initial commit of ebook 38744HEADmain

7 files changed, 7460 insertions, 0 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..6833f05
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,3 @@
+* text=auto
+*.txt text
+*.md text
diff --git a/38744-0.txt b/38744-0.txt
new file mode 100644
index 0000000..6f6e021
--- /dev/null
+++ b/38744-0.txt
@@ -0,0 +1,3844 @@
+The Project Gutenberg EBook of Dunamelléki eredeti népmesék (2. kötet), by 
+László Merényi
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+
+Title: Dunamelléki eredeti népmesék (2. kötet)
+
+Author: László Merényi
+
+Release Date: February 1, 2012 [EBook #38744]
+
+Language: Hungarian
+
+Character set encoding: UTF-8
+
+*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK DUNAMELLÉKI EREDETI NÉPMESÉK ***
+
+
+
+
+Produced by Albert László (This book was produced from
+scanned images of public domain material from the Google
+Books project.)
+
+
+
+
+
+
+DUNAMELLÉKI
+EREDETI
+NÉPMESÉK.
+
+DUNAMELLÉKI
+EREDETI
+NÉPMESÉK.
+
+ÖSSZEGYÜJTÖTTE
+
+MERÉNYI LÁSZLÓ.
+
+II. KÖTET.
+
+PEST.
+
+KIADJA HECKENAST GUSZTÁV.
+
+MDCCCLXIV.
+
+Pest, 1864. Nyomatott Landerer és Heckenastnál.
+
+
+
+
+A SÜNDISZNÓ.
+
+Holt volt, hol nem volt, elég az hozzá, volt egyszer egy kalmár, meg egy
+király és egy szegény ember.
+
+Itt a kalmár kimegyen az erdőre vadászni. Csak mén, csak mendegél,
+egyszer uramfia olyan sürűségben lelte magát, hogy sem eget, sem földet
+nem látott, csak mint a vak tapogatódzott. Itt lelkem teremtette a
+kalmár akár jobbfelé akár balfelé próbált kiszabadulni a nagy vadon
+erdőből, csak azt nyerte vele, hogy annál sűrübb helyre jutott. Már öt
+napja annak, hogy étlen-szomjan a nagy vadon sűrü erdőben bolyongott
+szabadulás nélkül s ekkor a kalmár emigy kiáltott fel:
+
+– Istenem! ha engemet valaki ebből a sürűségből az igaz útra vezetne:
+annak adnám három leányom legszebbikét, nászajándékul pedig három zsák
+pénzt mérnék ki.
+
+– Majd kivezetlek én, szólalt meg valaki mellette.
+
+A kalmár jobbra balra tekint, néz, de egy árva lelket sem látott.
+
+– No csak ne tekintgess, szólalt meg az a bizonyos újra, hanem ide nézz
+a lábad alá.
+
+A kalmár csak ekkor tekintett maga elé, hát látja, hogy a lába alatt egy
+kis sündisznó fekszik s az intézett hozzá szót és mondást.
+
+– No ha kivezetsz, szólt a kalmár, neked is odadom legszebbik leányomat
+s azonfelül menyasszonyajándékul három zsák pénzt mérek ki. Az egyik
+zsákban lesz arany, a másikban ezüst, a harmadikban pedig rézpénz.
+
+A sündisznó aztán előlment, a kalmár pedig utána, igy aztán csakhamar
+kiértek a nagy vadon erdőből. A sündisznó aztán visszament az erdőbe, a
+kalmár pedig hazafelé forditotta a szekere rudját.
+
+No jól van, ez abban maradt. – Itt a király is kimegyen az erdőre
+vadászni. Ő is azonképen járt mint a kalmár; ő is eltévedt a nagy vadon
+erdőben. Megyen a király jobbra balra, mindenfelé próbál szabadulni, de
+csak azt nyerte vele, hogy annál sűrűbb, annál sötétebb helyre ért. Ő is
+már öt nap óta bolyongott étlen szomjan a sűrűségben, hatodikra kelve
+emigy fakadt ki a király:
+
+– Istenem! ha engemet valaki ebből a sürűségből kivezérelne, lenne bár
+az egy féreg is, mégis odadnám neki három közül a legszebbik leányomat,
+menyasszonyhozományul pedig három kocsi pénzt mérnék ki.
+
+– Majd kivezetlek én, szólalt meg mellette valaki.
+
+A király hol jobbra hol balra tekintett, de egy árva lelket sem látott.
+
+– Mit tekintgetsz, ide nézz a lábad alá, itt vagyok.
+
+A király csak ekkor nézett a lába alá, hát látja, hogy ott egy kis
+sündisznó hentereg s az szólitotta meg.
+
+– No sündisznó, ha kivezetsz, neked is odadom legszebbik leányomat s
+azonfelül menyasszonyajándékul a három kocsi pénzt. Az egyik kocsin lesz
+arany, a másikon ezüst, a harmadikon pedig rézpénz.
+
+A sündisznó aztán előlment, a király pedig utána s igy aztán csakhamar
+kiértek a nagy vadon erdőből. A sündisznó aztán visszament a maga
+helyére, a király pedig szerencsésen haza jutott.
+
+No jól van, ez abban maradt. – Itt a szegény ember is kimegyen az erdőre
+száraz galyért. Ő is azonképen járt mint a kalmár s a király; ő is
+eltévedt a nagy sűrűségben; ugy annyira, hogy már étlen-szomjan öt napig
+bolyongott a nagy vadon erdőben szabadulás nélkül; mert ha akár
+jobbfelé, akár balfelé próbálta is a szabadulást, csak azt nyerte vele,
+hogy annál nagyobb sűrűségbe jutott.
+
+– Istenem! kiáltott fel végre a szegény, küldj egy szabaditót. Ha az
+engemet kivezetne ebből a sűrűségből, minthogy nekem se aranyom se
+ezüstöm, csak a két kezem: azt fiammá fogadnám s ugy bánnék vele mint
+tulajdon magzatommal.
+
+– No apám-uram, majd kivezetem én, csak utánam jöjjön.
+
+– De hát hol vagy, édes fiam?
+
+– Itt vagyok a lába alatt, csak ide nézzen apám-uram!
+
+A szegény ember csak ekkor tekintett a lába alá, hát látja, hogy ott egy
+kis sündisznó hentereg.
+
+– No édes fiam, hát csak vezess ki, én megtartom igéretemet.
+
+A sündisznó aztán előlment, a szegény ember pedig utána, s igy csakhamar
+kiértek a nagy vadon erdőből. A sündisznó aztán visszament a maga
+helyére, a szegény ember pedig hazafelé bandúkolt s szerencsésen haza is
+ért.
+
+No jól van, ez abban maradt. Itt egyszer azonban ugy lefekvés után
+koczogtatnak a szegény ember ajtaján.
+
+– Apám-uram, keljen kend fel, nyissa ki az ajtót.
+
+A szegény ember, ki ugy a kemenczepánkon feküdt, csak hallgatja, hogy
+zörgetnek az ajtón.
+
+– Apám-uram, keljen kend fel, nyissa ki az ajtót!
+
+A szegény ember csak hallgatja, csak hallgatja, hogy vajjon ki zörget az
+ajtón s kicsoda mondhatja azt neki: „apám-uram, keljen kend fel, nyissa
+ki az ajtót“ – mikor neki soha világéletében egy fia gyermeke sem volt s
+a feleségét meddőséggel, magtalansággal verte meg az isten?!
+
+De harmadszor is csak hallatszik:
+
+– Apám-uram, keljen fel kend, nyissa ki az ajtót!
+
+A szegény ember se veszi a dolgot tréfára, föl kel a kemenczepánkról,
+kinyitja az ajtót, hát uram fia! ki jön be rajta, senki egyéb mint a kis
+sündisznó.
+
+– Adjon isten jó estvét apám-uramnak, anyám-asszonynak mint
+közönségesen.
+
+– Fogadj isten édes fiam, hát megjöttél?
+
+– Meg biz én, a mint láthatja apám-uram, de nagyon elfáradtam, azért
+költse fel anyámasszonyt, hogy vesse meg nekem az ágyat a kamrában.
+
+Mit volt mit tenni a szegény embernek, felköltötte a feleségét, ki aztán
+a kamrában fölvetette a tornyos nyoszolyát és a sündisznó bele feküdt.
+Reggelre kelve a szegény ember meg a felesége leültek fölöstökömölni, de
+fogadott fiukról sem akartak megfeledkezni, mert annak is adtak a
+tűzlócza alá fatálban azt a mit ettek; de a sündisznó hozzá sem nyult.
+
+– Hát édes fiam, kérdé a szegény ember mért nem eszel?
+
+– Azért nem eszem, apám-uram, mert nem illik fogadott fiúval ugy bánni
+mint valami árvával; mert nem illik nekem fatálból tűzlócza alá külön
+enni adni, hanem szépen az asztal mellé ültetni, czintányért tenni
+elébem s arra merni az ételt.
+
+Mit volt mit tenni a szegény embernek, a sündisznót odaültette maga
+mellé, czíntányért tett elébe, arra ételt mertek s a sündisznó aztán ott
+evett együtt velük egy asztalnál egy tálból egy ételt.
+
+Mikor vége volt a fölöstökömnek, a sündisznó csak megszólal
+ilyeténképen:
+
+– Ugy-e apám-uram, van kendnek két darab csizmadia-tallérja?
+
+– Van édes fiam, van.
+
+– Ugy-e apám-uram, azt sóra-fára takargatják?
+
+– Arra fiam, arra.
+
+– De nem azt mondom én apám-uramnak, hanem azt, adják ide nekem azt a
+négy garast kölcsön, majd visszafizetem én azt kigyelmeteknek
+ezerszeresen, sóval-fával most ne sokat gondoljanak. Hanem kend
+apám-uram menjen ki a piaczra, ide meg ide, ott árul egy vén asszony egy
+fekete kakast. Vegye kend azt meg tőle. Ha egy kispénzre tartja, kettőt
+adjon érte; mert az lesz majd az én paripám. Mikor a kakast két áron
+megvette, itt meg itt lakik egy szíjgyártó, menjen be hozzá, ott van a
+szegletben egy hányt-vetett, ringyes-rongyos nyeregszerszám, vegye kend
+azt meg nekem. De annak is két árát adja; ha egy kis pénzre tartja,
+kettőt adjon érte.
+
+Mit volt mit tenni a szegény embernek, a szűrét a nyakába galyabitotta,
+a két csizmadiatallért zsebre tette, elment a piaczra s a fekete kakast
+és a hányt-vetett nyeregszerszámot két áron megvette egyszer-egyszer két
+kis pénzért.
+
+A sündisznó aztán felkantározta a fekete kakast a hányt-vetett
+szerszámmal, majd ráült s beállitott annak a gazdag kalmárnak az
+udvarára, kit ő a nagy vadon erdőből kivezetett.
+
+Koczogtat az ajtón s bekiált rajta:
+
+– Hej, apósom, ereszsz be, nyissd ki az ajtót!
+
+A gazdag kalmár nagy álmélkodva kinyitja az ajtót, hát ki jön be rajta,
+senki egyéb mint a mi sündisznónk a fekete kakas paripán.
+
+– Hallod-e te gazdag kalmár, kezdé beszédét a sündisznó, tudod-e mit
+igértél, midőn a nagy vadon erdőből kivezettelek; tudod-e, hogy nekem
+igérted három leányod legszebbikét és ezenfelül három zsák pénzt? Most
+tehát a leányért meg a pénzért jöttem.
+
+Mit volt mit tenni a gazdag kalmárnak – szájából s....t nem csinálhatott
+– mindhárom leányát behítta a fehér szobába s aztán a sündisznóhoz
+fordult, mondván:
+
+– No, válaszsz a három közűl, azt, a melyik szemednek, szádnak és
+szivednek tetszik!
+
+A sündisznó a középső kalmár-kisasszonyt választotta, mert ez volt a
+legeslegszebb mind a három között. A kalmár aztán a három zsák pénzt is
+kimérte. Az egyikben, mint mondá, volt arany, a másikban ezüst, a
+harmadikban rézpénz. Aztán a kalmár mind a kisasszonyt, mind a három
+zsák pénzt felrakatta a hintóba, melybe négy lovat fogatott s útnak
+eresztette legszebbik leányát a sündisznóval.
+
+Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer a sündisznó, ki ugy a hintó
+mellett paripázott a fekete kakason, odamegyen a hintóhoz, betekint az
+ablakon, hát látja, hogy a menyasszony könyezik.
+
+– Mit sirsz, mit rísz szivem szép szerelme? kérdé a sündisznó a leányt.
+
+– Hogyne sirnék, hogyne rínék, mikor az isten oly rút állattal vert meg,
+mint te vagy; mert azt sem tudom, ember vagy-e, állat vagy-e?!
+
+– Ha csak az a bajod szivem szép szerelme, azon könnyen segitünk: a
+három zsák pénzt megtartom magamnak, téged pedig szépen visszaküldlek
+urad-atyádhoz; mert látom, hogy te nem nekem való vagy.
+
+Ugy is lett. – A sündisznó a három zsák pénzt megtartotta magának, a
+szép kalmár-kisasszonyt pedig visszaküldte ura-atyjához. A sündisznó
+aztán a három zsák pénzt hazavitte a szegény embernek, kiből aztán olyan
+gazdag ember lett, hogy nem hiszem, hogy hét faluban párját lehetett
+volna találni.
+
+Itt a sündisznó ujra mit, mit nem cselekszik, kapja a lelkét,
+felkantározta a fekete kakast, ráült s aztán beállitott a király szine
+elébe, kihez szót szólt ilyeténképen:
+
+– Hallod-e te király! emlékszel-e még arra, midőn a nagy vadon erdőből
+kivezettelek, midőn azt a fogadást tetted előttem, hogyha az igaz utat
+megmutatom: három leányod legszebbikét nekem adod s azonfelül három
+kocsit rakatsz meg aranynyal, ezüsttel és rézpénzzel? Most itt vagyok,
+hogy váltsd be igéretedet.
+
+Mit volt mit tenni a királynak – szájából s....t nem csinálhatott – mind
+a három leányát behivatta a fehér szobába s aztán azt mondja nekik:
+
+– Édes leányaim! én egy fogadást tettem, már mint azt la, hogy hármatok
+közűl egyiket e sündisznónak adom feleségül. Azért igértem pedig
+egyiteket oda, mert egy nagy vadon erdőből, a melyben már öt napon
+étlen-szomjan bolyongtam, e sündisznó vezetett ki: igy megszabaditott a
+bizonyos haláltól. Azért szóljatok kedves leányaim, hogy melyiteknek
+volna kedve hozzá feleségül menni?
+
+A nagyobbik királykisasszony elfordult, a középső szintén, csak a
+legkisebb és legszebb királykisasszony szólalt meg ilyeténképen:
+
+– Ha már fölséges királyatyám olyatén fogadást tett: elmegyek én hozzá…
+Legyen meg isten akaratja, ha már ilyen férjet rendelt a számomra.
+
+– Te vagy nekem legkedvesebb, legjobb leányom, szólt a király s azzal a
+legkisebb királykisasszonyt össze-vissza csókolta.
+
+A király aztán kimérette a három kocsi pénzt, a királykisasszonyt pedig
+üveges-aranyos hintóba ültette s nagy hálálgatások, keserves
+könyhullatások között utnak eresztette a sündisznóval, ki a fekete
+kakason a hintó mellett lovagolt.
+
+Csak mennek, csak mendegélnek hetedhét ország ellen, egyszer a sündisznó
+oda lovagolt az üveges-aranyos hintó mellé, kinyitja az ajtaját,
+betekint rajta, hát látja, hogy a királykisasszony nem hogy sirna, hanem
+a legjobb piros kedvében van.
+
+– Ehj, szivem szép szerelme, szólt a királykisasszony, minek lovagolsz
+te azon a fekete kakason, jer inkább ülj ide mellém a bársony vánkusra!
+
+– De hát nem félsz tőlem?
+
+– Már hogy félnék!
+
+– Nem is undorodol?
+
+– Már hogy undorodnék; ha az isten nekem rendelt, ugy az enyémnek kell
+lenned.
+
+– Te vagy nekem, szólt a sündisznó, egyetlen egy legkedvesebb feleségem!
+S ezzel a sündisznó megrázkódott s tüstént azon szempillantásban olyan
+gyöngy-adta gyönyörves 24 éves királyfivá változott, hogy azt nyelv ki
+se mondhatja! de hogy is ne! aranyhaja, aranyszája és abban aranyfoga
+volt! a fekete kakas pedig szintén megrázkódott háromszor s olyan
+aranyszőrű tátosparipává változott, hogy csak párját kellett volna
+keresni! A tódozott-fódozott, hányt-vetett nyeregszerszámból pedig olyan
+aranyos szerszám lett, melyen még a legutolsó csatt is aranyból volt.
+
+A királyfi aztán az ország legszebb tájékát kiszemelte, annak a kellős
+közepén megállván, egyet gondolt s tüstént abban a szempillantásban
+előállott egy réztetejü, kakaslábon forgó márványpalota, abban
+mindenféle különbnél különb, szebbnél szebb aranyos bútorok valának;
+minden, de minden a tűkörtől kezdve le egész a főzőkanálig. Ebbe a
+gyöngyadta palotába szállitotta be aztán a királyfi szép aranyos
+madarát, a szép királykisasszonyt, hol aztán mint a madár a fészkében
+szép csendesen éldegéltek.
+
+Mikor a három kalmár és a két idősb királykisasszony meghallották a
+legkisebb királykisasszony szerencséjét, hogy az milyen jól ment
+férjhez: búbánatukban egyik a kútba ugrott, a másik a kenderáztatóban
+ölte el magát, a harmadikat a Tiszából fogták ki s igy sorba mind a négy
+leány gonoszul veszett, csak a kalmár középső leánya fente erősen a
+fogát a királykisasszonyra, ki erős kegyetlenül föltette magában, hogy
+megkeseríti annak élte boldogságát, már mint a mi
+királykisasszonyunknak. Ezért vénasszonyképen elment oda szolgálatot
+keresni. Ép jókor járt az ördög-adta, (mert jót csak nem mondhatok
+róla,) mert a királykisasszony ép terhes állapotban volt, pedig a
+férjének ép háborúba kelletett mennie; mert a burkus király hadat üzent
+neki.
+
+Itt a vén asszonyképen felöltözött kalmárkisasszonyt megfogadták a
+királyasszony mellé szárazdajkának.
+
+Mint mondám, a királyfinak el kelletvén menni a háborúba, a várandós
+királyné a vénasszonyképébe fölöltözött kalmárkisasszony gondviselése
+alatt maradt, pedig akár a macskára bizták volna a tejfeles fazekat,
+akár erre a pokolpozdorjára a várandós királynét; mert a királyné alig
+hogy elszülte az isten adta egy pár cselédet, a nagy fájdalom miatt
+elájult, a vénasszony kosárba pakolta azt az ártatlan portékát és az
+erdőben egy bizonyos fa alatt letette.
+
+A vén asszony aztán ízibe visszaszaladt a királynéhoz, ki már ekkor
+felocsúdott nagy fájdalmából és kérte a szárazdajkát, hogy adja oda a
+magzatait, hogy hagy ölelje és hagy csókolja meg; de erre az csak ezt
+felelte:
+
+– Felséges királyné! mi türés-tagadás, zsákban macskát nem szoktam
+árulni, felséged két idétlen, szőrös állatformát szült: azért biz
+azokat, nehogy még megijedjen a látásán, belevetettem a folyó vizbe.
+
+Az egy pár cselédke aludt szép csendesen a fa alatt. Itt egyszer nagy
+zörgés között előtör a sűrűből egy fehér szarvas, mely egyenesen mintha
+küldték volna, a kosárnak tartott és azt fülénél fogva a szarvára
+akasztotta s azzal a fehér szarvas eltünt a sűrűségben. Megyen mendegél
+a szarvas, egyszer egy patak partjához ért, hol háromszor elbőditette
+magát, erre, mint a varázslat, előtte termett az erdők leánya, ki a
+kosarat levette a szarváról, megnézte, hogy mi van benne és nagy örömmel
+lelkendezve beszaladt a maga palotájába.
+
+Már hét esztendő óta volt az egy pár cseléd az erdők leányánál, ki őket
+mint tulajdon magzatjait szépen fölnevelte.
+
+Itt lelkem teremtette mi történik a dologból, nem egyéb a semminél,
+egyszer az erdők leánya a kis leányt vizért küldte egy zöld korsóval; de
+erős kegyetlenül rámordult, hogy jól vigyázzon, nehogy eltörje a korsót.
+
+A kis leány sem hagyta ezt kétszer mondatni magának, mert engedelmes és
+szófogadó volt, kezébe kapta a zöld korsót s ízibe a kútnál termett.
+Hogy odaért, hát látja, hogy egy kis aranyos madárka ott repdes a kút
+körül. Ez mint gyermek szerette volna megfogni az aranyos madarat, ezért
+a kezében levő korsóval mindaddig hadonászott, mig egyszer csak azon
+vette észre magát, hogy csak a füle maradt a kezében. Megijedt a kis
+leány, sirva fakadt s leült a kut kávájára s ott sirdogált.
+
+Az erdők leánya csak várja, hogy mikor jön már meg a kis leány, csak
+várja, de biz azt nem győzte eléggé várni, azért a másik korsóval a kis
+fiút küldte utána azon erős kegyetlen meghagyással, hogy jól
+vigyázzanak, nehogy még ezt is eltörjék. A kis fiú szinte azonképen
+járt, mert ez is, mint afféle gyermek, alighogy meglátta az aranyos
+madarat, le akarta ütni a korsóval s ez is mindaddig hadonászott, mig a
+füle maradt a kezében. Ez is sirva fakadt, leült a huga mellé s ott
+sirdogáltak kettecskén a kút mellett.
+
+Itt lelkem teremtette az aranyos madár megszánta az egy pár cselédkét s
+azt kérdé tőle:
+
+– Mit sírtok, mit rítok szép gyermekek?
+
+– Oh szép madár, felelt a kis fiú, mint a kinek több esze volt, már
+hogyne sirnánk, hogyne rínánk, mikor verést kapunk azért, a miért
+eltörtük a zöld korsókat, megver tubus szülénk.
+
+– Hohó gyermekeim! nem tubus szülétek az nektek, csak felnevelő anyátok;
+mert az sose szült titeket fájdalommal a világra; mert a ti anyátok és
+apátok messze-messze innen lakoznak, túl még azokon a kék hegyeken is.
+Azért, ha utánam jöttök, majd elvezetlek én titeket haza.
+
+A két gyermeknek sem kellett egyéb, többé feléje se mentek felnevelő
+anyjuknak, mert otthon ugyis verést kaptak volna, hanem az aranyos madár
+után mentek, mely mindig elöttük repült.
+
+Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer az erdőben egy nagy rakás aranyra
+bukkantak. Az arany mellett ott hevert egynehány koczka, mintha valaki
+ott játszott volna. Mind a kis fiú, mind a kis leány egy-egy marok
+aranyat zsebre rakott s azzal aztán tovább mentek.
+
+Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer egy korcsmához értek. Hogy immár
+el is fáradtak, meg aztán estve is volt, bementek a korcsmába szállást
+kérni. A korcsmában, ott koczkázott három ur-féle. A két gyermek eleinte
+csak nézte, hogy és mint játszanak. A fiú végre kivette a zsebéből a
+marok aranyat és játszani kezdett, még pedig ugyannyira, hogy a három
+ur-félének minden pénzét elnyerte. S ekkor megszólal az egyik ur
+ilyeténképen:
+
+– No édes fiam, látom, hogy jó szerencséd van, nekem itt meg itt van egy
+gyönyörü szép virágos kertem és a virágos kert kellős közepén
+márványpalotám. Ez a palota azzal a tulajdonsággal bir, hogyha ezzel az
+aranyvesszővel megütöd háromszor az oldalát, aranyalmává változik és a
+világ bármelyik részén mind a márványpalotát, mind a virágos kertet
+leteheted, hogyha azt az aranyalmát megütöd az aranyvessző kisebbik
+végével. Én most azt a szép virágos kertet és azt a gyöngyadta
+márványpalotát teszem fel. Ha elnyered, legyen a tiéd.
+
+A kis fiú erre is ráállott és szerencsésen mind a virágos kertet, mind a
+márványpalotát elnyerte, az ur-féle pedig aztán átadta neki az
+aranyvesszőt s megmutatta neki, hogy hol van a virágos kert és a
+márványpalota.
+
+Reggelre kelve aztán az egy pár cseléd fölkereste a virágos kertet és a
+márványpalotát, melynek az oldalát a kis fiú megütötte háromszor az
+aranyvesszővel és az aranyalmává változott. A kis fiú aztán az
+aranyalmát szépen zsebre rakta s hazafelé bandukoltak. Előttük mindig az
+aranyos madárka repült.
+
+Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer az aranyos madár megállott.
+
+– No édes fiaim, szólt az aranyos madár, most már itthon vagyunk. Itt
+ezen a helyen tedd le az aranyalmát s üsd meg háromszor az oldalát az
+aranyvesszővel, majd meglátjátok, hogy milyen szép hét országra szóló
+márványpalotátok és virágos kertetek lesz. Majd hire futamodik a ti
+márványpalotátoknak és virágos kerteteknek, majd eljön azoknak a
+nézésére még maga a király is, kit ugy tiszteljetek mint nemző apátokat,
+mert te kis fiam királyfi vagy, te pedig kis leányom királykisasszony.
+Azért kedves gyermekeim ime itt van egy kép aranyrámában, mely a ti
+czimereteket és neveiteket ábrázolja. Ezt a képet függeszszétek fel a
+palota legszebbik helyére, de nehogy árulótok legyen, biborral
+teritsétek le. És ezt a képet senkinek, de senkinek meg ne mutassátok,
+csak tulajdon nemző apátoknak. Majd fogja ő kérdezni, hogy micsoda kép
+az és ekkor huzzátok le róla a bibort. A többi aztán magától következik.
+
+Ugy is lett. – Az egy pár cseléd a képet felakasztotta a márványpalota
+legszebbik szobájában és biborral letakarták. Itt nagy messze országban
+hire futamodik, hogy milyen gyönyörves gyöngyadta kert és márványpalota
+van itt meg itt. Jöttek aztán azoknak a nézésére még a hetedik
+vármegyéből is, ugyannyira, hogy még magának a királynak is a fülébe
+jutott. A király rögtön elhatározta magában, hogy elmegyen a virágos
+kertnek és a márványpalotának a nézésére; de alig hogy ebbeli szándokát
+megsejtette az a pokolpozdorja, már mint a száraz-dajka, a király
+kávéjába hashajtóport kevert. Hogyím ettől a király roszul lett, nem
+mehetett el a virágos kert és a márványpalota nézésére. S ekkor a vén
+asszony hivás nélkül beállitott a király szine elébe s azt mondja neki:
+
+– Fölséges király! ha már olyan nagy vágyódása van annak a virágos
+kertnek és annak a márványpalotának nézésére, majd elmegyek én, majd
+megnézem én, hogy vajjon olyan szépek-e azok, mint a mekkora a hire,
+majd elmesélem én azt fölségednek.
+
+A király, hogy, hogy nem, beleegyezett, pedig a pokolpozdorja dehogy a
+virágos kert nézésére ment, dehogy, hanem el akarta veszteni gonoszul az
+egy pár cselédet. Ebben sántikált a gonosz, de biz az nem lett idős,
+mert a vén csontnak beletört a bicskája; de hogy egyik szavamat a
+másikba ne öltsem, elmondom az egész dolog sorját-rendjét.
+
+Hát a vén banya, alig hogy a hires virágos kertbe érkezett, az egy pár
+cseléd elébe szaladt s tövéről hegyére mindent megmutattak neki. S ekkor
+a vén bőr csak elkezdi:
+
+– Igaz hogy szép a kert, de még akkor hétszerte szebb lenne, ha a világ
+zengő-fáját elhoznátok.
+
+– Hát mit kellene cselekednem? kérdé a fiucska.
+
+– Nem egyebet, mint azt, felelt a vén csont, itt meg itt, ebben meg
+ebben az elátkozott várban van a világ zengő-fája. Csak ezért kellene
+elmenned, csak ezt kellene elhoznod.
+
+S ezzel a vén bőr szépen elbúcsúzott az egy pár cselédtől s hazafelé
+bandúkolt, a fiúnak pedig ez órától nem volt nyugodalma, hogy ő elmegyen
+s elhozza a világ zengő-fáját. Ezért hugától keserves könyhullatások
+között elbúcsúzván, elindult a világ zengő-fájáért.
+
+Csak mén, csak mendegél hetedhét ország ellen, egyszer egy sötét vár alá
+ért. Ez volt pedig az első elátkozott vár. Egy nagy kamasz szőrös ördög
+egy irtóztató husánggal ott állt őrt, hogy arra senkit se ereszszen.
+
+A szőrös ördög rákiált nagy mérgesen a mi fiunkra ilyeténképen:
+
+– Állj!… ki vagy?
+
+– Én vagyok, felelt a kis fiú.
+
+– Kicsoda az az én?
+
+– Én vagyok.
+
+– Te vagy Jánoska? kérdé az ördög.
+
+– Én vagyok én.
+
+– Hát mi járatban vagy?
+
+A világ szépen zengő-fáját keresem, nem hallott-e bátyám-uram róla
+valamit?
+
+– Én nem hallottam, hanem itt meg itt áll őrt a bátyám, hacsak az nem
+tud róla valamit, ugy senki a világon.
+
+S ezzel Jánoska elindult az igaz úton a világ zengő-fája keresésére.
+
+Csak mén, csak mendegél, egyszer elért a másik elátkozott sötét várhoz
+is. Ott is egy nagy kamasz szőrös ördög állt őrt, ki a mi Jánosunkra
+rákiált nagy mérgesen; de már itt a Jánoska sokkal bátrabb volt, mert
+ugy is tudta, hogy semmi bántódása nem lesz.
+
+– Ki vagy, kérdé az ördög?
+
+– Én vagyok.
+
+– Kicsoda?
+
+– Én.
+
+– Te vagy Jánoska?
+
+– A bátyám-uram szolgálatjára én vagyok.
+
+– Hát hol jársz itt ezen az idegen földön, hol még a madár sem jár?
+
+– A világ szépen zengő-fáját keresem. Nem hallott bátyám-uram róla
+valamit?
+
+– Mi türés-tagadás, én nem hallottam, hanem itt meg itt, ezen meg ezen a
+helyen áll őrt a bátyám, hacsak ő nem tud róla valamit, ugy senki a
+világon.
+
+S ezzel Jánoska elindult a harmadik elátkozott vár felé. Hogy odaért,
+ott is ott állt őrt egy nagy kamasz ördög, ki rákiált nagy mérgesen a mi
+Jánosunkra, ilyeténképen:
+
+– Ki vagy?
+
+– Én vagyok.
+
+– Te vagy Jánoska?
+
+– Én vagyok.
+
+– Hát hol jársz itt ezen az idegen földön, a hol még madár sem jár?
+
+– A világ szépen zengő-fáját keresem. Nem hallott róla bátyám-uram
+valamit?
+
+– Hohó Jánoska, dehogy nem hallottam, dehogy, hisz itt van ebben az
+elátkozott vár kertjében. El is viheted, de csak ugy, ha a szavamra
+hallgatsz; mert ha nem adsz rá semmit, vagy meg nem tartod, sose látod
+többé isten fényes egét, ragyogó napját. Hát csak azt akarom mondani,
+hogy itt van ez az aranyvessző, üsd meg vele háromszor az elátkozott vár
+falát, rögtön ajtó nyílik előtted, eredj be rajta, aztán a kertben,
+annak is a kellős közepén megtalálod a világ szépen zengő-fáját, kerüld
+meg azt háromszor visszafelé s aztán mint a kilőtt nyil, kutyafuttában
+iparkodjál ki a kertből, mert a kőfal becsukódik s te bennrekedsz. Ha
+pedig egyszer bentmaradtál, az isten legyen irgalmas és kegyelmes, mert
+tüstént abban a szempillantásban kőbálványnyá változol. Ez szóm és
+mondásom hozzád, ha megtartod, szerencsés leszesz, ha pedig meg nem
+tartod, örökké szerencsétlen.
+
+Itt a fiú átalveszi az aranyvesszőt, melylyel aztán megcsapja az
+elátkozott vár oldalát és rögtön abban a szempillantásban ajtó nyilott
+előtte. A kis királyfi nem sokat kérdezte, hogy szabad-e, ízibe
+beszaladt az ajtón, be egyenesen a kertbe. Itt mindenféle dalló s
+tánczoló kisasszonyok jöttek elébe, ki cziterán, ki hárfán, ki
+czimbalmon játszott s kérve kérték, hogy mulasson tánczoljon ott velük;
+egyik mindenféle drága ételekkel, másik mindenféle száj íznek kedves
+italokkal kinálta, hogy egyék-igyék az ő ételükből és italukból; – de a
+királyfinak is volt esze nem enni és inni, hanem félre lökte a leányokat
+és a kert kellős közepére futott, hol állott a világ szépen zengő-fája,
+melyet aztán visszájárul megkerülvén háromszor, ugyancsak igyekezett ki
+a kertből. S ezer volt a szerencséje, nem egy, hogy néhány
+szempillantással el nem késett, mert már most is bezáródott az ajtó és a
+sarkát odacsukta. De a királyfi nem sokat törődött a csizmája sarkával,
+hanem azon az úton, a melyen idejött, haza szaladt s már ekkor ott állt
+a virágos kert közepén a világ szépen zengő-fája.
+
+Eddig is szép hirben állott a virágos kert, de most még hétszerte
+nagyobb lett annak a hire, ugyannyira, hogy hét világból gyültek össze a
+világ szépen zengő-fája nézésére, ugyannyira, hogy az magának a
+királynak fülébe is eljutott, ki feltette magában, hogy ha addig él is,
+mégis elmegyen annak a nézésére. De mihelyest a vén banya ebbeli
+szándékát megsejditette, a kávéjába, melyet ő szokott bevinni,
+hashajtóport kevert, melytől a király olyan roszul lett, hogy ki se
+mehetett a szobából. S ekkor a vén banya hivatlanul beállitott hozzája s
+azt mondja neki:
+
+– Fölséges király! ha már csakugyan olyan szép az a világ zengő-fája,
+mint a mekkora a hire, fölséged ugy is beteg, majd elmegyek én annak a
+nézésére, majd hirét hozom én.
+
+A király, hogy, hogy nem, ráállott a vén asszony beszédjére s azt
+elengedte menni a világ szépen zengő-fája nézésére, ki alig hogy betette
+a lábát a virágos kertbe, már az egy pár cseléd elébe szaladt, hogy
+vajjon most mit szól az a vén asszony.
+
+– Szép gyermekek, szólt a vén bűn, szép ugyan e virágos kert is, szép
+benne a zengő-fa is, de az még hétszerte szebb lenne, ha ezen a szépen
+zengő-fán a világ szépen szóló madara danolgatna!
+
+– Hát mit kellene cselekednem? kérdé a kis fiú.
+
+– Nem egyebet, felelt a vén banya, mint azt, hogy itt meg itt van egy
+elátkozott vár s onnan el kellene hozni a világ szépen szóló madarát.
+
+No jól van, ezzel a vén asszony hazafelé bandukolt, a királyfinak pedig
+ez órától fogva nem volt maradása, hanem feltette magában, hogy elmegyen
+s elhozza a világ szépen szóló madarát. Ezért édes testvérétől keserves
+könyhullatások között elválván, elindult ország-világszerte a szépen
+szóló madár elhozatalára; de a testvérének meghagyta, hogy ha harmadnap
+alatt itthon nem lesz, ezen meg ezen az úton induljon el az ő
+fölkeresésére, s ezzel a királyfi útnak indult.
+
+Csak mén, csak mendegél hetedhét ország ellen, egyszer elérkezik az első
+elátkozott várhoz, hol még most is ott állt őrt a szőrös ördög, kezében
+egy nagy istentelen husáng, hogy azzal minden arra járó-kelőt minden
+irgalom és kegyelem nélkül agyonüssön.
+
+Itt a szőrös ördög rámordul a mi Jánosunkra erős kegyetlenül
+ilyeténképen:
+
+– Ki vagy?
+
+– Én vagyok uram-bátyám.
+
+– Kicsoda? kérdé ismét az ördög.
+
+– Én vagyok.
+
+– Te vagy Jánoska?
+
+– Én vagyok én.
+
+– Hát hol jársz itt ezen az idegen földön, hol még a madár sem jár?
+
+– A világ szépen szóló madarát keresem. Nem hallott bátyám-uram róla
+valamit?
+
+– Mi türés-tagadás édes fiam, én biz nem hallottam, hanem itt meg itt
+lakik a bátyám, ha ő nem tud felőle, ugy senki a világon.
+
+Itt a királyfi elérkezik a másik elátkozott várhoz is, de innen az őrt
+álló ördög a harmadikhoz küldte. Mikor a királyfi a harmadik elátkozott
+várhoz is eljutott, rákiált az ördög nagy mérgesen ilyeténképen:
+
+– Ki vagy?
+
+– Én vagyok.
+
+– Te vagy Jánoska?
+
+– Én vagyok én.
+
+– Hát hol jársz itt ezen az idegen földön, hol még a madár sem jár?
+
+– A világ szépen szóló madarát keresem. Nem hallott bátyám-uram róla
+valamit világ szép éltében?
+
+– Ehj, dehogy nem hallottam, dehogy nem, hisz itt van ebben az
+elátkozott várban. El is viheted, de csak ugy, ha a szavamra hallgatsz,
+különben jobb lett volna neked nem születni, mert ha azt meg nem tartod,
+sose látod többé isten verőfényes napját. Hát csak azt akarom mondani,
+hogy itt van ez az aranyvessző, vedd ezt magadhoz, üsd meg vele
+háromszor az elátkozott vár falát, rögtön ajtó nyílik előtted, eredj be
+rajta, szaladj végig az üveg folyosón és hét szobán keresztül, a
+nyolczadikban van a világ szépen szóló madara egy rozsdás kalitkában.
+Majd találsz ott mindenféle aranyos és ezüstös kalitkákat, azokban
+mindenféle szebbnél szebb aranyos madarakat, de te azokat se ne
+nézegesd, se ne hallgasd, se ne válaszsz közülök, hanem csak a rozsdás
+kalitkában szomoruan ülő szépen szóló madár kalitkáját kapd el ízibe s
+aztán, mintha puskából lőttek volna ki, szaladj ki az elátkozott várból.
+
+No jól van, itt a királyfi átalveszi az aranyvesszőt s vele megcsapta
+háromszor az elátkozott vár oldalát, és rögtön, abban a szempillantásban
+ajtó nyílott előtte. A királyfi aztán nem sokat kérdezte, hogy szabad-e,
+nem-e, az ajtón ízibe beszaladt. A mint végig szaladt az üvegfolyosón,
+jobbról balról névről szólitgatják, hogy álljon meg. Igaz, hogy
+megborzadt a királyfi, de azért rájuk se hederített, hanem szaladt
+egyenesen az első szobába. Itt mindenféle, szebbnél szebb virágok voltak
+aranycserepekben, de azért a királyfi egyhez sem nyult, hanem beszaladt
+a másik szobába. A másik szobában mindenféle kardok, puskák voltak, de a
+királyfi ezek közűl sem választott, hanem beszaladt a harmadik, innen a
+negyedik, onnan az ötödik szobába s igy sorba, míg a nyolczadikba nem
+ért. A nyolczadik szoba, mint az ördög mondá, tele volt mindenféle
+aranyos és ezüstös kalitkákkal, azokban pedig szebbnél szebb aranyos
+tollú madárkák énekeltek, csak a világ szépen szóló madara gornyasztott
+ott szomoruan a rozsdás kalitkában, csak ez nem énekelt. Minthogy a
+világ szépen szóló madarának nem volt aranyos tolla mint a többinek,
+ezért a királyfinak az sehogysem tetszett és ezért nem is vitte el
+magával, hanem a sok aranyos tollú madár közűl kiválasztotta a
+legczifrábbat s ezt akarta elvinni magával, de a mint hozzá nyúlt,
+tüstént abban a szempillantásban kővé vált s a kőfal-ajtó becsukódott
+előtte.
+
+Itt a kis királykisasszony minden istenadta nap megterítette az asztalt
+jó testvére számára, de biz az nem érkezett meg; minden istenadta estve
+kiült a ház elébe s késő éjfélig várta, majd az ágyat is megvetette
+neki, de biz az nem feküdt bele. Itt elmulik az első nap is, el a másik,
+el a harmadik, nap nap után, de az édes testvér mindegyre késik. Ezért a
+királykisasszony sirva-ríva elindult édes testvére fölkeresésére.
+
+Csak mén, csak mendegél nyom után, egyszer elérte az első elátkozott
+várat, el a másodikat is, végre a harmadikhoz jutott. Az ördög most is
+ott állt őrt egy nagy láncz adta husánggal, hogy minden arra járó-kelőt
+minden irgalom és kegyelem nélkül főbe kollincson. A kis leányra is
+ráförmedt nagy mérgesen:
+
+– Ki vagy?
+
+– Én vagyok.
+
+– Te vagy Mariska, mert, közbe légyen mondva, igy hítták a királyfi
+húgát.
+
+– Én vagyok én.
+
+– Hát hol jársz itt ezen az idegen földön, hol még a madár sem jár?
+
+– Édes testvéremet keresem. Nem hallott róla valamit bátyám-uram?
+
+– Ehj, dehogy nem hallottam, dehogy nem, hisz itt van ebben az
+elátkozott várban kővé válva, de ugy kell neki, mért nem hallgatott a
+szavamra. Te is ugy jársz, hogyha szót nem fogadsz. Ne itt van ez az
+aranyvessző, üsd meg vele az elátkozott vár oldalát háromszor, tüstént
+ajtó nyílik előtted, szaladj be rajta, szaladj végig az üvegfolyosón, és
+hét szobán keresztül, a nyolczadikban van a bátyád kővé válva. Ezzel az
+aranyvesszővel üsd meg háromszor, aztán ízibe kapd el a világ szépen
+szóló madara kalitkáját s aztán se jobbra, se balra ne tekints, sem
+semmihez ne nyulj, se meg ne állj, se ne hallj, hanem lóhalálába fuss ki
+az elátkozott várból.
+
+Itt a kis leány elvette az aranyvesszőt s ezzel megcsapta háromszor az
+elátkozott vár oldalát és rögtön, abban a szempillantásban ajtó nyílott
+előtte. A királykisasszony beszaladt az ajtón; de ő se jobbra se balra
+nem tekintett, hanem egyenesen beszaladt a nyolczadik szobába, ott ízibe
+felkapta a rozsdás kalitkát, a bátyját háromszor oldalba ütötte az
+aranyvesszővel s aztán mintha puskából lőtték volna ki, kiszaladt az
+elátkozott várból. S ezer volt a szerencséje, hogy egy szempillantással
+tovább nem időzött, mert már most is a szoknyája szélét odakapta a
+kőfal-ajtó a mint bezáródott. Alig, hogy kiért a királykisasszony az
+elátkozott várból, utána iszonyú dörömbölés-dombolás, zugás és csattogás
+hallatszott s iszonyú átkozódás és káromkodás közt fenyegették s utána
+kiabáltak, hogy várj te ilyen amolyan bestiája, majd megkeserülöd ezt
+még; de a királykisasszony mindezekre mitse hajtott, hanem mindaddig
+futott mint az üzött szarvas, mig haza nem ért, hát már ekkor ki
+várakozott reá, senki egyéb, mint édes testvére, a kővé vált királyfi.
+
+Az egy pár cseléd aztán a világ szépen szóló madarát föleresztette a
+világ szépen zengő-fájára és a szépen szóló madár megszólalt, cziteránál
+szebben énekelt, hogy a ki azt hallotta, tiz évvel is fiatalabb lett.
+
+Eddig is hires volt a virágos kert, de most még hétszerte nagyobb hírben
+állott, ugyannyira, hogy hét országból is eljöttek a nézésére. Itt a
+király, hogy meghallotta a virágos kert szép hirét, föltette magában,
+hogy ha addig él is, de mégis elmegyen annak a nézésére; de a vén banya
+alighogy megsejdítette a király ebbéli szándékát, a fekete kávéjában
+hashajtóport adott be neki, mitől a király olyan roszul lett, hogy
+százszor is ki kellett a szobából mennie, s igy a szép kert nézése most
+is dugába dölt. S ekkor a vén banya hivatlanul beállitott a király szine
+elébe s azt mondja neki:
+
+– Fölséges király! ha már olyan nagy vágyódása van annak a virágos
+kertnek a nézésére, majd elmegyek én, majd hirül hozom én, hogy vajjon
+olyan nagy-e annak a szépsége, mint a mekkora a hire?
+
+A király, hogy, hogy nem, erre is ráadta a fejét s eleresztette a vén
+banyát a virágos kert nézésére, ki alig hogy betette abba a lábát, már
+az egy pár cseléd elébe szaladt, fogadják nagy szivesen s azt sem
+tudták, hogy hova ültessék.
+
+– Szép gyermekek, kezdé beszédét a vén bűn, ez a márványpalota is szép,
+ez a virágos kert is szép, ez a világ szépen zengő-fája is szép és ez a
+világ szépen szóló madara is szép; de a virágos kert még szebb lenne, ha
+azt az ezüsttó körülfolyná s abban az aranyhalak ficzkándoznának.
+
+– Hát mit kellene cselekednem? kérdé a királyfi.
+
+– Nem egyebet, felelt a vén csont, mind azt: itt meg itt, ebben meg
+ebben az elátkozott várban van a világ ezüsttava, abban pedig a világ
+aranyhalai, csak az ezüsttóért kellene elmenni – mert a halak ugyis
+eljönnének benne – s csak azt kellene elhozni.
+
+S ezzel a vén banya szépen elbúcsuzván az egy pár cselédtől, hazament, a
+királyfinak pedig ez napságtól fogva nem volt nyugodalma: azért
+elbúcsuzott édes testvérétől s elindult a világ ezüst taváért.
+
+Csak mén, csak mendegél, hetedhét ország ellen, még az operencziás
+tengeren is túl, egyszer elérkezett az első elátkozott várhoz. Az ördög
+még most is ott állt istrázsát, ki a királyfit a bátyjához küldte, ez
+pedig a legidősb testvérhez.
+
+Itt a királyfi elérkezik a harmadik elátkozott várhoz is, az ördög pedig
+most is ott állott istrázsát egy nagy vastag furkós bottal, hogy minden
+arra járó-kelőt, minden irgalom és kegyelem nélkül főbekollintson.
+
+– Adjon isten jó estvét bátyám-uramnak!
+
+– Fogadj isten, Jánoska, hát hol jársz itt ezen az idegen földön, hol
+még a madár sem jár?
+
+– A világ ezüsttavát keresem. Nem hallott róla valamit bátyám-uram?
+
+– Ehj, dehogy nem hallottam, dehogy nem, hisz itt van ebben az
+elátkozott várban. De öcsém jól felkösd ám a gatyát, ha te azt el akarod
+vinni, mert ha a szavamra nem hallgatsz, igaz lelkemre mondom, hogy
+vacsorán éred Pilátust. Hát csak öcsém, azt akarom mondani: nesze, itt
+van ez az aranyvessző, csapd meg vele ennek az elátkozott várnak az
+oldalát s rögtön ajtó nyílik előtted. Szaladj be egyenesen a kertbe,
+majd hínak téged a saját tulajdonnevedről, de ne hallgass rá, majd jőnek
+te elédbe mindenféle szebbnél szebb kisasszonyok, kik étellel, itallal
+kinálnak, de te se ne egyél se ne igyál, – majd találsz az utadon
+mindenféle drágaságokat: aranyat, ezüstöt, gyémántot és briliántot, de
+te egyhez se nyulj, – majd jőnek aztán elődbe mindenféle undok kigyók és
+békák, de te ne borzadjál; – hanem egyenesen szaladj az ezüsttóhoz, mely
+a kertet körülfutja, kerüld meg azt visszafelé háromszor s aztán a mint
+bementél, ugy szaladj is vissza.
+
+No jól van, itt a királyfi kezébe vevén az aranyvesszőt, háromszor
+megütötte vele az elátkozott vár oldalát s ime, ajtó nyilott előtte. A
+királyfi aztán nem kérdezte szabad-e nem-e, beszaladt az ajtón. Alig
+tette be a lábát, mindjárt névről szólitgatják, mondván: „ide ide
+Jánoska, egyél-igyál lakj jól; ide ide Jánoska, ölelő két karom ki van
+tárva, selyem ágyam föl van vetve, jer ne szaladj tovább.“ – De a
+királyfi mintha süket lett volna, rá se hederitett a hivogatásra, hanem
+tovább szaladt. Majd szebbnél szebb kisasszonyok jöttek elébe, kik közül
+az egyik a nyakába ugrott, a másik aranyhajával lenditette arczon, a
+harmadik csókot hányt feléje s piros két aranyalmájával, két cziczi
+dombjával csalogatta, a negyedik sürgött forgott, tánczolt előtte s ina
+kásáját mutogatta; de a királyfi mindezekre rá se hederitett, hanem
+tétul ütött rajtuk s tovább már megint még szebb kisasszonyok jöttek
+elébe, kik étellel itallal kinálgatták, hogy egyék, igyék, lakjon jól;
+de a királyfi se nem evett, se nem ivott, hanem egyre tovább szaladt.
+Alig hagyta el a kisasszonyokat, hát a temérdek kincsbe, mik az utjába
+voltak hintve, majd fölesett; itt vert-arany volt elszórva, ott tejfehér
+huszas pénz, emitt mindenféle briliantos gyűrűk, amott gyémánttal
+kirakott kardok, de a királyfi semmihez sem nyult, hanem egyre tovább
+szaladt. Majd mindenféle csuszó-mászó állatok raja özönlötte körül; itt
+sziszegő kigyók, ott varancsos békák ugrándoztak előtte, de a királyfi
+nem nézett a lába alá, hanem egyre tovább futott, ugyannyira, hogy végre
+eljutott az ezüsttó partjára, melyet visszafelé háromszor megkerülvén, a
+mint bejött, kiszaladt az elátkozott várból.
+
+S ezer volt a szerencséje nem egy, mert ha még csak egy szempillantást
+késett volna, tüstént bezáródott volna előtte a kőfal; mert már most is
+a csizmája sarkát odacsukta. De ő azzal mitse gondolt, mert ott hagyván
+a csizmáját, mezitláb hazaszaladt.
+
+Mire hazaért, már akkor a virágos kertet körülfolyta az ezüsttó, abban
+pedig mindenféle drága aranyhalak ficzkándoztak.
+
+Eddig is szép hirben állott a márványpalota, meg a virágos kert, meg a
+világ zengő-fája, meg az azon ugrándozó világ szépen szóló madara, de
+most, midőn a virágos kertet ezüsttó folyta körül és abban aranyhalak
+ficzkándoztak, most mondom, hét világra szólt azoknak a hire és hét
+világból gyültek össze azoknak a nézésére.
+
+Midőn mindezek a király fülébe eljutának, az föltette magában, hogy se
+nem eszik, se nem iszik, mig a virágos kert közepén álló márványpalotát,
+meg a világ szépen zengő-fáját, az azon éneklő szépen szóló madarat és a
+virágos kertet körülfolyó ezüsttót, abban pedig az aranyhalakat meg nem
+nézi, – pedig a vén banya váltig kinálta a fekete kávét, de a király azt
+el nem fogadta, hanem felülvén az aranyos hintóra a feleségével együtt
+és elmentek a virágos kert nézésére.
+
+Alig ért be a király, meg a felesége a virágos kertbe, az egy pár nagy
+lelkendezve elébük szaladt és kezet csókoltak.
+
+– Ehjnye, apjuk, kiáltott fel a királyné, ez a kis leány be formázik
+kendhez; egész szakasztott mása!
+
+– Te hozzád pedig ez a kis fiú, válaszolt neki a király.
