diff options
Diffstat (limited to '38852-h/38852-h.htm')
| -rw-r--r-- | 38852-h/38852-h.htm | 7298 |
1 files changed, 7298 insertions, 0 deletions
diff --git a/38852-h/38852-h.htm b/38852-h/38852-h.htm new file mode 100644 index 0000000..703dac8 --- /dev/null +++ b/38852-h/38852-h.htm @@ -0,0 +1,7298 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml"> +<head> +<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8" /> +<title>The Project Gutenberg eBook of Eredeti népmesék, by László Arany</title> +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ + +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2,h4,h5,h6 { + text-align: center; /* all headings centered */ + clear: both; +} + +h3 { + margin-left: 5%; + font-size: 90%; +} + +p { + margin-top:.75em; + text-align: justify; + margin-bottom:.75em; + text-indent: 1.5em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.tb {width: 45%;} +hr.chap {width: 65%} + +.pagenum { /* uncomment the next line for invisible page numbers */ + /* visibility: hidden; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} /* page numbers */ + +.center { + text-align: center; +} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: 150%;} + +.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 300%;} + +.caption-small {font-weight: bold;font-size: 90%;} + +.footnote { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; + font-size: 0.9em; + border: dashed 1px; + padding-left: 3em; + padding-right: 3em; + } + +.fnanchor { + vertical-align: super; + font-size:.8em; + text-decoration: + none; +} + +/* Poetry */ +.poem { + margin-left:5%; + width: 90%; + text-align: left; +} + +.poem h3 { + text-align: left; + margin-left: 0%; +} + +.poem br { + display: none; +} + +.poem .stanza { + margin: 1em 0em 1em 0em; +} + +.poem span.i0 { + display: block; + margin-left: 0em; + padding-left: 3em; + text-indent: -3em; +} + +/* Transcriber’s notes */ +.transnote {background-color: #E6E6FA; + color: black; + font-size:smaller; + padding:0.5em; + margin-bottom:5em; + font-family:sans-serif, serif; } + +.transnote b { + color: #880000; +} + +ul.TOC { + list-style-type: none; + padding-left: 5%; + width: 80%; + text-align: justify; +} + +span.ralign { + position: absolute; + text-align: right; + right: 15%; + top: auto; +} + + hr.full { width: 100%; + margin-top: 3em; + margin-bottom: 0em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + height: 4px; + border-width: 4px 0 0 0; /* remove all borders except the top one */ + border-style: solid; + border-color: #000000; + clear: both; } + pre {font-size: 85%;} + +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> +<h1>The Project Gutenberg eBook, Eredeti népmesék, by László Arany</h1> +<pre> +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at <a href = "http://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a></pre> +<p>Title: Eredeti népmesék</p> +<p>Author: László Arany</p> +<p>Release Date: February 12, 2012 [eBook #38852]</p> +<p>Language: Hungarian</p> +<p>Character set encoding: ISO-8859-1</p> +<p>***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EREDETI NÉPMESÉK***</p> +<p> </p> +<h4>E-text prepared by Albert László<br /> + from page images generously made available by the<br /> + Google Books Library Project<br /> + (<a href="http://books.google.com">http://books.google.com</a>)</h4> +<p> </p> +<table border="0" style="background-color: #ccccff;margin: 0 auto;" cellpadding="10"> + <tr> + <td valign="top"> + Note: + </td> + <td> + Images of the original pages are available through + the the Google Books Library Project. See + <a href="http://books.google.com/books?vid=MqEWAAAAYAAJ&id"> + http://books.google.com/books?vid=MqEWAAAAYAAJ&id</a> + </td> + </tr> +</table> +<p> </p> +<hr class="full" /> +<p> </p> +<p> </p> +<p> </p> + +<h1>EREDETI NÉPMESÉK.</h1> +<hr class="tb" /> +<p class="center"><span class="caption-large">EREDETI</span></p> +<p class="center"><span class= +"caption-largest">NÉPMESÉK.</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">ÖSSZEGYŰJTÖTTE</span></p> +<p class="center"><span class="caption-large">ARANY +LÁSZLÓ.</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">PEST.</span></p> +<p class="center"><span class="caption">KIADJA HECKENAST +GUSZTÁV.</span></p> +<p class="center"><span class="caption">MDCCCLXII.</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-small">Pest, 1862. Nyomatott +Landerer és Heckenastnál.</span></p> +<hr class="tb" /> +<h2><a name="CHAPT01" id="CHAPT01"></a>TARTALOM.</h2> +<ul class="TOC"> +<li>A vak király<span class="ralign"><a href= +"#Page_1">1</a></span></li> +<li>A boltos három lyánya<span class="ralign"><a href= +"#Page_30">30</a></span></li> +<li>A czigány fiú<span class="ralign"><a href= +"#Page_37">37</a></span></li> +<li>Ráadó és Anyicska<span class="ralign"><a href= +"#Page_41">41</a></span></li> +<li>Az aranyhajú herczegkisasszony<span class="ralign"><a href= +"#Page_83">83</a></span></li> +<li>Az őzike<span class="ralign"><a href= +"#Page_100">100</a></span></li> +<li>A veres tehén<span class="ralign"><a href= +"#Page_111">111</a></span></li> +<li>A tündérkisasszony és a czigánylyány<span class= +"ralign"><a href="#Page_128">128</a></span></li> +<li>Az ördög-szerető<span class="ralign"><a href= +"#Page_153">153</a></span></li> +<li>Jankó és a három elátkozott királykisasszony<span class= +"ralign"><a href="#Page_163">163</a></span></li> +<li>Az ördög és a két lyány<span class="ralign"><a href= +"#Page_176">176</a></span></li> +<li>A kis malacz és a farkasok<span class="ralign"><a href= +"#Page_187">187</a></span></li> +<li>Zsuzska és az ördög<span class="ralign"><a href= +"#Page_190">190</a></span></li> +<li>Fehérlófia<span class="ralign"><a href= +"#Page_202">202</a></span></li> +<li>A nyelves királykisasszony<span class="ralign"><a href= +"#Page_216">216</a></span></li> +<li>Gagyi gazda<span class="ralign"><a href= +"#Page_220">220</a></span></li> +<li>Babszem Jankó<span class="ralign"><a href= +"#Page_232">232</a></span></li> +<li>Dongó meg Mohácsi<span class="ralign"><a href= +"#Page_246">246</a></span></li> +<li>A szomorú királykisasszony<span class="ralign"><a href= +"#Page_266">266</a></span></li> +<li>A macska és az egér<span class="ralign"><a href= +"#Page_270">270</a></span></li> +<li>A farkas-tanya<span class="ralign"><a href= +"#Page_273">273</a></span></li> +<li>Panczimanczi<span class="ralign"><a href= +"#Page_277">277</a></span></li> +<li>A hólyag, szalmaszál és a tüzes üszök<span class= +"ralign"><a href="#Page_285">285</a></span></li> +<li>A kis gömböcz<span class="ralign"><a href= +"#Page_287">287</a></span></li> +<li>Farkas-barkas<span class="ralign"><a href= +"#Page_290">290</a></span></li> +<li>A kakaska és a jérczike<span class="ralign"><a href= +"#Page_295">295</a></span></li> +<li>A két koszorú<span class="ralign"><a href= +"#Page_299">299</a></span></li> +<li>A kóró és a kis madár<span class="ralign"><a href= +"#Page_305">305</a></span></li> +<li>A kis ködmön<span class="ralign"><a href= +"#Page_308">308</a></span></li> +<li>Iczinke-piczinke<span class="ralign"><a href= +"#Page_314">314</a></span></li> +<li>Mért haragszik a disznó a kutyára, a kutya a macskára, a macska +az egérre<span class="ralign"><a href= +"#Page_316">316</a></span></li> +<li>Találós mesék<span class="ralign"><a href= +"#Page_318">318</a></span></li> +<li>Csali-mesék<span class="ralign"><a href= +"#Page_326">326</a></span></li> +<li>Megfejtések<span class="ralign"><a href= +"#Page_328">328</a></span></li> +</ul> +<hr class="chap" /> +<h1>EREDETI NÉPMESÉK.</h1> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= +"Page_1">-1-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT02" id="CHAPT02"></a>A VAK KIRÁLY.</h2> +<p>Hol volt, hol nem volt, még az óperencziás tengeren is túl volt, +volt a világon egy vak király. Mindenféle orvosok-doktorok +próbálták meggyógyítani, de mind hiába, egyik se ment semmire. Maga +a király tudott volna ugyan egy orvosságot a szemének, de azt +senkinek se mondta meg hogy mi; akárki kérdezte tőle, csak azt +felelte, hogy mihaszna mondja meg, mikor úgy se tudják +megszerezni?</p> +<p>Volt ennek a királynak három egészen felnőtt legény fia. Ezek +egyszer összebeszéltek, hogy akárhogy-mint, de kitudják az +apjoktól, hogy mi az az orvosság, s megszerzik neki. Bement hát +hozzá a legöregebbik, megállt az ajtóban, elkezdett beszélni, +mondván:</p> +<p>„Felséges király atyám! én most azért jöttem <span class= +"pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> hogy +megkérdezzem felséges király atyámtól, mitől gyógyulna meg a szeme, +mert mi hárman összebeszéltünk, hogy azt az orvosságot, ha az +életünkbe kerül is, megszerezzük.“</p> +<p>A király erre nem szólott egy szót se; hanem volt előtte az +asztalon egy nagy kés, azt felkapta, úgy vágta a fia felé, hogy +alig tudott előle félreugrani, a kés meg megállott a diófa ajtóban. +Erre a királyfi úgy megijedt, hogy mindjárt kiszaladt a házból.</p> +<p>Másnap a középső királyfi ment be, de az is épen úgy járt, mint +a bátyja, ez is kiszaladt a szobából.</p> +<p>Harmadik nap a legfiatalabb királyfin volt a sor; a bátyjai be +se’ akarták ereszteni, hogy ha ők ki nem tudták venni az apjokból, +biz’ e’ se’ sokra megy, de a királyfi nem tágitott, hanem bement. +Mikor elmondta hogy m’ért jött, ehez is hozzá vágta az öreg király +a nagy kést, de ez nem ugrott félre, hanem megállt mint a peczek, +kicsibe is mult, hogy bele nem ment a kés, a sipkáját kicsapta a +fejéből, úgy állt meg az ajtóban. De a királyfi még ettől se’ ijedt +meg, kihúzta a kést az ajtóból, odavitte az apjának. „Itt van a kés +felséges király atyám, ha megakar ölni, öljön meg, de elébb mondja +meg <span class="pagenum"><a name="Page_3" id= +"Page_3">-3-</a></span> mitől gyógyulna meg a szeme, hogy a bátyáim +megszerezhessék.“</p> +<p>Nagyon megilletődött ezen a beszéden a király, nemhogy megölte +volna ezért a fiát, hanem össze-vissza ölelte, csókolta. No kedves +fiam – mondja neki – nem hiában voltál te egész életemben nekem +legkedvesebb fiam, de látom most is te szántad el magad legjobban a +halálra az én meggyógyulásomért, (mert a kést is csak azért +hajitottam utánatok, hogy meglássam melyikötök szállna értem szembe +a halállal), most hát neked megmondom, hogy mitől gyógyulna meg a +szemem. Hát kedves fiam, messze-messze a Verestengeren is túl, a +hármashegyen is túl lakik egy király, annak van egy aranytollu +madara, ha én annak a madárnak csak egyszer hallhatnám meg a +gyönyörű éneklését, mindjárt meggyógyulnék tőle; de nincs annyi +kincs, hogy od’adná érte az a király, mert annyi annak az +országában az arany-ezüst, mint itt a kavics.</p> +<p>A mint ezeket a királyfi megértette, kiment a testvéreihez, +elmondott nekik mindent; azok aztán mentek egyenesen az apjokhoz, +hogy ők hát most elmennek azért a madárért, tették magukat +rettenetesen, hogy igy hozzák, ugy hozzák el, ha <span class= +"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> ezer ördög +őrzi is. A legkisebb királyfi is el akart menni, de a bátyjai nem +vitték, hogy biz’ ő utánuk ne csikókodjék, minek menne el bajnak; +aztán meg az öreg király se’ eresztette sehogy se: „Már édes fiam +te csak maradj itthon én mellettem, segíts egyben-másban öreg +fejemnek, sok már nekem magamnak egy ország gondja; de még meg is +halhatok addig, mig odalesznek, akkor – ha te is elmennél, kire +maradna az ország?“</p> +<p>Hajtott a jó szóra a királyfi, otthon maradt. A bátyjai +elindultak nagy hű-hóval, tizenkét társzekeret megrakattak +aranynyal-ezüsttel úti költségnek, elbúcsúztak az öreg királytól, +megigérték neki, hogy egy esztendő alatt, ha törik, ha szakad, +elhozzák az aranytollú madarat, avval elmentek.</p> +<p>Eltelt az egy esztendő, de nem jött haza a két királyfi; eltelt +a második is, harmadik is, negyedik is, még se hallatszott semmi +hirök. Már a legifjabb királyfi bizonyosnak tartotta, hogy +odavesztek, el is akart már sokszor indulni utánok, de az apja nem +eresztette; hanem mikor már az ötödik esztendő is vége felé járt, a +királyfinak sehogy se’ volt maradása, hiába volt minden beszéd, nem +hallgatott rá, elindúlt. <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= +"Page_5">-5-</a></span> Egy régi, hűséges szolgát lóra ültetett, +maga is lóra ült, ugy fogtak neki a hosszú útnak.</p> +<p>Mentek-mendegéltek, hét nap hét éjjel mindig mentek, akkor +kiértek az öreg király országából. A mint kivül voltak a határon, +megláttak egy rongyos csárdát, a királyfi megállt a csárda előtt, a +szolgáját beküldte egy ital borért. A mint az inas nyitotta az +ajtót, belátott rajta a királyfi, látta hogy odabenn tánczol két +rongyos ember két korcsmabeli személylyel, de rájok se’ ügyelt, +hanem a mint kihozta az inas a bort, megitta, avval mentek +tovább.</p> +<p>Már jó ideig mentek ugy, hogy egyik se’ szólt egy szót se, +nagysokára aztán az inas törte meg a nagy hallgatást:</p> +<p>– Jaj felséges királyfi, mondanék én valamit, ha attól nem +félnék, hogy megharagszik érte.</p> +<p>– Nem haragszom én csak mondjad.</p> +<p>– No hát ha rosz néven nem veszi, csak elmondom: látta-e +felséged azt a két rongyos embert, a ki ott tánczolt a +csárdában?</p> +<p>– Láttam ugy hátulról, mikor az ajtót nyitottad, de hát miért +kérded? <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= +"Page_6">-6-</a></span></p> +<p>– Oh felséges királyfi, mondanám is én, meg nem is.</p> +<p>– Mondjad no, bolond, hisz nem szoktam én az igazságért +megharagudni.</p> +<p>– Hát amint bementem, megláttam azt a két embert, nagyon +ismerősöknek tetszettek, mindjárt gondoltam valamit, de még se +mertem egészen rájok fogni, megkérdeztem hát a korcsmárostól: +„Hallja kend, miféle két ember ez a ki itt tánczol,“ azt mondja rá +a korcsmáros: „Jaj jó uram régi embereim ezek már nekem, királyfiak +volnának ezek, valami öt esztendeje jöttek ide, valami aranytollú +madarat kerestek, de hogy nem találták, – mert biz’ azt még a +Verestengeren is túl kellett volna keresni, – kapták magukat, itt +maradtak, azóta mindég itt esznek-isznak, mert volt ezeknek pénzök +vagy tizenkét társzekérrel, de biz’ a már mind elfogyott, alig van +nekik annyi, a mennyivel egy-két hétig megérik.“ Ez aztán abba’ +maradt, a korcsmáros se beszélt többet, én is eljöttem.</p> +<p>Nagyon elszomorodott e beszéden a királyfi, elébb nem is akarta +hinni, de az inas úgyséval is erősítette, gondolta hát magában, +hogy most nem tölti az időt, majd visszafelé jövet haza híjja őket. +<span class="pagenum"><a name="Page_7" id= +"Page_7">-7-</a></span></p> +<p>Mentek aztán tovább, beértek egy nagy erdőbe, ott az út egy +helyen kétfelé vált, egyik se tudta a járást, elkezdtek +tanácskozni, hogy merre menjenek. A mint ott tanácskoznak, egyszer, +– mintha csak a föld alól bútt volna ki, vagy az égből cseppent +volna, – ott termett egy szép nagy róka. A királyfi a mint +meglátta, nyult a nyila után hogy majd meglövi, hát, uramfia, – tán +nem is hinnék kendtek, ha nem mondanám, – megszólalt a róka emberi +nyelven:</p> +<p>– No felséges királyfi hát eltévedtek, vagy min +tanácskoznak?</p> +<p>– Hiszen nem tévedtünk épen el – felelt neki a királyfi, – hanem +azt csakugyan nem tudjuk, hogy e közül a két út közül melyik visz a +Verestengerhez. Hát miért kérded?</p> +<p>– Csak azért, mert én útba tudom igazitani a királyfit, tudom a +járást ezen a tájékon. De hát mért mennek a Verestengerhez?</p> +<p>A királyfi elbeszélte, hogy mi járatban vannak töviről-hegyire; +mikor aztán vége szakadt a beszédjének, megint megszólalt a +róka:</p> +<p>– Bizony nagy munka vár a királyfira, de nem is tudja elvégezni, +hacsak én nem adok tanácsot, azért hát lépjünk egyességre: én +segítem <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= +"Page_8">-8-</a></span> a királyfit jó szóval mindenütt a hol csak +szükség lesz rá, ezért aztán mikor visszajövet hozza a királyfi a +sok aranyat, ezüstöt, drágaságot, (mert tudom hogy hoz) mindenen – +de mindenen az utolsó tűig megosztozik velem.</p> +<p>A királyfi egy kicsit gondolkozott, de azután gondolta, hogy +minek neki az arany-ezüst, csak a madár legyen meg, hát csak +ráállott. Erre a róka kihúzott a farka végéből hét szál szőrt, +od’adta a királyfinak:</p> +<p>– No felséges királyfi itt van hét szál szőr, ha +jártában-keltében akárhol, akármi baja akad, csak szakítson el egy +szálat, én mindjárt ott termek tanácsot adni.</p> +<p>Azután megmutatta a róka, hogy melyik út visz a Verestengerhez, +jó utat kivánt a királyfinak, s megint eltünt épen úgy, ahogy jött, +mintha csak a föld nyelte volna el.</p> +<p>Ment mendegélt a királyfi az inasával, egyszer – nagy sokára – +elértek a Verestenger partjára. A mint a királyfi végig nézett azon +a roppant nagy vizen, elborzadt belé, nem látta se’ szélét, se’ +hosszát. „Oh én uram-istenem – gondolta magában – hogy megyek én át +ezen a nagy vízen, mikor azt se tudom, melyik a szélessége?“ Csak +akkor jutott eszébe a róka, <span class="pagenum"><a name="Page_9" +id="Page_9">-9-</a></span> mindjárt elszakitott egy szál szőrt; +alig hogy elszakitotta, mintha csak a föld alól bútt volna ki, vagy +az égből cseppent volna le, ott termett a róka:</p> +<p>– Mi baja van felséges királyfi, tán nem tud átmenni ezen a +vizen?</p> +<p>– Bizony nem én róka pajtás.</p> +<p>– No azon ne is búsuljon a királyfi egy cseppet se’, itt van +három alma, csak vágjon neki felséged a viznek, úsztasson benne, +mig csak birja a lova, mikor látja, hogy már egészen kifáradt, +hajítson a vizbe egy almát, mindjárt olyan darab szárazföld támad +ott, hogy elférne rajta ezer ember is, azon pihenjen meg, azután +menjen tovább, mikor megint elfárad a lova, megint hajítson el egy +másik almát, megint pihenjen meg; azután harmadszor is csak úgy +tegyen. Többet aztán nem mondok.</p> +<p>Evvel a róka megint eltünt, a királyfi pedig meg az inasa +belehajtottak a vizbe, elkezdtek benne úsztatni. Mikor már majd +kidőltek a lovak alattuk, elhajitott a királyfi egy almát, mindjárt +olyan nagy darab szárazföld termett oda, hogy elfért volna rajta +egy regement katona is, azon megpihentek istenesen, azután megint +mentek odább, mikor másodszor is elfáradtak <span class= +"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> a lovak, +megint elhajitott a királyfi egy almát; harmadszor megint csak úgy +tettek. Mikor már negyedszer is alig tudtak a lovak úszni, elérték +szerencsésen a tulsó partot. Itt aztán gondolkozóba esett a +királyfi, hogy most már hát itt volnának, de merre keressék az +aranytollú madarat? Hiába gondolkozott rajta, megint csak el +kellett szakitani egy szál szőrt. Ott termett megint a róka.</p> +<p>– No róka pajtás – kérdi a királyfi – hol találjuk most már meg +az aranytollu madarat?</p> +<p>– Hát látja-e felséged amott messzire csillámlani azt az arany +palotát?</p> +<p>– Hogy ne látnám!</p> +<p>– No hát abban lakik az a király, a kié az az aranytollú madár. +Öltözzék fel felséged bő ingbe-gatyába csikósosan, az inasát a +lovakkal hagyja itt, maga menjen oda a palota kertjébe, ott van a +kaliczka az arany madárral egy arany fára felakasztva, azt vegye +le, de vigyázzon hogy valamelyik fához hozzá ne érjen, mert akkor +az egész kert megzendül, a kertészek megfogják felségedet. Ha pedig +mégis szerencsétlenül járna, megfognák, vitesse magát a királyhoz; +majd a király kérdi, hogy mert ahoz a <span class= +"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> madárhoz +nyulni, csak ezt mondja felséged: „Hogy ne mertem volna, mikor +széles ez világon, kis Magyarországon nincsen olyan betyár mint +én.“ Többet aztán nem mondok.</p> +<p>Ugy tett a királyfi a hogy a róka mondta. Az inasát ott hagyta a +tengerparton, maga felöltözött betyáros ruhába, elindult a palota +felé. Nem ment egyenesen a palotába, hanem elkerült a kert alá; hát +a mint oda ért, elállt szeme-szája, mert még a hátulsó sövénye is a +kertnek mind csupa aranyból-ezüstből volt fonva. A mint kibámulta +magát, bemászott szép csendesen a keritésen, szélylyel nézett a +kertben, vigyázta, hogy hol látná meg az aranytollú madarat? De +biz’ azt eleinte meg nem látta volna ha az orrához ütődött volna +is, úgy elvette szeme-fényét a nagy csillogás-villogás; de hogy is +ne! mikor minden fának ezüst volt a törzse, arany a galya, gyémánt +a gyümölcse. Mikor aztán félig-meddig betelt a nézéssel, elindult a +madarat keresni, meg is találta nemsokára, ott ugrált egy gyémánt +kaliczkában, egy ágas-bogas arany fára felakasztva. A mint meglátta +a királyfi, ment egyenesen érte, hogy levegye; nem volt magasra +téve, felérte a földről is, nem kellett érte felmászni, hanem a +mint vette volna <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= +"Page_12">-12-</a></span> le a borjúszáju ing megakadt egy galyba, +megrántotta; erre az egész kert megzendült, mintha ezer meg ezer +haranggal harangoztak volna, a kertészek mindjárt ott termettek, +megfogták a királyfit, vitték egyenesen a királygazdájokhoz: A +király a mint nagy-sok beszéd után megtudta, hogy mi a baj, +elkezdte szidni a királyfit.</p> +<p>– Hát te akasztófára való hogy mertél arra még csak gondolni is, +hogy az én aranytollú madaramat ellopd?</p> +<p>– Hogy ne mertem volna! – felelt rá a királyfi hetykén – mikor +széles ez világon kis Magyarországon nincsen olyan betyár, mint +én!</p> +<p>Nagyon megörült ennek a beszédnek a király:</p> +<p>– No öcsém ha olyan nagy betyár vagy, – van a szomszéd királynak +egy lova, az egész ló ezüstből van, a szőre meg színaranyból, ha te +ezt nekem ellopod, neked adom az aranytollú madarat, meg még +ráadásul minden gyémánt gyümölcsömből egy-egy vékát, aranygalyat +meg a mennyit elbirsz.</p> +<p>Megigérte a királyfi hogy ellopja, ha az életébe kerül is, avval +visszament az inasához a <span class="pagenum"><a name="Page_13" +id="Page_13">-13-</a></span> tengerpartra, elszakitotta a harmadik +szál szőrt is. Ott termett a róka megint:</p> +<p>– No királyfi mi baja van?</p> +<p>– Hát bizon nekem csak e’ meg e’. Itt elbeszélte, hogy hogy járt +az aranytollú madárral, meg hogy mit igért meg a királynak, +utoljára azt is hozzátette, hogy bizony most már nem tudja, hogy +kéne azt a lovat ellopni.</p> +<p>– Biz azt, felséges királyfi, felelt a róka, – máskép nem lehet, +hanem felöltözik felséged kocsis ruhába, elmegy ahoz a királyhoz, a +kié az a ló; itt van egy üveg pálinka, ez olyan hogy a ki egy +kortyot iszik belőle, úgy elalszik tőle, hogy az nap, ha csillagot +rúgatnak vele se’ ébred fel. Ezt a pálinkát vigye oda felséged az +istállóba, dugja el a széna közé, a kocsisok megtalálják, +megisszák, elalusznak tőle, akkor aztán a felséged dolga lesz +kihozni a lovat, hanem van ott a falra felakasztva egy gyémánt +szerszám, ha azt is el akarja hozni, vigyázzon, mert vannak azon +apró kis csengetyűk, ha azok megszólalnak, felébrednek a kocsisok, +megfogják felségedet. Ha pedig mégis szerencsétlenül járna, +megfognák, csak mondja ennek a királynak is azt, a mit az elsőnek +mondott. Többet aztán nem szólok. <span class="pagenum"><a name= +"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p> +<p>Evvel eltünt a róka, a királyfi pedig megint úgy tett a mint az +mondta neki. Felöltözött kocsis-ruhába, a pálinkát a zsebébe tette, +elindult a második király palotája felé. A város végéig az inasát +is magával vitte, de már a városba csak maga ment be. Bement a +király palotájába, az istállóba, oda elegyedett a többi kocsisok +közé, hát látja, hogy milyen nagy őrizet alatt van az aranyszőrű, +ezüsthúsu ló: egy kocsis rajta ült, egy a fejét fogta, négy a négy +lábát, egy a farkát, tizenkét ember meg körülállta. Megijedt ettől +egy kicsit a királyfi, hanem azért csak látatlanná tette, addig +sündörgött ott előre-hátra, mig egyszer szerencsésen eldugta az +üveg pálinkát a széna közé. Kis idő mulva amint egyik kocsis adni +akart a lónak, megtalálta, kihúzta onnan, elkurjantotta magát:</p> +<p>– Nézzétek csak hé, mit találtam! egy nagy üveg pálinkát! +bizonyosan valamelyik szolgáló lopta el, osztán hirtelenében csak +ide dugta. Igyuk meg!</p> +<p>Erre a többi kocsis is ráállott, adták kézről kézre az üveget, +csakhamar részeg lett valamennyi, eldőlt ki jobbra, ki balra. Erre +a királyfi is hozzáfogott a munkához: a ki a lovon ült azt egy +kecskelábra ültette, a kik a lábát <span class="pagenum"><a name= +"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> fogták, azokkal a kecskeláb +négy lábát fogatta meg, a ki a fejét fogta, annak egy tuskót adott +a markába, a ki meg a farkát, annak egy nyövet kendert, mikor aztán +igy elhelyezte őket, a lovat szépen kivezette az istállóból; hanem +amint körülnézett, meglátta a falon a gyémánt szerszámot, nagyon +megfájult rá a foga, nem tudta ott hagyni, már ezt, akár élek, akár +halok, elviszem, – gondolta magában; le is vette a falról, hanem +amint vitte volna ki az ajtón, hozzáütődött az ajtófélfához, +megcsendült a sok csengő, a kocsisok felébredtek, megfogták a +királyfit. Vitték egyenesen király-gazdájokhoz, elmondták neki, +hogy hogy akart ez a legény lopni. A király elkezdte szidni, ahogy +csak tudta:</p> +<p>– Hát te imilyen-amolyan akasztófavirág, hogy mertél arra még +csak gondolni is, hogy az én ezüsthúsu, aranyszőrű lovamat +ellopd?</p> +<p>– Hogy ne mertem volna – felelt ennek is nagy hetykén a +királyfi, – mikor széles ez világon, kis Magyarországon nincsen +olyan betyár mint én.</p> +<p>– No ha olyan nagy betyár vagy, – van a szomszéd királynak egy +olyan szép lánya, hogy szem nem látott még olyat, ha te azt nekem +<span class="pagenum"><a name="Page_16" id= +"Page_16">-16-</a></span> ellopod, neked adom az aranyszőrű lovat, +a gyémánt szerszámot, meg még ráadásul tiz köböl arany abrakot.</p> +<p>Jól van; megigérte a királyfi hogy ellopja, avval kiment a város +végére az inasához. Itt megint mit volt mit tenni? el kellett +szakitani a negyedik szál szőrt is. Ott termett a róka:</p> +<p>– No mi a baj felséges királyfi.</p> +<p>– Hát csak e’ meg e’. Itt elbeszélte a királyfi hogy már meg +királykisasszonyt kellene neki lopni.</p> +<p>– No királyfi – mondja a róka, – most öltözzék fel szakács +ruhába, menjen el ahoz a királyhoz, szegődjék be szakácsnak. Délben +majd felséged vigye be a levest, hanem az ajtóban ejtse el. Többet +aztán nem mondok.</p> +<p>Eltünt a róka megint, a királyfi pedig az inasával ment a +harmadik király országa felé. Mikor ahoz a városhoz értek, a hol a +király lakott, felöltözött a királyfi szakácsruhába, az inasát a +város végén hagyta, maga bement a királyi palotába. Épen kint +sétálgatott a király az udvaron; oda ment hozzá a királyfi:</p> +<p>– Felséges király én szakács vagyok, azért jöttem hogy +beszegődjem felségedhez, hahogy megfogadna. <span class= +"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p> +<p>– Jól van fiam én megfogadlak, épen szakácsra van most +szükségem; jó hogy jöttél.</p> +<p>Beszegődött hát a királyfi szakácsnak, mindjárt is bement a +konyhába; hanem a másik szakács egész délelőtt lármázott rá, mert +minden ételt elrontott. Következett az ebéd ideje, a régi szakács +sehogy se’ akarta megengedni a királyfinak hogy az ételt ő vigye +be, de ez addig könyörgött neki, mig utoljára mégis ráállott. Amint +hát vitte volna be a királyfi a levest, az ajtónál szánt-szándékkal +megbotlott, elejtette a tálat hogy összetört. A királykisasszonynak +már akkor megtetszett a szép legény, mikor belépett, mikor meg a +tálat elejtette, mindjárt gondolta, hogy aligha igazi szakács ez, +mert akkor nem lett volna ilyen ügyetlen, jobban vigyázott volna; +amint pedig szedte össze a cserepet, meglátta a kisasszony az újján +az aranygyűrűt, mindjárt gondolta, hogy nem lehet más, mint valami +királyfi. Nem is hagyta abba a dolgot, hanem másnap nem ment be +ebédelni az apjához, a maga szobájába teríttetett két emberre; +azután behivatta az uj szakácsot, ott mindjárt maga mellé ültette, +kérdezte tőle hogy hol vette azt a szép gyürűt? A királyfi +elbeszélte hogy ő nem szakács, hanem egy gazdag <span class= +"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> király +fia, meg mást is mindent, az egész élete folyását, mindjárt +beleszerettek egymásba halálosan. A kisasszony is elbeszélte, hogy +az ő kezét most egy igen-igen gazdag király kérte meg, de neki +nincs kedve hozzá menni, mert már olyan öreg, hogy a hamut is +mamunak mondja, hanem ez az apjának mind nem használ, erőlteti hogy +menjen hozzá; „Most hát szívem szép szerelme, te az enyim, én a +tied, nincs mást mit tenni, hanem az éjjel szökjünk meg, majd a te +apád országában megesküdhetünk.“</p> +<p>Kapott a királyfi két kézzel a tanácson, mindjárt elhatározták, +hogy még azon az éjszakán, majd ha mindenki lenyugszik a királyi +udvarban, megszöknek, reggelre pedig, ha lehet, – túl teszik +magukat a határon. Evvel a királyfi kiment a kisasszony szobájából, +várta az éjfélt; csak akkor jutott eszébe, hogy neki ezt a +kisasszonyt a szomszéd királynak kell vinni, hogy a lovat megkapja, +mert ha azt meg nem kapja, az aranytollú madár se lesz az övé a +nélkül pedig nem akart az apja szeme elébe menni. Búsult ezen +szörnyű módon, már azt is gondolta, hogy érte se megy a +kisasszonyért, de azután eszébe jutott hogy akárhogy lesz, +<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= +"Page_19">-19-</a></span> akármint lesz, el kell neki lopni a +kisasszonyt, jobb hát ha most elszökteti, azután majd tanácsot +kérhet a rókától.</p> +<p>El is szöktette szerencsésen, kimentek a mezőre a királyfi +inasához, ott, – mig az inas a lovakat nyergelte, – a királyfi +félre ment, elszakította az ötödik szál szőrt is. Ott termett a +róka:</p> +<p>– Mi a baj felséges királyfi?</p> +<p>– Hát bizon most az, hogy nem tudom a királykisasszonytól +váljak-e meg, vagy madár nélkül menjek haza? – mert igy, meg igy +áll a dolog.</p> +<p>– Soh’se’ búsuljon azon a királyfi, majd elintézem én azt, most +majd együtt megyek felségeddel.</p> +<p>Mentek aztán együtt négyen: a királyfi, a szép királykisasszony, +az inas meg a róka. Mikor ahoz a városhoz értek, ahova a +kisasszonyt kellett volna vinni, a város végén a róka épen olyan +szép kisasszonynyá változott mint az igazi, úgy hogy a királyfi is +alig tudta megismerni őket, a róka-kisasszony mondta az igazinak, +hogy csak menjenek az inassal, nekik most a királyfival egy kis +dolguk van, hanem majd utánuk mennek. Ment aztán a kisasszony +tovább, a királyfi <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= +"Page_20">-20-</a></span> pedig a róka kisasszonyt bevezette a +királyi palotába. A király amint meglátta őket, nyakába borult +örömében a királyfinak, össze-vissza csókolta. A királyfi aztán +mondta neki, hogy a kisasszony nagyon el van fáradva, mert egész +éjjel mindig jöttek, adjon neki külön szobát, hadd pihenje ki +magát. Mikor ez megvolt, búcsút vettek egymástól, a királyfi +megkapta az ezüsthúsú, aranyszőrű lovat, a gyémánt szerszámot, meg +még ráadásul tiz köböl arany abrakot, aztán ment az igazi +kisasszony után. A város végén utol is érte, aztán mentek együtt; +amint egy darabig mentek, hallott a királyfi valami dübörgést, +hátra néz, hát látja hogy a róka szalad utánok.</p> +<p>– Hát te hogy szabadultál meg?</p> +<p>– Csak ugy hogy kibúttam az ablakon aztán itt vagyok.</p> +<p>Mentek megint – mendegéltek, elértek ahoz a királyhoz is, a +kihez a lovat kellett volna vinni. Búsult megint a királyfi hogy +hogy váljon meg ettől a szép állattól, de a róka vigasztalta hogy +csak bízza őrá, majd eligazítja ő. Megint előre küldte a +kisasszonyt az inassal, meg az ezüsthúsú, aranyszőrű lóval, maga +meg épen olyan ezüsthúsú, aranyszőrű lóvá változott, úgy +<span class="pagenum"><a name="Page_21" id= +"Page_21">-21-</a></span> hogy maga a királyfi se’ ismerte meg, +melyik másik? Elvezette aztán a királyfi a királyhoz:</p> +<p>– No felséges király elhoztam az ezüsthúsú, aranyszőrű lovat, +hanem ezt most olyan istállóba kell tenni, a melyiknek nagy ablaka +van, mert ez világossághoz van szokva.</p> +<p>Ugy tett a király, ahogy a királyfi mondta, azután od’adta neki +az aranytollú madarat, minden gyémánt gyümölcséből egy-egy vékát, +meg annyi aranygalyat a mennyit elbirt; avval elbúcsúztak, a +királyfi ment a kisasszony után. Nem messze a várostól megint +utolérte, azután mentek együtt a Verestenger felé. Alig mentek egy +kicsit, megint utolérte őket a róka, elmondta, hogy megint búcsúzás +nélkűl jött el innen is, az istálló ablakán, avval amint elmondta, +eltünt.</p> +<p>Ment a királyfi a sok drágasággal; mikor már közel voltak a +Verestengerhez, hátra néznek, hát látják hogy jön utánok a három +király, három roppant nagy regement katonával, mert már akkorra +észrevették, hogy megcsalta őket; megijedtek nagyon, nem tudták, +mit csináljanak, csak nagy sokára jutott eszébe a királyfinak hogy +elszakítsa a hatodik szál szőrt. Ott termett a róka, bezzeg most +nem kellett <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= +"Page_22">-22-</a></span> neki magyarázni, hogy mi a baj, meglátta +úgy is; hirtelen előkapott három almát, beleugrott a vízbe, intett +a királyfinak hogy menjenek utána. Azok szót fogadtak, elkezdtek +utána úszni. Mikor már a lovak alig-alig birták az úszást, +elhajította az egyik almát, nagy darab szárazföld támadt ott +mindjárt, azon megpihentek, azután mentek odább. Lövöldöztek utánok +a katonák, bele is lőttek egyszer a róka hátába, de az hirtelen +bekente valami írral, mindjárt úgy beforradt hogy a helye se’ +látszott meg. Utánok is próbált úszni egy néhány katona, hanem +mikorra odaértek, ahol ezek először megpihentek, akkorra eltünt a +sziget, a sok katona mind ott veszett. Igy hát, még kétszeri +megpihenés után, szerencsésen átértek az innenső partra.</p> +<p>Mikor jól kipihenték magukat, megszólalt a róka:</p> +<p>– No felséges királyfi, már most én rám semmi szüksége, én hát +megyek dolgomra, hanem elébb emlékezzék meg felséged a szerződésre +a mit kötöttünk: hogy ha szerencsésen megjárja az útját, mindenen a +mit csak hoz megosztozunk.</p> +<p>A királyfi nem ellenkezett, kétfelé mérték <span class= +"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> a sok +gyémánt gyümölcsöt, arany abrakot, arany galyakat, akkor a királyfi +búcsúzni akart, de a róka azt mondta hogy: „Nem addig van ám az +királyfi! nem úgy alkudtunk hogy csak az ilyen haszontalanságon +osztozunk, hanem úgy hogy <i>mindenen</i>, de <i>mindenen</i>.“ +Evvel elővette a róka az aranytollú madarat, azt kétfelé vágta, +azután az ezüsthúsú, aranyszőrű lovat, legutoljára még a szép +kisasszonyt is kétfelé vágta, azt is elosztotta, mert azt is az +úton szerezték együtt.</p> +<p>A szegény királyfi majd sírva fakadt, mikor látta hogy az egész +fáradozása, vesződése igy vész kárba, de azért a rókának nem szólt, +mert látta, hogy annak van igazsága, csak magára haragudott hogy +olyan szerződésbe bele tudott egyezni. Mikor látta a róka, hogy a +királyfi igy elszomorodott, elnevette magát:</p> +<p>– Ne búsuljon felséges királyfi, visszaadok én mindent, még az +arany galyakat is, nem is akartam elvenni, csak azt próbáltam meg, +hogy ide engedné-e felséged? most már látom, hogy jó szivű, mert +id’adta volna szó nélkül, mindjárt fel is támasztom én mind a +hármat.</p> +<p>Evvel elővett valamiféle csudafüvet, megkente vele mind a +hármat, mindjárt felelevenedtek, <span class="pagenum"><a name= +"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> s még hétszerte szebb +kisasszony, hétszerte szebb ló, és hétszerte szebb madár lett +belőlök. Mikor épen köszönni akarta a királyfi a rókának a +szívességét, eltünt onnan, mintha a föld nyelte volna el. A +királyfi is hát a kisasszonyt felültette az ezüsthúsú, aranyszőrű +lóra, maga meg az inasa felültek a másik kettőre, a sok kincset +felrakták a nyeregkápába, avval útnak indultak.</p> +<p>Mentek-mendegéltek, elértek ahoz a városhoz, ahol menet a két +öregebb királyfit találták egy csárdában, hát amint a város +közepébe érnek, látják hogy két rongyos embert akkor visznek +akasztani, a sok temérdek ember meg kiséri; kérdi a királyfi egy +embertől, hogy miféle emberek azok, akiket akasztani akarnak? mi +bűnt tettek, hogy felakasztják őket?</p> +<p>Felelt rá az ember:</p> +<p>– Jaj felséges királyfi hosszas volna azt elbeszélni. Nem tudom +én hogy hol járnak ezek itt, már több öt esztendejénél hogy itt +ebben a városban csavarognak, de azóta egy szalmaszálat se’ +mozditottak odább, semmit se’ csináltak, hanem egyik korcsmából ki, +a másikba be, éjjel-nappal mindig ettek-ittak, a sok temérdek +pénznek keresztül mentek a nyakán, mert amint <span class= +"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> a világ +beszéli, királyfiak volnának ezek; most hát hogy egy krajczárjok +se’ maradt, rablásra vetemedtek, de ez még nem volt elég, hanem meg +is öltek egy szegény kupecz embert, amint a vásárból jött volna +haza, hogy fel ne adhassa őket, mert rájok ismert. De hiába! a +gonoszságot a tyúk is kikaparja, rájok világosodott, hogy ők +tették, most már lakolnak érte.</p> +<p>Nagyon elszomorodott ezen a királyfi, megismerte, hogy az az ő +két testvérje, mindjárt ment a birákhoz, kérte őket hogy ilyen +gyalázatot csak még se’ kövessenek el két királyfin, azon felül jól +meg is kente mindegyiket, úgy hogy osztán nagy sokára +megkegyelmeztek nekik. Akkor a királyfi ment egyenesen a +testvéreihez, össze-vissza ölelte-csókolta őket, vett nekik szép +ruhát, szép paripát, azután elindultak együtt mindnyájan haza felé. +A királyfi az úton elbeszélte nekik hogy milyen nehezen, jutott a +madárhoz; hogy talált rá a szép kisasszonyra; hogy szöktette el; +meg mindent, a mi csak történt vele; de a bátyjai nagyon +szégyenlették magukat tőle, a szemébe se’ mertek nézni, pedig az +csak úgy szerette őket mint azelőtt.</p> +<p>Egyszer beértek egy nagy rengeteg erdőbe, mikor a közepén +voltak, megállottak pihenni, <span class="pagenum"><a name= +"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> leszálltak a lóról, +elővették az elemózsiát, ettek. Mikor jóllaktak, ledőlt a királyfi +a mátkája ölébe, elaludt, az is ráhajtotta ő rá a fejét, az is +elszunnyadt, az inas meg félrement egy fa alá, ott aludt el. Bezzeg +nem aludt a két öregebb királyfi, mikor látták, hogy ezek mind +alusznak, összesúgtak-búgtak hogy milyen nagy szégyen lesz ő rájuk +nézve, ha az apjuk megtudja, hogy az öcscsök mentette meg őket az +akasztófától, azt gondolták, hogy egyik roszat a másikkal le lehet +mosni, hát elhatározták, hogy megölik mind a hármat, otthon aztán +azt mondják, hogy ők szerezték meg a madarat. Ugy is tettek. +Legelőször az inashoz mentek, annak levágták a fejét, azután a +királyfit szúrták keresztül; már épen a király kisasszonyt is +megakarták ölni, hanem az felébredt, könyörgött nekik, hogy ne +öljék meg, nem mond ő meg senkinek semmit, nem bánja, ha a +legutolsó konyhaszolgálóvá teszik is, csak az életének +kegyelmezzenek. Még a két gonoszszívű, vadállatnál is vadabb +királyfit is meginditotta ez a szép beszéd, megkegyelmeztek az +életének; azután összeszedtek mindenféle drágaságot, a mit az +öcscsök szerzett, az ezüsthúsú, aranyszőrű paripát, az aranytollú +madarat, mindenféle drágaságot, <span class="pagenum"><a name= +"Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> lóra ültek, haza mentek. +Volt nagy öröm királyi apjok házánál, mikor megérkeztek, nagy +dáridót csaptak, folyt a bor mint az árvíz, mindenkinek jó kedve +volt az egész háznál, csak egy volt szomorú, egy volt a ki +éjjel-nappal mindig sírt: a szegény királykisasszony. Kicsapta az a +két gonosz királyfi a szolgálók közé, még azok közt is a +legeslegutolsónak tették, hogy csak veszszen el minél elébb; az +apjoknak meg, mikor kérdezte, hogy miféle lány az? azt felelték, +hogy a kaliczkát tartani, a madárra vigyázni fogadták meg. Mikor +pedig az öcscsökről tudakozódott a király, eltagadták, hogy nem +látták soha, azt se’ tudják, hogy elment-e hazulról. Búsult az öreg +király egy kicsit, hanem a két királyfi vigasztalta, hogy majd haza +jön az, de még azóta bizony fele útjára se’ ért, lám ők is mennyi +ideig voltak oda! Azután elbeszélték, hogy jutottak a madárhoz, az +aranyszőrű lóhoz! épen úgy, mint öcscsök elbeszélte, csak a +királykisasszony történetét hagyták ki.</p> +<p>Hiába volt azonban ott az aranytollú madár, nem segített a +királyon semmit, mert csak úgy jött volna meg a szemevilága, ha az +éneklését hallhatta volna, de a madár, egy kukkanás <span class= +"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> nem sok, +de annyit se eresztett ki a száján, a fejét a szárnya alá dugta, +úgy gurnyasztott egész nap. Az ezüsthúsú, aranyszőrű lónak se +vették semmi hasznát, soha senkit nem eresztett magához, +rúgott-vágott, ha valaki közel akart hozzá, menni. Összehivatta a +király az ország minden bölcs emberét, hogy fejtsék meg, mi ennek +az oka, de hiába! azok se’ mentek semmire, egyik egyet, másik mást +mondott, csak az igazira nem talált rá egyik se.</p> +<p>Egyszer, mikor épen ott rugdalózott az ezüst ló, az udvar +közepén, nyillott a kisajtó, hát ki jött be rajta? nem más, mint a +legkisebb királyfi meg az inas. A mint belépett az udvarba, ment a +ló egyenesen hozzá, úgy ette a markából az aranyabrakot, azután +ment egyenesen a konyhába, kézen fogta a királykisasszonyt, ment +vele a királyi apjához. Amint belépett az ajtón, odabent volt az +aranytollú madár, mindjárt elkezdett énekelni olyan szépen, hogy a +király szemevilága mindjárt megjött tőle, úgy látott mint akárki +más. Akkor a királyfi elbeszélte neki az egész útja történetét: +hogy találta a rókát, hogy lopta a madarat, a lovat, a +királykisasszonyt, hogy mentette meg a bátyjait az akasztófától, +azután elmondta, hogy mikor <span class="pagenum"><a name="Page_29" +id="Page_29">-29-</a></span> ott hagyták a bátyjai az erdőben +megölve, ezt a róka hogy hogy nem, megtudta, odament, +feltámasztotta őtet is az inassát is avval a fűvel, a mivel azelőtt +már a kisasszonyt is felelevenítette. „Hanem már most édes apám +tartsunk lakodalmat, én a mátkámmal megesküszöm.“</p> +<p>A király e nagy istentelenségen szörnyen megharagudott, a két +nagyobb fiát mindjárt felakasztatta. A legkisebbnek pedig oda adta +fele királyságát, nagy lakodalmat csaptak, a róka is ott volt +benne, hanem azután megint eltünt, csak akkor ment oda, ha szükség +volt a tanácsára.</p> +<p>A királyfi pedig a szép feleségével boldogul élt, mig meg nem +halt.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_30" id= +"Page_30">-30-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT03" id="CHAPT03"></a>A BOLTOS HÁROM LYÁNYA.</h2> +<p>Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy boltos, annak volt +három olyan szép lyánya, hogy nem volt párjuk hét vármegyében, de +mégis legszebb, legkedvesebb volt a legfiatalabbik, az apja is +legjobban szerette.</p> +<p>Lakott azon a vidéken, egy pusztán, egy gazdag gróf, a kihez az +a boltos minden két-három hétben egyszer vitt ki mindenfélét a +boltjából, a mi a háztartáshoz szükséges volt. Egyszer sok pénzt +kapott ettől a gróftól, víg volt nagyon, mikor hazaért kedve +kerekedett egy kicsit mókázni a lyányaival. Oda hívta őket maga +mellé, tréfálódzott velök. Egyszer eszébe jutott, hogy valjon +melyik szereti őtet ezek közül legjobban? Gondolta hogy legjobb +lesz megkérdeni.</p> +<p>– No kedves gyermekeim – szólalt meg – <span class= +"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> mondjátok +meg nekem, szeretném tudni, melyitek hogy szeret engem?</p> +<p>A legöregebbik mindjárt a nyakába borult, össze-vissza +nyalta-falta:</p> +<p>– Én úgy szeretem édes apámat, mint a tiszta szín-gyémántot.</p> +<p>A középső is össze csókolgatta:</p> +<p>– Én meg úgy szeretem édes apámat, mint a tiszta +szín-aranyat.</p> +<p>Csak a legkisebb nem szólt semmit, az nem borult a nyakába.</p> +<p>– Hát te édes lyányom – kérdezi az apja – hogy szeretsz +engem?</p> +<p>– Én úgy szeretem édes apámat, mint a szép fehér sót.</p> +<p>Nagyon megharagudott ezért a boltos, hogy hát őt a legkedvesebb +lyánya csak úgy szereti mint a sót, a miből négy garasért egy +fontot adnak! mondta a lyányának másolja meg a szavát, mondjon +mást, de a lyány nem mondott, hanem még, – hogy látta hogy az apja +haragszik, – kiment a szobából. Akkor a két öregebb testvér, a kik +haragudtak a hugokra, mert szebb is jobb is volt mint ők, – ráestek +az apjokra, hogy ezt még se’ tűrje szó nélkül, ez szörnyűség, hogy +szemtől-szembe megmondja hogy <span class="pagenum"><a name= +"Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> a rongyos sónál nem szereti +jobban, utoljára annyira tele beszélték a fejét, hogy behivatta a +lyányát, megmondta neki hogy az ő szeme elől mindjárt pusztuljon, +még látni se’ akarja, ha őtet csak úgy szereti mint a sót.</p> +<p>Sírt-rítt a szegény lyány, de nem volt mit tenni, a nénjei is +küldték, hogy csak menjen isten hirével, itt tovább nem tűrik, hát +csak elment. Ment aztán mendegélt, egyszer beért egy nagy rengeteg +erdőbe. Nem tudta a járást, félt bemenni az erdőbe, hogy eltéved, +vagy megeszik a vadállatok, leült szegény az erdő szélén egy mohos +fatőre, ott sírdogált keservesen. Amint ott sír-rí, oda megy egy +vén asszony:</p> +<p>– Ne sírj édes lyányom, tudom én hogy mi a bajod, majd segítek +én rajtad. Látod itt ezt az útat? ezen menj egyenesen, ez átvezet +az erdőn, amint kiérsz, találsz egy grófi palotát, az azé a grófé, +a kihez a te apád is járatos; ott ülj le a kert keritése mellé, +majd a kertészek meglátnak, bevezetnek. Többet aztán nem +mondok.</p> +<p>Evvel a vén asszony eltünt, a lyány pedig megindult azon az +úton, a mit az mutatott neki. Ment-mendegélt, egyszer kiért az +erdőből, <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= +"Page_33">-33-</a></span> meglátta a grófi palotát, oda ment a kert +keritése mellé, leült a földre, elkezdett sirdogálni. Egy kertész +épen ott kapálgatott belül a keritésen, az meghallotta a sírást, +oda ment, kinézett a kerítésen, hát majd hogy meg nem ijedt, mikor +a szép kisasszonyt meglátta; volt annak a grófnak egy szép legény +fia, szaladt egyenesen ahoz, odahívta, hogy menjen csak, nézze, +milyen szép kisasszony űl ott a kerítés mellett. A gróf úrfi oda +ment, kinézett a kerítésen, amint meglátta a szép kisasszonyt, +mindjárt halálosan beleszeretett, de meg az is őbele, elmondta +neki, hogy hogy csapták el ártatlanul, hogy került ide, mindent a +mi csak vele történt. A gróf úrfi vezette egyenesen az apjához, +anyjához, elmondta nekik, hogy hogy került a lyány oda, utoljára +hozzátette, hogy ő most már ezt, ha él, ha hal, feleségül veszi. A +gróf meg a grófné eleinte tudni se’ akartak róla, mondták neki, +hogy is gondolhat olyat, hogy mikor gróf és báró kisasszonyok közt +válogathat, minden ujjára jut tíz, – ilyen szegény elcsapott lyányt +akar elvenni; de a gróffi mind erre azt mondta hogy válaszszanak: +vagy elveszi a lyányt, vagy megöli magát; úgy hát nagy sok beszéd +után csak beleegyeztek. Mindjárt gyürűt váltott a <span class= +"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> két +fiatal, el is határozták, hogy egy hónap mulva tartják az +esküvőt.</p> +<p>Eltelt az egy hónap, elérkezett az esküvő napja, ott volt a sok +vendég, köztök a boltos is, csak a vőlegényt meg a menyasszonyt nem +lehetett látni. Bekövetkezett az ebéd ideje is, mindnyájan vígan +ültek le az asztalhoz, elkezdtek enni. Az volt a szokás a gróf +házánál, hogy minden embernek egy kis külön tálban vitték az ételt; +a boltos amint a maga táljából szedett levest, hát csak alig tudta +megenni, olyan sótalan volt, nézett körül só után, de nem volt az +egész asztalon; a második étel még sótalanabb volt, a harmadik meg +már olyan volt, hogy hozzá se’ tudott nyúlni. Kérdezték tőle hogy +mért nem eszik? tán valami baja van az ételnek? amint ott +vallatták, eszébe jutott a lyánya, hogy az neki azt mondta, hogy +úgy szereti, mint a sót, elkezdett sírni; kérdezték aztán tőle, +hogy mért sír, akkor elbeszélt mindent, hogy volt neki egy lyánya, +az egyszer neki azt mondta, hogy úgy szereti mint a sót, ő +megharagudott érte, elkergette a házától, lám most látja, hogy +milyen igazságtalan volt iránta, milyen jó a só, „de hej ha még +egyszer visszahozná az isten hozzám, majd meg is becsülném, első +lenne a <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= +"Page_35">-35-</a></span> házamnál; meg is bántam én azt már +sokszor, de már akkor késő volt.“</p> +<p>Azt mondja rá a gróf:</p> +<p>– Hát ha most megkerülne a lyánya, megbocsátana-e neki?</p> +<p>– Meg bizony méltóságos uram, még hálát adnék a jó istennek, +hogy visszaadta.</p> +<p>Erre a gróf csengetett, kinyílott a szomszéd szoba ajtaja, +belépett rajta az új pár, de a boltos nem ismerte meg a lyányát, +úgy megszépült a grófi ruhában, csak nézett rá, hogy milyen szép +teremtés.</p> +<p>– No hát nem ismeri a menyemet? kérdezte tőle a gróf.</p> +<p>– Nem én nagyságos uram.</p> +<p>– Hát tudja meg, hogy ez a maga elcsapott lyánya.