diff options
Diffstat (limited to '38728-h')
| -rw-r--r-- | 38728-h/38728-h.htm | 4330 |
1 files changed, 4330 insertions, 0 deletions
diff --git a/38728-h/38728-h.htm b/38728-h/38728-h.htm new file mode 100644 index 0000000..bf8c33f --- /dev/null +++ b/38728-h/38728-h.htm @@ -0,0 +1,4330 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for Linux/x86 (vers 25 March 2009), see www.w3.org" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>The Project Gutenberg eBook of Dunamelléki eredeti népmesék +by László Merényi</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ + +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + + h1,h2,h3,h4,h5,h6 { + text-align: center; + clear: both; +} + +p { + margin-top:.75em; + text-align: justify; + margin-bottom:.75em; + text-indent: 1.5em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.tb {width: 45%;} +hr.chap {width: 65%} + +.pagenum { /* uncomment the next line for invisible page numbers */ + /* visibility: hidden; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} /* page numbers */ + +.center { + text-align: center; +} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: 150%;} + +.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 300%;} + +.caption-small {font-weight: bold;font-size: 90%;} + +/* Footnotes */ +.footnote { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; + font-size: 0.9em; + border: dashed 1px; + padding-left: 3em; + padding-right: 3em; + } + +.fnanchor { + vertical-align: super; + font-size:.8em; + text-decoration: + none; +} + +/* Poetry */ +.poem { + margin-left:5%; + width: 90%; + text-align: left; +} + +.poem br { + display: none; +} + +.poem .stanza { + margin: 1em 0em 1em 0em; +} + +.poem span.i0 { + display: block; + margin-left: 0em; + padding-left: 3em; + text-indent: -3em; +} + +/* Transcriber’s notes */ +.transnote {background-color: #E6E6FA; + color: black; + font-size:smaller; + padding:0.5em; + margin-bottom:5em; + font-family:sans-serif, serif; } + +.transnote b { + color: #880000; +} + +ul.TOC { + list-style-type: none; + width: 80%; + text-indent: -3em; + padding-left: 10%; +} + +span.ralign { + position: absolute; + text-align: right; + right: 10%; + top: auto; +} + + +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> + + +<pre> + +The Project Gutenberg EBook of Dunamelléki eredeti népmesék (1. kötet), by +László Merényi + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: Dunamelléki eredeti népmesék (1. kötet) + +Author: László Merényi + +Release Date: January 31, 2012 [EBook #38728] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: UTF-8 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK DUNAMELLÉKI EREDETI NÉPMESÉK *** + + + + +Produced by Albert László (This book was produced from +scanned images of public domain material from the Google +Books project.) + + + + + + +</pre> + +<h1>DUNAMELLÉKI EREDETI NÉPMESÉK.</h1> +<hr class="tb" /> +<p class="center"><span class= +"caption-large">DUNAMELLÉKI</span></p> +<p class="center"><span class="caption">EREDETI</span></p> +<p class="center"><span class= +"caption-largest">NÉPMESÉK.</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">ÖSSZEGYÜJTÖTTE</span></p> +<p class="center"><span class="caption-large">MERÉNYI +LÁSZLÓ.</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">I. KÖTET.</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">PEST.</span></p> +<p class="center"><span class="caption">KIADJA HECKENAST +GUSZTÁV.</span></p> +<p class="center"><span class="caption">MDCCCLXIII.</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-small">Pest, 1863. +Nyomtatott Landerer és Heckenastnál.</span></p> +<hr class="tb" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= +"Page_1">-1-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT01" id="CHAPT01"></a>A HÁROM ARANYGYÜRŰ.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id= +"Page_2">-2-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_3" id= +"Page_3">-3-</a></span></p> +<p>Volt egyszer a világon egy király s ennek egy gyöngyadta +fiacskája.</p> +<p>Hogy im a király özvegy ember volt, az irástudók és a tátosok +azt tanácsolták neki, hogy házasodjék meg, legalább lesz, a ki fűt, +főz, varr és mos rájuk. A király ráadta a fejét a házasságra s +elvette a burkus király hátrahagyott özvegyét, kinek szintén csak +egyetlen egy fiacskája volt: igy a király gyermekcséje mostoha +kézre került, pedig a mostoha, csak mostoha s bizony nem édesszüle +az.</p> +<p>De a fiatal menyecske még mostohánál is mostohább volt; mert mig +a maga porontyára egy héten háromszor is adott tisztát, addig a +király fiacskájára három hétben sem egyszer: igy a kis fiu örökkön +örökké piszkos, szennyes volt.</p> +<p>Mi dolog ez, mi dolog ez, tanakodott magában a király, hogy az ő +fia mindig oly szurtos, <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= +"Page_4">-4-</a></span> mint valami oláhczigány purdé, végre nem +álhatta szó nélkül s kérdőre vonta a feleségét, de ez elsimitotta a +dolgot, hogy ő csakannyiszor ad erre is tisztát mint a magáéra, s +ha az elpiszkolja, arról nem tehet. Annyira, annyira, hogy az apa +szivét egészen elidegenitette a saját gyermekétől és a másé felé +hajlitotta; ugyannyira, hogy a király egészen kivetette kegyelméből +a fiát s jobb szerette a felesége gyermekét, mint a magáét.</p> +<p>Ejh, gondolta magában a király, minek tartok én az aranyszőrü +nyáj mellett drága pénzen juhászt, ha ez a gyermek olyan piszkos, – +a mostoha pedig kontrázott az urának: igy a királyfiból csakugyan +juhpásztor lett.</p> +<p>De ez még csak most került az ebek harminczadjára; mert a +mostohája főtt-ételt nem küldött ki a kis juhász számára, hanem +csak két hetes száraz, penészes kenyérrel tartotta, de még ezt is +eczettel öntözte meg.</p> +<p>De a királyfi megunta már rágni az eczetes száraz kenyeret, +azért egy szép napon összebeszélt Szél Pállal, uti-laput kötött a +talpára s eleblábolt; a nyakába akasztotta a világot, le is út fel +is út, s elbujdosott. <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= +"Page_5">-5-</a></span></p> +<p>A mint ment mendegélt hetedhét ország ellen, még az operencziás +tengeren is túl, egyszer egy nagy vadon erdőben estveledett el, hol +se eget se földet nem látott.</p> +<p>Oh Istenem, gondolta magában, vajjon hol hajtom le a fejemet az +éjszakai nyugodalomra, hisz itt a fenevadak is megehetnek s +étlen-szomjan kell elvesznem?!</p> +<p>– Dehogy kell, királyfi, dehogy kell, szólt egy hang valahonnan +a levegőégből, csak mászsz fel erre a fára, majd lesz itt minden, +még madártojás is csigavérrel vagy pedig mandruczkő is, csak jöszte +fel!</p> +<p>A királyfi csak ekkor tekintett fel arra a nagy fára, melynek a +tövében állt, hát látja, hogy a fa tetején egy kis ház van, abban +pedig ugyancsak ég ám a gyertyavilág.</p> +<p>A királyfinak sem kell egyéb, felmászott a nagy fára s innen +aztán be a kis házba, hol egy nagy földig érő szakálú barátot +talált, ki egy nagy könyvből olvasott. A nagyszakálu barát intett a +királyfinak, hogy üljön le a karosszékbe s olvasson. A királyfi sem +hagyta ezt kétszer mondatni magának, hanem beült a nagy +karosszékbe, felnyitott egy nagy könyvet <span class= +"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> s az +olvasáshoz látott; de bár oly éhes volt, hogy majd beszakadt a két +horpasza, mégis e nagy könyv olvasása közben éhséget, szomjat, +fáradtságot, egy szó mint száz mindent elfelejtett.</p> +<p>Reggelre felköltötte a királyfit a nagy szakálu barát s azt +mondja neki.</p> +<p>– Hallod-e te királyfi, hogyha jót akarsz, menj el ehhez meg +ehhez a királyhoz szolgálatot keresni, majd megfogad az téged +liba-pásztornak s egyéb dolgod nem lesz, mint idejekorán kihajtod a +100 ludat a pázsitra, este pedig hazatereled. De azok a ludak nem +olyanok mint más ludak, mert mihelyest a pázsitra érnek, +felszállnak a levegőégbe s valahányan vannak annyi-felé repülnek, +pedig ha csak egy is hiányoznék a kerekszámból, a király itéletet +láttatna a fejedre s megajándékoznának egy fővel, az pedig senki +másé mint a tiéd lenne. De te ne tarts semmitől, csak a szavamra +hallgass. Ne itt van ez a kis síp, csak te ezt fujd meg s a te +ludaid, ha mindjárt a pokolban, vagy ennek is a fenekén volnának, +mégis előkerülnek. Itt van még ez a három aranygyűrü is, tedd el jó +helyre, akár a kebeledbe, akár a zsebedbe s majd mikor estvefelé +hazahajtod <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= +"Page_7">-7-</a></span> a ludakat, a három közül a legkisebbiket +kösd az ostorod végére. A királykisasszony ép ekkor hajlik ki az +ablakából s majd szemébe tünik az aranygyűrü; majd szép szóval, +édes beszédekkel el akarja csalni tőled; de te neked minden +beszédére csak ez legyen szód és mondásod: akkor odadom az +aranygyűrüt, ha a királykisasszony megmutatja nekem a két cziczi +dombját. Másnap estve lúdhajtáskor szintén ezenképpen cselekedjél: +a középső aranygyűrüt kösd az ostorod végére s majd ezt is, mikor +meglátja a királykisasszony, szép szóval, mézes beszéddel el akarja +csalni tőled; de te neked mindarra csak ez legyen szód és mondásod: +akkor odadom az aranygyűrüt, ha a királykisasszony fehér mellét +megmutatja. Mikor az Isten rád virrasztja a harmadik napot is, kelj +föl idejekorán, hajtsd ki a ludakat, de estve, mikor hazafelé +tereled a nyájat, kösd az ostorod végére a legutolsó, legszebbik +gyémántos aranygyűrüt. A királykisasszony már ekkor várakozik az +érkeztedre s mikor meglátja a harmadik gyémántos aranygyűrüt, +imhogy a rosz ki nem töri érte: majd kéri aztán tőled szép szóval, +mézes beszéddel, de mindazokra csak ezt feleld: akkor odadom a +gyémántos <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= +"Page_8">-8-</a></span> aranygyűrűt; ha a királykisasszony +megmutatja nekem fátyolos homlokát.