+
+No jól van, ez abba maradt. – Itt a király meg a felesége sorra járják a
+virágos kertet és nem győzik dicsérni annak a szépségeit, hát még mikor
+a világ zengő-fáját és azon a szépen szóló madarat meglátták, akkor
+csapták ám össze a két kezüket.
+
+Itt a kis fiú izibe felmászott a világ zengő-fájára, róla egy pár
+aranyalmát leszakasztván, az egyiket a királynak, a másikat pedig a
+királynénak ajándékozta, kik nem győzték eléggé megköszönni ezt a nagy
+szivességet.
+
+Minekutána a király meg a felesége az ezüsttavat is meglátták és abban
+az aranyhalakat, bementek a márványpalotába. Itt az egyik szobából ki, a
+másikba pedig be, igy mind a 77 szobát sorra járták. A király meg a
+felesége nem győzték eléggé dicsérni a szobák ékességeit; de mikor a
+legszebbik szobába megérkeztek, azt találja mondani a király, szót
+szólván:
+
+– Ugyan édes kis szolgáim, nem felelnétek egy kérdésemre?
+
+– S mi lenne az? kérdé a kis fiú.
+
+– Hát csak azt akarom megtudni, hogy mért van az a kép biborral bevonva
+s vajjon kit ábrázol az?
+
+Itt a kis királyfi, egy szó nem sok, de még annyit sem szólt, hanem
+szótlanul levette a képről a bibortakarót.
+
+A király meg a felesége csak ekkor hült el és csak ekkor ösmerték fel
+soha nem látott édes magzatjaikat. Az egyik az egyiket ölelte meg, a
+másik a másikat; szólni ugyan nem tudtak, hanem sirtak is nevettek is.
+
+S ekkor megszólalt a világ zengő-fája és a szépen szóló madár.
+
+Nagy lett mindenki öröme, csak az a vén bün szomorkodott, kit a király
+tüstént megfogatott, egy fára felhuzatta és kénkő tüzet rakatott alá.
+
+Eddig volt, mese volt, talán igaz se volt.
+
+
+
+
+RÁRÓ RÓZSA.
+
+Volt egyszer a világon egy nagy meseország s ennek egy királya.
+
+Itt a király kimegyen az erdőre vadászni, de hogy, hogy nem, olyan nagy
+sűrűségbe vetődött, hogy abból sehogyse tudott kivergődni; próbálta
+jobbra is balra is, előre, hátra is, de csak azt nyerte vele, hogy annál
+sűrűbb helyre jutott. Nincs menekülés, nincs szabadulás; nem tud a
+király lelke hová lenni. A mint ott legjavában évődik, s veszti a
+lelkét, egyszer honnan, honnan nem, egy emberforma vetődik elébe, ki azt
+találja a királynak mondani:
+
+– Hallod-e te király, ugy-e most csak meg vagy szorulva, még pedig
+annyira, hogy teljes világéletedben még nem voltál ilyes állapotban; de
+én kisegitlek a bajból, hogyha megigéred, hogy nekem adod azt a
+legkedvesebb jószágodat, a miről mitse tudsz, hogy van-e a világon vagy
+nincsen.
+
+A király aztán, csakhogy a nagy vadon erdőből szabadulhasson, hogy annak
+az emberformának adja azt a legkedveltebb jószágát, miről mitse tud,
+hogy van-e a világon vagy nincsen.
+
+Az ördög aztán – mert más nem is lehetett – kivezette a királyt a
+sűrűségből s megmutatta neki az igaz útat; de mielőtt elvált volna tőle,
+azt mondja neki, szót szólván:
+
+– No király, én már megtettem a magamét, kivezettelek a nagy vadon
+erdőből s megmutattam neked az igaz utat, de te is tedd meg majd az
+enyémet, mert most már megmondom, hogy mi az a legkedvesebb jószágod,
+miről mitse tudtál, hogy van-e a világon, vagy nincsen: a feleségedet
+teherbe hagytad, ki az alatt az idő alatt, mig te erdőről erdőre
+vadászni jártál, egy kis fiút hozott a világra. Ez az a legkedvesebb
+jószágod, miről mitse tudtál, hogy van-e a világon vagy nincsen. De
+nekem is van annyi emberségem, hogy a kis királyfit most mindjárt, nem
+veszem el, mert ezt is tehetném, ha akarnám, hanem 18 esztendő mulva
+elmegyek érte s elviszem magammal.
+
+S ezzel az ördög ott hagyta a királyt az eperfánál, az pedig nagy
+szomoruan, mint a kinek az orra vére folyik, hazafelé vette az útját.
+
+No jól van, ez abba maradt. A király meg a felesége, mikor már
+közeledett a 18-ik esztendő, melyben kedves fiuktól meg kellene válniok,
+egyre sirtak, egyre rítak. A királyfinak pedig ez a szemébe tünt, hogy
+az ő szülői minden nap szomorubb szomorubbak lesznek s egyre hull két
+szemük könyei. Mi dolog ez, mi dolog ez, tanakodott magában, végre
+kitört belőle az igazság s kérdőre vonta az édes apját:
+
+– Ugyan felséges király-atyám, nem felelnél egy kérdésemre?
+
+– S mi lenne az kedves fiam?
+
+– Az biz nem egyéb, mint az, hogy mi dolog az, hogy valahányszor én rám
+vetitek a tekintetöket, mindig megered a könyeitek?
+
+– Hahó, kedves fiam, válaszolt a király nem ok nélkül ered az meg; de
+már csak megmondom neked is, hisz már benőtt a fejed lágya s maholnap
+emberkort érsz, mert ép a malom melletti két hétben kender áztatáskor
+léptél a 18-ik esztendőbe. Biz kedves fiam, nem folyik a mi két szemünk
+könyei egyébért, mint azért, hogy nem sokáig gyönyörködhetünk már a te
+nézésedben, mert mihelyest a 18 évet meghaladod s a 19-ikbe fordulsz:
+eljön érted az ördög s elvisz magával. Hogy mi oknál fogva visz el,
+annak egész históriája van: hát egyszer a mint erdőről erdőre vadásztam
+volna, olyan nagy sűrű erdőségbe jutottam, hogy se eget se földet nem
+láttam és sehogysem tudtam kivergődni belőle; próbáltam jobbra is balra
+is menni, próbáltam előre is hátra is, de csak azt nyertem vele, hogy
+annál sűrűbbe jutottam. A mint ott legjavában vesződtem volna, honnan,
+honnan nem, egy emberforma került elébem, ki azt találta nekem mondani,
+szót szólván: „Hallod-e te király, ugy-e most csak meg vagy szorulva,
+mint a karó közt a kutya; ugy-e hogy teljes világéletedben még nem
+voltál ilyes állapotban; de én kisegitlek a bajból, hogyha megigéred,
+hogy nekem adod azt a legkedvesebb jószágodat, a miről mitse tudsz, hogy
+van-e a világon, vagy nincsen.“ Én, jó bolond létemre, szavamat adtam,
+hogy neki adom azt a legkedvesebb jószágomat, miről mitse tudok, hogy
+van-e a világon vagy nincsen. Az pedig senki más nem volt, mint te, édes
+fiam. Ezért borul el a mi arczunk, hogyha rád vetjük a tekintetünket, s
+ezért omlik a mi két szemünk könye.
+
+– Hahó királyi atyám, ha csak ez a bajuk, kisebb gondjuk is nagyobb
+legyen ennél; mert majd elmegyek én a pokolba, majd megváltom én magamat
+az ördögtől s hamarább visszajövök, mintsem gondolnák.
+
+Ugy is lett. – A királyfi nem várta be, hogy még az ördög jőjjön el
+érte, hanem ízibe fölkerekedett s maga ment el a pokolba.
+
+Ment mendegélt aztán hetedhét ország ellen, még az operencziás tengeren
+is túl; egyszer egy ember-koponyára akadt, mely mellett mikor elment
+volna, megszólal a koponya:
+
+– Hallod-e te jó királyfi, jer, áss nekem egy gödröt, temess el abba s
+kilencz misére való pénzt dobj a siromba.
+
+A királyfi aztán a kardjával egy gödrőt ásott, melybe beletemetvén az
+ember-koponyát kilencz misére való pénzt a sirjába dobott.
+
+– No királyfi, kiáltott ki a sirból a koponya, jótét helyébe jót várj.
+Hogyha nem mondod is, hogy hova igyekszel, ugy is tudom, de hogy dugába
+ne dőljön a fáradságod, itt meg itt van egy patak, hová minden estve
+eljárnak az ördögök királya leányai fördeni fekete daruképében, ilyes
+meg ilyes időtájban. Keresd föl azt a patakot s bujj el a partján valami
+bokorban. S majd mikor mind a három leány levetkezik s bemegyen a vizbe,
+lesd meg, hol vetkezik a legkisebb királykisasszony, lopd el a ruháját s
+mindaddig oda ne add neki, mig meg nem igéri, hogy a pokolból ki nem
+szabadit.
+
+Ugy is lett. – A királyfi fölkereste azt a bizonyos patakot s elbújt a
+partján valami fűzfabokorban s a három királykisasszony érkeztére várt;
+de nem sokáig kellett neki várnia, mert ihun repül ám a három fekete
+daru, megrázkódnak s leánynyá váltak. Aztán ízibe levetették a ruhájukat
+s be a vizbe, a királyfi pedig csak azt leste, hogy a legkisebb
+királykisasszony hova vetkezik, majd előbujván a maga rejtekéből,
+felnyalábolta annak a ruháját s eldugta a fűben.
+
+A királykisasszonyok csak förödnek, csak förödnek, annyira-annyira, hogy
+már az a bizonyos óra is elérkezett, a melyben fel is kellene öltözködni
+s haza is kellene már menni. Mondom, hogy elérkezett az a bizonyos óra,
+kijöttek a vizből s ki-ki a maga ruhájához szaladt, csak a legkisebbik
+nem találta a magáét. Sirva-ríva keresi, de nem találja, keresi a nagy
+fűben, de nem akadt rá, szaladgál le s fel a patak partján, de a ruha
+sehol sincsen, – a két nénje pedig már fel is öltözködött, s hogy im egy
+bizonyos időre otthon kellett lenniök, megrázkódnak s fekete daruképében
+elrepültek, a legkisebbiket pedig, minthogy ugy se vihették el magukkal,
+ott hagyták.
+
+Mondom, mikor a két nagyobbik királykisasszony elrepült, a királyfi is
+előjött a rejtekhelyéből s kérdi a legkisebbiket:
+
+– Mit sirsz, mit rísz olyan keservesen szép virágszál?
+
+– Hogyne sirnék, hogyne rínék, mikor drága patyolat-ruhám elveszett, s
+ezért nem mehetek a két néném után.
+
+– S mit adnál te annak, a ki ugy szép szerével elő tudná adni drága
+patyolat-ruhádat?
+
+– A mit kivánna, azt adnék.
+
+– Nem kivánok hát én egyebet, mint válts ki a pokolból, édes apád körmei
+közül; mert az atyám még mikor a világra jöttem, az atyádnak igért.
+
+– Ha csak ez a kivánságod, ugy kisebb gondod is, nagyobb legyen ennél,
+csak a ruhámat add elő.
+
+– S merre menjek a pokolba?
+
+– Ne, itt van ez a fekete rózsa, csak ezt ereszd a szélnek, csak ennek a
+repülése után jőjj, majd elvezet ez téged.
+
+A királyfi aztán előadta a legkisebbik királykisasszony ruháját,
+melyeket az magára öltvén, megrázkódott, fekete daruvá változott s
+elszállt két nénje után.
+
+A királyfi aztán szélnek eresztette a fekete rózsát s csak annak a
+repülése után ment. Ha ő megállt, a rózsa is megállott s ha ő útnak
+eredt, az is tovább szállt. Igy a fekete rózsa után menve, egyszer mégis
+elért a pokolba s fölkereste az ördögök királyát. Köszön neki.
+
+– Adjon is jó napot fölségednek!
+
+– Fogadj isten királyfi! hát már megérkeztél, pedig én még csak holnap
+akartam felülni a bak-kecskémre s érted menni.
+
+– De nem azt mondom én neked ördögök királya, hanem azt: szabd ki
+megváltásom diját, mert ugyis tudhatod, hogy én nem vagyok még közibetek
+való.
+
+– No királyfi, szólt az ördögök királya, három próbát szabok elédbe, s
+hogyha azokat megcselekszed, szabadon eresztlek s rádásul három leányom
+legszebbikét, vagy azt, a melyik legjobban tetszik, neked adom
+feleségül. Az első próba az lesz: amott van ni, az ólomhegy, itt van az
+udvaromon az ólomeke s ha te azt a hegyet ezzel az ekével felszántod,
+vasboronával megboronálod s ezt az egy szem rizskását elveted bele; s ha
+én annak a terméséből még holnap délre ehetek: jól van, nem bánom, eredj
+haza s vidd el magaddal legszebbik leányomat.
+
+Itt a királyfi csak azt várta, hogy megvirradjon, hogy mindenki aludni
+menjen – mert, közbe légyen mondva, az ördögöknek világos nappal van
+éjszaka, éjjel pedig nappal – fölkereste a legkisebbik
+királykisasszonyt.
+
+– No, mi ujság szivem szép szerelme, kérdé Ráró Rózsi, mert igy hítták a
+legkisebb királykisasszonyt.
+
+– Nagy itt a baj szivem szive, nagyobb tán mint gondolhatnád, mert az
+apád ezt mondta: Hogyha én még ez éjjel azt az ólomhegyet fel tudom
+szántani az ólomekével, vasboronával pedig megboronálni s hogyha én ezt
+az egy szem rizskását ugy el tudom abba vetni, hogy az egy nap alatt
+kikeljen, megnőjön, elvirágozzék s gyümölcsöt teremjen, hogy ő még annak
+a terméséből holnap délre ehessék: jól van, nem bánja, haza mehetek s
+elvihetem magammal legszebbik leányát, már mint téged.
+
+– Ha csak az a bajod szivem szép szerelme, kisebb gondod is nagyobb
+legyen ennél, csak te feküdjél le bátran az én virágnyoszolyámba, pihend
+ki magad, a többit pedig bizd én rám, majd elvégzem én.
+
+A királyfi aztán lefeküdt a királykisasszony virágnyoszolyájába s
+elaludt, a királykisasszony pedig levett a szegről egy ostort, hármat
+pattantott vele s aztán bekiáltott a szomszéd szobába:
+
+– Itt vagytok-e mindnyájan?
+
+– Igen is itt vagyunk, fölséges királykisasszony!
+
+– Nem hiányzik közűletek senki sem?
+
+– Senki sem hiányzik fölséges királykisasszony, csak a parancsszóra
+várunk.
+
+– Hát azt parancsolom, hogy látjátok-e azt az ólomhegyet? No, ha
+látjátok, azt tüstént szántsátok fel az ólomekével, boronáljátok be
+vasboronával és ezt az egy szem rizskását vessétek el bele, de ugy, hogy
+az egy nap alatt kikeljen, kihajtson, kivirágozzék, gyümölcsöt hozzon,
+hogy annak a terméséből holnap délre az én királyi atyám ehessék is.
+
+– Meglesz fölséges királykisasszony.
+
+És a szolgalelkek, mert kik is lehettek volna mások, még azon éjszaka
+felszántották az ólomhegyet az ólomekével, vasboronával meg is
+boronálták s elvetették bele az egy szem rizskását s íme az, egy nap
+alatt kihajtott, kivirágzott s gyümölcsöt hozott; ugy, hogy másnap már
+ett is belőle az ördögök királya.
+
+Itt ujra hivatják a királyfit s azt mondja neki az ördögök királya, szót
+szólván:
+
+– No királyfi, egy próbát már kiállottál, de hátra van még kettő. Ha te
+azon a sivár-kopasz hegyen, mely itt az ajtóm előtt áll, egy éjszaka
+elfolyása alatt olyan kakas lábon forgó réztetejü várat épittetsz,
+melynek széles e világon keresve se lehessen párját találni: nem bánom,
+eredj haza s vidd el magaddal legszebbik leányomat.
+
+A királyfi megint csak azt várta, hogy megvirradjon, hogy mindenki
+lepihenjen s tüstént fölkereste a legkisebbik királykisasszonyt.
+
+– No, mi ujság szivem szép szerelme, kérdé Ráró Rózsi, a legkisebbik s
+legszebbik királykisasszony.
+
+– Nagy itt a baj, szivem szép szerelme, nagyobb mint gondolnók, mert az
+apád ezt mondta: Hogyha azon a sivár-kopasz hegyen, mely itt az ajtótok
+előtt áll, egy éjszaka elfolyása alatt olyan kakaslábon forgó réztetejü
+várat épittetek, melynek e széles világon keresve se lehessen párját
+találni: nem bánja, menjek haza s elvihetem magammal legszebbik leányát,
+már mint téged.
+
+– Ha csak ez a bajod, szivem szép szerelme, kisebb gondod is nagyobb
+legyen ennél, csak te feküdjél le az én virágnyoszolyámba s pihend ki
+magad, én pedig azalatt majd elvégzem a te dolgodat, csak bizd rám.
+
+A királyfi aztán lefeküdt a királykisasszony virágnyoszolyájába s
+elaludt, Ráró Rózsi pedig levette a szegről az ostort, hármat pattantott
+vele s aztán bekiáltott a szomszéd szobába:
+
+– Itt vagytok-e mindnyájan?
+
+– Igen is itt vagyunk, fölséges királykisasszony.
+
+– Nem hiányzik közűlötek senki sem?
+
+– Senki sem hiányzik közülünk, csak a parancsszóra várunk: azért azt
+kérdezzük tőled fölséges királykisasszony: mit parancsolsz?
+
+– Nem parancsolok én egyebet, csak azt, hogy látjátok-e ezt a nagy
+sivár-kopasz hegyet, mely itt az ajtó előtt áll? No, ha látjátok, ugy
+annak kellős közepére állitsatok olyan kakaslábon forgó réztetejű várat,
+hogy annak párját széles e világon még keresve se lehessen találni.
+
+– Meglesz, fölséges királykisasszony.
+
+És a szolgalelkek, mert kik is lehettek volna mások mint azok, még azon
+éjszaka elfolyása alatt arra a sivár-kopasz hegy kellős közepére olyan
+kakaslábon forgó réztetejű várat állitottak, hogy annak párját széles e
+világon még keresve sem lehetett volna találni.
+
+Ráró király aztán reggelre kelve csak elálmélkodott a szép vár láttára s
+rögtön kiadta a parancsolatot, hogy küldjék be csak a királyfit.
+
+A királyfi aztán mikor beállitott ördög ő felsége szine elébe, az azt
+találja neki mondani:
+
+– No királyfi, két próbát már kiállottál, de hátra van még a harmadik.
+Ha te azt a kakaslábon forgó várat, melyet arra a sivár-kopasz hegyre
+épittettél, az én palotáimmal aranyhiddal összekötöd: jól van, nem
+bánom, menj haza s akkor igazán elviheted legszebbik leányomat.
+
+A királyfi megint csak arra várt, hogy mindenki lenyugodjék, s hogy ez
+bekövetkezett, ujra fölkereste a legkisebbik királykisasszonyt s csak
+elkezdi:
+
+– Hahó szivem szép szerelme, nagy itt a baj, nagyobb mint gondolnók;
+mert az apád azt mondta: ha én azt a kakaslábon forgó várat, melyet arra
+a sivár-kopasz hegyre épittettem, az ő palotájával aranyhiddal
+összekötöm: jól van, nem bánja, menjek haza s akkor igazán elvihetem
+legszebbik leányát, már mint téged.
+
+– Ha csak ez a bajod szivem szive, kisebb gondod is nagyobb legyen
+ennél, csak te feküdjél le, pihend ki magad az én virágnyoszolyámon,
+mert majd elvégzem én az egész dolgot csak bizd rám.
+
+A királyfi aztán lefeküdt a királykisasszony virágnyoszolyájába s
+elaludt, – Ráró Rózsa pedig levette a szegről az ostort, hármat
+pattantott vele s bekiáltott a szomszéd szobába:
+
+– Itt vagytok-e mindnyájan?
+
+– Igen is itt vagyunk, fölséges királykisasszony.
+
+– Nem hiányzik közűletek senki sem?
+
+– Senki sem hiányzik közűlünk, csak a parancsszóra várunk: azért azt
+kérdezzük tőled fölséges királykisasszony: mit parancsolsz?
+
+– Nem parancsolok én egyebet, csak azt: látjátok-e azt a kakaslábon
+forgó várat, melyet arra a sivár-kopasz hegyre épitettetek? No, ha
+látjátok, ugy azt az én királyi atyám rezidencziájával aranyhiddal
+kössétek össze.
+
+– Meglesz, fölséges királykisasszony.
+
+És a szolgalelkek még azon éjszaka a kakaslábon forgó vártól kezdve
+egész a Ráró király rezidencziájáig aranyhidat vertek, ugy, a hogy
+parancsolva volt.
+
+Reggelre kelve aztán, mikor a király kitekintett az ablakán, hát ott
+látja ám az aranyhidat; ezért rögtön kiadta a parancsolatot, hogy mind a
+három leányát, mind a királyfit küldjék be. Mikor mind a királyfi, mind
+a három királykisasszony bejött a fehér szobába, megszólal a király.
+
+– No királyfi, minthogy kiállottad a három próbát, én is beváltom a
+szavamat: most már olyan szabad vagy mint a madár s mehetsz oda, a hová
+tetszik s itt van három leányom, válaszd közülök azt, a melyik tetszik.
+
+Azt mondanunk sem kell, hogy a királyfi kit választott, hogy Ráró Rózsa
+lett a nyertes.
+
+Aztán mind a ketten forró ölelések és hangos sirások között elbúcsuzván,
+beleültek a szélhintóba s hazafelé jöttek.
+
+Utközben azonban mikor már közel voltak a királyfi szülötte városához,
+megállittatta a királyfi a szélhintót s kiszálltak belőle.
+
+– No szivem szép szerelme, szólt a királyfi, csak te maradj itt, mert én
+nagy pompával, királyi czeremoniával, hatlovas üveges-aranyos hintón
+akarlak bevitetni, a mint dukál.
+
+– Ne hagyj itt szivem szive, szólt a királykisasszony, mert ha meg talál
+valaki csókolni: tüstént elfelejted a te Ráró Rózsádat.
+
+– Ehj szivemtől származott gyöngyvirágom, hamarább elfelejteném azt,
+hogy minek hínak, mint téged, ki a szivembe vagy irva.
+
+– Ne hagyj itt lelkemtől lelkezett aranyos bimbóm, mert ha valaki meg
+talál csókolni: tüstént elfelejted a te Ráró Rózsádat.
+
+– No hát inkább senkitől sem, még tulajdon nemző apámtól és szülő
+anyámtól sem hagyom magamat megcsókolni s mégse felejtlek el.
+
+– No meglásd, hogy elfelejtesz.
+
+– S ezzel a királyfi ott hagyta a leendő feleségét, hogy majd másnap
+hatlovas üveges-aranyos hintóval tér vissza.
+
+Hogy hazaért, hogy az apjára és anyjára benyijtotta az ajtót, azok elébe
+szaladtak, ölelő két karjukat kitárták s össze-vissza akarták csókolni,
+rég nem látott kedves fiukat, kit keserves könyhullatások között
+sirattak, hogy már soha sem tér vissza, pedig lám itt van; de a királyfi
+sem az anyjának sem az apjának nem engedte megcsókolni magát, pedig
+azoknak imhogy meg nem szakadt a szivök örömükben.
+
+De itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb a
+nagy semminél hisz ott voltam a hol beszélték, ugy láttam mint most, de
+pengyom tóditsuk is, mert biz majd elfogy ez, volt a királyfinak egy vén
+dajkája, ki hogy meghallotta, hogy itthon van az ő kedves fia, már isten
+bocsá, ahogy szokta a királyfit nevezni s hogyim nappal azt meg nem
+csókolhatta, éjnek idején belopózkodott a királyfi hálókamrájába s azt
+megcsókolta.
+
+S íme a királyfi, mintha a világon sose lett volna Ráró Rózsa, s mintha
+azt sose ösmerte volna: egészen megfeledkezett arról.
+
+Várhatta aztán Ráró Rózsa a királyfit a hatlovas üveges-aranyos
+hintóval, hogy majd hazarepítik, bizony nem jött az el érte kétkerekű
+kordéba fogott félszemű lóval sem. Eltelik egy nap, két nap, három nap s
+mindjárt tudta a királykisasszony, hogy csók által kitöröltetett a
+királyfi szivéből.
+
+Biz aztán nem várta tovább, hanem a város végére épittetett egy csárdát
+s ott csaplároskodott.
+
+Itt lelkem teremtette egyszerre híre futamodik, hogy itt meg itt milyen
+jó ivókát mérnek és milyen szép menyecske a korcsmárosné, hogy hét
+országban keresve sem lehetne párját találni; ugy annyira, hogy magának
+a királyfinak is a fülébe jutott, ki két czimborájával együtt egy
+gróffal meg egy herczeggel kiment abba a bizonyos korcsmába. Isznak
+esznek, mulatnak kedvükre s mindegyiknek megtetszett a csinos menyecske.
+
+– Lelkem, szólt a gróf, szeretnék magának valamit mondani: szeretnék
+magától, egy pár csókot nyerni.
+
+– Most nem érek rá, szólt Ráró Rózsi, hanem majd ugy 10 óra felé.
+
+– Lelkem, szólt a herczeg suttomban, szeretnék magától egy pár csókot
+kapni.
+
+– Most nem érek rá, felelt ennek is Ráró Rózsa, hanem majd fél
+tizenegykor.
+
+– Lelkem, szólt a királyfi is ugy suttomban szűr alól, szeretnék magától
+egy pár csókot kapni.
+
+– Most nem érek rá, szólt Ráró Rózsa, hanem 11 órakor.
+
+No jól van, itt eljön a tiz óra. A gróf bemegyen a menyecskéhez.
+
+– Itt vagy szivem szép szerelme?
+
+– Itt vagyok, de elfelejtettem a kaput becsukni: azért kimegyek.
+
+– Majd becsukom én.
+
+S ezzel a gróf kiment, hogy majd becsukja a kaput, de egész tengernyi
+éjszakán keresztül mindig csukta, mégse zárta be.
+
+Itt eljön a féltizenegy óra is, hát a herczeg is ehun kullog.
+
+– Itt vagy szivem szép szerelme? kérdé Ráró Rózsától.
+
+– Itt vagyok, de elfelejtettem a ludakat bezárni: azért kimegyek, de
+mindjárt visszajövök.
+
+– Majd becsukom én, válaszolt a herczeg.
+
+S ezzel kiment az udvarra, hogy majd behajtja a ludakat, de bár egész
+tengernyi éjszaka mindig hajszolta, mégse zárta be.
+
+Itt eljön a 11 óra is, hát a királyfi is ehun kullog ám.
+
+– Itt vagy szivem szép szerelme.
+
+– Itt vagyok, de elfeledtem a tüzet hamuval betakarni, azért kimegyek,
+de mindjárt visszatérek.
+
+– Majd betakarom én szivem szép szerelme, csak te maradj az ágyban.
+
+S ezzel a királyfi kiment a konyhába s bár egész tengernyi éjszaka
+mindig a tüzet takarta, de mégse takarta be.
+
+Reggelre kelve aztán kijön Ráró Rózsa a szobából, hát látja, hogy mit
+csinál a királyfi. Elnevette magát s azt találja neki mondani:
+
+– Ugy-e szivem szép szerelme, ugy-e megmondtam, hogy meg ne hagyd magad
+csókolni, mert elfelejted a te Ráró Rózsádat.
+
+A királyfi megszégyenelte magát s csak ekkor jutott eszébe az ő szive
+választottja; de még ekkor se szabadulhatott a tüztakarástól, hanem azt
+még mindig egyre kitakarta s betakarta s csak mikor Ráró Rózsa a kezével
+illette, jöhetett el a patkától.
+
+Aztán a királyfi rögtön hazament s hatlovas üveges-aranyos kocsival,
+nagy kisérettel és parádéval jött el a feleségeért.
+
+De a gróf még ekkor is szünetlenül a kaput csukogatta; kinyitotta meg
+becsukta s még se zárta be; – a herczeg pedig még ekkor is szünetlenül a
+libákat hajtogatta s még se zárta be. Csak mikor a királyné, már mint
+Ráró Rózsa megillette mind a kettőt a kezével, csak ekkor hagyták abba
+ezt a fura mulatságot.
+
+Ráró Rózsát aztán felültették a hatlovas üveges-aranyos hintóba,
+hazarepitették s még az nap össze is adta őket a pap, kik még most is
+élnek, hogyha meg nem haltak.
+
+
+
+
+A SZEGÉNY EMBER TIZENKÉT FIA.
+
+Volt egyszer egy szegény ember s ennek tizenkét fia.
+
+Mikor a gyermekek annyira felcseperedtek, hogy kiki meg tudta keresni a
+maga kenyerét: a szegény ember mind a 12 fiát elküldte szolgálatot
+keresni.
+
+Az anyjuk aztán mindegyik fia számára kakastejjel sütött tarisznyát és
+háziczérnával varrt pogácsát és kinek-kinek odaadta magáét, ez a tiéd,
+ez a tiéd s igy sorba, mig mind a tizenkettő ki nem kapta a maga részét.
+
+A tizenkét fiú aztán elindult országvilágszerte szolgálatot keresni. A
+mint mennek mendegélnek, egyszer egy nagy terepély fa alá leültek
+pihenni s ekkor csak megszólal a legnagyobbik:
+
+– Testvérek! egyet mondok, kettő lesz belőle: minek bontaná fel kiki a
+maga tarisznyáját, először együk meg közakarattal az egyikét, azután a
+másikét s igy sorba.
+
+A testvérek ráállottak s legelőször is a legkisebbikét ették meg s azzal
+aztán tovább mentek; de mikor másodszor került evésre a dolog, senkise
+akarta a maga részét odadni, hanem kiki felbontotta a maga tarisznyáját
+s abból evett, csak a legkisebbiknek koppant a szeme; mert annak,
+bármennyire kért, egyik sem adott; mert arra mindegyik irigykedett,
+mivel mind a tizenkét testvér között az volt a legszebb és a legokosabb:
+azért mindegyik csak ennek a vesztére tört.
+
+Kért a legnagyobbiktól, ki azt mondta neki:
+
+– Akkor adok egy pogácsát; ha az egyik kézfődet le hagyod vágni.
+
+Kért a másodiktól ki azt monda neki:
+
+– Akkor adok egy pogácsát, ha a másik kézfődet le hagyod vágni.
+
+Kért a harmadiktól, ki azt mondta neki:
+
+– Akkor adok egy pogácsát, ha az egyik karodat le hagyod vágni.
+
+Kért a negyediktől, az azt mondja neki:
+
+– Akkor adok egy pogácsát, ha a másik karodat le hagyod vágni.
+
+Kért az ötödiktől, az azt mondta neki:
+
+– Akkor adok egy pogácsát, ha az egyik lábodat térdig le hagyod vágni.
+
+S igy sorba, mindegyik testvér csak akkor akart egy pogácsát adni, ha
+valamely testrészét le engedi vágni.
+
+– Mit volt mit tenni a legkisebb fiúnak, éhen csak nem halhatott meg: le
+engedte vágni kezét, karját, lábát, lábszárát, fülét, orrát, végre még a
+szemét is kiszurták. S aztán a tizenegy testvér tovább ment, a
+legkisebbiket pedig ott hagyták gyámoltalanul, ki, mivel hogy se járni,
+se csuszni nem tudott, csak arra felé gurult, a merre hallotta, hogy
+megyen a tizenegy testvér.
+
+Csak gurul, csak gurul, egyszer hogyim se eget se földet nem látott, egy
+ó-kútba esett. Csak hentereg a kútban, csak hentereg, egyszer csak azon
+veszi észre magát, hogy ismét lát, hogy keze-lába, orra-füle kinőtt.
+Eddig is szép volt a fiú, de most hétszerte szebb, ki aztán valahogy
+nagy nehezen kimászott az ó-kútból és egy fél dióhajban, mely ép a keze
+ügye alá akadt, meritett a csodavizből s azzal aztán tovább ment.
+
+A mint mén mendegél, egyszer elébe szaladt egy kis egér nagy sirva-ríva.
+
+– Mit sirsz, mit rísz kis egérke olyan keservesen? kérdi a fiú.
+
+– Oh jó legényke, hogyne sirnék, mikor az egyik tomporomat összezúzta az
+egérfogó!
+
+– Ha csak az a bajod, kisebb gondod is nagyobb legyen; jer ide, majd
+meggyógyítom én!
+
+S ezzel a szegény ember fia a csodavizzel meggyógyította a kis egér
+tomporát.
+
+– No szegény ember fia, szólt a kis egér, jótét helyébe jót várj. Nesze,
+itt van ez a kis síp, csak ebbe fúj belé, tüstént a segitségedre leszek;
+mert én vagyok az egerek királya.
+
+A szegény ember fia elvette a kis sipot s azzal tovább ment.
+
+Csak mén, csak mendegél, egyszer elébe száll egy kis méh nagy
+sirva-ríva.
+
+– Mit sirsz mit rísz kis méhecske olyan keservesen? kérdi a szegény
+ember.
+
+– Oh jó legényke, hogyne sirnék, hogy ne rínék, mikor ketté van törve az
+egyik szárnyam, már most nem repülhetek!
+
+– Ha csak a bajod, ugy kisebb gondod is nagyobb legyen annál, jer ide,
+majd meggyógyítom én.
+
+S a szegény ember fia a kis méhecske szárnyát is meggyógyította a
+csodavizzel.
+
+– No szegény ember fia, szólt a kis méh jótét helyébe jót várj. Nesze
+itt van ez a kis sip s ha valami bajod lesz, csak ebbe fúj belé, tüstént
+a segitségedre leszek; mert én vagyok a méhek királya.
+
+A szegény ember fia elvette a kis sipot s azzal tovább ment.
+
+Csak mén, csak mendegél, egyszer elő-utó talál egy farkast, mely csak
+három lábon járt s a negyediket ugy huzta maga után ordítva.
+
+– Mit orditasz olyan keservesen ordas pajtás?
+
+– Oh jó legényke, hogyne orditanék, mikor az egyik lábomat ketté törtem!
+
+– Ha csak ez a bajod, ugy kisebb gondod is nagyobb legyen ennél!… Nosza,
+jer ide, majd meggyógyítom én.
+
+S a szegény ember fia a farkas lábát is meggyógyította.
+
+– No legényke, szólt a farkas, jótét helyébe jót várj: azért nesze, tedd
+el ezt a kis sipot s ha valami bajod lesz, csak ebbe fúj belé, tüstént
+segitségedre leszek.
+
+A szegény ember fia elvette ezt a sipot is s aztán tizenegy testvére
+után sietett, kik már szolgálatban voltak a burkus királynál. A király
+látta, hogy nem bolond tehén bornyával van dolga, a tizenkettedik
+testvért is megfogadta.
+
+A szegény ember fiai közül a legöregebbik élt a gyanú perrel, hogy majd
+a legkisebbik testvér igy panaszt tesz, ugy panaszt tesz a király előtt
+a rajta elkövetett mocskos tettért: azért mindenféleképen vesztére tört
+s most is hivatlanul beállitott a király színe elébe s azt találja annak
+mondani:
+
+– Fölséges király! mondanék én valamit, ha valami bántódásom nem lenne.
+
+– Oh jó Jancsi, mert igy hitták a szegény ember legnagyobbik fiát, már
+hogy lenne, csak beszélj.
+
+– Hát csak azt akarom mondani, hogy ez a mi legkisebb testvérünk a
+Miklós, olyan ezermester, hogyha fölséged azt parancsolja neki, hogy 24
+óra elforgása alatt minden gabonáját learassa, kévébe kötözze, csomóra
+rakja, haza hozza, kicsépelje, kiszelelje: igaz lelkemre mondom, bizony
+megcselekszi, csak akarja.
+
+– Igaz-e az Jancsi?
+
+– Nincs különben.
+
+– Menj, küld be az öcsédet.
+
+Beküldi Jancsi a Miklóst, ki mint a peczek, megállott a király színe
+előtt, kérdvén:
+
+– Mit parancsolsz fölséges király?
+
+– Azt parancsolom szidom a lelkedet, hogyha 24 óra elforgása alatt
+minden gabonámat a legutolsó szálig le nem aratod, kévébe nem kötöd,
+csomóra nem rakod, haza nem hozod, ki nem csépeled és ki nem szeleled:
+leüttetem a fejedet.
+
+S a király aztán olyan mérges tekintetet vetett a szegény Miklósra, hogy
+egy lánczhordával ért fel, mintha apját anyját megölte volna.
+
+Itt a mi Miklósunk, mintha pofon ütötték volna, azt se tudta, hogy
+menjen ki a királyi rezidencziából, s mikor beért a maga szobájába, két
+kezére nyugasztotta az állát s egészen busulásnak adta a fejét.
+
+Mikor ott legjavában búsul s bánkódik, hogy még az ellenségnek is
+megesett volna rajta a szíve, még az is megszánta volna, egyszer eszébe
+jut, mintha az isten megsugta volna neki, hogy van neki egy kis sipja,
+mit az egérkirály adott neki.
+
+Mondom, hogy eszébe jutott a kis sip, azt elővette s belefújt. A kis
+fehér egérke honnan honnan nem, tüstént előtte termett s azt kérdi tőle:
+
+– Mit búsulsz, mit bánkodol szép Miklós olyan keservesen?
+
+– Hogyne búsulnék, hogyne bánkodnám, mikor a király azt parancsolta,
+hogy 24 óra elforgása alatt minden életét a legutolsó szálig learassam,
+kévébe kössem, csomóba rakjam, de még haza is hozzam, ki is csépeljem és
+fel is szórjam?!
+
+– Ha csak ez a bajod, ugy kisebb gondod is nagyobb legyen ennél, csak te
+feküdjél le s aludjál szép csendesen és a többit bizd én rám; mert
+hijába volnék én egerek királya?! nem 24 óra elforgása alatt, de még ez
+éjszaka a mit ránk virraszt az isten, el lesz az a munka végezve.
+
+Ugy is lett. – Miklós lefeküdt szépen s aludt reggelig, a kis fehér egér
+pedig a király minden életét még azon éjszaka learatta, kévébe
+kötöztette, haza hordatta, kicsépeltette, felszóratta.
+
+Reggelre kelve megyen a király a csűrbe, hát látja, hogy minden élete
+ott áll garmadában, még pedig olyan tiszta, hogy a között aranyért sem
+lehetett volna egy szem konkolyt, csermolyát, avagy vadlencsét találni,
+mintha szemenkint szedték volna össze.
+
+A király egy szó sem sok, de még annyit sem szólt, hanem csak a fejét
+csóválta s aztán szótlanul bement a fehér házba.
+
+Itt a királynak alig melegedett meg a leülőhelye, már ismét előtte állt
+hivatlanul a szegény ember legöregebbik fia s azt találja neki mondani:
+
+– Fölséges király! mondanék én valamit fölségednek, csak valami
+bántódásom ne lenne.
+
+– Oh jó Jancsi, szólt neki a király, már hogy lenne, csak beszélj.
+
+– Hát csak azt akarom mondani, hogy ez a mi legkisebb testvérünk a
+Miklós, olyan ezermester, hogyha fölséged megparancsolja neki, hogy egy
+24 óra elforgása alatt tizenkét kontignáczios viaszpalotát épitsen
+szivárványos mézkútakkal: igaz lelkemre mondom, bizony megcselekszi.
+
+– Igaz-e ez Jancsi?
+
+– Nincs különben.
+
+– Eredj, küld be a Miklóst.
+
+Bemegyen a Miklós a király színe elébe s kérdi nagy alázattal:
+
+– Mit parancsolsz fölséges király?
+
+– Azt parancsolom – förmedt rá a király – azt parancsolom, hogyha
+huszonnégy óra elforgása alatt itt az udvarom kellős közepén tizenkét
+kontignáczios viaszpalotát nem épitesz szivárványos mézkútakkal: rögtön
+leüttetem a fejed gombját!
+
+A mi Miklósunk ujra, mintha pofon cserditették volna, azt se tudta, hogy
+menjen ki a rezidencziából s mikor a maga szobájába ért, nem tett
+egyebet mint, mintha a siralomházban ült volna, két karjára nyugasztotta
+az állát s búsult olyan keservesen, hogy még a halálos ellenségének is
+megesett volna rajta a szive, még az is megszánta volna.
+
+A mint ott legjavában búsul és bánkódik, egyszer, mintha az isten sugta
+volna neki, eszébe jut, hogy van még neki egy kis sipja, melyet a
+méhkirálytól kapott. Miklós aztán elővette a kis sipot és belefút.
+
+Ime, egyszerre mint varázslat előtte terem a kis aranyos méhecske s azt
+kérdi tőle:
+
+– Mit búsulsz, mit bánkodol olyan keservesen szép Miklós?
+
+– Hogyne búsulnék, hogyne bánkodnám, mikor az a kutyának való király azt
+parancsolta: hogyha huszonnégy óra elforgása alatt itt az udvar kellős
+közepén tizenkét kontignáczios viaszpalotát nem épitek szivárványos
+mézkutakkal: leütteti a fejem gombját?!
+
+– Ha csak ez a bajod, ugy kisebb gondod is nagyobb legyen ennél; hát
+miért volnék én méhek királya, he?!… csak te feküdjél le, pihend ki
+magad s nem 24 óra elforgása alatt, de még ez éjszaka, mit az isten a
+fejünkre hoz, kész lesz a tizenkét kontignáczios viaszpalota és a
+szivárványos mézkútak, csak te aludjál békén, csak te pihend ki magad.
+
+Ugyis lett. – Miklós lefeküdt szép csendesen s aludt, a méhkirály pedig
+még azon éjszaka elkészittette a király udvara kellős közepén a tizenkét
+kontignáczios viaszpalotát és a mézkútakat.
+
+Reggelre kelve aztán kitekint a király az ablakán, hát nem tudott hová
+lenni a csudálkozás miatt; de hogy is ne! mikor előtte állt a tizenkét
+kontignáczios viasz-palota és a szivárványos mézkútak!
+
+De alig jött magához a csudálkozás miatt, már mint harmadszor is előtte
+állt a szegény ember legöregebbik fia a Jancsi, ki azt találja mondani a
+királynak:
+
+– Fölséges király! mondanék én valamit fölségednek, csak valami
+bántodásom ne lenne?!
+
+– Oh jó Jancsi, szólt hozzá a király, már hogy lenne, csak beszélj.
+
+– Hát csak azt akarom mondani, hogy ez a mi legkisebb fiúnk a Miklós
+olyan ezermester, hogy ha fölséged megparancsolja neki, hogy egy 24 óra
+elforgása alatt a kerek föld minden farkasait a város végére gyüjtse egy
+rakásba: sose lássam a fényes mennyországot, hogy ha meg nem cselekszi,
+csak akarja.
+
+Ennek hallatára csakugy repesett a király szive örömében s elgondolta,
+hogy milyen szép farkasbőrrel bélelt subát készittet magának is, a
+feleségének is és tán meg a leányának is kitelik s azonfelül még a
+juhaiban s egyéb jószágaiban sem tesznek pusztitást azok a csunya
+fenevadak.
+
+– Igaz-e az Jancsi?
+
+– Nincs különben.
+
+– Ugy, küld be az öcsédet.
+
+Beküldi a Jancsi a Miklóst, ki a király szine előtt megállott mint a
+peczek s azt kérdi aztán tőle:
+
+– Mit parancsolsz fölséges király?
+
+– Azt parancsolom, szidom a lelkedet bestelélek – förmedt rá a király
+nagy mérgesen – azt parancsolom, hogyha egy 24 óra elforgása alatt a
+kerek föld minden farkasait össze nem tereled a város végére: leüttetem
+a fejed gombját!
+
+A Miklóst, mintha pofon ütötték volna, nagy szomoruan, lesütött fejjel
+bandúkolt ki a királyi rezidencziából; de még otthon sem tett egyebet,
+mint a két karjával feltámasztotta az állát s búsult keservesen, mint a
+ki a siralomházban van.
+
+Egyszer a mint ott legjavában búsul és bánkódik, eszébe jut, hogy, ho,
+van még neki egy harmadik sipja is, melyet ép a farkasok királyától
+kapott.
+
+Miklósnak sem kell több, ízibe előveszi a sipot valahonnan a csuhájából
+és bele fújt.
+
+Ime! egyszerre, mint varázslat, előtte termett a farkaskirály, ki azt
+találja tőle kérdezni:
+
+– Mit búsulsz, mit bánkodol olyan keservesen szép Miklós?
+
+– Hogyne búsulnék, hogyne bánkodnám, mikor az a kutyának való király azt
+parancsolta: hogyha 24 óra elforgása alatt a kerek föld minden farkasait
+a város végére össze nem gyüjtöm: csúf halállal múlok ki.
+
+– Ha csak ez a bajod, ugy kisebb gondod is nagyobb legyen ennél… hát ki
+vagyok én he? nem-e a farkaskirály? azért csak ülj fel a hátamra s
+menjünk ki a város végére s ott aztán, itt van ez a kis síp, csak ebbe
+fúj bele, majd meglátod, hogy a kerek föld minden farkasai te körödbe
+gyülnek. Majd csattogtatják a fogukat te reád, de te semmitől se tarts,
+mert téged nem bántanak.
+
+Ugy is lett. – Miklós felült a farkaskirály hátára, ki ízibe a város
+végére paripázott vele, hol aztán a kis sípba bele is fújt.
+
+Ime egyszerre minden oldalról csakugy csörtetett elő a sok farkas, hogy
+jobban se kellett s ugyancsak csattogtatták a fogukat a mi Miklósunkra,
+de azért egy se bántotta.
+
+Mikor a farkasok mind együtt voltak, megszólal a farkaskirály s azt
+találja mondani a mi Miklósunknak:
+
+– No Miklós, nesze itt van ez az ostor s hajtsd vele ezt a farkascsordát
+a királyi rezidenczia felé; mert éhesek a farkasok, mert éheznek
+tizenegy gonosz bátyád húsára és vérére.
+
+A mi Miklósunk kezébe kapja az ostort, és a sok farkast mind, mind a
+királyi rezidenczia felé terelte.
+
+Meglátja a király az iszonytató farkas csordát, mely az egész utczát,
+tért, királyi rezidenczia udvarát elözönlötte, pedig még a végét be se
+látta, szörnyüképen megijedt s intett a Miklósnak.
+
+– Jól van már fiam Miklós; jól van már, elhiszem, hogy ezermester vagy,
+csak a farkasokat tereld vissza, mert, minden pereputyostul együtt
+megesznek!
+
+De a farkaskirály csak biztatta a Miklóst ilyeténképen:
+
+– Hajts, hajts, többet igér, többet ád; – hajts hajts, többet igér,
+többet ád.
+
+És Miklós ujra szóritani kezdte a farkasokat, melyek már az egész
+rezidenczia udvarát elözönlötték.
+
+– Édes fiam Miklós, lekiáltott a király az ablakból, tizenkét kas pénzt
+adok, csak a farkashajtással hagyj fel!
+
+De a farkaskirály még mindegyre biztatta a mi Miklósunkat.
+
+– Hajts hajts, többet igér, többet ád; hajts hajts, többet igér, többet
+ád.
+
+És Miklós annál jobban szoritotta a farkascsordát; ugy, hogy már azok az
+ablakokra és falakra is kezdtek felugrándozni.
+
+Kérésről a király könyörgésre forditotta a dolgot.
+
+– Édes Miklós fiam! jaj, neked adom a fele-királyságomat, csak a
+farkasoktól szabadits meg!
+
+De a farkaskirály még mindegyre biztatta:
+
+Hajts, hajts, többet igér, többet ád; hajts hajts többet igér, többet
+ád!
+
+És Miklós annál jobban szoritotta a farkascsordát; ugy, hogy már a
+rezidenczia szobáit is elözönlötték.
+
+– Édes Miklós fiam! könyörgött a király, jaj, neked adom
+fele-királyságomat és egyetlenegy leányomat is, csak a farkasoktól
+szabadits meg!
+
+A sok farkas a tizenegy gonosz testvért kihuzta a szobából s ott a
+király szeme láttára diribről darabra tépték.
+
+– No Miklós, szólt a farkaskirály, most már elég: azért fúj csak bele
+annak a sípnak a kisebbik lyukába!
+
+Miklós aszerint cselekedett és a sok farkas, mintha soha se lett volna
+egy is, eltünt. Miklós aztán megkapta a királykisasszonyt és a
+fele-királyságot és a király holta után az egész birodalom felett ő
+uralkodott. Majd anyját, apját is elhozatta és még most is élnek nagy
+boldogan, hogyha meg nem haltak.
+
+
+
+
+A KÁRVALLOTT JUHÁSZ.
+
+Volt egyszer a világon egy juhász, kinek a keze alá adott jószágból
+minden istenadta éjszaka egy juhát elvitték. Hogy kicsoda, azt senki sem
+tudhatta, még maga a számadó sem, ki éjjel-nappal maga vigyázott fel a
+juhokra, csak azt hallotta, hogy a kutyák elkezdnek ugatni, de hogy kire
+vagy mire, azt sohasem láthatta, aztán a juhok megugranak s már reggelre
+megint hiányzik egy darab jószág.
+
+Ezen a számadó-juhász szörnyen elbúsulta magát s most is ott búsul az
+akol előtt, hogy ő neki már ennyi kára, annyi kára van.
+
+A mint ott a legjavában búsul, arra vetődik egy czigány, ki megállott a
+juhász előtt s azt kérdi tőle:
+
+– Mit búsulsz, mit bánkódol számadójuhász olyan keservesen?
+
+– Jobb ha nem is kérded more, mikor ugy se tudsz rajta segiteni!
+
+– Azt a piros szerencséjét, már hogy ne tudnék rajta segíteni, mikor
+ezermester vagyok, csak beszéld el nekem a te szived szomoruságát!
+
+– Biz én more, nem búsulok egyebért, mint azért, hogy minden istenadta
+éjszaka elvesz egy juhom. Hogy ki viszi el, mi viszi el, azt senkisem
+tudja megmondani, de még magam se, bár már egy álló hét óta nem húnyom
+be a szememet, s nem veszek észre egyebet, csak hogy a kutyák elkezdenek
+csaholni, a juhok pedig ekkor megugranak s már reggelre kelve ismét
+odavan egy jószágom.
+
+– Ha csak az a baj, szólt a more, kisebb gondod is nagyobb ennél, mert
+majd felvigyázok én, majd megcsípem én a tolvajt, csak bizd rám, csak
+egy marok túrót adj.
+
+A számadó-juhász adott a czigánynak egy marok túrót, a more pedig ugy
+estende bevette magát a juhakolba s várta a jó szerencsét.
+
+Csak vár, csak vár, egyszer ugy éjféltájban csaholni kezdnek a kutyák, a
+juhok pedig megugranak. Itt a czigány, bár majd kinézte a szemét, nem
+lát senkit sem, de azért felkiáltott:
+
+– Azt a piros szerencséjét leteszed azt a juhot s jöszte velem birkózni!
+
+Az ördög, mert ki lehetett volna más, letette a juhot s odament a
+czigányhoz.
+
+– Hallod-e te hitvány czigány, birkózni ugyan nem birkózom meg veled, de
+ha megcselekszed azt, a mit én, akkor elhiszem, hogy erős ember vagy.
+
+– Megcselekszem, de még több kunsztot is mutatok, csak hagy halljam,
+hogy mi légyen az?
+
+– Az biz nem egyéb, mint keressünk két egyforma követ, egyet a te
+számodra, egyet pedig az enyémre, s ha te azt a követ ugy össze tudod
+lisztté morzsolni, mint én: akkor elhiszem, hogy erős ember vagy, akkor
+jöszte velem a pokolba, kifizetem duplán az ellopott juhok árát.
+
+Aztán kerestek két egyforma követ, melynek egyikét az ördög a czigánynak
+adta, a másikát pedig magának tartotta meg.