</p> +<p>A boltos azt gondolta, hogy csak tréfálnak vele, de a lyány oda +szaladt, a nyakába borult, össze-vissza csókolta őtet is, a +testvérjeit is, de ezek rá se’ mertek nézni, vádolta őket a +lelkiismeret, hogy elcsapatták azt a jó testvért. Evvel az egész +lakadalmi sereg tánczba keveredett, három nap – három éjjel mindig +tartott a lakadalom. <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= +"Page_36">-36-</a></span></p> +<p>Hanem a két nagyobb lyányt megverte az igazságos Isten, mert +elterjedt a gonoszságuk hire az egész tájékon, senki se’ merte őket +elvenni; vén lyányok maradtak holtokig. A fiatal gróf pedig a szép +feleségével boldogul élt mig meg nem halt.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_37" id= +"Page_37">-37-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT04" id="CHAPT04"></a>A CZIGÁNY FIÚ.</h2> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, volt egy czigány, annak volt egy +fia, a kiről az apja még kis korában megjövendölte, hogy okos, +tudós ember lesz, a feleségével is mindennap kétszer-háromszor +összevesztek miatta, mert az azt mondta, hogy nem lesz biz abból, +csak téglavető czigány.</p> +<p>Mikor már olyan nagy volt a rajkó, hogy a bajusza is kezdett +serkedezni, elküldte az apja deákszót tanulni. Volt az öreg +czigánynak egy girhes lova meg egy taligája, azt eladta, az árát +od’adta utiköltségnek.</p> +<p>Elbúcsúzott a fiú apjától-anyjától, a sok rajkótól, elindult a +nagy útra. Ment – mendegélt hetedhét ország ellen, egyszer +meglátott egy kan-disznót turkálni.</p> +<p>Elkezdi a czigányfiú:</p> +<p>– „Kan is dúr is“ hm! e bizsony diák só, no lám már tudok egy +sót diákul.</p> +<p>Megint ment tovább, de mindég azt hajtotta <span class= +"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> magában +hogy: „Kan is dúr is“, hogy el ne felejtse; egyszer meglátott egy +inget, amint ki volt terítve kötélre száradni, a szél meg lógázta. +Megint elkezdte magában:</p> +<p>– „Kan is dúr is, ing is lóg is“ hm! bizsony ezs is diák só, no +lám már két sót tudok tudok diákul.</p> +<p>Megint ment tovább, meglátott egy rákot egy víz szélén +mászkálni. Elkezdte megint mondani:</p> +<p>– „Kan is dúr is, ing is lóg is, rák is mász is“ – a bizs a, na +már három sót tudok diákul.</p> +<p>Megint ment – mendegélt, meglátott egy bikát amint egy +nádkerítésen törtetett keresztűl. Megint elkezdte mondani:</p> +<p>– „Kan is dúr is, ing is lóg is, rák is mász is, bika töri nád +is“ na isten-utse tudok én már diákul, nem is megyek tovább egy +lépést se, bolond is volnék ha mennék.</p> +<p>Evvel aztán visszafordult hazafelé, hanem az úton mindég azt a +négy szót hajtotta hogy el ne felejtse. Mikor az apja kunyhójához +ért, épen kint ült a sok rajkó, süttette a hasát a nappal; amint +meglátták a bátyjokat, czigánykerekeztek elébe, körülfogták, egyik +jobbról másik balról rángatta, hogy beszéljen már valamit, +<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= +"Page_39">-39-</a></span> de ez nem szólt egyebet, csak azt a négy +szót: „Kan is dúr is, ing is lóg is, rák is mász is, bika töri nád +is.“ Elébe ment az öreg czigány is:</p> +<p>– Hát édes magzsatom ilyen hamar megtanultad a diák sót? his +nagyon okos gyerek vagy te, mondtam én azst mindig, de szólj hát! +Hanem biz abból nem tudott semmit kivenni, mindig csak azt hajtotta +hogy: „Kan is dúr is, ing is lóg is, rák is mász is, bika töri nád +is.“ Az anyja is beszélt volna vele, de annak se’ mondott mást; +megijedt a czigány asszony.</p> +<p>– Na dade – mondta az uranak – beszélj vele ha tudsz, mondtam +hogy igy less, elfelejtette a magyar sót, most már mit csináls +vele?</p> +<p>A czigány is megijedt, hogy csakugyan elfelejtette a rajkó a +magyar szót, elővette az ütött-kopott köpönyegjét, felment a +faluházához. Épen együtt ült a kupaktanács, bement a czigány +közibök.</p> +<p>– Jaj nagyságos birák uraimék – kezdte a szót – van nekem egy +fiam, úgy besíl diákul mint a parancsolat, nem láttak olyat birák +uraimék soha, magyarul se tud, elfelejtette a diák só mellett; most +azsírt jöttem, hogy vegyék be kigyelmetek maguk közsé +valamifélének. <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= +"Page_40">-40-</a></span></p> +<p>– Hát hogy okosodott meg olyan hirtelen – kérdezte a biró – hisz +még a mult héten is csak úgy járta a rókatánczot az árokparton, +mint a többi rajkó.</p> +<p>– Jaj nagyságos biró uram, oda volt ám azs diák sót tanulni.</p> +<p>– No hát hozd fel, hadd lássuk mit tud?</p> +<p>Elvitte a czigány a rajkót a faluházához, az ott is csak azt +kezdte rá: „Kan is, dúr is, ing is lóg is, rák is mász is, bika +töri nád is.“</p> +<p>A birák csak elnevették magukat, megmagyarázták a czigánynak, +hogy mit tesz az a négy szó, avval elkergették. Elszomorodott a +czigány, mert ő azt gondolta, hogy legalább is viczispány lesz a +rajkóból; hanem amint hazaértek, ki is öntötte rá a mérgét, úgy +elverte hogy a kölyök egész nap bőgött bele. A czigány asszony meg +még mérgesítette:</p> +<p>– Úgy kell dade, úgy kell, már most ló sincs, taliga sincs, a +fiad is csak olyan szamár, mint volt, mondtam is én mindig hogy nem +lesz ű kelmibűl prédikácziós halott.</p> +<p>Addig-addig mérgesítette az asszony az urát, mig utoljára +elővett egy botot, úgy elverte, hogy még tán most is veri, ha félbe +nem hagyta.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_41" id= +"Page_41">-41-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT05" id="CHAPT05"></a>RÁADÓ ÉS ANYICSKA.</h2> +<p>Egyszer, hol volt – hol nem volt, volt a világon egy király, a +ki teljes életében mindig a háborúban, harczban lakott. Már kilencz +esztendő óta a háza tájékán se’ volt, azt se’ tudta hogy mije van +otthon. Elhatározta hát hogy már csak akárhogy – mint teszi szerét, +de haza megy, feliratja mindenét az utolsó tűig, hogy legalább +tudja, mit keresett kilencz esztendő óta.</p> +<p>Békét kötött hát az ellenséggel három hónapra, avval elindult +hazafelé. Mikor hazaért, összegyűjtötte a sok herczeget, grófot, +nagysüvegű tótot, a sok tanácsosokat, birákat, elmondta nekik, hogy +most miért jött haza? hogy meg akarja tudni, mije van, „azért hát +azt parancsolom, hogy az országomban mindent az utolsó fa szegig +irjatok fel, de úgy hogy ki ne maradjon semmi az összeirásból.“</p> +<p>Szélylyelmentek az urak, teljesíteni a király <span class= +"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> parancsát; +azalatt maga a király a feleségével mulatott otthon, a kit már +kilencz esztendő óta nem látott; éjjel-nappal mindig vigadtak, még +annak is jó kedve volt, akinek apját-anyját megölték.</p> +<p>De nemsokára vége szakadt a nagy mulatságnak, eltelt a három +hónap – a király szabadságideje, menni kellett neki vissza a +háborúba. Elbúcsúzott hát nagy sírások-rívások közt a feleségétől, +összegyűjtötte a katonáit, elindult.</p> +<p>Ment aztán mendegélt, egyszer beértek egy erdőbe, abban is +mentek már két nap, két éjjel. Harmadik éjszaka amint mennek a szép +holdvilágnál, elibök áll egy ősz-öreg ember, térdig érő +galamb-fehér szakállal, a kezében egy nagy lámpással:</p> +<p>– Hó megállj! ki vagy? hol voltál? hova mégy?</p> +<p>– Én vagyok ennek s ennek az országnak királya, otthon voltam a +feleségemnél, felirattam minden vagyonomat, most már semmim sincs, +hogy tudomásom ne volna róla, még az utolsó fa-kanál is mind fel +van írva.</p> +<p>– Jól van hát, ha mindenedet felirattad, igérd meg nekem, hogy a +mid nincs felírva, azt nekem adod. <span class="pagenum"><a name= +"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span></p> +<p>– Jól van, megigérhetem, ha tetszik királyi parolámra is +fogadhatom, de tudom hogy nem kapsz semmit, mert semmi se’ maradt +ki az összeirásból.</p> +<p>Megörült az igéretnek az idegen, kicsibe mult hogy ősz-öreg +ember létére el nem kezdett tánczolni.</p> +<p>– Tudd meg hát hogy én vagyok nagy Tündérországnak +híres-hatalmas királya, a ki mindent tud, a mi a nagy világban +történik. Mig otthon voltál, a feleséged méhében hagytál egy +fiugyermeket, ez az, a miről se tudomásod nem volt, se nincs +felírva, azért hát igéreted szerint ez az enyém, érte megyek +tizenkét esztendő mulva, nagy szükségem lesz rá, mert nincs fiam, +csak három lyányom.</p> +<p>Nagy búba-bánatba esett a király, neki se volt több fia, s ime +ezt az egyet is oda kell adni idegen embernek, a ki se inge, se +galléra, nem is látta soha, aztán csak úgy bolond módra igérte oda +neki, fájt ez a királynak nagyon, de hiába, nem tehetett róla, +királyi parolájára fogadta, oda kellett adni. Megírta a feleségének +a nagy szerencsétlenséget, hogy ő a még létlen gyermeket másnak +igérte, azért majd ha meglesz, kereszteljék Ráadónak, hadd jusson +eszökbe – valahányszor <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= +"Page_44">-44-</a></span> a nevet kimondják – hogy az nem az övék, +hogy másnak kell adni, idegen emberek közé, a hol tán soha se talál +apja helyett apát, anyja helyett anyát, testvérje helyett +testvért.</p> +<p>Rászállott a bánat a királynéra is, de hiába volt minden +búslakodas, már arról nem lehetett tenni.</p> +<p>Meglett aztán a szép fiu gyermek, meg is keresztelték Ráadónak. +Mikor ugy hat-hét esztendős lehetett, haza került a király is a +háborúból; attól fogva mindig maga tanitotta mindenre: lovagolni, +kardot forgatni, nyillal lőni, hadakozni. „Legalább ne mondja +akihez kerül, hogy semmire se tanítottuk.“</p> +<p>Nevekedett aztán Raadó szépen. Már elmult tizenkét esztendős, +még se jöttek érte, de elmult tizenhárom is, a tizennegyediknek is +a derekán gázolt, még se volt semmi híre a tündér királynak. Már +örült mindenki, hogy nem viszik el az ifju királyfit, a király nagy +dinom-dánomokat adatott annak az örömére, hogy az övék marad a +Ráadó.</p> +<p>Egyszer, mikor mindenki a legjobban vígadt, jött egy lóhátas +ember, nagy pecsétes levelet adott a király kezébe, a mit a tündér +király <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= +"Page_45">-45-</a></span> irt, az volt pedig az eleje-veleje, hogy +küldje Ráadót minél elébb, mert szükség van rá.</p> +<p>Elkészítették a szegény királyfit a hosszu útra, egy inast adtak +mellé, – mert csak annyinak volt szabad vele menni, annyit engedett +meg a tündér király – avval útnak eresztették. Az ország határáig +elkisérték apja, anyja, az ország nagyjai, ott aztán elbucsúztak +tőle, jó utat kivántak neki, avval visszamentek haza.</p> +<p>Ráadó pedig ment lassacskán az inassal járatlan járt utakon +Tündérország felé. Napról napra jobban elgyengült a gyaloglásban, +mikor már Tündérország határához értek, alig birta a lába. Amint +beértek a határon, találtak egy nagy várost, abba bementek, egy +nagy palota előtt leültek a kőpadra pihenni. Ott Ráadó a tenyerébe +hajtotta a fejét, elgondolta hogy milyen szerencsétlen ő, hogy kell +neki idegen országokban bújdosni, ezen annyira elbúsult, hogy +kicsibe mult hogy sírva nem fakadt. Amint igy szomorkodik, egyszer +mintha kiáltanák valahonnan: „Ráadó.“ Hallgatózik jobban, másodszor +is kiáltják: „Ráadó lelkem gyere fel“; szét nézett, hát látja, hogy +a palotából kiabál neki egy szép tündér asszony. Ő se mondatja +harmadszor, bemegy a palotába, ott felmegy száz <span class= +"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> márvány +grádicson nézeget szélyel de semmit se’ lát. Mikor a legfelső +kontignáczióba felért, egy pompás szoba nyilt meg előtte; abba is +bement, – királyfi volt, de még olyat soh’se látott, majd elvette a +szeme fényét a nagy csillogás, már majd hogy vissza nem ment, akkor +lépett ki egy másik ajtón a szép tündér menyecske, megfogta a Ráadó +kezét, átvezette 11 szobán, a tizenkettedikben aztán leültette egy +csupa tiszta színaranyból csinált karszékre:</p> +<p>– Jaj szívem Ráadó, de régen várunk már, de rég itt kellett +volna már lenned, tudom elfáradtál a hosszú útban, jaj pedig még +fele útján se vagy annak a városnak, ahol a tündérkirály lakik, nem +is érsz oda tán esztendeig se, ha csak az én tanácsomra nem +hallgatsz. Az én tanácsom pedig az hogy – látod-e amott azt a +tavat?</p> +<p>– Látom.</p> +<p>– Nohát majd estére odajön a tündérkirály három szép eladó +lyánya hattyú képében fürdeni, te menj a tópartra, bújj el, majd +jön az első hattyu, leszáll, megrázkódik, leveti a hattyu ruhát, +gyönyörű szép lyánynyá változik, megyen a vízbe, fördik; jön a +másik is, leszáll, megrázkódik, még szebb lyánynyá változik, +<span class="pagenum"><a name="Page_47" id= +"Page_47">-47-</a></span> megyen a vízbe fördik; legutoljára jön a +legszebb, a gyönyörűséges Anyicska, a kinek párját még emberi szem +nem látott, leszáll, megrázkódik, megyen a vizbe, fürdik. Egy +darabig ott fürödnek, azután megint – a hogy jöttek – egymásután +kikelnek a vizből, felveszik a hattyú ruhát, elmennek. Mikor már a +két öregebb elment, te lopd el az Anyicska hattyú ruháját, oda se +is add neki, mig meg nem igéri, hogy elvisz a hátán az apja +palotájáig. A többit aztán terád bizom. Most pedig gyere feküdj le, +pihend ki magad, majd ha eljön az ideje, felköltelek én.</p> +<p>Ugy tett Ráadó, ahogy a szép tündérasszony mondta, lefeküdt a +puha, szép selyem paplanos ágyba, kialudta magát. Mikor eljött az +idő, hogy menni kellett a tóhoz, felköltötte a szép tündér asszony, +még egyszer megmondta neki, hogy okosan viselje magát, avval +elbúcsúzott tőle.</p> +<p>Ráadó legelőször is az inasát küldte vissza, mert csak magának +lehetett elmenni, azután kiment a tópartra, elbútt egy bokor +tövébe, várakozott. Nem soká kellett neki várni, jött az első +hattyú, a legöregebb tündér királykisasszony, leszállt, +megrázkódott, levetette a hattyú <span class="pagenum"><a name= +"Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> ruhát, ment a vizbe, +fürdött, jött a második hattyú, a középső kisasszony is, leszállt, +megrázkódott, levetette a hattyú ruhát, ment a vizbe, fördött. +Legutoljára jött egy gyönyörű piczi kis hattyú, levetette a +hattyúruhát, olyan szép lánynyá változott, hogy hej dehogy lehet +még festeni is párját! Ráadó mindjárt halálig szerelmes lett bele, +hirtelenében tán azt se tudta volna megmondani, hogy fiu-e vagy +lyány, úgy elbámult. Anyicska is levetkőzött, ment a vizbe, +fördött. Még egy darabig játszadoztak együtt, akkor a legöregebb +kijött, felvette a hattyúruhát, elment, jött a második is, felvette +a hattyúruhát, elment. Mikor már ezek elmentek, Ráadó szép +csendesen ellopta az Anyicska ruháját, avval megint elbútt. Jön ki +Anyicska a vizből, keresi a ruháját, nem találta sehol, elkezd +sirni, jajgatni: hogy menjen ő most már haza, nincs a hattyúruha +sehol! Erre előjött Ráadó:</p> +<p>– Ne sírj szivem, lelkem szép Anyicska, itt a ruhád nálam.</p> +<p>– Isten hozott szerelmem Ráadó, be jó hogy megjöttél, add ide +hamar a ruhám, mert elkésem.</p> +<p>– Nem adom addig szép Anyicskám, mig <span class= +"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> nekem fel +nem fogadod, hogy engem szeretsz, holtig hű maradsz hozzám, mert én +az élő Istenre meg merek esküdni, hogy rajtad kivül soha mást nem +szeretek; most pedig igérd meg hogy haza viszel az apád váráig, +mert régóta jövök, el vagyok fáradva.</p> +<p>Mit volt mit tenni Anyicskának, rá kellett mindenre állani, még +pedig hirtelen, mert az apja várába csak őrváltáskor lehetett +beszökni, attól félt hát nagyon, hogy arról elkésik, künn marad, +akkor pedig vége! Beleegyezett hát hirtelen mindenbe, mert ő is +megszerette halálosan Ráadót, ott a tó partján gyürűt váltottak, +megölelték, megcsókolták egymást, megesküdtek mind a ketten, hogy +holtig hívek maradnak egymáshoz. Azután felöltötte Anyicska a +hattyúruhát, a hátára vette Ráadót, repült vele, mint a sebes szél. +Útközben megmondta Ráadónak, hogy úgy viselje magát otthon, hogy +senki észre ne vegye, hogy szeretik egymást, mert akkor elvesztek +mind a ketten.</p> +<p>Mikor már közel voltak a várhoz, letette Anyicska Ráadót, +megtanította hogy a strázsák előtt úgy mutassa, mintha el volna +fáradva, hogy ne is gyanítsanak semmit. Evvel Anyicska berepült a +várba, a maga szobájába, Ráadó <span class="pagenum"><a name= +"Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> pedig oda ment a +strázsákhoz, tettette magát, mintha már a lábát se húzná a nagy +fáradtság miatt, hej pedig dehogy nem birta, egy szó nem sok, de +annyi elég lett volna neki az Anyicska szájából, hogy két nap két +éjjel mindig tánczoljon. Oda ment a strázsákhoz, kérdezte hogy +otthon van-e a tündérek hires királya? A strázsák mindjárt +megismerték.</p> +<p>– Jaj be jó hogy itt van kis gazdánk! be régen várjuk már! az +öreg felséges király minden reggel azt kérdezi legelébb hogy még se +jött-e meg? No de heveredjen le erre a lóczára, látjuk hogy el van +fáradva, de hogy is ne, mikor olyan messze útról jön!</p> +<p>Végig feküdt Ráadó a szép kő padon, el is aludt szép csendesen. +Mikor aztán a tündérkirály felkelt, megtudta hogy ott van, mindjárt +hivatta magához; felköltötték Ráadót, hogy hivatja a király. +Felkelt Ráadó, bement hozzá, a király mindjárt magához ölelte.</p> +<p>– Jaj kedves fiam be jó hogy megjöttél, be régen várok rád!</p> +<p>Akkor mindjárt összegyűjtette az ország fő fő embereit, +herczegeket, grófokat, nagy süvegű tótokat, a királyi tanácsosokat, +megmondta nekik, hogy Ráadót ezután ugy tiszteljék mint +<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= +"Page_51">-51-</a></span> királyukat, mert ha ő meghal, arra hagyja +az országot, vagy tán azt se várja, hogy meghaljon, hanem mihelyt +egy kicsit meg jön az esze a fiunak, mindjárt átadja neki.</p> +<p>Meghallotta ezt a vén királyné: „No várj vén bolond – gondolja +magában – csak menjenek el az urak, majd lesz neked ne mulass; a +maga lyányait számba se veszi, mintha nem is volnának, arra a +jött-ment sehonnaira akarja hagyni az országot, de majd megmutatom +én hogy az én lyányaim elébb valók, hogy én vagyok az úr a +háznál.“</p> +<p>A két nagyobb lyánynak is elmondta a királyné, azoknak is nagyon +tetszett ez a beszéd, mert Ráadó mindig csak úgy félvállról beszélt +velök, csak Anyicskának kedvezett, avval beszélgetett mindig.</p> +<p>Alig oszlott el a sok nép a királyi udvarból, mindjárt neki +esett a vén királyné az urának:</p> +<p>– Megbolondultál te vén marha! elébb való neked egy pokolból +jött-ment sehonnai a magad gyermekénél! majd megmutatom én, hogy +melyik elébb való, hogy nem lesz itt úr az a kölyök.</p> +<p>A király csendesítette volna, de az asszony <span class= +"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> se’ +hallott, se’ látott, dúlt-fúlt mint a veszett állat. Addig még sem +bánt oly roszul Ráadóval, mig meg nem tudta, hogy Anyicskával +szeretik egymást, hanem mikor azt egyszer kihallgatta a +kulcslyukon, attól fogva elveszítette volna mind a kettőt egy kanál +vizben, a királyt is mindig szidta, hogy minek tartja ott azt a +korhelyt, semmit se’ csinál, csak a kenyeret fogyasztja. Egyszer is +el kezdett neki beszélni:</p> +<p>– Ugyan te vén bolond, próbáld meg már mit tud az a kölyök, +csináltass vele valamit, elég régen itt van már, csak ragadhatott +volna rá annyi a mennyi.</p> +<p>Felhivatta a király Ráadót a maga szobájába, oda vezette az +ablakhoz, megmutatott neki egy nagy erdőt:</p> +<p>– Látod azt az erdőt fiam Raadó?</p> +<p>– Látom.</p> +<p>– No azt nekem holnap reggelre – mikorra felkelek – +tövestől-gyökerestől mind egy szálig kiirtsd; a fája mind fel +legyen ölbe vágva, a majorba behordva, rendbe rakva; a föld fel +legyen szántva, felboronálva, bevetve tiszta búzával, a búza +megérjen, le legyen aratva, el legyen nyomtatva, fel legyen szórva, +meg legyen <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= +"Page_53">-53-</a></span> rostálva, hogy mikorra én felkelek, tele +legyen a csűr olyan tiszta búzával, a milyet a galamb hord a +fiának, a lisztjéből pedig friss kalács legyen az asztalon. Elég +régen tündérek közt vagy már, ennyit csak tudhatsz!</p> +<p>Kibandukolt a szegény Ráadó a szobából; hogy csinálja ő ezt mind +meg! mikor azt se tudja hogy kell hozzáfogni? Ment egyenesen +Anyicskához, elmondta neki a dolgot. Anyicska csak elmosolyodott +rajta:</p> +<p>– Ne búsulj biz ezen egy cseppet se’ szívem Ráadó, ha csak ez a +baj, bízd rám, majd elvégzem én, hanem estére gyere be a szobámba, +beszédem van veled.</p> +<p>Bement Ráadó, az estét is alig várta; Anyicska elővett egy +sípot, azt megfútta. Annak a sípnak pedig az a tulajdonsága volt, +hogy ha Anyicska belefútt, az egész Tündérország meghallotta a +hangját, csak az apja, anyja és testvérei nem. Amint hát megfútta, +mindjárt annyi tündér termett ott, hogy majd kiverték a ház +oldalát.</p> +<p>– Mit parancsol felséges kisasszony? mit parancsol a mi kedves +kisasszonyunk?</p> +<p>– Azt parancsolom hogy – látjátok-e amott azt erdőt? +<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= +"Page_54">-54-</a></span></p> +<p>– Látjuk! látjuk! hogy ne látnánk! – kiabáltak minden felől.</p> +<p>– No azt az erdőt holnap hajnalra, mire én felkelek, mind +kiirtsátok, a fát felvágjátok ölbe, behordjátok a csűrbe, rendbe +rakjátok, a földet fölszántsátok, tisztabúzával bevessétek, a búza +kikeljen, meg is nőjjön, meg is érjen, azt felarassátok, el is +nyomtassátok, meg is rostáljátok, hogy reggelre tele legyen a csűr +olyan tiszta búzával, a milyet a galamb se hord a fiainak, a +lisztjéből pedig friss kalács legyen az asztalon.</p> +<p>– Értjük értjük, megyünk, meglesz.</p> +<p>Alig mentek el, hallott a nagy recsegés-ropogás, amint a fákat +vagdalták, a nagy kiabálás: „Itt már fel van a fa vágva, csak +hordani kell.“ „Innen már el van hordva, ide avval az ekével“ +hallott az ökör hajtás, amint szántottak. „Hi-hó, csálé Csákó, +hajsz Lombár.“ Azután hallatszott, mikor elkezdtek aratni, +nyomtatni. Mikor a szóráshoz is hozzáfogtak mondja Anyicska +Ráadónak:</p> +<p>– Eredj ki már te is lelkem, mindjárt virrad, lendíts valamit, +hogy mikor az apám kinéz az ablakon, lássa hogy te is dolgozol, ne +is gyanítsa, hogy ez nem a te munkád. <span class= +"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span></p> +<p>Mikorra kiért Ráadó, már fel is volt szórva, csak szét kellett +mérni. Mikor reggel kitekint a király az ablakon, látja hogy Ráadó +hogy sepri a szérűt, hányja veti idébb-odább a zsákokat, kiabál az +embereknek. Megörül a király, oda hijja a feleségét.</p> +<p>– No nézd, mennyire ment a fiunk, maga is hogy dolgozik, hogy +tud parancsolni az embereknek.</p> +<p>– Látom ám! de nem az ő munkája ez, hanem az Anyicskáé, hiszen +ha egy garas ára eszed volna, te is észrevennéd, hogy az csinál +helyette mindent, hiszen éjjel-nappal mindig csak egymást bújják, +nem lehet egyiknek se’ venni semmi hasznát.</p> +<p>De a király egyik fülén beeresztette, a másikon ki, amit az +asszony mondott; mikor aztán egy kis idő mulva maga Ráadó bevitte +neki a frissen sült párolgó kalácsot, úgy megdicsérte, hogy majd +lement a könyökéről a bőr.</p> +<p>– Ember vagy fiam Ráadó, máskor is igy végezd el amit rád +bizok!</p> +<p>De a vén királyné nem hagyta abban a dolgot, megint mindig +kusztonozta az urát:</p> +<p>– Csináltass már valamit megint avval a kölyökkel, vagy neked +már itélet napig elég <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= +"Page_56">-56-</a></span> lesz az az egy munka, a mit minap – de +akkor se maga – csinált! hadd dolgozzon, ne fogyassza hiába a drága +kenyeret, ne csapja reggeltől estig szárán a legyet!</p> +<p>A király próbálta csendesíteni hogy ne bántsa mindig azt a +gyereket, hisz a se kutya hogy minduntalan uszítsa, dolgozik az +eleget, de a felesége még jobban rákezdte:</p> +<p>– Hát még pártjokat fogod! még engem hallgattatsz! jobb bizon +hogy dolgoztatsz vele valamit, lássuk mit tud a hires.</p> +<p>Behivatta a király megint Ráadót; megint mutatott neki az +ablakból egy nagy erdőt:</p> +<p>– No édes fiam látod azt az erdőt?</p> +<p>– Látom.</p> +<p>– Nohát holnap reggelre az a fa mind ki legyen vágva, a +derekából boros hordó készítve, a galyaiból öl fa vágva, behordva a +majorba; a töve a fáknak ki legyen irtva, a föld felásva, beültetve +szőlővel, a szőlő meg is nőjjön, meg is érjen, le is legyen +szüretelve, a must meg legyen forrva, szépen megtisztulva, hogy +mire én felkelek, jó bor legyen az asztalon belőle kóstolónak.</p> +<p>Megint úgy elment a Ráadó kedve, mintha ketté vágták volna, ment +nagy szomorúan <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= +"Page_57">-57-</a></span> Anyicskához, elpanaszolta neki a dolgot, +hogy már ezt mégis csak lehetetlen megtenni. Anyicska megint csak +elnevette magát:</p> +<p>– Csak soh’ se’ adjon az isten ennél nagyobb bajt, akkor minden +jó lesz. Feküdj le most békességben, majd ha kell, majd felköltelek +én.</p> +<p>Megint megfútta Anyicska a sípot, megint ott termett +Tündérországnak apraja nagyja, hogy még az utczán se’ fértek +el:</p> +<p>– Mit parancsol kis királyné? mit parancsol a mi kedves kis +királynénk?</p> +<p>– Hát azt parancsolom, hogy – látjátok amott azt az erdőt?</p> +<p>– Látjuk! látjuk! hogy ne látnánk!</p> +<p>– No azt az erdőt holnap hajnalra mind egy szálig kiirtsátok, a +faderekakból hordókat csináljatok, a galyakat ölbe vágjátok, +behordjátok a majorba; a fatövet mind kiirtsátok, a földet +felássátok, szőlővel beültessétek; a szőlő megnőjjön, háromszor fel +legyen kapálva, meg is érjen, be is legyen szüretelve, a must +megforrjon, szépen megtisztuljon, hogy holnap reggelre, mire én +felkelek, kóstoló legyen a borból az asztalon.</p> +<p>– Értjük, megyünk, minden meglesz. <span class= +"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p> +<p>Alig mentek el, hallott megint a nagy recsegés-ropogás, a fák +amint dőltek rakásra, a nagy fúrás-faragás, abroncsozás, gyalulták +a dongákat, abroncsolták össze; az ölfákat hordták be a majorba, +rendbe rakták. Már éjfél tájban hallott a nagy csergés-kelepelés, +amint a seregélyeket hajtották el a szőlőről, azután nem sokára a +hordók, kádak döbörgése, amint szüretre mentek, a szedők danolása, +a csőszök lövöldözése. Mikor pitymallani kezdett, mind be volt a +szőlő hordva – tapodva. Ráadó csak akkor kelt fel, mikor minden az +udvarban volt, nosza rajta! ő is elővesz egy lopótököt, töltögeti a +bort egyik hordóból a másikba, szaladgál, kiáltoz; mikor a +legjavában dolgozott, kinézett a király az ablakon, meglátta a nagy +munkában, bizony kicsiben mult, hogy öreg ember létére, sirva nem +fakadt örömében. Hitta ki a feleségét mindjárt, mutatta neki a +fiut:</p> +<p>– No feleség mégis van kifogásod ellene?</p> +<p>– Van bizony, neked is volna, ha olyan tökkelütött nem volnál, +ha tovább látnál az orrodnál, ha utána néznél, hogy az a kölyök +maga csinálja-e azt, vagy az a gyönyörűséges mákvirág Anyicska? +<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= +"Page_59">-59-</a></span></p> +<p>De biz a királytól beszélhetett a felesége akármit, rá se +hallgatott; hanem mikor Ráadó bevitte a kóstolónak való bort, +megint úgy megdicsérte, hogy Ráadó maga is megsokallta. Ezt a +dicsérést már aztán nem tudta a királyné végig hallgatni, szaladt +ki a szobából, mint ki az eszét keresi, ment egyenesen a két +nagyobb lyányához tanácskozni, hogy hogy – mint kellene elveszteni +Ráadót. Ott aztán a három szép madár ki sütötte-főzte hogy mit +csináljanak? Ment a királyné megint vissza az urához.</p> +<p>– No te vén szamár, azt tegye meg az a kölyök, a mit én mondok +neki! Az ugyan semmi se, de nem segíthet benne neki az a drága +lyányod. Annyi az egész, hogy holnap reggel én kivezettetek három +paripát az udvarba, azt nyergelje meg ha tudja, és kerülje meg +mindegyiken a királyi várat. Ha megteszi jó, ha nem tudja megtenni, +fel is út – alá is út, itt olyan mihaszna emberrel nem etetjük +hiába a kenyeret.</p> +<p>Magához hivatta a király harmadszor is Ráadót:</p> +<p>– No fiam Ráadó, még egy próbát kell megtenned az anyád +kedvéért, ha azt szerencsésen <span class="pagenum"><a name= +"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> végbeviszed, többet nem +teszlek próbára, mert akkor tudom, hogy egészen kitanultad a +mesterségünket. Ez a mostani dolog abból áll hogy holnap reggel +vezettet ki a feleségem a palota udvarába három tüzes paripát, azt +neked a magad tulajdon kezeddel meg kell nyergelned mind a hármat, +azután minden segítség nélkül – saját emberségedből rájok ülni, meg +kerülni egymásután mindegyiken a királyi várat. Ráadó elnevette rá +magát: „Ha csak ez a baj, ezt ugyan megteszem, nyergeltem én már +meg olyan lovat is, amit akkor fogtak be a szilaj ménesből!“ Ment +aztán ki nagy fütyörészve az udvarra, még be se’ akart menni +Anyicskához, hanem aztán mégis csak befordult.</p> +<p>– No hát most mit parancsolt az apám?</p> +<p>– Szót se’ érdemel, mindössze csak három lovat kell +meglovagolnom, ennek ugyan kár olyan nagy feneket keríteni,</p> +<p>– Hej szívem Ráadó te ezt fel sem veszed, pedig ez lesz a +legnehezebb, ebben én se’ tudok segíteni. Tudod-e hogy az a három +ló a két néném és én? egyik tüzesebb mint a másik, ha ezer lelked +volna se tudnád őket megnyergelni, még csak közel se menni +hozzájok, mert orrukon szájukon fújják a lángot. Egyetlen egy +<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= +"Page_61">-61-</a></span> módja volna csak, a mivel birni lehetne +velök: ha az apám sarkantyúját felköthetnéd, avval körülkarczolnád +körülöttük a földet, már akkor nem tudnának semmit tenni, megállana +mindegyik mint a bárány; csakhogy azt a sarkantyút éjjel-nappal a +keblében hordja az apám, nem lehet sehogy megszerezni.</p> +<p>Ugy elment erre a beszédre a Ráadó kedve, mintha nyakon öntötték +volna. El se tudta gondolni, hogy mit csinál majd? Hanem Anyicska +mégis vigasztalta:</p> +<p>– No majd megpróbálom elcsenni tőle az éjjel ha alszik, ha aztán +az meglesz, gyerekjáték a többi.</p> +<p>Kibandukolt Ráadó a maga szobájába, leült nagy búsan egy székre, +ott szomorkodott, ha nem szégyelte volna, tán sirt volna is. Hát +egyszer amint ott búsong – szomorkodik, mint a kárvallott czigány, +jön ám be hozzá Annyicska hozza a sarkantyút:</p> +<p>No lelkem Ráadó, megsegitett az isten, eltudtam lopni, most már +csak arra tanitlak meg, hogy kell vele bánni, aztán minden jól +lesz. Hát mikor majd kivezetik a három lovat, – a két néném, meg +engem, – az egyik mennykőt lehell orrán-száján, a másik tüzes +villámot szór, <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= +"Page_62">-62-</a></span> a harmadiknak egész teste lángot hány, de +te avval ne gondolj, menj közel hozzájok, a melyiket meg akarod +nyergelni, karczold körül a sarkantyúval, úgy megáll mint a fal, +tedd rá a nyerget, lovagold körül a várat rajta; azután a másik +kettővel is csak úgy tégy.</p> +<p>Másnap reggel a király kihirdettette az országban hogy az ő +palotájában mi történik, tele is gyűlt az udvar úgy emberrel, hogy +nem esett volna le egy alma közibök, csak annyi hely maradt üresen, +hogy Ráadó a lovakkal szabadon mozoghasson. Mikor a kitűzött idő +eljött, kivezették a három lovat. Az első – a legöregebb király +kisasszony – mennykövet fútt orrán-száján, kapálódzott, ágaskodott, +rúgott, vágott, de Ráadó szép csendesen körül kanyarította a +sarkantyuval, hát – uramfia! úgy láttam mint most – megállott az a +tüzes ló úgy, mintha leszegezték volna, egy mozdulat nem sok, de +annyit se tett, Ráadó könnyű szerrel megnyergelte, ráült, avval +hajrá! „Majd kitöltöm most rajtad a mérgem a mért vesztemre törtél“ +– elkezdte sarkantyúzni, hogy a vér csorgott az oldalából mire +vissza kerültek. Mikor leszállott róla, a karikásával még egy +nagyot végig cserdített rajta, avval bekergette <span class= +"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> az +istállóba. Azután a második lóra – a második király kisasszonyra – +került a sor. Ez is szórta eleinte a tüzes villámot, de mikor ezt +is körül kanyaritotta a sarkantyúval, ez is megállott mint a +peczek, ezt is megnyergelte, azután megnyargalta úgy, hogy az +izzadtság dőlt róla mikor visszakerültek, bekergette ezt is az +istállóba. Már csak a harmadik ló – a gyönyörű szép Anyicska – volt +hátra. Ez meg a legtüzesebb volt, hiába! az anyja a vén gonosz +királyné csinálta ki a dolgot, nem tehetett ellene; az egész teste +tüzes lángot hányt, ha kapált a lábával, megnyilt a föld körülötte, +de Ráadó evvel nem gondolt, körül kanyaritotta ezt is a +sarkantyúval, ez is megállt egy álló helyében mozdulatlanul. Ráadó +rátette a nyerget, rá ült, szép lépést megkerülte rajta a várat; +mikor visszaértek, megtörülgette a selyem kendőjével, bevezette +szépen az istállóba, leszedte róla a szerszámot, úgy hagyta +ott.</p> +<p>A vén királynét majd megütötte a guta mérgében, tépte a haját, +vagdalta magát a földhöz, azt gondolta volt a vén gonosz, hogy +bizonyosan ott vesz Ráadó, hát bizony még a kinozta meg az ő kedves +lyányait, hogy megfeküdte mindegyik vagy két hétig. Megesküdött +<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= +"Page_64">-64-</a></span> ott mindjárt hogy akárhogy mint, de +elveszíti a két gyermeket, addig meg nem nyugszik, mig a +legkínosabb halálra nem juttatja mind a kettőt. De egy darabig – +hiába volt az eskü – nem tehetett semmit, mert a király nagyon +vigyázott a gyermekekre, nem engedett rajtok semmi +igazságtalanságot elkövetni.</p> +<p>Hanem egyszer levelet kapott a király egy másik országából – +mert nem csak egy országa volt – hogy menjen csak hamar, ott az +ellenség, pusztitja az országot tűzzel-vassal, kergesse el onnan. +Búsult a király, hogy hagyja ott azt a két ártatlan bárányt a +farkas körme közt, hogy bizza a gyermekeket arra a gonosz +asszonyra. Mig készült a háborúba, mindig azon kérte a feleségét, +hogy csak addig ne bántsa őket, mig oda lesz, igérte is az asszony +szájjal, hej pedig de mást forgatott az eszében. „Menj el csak, +majd tudom én mit csinálok, rég lesem már, hogy elvigyen az ördög +valamerre.“</p> +<p>Elbúcsúzott a király egész háza népétől, elindult a tenger sok +katonával az ellenség elébe.</p> +<p>Alig tette be maga után az ajtót, mindjárt azon kezdte el törni +a felesége az eszét, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_65" +id="Page_65">-65-</a></span> mi a legkegyetlenebb – legkinosabb +halál a világon, hogy avval végezze ki a gyermekeket. Gondolt is ki +egyet: nagy üstökben olajat forraltatott, hogy majd mikor legjobban +zubog, kiönteti egy nagy kádba, abba aztán belevetteti a két +gyermeket. Már előre örült neki a vén guzsajra való: „Milyen szép +lesz majd nézni, mikor összezsugorodnak a jó meleg fürdőben, mint a +tepertő, tudom nem lesz többet kedvök ihogni-vihogni +egymással.“</p> +<p>El is készittetett már mindent, a nagy kádat kivitette az +udvarra, az olajat is tüzhöz tetette, csak a volt hátra hogy +felforrjon.</p> +<p>De a jó isten nem engedte hogy két ártatlan teremtésen olyan +kegyetlenséget vihessen végbe az az ördög czimborája. Megmondta +Anyicskának az egyik cseléd, – a kire az olaj forralása volt bizva +– hogy mi vár rájok, Anyicska mindjárt magához hivatta Ráadót, +elmondott neki mindent:</p> +<p>– Hanem most már, lelkem Rázadó nincs mást mit tenni, el kell +szökni valamerre idegen országba, mert itt többet se éjjelünk, se +nappalunk, ha itt maradnánk, elveszítenének. De hát hova +menjünk?</p> +<p>– Azon nem volna mit aggódni – felelt <span class= +"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> rá Ráadó +–; elmegyünk az apám országába, ugy sincs neki több fia, ott is +király leszek én, te meg királyné, boldogul élünk, mig meg nem +halunk; de az itt a baj, hogy hogy megyünk ki a várból, mikor úgy +vigyáz ránk az a vén gonosz anyád, mint a szeme fényére, és hogy +megyünk ki az országból, hogy utol ne érjen?</p> +<p>– Biz azt magam se tudom – mondja Anyicska – hogy hogy haladunk +sebesen, mert minden mesterségem a kamarában van, oda pedig már +nincs idő kimenni; a várból csak kimehetünk, tudok én egy +földalatti utat, hogy pedig hamarjában észre ne vegyenek, köpök ide +az asztalra hármat, azok majd szólnak háromszor helyettem, addig mi +jó egérutat kapunk.</p> +<p>Ki is mentek szerencsésen a várból, mikor kivűl voltak, a hátára +vette Anyicska Ráadót, repült vele ahogy tudott, de hiába; sebesen +nem mehettek, mert nem volt Anyicskánál semmi mestersége.</p> +<p>Alig mentek el, elkészűlt a forró olaj fürdő. Beszólott a +királyné az Anyicska szobájába:</p> +<p>– Anyicska lyányom gyere ki!</p> +<p>Felelt helyette az egyik nyál: <span class="pagenum"><a name= +"Page_67" id="Page_67">-67-</a></span></p> +<p>– Mindjárt megyek édes anyám, csak hadd keljek föl.</p> +<p>Vártak – vártak egy darabig, de nem jött senki. Megint beszólott +a királyné.</p> +<p>– Gyere ki már Anyicska lyányom, ne várass magadra!</p> +<p>Megint felelt helyette a második nyál:</p> +<p>– Megyek mindjárt, csak hadd öltözzem fel.</p> +<p>Vártak egy ideig megint, de megint nem jött senki. Beszólott még +egyszer a királyné:</p> +<p>– Gyere csak hamar Anyicska lyányom, adok valamit.</p> +<p>– Mindjárt megyek csak a hajam tűzöm még fel – felelt a harmadik +nyál.</p> +<p>Vártak aztán még egy darabig, hogy nem jött senki, megint +bekiáltottak kétszer-háromszor, de biz ott akár itélet napig +kiabálhattak volna, nem szólott volna senki. Erre aztán betörette a +királyné az ajtót, hát nincs ott senki, csak három nyál az +asztalon. Össze csapta a két kezét:</p> +<p>– No ezek most elszöktek a pokolra valók, hanem tudom merre +mentek, majd visszahozom őket!</p> +<p>Mindjárt előkapott egy lapátot, ráült, nyargalt <span class= +"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> utánok, +sarkantyúzta a lapátját, hogy majd megbódult bele, csak hogy +utolérhesse őket.</p> +<p>Anyicska ezalatt jó messze haladt Ráadóval, mentek mentek amint +az isten tudniok adta, egyszer megszólal Anyicska:</p> +<p>– Jaj Ráadó lelkem, be ég a bal orczám, nézz hátra mit +látsz?</p> +<p>– Nem látok egyebet, csak egy halavány felleget.</p> +<p>– No az az anyám, észrevette hogy elszöktünk, hanem most már +szálljunk le hamar, én válok egy kápolnává, te meg válj egy +remetévé, ha kérdezi tőled, hogy nem láttál-e erre ilyen s ilyen +fiut meg lyányt, mondd hogy láttál ezelőtt háromszáz +esztendővel.</p> +<p>Alig hogy leszálltak, hogy Anyicska kápolnává, Ráadó remetévé +vált, ott termett a vén asszony. Kérdezi Ráadótól:</p> +<p>– Ugyan földi nem látott-e erre egy fiut meg egy lyányt?</p> +<p>– Láttam biz én ezelőtt háromszáz esztendővel, de mi gondom is +nekem akárki fiára, lányára? mit kérdi azt én tőlem?</p> +<p>A vén asszony még egyszer szélylyel nézett ottan körül, azután +visszafordult. „Hátha rosszul <span class="pagenum"><a name= +"Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> is néztem meg otthon, ott +vannak valahol elbúva a várban.“ Haza ment, még egyszer felhányatta +a várat, hogy egy tű nem sok, de annyi se maradt a helyén, de biz +azok nem voltak sehol. A vén asszonyt majd megütötte a guta, akkor +jutott eszébe, hogy hisz a kápolna meg a remete volt a két gyermek, +csak vissza kellett volna őket hajtani, előkapott nagy mérgesen egy +pemetét, megnyergelte, elkezdett vágtatni a két gyermek után.</p> +<p>Ráadó meg Anyicska ezalatt megint jó darab földet a hátuk megett +hagytak; egyszer megint megszólal Anyicska:</p> +<p>– Jaj lelkem Ráadó, be ég a jobb orczám, nézz hátra, mit +látsz?</p> +<p>– Nem látok egyebet, mint egy nagy fekete felhőt.</p> +<p>– No az megint az anyám, most már még dühösebb, hanem szálljunk +le hamar, én válok egy tábla kölessé, te meg válj pásztorrá, állj +bele a tábla kellős közepébe, onnan akármint ijeszget, ki ne +mozdulj, ha közel megy hozzád, üssed a botoddal.</p> +<p>Alig szálltak le, alig változtak kölessé, meg pásztorrá, megint +ott termett a vén asszony, elkezdte Ráadót édesgetni, csalogatni: +<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= +"Page_70">-70-</a></span></p> +<p>– Kedves fiam Ráadó, gyere ide, majd meglásd mit adok!</p> +<p>De Ráadó ki nem mozdult volna semennyiért egy álló helyéböl, +hiába volt minden csalogatás, a vén asszony hogy látta hogy igy nem +boldogul, rá akart ijeszteni; mindenféle oroszlánná, farkassá, +kigyóvá változott, de sehogy ki nem tudta venni Ráadót a helyéből, +úgy állt az ott mint egy karó. Feldühödött erre a vén asszony, neki +esett a kölesnek, tépte ki tövestül az egész táblát.</p> +<p>– De kutyák most még se’ szabadultok meg, Anyicska a köles, azt +kitépem, haza viszem, megégetem, te Ráadó aztán magadban semmit se +tudsz.</p> +<p>Ki is tépte az egész táblát, de annyi mégis megmaradt, a mennyit +Ráadó a botjával elért, mert oda nem eresztette be, már pedig épen +abban a kis darabban volt Anyicska, a többit vihette a vén asszony, +a’ csak gaz volt. Hátára is szedte mind amit kitépett, +felkerekedett vele a levegőbe, úgy ment, akár csak egy kazal repült +volna; amint haza ért, mind egy szálig rakásra rakta, meggyújtotta +maga, közel állott hozzá, hallgatta hogy mikor hallatszik már az +Anyicska sirása jajgatása a tűz közűl. De biz’ <span class= +"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> azt hiába +hallgatta, elégett a tűz, el is hamvadt, még se hallott semmit.</p> +<p>– No szedtevette, ezek megint megmenekültek. Hol van hamar egy +gereben, hadd üljek rá, hadd menjek utánok, hadd hozzam vissza +őket.</p> +<p>Felült egy nagy gerebenre, egy seprűt a kezébe fogott, elkezdett +vele hadonázni, úgy ment mint a forgószél, vagy tán még annál is +sebesebben.</p> +<p>Ráadó meg Anyicska ezalatt megint jó egérutat kaptak, mentek ők +is amint birtak, de mégis megint megközelítette őket a vén +királyné, megint megszólalt Anyicska:</p> +<p>– Jaj szivem Ráadó, most már az egész orczám ég, nézz hátra, mit +látsz?</p> +<p>Nem látok egyebet, mint egy nagy szélmalom formát erre jőni nagy +sebességgel az égen.</p> +<p>– No az megint az anyám, most már olyan dühös, a milyen soha se’ +volt életében. Hanem szálljunk le hamar, én válok egy tóvá, te válj +egy ruczává, a tó kellő közepén állj meg, ki ne mozdulj onnan +akármivel csalogat, akármivel ijeszt.</p> +<p>Leszállottak megint, Anyicska tóvá változott, Ráadó ruczává; +alig voltak evvel meg, ott termett a vén királyné. <span class= +"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p> +<p>– Hej kutyák már kétszer rászedtetek, de nem szedtek többet rá, +nem szabadultok most meg, tudom azt az egyet.</p> +<p>Mindjárt sassá változott, elkezdett csapkodni Ráadóra, de sehogy +se tudta elkapni, mindig a viz alá bukott előle, azután vadászszá +vált, lövöldözött a ruczára, de a golyó elől is mindig lebukott, +sehogy se tudta meglőni. Megint feldühösödött hogy csak úgy +tajtékzott a szája.</p> +<p>– Megálljatok! nem menekesztek most meg, ha ezer lelketek van +is, elveszítlek benneteket.</p> +<p>Evvel egy nagy gődénynyé változott, felszítta az egész tavat, +felrepült vele, mikor ment a levegőben, mintha csak egy rezidenczia +ment volna, olyan volt. Otthon aztán kiöntötte mind a vizet +szerte-szélyel, hadd igya fel a föld, hadd vesszen el közte +Anyicska; maga is kiállott oda, hol legtöbb volt a viz, hogy +hallhassa, majd ha sir, jajgat, könyörög, hogy gyönyörködhessék +majd benne, avval az ördögöknek rég eladott lelkével. De nem +engedte meg az isten, hogy az ártatlan síránkozásának örülhessen, +mert mikor a vizet felszítta, Ráadó betakart egy-két kanálnyit a +szárnyával, a közt maradt Anyicska, igy hát akár egy pocsolyából +vitte volna a <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= +"Page_73">-73-</a></span> vizet haza, akár onnan. Mikor mind +felszáradt a viz, látta a vén királyné, hogy megint kárba veszett a +fáradsága, elkezdte a haját tépni, verte a fejét a falba, mint egy +eszeveszett őrült. Azután megnyergelt egy sárkányt, a kezébe kapott +egy gereblyét; eddig is sebesen ment, de az mind semmi volt ahoz, +amint most neki indult, utol is érte a két gyermeket, mindig +közelebb – közelebb jutott hozzájok, már olyan közel beérte őket, +hogy a gereblyét is kinyujtotta hogy majd beleakasztja az Anyicska +hajába, de épen akkor kiértek a Tündérország határán, benn voltak a +Ráadó apja országában, ott pedig már nem volt hatalma a vén +királynénak. Mikor látta Anyicska, hogy tovább nincs mitől félni, +egy tanyaistálló mellett – ami ott volt a határnál – megállott, +nézett vissza az anyjára, ki még akkor is ott dühösködött, ott +káromkodott, mintha apját-anyját megölték volna; amint pedig +meglátta hogy megállott Anyicska, elfelejtette hogy kivül van a +határon, szaladt neki nagy dühösen. Anyicska hirtelen kis egérré +változott, bebútt a hidlás alá, Ráadó pedig rá se hederített, csak +járkált az istálló körül tovább, neki ugyan mindegy volt akár jött +akár se, mert ha Anyicskán – a lyányán – <span class= +"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> volt is +egy kis hatalma, őrajta ugyan nem volt egy szikra se’. A vénasszony +amint látta, hogy Anyicska egérré lett, hirtelen macskává +változott, oda állt a repedés mellé, a min az egér bebútt, várta +hogy majd ha kijön, nyakon csípi. De Ráadó se hagyta abban a +dolgot, füttyentett egyet, oda szaladt hat-hét komondor, azokat +ráuszította a macskára, úgy megtépték, hogy bőr is alig maradt +rajta. Mikor aztán a vén királyné megint benn volt a maga +határában, felemelte a két kezét, megátkozta a gyermekeket nagy +hangos szóval:</p> +<p>– No te kutya Anyicska fogjon meg benneteket az anyai átok, hogy +ha valaha csak egy napig, – csak egy óráig nem látjátok egymást, +úgy elfeledkezzék rólad Ráadó, mintha soha nem látott – de még +hiredet se hallotta volna.</p> +<p>Elszörnyűködött ezen az átkon a szegény Anyicska; ha ez +megfogja, ha elfelejti Ráadó, mit csinál ő idegen országban, ahol +senkije, semmije, még a betevő falatját se’ tudná megszerezni; de +Ráadó vigasztalta:</p> +<p>– Ugyan szívem szép szerelme, hogy tudnálak én téged +elfelejteni? hogy felejthetném el azt a sok jót, a mit velem +tettél, de hogy felejthetném el magad szép személyét is? +<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= +"Page_75">-75-</a></span></p> +<p>Megvigasztalódott Anyicska, jó kedvvel indultak haza felé.</p> +<p>Mentek mendegéltek, egyszer aztán beértek abba a városba, ahol a +Ráadó apja lakott. Ott a város végén megfogta Ráadó az Anyicska +kezét:</p> +<p>– No kedves Anyicskám én lelkemnek fele, itt vagyunk az apám +városában, nem is messze az apám palotájától; de most arra kérlek +ne gyere fel velem az apámhoz anyámhoz, ha egyszerre mennénk, vagy +hinnék vagy se, hogy a tündér király lyánya vagy, még valami rosz +személynek, szeretőmnek gondolnának; de igy majd magam felmegyek, +elmondok mindent az apámnak, akkor aztán érted jövünk minden +háznépestől, haza viszünk annak rendje módja szerint, ahogy a +mennyasszonyt szokás. Addig maradj itt a város végén, kiárendálok +egy kis házat, egy kis kertet, fogadok melléd egy szolgálót, +megvárhatsz szépen. Mire azt gondolod, hogy tán már oda értem, +akkorra vissza is jövök.</p> +<p>Beleegyezett Anyicska, kiárendáltak egy kis házat, fogadtak egy +szolgálót, azután elbúcsúztak egymástól. Anyicskának eszébe jutott +az anyai átok: <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= +"Page_76">-76-</a></span></p> +<p>– Siess én kedvesem – mondta Ráadónak – mert meg talál fogni az +anyám átka, hogy elfelejtesz, mintha soha hiremet se hallottad +volna. De ha elfelejtenél is, csak azt a gyürüt őrizd meg, amit a +tónál adtam, mikor legelőször láttuk egymást, én is megőrizem a mit +tőled kaptam, arról megismerjük egymást, akármikor találkozunk.</p> +<p>Ráadó csak nevette a dolgot: „hogy felejthetné el gerlicze a +párját, legény a kedvesét? Nem eshetik az meg.“</p> +<p>Még egyszer aztán megölelték, megcsókolták egymást, Anyicska +bement a kis árendált házba, Ráadó pedig az apja palotája felé +indult. Beért a szép királyi udvarba, elindult a sok grádicson +felfelé, hanem a szíve mindig jobban jobban elszorult, mintha +valami nagy követ tettek volna rá, mikor aztán belépett az apja +szobájába, egyet kóválygott vele a világ, avval elesett végig a ház +földjén, mint egy darab fa. A király azt gondolta, hogy csak a nagy +öröm miatt szédült el, felélesztgette lassanként. Mikor aztán +egészen eszén volt, kérdezték tőle, hogy hogy jött haza, de nem +tudott róla egy árva szót se mondani, se Anyicska nem jutott +eszébe, hogy az hozta haza, hogy az mentette <span class= +"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> meg a +haláltól, de még az se hogy látta valaha, úgy megfogta a tündér +királyné átka, hogy se ott létéről, se elmeneteléről, se haza +jöttéről egy kis szó nem sok, de annyit se tudott mondani, csak azt +tudta hogy nem kell neki többet elhagyni az apját. A király aztán +nem nagyon bánta, ha nem beszél is, csakhogy otthon marad, nem megy +vissza többet, csakhogy lesz kire hagyni az országot, nem kell +idegen kézbe adni. Mindjárt ki is hirdette országszerte, hogy +itthon van a fia, nagy dinom-dánomot csapott, két nap, két éjjel +boldog boldogtalan ingyen ehetett-ihatott a házánál, ami +szemének-szájának tetszett.