�jasan kezd ehez besz�lni, akin Matad�j sz�rnyen �rvendett, �s v�gre,
+midon felvett Florentina egy poh�r bort �s Matad�jra k�sz�nti, �s
+kiitta, Matad�j ezen nagyon �rvendett. Egykor leejtette Florentina a
+vill�j�t, mely ut�n Matad�j leny�lt, �s felvette; addig Florentina az
+elrendelt port a Matad�j pohar�ba egyvel�tette, melyet az csakhamar
+kih�rp�lt, �s mind megitta. Ez ut�n mindj�rt nagy �lomba merult; melyet
+l�tv�n Florentina, nagy hamar hozz�ja ment, �s a lakatot meg a k�nyvet,
+mely a nyak�ban volt, tole elvette, �s sz�l m�dj�ra levitte az �reg
+szar�ndoknak. Midon L�mek megl�tta, csakhamar megkente mag�t a lelkektol
+adatott zs�rral, kitol meg�fjodott, �s az el�bbi sz�p �br�zatja helyre
+j�tt: melyen nagyon meg�rvendett h�v feles�ge, �s nyak�ba bor�lt. Ekkor
+L�mek megnyitotta a lakatot, �s a lelkek el�lj�ttek, �s parancsolatj�t
+v�rt�k, o pedig meghagyta nekik, hogy mentul el�bb vigy�k otet
+mindenestol Konstantin�polban, melyet mindj�rt teljes�tettek is.
+Reggelre l�tv�n a szult�n az o vej�nek rettento ereit visszaj�nni,
+hozz�ja megy, �s l�baihoz bor�l, kegyelem�rt esedezik, hogy ne �ln� meg
+otet az�rt a gonosz cselekedeti�rt, melyet vele cselekedett: L�mek
+felemelte a f�ldrol, �s megbocs�tott neki mindeneket; azut�n a v�n
+Matad�jt hozatta elo, akit �lm�b�l felt�masztv�n, ny�rsba h�zatott, �s
+�gy o kegyetlenul v�gz� �let�t. L�mek pedig sz�mos esztendeig �lt kedves
+p�rj�val, a lakatra pedig azut�n nagyobb gondja volt, mint ennekelotte,
+mert o is mind�g mint valamely �r�t egy arany l�ncon a nyak�ba hordozta.
+Midon pedig L�mek feles�givel boldog�l v�gezte volna �let�t, az arany
+Szakszav�ra is a lakattal egy�tt elt�nt.
+
+
+
+
+XXXVII. K�K�NY MATYI.
+
+Egy embernek volt k�t fia �s egy le�nya. Az apjok csakhamar elhalt, csak
+anyjok viselte gondjokat. Egyszer a kissebbik elment sz�ntani, �s azt
+mond� a h�g�nak, hogy eb�det vigyen neki. A h�ga azt mond�: Hogyan
+akadok re�d? A leg�ny azt mond�: Majd hogyha ki megyek sz�ntani, itt a
+h�z elott a f�ldnek vetem az ek�t, �s od�ig sz�ntok; azon elj�hetsz.
+Aval elment sz�ntani, �s sz�ntott.
+
+Mikor az eb�ddel a h�ga ut�na akart menni, h�t az �rd�g is sz�ntott
+m�sfel�, tudniillik a leg�nynek a sz�nt�s�tul fogva a maga h�z�ig. Mikor
+a le�ny oda �rkezett, azon ment amit az �rd�g sz�ntott, �s csak egyszer
+az �rd�g h�z�hoz �rkezett. L�tv�n a �rd�g�t, k�rdi, hogy nem l�tott-e
+egy leg�nyt erre sz�ntani? Az �rd�g mondja, hogy o nem l�tott ott senkit
+sz�ntani, de joj be a h�zamba. A le�ny bemegy, s az �rd�g elvette
+feles�ginek a le�nyt s ez ott maradt.
+
+Azalatt a b�tyja nehezen v�rta az eb�det, haza ment haragosan, mondja az
+anyj�nak, hogy mi�rt nem k�ld�tt eb�det neki? Az anyja mondja: H�t a
+h�god nem vitt eb�det? hiszen m�r r�gen elk�ldtem ut�nad. A leg�ny
+evett, azut�n elment a h�g�t keresni, �s ment a sz�nt�son: h�t l�tja
+hogy m�sfel� is vagyon sz�nt�s; elmegy a sz�nt�son eg�sz az �rd�g
+h�z�ig, �s k�rdi, hogy nem l�tott-e egy le�nyt? Az �rd�g azt mond�, hogy
+ottben van, csak menjen be. Bemegy, h�t l�tja a h�g�t; ez mondja neki:
+Jaj csak menj ki hamar, mert ha az uram bej�n, �sszeszaggat; de a leg�ny
+nem ment ki. Bemegy az �rd�g �s parancsol harminc ak� bort mag�nak, �s a
+s�gor�nak is hasonl�k�pen annyit, �s egy-egy �kr�t, �s �ssze�ltek enni,
+de a leg�ny nem tudta megenni, az �rd�g megette, azut�n mondja: No
+s�gor, most birkozzunk, amelyik elobb f�ldh�z tudja a m�sikat v�gni, az
+lesz a nyertes. �sszemennek h�t birkozni; az �rd�g f�ldh�z v�gta a
+leg�nyt: mindj�rt pokolba esett. Azut�n a m�sik testv�r is elment
+keresni oket; az is oda tal�lt, s az is �gy j�rt mint a b�tyja.
+
+Az �des anyjok azalatt oda haza sir�nkozott, hogy m�r se fia se le�nya
+nincsen; azut�n mindig im�dkozott, hogy az isten csak egy gyermeket adna
+neki, ha csak akkora lesz is mint egy babszem. Egyszer egy babot tal�lt
+kint az utc�n; amint megette, mindj�rt nagy v�ltoz�st �rezett. H�t
+nagyon sz�gyenlette az asszony, hogy ura nincs, �s m�gis teherbe van; �s
+nem sok�ra meg is lett a gyermek, �s �p oly kicsi volt mint m�s gyermek,
+de mindj�rt futott �s besz�lt. �s mert olyan kicsi volt, K�k�ny Matyinak
+h�tt�k a faluba. Egyszer az asszony szomor� volt, �s k�rdezte a kis fiu,
+hogy m�rt oly szomor�? az asszony mond�: Nekem h�rom gyermekem volt, �s
+mind a h�rom elveszett, nem tudom hogy hov� lettek. - A fia azt mond�:
+majd elmegyek �n, �s megkeresem oket. Akkor elmegy a kov�cshoz, mondja
+neki, hogy csin�ljon egy negyvennyolc m�zs�s kalap�csot. A kov�cs nem
+tudott kedve szerint val�t csin�lni, kapja a kalap�csot �s a kov�csot
+agyon �ti vele, �s megy a m�sik kov�cshoz, az csin�lt neki kedve szerint
+val� kalap�csot, azt mindj�rt a gatya p�rt�zatj�ba dugta, �s elmegy a
+b�tyjait keresni, �s �pen oda tal�lt menni az �rd�g h�z�hoz. Az �rd�g
+odakint s�t�lt, �s k�rdi hogy mit keres? Azt mondja, hogy nem l�tott-e
+valahol k�t leg�nyt �s egy le�nyt? Felel neki az �rd�g: l�ttam, odaben
+vannak, csak menj be. Ez bemegy, �s l�tja a n�nje, �s mondja: Jaj
+szeg�ny! mi�rt j�tt�l ide, majd neked is �tt kell maradnod. Akkor bemegy
+az �rd�g is, �s annak is parancsol harminc ak� bort �s egy �kr�t, s
+le�ltek �s ettek, �s m�g az �rd�g hozz� sem kezdett j�l az ev�shez, m�r
+K�k�ny Matyi megette az �kr�t s a bort is megitta. Az �rd�g azt mondja
+neki: Na s�gor, most ett�l s itt�l is, menj�nk birkozni, aki a m�sikat
+elobb f�ldh�z v�gja, az lesz a nyertes. Kimennek h�t, de K�k�ny Matyi
+�gy a f�ldh�z v�gta �rd�g uramat, hogy majd a szeme is kiugrott. �s
+kapja a kalap�cs�t, az �rd�g�t agyon verte, a k�t b�tyj�t �s a n�nj�t az
+anyj�hoz haza vitte, azut�n egy�tt �ltek, �s mai nap is egy�tt �lnek, ha
+meg nem haltak.
+
+
+
+
+XXXVIII. A T�ND�R GYURU.
+
+Volt egy kir�ly, �s annak egy jobb�gya, akinek egy sz�p fia nevelkedett,
+kit a kir�ly �gy megszeretett, hogy f�lvette komorniknak. A leg�ny
+egyszer azt gondolta mag�ban: J� volna a kir�ly le�ny�t megpr�b�lnom:
+hogyha hozz�m j�nne, elvenn�m feles�gemnek. A leg�ny haza ment az
+apj�hoz, �s a kir�ly az udvarmestert oda k�ldte, hogy k�rdje meg: mi�rt
+nem akar haza menni? A leg�ny azt feleli hogy ha a kir�ly a le�ny�t neki
+adja, �gy bemegy szolg�lni. Az udvarmester megmondja a kir�lynak; akkor
+a kir�ly a komornyikhoz visszak�ld�tt: hogyha annyi p�nze van mint a
+kir�lynak, �gy neki adj�k a kir�lyle�nyt.
+
+Elment h�t a leg�ny egy nagy erdobe; ott egy z�ld ruh�s ember hozz� megy
+�s k�rdi, hogy mit keres? A leg�ny azt mond� neki: �n szolg�latot
+keresek. A z�ld ember mondja: Joj hozz�m, n�lam j� szolg�latot kapsz; �s
+elment vele. Akkor mondja a z�ld ember: Halod-e, ezt a helyet j�l
+megjegyezd magadnak, hogy ha visszahozlak, megismerd; akkor f�lkapta, �s
+�gy elrepult vele, mintha a sz�l vitte volna oket. �s egy h�zba vitte,
+�s mindent megmutatott neki, hogy melyik lesz a szob�ja, hanem egy ajt�t
+mutatott neki, �s azt mond�: Ebbe a szob�ba, azt megmondom, be ne menj,
+mert ha bem�gy, onnan soha ki nem j�hetsz. Azut�n az ist�ll�ba vezette,
+�s a lovait megmutatta neki; k�t nagy fekete l� volt az ist�ll�ban;
+azut�n egy l�d�t f�lnyitott neki, �s a l�d�ban sz�n volt; a z�ld ember
+azt mond� ezt etesd a lovakkal, �s tisztogasd oket, mert �n elmegyek, �s
+h�rom fert�ly esztendeig nem j�v�k haza. Azut�n elment.
+
+A leg�ny j�l forgatta otthon a gazdas�got. Egyszer azt az ajt�t
+vizsg�lta, amelyet az ura megtiltott neki, fel is nyitotta, be is ment a
+szob�ba: h�t ott l�t egy sz�p le�nyt, aki �pen az o faluj�b�l val� volt.
+Elr�mul a le�ny, ahogy megl�tja, mert megismerte, �s mond� neki: Jaj
+mi�rt j�tt�l ide, t�bb� el nem mehetsz, itt kell �r�kre maradnod mint
+�nnekem. De �n seg�tek rajtad, ha te is seg�tesz rajtam; �s egy k�st
+adott neki, �s mond�: Majd ha t�ged elvisz vissza, csak v�gy�zz, hogy
+meg�smerd azon helyet ahol t�ged f�lvett, mert m�sk�nt itt kell
+maradnod, �s ha egyszer ott lesztek, akkor ott neked p�nzt hord, �s
+mikor m�r el�g p�nzed lesz, akkor ezzel a k�ssel ker�tsd be, azut�n nem
+j�het ki, hanem az ujj�ban l�vo gyuruj�t k�rjed tole, �s ha az ujjodat
+k�ri, azt be ne ny�jtsd neki, mert elszakasztja, hanem ezt a k�st
+ny�jtsd neki, hadd tegye arra; azut�n m�g se ereszd ki, hanem k�rd meg
+hogy mi haszn�t lehet annak venni, azut�n ha megmondja, a k�ssel h�zd
+keresztul; akkor elmehet. Hanem azt mondom, hogy ha kar�cson bojtje
+lesz, akkor tedd magadat betegg�, �s majd mindent hord, k�v�t, �telt �s
+p�link�t, te pedig semmit se egy�l eg�sz h�t �r�ig, akkor ehetel �s
+ihatol; �s most l�ss hozz�, hogy kimehess. A leg�ny mindenk�p pr�b�lta,
+hogy ha kimehetne, de �pen semmik�pen sem mehetett ki; azut�n l�tta hogy
+a gerenda alatt h�rom k�nyv vagyon; leveszi a k�nyvet, l�tja hogy semmi
+sincs benne; a m�sikat n�zi, abban sem volt semmi; azut�n a harmadikat
+n�zi, abban sokf�le ir�s volt �rva, �s olvassa; mikor a v�ge fel�
+olvasott, l�tja hogy az ajt� mag�tul megnyillott. F�lteszi h�t a
+k�nyvet, �s kimegy a szob�bul nagy sietve a lovaihoz, azokat �teti �s
+tisztogatja, s �gy v�rja az ur�t; mikor pedig enni akart, mindig ott
+volt az �tel. Az ura haza ment, �s minden�t tiszt�n tal�lta, amin nagyon
+�rult.
+
+Elj�tt azut�n kar�cson bojtje is. A leg�ny elotte val� nap betegg� tette
+mag�t; az ura mindent hordott neki, valamit kiv�nt tole, k�v�t,
+szilvap�link�t, hogy csak egy kicsint igy�k mindj�rt jobban lesz, de o
+semmibol sem ivott sem evett: csak mikor h�t �ra elj�tt, akkor evett. Az
+ura bemegy a szob�ba, h�t m�r a le�ny nem volt benn, mivel kiszabad�lt,
+mert a leg�ny kibojt�lte �rte azon napot. Kimegy h�t az ura nagy
+haraggal hozz�, �s mondja neki: Most l�tom, hogy te nagyon okos ember
+vagy, mert engem megcsalt�l: ha �n azt tudtam volna, m�sk�nt vigy�ztam
+volna re�d; de o semmit sem tartott, gondolv�n hogy azon egyneh�ny napot
+m�g kit�lti n�la; �s hogy az ideje elj�tt, mondja neki: �n az �n idomet,
+kiszolg�ltam, most v�gy engem oda ahonnan elhozt�l. Ekkor az �rd�g
+f�lkapta, �s vitte mint a sz�l; o pedig mind�g vigy�zott azon helyre,
+ahonnan elvitte; �s mikor m�r ott voltak, ki�ltott neki hogy meg�lljon,
+ott van az a hely, hol beszegod�tt hozz�. Az �rd�g teh�t etette, �s
+adott neki egy zs�k p�nzt, s azt mond� neki: El�g-e? O pedig azt mond�:
+Nem el�g, csak hozz m�g t�bbet; akkor elment az �rd�g �s m�g k�t annyit
+vitt neki; de akkor is csak azt mondta, hogy m�g nem el�g: �s harmadszor
+h�rom annyit adott neki, �s mikor kit�lt�tte volna a p�nzt, a leg�ny
+azon k�ssel bekeritette otet s az �rd�g nem mehetett ki a kerit�sbul.
+Akkor mondja neki: M�r engem m�g jobban meg akarsz csalni? csak ereszsz
+ki ezen v�rb�l, annyi p�nzt hozok neked valamennyi kell; a leg�ny pedig
+mond�: �n ki nem eresztelek addig, m�g a gyurut az ujjadb�l nekem nem
+adod; az �rd�g mond�: �gy is tudtam, hogy m�g att�l is megfosztasz,
+ny�jtsd ide az ujjodat, ha illik-e bel�? Mond� a leg�ny: Az ujjamat nem
+adom, hanem tedd erre a k�sre, �gy elveszem. Az �rd�g r� tette a gyurut,
+�s a leg�ny az ujj�ban dugta, s az �rd�g mond� neki: No most ereszsz ki,
+a gyurut is megkaptad. A leg�ny azt mond�: No most m�g azt mondd meg,
+hogy mi haszna vagyon ennek a gyurunek? Az �rd�g mond�: Ha az a le�ny
+nem mondta, �n sem mondom. Monda a leg�ny: �n ugyan, ha nem mondod is,
+megtal�lom a haszn�t, hanem teneked �r�kre itt kell maradnod. Azzal
+elment. Az �rd�g ki�ltott ut�na mondv�n: Joj vissza, megmondom. Akkor
+visszament, s az �rd�g monda neki: Ennek a gyurunek oly ereje vagyon,
+hogy ha megszor�tod, mindny�junknak neked kell szolg�lni. Akkor a leg�ny
+a k�ssel keresztulmetszette a v�rat, az �rd�g mindj�rt kij�hetett
+belole. Akkor azt mond� a leg�ny; H�t ezen p�nzemet hogy tudom haza
+vinni? Az �rd�g azt mond�: Ne f�ltsd, megorz�m �n azt, te csak menj
+haza. O pedig haza ment az apj�hoz, �s k�rdi tole, vannak-e eros �krei?
+Az apja azt mond�: Vannak erosek, m�rt k�rded? O pedig azt mond�:
+Keressen kend vagy tizenk�t szekeret holnapra, az erdore megyek. Az apja
+keresett huszonn�gy szekeret, �s elment a huszonn�gy szek�r, s ugyan
+annyi p�nzt vittek haza.
+
+Ezek �gy l�v�n, m�s nap elk�ldi a szerencs�s leg�ny a kir�lyhoz hogy
+p�nze el�g van, most adja neki a le�ny�t. A kir�ly egy tan�csoss�t k�ldi
+oda, hogy vizsg�lja meg, ha igaz-e az? Ez elment, �s azt mondta a
+kir�lynak: Fels�ges kir�ly! p�nze t�bb van mint f�ls�gednek. A kir�ly
+gondolkozott, hogy hol vette azt a sok p�nzt? azut�n azt �zente neki,
+hogy csin�ltasson olyan v�rat mint a kir�ly�. A leg�ny csak azt v�rta
+hogy beestveledj�k, akkor kiment, �s a gyurut megszor�totta, s az
+�rd�g�k mindj�rt ott voltak, �s azt k�rdt�k: Mit parancsol az �fju �r? O
+pedig megparancsolta hogy reggelre m�g szebb v�rat csin�ljanak mint a
+kir�ly� volt; akkor bek�ldte az apj�t a kir�lyhoz, hogy megvan a v�r,
+most adja neki a le�ny�t. A kir�ly ism�t azt �zente neki, hogy most
+olyan hidat csin�ltasson, hogy egyik v�rbul a m�sikba �sszej�rhassanak.
+M�s napra az is meglett. A leg�ny �jolag bek�ldte az apj�t hogy a le�nyt
+adj�k neki. Akkor a kir�ly azt mond�: M�g egy kert sz�ks�ges, azt is
+csin�ltasson; m�s napra a kert is k�szen volt, m�g sokkal szebb mint a
+kir�ly�, pedig oly csunya helyen csin�lt�k, hogy egyebet nem l�ttak,
+csak a sok k�vet; ide az �rd�g�k mind elhordt�k �s f�ldet hoztak hely�be
+�s oly sz�p kertet csin�ltak, hogy a kir�ly kertje m�g csak �rny�k�ban
+sem �llott. Akkor megint bek�ldte az apj�t a kir�lyhoz, hogy a le�ny�t
+adja neki. A kir�ly teh�t neki adta a le�ny�t. Azonban a le�ny a t�r�k
+basa fi�t szerette, de �gy hogy senki sem tudta, csak maga a le�ny. A
+leg�ny teh�t elvette a kir�ly le�ny�t, �s nagy lakodalmat csin�ltak,
+nyolcan az �rd�g�k k�zol voltak a muzsikusok. Mikor a vacsor�nak m�r
+v�ge volt, akkor lefek�dtek; azt k�rdi a menyasszony: Ugyan sz�vem,
+mondd meg nekem, hogyan tudtad te azt a sokat oly kev�s ido alatt
+megcsin�ltatni? O pedig mindj�rt kivallotta, �s ezut�n elaludt, a
+feles�ge pedig a gyurut leh�zta az ujj�r�l, �s a maga ujj�ba dugta;
+azut�n kiment, �s a gyurut megszor�totta, s az �rd�g�k mindj�rt ott
+voltak, �s k�rdezt�k t�le, hogy mit parancsol nekik? O pedig mond�
+nekik: Most engem vigyetek T�r�korsz�gba a szeretomh�z. Az �rd�g�k
+felfogt�k, s nagy sebesen T�r�korsz�gba vitt�k a basa fi�hoz; a szeg�ny
+voleg�ny pedig az �gyba aludt. J�kor reggel felk�l; h�t l�tja hogy a
+feles�ge elsz�k�tt, a gyuruj�t is ellopta, el is vitte, amin o nagyon
+b�s�lt. A muzsikusok muzsikasz�val mentek az ajt�ra, de o b�j�ban az
+ajt�t sem nyitotta meg; azut�n a kir�ly bement a szob�ba, �s nem l�tja a
+le�ny�t; k�rdi, hogy hov� tette; o pedig azt feleli, hogy elsz�k�tt, �s
+engemet is meglopott, mert a gyurumet is ellopta. De a kir�ly azt
+mondta: Nem sz�k�tt el, hanem meg�lted, �s eltemetted, de holnap
+felakasztatlak, ha elo nem �ll�tod a le�nyomat. Mindj�rt megfogatta
+azt�n, �s t�ml�cre vettette; azut�n a muzsikusok oda mentek, �s a
+kir�lynak azt mondt�k: Ereszsze el f�ls�ged, mink nyolcan itt maradunk
+helyette, o pedig hadd keresse, �s meg is tal�lja. A kir�ly teh�t
+elereszti, �s a nyolc muzsikust rekesztette be helyette. Az egyik pedig
+hozz� megy, �s azt mondja neki: Tudod-e most mit csin�lj? �lt�zz�l fel
+vad�sznak, �s csak menj T�r�korsz�g fel�; hanem azt nem mondt�k neki
+hogy hol van, pedig magoknak kellett elvinni. Akkor megind�lt nagy
+sietve, �s ment T�r�korsz�g fel�; az �ton l�t egy sz�p fekete macsk�t,
+kapja a pusk�t �s agyon akarja loni; a macska azt mondja neki: Ne loj
+agyon, majd seg�tek rajtad; �s elment vele. Azut�n l�t egy sz�p r�k�t,
+azt is agyon akarta loni, az is megsz�lamlott hozz�, s monda: Ne loj
+agyon, m�g seg�thetek rajtad; azt sem lotte agyon, az is elment vele.
+Azut�n meg tov�bb megy, �s l�t egy cs�nya egeret, azt is agyon akarja
+loni, az is azt mondja neki: ne loj agyon, m�g seg�tek rajtad; az is
+elment velek. Akkor m�r negyed mag�val volt: a macska, a r�ka, �s az
+eg�r; mind a h�rman az �rd�g�k k�z�l val�k voltak. Azut�n a tengerparton
+meg�llottak; a r�ka azt mondja neki: Te maradj itt, rakj t�zet, majd
+mink be�szunk a tengeren a v�rba, mert ott lesz a gyuru; a r�ka mondja a
+macsk�nak: te fogd a farkamat, a te farkadat fogja az eg�r, �szszunk
+csakhamar. �s csakhamar be�sztak a v�rhoz. A r�ka azt mondja: Menj be
+macska az eg�rrel, hozz�tok ki a gyurut. A macska az egeret a hasa al�
+fogta, �gy ment az ablakban, ott r�tt, s�rt; megl�tta a t�rok,
+beeresztette, s nagyon �rult neki, mert sok eg�r volt a szob�ban; a
+macska az egeret elejtette, ut�na futott �s kergette, a t�r�k �s a
+kir�ly le�nya �pen akkor a gyurut vizsg�lt�k az asztaln�l, az eg�r
+futkos, a macska ut�na, ezek is a gyurut ott hagyt�k, szaladtak, hogy
+meg seg�tik fogni; az eg�r f�lszalad az asztalra, a gyurut felkapja, a
+macska meg a gyerty�t eloltotta, s�t�t lett, s az ablakot kit�rt�k, �s a
+gyurut elvitt�k. A kir�ly le�nya mindj�rt nagyon, b�s�lt a gyuru�rt; a
+macska �s eg�r pedig nagy �r�mmel futottak a r�k�hoz. A r�ka azt mondja
+nekik: No most melyik fogja a gyurut? �n neh�z vagyok, elmerul�k, az
+eg�r el nem birja: fogd te macska, hanem vigy�zz, hogy el ne vesz�tsd.
+Akkor megind�ltak, �s sietve �sztak, de a macska sz�j�ba v�z ment, a
+gyurut elejtette a v�zbe, azut�n b�s�ltak, hogy hogyan tal�lj�k meg: az
+urokhoz nem mertek menni, a parton b�jdostak teh�t, �s l�tnak iszony�
+sok r�kot. A macska k�rdi, hogy minn versengenek? azt mondja a r�k:
+kir�lyt akarunk tenni, de nem tudunk: A macska f�lszalad egy f�ra, s azt
+mondja nekik: Az ki ide tud j�nni, az lesz a kir�lytok; a r�kok
+pr�b�ltak felmenni, hanem egy sem tudott; ut�lj�ra egy fiatal pr�b�lt,
+fel is ment, a macska megkapta, �s a t�bbi r�k ki�ltott hogy a
+kir�lyokat ereszsze el. �n pedig el nem eresztem, mond� a macska, m�g
+egy gyurut, melyet a tengerbe ejtettem, fel nem hoztok. A r�kok az eg�sz
+tengert elfogt�k, a gyurut elohozt�k, a macska a kir�lyokat sz�pen
+levitte, �s nekik adta; azok a gyurut a macsk�nak adt�k, a macska nagy
+�r�mmel vitte a gyurut a r�k�hoz, �s egy�tt mind a h�rman nagy �r�mmel
+az urokhoz vitt�k a gyurut. Az csakhamar az ujj�ban dugta �s
+megszor�totta, �s mindj�rt ott termett tizenk�t �rd�g, �s az mond�k: Mit
+parancsol az �fju �r? o pedig azt mond�: Fogjatok fel engem �s vigyetek
+az ipamhoz. Akkor felfogt�k, nagy hirtelens�ggel a kir�lyhoz vitt�k, o
+bemegy az ip�j�hoz, �s k�rdi tole a kir�ly: h�t a feles�ged hol van?
+T�r�korsz�gban, monda, most is a t�r�k basa fi�val van. A kir�ly
+megharagudt, mond�: M�rt nem hoztad el mind a kettot? Felel az �fju:
+Majd reggelre itt lesznek, �s pedig egy�tt fekve megl�thatd. M�snap
+reggel oda vitette mind a kettot, a kir�ly megfogatta mind kettoj�ket,
+de m�g is a t�r�k�t eleresztette, hanem a le�ny�t kivitette, �s fej�t
+v�tette, az �fjat pedig mag�hoz vette, s mint saj�t gyermek�t s �r�k�sit
+mai napig is tartja.
+
+
+
+
+XXXIX. A SZ�NV�LTOZ� KIR�LYN�.
+
+Volt egy kir�lyn�, aki minden �r�ban m�s sz�nben v�ltozott, egy �r�ban
+fej�r, m�sikban s�rga, harmadikban z�ld, �s �gy m�s-m�s sz�nt mutatott a
+k�pe. Annak pediglen volt egy igen sz�p fia, aki az anyj�nak egyszer azt
+mond�: Asszonyany�m, �n m�r azon sz�p idot el�rtem, melyben meg kell
+h�zasodnom; az�rt adjon nekem p�nzt, �s egy regement husz�rt mell�m,
+akik engem kis�rjenek. Felel neki az anyja: Kedves fiam, azt tuled meg
+nem fogom, csak menj el, �s v�gy p�nzt magaddal a mennyit akarsz, hanem
+azt megmondom, hogy addig haza ne joj, m�g oly feles�get nem kapsz, aki
+minden �r�ban v�ltozik a sz�niben mint �n is. A fia megfogadta a szav�t
+az anyj�nak, �s mag�hoz vett tizenk�t szeker p�nzt, �s egy regement
+katon�t, �gy ozt�n megind�lt, orsz�gokat j�rt; m�r messz� orsz�gokba
+el�rkezett, de sohul olyant nem tal�lt, mint az o anyja volt. M�r p�nzek
+is elfogyott, hogy nem �lhettek; �s nem mehettek tov�bb; az�rt vissza
+kellett nekik ford�lni haza fel�. Mikor haza �rkeztek, elbesz�lte az
+anyj�nak, hogy sehol oly szem�lyre nem tal�lhat mint az anyja, az�rt
+haza kelletett j�nnie. Az anyja azt mondja neki: Kedves fiam, m�g
+egyszer menj el, �s v�gy t�bb p�nzt magaddal, tal�n m�g is akadsz olyan
+szem�lyre mint �n vagyok. A kir�lyfi nagy b�j�ban huszonn�gy szeker
+p�nzt vitt mag�val �s egy regement husz�rt, s nagy b�ban ment messzi
+orsz�gba.
+
+Egyszer tal�lt egy v�rosba menni, ahol egy halottat akartak eltemetni,
+�s mikor a tetoh�z �rkeztek vele, a holttestet letett�k �s nagy
+durungokkal vert�k. Ezt a kir�lyfi hogy megl�tta, nagyon sajn�lkodott
+rajta, oda ment, �s k�rdezte, hogy mi�rt verik azt a holttestet azok
+pedig felel�nek neki, hogy �lt�ben sok ad�ss�got tett, �s senkinek meg
+nem fizetett, az�rt verik holta ut�n a testet. Mond a kir�lyfi: Csak ne
+verj�tek, a mi ad�ss�got tett, ink�bb mind megfizetem. Hogy ezt mondta,
+a testet mindj�rt eltemett�k. Azut�n kifizette minden ad�ss�g�t �gy,
+hogy a huszonn�gy szeker p�nz mind r� ment, �s a katon�i lovait is mind
+oda adta az ad�soknak, hogy csak b�k�vel maradjanak; azut�n az v�rosba
+ment sz�ll�sra, m�s nap pediglen a katon�it mind visszak�ld�tte, �s maga
+�tnak ind�lt. Mikor a temetoh�z �rkezett, a temetobol egy ember f�lkelt,
+�s hozz� megy, s mondja neki: Uram, tudom hogy szolg�d nincsen, az�rt
+fogadj meg engem, �n h�ven szolg�llak. Felel a kir�lyfi: Bar�tom, �n meg
+nem fogadhatlak t�ged, mert p�nzem nincsen, �s most haza megyek. Felel
+az ember: Nekem fizet�s nem kell, hanem �n m�g is felkeresem azt a
+szem�lyt, akit az any�d kiv�n. A kir�lyfi nagy �lm�lkodva megfogadja, �s
+elmegy vele m�s uton.
+
+Egyszer az ur�nak mondja: Uram, csak joj ut�nam, majd �n elmegyek
+sz�ll�st csin�lni. Akkor elmegy egy el�tkozott v�rba, aki tele volt
+�rd�ggel, �s mondja: Hallj�tok �rd�g�k: most j�n az �n uram, aki titeket
+el akar ebb�l a v�rbul uzni; hanem fogadj�tok sz�m�t majd titeket �n egy
+kamar�ba elz�rlak, �gy megmaradtok. Az �rd�g�k engedtek neki, �s az ur�t
+oda bekv�rt�lyozta; ott h�lt a kir�lyfi azon �jjel. M�s nap megmutatta
+neki az �tat hogy merre menjen; az ur�t �tnak ereszti, maga pedig ott
+maradt. Akkor az �rd�g�ket kiereszti, az �rd�g�k pedig nagyon
+meg�rultek, hogy oket megtartotta; az�rt azt k�rdezt�k t�le, hogy mit
+kiv�n tul�k? mindent megtesznek neki, hogy uket megtartotta. Volt pedig
+abban a v�rban egy rozsd�s puska �s egy k�p�nyeg melyet az �rd�g�k
+oriztek; azt k�rte tul�k, mert m�r tudta hogy mire val�k; az �rd�g�k
+pedig �r�mest neki adt�k. A k�p�nyeget mag�ra vette, a pusk�t pedig a
+v�ll�ra vetette, azzal az ura ut�n ment mint a sz�l. Mikor az ur�t
+el�rte, besz�lt vele! de az ura otet nem l�tta; az�rt k�rdezte az ura:
+Hol vagy �n szolg�m, hogy nem l�tlak? �s velem besz�lsz. Akkor a
+k�p�nyeget mag�rul levetette, �s l�that� lett. Akkor az ur�nak monda:
+Uram, itt vagyon az v�ros, amelyben a te feles�gedet f�ltal�ljuk, az�rt
+vigy�zz magadra; abban a v�rosban pedig egy �rd�ng�s kir�ly van, akinek
+�rd�g�k szolg�ltak volt; annak egy sz�p le�nya van; az�rt oda mentek, �s
+a kir�lyt k�sz�nt�tt�k, �s megmondt�k neki, hogy mit akarnak; a kir�ly
+le�nya pedig nagyon �rult, mert igen sz�p leg�ny volt a kir�lyfi. Az�rt
+a kir�ly azt mondja: Na nem b�nom, hanem h�rom pr�b�t tegy�nk, hogyha
+azt meg tudod tenni, a le�nyom a ti�d; hogyha pedig meg nem tudod tenni,
+az �rd�g�kkel �sszeszaggattatlak. Az�rt elsoben egy p�r arany papucsot
+vett elol a kir�ly, �s mondja az �rd�g�knek: Ezt vigy�tek a tenger
+szigetiben, �s abban a l�d�ban csukj�tok. A szolg�ja pedig minden�tt az
+�rd�g�k ut�n ment a k�p�nyegben, az �rd�g�k nem l�that�k, mert a
+k�p�nyeg rajta volt, az�rt a papucsot a l�d�ba tett�k, a kir�lyfi
+szolg�ja pedig kivette a l�d�bul, �s haza vitte, s az ur�nak odaadta.
+M�snap az �fju kir�ly az �rd�ng�s kir�lyhoz vitte a papucsot; ez monda
+neki: Fels�ges kir�ly, tetsz�sed szerint a papucs itt van. Felel a
+kir�ly: No itt van egy p�r arany k�s, azt vigy�tek a tenger sziget�be,
+�s j�l becsukj�tok. Az �rd�g�k kapt�k a p�r k�st, �s elvitt�k a tenger
+sziget�be, de mind hi�ba, mert az �fju kir�ly szolg�ja minden�tt a
+nyomokban volt, �s alighogy a l�d�ba tett�k, m�r ez kivette �s az ur�nak
+haza vitte. M�s nap azt is az �reg kir�lynak �ltaladta. Harmadszor a
+le�nynak az ujj�r�l egy gyurut h�zott le, azt adta az �rd�gnek, azzal is
+az �rd�g�k nagy hamars�ggal a tenger szigetibe mentek, l�d�ba vetett�k,
+hanem azt is csakhamar az ur�nak visszahozta a szolga, az �fju kir�ly
+pedig nagy �r�mmel az �rd�ng�s kir�lynak adta; akkor monda neki: �n
+�rd�gi erovel b�rok, de te meg eg�sz �rd�g vagy, mert azt mind
+megcselekedted, amit semmif�le ember sem tudott volna megcselekedni:
+az�rt legyen a le�nyom a tied.
+
+M�s nap a le�nyt elvitt�k, �s mikor az uton mentek, egy temetoh�z
+�rkeztek; h�t azt mondja a szolga az ur�nak: Uram, m�r most �n itt
+maradok, hanem azt tudod hogy a le�nyt ketten nyert�k; m�r most fele az
+enyim, fele a tied; az�rt most k�tfel� szakasztom. A kir�lyfi k�ny�rg�tt
+neki, hogy azt ne m�velje, de o arra nem engedett; csak k�tfel�
+szakaszt�: teh�t kigy� s b�ka esett ki belole, �s akkor megint
+�sszetette, �s sokkal szebb lett mint elobb volt, �s azt mond�: Uram,
+m�r most elviheted, ez lesz olyan mint az �des any�d; ez is minden
+�r�ban v�ltozik a sz�niben. M�r most �lhetsz vele. �n ezt az�rt
+cselekedtem veled, hogy azt a j�t cselekedted velem, mert �n voltam az
+az ember, akit holtom ut�n vertek. M�r elk�rhoztam volna, hanem te
+megv�ltott�l engem. Akkor eltunt elole: az �fju kir�ly pedig elment a
+haz�j�ba, �s elvette feles�g�nek; �gy lett v�ge mindennek.
+
+
+
+
+XL. KINCSKERESOK.
+
+Volt egy juh�sznak egy kuty�ja, aki egy koszikl�s hegy alatt egy lyukban
+megk�lykezett. A juh�sz egy p�rt �r�mest meghagyott volna k�lykeibol,
+ugyanaz�rt mindig lest�k hogy hova j�r a kutya, m�g egyszer csak
+megtal�lt�k, de senki sem mert hozz� menni: mindj�rt morgott az emberre.
+Az�rt, mikor haza ment a kutya enni, akkor a gazd�ja megfogta �s
+megk�t�zte, azut�n egy bojt�rj�val, a ki kilenc esztendos volt, elment a
+lyukhoz. Mivel pedig a lyuk szuk volt, maga nem mehetett be, hanem a
+bojt�rj�t k�ld�tte be, hogy a kis kuty�kat hozza ki a lyukbul. A gyermek
+beb�jt a lyukba, de a kis k�lykek mind beljebb mentek abba �gy annyira,
+hogy egy pinc�be lepotyogtak. A gyermek kimegy, �s besz�li a gazd�j�nak,
+hogy egy pinc�be lepotyogtak, a gazd�ja egy k�telen leeresztette a
+gyermeket a pinc�be, t�zi szersz�mot is adott mag�val. Mikor a bojt�r a
+pinc�ben t�zet �t�tt �s gyerty�t gy�jtott, h�t l�tja hogy sok hord� bor
+van a pinc�ben, de m�r az hord�k f�ja el volt rothadva, csak a boribe
+volt a bor; a gyermek a k�sit a hord�ba l�kte, teh�t bor folyt belole; a
+gyermek ivott, azut�n megboros�lt, jobb kedve lett neki, s �sszej�rta a
+pinc�t: h�t sok p�nzre tal�lt, a mely �llel volt hord�ba rakva. Erre a
+gyermek a kuty�kat csakhamar f�lhuzatta, azut�n az ing�t levetette, �s
+teli rakta p�nzzel, azt is f�lhuzatta gazd�j�val; ut�lj�ra mag�t h�zat�
+f�l, s besz�li a gazd�j�nak hogy mit l�tott. M�g �gy besz�ln�nek, a
+lyukbul egy fekete ember j�tt ki, �s mondja neki: Na! k�sz�nd
+istenednek, hogy odabe nem �rtelek, mert ha ezer lelked lett volna is,
+m�g is �sszeszaggattalak volna. Ezzel a lyukba visszament; ezek pedig a
+p�nzzel haza mentek: a juh�sz valami keveset adott a gyermeknek, a
+t�bbet mag�nak tartotta.
+
+A juh�sz m�g nyolc esztendeig �lt, azut�n megholt; a leg�ny azut�n is
+csak juh�szmesters�g�ben maradt. Egyszer a p�nze elfogyott, h�t a
+pajt�s�val a korcsm�ba mentek: mindketto nagyon b�s�lt, hogy a
+korcsm�rosnak m�r igen sokkal ad�sok, az�rt ez az �fju mond� pajt�s�nak:
+Pajt�s, hogyha neked b�tors�god volna, �n tudok sok p�nzt, az nek�nk j�
+volna. A pajt�sa azt mond� neki: Nekem van b�tors�gom, csak menj�nk! El
+is mentek mind a ketten a lyukhoz, s egy k�telet megk�t�ttek a koh�z,
+azon leereszkedtek mind a ketten; legelsoben a borbul j�l ittak, azut�n
+besz�lgettek egy�tt. Egyszer csak j�tt a fekete ember, �s nagy haraggal
+azt mondja: Na te fick�, nemde megmondtam, hogy t�bbet ide ne joj? most
+�sszeszaggatlak. E pedig a borbul j�l bevett, mely nagy b�tors�got adott
+neki, azt mondja a fekete embernek: No ilyen teremtette! gyere, szaggass
+�ssze, majd megtan�tlak ne b�s�lj, �gy �sszev�glak, hogy pornak is apr�
+leszel. Mivelhogy a juh�szleg�ny oly nagy b�tors�got mutatott, mondja a
+fekete ember neki: Na fiam, mivel oly b�tor vagy, menj le az als�
+pinc�be, ott van az �n uram: hogyha j� kedvibe tal�lod, ez a kincs mind
+a tied: ha pedig haragszik, oda az �leted. Felel az �fju neki: Vagy
+haragszik vagy nem, elmegyek; hogyha valamit akar, �sszevagdalom mint a
+r�p�t. Le is ment, a pinc�be; ott �lt az �reg, monda az �regnek: J�
+napot ap�; felel az �reg: Isten hozott fiam, te vagy az �n nagy
+szerencs�m, hogy ily nagy b�tors�ggal b�r� ember vagy: most
+megv�ltott�l, az�rt legyen a tied minden ami itt vagyon, �s fogd a
+balt�dat, �s �sd meg itt a falat. �s meg�ti a leg�ny: h�t mindj�rt egy
+vil�gos gar�dics volt elotte, akin f�lmehettek; az �reg pedig elt�nt, �s
+senkit sem tal�ltak; akkor felj�ttek a pinc�bul, �s a kir�lyhoz mentek,
+s megbesz�lt�k neki, hogy hogyan j�rtak. A kir�ly a kincset �ltalvette,
+�s a k�t juh�szleg�nynek adott annyit amennyit kiv�ntak eg�sz �letekre,
+s �gy szabad�lt meg a szeg�ny szenvedo l�lek, �s az a kincs is
+f�lszabad�lt.
+
+
+
+
+XLI. J��RT J�.
+
+Volt egy szeg�ny embernek egy fia, aki az apj�nak azt mondta: Ap�m,
+l�tom hogy szeg�ny m�don kell �ln�nk, az�rt �n elmegyek szerencs�t
+pr�b�lni, majd tal�n jobb lesz dolgom. Az apja elbocs�totta, s a leg�ny
+elmegy, �s nagy darab orsz�got bej�r, de sehol mag�nak val� szolg�latot
+nem tal�lt. Egyszer egy juh�szhoz megy, �s attul k�rdi, ha nem volna-e
+szolg�latra sz�ks�ge? Felel a juh�sz: �n t�ged megfogadlak, hogyha
+esztendeig kitartod, hogy a k�rvall�stul megmaradsz; �n adok kilenc
+birk�t, de azt megmondom, hogy a t�ba ne ereszd a birk�kat, mert a
+szor�k megaranyos�l, �gy ozt�n haszn�t nem vehetem a szor�knek - mert
+abban a v�rosban az arany nem volt kelendo, hanem csak a szor. A leg�ny
+kihajtja a birk�kat, �s eg�sz kilenc h�napig megorizte a juhokat, s a
+t�ba nem eresztette; hanem hogy kilenc h�nap kitelt, egyszer elaludt; a
+birk�k mindj�rt a t�ba szaladtak, s a szor�k megaranyos�lt. A leg�ny
+f�l�bred, s nagyon megijedt, hogy az birk�k mind aranyszor�ek. F�lt haza
+hajtani oket, hogy a gazd�ja megveri, hogy oly nagy k�rt tett; sokat
+gondolkodott, de v�gt�re m�g is csak haza hajtotta. Hogy a gazd�ja
+megl�tta a birk�kat, nagyon haragudott, hogy m�r mit csin�ljon? v�gt�re
+h�rom juhot neki adott, �s azt mond�: Mivel te nem tudt�l vigy�zni a
+juhokra, az�rt csak h�rom juhot kapsz; most elmehetsz amerre akarsz.
+
+A leg�ny elmegy, s a h�rom juhot maga elott hajtotta. Mikor egy erdobe
+�rt volna, eleibe ment egy �reg osz ember, s monda neki: �des fiam,
+ugyan hol vetted ezt a sz�p h�rom juhot? Felel a leg�ny: �des �reg
+b�ty�m, az�rt �n eg�sz esztendeig szolg�ltam, ez lett a b�rem. Felel az
+�reg ember: �des fiam, adj nekem is egyet, neked ketto marad, nekem is
+hadd legyen egy, neked az isten megfizeti. A leg�ny oda ad egyet, azut�n
+a kettot od�bb hajtja. Az �reg megint eleibe ker�l, k�ri az egyiket
+tule, hogy az isten megfizeti neki; a leg�ny azt mond�: Na �des b�ty�m,
+m�r egy �reg embernek egyet adtam, ezt pedig neked adom; s neki adta;
+azut�n az egyet tov�bb hajtotta. Az �reg megint csak eleibe megy, s azt
+mondja neki: �des fiam, micsoda sz�p juhod vagyon, hol vetted? Felel a
+leg�ny: �des �reg b�ty�m; �n esztendeig szolg�ltam, a b�rem h�rom ilyen
+birka volt, hanem kettot m�r elaj�nd�koztam, most m�r csak egy van.
+Felel az �reg: �des fiam, add nekem a birk�dat, azzal neked sokat kell
+veszodn�d, azut�n k�nnyebben mehetsz magad, neked az isten megfizet.
+Felel a leg�ny: B�ty�m, �n a juhot neked adom, hanem azt megmondom, hogy
+az isten most mindj�rt fizesse meg, mert nem v�rakozhatok. Felel az
+�reg: No fiam, k�rj amit akarsz, �n mindent megadok a mit k�rsz. Felel a
+leg�ny: Adj nekem egy olyan hegedut, melyet ha megh�zok, m�g a mad�r is
+t�ncoljon; �s egy pusk�t, hogy ha �n ak�rmire l�v�k, ne durranjon, de
+m�g is agyon lohessem amit akarok. Az �reg mindent megadott neki amit
+k�rt, azut�n egym�stul elv�ltak.
+
+A leg�ny amint egy erdon megyen, l�t egy zsid�t, s elolveszi a
+hegeduj�t, �s hegedul. A zseg�ny zsid�nak nagy b�tyora volt a h�t�n, m�g
+is �gy kellett t�ncolnia, hogy a nyelv�t is kivetette, �s k�ny�rg�tt
+hogy ne muzsik�ljon. Azut�n elhagyta a hegedul�st, s azt mond� a
+zsid�nak: Eredj a s�r�be, ott sok mad�r van, szedd fel, majd �n lel�v�m.
+A pusk�j�t r� fogja, �s lott; a madarak mind ott maradtak, a zsid�
+beszalad a sur�be, szedi a madarakat a leg�ny pedig veszi a hegedut, s a
+zsid�nak t�ncolni kellett, hogy a bokrok a ruh�j�t mind leszaggatt�k;
+azut�n elhagyta a hegedul�st. A zsid� v�rbe maradt, �gy ment a v�rosba,
+�s az uraknak mond�: Uraim, itt az erdon egy leg�ny van, fogass�k meg,
+mert azt cselekedte, hogy �n oly v�res lettem; de ne hagyj�k hegedulni,
+mert mindig kell t�ncolni hogyha az hegedul, az�rt az urak mindj�rt
+parip�ra �ltek, �s a zsid�val egy�tt az erdore mentek. A leg�ny h�t
+l�tja hogy j�nnek, elolveszi a hegedut, s hegedul, az uraknak pedig
+lovaikkal egy�tt kellett t�ncolni; v�gre k�ny�r�gtek hogy hagyja el,
+semmi baja sem lesz. A zsid� pedig mag�t egy t�rzs�kh�z k�t�zte, hogy ne
+t�ncolhasson, de az mind hi�ban volt, mert a k�telet is elszaggatta, m�g
+is kellett neki t�ncolni; de mivel az urak k�ny�r�gtek hogy ne
+muzsik�ljon, az�rt elhagyta: �gy az urak haza mentek.
+
+A leg�ny pedig elment m�s orsz�gba egy kir�lyn�l szolg�latot keresni.
+Hogy mag�t bejelentette a kir�lynak, a kir�ly azt mond� neki: Fiam,
+nekem egy le�nyom vagyon, hogyha azt meg tudod nevettetni, �gy
+megfogadlak szolg�mnak. Felel a leg�ny: F�ls�ges kir�ly, hogyha �n
+akarom, nem hogy nevet, de m�g t�ncolni is fog. Felel a kir�ly: Az �n
+le�nyom m�g soha sem nevetett, hanem hogyha meg tudod nevettetni �s
+megt�ncoltatni is, fele kir�lys�gom �s a le�nyom a tied. A leg�ny nem
+volt rest, a kir�ly szavaira elolveszi hegeduj�t, s hegedul: a le�ny
+pedig elsoben elkezd nevetni, azut�n kapja az atyj�t, �gy t�ncolnak hogy
+majd megzodulnek: a leg�ny a muzsik�l�st elhagyja, a kir�ly pedig
+mindj�rt papot hivat, s a le�ny�val �sszeadja. A leg�ny elso nap vele
+j�l �sszeegyezett, de m�s nap h�t megint csak olyan szomor� volt mint
+azelott; a leg�ny hogy l�tta szomor�s�g�t, elolveszi hegeduj�t, mindj�rt
+nevetett �s t�ncolt, azut�n valah�nyszor szomor� volt, mindj�rt csak
+muzsik�lt, hogy kedve legyen, s azut�n �gy v�gan �ltek.
+
+
+
+
+XLII. AZ OSTOB�N ISTEN IS CSAK BAJJAL SEG�T.
+
+Volt egy faluban egy szeg�ny ember, aki semmim�don sem szedhette f�l
+mag�t, csak mindig szeg�ny maradt; gyermekei voltak, de m�g kenyeret sem
+tudott nekik adni. Egyszer nagy b�j�ban elmegy hogy koldul; bemegy egy
+vend�gfogad�ba; k�ny�r�g hogy adjanak neki sz�ll�st �s enni val�t; a
+korcsm�ros pedig megverte, �gy ozt�n kidobta a szob�b�l; az asszony
+pedig egy kev�ss� jobb volt mint maga, az�rt mikor a korcsm�ros
+lefek�dt, az asszony kenyeret �s egy kis bort is adott neki, �gy ozt�n
+lefek�dt. M�s nap felkel, elmegy az erdore, �s egy fav�g� �reg osz
+embert tal�l ott; az �reg ember hogy l�tta, mindj�rt elhagyta a
+fav�g�st, hozz� megy, �s kenyeret ad neki, azut�n azt mondja neki: Tudom
+hogy szeg�ny ember vagy, az�rt adok neked egy abroszt: hogyha azt
+leter�ted, enni �s inni el�g lesz rajta, hanem vigy�zz r�, hogy el ne
+csalj�k tuled. A szeg�ny ember elmegy haza fel�, �s azon korcsm�ba
+bemegy, az asztalt megter�ti, mindj�rt el�g enni �s inni val� volt
+rajta; a korcsm�ros gondolja mag�ba: majd elcsalom tule hogyha lehet;
+h�t �jtszak�ra sz�ll�st adott neki: Add nekem ezt az abroszt; majd
+elteszem, mert ellopj�k tuled. Az szeg�ny odaadja neki az abroszt, �s
+m�s nap, mikor k�ri t�le, a korcsm�rosn� egy m�s abroszt adott neki,
+avval haza ment. A gyermekei r�ttak hogy nagyon, mond� a feles�ginek: Na
+�des feles�gem, ne bus�lj, most hoztam eleget enni �s inni; akkor
+elolveszi az abroszt, az asztalt megter�ti, de semmi sem lett rajta,
+mert a korcsm�rosn� kicser�lte. Akkor az ember elszomorodott, a feles�ge
+pedig k�romkodott, hogy mi�rt tartja bolondnak. Felel neki az ura: �des
+feles�gem, engem megcsaltak, hanem majd elmegyek, tal�n m�g m�st kapok.
+Elmegy h�t abba a korcsm�ba, gondolta hogy a korcsm�ros majd j�l tartja,
+de megcsal�dott, mert a korcsm�ros hogy megl�tta, nem hogy megkin�lta
+valamivel, ink�bb kiverte, a szob�ba se szenvedte meg; hanem mikor a
+korcsm�ros lefek�dt, az asszony beh�vta, kenyeret �s egy kis bort adott
+neki, azut�n lefek�dt.
+
+M�snap elmegy az erdore ahoz az �reg emberhez, k�rdi az �reg: Na fiam,
+mi bajod? Felel neki: Tegnap bementem a korcsm�ba, a korcsm�ros elcsalta
+tulem az abroszt hogy elteszi mert ellopj�k, m�s nap pedig elcser�lte,
+m�st adott, az enyimet pedig megtartotta. Akkor az �reg ember egy
+b�r�nyt adott neki, �s monda: Ez a b�r�ny olyan, hogy ha megr�zod, a
+szori k�z�l sok arany foly ki, menj el, pr�b�ld meg, �s menj abba a
+korcsm�ba, hanem vigy�zz hogy meg ne csaljon a korcsm�ros. Elmegy a
+szeg�ny ember, a b�r�nyt megpr�b�lta, hogyha igaz-e? megr�zta, �s annyi
+arany folyt ki belole, hogy a szeg�ny ember csud�lkozott rajta; azut�n
+felszedte az aranyat; avval elmegy a korcsm�ba; mindj�rt k�r hogy
+adjanak neki enni �s inni, a korcsm�ros adott neki amit k�rt, azut�n
+kifizette mind aranynyal. K�rdi a korcsm�ros: Hol vetted azt a sok
+aranyat? Felel a szeg�ny: Az isten adta nekem, hanem egy b�r�nyt is
+adott, a kib�l arany foly, ha megr�zz�k; ha nem hiszed, n�zd. Akkor
+elolveszi a b�r�nyt, megr�zza, �s sok arany folyt ki a szorib�l. A
+korcsm�ros hogy ezt l�tta, gondolta: hoh�! ez j� lesz nekem, majd
+elcsalom tule; akkor azt mond� neki: Aty�mfia, a b�r�nyod megd�glik a
+szob�ban, hanem rekeszsz�k az ist�ll�ba az �n b�r�nyim k�zibe, holnap
+elvihetedt. A szeg�ny ember r��llott. M�s nap a korcsm�ros, nem azt,
+hanem m�s b�r�nyt adott neki, azzal elmegy haza. A feles�ginek mondja:
+Ne f�lj most feles�gem, el�g p�nzt hoztam. A feles�ge alig v�rhatta hogy
+l�ssa, �s mikor meg akarta pr�b�lni, teh�t semmit sem kapott. Akor
+l�tta, hogy megint meg van csal�dva; a feles�ge pedig szidta s
+mocskolta, hogy mi�rt j�tszik vele? Az embernek pedig m�g volt aranya,
+azt a feles�g�nek adja, maga pedig elmegy.
+
+Mikor a korcsm�ba megy, szint azon m�don cselekedett vele a korcsm�ros
+mint elobb, kiverte a szob�bul. De ism�t a korcsm�rosn� valami kicsint
+adott neki enni inni. M�s nap megint az erdore megy a szeg�ny ember az
+�reghez, az �reg ember azt mondja neki: No mi az �js�g? megint meg vagy
+csal�dva? Felel a szeg�ny: Megcsalt a korcsm�ros. Felel az �reg: Most
+m�r l�tom hogy szerencs�tlen ember vagy, hanem m�g egyet pr�b�lok: adok
+egy tariszny�t, hogyha mondod: ki muzsika; mindj�rt muzsika j�n ki
+belole, �s mindennek kell t�ncolni rajta. M�sodszor azt mondd: ki
+kalap�cs! �s mindj�rt k�t kalap�cs j�n ki, �s azkit akarsz, azt
+megverethetd velek; hanem a korcsm�roson kezdd el. Elmegy a szeg�ny
+ember a korcsm�hoz. Hogy megl�tta a korcsm�ros, mindj�rt gondolta, hogy
+megint hozott valami �js�got: h�t k�rdi: No mit hozt�l most? Felel a
+szeg�ny ember: Most muzsik�t hoztam. K�rdi a korcsm�ros: H�t hol van?
+Mondja az ember: Ki muzsika! azonnal nagy muzsika lett, a korcsm�ros
+mindj�rt t�ncolni kezdett a feles�givel; mikor eleget t�ncoltak, akkor a
+szeg�ny azt mondja: Ki kalap�cs! �s �ss�tek a korcsm�rost feles�g�vel
+egy�tt. A k�t kalap�cs �gy megveri a korcsm�rost �s a feles�git, hogy
+majd meghaltak, �s addig �t�tt�k, m�g az abroszt �s a b�r�nyt vissza nem
+adt�k neki. Mikor visszakapta minden�t, akkor a tariszny�ba k�ld�tte a
+muzsik�t �s a kalap�csokat, �s haza ment. A feles�ge k�rdi: No h�t mit
+hozt�l? Felel o: Muzsik�t hoztam. A feles�ge szidja, hogy: hogyha m�st
+nem hozt�l, az �rd�g vigyen el azzal is. Kapja teh�t a szeg�ny ember a
+tariszny�t, s mondja: Ki muzsika; �s oly muzsika lett, hogy minden
+zengett, s a feles�ge �s gyermekei t�ncolni, kezdtek. Mikor m�r eleget
+t�ncoltak, akkor a muzsik�t leparancsolta, az asztalt megter�ti: teh�t
+minden el�g lett rajta. H�t szeg�nyek �r�mmel ettek s ittak, azut�n
+mondja a feles�ginek: �des feles�gem, m�g m�st is hoztam; a feles�ge
+k�rdi, hogy: mit hozt�l �des f�rjem? Felel a f�rj: egy b�r�nyt, �s
+beviszi a b�r�nyt, �s megr�zza, mindj�rt sok arany folyt ki a szori
+k�z�l, akkor h�t �rult a feles�ge, s �gy lett a szeg�ny emberbol nagy
+gazda: �gy megseg�tette az �reg ember oket.
+
+
+
+
+XLIII. AZ ARANYHAJU H�RMASOK.
+
+Egy v�rosban volt egy p�k, kinek h�rom sz�p le�nya volt. �s a p�knek egy
+sz�p kertje is volt a kir�ly kertje mellett, a kir�ly pedig �fju volt.
+Egyszer kimegy a kertj�be s�t�lni, h�t a p�k le�nyai is �pen a
+kertjekben voltak, s az �regebbik le�ny azt mond�: Ej �des �cs�m, �n
+szeretn�k a kir�ly kocsisa feles�ge lenni. Felel a k�zepso: �n is
+szeretn�m hogyha a kir�ly inasa feles�ge lehetn�k. Felel a kissebbik: �n
+pedig szeretn�m hogyha a kir�ly feles�ge lehetn�k, �n egyszerre h�rom
+gyermeket sz�ln�k neki, k�t princet �s egy princeszn�t, akik mind
+h�rmoknak aranyhajok �s a homlokokon aranycsillagok lenn�nek. Ezt a
+kir�ly meghallotta, mindj�rt haza ment, �s a le�nyokat mag�hoz hivatta,
+�s k�rdi t�l�k hogy a kertben mit besz�ltek? Az �regebbik azt mond�:
+Fels�ges kir�ly, �n azt mondtam: szeretn�k a fels�ged kocsisa feles�ge
+lenni. Felel a kir�ly: J�l van. Azut�n a k�zepsotol k�rdezi hogy mit
+besz�lt? az is felel: �n, �gymond, azt mondtam, hogy szeretn�k a
+f�ls�ged inasa feles�ge lenni. Felel a kir�ly: Az is meglehet. H�t te
+kissebbik, mit besz�lt�l? a kissebbik pedig nagyon f�lt, nem mert semmit
+se mondani, hanem a kir�ly re� parancsolt, hogy mindent megmondjon amit
+besz�lt. Akkor mond a le�ny: �n azt mondtam, hogy ha �n F�ls�ged
+feles�ge lehetn�k, �n egyszerre h�rom gyermeket sz�ln�k, k�t princet �s
+egy princeszn�t, akiknek aranyhajok �s a homlokokon aranycsillag lenne.
+Felel a kir�ly: Hogyha �gy vagyon, teh�t legyen �gy. Mindj�rt papot
+h�vatott, a kocsissal az �regebbiket, a k�zepsot az inassal elvetette,
+maga pedig a kissebbiket feles�g�l elvette, �s �gy egy f�st alatt mind a
+h�romnak a lakodalma elk�szult, azut�n sz�pen �ltek egym�ssal.
+
+Volt pedig a kir�lynak egy v�n anyja, az mindig haragudt a fi�ra �s a
+menyire. Az ifju asszony teherbe esik, �s sz�lt k�sobb h�rom
+gyermekeket: k�t fiat �s egy le�nyt. A b�ba hogy megl�tta a gyermekeket,
+csak elijedt, hogy aranysz�l hajok �s homlokokon aranycsillagok
+ragyognak; befut az �reg asszonyhoz, nagy �lm�lkod�ssal besz�li neki, a
+v�n kir�lyn� pedig a gyermekeket egy szatyorba teteti, �s a tengerbe
+veti, az asszony al� pedig h�rom kutyak�lyk�t t�tetett. Az ifju asszony
+tudta hogy gyermekeket sz�lt, de nagy �lm�bul fel�bredv�n, l�tta hogy
+kuty�k vannak mellette; h�t nagyon el kezdett sir�nkozni, hogy mi
+t�rt�nt vele; a kir�ly pedig h�bor�ban volt, az�rt a v�n asszony levelet
+k�ld�tt a kir�lynak, hogy a feles�ge h�rom kuty�t sz�lt a vil�gra. Mikor
+a kir�ly ezt meghallotta, nagyon megbosszankodott, �s levelet k�ld�tt az
+anyj�nak, hogy t�ml�cre vettesse a feles�git m�g haza fog menni. Mikor
+m�r a h�bor�nak v�gi lett, haza ment a kir�ly, �s k�rdezte hogy s mik�nt
+vagynak? akkor a v�n kir�lyn� m�g jobban el�rulta a szeg�ny menyecsk�t,
+�gy hogy a kir�ly azt parancsolta, hogy az asszony m�g �l, t�ml�cben fog
+szenvedni. �gy azt�n a kir�ly mindig csak szomorkodott.
+
+M�r most a gyermekekhez ford�ljunk. Azokat a tenger elvetette egy nagy
+sziget mell�, ott egy hal�sz kifogta oket, �s l�tja hogy a szatyorban
+h�rom sz�p gyermek vagyon, haza viszi teh�t, �s a feles�ginek mutatja
+hogy micsoda sz�p gyermekeket tal�lt; a feles�ge nagyon haragudott,
+mondv�n: Minek hozod a m�s gyermekit, mikor magadnak is el�g vagyon?
+Felel az ura: Hogyan �des feles�gem? ha gyermekink vagyunk, ezeket is
+velek egy�tt felnevelhetj�k, mert valami nagy nemzetb�l val�k ezek a
+gyermekek, mert l�tod hogy aranysz�l hajok vagyon, �s az homlokokon
+aranycsillag. Azut�n csak nevelt�k a gyermekeket, hanem a hal�sz jobban
+szerette azt a h�rmat akit tal�lt, mint a maga saj�t gyermekit, mely�rt
+az asszony m�g nagyobban haragudott re�jok; az�rt egyszer egy haj�ba
+h�nyta mind a h�rmat, s a tengernek eresztette, a v�z pedig messzi
+elvitte, m�g egy malomhoz �rtek. A moln�r megl�tta oket, �s kifogta, �s
+mivelhogy gyermekei nem voltak, igen nagy or�mmel fogadta oket, �s
+megny�ratta mind a h�rmat, �s a parok�s hat sz�z forintot adott neki a
+haj�rt; az�rt a moln�r m�g nagyobban �rult nekik, �s gyakorta
+megnyiratta oket, �s a hajokat eladta. Egyszer a le�ny �szben vette,
+hogy az o hajokbul annyi p�nzt v�s�rlanak, az�rt a b�tyjainak ezt mond�:
+A mi hajunkbul sok p�nzt vesznek be, az�rt �n azt mondom: sz�kj�nk el,
+mi magunk egym�st megny�rhatjuk, �s adjuk el, vegy�nk magunknak egy
+h�zat, �n majd foz�k, t� pedig vad�szni j�rjatok, �gy el�lhet�nk mind a
+h�rman. El is sz�ktek mind a h�rman, elmentek egy v�rosban, egy h�zat
+vettek, abban laktak, a princek vad�szni j�rtak, a h�gok pedig foz�tt.
+
+Egyszer az erdon �sszeakadt a kir�lylyal, ugymint az atyjokkal; hogy a
+kir�ly megl�tta a princeket, elcsud�lkozott rajta, hogy micsoda sz�p
+�fjak, �s mindj�rt invit�lta eb�dre mind a kettot; az �fjak magokat
+aj�nlott�k hogy elmennek, a kir�ly pedig haza ment, s az anyj�nak
+megbesz�li hogy mely sz�p �fjakra tal�lt az erdoben, kiknek aranyhajok,
+�s aranycsillag vagyon az homlokokon. A v�n kir�lyn� hogy azt hallotta,
+elijedett mindj�rt, azt gondolta, hogy azok lesznek azok a gyermekek,
+akiket o a v�zben vettetett, az�rt csakhamar egy pulyk�t meg�letett, azt
+megt�ltette, �s a t�ltel�ket m�reggel megkeverte, azut�n elk�ld�tte a
+szolg�l�tul abba a v�rosba ahol voltak a princek, hogy azt megegy�k. A
+princeszn� csak maga volt oda haza, a szolg�l�nak h�t megk�sz�nte a
+pulyk�t, �s a kir�lyn�nak; azonban bemegy a szob�ba, �s a szob�ba l�v�n,
+egy kis kuty�ja a pulyk�t megkezdette, �s mire kiment, a kutya meg volt
+d�g�lve. Azon elijedt, s a b�tyjai hogy haza mentek, mindj�rt
+megbesz�lte nekik, hogy micsoda aj�nd�kot k�ld�tt a kir�ly anyja nekik.
+Ezen az eseten megharagudtak a princek, �s nem mentek el a kir�lyhoz
+eb�dre, hanem m�snap megint az erdore vad�szni mentek. Megint
+�sszveakadtak a kir�lylyal; k�rdi tul�k, hogy mi�rt nem mentek el hozz�
+eb�dre? Ezek pedig felelnek neki: F�ls�ges kir�ly, nek�nk igen szorgos
+dolgunk volt, az h�tr�ltatott benn�nket. Felel a kir�ly: Noh�t ma
+eljojenek hozz�m eb�dre; azok pedig magokat aj�nlott�k, hogy elmennek. A
+kir�ly haza ment, �s az anyj�nak mondta, hogy: no ma elj�n az a sz�p k�t
+princ, j� eb�d k�szulj�n. A v�n kir�lyn� pedig egy itce bort k�ld�tt,
+azt is m�reggel megcsin�lta, a le�ny elvitte a princeszn�hez, az pedig
+megk�sz�nte, azut�n kik�s�rte; a szoba teli volt madarakkal, m�g oda ki
+volt, a borbul ittak, s mind megd�gl�ttek. �s hogy a princek haza
+mentek, megbesz�lte nekik hogy: nagy ellens�g�nk van, mond�, el akarnak
+veszteni; az�rt a princek akkor sem mentek eb�dre. Harmadik nap megint
+kimentek vad�szni, �s a kir�lylyal megint �sszeakadtak; mond a kir�ly
+nekik: Ugyan nem tudom hogy mi�rt tartotok engem bolondnak, hogy el nem
+j�ttetek eb�dre? Felelnek a princek: Mi az�rt nem ment�nk, hogy fels�ged
+anyja minket meg akar �letni. Akkor megbesz�ltek mindent, hogy mit
+k�ld�tt nekik, a kir�ly megharagudott, �s haza ment, az anyj�t t�ml�cre
+vettette, azut�n kocsira ult, �s elment, mind a h�rmat mag�val a v�rba
+vitte, ettek ittak, azut�n k�rdi a kir�ly, hogy ki gyermeki voln�nak?
+Felelnek ezek: Mi nem tudjuk hogy ki az aty�nk, �s ki sz�lt e vil�gra
+benn�nket. Ekkor a kir�ly m�r tudta hogy az o fiai. Akkor a v�n banya
+m�r nem tudott mit mivelni, meg kellett mondani, �s mond a fi�nak:
+Kedves fiam mivel oly alacsony rendb�l h�zasodt�l, az�rt haragudtam
+re�d, �s �n cselekedtem mind valami rosz t�rt�nt a h�zadn�l. Akkor a
+kir�ly haraggal mond� az anyj�nak: Teh�t mit �rdemel az, ki a h�zasokat
+egym�stul elv�lasztja ily hamiss�ggal, �s ily sz�p gyermekeket �gy el
+akar veszteni? Felel a v�n kir�lyn�: �n m�r magam a sententi�t kimondom:
+az�rt te engem egy hord�ban fenekeltess, �s a hord�t sz�gekkel veresd
+meg, s vitess f�l egy nagy hegyre, onn�t eresztess a tengerig, ez lesz a
+b�rem. A kir�ly nem is k�sett, csakhamar megcselekedte, v�gire j�rt a
+v�n anyj�nak amint maga kiv�nta, azut�n a feles�g�t f�lhozatta a
+t�ml�cb�l, megk�vette, �s bocs�natot k�rt tule; az asszony megbocs�tott
+neki, �s nagy �r�m lett az eg�sz orsz�gban. De mivel a b�nat meg�lte az
+�fju kir�lyn�t, az�rt nem sok�ig tartott az �r�m, s harmadnapra megholt.
+Ez�rt a kir�ly nagy b�ba esett, de mivel az o kedves gyermekeit
+megtal�lta, szomor�s�g�t avval elfelejtette. Igy azt�n �r�mmel �lt
+gyermekeivel, s �l mind maig, ha meg nem halt.
+
+
+
+
+XLIV. A HATALMAS S�P.
+
+Volt hol nem volt, hegyen volgy�n t�l volt, erdon k�szikl�kon innen
+volt, de az �perenci�s meg a gronl�ndiai tengereken is t�l volt; volt
+Flandri�ban egy rongyos ringyes v�ros mellett egy nagy szeg�nys�g�
+embernek egy kis h�zacsk�ja, meg egy szolleje, mely csak kilenc rendben
+l�vo �tb�l �llott, �s h�rom cseresnyef�b�l. Midon az �reg meg�lemedett
+l�tire m�r �rzette gyenges�g�t, fiainak �ltaladta a csek�ly gazdas�got.
+H�rom gyermeke volt, teh�t h�rman el nem osztozkodhattak, hanem a
+szollot magok k�z�tt felosztott�k; jutott egynek-egynek h�rom rendbeli
+�t szollo, �s egy cseresnye fa.
+
+Elk�zelgetett m�r a tavasz, mindenek a szollobe munk�lkodtak, �s a h�rom
+fiu is elment nem annyira a dolog�rt, minthogy a cseresny�t valaki tol�k
+el ne lopja, �gy amint orz�tt�k a cseresny�t, oda ment hozz�jok egy v�n
+koldus, a ki is k�rte, hogy adn�nak neki egy kev�s cseresny�t isten
+nev�be. Ezek egym�sra igaz�tott�k a v�n koldust. V�gre a legkissebbik,
+kit Palk�nak h�ttak, mondja neki, hogy ha akar cseresny�t enni, teh�t
+menjen fel a f�ra, �s egyen amennyit akar. Az �reg leveti a szurit, �s
+felmegy a f�ra, �s eszik amennyit kiv�nt. M�g o oda fent ett volna,
+addig az �fju aki� volt a cseresnyefa, kikutatta mi van az �regnek a
+szur-ujj�ba; �s tal�lt benne egy gy�ny�ru s�rgar�z sipot; meg�rul a v�n
+koldusnak a s�pj�n, �s eltette. Lej�n az �reg a f�r�l, �s felveszi a
+szurit, �s mondja a fi�nak: Hogyha volna p�nzem, most ugyan megfizetn�k
+a cseresny��rt, hogy magad sem gondoln�d. Ekkor mondja az �fju hogy, ha
+olyan j�sz�vu volna, teh�t adn�d nekem, �gymond, azt a s�pot, amely a
+szur�dnek ujj�ba vagyon. Azt mondja a koldus: azt fiam nem adhatom
+neked, mert az tartogatja fel �letemet. Mondja neki az �fju: De �reg,
+vagy akarod vagy nem, a s�p n�lam van. M�r ezen elkezdte a koldus k�rni
+az �fjut, hogy adn� vissza, de ez nem akarja semmif�lek�ppen neki vissza
+adni; akkor mondja neki a koldus: M�r ha �gy vagyon, legyen a tied, de
+tudd meg, hogy annak a s�pnak az ereje oly nagy, hogy ak�rmely n�t�t
+gondolsz magadba, teh�t ha a s�pot f�jod, az oly n�t�val fog hangzani, s
+ami t�bb: aki a s�pnak hangj�t fogja hallani, teh�t annak kell t�ncolni.
+Evvel elmegy az �reg, szerencs�t kiv�n az �fju neki, azut�n elmegy a
+b�tyjaihoz, �s mutatja nekik hogy mit kapott; ezek pedig kinevett�k hogy
+mi�rt adja o a tavaszi term�s�t. Ez pedig mondja nekik: Oh de csak
+hallgass�tok mely gy�ny�ruen sz�l, �s elkezdi f�jni, melyet emezek
+hallv�n, felugr�ndoztak, �s a legnagyobb t�ncot j�rt�k. Ezt l�tv�n az
+ifju paraszt, hogy az o b�tyjai mely sz�pen t�ncolnak, nagyon nevette
+oket, �s elhagyv�n a s�pol�st, mondja b�tyjainak: Kedves b�ty�im,
+b�rj�tok ezt az �n r�szemet is, �s �n elmenek a vil�gba, �s pr�b�lok m�s
+szerencs�t.
+
+Ezzel elbucs�zik b�tyjait�l, �s elmegy, heted h�t orsz�gon b�jdosik,
+hegyeken v�lgyeken, erdok�n, koszikl�kon, m�g a jeges �perenci�s
+tengeren is t�l ment, ment, ment. �rkezv�n egy nagy v�rosba, mely
+v�rosnak nincsen neve, �s nagyon meg�hezv�n, bement egy nagy trakt�rba,
+ahol sok uras�gok eb�deltek, �s a sz�p muzsika hangj�ra n�melyek
+p�p�ztak, n�melyek pedig boroztak. Meg�ll o is k�z�tt�k, �s k�ri a
+fogad�st hogy ny�jtson neki is valami kev�s eledelt, mert igen ehetn�k;
+ezt hallv�n a fogad�s, r�t�l kezdi otet pirongatni; mondv�n hogy ink�bb
+dolgozni menne, mint �gy csalja a vil�got. De o keveset hajtott a
+korcsm�ros szav�ra, hanem csak ott �llott �s kunyor�lt a vend�gektol.
+Ezt l�tv�n a kelner, megharagszik, veszi a bikacs�k�t, �s kezdi Palk�t
+fenyegetni hogy, ha el nem t�vozik, teh�t j�l megrakja otet. De o erre
+sem hallgatott; hanem midon l�tv�n hogy m�r t�bb ketton�l, �s a kelner
+veszi a bikacs�k�t; teh�t veszi o a s�pj�t, �s gondol egy st�jer n�t�t,
+�s azon n�t�n sz�lt a s�p. Ezt hallv�n a vend�gek, egybe fog�dzv�n a
+fogad�ssal egy�tt st�jeres t�ncot j�rtak; mivel pedig az asztalok nagyon
+surun voltak, teh�t nem f�rtek, az asztalokat mindenestol felforgatt�k,
+�s a sok dr�ga ed�ny mind �sszet�rt. Annyira f�jta pedig a s�pj�t Palk�,
+hogy m�r a vend�gek eg�szen kif�radtak a t�ncol�sban. K�rv�n v�gre a
+fogad�s a Palk�t hogy ne f�ja a s�pj�t, nem csak hogy �telt ad neki de
+m�g m�sk�p is megaj�nd�kozza, csak hogy ne sipoljon: ezt hallv�n Palk�,
+felh�gy a s�pol�ssal, �s a f�radt vend�gek erre amarra elduledeztek.
+Ekkor a fogad�s Palk�nak j�l megrakta a tariszny�j�t h�ssal, keny�rrel,
+�s egy nagy �veg bort is adott nekie, csak hogy t�vozzon a h�z�t�l.