+
+– No more, ide nézz, hogyha akarsz valamit látni, – szólt az ördög s a
+követ ugy összemorzsolta a markában, hogy lisztté vált.
+
+– No more, szólt ismét az ördög, ezt tedd meg.
+
+– Bakatel az egész dolog, mert az még csak kis Miska, de ezt tedd meg
+ördög, hogy necsak lisztté váljék a kő a markodban, hanem vizet sajtolj
+ki belőle! S ezzel a czigány kivette a kebeléből a marok-túrót s addig
+addig szoringatta, mig egy pár csepp savó ki nem csordult belőle.
+
+– No ezt tedd meg, hogyha legény vagy a talpadon! szólt a czigány.
+
+De biz az ördög hasztalan szoringatta a markában a követ, mert biz abból
+csak nem tudott vizet kifacsarni.
+
+– No czigány, szólt az ördög, most már elhiszem, hogy erős ember vagy:
+azért jöszte velem a pokolba, megfizetem a juhok árát.
+
+Aztán mind az ördög, mind a czigány elindultak a pokolba s mikor
+odaértek, a czigányt az ördög keresztülvezette harminczhárom szoba
+során, hogy majd nem tud kivergődni a pokolból; de a czigánynak is volt
+ám esze s mindegyik szoba ajtó sarkánál egy-egy kártyát hullatott el.
+
+A harminczharmadik szobában tövis ágyon, vasszegekkel töltött párnán
+hevert az ördög anyja, ki már olyan vén volt, hogy nem birta felnyitni a
+maga szemét.
+
+– No anyám, szólt az ördög, add ide csak a pénzes-pincze kulcsát, mert
+itt van a más világról egy czigány, ki hétszerte erősebb mint én, ki
+kifogott rajtam; mert mig én csak lisztté tudtam morzsolni a követ,
+addig ő vizet is tudott facsarni belőle.
+
+– Ehj fiam, hozd el csak azt a 12 szál vasrudat, támogasd fel a
+szememet, hogy hagy nézzem én is azt a czigányt.
+
+Az ördög aztán a 12 szál vasrudat elhozta s feltámasztotta azokkal édes
+anyja szemét. Az ördög anyja végig nézi a czigányt tetőtől talpig s
+ekkor azt mondja a fiának:
+
+– Hiszen fiam, ez csak egy hitvány czigány! azért menjetek ki ide meg
+ide az erdőre s ki több fát haza tud hozni a hátán, az legyen a nyertes.
+
+Itt mind az ördög, mind czigány kimegyen az erdőre s mikor odaértek: az
+ördög csak elkezdi a nagy szál fákat tövestül kiszaggatni s hányja
+rakásra, – a czigány pedig kivett a kebeléből egy gombolyag háziczérnát
+s elkezdi vele az egész erdőt össze-vissza kötözgetni. Az ördög csak
+nézi egy darab ideig, csak nézi, hogy mit csinál a czigány, végre nem
+állhatta szó nélkül s kitört belőle az igazság.
+
+– Mit csinálsz te czigány?
+
+– Mit csinálok, mit csinálok?! én csak nem fogok egy pár darabka fával
+haza sétálni, mint te, hanem egyszerre elviszem az egész erdőt!
+
+– Jaj, csak hagyd abba, inkább kifizetem a juhok árát háromszorosan!
+
+Igy megint a czigány lett a nyertes. Aztán hazamentek mind a ketten, de
+biz egyik se vitt haza egy szálka fát sem.
+
+– Anyám! szólt az ördög, add ide a pénzes-pincze kulcsait, mert a
+czigány megint kifogott rajtam; az egész erdőt összekötözte s egyszerre
+mind el akarta hozni.
+
+– Ehj fiam, szólt az ördög anyja, hozd el csak azt a 12 szál vasrudat,
+támogasd fel a szememet, hogy hagy nézzem meg még egyszer azt a
+czigányt.
+
+Az ördög aztán a 12 szál vasrudat elhozta s feltámogatta azokkal édes
+anyja szemét. Az ördög anyja aztán tetőtől talpig végig mérte a czigányt
+s ekkor azt mondja a fiának:
+
+– Hiszen fiam ez csak egy hitvány czigány! azért tegyetek még egy próbát
+s ki jobban tud szaladni, az legyen a nyertes.
+
+Itt mind az ördög, mind a czigány kimegyen a mezőre, hát látja a czigány
+hogy egy südő nyul alatt fekszik ám a bokorban. Rögtön megállitotta az
+ördögöt.
+
+– Hallod-e te gonosz lélek, nekem csak egy kis öcsém van, az is jobban
+tud szaladni mint te, hát én akkor hogyne tudnék; de mikor elkiáltom
+magam, hogy szaladj, már akkor indulj el, mert az ott hagy el, a hol
+előtalált.
+
+Itt a czigány elkiáltja magát, a kis nyúl pedig kiugrik a bokorból s
+szaladásnak eredt, az ördög utána, de biz az nem érte utól, nem hogy
+elhagyta volna.
+
+Az ördög aztán visszament az anyjához s azt mondja annak, szót szólván:
+
+– Anyám! add ide a pénzes-pincze kulcsait, mert a czigány megint
+kifogott rajtam; mert csak egy kis öcscsével futottam versenyt, de még
+azt se értem utól, nem hogy őt.
+
+– Ehj, fiam, szólt az ördög anyja, hozd el csak a 12 szál vasrudat,
+támogasd fel a szememet, hagy nézzem meg még egyszer azt a czigányt.
+
+Az ördög aztán a 12 szál vasrudat elhozta, feltámogatta azokkal édes
+anyja szemét. A vén asszony pedig tetőtől talpig végig mérte a czigányt
+s aztán felkiáltott:
+
+– Ehjnye fiam, hisz ez csak egy hitvány czigány! azért tegyetek még egy
+próbát: menjetek el ide meg ide a kúthoz s a ki több vizet haza tud
+hozni, az legyen a nyertes.
+
+Aztán mind a ketten kimentek a kúthoz s mikor odaértek, az ördög
+telehuzott egy hat akós kádat vizzel, hogy majd azt a hátára veszi s
+hazaviszi, – a czigány pedig elővette két krajczáros bugyliját s
+körül-körül kezdte vele ásni a kútat. Az ördög csak nézi egy darab
+ideig, hogy mit csinál a czigány, végre nem állhatta szó nélkül.
+
+– Mit csinálsz te czigány?
+
+– Mit csinálok, mit csinálok?! hát csak azt csinálom, hogy ki akarom a
+kutat ásni s a mi viz van benne, egyszerre hazaviszem.
+
+– Jaj, csak hadd abba, inkább kifizetem az ellopott juhok árát, csak
+hadd abba, mert megölne a szomjúság, mert a nélkül is meleg van a
+pokolban!
+
+Igy megint a czigány lett a nyertes.
+
+Aztán mindketten hazamentek s otthon csak elkezdi az ördög:
+
+– Anyám! add ide a pénzes-pincze kulcsait, mert a czigány ujra kifogott
+rajtam; mert gondold meg csak, az egész kút vizét egyszerre haza akarta
+hozni.
+
+– Ehj fiam, szólt az ördög anyja, hozd el csak azt a 12 szál vasrudat,
+támogasd fel a szememet, hogy hagy nézzem meg egyszer azt a czigányt.
+
+Az ördög aztán ujra behozta a 12 szál vasrudat s ismét feltámogatta
+azokkal édes anyja két szemét. A vén asszony pedig tetőtől talpig végig
+mérte a czigányt s ekkor felkiáltott.
+
+– Ehjnye fiam, hisz ez csak egy hitvány cigány! Node, mivel három próbát
+már kiállott s mégis ő lett a nyertes: ma már ne erezd útnak, hanem
+fektesd le a szomszéd szobába a vaságyra.
+
+Ugy is lett. – A czigányt megmarasztották még egy éjszakára s
+belefektették a vasnyoszolyába; de ő kigyelme élt a gyanuperrel, mert
+hisz minek lett volna az a nagy szivesség: ezért ott hallgatódzott a
+kulcslyukon.
+
+Csak fülel, csak fülel, egyszer csak elkezdi ám a vén asszony:
+
+– Ehj fiam, hát mire való neked az a 12 mázsás vasbuzogány, hogyha nem
+arra, hogy azt a hitvány czigányt kollintsd vele főbe, he?!
+
+– Igaz biz az édes anyám, hisz ez eszembe se jutott.
+
+A czigány pedig ezt mind jól hallotta. Ennek sem kellett több, egy nagy
+fát fektetett a maga helyére, fejnek pedig vasfazekat boritott le.
+
+Itt bejön az ördög a 12 mázsás vasbuzogánynyal, fölemelé s akkorát ütött
+a vasfazékra, hogy az ugy ellapult mint valami laska mintha az
+istennyila ütött volna bele.
+
+– Hej, pajtás, kiáltott a czigány, ne simogasd a fejemet azzal a 12
+mázsás vasbuzogánynyal!
+
+Az ördög csak ekkor ijedt el, hogy milyen kemény feje van annak az
+átkozott czigánynak rögtön elvetette a vasbuzogányt s a czigánynyal
+együtt lementek a pinczébe s kimért annak egy zsák aranyat, már mint az
+ellopott juhok árát. A czigány megse birta mozditani azt a zsák pénzt,
+azért ujra a politikához fogott ilyeténképen:
+
+– Hallod-e ördög pajtás, ugy-e én nem hoztam ide a juhokat, azért az
+árát itt föl se veszem, hanem fizesd ki a más világon, hozd el a
+válladon ezt a zsákpénzt; különben…
+
+– De, hogy menjek én a te családod közé, hogyha oly erősek vagytok, hisz
+mindjárt agyonvertek!
+
+– Azt a piros szerencséjét, attól ne tarts, hisz itt vagyok én, mert még
+mikor azt mondják: „Szosz kere dáde“ még ekkor ne félj, de ha ezt
+mondják „Dikhecz“ már akkor szaladj, mert jót nem állok érte, hogy a
+kisebbiket nem huzod.
+
+Az ördög aztán a hátára vette a zsákpénzt, csakhamar elértek a más
+világra, a czigány putrija elé. Itt a sok purdé, apraja-nagyja ki szalad
+a dáde elébe s kérdik:
+
+– Szoszkere dáde?
+
+– Dikhecz, mi van a zsákban?
+
+De mikor az ördög meghallotta ezt a szót „dikhecz“ levetette a zsákpénzt
+s ugy elszaladt, mintha soha ott nem lett volna.
+
+A czigány aztán kifizette a juhásznak a juhok árát s a megmaradt pénzen
+barátságosan megosztozkodtak; feleközepe lett a czigányé, feleközepe
+pedig a juhászé.
+
+
+
+
+A CSODA-FALEVELEK.
+
+Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a világon egy fiatal kalmár s ennek
+egy gyöngyadta felesége. Hogyim az egy pár cseléd szép volt, fiatal
+volt, halálba szerették egymást, ugyannyira, hogy fogadást tettek,
+hogyha valamelyik közülök elébb megtalálna halni, mint a másik: a kalmár
+nem házasodik még többé, az asszony pedig nem cseréli fel más-névvel az
+ura nevét.
+
+No jól van, mi történik a dologból, mi nem, egyszer a szép asszony
+megbetegszik, meghal s el is tették öröknyugalomra a kriptába; de az ura
+annyira szerette a feleségét, hogy egész tengernyi éjszakákon keresztül
+a koporsó mellett virradt meg. Egyszer a mint ott siratgatja a
+feleségét, hát látja, hogy egy nagy kigyó kibujik egy lyukból s
+egyenesen a felesége koporsójának tart.
+
+– Ehjnye te csunya féreg, szólt a kalmár, csak nem mászod meg a
+feleségem koporsóját a szemem láttára, hiszem azt azt egyet! s ezzel
+kihúzta az oldalán fityegő szablyáját s a nagy kigyó fejét leszelte. A
+nagy kigyó teste ott hentergett a földön, de a feje fölkerekedik,
+térűl-fordul, be a lyukba, majd visszajövén, három csoda-falevéllel,
+elég az hozzá, a feje odaragadt a testéhez s aztán elment a maga utjára,
+a három csoda-falevelet pedig ott hagyta.
+
+A kalmárfi, hogy, hogy nem, a három falevelet fölvette s mintha az isten
+sugta volna, felnyitotta az üveg koporsót s egyet a felesége szivére
+tett, kettőt pedig a két mellére s ime! a halott megmozdult, majd
+lélekzetet vett, majd ismét megrázkódván, felnyitotta a szemét, felült s
+kilépett az üvegkoporsóból.
+
+Ki volt most boldogabb mint az egy pár cseléd, mikor ujra egymásé
+lehettek s ujra szerethették egymást, mint a páros galamb.
+
+De itt a kalmárnak hosszu útra kelletvén mennie portékákért, kedves
+feleségétől nagy könyhullatások között elbúcsuzott, s elment. De mig
+odajárt, a fiatal menyecske egy generálissal összeszürte a levet s
+elszökött vele idegen országba.
+
+Mikor a kalmár nagy fáradtan hazavetődött a hosszú útról, csak ekkor
+vette észre, hogy oda a szép asszony, nincs szép asszony. Volt, nincs,
+elszökött a generálissal. Szörnyű nagy búsultában mindenét pénzzé tette
+s elindult országvilágszerte bujdokolni.
+
+Csak mén, csak mendegél hétedhét ország ellen, még az operencziás
+tengeren is túl, egyszer egy gyászszal bevont városba érkezett; az egész
+város fekete posztóval volt bevonva s az emberek olyan szomoruan
+jártak-keltek az utczán, mintha mindegyiknek halottja lett volna, kit
+reggel, délben és estve mindig sirathatott.
+
+Halott volt az igaz, az egész város halottja; mert a királynak egyetlen
+egy 18 éves leánya feküdt a teritőn. Ezért volt az egész város
+feketével, gyászszal bevonva.
+
+Itt a kalmár, mit mit nem cselekedett, kapja a lelkét, felöltözött
+orvosi ruhába, beállitott a király színe elébe, ki még most is feketébe
+öltözve egyetlenegy kedves leánya kimultát siratta.
+
+– Adjonisten jó napot fölségednek! köszönt neki az orvos-ruhában
+felöltözött kalmár.
+
+– Fogadj isten orvos! hát mi járatban vagy?
+
+– Mi tűrés tagadás, fölséges uram, én biz nem egyébért fordultam
+fölségedhez, mint annak a megtudása végett, hogy mit adna fölséged annak
+az embernek, a ki egyetlenegy legkedvesebb leányát ismét életre tudná
+hozni?
+
+– Oh jó ember, hát mit adnék egyebet, mint a felekirályságomat a
+leányommal együtt!
+
+– No, ha fölséged nekem is megadja azt a mit igért, nekem is ideadja a
+felekirályságot és vele együtt a királykisasszony kezét: itt van parolás
+tenyerem, hogy én leszek az az ember, a ki egyetlenegy kedves leánya
+drága világát ismét visszaadja, s nem kérek egyebet, mint azt, hogy vagy
+három óráig egyes egyedül lehessék abban a szobában, a melyikben
+kiterítve fekszik a királykisasszony.
+
+A király mindenbe beleegyezett, csakhogy aztán fel legyen ám támasztva
+egyetlenegy legkedvesebb leánya. Az orvosruhában felöltözött kalmár
+pedig nem tett egyebet, mint bemenvén a halottas szobába, ajtót, ablakot
+bezárt, becsinált, hogy azon egy teremtett lélek se lásson be, majd
+felhajtotta a halott-takarót s a királykisasszony szűz testére felrakta
+a csodafaleveleket. Egyet a szivére tett, kettőt pedig a két cziczi
+dombja alá s ime! a halott megmozdult, lélekzetet vett, majd
+megrázkódván, felült s leszállt a deszkáról.
+
+Ha szép volt a kalmár elébbi felesége, de a királykisasszony hétszerte
+szebb s hogy meglátták egymást, azt mondták egymásnak: „Én a tiéd, te az
+enyém, ásó kapa se választ el egymástól.“ A király pedig rájuk adta az
+áldást és a pap összeadta az egy pár cselédet.
+
+Igy a nagy szomorúságból nagy vigasság lett; a halottas tor helyett
+lakodalmat laktak s térdig jártak abba a jóféle sárga tyúkhús levesben,
+s még az árva gyermeknek is akkora kalács volt a kezében, hogy majd
+letörte a derekát.
+
+Mikor a mézes-mákos hetek elmultak, az ifjú király, már mint a mi
+kalmárunk és a felesége, útrakeltek, hogy össze-vissza járják az
+országot s a hol lehet, gyámolitsák az ügyefogyottakat és segítsék a
+szegényt. A mint igy utazgattak, egyszer abba a városba találtak
+vetődni, hol a generális és a kalmár elébbi felesége lakott.
+
+De az ifjú király és a felesége, hogy föl ne ösmerjék addig, mig ők nem
+akarják, paraszti ruhában öltöztek fel s mint ilyenek egy csárdába
+vetődtek be. A csárdában ott ivott három vén huszár; mulattak kedvükre s
+ugyancsak benéztek a kancsó fenekére, mert már egy kicsit kótyagosak is
+valának.
+
+A király meg a felesége ugyanazon asztalhoz ültek, hol a három vén
+huszár pityizálgatott. A huszárok emberség-tudók valának s egy közülök
+mindjárt megkinálta a királyt a telt palaczkkal, mondván;
+
+– Igyál földi, te érted is meghalt a Jézus!
+
+A király elvette a palaczkot s jót huzott belőle, majd ő is parancsolt
+egy itcze bort s visszakinálta a huszárt, mondván:
+
+– Igyék vitéz uram, mert kendért is leesett a varju a fáról!
+
+A huszár elvette a telt palaczkot s jót huzott belőle, majd vissza
+akarta tenni a király elébe, de az intett neki, hogy a többieket is
+kinálja meg.
+
+Addig addig ittak a huszárok, hogy a pénzük sehogy sem futotta ki a bor
+árát, a korcsmáros pedig az apja fiának se adott rovásra.
+
+Mit volt mit tenni az egyik huszárnak, ki legtöbbel tartozott, haza is
+kellett volna már menni, mert régen elfújták már a takarodót, itt is
+szeretett volna maradni, mert nagyon mulatnékja volt, a korcsmáros
+pedig, mint mondám, nem adott hitelbe, kapja a lelkét, leoldozta az
+oldalról a kardját, odadobta a csaplárosnak, hogy hozzon bort.
+
+A király mindezt jól látta, de nem szólt egyebet, csak azt kérdezte a
+vén huszártól:
+
+– Hej, vitéz uram, mit csinál kend holnap kard nélkül, mikor ki kell
+rukkolni, mert itt lesz a király?
+
+– Mi csinálok, mi csinálok, az az én gondom; mert voltam én már nagyobb
+bajban is, mégis kivágtam magamat a ki áldója van, hisz azért teremtett
+az isten huszárnak! aztán legfeljebb is, ha észreveszik is, az lesz a
+dolog vége, hogy huszonötöt rám hegedülnek, aztán punktum!
+
+No jól van, ez abba maradt. – Reggelre kelve a király és a felesége
+tisztelgésére az egész huszárezred kirukkolt; ott volt a generális is,
+meg aztán a felesége is, már mint a király első oldalbordája, meg aztán
+az a vén huszár is a ki kardját beitta, s ki az aczél kard helyett, még
+azon éjszaka fakardot faragott magának s azzal rukkolt ki.
+
+A király mindjárt észrevette, hogy melyik huszár volt az, a ki a kardját
+beitta. Odamegyen hozzá s keményen végig nézte, majd parancsolta neki,
+hogy álljon ki a glédából: a huszár kiállott. Most a király azt
+parancsolta, hogy szúrja keresztül a lovát s ekkor a huszár nagy
+keservesen föltekintett az égre s felkiáltott:
+
+– Istenem, tégy csodát, változtasd a kardomat fává, hogy ne szúrhassam
+keresztül ezt az áldott jó pára jószágot!
+
+A király elnevette magát a huszárfogáson, és igen megtetszett neki a vén
+vitéz.
+
+Aztán a huszár a kardjára tekintett, mondván:
+
+– Köszönöm istenem, hogy meghallgattad a kérésemet, hogy fává
+változtattad a kardomat!
+
+A király aztán a vén huszárt azonnal megtette generálisává, a volt
+generális- és az első feleségével pedig törvényt láttatott s a regement
+hohérjával mind a kettőt kiseprőztette az országból.
+
+Eddig volt, mese volt, talán igaz se volt, a kinek esze van ezt se hiszi
+talán.
+
+
+
+
+A MOSTOHA ÉS AZ ÉDES GYERMEK.
+
+Volt egyszer a világon egy szegény asszony s ennek két fia, kik közül az
+egyik édes gyermeke volt, a másik pedig mostoha.
+
+A szegény mostoha gyermeknek igazán mostoha volt a dolga; mert mig az
+édest réztepsiben sült pogácsával dugdosta az anyja, addig az a másik
+kenyérben sem evett eleget; mert mig az édesre egy héten háromszor is
+adtak tisztát, addig a mostoha három hétben sem kapott egyszer; mert mig
+az édes uj ruhában járt, uj szüre, uj czizmája, uj kalapja és
+nyakravalója volt, addig az árva csak viseltet hordott, fótos szür,
+fótos csizma, lyukas kalap s rongyos nyakravaló volt rajta, s mikor már
+annyira nőtt, hogy megbirta a maga kenyerét keresni, azt mondták neki,
+hogy menjen istenhirével szolgálatot keresni. A mostohája sütött az útra
+neki hamuban sült pogácsát.
+
+El is ment az szívörömest, csakhogy egyszer a mostohájától
+megszabadulhatott.
+
+A mint mén, mendegél, egyszer egy nagy terepély cserfa alá érkezett s
+hogyim fáradt is volt, éhes is volt: leült a nagy terepély cserfa alá,
+elővette a tarisznyáját, kibontotta s kivette belőle a hamuban sült
+vakarót; de a mint ketté akarja törni, honnan honnan nem, egy kis róka
+áll előtte, s enni kért, mondván:
+
+– Hallod-e te jó mostoha fiú, hogyha szépen megkérnélek, nem adnál nekem
+abból a hamúban sült vakaróból?
+
+– Adok biz én, mert jut is, marad is s ezzel a mostoha fiú kétfelé törte
+a vakarót s feleközepét a kis rokának adta.
+
+A kis róka elvette a hamuban sült vakarót s mikor megette, azt mondja a
+mostoha fiúnak:
+
+– No mostoha fiú, jótét helyébe jót várj: azért itt van, tedd el ezt a
+három szál szőrömet, majd hasznát veszed még ügyes-bajos dolgaidban,
+csak égesd meg, vesd a tüzbe s én tüstént segitségedre leszek.
+
+No jól van, a mostoha fiú elvette a három szál róka-szört, eltette s a
+kis rókától elbúcsuzván, útnak eredt.
+
+Mén mendegél aztán hetedhét ország ellen, még az operencziás tengeren is
+túl, egyszer egy királyi rezidenczia elé ért. Bemegyen a rezidencziába,
+hát a király ép szemközt jött rá. Köszön neki –
+
+– Adjon isten jó napot fölségednek!
+
+– Fogadj isten mostoha fiú! hát mi járatban vagy?
+
+– Szolgálatot keresek.
+
+– Ép jókor jöttél; aratóra van szükségem, ha kedved tartja megfogadlak.
+Itt meg itt van háromszázhatvanhat zsákos földem tisztabúzával bevetve,
+ha ezt egy 24 óra elforgása alatt le nem aratod, kévébe nem kötöd,
+csomóba nem rakod, haza nem hozod s ki nem csépeled: leüttetem a
+fejedet, de ha azokat megcselekszed; három tarisznya pénzt mérek ki a
+számodra. Az egyikben lesz aranypénz, a másikban ezüstpénz és a
+harmadikban rézpénz.
+
+Itt a mostoha fiúnak csak akkor esett le az álla, mikor a király iménti
+beszédét meghallotta, de mit volt neki mit tenni, nem egyebet, mint azt,
+hogy nagy szomorúan kibandúkolt a háromszázhatvanhat zsákos föld szélére
+s hozzáfogott a munkához. De hiába serénykedett álló nap, mert biz ő
+kigyelme bár ugy dolgozott mint a kutya, hogy szinte a hátán csorgott a
+viz, nem aratott le nagyobb darabot, mint ez a ház földje, la, de még
+hozzá sötét estve is dolgozott. Hogy aztán nagy fáradtan kidölt a
+munkából, hogyim látta, hogyha szakadtáig dolgozik is, mégse arathatja
+le egy huszonnégy óra elforgása alatt azt a tengernyi életet, nemhogy
+még kévébe is kötözze, csomóba is rakja, haza is vigye s még ráadásul ki
+is csépelje, fel is szelelje, mondom, hogy ezeket mind fontolóra vette,
+sirva fakadt.
+
+Csak sirdogál, csak sirdogál, egyszer a mint ki akarja venni a kendőjét,
+hogy majd megtörli a szemét, kezébe akad a három szál rókaszőr. A
+mostoha fiúnak sem kell több, izibe tüzet rakott s belevetette a három
+szál rókaszőrt. Alig égtek ezek el, íme, előtte terem a kis róka,
+kérdvén:
+
+– Mit sirsz, mit rísz olyan keservesen mostoha fiú?
+
+– Hogyne sirnék, hogyne rínék, mikor a király azt parancsolta, hogyha
+egy huszonnégy óra elforgása alatt, ezt a háromszáz hatvanhat zsákos
+földet le nem aratom, kévébe nem kötöm, csomóba nem rakom, haza nem
+hordom, ki nem csépelem s fel nem szelelem: igy meg úgy bánik velem; –
+ha pedig én mindezeket meg tudnám cselekedni: három tarisznya pénz lenne
+a jutalma. Az egyikben lenne aranypénz, a másikban ezüstpénz és a
+harmadikban rézpénz… Ezért fől az én fejem, ezért omlik az én két szemem
+könye!
+
+– Ha csak ez a bajod, kisebb gondod is nagyobb legyen ennél; csak te
+feküdjél szép csendesen s aludjál reggelig bátran, a többit pedig majd
+elvégzem én, csak bizd reám.
+
+Ugy is lett. – A mostoha fiú lefeküdt szép csendesen s el is aludt, a
+kis róka pedig elővett három kis sípot, megfújta mind a hármat s ime, az
+első hangjára a kerek föld minden egere, a másodikra a kerek föld minden
+hörcsöge, a harmadikra pedig a kerek föld minden galambja előtte
+termettek, melyeknek aztán kiadta a parancsolatot, hogy a búzát
+learassák, kévébe kötözzék, csomóba rakják, haza is hordják a király
+pajtájába, s otthon még ki is csépeljék, fel is szeleljék.
+
+Ezeknek se kellett kétszer parancsolni, mert az egerek ízibe hozzá
+láttak az aratáshoz, a hörcsögök kötözték és hazahordták, a galambok
+pedig szemenkint kiszedték a szép tiszta buzát; ugyannyira, hogy
+reggelre kelve mind a háromszázhatvanhat zsákos föld termése ott állt
+garmadában, hogy szinte gyönyörűség volt ránézni arra a drágalátos
+szemenszedett tisztabuzára!
+
+A király aztán ezt látva rögtön kimérte a három tarisznya pénzt a
+mostoha fiúnak, ki aztán hazafelé forditotta a szekere rúdját s mikor
+hazaért, a mostohája szinte elijedt ennyi temérdek pénz láttára,
+kérdvén:
+
+– Hát édes fiam, hol tettél szert ennyi tengernyi pénzre?
+
+– Hol tettem szert? hát itt meg itt lakozik egy király, s minthogy annak
+háromszázhatvanhat zsákos földjén levő termését egy huszonnégy óra
+elforgása alatt learattam, csomóba kötöztem, hazahordtam, kicsépeltem,
+kiszeleltem: hát az adta.
+
+Itt lelkem teremtette mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb a nagy
+semminél, de pengyom tóditsuk is, mert biz majd elfogy ez!… Már akár
+fogy el akár nem, elég az hozzá, hogy a szegény fiú mostohája tulajdon
+édes gyermekét is elküldte szolgálatot keresni. De már ennek nem hamuban
+sült pogácsát sütött az útra, hanem tejbe-vajba sült szép fehér vakarót,
+melyet egy tarisznyába kötve nyakába akasztván, nagy szerencsekivánatok
+közt útnak eresztette.
+
+Megyen mendegél az édes fiú hetedhét ország ellen, még az operencziás
+tengeren is túl, ő is elérkezett a nagy terepély cserfa alá s hogyim
+fáradt is volt, éhes is volt, leült az alá, elővette a tarisznyát,
+kibontotta s kivette belőle a kakastejjel tejbe-vajba sült szép fehér
+vakarót; de a mint ketté akarja törni, honnan-honnan nem, a kis róka
+előtte terem s enni kér, mondván:
+
+– Hallod-e te édes fiú, hogyha szépen megkérnélek: nem adnál nekem abból
+a tejbe-vajba sült fehér vakaróból!
+
+– Bizony nem adok én, majd bizony hogy is ne, kaparj kurta, neked is
+lesz!
+
+A kis róka megszégyenülve tovább sompolygott, – az édes fiú pedig hogyim
+testét-lelkét megnyugasztotta, tovább ment.
+
+Ő is elért ahhoz a bizonyos királyhoz. – Köszön neki:
+
+– Adjon isten jó napot fölségednek!
+
+– Fogadj isten édes fiú! hát mi járatban vagy?
+
+– Szolgálatot keresek.
+
+– Ép jókor jöttél; aratóra van szükségem, ha kedved tartja megfogadlak.
+Itt meg itt van háromszázhatvanhat zsákos földem zabbal bevetve, ha te
+ezt egy 24 óra elforgása alatt le nem aratod, kévébe nem kötöd, csomóba
+nem rakod, haza nem hozod s ki nem csépeled: annyi botot üttetek rád, a
+hány nap van egy esztendőben; – ha pedig mindezt megcselekszed, három
+tarisznya pénzt mérek ki a számodra. Az egyikben lesz aranypénz, a
+másikban ezüstpénz és a harmadikban rézpénz.
+
+No jól van, itt az édes fiú nagy fittyre kimegyen a földre s hozzá
+látott a munkához; de biz ő kigyelme, ha nem mondom is elhihetik, a
+háromszázhatvanhat zsákos föld termését nem aratta le: ezért a királytól
+kikapta a maga jutalmát – háromszázhatvanhat botot, melyeket alig birt
+hazaczipelni, mert csakugy lézengett aztán mint a maszlagos hal, mint az
+agyonvert. S mikor valahogy nagy nehezen hazavánczorgott, jó édes anyja
+imhogy szörnyet nem halt drágalátos mákvirág fia esetén.
+
+Itt a mostoha fiúból gazdag ember lett, az édes fiú pedig szegény ember,
+kik még most is élnek, ha meg nem haltak.
+
+
+
+
+A SZÁZ PÁR KÖRTVE ÉS ALMA.
+
+Volt egyszer a világon egy fuvaros, ki itt meg itt, ezen meg ezen az
+uton haladva ugy elakadt, hogy se előre se hátra, se jobbra, se balra.
+Most már mitevő legyen, hova tudjon a lelke lenni, mikor sehonnan se
+mutatkozik segitség; embert még aranyért sem lehetett volna látni.
+
+A mint ott legjavában évődik s veszti a lelkét, egyszer, honnan, honnan
+nem, egy szőrös ördög termett előtte, ki senki más nem volt mint maga
+Plutó ő felsége.
+
+– Hallod-e te szegény ember, szólt az ördög, akkor kísegitlek a
+hinárból, hogyha megigéred, hogy nekem adod a házadból azt a
+legkedvesebb jószágodat, miről mitse tudsz, hogy van-e a világon, vagy
+nincsen.
+
+– Jól van, legyen a te szived szándéka szerént, neked adom a házamból
+azt a legkedvesebb jószágomat a miről én még mitse tudok.
+
+A fuvaros aztán elszámlálta az ördögnek, hogy mije van, a riska tehéntől
+és a két pókos lótól kezdve a legutolsó kerékszegig; de az ördög csak a
+fejét rázta, hogy ez sem az, az sem az.
+
+– Nekem tudtommal egyebem nincsen, azért a mi ezeken kivül találtatik a
+házamnál, neked adom.
+
+– Add ki hát irásban, kösd le a lelkedet, ird alá nevedet s kezed
+keresztvonásával erősitsd meg, hogy nekem adod azt a legkedvesebb
+jószágodat, miről mitse tudsz.
+
+A szegény fuvaros aztán az ördög által elkészitett kontraktust aláirta,
+keze keresztvonásával megerősitette, hogy annak odaadja azt a
+legkedvesebb jószágát, miről ő mitse tud.
+
+Az ördög aztán zsebre tette az irást, megfogta a kocsi rúdját s
+félkézzel ugy kirántotta, mintha soha el nem lett volna akadva abban a
+feneketlen kátyuban.
+
+– No szegény ember, most már megmondom, hogy mi az a legkedvesebb
+jószágod, miről mitse tudsz: azalatt az idő alatt, mig te odajártál, a
+felséged egy kis fiút szült, s ez az a legkedvesebb jószágod, kiről
+mitse tudtál. Most elmehetsz haza békével, de 18 esztendő mulva elmegyek
+a fiúért s elviszem magammal.
+
+S ezzel az ördög megfordult az egyik sarkán s ugy eltünt, mintha soha
+ott nem lett volna, – a szegény ember pedig nagy szomoruan hazafelé
+bandúkolt, ki, hogy az ördögöt mégis valahogy kijátszsza, kitanittatta a
+fiát s papnak szánta.
+
+De mikor a fiú már a 17 esztendőt is meghaladta s a 18-ikba fordult: a
+szegény ember meg a felesége mindig sirással fogadták, hogy ha megjött
+az iskolából. A fiú csak elnézte egy darab ideig, de már nem állhatta
+szó nélkül, s kérdést intézett az apjához és az anyjához.
+
+– Ugyan, tubus szüléim, nem felelnének egy kérdésemre?
+
+– S mi lenne az kedves fiam? kérdé egyszerre az apja is, anyja is.
+
+– Az biz nem egyéb, csak az, hogy mi dolog az, hogy én valahányszor
+megjövök az iskolából, mindég sirva-ríva találom kigyelmeteket?
+
+– Hahó kedves fiam, szólt az apjuk, mi türés-tagadás, már csak
+megmondjuk az igazat, hogy mért omlik a mi szemünk könye, valahányszor
+kijösz az iskolából: az biz nem egyébért folyik, mint, egyszer ebben meg
+ebben az erdőben, ezen meg ezen az úton jőve elakadtam, még pedig olyan
+helyen, hogy máskor ott koczogva is eljöttek a lovaim, akkor pedig megse
+mozdultak. Hiába vettem ki a lőcsöt, hiába ütöttem-vertem a szegény pára
+jószágokat, hiába vesztettem velük a lelkemet, mert biz azok, ha
+mindjárt tüzes taplót kötöttem volna is a fülükbe, nem mozdultak, –
+segitség pedig sehonnan sem érkezett. A mint ott legjavában küzködöm,
+egy emberforma vetődik elém, ki azt találja nekem mondani: „Hallod-e te
+szegény ember, akkor kisegitlek a hinárból, hogy ha megigéred, hogy
+nekem adod a házadból azt a legkedvesebb jószágodat, miről mitse tudsz,
+hogy van-e a világon vagy nincs.“ – Én jó bolond létemre semmi roszat
+nem gyanitva, szavamat adtam s még rádásul irásban lekötöttem a
+lelkemet. Az a legkedvesebb jószágom pedig kiről mitse tudtam, senki más
+nem volt, mint te. S mikor az az átkozott csalfa emberforma, ki senki
+más nem volt, mint maga az ördögök királya, zsebre tette az irást, felém
+fordult, azt mondta nekem, hisz ugy az eszemben van, mintha csak tegnap
+történt volna: „Most elmehetsz haza békével, de 18 esztendő mulva
+elmegyek a fiúért s elviszem magammal.“ És az az óra kedves fiam,
+melyben elszakasztanak a szivünktől, mindennap közelebb-közelebb jön;
+mert mára 18-ik esztendőbe fordultál. Ezért omlik a mi két szemünk
+könye, ezért siratunk téged éjjel-nappal kedves fiam, hangos zokogással.
+
+– Ha csak ez a bajuk tubus szüléim, kisebb gondjuk is nagyobb legyen
+ennél, mert majd elmegyek én a pokolba, majd fölkeresem ott Plútó ő
+felségét, majd elvégzem én vele a dolgot s hacsak lehet, elhozom a
+kontraktust, hisz hát kárjába tanultam volna ki annyi iskolát?
+
+Aztán a szegény ember fia magára öltötte a papi ruhát, hona alá csapta a
+szent könyvet, kezébe vette a füstölőt és a szentelt viztartót, s
+elindult a pokol felé.
+
+Ment mendegélt aztán hetedhét ország ellen, még az operencziás tengeren
+is túl, egyszer a mint egy nagy vadon erdőben levő magas hegyen
+keresztűlment volna, egy hires zsivány útját állta; de hogyim látta az
+az istentől elrugaszkodott, hogy kivel van dolga, félreállt az útból.
+
+– Hová-hová lelki atya? kérdi a zsivány.
+
+– Elmegyek a pokolba a kontraktusomért, felelt neki a kis-pap.
+
+– No ha már odamégysz, nézd meg az én helyemet is, hogy hol fekszem én
+holtom után? s ha erre találsz visszajőni, megvárlak itt ezen a helyen.
+
+No jól van, ez abba maradt. A szegény ember fia aztán tovább folytatta a
+maga útját; annyira-annyira, hogy egyszer mégis elért a pokol kapujáig.
+Bemegyen rajta s ekkor meggyujtotta a füstölőt, az ördögök pedig, a
+kiket elő-utó talált, mintha az istennyila kergette volna őket, futottak
+a tömjén szagától, mert az olyan volt nekik, mintha büdöskővel füstöltek
+volna az orruk alá.
+
+A kis-pap egyre tovább haladt, az ördögök pedig egyre tovább futottak a
+tömjénszag elől, orrukat, szájukat bedugván, egy se mert szemközt állni
+vele; mert az volt a boldog, a ki legelől futhatott.
+
+A szegény ember fia minden háboritás nélkül egész Plutó ő felsége
+királyi rezidencziájáig eljutott s hogy ideért, rányitja ő felségére az
+ajtót s minden szó nélkül elkezdi füstölni az ördögöket.
+
+– Ki vagy, mi vagy, mit akarsz, mit kivánsz?? kiáltott rá a pokol
+királya.
+
+De a kis-pap mindezekre semmitse válaszolt, hanem egyre füstölt a
+tömjénnel.
+
+– Jaj, csak azzal a kénkőfüsttel hagyj fel, mert mindjárt szörnyet
+halunk! mit akarsz, mit kivánsz?
+
+De a kis-pap még ekkor se felelt az ördögök királya kérdésére, hanem
+elővette a szentelt vizet s el kezdte vele locsolni az ördögöket, kik
+hogyim nem volt menekülés, az orditás és bőgéshez fogtak, mert az olyan
+volt nekik, mintha kővel hajigálták volna őket.
+
+– Mit akarsz, mit kivánsz, mindent megadunk, csak azzal a kőhajigálással
+hagyj fel! kiáltott a király.
+
+– Akkor felhagyok, hogyha idadod a kontraktus-levelemet, még aztán
+megmutatod ennek meg ennek a hires zsiványnak a helyét a hol ő majdan
+fekszik.
+
+Plutónak az anyja ott feküdt a kuczkóban vasszegeken s ez kikiáltott a
+fiának.
+
+– Vesd oda annak a kutyának azt a levelet s mutasd meg annak a hires
+zsiványnak leendő fekvő-helyét; mert mindjárt agyonver azzal a kövekkel!
+
+A pokol királya aztán odadta a szegény ember fiának a kontraktust s
+megmutatta a hires zsivány fekvő helyét.
+
+– Nézd, szólt Plutó, itt fog ezen az éles beretva-ágyon feküdni, alatta
+és felette pedig lobogós-lángos tüz ég egész ezer esztendeig.
+
+A szegény ember fia aztán zsebre tevén a kontraktust, kijött a pokolból
+s hazafelé forditotta a szekere rúdját. A hires zsivány pedig azon a
+bizonyos helyen megvárta a kis-pap érkeztét s azt kérdi tőle:
+
+– No megnézted-e azt a helyet, a hol én holtom után fekszem?
+
+– Meg, válaszolt a pap.
+
+– S mivel lesz az ágyam feneke kirakva?
+
+– Éles borotvával.
+
+– Mi lesz a fejem alatt a vánkus?
+
+– Égő zsarátnok.
+
+– Mi lesz a takaróm?
+
+– Lobogós láng.
+
+– S mennyi ideig kell ott nekem senyvedni?
+
+– Ezer esztendeig.
+
+– Hát nincs szabadulás a számomra?
+
+– Van; hogyha azt megcselekszed, a mit mondok: kit ütöttél legelőször
+agyon?
+
+– Az apámat.
+
+– S másodszor?
+
+– Az anyámat.
+
+– Megvan-e az a botod, a melylyel az apádat agyonütötted s mi fa az?
+
+– Megvan, itt van a kezemben. Mi fa, mi fa? ez biz nem egyéb, mint tőről
+vágott almafa.
+
+– Hát az a botod megvan-e, a melyikkel az anyádat agyonütötted s hát az
+mi fa?
+
+– Az otthon van s ha jól emlékszem, tőről vágott körtvefa.
+
+– Hát látod-e azt a nagy hegyet, mely itt előttünk az eget támasztja?
+
+– Látom.
+
+– No, ha látod, eredj föl annak a tetejébe, s ültesd el ott mind az
+almafa- mind a körtvefa-botot tővel lefelé s térden csúszva ebből a
+forrásvizből mindaddig hord a szádban azoknak a tövére a vizet s
+mindaddig öntözgesd, mig mind az almafa, mind a körtvefa ki nem hajt,
+virágot nem hoz s gyümölcsöt nem terem. Ha pedig egyszer kizöldül,
+kivirit, gyümölcsöt hoz a két gyilkos szárazfa: éjjel-nappal sose hunyd
+be a szemedet, mert ha a gyümölcséből, nem többet csak egyet is
+ellopnak, minden munkád, minden fáradtságod dugába dőlne s ujra megint
+elszáradna a fa, lehullna róla a levél és gyümölcs. S mindaddig ki nem
+viritanának, mig azt a munkát, melyet elvégeztél, előlről nem kezdenéd;
+még ismét térden csuszva abból a bizonyos forrásból a szádba vitt vizzel
+mindaddig nem öntözöd, mig mind a kettő ujra ki nem hajtana, virágot nem
+hozna s gyümölcsöt nem teremne.
+
+S ezzel a kis-pap ott hagyta a zsiványt, ez pedig tüstént abban a
+szempillantásban fölment arra az irdatlan magas hegyre s a leghegyében
+mind a körtvefa-, mind az almafa-botot elültette egymás mellé, aztán két
+térdére esett s ezen csúszva elmászott ahhoz a bizonyos forrásvizhez
+melyet a kis-pap mondott neki. Mikor odaért telemeritette a száját s
+térden állva, térden csúszva felmászott ismét arra az irgalmatlan magas
+hegyre s megöntözte mind a körtvefa-, mind az almafabot tövét; – aztán
+ujra térdre esett, ujra elcsuszott a forrásvizig s telemeritvén a
+száját, ismét azon az úton és módon felmászott a hegy tetejére s
+megöntözte a szájában hozott vizzel mind a körtvefa-, mind az almafa-bot
+tövét. Ez igy ment hét álló esztendeig, egyik nap csakugy mint a másik
+nap. Hét esztendő elmultával aztán mind a körtvefa-, mind az almafa-bot
+kihajtott, kivirágzott vörös levéllel, fekete virággal s piros
+gyümölcscsel.
+
+Mikor a két gyilkosfa meghozta a maga gyümölcsét, a zsivány nem tett
+egyebet, mint éjjel-nappal ott ülvén a két fa tövében, soha be nem
+hunyta a szemét, hanem szünetlenül csak a gyümölcsfákat őrizte.
+
+De itt lelkem teremtette mi történik a dologból, mi nem, egyszer,
+hogy-hogy nem, a zsivány eltalált aludni; egy fekete varju pedig a
+szomszéd fáról csak ezt várta. S hogyim látta, hogy a hires zsivány se
+holt, se eleven: rárepült az almafára s egy szép piros almát
+leszakasztott róla; – erről aztán a körtvefára szállt s arról is szintén
+leszakasztott egy körtvét s aztán mind a két gyümölcscsel elrepült.
+
+Itt lelkem teremtette mind az almafáról, mind a körtvefáról tüstént
+abban a szempillantásban minden levél s minden gyümölcs lehullván,
+elszáradtak, a töveikből pedig hangos sirás-rívás és jajveszéklés
+hallatszott.
+
+A híres zsivány csak a nagy sirásra-rívásra ébredt föl s tüstént
+megösmerte, hogy az, a ki az almafa tövéből jajveszékel, senki más, mint
+tulajdon nemző apja, az pedig a ki körtvefa tövében sir-rí, senki más,
+mint tulajdon szülő anyja s ekkor mind a sirás-rívás, mind a
+jajveszeklés olybá tetszett neki, mintha a szivében egy nagy kést
+ütöttek volna.
+
+– Ne sirj anyám, ne jajveszékelj apám, szólt a zsivány, igaz hogy
+megloptak, de majd máskor jobban vigyázok; könyeimmel öntözlek,
+szájamból itatlak, de mégis muszáj ujra kihajtanotok.
+
+S csakis igy nem hallatszott többé a nagy sírás-rívás és a keserves
+jajszó, csakis igy hallgatott el mind a körtvefa, mind az almafa.
+
+A hires zsivány aztán a két térdére esett s ezen csúszva ujra elmászott
+ahhoz a bizonyos forráshoz, majd tele meritvén a száját a vizből, azon
+az úton és módon visszament a magas hegyre s megöntözte mind az almafát,
+mind a körtvefát. Ez igy ment hét álló esztendeig, egyik nap ugy mint a
+másik nap. Hét esztendő elmultával aztán, mind a körtvefa, mind az
+almafa kihajtott, kivirágzott gyümölcsöt hozott, csakhogy a levele:
+vörös volt, a virága fekete: s a gyümölcse: vérpiros.
+
+Mikor a gyümölcsfák megtermették a maguk gyümölcsét: a hires zsivány nem
+tett egyebet, mint odaült a két fa tövébe s éjjel-nappal őrizte.
+
+Itt lelkem teremtette egyszer egy hatlovas üveges-aranyos hintó
+vágtatott el a két gyümölcsfa alatt, de már ekkor érett volt ám mind a
+körtve, mind az alma s csakugy piroslott, hogy jobban se kellett.
+Meglátja a piros almákat és körtvéket a kocsiban ülő püspök, ki senki
+más nem volt, mint a szegény fuvarosnak a fia, parancsolja a
+huszárjának, hogy ugorjék le a bakról s hozzon neki abból a
+gyümölcsökből vagy egy párt.
+
+A huszárnak sem kellett ezt kétszer mondani, ízibe lepattant a bakról,
+oda szalad az almafa és körtvefa alá, hogy majd szakit egyet-egyet
+róluk, s odaviszi az urának; de a mint ép hozzá akar nyulni, megrázkódik
+egy falevél s megszólal:
+
+– Ne szakits mi rólunk oh jó ember; mert nem te ültettél ide, nem te
+öntöztél szájban hordott vizzel!
+
+A huszár a világért se nyult többé a gyümölcshöz, hanem visszaszaladt a
+püspökhöz s mondja neki:
+
+– Nagyságos uram! biz én nem hoztam se a körtvefáról, se az almafáról,
+mert a hogy ép szakitani akartam volna róluk, megrázkódik egy levél s
+megszólal, mondván: „Ne szakits mi róluk oh jó ember; mert hisz nem te
+ültettél ide, s nem te öntöztél szájban hordott vizzel!“ S ezért biz én
+isten látja a lelkemet nem mertem a gyümölcshöz nyulni.
+
+– Jól tetted édes fiam, szólt a püspök, kinek csak ekkor jutott eszébe,
+hogy micsoda alma- és körtvefa az. Ezért leszállott az üveges-aranyos
+hintóból, odament a két fa alá, hát a tövében ott ül ám a vén ősz
+zsivány.
+
+A püspök aztán megáldoztatta a zsiványt megszámlálta a gyümölcsöket a
+fákon. Mind a körtve, mind az almafán száz-száz pár gyümölcs volt. S
+mikor a legutolsó gyümölcsre került a sor, s mikor azt is a többi közé
+számitotta, azok megrázkódtak s fehér galambképében elrepültek. Ott
+repült közöttük a vén ősz zsivány lelke is.
+
+
+
+
+A HASZNAVEHETLEN BOGNÁR.
+
+Volt egyszer a világon egy király s ennek egy hasznavehetlen bognárja,
+ki örökkön örökké nem tett egyebet, mint a korcsmában muzsikáltatta
+magát, egész álló napokon és egész tengernyi éjszakákon keresztül
+dinom-dánom, eszem-iszom, hisz van a királynak elég pénze. A király már
+restelni kezdte a dolgot s pirongatóriumhoz fogott, de hiába huzod a
+kutya fejét az asztalra, mert a kibe az ördög belebujt, benne is marad
+az; biz a haszonvehetlen bognárt hijába vasalták a munkára, mert aztán
+is csakugy muzsikáltatta magát, mint annak előtte. Ezért a király a
+hasznavehetlen bognár életére törekedett, hogy azt elveszithesse. Ezért
+behivatta magához s azt mondja neki, szót szólván:
+
+– Hallod-e te, dologkerülő hasznavehetlen bognár – szidom az anyádat! –
+ha te nekem egy huszonnégy óra elforgása alatt olyan száz akós hordót
+nem csinálsz, melyen egy furás, faragás nem sok, de még annyi se lássék:
+nyársra huzatlak.
+
+A hasznavehetlen bognár minderre nem szólt semmit, hanem a hátára vetett
+egy tarisznyát, a kezébe vette a faragófejszét s kiballagott az erdőre,
+hogy majd kiválasztja a száz akós hordónak való fát.
+
+Mire kiért az erdőre, megis éhezett, el is fáradt: ezért leült egy nagy
+terepély fa alá, elővette a tarisznyát s falatozni kezdett.
+
+Csak eszik, csak eszik, egyszer honnan-honnan nem, csak előtte terem egy
+kis róka s enni kér.
+
+– Adok biz én, válaszolt neki a hasznavehetlen bognár, mert jut is,
+marad is.
+
+S ezzel egy darab kenyeret és egy darab kolbászt odahajitott a rókának.
+Mikor a róka megette a kenyeret és kolbászt, csak elkezdi:
+
+– Hallod-e te, hasznavehetlen bognár, minthogy te könyörültél rajtam, én
+is könyörülök rajtad, mert jótét helyébe mindig jót várj. Hogyha nem
+mondod is, ugy is tudom, hogy mért fáradtál ki ide az erdőre; ugy is
+tudom, hogy a király vesztedre tör, de nem lesz az idős, mert majd
+kisegitlek én a bajból, majd elkészitem én azt a száz akós hordót,
+melyen egy fúrás-faragás nem sok, de még annyinak sem szabad látszani,
+csak te feküdjél le s pihend ki magad.
+
+Ugy is lett. – A hasznavehetlen bognár lefeküdt, megpihent, a kis róka
+pedig azalatt elkészitette a száz-akós hordót, még pedig ugy, hogy azon
+egy furás-faragás nem sok, de még annyi sem látszott.
+
+Mikor készen volt a száz-akós hordó, a hasznavehetlen bognár haza vitte
+s átadta a királynak, ki annak láttára, mint a juh, szemét-száját
+eleresztette, mert még az apja, nagyapja, de még a szépapja se látott
+oly mesterségesen készült hordót, mint az volt; mert azon furást vagy
+faragást aranyért se lehetett volna látni.