</p> +<p>Szegény Anyicska pedig csak várta csak várta Ráadót, de biz az +nem ment felé se; eltelt két nap, eltelt három nap, de csak nem +ment, negyedik nap, aztán beküldte a szolgálóját a városba, hogy mi +ujság van a királyi palota körül, beszélnek-e a királyfiról, meg a +mátkájáról? Bement a szolgáló, de avval a hirrel jött vissza, hogy +a királyfiról mindent lehet hallani, de a mátkájáról senki se tud +semmit, azt se tudják van-e, nincs-e? Búsult szegény Anyicska, +mindjárt tudta, hogy az anyja átka fogta meg Ráadót; attól fogva +minden nap beküldte <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= +"Page_78">-78-</a></span> a szolgálóját ujságot hallani, de biz az +soh’se hozott jobb hirt. Egyszer aztán avval ment haza, hogy azt +beszélik, hogy házasodik a királyfi, a szomszéd király szép lyányát +veszi el, az esküvő napja is ki van már tűzve, akkor majd az +országát is átadja az öreg király a fiatalnak, olyan lakodalmat +csapnak, hogy két ország lesz rá hiva. Sirt-rítt Anyicska, nem +tudta mitévő legyen, még csak a’ se volt, aki vigasztalta volna, +vagy tanácsot tudott volna neki adni. Egyszer valami jó gondolatja +támadt, de nem szólt róla senkinek, csakhogy attól kezdve mindig +jobb kedve volt.</p> +<p>Mikor már hivogattak a királyi lakodalomra, egy levelet irt az +öreg királynak, a mibe azt irta meg, hogy itt s itt, ebbe s ebbe a +részébe a városnak, lakik egy fiatal lyány, ki messze földről +szakadt ide, az igen nagyon szeretné megnézni a király lakadalmát, +mert még olyant soha se’ látott, azért ne sajnálja a király +meghivatni, se’ nem eszik se’ nem iszik, csak a sok úri népet, meg +a szép menyasszonyt akarja megnézni. A király mindjárt meghivatta, +még pedig nem csak szélyelnézni, hanem valóságos vendégnek, még meg +is izente neki, hogy okvetetlen elmenjen. Megörült Anyicska a +meghivásnak, <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= +"Page_79">-79-</a></span> adott is a vőfélynek olyan pántlikát, +hogy a többi lyányé összevéve se’ ért felényit, amint pedig az +elment, mindjárt hozzá fogott a lakodalmi ruha csináláshoz, a mit +magára akart venni.</p> +<p>Mikor aztán eljött a lakodalom napja, felöltözött, de olyan +ruhába, hogy Tündérországban se igen látni párját sátoros ünnepkor +se, csak elfogta a cselédje szemefényét. Mire a királyi palotához +ért, már ott ugyancsak szólott a muzsika, úgy tánczoltak, majd +leszakadt a ház, még a süketnek is bokájába ment a szép +muzsika.</p> +<p>Bement Anyicska a tánczolók közé, de mikor meglátták, mindenki +megállott a táncz kellős közepében, úgy bámult rá, mindenki +kérdezgette, ki lehet? ki lehet? de senki se tudott rá felelni. Az +öreg király se tudta, hogy ki lehet, se a felesége, ha magától a +lyánytól kérdték, azt mondta, hogy ő az az idegen, aki kérte a +felséges királyt, hogy hivassa meg a lakodalomra; de a nevét – hogy +hogy hívják – ki nem lehetett belőle venni. Maga Ráadó rajta-rajta +felejtette sokszor a szemét, rémlett előtte, mintha látta volna +valahol, de nem tudta hogy hol. Ő is kérdezte tőle, hogy ki? de ez +azt felelte <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= +"Page_80">-80-</a></span> rá, hogy gondolkozzék rajta, találja ki, +sokszor beszéltek már egymással; hanem bizony Ráadó nem tudta +kitalálni, hiába törte az eszét.</p> +<p>Elkövetkezett a vacsora ideje. Amint vacsorálnak, felszólal +egyszer Anyicska.</p> +<p>– Felséges király, egy nagy kérésem volna nekem felségedhez: +engedjék meg nekem, hogy hadd ihassam a vőlegény poharából, a mi +országunkban az a szokás, hogy a legények a mennyasszony poharából +isznak, a lyányok a vőlegényéből, én hát az országunkbeli szokást +itt is szeretném megtartani.</p> +<p>A király szíves örömest megengedte neki, a vőlegény még maga +töltött neki a legdrágább borból, maga vitte hozzá, maga adta neki +oda; elvette Anyicska, felköszöntötte a fiatal házaspárt, azután +ivott belőle. Mig ivott, azt a gyürűt, amit a legelső találkozáskor +a tónál kapott Ráadótól, a szájából beleeresztette a pohárba, úgy +adta vissza.</p> +<p>– No most megiszom a szerelmét – mondja Ráadó, avval felhajtotta +a bort, ami a poharában maradt; hát amint iszik, megcsördül valami +a pohárban, nézi mi az? hát egy gyürű, nézi jobban, megismeri, hogy +az az ő gyürűje <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= +"Page_81">-81-</a></span> volt hajdan, gondolkozik – gondolkozik, +kinek adta ő ezt, hát egyszerre eszébe jutott minden, kiejtette a +poharat a kezéből, oda szaladt Anyicskához, megölelte – +megcsókolta:</p> +<p>– No szivemnek szép szerelme te vagy az én menyasszonyom, nem +más, ásó kapa választ el bennünket egymástól!</p> +<p>Azután elbeszélte az egész násznép előtt a dolgot, hányszor +mentette őtet meg Anyicska? hogy fogadtak egymásnak örök hűséget +még tizenhárom esztendős korukban; hogy átkozta meg őket a vén +királyné? Elbeszélt mindent, tőviről hegyire, nem hagyott el +semmit. Erre aztán az egész násznép, még maga a menyasszony is azt +mondta, hogy ha szeretik egymást, esküdjenek meg, olyan szép +lyánynak, mint az első menyasszony, akad legény akár minden ujjára +száz.</p> +<p>Ráadó, meg Anyicska kétszer se mondatták maguknak, mindjárt +minden násznépestől mentek a templomba, megesküdtek. Azután még +nagyobb lakodalmat csaptak.</p> +<p>Mikor legjavában folyt a mulatság, hát ki lép be az ajtón? nem +más, mint az öreg tündér király. Elmondta, hogy megtudott mindent, +mikor a háborúból haza került, hogy milyen <span class= +"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> kegyetlen +volt a vén királyné hozzájok, mindjárt megharagudott, karóba +huzatta, a két lyányát meg apáczának adta, azok még fiatalok, +holtokig csak leimádkozhatják majd bűnöket. „Most pedig fiaim azért +jöttem, hogy átadjam nektek minden országomat, azután holtig +nálatok maradjak.“</p> +<p>Erre aztán még jobb kedvök kerekedett, még nagyobb lakodalmat +csaptak, ettek, ittak, mulatoztak, Duna, Tisza, Dráva, Száva mind +ott voltak egy szegletben, egy nagy zsákba betömve, én is ott +voltam, ugráltam, tánczoltam, a zab sarkantyúmmal a zsákot +kirúgtam, mind kidőlt a sok víz; te is ott voltál, majd a vizbe +haltál, de én megkaptalak, üstöködnél fogva ki is rántottalak. Ha +ki nem rántottalak volna, bizonyosan bele haltál volna.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_83" id= +"Page_83">-83-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT06" id="CHAPT06"></a>Az ARANYHAJÚ +HERCZEGKISASSZONY.</h2> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, még az óperencziás tengeren is túl +volt, volt is, nem is, de csak mégis megkellett annak esni, volt +egy fiatal herczeg, annak volt egy húga, de olyan szép, hogy szem +nem látott, fül nem hallott még olyat. A homlokán nap volt, a +mellén hold, a két orczáján meg két gyönyörű csillag, a szép +aranyhaja a sarkát érte ha ki volt bontva, mikor járkált, +aranyfolyosó folyt utána, ha sírt, arany könyű hullott a +szeméből.</p> +<p>A herczeg sokszor óra-hosszat elgyönyörködött benne, hogy milyen +szép; ebből aztán az lett, hogy addig-addig gyönyörködött, mig bele +nem szeretett. Már pedig hiába szeretett bele, mert testvér +testvért csakugyan nem vehet el, igy hát a herczeg azt gondolta ki, +hogy lefestette magának egy nagy táblára, azt a nyakába akasztotta, +elindult, hogy addig megy, mig egy olyan <span class= +"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> szép +lyányra nem akad, akkor aztán azt elveszi feleségül, de mig nem +talál, mindig bujdosik.</p> +<p>Ment aztán, mendegélt, hetedhét ország ellen, egyszer beért egy +királyi városba. Nagyon el volt fáradva, meglátott egy palota előtt +egy kőpadot, arra leült pihenni. Az a palota pedig a királyé volt, +akkor is ott nézett ki a király az ablakon, meglátta a szép képpel +a herczeget, azt gondolta, valami képáruló, gondolta, hogy megveszi +tőle, leküldte érte az inasát, felhivatta. Felment a herczeg; a +király kérdezte tőle, hogy miféle kép az? a herczeg elbeszélte, +hogy az az ő testvérje, hogy most azért vándorol, hogy annak párját +találjon, de még eddig bizon hiába esett minden fáradozása.</p> +<p>A király – aki még maga is csak legény volt, – amint +meghallotta, hogy van olyan élő teremtmény az ég alatt, mint az a +kép, mindjárt elhatározta, hogy ő azt veszi el, akár törik, akár +szakad, ha fél országába kerül is. Meg is mondta a herczegnek is, +hogy mit határozott magában, kérte mennyre-földre, hogy ne menjen +most tovább, vezesse vissza őtet a maga országába, azután majd +elmehet – nem bánja – feleséget keresni. Hajtott a herczeg a jó +szóra, visszament a királylyal. Mikor a palotájához <span class= +"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> értek, +akkor is ott sétált a gyönyörű kisasszony a kertben, az arany +folyosó mindenütt folyt utána, a merre járt. A király amint +meglátta, még jobban beleszeretett, odament hozzá, elmondta neki, +hogy mi járatban van, elmondta, hogy még akkor megszerette, mikor +csak festve látta. A herczegkisasszony is nagyon megszerette a szép +királyfit, mert az is olyan szép volt, hogy ritkitotta párját, rá +is állott az ajánlatára, mindjárt gyürűt váltottak; azután még egy +darabig együtt mulattak, akkor a király elbucsúzott, elment; +marasztalta ugyan a herczeg is, a kisasszony meg még jobban, de ő +azt mondta, hogy már csak elmegy, elkészül a lakodalomra, meg +násznépet is hoz; „mert úgy már csak még se’ esküdhetünk össze, +mint két sátoros czigány, hogy lakodalmunk se legyen.“</p> +<p>Elment hát a király haza, megtette a nagy készületeket a +lakodalomra. Volt neki egy vén boszorkány édesanyja, akiről mind a +világ azt tartotta, hogy minden éjjel a Szentgellért hegyére jár, +de el is lehetett hinni, mert olyan vén volt, hogy tán a mátra +talyicskázását is megérte, a mellett álnok, istentelen volt még a +fiához is. Ez a gonosz vén asszony mikor meghallotta, <span class= +"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> hogy a fia +megházasodott, nagyon megharagudott érte, mert volt neki egy +szobalyánya, aki tudott rá valamit, annak igérte meg, hogy ha el +nem árulja elveteti fiával. Most hát azon ijedt meg nagyon, hogy a +szobalyány megharagszik, besúgja a gonoszságát, akkor pedig vége +neki, hanem mégis lekenyerezte a lyányt, hogy ne szóljon senkinek, +majd fordit ő egyet a dolgon.</p> +<p>Mikor aztán menni akart a fia a menyasszonyáért, mondta neki, +hogy ő is elmegy, majd a maga hintójában hozza haza. A király még +megköszönte neki, hogy öreg létére az ő kedvéért olyan nagy útra +szánja a fejét, hej pedig ha tudta volna, hogy mi szándékkal indul +el az anyja, majd máskép köszönte volna meg!</p> +<p>Elindultak hát szép békességben, el is értek a herczeg +országába, ott a fiatal pár megesküdött, olyan lakodalmat csaptak, +hogy hét országra szóllott. A királynak olyan jó kedve volt, hogy +madarat lehetett volna vele fogatni; a feleségét úgy szerette, hogy +még a helyét is megfútta, ahova leült.</p> +<p>Mikor vége volt a lakodalomnak, elindultak haza felé. A +menyasszony a vén királyné hintójában ült a vén királynéval meg a +szobalyányával, <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= +"Page_87">-87-</a></span> a herczeg, a király és a többi lakodalmas +legények pedig a hintó körül lovagoltak. Mikor már jó messze +haladtak, egyszer visszakiáltott a király a feleségének.</p> +<p>– Jól betakaródz kincsem, magadra vigyázz, meg ne fázz!</p> +<p>Hallotta a szép menyasszony, hogy mondott valamit az ura, de nem +értette, hogy mit? kérdezi az anyóssától:</p> +<p>– Mit mondott az uram?</p> +<p>– Azt, hogy vágjuk le a hajadat tőből.</p> +<p>Kért, könyörgött szegény, hogy ne foszszák meg attól a szép +hajától, sirt, hogy csak úgy peregtek le az arany könyűk az arczán, +de nem használt semmit a vén gonosz királynénak, bizony levágta +az.</p> +<p>Megint mentek egy darabig, megint eszébe jutott a királynak, +hogy a felesége vajjon nem hül-e meg? megint visszakiáltott:</p> +<p>– Jól betakaródz kincsem, magadra vigyázz, meg ne fázz!</p> +<p>Megint nem értette a menyasszony, megint megkérdezte a +napától.</p> +<p>– Hát most mit mondott az uram?</p> +<p>– Azt mondta, hogy vágjuk le a két kezed könyökig. <span class= +"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p> +<p>Sírt, rítt a szegény herczegkisasszony, könyörgött, hogy ne +tegyék nyomorékká, de nem használt semmit, levágták mind a két +karját.</p> +<p>Megint mentek egy darabig; a király elkezdett beszélgetni az +országos dolgokról, abba nagyon belemerült, nem akarta félbe +hagyni, hogy a feleségéhez menjen, hej pedig ha csak sejtette volna +is, hogy milyen kegyetlenséget visznek rajta végbe, oda ment volna, +ha az egész országa égett volna is. De igy megint csak messziről +kiáltott vissza:</p> +<p>– Jól betakaródz kincsem, magadra vigyázz, meg ne fázz!</p> +<p>– Megint nem értette a menyasszony, megint a napától +kérdezte:</p> +<p>– Hát most mit mondott az a kegyetlen ember?</p> +<p>– Azt, hogy ássuk ki mind a két szemed!</p> +<p>Már nem is tudta magát védelmezni, nem volt keze, csak +könyörgött, hogy ne foszszák meg a szeme világától is, olyan szépen +rimánkodott, hogy még a pogány is megszánta volna, csak az a +pogánynál is pogányabb vén asszony nem szánta meg, nem sajnálkozott +rajta, kiásatta mind a két szemét.</p> +<p>Mig a szemét ki nem ásták, legalább sírhatott <span class= +"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> a +boldogtalan menyasszony, sírt is annyit, hogy a hintó aljából +marokkal lehetett szedni az arany gyöngyöt, de hogy a szemét +kiásták, még csak a se’ volt, amivel sírjon, csak jajgatott nagy +keservesen, hogy más embernek a szíve szakadt volna meg rajta, de +az a vén boszorkány tán még örült neki.</p> +<p>Egyszer, mikor egy nagy folyó vízen, egy hidon mentek keresztül, +megint hátra szólt a király.</p> +<p>– Jól betakaródz kincsem, szívemnek fele, magadra vigyázz, meg +ne fázz, mindjárt otthon leszünk már!</p> +<p>Megint nem értette, megint megkérdezte a napától:</p> +<p>– Hát most mit mondhatott még a király?</p> +<p>– Azt mondta, hogy lökjünk bele ebbe a vizbe.</p> +<p>A boldogtalan menyasszony még megörült neki, hiszen minek is már +annak az élet, a ki vak is, béna is, még koldulni se’ tud már az +olyan! Csak azon könyörgött még, hogy azt engedjék meg, hogy a +bátyjától búcsúzhasson el, de azt se engedték meg, hanem irgalom +nélkül belelökték a vizbe, ahol legmélyebb volt.</p> +<p>Akkor a vén égetnivaló a levágott arany <span class= +"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> hajat +felrakta a szobalyány fejére, mintha azé volna, a herczegkisasszony +ruháját arra húzta rá, a szép gyöngyöket, karpereczeket a karjára +bidgyesztette; de hiába, rá rakhatta volna arra a világ minden +aranyját, ezüstjét, mégis csak csúnya maradt volna az.</p> +<p>Mikor hazaértek, lepattant a király a lováról, szaladt, hogy a +feleségét le vegye a hintóból, hát amint meglátta, hogy mint +megcsúnyult, hogy csak a ruhája olyan, mint eddig volt, mintha csak +pofon vágták volna, úgy eloldalgott onnan. Leszállott aztán a +menyasszony, megindult a palota felé, hát nem folyt utána arany +folyosó, csak olyan volt, mint más közönséges asszony. Nagyon +megharagudott ezen a király, elkezdte szidni a herczeget, hogy őt +bolonddá tették, hisz nem foly ez után arany folyosó, nincs is nap +a homlokán, hold a mellén, két csillag a két orczáján, hisz csak +olyan ez, mint más közönséges asszony, még azok közt is a csunyák +közül való. A herczeg hiába mondta, hogy az nem az ő testvére, hogy +a beszédje se’ olyan, hiába fogta kérdőre a vén királynét is, az +még neki állott feljebb, hogy hogy meri őt vádolni! A király meg +se’ hallott, se’ látott, mert hiába! csak úgy van az, akit az +<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= +"Page_91">-91-</a></span> isten meg akar verni, az eszét veszi el; +az is vak volt – süket volt, mert nem hallgatott a herczeg +beszédjére, nem látta meg, hogy az nem az ő menyasszonya, nem +gondolta meg, hogy fonnyadt kórót is lehet a szép virág helyére, +szép pohárba tenni, csúnya r....óra is rá lehet a szép menyasszony +ruháját adni. Itt, hiába beszélt a herczeg, megfogták, +meglánczolták, levetették egy sötét tömlöcz fenekére, kigyók-békák +közé, hadd rothadjon ott, hadd egyék meg a csúszó-mászó férgek, a +mért a királyt úgy rá merte szedni.</p> +<p>Örült a vén királyné mikor a herczeget elhurczolták, mert igy +nem félhetett hogy kitudódjon a gonoszsága. „A fiam meg – gondolta +magában – majd csak hozzá törődik a feleségéhez, soha se’ tudja +meg, hogy e’ volt a szobalyány.“ Hej pedig a királynak nem kellett +az uj feleség, se’ testének, se’ lelkének, vele élt ugyan, mert +hitet mondott rá, azt pedig nem akarta megszegni, de azért nem volt +felesége, mert soha meg nem csókolta, soha hozzá nem nyúlt, éjszaka +is mindig kettőjök közé fektette a kardját.</p> +<p>A nyomorékká lett herczegkisasszonyt pedig vitte a viz szép +csendesen lefelé. Egy öreg <span class="pagenum"><a name="Page_92" +id="Page_92">-92-</a></span> halász épen ottan körül halászgatott, +egyszer érzi, hogy valami nagyot ránt a hálóján, megörült neki, +hogy valami nagy hal akadt bele, húzza ki sebesen, hát egy +emberformát lát benne, de vakon is, bénán is. Jó szívű ember volt +az öreg halász, megszánta a szegény szerencsétlent, kihúzta a +vizből, haza vitte a kunyhójába, vetett neki fűből jó puha ágyat, +addig élesztgette mindenféle módon, mig lassanként életre jött, de +még azután is soká beszélt félre, sírt, jajgatott, könyörgött +álmában a vén királynénak: „Jaj ne vágják le a karom… ne szúrják ki +a szemem… ártatlan vagyok én, nem tettem én semmi roszat!“ Az öreg +halász tán maga sem tudta volna megmondani, hogy mikor sírt +utoljára, de már erre úgy zokogott, mint a gyermek, biztatta a +herczegkisasszonyt, hogy ne féljen, nem bántja senki; addig addig +biztatgatta, mig utoljára eszére jött. Tudakolta hogy hol van, az +öreg halász megmondta neki, megigérte, hogy ezután ő lesz az ő +ápolója; a kisasszony elbeszélte az egész élete történetét, hogy +ismerte meg a király? hogy indultak útnak? hogy tették nyomorékká? +hogy vetették a vízbe? mindent, mindent a mi csak vele történt. Az +öreg halász még jobban megsajnálta, <span class="pagenum"><a name= +"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> megigérte neki, hogy ha +meggyógyul, haza viszi a hazájába.</p> +<p>Ettől fogva aztán szorgalmasan ápolgatta a halász, éjjel-nappal +mindig mellette volt, de gyógyult is a herczegkisasszony +szemlátomást, napról napra mindig jobban lett. Már a haja is +megnőtt jó nagyra, csak a keze és a szeme nem gyógyult, hanem +bizott a jó istenben, hogy majd csak meggyógyítja azt is.</p> +<p>Egyszer beküldte az öreg halászt abba a városba – mert közel +volt hozzájok, – ahol a király lakott; hogy tudja meg, +megházasodott-e a király, és hogy mi történt a bátyjával? mert ő +nem is gondolta, hogy a vén királyné gonoszsága volt az, nem pedig +a királyé. Elment az öreg halász, megtudott mindent, a mi történt. +Haza ment nagy búsan, elbeszélte, hogy miket hallott, elmondta azt +is, hogy a bátyja most is a tömlöczben kínlódik. Elszomorodott +nagyon a herczegkisasszony, sajnálta a bátyját hogy ártatlanul +szenved, de az öreg halász biztatta, hogy majd jóra fordul e’ még, +majd kiderít még az isten mindent.</p> +<p>Egyszer érezte a herczegkisasszony, hogy mozog valami a fejében, +mondja az öreg halásznak, hogy keressen benne, régen nem +fűsülködött <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= +"Page_94">-94-</a></span> már. Nézi a halász a fejét, hát talál +négy kis aranybogarkát, megörült neki, megfogta, kérdezte hogy mit +csináljon vele? A herczegkisasszony mondta neki, hogy vigye be a +városba a királynéhoz, mutassa meg neki, de ha meg akarja venni, +semmiért másért oda ne adja, csak két kezet kérjen érte, ha nem +tudnak adni, hozza vissza. Bement a halász a városba, elment a +királyi palotába, felvezettette magát az öreg királynéhoz, +megmutatta neki a bogarakat, kinálta, hogy vegye meg.</p> +<p>– Hát mennyiért adná kend? – kérdi a királyné.</p> +<p>– Pénzért semennyiért felséges király asszony, hanem két +asszonyi kézért od’adom, azt kerítsen felséged.</p> +<p>Megharagudott a vén királyné, hogy mi bolond beszéd az? hol +vegyen ő két asszonyi kezet? magáét csak nem vághatja le! már majd +kihajittatta a halászt, hanem épen akkor ment be a fiatal királyné. +Ez amint megtudta, hogy miről van szó, mindjárt eszébe jutott, hogy +a herczegkisasszony két levágott keze ott hányódik-vetődik valahol +a kamarában a lom közt; mindjárt szaladt érte, megkereste, od’adta +a halásznak. <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= +"Page_95">-95-</a></span></p> +<p>Megörült neki az öreg halász, szaladt vele, amint csak birt +haza; otthon a herczegkisasszony még jobban megörült, mindjárt a +maga helyére illesztették mind a két kezet, megkenték valami +forrasztó fűvel, úgy oda ragadt, mintha soha se’ lett volna +levágva.</p> +<p>Már a haja régen megnőtt neki, most már keze is volt, csak még a +szeme hibázott. Mióta a keze meggyógyult, már sokkal jobban volt +dolga; megmosdott, megfürdött, a gyönyörű aranyhaját megfűsülte, +befonta, evvel eltöltötte az időt. Egyszer, mikor fűsülködött, +talált megint a fejében hat kis arany bogarat. Megint beküldte a +halásztól a királynénak, de megmondta neki, hogy oda ne adja +egyébért, csak két szemért, akármit igérnek érte mást. Bement a +halász a királyi udvarba, felment a vén királynéhoz, hogy megint +hozott hat kis arany bogarat, ha megvennék.</p> +<p>– Hát hogy adod? kérdezi a királyné.</p> +<p>– Pénzért semennyiért felséges király asszony, hanem két +szemért, azt kerítsen felséged.</p> +<p>Rá kiáltott a vén királyné.</p> +<p>– Tán megbolondultál, hogy mindég olyanokat kérsz, két kezet, +két szemet! másszor ha idejősz, ebrúdon vettetlek ki. <span class= +"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p> +<p>Megijedt az öreg halász, el akart menni, de épen az ajtóban +találkozott a fiatal királynéval, mindjárt megismerte a +királyné:</p> +<p>– Mit hoztál öreg, tán megint bogarat?</p> +<p>– Azt biz én felséges királyné, de a miért adnám, nem ád érte a +felséges királyné, mert nem adom másért, csak két szemért.</p> +<p>Mindjárt eszébe jutott a királynénak a herczegkisasszony két +kiásott szeme, tudta, hogy annak meg kell lenni valahol a háznál, +mindjárt el is indult keresni, s csakugyan meg is találta a láda +fiában. Vitte be nagy örömmel, od’adta az öreg halásznak, mikor +aztán elment, mondta nagy nevetve a napának, hogy milyen jól jártak +evvel a bolond emberrel, hogy mindig olyan hasznavehetetlen +dolgokat kér a kis arany bogarakért, nem pedig valami +drágaságot.</p> +<p>Az öreg halász pedig a két szemmel szaladt haza felé, mintha +kergették volna; amint haza ért, megkente mind a két szemet +forrasztó fűvel, beillesztette a helyére, úgy oda ragadt, mintha +soha se lett volna kivéve, csak úgy látott vele a +herczegkisasszony. Ettől fogva még szebb lett, mint azelőtt volt; +gyakran kijárt a folyó partjára sétálni, amerre járt, mindenütt +<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span> arany folyó folyt utána, ha sírt +aranykönyű hullott a szeméből; a nap a homlokán – a hold a mellén – +a két csillag a két orczáján még szebben ragyogott, mint +azelőtt.</p> +<p>De hiába volt meg a régi szépség, csak nem tudott annak a +herczegkisasszony örülni, ha eszébe jutott, hogy a bátyja +ártatlanul szenved, a gyilkosokkal, gyújtogatókkal egy tömlöczbe +zárva. Egyszer eszébe jutott, hogy meg kellene neki látogatni, +legalább ha tudná, hogy ő él, mindjárt enyhülne a szenvedése, +kevesebb bánat feküdne egygyel a lelkén. Megkérte hát az öreg +halászt, hogy vezesse el őt ahoz a tömlöczhöz, ahol a bátyja van, a +halász szivesen megtette, elvezette. Amint ott járkáltak a tömlöcz +ablaka körül, lenézett a király a palotájából, hát látja, hogy épen +olyan lyány áldogál ott, mint a milyet ő elvett: a homlokán nap +van, a mellén hold, a két orczáján két gyönyörű csillag, ha megy +valamerre, arany folyó foly utána; mindjárt szaladt le a király +hozzá, hogy megtudja, valjon ki lehet? mert neki is épen ilyen +jegyese volt.</p> +<p>Amint meglátta a szép herczegkisasszony, hogy megy a király +feléje, megijedt nagyon, futásnak eredt, mert azt gondolta, hogy +megint <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= +"Page_98">-98-</a></span> olyan kegyetlenséget akar rajta +elkövetni, de a király elkezdett neki könyörögni.</p> +<p>– Várj meg szívem szép szerelme, ne szaladj tőlem, csak egy +szóra, csak egy szempillantásra várj meg, azután ha nem szeretsz, +nem bánom ha itt hagysz is, csak egy szót szólhassak hozzád, csak +egyszer tekinthessek a két szép szemed közé!</p> +<p>Olyan szépen beszélt a király, hogy hitt neki a +herczegkisasszony, – megvárta. A király megölelte, megcsókolta:</p> +<p>– Valld meg szivem szép szerelme, hogy te az én menyasszonyom +voltál, mert akárhogy mint szakitott el az isten tőlem, ismerlek, +te nem lehetsz más.</p> +<p>Jól is, rosszul is esett ez a beszéd a herczegkisasszonynak, jól +azért, mert szerette a királyt még akkor is, rosszul pedig azért, +mert azt gondolta, hogy csak tetteti magát. Szemére vetette neki a +nagy kegyetlenséget, amit rajta végbe vitetett, a király csak +elbámult, kérdte hogy miféle kegyetlenséget követtek el rajta? a +herczegkisasszony eleinte el se’ akarta beszélni, hogy csak ne +tetesse magát, hiszen ő parancsolt mindent, de a király esküdött +mennyre, földre, hogy ő nem tud semmiből <span class= +"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> semmit, +hát csak elbeszélte, a mi vele történt.</p> +<p>A király mikor meghallotta, térdre esett, úgy kérte hogy +engedjen meg neki, hogy ő az egészről semmit se’ tudott, ő +ártatlan, de majd megtorolja a kegyetlenséget. A herczegkisasszony +felemelte a földről, össze-vissza ölelkeztek csókolóztak, a +herczeget, mindjárt felhozták a tömlöczből, úgy mentek együtt be a +palotába.</p> +<p>A vén királynét, meg a szobalyányt befenekeltette a király egy +tíz akós hordóba, felvitette egy magos hegyre, onnan legördíttette, +hogy mire leértek, a csontjok is összetört,</p> +<p>Az öreg halászt magukhoz vették, holtig úri-módon tartották. +Azután nagy lakodalmat csaptak, a királynét megkoronázták, +csudájára járt az egész világ, olyan szép volt.</p> +<p>Lakodalom után a herczeg búcsút vett tőlük, hiába marasztották, +elment, hogy most már addig megy, mig olyan szép lyányt nem talál, +mint a testvére, ha pedig nem talál, kibújdosik a világból is.</p> +<p>A király pedig szép feleségével máig is boldogul él, ha meg nem +halt.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_100" id= +"Page_100">-100-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT07" id="CHAPT07"></a>AZ ŐZIKE.</h2> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, még az óperenczián is túl volt, volt +egy özvegy ember, meg egy özvegy asszony. Az özvegy embernek volt +egy kis fia, meg egy kis lyánya; az özvegy asszonynak nem volt egy +csepp gyermeke se’. Egyszer hogy, hogy nem, rágondolta magát az +özvegy ember, elvette az özvegy asszonyt.</p> +<p>Egy darabig csak szépen bánt az asszony a gyermekekkel, hanem +aztán mindig ütötte verte őket, soha jó szemet se vetett rájok, +utoljára még azt se’ engedte meg nekik, hogy a házban háljanak, +hanem a pitvarban vetett nekik ágyat. A kis lyány már nagyobbacska +is volt, okosabb is volt, mint a kis fiu, sokat búsult rajta, hogy +nekik milyen rosz sorsuk van, sokszor fél éjszaka se tudott aludni +a nagy bánat miatt. Egyszer is amint egy éjszaka ott sirdogált az +ágyában, hallja, hogy az apja, meg az anyja beszélgetnek a házban. +Oda hallgat, <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= +"Page_101">-101-</a></span> hát mit hall, mit nem, hallja ám, hogy +arra beszéli az anyja az apját, hogy hizlalják meg őket dióval, ha +aztán jól meghíznak, vágják le. Megijedt a kis lyány nagyon, de nem +szólt senkinek semmit.</p> +<p>Ez napságtól fogva jó dolguk volt a gyermekeknek, egész nap +mindig előttök állt a sok dió, akkor ették, mikor nekik tetszett, +de még rájok is parancsoltak, hogy vagy kell, vagy nem, mindig +egyék; a mostohájok is mindig édesgette, lelkemezte őket, csak hogy +tejbe-vajba nem fürösztötte. Már fogytán volt a dió, a mit elibök +tettek; egyszer a kis lyány megint nem aludt egy éjszaka, hát +hallja, hogy mondja a mostohája az apjának:</p> +<p>– No apjuk szép kövérek már a gyermekek, itt már az ideje, hogy +megöljük őket, holnap hát majd megfürösztöm mind a kettőt, +holnapután aztán – úgy is vasárnap lesz – megöljük, nagy +dinomdánomot csapunk belőlök.</p> +<p>Ugy is lett. Szombaton este az asszony oda tette a sok vizet a +tűzhöz, hogy ha majd felforr megfüröszti őket benne. Hanem a kis +lyány se állhatta tovább, félre hítta a kis öcscsét, elmondott neki +mindent. Csak addig okoskodott, <span class="pagenum"><a name= +"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> csak addig okoskodott a +két kis gyermek, míg kisütötték-főzték magukban, hogy még az nap +megszöknek. De az anyjuk mindig szemmel tartotta őket, hogy sehogy +se tudtak elillanni. Mikor már a vizet is kitöltötte az asszony a +lugzóba, hogy majd megfüröszti már a gyermekeket, a kis fiu csak +elkapta a szappant, szaladt vele egyenesen az utczára. Az asszony +restelt utána menni, a kis lyánynak mondta, hogy lóduljon, hozza +vissza fülénél fogva. Nosza rajta! a kis lyány is kiszaladt, utol +érte az öcscsét, hej de nem vitte ám vissza, hanem megfogták egymás +kezét, úgy szaladtak. Mikorra a gonosz mostoha észrevette, +hegyen-völgyön túl voltak.</p> +<p>Amint mentek, mendegéltek világtalan világra, járatlan, járt +utakon, egyszer a kis fiu megszomjazott. Azt mondja a kis +lyánynak:</p> +<p>– Jaj édes kis testvérem be ihatnám!</p> +<p>– Elég baj az édes kis testvérem, de majd csak találunk valahol +egy kis vizet, akkor aztán ihatsz.</p> +<p>Csak mentek, mendegéltek aztán tovább, egyszer előtaláltak egy +farkasnyomot tele vizzel. Nagyon megörült a kis fiu.</p> +<p>– Édes kis testvérem, iszom én ebből a vizből. <span class= +"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p> +<p>– Ne igyál édes kis testvérem, mert majd farkassá változol.</p> +<p>A kis fiu szót fogadott, nem ivott.</p> +<p>Megint mentek, mendegéltek, megint találtak egy rókanyomot, az +is tele volt vizzel. Megint megörült a kis fiu:</p> +<p>– Édes kis testvérem, iszom én ebből a vizből.</p> +<p>– Ne igyál édes kis testvérem, mert majd rókává változol.</p> +<p>Megint szót fogadott a kis fiu, megint nem ivott.</p> +<p>Megint mentek, mendegéltek tovább. Már a kis fiu olyan szomjas +volt, hogy alig tudott a lábán állani. Harmadszor is találtak egy +kis őznyomot, az is tele volt vizzel. Azt mondja a kis fiu:</p> +<p>– De iszen kedves kis néném, tovább már nem állhatom ki, már +ebből iszom.</p> +<p>– Ne igyál édes kis öcsém, mert majd őzikévé változol.</p> +<p>A kis fiu nem hallgatott rá, hiába kérte a nénje, ivott a +vizből, menten őzikévé változott. Sirtak-ríttak mind a ketten, hogy +most már mit csináljanak? de biz már azon nem lehetett segíteni. +<span class="pagenum"><a name="Page_104" id= +"Page_104">-104-</a></span></p> +<p>A kis lyány aztán leszakította a kötője madzagát, abból csinált +egy kis pórázt, rákötötte az őzike szarvára, ugy vezette maga után. +Igy ballagtak aztán nagy búslakodva, egyszer rájok esteledett. +Gondolkoztak, hol feküdjenek le aludni, féltek nagyon az +éjszakától, egyszer megláttak egy boglya szénát, abba a kis lyány +egy nagy lyukat vájt, oda búttak mind a ketten. Még jóformán el se +aludtak, hát egyszer csak kutya csaholást hallanak. Nagyon +megijedtek az isten-adták, úgy összebújtak mint a szegény ember +malaczai.</p> +<p>Hát épen egy király vadászgatott arra, annak a kutyája érezte +meg az őzike szagát, azért kerülgette a boglyát nagy ugatások közt. +Oda ment a király is megnézni, hogy mit ugat a kutya, de ő se’ +látott semmit. „Már pedig – gondolta magában, – akárhogy mint, de +itt valaminek lenni kell.“ Bekiált a lyukon:</p> +<p>– Ki van, mi van ebben a boglyában?</p> +<p>Nem szóltak a gyermekek, mert nagyon meg voltak ijedve. Megint +bekiáltott a király:</p> +<p>– Ki van, mi van ebben a boglyában?</p> +<p>Megint nem szólt senki. De már ekkor mérges lett a király: +<span class="pagenum"><a name="Page_105" id= +"Page_105">-105-</a></span></p> +<p>– Ki van, mi van ebben a boglyában? szóljon, mert mindjárt +belövök.</p> +<p>Erre aztán nagyon megijedt a kis lyány, kibútt a boglyából, +húzta maga után a kis őzikét is. A király kikérdezte, hogy hogy +került, mint került oda? A kis lyány elmondta az egész élete +történetét, hogy akarták őket megölni; hogy szöktek el; hogy +változott a kis öcscse őzikévé? A királynak nagyon megtetszett a +kis lyány, haza vitte a kis őzikével együtt, ráparancsolt az egész +háza népére, hogy jól bánjanak velök.</p> +<p>Fel is nevekedett a kis lyány gyönyörűségesen, olyan szép +hajadon lett belőle, hogy öreg ember szeme is megállott rajta; a +kis őzike pedig mindig ott setlenkedett körülötte.</p> +<p>Egyszer – hogy történt, hogy nem, nem tudom megmondani – +beleszeretett a király a lyányba, el is vette feleségül. Nagy +lakodalmat csaptak, Henczidától Bonczidáig folyt a sárga lé. Mikor +legjavában foly a lakodalom, jön egy idegen ember, hoz egy nagy +pecsétes irást, a mibe azt irta a szomszéd király, hogy neki most +hadakozhatnékja van, azért álljon ki a síkra, ha van lelke. Mit +volt mit tenni, elbúcsúztak egymástól nagy sírások, <span class= +"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> rívások +közt, elindult a király a háborúba.</p> +<p>Volt neki egy régi öreg gazdasszonya, arra bizta rá a feleségét, +hogy vigyázzon rá, mig ő oda lesz. Hej pedig inkább bizhatott volna +farkasra bárányt, verébre búzát, hogy őrizze meg, mint erre a vén +boszorkányra a feleségét, aki megfojtotta volna a menyasszonyt egy +kanál vizben, úgy haragudott rá. Azért haragudott pedig a vén +csoroszlya, mert neki is volt egy ragyavert pofájú lyánya, azt +akarta elvetetni a királylyal. Örült a vén asszony, mikor rábizta a +király, gondolta magában hogy majd elteszi ő ezt láb alól.</p> +<p>Jó idő mulva a király elmenetele után, egy aranyhajú gyermekkel +áldotta meg az isten a királynét, azért még jobban irigykedett rá a +gazdasszony.</p> +<p>Egyszer egy szép reggel kimentek ketten, a királyné meg a +gazdasszony a kertbe sétálni. Volt ott egy szép halastó, tele volt +mindenféle arany ezüst hallal. A királyné amint ott nézegeti, amint +ott nézegeti a szép kis halakat, egyszer megkapta hátulról a +gazdasszony, bele lökte a vízbe. A királyné elmerült, de nem +fulladt bele, hanem egy szép arany kacsává változott, <span class= +"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> de ezt +a gazdasszony nem vette észre, azt gondolta, bele fúlt, visszament +a palotába, mint a kinek jó rendben van a szénája.</p> +<p>Eközben bevégezte a király a háborút, megverte az ellenséget, +haza ment nagy diadallal. A gazdasszony elébe ment nagy sírva, +ríva, elmondta neki, hogy az őzike épen most lökte bele a királynét +a halastóba, – olyan folyvást hazudott, mintha irásból olvasta +volna – még azt is elmondta, hogy hogy történt, mint történt. A +király nagy búbánatba esett, az őzikére pedig úgy megharagudott, +hogy kiadta a parancsot, hogy jövő vasárnapra meg kell ölni.</p> +<p>A szép királynénak pedig – aki arany kacsa képében uszkált a +tóban – sehogy se’ volt nyugta; mindig a kis fiu után ísett-vísett +a lelke. Be is lopódzott egyszer a palotába, szépen megfürösztötte, +bepólyálgatta a kis fiát, lefektette a bölcsőbe; azután odament az +urához, azt végig végig siratta, de azt sirathatta, a nem ébredt +fel, mert a gazdasszony álomport tett az ételébe. Legutoljára a kis +öcscse, a kis őzike vaczkához ment:</p> +<p>– Élsz-e még kis öcsém?</p> +<p>– Élek bizony kis néném, arany kés torkomnak, <span class= +"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> arany +bödöncze véremnek, maholnap megöl a király gazdasszonya.</p> +<p>Második este megint csak elment a királyné arany kacsa képében. +Megfürösztötte a kis fiát, végig-végig siratta az urát, de a’ +megint nem ébredt fel, mert a gazdasszony megint álomport tett az +ételébe. Legutoljára megint a kis öcscse, a kis őzike vaczkához +ment.</p> +<p>– Élsz-e még kis öcsém?</p> +<p>– Élek bizony kis néném, arany kés torkomnak, arany bödöncze +véremnek, maholnap megöl a király gazdasszonya.</p> +<p>Harmadnap vasárnap volt, meg akarták ölni a kis őzikét, már +köszörülték is neki a kést, akkor azt a grácziát kérte magának a +királytól, hogy hallgassa ki őt négy szem közt. A király megtette a +kivánságát, bevezette a maga szobájába; ott a kis őzike azt kérdte +tőle, hogy nem vett-e az éjjel valamit észre, hogy valaki járt +körülötte, mert ez s ez volt itt. A király nagyon megörült neki, +csak azon csodálkozott hogy nem ébredt fel, mikor ő olyan ébren +alszik.</p> +<p>– Jaj felséges király – felelt az őzike – azért nem ébredt fel +felséged, mert a gazdasszony minden éjjel álomport tesz az ételébe, +<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= +"Page_109">-109-</a></span> mert tudja, hogy ide jár a nénikém +arany kacsa képébe.</p> +<p>A király mindjárt megkegyelmezett az őzikének, azután behítta a +kocsisát:</p> +<p>– No Pista, te nekem mindig hű szolgám voltál, megtennél-e +kedvemért egyet?</p> +<p>– Meg én felséges király gazdám. Hát mi lenne az?</p> +<p>– Csak az, hogy mikor behozzák a vacsorát, rántsd le az abroszt, +ezért meglehet, a képedre mászik a gazdasszony, de te, avval ne +gondolj.</p> +<p>Megigérte a kocsis, de meg is tette. Mikor fel volt terítve +minden, csak ember kellett volna hozzá, aki meg egye, Pista se +kérd, se hall, neki megy az asztalnak, mint a kinek elment a sütni +valója, – lerántja az abroszt ételestül, mindenestül. A gazdasszony +imhogy ki nem csikarta a két szemét, ugy neki ment, de Pista avval +nem gondolt.</p> +<p>No ez eddig meg volt. Amint aztán kitakarodott a gazdasszony a +szobából, meghagyta a király a kocsisnak, hogy maradjon bent nála, +fedje be a gyertyát egy kaptárral (méhkas), ha majd aztán ő +elkiáltja magát, kapja le róla hirtelen, addig pedig olyan +csendesen viselje <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= +"Page_110">-110-</a></span> magát, mintha meghalt volna, akármit +hall, lát, meg ne mozduljon. Evvel a király lefeküdt, tettette +magát, mintha aludnék.</p> +<p>Egyszer szép csendesen megnyilt az ablak, berepült rajta az +arany kacsa, gyönyörű szép királynévá változott, még százszor +szebbé, mint azelőtt volt, megfürösztötte a kis fiát, bepólyálta, +lefektette; azután oda ment az urához, hogy majd végig, végig +siratja, de a király se volt rest, kiugrott az ágyból, magához +ölelte, megcsókolta. Pista is hirtelen lekapta a kaptárt a +gyertyáról, mindjárt világos lett, többet nem volt menekvése a szép +királynénak.</p> +<p>Másnap nagy lakodalmat csaptak, hét nap hét éjjel mindig járták +azt a hires tyúkverő kállai kettőst.</p> +<p>A vén gazdasszonyt pedig négy felé vágatta a király, +kiszegeztette a város négy sarkára.</p> +<p>A kis őzike baját is annyira szívére vette a király, hogy +összegyűjtette a világ valamennyi orvosát, doktorát, azok aztán +addig addig mesterkedtek, mig utoljára aztán csakugyan +átváltoztatták olyan szép legénynyé, hogy keresni kellett +párját.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_111" id= +"Page_111">-111-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT08" id="CHAPT08"></a>A VERES TEHÉN.</h2> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király meg egy +királyné. Volt nekik egy igen szép kis fiok, Ferkónak hitták, ez +annyira szerette az anyját, hogy mindig utána ment, akár hova ment +az anyja, úgy annyira, hogy néha maga a királyné is megsokalta ezt +a nagy szeretetet, rá rá kiáltott, hogy: „Mit csikókodol mindég +utánam?“ de ez se’ használt semmit, Ferkó megfogta az anyja +ruháját, el nem eresztette volna tán ha agyonütötték volna is. +Egyszer beteg lett a királyné, Ferkó mindig ott virasztott az ágya +mellett, el nem lehetett onnan vinni se’ szép szóval, se’ +fenyegetéssel, mikor pedig meghalt az anyja, a házban is alig +tudták megtartani, mindég arra ment volna, a merre az anyját +temették.</p> +<p>Volt abban a városban egy özvegy asszony, annak volt három +lyánya, ezek mindég csalogatták Ferkót magukhoz, addig addig +csalogatták, <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= +"Page_112">-112-</a></span> hogy Ferkó megszerette őket, addig +kérte az apját, hogy vegye el az özvegy asszonyt, hogy a király +utoljára rá lett, elvette. Hej szegény kis Ferkó nem is gondolta +volna, hogy az ő jó állapotja olyan hirtelen roszra fordul; mert +alig hogy haza vitték a mostoháját, mindjárt máskép bánt vele, +addig mindig tömte bele a legjobb ételeket, azután meg a korpa +kenyeret is darabonként kéztől adta neki; a maga lyányait +tejbe-vajba fürösztötte, még a szélre se’ eresztette ki soha, +szegény Ferkót meg kicsapta a cselédek közé, mindég ott lakott. A +király az ország dolgával volt elfoglalva, nem igen gondolt rá, +hogy mivel tartják a fiát, mit adnak neki enni? hej pedig ha tudta +volna, hogy a felesége mindég azon mesterkedik, hogy mi módon +veszithetné el Ferkót, hogy az ország az ő lyányaira maradjon, – +majd máskép vette volna ő is a dolgot!</p> +<p>Itt – lelkemadta – meg se’ gondolnák kelmetek, mi történt a +dologból? Egy reggel bement a király udvarába egy szép veres tehén, +ment egyenesen az istállóba, mint a ki tudja a járást, megállott a +jászol előtt, csakhogy maga magának a szarvára nem kötötte a +kötelet! A mindenesnek csak elállt szeme-szája, hogy <span class= +"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> miféle +Isten csudája tehén az; mit keres az ott? szaladt egyenesen a +királyhoz, elmondta neki a dolgot. A király is megörült a mint +meghallotta, mert már a felesége három nap óta azért nyelvelt rá, +hogy kevés a fejős tehén; megparancsolta hogy kössék a többi tehén +közé, ha nem akad gazdája, jó lesz ez is fejős tehénnek. Bekötötték +hát az istállóba, pedig ez a tehén nem volt más, mint a meghalt +első királyné, a Ferkó édes anyja, a ki azért ment veres tehén +képében a királyi udvarba, hogy a fiát táplálja, mert látta hogy +milyen roszul bánnak vele. Már egynéhány napig ott volt, de még se’ +segíthetett a fián, mert az felé se’ ment az istállónak; hanem tán +egy hét mulva oda ment be egy délben, a maga ebédjét, a darab korpa +kenyeret megenni. Az istállóban épen senki se’ volt, a kis Ferkó +amint észrevette, hogy senki se látja, elkezdett sírni, de oly +keservesen, hogy az ellenség szíve is megesett volna rajta. A veres +tehén a mint meglátta, mindjárt magához szóllította:</p> +<p>– Édes fiam – mondja neki – én vagyok a te édes anyád, azért +jöttem ide veres tehén képében hogy téged tápláljalak, mert láttam, +hogy milyen rosszul bánnak veled. Ezután <span class= +"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> hát +soha se’ edd meg azt a rossz kenyeret, hanem add oda a kutyának, +magad meg ha megéhezel, csak gyere ide, majd jóltartalak én.</p> +<p>Erre a szóra megfogta a jobb szarvát, lecsavarta, olyan teritett +asztal termett oda, hogy a királyi palotában se’ volt párja soha. +Ferkó istenesen jóllakott, azután kiment, de az anyja erősen +ráparancsolt, hogy el ne mondja senkinek a dolgot, mert akkor akár +mi úton-módon, de elveszítik mind a kettőjöket. Nem is szólt Ferkó +senkinek, de az napságtól fogva olyan piros pozsgás fiu vált +belőle, hogy párját kellett keresni.</p> +<p>A királyné sehogy se’ tudta elgondolni, hogy mi dolog az, hogy +Ferkó olyan egészséges, pedig egyebet se’ kap, mint korpa kenyeret, +az ő lyányai mindig pecsenyével, kalácscsal élnek, még is csunyább +szinben vannak. A lyányaitól is kérdezte, hogy nem tudják-e ennek +az okát? de azok se’ tudták. Amint ott tanakodtak rajta, megint +megy be Ferkó, hogy adjanak neki kenyeret, mert ehetnék; oda adnak +neki egy darabot, Ferkó szalad vele egyenesen az istállóba. Azt +mondja a királyné a legkisebb lyányának: <span class= +"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span></p> +<p>– Eredj lyányom nézd meg, hova teszi az a kölök azt a sok +kenyeret?</p> +<p>Ennek a lyánynak, a kinek azt mondta, csak egy szeme volt a +homloka közepén, mert (azt még el is feledtem mondani) ez a három +lyány olyan csodálatos teremtése volt az istennek, hogy a +legkisebbnek egy szeme volt, a középsőnek kettő, a legnagyobbnak +három.</p> +<p>Most hát az egyszemű ment le meglesni Ferkót, elment az +istállóig, megállott az ajtajában; a mint a veres tehén meglátta +rákiáltott:</p> +<p>– Gyere ide te kutyának a lyánya, hadd tartsalak jól, de elébb +hunyd be a szemed, majd ha kérdik oda bent, hogy ki ád Ferkónak +enni, meg ne mondd, mert halálnak-halálával halsz meg, úgy se’ +tudnál semmi bizonyost mondani, mert be volt hunyva a szemed, nem +láttál semmit.</p> +<p>Jóllakott a lyány, hogy alig birt mozogni, azután felment az +anyjához. Kérdezték tőle, hogy mit látott, de nem merte megmondani, +csak azt mondta, hogy maga eszi meg Ferkó a kenyeret, leűl a jászol +mellé, úgy eszi, hogy majd megfúlad tőlle.</p> +<p>Azt mondja a királyné a középső lyányának, a kinek két szeme +volt: <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= +"Page_116">-116-</a></span></p> +<p>– Eredj le te lyányom, több szemed van, hátha többet látnál.</p> +<p>Lement a középső lyány is, ez is megállott az istálló ajtóban, +ezt is behítta a veres tehén: „Gyere be te kutyának a lyánya, hadd +tartsalak jól téged is, de előbb behunyd a szemed, hogy semmit se +láss, ha pedig odabent valamit meg mersz mondani, +halálnak-halálával halsz meg, úgy se’ tudsz semmi bizonyost, nem +látsz semmit.“</p> +<p>Tele ette magát ez a lyány is, hogy majd kipukkadt, azután +felment, de odafent ez se’ mert mást mondani, csak azt mondta, hogy +maga Ferkó eszi meg mind azt a kenyeret. Megszóllal erre a +legöregebb lyány, a kinek három szeme volt:</p> +<p>– Édes anyám, majd lemegyek én, nekem három szemem van, jobban +észreveszek akármit.</p> +<p>Az anyja azt mondta rá, hogy nem bánja, ha le megy is, lement +hát a lyány. Megállt az istálló ajtóban, a veres tehén behívta ezt +is:</p> +<p>– Gyere be te kutyának a lyánya, hadd tartsalak jól téged is, de +először hunyd be a szemed.</p> +<p>A lyány behunyta a két szemét, de a harmadikat, <span class= +"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> amely a +tarkóján volt, nyitva hagyta. Oda áll a veres tehén mellé, hát +látja, hogy lecsavarja a jobb szarvát, mindjárt olyan terített +asztal kerekedik oda, hogy nem volt párja széles e’ világon. Jól +lakott a lyány, mikor fel akart menni, erre is ráparancsolt a veres +tehén, hogy meg ne merjen oda bent mondani semmit, de hiába volt az +erős parancs, mert a lyány, hogy mindent látott, alig várta, hogy +fölérjen a palotába, mindjárt elmondta az anyjának töviről-hegyire +a dolgot.</p> +<p>– Jaj édes anyám nem csuda, hogy Ferkó olyan egészséges, olyan +ételekkel italokkal él az, a miknek mi még hirét se’ hallottuk, +csak a jobb szarvát csavarja le az a veres tehén, – a ki pedig nem +is tehén, hanem a Ferkó édesanyja, az első királyné, – mindjárt +olyan terített asztal terem a jászol elébe, a milyet még soha se’ +látott édes anyám, Ferkó csak úgy turkál a sok drága ételek közt; +hanem már most azon gondolkozzunk, hogy hogy veszítsük el azt a +veres tehenet, mert ha azt meg nem öletjük, a nyakunkra neveli ezt +a kölköt.</p> +<p>Megijedt a királyné, a mint ezt meghallotta, gondolkozóba esett, +hogy miképen kellene elveszítni a veres tehenet, azt tudta, hogy az +<span class="pagenum"><a name="Page_118" id= +"Page_118">-118-</a></span> urának nagyon kedves állatja, nem egy +könnyen lesz rá hogy levágják, addig gondolkozott, mig kitalálta +avval a furfangos eszivel.</p> +<p>– No lyányom – mondta a legnagyobb lyányának – úgy gondoltam ki +a dolgot, hogy én most nehéz betegnek tettetem magam, majd ha az +uram haza jön a háborúból (mert épen háborúban volt a király) majd +próbál meggyógyittatni, de én addig fel nem kelek az ágyból, mig a +veres tehén szívéből nem ehetem.</p> +<p>Mikor azt beszélte a királyné, a kis Ferkó épen ott +hallgatódzott a kulcslyukon, leszaladt nagy ríva a veres tehénhez: +„Jaj édes anyám, ezt meg ezt beszélik odafent.“ Feleli rá az anyja: +„Soha se sírj azon édes fiam, jó az isten jót ád, majd gondodat +viseli, de nem is hagyom én magam levágni, hanem tudod, úgy tégy, +hogy mikor ide hívják a mészárost, hogy engem levágjon, kérd az +apádat menyre-földre, hogy engedje meg, hogy te vágj le, ha nem +akarja megengedni, én nem hagyom megfogni magam, úgy aztán majd +csak megengedi, akkor te gyere mellém, emeld fel a taglót, de ne +üss rám, hanem hajítsd el messzire, magad meg pattanj fel a +hátamra, úgy elviszlek én, hogy soha se’ látnak többet ezek a +kutyák.