+
+�gy megrakodva j�l, tov�bb ballagott. Palk� elhagyv�n a v�rost, megy
+mendeg�l h�t eg�sz estig, be is set�tedik re�ja, s amint egy nagy
+erdoben �rkezik, rettenetes �jtszaka k�vetkezett; a sz�l igen nagy
+zuhog�ssal f�jt, az �g mend�rg�tt, �s nagyon vill�mlott. �gy botork�zott
+szeg�ny Palk�, s az �tat eg�szen elvesztv�n, t�bolygott; azt�n t�volr�l
+l�t egy kev�s vil�goss�got, s a fel� igyekezv�n v�gre ugyan csak el�ri,
+�s csod�lkozv�n �r�mibe, hogy egy kisded h�zacsk�t tal�lt, ben�z az
+ablakon, �s l�t bent egy igen v�n asszonyt hogy a h�zban
+foglalatoskodik, kopogtat h�t az ablakon, �s k�ri az �reget, nyitn� meg
+neki az ajt�t. Az �reg asszony nagy hamar megnyitv�n az ajt�t, beereszti
+otet hajl�k�ba. M�don m�r le�ltette volna, k�rdi hogy �s merre, �s mi�rt
+utazik? Palk� pedig mondja a v�n bany�nak, hogy o szolg�latot keresne;
+melyet hallv�n az �reg, mondja: Hogyha szolg�lni akarsz, fiam, maradj
+meg n�lam, �n is adok neked szolg�latot: h�rom napb�l fog az esztendod
+�llani, �s csak h�rom kecskebakom vagyon, azokat fogod orzeni, ha pedig
+kitelik az idod, teh�t a h�rom bak a tied leszen; ha azonban ez ido
+alatt a bakok toled el tal�lnak veszni, akkor leveszem a fejedet, �s
+kar�ba h�zom, a beledbol �s csontjaidb�l pedig s�v�nyt fogok csin�lni.
+Ezt hallv�n Palk�, egy kevess� megb�torodott, �s mondja mag�ban: Hiszen
+vagyon nekem oly eszk�z�m, hogy az �rd�g sem tudna �ppen h�rom nap alatt
+tolem elsz�kni; kezit ny�jtja h�t a v�n any�knak, �s mondja hogy o
+megmarad n�la. Ekkor ki megy a v�n szatyor, �s hoz be a fi�nak egy kev�s
+mad�rh�st s�lve, melyet eleibe tett egy fej�r cip�val. Midon m�r j�l
+lakott volna, teh�t lefekszik Palko, �s b�k�vel aluszik eg�sz reggelig;
+reggelre viradv�n pedig fel�lt�zik, �s az �reg asszony �tadja neki a
+h�rom kecskebakokat. De mely csod�lkoz�sa volt Palk�nak, midon l�tta
+hogy a bakoknak aranyszarvai �s k�rmei vannak; de m�g a szore is csupa
+arany volt; kezibe vett Palk� egy ostort, �s egy botot, �s hajtotta maga
+elott a kecsk�ket; de alig t�vozott el vagy h�romsz�z l�p�snyire a
+h�zt�l, teh�t a bakok vissza akartak menni; fogja h�t Palk� az ostor�t,
+�s verte a kecsk�ket, de ez nem haszn�lt nekie semmit; v�gre fogja Palk�
+a s�pj�t, �s kezdett s�polni, melyet hallv�n a kecsk�k, rettento
+ugr�l�sokat kezdettek. �gy eg�sz estig nem hagyta a kecsk�ket legelni,
+hanem mindig t�ncolni kellett nekik. Estve fel� haza hajtotta, �s a v�n
+asszony csod�lkozott nagyon, hogy a kecsk�k napk�zbe haza nem j�ttek, �s
+behajtotta v�gre maga az ist�ll�ba, �s rettenetesen megverte. Midon �gy
+kinozn� a bakokat, teh�t elkezdette az egyik, hogy h�romszor nagyobb
+�rd�g ez mint te, mivel eg�sz nap k�ntelenek voltunk t�ncolni. Mondja a
+v�n asszony, hogy ha holnap haza nem j�tt�k, teh�t a vas doronggal
+sz�tverem a fejeteket. M�snap reggel viszont kihajtotta Palk� a
+kecsk�ket, �s viszont szerencs�sen haza, mikor az estve el�rkezett. A
+v�n asszonyt majd megette a m�reg, hogy a kecsk�k haza nem j�ttek.
+Harmadik nap viszont kihajtotta Palk� a kecsk�ket, �s viszont vissza
+akartak j�nni, de o is megf�ja a s�pj�t, �s a kecsk�k ugr�ltak m�g a f�k
+tetej�n is. D�lt�jban pedig kocsik mentek arra, melyek f�val meg voltak
+terhelve, melyet egy pap az erdon v�gatott. Midon meghallott�k a s�pnak
+a hangj�t, teh�t leugr�ltak a kocsikr�l �s t�ncoltak; az utols� kocsin
+�lt pedig a pap, ez egy nagy vastag f�sv�ny ember volt: ez is hogy
+meghallotta a s�p hangj�t, leugrott a kocsir�l �s t�ncolt, de mivel
+nagyon vastag ember l�v�n hamar elf�radt, k�rte Palk�t az isten�rt
+hagyn� el; de ez nem is hallgatott re�, mivel f�ltette a kecsk�it, hogy
+majd elsz�knek ha nem s�pol. V�gre a pap k�rte a kocsis�t, hogy k�tn� a
+kocsi oldal�hoz; a kocsis fogv�n a saroglyal�ncot, az oldalhoz l�ncolta
+a papot, de ott is nyughatatlan volt, mindig mozgott, �s a borit mind
+led�rg�lte a h�t�rul. Ez �gy eltelv�n eg�sz estig, estve haza hajtott
+Palk� a v�n banya kv�rt�ly�ra, �s a kocsisok is �gy tov�bb ballagtak. A
+v�n asszony nem tudott mit mivelni m�rgibe, hanem csak hallgatott, mivel
+m�r hatalma nem volt Palk�n, ez pedig reggel eleibe vette a kecsk�ket
+mint saj�t j�sz�g�t, �s elhajtotta a v�n asszonynak legnagyobb �tkai
+k�z�tt.
+
+Elment most Palk�, �s be�rt egy nagy v�rosba, ahol midon hajtotta volna
+a kecsk�it, megl�tja az a pap aki az erdoben t�ncolt; hirtelen becsapja
+szob�j�nak ablak�t, hogy netal�n megint t�ncolnia kellene, Palk�
+tudakozta hogy hol lakna a b�r�, amelyet midon megmutattak neki, bemegy,
+�s sz�ll�st k�r, mag�nak �s kecsk�inek. A b�r� mivel l�tta ezeket a
+dr�ga j�sz�gokat, teh�t k�rdi, hogy hov� hajtan� azt a sz�p j�sz�got?
+Palk� mondotta, hogy o a kir�lynak hajtan�, mivel annak juh�sza. Ezt a
+b�r� hallv�n, mindj�rt a kecsk�knek egy tiszta szob�t adott. Ebbe a
+szob�ba h�ltak a b�r�nak h�rom le�nyai is. Ezek m�r mind a h�rman elad�
+sorban voltak, �s nagy-k�nyesek. Ezek amint m�r estve fek�dni mentek;
+h�t mondja a leg�regebb, hogy nagyon sz�p volna azoknak a bakoknak a
+szoreibol nekik bokr�t�kat csin�lni, majd �gy mond, hogyha holnap a
+templomba elmegy�nk, teh�t senkinek nem lesz a keblibe oly dr�ga
+bokr�t�ja, mint nek�nk. �gy megegyezv�n mind a h�rman, egy akarattal
+lesz�llnak az �gyaikr�l, �s mindegyik egy-egy baknak szoriben
+ragaszkodv�n, h�zz�k a bakok szoreit, de amint megfogt�k mar�kban, �gy a
+kezeik mind ott maradtak, �s t�bb� el nem vehett�k kezeiket r�lok. �gy
+�ltek mind a h�rman oda ragadva eg�sz �jtszaka. Reggel Palk� felkelv�n,
+nevette a le�nyokat, de mivel, �gy mond, a kir�lyi j�sz�gokat meg
+akart�tok lopni, teh�t el kell vele egy�tt nektek is menni. �gy a
+le�nyokat a bakokkal egy�tt elhajtotta. Midon m�r a v�rosban egy templom
+mellett hajtotta, j�n egy fiatal sz�p leg�ny, �s oda megy a le�nyokhoz,
+az egyiknek a far�ra �t kezivel mondv�n: Nem sz�gyenled magadat egyingbe
+j�rni? Ekkor legnagyobb b�mul�s�ra a leg�nynek is a keze a le�ny far�n
+ragadt. �gy tov�bb hajtotta. Midon megl�tta egy v�n asszony ezt a
+gyal�zatos leg�nyt, szalad az udvarba, �s hoz egy lap�tot, melylyel �gy
+r� v�gott a leg�ny far�ra, hogy a lap�t azon ragadt, a nyele pedig a v�n
+asszony kezibe; a v�n asszony nem akart ut�nok menni, teh�t Palk�
+k�nytelen volt az o korb�cs�val �szt�n�zni. Midon m�r a v�rosb�l kiment
+volna, megl�tja a kan�sz, hogy az a v�n banya hogy szurk�lja azt a
+leg�nyt, h�t megharagszik az �reg szatyorra, �s �gy v�g a korb�cs�val az
+asszony far�ra, hogy a korb�cs az asszonyon, a nyele pedig a kan�sz
+kezibe maradt; ezzel �gy t�rt�nv�n, Palk� mind elhajtotta oket, �s �gy
+�rt be egy kir�lyi v�rosban. Behajtja teh�t furcsa j�sz�g�t a
+vend�gfogad�snak ist�ll�j�ba, maga pedig bement a fogad�ba, bort k�rt,
+�s k�rdi hogy micsoda �js�g vagyon itt a kir�lyi v�rosba? Akik ott
+�ltek, mondj�k neki, hogy a kir�lynak vagyon egy le�nya, ki azt adta
+kihirdetni, hogy o csak ahoz megy f�rhez aki otet meg tudja nevettetni.
+Ezt hallv�n Palk�, mindj�rt mondja mag�ba, hogy o megpr�b�lja a
+szerencs�t hogy megnevetteti-e vagy sem; m�snap teh�t jelentette mag�t a
+kir�lyi udvarban, ahol mondott�k nekie, hogy meg lehet pr�b�lni, de oly
+felt�tel alatt, hogy ha meg nem nevetteted, akkor fejeddel fizetsz.
+Mondja Palk� hogy nem b�nja, ha ennek embere nem lesz.
+
+M�s napra volt az ido kirendelve hogy joj�n. Ekkor sok urak �s forendek
+�sszej�ttek, hogy megl�thass�k ennek az embernek a rettenetes
+mesters�git, melylyel a kir�lyi kisasszonyt megnevetteti. Palk� teh�t
+eleibe viszi a bakjait, melynek szorin h�rom le�ny, a le�ny far�n az
+�fju leg�ny, a leg�nyen a v�n asszony lap�tja a v�n asszony far�n a
+kan�sz korb�csa. Ily m�ddal felhajtotta a c�got a kir�lyi palot�ba. Itt
+midon a nagy sz�l�ba behajtotta volna, mindenek mosolyognak ezen a csoda
+t�rt�neten, de a kisasszony nem is pillantott szemeivel; fogja teh�t
+Palk� a s�pj�t, �s kezdi f�jni; �s f�j rajta egy kalamajk�t, melyen el
+kezdettek mind a bakok mind a hozz� val�k t�ncolni: ezt l�tv�n a
+kir�lykisasszony, nagyon el kezdett kacagni, melyet l�tv�n Palk�, eleibe
+megy, �s m�lyen meghajtotta mag�t. Ezt l�tv�n a kir�ly, nagyon
+megszomorodott, hogy az o le�nya egy paraszttal nyerettetett meg; teh�t
+v�laszoltak Palk�nak, hogy holnap joj�n el. Palk� j� aj�nd�kkal
+elt�vozott, s m�r mag��nak tartotta a kisasszonyt, a kecsk�khez
+ragaszkodott szem�lyek�t elbocs�totta, a h�rom le�nynak ami a mark�ba
+szor volt, azt akkor kih�zhatt�k, �s ezzel elmentek. M�s nap megjelent
+Palk� a kir�lyi udvarba, de m�r akkor azt v�laszolt�k neki, hogy ha a
+kisasszonyt akarja, teh�t vagyon itt a kir�lynak egy medv�je, hogy
+h�ljon azzal egy �jtszaka. Palk� erre is re� �llott, �s elmegy a piacra,
+�s vesz mag�nak egyn�h�ny sz�z di�t �s mogyor�t, �s egy hegedut; azut�n
+haza ment, �s megn�zi a sz�ll�st; teh�t a szoba egy asztalos muhely
+volt, melybe a medve m�r be volt z�rva. Palk� el�bb m�g sok kissebb
+nagyobb k�veket tett a tariszny�j�ba, azut�n bement a medv�hez a
+szob�ba: ekkor azonban re� lakatolt�k az ajt�t, hogy onnan t�bb� ki ne
+j�hessen. Le�lt teh�t Palk�, �s kezdi a di�t t�rni, melyet l�tv�n a
+medve, megkiv�nta tole, k�ri hogy adna neki is; Palk� bele ny�l a
+tariszny�ba, �s veszen egy vagy k�t k�vet, �s adja a medv�nek; ez foga
+al� vette, de nem tudta megt�rni, mivelhogy ko volt; k�rte h�t Palk�t,
+�gy mond: l�tom, te erosebb vagy, t�rd meg; �gy csalogotta Palk� a
+medv�t annyira hogy m�r kifogyott a di�b�l: ekkor elovette a n�la l�vo
+hegedut, �s kezd hegedulni. Mondja a medve: Hallod-e Palk�, nagyon
+tetszik nekem a muzsika, tan�ts meg engem: Palk� pedig mondja, hogy
+nagyon g�rbe k�rmeid vannak, az�rt neked nem lehet. Mond emez: Teh�t
+egyenes�tsd meg, �gymond, a k�rmeimet, csak hogy tan�ts meg; mondja
+Palk�: Hallod-e koma, tedd csak ide ebbe az asztalos pr�sbe a kezedet,
+mindj�rt megegyenesedik. A medve koma bel� tette a k�t kezeit a pr�sbe,
+eme pedig r�hajtotta a sr�fot; a medve rim�nkodik hogy m�r el�g volna,
+de ez ann�l jobban szor�tja; ekkor elovette a korb�cs�t, �s nagyon
+megverte a medv�t, �gy hogy m�r pisszenni sem mert; azut�n kivette a
+borotv�j�t, megborotv�lta a medve alfelit, �s egy sort vert a medve
+borotv�lt r�szire, �s �gy Palk� lefekszik, �s aluszik minden f�lelem
+n�lk�l. Reggel egy szolga megy az ajt�ra, hogy megn�zi el van-e
+szaggatva Palk�; de e helyett ink�bb elcsod�lkozott, midon hallotta a
+medv�t pisszegni, �s k�ny�r�gni, hogy ott ne j�rk�ln�nak, mert ha P�l �r
+felk�l, megint megborotv�l �s megver. Ezt hallotta az inas, egyenesen
+szalad a kir�lyhoz hogy neki megmondhassa; a kir�ly maga megy a dolgot
+megvizsg�lni, de o is csak �gy tal�lta mint elolmondott�k; ekkor
+felnyitott�k az ajt�t, �s P�l kij�tt eg�ss�gesen. P�lt teh�t �ri ruh�ba
+�lt�ztett�k, �s a kir�ly eb�dre marasztotta. Eb�d felett mondja a
+kir�ly: Fiam, a le�nyom csak az �jjel v�lasztja meg melyitek� lesz,
+ti�d-e, vagy a melletted levo herceg�; mert a melyitekhez lesz reggel a
+kisasszony ford�lva, az� l�szen. Elmegy Palk� a boltban, �s veszen ott
+mindenf�le dr�ga fuszersz�mokat, �s a szak�csot megk�rte hogy oneki
+k�l�n fozz�n vacsor�ra m�zes m�kos t�szt�t, melyet midon megfoz�tt, �s
+vacsora alatt eleibe tettek Palk�nak, azt nagyon megkiv�nta a mellette
+l�vo herceg is, �s k�ri hogy engedne neki is belole valamit k�stolni.
+Melyet Palk� �ltal is engedett n�kie, a herceg pedig mind megette;
+azut�n bevitt�k mind a h�rmat egy szob�ba; a kisasszony lefekszik elore,
+azut�n a herceg mondja hogy �tkozott nagy szorults�gban van, pedig ki
+nem mehet, mivel az ajt� be van z�rva; mondja Palk�: Eredj az ajt� meg�.
+Ezt megfogadv�n a herceg, mivel k�nytelen volt vele, Palk� is megy, �s a
+herceg�hez teszi a maga terh�t, �s egy kis ido m�lva lesz�ll az �gy�r�l,
+�s megy a ruh�j�hoz, �s azokat a fuszersz�mokat kezdette enni, kiket
+vett volt a boltba. K�rdi tole a herceg hogy mit eszik? ez pedig mondja
+hogy amit ide letettem, mert reggel majd sz�gyen lesz rajtam ha ezt
+megl�tj�k. A herceg is felk�l, �s megeszi az eg�sz rak�st. Hajnal fel� a
+kisasszony a herceg fel� ford�lv�n, nem �llhatja a rettento buzt;
+elford�l teh�t a P�l fel�: ennek pedig a legdr�g�bb illat j�tt ki a
+sz�j�b�l, �s �gy elaludt a kisasszony P�l fel� ford�lva. Mikor reggel a
+kir�ly n�zte, k�rdezte egyszersmind a le�ny�t, hogy mi�rt cselekedte
+legyen? mondja a kisasszony, hogy rettenetes b�d�s a sz�ja a hercegnek,
+neki nem is kell soha m�s Palk�n�l egy�b, mert ennek a sz�j�b�l a
+legdr�g�bb illat j�tt ki. �gy megnyerte P�l a kir�lyi kisasszonyt, �s
+megesk�d�tt vele, v�gre az �reg kir�ly hal�la ut�n otet koron�zt�k meg.
+
+
+
+
+XLV. A SZERENCS�S V�NDORLEG�NY.
+
+Volt egy mesterleg�ny, a ki sok orsz�gokat bej�rk�lt, hanem sehol dolgot
+mag�nak nem tal�lt. A p�nze teh�t elfogyott, �s doh�nya sem volt t�bb
+mint h�rom pip�ra val�, pedig okeme igen nagyon szerette a doh�nyt, �gy
+hogy mind�g doh�nyozni akart. Egyszer egy erdobe jutott, de mivel az
+erdo igen nagy volt, sok�ig ment, hanem ki nem �rhetett; gondolkozott
+mag�ban, hogy mit�vo legyen: ha lefekszik, vagy megfagy, vagy a vadak
+megeszik; sok� gondolkozott, v�gt�re m�g is csak lefek�dt, �s hamar
+elaludt. De sok�ig nem alhatott, mivel igen hideg volt; felkel teh�t, s
+l�m messzi l�t egy t�zet: gondol� mag�ban, hogy �n oda megyek, tal�n
+csak nem �lnek meg; s fogta mag�t, a tuz fel� sietett, �s mikor a tuzh�z
+�rt, l�tja hogy h�rom cs�nya fekete ember fekszik a tuz mellett; mondja
+nekik: j� napot b�ty�im! felelnek: N�ked is j� napod legyen. Mondja
+nekik a v�ndorl�: Sz�pen k�rlek bar�tim, engedj�tek meg, hadd
+melegedhessek meg a t�zetekn�l; felelnek neki a h�rom fekete emberek:
+csak melegedj�l meg. Ez lefekszik a tuz mell�, �s megmelegszik j�l; �s
+egyszer egyik ember f�lk�l a tuztol, elolvesz egy nagy pip�t, �s k�r egy
+pipa doh�nyt; a v�ndorl� leg�ny ad neki egy pip�val, az lefekszik. A
+m�sik is f�lk�l, az is k�r egy pip�val, akkor m�r megijedett a leg�ny,
+hogy mag�nak se marad, de az�rt m�g is csak �d neki, az is re� gy�jt;
+azut�n a harmadik is f�lk�l, �s hozz� megy, hogy adjon neki is egy
+pip�val, akkor azt mondja neki: Csak add ide a mi van, majd lesz neked
+doh�nyod a mennyi kell; akkor az utols�t odadja neki. Azut�n f�lk�l
+ketteje, �s elmegy, egyik pedig ott marad a tuzn�l; egyszer j�nnek, �s
+k�t szek�r doh�nyt hoznak, azt a tuz mell� led�ntik, �s azt mondj�k
+neki: Na te, hogyha ezt a doh�nyt holnap reggelig meg nem doh�nyzod,
+teh�t oda l�szsz; majd mind elmegy�nk, de reggelre vissza j�v�nk. El is
+ment mind a h�rom, ez pedig a bokrokba ment, �s egy hosszu p�zn�t
+lev�gott, abbul pipasz�rat csin�lt, azut�n a doh�nyt a tuzre rakta, a
+pipa sz�rat bele dugta, �gy doh�nyzott. Reggel, mikor a h�rom fekete
+ember hozz� j�tt, m�r a doh�nyt mind megdoh�nyozta: hogy l�tt�k, a
+v�ll�t megveregett�k, hogy v�gbe tudta vinni. Azut�n elvitt�k, s egy
+v�rost mutattak neki, �s azt mond�k: L�tod ezt a v�rost, abban lakik egy
+gr�f, annak van h�rom le�nya, hanem mind eg�sz h�za n�p�vel oly
+istenf�lok, hogy mi sokszor pr�b�ltuk, m�g sem tudtuk megkapni oket, mi
+pedig �rd�g�k vagyunk; m�r most pr�b�ld te, hogy ha egyet megkaphatsz
+k�zul�k. Menj be a v�rosba, v�gy egy h�zat, mi annyi p�nzt adunk hogy
+teljes �letedbe nem szuk�lk�d�l p�nzbul, hanem eg�sz esztendon �ltal nem
+lesz szabad magadat megt�r�lni, sem pedig megmosni. A leg�ny elmegy, s
+mindent �gy cselekszik amint az �rd�g�k parancsolt�k: a v�rosba egy sz�p
+h�zat vett, abba lakott, �s a p�nze k�d sz�mra �llott, �gy �lt sok�ig.
+Egyszer a gr�f minden j�sz�g�t elvesztette a j�t�kon, igen szeg�ny m�don
+kellett neki �lni, azonban egy ember megmondta a gr�fnak, hogy itt a
+v�rosba volna egy ember, az kinek igen sok p�nze van, menjen ahoz, az
+majd �d neki valamennyi kell. Elmegy a gr�f hozz�, m�r akkor o igen
+piszkos �s szurkos szor�s volt, �s k�ny�rg�tt neki, hogy adjon neki
+egyneh�ny ezer forintot, majd a j�sz�g�t kiv�ltja, azut�n megfizet neki
+becs�letesen. A piszkos, �gy mint az �rd�g�k jobb�gya, adott neki p�nzt
+valamennyi tetszett neki, avval a gr�f haza megy, �s azt gondolta, hogy
+majd elmegy, �s a mit a j�t�kon elvesztett, majd vissza fogja nyerni. El
+is ment, �s azt is mind elvesztette, azut�n haza ment nagy b�j�ban,
+senkinek sem sz�lt, hanem egyszer azt gondolta mag�ban, hogy elmegy ahoz
+a piszkoshoz, majd az megint �d neki p�nzt, �s el is ment, k�ny�rg�tt
+hozz�, hogy adjon neki p�nzt, ink�bb a h�rom le�nyai k�zzul ak�rmelyiket
+akarod, feles�gednek veheted. Akkor a leg�ny annyi p�nzt adott neki,
+hogy eg�sz j�sz�g�t kiv�lthatta a gr�f, azut�n hogy mindent kiv�ltott,
+sz�pen �lt oda haza a le�nyival.
+
+Egyszer a piszkos elmegy a gr�fhoz, �s mondja neki: Az �r nekem a
+le�nyai k�zul egyet aj�nlott, m�r most adja meg. A gr�f az �regebbik
+le�ny�t beh�vja, s azt mondja neki: �des le�nyom, nekem ez az �r sok
+p�nzt adott, hogy a j�sz�gomat kiv�lthattam, az�rt �n k�zuletek egyet
+neki feles�gnek ig�rtem, az�rt elm�gy-e hozz�? Felel a le�ny: �n ehez a
+taknyoshoz menn�k-e? elszaladt, �s re� k�p�tt. Azut�n a k�z�psot
+hivatta, annak is megbesz�lte sz�nd�k�t, de az is azon szerint re�
+k�p�tt, �s elszaladt. A harmadikat is behivatja, annak is megbesz�li
+akaratj�t. Az felel az atyj�nak: Mivel, aty�m, parancsolod, �n hozz�
+megyek, �s mindj�rt kezet adtak egym�snak. A leg�ny napot tett, hogy
+mikorra v�rj�k. Akkor elment az erdore a tuzh�z, �s a h�rom �rd�g m�r
+v�rta; a tuz mellett egy k�d meleg v�z volt, �s egy f�l m�zsa szappan.
+Mindj�rt megkapt�k �s a k�dba vetett�k, megszappanozt�k �s megmost�k,
+azut�n kivett�k, �s egy sz�p inget adtak re�, azut�n megborotv�lt�k, �s
+igen sz�p ruh�t adtak re�. A kocsik m�r ott �lltak, minden kocsiba hat
+hat lovak, az elsobe f�l�ltett�k, elol k�t vad�sz �lt, �s h�tul k�t
+husz�r �llt, �gy a t�bbi azon szerint, pedig mind �rd�g�k voltak. �gy
+nagy par�d�val a gr�f udvar�ba mentek, a gr�f es le�nyai nagyon
+csud�lkoztak rajta, hogy ki legyen az a nagy gavall�r. Teh�t hogy
+meg�llottak, a husz�rok mindj�rt leugr�ltak, �s karj�n�l fogva f�lvitt�k
+a gar�dicson. A menyasszony eleibe j�tt, meg�lelt�k egym�st, �s
+megcs�kolt�k. Ezt hogy a n�njei megl�tt�k, kiszaladtak a kerten. �s
+mivel hozz� nem mentek, mind a ketto felakasztotta mag�t. A h�rom �rd�g
+a voleg�nyhez mentek, a v�ll�t megveregett�k, �s mond�k: Ember vagy,
+mert nek�nk is h�rmunknak kettot szerezt�l, magadnak pedig egyet, de meg
+is �rdemled. Akkor nagy lakodalom lett. Azut�n egym�stul elv�ltak. A
+h�zasok most is �lnek ha meg nem haltak A k�t �regbik pedig az �rd�g�k�
+lett.
+
+
+
+
+XLVI. A K�RKED�S JUTALMA.
+
+Egy parasztnak volt h�rom fia, �s azokat mesters�gre megtan�ttatta; az
+egyik barb�l lett, a m�sik kov�cs, a harmadik vit�z. Elmentek
+v�ndorolni; egyn�h�ny esztendokig oda voltak, azut�n haza mentek az
+atyjokhoz. Az atyjok nagyon megbetegedett �s mag�hoz hivatta mind a
+h�rom fiait, �s azt mond� nekik: No most melyitek tanulta ki legjobban a
+mesters�git? besz�lj�tek meg nekem hogy mit pr�b�ltatok: a melyik
+legjobban kitanulta mesters�git, az legjobban j�r. A barb�ly azt mond�:
+Aty�m, �n �gy kitanultam a mesters�gemet, hogy mikor a ny�l legjobban
+futott, akkor borotv�ltam meg. Az apja azt mond�: Fiam, te ugyan
+kitanultad a mesters�gedet, magam is szeretem azt. A m�sik, a ki kov�cs
+volt, azt mond�: �n az �n mesters�gemet �gy kitanultam, hogy mikor a l�
+legjobban futott, a patk�t fel�t�ttem, �s megint le is szedtem. Az apja
+azt mond�: Fiam, te is ugyan j�l kitanultad a mesters�gedet. A vit�z
+gondolkozott hogy mit mondjon az apj�nak, h�t azt mondja: Aty�m, hogyan
+j�rtam: egyszer kimentem s�t�lni a mezore, oly nagy z�por j�tt hogy
+iszonyatos volt, rajtam volt a legszebb ruh�m, mind oda lett volna,
+hanem a volt a szerencs�m, hogy a kardom velem volt, azt kir�ntottam, �s
+�gy hadar�sztam magam k�rul, hogy egy cs�pp esso sem esett r�m haz�ig,
+sz�razon mentem haza, a tisztek csak �gy csud�lkoztak rajtam, hogy
+megl�ttak, hogy �gy tudok fekt�rozni; annyi aj�nd�kot kaptam, hogy alig
+tudtam elvinni. Erre az apjok azt mond�: Ugyancsak j�l kitanult�tok
+mesters�gteket, fiaim, m�r most az �n p�nzemre nem szor�ltatok, azt a
+szeg�nyeknek adom. H�t oda hivatta a papot, �s minden p�nzit a papnak
+adta, hogy a szeg�nyeknek osztogassa; a pap elvitte, �s a szeg�nyeknek
+osztogatta; a paraszt azut�n megholt, a fiai nagy haraggal elmentek
+v�ndorolni, �s akkor b�nt�k, hogy mesters�gekkel annyira k�rkedtek. �gy
+csalatkoztak meg szeg�nyek a k�rked�s miatt.
+
+
+
+
+XLVII. A SZERENCS�TLENS�G J�L ESETT.
+
+Egy parasztnak h�rom fia volt, azok elmentek szolg�latot keresni. Mikor
+mentek, a kissebbik kenyeret k�rt, mert nagyon meg�hezett; a b�tyjai azt
+mond�k neki, hogy ha az egyik szem�t ki hagyja sz�rni, kap kenyeret; a
+szeg�ny gyermek ki hagyta sz�rni az egyik szem�t, �s �rte kenyeret
+kapott. Azt csakhamar megette, de csakhamar megint meg�hezett, �s �jra
+kenyeret k�rt. A b�tyjai azt mond�k, hogy ha a m�sik szem�t is
+kitolatja, �gy adnak neki; o h�t minthogy nagyon �hezett a m�sik szem�t
+is kitolatta, azut�n egy akaszt�fa al� vezett�k; �s azt mond�k neki:
+Maradj itt, ez v�ros, majd mi bemegy�nk a v�rosba; �s elmentek, �s
+szeg�nyt ott hagyt�k az akaszt�fa alatt. Ok pedig az�rt cselekedt�k azt,
+mivelhogy az �cscs�k sz�p leg�ny l�v�n, gondolt�k, hogy majd minden
+ember azt szereti meg, ok pedig szolg�latot nem kaphatnak, aminthogy nem
+is kaptak, hanem v�gt�re katon�knak kellett lenni�k. A szeg�ny vak pedig
+az akaszt�fa alatt �lt, azt gondolta hogy valami v�ros; �jtszaka �jf�l
+t�jban, az akasztott emberek az akaszt�f�r�l lesz�llottak, �s azt mondta
+az egyik: Az �jtszaka oly harmat fog esni, hogy ha a vakok a szemeket
+megmosn�k benne, mindj�rt l�tn�nak, �s m�s betegs�gre is igen j�. A
+m�sik azt mond�: L�tod, a v�rosban a kir�ly le�nya m�r r�gen beteg, �s
+senki sem tudja meggy�gy�tani, pedig k�nnyu volna, mert a feje alatt egy
+varas b�ka van, azt meg kellene �getni, �s azut�n mindj�rt meggy�gy�lna.
+Azut�n f�lmentek megint az akaszt�f�ra. A szeg�ny vak mindj�rt elm�szott
+a fube, harmattal megmosta a szemit, �s mindj�rt l�tott mint azelott.
+Akkor f�lkelt, �s bement a v�rosba, amint bemegy egy h�zhoz, �ppen annak
+az embernek a fia vak volt, mert �gy sz�letett erre a vil�gra. K�rdi,
+hogy mi�rt nem gy�gy�ttatj�k azt a gyermeket? felel az anyja: Oh m�r
+sokat k�lt�ttem r�, m�g se haszn�lt. Felel a leg�ny: �n meggy�gy�tom.
+Mond az asszony: Csak gy�gy�tsa meg az �r, a mit k�v�n, megfizetem.
+Mindj�rt megkente a gyermek szemeit, �s l�tott a gyermek; ki�ltozott,
+mondv�n: �des any�m, l�tok mindeneket. Az anyja nem tudta mit csin�ljon
+�r�m�ben. Haza j�tt a gazda; amint l�tta hogy a fia l�t, azt mondta:
+Bar�tom, ezt nem tudom megk�sz�nni, hanem maradj a h�zamn�l mintha
+gyermekem voln�l; �s ott is maradt. H�t elfutott a h�re, s �gy sok
+vakokat hordtak hozz� gy�gy�tani. Azut�n a kir�ly f�l�be is ment a h�r,
+hogy olyan nagy doktor �rt a v�rosba, hogy a sz�letett vakot is
+meggy�gy�tja, kik�ld�tt egy sz�p s�z�t hogy menjen hozz�; f�l�lt �s
+bement a kir�lyhoz. Monda neki a kir�ly: Nekem vagyon egy beteg le�nyom,
+hogyha meggy�gy�tod, mindj�rt neked adom feles�gednek, fele
+kir�lys�gommal egy�tt. Felel a leg�ny: Hadd l�ssam �n azt a beteget! �s
+bemegy a beteghez, a pulsus�t megtapintja, s azt mondja: Csak hamar
+futs�tek be a kemenc�t, �s j�l befut�ttek, o pedig f�lemelte a
+kir�lyle�nyt az �gybul, �s a m�sik �gyba vitte, a b�k�t titkon kivette,
+�s a kemenc�be vetette, �s ott �llott m�g el nem �gett. Mihelyt a b�ka
+el�gett, mindj�rt f�lkelt az �gybul a le�ny, �s eg�szs�ges lett. A
+kir�ly mindj�rt papot hivatott, �s �sszeesk�dtette oket, �s vicekir�ly
+lett belole. Ez azt�n a b�tyjait mag�hoz hivatta, mert az o
+regementj�ben voltak, �s k�rdezte hogy vagyon-e t�bb atyjokfia oda haza?
+Felelnek: F�ls�ges kir�ly, egy �cs�nk van m�g oda haza, hanem szeg�ny
+vak, vakon sz�letett. Mond� nekik: Meg�smern�tek-e, hogyha itt volna?
+Felelnek: Mi meg�smern�nk, mert jegy van a mejj�n. Felel a kir�ly veje:
+L�tj�tok, �n vagyok az �cs�tek, itt van a jel a mejjemen. Ti azt
+gondolt�tok, hogy a ti gonoszs�gtok rejtekben fog maradni, holott egy
+falat keny�r�rt a szemeimet kisz�rt�tok. A b�tyjai t�rdre estek, �s
+k�ny�r�gtek, hogy csak az �leteket hagyja meg, akarhogy megb�nteti is
+oket. De o azt mond�: �n megbocs�tok mindeneket, hanem a regementtol el
+kell mennetek, s el is mentek.
+
+
+
+
+XLVIII. AZ IR�STUD� SZEG�NY FIU.
+
+Volt egy szeg�ny ember, kinek sok gyermekei voltak, �s kenyere kev�s. Az
+�regbik fia oskol�ba j�rt; m�r j�l tudott olvasni, �s okosabb is volt
+mint a t�bbi, az�rt hogy l�tta a nyomor�s�gokat, azt mond� az apj�nak:
+�des ap�m, mink igen szeg�ny m�don �l�nk, az�rt �n azt gondoltam, hogy
+elmegyek szolg�lni, majd a mit keresek, haza hozom, hogy k�nnyebben
+�lhess�nk. Az apja mond� neki: No fiam, csak menj el, �s keress
+szolg�latot. A leg�nyke elmegy egy nagy erdobe, eleibe j�n egy z�ld
+vad�sz, �s mond� neki: Mit f�radozol szeg�ny leg�ny? Felel neki a
+gyermek: �n szolg�latot keresek, ha valaki megfogadna. K�rdi a vad�sz:
+Tudsz-e olvasni? Felel a gyermek: Nem tudok, mert szeg�ny sz�l�kt�l val�
+vagyok, nem tan�ttathattak. Felel a vad�sz, ki az �rd�g volt: No �pen
+ilyen kell nekem, megfogadlak szolg�nak �s j� b�rt adok. �s akkor
+elvitte a h�z�hoz, �s a szob�j�ban az �gyat megmutatta, �s mond� neki:
+Most az lesz a dolgod, hogy az �n �gyamat mindennap f�l kell vetned, �s
+a szemetet kis�pr�d mindennap. A leg�ny h�ven szolg�lt, amit neki az ura
+mondott, azt mind v�gben vitte; az ura csak ritk�n volt oda haza, s
+mivel a leg�nynek dolga sok nem volt, az�rt a k�nyveit forgatta, hanem
+egy sem tetszett neki; v�gt�re egy rongyost legal�l kih�zott, �s
+olvasta, az megtetszett neki, mert minden �rd�ng�ss�g benne
+megtal�ltatott. Az�rt hogyha az ura odahaza nem volt, mindig abbul
+tanult, �s v�gt�re jobban megtanulta, mint az �rd�g maga tudta;
+vigy�zott is j�l, hogy el ne felejtse az �rd�gi tudom�nyt. Mikor az
+esztendeje kitelt volna, az �rd�g kifizette amiben megegyezett vele,
+azut�n elvitte oda vissza, ahol megfogadta. Azut�n egym�stul elv�ltak, s
+a leg�ny haza ment az apj�hoz.
+
+M�g a p�nziben tartott, addig j�l �ltek, de mikor elfogyott, akkor
+megint csak szeg�ny m�don kellett nekik �lni. Mivel pedig m�r tudott
+mag�n seg�teni, az apj�nak mond�: Tudod �des apj�m, hogy megint
+szeg�nys�ggel kell �ln�nk; az�rt �n majd egy nagy �k�r leszek, akkor te
+hajts el engem a v�s�rra, �s adj el sz�z forint�rt, hanem a k�telet oda
+ne add, ha mindj�rt sz�z forintot adnak is �rte. Az apja m�s nap a fi�t
+elhajtotta a v�s�rra, egy nagy sz�p k�v�r �k�r lett belole. Mikor m�r a
+v�s�rba �rtek, mindj�rt sok k�roi voltak, hanem hogy sz�z forinton alul
+nem adta, nem vehette meg senki is, ut�lj�ra egy fiatal m�sz�ros j�tt
+hozz�, aki remekelni akart, az megfogta, el akarta vezetni; az ember
+pedig mond�: Uram, a k�telet el nem adtam, mert az nekem oda haza kell.
+A m�sz�ros egy forintot akart neki adni, de az ember mond�: Uram, sz�z
+forint�rt sem adom a k�telet. A m�sz�ros megharagudt, visszavetette neki
+�s �jat vett, s r� k�t�tte, �s haza vezette, az ist�ll�ba bek�t�tte,
+maga pedig a szob�ba ment enni. A leg�nyeinek azt mond�: Menjetek,
+adjatok sz�n�t annak az �k�rnek. A leg�nyek sz�n�t vittek neki, h�t az
+�k�r megsz�lamlott hozz�jok, �s mond: Nekem sz�na nem kell, hanem
+pecsenye �s j� bor. A leg�nyek megijedtek hogy az �k�r sz�l, �s
+kiszaladtak, a gazd�nak megbesz�lt�k, hogy az �k�r emberi nyelven sz�l.
+Erre a gazda szalad, kapja a fejsz�t �s k�st, le akarja v�gni, de mire a
+m�sz�ros oda ment, az �k�r elszaladt, �s mire az apja haza ment, m�r a
+fia a szob�ba f�ty�lt, min az apja m�d n�lk�l meg�rult.
+
+Azut�n megint j�l �ltek m�g a p�nzben tartott; �s mikor a p�nz
+elfogyott, az apj�nak azt mond�: No most egy sz�p paripa leszek, azt�n
+�lj r�m, �s al�bb ne adj mint h�rom sz�z forinton. Az apja �gy
+cselekedett mint a fia parancsolta. M�s nap egy igen sz�p paripa lett
+belole, az apja re� �lt, s a v�s�rba vezette. Az �rd�g, akin�l tanulta a
+mesters�get, megtudta, hogy oly igen megtanulta, az is elment a v�s�rra,
+�s az emberhez megy, �s k�rdi, hogy mire tartja a lov�t? Felel az ember:
+H�rom sz�z forinton. Az �rd�g mindj�rt ez�st p�nzzel kifizette, az ember
+pedig elfelejtette a kant�rt kivenni a fejib�l, mivel a p�nz igen sz�p
+volt, az�rt elment haza; az �rd�g pedig fel�lt a leg�nyb�l lett
+parip�ra, �s hegyeken v�lgyeken ment mint a sz�l. Egyszer egy korcsm�ba
+tek�nt be, teh�t sok r�szeg ember volt ott, s k�romkodtak. Ez
+megtetszett az �rd�gnek, a lovat megk�t�tte egy f�hoz, maga pedig bement
+a korcsm�ba, a szeg�ny leg�ny l� k�pibe b�s�lt, de el nem
+szabadulhatott; arra megy egy gyermek, mondja neki a leg�nybul lett l�:
+Te gyermek! gyere szabad�ts meg, ezt az �llam alatt val� sz�jat kapcsold
+ki; a gyermek megijedt, elszaladt tule. Azut�n egy le�nyka ment arra,
+annak is mondta, az oda ment �s kih�zta a kant�rt a fejib�l, �s az �n
+parip�m vissza szalad nagy messzi. Az �rd�g ezt �szre vette, ut�na
+szaladt, m�r el is �rte volna, hanem a leg�ny eg�rr� lett, �s egy lyukba
+b�jt; az �rd�g pedig macsk�v� v�lt, �s a lyukn�l leste, hanem hogy
+sok�ig elol nem j�tt, a macska elaludt; az eg�r a lyukbul kij�tt, �s
+galambb� v�ltozott, �s elr�pult nagy messzi, �gy hogy mikor az �rd�g
+fel�bredt, �s �szbe vette, m�r j� messzi volt. Akkor csakhamar tik�lo
+k�ny�v� v�ltozott az �rd�g, ut�na r�pult, m�r el is kapta volna, de a
+galamb egy kir�ly udvar�ba r�pult, �s a kir�ly le�nya �pen a folyos�n
+s�t�lt, eleibe r�pult, �s aranygyurov� v�lt; a kir�lyle�ny l�tta a
+galambot �s a gyurot, azt gondolta, hogy a szentl�lek hozta neki, s az
+ujj�ba dugta a gyurot. Erre az �rd�g a kir�lyba b�jt, �s annyira
+k�nozta, hogy majd csaknem meghalt, az �gyban meg sem tudott mozd�lni.
+Orvosokat h�vatott teh�t, hanem senki sem tudta meggy�gy�tani; h�t az
+�rd�g kiment belole, �s doktornak adta ki mag�t, s a kir�lyhoz ment. Azt
+mondta neki, hogy mit fizet neki? o meggy�gy�tja; felel a kir�ly: �n
+neked adom valamit a vil�gon kiv�nsz; felel a doktor: �n csak azt a
+gyurot kiv�nom a mely a le�nyod ujj�n vagyon. A kir�ly megig�rte. Akkor
+egy kis �vegbol adott neki inni, mindj�rt meggy�gyult. Azonk�zben a
+gyuro megsz�lamlott a le�nyhoz, �s monda: L�sd az a doktor nem m�s,
+hanem az �rd�g, engem el akar vinni, az�rt hogyha az aty�d parancsolja,
+adj oda, de a kezibe ne adj, hanem ejts a f�ldre, majd �n k�les leszek.
+Mikor a kir�ly f�lkelt az �gybul, a doktorral egy�tt a le�nyhoz megy, �s
+mondja a le�ny�nak: �des le�nyom, ez az �r engem meggy�gy�tott, hanem a
+gyurodet kiv�nja, add neki. Felel a le�ny: �n a gyuromet neki nem adom;
+�s sir�nkozott; az atyja pedig parancsolta, hogy adja neki; a le�ny
+teh�t oda dobta neki a f�ldre, �s a gyuro k�less� v�lt, a doktor pedig
+egy csunya kakas lett, a k�lest ette, hanem azt, aki a padl�s k�z�
+szor�lt, nem ehette meg, a kakas pedig azt gondolta, hogy mind megette,
+azzal elr�p�lt pokolba, a k�les pedig, aki a padl�s k�z� szor�lt,
+f�lemelkedett, s egy sz�p leg�ny lett belole. A kir�lyle�ny
+elcsud�lkozott rajta, �s hogy igen sz�p leg�ny volt, megszerette, �s az
+atyj�nak k�ny�rg�tt hogy legyen az a leg�ny az o ura, a kir�ly
+megengedte, �s �szveh�zasodtak, �gy a szeg�ny leg�nyb�l kir�ly lett, m�g
+pedig most is �lnek, hogyha meg nem haltak.
+
+
+
+
+XLIX. K�NNY-KERESZTS�G.
+
+Volt egy ember, akinek semmi gyereke nem volt. A feles�ge mindig
+k�ny�rg�tt az istennek, hogy adjon neki egy gyermeket, ha malac lenne
+is; �s l�m az az asszony teherbe esett, �s sz�lt egy malacot. A malac
+mindj�rt tudott besz�lni, de az anyja s�rt kesergett, hogy malacca lett.
+L�tta a malac, hogy az anyja �r�kk� s�rt, k�rdezte h�t az anyj�t�l, hogy
+mi�rt s�r �r�kk�? Felel az anyja: Hogy ne s�rn�k, mikor gyermeket v�rtam
+az istentol, �s malacot adott. Felel a malac az asszonynak: L�sd �des
+any�m, nekem hasznomat vehetd, majd a diszn�kat kihajtom �s orz�m a
+makkon.
+
+Egyszer hogy kihajtotta a diszn�kat, �s az erdon orizte, arra megy egy
+kir�ly, �s azon az erdon elt�vedt, nem tudott semmik�ppen elmenni az
+erdob�l. H�t a malachoz megy, s azt mondja a malacnak: Seg�lj ki engem
+ezen erdob�l, a le�nyom a tied lesz. A malac mindj�rt kivezette a
+kir�lyt az erdob�l, de azt�n megint vissza ment az diszn�khoz. Azut�n
+megint m�s kir�ly ment arra; az is elt�vedt az erdoben, az is hozz� ment
+a malachoz, s mond neki a kir�ly: Te malac, vezess ki engem ezen
+erdob�l, a le�nyomat neked adom. A malac azt is kivezette az erdob�l,
+azut�n megint a diszn�khoz ment. Harmadszor is j�tt egy harmadik kir�ly,
+az is elt�vedt az erdoben, azt is szinte azon szerint kivezette az
+erdob�l. Azut�n haza hajtotta a diszn�kat. Az anyja �s apja nagyon �r�lt
+rajta, hogy oly szorgalmatos a fiok malac k�piben.
+
+Volt pedig az anyj�nak egy kakassa, kit a malac megszeretett, az�rt
+monda az anyj�nak: Any�m asszony, a kakasnak adjon ki kukoric�t, hadd
+h�zz�k meg j�l. Mikor a kakas j�l megh�zott, akkor megnyergelte, fel�lt
+a kakasra, �s elment az elso kir�lyhoz, �s mond� neki: Kir�ly, tudod-e
+hogy mit ig�rt�l, hogy a le�nyodat nekem adod? A kir�ly a le�ny�t neki
+adta ig�reti szerint, �s vele egy komornikot is fel�ltetett a hint�ba,
+�s mikor az erdobe mentek, a kocsisnak azt mondta a malac: Meg�llj
+kocsis, hadd sz�llok le; �s mikor lesz�llott, a komornik a le�nynak azt
+mondta: Menj�nk m�s uton, hogy a malac ne j�hessen ut�nunk; mit csin�lsz
+vele? ink�bb �n veszlek el, l�gy az �n feles�gem, k�r leszesz annak a
+cs�nya malacnak. Azut�n m�s uton elmentek. A malac pedig mind tudta hogy
+mit besz�lnek; mikor m�s uton akartak elmenni, ut�nok szaladt a malac,
+�s f�lugrott a kocsiba, mind a le�nyt, mind a komornikot leh�nyta a
+kocsibul �s mond� nekik: Mivel engem megcs�folt�l, most m�r nekem nem
+kellesz. Akkor a kocsival p�nzzel haza ment az atyj�hoz, hol is az atyja
+meg�rult annak, hogy a fia oly sok �ro j�tz�got kocsit lovat vitt nekik.
+Akkor megbesz�lte hogy hogyan j�rt.
+
+M�s nap a kakast megint megnyergelte, f�l�lt, �s elment a m�sik
+k�r�lyhoz, �s monda neki: F�ls�ges kir�ly, elj�ttem az ig�ret�rt, most
+adja meg nekem a le�ny�t. A kir�ly a szav�t nem akarta vissza vonni,
+neki adta a le�ny�t, �s az is befogatott hat lovat, a le�ny�t
+f�l�ltette, �s egy komornikot adott vele. A malac a kakast a kocsi
+teteibe tette fel, �s maga a kocsiba be�lt, �s elmentek az erdoig. Mikor
+az erdobe �rtek, lesz�llott a kocsibul, �s elmaradt tul�k; mikor egy
+darabig mentek, mond a komornik: Hagyjuk el ezt a cs�nya malacot, majd
+�n elveszlek. A le�ny re��llott, monda: Nem b�nom, hogyha elhagyjuk ezen
+cs�nya malacot; a kocsisnak mondj�k, hogy nyargaljon; de a kocsis nem
+akart, mert f�lt hogy a malac valami rosszat tesz neki. A komornik teh�t
+levetette a kocsist, �s maga hajtotta a lovakat, �s nyargalt amint
+lehetett, de a malac ut�na futamodott, �s el�rte oket, �s a kocsirul
+leh�nyta mind a le�nyt, mind pedig a komornikot, �s minden ruh�jokat
+leh�zta nekik, azut�n a kocsist megv�rta, �s egy�tt az atyj�hoz mentek,
+mind kocsival s p�nzzel.
+
+Harmadszor is elment a harmadik kir�lyhoz, �s annak h�rom le�nya volt;
+monda a malac: F�ls�ges kir�ly, eml�kezik-e arra, hogy mit ig�rt az
+erdoben, mikor elt�vedt, hogy a le�ny�t nekem adja? Felel a kir�ly: Igen
+is, eml�kezem. H�rom le�nyom van, amelyiket szereted, az legyen a tied.
+Felel a malac: �n nem b�nom, amelyik szeret, azt add nekem. Bemegy a
+kir�ly a le�nyaihoz; az �regbiknek mondja: Menj el vele, �des le�nyom,
+l�sd az engem kivezetett az erdob�l; akkor ig�rtem neki, hogy egyet
+k�zuletek neki adok. Felel a le�ny: Kedves aty�m, �n el nem megyek azzal
+a malaccal. Azut�n a kir�ly a m�sik le�ny�nak mond�, de az is azon
+szerint felelt az atyj�nak. A kissebbik pedig, ki a legszebbik volt,
+s�rva megy az atyj�hoz, s mond�: Szerelmes aty�m, egyik n�n�m sem akar
+parancsolatodnak engedni, az�rt �n engedek, �s elmegyek vele, ak�rmit �d
+az isten; �s el is ment vele, �s egy komornik. Az erdoben megint
+lesz�llott a malac, �s elmaradt, a komornik ezzel is �gy akart; hanem a
+le�ny azt mondta: Isten adta nekem ezt, el is megyek vele. Erre el�j�n a
+malac, a komornikot levetette, azut�n a kocsiba �lt, �s a le�ny �libe
+tette a fej�t, �gy aludt. A le�ny s�rt, �s egy cs�pp k�ny� a malacra
+potytyant; erre a malac bore lepattant, �s a legszebb �fju lett belole.
+Bezzeg meg�r�lt a le�ny, �lelte, cs�kolta; azut�n haza mentek, apja
+anyja nem ismert�k meg, azt gondolt�k hogy kir�lyfi: akkor mond� nekik:
+L�sd-e �des any�m, hogyha megkereszteltek volna, mindj�rt emberi sz�nben
+lettem volna; most csak egy kereszty�n k�nnycsepp emberr� tett. Azut�n
+nagy �r�m lett a h�zn�l, a lakodalmat is ellakt�k, most is zeng f�lembe
+a muzsik�ja, pedig m�r v�ge van.
+
+
+
+
+L. A H�ROM V�NDORL� LEG�NY.
+
+Egy idoben �rv�n maradtak h�rom v�ndorl� leg�nyek, akiknek nevek volt
+S�ndor, Lorinc �s J�nos. Amidon m�r sok ideig v�ndorlottak volna az
+orsz�gban, egykor �taz�sok k�zben eg�sz a t�r�k gr�nicig j�ttenek,
+ugymint Belgr�d v�ros�ig. Midon ezen h�rom v�ndorl�kat az t�r�k�k
+megl�tt�k, azonnal megfogatt�k, �s az legelso urodalom kez�be adt�k, hol
+is mint foglyok egy esztendeig voltak, �s dolgok j�l ment, �mb�tor rabok
+voltak is. De esztendonek elfoly�sa ut�n v�s�rra vitt�k �s h�romsz�z
+forint�rt egy m�s urodalomnak eladt�k, ahol is szinte j� dolgok volt; de
+ellenben minden h�ten k�tszer az talpokat megvert�k erossen azon okb�l,
+hogy el ne sz�kjenek. Ezen szeg�ny v�ndorl�k alig v�rt�k az esztendonek
+elfoly�s�t; amidon kit�lt ezen rabs�gok ism�t v�s�rra kihajtott�k, �s
+Holofernes nevezetu bas�nak adt�k el szinte h�romsz�z forint�rt, aki is
+ugyan h�t esztendonek elfoly�sa elott az napkeleti kir�lynak le�ny�t
+elfogta, de minthogy sz�zess�g�t azon esztendok alatt is el nem vehette,
+az�rt is a legerossebb t�ml�cbe t�tette. Azon h�rom rabokat egy idoben
+kik�ld�tte volt a szollok hegy�re puttonnal kigy�kat fogdosni; de
+minthogy ok azon vastag nagy m�rges k�gy�kat megfogni nem mer�szlett�k,
+az�rt a basa �nn�n kezeivel a puttonokba berakta, �s �gy ovelek haza
+vitette. M�r annakelotte k�sz�ttetett o k�t kopors�t, aki az egyik
+nagyobb volt a m�sikn�l, a kissebb pedig ki volt j�forma nagys�g�
+lyukakkal furk�lva, azut�n a princeszn�t a kopors�ba egy ingbe
+befektette, �s �gy a k�gy�kat re� �nt�tte, az k�t kopors�t pediglen j�
+erossen re� szegezte, �s �gy, amidon a k�gy�k a le�ny testibol j�l
+laktak, a m�sik koporcs�ba a lyukakon heverni �ltalmentek. �gy hagyta o
+a szeg�ny le�nyt az eros t�ml�cbe negyven napokig, �s azon ido alatt �gy
+megett�k a k�gy�k, hogy a legkissebb csontj�t sem lelhett�k. Ezen
+f�jdalmat, gondolhatja mindenki, mely eros volt ki�llani. Negyven
+napoknak elfoly�sa ut�n felhozatta Holofernes a t�ml�cbol a kopors�t, de
+a k�gy�k is mind d�gl�ttek voltak; �s azon k�gy�kat egy nagy kaz�nba
+bel� rakatta, �s belol�k m�rget sz�nd�kozott fozni. Amint m�r k�t napig
+fottek, pr�ba gyan�nt egy kan�llal az kutya sz�j�ba bele �nt�tt, aki is
+tole mindj�rt megd�gl�tt. A t�bbi k�z�tt, midon ezen cselekedetet l�tt�k
+ezen h�rom ottan l�vo foglyok, csak egym�s szemibe tekingettek. Mond a
+J�nos a t�bbieknek: Bar�tim, mi ann�l ink�bb �gy is rabok vagyunk, teh�t
+majd �n is egy kan�llal az basa sz�j�ba bev�gok; a melyre mindny�jan re�
+�lltak. Az foz�s mellett minthogy m�r elf�radt a basa, �s nagy melegs�g
+�ltal kevess� rossz�l is lett, J�nosnak k�t bar�ti megkapt�k basa
+uramat, �s a sz�j�ba j� nagy d�zsist �nt�ttek a m�regbol, a kitol
+mindj�rt meghalt okeme. Ezen cselekedet ut�n a h�rom bar�tok
+�szvebesz�llettek, �s elvitt�k basa uramnak h�rom aranyszoru lovait is
+magokkal; de minthogy egy h�don a gr�nicon �ltal nem mehettek, az�rt a
+lovakat egy rejtek helyre lek�t�tt�k, �s �gy magok a set�t �jtszaka
+idej�n, legnagyobb mennyd�rg�sek vill�ml�sok k�z�tt hason az h�don
+�ltalmentek szerencs�sen. Amidon �gy �ltalmentek volt m�r a gr�nicon,
+nem messzi volt egy magas hegy, a melyet akask�nyi hegynek neveztek, �s
+az a hegy akkora volt, hogy ha egy ember fent volt, idelent akkor�nak
+l�tszott mint a legkissebb mad�r. M�r pediglen ezen elsz�k�tt bar�tok
+egy l�sz�t csin�ltak, hogy az tengeren ann�l k�nnyebben kereszt�l
+mehessenek. A mint ok j�l messzi mentek volt m�r az hegyen, �s a
+legfelsobb parton �llottak, k�vetkezendo nap a h�r elsz�lledett, hogy
+azon h�rom foglyok elsz�ktek, �s a bas�t �lve hagyt�k; azonnal ut�nnok
+k�ld�ttek teh�t, �s egy t�r�k m�s rabbal �ppen azon az �ton tal�ltak
+menni, amerre ok vett�k �tjokat; a hegynek tetej�n l�tja az kopasz t�r�k
+a h�rom �llatot, �s val�ban azt gondolta, hogy azon elsz�k�tt foglyok
+voln�nak, amelyek ugyanazok is voltak, de minthogy azon vele volt
+kereszty�n gondolta azoknak lenni, azzal �m�totta otet el, hogy valamely
+sasok voln�nak; �s �gy ok l�sz�ra fel�ltek, �s a tengeren elereszkedtek.
+Mentek mentek, h�t nap h�t �jtszaka annyira mentek, hogy nem is tudt�k
+merre voln�nak; de minthogy az �hs�g k�nytelen�tette oket sz�razra
+kimenni, azon igyekezet�ket re� is ford�tott�k, �s �gy a sz�razf�ldre
+kev�s ido m�lva ki is sz�lltak. Amint �gy az erdoben j�rk�lgattak,
+birkanyomot tal�ltak, a kin is addig mentek, m�g egy hely�tt az erdoben
+egy akolra tal�ltak, �s amidon bementek volt az akolba, h�t l�tnak egy
+nagy �ri�st, akinek csak egy szeme volt, �s az is a homlok�n, �s k�rdezi
+oket mi j�ratba vannak? akinek is dolgokat azonnal elbesz�llett�k. Az
+�ri�s azut�n nekik enni adott, �s minthogy nem sok�ra beestv�ledett, a
+birk�kat behajtotta az akolba, akik akkor�k voltak mint min�lunk a
+szam�r, �s m�s z�rja nem volt mint egy ko, de eztet olyan k�z�ns�ges
+emberek tizenketten sem emelhett�k volna helybol el. M�r most amidon
+bez�rta volt ajtaj�t, maga is a tuzh�z j�tt besz�lget�s ok��rt az �ri�s;
+t�bbi k�z�tt mindegyiknek a nyak�t megtapogatta, melyik� volna
+legvastagabb; h�t a szeg�ny S�ndor�t legvastagabbnak tan�lta, azonnal
+megfogja h�t a k�sit, �s a nyak�t lev�gta, �s birk�inak enni oda
+vetette. Itten a k�t bar�tok n�znek egym�s szemibe, �szvebesz�lgetnek, s
+amidon l�tt�k volt hogy �ri�s uram a tuzn�l hanyatt lefek�tt, egy �szk�s
+f�val J�nos a szem�t kitolta, �s �gy semmit sem l�tott. M�r reggeledett
+s amidon a madarak megsz�lamlottak, o elvette a k�vet ajtaja elol, de
+ily fort�lys�ggal eresztette ki birk�it, t. i. kereszt�l vetette k�t
+l�b�t, �s azok k�zt egyenk�nt eresztette ki oket, de minthogy J�nos
+valaha csizmadia a leg�ny volt, az tuje �s hegyes �rra m�g akkor is n�la
+volt, egyetemben megtan�totta Lorinc bar�tj�t is, �s adott n�ki is egy
+�rrat a kez�be, hogy egy birk�nak a fark�ba akaszkodjon, �s amidon az
+ajt� mellett l�szen, sz�rja a has�ba, aki otet hamars�ggal ki fogja
+h�zni. J�nos maga is �gy cselekedett, �s szerencs�sen mind a ketten
+kij�ttek, de amidon m�r az birk�k kimentek volt, megintlen betette
+k�vivel az ajtaj�t a vak �ri�s uram, �s tapogatott mindenfel�, de
+minthogy semmit sem tal�lt, akkor�t ki�ltott, hogy ok a tengerparton
+arra a ki�lt�sra hasra estek, �s ennek az ord�t�snak meghall�sa ut�n
+azonnal maga form�j� tizenk�t �ri�sok jelentek meg, �s l�tt�k az o
+szerencs�tlens�git. Mindj�rt �sszeszaggatt�k otet, azut�n a tengerhez
+szaladtak mind a tizenketten; de m�r a k�t elsz�k�tt rab bar�tok
+tizenk�t �lnyire a tengerbe voltak, az�rt hogy ok bossz�t nem �llhattak,
+mindny�jan egy�tt el kezdtek bogni, ord�tani, �s sikoltozni �gy, hogy
+ezen nagy sikoltoz�sok ut�n a tenger felh�borodott, �s habjaival
+szeg�nyeket majd eltemette.
+
+De m�g is isten oket szerencs�sen megtartotta; tov�bb� is mentek ok,
+m�glen egy erdore tal�ltak, ahol az o l�sz�ikat kik�t�tt�k, �s bementek
+s�t�l�s k�pest az erdobe. A t�bbi k�z�tt tal�ltak itt egy sz�p
+foly�vizet, ahol is megszeml�lt�k hogy itten embernyom�s volt, �s ezen
+nyom�s ut�n addig mentek mentek, m�g egyszerre tan�ltak egy remet�nek a
+h�z�ra, ahov� be is mentek, �s tan�ltak tulajdon egy �reg remet�t, kit
+szent Antalnak h�ttak. Ez a j�vev�nyeket sz�vesen fogadta, �s minthogy
+ezek magokat aj�nlott�k hogy itten maradhassanak; akarn�k ok is ezen
+szent �letet viselni, minthogy �gy is se haz�jok se egyeb�k nincsen, a
+remete sz�vesen megtartotta oket. K�vetkezendo nap a remete szok�s�t az
+�n J�nos �s Lorinc sz�k�tt uraimnak is be kellett venni, mely ebbol
+�llott, �gymint reggel a h�zt�l fogva a v�zig t�rgyen kellett menni
+im�dkozni, �s ott megmosogatt�k magokat, �s onnan ism�t t�rgyen vissza.
+Amidon a szob�ba bementek, m�r itten volt az asztalon h�rom cip� hozz�
+tartozand� �tellel elk�sz�tve, �s mindegyik mag��t megette. M�s nap,
+amidon elv�gezt�k szolg�latjokat, az erdobe s�t�lgattak, �s azt tan�lta
+mondani Lorinc: Te J�nos, �ss�k agyon ezen v�n remet�t, van ennek tal�n
+sok elrejtett kincse. Felelt J�nos: Mit besz�lsz, l�tad hogy isten
+szeg�nye, �s csak jobban �lne mint most. No teh�t hagyjuk abba.
+K�vetkezendo nap, amidon k�teless�gekrol egy�tt haza j�ttek, h�t az
+asztalon csak k�t cip� volt, akkoron azt mondja a remete: Valamelyitek
+nekem rosszat k�v�nt, ez�rt a h�zamt�l mindj�rt t�vozzatok, �s haljon
+meg olyan hal�llal, minot �nnekem akart tenni.
+
+Ezzel �tnak vett�k s�torf�jokat, �s az erdok�n b�jdostak mint a rossz
+cig�nyok. Akkor egy �jtszaka nagy t�zet l�ttak, oda mentek, s l�m
+harami�k voltak, huszonn�gyen. H�t oda k�sz�nnek; k�rdezik: kik
+l�gyenek; olyanok vagyunk mint t�k. Erre a haramiabasa oda vet egy
+aranyat, �s J�nos felvette, Lorinc eleibe is oda vetett, aki eztet fel
+nem vette, amelyen a basa megharagudott, �s mindj�rt ny�rsra huzatta
+mint valami kis malacot, �s megs�ttette otet, �s �gy maga maradt J�nos.
+H�t egy idobe, mikor otet vigy�z�helyre k�ld�tt�k, arra a falunak az
+�tj�ra tan�lt menni, amerre legk�zelebbi falukb�l malomba b�z�val �s
+egym�ssal j�rtak; azon egy szeg�ny ember vitt volt egy kocsin hat zs�k
+b�z�t, melyet J�nos tole elvett, �s magok lak�helyekre vitt. Ezen elso
+cselekedetin nagyon meg�rultek a t�bb harami�k, �s megintlen visszament
+valami sz�n alatt, �s fel�llt a paraszt kocsi�ra, �s bementek egy�tt a
+faluba, �s onn�t a v�ros b�r�j�hoz egy k�zelebbi v�rosba mentek, �s
+J�nos a k�rokat meg�smerte, �s k�rte oket hogy ma t�z �rakor estve sok
+emberekkel jojenek oda, �s fogj�k oket meg, amelyet b�r� uram meg is
+cselekedett; de mindazon�ltal jegyok�l aztat hagyta nekiek, hogy engemet
+arr�l megismerhettek, hogy az �n kalapom keresztbe fog lenni. Azzal a
+J�nos visszament, �s vacsor�ltak egy�tt. Kev�s ido m�lva a sok emberek
+k�rulfogt�k az el�r�lt harami�kat, �s egyenk�nt megk�t�ztett�k oket, de
+csak �pen a basa maradt egy�tt J�nossal, kibe minden bizodalma �s
+rem�nys�ge volt, de �ppen megcsalatkozott, mivel amidon le�lt, ez h�tra
+tasz�totta otet, �s erossen megsebezte; akkoron aztat is megk�t�zt�k, �s
+feltett�k a kocsira mind mint valamely mangalica diszn�t, de m�g is csak
+arra k�rte J�nost, hogy ne azon hal�llal mulaszsza ki a vil�gb�l, mint o
+a bar�tj�t Lorincet. De midon a legelso v�rosba bevitt�k, mindenekre a
+legerossebb szentencia sz�llott, �s a k�v�r haramiabas�t megs�t�tt�k
+mint o a J�nos bar�tj�t. Kinek volt itt nagyobb becs�leti mint J�nosnak?
+szerett�k is otet m�lt�n, s ezen tett �rdemi�rt az kir�ly az gyermekek
+mell� udvari mesternek t�tette. T�bb idoknek elfoly�sa ut�n, minthogy
+J�nos j�l viselte mag�t, �s j�mbor �letu volt, k�l�nben sz�p gyermek is
+volt, �s tudom�nyokkal is bovelkedett, az eg�sz udvar otet kedvelte; de
+ami m�g t�bb, az o kellemetess�ge miatt az kir�ly le�nya bele szeretett,
+amelyet idovel atyj�nak megjelentett azzal a k�r�ssel, hogy engedn� meg,
+hogy J�nos otet feles�gul vehesse. Ezen a cs�sz�r, azaz a kir�ly
+meg�rult, �s meg is engedte nekie a k�r�s�t, �s tudt�ra adta J�nosnak
+ezen �des �rzem�nyt, aki �r�miben majd meghalt. �s egyneh�ny napoknak
+elfoly�sa ut�n megh�zasodtak, �s nagy mulats�got tartottak, �s sok
+esztendoket �ltek szerencs�sen, �s t�bb� J�nos nem is kiv�nkozott
+haz�j�ba menni, �s itten mint uralkod� kir�ly meghalt. A ki el nem
+hiszi, menjen �s k�rdezze meg az agyon �t�tt vak �ri�stul.
+
+
+
+
+LI. KALM�R FIA.
+
+Volt a vil�gon, Csehorsz�gban, egy nagy gazdag kereskedo, kinek
+egyetlenegy fia volt. Amidon ez m�r annyira felnott, hogy oskol�ba j�rt,
+�s mindenf�le ir�sokat �s k�nyveket tanult, mondotta a fi�nak: Hallod-e,
+kedves fiam, m�r mostan tanuld a p�nzre val� j�t�kokat, hogy te is a
+t�bbi urakkal egy t�rsas�gban lehess. Erre mondotta a fia: Jaj �des
+aty�m, �n azt nem javasolom magamnak, mert �gy lehet, hogy minden
+kincset el tal�ln�k paz�rolni, �s azt�n mindny�jan koldusok maradn�nk �s
+ut�lj�ra is engem fogn�nak kedves sz�l�im okolni, hogy �nmiattam
+szeg�nyedtek el. Mond� az atyja: Fiam, ne f�lj semmit, mert vagyon nekem
+annyi, hogy ha mindig k�lt�d, sem fogod elk�lteni. Az�rt neked javaslom
+ezen j�t�kokat, mivel te m�sk�ppen nem fogsz a v�rosban val� n�ppel
+esmerets�gben lenni. Mostant�l kezdve teh�t oly embert fogadok neked, ki
+t�ged mindenf�le j�t�kokra, k�rty�ra, kock�ra, bili�rdoz�sra meg fog
+tan�tani. �jra mondta a fia: �n, aty�m, soha se, mert tudom mi fog abb�l
+k�vetkezni ut�lj�ra is, s az �ppen semmi becs�letemre sem fog v�lni,
+mivel ha �n valamelyiknek a p�nzit vagy �gy lehet a j�sz�g�t elnyern�m,
+bizony nem mondan�, hogy isten �ldjon meg, hanem ink�bb �tkozna; ha
+pedig mind�g veszten�k, akkor, tudom bizonyosan, hogy volna becs�letem
+m�g a p�nzemben tartana, de mikor elfogyna, �pen senki sem n�zne re�m.
+Az�rt aty�m, ne is ingereljen engem arra, mert nekem semmi kedvem re�.
+Atyja elhagyta a fi�t egy darabig; de sok �zben m�g is csak mindig
+emlegette neki a j�t�kokat; amidon egykor a fi� csak elment az
+alm�riomhoz, �s kih�zta a fi�kot, �s kivett valami 10,000 forintot,
+mondv�n: Aty�m, �n most elmegyek a k�v�h�zba j�tszani, megpr�b�lom.
+Mondotta az atyja: Most, fiam, szeretem dolgodat, mert ezut�n fogsz
+majdan kipall�roz�dni, hogyha urakkal t�rsalkodol.
+
+Elment teh�t a fi�, �s a k�v�h�zba mindj�rt le�lt, �s elosz�r is k�rty�t
+k�rt hogy adjanak neki is az urak, akik ottan j�tszottak; melyre mondv�n
+neki azok: sz�vesen adunk, el kezdett mindj�rt k�rty�zni. De csakhamar
+mind elvesztette azon p�nzt, akit elvitt mag�val, �s ism�t k�rt m�g 5000
+forintot a kocsm�rost�l; amidon azt is elvesztette, akkor elment haza,
+le�lt atyja szob�j�ba, �s �gy szomorkodott. Amidon az atyja k�rdezte
+tole, hogy mi�rt szomorkodol? mond� a fia: L�tod aty�m, te engem mindig
+ingerelt�l a k�rty�ra, �s mostan is m�r ezen a napon elvesztettem 15,000
+forintot. Melyre az atyja feleli: Az�rt ne b�s�lj semmit is; hogyha
+mostan annyit vesztett�l, m�skor vissza fog j�nni dupl�n. Ekkor a fi�
+mond�: Hogyha te �gy besz�lsz aty�m, l�sd meg majd utols� k�vetkez�s�t,
+hogy mi lesz majd belol�nk. Ism�t monda az atyja: Annyi p�nzem vagyon
+fiam, hogy ha mindennap vesztesz annyit a mennyit tegnap elvesztett�l,
+m�g sem fogod elk�lteni soha. Jaj aty�m, folytatta a fi�, addig kellene
+a p�nzt megbecs�lni, m�g van, mert mikor m�r nincsen, k�so lesz ut�na
+b�nk�dni. De atyja nem hagyott neki b�k�t, s a fi� hozz� fogott ism�t a
+nagy k�rty�z�snak, kock�nak �s a bili�rdoz�snak; folytatta is mindig, �s
+t�bbnyire mindig ott lakott. Amidon m�r atyj�nak sok p�nzit elpocs�kolt,
+hogy m�r nagyon megtetszett a j�sz�gokon is, m�sk�p kezdett a fi�
+gondolkozni, �s elment az aranymuveshez, �s mondotta neki, hogy
+csin�ljon neki egy oly sisakot, hogy annak sehol se legyen p�rja, meg
+fogja �rette a legbecs�letesebben fizetni, meg is mondotta, hogy kinek a
+fia l�gyen. K�rdezte az aranymuves: mikor�ra legyen k�szen; monda a
+kereskedonek a fia: ment�l hamar�bb, hogyha lehet, mert nagy sz�ks�ge
+volna re�ja. Ekkor az aranymuves �g�rte, hogy egy h�tre k�szen fog lenni
+minden k�sedelem n�lk�l. �s mikor elt�lt az egy h�t, oda ment hozz� a
+kereskedo fia, vitt mag�val �tsz�z ezer forintot, hogy majdan meg fog
+�rette fizetni; de midon k�rdezte tole, hogy mivel tartozik, mond� az
+aranymuves: k�t milli� fttal; a kereskedo fia azt felelte, hogy itten
+vagyon; �n ugyan annyit mostan magammal nem hoztam, hanem majd meg fogom
+fizetni: �tsz�z ezer forintot mostan megadok. Az aranymuves megnyugodott
+benne, mert, �gy mond, tudom, hogy nem fog elveszni; contractust
+csin�ltak teh�t, �s elvitte mag�val a sz�p sisakot, egy selyemzsacsk�ba
+bele takarta, �s mondotta atyj�nak estve, hogy: Hallod aty�m, �n most
+elmegyek, mert m�r sok j�sz�godat elpocs�koltam, �s mind addig vissza
+sem j�v�k, m�g a te elpaz�rlott p�nzedet vissza nem ford�tom. Felelt az
+atyja: Kedves fiam, azt ne cselekedd, mert hogyha elm�gy, bizony
+�letemet megr�vid�ted. Mondotta a fi�: M�r aty�m, �nn�lam fel vagyon
+t�ve, teh�t ne is h�tr�ltasson tole senki se. �gy az atyja elbocs�totta,
+mivelhogy a fi�nak kedv�t nem akarta szegni, mondv�n: Fiam legyen �gy,
+mint ahogy teneked tetszik, csakhogy azon k�rlek, ne �r�k�sen, hanem
+bizonyos ideig maradj csak oda. Mire a fi�: H�t esztendo m�lv�n, aty�m,
+haza fogok j�nni, de el�bb nem.
+
+Ekkor reggel a fi� elind�lt, �s ment egyenesen Konst�ncin�polyba a
+tengeren minden�tt, �s mikor oda �rt, kisz�llott a haj�b�l, �s bement a
+t�rok cs�sz�rnak a fovend�gfogad�j�ba. A fogad�s csak mindj�rt majdhogy
+elnem �j�lt, mikor megl�tta, gondolv�n hogy azon t�r�k cs�sz�rnak az
+inassa volna, akit tegnap d�lut�n eltemettek. A fogad�s mindj�rt oda
+ment hozz�ja, �s k�rdezte tole, hogy mit tetszik neki parancsolni? mond�
+a leg�ny: Egy itce bort hozzon nekie, �s le�lt ottan a vend�gfogad�ban,
+�s m�latott. T�st�nt elment erre a fogad�s a cs�sz�rhoz, �s
+megjelentette hogy azon kedves inassa, kit tegnap eltemettetett,
+felt�madt, �s ottan vagyon n�la, bort iszik, melyre felel a cs�sz�r:
+Lehetetlen hogy az igaz volna. Monda a kocsm�ros: Nincs k�l�nben,
+fels�ges cs�sz�r. Ekkor mindj�rt a kocsiba fogatott a cs�sz�r, �s elment
+ezen �fj�nak a n�z�s�re; �s mikor megl�tta, k�rd� az �fj�t hogy ki
+volna; melyre felel az �fj�: �n vagyok egy csehorsz�gi nagykereskedonek
+a fia, akinek is mint aty�mnak a sok kincs�t elpaz�rlottam, mivel o
+engemet mindig k�rty�ra ingerelt; teh�t sokat elvesztettem, �s most
+elj�ttem, aty�mat odahaza hagytam, hogy addig fogok szolg�lni, m�g
+csaknem minden p�nz�t helyre szerzem. Ekkor k�rdezv�n az �fj�t, hogy ki
+volna a neve, felel: �n Kis J�nos, ez meg ez vagyok. Erre a t�r�k
+viszont k�rdezte, hogy nem volna-e nekie kedve inasnak hozz� j�nni?