+
+No jól van, ez abba maradt, de egy kevés idő mulva ujra maga elé hivatja
+a király a hasznavehetlen bognárt s azt mondja neki:
+
+– Hallod-e te, dologkerülő hasznavehetlen bognár – szidom a lelkedet! –
+ha te nekem egy huszonnégy óra elforgása alatt olyan vasasszekeret nem
+készitsz, mely magától szaladjon minden ló nélkül: kerékbe töretlek
+össze!
+
+A hasznavehetlen bognár erre sem szólt semmit, hanem a hátára vetette a
+tarisznyáját, kezébe vette a faragó fejszéjét s kibandúkolt az erdőre,
+hogy majd kikeresi a szekérnek való fát.
+
+De mire kiért az erdőbe, meg is éhezett, el is fáradt: ezért leült egy
+nagy terepély fa alá, elővette a tarisznyát s falatozni kezdett.
+
+Csak eszik, csak eszik, egyszer honnan-honnan nem, ujra előtte terem a
+kis róka, s enni kér.
+
+– Adok biz én, kis rókácska, válaszolt neki a hasznavehetlen bognár,
+mert jut is, marad is.
+
+S ezzel egy darab kenyeret, meg egy darab szalonnát odahajitott a kis
+rókának. Mikor a róka megette a kenyeret és a szalonnát, megszólalt.
+
+– No, hasznavehetlen bognár, jótét helyébe jót várj. Hogyha nem mondod
+is, ugy is tudom, hogy mért fáradtál ki ide az erdőre, ugy is tudom,
+hogy a király vesztedre tör, de nem lesz az idős, hiszem azt az egyet,
+mert majd kisegitlek én a bajból, majd elkészitem én azt a szekeret,
+mely magától szaladjon minden ló nélkül, csak te feküdjél le s pihend ki
+magad.
+
+Ugy is lett. – A hasznavehetlen bognár nyugalomra hajtotta le a fejét, a
+kis róka pedig azalatt szépen elkészitette a szekeret, mely magától
+szaladt minden ló nélkül. Mikor készen volt vele, felköltötte a
+hasznavehetlen bognárt s azt mondja neki:
+
+– No, hasznavehetlen bognár, itt van, el van készitve a magától szaladó
+szekér, csak te ülj bele s parancsold neki, hogy a király udvarában
+álljon meg. De még azt is akarom mondani, hogy ne, itt van ez a kis síp,
+tedd el, mert majd hasznát veszed még s ha valami ügyes bajos dolgod
+lesz, csak ebbe fuj bele, majd segit ez rajtad.
+
+A hasznavehetlen bognár aztán megköszönte a kis rókának a hozzája való
+szivességet, beleült a magától szaladó szekérbe s meg sem állt hazáig,
+vagyis a király udvaráig.
+
+Mikor a király meglátta a magától szaladó kocsit, nem szólt semmit, csak
+a fejét csóválta, majd nagy mérgesen a hasznavehetlen bognár felé
+fordult s azt mondta neki:
+
+– Hallod-e te dologkerülő, hasznavehetlen bognár – szidom az anyádat! –
+az ólamban van száz nyúl, s ha te azokat három napig meg nem őrzöd,
+reggel ki nem hajtod a mezőre, estve pedig haza nem tereled, de ugy,
+hogy egy hija se legyen a száznak: leüttetem a fejed gombját.
+
+Mit volt mit tenni a szegény bognárnak, kénytelen kelletlen kieresztette
+az ólból a száz nyúlat s kihajtotta a mezőre; de a nyúlak alighogy ennek
+a széléhez értek, valahány volt annyiféle futott. Ki tereli ezt már
+össze? A szegény hasznavehetlen bognár hol az egyik után, hol a másik
+után futott s egész nap kergetőzött velük, mégis csak egyet sem tudott
+összeterelni.
+
+Itt már alkonyodik, haza is kellene már a nyulakat hajtani, de a száz
+százfelé volt, egyik a pokolban, másik a fenekén: ezért a hasznavehetlen
+bognár szörnyen elbúsulta magát s tán még az életének is véget akart
+vetni, hisz már mindegy, akár ő maga vessen véget az életének, akár a
+király; mert sehogy sincsen szabadulás. Ezért már benyult a kebelébe,
+hogy kiveszi a bicskáját és a szivébe üti; de a bicska helyett a kis
+rókától kapott síp akadt a kezébe.
+
+Ennek sem kell több, kiveszi a sípot, belefúj, hát ihun jőnek a nyúlak s
+olyan szelidek valának mint a kezes bárány, melyet szüntelen marokból
+etetnek.
+
+Mikor a nyúlak mind együtt valának, hazafelé kezdte terelgetni. A király
+ott várakozott rá a kis ajtóban, maga eresztette be a nyúlakat egyenkint
+s kezdte számolni: egy, kettő, három… kilenczvenkilencz, száz, egy híja
+sincsen a kerekszámnak.
+
+Itt másnap ujra kihajtotta a nyúlakat a mezőre a hasznavehetlen bognár;
+de a nyúlak alighogy annak a szélére értek, valahány volt, annyifelé
+futott.
+
+De most a hasznavehetlen bognár mitse gondolt a nyúlak
+szanaszét-futásával, hisz gondolta magában, majd előveszi a kis sípot,
+belefúj s annak a hangjára majd összefutnak; hanem lefeküdt egy szép
+árnyékos helyre s aludt kedvére.
+
+De a király sem nyughatott; törte a fejét, hogy és mint veszithesse el a
+hasznavehetlen bognárt. Ezért maga elé hivatta egyetlen egy legkedvesebb
+leányát s azt mondja neki, szót szólván:
+
+– Kedves leányom! Nekem egy nagy kérésem van hozzád.
+
+– S mi lenne az királyi atyám?
+
+– Az biz nem egyéb, hanem öltözködjél fel paraszti ruhába, menj ki aztán
+ide meg ide a mezőre, hol a hasznavehetlen bognár őrizi a száz nyúlat s
+kérj tőle egyet. Ha szépszóért nem ad, hát majd édes csókért; de nekem
+nyúl nélkül haza ne jőj, ha mindjárt a testedből kivánna is érte!
+
+No jól van, a királykisasszony engedelmeskedett édes atyja kivánságának,
+kapja a lelkét mit-mit nem cselekszik, felöltözött paraszti ruhába s
+kiment a mezőre a hasznavehetlen bognárhoz, ki még most is kedvére aludt
+az árnyékos fa alatt.
+
+Megrugja a királykisasszony a lábát a bognárnak, az fölébredt, de ki
+mindjárt észrevette, hogy kivel van dolga.
+
+– Isten jó nap nyúlak pásztora!
+
+– Fogadj isten királykisasszony! Hát mi jót hozott a szegény
+nyúlpásztornak?
+
+– Nem hoztam én egyebet, csak azért jöttem, hogy szeretnék egy kis
+nyúlra szert tenni: azért nem adnál el belőlük jó pénzért vagy egyet!
+
+– Fölséges királykisasszony, pénzért nem adok, hanemha három csókot ad,
+én pedig visszaadhatom: akkor nem bánom, adok egy nyúlat.
+
+Igy a királykisasszony három pár csókért kapott egy nyúlat, s azzal
+aztán nagy vigan hazafelé futott; de mikor ép a kilincset fogta, hogy
+benyítja az ajtót, megfújja a nyúlpásztor a kis sípot, a nyúl mint az
+istennyila kiugrott a leány öléből s meg sem állt mig a nyájhoz nem ért.
+
+A nyúlpásztor hazafelé terelte a nyáját, a király pedig ott várakozott a
+kis-ajtóban az érkeztére s mikor megjöttek, maga eresztette be a
+nyúlakat egyenkint, olvasván: egy, kettő, három… kilenczvenkilencz,
+száz, egy hija sincsen a kerekszámnak.
+
+Reggelre kelve a nyúlpásztor harmadszor is kihajtotta a nyúlakat a
+mezőre, s hagyta azokat a magok útjára menni.
+
+A király most meg a feleségét hivatta be a fehér szobába s azt mondja
+annak, szót szólván:
+
+– Szivem szép szerelme! nekem egy nagy kérésem van hozzád.
+
+– S mi lenne az kedves férjem?
+
+– Az biz nem egyéb, mint öltözködjél fel paraszti ruhába, menj ki aztán
+ide meg ide a nyúlpásztorhoz s kérj tőle egy nyúlat, ha szép szóért nem
+adja, hát majd ad édes csókért; de nekem, ha mindjárt a testedből
+kivánna is, nyúl nélkül haza ne jőj!
+
+No jól van, a királyasszony hajlott férje-ura kérésére, felöltözött
+paraszti ruhába s kiment a mezőre a nyúlak pásztorához, ki most is
+kedvére aludt a hűsben.
+
+Megrugja a talpát a királyasszony a nyúlpásztornak, az fölébredt, de
+mindjárt elösmerte, hogy ki van a paraszti ruhában.
+
+– Isten jó nap nyúlpásztor!
+
+– Fogadj isten királyasszony! hát mi jót hozott a szegény
+nyúlpásztornak, s mi jóért jött, hogy ha merem kérdezni?
+
+– Nem jöttem én egyebért, csak azért, hogy nem adnál-e el nekem egy
+nyúlat jó pénzért?
+
+– Pénzért királyasszony nem adok, hanem ha három csókot ád, én pedig
+visszaadhatom: akkor nem bánom, rászánom a fejemet, adok egy nyúlat.
+
+A királyasszony nem szólt semmit, hanem lehajolt s megcsókolta a
+nyúlpásztort háromszor, az pedig visszaadta azokat.
+
+Igy a királyasszony három pár csókért kapott egy nyúlat s aztán nagy
+vigan hazafelé vette az útját; de mikor ép a kilincsre tette a kezét,
+hogy majd benyitja az ajtót, megfújja a nyúlpásztor a kis sípot, a kis
+nyúl pedig mint a villámlás kiugrott a királyasszony öléből s meg sem
+állt mig a nyájhoz nem ért.
+
+Mikor a nyúlak mind együtt valának, a nyúlpásztor hazafelé terelte a
+nyájat, a király pedig a kis-ajtóban várakozott azoknak érkeztére s
+mikor megjöttek, maga eresztette be a nyúlakat egyenkint, olvasván: egy,
+kettő, három… kilenczvenkilencz, száz, egy hija sincsen a kerekszámnak.
+
+Reggelre kelve a nyúlpásztor újra kihajtotta a nyúlakat, de most maga a
+király ment ki a mezőre, felöltözvén paraszti ruhába.
+
+Mikor a nyúlpásztorhoz ért, köszön neki.
+
+– Isten jó nap nyúlak pásztora!
+
+– Fogadj isten szegény ember! hát mi jóért keresett meg?
+
+– Mi türés-tagadás, én biz nem egyébért, csak azért, hogy szeretnék
+tőled egy nyulacskát venni jó pénzért, bizony nem bánod meg!
+
+– Pénzért nem adom, hanem ha tizenkét botot a farodra sózhatok, nem
+bánom, ráadom a fejemet.
+
+Mit volt mit tenni a királynak, lefeküdt a gyepre s a nyúlpásztor amugy
+káplárosan rávágta a tizenkettőt, hogy csakugy porzott az ülepe; de a
+király mindezt föl se vette, csakhogy nyúlra tehetett szert, gondolván
+magában, megállj ilyen amolyan dologkerülő bognárja, mégis te húzod a
+kurtábbikat.
+
+De biz az mégse húzta, mert mikor a király ép a kilincsre tette a kezét,
+hogy már benyitja az ajtót, megfújja a nyúlpásztor a kis sipot, és a kis
+nyúl mint a villámlás kiugrott a király öléből s meg sem állt addig, mig
+a nyájhoz nem ért.
+
+Aztán a hasznavehetlen bognár negyedszer is hazahajtotta a száz nyúlat,
+a király pedig most is ott állott a kis-ajtóban, maga számolta meg, de
+nem lelhetett hibát, mert a nyúlak mind megvoltak.
+
+A nyúlpásztor aztán ötödször is kihajtotta a száz nyulat a mezőre
+legelészni, a király pedig felülvén arra az ördöngös szekérre, melyet a
+hasznavehetlen bognár csinált, kiment a nyúlak pásztorához, de három
+üres zsákot is vitt ki magával.
+
+– Hallod-e te ilyen amolyan dologkerülő nyúlpásztor – szidom a lelkedet!
+– ha te nekem ezt a három zsákot tele nem csinálod igazsággal: leüttetem
+a fejedet!
+
+A nyúlak pásztora minderre csak ezt felelte, szót szólván:
+
+– Kijött a királykisasszony, én is adtam, ő is adott; kijött a
+királyasszony, én is adtam, ő is adott; kijött a király én is adtam, ő
+is…
+
+– Csak hadd el, csak hadd el, közbe vágott a király, tele van már mind a
+három, csak hadd el… s inkább szeretnék a pokolba lenni, mint ezt
+hallani.
+
+Erre a szóra, mintha parancsolták volna, megindult az ördöngös szekér a
+királylyal s meg sem állt vele a pokol fenekéig.
+
+Aztán a hasznavehetlen bognár elvette a királykisasszonyt, király lett s
+még most is uralkodik a feleségével együtt, hogyha meg nem haltak.
+
+
+
+
+MINDEN KÖLCSÖN VAN BARTAKÉNT.
+
+Volt egyszer a világon egy czigány és egy molnármester, ki a czigánynak
+komája volt.
+
+Egy bizonyos napon a czigány vagy félvéka buzát fölvetett a hátára s
+elment a komájához a malomba őrletni; de mig a molnár a szobába ment,
+addig a czigány a tribét és bakot elcsente, uzsdi be a zsákba a liszt
+tetejére, s aztán ő is bement a komájához.
+
+– No koma, kérdi a molnár, jó-e a liszt?
+
+– Jó jó, felelt a czigány, de nem azt mondom én, hanem tribé és bakó a
+zsákban.
+
+– Hát a komámasszony, hogy van?
+
+– Mint a makk egészséges, de nem azt mondom én, hanem tribé, bakó a
+zsákban.
+
+– Hát a kis keresztfiam?
+
+– Annak sincs kutyabaja sem, de nem azt mondom én komám uram, hanem azt:
+tribé, bakó a zsákban.
+
+A molnár még most se jött észre.
+
+– Ehj, fakadt ki végre, menjen komámuram pokolba azzal a tribével és a
+bakóval; mindig csak azt hajtja…
+
+– Csak hazsa megyek, nem a pokolba, válaszolt neki a czigány.
+
+És a tribét és bakot csakugyan elvitte.
+
+A molnár csak másnap vette észre, hogy oda a tribé és a bakó s csak
+ekkor jött észre, hogy mért emlegette olyan gyakran a komája azokat.
+
+No megállj, gondolta magában, minden kölcsön van Bartaként, majd
+megtréfállak.
+
+Hogy ezt elgondolta, elment a komájához, ki ép szegeket vert, a felesége
+pedig fujtatott.
+
+– No mit álmodott komám-uram? kérdé a molnár.
+
+– Én szépet álmodtam; olyan szépes veres nadrágom és ezüstgombos mentém
+volt, válaszolt a czigány, csak azs a kár, hogy álom volt, veté utána. –
+Hát komám uram mit álmodott?
+
+– Roszat koma, roszat.
+
+– De csak nem én rólam?
+
+– De ép te rólad! Hát azt álmodtam, hogy lóképü fehér halál a ránk
+következő éjjel eljön érted, kirántja alolad a gyékényt s elvisz a
+pokolba.
+
+A dáde egészen elszomorodott s olyan nagyokat ütött a szeg fejére,
+mintha már az volna a lóképü fehér halál.
+
+A molnár aztán elment, a czigány pedig mindegyre szomorubb lett, hijába
+vigasztalta az anyjok és a purdé sereg, hogy igy agyonütik, ugy
+agyonverik azt a lóképü fehér halált, hogyha el találna jönni: nem ért
+semmit, a dádet nem lehetett megvigasztalni.
+
+Mikor eljött az estve, el a lefekvés ideje, nagy sohajtozva feküdt le a
+vaczokra, végre ugy tizenegy óra felé mégis elszenderült. A molnár
+pedig, ki az ablakon leselkedett, ép ezt várta; mert a dáde szénhordó
+szürke lovát tüstént a czigány viskója ablakvasához kötözte.
+
+A szürke aztán csakugy nézte az ablakon át, hogy hánykódik a gazdája a
+vaczkon. Addig-addig hánykódott a czigány, mig ugy éjfél után egy órakor
+fölébredt s tekintete az ablakra esett.
+
+– Júj, ott a lóképü fehér halál, orditott a czigány. Pörölyre,
+kalapácsra fiúk!
+
+De ki volt frisebb mint a vén czigány; ízibe felugrott a vaczokról,
+kezébe ragadta a huszfontos pőrölyt s az ablakon keresztül ugy főbe
+vágta a saját lovát, hogy az menten kilehelte szegény páráját.
+
+Csak mikor a szegény pára jószág elbődült és eldült s mikor erre az
+egész czigányság kiszaladt, vették észre, hogy a saját szénhordó
+szürkéjük a lóképü fehér halál.
+
+A czigány csak ekkor jött észre, hogy a komája tréfát űzött vele s meg
+nem állhatta, hogy fel ne kiáltson:
+
+– Minden kölcsön van Bartaként!
+
+
+
+
+AZ ASSZONYI KIVÁNCSISÁG.
+
+Volt egyszer egy igen gazdag juhász s ennek egy leánya, meg egy
+juhászbojtára.
+
+A legény is szép barnapiros fiú volt, de a leány sem volt semmivel sem
+hitványabb, sem alábbvaló; ezért ugy illettek egymáshoz mint egyik piros
+alma a másikhoz, mintha az isten is egymásnak teremtette volna őket. De
+szerették is egymást annyira, hogy majd meghaltak egymásért és mégis,
+mivel a legény ágrulszakadt szegény árva fiú volt, a számadó nem adta
+össze őket.
+
+Itt lelkem-teremtette mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb a nagy
+semminél, ott voltam a hol beszélték, ugy láttam mint most, egyszer a
+mint a juhászbojtár az erdőben legeltetné a nyáját, irtóztató nagy tüzet
+lát és ebből nagy jajgatás, sirás-rívás hallatszott ki.
+
+Megyen a juhászbojtár a tűz felé, hát látja, hogy egy kis aranykigyó
+jajgat oly keservesen a nagy tüzben. A juhászbojtár megszánta a kis
+aranykigyót, ízibe letört egy hosszu póznát, benyujtotta a nagy tűz közé
+s a kis aranykigyót kivette belőle.
+
+– No szép juhászbojtár, szólt az aranykigyó, jótét helyére jót várj,
+vigy haza azért az én királyi atyám hajlékába, majd megjutalmazza az a
+te szivességedet, de te egyebet ne kérj tőle, mint azt, hogy minden
+állat nyelvét megérthesd.
+
+A szép juhászbojtár ugy tett, miként a kis királyfi mondta.
+
+A kis aranykigyót bebocsátotta a kebelébe s elindult aztán a kigyók
+királya palotája fölkeresésére.
+
+Csak mén, csak mendegél, egyszer egy irgalmatlan sziklaüreghez ért,
+melyben lakott a kigyók királya.
+
+Bemegyen a juhászbojtár a kigyókirály elé s köszön neki e szózat
+szerint:
+
+– Isten jó nap kigyók királya!
+
+– Fogadj isten juhászbojtár, hát mi járatban vagy s mi jót hoztál nekem,
+kigyók királyának?
+
+– Biz én nem hoztam senki mást, csak azt, a ki fölségednek legkedvesebb
+s szive minden gyönyörüségét ebben leli.
+
+– Ugyan mi, vagy ki lehet az?
+
+– Az biz senki más, mint fölséged egyetlenegy legkedvesebb fiacskája.
+
+S ezzel a juhászbojtár kivette a kebeléből a kis aranykigyót s átadta az
+apjának. Nagy lőn a kigyókirály öröme, mikor elveszett fiacskáját ismét
+láthatta s a juhászbojtárnak helyét se találta, hogy hová ültesse.
+
+– No szép juhászbojtár, szólt a kigyókirály, ezért a tettedért, a mit
+kivánsz, azt adok.
+
+– Nem kivánok én egyebet, csak azt, hogy én mindenféle állatnak a
+nyelvét érthessem.
+
+– Oh te bolond, minek lenne az neked, mit nyernél te azzal, mikor semmi
+hasznát sem vennéd!
+
+– Akár venném akár nem, már az fölségednek mindegy: azért szóm és
+mondásom most is az, hogy nem kivánok én egyebet, csak azt, hogy én
+mindenféle állatnak nyelvét érthessem.
+
+– Oh te golyhó, kivánj inkább aranyat, ezüstöt, kivánd inkább koronámat,
+vagy ezt a tejfehér kigyófújta huszast, mely olyan tulajdonsággal bir,
+hogy akárhányszor költöd el, mindig visszamegyen a zsebedbe, ezt is
+odadom.
+
+– Nem kivánom én sem aranyodat és ezüstödet, sem gyémántos koronádat,
+sem a kigyófújta tejfehér huszast, csak te nekem add meg azt a
+tulajdonságot, hogy én mindenféle teremtett állat nyelvét érthessem.
+
+Mit volt mit tenni a kigyókirálynak, látta, hogy ezzel a vaskalapossal
+ugy sem boldogulhat, megadta a juhászbojtárnak azt a tulajdonságot, hogy
+ő mindenféle teremtett állatnak nyelvét érthette; de a dolognak egy kis
+farka vége volt, egy kis bunkó volt a végén; mert a kigyókirály rádásul
+még ezt is hozzá tette:
+
+– Jól van juhászbojtár, legyen a te szived szerint, legyen meg a
+kivánságod, de tudd meg azt is: hogyha te nem többet csak egy kukkot is
+elárulsz abból, a mit az állatoktól hallasz, legyen az bárki, ha
+mindjárt a feleséged is: tüstént szörnyet halsz.
+
+No jól van, ez abba maradt. Itt egyszer, mi történik a dologból, mi nem,
+nem egyéb a sült hazugságnál, ott voltam a hol beszélték, ugy láttam
+mint most, egyszer, mondom, a mint a juhászbojtár a nyáját legeltette,
+egy kolompos ürű, a nyáj vezére oda dörgölőzött egy nagy fához s csak
+elkezdi:
+
+– Hej, ha a mi gazdánk tudná, hogy ebben az odvas fában mennyi kincs
+van, hiszem azt az egyet, hogy mindjárt elnyerné a számadónk leányát.
+
+És a juhászbojtár ezt mind jól hallotta, mert hisz nem messze állott a
+vezér-ürűtől. Ennek sem kell több, rögtön kivágta a vén odvas fa oldalát
+és a sok arany csakugy dülött ki belőle, hogy jobban se kellett. A sok
+aranyat aztán csuhujjra és tarisznyára szedte és két füles juhász-paripa
+alig birta hazaczipelni.
+
+Mikor a számadó előtt kizúditotta a szám nélküli sok pénzt, az nemcsak
+egy, de két kézzel is odaadta a szép leányt a szép juhászlegénynek. Igy
+lett a juhászlegény- és leányból férj és feleség.
+
+Itt lelkem teremtette mi történik a dologból mi nem, de pengyom tóditsuk
+is, mert biz majd elfogy ez, egyszer a juhászlegény meg a felesége a
+szomszéd városba vásárra mentek, volt pénz annyi, hogy fele is elég lett
+volna. Az asszony a kanczafülesre ült, a férfi pedig a csődörre s aztán
+elindultak a vásárra.
+
+A mint mentek mendegéltek, egyszer a juhászbojtár azt találja mondani a
+feleségének:
+
+– No szivem szép szerelme édes feleségem, ugyan próbáljuk meg, hogy
+melyik szamár futósabb, a tiéd vagy az enyém?
+
+Az asszony ráállt s futtatni kezdtek, de a csődör messze elhagyta a
+kanczát s ekkor a gazda, hogy bevárja a feleségét, megállitotta a lovat.
+
+A mint ott álldogál, egyszer csak megszólal a csődör:
+
+– Nyihahaha! be elmaradtál édes feleségem!
+
+– Könnyü neked henczegni, válaszolt neki vissza a kancza, mert te csak
+másodmagaddal, de én negyedmagammal futottam!
+
+Hogy megértette a lovak beszédét a gazda, elnevette magát.
+
+– Mit nevetsz szivem szép szerelme? kérdé az asszony.
+
+– Mit nevetek? nem asszony gondja az; mert nem jó mindent az orrukra
+kötni!
+
+– Hát nem mondod meg?
+
+– Nem bizony.
+
+– Mért?
+
+– Azért!
+
+– De mégis, hogyha szépen kérlek?
+
+– Már ha a tenyeredre teszed is lelkedet, mégse mondhatom én azt meg
+neked.
+
+– De hát mért, add okát?
+
+– Hát csak azért, mert nem lehet.
+
+Az asszony oldalát elkezdte a kiváncsiság furni, hogy valjon mit
+nevethetett az ura s ezért annak a fejét az egész úton gyötörte,
+kéréssel s rimánkodással kinozta; de hogyim látta, hogy ez nem fizeti ki
+magát, durczáskodott s visszamenet az egész úton sem szólt az urához
+csak egy kukkot sem.
+
+Mikor hazamentek, bár megfőzte az ételt, de azért nem ült az ura mellé
+az asztalhoz, mint annakelőtte tette, hanem a fazékban hagyott magának s
+vagy a tüzlóczán evett, vagy pedig egy falatot sem vett a szájába, s
+csak akkor látott hozzá, mikor az ura kihajtotta a nyájat; egész álló
+nap pedig mindig görbe szemmel nézett az urára s ha szólt is, csakugy
+félvállról vetette oda mint a kutyának a kenyeret s lefekvéskor a széles
+világért sem feküdt volna az ura oldala mellé, hanem a ládára vetett
+magának ágyat s ott virradt meg.
+
+S ez igy ment napról-napra, hétről-hétszámra. Az ura végre megunta ezt a
+fura mulatságot s azt találja mondani a feleségének:
+
+– No asszony, ha már annyira fartatsz, teljék szived kivánsága;
+megmondom hogy mit nevettem: hát tudd meg azt, hogy én azért, mivel a
+kigyókirály kis fia életét, megmentettem egy nagy tüzből s a miért
+hazavittem az apjának, azt a jutalmat nyertem, hogy minden teremtett
+állat nyelvét érthessem, s akkor, mikor az imént, mikor a vásárra
+mentünk, semmi egyében nem nevettem, mint a lovak beszédén.
+
+– De hát mit beszéltek? veté ellen a juhász felesége.
+
+– Azt szivem szép szerelme én meg nem mondhatom, mert ha én abból nem
+többet csak egy kukkot is elárulnék: tüstént szörnyet halnék.
+
+Furcsa portéka ez a fehér népféle, most meg azért nem hagyott az urának
+békét, hogy vallja ki, mit beszéltek akkor a lovak. Az ember, hogyim
+látta, hogy nincs menekülés és szabadulás, elment az asztaloshoz, hogy
+csináljon neki egy koporsót.
+
+Az azt el is készitette s mikor hazavitte, a juhász behíta a feleségét s
+azt kérdi tőle:
+
+– No asszony, kivánod-e még, hogy eláruljam az állatok beszédét, most
+midőn látod, hogy itt a koporsóm s meg kell halnom?
+
+– Kivánom hát, mert kend csak gyötör engem, mert kend csak lóvá akar
+tenni, mert kend csak bolondot űz belőlem!
+
+– No mindjárt megmondom, csak elébb megpróbálom, hogy valjon jó lesz-e a
+koporsó?
+
+S ezzel a juhász belefeküdt a koporsóba s a mint ott próbálgatja, hogy
+valjon milyen fekvés lesz benne, minthogy a pitvar ajtó nyitva volt, a
+vén komondor nagy szomoruan bejött a házba, lefeküdt az ajtószegbe.
+
+A juhász, hogy a tekintete kedves kutyájára esett s látta, hogy az
+milyen szomoru, azt mondja a feleségének:
+
+– Asszony! vess annak a kutyának egy darab kenyeret.
+
+Az asszony szót fogadott, kihúzta az asztalfiókot, kivette belőle a
+kenyeret, vágott egy darabot s azt odadobta a kutyának; de a vén
+komondor megszagolta a kenyeret s ott hagyta, nem ette meg.
+
+A kakas, mely ép a pitvarajtóban állott, meglátja a ház földjén heverni
+a darab kenyeret, beugrik s híni kezdi a tyukokat:
+
+– Kata kata-kató! jertek be édes feleségeim, itt egy darab kenyér!
+
+– Oh te szemtelen, szólt hozzá a vén komondor, hogy tudsz te most enni,
+mikor a gazdánk a koporsóban fekszik?!
+
+– Ugy kell neki! lám én nekem hány feleségem van, mégis mindegyiknek
+tudok parancsolni s azonkivül néha még a szomszédba is átszállok, még
+ott is legénykedem s neki csak egy van s még annak az egynek sem tud
+parancsolni?!… Már én azóta igy megvertem, ugy megvertem volna!
+
+Meghallja ezt a juhász, tüstént fölkelt a koporsóból, nem szól semmit,
+kimegyen a házból s egy jó vastag kötelet beáztatott.
+
+Mikor a kötél jól megkeményedett, bemegyen a házba s bekiáltja a
+feleségét s amugy magyarmiskásan jól helybenhagyta, ki aztán sose
+kérdezte, hogy mit beszélnek az állatok.
+
+Ez az orvosság használt s kinek szüksége van rá, hát adja be a
+feleségének.
+
+
+
+
+CZIGÁNY ÉS AZ ÖRDÖG.
+
+Volt egyszer a világon egy czigány, ki azzal a gonosz szándékkal indult
+el otthonról, hogy mivel neki egy bogara sincsen, majd ennek és ennek az
+urnak a hizó sertései közűl kiszakít magának egyet. Mondom, hogy a
+czigány ilyen gonosz szándékkal volt eltelve; útközben összeakadt az
+ördöggel, a ki szintén disznót akart lopni arról a bizonyos helyről.
+Mondom, hogy összeakadtak, csak elkezdi az ördög:
+
+– Hallod-e te czigány – szidom a zúzádat! – hogyha nem mondod is, ugyis
+tudom, hová igyekszel, és mi szándékban vagy; de én is oda ügetek és én
+is abban a szándékban vagyok: azért egyet mondok, kettő lesz belőle,
+menjünk együtt s tán igy jobban boldogulunk.
+
+A czigány, hogy-hogy nem, ráállott az ördög beszédére; elmentek
+mindaketten hizó sertést lopni.
+
+Volt annak a bizonyos urnak elég, mert csak az imént hajtottak a makkról
+vagy száz darabot haza.
+
+Itt lelkem teremtette mi történik a dologból mi nem, az ördögöt egy
+teremtett lélek se látta, hisz azért volt ördög a neve, ki aztán azt a
+mesterséget is megtette, hogy a czigányt se vette észre senki sem. Aztán
+mindaketten be az ólba s kihajigáltak belőle vagy ötven darabot. Azaz
+biz a czigány egyet se hajitott ki, csak az ördögnek hagyta ezt a
+mulatságot; de azért kinek volt nagyobb szája mint a czigánynak, hogy ő
+ennyit dobált ki, annyit dobált ki, pedig gonosz volt még a zúzája is,
+mert csak egyetlenegyet hajitott ki az olból, de még az is beteg volt.
+
+Mikor aztán mindaketten, már mint az ördög és a czigány, jó darabra
+elhajtották a hizott sertéseket, megszólal a czigány.
+
+– No koma, már most honnan tudjuk meg azt, hogy te melyiket dobtad ki?
+
+– Bizony nem tudom én, válaszolt neki az ördög.
+
+– De én tudom, hogy melyiket hajítottam én ki; mert én mindegyiknek a
+farkát megcsavartam, mikor a kezemben volt: azért a melyik sertésnek fel
+van kunkorodva a farka, azt én dobtam ki, az az enyém.
+
+– Jól van, felelt az ördög, a melyiknek tehát fel van kunkorodva a
+farka, az a tiéd; én nem bánom koma, legyen ugy.
+
+Mikor aztán a holdvilágnál kétfelé akarják szakasztani a nyájat, a
+czigány csak elkezdi:
+
+– Ez is kunkorodott farkú, az is kunkorodott farkú. Ugyannyira, hogy az
+ördög azon vette észre magát, hogy biz ő neki nem maradt egyéb hátra,
+mint az a beteges disznó, a melyiknek le volt eresztve a farka; mert
+hisz tudjuk, hogy a hizott sertés mindegyikének fel van kunkorodva a
+farka.
+
+Mit volt mit tenni az ördögnek, hisz maga mondta: „legyen ugy czigány“:
+vagy akart vagy nem, bele kellett egyeznie az elosztásba; csakhogy aztán
+elhatározta magában, hogy soha többé, mig a világ lesz, czigánynyal nem
+megy többet disznót lopni; mert az még az ördögöt is megcsalja.
+
+
+
+
+
+TARTALOM.
+
+  A sündisznó 5
+  Ráró Rózsa 49
+  A szegény ember tizenkét fia 73
+  A kárvallott juhász 93
+  A csoda-falevelek 107
+  A mostoha és az édes gyermek 117
+  A száz pár körtve és alma 127
+  A hasznavehetlen bognár 143
+  Minden kölcsön van bartaként 159
+  Az asszonyi kiváncsiság 165
+  A czigány és az ördög 177
+
+  [Transcriber’s Note:
+
+  Alternative spellings have been retained as they appear in the
+  original.
+
+  List of corrected typographical errors:
+
+  Page 24,   "közepénmárványpalotám"
+  changed to "közepén márványpalotám"
+  Page 28,   "vén csont‘"
+  changed to "vén csont,"
+  Page 36,   "aranyos é ezüstös"
+  changed to "aranyos és ezüstös"
+  Page 59,   "egy szem rizská s át"
+  changed to "egy szem rizskását"
+  Page 59,   "„Hogyha én még"
+  changed to "Hogyha én még"
+  Page 65,   "Nem parancsolo k én"
+  changed to "Nem parancsolok én"
+  Page 95,   "juhok megugrsnak"
+  changed to "juhok megugranak"
+  Page 100,   "édes anyja szeme t"
+  changed to "édes anyja szemét"
+  Page 113,   "nagy vigaság"
+  changed to "nagy vigasság"
+  Page 122,   "szinte a hatán"
+  changed to "szinte a hátán"
+  Page 133,   "annyi iskol át"
+  changed to "annyi iskolát"
+  Page 146,   "mégis éhezett, el is fáradt"
+  changed to "megis éhezett, el is fáradt"
+  Page 148,   "szekérnek való át"
+  changed to "szekérnek való fát"
+  Page 179,   "ki az zal"
+  changed to "ki azzal"
+  Page 183,   "A csoda-falevelet 107"
+  changed to "A csoda-falevelek 107"]
+
+
+
+
+
+End of the Project Gutenberg EBook of Dunamelléki eredeti népmesék (2. kötet), by 
+László Merényi
+
+*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK DUNAMELLÉKI EREDETI NÉPMESÉK ***
+
+***** This file should be named 38744-0.txt or 38744-0.zip *****
+This and all associated files of various formats will be found in:
+        https://www.gutenberg.org/3/8/7/4/38744/
+
+Produced by Albert László (This book was produced from
+scanned images of public domain material from the Google
+Books project.)
+
+
+Updated editions will replace the previous one--the old editions
+will be renamed.
+
+Creating the works from public domain print editions means that no
+one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
+(and you!) can copy and distribute it in the United States without
+permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
+set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
+copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
+protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
+Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
+charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
+do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
+rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
+such as creation of derivative works, reports, performances and
+research.  They may be modified and printed and given away--you may do
+practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
+subject to the trademark license, especially commercial
+redistribution.
+
+
+
+*** START: FULL LICENSE ***
+
+THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
+PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
+
+To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
+distribution of electronic works, by using or distributing this work
+(or any other work associated in any way with the phrase "Project
+Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
+Gutenberg-tm License (available with this file or online at
+https://gutenberg.org/license).
+
+
+Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
+electronic works
+
+1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
+electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
+and accept all the terms of this license and intellectual property
+(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
+the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
+all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
+If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
+Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
+terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
+entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
+
+1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
+used on or associated in any way with an electronic work by people who
+agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
+things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
+even without complying with the full terms of this agreement.  See
+paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
+Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
+and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
+works.  See paragraph 1.E below.
+
+1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
+or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
+Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
+collection are in the public domain in the United States.  If an
+individual work is in the public domain in the United States and you are
+located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
+copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
+works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
+are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
+Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
+freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
+this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
+the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
+keeping this work in the same format with its attached full Project
+Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
+
+1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
+what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
+a constant state of change.  If you are outside the United States, check
+the laws of your country in addition to the terms of this agreement
+before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
+creating derivative works based on this work or any other Project
+Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
+the copyright status of any work in any country outside the United
+States.
+
+1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
+
+1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
+access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
+whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
+phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
+Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
+copied or distributed:
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
+from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
+posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
+and distributed to anyone in the United States without paying any fees
+or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
+with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
+work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
+through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
+Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
+1.E.9.
+
+1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
+with the permission of the copyright holder, your use and distribution
+must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
+terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
+to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
+permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
+
+1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
+License terms from this work, or any files containing a part of this
+work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
+
+1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
+electronic work, or any part of this electronic work, without
+prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
+active links or immediate access to the full terms of the Project
+Gutenberg-tm License.
+
+1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
+compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
+word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
+distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
+"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
+posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
+you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
+copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
+request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
+form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
+License as specified in paragraph 1.E.1.
+
+1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
+performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
+unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
+
+1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
+access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
+that
+
+- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
+     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
+     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
+     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
+     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
+     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
+     must be paid within 60 days following each date on which you
+     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
+     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
+     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
+     address specified in Section 4, "Information about donations to
+     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
+
+- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
+     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
+     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
+     License.  You must require such a user to return or
+     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
+     and discontinue all use of and all access to other copies of
+     Project Gutenberg-tm works.
+
+- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
+     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
+     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
+     of receipt of the work.
+
+- You comply with all other terms of this agreement for free
+     distribution of Project Gutenberg-tm works.
+
+1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
+electronic work or group of works on different terms than are set
+forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
+both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
+Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
+Foundation as set forth in Section 3 below.
+
+1.F.
+
+1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
+effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
+public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
+collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
+works, and the medium on which they may be stored, may contain
+"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
+corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
+property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
+computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
+your equipment.
+
+1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
+of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
+Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
+Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
+liability to you for damages, costs and expenses, including legal
+fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
+LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
+PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
+TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
+LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
+INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
+DAMAGE.
+
+1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
+defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
+receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
+written explanation to the person you received the work from.  If you
+received the work on a physical medium, you must return the medium with
+your written explanation.  The person or entity that provided you with
+the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
+refund.  If you received the work electronically, the person or entity
+providing it to you may choose to give you a second opportunity to
+receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
+is also defective, you may demand a refund in writing without further
+opportunities to fix the problem.
+
+1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
+in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER
+WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
+WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
+
+1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
+warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
+If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
+law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
+interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
+the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
+provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
+
+1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
+trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
+providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
+with this agreement, and any volunteers associated with the production,
+promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
+harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
+that arise directly or indirectly from any of the following which you do
+or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
+work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
+Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
+
+
+Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
+
+Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
+electronic works in formats readable by the widest variety of computers
+including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
+because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
+people in all walks of life.
+
+Volunteers and financial support to provide volunteers with the
+assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
+goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
+remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
+and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
+To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
+and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
+and the Foundation web page at https://www.pglaf.org.
+
+
+Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
+Foundation
+
+The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
+501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
+state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
+Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
+number is 64-6221541.  Its 501(c)(3) letter is posted at
+https://pglaf.org/fundraising.  Contributions to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
+permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
+
+The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
+Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
+throughout numerous locations.  Its business office is located at
+809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
+business@pglaf.org.  Email contact links and up to date contact
+information can be found at the Foundation's web site and official
+page at https://pglaf.org
+
+For additional contact information:
+     Dr. Gregory B. Newby
+     Chief Executive and Director
+     gbnewby@pglaf.org
+
+
+Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation
+
+Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
+spread public support and donations to carry out its mission of
+increasing the number of public domain and licensed works that can be
+freely distributed in machine readable form accessible by the widest
+array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
+($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
+status with the IRS.
+
+The Foundation is committed to complying with the laws regulating
+charities and charitable donations in all 50 states of the United
+States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
+considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
+with these requirements.  We do not solicit donations in locations
+where we have not received written confirmation of compliance.  To
+SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
+particular state visit https://pglaf.org
+
+While we cannot and do not solicit contributions from states where we
+have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
+against accepting unsolicited donations from donors in such states who
+approach us with offers to donate.
+
+International donations are gratefully accepted, but we cannot make
+any statements concerning tax treatment of donations received from
+outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.
+
+Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
+methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
+ways including including checks, online payments and credit card
+donations.  To donate, please visit: https://pglaf.org/donate
+
+
+Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
+works.
+
+Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm
+concept of a library of electronic works that could be freely shared
+with anyone.  For thirty years, he produced and distributed Project
+Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
+
+
+Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
+editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
+unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
+keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
+
+
+Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
+
+     https://www.gutenberg.org
+
+This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
+including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
+subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/38744-0.zip b/38744-0.zip
new file mode 100644
index 0000000..939c5f9
--- /dev/null
+++ b/38744-0.zip
diff --git a/38744-h.zip b/38744-h.zip
new file mode 100644
index 0000000..bccf8d9
--- /dev/null
+++ b/38744-h.zip
diff --git a/38744-h/38744-h.htm b/38744-h/38744-h.htm
new file mode 100644
index 0000000..ee74646
--- /dev/null
+++ b/38744-h/38744-h.htm
@@ -0,0 +1,3600 @@
+<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
+    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
+<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
+<head>
+<meta name="generator" content=
+"HTML Tidy for Linux/x86 (vers 25 March 2009), see www.w3.org" />
+<meta http-equiv="Content-Type" content=
+"text/html; charset=utf-8" />
+<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
+<title>The Project Gutenberg eBook of Dunamelléki eredeti népmesék
+by László Merényi</title>
+
+<style type="text/css">
+/*<![CDATA[*/
+
+body {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+}
+
+ h1,h2,h3,h4,h5,h6 {
+ text-align: center; /* all headings centered */
+ clear: both;
+}
+
+p {
+ margin-top:.75em;
+ text-align: justify;
+ margin-bottom:.75em;
+ text-indent: 1.5em;
+}
+
+hr {
+ width: 33%;
+ margin-top: 2em;
+ margin-bottom: 2em;
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+ clear: both;
+}
+
+hr.tb {width: 45%;}
+hr.chap {width: 65%}
+
+.pagenum { /* uncomment the next line for invisible page numbers */
+ /* visibility: hidden; */
+ position: absolute;
+ right: 2%;
+ color: gray;
+ font-size: smaller;
+ text-align: right;
+ text-indent:0;
+} /* page numbers */
+
+.center {
+ text-align: center;
+}
+
+.caption {font-weight: bold;}
+
+.caption-large {font-weight: bold; font-size: 150%;}
+
+.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 300%;}
+
+.caption-small {font-weight: bold;font-size: 90%;}
+
+/* Transcriber’s notes */
+.transnote {background-color: #E6E6FA;
+ color: black;
+ font-size:smaller;
+ padding:0.5em;
+ margin-bottom:5em;
+ font-family:sans-serif, serif; }
+
+.transnote b {
+ color: #880000;
+}
+
+ul.TOC {
+ list-style-type: none;
+ width: 80%;
+ text-indent: -3em;
+ padding-left: 10%;
+}
+
+span.ralign {
+ position: absolute;
+ text-align: right;
+ right: 10%;
+ top: auto;
+}
+
+
+/*]]>*/
+</style>
+</head>
+<body>
+
+
+<pre>
+
+The Project Gutenberg EBook of Dunamelléki eredeti népmesék (2. kötet), by 
+László Merényi
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+
+Title: Dunamelléki eredeti népmesék (2. kötet)
+
+Author: László Merényi
+
+Release Date: February 1, 2012 [EBook #38744]
+
+Language: Hungarian
+
+Character set encoding: UTF-8
+
+*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK DUNAMELLÉKI EREDETI NÉPMESÉK ***
+
+
+
+
+Produced by Albert László (This book was produced from
+scanned images of public domain material from the Google
+Books project.)
+
+
+
+
+
+
+</pre>
+
+<h1>DUNAMELLÉKI EREDETI NÉPMESÉK.</h1>
+<hr class="tb" />
+<p class="center"><span class=
+"caption-large">DUNAMELLÉKI</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">EREDETI</span></p>
+<p class="center"><span class=
+"caption-largest">NÉPMESÉK.</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">ÖSSZEGYÜJTÖTTE</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-large">MERÉNYI
+LÁSZLÓ.</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">II. KÖTET.</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">PEST.</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">KIADJA HECKENAST
+GUSZTÁV.</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">MDCCCLXIV.</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption-small">Pest, 1864. Nyomatott
+Landerer és Heckenastnál.</span></p>
+<hr class="tb" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id=
+"Page_5">-5-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT01" id="CHAPT01"></a>A SÜNDISZNÓ.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
+"Page_6">-6-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_7" id=
+"Page_7">-7-</a></span></p>
+<p>Holt volt, hol nem volt, elég az hozzá, volt egyszer egy kalmár,
+meg egy király és egy szegény ember.</p>
+<p>Itt a kalmár kimegyen az erdőre vadászni. Csak mén, csak
+mendegél, egyszer uramfia olyan sürűségben lelte magát, hogy sem
+eget, sem földet nem látott, csak mint a vak tapogatódzott. Itt
+lelkem teremtette a kalmár akár jobbfelé akár balfelé próbált
+kiszabadulni a nagy vadon erdőből, csak azt nyerte vele, hogy annál
+sűrübb helyre jutott. Már öt napja annak, hogy étlen-szomjan a nagy
+vadon sűrü erdőben bolyongott szabadulás nélkül s ekkor a kalmár
+emigy kiáltott fel:</p>
+<p>– Istenem! ha engemet valaki ebből a sürűségből az igaz útra
+vezetne: annak adnám három leányom legszebbikét, nászajándékul
+pedig három zsák pénzt mérnék ki. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span></p>
+<p>– Majd kivezetlek én, szólalt meg valaki mellette.</p>
+<p>A kalmár jobbra balra tekint, néz, de egy árva lelket sem
+látott.</p>
+<p>– No csak ne tekintgess, szólalt meg az a bizonyos újra, hanem
+ide nézz a lábad alá.</p>
+<p>A kalmár csak ekkor tekintett maga elé, hát látja, hogy a lába
+alatt egy kis sündisznó fekszik s az intézett hozzá szót és
+mondást.</p>
+<p>– No ha kivezetsz, szólt a kalmár, neked is odadom legszebbik
+leányomat s azonfelül menyasszonyajándékul három zsák pénzt mérek
+ki. Az egyik zsákban lesz arany, a másikban ezüst, a harmadikban
+pedig rézpénz.</p>
+<p>A sündisznó aztán előlment, a kalmár pedig utána, igy aztán
+csakhamar kiértek a nagy vadon erdőből. A sündisznó aztán
+visszament az erdőbe, a kalmár pedig hazafelé forditotta a szekere
+rudját.</p>
+<p>No jól van, ez abban maradt. – Itt a király is kimegyen az
+erdőre vadászni. Ő is azonképen járt mint a kalmár; ő is eltévedt a
+nagy vadon erdőben. Megyen a király jobbra balra, mindenfelé próbál
+szabadulni, de csak azt <span class="pagenum"><a name="Page_9" id=
+"Page_9">-9-</a></span> nyerte vele, hogy annál sűrűbb, annál
+sötétebb helyre ért. Ő is már öt nap óta bolyongott étlen szomjan a
+sűrűségben, hatodikra kelve emigy fakadt ki a király:</p>
+<p>– Istenem! ha engemet valaki ebből a sürűségből kivezérelne,
+lenne bár az egy féreg is, mégis odadnám neki három közül a
+legszebbik leányomat, menyasszonyhozományul pedig három kocsi pénzt
+mérnék ki.</p>
+<p>– Majd kivezetlek én, szólalt meg mellette valaki.</p>
+<p>A király hol jobbra hol balra tekintett, de egy árva lelket sem
+látott.</p>
+<p>– Mit tekintgetsz, ide nézz a lábad alá, itt vagyok.</p>
+<p>A király csak ekkor nézett a lába alá, hát látja, hogy ott egy
+kis sündisznó hentereg s az szólitotta meg.</p>
+<p>– No sündisznó, ha kivezetsz, neked is odadom legszebbik
+leányomat s azonfelül menyasszonyajándékul a három kocsi pénzt. Az
+egyik kocsin lesz arany, a másikon ezüst, a harmadikon pedig
+rézpénz.</p>
+<p>A sündisznó aztán előlment, a király pedig utána s igy aztán
+csakhamar kiértek a <span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
+"Page_10">-10-</a></span> nagy vadon erdőből. A sündisznó aztán
+visszament a maga helyére, a király pedig szerencsésen haza
+jutott.</p>
+<p>No jól van, ez abban maradt. – Itt a szegény ember is kimegyen
+az erdőre száraz galyért. Ő is azonképen járt mint a kalmár s a
+király; ő is eltévedt a nagy sűrűségben; ugy annyira, hogy már
+étlen-szomjan öt napig bolyongott a nagy vadon erdőben szabadulás
+nélkül; mert ha akár jobbfelé, akár balfelé próbálta is a
+szabadulást, csak azt nyerte vele, hogy annál nagyobb sűrűségbe
+jutott.</p>
+<p>– Istenem! kiáltott fel végre a szegény, küldj egy szabaditót.