“ <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= +"Page_119">-119-</a></span></p> +<p>Csakugyan úgy történt a dolog, amint előre kicsinálták. Hazajött +a király a háborúból, nagy betegen találta a feleségét, megijedt +szörnyen, hogy már ez is meghal, mindjárt összehivatta az ország +minden doktorát, borbélyát, bába asszonyát, minden kuruzsló öreg +asszonyt, minden hetedik gyermeket, ha hogy tudnának rajta +segíteni. Gyógyitották volna is ezek a királynét mindenféle +orvossággal, de nem lett semmi láttatja.</p> +<p>Egy reggel behivatja a királyné az urát magához:</p> +<p>– Hej kedves uram – mondja neki – megálmodtam ám az éjszaka, +hogy mitől gyógyulnék meg, de meg se’ merem mondani, mert tudom, +úgy se engeded megtenni, pedig ha abból nem ehetem, harmadnapra +meghalok.</p> +<p>– De hogy nem engedem meg kedves feleségem, a mi csak +hatalmamban áll, mindent megteszek, csak te meggyógyulj. Mi lenne +hát az, a mi javulásodra szolgálna?</p> +<p>– Nem más, mint a veres tehénnek a szíve, ha abból csak egy +falatot ehetném, mindjárt meggyógyulnék.</p> +<p>– Oh ha csak az a baj, mindjárt levágatom azt a veres tehenet, +délre el is lesz készítve <span class="pagenum"><a name="Page_120" +id="Page_120">-120-</a></span> a szíve, biz ennek kár is volt olyan +nagy feneket keríteni.</p> +<p>El is küldött a király mindjárt mészárosokért. Oda mentek a +mészárosok, kivezették a tehenet az udvarra, amint kiértek, +elszabadult a tehén, sehogy se tudták megfogni, szaladgált, +öklelődzött, meg nem állott egy szempillantásra se’. A kis Ferkó +odament az apjához, elkezdte kérni, hogy adassa oda neki a taglót, +majd meglátják, neki megáll; a király eleinte rá se’ hederített, +hogy mit beszél a fia, de hogy látta, hogy a vágólegények sehogy +se’ birnak a tehénnel, oda szólt nekik:</p> +<p>– Ugyan adjátok oda azt a taglót ennek a gyermeknek, hadd lássuk +mire megy vele.</p> +<p>A kezébe veszi Ferkó a taglót, közeledik a tehénhez, hát úgy +megáll, mint egy tőke, meg se’ mozdul; elbámult mindenki, hogy mi +lesz már ebből? Ferkó egészen mellé ment a tehénnek, felemelte a +taglót, már csak várták, hogy hogy üti le a tehenet, hát hirtelen +elhajította a taglót, felpattant a veres tehén hátára, úgy +elnyargalt rajta, hogy soha se’ látták többet. Hiába nyargaltak +utána lóhátas emberek, még csak nyomába se’ hághattak.</p> +<p>Ettől az órától kezdve mindenben szerencsétlen <span class= +"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> lett a +király, a regementjét megverték, elpusztították, gulyája, ménese +mind eldöglött, a mije csak volt, mindenének vége lett, az asszony +is pusztította, a három eladó lyány is prédálta, egy szóval mikor a +kis Ferkó elment a királyi háztól, az isten áldása is ott hagyta, +földönfutóvá lett a király is, a királyné is a lyányaival +együtt.</p> +<p>A veres tehén pedig ment, mendegélt hetedhét ország ellen a kis +Ferkóval, mindaddig ment, mig a király országából ki nem ért, ott +aztán megállott, leszállitotta Ferkót a hátáról.</p> +<p>– No fiam, – mondta neki – te maradj itt, én elmegyek egy kicsit +legelni, mert éhes vagyok, ha addig keres valaki, mondjad neki, +hogy elmentem zöld sásnak zöld sás idejében zöld sást enni, ha +pedig valami bajod lenne, nesze itt van ez a síp, ezt fúdd meg, +mindjárt itt termek.</p> +<p>Elment a veres tehén, de alig hogy elment, mindjárt ott termett +Ferkó mellett egy nagy farkas:</p> +<p>– No te kutya, hol van az a k.... anyád?</p> +<p>– Elment zöld sásnak zöld sás idejében zöld sást enni. +<span class="pagenum"><a name="Page_122" id= +"Page_122">-122-</a></span></p> +<p>– No ha haza jön, mondd meg neki, hogy holnap én velem a +rézhídra jőjjön viaskodni.</p> +<p>Mihelyt elment a farkas, mindjárt megfútta Ferkó a sípot, ott +termett az anyja:</p> +<p>– No fiam mi bajod?</p> +<p>– Hát itt volt egy nagy farkas, kereste kendet, azt mondta, hogy +holnap ővele a rézhídra menjen kend viaskodni.</p> +<p>– Hadd beszéljen, rá se’ hallgatok, hanem még egy kicsit +elmegyek legelni, mert még nem laktam jól.</p> +<p>Alig ment el, megint ott termett egy nagy medve:</p> +<p>– No te kutya, hol van az a k.... anyád?</p> +<p>– Elment zöld sásnak zöld sás idejében zöld sást enni.</p> +<p>– No ha haza jön, mondd meg neki, hogy holnap én velem az +ezüsthídra jöjjön viaskodni.</p> +<p>Megint megfútta Ferkó a sípot, ott termett az anyja:</p> +<p>– No fiam mi bajod van megint?</p> +<p>– Hát itt volt egy nagy medve, kereste kendet, azt mondta, hogy +holnap ővele az ezüst hídra menjen kend viaskodni.</p> +<p>– No fiam csak ennél nagyobb bajt ne adjon <span class= +"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> az +Isten soha, akkor még jó lesz. Hanem még egy kicsit elmegyek, mert +még se’ laktam jól.</p> +<p>Alig hogy elment, ott termett egy nagy dühös oroszlán.</p> +<p>– No te kutya, k....nak a fattya, hol van az a csatrangos +anyád?</p> +<p>– Elment zöld sásnak zöld sás idejében zöld sást enni.</p> +<p>– No ha haza jön, mondd meg neki, hogy itt voltam, de most ha +ezer lelke van is, meg kell neki halni, holnap én velem az +aranyhídra jőjjön viaskodni.</p> +<p>Megfújja Ferkó a sípot, ott terem a veres tehén nagy sárosan, +elfáradva:</p> +<p>– No fiam megint baj van?</p> +<p>– Baj bizony édes anyám, itt volt egy nagy dühös oroszlán, azt +mondta, hogy holnap ővele az aranyhídra menjen kend viaskodni.</p> +<p>– No fiam ha az is ellenem van, akkor meg kell halnom, mert +avval a dühös állattal nem birok, de majd ha kimegyünk holnap az +aranyhídhoz gyere ki te is, állj meg a híd mellett, mikor majd én +látom, hogy csakugyan felül kerekedik az oroszlán, elhajitom a jobb +szarvam, te azt kapd föl, szaladj el vele, de bele <span class= +"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> ne +nézz, mig valami nagy várost nem érsz, ott aztán bele nézhetsz, +majd meglátod mi lesz belőle!</p> +<p>Másnap elbucsúztak egymástól, kimentek nagy szomorúan az arany +hidhoz, már akkor ott várta őket az oroszlán, összecsaptak a veres +tehénnel, sokáig viaskodtak, utoljára is az oroszlán kerekedett +felül, akkor a veres tehén elhajította a jobb szarvát, Ferkó +felkapta, szaladt vele, mig egy város alá nem ért, ott bele nézett, +hát – hiszik nem hiszik kendtek – olyan nagy juhnyáj jött ki +belőle, hogy nem látszott széle-hossza. No’iszen meggyűlt vele +szegény Ferkónak a baja, nem tudta, hogy mit csináljon avval a sok +juhval, maga nem tudott velök bánni, juhásza meg nem volt. Amint +igy töprenkedik, oda megy hozzá egy nagy kutya, azt mondja +neki.</p> +<p>– Látom gazduramnak nincs juhásza, fogadjon meg engem, majd +megőrzöm én a nyáját.</p> +<p>– Nem bánom – feleli Ferkó – hát mit kérnél?</p> +<p>– Ha megengedné gazd’uram, hogy hat juhát megegyem, akkor +beszegődném.</p> +<p>– No nem bánom, hanem aztán hűségesen szolgálj. <span class= +"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span></p> +<p>Hozzá fogott a kutya az evéshez, de mikor a hatodikat ette +volna, kipukkant; megint juhász nélkül maradt Ferkó. Különben is +nagyon szomorú volt szegény, hogy igy magában maradt, senkije sincs +a kerek ég alatt, e’ meg még jobban elvette a kedvét. A mint ott +búslakodik, odamegy hozzá egy farkas.</p> +<p>– Ejnye de szomorú gazd’uram, mondja neki.</p> +<p>– Bizony hé nem is lesz nekem jó kedvem ebbe’ az életbe’ se’ +soha, látod most sincs juhászom, a kire ezt a nyájat bizhatnám.</p> +<p>– A’ bizony nagy baj, hanem tudja mit, gazd’uram? gondoltam én +egyet: azt mondja kend, hogy soha se’ lesz többet jó kedve, én hát +beszegődöm juhásznak, meg is őrzöm a nyáját hűségesen, ha megigéri +kend, hogy mihelyt legelőször jó kedve lesz, nekem adja a +fejét.</p> +<p>– Itt a kezem – felelt rá Ferkó, mert maga is azt gondolta, hogy +neki már nem is lehet soha többet jó kedve.</p> +<p>Attól az órától fogva a farkas őrizte a nyájat hűségesen, mert +úgy gondolkozott, hogy majd csak lesz egyszer a gazdájának jó +kedve, akkor aztán megeszi, a nyáj is őrá marad; <span class= +"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> Ferkó +pedig eladott egy jó csomó juhot, az árából nagy palotát +csináltatott, élt a nagy uraságban.</p> +<p>Lakott abban a városban egy igen gazdag király, nem volt neki +több gyermeke, csak egyetlen egy gyönyörűséges szép lyánya. Ez a +király egyszer nagy bált adott, Ferkót is meghívta bele. El is ment +Ferkó: csináltatott magának egy öltöző aranypaszomántos ruhát, azt +magára vette, úgy ment el. Mikor belépett az ajtón, mindenki +rábámult, a sok herczegkisasszony mind azt suttogta egymásnak, hogy +még ilyen szép legényt nem látott; de Ferkó rájok se nézett, hanem +ment egyenesen a királykisasszonyhoz, tánczba húzta, táncz után meg +beszédbe eredt vele. Elmondta neki az egész élete történetét, hogy +ő is királyfi, meg mindent, a mi csak vele történt, s úgy annyira +beleszerettek egymásba még akkor este, hogy felfogadták, hogy soha +többet el nem hagyják egymást.</p> +<p>Másnap meg is kérte Ferkó a királytól a lyányát, az +beleegyezett, megesküdtek, nagy lakodalmat csaptak. Hanem mikor +legjobban mulatnak, betoppan a farkas, mondja, hogy ő a vőlegény +fejéért jött, akkor jutott Ferkónak <span class="pagenum"><a name= +"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> eszébe a fogadása, nagyon +megijedt ő is, a menyasszonya is, szaladtak nagy ijedten a királyi +apjokhoz, elmondták neki a dolgot. A király nagyot nevetett +rajta:</p> +<p>– No csak maradjatok itt, majd kifizetem én farkas uramat; avval +kiment, volt neki kilencz nagy komondora, azoknak oda adott kilencz +búza kenyeret, mikor megették, ráuszította őket a farkasra, úgy +széttépték, mint a semmit.</p> +<p>Akkor megint nagy lakodalmat csaptak, még most is élnek, ha meg +nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_128" id= +"Page_128">-128-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT09" id="CHAPT09"></a>A TÜNDERKISASSZONY ÉS A +CZIGÁNYLYÁNY.</h2> +<p>Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy fiatal királyfi. Ez a +királyfi egyszer kiment az erdőre vadászni; amint ott vadászgatott, +arra ment egy öreg asszony a kútra, három korsó volt a karján. A +királyfi amint meglátta, mért mért nem, elkezdett felé hajigálni, +hogy majd eltöri a korsóját.</p> +<p>– Ne hajigáljon a felséges királyfi – mondja neki az öreg +asszony – mert ha eltöri a korsómat, majd meglássa ebből az erdőből +vesz feleséget.</p> +<p>A királyfi rá se hallgatott, csak hajigált; megint mondja neki +az öreg asszony:</p> +<p>– Ne hajigáljon a felséges királyfi, mert ha eltöri a korsómat, +majd meglássa ebből az erdőből vesz feleséget.</p> +<p>De a királyfi csak tovább hajigált, egyszer aztán úgy oda talált +vágni egy darab követ, hogy eltört mind a három korsó. <span class= +"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p> +<p>– No felséges királyfi – mondja az öreg asszony – most már majd +meglássa, ebbe az erdőbe házasodik, ebből vesz feleséget.</p> +<p>A királyfi csak nevette, gondolta magában, hogy mi bolond beszéd +az már, hogy ő ebbe az erdőbe házasodik, ha csak valami medvét, +vagy farkast nem vesz el.</p> +<p>Ment aztán az erdőbe beljebb-beljebb, egyszer meglátott három +szép kis árva-tölgyfát egymás mellett, egy tőről fakadva. Szép +egyenes volt mind a három, a királyfi nagyon megszerette, „milyen +jó lesz mind a három ostornyélnek“ – elővette a bicskáját, levágott +egyet közülök. Hát amint levágta, kilépett belőle egy gyönyörű szép +tündérkisasszony, de olyan a milyet még emberi szem nem látott; +elkiáltotta magát fuldokló hangon:</p> +<p>– Jaj vizet – vizet, mert mindjárt megfúlok!</p> +<p>A királyfi kipkedett-kapkodott, de biz egy árva csepp vizet se +tudott keríteni, ott fuladt meg szeme láttára a gyönyörű +tündérkisasszony. A királyfi bánatában végig-végig siratta, de +hiába! az már többet fel nem támadt; mit volt mit tenni? ölbe vette +a szép halottat, haza vitte, eltemettette nagy pompával. +<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= +"Page_130">-130-</a></span></p> +<p>Másnap bú-elfelejtésül megint kiment vadászni. Amint +vadászgatott, megint oda tévedt, ahol a három kis árva-tölgyet +találta, de már csak kettő volt, azok is szomorúan egymásra +hajoltak, mintha búsulnának.</p> +<p>– Veszett fejszének a nyele fordul, – gondolta a királyfi, – +levágom ezt a kettőt ostornyélnek, úgy se vettem hasznát annak amit +tegnap levágtam.</p> +<p>Levágta aztán megint az egyiket, hát egy még hétszerte szebb +tündérkisasszony lépett ki belőle, ez is elkiáltotta magát fuldokló +hangon:</p> +<p>– Jaj vizet, vizet, mert mindjárt megfúlok!</p> +<p>De a királyfi ennek se tudott vizet adni, ez is ott halt meg +szeme-láttára, hogy majd a szíve repedt meg bele. Ezt is +végig-végig siratta a királyfi, azután ölébe vette, haza vitte, +eltemettette még nagyobb pompával. Egész éjszaka aztán mindig azon +szomorkodott, hogy hogy ölt ő meg két gyönyörű teremtést; csak +akkor jutott eszébe a harmadik kis fa, hogy hátha abban is van szép +tündér-kisasszony. Ezen úgy megörült, hogy ha éjszaka nem lett +volna, mindjárt ment volna egyenesen oda. De másnap reggel nem is +várt keltést, felkelt még hajnal <span class="pagenum"><a name= +"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> előtt, felöltözött, a +kezébe vett egy korsó friss vizet, meg egy szép poharat; elindult +az erdőbe. Csakhamar rátalált a harmadik szép kis fára, lemetszette +nagy vigyázva, hát csakugyan kilépett ebből is egy nem hétszer, de +hetvenhétszer szebb tündérkisasszony, mint a két első volt, +elsikoltotta ez is magát:</p> +<p>– Jaj vizet, vizet, mert mindjárt megfúlok!</p> +<p>A királyfi mindjárt a szájához tartotta a jó friss vizet, ivott +belőle a tündér-kisasszony, mindjárt nem lett semmi baja; a +királyfi megölelte, megcsókolta.</p> +<p>– No szívemnek szép szerelme, én a tied, te az enyim, hanem most +már esküdj meg nekem, hogy soha el nem hagysz!</p> +<p>A tündér-kisasszony is nagyon megszerette a királyfit, ott +mindjárt örök hűséget esküdtek egymásnak, a királyfi elmondta, +kicsoda-micsoda, azután elindúltak haza felé. Mentek, mendegéltek, +már az erdőből is kiértek, hanem már ott nagyon keményen kezdett +sütni a nap a tündér-kisasszonyra, különben is gyenge volt még, +alig birta a lába, arra határozták hát, hogy a királyfi haza megy +hintóért, a tündér-kisasszony pedig, hogy semmi baja ne történjék, +– ott <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= +"Page_132">-132-</a></span> volt egy kút, a mellett egy fűzfa – +felűl arra, ott várja meg. Ugy is tettek. A királyfi elment haza, +ott hagyta a szép kedvesét magára a fűzfán.</p> +<p>Várt, várt a szép kisasszony, egyszer oda ment egy lincses +loncsos czigánylyány a kúthoz vizért; amint leeresztette a +korsóját, meglátta a szép kisasszony képét a kútban, megörült neki, +hogy az az ő árnyéka, elkezdett csókot hányni felé a két retkes +kezével; hát látja ám, hogy az meg se mozdul, néz szélyel, hogy ha +nem az ő árnyéka, hát kié? meglátja a fűzfán a tündérkisasszonyt. +Mindjárt oda ment hozzá:</p> +<p>– Jaj lelkem be szép vagy, eszem a zúzád, hát hogy kerültél ide; +ki vagy? mi vagy? kit vársz itt?</p> +<p>Az a szegény ártatlan teremtés – hogy ő olyan jószivű volt, azt +gondolta, más is olyan, – kibeszélt neki mindent, hogy ő most a +királyfit várja, aki csak a hintóért ment haza, de mindjárt itt +lesz. A czigánylyánynak se kellett több amint ezt meghallotta, nem +is gondolkozott soká, nem törte a fejét, hogy mit csináljon, hanem +megfogta a tündérkisasszonyt, lehúzta a fáról, levetkőztette, úgy +aztán belelökte a kútba; <span class="pagenum"><a name="Page_133" +id="Page_133">-133-</a></span> a sok szép tündér ruhát pedig +imigy-amúgy, mintha a padlásról hányták volna rá, magára rakta. De +a tündérkisasszony nem halt bele a kútba, hanem egy szép aranyhallá +változott, úgy uszkált előre hátra. Észrevette ezt a czigánylyány +is, gondolta hogy nem jó lesz azt ott hagyni, mert még megint +feltámad, akkor pedig az ő pünkösdi királyságának vége, elkezdte +hát próbálgatni, hogy majd kifogja. Mikor legjobban mesterkedett, +akkor érkezett meg a királyfi a szép aranyos hintóval, meg a nagy +lakodalmas néppel, meglátta, hogy mit csinál a kedvese.</p> +<p>– Hát te lelkem mit keresel abban a kútban?</p> +<p>– Én bizony egy kis arany halat láttam meg benne, nagyon +megszerettem, azt akarnám kifogni.</p> +<p>– Soh’se fogdosd biz azt, van otthon száz is, majd töltheted +bennök kedved, hanem fordulj ide, hadd csókoljalak meg,</p> +<p>Oda fordult a czigánylyány, meglátta a csunya pofáját a +királyfi, – mintha csak pofon csapták volna, úgy elkapta a +fejét.</p> +<p>– Ejnye hé be megcsúnyultál, mig oda voltam, ha a ruhád nem +látnám, azt gondolnám, nem is te vagy! <span class= +"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> +<p>– Jaj kedvesem nem vagyok én a naphoz szokva, se a fúvó szélhez, +nap összeégetett, szél kifútta arczom, azért vagyok ilyen csunya, +de azon ne búsulj, majd megszépülök én megint otthon.</p> +<p>A királyfi aztán – mit volt mit tenni? – megnyugodott benne, +haza vitte, megesküdött vele, olyan lakodalmat csaptak, hogy hét +országra járt a hire.</p> +<p>Itt mi lett a dologból, mi nem – el se gondolná az ember, a +fiatal király apródonkint hozzá szokott a czigánylyányhoz, mert az +is felvette magát a sok ételtől-italtól, utoljára még megszerette. +A királynénak pedig éjjel nappal az arany hal forgott az eszében: +„Hátha egyszer csak feltámad, haza jön, akkor véged neked +czigánylyányból lett királyné, azért jól felkösd az eszed.“ +Gondolkozott rajta, hogy s mikép lehetne azt elveszíteni, talált is +ki utoljára egyet. Betegnek tettette magát, még pedig súlyos +betegnek, nem is gyógyult meg semmitől, pedig annyi volt körülötte +a sok doktor, borbély, bábaasszony, hogy számát se lehetett tudni, +elő is vették minden mesterségöket, de hiába, a királyné csak nem +gyógyult. Egy reggel aztán, mikor már azt beszélték róla, hogy +<span class="pagenum"><a name="Page_135" id= +"Page_135">-135-</a></span> alkudozik is már a másvilágiakkal, +magához hivatta az urát.</p> +<p>– Én édes kedves uram akarod-e hogy meggyógyuljak? kérdezi +tőle.</p> +<p>– Hogy ne akarnám kedves feleségem, hisz akkor nem hivattam +volna ide azt a sok doktort.</p> +<p>– No ha akarod, hát tudd meg, hogy engem a világ valamennyi +doktora se’ tud meggyógyítni, mert nem segít rajtam más, csak az, +ha annak a kis aranyhalnak a húsából ehetem, a melyik ebben s ebben +a kútban van.</p> +<p>A király mindjárt kiadta a parancsot, hogy neki azt a kis halat +fogják meg mentől elébb; meg is fogták, meg is sütötték. A királyné +tudta, hogy akármilyen kis porczikája a halnak megmarad, akkor +megint nem vesz el a tündér-kisasszony, megparancsolta hát a +szolgálónak, aki tisztitotta, hogy a pikkelyét mind összeszedje és +megégesse, de vigyázzon, hogy egy se maradjon az udvaron. Maga is, +mikor ette a halat mind összeszedte a szálkát, a tűzbe vetette. De +biz ez a nagy óvatosság mind kárba veszett, mert a tisztitáskor egy +kis halpénz elpattant, a szolgáló nem vette észre, ott maradt, +másnap <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= +"Page_136">-136-</a></span> reggelre pedig olyan nagy fa nőtt ki +belőle, hogy ember volt, aki körül érte a két karjával. Csodálta +aztán isten, ember, hogy mi dolog az, hogy ahol tegnap még csak egy +kóró, egy szamártövis se volt, hanem olyan volt a föld, mint a +tenyerem, ott most ez a nagy fa van; de biz azt hiába csudálták, +már az ott volt, száz ember se tehetett róla.</p> +<p>Mikor reggel a királyné felébredt, kinézett az ablakán, meglátta +a szép gyönyörű fát, majd kibútt bőriből örömében, milyen szép lesz +majd az alatt fonogatni, varrogatni; de csakhamar imhogy sirássá +nem változott a nagy öröm, mert eszébe jutott, hogy olyan +csuda-módra nem kerekedhetett az a fa oda, csak úgy, ha a +tündérkisasszonynak – a kis aranyhalnak valami porczikájából +támadt. Ezen aztán megint nagyon megijedt. „Már igy ezt a fát se +lehet megtűrni tovább, ezt is, akárhogy mint, de el kell veszteni“ +– gondolta magában. De mit csináljon; hogy veszítse el? tudta, hogy +királyi urának nagyon kedves fája, csak úgy, minden igaz ok nélkül +ki nem hagyja vágni. Megint betegnek tettette hát magát, nem is +gyógyult meg semmitől, hiába mesterkedett körülötte a sok doktor; +mikor már megint az a hir járt mindenfelé, <span class= +"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> hogy +fél lába a koporsóban, megint behivatta magához az urát.</p> +<p>– Jaj kedves királyi uram, az éjszaka azt álmodtam, hogy +semmitől mástól meg nem gyógyulok, csak attól, ha nekem annak a +fának a tüzénél főznek ételt, a melyik a minapában olyan egyszerre +nőtt ki az udvaron, de attól is csak úgy, ha derekát, gyökerét, +galyát, levelét az utolsó szálkáig, az utolsó rügyig mind +feltüzelik; azért – ha szeretsz – tedd meg ezt az egyet értem, mert +ha meg nem teszed, holnaputánra ki leszek terítve.</p> +<p>Sajnálta ugyan a király a fát, de azért még is kivágatta, a +gyökereit kiszedette, kiirtatta, feltüzeltette az utolsó levélig, +az utolsó szilánkig. A királyné amint a tüzénél főzött ételből +evett, mintha ketté vágták volna a betegségét, olyan egyszerre +felgyógyult.</p> +<p>Itt, mi lett a dologból, mi nem, a királyné élte világát, rá se +gondolt a tündérkisasszonyra, bizonyosnak tartotta, hogy elveszett. +„Hogy is maradhatott volna meg, mikor az utolsó szilánkig mind +feltüzelték a fát“ – gondolta magában. Pedig biz azt nem tüzelték +fel, mert mikor vagdalták a derekát apróra, amint hasogatta egy +szegény favágó ember, egy nagyon <span class="pagenum"><a name= +"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> szép kis kerek deszka +repült ki belőle, szakasztott olyan, mint egy köcsög fedő, mintha +az isten is annak szánta volna. Felvette az ember eltette a +tarisznyájába, este aztán haza vitte a feleségének, a meg majd +megette kezét lábát, úgy megörült a gyönyörű kis deszkának, +mindjárt be is fedte vele a legszebb köcsögjét, feltette a kemencze +vállára.</p> +<p>Másnap az egy pár szegény ember kiment még hajnalban tengerit +kapálni; mikor elmentek, csak úgy hagyta az asszony a házat, amint +volt, se fel nem ágyazott, se ki nem seprett, gondolta, hogy minek +csinálna egy dologból kettőt, majd estére mind elvégzi, egész nap +úgy se lesz senki a házban. Bereteszelték aztán az ajtót, a görbe +kulcsot felszúrták az ereszbe, elmentek.</p> +<p>Este mikor visszajöttek, kinyitják az ajtót, belépnek a házba, +hát minden olyan, mint a pohár, az ágy fel van vetve, az egész ház +tisztára kiseperve, minden megtörülgetve, megtakarítva. +Csudálkoztak mind a ketten, hogy mi dolog ez? ki csinálhatta ezt? +utoljára is azt gondolták, hogy más nem lehetett, mint valamelyik +pokolravaló szomszéd lyány, aki megleste hogy hova tették a +kulcsot, mikor aztán elmentek, tréfából kitakaritotta a házat. +<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= +"Page_139">-139-</a></span></p> +<p>No ez ebben maradt.</p> +<p>Másnap megint elmentek dologra, bezártak jól mindent, a kulcsot +elvitték magukkal, hanem most se takarítottak ki, most is szélyel +hagytak mindent. Este amint haza mentek, kinyitották az ajtót, hát +olyan volt a ház, mint a tükör, ki volt seperve, felágyazva, +feltörülgetve. Megállott az eszök mind a kettőjöknek; „Ki tehette, +mi tehette ezt? ember nem lehetett, mert az ide be nem juthatott.“ +Összebeszéltek aztán hogy holnap meglesik, ki vagy mi járhat ott? +avval békességben lenyugodtak.</p> +<p>Harmadnapra kelve megint csakugyan szélyel hagytak mindent, +elindultak, mintha el akarnának menni, az ajtónál is úgy tettek, +mintha bezárnák, pedig dehogy zárták be, azután szép csendesen +meghuzódtak, elkezdtek leskelődni.</p> +<p>Amint ott leskelődnek – amint ott leskelődnek, látják, hogy a +köcsögön az új fedő ami a királyi udvarból került, szép csendesen +megmozdul. Csak, mozog, csak mozog egy darabig, egyszer csak kilép +belőle egy gyönyörűséges szép lyány, elkezd takarítani a házban. Az +egy pár ember majd sóbálványnyá vált bámulatában, egy darabig ott +csudálkoztak rajta, egyszer <span class="pagenum"><a name= +"Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> aztán hirtelen +benyitották az ajtót. A tündérkisasszony amint meglátta őket, +szaladt egyenesen a kis fedő felé, de az asszony megelőzte, mint +Megyeri a macskát, felkapta előle a fedőt, belevetette a tűzbe.</p> +<p>Sírt-rítt a szép tündérkisasszony, hova lesz ő most, mit csinál +ő most? már az ő házát megégették, de a favágóék vigasztalták, hogy +soha se búsuljon, soh’se sirjon-rijjon, eléldegélhet ő nálok, ugy +se volt eddig gyermekök; azután kérdezték tőle, hogy miféle lyány, +hogy abban a kis deszkában lakott?</p> +<p>A lyány aztán elbeszélte, hogy ő egy tündér-kisasszony, elmondta +az egész élete történetét, hogy ölte meg a királyfi két szép +testvérét, hogy vágta le őt is? hogy esküdtek hűséget egymásnak? +hogy dobta a czigánylyány a kútba, hogy ölték meg hal korában, hogy +vágták le, mikor fa volt, hogy került ide? A favágóék nagyon +megsajnálták mind a ketten, mondták neki, hogy maradjon nálok, majd +eltartják ők; a lyány ott is maradt, mert hát hová is mehetett +volna?</p> +<p>Már jó ideig élt ott békességben, hanem mindig azon +búsult-szomorkodott, a bántotta a lelkét nagyon, hogy hogy eszi ő +ki ennek a <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= +"Page_141">-141-</a></span> két szegény embernek a szájából a +kenyeret, mikor maguknak sincs, mikor maguk is véres verejtékkel +keresik, aztán még csak nem is segíthet nekik a munkában, mert +keze-lába, egész teste gyenge mint a harmat. Egyszer aztán eszébe +jutott, hogy jó volna a királynéhoz beállani szobalyánynak, ha +megfogadná, varrni, szőni, fonni tud, megkeresné a maga kenyerét, +nem lenne senki nyakán koloncz. Meg is kérte még az nap a szegény +asszonyt, hogy a királynéhoz menjen el, kérdezze meg, nincs-e +szobalyányra szüksége? Váltig mondta a jó asszony hogy minek menne +el? eltartják ők; nem használt semmit, el kellett neki menni a +királynéhoz. Elment hát, elmondta hogy volna ő nála egy +szobalyánynak való, ha megfogadná a felséges királyné. A királyné +megörült neki, mert, hogy czigányfajta volt még a lelke is, – +telhetetlen is volt, semmivel se’ érte meg, mindig többet többet +kivánt mindenből; szobalyánya is volt neki elég, de azért ezt is +meg akarta fogadni, kérdezte, hogy miféle lyány? A favágóné azt +mondta neki, hogy valami gazdag ember lyánya volt ez, úgy is +nevelték, mint a kisasszonyokat szokás, de az apját sok istencsapás +érte, elpusztult, tönkre jutott, <span class="pagenum"><a name= +"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> most hát igy kell neki +szolgálatával keresni a kenyerét. „Azért kérem a felséges +királynét, ne bánjon vele úgy, mint a szolgálókkal szokás, nézzen +el neki egyet mást.“ A királyné megigérte, hogy jól bánik vele, +azután megalkudtak a bérben, még az nap haza is ment az új +szobalyány.</p> +<p>Mikor belépett az ajtón, mikor meglátta a király és királyné, +csak elbámult mind a kettő: „Hogy szülhetett anya ilyen szép +teremtést?“ Csudálták, bámulták, hogy a sok nehéz munkában +mezitelen lábát nap el nem sütötte, a szél ki nem fútta, hogy két +keze, két orczája fehér, mint a most esett hó, gyenge, mint a +harmat; de a paraszt ruhában egyik se ismerte meg, hogy ez a +tündér-kisasszony, a királyné megfogadta szobalyánynak. Ott +éldegélt aztán szép csendesen, varrogatott, fonogatott, cziczomázta +a királynét.</p> +<p>Apródonként telt az idő, beköszöntött a tél. A királyné minden +este összeült a cselédjeivel, fonogattak, mesélgettek. A mesélés +sorba járt, mint a falusi biróság, hol egyik mondott egyet, hol +másik. Már mindenki mesélt, csak az új szobalyány nem, ennek is +mondták mindnyájan, a király maga is, hogy meséljen egyet, de +<span class="pagenum"><a name="Page_143" id= +"Page_143">-143-</a></span> azt mondta, hogy nem tud. Nagy sok +beszédre aztán mégis hozzá fogott:</p> +<p>„Volt, hol nem volt, egyszer egy királyfi, ez a királyfi kiment +vadászni az erdőre, amint ott vadászgatott, arra ment egy öreg +asszony, három korsó volt a karján, a királyfi elkezdett felé +hajigálni, a vén asszony mondta neki, hogy ne hajigáljon, mert ha +eltöri a korsóját, abból az erdőből vesz feleséget, de a királyfi +nem hallgatott rá; a vén asszony megint mondta neki, akkor se ért +semmit, a királyfi addig hajigált, mig el nem törte mind a három +korsót. „No felséges királyfi – mondta neki az öreg asszony, – most +már – majd meglássa, – ebből az erdőből vesz feleséget.“ A királyfi +nem hitte el, csak nevetgetett magában.“</p> +<p>A király mikor hallotta, hogy mit beszél a szobalyány, csak +elbámult, honnan tudja ez ezt mikor ő senkinek se mondta. A +szobalyány csak folytatta tovább.</p> +<p>„Ment aztán a királyfi az erdőbe beljebb-beljebb, egyszer +meglátott három szép kis árva-tölgy fát, egymás mellett, egy tőről +fakadva. A királyfi elővette a bicskáját, lemetszette az egyiket, +hát amint levágta, kilépett belőle egy szép tündérkisasszony, +síró-rívó, fuldokló hangon <span class="pagenum"><a name="Page_144" +id="Page_144">-144-</a></span> vizet kért, hogy nem adott neki a +királyfi, megfuladt. Haza vitte aztán a királyfi, +eltemettette.“</p> +<p>Már itt a királyné is tudta, hogy kiről van szó, ki az a király, +de azt gondolta, hogy csak a <i>kútig</i> tudja a szobalyány, hát +csak hagyta beszélni.</p> +<p>„Másnap megint oda tévedt a királyfi a két kis árva tölgyfához, +nagy sírva-ríva, búsulva találta őket, amint a testvérjökre hajolva +szomorkodtak, de azért meg nem sajnálta bánatjokat, levágta a +második kis fát is; ebből is kilépett egy még szebb +tündér-kisasszony, ez is vizet kiáltott, hogy nem adott neki a +királyfi, megfuladt ez is.“</p> +<p>Itt a királynénak eszébe jutott, hogy ha ez eddig ilyen jól +tudja, tovább is tudhatja, jobb lesz elejét venni a bajnak, +elhallgattatni. Bele szólott hát a mesébe:</p> +<p>– Ne is mondd tovább lyányom, tudom már ezt a mesét.</p> +<p>De a király nem hagyta elhagyni:</p> +<p>– No én nem tudom, nem is hallottam soha, csak folytasd. +Folytatta aztán a lyány:</p> +<p>„Harmadnap megint kiment a királyfi, de már ekkor vitt magával +egy korsó vizet meg <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= +"Page_145">-145-</a></span> egy poharat is. Mikor odaért a harmadik +– az egyes egyedül, testvér nélkül ott búsuló kis fához, kitöltött +egy pohár vizet, azt készen tartotta, azután elővette a bicskáját, +levágta azt is. Abból is kilépett egy szép tündérlyány, vizet kért, +a királyfi adott neki, mindjárt nem lett semmi baja, ott +megölelték, megcsókolták egymást, örök hűséget esküdtek.“</p> +<p>Itt már a czigánylyány-királyné nagyon parázson ült, sehogy se’ +találta helyét. Megint el akarta hagyatni.</p> +<p>– Ugyan lyányom hagyd el már, annyiszor hallottam én már ezt, +hogy fáj a fülem is, ha hallom.</p> +<p>De a király megint nem engedte elhagyni.</p> +<p>„Elindultak aztán haza felé, de a tündérlyány nagyon gyenge +volt, nem birt menni, felültette hát a királyfi egy kút felibe, egy +fűzfára, hogy várjon ott addig, mig ő hintót hoz. Várt aztán a +tündérlyány; a mint ott várt, arra ment egy czigánylyány.“</p> +<p>A királyné látta, hogy ez már mindent tud, belekiáltott nagy +mérgesen:</p> +<p>– Ne mondd már tovább, utálom ezt a mesét testemből-lelkemből! +<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= +"Page_146">-146-</a></span></p> +<p>De a király a czigánylyányról csakugyan nem tudott semmit, nem +engedte hát elhagyni:</p> +<p>– Ha belevágtuk a fejszét, csak mozgassuk, mondd tovább +lyányom.</p> +<p>A lyány folytatta:</p> +<p>„Hogy-hogy nem, meglátta a czigánylyány a tündérkisasszonyt a +fán, felment utána, ki kérdezte, kit vár, mit vár? mikor meg tudta, +hogy királyfira várakozik, lehúzta a fáról, leszedte róla a +tündérruhát, aztán meztelenül belevetette a kútba, a ruháját pedig +magára szedte. Hanem a tündérlyány nem halt bele a vízbe, szép kis +aranyhallá változott, elkezdett uszkálni. Észrevette ezt a +czigánylyány, próbálgatta kifogni a halat, de sehogy se tudta. +Mikor a legjobban fogdosná…“</p> +<p>Itt megint belevágott a királyné:</p> +<p>– Ha még tovább mered mondani, felpofozlak!</p> +<p>– Én is ott leszek ám – felelt rá a király; – csak folytasd +lyányom.</p> +<p>„Mikor hát legjavában fogdosná, épen akkor jött a király a szép +aranyos hintóval, kérdezte, hogy mit csinál? a czigánylyány azt +mondta, hogy megszerette a kis aranyhalat, azt szeretné kifogni. A +király aztán biztatta, hogy <span class="pagenum"><a name= +"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> majd kifogatja ő, ne +vesződjön vele, félbe hagyta hát a czigánylyány a halfogást, oda +fordult a királyhoz, az csak akkor látta meg a csunya pofáját, majd +hanyatt esett tőle, de a lyány avval vágta ki magát, hogy nincs a +naphoz-szélhez szokva, azért csunyult ilyen hirtelen el.“</p> +<p>Itt megint belekiáltott a királyné:</p> +<p>– Ha még tovább mondod, úgy elverlek, hogy lepedőben visznek +haza, nem hallottad már, ki nem állhatom ezt a mesét.</p> +<p>De a király se tágított, mert már gondolta, hogy hányadán lehet +a dolog.</p> +<p>– Állhatod nem állhatod, a’ nekem mindegy, ha még egyszer +beleszólasz, majd én verlek meg téged, nem te ezt a lyányt, azért +azt mondom, hogy megfogd a szád. Te meg lyányom folytasd. A lyány +folytatta.</p> +<p>„Haza vitte aztán a király a czigánylyányt, megesküdött vele. +Eleinte rá se’ igen tudott nézni, de lassanként a czigánylyány is +csak szépült, ő is hozzá szokott, utoljára még tán meg is szerette. +De a királynénak mindig az aranyhal fúrta az oldalát, félt tőle, +hogy egyszer majd vissza változik tündérkisasszonynyá, s haza megy, +pedig biz az soha itéletnapig se változott volna által, ott kellett +volna néki a <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= +"Page_148">-148-</a></span> kútban élni, mig valaki ki nem +szabadította volna. Gondolkozott hát a királyné, hogy hogy kellene +elveszíteni, utoljára aztán azt találta ki, hogy betegnek tettette +magát, a királyi urának azt mondta, hogy semmitől mástól meg nem +gyógyul, csak ha a kis aranyhal húsából ehetik. A király mindjárt +megfogatta, megsüttette a szegény kis halat, a királyné még a +csontját is megégette, de azért nem veszett el a tündérkisasszony, +mert tisztitáskor egy halpénz elpattant, abban élve maradt, s még +akkor éjjel egy nagy fává változott. A királyné hogy, hogynem +megtudta, vagy legalább megsejdítette, hogy a halpénzből lett a fa, +szerette volna kivágatni, felégettetni. Megint betegnek tetette hát +magát, s azt mondta, hogy addig meg nem gyógyul semmitől, mig a +nagy fa tüzénél főtt ételből nem ehetik, de attól is csak úgy, ha a +fát gyökerestől, mindenestől az utolsó szilánkig, mind felfűtik. +Kivágták hát a fát, fel is fűtötték a legutolsó forgácsát is, de +azért nem veszett el a tündérkisasszony, mert mikor darabolták a +fát, egy igen szép kis tejes deszka repedt ki belőle, az egyik +favágó ember felvette, hazavitte a feleségének.“</p> +<p>Ette a méreg a királynét, mikor hallotta, <span class= +"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> hogy +megszabadult a tündérkisasszony, de nem mert többet beleszólani, +mert tudta, hogy az ura hirtelen természetű, hamar eljár a keze; +csak hallgatott hát, várta, hogy mi lesz már a dologból, egy kicsit +reménykedett is, hogy hátha csak mese az egész, csakhogy hasonlít +az ő történetéhez. A lyány pedig mondta tovább:</p> +<p>„A szegény favágóné megörült a kis deszkának, befedte vele a +legszebb köcsögjét, feltette a kemencze vállára. Másnap aztán +kimentek, ő is az ura is tengerit-kapálni, a tündérlyány azalatt +kijött a kis deszkából, kitakarította a házat; mikor este hazajött +a két szegény ember, sehogy se tudták elgondolni, hogy ki +tisztíthatta ki a házat. Másnap megint kimentek, mikor haza jöttek, +megint tiszta volt minden. Harmadnap aztán rálestek, megfogták a +tündérlyányt, a kis deszkát pedig tűzbe vetették. Attól fogva ott +éldegélt nálok, olyan jól bántak vele, hogy maguk tulajdon +gyermekökkel se’ bánhattak volna – nem hogy jobban – de úgy +se.“</p> +<p>Itt már látta a gonosz királyné, hogy csakugyan kiviláglik, hogy +ő az a czigánylyány, gondolta, hogy jó lenne szép szerével +elhordani az irhát, mig nem késő. Beleszólott hát megint: +<span class="pagenum"><a name="Page_150" id= +"Page_150">-150-</a></span></p> +<p>– Ha tovább mondod, kimegyek a házból, annyira sérti a +fülem.</p> +<p>– Nem mégy biz innen egy tapodtat se’ – felelt a király – hanem +végig hallgatod az egész mesét. Ülj le hát ha mondom, mert majd +leültetlek én, de nem köszönöd meg.</p> +<p>Leült a királyné, nem igen volt kedve ellenkezni. A lyány pedig +mondta tovább:</p> +<p>„Jó dolga volt hát a tündérlyánynak, de azért mindig bús volt, +mindig szomorkodott. Azért szomorkodott pedig, mert látta, – ha nem +mondták is – hogy milyen nehezére esik a szegény párnak az ő +tartása, hogy a tulajdon szájuktól vonták el a falatot, csakhogy +neki kedvébe járhassanak; ő pedig nem segíthetett nekik, mert +gyönge volt a kapálásra, nem birta volna meg a nehéz munkát. +Egyszer aztán eszébe jutott, hogy ha a mezei munkára gyenge is, de +varni, fonni tud, beáll hát szobalyánynak a királynéhoz, ha +befogadja. El is küldte mindjárt a szegény asszonyt, hogy menjen, +kérdezze meg a királynétól, nem fogadná-e meg? Az asszony váltig +mondta neki – hogy az isten is áldja meg – hogy ne menjen sehova, +elélhet ő nálok, eltartják ők, de a lyány nem engedett, el kellett +neki menni. Megalkudtak <span class="pagenum"><a name="Page_151" +id="Page_151">-151-</a></span> aztán a bérben a királynéval, még az +nap haza, is ment az új szobalyány, a tündérkisasszony, de senki, +se a király – a ki pedig örök hűséget esküdött neki – se a +czigánylyányból lett királyné meg nem ismerte.“</p> +<p>Felugrott erre a király, oda szaladt hozzá, megölelte +megcsókolta:</p> +<p>– No szívemnek szép szerelme, ha akkor meg nem ismertelek is, +megismertelek most, azért hát én a tied, te az enyim, ásó kapa se +válaszszon el bennünket egymástól.</p> +<p>A czigánylyány mikor látta, hogy vége a pünkösdi királyságnak, +hogy leesett az ugorka fáról, meg akarta oldani a kereket, el akart +illanni, de a király észrevette, megkapta, úgy vágta a földhöz, +hogy csak úgy nyekkent bele, azután kérdezte az új feleségétől a +tündérkisasszonytól, hogy micsoda halállal veszítse el; négy felé +vágassa-e, vagy kerékbe töresse? de hogy im a galambnak még a +haragja is szelíd, még az epéje se keserű, – a királyné azt +felelte, hogy adjon neki vagy száz forintot, avval – fel is út, alá +is út – küldje el isten hirével, hogy többet szinét se lássák.</p> +<p>A király megtette a kivánságát, nem ölette meg, csak elkergette +világra; a tündér kisasszonynyal <span class="pagenum"><a name= +"Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> pedig megesküdött, olyan +lakodalmat csaptak, hogy Henczidától Bonczidáig folyt a sárga lé. A +favágóékat is magukhoz vették, úri módon tartották; attól fogva +békességben boldogul éltek, még most is élnek, ha meg nem +haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_153" id= +"Page_153">-153-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT10" id="CHAPT10"></a>AZ ÖRDÖG-SZERETŐ.</h2> +<p>Egyszer hol volt, hol nem volt, volt a világon egy ember, meg +egy asszony, azoknak volt egy szép eladó lyányuk, úgy hívták, hogy +Mariska. Ez a Mariska minden áldott este eljárt a fonóházba, meg is +böjtölte minden András napját, még se tudott szeretőt szerezni. A +többi lyánynak mindnek volt szeretője, a kivel ölelkezett, +csókolózott, csak őt nem ölelgette, őt nem csókolgatta senki; ha az +orsóját elejtette, nem volt a ki feladja, ha tengeri fosztáskor +piros csővet talált, nem volt, a ki egy csókon megvegye. Eleget +búslakodott ezen a szegény lyány, de hiába volt minden búsulás, nem +akadt szerető. Egyszer aztán nagy bánatában azt találta +kiszalasztani a száján, hogy: „Én uram istenem, adj már nekem egy +szeretőt, nem bánom, ha maga az ördög lesz is, csak legyen.“</p> +<p>Az nap este aztán, mikor elment a fonóházba, már ott várta egy +nyalka, gyolcs inges-gatyás <span class="pagenum"><a name= +"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> idegen legény, az +mindjárt mellé ült, beszédbe eredt vele, még akkor este meg is +szerették egymást, ölelkeztek-csókolóztak, csak úgy, mint a többi. +Örült Mariska, hogy ilyen nyalka szeretőre tett szert, de az öröm +csakhamar szomorúsággá változott, mert egyszer, a mint elejtette az +orsóját, a mint utána nyultak mind a ketten, rá talált pillantani a +legény lábára, meglátta, hogy annak az egyik lába ökörláb, a másik +lóláb; ebből aztán mindjárt tudta, hogy a nyalka legény nem más, +mint egy ördög, de azért nem szólt senkinek, úgy mutatta, mintha +semmit se látott volna. Más nap aztán elment a keresztanyjához, – a +ki bába asszony volt – elmondta neki a dolgot, hogy ő milyen +bolondot talált kiereszteni a száján, aztán hogy fogta szaván az +ördög; kérdezte, hogy most már mitévő legyen?</p> +<p>– Hát lyányom – felelt neki a keresztanyja – legelőször is azt +kell kitudni bizonyosan, hogy csakugyan ördög-e hát? Azért nesze, +itt van ez a gombolyag czérna, majd holnap este, ha a fonóház +utcz’ajtójában búcsúztok egymástól, ennek a végét hurkold rá a +lajbija gombjára, de úgy, hogy észre ne vegye, azután a czérnát +ereszd utána, magad meg tartsd a <span class="pagenum"><a name= +"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> gombolyagot a kezedben, +menj mindenütt a czérna után, less rá, hogy hova megy, holnap aztán +mondd el nekem.</p> +<p>Ugy tett a lyány, a hogy a keresztanyja mondta. Másnap este, +mikor búcsúzott a fonóház ajtójában a szeretőjétől, ráhurkolta a +czérna végét a lajbija gombjára, annál fogva kisérte mindenütt. A +mint így mentek-mendegéltek, egy nagy templomhoz értek, de olyan +templomhoz, a melyik már dűlő-félben volt, nem is járt már bele +senki, helység se volt körülötte, nem is az istené volt már, hanem +az ördögé. A mint hát ennek az ajtajához értek, a legény – mintha +csak valami korcsmaajtón menne be – besuttyant a kulcslyukon. +Mariska látta ezt jól, meg is ijedt, de azért gondolta magában, +hogy ha felkötötte a kolompot, már csak rázza, oda ment hát a +kulcslyukhoz, benézett rajta. Hát uramfia mit látott?! Ott volt +tizenkét sült ökör, és huszonnégy hordó bor a templom közepén; az ő +gyönyörűséges nyalka legény szeretője először megette a tizenkét +ökröt, azután megitta rá a huszonnégy hordó bort, de úgy, hogy még +– nem hogy terhére esett volna, – de tán jól se lakott vele.</p> +<p>Mariskának se jutott eszébe, hogy egészségére <span class= +"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> kivánja +neki, hanem szaladt, a mint az isten tudnia adta, meg se állt a +keresztanyja házáig. A mint beért, mindjárt elmondott neki mindent. +Erre a keresztanyja is megvakarta a tarkójat.</p> +<p>– Bizony lyányom, igy már bizonyos, hogy ördög a szeretőd, +látod, minek mondtál olyan bolondot, hogy az ördögöt is elvállalnád +már, csak lenne, ki a fonóházban ölelgessen-csókolgasson? Hanem +most már mást nincs mit tenni: eredj haza, zárkózz be a házba, egy +seprűt tégy keresztbe a küszöbön, három nap, három éjjel se magad +ki ne mozdulj, se mást se ki, se be ne eressz. Majd oda megy érted +három este egymásután az ördög, de akármivel fenyeget, ki ne nyisd +neki az ajtót, hanem igy meg igy tégy.</p> +<p>Itt megtanította mindenre, de nem mondom el mire, majd kijön a +meséből.</p> +<p>Mariska mindent úgy tett, a mint a keresztanyja tanácsolta: haza +ment, bezárta az ajtót, a küszöbön keresztbe fektetett egy seprűt, +úgy várta, hogy mikor jön már az ördög? Nem kellett neki soká +várni, amint beesteledett, oda ment az ördög, koczogott az +ablakon:</p> +<p>– Eressz be Maris, eressz be! <span class="pagenum"><a name= +"Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p> +<p>– Nem eresztelek biz én, nem kellesz nekem se testemnek se +lelkemnek.</p> +<p>– Eressz be Maris, eressz be!</p> +<p>– Nem eresztelek biz én, nem kellesz nekem se testemnek, se +lelkemnek.</p> +<p>– Eressz be Maris, eressz be, ha be nem eresztesz, holnap +ilyenkorra meghal az apád.</p> +<p>– Nem eresztelek biz én, nem kellesz nekem se testemnek, se +lelkemnek, nem bánom én, ha meghal is.</p> +<p>Másnapra csakugyan meghalt az apja, megsiratták eltemették.</p> +<p>De az ördög evvel még nem érte meg, este megint oda ment, +koczogott az ablakon:</p> +<p>– Eressz be Maris, eressz be!</p> +<p>– Nem eresztelek biz én, nem kellesz nekem se testemnek, se +lelkemnek.</p> +<p>– Eressz be Maris, eressz be!</p> +<p>– Nem eresztelek biz én, nem kellesz nekem se testemnek, se +lelkemnek.</p> +<p>– Eressz be Maris, eressz be! ha be nem eresztesz, – meghalt már +az apád – meghal az anyád is.</p> +<p>– Nem eresztelek biz én, nem kellesz nekem se testemnek, se +lelkemnek, nem bánom én, ha meghal is. <span class= +"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span></p> +<p>Másnapra meghalt az anyja is, ezt is megsiratták, ezt is +eltemették.</p> +<p>De az ördög még evvel se érte meg, harmadik este megint oda +ment, megint bekoczogott az ablakon:</p> +<p>– Eressz be Maris, eressz be!</p> +<p>– Nem eresztelek biz én, nem kellesz nekem se testemnek, se +lelkemnek.</p> +<p>– Eressz be Maris, eressz be!</p> +<p>– Nem eresztelek biz én, nem kellesz nekem, se testemnek, se +lelkemnek.</p> +<p>– Eressz be Maris, eressz be, ha be nem eresztesz, – meghalt már +apád-anyád – holnapra ki leszel teritve te is.</p> +<p>– Nem eresztelek biz én, nem kellesz nekem se testemnek, se +lelkemnek, nem bánom én, ha meghalok is.</p> +<p>Evvel az ördög ott hagyta, Mariska pedig összegyűjtötte az +atyjafiait, az ismerőseit, meghagyta nekik – a mint a keresztanyja +tanácsolta volt – hogy ha ő meghal, ne harangoztassanak neki a nagy +haranggal, hanem a kis csengetyűvel, ne énekeljék el az iskolás +fiuk, csak a vénasszonyok sirassák el; ne az ajtón vigyék ki, hanem +az ablakon, ne az úton menjenek, mikor viszik a temetőbe, hanem az +útfélen, <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= +"Page_159">-159-</a></span> ne is a temetőbe temessék, hanem a +temető mellé; hogy rá ne akadjon az ördög.</p> +<p>Másnap virradóra csakugyan meghalt Mariska, el is temették +épenségesen úgy, a hogy maga kivánta: nem a nagy haranggal +harangoztak, csak a kis csengetyűvel, nem énekeltek neki az iskolás +fiuk, csak a vénasszonyok siratták el, nem az ajtón vitték ki a +házból, hanem az ablakon, nem az úton mentek a temetőbe, hanem az +útfélen, nem is a temetőbe temették, csak a temető mellé; de nem is +akadt rá az ördög. Harmadnapra aztán a sírján egy szép virágszál +nőtt, de olyan szép, hogy keresni kellett, mig párját találták.</p> +<p>Hát gyöngyömadta mi kerekedett ki a dologból? Arra ment egy +királyfi üveges hintóban, meglátta a szép virágot, leugrott érte, a +keblére tűzte, haza vitte. A mint hazaértek a királyi palotába, +első dolga volt, hogy a virágot betette egy szép üveges almáriomba. +Azután lefeküdt az inasával együtt, ő az ágyba, az inasa meg +lábtul, a földre.</p> +<p>A királyfi csakhamar elaludt, de nem az inas, annak sehogy se +tudott álom szállni a szemére, csak forgott egyik oldaláról a +másikra. A mint így álmatlankodék, egyszer – úgy <span class= +"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> éjfél +tájban – hallja ám, hogy nyílik az almáriom ajtója, oda néz, hát +látja, hogy a virágból kirepül egy szép hófehér galamb, körül néz, +hogy nem látja-e a királyfi (az inast észre se vette); hogy aztán +látta, hogy alszik a királyfi, leszállt az asztalra, elkezdett +morzsalékot keresgetni. Csak keresgél, csak keresgél, de biz ott +nem igen talált, egyszer aztán megszólal:</p> +<p>– Ejnye be szegény király ez, még csak egy kis hulladék sincs az +asztalán.</p> +<p>Evvel többet nem keresgélt, visszarepült a virágba.</p> +<p>Az inas mindezt jól látta, fel is rótta az eszébe, el is mondta +másnap a királyfinak:</p> +<p>– Jaj felséges király, ezt meg ezt láttam az éjjel, ezt meg ezt +mondta ám a galamb.</p> +<p>– Nem igaz az Pista, álmodhattad te azt csak – felelt rá a +király nagy nevetve.</p> +<p>Az inas maga is káptalanságba esett, hogy nem álmodta-e hát +csakugyan, azért nem bizonyozott tovább, hanem feltette magában +erősen hogy a jövő éjszaka ráles.</p> +<p>Ugy is tett. Akkor éjszaka szántszándékkal nem aludt el, +megvárta az éjfélt. Amint aztán ütötte a tizenkét órát, kinyillott +az almáriom <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= +"Page_161">-161-</a></span> ajtója, kirepült a virágból egy hófehér +galamb, körül nézett nagy óvatosan, nem látja-e a királyfi, vagy +más? de az inast megint nem vette észre, a királyfit meg látta hogy +alszik, leszállt hát az asztalra, elkezdett morzsalékot keresni. +Csak keresgél, csak keresgél, de biz ott megint nem talált, +megszólalt hát megint:</p> +<p>– Ejnye be szegény király ez, még csak egy kis hulladék sincs az +asztalán.</p> +<p>Evvel megint vissza repült a virágba.</p> +<p>Az inas mind ezt megint jól látta, végig-végig tapogatta magát, +hogy ébren van-e hát csakugyan? mikor aztán érezte, hogy ébren van, +gondolkozott, hogy felköltse-e a királyfit, de mégis csak arra +határozta, hogy vár reggelig. Hanem reggel első dolga is volt azt +mondani el:</p> +<p>– No felséges királyfi, megint kijött ám a hófehér galamb a +virágszálból, megint ezt, meg ezt mondta.