+Felelt az �fj�: Mindenkor, fels�ges uram, egy cs�sz�r udvar�ba, �s
+megk�sz�n�m hozz�m val� szivess�g�t. Ekkor elmentek haza, �s mint ut�ls�
+inass�nak tette, mivelhogy m�g szokatlan volt udvar�ban; hanem nem telt
+bele mint egy h�t, mindj�rt m�sodik inass�nak tette udvar�ba; harmadik
+h�ten tette mint elso inass�nak, mivelhogy j�l forgatta mag�t. El�g az,
+a mi aztat n�zi, hogy mivel o mag�t mindenek felett kimutatta, a t�r�k
+cs�sz�r gondolta, hogy bizony nem bolond �fjunak kell ennek lenni, de
+mostan az�rt is megaj�nd�kozom egy majors�ggal, hanem az�rt, mint elso
+inasom meg fog maradni a h�zamn�l.
+
+Lassan-lassan annyira vitte itt a kereskedo fia, hogy mint brigad�ros
+gener�lis lett, �s mind azok felett m�g is megmaradt mint inassa az
+udvarn�l, �s mind a k�t g�zsit szedte. Amidon m�r eztet megkapta, mond�
+a t�r�k cs�sz�rnak, hogy valami kev�s aj�nd�kkal meg akarn� aj�nd�kozni,
+hogyha j� n�ven venn�, a cs�sz�r o fels�g�t. K�rdezte ez: hogy mi lenne
+az? Nem sok: gr�cia fejemnek. Mond� a t�r�k cs�sz�r: Ha �pen egy
+pip�j�b�l �ll� volna is, j� n�ven venn�m toled. Ekkor kivette azon
+sisakot, akit csin�ltatott az aranymuvessel, �s mikor kitette, mond� a
+t�r�k cs�sz�r, mikor a fej�be tette: Nem hogy kicsiny aj�nd�kot adt�l
+volna, hanem mondhatom hogy orsz�gomba nem tal�lom fel ezen aj�nd�kot;
+amely�rt is mostan mint commend�roz� gener�liss�got fogok ezen
+aj�nd�k�rt adni, de m�g sem bocs�tlak el udvaromb�l, sot fogsz maradni
+n�lam. �s �gy t�lt�tte el majdan a h�t esztendot; de mikoron ez elt�lt,
+sz�lt a cs�sz�r: �n t�gedet elbocs�jtalak, mivel sz�nd�kod vagyon haza
+menni; de mint hus�ges szolg�mt�l nehezen tudok megv�lni; esk�dj�l meg
+h�t az �n kardmarkolatomn�l fogva, hogy ism�t visszaj�sz. Amelyre is o
+t�st�nt megesk�d�tt h�tszer, az a cs�sz�r pedig megt�lt�tt tele h�rom
+haj�t aranynyal �s ez�sttel, �gy bocs�totta �tj�ra.
+
+Amidon m�r a haz�j�ba �rt, teh�t nem is �gy mint becs�letes ember
+szokott a haj�val bek�sz�nni a v�rosban, h�t nem h�rom, hanem tizenk�t
+�gy�t s�ttetett el; s mikor azt a v�rosban meghallott�k, gondolt�k hogy
+valami ellens�ges haj�k; teh�t a v�rosb�l mind kiszaladtak, �s megl�tt�k
+hogy ezen kereskedonek a fia �rkezett haza; az atyja alig esmert re�ja,
+de o atyj�t mindj�rt megesmerv�n, mond�: Aty�m, itten vagyon az aj�nd�k
+akit neked hoztam. Ekkor csak hamarosan a haj�b�l mindeneket
+kitakar�tottak, sz�mtalan sok kincseket tal�ltak benne, �s �gy elso
+alkalmatoss�ggal atyj�t mindj�rt felgazdag�totta a fia. De m�r most
+esk�v�s�nek eleget kellett tenni, �s visszamenni, mond� atyj�nak: M�g
+h�t esztendot fogok elt�lteni a t�r�k cs�sz�rn�l, akkor visszaj�v�k, s
+t�bbet, aty�m, �gy lehet, hogy el sem megyek; de mostan kell.
+
+Ottan volt egy darabig, �s mint elso kommendiroz�, mivelhogy a nagy
+anglus h�bor� elk�vetkezett, teh�t el kellett nekie menni; hanem itten
+szerencs�tlenek voltak, mert az anglust�l megverettetett a t�r�k, �s
+sz�gyenszemre vissza kellett menni T�r�korsz�gban. Minekut�nna ezek
+megt�rt�ntek, m�r csakhamar elt�lt a m�sodik hat esztendo is, �s ism�t
+elj�tt az ideje, hogy haza kellett menni a kalm�r fi�nak; �s mond� a fi�
+a cs�sz�rnak: Hallod-e, �n mostan aty�mat ism�t meg akarom l�togatni,
+mert ism�t elj�tt az ido; mond a t�r�k cs�sz�r: Hallod-e fiam, hogyha
+mostan elm�gy az orsz�gomb�l, vissza, tudom, t�bbet nem fogsz j�nni.
+Melyre felel: �n ism�t esk�v�semmel fogadom, hogy visszaj�v�k; de, m�r
+mostan�ban az isten elott sok im�ds�got tett, hogy az o esk�v�s�t hi�ban
+vegye, mivel o t�bbet a t�r�kh�z vissza nem akar menni. Teh�t ism�t
+megesk�d�tt, de olyform�n, hogy isten bunre ne vegye ezen esk�v�s�t.
+Gondolv�n ekkor a t�r�k cs�sz�r, hogy bizonyos fog lenni abban, hogy
+ism�t visszaj�n; ekkor is mint h�rom haj�t megterhelt sokf�le port�k�val
+�s dr�ga kincsekkel; de minekut�nna o esedezo k�sz�netekkel elind�lt a
+t�r�k cs�sz�rt�l, mondotta a kereskedo fia: Hallod-e uram fels�ged,
+nincsen-e valami titok elrejtve �ntolem, akit �n nem tudok? Mondv�n:
+Nincsen, ekkor elind�lt; �s amint �tazott ism�t haza fel�, tal�lt egy
+szerencs�tlent, akit is k�t hal�lra val� t�r�k egy szigetben cipeltek
+mint a b�z�t; monda ekkor a kalm�r fia kommend�roz� gener�lis: Micsoda
+dolog volna ez? o ezek felol semmit sem tud; ekkor felel a t�r�k rab:
+Min�k�nk ezt kell cselekedni, m�g csaknem porr� fog lenni, mert ennek a
+gazd�ja nagy bossz�t tett a cs�sz�ron. Ez pedig volt az anglus kir�ly
+inassa; akit is a tenger mellett tal�ltak, a t�r�k rabl�k elragadtak, �s
+elvittek mint fogs�gban. A t�r�k minthogy bosszankodott, teh�t otet azon
+hal�lra it�lte, hogy itten mind addig kinozzuk, m�gnem eg�szen porr� fog
+lenni. Mond� a kalm�r fia: Adj�tok nekem �ltal ezen holttestet, hogy
+temettessem el. Mondv�n ekkor a k�t t�r�k: Nem lehet, mert min�kunk
+k�teless�g�nknek meg kell felelni hanem hogyha a t�r�k cs�sz�rt�l valami
+�r�st fog hozni, hogy mink adjuk �ltal, akkor sz�vesen �ltaladjuk, hogy
+csin�ljon vele amit akar. T�st�nt mindj�rt a haj�t kik�t�tte, hogy
+visszamenjen T�r�korsz�gban, �s a cs�sz�rt�l ki fogja k�rni, hogy majdan
+eltemeti; �s csakugyan meg is nyerte nagy k�r�s�re az t�r�ktol, hogy
+neki megengedte, �s azon �r�st megmutatta azon k�nz� t�r�k�knek: akkor
+neki �ltalengedt�k, �s eltemettette ottan nagy pomp�val a szigetbe.
+
+�gy folytat� ism�t �tj�t tov�bbra a kereskedo fia a tengeren; s l�m
+egyszerre megtal�lja azon anglus princeszn�ket, akit azon boldogtalan
+inassal egy�tt elraboltak, �s ottan egy t�r�k azon m�sodik szigetben
+sz�ntatta vel�k anyasz�lt meztelen a koszikl�s hegyet, �s ut�nok egy
+sz�rnyutelen dr�tb�l font korb�cscsal ment ezen pog�ny t�r�k; �s mikor o
+mint kereszty�n ember ezt megl�tta, csaknem el�j�lt, hogy mik�nt k�nozza
+ezen �rtatlan szem�lyeket, akik tudom hogy neki semmit sem v�tettek,
+mert csupa egy �rtatlans�ggal vagynak tele, �s nem n�zem ki belol�k hogy
+valami nagy cs�nyt tettek volna. Ekkor ism�t visszament a t�r�k
+cs�sz�rhoz, �s ism�t nagy k�r�ssel hozz� folyamodott, mondv�n: Add �ltal
+m�g mostan �nnekem azon szerencs�tlen k�t le�nyt, akik a m�sodik
+szigetben k�nl�dnak. Mond� a t�r�k cs�sz�r: Aztat �n semmi m�don nem
+cselekedhetem, mivel annak atyja tudod hogy nagyon megsz�gyen�tett
+engemet, �s egyszersmind nagy borsot t�rt az orrom al�. Hanem mond� a
+kereskedo fia: Hallod-e fels�ges uram, hogyha istent esmersz, add �ltal
+�nnekem, mert tudod hogy �n sz�rnyen megsajn�ltam azon �rtatlan
+le�nyokat. Ekkor mondv�n: Itten vagyon az �r�s, add �ltal azon t�r�knek,
+hogy adja �ltal neked azon eros l�ncokkal megt�rettetett szuz k�t
+princeszn�t, �s csin�ljad v�lek amit a te tetsz�sed szer�nt j�nak l�tsz.
+Ekkor ism�t vissza elind�lt, hogy oket a hal�lt�l megszabad�tja, �s
+majdan mostani alkalmatoss�ggal el fogja haza vinni; aminthogy �gy is
+volt. Hanem mivelhogy m�r a ruh�ik nagyon leszakadoztak r�lok, mondotta
+a kereskedo fia, hogy csin�ln�nak magoknak ruh�t az haj�ban l�vo
+port�k�kb�l, amelyik nekiek tetszeni fog; de mivelhogy ok nagyon meg
+voltak t�rodve, teh�t ink�bb csak a ny�gov�st k�v�nt�k meg, a ruh�val
+semmit sem gondoltak. L�tv�n oszt�n a kereskedo fia, hogy mentul
+hamar�bb egy v�ros alatt kik�t, a legszebb princeszn�knek val� ruh�t
+csin�ltatott, �s �gy vitte be Csehorsz�gban: �s amidon atyj�nak h�z�ban
+bevitte, a legszebb szob�kat v�lasztotta sz�mokra; �s a haj�kb�l minden
+dr�gas�got kitakar�tott, s �gy bocs�totta vissza Konstantin�polba a
+t�r�k haj�sokat, mondv�n hogy o mostan velek nem megyen, mivel
+foglalatoss�ga volna oda haza. Ekkor azok visszamentek, o pedig ottan
+maradt atyj�n�l, mivel t�bbet nem is volt sz�nd�ka visszamenni a
+t�r�khez. �s ekkor istennek seg�ts�g�vel az atyj�nak azelott elpr�d�lt
+j�sz�g�t visszaadta, �s azon aranymuvesnek is, akinek a sisak�rt m�g
+ad�s maradt �tsz�z ezer forinttal, annak is m�g interesul annyit adott,
+amely�rt annyi idot v�rt ut�nna. �gy �lte boldog�l egy darabig vil�gi
+�let�t.
+
+Amidon �gy egykor elment a k�t le�nyhoz, �s k�rdezte tol�k, hogy kinek a
+le�nyai voln�nak, azt felel� a k�t le�ny: Hallod �n �des megv�lt�nk
+szent J�nos! mert te mentett�l meg a hal�lt�l, teh�t teneked sz�v�nkbol
+megmondan�nk, hanem ne legyen neheztel�sedre, mivel mink aztat nem
+akarjuk kinyilatkoztatni, m�g csak ki nem fog tud�dni idovel hogy kik
+vagyunk. Ekkor mond� a kereskedo fia: �n nem is eroltetem azon a
+princeszn�ket, hogy �pen nekem kelljen megmondani, csakhogy legyenek
+mostan aty�m h�z�n�l, mintha oda haza voln�nak, minden dolog n�lk�l, m�g
+ki nem fog tud�dni hogy kik voln�nak. �gy m�lat�nak a k�t sz�zek a
+kereskedo fi�nak h�z�n�l. De mostan a kereskedo fia, aki kommand�roz�
+volt a t�r�kn�l, elment Angli�ban port�k�k�rt, hogy majdan fog onnan
+port�k�kat hozni; de midon oda �rt Angli�ban, bement a vend�gfogad�ban,
+�s k�rdezte, hogy mi volna annak az oka, hogy az eg�sz v�rosban csaknem
+minden h�zon egy fekete z�szl�, n�melyeken pedig hat vagy h�t is vagyon:
+mond� a fogad�s: szerencs�tlen a kir�lyi h�z nagyon, mert a kir�lynak
+k�t le�ny�t �s inass�t elrabolt�k a t�rok tengeri rabl�k, �s mai napig
+sem tudj�k hogy hol vagyon, �l vagy hal? �s aki valamit tudna felole
+mondani, teh�t a kir�ly egyik le�ny�t, �s fele kir�lys�g�t annak adn�.
+Melyre mond� a kereskedo fia: �n voltam a t�r�kn�l kommand�roz�
+gener�lis, �s mikor elj�ttem onnan, �n tal�ltam egy szigetben egy holt
+embert, akit a t�r�k�k ottan vertek, mint a b�z�t szokt�k cs�peln�; de
+�n aztat a t�r�k cs�sz�rt�l kinyertem, hogy �nnekem �ltalengedte hogy
+eltemessem; �s mikor ezen holtat eltemettem, elind�ltam ism�t �tamra.
+Hasonl�k�ppen a m�sodik szigetbe tan�ltam k�t �rtatlan szuzle�nyt, akit
+szinte �gy nagy nagy k�r�semre a t�r�ktol megnyertem, hogy �nnekem
+�ltaladta; de m�r annakelotte ottan sz�ntott�k a nagy vas ek�vel a
+koszikl�s hegyet, hanem mostan nagy boldogs�gban vagynak aty�mnak
+udvar�ban Csehorsz�gba. Mikoron meghallotta ezen tud�s�t�st a
+vend�gfogad�s, t�st�nt a kir�lyn�l szaladt, �s tud�s�t�st tett ezen �fju
+felol, akit is a kir�ly m�g bovebben kik�rdezett, �s mikoron szav�b�l
+�szre vette hogy bizonyosan az o k�t le�nya fog lenni, mond� a kir�ly:
+Hallod-e �n kedves fiam, mostan nem fogsz port�k�t vinni v�rosomb�l,
+hanem a le�nyomat hozasd haza, �s mint kir�lyfi �gy fogsz lenni az �n
+orsz�gomban; mostan teh�t egy gener�lisommal elbocs�tlak egy batalion
+gran�t�rossal, hogy szerencs�sen haza jojetek. Akkor el kellett j�nni
+Angli�b�l a kereskedo fi�nak minden port�ka n�lk�l, amelyre neki ugyan
+t�bb sz�ks�ge csakugyan nem is volt, mivel m�r olyan volt mint kir�lyfi;
+�s �gy elmentek Csehorsz�gban; de amidon ottan kisz�llottak, �s
+bementek; a kir�lyi princeszn�k megl�tt�k azon jeles gener�lis�t
+atyjoknak, �s mindj�rt leszaladtak eleibe, �s mondott�k hogy: hol j�r
+ezen az idegen f�ld�n? mond� ekkor a gener�lis: �n hol j�rok? hanem a
+princeszn�k hol j�rnak itten? melyre mond� a k�t le�ny: Jaj hogyha ezen
+megv�lt�nk szent J�nos nem lett volna, r�gen megholtunk volna abban a
+kegyetlen szigetben, amely�rt is mostan otet megtartjuk mint �r�k
+megv�lt�nkat. Nemde, mond� a gener�lis, hogy akarnak-e mostan haza j�nni
+atyjoknak orsz�g�ban? Melyre a le�nyok mondott�k, hogy csak aty�nkat �s
+any�nkat l�thassuk m�g meg, mindj�rt k�szek vagyunk a hal�lra menni.
+Ekkor elind�ltak a tengeren �s mentek Anglia fel�. De midon m�r nem
+messze voltak Angli�t�l, megir�gylette a gener�lis a kereskedo fi�nak a
+k�t princeszn�ket, teh�t abban mesterkedett hogy elvesz�tse; amely
+sz�nd�k�ban csakugyan v�gben ment, mert csin�ltatott egy olyan s�t�l�
+helyet, hogy aki a v�ge fele ment, minden bizonynyal a tengerben esett;
+�s mikor k�szen volt, akkor kih�vta otet s�t�lni; de midon ki akartak
+menni, nem akart a kereskedo fia elolmenni, hanem mondv�n a gener�lis:
+Mostan mag�nak elol kell mindenkor menni, mivel ne �gy gondolja mag�t
+mint kereskedo fia volna, hanem mint princ. Ekkor o ment elol, �s mikor
+a v�ge fel� ment, bel� esett a tengerben. Mond� ekkor a k�t le�ny: Jaj
+oda a megv�lt�nk. Ekkor a gener�lis k�t pisztolt kir�ntott, �s a k�t
+le�nynak szegezte, mondv�n: Mind egy, ak�r �gy meghaltatok volna, ak�r
+itten, hogyha meg nem esk�dt�k hogy �n tal�ltalak meg benneteket. Ekkor
+k�nytelen kelletlen meg kellett n�kiek esk�dni, hogy aztat mondj�k, hogy
+a gener�lis tal�lta meg oket a szigetben. �gy tov�bb folytatta az �tj�t
+az gener�lis.
+
+De a megv�lt� szent J�nost azon holt l�lek, akit eltemettetett, minden
+s�relem n�lk�l megragadta, �s a tenger fenek�rol Anglia al� vitte �s
+ottan letette, mondv�n neki, hogy nem esmern� otet hogy ki volna? melyre
+mond�: �n nem esmerem; ekkor felel ezen �rtatlan inasnak a holt lelke:
+�n annak a lelke vagyok, akit te eltemettett�l abban a szigetben; hanem
+mostan csak fogadd meg amit �n neked mondok: nem fog neked az rosszadra
+lenni: itten van a p�nz, csin�ltass�l magadnak h�rom �lto ruh�t, egy
+k�z�ns�ges, egy kom�ves, �s egy �csruh�t, �s menj be a v�rosba abban a
+fogad�ban, aholott legel�bb volt�l, �s m�lass ottan, m�g �n majdan el
+fogok oda menni, �s meg foglak tan�tani, hogy mit cselekedj�l tov�bbad.
+Majdan mikor a gener�lis haza j�n, te csak hallgass magadba, ne sz�lj
+semmit se, majdan kivil�gosodik hogy te volt�l az aki engemet, �s a
+princeszn�ket megszabad�tottad. Alig hogy ok kibesz�lt�k magokat,
+mindj�rt el�rkezett a gener�lis a princeszn�kkel, amidon nagy �gy�- �s
+muzsikasz� alatt oket behozt�k, de mikoron a kir�ly k�rdezte, hogy hol
+vagyon a kereskedo fia, akkor mondotta a gener�lis: M�g mikoron ment�nk
+Csehorsz�g fel�, akkor a tengerben esett, �s nem is o tal�lta meg
+le�nyodat, hanem �n, amint oda j�rk�ltam; a mely j�tett�rt mostan �n a
+kissebbik le�nyodat k�v�nom magamnak feles�gul. De erre a kir�lyi
+princeszn�k aztat mondott�k: Aty�m, �n �s a m�sik testv�rem f�rjhez nem
+megy�nk addig, m�g min�k�nk nem fogsz csin�ltatni egy k�poln�t, aki
+huszonn�gy �ra alatt elk�szulj�n, mind a korak�sa, mind a famunk�ja, �s
+az olt�r is benne m�sik huszonn�gy �ra alatt k�szen legyen, �s
+mindenf�le t�rt�net�nk, akik csak rajtunk estek, mind le legyen a
+templomnak belso r�sz�n ping�lva, ez pedig a m�sik huszonn�gy �ra alatt
+megt�rt�njen, m�sk�l�mben mink soha f�rjhez nem megy�nk. Mely
+kiv�ns�gaikra a kir�ly atyjok t�st�nt mindenfel� kipublik�ltatta, hogy
+ilyen s ilyen k�poln�t ki v�llalna fel, akit is ennyi ido alatt el
+kelljen minden k�sedelem n�lk�l k�sz�teni. Hanem senki sem v�llalta fel;
+m�g is a t�bbek k�z�tt volt egy korhely kom�ves mester, aki felv�llalta
+hogy el fogja k�sz�teni huszonn�gy �ra alatt a korak�s�t. Mond� a
+kir�ly: Hallod-e: hogyha el nem fogod k�sz�teni, teh�t hal�l a fejeden;
+m�s pedig, ha meg fogod csin�lni, r�m�to kincset kapsz. Ekkor elment a
+kom�ves, �s mindenfel� leg�nyeket keresett; amidon �pen abban a
+vend�gfogad�ban ment, ahol a kereskedo fia volt kom�ves ruh�ban,
+mondotta a mester, hogy nem volna-e kedve j� fizet�s�rt elj�nni munk�ra?
+mond� a leg�ny, a kereskedo fia: Sz�vesen, mi�rt nem? hanem a mester
+�rnak valamit akarok mondani, nevezetesen hogy az pall�rs�got adja �ltal
+nekem a munk�nak elk�sz�t�s�ben. Mond�: Fiam, �n �ltaladhatom, de hogyha
+majdan el nem tal�lod k�sz�teni, �n fogok hal�llal ad�zni. Mond� amaz:
+Ne b�s�ljon semmit sem, �s a mellett aztat is kik�rem, hogy �n estveli
+t�z �r�ig hozz� se fogjak; melyre felel a mester: M�r �n, fiam, csak
+ter�d b�zom, csin�ld, ahogy ten�ked tetszik. Hozz� fogott teh�t a leg�ny
+mint estveli t�z �rakor, �s a t�bbi leg�nyeket mind ler�szeg�tette, �s
+midon m�r l�tta hogy elaludtak, elment ohozz� azon holttestnek a lelke,
+�s a fundamentomnak a n�gy szegletiben egy cs�kly�val bele v�gott,
+mindj�rt k�szen volt a korak�sa a k�poln�nak; �gy szint�n a m�sik napon
+is cselekedett az �csmunk�val; ekkor a mesterek rettento k�sz�nettel
+voltak ohozz�, amidon elk�sz�tette a k�poln�t, a leg�nyeket mind ki
+fizettette a mesterekkel, mintha csak annyit dolgoztak volna, b�rha
+ugyan hozz� sem ny�ltak, �s nem is tudtak felole semmit sem. Hanem
+l�ssuk mostan itt a harmadik esetet, azaz a ping�l�st: hogy ki fog lenni
+aki majdan fel fogja v�llalni! Nem egy�b senki sem, hanem csak a szeg�ny
+kereskedo fia; de otet nem esmert�k meg, mivel azon holttestnek a lelke,
+akit eltemetett azon szigetben, eg�szen elv�ltoztatta, �s a le�nyok sem
+esmert�k meg. T�rt�nt teh�t, mikor m�r csak az olt�rnak ping�l�sa
+hib�zott a k�poln�ban, nem akadt senki aki felv�llalta volna, mivel
+sz�mtalan sok bajb�l kerult ki annak ping�l�sa, �s m�g, ami nagyobb, az
+hogy a le�nyoknak mindenf�le t�rt�net�t, aki csak rajtok esett, m�g oda
+voltak, mind �gy legyenek bel�l a k�polna falain lerajzolva, an�lk�l
+hogy a princeszn�k valamit sz�lanak felole. Nincsen m�r senki, b�s�l a
+kir�ly sz�rnyen, hogy m�r eztet nincsen kinek felv�llalni. Elmegyen
+teh�t ekkor a kereskedo fia, �s a kir�lynak jelent�st teszen, mondv�n:
+Itten vagyok fels�ges kir�ly, abban a k�poln�ban olt�rt csin�lni, �s
+mind azokat a t�rt�neteket, akik a le�nyokon estek, bel�l kiping�lni.
+Ekkor kinek volt nagyobb �r�me, mint a kir�lynak, hogy m�r le�nyainak
+minden kedveket be fogja t�lteni. Ekkor elment a piktor, a kereskedo
+fia, �s a ping�l�shoz hozz� fogott mint t�z �rakor estve, amint a
+holtl�lek mondotta, �s ekkor a holtl�lek oda ment, �s mindenf�le
+eseteket kiping�lt, nevezetesen elosz�r hogy mikor a tengerparton
+s�t�ltak, mim�don fogattattak el a t�r�ktol; annakut�nna micsoda
+�llapotban voltak azon kegyetlen szigetben, mikor elk�ld�tt�k; micsoda
+nagy k�nok al� voltak ott vettetve; �s mikor az o megv�lt�jok Szent
+J�nos megtal�lta elsoben is az inast, hogy micsoda nagy k�nok al� volt
+az inas vetve; �s hogy ment a kereskedo fia vissza Konstancin�polyba,
+hogy az o megholt test�t tov�bbra ne k�nozz�k, �s mikoron mindent
+megnyert a t�r�k cs�sz�rt�l, hogy �ltaladta n�kie, mely nagy pomp�val
+eltemette; de m�r mostan, minekut�nna az inast eltemettette, tov�bbra is
+akarta �tj�t folytatni, amidon el is ment �tj�nak tov�bbra val�
+folytat�s�ra, el is �rte ugyan a r�m�to m�sodik kegyetlen szigetet,
+amelyben megtal�lta a k�t anglus princeszn�ket, �s hogyan mond�: � te
+kegyetlen pog�ny t�r�k, hogy nem sz�nod ezen �rtatlanokat? �s hogyan
+ment a t�r�kh�z, �s mondotta hogy adja �ltal neki, aki is a cs�sz�rhoz
+visszaigaz�totta, �s elment a sz�nakoz� kereskedo fia, �s ezeket is
+megszabad�totta, �s mik�nt vitte be a haj�ban, mint esedeztek a le�nyok
+n�kie a megszabad�t�s�rt, �s �gy bementek a haj�ban, �s �taztak
+Csehorsz�g fel�; amidon oda �rtek, hogy micsoda boldogs�gban tartotta a
+le�nyokat, �s annakut�nna mikor el�rkezett a kereskedo Angli�ban, hogy
+majdan port�k�t hoz, mi m�don tudta meg a kir�ly nekiek j�ll�teket, �s
+hogy k�ld�tte vissza port�ka n�lk�l Csehorsz�gban, hogy k�t le�ny�t haza
+hozn�; a gener�list is, hogy mik�nt k�ld�tte egy batalion granat�rossal
+el, hogy ok majdan szerencs�sebben haza j�nnek; s amidon m�r oda �rtek
+Csehorsz�gban, akkor mim�don sz�llottak ki a haj�b�l, �s hogy mentek be
+a v�rosba, hogy �s mik�nt l�tta meg a k�t le�ny a gener�list az ablakon,
+�s mikoron megesmerte, micsoda siets�ggel szaladt oda hozz�ja, �s hogy
+cs�kolt�k az o megv�lt�jokat Szent J�nost; annak ut�nna a gener�lissal
+folytat�k besz�djeket, �s �gy fel�ltek a haj�ra, tov�bb utaztak a
+tengeren; mik�nt �s mim�don annakut�nna csin�ltatta azon s�t�l�helyet,
+ahol a kereskedo fia a tengerbe esett, �s hogyan tartotta a pisztolt a
+k�t le�nyra: egy sz�val minden t�rt�neteket lerajzolt a holttestnek a
+lelke. Midon m�r minden k�szen volt, a l�lek mondotta, hogy mostan
+minden sz�nedet elv�ltoztatom, �s majdan midon a gener�lissal a kir�ly
+�s feles�ge, le�nyaival, el fognak menni, �s meg fogj�k ezen sz�rnyu
+t�rt�neteknek k�peit l�tni: akkor h�t sz�ljel n�z a kir�ly, �s k�rdezi a
+gener�list�l hogy besz�lje el a le�nyainak t�rt�net�t, hogy mik�ppen
+volt? Ekkor mondja a gener�lis: �ppen �gy volt, mint ahogy le vagyon
+ping�lva. Jaj, mond a kir�ly, teh�t maga m�g az �n le�nyaimat is meg
+akarta sz�ntsz�nd�kkal �lni? �n nem, felel a gener�lis, az �ppen hamis
+ping�l�s. N�zi a kir�ly tov�bbra is, teh�t megtal�lja a kereskedo fi�t,
+akit a tengerben �letett, hogy mik�nt vesztette el, aki bizonyos igaz
+volt, hogy az o le�nyait az tal�lta meg. �s ekkor a holttestnek a lelke
+elv�ltoztatta a sz�n�t a megv�lt�j�nak, vagy is a piktornak, �s �gy ment
+minden�tt out�nnok. Amidon egyszer a kissebbik le�ny h�tra n�zett,
+mindj�rt a kereskedonek fi�t megesmerte, �s a nyak�ban bor�lt, �gy
+cs�kolta �s �rvendezett mondv�n: Fels�ges kir�ly aty�m, ez az aki minket
+megv�ltott a hal�lt�l, nem a gener�lis, hanem a gener�lis, amint ottan
+vagyon, a tengerbe �lte. T�st�nt a gener�list megfogt�k, �s n�gy fel�
+v�gt�k, mondv�n akkor a kir�ly, besz�ln� el a t�rt�netet, amelyre mondja
+a kereskedo fia: Besz�lni el tudom, hanem a ping�l�st nem �n tettem,
+hanem azon szerencs�tlen inasod, akit abban a szigetben eltemettem, ahol
+otet megv�ltottam. Legelosz�r is teh�t annak a lelke csin�lta mind ezen
+�p�letet, amit csak l�tsz itten, �s rajzolva; melyre felel a kir�ly:
+lehetetlen volna az; akkor a holtl�lek megsz�lalt nagy f�nyess�gben, �s
+mondotta a kir�lynak: Igaz, fels�ges cs�sz�r, �n voltam a te hus�ges
+inasod, �s ilyen k�nos hal�l nemivel kellett meghalnom, �s ez volt a mi
+megv�lt�nk Szent J�nos. Ekkor megk�sz�nte a kir�lynak hozz� val�
+j�s�g�t, �s a megv�lt�j�nak, �s kiment, t�bbet nem is l�tt�k.
+
+Ezeknek ut�nna haza mentek, �s mindj�rt papot �s h�h�rt hoztak, a pap
+eskette, a h�h�r seprozte, m�g mostan is foly a lakadalom. Annakut�nna
+az atyj�t is oda sz�ll�totta az �des anyj�val egy�tt Csehorsz�gb�l,
+mindeneket p�nzz� t�tetett velek odahaza, �s �gy �ltalvette a
+kir�lys�got az anglus kir�lyt�l. O volt annakut�nna a kir�ly, de
+csakhamar megholt az anglus kir�ly atyja �s anyja. Akkor a t�r�knek
+�zent, hogy k�sz�lj�n, mert mostan vagyok anglus kir�ly, aki voltam mint
+kommand�roz� gener�lisod; hanem meg kell lakolnod azon k�t �rtatlan
+princeszn��rt, akit az anglus kir�lyt�l elrabolt�l egy inass�val egy�tt.
+Annakut�nna nagy haddal re� ment, �s sz�rnyen megverte a t�r�k�t �gy,
+hogy a t�r�k cs�sz�r maga is let�rdelt elotte, �s �gy k�rte a
+b�kess�gre, fogadv�n, hogy t�bbet nem fog olyan kegyetlens�ggel a
+kereszty�nhez lenni. �gy o is mond�: No gr�cia! mert te is engedt�l
+�nnekem. �gy holtig val� b�kess�get k�t�ttek egym�s k�z�tt, �s mai nap
+is �lnek, ha meg nem holtak.
+
+
+
+
+LII. APOLL�NIUS KIR�LYFI.
+
+Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kir�ly, kinek neve volt Antiochus.
+Ennek volt egy sz�p s minden asszonyi ritka remek tulajdons�gokkal
+�keskedo feles�ge, ki otet h�zass�goknak m�sodik esztendej�be egy
+kellemetes le�nygyermekkel aj�nd�kozta meg. Eleon�r�nak nevezt�k a
+le�nyt. Ez sz�l�inek k�l�n�s gondjok alatt, minden asszonyi
+tudom�nyokban a fest�sben s muzsik�l�sban oly nagy elomenetelt tett,
+hogy a vele egy idejuket sokkal felj�l haladta; ezenkiv�l a term�szet
+minden kellemetess�gekkel annyira fel�kes�tette otet, hogy m�g gyenge
+kor�ba im�d�s�b�l a tisztelok m�r kif�radtak, s a liliomi delis�ggel
+pomp�san felny�l� r�zsasz�l sz�mtalan �fjakat fuz�tt rabl�ncaira m�g
+kor�n. De az o szereto anyja, kinek �jjeli nappali gondja o volt
+egyedul, �r�m�t benne nem l�thatta, mivel a le�nynak tizen�t esztendos
+kor�ba megholt. F�jdalommal hordozta ezt a sebet a kir�ly Antiochus, de
+m�g tal�m keserve sebben �rte a hal�los csap�s Eleon�r�t, kinek m�g �des
+anyai �pol�sra volt sz�ks�ge.
+
+T�rt�nt azomba, hogy minekelotte sz�tt�pte volna a hal�l a szeretetnek
+r�zsak�tel�t; Antiochus haldokl� feles�g�tol azt k�rdezte, hogy adna
+n�ki tan�csot j�vendob�li h�zasod�sa felol, melyre a haldokl� azt
+v�laszolta, hogy azt vegye el j�vendob�li feles�gul, kinek l�b�ra az o
+cipoje felmegyen. T�bb jeles asszonys�gok s fo famili�j� le�nyok
+pr�b�lt�k a megholt kir�lyn� cipoj�t l�baikra, de egy sem tal�lta
+alkalmatosnak, tulajdon le�ny�n Eleon�r�n kivul. Borzadt ezen
+szerencs�tlen pr�b�nak k�vetkez�s�tol a term�szeti irt�dz�st �rzo
+Eleon�ra; de atyja mag�t szeretett feles�g�nek v�grendel�s�hez tartv�n,
+elhat�rozta tulajdon le�ny�t feles�gul elvenni, s b�rmint vonakodott az
+ezen irt�ztat� cselekedettol, k�nytelen volt megig�rni, hogy igyekezik
+mag�t meggyozni, s atyja parancsolatj�hoz engedelmes lenni. - Hogy teh�t
+a kir�ly annyival ink�bb elidegen�tse fejedelmi h�z�t�l, azokat az
+�fjakat, kik le�nya kez�t megnyerni �hajtott�k: azt hirdettette ki hogy
+aki az o tal�l�s mes�j�t kital�lja, annak adja le�ny�t, aki pedig nem
+tal�lja, �let�t veszti azonnal. Sok �fjak lettek szerencs�tlen
+�ldozatjai a kir�ly kihirdetett parancsolatj�nak, mivel a rejtett mes�t
+ki nem tal�lhatt�k, mely is e volt: "_�rd�gszekeren j�rok, anyai h�ssal
+�lek_." De volt azomba egy Apoll�nius nevu, mind testi, mind lelki
+kellemekkel a term�szettol a paz�rl�sig felruh�zott jeles hercegfi, ki
+nem irt�dzv�n a re�ja v�rakoz� hal�lt�l, elsz�nt b�tors�ggal ment a
+le�ny kez�t atyj�t�l megk�rni. Haj�kat k�sz�tv�n fel minden sz�ks�ges
+dolgokkal, csakhamar el�rte a tengeren Apoll�nius a kir�lyi v�rost, s
+megk�ttetv�n haj�it a kik�tobe, maga elind�lt a kir�lyi v�rba,
+k�s�roinek azt parancsolv�n meg, hogy ha harmad napig vissza nem
+�rkezik, csak menjenek vissza haz�jokba, s az o r�sz�re csak egy kis
+ladikot hagyjanak. F�nyes rangj�hoz illo hercegi ruh�ba fel�lt�zv�n,
+m�lt�s�gos l�p�sekkel k�zelgetett a kir�lyi lakhelyhez, mely im�dott
+t�rgy�t tolle elz�rta, s otet bizonytalan j�vendokkel kecsegtette. Alig
+hogy bel�pett Apoll�nius a kir�lyhoz, midon az o j�vetel�tol �s
+sz�nd�k�r�l k�rdeztetett meg, melyre o kinyilatkoztatta, hogy
+Eleon�r�val gyurut ohajtana v�ltani. Megborzadt ennek hall�s�ra, az �fju
+deli testalkot�s�t, s sz�p form�j�t andalogva szeml�lo Eleon�ra, �s
+sajn�lta ezen hossz� �letre �rdemes �fj�t, a hirtelen hal�l �ltal
+meg�letni; sot m�g maga a kir�ly is, ki k�l�mben a le�nya b�r�s�ba
+kev�lykedett, megsajn�lta Apoll�niust, k�l�n�sen midon eb�d felett
+l�tta, hogy szeretett le�ny�nak gy�ngy szemeibol, a vele �ltalellenbe
+�lo �fj� l�t�s�ra sz�ntelen hullottak a sz�nakod�s k�nnyei. De
+minekut�nna elhat�rozott akaratj�t hallotta volna Apoll�niusnak,
+elbesz�lte n�kie a tal�l�s mes�t, hagyv�n a gondolkod�sra h�rom napokat,
+a melyek elm�lt�val hogyha meg nem fejti a mes�t, tudt�ra adta a kir�ly,
+hogy a t�bb szerencs�tlen �fjak sor�ba fel fog akasztatni.
+
+Hogy ez ne t�rt�nhessen, Eleon�ra, midon egyszer mag�t tal�lta
+Apoll�niust, megfejtette neki a mes�t, s ez �ltal a kir�lynak fertelmes
+tett�t felfedezte n�kie. D�lt m�rg�be a kir�ly, s pokolb�li k�nokat
+k�sz�tett az Apoll�nius sz�m�ra, midon a h�rom nap elt�lte ut�n
+megfejtette a tal�l�s mes�t a kir�lynak nagy meg�tk�z�s�re, s �mb�r j�l
+tudta hogy igaz�n el van tal�lva, meghazudtolta Apoll�niust, s
+kinyilatkoztatta, hogy mivel a tal�l�s mese val�s�gos �rtelm�t ki nem
+tudta fejteni, pr�b�j�t �let�vel k�ti be. E v�gre Eleon�r�t k�rdezte
+meg, hogy micsoda hal�l nem�vel kiv�nn� ezen �fj�t kiv�geztetni; aki
+meg�r�lv�n ezen, t�rden �llva huszonn�gy �r�ig val� gondolkoz�s�rt
+k�ny�rg�tt. Megengedte ezt a kir�ly, s megel�gedve hallotta le�nya
+b�ntet�s�t, mely Apoll�niust ko k�zz� val� rakat�sra it�lte. De a
+k�l�nben szel�d lelk� Eleon�ra elore besz�lt az �p�to mesterrel, hogy
+hagyjon egy titkos rejtek ajt�t ezen ko �p�leten, hol valami kev�s
+ennival�t be lehessen ny�jtani. A kirendelt nap csakugyan ko k�zz� rak�k
+Apoll�niust, �gy mindaz�ltal hogy or�lla Eleon�ra h�rom h�tig val�
+eledellel s itallal gondoskodott.
+
+Ez �ltal a kir�ly meg l�v�n engesztelodve, elhat�rozta mag�ba, hogy
+le�ny�t nyilv�ns�gosan feles�gul elveszi. E v�gre heted nap m�lva pomp�s
+eb�det, s eb�d ut�n v�d�m mulats�got parancsolt, s sz�mos vend�geket
+hivatott, hogy ezek r�szt vegyenek az o �r�m�ben. De az Apoll�nius
+sz�ps�g�tol a b�dul�sig elfogott Eleon�ra a h�t napokat arra sz�nta,
+hogy mag�t az �fjuval val� elsz�k�shez j� m�ddal elk�sz�thesse. E v�gre
+egy meghitt dajk�ja �ltal haj�t b�relv�n a tengerparton, arra minden
+asszonyi dr�ga �kess�geit felhordatta titkon, ezenkiv�l igen sok kincset
+�s mindenf�le enni �s inni val�t rakatott a haj�ra nagy bovs�ggel, s az
+esk�v�sre rendelt nap elott val� estve, kibontv�n tulajdon maga a
+korak�st, szeretett Apoll�niuss�val egy�tt sebes l�p�sekkel a tengerpart
+fel� tartott. El is �rkeztek szerencs�sen, �gy hogy oket senki �szre nem
+vette, s kedvezo sz�l hajtv�n vitorl�jokat, a k�t szerelmes p�r m�r
+reggelre a tenger s�k h�t�n roppant m�rf�ldeket tett, s atyjok v�r�t�l
+m�r sz�mtalan messzis�gre elt�voztak. Ellankadv�n a hosszas �taz�sba
+k�l�n�sen Eleon�ra, k�rte szeretett f�rj�t Apoll�niust, hogy valahol
+sz�lljanak ki sz�razra, s pihenj�k ki magokat egy kev�ss�. Engedett ez
+helyes k�r�snek Apoll�nius, s minthogy �ltall�tta, hogy az Antiochus
+ellenek val� haragja nem tan�csolja, hogy az o herceg atyj�hoz menjenek,
+elhat�rozta mag�ba, hogy ak�rmely esmeretlen t�j�kon �r�mestebb lakik a
+maganoss�gba Eleon�r�val, mintsem mind a kettoj�k �let�t
+szerencs�ltesse. Egy kis szigetbe, hol kik�t�ttek, s hol semmi emberi
+teremt�s nem lakott, csendesen t�ltek el egyneh�ny szerelmes h�napok, de
+minthogy m�r r�szszer�nt az enni s inni val� fogyott, s mind Eleon�ra
+minden nap v�rand�s volt, elhat�rozt�k magokat, hogy olyan helyre
+menjenek �ltal, hol emberi t�rsas�gba r�szesulhetnek. Ism�t haj�ra
+rakv�n az�rt mindeneket, �tnak ind�ltak, s szerencs�s �taz�st tettek,
+m�g v�gre a harmadik napon Eleon�ra sz�lt egy le�nygyermeket, kinek
+sz�l�se oly nagy f�jdalmakkal esett meg, hogy Eleon�ra el�julv�n,
+holtnak l�tszott, s b�r s�ruen hullottak a f�jdalmak k�nnyei a f�jdalmas
+sz�vu Apoll�nius szem�bol, otet mint megholtat k�ntelen volt kopors�ba
+tenni. Maga k�sz�tv�n az�rt kopors�t, melybe ezt az elotte kedves testet
+z�rja, feje al� tesz 200 darab aranyat, s mell� egy ir�st, melyben a
+megholtnak �lete s famili�ja volt meg�rva, s egyszersmind k�rte benne a
+megtal�l�t, hogy ezen p�nzbol rangj�hoz illo m�don temesse el. A tenger
+h�t�ra b�zv�n teh�t e kedves kincs�t, maga tov�bb folytatta �tj�t, ahol
+valami v�rosra tal�la, s csakugyan h�rom nap m�lva �rt egy r�gi
+kik�tohelyet, hol meg�llapodott, s kik�tv�n haj�j�t, maga a sz�razra
+kiment, �s egy hegynek tetej�rol �szre is vett egy v�rost, hov� val�
+menetel�t azonnal elhat�rozta.
+
+Azalatt az Eleon�ra kopors�j�t a tengerbol kifogta egy hal�sz, s
+felbontv�n azt, �szrevette csakhamar Eleon�r�n az �letnek m�g n�mely
+jeleit, s test�t d�rg�lgetv�n, csakhamar mozg�s�t vette �szre. Kettos
+szorgalmatoss�ggal �polv�n a j�lelku hal�sz feles�g�vel egy�tt
+Eleon�r�t, csakhamar visszanyer� �let�t, csakhogy m�r most ez a
+mell�tett ir�sokb�l meg�rtv�n a rajta esett szerencs�tlens�get,
+sz�ntelen zokogta szeretett f�rj�nek s gyermek�nek elvesz�s�t, s b�r
+semmit sem m�lattak el a hal�sz �s a feles�ge, hogy otet
+v�gasztalhass�k, s megel�ged�st szerezzenek nekie, o mindaz�ltal
+v�gasztalhatatlan volt, s gyakran le�lt a tenger partj�ra, s vigy�zott
+kis�rt szemekkel, hogy nem l�thatna-e valamely k�zelgeto haj�t, melyen
+f�rje ut�n tov�bb �tazhatna.
+
+De hogy vissza t�rj�nk Apoll�niusra, ez, minekut�nna b�megy a v�rosba,
+egy legsz�lso h�zn�l sz�ll�st b�rel, s ezen v�ros szok�sair�l s leheto
+�js�gr�l tudakoz�dik. Hol minekut�nna meghallotta, hogy van ott egy
+�zvegy kir�lyn�, ki a tengeri rabl�kt�l most legk�zelebb annyira
+megrong�ltatott, hogy haj�ja s n�pe sz�ljel verettetv�n, kir�lyi v�rosa
+is nagy summa p�nz let�tele mellett menekedett csak meg a v�gso
+pusztul�st�l; elsz�nta mag�t Apoll�nius, hogy ezen kir�lyn�t
+megszabad�tja azon semmireval� emberek kegyetlens�g�tol. E v�gre felmegy
+a kir�lyn�hoz, �s mag�t kinyilatkoztatv�n hogy kicsoda, vez�rnek
+aj�nlotta mag�t. Kegyesen fogadta a gy�szos kir�lyn� ezen aj�nl�s�t
+Apoll�ni�snak; otet teljes hatalm� vez�rnek kinevezte, s a gyozedelem
+eset�re, m�g kez�vel is megk�n�lta otet. Apoll�nius teh�t haj�kat
+k�sz�ttetv�n; katon�it a katonai gyakorlatokra mindennap tan�ttatta, s
+nem sok ido m�lva annyira ment, hogy a tengeri tolvajokkal szembe mert
+sz�llani kev�s de v�logatott embereivel. - Ezen sz�nd�k�t midon a
+kir�lyn�nak kinyilatkoztatta, ez otet minden sz�ks�ges dolgokkal
+felk�sz�tv�n, tulajdon szem�ly�be elk�s�rte a haj�khoz; s n�ki sok
+szerencs�t kiv�nt. Apoll�nius megind�lv�n tizenk�t haj�ival, csakugyan
+nem sok�ra �szrevette a tengeri rabl�kat, s vit�zeit felsz�l�tv�n, hogy
+ezen gazemberek ellen kiki vit�zi m�don tegye meg k�teless�g�t; maga
+oroszl�ni b�tors�ggal ment minden�tt a veszedelemre, s a tengeri
+tolvajokat sz�ljelverv�n, vez�reket is k�zre ker�tette s tizen�t
+haj�jok, igen sok kincsekkel megrakva, az Apoll�nius birtok�ba esett. -
+Kibesz�lhetetlen �r�mmel fogadta Apoll�nius gyozedelm�t a n�p, messzirol
+eleibe ment n�kie, aranyp�rn�kon vitt�k n�kie a kir�lyi koron�t, s a
+v�rnak kulcsait. Mindezeket sz�vesen fogadta Apoll�nius, sot a kir�lyn�
+kez�t is bizonyosan meg nem vetette volna, ha kedves le�nya, kit az
+Eleon�ra hal�la ut�n o a nevel�s v�gett ezen kir�lyn�ra b�zott, meg nem
+halt volna. Ezen val� m�ly f�jdalm�ban r�szt vett ugyan azokba a
+mulats�gokba, melyek az o kedv��rt tartattak, de kedves feles�ge �s
+le�nya k�pei szomor�an lebegv�n elotte, sziv�bol a v�g kedvet csaknem
+eg�szen kiz�rt�k.
+
+Ilyen szomor� gondolatok k�zt k�szk�d�tt �ppen, midon mag�t egy idegen
+orsz�gb�l val� dr�ga port�k�s n�lla b�jelenti. Apoll�nius, nem annyira
+v�s�rolni, mint valami �js�got kiv�nv�n hallani, b�bocs�totta mag�hoz, s
+minekut�nna tulajdon haz�j�b�l val�nak titkon kiesm�rte, az o atyja
+felol is, de csak alattomba kezdett tudakoz�dni, akitol midon
+meghallotta, hogy Antiochus kir�ly m�r ezelott h�rom esztendovel
+meghalt, az o orsz�g�t pedig a forendek Apoll�niusnak aj�nlott�k, mint
+aki a tal�l�s mes�t megfejtv�n, az �ltal a le�nya kez�re mag�t �rdemess�
+tette; �s hogy otet az atyja k�l�n�s leveleibe mindenf�le orsz�gokba
+kerestette; elhat�rozta mag�ba hogy haz�j�ba visszat�r. Midon ezt o a
+kir�lyn�nak kinyilatkoztatta, h�t ott l�t egy gy�szos �lt�zetbe h�rf�z�
+szem�lyt, akit midon k�zelebbrol kiv�nt volna megl�tni, esm�retes
+orcavon�saib�l csakhamar re� esmert megholtnak v�lt Eleon�r�j�ra.
+R�bor�lv�n sz�ve legkedvessebb birtok�ra; az sok�ig tart� n�ma �lel�sek
+ut�n k�rdezte, hogy mi m�don nyerte vissza �let�t. Eleon�ra
+elbesz�llette, hogy a hal�sz �s feles�ge �pol�sai �ltal mik�ppen �ledett
+fel, s hogy most m�r, meg�nv�n a puszt�ban l�vo unalmas lak�st, elind�lt
+ezen kir�lyi v�rosba, hogy valami nagy m�lt�s�g� hercegi le�nyokat
+tan�tv�n a muzsik�ra, abb�l mag�t jobban el tudja t�pl�lni. Apoll�nius
+elbesz�lv�n mindazt ami orajta esett azolta, miolta egym�st nem l�tt�k,
+tudt�ra adta mind azt amit a dr�gaport�k�st�l haz�ja s atyja felol
+hallott. A kir�lyn� l�tv�n ezt a ritka �szvej�vetelt, s megtudv�n sors�t
+ezen kir�lyi p�rnak, sz�mokra k�l�n�s gazdagon aranyozott haj�t
+k�sz�ttetv�n, azt esztendei eles�ggel, sok kincscsel, �s mindenf�le
+dr�gas�gokkal megrakv�n, oket �ld�sok k�zt �tnak bocs�totta. Az
+Apoll�nius �s Eleon�ra hat�rtalan �r�m�t, csak az o kedves le�nyk�joknak
+j�kori hal�la zavarta meg, egy�bar�nt pedig kedvezo sz�l hajtvan
+haj�jokat, h�rom h�napi utaz�sok ut�n szerencs�sen el�rtek abba a
+kik�tobe, mely az Antiochus v�rosa alatt volt. Itt haj�jokr�l mindent
+kisz�ll�tv�n a sz�razra, mentek egyenesen a kir�lyi kast�lyba, hol h�t
+esztendei t�voll�te ut�n is a gy�ny�ru Eleon�ra az udvari tisztektol
+megesm�rtetv�n, nagy tisztelettel fogadtatott. Apoll�nius mag�hoz
+hivatv�n az orsz�g forendeit, elbesz�lte n�kiek r�videden mind azt, amit
+o k�nytelen volt szenvedni feles�g�vel egy�tt, az Antiochus d�h�ss�g�t
+akarv�n kiker�lni, s minekut�nna t�rv�nyesen �szveesk�dtek volna, mind a
+fo rendektol, mind a n�ptol t�rv�nyes uralkod�knak esmertettek el, �s
+ekk�ppen m�g most is boldog�l �lnek, ha tal�m meg nem haltak.
+
+
+
+
+LIII. HAL�SZMESE.
+
+Volt egy kir�ly, �s annak a kir�lynak egy hal�sza, akit a kir�ly egyszer
+elk�ld�tt, hogy fogjon neh�ny font halat, mert egy kis vend�gs�get akar
+ind�tani. A kir�ly �zvegy volt. Elmegy a hal�sz, eg�sz nap mindig
+iparkodott hogy foghasson, de semmik�ppen sem foghatott, mely miatt igen
+b�s�lt. Egy z�ld ruh�s ember, arra megy, �s k�rdi tole hogy mi�rt b�s�l
+oly igen? A hal�sz azt mondja: A kir�ly azt parancsolta, hogy fogjak
+egyn�h�ny font halat, de �pen egyet sem foghatok, akkor a z�ld ember azt
+mondja neki: Add nekem amit a h�zadn�l nem tudsz, �n el�g halat fogok
+neked. Az ember gondolkodik, hogy mi volna az, amit o a h�z�n�l nem
+tudna? h�t mikor semmit sem gondolhatott, azt mond�: Na legyen a tied az
+kit nem tudok az h�zamn�l. Akkor mond� a z�ld ember: Most ereszsz egy
+kis v�rt a kisujjadbul; �s adott egy kis v�rt a kisujj�bul, a z�ld ember
+c�dul�t �rt azzal, azut�n annyi halat fogott neki, hogy szek�rrel
+kellett hordani. A vend�gs�g meglett, azut�n l�tta az ember hogy a
+feles�ge teherben vagyon: akkor ijedt meg hogy mit cselekedett, hanem o
+senkinek sem mondta, csak mag�ban tartotta. �s mikor m�r a sz�l�snek az
+ideje elj�tt, sz�lt a feles�ge egy sz�p f�rfi gyermeket, kit hogy
+megl�tott az apja, majd hogy meg nem halt b�j�ban.
+
+A gyermek sz�pen nevekedett, azut�n oskol�ba j�ratt�k, ott j�l tanult,
+�gy hogy a tan�t�ja nagyon �rvendett rajta. Hanem mikor a gyermek haza
+ment az oskol�bul, az apja nagyon sir�nkozott: k�rdi a gyermek, hogy
+mi�rt s�r oly nagyon mikor haza j�n? Azt mondta: Tal�n az �rd�gnek
+eladott kend? Akkor az apja kivallotta, �s megmondta, hogy hogyan j�rt.
+A fia azt mond� az apj�nak: Ap�m, semmit se bus�ljon kend, megseg�t az
+isten engem az �rd�g kezib�l. Akkor elment a paphoz, megbesz�lte neki
+hogy mi baja volna, a papok minden szentelt j�sz�gokkal megrakt�k, hogy
+az �rd�g hozz� ne f�rne, �s mikor elj�tt az ido, elvitte az ember a fi�t
+a tenger mell�, s ott v�rta az �rd�g�t fiastul. H�t egyszer csak l�tja
+hogy nagy sz�lv�szszel j�n az �rd�g a vizen haj�ban; hogy oda �rkezett,
+megfogja a gyermeket �s a haj�j�ba bele veti, �s elmegy nagy sebesen; az
+ember meg haza megy nagy keserves s�r�ssal. Az �rd�g m�r h�rom orsz�gon
+�ltalvitte a gyermeket, hanem a szentelt eszk�z�k �ltal �gy
+megerotlenedett, hogy m�r tov�bb nem vihette, el kellett a gyermeket
+hagyni, maga pedig elment nagy haraggal, �s a c�dul�t is visszavetette
+neki.
+
+A fiu h�t most bujdosik mindenfel�, de semmit sem l�tott csak eget, �s
+f�ldet, �s vizet, �s m�r bes�t�tedett, akkor egy nagy koszikla alatt
+l�tott egy kis lyukat, �s abbul a lyukbul nagy vil�goss�g j�tt ki; �s
+nagy ki�lt�st hallott, mondv�n: Seg�lj ki engem ebb�l a lyukbul,
+szerencs�s ember l�szsz a vil�gon. Erre fut, �s egy durungot tal�lt,
+avval a k�vet felfesz�tette, �s egy undok varasb�ka j�tt ki al�la; a
+leg�ny megundorodott tule, azut�n a b�ka megr�zta mag�t, s egy sz�p
+le�ny lett belole, hogy a leg�ny nagyon csud�lkozott rajta, �s l�tta
+hogy a koszikl�bul egy nagy aranyos v�r lett, �s k�rulte sz�p aranyos
+kert terjedt el; a le�ny pedig megsz�lamlott hozz�, mondv�n: L�tod,
+engem megszabad�tott�l eg�sz v�rammal egy�tt, hanem most v�gy el engem,
+�s l�gy az �n uram. �n el voltam �tkozva, �n kir�ly le�nya vagyok. Ekkor
+elvette, �s m�s v�rosba mentek, megesk�dtek, hanem azut�n is csak abban
+a v�rban laktak.
+
+Egyszer a fiu nagyon szomor� volt; a feles�ge �szrevette a szomor�s�g�t,
+�s k�rdezte hogy mi�rt oly szomor�? Akkor mond�: Szeretn�m a sz�l�imet
+m�g egyszer megl�tni. Mond� a feles�ge: Sz�l�idet ha akarod megl�tni,
+megl�thatod, hanem megb�nod, mert nagy bujdos�sodra fog esni. Mondja az
+ura Csak m�g is szeretn�m megl�tni a sz�l�imet. Akkor egy alm�riomot
+nyitott fel neki, �s abban az apj�t �s anyj�t megl�tta, hanem sz�rnyu
+messzi voltak hozz�; mondja h�t: M�g is csak elmegyek �n, megl�togatom
+oket. Akkor a feles�ge egy gyurut adott neki, �s azt mond�: Vedd el ezen
+gyurut, ennek oly ereje vagyon, hogy ahol akarod, mindj�rt ott lehetsz,
+�s hogyha valami sz�ks�ged lesz, szor�tsd meg a gyurut, �n mindj�rt ott
+leszek seg�ts�gedre; hanem a kir�ly ha k�rdezi tuled, hogy ha van-e
+feles�ged, �s ha sz�p vagyok-e, azt ne mondd hogy sz�p vagyok, mert
+megb�nod. Akkor gondolta hogy az apj�n�l legyen, �s mindj�rt ott
+termett.
+
+Ahogy a kir�ly meghallotta, hogy a hal�sz fia megj�tt, mindj�rt mag�hoz
+hivatta, �s mindent k�rdezett tule, hogyan �s miket kellett neki
+pr�b�lni; o pedig mindent elbesz�lt, hogy hol j�rt, �s miket pr�b�lt.
+Akkor a kir�ly mond�: Van-e sz�p feles�ged? O pedig mond�: Van bizony,
+olyan, hogy eg�sz orsz�g�ban olyant f�ls�ged nem tal�l. A kir�lyn� sz�p
+de csak �rny�k�ban sem �llhat ennek. Akkor a kir�ly azt mond�: Na ha oly
+sz�p, hozd el, hadd l�ssam, mert ha el nem hozod, vagy el nem hozatod,
+�n t�gedet f�lakasztatlak, mert a kir�ly azt gondolta mag�ban: ha
+egyszer itt lesz, akkor majd elveszem tule feles�gemnek. A t�ml�cbe
+vettette teh�t, hogy, ha el nem hozatja a feles�g�t, f�lakasztatja. H�t
+szeg�ny a t�ml�cben szomorkodv�n eszibe jutott a feles�g�nek mond�sa;
+akkor gondolta mag�ban, ha elh�vom a feles�gemet, tal�n csak nem veszi
+el tulem; az�rt a gyurut megszor�tja, s a feles�ge mindj�rt ott termett.
+A kir�ly hogy megl�tta, elcsud�lkozott rajta, hogy micsoda sz�p asszony
+az! �s j� eb�det k�sz�ttetett, �s eb�deltek. Eb�d ut�n az asszony a
+kir�lytul kik�redzett, hogy hadd s�t�ljon egy kicsint az ur�val; a
+kir�ly azt mond�, hogy kimehetnek, hanem sok� odakint ne maradjanak,
+kimentek h�t a kertbe, s�t�ltak, azut�n le�ltek egy p�zsitra, ott a fiu
+a feles�ge �libe tette a fej�t, �s elaludt; a feles�ge leh�zta a gyurut
+az ujj�rul, �s egy p�r vassarut hagyott neki, �s a talp�ra azt �rta:
+Ezen vassarukat h�zd a l�badra, �s addig menj a vil�gon, m�g egy
+darabj�ban tart, m�g sem tal�lsz engem f�l. �s mikor f�l�bredt, senkit
+sem l�tott m�st, hanem egy p�r vassarut. Mikor a talp�n l�vo �r�st
+elolvasta, csak el�j�lt, ijedt�ben a f�ldre dult, sok� ott fek�dt;
+azut�n bement a kir�lyhoz, s�rva mondotta neki: Fels�ges kir�ly, ime
+mely szerencs�tlenul j�rtam, a feles�gem itt hagyott, elment tulem, egy
+p�r vassarut hagyott itt, azt �rta a talp�ra, hogy ha addig megyek
+sz�les ez vil�gban, m�g a sarukban egy kis darab lesz, m�g sem tal�lom
+fel t�bbet soha. A kir�ly kiment, s vizsg�lta, o is csak �gy tal�lta
+amint hallotta, azut�n azt mondta neki: Na csak menj, keresd fel, adok
+k�lts�get az �tra, valamennyit csak kiv�nsz. Azut�n elbujdosott; az apja
+eleget siratta �s az anyja, de �ppen semmi sem haszn�lt, csak elment, �s
+m�r nagy messzi ment �s mindenkit�l k�rdezte, hogy ki tudna az aranyos
+v�r felol valamit mondani, de senki sem tudott felole h�rt mondani.
+Azut�n elment a Naphoz, �s a Naptul k�rdezte, hogy nem l�tta-e az
+aranyos v�rat? a Nap azt mondta, hogy o nem l�tta, hanem menjen a
+Holdhoz, az tal�n meg tudja mondani. Elment, s a Holdtul is k�rdezi, a
+Hold azt mondta �n ugyan nem l�ttam, hanem menj a Sz�lhez, tal�n az meg
+tudja mondani. Elmegy a Sz�lhez is; a Sz�lnek az anyja volt oda haza,
+bemegy, �s j� napot mond a Sz�l anyj�nak; azt mondja a Sz�l anyja: Isten
+hozott fiam, mit keresel? monda a leg�ny: �reg any�m, adjon nekem az
+�jtszak�ra sz�ll�st. Az asszony azt mond�: Jaj fiam, bizony �r�mest
+adn�k, hanem a fiam majd nagy haragosan haza j�n, �s t�ged �sszeszaggat;
+de o sem hagyott b�k�t, hanem elolbesz�lte minden baj�t neki, hogy mi�rt
+f�rad, akkor adott sz�ll�st neki, �s estve, hogy a fia haza ment,
+k�rdezte: Micsoda idegen ember van a h�zn�l? �rzem a szag�t. Az anyja
+megbesz�lte hogy mi j�ratban volna, azut�n beh�vta, �s k�rdezte a Sz�l,
+hogy mit keres? A leg�ny elbesz�lte hogy hogyan j�rt, �s mit keres;
+azut�n a Sz�l mond� neki: �n hallottam �s l�ttam is hol van az a v�r,
+hanem a feles�ged f�rjhez megy, �pen holnap lesz a lakodalma; nekem
+holnap oda kell mennem t�zet f�ni, velem elj�hetsz ha b�zol hogy velem
+�rsz. Azut�n vacsor�ltak, �s lefek�dtek. A leg�ny nem alhatott, hanem
+kiment �s j�rk�lt, s egy erdobe ment, �s l�t h�rom �rd�gfijat, hogy azok
+egym�ssal p�r�ltek. Oda megy �s k�rdezi, hogy mi bajok nekik? azok
+mond�k: Az aty�nktul maradt ezen h�rom hasznos j�sz�g: bocskor,
+k�p�nyeg, �s ersz�ny, �s mindenik a jobbikat akarja v�lasztani. Akkor
+mondja nekik: Mi haszn�t lehet azoknak venni? mond�k az �rd�g�k: A
+k�p�nyeget aki re� veszi, azt senki se l�tja, a bocskort ha felk�ti,
+minden l�p�sre h�rom sz�z m�rf�ldnyire l�phet, az ersz�nyben pedig
+mindig p�nz van. Azut�n mondja nekik a leg�ny No h�t adj�tok ide azon
+j�sz�gokat, elosztom k�ztetek; �s egy nagy hegyet mutat nekik, hogy a
+melyik leghamar�bb oda fut, amelyiket akarja azt veheti el mag�nak. H�t
+megind�lnak, a leg�ny pedig azalatt a bocskort felk�ti, a k�p�nyeget
+r�veszi, az ersz�nyt a zsebibe dugja; azut�n az egyik �rd�gfi oda
+�rkezett, akkor k�rdi: L�tsz-e engem? a m�sik is oda �r, attul is k�rdi,
+ha l�tja-e, az is azt mondta hogy nem l�tja; a harmadiktul is k�rdezi,
+hogy l�tja-e? az is �gy felel hogy nem l�tja. Akkor azt mondja: Na, ha
+nem l�ttok, ne is l�ssatok soha. Akkor elvitte a j�sz�got, s a Sz�lhez
+visszament, �s lefek�dt; hanem igen elaludtak, a Sz�l f�l�bred, azt
+mondja neki: No most ugyan elaludtunk, hanem �n m�g is elmegyek; ha te
+velem �rsz, elj�hetsz. O pedig mondja hogy vele �r; akkor megharagudtak,
+�s �tnak ind�ltak; a Sz�l ment amint csak mehetett, ez pedig mindig a
+sark�ban volt, �gy hogy a bort is letiporta a l�b�rul, �s oda �rkeztek,
+�s bementek. A vend�gek �ppen akkor eb�deltek. A leg�ny bemegy a
+vend�gek k�zz�, hanem senki sem l�tta, o pedig az �telt elvette eloll�k
+�s a m�sik szob�ba vitte, s a Sz�llel megett�k; azut�n a Sz�l elment, o
+pedig lefek�dt az �gyba, �s a k�p�nyeget letakarta mag�rul; a szobale�ny
+bemegy, �s meg�smerte; csakhamar befutott, s az asszony�nak megmondta,
+hogy az elso ura itt van. Az asszony kimegy, o pedig betakarta mag�t a
+k�p�nyeggel, az asszony nem l�thatta; teh�t visszament. A szobale�ny
+megint csak bemegy a szob�ba, s hogy l�tja ott fekszik, akkor megint
+mondja az asszony�nak, hogy ott van; az asszonya pedig nyakon �ti, hogy
+mi�rt hazud elotte; de a le�ny k�ny�rg�tt neki, hogy csak menjen ki,
+mert ott van; az asszony kimegy, �s l�tja hogy ott fekszik, akkor a
+nyak�ba esett, �s cs�kolt�k egym�st, azut�n az asszony k�rdezte, hogy
+hogyan tudott oda menni? o pedig elbesz�lte minden eset�t �s f�rads�g�t
+a feles�ginek. Ekkor az asszony bemegy a vend�gek k�zz�, �s azt mondja
+nekik: Urak, nekem egy alm�riomom vagyon, akinek a kulcsa elveszett, �s
+�n �jat vettem helyette, most pedig a r�gi kulcsot is megtal�ltam: m�r
+most it�ljenek: hogy melyiket tartsam meg. Az urak azt mondt�k, hogy
+mindig jobb a r�git megtartani, az �jat eltenni. Akkor mond�: H�t legyen
+�gy, �n a r�gi mellett maradok; mert �n az �n elobbeni f�rjemet
+elvesztettem, �s most megtal�ltam. Akkor bevezette karj�n�l fogva, s az
+urak l�tt�k, hogy oly der�k ember, hogy abban az orsz�gban nem volt
+olyan. Azut�n mind elmentek, ok pedig most is uralkodnak, ha �letben
+vannak.
+
+  [Transcriber's Note:
+
+  Alternative spellings have been retained as they appear in the
+  original.
+
+  List of corrected typographical errors:
+  Page IX,   "A Venus madara"
+  changed to "A V�nus madara"
+  Page X,   "Az ir�stud� szeg�ny fia"
+  changed to "Az ir�stud� szeg�ny fiu"
+  Page 006,   "Venus madar�r�l"
+  changed to "V�nus madar�r�l"
+  Page 039,   "vihetek vegbe"
+  changed to "vihetek v�gbe"
+  Page 048,   "a Hajn�l haza �r"
+  changed to "a Hajnal haza �r"
+  Page 048,   "megbarancsolta nekik"
+  changed to "megparancsolta nekik"
+  Page 056,   "pedig itt hagy tt"
+  changed to "pedig itt hagyott"
+  Page 057,   "bizonynyal t�dhassam"
+  changed to "bizonynyal tudhassam"
+  Page 063,   "hegy volgy�n"
+  changed to "hegy v�lgy�n"
+  Page 063,   "kiadta teh�t a parancsolatatot"
+  changed to "kiadta teh�t a parancsolatot"
+  Page 068,   "az �rd�g; monda, Eredj vissza"
+  changed to "az �rd�g; monda: Eredj vissza"
+  Page 069,   "�s �n is h�romszor �tkoztak"
+  changed to "�s �n is h�romszor �tkozlak"
+  Page 110,   "Mondja neki Floreotina"
+  changed to "Mondja neki Florentina"
+  Page 111,   "ny�rsba h�zafott"
+  changed to "ny�rsba h�zatott"
+  Page 118,   "minden�t tiszt�n al�lta"
+  changed to "minden�t tiszt�n tal�lta"
+  Page 165,   "azt valaszolt�k neki"
+  changed to "azt v�laszolt�k neki"
+  Page 170,   "lefekszik a tuz melle"
+  changed to "lefekszik a tuz mell�"
+  Page 175,   "hogy �gy tndok"
+  changed to "hogy �gy tudok"
+  Page 179,   "t�rdte estek"
+  changed to "t�rdre estek"
+  Page 222,   "�s a megvalt�j�nak"
+  changed to "�s a megv�lt�j�nak"
+  Page 230,   "elsz�nta magat"
+
+
+
+
+
+End of the Project Gutenberg EBook of Gaal Gy�rgy magyar n�pmese-gyujtem�
+ye (3. k�tet), by Gy�rgy Gaal
+
+*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GAAL GY�RGY MAGYAR ***
+
+***** This file should be named 39352-8.txt or 39352-8.zip *****
+This and all associated files of various formats will be found in:
+        http://www.gutenberg.org/3/9/3/5/39352/
+
+Produced by Albert L�szl� (This book was produced from
+scanned images of public domain material from the Google
+Books project.)
+
+
+Updated editions will replace the previous one--the old editions
+will be renamed.
+
+Creating the works from public domain print editions means that no
+one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
+(and you!) can copy and distribute it in the United States without
+permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
+set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
+copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
+protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
+Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
+charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
+do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
+rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
+such as creation of derivative works, reports, performances and
+research.  They may be modified and printed and given away--you may do
+practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
+subject to the trademark license, especially commercial
+redistribution.
+
+
+
+*** START: FULL LICENSE ***
+
+THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
+PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
+
+To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
+distribution of electronic works, by using or distributing this work
+(or any other work associated in any way with the phrase "Project
+Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
+Gutenberg-tm License (available with this file or online at
+http://gutenberg.org/license).
+
+
+Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
+electronic works
+
+1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
+electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
+and accept all the terms of this license and intellectual property
+(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
+the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
+all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
+If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
+Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
+terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
+entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
+
+1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
+used on or associated in any way with an electronic work by people who
+agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
+things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
+even without complying with the full terms of this agreement.  See
+paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
+Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
+and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
+works.  See paragraph 1.E below.
+
+1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
+or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
+Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
+collection are in the public domain in the United States.  If an
+individual work is in the public domain in the United States and you are
+located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
+copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
+works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
+are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
+Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
+freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
+this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
+the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
+keeping this work in the same format with its attached full Project
+Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
+
+1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
+what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
+a constant state of change.  If you are outside the United States, check
+the laws of your country in addition to the terms of this agreement
+before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
+creating derivative works based on this work or any other Project
+Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
+the copyright status of any work in any country outside the United
+States.
+
+1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
+
+1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
+access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
+whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
+phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
+Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
+copied or distributed:
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org/license
+
+1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
+from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
+posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
+and distributed to anyone in the United States without paying any fees
+or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
+with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
+work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
+through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
+Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
+1.E.9.
+
+1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
+with the permission of the copyright holder, your use and distribution
+must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
+terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
+to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
+permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
+
+1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
+License terms from this work, or any files containing a part of this
+work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
+
+1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
+electronic work, or any part of this electronic work, without
+prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
+active links or immediate access to the full terms of the Project
+Gutenberg-tm License.
+
+1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
+compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
+word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
+distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
+"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
+posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
+you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
+copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
+request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
+form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
+License as specified in paragraph 1.E.1.
+
+1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
+performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
+unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
+
+1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
+access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
+that
+
+- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
+     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
+     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
+     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
+     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
+     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
+     must be paid within 60 days following each date on which you
+     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
+     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
+     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
+     address specified in Section 4, "Information about donations to
+     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
+
+- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
+     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
+     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
+     License.  You must require such a user to return or
+     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
+     and discontinue all use of and all access to other copies of
+     Project Gutenberg-tm works.
+
+- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
+     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
+     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
+     of receipt of the work.
+
+- You comply with all other terms of this agreement for free
+     distribution of Project Gutenberg-tm works.
+
+1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
+electronic work or group of works on different terms than are set
+forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
+both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
+Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
+Foundation as set forth in Section 3 below.
+
+1.F.
+
+1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
+effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
+public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
+collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
+works, and the medium on which they may be stored, may contain
+"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
+corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
+property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
+computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
+your equipment.
+
+1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
+of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
+Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
+Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
+liability to you for damages, costs and expenses, including legal
+fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
+LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
+PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
+TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
+LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
+INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
+DAMAGE.
+
+1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
+defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
+receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
+written explanation to the person you received the work from.  If you
+received the work on a physical medium, you must return the medium with
+your written explanation.  The person or entity that provided you with
+the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
+refund.  If you received the work electronically, the person or entity
+providing it to you may choose to give you a second opportunity to
+receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
+is also defective, you may demand a refund in writing without further
+opportunities to fix the problem.
+
+1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
+in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER
+WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
+WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
+
+1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
+warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
+If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
+law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
+interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
+the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
+provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
+
+1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
+trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
+providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
+with this agreement, and any volunteers associated with the production,
+promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
+harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
+that arise directly or indirectly from any of the following which you do
+or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
+work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
+Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
+
+
+Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
+
+Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
+electronic works in formats readable by the widest variety of computers
+including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
+because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
+people in all walks of life.
+
+Volunteers and financial support to provide volunteers with the
+assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
+goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
+remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
+and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
+To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
+and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
+and the Foundation web page at http://www.pglaf.org.
+
+
+Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
+Foundation
+
+The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
+501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
+state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
+Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
+number is 64-6221541.  Its 501(c)(3) letter is posted at
+http://pglaf.org/fundraising.  Contributions to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
+permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
+
+The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
+Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
+throughout numerous locations.  Its business office is located at
+809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
+business@pglaf.org.  Email contact links and up to date contact
+information can be found at the Foundation's web site and official
+page at http://pglaf.org
+
+For additional contact information:
+     Dr. Gregory B. Newby
+     Chief Executive and Director
+     gbnewby@pglaf.org
+
+
+Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation
+
+Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
+spread public support and donations to carry out its mission of
+increasing the number of public domain and licensed works that can be
+freely distributed in machine readable form accessible by the widest
+array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
+($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
+status with the IRS.
+
+The Foundation is committed to complying with the laws regulating
+charities and charitable donations in all 50 states of the United
+States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
+considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
+with these requirements.  We do not solicit donations in locations
+where we have not received written confirmation of compliance.  To
+SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
+particular state visit http://pglaf.org
+
+While we cannot and do not solicit contributions from states where we
+have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
+against accepting unsolicited donations from donors in such states who
+approach us with offers to donate.