+Ha az engemet kivezetne ebből a sűrűségből, minthogy nekem se
+aranyom se ezüstöm, csak a két kezem: azt fiammá fogadnám s ugy
+bánnék vele mint tulajdon magzatommal.</p>
+<p>– No apám-uram, majd kivezetem én, csak utánam jöjjön.</p>
+<p>– De hát hol vagy, édes fiam?</p>
+<p>– Itt vagyok a lába alatt, csak ide nézzen apám-uram!</p>
+<p>A szegény ember csak ekkor tekintett a lába alá, hát látja, hogy
+ott egy kis sündisznó hentereg. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p>
+<p>– No édes fiam, hát csak vezess ki, én megtartom igéretemet.</p>
+<p>A sündisznó aztán előlment, a szegény ember pedig utána, s igy
+csakhamar kiértek a nagy vadon erdőből. A sündisznó aztán
+visszament a maga helyére, a szegény ember pedig hazafelé bandúkolt
+s szerencsésen haza is ért.</p>
+<p>No jól van, ez abban maradt. Itt egyszer azonban ugy lefekvés
+után koczogtatnak a szegény ember ajtaján.</p>
+<p>– Apám-uram, keljen kend fel, nyissa ki az ajtót.</p>
+<p>A szegény ember, ki ugy a kemenczepánkon feküdt, csak hallgatja,
+hogy zörgetnek az ajtón.</p>
+<p>– Apám-uram, keljen kend fel, nyissa ki az ajtót!</p>
+<p>A szegény ember csak hallgatja, csak hallgatja, hogy vajjon ki
+zörget az ajtón s kicsoda mondhatja azt neki: „apám-uram, keljen
+kend fel, nyissa ki az ajtót“ – mikor neki soha világéletében egy
+fia gyermeke sem volt s a feleségét meddőséggel, magtalansággal
+verte meg az isten?!</p>
+<p>De harmadszor is csak hallatszik: <span class="pagenum"><a name=
+"Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p>
+<p>– Apám-uram, keljen fel kend, nyissa ki az ajtót!</p>
+<p>A szegény ember se veszi a dolgot tréfára, föl kel a
+kemenczepánkról, kinyitja az ajtót, hát uram fia! ki jön be rajta,
+senki egyéb mint a kis sündisznó.</p>
+<p>– Adjon isten jó estvét apám-uramnak, anyám-asszonynak mint
+közönségesen.</p>
+<p>– Fogadj isten édes fiam, hát megjöttél?</p>
+<p>– Meg biz én, a mint láthatja apám-uram, de nagyon elfáradtam,
+azért költse fel anyámasszonyt, hogy vesse meg nekem az ágyat a
+kamrában.</p>
+<p>Mit volt mit tenni a szegény embernek, felköltötte a feleségét,
+ki aztán a kamrában fölvetette a tornyos nyoszolyát és a sündisznó
+bele feküdt. Reggelre kelve a szegény ember meg a felesége leültek
+fölöstökömölni, de fogadott fiukról sem akartak megfeledkezni, mert
+annak is adtak a tűzlócza alá fatálban azt a mit ettek; de a
+sündisznó hozzá sem nyult.</p>
+<p>– Hát édes fiam, kérdé a szegény ember mért nem eszel?</p>
+<p>– Azért nem eszem, apám-uram, mert nem illik fogadott fiúval ugy
+bánni mint valami árvával; <span class="pagenum"><a name="Page_13"
+id="Page_13">-13-</a></span> mert nem illik nekem fatálból tűzlócza
+alá külön enni adni, hanem szépen az asztal mellé ültetni,
+czintányért tenni elébem s arra merni az ételt.</p>
+<p>Mit volt mit tenni a szegény embernek, a sündisznót odaültette
+maga mellé, czíntányért tett elébe, arra ételt mertek s a sündisznó
+aztán ott evett együtt velük egy asztalnál egy tálból egy
+ételt.</p>
+<p>Mikor vége volt a fölöstökömnek, a sündisznó csak megszólal
+ilyeténképen:</p>
+<p>– Ugy-e apám-uram, van kendnek két darab csizmadia-tallérja?</p>
+<p>– Van édes fiam, van.</p>
+<p>– Ugy-e apám-uram, azt sóra-fára takargatják?</p>
+<p>– Arra fiam, arra.</p>
+<p>– De nem azt mondom én apám-uramnak, hanem azt, adják ide nekem
+azt a négy garast kölcsön, majd visszafizetem én azt kigyelmeteknek
+ezerszeresen, sóval-fával most ne sokat gondoljanak. Hanem kend
+apám-uram menjen ki a piaczra, ide meg ide, ott árul egy vén
+asszony egy fekete kakast. Vegye kend azt meg tőle. Ha egy
+kispénzre tartja, kettőt adjon érte; <span class="pagenum"><a name=
+"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> mert az lesz majd az én
+paripám. Mikor a kakast két áron megvette, itt meg itt lakik egy
+szíjgyártó, menjen be hozzá, ott van a szegletben egy hányt-vetett,
+ringyes-rongyos nyeregszerszám, vegye kend azt meg nekem. De annak
+is két árát adja; ha egy kis pénzre tartja, kettőt adjon érte.</p>
+<p>Mit volt mit tenni a szegény embernek, a szűrét a nyakába
+galyabitotta, a két csizmadiatallért zsebre tette, elment a piaczra
+s a fekete kakast és a hányt-vetett nyeregszerszámot két áron
+megvette egyszer-egyszer két kis pénzért.</p>
+<p>A sündisznó aztán felkantározta a fekete kakast a hányt-vetett
+szerszámmal, majd ráült s beállitott annak a gazdag kalmárnak az
+udvarára, kit ő a nagy vadon erdőből kivezetett.</p>
+<p>Koczogtat az ajtón s bekiált rajta:</p>
+<p>– Hej, apósom, ereszsz be, nyissd ki az ajtót!</p>
+<p>A gazdag kalmár nagy álmélkodva kinyitja az ajtót, hát ki jön be
+rajta, senki egyéb mint a mi sündisznónk a fekete kakas
+paripán.</p>
+<p>– Hallod-e te gazdag kalmár, kezdé beszédét a sündisznó, tudod-e
+mit igértél, midőn a nagy vadon erdőből kivezettelek; tudod-e,
+<span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
+"Page_15">-15-</a></span> hogy nekem igérted három leányod
+legszebbikét és ezenfelül három zsák pénzt? Most tehát a leányért
+meg a pénzért jöttem.</p>
+<p>Mit volt mit tenni a gazdag kalmárnak – szájából s....t nem
+csinálhatott – mindhárom leányát behítta a fehér szobába s aztán a
+sündisznóhoz fordult, mondván:</p>
+<p>– No, válaszsz a három közűl, azt, a melyik szemednek, szádnak
+és szivednek tetszik!</p>
+<p>A sündisznó a középső kalmár-kisasszonyt választotta, mert ez
+volt a legeslegszebb mind a három között. A kalmár aztán a három
+zsák pénzt is kimérte. Az egyikben, mint mondá, volt arany, a
+másikban ezüst, a harmadikban rézpénz. Aztán a kalmár mind a
+kisasszonyt, mind a három zsák pénzt felrakatta a hintóba, melybe
+négy lovat fogatott s útnak eresztette legszebbik leányát a
+sündisznóval.</p>
+<p>Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer a sündisznó, ki ugy a
+hintó mellett paripázott a fekete kakason, odamegyen a hintóhoz,
+betekint az ablakon, hát látja, hogy a menyasszony könyezik.</p>
+<p>– Mit sirsz, mit rísz szivem szép szerelme? kérdé a sündisznó a
+leányt. <span class="pagenum"><a name="Page_16" id=
+"Page_16">-16-</a></span></p>
+<p>– Hogyne sirnék, hogyne rínék, mikor az isten oly rút állattal
+vert meg, mint te vagy; mert azt sem tudom, ember vagy-e, állat
+vagy-e?!</p>
+<p>– Ha csak az a bajod szivem szép szerelme, azon könnyen
+segitünk: a három zsák pénzt megtartom magamnak, téged pedig szépen
+visszaküldlek urad-atyádhoz; mert látom, hogy te nem nekem való
+vagy.</p>
+<p>Ugy is lett. – A sündisznó a három zsák pénzt megtartotta
+magának, a szép kalmár-kisasszonyt pedig visszaküldte ura-atyjához.
+A sündisznó aztán a három zsák pénzt hazavitte a szegény embernek,
+kiből aztán olyan gazdag ember lett, hogy nem hiszem, hogy hét
+faluban párját lehetett volna találni.</p>
+<p>Itt a sündisznó ujra mit, mit nem cselekszik, kapja a lelkét,
+felkantározta a fekete kakast, ráült s aztán beállitott a király
+szine elébe, kihez szót szólt ilyeténképen:</p>
+<p>– Hallod-e te király! emlékszel-e még arra, midőn a nagy vadon
+erdőből kivezettelek, midőn azt a fogadást tetted előttem, hogyha
+az igaz utat megmutatom: három leányod legszebbikét nekem adod s
+azonfelül három kocsit rakatsz meg aranynyal, ezüsttel és
+rézpénzzel? <span class="pagenum"><a name="Page_17" id=
+"Page_17">-17-</a></span> Most itt vagyok, hogy váltsd be
+igéretedet.</p>
+<p>Mit volt mit tenni a királynak – szájából s....t nem
+csinálhatott – mind a három leányát behivatta a fehér szobába s
+aztán azt mondja nekik:</p>
+<p>– Édes leányaim! én egy fogadást tettem, már mint azt la, hogy
+hármatok közűl egyiket e sündisznónak adom feleségül. Azért igértem
+pedig egyiteket oda, mert egy nagy vadon erdőből, a melyben már öt
+napon étlen-szomjan bolyongtam, e sündisznó vezetett ki: igy
+megszabaditott a bizonyos haláltól. Azért szóljatok kedves
+leányaim, hogy melyiteknek volna kedve hozzá feleségül menni?</p>
+<p>A nagyobbik királykisasszony elfordult, a középső szintén, csak
+a legkisebb és legszebb királykisasszony szólalt meg
+ilyeténképen:</p>
+<p>– Ha már fölséges királyatyám olyatén fogadást tett: elmegyek én
+hozzá… Legyen meg isten akaratja, ha már ilyen férjet rendelt a
+számomra.</p>
+<p>– Te vagy nekem legkedvesebb, legjobb leányom, szólt a király s
+azzal a legkisebb királykisasszonyt össze-vissza csókolta.
+<span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
+"Page_18">-18-</a></span></p>
+<p>A király aztán kimérette a három kocsi pénzt, a
+királykisasszonyt pedig üveges-aranyos hintóba ültette s nagy
+hálálgatások, keserves könyhullatások között utnak eresztette a
+sündisznóval, ki a fekete kakason a hintó mellett lovagolt.</p>
+<p>Csak mennek, csak mendegélnek hetedhét ország ellen, egyszer a
+sündisznó oda lovagolt az üveges-aranyos hintó mellé, kinyitja az
+ajtaját, betekint rajta, hát látja, hogy a királykisasszony nem
+hogy sirna, hanem a legjobb piros kedvében van.</p>
+<p>– Ehj, szivem szép szerelme, szólt a királykisasszony, minek
+lovagolsz te azon a fekete kakason, jer inkább ülj ide mellém a
+bársony vánkusra!</p>
+<p>– De hát nem félsz tőlem?</p>
+<p>– Már hogy félnék!</p>
+<p>– Nem is undorodol?</p>
+<p>– Már hogy undorodnék; ha az isten nekem rendelt, ugy az
+enyémnek kell lenned.</p>
+<p>– Te vagy nekem, szólt a sündisznó, egyetlen egy legkedvesebb
+feleségem! S ezzel a sündisznó megrázkódott s tüstént azon
+szempillantásban olyan gyöngy-adta gyönyörves 24 <span class=
+"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> éves
+királyfivá változott, hogy azt nyelv ki se mondhatja! de hogy is
+ne! aranyhaja, aranyszája és abban aranyfoga volt! a fekete kakas
+pedig szintén megrázkódott háromszor s olyan aranyszőrű
+tátosparipává változott, hogy csak párját kellett volna keresni! A
+tódozott-fódozott, hányt-vetett nyeregszerszámból pedig olyan
+aranyos szerszám lett, melyen még a legutolsó csatt is aranyból
+volt.</p>
+<p>A királyfi aztán az ország legszebb tájékát kiszemelte, annak a
+kellős közepén megállván, egyet gondolt s tüstént abban a
+szempillantásban előállott egy réztetejü, kakaslábon forgó
+márványpalota, abban mindenféle különbnél különb, szebbnél szebb
+aranyos bútorok valának; minden, de minden a tűkörtől kezdve le
+egész a főzőkanálig. Ebbe a gyöngyadta palotába szállitotta be
+aztán a királyfi szép aranyos madarát, a szép királykisasszonyt,
+hol aztán mint a madár a fészkében szép csendesen éldegéltek.</p>
+<p>Mikor a három kalmár és a két idősb királykisasszony
+meghallották a legkisebb királykisasszony szerencséjét, hogy az
+milyen jól ment férjhez: búbánatukban egyik a kútba ugrott, a másik
+a kenderáztatóban ölte el <span class="pagenum"><a name="Page_20"
+id="Page_20">-20-</a></span> magát, a harmadikat a Tiszából fogták
+ki s igy sorba mind a négy leány gonoszul veszett, csak a kalmár
+középső leánya fente erősen a fogát a királykisasszonyra, ki erős
+kegyetlenül föltette magában, hogy megkeseríti annak élte
+boldogságát, már mint a mi királykisasszonyunknak. Ezért
+vénasszonyképen elment oda szolgálatot keresni. Ép jókor járt az
+ördög-adta, (mert jót csak nem mondhatok róla,) mert a
+királykisasszony ép terhes állapotban volt, pedig a férjének ép
+háborúba kelletett mennie; mert a burkus király hadat üzent
+neki.</p>
+<p>Itt a vén asszonyképen felöltözött kalmárkisasszonyt megfogadták
+a királyasszony mellé szárazdajkának.</p>
+<p>Mint mondám, a királyfinak el kelletvén menni a háborúba, a
+várandós királyné a vénasszonyképébe fölöltözött kalmárkisasszony
+gondviselése alatt maradt, pedig akár a macskára bizták volna a
+tejfeles fazekat, akár erre a pokolpozdorjára a várandós királynét;
+mert a királyné alig hogy elszülte az isten adta egy pár cselédet,
+a nagy fájdalom miatt elájult, a vénasszony kosárba pakolta azt az
+ártatlan portékát és az erdőben egy bizonyos fa alatt letette.
+<span class="pagenum"><a name="Page_21" id=
+"Page_21">-21-</a></span></p>
+<p>A vén asszony aztán ízibe visszaszaladt a királynéhoz, ki már
+ekkor felocsúdott nagy fájdalmából és kérte a szárazdajkát, hogy
+adja oda a magzatait, hogy hagy ölelje és hagy csókolja meg; de
+erre az csak ezt felelte:</p>
+<p>– Felséges királyné! mi türés-tagadás, zsákban macskát nem
+szoktam árulni, felséged két idétlen, szőrös állatformát szült:
+azért biz azokat, nehogy még megijedjen a látásán, belevetettem a
+folyó vizbe.</p>
+<p>Az egy pár cselédke aludt szép csendesen a fa alatt. Itt egyszer
+nagy zörgés között előtör a sűrűből egy fehér szarvas, mely
+egyenesen mintha küldték volna, a kosárnak tartott és azt fülénél
+fogva a szarvára akasztotta s azzal a fehér szarvas eltünt a
+sűrűségben. Megyen mendegél a szarvas, egyszer egy patak partjához
+ért, hol háromszor elbőditette magát, erre, mint a varázslat,
+előtte termett az erdők leánya, ki a kosarat levette a szarváról,
+megnézte, hogy mi van benne és nagy örömmel lelkendezve beszaladt a
+maga palotájába.</p>
+<p>Már hét esztendő óta volt az egy pár cseléd az erdők leányánál,
+ki őket mint tulajdon magzatjait szépen fölnevelte. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span></p>
+<p>Itt lelkem teremtette mi történik a dologból, nem egyéb a
+semminél, egyszer az erdők leánya a kis leányt vizért küldte egy
+zöld korsóval; de erős kegyetlenül rámordult, hogy jól vigyázzon,
+nehogy eltörje a korsót.</p>
+<p>A kis leány sem hagyta ezt kétszer mondatni magának, mert
+engedelmes és szófogadó volt, kezébe kapta a zöld korsót s ízibe a
+kútnál termett. Hogy odaért, hát látja, hogy egy kis aranyos
+madárka ott repdes a kút körül. Ez mint gyermek szerette volna
+megfogni az aranyos madarat, ezért a kezében levő korsóval
+mindaddig hadonászott, mig egyszer csak azon vette észre magát,
+hogy csak a füle maradt a kezében. Megijedt a kis leány, sirva
+fakadt s leült a kut kávájára s ott sirdogált.</p>
+<p>Az erdők leánya csak várja, hogy mikor jön már meg a kis leány,
+csak várja, de biz azt nem győzte eléggé várni, azért a másik
+korsóval a kis fiút küldte utána azon erős kegyetlen meghagyással,
+hogy jól vigyázzanak, nehogy még ezt is eltörjék. A kis fiú szinte
+azonképen járt, mert ez is, mint afféle gyermek, alighogy meglátta
+az aranyos madarat, le akarta ütni a korsóval s ez is mindaddig
+hadonászott, mig a füle maradt a kezében. Ez is <span class=
+"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> sirva
+fakadt, leült a huga mellé s ott sirdogáltak kettecskén a kút
+mellett.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette az aranyos madár megszánta az egy pár
+cselédkét s azt kérdé tőle:</p>
+<p>– Mit sírtok, mit rítok szép gyermekek?</p>
+<p>– Oh szép madár, felelt a kis fiú, mint a kinek több esze volt,
+már hogyne sirnánk, hogyne rínánk, mikor verést kapunk azért, a
+miért eltörtük a zöld korsókat, megver tubus szülénk.</p>
+<p>– Hohó gyermekeim! nem tubus szülétek az nektek, csak felnevelő
+anyátok; mert az sose szült titeket fájdalommal a világra; mert a
+ti anyátok és apátok messze-messze innen lakoznak, túl még azokon a
+kék hegyeken is. Azért, ha utánam jöttök, majd elvezetlek én
+titeket haza.</p>
+<p>A két gyermeknek sem kellett egyéb, többé feléje se mentek
+felnevelő anyjuknak, mert otthon ugyis verést kaptak volna, hanem
+az aranyos madár után mentek, mely mindig elöttük repült.</p>
+<p>Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer az <span class=
+"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> erdőben
+egy nagy rakás aranyra bukkantak. Az arany mellett ott hevert
+egynehány koczka, mintha valaki ott játszott volna. Mind a kis fiú,
+mind a kis leány egy-egy marok aranyat zsebre rakott s azzal aztán
+tovább mentek.</p>
+<p>Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer egy korcsmához értek.
+Hogy immár el is fáradtak, meg aztán estve is volt, bementek a
+korcsmába szállást kérni. A korcsmában, ott koczkázott három
+ur-féle. A két gyermek eleinte csak nézte, hogy és mint játszanak.
+A fiú végre kivette a zsebéből a marok aranyat és játszani kezdett,
+még pedig ugyannyira, hogy a három ur-félének minden pénzét
+elnyerte. S ekkor megszólal az egyik ur ilyeténképen:</p>
+<p>– No édes fiam, látom, hogy jó szerencséd van, nekem itt meg itt
+van egy gyönyörü szép virágos kertem és a virágos kert kellős
+közepén márványpalotám. Ez a palota azzal a tulajdonsággal bir,
+hogyha ezzel az aranyvesszővel megütöd háromszor az oldalát,
+aranyalmává változik és a világ bármelyik részén mind a
+márványpalotát, mind a virágos kertet leteheted, hogyha azt az
+aranyalmát megütöd <span class="pagenum"><a name="Page_25" id=
+"Page_25">-25-</a></span> az aranyvessző kisebbik végével. Én most
+azt a szép virágos kertet és azt a gyöngyadta márványpalotát teszem
+fel. Ha elnyered, legyen a tiéd.</p>
+<p>A kis fiú erre is ráállott és szerencsésen mind a virágos
+kertet, mind a márványpalotát elnyerte, az ur-féle pedig aztán
+átadta neki az aranyvesszőt s megmutatta neki, hogy hol van a
+virágos kert és a márványpalota.</p>
+<p>Reggelre kelve aztán az egy pár cseléd fölkereste a virágos
+kertet és a márványpalotát, melynek az oldalát a kis fiú megütötte
+háromszor az aranyvesszővel és az aranyalmává változott. A kis fiú
+aztán az aranyalmát szépen zsebre rakta s hazafelé bandukoltak.
+Előttük mindig az aranyos madárka repült.</p>
+<p>Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer az aranyos madár
+megállott.</p>
+<p>– No édes fiaim, szólt az aranyos madár, most már itthon
+vagyunk. Itt ezen a helyen tedd le az aranyalmát s üsd meg
+háromszor az oldalát az aranyvesszővel, majd meglátjátok, hogy
+milyen szép hét országra szóló márványpalotátok és virágos kertetek
+lesz. Majd hire futamodik a ti márványpalotátoknak és virágos
+<span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
+"Page_26">-26-</a></span> kerteteknek, majd eljön azoknak a
+nézésére még maga a király is, kit ugy tiszteljetek mint nemző
+apátokat, mert te kis fiam királyfi vagy, te pedig kis leányom
+királykisasszony. Azért kedves gyermekeim ime itt van egy kép
+aranyrámában, mely a ti czimereteket és neveiteket ábrázolja. Ezt a
+képet függeszszétek fel a palota legszebbik helyére, de nehogy
+árulótok legyen, biborral teritsétek le. És ezt a képet senkinek,
+de senkinek meg ne mutassátok, csak tulajdon nemző apátoknak. Majd
+fogja ő kérdezni, hogy micsoda kép az és ekkor huzzátok le róla a
+bibort. A többi aztán magától következik.</p>
+<p>Ugy is lett. – Az egy pár cseléd a képet felakasztotta a
+márványpalota legszebbik szobájában és biborral letakarták. Itt
+nagy messze országban hire futamodik, hogy milyen gyönyörves
+gyöngyadta kert és márványpalota van itt meg itt. Jöttek aztán
+azoknak a nézésére még a hetedik vármegyéből is, ugyannyira, hogy
+még magának a királynak is a fülébe jutott. A király rögtön
+elhatározta magában, hogy elmegyen a virágos kertnek és a
+márványpalotának a nézésére; de alig hogy ebbeli szándokát
+megsejtette az a pokolpozdorja, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> már mint a száraz-dajka, a
+király kávéjába hashajtóport kevert. Hogyím ettől a király roszul
+lett, nem mehetett el a virágos kert és a márványpalota nézésére. S
+ekkor a vén asszony hivás nélkül beállitott a király szine elébe s
+azt mondja neki:</p>
+<p>– Fölséges király! ha már olyan nagy vágyódása van annak a
+virágos kertnek és annak a márványpalotának nézésére, majd elmegyek
+én, majd megnézem én, hogy vajjon olyan szépek-e azok, mint a
+mekkora a hire, majd elmesélem én azt fölségednek.</p>
+<p>A király, hogy, hogy nem, beleegyezett, pedig a pokolpozdorja
+dehogy a virágos kert nézésére ment, dehogy, hanem el akarta
+veszteni gonoszul az egy pár cselédet. Ebben sántikált a gonosz, de
+biz az nem lett idős, mert a vén csontnak beletört a bicskája; de
+hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, elmondom az egész dolog
+sorját-rendjét.</p>
+<p>Hát a vén banya, alig hogy a hires virágos kertbe érkezett, az
+egy pár cseléd elébe szaladt s tövéről hegyére mindent megmutattak
+neki. S ekkor a vén bőr csak elkezdi:</p>
+<p>– Igaz hogy szép a kert, de még akkor <span class=
+"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> hétszerte
+szebb lenne, ha a világ zengő-fáját elhoznátok.</p>
+<p>– Hát mit kellene cselekednem? kérdé a fiucska.</p>
+<p>– Nem egyebet, mint azt, felelt a vén csont, itt meg itt, ebben
+meg ebben az elátkozott várban van a világ zengő-fája. Csak ezért
+kellene elmenned, csak ezt kellene elhoznod.</p>
+<p>S ezzel a vén bőr szépen elbúcsúzott az egy pár cselédtől s
+hazafelé bandúkolt, a fiúnak pedig ez órától nem volt nyugodalma,
+hogy ő elmegyen s elhozza a világ zengő-fáját. Ezért hugától
+keserves könyhullatások között elbúcsúzván, elindult a világ
+zengő-fájáért.</p>
+<p>Csak mén, csak mendegél hetedhét ország ellen, egyszer egy sötét
+vár alá ért. Ez volt pedig az első elátkozott vár. Egy nagy kamasz
+szőrös ördög egy irtóztató husánggal ott állt őrt, hogy arra senkit
+se ereszszen.</p>
+<p>A szőrös ördög rákiált nagy mérgesen a mi fiunkra
+ilyeténképen:</p>
+<p>– Állj!… ki vagy?</p>
+<p>– Én vagyok, felelt a kis fiú. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p>
+<p>– Kicsoda az az én?</p>
+<p>– Én vagyok.</p>
+<p>– Te vagy Jánoska? kérdé az ördög.</p>
+<p>– Én vagyok én.</p>
+<p>– Hát mi járatban vagy?</p>
+<p>A világ szépen zengő-fáját keresem, nem hallott-e bátyám-uram
+róla valamit?</p>
+<p>– Én nem hallottam, hanem itt meg itt áll őrt a bátyám, hacsak
+az nem tud róla valamit, ugy senki a világon.</p>
+<p>S ezzel Jánoska elindult az igaz úton a világ zengő-fája
+keresésére.</p>
+<p>Csak mén, csak mendegél, egyszer elért a másik elátkozott sötét
+várhoz is. Ott is egy nagy kamasz szőrös ördög állt őrt, ki a mi
+Jánosunkra rákiált nagy mérgesen; de már itt a Jánoska sokkal
+bátrabb volt, mert ugy is tudta, hogy semmi bántódása nem lesz.</p>
+<p>– Ki vagy, kérdé az ördög?</p>
+<p>– Én vagyok.</p>
+<p>– Kicsoda?</p>
+<p>– Én.</p>
+<p>– Te vagy Jánoska? <span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
+"Page_30">-30-</a></span></p>
+<p>– A bátyám-uram szolgálatjára én vagyok.</p>
+<p>– Hát hol jársz itt ezen az idegen földön, hol még a madár sem
+jár?</p>
+<p>– A világ szépen zengő-fáját keresem. Nem hallott bátyám-uram
+róla valamit?</p>
+<p>– Mi türés-tagadás, én nem hallottam, hanem itt meg itt, ezen
+meg ezen a helyen áll őrt a bátyám, hacsak ő nem tud róla valamit,
+ugy senki a világon.</p>
+<p>S ezzel Jánoska elindult a harmadik elátkozott vár felé. Hogy
+odaért, ott is ott állt őrt egy nagy kamasz ördög, ki rákiált nagy
+mérgesen a mi Jánosunkra, ilyeténképen:</p>
+<p>– Ki vagy?</p>
+<p>– Én vagyok.</p>
+<p>– Te vagy Jánoska?</p>
+<p>– Én vagyok.</p>
+<p>– Hát hol jársz itt ezen az idegen földön, a hol még madár sem
+jár?</p>
+<p>– A világ szépen zengő-fáját keresem. Nem hallott róla
+bátyám-uram valamit?</p>
+<p>– Hohó Jánoska, dehogy nem hallottam, dehogy, hisz itt van ebben
+az elátkozott vár <span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
+"Page_31">-31-</a></span> kertjében. El is viheted, de csak ugy, ha
+a szavamra hallgatsz; mert ha nem adsz rá semmit, vagy meg nem
+tartod, sose látod többé isten fényes egét, ragyogó napját. Hát
+csak azt akarom mondani, hogy itt van ez az aranyvessző, üsd meg
+vele háromszor az elátkozott vár falát, rögtön ajtó nyílik előtted,
+eredj be rajta, aztán a kertben, annak is a kellős közepén
+megtalálod a világ szépen zengő-fáját, kerüld meg azt háromszor
+visszafelé s aztán mint a kilőtt nyil, kutyafuttában iparkodjál ki
+a kertből, mert a kőfal becsukódik s te bennrekedsz. Ha pedig
+egyszer bentmaradtál, az isten legyen irgalmas és kegyelmes, mert
+tüstént abban a szempillantásban kőbálványnyá változol. Ez szóm és
+mondásom hozzád, ha megtartod, szerencsés leszesz, ha pedig meg nem
+tartod, örökké szerencsétlen.</p>
+<p>Itt a fiú átalveszi az aranyvesszőt, melylyel aztán megcsapja az
+elátkozott vár oldalát és rögtön abban a szempillantásban ajtó
+nyilott előtte. A kis királyfi nem sokat kérdezte, hogy szabad-e,
+ízibe beszaladt az ajtón, be egyenesen a kertbe. Itt mindenféle
+dalló s tánczoló kisasszonyok jöttek elébe, ki cziterán, ki hárfán,
+ki czimbalmon játszott s kérve kérték, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> hogy
+mulasson tánczoljon ott velük; egyik mindenféle drága ételekkel,
+másik mindenféle száj íznek kedves italokkal kinálta, hogy
+egyék-igyék az ő ételükből és italukból; – de a királyfinak is volt
+esze nem enni és inni, hanem félre lökte a leányokat és a kert
+kellős közepére futott, hol állott a világ szépen zengő-fája,
+melyet aztán visszájárul megkerülvén háromszor, ugyancsak
+igyekezett ki a kertből. S ezer volt a szerencséje, nem egy, hogy
+néhány szempillantással el nem késett, mert már most is bezáródott
+az ajtó és a sarkát odacsukta. De a királyfi nem sokat törődött a
+csizmája sarkával, hanem azon az úton, a melyen idejött, haza
+szaladt s már ekkor ott állt a virágos kert közepén a világ szépen
+zengő-fája.</p>
+<p>Eddig is szép hirben állott a virágos kert, de most még
+hétszerte nagyobb lett annak a hire, ugyannyira, hogy hét világból
+gyültek össze a világ szépen zengő-fája nézésére, ugyannyira, hogy
+az magának a királynak fülébe is eljutott, ki feltette magában,
+hogy ha addig él is, mégis elmegyen annak a nézésére. De mihelyest
+a vén banya ebbeli szándékát megsejditette, a kávéjába, melyet ő
+szokott bevinni, hashajtóport kevert, melytől a király <span class=
+"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> olyan
+roszul lett, hogy ki se mehetett a szobából. S ekkor a vén banya
+hivatlanul beállitott hozzája s azt mondja neki:</p>
+<p>– Fölséges király! ha már csakugyan olyan szép az a világ
+zengő-fája, mint a mekkora a hire, fölséged ugy is beteg, majd
+elmegyek én annak a nézésére, majd hirét hozom én.</p>
+<p>A király, hogy, hogy nem, ráállott a vén asszony beszédjére s
+azt elengedte menni a világ szépen zengő-fája nézésére, ki alig
+hogy betette a lábát a virágos kertbe, már az egy pár cseléd elébe
+szaladt, hogy vajjon most mit szól az a vén asszony.</p>
+<p>– Szép gyermekek, szólt a vén bűn, szép ugyan e virágos kert is,
+szép benne a zengő-fa is, de az még hétszerte szebb lenne, ha ezen
+a szépen zengő-fán a világ szépen szóló madara danolgatna!</p>
+<p>– Hát mit kellene cselekednem? kérdé a kis fiú.</p>
+<p>– Nem egyebet, felelt a vén banya, mint azt, hogy itt meg itt
+van egy elátkozott vár s onnan el kellene hozni a világ szépen
+szóló madarát.</p>
+<p>No jól van, ezzel a vén asszony hazafelé <span class=
+"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> bandukolt,
+a királyfinak pedig ez órától fogva nem volt maradása, hanem
+feltette magában, hogy elmegyen s elhozza a világ szépen szóló
+madarát. Ezért édes testvérétől keserves könyhullatások között
+elválván, elindult ország-világszerte a szépen szóló madár
+elhozatalára; de a testvérének meghagyta, hogy ha harmadnap alatt
+itthon nem lesz, ezen meg ezen az úton induljon el az ő
+fölkeresésére, s ezzel a királyfi útnak indult.</p>
+<p>Csak mén, csak mendegél hetedhét ország ellen, egyszer elérkezik
+az első elátkozott várhoz, hol még most is ott állt őrt a szőrös
+ördög, kezében egy nagy istentelen husáng, hogy azzal minden arra
+járó-kelőt minden irgalom és kegyelem nélkül agyonüssön.</p>
+<p>Itt a szőrös ördög rámordul a mi Jánosunkra erős kegyetlenül
+ilyeténképen:</p>
+<p>– Ki vagy?</p>
+<p>– Én vagyok uram-bátyám.</p>
+<p>– Kicsoda? kérdé ismét az ördög.</p>
+<p>– Én vagyok.</p>
+<p>– Te vagy Jánoska?</p>
+<p>– Én vagyok én.</p>
+<p>– Hát hol jársz itt ezen az idegen földön, hol még a madár sem
+jár? <span class="pagenum"><a name="Page_35" id=
+"Page_35">-35-</a></span></p>
+<p>– A világ szépen szóló madarát keresem. Nem hallott bátyám-uram
+róla valamit?</p>
+<p>– Mi türés-tagadás édes fiam, én biz nem hallottam, hanem itt
+meg itt lakik a bátyám, ha ő nem tud felőle, ugy senki a
+világon.</p>
+<p>Itt a királyfi elérkezik a másik elátkozott várhoz is, de innen
+az őrt álló ördög a harmadikhoz küldte. Mikor a királyfi a harmadik
+elátkozott várhoz is eljutott, rákiált az ördög nagy mérgesen
+ilyeténképen:</p>
+<p>– Ki vagy?</p>
+<p>– Én vagyok.</p>
+<p>– Te vagy Jánoska?</p>
+<p>– Én vagyok én.</p>
+<p>– Hát hol jársz itt ezen az idegen földön, hol még a madár sem
+jár?</p>
+<p>– A világ szépen szóló madarát keresem. Nem hallott bátyám-uram
+róla valamit világ szép éltében?</p>
+<p>– Ehj, dehogy nem hallottam, dehogy nem, hisz itt van ebben az
+elátkozott várban. El is viheted, de csak ugy, ha a szavamra
+hallgatsz, különben jobb lett volna neked nem születni, mert ha azt
+meg nem tartod, sose látod többé isten verőfényes napját. Hát csak
+azt akarom <span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
+"Page_36">-36-</a></span> mondani, hogy itt van ez az aranyvessző,
+vedd ezt magadhoz, üsd meg vele háromszor az elátkozott vár falát,
+rögtön ajtó nyílik előtted, eredj be rajta, szaladj végig az üveg
+folyosón és hét szobán keresztül, a nyolczadikban van a világ
+szépen szóló madara egy rozsdás kalitkában. Majd találsz ott
+mindenféle aranyos és ezüstös kalitkákat, azokban mindenféle
+szebbnél szebb aranyos madarakat, de te azokat se ne nézegesd, se
+ne hallgasd, se ne válaszsz közülök, hanem csak a rozsdás
+kalitkában szomoruan ülő szépen szóló madár kalitkáját kapd el
+ízibe s aztán, mintha puskából lőttek volna ki, szaladj ki az
+elátkozott várból.</p>
+<p>No jól van, itt a királyfi átalveszi az aranyvesszőt s vele
+megcsapta háromszor az elátkozott vár oldalát, és rögtön, abban a
+szempillantásban ajtó nyílott előtte. A királyfi aztán nem sokat
+kérdezte, hogy szabad-e, nem-e, az ajtón ízibe beszaladt. A mint
+végig szaladt az üvegfolyosón, jobbról balról névről szólitgatják,
+hogy álljon meg. Igaz, hogy megborzadt a királyfi, de azért rájuk
+se hederített, hanem szaladt egyenesen az első szobába. Itt
+mindenféle, szebbnél szebb virágok voltak aranycserepekben, de
+azért a királyfi egyhez sem nyult, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> hanem beszaladt a másik
+szobába. A másik szobában mindenféle kardok, puskák voltak, de a
+királyfi ezek közűl sem választott, hanem beszaladt a harmadik,
+innen a negyedik, onnan az ötödik szobába s igy sorba, míg a
+nyolczadikba nem ért. A nyolczadik szoba, mint az ördög mondá, tele
+volt mindenféle aranyos és ezüstös kalitkákkal, azokban pedig
+szebbnél szebb aranyos tollú madárkák énekeltek, csak a világ
+szépen szóló madara gornyasztott ott szomoruan a rozsdás
+kalitkában, csak ez nem énekelt. Minthogy a világ szépen szóló
+madarának nem volt aranyos tolla mint a többinek, ezért a
+királyfinak az sehogysem tetszett és ezért nem is vitte el magával,
+hanem a sok aranyos tollú madár közűl kiválasztotta a legczifrábbat
+s ezt akarta elvinni magával, de a mint hozzá nyúlt, tüstént abban
+a szempillantásban kővé vált s a kőfal-ajtó becsukódott előtte.</p>
+<p>Itt a kis királykisasszony minden istenadta nap megterítette az
+asztalt jó testvére számára, de biz az nem érkezett meg; minden
+istenadta estve kiült a ház elébe s késő éjfélig várta, majd az
+ágyat is megvetette neki, de biz az nem feküdt bele. Itt elmulik az
+első nap is, el a másik, el a harmadik, nap nap után, de az
+<span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
+"Page_38">-38-</a></span> édes testvér mindegyre késik. Ezért a
+királykisasszony sirva-ríva elindult édes testvére
+fölkeresésére.</p>
+<p>Csak mén, csak mendegél nyom után, egyszer elérte az első
+elátkozott várat, el a másodikat is, végre a harmadikhoz jutott. Az
+ördög most is ott állt őrt egy nagy láncz adta husánggal, hogy
+minden arra járó-kelőt minden irgalom és kegyelem nélkül főbe
+kollincson. A kis leányra is ráförmedt nagy mérgesen:</p>
+<p>– Ki vagy?</p>
+<p>– Én vagyok.</p>
+<p>– Te vagy Mariska, mert, közbe légyen mondva, igy hítták a
+királyfi húgát.</p>
+<p>– Én vagyok én.</p>
+<p>– Hát hol jársz itt ezen az idegen földön, hol még a madár sem
+jár?</p>
+<p>– Édes testvéremet keresem. Nem hallott róla valamit
+bátyám-uram?</p>
+<p>– Ehj, dehogy nem hallottam, dehogy nem, hisz itt van ebben az
+elátkozott várban kővé válva, de ugy kell neki, mért nem hallgatott
+a szavamra. Te is ugy jársz, hogyha szót nem fogadsz. Ne itt van ez
+az aranyvessző, üsd meg vele az elátkozott vár oldalát háromszor,
+<span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
+"Page_39">-39-</a></span> tüstént ajtó nyílik előtted, szaladj be
+rajta, szaladj végig az üvegfolyosón, és hét szobán keresztül, a
+nyolczadikban van a bátyád kővé válva. Ezzel az aranyvesszővel üsd
+meg háromszor, aztán ízibe kapd el a világ szépen szóló madara
+kalitkáját s aztán se jobbra, se balra ne tekints, sem semmihez ne
+nyulj, se meg ne állj, se ne hallj, hanem lóhalálába fuss ki az
+elátkozott várból.</p>
+<p>Itt a kis leány elvette az aranyvesszőt s ezzel megcsapta
+háromszor az elátkozott vár oldalát és rögtön, abban a
+szempillantásban ajtó nyílott előtte. A királykisasszony beszaladt
+az ajtón; de ő se jobbra se balra nem tekintett, hanem egyenesen
+beszaladt a nyolczadik szobába, ott ízibe felkapta a rozsdás
+kalitkát, a bátyját háromszor oldalba ütötte az aranyvesszővel s
+aztán mintha puskából lőtték volna ki, kiszaladt az elátkozott
+várból. S ezer volt a szerencséje, hogy egy szempillantással tovább
+nem időzött, mert már most is a szoknyája szélét odakapta a
+kőfal-ajtó a mint bezáródott. Alig, hogy kiért a királykisasszony
+az elátkozott várból, utána iszonyú dörömbölés-dombolás, zugás és
+csattogás hallatszott s iszonyú átkozódás és káromkodás közt
+fenyegették s <span class="pagenum"><a name="Page_40" id=
+"Page_40">-40-</a></span> utána kiabáltak, hogy várj te ilyen
+amolyan bestiája, majd megkeserülöd ezt még; de a királykisasszony
+mindezekre mitse hajtott, hanem mindaddig futott mint az üzött
+szarvas, mig haza nem ért, hát már ekkor ki várakozott reá, senki
+egyéb, mint édes testvére, a kővé vált királyfi.</p>
+<p>Az egy pár cseléd aztán a világ szépen szóló madarát
+föleresztette a világ szépen zengő-fájára és a szépen szóló madár
+megszólalt, cziteránál szebben énekelt, hogy a ki azt hallotta, tiz
+évvel is fiatalabb lett.</p>
+<p>Eddig is hires volt a virágos kert, de most még hétszerte
+nagyobb hírben állott, ugyannyira, hogy hét országból is eljöttek a
+nézésére. Itt a király, hogy meghallotta a virágos kert szép hirét,
+föltette magában, hogy ha addig él is, de mégis elmegyen annak a
+nézésére; de a vén banya alighogy megsejdítette a király ebbéli
+szándékát, a fekete kávéjában hashajtóport adott be neki, mitől a
+király olyan roszul lett, hogy százszor is ki kellett a szobából
+mennie, s igy a szép kert nézése most is dugába dölt. S ekkor a vén
+banya hivatlanul beállitott a király szine elébe s azt mondja neki:
+<span class="pagenum"><a name="Page_41" id=
+"Page_41">-41-</a></span></p>
+<p>– Fölséges király! ha már olyan nagy vágyódása van annak a
+virágos kertnek a nézésére, majd elmegyek én, majd hirül hozom én,
+hogy vajjon olyan nagy-e annak a szépsége, mint a mekkora a
+hire?</p>
+<p>A király, hogy, hogy nem, erre is ráadta a fejét s eleresztette
+a vén banyát a virágos kert nézésére, ki alig hogy betette abba a
+lábát, már az egy pár cseléd elébe szaladt, fogadják nagy szivesen
+s azt sem tudták, hogy hova ültessék.</p>
+<p>– Szép gyermekek, kezdé beszédét a vén bűn, ez a márványpalota
+is szép, ez a virágos kert is szép, ez a világ szépen zengő-fája is
+szép és ez a világ szépen szóló madara is szép; de a virágos kert
+még szebb lenne, ha azt az ezüsttó körülfolyná s abban az
+aranyhalak ficzkándoznának.</p>
+<p>– Hát mit kellene cselekednem? kérdé a királyfi.</p>
+<p>– Nem egyebet, felelt a vén csont, mind azt: itt meg itt, ebben
+meg ebben az elátkozott várban van a világ ezüsttava, abban pedig a
+világ aranyhalai, csak az ezüsttóért kellene elmenni – mert a halak
+ugyis eljönnének benne – s csak azt kellene elhozni. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p>
+<p>S ezzel a vén banya szépen elbúcsuzván az egy pár cselédtől,
+hazament, a királyfinak pedig ez napságtól fogva nem volt
+nyugodalma: azért elbúcsuzott édes testvérétől s elindult a világ
+ezüst taváért.</p>
+<p>Csak mén, csak mendegél, hetedhét ország ellen, még az
+operencziás tengeren is túl, egyszer elérkezett az első elátkozott
+várhoz. Az ördög még most is ott állt istrázsát, ki a királyfit a
+bátyjához küldte, ez pedig a legidősb testvérhez.</p>
+<p>Itt a királyfi elérkezik a harmadik elátkozott várhoz is, az
+ördög pedig most is ott állott istrázsát egy nagy vastag furkós
+bottal, hogy minden arra járó-kelőt, minden irgalom és kegyelem
+nélkül főbekollintson.</p>
+<p>– Adjon isten jó estvét bátyám-uramnak!</p>
+<p>– Fogadj isten, Jánoska, hát hol jársz itt ezen az idegen
+földön, hol még a madár sem jár?</p>
+<p>– A világ ezüsttavát keresem. Nem hallott róla valamit
+bátyám-uram?</p>
+<p>– Ehj, dehogy nem hallottam, dehogy nem, hisz itt van ebben az
+elátkozott várban. <span class="pagenum"><a name="Page_43" id=
+"Page_43">-43-</a></span> De öcsém jól felkösd ám a gatyát, ha te
+azt el akarod vinni, mert ha a szavamra nem hallgatsz, igaz
+lelkemre mondom, hogy vacsorán éred Pilátust. Hát csak öcsém, azt
+akarom mondani: nesze, itt van ez az aranyvessző, csapd meg vele
+ennek az elátkozott várnak az oldalát s rögtön ajtó nyílik előtted.
+Szaladj be egyenesen a kertbe, majd hínak téged a saját
+tulajdonnevedről, de ne hallgass rá, majd jőnek te elédbe
+mindenféle szebbnél szebb kisasszonyok, kik étellel, itallal
+kinálnak, de te se ne egyél se ne igyál, – majd találsz az utadon
+mindenféle drágaságokat: aranyat, ezüstöt, gyémántot és briliántot,
+de te egyhez se nyulj, – majd jőnek aztán elődbe mindenféle undok
+kigyók és békák, de te ne borzadjál; – hanem egyenesen szaladj az
+ezüsttóhoz, mely a kertet körülfutja, kerüld meg azt visszafelé
+háromszor s aztán a mint bementél, ugy szaladj is vissza.</p>
+<p>No jól van, itt a királyfi kezébe vevén az aranyvesszőt,
+háromszor megütötte vele az elátkozott vár oldalát s ime, ajtó
+nyilott előtte. A királyfi aztán nem kérdezte szabad-e nem-e,
+beszaladt az ajtón. Alig tette be a lábát, mindjárt névről
+szólitgatják, mondván: „ide ide <span class="pagenum"><a name=
+"Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> Jánoska, egyél-igyál lakj
+jól; ide ide Jánoska, ölelő két karom ki van tárva, selyem ágyam
+föl van vetve, jer ne szaladj tovább.“ – De a királyfi mintha süket
+lett volna, rá se hederitett a hivogatásra, hanem tovább szaladt.
+Majd szebbnél szebb kisasszonyok jöttek elébe, kik közül az egyik a
+nyakába ugrott, a másik aranyhajával lenditette arczon, a harmadik
+csókot hányt feléje s piros két aranyalmájával, két cziczi
+dombjával csalogatta, a negyedik sürgött forgott, tánczolt előtte s
+ina kásáját mutogatta; de a királyfi mindezekre rá se hederitett,
+hanem tétul ütött rajtuk s tovább már megint még szebb kisasszonyok
+jöttek elébe, kik étellel itallal kinálgatták, hogy egyék, igyék,
+lakjon jól; de a királyfi se nem evett, se nem ivott, hanem egyre
+tovább szaladt. Alig hagyta el a kisasszonyokat, hát a temérdek
+kincsbe, mik az utjába voltak hintve, majd fölesett; itt vert-arany
+volt elszórva, ott tejfehér huszas pénz, emitt mindenféle
+briliantos gyűrűk, amott gyémánttal kirakott kardok, de a királyfi
+semmihez sem nyult, hanem egyre tovább szaladt. Majd mindenféle
+csuszó-mászó állatok raja özönlötte körül; itt sziszegő kigyók, ott
+varancsos békák ugrándoztak előtte, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> de a királyfi nem nézett a
+lába alá, hanem egyre tovább futott, ugyannyira, hogy végre
+eljutott az ezüsttó partjára, melyet visszafelé háromszor
+megkerülvén, a mint bejött, kiszaladt az elátkozott várból.</p>
+<p>S ezer volt a szerencséje nem egy, mert ha még csak egy
+szempillantást késett volna, tüstént bezáródott volna előtte a
+kőfal; mert már most is a csizmája sarkát odacsukta. De ő azzal
+mitse gondolt, mert ott hagyván a csizmáját, mezitláb
+hazaszaladt.</p>
+<p>Mire hazaért, már akkor a virágos kertet körülfolyta az ezüsttó,
+abban pedig mindenféle drága aranyhalak ficzkándoztak.</p>
+<p>Eddig is szép hirben állott a márványpalota, meg a virágos kert,
+meg a világ zengő-fája, meg az azon ugrándozó világ szépen szóló
+madara, de most, midőn a virágos kertet ezüsttó folyta körül és
+abban aranyhalak ficzkándoztak, most mondom, hét világra szólt
+azoknak a hire és hét világból gyültek össze azoknak a
+nézésére.</p>
+<p>Midőn mindezek a király fülébe eljutának, az föltette magában,
+hogy se nem eszik, se nem iszik, mig a virágos kert közepén álló
+márványpalotát, <span class="pagenum"><a name="Page_46" id=
+"Page_46">-46-</a></span> meg a világ szépen zengő-fáját, az azon
+éneklő szépen szóló madarat és a virágos kertet körülfolyó
+ezüsttót, abban pedig az aranyhalakat meg nem nézi, – pedig a vén
+banya váltig kinálta a fekete kávét, de a király azt el nem
+fogadta, hanem felülvén az aranyos hintóra a feleségével együtt és
+elmentek a virágos kert nézésére.</p>
+<p>Alig ért be a király, meg a felesége a virágos kertbe, az egy
+pár nagy lelkendezve elébük szaladt és kezet csókoltak.</p>
+<p>– Ehjnye, apjuk, kiáltott fel a királyné, ez a kis leány be
+formázik kendhez; egész szakasztott mása!</p>
+<p>– Te hozzád pedig ez a kis fiú, válaszolt neki a király.</p>
+<p>No jól van, ez abba maradt. – Itt a király meg a felesége sorra
+járják a virágos kertet és nem győzik dicsérni annak a szépségeit,
+hát még mikor a világ zengő-fáját és azon a szépen szóló madarat
+meglátták, akkor csapták ám össze a két kezüket.</p>
+<p>Itt a kis fiú izibe felmászott a világ zengő-fájára, róla egy
+pár aranyalmát leszakasztván, az egyiket a királynak, a másikat
+pedig a királynénak <span class="pagenum"><a name="Page_47" id=
+"Page_47">-47-</a></span> ajándékozta, kik nem győzték eléggé
+megköszönni ezt a nagy szivességet.</p>
+<p>Minekutána a király meg a felesége az ezüsttavat is meglátták és
+abban az aranyhalakat, bementek a márványpalotába. Itt az egyik
+szobából ki, a másikba pedig be, igy mind a 77 szobát sorra járták.
+A király meg a felesége nem győzték eléggé dicsérni a szobák
+ékességeit; de mikor a legszebbik szobába megérkeztek, azt találja
+mondani a király, szót szólván:</p>
+<p>– Ugyan édes kis szolgáim, nem felelnétek egy kérdésemre?</p>
+<p>– S mi lenne az? kérdé a kis fiú.</p>
+<p>– Hát csak azt akarom megtudni, hogy mért van az a kép biborral
+bevonva s vajjon kit ábrázol az?</p>
+<p>Itt a kis királyfi, egy szó nem sok, de még annyit sem szólt,
+hanem szótlanul levette a képről a bibortakarót.</p>
+<p>A király meg a felesége csak ekkor hült el és csak ekkor
+ösmerték fel soha nem látott édes magzatjaikat. Az egyik az egyiket
+ölelte meg, a másik a másikat; szólni ugyan nem tudtak, hanem
+sirtak is nevettek is.</p>
+<p>S ekkor megszólalt a világ zengő-fája és a szépen szóló madár.