</p> +<p>No jól van, ez abba maradt. Itt a királyfi elmegyen ahhoz a +bizonyos királyhoz, kihez a nagy szakálu barát küldte. Köszön +neki.</p> +<p>– Adjon Isten jó napot fölségednek!</p> +<p>– Fogadj Isten szolgalegény, hát mi járatban vagy?</p> +<p>– Szolgálatot keresek.</p> +<p>– Ép jókor jöttél; lúdpásztorra van szükségem: azért ha kedved +tartja, megfogadlak. Három napból áll egy esztendő s egyéb dolgod +nem lesz, mint száz ludat bizok az őrzésedre, reggel kihajtod a +mezőre, estve pedig hazatereled; de azt jól megjegyezd magadnak, +hogyha csak egy hija is lesz a kerekszámnak, nyársra huzatlak, ha +pedig kitöltöd nálam a három napot, a mit kivánsz, azt adok.</p> +<p>No jól van, a királyfi beszegődött lúdpásztornak. Reggel +idejekorán fölkelt, kieresztette az ólból a száz ludat, s +kihajtotta a mezőre; de alighogy ennek a szélére értek, már a ludak +gágolva felszálltak a levegőégbe s valahány volt annyifelé szállt. +A királyfi csakugy nézett utánuk, hogy majd kinézte a szemét, de +azért egyet se láthatott meg, hogy hova <span class= +"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> repült; de +azért az egész dolognak oda se nézett, mert hisz hát a kis síp mire +való lett volna, ha nem arra, hogy a ludakat összehivja. Azért +keresett valami árnyékos helyet, lefeküdt s aludt kedvére egész +alkonyodásig: ekkor fölébredvén, fölkelt, előkereste a kis sípot, +belefujt s ime! mind a száz lúd mint a parancsolat előtte +termett.</p> +<p>A királyfi aztán hazafelé terelte a lúdnyájat, de utközben +benyult a kebelébe, kikereste a három aranygyűrü legkisebbikét s +azt az ostora végére kötötte. Mikor ép a rezidenczia ablaka alatt +hajtaná el a nyájat, a királykisasszony ép ekkor tekintett ki az +ablakán s szemébe tünik az aranygyűrü ragyogása. A királykisasszony +nem szólt semmit, hanem föltette magában, hogy lemegyen estve, majd +mikor senki sem látja, a ludak pásztorához s elkéri tőle az +aranygyűrüt.</p> +<p>A király a lúd-ól előtt várakozott a lúdpásztor érkeztére; de +nem sokáig kellett várnia, mert az ime ihun jön s hajtja a ludakat. +A király a kis-ajtóra állt, maga eresztette be a ludakat egyenként, +olvasván: egy, kettő, három, mig csak a századikhoz nem ért. +Megvolt mind a száz, egy hija sincsen a kerekszámnak. <span class= +"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span></p> +<p>A király aztán nem szólt semmit, csak a fejét csóválta s nagy +mérgesen bement a királyi rezidencziába.</p> +<p>Mikor már mindnyájan lefeküdtek, elcsendesültek, a +királykisasszony egy nagy kendőt vetett a fejére s lement az ólba a +lúdpásztorhoz.</p> +<p>– Jó estvét Miklós! mert közbe légyen mondva, igy hitták a +lúdpásztort.</p> +<p>– Isten hozta a királykisasszonyt! Hát mi jóért keresett +meg?</p> +<p>– Én biz nem egyébért, csak azért, hogy az imént láttam egy +karika gyürüt az ostorod végére kötve, mutasd meg azt nekem.</p> +<p>Miklós kivette a kebeléből a három aranygyűrü legkisebbikét s +mutatja a királykisasszonynak, ki azt a kezébe vevén, forgatja +jobbra balra, illesztgeti az ujjára s mondogatja magában: be szép, +be gyönyörü, eszem a lelkét! s aztán Miklóshoz fordul s kéri +tőle.</p> +<p>– Add nekem, Miklós.</p> +<p>– Nem adom.</p> +<p>– Add nekem, a mit kivánsz, azt adok.</p> +<p>– Már az más. S ha megmutatja nekem a királykisasszony a két +cziczi dombját, nem bánom, teljék szive kivánsága, odadom. +<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= +"Page_11">-11-</a></span></p> +<p>A királykisasszony kivette a két cziczi dombját s megmutatta a +lúdpásztornak, hát ez álmélkodva látja, hogy annak az egyik +halmocskáján is egy csillag ragyog, meg a másikon is.</p> +<p>A királykisasszonyé lett az aranygyűrü.</p> +<p>No jól van, ez abba maradt. Itt Miklós másnap is kihajtotta a +száz ludat a mezőre, de azok alig értek annak a szélére, szárnyra +keltek s valahány volt, annyifelé repült; de bánta is ezt a +királyfiból lett lúdpásztor, hisz nála volt a kis síp, mely mire +való lett volna, hogyha nem arra, hogy a ludakat összehijja vele? +Azért oda se nézett a bajnak, hanem egy szép árnyékos helyet +keresett, hová lefeküdt s aludt kedvére egész alkonyodásig: ekkor +fölébredt, fölkelt s elővette a kis sípot, majd belefujt s ime, +mind a száz lúd mint a parancsolat előtte termett.</p> +<p>A királyfi aztán hazafelé terelte a nyájat, utközben benyúlt a +kebelébe, kikereste a középső nagyságu aranygyűrüt s azt az ostora +végére kötötte. Mikor ép a rezidenczia ablaka alatt hajtotta a +nyájat, a királykisasszony ép ekkor tekintett ki az ablakából s +szemébe tünik az aranygyűrü ragyogása. A királykisasszony +<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= +"Page_12">-12-</a></span> soha világéletében még olyan szép gyűrüt +nem látott s nem tudott hova lenni a csodálkozás miatt: ezért +elhatározta magában, hogyha addig él is, mégis majd mikor +mindnyájan lenyugosznak, lemegyen a lúdpásztorhoz s elkéri tőle az +aranygyűrüt.</p> +<p>De hogy az egyik szavamat a másikba ne öltsem, a király maga ott +az ól előtt várakozott a ludak megérkeztére, de nem sokáig kellett +várnia, mert ime ihun jön Miklós s hajtja maga előtt a nyájat. A +király a kis ajtóra állt, egyenként eresztette be a ludakat, +olvasván: egy, kettő, három, mig csak a századikhoz nem ért. +Megvolt mind a száz, egy hija sincsen a kerekszámnak.</p> +<p>A király, egy árva szó nem sok, de még annyit sem szólt, hanem +csak a fejét csóválta, nagy mérgesen bement a királyi +rezidencziába.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, mikor már mindnyájan lepihentek a királyi +rezidencziában, a királykisasszony egy nagy kendőt boritott a +fejére s lement az ólba a lúdpásztorhoz. Köszön neki.</p> +<p>– Jó estvét Miklós!</p> +<p>– Isten hozta a királykisasszonyt! fogadja Miklós, hát mi jóért +keresett meg? <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= +"Page_13">-13-</a></span></p> +<p>– Mi türés tagadás Miklós, én biz nem egyébért, csak azért, hogy +jó imént egy karika-gyűrüt láttam nálad az ostorod végére kötve, +mutasd meg azt nekem.</p> +<p>Miklós kivette a kebeléből a gyürüt s mutatja a +királykisasszonynak, ki alig győzött eltelni annak a nézésével; +forgatja jobbra balra, illesztgeti az ujjára s végre megszólalt +ilyeténképen:</p> +<p>– Hallod-e Miklós, egyet mondok, kettő lesz belőle: egy +lúdpásztort nem illet meg ez az aranygyűrü, azért egy szó mint +száz, add nekem, a mit kivánsz, azt adok.</p> +<p>– Hogyha a fölséges királykisasszony megmutatja nekem fehér +mellét: nem bánom, teljék szive kivánsága, legyen a magáé az +aranygyűrü.</p> +<p>A királykisasszony nem szólt semmit, hanem megmutatta fehér +mellét a mi Miklósunknak, hát látja ez, hogy annak a mellén ott +fénylik a hold.</p> +<p>A királykisasszonyé lett a másik aranygyűrü is.</p> +<p>No jól van, ez abba maradt. Miklós aztán harmad nap is +kihajtotta a száz ludat a mezőre, de azok alighogy annak a szélére +értek, <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= +"Page_14">-14-</a></span> valahány volt, annyifelé repült; de bánta +is azt a mi Miklósunk, hisz nála volt a kis síp, mely mire való +lett volna, hogyha nem arra, hogy a ludakat összeterelje vele? +Azért fülebotját se hajtotta a bajnak, hanem helyet keresett, egy +szép árnyékos helyet, lefeküdt s aludt kedvére egész alkonyodásig. +De ekkor fölkelt, a kis sípot előkereste s belefujt. Ime a száz lúd +mint a parancsolat honnan honnan nem, nagy gágogások között +előrepült, Miklós pedig aztán szép lassacskán hazafelé terelte a +nyájat. Utközben azonban előkereste a legeslegutolsó gyémántos +aranygyűrüt s azt az ostora végére kötötte. A királykisasszony már +várta a lúdpásztor érkeztét, hát meglátja az ostora végén a +gyémántos aranygyűrüt, melynek a ragyogása egészen elfogta a szeme +fényét. A királykisasszony nem szólt semmit, de elhatározta +magában, hogy mihelyest mindnyájan lenyugosznak, lemegyen az ólba s +elkéri ezt a gyűrüt is a lúdpásztortól.</p> +<p>A király ott várakozott az ól előtt a ludak érkeztére s mikor +hazajöttek, maga eresztette be egyenként a kis-ajtón, olvasván: +egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét s igy tovább, mig csak a +századikhoz nem ért. <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= +"Page_15">-15-</a></span> Megvan mind, egy hija sincsen a +kerekszámnak.</p> +<p>– No kedves szógám, szólt a király, kitöltötted a három napot, +kiszolgáltál egy esztendőt, most már csak az van hátra, hogy mit +kivánsz?