+
+International donations are gratefully accepted, but we cannot make
+any statements concerning tax treatment of donations received from
+outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.
+
+Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
+methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
+ways including checks, online payments and credit card donations.
+To donate, please visit: http://pglaf.org/donate
+
+
+Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
+works.
+
+Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm
+concept of a library of electronic works that could be freely shared
+with anyone.  For thirty years, he produced and distributed Project
+Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
+
+
+Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
+editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
+unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
+keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
+
+
+Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
+
+     http://www.gutenberg.org
+
+This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
+including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
+subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/39352-8.zip b/39352-8.zip
new file mode 100644
index 0000000..7ce2309
--- /dev/null
+++ b/39352-8.zip
diff --git a/39352-h.zip b/39352-h.zip
new file mode 100644
index 0000000..0d96fd3
--- /dev/null
+++ b/39352-h.zip
diff --git a/39352-h/39352-h.htm b/39352-h/39352-h.htm
new file mode 100644
index 0000000..74a84a8
--- /dev/null
+++ b/39352-h/39352-h.htm
@@ -0,0 +1,5506 @@
+<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
+    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
+<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
+<head>
+<meta name="generator" content=
+"HTML Tidy for Linux/x86 (vers 25 March 2009), see www.w3.org" />
+<meta http-equiv="Content-Type" content=
+"text/html; charset=utf-8" />
+<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
+<title>The Project Gutenberg eBook of Gaal György magyar
+népmese-gyűjteménye (3. kötet) by György Gaal</title>
+
+<style type="text/css">
+/*<![CDATA[*/
+
+body {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+}
+
+h1,h2,h3,h4,h5,h6 {
+ text-align: center;
+ clear: both;
+}
+
+p {
+ margin-top:.75em;
+ margin-bottom:.75em;
+}
+
+body > p {
+ text-align: justify;
+ text-indent: 1.5em;
+}
+
+hr {
+ width: 33%;
+ margin-top: 2em;
+ margin-bottom: 2em;
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+ clear: both;
+}
+
+hr.chap {width: 65%}
+
+.pagenum { /* uncomment the next line for invisible page numbers */
+ /* visibility: hidden; */
+ position: absolute;
+ right: 2%;
+ color: gray;
+ font-size: smaller;
+ text-align: right;
+ text-indent:0;
+} /* page numbers */
+
+.center {
+ text-align: center;
+}
+
+.right {text-align: right;}
+
+em.gesperrt {
+ font-style: normal;
+ font-weight: normal;
+ letter-spacing: 0.3em;
+ padding-left: 0.3em;
+}
+
+.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
+
+.caption {font-weight: bold;}
+
+.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
+
+.caption-larger {font-weight: bold; font-size: 200%;}
+
+/* Footnotes */
+.footnote {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+ font-size: 0.9em;
+ }
+
+.footnote .label {
+ position: absolute;
+ right: 84%;
+ text-align: right;
+ }
+
+.fnanchor {
+ vertical-align: super;
+ font-size: .8em;
+ text-decoration: none;
+}
+
+/* Transcriber’s notes */
+.transnote {background-color: #E6E6FA;
+ color: black;
+ font-size:smaller;
+ padding:0.5em;
+ margin-bottom:5em;
+ font-family:sans-serif, serif; }
+
+.transnote b {
+ color: #880000;
+}
+
+/* TOC */
+ul.TOC {
+ list-style-type: none;
+ padding-left: 5%;
+ width: 80%;
+ text-align: justify;
+}
+
+span.ralign {
+ position: absolute;
+ text-align: right;
+ right: 15%;
+ top: auto;
+}
+
+
+/*]]>*/
+</style>
+</head>
+<body>
+
+
+<pre>
+
+The Project Gutenberg EBook of Gaal György magyar népmese-gyujteménye
+(3. kötet), by György Gaal
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org/license
+
+
+Title: Gaal György magyar népmese-gyujteménye (3. kötet)
+
+Author: György Gaal
+
+Editor: Gábor Kazinczy
+        Ferenc Toldy
+
+Release Date: April 2, 2012 [EBook #39352]
+
+Language: Hungarian
+
+Character set encoding: UTF-8
+
+*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GAAL GYÖRGY MAGYAR ***
+
+
+
+
+Produced by Albert László (This book was produced from
+scanned images of public domain material from the Google
+Books project.)
+
+
+
+
+
+
+</pre>
+
+<p>&nbsp;</p>
+<h1><span class="caption-large">GAAL GYÖRGY</span><br />
+MAGYAR NÉPMESE-<br />
+<span class="caption-large">GYŰJTEMÉNYE.</span></h1>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption-small">KIADTÁK</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-large">KAZINCZY GÁBOR ÉS
+TOLDY FERENC.</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption-large">HARMADIK
+KÖTET.</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">PESTEN,</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">EMICH GUSZTÁV
+SAJÁTJA.</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-small">M. DCCC.
+LX.</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption-small">Pest, 1859. Emich
+Gusztáv könyvnyomdája.</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_III" id=
+"Page_III">III.</a></span></p>
+<h2>ELŐSZÓ.</h2>
+<p>E harmadik kötettel bérekesztjük a nemzet érzékeny köszönetére
+jogosúlt gyűjtő készletének kiadását, amennyiben az közlésre méltó,
+vagy egyébként alkalmatos volt.</p>
+<p>Öt van ezen mesék közt, miket Gaal György, német kidolgozásában,
+utánbeszélt, (XXXIII. XXXV. XLIII. XLVII. LIII.), egy melyet e
+gyűjtemény kéziratából Erdélyi adott (L); azonfelűl egy (XXVIII),
+mely ettől függetlenűl, más gyűjtő által leírva, ugyan Erdélyi
+által a Kisfaludy-Társaság Magyar Népköltési Gyűjteménye III.
+kötetéből ismeretes, is mely az összehasonlításnak tanulságos
+momentumokot nyújt; végre egy (LII.), mely a Romai Gestákból
+népkönyveinkbe átmenvén, itt szájhagyomány után, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_IV" id="Page_IV">IV.</a></span> jóformán
+elváltozva, s egy népembere által, elég választékos nyelven
+<em class="gesperrt">leírva</em>, szinte felveendőnek látszott.</p>
+<p>Tehát húsz merőben újat, sőt magyarban huszonötöt, hoz e
+harmadik s utolsó kötet. Felveendőnek hittük a Halászmesét is LIII.
+sz. alatt, mert ámbár a XXIII. számúnak (a II. kötetben) eszmében s
+mintegy rámájában csak változata, sok részletben tőle különbözik, s
+érdekesen mutatja, mikép vegyítik a népi elbeszélők a mesetőke
+mindenféle elemeit, s egyszersmind mily helyes érzékkel
+szerkesztenek azokból újakat meg újakat. Azt is látjuk ezekből,
+mily mesteri kézzel tudta Gaal a nép igénytelen s egy és más
+részben tökéletlen összeállításaiból – mert a népi elbeszélők
+<span class="pagenum"><a name="Page_V" id="Page_V">V.</a></span>
+hol feledve holmit, hol toldva: majd egy előzmény, majd
+következmények hiányzanak nálok, s így a compositio ritkán mutatja
+azon épséget és kerekdedséget, mely után a műköltészet öntudatosan
+törekszik – mint tudott, mondom – elhagyás, kiegészítés által oly
+kerek egészeket összeállítani, melyek aztán a müvészi eszme
+követelményeinek is megfelelnek. A müvészi átdolgozó fő feladása,
+hogy a feltalálás, melyhez gyakran folyamodnia kell, a népmesészet
+szellemében történjék: az előadásban, nézetünk szerint, ép azon
+szabadsága, sőt kötelessége van, melylyel más tárgyak kezelésében
+bír. Nem a népnek dolgozván, hanem költői míveltséggel bíró
+olvasónak, tárgyának érdekét mind <span class="pagenum"><a name=
+"Page_VI" id="Page_VI">VI.</a></span> azon eszközökkel igyekszik
+emelni, melyek nélkül a mesének végre is csak ethnologiai becse
+van. S így vajmi rosszúl fogná fel például Homer hirdetett
+„népköltőségét“ az, ki úgy gondolkodnék, hogy midőn a görög összes
+nép mondáit éneklé, compositióban és előadásban az alnép
+álláspontján maradt, vagy arra szállt le. Műköltő ő is, és népies
+csak amennyiben eszme és tárgy a néptől vétetett: előadása a
+herosokat, nem a földmívelőt és rabszolgát tartotta szem előtt.
+Ezek legyenek itt érintve azon óhajtás indokolására, hogy bár
+átültetve nyernők meg a Gaal valóban költői s a népmesei naiv
+felfogástól el nem távozó kidolgozásait; bár valahára a Mailáthéit
+is, melyek Kazinczy Ferenc kezétől több <span class=
+"pagenum"><a name="Page_VII" id="Page_VII">VII.</a></span> mint
+harminc év óta készen hevernek kéziratban. De azért is, hogy
+szűnnénk meg a <em class="gesperrt">népies</em> költőnek, ki mindig
+műköltő – mint Kisfaludy K. és Czuczor „Népdalaik és
+népmondáikban,“ Vörösmarty a Tündérvölgyben stb – jogait a
+népköltőéire szállítani le, s oly irodalmi faj felállitására
+törekedni, mely épen a valódi népköltészetnek nem csak szépségeit,
+mik a naiv felfogásban vannak, hanem gyengéit is, melyek a nép
+szellemi fejletlenségéből származnak, tehát alkotási hiányait,
+nyerseségeit, ürességeit, nyelv és verselési tökéletlenségeit
+szentesíteni törekszik, s így költészetünket, versben és prózában,
+elsülyesztéssel fenyegeti.</p>
+<p>A népmesék, melyeket a jelen gyűjteményben adtunk, s melyek az
+Erdélyi <span class="pagenum"><a name="Page_VIII" id=
+"Page_VIII">VIII.</a></span> által négy helyt adottak felett (kevés
+kivétellel) épen a népi kifejezés megőrzése által is jeleskednek,
+kedvesek lehetnek a lélektani vizsgáló előtt mint ethosi és mythosi
+adattár, kedvesek a mívelt olvasó előtt, ki <em class=
+"gesperrt">koronként</em> szívesen leszáll a néphez, meghallgatni
+ennek a müvészettől még illetetlen, primitív nyelvét; kedvesek a
+költő előtt, mint müvészi tárgyalás anyagja: de nem teszik
+feleslegessé a költő átdolgozásait, mik a természet e nyers
+adományaiból igazi műéldeletet nyújtó irodalmi műveket
+alkothatnak.</p>
+<p class="right">Pest, october 31. 1859.</p>
+<p class="right"><i>A kiadók.</i></p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_IX" id=
+"Page_IX">IX.</a></span></p>
+<h2>TARTALOM.</h2>
+<ul class="TOC">
+<li>XXVI. A Vénus madara<span class="ralign"><a href=
+"#Page_1">1</a></span></li>
+<li>XXVII. Egy Tátosról<span class="ralign"><a href=
+"#Page_15">15</a></span></li>
+<li>XXVIII. A pelikán király<span class="ralign"><a href=
+"#Page_23">23</a></span></li>
+<li>XXIX. Ördög leánya<span class="ralign"><a href=
+"#Page_35">35</a></span></li>
+<li>XXX. Három királyleány<span class="ralign"><a href=
+"#Page_46">46</a></span></li>
+<li>XXXI. Zöldike<span class="ralign"><a href=
+"#Page_52">52</a></span></li>
+<li>XXXII. A szegény ember, ki az ördögöt megcsalta<span class=
+"ralign"><a href="#Page_66">66</a></span></li>
+<li>XXXIII. A szalonnavár<span class="ralign"><a href=
+"#Page_72">72</a></span></li>
+<li>XXXIV. Babszem Jankó<span class="ralign"><a href=
+"#Page_81">81</a></span></li>
+<li>XXXV. A kigyó-királyfi<span class="ralign"><a href=
+"#Page_86">86</a></span></li>
+<li>XXXVI. A bűbájos lakat<span class="ralign"><a href=
+"#Page_94">94</a></span></li>
+<li>XXXVII. Kökény Matyi<span class="ralign"><a href=
+"#Page_112">112</a></span></li>
+<li>XXXVIII. A tündérgyűrű<span class="ralign"><a href=
+"#Page_116">116</a></span></li>
+<li>XXXIX. A színváltozó királyné<span class="ralign"><a href=
+"#Page_127">127</a></span></li>
+<li>XL. Kincskeresők<span class="ralign"><a href=
+"#Page_133">133</a></span></li>
+<li>XLI. Jóért jó<span class="ralign"><a href=
+"#Page_137">137</a></span></li>
+<li>XLII. Az ostobán isten is csak bajjal segít<span class=
+"ralign"><a href="#Page_142">142</a></span></li>
+<li>XLIII. Az aranyhajú hármasok<span class="ralign"><a href=
+"#Page_148">148</a></span></li>
+<li>XLIV. A hatalmas síp<span class="ralign"><a href=
+"#Page_155">155</a></span></li>
+<li>XLV. A szerencsés vándorlegény<span class="ralign"><a href=
+"#Page_169">169</a></span></li>
+<li>XLVI. A kérkedés jutalma<span class="ralign"><a href=
+"#Page_174">174</a></span></li>
+<li>XLVII. A szerencsétlenség jól esett<span class=
+"ralign"><a href="#Page_176">176</a></span> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_X" id="Page_X">X.</a></span></li>
+<li>XLVIII. Az irástudó szegény fiu<span class="ralign"><a href=
+"#Page_180">180</a></span></li>
+<li>XLIX. Könykeresztség<span class="ralign"><a href=
+"#Page_186">186</a></span></li>
+<li>L. A három vándorló legény<span class="ralign"><a href=
+"#Page_191">191</a></span></li>
+<li>LI. Kalmár fia<span class="ralign"><a href=
+"#Page_200">200</a></span></li>
+<li>LII. Apollónius királyfi<span class="ralign"><a href=
+"#Page_223">223</a></span></li>
+<li>LIII. Halászmese<span class="ralign"><a href=
+"#Page_234">234</a></span></li>
+</ul>
+<hr class="chap" />
+<p class="center"><span class="caption-larger">MAGYAR
+MESÉK</span><br />
+<span class="caption-large">A NÉP SZÁJÁBÓL.</span><br />
+<span class="caption-large">XXVI–LIII.</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id=
+"Page_1">-1-</a></span></p>
+<h2>XXVI. A VÉNUS MADARA.</h2>
+<p>A régi világ lefolyásiba volt egy igen nagyon elöregedett
+király, aki már mintegy lassu lépésekkel láttatott közelíteni
+koporsójához. Ezen király a természet fő urától oly különös
+testbeli állatással vala alkotva, hogy az egyik szeme mindenkor
+mosolygott, a másik pedig szűntelen sírt. Az urodalmába lévő
+mindenféle okosságú és bölcseségű emberek ezen csudán szörnyüképpen
+tünődtek és nyughatatlankodtak, nem tudván kitalálni, vagy csak
+gyanítani is a dolog valóságos okát. De senkinek sem ada ezen dolog
+nagyobb gondolkodásra és tűnődésre való okot, mint az ő igen jeles
+három fiainak. Ezek szüntelen tudakozták egymás között, hogy: ugyan
+mi lenne annak oka, hogy felséges atyánk szeme, egyike szűntelen
+mosolyog, a másik pedig örökké sír. Egyik egyet, másik másat monda,
+de egy sem tudta bizonyosan megmondani okát. Meghatározták tehát
+<span class="pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span>
+egymás között, hogy a reájok jövő reggel ennek oka megtudása végett
+be fognak menni atyjokat megtudakozni.</p>
+<p>Másnap reggel tehát legelsőbben is bement a születés rendje
+szerint a legnagyobik fia. Aki amint bement, mindjárt így szólítá
+meg atyja: No, kedves szerető fiam, mi ok indított tégedet arra,
+hogy engemet ily szokatlan időbe korán megkeressz? Ezen szavaira a
+királynak így szóla a fia: Felséges atyám, kétségünk és tünődésünk
+rengeteg csoportja késztetett elődbe jönnöm, hogy megtudhassam,
+mind én, mind a tégedet híven szerető fiaid, hogy mi legyen annak
+oka, hogy neked az egyik szemed szüntelen mosolyog, a másik pedig
+örökké sir? Kérlek szerelmes atyám, mondd meg az okát. A király
+ekkor vidor ábrázatját egyszerre a legkomorabb tekintetre
+változtatta, s mindjárt egy mellette lévő nyilakkal teljes tegezhez
+kapott, ebből kivont egy nyilat, és egyenesen fiára lőtte. De
+elhibázván lövését az ajtóba állott meg a nyíl. Ekkor megréműlvén a
+fia, hirtelen kiszaladott, nehogy még nagyobb szerencsétlenség
+kövesse. A két kissebbik testvérek nagy buzgóan várták bátyjok
+szerencsés megjövetelét. Akit mihelyt megláttak, egyszerre a
+legnagyobb serénységgel siettek eleibe járása szerencsés vagy
+szerencsétlen kimenetelének <span class="pagenum"><a name="Page_3"
+id="Page_3">-3-</a></span> megtudása végett. De csak megnémúltak,
+midőn semmi feleletet bátyjoktól nem hallottak mondván, hogy
+atyjok, középső fiának kivánja minden titkát kijelenteni.</p>
+<p>Égvén a középső fiu minél hamarább való megtudása eránt a
+dolognak, siet legnagyobb gyorsasággal atyjához: amint bement és
+kérdését előterjesztette, hogy minek a megtudása végett ment
+legyen: hasonlóképpen bánt az öreg király második fiával is. Aki
+amint kijött, csak annyit monda, hogy: kedves öcsém, mint
+legkedvesebb és legmeghittebb fiának neked kivánná megmondani a
+dolog mivoltát atyánk. Ekkor a legkissebbik fiu nagy bugón szalada
+atyja rezidenciájába: aki amint bement, mindjárt így szóla: Nagy és
+különös szerencsémnek tartom, hogy engemet választál három fiaid
+között titkaid megtudására. Légy is szerelmes atyám oly nemes
+indulattal, hogy ne tagadd meg tőlem titkaidat, hacsak lehet: ha
+életemet kelletik is feláldoznom éretted, kész vagyok, csak tudjak
+valamit rajtad segélleni. A király fiához nagy tüzessen szaladott
+egy kivont tőrrel, de elmellőzvén a szúrást, a falat találta; fia
+meg nem réműlt, bátran állott, sőt így szólott: Kedves atyám,
+előtted állok, szabad vagy életemmel, úgy bánjál velem, amint neked
+tetszik. De hidd meg, addig előled ki <span class=
+"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> nem megyek,
+mig meg nem mondod szemeid különös voltok változásait. Amelyre a
+király mondá: no szerelmes fiam, látom, hogy te vagy erántam a
+legnagyobb szívű és hűségű, és tebenned helyheztetem minden
+reménységemet; bátyáidba semmi bizodalmam nincsen, mivel csupa
+félelemből állanak. Kedves fiam, az én egyik szemem mosolygásainak
+oka: hogy gyönyörű és kellemes három fiaim vagynak, akiket legfőbb
+örömömnek tartok, noha mostan úgy tapasztaltam, hogy kettejébe
+semmi örömöt nem fogok nyerni. A másik szemem szűntelen való
+sírását okozza, még törzsökös királyi familiámtól reám maradott
+Vénus madarának siratása, amelyet tőlem valami rabló ellopa; ettől
+függ pedig az én életemnek vidor állapotja, mert ha eztet még
+egyszer visszaszerezhetném, minden kincseimmel királyságomat annak
+adnám, aki ezt nekem meghozná, mivel akkor még egyszer olyan ífju
+lennék mint a huszonnégy esztendős ífju legény. Ekkor a királyfi
+megkéri édesatyját, hogy legyen erántok annyi szerettel és
+hűséggel, hogy nékiek úti költséget rendeltetni ne terheltessék,
+mivel ők, hacsak a felső és alsó világba fog lenni azon madár,
+bizonyosan meg fogják hozni. Az atyja megköszönte szíves
+igyekezetét, sok szerencsét kivánt mind a hármaknak <span class=
+"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> hogyha a
+bátyjai is meg fognának benne egyezni.</p>
+<p>Az egyesség tökélletességre ment. Megindúltak tehát mind a
+hárman egy úton, és útaztak ők számos mérföldekig együtt. Egyszer
+elérnek egy rengeteg és nagy sűrű erdő aljára, a hol az út kétfelé
+ment, egyik ment egyenesen a nagy erdőségbe, a másik ága pedig az
+erdő mellett mene el. Itt tanácskozának, hogy mitévők lennének e
+két út felől, hogy ki melyik úton menne? A kissebbik királyfi
+látja, hogy bátyjainak éppen semmi kedvek nincsen befelé menni: én
+elmenek magamba, tí pedig, bátyáim, menjetek együtt ahová akartok.
+De még minekelötte megindúlnának, az útfélen vala egy nagy élőfa, a
+két út elágazásának közepébe. Ekkor a kissebbik királyfi kiveszi
+zsebbeli késit, és belé szúrja a nagy fába ezt mondván: Kedves
+bátyáim! ha valamelyikünk ezen úton hamarább megfordúl, ezen kést
+ezen fából kihúzni ne sajnálja: hogyha a kihúzás alkalmatosságával
+a fából vér fog folyni, úgy meg lehettek felőle győződve, hogy
+bizonyosan valamelyikünk e földi életből egy más világba
+hívattatott által: hogyha pedig víz fog belőle folyni, jelenten
+fogja mindnyájunknak egészséges állapotba való lételét. Ezek után
+egymást forró atyafiságos <span class="pagenum"><a name="Page_6"
+id="Page_6">-6-</a></span> ölelgetések között öszve meg
+öszvecsókolták, és sok szerencse kívánása után útnak indúltak, a
+kissebbik királyfi befele az erdőbe, ketteje pedig mellette.</p>
+<p>A kis királyfi nagy és terhes utazásai után, eljuta az erdőbe
+egy kisded kunyhóhoz, a mibe bemenvén, szerencse és jó estve
+kivánásával idvezlé a benne lakó szörnyű formájú bűbájos vén
+asszonyt, fogadván őtet anyjának. Melyre a vén asszony: Ugyan
+felséges királyfi, mi hozott tégedet e messze és idegen földre,
+holott itten még madarat sem lehetne azon föld tájékáról találni,
+embert pedig még annyival inkább nem? Erre a királyfi így szólt:
+Jószívű öreg anyám, légy erántam annyi szívvel és szeretettel, hogy
+ha tudsz valamit a Vénus madaráról hogy hol lehet, nyilatkoztasd,
+ki. Szivességed jutalom nélkül nem fog maradni; Felséges királyfi,
+valóban hidd el nekem, hogy semmit sem tudok felőle, hanem van
+nekem még egy néném, még ide valami 50 mérföld, nálamnál száz
+esztendővel vénebb; ha csak e nem fog felőle tudni, én semmit sem
+tudok. Ide is elverekedett szerencsésen a mi királyfiúnk, ahol a
+vén sibillát megköszöntvén, ez kérdi útja oda való menetelét a
+királyfitól; aki midőn megmondotta, mindjárt így szóla: Jaj kedves
+királyfi, én tudom hogy hol van <span class="pagenum"><a name=
+"Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> azon madár, de minek is mondom,
+haszna semmi sem lesz benne, sőt még életedet fogod ottan veszteni,
+mivel igen nagyon erős helyen vagyon; annál fogva jobb ha
+szándékodról leteszel, és szerencsésen visszamégy hazádba, mert ha
+akármi nagy erővel birnál is, ottan meg kelletik halnod. A királyfi
+így szól: Szerelmes öreg anyám, nekem az élet annyi mint semmi, sőt
+dicsőségnek tartom azt, ha gyenge csecsemőkoromtól fogva mindenkor
+híven ápolgató édes atyámért feláldozhatom; akkor tudom, hogy
+atyámnak is bennem helyheztetett bizodalma meg fog valóságosodni,
+hogy nem csak szóval emlegettem, hogy hív szívvel viseltettem
+eránta, és buzgó voltam életem feláldozásával is megpecsételni az
+eránta való hív szeretetet. Melyre a sibilla: Jó királyfi, látom és
+tapasztalom atyád eránt való hívségedet és szeretetedet; megmondom
+hát, hogy miképpen cselekedjél hogy se magadnak károdra ne légy,
+atyádnak is örömét és kivánságát beteljesítsed. Ide már nem messze
+van, napkeletre, egy kimondhatatlanságú nagy gazdagsággal bíró
+elöregedett király: ennek a várába van a te familiád madara. Ezt ha
+meg akarod fogni, amidőn be fogsz bocsáttatni azon szobába, ahol a
+madár egy óráig való éneklését szokta követni, tehát vágj először,
+<span class="pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span>
+minekelőtte bemennél, egy bokor töviset, aztat magad mellé
+rakosgasd ahol fogsz ülni, hogy ha el fogsz aludni bájoló hangjától
+a madárnak, a székről a tövis közzé bukván, minthogy ingedet is le
+kelletik vetni, fel fogsz ébredni, és megfoghatod a madarat: de
+különben nem, sőt életedet elveszted. Itt a királyfi megköszönvén
+nagy szívességét a vén sibillának mind a szállás, mind pedig a
+hasznos tanácsadásért, azzal útnak indúla. Kevés napok lefolyásai
+után beért ő a régen kivánt és óhajtott királyi rezidenciába, ahol
+az öreg király egy széken könyökle. A királyfi módja szerént
+idvezlé a vén királyt. A király így szóla hozzá: Mi járatba vagy,
+vagy mit akarsz? Mely szavaira a királyfi említé, hogy őtet atyja
+familiájának díszes madaráért küldötte volna, hogy ha méltóztatnék
+olyan kegyes lenni, hogy ismét régi birtokosának visszaengedné. Az
+öreg király: Fiam, nem bánom úgy, hogyha meg tudod fogni, vigyed;
+különben három napok engedése után, melyeket a megfogásra adok,
+hogyha munkád sikeretlen fog lenni: nézzed azon kétszáz
+kilencvenkilenc karóba húzott embereknek fejeiket, a tiéd fogja a
+summát közöttök háromszázra szaporítani. Ezek után kimene a
+királyfi, tusakodván a dolog szerencsésen való megnyerése felől.
+Bement első nap <span class="pagenum"><a name="Page_9" id=
+"Page_9">-9-</a></span> a próbaházba, de minden haszon nélkül
+töltötte ottan idejét, elnyomattatván a Vénus madara bájoló
+hangjától. Második nap is hasonló szerencséje vala. Utólsó napjára
+viradóra egész éjjel nyughatatlanságba és álmatlanságba tőltötte
+idejét, félvén a következendő szerencsétlen esettől, hogyha
+tudniillik nem tudja megfogni a madarat, úgy kénytelen lesz életét
+a reá kimondott szentencia szerént végezni. Egyszer eszébe jön
+neki, hogy talán, amint a vén sibilla javaslotta nekie, hogy
+tövisbokrot vigyen be magával, és ingét vesse le, és úgy üljön a
+tövissel környülvett székre, talán nem lenne rosz. Úgy cselekedett:
+lett is haszna, mivel a madár megfogására csakugyan szerencsésen
+eljuta. Mihelyt a madarat megfogta, a vén király azon minutumba
+életét végezte.</p>
+<p>Ekkor három gyönyörű természet adományai, a király leányai,
+egyszerre idvezlésére és köszöntésére előállának az ífju
+királyfinak, ajánlván hármok közül szabad tetszése szerint való
+választást, azzal együtt a királyi birodalmat. De ő nemes szívvel
+és indulattal bírván, mind a három leányait a királynak elválasztá
+ily feltétel alatt, hogy ők is hárman volnának testvérek, és így
+mindeniknek jutna egy feleség, és amelyiknek majd kedve lenne a
+megholt király birodalmába jönni uralkodni, hát a lenne ottan
+<span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
+"Page_10">-10-</a></span> a király: addig gondviselőre bízván az
+országot. Annakutánna magokhoz szedének kincsből és egyéb szükséges
+holmikból annyit, amennyit elegendőnek lenni itéltek, azzal útnak
+indúltak. Szerencsésen el is jutának azon pontra ahol a három
+királyfiak egymástól az erdőszélen elváltak: itt ismét úgy
+öszvetalálkoztak, mintha öszvesúgtak volna. Nagy örömmel fogadta a
+testvérbátyjait, akiknek kimutatta idejek és rendjek szerént a
+jövendőbeli hitves társakat, akik nem a legnagyobb szívvel nézték
+öcscsöket, minthogy fogadása szerént ő hozta meg az atyjoknak fő
+örömét szerző Vénus madarát. Útaztak ők egy darab ideig színmutató
+testvéri barátságba; de egykor azt mondja a nagyobbik testvér a
+középsőnek: Hallod-e, nekünk még jobb volna haza sem meni,
+mivelhogy minden pénzeinket a bordélyházakba egyáltaljába
+elköltöttük, rongyosak is vagyunk, és még feleségről is öcsénk
+gondoskodott helyettünk: meglásd eddig is kevés becset ada rajtunk
+atyánk, mostan még annyit sem. Öcsénk fog lenni az örökös, vagy
+öljük meg inkább, különben haza sem megyek. Mondá a közepső a
+nagyobbnak: Kár volna megölnünk, inkább vessük ezen kútba, hadd
+haljon meg magába. Ezzel leszedvén róla minden ruhát, meztelen
+bevették egy kútba, a melybe <span class="pagenum"><a name=
+"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> szerencsére semmi víz nem
+volt, itt maradt a szegény királyfi nagy sírás és zokogás között:
+hasztalan reménykedvén kőszivű bátyjai előtt. Azok pedig nagy
+vígsággal folytatták útjokat a három királyleányok társaságába,
+akiket keményen megeskettek, hogy egy szó nem sok, de annyit se
+merészeljenek előhozni, különben halál leszen a jutalma nem
+hallgatásoknak.</p>
+<p>Mindnyájan szerencsésen haza érkeztek, az egész udvar
+örömünnepet tarta, mindnyájan vígan valának, csak a kissebbik
+királyfi cserbe maradt hitvese szomorú, aki szüntelen szeretője
+után búsonga. Az öreg király is száma nélkül emlegeté legkedvesebb
+fiát. Megegyezett a király hogy fiai elvehetik a hozott
+királyleányokat; készültek a pompás és felséges menyekzőhöz,
+remélvén hogy a míg halad, addig kissebbik fia is megérkeznék. De
+hagyjuk őket a menyegzőhöz készülni, nézzük a kissebbik királyfi
+mit csinál a kútba? Amint ő ottan sír és tünődik magába, arra
+megyen egy csoport rabló; egy közülök nagyon megszomjúhozott,
+vízkeresés végett a kúthoz mene, a melybe egyebetmint egy meztelen
+embert nem lát; ez kéri a rablót hogy segéljen rajta: e szolítja a
+többit, de azt felelték, mi hasznunk ha kihúzzuk! semmit tőle el
+nem vehetünk. No de mégis vegyük ki, és mindenik üssön rajta egyet.
+Így szegény <span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
+"Page_12">-12-</a></span> ártatlan királyfit megvervén ereszték
+útjára. Ekkor a szenvedések között lévő királyfi kezeit
+öszvekócsolván, szemeit az ég fele veté, és így szóla: Óh! mostoha
+sors! minek engedted meg hogy lételemmel csak épen a nyomorúltaknak
+számát szaporítsam? Minek is tanultam meg mely jó legyen szemeimmel
+néznem a napot, jobb lett volna ha örökös setétség zárolta volna.
+Minek ragadott szívem barátimhoz, ha egy örökös elválást kelletik
+mostan szenvednem? Nyílj meg föld, vagy szakadjatok reám, hadd
+veszszek el, mert ez élet reám nézve kész itélet. Míg így ment a
+sivatag pusztán, talált ő a varráshoz megkivántató eszközöket,
+ollót, cérnát, és imitt-amott egy-egy ruhadarabot. Így gondolkodik
+magába: Ugyan felvegyem-e? veszem-e én ennek valami hasznát? No de
+csak felszedé a rongydarabokat, és azokból készíte magának olyas
+ruhát, amivel mezitelenségét legalább eltakará; annakutánna eljuta
+egy korcsmába, ahol ő magát szabómesterembernek adta ki; a
+korcsmáros maga is a volt, és igy szóla: Soha jobb időbe nem
+jöhetett volna hozzám segítő: három leányaim férjhez mentek;
+azoknak ruhát kell mindeniknek varrnom: más az hogy királyfiak
+mostan házasodnak meg, és azoknak a feleségei számára is ime itten
+vannak a munkák. Kinek <span class="pagenum"><a name="Page_13" id=
+"Page_13">-13-</a></span> van mostan nagyobb aggódása és búsulása,
+mint a szegény királyfinak, aki soha még egy öltést se tett, csak
+éppen mostan, amidőn a szükség reá készteté, adtak neki enni, és
+innya; de búsulásába se enni, se innya nem merészlett, félvén a
+dolog igen veszedelmes kimenetelétől. A korcsmárosból való szabó
+kiadja a leányai számára való matériákat, azzal kimutatnak egy
+különös szobát is. Estve bemegyen, lefekszik; de aludni sem mer,
+sőt úgy gondolkodik magába: hogy reggelre el fog szökni, különben a
+gyalázattól megmenekedni másképpen nem fog. Egyszer felveti
+szemeit, hát látja, hogy mindenféle szabósághoz megkivántató
+eszközök magokban dolgoznak; ezen ő nagyon elcsudálkozék, és ismét
+elaludt. Mikor felébredett reggel, minden ruhák a fogason készen
+állának. Ezen a mester igen nagyon csudálkozott, és a királyleányok
+ruháit is így varratta. Mikor megtudta hogy bátyjainak lakodalma
+másnap fogna tartatni, ő is bement a maga koldusruhájában a
+rezidencia kapuja eleibe bámulni, semmi fizetést nem vévén
+mesterétől, sőt igérte, hogy szívességét, amiért befogadta, rövid
+idő múlva vissza fogja fizetni. Itt a nagy lakodalom tartatott, az
+egész birodalmából a királynak ott lévén boldog boldogtalan. De még
+is annak a híával volt az öreg király, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> hogy fia
+meg nem érkezett, és hogy a Vénus madara is szüntelen búsongott, és
+nem éneklett. Egyszer a rongyos királyfi, amint a rezidencia kapuja
+előtt kéregetne a ki és bemenő emberektől, egy kapus jól reá űt
+hogy miért nem menne be? ottan kapna elegendő ételt: melyre ő azt
+felelé: Hogy menne oda egy nyomorult szegény a nagy rangúak közzé?
+Erővel behajták tehát a többi koldusok közzé enni, ahová amint
+bement: egyszerre az ajtó nyitva lévén, reá szállott a Vénus
+madara, és felségesen éneklett, mindjárt bevitték a koldust, akire
+egyszerre a bátyjai és szeretője reá esmertek. Abba a minutumba
+megífjodott az öreg király is, és őtet királyi öltözetben
+felöltöztetvén a birodalmat atyja is szabad tetszésére bízta, hogy
+úgy bánjon velek amint neki tetszenék. Akiknek minden jelenvalók
+halált itélének. De ő így szólott: No ti háládatlan és kőkemény
+szívet viselő bátyáim, akik nekem jóért gonoszszal fizettetek, én
+most megbüntethetnélek benneteket halállal is; de érezzétek, hogy
+öcséteknek igaz atyafiságos szíve van, aki bármely gyalázatnak és
+szenvedésnek voltam is kitétetve, mindazonáltal megfelejtkezem
+gonosz cselekedeteitekről, remélvén hogy ennekutánna elkövetett
+hibáitokat dupla szeretettel és hűséggel fogjátok bebizonyitani
+<span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
+"Page_15">-15-</a></span> és megpecsételni. Így mindnyájan
+öszveesküvének, és számos boldog esztendőket szemléltek víg örömök
+között.</p>
+<hr class="chap" />
+<h2>XXVII. EGY TÁTOSRÓL.</h2>
+<p>Hajdanában volt a világon egy szegény és sok nyomorúságokkal
+küzdő ember, akinek voltak tizenkét fiai. Ezen tizenkét fiai,
+amidőn azon időt elérték, hogy valami szolgálatra alkalmatosak
+lennének, elmentek egy királyhoz szolgálatba, és mindenik szolgált
+magának egy lovat. A legkissebbik fiú, aki magát bátyjai előtt
+legtunyábbnak és restebbnek mutatta, de alattomba a legnagyobb
+okosságú és serénységű volt, egy lovat, amely a király istállójába
+leghitványabb és restebb volt, magának elválasztott. A király nem
+igen örömest adá neki mondván, hogy száma nélkül sok szép lovak
+lennének istállójába, miért nem választana ő is mint a többi
+bátyjai, olyan szép lovat? de ő minden módon megelégedvén a hitvány
+lóval, megköszönvén a királynak nagy <span class="pagenum"><a name=
+"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> kegyelmét, haza felé
+indultak. Itta több testvérei nem is kívántak vele menni, minthogy
+maga sem volt gavallér, a lova is rútúl nézett ki. Egyszer egy nagy
+sáron kelletett általmenni: a hitvány ló bele maradt a sárba. A kis
+fiu kérte tehát a bátyjait, hogy segítenék ki: de azok azt
+felelték: Ha jobban szeretéd a hitvány lovat mint a jót, mostan úgy
+vegyed hasznát: vess magadra, mi veled nem bajlódunk; azzal ottan
+hagyták. Alighogy testvérei elmenének, megrázkodott a ló, egyszerre
+egy aranyszőrü paripa vált belőle, és így szólt a kis gazdájának:
+Ime itten van a fülembe egy pár arany öltözet, vedd fel magadra; és
+azzal, szárnyas ló formáját vevén magára, azt kérdezte, hogy milyen
+sebességgel menjen? úgy-e mint a szél vagy mint a gondolat? amelyre
+úgy felel a lovagló Kelf (így neveztetett): Úgy menj, hogy se
+magadba se pedig bennem semmi kár ne essék. Azzal amint
+széllelnézett, már hazájába volt. A bátyjai még sok időre kerűltek
+haza, amelyen igen elcsudálkoztak, hogy öcscsök odahaza volt.</p>
+<p>Annakutánna hogy bátyjai megjöttek, elindultak házasodni, oly
+feltétel alatt, hogy mind addig meg nem házasodnának, míg olyan
+emberre nem találnának, akinek tizenkét leányai volnának. Egykor
+sok utazásaik <span class="pagenum"><a name="Page_17" id=
+"Page_17">-17-</a></span> után egy a mezőségbe magába szántogató
+ember megszólítja őket, hogy hová szándékoznának? Amelyre a
+szántóvetőnek így szólának: hogyha hallott volna valahol olyan
+embert, akinek tizenkét leányai volnának, férjhez menendők,
+megmondani ne sajnállaná! A szántó ember azt mondá hogy ebben a
+legközelebb lévő városban lakna egy bűbájos asszony, annak tud
+tizenkét eladó leányait, de többet sehol sem hallott. Bementek
+tehát a városba lakó bűbájos asszonyhoz, ahol nagy szívességgel
+fogadtattak, s mind magok, mind pedig lovaik jó kvártélyt kaptak.
+De egyszer amidőn az istállóba bement a legkissebbik fiú Kelf; így
+szól hozzá lova: Kedves kis gazdám, vigyázzatok magatokra, mert
+ezen az éjtszakán a bűbájos boszorkány mindenikünket meg fog ölni;
+hanem én azt javaslom, hogy majd valami tizenegy óra tájban légy
+ébren, én elmegyek az ablakra, és álmot lehellek mindenikre, akkor
+te a bátyáidat fektesd a bűbájos asszony leányainak helyekre,
+leányokat pedig bátyáid ágyokra; minden lovaitokat az asszony
+lovainak helyekre.</p>
+<p>Ez meglévén, éjjel tizenkét órakor a vén boszorkány felébredvén,
+egy nagy bárdot fogva kezébe, minden leányainak és lovainak
+elvagdalta fejeket, azzal bement ismét házába, s <span class=
+"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> mint aki
+igen nagy hasznot cselekedett, lefeküdt ágyába, és a Kelf tátosa
+ismét belehelvén az ablakon, újra elaludt a vén asszony. Ekkor Kelf
+felköltötte bátyjait, hogy minél hamarább siessenek ki a vén
+asszony határából, mert különben meg kelletik halniok, ha fel fog
+ébredni. Elsiettek minél hamarább, Kelf pedig megvárta a vén
+asszony felébredését, aki, mikor megtudta hogy leányait ölte meg,
+nagy méreggel felugra egy még életbe lévő tátosára, kergette
+Kelfet; de aminthogy a Kelf lova gyorsabb volt mint a vén asszonyé,
+utól nem érhette, hanem így kiáltott hozzá: Várd el, kutya, majd
+reá jősz máskor. Ekkor a Kelf lova így szólt: Mostan sehová se
+nézz, hanem egyenesen. Azzal megindúlván mint a sebes szélvész,
+egykor csak elkiáltja magát Kelf: Megállj lovam; melyre ez azt
+kérdezte: Hát mit láttál? Felelt Kelf: Egy aranyhajszálat. A tátos
+ismét így szólott: Ha felveszed, úgy is baj, ha nem veszed, még
+nagyobb baj; no de csak vedd fel. Annakutánna azon mód szerint
+talált ő még egy aranylópatkót, és aranykacsatollat; mind felszedte
+őket. Annakutánna nem ment ő haza, hanem egy királynál beállott
+szolgálni.</p>
+<p>Itten Kelf a leghűségesebb és tisztább lovász volt mindenek
+felett. Ő a tisztogatáshoz soha gyertyát nem kért, még is lovai
+mindenkor <span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
+"Page_19">-19-</a></span> a legtisztábbak voltak: ezért a többi
+kocsisok nagyon gyűlölték, hogy mi lenne annak az oka hogy gyertyát
+sem kér, és még is olyan tiszták a lovai? Egykor meglesték: hát
+látják, hogy egy aranylópatkó világánál tisztogat. A királyt a
+többi cselédek odahívták, és midőn maga is a király személyesen
+látta volna, bement Kelfhez, akitől megkérdezte, hogy hol vette
+volna ezen lópatkót? melyre Kelf így szólott: Ezen lópatkót,
+aranyhajszálat és aranykacsatollat találtam az úton. Ezeket a
+király elvette Kelftől, és bevitte. Másnap reggel behívatta a
+király Kelfet, így szólván neki: Hallod-e: azt parancsolom neked,
+hogyha azon leányt, aminek a hajából való ezen hajszál, nekem ide
+nem hozod, úgy tudd meg, hogy halál a fejeden. Ekkor nagyon
+szomorúan kimegyen az istállóba, egész napját sírással búsongással
+töltötte. Hát csak megszólal a tátos: Kedves Kelfem, miért vagy
+olyan bús és szomorú, és miért siránkozol? nekem semmi bajodat nem
+mondod? Könnyes szemeit Kelf felemelvén így szól: Halál a fejemen
+ha azon leányt, akinek a hajából való azon hajszál, a királynak meg
+nem hozom. A tátos mond: Jól tudtam, azért mondtam hogy ha
+felveszed, úgy is baj, ha nem veszed, még nagyobb baj. No de légy
+jó reménységbe; kérj mind nekem, mind magadnak útravalót.
+<span class="pagenum"><a name="Page_20" id=
+"Page_20">-20-</a></span></p>
+<p>Megnyervén az útravalót, elindulának mint a villámlás. Az úton
+így szóla a tátos az ő gazdájához Kelfhez: Mostan oda kelletik
+mennünk, ahol a bűbájos vén asszony kergetett bennünket: az ő
+házába van azon aranyhajú leány egy bölcsőbe, a maga ágya mellett
+rengeti szüntelen; hanem arra kérlek, hogy mikor én belehellem az
+álmat a vén asszonyra az ablakon, sebesen menj be, és ragadd meg
+minden bölcsőstül, de hozzá ne nyúlj, mert különben életedet
+veszted. Úgy is cselekedett Kelf; megragadta minden bölcsőstül; de
+minthogy a bölcsőbe lévő aranyhajú leány nagyon szép és kellemetes
+formájú volt, Kelf meg nem állhatta hogy meg ne csókolja, amidőn az
+ablakon keresztűlvitte: mindjárt felserkent a vén asszony, és a
+maga tátosára hágván, kevésbe múlt hogy Kelfet el nem fogta, nagy
+fenyegetésekkel ijesztvén a jövendő oda meneteltől.</p>
+<p>Nagy örömmel vette a király a gyöngy teremtés megjövetelét.
+Akinek a király ajánlván szívét lelkét, holtig való szerelmét: de
+erre így szóla a leány: Nem leszek addig birtokodba, míg azon
+aranykacsát, amelynek a tollából való ezen toll, ide nem hozatod.
+Ezt is Kelfre bízta a király. Egy száz öles mélységű kútba volt a
+kacsa; ide leeresztette Kelfet lova; de minthogy egyszerre meg nem
+kaphatta a kacsát, elkiáltá magát, és a vén asszony megragadta
+<span class="pagenum"><a name="Page_21" id=
+"Page_21">-21-</a></span> Kelfet. Itt a vén asszony megköttetvén
+Kelfet, befűtetett egy vas kemencét hétszer jobban mint máskor. De
+minthogy a szolgáló maga maradt, mondotta Kelfnek, hogyan üljön
+azon targoncába, amivel be akarta a kemencébe taszítani. Kelf
+mindig úgy ült, hogy be ne tudja taszítani; a leány hiába
+magyarázta, Kelf nem akarta érteni, mondván a leánynak, hogy
+mutassa meg, hogy miként kellessen ülni: akkor a leány mutatás
+végett bele ugrik a targoncába, Kelf pedig serény volt,
+betaszitotta a kemencébe, maga pedig a kacsát megfogván, hazament.
+Ekkor a király a szép leányt késztette házassági élet elfogadására,
+de a leány azt mondotta, hogy addig nem, míg azon ménest, amibe
+azon ménló van, aminek a lábáról való ezen patkó, ide nem hajtatod.
+Ezt is Kelfre bízta a király, akinek lova így szóla, hogy kérjen
+bőven zabot, egy ásót, és egy bialbőrt; ezeket megkapván, mentek ők
+egy nagy tenger mellé, ahol egy szigetbe megmutatta a ló a ménest;
+annakutánna egy gödröt ásatott Kelffel, abba bele feküdt maga Kelf
+és a tátos is abba volt betakarván a bialbőrrel. Megtanitotta a
+tátos Kelfet, hogy mikor ő vívni fog, a veres lángot locsolja, úgy
+a tátos meg fog mentődni. Ezután elnyeríté magát a Kelf lova. A
+szigetbeli ménló mindjárt meghallotta, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> és félig a
+tengerbe bejött; de minthogy a Kelf lova a gödörbe bújt, nem látta,
+visszament; második nyeritésre általjött, kereste, mindenütt
+nyerített; ekkor a Kelf lova kiugrott a gödörből, és addig
+viaskodtak, hogy a Kelf lova meggyőzte; annakutánna az egész ménes
+magába általjött, és haza hajták. A király készteté ismét az
+aranyhajú leányt az házassági életre; de a leány azt mondta, hogy
+addig nem, míg maga azon lovaknak tejébe meg nem fürdik, amit
+azoktól fognak fejni. Ekkor a Kelf lova megrugdosván sorba mindenik
+lovat, magoktól leadták a tejet; a tej úgy forrott, mintha a
+legnagyobb tűz lett volna alatta. A fürdést is Kelfre bízta a
+király, aki lovát kivivén, ez reá lehellett, és csak lágymeleg lett
+a tej; Kelf pedig hétszer szebb volt mint annakelőtte. De a leány
+azt kivánta, hogy a király személyesen megfürödjék. Kivitette tehát
+a király is a Kelf lovát, de amint ez reá lehellett a forró tejre,
+még sokkal jobban forrott, amibe a bele lehellés után
+beereszkedvén, mindjárt szörnyű halált szenvedett a király. Ekkor
+az aranyhajú leány így szóla Kelfhez: No kincsem, én a tiéd, te
+pedig az enyim vagy, éljünk számos boldog esztendőket. Így lett a
+szegény Kelfből király, aki élt és uralkodott vég nélkül való
+időkig.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
+"Page_23">-23-</a></span></p>
+<h2>XXVIII. A PELIKÁN KIRÁLY.</h2>
+<p>Volt hol nem volt, még az árabs tengereken is túl volt, hegyen
+völgyön, még pedig a rongyos levelű erdőn is túl volt, volt egykor
+egy szegény ember, kinek a gazdasága csak egy rongyos kunyhóból
+állott; életét pedig csak úgy táplálgatta, az erdőből naponként
+száraz gallyakat hordott, és a piacon eladta, magát és feleségét
+abból táplálta. Míg fiatalok voltak mind a ketten, magzatjok nem
+volt. Egyszer az asszony teherbe esvén, már közelgetett a szülésnek
+az ideje. – Azon estve oda érkezett Krisztus Péterrel, és kéri,
+hogy adna a szegény ember nekie szállást; melyre mond a szegény
+ember hogy: nem adhatok, úgymond, mivel a feleségem ilyen s ilyen
+állapotban vagyon: azért hát nem lehet magoknak, jó barátim, a
+szobába feküdni. Kire monda Péter: Hiszen lefekszünk mink a
+pitvarba is, csakhogy a levegő alatt ne feküdjünk. Ekkor csinált a
+szegény gazda a pitvarba ágyat; azon éjtszaka pedig <span class=
+"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> nagy
+fájdalmakkal kinoztatván a szegény asszony, monda Péter az urának:
+Uram szabadítsd meg szegényt, mert nagyon kinlódik. Monda az úr:
+Eredj Péter, nézd meg mit látsz az égen? Péter kiment és nézi: hát
+látott az égen két kardot, és három halálfejet. Mondván Péter az
+urának hogy mit látott, monda az úr: Hogyha ebbe a szempillantásba
+megszületik a fiú, tehát el kell neki vesznie vagy háborúba, vagy
+pedig döghalál által. Megint kezdi az asszony jajgatását, és kéri
+Péter az urát, hogy szabadítaná meg: az ura pedig mondja, hogy
+nézze meg viszont mit lát az égen. Péter pedig kimegy, és látja
+hogy vagyon az égen egy szép kinyílt rózsabokor. Melyet mondván az
+urának, no akkor legyen meg! monda ez, és az asszony megszülte a
+gyermeket.</p>
+<p>Reggel felvirradtak szerencsésen, és kéri a szegény ember a két
+szállóját, hogy vigyék el a kis fiút a templomba, és
+kereszteltessék meg; melyet el is vittek, és épen akkor értek a
+királynak a magzatjával a templomba, de mivel ez leány volt, tehát
+mondja az úr hogy ezt kereszteljék meg, mivel ez fiu. Ezt nem
+akarván a pap cselekedni, tehát veszi Krisztus a gyermeket, és maga
+megkereszteli, azután megáldotta, és általadta az atyjának.
+<span class="pagenum"><a name="Page_25" id=
+"Page_25">-25-</a></span> Hogyha, úgy mond, egyszer a gyermek felnő
+és el fog valahova utazni, tehát add neki ezt a botot; és a maga
+botját általadta a szegény embernek. A királynak a leánya épen egy
+idős volt ezzel a szegény ember gyermekével. Már mind a ketten
+felserdültek, és már a leány az ő legszebb virágzó ideiben volt, és
+oly gyönyörű tekintete volt nekie, hogy hozzá hasonló nem volt
+körülbelül szépségére, amelyben is nagyon elbízván magát, gyülésben
+kihirdettette, hogy ő máshoz nem megyen férhez, csak ahoz, aki neki
+a Pelikán királynak az tollából hoz egyet. Erre a hirdetésre sok
+bárók, grófok, hercegek, válogatott cigánylegények indúltak a
+Pelikán királynak a keresésére, de senki nem tudta feltalálni.
+Végre mondja a feljebb emlitett szegény embernek a fia: Atyám én is
+elmegyek, és talán én leszek szerencsés hogy rá találok arra a
+drága kincsre. Kinek mondja az atyja: Eredj fiam, járj békével
+segitsen az isten. És az atyja készít nekie útravalót, hogy
+elmehessen; végre adja a fiának a keresztatyjától kapott botot, és
+ez elbucsúzik az atyjától, és útnak indúl, maga se tudja hogy merre
+menjen. Egy helyett megéhezett, és leül a földre, és a botját maga
+alá tette, és mely nagyon elbámult, midőn a botja maga alatt lóvá
+változott, és kérdi tőle a lova: Hogy akarod, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> édes
+gazdám, hogy most menjünk, mint a szél, vagy mint a gondolat? Mondá
+neki: Csak úgy menj édes lovam, hogy se énbennem, se tebenned
+semminemű kár ne essék. Ezzel megindúl szélmódjára, és viszi egész
+estvelig; estvére érkeztek egy nagy városba, ahol mondotta a lova;
+hogy itt meg fogunk hálni; és bementek mind a ketten a
+vendégfogadóba. Midőn a lovát az istállóba bekötötte, maga pedig a
+vendégszobába ment és bort kért magának, és bora mellett falatozta
+kedves pogácsát, melyet még az atyja tett a tarisznyájába; egy
+kevés idő múlván szemléli a korcsmáros, hogy messzéről való és
+külső országokból volna (mivel vele a lova repűlt) és hozzája
+mengyen, asztalánál leülvén, előre köszönti, azután kérdi, hogy
+honnan, és micsoda országból származott, és hogy hová utazik? Midőn
+ezt meghallotta, mondá hogy én, úgy mond, az Meltáfó országából
+való vagyok, és útazok a Pelikán királyhoz. Midőn ezt meghallotta a
+korcsmáros, hogy ezeknek a hatalmas madaraknak a királyához útazik,
+gondolván hogy ezt jó lenne a királynak megjelenteni, azzal
+felkészűl és szalad a királyhoz. Midőn jelentése után beeresztették
+a király eleibe, mindjárt elbeszéllette hogy micsoda ember vagyon
+nála. Mondá a király, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_27"
+id="Page_27">-27-</a></span> mindjárt hozzák hozzám az embert. A
+korcsmáros nagy sietséggel vezeti a királyhoz, és midőn a király
+mindeneket kikérdett volna tőle, kérdi végre, hogy valóban a
+Pelikán királyhoz utazik-é? kinek mondá emez, hogy oda. Mondja neki
+a király: hogyha egyszer a Pelikán királylyal beszélsz, úgymond,
+tehát kérdezd meg, hogy az én harminckét kerekű malmomra folyó
+forrás miért száradt ki, és hogyan lehetne megint a forrást folyóvá
+tenni? hogyha ezt neked megmondaná a Pelikán király, és nekem hírűl
+hoznád, tehát tégedet nagy embernek tennélek.</p>
+<p>Elmegyen a királytól, elébb jó ajándékot vévén őtőle; azután
+reggelre kelve tovább indúlt. Midőn már egész nap útazott volna,
+tehát estvére viszont egy nagy városba megszálltak. Midőn a lovát
+jó karban helyheztette, maga pedig a korcsmába bement, hát kérdik
+hogy honnan való; erre megmondotta, és hogy hovámenne. Kit midőn
+hallott volna a király, hivatja magához, és mond neki: Hogyha te a
+Pelikán királyhoz mégy, tehát kérdezd meg hogy miért nem terem az
+én körtvefám a kertembe, aki ezelőtt ezüstvirágokat virágzott, és
+aranykörtvéket termett? Ezt is hogy eszébe vette volna, midőn a
+király jó ajándékka magától elbocsátotta, ő útnak indult, és
+kérdezvén <span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
+"Page_28">-28-</a></span> őtet, hogy mikor jönne vissza, feleli
+hogy nem tudja.</p>
+<p>És utazván, harmadnap múlva rettenetes vadonba érkezett, s egy
+városban talált, a melybe bement, hogy valami eleséget vegyen
+magának. Midőn a városban járna, kérdék tőle a király cselédjei,
+hogy hová utazik? ő pedig mondotta hogy a Pelikán királyhoz. Kit
+mindjárt vezettek a királyhoz, és midőn a király mindent tőle
+kitudakozott, mondja neki a király Hogyha egyszer oda érsz, tehát
+kérdezd meg hogy azon leányomat, aki már hét esztendeje hogy beteg,
+hogy lehetne kigyógyítani? Ezzel megajándékozta a király, és ő
+tovább útazott.</p>
+<p>Az útjában monda az lova neki: Hallod-e látod amoda azt az
+erdőt; ott énrólam szállj le, és viszont én egy bot leszek, és
+engemet az erdőbe valami nagy fának a tetejében köss fel, magad
+pedig a tengernek partjára ballagj el, ahonnan nem messze leszen a
+te szándékodnak elérése. Melyet midőn hallott volna, tehát leszáll
+a lováról, és ebbül bot lett; kit midőn már felkötött a fára, és a
+fát jól megjelelte, maga a tenger felé vette az útját. És midőn a
+tenger partjához érkezett, lát ott egy hidegvette vén asszonyt,
+melynek az orra két öles volt, és az orrán hordta által a tengeren
+az embereket. Midőn hozzá ért volna az ífju, kérdi <span class=
+"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> tőle a
+vasorrú, hogy hova útazik? Melyet elmondott nekie. Midőn
+meghallotta a vén asszony, azt mondja neki: Hallod-e fiam, hogyha
+vissza jősz, tehát azt is kérdd meg, hogy énnekem meddig kell
+szolgálni itt a tengeren őtet? és tovább útazik a vén asszonynak
+javaslása után. Végre elérkezett egy erdőhöz, melynek a szélin egy
+gyönyörű fényességű ház volt, melyet körülfogott egy legdrágább
+virágokkal teljes szép kert. Midőn hozzá érkezett, kint volt egy
+igen vén asszony, és midőn hozzá érkezett, köszönti a vén asszonyt;
+ez fogadja, és kérdi tőle, hogy hol járna ebben a vidékben, holott
+tőletek még a madár sem jöhet ide? Melyet midőn elbeszéllett volna,
+hogy miért jár, és legkiváltképen miért jött, és elbeszéllette az
+útjába hogy a három királyságok még mire is kérték, legjobban kérte
+hogy, ha lehet, csak egy szál tollat is szerezzen neki: a melyet
+meg is igért a vén asszony, hogy minden bizonynyal az Pelikánok
+királyának tollából fog nekie szakítani, mert ő az felesége.
+Behívja annakutánna a szobájába, ételt és italt ad nékie és azután
+bedugta őtet egy ágy alá, és betakarta egy teknővel, és mondotta
+neki, hogy: az éjtszaka ne aludjál, hanem mindég figyelmezz arra,
+amit én és az uram beszéllünk.</p>
+<p>Végre eljött a Pelikán, nagy fényességgel <span class=
+"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span>
+megtöltötte a szobát, és nagyon perelt hogy micsoda más országból
+való ember vagyon itt? és add elő nekem mindjárt, bátor akárhol
+vagyon; de az asszony tagadta, hogy ő a felől semmit nem tud, hanem
+máma kenyeret sütöttem, és nagyon megizzadtam, és az ingemet
+levetettem, és annak van olyan nagy szaga. Melyet a felség elhitt,
+és az öreg kifüstölte a szobát, és mind a ketten feküdni mentek.
+Midőn fél éjtszaka az asszony a Pelikán királynak a tollai között
+vakarászott, kiszakajt egy tollat az gyémántfényességü hátából;
+melyen nagyon megharagudott a Pelikán, hogy miért szaggatja a
+tollait. Kinek mond a vén asszony: hogy neked én ezt nem készakarva
+cselekedtem, mert a tollaid nagyon öszve vannak ragadva; viszont
+még két tollat kiszakajtott, a kin még jobban megharagszik az
+Pelikán, és többet nem hagyott a feleségének az tollai között
+vakarászni, azután tetette magát az asszony hogy alszik. Egyszer
+csak felébred álmából, és beszélli az álmát, hogy még soha többé
+oly álmat nem látott mint most. Kinek mond a Pelikán király, hogy
+mit álmodott? Beszélli a vén asszonya úgy mond: Jöttek hozzánk
+három királyok, és mindegyiknek tőlünk egy-egy kérése volt; az első
+úgy mond: Vagyon nekem egy harminckét kerekű malmom, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> és most
+már a forrás, amely reá folyt, kiszáradt, s kérdezi, hogy miként
+lehetne megereszteni a forrást? A második viszont, hogy vagyon a
+kertiben egy körtvefája, s hogy miért az most nem terem, holott
+ezelőtt aranykörtvéket termett, és ezüst virágokat virágzott? Az
+harmadik pedig mondá, hogy nekie volt egy nagyon szép leánya, de
+már hét esztendeje beteg, és nem tudják meggyógyítani; kérdi
+miképpen lehetne meggyógyítani.</p>
+<p>Ezekre mond a Pelikán király, hogy nem hiába, közel vagy
+háromszáz esztendőhöz, tehát azért álmodozol oly igen igazat; csak
+hallgass. Az első király, akinek a malma nem forog mivel nincsen
+vize: tehát ha valaki a forrás gödribe lévő malomkövet, amit
+leeresztett egy molnár legény, kihúzná, tehát elindúlna mindjárt a
+malom, és az elébbi nagy hasznot viszont hajtaná. A második, aki
+azt mondá, hogy drága körtvefája volt, és már többet nem terem:
+minek is teremne, gondolja ez magába, odafent, mikor a töve alatt
+vagyon huszonnégy kád pénz? míg azt onnan ki nem ássák, addig a fa
+nem terem. A harmadik pedig, akinek van egy beteg leánya, tehát az
+addig meg nem gyógyúl, míg azt az áldozatot, amit most hét
+esztendeje egy pap nekie adott, és mivel a papra haragudott, ő azt
+kiköpte, és egy béka <span class="pagenum"><a name="Page_32" id=
+"Page_32">-32-</a></span> azt hirtelen elkapta, és az oltár alá
+bevitte: míg onnan ki nem veszik, és a leánynak be nem adják, addig
+meg nem egészségesedik.</p>
+<p>A beszélgetés között reggel lett, és a Pelikán onnan hazól
+elment; a vén asszony pedig kivette az ágya alól az ífjat, és
+általadta nekie a nagy drágaságú szép tollakat, és monja neki: A
+többit, a mit kérdeztél, már hallottad; de végre mondá az, hogy még
+itt is egy vasorrú bába mit mondott neki, hogy meddig kell
+szolgálni neki a tengerparton? Mondá az öreg, hogy őnékie addig
+kell nekie szolgálni, amíg a századik embert nem veszti a tengerbe,
+s hogy kilencven kilencet már befojtott. Ezzel megköszöni az ífju
+az asszonynak jó akaratját, és útazik vissza.</p>
+<p>Midőn már a tengerpartra ért, és a vasorrú bába általvitte a
+tengeren, kérdi tőle ez, hogy meddig kell nekie még szolgálni?
+Mondá az ífju, hogy: Jőj ide velem az erdőbe, és ott megmondom.
+Midőn a vasorrú bába elkisérte volna a kis erdőbe, ott felmegy az
+ífju a fára, és leveszi a fárul a botját, és viszont megint ló lett
+belöle, és reája ül; akkor mondá a banyának, hogy már kilencven
+kilencet befojtottál a tengerbe, még egyet kell befojtanod, akkor
+elszabadúlsz. Mondá az: Köszönd, kutya anyáju, mert te lettél volna
+a századik. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
+"Page_33">-33-</a></span></p>
+<p>Ezután útnak indult, és elért az első városba, akibe utóljára
+volt mondva, hogy őtet a királyhoz vezették. Midőn már a királynál
+lett volna, megmondotta a királynak, hogy a leánya miért oly nagyon
+beteg: Ekkor az áldozatot az ífju mondása szerint az oltár alól
+kivették, és a leánynak beadták, amely után a leány mindjárt jobban
+érzette magát, és három hét alatt meggyógyúlt. A király ezért a
+cselekedetiért sok kincscsel és katonasággal megajándékozta. Innen
+osztán ért a második királysághoz. Midőn már a király eleibe ment
+volna, és az ífju mondá hogy a körtefája miért nem terem, mindjárt
+felásatta a fát, az alatt pedig a nagy kincset meglátta, melyet
+onnan felvettek, és a fát újra elültették, aki mindjárt bimbózni
+kezdett, és virágozni. Ezt nagy örömmel látta a király, és a
+kincset szekerekre rakta és az ífjunak adta, és melléje nagyszámú
+katonaságot, és már mint egy nagy kincsekkel bíró nagy hatalommal
+ment az utolsó királysághoz. És midőn már mint egy generális
+elejére ment volna, megmondja neki, hogy mi az oka hogy a forrásod
+elszáradt, és nem őröl a malmod: a forrásod lyukába egy
+molnárlegény, akinek nem fizettél, egy malomkövet eresztett a
+forrásba: míg ki nem húzod, addig nem jár a malmod. Amelyet a
+király mindjárt mesterséggel <span class="pagenum"><a name=
+"Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> kihúzatott, és a forrás nagy
+zúgással el kezdett folyni. Ezt látván a király, nagyon örvendett,
+és az ifjunak nagy sok pénzt és katonát adott. Már most az ífju
+mint egy nagy fejedelem ment haza felé, kinek már kincse és sok
+katonasága volt. Az atyja házához menvén, az ő atyja nagyon
+csudálkozott, hogy az ő fia nem csak gazdagságot, hanem még egy
+királyhoz illő sok katonaságot is hozott magával; de végre midőn
+megmutatta az atyjának, hogy még a Pelikán királynak a tollából is
+hozott magával, jelenti végre a királynak, hogy ő legyen az az
+ember aki a Pelikán király tollából hozott, a mit a kissasszony
+kivánt. Melyet midőn megmutatott, a kisasszony nem annyira a
+tollnak, mint a szép ífjunak megörült, s mivel hallotta és látta,
+hogy mely rettentő kincset hozott magával. Itt csakhamar kezet
+fogott a király leányával, és végre megesküdött a szép
+kisasszonynyal, és az öreg király halála után ő lett a király, s a
+királyságot bölcsen feltartotta, míg életét be nem zárta.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_35" id=
+"Page_35">-35-</a></span></p>
+<h2>XXIX. ÖRDÖG LEÁNYA.</h2>
+<p>Volt hol nem volt, még az óperenciás tengereken is túl volt,
+volt egyszer egy szegény ember, ennek a szegény embernek volt egy
+fia, akinek nagyon kevés gazdasága volt úgy, hogy már maga is alig
+tudott élni. Mondja a fiának: Látod-e kedves gyermekem, hogy már
+magamnak nincsen semmim, hanem eredj és keress magadnak valami
+szolgálatot, talán minket is tudsz boldogítani. Ezzel a fia
+felkészül, és elútazik, és jár kel, heted hét ország ellen bújdosik
+szegény mindenfelé. Egyszer ért egy rettenetes nagy hegyet, melyen
+felül volt egy nagy vár: felmegyen a várnak a kapujához, és kérdi a
+kapun állótól, hogy kié legyen a vár? emez pedig felelt, hogy a
+nagyságos Plútóé. Itt az ífju bemegy a várba, és jelenti magát hogy
+szolgálatot kapna. Midőn már felvitték a vár urához mondja ez
+magába: Jó lesz ez nekünk, mert bizony mondom hogy ily hamar embert
+nem kaphatunk. <span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
+"Page_36">-36-</a></span> Befogadák hát őtet, és mondják: Hallod-e,
+itt nálunk csak három nap az esztendő, és hogyha te azt ki tudod
+szolgálni, tehát akkor háromszáz forintot kapsz. Adnak nekie enni,
+és mondják: Nálunk oly szokás vagyon, hogy csak éjtszaka kell
+szolgálatját az embernek tenni; tehát most feküdjél le, az éjtszaka
+pedig fogsz dolgozni. Lefekszik a fáradt fiú, és estve felé
+felkölt, és kérdi, hogy mi lesz a dolga? melyet megmutattak nekie:
+látod-e, úgy mond, amoda a vár alján azt a nagy erdőt? tehát azt
+neked az éjtszaka ki kell vágni, és a fát ölbe rakni; és adnak neki
+egy fejszét, és mondják, hogy ha ezt meg nem fogod cselekedni,
+tehát holnap beviszünk a pokol szolgálatjába. Nagy szomorúan kifelé
+indúl az erdő felé, és mikor elérte az erdőt, és nem tudta hogy
+miképpen fogjon a dologhoz: míg így szomorkodik, hozzája jött egy
+nagyon szép fiatal leányzó, és köszönti őtet, és mondja neki: Ugyan
+hogy jöttél te ide te szerencsétlen ífju? ki is könnyes szemekkel
+panaszkodik hogy nekie miket parancsoltak. Mondá a leányzó: Te csak
+ülj le, és itt, amit neked hoztam, edd meg, és azután feküdjél le:
+ne félj mert én neked mindent elvégezek. Ezek után feküdni ment, és
+a Rozália kezdett a dologhoz, oly serényen letakarította a fát, és
+ölbe rakta, hogy már midőn <span class="pagenum"><a name="Page_37"
+id="Page_37">-37-</a></span> hajnallott, tehát már akkor az egész
+dolog készen volt.</p>
+<p>Reggel hát felköltötte az ífjut, és mondja neki: No egyél most,
+tudom hogy nagy ebéd lesz már akkor mikor te fogsz früstökölni.
+Hazament tehát az ífju, és jelentette az urának, hogy amit
+parancsolt, már elvégezte. A Plútó kétfelé nézett, és mondá a
+feleségének: Hallod-e ez nagyobb ördög mint én vagyok, mert ez oly
+dolgot vitt végbe, melyet én magam se tudtam elvégezni: hanem majd
+parancsolok én neki holnap oly dolgot, melyet tudom hogy el nem tud
+végezni. Ezek után adnak az ifjunak egy kevés kenyeret és egy pohár
+bort, amely után parancsolják, hogy az éjjel azt a földet, amit a
+múlt éjjel irtottál, azt felszántsad, és kölessel bevessed, és
+reggelre a kölest meg is éreszszed, hogy az én asztalomon holnap
+kását a terméséből ehessenek; ezeket pedig hogyha el nem végzed,
+holnap a pokol dolgához küldelek. Ezek után nagy szomorúan
+eltávozik az ífju, és kimenvén jókor a földre, ott nagyon
+szomorkodván egy fa alatt leül: hát ime jön a tegnapi szép Rozália,
+kit midőn meglátott az ífju bágyadt szemeit reá vetette. Mond neki
+Rozália: No hogyan vagy szivemnek szerelme? Kinek mondá az ífju,
+hogy tegnap amit mondottak csak még álom volt a mai dologhoz, mert
+csak <span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
+"Page_38">-38-</a></span> gondold meg, gyönyörű virágszál! hogy
+nekem most lehetetlen dolgot parancsoltak, mert a szántása a
+földnek csak meg lehetne még, de a köles megnyövesztése előttem
+lehetetlennek látszik. Mondá neki Rozália: Hallod-e, ne búsúlj
+semmit, mert én rajtad segítek, és helyetted mindent elvégzek,
+csakhogy majd egyszer hajdanába el ne felejtkezzél rólam, hanem
+légy hivem; melyet az ífju meg is igért nekie: Hogyha egyszer innen
+kiszabadúlhatok, tehát örökös híved fogok maradni, csak most,
+kedves angyalom, segíts rajtam. Ekkor mond Rozália: Feküdjél le, és
+aludjál reggelig: majd én elvégzek mindeneket helyetted. Ekkor az
+ífju lefeküdött, és Rozália mindent elvégzett helyette.</p>
+<p>Reggelre felkelvén, mond neki a leány: No lelkem, gyere velem,
+és szedj a kölcsből, és vidd el az atyámnak, hogy teljék be a
+kedve. Ezek után szedvén kölest, viszi Plútónak eleibe és mondja:
+No uram, elvégeztem a parancsolatodat. Ezen Plútó nagyon
+elcsodálkozott, hogy ő ezt a nagy dolgot nekie elvégezte; melyet
+midőn meghallott az ördög felesége, monda Plútónak: Hallod-e, te
+nem tudsz parancsolni; majd meglátod, hogy én holnap oly dolgot
+parancsolok neki, melyet tudom hogy el nem végezhet. Ezek után
+adtak nekie viszont egy kevés kenyeret, és egy pohár bort, melyet
+<span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
+"Page_39">-39-</a></span> midőn megett, monda Plútó: Hallod-e, már
+most én neked nem parancsolok, hanem eredj, a feleségem fog neked
+valamit parancsolni. Midőn bement volna az asszonyhoz, kérdi tőle,
+hogy mit méltóztatik parancsolni; s mond neki az asszony: Én most
+neked nem parancsolok oly sok dolgot, hanem csak azt, hogy azt az
+egy lovat, mely az istállóba vagyon, vidd el sétálni, és midőn már
+megjártattad, azután elvidd a kovácshoz hogy patkólja meg; de
+tudod, nem kötőfékszáron fogod vezetni, hanem reá fogsz ülni, és
+úgy fogod jártatni. Ne félj, mert szelid ló, és nem bánt az
+tégedet. Ezek után elmehetsz, hogyha a parancsolatot elvégezted.
+Ezzel elmenvén a fiú, viszont kiment sétálni az erdő mellé, ahol
+ennekelőtte dolgozott; és im már a szép Rozália ott várta őtet; és
+midőn hozzája ért, nyakába borúlt és megcsókolván mondá: Szerelmes
+gyönyörű galambom, mit parancsoltak? add elé, mert a balorcám
+nagyon fájt ma éjtszaka, netalán az anyám valamely oly dolgot
+parancsolt, melyet még én sem vihetek végbe. Monda az ífju: Oh
+kedves ártatlan kisasszony, a te szíved látom nagyon kegyes, és
+szánakozó; ne félj már rajtam, mert a holnapi parancsolat nem oly
+igen nagy, mint a többi volt, mert csak egy lovat kell jártatnom és
+megpatkóltatnom. Melyet <span class="pagenum"><a name="Page_40" id=
+"Page_40">-40-</a></span> hallván Rozália, nagyon elfejéredett, és
+monda: No most nem tudom hogy fogsz szabadúlni, mert az anyám lesz
+az a ló, melyet te fogsz jártatni, és megpatkóltatni; de még is, ne
+félj, mert az anyámat is éretted megtagadom, és inkább elvesztem,
+csak hogy te légy hív énhozzám. Hanem hallgass a szavamra, és eredj
+még ma a kovácshoz, és parancsold meg nekie hogy csináljon neked
+egy másfél arasztos sarkantyút és egy huszonnégy ágú taréjt bele;
+azok pedig oly erősen legyenek kiköszörűlve, hogy hegyesek legyenek
+mint a fullánk, és élesek mint a borotva; azután hogy, ha reá ülsz,
+hanem még az istállóba ülj reá, úgy jőj ki vele az istállóból:
+végre, majd ha az ég alatt leszel, tehát szorítsd meg jól, hogy a
+sarkantyúnak taréja megjárja a bélit; ne kíméld semmit, azután majd
+repül egészen a levegőig veled, de te ne tágíts semmit, hanem
+egyformán szorítsd: úgy nem vethet le. Azután vidd a kovácshoz, és
+veress rá oly nagy patkókat a milyet te kivánsz, mert ő azt
+gondolja, hogy téged e sétálás közben majd elveszejt. Már most fogd
+ezt a kis italt, melyet mostan neked adok, és idd meg, mert hogyha
+eztet megiszod, tehát nem fogsz félni tizenkét ördögtől se. Mikor
+az ífju megitta az italt, monda Rozália, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> hogy: amit
+én neked megmondottam, el ne felejtkezzél arról.</p>
+<p>Ezek után haza fele vette az útját az ífju, és elment
+parancsolat szerint a kovácshoz, a ki is nekie parancsolatja
+szerint megcsinálta a nagy sarkantyút, és a csizmájára fel is
+üttette. Másnap korán még hajnalba felkelt, és bemegy az istállóba,
+és körűlnézte a lovat, és látja hogy mely tüzes szemekkel néz
+reája. Felnyergelte tehát, s még az istállóba reá ült, és úgy
+szorongatta a lovat sarkantyújával, hogy csak alig szuszogott.
+Midőn már kiért volna a várból vele, a ló szél módjára kezdi
+szaladását, a levegő felé kezde ugrálni, de emez mindég a
+sarkantyújával ösztönözte, úgy hogy már a sarkantyújának a két
+taréja összeért a bélibe; ezt nem állhatván már utóbb az ördögi ló,
+csendesedni kezdett és akaratja szerint vele ballagott. Midőn már a
+kovácshoz ért volt, tehát a ló alig állott a lábán, és amidőn már
+mind a négy lábát megpatkólták, haza vitte, és az istállóba
+bekötötte. Azután bemegy Plútóhoz és mond: Uram, én már
+kiszolgáltam az időmet, hanem, fizess már most ki, és én elmegyek.