+<span class="pagenum"><a name="Page_48" id=
+"Page_48">-48-</a></span></p>
+<p>Nagy lett mindenki öröme, csak az a vén bün szomorkodott, kit a
+király tüstént megfogatott, egy fára felhuzatta és kénkő tüzet
+rakatott alá.</p>
+<p>Eddig volt, mese volt, talán igaz se volt.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_49" id=
+"Page_49">-49-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT02" id="CHAPT02"></a>RÁRÓ RÓZSA.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
+"Page_50">-50-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_51" id=
+"Page_51">-51-</a></span></p>
+<p>Volt egyszer a világon egy nagy meseország s ennek egy
+királya.</p>
+<p>Itt a király kimegyen az erdőre vadászni, de hogy, hogy nem,
+olyan nagy sűrűségbe vetődött, hogy abból sehogyse tudott
+kivergődni; próbálta jobbra is balra is, előre, hátra is, de csak
+azt nyerte vele, hogy annál sűrűbb helyre jutott. Nincs menekülés,
+nincs szabadulás; nem tud a király lelke hová lenni. A mint ott
+legjavában évődik, s veszti a lelkét, egyszer honnan, honnan nem,
+egy emberforma vetődik elébe, ki azt találja a királynak
+mondani:</p>
+<p>– Hallod-e te király, ugy-e most csak meg vagy szorulva, még
+pedig annyira, hogy teljes világéletedben még nem voltál ilyes
+állapotban; de én kisegitlek a bajból, hogyha megigéred, hogy nekem
+adod azt a legkedvesebb jószágodat, a miről mitse tudsz, hogy van-e
+a világon vagy nincsen. <span class="pagenum"><a name="Page_52" id=
+"Page_52">-52-</a></span></p>
+<p>A király aztán, csakhogy a nagy vadon erdőből szabadulhasson,
+hogy annak az emberformának adja azt a legkedveltebb jószágát,
+miről mitse tud, hogy van-e a világon vagy nincsen.</p>
+<p>Az ördög aztán – mert más nem is lehetett – kivezette a királyt
+a sűrűségből s megmutatta neki az igaz útat; de mielőtt elvált
+volna tőle, azt mondja neki, szót szólván:</p>
+<p>– No király, én már megtettem a magamét, kivezettelek a nagy
+vadon erdőből s megmutattam neked az igaz utat, de te is tedd meg
+majd az enyémet, mert most már megmondom, hogy mi az a legkedvesebb
+jószágod, miről mitse tudtál, hogy van-e a világon, vagy nincsen: a
+feleségedet teherbe hagytad, ki az alatt az idő alatt, mig te
+erdőről erdőre vadászni jártál, egy kis fiút hozott a világra. Ez
+az a legkedvesebb jószágod, miről mitse tudtál, hogy van-e a
+világon vagy nincsen. De nekem is van annyi emberségem, hogy a kis
+királyfit most mindjárt, nem veszem el, mert ezt is tehetném, ha
+akarnám, hanem 18 esztendő mulva elmegyek érte s elviszem
+magammal.</p>
+<p>S ezzel az ördög ott hagyta a királyt az eperfánál, az pedig
+nagy szomoruan, mint a kinek <span class="pagenum"><a name=
+"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> az orra vére folyik,
+hazafelé vette az útját.</p>
+<p>No jól van, ez abba maradt. A király meg a felesége, mikor már
+közeledett a 18-ik esztendő, melyben kedves fiuktól meg kellene
+válniok, egyre sirtak, egyre rítak. A királyfinak pedig ez a
+szemébe tünt, hogy az ő szülői minden nap szomorubb szomorubbak
+lesznek s egyre hull két szemük könyei. Mi dolog ez, mi dolog ez,
+tanakodott magában, végre kitört belőle az igazság s kérdőre vonta
+az édes apját:</p>
+<p>– Ugyan felséges király-atyám, nem felelnél egy kérdésemre?</p>
+<p>– S mi lenne az kedves fiam?</p>
+<p>– Az biz nem egyéb, mint az, hogy mi dolog az, hogy valahányszor
+én rám vetitek a tekintetöket, mindig megered a könyeitek?</p>
+<p>– Hahó, kedves fiam, válaszolt a király nem ok nélkül ered az
+meg; de már csak megmondom neked is, hisz már benőtt a fejed lágya
+s maholnap emberkort érsz, mert ép a malom melletti két hétben
+kender áztatáskor léptél a 18-ik esztendőbe. Biz kedves fiam, nem
+folyik a mi két szemünk könyei egyébért, mint <span class=
+"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> azért,
+hogy nem sokáig gyönyörködhetünk már a te nézésedben, mert
+mihelyest a 18 évet meghaladod s a 19-ikbe fordulsz: eljön érted az
+ördög s elvisz magával. Hogy mi oknál fogva visz el, annak egész
+históriája van: hát egyszer a mint erdőről erdőre vadásztam volna,
+olyan nagy sűrű erdőségbe jutottam, hogy se eget se földet nem
+láttam és sehogysem tudtam kivergődni belőle; próbáltam jobbra is
+balra is menni, próbáltam előre is hátra is, de csak azt nyertem
+vele, hogy annál sűrűbbe jutottam. A mint ott legjavában vesződtem
+volna, honnan, honnan nem, egy emberforma került elébem, ki azt
+találta nekem mondani, szót szólván: „Hallod-e te király, ugy-e
+most csak meg vagy szorulva, mint a karó közt a kutya; ugy-e hogy
+teljes világéletedben még nem voltál ilyes állapotban; de én
+kisegitlek a bajból, hogyha megigéred, hogy nekem adod azt a
+legkedvesebb jószágodat, a miről mitse tudsz, hogy van-e a világon,
+vagy nincsen.“ Én, jó bolond létemre, szavamat adtam, hogy neki
+adom azt a legkedvesebb jószágomat, miről mitse tudok, hogy van-e a
+világon vagy nincsen. Az pedig senki más nem volt, mint te, édes
+fiam. Ezért borul el a mi arczunk, hogyha rád vetjük <span class=
+"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> a
+tekintetünket, s ezért omlik a mi két szemünk könye.</p>
+<p>– Hahó királyi atyám, ha csak ez a bajuk, kisebb gondjuk is
+nagyobb legyen ennél; mert majd elmegyek én a pokolba, majd
+megváltom én magamat az ördögtől s hamarább visszajövök, mintsem
+gondolnák.</p>
+<p>Ugy is lett. – A királyfi nem várta be, hogy még az ördög jőjjön
+el érte, hanem ízibe fölkerekedett s maga ment el a pokolba.</p>
+<p>Ment mendegélt aztán hetedhét ország ellen, még az operencziás
+tengeren is túl; egyszer egy ember-koponyára akadt, mely mellett
+mikor elment volna, megszólal a koponya:</p>
+<p>– Hallod-e te jó királyfi, jer, áss nekem egy gödröt, temess el
+abba s kilencz misére való pénzt dobj a siromba.</p>
+<p>A királyfi aztán a kardjával egy gödrőt ásott, melybe
+beletemetvén az ember-koponyát kilencz misére való pénzt a sirjába
+dobott.</p>
+<p>– No királyfi, kiáltott ki a sirból a koponya, jótét helyébe jót
+várj. Hogyha nem mondod is, hogy hova igyekszel, ugy is tudom, de
+hogy dugába ne dőljön a fáradságod, itt meg itt van egy patak, hová
+minden estve eljárnak <span class="pagenum"><a name="Page_56" id=
+"Page_56">-56-</a></span> az ördögök királya leányai fördeni fekete
+daruképében, ilyes meg ilyes időtájban. Keresd föl azt a patakot s
+bujj el a partján valami bokorban. S majd mikor mind a három leány
+levetkezik s bemegyen a vizbe, lesd meg, hol vetkezik a legkisebb
+királykisasszony, lopd el a ruháját s mindaddig oda ne add neki,
+mig meg nem igéri, hogy a pokolból ki nem szabadit.</p>
+<p>Ugy is lett. – A királyfi fölkereste azt a bizonyos patakot s
+elbújt a partján valami fűzfabokorban s a három királykisasszony
+érkeztére várt; de nem sokáig kellett neki várnia, mert ihun repül
+ám a három fekete daru, megrázkódnak s leánynyá váltak. Aztán ízibe
+levetették a ruhájukat s be a vizbe, a királyfi pedig csak azt
+leste, hogy a legkisebb királykisasszony hova vetkezik, majd
+előbujván a maga rejtekéből, felnyalábolta annak a ruháját s
+eldugta a fűben.</p>
+<p>A királykisasszonyok csak förödnek, csak förödnek,
+annyira-annyira, hogy már az a bizonyos óra is elérkezett, a
+melyben fel is kellene öltözködni s haza is kellene már menni.
+Mondom, hogy elérkezett az a bizonyos óra, kijöttek a vizből s
+ki-ki a maga ruhájához szaladt, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> csak a legkisebbik nem
+találta a magáét. Sirva-ríva keresi, de nem találja, keresi a nagy
+fűben, de nem akadt rá, szaladgál le s fel a patak partján, de a
+ruha sehol sincsen, – a két nénje pedig már fel is öltözködött, s
+hogy im egy bizonyos időre otthon kellett lenniök, megrázkódnak s
+fekete daruképében elrepültek, a legkisebbiket pedig, minthogy ugy
+se vihették el magukkal, ott hagyták.</p>
+<p>Mondom, mikor a két nagyobbik királykisasszony elrepült, a
+királyfi is előjött a rejtekhelyéből s kérdi a legkisebbiket:</p>
+<p>– Mit sirsz, mit rísz olyan keservesen szép virágszál?</p>
+<p>– Hogyne sirnék, hogyne rínék, mikor drága patyolat-ruhám
+elveszett, s ezért nem mehetek a két néném után.</p>
+<p>– S mit adnál te annak, a ki ugy szép szerével elő tudná adni
+drága patyolat-ruhádat?</p>
+<p>– A mit kivánna, azt adnék.</p>
+<p>– Nem kivánok hát én egyebet, mint válts ki a pokolból, édes
+apád körmei közül; mert az atyám még mikor a világra jöttem, az
+atyádnak igért.</p>
+<p>– Ha csak ez a kivánságod, ugy kisebb <span class=
+"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> gondod is,
+nagyobb legyen ennél, csak a ruhámat add elő.</p>
+<p>– S merre menjek a pokolba?</p>
+<p>– Ne, itt van ez a fekete rózsa, csak ezt ereszd a szélnek, csak
+ennek a repülése után jőjj, majd elvezet ez téged.</p>
+<p>A királyfi aztán előadta a legkisebbik királykisasszony ruháját,
+melyeket az magára öltvén, megrázkódott, fekete daruvá változott s
+elszállt két nénje után.</p>
+<p>A királyfi aztán szélnek eresztette a fekete rózsát s csak annak
+a repülése után ment. Ha ő megállt, a rózsa is megállott s ha ő
+útnak eredt, az is tovább szállt. Igy a fekete rózsa után menve,
+egyszer mégis elért a pokolba s fölkereste az ördögök királyát.
+Köszön neki.</p>
+<p>– Adjon is jó napot fölségednek!</p>
+<p>– Fogadj isten királyfi! hát már megérkeztél, pedig én még csak
+holnap akartam felülni a bak-kecskémre s érted menni.</p>
+<p>– De nem azt mondom én neked ördögök királya, hanem azt: szabd
+ki megváltásom diját, mert ugyis tudhatod, hogy én nem vagyok még
+közibetek való. <span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
+"Page_59">-59-</a></span></p>
+<p>– No királyfi, szólt az ördögök királya, három próbát szabok
+elédbe, s hogyha azokat megcselekszed, szabadon eresztlek s rádásul
+három leányom legszebbikét, vagy azt, a melyik legjobban tetszik,
+neked adom feleségül. Az első próba az lesz: amott van ni, az
+ólomhegy, itt van az udvaromon az ólomeke s ha te azt a hegyet
+ezzel az ekével felszántod, vasboronával megboronálod s ezt az egy
+szem rizskását elveted bele; s ha én annak a terméséből még holnap
+délre ehetek: jól van, nem bánom, eredj haza s vidd el magaddal
+legszebbik leányomat.</p>
+<p>Itt a királyfi csak azt várta, hogy megvirradjon, hogy mindenki
+aludni menjen – mert, közbe légyen mondva, az ördögöknek világos
+nappal van éjszaka, éjjel pedig nappal – fölkereste a legkisebbik
+királykisasszonyt.</p>
+<p>– No, mi ujság szivem szép szerelme, kérdé Ráró Rózsi, mert igy
+hítták a legkisebb királykisasszonyt.</p>
+<p>– Nagy itt a baj szivem szive, nagyobb tán mint gondolhatnád,
+mert az apád ezt mondta: Hogyha én még ez éjjel azt az ólomhegyet
+fel tudom szántani az ólomekével, vasboronával <span class=
+"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> pedig
+megboronálni s hogyha én ezt az egy szem rizskását ugy el tudom
+abba vetni, hogy az egy nap alatt kikeljen, megnőjön, elvirágozzék
+s gyümölcsöt teremjen, hogy ő még annak a terméséből holnap délre
+ehessék: jól van, nem bánja, haza mehetek s elvihetem magammal
+legszebbik leányát, már mint téged.</p>
+<p>– Ha csak az a bajod szivem szép szerelme, kisebb gondod is
+nagyobb legyen ennél, csak te feküdjél le bátran az én
+virágnyoszolyámba, pihend ki magad, a többit pedig bizd én rám,
+majd elvégzem én.</p>
+<p>A királyfi aztán lefeküdt a királykisasszony virágnyoszolyájába
+s elaludt, a királykisasszony pedig levett a szegről egy ostort,
+hármat pattantott vele s aztán bekiáltott a szomszéd szobába:</p>
+<p>– Itt vagytok-e mindnyájan?</p>
+<p>– Igen is itt vagyunk, fölséges királykisasszony!</p>
+<p>– Nem hiányzik közűletek senki sem?</p>
+<p>– Senki sem hiányzik fölséges királykisasszony, csak a
+parancsszóra várunk.</p>
+<p>– Hát azt parancsolom, hogy látjátok-e <span class=
+"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> azt az
+ólomhegyet? No, ha látjátok, azt tüstént szántsátok fel az
+ólomekével, boronáljátok be vasboronával és ezt az egy szem
+rizskását vessétek el bele, de ugy, hogy az egy nap alatt kikeljen,
+kihajtson, kivirágozzék, gyümölcsöt hozzon, hogy annak a terméséből
+holnap délre az én királyi atyám ehessék is.</p>
+<p>– Meglesz fölséges királykisasszony.</p>
+<p>És a szolgalelkek, mert kik is lehettek volna mások, még azon
+éjszaka felszántották az ólomhegyet az ólomekével, vasboronával meg
+is boronálták s elvetették bele az egy szem rizskását s íme az, egy
+nap alatt kihajtott, kivirágzott s gyümölcsöt hozott; ugy, hogy
+másnap már ett is belőle az ördögök királya.</p>
+<p>Itt ujra hivatják a királyfit s azt mondja neki az ördögök
+királya, szót szólván:</p>
+<p>– No királyfi, egy próbát már kiállottál, de hátra van még
+kettő. Ha te azon a sivár-kopasz hegyen, mely itt az ajtóm előtt
+áll, egy éjszaka elfolyása alatt olyan kakas lábon forgó réztetejü
+várat épittetsz, melynek széles e világon keresve se lehessen
+párját találni: nem bánom, eredj haza s vidd el magaddal legszebbik
+leányomat. <span class="pagenum"><a name="Page_62" id=
+"Page_62">-62-</a></span></p>
+<p>A királyfi megint csak azt várta, hogy megvirradjon, hogy
+mindenki lepihenjen s tüstént fölkereste a legkisebbik
+királykisasszonyt.</p>
+<p>– No, mi ujság szivem szép szerelme, kérdé Ráró Rózsi, a
+legkisebbik s legszebbik királykisasszony.</p>
+<p>– Nagy itt a baj, szivem szép szerelme, nagyobb mint gondolnók,
+mert az apád ezt mondta: Hogyha azon a sivár-kopasz hegyen, mely
+itt az ajtótok előtt áll, egy éjszaka elfolyása alatt olyan
+kakaslábon forgó réztetejü várat épittetek, melynek e széles
+világon keresve se lehessen párját találni: nem bánja, menjek haza
+s elvihetem magammal legszebbik leányát, már mint téged.</p>
+<p>– Ha csak ez a bajod, szivem szép szerelme, kisebb gondod is
+nagyobb legyen ennél, csak te feküdjél le az én virágnyoszolyámba s
+pihend ki magad, én pedig azalatt majd elvégzem a te dolgodat, csak
+bizd rám.</p>
+<p>A királyfi aztán lefeküdt a királykisasszony virágnyoszolyájába
+s elaludt, Ráró Rózsi pedig levette a szegről az ostort, hármat
+pattantott vele s aztán bekiáltott a szomszéd szobába: <span class=
+"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p>
+<p>– Itt vagytok-e mindnyájan?</p>
+<p>– Igen is itt vagyunk, fölséges királykisasszony.</p>
+<p>– Nem hiányzik közűlötek senki sem?</p>
+<p>– Senki sem hiányzik közülünk, csak a parancsszóra várunk: azért
+azt kérdezzük tőled fölséges királykisasszony: mit parancsolsz?</p>
+<p>– Nem parancsolok én egyebet, csak azt, hogy látjátok-e ezt a
+nagy sivár-kopasz hegyet, mely itt az ajtó előtt áll? No, ha
+látjátok, ugy annak kellős közepére állitsatok olyan kakaslábon
+forgó réztetejű várat, hogy annak párját széles e világon még
+keresve se lehessen találni.</p>
+<p>– Meglesz, fölséges királykisasszony.</p>
+<p>És a szolgalelkek, mert kik is lehettek volna mások mint azok,
+még azon éjszaka elfolyása alatt arra a sivár-kopasz hegy kellős
+közepére olyan kakaslábon forgó réztetejű várat állitottak, hogy
+annak párját széles e világon még keresve sem lehetett volna
+találni.</p>
+<p>Ráró király aztán reggelre kelve csak elálmélkodott a szép vár
+láttára s rögtön kiadta a parancsolatot, hogy küldjék be csak a
+királyfit. <span class="pagenum"><a name="Page_64" id=
+"Page_64">-64-</a></span></p>
+<p>A királyfi aztán mikor beállitott ördög ő felsége szine elébe,
+az azt találja neki mondani:</p>
+<p>– No királyfi, két próbát már kiállottál, de hátra van még a
+harmadik. Ha te azt a kakaslábon forgó várat, melyet arra a
+sivár-kopasz hegyre épittettél, az én palotáimmal aranyhiddal
+összekötöd: jól van, nem bánom, menj haza s akkor igazán elviheted
+legszebbik leányomat.</p>
+<p>A királyfi megint csak arra várt, hogy mindenki lenyugodjék, s
+hogy ez bekövetkezett, ujra fölkereste a legkisebbik
+királykisasszonyt s csak elkezdi:</p>
+<p>– Hahó szivem szép szerelme, nagy itt a baj, nagyobb mint
+gondolnók; mert az apád azt mondta: ha én azt a kakaslábon forgó
+várat, melyet arra a sivár-kopasz hegyre épittettem, az ő
+palotájával aranyhiddal összekötöm: jól van, nem bánja, menjek haza
+s akkor igazán elvihetem legszebbik leányát, már mint téged.</p>
+<p>– Ha csak ez a bajod szivem szive, kisebb gondod is nagyobb
+legyen ennél, csak te feküdjél le, pihend ki magad az én
+virágnyoszolyámon, <span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
+"Page_65">-65-</a></span> mert majd elvégzem én az egész dolgot
+csak bizd rám.</p>
+<p>A királyfi aztán lefeküdt a királykisasszony virágnyoszolyájába
+s elaludt, – Ráró Rózsa pedig levette a szegről az ostort, hármat
+pattantott vele s bekiáltott a szomszéd szobába:</p>
+<p>– Itt vagytok-e mindnyájan?</p>
+<p>– Igen is itt vagyunk, fölséges királykisasszony.</p>
+<p>– Nem hiányzik közűletek senki sem?</p>
+<p>– Senki sem hiányzik közűlünk, csak a parancsszóra várunk: azért
+azt kérdezzük tőled fölséges királykisasszony: mit parancsolsz?</p>
+<p>– Nem parancsolok én egyebet, csak azt: látjátok-e azt a
+kakaslábon forgó várat, melyet arra a sivár-kopasz hegyre
+épitettetek? No, ha látjátok, ugy azt az én királyi atyám
+rezidencziájával aranyhiddal kössétek össze.</p>
+<p>– Meglesz, fölséges királykisasszony.</p>
+<p>És a szolgalelkek még azon éjszaka a kakaslábon forgó vártól
+kezdve egész a Ráró király rezidencziájáig aranyhidat vertek, ugy,
+a hogy parancsolva volt.</p>
+<p>Reggelre kelve aztán, mikor a király kitekintett <span class=
+"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> az
+ablakán, hát ott látja ám az aranyhidat; ezért rögtön kiadta a
+parancsolatot, hogy mind a három leányát, mind a királyfit küldjék
+be. Mikor mind a királyfi, mind a három királykisasszony bejött a
+fehér szobába, megszólal a király.</p>
+<p>– No királyfi, minthogy kiállottad a három próbát, én is
+beváltom a szavamat: most már olyan szabad vagy mint a madár s
+mehetsz oda, a hová tetszik s itt van három leányom, válaszd
+közülök azt, a melyik tetszik.</p>
+<p>Azt mondanunk sem kell, hogy a királyfi kit választott, hogy
+Ráró Rózsa lett a nyertes.</p>
+<p>Aztán mind a ketten forró ölelések és hangos sirások között
+elbúcsuzván, beleültek a szélhintóba s hazafelé jöttek.</p>
+<p>Utközben azonban mikor már közel voltak a királyfi szülötte
+városához, megállittatta a királyfi a szélhintót s kiszálltak
+belőle.</p>
+<p>– No szivem szép szerelme, szólt a királyfi, csak te maradj itt,
+mert én nagy pompával, királyi czeremoniával, hatlovas
+üveges-aranyos hintón akarlak bevitetni, a mint dukál.</p>
+<p>– Ne hagyj itt szivem szive, szólt a királykisasszony,
+<span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
+"Page_67">-67-</a></span> mert ha meg talál valaki csókolni:
+tüstént elfelejted a te Ráró Rózsádat.</p>
+<p>– Ehj szivemtől származott gyöngyvirágom, hamarább elfelejteném
+azt, hogy minek hínak, mint téged, ki a szivembe vagy irva.</p>
+<p>– Ne hagyj itt lelkemtől lelkezett aranyos bimbóm, mert ha
+valaki meg talál csókolni: tüstént elfelejted a te Ráró
+Rózsádat.</p>
+<p>– No hát inkább senkitől sem, még tulajdon nemző apámtól és
+szülő anyámtól sem hagyom magamat megcsókolni s mégse felejtlek
+el.</p>
+<p>– No meglásd, hogy elfelejtesz.</p>
+<p>– S ezzel a királyfi ott hagyta a leendő feleségét, hogy majd
+másnap hatlovas üveges-aranyos hintóval tér vissza.</p>
+<p>Hogy hazaért, hogy az apjára és anyjára benyijtotta az ajtót,
+azok elébe szaladtak, ölelő két karjukat kitárták s össze-vissza
+akarták csókolni, rég nem látott kedves fiukat, kit keserves
+könyhullatások között sirattak, hogy már soha sem tér vissza, pedig
+lám itt van; de a királyfi sem az anyjának sem az apjának nem
+engedte megcsókolni magát, pedig azoknak imhogy meg nem szakadt a
+szivök örömükben. <span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
+"Page_68">-68-</a></span></p>
+<p>De itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, nem
+egyéb a nagy semminél hisz ott voltam a hol beszélték, ugy láttam
+mint most, de pengyom tóditsuk is, mert biz majd elfogy ez, volt a
+királyfinak egy vén dajkája, ki hogy meghallotta, hogy itthon van
+az ő kedves fia, már isten bocsá, ahogy szokta a királyfit nevezni
+s hogyim nappal azt meg nem csókolhatta, éjnek idején belopózkodott
+a királyfi hálókamrájába s azt megcsókolta.</p>
+<p>S íme a királyfi, mintha a világon sose lett volna Ráró Rózsa, s
+mintha azt sose ösmerte volna: egészen megfeledkezett arról.</p>
+<p>Várhatta aztán Ráró Rózsa a királyfit a hatlovas üveges-aranyos
+hintóval, hogy majd hazarepítik, bizony nem jött az el érte
+kétkerekű kordéba fogott félszemű lóval sem. Eltelik egy nap, két
+nap, három nap s mindjárt tudta a királykisasszony, hogy csók által
+kitöröltetett a királyfi szivéből.</p>
+<p>Biz aztán nem várta tovább, hanem a város végére épittetett egy
+csárdát s ott csaplároskodott.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette egyszerre híre futamodik, hogy itt meg itt
+milyen jó ivókát mérnek <span class="pagenum"><a name="Page_69" id=
+"Page_69">-69-</a></span> és milyen szép menyecske a korcsmárosné,
+hogy hét országban keresve sem lehetne párját találni; ugy annyira,
+hogy magának a királyfinak is a fülébe jutott, ki két czimborájával
+együtt egy gróffal meg egy herczeggel kiment abba a bizonyos
+korcsmába. Isznak esznek, mulatnak kedvükre s mindegyiknek
+megtetszett a csinos menyecske.</p>
+<p>– Lelkem, szólt a gróf, szeretnék magának valamit mondani:
+szeretnék magától, egy pár csókot nyerni.</p>
+<p>– Most nem érek rá, szólt Ráró Rózsi, hanem majd ugy 10 óra
+felé.</p>
+<p>– Lelkem, szólt a herczeg suttomban, szeretnék magától egy pár
+csókot kapni.</p>
+<p>– Most nem érek rá, felelt ennek is Ráró Rózsa, hanem majd fél
+tizenegykor.</p>
+<p>– Lelkem, szólt a királyfi is ugy suttomban szűr alól, szeretnék
+magától egy pár csókot kapni.</p>
+<p>– Most nem érek rá, szólt Ráró Rózsa, hanem 11 órakor.</p>
+<p>No jól van, itt eljön a tiz óra. A gróf bemegyen a
+menyecskéhez.</p>
+<p>– Itt vagy szivem szép szerelme? <span class="pagenum"><a name=
+"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span></p>
+<p>– Itt vagyok, de elfelejtettem a kaput becsukni: azért
+kimegyek.</p>
+<p>– Majd becsukom én.</p>
+<p>S ezzel a gróf kiment, hogy majd becsukja a kaput, de egész
+tengernyi éjszakán keresztül mindig csukta, mégse zárta be.</p>
+<p>Itt eljön a féltizenegy óra is, hát a herczeg is ehun
+kullog.</p>
+<p>– Itt vagy szivem szép szerelme? kérdé Ráró Rózsától.</p>
+<p>– Itt vagyok, de elfelejtettem a ludakat bezárni: azért
+kimegyek, de mindjárt visszajövök.</p>
+<p>– Majd becsukom én, válaszolt a herczeg.</p>
+<p>S ezzel kiment az udvarra, hogy majd behajtja a ludakat, de bár
+egész tengernyi éjszaka mindig hajszolta, mégse zárta be.</p>
+<p>Itt eljön a 11 óra is, hát a királyfi is ehun kullog ám.</p>
+<p>– Itt vagy szivem szép szerelme.</p>
+<p>– Itt vagyok, de elfeledtem a tüzet hamuval betakarni, azért
+kimegyek, de mindjárt visszatérek. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span></p>
+<p>– Majd betakarom én szivem szép szerelme, csak te maradj az
+ágyban.</p>
+<p>S ezzel a királyfi kiment a konyhába s bár egész tengernyi
+éjszaka mindig a tüzet takarta, de mégse takarta be.</p>
+<p>Reggelre kelve aztán kijön Ráró Rózsa a szobából, hát látja,
+hogy mit csinál a királyfi. Elnevette magát s azt találja neki
+mondani:</p>
+<p>– Ugy-e szivem szép szerelme, ugy-e megmondtam, hogy meg ne
+hagyd magad csókolni, mert elfelejted a te Ráró Rózsádat.</p>
+<p>A királyfi megszégyenelte magát s csak ekkor jutott eszébe az ő
+szive választottja; de még ekkor se szabadulhatott a tüztakarástól,
+hanem azt még mindig egyre kitakarta s betakarta s csak mikor Ráró
+Rózsa a kezével illette, jöhetett el a patkától.</p>
+<p>Aztán a királyfi rögtön hazament s hatlovas üveges-aranyos
+kocsival, nagy kisérettel és parádéval jött el a feleségeért.</p>
+<p>De a gróf még ekkor is szünetlenül a kaput csukogatta;
+kinyitotta meg becsukta s még se zárta be; – a herczeg pedig még
+ekkor is szünetlenül a libákat hajtogatta s még se zárta be. Csak
+mikor a királyné, már mint Ráró Rózsa <span class=
+"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> megillette
+mind a kettőt a kezével, csak ekkor hagyták abba ezt a fura
+mulatságot.</p>
+<p>Ráró Rózsát aztán felültették a hatlovas üveges-aranyos hintóba,
+hazarepitették s még az nap össze is adta őket a pap, kik még most
+is élnek, hogyha meg nem haltak.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
+"Page_73">-73-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT03" id="CHAPT03"></a>A SZEGÉNY EMBER TIZENKÉT
+FIA.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
+"Page_74">-74-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
+"Page_75">-75-</a></span></p>
+<p>Volt egyszer egy szegény ember s ennek tizenkét fia.</p>
+<p>Mikor a gyermekek annyira felcseperedtek, hogy kiki meg tudta
+keresni a maga kenyerét: a szegény ember mind a 12 fiát elküldte
+szolgálatot keresni.</p>
+<p>Az anyjuk aztán mindegyik fia számára kakastejjel sütött
+tarisznyát és háziczérnával varrt pogácsát és kinek-kinek odaadta
+magáét, ez a tiéd, ez a tiéd s igy sorba, mig mind a tizenkettő ki
+nem kapta a maga részét.</p>
+<p>A tizenkét fiú aztán elindult országvilágszerte szolgálatot
+keresni. A mint mennek mendegélnek, egyszer egy nagy terepély fa
+alá leültek pihenni s ekkor csak megszólal a legnagyobbik:</p>
+<p>– Testvérek! egyet mondok, kettő lesz belőle: minek bontaná fel
+kiki a maga tarisznyáját, <span class="pagenum"><a name="Page_76"
+id="Page_76">-76-</a></span> először együk meg közakarattal az
+egyikét, azután a másikét s igy sorba.</p>
+<p>A testvérek ráállottak s legelőször is a legkisebbikét ették meg
+s azzal aztán tovább mentek; de mikor másodszor került evésre a
+dolog, senkise akarta a maga részét odadni, hanem kiki felbontotta
+a maga tarisznyáját s abból evett, csak a legkisebbiknek koppant a
+szeme; mert annak, bármennyire kért, egyik sem adott; mert arra
+mindegyik irigykedett, mivel mind a tizenkét testvér között az volt
+a legszebb és a legokosabb: azért mindegyik csak ennek a vesztére
+tört.</p>
+<p>Kért a legnagyobbiktól, ki azt mondta neki:</p>
+<p>– Akkor adok egy pogácsát; ha az egyik kézfődet le hagyod
+vágni.</p>
+<p>Kért a másodiktól ki azt monda neki:</p>
+<p>– Akkor adok egy pogácsát, ha a másik kézfődet le hagyod
+vágni.</p>
+<p>Kért a harmadiktól, ki azt mondta neki:</p>
+<p>– Akkor adok egy pogácsát, ha az egyik karodat le hagyod
+vágni.</p>
+<p>Kért a negyediktől, az azt mondja neki:</p>
+<p>– Akkor adok egy pogácsát, ha a másik karodat le hagyod vágni.
+<span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
+"Page_77">-77-</a></span></p>
+<p>Kért az ötödiktől, az azt mondta neki:</p>
+<p>– Akkor adok egy pogácsát, ha az egyik lábodat térdig le hagyod
+vágni.</p>
+<p>S igy sorba, mindegyik testvér csak akkor akart egy pogácsát
+adni, ha valamely testrészét le engedi vágni.</p>
+<p>– Mit volt mit tenni a legkisebb fiúnak, éhen csak nem halhatott
+meg: le engedte vágni kezét, karját, lábát, lábszárát, fülét,
+orrát, végre még a szemét is kiszurták. S aztán a tizenegy testvér
+tovább ment, a legkisebbiket pedig ott hagyták gyámoltalanul, ki,
+mivel hogy se járni, se csuszni nem tudott, csak arra felé gurult,
+a merre hallotta, hogy megyen a tizenegy testvér.</p>
+<p>Csak gurul, csak gurul, egyszer hogyim se eget se földet nem
+látott, egy ó-kútba esett. Csak hentereg a kútban, csak hentereg,
+egyszer csak azon veszi észre magát, hogy ismét lát, hogy
+keze-lába, orra-füle kinőtt. Eddig is szép volt a fiú, de most
+hétszerte szebb, ki aztán valahogy nagy nehezen kimászott az
+ó-kútból és egy fél dióhajban, mely ép a keze ügye alá akadt,
+meritett a csodavizből s azzal aztán tovább ment. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span></p>
+<p>A mint mén mendegél, egyszer elébe szaladt egy kis egér nagy
+sirva-ríva.</p>
+<p>– Mit sirsz, mit rísz kis egérke olyan keservesen? kérdi a
+fiú.</p>
+<p>– Oh jó legényke, hogyne sirnék, mikor az egyik tomporomat
+összezúzta az egérfogó!</p>
+<p>– Ha csak az a bajod, kisebb gondod is nagyobb legyen; jer ide,
+majd meggyógyítom én!</p>
+<p>S ezzel a szegény ember fia a csodavizzel meggyógyította a kis
+egér tomporát.</p>
+<p>– No szegény ember fia, szólt a kis egér, jótét helyébe jót
+várj. Nesze, itt van ez a kis síp, csak ebbe fúj belé, tüstént a
+segitségedre leszek; mert én vagyok az egerek királya.</p>
+<p>A szegény ember fia elvette a kis sipot s azzal tovább ment.</p>
+<p>Csak mén, csak mendegél, egyszer elébe száll egy kis méh nagy
+sirva-ríva.</p>
+<p>– Mit sirsz mit rísz kis méhecske olyan keservesen? kérdi a
+szegény ember.</p>
+<p>– Oh jó legényke, hogyne sirnék, hogy ne rínék, mikor ketté van
+törve az egyik szárnyam, már most nem repülhetek! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p>
+<p>– Ha csak a bajod, ugy kisebb gondod is nagyobb legyen annál,
+jer ide, majd meggyógyítom én.</p>
+<p>S a szegény ember fia a kis méhecske szárnyát is meggyógyította
+a csodavizzel.</p>
+<p>– No szegény ember fia, szólt a kis méh jótét helyébe jót várj.
+Nesze itt van ez a kis sip s ha valami bajod lesz, csak ebbe fúj
+belé, tüstént a segitségedre leszek; mert én vagyok a méhek
+királya.</p>
+<p>A szegény ember fia elvette a kis sipot s azzal tovább ment.</p>
+<p>Csak mén, csak mendegél, egyszer elő-utó talál egy farkast, mely
+csak három lábon járt s a negyediket ugy huzta maga után
+ordítva.</p>
+<p>– Mit orditasz olyan keservesen ordas pajtás?</p>
+<p>– Oh jó legényke, hogyne orditanék, mikor az egyik lábomat ketté
+törtem!</p>
+<p>– Ha csak ez a bajod, ugy kisebb gondod is nagyobb legyen
+ennél!… Nosza, jer ide, majd meggyógyítom én. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span></p>
+<p>S a szegény ember fia a farkas lábát is meggyógyította.</p>
+<p>– No legényke, szólt a farkas, jótét helyébe jót várj: azért
+nesze, tedd el ezt a kis sipot s ha valami bajod lesz, csak ebbe
+fúj belé, tüstént segitségedre leszek.</p>
+<p>A szegény ember fia elvette ezt a sipot is s aztán tizenegy
+testvére után sietett, kik már szolgálatban voltak a burkus
+királynál. A király látta, hogy nem bolond tehén bornyával van
+dolga, a tizenkettedik testvért is megfogadta.</p>
+<p>A szegény ember fiai közül a legöregebbik élt a gyanú perrel,
+hogy majd a legkisebbik testvér igy panaszt tesz, ugy panaszt tesz
+a király előtt a rajta elkövetett mocskos tettért: azért
+mindenféleképen vesztére tört s most is hivatlanul beállitott a
+király színe elébe s azt találja annak mondani:</p>
+<p>– Fölséges király! mondanék én valamit, ha valami bántódásom nem
+lenne.</p>
+<p>– Oh jó Jancsi, mert igy hitták a szegény ember legnagyobbik
+fiát, már hogy lenne, csak beszélj.</p>
+<p>– Hát csak azt akarom mondani, hogy ez <span class=
+"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> a mi
+legkisebb testvérünk a Miklós, olyan ezermester, hogyha fölséged
+azt parancsolja neki, hogy 24 óra elforgása alatt minden gabonáját
+learassa, kévébe kötözze, csomóra rakja, haza hozza, kicsépelje,
+kiszelelje: igaz lelkemre mondom, bizony megcselekszi, csak
+akarja.</p>
+<p>– Igaz-e az Jancsi?</p>
+<p>– Nincs különben.</p>
+<p>– Menj, küld be az öcsédet.</p>
+<p>Beküldi Jancsi a Miklóst, ki mint a peczek, megállott a király
+színe előtt, kérdvén:</p>
+<p>– Mit parancsolsz fölséges király?</p>
+<p>– Azt parancsolom szidom a lelkedet, hogyha 24 óra elforgása
+alatt minden gabonámat a legutolsó szálig le nem aratod, kévébe nem
+kötöd, csomóra nem rakod, haza nem hozod, ki nem csépeled és ki nem
+szeleled: leüttetem a fejedet.</p>
+<p>S a király aztán olyan mérges tekintetet vetett a szegény
+Miklósra, hogy egy lánczhordával ért fel, mintha apját anyját
+megölte volna.</p>
+<p>Itt a mi Miklósunk, mintha pofon ütötték <span class=
+"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> volna, azt
+se tudta, hogy menjen ki a királyi rezidencziából, s mikor beért a
+maga szobájába, két kezére nyugasztotta az állát s egészen
+busulásnak adta a fejét.</p>
+<p>Mikor ott legjavában búsul s bánkódik, hogy még az ellenségnek
+is megesett volna rajta a szíve, még az is megszánta volna, egyszer
+eszébe jut, mintha az isten megsugta volna neki, hogy van neki egy
+kis sipja, mit az egérkirály adott neki.</p>
+<p>Mondom, hogy eszébe jutott a kis sip, azt elővette s belefújt. A
+kis fehér egérke honnan honnan nem, tüstént előtte termett s azt
+kérdi tőle:</p>
+<p>– Mit búsulsz, mit bánkodol szép Miklós olyan keservesen?</p>
+<p>– Hogyne búsulnék, hogyne bánkodnám, mikor a király azt
+parancsolta, hogy 24 óra elforgása alatt minden életét a legutolsó
+szálig learassam, kévébe kössem, csomóba rakjam, de még haza is
+hozzam, ki is csépeljem és fel is szórjam?!</p>
+<p>– Ha csak ez a bajod, ugy kisebb gondod is nagyobb legyen ennél,
+csak te feküdjél le s aludjál szép csendesen és a többit bizd én
+rám; <span class="pagenum"><a name="Page_83" id=
+"Page_83">-83-</a></span> mert hijába volnék én egerek királya?!
+nem 24 óra elforgása alatt, de még ez éjszaka a mit ránk virraszt
+az isten, el lesz az a munka végezve.</p>
+<p>Ugy is lett. – Miklós lefeküdt szépen s aludt reggelig, a kis
+fehér egér pedig a király minden életét még azon éjszaka learatta,
+kévébe kötöztette, haza hordatta, kicsépeltette, felszóratta.</p>
+<p>Reggelre kelve megyen a király a csűrbe, hát látja, hogy minden
+élete ott áll garmadában, még pedig olyan tiszta, hogy a között
+aranyért sem lehetett volna egy szem konkolyt, csermolyát, avagy
+vadlencsét találni, mintha szemenkint szedték volna össze.</p>
+<p>A király egy szó sem sok, de még annyit sem szólt, hanem csak a
+fejét csóválta s aztán szótlanul bement a fehér házba.</p>
+<p>Itt a királynak alig melegedett meg a leülőhelye, már ismét
+előtte állt hivatlanul a szegény ember legöregebbik fia s azt
+találja neki mondani:</p>
+<p>– Fölséges király! mondanék én valamit fölségednek, csak valami
+bántódásom ne lenne. <span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
+"Page_84">-84-</a></span></p>
+<p>– Oh jó Jancsi, szólt neki a király, már hogy lenne, csak
+beszélj.</p>
+<p>– Hát csak azt akarom mondani, hogy ez a mi legkisebb testvérünk
+a Miklós, olyan ezermester, hogyha fölséged megparancsolja neki,
+hogy egy 24 óra elforgása alatt tizenkét kontignáczios viaszpalotát
+épitsen szivárványos mézkútakkal: igaz lelkemre mondom, bizony
+megcselekszi.</p>
+<p>– Igaz-e ez Jancsi?</p>
+<p>– Nincs különben.</p>
+<p>– Eredj, küld be a Miklóst.</p>
+<p>Bemegyen a Miklós a király színe elébe s kérdi nagy
+alázattal:</p>
+<p>– Mit parancsolsz fölséges király?</p>
+<p>– Azt parancsolom – förmedt rá a király – azt parancsolom,
+hogyha huszonnégy óra elforgása alatt itt az udvarom kellős közepén
+tizenkét kontignáczios viaszpalotát nem épitesz szivárványos
+mézkútakkal: rögtön leüttetem a fejed gombját!</p>
+<p>A mi Miklósunk ujra, mintha pofon cserditették volna, azt se
+tudta, hogy menjen ki a rezidencziából s mikor a maga szobájába
+ért, nem <span class="pagenum"><a name="Page_85" id=
+"Page_85">-85-</a></span> tett egyebet mint, mintha a siralomházban
+ült volna, két karjára nyugasztotta az állát s búsult olyan
+keservesen, hogy még a halálos ellenségének is megesett volna rajta
+a szive, még az is megszánta volna.</p>
+<p>A mint ott legjavában búsul és bánkódik, egyszer, mintha az
+isten sugta volna neki, eszébe jut, hogy van még neki egy kis
+sipja, melyet a méhkirálytól kapott. Miklós aztán elővette a kis
+sipot és belefút.</p>
+<p>Ime, egyszerre mint varázslat előtte terem a kis aranyos
+méhecske s azt kérdi tőle:</p>
+<p>– Mit búsulsz, mit bánkodol olyan keservesen szép Miklós?</p>
+<p>– Hogyne búsulnék, hogyne bánkodnám, mikor az a kutyának való
+király azt parancsolta: hogyha huszonnégy óra elforgása alatt itt
+az udvar kellős közepén tizenkét kontignáczios viaszpalotát nem
+épitek szivárványos mézkutakkal: leütteti a fejem gombját?!</p>
+<p>– Ha csak ez a bajod, ugy kisebb gondod is nagyobb legyen ennél;
+hát miért volnék én méhek királya, he?!… csak te feküdjél le,
+pihend ki magad s nem 24 óra elforgása alatt, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> de még ez
+éjszaka, mit az isten a fejünkre hoz, kész lesz a tizenkét
+kontignáczios viaszpalota és a szivárványos mézkútak, csak te
+aludjál békén, csak te pihend ki magad.</p>
+<p>Ugyis lett. – Miklós lefeküdt szép csendesen s aludt, a
+méhkirály pedig még azon éjszaka elkészittette a király udvara
+kellős közepén a tizenkét kontignáczios viaszpalotát és a
+mézkútakat.</p>
+<p>Reggelre kelve aztán kitekint a király az ablakán, hát nem
+tudott hová lenni a csudálkozás miatt; de hogy is ne! mikor előtte
+állt a tizenkét kontignáczios viasz-palota és a szivárványos
+mézkútak!</p>
+<p>De alig jött magához a csudálkozás miatt, már mint harmadszor is
+előtte állt a szegény ember legöregebbik fia a Jancsi, ki azt
+találja mondani a királynak:</p>
+<p>– Fölséges király! mondanék én valamit fölségednek, csak valami
+bántodásom ne lenne?!</p>
+<p>– Oh jó Jancsi, szólt hozzá a király, már hogy lenne, csak
+beszélj.</p>
+<p>– Hát csak azt akarom mondani, hogy ez a mi legkisebb fiúnk a
+Miklós olyan ezermester, <span class="pagenum"><a name="Page_87"
+id="Page_87">-87-</a></span> hogy ha fölséged megparancsolja neki,
+hogy egy 24 óra elforgása alatt a kerek föld minden farkasait a
+város végére gyüjtse egy rakásba: sose lássam a fényes
+mennyországot, hogy ha meg nem cselekszi, csak akarja.</p>
+<p>Ennek hallatára csakugy repesett a király szive örömében s
+elgondolta, hogy milyen szép farkasbőrrel bélelt subát készittet
+magának is, a feleségének is és tán meg a leányának is kitelik s
+azonfelül még a juhaiban s egyéb jószágaiban sem tesznek pusztitást
+azok a csunya fenevadak.</p>
+<p>– Igaz-e az Jancsi?</p>
+<p>– Nincs különben.</p>
+<p>– Ugy, küld be az öcsédet.</p>
+<p>Beküldi a Jancsi a Miklóst, ki a király szine előtt megállott
+mint a peczek s azt kérdi aztán tőle:</p>
+<p>– Mit parancsolsz fölséges király?</p>
+<p>– Azt parancsolom, szidom a lelkedet bestelélek – förmedt rá a
+király nagy mérgesen – azt parancsolom, hogyha egy 24 óra elforgása
+alatt a kerek föld minden farkasait össze nem tereled a város
+végére: leüttetem a fejed gombját! <span class="pagenum"><a name=
+"Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p>
+<p>A Miklóst, mintha pofon ütötték volna, nagy szomoruan, lesütött
+fejjel bandúkolt ki a királyi rezidencziából; de még otthon sem
+tett egyebet, mint a két karjával feltámasztotta az állát s búsult
+keservesen, mint a ki a siralomházban van.</p>
+<p>Egyszer a mint ott legjavában búsul és bánkódik, eszébe jut,
+hogy, ho, van még neki egy harmadik sipja is, melyet ép a farkasok
+királyától kapott.</p>
+<p>Miklósnak sem kell több, ízibe előveszi a sipot valahonnan a
+csuhájából és bele fújt.</p>
+<p>Ime! egyszerre, mint varázslat, előtte termett a farkaskirály,
+ki azt találja tőle kérdezni:</p>
+<p>– Mit búsulsz, mit bánkodol olyan keservesen szép Miklós?</p>
+<p>– Hogyne búsulnék, hogyne bánkodnám, mikor az a kutyának való
+király azt parancsolta: hogyha 24 óra elforgása alatt a kerek föld
+minden farkasait a város végére össze nem gyüjtöm: csúf halállal
+múlok ki.</p>
+<p>– Ha csak ez a bajod, ugy kisebb gondod is nagyobb legyen ennél…
+hát ki vagyok én <span class="pagenum"><a name="Page_89" id=
+"Page_89">-89-</a></span> he? nem-e a farkaskirály? azért csak ülj
+fel a hátamra s menjünk ki a város végére s ott aztán, itt van ez a
+kis síp, csak ebbe fúj bele, majd meglátod, hogy a kerek föld
+minden farkasai te körödbe gyülnek. Majd csattogtatják a fogukat te
+reád, de te semmitől se tarts, mert téged nem bántanak.</p>
+<p>Ugy is lett. – Miklós felült a farkaskirály hátára, ki ízibe a
+város végére paripázott vele, hol aztán a kis sípba bele is
+fújt.</p>
+<p>Ime egyszerre minden oldalról csakugy csörtetett elő a sok
+farkas, hogy jobban se kellett s ugyancsak csattogtatták a fogukat
+a mi Miklósunkra, de azért egy se bántotta.</p>
+<p>Mikor a farkasok mind együtt voltak, megszólal a farkaskirály s
+azt találja mondani a mi Miklósunknak:</p>
+<p>– No Miklós, nesze itt van ez az ostor s hajtsd vele ezt a
+farkascsordát a királyi rezidenczia felé; mert éhesek a farkasok,
+mert éheznek tizenegy gonosz bátyád húsára és vérére.</p>
+<p>A mi Miklósunk kezébe kapja az ostort, és a sok farkast mind,
+mind a királyi rezidenczia felé terelte. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span></p>
+<p>Meglátja a király az iszonytató farkas csordát, mely az egész
+utczát, tért, királyi rezidenczia udvarát elözönlötte, pedig még a
+végét be se látta, szörnyüképen megijedt s intett a Miklósnak.</p>
+<p>– Jól van már fiam Miklós; jól van már, elhiszem, hogy
+ezermester vagy, csak a farkasokat tereld vissza, mert, minden
+pereputyostul együtt megesznek!</p>
+<p>De a farkaskirály csak biztatta a Miklóst ilyeténképen:</p>
+<p>– Hajts, hajts, többet igér, többet ád; – hajts hajts, többet
+igér, többet ád.</p>
+<p>És Miklós ujra szóritani kezdte a farkasokat, melyek már az
+egész rezidenczia udvarát elözönlötték.</p>
+<p>– Édes fiam Miklós, lekiáltott a király az ablakból, tizenkét
+kas pénzt adok, csak a farkashajtással hagyj fel!</p>
+<p>De a farkaskirály még mindegyre biztatta a mi Miklósunkat.</p>
+<p>– Hajts hajts, többet igér, többet ád; hajts hajts, többet igér,
+többet ád.</p>
+<p>És Miklós annál jobban szoritotta a farkascsordát; <span class=
+"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> ugy, hogy
+már azok az ablakokra és falakra is kezdtek felugrándozni.</p>
+<p>Kérésről a király könyörgésre forditotta a dolgot.</p>
+<p>– Édes Miklós fiam! jaj, neked adom a fele-királyságomat, csak a
+farkasoktól szabadits meg!</p>
+<p>De a farkaskirály még mindegyre biztatta:</p>
+<p>Hajts, hajts, többet igér, többet ád; hajts hajts többet igér,
+többet ád!</p>
+<p>És Miklós annál jobban szoritotta a farkascsordát; ugy, hogy már
+a rezidenczia szobáit is elözönlötték.</p>
+<p>– Édes Miklós fiam! könyörgött a király, jaj, neked adom
+fele-királyságomat és egyetlenegy leányomat is, csak a farkasoktól
+szabadits meg!</p>
+<p>A sok farkas a tizenegy gonosz testvért kihuzta a szobából s ott
+a király szeme láttára diribről darabra tépték.</p>
+<p>– No Miklós, szólt a farkaskirály, most már elég: azért fúj csak
+bele annak a sípnak a kisebbik lyukába! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p>
+<p>Miklós aszerint cselekedett és a sok farkas, mintha soha se lett
+volna egy is, eltünt. Miklós aztán megkapta a királykisasszonyt és
+a fele-királyságot és a király holta után az egész birodalom felett
+ő uralkodott. Majd anyját, apját is elhozatta és még most is élnek
+nagy boldogan, hogyha meg nem haltak.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_93" id=
+"Page_93">-93-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT04" id="CHAPT04"></a>A KÁRVALLOTT JUHÁSZ.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_94" id=
+"Page_94">-94-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
+"Page_95">-95-</a></span></p>
+<p>Volt egyszer a világon egy juhász, kinek a keze alá adott
+jószágból minden istenadta éjszaka egy juhát elvitték. Hogy
+kicsoda, azt senki sem tudhatta, még maga a számadó sem, ki
+éjjel-nappal maga vigyázott fel a juhokra, csak azt hallotta, hogy
+a kutyák elkezdnek ugatni, de hogy kire vagy mire, azt sohasem
+láthatta, aztán a juhok megugranak s már reggelre megint hiányzik
+egy darab jószág.</p>
+<p>Ezen a számadó-juhász szörnyen elbúsulta magát s most is ott
+búsul az akol előtt, hogy ő neki már ennyi kára, annyi kára
+van.</p>
+<p>A mint ott a legjavában búsul, arra vetődik egy czigány, ki
+megállott a juhász előtt s azt kérdi tőle:</p>
+<p>– Mit búsulsz, mit bánkódol számadójuhász olyan keservesen?
+<span class="pagenum"><a name="Page_96" id=
+"Page_96">-96-</a></span></p>
+<p>– Jobb ha nem is kérded more, mikor ugy se tudsz rajta
+segiteni!</p>
+<p>– Azt a piros szerencséjét, már hogy ne tudnék rajta segíteni,
+mikor ezermester vagyok, csak beszéld el nekem a te szived
+szomoruságát!</p>
+<p>– Biz én more, nem búsulok egyebért, mint azért, hogy minden
+istenadta éjszaka elvesz egy juhom. Hogy ki viszi el, mi viszi el,
+azt senkisem tudja megmondani, de még magam se, bár már egy álló
+hét óta nem húnyom be a szememet, s nem veszek észre egyebet, csak
+hogy a kutyák elkezdenek csaholni, a juhok pedig ekkor megugranak s
+már reggelre kelve ismét odavan egy jószágom.</p>
+<p>– Ha csak az a baj, szólt a more, kisebb gondod is nagyobb
+ennél, mert majd felvigyázok én, majd megcsípem én a tolvajt, csak
+bizd rám, csak egy marok túrót adj.</p>
+<p>A számadó-juhász adott a czigánynak egy marok túrót, a more
+pedig ugy estende bevette magát a juhakolba s várta a jó
+szerencsét.</p>
+<p>Csak vár, csak vár, egyszer ugy éjféltájban csaholni kezdnek a
+kutyák, a juhok pedig megugranak. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> Itt a czigány, bár majd
+kinézte a szemét, nem lát senkit sem, de azért felkiáltott:</p>
+<p>– Azt a piros szerencséjét leteszed azt a juhot s jöszte velem
+birkózni!</p>
+<p>Az ördög, mert ki lehetett volna más, letette a juhot s odament
+a czigányhoz.</p>
+<p>– Hallod-e te hitvány czigány, birkózni ugyan nem birkózom meg
+veled, de ha megcselekszed azt, a mit én, akkor elhiszem, hogy erős
+ember vagy.</p>
+<p>– Megcselekszem, de még több kunsztot is mutatok, csak hagy
+halljam, hogy mi légyen az?</p>
+<p>– Az biz nem egyéb, mint keressünk két egyforma követ, egyet a
+te számodra, egyet pedig az enyémre, s ha te azt a követ ugy össze
+tudod lisztté morzsolni, mint én: akkor elhiszem, hogy erős ember
+vagy, akkor jöszte velem a pokolba, kifizetem duplán az ellopott
+juhok árát.</p>
+<p>Aztán kerestek két egyforma követ, melynek egyikét az ördög a
+czigánynak adta, a másikát pedig magának tartotta meg.</p>
+<p>– No more, ide nézz, hogyha akarsz valamit látni, – szólt az
+ördög s a követ ugy összemorzsolta a markában, hogy lisztté vált.