</p> +<p>– Nem kivánok én egyebet, fölséges uram, mint amott a +szemétdombon hever egy rosz csikó, csak azt add nekem.</p> +<p>– Oh te bolond, mi hasznát vennéd te annak a rosz csikónak, +mikor fel se tud állni a maga lábára, ha csak a farkánál fogva föl +nem segitik, mikor se jártányi ereje, se formája, se kövérsége, +mert csak a csontja, bőre, s aranyért se csiphetnél le két lat húst +késhegygyel a tomporáról, a tarisznyádat pedig a csipejére +akaszthatod, he?!</p> +<p>– Már fölséges uram, az nekem mindegy, akár van jártányi ereje, +akár nincs, akár van rajta hús akár nincs, akár a csipejére +akaszthatom a tarisznyámat, akár nem, elég az hozzá, száz szónak is +egy a vége, nekem nem kell semmi egyéb, csak az a rosz csikó.</p> +<p>– No te bolond, válaszolt neki a király, ha már ló kell, jer az +én királyi márványistálómba, vannak ott különbnél különb aranyszőrü +<span class="pagenum"><a name="Page_16" id= +"Page_16">-16-</a></span> paripák, melyek még a csillagot is +lerúgnák az égről: válaszsz azok közül, a melyik tetszik.</p> +<p>– Nem kell nekem olyan aranyszőrü paripa, mely a csillagot is +lerúgná az égről, mert nekem csak a rohadt oldalu rosz csikó +kell.</p> +<p>– Azt nem adom. Kivánj inkább annyi pénzt, a mennyit három vasas +szekér elvisz, csak a rosz csikót ne!</p> +<p>– Nem kell nekem az a tengernyi kincs, mert nekem csak a rosz +csikó kell.</p> +<p>Mit volt mit tenni a királynak, egyik szavát a másikba csak nem +ölthette, vagy akarta vagy nem, kénytelen kelletlen odadta a rohadt +oldalu rosz csikót Miklósnak.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, mikor már mindnyájan lepihentek, ehun jön +ám a királykisasszony s egyenest az ólnak tartott. Mikor odaért, +benyitja az ól ajtaját s beteszi azt maga után. Köszön.</p> +<p>– Jó estvét Miklós!</p> +<p>– Isten hozta a királykisasszonyt! fogadja Miklós, hát mi jóért +keresett meg?</p> +<p>– Mi türés tagadás Miklós, én biz nem egyébért, csak azért, hogy +jó imént mikor az ablakom alatt elhajtottad a ludakat, egy +gyémántos aranygyűrüt láttam nálad <span class="pagenum"><a name= +"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> az ostorod végére kötve, +mutasd meg azt nekem.</p> +<p>Miklós kivette kebeléből a gyémántos aranygyűrüt s mutatja a +királykisasszonynak, ki alig győzött eltelni annak a nézésével; +forgatja jobbra-balra, illesztgeti az ujjára, végre megszólalt +ilyeténképen:</p> +<p>– Hallod-e Miklós, egyet mondok kettő lesz belőle: nem illet meg +egy lúdpásztort az ilyen gyűrü, azért egy szó mint száz, add nekem, +a mit kivánsz, azt adok érte.</p> +<p>– Hogyha a fölséges királykisasszony megteszi azt, a mit mondok, +hogyha megmutatja nekem fátyolos homlokát: nem bánom, teljék szive +kivánsága, legyen a magáé az aranygyűrü.</p> +<p>Itt a királykisasszony nem szólt semmit, hanem leoldozta a +fejéről a fátyolt s megmutatta Miklósnak a homlokát, hát ez csak +ekkor látja, hogy a királykisasszonynak a homlokán ott ragyog ám a +tündöklő nap.</p> +<p>A királykisasszonyé lett a harmadik gyémántos aranygyűrü is.</p> +<p>No jól van, ez abba maradt. – Miklós aztán másnapra kelve, +odamegyen a rosz csikóhoz, kötőféket huzott a fejébe, szólitgatja, +de biz <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= +"Page_18">-18-</a></span> az nem birt fölkelni, majd aztán megfogta +a farkát s annál fogva segitette lábra állni. Vezeti aztán nagy +ügygyel-bajjal, vonczolja, húzza maga után; de a rosz csikó +taktusra lépett minden félórában egyet s mig csak a királyi +rezidenczia udvarából kihúzta, háromszor is elesett; de Miklós +mindezzel mitse gondolt, mert a rosz csikót mindannyiszor, a +hányszor csak elesett, farkánál fogva fölemelte s tovább húzta, +annyira annyira, hogy nagy nehezen három nap alatt kiértek a város +végére. Mondom, mikor a város végére értek, megrázkódik a rosz +csikó s olyan seregélyszőrü négylábu tátosparipa lett belőle, mint +a világ s ekkor megszólalt.</p> +<p>– No kedves gazdám, ha te eddig engem húztál, majd viszlek én +ezután, csak ülj fel a hátamra, s mondd meg nekem, hogy menjek +veled: ugy-e, mint a gondolat, ugy-e mint a villámlás, vagy ahogy a +legsebesebb röptü madár szállhat?</p> +<p>– Csak ugy édes lovam, hogy se én bennem, se te benned hiba ne +essék.</p> +<p>A tátosparipa aztán felszállt a levegőégbe s vitte Miklóst mind +addig, mig annak a fának tetejére nem értek, hol a nagy szakálu +<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= +"Page_19">-19-</a></span> barát lakott. Mondom, hogy ideértek, +Miklós megkötötte a lovát a saroglyához, maga pedig benyitott a +nagy szakálu baráthoz. Köszön neki.</p> +<p>– Adjon isten jó napot, édes apámuram!</p> +<p>– Fogadj isten édes fiam! hát megjöttél, hát kiszolgáltad a +három napot? nagyon jólvan, nagyon helyesen van, de mielőtt a leülő +helyed megmelegednék, itt meg itt van egy forrás, keresd föl azt, +mosakodjál meg benne s aztán törülközzél is meg ebbe az +aranykendőbe. Mikor ezt elvégezted, ne itt van ez a kis dió, nyisd +fel a tetejét, majd találsz benne egy öltözet biboros-bársonyos +ruhát. Öltsd fel azt magadra s eredj vissza ahhoz a királyhoz, +kinél három napot egy esztendőt kiszolgáltál, mert ép most küldi el +szanaszét a nagy pecsétes levelet, mert ép most dobolják ki az +egész országban, hogy mindenféle herczegek, grófok, bárók, urak, +urfiak, válogatott czigánylegények, hosszu süveges tótok gyüljenek +össze s majd az, a ki kitanálja, hogy mi van a királykisasszony két +halmocskáján, mi van fehér mellén s végtére mi van fátyolos +homlokán, mondom: a ki erre a három kérdésre megfelel, azé lesz a +királykisasszony, a fele királysággal, <span class= +"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> nagy +meseország felével együtt. Ha nem mondom is, ugyis tudod kedves +fiam, hogy te leszesz a nyertes; de még itt nincs a dolognak vége, +mert aztán következik a vastagabbja, de ha a szavamra hallgatsz, +ezen is szerencsésen átesel. Hát csak azt akarom mondani kedves +fiam, hogy majd mikor lefektetnek a hálókamrába a menyasszony +mellé, csak arra az egyre ügyelj, hogy álom ne jöjjön a szemedre, +mert mihelyest elaludnál, a menyasszonyodat azért, a miért a három +aranygyűrüért elárulta a titkait, két emlőjét, fehér mellét, +fátyolos homlokát megmutatván, elragadják az oldalad mellől s +halálnakhalálával vesztik el a tündérek. De ha három éjszaka +elfolyása alatt megőrzöd, a negyediken aztán alhatol annyit, a +mennyi csak a bőrödbe fér.</p> +<p>A királyfi megköszönvén a nagy szakálu remete tanácsát, +elbucsuzott tőle keserves könyhullatások között, majd felülvén jó +tátoslovára, a forrás-vizhez vágtatott. Ebben aztán megmosta képét, +nyakát, fülét, fejét s megtörülközött az aranytörlőbe s ime, az +arcza naptündöklésüvé, a haja pedig aranyhajjá változott.</p> +<p>Mikor ezzel is készen volt, elővette a kis diót, felnyitotta a +fedelét, kihullt belőle az a <span class="pagenum"><a name= +"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> drágalátos, szemnemlátta +biboros-bársonyos köntös, melyet magára öltvén, ha eddig szép +gyermek volt, de most hétszerte szebb.</p> +<p>Mikor ezzel is készen volt, felűlt jó tátoslovára s bevágtatott +a királyi rezidencziába, fogadják nagy szivesen s mindjárt az első +székbe ültették. Már ekkor az egész országból össze voltak gyülve a +házasulandó herczegek, grófok, bárók, urak, urfiak, válogatott +czigánylegények, hosszu süveges tótok, csak Miklós volt a +legutolsó. De mikor ő megérkezett, tovább nem is vártak, hanem +bevezették a királykisasszonyt a szobába fátyolosan, s +felállitották az arany állványra, hogy annak a nézésében mindenki +gyönyörködhessék, és a király megszólalt ilyeténképen:</p> +<p>– Herczegek, grófok, bárók, urak, urfiak, válogatott +czigánylegények, hosszu süveges tótok, mind közönségesen! Hogyha +nem mondom is, ugyis tudjátok, hogy mért gyüjtöttelek benneteket +össze: azért, a ki három kérdésemre becsülettel megfelel: +legkedvesebb s igazán egyetlenegy leányom a felekirálysággal együtt +leend annak a bizonyosnak a jutalma. Ezért tehát az első kérdésem +im ez: mi van az én leányom két emlöcskéjén? <span class= +"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span></p> +<p>Összefordul a sok uri nép, találgatják, ki ezt, ki azt mond, de +senki se találta el a dolog bibéjét.</p> +<p>– Még egyszer kérdem, kiáltott a király ki találja azt ki, mi +van az én leányom két mellé bimbóján?</p> +<p>Ujra összefordul a sok uri nép, találgatják, ki ezt, ki azt +mond, de senki se jött a dolog bibéjére.</p> +<p>– Még egyszer kérdem, szólt a király harmadszor is, mi van az én +leányom két melle bimbóján?</p> +<p>Semmi válasz. Ekkor föláll az aranyhaju királyfi s azt +mondja:</p> +<p>– Fölséges király! a királykisasszony két melle bimbóján bizony +nincs semmi más, mint két ragyogó csillag.</p> +<p>– Kitaláltad királyfi, egy kérdésre már megfeleltél, de hát azt +nem mondanád meg, hogy mi van az én leányom fehér mellén?</p> +<p>– Biz azon fölséges király nincs semmi más, mint a fényes +hold.</p> +<p>– Erre is megfeleltél emberséggel, de hát azt nem találnád ki, +hogy mi van az én leányom fátyolos homlokán? <span class= +"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span></p> +<p>– Biz azon, fölséges király nincs egyéb, mint a tündöklő +nap.