</p> +<p>A királyfi megint nem akarta hinni.</p> +<p>– Nem igaz az Pista, nem jól láttad, nem jól hallottad te +azt.</p> +<p>– De biz igaz felséges királyfi, úgy láttam, mint most +felségedet, úgy hallottam, mint ha most felséged mondaná.</p> +<p>– No ha igaz, majd tegyünk róla, hogy <span class= +"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> estére +– ha eljön – ne panaszkodjék az ennivaló miatt; de majd magam is rá +lesek, hogy eljön-e?</p> +<p>Este aztán kirakatta a királyfi a sok tenger enni-inni valót az +asztalra, maga pedig lefeküdt, tettette magát, mintha aludnék. Csak +várt, csak várt, egyszer aztán kukorikolta a kakas az éjfélt. Erre +kinyíllott az almáriom ajtója, kirepült a virágszálból egy szép +hófehér galamb, ránézett a királyfira, azt gondolta alszik, +leszállt nagy maga biztában az asztalra, elkezdett csipegetni a sok +drága ételből italból. A királyfinak se kellett egyébb, felkelt +csendesen, a háta megé lopózott, hirtelen megkapta. Hát +gyöngyömadta, a mint megérintette, a mint egy újja hozzáért, +mindjárt egy gyönyörűséges szép lyánynyá változott, de százszor +szebbé, mint azelőtt volt, mig Mariska volt, úgyannyira, hogy maga +magára is alig ismert. A királyfi megölelte-megcsókolta:</p> +<p>– Édes szentem, szép szerelmem, te az enyim, én a tied, ásó-kapa +se válaszszon el bennünket egymástól!</p> +<p>Mindjárt másnap nagy lakodalmat csaptak, még maig is boldogul +élnek, ha meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_163" id= +"Page_163">-163-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT11" id="CHAPT11"></a>JANKÓ ÉS A HÁROM ELÁTKOZOTT +KIRÁLYKISASSZONY.</h2> +<p>Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy nagy ország – abban +egy város – abban a városban egy csizmadia, ennek a csizmadiának +volt egy felesége, meg egy fia. Ez a kölök sehogy se akarta az apja +mesterségét folytatni, hiába ütötte-verte az öreg csizmadia, mindig +azt mondta, hogy „ő bizon nem fótozza senki csizmáját, mikor úr is +lehet, ő bizon úr lesz.“ Az anyja is pártját fogta, de az öreg +csizmadián ketten se tudtak kifogni, mert mindjárt-mindjárt +megverte mind a kettőt.</p> +<p>Egyszer megunta Jankó a sok lábszíjjazást, bement az +anyjához:</p> +<p>– No édes anyám, én már nem szívelem tovább ezt a sok verést, +már nagyocska vagyok, majd elmegyek világra, úgy is csak olyan tedd +ide, tedd oda legény voltam itthon, nem tudták <span class= +"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> semmi +hasznomat venni, hiába ettem az édes apám kenyerét, csak olyan +voltam a háznál, mint az ötödik kerék.</p> +<p>Az anyja is helyben hagyta, elindult hát Jankó. A mint megy +mendegél, beér egy nagy rengeteg erdőbe, meg lát egy öreg embert, a +mint czipekedik egy csomó rőzsével, de sehogy se tudja felvenni. +Oda megy hozzá Jankó. „Adja ide öreg apám, majd haza viszem én.“ +Haza is vitte az öreg ember kunyhójáig, ott letette, avval tovább +akart menni, de az öreg ember nem eresztette: „Már csak fiam maradj +itt egy-két napig, legalább ismerjük meg egymást.“ Jankó hát ott +maradt, segített az öreg embernek mindenben.</p> +<p>Tán három nap mulva mondja az öreg ember Jankónak:</p> +<p>– Eredj fiam Jankó szedegess egy kis tűzrevalót, elfogyott a mit +multkor hoztunk, a sincs, a minél egy kis kását főzzek.</p> +<p>Elindult Jankó a rengetegben. Csak szedeget, csak szedeget, +egyszer egy gyönyörű tó mellé bukkan ki. Majd hogy egészen szemmé +nem változott, annyira elbámult, a mint meglátta a tavat, tele +szebbnél szebb aranyhalakkal. A mint ott csudálkozik, egyszer csak +hall <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= +"Page_165">-165-</a></span> távolról gyönyörű hattyúéneklést; ő is +hirtelen elbúvik, elkezd leselkedni, hát látja, hogy egy szép +hattyú száll le a tópartra, ott megrázkódik, leveti a hattyú ruhát, +egy szép lyánynyá változik, elkezd fördeni. Fördött egy darabig, +aztán megint fölvette a hattyuruhát, elment.</p> +<p>Jankó még fel se ocsúdott a nagy csudálkozásból, mire egy még +hétszerte szebb hattyúéneklést hallott; nem sokára leszállt egy +szép hattyú, levetette a hattyúruhát, egy még hétszerte szebb +kisasszonynyá változott, megfördött, avval elment. Egy kevés idő +mulva még hetvenhétszerte szebb hattyuének hallatszott, lerepült a +tópartra egy még szebb kis hattyú, levetette ez is a hattyúruhát, +egy még hetvenhétszerte szebb királykisasszonynyá változott, +megfördött a tóban, s elment ez is.</p> +<p>Szegény Jankó, jobb szerette volna, ha nem is született volna, +mert halálosan beleszeretett a legkisebbik királykisasszonyba, arra +pedig gondolni se’ mert, hogy az valaha az övé lehessen. Haza +bandukolt a fával nagy szomorúan, mint a kinek az orra vére foly. +Az öreg ember mindjárt észrevette rajta, hogy valami baja van. +<span class="pagenum"><a name="Page_166" id= +"Page_166">-166-</a></span></p> +<p>– Min szomorkodol Jankó fiam?</p> +<p>– Jaj édes öreg apám, hogy ne szomorkodnám én, mikor olyan szép +királykisasszonyt láttam, hogy ha el nem vehetem feleségül, +meghalok bánatomban, pedig annyira reménykedni se’ merek.</p> +<p>Itt elbeszélte Jankó, hogy mit látott.</p> +<p>– Jankó fiam – mondja rá az öreg ember – tudom én, hogy miféle +kisasszonyokat mondasz te, de ha az Isten segít, még is megkerítjük +a legkisebbet valahogy.</p> +<p>Jankó majd kibútt a bőriből, hogy az öreg ember biztatta, +mindjárt elkezdte kérni, hogy mondja meg, hol laknak.</p> +<p>– Tyhű édes fiam, fiatal legény vagy – felelt az öreg ember – de +ha tiz annyi ideig élnél is, mint a meddig élsz, még se érnél oda; +hanem okosabbat mondok én. Holnap délben eredj ki a tóhoz, jön +először a legöregebbik királykisasszony, arra rá se hederíts, aztán +jön a második, arra se nézz rá se’, hanem mikor a legkisebbik +leveti a hattyúruhát, lopózz oda csendesen, lopd el tőlle, azután a +kisasszonyt fogd meg, vidd haza az édes apád házához, de a +hattyúruhát úgy eltedd, hogy soha szinét se lássa, <span class= +"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span></p> +<p>Jankó épenségesen úgy tett, ahogy az öreg ember mondta. Kiment a +tóhoz, meghúzódott egy bokor mellé, szép csendesen végig nézte, mig +a két első hattyú megfördött, s elment, azután várta a legkisebbet. +El is jött az nem sokára, leszállt a tópartra, levetette a +hattyúruhát, hát uram teremtőm, olyan gyönyörű ruha volt alatta, +hogy a parasztja nem is látszott a sok aranytól-ezüsttől, akkora +karbunkulusok fityegtek rajta, mint egy-egy tojás; de levetette ezt +is, bele ment a vizbe. Jankónak se kellett több, mikor legjavában +játszadozott a tóban, szép csendesen ellopta mind a két ruhát.</p> +<p>Kijött a királykisasszony, elkezdte keresni ruháját, s hogy nem +találta, elkezdett sírni. Jankó oda ment hozzá, a királykisasszony +mindjárt megszerette, de még is könyörgött, hogy adja vissza a +ruháját.</p> +<p>– Jankó, szivem szép szerelme, add vissza a ruhámat, átok alatt +vagyok, ha vissza nem megyek a kiszabott időre, nagy büntetés vár +rám.</p> +<p>– Dehogy adom, szép angyalom, hanem most már gyere velem, +elveszlek feleségül, ásó-kapa választ el bennünket.</p> +<p>A királykisasszony sírt-rítt egy darabig, <span class= +"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> de +azután mit volt mit tenni? csak bele nyugodott.</p> +<p>Elindultak haza felé, útközben találtak egy várost, ott eladták +az aranyos ruhát, kaptak érte annyi pénzt, hogy alig birta haza +Jankó. Az öreg csizmadia alig hitt a szemének, mikor a sok pénzt +meglátta:</p> +<p>– No fiam, soha se’ hittem volna – ha az édes apám mondta volna +is – hogy ilyen úr lesz belőled.</p> +<p>Itt nagy lakodalmat csaptak, boldogul éltek jó ideig.</p> +<p>Egyszer Jankó kiment vadászni, a hattyúbőrt od’adta az édes +anyjának, hogy viselje gondját, de a feleségének még csak meg se +mutassa. Alig hogy kihúzta a lábát az ajtón, mindjárt elkezdett a +királykisasszony könyörögni:</p> +<p>– Édes napam asszony – az Isten is áldja meg – mutassa meg nekem +azt a hattyúruhát, a szinét is elfelejtettem már.</p> +<p>– Jaj édes lyányom, nem mutathatom meg, tudod, rám parancsolt az +urad.</p> +<p>– Nem nyúlok én hozzá se’, csak meg akarom nézni.</p> +<p>Addig-addig kérte a csizmadiánét, hogy <span class= +"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> +megmutatta. A mint ott nézegeti, egyszer kikapja az asszony +kezéből, magára kapja, – éppen nyitva volt az ablak – kirepült +rajta. A csizmadiáné csak akkor vette észre, csak akkor csapkodta +össze a tenyerét, mikor már kivül volt.</p> +<p>Haza jött Jankó a vadászatból, nagy sírva-ríva találta az +anyját.</p> +<p>– Hát édes anyámat mi lelte, mért sír olyan nagyon? kérdi +tőlle.</p> +<p>– Hogy ne sírnék, édes fiam, mikor igy meg igy jártam.</p> +<p>Itt elbeszélte az egész esetet. Jankó nagyon elszomorodott +rajta.</p> +<p>– No édes anyám, engem addig nem látnak, mig a feleségem elő nem +kerítem.</p> +<p>Elindult Jankó, ment mendegélt, egyszer beért abba az erdőbe, a +melyikben az öreg ember lakott. Bement hozzá:</p> +<p>– Jó napot adjon isten, öreg apám!</p> +<p>– Fogadj Isten, édes fiam! hát mi járatban vagy?</p> +<p>– Jaj öreg apám, nagy búba-bánatba estem én most, tegnap, mig +kint voltam vadászni, a feleségem elkérte az anyámtól a +hattyúruhát, magára vette, elrepült vele, <span class= +"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> most +hát egyenesen kendhez jöttem tanácsot kérni.</p> +<p>– Jól tetted, hogy egyenesen hozzám jöttél, mert csak én tudok +tanácsot adni ebben a dologban. Nesze, itt van egy pár csizma, +ennek az a tulajdonsága, hogy minden lépéssel hét mértföldet lehet +vele lépni, ezt húzd fel, ez elvezet a világ végére, egész addig a +hegyig, a melyiken a feleséged lakik; a majd aztán a te dolgod +lesz, hogy hogy mégy fel rá, de azt előre megmondom, hogy azon a +hegyen még soha sem volt halandó ember, mert a teteje üveg, az alja +viz, a mellett olyan állásu, mint egy báránybőr süveg. Ennek a +hegynek a tetején van egy arany palota, abban lakik a feleséged két +testvérjével együtt.</p> +<p>Megköszönte Jankó a jó tanácsot, avval útnak indult. +Ment-mendegélt, minden lépéssel hét mértföldet lépett. Hét egész +álló esztendeig mindég ment, akkor meglátta az üveghegyet +csillámlani. Mire a tövéhez ért, elszakadt a csizma, nem lehetett +többet hasznát venni.</p> +<p>Elkezdte Jankó kerülgetni az üveghegyet, gondolkozott, hogy +lehetne arra feljutni? Csak kerülgeti, csak kerülgeti, mint a +gezemiczével körül rakott boglyát az éhes ökör, egyszer +<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= +"Page_171">-171-</a></span> meglát három ördögfiut marakodni. Oda +megy hozzájuk:</p> +<p>– Hát tik mért czivakodtok?</p> +<p>– Hogy ne czivakodnánk – felel a legnagyobbik – most halt meg az +apánk, nem volt neki egyebe, mint egy piszkos nyerge, egy rongyos +bocskora, meg egy rossz kóczmadzag ostora, de ezeknek az a +tulajdonságuk, hogy ha valaki felűl a nyeregre, felhúzza a +bocskort, egyet pattant az ostorral, s azt mondja, hogy: „hip-hop +ott legyek, a hol akarok“ – mindjárt ott terem; most már ezeken nem +tudunk elosztozkodni, mert egyik a másik nélkül semmit se’ ér.</p> +<p>– No hé, tudjátok mit? – mondja nekik Jankó – én felállok egy +dombra, elhajitok egy krajczárt, a ki elébb visszahozza, azé legyen +mind a három.</p> +<p>Az ördögfiuk megörültek az okos tanácsnak. Jankó elhajított egy +krajczárt, az ördögfiuk utána iramodtak, ott hagytak mindent, Jankó +pedig hirtelen felhúzta a bocskort, ráült a nyeregre, nagyot +cserditett az ostorral, elkiáltotta magát: „hip-hop ott legyek, hol +akarok“ – mindjárt az üveghegy tetején termett. Onnan aztán +visszahajított mindent, <span class="pagenum"><a name="Page_172" +id="Page_172">-172-</a></span> hogy legyen azé, a ki a krajczárt +megtalálta.</p> +<p>Bement Jankó az arany palotába, épen ott sepregette a felesége a +pitvart, amint belépett. Nagyon megijedt, a mint Jankót +meglátta.</p> +<p>– Jaj szívemnek szép szerelme, hol jársz itt, a hol még a madár +se’ jár?</p> +<p>– Érted jöttem, kedves feleségem.</p> +<p>– Nem mehetek én innen sehova, kedves uram, el vagyunk átkozva a +testvéreimmel együtt, hogy akár hol vagyunk, mindenünnen csak ide +vágyjunk vissza, te tőlled is azért kellett eljönnöm; egy csúnya +veres ördög átkozott el bennünket, a mért nem mentünk hozzá +feleségül.</p> +<p>– Hát most már hogy lehetne felszabadítni benneteket az átok +alól?</p> +<p>– Nem egyébképen, mint hogy azt az ördögöt meg kellene ölni.</p> +<p>– No hát majd megölöm én a beste lélek rongyos ördögét!</p> +<p>– Jaj szívem Jankó, nem olyan könnyen megy az, sokan próbálták +már, de mindnek az életébe került, azért jobb lesz, ha visszamégy, +még most nem késő.</p> +<p>– Deiszen már vissza nem megyek, ha <span class= +"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> +mingyár’ itt halok is meg. Hanem mondd meg, mi módon lehet +legkönnyebben megölni azt az ördögöt?</p> +<p>– Ha már épen csakugyan rá akarod adni a fejed, hát megmondom: +most nincs itthon az ördög, bújj el ide a ruhák közé, majd ha haza +jön, keres mindenütt, mikor legközelebb lesz hozzád, ugorj ki, vágd +le a fejét, de azt megmondom, hogy egy csapással ha egészen le nem +tudod vágni, akkor halál fia vagy.</p> +<p>Jankó úgy tett mindent, a hogy a felesége mondta, elbútt a fogas +alá, a ruhák közé, kihúzta a kardját, ugy várta az ördögöt. Nem +sokára haza is jött, még az udvaron el kezdett kiabálni: „Phű-phű, +idegen szagot érzek“ – avval hányt-vetett mindent össze-vissza, oda +ment a fogashoz is, elkezdett kotomászni a ruhák közt, Jankó is +hirtelen kiugrott, úgy levágta a fejét, mint ha ott se lett +volna.</p> +<p>Volt öröm, meg vigság a palotában, de Jankó nem felejtkezett el +az apjáról-anyjáról, hanem mondta a feleségének, hogy elhozza +azokat is. „Legalább legyenek itt az esküvőnkön.“ A felesége se +ellenezte. „Jól van, kedves uram, nem bánom, ha elmégy is értök, +itt van egy gyürü, ha ennek a fejét befelé fordítod, olyan üveg híd +<span class="pagenum"><a name="Page_174" id= +"Page_174">-174-</a></span> terem innen a földig, a milyen nincs a +világon, ha pedig ki felé, akkor megint leomlik magától. Most eredj +az istállóba, mondd meg a kocsisnak, hogy fogjon be.“</p> +<p>Ugy tett Jankó, a hogy a felesége mondta, befogatott, felült a +gyönyörű hintóba, mikor a hegy szélére értek, befelé fordította a +gyürűt, mindjárt egy üveg híd termett ott, azon leért a földre, +akkor kifelé fordította a gyürűt, megint leomlott a híd. Repült a +hat paripa Jankóval, mint a villám, vagy tán még annál is +sebesebben, úgyannyira, hogy három óra alatt az apja házánál volt. +Bemegy az udvarba, épen kint találja apját-anyját.</p> +<p>– No édes apám, édes anyám jöjjenek velem, ne is kérdezzék, hogy +hova, csak jöjjenek.</p> +<p>Felöltöztek mind a ketten az ünneplő ruhájokba, úgy indultak el, +de az asszony sehogy se akart beleűlni a hintóba; utoljára mégis +beletuszkolta Jankó. Mikor az üveghegy aljára értek, Jankó megint +befelé forditotta a gyürűt megint ott termett az üveghíd; de már +arra csakugyan nem akart rá menni a csizmadiáné.</p> +<p>– Én bizon nem koczkáztatom az életem senki szépségéért, hiszen +leszakad az a rongyos híd, – alig tudta Jankó megtartani a +hintóban, <span class="pagenum"><a name="Page_175" id= +"Page_175">-175-</a></span> de még akkor se nyugodott bele: „No +fiam, ha meghalok, a te lelkedre halok meg.“ Csak akkor örült +aztán, mikor bent volt az aranyvárban, mikor meglátta a menyét.</p> +<p>Jankó is megörült, mert a felesége még hétszerte szebb lett, +mint az előtt volt, mindjárt megesküdtek még egyszer, olyan +lakodalmat csaptak, hogy hetedhét országra szóllott a híre. +Meghallotta ezt a két királyfi is, azok is elmentek a lakodalomra, +ott megszerették a két nagyobb királykisasszonyt, el is vették +mindjárt. Erre még nagyobb lakodalmat csaptak, együtt maradt mind a +három házaspár, a csizmadia, a felesége, – az öreg ember, mind ott +maradt, nem volt olyan boldog háznép több széles e világon.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_176" id= +"Page_176">-176-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT12" id="CHAPT12"></a>AZ ÖRDÖG ÉS A KÉT +LYÁNY.</h2> +<p>Volt egyszer egy szegény ember, meg egy szegény asszony, mind a +kettő özvegy volt, s mind a kettőnek volt egy-egy lyánya, csakhogy +az ember lyánya szép volt, az asszonyé meg csúnyább a +hátramenésnél.</p> +<p>Egyszer az ember sütni akart, de nem volt dagasztó teknője. Azt +mondja a lyányának:</p> +<p>– Eredj át lyányom ide a szomszédasszonyhoz, kérj tőlle egy +dagasztó teknőt, mig megdagasztunk benne.</p> +<p>Átment a lyány a szomszédba:</p> +<p>– Szomszédasszony, azért küldött édes apám uram, ne sajnáljon +kend egy dagasztó teknőt adni, mindjárt visszahozom, csak +megdagasztunk benne.</p> +<p>– Bizony nem adok én édes lyányom, mondd meg édes apád uradnak, +vegyen el engem, akkor lesz dagasztó teknőtök. <span class= +"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span></p> +<p>Haza ment a lyány, elmondta az apjának, hogy mit mondott a +szomszédasszony. Megdagasztottak hát nagy ügygyel-bajjal, be is +fűtötték a kemenczét, de már szénvonójuk nem volt a mivel a +kemencze alj át föltisztítsák. Azt mondja az ember a lyányának:</p> +<p>– Eredj át lyányom ide a szomszédba, kérj egy szénvonót, +mondjad, hogy mindjárt vissza viszed.</p> +<p>Átment a lyány megint az özvegy asszonyhoz:</p> +<p>– Szomszéd asszony, azért küldött édes apám uram: ne sajnáljon +kend egy szénvonót adni, mig a kemencze alját föltisztítjuk.</p> +<p>– Bizony nem adok én édes lyányom, mondd meg édes apád uradnak, +vegyen el engem, akkor lesz dagasztó teknőtök is, szénvonótok +is.</p> +<p>Haza ment a lyány, elmondta, hogy mit mondott a szomszéd +asszony, nagy nehezen elkészitették hát a kemenczét is, meg a +tésztát is, csak be kellett volna vetni, de nem volt vető lapátjuk. +Azt mondja a szegény ember a lyányának.</p> +<p>– Eredj át még egyszer lyányom ahoz az asszonyhoz, próbáld meg, +ha adna egy vető lapátot, <span class="pagenum"><a name="Page_178" +id="Page_178">-178-</a></span> mondjad, hogy ne sajnálja olyan +nagyon, nem esik itt semmi baja, nem eszszük mink meg, ebbe a +nyomba vissza viszed.</p> +<p>Átment a lyány harmadszor is, elmondta, hogy mi járatban van; +mit izent az apja, de az özvegy asszony erre is csak azt mondta, +hogy biz ő nem adja: „Mondd meg apádnak, vegyen el engem, akkor +lesz dagasztó teknőtök is, szénvonótok is, lapátotok is.“</p> +<p>Haza ment a lyány, elmondta az özvegy asszony izenetét; szeget +ütött ez a szegény ember fejibe, hogy biz azt az asszonyt jó is +volna elvenni, lám akkor lenne dagasztó teknője is, szénvonója is, +vető lapátja is; úgy annyira gondolkozott ezen, hogy utoljára is a +lett belőle, hogy elvette az özvegy asszonyt. De bezzeg nem úgy +ütött ki a dolog, a hogy azt a szegény ember kigondolta, mert alig, +hogy megesküdtek, az asszony lett az úr a háznál, mindenből a +parancsolt, férjem-uramnak pedig ajtó mögött volt a helye. A +szegény lyányt is mindig ütötte-verte az asszony, a maga csúnyánál +is csúnyább lyányát mindig cziczomázgatta, tejbe-vajba fürösztötte, +ettől meg még a betevő falatot is sajnálta. Nem állhatá a lyány ezt +a keserves életet, bement az apjához. <span class= +"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p> +<p>– No édes apám uram, én tovább nem leszek senki lába-kapczája, +csak úgy bánnak itt én velem, mint ha a szél hajított volna ide, el +megyek világtalan világra, majd csak találok valahol +szolgálatot.</p> +<p>A szegény ember se’ nagyon marasztotta, mert látta, hogy bizon +neki magának is jóformán kifelé áll a szekere rúdja, vagy legalább +igen kevés becsülete van a háznál; elindult hát a lyány. Sütött +neki a mostohája hamu pogácsát:</p> +<p>– Legalább ne mondd, hogy nem sütöttem útravalót.</p> +<p>Ment mendegélt a szegény lyány, előtalált egy kis házat, abba +bement, mert el volt fáradva, de oda bent nem talált mást, csak egy +kis fehér macskát. Leült a lyány a patkára, elkezdte eszegetni a +hamu pogácsát. Oda megy hozzá a kis fehér cziczus:</p> +<p>– Nénikém, nénikém, adjál egy kis kalácsot, én is adok +tanácsot!</p> +<p>Adott neki a lyány; a kis macska megette, aztán megint kért, mig +a pogácsa mind el nem fogyott, akkor felkuporodott a lyány ölébe, +ott fonogatott szép csendesen. Egyszer csak megzörgetik kivülről az +ajtót: <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= +"Page_180">-180-</a></span></p> +<p>– Tányér talpam, lompos farkam, szép lyány mátkám nyiss +ajtót!</p> +<p>– Jaj cziczuskám-miczuskám mit csináljak?!</p> +<p>– Nyisd ki neki.</p> +<p>A lyány kinyitotta, bekullogott egy nagy csúnya ördög.</p> +<p>– Tányér talpam, lompos farkam, szép lyány mátkám rakj +tüzet!</p> +<p>– Jaj cziczuskám-miczuskám mit csináljak?!</p> +<p>– Hát rakd meg neki.</p> +<p>A lyány tüzet rakott.</p> +<p>– Tányér talpam, lompos farkam, szép lyany mátkám főzz +ételt.</p> +<p>– Jaj cziczuskam-miczuskám mit csináljak?!</p> +<p>– Hát főzz neki.</p> +<p>A lyány meg is főzött, ki is tálalt.</p> +<p>– Tányér talpam, lompos farkam, szép lyány mátkám gyer’ +egyél.</p> +<p>– Jaj cziczuskám-miczuskám mit csináljak?!</p> +<p>– Hát egyél vele.</p> +<p>A lyány jó izűt evett, mert éhes is volt. <span class= +"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p> +<p>– Tányér talpam, lompos farkam, szép lyány mátkám bonts +ágyat.</p> +<p>– Jaj cziczuskám-miczuskám mit csináljak?!</p> +<p>– Hát bontsd el neki.</p> +<p>A lyány elbontotta.</p> +<p>– Tányér talpam, lompos farkam, szép lyány mátkám feküdj +mellém.</p> +<p>– Jaj cziczuskám-miczuskám mit csináljak?!</p> +<p>– Hát feküdj mellé.</p> +<p>A lyány mellé feküdt.</p> +<p>– Tanyér talpam, lompos farkam, szép lyány mátkám nyúlj a bal +fülembe.</p> +<p>– Jaj cziczuskám-miczuskam mit csináljak?!</p> +<p>– Hát nyúlj bele.</p> +<p>A lyány bele nyúlt, a kezébe akadt valami, azt elkezdte húzni +kifelé, hát mi volt? Nem egyéb, mint temérdek sok arany-ezüst, de +annyi, hogy alig birta kihúzni a lyány.</p> +<p>Megint megszólalt az ördög:</p> +<p>– Tányér talpam, lompos farkam, szép lyány mátkám nyúlj a jobb +fülembe.</p> +<p>– Jaj cziczuskám-miczuskám mit csináljak? <span class= +"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> +<p>– Hát nyúlj bele.</p> +<p>A lyány bele nyult, hát mit húzott ki? – tán nem is hinnék +kendtek, ha nem mondanám – nem egyebet, mint egy gyönyörű aranyos +hintót, hat czifra, sallangos paripával.</p> +<p>Ezeket az ördög mind a lyánynak adta, ez a sok aranyat-ezüstöt +mind felrakatta a hintóba, maga is beleült, avval haza +hajtatott.</p> +<p>Otthon a háznép köz-káptalanságba esett, sehogy se’ tudta senki +elgondolni, hogy juthatott ehez a sok kincshez, a lyány meg nem +mondta senkinek, csak az apjának beszélte el, de annak is a szívére +kötötte, hogy tovább ne adja.</p> +<p>A csúnya lyánynak majd kifúrta az oldalát az irigység, hogy a +mostoha testvérje úgy meggazdagodott; utoljára úgyannyira +gyötrődött, hogy nem tudott otthon maradni, megmondta az anyjának, +hogy ő is elmegy szolgálatot keresni: „Lássa kend édes anyám, az a +kutya csak három napig volt oda, mégis hogy meggazdagodott, én is +megpróbálom, hátha nekem is szolgálna a szerencse.“ Az anyja is +helybenhagyta, hogy: „A bizon jó lesz,“ – sütött is neki az útra +pogácsát, de hej nem hamuból ám! <span class="pagenum"><a name= +"Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> hanem olyan tiszta +búzának a lisztjéből, a milyet a galamb hord össze.</p> +<p>Elindult a lyány, ment-mendegélt, ez is elért ahoz a kis házhoz, +be is ment; hogy nem talált odabent senkit, leült a patkára ez is, +várni a gazdát. Csakhamar eszébe jutott, hogy neki pogácsája is +van, elővette hát, s elkezdte eszegetni. Oda ment hozzá a kis fehér +macska.</p> +<p>– Nénikém-nénikém adjál egy kis kalácsot, én is adok +tanácsot.</p> +<p>De a lyány nem adott neki, a kis macska még egyszer kért, de a +lyány akkor se’ adott, hanem még kinevette:</p> +<p>– Oh szegény kis csipás szemű macska, ugyan miben tudnál te +nekem tanácsot adni, ilyen haszontalan létedre?</p> +<p>A szegény kis macska meghunyászkodott, félre ült a kuczikba, a +lyány meg a patkán eszegetett. A mint ott eszeget, a mint ott +eszeget, egyszer csak megzörgetik az ajtót:</p> +<p>– Tanyér talpam, lompos farkam, szép lyány mátkám nyiss +ajtót!</p> +<p>Akkor már oda szaladt ám a lyány a kis macskához.</p> +<p>– Jaj cziczuskám-miczuskám mit csináljak?! <span class= +"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span></p> +<p>– Hát ne ereszd be.</p> +<p>A lyány nem eresztette be, az ördög berúgta az ajtót, mikor bent +volt, megint elkiáltotta magát.</p> +<p>– Tányér talpam, lompos farkam, szép lyány mátkám főzz +ételt!</p> +<p>– Jaj cziczuskám-miczuskám mit csináljak?!</p> +<p>– Hát ne főzz neki.</p> +<p>A lyány nem főzött, az ördög nem szólt értte semmit, hanem csak +mikor maga meg is főzött, ki is tálalt, akkor szóllalt meg.</p> +<p>– Tányér talpam, lompos farkam, szép lyány mátkám gyere +egyél!</p> +<p>– Jaj cziczuskám-miczuskám mit csináljak?!</p> +<p>– Hát ne egyél vele.</p> +<p>A lyány nem evett, az ördög maga ette meg mind az ételt, azután +megint csak rákezdte a nótát:</p> +<p>– Tányér talpam, lompos farkam, szép lyány mátkám bonts +ágyat!</p> +<p>– Jaj cziczuskám-miczuskám mit csináljak?!</p> +<p>– Hát ne bontsd el.</p> +<p>A lyány nem bontotta el, hanem magának <span class= +"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> az +ördögnek kellett megágyazni. Meg is ágyazott, bele is feküdt, aztán +megint rákezdte:</p> +<p>– Tányér talpam, lompos farkam, szép lyány mátkám feküdj +mellém.</p> +<p>– Jaj cziczuskám-miczuskám mit csináljak?!</p> +<p>– Hát ne feküdj mellé.</p> +<p>A lyány nem feküdt mellé, csak megállt az ágya fejénél, de az +ördög megint rákezdte:</p> +<p>– Tányér talpam, lompos farkam, szép lyány mátkám nyúlj a bal +fülembe!</p> +<p>A lyány hogy látta, hogy az ördög idáig nem hogy bántotta volna, +de még egy rossz szót se szóllt hozzá, bátorságot vett magának, s +rákiáltott nagy mérgesen:</p> +<p>– Majd én abba a piszkos füledbe nyúlkálok!</p> +<p>Az ördög még erre se szólt semmit, szép csendesen belenyúlt maga +a jobb fülébe, kihúzott belőle egy vas hintót, meg négy tüzes +paripát, a hintónak alól egy katlanja volt, abba az ördög tüzet +rakott, a lyányt belezárta a hintóba; avval a négy lovat neki +csapkodta, azok repültek, mint a sárkány, a hintó mindég jobban +jobban át tüzesedett, utoljára olyan lett, mint a láng, a lyány +izré-porrá égett benne. <span class="pagenum"><a name="Page_186" +id="Page_186">-186-</a></span></p> +<p>A szép lyány meg otthon nagyon gazdag lett a sok kincsből, a mit +az ördög adott neki, nem sokára elvette egy gazdag úrfi, nem mondom +meg, gróf volt-e, vagy báró; herczeg-e, vagy királyfi? de +bizonyosan valamelyik a négy közül.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_187" id= +"Page_187">-187-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT13" id="CHAPT13"></a>A KIS MALACZ ÉS A +FARKASOK.</h2> +<p>Volt a világon egy kis malacz, annak volt egy kis háza egy nagy +rengeteg erdő közepén. Egyszer a mint ebben a kis házban főzögetett +magának, oda megy egy nagy ordas farkas, beszól az ajtón:</p> +<p>– Ereszsz be kedves kis malaczkám, nagyon hideg van idekint, +fázom.</p> +<p>– Nem eresztelek biz én, mert megeszel.</p> +<p>– Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam.</p> +<p>A kis malacz beeresztette az egyik hátulsó lábát, hanem +alattomban oda tett egy nagy fazék vizet a tűzhöz.</p> +<p>Kicsi idő mulva megint megszólalt a farkas:</p> +<p>– Ugyan kedves kis malaczkám, ereszd be a másik hátulsó lábam +is.</p> +<p>A kis malacz beeresztette azt is, de a farkas avval se érte be, +hanem egy kis idő mulva megint beszóllott: <span class= +"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p> +<p>– Kedves kis malaczkám, ereszd be a két első lábam is.</p> +<p>A kis malacz beeresztette a két első lábát is, de a farkasnak a +se volt elég, megint megszólalt:</p> +<p>– Édes-kedves kis malaczkám ereszsz be már egészen, majd +meglásd, egy újjal se nyúlok hozzád.</p> +<p>Erre a kis malacz egy zsákot szépen oda tett a nyiláshoz, hogy a +mint a farkas jön háttal befelé, egyenesen abba menjen be, avval +beeresztette. A farkas csakugyan a zsákba farolt be; a kis malacz +se volt rest, hirtelen bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a +nagy fazék forró-vizet, leforrázta vele a farkast, azután hirtelen +felmászott egy nagy fára. A farkas egy darabig ordított, mert a +forró-viz úgy levitte a szőrét, hogy egy szál se maradt rajta; +azután addig hányta-vetette magát, mig utoljára kiódzott a zsák +szája. Kibútt belőle, szaladt egyenesen segítséget hozni. Vissza is +jött nem sokára vagy tized magával, elkezdték keresni a kis +malaczot. Addig-addig keresték, mig valamelyik csakugyan meglátta a +fa tetején; oda mentek a fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitévők +legyenek; mi módon fogják meg a kis <span class="pagenum"><a name= +"Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> malaczot? mert egyik se +tudott a fára fölmászni. Nagy sokára aztán arra határozták, hogy +egymás hátára állanak mindnyájan, mint a lédeczi birákok, úgy aztán +a legfelső majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára felmászni; +a kopasz maradt legalól, mert félt feljebb menni, igy hát a többi +mind az ő hátán volt.</p> +<p>Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlen egy hibázott, hogy +elérjék a kis malaczot; az az egy is elkezdett már mászni felfelé, +akkor a kis malacz hirtelen elkiáltotta magát: „Forró viz a +kopasznak!“ a kopasz megijedt, kiugrott a többi alól, a sok farkas +mind lepotyogott, kinek lába, kinek nyaka tört ki, a kopasz meg úgy +elszaladt, hogy soh’se’ látták többet.</p> +<p>A kis malacz szépen leszállott a fáról, haza ment, többet felé +se’ mertek menni a háza tájékának se a farkasok.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_190" id= +"Page_190">-190-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT14" id="CHAPT14"></a>ZSUZSKA ÉS AZ ÖRDÖG.</h2> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, még az óperencziás tengeren is túl +volt, volt a sós tenger kellő-közepén egy lakatlan sziget, azon a +lakatlan szigeten egy nagy hegy, annak a hegynek a tetején egy +magas torony, annak a toronynak a leghegyibe egy könyv, abból +szedtem én ezen szent beszédeket.</p> +<p>Volt a világon egy nagyon-nagyon szegény asszony, annak volt +három lyánya, ezt a három lyányt csak úgy-ahogy felnevelte, de hogy +nagyon szegény volt, sehogy se tarthatta őket tovább, hanem +elküldte szolgálatot keresni.</p> +<p>Elindult a három lyány; mentek-mendegéltek hetedhét ország +ellen, megtaláltak egy házat, az utcz’ajtóban kint állott egy +ember, megszólította őket:</p> +<p>– Hova mentek lyányaim?</p> +<p>– Megyünk szolgálatot keresni.</p> +<p>– So’ se’ menjetek tovább, szegődjetek be <span class= +"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> én +hozzám, úgyis épen ilyen három lyányra volna szükségem.</p> +<p>A lyányok beszegődtek az emberhez, a ki pedig nem ember volt, +hanem ördög.</p> +<p>Zsuzskának – a legkisebbiknek – nagyon hamis hájjal kenték a +bölcsőjét, nem egy könnyen hagyott magán kifogni, töviről-hegyire +járt mindennek a végire. Egyszer is, a mint a pitarba üldögél, +hallja, hogy ő róluk beszél az ördög a feleségével a szobában, +hallgatózik jobban, hát mit hall? nem egyebet, mint hogy az ördög +meg akarja őket ölni, arról beszélget. „Holnap nagy vendégséget +csapunk, jó kövérek, jó lesz a húsok pecsenyének; nem is nehéz lesz +megölni őket, majd estére lefeküsznek a padlásra a magunk három +lyányával együtt, a magunk három lyányának párnát teszek a feje +alá, ezeknek meg egy-egy terméskövet, arról megismerem a sötétben +is, hogy melyik másik? majd ha aztán elalusznak, levágom a fejét +mind a háromnak.“</p> +<p>Zsuzska mind ezt jól hallotta, de nem szólt a testvérjeinek se’; +hanem este, mikor mind az öt lyány elaludt, felcserélgette +csendesen a fejök alját, az ördög lyányait fektette a terméskőre, a +testvérjeit meg párnára, maga is arra <span class= +"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> feküdt, +és tettette magát, mint ha aludnék. Éjfél tájban felment az ördög a +padlásra, tapogatta, hogy merre van a három terméskő, a mint +megtalálta, levágta a fejét mind a három lyánynak, a ki rajta +feküdt, a pedig nem volt más, mint a maga tulajdon három lyánya. A +mint evvel készen volt, megint lement, lefeküdt, mint a kinek jó +rendben van a szénája.</p> +<p>Alig várta Zsuzska, hogy leérjen az ördög, felköltötte csendesen +a testvéreit, lementek a padlásról, akkor Zsuzska bekiáltott az +ördög ablakán.</p> +<p>– Hej ördög, nem minket öltél ám meg, hanem a magad +lyányjait!</p> +<p>Az ördög utánuk iramodott, de a három lyány csak hamar utat +vesztett a sötétben, avval az ördög visszament, a lyányok meg +mentek-mendegéltek szép csendesen. Reggelre beértek egy nagy +városba, ott beálltak a királyhoz szolgálni.</p> +<p>A király legjobban megszerette közűlök Zsuzskát, mert szép is +volt, de meg nagyon tudta magát kedveltetni, ezért a nénjei mindig +irigykedtek rá, szerették volna valami úton-módon elveszíteni. +Egyszer bementek a királyhoz: <span class="pagenum"><a name= +"Page_193" id="Page_193">-193-</a></span></p> +<p>– Jaj felséges király, van annak az ördögnek, a hol mi +szolgáltunk, egy tenger-lépő czipője, a mivel a legszélesebb +tengert is át lehet lépni, Zsuzska azt mondta, hogy el tudná ő azt +lopni, ha kellene felségednek; azért parancsoljon rá felséges +király, hogy lopja el, ha tagadja, hogy ő bizon nem mondta soha, +hogy el tudná lopni, rá se hallgasson felséged, mert mondta, olyan +igaz, mint hogy itt állunk.</p> +<p>Behivatta a király Zsuzskát:</p> +<p>– No te Zsuzska, azt hallottam, hogy te azt mondtad, hogy el +tudnád lopni az ördögtől a tenger-lépő czipőt, azért ha az éjtszaka +el nem lopod, halálnak-halálával halsz meg!</p> +<p>Szegény Zsuzska váltig tagadta, hogy nem „mondta ő azt soha“, +nem használt semmit, mit volt mit tenni szegény fejinek? elszánta +magát, hogy megpróbálja ellopni, úgy is mindegy akar a király öleti +meg, akar az ördög.</p> +<p>Elindult hát szerencsét próbálni, ment-mendegélt, egyszer az +ördög házához ért, épen éjfél volt, aludt az ördög is a felesége +is, Zsuzska szép csendesen belopódzott, kivette a tenger-lépő +czipőt az almáriomból, avval bekiáltott az ablakon. <span class= +"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span></p> +<p>– Hej ördög, viszem ám a tenger-lépő czipődet.</p> +<p>– Hej kutya Zsuzska, megöletted három szép lyányomat, most +viszed a tenger-lépő czipőmet, hanem majd meglakolsz még te ezért, +fogadom azt az egyet!</p> +<p>Kergette is az ördög jó darabig, már im hogy utól nem érte, de +épen egy tenger mellé jutottak, ott Zsuzska felhúzta a tenger-lépő +czipőt, átlépte vele a tengert. Avval ment egyenesen a +királyhoz.</p> +<p>– No felséges király, elhoztam már a tenger-lépő czipőt!</p> +<p>A király nagyon megörült neki, még jobban megszerette Zsuzskát. +A nénjei nagyon elbámultak, mikor megtudták, hogy Zsuzska +szerencsésen ellopta a tenger-lépő czipőt; másnap megint bementek a +királyhoz.</p> +<p>– Jaj felséges király, van annak az ördögnek egy tenger-ütő +pálczája is, a mivel ha akar milyen mély tengerre ráütnek, kétfelé +válik, hogy száraz lábbal keresztül lehet rajta menni, Zsuzska azt +mondta, hogy azt is el tudná lopni.</p> +<p>Megint behivatta a király Zsuzskát.</p> +<p>– No Zsuzska, azt hallottam, hogy van annak <span class= +"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> az +ördögnek egy tenger-ütő pálczája, te azt is el tudnád lopni, azért +ha azt az éjtszaka el nem lopod, halálnak halálával halsz meg.</p> +<p>Hiába tagadta szegény Zsuzska, nem használt semmit, elindult hát +nagy szomorúan. Épen éjfél volt, mikor az ördög házához ért, aludt +az ördög is, a felesége is. Zsuzska csendesen belopódzott, ellopta +a tenger-ütő pálczát, avval bekiáltott az ablakon.</p> +<p>– Hej ördög, viszem ám már a tenger-ütő pálczádat is.</p> +<p>– Hej kutya Zsuzska, megöletted három szép lyányomat, elloptad a +tenger-lépő czipőmet, most viszed a tenger-ütő pálczámat, de majd +meglakolsz te ezért.</p> +<p>Utána is szaladt, de megint csak a tengerparton tudott közel +jutni hozzá, ott meg Zsuzska megütötte a tengert a tenger-ütő +pálczával, kétfelé vált előtte, utána meg összecsapódott, megint +nem foghatta meg az ördög. Zsuzska ment egyenesen a királyhoz.</p> +<p>– No felséges király, elhoztam már a tengerütő pálczát is.</p> +<p>A király még jobban megszerette Zsuzskát, hogy olyan életre +való, de a nénjei még jobban irigykedtek rá, csakhamar megint avval +árulták <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= +"Page_196">-196-</a></span> be, hogy van annak az ördögnek egy +arany fej káposztája is, Zsuzska azt is el tudná lopni, azt mondta. +A király megint ráparancsolt Zsuzskára erős parancsolattal, hogy ha +a káposztát el nem lopja, halálnak halálával hal meg.</p> +<p>Elindult hát szegény Zsuzska megint, el is ért szerencsésen épen +éjfélre az ördög kertjibe, levágta az arany fej káposztát, avval +bekiáltott az ablakon.</p> +<p>– Hej ördög, viszem ám már az arany fej káposztádat is.</p> +<p>– Hej kutya Zsuzska, megöletted három szép lyányomat, elloptad a +tenger-lépő czipőmet, elloptad a tenger-ütő pálczámat, most viszed +az arany fej káposztámat, csak ezt az egyet add vissza, soha +szemedre se vetem.</p> +<p>De Zsuzska nem adta; „Tán bolond vagyok, hogy visszaadjam, mikor +kivül vagyok már vele az udvaron?!“ Az ördög kergette egy darabig, +de sehogy se tudta utolérni, utoljára is visszafordult, Zsuzska +pedig ment egyenesen a király elibe, od’adta neki az arany fej +káposztát.</p> +<p>– No felséges király elhoztam már ezt is!</p> +<p>A két nénjét Zsuzskának, majd hogy meg <span class= +"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> nem +ütötte a guta, mikor megtudták, hogy Zsuzskának most se’ lett semmi +baja, másnap megint bementek a királyhoz.</p> +<p>– Jaj felséges király van még annak az ördögnek egy arany kis +gyermeke is arany bölcsőben, Zsuzska azt beszéli fűnek-fának, hogy +ő azt is el tudná lopni.</p> +<p>Megint behivatta a király Zsuzskát.</p> +<p>– Fiam Zsuzska, azt hallottam, hogy van annak az ördögnek egy +arany kis gyermeke is, arany bölcsőben, te azt is el tudod lopni, +azt beszélted, azért ha az éjjel el nem lopod, halálnak halálával +halsz meg.</p> +<p>Zsuzska tudta, hogy hiába való volna minden beszéd, nem is +könyörgött, csak a tenger-lépő czipőt kérte el a királytól, avval +elindult. Mire az ördög házához ért, öreg este volt, nem is +várakozott, hanem bement egyenesen a házba, felkapta a fejére az +aranybölcsőt az arany kis gyermekkel, kiszaladt vele, avval +bekiáltott az ablakon:</p> +<p>– Hej ördög, viszem ám már az arany kis gyermeket is.</p> +<p>– Hej kutya Zsuzska, megöletted három szép lyányomat, elloptad a +tenger-lépő czipőmet, elloptad a tenger-ütő pálczámat, elloptad +<span class="pagenum"><a name="Page_198" id= +"Page_198">-198-</a></span> az arany fej káposztámat, most viszed +az arany kis gyermekemet, csak ezt az egyet add vissza, soha a +szemedre se vetem.</p> +<p>Zsuzska csak nevette, de majd hogy sírás nem lett a nevetésből, +mert az ördög utána iramodott, Zsuzska meg nem igen tudott a nehéz +bölcsővel szaladni, úgy annyira, hogy mire a tengerparthoz értek, +tiz lépés nem sok, de annyi se volt köztök, hanem ott aztán Zsuzska +felrántotta a tenger-lépő czipőt, úgy átlépte vele a tengert, mint +ha ott se lett volna, avval mént egyenesen a király elibe, od’adta +neki az arany kis gyermeket.</p> +<p>A király a mint meglátta, csak egy szikrába mult, hogy +össze-vissza nem csókolta Zsuzskát, de az is csak egy cseppbe mult +ám, hogy a két nénje meg nem pukkadt mérgibe, mikor meghallotta, +hogy Zsuzska megint visszakerült. Fúrta az oldalukat rettenetesen +az irigység, mert látták, hogy a király napról-napra jobban szereti +Zsuzskát. Bementek hát a királyhoz megint, azt hazudták neki hogy +Zsuzska azt mondta, hogy van annak az ördögnek egy zsák arany +diója, ő azt is el tudná lopni.</p> +<p>Maga elibe parancsolta a király megint Zsuzskát: <span class= +"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span></p> +<p>– No fiam ezt meg ezt hallottam, azért ha holnapra el nem lopod +azt az aranydiót, halálnak halálával halsz meg.</p> +<p>Szegény Zsuzska nagyon megijedt, mikor ezt meghallotta, mert +tudta, hogy ezt legbajosabb lesz megtenni, mert a zsák a +mester-gerendán az ördög ágya felett van keresztül vetve, aztán +zörög is a dió, mikor viszik; azért hát elkezdett esküdni +mennyre-földre, hogy „sülyedjen el ebben az álltó helyében, +szakadjon ki a nyelve ebben a szempillantásban, ha ő azt valaha +mondta,“ csak nem használt semmi kérés-könyörgés semmit, el kellett +neki indulni.</p> +<p>Épen éjtszakára ért megint az ördög házához, aludt az ördög +feleségestől, Zsuzska szép csendesen belopódzott, megfogta a +zsákot, kezdte lehúzni a mestergerendáról, a mint húzta, a mint +húzta, egyszer kiódzott a zsák szája, mind kiomlott belőle – nagy +zörögve – a sok arany dió. Erre a zörgésre felébredt az ördög, +felugrott az ágyból, megfogta Zsuzskát:</p> +<p>– No kutya Zsuzska, megöletted három szép lyányomat, elloptad a +tenger-lépő czipőmet, elloptad a tengerütő pálczámat, elloptad az +arany fej káposztámat, elloptad az arany kis gyermekemet, most el +akartad vinni a <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= +"Page_200">-200-</a></span> zsák arany diómat, hanem csakhogy +egyszer a kezem közé akadtál, ha ezer lelked lesz se’ szabadulsz +meg, hanem három napig hizlallak, akkor nagy vendégséget csapok, jó +pecsenye lesz belőled.</p> +<p>Szegény Zsuzska könyörgött, hogy csak most az egyszer ereszsze +el, mindent visszahoz, de nem használt semmit, bezárták az ólba, +tettek elibe mindenféle ételt italt, hogy hadd hizzon, ott +tartották három nap, három éjjel.</p> +<p>Negyedik nap azt mondja az ördög a feleségének:</p> +<p>„No feleségem, én elmegyek, összehivom a vendégeket, te addig +fűtsd be a kemenczét, mikor úgy befűlik, hogy a puszta fenekén +lángot vet a rongy, hivd be Zsuzskát, ültesd rá a sütő lapátra, +vesd be, hadd süljön meg.“</p> +<p>Elment az ördög, a felesége befűtötte a kemenczét, mikor olyan +volt, hogy a rongy a puszta fenekén lobbot vetett, behívta +Zsuzskát.</p> +<p>– No te kutya Zsuzska, rá erre a sütő lapátra, hadd vesselek +be.</p> +<p>– Jaj néném asszony, nem ültem én még sütő lapáton soha, üljön +rá kelmed először, mutassa meg, hogy szoktak rajta ülni. +<span class="pagenum"><a name="Page_201" id= +"Page_201">-201-</a></span></p> +<p>A vén bolond asszony rá hagyta magát venni, ráült a lapátra, +Zsuzska hirtelen megkapta a nyelét, bevetette a vén asszonyt a +kemenczébe, mindjárt összetöpörödött, megsült.</p> +<p>Zsuzska vállára vette a zsák arany diót, haza ment vele a, +királyhoz, az csak elcsudálkozott, mikor meglátta, Zsuzska +elbeszélte, hogy és miképen szabadult meg az ördögtől? de meg azt +is elmondta egy füst alatt, hogy ő soha senkinek se mondta, hogy +ezt vagy amazt el tudná lopni. A király, a mint ezt meghallotta, +nagyon megharagudott, a két öregebb lyányt kő közé rakatta, +Zsuzskát pedig megölelte, megcsókolta:</p> +<p>– No szívemnek szép szerelme, te az enyém én a tied, ásó-kapa +válaszszon el egymástól.</p> +<p>Az ördög, mikor haza ment, kereste a feleségét, hogy nem +találta, benézett a kemenczébe, megösmerte, hogy a felesége sült +meg, nem Zsuzska, mérgibe mindjárt megütötte a guta, hogy csak +elesett, mint Szent Mihály nap után a légy.</p> +<p>A király pedig szép feleségével még most is boldogul él – ha meg +nem halt.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_202" id= +"Page_202">-202-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT15" id="CHAPT15"></a>FEHÉRLÓFIA.</h2> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, még az óperencziás tengeren is túl +volt, volt egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki +egy fia, azt hét egész esztendeig szoptatta, akkor azt mondta +neki:</p> +<p>– Látod fiam ezt a nagy fát?</p> +<p>– Látom.</p> +<p>– Eredj fel annak a legtetejébe, húzd le a kérgét.</p> +<p>A fiu felmászott, megpróbálta, a mit a fehér ló mondott, de nem +tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta hét esztendeig, +megint felküldte egy még nagyobb fára, hogy húzza le a kérgét; a +fiu le is húzta. Erre azt mondta neki a fehér ló:</p> +<p>– No fiam, már látom elég erős vagy, hát csak eredj el világra, +én meg megdöglöm.</p> +<p>Avval megdöglött. A fiu elindult világra, a mint ment-mendegélt, +elő talált egy rengeteg <span class="pagenum"><a name="Page_203" +id="Page_203">-203-</a></span> erdőt, abba be is ment. Csak +bódorgott, csak bódorgott, egyszer egy emberhez ért, ki a +legerősebb fákat is úgy nyűtte, mint más a kendert.</p> +<p>– Jó napot adjon Isten! mondja Fehérlófia.</p> +<p>– Jó napot te kutya! hallottam hirét annak a Fehérlófiának, +szeretnék vele megbirkozni.</p> +<p>– Gyere no, én vagyok!</p> +<p>Megbirkoztak, de alig csavarított egyet Fehérlófia Fanyüvőn, +mindjárt földhöz vágta.</p> +<p>– Már látom hogy erősebb vagy, mint én, – mondja Fanyüvő – hanem +tegyük össze a kenyerünket, végy be szolgálatodba. Fehérlófia +befogadta; már itt ketten voltak.</p> +<p>A mint mennek mendegélnek, elő találnak egy embert, a ki a követ +úgy morzsolta, mint más a kenyeret.</p> +<p>– Jó napot adjon Isten! mondja Fehérlófia.</p> +<p>– Jó napot te kutya! hallottam hirét annak a Fehérlófiának, +szeretnék vele megbirkozni.</p> +<p>– Gyere no, én vagyok!</p> +<p>Megbirkoztak, de alig csavarított Fehérlófia <span class= +"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> +Kőmorzsolón hármat-négyet, mindjárt földhöz vágta.</p> +<p>– Már látom, hogy te ellened nem csinálhatok semmit, – mondja +Kőmorzsoló – hanem tudod mit: végy be szolgálatodba, hű szolgád +leszek halálig.</p> +<p>Fehérlófia befogadta; már itt hárman voltak. A mint +mentek-mendegéltek, elő találtak egy embert, a ki a vasat úgy +gyúrta, mint más a tésztát.</p> +<p>– Jó napot adjon Isten! mondja neki Fehérlófia.</p> +<p>– Jó napot te kutya! hallottam hírét annak a Fehérlófiának, +szeretnék vele megbirkozni.</p> +<p>– Gyere no, én vagyok!</p> +<p>Sokáig birkóztak, de nem birtak egymással, utoljára Vasgyúró +gáncsot vetett, földhöz vágta Fehérlófiát, erre az is +megharagudott, fölugrott, s úgy vágta a földhöz Vasgyúrót, hogy +majd oda ragadt. Ezt is szolgálatába fogadta; már itt négyen +voltak.</p> +<p>Itt a mint mennek-mendegélnek, rájok esteledett, ők is +megtelepedtek, gunyhót csináltak. Más nap azt mondja Fehérlófia +Fanyüvőnek: <span class="pagenum"><a name="Page_205" id= +"Page_205">-205-</a></span></p> +<p>– No te maradj itt, főzz kását, mink elmegyünk vadászni.</p> +<p>Elmentek; de alig hogy tüzet rakott, hogy a kása főzéshez hozzá +fogott Fanyüvő, ott termett egy kis ördög, maga nagyon kicsi volt, +de a szakálla a földet érte. Fanyüvő nem tudott hova lenni +ijedtében, mikor meglátta, hát még mikor rá kiáltott.</p> +<p>– Én vagyok Hétszűnyű Kapanyányimonyók, add ide azt a kását, ha +nem adod, a hátadon eszem meg.</p> +<p>Fanyüvő mindjárt od’adta. Hétszünyű Kapanyányimonyók megette, +avval visszaadta az üres bográcsot. Mikor haza-jöttek a czimborák, +nem volt semmi enni való, megharagudtak, jól eldöngették Fanyüvőt, +de az nem mondta meg, hogy mért nincs kása.</p> +<p>Másnap Kőmorzsoló maradt otthon. Az is a mint főzte a kását, oda +ment Hétszűnyű Kapanyányimonyók, kérte a kását. „Ha ide nem adod, a +hátadon eszem meg.“ De Kőmorzsoló nem adta, Hétszűnyű +Kapanyányimonyók se’ vette tréfára a dolgot, lenyomta a földre, +hátára tette a bográcsot, onnan ette meg a kását.</p> +<p>Mikor a többi három hazafelé ment, Fanyüvő előre nevette a +dolgot, mert tudta, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_206" +id="Page_206">-206-</a></span> Kőmorzsolótól is elveszi a kását +Hétszűnyű Kapanyányimonyók.</p> +<p>Harmadnap Vasgyúró maradt otthon, de a másik kettő se’ neki, se’ +a Fehérlófiának nem kötötte az órára, mért maradtak két nap kása +nélkül. Ahoz is oda ment Hétszűnyű Kapanyányimonyók, kérte a kását, +s hogy nem adta, a meztelen hasáról ette meg. A mint a többi három +haza jött, ezt is jól elhányták.</p> +<p>Fehérlófia nem tudta fölérni észszel, hogy mért nem csinált +egyik se kását. Negyednap maga maradt otthon. A többi három egész +nap mindég nevette Fehérlófiát, tudták, hogy ahoz is oda megy +Hétszűnyű Kapanyányimonyók. Csakugyan oda is ment, de bezzeg +megjárta, mert Fehérlófia megkötözte szakállánál fogva egy nagy +fához.</p> +<p>A mint a három czimbora haza ért, mindjárt feltálalta a kását. A +mint jóllaktak, megszólalt Fehérlófia.