+Ekkor elcsodálkozik Plútó, és nagy hamarsággal kifizeti, és kéri
+őtet, hogy távozzék el tőle, mert már félt Plútó tőle. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p>
+<p>Az ífju tehát elmegy serénységgel, és midőn már ment volna az
+úton, tehát eleibe állott a szép Rozália, és monda neki: No kedves
+galambom, most mindjárt rosszúl lesz a dolgod, mert az anyámat jól
+megkínoztad. Hanem most én leszek mindjárt ló minden hozzá valóval,
+és te ülj reám. Ezzel megrázkodik, és ló lett belőle, és az ífju
+reá ült, és szél módjára repült vele Rozália. Amint szaladtak,
+mondja Rozália: Nagyon ég a jobb orcám, és aligha nem az atyám jön
+utánnunk; csak nézz hátra, hogy nem látsz-e valamit? Visszatekint
+emez, és lát egy nagy fekete felhőt utánnok jönni; mondja az ífju,
+hogy egy nagy fekete felhő jön. Mond a leány: Vessed az
+általvetőben lévő kefét a fejeden által; és amint levetette, tehát
+egy nagy felettébb sűrű erdő lett belőle, amelyen míg általmászott
+a fekete felhő, addig messze haladtak. – Viszont mond Rozália: Nem
+látsz-e valamit, kedvesem? Emez mondá, hogy már nem messze jön egy
+nagy tüzes felhő. Monda Rozália: Vessed a vakaródat a fejeden
+által; melyet midőn elvetett volna, tehát lett belőle egy egekig
+érő nagy kőszikla; míg a tüzes felhő azon általmászott, addig ezek
+messze haladtak. Újra monda Rozália: No most én egy föld köles
+leszek, te pedig leszel vén ember; s ha kérdik tőled, hogy nem
+láttál-e <span class="pagenum"><a name="Page_43" id=
+"Page_43">-43-</a></span> valamit hogy erre ment, mondd hogy akkor
+láttál, mikor ezt a kölest vetetted. Azzal úgy történt. Plútó arra
+megy és kérdi az öreget hogy nem láttál-e erre menni két fiatalt,
+egy ífju legényt és egy leányt? Mond az öreg, hogy akkor láttam,
+midőn ezt a kölest vetettem. Visszamegyen hát az ördög, és mondja a
+feleségének hogy mint járt a köles-őrzővel. Mond a felesége: Eredj
+hamar vissza, ez az öreg ember volt az az átkozott fattyu, a köles
+pedig a leányunk, ő ez után iparkodik. Az ördög viszont indul, és
+mint egy füst utánnok ereszkedik. Mond Rozália: Nézz vissza, nem
+látsz-e valamit? kinek monda az ífju, hogy lát egy nagy veres
+füstöt. Mond Rozália: Én kápolna leszek, te pedig pap, és ha kérdi
+tőled hogy nem láttál-e minket, mondd te: hogy akkor láttál, mikor
+ezt a kápolnát épitették. Oda érkezett tehát a Plútó, és kérdi,
+hogy nem láttál-e egy valami ífju legényt és egy leányt erre menni?
+igen is mondá emez, akkor láttam mikor ezt a kápolnát épitették.
+Megharagszik Plútó és viszamegy, mondá feleségének hogy mit látott;
+mire mond a felesége: Mit tudsz te, hiszen téged a gyermekek is
+bolonddá tudnak tenni; megállj, mert majd elmegyek én, és tudom
+hogy visszahozom őket, és megmutatom, hogy őket meg fogom tanítani.
+Utánnok indúl <span class="pagenum"><a name="Page_44" id=
+"Page_44">-44-</a></span> tehát Plútó asszony, és amint Rozália
+mondja: nem látsz-e valamit kedvesem? mondá amaz: Látok egy igen
+nagy tüzes kereket nagy sebességgel utánnunk forogva jönni. Kinek
+mondá Rozália, hogy most én kácsa leszek, tebelőled lesz egy nagy
+tó, és én a tóba fogok úszkálni; a mely is mindjárt megtörtént, és
+hozzá jut a tüzes kerék, és változott nagy kányává, mely a kácsát
+meg akarta fogni, de a kácsa, míg hozzá kapott, addig mindig
+lebukott a vízbe; és midőn sokáig így vesződtek egymással, és
+semmiképen el nem tudta ragadni, tehát kimegy a vízből, monda a vén
+asszony, hogy ha már te úgy vagy az ífjuval, tudd meg Rozália, hogy
+ha téged az ífju szeret, tehát téged úgy elfelejtsen, hogy többé
+soha ne is nézzen, mert te engemet megcsaltál: az én anyai átkom
+rajtad! Ezek után a vén asszony haza ment.</p>
+<p>Midőn még egy mérföldnyire voltak az ífju atyjának a házához,
+monda: Rozália, kedves Rozáliám, én most elmenek haza, és teutánnad
+jövök kocsival, mivel nem illik hogy én a te szép személyedet
+gyalog vigyem be. Ezzel jó rendbe hagyta Rozáliát, maga pedig haza
+ment; és midőn már haza ment volna, tehát egészen elfelejtkezett
+róla, és eszibe se jutott többé. A pénzen, mit a szolgálatból
+hozott, <span class="pagenum"><a name="Page_45" id=
+"Page_45">-45-</a></span> ökröket vett, így gazdálkodott vagy
+esztendeig és Rozáliáról meg sem emlékezett. Rozália béresét
+kedvesinek magához hívta és mondá neki: Hallod-e barátom, mikor
+haza érsz, tehát mondd mindig ezt a szózatot az ökreidnek, hogy
+talán te is úgy elfelejtkeztél a páradról, mint az én uram
+Rozáliáról? Melyre a béres, midőn az udvarba ment volna, mindig a
+csás ökörre lármázott: Miért nem húzol? talán te is úgy
+elfelejtkezel el a párodról, mint az én gazdám Rozáliáról? Midőn a
+béres a kapun behajtott volna, az ífju gazda éppen ott állott, és
+magában gondolkozván, hogy mire menne ez a dolog, mintegy homályban
+eszibe jutott, hogy valamikor egy Rozáliát szeretett, és kérdezte a
+béresit, hogy miről mondja ő azon szavakat az ökröknek? Emez mondá,
+hogy egy szép kisasszony mondotta ezt neki, hogy ha az ökröket a
+kapuba behajtom, tehát ezt mondjam. Melyet hallván az ífju, egészen
+eszébe jutott az ő kedves Rozáliája, kit azután haza hozott, és
+megesküdött vele, és nagy gazdagságban és gyönyörűségben éltek mind
+végig.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_46" id=
+"Page_46">-46-</a></span></p>
+<h2>XXX. HÁROM KIRÁLYLEÁNY.</h2>
+<p>Egy királynak volt három leánya, akik már nagyra felnőttek, és
+még sem eresztette az atyjok a napvilágra. Egyszer az öregbik a
+királyhoz ment, és azt mondja neki: Fölséges király, szerelmes
+atyám, már én tizennyolc esztendős vagyok, és a napfényt még sem
+láttam, azért könyörgök felségednek, hogy hadd mehessek sétálni.
+Felel a király: Édes leányom, az meglehet, hanem hogyha kimégy,
+többet vissza nem jöhetsz. A leány nem gondolt azzal, hanem elment
+egy tó mellé sétálni. Egy nagy sárkány kijött a vízből, s a leányt
+elvitte. A király várta a leányát, de az csak ott maradt. Azután a
+középső is mikor tizennyolc esztendős volt, az atyjához ment, és
+mondá neki: Fölséges király, édes atyám, azért könyörgök, hogy hadd
+mehessek sétálni. Az atyja azt mondotta: Édes leányom; hogyha
+elmégy is nem bánom, de majd te is oda veszel. A leány nem gondolt
+vele, csak elment az is ahoz a tóhoz, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> amelynél a
+nénje elveszett: tehát mikor oda ért, egy nagy írtóztató sárkány a
+vízből kijött, s a leányt elvitte. A király ezen igen nagy búban
+esett. Azután nem sokára a kissebbik is az atyjához ment, és monda:
+Fölséges király, szerelmes atyám, könyörgök, ereszszen sétálni: én
+már tizennyolc esztendős vagyok, mégis a napot nem láttam: akarnék
+sétálni. A király megengedte. Az is elment ahoz a tóhoz, a kinél a
+nénjei elvesztek. Mikor oda ért, azt is egy sárkány elvitte. Már
+itt a király oly nagy búban esett, hogy magán nem tudott segíteni,
+csak búsúlt.</p>
+<p>Abban a városban volt egy vén asszony, akinek három fia volt, az
+egyik volt Estve, a másik Éjfél, a harmadik Hajnal. A király
+kurrentáltatta, hogy aki a leányainak hireket tudja mondani, fele
+királyságát neki adja. A vén asszony, hogy azt meghallotta,
+mindjárt gondolta magában: az én fiaim sokat járnak, talán
+valamelyik tud hírt mondani felőlök. Mikor aztán az Este haza ment,
+annak enni adott, azután mondá neki: Fiam, már régen nem voltál ide
+haza, azért maradj, feküdj le, s aludjál. De az Estve azt mondta,
+hogy ha az Éjfél ide haza ér, nem jól lesz; de még is az anyja
+szavára megmaradt. Az anyja elbujtatta, és elaludt; azután az Éjfél
+is haza jött: annak is <span class="pagenum"><a name="Page_48" id=
+"Page_48">-48-</a></span> enni adott, és annak is azt mondotta:
+Fiam, már régen nem voltál ide haza, feküdj le és aludjál. De az is
+azt mondotta, hogy ha a Hajnal haza ér, rosszul lesz a dolgom.
+Felel az anyja: Majd elbujtatlak. Az is lefeküdt, és elaludt. Végre
+a Hajnal is haza jött, az is evett, és lefeküdt. Mikor már
+kialudták magokat, mind a hárman fölkeltek, és hogy egymást
+meglátták, mind a hárman megijedtek. Az anyjok pedig azt mondotta
+nekik: Látjátok fiaim, mind a hárman az én fiaim vagytok, azért mit
+féltek egymástól? hanem azt kérdem, hogy nem láttátok-e a király
+leányait? mert azt mondotta, hogy annak ki híreket hozza a
+leányoknak, fele királyságát adja. Felel az Estve: Én nem láttam;
+az Éjfél: Én sem láttam sehol. Azután felel a Hajnal: Én láttam, és
+nem hogy hirt nem tudnék felőlök mondani, de még haza is hozom
+őket. Hanem menjen kend a királyhoz, és mondja meg neki, hogy
+csináltasson egy háromszáz öles láncot, és a végiben hét mázsás
+karikát. Az anyjok elment a királyhoz, és megbeszélte, hogy az ő
+Hajnal fia mit mondott. A király nagy hamarsággal valamennyi kovács
+és lakatos volt mind összehivatta, is megparancsolta nekik, hogy
+mentűl előbb lehet, a láncot megcsinálják; meg is lett. Azután
+elmentek az erdőbe mind a hárman. A Hajnal <span class=
+"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> az Estének
+azt mondja: Eredj, vidd fel a fára ezt a láncot, s kösd meg. Este
+nem birta felvinni a láncot. Azután az Éjfélnek is mondá, hogy
+vigye fel s kösse meg. Az Éjfél felvitte s meg is kötötte, azután
+lejött a fáról. Végre mind a hárman összeesküdtek, hogy míg egy
+csöpp vér lesz bennök, addig egymást el nem hagyják. Azután az
+Estének mondja a Hajnal, hogy menjen le a lyukba; az Estve azt
+mondta hogy ő nem mer lemenni, azután az Éjfélnek mondta, hogy
+menjen le, de az is csak azt mondta, hogy ő sem megy le: ismét
+öszveesküdtek, hogy míg ő fel nem jön a lyukból, addig ott
+legyenek.</p>
+<p>Végre a Hajnal lement a föld alá, és ott egy rézvárra bukkant,
+abban bement, és a király leánya ott volt. Mondá a leány: Jaj
+kedves Hajnalom! mi hozott ide? menj hamar, mert ha a sárkány haza
+jön, ezer lelked lesz is, öszveszaggat. Felel a Hajnal: Ő engem
+öszve nem szaggat, hanem mondd meg azt nekem, hogy micsoda erős az
+a sárkány? Felel a leány, hogy ha haza jön, egy buzogányt bevet a
+várba: hogyha az udvarban veti, akkor oda vagy, de ha be nem tudja
+vetni, akkor nem lesz oly erős; és pedig egy-egy itce pálinka az
+itala és egy kenyér az étele. Monda a legény: Add nekem a pálinkát
+és a kenyeret. A leány <span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
+"Page_50">-50-</a></span> oda adta, a Hajnal megette. A sárkány
+mikor ment, egy nagy buzogányt vetett a vár felé nagy haraggal,
+hanem be nem tudta a várba vetni; a legény kimegy eleibe a
+sárkánynak, a sárkány nagy haraggal neki, és összementek, de a
+Hajnal a földhöz vágta, és hat fejét levágta, s így megölte; azután
+a leányhoz bement, a leány nagy örömmel a nyakába esett és
+megcsókolta, s azt mondta: Már édes Hajnalom, én a tied vagyok, te
+pedig az enyim. Azután a Hajnal kérdi: Hát ezt a rézvárat nem
+lehetne-e elvinni velünk? Felel a leány: Itt van egy rézvessző,
+azzal vágd meg a várat, és olyan lesz mint a rézalma lett belőle.
+Azután elmentek a másik várhoz, az meg mind csupa ezüst volt; abba
+bementek; ott volt a közepső leány; az is megijedt, hogy mi hozta
+oda őket, mondá: Menj el édes Hajnalom, mert ha ezer lelked lesz
+is, megöl az uram. A Hajnal kérdi, hogy mit eszik? felel a leány:
+egy itce pálinkát és két kenyeret. Mondá a Hajnal: Add nekem azt a
+pálinkát. A leány neki adta és a kenyeret megette, a pálinkát
+megitta. Egyszer a sárkány a ház falához hajította a buzogányt, a
+Hajnal pedig kiment és azt is megölte. Azután ezt a várat is az
+ezüstvesszővel megütötte, és mindjárt egy ezüstalma lett. Végre a
+harmadikhoz mentek, az is nagyon <span class="pagenum"><a name=
+"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> megijedt, és monda: Menj el
+édes Hajnalom, mert az én uram oly erős mint a másik kettő, az
+téged megöl, ha ezer lelked lesz is. Kérdi a Hajnal: Mit eszik a te
+urad? Felel a leány: Egy itce pálinkát és három kenyeret. Monda a
+Hajnal: Add ide a pálinkát és a három kenyeret; ezt megette, amazt
+megitta, azután a sárkányt várta nagy haraggal. Egyszer látja hogy
+jön egy iszonyú sárkány, akinek tizenkét feje volt; még messzirűl
+megérezte, hogy valaki van a házánál. Azért nagy haraggal haza
+megy, és a Hajnal nem volt rest, fölugrik, és úgy a földhöz vágja a
+sárkányt, hogy csak nem egészen elbukott a földben, a kardját
+kirántotta, és mind a tizenkét fejét levagdalta; azután nagy
+örömmel ment a várba. A leányok örömmel fogadták, végre az
+aranyvesszővel megcsapta a várat és mindjárt aranyalma lett:
+Azután-elmentek a lyukhoz, elsőben a leányokat felküldötte,
+utóljára maga ment föl; a király vára mellett feldobta az almákat,
+és három vár lett, úgymint arany, ezüst, és réz; azután mindenik a
+maga várába ment lakni. Reggel hogy a király fölkölt csak
+elálmélkodott rajta, hogy micsoda szép várak épültek az ő vára
+mellett, mindjárt oda ment, és hogy látta leányait, nagy örömmel
+készültek a lakodalomhoz, annak megtörténte után most is élnek, ha
+meg nem holtak.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_52" id=
+"Page_52">-52-</a></span></p>
+<h2>XXXI. ZÖLDIKE.</h2>
+<p>Volt hol nem volt, még a hetedhét tengereken is túl volt egyszer
+egy vitéz, melyet Zöldikének hívtak. Ez oly rettenetes erővel birt,
+hogy magához hasonlót e világon nem tartott. Midőn már minden
+vitézeken kifogott a maga királyának országában, tehát elvégezte
+magában, hogy elmegyen világgá, és egy olyan vitézt keres, ki az ő
+társaságára méltó lenne. Lovat nyergel tehát és kardját felköti, és
+azzal útnak indúl. Járkál, útazik, rettenetes messze földre, végre
+egy magos hegyre érkezik, melyről bámészkodva széttekint, és egy
+felséges gyönyörű rétet lát, melynek közepében egy szép sátor volt,
+mely drága mesterséggel ki volt cifrázva, a rét pedig arany
+virágokat virágzott, és gyémánt gyöngyöket termett. Midőn így
+szemlélné ezt a szép rétet, lefelé ballagott, és amint a szélibe
+ért volna, tehát lát egy patakot vérrel teljesen folyni.
+Csodálkozott ezen Zöldike, hogy honnan eredt az <span class=
+"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> a sok vér?
+Ezek után iparkodik a sátorhoz. Midőn már a sátor mellett lett
+volna, látja hogy a sátort egy mezítelen kard sétálta körül melyen
+is ő megrettent, és szemlélvén a kardot, hát látja, ez volt reá
+írva: <em class="gesperrt">Csak egytől félek</em>, nézegetvén a
+kardot, hát épen olyan mint az övé; erre kihúzza a maga kardját, és
+tekinti, s ezen viszont ez az irás termett: <em class="gesperrt">Én
+senkitől sem félek</em>. Midőn ezt elolvassa, letette a maga
+kardját, és ez is hasonlóképen sétált; ezután felhajtá a sátor
+kárpitját és lát bent egy derék embert feküdni; ő is tehát nagy
+bátorsággal bement, és egy nyoszolyára leheveredett, és
+szerencsésen elaludt. Ezután kevés idő múlva felébredett a sátornak
+birtokosa, és látja hogy a sátorban egy idegen aluszik, melyen
+megbosszankodik, és meg akarta ölni, de viszont eszébe jutott:
+Hiszen ő is megölhetett volna engemet, mikor ide bejött hozzám, és
+engemet alva talált. És ahogy kiment, látta odaki hogy még egy kard
+sétál az övé mellett, és hozzá közelít a kard felé, és nem
+bátorkodott hozzá nyúlni, hanem nyughatatlanúl várta míg Zöldike
+felkél, mely is, midőn már kialudta magát, tehát felébred, és látja
+hogy már a sátor birtokossa mellette sétál, és mondá: Hallod-e, jó
+barátom, miképen bátorkodtál az én engedelmem nélkül itt a sátorban
+<span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
+"Page_54">-54-</a></span> lefeküdni? Kinek mond Zöldike: Barátom,
+én mint egy vitéz bátorkodom akárkinek is a szállásán lefeküdni.
+Monda viszont a birtokos: No ha már úgy van, tehát jer, és tedd meg
+velem vitézi próbádat. Ezek után mind a ketten kimentek a sátorból,
+és felkapták kardjaikat, és rettenetes csattogással öszvekapván,
+vitéz erejeket kiki mutatta! végre Zöldike meggyőzvén a birtokost,
+összecsókolkoztak, és egymásnak örökös hűséget esküdtek, hogy
+egymást soha el nem hagyják semmi nyomorúságokban. Ezek után
+bemennek a sátorba, és egymás egészségeért poharakat ürítettek;
+végre mond a fekete vitéz (mivel így hívták a sátor birtokossát):
+Látod, édes jó barátom, ez a drága szép rét énnekem minden nap
+megvirágzik és a drága gyöngyöket meg is termi; de mi haszna, én
+nem tudom hogy honnan, de csak elég az hozzá hogy mindennap
+katonaság jön annyi mint a fűszál, és elrabolják azt a drágaságot
+tőlem; de bátor én eleget vágom őket mint a kaszás a füvet, még sem
+segíthetek, mert ámbár a vér mindig patakmódra foly, de én is csak
+bele fáradok, s végre fel kell hagynom velek, és a jószágomat nekik
+általengedni; mert hogyha három nap mindig vagdalnám is úgy mint a
+kaszás a füvet, még sem fogyna el. Monda neki Zöldike: No barátom,
+<span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
+"Page_55">-55-</a></span> majd meglátjuk reggel a dolgot hogy
+hanyan vannak, vagy hogy honnan szaporodnak. Ez ilyen beszélgetés
+közben megvirradt, és látták távulról hogy fűszálként szaporodnak a
+kis katonák. Itt a két hatalmas vitéz előfogta őket, és úgy vágták
+mint a jó kaszás a füvet; végre Zöldike nagyon hatalmasan közibök
+vágott a buzogányával, és behatott a táborokba; végre lát egy kis
+kunyhót vászon ponyvából összegalabítva: hozzá közelít hát, és
+látja hogy egy vén asszony vászont sző, és valahányszor vet,
+annyiszor egy csapat katonaság ugrik ki a kunyhóból. Megharagszik
+ekkor Zöldike, és a buzogányával úgy oda vág a vén asszony felé,
+hogy a három arasztos állát, mindjárt letörte. Megijedt ezen a
+vasorrú bába, ki is hirtelen sátorát az ölibe fogta, és szaladásba
+kereste életinek megtartását. Ezek után a hátra lévő katonaságot
+hamar lekaszálták, és mind a ketten egy akarattal a vasorrú után
+indúltak, hogy valahol őtet megfoghassák.</p>
+<p>Midőn a vérnyomon így mendegéltek, tehát látták hogy a vérnyom
+egy nagy kősziklába vezetett, mert a vasorrúnak az álla bőven
+vérzett. Midőn a kősziklának a nyílásához közel értek, kardot
+húzván nagy bátorsággal bementek. Midőn a barlangban már nagyon
+messze mentek volna, tehát láttak egy nagyon <span class=
+"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> szép tágas
+márvány garádicsot, és ezen befelé indultak mindég a vérnyomon, és
+midőn már egész három napig mentek, tehát végre egy szép gyepet
+értek, melyen megindulván, és mindég szüntelen a vérnyomon menvén,
+végre távulról meglátnak egy nagyon szép házat, melyhez midőn
+közelítettek, eleikben jön egy szép leány ki is midőn köszöntötte,
+nyájas ajakkal mondja hogy jönnének be egy kevés nyugodalomra. Ezek
+pedig kérdezték, hogy nem látta-e a vasorrú bábát erre menni? aki
+is mondá, hogy már nem igen messze vagyon ide lakása, nem soká oda
+értek. Ezek után bementek a leány kérésére, és ez eleikbe hozott
+ételt és italt, és barátságosan megkínálta őket; ezek pedig
+kérdezvén hogy miképen vagyon hogy épen maga lakik ebben az
+épületben? mondá a leány: Az én atyám ennek az országnak királya
+volt: de midőn ez az átkozott vasorrú ide jött, tehát a népünket
+mind elvesztette, az atyámat szolgájává tette, magamat pedig itt
+hagyott; nem tudom, hogy még engemet is nem fog-e elveszíteni: bár
+csak az isten adná, hogy valamikép ezt az átkozott vassorrút valaki
+elveszítené: akkor én is boldognak mondhatnám magamat.</p>
+<p>Monda ekkor Zöldike: tudod barátom, én most elmegyek, és a
+vasorrút kivégzem hogy <span class="pagenum"><a name="Page_57" id=
+"Page_57">-57-</a></span> ha lehet; hanem elébb itt hagyom a fejér
+kendőmet, és hogyha vércseppeket fogsz egyszer rajta látni, tehát
+indulj utánnam, és keress fel, mert akkor tudhatod hogy nagy
+szerencsétlenségben járok, és ha lehet, segíts rajtam.</p>
+<p>Ezek után megcsókolván a barátját, tőle elbucsuzott.</p>
+<p>Elindult most a zöld vitéz, és nem sok idő múlva meglátja
+távolrúl a vasorrúnak fényes rezidenciáját. Midőn haza ért, lát
+kint szomorúan üldögelni egy tisztes öreg embert; köszön neki, a ki
+is fogadja könnyes szemekkel, és megöleli a zöld vitézt és monda:
+Oh csakhogy láthatok még is embert, aki is oly igen régtől fogva
+kivántam már látni. Monda Zöldike: Hallod-e barátom, mondd meg
+énnekem, itthon vagyon-e az a vasorrú? Emez pedig mondá, hogy
+elment a Veres tengereken túl gyógyító füvet szedni magának, mivel
+az állát valaki levágta a más világon. Kinek mond a Zöldike:
+Hallod-e jó öreg, azt én cselekedtem, hanem még az életit is akarom
+venni; csak mondd meg hogy mikor jön ő haza, hogy bizonynyal
+tudhassam. Monda az öreg: Hallod-e hatalmas vitéz, figyelmezz
+szavaimra, akkor szerencsés leszel. Majd ha ő haza jön, tehát
+marasztani fog ebédre, és te bátorságossan megmaradhatsz, és ehetel
+bátran minden ételéből! de ha <span class="pagenum"><a name=
+"Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> egyszer ebéd után a szobából
+ki fog menni, te mindjárt utána indulj, mert ha mindjárt utána nem
+indulsz, tehát szerencsétlen leszel, minutum alatt annyi katonát
+hoz rád fegyverrel, hogy ha még oly erővel birsz is, meg nem
+szabadúlhatsz. Bevitte azután a vitézt a szobába, és italt ad
+nekie. Ezennközben haza ért a vasorrú bába is, és meglátja a
+zöldvitézt, és nyájasan köszöntvén, marasztalja őtet ebédre; midőn
+ebédeltek, kérdi a vasorrú, hogy miért utazik, holott már tudta, de
+még is tudakozta tőle. Ebéd után kifordúlván a szobából, tetteti
+magát hogy neki különös dolga volna, de a vitéz utána indúl
+hirtelen, és midőn a szobát rányitotta volna, a vasorrú már a
+szövéshez akart fogni, akit is azon a helyen mind székestül együtt
+összeaprított. Ezzel kiment az öreghez s monda neki: No jó öreg, én
+már kivégeztem a te ellenségedet a világból, nem fog már az többé
+neked ártani; kinek azután elbeszélte az öreg az ő sok bújait, és
+hogyan pusztitotta el a vasorrú az ő egész birodalmát. Ezek után
+estve lett, és mind a ketten nyugvásra mentek.</p>
+<p>Reggelre kelvén, kimegy Zöldike a fris levegőre, és midőn a
+tágas mezőségen sétált, meglát távuról egy gyönyörű sétáló helyet,
+amely csupa cédrusfából volt, és egy szép fris forrás hűvösíttette,
+a forrásnak feneke pedig <span class="pagenum"><a name="Page_59"
+id="Page_59">-59-</a></span> aranyfövenyt termett. Ezt látván
+Zöldike, nagyon csodálkozott ennek a szép helynek a környékén:
+ilyen andalgásaiban leült egy sürű bokorba a szép pázsitra. Nem sok
+idő múlva lát hét fejér hattyút a forrás mellé leszállani, és
+megrázkodván lett mindegyikből egy-egy hajnali szépségű leány, de
+egyik koronát viselt fejébe: ez szebb vold mindegyiknél; ezek után
+megfürdvén, viszont hattyúképekben elrepültek. Ezt hogy meglátta
+Zöldike, nem tudta mire vélni ezt a tündéri látományt. Ily
+képzelődései között tehát visszafelé ment, és feltette magában,
+hogy akarmint teszi szerit, de őneki ezt a kimondhatatlan szépséget
+meg kell nyerni és magáévá tenni. Ilyen gondolkozásában haza ért az
+öreghez, kinek elbeszéllette, hogy és miként járt, kinek monda az
+öreg: Bár ne láttad volna, jó fiam, ezt, mert az leszen neked végső
+veszedelmed, mert nincsen olyan erő, hogy azt megfoghassa, hanem ha
+te az én szavamat megfogadod, akor szerencsés lehetsz még, és őtet
+elfoghatod, és magadévá teheted, Zöldike mindenre igéri magát, csak
+hogy tanácsoljon neki az öreg olyast, amikép azt a leírhatatlan
+szépséget magaéva tehesse. Mondá az öreg: No hát figyelmezz
+szavaimra. Eredj holnap reggel viszont a forráshoz, és ott ahol
+fürdöttek, vagyon egy nagy kő, és mellette <span class=
+"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> egy bokor,
+rejtsd magad a bokorba, és midőn látod, hogy az akit te óhajtasz, a
+koronáját leteszi fejéről a kőre, tehát ragadd el a koronát, és
+szaladj vele ide; de azt mondom, hogy ha szaladásban fogsz lenni,
+akarmit mond és igér, tehát vissza ne tekints, mert hogyha
+visszatekintesz, ha ezer lelked lesz is, meg kell halnod: hanem
+csak te jöj: majd eljön ő is te veled egész ide hozzám, azután
+bánjál vele amint tetszik.</p>
+<p>Megköszöni Zöldike az öregnek jó akaratját, és nagy nehezen
+várja a naplementét; s még hajnal előtt kimenvén elrejtette magát a
+megmondott helyen, és várta a szerencsés kimenetelt. Végre eljöttek
+a tündérek, és viszont levetkeztek; Zöldike pedig kiugorván a
+bokorból, elragadá a koronát a szikláról, és szalad vele nagy
+sebességgel. Ezt észre vevén a szép tündér, utána indúl, és monda:
+Hallod-e kedves Zöldikém, ne szaladj tőlem, úgy is tereád
+várakoztam már régen mint leghatalmasabb vitézre; nézzed csak a te
+kedvesedet! ne hadd magad után szaladni. Ezen szép szavakra
+visszatekint Zöldike, a szép tündér pedig már sarkában volt, és a
+koronát elkapta tőle, és őtet arcúl csapta, és monda: No te
+szemtelen! miérthogy így bántál velem, tehát légy az én forrástavam
+mellett egy vak aranyszarvú <span class="pagenum"><a name="Page_61"
+id="Page_61">-61-</a></span> szarvas; aki is mindjárt egy szép
+aranyszarvú szarvas lett, de mind a két szemére megvakúlt, és a
+tündérek onnand eltávoztak mindjárt.</p>
+<p>Ezek így történvén, a fekete vitéznél pedig a fejér kendőből
+vércseppek látszottak csepegni; ez mindjárt megnyergelte paripáját,
+és indúl kedves barátjának felkeresésére. Végre el is ért a
+vasorrúnak a házához, kit is az öreg ősz ember nagy nyájassággal
+fogadott. Kérdi az öreget, hogy nem látott-e itt egy ily meg ily
+formájú vitézt? akinek az öreg mindent szórul szóra elbeszéllett;
+mondá hogy: már őtet máskép meg nem látod, míg te is a tóhoz nem
+mégy, és ott a forrás mellett őtet le nem vágod, és hogyha
+levágtad, tehát a testit vessed a forrásvízbe, amelyből is ő ép és
+egészségesen fel fog támadni. Megköszönte az öregnek a jó akaratját
+a fekete vitéz és elindúlt, és reá talált a forrásra; épen akkor is
+az ő barátja mint szarvas ott futkosott; hozzá közelítvén úgy vágta
+a szarvast a kardjával, hogy a nyaka mindjárt elszakadt a testiből,
+és megfürösztötte a forrásba, és még szebb ember lett belőle mint
+azelőtt volt. Ez köszöni a jó barátjának jó akaratját, hogy őtet
+ebből a szörnyűségből kiszabadította. Ezek után haza mentek mind a
+ketten az öreghez, aki is <span class="pagenum"><a name="Page_62"
+id="Page_62">-62-</a></span> örvendezett, hogy még viszont láthatja
+az ő megszabadítóját.</p>
+<p>Másnap viszont mondja Zöldike az öregnek, hogy ő még el fog
+menni, és még egyszer meg fogja próbálni a szerencsét. Kérte az
+öreg hogy ne menjen, mert viszont szerencsétlenül fog járni, de ő
+nem maradhatott, hanem más nap barátjának ellenére is elment, és
+viszont midőn elrejtése után a koronát elkapta volna, szalad vele,
+de a szép kisasszony megint utána, és kéri, hogy ne vinné el a
+koronáját, mert úgy mond, a te szerelmed térden állva könyörög;
+sajnáld meg a te jövendőbeli kedvesedet, és add ide a sajátomat:
+már a nélkül is csak a tiéd vagyok. Megsajnálván őtet Zöldike,
+visszanézett, és a tündér elkapta a koronát, és monda: Mivel oly
+édes a te gondolatod, tehát legyen belőled a Bakhus erdeiben egy
+kas, és belőled a méz szüntelen folyjon, és soha meg ne álljon; és
+Zöldike elragadtatott, és úgy lett amint a szép tündér
+megátkozta.</p>
+<p>Viszont a fekete vitéznek a kendőjén vércseppek voltak; és
+mindjárt észre vette, hogy a barátja megint bajba van, de már most
+az öreg sem tudta, hol és merre lenné? Itt felkészül, és elbúcsúzik
+az öregtől, és elútazott. Azt meg tudta mondani az öreg hogy mivé
+változott, de hogy merre légyen az a tartomány, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> azt meg
+nem mondhatta. Így útazott a vitéz keresni barátját hegy völgyön
+egyiránt, kérdezi a városokba a Bakhus erdeit, de senki neki arról
+hírt nem tudott mondani. Midőn már így útazna sok ideig, végre
+talál egy nagy vadon pusztára, melynek közepibe volt egy kunyhó, és
+a kunyhó előtt ült egy rettenetes ember, kinek három rőf volt a
+szakálla, és a homlokán egy szeme volt; aki is meglátván a vitézt,
+még távulról mondja: Mit keresel itt te fekete vitéz? Kinek monda a
+fekete vitéz: Én barátomat keresem, aki is el van átkozva, és mint
+egy kasból foly a méz belőle a Bakhus erdeibe. Hogyha nekem azt meg
+tudnád mondani, örökös köszönetemet tenném. Kinek monda az
+egyszemű: Én barátom azt nem tudom, de várj, majd jobbágyamait
+összehivom, és megkérdezem őket; talán tud valamelyik róla valamit
+mondani neked. Ezek után elővett egy nagy vadászkürtöt, és oly
+hathatósan kezdett a világ négy részei felé fúni, hogy még a föld
+is megindult alatta; ezzel annyi méhcsoportok jöttek, hogy már nem
+volt füszál, a hova leszállhattak volna a méhek. Kezdi tehát
+egyenként számlálni a méheket, de még egy méh hibázott, melyet nem
+várhatván be, azt gondolták hogy megszökött, kiadta tehát a
+parancsolatot az egyszemű, és mondá nekik <span class=
+"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> nagy
+felhangon: Halljátok, ti már az egész világ részeit bejártátok, nem
+tudjátok-e hogy merre vagyon Bakhus erdeje? Ott kell lenni egy
+kasnak, melyből a méz patakmódra foly ki. Hogyha valamelyitek nekem
+azt megmondaná, annak nagy kegyelme lenne előttem. De itt senki sem
+tanálkozott, aki megmondaná neki. Végre előljött az az egy hátra
+maradott méh, és nagyon meg volt terhelve és nem jöhetett, tehát
+kérdi tőle az egyszemű: Hát te hol maradtál? Monda a méh: Kegyelmes
+uram, hallgasd meg szavamat: én most egy nagy erdőbe voltam, és ott
+nagy kasra találtam, amelyből magából foly a méz és ott
+megterheltem magamat nagyon, tehát azért nem jöhettem. Ezt hallván
+a vitéz, monda: No uram, én épen azért járok, hogy azt
+megtalálhassam. Ezzel parancsolá a méhek királya, hogy ezt az
+embert, úgy mond, mindjárt vezesd a legközelebb való úton oda. Ezt
+megköszönvén a vitéz az egyszeműnek, elment a méhecske után amely
+is kevés napok alatt elvezette őtet. Midőn már oda ért,
+elbocsátotta a méhecskét, maga pedig közelít a kashoz, és fogta a
+kardját és keresztül vágta a kast, és azonnal felkölt Zöldike, es
+monda? Óh kedves barátom, hogy szolgálhassam meg én neked ezeket a
+sok fáradságaidat? <span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
+"Page_65">-65-</a></span> Midőn már sok idő múlva elértek a
+vasorrúnak a házához, az öreg a legnagyobb barátsággal fogadá őket,
+és a legjobb ízű étkeket hozta elejekbe, és ételközben monda: Nem-e
+megmondottam, édes jó barátom, hogy, ha szómat nem fogadod, mely
+szerencsétlenűl fogsz járni? Monda neki Zöldike: De bár már kétszer
+megpróbáltam, még harmadszor is megpróbálom. Másnapra kelvén,
+viszont elrejtette magát a megmondott helyen; és midőn a szép
+tündér megjelent, és koronáját viszont elragadta, a szép kisasszony
+utána eredett; de bármint könyörgött és mit igért, még sem nézett
+Zöldike vissza; így szerencsésen egészen haza vitte a koronát; a
+leány pedig mindenhol nyomába volt, és otthon a koronát az öreg
+kezibe adá, aki azt nagy hirtelen a tűzbe vetette, hogy többé
+vissza ne vehesse. Ekkor monda a szép leányzó: No már most, kedves
+Zöldikém, én a tiéd, te az enyém. Így Zöldike a nyert szépet
+elvette, és vele megesküdött; a fekete vitéz pedig a másik előbbeni
+királykisasszonyt vette el, és a más világon nem félvén többé a
+vasorrú bábától, a legboldogabb életet élték.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
+"Page_66">-66-</a></span></p>
+<h2>XXXII. A SZEGÉNY EMBER, KI AZ ÖRDÖGÖT MEGCSALTA.</h2>
+<p>Volt egyszer egy szegény ember, kinek egész gazdasága egy
+kaszából állott, és egy fenkőből. Midőn egyszer egy erdőben egy tó
+mellett kaszált volna, tehát egyszer amint már a kaszája nagyon
+eléletlenedett volna, tehát elment a közel lévő tóhoz, és
+megmártotta a követ, és kezdette a kaszáját köszörűlni. Amint itt a
+dolgát végezte volna, tehát kijön a tóból egy sánta ördög, és kérdi
+tőle hogy mit mível? A szegény ember megrettent az ördögnek
+szavára, és az fenkövet a tóba ejtette; és megharagszik, és mondja:
+No ilyen adta ördögje, már most hogyha ezt a kincset, melyet én
+most beejtettem, ki nem hozod, tehát ezt a vizet most mindjárt
+kihordom a helyiből; melyen nagyon megijedvén az ördög, mondá:
+Hallod-e barátom, ne hordd ki ezt a tavat, mert ez a pokol ajtaja;
+inkább adok neked egy véka aranyat. Ezt hallván a szegény ember,
+mondá: <span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
+"Page_67">-67-</a></span> No csak hozd elő te a mit igértél, mert
+hogyha nem hozod, tehát mindjárt kihordom ezt a tavat; melyen még
+jobban megijedett az ördög, és mondá hogy: no mindjárt kihozom; és
+azzal lement a víz fenekére, és kihozta nagyhamar a véka aranyat,
+melyet nagy örömmel elvett a szegény ember; az ördög pedig elment a
+Belzebughoz, és mond: Hallod-e uram, most megmentettem az egész
+pokolt az nagy veszedelemtől, amiért, is adtam egy véka aranyat.
+Melyet hallván a Belzebug, monda: Hallod-e, tégedet nagyon megcsalt
+az a szegény ember; hanem hogyha azt a kincset mindjárt vissza nem
+hozod, tehát megbotoztatlak, mivel úgy mond, az a jószág amit neked
+mondott hogy elvesztett, az csak egy fenkőből állott, melyet a
+pokol drabantjai már visszahoztak.</p>
+<p>Ezek után elindúl nagy szomorúan a sánta ördög, és elment a
+szegény emberhez, s monda: Hallod-e barátom, add vissza nekem a
+pénzt, melyet neked adtam. Monda a szegény ember: Én neked azt
+vissza nem adhatom, hanemha te oly nagy szelet eresztesz, mint én.
+Monda az ördög: No hát megállj, megpróbálom, s elkezdi az ördög a
+dolgát annyira, hogy a szegény embert a szél felemelte, melyet
+midőn látott az ördög, monda a szegény embernek: Hallod-e, miért
+emelkedel <span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
+"Page_68">-68-</a></span> oly magassan? Melyre monda a szegény
+ember hogy: a lyukakat, melyek a ház fölében vagynak, be akarom
+dugni, hogy te itt fúlj meg. Ezt hallván, elmegy az ördög, és monda
+a Plútónak: Uram, azt az embert nem győzhettem meg, mert így és így
+bánt velem, még a szobába meg akart fojtani. Megharagudván az
+ördög; monda: Eredj vissza, és a te átkod szerint kezdd őtet
+átkozni. S elment ezek után az ördög a szegény emberhez, és monda:
+No te szegény ember, már most tégedet úgy megátkozlak, hogy a ruha
+sem marad rajtad, hanem hogyha te is engemet meg nem átkozol, tehát
+én elviszem az egész kincset tőled. Melyet látván az ember, egészen
+elnémult, és monda: No tehát átkozz ha tudsz. Ezzel elkezdette az
+ördög az átkát, és úgy szidta a szegény embert, hogy a ruha mind
+lehullott róla. Monda az ördög: No már én nem tudok többé átkozni,
+hanem add elő amit már most te tudsz. Ezek után bemegy a szegény
+ember az ördöggel egy kis szobába, ahol volt egy kendergereben
+felakasztva, levette a gerebent a szegről, és az ördögöt a falhoz
+állitotta, és monda neki: No már te engem oly nagyon megátkoztál,
+tehát már most én kezdek átkozni. Melyet látván az ördög, monda: No
+kezdd el, tudom hogy úgy csak meg nem tudsz átkozni, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> mint én
+megátkoztalak. A szegény ember tehát veszi a gerebent, közelít az
+ördöghöz és monda: Verjen meg téged a Péntek, és bele vágta az
+ördögbe a gerebent irgalmatlanúl. Mond ekkor az ördög: Hallod-e
+barátom, a második átkod is oly kegyetlen fog lenni? Monda a
+szegény ember: No csak hallgasd az átkomat; viszont a gerebent bele
+vágja az ördögnek a melyibe, és monda: Verjen meg a Szombat is.
+Melyet már az ördög nem állhatott hanem mondá a szegény embernek:
+Hallod-e barátom, én a te átkodat ki nem állhatom, hanem ereszsz
+ki, és én elmenek dolgomra. Monda a szegény ember: Nem úgy van az
+mert, te is háromszor átkoztál, és én is háromszor átkozlak; ezzel
+viszont, eléfogja a gerebent, és mond: Verjen meg téged a Vasárnap
+is, és újra bele vágta a gerebent, és az ördög kezde kiabálni: Óh
+mely nagyon kemény átkod van barátom; ereszsz el, én többé hozzád
+nem jövök. Ezek után az ördög eltávozik, és mond a Plútónak:
+Hallod-e barátom és uram! nincs oly átok aki azon kifogjon, mert én
+úgy megátkoztam, hogy már a ruha is lehullott róla: de ellenben ő
+is úgy megátkozott engemet, hogy már énrólam a hús is le kezdett
+potyogni. Megharagudván a Plútó, mondja: Eredj és verd agyon
+mindjárt, mert hogyha nem teszed <span class="pagenum"><a name=
+"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> ezt, tehát majd segítek én,
+rajtad. Ezek után megyen az ördög a szegény emberhez, és mond:
+Hallod-e barátom, hogyha te nekem a pénzt vissza nem adod, én ezzel
+a nagy póznával agyon verlek, amit most velem hoztam. Monda a
+szegény ember: No hallod, nem bánom, gyere verj agyon azon szobába,
+ahol megátkoztalak. Monda az ördög: Én nem bánom. Midőn már
+elindultak, tehát az ördög bedugta előre a hosszú póznát az
+ablakon, és midőn bementek a kis szobába, tehát bezárja a szegény
+ember az ajtót, és veszi a bunkós botját, és monda az ördögnek: No
+kutya-fitta ördögje, már most, hogyha nem takarodol tőlem, tehát
+agyon verlek. Melyet hallván az ördög, monda: Majd megtanítlak,
+csak a pénzemet vissza ne add. Ezek után veszi a szegény ember a
+bunkósbotot, és kezdi a ördögöt abrakolni: az ördög is kapkod a
+nagy póznájához, de nem ért vele semmit, mivel az ablakon kivül
+volt a fele a dorongjának; így a szegény ember jól megverte bunkós
+botjával az ördögöt, és az ördög elszaladván, monda a Plútónak:
+Uram könyörűlj, mert már Belzebug nem akar könyörögni dolgomon.
+Melyet egész törvénybe felvettek az ördögi társaságok, és a sánta
+ördögöt hat esztendei sáncra irták, hogy pokol tornácába egész hat
+esztendeig dolgozzék. Így lett végi <span class="pagenum"><a name=
+"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> az ördögi törvénynek, es az
+égig magasztalta a törvény a szegény embernek az okosságát; így a
+szegény ember nagy boldogságban élt, egész életének
+esztendeiben.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
+"Page_72">-72-</a></span></p>
+<h2>XXXIII. A SZALONNAVÁR.</h2>
+<p>Egy királynak három fiai voltak; és a király oly gazdag volt,
+hogy egy várat csináltatott szalonnábul. Egyszer a szalonnát
+meglopták. A király nagyon megharagudott hogy ki lopja az ő
+szalonnáját? azért strázsát rendelt oda hogy őrizzék, de senki meg
+nem mert közölök maradni a helyén. A király nagyon búcsúlt, hogy
+senki meg nem őrizhette várát; hát az öregebbik fia azt mondá:
+Fölséges király, én elmegyek, és megpróbálom ha megőrizhetem azt?
+és elment a strázsahelyre. Amint ott állott, hát látja éjféltájban,
+hogy egy szörnyű nagy sárkány ment oda és fölkap egy darab
+szalonnát, s elmegy vele. A királyfi haza szalad ijedségében, és
+semmit sem tudott mondani felőle. Másnap a közepső is elment, az is
+szintén úgy járt mint a bátyja; az is haza futott. Harmadik
+éjtszakára a fiatalabbik ment a szalonnát őrizni: az is ott
+várakozik hogy mi történik vele hát látja hogy egy szörnyű
+<span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
+"Page_73">-73-</a></span> nagy sárkány megy a szalonnát lopni. A
+sárkány elmegy a szalonnával, az ífju pedig mindenütt utána, hogy
+hová viszi: hát látja hogy egy lyukba beereszkedik, ő pedig haza
+megy, s az atyjának megbeszélli, hogy mit látott.</p>
+<p>Más nap elmegy a kovácshoz, és csináltat magának egy negyven
+mázsás botot; azzal haza megy, s a bátyjainak mondja: No most
+gyertek velem, eresszetek engem abba a lyukba, majd megkeresem a mi
+tolvajunkat. Hát csakugyan el is mentek mind a hárman a lyukhoz, s
+a fiatalabbik öcscsöket leeresztik. Mikor már jó messzi lement
+volna a föld alatt, oly szép világosságot látott, mint a napfény,
+és lát egy szép várat, a mely egész a földig rézbűl volt csinálva;
+bemegy abba a várba, és lát egy gyönyörű szép leányt a várba, a
+leány mondá neki: Jaj szegény ífju, mit keressz itt? menj hamar
+oda, ahonnét jöttél, mert az uram egy nagy irtóztató sárkány,
+hogyha haza jön, megöl, ha ezer lelked legyen is. Az ífju azt
+mondja: Én nem megyek nálad nélkül, ha meg kell is halnom. Akkor a
+leány egy üveget ad neki, s azt mondja: No hát igyál ebbül, ha
+iszol, hétezer ember erejével birsz. Akkor a királyfi az italt
+megitta. Hát a sárkány nagy haraggal jön, és megütköznek egymással;
+de <span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
+"Page_74">-74-</a></span> az ífju csakhamar megölte; azután bemegy
+a leányhoz, és mond neki: Én megöltem az uradat, már most enyém
+vagy, jőj velem. A leány azt mondá: Jaj! nekem még két öcsém van,
+azokat is oly átkozott sárkány birja: szabadítsd ki azokat is
+körmei közül. Kérdi az ífju: Hát hol vannak ezek, mutasd meg. Akkor
+mutat neki két várat, oly szépek voltak, hogy messzéről is
+tündököltek. És csakhamar elmegy s egy ezüst várat talál, és bemegy
+a várba, s lát egy szép leányt, aki sokkal szebb volt mint az első;
+akkor a leány azt mondja neki: Jaj szerencsétlen ífju, mit keressz
+itt? menj hamar oda honnat jöttél, mert ha az uram haza jön, megöl
+ha ezer lelked legyen is. Mond az ífju: A nénédet már
+megszabadítottam: téged is meg akarlak szabadítani. Akkor a leány
+egy üveget adott neki, és azt mondá: Igyál ebbül, nyolc ezer ember
+erejével birsz. A királyfi az italt megitta. Hát jön a sárkány nagy
+haraggal, mert megérezte, hogy idegen ember van a várában; az ífju
+csakhamar eleibe megy, összeütköznek, azt is csakhamar megölte. A
+leány, mikor látta hogy győzedelmes lett, nagyon örvendett rajta,
+eleibe futott, és nyakába borúlt, s azt mondá: Az isten hozott
+tégedet ide, jó ífju, hogy minket megszabadíts; mind a hárman
+király leányai vagyunk, és atyánktúl ezek <span class=
+"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> az
+átkozott állatok elragadtak: hanem még az öcsénk abban a másik
+várban vagyon: ha lehet, azt is szabadítsd, de az a legsúlyosabb
+lesz, mert annak az ura legerősebb, kilenc feje vagyon neki; hanem
+kérlek csak menj, és szabadítsd meg azt is. És nagy sietséggel
+elmegy az ífju a harmadik várhoz, s látja hogy ez aranybúl van,
+bemegy abba, s látja a leányt, és mindjárt fölgerjedt szerelmire; a
+leány pedig azt mondá: Jaj mit keressz szerencsétlen ífju itt ezen
+az elátkozott földön? Menj hamar innen, mert meghalok ha az uram
+téged megöl, mert téged a szívem szeretni kezd. Az uram egy erős
+sárkány, ha haza jön, megöl. Mond az ífju: Inkább meghalok, mint
+nálad nélkül éljek; a nénéidet már megszabadítottam, már most nálad
+nélkül el nem megyek. Akkor monda a leány: Fogd ezen gyűrűt, mert
+ennek több ereje vagyon, mint amit az én nénéim adtak neked; hogyha
+elfáradsz, fordítsd meg az ujjodban, és mintha csak akkor kezdenéd
+el a verekedést, úgy tetszik. Akkor hozzá készült az ütközethez, és
+a sárkány oly mérgesen jött, hogy haragjába ordított, és csak
+összecsaptak, s úgyannyira verekedtek, hogy mind a kettő a földre
+esett, s ott hogy eszibe jutott a királyfinak, hogy a gyűrűt meg
+kellenék fordítani, csakhamar meg is <span class="pagenum"><a name=
+"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> fordítá az ujjában, és
+mindjárt erős lett, hogy az erő a földről felemelte, s fölugrott;
+de a sárkány is mérgesen fölemelkedett, újra összecsaptak: a
+sárkánynak mind a kilenc fejéből úgy jött a láng, hogy szegényt
+majd megfojtotta, de ő is megharagudott ám, s ime nyolc fejét
+levágta a sárkánynak, és magát is megölte; azután bement a várba,
+és összeölelték és csokolták egymást az ífju s a leány.</p>
+<p>Akkor mondá ez: Ne most ez az arany vessző, vágd meg vele a
+várat; és megvágá a várat a vesszővel, és aranyalma lett belőle,
+kit a tarisznyájába tett; a leány azt mondá: Látod, most alma, de
+ha akarod hogy vár legyen, vesd fel az ég felé, mindjárt vár lesz
+belőle. Azután az ezüst várhoz mentek, és ott is úgy cselekedett,
+és a harmadiknál szinte úgy. Azután mind a hármat a lyukhoz
+vezette, és legelsőben az öregbiket a kötélre ültette, azt
+felhúzták a bátyjai, és hogy látták hogy oly szép, mindenik akarta
+feleséginek elvenni: azután a közepsőt húzták fel, az még sokkal
+szebb volt mint az első, azon is veszekedtek; azután harmadszor a
+fiatalabbikat húzták föl: az még sokkal szebb volt mint az elsők;
+akkor mindenik ezt akarta; végre összebeszéltek, s mondák: most
+húzzuk fel az öcsénket, de azután ereszszük vissza, hadd haljon
+meg, <span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
+"Page_77">-77-</a></span> mert ha egészen fölhúzzuk, elveszi tőlünk
+a szebbiket. Leeresztik tehát a kötelet, az ífju pedig így
+gondolkozott oda len: hogyha botját magával együtt a kötélre köti,
+nem tudják fölhúzni, azért csak a botot kötötte a kötélre; mikor
+egy darabig fölhúzták, visszaeresztették: akkor vette esziben a
+bátyjai álnokságát. A bátyjai azt gondolták hogy meghalt, azért
+haza vitték a leányokat, és mindenik a kisebbiket akarta elvenni,
+hanem a leány azt mondotta: Várakozzatok három esztendeig, akkor
+meglátom. Azok nagy szomorúsággal várakoztak három esztendeig. Az
+öcscsök pedig járkált a föld alatt.</p>
+<p>Egyszer akadt egy vén asszonyra, a kitől kérdezte, mondván: Öreg
+anyám, nem tudna kend rajtam segiteni, hogy én innét hazámba
+mehetnék? A vén asszony azt mondá: Fiam, én rajtad nem segíthetek
+másként, hanem itt van egy griffmadár, akinek tojásai vannak; és
+minden esztendőben a záporeső agyon verte; és most nem sokára lesz
+a zápor; azért menj föl és ülj rájok, hogyha megtarthatod, az majd
+elvisz a hazádba. Ő csakhamar fölment a fára, és a griffmadár
+tojásaira ült, és mikor a zápor jött, nem verhette agyon őket: a
+griff nagy sikoltással röpült, mert azt gondolta hogy a tojásait az
+eső agyonverte. <span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
+"Page_78">-78-</a></span> És mikor oda ért, látta hogy az ífju a
+tojásain ült, és monda: Amit akarsz, én megcselekszem. Akkor azt
+mondá az ífju: Én mást nem kivánok, hanem engem az én váramba
+vigyél az atyámhoz. Erre a griff egy ökröt készített, ezt a körme
+közé fogta, azt meg hátára ültette: úgy elröpült a tengeren
+keresztűl egész a határig, és ott letette; ez pedig megköszönte
+neki; azzal egymástul elváltak.</p>
+<p>Akkor bement a királyfi a városba mint egy mesterlegény, s
+mindjárt akadt egy szabóhoz. A szabó kérdezte, hogy tudna-e
+menyasszonynak való szép ruhát varrni? mert épen akkor akart a
+lakodalom lenni, de a leány azt mondotta hogy előbb oly ruhát
+csináltasson a király neki, mint a milyet ő az ő várában viselt.
+Azért sok mesterembert kerestek, de senki sem akadt, aki végbe
+tudta volna kivánságát vinni, és oly ruhát csinálni neki. Az a
+szabó nagyon örűlt, hogy az ífju magára vállalta a munkát; ez pedig
+egész nap aludt, hanem mikor az ura már lefeküdt, akkor kiment, az
+arany almát feldobta, mindjárt vár lett belőle, bemegy a várba, a
+legszebbik ruháját kihozta belőle, azután a vesszővel megcsapta,
+megint csak alma lett a várbul, megint bemegy s lefekszik. Reggel
+felkel az ura, és hozzá megy, hogy ha kész-e a ruha? adja elől a
+ruhát. A szabó <span class="pagenum"><a name="Page_79" id=
+"Page_79">-79-</a></span> csak elcsudálkozott rajta, mely szép,
+beviszi a királyhoz, a leány mindjárt rá ismert, az mindjárt
+tetszett neki, mert tudta hogy már nem messzi van az ő mátkája. A
+legény azután vargához ment, ott beállott, és ott is szinte úgy
+cselekedett. A leány azt mondá: már most ruhám is van, cipőm is
+van, de gyűrűmnek is kell lenni, amit felváltok a mátkámmal. A
+király a várban aranykovácsot tartott, akkor pedig ahoz mene mint
+ötvös legény, és munkát keresett. A gazda azt mondta: Nekem ugyan
+most legény nem kell, hanem ha olyant találnék, aki a
+királykissaszonynak kedve szerint való gyűrűt csinálna, azt
+megfogadnám. Ő azt mondá: Ne búsúljon az úr, mert amit én csinálok,
+az, bizony tudom, hogy tetszeni fog. Akkor megfogadta, és a
+királykisasszonynak megjelentette, hogy most kapott oly legényt,
+aki kedve szerint való gyűrűt tud csinálni. A leány megörült. Mikor
+már az éjtszaka eljött, akkor a királyfi kiment, és az almát
+feldobta, s vár lett belőle, onnan a legszebbik gyűrűt kivette,
+azután lefeküdt. Más nap korán a királyleány a műhelybe ment, a
+gyűrűt megnézni ha kész-e? a legényt megösmerte, és a nyakába
+borúlt, és megcsókolta, és mindjárt be akarta vezetni, hanem azt
+mondotta: Én holnap reggelig nem jelentem magamat: <span class=
+"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> hanem
+akkor igen, és te se szólj senkinek addig: s úgy elváltak
+egymástúl. És másnap reggel az almákat feldobta, és három vár lett:
+akkor felöltözött királyi ruhába, és úgy ment be a várba a
+bátyjaihoz. Ezek bezzeg megijedtek, de ő szépen mondá nekik:
+Látjátok bátyáim, ti rosz atyafiak vagytok, engem meg akartatok
+ölni, hanem az isten nem engedte: most pedig én mindeneket
+megbocsátok nektek. A bátyjai is megkövették, hogy bocsásson meg
+nekik, és tegyen rendelést köztök, hogy hogyan lesznek. Akkor azt
+mondá az öregbiknek: Te vagy az öregbik, fogd az öregbik leányt, s
+vidd a rézvárba, a másik a közepsőt vigye az ezüstvárba: én megyek
+a kissebbikkel az aranyvárba. Így megegyezvén szépen, most is úgy
+gazdálkodnak, ha még meg nem haltak.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_81" id=
+"Page_81">-81-</a></span></p>
+<h2>XXXIV. BABSZEM JANKÓ.</h2>
+<p>Volt egyszer egy szegény ember, akinek közönséges gazdasága
+volt, de semmi magzatja még nem volt. És mondja egyszer az asszony,
+hogy az isten bár csak őnekik akkora gyermeket adna is, mint egy
+babszem, azt is jó neven venné, és nagy örömet találna abban is.
+Kevés idő múlván megszólítja az asszony az urát, hogy őtet az isten
+meghallgatta. Eljárván az idő, megszületett egy kis fickó, aki is
+midőn megszületett, akkora volt mint egy öreg bab, és egyet
+ugorván, mondá, az anyjának: Adjatok kenyeret, mert már régen
+éhezem. Ezek megrémültek, mondván, hogy ez nem tiszta dolog; de a
+kis fickó csak hajtotta hogy ehetnék; kit mindjárt azután
+megkereszteltek, és Jankónak hívtak. Azután adtak nekie kenyeret, s
+monda az atyjának: Atyám, én elmegyek a kukoricaföldre, és ott
+fogok szántani. Mondja neki az atyja: Hallod-e, fiam, gyenge vagy
+te még ahoz. Mondja a kis Jankó: <span class="pagenum"><a name=
+"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> Atyám, te fogod az eke
+szarvát, én pedig majd hajtogatom az ökröket. Másnap az öreg
+befogja ökreit, a kis Jankó pedig bele ült az ökörnek a fülibe, és
+onnan kiabált az ökröknek. Midőn már kiértek a szántóföldre, és ott
+hallgat az ökörnek a fülibe, és az ostorával pattogatott, arra
+megyen hintóval egy úr. Épen az országút mellett szántogattak.
+Akkor hallván az úr hogy kiabál valaki; és nem lát senkit az ökrök
+körűl, oda megyen és kiált: Hallod-e hol vagy, aki az ökröket
+hajtogatod? Mond a kis Jankó: Itt vagyok; mi bajod ilyenadta? gyere
+ide az ökör fülihez. Az úr leszállván, oda megyen az ökrökhöz, és
+nézi a kis Jankót; hát nagyon megtetszik neki a Jankónak nagyon
+furcsa termete, és kérdi hogy az atyja hol vagyon? Azt mondja nagy
+haraggal Jankó: Nem látod-e hogy az ekénél amott forog? Oda menvén
+az uraság, mondja a paraszt gazdának: Hallod-e jó ember, nem adnád
+nekem el ezt a kis gyermeket? én neked jó pénzt adok. Mondá a
+szegény ember hogy: addig nem adhatom, míg a feleségemmel nem
+beszéllek. Mondá az uraság: Majd elmegyek hozzád, és
+felkereslek.</p>
+<p>Hát haza megyen a szegény ember, és mondja a feleségének, kinek
+mond a feleség: Hallod uram, azt ne cselekedd, mert tudod
+<span class="pagenum"><a name="Page_83" id=
+"Page_83">-83-</a></span> hogy az a mi gyermekünk. Épen akkor ott
+járt Jankó és mondá az atyjának: Atyám csak adjon el engemet, mert
+itten leszek én három nap múlván, akarhova zár. Ezen megegyeztek és
+eladták a szegény Jankót az uraságnak. Ez mint legdrágább kincset a
+többi aranyai közzé a pénzes ládába zárta. Midőn aztán onnat
+elutaztak tehát Jankó belülről kinyitotta a zárt, és a ládából
+hányta kifelé az aranyokat, és midőn már maga is kiugrott volna,
+haza szalad az atyjához, mondván: Csak gyere hamar, mert így van a
+dolog, hanem hozz magaddal egy zsákot. A szegény ember pedig siet a
+fia után, és bámészkodva nézi, és szedi a sok aranyokat, és haza
+vitték, és nagy gazdák lettek a sok pénzből.</p>
+<p>Egyszer midőn disznót öltek volna, és az atyja Jankónak a
+vágószéken kolbászt töltött, mondja neki: Fiam eredj el innét, mert
+a kolbász közé keveredel és betöltelek a kolbászba. Jankó nem
+fogadott szót, és a vágótőkén amint ült, elaludt, és a kezével az
+atyja bele keverte a hús közé, és a kolbászba töltötte. Jön épen
+akkor oda egy koldus és kéreget alamizsnát: és épen azt a kolbászt
+adták neki, a melyikbe Jankó volt. A koldus megköszöni, és elmegy.
+Midőn a falun kivül ment, Jankó felfázott a kolbászba, mivel nagyon
+hideg volt; <span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
+"Page_84">-84-</a></span> kiásta tehát magát nagy hirtelen, de a
+tarisznyából nem tudott kijönni. Észre veszi hogy őtet valaki
+veszi, kiabál hát hogy ereszsze ki a koldus; a szegény koldus
+körülnézi magát, hogy honnan kiáltoznak neki, de semmit sem látott.
+Midőn ismét tovább ment volna, megint kiáltoz a kis Jankó hogy
+ereszsze ki; de ez mivel sehol semmit nem látott, azt gondolta,
+hogy valami gyerek valami gödörből kiáltoz utána. Végre mondá
+Jankó: Hallod-e, itt vagyok a tarisznyádba: hanem ereszsz ki, mert,
+ha ki nem eresztesz, mindjárt rosszúl jársz. A koldus levette a
+tarisznyáját a hátáról, és kifordítja; megharagszik Jankó, hogy
+őtet a nagy hóba rázta ki, fogta a koldusnak a botját, és úgy vágta
+a koldushoz, hogy a szegény koldus csak úgy szédelgett; azután haza
+megy, és megpanaszolja az atyjának hogy és mikép járt, melyet az
+atyja nagyon sajnállott.</p>
+<p>Egyszer viszont Jankó a kamrába egy puha gyapjas juhbőrön ült.
+Épen akkor ért oda egy bőrrel kereskedő zsidó, és kérdi hogy nem
+volna-e valami bőr eladó; ezek pedig mondották hogy vagyon,
+melyeket mind egyig meg is vett a zsidó. Midőn már a zsidó elvitte
+volna a bőröket, egyszer éjtszaka a kocsin felérez a kis Jankó, és
+észre veszi hogy őtet kocsin viszik: megharagszik hogy ki telte
+őtet a <span class="pagenum"><a name="Page_85" id=
+"Page_85">-85-</a></span> kocsira? és kiabált, hogy őtet ne vigye,
+hanem: állj meg, úgymond, hadd szálljak le. A zsidó körülnézi
+magát, és senkit sem látott; és viszont Jankó kezd kiáltozni, hogy
+álljon meg. A zsidó egészen elréműlt és megijedt, hogy valóba
+ördög, leugrott a kocsiról, és elszalad magába; Jankó pedig a
+lovakat maga haza hajtotta, és többé nem ment aludni oly helyekre,
+mert félt, hogy talán egyszer majd a vízbe vetik, és el kell neki
+veszni.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_86" id=
+"Page_86">-86-</a></span></p>
+<h2>XXXV. A KIGYÓ-KIRÁLYFI.</h2>
+<p>A hajdan idők lefolyásiba volt egy igen nagyon megöregedett
+király és királyné. Már ezek nem messze voltak életek végétől, és
+semmi gyönyörűséget már nem éreztek, mivelhogy életek napjait
+szüntelen azon való búsongásban töltötték, hogy nekiek semmi
+gyermekek nem volna, akire a birodalmat hagyhatnák. Egyszer ezen
+való búsúltába a vén királyné így gondolkodik magába: hogy nem
+bánná ha akármicsoda rút formájú gyermeke lenne is, csak épen hogy
+maga után örököst tudna hagyni: akkor megnyúgodott szívvel végezné
+élete folyását. Mikor így aggódik magába a királyné, bemegyen hozzá
+egy bűbájos asszony, egy csomó virágot megszagoltat az öreg
+királynéval, s ez abba a minutumba teherbe esett. Kevés idő múlva
+szül oztán egy kigyót fiu helyett. Itt minden tanácsosokat és
+bűbájosokat behivata a király, hogy mitevő legyen a kígyóval?
+Jobbnak itélték hogy meghagyják, és végére <span class=
+"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> várjanak a
+dolognak inkább, mint hogy megöljék. A kigyó napról napra jobban
+nevekedett.</p>
+<p>Egyszer, mikor a kigyó már valami hét esztendős volt, szüntelen
+egy nagy fára járt fütyölni. A király mindenektől tudakozta hogy mi
+lenne annak oka, hogy az ő kigyója szüntelen fütyölne, de még csak
+gyanítani se tudta senki, hanem azon bűbájos asszony, aki a virágot
+a királynéval megszagoltatta, azt mondá, hogy a kigyó házasodni
+akarna. Itt a királynak nagy gond támadt a fejébe, hogy hol
+lelnének ennek feleséget. Egy igen vén, és leányságába maradott
+királyleányt adának neki feleségül, de ezt a kigyó mindjárt a
+legelső éjtszaka megölte. Nem tudták hát mitevők legyenek; hanem
+egy abban a városban levő szegény embernek egy szép és jó erkölcsű
+leányát vevék meg szüleitől a kigyó feleségének. Ezen személyhez a
+kigyó a legszelídebb és nyájasabb volt: együtt voltak egy darab
+ideig, soha a kigyó nem tágított a feleségitől, hanem mindenkor
+vele volt. Néhány napok eltelése után észre vette a kigyó felesége,
+hogy a férje éjtszakára kigyóbőrét mindég leteszi, és a legszebb
+királyfi leszen belőle, milyennél szebbet még csak nem is lehet
+képzelni. Ezt a kigyó felesége megmondá az öreg királynénak;
+<span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
+"Page_88">-88-</a></span> ez mindjárt azon mesterkedett, hogy
+miképen tudná tőle azt ellopni. Egy éjtszaka igen erősen
+befűttetett egy vas kemencét, és alattomban az öreg királyné
+belopódzott éjtszaka a fiu szobájába, és a feje mellől ellopta a
+kigyó bőrruháját. Felébredvén a kigyóbőrt viselő királyfi, s nem
+találván sehol a ruháját, minthogy már az anyja megégette, akkor
+így szól feleségének: Engem soha nem láttok többé, ha nem tudtál
+még egy keveset hallgatni, míg az idő eltelt volna. Most maradj
+magadnak, és azt kivánom hogy míg engem fel nem keresel, és én reád
+kezemet nem teszem, soha addig magzatod, melyet mostan viselsz, meg
+ne szülhessed.</p>
+<p>Annakutánna elbújdosott a királyfi; ment sok országokon
+keresztűl mind addig, míg a tündérek országába nem ért. Itt a
+tündérkirálynéval megesmerkedvén, elvette feleségűl; az ide haza
+maradott felesége pedig szüntelen búsongott. A szűlés ideje is
+megjöve, de minthogy megátkozta férje, nem tudta megszülni
+magzatját. Elhatározta tehát magában, hogy addig soha meg nem áll,
+míg a férjét fel nem találja. Elindult, és sok útazásai után eljuta
+a szelek királyához. Kérdezte a szelek királynéját, ha nem tudná-e
+hogy merre lenne egy országát oda hagyó, és magát is bujdosásra
+elszánt királyfi? Amire a szelek királynéja így szóla: <span class=
+"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> A világnak
+nagyobb részét egy óra alatt befutám, de sehol járásomba észre nem
+vettem. Innét hát vég búcsút vett a bujdosó királyfi felesége, és
+utjára ment: de minekelőtte a szelek királyának lakhelyét elhagyta
+volna, a szelek királynéja megajándékozta egy arany orsóval, ezt
+mondván, hogy ha feltalálja párját, használja az ajándékot, ahogy
+tudhatja. Innen folytatá utját a holdvilág felé, ahova eljutván,
+ismét kérdezte a férje hollételét: de itten csak anyit hallott hogy
+sehol sem vették észre járásába. Amint itten a jó szállásadást
+megköszönte, egy arany fonó rokkát kapott ajándékba. Azután
+eljutott a nap kastélyához, ahol hasonlóképen kérdezte, hogy nem
+vett-e észre valahol valamely vándorló királyfit? Melyre a nap így
+szóla: láttam bizony én, és tudom is hogy hol van a te urad, a
+kigyóformát viselő királyfi. Tűndérországba lakik ő, és már a
+tündérkirálynénak hitves párja. Nem sok idők lefolyása után oda
+fogsz érni; hanem ime egy arany karszéket adok neked, és mikor oda
+fogsz érni, ülj a király kapujába, és ott áruljad ezen eszközöket,
+amelyeket ajándékba kaptál; de akarmennyi pénzzel kinálnak, ne vedd
+el, hanem csak azt mondjad, hogy ha megengedi a királyné hogy az
+éjtszaka a királylyal legyek, úgy oda adom az arany orsót.
+<span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
+"Page_90">-90-</a></span> Másnap eljuta az utazó királyné a
+tündérek királynéja városába, ahol épen a királyi udvarba lévő
+leányok a király és királyné fejér ruháit mosták. Egy leánya mosás
+közben mindég sírt. Kérdi az utazó királyné, hogy miért sírna? Azt
+feleli, hogy a királynak van ime egy kendője, ami átokkal adatott
+neki, hogy azt addig soha ki ne tudhassa mosatni úgy, hogy a benne
+lévő vér kimenjen, míg a maga kedvese, akit elhagyott, keze között
+ki nem mossa. Ezen kendő ki nem mosásáért sokan életeket
+vesztették, és tudom hogy más nap engem is el fog a királyné
+veszteni mivel hiába mosom, nincsen semmi haszna. Ekkor az utazó
+királyné míndjárt megesmerte tulajdon kendőjét, és megbizonyosodott
+a felől, hogy a királya ottan légyen. Mindjárt elvevé a királyné a
+leánytól a kendőt, és egy keves mosás után egészen kiment belőle
+minden pecsét. Ekkor csak szemébe néztek minden szolgálók, nem
+győzték csodálni hogy olyan jó mosó lenne, megköszönték szivességét
+hogy annyit megmentett közűlök a haláltól. Annakutánna szegény
+útazó királyné az ajándékba nyert arany orsóval a király kapujába
+leült, és ottan árulta. Ezt a királynénak hírűl vitték; mire is a
+királyné egy szolgálót küldött ki hogy tudakozná meg, mennyiért
+adná el a királynénak? Amire <span class="pagenum"><a name=
+"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> az így szóla, hogy ő pénzért
+nem adná, hanem ha megengedi hogy egy éjtszakát a királylyal
+legyek, úgy általadom. Nem örömest engedte meg a tündérkirályné, de
+minthogy az újság megszerzése szerelmétől nagyon égett, még is
+megengedte, így gondolkodván magába, hogy majd álomhozó port fogna
+a király borába estve tölteni, hogy mélyen aludjék, és semmit se
+tudjon felőle a király hogy ki volt vele. Úgy is lett;
+beteljesítette kivánságát az idegennek a tündérkirályné, de semmi
+haszna és sikere nem lett, mivel az álomporral kevert borból bőven
+ivott, és még az asztalnál jókor elaludván, elaludva vitték a
+hálószobájába is, hol már feküdött előbbeni felesége. Ez egész
+éjjel csak azt mondá urának: Kelj fel, szivemnek szép szerelme,
+ereszd kezeidet reám, hadd szüljem el aranyhajú fiadat! de minden
+sirása és epekedése semmibe ment: a király fel nem ébredett. Eltelt
+így az éjtszaka; és mindjárt hajnalba kiutasították a rezidenciából
+a szegény asszonyt. Másnap megint a rokkával ült a király kapujába:
+azt ismét úgy adá által, hogy ha a királyné, a királylyal való
+lételt meg fogja engedni. Megnyerte másodszor is, és akkor is csak
+annyi haszna lett, mint az elébbeni hálásának: de a királynak egy
+oldalszobájába levő inassa egész éjtszaka hallgatta mind a
+<span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
+"Page_92">-92-</a></span> kétszer, hogy valami siránkozó asszony
+mindég azon kéri, hogy bocsássa reá kezeit, hadd szülje el
+aranyhajú fiát. A király mondotta inassának: Én nem is tudom, hogy
+mi lehet az oka, hogy már két éjtszaka annyira álmos voltam, hogy a
+lételemet sem tudtam, és mindég még az asztalnál elalszom. Amire az
+inas azt mondotta, hogy hát álmosbort adnak Felségednek innya, és
+azért aluszik olyan mélyen; hanem ennekutánna jobban vigyázzon
+magára és tetesse alvását. Úgy is lett. Harmadik és utolsó napra
+virradt a szegény útazó királyné, szüntelen sírt, hogy minden
+igyekezete füstbe megyen; úgy gondolkodott, hogy talán megvetésből
+nem szólott hozzá a férje. Harmadik éjtszaka is megengedte a
+királyné a hálást, tudván hogy férje semmit sem tudna felőle, mivel
+soha csak egy szót sem említ. Jól van; a harmadik estveli
+vacsoránál a király magára vigyázott, és az álmosbort másféle
+borral felcserélte, és mintha attól volna álmos, elaludt
+tettetésből. Levevék róla ruháját, és egyenesen vitték a már reá
+várakozó szerencsétlen királyné mellé, ahol a király a legnagyobb
+csendességbe volt, tetetvén mintha aludna. Egyszer így szól a régi
+felesége: Mostan harmadszor és utóljára jöttem hozzád, ne légy oly
+kegyetlen, hogy siránkozásaim előtt bedugjad <span class=
+"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> füleidet.