</p> +<p>– No királyfi, szólt a király, minthogy becsülettel megfeleltél +mind három kérdésemre, itt van, nem bánom, legyen a tiéd egyetlen +kedves leányom, a fele királysággal együtt.</p> +<p>A királyfi nyerte el a szép királykisasszonyt és a fele +királyságot. Aztán összeadták őket s lakzit laktak. No jólvan, itt +eljön az az idő is, mikor a menyasszonyt és a vőlegényt lefektették +a hálókamrában a selyemágyra. A királyfinak menten eszébe jutott, +hogy mit tanácsolt neki a nagy szakálu remete; „Majd mikor +lefektetnek a hálókamrába, csak arra az egyre ügyelj, hogy álom ne +jöjjön a szemedre, mert mihelyest elaludnál, a menyasszonyodat +azért, a miért a három aranygyűrűért elárulta a titkait, két +emlőjét, fehér mellét, fátyolos homlokát megmutatván, elragadják az +oldalad mellől s halálnak halálával vesztik el a tündérek; de ha +három éjszaka lefolyása alatt megőrzöd, a negyediken aztán alhatol +annyit, a mennyi a bőrödbe fér.“ Mondom, hogy ez eszébe jutott a +királyfinak, elhatározta magában, hogy a szemét egész álló +<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= +"Page_24">-24-</a></span> éjszaka nem hunyja be, hanem mindig ébren +lesz. Egy darabig a királyfi megis állta a sarat, de egyszer gyenge +fuvalat ütötte meg az orczáját s ime, egyszerre csak elkezd +nehezedni a két szemehéja, mindig jobban mindig jobban, annyira +annyira hogy szépen elaludt; – de nemis csoda, mert a tündérek +álomszelet bocsátottak rá s mikor reggel fölébredt, csak hülthelye +a szép menyecskének; volt szép asszony, nincs szép asszony. Volt, +nincs.</p> +<p>Ezen a királyfi szörnyen elbúsulta magát; s mint valami fekete +felhő megszállta a búbánat; se étele, se itala, se nappala, se +éjjele, csak szüntelen a szép asszony forgott az elméjében; örökkön +örökké csak azt a ragyogó két csillagot, csak azt a fényes holdat +és azt a tündöklő napot látta, melyek a királykisasszony csecsén, +fehér mellén s fátyolos homlokán diszlettek.</p> +<p>Ezért elhatározta magában, hogyha addig él is, hogyha addig +megyen is, mig a két szemével lát s mig a lába térdig el nem kopik, +de mégis fölkeresi akár élve akár halva a feleségét. Ezért nyakába +akasztotta a világot, kisérője volt a búbánat és elindult +ország-világszerte a felesége fölkeresésére. <span class= +"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> +<p>A mint mendegélt aztán hetedhét ország ellen, még az operencziás +tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon is túl, hol a +kis kurta farkú disznó túr, tulonnan túl, innenen innen, egyszer +egy folyó partjához ért s hogyim megszomjuzott, leszállt a lováról, +hogy majd iszik a vízből, hát látja, hogy az ehun hoz ám egy +üvegkoporsót. A királyfinak megdobbant a szive.</p> +<p>Uramteremtőm mi lehet az, mi lehet az, tanakodik magában, de már +akármicsoda, kifogom a vizből. Mondom, hogy elhatározta magát a +királyfi, derékkötésig belement a vizbe s szerencsésen kifogta az +üvegkoporsót. Majd kiviszi azt a viz partjára, fölnyitja a tetejét, +hát uramfia, isten csodájára ki volt a koporsóba?! Senki más, mint +a szép királykisasszony, kinek a szivébe egy nagy kés volt +beleütve.</p> +<p>A királyfi sem rest, izibe kirántja a nagy kést a szivéből s a +piros vér hármas sugárban felszökött a levegőégbe. Hej, a királyfi +sem rest, izibe betömte a szúrás száját, nehogy a királykisasszony +drága piros vére elfolyjék. Aztán addig öntözgette, addig +csókolgatta, hogy az ifjú királyné életre jött, lélekzetet +<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= +"Page_26">-26-</a></span> vett, majd felnyitván szemét, felült az +üvegkoporsóban.</p> +<p>Aztán a királyfi izibe font egy gunyhót zöld galyakból, aratott +bele fris füvet s a feleségét arra lefektette.</p> +<p>No jól van, mikor az ifju királyné felgyógyúlt, azt mondja az +urának:</p> +<p>– Édes szivem, szép szerelmem! Itt meg itt van egy város s annak +a kellős közepén van egy bót. Eredj el te abba a városba s keresd +fel azt a bótot. Jobbról az ajtószegben üveg alatt árulják a +királynak való posztót. Végy te abból egy egész öltözet ruhára +valót s egyúttal varrasd is meg egyszerre; de arra az egyre +vigyázz, hogy a posztónak két árát fizesd. Eleinte nem akarnak +neked abból mérni, de csak ezt a kis czédulát, melyet ezennel át is +adok, mutasd meg a bótosnak, majd mér akkor, akár az egész véget is +odadná. Majd meginvitál téged az a bótos ebédre, te pedig fogadd +azt el s egyél-igyál, lakj jól, de ekkor meg csak arra az egyre +vigyázz, hogy valahogy az isten szerelmeért el ne találj aludni; +mert ha elalszol, mind neked, mind nekem végem van.</p> +<p>Mikor az ebédnek vége lesz, te is invitáld <span class= +"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> meg ide a +bótost szintén ebédre. Majd eljön az. Ételre italra semmi gondod ne +légyen, mert majd lesz az is egész dögével. S ha megtudod azt +állni, hogy ezen az ebéden sem alszol el, akkor örökre boldogok +leszünk, különben még azt a fényes napot is feketének látod s +beborul a mi napalunk.</p> +<p>A királyfi erősen kötötte az ebet a karóhoz s égre földre +igérte, hogy azonképen cselekszik.</p> +<p>No jól van, itt a királyfi bemegyen abba a bizonyos városba s +ott fölkeresi azt a bizonyos kalmárt. Fogadják nagy czeremoniával, +hajlongnak előtte jobbra is, balra is; s kérdik tőle hárman is +egyszerre, mivel szolgálhatok, mivel szolgálhatok?</p> +<p>– Ott van ni, jobbról abban a sarokban üveg alatt posztó, abból +akarok venni, szólt a királyfi.</p> +<p>– Abból kérem alásan nem lehet, mentegetődzött a bótos, mert +abból csak királyoknak szabad adni.</p> +<p>– Ehj, dehogy nem lehet, dehogy nem, csak olvassa el ezt a kis +czédulát! S ezzel a királyfi odadja azt a bótosnak.</p> +<p>Mi volt arra a czédulára irva, mi nem, azt <span class= +"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> egész +bizonysággal nem merem állitani, elég az hozzá, hogy alighogy a +kezébe vette azt a bótos, bezzeg nem mondta azt, hogy abból nem +adhatok, mert azt csak királyoknak szabad viselni, hanem ezt +kérdezte:</p> +<p>– Mennyi tetszik?</p> +<p>– Csak egy öltözetre való.</p> +<p>– Itt van kérem alásan.</p> +<p>– Mi az ára? kérde a királyfi.</p> +<p>– Minden rőf 100 forint.</p> +<p>– Itt van, tegye el, két annyit fizetek érte.</p> +<p>A bótosnak csak ez kellett, csak ennek örült, azért a királyfit +megmarasztotta ebéden. Hamis magyar volt ez a bótos, mert az +ebédnél tizenkét tányér levest, tizenkét vetett galuskát, tizenkét +porczió pecsenyét, szóval mindenből tizenkét tizenkét ember részét +ette meg s még ekkor se lakott jól s aztán a hegyébe egy akó bort +öntött be egy hajtókára. A királyfi csak nézte csak nézte, hogy mit +csinál ez az ember; azaz biz ő kegyelme csakugy hunyorgatott rá, +mert mintha álomporos bort ivott volna, elkezdett a szemhéja +nehezedni s már már bóbiskolt; de honnan honnan nem, egyszer +<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= +"Page_29">-29-</a></span> csak felfricskázták az orrát s ekkor tért +magához, hogy nem szabad szundítani. Fölugrott ültéből s aztán le s +fel járkálni kezdett a szobában, de a teste mintha ezer mázsa lett +volna olyan nehéz volt, hogy alig birta s mintha ólom lett volna, +húzta le felé; de mégis erőt vett magán s megállott a bótos +előtt.</p> +<p>– No bótos-uram, ha kelmed engem igy megvendégelt, igy +jóltartott, tán az én szives meghivásomat sem veti meg s egy tányér +levesre szivesen látom ide meg ide, ebbe meg ebbe a +rezidencziába.</p> +<p>A bótos hogy hogy nem, ráadta a fejét s mikor már a királyfi uj +ruhája is készen volt, melyet az magára öltött, mindketten felültek +a maguk paripájára s elvágtattak. Mindenütt a merre csak mentek a +népség megsüvegelte őket, a gazdag kalmár pedig pénzt szórt +közéjök. A királyfi sem akart kisebb ember lenni mint amaz, ő is +benyúlt a zsebébe, hogyha találna benne egy-két krajczárt, hát +uramfia a zsebe telisded tele volt aranypénzzel s mentül jobban +szórta azokat a népségek közé, sohse fogyott, hanem annál jobban +szaporodott. A kalmár csak ezüstpénzt hajigált, a királyfi pedig +aranypénzt. Mikor pedig a várta előtt <span class= +"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> elmentek +volna, az őrtálló katona fegyverrel tisztelgett elöttük.</p> +<p>Igy aztán nagy tisztesség között kiértek a városból s elértek +arra a helyre, hol a királyfi gunyhója állott; de uramfia, itt most +nem gunyhót találtak, hanem tizenkét kontignácziós királyi +rezidencziát, melyben csakugy szólt a muzsika, hogy jobban se +kellett.</p> +<p>A királyfi aztán bevezette a vendégét a rezidencziába. Ajtó +magától tárult elöttük s magától csukódott be utánuk. +Keresztülmenvén 12 szoba során, az ebédlőbe értek. Sehol egy lelket +sem láttak, pedig az asztal két személyre megvolt teritve. Itt +felpattan az ajtó s az asztalon terem a leves. Tizenkétszer tele +merte a kalmár a levest, s az a tálból nemhogy fogyott volna, de +egyre szaporodott. A leves után az asztalon termett a hús s igy +sorba, vége-hossza nem volt a papos ebédnek. S a kalmár ugy +jollakott, hogy a füle kétfelé állt s csakugy fújt mint a bika, de +hát még mikor az egy akó bort beköpte, akkor ép ugy televolt mint a +felfújt duda.