</p> +<p>– Gyertek csak, mutatok valamit.</p> +<p>Vezette volna őket a fához, a melyikhez Hétszűnyű +Kapanyányimonyókot kötötte, hát látja, hogy nincs ott, hanem +elvitte a fát is magával.</p> +<p>Itt mindjárt elindultak a nyomon. Mindég <span class= +"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> mentek +hét nap hét éjjel, akkor találtak egy nagy lyukat, a melyiken a más +világra ment le Hétszűnyű Kapanyányimonyók. Tanakodtak egy darabig, +mi tévők legyenek, utoljára arra határozták, hogy lemennek.</p> +<p>Fanyüvő font egy kosarat, csavart egy hosszú gúzst a faágakból, +s azon leeresztette magát, de meghagyta, hogy húzzák fel, ha +megrántja a kötelet. Alig ért le negyed részére a mélységnek, +megijedt, felhuzatta magát.</p> +<p>„Majd le megyek én,“ mondja Kőmorzsoló; de harmad részéről az +útnak ez is visszahuzatta magát. Azt mondja Vasgyúró:</p> +<p>„Ejnye be gyávák vagytok, ereszszetek le engem, nem ijedek én +meg ezer ördögtől sem.“</p> +<p>Le is ment fele útjáig, de tovább nem mert, hanem megrángatta a +gúzst, hogy húzzák fel.</p> +<p>Itt azt mondja Fehérlófia:</p> +<p>– Ereszszetek le engem is, hadd próbáljak szerencsét.</p> +<p>Bezzeg nem ijedt ez meg! Lement a másvilágra, kiszállt a kasból, +elindult szélyelnézni. A mint igy kódorog előre-hátra, meglát egy +kis házat, bemegy bele; hát kit lát? nem mást, mint Hétszűnyű +Kapanyányimonyókot. Ott ült <span class="pagenum"><a name= +"Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> a kuczkóban, kenegette a +szakállát meg az állát valami zsirral; a tűzhelyen ott főtt egy +nagy bogrács kása.</p> +<p>– No kutya – mondja neki Fehérlófia – csakhogy itt vagy? Másszor +te akartad az én kásámat megenni a hasamról, majd megeszem én most +a tiedet a te hasadról.</p> +<p>Avval megfogta Hétszűnyű Kapanyányimonyókot, földhöz vágta, +hasára öntötte a kását, úgy ette meg, azután kivitte a házból, egy +fához kötötte, s odább ment.</p> +<p>A mint megy-mendegél, előtalál egy várat, réz mezővel, réz +erdővel körül véve. A mint meglátta, mindjárt bement bele; odabent +egy gyönyörű király-kisasszonyt talált, a ki nagyon megijedt, a +mint meglátta a fel-világi embert.</p> +<p>– Mit keresel itt fel-világi ember, a hol még a madár se’ +jár?</p> +<p>– Hát biz én – felelt Fehérlófia – egy ördögöt kergettem.</p> +<p>– No hát most jaj neked! Az én uram három fejű sárkány, ha haza +jön, agyon vág. Bújj el hamar.</p> +<p>– Nem búvok biz én, megbirkozom én vele. <span class= +"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span></p> +<p>Arra szóra ott termett a sárkány.</p> +<p>– No kutya – mondja Fehérlófiának – most meg kell halnod, hanem +viaskodjunk meg a réz szürümön.</p> +<p>Meg is viaskodtak, de Fehérlófia mindjárt a földhöz vágta a +sárkányt, s levágta mind a három fejét. Avval visszament a +királykisasszonyhoz. Azt mondja neki:</p> +<p>– No most már megszabadítottalak, hanem gyere velem a +felvilágra.</p> +<p>– Jaj kedves szabadítóm – felel a királykisasszony – van még +nekem ide lent két testvérem, azokat is egy-egy sárkány rabolta el, +szabadítsd meg őket, neked adja az édes apám a legszebb lyányát, +meg fele királyságát.</p> +<p>– Nem bánom, hát keressük meg.</p> +<p>Elindultak megkeresni. A mint mennek, találnak egy várat, ezüst +mezővel, ezüst erdővel körül véve.</p> +<p>– No itt bújj el az erdőben – mondja Fehérlófia – én majd +bemegyek.</p> +<p>A királykisasszony elbútt, Fehérlófia meg megindult befelé. Oda +bent egy még szebb királykisasszonyt talált, mint az első; ez +nagyon megijedt, hogy meglátta, s rákiáltott: <span class= +"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span></p> +<p>– Hol jársz itt felvilági ember, a hol még a madár se’ jár?</p> +<p>– Téged jöttelek megszabadítani.</p> +<p>– No akkor ugyan hiába jöttél, mert az én uram egy hat fejű +sárkány, ha haza jön, összemorzsol.</p> +<p>Arra a szóra ott termett a hat fejű sárkány. a mint meglátta +Fehérlófiát, mindjárt megismerte.</p> +<p>– Hej kutya – mondja neki – te ölted meg az öcsémet, ezért meg +kell halnod, hanem gyere az ezüst szürümre, viaskodjunk meg.</p> +<p>Avval kimentek, soká viaskodtak, utoljára is Fehérlófia győzött, +földhöz vágta a sárkányt, levágta mind a hat fejét. Azután magához +vette mind a két királykisasszonyt, igy hárman útnak indultak a +legfiatalabbat megszabadítani. A mint mennek-mendegélnek, találnak +egy várat, arany mezővel, arany erdővel körűlvéve. Itt Fehérlófia +elbújtatta a két királykisasszonyt, maga bement. A királykisasszony +majd meghalt csudálkozásában, a mint meglátta.</p> +<p>– Mit keresel itt, a hol még a madár se’ jár? kérdi tőle.</p> +<p>– Téged jöttelek megszabadítani, felelt Fehérlófia. <span class= +"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span></p> +<p>– No akkor hiában fáradtál, mert az én uram egy tizenkét fejű +sárkány, a ki ha haza jön, össze-vissza tör.</p> +<p>Alig mondta ezt ki, egy rettenetes nagyot menydörgött a +kapu.</p> +<p>– Az én uram vágta a buzogányát a kapuba – mondja a király +kisasszony – még pedig tizenkét mértföldről, de azért ebbe a +nyomba’ itt lesz; hanem bújj el hamar.</p> +<p>De már akkor, ha akart volna se’ tudott volna elbúni Fehérlófia, +mert a sárkány betoppant. A mint meglátta Fehérlófiát, mindjárt +megismerte.</p> +<p>– No kutya, csak hogy itt vagy! Megölted két öcsémet, ezért ha +ezer lelked volna is, meg kellene halnod. Hanem gyere az arany +szürümre, birkózzunk meg.</p> +<p>Nagyon soká viaskodtak, de nem tudtak semmire menni. Utoljára a +sárkány belevágta Fehérlófiát térdig a földbe; ez is kiugrik, bele +vágja a sárkányt derékig; a sárkány kiugrik, bele vágja Fehérlófiát +hónaljig; már itt Fehérlófia nagyon megharagudott, kiugrott, +belevágta a sárkányt, hogy csak a feje látszott ki, erre kikapta a +kardját, levágta a sárkánynak mind a tizenkét fejét. <span class= +"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p> +<p>Azután visszament a várba, elvitte magával mind a három +királykisasszonyt. Elérkeztek ahoz a kosárhoz, a melyiken +Fehérlófia leereszkedett; próbálgatták minden módon, hogy hogy +férhetnének bele mind a négyen, de sehogy se’ boldogultak, igy hát +Fehérlófia lent maradt, várta, hogy ő érte is ereszszék le. Csak +várt, csak várt, három nap három éjjel mindég várt; akkor megunta, +elment onnan nagy búslakodva. Alig ment egy kicsit, előfogta egy +nagy záporeső; ő is hát belehúzta magát a szűrébe, de hogy úgy is +ázott, elindult valami fedeléket keresni, a mi alá behúzódjék. A +mint igy vizsgálódik, meglát egy griff madár fészket, három fiók +griff madárral; ezt nem csak hogy el nem szedte, de még betakarta a +szűrével, maga meg bebútt egy bokorba. Egyszer csak jön haza az +öreg griff madár.</p> +<p>– Hát ki takart be benneteket? – kérdi a fiaitól.</p> +<p>– Nem mondjuk meg, mert megölöd.</p> +<p>– Dehogy bántom! nem bántom én, inkább meg akarom neki +hálálni.</p> +<p>– No hát ott fekszik a bokor mellett, azt várja, hogy elálljon +az eső, hogy levehesse a szűrét rólunk. <span class= +"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span></p> +<p>Oda megy a griff madár a bokorhoz. Kérdezi Fehérlófiától:</p> +<p>– Mivel háláljam meg, hogy megmentetted fiaimat?</p> +<p>– Nem kell nekem semmi, – felel Fehérlófia.</p> +<p>– De csak kivánj valamit, mert nem mehetsz úgy el, hogy meg ne +háláljam.</p> +<p>– No hát vigy fel a felvilágra.</p> +<p>Azt mondja rá a griff madár:</p> +<p>– Hej ha ezt más merte volna kivánni, tudom nem élt volna egy +óráig, de neked csak csak megteszem; hanem eredj, végy három +kenyeret, meg három mázsa szalonnát, kösd a kenyeret jobbról, a +szalonnát balról a hátamra, s ha jobbra hajlok, egy kenyeret, ha +balra, egy szalonnát tégy a számba, ha nem teszel, levetlek.</p> +<p>Fehérlófia épen úgy tett mindent, a mint a griff madár mondta. +Elindultak aztán a felvilágra. Mentek jó darabig, egyszer fordult a +griff madár jobbra, akkor beletett a szájába Fehérlófia egy +kenyeret azután balra, akkor meg egy mázsa szalonnát. Nem sokára +megint megevett egy kenyeret, meg egy mázsa szalonnát, azután az +utolsót is megette. Már látták a világosságot <span class= +"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> ide +fent, hát egyszer csak megint forditja a griff madár balra a fejét, +Fehérlófia kapta a bicskáját, levágta a bal karját, azt tette a +griff madár szájába; azután megint fordult jobbra a madár, akkor a +jobb lába szárát adta neki oda.</p> +<p>Mire ezt is megette, felértek. De Fehérlófia nem tudott se té, +se tova menni, hanem ott feküdt a földön, mert nem volt se’ keze, +se’ lába.</p> +<p>Itt benyúl a griff madár a szárnya alá, kihúz egy üveget tele +borral. Od’adja Fehérlófiának.</p> +<p>– No – mondja neki – a miért olyan jó szivű voltál, hogy +kezed-lábod a számba tetted, itt van ez az üveg bor, idd meg.</p> +<p>Fehérlófia megitta, hát lelkem teremtette, – tán nem is +hinnétek, ha nem mondanám – egyszerre ki nőtt keze-lába, de még +azon felül hétszer erősebb lett, mint az előtt volt.</p> +<p>Itt a griff madár visszarepült az alvilágba, Fehérlófia pedig +útnak indult megkeresni a három szolgáját. A mint megy-mendegél, +előtalál egy nagy gulyát. Megszólítja a gulyást:</p> +<p>– Kié ez a szép gulya, hé?</p> +<p>– Három úré, Vasgyúró, Kőmorzsoló és Fanyüvő uraké. <span class= +"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span></p> +<p>– No hát mutassa meg kend, hogy hol laknak?</p> +<p>A gulyás útba igazította, el is ért nem sokára a Vasgyúró +kastélyához, bement bele, hát majd elvette a szeme-fényét a nagy +ragyogás; de ő csak ment beljebb. Egyszer megtalálta Vasgyúrót, a +ki mikor meglátta, ugy megijedt, hogy azt se tudta, lyány-e vagy +fiu? Fehérlófia megfogta, kihajította az ablakon, hogy mindjárt +szörnyet halt. Azután fogta a királykisasszonyt, vezette +Kőmorzsolóhoz, hogy majd azt is megöli, de az is, meg Fanyüvő is +meghalt ijedtében, mikor megtudta, hogy Fehérlófia feljött a +más-világról. Fehérlófia a három királykisasszonyt elvezette az +apjokhoz.</p> +<p>Az öreg király rettenetesen megörült, a mint a lyányait +meglátta, s hogy megtudta az egész esetet, a legfiatalabbat +Fehérlófiának adta fele királyságával együtt. Nagy lakodalmat +csaptak, még maig is élnek, ha meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_216" id= +"Page_216">-216-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT16" id="CHAPT16"></a>A NYELVES +KIRÁLYKISASSZONY.</h2> +<p>Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt +egy gyönyörű szép lyánya, de ez a lyány olyan nyelves volt, hogy +senki, nem csak meghaladni, de megközelíteni se tudta a +szájasságban. Akárkivel akármiről beszélt, mindig csak az övé lett +az utolsó szó. Búsúlt ezen a nagy nyelvességen a király, kivált ha +látta, hogy a többi király és herczegkisasszonyok soha egy rossz +szót, egy káromkodást ki nem eresztenek a szájukon, az ő lyányától +meg mást se lehet hallani soha. Ezenkivűl az is bántotta, ha +elgondolta, hogy hogy tegyen ő evvel valami becsületes embert +szerencsétlenné? hisz a ki elveszi, csak keserűség lesz az élete. +Utoljára, gondolt egyet.</p> +<p>– No lyányom – mondta a lyányának – kihirdettetem az országban, +hogy a ki téged le tud nyelvelni, annak adlak feleségül. +<span class="pagenum"><a name="Page_217" id= +"Page_217">-217-</a></span></p> +<p>A lyány még megörült neki, a helyett, hogy megszontyorodott +volna rajta:</p> +<p>– Jó lesz biz az, felséges atyám, legalább nem lesz olyan +alamuszi tedd ide tedd oda uram.</p> +<p>A király látta, hogy csakugyan nincs más mit tenni, hát +kihirdettette, hogy a ki rá tud arra menni – mikor az ő lyányával +beszél – hogy ne a lyányé, hanem az övé legyen az utolsó szó, annak +adja feleségül fele királyságával együtt.</p> +<p>Mentek aztán szerencsét próbálni minden féle emberek: herczegek, +grófok, nagy-süvegű tótok, de egyik se tudott kettőt se szólani a +kisasszonyhoz.</p> +<p>Meghallotta ezt három sváb fiu is, ők is elindultak, hogy +megpróbálják, mire mennek? ha nyernek, jó lesz; ha nem nyernek, se +káruk, se hasznuk benne. A legkisebb fiu eszelős volt, a bátyjai el +se akarták vinni.</p> +<p>– Ne is gyere te Jankó, úgy se lesz az a kisasszony a tied.</p> +<p>– Csak azért is elmegyek, majd ott megválik, hány zsákkal telik? +kié lesz a királykisasszony!</p> +<p>Mentek aztán mendegéltek, a két bátya már <span class= +"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> nagyon +elhagyta Jankót, mert az akármit látott úton-útfélen, mindent +felszedett. Egyszer talált egy tojást; elkezd kiabálni a bátyjai +után:</p> +<p>– Gyertek csak hé! mit találtam!</p> +<p>A két bátyja azt gondolta, hogy legalább is egy véka +aranyat-ezüstöt talált, vissza szaladtak nagy lóhalálába, hát +látják a tojást. No iszen neki estek Jankónak, úgy elverték, mint a +két fenekű dobot, azután ott hagyták. Jankó is feltápászkodott, +eltette a tojást, ment utánok. Kevés idő mulva megint talált egy +rossz szeget, megint el kezdett kiabálni:</p> +<p>– Hát most mit találtam, gyertek csak!</p> +<p>Azok megint vissza szaladtak, hogy Isten tudja mit talált, mit +nem Jankó! hát látják a rossz szeget, no ezért megint jól helybe +hagyták. Jankó eltette a szeget is. Harmadszor még talált egy rakás +ganét, akkor is kiabált, de rá se’ hederítettek. Jankó eltette azt +is a sipkájába. Ment aztán a bátyjai után, de azok már úgy +elhagyták, hogy mire a palotához ért, azok már visszafelé jöttek +nagy szomorúan:</p> +<p>– Ne is menj te oda be, úgy se lesz az a tied – mondták +Jankónak.</p> +<p>– Már mért ne lehetne az az enyim? <span class= +"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span></p> +<p>– Csak. Nincs hozzávaló eszed.</p> +<p>– Hm. Csaknak zsák kell, papnak ágy kell. Azért is megmutatom, +hogy az enyim lesz.</p> +<p>– Nem éred meg hajasan, kopaszon is bajosan.</p> +<p>De Jankó csak bement. Mindjárt beszédbe eredt a +kisasszonynyal.</p> +<p>– De piros a kisasszony.</p> +<p>– Tűz ég ám bennem.</p> +<p>– Itt egy tojás, süssük meg nála.</p> +<p>– Lyukas ám a serpenyő.</p> +<p>– Itt egy szeg, foltozzuk be vele.</p> +<p>– Igen biz a sz..t!</p> +<p>– Az is van itt egy sipkával!</p> +<p>No erre a kisasszony egy szót se tudott szólani, hozzá kellett +neki menni a bolondhoz.</p> +<p>Másnap megesküdtek, nagy lakodalmat tartottak, máig is élnek, ha +meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_220" id= +"Page_220">-220-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT17" id="CHAPT17"></a>GAGYI GAZDA.</h2> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, az óperencziás tengeren túl, a +Szentgellért hegyén innen volt, volt a világon egy nagy város, +abban lakott egy szegény asszony. Ennek a szegény asszonynak nem +volt az Isten szabad ege alatt egyebe, mint egy rossz háza, meg egy +sovány tehene. Volt neki egy félbolond forma fia, a kit az egész +város Gagyi gazdának hítt, mert sohse’ csinált semmit, csak +kódorgott, mint az Orbán lelke, vagy pedig kiült a ház elibe, +ütötte a lába szárán a legyet.</p> +<p>Egyszer elment a szegény asszony az erdőre egy kis fáért, Gagyi +gazdának megmondta, hogy maradjon otthon házőrzeni, s viselje +gondját a tehénnek. De Gagyi gazda mást gondolt, épen vásár volt a +városban, kapta magát, ki hajtotta a tehenet, hogy majd eladja, de +biz ott azt se kérdték tőlle, hogy mire tartja? Már épen vissza +akarta vezetni, mikor meglátott egy <span class="pagenum"><a name= +"Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> katulyás zsidónál egy +czifra katulyát, kérte a zsidót, hogy adja neki azért a tehénért; a +zsidó is kapott rajta, csakhamar megvolt az alku. Vitte haza Gagyi +gazda a katulyát nagy örömmel, az egész úton röhögött neki. Mikor a +házuk elibe ért, elejtette a katulyát, kiugrott belőle tizenkét +óriás, körülvette Gagyi gazdát.</p> +<p>– Mit parancsolsz Gagyi gazda?! Mit parancsolsz Gagyi +gazda?!</p> +<p>Szegény Gagyi gazda úgy megijedt, hogy egy darabig szólni se +tudott; utoljára még is gondolt egyet:</p> +<p>– Hát azt parancsolom, hogy itt, e helyett a rongyos viskó +helyett olyan rezidenczia kerekedjék, mint a királyé.</p> +<p>Alig mondta ki, mindjárt még szebb épült, mint a királyé +volt.</p> +<p>Gagyi gazdának csak elállt szeme-szája, egy darabig ott bámulta +a sok szép holmit, be se’ mert menni a palotába, utoljára még is +ráadta a fejét, bement. Hogy azután látta, hogy odabent nincs +senki, egészen neki bátorodott.</p> +<p>A szomszédok ezalatt körülvették a palotát, nem tudták mire +vélni a dolgot, ott dévánkoztak, hogy mi dolog ez? honnan termett +ez ide? egyszer csak jött haza a szegény asszony, <span class= +"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> ez is +nagyon elcsudálkozott, kérdezgette a szomszédoktól, hogy tán nem is +jó helyen jár, hogy tán eltévedt, nem itt volt az ő háza, „de +hiszen kendteket mind ismerem, kendtek az én szomszédaim, még is +csak ennek kell annak lenni.“</p> +<p>Mikor legjobban tanakodtak, kitoppant Gagyi gazda a házból, +megfogta az anyja kezét, felvezette a palotába. Ott elbeszélt neki +mindent. A szegény asszony, mikor meghallotta, hogy nincs tehén, +elkezdte szidni Gagyi gazdát:</p> +<p>– Oh te bolond – te bolond, mindég mondtam, hogy nincs elég +eszed, azért a rongyos katulyáért od’adni egy tehenet, most már +miből élünk meg, miből tudjuk a mindennapi kenyerünket +megkeresni?</p> +<p>Gagyi gazda alig tudta elhitetni, hogy lesz már ezután, a mi +csak kell, enni-inni való, minden, a mi szemöknek, szájuknak +tetszik. Erre elővette a katulyát, a földhöz vágta. Kiugrott belőle +a tizenkét óriás:</p> +<p>– Mit parancsolsz Gagyi gazda? Mit parancsolsz Gagyi gazda?</p> +<p>– Nem mást, mint hogy ez az asztal mindjárt tele legyen +mindenféle étellel.</p> +<p>Alig mondta ki, mindjárt úgy tele lett az <span class= +"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> asztal +mindenféle drága étellel-itallal, a mi csak a világon van, hogy +majd leszakadt alatta. Gagyi gazda úgy jól lakott, mint a duda, az +anyja is csipegetett egy-egy kicsit, de nem igen mert sokat +enni.</p> +<p>Ezalatt hire futott a városban a Gagyi gazda palotájának, jártak +csudájára mindenféle emberek, – herczegek, grófok, nagy süvegű +tótok – vallatták Gagyi gazdát, hogy honnan támadt a palota oda +olyan hirtelen, de nem mondta senkinek, csak éltek az anyjával a +nagy uraságban.</p> +<p>Egyszer Gagyi gazdának az a gondolatja támadt, hogy meg kellene +házasodni. Az anyja is helyben hagyta, hogy biz a’ jó lesz, +tanácsolta is mindjárt a szomszéd lyányát. De Gagyi gazda tudni se +akart rólla, hanem arra kötötte magát, hogy a király egyetlen +lyányát veszi el. Váltig mondta neki az anyja, hogy nem adják azt ő +hozzá, nem neki való a’, csak falra hányta a borsót, mert Gagyi +gazda nem állott el az akaratjától, hanem mindég ösztökélte az +anyját, hogy kérje meg neki a királykisasszonyt. A szegény +asszonynak mit volt mit tenni? felöltözött az ünneplő ruhájába, +elment a királyhoz, elmondta, hogy mi járatban van. A király +<span class="pagenum"><a name="Page_224" id= +"Page_224">-224-</a></span> szörnyen megharagudott, majd hogy +ebrúdon nem vettette ki.</p> +<p>– Ejnye imilyen-amolyan koldús-kölke még az én lyányomra meri +vetni a szemét, hogy most egy kicsit felkapott az uborka fára. +Megmondja neki kend, hogy arra ne is ácsingózzon soha!</p> +<p>Haza ment a szegény asszony, elmondta Gagyi gazdának, hogy mit +izent a király. De Gagyi gazda akkor is csak azt mondta, hogy övé +lesz a királykisasszony, akarki meglássa. El is ment még az nap a +keresztapjához, rábizta, hogy „menjen el a királyhoz, mondja meg +neki, hogy azt izenem, hogy akarmit kivánjon, mindent megteszek, ha +nekem adja a lyányát.“ Elment a keresztapja a királyhoz, elmondta, +hogy mit izent Gagyi gazda. Szeget ütött ez a király fejébe, azért +hát azt felelte, hogy nem bánja, neki adja a lyányát, ha az ő +rezidencziájától a Gagyi gazda palotájáig arany hidat rakat, +gyémánt karral, üveg bolthajtással, hogy az ő lyánya azon +járhasson.</p> +<p>Elmondta Gagyi gazdának a keresztapja, hogy mit felelt a király; +Gagyi gazda nagyot ugrott örömében, hogy ha csak ez a baj, ezen +könnyű segíteni; a keresztapja nem tudta mire <span class= +"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> vélni a +dolgát, azt gondolta, hogy az esze tisztúl.</p> +<p>Este, mikor le akart feküdni Gagyi gazda, elővette a katulyát a +tükör mellől, a földhöz vágta. Kiugrott belőle a tizenkét +óriás.</p> +<p>– Mit parancsolsz Gagyi gazda?! Mit parancsolsz Gagyi +gazda?!</p> +<p>– Nem mást, mint hogy holnap reggelre, mire én fölkelek, a +király rezidencziájától az én palotámig arany hidat csináljatok +gyémánt karral, üveg bolthajtással.</p> +<p>Reggel, mikor felkelt a király, kinézett az ablakon, hát látta, +hogy micsoda pompás hidat csináltatott az éjjel Gagyi gazda, csak +elállt szeme-szája. Mit volt mit tenni, hozzá kellett menni a +királykisasszonynak Gagyi gazdához.</p> +<p>Itt Gagyi gazda haza vitte nagy örömmel a feleségét, a’ szegény +eleinte sirt-ritt, de utoljára, hogy látta, hogy az ura minden +kivánságát – mihelyt kimondja – abban a szempillantásban teljesíti, +hát lelkem adta, még beleszeretett. Csak azt szerette volna még +kivenni belőle, hogy honnan veszi azt a sok mindent, mi módon +csináltatta a hidat meg a palotát? de hiába! volt minden faggatás, +mert ilyenkor <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= +"Page_226">-226-</a></span> egyik fülén beeresztette a szót Gagyi +gazda, a a másikon ki.</p> +<p>Egyszer elment Gagyi gazda valahova onnan hazulról, nem maradt +más a háznál, csak a felesége. Bemegy hozzá egy nyomorult koldús, +kéri az Isten nevében, hogy könyörűljön rajta, hamarjában nem +tudott neki mit adni az asszony, lekapta a tükör mellől a katulyát, +od’adta neki: „Fogja kend, jó lesz, ha valahol kap kend egy-két +krajczárt, beleteheti.“</p> +<p>Elment a koldús nagy dünynyögve, „hogy ilyen gazdag asszony +bizony adhatott volna – ha mást nem – egy darab szalonnát.“</p> +<p>A mint kiért az utczára, elejtette a katulyát, kiugrott belőle a +tizenkét óriás, körülfogta a szegény koldust.</p> +<p>– Mit parancsolsz gamós koldus?! Mit parancsolsz gamós +koldus?!</p> +<p>A meg – szegény – majd leesett a lábáról, úgy megijedt, nem +jutott eszébe semmi okos, utoljára azt a bolondot parancsolta, hogy +azt a palotát vigyék mindenestűl, ő vele együtt a sós tenger +közepére. Az óriások felkapták a palotát, meg sem álltak, mig a sós +tenger kellős közepére nem értek vele, ott letették, úgy lebegett a +palota a vizben. A Gagyi gazda felesége <span class= +"pagenum"><a name="Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> még +akkor is benne volt, de nem tudott rólla semmit, hogy viszik, mert +aludt. Mikor letették az óriások a palotát, bement hozzá a gamós +koldus, elmondott neki mindent, hogy s miként ment oda a palota? A +királykisasszony mindjárt felérte észszel, hogy Gagyi gazda is +ezekkel az óriásokkal csináltatott mindent, kérte a katulyát a +koldústól vissza, gondolta magában, hogy majd visszaviteti a +palotát a maga helyére, aztán megint jól lesz minden. De bezzeg +felnyíllott a szeme a koldusnak is, nem hogy visszaadta volna, +hanem még azt kivánta. a királykisasszonytól, hogy ezután őtet +szeresse, az ő felesége legyen. A királykisasszony mindég +sírt-rítt, mert hagyján, ha még csak sánta lett volna a koldus, de +máskülönben is csunya volt; a pofáját is az ereszbe verték, +imitt-amott fityegett rajta egy-egy szál szőr, biz ő bele a +szegénybe a legalábbvaló fehérszemély se tudott volna bele +szeretni, nem hogy olyan gyönyörűséges királykisasszony.</p> +<p>Ezalatt Gagyi gazda haza ment, kereste a palotáját; hogy nem +találta, nagyon elszomorodott, tudakozódott fűtől-fától, hogy nem +tudna-e rólla valamit? Utoljára akadt egy kondás <span class= +"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> bojtár, +a ki látta, mikor vitte a tizenkét óriás a sós tenger felé.</p> +<p>Elindult hát Gagyi gazda, hogy fölkeresse a palotáját, meg a +feleségét, hanem elébb csináltatott magának egy vas bocskort, azt +felhúzta a lábára, felfogadta, hogy addig le nem veti, mig a +palotáját meg nem találja.</p> +<p>Ment-mendegélt heted-hét ország ellen, egyszer előtalált egy +rákot, a mint a pocsolyában fetrengett. Megszólitotta a rák:</p> +<p>– Segíts rajtam Gagyi gazda, végy fel a tarisznyádba, jótét +helyébe jót várj.</p> +<p>Gagyi gazda megszánta, fölvette, a tarisznyájába tette.</p> +<p>Megint ment-mendegélt, előtalált egy egeret, a mint valami +vizben fuldoklott, sehogy se’ tudott kiszabadulni. Ez is +megszólította:</p> +<p>– Segíts rajtam Gagyi gazda, szabadíts ki a vizből, végy fel a +tarisznyádba, jótét helyébe jót várj!</p> +<p>Ezt is megsajnálta, felvette, a tarisznyájába tette.</p> +<p>Megint ment-mendegélt, hét nap hét éjjel mindég ment, akkor +elért a sós tenger partjára. Meglátta a palotát messzire lebegni a +tenger kellős közepén. Nagyon elbúsulta magát, <span class= +"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> mert +látta, hogy oda semmi módon be nem juthat. A mint igy búslakodik, +megszólal a rák a tarisznyában:</p> +<p>– Mért búslakodol, kedves gazdánk?!</p> +<p>– Hogy ne búslakodnám, mikor látom, hogy semmi módon be nem +juthatok a palotámhoz.</p> +<p>– No hát én majd beúszok, megnézem, hogy-mint állanak oda bent a +dolgok? Te addig várj itten a tenger parton.</p> +<p>Beúszott a rák, Gagyi gazda várta a parton egész nap, de csak +nem jött; már keresztet vetett rá, hogy nem is jön ki, hát egyszer +bukkan ám elő a viz alól. Mindjárt tudakolta tőlle Gagyi gazda, +hogy mit látott?</p> +<p>– Hej kedves gazdám, furcsán megy oda bent a dolog, a gamós +koldus erővel azt akarja, hogy feleségévé legyen a +királykisasszony, de az azt mondja, hogy „neki bizon nem kell se +testének, se’ lelkének; jobb lesz ha ide adod azt a katulyát.“ De a +koldus nem adja, hanem egy kis vékony lánczon a nyakában hordja +éjjel-nappal; én elloptam volna, de nem tudtam a lánczot +elvágni.</p> +<p>Gagyi gazda még jobban elbúsulta magát, de most meg az egér +szólalt meg. <span class="pagenum"><a name="Page_230" id= +"Page_230">-230-</a></span></p> +<p>– Ne búslakodjál kedves gazdám, gondoltam én egyet. Majd engem +bevisz a rák koma a hátán, én elrágom a lánczot, kihozzuk a +katulyát.</p> +<p>Ugy is lett. Felült az egér a rák hátára, beúsztak a palotához; +épen akkor a legjobban húzta a bőrt a fagyon a koldus, a kis egér +odament, lerágta a katulyát a lánczról, a rák azt is a hátára +vette, meg az egeret is, úgy úsztak kifele. Gagyi gazda még +messziről észrevette őket, alig várta, hogy kiérjenek, mindjárt a +földhöz vágta a katulyát. Kiugrott belőle a tizenkét óriás, körül +fogta Gagyi gazdát:</p> +<p>– Mit parancsolsz, régi kedves Gagyi gazdánk? Az Isten is áldjon +meg!</p> +<p>– Nem mást, mint hogy a palotámat mindenestől, velem együtt, +visszavigyétek a régi helyére, azt az akasztófára való koldust +pedig lökjétek ki belőle, hadd éljen meg, a hogy tud.</p> +<p>Az óriások felkapták a palotát, vissza vitték Gagyi gazdával, az +egérrel meg rákkal együtt a régi helyére, a gamós koldusnak megint +a hátára adták a tarisznyát, s útnak eresztették.</p> +<p>Az öreg király mikor meglátta, hogy a <span class= +"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> Gagyi +gazda palotája megint a régi helyén van, meg mikor a lyányát épen +egészségesen a szeme előtt látta, úgy megszerette Gagyi gazdát, +hogy mindjárt neki adta a fele királyságát; újra nagy lakodalmat +csaptak, még most is élnek, ha meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_232" id= +"Page_232">-232-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT18" id="CHAPT18"></a>BABSZEM JANKÓ.</h2> +<p>Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember, meg +egy szegény asszony. Nem volt nekik egy csepp gyermekök se, pedig +az asszony mindig azon sírt-rítt, mindig azon kérte az istent, hogy +áldja meg őtet egy fiu-gyermekkel.</p> +<p>Egyszer az ember kint volt a tanyáján, szántogatott két +ütött-kopott girhes ökrön, az asszony meg az alatt otthon ételt +főzött neki.</p> +<p>A mint ott főzögetett, a mint ott főzögetett, megint eszébe +jutott, hogy milyen jó volna, ha most egy fia volna, a ki ki vigye +az apjuknak az ételt: „Oh én uram istenem – mormolja magában – csak +egy akkora kis gyermeket adj, mint egy babszem, holtomig mindig +áldalak érte.“ Alig mondta ezt ki, ott termett egy babszemnyi kis +fiu előtte a padkán, elkiáltotta magát:</p> +<p>– No édes anyám itt vagyok, hanem már <span class= +"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> most +nekem főzzön gombóczot, mert olyan éhes vagyok, mint a farkas, +azután majd kiviszem édes apámnak az ételt, ha jóllaktam; de úgy +főzzön kend, mintha 24 kaszásnak főzne.</p> +<p>Főzött neki az asszony fél véka lisztből gombóczot, kitálalta +elibe; Babszem Jankó az utolsó falatig megette. Kérdezi tőlle az +anyja:</p> +<p>– No fiam jól laktál?</p> +<p>– Dehogy laktam, édes anyám, még fél fogamra is kevés volt, +azért főzzön még kend.</p> +<p>Megint főzött neki fél véka lisztből, megint mind egy falatig +megette Jankó. Kérdezi megint az anyja:</p> +<p>– No fiam jól laktál-e már!</p> +<p>– Dehogy laktam édes anyám, tán még éhesebb vagyok, jó lenne, ha +főzne még kend.</p> +<p>Megint főzött az asszony egy véka lisztből, azt is megette a +fiu. Kérdezi megint az anyja:</p> +<p>– No fiam jól laktál-e már valahára?</p> +<p>– <i>Ettem</i>, édes anyám, <i>ettem</i>; hanem már most hol van +az az étel, hadd vigyem édes apámnak!</p> +<p>Kitálalta az asszony egy szilkébe az ételt, azt bele kötözte egy +kasornyába, nagy sok ellenkezés után – mert eleinte nem bizott +benne, hogy elbirja – od’adta Jankónak, hogy nohát <span class= +"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> vigye. +Fejére kapta Jankó, szaladt vele ki a tanya felé. Amint +ment-mendegélt, elő talált egy hat ökrös szekeret egy béressel, ő +is el volt már fáradva, kapta magát, feltette az ételt hátul a +szekérre, maga meg bebútt az ökör fülébe. Amint igy mentek, +elkezdett a béres fütyölni; csak hallgatja, csak hallgatja Jankó, +egyszer aztán nem állhatja szó nélkül. Kiszól az ökör füléből:</p> +<p>– Be hegyes, haj! de majd nem lesz az olyan hegyes, voltam a +kovácsnál, hogy reszeljen el belőle.</p> +<p>Hallja ezt a béres, nézeget szélyel, hogy ki beszél hozzá, de +nem lát senkit; megint el kezd fütyölni, megint kiszól Jankó.</p> +<p>– Be hegyes, haj! de majd nem lesz az olyan hegyes; voltam a +kovácsnál, hogy reszeljen el belőle.</p> +<p>Megint fülel a béres, „de már itt csakugyan beszél valaki,“ néz +mindenfelé, nem lát senkit. „No – gondolta magában – tán csak a +szél volt;“ megint rákezdte a füttyöt, megint kikiáltott Jankó:</p> +<p>– Be hegyes, haj! de majd nem lesz az olyan hegyes; voltam a +kovácsnál, hogy reszeljen el belőle. <span class="pagenum"><a name= +"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span></p> +<p>Erre aztán megijedt a béres, nem mert többet fütyölni, hanem +meglapult, mint a légy Szentmihálynap után. Egyszer – jó idő mulva +– szól az ökörnek:</p> +<p>– Csálé Bimbó!</p> +<p>Jankó kikiált az ökör füléből:</p> +<p>– Csak azért is hajsz Bimbó!</p> +<p>Megint szól a béres:</p> +<p>– Hajsz Csákó!</p> +<p>Megint kikiált Jankó:</p> +<p>– Csak azért is csálé Csákó!</p> +<p>„De már itt sehogy se megy istenesen a dolog;“ gondolja a béres, +de azért még egyszer megpróbált szólni az ökörnek:</p> +<p>– Csálé Bimbó, hajsz Csákó!</p> +<p>Megint kikurjant Jankó:</p> +<p>– Csak azért is csálé Csákó, hajsz Bimbó!</p> +<p>De már erre a béresnek is az inába szállt a bátorsága, „itt +akarhogy mint, de ördögnek kell lenni,“ utczú, mintha ostorral +csapnák, megoldta a kereket, elszaladt, hogy az agár se’ érte volna +utól. Jankó pedig az ökörhajtó ostort a kezébe vette, elkezdett +vele kongatni, hajtotta az ökröket az apja tanyája felé.</p> +<p>Az apja amint ott szántogatott két ütött-kopott girhes ökrön, +egyszer látja, hogy megy <span class="pagenum"><a name="Page_236" +id="Page_236">-236-</a></span> arra egy hatökrös szekér, de senki +sincs körülötte, az ostor is csak magától kongat; megijed erre, +szaladni akar, de Jankó el kezd utána kiabálni:</p> +<p>– Ne szaladjon kend édes apám uram, csak én vagyok, a kend fia, +ételt hoztam.</p> +<p>Erre aztán megállt az apja, elvette az ételt, hozzá fogott az +evéshez. Mig ő evett, Jankó befogta a hat ökröt az ütött-kopott +girhes ökrök helyére az ekébe, elkezdett rajtok szántani. Nem +kellett neki segitség, még maga se csinált semmit, csak az ökör +füléből pattogtatott, de azért úgy meg lett szántva a föld, hogy +jobban se kellett.</p> +<p>Ezalatt arra ment egy nagy úr, négy lovas hintón; Jankó épen +akkor volt a fordulónál, mikor ott mentek el, nézi az úr a +hintóból, hogy az ökör magától megy, az eke magától szánt, az ostor +magától kongat. „Miféle csuda ez“ – gondolja magában – „eredj Pista +inas, kérdezd meg, hogy ki hajtja azt az ökröt; ki tartja azt az +ekét; ki kongat avval az ostorral? aztán hídd ide azt az embert, +aki amott eszeget.“</p> +<p>Előhítta Pista inas az embert.</p> +<p>– No szegény ember – kérdezi az úr – ki csinálja mind ezt a +csudát? <span class="pagenum"><a name="Page_237" id= +"Page_237">-237-</a></span></p> +<p>– Hát biz azt nagyságos uram, csak a fiam Babszem Jankó, a ki az +ökör fülében ül, onnan kongat.</p> +<p>– Adja el kend nekem ezt a gyereket, megveszem jó pénzen.</p> +<p>A szegény ember nem akarta, de akkorra Jankó is odament, +biztatta az apját, hogy csak adja el, majd visszaszökik ő nem +sokára; igy hát megalkudtak egy véka aranyban-ezüstben; a szegény +ember, – a ki most már gazdag ember lett – befogta a hat czimeres +ökröt a szekérbe, rátette a sok kincset, haza ment, olyan úr lett, +mint egy kis király. Az úr pedig papirosba göngyölgette Jankót, +beletette a dolmányja zsebébe, haza vitte, otthon meg se nézte, +hanem papirosostól beletette egy kis arany ládába, azt egy nagyobb +ezüstbe, azt meg egy még nagyobb rézbe, azután mindegyik ládát +bezárta háromas zárral. Másnapra aztán összehívta a tenger sok +vendéget, nagy dinom-dánomot csapott. Mikor vége volt az ebédnek, +behozta a hármas ládát, mondta, hogy mutat ő most valami furcsát, a +milyet – tudja – még soha sem láttak. Bámultak a vendégek a ládára, +mint borjú az új kapura, várták, hogy mi lesz már ebből? A +házigazda lassan nyitogatta <span class="pagenum"><a name= +"Page_238" id="Page_238">-238-</a></span> ki egymás után a zárakat, +kivette a kis papirost, elkezdte kifelé göngyölgetni, csak +göngyölgeti, csak göngyölgeti, egyszer szét esik a papiros, az +úrnak kezében marad a – nagy semmi. Nevettek a vendégek, a gazda +meg irult-pirult, dühös is volt, szégyelte is magát, de hiába, +arról már nem lehetett tenni.</p> +<p>Babszem Jankó pedig – a ki még az út alatt kiszökött a +papirosból – ment-mendegélt hetedhét ország ellen, egyszer +előtalált tizenkét szekeret vassal megrakva. Az egyik szekér egy +kátyúban megfeneklett, sehogy se’ tudták kihúzni, pedig 24 ökröt is +fogtak bele. Jankó is oda megy, mondja, hogy ha neki annyi vasat +adnak, a mennyit elbir, kisegíti a szekeret; az emberek megigérték +neki, gondolták magukban, hogy e’ bizony egy jó nagy szeget se bir +el. A mint az alku megvolt, megkapta Jankó a szekér rúdját, úgy +kirántotta a sárból, mintha ott se lett volna; azután elkezdte az +első szekéren, az utolsóig mindről leszedte a vasat, mind a vállára +vette, avval – mintha teher se volna rajta – ballagott. Az emberek, +egy szó nem sok, de annyit se tudtak szólani a nagy bámulás miatt, +csak tátották szemüket-szájukat, mire aztán eszökre jöttek, Jankó +<span class="pagenum"><a name="Page_239" id= +"Page_239">-239-</a></span> már hegyen-völgyön túl járt, üthették +bottal a nyomát.</p> +<p>Vitte aztán Jankó a sok vasat, ment vele egyenesen egy +kovácshoz, arra rá parancsolt, hogy neki abból a száz mázsa vasból +csináljon egy buzogányt, de jó erősen megcsinálja, mert neki olyan +imilyen-amolyan munka nem kell. Megcsinálta a kovács, ahogy tudta, +mikor készen volt vele, felkapta Jankó, felhajította egyenesen az +ég felé, avval bement, hozatott magának egy akó bort, azt szép +csendesen megiszogatta. Mikor a legutolsó pohárral is megitta, +akkor esett vissza a buzogány, bement három ölnyire a földbe. +Kihúzta Jankó, hát kétfelé volt esve. Megint ráparancsolt a +kovácsra, hogy csinálja meg erősebben. Elkészítette a kovács, mikor +készen volt, megint felhajította Jankó. Mig a buzogány oda fent +járt, azalatt Jankó megevett egy véka lisztből készült gombóczot, +megivott rá egy cseber bort. Mikor az utolsó falatot lenyelte, az +utolsó pohár bort megitta, akkor esett vissza a buzogány. +Lefúródott hat ölnyire a földbe, kihúzta Jankó, nézte, hát megint +ketté volt repedve. Megint rá parancsolt a kovácsra, hogy csinálja +meg, de ha most is ketté reped, akkor jaj neki! Összeforrasztotta +<span class="pagenum"><a name="Page_240" id= +"Page_240">-240-</a></span> a kovács, mikor kész volt, megcsóválta +Jankó, felhajította, amint csak birta, avval bement aludni. Mikor +már jól kialudta magát, felkelt, kiment; épen akkor esett vissza a +buzogány, lefúródott tizenkét ölnyire a földbe. Kihúzta Jankó, +nézegette, hát nem volt semmi baja.</p> +<p>Megörült Jankó, vállára kapta a buzogányt, ment vele hetedhét +ország ellen. Amint ment-mendegélt, elő talált tizenkét zsiványt, +azok elébe álltak, nagy fennyen, hogy majd igy fosztják, úgy +fosztják ki, de Jankó se ijedt meg a maga árnyékától, rá legyintett +a haramja vezérre a buzogányja nyelével, hogy elnyúlt, mint a béka, +nem evett többet az isten kenyeréből. Megijedt erre a többi +zsivány, térdre estek Jankó előtt, hogy csak az életöknek +kegyelmezzen meg, megválasztják vezéröknek. Megkegyelmezett nekik +Jankó, a vezérséget is elvállalta, megitták rá az áldomást.</p> +<p>Még az nap este el is mentek lopni egy gazdag ember házához. Ott +Jankó bebútt a kamara ablakán, kinyitotta az ajtót, avval elkezdett +mindent, a mit csak a kamarában talált: egész oldal szalonnát, +disznóhúst, egész zsák búzákat kifelé hányni, de a mellett ordított +torkaszakadtából: <span class="pagenum"><a name="Page_241" id= +"Page_241">-241-</a></span></p> +<p>– Nesztek szalonna! nesztek búza! nesztek disznóhús!</p> +<p>Hiába csititották a betyár pajtásai, hogy ne kiabáljon, mindegy +volt neki, még annál jobban kiabált; a nagy lármára aztán felébredt +a gazda, meg a sok béres-kocsis, a betyárok megijedtek, +elszaladtak, ott hagyták Jankót. Ez aztán szegény mit csináljon; +hova bújjon, hogy meg ne lássák? Ott volt egy nagy korpás zsák, +abba ugrott bele, meghúzta magát a korpa közt. Az emberek egy +darabig keresték, hogy hova lett az a betyár, a ki a kamarában +volt, hogy aztán nem találták – mert egyiknek se jutott eszébe, +hogy a korpa közt keresse – hát csak megint lenyugodtak. Hanem az +egyik béresnek eszébe jutott, hogy most egy bajjal adni kellene a +tehénnek is, tele merített hát egy szakajtót korpával, vitte ki az +ólba.</p> +<p>Itt, mi történt, mi nem? tudom úgy is kitalálnák, de csak mégis +elmondom; Jankó is közibe keveredett annak a korpának, a mit ki +vitt a béres, megette a tehén.</p> +<p>Másnap a szolgáló mikor fejni akart, rá legyintett a +tehénre:</p> +<p>– Farta te!</p> +<p>Jankó is kikiált a jó meleg kvártélyból: <span class= +"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span></p> +<p>– Csak azért se farta te!</p> +<p>Megint szól a szolgáló:</p> +<p>– Farta te!</p> +<p>Megint kikiált Jankó:</p> +<p>– Csak azért se farta te!</p> +<p>Megijed a szolgáló, nézeget mindenfelé: szénatartóba, jászolba, +sehol se’ lát senkit, még egyszer szól a tehénnek:</p> +<p>– Farta boczikám!</p> +<p>– Csak azért se farta boczikám!</p> +<p>De már annyi kurázsija csakugyan nem volt a szolgálónak, hogy +tovább is ott maradjon; szaladt a gazdához:</p> +<p>– Gazd’uram! gazd’uram! jőjjön hamar, valamennyi ördög, +boszorkány mind az istállóban van.</p> +<p>Kimegy a gazda, nézeget szélyel, nem lát semmit, szól a tehénnek +ez is:</p> +<p>– Farta te!</p> +<p>Kikurjant Jankó is:</p> +<p>– Csak azért se farta te!</p> +<p>„No már itt – gondolja a gazda – csakugyan nem jól megy a dolog, +itt boszorkánynak kell lenni.“ Felkap egy seprűt a bal kezébe, egy +másikat tele hint sóval, keresztbe fekteti a küszöbön, egy koszorú +hagymát az ajtó sarkára <span class="pagenum"><a name="Page_243" +id="Page_243">-243-</a></span> akaszt, avval elkezdi a seprűvel +verni a tehenét.</p> +<p>– No már erre csakugyan elmegy az a kutya boszorkány!</p> +<p>De biz ez a sok munka mind kárba veszett, mert akármint verték a +tehenet, Jankó csak nem tágított, mindig kiabált. Utoljára mit volt +mit tenni? le kellett vágatni a tehenet. A húsát elmérték, a belét +meg od’adták egy szolgálónak, hogy vigye ki a folyó partra, mossa +ki. Kivitte a szolgáló, elkezdte darabolgatni a beleket egy éles +késsel.</p> +<p>Amint ott darabolgatja, észreveszi ám Jankó is, hogy késsel +forgolódnak körülötte, utczu neki se kell egyéb, megijed, elkiáltja +magát a sok paczal közül:</p> +<p>– Meg ne szúrj te!</p> +<p>A szegény szolgáló im hogy hanyatt nem esett ijedtében, +elhajította a belet, szaladt haza, amint csak az isten tudni adta +neki, elmondta, hogy ő többet hozzá nem nyúl annak a tehénnek +semmijéhez, ha mindjárt felakasztják, vagy kerékbe törik is, mert a +körül minden olyan ördöngös, úgy tele van az ördöggel, +boszorkánynyal, hogy még olyat senki se hallott. Deisz’ ő többet +hozzá nem nyúl egy újjal se; nem ő! <span class="pagenum"><a name= +"Page_244" id="Page_244">-244-</a></span></p> +<p>A belet pedig a mi ott maradt a vizparton, egy kódorgó éhes +farkas megette Jankóval együtt. Elvolt aztán Jankó egy darabig szép +csendesen a farkas gyomrában, hanem két-három nap mulva unni kezdte +a dolgot: „Nem jól megy ez igy sehogy, ki kellene innen valahogy +jutni.“ De hiába volt minden okoskodás, ha egyszer benne volt a +farkasban, mint Bertók a csíkban, amúgy könnyű szerrel biz onnan +nem jöhetett ki. Volt ugyan két kijárás, de az első – a farkas +szája – veszedelmes volt, a hátulsón meg Jankónak nem igen volt +kedve mászkálni. Mit csináljon? mit csináljon? holta napjáig csak +nem maradhat mindig a farkasban! Utoljára aztán azt gondolta ki, +hogy elkezdett kiabálni, mint a kit nyúznak:</p> +<p>– Elébe a farkasnak! elébe a farkasnak!</p> +<p>A farkas se vette tréfára a dolgát, megijedt a nagy kiabálástól, +elkezdett szaladni, a farkát a lába közzé csapta, nyargalt, amint +csak birt; de mentől jobban vágtatott, annál jobban kiabált Jankó, +a farkas nem mert megállani, azt gondolta, mindenütt nyomában van +vagy ötven vadász, olyan nagy ordítozást vitt végbe Jankó. +Szaladt-szaladt, mig a lába birta, hanem egyszer aztán csak +felfordult, végig nyúlt a <span class="pagenum"><a name="Page_245" +id="Page_245">-245-</a></span> földön, búcsút vett az árnyék +világtól. Erre aztán Jankó is szedte-vette a sátorfáját, kimászott +a döglött farkas száján, szélyel nézett, hogy melyik sarkán lehet a +világnak? hát mit látott? nem mást, mint egy szép palotát. Nem igen +gondolkozott sokáig, felment bele, hogy akarki lakik ott, +megtudakolja tőlle, melyik szeglete ez a világnak? akkor aztán ha +ezt megtudja’ vagy csá’ vagy hajsz elindul valamerre.</p> +<p>Felment hát a palotába, benyitott a legszebb ajtón, belépett egy +czifra szobába, hát ott látta az apját meg az anyját egymás mellett +ülni a nagy uraságban. Megörült ő is, de meg azok is, elmondták +neki, hogy az egy véka aranyból-ezüstből gazdagodtak igy meg.</p> +<p>– De most már kedves gyermekünk ne is menj sehova, maradj +itthon, éljünk együtt holtunk napjáig.</p> +<p>Jankó is beleegyezett, otthon maradt, tán még most is élnek a +nagy uraságban, ha meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_246" id= +"Page_246">-246-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT19" id="CHAPT19"></a>DONGÓ MEG MOHÁCSI.</h2> +<p>Hol volt, hol nem volt, én se’ tudom hol volt, te se tudod hol +volt, volt a világnak két legszélső szegletében két regement, ebből +mindegyikből eresztettek el fel-lábra egy-egy katonát. Ennek a két +katonának nem volt se’ országa se’ hazája hanem elindult mindegyik +a merre az orra állott. Egy nagy városba – ahol épen vásár volt – +egyszerre ért be mind a kettő. Elkezdtek a vásárban kódorogni, de +se’ nem adtak, se’ nem vettek, mert nem volt miből. Váltig törték a +csürhe járást: miképpen lehetne egy kis pénzmagra szert tenni, +utoljára mindegyik gondolt valamit. Az egyik kiment az erdőbe, tele +szedett egy zsákot gubóval, avval megfordult, ment a vásárba, hogy +majd rá szed vele valakit, eladja dió helyett. A másik meg szedett +egy zsákra való fűzfa peterkét, azt akarta eladni gyapjú +gyanánt.</p> +<p>Sokáig árulgatták a portékájokat, de látatlanból <span class= +"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span> +senkinek se’ kellett. Egymással is találkoztak sokszor, de nem +szólították meg egymást. Utoljára az, a melyik gyapjút árult, +megszóllitotta a másikat:</p> +<p>– Mit árul kend, atyafi?</p> +<p>– Diót. Hát kend?</p> +<p>– Én meg gyapjút árúlnék, de senkinek se’ kell látatlanból, +pedig én úgy akarom eladni.</p> +<p>– Én is úgy akarnám a diómat; tudja kend mit? cseréljünk.</p> +<p>Elcserélték a zsákot látatlanból, avval ott hagyták egymást, +szaladtak ki a vásárból. A mint kiértek, meg akarta mindegyik +nézni, hogy milyen diót, meg gyapjút kapott, akkor látták meg, hogy +rászedték egymást. Mindjárt visszafordult mindegyik, a vásár +közepén találkoztak.</p> +<p>– No koma – mondja a gyapjus – látom hogy kend is olyan nagy +zsivány, mint én, én is olyan nagy zsivány vagyok, mint kend, hanem +tegyük össze a keresetünket, együtt csaljuk a világot.</p> +<p>– Nem bánom – felelt a másik – hát hogy hivják kendet?</p> +<p>– Dongónak. Hát kendet? <span class="pagenum"><a name="Page_248" +id="Page_248">-248-</a></span></p> +<p>– Mohácsinak.</p> +<p>Itt a két gézengúz elkezdte törni a fejét, hogy miképen lehetne +legkönnyebb szerével, legkevesebb dologgal elélni. Utoljára arra +határozták, hogy elmennek szolgálatot keresni. Találtak egy vén +boszorkányra, de annak csak egy ember kellett volna, ők pedig +egymás nélkül nem szegődtek el; hanem kötötték magukat nagyon az +öreg asszonyra. Az öreg asszony váltig mondta, hogy neki csak egy +ember kell, hogy ő nálla csak egy tehénnel kell gondolni, hogy mit +tudna csinálni két ember egy jámbor tehén körül, hogy igy, hogy +úgy; de a két obsitos nagyon bele kapczáskodott, utoljára +megfogadta őket. Örült a két obsitos, mint bolond a garasnak, mert +hát mi dolog van egy tehén körül? Ugy egyeztek meg, hogy egyik +kihajtja a tehenet a legelőre, a másik kitisztitja az istállót.</p> +<p>Első nap Dongó hajtotta ki a tehenet. Szerzett magának egy +hosszúszárú pipát, meg egy szalma-széket, hogy majd ha kiér a +mezőre, a székre ráül, a hosszúszárú pipára rágyújt, s pöfékel, +mint egy török basa; a tehén meg szép csendesen legelget körülötte. +Mohácsi se’ akarta magát megölni a munkával: ő meg úgy gondolta +<span class="pagenum"><a name="Page_249" id= +"Page_249">-249-</a></span> ki, hogy reggel kitisztitja az +istállót, azután egész nap alszik, csak enni kél föl.</p> +<p>El is indult reggel Dongó, kenyeret szalonnát tett a +tarisznyába, a széket a hátára kötötte, a hosszúszárú pipát a +kezébe fogta; de alig hogy a városból kiértek, a tehén neki indult +a szaladásnak, Dongó utánna, mikor már nagyon kifáradt Dongó, a +tehén megállott, legelt egy kicsit, azután megint megindult +szaladni. Ez igy tartott egész nap. Szegény Dongó majd kifútta a +lelkét, mikor este haza ért. De Mohácsinak se’ ment jobban a dolga. +Reggel hozzá fogott a gané kihányásához, de a mint egy lapáttal +kilökött, kettővel lett helyette; úgyannyira, hogy csak késő estére +lett vele készen. Akkor kiállott az utcz’ajtóba, várta Dongót. Kis +idő mulva haza is hajtotta Dongó a tehenet,</p> +<p>– No pajtás – kérdi Mohácsi – hogy ment dolgod?</p> +<p>– Nagyon jól, pajtás, mert alig hogy kiértem a városból, olyan +szép füre találtam, hogy térdig ért a bodorka<a name="FNanchor_1_1" +id="FNanchor_1_1"></a><a href="#Footnote_1_1" class= +"fnanchor">[1]</a> ott a kis székre ráültem, a pipára rágyújtottam, +úgy töltöttem <span class="pagenum"><a name="Page_250" id= +"Page_250">-250-</a></span> az időt. Hát te mit csináltál egész +áldott nap?</p> +<p>– Hát reggel kihánytam azt a két-három lapát ganét, azután +lefeküdtem, aludtam délig, délben fel keltem enni, azután megint +ledőltem; csak az elébb ébredtem fel. De holnap te maradj itthon, +majd én kimegyek a tehénnel; tudom jó izűket alszol.</p> +<p>Dongó csak úgy szűr alól röhögött. „No majd nem alszol te“ – +gondolta magában, de nem szólt semmit.</p> +<p>Második nap csakugyan Mohácsi ment ki, még pedig elkérte a +széket, meg a hosszúszárú pipát Dongótól, de csak úgy járt, mint az +előtt való nap Dongó, majd elkopott a lába, annyit szaladt. Dongó +is otthon hozzáfogott a gané kihányásához, de bizon már lefelé +csúszott a nap, mikorra készen lett vele, Mohácsi is haza ért a +tehénnel, de még akkor is mérges volt. Neki esett Dongónak:</p> +<p>– Hát mért nem mondtad te nekem, hogy olyan szilaj az a +tehén?