+Szánj meg engemet, sok nyomorúságokat és fájdalmakat szenvedő
+feleségedet, és bocsássad reám kezeidet: hadd szüljem el nagy
+reménységű fiadat. Ezt hallván a király, megindúlt szívvel
+megcsókolá, és minden elébb történt dolgokról egymástól engedelmet
+kértek, és örök hűséget esküvének. És reggel a király a hűségtelen
+tündérkirálynét öszvevagdalta és úgy elébbeni hitves feleségével
+tulajdon országába nagy pompával visszament, és uralkodott kedves
+feleivel sok számos esztendőkig csendes békességben.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_94" id=
+"Page_94">-94-</a></span></p>
+<h2>XXXVI. A BŰBÁJOS LAKAT.</h2>
+<p>Volt Amszterdam városába egy ördöngös praktikájú zsidó, aki nem
+csak a földi emberek előtt tudta magát hatalmasnak mutatni, hanem
+még a levegői és tüzi lelkeknek is tudott hatalmasan parancsolni,
+úgy, hogy ha előhívta őket, tehát akármely parancsolatokat adott
+nekik, szívesen és a legnagyobb serénységgel teljesítették. Az ő
+hatalmas egyik ereje egy könyvbe volt, melyet ha balra megnyitott
+tehát a tüzi lelkek jöttek elő és engedelmeskedtek neki; más ereje
+pedig egy gyűrűbe volt, melyet ha a kövivel megfordított az ujjába,
+tehát a levegői lelkek jöttek szolgálatjára. Az ördöngös varázslót
+Matadájnak nevezték. Ez evvel a nagy praktikájával és erejével
+annyi kincset gyűjtött már magának, hogy sem gazdagságra sem erőre
+hozzá fogható ember nem találtatott. Egykor szobájában üldegelvén,
+az ő varázsló könyvét elővette, és némely különös dolgokat a
+könyvből nézvén, magát kecsegtette. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> Többi között azt is
+feltalálta, hogy vagyon az indiai setét tengereken túl egy hegy
+mely alatt fekszik egy megbecsűlhetetlen kincs melynek drágaságát
+és szépségét emberi elme meg nem foghatja, és hogyha ki annak a
+kincsnek birtokához juthat, az magát az egész világon
+leghatalmasabbá teheti. Ezt hogy a Matadáj megtudta, örömibe
+székiről felugorván, és már a halhatatlan kincs birtokosának
+gondolva magát, örömiben tapsolt. Csak nagy hamarsággal paripát
+nyergeltetett, és kisétált a városon kivűl lévő téres mezőre, és
+midőn a könyvit megnyitotta volna, tehát a tüzi lelkek megjelentek
+rémesztő nagy sokasággal; kevés vártatva pedig megfordítván közép
+ujjában lévő gyűrűjét, ennek erejével a levegői lelkeket mind
+előlcitálta. Midőn a nagy sokaság már mind együtt lett volna, és
+fűszálként reszketve várták a hatalmas Matadájnak parancsolatját,
+egyszer megnyitván száját, mennydörgő parancsolatját mindjárt
+teljesíték, és nekie a föld alatt elrejtett kincsét, azaz
+megbecsülhetetlen Szaksza várát, mindjárt előlhozzák. Matadájnak
+erős parancsolatjára a lelkek morgolódó szavakkal sopánkodva
+mondották, hogy őnekik az nem állana hatalmokban, hogy azt
+elhozhatnák, mivel az a föld alatt levő lelkeknek vagyon hatalmába,
+és azok tízszer annyi <span class="pagenum"><a name="Page_96" id=
+"Page_96">-96-</a></span> erővel bírnak, mint ők; hanem ha el
+akarod hozni, mondották, tehát ennek megszerzéséhez szükséges egy
+ártatlan zsidó gyermek, melynek Lámek a neve; azután ha a gyermeket
+megtalálod, tehát majd akkor mit mívelj és miként bánjál vele,
+megtanítunk, mert nincs olyan erő aki azt a kincset onnan felhozná,
+egyéb az oly ártatlan gyermek, melyet Lámeknek hívnak. Erre a
+nagyra vágyó öreg Matadáj, megvakarván a fejét, a lelkeket magától
+elbocsátotta, maga pedig haza ballagott, de nyugtát sehol sem
+találta. Így harmad napig magában tünődvén, végtére magában
+elvégezte azt, hogy elmegy és felkeresi a világban akárhol azt a
+Lámek nevű gyermeket.</p>
+<p>Így tehát lovat fogat a hintajába, és megindúl Ázsiának
+részeiben keresvén az Izráel népei között a Lámek nevű gyermeket.
+De sehol nem tudtak ily nevűt találni. Végre sok fáradságai után
+elkedvetlenedve és a dolog felől egészen kétségbe esve, elérkezik
+Konstantinápolyba. Amint tehát Konstantinápol utcáin alá s fel
+járna, és a gyermekeket, akik az utcán játszottak, egyenként
+kérdezné, hogy melyiket hogy neveznék? és amely gyermek a maga
+nevét neki megmondotta, tehát megajándékozta azt: ezt látván a
+gyermekek egymást nevekről kiáltozván, hogy jőnének ide
+<span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
+"Page_97">-97-</a></span> mert ez az öreg úr pénzeket osztogat;
+végre egy hét esztendős gyermek felszóval kiálta pajtására: Lámek,
+jöszte ide, kapsz te is ettől az úrtól pénzt. Ezt hallván Matadáj,
+jobban szemlélte a gyermeket, ki végre hozzá jutván, kérdi tőle:
+hogyan híják, és az atyja hol lakik? Ki is mondja, hogy őtet
+Lámeknek hívják, és az atyja ide nem messze (ujjával mutatván) ebbe
+a házba lakik. Matadáj örömiben egészen magán kivűl ragadtatván,
+megfogja a gyermek kezét, és kényszeríti hogy vezetné őtet
+atyjához. A gyermek megörülvén az ajándéknak melyet nekie Matadáj
+adott, egyenesen az atyjához vezeti, ki szegény sorsú ember lévén
+nem tudta mire vélni a dolgot hogy kit tiszteljen Matadájban, mivel
+látta uri személyét és gazdag öltözetit. Kérdezvén tehát nagy
+alázatosan Matadájt, hogy kihez legyen szerencséje? mondja neki ez,
+hogy ő idegen országban lévő kereskedő légyen, és mivel most erre
+járok, tehát semmiképpen el nem mulaszthattam hogy tégedet mint
+régi őseimről maradott atyámfiát meg ne lássalak, kit már régen
+feltaláltam irásaimban hogy te nekem atyámfia vagy. Tégedet is,
+úgymond, boldogítani akarlak mivel nekem az egek eleget adtak: de
+tudod-e, kedves atyámfia, add ide nekem a fiadat, hadd nevelhessem
+és taníthassam őtet; hidd el, derék <span class="pagenum"><a name=
+"Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> embert építek a fiadból,
+melyet magad is meg nem fogsz bánni. Az öreg Lámek örvendett, hogy
+szegény ember létére ily nagy úr neveli fel a fiát: így nagy hamar
+meglett az egyesség, mivel a szegény sok ajándékokat kapott, a
+melyen nagyon örvendett.</p>
+<p>Egy kevés ideig nagy kecsegtetéssel volt az öreg Matadáj a kis
+ártatlan Lámekhez, de valami négy hét múlva eszébe jut, hogy már
+egyszer a dologhoz kellene fogni, és a megmagyarázhatatlan kincset
+a kezihez venni. Egykor kilovagolván az öreg Matadáj a mezőre,
+kivitte magával Lámeket is: itt előcitálja a lelkeket, melyeket
+meglátván Lámek, szörnyűképpen megijedett: de az öreg Matadáj
+bátorítván őtet, hogy ne féljen, mert csak mind az ő jó barátjai;
+parancsolja a lelkeknek hogy őtet vigyék és ragadják egész ahoz a
+hegyhez, melyben Szakszavára el vagyon rejtve. A lelkek fogván őtet
+Lámekkel együtt letették egészen a hegyoldalba. Ekkor Lámek
+körűlnézi magát, és látván ezt a szörnyü vidéket, igen kezdett
+félni, de Matadáj újra bátorította őtet hogy ne félne, mert semmi
+bántása nem lesz ahol őtet látja. Míg ezek így beszéltek, addig a
+tűzi lelkek lóganajt szedvén, azzal tüzet gerjesztettek, melyre
+azután lókörmöket hánytak; mire a tűznek rettenetes nagy
+<span class="pagenum"><a name="Page_99" id=
+"Page_99">-99-</a></span> füstje kerekedvén, ez a levegőben egy
+nagy felhőé vált, mely nagy feketeséggel elterjedt az égen, s oly
+mennydörgés támadt abban, hogy rettentő ropogásával Matadájt is
+csakhogy le nem ejtette lábáról. A zengés után megnyilt a felhő, és
+nagy suhanással egy mennykő a kősziklába vágott; a kőszikla nagy
+ropogással megnyílt, és irtóztató gőz jött belőle, melynek
+eltávozása után egy szép márványkő garádics termett előttök, mely a
+kősziklában alá vezetett. Ekkor Matadáj a lelkeknek ösztönözése
+után a gyermeket kérte, hogy menjen a kősziklának nyílásába alá:
+melyet a gyermek látván, nagyon megrettent, és félt, szabadkozott,
+hogy ő nem megyen alá; de Matadáj bátorítván őtet hogy ne féljen,
+csakhogy a kősziklába menjen le, és a bent levő folyosón midőn
+keresztülmész, egy kertet érsz, abban egy karbunkulus oszlop áll
+melyre egy lakat vagyon felakasztva; és csak azt a lakatot hozd ki
+fiam; és ha azt a lakatot kihozod nekem, akkor haza viszlek
+atyádhoz, és nagy sorban és jó állapotban helyeztetlek. Ezekre a
+beszédekre nagyon keveset hallgatott Lámek, mert nagyon félt; akkor
+odaadja a gyűrűjét Lámek kezibe, és mondja neki: Fiam, hogyha
+valami bajod leszen, akkor csak fordítsd meg az ujjadba e gyűrűt;
+tehát <span class="pagenum"><a name="Page_100" id=
+"Page_100">-100-</a></span> ezek az óriások, akiket itt látsz,
+neked mindjárt segítségedre fognak lenni. Erre is keveset
+hallgatott; akkor aztán azzal ijesztette Lámeket, hogy ha el nem
+megy a kősziklába, őtet itt hagyja, és a vadak őtet megeszik. Ezen
+beszédtől megréműlvén, reá állott szegény Lámek, és bement a
+kősziklába, hol reszkető félelem fogta el, és egész testiben
+remegett és fázott. Így ballagván a kősziklának garádicsán, midőn
+már általment volna a folyosón, kinyílt előtte egy fényességü szép
+kert, melynek gyümölcsfái csupa gyémánt, karbunkulus, smaragd, és
+más drágakövekből lévő gyümölcsöt termettek, a kertnek pedig a
+közepiben egy nagy karbunkulus oszlop állott, melynek magassága
+hatodfél könyöknit mért, vastagsága pedig egy tíz akós hordóhoz
+hasonló volt. Ezen kimondhatatlan drágaságon volt függesztve a
+lakat, melyért Lámeket a vén Matadáj beküldötte. Midőn ezt
+meglátta, egy kissé örvendett, s minden várakozás nélkül hozzája
+közelít, és amint hozzá nyúlt, és a nagy fényességű oszlopról
+levette, egyszerre nagy szélzúgás, rettentő mennydörgés és
+villámlás fogta el a kertet úgy, hogy szegény Lámek megfélemedett
+és a nagy rettentő földindulástól a földre esett; de míg ő itt
+magán kivül a földön hevert, addig a szélvész elcsendesedett;
+<span class="pagenum"><a name="Page_101" id=
+"Page_101">-101-</a></span> ő pedig lábra állván, a lakatot, mely
+egy arany láncon függött, a nyakába akasztotta és tántorogva
+visszafelé indúlt a kertből Midőn így menvén szemlélné a kertnek
+drága terméseit, és megkivánván őket, minden zsebjeit velök jól
+megrakná: amint az első gyümölcsöt leszakasztotta, tehát a
+kősziklának a nyílása, melyen Lámek bement volt, rettentő
+csattanással becsukódott. Midőn Lámek jól megrakodván visszament a
+folyosón, a folyosó már nem volt oly világos mint azelőtt:
+megfélemedett tehát, és szörnyü jajgatásra fakadott, mivel a
+kimenetelt meg nem találta. Matadáj, aki a kősziklának nyílásánál
+odafent állott, látta hogy a kőszikla összecsukódott: rettenetes
+volt tehát a bánatja, mivel nem csak Lámeket minden kincsestől
+elvesztette, hanem a gyűrő is, melyben egyik ereje lakozott,
+Lámekkel együtt a hegyben bezáródott. Matadáj tehát, semmi
+reménysége többé nem levén, s maga szerencsétlenségén bánkódván,
+magát a tüzi lelkek által, melyeken a könyvinek erejénél fogva még
+hatalma volt, haza vitette, és elvégezte magában hogy szomorú
+életét hazájában töltse.</p>
+<p>Lámek azalatt a barlangban nagy sínlődéssel jajgatván,
+számtalanszor Matadájt kiáltozta, de sehonnan semmi segítsége nem
+<span class="pagenum"><a name="Page_102" id=
+"Page_102">-102-</a></span> jött. Midőn így két napig a setétben
+alá s feljárkálna, kezeit egybe kúcsolván és fejére emelvén
+szörnyen sírt. Egyszer valamikép a gyűrű az ujjában megfordúlt, s
+előtte huszonnégy óriások állottak meg azzal a kérdéssel, hogy a
+felséges princ mit parancsolna? Lámek e látásokon még jobban
+megrezzent: de midőn a gyűrűnek ereje eszében jutott, tehát
+megbátorodott és kéré őket, hogy őtet vigyék ki erről a helyről.
+Erre a parancsolatra felkapják őtet a lelkek, és kivivén a hegynek
+oldalába lették, és megint megkérdezték tőle, hogy parancsol-e még
+valamit? Ő pedig, haza vágyódván, kérte a lelkeket, hogy vinnék
+őtet Konstantinápolba, ezek pedig, minekelőtte haza vitték volna,
+tehát meggondolták, mely hatalmas ember lenne ő, mivel, úgy mond,
+hogyha a lakatot, melyet a kősziklából hoztál haza, felnyitod,
+tehát ami lelkek a föld alatt vannak, mind királyostól neked
+engedelmeskednek. Ezek után Lámeket haza vitték, és
+Konstantinápolon kivűl letették.</p>
+<p>Lámek nagy örömmel haza ment az atyjához, és elpanaszolta neki,
+mely rengetegbe vitte őtet a vén Matadáj: melyet hallván az atyja,
+nagyon sajnálta a fiát, de máskép örűlt, hogy az ő fia mennyit
+próbált és nyert legyen. Másnap Lámeket a föld alatt lévő lelkek
+kivitték <span class="pagenum"><a name="Page_103" id=
+"Page_103">-103-</a></span> az erdőbe, és ott egy kivésett fából
+csinált váluban egy különös erejű fürdőbe tették, melyből midőn
+kijött volna, mind nagyságára mind ideire és szépségére
+megváltozott; de még a mi több, minden főrendekhez illő
+tudományokkal bővelkedett, s minden idegen országokban lévő
+nyelveket tudott úgy, hogy hozzá fogható ember sem szépségre, sem
+tudományra nem volt. Ekkor visszament Lámek az atyjához; de mivel
+formájából egészen megváltozott, tehát ez meg nem ismerte. Ekkor
+mondja Lámek az atyjának: Kedves atyám, hallottam hogy Szolimánnak
+van egy nagyon szép leánya, én őtet megnézem, hogy érdemes-e hozzám
+vagy sem? Ekkor megindúlt, és a merre a kisasszony sétálni szokott,
+magát az út mellett egy odvas fába rejtette, mivel a
+királykisasszony mikor sétálni szokott, akkor senkinek sem volt
+szabad magát az útfélen mutatni. Így várta Lámek a szép kisasszonyt
+az odvas fába; és amint a kisasszony nagyon sebesen lovagolt volna,
+az orra vére megindúlt, és kényteleníttetett a lováról leszállani,
+és Lámeknek legnagyobb szerencséire azon fához, a melyikbe Lámek
+volt, támaszkodott, és várta míg az orra vére el fog állani. Lámek
+az odvas fából nagyon kedvére nézte a szép Florentinát, mivel ez
+volt a neve a királykisasszonynak; <span class="pagenum"><a name=
+"Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> és nyakig bele szeretett.
+Midőn pedig elment volna a fátul, Lámek is kibújt az odvasból, és
+haza menvén megbeszéllette az atyjának, mely móddal látta meg a
+szép kisasszonyt.</p>
+<p>Ezek után elővette a drága gyümölcsöket, melyeket magával hozott
+a hegyből, és beletette egy szép tányérba, és adta az atyjának
+ilyen szókkal: Mondd hogy én ezeket a szép drágaságokat küldöm a
+kisasszonynak jegybérűl, hogyha a felséges szultán nekem a leányát
+ide adná. Az atyja megszomorodván fiának e kérésén, nem akart
+elmenni a felséghez, de a fia bátorítván őtet hogy csak menjen, és
+nem lesz semmi bántása, elmegy végre az atyja a szultánhoz, és
+mondja, hogy ezt az ajándékot az ő fia küldi a felséges
+kisasszonynak, hogy felséged nekie a leányát feleségűl adná. A
+császár elbámúlt ezen a véletlen kérésen, de a drágaságot
+szemlelvén, nagyon elbámult rajta, és meg nem foghatta, hogy honnan
+kapta volna azt a szegény ember? Összehivatja tehát a tanácsbeli
+urait; kik is látván a drága kincseket, egy-egy országra becsűlték
+darabját; de mivel a kisasszony már el volt másnak jegyezve, és a
+lakodalom is már harmadnapra el volt rendelve: így tehát, hogy az
+öreget a nyakáról elküldhesse, és a drága ajándék is <span class=
+"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> nála
+maradhasson, azt mondották neki, hogy ha a fiad ily drága ajándékot
+hoz holnap ily renddel: hogy huszonnégy leányok egy-egy kosárral
+hozzanak, és maga a fiad tízenkét inasoktól kísértetve a legszebb
+ízlésű ruhába jön, megkapja a kisasszonyt. Ezt csak azért mondották
+a szegény embernek, mivel gondolták, hogy az lehetetlenség oly
+szegény ember fiától. Az öreg haza menvén, mondja a fiának, hogy mi
+légyen az újság, Lámek azt figyelmetesen meghallgatta; estve
+eljötte után pedig, midőn már mind letakarodtak, tehát Lámek kimegy
+a mezőre, és megnyitván a lakatját, imhol a lelkek sokasága őtet
+környülvette, és óhajtva várták megszabadító uroknak
+parancsolatját. Ekkor mondja, hogy neki Szaksza vára kincses
+kertjiből hozzanak huszonnégy kosár drága gyümölcsöket, és ezeknek
+vitelére szerezzenek huszonnégy szép leányokat, a kik alkalmasak
+legyenek a királykisasszony szolgálatjára; őneki pedig huszonnégy
+szolgákat a legdrágább öltözetbe, és magamnak oly köntöst, amelyet
+még emberi szem nem látott; magatok pedig öltözzetek a legdrágább
+katonai ruhába, és magatokból formáljatok egy nagy ármádát;
+azonkivűl a muzsika legszebb zengése is közöttetek legyen. Ezeket
+így parancsolván, nyugvásra ment. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p>
+<p>Reggelre kelvén, Lámeket kivitték a város falain a lelkek, és
+felöltöztették a legszebb hercegi ruhába, mely az ő szépségit
+hétszereztette; akkor előlhozták neki a huszonnégy szüzeket,
+mindegyik kezébe tartotta a kivánt kincset, az ármáda nagyságának
+vége hossza nem volt, a bandák harsogtak mindenféle szép nótákat:
+így ment ő legnagyobb pompával a városba. Kinek midőn hírit
+megvitték volna a szultánnak, nagyon elcsudálkozott és
+megfélemlett. Ekkor fogván leányának kezét, mengyen Lámek eleibe;
+de midőn meglátta volna Florentína a szép Lámeket, egészen
+elfelejtkezett régi szerető hercegiről, hanem Lámeknek hódolt
+szívéből, és kezét nyújtotta; a szultán is Lámeknek barátságos
+csókot nyomott homlokára, és leányát néki tüstént általadta.
+Másnapra hagyatott a pompás menyegző.</p>
+<p>Estve nagy vacsora után a törökök módja szerint ment Lámek a
+szép Florentinával egy szobába, ahol midőn Florentina elaludt,
+Lámek kiment szobájából, és megnyitván a lakatot, eljöttek a föld
+alatt való lelkek, a kiknek parancsolta, hogy Szakszavárát mind
+hegyestől neki lakásúl ide hozzák. Ezen parancsolatját mindjárt
+teljesítvén, a drága épületet mindenestől elhozták, Konstantinápol
+egyik nagy piacára helyheztették, a hegynek teteire <span class=
+"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> tették
+a huszonnégy contignációs rezidenciát, amelynek még az
+ajtóragasztója is mind aranyból volt; s ebbe a drága épületbe
+tették Lámeket szerelmes párjával egyűtt. Reggel midőn a szultán
+felkelt, és kinézett az ablakon, tehát látja ezt a drága fényes
+épületet; nagy sietséggel megyen a palotának meglátására; de midőn
+ő felfele ment volna, már akkor a legszebb cédruslugasokon alá s
+felsétált Lámek a szép Florentinával. Felvezették tehát a szultánt
+is, és mindeneket megmutogattak neki, ahol azután egy hosszas
+lakodalmat és ünnepet ülltek.</p>
+<p>Míg ezek még folytak Konstantinápolba, addig mindenfelé
+elterjedett a híre ennek a hatalmas Lámeknek, hogy hozzá fogható
+sem gazdaságra, sem tündérségre nincsen. Végre meghallotta a vén
+Matadáj is, mindjárt észre vette, hogy nem más, hanem az ő fogadott
+fia légyen az; azért megnyitja a könyvet, és a tüzi lelkek
+eljöttek, és parancsolta nekik, hogy őtet Konstantinápolba vigyék:
+akik is megfogván, ragadták őtet Konstantinápolba. Midőn oda ért,
+bamúlva csudálta a nagy gazdag épületet, kinek még alatta való
+kősziklái is mind aranyból voltak, felmegy Matadáj a hegyre, hogy
+körülnézze a palotát, és legnagyobb szerencséjére Lámek otthon nem
+volt, mert vadászni ment az öreg szultánnal. Nagy hamarsággal
+<span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
+"Page_108">-108-</a></span> parancsolja a tüzi lelkeknek hogy az
+épületet gyújtsák meg, de úgy hogy egyik oltsa, másik gyújtsa, hogy
+nagy kár ne legyen. Hogy a tűz kigyúlladott az épületben, nagy
+lárma támadott, és a jószágot kezdték kihordani: akor Matadáj is a
+tüzi lelkek igazitása után berohan a kilencedik szobába, ahol egy
+vas almáriomban volt a lakat bezárva. A zárokat tehát leverte, és a
+legdrágább lakatot magához vette. Ekkorára a tűz elaludt, ő pedig
+alig várta a besetétedést; megnyitotta tehát a lakatot, és nagy
+morgással előjöttek a föld alatt való lelkek, kiknek parancsolta,
+hogy a drága palotát mindenestől vigyék a tulsó óperenciás
+tengereken túl, csak Lámeket hagyják ott. Ezek fogván a várat,
+mindenestől nagy messze elvitték, csak szegény Lámeket magát
+hagyták a földön. Reggel Lámek felébredett, és nagyon megijedett,
+hogy a jószága kedves feleségével együtt elveszett. A szultánnak is
+fülibe ment ez a nagy hír, mire Lámeket megfogatta és vasba
+verette. Másnap hát csak viszik szegény Lámeket a vesztőhelyre,
+hogy mint gonosztevőt megzsinórozzák. Amint már kisérték őtet
+kifelé, eszébe jutott neki az ujjában lévő gyűrűnek ereje; nagy
+hirtelen megfordítja az ujjába, és azonnal mellette támad
+negyvennyolc rettenetes óriás, és a kísérő katonákat mind
+széthordják, <span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
+"Page_109">-109-</a></span> és kérdezik uroktól, hogy mit
+parancsolna? az pedig mondja hogy őtet vigyék egyenesen az ő
+elrablott épületjéhez és az ő kedves feleségéhez. Ezek felkapják,
+és viszik őtet egyenesen az óperenciás tengereken túl, amely oly
+erősen be volt kerítve, hogy még a madarak sem tudtak egyenesen
+hozzá berepülni.</p>
+<p>Ekkor a levegői lelkek hoztak némely füveket, és megkenték Lámek
+ábrázatját, és oly öreg képet mutatott, hogy senki őtet meg nem
+esmerhette volna, és adtak neki két pakéta porokat hogy, ha
+beszélhet Florentinával, tehát adja azt a port neki oly
+feltétellel, hogy első alkalmatossággal adja be Matadájnak, melytől
+az majd elaluszik, és hogyha elaludt, mondják a lelkek, hogy a
+nyakába lévő lakatot és könyvet hozza el: ha ezt, úgy mondd
+feleségednek, megteszed, tüstént meglátod Lámekedet. Lámek tehát
+mint egy öreg szarándok felmegy; amint a várnak udvarába bement
+volna, a cselédek tudtára adták Florentinának hogy egy csudálatos
+ajtatos öreg szarándok volna itt a várban. Florentina nagy
+sietséggel megyen az udvarba, és örvendve könnyes szemekkel
+köszönti a szarándokot, és panaszolja neki az ő rettenetes baját;
+mondja neki Lámek: Hogyha megfogadod szavamat, tehát szerencséssé
+teszed mind magadat, mind <span class="pagenum"><a name="Page_110"
+id="Page_110">-110-</a></span> Lámekedet. Mondja neki Florentina,
+hogy bár akármit parancsol, tehát szivesen fogja teljesíteni. Lámek
+tehát elbeszéllette az egész dolgot mint neki a lelkektől
+meghagyattatott; Florentina, kezéhez vette a porokat, és a keblibe
+tette, az öreget pedig megajándékozta bőven.</p>
+<p>Midőn már az asztalhoz leültek mind a ketten, ő és Matadáj,
+tehát nyájasan kezd ehez beszélni, akin Matadáj szörnyen örvendett,
+és végre, midőn felvett Florentina egy pohár bort és Matadájra
+köszönti, és kiitta, Matadáj ezen nagyon örvendett. Egykor
+leejtette Florentina a villáját, mely után Matadáj lenyúlt, és
+felvette; addig Florentina az elrendelt port a Matadáj poharába
+egyvelítette, melyet az csakhamar kihörpölt, és mind megitta. Ez
+után mindjárt nagy álomba merűlt; melyet látván Florentina, nagy
+hamar hozzája ment, és a lakatot meg a könyvet, mely a nyakában
+volt, tőle elvette, és szél módjára levitte az öreg szarándoknak.
+Midőn Lámek meglátta, csakhamar megkente magát a lelkektől adatott
+zsírral, kitől megífjodott, és az elébbi szép ábrázatja helyre
+jött: melyen nagyon megörvendett hív felesége, és nyakába borúlt.
+Ekkor Lámek megnyitotta a lakatot, és a lelkek elöljöttek, és
+parancsolatját várták, ő pedig meghagyta <span class=
+"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> nekik,
+hogy mentűl elébb vigyék őtet mindenestől Konstantinápolban, melyet
+mindjárt teljesítettek is. Reggelre látván a szultán az ő vejének
+rettentő ereit visszajönni, hozzája megy, és lábaihoz borúl,
+kegyelemért esedezik, hogy ne ölné meg őtet azért a gonosz
+cselekedetiért, melyet vele cselekedett: Lámek felemelte a földről,
+és megbocsátott neki mindeneket; azután a vén Matadájt hozatta elő,
+akit álmából feltámasztván, nyársba húzatott, és így ő kegyetlenűl
+végzé életét. Lámek pedig számos esztendeig élt kedves párjával, a
+lakatra pedig azután nagyobb gondja volt, mint ennekelőtte, mert ő
+is mindég mint valamely órát egy arany láncon a nyakába hordozta.
+Midőn pedig Lámek feleségivel boldogúl végezte volna életét, az
+arany Szakszavára is a lakattal együtt eltünt.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_112" id=
+"Page_112">-112-</a></span></p>
+<h2>XXXVII. KÖKÉNY MATYI.</h2>
+<p>Egy embernek volt két fia és egy leánya. Az apjok csakhamar
+elhalt, csak anyjok viselte gondjokat. Egyszer a kissebbik elment
+szántani, és azt mondá a húgának, hogy ebédet vigyen neki. A húga
+azt mondá: Hogyan akadok reád? A legény azt mondá: Majd hogyha ki
+megyek szántani, itt a ház előtt a földnek vetem az ekét, és odáig
+szántok; azon eljöhetsz. Aval elment szántani, és szántott.</p>
+<p>Mikor az ebéddel a húga utána akart menni, hát az ördög is
+szántott másfelé, tudniillik a legénynek a szántásátul fogva a maga
+házáig. Mikor a leány oda érkezett, azon ment amit az ördög
+szántott, és csak egyszer az ördög házához érkezett. Látván a
+ördögöt, kérdi, hogy nem látott-e egy legényt erre szántani? Az
+ördög mondja, hogy ő nem látott ott senkit szántani, de jőj be a
+házamba. A leány bemegy, s az ördög elvette feleséginek a leányt s
+ez ott maradt. <span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
+"Page_113">-113-</a></span></p>
+<p>Azalatt a bátyja nehezen várta az ebédet, haza ment haragosan,
+mondja az anyjának, hogy miért nem küldött ebédet neki? Az anyja
+mondja: Hát a húgod nem vitt ebédet? hiszen már régen elküldtem
+utánad. A legény evett, azután elment a húgát keresni, és ment a
+szántáson: hát látja hogy másfelé is vagyon szántás; elmegy a
+szántáson egész az ördög házáig, és kérdi, hogy nem látott-e egy
+leányt? Az ördög azt mondá, hogy ottben van, csak menjen be.
+Bemegy, hát látja a húgát; ez mondja neki: Jaj csak menj ki hamar,
+mert ha az uram bejön, összeszaggat; de a legény nem ment ki.
+Bemegy az ördög és parancsol harminc akó bort magának, és a
+sógorának is hasonlóképen annyit, és egy-egy ökröt, és összeültek
+enni, de a legény nem tudta megenni, az ördög megette, azután
+mondja: No sógor, most birkozzunk, amelyik előbb földhöz tudja a
+másikat vágni, az lesz a nyertes. Összemennek hát birkozni; az
+ördög földhöz vágta a legényt: mindjárt pokolba esett. Azután a
+másik testvér is elment keresni őket; az is oda talált, s az is úgy
+járt mint a bátyja.</p>
+<p>Az édes anyjok azalatt oda haza siránkozott, hogy már se fia se
+leánya nincsen; azután mindig imádkozott, hogy az isten csak egy
+gyermeket adna neki, ha csak akkora lesz is <span class=
+"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> mint
+egy babszem. Egyszer egy babot talált kint az utcán; amint megette,
+mindjárt nagy változást érezett. Hát nagyon szégyenlette az
+asszony, hogy ura nincs, és mégis teherbe van; és nem sokára meg is
+lett a gyermek, és ép oly kicsi volt mint más gyermek, de mindjárt
+futott és beszélt. És mert olyan kicsi volt, Kökény Matyinak hítták
+a faluba. Egyszer az asszony szomorú volt, és kérdezte a kis fiu,
+hogy mért oly szomorú? az asszony mondá: Nekem három gyermekem
+volt, és mind a három elveszett, nem tudom hogy hová lettek. – A
+fia azt mondá: majd elmegyek én, és megkeresem őket. Akkor elmegy a
+kovácshoz, mondja neki, hogy csináljon egy negyvennyolc mázsás
+kalapácsot. A kovács nem tudott kedve szerint valót csinálni, kapja
+a kalapácsot és a kovácsot agyon üti vele, és megy a másik
+kovácshoz, az csinált neki kedve szerint való kalapácsot, azt
+mindjárt a gatya pártázatjába dugta, és elmegy a bátyjait keresni,
+és épen oda talált menni az ördög házához. Az ördög odakint sétált,
+és kérdi hogy mit keres? Azt mondja, hogy nem látott-e valahol két
+legényt és egy leányt? Felel neki az ördög: láttam, odaben vannak,
+csak menj be. Ez bemegy, és látja a nénje, és mondja: Jaj szegény!
+miért jöttél ide, majd neked is ítt kell <span class=
+"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span>
+maradnod. Akkor bemegy az ördög is, és annak is parancsol harminc
+akó bort és egy ökröt, s leültek és ettek, és még az ördög hozzá
+sem kezdett jól az evéshez, már Kökény Matyi megette az ökröt s a
+bort is megitta. Az ördög azt mondja neki: Na sógor, most ettél s
+ittál is, menjünk birkozni, aki a másikat előbb földhöz vágja, az
+lesz a nyertes. Kimennek hát, de Kökény Matyi úgy a földhöz vágta
+ördög uramat, hogy majd a szeme is kiugrott. És kapja a kalapácsát,
+az ördögöt agyon verte, a két bátyját és a nénjét az anyjához haza
+vitte, azután együtt éltek, és mai nap is együtt élnek, ha meg nem
+haltak.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_116" id=
+"Page_116">-116-</a></span></p>
+<h2>XXXVIII. A TÜNDÉR GYŰRŰ.</h2>
+<p>Volt egy király, és annak egy jobbágya, akinek egy szép fia
+nevelkedett, kit a király úgy megszeretett, hogy fölvette
+komorniknak. A legény egyszer azt gondolta magában: Jó volna a
+király leányát megpróbálnom: hogyha hozzám jönne, elvenném
+feleségemnek. A legény haza ment az apjához, és a király az
+udvarmestert oda küldte, hogy kérdje meg: miért nem akar haza
+menni? A legény azt feleli hogy ha a király a leányát neki adja,
+úgy bemegy szolgálni. Az udvarmester megmondja a királynak; akkor a
+király a komornyikhoz visszaküldött: hogyha annyi pénze van mint a
+királynak, úgy neki adják a királyleányt.</p>
+<p>Elment hát a legény egy nagy erdőbe; ott egy zöld ruhás ember
+hozzá megy és kérdi, hogy mit keres? A legény azt mondá neki: Én
+szolgálatot keresek. A zöld ember mondja: Jőj hozzám, nálam jó
+szolgálatot kapsz; és elment vele. Akkor mondja a zöld ember:
+Halod-e, <span class="pagenum"><a name="Page_117" id=
+"Page_117">-117-</a></span> ezt a helyet jól megjegyezd magadnak,
+hogy ha visszahozlak, megismerd; akkor fölkapta, és úgy elrepűlt
+vele, mintha a szél vitte volna őket. És egy házba vitte, és
+mindent megmutatott neki, hogy melyik lesz a szobája, hanem egy
+ajtót mutatott neki, és azt mondá: Ebbe a szobába, azt megmondom,
+be ne menj, mert ha bemégy, onnan soha ki nem jöhetsz. Azután az
+istállóba vezette, és a lovait megmutatta neki; két nagy fekete ló
+volt az istállóban; azután egy ládát fölnyitott neki, és a ládában
+szén volt; a zöld ember azt mondá ezt etesd a lovakkal, és
+tisztogasd őket, mert én elmegyek, és három fertály esztendeig nem
+jövök haza. Azután elment.</p>
+<p>A legény jól forgatta otthon a gazdaságot. Egyszer azt az ajtót
+vizsgálta, amelyet az ura megtiltott neki, fel is nyitotta, be is
+ment a szobába: hát ott lát egy szép leányt, aki épen az ő
+falujából való volt. Elréműl a leány, ahogy meglátja, mert
+megismerte, és mondá neki: Jaj miért jöttél ide, többé el nem
+mehetsz, itt kell örökre maradnod mint énnekem. De én segítek
+rajtad, ha te is segítesz rajtam; és egy kést adott neki, és mondá:
+Majd ha téged elvisz vissza, csak vígyázz, hogy megösmerd azon
+helyet ahol téged fölvett, mert másként itt kell maradnod,
+<span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
+"Page_118">-118-</a></span> és ha egyszer ott lesztek, akkor ott
+neked pénzt hord, és mikor már elég pénzed lesz, akkor ezzel a
+késsel kerítsd be, azután nem jöhet ki, hanem az ujjában lévő
+gyűrűjét kérjed tőle, és ha az ujjodat kéri, azt be ne nyújtsd
+neki, mert elszakasztja, hanem ezt a kést nyújtsd neki, hadd tegye
+arra; azután még se ereszd ki, hanem kérd meg hogy mi hasznát lehet
+annak venni, azután ha megmondja, a késsel húzd keresztűl; akkor
+elmehet. Hanem azt mondom, hogy ha karácson bőjtje lesz, akkor tedd
+magadat beteggé, és majd mindent hord, kávét, ételt és pálinkát, te
+pedig semmit se egyél egész hét óráig, akkor ehetel és ihatol; és
+most láss hozzá, hogy kimehess. A legény mindenkép próbálta, hogy
+ha kimehetne, de épen semmiképen sem mehetett ki; azután látta hogy
+a gerenda alatt három könyv vagyon; leveszi a könyvet, látja hogy
+semmi sincs benne; a másikat nézi, abban sem volt semmi; azután a
+harmadikat nézi, abban sokféle irás volt írva, és olvassa; mikor a
+vége felé olvasott, látja hogy az ajtó magátul megnyillott.
+Fölteszi hát a könyvet, és kimegy a szobábul nagy sietve a
+lovaihoz, azokat éteti és tisztogatja, s úgy várja az urát; mikor
+pedig enni akart, mindig ott volt az étel. Az ura haza ment, és
+mindenét tisztán találta, amin nagyon örűlt. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span></p>
+<p>Eljött azután karácson bőjtje is. A legény előtte való nap
+beteggé tette magát; az ura mindent hordott neki, valamit kivánt
+tőle, kávét, szilvapálinkát, hogy csak egy kicsint igyék mindjárt
+jobban lesz, de ő semmiből sem ivott sem evett: csak mikor hét óra
+eljött, akkor evett. Az ura bemegy a szobába, hát már a leány nem
+volt benn, mivel kiszabadúlt, mert a legény kibőjtölte érte azon
+napot. Kimegy hát az ura nagy haraggal hozzá, és mondja neki: Most
+látom, hogy te nagyon okos ember vagy, mert engem megcsaltál: ha én
+azt tudtam volna, másként vigyáztam volna reád; de ő semmit sem
+tartott, gondolván hogy azon egynehány napot még kitölti nála; és
+hogy az ideje eljött, mondja neki: Én az én időmet, kiszolgáltam,
+most vígy engem oda ahonnan elhoztál. Ekkor az ördög fölkapta, és
+vitte mint a szél; ő pedig mindég vigyázott azon helyre, ahonnan
+elvitte; és mikor már ott voltak, kiáltott neki hogy megálljon, ott
+van az a hely, hol beszegődött hozzá. Az ördög tehát etette, és
+adott neki egy zsák pénzt, s azt mondá neki: Elég-e? Ő pedig azt
+mondá: Nem elég, csak hozz még többet; akkor elment az ördög és még
+két annyit vitt neki; de akkor is csak azt mondta, hogy még nem
+elég: és harmadszor három annyit adott neki, és mikor kitöltötte
+<span class="pagenum"><a name="Page_120" id=
+"Page_120">-120-</a></span> volna a pénzt, a legény azon késsel
+bekeritette őtet s az ördög nem mehetett ki a keritésbűl. Akkor
+mondja neki: Már engem még jobban meg akarsz csalni? csak ereszsz
+ki ezen várból, annyi pénzt hozok neked valamennyi kell; a legény
+pedig mondá: Én ki nem eresztelek addig, míg a gyűrűt az ujjadból
+nekem nem adod; az ördög mondá: Úgy is tudtam, hogy még attól is
+megfosztasz, nyújtsd ide az ujjodat, ha illik-e belé? Mondá a
+legény: Az ujjamat nem adom, hanem tedd erre a késre, úgy elveszem.
+Az ördög rá tette a gyűrűt, és a legény az ujjában dugta, s az
+ördög mondá neki: No most ereszsz ki, a gyűrűt is megkaptad. A
+legény azt mondá: No most még azt mondd meg, hogy mi haszna vagyon
+ennek a gyűrűnek? Az ördög mondá: Ha az a leány nem mondta, én sem
+mondom. Monda a legény: Én ugyan, ha nem mondod is, megtalálom a
+hasznát, hanem teneked örökre itt kell maradnod. Azzal elment. Az
+ördög kiáltott utána mondván: Jőj vissza, megmondom. Akkor
+visszament, s az ördög monda neki: Ennek a gyűrűnek oly ereje
+vagyon, hogy ha megszorítod, mindnyájunknak neked kell szolgálni.
+Akkor a legény a késsel keresztűlmetszette a várat, az ördög
+mindjárt kijöhetett belőle. Akkor azt mondá a legény; Hát ezen
+pénzemet <span class="pagenum"><a name="Page_121" id=
+"Page_121">-121-</a></span> hogy tudom haza vinni? Az ördög azt
+mondá: Ne féltsd, megőrzöm én azt, te csak menj haza. Ő pedig haza
+ment az apjához, és kérdi tőle, vannak-e erős ökrei? Az apja azt
+mondá: Vannak erősek, mért kérded? Ő pedig azt mondá: Keressen kend
+vagy tizenkét szekeret holnapra, az erdőre megyek. Az apja keresett
+huszonnégy szekeret, és elment a huszonnégy szekér, s ugyan annyi
+pénzt vittek haza.</p>
+<p>Ezek így lévén, más nap elküldi a szerencsés legény a királyhoz
+hogy pénze elég van, most adja neki a leányát. A király egy
+tanácsossát küldi oda, hogy vizsgálja meg, ha igaz-e az? Ez elment,
+és azt mondta a királynak: Felséges király! pénze több van mint
+fölségednek. A király gondolkozott, hogy hol vette azt a sok pénzt?
+azután azt üzente neki, hogy csináltasson olyan várat mint a
+királyé. A legény csak azt várta hogy beestveledjék, akkor kiment,
+és a gyűrűt megszorította, s az ördögök mindjárt ott voltak, és azt
+kérdték: Mit parancsol az ífju úr? Ő pedig megparancsolta hogy
+reggelre még szebb várat csináljanak mint a királyé volt; akkor
+beküldte az apját a királyhoz, hogy megvan a vár, most adja neki a
+leányát. A király ismét azt üzente neki, hogy most olyan hidat
+csináltasson, <span class="pagenum"><a name="Page_122" id=
+"Page_122">-122-</a></span> hogy egyik várbul a másikba
+összejárhassanak. Más napra az is meglett. A legény újolag beküldte
+az apját hogy a leányt adják neki. Akkor a király azt mondá: Még
+egy kert szükséges, azt is csináltasson; más napra a kert is készen
+volt, még sokkal szebb mint a királyé, pedig oly csunya helyen
+csinálták, hogy egyebet nem láttak, csak a sok követ; ide az
+ördögök mind elhordták és földet hoztak helyébe és oly szép kertet
+csináltak, hogy a király kertje még csak árnyékában sem állott.
+Akkor megint beküldte az apját a királyhoz, hogy a leányát adja
+neki. A király tehát neki adta a leányát. Azonban a leány a török
+basa fiát szerette, de úgy hogy senki sem tudta, csak maga a leány.
+A legény tehát elvette a király leányát, és nagy lakodalmat
+csináltak, nyolcan az ördögök közől voltak a muzsikusok. Mikor a
+vacsorának már vége volt, akkor lefeküdtek; azt kérdi a
+menyasszony: Ugyan szívem, mondd meg nekem, hogyan tudtad te azt a
+sokat oly kevés idő alatt megcsináltatni? Ő pedig mindjárt
+kivallotta, és ezután elaludt, a felesége pedig a gyűrűt lehúzta az
+ujjáról, és a maga ujjába dugta; azután kiment, és a gyűrűt
+megszorította, s az ördögök mindjárt ott voltak, és kérdezték tüle,
+hogy mit parancsol nekik? Ő pedig mondá nekik: Most engem
+<span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
+"Page_123">-123-</a></span> vigyetek Törökországba a szeretőmhöz.
+Az ördögök felfogták, s nagy sebesen Törökországba vitték a basa
+fiához; a szegény vőlegény pedig az ágyba aludt. Jókor reggel
+felkél; hát látja hogy a felesége elszökött, a gyűrűjét is ellopta,
+el is vitte, amin ő nagyon búsúlt. A muzsikusok muzsikaszóval
+mentek az ajtóra, de ő bújában az ajtót sem nyitotta meg; azután a
+király bement a szobába, és nem látja a leányát; kérdi, hogy hová
+tette; ő pedig azt feleli, hogy elszökött, és engemet is meglopott,
+mert a gyűrűmet is ellopta. De a király azt mondta: Nem szökött el,
+hanem megölted, és eltemetted, de holnap felakasztatlak, ha elő nem
+állítod a leányomat. Mindjárt megfogatta aztán, és tömlöcre
+vettette; azután a muzsikusok oda mentek, és a királynak azt
+mondták: Ereszsze el fölséged, mink nyolcan itt maradunk helyette,
+ő pedig hadd keresse, és meg is találja. A király tehát elereszti,
+és a nyolc muzsikust rekesztette be helyette. Az egyik pedig hozzá
+megy, és azt mondja neki: Tudod-e most mit csinálj? Öltözzél fel
+vadásznak, és csak menj Törökország felé; hanem azt nem mondták
+neki hogy hol van, pedig magoknak kellett elvinni. Akkor megindúlt
+nagy sietve, és ment Törökország felé; az úton lát egy szép fekete
+macskát, <span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
+"Page_124">-124-</a></span> kapja a puskát és agyon akarja lőni; a
+macska azt mondja neki: Ne lőj agyon, majd segítek rajtad; és
+elment vele. Azután lát egy szép rókát, azt is agyon akarta lőni,
+az is megszólamlott hozzá, s monda: Ne lőj agyon, még segíthetek
+rajtad; azt sem lőtte agyon, az is elment vele. Azután meg tovább
+megy, és lát egy csúnya egeret, azt is agyon akarja lőni, az is azt
+mondja neki: ne lőj agyon, még segítek rajtad; az is elment velek.
+Akkor már negyed magával volt: a macska, a róka, és az egér; mind a
+hárman az ördögök közül valók voltak. Azután a tengerparton
+megállottak; a róka azt mondja neki: Te maradj itt, rakj tüzet,
+majd mink beúszunk a tengeren a várba, mert ott lesz a gyűrű; a
+róka mondja a macskának: te fogd a farkamat, a te farkadat fogja az
+egér, úszszunk csakhamar. És csakhamar beúsztak a várhoz. A róka
+azt mondja: Menj be macska az egérrel, hozzátok ki a gyűrűt. A
+macska az egeret a hasa alá fogta, úgy ment az ablakban, ott rítt,
+sírt; meglátta a törők, beeresztette, s nagyon örűlt neki, mert sok
+egér volt a szobában; a macska az egeret elejtette, utána futott és
+kergette, a török és a király leánya épen akkor a gyűrűt vizsgálták
+az asztalnál, az egér futkos, a macska utána, ezek is a gyűrűt ott
+hagyták, <span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
+"Page_125">-125-</a></span> szaladtak, hogy meg segítik fogni; az
+egér fölszalad az asztalra, a gyűrűt felkapja, a macska meg a
+gyertyát eloltotta, sötét lett, s az ablakot kitörték, és a gyűrűt
+elvitték. A király leánya mindjárt nagyon, búsúlt a gyűrűért; a
+macska és egér pedig nagy örömmel futottak a rókához. A róka azt
+mondja nekik: No most melyik fogja a gyűrűt? Én nehéz vagyok,
+elmerűlök, az egér el nem birja: fogd te macska, hanem vigyázz,
+hogy el ne veszítsd. Akkor megindúltak, és sietve úsztak, de a
+macska szájába víz ment, a gyűrűt elejtette a vízbe, azután
+búsúltak, hogy hogyan találják meg: az urokhoz nem mertek menni, a
+parton bújdostak tehát, és látnak iszonyú sok rákot. A macska
+kérdi, hogy minn versengenek? azt mondja a rák: királyt akarunk
+tenni, de nem tudunk: A macska fölszalad egy fára, s azt mondja
+nekik: Az ki ide tud jönni, az lesz a királytok; a rákok próbáltak
+felmenni, hanem egy sem tudott; utóljára egy fiatal próbált, fel is
+ment, a macska megkapta, és a többi rák kiáltott hogy a királyokat
+ereszsze el. Én pedig el nem eresztem, mondá a macska, míg egy
+gyűrűt, melyet a tengerbe ejtettem, fel nem hoztok. A rákok az
+egész tengert elfogták, a gyűrűt előhozták, a macska a királyokat
+szépen levitte, és nekik adta; azok a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> gyűrűt
+a macskának adták, a macska nagy örömmel vitte a gyűrűt a rókához,
+és együtt mind a hárman nagy örömmel az urokhoz vitték a gyűrűt. Az
+csakhamar az ujjában dugta és megszorította, és mindjárt ott
+termett tizenkét ördög, és az mondák: Mit parancsol az ífju úr? ő
+pedig azt mondá: Fogjatok fel engem és vigyetek az ipamhoz. Akkor
+felfogták, nagy hirtelenséggel a királyhoz vitték, ő bemegy az
+ipájához, és kérdi tőle a király: hát a feleséged hol van?
+Törökországban, monda, most is a török basa fiával van. A király
+megharagudt, mondá: Mért nem hoztad el mind a kettőt? Felel az
+ífju: Majd reggelre itt lesznek, és pedig együtt fekve megláthatd.
+Másnap reggel oda vitette mind a kettőt, a király megfogatta mind
+kettőjöket, de még is a törököt eleresztette, hanem a leányát
+kivitette, és fejét vétette, az ífjat pedig magához vette, s mint
+saját gyermekét s örökösit mai napig is tartja.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_127" id=
+"Page_127">-127-</a></span></p>
+<h2>XXXIX. A SZÍNVÁLTOZÓ KIRÁLYNÉ.</h2>
+<p>Volt egy királyné, aki minden órában más színben változott, egy
+órában fejér, másikban sárga, harmadikban zöld, és így más-más
+színt mutatott a képe. Annak pediglen volt egy igen szép fia, aki
+az anyjának egyszer azt mondá: Asszonyanyám, én már azon szép időt
+elértem, melyben meg kell házasodnom; azért adjon nekem pénzt, és
+egy regement huszárt mellém, akik engem kisérjenek. Felel neki az
+anyja: Kedves fiam, azt tűled meg nem fogom, csak menj el, és végy
+pénzt magaddal a mennyit akarsz, hanem azt megmondom, hogy addig
+haza ne jőj, míg oly feleséget nem kapsz, aki minden órában
+változik a színiben mint én is. A fia megfogadta a szavát az
+anyjának, és magához vett tizenkét szeker pénzt, és egy regement
+katonát, úgy oztán megindúlt, országokat járt; már messzí
+országokba elérkezett, de sohul olyant nem talált, mint az ő anyja
+volt. Már pénzek is elfogyott, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> hogy nem élhettek; és nem
+mehettek tovább; azért vissza kellett nekik fordúlni haza felé.
+Mikor haza érkeztek, elbeszélte az anyjának, hogy sehol oly
+személyre nem találhat mint az anyja, azért haza kelletett jönnie.
+Az anyja azt mondja neki: Kedves fiam, még egyszer menj el, és vígy
+több pénzt magaddal, talán még is akadsz olyan személyre mint én
+vagyok. A királyfi nagy bújában huszonnégy szeker pénzt vitt
+magával és egy regement huszárt, s nagy búban ment messzi
+országba.</p>
+<p>Egyszer talált egy városba menni, ahol egy halottat akartak
+eltemetni, és mikor a tetőhöz érkeztek vele, a holttestet letették
+és nagy durungokkal verték. Ezt a királyfi hogy meglátta, nagyon
+sajnálkodott rajta, oda ment, és kérdezte, hogy miért verik azt a
+holttestet azok pedig felelének neki, hogy éltében sok adósságot
+tett, és senkinek meg nem fizetett, azért verik holta után a
+testet. Mond a királyfi: Csak ne verjétek, a mi adósságot tett,
+inkább mind megfizetem. Hogy ezt mondta, a testet mindjárt
+eltemették. Azután kifizette minden adósságát úgy, hogy a
+huszonnégy szeker pénz mind rá ment, és a katonái lovait is mind
+oda adta az adósoknak, hogy csak békével maradjanak; azután az
+városba ment szállásra, más nap pediglen a katonáit mind
+visszaküldötte, <span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
+"Page_129">-129-</a></span> és maga útnak indúlt. Mikor a temetőhöz
+érkezett, a temetőből egy ember fölkelt, és hozzá megy, s mondja
+neki: Uram, tudom hogy szolgád nincsen, azért fogadj meg engem, én
+híven szolgállak. Felel a királyfi: Barátom, én meg nem fogadhatlak
+téged, mert pénzem nincsen, és most haza megyek. Felel az ember:
+Nekem fizetés nem kell, hanem én még is felkeresem azt a személyt,
+akit az anyád kiván. A királyfi nagy álmélkodva megfogadja, és
+elmegy vele más uton.</p>
+<p>Egyszer az urának mondja: Uram, csak jőj utánam, majd én
+elmegyek szállást csinálni. Akkor elmegy egy elátkozott várba, aki
+tele volt ördöggel, és mondja: Halljátok ördögök: most jön az én
+uram, aki titeket el akar ebbül a várbul űzni; hanem fogadjátok
+számát majd titeket én egy kamarába elzárlak, úgy megmaradtok. Az
+ördögök engedtek neki, és az urát oda bekvártélyozta; ott hált a
+királyfi azon éjjel. Más nap megmutatta neki az útat hogy merre
+menjen; az urát útnak ereszti, maga pedig ott maradt. Akkor az
+ördögöket kiereszti, az ördögök pedig nagyon megörűltek, hogy őket
+megtartotta; azért azt kérdezték tüle, hogy mit kiván tűlök?
+mindent megtesznek neki, hogy űket megtartotta. Volt pedig abban a
+várban egy rozsdás puska és egy <span class="pagenum"><a name=
+"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> köpönyeg melyet az
+ördögök őriztek; azt kérte tűlök, mert már tudta hogy mire valók;
+az ördögök pedig örömest neki adták. A köpönyeget magára vette, a
+puskát pedig a vállára vetette, azzal az ura után ment mint a szél.
+Mikor az urát elérte, beszélt vele! de az ura őtet nem látta; azért
+kérdezte az ura: Hol vagy én szolgám, hogy nem látlak? és velem
+beszélsz. Akkor a köpönyeget magárul levetette, és látható lett.
+Akkor az urának monda: Uram, itt vagyon az város, amelyben a te
+feleségedet föltaláljuk, azért vigyázz magadra; abban a városban
+pedig egy ördöngös király van, akinek ördögök szolgáltak volt;
+annak egy szép leánya van; azért oda mentek, és a királyt
+köszöntötték, és megmondták neki, hogy mit akarnak; a király leánya
+pedig nagyon örűlt, mert igen szép legény volt a királyfi. Azért a
+király azt mondja: Na nem bánom, hanem három próbát tegyünk, hogyha
+azt meg tudod tenni, a leányom a tiéd; hogyha pedig meg nem tudod
+tenni, az ördögökkel összeszaggattatlak. Azért elsőben egy pár
+arany papucsot vett elől a király, és mondja az ördögöknek: Ezt
+vigyétek a tenger szigetiben, és abban a ládában csukjátok. A
+szolgája pedig mindenütt az ördögök után ment a köpönyegben, az
+ördögök nem láthaták, mert a köpönyeg <span class=
+"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> rajta
+volt, azért a papucsot a ládába tették, a királyfi szolgája pedig
+kivette a ládábul, és haza vitte, s az urának odaadta. Másnap az
+ífju király az ördöngös királyhoz vitte a papucsot; ez monda neki:
+Felséges király, tetszésed szerint a papucs itt van. Felel a
+király: No itt van egy pár arany kés, azt vigyétek a tenger
+szigetébe, és jól becsukjátok. Az ördögök kapták a pár kést, és
+elvitték a tenger szigetébe, de mind hiába, mert az ífju király
+szolgája mindenütt a nyomokban volt, és alighogy a ládába tették,
+már ez kivette és az urának haza vitte. Más nap azt is az öreg
+királynak általadta. Harmadszor a leánynak az ujjáról egy gyűrűt
+húzott le, azt adta az ördögnek, azzal is az ördögök nagy
+hamarsággal a tenger szigetibe mentek, ládába vetették, hanem azt
+is csakhamar az urának visszahozta a szolga, az ífju király pedig
+nagy örömmel az ördöngös királynak adta; akkor monda neki: Én
+ördögi erővel bírok, de te meg egész ördög vagy, mert azt mind
+megcselekedted, amit semmiféle ember sem tudott volna
+megcselekedni: azért legyen a leányom a tied.</p>
+<p>Más nap a leányt elvitték, és mikor az uton mentek, egy
+temetőhöz érkeztek; hát azt mondja a szolga az urának: Uram, már
+most én itt maradok, hanem azt tudod hogy a leányt <span class=
+"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> ketten
+nyertük; már most fele az enyim, fele a tied; azért most kétfelé
+szakasztom. A királyfi könyörgött neki, hogy azt ne mívelje, de ő
+arra nem engedett; csak kétfelé szakasztá: tehát kigyó s béka esett
+ki belőle, és akkor megint összetette, és sokkal szebb lett mint
+előbb volt, és azt mondá: Uram, már most elviheted, ez lesz olyan
+mint az édes anyád; ez is minden órában változik a színiben. Már
+most élhetsz vele. Én ezt azért cselekedtem veled, hogy azt a jót
+cselekedted velem, mert én voltam az az ember, akit holtom után
+vertek. Már elkárhoztam volna, hanem te megváltottál engem. Akkor
+eltűnt előle: az ífju király pedig elment a hazájába, és elvette
+feleségének; így lett vége mindennek.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_133" id=
+"Page_133">-133-</a></span></p>
+<h2>XL. KINCSKERESŐK.</h2>
+<p>Volt egy juhásznak egy kutyája, aki egy kősziklás hegy alatt egy
+lyukban megkölykezett. A juhász egy párt örömest meghagyott volna
+kölykeiből, ugyanazért mindig lesték hogy hova jár a kutya, míg
+egyszer csak megtalálták, de senki sem mert hozzá menni: mindjárt
+morgott az emberre. Azért, mikor haza ment a kutya enni, akkor a
+gazdája megfogta és megkötözte, azután egy bojtárjával, a ki kilenc
+esztendős volt, elment a lyukhoz. Mivel pedig a lyuk szűk volt,
+maga nem mehetett be, hanem a bojtárját küldötte be, hogy a kis
+kutyákat hozza ki a lyukbul. A gyermek bebújt a lyukba, de a kis
+kölykek mind beljebb mentek abba úgy annyira, hogy egy pincébe
+lepotyogtak. A gyermek kimegy, és beszéli a gazdájának, hogy egy
+pincébe lepotyogtak, a gazdája egy kötelen leeresztette a gyermeket
+a pincébe, tüzi szerszámot <span class="pagenum"><a name="Page_134"
+id="Page_134">-134-</a></span> is adott magával. Mikor a bojtár a
+pincében tüzet ütött és gyertyát gyújtott, hát látja hogy sok hordó
+bor van a pincében, de már az hordók fája el volt rothadva, csak a
+bőribe volt a bor; a gyermek a késit a hordóba lökte, tehát bor
+folyt belőle; a gyermek ivott, azután megborosúlt, jobb kedve lett
+neki, s összejárta a pincét: hát sok pénzre talált, a mely éllel
+volt hordóba rakva. Erre a gyermek a kutyákat csakhamar fölhuzatta,
+azután az ingét levetette, és teli rakta pénzzel, azt is fölhuzatta
+gazdájával; utóljára magát húzatá föl, s beszéli a gazdájának hogy
+mit látott. Míg így beszélnének, a lyukbul egy fekete ember jött
+ki, és mondja neki: Na! köszönd istenednek, hogy odabe nem értelek,
+mert ha ezer lelked lett volna is, még is összeszaggattalak volna.
+Ezzel a lyukba visszament; ezek pedig a pénzzel haza mentek: a
+juhász valami keveset adott a gyermeknek, a többet magának
+tartotta.</p>
+<p>A juhász még nyolc esztendeig élt, azután megholt; a legény
+azután is csak juhászmesterségében maradt. Egyszer a pénze
+elfogyott, hát a pajtásával a korcsmába mentek: mindkettő nagyon
+búsúlt, hogy a korcsmárosnak már igen sokkal adósok, azért ez az
+ífju mondá pajtásának: Pajtás, hogyha neked bátorságod <span class=
+"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> volna,
+én tudok sok pénzt, az nekünk jó volna. A pajtása azt mondá neki:
+Nekem van bátorságom, csak menjünk! El is mentek mind a ketten a
+lyukhoz, s egy kötelet megkötöttek a kőhöz, azon leereszkedtek mind
+a ketten; legelsőben a borbul jól ittak, azután beszélgettek
+együtt. Egyszer csak jött a fekete ember, és nagy haraggal azt
+mondja: Na te fickó, nemde megmondtam, hogy többet ide ne jőj? most
+összeszaggatlak. E pedig a borbul jól bevett, mely nagy bátorságot
+adott neki, azt mondja a fekete embernek: No ilyen teremtette!
+gyere, szaggass össze, majd megtanítlak ne búsúlj, úgy összeváglak,
+hogy pornak is apró leszel. Mivelhogy a juhászlegény oly nagy
+bátorságot mutatott, mondja a fekete ember neki: Na fiam, mivel oly
+bátor vagy, menj le az alsó pincébe, ott van az én uram: hogyha jó
+kedvibe találod, ez a kincs mind a tied: ha pedig haragszik, oda az
+életed. Felel az ífju neki: Vagy haragszik vagy nem, elmegyek;
+hogyha valamit akar, összevagdalom mint a répát. Le is ment, a
+pincébe; ott ült az öreg, monda az öregnek: Jó napot apó; felel az
+öreg: Isten hozott fiam, te vagy az én nagy szerencsém, hogy ily
+nagy bátorsággal bíró ember vagy: most megváltottál, azért legyen a
+tied minden ami itt vagyon, és fogd a baltádat, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> és üsd
+meg itt a falat. És megüti a legény: hát mindjárt egy világos
+garádics volt előtte, akin fölmehettek; az öreg pedig eltünt, és
+senkit sem találtak; akkor feljöttek a pincébűl, és a királyhoz
+mentek, s megbeszélték neki, hogy hogyan jártak. A király a kincset
+általvette, és a két juhászlegénynek adott annyit amennyit kivántak
+egész életekre, s így szabadúlt meg a szegény szenvedő lélek, és az
+a kincs is fölszabadúlt.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
+"Page_137">-137-</a></span></p>
+<h2>XLI. JÓÉRT JÓ.</h2>
+<p>Volt egy szegény embernek egy fia, aki az apjának azt mondta:
+Apám, látom hogy szegény módon kell élnünk, azért én elmegyek
+szerencsét próbálni, majd talán jobb lesz dolgom. Az apja
+elbocsátotta, s a legény elmegy, és nagy darab országot bejár, de
+sehol magának való szolgálatot nem talált. Egyszer egy juhászhoz
+megy, és attul kérdi, ha nem volna-e szolgálatra szüksége? Felel a
+juhász: Én téged megfogadlak, hogyha esztendeig kitartod, hogy a
+kárvallástul megmaradsz; én adok kilenc birkát, de azt megmondom,
+hogy a tóba ne ereszd a birkákat, mert a szőrök megaranyosúl, úgy
+oztán hasznát nem vehetem a szőröknek – mert abban a városban az
+arany nem volt kelendő, hanem csak a szőr. A legény kihajtja a
+birkákat, és egész kilenc hónapig megőrizte a juhokat, s a tóba nem
+eresztette; hanem hogy kilenc hónap kitelt, egyszer elaludt; a
+birkák mindjárt a tóba <span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
+"Page_138">-138-</a></span> szaladtak, s a szőrök megaranyosúlt. A
+legény fölébred, s nagyon megijedt, hogy az birkák mind
+aranyszőrüek. Félt haza hajtani őket, hogy a gazdája megveri, hogy
+oly nagy kárt tett; sokat gondolkodott, de végtére még is csak haza
+hajtotta. Hogy a gazdája meglátta a birkákat, nagyon haragudott,
+hogy már mit csináljon? végtére három juhot neki adott, és azt
+mondá: Mivel te nem tudtál vigyázni a juhokra, azért csak három
+juhot kapsz; most elmehetsz amerre akarsz.</p>
+<p>A legény elmegy, s a három juhot maga előtt hajtotta. Mikor egy
+erdőbe ért volna, eleibe ment egy öreg ősz ember, s monda neki:
+Édes fiam, ugyan hol vetted ezt a szép három juhot? Felel a legény:
+Édes öreg bátyám, azért én egész esztendeig szolgáltam, ez lett a
+bérem. Felel az öreg ember: Édes fiam, adj nekem is egyet, neked
+kettő marad, nekem is hadd legyen egy, neked az isten megfizeti. A
+legény oda ad egyet, azután a kettőt odébb hajtja. Az öreg megint
+eleibe kerül, kéri az egyiket tűle, hogy az isten megfizeti neki; a
+legény azt mondá: Na édes bátyám, már egy öreg embernek egyet
+adtam, ezt pedig neked adom; s neki adta; azután az egyet tovább
+hajtotta. Az öreg megint csak eleibe megy, s azt mondja neki: Édes
+fiam, micsoda szép juhod <span class="pagenum"><a name="Page_139"
+id="Page_139">-139-</a></span> vagyon, hol vetted? Felel a legény:
+Édes öreg bátyám; én esztendeig szolgáltam, a bérem három ilyen
+birka volt, hanem kettőt már elajándékoztam, most már csak egy van.
+Felel az öreg: Édes fiam, add nekem a birkádat, azzal neked sokat
+kell vesződnöd, azután könnyebben mehetsz magad, neked az isten
+megfizet. Felel a legény: Bátyám, én a juhot neked adom, hanem azt
+megmondom, hogy az isten most mindjárt fizesse meg, mert nem
+várakozhatok. Felel az öreg: No fiam, kérj amit akarsz, én mindent
+megadok a mit kérsz. Felel a legény: Adj nekem egy olyan hegedűt,
+melyet ha meghúzok, még a madár is táncoljon; és egy puskát, hogy
+ha én akármire lövök, ne durranjon, de még is agyon lőhessem amit
+akarok. Az öreg mindent megadott neki amit kért, azután egymástul
+elváltak.</p>
+<p>A legény amint egy erdőn megyen, lát egy zsidót, s előlveszi a
+hegedűjét, és hegedűl. A zsegény zsidónak nagy bútyora volt a
+hátán, még is úgy kellett táncolnia, hogy a nyelvét is kivetette,
+és könyörgött hogy ne muzsikáljon. Azután elhagyta a hegedűlést, s
+azt mondá a zsidónak: Eredj a sürübe, ott sok madár van, szedd fel,
+majd én lelövöm. A puskáját rá fogja, és lőtt; a madarak mind ott
+maradtak, a zsidó beszalad a sűrübe, szedi a madarakat <span class=
+"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> a
+legény pedig veszi a hegedűt, s a zsidónak táncolni kellett, hogy a
+bokrok a ruháját mind leszaggatták; azután elhagyta a hegedűlést. A
+zsidó vérbe maradt, úgy ment a városba, és az uraknak mondá: Uraim,
+itt az erdőn egy legény van, fogassák meg, mert azt cselekedte,
+hogy én oly véres lettem; de ne hagyják hegedűlni, mert mindig kell
+táncolni hogyha az hegedűl, azért az urak mindjárt paripára ültek,
+és a zsidóval együtt az erdőre mentek. A legény hát látja hogy
+jönnek, előlveszi a hegedűt, s hegedűl, az uraknak pedig lovaikkal
+együtt kellett táncolni; végre könyörögtek hogy hagyja el, semmi
+baja sem lesz. A zsidó pedig magát egy törzsökhöz kötözte, hogy ne
+táncolhasson, de az mind hiában volt, mert a kötelet is
+elszaggatta, még is kellett neki táncolni; de mivel az urak
+könyörögtek hogy ne muzsikáljon, azért elhagyta: úgy az urak haza
+mentek.</p>
+<p>A legény pedig elment más országba egy királynál szolgálatot
+keresni. Hogy magát bejelentette a királynak, a király azt mondá
+neki: Fiam, nekem egy leányom vagyon, hogyha azt meg tudod
+nevettetni, úgy megfogadlak szolgámnak. Felel a legény: Fölséges
+király, hogyha én akarom, nem hogy nevet, de még táncolni is fog.
+Felel a király: Az én leányom még soha sem nevetett, hanem hogyha
+<span class="pagenum"><a name="Page_141" id=
+"Page_141">-141-</a></span> meg tudod nevettetni és megtáncoltatni
+is, fele királyságom és a leányom a tied. A legény nem volt rest, a
+király szavaira előlveszi hegedűjét, s hegedűl: a leány pedig
+elsőben elkezd nevetni, azután kapja az atyját, úgy táncolnak hogy
+majd megződűlnek: a legény a muzsikálást elhagyja, a király pedig
+mindjárt papot hivat, s a leányával összeadja. A legény első nap
+vele jól összeegyezett, de más nap hát megint csak olyan szomorú
+volt mint azelőtt; a legény hogy látta szomorúságát, előlveszi
+hegedűjét, mindjárt nevetett és táncolt, azután valahányszor
+szomorú volt, mindjárt csak muzsikált, hogy kedve legyen, s azután
+így vígan éltek.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
+"Page_142">-142-</a></span></p>
+<h2>XLII. AZ OSTOBÁN ISTEN IS CSAK BAJJAL SEGÍT.</h2>
+<p>Volt egy faluban egy szegény ember, aki semmimódon sem szedhette
+föl magát, csak mindig szegény maradt; gyermekei voltak, de még
+kenyeret sem tudott nekik adni. Egyszer nagy bújában elmegy hogy
+koldul; bemegy egy vendégfogadóba; könyörög hogy adjanak neki
+szállást és enni valót; a korcsmáros pedig megverte, úgy oztán
+kidobta a szobábúl; az asszony pedig egy kevéssé jobb volt mint
+maga, azért mikor a korcsmáros lefeküdt, az asszony kenyeret és egy
+kis bort is adott neki, úgy oztán lefeküdt. Más nap felkel, elmegy
+az erdőre, és egy favágó öreg ősz embert talál ott; az öreg ember
+hogy látta, mindjárt elhagyta a favágást, hozzá megy, és kenyeret
+ad neki, azután azt mondja neki: Tudom hogy szegény ember vagy,
+azért adok neked egy abroszt: hogyha azt leteríted, enni és inni
+elég lesz rajta, hanem vigyázz rá, hogy <span class=
+"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> el ne
+csalják tűled. A szegény ember elmegy haza felé, és azon korcsmába
+bemegy, az asztalt megteríti, mindjárt elég enni és inni való volt
+rajta; a korcsmáros gondolja magába: majd elcsalom tűle hogyha
+lehet; hát éjtszakára szállást adott neki: Add nekem ezt az
+abroszt; majd elteszem, mert ellopják tűled. Az szegény odaadja
+neki az abroszt, és más nap, mikor kéri tüle, a korcsmárosné egy
+más abroszt adott neki, avval haza ment. A gyermekei ríttak hogy
+nagyon, mondá a feleséginek: Na édes feleségem, ne busúlj, most
+hoztam eleget enni és inni; akkor előlveszi az abroszt, az asztalt
+megteríti, de semmi sem lett rajta, mert a korcsmárosné kicserélte.
+Akkor az ember elszomorodott, a felesége pedig káromkodott, hogy
+miért tartja bolondnak. Felel neki az ura: Édes feleségem, engem
+megcsaltak, hanem majd elmegyek, talán még mást kapok. Elmegy hát
+abba a korcsmába, gondolta hogy a korcsmáros majd jól tartja, de
+megcsalódott, mert a korcsmáros hogy meglátta, nem hogy megkinálta
+valamivel, inkább kiverte, a szobába se szenvedte meg; hanem mikor
+a korcsmáros lefeküdt, az asszony behívta, kenyeret és egy kis bort
+adott neki, azután lefeküdt. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span></p>
+<p>Másnap elmegy az erdőre ahoz az öreg emberhez, kérdi az öreg: Na
+fiam, mi bajod? Felel neki: Tegnap bementem a korcsmába, a
+korcsmáros elcsalta tűlem az abroszt hogy elteszi mert ellopják,
+más nap pedig elcserélte, mást adott, az enyimet pedig megtartotta.
+Akkor az öreg ember egy bárányt adott neki, és monda: Ez a bárány
+olyan, hogy ha megrázod, a szőri közül sok arany foly ki, menj el,
+próbáld meg, és menj abba a korcsmába, hanem vigyázz hogy meg ne
+csaljon a korcsmáros. Elmegy a szegény ember, a bárányt
+megpróbálta, hogyha igaz-e? megrázta, és annyi arany folyt ki
+belőle, hogy a szegény ember csudálkozott rajta; azután felszedte
+az aranyat; avval elmegy a korcsmába; mindjárt kér hogy adjanak
+neki enni és inni, a korcsmáros adott neki amit kért, azután
+kifizette mind aranynyal. Kérdi a korcsmáros: Hol vetted azt a sok
+aranyat? Felel a szegény: Az isten adta nekem, hanem egy bárányt is
+adott, a kibül arany foly, ha megrázzák; ha nem hiszed, nézd. Akkor
+előlveszi a bárányt, megrázza, és sok arany folyt ki a szőribül. A
+korcsmáros hogy ezt látta, gondolta: hohó! ez jó lesz nekem, majd
+elcsalom tűle; akkor azt mondá neki: Atyámfia, a bárányod megdöglik
+a szobában, hanem rekeszszük az istállóba az én bárányim közibe,
+holnap elvihetedt. <span class="pagenum"><a name="Page_145" id=
+"Page_145">-145-</a></span> A szegény ember ráállott. Más nap a
+korcsmáros, nem azt, hanem más bárányt adott neki, azzal elmegy
+haza. A feleséginek mondja: Ne félj most feleségem, elég pénzt
+hoztam. A felesége alig várhatta hogy lássa, és mikor meg akarta
+próbálni, tehát semmit sem kapott. Akor látta, hogy megint meg van
+csalódva; a felesége pedig szidta s mocskolta, hogy miért játszik
+vele? Az embernek pedig még volt aranya, azt a feleségének adja,
+maga pedig elmegy.</p>
+<p>Mikor a korcsmába megy, szint azon módon cselekedett vele a
+korcsmáros mint előbb, kiverte a szobábul. De ismét a korcsmárosné
+valami kicsint adott neki enni inni. Más nap megint az erdőre megy
+a szegény ember az öreghez, az öreg ember azt mondja neki: No mi az
+újság? megint meg vagy csalódva? Felel a szegény: Megcsalt a
+korcsmáros. Felel az öreg: Most már látom hogy szerencsétlen ember
+vagy, hanem még egyet próbálok: adok egy tarisznyát, hogyha mondod:
+ki muzsika; mindjárt muzsika jön ki belőle, és mindennek kell
+táncolni rajta. Másodszor azt mondd: ki kalapács! és mindjárt két
+kalapács jön ki, és azkit akarsz, azt megverethetd velek; hanem a
+korcsmároson kezdd el. Elmegy a szegény <span class=
+"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> ember a
+korcsmához. Hogy meglátta a korcsmáros, mindjárt gondolta, hogy
+megint hozott valami újságot: hát kérdi: No mit hoztál most? Felel
+a szegény ember: Most muzsikát hoztam. Kérdi a korcsmáros: Hát hol
+van? Mondja az ember: Ki muzsika! azonnal nagy muzsika lett, a
+korcsmáros mindjárt táncolni kezdett a feleségivel; mikor eleget
+táncoltak, akkor a szegény azt mondja: Ki kalapács! és üssétek a
+korcsmárost feleségével együtt. A két kalapács úgy megveri a
+korcsmárost és a feleségit, hogy majd meghaltak, és addig ütötték,
+míg az abroszt és a bárányt vissza nem adták neki. Mikor
+visszakapta mindenét, akkor a tarisznyába küldötte a muzsikát és a
+kalapácsokat, és haza ment. A felesége kérdi: No hát mit hoztál?
+Felel ő: Muzsikát hoztam. A felesége szidja, hogy: hogyha mást nem
+hoztál, az ördög vigyen el azzal is. Kapja tehát a szegény ember a
+tarisznyát, s mondja: Ki muzsika; és oly muzsika lett, hogy minden
+zengett, s a felesége és gyermekei táncolni, kezdtek. Mikor már
+eleget táncoltak, akkor a muzsikát leparancsolta, az asztalt
+megteríti: tehát minden elég lett rajta. Hát szegények örömmel
+ettek s ittak, azután mondja a feleséginek: Édes feleségem, még
+mást is hoztam; a felesége kérdi, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> hogy: mit hoztál édes
+férjem? Felel a férj: egy bárányt, és beviszi a bárányt, és
+megrázza, mindjárt sok arany folyt ki a szőri közül, akkor hát
+örűlt a felesége, s így lett a szegény emberből nagy gazda: így
+megsegítette az öreg ember őket.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_148" id=
+"Page_148">-148-</a></span></p>
+<h2>XLIII. AZ ARANYHAJU HÁRMASOK.</h2>
+<p>Egy városban volt egy pék, kinek három szép leánya volt. És a
+péknek egy szép kertje is volt a király kertje mellett, a király
+pedig ífju volt. Egyszer kimegy a kertjébe sétálni, hát a pék
+leányai is épen a kertjekben voltak, s az öregebbik leány azt
+mondá: Ej édes öcsém, én szeretnék a király kocsisa felesége lenni.