</p> +<p>Mikor az ebédnek vége lett, egy karika gyűrű leesik az asztalra, +s egyet fordul, kettőt perdűl, leánynyá válik s elkezd a szoba +<span class="pagenum"><a name="Page_31" id= +"Page_31">-31-</a></span> közepén tánczolni. Utána leesik a másik +karika gyűrű is az asztal kellős közepére. Ez is egyet fordul, +kettőt perdül, leánynyá válik s elkezd a szoba közepén tánczolni. +Egy kevés idő mulva leesik a harmadik karika gyűrű is s ez is egyet +fordul, kettőt perdűl, leánynyá válik s elkezd a szoba kellős +közepén tánczolni. Szép leány volt az első kettő is, de a +harmadiknak egyik se lehetett mégcsak fia se, olyan kimondhatlan +gyönyörves volt. De a mint sürögtek-forogtak a leányok, a szelet a +királyfira hajtották, mitől az ugy elaludt, hogy harmad napig se +ébredt föl.</p> +<p>De tán jobb lett volna neki soha föl nem ébredni, mert egy szó +mint száz, bezzeg nem a tizenkét kontignáczios királyi +rezidenciában találta magát, hanem abban a kis gunyhóban, a melyet +maga font. De még igy is hagyján lett volna a dolog, csak a szép +királyné ott feküdt volna az oldala mellett, hanem az asszonynak se +hire se neve s csak már egy kis nyomot hagyott volna maga után, a +merre ment és a merre kereshette volna; de sehol semmi. Ismét volt +szép asszony, nincs szép asszony; volt, nincs. Elment, eltünt +örökre, messze messze szép tündérországba; mert tovább neki aztán +<span class="pagenum"><a name="Page_32" id= +"Page_32">-32-</a></span> nem volt ott maradása, mert férje-ura +másodszor sem tartotta meg igért szavát.</p> +<p>Szép tündérország aranyhidjára aztán a királyné kifaragtatott +egy emberi alakot, mely senki mást nem ábrázolt, mint őt magát; két +keble bimbaján ott volt a két ragyogó csillag, fehér mellén a +fényes hold s fátyolos homlokán a tündöklő nap, melléje pedig egy +katonát állittatott, hogy azt a bizonyos embert, a ki e mellett a +kőbálvány mellett letérdepel s imádkozni kezd, tüstént kisérje be +az ő színe elé.</p> +<p>No jól van ez abba maradt. Itt az árván maradt királyfi +országról országra bujdosott; se testének se lelkének nem volt +nyugodalma sehol sem, egyszer ugyanazon erdőbe ért, a melyben +lakozott fa tetején a nagy szakálú remete.</p> +<p>A királyfi aztán fölkereste azt a bizonyos fát, a melynek +tetején terült el a nagy szakálú remete kis háza. Fölmászik a fára +nagy nehezen, benyitja a remetére az ajtót s köszön neki.</p> +<p>– Isten jó nap, öreg apám!</p> +<p>– Fogadj isten, édes fiam, hát ujra megjöttél!? Ugy-e +megmondtam, hogy három éjszaka lefolyása alatt ne aludjál el, he!? +Elaludtál, nem fogadtál szót, most már szenvedned kell; +<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= +"Page_33">-33-</a></span> de a tátosparipádra se gondoltál, mert +azt se tudod, hogy a világ melyik zegében vagy zugában van. De ha a +szavamra hallgatsz, még egyszer feltalálhatod kedves hites párodat, +mert az a tündérek seregében szolgál. Ne itt van ez a rosz kötőfék, +meg ez a sut-bot, majd hasznát veszed még mind a kettőnek. Hogyha +kiérsz erre meg erre a keresztútra, vedd elő a kötőféket, rázd meg +azt háromszor, majd előkerül a tátosparipád. Aztán ülj fel rá s +keresd föl szép tündérországot. Mikor szép tündérországnak ép +határára érsz, két sárkánykigyó állja utadat s nem akarnak +keresztül ereszteni a rézhídon; de te ekkor ne cselekedjél egyebet +mint ennek a sut-botnak parancsold, csak ezt szólitsd, hogy +csináljon utat s fizesse le a vámot. Majd megfizet az, ne félj, +majd beeresztenek aztán. Mikor egyszer bejuthattál szép +tündérországba, vesd el a botodat, ereszd el a lovadat, hogy hagyj +menjen legelni a selyemrétre. Aztán a rézhidtól kezdve, egész az +aranyhidig, hogy a tündérek megszánjanak, térden állva kell menned. +A hidon van egy emberi alak kőből kifaragva s hogyha nem mondom is, +hogy kit ábrázol, majd megmondja azt neked a te szived. Ez előtt a +kőbálvány előtt el ne <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= +"Page_34">-34-</a></span> menj a nélkül, hogy egy „Miatyánk“-ot el +ne mondj. S a többi aztán magától jön.</p> +<p>A királyfi harmadszor is elbúcsúzott a nagy szakálú remetétől, +megköszönvén a hozzája való szives jó akaratát, nagy ügygyel-bajjal +lemászott a fáról s fölkereste azt a bizonyos kereszt-utat, melyet +a nagy szakálú remete mondott. Mikor odaért, megállt a kereszt +közepén, elővette a rosz kötőféket s megrázta háromszor. Ime! ehun +jött ám a széltől fogantatott tátosparipa hangos nyeritéssel, +melytől a világ mint valami harang háromszor kondult meg.</p> +<p>– Hipp hopp! itt vagyok kedves gazdám, csak ülj fel a hátamra, +mert ha nem mondod is, ugyis tudom, hogy hova igyekszel.</p> +<p>A királyfi aztán felült a tátosparipa hátára, mely felszállt a +levegőégbe s mint a legsebesebb zúgó fergeteg megindultak szép +tündérország fölkeresésére.</p> +<p>Mentek mendegéltek aztán hetedhét ország ellen, még az +operencziás tengeren is túl, még az üveg hegyeken is túl, még azon +is túl, hol a kis kurta farkú disznó túr, tulonnan túl, innenen +innen, egyszer valahára mégis elértek szép tündérország határára. +Egy rézhid vezetett az országba, de a melyen két lánczos +<span class="pagenum"><a name="Page_35" id= +"Page_35">-35-</a></span> sárkánykigyó állt őrt és semmi teremtett +állatot be nem eresztett: igy biz a királyfiban sem tettek +különbséget.</p> +<p>Hej, a mi Miklósunk sem rest, előveszi a sut-botot s parancsolja +neki, szót szólván: „Üsd-verd édes botocskám“ s az hol az egyikre, +hol a másikra akkorákat huzott, hogy csakugy csittegett-csattogott, +pifegett-püfögött, a hátukon. A két fenevad sem tudta a dolgot mire +vélni, szaladásnak eredtek s bebújtak a híd alá. Mig innen ujra +kijöttek, addig a mi Miklósunk akár kétszer is átmehetett volna a +rézhídon bántatlanul. Mikor aztán a királyfi benn volt, elvetette a +sut-botot, s az mintha puskából lőtték volna ki, megindult hazafelé +s megsem állt addig, mig a nagy szakálú remete ajtó sarkába, a maga +helyére nem állott; – a tátosparipának pedig kivette a fejéből a +kötőféket, megütötte vele háromszor s az, mintha parancsolták volna +neki, megsem állt addig, mig a selyemrét kellős közepére nem +ért.</p> +<p>A királyfi aztán ismét ugy maradt mint az ujjam s ekkor a két +térdére esett s térdenállva megindult az aranyhíd-felé, egész hét +álló esztendeig csuszott-mászott. Hét esztendő mulva nagy nehezen a +hidhoz ért, hát csak ekkor <span class="pagenum"><a name="Page_36" +id="Page_36">-36-</a></span> látja, hogy ott kőből van kifaragva az +ő kedves felesége, s még nagyobb igazság okáért a két csillag, hold +és nap is ki voltak faragva rajta. Akár mondta, akár nem a nagy +szakálú remete, hogy essen térdre előtte, térdre esett ez ugyis s +imádkozott.</p> +<p>Meglátja ezt az a katona, a ki ott sírbakot állt. Ennek sem kell +egyéb, nyakon csípi azt a koldus-forma embert, a ki ott térdepelt s +egyenesen az ifjú királyasszony elé vitte.</p> +<p>Mind a királyfi, mind a királyasszony azonnal felösmerték +egymást s most már igazán azt mondták egymásnak: „Én a tiéd, te az +enyém, ásó-kapa se választ el egymástól.“ A tündérek is ennyi +igazság és hűség láttára megszánták a királyfit s ki fogta neki +aztán legjobban pártját, mint azok? egyik azt a koldús-forma +köntöst húzta le, másik fördőt készitett a számára, a harmadik +megförösztötte és igy sorba mig csak a királyfi tetőtől talpig újba +nem volt öltözve. S minthogy szép tündérországban csak az lehet a +király, a ki legszebb, már pedig a mi Miklósunknál senki fia sem +volt különb legény, őt királyuknak megválasztották, királynénak +pedig a feleségét, kinél szépségre jóságra nézve senki <span class= +"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> sem volt +különb; mert a két csillag ismét ragyogni kezdett a két emlőjén, a +hold fényleni kezdett fehér mellén és a nap, mint valami arany +korona kisütött a homlokán. Kik még most is királykodnak, hogyha +meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_38" id= +"Page_38">-38-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT02" id="CHAPT02"></a>AZ ÖRÖKBEFOGADOTT +TESTVÉREK.</h2> +<p>Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a világon egy nagy +meseország, ennek a kellős közepén egy nagy erdőség, a nagy erdőség +kellős közepén egy nagy virágos rét, a nagy virágos rét kellős +közepén egy nagy bársonysziget, a nagy bársonysziget kellős közepén +egy nagy ezüstfolyó, a nagy ezüstfolyó kellős közepén állott egy +ó-kút, melyből meritettem az operencziából hozott mesémet; s +mindannak, ki arra figyelmesen nem hallgat, avagy kéretlenül +belekottyan, annyiszor üssön az istennyila hordajára, a mennyi +fővény van a Dunában és a Tiszában.</p> +<p>Volt egyszer hát a világon egy szegény ember s ennek annyi +gyermeke, mint erdőn a fa, mint égen a csillag; ugyhogy szegény +ember már komát se talált a maga falujában.