</p> +<p>– Hm! Hát te mért nem mondtad, hogy olyan szilaj az a gané?</p> +<p>Itt elkezdtek tanakodni, hogy mi lehet a dolog bibéje, utoljára +is oda lyukadtak, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_251" id= +"Page_251">-251-</a></span> az ő gazd’asszonyuk boszorkány, hát más +nap ott hagyják.</p> +<p>Ezt a beszélgetést kihallgatta az öreg boszorkány. Tudta, hogy a +két cseléd majd a bérét kéri, de rá akarta őket szedni; +megtanította a szolgálóját, hogy „majd ha mondom, hogy hozz pénzt a +veremből, te ne szólj semmit, csak azt kérdezd, hogy melyikből +hozz: a sárgából, fehérből vagy veresből? akkor fordulj ki egy kis +időre, azután hozd be ezt ni.“ Avval oda’adott neki egy csomó +rézpénzt.</p> +<p>Reggel csakugyan beállitott a két obsitos a fizetést kérni. A +boszorkány beszólitotta a szolgálót.</p> +<p>– Marcsa te! Eredj hozz egy félkötő pénzt a veremből.</p> +<p>– Melyikből hozzak: a sárgából, fehérből, vagy a veresből?</p> +<p>– Most csak a veresből.</p> +<p>A két obsitos összenézett; azután elkezdtek leselkedni az +ablakon, hogy merre megy a szolgáló. Hát látják, hogy a kertbe, +annak is a külső szegletében van az a verem. Kacsingattak egymásra, +hogy nem nehéz lesz abból lopni, de nem szóltak.</p> +<p>Nagy sokára beérkezett a szolgáló, a vén <span class= +"pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span> +boszorkány kifizette a két obsitost, avval útnak eresztette Isten +hirével. Ezek alig várták, hogy besötétedjék. Szereztek egy +kötelet, a zsákuk még akkor is megvolt, elindultak lopni. A kert +kerítésen hátul bemásztak, a veremre is csak hamar ráakadtak. Ott +aztán el kezdtek tanakodni, hogy melyik menjen le.</p> +<p>– Eredj le te – mondja Dongó – soványabb is vagy, könnyebb is +vagy, a kötelet a derekadra kössük, úgy leeresztelek, oda lent a +zsákot tele rakod, s először azt húzom fel, azután téged.</p> +<p>Mohácsi is ráállott, lement a verembe; oda lent elkezd +tapogatódzani, hát nem talál egyebet, dirib-darab csontot, döglött +egeret, békát, még talán macska gumiba is markolhatott.</p> +<p>Dongó csak kérdezgette odafent:</p> +<p>– Megtaláltad-e? Van-e sok? Húzzam-e már?</p> +<p>Mohácsi nem merte megmondani, hogy mire akadt, mert félt, hogy a +czimbora ott hagyja, csak biztatta, hogy mindjárt tele lesz. Mig +igy biztatgatja addig bele bútt a zsákba, mikor jól elfészkelte +magát benne, nagyot kiáltott: <span class="pagenum"><a name= +"Page_253" id="Page_253">-253-</a></span></p> +<p>– Húzzad pajtás, tele van már!</p> +<p>Dongó felhúzta a zsákot, hátára kapta, avval, mintha puskából +lőtték volna, úgy ellábolt onnan, Mohácsinak a verembe (mert ő azt +gondolta, hogy az ott maradt) azt se mondta: papucs. Czipelte a +zsákot árkon-bokron keresztűl, majd megszakadt bele; mikor kiért a +városból, megszólalt Mohácsi a zsákból:</p> +<p>– Ne emelj már tovább pajtás, megeléglettem már.</p> +<p>Dongóban is felfortyant erre a méreg, hogy őtet igy +rászedték.</p> +<p>– Ejnye imilyen-amolyan teremtette, hát téged czipeltelek +én?!</p> +<p>– Hát pajtás – felel Mohácsi – tudtam én azt, hogy ha megmondom, +hogy mire akadtam, ott hagysz, mint szent Pál az oláhokat, hát csak +jobbnak gondoltam igy.</p> +<p>Erre Dongó is megjuhádzott, mert látta, hogy most is ő volt a +kutyább; kikérdezte Mohácsit, hogy hát mit talált.</p> +<p>– Egyebet nem pajtás, mint dirib-darab csontot, egeret, +békát.</p> +<p>Mindjárt látták, hogy most is megcsalták egymást, de még hogy a +vénasszony is megcsalta őket, hát még jobban szidták. Azután +<span class="pagenum"><a name="Page_254" id= +"Page_254">-254-</a></span> elkezdtek tanakodni, hogy miképpen +kellene kenyeret keresni, de hát arra határozták, hogy majd csak +megélnek valahogy, biz ők nem dolgoznak, ha nem csordúl, cseppen. +Nem is gondolkoztak tovább, hanem elindultak azon az úton, a melyik +legjártabb volt, s mentek, azt se’ tudták hova. A mint igy +mendegéltek, előtaláltak egy korcsmát; ez a korcsma egészen körül +volt akasztófával, az akasztófán meg mindegyiken egy-egy ember +lógott, de a két obsitos azért bement. Dongó nem állhatta szó +nélkül, megkérdezte a korcsmárostól:</p> +<p>– Ugyan nagy jó uram, miért van ez a sok ember itt felaggatva? +mi bűnt követhettek azok el? Sok országot világot bejártam, de +ilyet még nem láttam sehol.</p> +<p>– Hát biz az, katona uram, csak azért van, hogy volt ennek a mi +királyunknak egy olyan gyürüje, a minek a kövét, ha befelé +forditotta, meglátta az egész világot, ha kifelé, akkor meg őt +látta meg az egész világ. Ez a gyürü a minapában elveszett, senki +se tudja, hogy hol van; a király kihirdettette az egész világon, +hogy a ki a gyürüjét meg tudja mondani, hogy hol van, olyan úrrá +teszi, mint egy kis király, de a ki bizonyost nem tud mondani, +hozzá se’ <span class="pagenum"><a name="Page_255" id= +"Page_255">-255-</a></span> fogjon, mert ha nem igazat mond, +felkötteti. Ezek itt mind jövendő mondók voltak, de egyik se’ +tudott igazat mondani, hát biz ő kegyelmeket felhúzták.</p> +<p>Dongónak se kellett egyéb, a mint ezt meghallotta.</p> +<p>– Én is jövendőmondó vagyok – mondja a korcsmárosnak – jelentsen +meg a felséges királynál.</p> +<p>A szegény Mohácsi váltig rángatta hátul, hogy: „Majd téged is +felakasztanak“ – nem használt semmit, annál jobban erősitette, hogy +ő is jövendőmondó.</p> +<p>A korcsmáros mindjárt lóhátas embert küldött a királyhoz hirt +adni: ki s mi van nálla. A királynak ez a mint értésére esett, +mindjárt négy lovas hintót küldött a korcsmához, Dongó abba +beleült, a korcsmárosnak pedig megparancsolta, hogy mig ő +visszajön, Mohácsinak adjon mindent, a mit csak parancsol. Jól is +hozzá fogott Mohácsi, egész nap mindég evett-ivott, vagy kellett +vagy se; de még is fúrta az oldalát, hogy vajjon mi lesz hát a +Dongó sorja, azért is, hogy nagyon összeszoktak már, de még inkább +azért, hogy nem volt egy árva sustákja se’, az adósság meg már +sokra ment. Feltette <span class="pagenum"><a name="Page_256" id= +"Page_256">-256-</a></span> hát magában, hogy majd ha látja, hogy +hozzák Dongót, elszökik. Mig Mohácsi igy töprenkedett, addig +Dongónak is jól ment a dolga.</p> +<p>A mint bement a királyi palotába, mindenki nagy tisztességet +mutatott iránta. Adtak neki egy különszobát, oda Dongó bezárkózott. +A mint igy magában volt, elő vett egy kalandáriomot a mit még a +korcsmából lopott el, azt kinyitotta, de olvasni nem tudott, hát +csak elkezdett mutogatni hol a fehér papirosra, hol a fekete +betűre, hol meg a veres czifraságra, s mondogatta nagy fel +szóval:</p> +<p>„E’ fehér, e’ fekete, e’ veres; e’ fehér, e’ fekete, e’ +veres.“</p> +<p>Váltig hallgatódzott kivülről mindenki, valjon mit beszélhet a +jövendőmondó, de nem tudták jól kivenni. Legjobban fülelt három +inasa a királynak, a kik a gyürüt ellopták, de azok se’ tudtak +semmire menni. Ezt a három inast, az egyiket Fehérnek, a másikat +Feketének, a harmadikat Veresnek hivták.</p> +<p>Itt Dongó bement a királyhoz, kért tőlle három napi szabadság és +várakozás időt, hogy annyi idő alatt tudja csak megmondani, hol van +a drágalátos aranygyürü. A király szives-örömest <span class= +"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span> adott +volna hatot is, csak hogy megkerüljön a kedves jószág. Erre Dongó +megint visszament a maga külön szobájába, ott mondogatta a maga +mondókáját.</p> +<p>Eltelt az első nap. A király beküldte Dongóhoz a Fehér nevű +inast, hogy hivja ebédelni, a mint benyitotta az ajtót, épen akkor +mondta Dongó, hogy: „E’ fehér.“ Nagyon megijedt erre az inas, mert +azt gondolta, hogy az ő nevét mondta, de azért csak összeszedte +magát, elmondta, hogy mért jött. Dongó nagyot fohászkodott, s azt +mondta rá:</p> +<p>„No hála Istennek, elértem már egyet;“ ő az ebédet értette, de +az inas ezt is magára vette, már bizonyosnak gondolta, hogy a +jövendőmondó mindent tud. Szaladt nagy ijedten a czimboráihoz: +tanakodtak, mi tevők legyenek.</p> +<p>– Legjobb volna kiegyezni vele, – mondja az egyik – mert ha +megmondja a királynak, hogy mink voltunk, mind a hármunkat +felhuzat.</p> +<p>– Várjunk még egy napot, – mondja a másik – hát ha nem is miránk +értette.</p> +<p>Másnap a király a Fekete nevűt küldte be, hogy hivja a +jövendő-mondót ebédelni. A mint <span class="pagenum"><a name= +"Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> bement a szobába, épen +akkor mondta Dongó, hogy: „E’ fekete.“ A szegény inas majd +sóbálványnyá. változott, annyira megijedt, mikor a nevét hallotta, +de csak mégis elrebegte valahogy, hogy mért küldte a király. Nagyot +fohászkodott erre Dongó:</p> +<p>„No hála istennek, elértem már a másodikat is.“</p> +<p>Az inas a mint ezt hallotta, alig tudott kitántorogni a +szobából. Mindjárt elhatározták, hogy od’adják a gyürüt a +jövendő-mondónak, s lekenyerezik, hogy ne adjon ki rajtok. Be is +mentek hozzá mindjárt ebéd után. Dongó akkor is olvasta a +kalandáriomból, nagy bölcs pofával: „E’ fehér, e’ fekete, e’ +veres.“</p> +<p>– Már jövendő-mondó uram – kezdte el az egyik inas – látjuk, +hogy abból a könyvből megtudta, hogy mink loptuk el a gyürüt, most +hát azért jöttünk, hogy a gyürüt által adjuk jövendő-mondó uramnak, +azon felül meg is fizetünk jól, csak el ne vádoljon a felséges +királynál.</p> +<p>Dongó nagyon megörült, de azért úgy mutatta, mintha mindent +tudott volna, kiegyezett az inasokkal, hogy nem árulja el őket, ha +jól megfizetnek. Azok megadták a mit kért. <span class= +"pagenum"><a name="Page_259" id="Page_259">-259-</a></span></p> +<p>Harmadik nap ebéd közben kérdezte a király Dongótól:</p> +<p>– No jövendő-mondó uram, eltelt a három nap, tud-e már valamit a +gyürümről?</p> +<p>– Tudok bizony felséges király; de még most nem mondhatom meg, +mert nem telt el a kitűzött idő, még egy éjszaka hátra van; ha most +idő előtt elmondanám, elveszteném minden tudományomat, de holnap +reggel, mikor felkel felséged, mindent megmondok.</p> +<p>Ebéd után Dongó bement a maga külön szobájába, ott addig törte +az eszét, mig kitalálta, mit csináljon a gyürüvel. Volt a királynak +egy igen kedves pávája, még fiók-korában kapta, maga nevelte föl, +minden nap maga etette a tenyeréből; nem adta volna egy borjas +tehénért. Látta Dongó, hogy ez mindég a király körül járkál, +feltette magában, hogy akarhogy mint, ezzel eteti meg a gyürüt. +Reggel felkelt korán, mikor még mindenki aludt a háznál. A páva már +akkor ott járkált az udvaron; Dongó szép szerével magához +édesgette, elkezdett neki kenyér darabokat hányni, egyszer aztán +egybe bele is csinálta a gyürüt, azt vetette oda neki; a páva azt +is megette.</p> +<p>Alig hogy evvel készen volt, hogy a pávát <span class= +"pagenum"><a name="Page_260" id="Page_260">-260-</a></span> +elkergette magától: kijött a király is a ház elébe. Dongó oda ment +hozzá:</p> +<p>– No felséges király, eltelt az idő, megmondhatom, hogy hol van +a gyürü. A pávát ölesse meg felséged, annak a begyében van; +egyszer, mikor mosdott felséges király, letette a gyürüt maga +mellé, a páva oda ment, bekapta, még most is a begyében van.</p> +<p>– Jól van, – mondja a király – de ha nem lesz ott a gyürü, +halálnak halálával hal meg jövendő-mondó uram, a mért azt a kedves +állatomat megöleti, azért jól meggondolja a dolgot, azt mondom.</p> +<p>De Dongó nagyon erősitette, hogy ő tudja, hogy ott van a gyürü, +kiolvasta ő azt a könyvéből, azért hát csak meg kell öletni a +pávát. Megölték; ott nézte a király is, királyné is, mikor +felbontották. Hát a mint hasitja ki a szolgáló a begyét, csak +gördül ám ki belőle a gyönyörűséges gyürü.</p> +<p>Nagyon megörült ennek a király is, meg a felesége is; +össze-vissza ölelték-csókolták Dongót. Azután összecsőditettek +sógort, komát, mindenféle atyafit, nagy dinom-dánomot csaptak.</p> +<p>Ebéd után kisétált a királyné Dongóval <span class= +"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span> +karonfogvást a kertbe, a mint ott sétálnak, egyszer fog a királyné +egy nagy dongó-legyet.</p> +<p>– No jövendő-mondó uram, találja ki, mi van a markomban, száz +arany a díja.</p> +<p>Dongó megvakarta a fejét, elkezdett mormogni magában:</p> +<p>– No Dongó, most szorultál meg!</p> +<p>– A biz a – mondja a királyné – megnyert jövendő-mondó uram, egy +nagy dongó volt.</p> +<p>A mint mennek odább, megint megszólal a királyné:</p> +<p>– Ennek a kertnek a hátulján van egy vadállat, találja ki +jövendő-mondó uram micsoda: száz arany a díja!</p> +<p>Dongó látta, hogy elébb-utóbb csakugyan megtudják, hogy nem +jövendő-mondó, felsóhajtott hát szomorú pofával:</p> +<p>– Már látom, hiába csűri-csavarja a farkát a róka, utoljára is a +verembe esik!</p> +<p>– A biz a’, már megint megnyert jövendő-mondó uram, egy róka van +oda hátra egy veremben.</p> +<p>Nagyon megörült Dongó, hogy megint igy kiránthatta magát a +sárból; nem is felelt aztán semmire, akarmit akartak vele +kitaláltatni. <span class="pagenum"><a name="Page_262" id= +"Page_262">-262-</a></span> „Azt tartja a törvényünk, hogy háromnál +többre nem szabad jövendölni egyszerre.“ Nem is igen kérdezgették +aztán.</p> +<p>Másnap előállott a hat lovas hintó, Dongó felrakatta a sok +pénzt, maga is beleült, elbucsúzott a királytól, avval hajtatott a +csárdához.</p> +<p>Mohácsi akkor is ott leste az ajtó előtt, hogy mikor viszik már +a czimboráját akasztani. Hát egyszer látja, hogy megy arra egy +hintó hat gyönyörű lóval; nézi jobban, látja, hogy Dongó űl benne; +azt gondolta, hogy álmodik, csak akkor bámult aztán el, mikor Dongó +leszállott, s hordatta be a teméntelen sok kincset. Elkezdte +tudakozni, hogy miben áll a dolog.</p> +<p>– Akárhogy van, akármint van pajtás, csakhogy sok pénzünk van, +ehetünk-ihatunk, a mennyi csak kell. Latod, igy van az: a ki mer, a +nyer.</p> +<p>Hozzá is fogtak a vigalomhoz, a ki csak vidékére ment annak a +csárdának, mindenkit megvendégeltek, lakodalom volt éjjel-nappal, +hegyen-völgyön, volt pénz, mint polyva. De hiába! akar milyen +hosszú a kolbász, még is van annak vége, a két obsitos pénze is +elfogyott, úgyannyira, hogy már tartoztak is a korcsmárosnak. +<span class="pagenum"><a name="Page_263" id= +"Page_263">-263-</a></span> Itt összeültek tanakodni, hogy mitévők +legyenek? arra határozták, hogy legjobb lesz elszökni, ott hagyni a +korcsmárost a faképnél. Még akkor éjszaka összeszedték a mijek +volt, egy nagy lámpást is loptak a korcsmárostól, búcsút vettek a +kapufélfától, avval útnak indultak az erdőbe.</p> +<p>A mint ott kódorognak, egyszer mintha valami zsinatot +hallanának; fülelnek jobban, csakugyan hallanak valami veszekedés +formát, mennek arra, hát egy temető közepén egy régi leomlott +templom fala mellett találják magukat. Benéznek az ablakon, látják, +hogy tizenkét zsivány osztozkodik temérdek sok aranyon, ezüstön, +azok marakodnak.</p> +<p>Soká gondolkozott a két obsitos, mindegyik azon törte a fejét, +hogy milyen jó volna azt azoktól elvenni. Egyszer megszólal +Mohácsi:</p> +<p>– Próbáljunk itt egy szerencsét pajtás, hátha el tudnánk +riasztani ezeket a zsiványokat, tegyünk úgy, mintha kisértetek +volnánk; ha megijednének, jó volna azon a pénzen megosztozni.</p> +<p>Dongó helyben hagyta; csak azon tanakodtak még egy kicsit, hogy +mi módon fogjanak hozzá? Utoljára azt is kisütötték. <span class= +"pagenum"><a name="Page_264" id="Page_264">-264-</a></span></p> +<p>Dongónak volt egy nagy fehér katona köpönyegje, azt magára +teritette úgy, hogy a feje se’ látszott, a lámpát a kezébe fogta, +bement lassú lépéssel a templomba a betyárok közzé, oda bent +elkezdte vastag hangon, mintha fazékba beszéltek volna: „Keljenek +föl, a kik itt ezelőtt ezer esztendővel eltemetkeztenek, imhol jön +az itélet, minden embernek számolni kell magával.“ Mohácsi az alatt +kivülről mindenféle köveket, csontokat hajigált a betyárok közzé, s +kiabálta, hol vékonyan hol vastagon, mintha ezeren is lettek volna +odakint: „Jövünk uram mindnyájan! jövünk uram mindnyájan!“ A +betyárok erre a nagy menkő lármára mind szét szaladtak, mint a +csirke, még a ruhájokat is mind ott hagyták, csak ott ne találja +őket az itélet napja.</p> +<p>A két obsitos elkezdett osztozkodni a pénzen, de éltek a +gyanuperrel, hogy hátha visszamennek a zsiványok? azért elkezdtek +kiabálni; „Én se’ engedem ezt az egy pénzt;, én se’ engedem ezt az +egy pénzt.“ De szerencséjök is volt, mert egy a betyárok közül +visszament, hogy megnézi, csakugyan kisértet volt-e? de a mint +meghallotta, hogy mit kiabálnak, visszaszaladt a czimboráihoz. +<span class="pagenum"><a name="Page_265" id= +"Page_265">-265-</a></span></p> +<p>– Hej halljátok annyian vannak azok, hogy abból a tenger pénzből +egy se’ jut egynek, mind azt kiabálja, hogy: „Én se’ engedem ezt az +egy pénzt; én se’ engedem ezt az egy pénzt.“ Erre a betyárok még az +erdőből is kiszaladtak, úgy megijedtek.</p> +<p>A két obsitos szét osztotta a pénzt, mindegyiknek jutott egy-egy +zsákkal; avval ott hagyták a rossz templomot, mentek kifele az +erdőből. A mint mentek, egy helyen két felé vált az út, ott +megszólalt Dongó.</p> +<p>– No édes pajtásom, elég régen élünk már együtt, elég régen +csaljuk a világot, most van pénzünk elég, megélhetünk egymás nélkül +is, itt két felé visz az út, eredj te jobbra, majd én megyek balra, +ha még valaha egymásra bukkanunk, élhetünk megint együtt.</p> +<p>Itt elbucsuztak egymástól, az egyik jobbra, a másik balra ment; +ha el nem váltak volna, még több csalást is végbe vittek volna, +akkor az én mesém is tovább tartott volna.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_266" id= +"Page_266">-266-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT20" id="CHAPT20"></a>A SZOMORU +KIRÁLYKISASSZONY.</h2> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak +volt egy gyönyörűséges szép lyánya, a ki soha el nem mosolyodott, +mindég szomorú volt, senki se tudta megnevettetni. A király nagyon +szomorkodott azon, hogy az ő gyönyörű szép lyánya ugy a búnak adta +magát; kihirdette az országban, hogy a ki az ő lyányát +megnevetteti, annak adja feleségül fele királyságával együtt.</p> +<p>Élt abban az időben egy pásztor, annak volt egy kis aranyszőrü +báránykája, ennek az a tulajdonsága volt, hogy a ki hozzá nyúlt, +úgy oda ragadt, mintha csak belőle lett volna kinőve. Egyszer a +pásztor kihajtotta legelni, a mint legelteti, arra megy egy eladó +lyány; megsimogatta a bárányt, mindjárt oda ragadt. Elkezdi a +pásztor:</p> +<p>– Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a +nagy lyány. <span class="pagenum"><a name="Page_267" id= +"Page_267">-267-</a></span></p> +<p>Hajtotta tovább a báránykát, arra ment egy pap, rá ütött a +botjával a lyányra: „Ej te nagy bolond, mit töltöd itt az időt?“ +mingyárt oda ragadt. Megint elkezdte a pásztor:</p> +<p>– Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőrőd szálán, a +nagy lyány, nagy lyány hátán pálcza, pálcza végén a pap.</p> +<p>Azután arra ment egy asszony egy sütő lapáttal a kezében. +Ráütött a sütő lapáttal a pap farára: „Ugyan tiszteletes uram, +minek bántja azt a szegény lyányt!“ Ez is oda ragadt; megint +elkezdte a pásztor:</p> +<p>– Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a +nagy lyány, nagy lyány hátán pálcza, pálcza végén a pap, pap farán +a lapát, lapát végén asszony.</p> +<p>Jött arra megint egy katona, vezetett arra egy paripát; megfogta +az asszony karját csintalanságból; mindjárt oda ragadt. Megint +elkezdte a pásztor:</p> +<p>– Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a +nagy lyány, lyány hátán a pálcza, pálcza végén a pap, pap farán +lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében +kantárszár, kantárszáron paripa. <span class="pagenum"><a name= +"Page_268" id="Page_268">-268-</a></span></p> +<p>Megint jött egy takács, egy csomó vászonnal rávágott a paripa +farára: „Ejnye beh szép paripa ez“ avval ez is oda ragadt. Elkezdte +a pásztor:</p> +<p>– Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a +nagy lyány, lyány hátán a pálcza, pálcza végén a pap, pap farán +lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében +kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászon végén +takács.</p> +<p>Megint jött egy varga, hozott egy csomó kaptát, rávágott a +takácsra: „Mit bámul itt komám uram?“ Ez is oda ragadt. Csak +elkezdte a pásztor:</p> +<p>– Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a +nagy lyány, nagy lyány hátán pálcza, pálcza végén a pap, pap farán +lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében +kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászon végén +takács, takács hátán kapta, kapta végén varga.</p> +<p>A mint igy teregette őket előre, arra ment a király a szomorú +lyányával. A királykisasszony a mint azt a furcsaságot meglátta, +olyan jó izűt nevetett, hogy majd eldült bele. <span class= +"pagenum"><a name="Page_269" id="Page_269">-269-</a></span></p> +<p>A király is a mint meglátta, magához hivatta a pásztort, neki +adta fele királyságát, meg a szép lyányát; megesküdtek, nagy +lakodalmat csaptak, még ma is élnek, ha meg nem haltak.</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Eddig volt, meddig +volt,<br /></span> <span class="i0">Kelemennek kedve +volt,<br /></span> <span class="i0">A g....ja tele +volt,<br /></span> <span class="i0">Edd meg a mi benne +volt.<br /></span></div> +</div> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_270" id= +"Page_270">-270-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT21" id="CHAPT21"></a>A MACSKA ÉS AZ EGÉR.</h2> +<p>Itt is volt, ott is volt, édes apámnak is volt, édes anyámnak is +volt, nekem is volt, neked is volt, volt a világon egy macska. Ez a +macska egyszer tejet evett egy tálból; oda megy egy kis egér, csak +nyalogatja, csak nyalogatja a tál szélét. Mondja neki a macska:</p> +<p>„Ne bolondozz ám egér pajtás“ ne nyalakodjál, mert majd bekapom +a farkiczádat. A kis egér nem hitte, csak nyalakodott, a macska +bekapta a farkiczáját. Ritt-sirt a kis egér, kérte a macskát, adja +vissza neki a farkiczáját, de az nem adta.</p> +<p>– Hozz nekem tejet a tehéntől, akkor visszaadom a +farkiczádat.</p> +<p>Elment az egér a tehénhez.</p> +<p>– Tehén, adj nekem tejet, tejet adom cziczának, czicza +visszaadja farkiczámat.</p> +<p>– Nem adok addig, – mondja a tehén – mig nekem a kaszástól +szénát nem hozol. <span class="pagenum"><a name="Page_271" id= +"Page_271">-271-</a></span></p> +<p>Elment a kis egér a kaszáshoz.</p> +<p>– Kaszás, adj nekem szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ad +nekem tejet, tejet viszem cziczának, czicza visszaadja a +farkiczámat.</p> +<p>– Nem adok addig, mig nekem a sütőtől kenyeret nem hozol.</p> +<p>Elment a kis egér a sütőhöz.</p> +<p>– Sütő, adj nekem kenyeret, kenyeret viszem kaszásnak, kaszás ad +nekem füvet, füvet viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet +viszem cziczának, czicza visszaadja a farkiczámat.</p> +<p>– Nem adok addig, – mondja a sütő – mig nekem a disznótól +szalonnát nem hozol.</p> +<p>Elment a kis egér a disznóhoz:</p> +<p>– Disznó, adj nekem szalonnát, szalonnát viszem sütőnek, sütő ad +nekem kenyeret, kenyeret viszem kaszásnak, kaszás ad nekem füvet, +füvet viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem +cziczának, czicza visszaadja a farkiczámat.</p> +<p>– Nem adok addig, – mondja a disznó – mig nekem a fától makkot +nem hozol.</p> +<p>Elment a kis egér a fához. A mint ott nézeget fel keservesen, +hogy mi módon kellene onnan <span class="pagenum"><a name= +"Page_272" id="Page_272">-272-</a></span> makkot hozni le; hirtelen +egy szem makk leesett, a kis egérnek a fejére esett, úgy megütötte, +hogy mindjárt megdöglött bele.</p> +<p>Ha a kis egér meg nem döglött volna, talán az én mesém is tovább +tartott volna.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_273" id= +"Page_273">-273-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT22" id="CHAPT22"></a>A FARKAS-TANYA.</h2> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, még az óperenczián is túl volt, volt +egy tojás. Ez a tojás megindult világra. Görgött, görgött, egyszer +előtalált egy ruczát. Azt kérdi tőle a rucza:</p> +<p>– Hova mégy tojás koma?</p> +<p>– Megyek világra.</p> +<p>– Én is megyek, menjünk együtt.</p> +<p>Mennek mendegélnek, előtalálnak egy kakast.</p> +<p>– Hova mentek rucza koma?</p> +<p>– Megyünk világra.</p> +<p>– Én is megyek, menjünk együtt.</p> +<p>Megint mennek mendegélnek, előtalálnak egy varró tűt.</p> +<p>– Hova mentek kakas koma?</p> +<p>– Megyünk világra. <span class="pagenum"><a name="Page_274" id= +"Page_274">-274-</a></span></p> +<p>– Én is megyek, menjünk együtt.</p> +<p>Megint mennek mendegélnek, előtalálnak egy rákot.</p> +<p>– Hova mentek tű koma?</p> +<p>– Megyünk világra.</p> +<p>– Én is megyek, menjünk együtt.</p> +<p>Megint mennek mendegélnek, előtalálnak egy lovat.</p> +<p>– Hova mentek rák koma?</p> +<p>– Megyünk világra.</p> +<p>– Én is megyek, menjünk együtt.</p> +<p>Megint mennek mendegélnek, előtalálnak egy ökröt.</p> +<p>– Hova mentek ló koma?</p> +<p>– Megyünk világra.</p> +<p>– Én is megyek, menjünk együtt.</p> +<p>Mentek aztán mendegéltek, egyszer rájok esteledett. Ott volt egy +kis ház, abba bementek; ki-ki lefeküdt a maga helyére. A tojás bele +feküdt a tüzes hamuba, a rucza meg a kakas felültek a kandalló +tetejére, a rák bele mászott egy dézsa vizbe, a tű a törülközőbe +szúródott bele, a ló lefeküdt a ház közepére, az ökör meg a +pitarba.</p> +<p>Egyszer jön ám haza a tizenkét farkas, a <span class= +"pagenum"><a name="Page_275" id="Page_275">-275-</a></span> kiké a +kis ház volt. A legöregebb még messziről elkezdett kiabálni:</p> +<p>„Phű-phű, de idegen szagot érzek, ki mer bemenni?“</p> +<p>Volt köztük egy hánya-veti, az azt mondta: „Hogy ő bemegy, ha +ezer ördög van is odabent, nem félek én semmitől.“ Be is ment; hogy +az övék volt a ház, egészen tudta a dörgést, mi hol áll; legelőször +is a kandalló tetején kereste a büdös köves szilánkot, hogy majd +mécsest gyújt, de a kakas meg a rucza elkezdtek lármázni, akkor +bele nyúlt a hamuba, hogy majd parazsat keres, a tojás elpukkant, +szaladt a dézsához mosakodni, ott meg a rák csípte meg az +ollójával, azután szaladt a törülközőhöz, ott meg a tű szúrta meg, +nagy ijedten a ház közepére ugrik, ott a ló rúgja oldalba, a mint +szalad kifele, az ökör is neki esett, felkapta a szarvára, az udvar +közepére lökte. Erre elkezdett ordítni, mint a fába esett féreg, +szaladt a többi farkasokhoz.</p> +<p>– Jaj fussunk fussunk. Égszakadás! földindulás! Valamennyi ördög +mind oda bent van. Nyúlok a hamuba, meglőnek puskával, szaladok +dézsához, megvágnak ollóval; kapkodok kendőhöz, banya szúr tűjével; +futok ajtó <span class="pagenum"><a name="Page_276" id= +"Page_276">-276-</a></span> mellé, kilöknek lapáttal; szaladok +pitarba, vesznek vasvillára; egy kiált „hep-hep-hep“, más ordit +„add feljebb“, akkor nagyot estem, bezzeg jaj volt nekem.</p> +<p>Akkor neki indultak, még most is szaladnak, ha meg nem +állottak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_277" id= +"Page_277">-277-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT23" id="CHAPT23"></a>PANCZIMANCZI.</h2> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, még az óperencziás tengeren is túl +volt, volt egy szegény asszony, annak volt egy igen rest lyánya, a +ki soha semmit se’ lendített a ház körül, hanem csak ült a padon a +ház előtt, vagy pedig a faluba sétifikált előre-hátra. Váltig +ütötte-verte az anyja, de nem használt semmit. Egyszer épen +olyankor pufolta, mikor a királyfi többed magával arra sétált; +megszólitja a királyfi:</p> +<p>– Ugyan szegény asszony, mért üti kend azt a lyányt olyan +nagyon?</p> +<p>– Oh felséges királyfi, hogy ne ütném, mikor minden félét megfon +arany fonálnak, a mit elől-utól talál a ház körül, most is, mig a +városba voltam kenyeret keresni, minden ágyamat megfonta arany +fonálnak, most már a sincs a mire lehajtsuk a fejünket.</p> +<p>Nagy szeget ütött ez a király fejébe: „Ejnye de derék lyány, jó +volna ez nékem.“ <span class="pagenum"><a name="Page_278" id= +"Page_278">-278-</a></span></p> +<p>Máskor megint arra sétált a királyfi, megint csak ütötte-verte a +szegény asszony a lyányát. Azt kérdi a királyfi:</p> +<p>– Mért üti-veri kend szegény asszony azt a lyányt megint?</p> +<p>– Oh felséges királyfi, hogy ne ütném-verném, mikor még a +sövényt is mind felfonta aranyfonálnak.</p> +<p>Még nagyobb szeget ütött a dolog a királyfi fejébe.</p> +<p>Harmadszor már szántszándékkal vette arra az útját, hát megint +csak ott kinozta a lyányát a szegény asszony.</p> +<p>Akkor már épen nem állhatta meg a király szó nélkül:</p> +<p>– Ejnye kutya teremtette! minek üti-veri kend azt a szegény +lyányt?</p> +<p>– Hogy ne ütném, felséges királyfi, mikor még a háztetejéből is +mind aranyfonalat fon, pedig az nekem nem kell.</p> +<p>– Azért bizon so’se’ üsse-verje, hogy olyan jó fonó; elveszem +én, majd lesz én nálam miből fonni aranyfonalat.</p> +<p>Nagyon megörült a szegény asszony, hogy megszabadulhat attól a +rosz lyánytól; a királyfi is megörült, mert szép is volt a lyány, +<span class="pagenum"><a name="Page_279" id= +"Page_279">-279-</a></span> de meg gondolta a királyfi, hogy ha még +a sövényből is aranyfonalat csinál, hát ő nála a drága szép lenből +milyet fonhat?! Nem is húzták-halasztották a dolgot, megesküdtek, +olyan lakodalmat csaptak, hogy Henczidától Bonczidáig folyt a sárga +lé.</p> +<p>Egy héttel a lakodalom után mondja a királyfi a feleségének:</p> +<p>– No édes feleségem, te talán meg is unod magad, hogy nem +fonhatsz, hanem ne félj! majd hozok én már lent. Holnap vásár lesz +itt a szomszéd városban, majd veszek ott vagy egy szekérrel.</p> +<p>Vett is a királyfi annyit, hogy nyolcz ökör alig birta haza.</p> +<p>– No feleségem, ehez már fonhatsz.</p> +<p>A szegény királyné nem merte megmondani, hogy nem tud fonni; +bezárkózott egy szobába, ott sirt-ritt három nap, három éjjel. +Harmadik éjszaka a mint ott sir-ri, éjfél tájban megzörgeti valaki +az ablakot.</p> +<p>– Nyisd ki királyné az ablakodat!</p> +<p>A királyné kinyitotta, beugrott rajta egy kisember, három arasz +volt a hossza, két rőf a bajuszsza, egy sing a szakálla. +Megszólitotta a királynét: <span class="pagenum"><a name="Page_280" +id="Page_280">-280-</a></span></p> +<p>– Tudom mi a bajod, felséges királyné, de tudok ám én azon +segíteni. Én három nap alatt azt a sok lent mind meg tudom fonni +aranyfonálnak, addig te találd ki a nevem, ha kitalálod, itthon +maradhatsz, ha ki nem találod, elviszlek magammal.</p> +<p>Gondolkozott a királyné, mi tévő legyen, utoljára is arra +határozta, hogy od’adja a lent, mindegy, akar igy, akar ugy hal +meg. A kis ember elvitte a sok lent. Most a királyné még szomorúbb +lett, mert sehogy se’ tudta a kis ember nevét kitalálni.</p> +<p>Másnap kiküldte a királyfi a vadászait az erdőre. Este, a mint +haza jönnek, azt találja tőlök kérdezni:</p> +<p>– Mi ujság fiuk?</p> +<p>– Jaj felséges királyfi – kezdi az egyik – tudnék én valamit, de +tán el se’ hiszi felséged.</p> +<p>– Már mért ne hinném? elhiszem biz én, csak mondd el.</p> +<p>– Hát felséges király, a mint az este ránk esteledett az idő, a +többiek tüzet raktak, elkezdtek danolni; én hogy nagyon álmos +voltam, ott hagytam őket, elindultam az erdőbe, hogy majd valami jó +mohos helyet keresek magamnak, a hova lefeküdjem. A mint barangolok +<span class="pagenum"><a name="Page_281" id= +"Page_281">-281-</a></span> előre-hátra, egy pislogó tűz ötlik a +szemembe. Én is mindjárt arra fordítottam a szekerem rúdját, hogy +megnézzem, mi az ott. Hát látom, hogy egy piczi kis tüzet ugrál +keresztűl-kasul egy piczi kis ember, három arasz volt a hossza, két +rőf a bajuszsza, egy sing a szakálla, mindég ezt kiabálta, egy kis +szalonnát forgatva: „Én vagyok Panczimanczi, az én nevem senki se’ +tudja, sütök-főzök, holnap után szép mennyasszonyt hozok.“ Én avval +eljöttem onnan, hogy majd a pajtásaimnak is megmutatom a csoda +bogarat, de mire vissza mentünk, hült helyét találtuk.</p> +<p>Mindenki elcsudálkozott ezen a furcsaságon, csak a királyné +örült meg neki, mert tudta, hogy az az ő embere. Este nagy vigan +ült a szobájában, még az ablakát is nyitva hagyta; egyszer csak +ugrik be rajta egy kis ember.</p> +<p>– No királyné, kitelt a három nap, haza hoztam a sok drága +aranyfonalat, hát te kitaláltad-e az én nevemet?</p> +<p>– Hallgass Panczimanczi, hogy ne találtam volna!</p> +<p>Leesett az álla szegény Panczimanczinak, szó nélkül hordta be a +sok aranyfonalat a kamarába. <span class="pagenum"><a name= +"Page_282" id="Page_282">-282-</a></span></p> +<p>Másnap reggel bevezeti a királyné az urát a kamarába karon +fogva, mutatja neki a sok aranyfonalat.</p> +<p>– Nézd csak kedves uram, felséges király, de sok szép +aranyfonalat fontam.</p> +<p>A királynak majd elvette a szeme világát a nagy fényesség, úgy +annyira, hogy félre kellett neki fordulni. Össze-vissza csókolta a +feleségét.</p> +<p>Harmadnap abban a városban volt vásár, a hol a királyfi lakott, +kiment a királyfi, összevásárolt minden lent, a mi csak a vásárban +volt. A királyné az alatt otthon sirt-ritt, nem tudta, mit +csináljon megint a sok lennel. Egyszer eszébe jutott, hogy lakik +ott közelében három koldus asszony, a kik közül az egyiknek a háta +volt kipúposodva, másiknak az ajaka ért le a melléig, harmadiknak a +nyelve verte a hasát. Ezeket magához hivatta a királyné, +megparancsolta nekik, hogy majd ha a király otthon lesz, menjenek +oda koldulni, s ha kérdi a király, mitől lettek olyan nyomorékok, +mondják, hogy a sok fonástól.</p> +<p>Ugy is lett. Haza ment a király, megebédelt, délután kiment az +udvarra sétálni. A mint ott sétálgat, egyszer csikorog a kisajtó, +oda néz <span class="pagenum"><a name="Page_283" id= +"Page_283">-283-</a></span> a király, látja, hogy alig tud rajta +bejönni egy szegény asszony, olyan púpos a háta, oda megy a +királyhoz, kéri, hogy:</p> +<p>„Az Isten nevében, ne sajnáljon neki adni valamit.“ A király +adott neki egy aranyat, de megkérdezte tőle:</p> +<p>– Ugyan szegény asszony, mi dolog az, hogy a kend háta ugy +kipúposodott, vagy ilyen volt mindég?</p> +<p>– Jaj felséges király! nem volt olyan szép lyány mint én, ebben +a városban se’, de nagyon dolgos voltam, mindég fontam, +éjjel-nappal, s a sok üléstől igy kipúposodott a hátam.</p> +<p>A király gondolkozóba esett, hogy hátha az ő felesége is igy +megpúposodnék; de csak járkált tovább. Egy kis idő mulva megint +csak nyilott a kisajtó, megint jött rajta be egy koldus asszony, a +kinek az ajaka a mellét verte. Ennek is adott a király egy aranyat, +s ettől is megkérdezte, mitől nőtt ugy meg az ajaka.</p> +<p>– Jaj felséges király – felelt a koldus asszony – nem volt olyan +szép lyány, mint én nagy darab földön; de sokat fontam, sokat +rágtam a kendert, utoljára igy megnőtt az ajakam.</p> +<p>Már itt a király arra gondolt, hogy megmondja a feleségének, +hogy kevesebbet fonjon, <span class="pagenum"><a name="Page_284" +id="Page_284">-284-</a></span> neki is indult, hogy bemegy a házba, +de a kutyák elkezdtek ugatni, hát csak megnézte, hogy ki jön? Nem +más ment befele, mint a harmadik koldus asszony, a kinek a nyelve a +hasáig lógott.</p> +<p>– Hát a kend nyelve mitől nőtt ilyen nagyra? kérdi tőle a +király.</p> +<p>– Jaj felséges király, biz ez a sok fonástól, sokat kell +nyálazni a fonalat, mikor fon az ember, attól nőtt igy meg.</p> +<p>A király beszaladt a feleségéhez, elmondta neki, hogy mit +látott-hallott, milyen volt a három koldus asszony: „De nem is +engedem ám, hogy többet fonj, még csak egy arasznyi fonalat +se’!“</p> +<p>A királyné tettette magát, mintha ő bánná legjobban a dolgot, +elkezdett sirni-rini, de nem használt semmit; a király a sok lent +mind megégettette, még a hamuját is kihordatta az udvarából.</p> +<p>Az napságtól semmi gondja se’ maradt a királynénak, még ma is +boldogul élnek, ha meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_285" id= +"Page_285">-285-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT24" id="CHAPT24"></a>A HÓLYAG, SZALMASZÁL ÉS A +TÜZES ÜSZÖK.</h2> +<p>Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember, annak +volt egy kis malacza; ezt a kis malaczot a szegény ember megölte, a +hólyagját felkötötte a füstre. A szegény hólyagnak ott ette a füst +sokáig a szemét, eleget törte rajta a csürhe járást, hogy kellene +azon segiteni, utoljára ráadta a fejét, hogy biz ő elszökik. A mint +megy mendegél hetedhét ország ellen, előtalál egy szalmaszálat.</p> +<p>– Hova mégy hólyag koma? szóllitja meg a szalmaszál.</p> +<p>– Megyek hetedhét ország ellen, mert a gazdám füstre tett, s nem +állhattam tovább.</p> +<p>– No hát menjünk együtt.</p> +<p>Mentek mendegéltek, megtaláltak egy tüzes üszköt. <span class= +"pagenum"><a name="Page_286" id="Page_286">-286-</a></span></p> +<p>– Hova mentek szalmaszál koma? kérdi a tüzes üszök.</p> +<p>– Megyünk hetedhét ország ellen, mert hólyag komát a gazdája a +füstre tette, s nem állhatta tovább.</p> +<p>– No hát menjünk együtt.</p> +<p>A mint mentek mendegéltek, nem sokára egy nagy vizhez értek; ott +elkezdtek tanácskozni, hogy hogy menjenek át? Hólyag koma kapta +magát, átgördült rajta, a szalmaszál koma is neki fogott az +úszásnak, de a tüzes üszök koma elkezdett sirni, hogy őtet se’ +hagyják ott, mert ő bele fulad, ugy annyira, hogy szalmaszál koma +megszánta, visszament érte, felvette a hátára.</p> +<p>A mint a viz közepéig értek, szalmaszál koma elégett, tüzes +üszök koma belefuladt a vizbe; a hólyag koma olyan jó izűt nevetett +a tulsó parton, hogy mindjárt kipukkant.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_287" id= +"Page_287">-287-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT25" id="CHAPT25"></a>A KIS GÖMBÖCZ.</h2> +<p>Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember, annak +volt egy felesége, három lyánya, meg egy kis malacza. Egyszer +megölték a kis malaczot, a húsát felkötötték a padlásra. Már +kolbásza, hurkája, sonkája mindene elfogyott a kis malacznak, csak +a gömböcze volt még meg. Egyszer arra is ráéhezett a szegény +asszony, felküldte a legöregebb lyányát a padlásra.</p> +<p>– Eredj lyányom, hozd le azt a kis gömböczöt, főzzük meg.</p> +<p>Felment a legöregebbik lyány érte, a mint le akarta vágni, +elkiáltotta magát a kis gömböcz: „Hamm, bekaplak!“ avval bekapta. +Már odalent nem győzték várni, felküldte a szegény asszony a +középső lyányát:</p> +<p>– Eredj már lyányom, nézd meg, mit csinál a nénéd ennyi +ideig?</p> +<p>Felment a középső lyány, kereste a nénjét, <span class= +"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span> s hogy +nem találta, le akarta vágni a gömböczöt. De a gömböcz megint +elkiáltotta magát „Hamm, téged is bekaplak!“ avval bekapta ezt is. +Már oda lent sehogy se’ tudták elgondolni, hogy mért nem jön az a +két lyány, felküldte hát a szegény asszony a legkisebb lyányát +is:</p> +<p>– Ugyan lyányom, eredj már fel, nézd meg, mit csinál a két +nénéd, aztán hozzátok le már azt a gömböczöt valahára.</p> +<p>Felment a legkisebb lyány is, de ezt is csak elnyelte a gömböcz. +Már a két öreg sehogy se’ tudta mire vélni a dolgot.</p> +<p>– No apjuk – mondja a szegény asszony – már látom, magamnak kell +felmennem, azok most bizonyosan az aszalt meggyet eszik.</p> +<p>Felment a szegény asszony, kereste a lyányait, hogy nem találta, +le akarta vágni a gömbőczöt, de a gömböcz ezt is bekapta. A szegény +ember csak várta, csak várta őket, hogy nem jöttek, gondolta, hogy +tán valami baj van, felment ez is. A mint közel ment a kis +gömböczhöz, elkiáltotta magát: „Hamm téged is bekaplak!“ Avval +bekapta ezt is, de a rossz kócz madzag már az öt embert nem birta +meg, leszakadt a kis gömböcz. Elkezdett görögni, görgött-görgött, a +padlás grádicsán is legörgött, <span class="pagenum"><a name= +"Page_289" id="Page_289">-289-</a></span> ki ment egyenesen az +utczára. Épen ott ment el egy csomó kaszás, jött haza a mezőről, a +kis gömböcz azokra is rákiáltott: „Hamm, titeket is bekaplak!“ +avval bekapta ezeket is. Megint görgött odább, előtalált egy +regement katonát, azokra is rákiáltott: „Hamm, titeket is +bekaplak!“ avval bekapta ezeket is. Megint csak görgött odább, +egyszer egy hidra ért, a mi alól a viz egészen ki volt száradva, +épen akkor ment arra egy hintó, a kis gömböcz félre akart előle +ugrani, hogy el ne tapossa, de leesett a hídról, kirepedt az +oldala, kiomlott belőle a sok ember, ki-ki a maga dolgára ment, a +kis gömböcz meg ott maradt kirepedve.</p> +<p>Ha a kis gömböcz ki nem repedt volna, az én mesém is tovább +tartott volna.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_290" id= +"Page_290">-290-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT26" id="CHAPT26"></a>FARKAS-BARKAS.</h2> +<p>Volt a világon egy kis tyúk, csak ott kapargált csak ott +kapargált a szeméten, egyszer a szomszéd fia áthajitott egy kis +követ, egyenesen a kis tyúk fejére esett. Megijedt a kis tyúk, +szaladt, szaladt, mindig ezt kiabálta: „Fussunk fussunk, égszakadás +földindulás!“ A mint szaladt, előtalált egy kis kakast. Azt kérdezi +a kis kakas:</p> +<p>– Hova szaladsz kis tyúk koma?</p> +<p>– Jaj fussunk fussunk, égszakadás földindulás!</p> +<p>– Honnan tudod?</p> +<p>– Fejemen történt.</p> +<p>– Nohát fussunk, én is futok.</p> +<p>Futottak futottak, előtaláltak egy nyulat; kérdezi a nyul:</p> +<p>– Hova szaladtok kakas koma?</p> +<p>– Jaj fussunk fussunk, égszakadás földindulás!</p> +<p>– Honnan tudod? <span class="pagenum"><a name="Page_291" id= +"Page_291">-291-</a></span></p> +<p>– Tyúk komától.</p> +<p>– Hát tyúk koma?</p> +<p>– Fején történt.</p> +<p>– Nohát fussunk, én is futok.</p> +<p>– Megint futottak, előtaláltak egy őzet; kérdezi az őz:</p> +<p>– Hova szaladtok nyul koma?</p> +<p>– Jaj fussunk fussunk, égszakadas földindulás!</p> +<p>– Honnan tudod?</p> +<p>– Kakas komától.</p> +<p>– Hát kakas koma?</p> +<p>– Tyúk komától.</p> +<p>– Hát tyúk koma?</p> +<p>– Fején történt.</p> +<p>– Nohát fussunk, én is futok!</p> +<p>Megint futottak, előtaláltak egy rókát; kérdezi a róka:</p> +<p>– Hova szaladtok őz koma?</p> +<p>– Jaj fussunk fussunk, égszakadás földindulás!</p> +<p>– Honnan tudod?</p> +<p>– Nyul komától.</p> +<p>– Hát nyul koma?</p> +<p>– Kakas komától.</p> +<p>– Hát kakas koma? <span class="pagenum"><a name="Page_292" id= +"Page_292">-292-</a></span></p> +<p>– Tyúk komától.</p> +<p>– Hát tyúk koma?</p> +<p>– Fején történt.</p> +<p>– Nohát fussunk, én is futok.</p> +<p>Futottak futottak, előtaláltak egy farkast; kérdezi a +farkas:</p> +<p>– Hova futtok róka koma?</p> +<p>– Jaj fussunk fussunk, égszakadás földindulás!</p> +<p>– Honnan tudod?</p> +<p>– Őz komától.</p> +<p>– Hát őz koma?</p> +<p>– Nyul komától.</p> +<p>– Hát nyul koma?</p> +<p>– Kakas komától.</p> +<p>– Hát kakas koma?</p> +<p>– Tyúk komától.</p> +<p>– Hát tyúk koma?</p> +<p>– Fején történt.</p> +<p>– Nohát fussunk, én is futok.</p> +<p>Futottak futottak, mindég csak ezt kiabálták: „Jaj fussunk +fussunk, égszakadás földindulás!“; már rájok is esteledett, de +azért ők csak futottak, egyszer egy verembe estek. Mit csináljanak, +mit csináljanak; hogy menjenek ki? <span class="pagenum"><a name= +"Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> Már nagyon éhesek voltak, +egyszer azt mondja a farkas:</p> +<p>– No barátim komáim, már most mit csináljunk? nagyon is +ehetnénk, ha ez soká igy tart, mindnyájan eldöglünk. Hanem +gondoltam én egyet, számláljuk el mindnyájunk nevét, a kié +legcsunyább lesz, azt együk meg. Ráálltak mindnyájan: elkezdte a +farkas:</p> +<p>– Farkas-barkas jaj beh szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm +az is szép, nyulom-búlom az is szép, kakas-bakas az is szép, +tyúkom-búkom jaj beh rút!</p> +<p>Szétszaggatták a kis tyúkot, meg is ették hamarjában, de biz az +még a fél fogukra se’ volt elég; megint elkezdte a farkas:</p> +<p>– Farkas-barkas jaj beh szép! róka-bóka az is szép, nyulom-búlom +az is szép, kakas-bakas jaj beh rút!</p> +<p>Szétszaggatták a kakast is, meg is érték vele akkor nap, hanem +bizony másnap megéheztek, megint elkezdte a farkas:</p> +<p>– Farkas-barkas jaj beh szép! róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm +az is szép, nyulom-búlom, jaj beh rút!</p> +<p>Megették a kis nyulat is, az is elég volt egy <span class= +"pagenum"><a name="Page_294" id="Page_294">-294-</a></span> napra, +de másnapra megéheztek, megint elkezdte a farkas:</p> +<p>– Farkas-barkas jaj beh szép! róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm +jaj beh rút!</p> +<p>Széttépték az őzet is, az már elég volt vagy két napra, de biz +utoljára az is elfogyott. Megint nagyon megéheztek, egyszer azt +mondja a farkas a rókának:</p> +<p>– No róka pajtás, már most nincs mit enni, hanem vagy én eszlek +meg, vagy te engem, azért hát birkozzunk meg, nézzük, melyik lesz a +győztes, a ravaszság-e vagy az erősség?</p> +<p>Megbirkoztak; a farkas lett a győztes, megölte a rókát; már +evvel megérte egy hétig is, hanem ekkor ez is elfogyott, megint +megéhezett a farkas. Mit csináljon nagy kinjában? elkezdett +orditani, a mint a torkán kifért; épen vadászok jártak arra, +észrevették, agyonlőtték, a bőréből bundát csináltak, még most is +viselik, ha el nem nyűtték.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_295" id= +"Page_295">-295-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT27" id="CHAPT27"></a>A KAKASKA ÉS A +JÉRCZIKE.</h2> +<p>Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy kis kakaska, meg egy +jérczike; a mint ott kapargáltak a szemétdombon, megtalált a +jérczike egy szem kökényt, el akarta nyelni, megakadt a torkán, +elkezdett fúladozni, kérte a kakaskát:</p> +<p>– Eredj kakaskám, hozz a kúttól vizet, mert mindjárt megfúlok a +kökénytől.</p> +<p>Elment a kakaska a kúthoz:</p> +<p>– Kút! adjál nekem vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt +megfúlad a kökénytől.</p> +<p>– Nem adok biz én, mig nekem a fától zöld galyat nem hozol.</p> +<p>Elment a kakaska a fához:</p> +<p>– Fa adjál nekem zöld galyat, zöld galyat adom kútnak, kút ád +nekem vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfúlad a +kökénytől. <span class="pagenum"><a name="Page_296" id= +"Page_296">-296-</a></span></p> +<p>– Bizony nem adok én – felel neki a fa – míg nekem a szép +lyánytól koszorút nem hozol.</p> +<p>Elment a kakaska a szép lyányhoz:</p> +<p>– Szép lyány! adjál nekem koszorút, koszorút adom fának, fa ád +nekem zöld ágat, zöld ágat viszem kútnak, kút ád nekem vizet, vizet +viszem pityikének, pityike mindjárt megfúlad a kökénytől.</p> +<p>– Bizony nem adok én, mig nekem a vargától czipőt nem hozol.</p> +<p>Elment a kakaska a vargához:</p> +<p>– Varga! adjál nekem czipőt! czipőt viszem szép lyánynak, szép +lyány ád érte koszorút, koszorút adom fának, fa ád érte ágat, ágat +viszem kútnak, kút ád érte vizet, vizet viszem pityikének, mert +mindjárt megfúlad a kökénytől.</p> +<p>– Bizony nem adok én, míg nekem a molnártól csirizt nem +hozol.</p> +<p>Elment a kakaska a molnárhoz.</p> +<p>– Molnár! adjál nekem csirizt, csirizt adom vargának, varga ád +nekem czipőt, czipőt adom szép lyánynak, szép lyány ád nekem +koszorút, koszorút adom fának, fa ád nekem ágat, ágat viszem +kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt +megfúlad a kökénytől. <span class="pagenum"><a name="Page_297" id= +"Page_297">-297-</a></span></p> +<p>– Nem adok addig, míg nekem a disznótól hájat nem hozol.</p> +<p>Elment a kakaska a disznóhoz:</p> +<p>– Disznó adjál nekem hájat, hájat viszem molnárnak, molnár ád +nekem csirizt, csirizt viszem vargának, varga ád nekem czipőt, +czipőt viszem szép lyánynak, szép lyány ád nekem koszorút, koszorut +viszem fának, fa ád érte ágat, ágat viszem kútnak, kút ád nekem +vizet, vizet viszem pityikének, pityike mindjárt megfúlad a +kökénytől.</p> +<p>– Nem adok biz én, míg a szolgálótól moslékot nem hozol.</p> +<p>– Elment a kakaska a szolgálóhoz:</p> +<p>– Szolgáló adjál nekem moslékot, moslékot viszem disznónak, +disznó ád érte hájat, hájat viszem molnárnak, molnár ád érte +csirizt, csirizt viszem vargának, varga ád érte czipőt, czipőt +viszem szép lyánynak, szép lyány ád érte koszorút, koszorút viszem +fának, fa ád érte ágat, ágat viszem kútnak, kút ád érte vizet, +vizet viszem pityikének, pityike mindjárt megfúlad a kökénytől.</p> +<p>A szolgáló adott neki moslékot, moslékot vitte disznónak, disznó +adott neki hájat, hájat vitte molnárnak, molnár adott neki csirizt, +csirizt <span class="pagenum"><a name="Page_298" id= +"Page_298">-298-</a></span> vitte vargának, varga adott neki +czipőt, czipőt vitte szép lyánynak, szép lyány adott neki koszorút, +koszorút vitte fának, fa adott neki ágat, ágat vitte kútnak, kút +adott neki vizet, vizet vitte pityikének, de a pityike már akkorra +megfúladt a kökénytől.</p> +<p>Ha a pityike meg nem fúladt volna, az én mesém is tovább tartott +volna.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_299" id= +"Page_299">-299-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT28" id="CHAPT28"></a>A KÉT KOSZORÚ.