+<span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
+"Page_98">-98-</a></span></p>
+<p>– No more, szólt ismét az ördög, ezt tedd meg.</p>
+<p>– Bakatel az egész dolog, mert az még csak kis Miska, de ezt
+tedd meg ördög, hogy necsak lisztté váljék a kő a markodban, hanem
+vizet sajtolj ki belőle! S ezzel a czigány kivette a kebeléből a
+marok-túrót s addig addig szoringatta, mig egy pár csepp savó ki
+nem csordult belőle.</p>
+<p>– No ezt tedd meg, hogyha legény vagy a talpadon! szólt a
+czigány.</p>
+<p>De biz az ördög hasztalan szoringatta a markában a követ, mert
+biz abból csak nem tudott vizet kifacsarni.</p>
+<p>– No czigány, szólt az ördög, most már elhiszem, hogy erős ember
+vagy: azért jöszte velem a pokolba, megfizetem a juhok árát.</p>
+<p>Aztán mind az ördög, mind a czigány elindultak a pokolba s mikor
+odaértek, a czigányt az ördög keresztülvezette harminczhárom szoba
+során, hogy majd nem tud kivergődni a pokolból; de a czigánynak is
+volt ám esze s mindegyik szoba ajtó sarkánál egy-egy kártyát
+hullatott el.</p>
+<p>A harminczharmadik szobában tövis ágyon, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span>
+vasszegekkel töltött párnán hevert az ördög anyja, ki már olyan vén
+volt, hogy nem birta felnyitni a maga szemét.</p>
+<p>– No anyám, szólt az ördög, add ide csak a pénzes-pincze
+kulcsát, mert itt van a más világról egy czigány, ki hétszerte
+erősebb mint én, ki kifogott rajtam; mert mig én csak lisztté
+tudtam morzsolni a követ, addig ő vizet is tudott facsarni
+belőle.</p>
+<p>– Ehj fiam, hozd el csak azt a 12 szál vasrudat, támogasd fel a
+szememet, hogy hagy nézzem én is azt a czigányt.</p>
+<p>Az ördög aztán a 12 szál vasrudat elhozta s feltámasztotta
+azokkal édes anyja szemét. Az ördög anyja végig nézi a czigányt
+tetőtől talpig s ekkor azt mondja a fiának:</p>
+<p>– Hiszen fiam, ez csak egy hitvány czigány! azért menjetek ki
+ide meg ide az erdőre s ki több fát haza tud hozni a hátán, az
+legyen a nyertes.</p>
+<p>Itt mind az ördög, mind czigány kimegyen az erdőre s mikor
+odaértek: az ördög csak elkezdi a nagy szál fákat tövestül
+kiszaggatni s hányja rakásra, – a czigány pedig kivett a kebeléből
+egy gombolyag háziczérnát s elkezdi <span class="pagenum"><a name=
+"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> vele az egész erdőt
+össze-vissza kötözgetni. Az ördög csak nézi egy darab ideig, csak
+nézi, hogy mit csinál a czigány, végre nem állhatta szó nélkül s
+kitört belőle az igazság.</p>
+<p>– Mit csinálsz te czigány?</p>
+<p>– Mit csinálok, mit csinálok?! én csak nem fogok egy pár darabka
+fával haza sétálni, mint te, hanem egyszerre elviszem az egész
+erdőt!</p>
+<p>– Jaj, csak hagyd abba, inkább kifizetem a juhok árát
+háromszorosan!</p>
+<p>Igy megint a czigány lett a nyertes. Aztán hazamentek mind a
+ketten, de biz egyik se vitt haza egy szálka fát sem.</p>
+<p>– Anyám! szólt az ördög, add ide a pénzes-pincze kulcsait, mert
+a czigány megint kifogott rajtam; az egész erdőt összekötözte s
+egyszerre mind el akarta hozni.</p>
+<p>– Ehj fiam, szólt az ördög anyja, hozd el csak azt a 12 szál
+vasrudat, támogasd fel a szememet, hogy hagy nézzem meg még egyszer
+azt a czigányt.</p>
+<p>Az ördög aztán a 12 szál vasrudat elhozta s feltámogatta azokkal
+édes anyja szemét. Az <span class="pagenum"><a name="Page_101" id=
+"Page_101">-101-</a></span> ördög anyja aztán tetőtől talpig végig
+mérte a czigányt s ekkor azt mondja a fiának:</p>
+<p>– Hiszen fiam ez csak egy hitvány czigány! azért tegyetek még
+egy próbát s ki jobban tud szaladni, az legyen a nyertes.</p>
+<p>Itt mind az ördög, mind a czigány kimegyen a mezőre, hát látja a
+czigány hogy egy südő nyul alatt fekszik ám a bokorban. Rögtön
+megállitotta az ördögöt.</p>
+<p>– Hallod-e te gonosz lélek, nekem csak egy kis öcsém van, az is
+jobban tud szaladni mint te, hát én akkor hogyne tudnék; de mikor
+elkiáltom magam, hogy szaladj, már akkor indulj el, mert az ott
+hagy el, a hol előtalált.</p>
+<p>Itt a czigány elkiáltja magát, a kis nyúl pedig kiugrik a
+bokorból s szaladásnak eredt, az ördög utána, de biz az nem érte
+utól, nem hogy elhagyta volna.</p>
+<p>Az ördög aztán visszament az anyjához s azt mondja annak, szót
+szólván:</p>
+<p>– Anyám! add ide a pénzes-pincze kulcsait, mert a czigány megint
+kifogott rajtam; mert csak egy kis öcscsével futottam versenyt, de
+még azt se értem utól, nem hogy őt. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p>
+<p>– Ehj, fiam, szólt az ördög anyja, hozd el csak a 12 szál
+vasrudat, támogasd fel a szememet, hagy nézzem meg még egyszer azt
+a czigányt.</p>
+<p>Az ördög aztán a 12 szál vasrudat elhozta, feltámogatta azokkal
+édes anyja szemét. A vén asszony pedig tetőtől talpig végig mérte a
+czigányt s aztán felkiáltott:</p>
+<p>– Ehjnye fiam, hisz ez csak egy hitvány czigány! azért tegyetek
+még egy próbát: menjetek el ide meg ide a kúthoz s a ki több vizet
+haza tud hozni, az legyen a nyertes.</p>
+<p>Aztán mind a ketten kimentek a kúthoz s mikor odaértek, az ördög
+telehuzott egy hat akós kádat vizzel, hogy majd azt a hátára veszi
+s hazaviszi, – a czigány pedig elővette két krajczáros bugyliját s
+körül-körül kezdte vele ásni a kútat. Az ördög csak nézi egy darab
+ideig, hogy mit csinál a czigány, végre nem állhatta szó
+nélkül.</p>
+<p>– Mit csinálsz te czigány?</p>
+<p>– Mit csinálok, mit csinálok?! hát csak azt csinálom, hogy ki
+akarom a kutat ásni s a mi viz van benne, egyszerre hazaviszem.</p>
+<p>– Jaj, csak hadd abba, inkább kifizetem az ellopott juhok árát,
+csak hadd abba, mert <span class="pagenum"><a name="Page_103" id=
+"Page_103">-103-</a></span> megölne a szomjúság, mert a nélkül is
+meleg van a pokolban!</p>
+<p>Igy megint a czigány lett a nyertes.</p>
+<p>Aztán mindketten hazamentek s otthon csak elkezdi az ördög:</p>
+<p>– Anyám! add ide a pénzes-pincze kulcsait, mert a czigány ujra
+kifogott rajtam; mert gondold meg csak, az egész kút vizét
+egyszerre haza akarta hozni.</p>
+<p>– Ehj fiam, szólt az ördög anyja, hozd el csak azt a 12 szál
+vasrudat, támogasd fel a szememet, hogy hagy nézzem meg egyszer azt
+a czigányt.</p>
+<p>Az ördög aztán ujra behozta a 12 szál vasrudat s ismét
+feltámogatta azokkal édes anyja két szemét. A vén asszony pedig
+tetőtől talpig végig mérte a czigányt s ekkor felkiáltott.</p>
+<p>– Ehjnye fiam, hisz ez csak egy hitvány cigány! Node, mivel
+három próbát már kiállott s mégis ő lett a nyertes: ma már ne erezd
+útnak, hanem fektesd le a szomszéd szobába a vaságyra.</p>
+<p>Ugy is lett. – A czigányt megmarasztották még egy éjszakára s
+belefektették a vasnyoszolyába; <span class="pagenum"><a name=
+"Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> de ő kigyelme élt a
+gyanuperrel, mert hisz minek lett volna az a nagy szivesség: ezért
+ott hallgatódzott a kulcslyukon.</p>
+<p>Csak fülel, csak fülel, egyszer csak elkezdi ám a vén
+asszony:</p>
+<p>– Ehj fiam, hát mire való neked az a 12 mázsás vasbuzogány,
+hogyha nem arra, hogy azt a hitvány czigányt kollintsd vele főbe,
+he?!</p>
+<p>– Igaz biz az édes anyám, hisz ez eszembe se jutott.</p>
+<p>A czigány pedig ezt mind jól hallotta. Ennek sem kellett több,
+egy nagy fát fektetett a maga helyére, fejnek pedig vasfazekat
+boritott le.</p>
+<p>Itt bejön az ördög a 12 mázsás vasbuzogánynyal, fölemelé s
+akkorát ütött a vasfazékra, hogy az ugy ellapult mint valami laska
+mintha az istennyila ütött volna bele.</p>
+<p>– Hej, pajtás, kiáltott a czigány, ne simogasd a fejemet azzal a
+12 mázsás vasbuzogánynyal!</p>
+<p>Az ördög csak ekkor ijedt el, hogy milyen kemény feje van annak
+az átkozott czigánynak rögtön elvetette a vasbuzogányt s a
+czigánynyal együtt lementek a pinczébe s kimért annak <span class=
+"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> egy
+zsák aranyat, már mint az ellopott juhok árát. A czigány megse
+birta mozditani azt a zsák pénzt, azért ujra a politikához fogott
+ilyeténképen:</p>
+<p>– Hallod-e ördög pajtás, ugy-e én nem hoztam ide a juhokat,
+azért az árát itt föl se veszem, hanem fizesd ki a más világon,
+hozd el a válladon ezt a zsákpénzt; különben…</p>
+<p>– De, hogy menjek én a te családod közé, hogyha oly erősek
+vagytok, hisz mindjárt agyonvertek!</p>
+<p>– Azt a piros szerencséjét, attól ne tarts, hisz itt vagyok én,
+mert még mikor azt mondják: „Szosz kere dáde“ még ekkor ne félj, de
+ha ezt mondják „Dikhecz“ már akkor szaladj, mert jót nem állok
+érte, hogy a kisebbiket nem huzod.</p>
+<p>Az ördög aztán a hátára vette a zsákpénzt, csakhamar elértek a
+más világra, a czigány putrija elé. Itt a sok purdé, apraja-nagyja
+ki szalad a dáde elébe s kérdik:</p>
+<p>– Szoszkere dáde?</p>
+<p>– Dikhecz, mi van a zsákban?</p>
+<p>De mikor az ördög meghallotta ezt a szót <span class=
+"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span>
+„dikhecz“ levetette a zsákpénzt s ugy elszaladt, mintha soha ott
+nem lett volna.</p>
+<p>A czigány aztán kifizette a juhásznak a juhok árát s a megmaradt
+pénzen barátságosan megosztozkodtak; feleközepe lett a czigányé,
+feleközepe pedig a juhászé.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_107" id=
+"Page_107">-107-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT05" id="CHAPT05"></a>A CSODA-FALEVELEK.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
+"Page_108">-108-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
+"Page_109">-109-</a></span></p>
+<p>Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a világon egy fiatal kalmár
+s ennek egy gyöngyadta felesége. Hogyim az egy pár cseléd szép
+volt, fiatal volt, halálba szerették egymást, ugyannyira, hogy
+fogadást tettek, hogyha valamelyik közülök elébb megtalálna halni,
+mint a másik: a kalmár nem házasodik még többé, az asszony pedig
+nem cseréli fel más-névvel az ura nevét.</p>
+<p>No jól van, mi történik a dologból, mi nem, egyszer a szép
+asszony megbetegszik, meghal s el is tették öröknyugalomra a
+kriptába; de az ura annyira szerette a feleségét, hogy egész
+tengernyi éjszakákon keresztül a koporsó mellett virradt meg.
+Egyszer a mint ott siratgatja a feleségét, hát látja, hogy egy nagy
+kigyó kibujik egy lyukból s egyenesen a felesége koporsójának tart.
+<span class="pagenum"><a name="Page_110" id=
+"Page_110">-110-</a></span></p>
+<p>– Ehjnye te csunya féreg, szólt a kalmár, csak nem mászod meg a
+feleségem koporsóját a szemem láttára, hiszem azt azt egyet! s
+ezzel kihúzta az oldalán fityegő szablyáját s a nagy kigyó fejét
+leszelte. A nagy kigyó teste ott hentergett a földön, de a feje
+fölkerekedik, térűl-fordul, be a lyukba, majd visszajövén, három
+csoda-falevéllel, elég az hozzá, a feje odaragadt a testéhez s
+aztán elment a maga utjára, a három csoda-falevelet pedig ott
+hagyta.</p>
+<p>A kalmárfi, hogy, hogy nem, a három falevelet fölvette s mintha
+az isten sugta volna, felnyitotta az üveg koporsót s egyet a
+felesége szivére tett, kettőt pedig a két mellére s ime! a halott
+megmozdult, majd lélekzetet vett, majd ismét megrázkódván,
+felnyitotta a szemét, felült s kilépett az üvegkoporsóból.</p>
+<p>Ki volt most boldogabb mint az egy pár cseléd, mikor ujra
+egymásé lehettek s ujra szerethették egymást, mint a páros
+galamb.</p>
+<p>De itt a kalmárnak hosszu útra kelletvén mennie portékákért,
+kedves feleségétől nagy könyhullatások között elbúcsuzott, s
+elment. De mig odajárt, a fiatal menyecske egy generálissal
+összeszürte a levet s elszökött vele idegen országba. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span></p>
+<p>Mikor a kalmár nagy fáradtan hazavetődött a hosszú útról, csak
+ekkor vette észre, hogy oda a szép asszony, nincs szép asszony.
+Volt, nincs, elszökött a generálissal. Szörnyű nagy búsultában
+mindenét pénzzé tette s elindult országvilágszerte bujdokolni.</p>
+<p>Csak mén, csak mendegél hétedhét ország ellen, még az
+operencziás tengeren is túl, egyszer egy gyászszal bevont városba
+érkezett; az egész város fekete posztóval volt bevonva s az emberek
+olyan szomoruan jártak-keltek az utczán, mintha mindegyiknek
+halottja lett volna, kit reggel, délben és estve mindig
+sirathatott.</p>
+<p>Halott volt az igaz, az egész város halottja; mert a királynak
+egyetlen egy 18 éves leánya feküdt a teritőn. Ezért volt az egész
+város feketével, gyászszal bevonva.</p>
+<p>Itt a kalmár, mit mit nem cselekedett, kapja a lelkét,
+felöltözött orvosi ruhába, beállitott a király színe elébe, ki még
+most is feketébe öltözve egyetlenegy kedves leánya kimultát
+siratta.</p>
+<p>– Adjonisten jó napot fölségednek! köszönt neki az orvos-ruhában
+felöltözött kalmár.</p>
+<p>– Fogadj isten orvos! hát mi járatban vagy? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span></p>
+<p>– Mi tűrés tagadás, fölséges uram, én biz nem egyébért fordultam
+fölségedhez, mint annak a megtudása végett, hogy mit adna fölséged
+annak az embernek, a ki egyetlenegy legkedvesebb leányát ismét
+életre tudná hozni?</p>
+<p>– Oh jó ember, hát mit adnék egyebet, mint a felekirályságomat a
+leányommal együtt!</p>
+<p>– No, ha fölséged nekem is megadja azt a mit igért, nekem is
+ideadja a felekirályságot és vele együtt a királykisasszony kezét:
+itt van parolás tenyerem, hogy én leszek az az ember, a ki
+egyetlenegy kedves leánya drága világát ismét visszaadja, s nem
+kérek egyebet, mint azt, hogy vagy három óráig egyes egyedül
+lehessék abban a szobában, a melyikben kiterítve fekszik a
+királykisasszony.</p>
+<p>A király mindenbe beleegyezett, csakhogy aztán fel legyen ám
+támasztva egyetlenegy legkedvesebb leánya. Az orvosruhában
+felöltözött kalmár pedig nem tett egyebet, mint bemenvén a halottas
+szobába, ajtót, ablakot bezárt, becsinált, hogy azon egy teremtett
+lélek se lásson be, majd felhajtotta a halott-takarót s a
+királykisasszony szűz testére felrakta a csodafaleveleket. Egyet a
+szivére tett, kettőt pedig <span class="pagenum"><a name="Page_113"
+id="Page_113">-113-</a></span> a két cziczi dombja alá s ime! a
+halott megmozdult, lélekzetet vett, majd megrázkódván, felült s
+leszállt a deszkáról.</p>
+<p>Ha szép volt a kalmár elébbi felesége, de a királykisasszony
+hétszerte szebb s hogy meglátták egymást, azt mondták egymásnak:
+„Én a tiéd, te az enyém, ásó kapa se választ el egymástól.“ A
+király pedig rájuk adta az áldást és a pap összeadta az egy pár
+cselédet.</p>
+<p>Igy a nagy szomorúságból nagy vigasság lett; a halottas tor
+helyett lakodalmat laktak s térdig jártak abba a jóféle sárga
+tyúkhús levesben, s még az árva gyermeknek is akkora kalács volt a
+kezében, hogy majd letörte a derekát.</p>
+<p>Mikor a mézes-mákos hetek elmultak, az ifjú király, már mint a
+mi kalmárunk és a felesége, útrakeltek, hogy össze-vissza járják az
+országot s a hol lehet, gyámolitsák az ügyefogyottakat és segítsék
+a szegényt. A mint igy utazgattak, egyszer abba a városba találtak
+vetődni, hol a generális és a kalmár elébbi felesége lakott.</p>
+<p>De az ifjú király és a felesége, hogy föl ne ösmerjék addig, mig
+ők nem akarják, paraszti ruhában öltöztek fel s mint ilyenek egy
+csárdába <span class="pagenum"><a name="Page_114" id=
+"Page_114">-114-</a></span> vetődtek be. A csárdában ott ivott
+három vén huszár; mulattak kedvükre s ugyancsak benéztek a kancsó
+fenekére, mert már egy kicsit kótyagosak is valának.</p>
+<p>A király meg a felesége ugyanazon asztalhoz ültek, hol a három
+vén huszár pityizálgatott. A huszárok emberség-tudók valának s egy
+közülök mindjárt megkinálta a királyt a telt palaczkkal,
+mondván;</p>
+<p>– Igyál földi, te érted is meghalt a Jézus!</p>
+<p>A király elvette a palaczkot s jót huzott belőle, majd ő is
+parancsolt egy itcze bort s visszakinálta a huszárt, mondván:</p>
+<p>– Igyék vitéz uram, mert kendért is leesett a varju a fáról!</p>
+<p>A huszár elvette a telt palaczkot s jót huzott belőle, majd
+vissza akarta tenni a király elébe, de az intett neki, hogy a
+többieket is kinálja meg.</p>
+<p>Addig addig ittak a huszárok, hogy a pénzük sehogy sem futotta
+ki a bor árát, a korcsmáros pedig az apja fiának se adott
+rovásra.</p>
+<p>Mit volt mit tenni az egyik huszárnak, ki legtöbbel tartozott,
+haza is kellett volna már menni, mert régen elfújták már a
+takarodót, itt is szeretett volna maradni, mert nagyon <span class=
+"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span>
+mulatnékja volt, a korcsmáros pedig, mint mondám, nem adott
+hitelbe, kapja a lelkét, leoldozta az oldalról a kardját, odadobta
+a csaplárosnak, hogy hozzon bort.</p>
+<p>A király mindezt jól látta, de nem szólt egyebet, csak azt
+kérdezte a vén huszártól:</p>
+<p>– Hej, vitéz uram, mit csinál kend holnap kard nélkül, mikor ki
+kell rukkolni, mert itt lesz a király?</p>
+<p>– Mi csinálok, mi csinálok, az az én gondom; mert voltam én már
+nagyobb bajban is, mégis kivágtam magamat a ki áldója van, hisz
+azért teremtett az isten huszárnak! aztán legfeljebb is, ha
+észreveszik is, az lesz a dolog vége, hogy huszonötöt rám
+hegedülnek, aztán punktum!</p>
+<p>No jól van, ez abba maradt. – Reggelre kelve a király és a
+felesége tisztelgésére az egész huszárezred kirukkolt; ott volt a
+generális is, meg aztán a felesége is, már mint a király első
+oldalbordája, meg aztán az a vén huszár is a ki kardját beitta, s
+ki az aczél kard helyett, még azon éjszaka fakardot faragott
+magának s azzal rukkolt ki.</p>
+<p>A király mindjárt észrevette, hogy melyik huszár volt az, a ki a
+kardját beitta. Odamegyen <span class="pagenum"><a name="Page_116"
+id="Page_116">-116-</a></span> hozzá s keményen végig nézte, majd
+parancsolta neki, hogy álljon ki a glédából: a huszár kiállott.
+Most a király azt parancsolta, hogy szúrja keresztül a lovát s
+ekkor a huszár nagy keservesen föltekintett az égre s
+felkiáltott:</p>
+<p>– Istenem, tégy csodát, változtasd a kardomat fává, hogy ne
+szúrhassam keresztül ezt az áldott jó pára jószágot!</p>
+<p>A király elnevette magát a huszárfogáson, és igen megtetszett
+neki a vén vitéz.</p>
+<p>Aztán a huszár a kardjára tekintett, mondván:</p>
+<p>– Köszönöm istenem, hogy meghallgattad a kérésemet, hogy fává
+változtattad a kardomat!</p>
+<p>A király aztán a vén huszárt azonnal megtette generálisává, a
+volt generális- és az első feleségével pedig törvényt láttatott s a
+regement hohérjával mind a kettőt kiseprőztette az országból.</p>
+<p>Eddig volt, mese volt, talán igaz se volt, a kinek esze van ezt
+se hiszi talán.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_117" id=
+"Page_117">-117-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT06" id="CHAPT06"></a>A MOSTOHA ÉS AZ ÉDES
+GYERMEK.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
+"Page_118">-118-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_119" id=
+"Page_119">-119-</a></span></p>
+<p>Volt egyszer a világon egy szegény asszony s ennek két fia, kik
+közül az egyik édes gyermeke volt, a másik pedig mostoha.</p>
+<p>A szegény mostoha gyermeknek igazán mostoha volt a dolga; mert
+mig az édest réztepsiben sült pogácsával dugdosta az anyja, addig
+az a másik kenyérben sem evett eleget; mert mig az édesre egy héten
+háromszor is adtak tisztát, addig a mostoha három hétben sem kapott
+egyszer; mert mig az édes uj ruhában járt, uj szüre, uj czizmája,
+uj kalapja és nyakravalója volt, addig az árva csak viseltet
+hordott, fótos szür, fótos csizma, lyukas kalap s rongyos
+nyakravaló volt rajta, s mikor már annyira nőtt, hogy megbirta a
+maga kenyerét keresni, azt mondták neki, hogy menjen istenhirével
+szolgálatot keresni. A mostohája sütött az útra neki hamuban sült
+pogácsát. <span class="pagenum"><a name="Page_120" id=
+"Page_120">-120-</a></span></p>
+<p>El is ment az szívörömest, csakhogy egyszer a mostohájától
+megszabadulhatott.</p>
+<p>A mint mén, mendegél, egyszer egy nagy terepély cserfa alá
+érkezett s hogyim fáradt is volt, éhes is volt: leült a nagy
+terepély cserfa alá, elővette a tarisznyáját, kibontotta s kivette
+belőle a hamuban sült vakarót; de a mint ketté akarja törni, honnan
+honnan nem, egy kis róka áll előtte, s enni kért, mondván:</p>
+<p>– Hallod-e te jó mostoha fiú, hogyha szépen megkérnélek, nem
+adnál nekem abból a hamúban sült vakaróból?</p>
+<p>– Adok biz én, mert jut is, marad is s ezzel a mostoha fiú
+kétfelé törte a vakarót s feleközepét a kis rokának adta.</p>
+<p>A kis róka elvette a hamuban sült vakarót s mikor megette, azt
+mondja a mostoha fiúnak:</p>
+<p>– No mostoha fiú, jótét helyébe jót várj: azért itt van, tedd el
+ezt a három szál szőrömet, majd hasznát veszed még ügyes-bajos
+dolgaidban, csak égesd meg, vesd a tüzbe s én tüstént segitségedre
+leszek.</p>
+<p>No jól van, a mostoha fiú elvette a három szál róka-szört,
+eltette s a kis rókától elbúcsuzván, útnak eredt. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p>
+<p>Mén mendegél aztán hetedhét ország ellen, még az operencziás
+tengeren is túl, egyszer egy királyi rezidenczia elé ért. Bemegyen
+a rezidencziába, hát a király ép szemközt jött rá. Köszön neki
+–</p>
+<p>– Adjon isten jó napot fölségednek!</p>
+<p>– Fogadj isten mostoha fiú! hát mi járatban vagy?</p>
+<p>– Szolgálatot keresek.</p>
+<p>– Ép jókor jöttél; aratóra van szükségem, ha kedved tartja
+megfogadlak. Itt meg itt van háromszázhatvanhat zsákos földem
+tisztabúzával bevetve, ha ezt egy 24 óra elforgása alatt le nem
+aratod, kévébe nem kötöd, csomóba nem rakod, haza nem hozod s ki
+nem csépeled: leüttetem a fejedet, de ha azokat megcselekszed;
+három tarisznya pénzt mérek ki a számodra. Az egyikben lesz
+aranypénz, a másikban ezüstpénz és a harmadikban rézpénz.</p>
+<p>Itt a mostoha fiúnak csak akkor esett le az álla, mikor a király
+iménti beszédét meghallotta, de mit volt neki mit tenni, nem
+egyebet, mint azt, hogy nagy szomorúan kibandúkolt a
+háromszázhatvanhat zsákos föld szélére s hozzáfogott a munkához. De
+hiába serénykedett álló nap, mert biz ő kigyelme bár ugy dolgozott
+<span class="pagenum"><a name="Page_122" id=
+"Page_122">-122-</a></span> mint a kutya, hogy szinte a hátán
+csorgott a viz, nem aratott le nagyobb darabot, mint ez a ház
+földje, la, de még hozzá sötét estve is dolgozott. Hogy aztán nagy
+fáradtan kidölt a munkából, hogyim látta, hogyha szakadtáig
+dolgozik is, mégse arathatja le egy huszonnégy óra elforgása alatt
+azt a tengernyi életet, nemhogy még kévébe is kötözze, csomóba is
+rakja, haza is vigye s még ráadásul ki is csépelje, fel is
+szelelje, mondom, hogy ezeket mind fontolóra vette, sirva
+fakadt.</p>
+<p>Csak sirdogál, csak sirdogál, egyszer a mint ki akarja venni a
+kendőjét, hogy majd megtörli a szemét, kezébe akad a három szál
+rókaszőr. A mostoha fiúnak sem kell több, izibe tüzet rakott s
+belevetette a három szál rókaszőrt. Alig égtek ezek el, íme, előtte
+terem a kis róka, kérdvén:</p>
+<p>– Mit sirsz, mit rísz olyan keservesen mostoha fiú?</p>
+<p>– Hogyne sirnék, hogyne rínék, mikor a király azt parancsolta,
+hogyha egy huszonnégy óra elforgása alatt, ezt a háromszáz
+hatvanhat zsákos földet le nem aratom, kévébe nem kötöm, csomóba
+nem rakom, haza nem hordom, ki nem csépelem s fel nem szelelem: igy
+meg <span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
+"Page_123">-123-</a></span> úgy bánik velem; – ha pedig én
+mindezeket meg tudnám cselekedni: három tarisznya pénz lenne a
+jutalma. Az egyikben lenne aranypénz, a másikban ezüstpénz és a
+harmadikban rézpénz… Ezért fől az én fejem, ezért omlik az én két
+szemem könye!</p>
+<p>– Ha csak ez a bajod, kisebb gondod is nagyobb legyen ennél;
+csak te feküdjél szép csendesen s aludjál reggelig bátran, a többit
+pedig majd elvégzem én, csak bizd reám.</p>
+<p>Ugy is lett. – A mostoha fiú lefeküdt szép csendesen s el is
+aludt, a kis róka pedig elővett három kis sípot, megfújta mind a
+hármat s ime, az első hangjára a kerek föld minden egere, a
+másodikra a kerek föld minden hörcsöge, a harmadikra pedig a kerek
+föld minden galambja előtte termettek, melyeknek aztán kiadta a
+parancsolatot, hogy a búzát learassák, kévébe kötözzék, csomóba
+rakják, haza is hordják a király pajtájába, s otthon még ki is
+csépeljék, fel is szeleljék.</p>
+<p>Ezeknek se kellett kétszer parancsolni, mert az egerek ízibe
+hozzá láttak az aratáshoz, a hörcsögök kötözték és hazahordták, a
+galambok pedig szemenkint kiszedték a szép tiszta buzát;
+ugyannyira, hogy reggelre kelve mind <span class="pagenum"><a name=
+"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> a háromszázhatvanhat
+zsákos föld termése ott állt garmadában, hogy szinte gyönyörűség
+volt ránézni arra a drágalátos szemenszedett tisztabuzára!</p>
+<p>A király aztán ezt látva rögtön kimérte a három tarisznya pénzt
+a mostoha fiúnak, ki aztán hazafelé forditotta a szekere rúdját s
+mikor hazaért, a mostohája szinte elijedt ennyi temérdek pénz
+láttára, kérdvén:</p>
+<p>– Hát édes fiam, hol tettél szert ennyi tengernyi pénzre?</p>
+<p>– Hol tettem szert? hát itt meg itt lakozik egy király, s
+minthogy annak háromszázhatvanhat zsákos földjén levő termését egy
+huszonnégy óra elforgása alatt learattam, csomóba kötöztem,
+hazahordtam, kicsépeltem, kiszeleltem: hát az adta.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb
+a nagy semminél, de pengyom tóditsuk is, mert biz majd elfogy ez!…
+Már akár fogy el akár nem, elég az hozzá, hogy a szegény fiú
+mostohája tulajdon édes gyermekét is elküldte szolgálatot keresni.
+De már ennek nem hamuban sült pogácsát sütött az útra, hanem
+tejbe-vajba sült szép fehér vakarót, melyet egy tarisznyába kötve
+nyakába akasztván, <span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
+"Page_125">-125-</a></span> nagy szerencsekivánatok közt útnak
+eresztette.</p>
+<p>Megyen mendegél az édes fiú hetedhét ország ellen, még az
+operencziás tengeren is túl, ő is elérkezett a nagy terepély cserfa
+alá s hogyim fáradt is volt, éhes is volt, leült az alá, elővette a
+tarisznyát, kibontotta s kivette belőle a kakastejjel tejbe-vajba
+sült szép fehér vakarót; de a mint ketté akarja törni,
+honnan-honnan nem, a kis róka előtte terem s enni kér, mondván:</p>
+<p>– Hallod-e te édes fiú, hogyha szépen megkérnélek: nem adnál
+nekem abból a tejbe-vajba sült fehér vakaróból!</p>
+<p>– Bizony nem adok én, majd bizony hogy is ne, kaparj kurta,
+neked is lesz!</p>
+<p>A kis róka megszégyenülve tovább sompolygott, – az édes fiú
+pedig hogyim testét-lelkét megnyugasztotta, tovább ment.</p>
+<p>Ő is elért ahhoz a bizonyos királyhoz. – Köszön neki:</p>
+<p>– Adjon isten jó napot fölségednek!</p>
+<p>– Fogadj isten édes fiú! hát mi járatban vagy?</p>
+<p>– Szolgálatot keresek.</p>
+<p>– Ép jókor jöttél; aratóra van szükségem, ha kedved tartja
+megfogadlak. Itt meg itt van <span class="pagenum"><a name=
+"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> háromszázhatvanhat zsákos
+földem zabbal bevetve, ha te ezt egy 24 óra elforgása alatt le nem
+aratod, kévébe nem kötöd, csomóba nem rakod, haza nem hozod s ki
+nem csépeled: annyi botot üttetek rád, a hány nap van egy
+esztendőben; – ha pedig mindezt megcselekszed, három tarisznya
+pénzt mérek ki a számodra. Az egyikben lesz aranypénz, a másikban
+ezüstpénz és a harmadikban rézpénz.</p>
+<p>No jól van, itt az édes fiú nagy fittyre kimegyen a földre s
+hozzá látott a munkához; de biz ő kigyelme, ha nem mondom is
+elhihetik, a háromszázhatvanhat zsákos föld termését nem aratta le:
+ezért a királytól kikapta a maga jutalmát – háromszázhatvanhat
+botot, melyeket alig birt hazaczipelni, mert csakugy lézengett
+aztán mint a maszlagos hal, mint az agyonvert. S mikor valahogy
+nagy nehezen hazavánczorgott, jó édes anyja imhogy szörnyet nem
+halt drágalátos mákvirág fia esetén.</p>
+<p>Itt a mostoha fiúból gazdag ember lett, az édes fiú pedig
+szegény ember, kik még most is élnek, ha meg nem haltak.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_127" id=
+"Page_127">-127-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT07" id="CHAPT07"></a>A SZÁZ PÁR KÖRTVE ÉS
+ALMA.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_128" id=
+"Page_128">-128-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
+"Page_129">-129-</a></span></p>
+<p>Volt egyszer a világon egy fuvaros, ki itt meg itt, ezen meg
+ezen az uton haladva ugy elakadt, hogy se előre se hátra, se
+jobbra, se balra. Most már mitevő legyen, hova tudjon a lelke
+lenni, mikor sehonnan se mutatkozik segitség; embert még aranyért
+sem lehetett volna látni.</p>
+<p>A mint ott legjavában évődik s veszti a lelkét, egyszer, honnan,
+honnan nem, egy szőrös ördög termett előtte, ki senki más nem volt
+mint maga Plutó ő felsége.</p>
+<p>– Hallod-e te szegény ember, szólt az ördög, akkor kísegitlek a
+hinárból, hogyha megigéred, hogy nekem adod a házadból azt a
+legkedvesebb jószágodat, miről mitse tudsz, hogy van-e a világon,
+vagy nincsen.</p>
+<p>– Jól van, legyen a te szived szándéka szerént, neked adom a
+házamból azt a legkedvesebb <span class="pagenum"><a name=
+"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> jószágomat a miről én még
+mitse tudok.</p>
+<p>A fuvaros aztán elszámlálta az ördögnek, hogy mije van, a riska
+tehéntől és a két pókos lótól kezdve a legutolsó kerékszegig; de az
+ördög csak a fejét rázta, hogy ez sem az, az sem az.</p>
+<p>– Nekem tudtommal egyebem nincsen, azért a mi ezeken kivül
+találtatik a házamnál, neked adom.</p>
+<p>– Add ki hát irásban, kösd le a lelkedet, ird alá nevedet s
+kezed keresztvonásával erősitsd meg, hogy nekem adod azt a
+legkedvesebb jószágodat, miről mitse tudsz.</p>
+<p>A szegény fuvaros aztán az ördög által elkészitett kontraktust
+aláirta, keze keresztvonásával megerősitette, hogy annak odaadja
+azt a legkedvesebb jószágát, miről ő mitse tud.</p>
+<p>Az ördög aztán zsebre tette az irást, megfogta a kocsi rúdját s
+félkézzel ugy kirántotta, mintha soha el nem lett volna akadva
+abban a feneketlen kátyuban.</p>
+<p>– No szegény ember, most már megmondom, hogy mi az a
+legkedvesebb jószágod, miről mitse tudsz: azalatt az idő alatt, mig
+te <span class="pagenum"><a name="Page_131" id=
+"Page_131">-131-</a></span> odajártál, a felséged egy kis fiút
+szült, s ez az a legkedvesebb jószágod, kiről mitse tudtál. Most
+elmehetsz haza békével, de 18 esztendő mulva elmegyek a fiúért s
+elviszem magammal.</p>
+<p>S ezzel az ördög megfordult az egyik sarkán s ugy eltünt, mintha
+soha ott nem lett volna, – a szegény ember pedig nagy szomoruan
+hazafelé bandúkolt, ki, hogy az ördögöt mégis valahogy kijátszsza,
+kitanittatta a fiát s papnak szánta.</p>
+<p>De mikor a fiú már a 17 esztendőt is meghaladta s a 18-ikba
+fordult: a szegény ember meg a felesége mindig sirással fogadták,
+hogy ha megjött az iskolából. A fiú csak elnézte egy darab ideig,
+de már nem állhatta szó nélkül, s kérdést intézett az apjához és az
+anyjához.</p>
+<p>– Ugyan, tubus szüléim, nem felelnének egy kérdésemre?</p>
+<p>– S mi lenne az kedves fiam? kérdé egyszerre az apja is, anyja
+is.</p>
+<p>– Az biz nem egyéb, csak az, hogy mi dolog az, hogy én
+valahányszor megjövök az iskolából, mindég sirva-ríva találom
+kigyelmeteket?</p>
+<p>– Hahó kedves fiam, szólt az apjuk, mi türés-tagadás, már csak
+megmondjuk az igazat, <span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
+"Page_132">-132-</a></span> hogy mért omlik a mi szemünk könye,
+valahányszor kijösz az iskolából: az biz nem egyébért folyik, mint,
+egyszer ebben meg ebben az erdőben, ezen meg ezen az úton jőve
+elakadtam, még pedig olyan helyen, hogy máskor ott koczogva is
+eljöttek a lovaim, akkor pedig megse mozdultak. Hiába vettem ki a
+lőcsöt, hiába ütöttem-vertem a szegény pára jószágokat, hiába
+vesztettem velük a lelkemet, mert biz azok, ha mindjárt tüzes
+taplót kötöttem volna is a fülükbe, nem mozdultak, – segitség pedig
+sehonnan sem érkezett. A mint ott legjavában küzködöm, egy
+emberforma vetődik elém, ki azt találja nekem mondani: „Hallod-e te
+szegény ember, akkor kisegitlek a hinárból, hogy ha megigéred, hogy
+nekem adod a házadból azt a legkedvesebb jószágodat, miről mitse
+tudsz, hogy van-e a világon vagy nincs.“ – Én jó bolond létemre
+semmi roszat nem gyanitva, szavamat adtam s még rádásul irásban
+lekötöttem a lelkemet. Az a legkedvesebb jószágom pedig kiről mitse
+tudtam, senki más nem volt, mint te. S mikor az az átkozott csalfa
+emberforma, ki senki más nem volt, mint maga az ördögök királya,
+zsebre tette az irást, felém fordult, azt mondta nekem, hisz ugy az
+<span class="pagenum"><a name="Page_133" id=
+"Page_133">-133-</a></span> eszemben van, mintha csak tegnap
+történt volna: „Most elmehetsz haza békével, de 18 esztendő mulva
+elmegyek a fiúért s elviszem magammal.“ És az az óra kedves fiam,
+melyben elszakasztanak a szivünktől, mindennap közelebb-közelebb
+jön; mert mára 18-ik esztendőbe fordultál. Ezért omlik a mi két
+szemünk könye, ezért siratunk téged éjjel-nappal kedves fiam,
+hangos zokogással.</p>
+<p>– Ha csak ez a bajuk tubus szüléim, kisebb gondjuk is nagyobb
+legyen ennél, mert majd elmegyek én a pokolba, majd fölkeresem ott
+Plútó ő felségét, majd elvégzem én vele a dolgot s hacsak lehet,
+elhozom a kontraktust, hisz hát kárjába tanultam volna ki annyi
+iskolát?</p>
+<p>Aztán a szegény ember fia magára öltötte a papi ruhát, hona alá
+csapta a szent könyvet, kezébe vette a füstölőt és a szentelt
+viztartót, s elindult a pokol felé.</p>
+<p>Ment mendegélt aztán hetedhét ország ellen, még az operencziás
+tengeren is túl, egyszer a mint egy nagy vadon erdőben levő magas
+hegyen keresztűlment volna, egy hires zsivány útját állta; de
+hogyim látta az az istentől elrugaszkodott, hogy kivel van dolga,
+félreállt az útból. <span class="pagenum"><a name="Page_134" id=
+"Page_134">-134-</a></span></p>
+<p>– Hová-hová lelki atya? kérdi a zsivány.</p>
+<p>– Elmegyek a pokolba a kontraktusomért, felelt neki a
+kis-pap.</p>
+<p>– No ha már odamégysz, nézd meg az én helyemet is, hogy hol
+fekszem én holtom után? s ha erre találsz visszajőni, megvárlak itt
+ezen a helyen.</p>
+<p>No jól van, ez abba maradt. A szegény ember fia aztán tovább
+folytatta a maga útját; annyira-annyira, hogy egyszer mégis elért a
+pokol kapujáig. Bemegyen rajta s ekkor meggyujtotta a füstölőt, az
+ördögök pedig, a kiket elő-utó talált, mintha az istennyila
+kergette volna őket, futottak a tömjén szagától, mert az olyan volt
+nekik, mintha büdöskővel füstöltek volna az orruk alá.</p>
+<p>A kis-pap egyre tovább haladt, az ördögök pedig egyre tovább
+futottak a tömjénszag elől, orrukat, szájukat bedugván, egy se mert
+szemközt állni vele; mert az volt a boldog, a ki legelől
+futhatott.</p>
+<p>A szegény ember fia minden háboritás nélkül egész Plutó ő
+felsége királyi rezidencziájáig eljutott s hogy ideért, rányitja ő
+felségére az <span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
+"Page_135">-135-</a></span> ajtót s minden szó nélkül elkezdi
+füstölni az ördögöket.</p>
+<p>– Ki vagy, mi vagy, mit akarsz, mit kivánsz?? kiáltott rá a
+pokol királya.</p>
+<p>De a kis-pap mindezekre semmitse válaszolt, hanem egyre füstölt
+a tömjénnel.</p>
+<p>– Jaj, csak azzal a kénkőfüsttel hagyj fel, mert mindjárt
+szörnyet halunk! mit akarsz, mit kivánsz?</p>
+<p>De a kis-pap még ekkor se felelt az ördögök királya kérdésére,
+hanem elővette a szentelt vizet s el kezdte vele locsolni az
+ördögöket, kik hogyim nem volt menekülés, az orditás és bőgéshez
+fogtak, mert az olyan volt nekik, mintha kővel hajigálták volna
+őket.</p>
+<p>– Mit akarsz, mit kivánsz, mindent megadunk, csak azzal a
+kőhajigálással hagyj fel! kiáltott a király.</p>
+<p>– Akkor felhagyok, hogyha idadod a kontraktus-levelemet, még
+aztán megmutatod ennek meg ennek a hires zsiványnak a helyét a hol
+ő majdan fekszik.</p>
+<p>Plutónak az anyja ott feküdt a kuczkóban vasszegeken s ez
+kikiáltott a fiának.</p>
+<p>– Vesd oda annak a kutyának azt a levelet s mutasd meg annak a
+hires zsiványnak <span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
+"Page_136">-136-</a></span> leendő fekvő-helyét; mert mindjárt
+agyonver azzal a kövekkel!</p>
+<p>A pokol királya aztán odadta a szegény ember fiának a
+kontraktust s megmutatta a hires zsivány fekvő helyét.</p>
+<p>– Nézd, szólt Plutó, itt fog ezen az éles beretva-ágyon feküdni,
+alatta és felette pedig lobogós-lángos tüz ég egész ezer
+esztendeig.</p>
+<p>A szegény ember fia aztán zsebre tevén a kontraktust, kijött a
+pokolból s hazafelé forditotta a szekere rúdját. A hires zsivány
+pedig azon a bizonyos helyen megvárta a kis-pap érkeztét s azt
+kérdi tőle:</p>
+<p>– No megnézted-e azt a helyet, a hol én holtom után fekszem?</p>
+<p>– Meg, válaszolt a pap.</p>
+<p>– S mivel lesz az ágyam feneke kirakva?</p>
+<p>– Éles borotvával.</p>
+<p>– Mi lesz a fejem alatt a vánkus?</p>
+<p>– Égő zsarátnok.</p>
+<p>– Mi lesz a takaróm?</p>
+<p>– Lobogós láng.</p>
+<p>– S mennyi ideig kell ott nekem senyvedni?</p>
+<p>– Ezer esztendeig.</p>
+<p>– Hát nincs szabadulás a számomra? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span></p>
+<p>– Van; hogyha azt megcselekszed, a mit mondok: kit ütöttél
+legelőször agyon?</p>
+<p>– Az apámat.</p>
+<p>– S másodszor?</p>
+<p>– Az anyámat.</p>
+<p>– Megvan-e az a botod, a melylyel az apádat agyonütötted s mi fa
+az?</p>
+<p>– Megvan, itt van a kezemben. Mi fa, mi fa? ez biz nem egyéb,
+mint tőről vágott almafa.</p>
+<p>– Hát az a botod megvan-e, a melyikkel az anyádat agyonütötted s
+hát az mi fa?</p>
+<p>– Az otthon van s ha jól emlékszem, tőről vágott körtvefa.</p>
+<p>– Hát látod-e azt a nagy hegyet, mely itt előttünk az eget
+támasztja?</p>
+<p>– Látom.</p>
+<p>– No, ha látod, eredj föl annak a tetejébe, s ültesd el ott mind
+az almafa- mind a körtvefa-botot tővel lefelé s térden csúszva
+ebből a forrásvizből mindaddig hord a szádban azoknak a tövére a
+vizet s mindaddig öntözgesd, mig mind az almafa, mind a körtvefa ki
+nem hajt, virágot nem hoz s gyümölcsöt nem terem. Ha pedig egyszer
+kizöldül, kivirit, gyümölcsöt hoz a két gyilkos szárazfa:
+éjjel-nappal <span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
+"Page_138">-138-</a></span> sose hunyd be a szemedet, mert ha a
+gyümölcséből, nem többet csak egyet is ellopnak, minden munkád,
+minden fáradtságod dugába dőlne s ujra megint elszáradna a fa,
+lehullna róla a levél és gyümölcs. S mindaddig ki nem viritanának,
+mig azt a munkát, melyet elvégeztél, előlről nem kezdenéd; még
+ismét térden csuszva abból a bizonyos forrásból a szádba vitt
+vizzel mindaddig nem öntözöd, mig mind a kettő ujra ki nem hajtana,
+virágot nem hozna s gyümölcsöt nem teremne.</p>
+<p>S ezzel a kis-pap ott hagyta a zsiványt, ez pedig tüstént abban
+a szempillantásban fölment arra az irdatlan magas hegyre s a
+leghegyében mind a körtvefa-, mind az almafa-botot elültette egymás
+mellé, aztán két térdére esett s ezen csúszva elmászott ahhoz a
+bizonyos forrásvizhez melyet a kis-pap mondott neki. Mikor odaért
+telemeritette a száját s térden állva, térden csúszva felmászott
+ismét arra az irgalmatlan magas hegyre s megöntözte mind a
+körtvefa-, mind az almafabot tövét; – aztán ujra térdre esett, ujra
+elcsuszott a forrásvizig s telemeritvén a száját, ismét azon az
+úton és módon felmászott a hegy tetejére s megöntözte a szájában
+hozott vizzel mind a körtvefa-, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> mind az almafa-bot tövét.
+Ez igy ment hét álló esztendeig, egyik nap csakugy mint a másik
+nap. Hét esztendő elmultával aztán mind a körtvefa-, mind az
+almafa-bot kihajtott, kivirágzott vörös levéllel, fekete virággal s
+piros gyümölcscsel.</p>
+<p>Mikor a két gyilkosfa meghozta a maga gyümölcsét, a zsivány nem
+tett egyebet, mint éjjel-nappal ott ülvén a két fa tövében, soha be
+nem hunyta a szemét, hanem szünetlenül csak a gyümölcsfákat
+őrizte.</p>
+<p>De itt lelkem teremtette mi történik a dologból, mi nem,
+egyszer, hogy-hogy nem, a zsivány eltalált aludni; egy fekete varju
+pedig a szomszéd fáról csak ezt várta. S hogyim látta, hogy a hires
+zsivány se holt, se eleven: rárepült az almafára s egy szép piros
+almát leszakasztott róla; – erről aztán a körtvefára szállt s arról
+is szintén leszakasztott egy körtvét s aztán mind a két
+gyümölcscsel elrepült.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette mind az almafáról, mind a körtvefáról
+tüstént abban a szempillantásban minden levél s minden gyümölcs
+lehullván, elszáradtak, a töveikből pedig hangos sirás-rívás és
+jajveszéklés hallatszott.</p>
+<p>A híres zsivány csak a nagy sirásra-rívásra <span class=
+"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> ébredt
+föl s tüstént megösmerte, hogy az, a ki az almafa tövéből
+jajveszékel, senki más, mint tulajdon nemző apja, az pedig a ki
+körtvefa tövében sir-rí, senki más, mint tulajdon szülő anyja s
+ekkor mind a sirás-rívás, mind a jajveszeklés olybá tetszett neki,
+mintha a szivében egy nagy kést ütöttek volna.</p>
+<p>– Ne sirj anyám, ne jajveszékelj apám, szólt a zsivány, igaz
+hogy megloptak, de majd máskor jobban vigyázok; könyeimmel
+öntözlek, szájamból itatlak, de mégis muszáj ujra kihajtanotok.</p>
+<p>S csakis igy nem hallatszott többé a nagy sírás-rívás és a
+keserves jajszó, csakis igy hallgatott el mind a körtvefa, mind az
+almafa.</p>
+<p>A hires zsivány aztán a két térdére esett s ezen csúszva ujra
+elmászott ahhoz a bizonyos forráshoz, majd tele meritvén a száját a
+vizből, azon az úton és módon visszament a magas hegyre s
+megöntözte mind az almafát, mind a körtvefát. Ez igy ment hét álló
+esztendeig, egyik nap ugy mint a másik nap. Hét esztendő elmultával
+aztán, mind a körtvefa, mind az almafa kihajtott, kivirágzott
+gyümölcsöt hozott, csakhogy a levele: vörös volt, a virága fekete:
+s a gyümölcse: vérpiros. <span class="pagenum"><a name="Page_141"
+id="Page_141">-141-</a></span></p>
+<p>Mikor a gyümölcsfák megtermették a maguk gyümölcsét: a hires
+zsivány nem tett egyebet, mint odaült a két fa tövébe s
+éjjel-nappal őrizte.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette egyszer egy hatlovas üveges-aranyos hintó
+vágtatott el a két gyümölcsfa alatt, de már ekkor érett volt ám
+mind a körtve, mind az alma s csakugy piroslott, hogy jobban se
+kellett. Meglátja a piros almákat és körtvéket a kocsiban ülő
+püspök, ki senki más nem volt, mint a szegény fuvarosnak a fia,
+parancsolja a huszárjának, hogy ugorjék le a bakról s hozzon neki
+abból a gyümölcsökből vagy egy párt.</p>
+<p>A huszárnak sem kellett ezt kétszer mondani, ízibe lepattant a
+bakról, oda szalad az almafa és körtvefa alá, hogy majd szakit
+egyet-egyet róluk, s odaviszi az urának; de a mint ép hozzá akar
+nyulni, megrázkódik egy falevél s megszólal:</p>
+<p>– Ne szakits mi rólunk oh jó ember; mert nem te ültettél ide,
+nem te öntöztél szájban hordott vizzel!</p>
+<p>A huszár a világért se nyult többé a gyümölcshöz, hanem
+visszaszaladt a püspökhöz s mondja neki: <span class=
+"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span></p>
+<p>– Nagyságos uram! biz én nem hoztam se a körtvefáról, se az
+almafáról, mert a hogy ép szakitani akartam volna róluk,
+megrázkódik egy levél s megszólal, mondván: „Ne szakits mi róluk oh
+jó ember; mert hisz nem te ültettél ide, s nem te öntöztél szájban
+hordott vizzel!“ S ezért biz én isten látja a lelkemet nem mertem a
+gyümölcshöz nyulni.</p>
+<p>– Jól tetted édes fiam, szólt a püspök, kinek csak ekkor jutott
+eszébe, hogy micsoda alma- és körtvefa az. Ezért leszállott az
+üveges-aranyos hintóból, odament a két fa alá, hát a tövében ott ül
+ám a vén ősz zsivány.</p>
+<p>A püspök aztán megáldoztatta a zsiványt megszámlálta a
+gyümölcsöket a fákon. Mind a körtve, mind az almafán száz-száz pár
+gyümölcs volt. S mikor a legutolsó gyümölcsre került a sor, s mikor
+azt is a többi közé számitotta, azok megrázkódtak s fehér
+galambképében elrepültek. Ott repült közöttük a vén ősz zsivány
+lelke is.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
+"Page_143">-143-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT08" id="CHAPT08"></a>A HASZNAVEHETLEN
+BOGNÁR.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
+"Page_144">-144-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_145" id=
+"Page_145">-145-</a></span></p>
+<p>Volt egyszer a világon egy király s ennek egy hasznavehetlen
+bognárja, ki örökkön örökké nem tett egyebet, mint a korcsmában
+muzsikáltatta magát, egész álló napokon és egész tengernyi
+éjszakákon keresztül dinom-dánom, eszem-iszom, hisz van a királynak
+elég pénze. A király már restelni kezdte a dolgot s
+pirongatóriumhoz fogott, de hiába huzod a kutya fejét az asztalra,
+mert a kibe az ördög belebujt, benne is marad az; biz a
+haszonvehetlen bognárt hijába vasalták a munkára, mert aztán is
+csakugy muzsikáltatta magát, mint annak előtte. Ezért a király a
+hasznavehetlen bognár életére törekedett, hogy azt elveszithesse.