+Felel a közepső: Én is szeretném hogyha a király inasa felesége
+lehetnék. Felel a kissebbik: Én pedig szeretném hogyha a király
+felesége lehetnék, én egyszerre három gyermeket szülnék neki, két
+princet és egy princesznét, akik mind hármoknak aranyhajok és a
+homlokokon aranycsillagok lennének. Ezt a király meghallotta,
+mindjárt haza ment, és a leányokat magához hivatta, és kérdi tülök
+hogy a kertben mit beszéltek? Az öregebbik azt mondá: Felséges
+király, én azt mondtam: szeretnék a felséged kocsisa felesége
+lenni. Felel a király: Jól van. Azután a közepsőtől <span class=
+"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> kérdezi
+hogy mit beszélt? az is felel: Én, úgymond, azt mondtam, hogy
+szeretnék a fölséged inasa felesége lenni. Felel a király: Az is
+meglehet. Hát te kissebbik, mit beszéltél? a kissebbik pedig nagyon
+félt, nem mert semmit se mondani, hanem a király reá parancsolt,
+hogy mindent megmondjon amit beszélt. Akkor mond a leány: Én azt
+mondtam, hogy ha én Fölséged felesége lehetnék, én egyszerre három
+gyermeket szülnék, két princet és egy princesznét, akiknek
+aranyhajok és a homlokokon aranycsillag lenne. Felel a király:
+Hogyha úgy vagyon, tehát legyen úgy. Mindjárt papot hívatott, a
+kocsissal az öregebbiket, a közepsőt az inassal elvetette, maga
+pedig a kissebbiket feleségül elvette, és így egy füst alatt mind a
+háromnak a lakodalma elkészűlt, azután szépen éltek egymással.</p>
+<p>Volt pedig a királynak egy vén anyja, az mindig haragudt a fiára
+és a menyire. Az ifju asszony teherbe esik, és szült később három
+gyermekeket: két fiat és egy leányt. A bába hogy meglátta a
+gyermekeket, csak elijedt, hogy aranyszál hajok és homlokokon
+aranycsillagok ragyognak; befut az öreg asszonyhoz, nagy
+álmélkodással beszéli neki, a vén királyné pedig a gyermekeket egy
+szatyorba teteti, és a tengerbe veti, az asszony alá pedig
+<span class="pagenum"><a name="Page_150" id=
+"Page_150">-150-</a></span> három kutyakölyköt tétetett. Az ifju
+asszony tudta hogy gyermekeket szült, de nagy álmábul felébredvén,
+látta hogy kutyák vannak mellette; hát nagyon el kezdett
+siránkozni, hogy mi történt vele; a király pedig háborúban volt,
+azért a vén asszony levelet küldött a királynak, hogy a felesége
+három kutyát szült a világra. Mikor a király ezt meghallotta,
+nagyon megbosszankodott, és levelet küldött az anyjának, hogy
+tömlöcre vettesse a feleségit míg haza fog menni. Mikor már a
+háborúnak végi lett, haza ment a király, és kérdezte hogy s miként
+vagynak? akkor a vén királyné még jobban elárulta a szegény
+menyecskét, úgy hogy a király azt parancsolta, hogy az asszony míg
+él, tömlöcben fog szenvedni. Így aztán a király mindig csak
+szomorkodott.</p>
+<p>Már most a gyermekekhez fordúljunk. Azokat a tenger elvetette
+egy nagy sziget mellé, ott egy halász kifogta őket, és látja hogy a
+szatyorban három szép gyermek vagyon, haza viszi tehát, és a
+feleséginek mutatja hogy micsoda szép gyermekeket talált; a
+felesége nagyon haragudott, mondván: Minek hozod a más gyermekit,
+mikor magadnak is elég vagyon? Felel az ura: Hogyan édes feleségem?
+ha gyermekink vagyunk, ezeket is velek együtt felnevelhetjük, mert
+valami nagy nemzetbül valók <span class="pagenum"><a name=
+"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> ezek a gyermekek, mert
+látod hogy aranyszál hajok vagyon, és az homlokokon aranycsillag.
+Azután csak nevelték a gyermekeket, hanem a halász jobban szerette
+azt a hármat akit talált, mint a maga saját gyermekit, melyért az
+asszony még nagyobban haragudott reájok; azért egyszer egy hajóba
+hányta mind a hármat, s a tengernek eresztette, a víz pedig messzi
+elvitte, míg egy malomhoz értek. A molnár meglátta őket, és
+kifogta, és mivelhogy gyermekei nem voltak, igen nagy őrömmel
+fogadta őket, és megnyíratta mind a hármat, és a parokás hat száz
+forintot adott neki a hajért; azért a molnár még nagyobban örűlt
+nekik, és gyakorta megnyiratta őket, és a hajokat eladta. Egyszer a
+leány észben vette, hogy az ő hajokbul annyi pénzt vásárlanak,
+azért a bátyjainak ezt mondá: A mi hajunkbul sok pénzt vesznek be,
+azért én azt mondom: szökjünk el, mi magunk egymást megnyírhatjuk,
+és adjuk el, vegyünk magunknak egy házat, én majd főzök, tí pedig
+vadászni járjatok, így elélhetünk mind a hárman. El is szöktek mind
+a hárman, elmentek egy városban, egy házat vettek, abban laktak, a
+princek vadászni jártak, a húgok pedig főzött.</p>
+<p>Egyszer az erdőn összeakadt a királylyal, ugymint az atyjokkal;
+hogy a király meglátta a <span class="pagenum"><a name="Page_152"
+id="Page_152">-152-</a></span> princeket, elcsudálkozott rajta,
+hogy micsoda szép ífjak, és mindjárt invitálta ebédre mind a
+kettőt; az ífjak magokat ajánlották hogy elmennek, a király pedig
+haza ment, s az anyjának megbeszéli hogy mely szép ífjakra talált
+az erdőben, kiknek aranyhajok, és aranycsillag vagyon az
+homlokokon. A vén királyné hogy azt hallotta, elijedett mindjárt,
+azt gondolta, hogy azok lesznek azok a gyermekek, akiket ő a vízben
+vettetett, azért csakhamar egy pulykát megöletett, azt megtöltette,
+és a tölteléket méreggel megkeverte, azután elküldötte a
+szolgálótul abba a városba ahol voltak a princek, hogy azt
+megegyék. A princeszné csak maga volt oda haza, a szolgálónak hát
+megköszönte a pulykát, és a királynénak; azonban bemegy a szobába,
+és a szobába lévén, egy kis kutyája a pulykát megkezdette, és mire
+kiment, a kutya meg volt dögölve. Azon elijedt, s a bátyjai hogy
+haza mentek, mindjárt megbeszélte nekik, hogy micsoda ajándékot
+küldött a király anyja nekik. Ezen az eseten megharagudtak a
+princek, és nem mentek el a királyhoz ebédre, hanem másnap megint
+az erdőre vadászni mentek. Megint összveakadtak a királylyal; kérdi
+tűlök, hogy miért nem mentek el hozzá ebédre? Ezek pedig felelnek
+neki: Fölséges király, nekünk igen szorgos dolgunk volt, az
+<span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
+"Page_153">-153-</a></span> hátráltatott bennünket. Felel a király:
+Nohát ma eljőjenek hozzám ebédre; azok pedig magokat ajánlották,
+hogy elmennek. A király haza ment, és az anyjának mondta, hogy: no
+ma eljön az a szép két princ, jó ebéd készűljön. A vén királyné
+pedig egy itce bort küldött, azt is méreggel megcsinálta, a leány
+elvitte a princesznéhez, az pedig megköszönte, azután kikísérte; a
+szoba teli volt madarakkal, még oda ki volt, a borbul ittak, s mind
+megdöglöttek. És hogy a princek haza mentek, megbeszélte nekik
+hogy: nagy ellenségünk van, mondá, el akarnak veszteni; azért a
+princek akkor sem mentek ebédre. Harmadik nap megint kimentek
+vadászni, és a királylyal megint összeakadtak; mond a király nekik:
+Ugyan nem tudom hogy miért tartotok engem bolondnak, hogy el nem
+jöttetek ebédre? Felelnek a princek: Mi azért nem mentünk, hogy
+felséged anyja minket meg akar öletni. Akkor megbeszéltek mindent,
+hogy mit küldött nekik, a király megharagudott, és haza ment, az
+anyját tömlöcre vettette, azután kocsira űlt, és elment, mind a
+hármat magával a várba vitte, ettek ittak, azután kérdi a király,
+hogy ki gyermeki volnának? Felelnek ezek: Mi nem tudjuk hogy ki az
+atyánk, és ki szült e világra bennünket. Ekkor a király már tudta
+hogy az <span class="pagenum"><a name="Page_154" id=
+"Page_154">-154-</a></span> ő fiai. Akkor a vén banya már nem
+tudott mit mivelni, meg kellett mondani, és mond a fiának: Kedves
+fiam mivel oly alacsony rendbül házasodtál, azért haragudtam reád,
+és én cselekedtem mind valami rosz történt a házadnál. Akkor a
+király haraggal mondá az anyjának: Tehát mit érdemel az, ki a
+házasokat egymástul elválasztja ily hamissággal, és ily szép
+gyermekeket úgy el akar veszteni? Felel a vén királyné: Én már
+magam a sententiát kimondom: azért te engem egy hordóban
+fenekeltess, és a hordót szögekkel veresd meg, s vitess föl egy
+nagy hegyre, onnét eresztess a tengerig, ez lesz a bérem. A király
+nem is késett, csakhamar megcselekedte, végire járt a vén anyjának
+amint maga kivánta, azután a feleségét fölhozatta a tömlöcbül,
+megkövette, és bocsánatot kért tűle; az asszony megbocsátott neki,
+és nagy öröm lett az egész országban. De mivel a bánat megölte az
+ífju királynét, azért nem sokáig tartott az öröm, s harmadnapra
+megholt. Ezért a király nagy búba esett, de mivel az ő kedves
+gyermekeit megtalálta, szomorúságát avval elfelejtette. Igy aztán
+örömmel élt gyermekeivel, s él mind maig, ha meg nem halt.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_155" id=
+"Page_155">-155-</a></span></p>
+<h2>XLIV. A HATALMAS SÍP.</h2>
+<p>Volt hol nem volt, hegyen vőlgyön túl volt, erdőn kösziklákon
+innen volt, de az óperenciás meg a grőnlándiai tengereken is túl
+volt; volt Flandriában egy rongyos ringyes város mellett egy nagy
+szegénységü embernek egy kis házacskája, meg egy szőlleje, mely
+csak kilenc rendben lévő útból állott, és három cseresnyefából.
+Midőn az öreg megélemedett létire már érzette gyengeségét, fiainak
+általadta a csekély gazdaságot. Három gyermeke volt, tehát hárman
+el nem osztozkodhattak, hanem a szőllőt magok között felosztották;
+jutott egynek-egynek három rendbeli út szőllő, és egy cseresnye
+fa.</p>
+<p>Elközelgetett már a tavasz, mindenek a szőllőbe munkálkodtak, és
+a három fiu is elment nem annyira a dologért, minthogy a cseresnyét
+valaki tőlök el ne lopja, így amint őrzötték a cseresnyét, oda ment
+hozzájok egy vén koldus, a ki is kérte, hogy adnának neki egy kevés
+cseresnyét <span class="pagenum"><a name="Page_156" id=
+"Page_156">-156-</a></span> isten nevébe. Ezek egymásra igazították
+a vén koldust. Végre a legkissebbik, kit Palkónak híttak, mondja
+neki, hogy ha akar cseresnyét enni, tehát menjen fel a fára, és
+egyen amennyit akar. Az öreg leveti a szűrit, és felmegy a fára, és
+eszik amennyit kivánt. Míg ő oda fent ett volna, addig az ífju akié
+volt a cseresnyefa, kikutatta mi van az öregnek a szűr-ujjába; és
+talált benne egy gyönyörű sárgaréz sipot; megörűl a vén koldusnak a
+sípján, és eltette. Lejön az öreg a fáról, és felveszi a szűrit, és
+mondja a fiúnak: Hogyha volna pénzem, most ugyan megfizetnék a
+cseresnyéért, hogy magad sem gondolnád. Ekkor mondja az ífju hogy,
+ha olyan jószívű volna, tehát adnád nekem, úgymond, azt a sípot,
+amely a szűrödnek ujjába vagyon. Azt mondja a koldus: azt fiam nem
+adhatom neked, mert az tartogatja fel életemet. Mondja neki az
+ífju: De öreg, vagy akarod vagy nem, a síp nálam van. Már ezen
+elkezdte a koldus kérni az ífjut, hogy adná vissza, de ez nem
+akarja semmiféleképpen neki vissza adni; akkor mondja neki a
+koldus: Már ha úgy vagyon, legyen a tied, de tudd meg, hogy annak a
+sípnak az ereje oly nagy, hogy akármely nótát gondolsz magadba,
+tehát ha a sípot fújod, az oly nótával fog hangzani, s ami több:
+aki a sípnak hangját fogja <span class="pagenum"><a name="Page_157"
+id="Page_157">-157-</a></span> hallani, tehát annak kell táncolni.
+Evvel elmegy az öreg, szerencsét kiván az ífju neki, azután elmegy
+a bátyjaihoz, és mutatja nekik hogy mit kapott; ezek pedig
+kinevették hogy miért adja ő a tavaszi termését. Ez pedig mondja
+nekik: Oh de csak hallgassátok mely gyönyörűen szól, és elkezdi
+fújni, melyet emezek hallván, felugrándoztak, és a legnagyobb
+táncot járták. Ezt látván az ifju paraszt, hogy az ő bátyjai mely
+szépen táncolnak, nagyon nevette őket, és elhagyván a sípolást,
+mondja bátyjainak: Kedves bátyáim, bírjátok ezt az én részemet is,
+és én elmenek a világba, és próbálok más szerencsét.</p>
+<p>Ezzel elbucsúzik bátyjaitól, és elmegy, heted hét országon
+bújdosik, hegyeken völgyeken, erdőkön, kősziklákon, még a jeges
+óperenciás tengeren is túl ment, ment, ment. Érkezvén egy nagy
+városba, mely városnak nincsen neve, és nagyon megéhezvén, bement
+egy nagy traktérba, ahol sok uraságok ebédeltek, és a szép muzsika
+hangjára némelyek pípáztak, némelyek pedig boroztak. Megáll ő is
+közöttök, és kéri a fogadóst hogy nyújtson neki is valami kevés
+eledelt, mert igen ehetnék; ezt hallván a fogadás, rútúl kezdi őtet
+pirongatni; mondván hogy inkább dolgozni menne, mint így csalja a
+világot. De ő keveset hajtott a korcsmáros <span class=
+"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span>
+szavára, hanem csak ott állott és kunyorált a vendégektől. Ezt
+látván a kelner, megharagszik, veszi a bikacsököt, és kezdi Palkót
+fenyegetni hogy, ha el nem távozik, tehát jól megrakja őtet. De ő
+erre sem hallgatott; hanem midőn látván hogy már több kettőnél, és
+a kelner veszi a bikacsököt; tehát veszi ő a sípját, és gondol egy
+stájer nótát, és azon nótán szólt a síp. Ezt hallván a vendégek,
+egybe fogódzván a fogadóssal együtt stájeres táncot jártak; mivel
+pedig az asztalok nagyon sűrűn voltak, tehát nem fértek, az
+asztalokat mindenestől felforgatták, és a sok drága edény mind
+összetört. Annyira fújta pedig a sípját Palkó, hogy már a vendégek
+egészen kifáradtak a táncolásban. Kérvén végre a fogadós a Palkót
+hogy ne fúja a sípját, nem csak hogy ételt ad neki de még máskép is
+megajándékozza, csak hogy ne sipoljon: ezt hallván Palkó, felhágy a
+sípolással, és a fáradt vendégek erre amarra eldűledeztek. Ekkor a
+fogadós Palkónak jól megrakta a tarisznyáját hússal, kenyérrel, és
+egy nagy üveg bort is adott nekie, csak hogy távozzon a
+házától.</p>
+<p>Így megrakodva jól, tovább ballagott. Palkó elhagyván a várost,
+megy mendegél hát egész estig, be is setétedik reája, s amint egy
+nagy erdőben érkezik, rettenetes éjtszaka következett; <span class=
+"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> a szél
+igen nagy zuhogással fújt, az ég mendörgött, és nagyon villámlott.
+Így botorkázott szegény Palkó, s az útat egészen elvesztvén,
+tébolygott; aztán távolról lát egy kevés világosságot, s a felé
+igyekezvén végre ugyan csak eléri, és csodálkozván örömibe, hogy
+egy kisded házacskát talált, benéz az ablakon, és lát bent egy igen
+vén asszonyt hogy a házban foglalatoskodik, kopogtat hát az
+ablakon, és kéri az öreget, nyitná meg neki az ajtót. Az öreg
+asszony nagy hamar megnyitván az ajtót, beereszti őtet hajlékába.
+Mídőn már leültette volna, kérdi hogy és merre, és miért utazik?
+Palkó pedig mondja a vén banyának, hogy ő szolgálatot keresne;
+melyet hallván az öreg, mondja: Hogyha szolgálni akarsz, fiam,
+maradj meg nálam, én is adok neked szolgálatot: három napból fog az
+esztendőd állani, és csak három kecskebakom vagyon, azokat fogod
+őrzeni, ha pedig kitelik az időd, tehát a három bak a tied leszen;
+ha azonban ez idő alatt a bakok tőled el találnak veszni, akkor
+leveszem a fejedet, és karóba húzom, a beledből és csontjaidból
+pedig sövényt fogok csinálni. Ezt hallván Palkó, egy kevessé
+megbátorodott, és mondja magában: Hiszen vagyon nekem oly eszközöm,
+hogy az ördög sem tudna éppen három nap alatt tőlem elszökni; kezit
+nyújtja hát a vén anyóknak, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> és mondja hogy ő megmarad
+nála. Ekkor ki megy a vén szatyor, és hoz be a fiának egy kevés
+madárhúst sülve, melyet eleibe tett egy fejér cipóval. Midőn már
+jól lakott volna, tehát lefekszik Palkő, és békével aluszik egész
+reggelig; reggelre viradván pedig felöltözik, és az öreg asszony
+átadja neki a három kecskebakokat. De mely csodálkozása volt
+Palkónak, midőn látta hogy a bakoknak aranyszarvai és körmei
+vannak; de még a szőre is csupa arany volt; kezibe vett Palkó egy
+ostort, és egy botot, és hajtotta maga előtt a kecskéket; de alig
+távozott el vagy háromszáz lépésnyire a háztól, tehát a bakok
+vissza akartak menni; fogja hát Palkó az ostorát, és verte a
+kecskéket, de ez nem használt nekie semmit; végre fogja Palkó a
+sípját, és kezdett sípolni, melyet hallván a kecskék, rettentő
+ugrálásokat kezdettek. Így egész estig nem hagyta a kecskéket
+legelni, hanem mindig táncolni kellett nekik. Estve felé haza
+hajtotta, és a vén asszony csodálkozott nagyon, hogy a kecskék
+napközbe haza nem jöttek, és behajtotta végre maga az istállóba, és
+rettenetesen megverte. Midőn így kinozná a bakokat, tehát
+elkezdette az egyik, hogy háromszor nagyobb ördög ez mint te, mivel
+egész nap kéntelenek voltunk táncolni. Mondja a vén asszony, hogy
+ha holnap haza nem jöttök, tehát a vas doronggal <span class=
+"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span>
+szétverem a fejeteket. Másnap reggel viszont kihajtotta Palkó a
+kecskéket, és viszont szerencsésen haza, mikor az estve elérkezett.
+A vén asszonyt majd megette a méreg, hogy a kecskék haza nem
+jöttek. Harmadik nap viszont kihajtotta Palkó a kecskéket, és
+viszont vissza akartak jönni, de ő is megfúja a sípját, és a
+kecskék ugráltak még a fák tetején is. Déltájban pedig kocsik
+mentek arra, melyek fával meg voltak terhelve, melyet egy pap az
+erdőn vágatott. Midőn meghallották a sípnak a hangját, tehát
+leugráltak a kocsikról és táncoltak; az utolsó kocsin ült pedig a
+pap, ez egy nagy vastag fösvény ember volt: ez is hogy meghallotta
+a síp hangját, leugrott a kocsiról és táncolt, de mivel nagyon
+vastag ember lévén hamar elfáradt, kérte Palkót az istenért hagyná
+el; de ez nem is hallgatott reá, mivel féltette a kecskéit, hogy
+majd elszöknek ha nem sípol. Végre a pap kérte a kocsisát, hogy
+kötné a kocsi oldalához; a kocsis fogván a saroglyaláncot, az
+oldalhoz láncolta a papot, de ott is nyughatatlan volt, mindig
+mozgott, és a bőrit mind ledörgölte a hátárul. Ez így eltelvén
+egész estig, estve haza hajtott Palkó a vén banya kvártélyára, és a
+kocsisok is úgy tovább ballagtak. A vén asszony nem tudott mit
+mivelni mérgibe, hanem csak hallgatott, mivel <span class=
+"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> már
+hatalma nem volt Palkón, ez pedig reggel eleibe vette a kecskéket
+mint saját jószágát, és elhajtotta a vén asszonynak legnagyobb
+átkai között.</p>
+<p>Elment most Palkó, és beért egy nagy városba, ahol midőn
+hajtotta volna a kecskéit, meglátja az a pap aki az erdőben
+táncolt; hirtelen becsapja szobájának ablakát, hogy netalán megint
+táncolnia kellene, Palkó tudakozta hogy hol lakna a bíró, amelyet
+midőn megmutattak neki, bemegy, és szállást kér, magának és
+kecskéinek. A bíró mivel látta ezeket a drága jószágokat, tehát
+kérdi, hogy hová hajtaná azt a szép jószágot? Palkó mondotta, hogy
+ő a királynak hajtaná, mivel annak juhásza. Ezt a bíró hallván,
+mindjárt a kecskéknek egy tiszta szobát adott. Ebbe a szobába
+háltak a bírónak három leányai is. Ezek már mind a hárman eladó
+sorban voltak, és nagy-kényesek. Ezek amint már estve feküdni
+mentek; hát mondja a legöregebb, hogy nagyon szép volna azoknak a
+bakoknak a szőreiből nekik bokrétákat csinálni, majd úgy mond,
+hogyha holnap a templomba elmegyünk, tehát senkinek nem lesz a
+keblibe oly drága bokrétája, mint nekünk. Így megegyezvén mind a
+hárman, egy akarattal leszállnak az ágyaikról, és mindegyik egy-egy
+baknak szőriben ragaszkodván, húzzák a bakok szőreit, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> de
+amint megfogták marékban, úgy a kezeik mind ott maradtak, és többé
+el nem vehették kezeiket rólok. Így ültek mind a hárman oda ragadva
+egész éjtszaka. Reggel Palkó felkelvén, nevette a leányokat, de
+mivel, úgy mond, a királyi jószágokat meg akartátok lopni, tehát el
+kell vele együtt nektek is menni. Így a leányokat a bakokkal együtt
+elhajtotta. Midőn már a városban egy templom mellett hajtotta, jön
+egy fiatal szép legény, és oda megy a leányokhoz, az egyiknek a
+farára üt kezivel mondván: Nem szégyenled magadat egyingbe járni?
+Ekkor legnagyobb bámulására a legénynek is a keze a leány farán
+ragadt. Így tovább hajtotta. Midőn meglátta egy vén asszony ezt a
+gyalázatos legényt, szalad az udvarba, és hoz egy lapátot, melylyel
+úgy rá vágott a legény farára, hogy a lapát azon ragadt, a nyele
+pedig a vén asszony kezibe; a vén asszony nem akart utánok menni,
+tehát Palkó kénytelen volt az ő korbácsával ösztönözni. Midőn már a
+városból kiment volna, meglátja a kanász, hogy az a vén banya hogy
+szurkálja azt a legényt, hát megharagszik az öreg szatyorra, és úgy
+vág a korbácsával az asszony farára, hogy a korbács az asszonyon, a
+nyele pedig a kanász kezibe maradt; ezzel így történvén, Palkó mind
+elhajtotta őket, és így ért be egy királyi <span class=
+"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span>
+városban. Behajtja tehát furcsa jószágát a vendégfogadósnak
+istállójába, maga pedig bement a fogadóba, bort kért, és kérdi hogy
+micsoda újság vagyon itt a királyi városba? Akik ott ültek, mondják
+neki, hogy a királynak vagyon egy leánya, ki azt adta kihirdetni,
+hogy ő csak ahoz megy férhez aki őtet meg tudja nevettetni. Ezt
+hallván Palkó, mindjárt mondja magába, hogy ő megpróbálja a
+szerencsét hogy megnevetteti-e vagy sem; másnap tehát jelentette
+magát a királyi udvarban, ahol mondották nekie, hogy meg lehet
+próbálni, de oly feltétel alatt, hogy ha meg nem nevetteted, akkor
+fejeddel fizetsz. Mondja Palkó hogy nem bánja, ha ennek embere nem
+lesz.</p>
+<p>Más napra volt az idő kirendelve hogy jőjön. Ekkor sok urak és
+főrendek összejöttek, hogy megláthassák ennek az embernek a
+rettenetes mesterségit, melylyel a királyi kisasszonyt
+megnevetteti. Palkó tehát eleibe viszi a bakjait, melynek szőrin
+három leány, a leány farán az ífju legény, a legényen a vén asszony
+lapátja a vén asszony farán a kanász korbácsa. Ily móddal
+felhajtotta a cúgot a királyi palotába. Itt midőn a nagy szálába
+behajtotta volna, mindenek mosolyognak ezen a csoda történeten, de
+a kisasszony nem is pillantott szemeivel; fogja tehát Palkó a
+sípját, és kezdi fújni; <span class="pagenum"><a name="Page_165"
+id="Page_165">-165-</a></span> és fúj rajta egy kalamajkát, melyen
+el kezdettek mind a bakok mind a hozzá valók táncolni: ezt látván a
+királykisasszony, nagyon el kezdett kacagni, melyet látván Palkó,
+eleibe megy, és mélyen meghajtotta magát. Ezt látván a király,
+nagyon megszomorodott, hogy az ő leánya egy paraszttal nyerettetett
+meg; tehát válaszoltak Palkónak, hogy holnap jőjön el. Palkó jó
+ajándékkal eltávozott, s már magáénak tartotta a kisasszonyt, a
+kecskékhez ragaszkodott személyekét elbocsátotta, a három leánynak
+ami a markába szőr volt, azt akkor kihúzhatták, és ezzel elmentek.
+Más nap megjelent Palkó a királyi udvarba, de már akkor azt
+válaszolták neki, hogy ha a kisasszonyt akarja, tehát vagyon itt a
+királynak egy medvéje, hogy háljon azzal egy éjtszaka. Palkó erre
+is reá állott, és elmegy a piacra, és vesz magának egynéhány száz
+diót és mogyorót, és egy hegedűt; azután haza ment, és megnézi a
+szállást; tehát a szoba egy asztalos műhely volt, melybe a medve
+már be volt zárva. Palkó elébb még sok kissebb nagyobb köveket tett
+a tarisznyájába, azután bement a medvéhez a szobába: ekkor azonban
+reá lakatolták az ajtót, hogy onnan többé ki ne jöhessen. Leült
+tehát Palkó, és kezdi a diót törni, melyet látván a medve,
+megkivánta tőle, kéri hogy adna neki <span class="pagenum"><a name=
+"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> is; Palkó bele nyúl a
+tarisznyába, és veszen egy vagy két követ, és adja a medvének; ez
+foga alá vette, de nem tudta megtörni, mivelhogy kő volt; kérte hát
+Palkót, úgy mond: látom, te erősebb vagy, törd meg; így csalogotta
+Palkó a medvét annyira hogy már kifogyott a dióból: ekkor elővette
+a nála lévő hegedűt, és kezd hegedűlni. Mondja a medve: Hallod-e
+Palkó, nagyon tetszik nekem a muzsika, taníts meg engem: Palkó
+pedig mondja, hogy nagyon görbe körmeid vannak, azért neked nem
+lehet. Mond emez: Tehát egyenesítsd meg, úgymond, a körmeimet, csak
+hogy taníts meg; mondja Palkó: Hallod-e koma, tedd csak ide ebbe az
+asztalos présbe a kezedet, mindjárt megegyenesedik. A medve koma
+belé tette a két kezeit a présbe, eme pedig ráhajtotta a srófot; a
+medve rimánkodik hogy már elég volna, de ez annál jobban szorítja;
+ekkor elővette a korbácsát, és nagyon megverte a medvét, úgy hogy
+már pisszenni sem mert; azután kivette a borotváját, megborotválta
+a medve alfelit, és egy sort vert a medve borotvált részire, és így
+Palkó lefekszik, és aluszik minden félelem nélkül. Reggel egy
+szolga megy az ajtóra, hogy megnézi el van-e szaggatva Palkó; de e
+helyett inkább elcsodálkozott, midőn hallotta a medvét pisszegni,
+és könyörögni, hogy ott ne járkálnának, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> mert ha
+Pál úr felkél, megint megborotvál és megver. Ezt hallotta az inas,
+egyenesen szalad a királyhoz hogy neki megmondhassa; a király maga
+megy a dolgot megvizsgálni, de ő is csak úgy találta mint
+előlmondották; ekkor felnyitották az ajtót, és Pál kijött
+egésségesen. Pált tehát úri ruhába öltöztették, és a király ebédre
+marasztotta. Ebéd felett mondja a király: Fiam, a leányom csak az
+éjjel választja meg melyiteké lesz, tiéd-e, vagy a melletted levő
+hercegé; mert a melyitekhez lesz reggel a kisasszony fordúlva, azé
+lészen. Elmegy Palkó a boltban, és veszen ott mindenféle drága
+fűszerszámokat, és a szakácsot megkérte hogy őneki külön főzzön
+vacsorára mézes mákos tésztát, melyet midőn megfőzött, és vacsora
+alatt eleibe tettek Palkónak, azt nagyon megkivánta a mellette lévő
+herceg is, és kéri hogy engedne neki is belőle valamit kóstolni.
+Melyet Palkó által is engedett nékie, a herceg pedig mind megette;
+azután bevitték mind a hármat egy szobába; a kisasszony lefekszik
+előre, azután a herceg mondja hogy átkozott nagy szorultságban van,
+pedig ki nem mehet, mivel az ajtó be van zárva; mondja Palkó: Eredj
+az ajtó megé. Ezt megfogadván a herceg, mivel kénytelen volt vele,
+Palkó is megy, és a hercegéhez teszi a maga terhét, és egy kis idő
+<span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
+"Page_168">-168-</a></span> múlva leszáll az ágyáról, és megy a
+ruhájához, és azokat a fűszerszámokat kezdette enni, kiket vett
+volt a boltba. Kérdi tőle a herceg hogy mit eszik? ez pedig mondja
+hogy amit ide letettem, mert reggel majd szégyen lesz rajtam ha ezt
+meglátják. A herceg is felkél, és megeszi az egész rakást. Hajnal
+felé a kisasszony a herceg felé fordúlván, nem állhatja a rettentő
+bűzt; elfordúl tehát a Pál felé: ennek pedig a legdrágább illat
+jött ki a szájából, és így elaludt a kisasszony Pál felé fordúlva.
+Mikor reggel a király nézte, kérdezte egyszersmind a leányát, hogy
+miért cselekedte legyen? mondja a kisasszony, hogy rettenetes büdös
+a szája a hercegnek, neki nem is kell soha más Palkónál egyéb, mert
+ennek a szájából a legdrágább illat jött ki. Így megnyerte Pál a
+királyi kisasszonyt, és megesküdött vele, végre az öreg király
+halála után őtet koronázták meg.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_169" id=
+"Page_169">-169-</a></span></p>
+<h2>XLV. A SZERENCSÉS VÁNDORLEGÉNY.</h2>
+<p>Volt egy mesterlegény, a ki sok országokat bejárkált, hanem
+sehol dolgot magának nem talált. A pénze tehát elfogyott, és
+dohánya sem volt több mint három pipára való, pedig őkeme igen
+nagyon szerette a dohányt, úgy hogy mindég dohányozni akart.
+Egyszer egy erdőbe jutott, de mivel az erdő igen nagy volt, sokáig
+ment, hanem ki nem érhetett; gondolkozott magában, hogy mitévő
+legyen: ha lefekszik, vagy megfagy, vagy a vadak megeszik; soká
+gondolkozott, végtére még is csak lefeküdt, és hamar elaludt. De
+sokáig nem alhatott, mivel igen hideg volt; felkel tehát, s lám
+messzi lát egy tüzet: gondolá magában, hogy én oda megyek, talán
+csak nem ölnek meg; s fogta magát, a tűz felé sietett, és mikor a
+tűzhöz ért, látja hogy három csúnya fekete ember fekszik a tűz
+mellett; mondja nekik: jó napot bátyáim! felelnek: Néked is jó
+<span class="pagenum"><a name="Page_170" id=
+"Page_170">-170-</a></span> napod legyen. Mondja nekik a vándorló:
+Szépen kérlek barátim, engedjétek meg, hadd melegedhessek meg a
+tüzeteknél; felelnek neki a három fekete emberek: csak melegedjél
+meg. Ez lefekszik a tűz mellé, és megmelegszik jól; és egyszer
+egyik ember fölkél a tűztől, előlvesz egy nagy pipát, és kér egy
+pipa dohányt; a vándorló legény ad neki egy pipával, az lefekszik.
+A másik is fölkél, az is kér egy pipával, akkor már megijedett a
+legény, hogy magának se marad, de azért még is csak ád neki, az is
+reá gyújt; azután a harmadik is fölkél, és hozzá megy, hogy adjon
+neki is egy pipával, akkor azt mondja neki: Csak add ide a mi van,
+majd lesz neked dohányod a mennyi kell; akkor az utolsót odadja
+neki. Azután fölkél ketteje, és elmegy, egyik pedig ott marad a
+tűznél; egyszer jönnek, és két szekér dohányt hoznak, azt a tűz
+mellé ledöntik, és azt mondják neki: Na te, hogyha ezt a dohányt
+holnap reggelig meg nem dohányzod, tehát oda lészsz; majd mind
+elmegyünk, de reggelre vissza jövünk. El is ment mind a három, ez
+pedig a bokrokba ment, és egy hosszu póznát levágott, abbul
+pipaszárat csinált, azután a dohányt a tűzre rakta, a pipa szárat
+bele dugta, úgy dohányzott. Reggel, mikor a három fekete ember
+hozzá jött, már a dohányt mind <span class="pagenum"><a name=
+"Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> megdohányozta: hogy
+látták, a vállát megveregették, hogy végbe tudta vinni. Azután
+elvitték, s egy várost mutattak neki, és azt mondák: Látod ezt a
+várost, abban lakik egy gróf, annak van három leánya, hanem mind
+egész háza népével oly istenfélők, hogy mi sokszor próbáltuk, még
+sem tudtuk megkapni őket, mi pedig ördögök vagyunk; már most
+próbáld te, hogy ha egyet megkaphatsz közűlök. Menj be a városba,
+végy egy házat, mi annyi pénzt adunk hogy teljes életedbe nem
+szűkölködöl pénzbűl, hanem egész esztendőn által nem lesz szabad
+magadat megtörülni, sem pedig megmosni. A legény elmegy, s mindent
+úgy cselekszik amint az ördögök parancsolták: a városba egy szép
+házat vett, abba lakott, és a pénze kád számra állott, úgy élt
+sokáig. Egyszer a gróf minden jószágát elvesztette a játékon, igen
+szegény módon kellett neki élni, azonban egy ember megmondta a
+grófnak, hogy itt a városba volna egy ember, az kinek igen sok
+pénze van, menjen ahoz, az majd ád neki valamennyi kell. Elmegy a
+gróf hozzá, már akkor ő igen piszkos és szurkos szőrös volt, és
+könyörgött neki, hogy adjon neki egynehány ezer forintot, majd a
+jószágát kiváltja, azután megfizet neki becsületesen. A piszkos,
+úgy mint az ördögök jobbágya, adott neki <span class=
+"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> pénzt
+valamennyi tetszett neki, avval a gróf haza megy, és azt gondolta,
+hogy majd elmegy, és a mit a játékon elvesztett, majd vissza fogja
+nyerni. El is ment, és azt is mind elvesztette, azután haza ment
+nagy bújában, senkinek sem szólt, hanem egyszer azt gondolta
+magában, hogy elmegy ahoz a piszkoshoz, majd az megint ád neki
+pénzt, és el is ment, könyörgött hozzá, hogy adjon neki pénzt,
+inkább a három leányai közzűl akármelyiket akarod, feleségednek
+veheted. Akkor a legény annyi pénzt adott neki, hogy egész jószágát
+kiválthatta a gróf, azután hogy mindent kiváltott, szépen élt oda
+haza a leányival.</p>
+<p>Egyszer a piszkos elmegy a grófhoz, és mondja neki: Az úr nekem
+a leányai közűl egyet ajánlott, már most adja meg. A gróf az
+öregebbik leányát behívja, s azt mondja neki: Édes leányom, nekem
+ez az úr sok pénzt adott, hogy a jószágomat kiválthattam, azért én
+közűletek egyet neki feleségnek igértem, azért elmégy-e hozzá?
+Felel a leány: Én ehez a taknyoshoz mennék-e? elszaladt, és reá
+köpött. Azután a középsőt hivatta, annak is megbeszélte szándékát,
+de az is azon szerint reá köpött, és elszaladt. A harmadikat is
+behivatja, annak is megbeszéli akaratját. Az felel az atyjának:
+Mivel, atyám, parancsolod, én hozzá megyek, és mindjárt kezet adtak
+egymásnak. <span class="pagenum"><a name="Page_173" id=
+"Page_173">-173-</a></span> A legény napot tett, hogy mikorra
+várják. Akkor elment az erdőre a tűzhöz, és a három ördög már
+várta; a tűz mellett egy kád meleg víz volt, és egy fél mázsa
+szappan. Mindjárt megkapták és a kádba vetették, megszappanozták és
+megmosták, azután kivették, és egy szép inget adtak reá, azután
+megborotválták, és igen szép ruhát adtak reá. A kocsik már ott
+álltak, minden kocsiba hat hat lovak, az elsőbe fölültették, elől
+két vadász ült, és hátul két huszár állt, úgy a többi azon szerint,
+pedig mind ördögök voltak. Így nagy parádéval a gróf udvarába
+mentek, a gróf es leányai nagyon csudálkoztak rajta, hogy ki legyen
+az a nagy gavallér. Tehát hogy megállottak, a huszárok mindjárt
+leugráltak, és karjánál fogva fölvitték a garádicson. A menyasszony
+eleibe jött, megölelték egymást, és megcsókolták. Ezt hogy a nénjei
+meglátták, kiszaladtak a kerten. És mivel hozzá nem mentek, mind a
+kettő felakasztotta magát. A három ördög a vőlegényhez mentek, a
+vállát megveregették, és mondák: Ember vagy, mert nekünk is
+hármunknak kettőt szereztél, magadnak pedig egyet, de meg is
+érdemled. Akkor nagy lakodalom lett. Azután egymástul elváltak. A
+házasok most is élnek ha meg nem haltak A két öregbik pedig az
+ördögöké lett.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
+"Page_174">-174-</a></span></p>
+<h2>XLVI. A KÉRKEDÉS JUTALMA.</h2>
+<p>Egy parasztnak volt három fia, és azokat mesterségre
+megtaníttatta; az egyik barbél lett, a másik kovács, a harmadik
+vitéz. Elmentek vándorolni; egynéhány esztendőkig oda voltak,
+azután haza mentek az atyjokhoz. Az atyjok nagyon megbetegedett és
+magához hivatta mind a három fiait, és azt mondá nekik: No most
+melyitek tanulta ki legjobban a mesterségit? beszéljétek meg nekem
+hogy mit próbáltatok: a melyik legjobban kitanulta mesterségit, az
+legjobban jár. A barbély azt mondá: Atyám, én úgy kitanultam a
+mesterségemet, hogy mikor a nyúl legjobban futott, akkor
+borotváltam meg. Az apja azt mondá: Fiam, te ugyan kitanultad a
+mesterségedet, magam is szeretem azt. A másik, a ki kovács volt,
+azt mondá: Én az én mesterségemet úgy kitanultam, hogy mikor a ló
+legjobban futott, a patkót felütöttem, és megint le is szedtem. Az
+apja azt mondá: Fiam, te is ugyan jól kitanultad <span class=
+"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> a
+mesterségedet. A vitéz gondolkozott hogy mit mondjon az apjának,
+hát azt mondja: Atyám, hogyan jártam: egyszer kimentem sétálni a
+mezőre, oly nagy zápor jött hogy iszonyatos volt, rajtam volt a
+legszebb ruhám, mind oda lett volna, hanem a volt a szerencsém,
+hogy a kardom velem volt, azt kirántottam, és úgy hadarásztam magam
+körűl, hogy egy csöpp esső sem esett rám hazáig, szárazon mentem
+haza, a tisztek csak úgy csudálkoztak rajtam, hogy megláttak, hogy
+úgy tudok fektérozni; annyi ajándékot kaptam, hogy alig tudtam
+elvinni. Erre az apjok azt mondá: Ugyancsak jól kitanultátok
+mesterségteket, fiaim, már most az én pénzemre nem szorúltatok, azt
+a szegényeknek adom. Hát oda hivatta a papot, és minden pénzit a
+papnak adta, hogy a szegényeknek osztogassa; a pap elvitte, és a
+szegényeknek osztogatta; a paraszt azután megholt, a fiai nagy
+haraggal elmentek vándorolni, és akkor bánták, hogy mesterségekkel
+annyira kérkedtek. Így csalatkoztak meg szegények a kérkedés
+miatt.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_176" id=
+"Page_176">-176-</a></span></p>
+<h2>XLVII. A SZERENCSÉTLENSÉG JÓL ESETT.</h2>
+<p>Egy parasztnak három fia volt, azok elmentek szolgálatot
+keresni. Mikor mentek, a kissebbik kenyeret kért, mert nagyon
+megéhezett; a bátyjai azt mondák neki, hogy ha az egyik szemét ki
+hagyja szúrni, kap kenyeret; a szegény gyermek ki hagyta szúrni az
+egyik szemét, és érte kenyeret kapott. Azt csakhamar megette, de
+csakhamar megint megéhezett, és újra kenyeret kért. A bátyjai azt
+mondák, hogy ha a másik szemét is kitolatja, úgy adnak neki; ő hát
+minthogy nagyon éhezett a másik szemét is kitolatta, azután egy
+akasztófa alá vezették; és azt mondák neki: Maradj itt, ez város,
+majd mi bemegyünk a városba; és elmentek, és szegényt ott hagyták
+az akasztófa alatt. Ők pedig azért cselekedték azt, mivelhogy az
+öcscsök szép legény lévén, gondolták, hogy majd minden ember azt
+szereti meg, ők pedig szolgálatot nem kaphatnak, aminthogy nem is
+kaptak, hanem végtére katonáknak <span class="pagenum"><a name=
+"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> kellett lenniök. A
+szegény vak pedig az akasztófa alatt ült, azt gondolta hogy valami
+város; éjtszaka éjfél tájban, az akasztott emberek az akasztófárúl
+leszállottak, és azt mondta az egyik: Az éjtszaka oly harmat fog
+esni, hogy ha a vakok a szemeket megmosnák benne, mindjárt
+látnának, és más betegségre is igen jó. A másik azt mondá: Látod, a
+városban a király leánya már régen beteg, és senki sem tudja
+meggyógyítani, pedig könnyű volna, mert a feje alatt egy varas béka
+van, azt meg kellene égetni, és azután mindjárt meggyógyúlna.
+Azután fölmentek megint az akasztófára. A szegény vak mindjárt
+elmászott a fűbe, harmattal megmosta a szemit, és mindjárt látott
+mint azelőtt. Akkor fölkelt, és bement a városba, amint bemegy egy
+házhoz, éppen annak az embernek a fia vak volt, mert úgy született
+erre a világra. Kérdi, hogy miért nem gyógyíttatják azt a
+gyermeket? felel az anyja: Oh már sokat költöttem rá, még se
+használt. Felel a legény: Én meggyógyítom. Mond az asszony: Csak
+gyógyítsa meg az úr, a mit kíván, megfizetem. Mindjárt megkente a
+gyermek szemeit, és látott a gyermek; kiáltozott, mondván: Édes
+anyám, látok mindeneket. Az anyja nem tudta mit csináljon örömében.
+Haza jött a gazda; amint látta hogy a fia lát, azt mondta:
+<span class="pagenum"><a name="Page_178" id=
+"Page_178">-178-</a></span> Barátom, ezt nem tudom megköszönni,
+hanem maradj a házamnál mintha gyermekem volnál; és ott is maradt.
+Hát elfutott a híre, s így sok vakokat hordtak hozzá gyógyítani.
+Azután a király fülébe is ment a hír, hogy olyan nagy doktor ért a
+városba, hogy a született vakot is meggyógyítja, kiküldött egy szép
+sézát hogy menjen hozzá; fölült és bement a királyhoz. Monda neki a
+király: Nekem vagyon egy beteg leányom, hogyha meggyógyítod,
+mindjárt neked adom feleségednek, fele királyságommal együtt. Felel
+a legény: Hadd lássam én azt a beteget! és bemegy a beteghez, a
+pulsusát megtapintja, s azt mondja: Csak hamar fűtsétek be a
+kemencét, és jól befűtöttek, ő pedig fölemelte a királyleányt az
+ágybul, és a másik ágyba vitte, a békát titkon kivette, és a
+kemencébe vetette, és ott állott míg el nem égett. Mihelyt a béka
+elégett, mindjárt fölkelt az ágybul a leány, és egészséges lett. A
+király mindjárt papot hivatott, és összeesküdtette őket, és
+vicekirály lett belőle. Ez aztán a bátyjait magához hivatta, mert
+az ő regementjében voltak, és kérdezte hogy vagyon-e több atyjokfia
+oda haza? Felelnek: Fölséges király, egy öcsénk van még oda haza,
+hanem szegény vak, vakon született. Mondá nekik: Megösmernétek-e,
+hogyha itt volna? Felelnek: Mi <span class="pagenum"><a name=
+"Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> megösmernénk, mert jegy
+van a mejjén. Felel a király veje: Látjátok, én vagyok az öcsétek,
+itt van a jel a mejjemen. Ti azt gondoltátok, hogy a ti
+gonoszságtok rejtekben fog maradni, holott egy falat kenyérért a
+szemeimet kiszúrtátok. A bátyjai térdre estek, és könyörögtek, hogy
+csak az életeket hagyja meg, akarhogy megbünteti is őket. De ő azt
+mondá: Én megbocsátok mindeneket, hanem a regementtől el kell
+mennetek, s el is mentek.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
+"Page_180">-180-</a></span></p>
+<h2>XLVIII. AZ IRÁSTUDÓ SZEGÉNY FIU.</h2>
+<p>Volt egy szegény ember, kinek sok gyermekei voltak, és kenyere
+kevés. Az öregbik fia oskolába járt; már jól tudott olvasni, és
+okosabb is volt mint a többi, azért hogy látta a nyomorúságokat,
+azt mondá az apjának: Édes apám, mink igen szegény módon élünk,
+azért én azt gondoltam, hogy elmegyek szolgálni, majd a mit
+keresek, haza hozom, hogy könnyebben élhessünk. Az apja mondá neki:
+No fiam, csak menj el, és keress szolgálatot. A legényke elmegy egy
+nagy erdőbe, eleibe jön egy zöld vadász, és mondá neki: Mit
+fáradozol szegény legény? Felel neki a gyermek: Én szolgálatot
+keresek, ha valaki megfogadna. Kérdi a vadász: Tudsz-e olvasni?
+Felel a gyermek: Nem tudok, mert szegény szüléktül való vagyok, nem
+taníttathattak. Felel a vadász, ki az ördög volt: No épen ilyen
+kell nekem, megfogadlak szolgának és jó bért adok. És akkor elvitte
+a házához, és a szobájában <span class="pagenum"><a name="Page_181"
+id="Page_181">-181-</a></span> az ágyat megmutatta, és mondá neki:
+Most az lesz a dolgod, hogy az én ágyamat mindennap föl kell
+vetned, és a szemetet kisöpröd mindennap. A legény híven szolgált,
+amit neki az ura mondott, azt mind végben vitte; az ura csak ritkán
+volt oda haza, s mivel a legénynek dolga sok nem volt, azért a
+könyveit forgatta, hanem egy sem tetszett neki; végtére egy
+rongyost legalól kihúzott, és olvasta, az megtetszett neki, mert
+minden ördöngösség benne megtaláltatott. Azért hogyha az ura
+odahaza nem volt, mindig abbul tanult, és végtére jobban
+megtanulta, mint az ördög maga tudta; vigyázott is jól, hogy el ne
+felejtse az ördögi tudományt. Mikor az esztendeje kitelt volna, az
+ördög kifizette amiben megegyezett vele, azután elvitte oda vissza,
+ahol megfogadta. Azután egymástul elváltak, s a legény haza ment az
+apjához.</p>
+<p>Míg a pénziben tartott, addig jól éltek, de mikor elfogyott,
+akkor megint csak szegény módon kellett nekik élni. Mivel pedig már
+tudott magán segíteni, az apjának mondá: Tudod édes apjám, hogy
+megint szegénységgel kell élnünk; azért én majd egy nagy ökör
+leszek, akkor te hajts el engem a vásárra, és adj el száz
+forintért, hanem a kötelet oda ne add, ha mindjárt száz forintot
+adnak is érte. Az <span class="pagenum"><a name="Page_182" id=
+"Page_182">-182-</a></span> apja más nap a fiát elhajtotta a
+vásárra, egy nagy szép kövér ökör lett belőle. Mikor már a vásárba
+értek, mindjárt sok kérői voltak, hanem hogy száz forinton alul nem
+adta, nem vehette meg senki is, utóljára egy fiatal mészáros jött
+hozzá, aki remekelni akart, az megfogta, el akarta vezetni; az
+ember pedig mondá: Uram, a kötelet el nem adtam, mert az nekem oda
+haza kell. A mészáros egy forintot akart neki adni, de az ember
+mondá: Uram, száz forintért sem adom a kötelet. A mészáros
+megharagudt, visszavetette neki és újat vett, s rá kötötte, és haza
+vezette, az istállóba bekötötte, maga pedig a szobába ment enni. A
+legényeinek azt mondá: Menjetek, adjatok szénát annak az ökörnek. A
+legények szénát vittek neki, hát az ökör megszólamlott hozzájok, és
+mond: Nekem széna nem kell, hanem pecsenye és jó bor. A legények
+megijedtek hogy az ökör szól, és kiszaladtak, a gazdának
+megbeszélték, hogy az ökör emberi nyelven szól. Erre a gazda
+szalad, kapja a fejszét és kést, le akarja vágni, de mire a
+mészáros oda ment, az ökör elszaladt, és mire az apja haza ment,
+már a fia a szobába fütyölt, min az apja mód nélkül megörűlt.</p>
+<p>Azután megint jól éltek míg a pénzben tartott; és mikor a pénz
+elfogyott, az apjának <span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
+"Page_183">-183-</a></span> azt mondá: No most egy szép paripa
+leszek, aztán ülj rám, és alább ne adj mint három száz forinton. Az
+apja úgy cselekedett mint a fia parancsolta. Más nap egy igen szép
+paripa lett belőle, az apja reá ült, s a vásárba vezette. Az ördög,
+akinél tanulta a mesterséget, megtudta, hogy oly igen megtanulta,
+az is elment a vásárra, és az emberhez megy, és kérdi, hogy mire
+tartja a lovát? Felel az ember: Három száz forinton. Az ördög
+mindjárt ezüst pénzzel kifizette, az ember pedig elfelejtette a
+kantárt kivenni a fejibül, mivel a pénz igen szép volt, azért
+elment haza; az ördög pedig felült a legénybül lett paripára, és
+hegyeken völgyeken ment mint a szél. Egyszer egy korcsmába teként
+be, tehát sok részeg ember volt ott, s káromkodtak. Ez megtetszett
+az ördögnek, a lovat megkötötte egy fához, maga pedig bement a
+korcsmába, a szegény legény ló képibe búsúlt, de el nem
+szabadulhatott; arra megy egy gyermek, mondja neki a legénybűl lett
+ló: Te gyermek! gyere szabadíts meg, ezt az állam alatt való szíjat
+kapcsold ki; a gyermek megijedt, elszaladt tűle. Azután egy leányka
+ment arra, annak is mondta, az oda ment és kihúzta a kantárt a
+fejibül, és az én paripám vissza szalad nagy messzi. Az ördög ezt
+észre vette, utána szaladt, már el is érte volna, hanem a
+<span class="pagenum"><a name="Page_184" id=
+"Page_184">-184-</a></span> legény egérré lett, és egy lyukba bújt;
+az ördög pedig macskává vált, és a lyuknál leste, hanem hogy sokáig
+elől nem jött, a macska elaludt; az egér a lyukbul kijött, és
+galambbá változott, és elröpűlt nagy messzi, úgy hogy mikor az
+ördög felébredt, és észbe vette, már jó messzi volt. Akkor
+csakhamar tikölő kányává változott az ördög, utána röpűlt, már el
+is kapta volna, de a galamb egy király udvarába röpűlt, és a király
+leánya épen a folyosón sétált, eleibe röpűlt, és aranygyűrővé vált;
+a királyleány látta a galambot és a gyűrőt, azt gondolta, hogy a
+szentlélek hozta neki, s az ujjába dugta a gyűrőt. Erre az ördög a
+királyba bújt, és annyira kínozta, hogy majd csaknem meghalt, az
+ágyban meg sem tudott mozdúlni. Orvosokat hívatott tehát, hanem
+senki sem tudta meggyógyítani; hát az ördög kiment belőle, és
+doktornak adta ki magát, s a királyhoz ment. Azt mondta neki, hogy
+mit fizet neki? ő meggyógyítja; felel a király: Én neked adom
+valamit a világon kivánsz; felel a doktor: Én csak azt a gyűrőt
+kivánom a mely a leányod ujján vagyon. A király megigérte. Akkor
+egy kis üvegből adott neki inni, mindjárt meggyógyult. Azonközben a
+gyűrő megszólamlott a leányhoz, és monda: Lásd az a doktor nem más,
+hanem az ördög, engem el akar vinni, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> azért hogyha az atyád
+parancsolja, adj oda, de a kezibe ne adj, hanem ejts a földre, majd
+én köles leszek. Mikor a király fölkelt az ágybul, a doktorral
+együtt a leányhoz megy, és mondja a leányának: Édes leányom, ez az
+úr engem meggyógyított, hanem a gyűrődet kivánja, add neki. Felel a
+leány: Én a gyűrőmet neki nem adom; és siránkozott; az atyja pedig
+parancsolta, hogy adja neki; a leány tehát oda dobta neki a földre,
+és a gyűrő kölessé vált, a doktor pedig egy csunya kakas lett, a
+kölest ette, hanem azt, aki a padlás közé szorúlt, nem ehette meg,
+a kakas pedig azt gondolta, hogy mind megette, azzal elröpült
+pokolba, a köles pedig, aki a padlás közé szorúlt, fölemelkedett, s
+egy szép legény lett belőle. A királyleány elcsudálkozott rajta, és
+hogy igen szép legény volt, megszerette, és az atyjának könyörgött
+hogy legyen az a legény az ő ura, a király megengedte, és
+öszveházasodtak, így a szegény legénybül király lett, még pedig
+most is élnek, hogyha meg nem haltak.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_186" id=
+"Page_186">-186-</a></span></p>
+<h2>XLIX. KÖNNY-KERESZTSÉG.</h2>
+<p>Volt egy ember, akinek semmi gyereke nem volt. A felesége mindig
+könyörgött az istennek, hogy adjon neki egy gyermeket, ha malac
+lenne is; és lám az az asszony teherbe esett, és szült egy malacot.
+A malac mindjárt tudott beszélni, de az anyja sírt kesergett, hogy
+malacca lett. Látta a malac, hogy az anyja örökké sírt, kérdezte
+hát az anyjától, hogy miért sír örökké? Felel az anyja: Hogy ne
+sírnék, mikor gyermeket vártam az istentől, és malacot adott. Felel
+a malac az asszonynak: Lásd édes anyám, nekem hasznomat vehetd,
+majd a disznókat kihajtom és őrzöm a makkon.</p>
+<p>Egyszer hogy kihajtotta a disznókat, és az erdőn őrizte, arra
+megy egy király, és azon az erdőn eltévedt, nem tudott semmiképpen
+elmenni az erdőbül. Hát a malachoz megy, s azt mondja a malacnak:
+Segélj ki engem ezen erdőbül, a leányom a tied lesz. A malac
+mindjárt kivezette a királyt az erdőbül, de aztán <span class=
+"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> megint
+vissza ment az disznókhoz. Azután megint más király ment arra; az
+is eltévedt az erdőben, az is hozzá ment a malachoz, s mond neki a
+király: Te malac, vezess ki engem ezen erdőbül, a leányomat neked
+adom. A malac azt is kivezette az erdőbül, azután megint a
+disznókhoz ment. Harmadszor is jött egy harmadik király, az is
+eltévedt az erdőben, azt is szinte azon szerint kivezette az
+erdőbül. Azután haza hajtotta a disznókat. Az anyja és apja nagyon
+örült rajta, hogy oly szorgalmatos a fiok malac képiben.</p>
+<p>Volt pedig az anyjának egy kakassa, kit a malac megszeretett,
+azért monda az anyjának: Anyám asszony, a kakasnak adjon ki
+kukoricát, hadd hízzék meg jól. Mikor a kakas jól meghízott, akkor
+megnyergelte, felült a kakasra, és elment az első királyhoz, és
+mondá neki: Király, tudod-e hogy mit igértél, hogy a leányodat
+nekem adod? A király a leányát neki adta igéreti szerint, és vele
+egy komornikot is felültetett a hintóba, és mikor az erdőbe mentek,
+a kocsisnak azt mondta a malac: Megállj kocsis, hadd szállok le; és
+mikor leszállott, a komornik a leánynak azt mondta: Menjünk más
+uton, hogy a malac ne jöhessen utánunk; mit csinálsz vele? inkább
+én veszlek el, légy az én feleségem, kár leszesz annak a
+<span class="pagenum"><a name="Page_188" id=
+"Page_188">-188-</a></span> csúnya malacnak. Azután más uton
+elmentek. A malac pedig mind tudta hogy mit beszélnek; mikor más
+uton akartak elmenni, utánok szaladt a malac, és fölugrott a
+kocsiba, mind a leányt, mind a komornikot lehányta a kocsibul és
+mondá nekik: Mivel engem megcsúfoltál, most már nekem nem kellesz.
+Akkor a kocsival pénzzel haza ment az atyjához, hol is az atyja
+megörűlt annak, hogy a fia oly sok érő jótzágot kocsit lovat vitt
+nekik. Akkor megbeszélte hogy hogyan járt.</p>
+<p>Más nap a kakast megint megnyergelte, fölült, és elment a másik
+kírályhoz, és monda neki: Fölséges király, eljöttem az igéretért,
+most adja meg nekem a leányát. A király a szavát nem akarta vissza
+vonni, neki adta a leányát, és az is befogatott hat lovat, a
+leányát fölültette, és egy komornikot adott vele. A malac a kakast
+a kocsi teteibe tette fel, és maga a kocsiba beült, és elmentek az
+erdőig. Mikor az erdőbe értek, leszállott a kocsibul, és elmaradt
+tűlök; mikor egy darabig mentek, mond a komornik: Hagyjuk el ezt a
+csúnya malacot, majd én elveszlek. A leány reáállott, monda: Nem
+bánom, hogyha elhagyjuk ezen csúnya malacot; a kocsisnak mondják,
+hogy nyargaljon; de a kocsis nem akart, mert félt hogy a malac
+valami rosszat tesz neki. A komornik tehát <span class=
+"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span>
+levetette a kocsist, és maga hajtotta a lovakat, és nyargalt amint
+lehetett, de a malac utána futamodott, és elérte őket, és a
+kocsirul lehányta mind a leányt, mind pedig a komornikot, és minden
+ruhájokat lehúzta nekik, azután a kocsist megvárta, és együtt az
+atyjához mentek, mind kocsival s pénzzel.</p>
+<p>Harmadszor is elment a harmadik királyhoz, és annak három leánya
+volt; monda a malac: Fölséges király, emlékezik-e arra, hogy mit
+igért az erdőben, mikor eltévedt, hogy a leányát nekem adja? Felel
+a király: Igen is, emlékezem. Három leányom van, amelyiket
+szereted, az legyen a tied. Felel a malac: Én nem bánom, amelyik
+szeret, azt add nekem. Bemegy a király a leányaihoz; az öregbiknek
+mondja: Menj el vele, édes leányom, lásd az engem kivezetett az
+erdőbül; akkor igértem neki, hogy egyet közűletek neki adok. Felel
+a leány: Kedves atyám, én el nem megyek azzal a malaccal. Azután a
+király a másik leányának mondá, de az is azon szerint felelt az
+atyjának. A kissebbik pedig, ki a legszebbik volt, sírva megy az
+atyjához, s mondá: Szerelmes atyám, egyik néném sem akar
+parancsolatodnak engedni, azért én engedek, és elmegyek vele,
+akármit ád az isten; és el is ment vele, és egy komornik. Az
+erdőben megint leszállott <span class="pagenum"><a name="Page_190"
+id="Page_190">-190-</a></span> a malac, és elmaradt, a komornik
+ezzel is úgy akart; hanem a leány azt mondta: Isten adta nekem ezt,
+el is megyek vele. Erre eléjön a malac, a komornikot levetette,
+azután a kocsiba ült, és a leány ölibe tette a fejét, úgy aludt. A
+leány sírt, és egy csöpp könyü a malacra potytyant; erre a malac
+bőre lepattant, és a legszebb ífju lett belőle. Bezzeg megörült a
+leány, ölelte, csókolta; azután haza mentek, apja anyja nem
+ismerték meg, azt gondolták hogy királyfi: akkor mondá nekik:
+Lásd-e édes anyám, hogyha megkereszteltek volna, mindjárt emberi
+színben lettem volna; most csak egy keresztyén könnycsepp emberré
+tett. Azután nagy öröm lett a háznál, a lakodalmat is ellakták,
+most is zeng fülembe a muzsikája, pedig már vége van.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_191" id=
+"Page_191">-191-</a></span></p>
+<h2>L. A HÁROM VÁNDORLÓ LEGÉNY.</h2>
+<p>Egy időben árván maradtak három vándorló legények, akiknek nevek
+volt Sándor, Lőrinc és János. Amidőn már sok ideig vándorlottak
+volna az országban, egykor útazások közben egész a török gránicig
+jöttenek, ugymint Belgrád városáig. Midőn ezen három vándorlókat az
+törökök meglátták, azonnal megfogatták, és az legelső urodalom
+kezébe adták, hol is mint foglyok egy esztendeig voltak, és dolgok
+jól ment, ámbátor rabok voltak is. De esztendőnek elfolyása után
+vásárra vitték és háromszáz forintért egy más urodalomnak eladták,
+ahol is szinte jó dolgok volt; de ellenben minden héten kétszer az
+talpokat megverték erőssen azon okból, hogy el ne szökjenek. Ezen
+szegény vándorlók alig várták az esztendőnek elfolyását; amidőn
+kitölt ezen rabságok ismét vásárra kihajtották, és Holofernes
+nevezetű basának adták el szinte háromszáz forintért, aki is ugyan
+hét esztendőnek elfolyása <span class="pagenum"><a name="Page_192"
+id="Page_192">-192-</a></span> előtt az napkeleti királynak leányát
+elfogta, de minthogy szüzességét azon esztendők alatt is el nem
+vehette, azért is a legerőssebb tömlöcbe tétette. Azon három
+rabokat egy időben kiküldötte volt a szőllők hegyére puttonnal
+kigyókat fogdosni; de minthogy ők azon vastag nagy mérges kígyókat
+megfogni nem merészlették, azért a basa önnön kezeivel a puttonokba
+berakta, és így ővelek haza vitette. Már annakelőtte készíttetett ő
+két koporsót, aki az egyik nagyobb volt a másiknál, a kissebb pedig
+ki volt jóforma nagyságú lyukakkal furkálva, azután a princesznét a
+koporsóba egy ingbe befektette, és úgy a kígyókat reá öntötte, az
+két koporsót pediglen jó erőssen reá szegezte, és így, amidőn a
+kígyók a leány testiből jól laktak, a másik koporcsóba a lyukakon
+heverni általmentek. Így hagyta ő a szegény leányt az erős tömlöcbe
+negyven napokig, és azon idő alatt úgy megették a kígyók, hogy a
+legkissebb csontját sem lelhették. Ezen fájdalmat, gondolhatja
+mindenki, mely erős volt kiállani. Negyven napoknak elfolyása után
+felhozatta Holofernes a tömlöcből a koporsót, de a kígyók is mind
+döglöttek voltak; és azon kígyókat egy nagy kazánba belé rakatta,
+és belőlök mérget szándékozott főzni. Amint már két napig főttek,
+próba gyanánt egy kanállal <span class="pagenum"><a name="Page_193"
+id="Page_193">-193-</a></span> az kutya szájába bele öntött, aki is
+tőle mindjárt megdöglött. A többi között, midőn ezen cselekedetet
+látták ezen három ottan lévő foglyok, csak egymás szemibe
+tekingettek. Mond a János a többieknek: Barátim, mi annál inkább
+úgy is rabok vagyunk, tehát majd én is egy kanállal az basa szájába
+bevágok; a melyre mindnyájan reá álltak. Az főzés mellett minthogy
+már elfáradt a basa, és nagy melegség által kevessé rosszúl is
+lett, Jánosnak két baráti megkapták basa uramat, és a szájába jó
+nagy dózsist öntöttek a méregből, a kitől mindjárt meghalt őkeme.
+Ezen cselekedet után a három barátok öszvebeszéllettek, és elvitték
+basa uramnak három aranyszőrű lovait is magokkal; de minthogy egy
+hídon a gránicon által nem mehettek, azért a lovakat egy rejtek
+helyre lekötötték, és úgy magok a setét éjtszaka idején, legnagyobb
+mennydörgések villámlások között hason az hídon általmentek
+szerencsésen. Amidőn így általmentek volt már a gránicon, nem
+messzi volt egy magas hegy, a melyet akaskányi hegynek neveztek, és
+az a hegy akkora volt, hogy ha egy ember fent volt, idelent
+akkorának látszott mint a legkissebb madár. Már pediglen ezen
+elszökött barátok egy lészát csináltak, hogy az tengeren annál
+könnyebben keresztül mehessenek. A <span class="pagenum"><a name=
+"Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> mint ők jól messzi mentek
+volt már az hegyen, és a legfelsőbb parton állottak, következendő
+nap a hír elszélledett, hogy azon három foglyok elszöktek, és a
+basát ölve hagyták; azonnal utánnok küldöttek tehát, és egy török
+más rabbal éppen azon az úton találtak menni, amerre ők vették
+útjokat; a hegynek tetején látja az kopasz török a három állatot,
+és valóban azt gondolta, hogy azon elszökött foglyok volnának,
+amelyek ugyanazok is voltak, de minthogy azon vele volt keresztyén
+gondolta azoknak lenni, azzal ámította őtet el, hogy valamely sasok
+volnának; és így ők lészára felültek, és a tengeren elereszkedtek.
+Mentek mentek, hét nap hét éjtszaka annyira mentek, hogy nem is
+tudták merre volnának; de minthogy az éhség kénytelenítette őket
+szárazra kimenni, azon igyekezetöket reá is fordították, és úgy a
+szárazföldre kevés idő múlva ki is szálltak. Amint így az erdőben
+járkálgattak, birkanyomot találtak, a kin is addig mentek, míg egy
+helyütt az erdőben egy akolra találtak, és amidőn bementek volt az
+akolba, hát látnak egy nagy óriást, akinek csak egy szeme volt, és
+az is a homlokán, és kérdezi őket mi járatba vannak? akinek is
+dolgokat azonnal elbeszéllették. Az óriás azután nekik enni adott,
+és minthogy nem sokára beestvéledett, a birkákat <span class=
+"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span>
+behajtotta az akolba, akik akkorák voltak mint minálunk a szamár,
+és más zárja nem volt mint egy kő, de eztet olyan közönséges
+emberek tizenketten sem emelhették volna helyből el. Már most
+amidőn bezárta volt ajtaját, maga is a tűzhöz jött beszélgetés
+okáért az óriás; többi között mindegyiknek a nyakát megtapogatta,
+melyiké volna legvastagabb; hát a szegény Sándorét legvastagabbnak
+tanálta, azonnal megfogja hát a késit, és a nyakát levágta, és
+birkáinak enni oda vetette. Itten a két barátok néznek egymás
+szemibe, öszvebeszélgetnek, s amidőn látták volt hogy óriás uram a
+tűznél hanyatt lefekütt, egy üszkös fával János a szemét kitolta,
+és így semmit sem látott. Már reggeledett s amidőn a madarak
+megszólamlottak, ő elvette a követ ajtaja elől, de ily
+fortélysággal eresztette ki birkáit, t. i. keresztül vetette két
+lábát, és azok közt egyenként eresztette ki őket, de minthogy János
+valaha csizmadia a legény volt, az tűje és hegyes árra még akkor is
+nála volt, egyetemben megtanította Lőrinc barátját is, és adott
+néki is egy árrat a kezébe, hogy egy birkának a farkába
+akaszkodjon, és amidőn az ajtó mellett lészen, szúrja a hasába, aki
+őtet hamarsággal ki fogja húzni. János maga is így cselekedett, és
+szerencsésen mind a ketten <span class="pagenum"><a name="Page_196"
+id="Page_196">-196-</a></span> kijöttek, de amidőn már az birkák
+kimentek volt, megintlen betette kövivel az ajtaját a vak óriás
+uram, és tapogatott mindenfelé, de minthogy semmit sem talált,
+akkorát kiáltott, hogy ők a tengerparton arra a kiáltásra hasra
+estek, és ennek az ordításnak meghallása után azonnal maga formájú
+tizenkét óriások jelentek meg, és látták az ő szerencsétlenségit.
+Mindjárt összeszaggatták őtet, azután a tengerhez szaladtak mind a
+tizenketten; de már a két elszökött rab barátok tizenkét ölnyire a
+tengerbe voltak, azért hogy ők bosszút nem állhattak, mindnyájan
+együtt el kezdtek bőgni, ordítani, és sikoltozni úgy, hogy ezen
+nagy sikoltozások után a tenger felháborodott, és habjaival
+szegényeket majd eltemette.</p>
+<p>De még is isten őket szerencsésen megtartotta; továbbá is mentek
+ők, míglen egy erdőre találtak, ahol az ő lészáikat kikötötték, és
+bementek sétálás képest az erdőbe. A többi között találtak itt egy
+szép folyóvizet, ahol is megszemlélték hogy itten embernyomás volt,
+és ezen nyomás után addig mentek mentek, míg egyszerre tanáltak egy
+remetének a házára, ahová be is mentek, és tanáltak tulajdon egy
+öreg remetét, kit szent Antalnak híttak. Ez a jövevényeket szívesen
+fogadta, és minthogy ezek magokat ajánlották hogy itten
+maradhassanak; <span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
+"Page_197">-197-</a></span> akarnák ők is ezen szent életet
+viselni, minthogy úgy is se hazájok se egyebök nincsen, a remete
+szívesen megtartotta őket. Következendő nap a remete szokását az én
+János és Lőrinc szökött uraimnak is be kellett venni, mely ebből
+állott, úgymint reggel a háztól fogva a vízig térgyen kellett menni
+imádkozni, és ott megmosogatták magokat, és onnan ismét térgyen
+vissza. Amidőn a szobába bementek, már itten volt az asztalon három
+cipó hozzá tartozandó étellel elkészítve, és mindegyik magáét
+megette. Más nap, amidőn elvégezték szolgálatjokat, az erdőbe
+sétálgattak, és azt tanálta mondani Lőrinc: Te János, üssük agyon
+ezen vén remetét, van ennek talán sok elrejtett kincse. Felelt
+János: Mit beszélsz, látad hogy isten szegénye, és csak jobban élne
+mint most. No tehát hagyjuk abba. Következendő nap, amidőn
+kötelességekről együtt haza jöttek, hát az asztalon csak két cipó
+volt, akkoron azt mondja a remete: Valamelyitek nekem rosszat
+kívánt, ezért a házamtól mindjárt távozzatok, és haljon meg olyan
+halállal, minőt énnekem akart tenni.</p>
+<p>Ezzel útnak vették sátorfájokat, és az erdőkön bújdostak mint a
+rossz cigányok. Akkor egy éjtszaka nagy tüzet láttak, oda mentek, s
+lám haramiák voltak, huszonnégyen. Hát oda <span class=
+"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span>
+köszönnek; kérdezik: kik légyenek; olyanok vagyunk mint tík. Erre a
+haramiabasa oda vet egy aranyat, és János felvette, Lőrinc eleibe
+is oda vetett, aki eztet fel nem vette, amelyen a basa
+megharagudott, és mindjárt nyársra huzatta mint valami kis malacot,
+és megsüttette őtet, és így maga maradt János. Hát egy időbe, mikor
+őtet vigyázóhelyre küldötték, arra a falunak az útjára tanált
+menni, amerre legközelebbi falukból malomba búzával és egymással
+jártak; azon egy szegény ember vitt volt egy kocsin hat zsák búzát,
+melyet János tőle elvett, és magok lakóhelyekre vitt. Ezen első
+cselekedetin nagyon megörűltek a több haramiák, és megintlen
+visszament valami szín alatt, és felállt a paraszt kocsiára, és
+bementek együtt a faluba, és onnét a város bírájához egy közelebbi
+városba mentek, és János a károkat megösmerte, és kérte őket hogy
+ma tíz órakor estve sok emberekkel jőjenek oda, és fogják őket meg,
+amelyet bíró uram meg is cselekedett; de mindazonáltal jegyokúl
+aztat hagyta nekiek, hogy engemet arról megismerhettek, hogy az én
+kalapom keresztbe fog lenni. Azzal a János visszament, és
+vacsoráltak együtt. Kevés idő múlva a sok emberek körűlfogták az
+elárúlt haramiákat, és egyenként megkötöztették őket, de csak épen
+a basa maradt együtt Jánossal, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> kibe minden bizodalma és
+reménysége volt, de éppen megcsalatkozott, mivel amidőn leült, ez
+hátra taszította őtet, és erőssen megsebezte; akkoron aztat is
+megkötözték, és feltették a kocsira mind mint valamely mangalica
+disznót, de még is csak arra kérte Jánost, hogy ne azon halállal
+mulaszsza ki a világból, mint ő a barátját Lőrincet. De midőn a
+legelső városba bevitték, mindenekre a legerőssebb szentencia
+szállott, és a kövér haramiabasát megsütötték mint ő a János
+barátját. Kinek volt itt nagyobb becsületi mint Jánosnak? szerették
+is őtet méltán, s ezen tett érdemiért az király az gyermekek mellé
+udvari mesternek tétette. Több időknek elfolyása után, minthogy
+János jól viselte magát, és jámbor életű volt, különben szép
+gyermek is volt, és tudományokkal is bővelkedett, az egész udvar
+őtet kedvelte; de ami még több, az ő kellemetessége miatt az király
+leánya bele szeretett, amelyet idővel atyjának megjelentett azzal a
+kéréssel, hogy engedné meg, hogy János őtet feleségűl vehesse. Ezen
+a császár, azaz a király megörűlt, és meg is engedte nekie a
+kérését, és tudtára adta Jánosnak ezen édes érzeményt, aki örömiben
+majd meghalt. És egynehány napoknak elfolyása után megházasodtak,
+és nagy mulatságot tartottak, és sok esztendőket éltek
+szerencsésen, és többé <span class="pagenum"><a name="Page_200" id=
+"Page_200">-200-</a></span> János nem is kivánkozott hazájába
+menni, és itten mint uralkodó király meghalt. A ki el nem hiszi,
+menjen és kérdezze meg az agyon ütött vak óriástul.</p>
+<hr class="chap" />
+<h2>LI. KALMÁR FIA.</h2>
+<p>Volt a világon, Csehországban, egy nagy gazdag kereskedő, kinek
+egyetlenegy fia volt. Amidőn ez már annyira felnőtt, hogy oskolába
+járt, és mindenféle irásokat és könyveket tanult, mondotta a
+fiának: Hallod-e, kedves fiam, már mostan tanuld a pénzre való
+játékokat, hogy te is a többi urakkal egy társaságban lehess. Erre
+mondotta a fia: Jaj édes atyám, én azt nem javasolom magamnak, mert
+úgy lehet, hogy minden kincset el találnék pazérolni, és aztán
+mindnyájan koldusok maradnánk és utóljára is engem fognának kedves
+szüléim okolni, hogy énmiattam szegényedtek el. Mondá az atyja:
+Fiam, ne félj semmit, mert vagyon nekem <span class=
+"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> annyi,
+hogy ha mindig költöd, sem fogod elkölteni. Azért neked javaslom
+ezen játékokat, mivel te másképpen nem fogsz a városban való néppel
+esmeretségben lenni. Mostantól kezdve tehát oly embert fogadok
+neked, ki téged mindenféle játékokra, kártyára, kockára,
+biliárdozásra meg fog tanítani. Újra mondta a fia: Én, atyám, soha
+se, mert tudom mi fog abból következni utóljára is, s az éppen
+semmi becsületemre sem fog válni, mivel ha én valamelyiknek a
+pénzit vagy úgy lehet a jószágát elnyerném, bizony nem mondaná,
+hogy isten áldjon meg, hanem inkább átkozna; ha pedig mindég
+vesztenék, akkor, tudom bizonyosan, hogy volna becsületem míg a
+pénzemben tartana, de mikor elfogyna, épen senki sem nézne reám.