</h2> +<p>Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt +két gyönyörű szép lyánya. Egyszer ennek a királynak el kellett +menni háborúba, sajnálta a két fiatal lyányt gyámol nélkül hagyni, +hogy elkapja őket a világ, de hiába! menni kellett; hagyott hát +mindegyik lyányánál egy-egy koszorút, szép nyíló virágból +fontat:</p> +<p>– No lyányaim, ezt a két koszorút azért adom, hogy megtudjam, +hogy viseltétek magatokat, mig én oda voltam, a ki megmarad +ártatlannak, annak a koszorúja is megmarad virulónak, hanem a ki +rossz, gonosz életet folytat, azé elhervad, ha éjjel-nappal mindig +harmattal öntözi is. Azért a kinek elhervad a koszorúja, azt +irgalom nélkül elkergetem a háztól.</p> +<p>Elment a király; de alig hogy betette maga után a kilincset, a +nagyobbik lyány összehitta az olyan maga-fajta jóféle lyányokat, +urfiakat, <span class="pagenum"><a name="Page_300" id= +"Page_300">-300-</a></span> ott mindig ihogtak-vihogtak, olyan volt +a ház, mint egy korcsma, éjjel-nappal mindig jártak ki s be rajta; +a szegény ártatlan kisebbik lyány mondta neki, hogy ne csinálja +azt, majd elhervad a koszorúja, akkor jött észre a nagyobbik is, de +már akkor későn, elvesztette már szűzies ártatlanságát, +csinálhatott már akkor akarmit, el volt hervadva a koszorú. +Megijedt nagyon, hogy elkergeti az apja, de a húgának nem szólt +semmit, a koszorút se mutatta meg, hanem éjtszaka mikor aludtak, +csendesen fölkelt, megcserélte a két koszorút, a magáét tette a +húgáé helyébe. A szegény kisebb lyány mikor felébredt, meglátta a +koszorút, hogy el van hervadva, elkezdett sírni, de olyan +keservesen, hogy az ellenségnek is megesett volna rajta a szíve. A +nagyobb lyány csak a nagy zokogásra ébredt fel, oda ment hozzá, +kérdezte, hogy mi baja, a szegény lyány szólni se’ tudott, ugy erőt +vett rajta a zokogás, csak rámutatott a koszorúra, a nagyobbik is +tettette magát, mint ha nagyon sajnálná, elkezdett sirni, mutogatta +a maga koszorúját, hogy még az egészen ép, azon módon van, a hogy +az apja od’adta. A szegény kisebb lyány nem szólt, nem is +panaszkodott, csak sirt keserves zokogással. <span class= +"pagenum"><a name="Page_301" id="Page_301">-301-</a></span></p> +<p>De a gonosz néne még avval nem elégedett meg, hogy a koszorút +elcserélte, egészen tönkre akarta tenni a húga jó hirnevét, hogy +őrá még csak ne is gyanakodhassanak. Itt hát mit cselekedett? +istenfélő ember még nem is gondolna olyanra; kiment a kertbe, +fogott egy piczi-kis kigyót, azt egy pohár vizbe tette, megitatta a +testvérjével; az szegény megitta, mert búvában azt se’ tudta +hanyadán van, nem hogy arra vigyázott volna, van-e valami a vizben, +a mit iszik, vagy nincs?</p> +<p>Ez napságtól fogva napról-napra nőtt a lyány hasa, mert a kigyó +nőtt benne, a nénje pedig ráfogta, hogy viselős. Mikor már olyan +nagy volt a hasa, hogy a ki nem tudta, csakugyan nem gondolhatott +mást, mint hogy viselős, haza jött a király a háborúból. Még le se’ +szállt a kocsiról, már a nagyobbik lyány szaladt elibe, mutogatta a +koszorúját, hogy milyen szép, a húgát pedig bevádolta, hogy a +koszorúja is elhervadt, meg viselős is. Maga elébe hivatta a király +a kisebb lyányát, látta, hogy nagy a hasa, mindjárt elkergette, +hogy pusztuljon a szeme elől, mert ő olyan lyányt, a kinek még +férjhez menetele előtt kontyot kell kötni, látni se’ akar. Hiába +volt <span class="pagenum"><a name="Page_302" id= +"Page_302">-302-</a></span> minden kérés-könyörgés, a király rá se’ +hallgatott.</p> +<p>Felkészült hát az útra, hanem mielőtt elindult volna, kérte az +apját, hogy csináltasson neki utoljára egy selyemruhát, és egy +faruhát. Ezt megtette a király, hiszen a halálra szentencziázott +rabnak is megteszik az utolsó kivánságát, hát a maga tulajdon +lyányának hogy ne tette volna? Magára vette a szegény lyány alól a +selyemruhát, felibe a faruhát, ugy indult el.</p> +<p>Ment mendegélt, hetedhét ország ellen, egyszer egy nagy városba +ért, a hol egy fiatal király lakott. Ott egyenesen ment a +királyhoz, kérte, hogy fogadja meg őtet pulykapásztornak, a király +eleinte meg se’ akarta fogadni, hogy olyan faruhás lyány meg se’ +tudja őrizni a pulykát, de ez addig könyörgött, mig utoljára mégis +megfogadta. Ott éldegélt aztán sokáig, mindig a faruhában járt; +reggelenkint kihajtotta a pulykákat a mezőre, este meg haza. +Egyszer egy reggel csak oda hajtotta a királyi palota elébe, ott +folyt egy folyó, annak a partján igen szép fű volt, ott leült egy +fűzfa alá, a pulykák meg legelgettek. A mint ott üldögélt a jó +hűvösön, szép csendesen elaludt, alig aludt el, kidugta egy-néhány +kigyó a vizből a fejét, <span class="pagenum"><a name="Page_303" +id="Page_303">-303-</a></span> elkezdtek beszélni annak a kigyónak, +amelyik a lyány hasába volt:</p> +<p>– Gyere ki pajtás abból a büdös gyomorból, ugyan hogy nem +restellesz magad lenni, gyere ki, jobb itt a vizben, itt sokan +vagyunk czimboráid.</p> +<p>Addig-addig csalogatták, mig utoljára csakugyan kimászott a +lyány száján, bele ment a vizbe.</p> +<p>Ezt pedig a király mind látta az ablakából, mindjárt küldte az +inasát, hogy hivja fel a pulykapásztor-lyányt. Felhivta az inas, +hanem a lyány levetette először a faruhát, hogy csak a selyem +maradt rajta, ugy ment be. Hej dehogy ismerte a király, hogy ez a +pulykapásztor, még mikor mondta, se’ akarta neki elhinni, mert +mióta a kigyó kiment belőle, százszor szebb lett, mint az előtt is +volt; akkor a lyány elbeszélte egész élete folyását, a király +megölelte-megcsókolta:</p> +<p>– No szivemnek szép szerelme, te az enyém én a tied, ásó-kapa +válaszszon el egymástól.</p> +<p>Másnap megesküdtek, nagy lakodalmat csaptak, hét nap hét éjjel +mindig ettek-ittak.</p> +<p>Lakodalom után elmentek a lyány apjához <span class= +"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> +elbeszéltek neki mindent, hogy milyen gonosz a nagyobbik lyánya, a +király mindjárt kő közzé rakatta, ott veszett el étlen-szomjan; a +fiatal párnak pedig által adta a maga országát is, evvel megint +nagy lakodalmat csaptak, boldogul éltek, mig meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_305" id= +"Page_305">-305-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT29" id="CHAPT29"></a>A KÓRÓ ÉS A KIS MADÁR.</h2> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis madár. Ez a +kis madár egyszer nagyon megunta magát, rászállt egy kóróra:</p> +<p>– Kis kóró ringass engemet!</p> +<p>– Nem ringatom biz én senki kis madarát!</p> +<p>A kis madár megharagudott, elrepült onnan. A mint ment +mendegélt, talált egy kecskét:</p> +<p>– Kecske! rágd el a kórót!</p> +<p>Kecske nem ment kóró rágni, a kóró még se’ ringatta a kis +madarat. Megint ment mendegélt a kis madár, talált egy farkast:</p> +<p>– Farkas! edd meg a kecskét!</p> +<p>Farkas nem ment kecske enni, kecske nem ment kóró rágni, kóró +még se’ ringatta a kis madarat.</p> +<p>Megint ment mendegélt a kis madár, talált egy falut:</p> +<p>– Falu! kergesd el a farkast!</p> +<p>Falu nem ment farkas kergetni, farkas nem ment kecske enni, +kecske nem ment kóró rágni, a kóró még se’ ringatta a kis madarat; +<span class="pagenum"><a name="Page_306" id= +"Page_306">-306-</a></span></p> +<p>Megint ment mendegélt a kis madár, talált egy tüzet:</p> +<p>– Tűz! égesd meg a falut.</p> +<p>Tűz nem ment falu égetni, falu nem ment farkas kergetni, farkas +nem ment kecske enni, kecske nem ment kóró rágni, a kóró még se’ +ringatta a kis madarat.</p> +<p>Megint ment mendegélt a kis madár, talált egy vizet:</p> +<p>– Viz! oltsd el a tüzet.</p> +<p>Viz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu égetni, falu nem +ment farkas kergetni, farkas nem ment kecske enni, kecske nem ment +kóró rágni, a kóró még se’ ringatta a kis madarat.</p> +<p>Megint ment mendegélt a kis madár, talált egy bikát:</p> +<p>– Bika! idd fel a vizet!</p> +<p>Bika nem ment vizet inni, viz nem ment tüzet oltani, tűz nem +ment falu égetni, falu nem ment farkas kergetni, farkas nem ment +kecske enni, kecske nem ment kóró rágni, a kóró még se’ ringatta a +kis madarat.</p> +<p>Megint ment mendegélt a kis madár, talált egy furkót.</p> +<p>– Furkó üsd agyon a bikát.</p> +<p>Furkó nem ment bika ütni, bika nem ment <span class= +"pagenum"><a name="Page_307" id="Page_307">-307-</a></span> vizet +inni, viz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu égetni, falu nem +ment farkas kergetni, farkas nem ment kecske enni, kecske nem ment +kóró rágni, a kóró még se’ ringatta a kis madarat.</p> +<p>Megint ment mendegélt a kis madár, talált egy férget.</p> +<p>– Féreg fúrd ki a furkót.</p> +<p>Féreg nem ment furkót fúrni, furkó nem ment bika ütni, bika nem +ment vizet inni, viz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu +égetni, falu nem ment farkas kergetni, farkas nem ment kecske enni, +kecske nem ment kóró rágni, a kóró még se’ ringatta a kis +madarat.</p> +<p>Megint ment mendegélt a kis madár, talált egy kakast.</p> +<p>– Kakas kapd fel a férget.</p> +<p>Szalad a kakas, kapja a férget, szalad a féreg, furja a furkót, +szalad a furkó, üti a bikát, szalad a bika, iszsza a vizet, szalad +a viz, oltja a tüzet, szalad a tűz, égeti a falut, szalad a falu, +kergeti a farkast, szalad a farkas, eszi a kecskét, szalad a +kecske, rágja a kórót, a kóró bezzeg ringatta a kis madarat.</p> +<p>Ha még akkor se’ ringatta volna, az én mesém is tovább tartott +volna.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_308" id= +"Page_308">-308-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT30" id="CHAPT30"></a>A KIS KÖDMÖN.</h2> +<p>Volt a világon, hol nem volt, még az óperencziás tengeren is túl +volt, volt egy jó modú paraszt ember, annak volt egy felesége, meg +egy lyánya.</p> +<p>Egyszer oda, ment egy szép fiatal legény másod magával ház-tűz +nézni. Mindjárt kinálták őket tyúkkal-kalácscsal, borért is +leküldte az ember a lyányát a pinczébe. Lement a lyány elkezdte +vigyázni, hogy melyik a legnagyobb hordó, hogy abból vigyen, mert +azt mondta az apja; a mint ott vizsgálódik, szemébe ötlik egy nagy +káposztás kő a pincze egyik oldalához támasztva. Elgondolkozott a +lyány hogy ő érte most itt vannak a ház-tűz nézők, ő most férjhez +megy, lesz majd neki egy kis fia, annak ő vesz egy kis ködmönt a +vásárban, a kis fiu egyszer le talál szökni a pinczébe, csak ott +ugrál csak ott ugrál a káposztás kő körül, a káposztás kő eldől, a +kis fiut agyon üti, kire marad akkor <span class="pagenum"><a name= +"Page_309" id="Page_309">-309-</a></span> a kis ködmön? Ezen a +lyány úgy annyira elkeseredett, hogy leült az ászokra, ott +sirt.</p> +<p>Már oda fent nem győzték várni, leküldte hát az ember a +feleségét is: „Ugyan anyjuk, eredj le már, nézd meg mit csinál az a +lyány ennyi ideig abban a pinczében, tán a bort folyatta el, azért +nem mer feljönni.“</p> +<p>Lement az asszony, látja, hogy ott sir a lyánya az ászkon:</p> +<p>– Hát téged mi lelt, hogy olyan keservesen sirdogálsz?</p> +<p>– Hogy ne sirnék édes anyám, mikor igy meg igy elgondoltam +jövendőbeli állapotomat. Avval elbeszélte, hogy mit gondolt hát el. +Az asszony a mint ezt meghallotta, leült a lyánya mellé, ő is +rákezdte a sirást.</p> +<p>Nagyon megharagudott már oda fönt a gazda, nem állhatta meg +káromkodás nélkül.</p> +<p>– Ejnye szedte-vette teremtette, már bizonyosan a bort folyatták +el, már csak megnézem, hova vesztek?</p> +<p>Lement az ember is, még akkor is ott zokogtak azok egymás +mellett, az ember sehogy se’ tudta elgondolni, hogy mi bajuk +akadt?</p> +<p>– Hát ti ebadták, mit sirtok-ritok? mi bajotok esett ilyen +hirtelen?! <span class="pagenum"><a name="Page_310" id= +"Page_310">-310-</a></span></p> +<p>– Jaj kedves apjukom, hogy ne sirnánk-rinánk – felelt rá az +asszony – mikor milyen szomorú dolog jutott az eszünkbe!</p> +<p>Itt elbeszéltek neki mindent, s úgy annyira elkeseritették, hogy +az is közibük ült, segitett nekik a sirásban.</p> +<p>A kérő se’ győzte őket tovább várni, kapta magát, lement utánok +a pinczébe. Soh’se tudta mire vélni, mikor meglátta őket, hogy mit +sirathatnak olyan keservesen. Kérdezi aztán tőlök, azok elbeszélték +neki. A kérő csak kicsibe mult, hogy hanyatt nem vágta magát, olyan +jó izűt nevetett.</p> +<p>– No – azt mondja – még ilyen bolond embereket nem láttam, hanem +most elindulok, addig megyek, mig három ilyen bolondra nem akadok, +mint kendtek hárman, ha aztán akadnék, akkor visszajövök, elveszem +a kendtek lyányát, ha az Isten is ugy akarja.</p> +<p>Elindult a legény, azokat ott hagyta a pinczében, hogy sirjanak +mig nekik tetszik. Ment aztán mendegélt hetedhét ország ellen, +talált egy embert, a ki egy nagy rakás diót vasvillával akart a +padlásra felhányni; közelebb megy hozzá, megszólitja:</p> +<p>– Hát kend atyafi mit csinál avval a dióval? <span class= +"pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311">-311-</a></span></p> +<p>– Én bizony nagy munkában vagyok, már fél esztendő óta mindég +hányom ezt a diót, de sehogy se’ tudom felhányni, szegény ember +vagyok, de adnék annak az embernek 300 forintot, a ki valami módon +felszállitaná.</p> +<p>– No hát majd felszállitom én, – mondja a kérő – avval elővett +egy vékát, fél óra alatt mind felhordta a diót, mindjárt megkapta a +300 forintot, tovább ment vele.</p> +<p>– No – gondolta magában – akadtam már egy bolondra.</p> +<p>Megint ment mendegélt, talált egy embert. Csak nézte csak nézte, +hogy mit csinál? de sehogy se’ tudta eltalálni. A kezében volt egy +teknő, avval hol kiszaladt, hol be egy olyan házba, a melyiknek nem +volt ablaka, csak egy kis lyuk forma ajtója; oda megy hozzá, +megszólitja:</p> +<p>– Jó napot adjon isten földi, hát miben fáradozik kend?</p> +<p>– Fogadj Isten atyafi; hát biz én a tavaszszal lesz esztendeje, +hogy ezt a házat csináltattam, nem tudom miféle Isten csudája, hogy +olyan sötét, csak elnézem, hogy a másé milyen világos, pedig semmit +se’ csinál neki, én meg mióta készen van, mindég azt csinálom, hogy +<span class="pagenum"><a name="Page_312" id= +"Page_312">-312-</a></span> hordom bele a világosságot teknővel, +látja kend, most is abban munkálkodom; de adnák is 300 forintot +annak az embernek, a ki világossá tudná tenni.</p> +<p>– No majd világossá teszem én – mondta rá a legény – elővett egy +fejszét, vágott a házon két ablakot, az ajtót is nagyobbra vette, +mindjárt világossá lett a ház, a legény megkapta itt is a 300 +forintot, avval ezt is ott hagyta.</p> +<p>– No – gondolta magában – akadtam már második bolondra is.</p> +<p>Megint ment mendegélt, talált egy asszonyt a ki a kis csirkéit +erővel dugdosta volna egy kotló alá. Megszólitja a legény:</p> +<p>– Hát kend néném asszony amit csinál?</p> +<p>– Biz én öcsém ezeket a csirkéket dugdosnám a kotló alá, mert +attól félek, hogy ha szerte szélyel szaladgálnak, elkapja +valamelyiket a héja, de sehogy se’ tudom aládugni, mert ha egyik +felől bedugom, a másik felől kibúvik; adnék is 300 forintot annak +az embernek, a ki jó tanácsot tudna adni, hogy mitévő legyek +velök.</p> +<p>– Én megmondom néném asszony: soh’se dugdossa kend azokat a +csirkéket a kotló alá, majd ha a kotló héját lát, dugdosás nélkül +is maga alá veszi őket. <span class="pagenum"><a name="Page_313" +id="Page_313">-313-</a></span></p> +<p>Az asszony nagyon megörült a jó tanácsnak, mindjárt od’adta a +legénynek a 300 forintot, az is megörült neki, mindjárt +visszaindult.</p> +<p>– No hála Istennek – gondolta magában – megtaláltam mind a három +bolondot.</p> +<p>Mihelyt haza ért, mindjárt elkendőzte a lyányt, két hét mulva a +lakodalmat is megtartották. Többet aztán nem is hallottam felőlök, +csak annyit, hogy lett nekik egy kis fiok, vettek is neki ködmönt, +hanem azért a káposztáskő nem ütötte agyon, még most is boldogul +élnek, ha meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_314" id= +"Page_314">-314-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT31" id="CHAPT31"></a>ICZINKE-PICZINKE.</h2> +<p>Volt a világon egy iczinke-piczinke kis asszony, annak az +iczinke-piczinke kis asszonynak volt egy iczinke-piczinke kis +tehene, azt az iczinke-piczinke kis tehenet megfejte egy +iczinke-piczinke kis zsajtárba; abból az iczinke-piczinke kis +zsajtárból azt az iczinke-piczinke kis tejet beleszűrte egy +iczinke-piczinke kis szűrőn egy iczinke-piczinke kis fazékba, azt +az iczinke-piczinke kis fazekat rátette egy iczinke-piczinke kis +padra, befedte egy iczinke-piczinke kis fedővel. Volt annak az +iczinke-piczinke kis asszonynak egy iczinke-piczinke kis macskája, +az az iczinke-piczinke kis macska odament az iczinke-piczinke kis +fazékhoz, fel borította az iczinke-piczinke kis tejet; ezért nagyon +megharagudott az iczinke-piczinke kis asszony, felkapott egy +iczinke-piczinke kis nyujtófát, úgy megütötte vele az +iczinke-piczinke <span class="pagenum"><a name="Page_315" id= +"Page_315">-315-</a></span> kis macskát, hogy mindjárt megdöglött +bele. Ha az iczinke-piczinke kis macska meg nem döglött volna, +talán az én iczinke-piczinke kis mesém is tovább tartott válna.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_316" id= +"Page_316">-316-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT32" id="CHAPT32"></a>MÉRT HARAGSZIK A DISZNÓ A +KUTYÁRA, A KUTYA A MACSKÁRA, A MACSKA AZ EGÉRRE?</h2> +<p>A disznó egyszer kapott volt valami kutyabőrös írást, szabadság +levelet. Őrizte mint a szeme fényét, éjjel-nappal magánál hordta; +egyszer azonban el kellett neki menni messze útra, nem vihette el a +szabadság levelet. Gondolkozott rajta, mit csináljon vele, utoljára +is arra határozta, hogy od’adja legjobb komájának a kutyának, majd +megőrzi az, mig ő oda jár. Őrizte is a kutya hűségesen jó ideig, de +egyszer neki is dolga akadt, neki is el kellett menni. Az irással +mit volt mit tenni? nem volt más ismerőse a macskánál, annak adta +oda őrizni. Egy ideig őrizte is a macska, de biz ő hamar megunta, +szeretett volna egy kicsit átmenni beszélgetni a szomszédba. +Gondolkozott rajta, hova tegye az irást? már nem volt senki a kire +bizhatta volna; kapta magát, felvitte a padlásra, <span class= +"pagenum"><a name="Page_317" id="Page_317">-317-</a></span> eldugta +a gerincz-gerenda mellé; avval mint a kinek rendben van a szénája, +átment a szomszédba. Este felé hazament, kereste az irást de biz +azt egészen összerágták az egerek. Mikor a kutya hazament, nem +tudott vele beszámolni, se aztán a kutya a disznónak.</p> +<p>Ettől az időtől sohase’ tudott a disznó jó szemmel nézni a +kutyára, se a kutya a macskára, se a macska az egérre.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_318" id= +"Page_318">-318-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT33" id="CHAPT33"></a>TALÁLOS MESÉK.</h2> +<div class="poem"> +<h3>I.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Arany tőkén arany +tál,<br /></span> <span class="i0">Arany tálban arany +máj,<br /></span> <span class="i0">Bátyám által adta +nénémnek,<br /></span> <span class="i0">Néném által adta +nékem,<br /></span> <span class="i0">Én átadtam a kis öcsémnek. +<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" +class="fnanchor">1)</a><br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>II.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Vizen megy nem +zuhog,<br /></span> <span class="i0">Sáson megy nem +suhog,<br /></span> <span class="i0">Eső veri nem +ázik,<br /></span> <span class="i0">Fagy éri nem fázik. <a name= +"FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class= +"fnanchor">2)</a><br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>III.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Ha egy bika +elbődűl,<br /></span> <span class="i0">Egész helység rácsődűl. +<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" +class="fnanchor">3)</a><br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>IV.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Szegény paraszt ember minden +nap lát olyat,<br /></span> <span class="i0">Királyok, császárok +ritkán látnak olyat,<br /></span> <span class="i0">Isten ő felsége +soha se’ lát olyat. <a name="FNanchor_4" id= +"FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class= +"fnanchor">4)</a><br /></span> <span class="i0"><span class= +"pagenum"><a name="Page_319" id= +"Page_319">-319-</a></span><br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>V.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Rí-rí rucza +rí-rí,<br /></span> <span class="i0">De nem tudom mért +rí,<br /></span> <span class="i0">Talán azért sír-rí,<br /></span> +<span class="i0">Vályujában viz nincs,<br /></span> <span class= +"i0">Derekában vér nincs. <a name="FNanchor_5" id= +"FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class= +"fnanchor">5)</a><br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>VI.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Nekem is van,<br /></span> +<span class="i0">Neked is van,<br /></span> <span class="i0">Még a +kis kórónak is van. <a name="FNanchor_6" id= +"FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class= +"fnanchor">6)</a><br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>VII.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Ahol megyen +ille-bille,<br /></span> <span class="i0">Hátán viszi +recze-ficze,<br /></span> <span class="i0">Szeme négy, füle +négy,<br /></span> <span class="i0">Körme pedig huszonnégy. +<a name="FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" +class="fnanchor">7)</a><br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>VIII.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Két garajczár +ára,<br /></span> <span class="i0">Még se fér egy házba. <a name= +"FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class= +"fnanchor">8)</a><br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>IX.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Amott megyen +mórika,<br /></span> <span class="i0">Magát mórikálja,<br /></span> +<span class="i0">Fekete bársony a szakálla,<br /></span> +<span class="i0">Hetven a kapczája. <a name="FNanchor_9" id= +"FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class= +"fnanchor">9)</a><br /></span> <span class="i0"><span class= +"pagenum"><a name="Page_320" id= +"Page_320">-320-</a></span><br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>X.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Lúd szántja;<br /></span> +<span class="i0">A Ember hajtja,<br /></span> <span class= +"i0">Gonddal vetik be. <a name="FNanchor_10" id= +"FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class= +"fnanchor">10)</a><br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>XI.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">E világot által +éri,<br /></span> <span class="i0">Mégis egy tyúk általlépi. +<a name="FNanchor_11" id="FNanchor_11"></a><a href="#Footnote_11" +class="fnanchor">11)</a><br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>XII.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Teknőbe fektetik,<br /></span> +<span class="i0">Nyers hússal döfölik. <a name="FNanchor_12" id= +"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class= +"fnanchor">12)</a><br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>XIII.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Belől szőrös kivül +fényes,<br /></span> <span class="i0">A közepe igen édes. <a name= +"FNanchor_13" id="FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class= +"fnanchor">13)</a><br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>XIV.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Ettem sültet +főttet;<br /></span> <span class="i0">Világra nem +lettek,<br /></span> <span class="i0">Fa tetején – föld alatt. +<a name="FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" +class="fnanchor">14)</a><br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>XV.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Elől megyen +fényeske,<br /></span> <span class="i0">Utánna megy +fehérke,<br /></span> <span class="i0">Meg van a farka kötve. +<a name="FNanchor_15" id="FNanchor_15"></a><a href="#Footnote_15" +class="fnanchor">15)</a><br /></span> <span class="i0"><span class= +"pagenum"><a name="Page_321" id= +"Page_321">-321-</a></span><br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>XVI.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Kint is van,<br /></span> +<span class="i0">Bent is van,<br /></span> <span class="i0">Mégis a +házba’ van. <a name="FNanchor_16" id="FNanchor_16"></a><a href= +"#Footnote_16" class="fnanchor">16)</a><br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>XVII.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Míg él, mindég +áll,<br /></span> <span class="i0">Holta után szaladgál. <a name= +"FNanchor_17" id="FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" class= +"fnanchor">17)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XVIII.</h3> +<p>Mig él, mindig fut, holta után mindig lop. <a name="FNanchor_18" +id="FNanchor_18"></a><a href="#Footnote_18" class= +"fnanchor">18)</a></p> +<h3>XIX.</h3> +<p>Erdőn vágják, megfaragják, haza hozzák, testet tesznek bele. +<a name="FNanchor_19" id="FNanchor_19"></a><a href="#Footnote_19" +class="fnanchor">19)</a></p> +<h3>XX.</h3> +<p>Erdőn vágják, megfaragják, haza hozzák, lelket tesznek bele. +<a name="FNanchor_20" id="FNanchor_20"></a><a href="#Footnote_20" +class="fnanchor">20)</a></p> +<h3>XXI.</h3> +<p>Mi az: erdőn vágják, itthon szól. <a name="FNanchor_21" id= +"FNanchor_21"></a><a href="#Footnote_21" class= +"fnanchor">21)</a></p> +<h3>XXII.</h3> +<p>Földön fa, fán viz, vizen kő, kövön vas, vason hús. <a name= +"FNanchor_22" id="FNanchor_22"></a><a href="#Footnote_22" class= +"fnanchor">22)</a></p> +<h3>XXIII.</h3> +<p>Meg is főzik, meg is sütik, még se’ eszik meg. <a name= +"FNanchor_23" id="FNanchor_23"></a><a href="#Footnote_23" class= +"fnanchor">23)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_322" id= +"Page_322">-322-</a></span></p> +<h3>XXIV.</h3> +<p>Ha járok is, ha nem is, még is egy helyben maradok. <a name= +"FNanchor_24" id="FNanchor_24"></a><a href="#Footnote_24" class= +"fnanchor">24)</a></p> +<h3>XXV.</h3> +<p>A háromlábon ült a két láb, előtte volt az egyláb, oda ment a +négyláb, elvitte az egylábat, a kétláb felkapta a háromlábat, úgy +megütötte vele a négylábat, hogy mindjárt elejtette az egylábat. +<a name="FNanchor_25" id="FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" +class="fnanchor">25)</a></p> +<h3>XXVI.</h3> +<p>Egyet tojik, huszat költ, százat repít. <a name="FNanchor_26" +id="FNanchor_26"></a><a href="#Footnote_26" class= +"fnanchor">26)</a></p> +<h3>XXVII.</h3> +<p>Úton-útfélen pálczát hajigálnak. <a name="FNanchor_27" id= +"FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" class= +"fnanchor">27)</a></p> +<h3>XXVIII.</h3> +<p>Úton-útfélen üstöt borogatnak. <a name="FNanchor_28" id= +"FNanchor_28"></a><a href="#Footnote_28" class= +"fnanchor">28)</a></p> +<h3>XXIX.</h3> +<p>Úton-útfélen úrfiak ugrálnak, a ki kitalálja egye meg a +féllábát. <a name="FNanchor_29" id="FNanchor_29"></a><a href= +"#Footnote_29" class="fnanchor">29)</a></p> +<h3>XXX.</h3> +<p>Melyik ér többet határ, huszár, kádár? <a name="FNanchor_30" id= +"FNanchor_30"></a><a href="#Footnote_30" class= +"fnanchor">30)</a></p> +<h3>XXXI.</h3> +<p>Zöld a lába, zöld nadrága, fúrkó a feje. <a name="FNanchor_31" +id="FNanchor_31"></a><a href="#Footnote_31" class= +"fnanchor">31)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_323" id= +"Page_323">-323-</a></span></p> +<h3>XXXII.</h3> +<p>Kivül fekete, belül fehér, mi az? <a name="FNanchor_32" id= +"FNanchor_32"></a><a href="#Footnote_32" class= +"fnanchor">32)</a></p> +<h3>XXXIII.</h3> +<p>Zöld istállóban fekete tehén vörös szénát eszik. <a name= +"FNanchor_33" id="FNanchor_33"></a><a href="#Footnote_33" class= +"fnanchor">33)</a></p> +<h3>XXXIV.</h3> +<p>Villa az eleje, seprű a hátulja, zsák a közepe. <a name= +"FNanchor_34" id="FNanchor_34"></a><a href="#Footnote_34" class= +"fnanchor">34)</a></p> +<h3>XXXV.</h3> +<p>Vadonnat új, mégis lyukas, ha befoldják, semmit se’ ér. <a name= +"FNanchor_35" id="FNanchor_35"></a><a href="#Footnote_35" class= +"fnanchor">35)</a></p> +<h3>XXXVI.</h3> +<p>Hétfőn zöld, szerdán piros, szombaton fekete. <a name= +"FNanchor_36" id="FNanchor_36"></a><a href="#Footnote_36" class= +"fnanchor">36)</a></p> +<h3>XXXVII.</h3> +<p>Pénzem van nem tudom, se’ nem adok, se, nem veszek, meg sem +gazdagodom. <a name="FNanchor_37" id="FNanchor_37"></a><a href= +"#Footnote_37" class="fnanchor">37)</a></p> +<h3>XXXVIII.</h3> +<p>Ketten vagyunk, testvérek vagyunk, ha nincs mit enni, egymást +harapjuk. <a name="FNanchor_38" id="FNanchor_38"></a><a href= +"#Footnote_38" class="fnanchor">38)</a></p> +<h3>XXXIX.</h3> +<p>Se’ nem ehetném, se’ nem haragszom, mégis harapok. <a name= +"FNanchor_39" id="FNanchor_39"></a><a href="#Footnote_39" class= +"fnanchor">39)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_324" id= +"Page_324">-324-</a></span></p> +<h3>XL.</h3> +<p>Nekem olyan öregapám volt, hogy a ház tetejére ült fel, ott +pipázott. <a name="FNanchor_40" id="FNanchor_40"></a><a href= +"#Footnote_40" class="fnanchor">40)</a></p> +<h3>XLI.</h3> +<p>Nekem olyan kis lyányom volt, hogy a szemén nőtt a haja. +<a name="FNanchor_41" id="FNanchor_41"></a><a href="#Footnote_41" +class="fnanchor">41)</a></p> +<h3>XLII.</h3> +<p>Nekem olyan kis lyányom volt, akarhova vitték, mindenütt pofon +verték. <a name="FNanchor_42" id="FNanchor_42"></a><a href= +"#Footnote_42" class="fnanchor">42)</a></p> +<h3>XLIII.</h3> +<p>Nekem olyan kis tyúkom volt, hogy a karó hegyébe járt tojni. +<a name="FNanchor_43" id="FNanchor_43"></a><a href="#Footnote_43" +class="fnanchor">43)</a></p> +<h3>XLIV.</h3> +<p>Nekem olyan kis tyúkom volt, hogy a föld alá járt tojni. +<a name="FNanchor_44" id="FNanchor_44"></a><a href="#Footnote_44" +class="fnanchor">44)</a></p> +<h3>XLV.</h3> +<p>Nekem olyan kis csikóm volt, hogy akarhova mentem, mindenütt +utánam nyeritett. <a name="FNanchor_45" id= +"FNanchor_45"></a><a href="#Footnote_45" class= +"fnanchor">45)</a></p> +<h3>XLVI.</h3> +<p>Nekem olyan kis lovam volt, hogy maga maga alól kihányta a +ganét; <a name="FNanchor_46" id="FNanchor_46"></a><a href= +"#Footnote_46" class="fnanchor">46)</a></p> +<h3>XLVII.</h3> +<p>Nekem olyan kis hordóm volt, hogy ha leesett a padlásról, nem +volt az a pintér, a ki meg tudta volna csinálni. <a name= +"FNanchor_47" id="FNanchor_47"></a><a href="#Footnote_47" class= +"fnanchor">47)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_325" id= +"Page_325">-325-</a></span></p> +<h3>XLVIII.</h3> +<p>Ha felhajitom a ház tetejére fehér, ha leesik sárga. <a name= +"FNanchor_48" id="FNanchor_48"></a><a href="#Footnote_48" class= +"fnanchor">48)</a></p> +<h3>XLIX.</h3> +<p>Ha felhajitom a ház tetejére piczi, kurta, keskeny; ha leesik, +olyan nagy, hogy egy ponyvával se’ tudnád betakarni. <a name= +"FNanchor_49" id="FNanchor_49"></a><a href="#Footnote_49" class= +"fnanchor">49)</a></p> +<h3>L.</h3> +<p>Nem azért vettelek, hogy a szegre tegyelek, hanem azért +vettelek, hogy az én hosszúmat a te szőrösödbe dugjam. <a name= +"FNanchor_50" id="FNanchor_50"></a><a href="#Footnote_50" class= +"fnanchor">50)</a></p> +<h3>LI.</h3> +<p>Erdőben-berdőben veres húst árulnak. <a name="FNanchor_51" id= +"FNanchor_51"></a><a href="#Footnote_51" class= +"fnanchor">51)</a></p> +<h3>LII.</h3> +<p>Erdőben-berdőben fekete piczinke jaj jaj jaj! <a name= +"FNanchor_52" id="FNanchor_52"></a><a href="#Footnote_52" class= +"fnanchor">52)</a></p> +<h3>LIII.</h3> +<p>Mig éltem élőket tartottam; hogy megholtam, élőket hordozok, s +élők felett járok. <a name="FNanchor_53" id= +"FNanchor_53"></a><a href="#Footnote_53" class= +"fnanchor">53)</a></p> +<h3>LIV.</h3> +<p>Én elmentem ürgébe-bürgébe, vittem fényeskét, vettem rajta +vereskét, beletettem a lyukisdiba, rá tettem a búbosdit, oda jöve +szőrös dáma, úgy megütém kacskalétámmal, hogy mingy’ a pitypilókába +szaladt. <a name="FNanchor_54" id="FNanchor_54"></a><a href= +"#Footnote_54" class="fnanchor">54)</a></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_326" id= +"Page_326">-326-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT34" id="CHAPT34"></a>CSALI-MESÉK.<a name= +"FNanchor_1_2" id="FNanchor_1_2"></a><a href="#Footnote_1_2" class= +"fnanchor">[2]</a></h2> +<h3>I.</h3> +<p>Hol volt, hol nem volt, az óperencziás tengeren is túl, a +Szentgellért hegyén innen volt, volt is, nem is de csak mégis meg +kellett annak esni, volt a világon egy szegény asszony, annak volt +egy tojása. Ezt a tojást felvitte egy hegyre, meg legörditette… a +hegyre felvitte meg legörditette… fel a hegyre vitte, meg +legörditette…</p> +<h3>II.</h3> +<p>Volt egyszer, hol nem volt, volt a világon egy ember, annak volt +egy nagy juhnyája, ezt a nagy juhnyájat át kellett neki hajtani egy +keskeny hidon. Hajtotta – hajtotta – hajtotta, de a juh nagyon sok +volt, a hid meg igen keskeny volt, biz azt még mostanig se hajtotta +keresztül. Várjuk meg mig áthajtja, akkor majd tovább mondom. +<span class="pagenum"><a name="Page_327" id= +"Page_327">-327-</a></span></p> +<div class="poem"> +<h3>III.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Volt egyszer egy +ember,<br /></span> <span class="i0">Szakála volt +kender,<br /></span> <span class="i0">Meggyúladt a +kender,<br /></span> <span class="i0">Elszaladt az +ember,<br /></span> <span class="i0">Közel volt a +tenger,<br /></span> <span class="i0">Bele halt az +ember.<br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>IV.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Mese-mese farkas,<br /></span> +<span class="i0">Bújj a lyukba hallgass!<br /></span></div> +</div> +<div class="poem"> +<h3>V.</h3> +<div class="stanza"><span class="i0">Mese-mese, mesd +ketté,<br /></span> <span class="i0">Tehén paczal, rágd +ketté.<br /></span></div> +</div> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_328" id= +"Page_328">-328-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT35" id="CHAPT35"></a>MEGFEJTÉSEK.</h2> +<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a><a href= +"#FNanchor_1"><span class="label">1.</span></a> Anyai emlő.</p> +<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a><a href= +"#FNanchor_2"><span class="label">2.</span></a> Árnyék.</p> +<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a><a href= +"#FNanchor_3"><span class="label">3.</span></a> Harang.</p> +<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a><a href= +"#FNanchor_4"><span class="label">4.</span></a> Mint önmaga.</p> +<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a><a href= +"#FNanchor_5"><span class="label">5.</span></a> Hegedű.</p> +<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a><a href= +"#FNanchor_6"><span class="label">6.</span></a> Árnyék.</p> +<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a><a href= +"#FNanchor_7"><span class="label">7.</span></a> Lovas.</p> +<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a><a href= +"#FNanchor_8"><span class="label">8.</span></a> Gyertya (és +fénye).</p> +<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a><a href= +"#FNanchor_9"><span class="label">9.</span></a> Kanpulyka.</p> +<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a><a href= +"#FNanchor_10"><span class="label">10.</span></a> Irás.</p> +<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a><a href= +"#FNanchor_11"><span class="label">11.</span></a> Kerékvágás.</p> +<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a><a href= +"#FNanchor_12"><span class="label">12.</span></a> Dagasztáskor a +tészta.</p> +<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a><a href= +"#FNanchor_13"><span class="label">13.</span></a> Gesztenye.</p> +<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a><a href= +"#FNanchor_14"><span class="label">14.</span></a> Egy vadász mondta +ezt, ki egy hasas nyulat lőtt; a fiát kivette belőle, felét +megsütötte, felét megfőzte, levitte a pinczébe, ráállott egy szál +deszkára, úgy ette meg.</p> +<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a><a href= +"#FNanchor_15"><span class="label">15.</span></a> Tű és czérna.</p> +<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a><a href= +"#FNanchor_16"><span class="label">16.</span></a> Ajtófélfa.</p> +<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a><a href= +"#FNanchor_17"><span class="label">17.</span></a> Ördögszekér.</p> +<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a><a href= +"#FNanchor_18"><span class="label">18.</span></a> Lopótök.</p> +<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a><a href= +"#FNanchor_19"><span class="label">19.</span></a> Koporsó.</p> +<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a><a href= +"#FNanchor_20"><span class="label">20.</span></a> Bölcső.</p> +<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a><a href= +"#FNanchor_21"><span class="label">21.</span></a> Kendertiló.</p> +<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a><a href= +"#FNanchor_22"><span class="label">22.</span></a> Köszörűkő.</p> +<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a><a href= +"#FNanchor_23"><span class="label">23.</span></a> A hurka végébe +szúrt kis fa.</p> +<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a><a href= +"#FNanchor_24"><span class="label">24.</span></a> Óra.</p> +<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a><a href= +"#FNanchor_25"><span class="label">25.</span></a> A háromláb +csizmadiaszék, a kétláb csizmadia, az egyláb sonka, a négyláb +kutya.</p> +<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a><a href= +"#FNanchor_26"><span class="label">26.</span></a> Hagyma (egy +gerezdet ültetnek el, mikor felássák, húsz gerezd is van, +tisztitáskor pedig száz felé is megy).</p> +<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a><a href= +"#FNanchor_27"><span class="label">27.</span></a> Kigyó.</p> +<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a><a href= +"#FNanchor_28"><span class="label">28.</span></a> Vakandtúrás.</p> +<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a><a href= +"#FNanchor_29"><span class="label">29.</span></a> Béka.</p> +<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a><a href= +"#FNanchor_30"><span class="label">30.</span></a> 6 ár, 20 ár, vagy +egy egész kád ár?</p> +<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a><a href= +"#FNanchor_31"><span class="label">31.</span></a> Káposzta.</p> +<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a><a href= +"#FNanchor_32"><span class="label">32.</span></a> Retek.</p> +<p><a name="Footnote_33" id="Footnote_33"></a><a href= +"#FNanchor_33"><span class="label">33.</span></a> Dinnye és a +magva.</p> +<p><a name="Footnote_34" id="Footnote_34"></a><a href= +"#FNanchor_34"><span class="label">34.</span></a> Ökör.</p> +<p><a name="Footnote_35" id="Footnote_35"></a><a href= +"#FNanchor_35"><span class="label">35.</span></a> Rosta.</p> +<p><a name="Footnote_36" id="Footnote_36"></a><a href= +"#FNanchor_36"><span class="label">36.</span></a> Meggy.</p> +<p><a name="Footnote_37" id="Footnote_37"></a><a href= +"#FNanchor_37"><span class="label">37.</span></a> Hal.</p> +<p><a name="Footnote_38" id="Footnote_38"></a><a href= +"#FNanchor_38"><span class="label">38.</span></a> Olló.</p> +<p><a name="Footnote_39" id="Footnote_39"></a><a href= +"#FNanchor_39"><span class="label">39.</span></a> Harapófogó.</p> +<p><a name="Footnote_40" id="Footnote_40"></a><a href= +"#FNanchor_40"><span class="label">40.</span></a> Kémény.</p> +<p><a name="Footnote_41" id="Footnote_41"></a><a href= +"#FNanchor_41"><span class="label">41.</span></a> Kukoricza.</p> +<p><a name="Footnote_42" id="Footnote_42"></a><a href= +"#FNanchor_42"><span class="label">42.</span></a> Szita.</p> +<p><a name="Footnote_43" id="Footnote_43"></a><a href= +"#FNanchor_43"><span class="label">43.</span></a> Hó.</p> +<p><a name="Footnote_44" id="Footnote_44"></a><a href= +"#FNanchor_44"><span class="label">44.</span></a> Hagyma.</p> +<p><a name="Footnote_45" id="Footnote_45"></a><a href= +"#FNanchor_45"><span class="label">45.</span></a> Sarkantyú.</p> +<p><a name="Footnote_46" id="Footnote_46"></a><a href= +"#FNanchor_46"><span class="label">46.</span></a> Fúrú.</p> +<p><a name="Footnote_47" id="Footnote_47"></a><a href= +"#FNanchor_47"><span class="label">47.</span></a> Tojás.</p> +<p><a name="Footnote_48" id="Footnote_48"></a><a href= +"#FNanchor_48"><span class="label">48.</span></a> Ugyanaz.</p> +<p><a name="Footnote_49" id="Footnote_49"></a><a href= +"#FNanchor_49"><span class="label">49.</span></a> Egy tuczat +kártya.</p> +<p><a name="Footnote_50" id="Footnote_50"></a><a href= +"#FNanchor_50"><span class="label">50.</span></a> Ködmön.</p> +<p><a name="Footnote_51" id="Footnote_51"></a><a href= +"#FNanchor_51"><span class="label">51.</span></a> Som.</p> +<p><a name="Footnote_52" id="Footnote_52"></a><a href= +"#FNanchor_52"><span class="label">52.</span></a> Tövis.</p> +<p><a name="Footnote_53" id="Footnote_53"></a><a href= +"#FNanchor_53"><span class="label">53.</span></a> Egy tölgyfa, +melyet csolnaknak csináltak. (Mig élt, disznókat tartott makkjával; +mint csalnak embereket hord, s halak felett jár.)</p> +<p><a name="Footnote_54" id="Footnote_54"></a><a href= +"#FNanchor_54"><span class="label">54.</span></a> Ürge-bürge – +mészárszék; fényeske – pénz; vereske – hús; lyukasdi – fazék; +búbosdi – fedő; szőrös dáma – macska; kacskaléta – kéz; pitypilóka +– pitar.</p> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_1_1" id="Footnote_1_1"></a><a href= +"#FNanchor_1_1"><span class="label">[1]</span></a> Vad lóher +faj.</p> +<p><a name="Footnote_1_2" id="Footnote_1_2"></a><a href= +"#FNanchor_1_2"><span class="label">[2]</span></a> Mikor a +gyermekek nagyon ráesnek valakire, hogy meséljen, s annak épen +kedve van tréfálni velök, eféle mesékkel csalja meg a nagy +kezdettől kiváncsivá lett és sokat váró gyermekeket.</p> +</div> +<hr class="chap" /> +<div class="transnote"> +<h4>Transcriber’s Note:</h4> +<p>Alternative spellings have been retained as they appear in the +original.</p> +<p>List of corrected typographical errors:</p> +<ul> +<li>Page <a href="#Page_3">3</a>, "igy hozzák ugy<b>-</b>hozzák" +changed to "igy hozzák<b>,</b> ugy hozzák"</li> +<li>Page <a href="#Page_4">4</a>, "<b>meg</b> meg is halhatok" +changed to "<b>még</b> meg is halhatok"</li> +<li>Page <a href="#Page_4">4</a>, "ha törik<b>-</b>ha szakad" +changed to "ha törik<b>,</b> ha szakad"</li> +<li>Page <a href="#Page_8">8</a>, "szélessége?" changed to +"szélessége?<b>“</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_16">16</a>, "e’ meg e" changed to "e’ meg +e<b>’</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_18">18</a>, "megesküdhetünk." changed to +"megesküdhetünk.<b>“</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_29">29</a>, "mátkámmal megesküszöm." +changed to "mátkámmal megesküszöm.<b>“</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_33">33</a>, "beleegyeztek Mindjárt" changed +to "beleegyeztek<b>.</b> Mindjárt"</li> +<li>Page <a href="#Page_35">35</a>, "akkor késő volt." changed to +"akkor késő volt.<b>“</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_58">58</a>, "<b>szédők</b> danolása" +changed to "<b>szedők</b> danolása"</li> +<li>Page <a href="#Page_88">88</a>, "nem használt <b>semmmit</b>" +changed to "nem használt <b>semmit</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_90">90</a>, "mint <b>mas</b> közönséges" +changed to "mint <b>más</b> közönséges"</li> +<li>Page <a href="#Page_107">107</a>, "aki arany <b>kácsa</b>" +changed to "aki arany <b>kacsa</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_118">118</a>, "ezek a kutyák." changed to +"ezek a kutyák.<b>“</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_120">120</a>, "többet<b>-</b>Hiába" changed +to "többet<b>.</b> Hiába"</li> +<li>Page <a href="#Page_122">122</a>, "<b>hgy</b> holnap ővele" +changed to "<b>hogy</b> holnap ővele"</li> +<li>Page <a href="#Page_134">134</a>, "megszerette A királynénak" +changed to "megszerette<b>.</b> A királynénak"</li> +<li>Page <a href="#Page_148">148</a>, "hogynem megtudta<b>-</b> +vagy legalább" changed to "hogynem megtudta<b>,</b> vagy +legalább"</li> +<li>Page <a href="#Page_149">149</a>, "gonosz <b>kiralyné</b>" +changed to "gonosz <b>királyné</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_159">159</a>, "a <b>beblére</b> tűzte" +changed to "a <b>keblére</b> tűzte"</li> +<li>Page <a href="#Page_169">169</a>, "igy<b>-</b>meg igy" changed +to "igy meg igy"</li> +<li>Page <a href="#Page_171">171</a>, "<b>visszahajtott</b> +mindent" changed to "<b>visszahajított</b> mindent"</li> +<li>Page <a href="#Page_183">183</a>, "Nénikém-<b>nénikem</b>" +changed to "Nénikém-<b>nénikém</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_193">193</a>, "hogy itt állunk.<b>“</b>" +changed to "hogy itt állunk."</li> +<li>Page <a href="#Page_196">196</a>, "az udvaron?!" changed to "az +udvaron?!<b>“</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_239">239</a>, "túl járt<b>-</b> üthették" +changed to "túl járt<b>,</b> üthették"</li> +<li>Page <a href="#Page_253">253</a>, "de <b>meg</b> hogy a +vénasszony" changed to "de <b>még</b> hogy a vénasszony"</li> +<li>Page <a href="#Page_255">255</a>, "hogy ő is +<b>jövendőmondő</b>" changed to "hogy ő is +<b>jövendőmondó</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_258">258</a>, "felséges királynál.<b>“</b>" +changed to "felséges királynál."</li> +<li>Page <a href="#Page_266">266</a>, "<b>megsisimogatta</b> a +bárányt" changed to "<b>megsimogatta</b> a bárányt"</li> +<li>Page <a href="#Page_279">279</a>, "már fonhatsz" changed to +"már fonhatsz<b>.</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_281">281</a>, "helyét találtuk.<b>“</b>" +changed to "helyét találtuk."</li> +</ul> +</div> + +<p> </p> +<p> </p> +<hr class="full" /> +<p>***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EREDETI NÉPMESÉK***</p> +<p>******* This file should be named 38852-h.txt or 38852-h.zip *******</p> +<p>This and all associated files of various formats will be found in:<br /> +<a href="http://www.gutenberg.org/dirs/3/8/8/5/38852">http://www.gutenberg.org/3/8/8/5/38852</a></p> +<p>Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed.</p> + +<p>Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution.</p> + + + +<pre> +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +<a href="http://www.gutenberg.org/license">http://www.gutenberg.org/license)</a>. + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS,' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.gutenberg.org/fundraising/pglaf. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://www.gutenberg.org/about/contact + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://www.gutenberg.org/fundraising/pglaf + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://www.gutenberg.org/fundraising/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + +Each eBook is in a subdirectory of the same number as the eBook's +eBook number, often in several formats including plain vanilla ASCII, +compressed (zipped), HTML and others. + +Corrected EDITIONS of our eBooks replace the old file and take over +the old filename and etext number. The replaced older file is renamed. +VERSIONS based on separate sources are treated as new eBooks receiving +new filenames and etext numbers. + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + +<a href="http://www.gutenberg.org">http://www.gutenberg.org</a> + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + +EBooks posted prior to November 2003, with eBook numbers BELOW #10000, +are filed in directories based on their release date. If you want to +download any of these eBooks directly, rather than using the regular +search system you may utilize the following addresses and just +download by the etext year. + +<a href="http://www.gutenberg.org/dirs/etext06/">http://www.gutenberg.org/dirs/etext06/</a> + + (Or /etext 05, 04, 03, 02, 01, 00, 99, + 98, 97, 96, 95, 94, 93, 92, 92, 91 or 90) + +EBooks posted since November 2003, with etext numbers OVER #10000, are +filed in a different way. The year of a release date is no longer part +of the directory path. The path is based on the etext number (which is +identical to the filename). The path to the file is made up of single +digits corresponding to all but the last digit in the filename. For +example an eBook of filename 10234 would be found at: + +http://www.gutenberg.org/dirs/1/0/2/3/10234 + +or filename 24689 would be found at: +http://www.gutenberg.org/dirs/2/4/6/8/24689 + +An alternative method of locating eBooks: +<a href="http://www.gutenberg.org/dirs/GUTINDEX.ALL">http://www.gutenberg.org/dirs/GUTINDEX.ALL</a> + +*** END: FULL LICENSE *** +</pre> +</body> +</html> |