+Ezért behivatta magához s azt mondja neki, szót szólván:</p>
+<p>– Hallod-e te, dologkerülő hasznavehetlen bognár – szidom az
+anyádat! – ha te nekem <span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
+"Page_146">-146-</a></span> egy huszonnégy óra elforgása alatt
+olyan száz akós hordót nem csinálsz, melyen egy furás, faragás nem
+sok, de még annyi se lássék: nyársra huzatlak.</p>
+<p>A hasznavehetlen bognár minderre nem szólt semmit, hanem a
+hátára vetett egy tarisznyát, a kezébe vette a faragófejszét s
+kiballagott az erdőre, hogy majd kiválasztja a száz akós hordónak
+való fát.</p>
+<p>Mire kiért az erdőre, megis éhezett, el is fáradt: ezért leült
+egy nagy terepély fa alá, elővette a tarisznyát s falatozni
+kezdett.</p>
+<p>Csak eszik, csak eszik, egyszer honnan-honnan nem, csak előtte
+terem egy kis róka s enni kér.</p>
+<p>– Adok biz én, válaszolt neki a hasznavehetlen bognár, mert jut
+is, marad is.</p>
+<p>S ezzel egy darab kenyeret és egy darab kolbászt odahajitott a
+rókának. Mikor a róka megette a kenyeret és kolbászt, csak
+elkezdi:</p>
+<p>– Hallod-e te, hasznavehetlen bognár, minthogy te könyörültél
+rajtam, én is könyörülök rajtad, mert jótét helyébe mindig jót
+várj. Hogyha nem mondod is, ugy is tudom, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> hogy
+mért fáradtál ki ide az erdőre; ugy is tudom, hogy a király
+vesztedre tör, de nem lesz az idős, mert majd kisegitlek én a
+bajból, majd elkészitem én azt a száz akós hordót, melyen egy
+fúrás-faragás nem sok, de még annyinak sem szabad látszani, csak te
+feküdjél le s pihend ki magad.</p>
+<p>Ugy is lett. – A hasznavehetlen bognár lefeküdt, megpihent, a
+kis róka pedig azalatt elkészitette a száz-akós hordót, még pedig
+ugy, hogy azon egy furás-faragás nem sok, de még annyi sem
+látszott.</p>
+<p>Mikor készen volt a száz-akós hordó, a hasznavehetlen bognár
+haza vitte s átadta a királynak, ki annak láttára, mint a juh,
+szemét-száját eleresztette, mert még az apja, nagyapja, de még a
+szépapja se látott oly mesterségesen készült hordót, mint az volt;
+mert azon furást vagy faragást aranyért se lehetett volna
+látni.</p>
+<p>No jól van, ez abba maradt, de egy kevés idő mulva ujra maga elé
+hivatja a király a hasznavehetlen bognárt s azt mondja neki:</p>
+<p>– Hallod-e te, dologkerülő hasznavehetlen bognár – szidom a
+lelkedet! – ha te nekem <span class="pagenum"><a name="Page_148"
+id="Page_148">-148-</a></span> egy huszonnégy óra elforgása alatt
+olyan vasasszekeret nem készitsz, mely magától szaladjon minden ló
+nélkül: kerékbe töretlek össze!</p>
+<p>A hasznavehetlen bognár erre sem szólt semmit, hanem a hátára
+vetette a tarisznyáját, kezébe vette a faragó fejszéjét s
+kibandúkolt az erdőre, hogy majd kikeresi a szekérnek való fát.</p>
+<p>De mire kiért az erdőbe, meg is éhezett, el is fáradt: ezért
+leült egy nagy terepély fa alá, elővette a tarisznyát s falatozni
+kezdett.</p>
+<p>Csak eszik, csak eszik, egyszer honnan-honnan nem, ujra előtte
+terem a kis róka, s enni kér.</p>
+<p>– Adok biz én, kis rókácska, válaszolt neki a hasznavehetlen
+bognár, mert jut is, marad is.</p>
+<p>S ezzel egy darab kenyeret, meg egy darab szalonnát odahajitott
+a kis rókának. Mikor a róka megette a kenyeret és a szalonnát,
+megszólalt.</p>
+<p>– No, hasznavehetlen bognár, jótét helyébe jót várj. Hogyha nem
+mondod is, ugy is tudom, hogy mért fáradtál ki ide az erdőre, ugy
+is tudom, <span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
+"Page_149">-149-</a></span> hogy a király vesztedre tör, de nem
+lesz az idős, hiszem azt az egyet, mert majd kisegitlek én a
+bajból, majd elkészitem én azt a szekeret, mely magától szaladjon
+minden ló nélkül, csak te feküdjél le s pihend ki magad.</p>
+<p>Ugy is lett. – A hasznavehetlen bognár nyugalomra hajtotta le a
+fejét, a kis róka pedig azalatt szépen elkészitette a szekeret,
+mely magától szaladt minden ló nélkül. Mikor készen volt vele,
+felköltötte a hasznavehetlen bognárt s azt mondja neki:</p>
+<p>– No, hasznavehetlen bognár, itt van, el van készitve a magától
+szaladó szekér, csak te ülj bele s parancsold neki, hogy a király
+udvarában álljon meg. De még azt is akarom mondani, hogy ne, itt
+van ez a kis síp, tedd el, mert majd hasznát veszed még s ha valami
+ügyes bajos dolgod lesz, csak ebbe fuj bele, majd segit ez
+rajtad.</p>
+<p>A hasznavehetlen bognár aztán megköszönte a kis rókának a
+hozzája való szivességet, beleült a magától szaladó szekérbe s meg
+sem állt hazáig, vagyis a király udvaráig.</p>
+<p>Mikor a király meglátta a magától szaladó kocsit, nem szólt
+semmit, csak a fejét csóválta, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> majd nagy mérgesen a
+hasznavehetlen bognár felé fordult s azt mondta neki:</p>
+<p>– Hallod-e te dologkerülő, hasznavehetlen bognár – szidom az
+anyádat! – az ólamban van száz nyúl, s ha te azokat három napig meg
+nem őrzöd, reggel ki nem hajtod a mezőre, estve pedig haza nem
+tereled, de ugy, hogy egy hija se legyen a száznak: leüttetem a
+fejed gombját.</p>
+<p>Mit volt mit tenni a szegény bognárnak, kénytelen kelletlen
+kieresztette az ólból a száz nyúlat s kihajtotta a mezőre; de a
+nyúlak alighogy ennek a széléhez értek, valahány volt annyiféle
+futott. Ki tereli ezt már össze? A szegény hasznavehetlen bognár
+hol az egyik után, hol a másik után futott s egész nap kergetőzött
+velük, mégis csak egyet sem tudott összeterelni.</p>
+<p>Itt már alkonyodik, haza is kellene már a nyulakat hajtani, de a
+száz százfelé volt, egyik a pokolban, másik a fenekén: ezért a
+hasznavehetlen bognár szörnyen elbúsulta magát s tán még az
+életének is véget akart vetni, hisz már mindegy, akár ő maga vessen
+véget az életének, akár a király; mert sehogy sincsen szabadulás.
+Ezért már benyult a kebelébe, hogy <span class="pagenum"><a name=
+"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> kiveszi a bicskáját és a
+szivébe üti; de a bicska helyett a kis rókától kapott síp akadt a
+kezébe.</p>
+<p>Ennek sem kell több, kiveszi a sípot, belefúj, hát ihun jőnek a
+nyúlak s olyan szelidek valának mint a kezes bárány, melyet
+szüntelen marokból etetnek.</p>
+<p>Mikor a nyúlak mind együtt valának, hazafelé kezdte terelgetni.
+A király ott várakozott rá a kis ajtóban, maga eresztette be a
+nyúlakat egyenkint s kezdte számolni: egy, kettő, három…
+kilenczvenkilencz, száz, egy híja sincsen a kerekszámnak.</p>
+<p>Itt másnap ujra kihajtotta a nyúlakat a mezőre a hasznavehetlen
+bognár; de a nyúlak alighogy annak a szélére értek, valahány volt,
+annyifelé futott.</p>
+<p>De most a hasznavehetlen bognár mitse gondolt a nyúlak
+szanaszét-futásával, hisz gondolta magában, majd előveszi a kis
+sípot, belefúj s annak a hangjára majd összefutnak; hanem lefeküdt
+egy szép árnyékos helyre s aludt kedvére.</p>
+<p>De a király sem nyughatott; törte a fejét, hogy és mint
+veszithesse el a hasznavehetlen <span class="pagenum"><a name=
+"Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> bognárt. Ezért maga elé
+hivatta egyetlen egy legkedvesebb leányát s azt mondja neki, szót
+szólván:</p>
+<p>– Kedves leányom! Nekem egy nagy kérésem van hozzád.</p>
+<p>– S mi lenne az királyi atyám?</p>
+<p>– Az biz nem egyéb, hanem öltözködjél fel paraszti ruhába, menj
+ki aztán ide meg ide a mezőre, hol a hasznavehetlen bognár őrizi a
+száz nyúlat s kérj tőle egyet. Ha szépszóért nem ad, hát majd édes
+csókért; de nekem nyúl nélkül haza ne jőj, ha mindjárt a testedből
+kivánna is érte!</p>
+<p>No jól van, a királykisasszony engedelmeskedett édes atyja
+kivánságának, kapja a lelkét mit-mit nem cselekszik, felöltözött
+paraszti ruhába s kiment a mezőre a hasznavehetlen bognárhoz, ki
+még most is kedvére aludt az árnyékos fa alatt.</p>
+<p>Megrugja a királykisasszony a lábát a bognárnak, az fölébredt,
+de ki mindjárt észrevette, hogy kivel van dolga.</p>
+<p>– Isten jó nap nyúlak pásztora!</p>
+<p>– Fogadj isten királykisasszony! Hát mi jót hozott a szegény
+nyúlpásztornak? <span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
+"Page_153">-153-</a></span></p>
+<p>– Nem hoztam én egyebet, csak azért jöttem, hogy szeretnék egy
+kis nyúlra szert tenni: azért nem adnál el belőlük jó pénzért vagy
+egyet!</p>
+<p>– Fölséges királykisasszony, pénzért nem adok, hanemha három
+csókot ad, én pedig visszaadhatom: akkor nem bánom, adok egy
+nyúlat.</p>
+<p>Igy a királykisasszony három pár csókért kapott egy nyúlat, s
+azzal aztán nagy vigan hazafelé futott; de mikor ép a kilincset
+fogta, hogy benyítja az ajtót, megfújja a nyúlpásztor a kis sípot,
+a nyúl mint az istennyila kiugrott a leány öléből s meg sem állt
+mig a nyájhoz nem ért.</p>
+<p>A nyúlpásztor hazafelé terelte a nyáját, a király pedig ott
+várakozott a kis-ajtóban az érkeztére s mikor megjöttek, maga
+eresztette be a nyúlakat egyenkint, olvasván: egy, kettő, három…
+kilenczvenkilencz, száz, egy hija sincsen a kerekszámnak.</p>
+<p>Reggelre kelve a nyúlpásztor harmadszor is kihajtotta a nyúlakat
+a mezőre, s hagyta azokat a magok útjára menni.</p>
+<p>A király most meg a feleségét hivatta be <span class=
+"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> a fehér
+szobába s azt mondja annak, szót szólván:</p>
+<p>– Szivem szép szerelme! nekem egy nagy kérésem van hozzád.</p>
+<p>– S mi lenne az kedves férjem?</p>
+<p>– Az biz nem egyéb, mint öltözködjél fel paraszti ruhába, menj
+ki aztán ide meg ide a nyúlpásztorhoz s kérj tőle egy nyúlat, ha
+szép szóért nem adja, hát majd ad édes csókért; de nekem, ha
+mindjárt a testedből kivánna is, nyúl nélkül haza ne jőj!</p>
+<p>No jól van, a királyasszony hajlott férje-ura kérésére,
+felöltözött paraszti ruhába s kiment a mezőre a nyúlak pásztorához,
+ki most is kedvére aludt a hűsben.</p>
+<p>Megrugja a talpát a királyasszony a nyúlpásztornak, az
+fölébredt, de mindjárt elösmerte, hogy ki van a paraszti
+ruhában.</p>
+<p>– Isten jó nap nyúlpásztor!</p>
+<p>– Fogadj isten királyasszony! hát mi jót hozott a szegény
+nyúlpásztornak, s mi jóért jött, hogy ha merem kérdezni?</p>
+<p>– Nem jöttem én egyebért, csak azért, hogy nem adnál-e el nekem
+egy nyúlat jó pénzért? <span class="pagenum"><a name="Page_155" id=
+"Page_155">-155-</a></span></p>
+<p>– Pénzért királyasszony nem adok, hanem ha három csókot ád, én
+pedig visszaadhatom: akkor nem bánom, rászánom a fejemet, adok egy
+nyúlat.</p>
+<p>A királyasszony nem szólt semmit, hanem lehajolt s megcsókolta a
+nyúlpásztort háromszor, az pedig visszaadta azokat.</p>
+<p>Igy a királyasszony három pár csókért kapott egy nyúlat s aztán
+nagy vigan hazafelé vette az útját; de mikor ép a kilincsre tette a
+kezét, hogy majd benyitja az ajtót, megfújja a nyúlpásztor a kis
+sípot, a kis nyúl pedig mint a villámlás kiugrott a királyasszony
+öléből s meg sem állt mig a nyájhoz nem ért.</p>
+<p>Mikor a nyúlak mind együtt valának, a nyúlpásztor hazafelé
+terelte a nyájat, a király pedig a kis-ajtóban várakozott azoknak
+érkeztére s mikor megjöttek, maga eresztette be a nyúlakat
+egyenkint, olvasván: egy, kettő, három… kilenczvenkilencz, száz,
+egy hija sincsen a kerekszámnak.</p>
+<p>Reggelre kelve a nyúlpásztor újra kihajtotta a nyúlakat, de most
+maga a király ment ki a mezőre, felöltözvén paraszti ruhába.
+<span class="pagenum"><a name="Page_156" id=
+"Page_156">-156-</a></span></p>
+<p>Mikor a nyúlpásztorhoz ért, köszön neki.</p>
+<p>– Isten jó nap nyúlak pásztora!</p>
+<p>– Fogadj isten szegény ember! hát mi jóért keresett meg?</p>
+<p>– Mi türés-tagadás, én biz nem egyébért, csak azért, hogy
+szeretnék tőled egy nyulacskát venni jó pénzért, bizony nem bánod
+meg!</p>
+<p>– Pénzért nem adom, hanem ha tizenkét botot a farodra sózhatok,
+nem bánom, ráadom a fejemet.</p>
+<p>Mit volt mit tenni a királynak, lefeküdt a gyepre s a
+nyúlpásztor amugy káplárosan rávágta a tizenkettőt, hogy csakugy
+porzott az ülepe; de a király mindezt föl se vette, csakhogy nyúlra
+tehetett szert, gondolván magában, megállj ilyen amolyan
+dologkerülő bognárja, mégis te húzod a kurtábbikat.</p>
+<p>De biz az mégse húzta, mert mikor a király ép a kilincsre tette
+a kezét, hogy már benyitja az ajtót, megfújja a nyúlpásztor a kis
+sipot, és a kis nyúl mint a villámlás kiugrott a király öléből s
+meg sem állt addig, mig a nyájhoz nem ért. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p>
+<p>Aztán a hasznavehetlen bognár negyedszer is hazahajtotta a száz
+nyúlat, a király pedig most is ott állott a kis-ajtóban, maga
+számolta meg, de nem lelhetett hibát, mert a nyúlak mind
+megvoltak.</p>
+<p>A nyúlpásztor aztán ötödször is kihajtotta a száz nyulat a
+mezőre legelészni, a király pedig felülvén arra az ördöngös
+szekérre, melyet a hasznavehetlen bognár csinált, kiment a nyúlak
+pásztorához, de három üres zsákot is vitt ki magával.</p>
+<p>– Hallod-e te ilyen amolyan dologkerülő nyúlpásztor – szidom a
+lelkedet! – ha te nekem ezt a három zsákot tele nem csinálod
+igazsággal: leüttetem a fejedet!</p>
+<p>A nyúlak pásztora minderre csak ezt felelte, szót szólván:</p>
+<p>– Kijött a királykisasszony, én is adtam, ő is adott; kijött a
+királyasszony, én is adtam, ő is adott; kijött a király én is
+adtam, ő is…</p>
+<p>– Csak hadd el, csak hadd el, közbe vágott a király, tele van
+már mind a három, csak hadd el… s inkább szeretnék a pokolba lenni,
+mint ezt hallani. <span class="pagenum"><a name="Page_158" id=
+"Page_158">-158-</a></span></p>
+<p>Erre a szóra, mintha parancsolták volna, megindult az ördöngös
+szekér a királylyal s meg sem állt vele a pokol fenekéig.</p>
+<p>Aztán a hasznavehetlen bognár elvette a királykisasszonyt,
+király lett s még most is uralkodik a feleségével együtt, hogyha
+meg nem haltak.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_159" id=
+"Page_159">-159-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT09" id="CHAPT09"></a>MINDEN KÖLCSÖN VAN
+BARTAKÉNT.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_160" id=
+"Page_160">-160-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_161" id=
+"Page_161">-161-</a></span></p>
+<p>Volt egyszer a világon egy czigány és egy molnármester, ki a
+czigánynak komája volt.</p>
+<p>Egy bizonyos napon a czigány vagy félvéka buzát fölvetett a
+hátára s elment a komájához a malomba őrletni; de mig a molnár a
+szobába ment, addig a czigány a tribét és bakot elcsente, uzsdi be
+a zsákba a liszt tetejére, s aztán ő is bement a komájához.</p>
+<p>– No koma, kérdi a molnár, jó-e a liszt?</p>
+<p>– Jó jó, felelt a czigány, de nem azt mondom én, hanem tribé és
+bakó a zsákban.</p>
+<p>– Hát a komámasszony, hogy van?</p>
+<p>– Mint a makk egészséges, de nem azt mondom én, hanem tribé,
+bakó a zsákban.</p>
+<p>– Hát a kis keresztfiam?</p>
+<p>– Annak sincs kutyabaja sem, de nem azt mondom én komám uram,
+hanem azt: tribé, bakó a zsákban. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_162" id="Page_162">-162-</a></span></p>
+<p>A molnár még most se jött észre.</p>
+<p>– Ehj, fakadt ki végre, menjen komámuram pokolba azzal a
+tribével és a bakóval; mindig csak azt hajtja…</p>
+<p>– Csak hazsa megyek, nem a pokolba, válaszolt neki a
+czigány.</p>
+<p>És a tribét és bakot csakugyan elvitte.</p>
+<p>A molnár csak másnap vette észre, hogy oda a tribé és a bakó s
+csak ekkor jött észre, hogy mért emlegette olyan gyakran a komája
+azokat.</p>
+<p>No megállj, gondolta magában, minden kölcsön van Bartaként, majd
+megtréfállak.</p>
+<p>Hogy ezt elgondolta, elment a komájához, ki ép szegeket vert, a
+felesége pedig fujtatott.</p>
+<p>– No mit álmodott komám-uram? kérdé a molnár.</p>
+<p>– Én szépet álmodtam; olyan szépes veres nadrágom és ezüstgombos
+mentém volt, válaszolt a czigány, csak azs a kár, hogy álom volt,
+veté utána. – Hát komám uram mit álmodott?</p>
+<p>– Roszat koma, roszat.</p>
+<p>– De csak nem én rólam? <span class="pagenum"><a name="Page_163"
+id="Page_163">-163-</a></span></p>
+<p>– De ép te rólad! Hát azt álmodtam, hogy lóképü fehér halál a
+ránk következő éjjel eljön érted, kirántja alolad a gyékényt s
+elvisz a pokolba.</p>
+<p>A dáde egészen elszomorodott s olyan nagyokat ütött a szeg
+fejére, mintha már az volna a lóképü fehér halál.</p>
+<p>A molnár aztán elment, a czigány pedig mindegyre szomorubb lett,
+hijába vigasztalta az anyjok és a purdé sereg, hogy igy agyonütik,
+ugy agyonverik azt a lóképü fehér halált, hogyha el találna jönni:
+nem ért semmit, a dádet nem lehetett megvigasztalni.</p>
+<p>Mikor eljött az estve, el a lefekvés ideje, nagy sohajtozva
+feküdt le a vaczokra, végre ugy tizenegy óra felé mégis
+elszenderült. A molnár pedig, ki az ablakon leselkedett, ép ezt
+várta; mert a dáde szénhordó szürke lovát tüstént a czigány viskója
+ablakvasához kötözte.</p>
+<p>A szürke aztán csakugy nézte az ablakon át, hogy hánykódik a
+gazdája a vaczkon. Addig-addig hánykódott a czigány, mig ugy éjfél
+után egy órakor fölébredt s tekintete az ablakra esett.
+<span class="pagenum"><a name="Page_164" id=
+"Page_164">-164-</a></span></p>
+<p>– Júj, ott a lóképü fehér halál, orditott a czigány. Pörölyre,
+kalapácsra fiúk!</p>
+<p>De ki volt frisebb mint a vén czigány; ízibe felugrott a
+vaczokról, kezébe ragadta a huszfontos pőrölyt s az ablakon
+keresztül ugy főbe vágta a saját lovát, hogy az menten kilehelte
+szegény páráját.</p>
+<p>Csak mikor a szegény pára jószág elbődült és eldült s mikor erre
+az egész czigányság kiszaladt, vették észre, hogy a saját szénhordó
+szürkéjük a lóképü fehér halál.</p>
+<p>A czigány csak ekkor jött észre, hogy a komája tréfát űzött vele
+s meg nem állhatta, hogy fel ne kiáltson:</p>
+<p>– Minden kölcsön van Bartaként!</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_165" id=
+"Page_165">-165-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT10" id="CHAPT10"></a>AZ ASSZONYI
+KIVÁNCSISÁG.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
+"Page_166">-166-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
+"Page_167">-167-</a></span></p>
+<p>Volt egyszer egy igen gazdag juhász s ennek egy leánya, meg egy
+juhászbojtára.</p>
+<p>A legény is szép barnapiros fiú volt, de a leány sem volt
+semmivel sem hitványabb, sem alábbvaló; ezért ugy illettek
+egymáshoz mint egyik piros alma a másikhoz, mintha az isten is
+egymásnak teremtette volna őket. De szerették is egymást annyira,
+hogy majd meghaltak egymásért és mégis, mivel a legény ágrulszakadt
+szegény árva fiú volt, a számadó nem adta össze őket.</p>
+<p>Itt lelkem-teremtette mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb
+a nagy semminél, ott voltam a hol beszélték, ugy láttam mint most,
+egyszer a mint a juhászbojtár az erdőben legeltetné a nyáját,
+irtóztató nagy tüzet lát és ebből nagy jajgatás, sirás-rívás
+hallatszott ki.</p>
+<p>Megyen a juhászbojtár a tűz felé, hát látja, hogy egy kis
+aranykigyó jajgat oly keservesen <span class="pagenum"><a name=
+"Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> a nagy tüzben. A
+juhászbojtár megszánta a kis aranykigyót, ízibe letört egy hosszu
+póznát, benyujtotta a nagy tűz közé s a kis aranykigyót kivette
+belőle.</p>
+<p>– No szép juhászbojtár, szólt az aranykigyó, jótét helyére jót
+várj, vigy haza azért az én királyi atyám hajlékába, majd
+megjutalmazza az a te szivességedet, de te egyebet ne kérj tőle,
+mint azt, hogy minden állat nyelvét megérthesd.</p>
+<p>A szép juhászbojtár ugy tett, miként a kis királyfi mondta.</p>
+<p>A kis aranykigyót bebocsátotta a kebelébe s elindult aztán a
+kigyók királya palotája fölkeresésére.</p>
+<p>Csak mén, csak mendegél, egyszer egy irgalmatlan sziklaüreghez
+ért, melyben lakott a kigyók királya.</p>
+<p>Bemegyen a juhászbojtár a kigyókirály elé s köszön neki e szózat
+szerint:</p>
+<p>– Isten jó nap kigyók királya!</p>
+<p>– Fogadj isten juhászbojtár, hát mi járatban vagy s mi jót
+hoztál nekem, kigyók királyának?</p>
+<p>– Biz én nem hoztam senki mást, csak azt, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> a ki
+fölségednek legkedvesebb s szive minden gyönyörüségét ebben
+leli.</p>
+<p>– Ugyan mi, vagy ki lehet az?</p>
+<p>– Az biz senki más, mint fölséged egyetlenegy legkedvesebb
+fiacskája.</p>
+<p>S ezzel a juhászbojtár kivette a kebeléből a kis aranykigyót s
+átadta az apjának. Nagy lőn a kigyókirály öröme, mikor elveszett
+fiacskáját ismét láthatta s a juhászbojtárnak helyét se találta,
+hogy hová ültesse.</p>
+<p>– No szép juhászbojtár, szólt a kigyókirály, ezért a tettedért,
+a mit kivánsz, azt adok.</p>
+<p>– Nem kivánok én egyebet, csak azt, hogy én mindenféle állatnak
+a nyelvét érthessem.</p>
+<p>– Oh te bolond, minek lenne az neked, mit nyernél te azzal,
+mikor semmi hasznát sem vennéd!</p>
+<p>– Akár venném akár nem, már az fölségednek mindegy: azért szóm
+és mondásom most is az, hogy nem kivánok én egyebet, csak azt, hogy
+én mindenféle állatnak nyelvét érthessem.</p>
+<p>– Oh te golyhó, kivánj inkább aranyat, ezüstöt, kivánd inkább
+koronámat, vagy ezt a tejfehér kigyófújta huszast, mely olyan
+tulajdonsággal <span class="pagenum"><a name="Page_170" id=
+"Page_170">-170-</a></span> bir, hogy akárhányszor költöd el,
+mindig visszamegyen a zsebedbe, ezt is odadom.</p>
+<p>– Nem kivánom én sem aranyodat és ezüstödet, sem gyémántos
+koronádat, sem a kigyófújta tejfehér huszast, csak te nekem add meg
+azt a tulajdonságot, hogy én mindenféle teremtett állat nyelvét
+érthessem.</p>
+<p>Mit volt mit tenni a kigyókirálynak, látta, hogy ezzel a
+vaskalapossal ugy sem boldogulhat, megadta a juhászbojtárnak azt a
+tulajdonságot, hogy ő mindenféle teremtett állatnak nyelvét
+érthette; de a dolognak egy kis farka vége volt, egy kis bunkó volt
+a végén; mert a kigyókirály rádásul még ezt is hozzá tette:</p>
+<p>– Jól van juhászbojtár, legyen a te szived szerint, legyen meg a
+kivánságod, de tudd meg azt is: hogyha te nem többet csak egy
+kukkot is elárulsz abból, a mit az állatoktól hallasz, legyen az
+bárki, ha mindjárt a feleséged is: tüstént szörnyet halsz.</p>
+<p>No jól van, ez abba maradt. Itt egyszer, mi történik a dologból,
+mi nem, nem egyéb a sült hazugságnál, ott voltam a hol beszélték,
+ugy láttam mint most, egyszer, mondom, a mint a juhászbojtár a
+nyáját legeltette, egy kolompos <span class="pagenum"><a name=
+"Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> ürű, a nyáj vezére oda
+dörgölőzött egy nagy fához s csak elkezdi:</p>
+<p>– Hej, ha a mi gazdánk tudná, hogy ebben az odvas fában mennyi
+kincs van, hiszem azt az egyet, hogy mindjárt elnyerné a számadónk
+leányát.</p>
+<p>És a juhászbojtár ezt mind jól hallotta, mert hisz nem messze
+állott a vezér-ürűtől. Ennek sem kell több, rögtön kivágta a vén
+odvas fa oldalát és a sok arany csakugy dülött ki belőle, hogy
+jobban se kellett. A sok aranyat aztán csuhujjra és tarisznyára
+szedte és két füles juhász-paripa alig birta hazaczipelni.</p>
+<p>Mikor a számadó előtt kizúditotta a szám nélküli sok pénzt, az
+nemcsak egy, de két kézzel is odaadta a szép leányt a szép
+juhászlegénynek. Igy lett a juhászlegény- és leányból férj és
+feleség.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette mi történik a dologból mi nem, de pengyom
+tóditsuk is, mert biz majd elfogy ez, egyszer a juhászlegény meg a
+felesége a szomszéd városba vásárra mentek, volt pénz annyi, hogy
+fele is elég lett volna. Az asszony a kanczafülesre ült, a férfi
+pedig a csődörre s aztán elindultak a vásárra. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span></p>
+<p>A mint mentek mendegéltek, egyszer a juhászbojtár azt találja
+mondani a feleségének:</p>
+<p>– No szivem szép szerelme édes feleségem, ugyan próbáljuk meg,
+hogy melyik szamár futósabb, a tiéd vagy az enyém?</p>
+<p>Az asszony ráállt s futtatni kezdtek, de a csődör messze
+elhagyta a kanczát s ekkor a gazda, hogy bevárja a feleségét,
+megállitotta a lovat.</p>
+<p>A mint ott álldogál, egyszer csak megszólal a csődör:</p>
+<p>– Nyihahaha! be elmaradtál édes feleségem!</p>
+<p>– Könnyü neked henczegni, válaszolt neki vissza a kancza, mert
+te csak másodmagaddal, de én negyedmagammal futottam!</p>
+<p>Hogy megértette a lovak beszédét a gazda, elnevette magát.</p>
+<p>– Mit nevetsz szivem szép szerelme? kérdé az asszony.</p>
+<p>– Mit nevetek? nem asszony gondja az; mert nem jó mindent az
+orrukra kötni!</p>
+<p>– Hát nem mondod meg?</p>
+<p>– Nem bizony. <span class="pagenum"><a name="Page_173" id=
+"Page_173">-173-</a></span></p>
+<p>– Mért?</p>
+<p>– Azért!</p>
+<p>– De mégis, hogyha szépen kérlek?</p>
+<p>– Már ha a tenyeredre teszed is lelkedet, mégse mondhatom én azt
+meg neked.</p>
+<p>– De hát mért, add okát?</p>
+<p>– Hát csak azért, mert nem lehet.</p>
+<p>Az asszony oldalát elkezdte a kiváncsiság furni, hogy valjon mit
+nevethetett az ura s ezért annak a fejét az egész úton gyötörte,
+kéréssel s rimánkodással kinozta; de hogyim látta, hogy ez nem
+fizeti ki magát, durczáskodott s visszamenet az egész úton sem
+szólt az urához csak egy kukkot sem.</p>
+<p>Mikor hazamentek, bár megfőzte az ételt, de azért nem ült az ura
+mellé az asztalhoz, mint annakelőtte tette, hanem a fazékban
+hagyott magának s vagy a tüzlóczán evett, vagy pedig egy falatot
+sem vett a szájába, s csak akkor látott hozzá, mikor az ura
+kihajtotta a nyájat; egész álló nap pedig mindig görbe szemmel
+nézett az urára s ha szólt is, csakugy félvállról vetette oda mint
+a kutyának a kenyeret s lefekvéskor a széles világért sem feküdt
+volna az ura oldala mellé, hanem a ládára vetett magának ágyat s
+ott virradt meg. <span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
+"Page_174">-174-</a></span></p>
+<p>S ez igy ment napról-napra, hétről-hétszámra. Az ura végre
+megunta ezt a fura mulatságot s azt találja mondani a
+feleségének:</p>
+<p>– No asszony, ha már annyira fartatsz, teljék szived kivánsága;
+megmondom hogy mit nevettem: hát tudd meg azt, hogy én azért, mivel
+a kigyókirály kis fia életét, megmentettem egy nagy tüzből s a
+miért hazavittem az apjának, azt a jutalmat nyertem, hogy minden
+teremtett állat nyelvét érthessem, s akkor, mikor az imént, mikor a
+vásárra mentünk, semmi egyében nem nevettem, mint a lovak
+beszédén.</p>
+<p>– De hát mit beszéltek? veté ellen a juhász felesége.</p>
+<p>– Azt szivem szép szerelme én meg nem mondhatom, mert ha én
+abból nem többet csak egy kukkot is elárulnék: tüstént szörnyet
+halnék.</p>
+<p>Furcsa portéka ez a fehér népféle, most meg azért nem hagyott az
+urának békét, hogy vallja ki, mit beszéltek akkor a lovak. Az
+ember, hogyim látta, hogy nincs menekülés és szabadulás, elment az
+asztaloshoz, hogy csináljon neki egy koporsót.</p>
+<p>Az azt el is készitette s mikor hazavitte, a juhász behíta a
+feleségét s azt kérdi tőle: <span class="pagenum"><a name=
+"Page_175" id="Page_175">-175-</a></span></p>
+<p>– No asszony, kivánod-e még, hogy eláruljam az állatok beszédét,
+most midőn látod, hogy itt a koporsóm s meg kell halnom?</p>
+<p>– Kivánom hát, mert kend csak gyötör engem, mert kend csak lóvá
+akar tenni, mert kend csak bolondot űz belőlem!</p>
+<p>– No mindjárt megmondom, csak elébb megpróbálom, hogy valjon jó
+lesz-e a koporsó?</p>
+<p>S ezzel a juhász belefeküdt a koporsóba s a mint ott
+próbálgatja, hogy valjon milyen fekvés lesz benne, minthogy a
+pitvar ajtó nyitva volt, a vén komondor nagy szomoruan bejött a
+házba, lefeküdt az ajtószegbe.</p>
+<p>A juhász, hogy a tekintete kedves kutyájára esett s látta, hogy
+az milyen szomoru, azt mondja a feleségének:</p>
+<p>– Asszony! vess annak a kutyának egy darab kenyeret.</p>
+<p>Az asszony szót fogadott, kihúzta az asztalfiókot, kivette
+belőle a kenyeret, vágott egy darabot s azt odadobta a kutyának; de
+a vén komondor megszagolta a kenyeret s ott hagyta, nem ette
+meg.</p>
+<p>A kakas, mely ép a pitvarajtóban állott, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span>
+meglátja a ház földjén heverni a darab kenyeret, beugrik s híni
+kezdi a tyukokat:</p>
+<p>– Kata kata-kató! jertek be édes feleségeim, itt egy darab
+kenyér!</p>
+<p>– Oh te szemtelen, szólt hozzá a vén komondor, hogy tudsz te
+most enni, mikor a gazdánk a koporsóban fekszik?!</p>
+<p>– Ugy kell neki! lám én nekem hány feleségem van, mégis
+mindegyiknek tudok parancsolni s azonkivül néha még a szomszédba is
+átszállok, még ott is legénykedem s neki csak egy van s még annak
+az egynek sem tud parancsolni?!… Már én azóta igy megvertem, ugy
+megvertem volna!</p>
+<p>Meghallja ezt a juhász, tüstént fölkelt a koporsóból, nem szól
+semmit, kimegyen a házból s egy jó vastag kötelet beáztatott.</p>
+<p>Mikor a kötél jól megkeményedett, bemegyen a házba s bekiáltja a
+feleségét s amugy magyarmiskásan jól helybenhagyta, ki aztán sose
+kérdezte, hogy mit beszélnek az állatok.</p>
+<p>Ez az orvosság használt s kinek szüksége van rá, hát adja be a
+feleségének.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_177" id=
+"Page_177">-177-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT11" id="CHAPT11"></a>CZIGÁNY ÉS AZ ÖRDÖG.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_178" id=
+"Page_178">-178-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_179" id=
+"Page_179">-179-</a></span></p>
+<p>Volt egyszer a világon egy czigány, ki azzal a gonosz szándékkal
+indult el otthonról, hogy mivel neki egy bogara sincsen, majd ennek
+és ennek az urnak a hizó sertései közűl kiszakít magának egyet.
+Mondom, hogy a czigány ilyen gonosz szándékkal volt eltelve;
+útközben összeakadt az ördöggel, a ki szintén disznót akart lopni
+arról a bizonyos helyről. Mondom, hogy összeakadtak, csak elkezdi
+az ördög:</p>
+<p>– Hallod-e te czigány – szidom a zúzádat! – hogyha nem mondod
+is, ugyis tudom, hová igyekszel, és mi szándékban vagy; de én is
+oda ügetek és én is abban a szándékban vagyok: azért egyet mondok,
+kettő lesz belőle, menjünk együtt s tán igy jobban boldogulunk.
+<span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
+"Page_180">-180-</a></span></p>
+<p>A czigány, hogy-hogy nem, ráállott az ördög beszédére; elmentek
+mindaketten hizó sertést lopni.</p>
+<p>Volt annak a bizonyos urnak elég, mert csak az imént hajtottak a
+makkról vagy száz darabot haza.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette mi történik a dologból mi nem, az ördögöt
+egy teremtett lélek se látta, hisz azért volt ördög a neve, ki
+aztán azt a mesterséget is megtette, hogy a czigányt se vette észre
+senki sem. Aztán mindaketten be az ólba s kihajigáltak belőle vagy
+ötven darabot. Azaz biz a czigány egyet se hajitott ki, csak az
+ördögnek hagyta ezt a mulatságot; de azért kinek volt nagyobb szája
+mint a czigánynak, hogy ő ennyit dobált ki, annyit dobált ki, pedig
+gonosz volt még a zúzája is, mert csak egyetlenegyet hajitott ki az
+olból, de még az is beteg volt.</p>
+<p>Mikor aztán mindaketten, már mint az ördög és a czigány, jó
+darabra elhajtották a hizott sertéseket, megszólal a czigány.</p>
+<p>– No koma, már most honnan tudjuk meg azt, hogy te melyiket
+dobtad ki? <span class="pagenum"><a name="Page_181" id=
+"Page_181">-181-</a></span></p>
+<p>– Bizony nem tudom én, válaszolt neki az ördög.</p>
+<p>– De én tudom, hogy melyiket hajítottam én ki; mert én
+mindegyiknek a farkát megcsavartam, mikor a kezemben volt: azért a
+melyik sertésnek fel van kunkorodva a farka, azt én dobtam ki, az
+az enyém.</p>
+<p>– Jól van, felelt az ördög, a melyiknek tehát fel van kunkorodva
+a farka, az a tiéd; én nem bánom koma, legyen ugy.</p>
+<p>Mikor aztán a holdvilágnál kétfelé akarják szakasztani a nyájat,
+a czigány csak elkezdi:</p>
+<p>– Ez is kunkorodott farkú, az is kunkorodott farkú. Ugyannyira,
+hogy az ördög azon vette észre magát, hogy biz ő neki nem maradt
+egyéb hátra, mint az a beteges disznó, a melyiknek le volt eresztve
+a farka; mert hisz tudjuk, hogy a hizott sertés mindegyikének fel
+van kunkorodva a farka.</p>
+<p>Mit volt mit tenni az ördögnek, hisz maga mondta: „legyen ugy
+czigány“: vagy akart vagy nem, bele kellett egyeznie az elosztásba;
+<span class="pagenum"><a name="Page_182" id=
+"Page_182">-182-</a></span> csakhogy aztán elhatározta magában,
+hogy soha többé, mig a világ lesz, czigánynyal nem megy többet
+disznót lopni; mert az még az ördögöt is megcsalja.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
+"Page_183">-183-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT12" id="CHAPT12"></a>TARTALOM.</h2>
+<ul class="TOC">
+<li>A sündisznó<span class="ralign"><a href=
+"#Page_5">5</a></span></li>
+<li>Ráró Rózsa<span class="ralign"><a href=
+"#Page_49">49</a></span></li>
+<li>A szegény ember tizenkét fia<span class="ralign"><a href=
+"#Page_73">73</a></span></li>
+<li>A kárvallott juhász<span class="ralign"><a href=
+"#Page_93">93</a></span></li>
+<li>A csoda-falevelek<span class="ralign"><a href=
+"#Page_107">107</a></span></li>
+<li>A mostoha és az édes gyermek<span class="ralign"><a href=
+"#Page_117">117</a></span></li>
+<li>A száz pár körtve és alma<span class="ralign"><a href=
+"#Page_127">127</a></span></li>
+<li>A hasznavehetlen bognár<span class="ralign"><a href=
+"#Page_143">143</a></span></li>
+<li>Minden kölcsön van bartaként<span class="ralign"><a href=
+"#Page_159">159</a></span></li>
+<li>Az asszonyi kiváncsiság<span class="ralign"><a href=
+"#Page_165">165</a></span></li>
+<li>A czigány és az ördög<span class="ralign"><a href=
+"#Page_177">177</a></span></li>
+</ul>
+<div class="transnote">
+<h4>Transcriber’s Note:</h4>
+<p>Alternative spellings have been retained as they appear in the
+original.</p>
+<p>List of corrected typographical errors:</p>
+<ul>
+<li>Page <a href="#Page_24">24</a>, "közepénmárványpalotám" changed
+to "közepén márványpalotám"</li>
+<li>Page <a href="#Page_28">28</a>, "vén csont<b>‘</b>" changed to
+"vén csont<b>,</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_36">36</a>, "aranyos <b>é</b> ezüstös"
+changed to "aranyos <b>és</b> ezüstös"</li>
+<li>Page <a href="#Page_59">59</a>, "egy szem <b>rizská s át</b>"
+changed to "egy szem <b>rizskását</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_59">59</a>, "<b>„</b>Hogyha én még" changed
+to "Hogyha én még"</li>
+<li>Page <a href="#Page_65">65</a>, "Nem <b>parancsolo k</b> én"
+changed to "Nem <b>parancsolok</b> én"</li>
+<li>Page <a href="#Page_95">95</a>, "juhok <b>megugrsnak</b>"
+changed to "juhok <b>megugranak</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_100">100</a>, "édes anyja <b>szeme t</b>"
+changed to "édes anyja <b>szemét</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_113">113</a>, "nagy <b>vigaság</b>" changed
+to "nagy <b>vigasság</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_122">122</a>, "szinte a <b>hatán</b>"
+changed to "szinte a <b>hátán</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_133">133</a>, "annyi <b>iskol át</b>"
+changed to "annyi <b>iskolát</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_146">146</a>, "<b>mégis</b> éhezett, el is
+fáradt" changed to "<b>megis</b> éhezett, el is fáradt"</li>
+<li>Page <a href="#Page_148">148</a>, "szekérnek való <b>át</b>"
+changed to "szekérnek való <b>fát</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_179">179</a>, "ki <b>az zal</b>" changed to
+"ki <b>azzal</b>"</li>
+<li>Page <a href="#Page_183">183</a>, "A csoda-<b>falevelet</b>
+107" changed to "A csoda-<b>falevelek</b> 107"</li>
+</ul>
+</div>
+
+
+
+
+
+
+
+<pre>
+
+
+
+
+
+End of the Project Gutenberg EBook of Dunamelléki eredeti népmesék (2. kötet), by 
+László Merényi
+
+*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK DUNAMELLÉKI EREDETI NÉPMESÉK ***
+
+***** This file should be named 38744-h.htm or 38744-h.zip *****
+This and all associated files of various formats will be found in:
+        https://www.gutenberg.org/3/8/7/4/38744/
+
+Produced by Albert László (This book was produced from
+scanned images of public domain material from the Google
+Books project.)
+
+
+Updated editions will replace the previous one--the old editions
+will be renamed.
+
+Creating the works from public domain print editions means that no
+one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
+(and you!) can copy and distribute it in the United States without
+permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
+set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
+copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
+protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
+Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
+charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
+do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
+rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
+such as creation of derivative works, reports, performances and
+research.  They may be modified and printed and given away--you may do
+practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
+subject to the trademark license, especially commercial
+redistribution.
+
+
+
+*** START: FULL LICENSE ***
+
+THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
+PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
+
+To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
+distribution of electronic works, by using or distributing this work
+(or any other work associated in any way with the phrase "Project
+Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
+Gutenberg-tm License (available with this file or online at
+https://gutenberg.org/license).
+
+
+Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
+electronic works
+
+1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
+electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
+and accept all the terms of this license and intellectual property
+(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
+the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
+all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
+If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
+Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
+terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
+entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
+
+1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
+used on or associated in any way with an electronic work by people who
+agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
+things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
+even without complying with the full terms of this agreement.  See
+paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
+Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
+and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
+works.  See paragraph 1.E below.
+
+1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
+or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
+Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
+collection are in the public domain in the United States.  If an
+individual work is in the public domain in the United States and you are
+located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
+copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
+works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
+are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
+Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
+freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
+this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
+the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
+keeping this work in the same format with its attached full Project
+Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
+
+1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
+what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
+a constant state of change.  If you are outside the United States, check
+the laws of your country in addition to the terms of this agreement
+before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
+creating derivative works based on this work or any other Project
+Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
+the copyright status of any work in any country outside the United
+States.
+
+1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
+
+1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
+access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
+whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
+phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
+Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
+copied or distributed:
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
+from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
+posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
+and distributed to anyone in the United States without paying any fees
+or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
+with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
+work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
+through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
+Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
+1.E.9.
+
+1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
+with the permission of the copyright holder, your use and distribution
+must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
+terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
+to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
+permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
+
+1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
+License terms from this work, or any files containing a part of this
+work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
+
+1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
+electronic work, or any part of this electronic work, without
+prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
+active links or immediate access to the full terms of the Project
+Gutenberg-tm License.
+
+1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
+compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
+word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
+distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
+"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
+posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
+you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
+copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
+request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
+form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
+License as specified in paragraph 1.E.1.
+
+1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
+performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
+unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
+
+1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
+access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
+that
+
+- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
+     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
+     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
+     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
+     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
+     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
+     must be paid within 60 days following each date on which you
+     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
+     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
+     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
+     address specified in Section 4, "Information about donations to
+     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
+
+- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
+     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
+     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
+     License.  You must require such a user to return or
+     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
+     and discontinue all use of and all access to other copies of
+     Project Gutenberg-tm works.
+
+- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
+     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
+     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
+     of receipt of the work.
+
+- You comply with all other terms of this agreement for free
+     distribution of Project Gutenberg-tm works.
+
+1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
+electronic work or group of works on different terms than are set
+forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
+both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
+Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
+Foundation as set forth in Section 3 below.
+
+1.F.
+
+1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
+effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
+public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
+collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
+works, and the medium on which they may be stored, may contain
+"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
+corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
+property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
+computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
+your equipment.
+
+1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
+of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
+Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
+Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
+liability to you for damages, costs and expenses, including legal
+fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
+LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
+PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
+TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
+LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
+INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
+DAMAGE.
+
+1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
+defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
+receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
+written explanation to the person you received the work from.  If you
+received the work on a physical medium, you must return the medium with
+your written explanation.  The person or entity that provided you with
+the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
+refund.  If you received the work electronically, the person or entity
+providing it to you may choose to give you a second opportunity to
+receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
+is also defective, you may demand a refund in writing without further
+opportunities to fix the problem.
+
+1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
+in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER
+WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
+WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
+
+1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
+warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
+If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
+law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
+interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
+the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
+provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
+
+1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
+trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
+providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
+with this agreement, and any volunteers associated with the production,
+promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
+harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
+that arise directly or indirectly from any of the following which you do
+or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
+work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
+Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
+
+
+Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
+
+Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
+electronic works in formats readable by the widest variety of computers
+including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
+because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
+people in all walks of life.
+
+Volunteers and financial support to provide volunteers with the
+assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
+goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
+remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
+and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
+To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
+and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
+and the Foundation web page at https://www.pglaf.org.
+
+
+Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
+Foundation
+
+The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
+501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
+state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
+Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
+number is 64-6221541.  Its 501(c)(3) letter is posted at
+https://pglaf.org/fundraising.  Contributions to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
+permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
+
+The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
+Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
+throughout numerous locations.  Its business office is located at
+809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
+business@pglaf.org.  Email contact links and up to date contact
+information can be found at the Foundation's web site and official
+page at https://pglaf.org
+
+For additional contact information:
+     Dr. Gregory B. Newby
+     Chief Executive and Director
+     gbnewby@pglaf.org
+
+
+Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation
+
+Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
+spread public support and donations to carry out its mission of
+increasing the number of public domain and licensed works that can be
+freely distributed in machine readable form accessible by the widest
+array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
+($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
+status with the IRS.
+
+The Foundation is committed to complying with the laws regulating
+charities and charitable donations in all 50 states of the United
+States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
+considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
+with these requirements.  We do not solicit donations in locations
+where we have not received written confirmation of compliance.  To
+SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
+particular state visit https://pglaf.org
+
+While we cannot and do not solicit contributions from states where we
+have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
+against accepting unsolicited donations from donors in such states who
+approach us with offers to donate.
+
+International donations are gratefully accepted, but we cannot make
+any statements concerning tax treatment of donations received from
+outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.
+
+Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
+methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
+ways including including checks, online payments and credit card
+donations.  To donate, please visit: https://pglaf.org/donate
+
+
+Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
+works.
+
+Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm
+concept of a library of electronic works that could be freely shared
+with anyone.  For thirty years, he produced and distributed Project
+Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
+
+
+Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
+editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
+unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
+keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
+
+
+Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
+
+     https://www.gutenberg.org
+
+This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
+including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
+subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
+
+
+</pre>
+
+</body>
+</html>
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6312041
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This eBook, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..6d47385
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+eBook #38744 (https://www.gutenberg.org/ebooks/38744)