+Azért atyám, ne is ingereljen engem arra, mert nekem semmi kedvem
+reá. Atyja elhagyta a fiút egy darabig; de sok ízben még is csak
+mindig emlegette neki a játékokat; amidőn egykor a fiú csak elment
+az almáriomhoz, és kihúzta a fiókot, és kivett valami 10,000
+forintot, mondván: Atyám, én most elmegyek a kávéházba játszani,
+megpróbálom. Mondotta az atyja: Most, fiam, szeretem dolgodat, mert
+ezután fogsz majdan kipallérozódni, hogyha urakkal társalkodol.</p>
+<p>Elment tehát a fiú, és a kávéházba mindjárt leült, és először is
+kártyát kért hogy adjanak <span class="pagenum"><a name="Page_202"
+id="Page_202">-202-</a></span> neki is az urak, akik ottan
+játszottak; melyre mondván neki azok: szívesen adunk, el kezdett
+mindjárt kártyázni. De csakhamar mind elvesztette azon pénzt, akit
+elvitt magával, és ismét kért még 5000 forintot a kocsmárostól;
+amidőn azt is elvesztette, akkor elment haza, leült atyja
+szobájába, és úgy szomorkodott. Amidőn az atyja kérdezte tőle, hogy
+miért szomorkodol? mondá a fia: Látod atyám, te engem mindig
+ingereltél a kártyára, és mostan is már ezen a napon elvesztettem
+15,000 forintot. Melyre az atyja feleli: Azért ne búsúlj semmit is;
+hogyha mostan annyit vesztettél, máskor vissza fog jönni duplán.
+Ekkor a fiú mondá: Hogyha te úgy beszélsz atyám, lásd meg majd
+utolsó következését, hogy mi lesz majd belőlünk. Ismét monda az
+atyja: Annyi pénzem vagyon fiam, hogy ha mindennap vesztesz annyit
+a mennyit tegnap elvesztettél, még sem fogod elkölteni soha. Jaj
+atyám, folytatta a fiú, addig kellene a pénzt megbecsülni, míg van,
+mert mikor már nincsen, késő lesz utána bánkódni. De atyja nem
+hagyott neki békét, s a fiú hozzá fogott ismét a nagy kártyázásnak,
+kockának és a biliárdozásnak; folytatta is mindig, és többnyire
+mindig ott lakott. Amidőn már atyjának sok pénzit elpocsékolt, hogy
+már nagyon megtetszett a jószágokon is, máskép <span class=
+"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> kezdett
+a fiú gondolkozni, és elment az aranyműveshez, és mondotta neki,
+hogy csináljon neki egy oly sisakot, hogy annak sehol se legyen
+párja, meg fogja érette a legbecsületesebben fizetni, meg is
+mondotta, hogy kinek a fia légyen. Kérdezte az aranyműves: mikorára
+legyen készen; monda a kereskedőnek a fia: mentül hamarább, hogyha
+lehet, mert nagy szüksége volna reája. Ekkor az aranyműves ígérte,
+hogy egy hétre készen fog lenni minden késedelem nélkül. És mikor
+eltölt az egy hét, oda ment hozzá a kereskedő fia, vitt magával
+ötszáz ezer forintot, hogy majdan meg fog érette fizetni; de midőn
+kérdezte tőle, hogy mivel tartozik, mondá az aranyműves: két millió
+fttal; a kereskedő fia azt felelte, hogy itten vagyon; én ugyan
+annyit mostan magammal nem hoztam, hanem majd meg fogom fizetni:
+ötszáz ezer forintot mostan megadok. Az aranyműves megnyugodott
+benne, mert, úgy mond, tudom, hogy nem fog elveszni; contractust
+csináltak tehát, és elvitte magával a szép sisakot, egy
+selyemzsacskóba bele takarta, és mondotta atyjának estve, hogy:
+Hallod atyám, én most elmegyek, mert már sok jószágodat
+elpocsékoltam, és mind addig vissza sem jövök, míg a te elpazérlott
+pénzedet vissza nem fordítom. Felelt az atyja: Kedves fiam, azt ne
+cselekedd, <span class="pagenum"><a name="Page_204" id=
+"Page_204">-204-</a></span> mert hogyha elmégy, bizony életemet
+megrövidíted. Mondotta a fiú: Már atyám, énnálam fel vagyon téve,
+tehát ne is hátráltasson tőle senki se. Így az atyja elbocsátotta,
+mivelhogy a fiának kedvét nem akarta szegni, mondván: Fiam legyen
+úgy, mint ahogy teneked tetszik, csakhogy azon kérlek, ne örökösen,
+hanem bizonyos ideig maradj csak oda. Mire a fiú: Hét esztendő
+múlván, atyám, haza fogok jönni, de elébb nem.</p>
+<p>Ekkor reggel a fiú elindúlt, és ment egyenesen Konstáncinápolyba
+a tengeren mindenütt, és mikor oda ért, kiszállott a hajóból, és
+bement a törők császárnak a fővendégfogadójába. A fogadós csak
+mindjárt majdhogy elnem ájúlt, mikor meglátta, gondolván hogy azon
+török császárnak az inassa volna, akit tegnap délután eltemettek. A
+fogadós mindjárt oda ment hozzája, és kérdezte tőle, hogy mit
+tetszik neki parancsolni? mondá a legény: Egy itce bort hozzon
+nekie, és leült ottan a vendégfogadóban, és múlatott. Tüstént
+elment erre a fogadós a császárhoz, és megjelentette hogy azon
+kedves inassa, kit tegnap eltemettetett, feltámadt, és ottan vagyon
+nála, bort iszik, melyre felel a császár: Lehetetlen hogy az igaz
+volna. Monda a kocsmáros: Nincs különben, felséges császár. Ekkor
+mindjárt a kocsiba fogatott <span class="pagenum"><a name=
+"Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> a császár, és elment ezen
+ífjúnak a nézésére; és mikor meglátta, kérdé az ífjút hogy ki
+volna; melyre felel az ífjú: Én vagyok egy csehországi
+nagykereskedőnek a fia, akinek is mint atyámnak a sok kincsét
+elpazérlottam, mivel ő engemet mindig kártyára ingerelt; tehát
+sokat elvesztettem, és most eljöttem, atyámat odahaza hagytam, hogy
+addig fogok szolgálni, míg csaknem minden pénzét helyre szerzem.
+Ekkor kérdezvén az ífjút, hogy ki volna a neve, felel: Én Kis
+János, ez meg ez vagyok. Erre a török viszont kérdezte, hogy nem
+volna-e nekie kedve inasnak hozzá jönni? Felelt az ífjú: Mindenkor,
+felséges uram, egy császár udvarába, és megköszönöm hozzám való
+szivességét. Ekkor elmentek haza, és mint utólsó inassának tette,
+mivelhogy még szokatlan volt udvarában; hanem nem telt bele mint
+egy hét, mindjárt második inassának tette udvarába; harmadik héten
+tette mint első inassának, mivelhogy jól forgatta magát. Elég az, a
+mi aztat nézi, hogy mivel ő magát mindenek felett kimutatta, a
+török császár gondolta, hogy bizony nem bolond ífjunak kell ennek
+lenni, de mostan azért is megajándékozom egy majorsággal, hanem
+azért, mint első inasom meg fog maradni a házamnál.</p>
+<p>Lassan-lassan annyira vitte itt a kereskedő <span class=
+"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> fia,
+hogy mint brigadéros generális lett, és mind azok felett még is
+megmaradt mint inassa az udvarnál, és mind a két gázsit szedte.
+Amidőn már eztet megkapta, mondá a török császárnak, hogy valami
+kevés ajándékkal meg akarná ajándékozni, hogyha jó néven venné, a
+császár ő felségét. Kérdezte ez: hogy mi lenne az? Nem sok: grácia
+fejemnek. Mondá a török császár: Ha épen egy pipájából álló volna
+is, jó néven venném tőled. Ekkor kivette azon sisakot, akit
+csináltatott az aranyművessel, és mikor kitette, mondá a török
+császár, mikor a fejébe tette: Nem hogy kicsiny ajándékot adtál
+volna, hanem mondhatom hogy országomba nem találom fel ezen
+ajándékot; amelyért is mostan mint commendírozó generálisságot
+fogok ezen ajándékért adni, de még sem bocsátlak el udvaromból, sőt
+fogsz maradni nálam. És így töltötte el majdan a hét esztendőt; de
+mikoron ez eltölt, szólt a császár: Én tégedet elbocsájtalak, mivel
+szándékod vagyon haza menni; de mint hűséges szolgámtól nehezen
+tudok megválni; esküdjél meg hát az én kardmarkolatomnál fogva,
+hogy ismét visszajösz. Amelyre is ő tüstént megesküdött hétszer, az
+a császár pedig megtöltött tele három hajót aranynyal és ezüsttel,
+úgy bocsátotta útjára.</p>
+<p>Amidőn már a hazájába ért, tehát nem <span class=
+"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> is úgy
+mint becsületes ember szokott a hajóval beköszönni a városban, hát
+nem három, hanem tizenkét ágyút süttetett el; s mikor azt a
+városban meghallották, gondolták hogy valami ellenséges hajók;
+tehát a városból mind kiszaladtak, és meglátták hogy ezen
+kereskedőnek a fia érkezett haza; az atyja alig esmert reája, de ő
+atyját mindjárt megesmervén, mondá: Atyám, itten vagyon az ajándék
+akit neked hoztam. Ekkor csak hamarosan a hajóból mindeneket
+kitakarítottak, számtalan sok kincseket találtak benne, és így első
+alkalmatossággal atyját mindjárt felgazdagította a fia. De már most
+esküvésének eleget kellett tenni, és visszamenni, mondá atyjának:
+Még hét esztendőt fogok eltölteni a török császárnál, akkor
+visszajövök, s többet, atyám, úgy lehet, hogy el sem megyek; de
+mostan kell.</p>
+<p>Ottan volt egy darabig, és mint első kommendirozó, mivelhogy a
+nagy anglus háború elkövetkezett, tehát el kellett nekie menni;
+hanem itten szerencsétlenek voltak, mert az anglustól
+megverettetett a török, és szégyenszemre vissza kellett menni
+Törökországban. Minekutánna ezek megtörténtek, már csakhamar eltölt
+a második hat esztendő is, és ismét eljött az ideje, hogy haza
+kellett menni a kalmár fiának; és mondá a fiú a császárnak:
+<span class="pagenum"><a name="Page_208" id=
+"Page_208">-208-</a></span> Hallod-e, én mostan atyámat ismét meg
+akarom látogatni, mert ismét eljött az idő; mond a török császár:
+Hallod-e fiam, hogyha mostan elmégy az országomból, vissza, tudom,
+többet nem fogsz jönni. Melyre felel: Én ismét esküvésemmel
+fogadom, hogy visszajövök; de, már mostanában az isten előtt sok
+imádságot tett, hogy az ő esküvését hiában vegye, mivel ő többet a
+törökhöz vissza nem akar menni. Tehát ismét megesküdött, de
+olyformán, hogy isten bűnre ne vegye ezen esküvését. Gondolván
+ekkor a török császár, hogy bizonyos fog lenni abban, hogy ismét
+visszajön; ekkor is mint három hajót megterhelt sokféle portékával
+és drága kincsekkel; de minekutánna ő esedező köszönetekkel
+elindúlt a török császártól, mondotta a kereskedő fia: Hallod-e
+uram felséged, nincsen-e valami titok elrejtve éntőlem, akit én nem
+tudok? Mondván: Nincsen, ekkor elindúlt; és amint útazott ismét
+haza felé, talált egy szerencsétlent, akit is két halálra való
+török egy szigetben cipeltek mint a búzát; monda ekkor a kalmár fia
+kommendírozó generális: Micsoda dolog volna ez? ő ezek felől semmit
+sem tud; ekkor felel a török rab: Minékünk ezt kell cselekedni, míg
+csaknem porrá fog lenni, mert ennek a gazdája nagy bosszút tett a
+császáron. Ez pedig volt az anglus király inassa; <span class=
+"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> akit is
+a tenger mellett találtak, a török rablók elragadtak, és elvittek
+mint fogságban. A török minthogy bosszankodott, tehát őtet azon
+halálra itélte, hogy itten mind addig kinozzuk, mígnem egészen
+porrá fog lenni. Mondá a kalmár fia: Adjátok nekem által ezen
+holttestet, hogy temettessem el. Mondván ekkor a két török: Nem
+lehet, mert minékűnk kötelességünknek meg kell felelni hanem hogyha
+a török császártól valami írást fog hozni, hogy mink adjuk által,
+akkor szívesen általadjuk, hogy csináljon vele amit akar. Tüstént
+mindjárt a hajót kikötötte, hogy visszamenjen Törökországban, és a
+császártól ki fogja kérni, hogy majdan eltemeti; és csakugyan meg
+is nyerte nagy kérésére az töröktől, hogy neki megengedte, és azon
+írást megmutatta azon kínzó törököknek: akkor neki általengedték,
+és eltemettette ottan nagy pompával a szigetbe.</p>
+<p>Úgy folytatá ismét útját továbbra a kereskedő fia a tengeren; s
+lám egyszerre megtalálja azon anglus princesznéket, akit azon
+boldogtalan inassal együtt elraboltak, és ottan egy török azon
+második szigetben szántatta velök anyaszült meztelen a kősziklás
+hegyet, és utánok egy szörnyűtelen drótból font korbácscsal ment
+ezen pogány török; és mikor ő mint keresztyén ember ezt meglátta,
+csaknem elájúlt, <span class="pagenum"><a name="Page_210" id=
+"Page_210">-210-</a></span> hogy miként kínozza ezen ártatlan
+személyeket, akik tudom hogy neki semmit sem vétettek, mert csupa
+egy ártatlansággal vagynak tele, és nem nézem ki belőlök hogy
+valami nagy csínyt tettek volna. Ekkor ismét visszament a török
+császárhoz, és ismét nagy kéréssel hozzá folyamodott, mondván: Add
+által még mostan énnekem azon szerencsétlen két leányt, akik a
+második szigetben kínlódnak. Mondá a török császár: Aztat én semmi
+módon nem cselekedhetem, mivel annak atyja tudod hogy nagyon
+megszégyenített engemet, és egyszersmind nagy borsot tört az orrom
+alá. Hanem mondá a kereskedő fia: Hallod-e felséges uram, hogyha
+istent esmersz, add által énnekem, mert tudod hogy én szörnyen
+megsajnáltam azon ártatlan leányokat. Ekkor mondván: Itten vagyon
+az írás, add által azon töröknek, hogy adja által neked azon erős
+láncokkal megtörettetett szűz két princesznét, és csináljad vélek
+amit a te tetszésed szerént jónak látsz. Ekkor ismét vissza
+elindúlt, hogy őket a haláltól megszabadítja, és majdan mostani
+alkalmatossággal el fogja haza vinni; aminthogy úgy is volt. Hanem
+mivelhogy már a ruháik nagyon leszakadoztak rólok, mondotta a
+kereskedő fia, hogy csinálnának magoknak ruhát az hajóban lévő
+portékákból, <span class="pagenum"><a name="Page_211" id=
+"Page_211">-211-</a></span> amelyik nekiek tetszeni fog; de
+mivelhogy ők nagyon meg voltak törődve, tehát inkább csak a
+nyúgovást kívánták meg, a ruhával semmit sem gondoltak. Látván
+osztán a kereskedő fia, hogy mentűl hamarább egy város alatt kiköt,
+a legszebb princesznéknek való ruhát csináltatott, és úgy vitte be
+Csehországban: és amidőn atyjának házában bevitte, a legszebb
+szobákat választotta számokra; és a hajókból minden drágaságot
+kitakarított, s úgy bocsátotta vissza Konstantinápolba a török
+hajósokat, mondván hogy ő mostan velek nem megyen, mivel
+foglalatossága volna oda haza. Ekkor azok visszamentek, ő pedig
+ottan maradt atyjánál, mivel többet nem is volt szándéka
+visszamenni a törökhez. És ekkor istennek segítségével az atyjának
+azelőtt elprédált jószágát visszaadta, és azon aranyművesnek is,
+akinek a sisakért még adós maradt ötszáz ezer forinttal, annak is
+még interesűl annyit adott, amelyért annyi időt várt utánna. Így
+élte boldogúl egy darabig világi életét.</p>
+<p>Amidőn így egykor elment a két leányhoz, és kérdezte tőlök, hogy
+kinek a leányai volnának, azt felelé a két leány: Hallod én édes
+megváltónk szent János! mert te mentettél meg a haláltól, tehát
+teneked szívünkből megmondanánk, hanem ne legyen neheztelésedre,
+<span class="pagenum"><a name="Page_212" id=
+"Page_212">-212-</a></span> mivel mink aztat nem akarjuk
+kinyilatkoztatni, míg csak ki nem fog tudódni idővel hogy kik
+vagyunk. Ekkor mondá a kereskedő fia: Én nem is erőltetem azon a
+princesznéket, hogy épen nekem kelljen megmondani, csakhogy
+legyenek mostan atyám házánál, mintha oda haza volnának, minden
+dolog nélkül, míg ki nem fog tudódni hogy kik volnának. Így
+múlatának a két szüzek a kereskedő fiának házánál. De mostan a
+kereskedő fia, aki kommandírozó volt a töröknél, elment Angliában
+portékákért, hogy majdan fog onnan portékákat hozni; de midőn oda
+ért Angliában, bement a vendégfogadóban, és kérdezte, hogy mi volna
+annak az oka, hogy az egész városban csaknem minden házon egy
+fekete zászló, némelyeken pedig hat vagy hét is vagyon: mondá a
+fogadós: szerencsétlen a királyi ház nagyon, mert a királynak két
+leányát és inassát elrabolták a törők tengeri rablók, és mai napig
+sem tudják hogy hol vagyon, él vagy hal? és aki valamit tudna
+felőle mondani, tehát a király egyik leányát, és fele királyságát
+annak adná. Melyre mondá a kereskedő fia: Én voltam a töröknél
+kommandírozó generális, és mikor eljöttem onnan, én találtam egy
+szigetben egy holt embert, akit a törökök ottan vertek, mint a
+búzát szokták csépelní; de én aztat <span class="pagenum"><a name=
+"Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> a török császártól
+kinyertem, hogy énnekem általengedte hogy eltemessem; és mikor ezen
+holtat eltemettem, elindúltam ismét útamra. Hasonlóképpen a második
+szigetbe tanáltam két ártatlan szűzleányt, akit szinte úgy nagy
+nagy kérésemre a töröktől megnyertem, hogy énnekem általadta; de
+már annakelőtte ottan szántották a nagy vas ekével a kősziklás
+hegyet, hanem mostan nagy boldogságban vagynak atyámnak udvarában
+Csehországba. Mikoron meghallotta ezen tudósítást a vendégfogadós,
+tüstént a királynál szaladt, és tudósítást tett ezen ífju felől,
+akit is a király még bővebben kikérdezett, és mikoron szavából
+észre vette hogy bizonyosan az ő két leánya fog lenni, mondá a
+király: Hallod-e én kedves fiam, mostan nem fogsz portékát vinni
+városomból, hanem a leányomat hozasd haza, és mint királyfi úgy
+fogsz lenni az én országomban; mostan tehát egy generálisommal
+elbocsátlak egy batalion granátérossal, hogy szerencsésen haza
+jőjetek. Akkor el kellett jönni Angliából a kereskedő fiának minden
+portéka nélkül, amelyre neki ugyan több szüksége csakugyan nem is
+volt, mivel már olyan volt mint királyfi; és úgy elmentek
+Csehországban; de amidőn ottan kiszállottak, és bementek; a királyi
+princesznék meglátták azon jeles generálisát atyjoknak, és mindjárt
+<span class="pagenum"><a name="Page_214" id=
+"Page_214">-214-</a></span> leszaladtak eleibe, és mondották hogy:
+hol jár ezen az idegen földön? mondá ekkor a generális: Én hol
+járok? hanem a princesznék hol járnak itten? melyre mondá a két
+leány: Jaj hogyha ezen megváltónk szent János nem lett volna, régen
+megholtunk volna abban a kegyetlen szigetben, amelyért is mostan
+őtet megtartjuk mint örök megváltónkat. Nemde, mondá a generális,
+hogy akarnak-e mostan haza jönni atyjoknak országában? Melyre a
+leányok mondották, hogy csak atyánkat és anyánkat láthassuk még
+meg, mindjárt készek vagyunk a halálra menni. Ekkor elindúltak a
+tengeren és mentek Anglia felé. De midőn már nem messze voltak
+Angliától, megirígylette a generális a kereskedő fiának a két
+princesznéket, tehát abban mesterkedett hogy elveszítse; amely
+szándékában csakugyan végben ment, mert csináltatott egy olyan
+sétáló helyet, hogy aki a vége fele ment, minden bizonynyal a
+tengerben esett; és mikor készen volt, akkor kihívta őtet sétálni;
+de midőn ki akartak menni, nem akart a kereskedő fia előlmenni,
+hanem mondván a generális: Mostan magának elől kell mindenkor
+menni, mivel ne úgy gondolja magát mint kereskedő fia volna, hanem
+mint princ. Ekkor ő ment elől, és mikor a vége felé ment, belé
+esett a tengerben. Mondá ekkor a <span class="pagenum"><a name=
+"Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> két leány: Jaj oda a
+megváltónk. Ekkor a generális két pisztolt kirántott, és a két
+leánynak szegezte, mondván: Mind egy, akár úgy meghaltatok volna,
+akár itten, hogyha meg nem esküdtök hogy én találtalak meg
+benneteket. Ekkor kénytelen kelletlen meg kellett nékiek esküdni,
+hogy aztat mondják, hogy a generális találta meg őket a szigetben.
+Így tovább folytatta az útját az generális.</p>
+<p>De a megváltó szent Jánost azon holt lélek, akit eltemettetett,
+minden sérelem nélkül megragadta, és a tenger fenekéről Anglia alá
+vitte és ottan letette, mondván neki, hogy nem esmerné őtet hogy ki
+volna? melyre mondá: Én nem esmerem; ekkor felel ezen ártatlan
+inasnak a holt lelke: Én annak a lelke vagyok, akit te
+eltemettettél abban a szigetben; hanem mostan csak fogadd meg amit
+én neked mondok: nem fog neked az rosszadra lenni: itten van a
+pénz, csináltassál magadnak három öltő ruhát, egy közönséges, egy
+kőmíves, és egy ácsruhát, és menj be a városba abban a fogadóban,
+aholott legelébb voltál, és múlass ottan, míg én majdan el fogok
+oda menni, és meg foglak tanítani, hogy mit cselekedjél továbbad.
+Majdan mikor a generális haza jön, te csak hallgass magadba, ne
+szólj semmit se, majdan kivilágosodik hogy te voltál az aki
+engemet, és a <span class="pagenum"><a name="Page_216" id=
+"Page_216">-216-</a></span> princesznéket megszabadítottad. Alig
+hogy ők kibeszélték magokat, mindjárt elérkezett a generális a
+princesznékkel, amidőn nagy ágyú- és muzsikaszó alatt őket
+behozták, de mikoron a király kérdezte, hogy hol vagyon a kereskedő
+fia, akkor mondotta a generális: Még mikoron mentünk Csehország
+felé, akkor a tengerben esett, és nem is ő találta meg leányodat,
+hanem én, amint oda járkáltam; a mely jótettért mostan én a
+kissebbik leányodat kívánom magamnak feleségűl. De erre a királyi
+princesznék aztat mondották: Atyám, én és a másik testvérem férjhez
+nem megyünk addig, míg minékünk nem fogsz csináltatni egy kápolnát,
+aki huszonnégy óra alatt elkészűljön, mind a kőrakása, mind a
+famunkája, és az oltár is benne másik huszonnégy óra alatt készen
+legyen, és mindenféle történetünk, akik csak rajtunk estek, mind le
+legyen a templomnak belső részén pingálva, ez pedig a másik
+huszonnégy óra alatt megtörténjen, máskülömben mink soha férjhez
+nem megyünk. Mely kivánságaikra a király atyjok tüstént mindenfelé
+kipublikáltatta, hogy ilyen s ilyen kápolnát ki vállalna fel, akit
+is ennyi idő alatt el kelljen minden késedelem nélkül készíteni.
+Hanem senki sem vállalta fel; még is a többek között volt egy
+korhely kőmíves mester, aki felvállalta hogy el fogja készíteni
+<span class="pagenum"><a name="Page_217" id=
+"Page_217">-217-</a></span> huszonnégy óra alatt a kőrakását. Mondá
+a király: Hallod-e: hogyha el nem fogod készíteni, tehát halál a
+fejeden; más pedig, ha meg fogod csinálni, rémítő kincset kapsz.
+Ekkor elment a kőmíves, és mindenfelé legényeket keresett; amidőn
+épen abban a vendégfogadóban ment, ahol a kereskedő fia volt
+kőmíves ruhában, mondotta a mester, hogy nem volna-e kedve jó
+fizetésért eljönni munkára? mondá a legény, a kereskedő fia:
+Szívesen, miért nem? hanem a mester úrnak valamit akarok mondani,
+nevezetesen hogy az pallérságot adja által nekem a munkának
+elkészítésében. Mondá: Fiam, én általadhatom, de hogyha majdan el
+nem találod készíteni, én fogok halállal adózni. Mondá amaz: Ne
+búsúljon semmit sem, és a mellett aztat is kikérem, hogy én estveli
+tíz óráig hozzá se fogjak; melyre felel a mester: Már én, fiam,
+csak terád bízom, csináld, ahogy tenéked tetszik. Hozzá fogott
+tehát a legény mint estveli tíz órakor, és a többi legényeket mind
+lerészegítette, és midőn már látta hogy elaludtak, elment őhozzá
+azon holttestnek a lelke, és a fundamentomnak a négy szegletiben
+egy csáklyával bele vágott, mindjárt készen volt a kőrakása a
+kápolnának; így szintén a másik napon is cselekedett az
+ácsmunkával; ekkor a mesterek rettentő köszönettel voltak őhozzá,
+<span class="pagenum"><a name="Page_218" id=
+"Page_218">-218-</a></span> amidőn elkészítette a kápolnát, a
+legényeket mind ki fizettette a mesterekkel, mintha csak annyit
+dolgoztak volna, bárha ugyan hozzá sem nyúltak, és nem is tudtak
+felőle semmit sem. Hanem lássuk mostan itt a harmadik esetet, azaz
+a pingálást: hogy ki fog lenni aki majdan fel fogja vállalni! Nem
+egyéb senki sem, hanem csak a szegény kereskedő fia; de őtet nem
+esmerték meg, mivel azon holttestnek a lelke, akit eltemetett azon
+szigetben, egészen elváltoztatta, és a leányok sem esmerték meg.
+Történt tehát, mikor már csak az oltárnak pingálása hibázott a
+kápolnában, nem akadt senki aki felvállalta volna, mivel számtalan
+sok bajból kerűlt ki annak pingálása, és még, ami nagyobb, az hogy
+a leányoknak mindenféle történetét, aki csak rajtok esett, míg oda
+voltak, mind úgy legyenek belül a kápolna falain lerajzolva,
+anélkül hogy a princesznék valamit szólanak felőle. Nincsen már
+senki, búsúl a király szörnyen, hogy már eztet nincsen kinek
+felvállalni. Elmegyen tehát ekkor a kereskedő fia, és a királynak
+jelentést teszen, mondván: Itten vagyok felséges király, abban a
+kápolnában oltárt csinálni, és mind azokat a történeteket, akik a
+leányokon estek, belül kipingálni. Ekkor kinek volt nagyobb öröme,
+mint a királynak, hogy már leányainak minden kedveket <span class=
+"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> be
+fogja tölteni. Ekkor elment a piktor, a kereskedő fia, és a
+pingáláshoz hozzá fogott mint tíz órakor estve, amint a holtlélek
+mondotta, és ekkor a holtlélek oda ment, és mindenféle eseteket
+kipingált, nevezetesen először hogy mikor a tengerparton sétáltak,
+mimódon fogattattak el a töröktől; annakutánna micsoda állapotban
+voltak azon kegyetlen szigetben, mikor elküldötték; micsoda nagy
+kínok alá voltak ott vettetve; és mikor az ő megváltójok Szent
+János megtalálta elsőben is az inast, hogy micsoda nagy kínok alá
+volt az inas vetve; és hogy ment a kereskedő fia vissza
+Konstancinápolyba, hogy az ő megholt testét továbbra ne kínozzák,
+és mikoron mindent megnyert a török császártól, hogy általadta
+nékie, mely nagy pompával eltemette; de már mostan, minekutánna az
+inast eltemettette, továbbra is akarta útját folytatni, amidőn el
+is ment útjának továbbra való folytatására, el is érte ugyan a
+rémítő második kegyetlen szigetet, amelyben megtalálta a két anglus
+princesznéket, és hogyan mondá: Ó te kegyetlen pogány török, hogy
+nem szánod ezen ártatlanokat? és hogyan ment a törökhöz, és
+mondotta hogy adja által neki, aki is a császárhoz
+visszaigazította, és elment a szánakozó kereskedő fia, és ezeket is
+megszabadította, és miként vitte be a hajóban, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> mint
+esedeztek a leányok nékie a megszabadításért, és úgy bementek a
+hajóban, és útaztak Csehország felé; amidőn oda értek, hogy micsoda
+boldogságban tartotta a leányokat, és annakutánna mikor elérkezett
+a kereskedő Angliában, hogy majdan portékát hoz, mi módon tudta meg
+a király nekiek jólléteket, és hogy küldötte vissza portéka nélkül
+Csehországban, hogy két leányát haza hozná; a generálist is, hogy
+miként küldötte egy batalion granatérossal el, hogy ők majdan
+szerencsésebben haza jönnek; s amidőn már oda értek Csehországban,
+akkor mimódon szállottak ki a hajóból, és hogy mentek be a városba,
+hogy és miként látta meg a két leány a generálist az ablakon, és
+mikoron megesmerte, micsoda sietséggel szaladt oda hozzája, és hogy
+csókolták az ő megváltójokat Szent Jánost; annak utánna a
+generálissal folytaták beszédjeket, és úgy felültek a hajóra,
+tovább utaztak a tengeren; miként és mimódon annakutánna
+csináltatta azon sétálóhelyet, ahol a kereskedő fia a tengerbe
+esett, és hogyan tartotta a pisztolt a két leányra: egy szóval
+minden történeteket lerajzolt a holttestnek a lelke. Midőn már
+minden készen volt, a lélek mondotta, hogy mostan minden színedet
+elváltoztatom, és majdan midőn a generálissal a király és felesége,
+<span class="pagenum"><a name="Page_221" id=
+"Page_221">-221-</a></span> leányaival, el fognak menni, és meg
+fogják ezen szörnyű történeteknek képeit látni: akkor hát széljel
+néz a király, és kérdezi a generálistól hogy beszélje el a
+leányainak történetét, hogy miképpen volt? Ekkor mondja a
+generális: Éppen úgy volt, mint ahogy le vagyon pingálva. Jaj, mond
+a király, tehát maga még az én leányaimat is meg akarta
+szántszándékkal ölni? Én nem, felel a generális, az éppen hamis
+pingálás. Nézi a király továbbra is, tehát megtalálja a kereskedő
+fiát, akit a tengerben öletett, hogy miként vesztette el, aki
+bizonyos igaz volt, hogy az ő leányait az találta meg. És ekkor a
+holttestnek a lelke elváltoztatta a színét a megváltójának, vagy is
+a piktornak, és úgy ment mindenütt őutánnok. Amidőn egyszer a
+kissebbik leány hátra nézett, mindjárt a kereskedőnek fiát
+megesmerte, és a nyakában borúlt, úgy csókolta és örvendezett
+mondván: Felséges király atyám, ez az aki minket megváltott a
+haláltól, nem a generális, hanem a generális, amint ottan vagyon, a
+tengerbe ölte. Tüstént a generálist megfogták, és négy felé vágták,
+mondván akkor a király, beszélné el a történetet, amelyre mondja a
+kereskedő fia: Beszélni el tudom, hanem a pingálást nem én tettem,
+hanem azon szerencsétlen inasod, akit abban a szigetben eltemettem,
+ahol <span class="pagenum"><a name="Page_222" id=
+"Page_222">-222-</a></span> őtet megváltottam. Legelőször is tehát
+annak a lelke csinálta mind ezen épületet, amit csak látsz itten,
+és rajzolva; melyre felel a király: lehetetlen volna az; akkor a
+holtlélek megszólalt nagy fényességben, és mondotta a királynak:
+Igaz, felséges császár, én voltam a te hűséges inasod, és ilyen
+kínos halál nemivel kellett meghalnom, és ez volt a mi megváltónk
+Szent János. Ekkor megköszönte a királynak hozzá való jóságát, és a
+megváltójának, és kiment, többet nem is látták.</p>
+<p>Ezeknek utánna haza mentek, és mindjárt papot és hóhért hoztak,
+a pap eskette, a hóhér seprőzte, még mostan is foly a lakadalom.
+Annakutánna az atyját is oda szállította az édes anyjával együtt
+Csehországból, mindeneket pénzzé tétetett velek odahaza, és úgy
+általvette a királyságot az anglus királytól. Ő volt annakutánna a
+király, de csakhamar megholt az anglus király atyja és anyja. Akkor
+a töröknek üzent, hogy készüljön, mert mostan vagyok anglus király,
+aki voltam mint kommandírozó generálisod; hanem meg kell lakolnod
+azon két ártatlan princesznéért, akit az anglus királytól
+elraboltál egy inassával együtt. Annakutánna nagy haddal reá ment,
+és szörnyen megverte a törököt úgy, hogy a török császár maga is
+letérdelt előtte, és úgy kérte a békességre, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span>
+fogadván, hogy többet nem fog olyan kegyetlenséggel a keresztyénhez
+lenni. Így ő is mondá: No grácia! mert te is engedtél énnekem. Így
+holtig való békességet kötöttek egymás között, és mai nap is élnek,
+ha meg nem holtak.</p>
+<hr class="chap" />
+<h2>LII. APOLLÓNIUS KIRÁLYFI.</h2>
+<p>Egyszer volt, hol nem volt, volt egy király, kinek neve volt
+Antiochus. Ennek volt egy szép s minden asszonyi ritka remek
+tulajdonságokkal ékeskedő felesége, ki őtet házasságoknak második
+esztendejébe egy kellemetes leánygyermekkel ajándékozta meg.
+Eleonórának nevezték a leányt. Ez szüléinek különös gondjok alatt,
+minden asszonyi tudományokban a festésben s muzsikálásban oly nagy
+előmenetelt tett, hogy a vele egy idejűket sokkal feljül haladta;
+ezenkivül a természet minden kellemetességekkel annyira
+felékesítette őtet, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_224"
+id="Page_224">-224-</a></span> még gyenge korába imádásából a
+tisztelők már kifáradtak, s a liliomi deliséggel pompásan felnyúló
+rózsaszál számtalan ífjakat fűzött rabláncaira még korán. De az ő
+szerető anyja, kinek éjjeli nappali gondja ő volt egyedűl, örömét
+benne nem láthatta, mivel a leánynak tizenöt esztendős korába
+megholt. Fájdalommal hordozta ezt a sebet a király Antiochus, de
+még talám keserve sebben érte a halálos csapás Eleonórát, kinek még
+édes anyai ápolásra volt szüksége.</p>
+<p>Történt azomba, hogy minekelőtte széttépte volna a halál a
+szeretetnek rózsakötelét; Antiochus haldokló feleségétől azt
+kérdezte, hogy adna néki tanácsot jövendőbéli házasodása felől,
+melyre a haldokló azt válaszolta, hogy azt vegye el jövendőbéli
+feleségűl, kinek lábára az ő cipője felmegyen. Több jeles
+asszonyságok s fő familiájú leányok próbálták a megholt királyné
+cipőjét lábaikra, de egy sem találta alkalmatosnak, tulajdon
+leányán Eleonórán kivűl. Borzadt ezen szerencsétlen próbának
+következésétől a természeti irtódzást érző Eleonóra; de atyja magát
+szeretett feleségének végrendeléséhez tartván, elhatározta tulajdon
+leányát feleségűl elvenni, s bármint vonakodott az ezen irtóztató
+cselekedettől, kénytelen volt megigérni, hogy igyekezik
+<span class="pagenum"><a name="Page_225" id=
+"Page_225">-225-</a></span> magát meggyőzni, s atyja
+parancsolatjához engedelmes lenni. – Hogy tehát a király annyival
+inkább elidegenítse fejedelmi házától, azokat az ífjakat, kik
+leánya kezét megnyerni óhajtották: azt hirdettette ki hogy aki az ő
+találós meséjét kitalálja, annak adja leányát, aki pedig nem
+találja, életét veszti azonnal. Sok ífjak lettek szerencsétlen
+áldozatjai a király kihirdetett parancsolatjának, mivel a rejtett
+mesét ki nem találhatták, mely is e volt: „<em class=
+"gesperrt">ördögszekeren járok, anyai hússal élek</em>.“ De volt
+azomba egy Apollónius nevű, mind testi, mind lelki kellemekkel a
+természettől a pazérlásig felruházott jeles hercegfi, ki nem
+irtódzván a reája várakozó haláltól, elszánt bátorsággal ment a
+leány kezét atyjától megkérni. Hajókat készítvén fel minden
+szükséges dolgokkal, csakhamar elérte a tengeren Apollónius a
+királyi várost, s megköttetvén hajóit a kikötőbe, maga elindúlt a
+királyi várba, kísérőinek azt parancsolván meg, hogy ha harmad
+napig vissza nem érkezik, csak menjenek vissza hazájokba, s az ő
+részére csak egy kis ladikot hagyjanak. Fényes rangjához illő
+hercegi ruhába felöltözvén, méltóságos lépésekkel közelgetett a
+királyi lakhelyhez, mely imádott tárgyát tőlle elzárta, s őtet
+bizonytalan jövendőkkel kecsegtette. Alig hogy belépett Apollónius
+<span class="pagenum"><a name="Page_226" id=
+"Page_226">-226-</a></span> a királyhoz, midőn az ő jövetelétől és
+szándékáról kérdeztetett meg, melyre ő kinyilatkoztatta, hogy
+Eleonórával gyűrűt ohajtana váltani. Megborzadt ennek hallására, az
+ífju deli testalkotását, s szép formáját andalogva szemlélő
+Eleonóra, és sajnálta ezen hosszú életre érdemes ífjút, a hirtelen
+halál által megöletni; sőt még maga a király is, ki külömben a
+leánya bírásába kevélykedett, megsajnálta Apollóniust, különösen
+midőn ebéd felett látta, hogy szeretett leányának gyöngy szemeiből,
+a vele általellenbe ülő ífjú látására szüntelen hullottak a
+szánakodás könnyei. De minekutánna elhatározott akaratját hallotta
+volna Apollóniusnak, elbeszélte nékie a találós mesét, hagyván a
+gondolkodásra három napokat, a melyek elmúltával hogyha meg nem
+fejti a mesét, tudtára adta a király, hogy a több szerencsétlen
+ífjak sorába fel fog akasztatni.</p>
+<p>Hogy ez ne történhessen, Eleonóra, midőn egyszer magát találta
+Apollóniust, megfejtette neki a mesét, s ez által a királynak
+fertelmes tettét felfedezte nékie. Dúlt mérgébe a király, s
+pokolbéli kínokat készített az Apollónius számára, midőn a három
+nap eltölte után megfejtette a találós mesét a királynak nagy
+megütközésére, s ámbár jól tudta hogy igazán el van találva,
+meghazudtolta Apollóniust, s <span class="pagenum"><a name=
+"Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> kinyilatkoztatta, hogy
+mivel a találós mese valóságos értelmét ki nem tudta fejteni,
+próbáját életével köti be. E végre Eleonórát kérdezte meg, hogy
+micsoda halál nemével kivánná ezen ífjút kivégeztetni; aki
+megörülvén ezen, térden állva huszonnégy óráig való gondolkozásért
+könyörgött. Megengedte ezt a király, s megelégedve hallotta leánya
+büntetését, mely Apollóniust kő közzé való rakatásra itélte. De a
+különben szelíd lelkü Eleonóra előre beszélt az építő mesterrel,
+hogy hagyjon egy titkos rejtek ajtót ezen kő épületen, hol valami
+kevés ennivalót be lehessen nyújtani. A kirendelt nap csakugyan kő
+közzé rakák Apollóniust, úgy mindazáltal hogy őrólla Eleonóra három
+hétig való eledellel s itallal gondoskodott.</p>
+<p>Ez által a király meg lévén engesztelődve, elhatározta magába,
+hogy leányát nyilvánságosan feleségűl elveszi. E végre heted nap
+múlva pompás ebédet, s ebéd után vídám mulatságot parancsolt, s
+számos vendégeket hivatott, hogy ezek részt vegyenek az ő örömében.
+De az Apollónius szépségétől a bódulásig elfogott Eleonóra a hét
+napokat arra szánta, hogy magát az ífjuval való elszökéshez jó
+móddal elkészíthesse. E végre egy meghitt dajkája által hajót
+bérelvén a tengerparton, arra minden <span class="pagenum"><a name=
+"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> asszonyi drága ékességeit
+felhordatta titkon, ezenkivül igen sok kincset és mindenféle enni
+és inni valót rakatott a hajóra nagy bővséggel, s az esküvésre
+rendelt nap előtt való estve, kibontván tulajdon maga a kőrakást,
+szeretett Apollóniussával együtt sebes lépésekkel a tengerpart felé
+tartott. El is érkeztek szerencsésen, úgy hogy őket senki észre nem
+vette, s kedvező szél hajtván vitorlájokat, a két szerelmes pár már
+reggelre a tenger sík hátán roppant mérföldeket tett, s atyjok
+várától már számtalan messziségre eltávoztak. Ellankadván a hosszas
+útazásba különösen Eleonóra, kérte szeretett férjét Apollóniust,
+hogy valahol szálljanak ki szárazra, s pihenjék ki magokat egy
+kevéssé. Engedett ez helyes kérésnek Apollónius, s minthogy
+általlátta, hogy az Antiochus ellenek való haragja nem tanácsolja,
+hogy az ő herceg atyjához menjenek, elhatározta magába, hogy
+akármely esmeretlen tájékon örömestebb lakik a maganosságba
+Eleonórával, mintsem mind a kettőjök életét szerencséltesse. Egy
+kis szigetbe, hol kikötöttek, s hol semmi emberi teremtés nem
+lakott, csendesen töltek el egynehány szerelmes hónapok, de
+minthogy már részszerént az enni s inni való fogyott, s mind
+Eleonóra minden nap várandós volt, elhatározták magokat, hogy olyan
+helyre <span class="pagenum"><a name="Page_229" id=
+"Page_229">-229-</a></span> menjenek által, hol emberi társaságba
+részesűlhetnek. Ismét hajóra rakván azért mindeneket, útnak
+indúltak, s szerencsés útazást tettek, míg végre a harmadik napon
+Eleonóra szült egy leánygyermeket, kinek szülése oly nagy
+fájdalmakkal esett meg, hogy Eleonóra elájulván, holtnak látszott,
+s bár sürűen hullottak a fájdalmak könnyei a fájdalmas szívű
+Apollónius szeméből, őtet mint megholtat kéntelen volt koporsóba
+tenni. Maga készítvén azért koporsót, melybe ezt az előtte kedves
+testet zárja, feje alá tesz 200 darab aranyat, s mellé egy irást,
+melyben a megholtnak élete s familiája volt megírva, s egyszersmind
+kérte benne a megtalálót, hogy ezen pénzből rangjához illő módon
+temesse el. A tenger hátára bízván tehát e kedves kincsét, maga
+tovább folytatta útját, ahol valami városra talála, s csakugyan
+három nap múlva ért egy régi kikötőhelyet, hol megállapodott, s
+kikötvén hajóját, maga a szárazra kiment, és egy hegynek tetejéről
+észre is vett egy várost, hová való menetelét azonnal
+elhatározta.</p>
+<p>Azalatt az Eleonóra koporsóját a tengerből kifogta egy halász, s
+felbontván azt, észrevette csakhamar Eleonórán az életnek még
+némely jeleit, s testét dörgölgetvén, csakhamar mozgását vette
+észre. Kettős szorgalmatossággal <span class="pagenum"><a name=
+"Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> ápolván a jólelkű halász
+feleségével együtt Eleonórát, csakhamar visszanyeré életét,
+csakhogy már most ez a mellétett irásokból megértvén a rajta esett
+szerencsétlenséget, szüntelen zokogta szeretett férjének s
+gyermekének elveszését, s bár semmit sem múlattak el a halász és a
+felesége, hogy őtet vígasztalhassák, s megelégedést szerezzenek
+nekie, ő mindazáltal vígasztalhatatlan volt, s gyakran leült a
+tenger partjára, s vigyázott kisírt szemekkel, hogy nem láthatna-e
+valamely közelgető hajót, melyen férje után tovább útazhatna.</p>
+<p>De hogy vissza térjünk Apollóniusra, ez, minekutánna bémegy a
+városba, egy legszélső háznál szállást bérel, s ezen város
+szokásairól s lehető újságról tudakozódik. Hol minekutánna
+meghallotta, hogy van ott egy özvegy királyné, ki a tengeri
+rablóktól most legközelebb annyira megrongáltatott, hogy hajója s
+népe széljel verettetvén, királyi városa is nagy summa pénz
+letétele mellett menekedett csak meg a végső pusztulástól; elszánta
+magát Apollónius, hogy ezen királynét megszabadítja azon
+semmirevaló emberek kegyetlenségétől. E végre felmegy a
+királynéhoz, és magát kinyilatkoztatván hogy kicsoda, vezérnek
+ajánlotta magát. Kegyesen fogadta a gyászos királyné ezen ajánlását
+Apollóniúsnak; őtet teljes hatalmú <span class="pagenum"><a name=
+"Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> vezérnek kinevezte, s a
+győzedelem esetére, még kezével is megkínálta őtet. Apollónius
+tehát hajókat készíttetvén; katonáit a katonai gyakorlatokra
+mindennap taníttatta, s nem sok idő múlva annyira ment, hogy a
+tengeri tolvajokkal szembe mert szállani kevés de válogatott
+embereivel. – Ezen szándékát midőn a királynénak kinyilatkoztatta,
+ez őtet minden szükséges dolgokkal felkészítvén, tulajdon
+személyébe elkísérte a hajókhoz; s néki sok szerencsét kivánt.
+Apollónius megindúlván tizenkét hajóival, csakugyan nem sokára
+észrevette a tengeri rablókat, s vitézeit felszólítván, hogy ezen
+gazemberek ellen kiki vitézi módon tegye meg kötelességét; maga
+oroszláni bátorsággal ment mindenütt a veszedelemre, s a tengeri
+tolvajokat széljelvervén, vezéreket is kézre kerítette s tizenöt
+hajójok, igen sok kincsekkel megrakva, az Apollónius birtokába
+esett. – Kibeszélhetetlen örömmel fogadta Apollónius győzedelmét a
+nép, messziről eleibe ment nékie, aranypárnákon vitték nékie a
+királyi koronát, s a várnak kulcsait. Mindezeket szívesen fogadta
+Apollónius, sőt a királyné kezét is bizonyosan meg nem vetette
+volna, ha kedves leánya, kit az Eleonóra halála után ő a nevelés
+végett ezen királynéra bízott, meg nem halt volna. Ezen való mély
+fájdalmában részt vett ugyan <span class="pagenum"><a name=
+"Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> azokba a mulatságokba,
+melyek az ő kedvéért tartattak, de kedves felesége és leánya képei
+szomorúan lebegvén előtte, szivéből a víg kedvet csaknem egészen
+kizárták.</p>
+<p>Ilyen szomorú gondolatok közt küszködött éppen, midőn magát egy
+idegen országból való drága portékás nálla béjelenti. Apollónius,
+nem annyira vásárolni, mint valami újságot kivánván hallani,
+bébocsátotta magához, s minekutánna tulajdon hazájából valónak
+titkon kiesmérte, az ő atyja felől is, de csak alattomba kezdett
+tudakozódni, akitől midőn meghallotta, hogy Antiochus király már
+ezelőtt három esztendővel meghalt, az ő országát pedig a főrendek
+Apollóniusnak ajánlották, mint aki a találós mesét megfejtvén, az
+által a leánya kezére magát érdemessé tette; és hogy őtet az atyja
+különös leveleibe mindenféle országokba kerestette; elhatározta
+magába hogy hazájába visszatér. Midőn ezt ő a királynénak
+kinyilatkoztatta, hát ott lát egy gyászos öltözetbe hárfázó
+személyt, akit midőn közelebbről kivánt volna meglátni, esméretes
+orcavonásaiból csakhamar reá esmert megholtnak vélt Eleonórájára.
+Ráborúlván szíve legkedvessebb birtokára; az sokáig tartó néma
+ölelések után kérdezte, hogy mi módon nyerte vissza életét.
+Eleonóra elbeszéllette, hogy a halász és felesége ápolásai által
+<span class="pagenum"><a name="Page_233" id=
+"Page_233">-233-</a></span> miképpen éledett fel, s hogy most már,
+megúnván a pusztában lévő unalmas lakást, elindúlt ezen királyi
+városba, hogy valami nagy méltóságú hercegi leányokat tanítván a
+muzsikára, abból magát jobban el tudja táplálni. Apollónius
+elbeszélvén mindazt ami őrajta esett azolta, miolta egymást nem
+látták, tudtára adta mind azt amit a drágaportékástól hazája s
+atyja felől hallott. A királyné látván ezt a ritka öszvejövetelt, s
+megtudván sorsát ezen királyi párnak, számokra különös gazdagon
+aranyozott hajót készíttetvén, azt esztendei eleséggel, sok
+kincscsel, és mindenféle drágaságokkal megrakván, őket áldások közt
+útnak bocsátotta. Az Apollónius és Eleonóra határtalan örömét, csak
+az ő kedves leánykájoknak jókori halála zavarta meg, egyébaránt
+pedig kedvező szél hajtvan hajójokat, három hónapi utazások után
+szerencsésen elértek abba a kikötőbe, mely az Antiochus városa
+alatt volt. Itt hajójokról mindent kiszállítván a szárazra, mentek
+egyenesen a királyi kastélyba, hol hét esztendei távolléte után is
+a gyönyörű Eleonóra az udvari tisztektől megesmértetvén, nagy
+tisztelettel fogadtatott. Apollónius magához hivatván az ország
+főrendeit, elbeszélte nékiek rövideden mind azt, amit ő kénytelen
+volt szenvedni feleségével együtt, az Antiochus dühösségét
+<span class="pagenum"><a name="Page_234" id=
+"Page_234">-234-</a></span> akarván kikerülni, s minekutánna
+törvényesen öszveesküdtek volna, mind a fő rendektől, mind a néptől
+törvényes uralkodóknak esmertettek el, és ekképpen még most is
+boldogúl élnek, ha talám meg nem haltak.</p>
+<hr class="chap" />
+<h2>LIII. HALÁSZMESE.</h2>
+<p>Volt egy király, és annak a királynak egy halásza, akit a király
+egyszer elküldött, hogy fogjon nehány font halat, mert egy kis
+vendégséget akar indítani. A király özvegy volt. Elmegy a halász,
+egész nap mindig iparkodott hogy foghasson, de semmiképpen sem
+foghatott, mely miatt igen búsúlt. Egy zöld ruhás ember, arra megy,
+és kérdi tőle hogy miért búsúl oly igen? A halász azt mondja: A
+király azt parancsolta, hogy fogjak egynéhány font halat, de épen
+egyet sem foghatok, akkor a zöld ember azt mondja neki: Add nekem
+amit a házadnál nem tudsz, én elég halat fogok neked. Az ember
+gondolkodik, hogy mi volna az, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> amit ő a házánál nem
+tudna? hát mikor semmit sem gondolhatott, azt mondá: Na legyen a
+tied az kit nem tudok az házamnál. Akkor mondá a zöld ember: Most
+ereszsz egy kis vért a kisujjadbul; és adott egy kis vért a
+kisujjábul, a zöld ember cédulát írt azzal, azután annyi halat
+fogott neki, hogy szekérrel kellett hordani. A vendégség meglett,
+azután látta az ember hogy a felesége teherben vagyon: akkor ijedt
+meg hogy mit cselekedett, hanem ő senkinek sem mondta, csak magában
+tartotta. És mikor már a szülésnek az ideje eljött, szült a
+felesége egy szép férfi gyermeket, kit hogy meglátott az apja, majd
+hogy meg nem halt bújában.</p>
+<p>A gyermek szépen nevekedett, azután oskolába járatták, ott jól
+tanult, úgy hogy a tanítója nagyon örvendett rajta. Hanem mikor a
+gyermek haza ment az oskolábul, az apja nagyon siránkozott: kérdi a
+gyermek, hogy miért sír oly nagyon mikor haza jön? Azt mondta:
+Talán az ördögnek eladott kend? Akkor az apja kivallotta, és
+megmondta, hogy hogyan járt. A fia azt mondá az apjának: Apám,
+semmit se busúljon kend, megsegít az isten engem az ördög kezibül.
+Akkor elment a paphoz, megbeszélte neki hogy mi baja volna, a papok
+minden szentelt jószágokkal megrakták, hogy az ördög hozzá ne
+férne, és mikor eljött <span class="pagenum"><a name="Page_236" id=
+"Page_236">-236-</a></span> az idő, elvitte az ember a fiát a
+tenger mellé, s ott várta az ördögöt fiastul. Hát egyszer csak
+látja hogy nagy szélvészszel jön az ördög a vizen hajóban; hogy oda
+érkezett, megfogja a gyermeket és a hajójába bele veti, és elmegy
+nagy sebesen; az ember meg haza megy nagy keserves sírással. Az
+ördög már három országon általvitte a gyermeket, hanem a szentelt
+eszközök által úgy megerőtlenedett, hogy már tovább nem vihette, el
+kellett a gyermeket hagyni, maga pedig elment nagy haraggal, és a
+cédulát is visszavetette neki.</p>
+<p>A fiu hát most bujdosik mindenfelé, de semmit sem látott csak
+eget, és földet, és vizet, és már besötétedett, akkor egy nagy
+kőszikla alatt látott egy kis lyukat, és abbul a lyukbul nagy
+világosság jött ki; és nagy kiáltást hallott, mondván: Segélj ki
+engem ebbül a lyukbul, szerencsés ember lészsz a világon. Erre fut,
+és egy durungot talált, avval a követ felfeszítette, és egy undok
+varasbéka jött ki alóla; a legény megundorodott tűle, azután a béka
+megrázta magát, s egy szép leány lett belőle, hogy a legény nagyon
+csudálkozott rajta, és látta hogy a kősziklábul egy nagy aranyos
+vár lett, és körűlte szép aranyos kert terjedt el; a leány pedig
+megszólamlott hozzá, mondván: Látod, engem megszabadítottál egész
+várammal <span class="pagenum"><a name="Page_237" id=
+"Page_237">-237-</a></span> együtt, hanem most végy el engem, és
+légy az én uram. Én el voltam átkozva, én király leánya vagyok.
+Ekkor elvette, és más városba mentek, megesküdtek, hanem azután is
+csak abban a várban laktak.</p>
+<p>Egyszer a fiu nagyon szomorú volt; a felesége észrevette a
+szomorúságát, és kérdezte hogy miért oly szomorú? Akkor mondá:
+Szeretném a szüléimet még egyszer meglátni. Mondá a felesége:
+Szüléidet ha akarod meglátni, megláthatod, hanem megbánod, mert
+nagy bujdosásodra fog esni. Mondja az ura Csak még is szeretném
+meglátni a szüléimet. Akkor egy almáriomot nyitott fel neki, és
+abban az apját és anyját meglátta, hanem szörnyű messzi voltak
+hozzá; mondja hát: Még is csak elmegyek én, meglátogatom őket.
+Akkor a felesége egy gyűrűt adott neki, és azt mondá: Vedd el ezen
+gyűrűt, ennek oly ereje vagyon, hogy ahol akarod, mindjárt ott
+lehetsz, és hogyha valami szükséged lesz, szorítsd meg a gyűrűt, én
+mindjárt ott leszek segítségedre; hanem a király ha kérdezi tűled,
+hogy ha van-e feleséged, és ha szép vagyok-e, azt ne mondd hogy
+szép vagyok, mert megbánod. Akkor gondolta hogy az apjánál legyen,
+és mindjárt ott termett.</p>
+<p>Ahogy a király meghallotta, hogy a halász <span class=
+"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span> fia
+megjött, mindjárt magához hivatta, és mindent kérdezett tűle,
+hogyan és miket kellett neki próbálni; ő pedig mindent elbeszélt,
+hogy hol járt, és miket próbált. Akkor a király mondá: Van-e szép
+feleséged? Ő pedig mondá: Van bizony, olyan, hogy egész országában
+olyant fölséged nem talál. A királyné szép de csak árnyékában sem
+állhat ennek. Akkor a király azt mondá: Na ha oly szép, hozd el,
+hadd lássam, mert ha el nem hozod, vagy el nem hozatod, én tégedet
+fölakasztatlak, mert a király azt gondolta magában: ha egyszer itt
+lesz, akkor majd elveszem tűle feleségemnek. A tömlöcbe vettette
+tehát, hogy, ha el nem hozatja a feleségét, fölakasztatja. Hát
+szegény a tömlöcben szomorkodván eszibe jutott a feleségének
+mondása; akkor gondolta magában, ha elhívom a feleségemet, talán
+csak nem veszi el tűlem; azért a gyűrűt megszorítja, s a felesége
+mindjárt ott termett. A király hogy meglátta, elcsudálkozott rajta,
+hogy micsoda szép asszony az! és jó ebédet készíttetett, és
+ebédeltek. Ebéd után az asszony a királytul kikéredzett, hogy hadd
+sétáljon egy kicsint az urával; a király azt mondá, hogy
+kimehetnek, hanem soká odakint ne maradjanak, kimentek hát a
+kertbe, sétáltak, azután leültek egy pázsitra, ott a fiu a felesége
+ölibe tette a fejét, és elaludt; <span class="pagenum"><a name=
+"Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> a felesége lehúzta a
+gyűrűt az ujjárul, és egy pár vassarut hagyott neki, és a talpára
+azt írta: Ezen vassarukat húzd a lábadra, és addig menj a világon,
+míg egy darabjában tart, még sem találsz engem föl. És mikor
+fölébredt, senkit sem látott mást, hanem egy pár vassarut. Mikor a
+talpán lévő írást elolvasta, csak elájúlt, ijedtében a földre dűlt,
+soká ott feküdt; azután bement a királyhoz, sírva mondotta neki:
+Felséges király, ime mely szerencsétlenűl jártam, a feleségem itt
+hagyott, elment tűlem, egy pár vassarut hagyott itt, azt írta a
+talpára, hogy ha addig megyek széles ez világban, míg a sarukban
+egy kis darab lesz, még sem találom fel többet soha. A király
+kiment, s vizsgálta, ő is csak úgy találta amint hallotta, azután
+azt mondta neki: Na csak menj, keresd fel, adok költséget az útra,
+valamennyit csak kivánsz. Azután elbujdosott; az apja eleget
+siratta és az anyja, de éppen semmi sem használt, csak elment, és
+már nagy messzi ment és mindenkitül kérdezte, hogy ki tudna az
+aranyos vár felől valamit mondani, de senki sem tudott felőle hírt
+mondani. Azután elment a Naphoz, és a Naptul kérdezte, hogy nem
+látta-e az aranyos várat? a Nap azt mondta, hogy ő nem látta, hanem
+menjen a Holdhoz, az talán meg tudja mondani. Elment, s a Holdtul
+is kérdezi, <span class="pagenum"><a name="Page_240" id=
+"Page_240">-240-</a></span> a Hold azt mondta én ugyan nem láttam,
+hanem menj a Szélhez, talán az meg tudja mondani. Elmegy a Szélhez
+is; a Szélnek az anyja volt oda haza, bemegy, és jó napot mond a
+Szél anyjának; azt mondja a Szél anyja: Isten hozott fiam, mit
+keresel? monda a legény: Öreg anyám, adjon nekem az éjtszakára
+szállást. Az asszony azt mondá: Jaj fiam, bizony örömest adnék,
+hanem a fiam majd nagy haragosan haza jön, és téged összeszaggat;
+de ő sem hagyott békét, hanem előlbeszélte minden baját neki, hogy
+miért fárad, akkor adott szállást neki, és estve, hogy a fia haza
+ment, kérdezte: Micsoda idegen ember van a háznál? érzem a szagát.
+Az anyja megbeszélte hogy mi járatban volna, azután behívta, és
+kérdezte a Szél, hogy mit keres? A legény elbeszélte hogy hogyan
+járt, és mit keres; azután a Szél mondá neki: Én hallottam és
+láttam is hol van az a vár, hanem a feleséged férjhez megy, épen
+holnap lesz a lakodalma; nekem holnap oda kell mennem tüzet fúni,
+velem eljöhetsz ha bízol hogy velem érsz. Azután vacsoráltak, és
+lefeküdtek. A legény nem alhatott, hanem kiment és járkált, s egy
+erdőbe ment, és lát három ördögfijat, hogy azok egymással pöröltek.
+Oda megy és kérdezi, hogy mi bajok nekik? azok mondák: Az atyánktul
+maradt ezen három <span class="pagenum"><a name="Page_241" id=
+"Page_241">-241-</a></span> hasznos jószág: bocskor, köpönyeg, és
+erszény, és mindenik a jobbikat akarja választani. Akkor mondja
+nekik: Mi hasznát lehet azoknak venni? mondák az ördögök: A
+köpönyeget aki reá veszi, azt senki se látja, a bocskort ha
+felköti, minden lépésre három száz mérföldnyire léphet, az
+erszényben pedig mindig pénz van. Azután mondja nekik a legény No
+hát adjátok ide azon jószágokat, elosztom köztetek; és egy nagy
+hegyet mutat nekik, hogy a melyik leghamarébb oda fut, amelyiket
+akarja azt veheti el magának. Hát megindúlnak, a legény pedig
+azalatt a bocskort felköti, a köpönyeget ráveszi, az erszényt a
+zsebibe dugja; azután az egyik ördögfi oda érkezett, akkor kérdi:
+Látsz-e engem? a másik is oda ér, attul is kérdi, ha látja-e, az is
+azt mondta hogy nem látja; a harmadiktul is kérdezi, hogy látja-e?
+az is úgy felel hogy nem látja. Akkor azt mondja: Na, ha nem
+láttok, ne is lássatok soha. Akkor elvitte a jószágot, s a Szélhez
+visszament, és lefeküdt; hanem igen elaludtak, a Szél fölébred, azt
+mondja neki: No most ugyan elaludtunk, hanem én még is elmegyek; ha
+te velem érsz, eljöhetsz. Ő pedig mondja hogy vele ér; akkor
+megharagudtak, és útnak indúltak; a Szél ment amint csak mehetett,
+ez pedig mindig a sarkában volt, úgy hogy a bőrt <span class=
+"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> is
+letiporta a lábárul, és oda érkeztek, és bementek. A vendégek éppen
+akkor ebédeltek. A legény bemegy a vendégek közzé, hanem senki sem
+látta, ő pedig az ételt elvette előllök és a másik szobába vitte, s
+a Széllel megették; azután a Szél elment, ő pedig lefeküdt az
+ágyba, és a köpönyeget letakarta magárul; a szobaleány bemegy, és
+megösmerte; csakhamar befutott, s az asszonyának megmondta, hogy az
+első ura itt van. Az asszony kimegy, ő pedig betakarta magát a
+köpönyeggel, az asszony nem láthatta; tehát visszament. A
+szobaleány megint csak bemegy a szobába, s hogy látja ott fekszik,
+akkor megint mondja az asszonyának, hogy ott van; az asszonya pedig
+nyakon üti, hogy miért hazud előtte; de a leány könyörgött neki,
+hogy csak menjen ki, mert ott van; az asszony kimegy, és látja hogy
+ott fekszik, akkor a nyakába esett, és csókolták egymást, azután az
+asszony kérdezte, hogy hogyan tudott oda menni? ő pedig elbeszélte
+minden esetét és fáradságát a feleséginek. Ekkor az asszony bemegy
+a vendégek közzé, és azt mondja nekik: Urak, nekem egy almáriomom
+vagyon, akinek a kulcsa elveszett, és én újat vettem helyette, most
+pedig a régi kulcsot is megtaláltam: már most itéljenek: hogy
+melyiket <span class="pagenum"><a name="Page_243" id=
+"Page_243">-243-</a></span> tartsam meg. Az urak azt mondták, hogy
+mindig jobb a régit megtartani, az újat eltenni. Akkor mondá: Hát
+legyen úgy, én a régi mellett maradok; mert én az én előbbeni
+férjemet elvesztettem, és most megtaláltam. Akkor bevezette
+karjánál fogva, s az urak látták, hogy oly derék ember, hogy abban
+az országban nem volt olyan. Azután mind elmentek, ők pedig most is
+uralkodnak, ha életben vannak.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="transnote">
+<h4>Transcriber’s Note:</h4>
+<p>Alternative spellings have been retained as they appear in the
+original.</p>
+<p>List of corrected typographical errors:</p>
+<ul>
+<li>Page <a href="#Page_IX">IX</a>, "A <b>Venus</b> madara" changed
+to "A <b>Vénus</b> madara"</li>
+<li>Page <a href="#Page_X">X</a>, "Az irástudó szegény <b>fia</b>"
+changed to "Az irástudó szegény <b>fiu</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_6">6</a>, "<b>Venus</b> madaráról" changed
+to "<b>Vénus</b> madaráról"</li>
+<li>Page <a href="#Page_39">39</a>, "vihetek <b>vegbe</b>" changed
+to "vihetek <b>végbe</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_48">48</a>, "a <b>Hajnál</b> haza ér"
+changed to "a <b>Hajnal</b> haza ér"</li>
+<li>Page <a href="#Page_48">48</a>, "<b>megbarancsolta</b> nekik"
+changed to "<b>megparancsolta</b> nekik"</li>
+<li>Page <a href="#Page_56">56</a>, "pedig itt <b>hagy tt</b>"
+changed to "pedig itt <b>hagyott</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_57">57</a>, "bizonynyal <b>tüdhassam</b>"
+changed to "bizonynyal <b>tudhassam</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_63">63</a>, "hegy <b>volgyön</b>" changed
+to "hegy <b>völgyön</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_63">63</a>, "kiadta tehát a
+<b>parancsolatatot</b>" changed to "kiadta tehát a
+<b>parancsolatot</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_68">68</a>, "az ördög; monda<b>,</b> Eredj
+vissza" changed to "az ördög; monda<b>:</b> Eredj vissza"</li>
+<li>Page <a href="#Page_69">69</a>, "és én is háromszor
+<b>átkoztak</b>" changed to "és én is háromszor
+<b>átkozlak</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_69">69</a>, "kezdett potyogni<b>,</b>"
+changed to "kezdett potyogni<b>.</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_110">110</a>, "Mondja neki
+<b>Floreotina</b>" changed to "Mondja neki <b>Florentina</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_111">111</a>, "nyársba <b>húzafott</b>"
+changed to "nyársba <b>húzatott</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_118">118</a>, "mindenét tisztán
+<b>alálta</b>" changed to "mindenét tisztán <b>találta</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_165">165</a>, "azt <b>valaszolták</b> neki"
+changed to "azt <b>válaszolták</b> neki"</li>
+<li>Page <a href="#Page_170">170</a>, "lefekszik a tűz
+<b>melle</b>" changed to "lefekszik a tűz <b>mellé</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_175">175</a>, "hogy úgy <b>tndok</b>"
+changed to "hogy úgy <b>tudok</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_179">179</a>, "<b>térdte</b> estek" changed
+to "<b>térdre</b> estek"</li>
+<li>Page <a href="#Page_222">222</a>, "és a <b>megvaltójának</b>"
+changed to "és a <b>megváltójának</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_230">230</a>, "elszánta <b>magat</b>"
+changed to "elszánta <b>magát</b>"</li>
+</ul>
+</div>
+
+
+
+
+
+
+
+<pre>
+
+
+
+
+
+End of the Project Gutenberg EBook of Gaal György magyar népmese-gyujtemé
+ye (3. kötet), by György Gaal
+
+*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GAAL GYÖRGY MAGYAR ***
+
+***** This file should be named 39352-h.htm or 39352-h.zip *****
+This and all associated files of various formats will be found in:
+        http://www.gutenberg.org/3/9/3/5/39352/
+
+Produced by Albert László (This book was produced from
+scanned images of public domain material from the Google
+Books project.)
+
+
+Updated editions will replace the previous one--the old editions
+will be renamed.
+
+Creating the works from public domain print editions means that no
+one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
+(and you!) can copy and distribute it in the United States without
+permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
+set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
+copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
+protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
+Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
+charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
+do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
+rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
+such as creation of derivative works, reports, performances and
+research.  They may be modified and printed and given away--you may do
+practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
+subject to the trademark license, especially commercial
+redistribution.
+
+
+
+*** START: FULL LICENSE ***
+
+THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
+PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
+
+To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
+distribution of electronic works, by using or distributing this work
+(or any other work associated in any way with the phrase "Project
+Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
+Gutenberg-tm License (available with this file or online at
+http://gutenberg.org/license).
+
+
+Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
+electronic works
+
+1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
+electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
+and accept all the terms of this license and intellectual property
+(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
+the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
+all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
+If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
+Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
+terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
+entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
+
+1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
+used on or associated in any way with an electronic work by people who
+agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
+things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
+even without complying with the full terms of this agreement.  See
+paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
+Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
+and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
+works.  See paragraph 1.E below.
+
+1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
+or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
+Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
+collection are in the public domain in the United States.  If an
+individual work is in the public domain in the United States and you are
+located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
+copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
+works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
+are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
+Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
+freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
+this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
+the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
+keeping this work in the same format with its attached full Project
+Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
+
+1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
+what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
+a constant state of change.  If you are outside the United States, check
+the laws of your country in addition to the terms of this agreement
+before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
+creating derivative works based on this work or any other Project
+Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
+the copyright status of any work in any country outside the United
+States.
+
+1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
+
+1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
+access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
+whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
+phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
+Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
+copied or distributed:
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org/license
+
+1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
+from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
+posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
+and distributed to anyone in the United States without paying any fees
+or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
+with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
+work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
+through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
+Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
+1.E.9.
+
+1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
+with the permission of the copyright holder, your use and distribution
+must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
+terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
+to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
+permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
+
+1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
+License terms from this work, or any files containing a part of this
+work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
+
+1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
+electronic work, or any part of this electronic work, without
+prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
+active links or immediate access to the full terms of the Project
+Gutenberg-tm License.
+
+1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
+compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
+word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
+distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
+"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
+posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
+you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
+copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
+request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
+form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
+License as specified in paragraph 1.E.1.
+
+1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
+performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
+unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
+
+1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
+access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
+that
+
+- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
+     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
+     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
+     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
+     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
+     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
+     must be paid within 60 days following each date on which you
+     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
+     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
+     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
+     address specified in Section 4, "Information about donations to
+     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
+
+- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
+     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
+     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
+     License.  You must require such a user to return or
+     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
+     and discontinue all use of and all access to other copies of
+     Project Gutenberg-tm works.
+
+- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
+     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
+     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
+     of receipt of the work.
+
+- You comply with all other terms of this agreement for free
+     distribution of Project Gutenberg-tm works.
+
+1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
+electronic work or group of works on different terms than are set
+forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
+both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
+Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
+Foundation as set forth in Section 3 below.
+
+1.F.
+
+1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
+effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
+public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
+collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
+works, and the medium on which they may be stored, may contain
+"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
+corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
+property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
+computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
+your equipment.
+
+1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
+of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
+Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
+Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
+liability to you for damages, costs and expenses, including legal
+fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
+LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
+PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
+TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
+LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
+INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
+DAMAGE.
+
+1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
+defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
+receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
+written explanation to the person you received the work from.  If you
+received the work on a physical medium, you must return the medium with
+your written explanation.  The person or entity that provided you with
+the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
+refund.  If you received the work electronically, the person or entity
+providing it to you may choose to give you a second opportunity to
+receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
+is also defective, you may demand a refund in writing without further
+opportunities to fix the problem.
+
+1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
+in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER
+WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
+WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
+
+1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
+warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
+If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
+law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
+interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
+the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
+provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
+
+1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
+trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
+providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
+with this agreement, and any volunteers associated with the production,
+promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
+harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
+that arise directly or indirectly from any of the following which you do
+or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
+work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
+Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
+
+
+Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
+
+Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
+electronic works in formats readable by the widest variety of computers
+including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
+because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
+people in all walks of life.
+
+Volunteers and financial support to provide volunteers with the
+assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
+goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
+remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
+and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
+To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
+and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
+and the Foundation web page at http://www.pglaf.org.
+
+
+Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
+Foundation
+
+The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
+501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
+state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
+Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
+number is 64-6221541.  Its 501(c)(3) letter is posted at
+http://pglaf.org/fundraising.  Contributions to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
+permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
+
+The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
+Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
+throughout numerous locations.  Its business office is located at
+809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
+business@pglaf.org.  Email contact links and up to date contact
+information can be found at the Foundation's web site and official
+page at http://pglaf.org
+
+For additional contact information:
+     Dr. Gregory B. Newby
+     Chief Executive and Director
+     gbnewby@pglaf.org
+
+
+Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation
+
+Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
+spread public support and donations to carry out its mission of
+increasing the number of public domain and licensed works that can be
+freely distributed in machine readable form accessible by the widest
+array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
+($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
+status with the IRS.
+
+The Foundation is committed to complying with the laws regulating
+charities and charitable donations in all 50 states of the United
+States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
+considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
+with these requirements.  We do not solicit donations in locations
+where we have not received written confirmation of compliance.  To
+SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
+particular state visit http://pglaf.org
+
+While we cannot and do not solicit contributions from states where we
+have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
+against accepting unsolicited donations from donors in such states who
+approach us with offers to donate.
+
+International donations are gratefully accepted, but we cannot make
+any statements concerning tax treatment of donations received from
+outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.
+
+Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
+methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
+ways including checks, online payments and credit card donations.
+To donate, please visit: http://pglaf.org/donate
+
+
+Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
+works.
+
+Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm
+concept of a library of electronic works that could be freely shared
+with anyone.  For thirty years, he produced and distributed Project
+Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
+
+
+Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
+editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
+unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
+keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
+
+
+Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
+
+     http://www.gutenberg.org
+
+This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
+including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
+subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
+
+
+</pre>
+
+</body>
+</html>
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6312041
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This eBook, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..beb830c
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+eBook #39352 (https://www.gutenberg.org/ebooks/39352)