</p> +<p>No ha nem talál, gondolta magában, nagy a világ, majd csak akad +valahol valaki. <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= +"Page_39">-39-</a></span></p> +<p>Ezért a szegény ember vetett a szatyorba vagy két sült krumplit +s elindult országvilágszerte komát keresni. De nem kellett neki +messze mennie, mert egy olyan gazdag kalmárral hozta össze az +isten, kinek annyi gyermeke sem volt, mint kákán a csomó.</p> +<p>– Hová hová szegény ember? kérdi a gazdag kalmár.</p> +<p>– Elmegyek komát keresni.</p> +<p>– Sose fáradj, ha elfogadsz, leszek én.</p> +<p>– El biz én, nemcsak egy, de két kézzel is, mert a szülötte +falumban, bár nem bántam volna, ha czigány, vagy pogány lett volna +is, nem akadt senki sem.</p> +<p>Igy lett a szegény ember komája a gazdag kalmár, ki aztán a két +legkisebbik gyermeket, kik egy hassal jöttek a világra, s az egyik +fiu a másik pedig leányka volt, örökbe fogadta s mint tulajdon +magzatjait fel is nevelte.</p> +<p>Mikor, mikor nem, azt már egész bizonysággal nem merem állitani, +elég az hozzá, hogy egy bizonyos napon, minekutána sem a kalmár, +sem a felesége nem volt odahaza, a két testvér, kik már 16–16 +tavaszt értek meg, kártyázni kezdtek.</p> +<p>Csak játszanak csak játszanak, annyira <span class= +"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> hogy a fiú +mind elnyerte a huga pénzét. Ez félre vonta a száját és sírva +fakadt.</p> +<p>– No csak ne sírj, szólt neki a fiú, inkább visszaadom a +pénzedet s még az enyémből is adok.</p> +<p>S ugy tőn, miként mondá; visszaadta a huga pénzét. Aztán megint +a játszáshoz fogtak; de most, hogy hogy nem, fordult a koczka, mert +a szerencse szárnyon jár, a kire száll, az jóljár, a kis leány lett +a nyertes s a bátyjától még az utolsó fityinget is elnyerte; de a +leány, nem ugy mint a fiú, nem adta vissza a pénzt, hanem +megtartotta magának.</p> +<p>– Add vissza a pénzemet, kéri a fiú.</p> +<p>– Nem adom, szólt a leány.</p> +<p>– Add vissza, ugy-e én visszaadtam?</p> +<p>– Mit bánom én, elég bolond voltál!</p> +<p>– Add vissza, hisz testvéred vagyok.</p> +<p>– Nem adom.</p> +<p>– Ha nem adod, ugy erőnek erejével is elveszem!</p> +<p>– Most már azért sem adom!</p> +<p>Igy szórúl szóra, többre többre, a két testvér összeveszett, +hajba kaptak s a leány szidni, átkozni kezdé a bátyját s +megtagadta, hogy nemis testvére. <span class="pagenum"><a name= +"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span></p> +<p>– No testvér, ha te engem megátkoztál és megtagadtál, én is +megátkozlak téged: mindaddig sose szülhess magzatot, migén két +ujjamnak a melledre tevésével az alól föl nem oldozlak.</p> +<p>Erre a szóra egy hét fejű sárkány elragadta a leányt és annak se +hirét se nevét nem hallották többé. De azon órától fogva a fiúnak +sem volt otthon maradása, mert egy az, hogy felnevelő szüleitől is +félt, más az, hogy a testvérét is szerette volna fölkeresni: ezért +utilaput kötött a talpára, összebeszélt Szél Pállal s elindult +országvilágszerte bujdokolni.</p> +<p>Ment mendegélt aztán hetedhét ország ellen, még az operencziás +tengeren is túl, egyszer egy királyi rezidencziához ért. Bemegyen a +királyhoz s köszön neki, a mint dukál:</p> +<p>– Adjon Isten, jó napot fölségednek!</p> +<p>– Fogadj isten, szolgalegény! Hát mi járatban vagy?</p> +<p>– Szolgálatot keresek, hogyha megfogadna fölséged.</p> +<p>– Ép jókor jöttél fiam, kocsisra van szükségem: azért ha kedved +tartja, megfogadlak s egyéb dolgod nem lesz, mint három rosz lovat +őrzesz. Reggel ide meg ide, ebbe meg ebbe a <span class= +"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> szigetbe +átviszed a vizen, de ugy, hogy se hidon ne menj, se vizben ne +úsztass s mégse legyen a lovaknak még csak a kis-körme se vizes, +este pedig azon az uton és módon hazahozod.</p> +<p>No jól van, a szegény ember fiából kocsis lett. Reggel +idejekorán kivezeti a három rosz lovat, ráül az anyakanczára s +viszi a viznek.</p> +<p>Mikor ép a viz partjára ért s mikor ép azon kezdett gondolkozni: +hogy vigye ő át e három lovat úgy a vízen, hogy se hidon ne menjen, +se ne usztasson s mégse legyen a lovaknak mégcsak a kis körmük se +vizes: megered a három ló s ugy átmentek a vizen, hogy még a +kiskörmük se lett vizes; de nemis csoda, mert mind a három ló, +olyan igaz, mint hogy élek ott voltam a hol beszélték, ugy láttam +mint most, tátos volt.</p> +<p>Miklós aztán – mert közben légyen mondva, igy hítták a szegény +ember fiát – kihuzta a kötőféket a lovak fejéből, békót vetett a +lábukra s eleresztette a selyemréten legelészni, maga pedig +lefeküdt az aranyalmafa tövébe, hogy majd szundít egyet.</p> +<p>De mielőtt elaludt volna, valami énekszó ütötte meg a fülét, +körülnéz, hogy ugyan mi lehet az, hát látja, hogy tizenhárom hattyú +<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= +"Page_43">-43-</a></span> repül feléje s azok énekelnek olyan +szépen. Majd mikor közelibe értek, leszálltak a selyemrétre, ép +mellette, megrázkódtak s leánynyá változtak.</p> +<p>Szép volt mind a tizenkét leány, mert egysem volt köztük kivető, +de a tizenharmadik volt a legeslegszebb, ki kivált a többi közűl, +odament Miklos mellé s leült a selyemfűre.</p> +<p>– Itt vagy, szívem szép szerelme, szép Miklós, szólt a +tündérkirályné, már rég lesem érkeztedet, már rég vágyik szívem +utánad: azért én fogadást teszek neked, hogyha te egy esztendő +elforgása alatt, már mig e királynál szolgálsz, senkinek, de +senkinek, még magának a királynak sem, el nem árulsz, hogy itt +voltam s hogy idejárok hozzád: itt van gyenge fehér kezem, férj és +feleség leszünk s ez a selyemrét, rajta az aranyalmafák is a tiéid +s enyimek lesznek. De ha te engem valakinek elárulsz, legyen az +maga a király is, nem látsz engem többet e selyemréten, de még +másutt sem.</p> +<p>A mi Miklósunk égre-földre igérte, hogy ugy hallgat mint hal a +vizben és senkinek egy árva szót sem szól. S ki volt most boldogabb +mint a mi Miklósunk, mert kinek volt szebb szeretője mint neki, +mert ezt a nagy szerencsét <span class="pagenum"><a name="Page_44" +id="Page_44">-44-</a></span> még álmában sem merte hinni, hogy rá +egy tündérkirályné vesse az ő tekintetét. Minden istenadtanap, +mikor a lovakat kivitte a selyemrétre s szabadon legeltette, +megjelent előtte hattyu képében a tündérkirályné, kisérve tizenkét +szóbaleányától, majd megrázkódván, emberi alakot vett fel magára s +aztán ott szerelmeteskedtek, élvén a szerelem édes csókjaival.</p> +<p>De itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, +egyszer a király a cselédei számára nagy bált adott s ugy tíz óra +felé maga is lejött a vigadó népség közé, hát egészen megütődött +azon, hogy Miklóst sehol se látja a szobában, majd kérdi:</p> +<p>– Hát az én kedves kocsisom Miklós hol van?</p> +<p>– Ott ül az ajtószögben, szólt egy a többi közül.</p> +<p>Odamegyen a király, hát látja, hogy Miklós ott szomorkodik +egyesegyedül mint valami árva.</p> +<p>– Hát Miklós, kérdé a király, mi dolog az, hogy te se nem eszel, +se nem iszol és se nem tánczolsz, mikor szól a muzsika?</p> +<p>– Hahó fölség, szólt Miklós, azért nem tánczolok én, mert nincs +illő tánczosném. <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= +"Page_45">-45-</a></span></p> +<p>– No ne szomorkodjál, majd mindjárt küldök én! S ezzel a király +fölmegyen s mondja a leányának:</p> +<p>– No leányom, eredj le a bálba, tánczolj a tátoslovak +kocsisával, mert igen szomorú.</p> +<p>A kírálykisasszonynak se kellett ezt kétszer mondani, mert egy +az, hogy a talpa is nagyon viszketett, más az, hogy Miklóssal +tánczolhatott, mert hiába, szép ficzkó volt ez a mi Miklósunk, s a +királykisasszony szíve sem volt ám kőből.</p> +<p>Izibe felöltözködik, lemegyen a bálba s híja Miklóst tánczolni, +mondván:</p> +<p>– No Miklós, itt vagyok, jöszte velem, tánczoljunk együtt!</p> +<p>– Bizony nem tánczolok én, vetette oda Miklós csakugy +félvállról, mert százszor különb szeretőm van nekem, mint a +királykisasszony!</p> +<p>A királykisasszonyt mintha pofon ütötték volna, félrevonta a +száját és sírva ríva ment föl királyatyjához panaszra.</p> +<p>– No leányom, kérdé a király, mit sírsz, mit rísz olyan +keservesen?</p> +<p>– Hogyne sírnék, hogyne rínék, felelt a királykisasszony, mikor +Miklós azt mondta, <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= +"Page_46">-46-</a></span> hogy bizony nem tánczol ő velem, mert ő +neki százszor különb szeretője van, mint én!</p> +<p>– Igazán ezt mondta?!</p> +<p>– Nincs különben!</p> +<p>– No ne sirj, édes leányom, majd megkeserüli ezt a mondatát, +hiszem azt az egyet!</p> +<p>S ezzel a király nagy mérgesen lement a bálba.</p> +<p>– Állj elő, Miklós!</p> +<p>– Jelentem alásan, itt vagyok.</p> +<p>– Igaz-e, hogy azt mondtad a leányomnak, hogy bizony nem +tánczolsz te vele, mert neked százszor különb szeretőd van, mint az +én édes leányom, he?!</p> +<p>– Mi tűrés tagadás fölség, biz én azt találtam neki mondani; +mert jőjjön felséged holnap ilyes meg ilyes időtájban a szigetre, +saját szemével meggyőződhetik, hogy nincs különben a dolog; mert az +én szeretőm tündérkirályné.</p> +<p>A király erre nem szólt semmit, hanem másnap, hogy vajjon mi van +a dologban, átment a szigetre, hát látja, hogy egy tündérkirályné, +fehér mint a galamb, piros mint a kinyilt rózsa, szép mint a hasadó +hajnal, csakugyan ott szerelmeteskedik Miklóssal, tizenkét +<span class="pagenum"><a name="Page_47" id= +"Page_47">-47-</a></span> szobaleánya pedig ugyancsak labdázgat a +selyemrét füvén az aranyalmával.</p> +<p>A tündérkirályné csak ekkor vette észre, hogy el van árulva.</p> +<p>– No Miklós, szolt a legényhez, isten hozzád! Vagy látsz engem +valaha, vagy soha, azt csak a jó isten tudja, de nekem innen, +minthogy elárultál, örökre távoznom kell s többet ne várj a +selyemrétre az aranyalmafa alá, mert nem nő ki eztán +hattyúszárnyam, csakhogy hazarepűlhetek!… Te pedig tudd meg, +fordult a királyhoz, hogy ennek a fiúnak még a haja szála se +mozduljon meg; mert nem te neked plántáltam én ide ezt a +selyemrétet s nem neked ültettem rája az aranyalmát termő fát, +hanem ennek a kedveért!</p> +<p>S ezzel a tündérkirályné és a 12 szobaleány megrázkódván, +hattyuvá változtak s elrepűltek.</p> +<p>Volt szép tündérkirályné, nincs szép tündérkirályné. Volt, +nincs! Miklósnak csak ekkor esett le az álla, csak ekkor vakarta a +fejét ott is, a hol nem viszketett s szörnyen elbúsulta magát.</p> +<p>Azért nyakába akasztotta a világot azzal <span class= +"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> a +szándékkal, hogy mindaddig megyen, mig a szép tündérkirálynét fel +nem találja.</p> +<p>Ment mendegélt aztán hetedhét ország ellen még az óperencziás +tengeren is túl, egyszer egy malomhoz, a tündérek malmához ért, +melyet a nyájasság folyója hajtott.</p> +<p>Beköszön íde, szót szólván:</p> +<p>– Isten jó nap, molnármester!</p> +<p>– Fogadj isten, Miklós! Már hol jársz itt ezen az idegen földön, +hol még a madár sem jár?</p> +<p>– Szép tündérországot keresem, nem hallotta-e hirét bátyám +uram?</p> +<p>– Nem hallottam-e? hát hogyne hallottam volna, mikor én őrlök +lisztet a számukra! De te Miklós, mig a világ lesz, ilyes +állapotban oda soha el nem juthatsz, mert messzebb van az ide mint +ég a földtől, pedig ez már csak jól elvan, ugy-e? De azért ne +búsulj, majd segitünk a dolgon, mert jár ide a malmomba egy griff +madár, mely a lisztet viszi el. S két zsákot visz egyszerre: azért +majd az egyikbe, hogyha kedved tartja téged pakollak be, a másikba +pedig ugyan oly nehézségű lisztet rakok; mert a két zsák lisztnek +egy forma nehézségűnek kell lenni, különben el se vihetné. +<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= +"Page_49">-49-</a></span></p> +<p>Ugyis lett. – Miklóst szépen belepakolták az egyik zsákba, majd +a másikba ugyanannyi nehézségű lisztet raktak. Itt jön a nagy griff +madár, belevágja az egyik zsákba az egyik körmét, másikba a +másikat, felkapja a levegőégbe; de nem repülhetett eléggé gyorsan, +mert most sokkal nehezebb terhet vitt, mint máskor. Pedig egy nagy +fekete felhő közeledett feléje, pedig még messze van szép +tündérország! A griff madár mindig gyorsabban gyorsabban repült, de +a fekete felhő mégis utolérte s hogyim hullt az eső, mintha +kannából öntötték volna, az egyik zsák, a melyikben a liszt volt, +sokkal nehezebb lett mint a másik, ezért a griff madár egyik +oldalát mindig leebb, leebb huzta, ugy hogy még repülni is alig +tudott.</p> +<p>Most mit tegyen a griff madár, a két zsákot ugyse vihette el +magával szép tündérországba, ezért a könyebbiket, már a melyikben +volt a mi Miklósunk, letette egy nagy vadon erdőségben, a másikkal +pedig tovább szállt.</p> +<p>Igy maradt hoppon a mi Miklósunk, ki aztán elővette csillagos +bicskáját, a zsákot felhasitotta, kibujt belőle s elindult a nagy +vadon erdőségbe.</p> +<p>A mint mén mendegél, egyszer, egy alvó <span class= +"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> gyermekre +talált. Megrugja ennek a lábát, hogy ébredjen föl. A gyermek +egyszerre talpon volt s hogy meglátta Miklóst, csak elkezdi:</p> +<p>– Csakhogy már egyszer megérkeztél, édes gazdám, mert már régen +várakoztam reád. Ha nem mondod is, ugyis tudom, hogy hova +igyekezel, de majd leszek én a kalauzod, majd elvezetlek én téged +oda, hová a szived vágyakozik, csak utánam jöjj.</p> +<p>Miklós követte a gyermeket, ki őt egy nagy kovácsmühelybe +vezette be.</p> +<p>– Itthon-e a gazda, kérdé a gyermek?</p> +<p>– Itt vagyok, szólt a mester.</p> +<p>– No hát készitsen nekünk huszonnégy pár vasbakancsot és +vaskeztyüt, tizenkét párt a gazdám számára, tizenkét párt pedig az +én részemre.</p> +<p>De mig a kovács a 24 pár vasbakancsot és vaskeztyűt +elkészítette, addig, a mi Miklósunk és a fegyverhordozó szolgája – +mert a gyermeket azzá tette – bementek a kovács szobájába, hol az +asszony mindjárt sürgölődött-forgolódott a vendégek körül s +enni-inni valót rakott ki eléjök.</p> +<p>Itt a kis fegyverhordozó térűl-fordul, <span class= +"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> kimegyen a +szobából, a kovácsné pedig – ki közbe légyen mondva – boszorkány +volt s kinek a mi szép Miklósunk igen megtetszett, ezért saját +ragyavert képű leányát szerette volna rá tukmálni – utána a +gyermeknek s kérdőre vonta ilyeténképpen:</p> +<p>– Ugyan kis szógám, nem mondanád meg nekem, hogy hová +igyekeztek?</p> +<p>– Már mért ne mondanám meg, hísz se károm se hasznom benne! hát +mámi, látja-e ezt a nagy hegyet, mely itt elöttünk az eget +támasztja? No ha látja, hát oda igyekezünk mi, mert annak a hegynek +a tetejére jár minden istenadta nap tejbe förödni a tündérkirályné, +ki az én gazdám szeretője.</p> +<p>A vén asszony aztán rávette a gyermeket, hogy majd mikor annak a +nagy hegynek a tetejére érnek, még pedig oda, hol a szép +tündérkirályné tejben szokott fördeni, s majd mikor már annak +érkeztére várnak: kis fúvóval, melyet át is adott a gyermeknek, +bocsásson az urára egy kis szelet s majd mikor eltávozik a szép +tündérkirályné, egy kis üvegcsében lévő szerrel kenje meg annak a +halántékát; mert ha mindezeket megcselekszi, a tündérkirályné ha +eddig szerette Miklóst, de aztán hétszerte <span class= +"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> jobban +szereti. És három nap egymásután azonképpen cselekedjék. De erről +egy teremtett léleknek se szóljon semmit, mert majd a gyermeknek +igy lesz dolga, ugy lesz dolga.</p> +<p>A gyermek, hogy hogy nem, ráállott a vén banya beszédére s mind +a kis fúvót, mind a kis üveget zsebre tette.</p> +<p>No jól van, ez abba maradt. A kovács aztán csakhamar +elkészitette a huszonnégy pár vasbakancsot és szintannyi +vaskeztyűt, miket Miklós és a fegyverhordózója magukhoz vevén, +elindultak annak az irdatlan nagy hegynek a mászására; de mikorára +a tetejére értek, mind a huszonnégy pár vasbakancs és vaskeztyű +elkopott. De mindezekkel a mi Miklósunk nem sokat törődött, +csakhogy már egyszer oda fenn volt. E hegynek a tetején terült el a +szép tündérkirályné mulatókertje, a hová szokott ő járni minden +istenadta nap tejben förödni.</p> +<p>Keresztülmentek aztán három erdőn: az első volt réz, a második +ezüst, a harmadik pedig aranyerdő, és ekkor a selyemrétre értek. +Ennek a kellős közepén állott egy aranyalmafa, az aranyalmafa alatt +aranykád, ebben pedig ma-fejt fris édes tej, a melyben szokott +fördeni a szép tündérkirályné. <span class="pagenum"><a name= +"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> +<p>Hej régtől fogva ide igyekezett már Miklós, s hogy ideért, +lefeküdt az aranyalmafa alá s várta a tündérkirályné +megérkeztét.</p> +<p>A mint ott legjavában forgatná az elméjében, hogy be soká jön, +be soká jön a kedvese: a kis fiú a nála levő fúvóból egy kis szelet +eresztett rá, melytől az ugy elaludt, hogy tán az itéletnapig se +ébredt volna fel.</p> +<p>Ime pedig ehun repül a tizenhárom hattyú s hogy az aranyalmafa +alá értek, megrázkódtak s leánynyá változtak. A tündérkirályné csak +ekkor vette észre, hogy itt az ő Miklósa. Odamegyen hozzá, +szólítgatja, de nem hallja, költögeti, de nem ébred, csókolgatja, +de nem érzi s majd végig hosszig siratgatja, mondván:</p> +<p>– Ébredj, szivem szép szerelme! ébredj, szivem szive szép +Miklós! kelj föl mély álmodból, aranyos bimbóm! mert még csak +kétszer jöhetek el, többet el nem jövök.</p> +<p>De Miklós nem ébredt föl, hanem aludt mint a tej, a +tündérkirálynénak pedig haza kellett már menni, ezért a szeretőjét +még egyszer megcsókolván, megrázkódott, hattyunak vált s elrepült +tizenharmad magával.</p> +<p>A kis fegyverhordozó aztán megkente Miklós <span class= +"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> halántékát +azzal a szerrel, a mi az üvegcsében volt s az menten fölébredt, +mondván:</p> +<p>– Ejnye, kis szógám, be jól aludtam s be szépet álmodtam! Azt +álmodtam ugyanis, hogy itt volt, eljött a tündérkirályné +hattyuképében, majd megrázkódván, leánynyá változott, ideült, aztán +mellém; költögetett, de nem ébredtem, csókolgatott, de nem éreztem, +majd végig hosszig siratgatott, mondván: „Ébredj, szivem szép +szerelme, ébredj, szivem szíve szép Miklós, kelj föl mély álmodból +aranyos bimbóm; mert még csak kétszer jöhetek el, többet el nem +jövök.“ Ugy-e Jancsi – mert igy hitták a kis fegyverhordozót – +ugy-e, hogy csak szép álom volt ez?</p> +<p>– De nem volt az álom, édes gazdám, mert csakugyan itt volt a +tündérkirályné, ki bár szép szavával, szólitgatott, édes csókkal +ébresztgetett, hangos sirás-rivással költögetett, de te mégse +ébredtél föl.</p> +<p>– Ne beszélj, Jancsi; igaz volna-ez?</p> +<p>– Nincs különben.</p> +<p>Miklós csak ekkor hűlt el, de nem tudta a dolgot magának +megmagyarázni, hogy mért nem ébredt föl s azért elhatározta +magában, hogy másnap a világért se fekszik le, nehogy újra álom +szállja meg. <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= +"Page_55">-55-</a></span></p> +<p>Itt elkövetkezik a másik nap is, Miklós, a mint mondá, nem dölt +le az aranyalmafa alá, hanem ott járkálgatott alatta le s fel.</p> +<p>Csak járkálgat, csak járkálgat, egyszer a mi Miklósunk arczát +valami gyenge fuvalat üti meg, mire csak elkezd a szemhéja +nehezedni, két térde összecsuklott s majd szép csendesen leterülvén +a selyemfüre, elaludt.</p> +<p>Megint az az átkozott fegyverhordozó bocsátott rá egy kis szelet +a fuvóból s újra ettől aludt el.</p> +<p>Ime pedig ehun repül a tizenhárom hattyú az aranyalmafa alá, +majd megrázkódnak s emberi alakot vesznek magukra. A tündérkirályné +aztán kivált a többi közül, odamegyen Miklóshoz, szólítgatja, de +nem hallja, költögeti, de nem ébred, csókolgatja, de nem érzi s +majd végig hosszig siratgatja, mondván:</p> +<p>– Ébredj, szivem szép szerelme! ébredj, szivem szíve, szép +Miklós! kelj föl mély álmodból aranyos bimbóm! mert csak még +egyszer jőhetek el, többet nem jövök el!</p> +<p>De Miklós nem ébredt föl, hanem aludt mint a tej. A +tündérkirályné aztán hogyim látta, hogy Miklósba sehogysem verhet +lelket, azt még egyszer megcsókolván, megrázkodott, <span class= +"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> hattyúnak +vált s elrepült tizenhármad magával.</p> +<p>A kis fegyverhordozó aztán odament Miklóshoz, megkente a +halántékát azzal a szerrel, a mit a vén banya adott neki s ime a +gazdája menten fölébredt, mondván:</p> +<p>– Ejnye kis szógám, be jól aludtam és be szépet álmodtam. Azt +álmodtam ugyanis, hogy tizenhárom hattyú leszállt hozzám, majd +megrázkódván, emberi alakot vettek magukra, – köztük volt az én +szeretőm is, ki ideült mellém, költögetett, de nem ébredtem, +szólitgatott, de nem hallottam, csókolgatott, de nem éreztem, majd +aztán végig hosszig siratgatott, mondván: „Ébredj, szivem szép +szerelme, ébredj, szivem szíve, szép Miklós, kelj föl mély álmodból +aranyos bimbóm; mert még csak egyszer jöhetek el, többet el nem +jövök!“ Ugy-e Jancsi, hogy csak szép álom volt ez?</p> +<p>– De édes gazdám, nem volt az álom – bár az lett volna! – mert +csakugyan itt volt a tündérkirályné tizenharmad magával, ki bár +szép szavával, édes csókkal, mézes beszéddel és hangos +sirás-rivással költögetett, de te mégse ébredtél föl.</p> +<p>Miklós csak ekkor hült el, csak ekkor <span class= +"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> +szomorodott el, hogy hát itt volt a szeretője és ő mégse ébredt +föl. No de, vigasztalta magát, eljön még egyszer s inkább tűvel +szurkálja magát de mégsem alszik el.</p> +<p>De csinálhatott az ő szegény feje akármit, mert mikor eljött az +a bizonyos óra, mikor a tündérkirályné érkeztére vártak, gyenge +fuvalat ütötte meg a mi Miklósunk arczát s erre csak elkezd a +szemehéja, mintha két malomkő lett volna, egyre nehezedni, két +térde összecsuklott s szép csendesen leterülvén a selyemfüre, +elaludt.</p> +<p>Ujra az az átkozott fegyver-hordozó bocsátotta reá azt a gyenge +fuvallatot a kis fuvóval, mitől az ugy elaludt, hogy akár +itéletnapig se ébredt volna fel.</p> +<p>Ime pedig ujra ehun repül a tizenhárom hattyú az aranyalmafa +alá, majd megrázkódnak s emberi alakot vesznek magukra. A többi +közül aztán kivált a tündérkirályné, odamegyen Miklóshoz, +szólítgatja, de nem hallja, költögeti, de nem ébred, csókolgatja, +de nem érzi s majd végig hosszig siratgatja, mondván:</p> +<p>– Ébredj, szivem szép szerelme! ébredj, szívem szíve, szép +Miklós! kelj föl mély álmodból <span class="pagenum"><a name= +"Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> aranyos bimbóm! mert most +utoljára vagyok itt s többet nem jöhetek el.</p> +<p>De Miklós nem ébredt föl, hanem aludt mint a tej. A +tündérkirályné aztán hogy im látta, hogy a Miklósba, ha mindjárt +bicskával hasogatnák is, mégse lehet lelket verni, a fegyverhozó +felé fordult s azt találja annak mondani:</p> +<p>– Mondd meg az uradnak, hogy köszöntetem szépen s ha a kisebb +szegről a nagyobb szegre akasztotta volna a fegyverét: nem kellene +többé neki idegen földön árván bujdosni!</p> +<p>S ezzel a tündérkirályné még egyszer s most igazán utoljára +megcsókolta Miklóst, majd megrázkodott, hattyunak vált s elrepült +tizenhármad magával.</p> +<p>Alig távozott el a tündérkirályné, a kis fegyverhordozó azonnal +felébresztette a gazdáját, megkenvén halántékát azzal a bizonyos +szerrel, mit a kovácsnétól kapott.</p> +<p>– Ejnye kis szógám, szólt Miklós, be jól aludtam s be szépet +álmodtam! Azt álmodtam ugyanis, hogy tizenhárom hattyu közeledett +felém, s mellettem szálltak le, majd megrázkódván, emberi alakot +vettek magukra. Köztük volt az én szeretőm is, ki ideült mellém, +<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= +"Page_59">-59-</a></span> szólitgatott, de nem hallottam, +költögetett, de nem ébredtem, csókolgatott, de nem éreztem, s végre +aztán végig hosszig siratgatott, mondván: „Ébredj, szívem szép +szerelme, ébredj, szivem szíve szép Miklós, kelj föl mély álmodból +aranyos bimbóm; mert most utoljára vagyok itt s többet nem jövök +el!“ Ugy-e kis szógám, hogy szép álom volt ez?</p> +<p>– De nem volt az álom, szólt a kis fegyverhordozó, bár az lett +volna! – mert csakugyan itt volt, a tündérkirályné tizenharmad +magával, ki bár szép szóval, édes csókkal, mézes beszéddel és +hangos sirás-rivással költögetett, de te mégse ébredtél föl, s +végre hozzám fordult s azt mondta nekem, hogy mondjam meg neked: +köszöntet szépen s ha a kisebb szegről a nagyobb szegre akasztottad +volna a fegyveredet, nem kellene többé neked idegen földön árván +bujdosni utána.</p> +<p>Miklósnak csak ekkor esett le a hályog a szeméről, csak ekkor +látta át, hogy mért nem ébredt föl, hogy a kis szógája csinált neki +valamit: azért jó kardját elvevén tőle, rárivalkodott nagymérgesen, +mondván:</p> +<p>– Hát te beste fia, mit csináltál velem, hogy föl nem ébredtem, +he?! <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= +"Page_60">-60-</a></span></p> +<p>– Kegyelem, gráczia fejemnek, szólt a kis fegyverhordozó, én +semminek sem vagyok oka, mert engem a tündérek kovácsnéja ámitott +el! s az adta ezeket a szereket, hogy ezzel a kis fuvóval bocsássak +rád gyenge fuvallatot és ebből a kis üvegből, majd ha eltávozik a +tündérkirályné, kenjem meg a halántékodat.</p> +<p>De Miklós annyira el volt keseredve, hogy tán saját édes +testvérének sem kegyelmezett volna meg: azért kihuzván jó kardját, +véget vetett a kis fegyverhordozó életének.</p> +<p>Aztán lemászván a nagy hegyről, ujra nyakába akasztotta a +világot s ismét bujdosásnak adta a fejét.</p> +<p>Ment mendegélt aztán hetedhét ország ellen, még az operencziás +tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon is túl, hol a +kis kurta farkú disznó túr, tulonnan túl, innenen innen, egyszer +egy nagy völgybe ért, hol egy királyi rezidencziára akadt, melynek +az ablakából egy szép királyné nézett ki, ki senki más nem volt, +mint a sárkány által elragadott édes testvére, Ilonka.</p> +<p>Mind Miklós, mind az Ilonka azonnal felösmerték egymást. +Miklósnak sem kell több, izibe felszaladt a tizenkét fehér márvány +garádicson, <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= +"Page_61">-61-</a></span> megfogta az aranykilincset s benyitotta a +puszpángfa ajtót, de a testvére nem szaladt eléje, mert nem +lehetett, mert hét esztendeje már annak, hogy magzatát az átok +következtében nem szülhette el.</p> +<p>Miklós aztán fölfektette a hugát az ágyra, két ujját a mellére +tette s ime az fájdalom nélkül azonnal egy hét esztendős, +aranyhajú, aranyfogú gyermeket szült, ki mihelyest a világra jött, +járni és beszélni tudott; de nem is csoda, mer a fiú tátos +volt.</p> +<p>– No anyám, szólt a kis tátosfiú, ne félj, ne sirj többé, mert +majd megszabaditlak én téged attól a hét fejű csúnya féregtől; mert +jól tudom, hogy miben áll az ereje, azért add csak ide a pincze +kulcsait. Van a pincze hetedik gádorjában egy kőhordó, a kőhordóban +vashordó, a vashordóban rézhordó, a rézhordóban ezüsthordó, az +ezüsthordóban aranyhordó, aranyhordóban kristályhordó, +kristályhordóban gyémánthordó, ebben pedig életbor s ha én ezt +kieresztem, az a csunya féreg rögtön elveszti roppant nagy +erejét.</p> +<p>Ugyis lett. – A sárkánykirályné a sok kulcs közül, előkereste a +pincze kulcsait, melyeket az aranyhajú tátosfiú a kezébe vevén, +<span class="pagenum"><a name="Page_62" id= +"Page_62">-62-</a></span> mindhárman lementek a pinczébe, hol a +hetedik gádorban csakugyan ott állt a kőhordó.</p> +<p>A kis tátosfiú aztán honnan honnan nem, elővett egy nagy +kalapácsot, melylyel egy nagyot ütött a kőhordóra, mondván:</p> +<p>– Kőabroncs szakadjon, kőhordó pusztuljon!</p> +<p>És a kőhordó csakugyan diribról darabra tört, majd ismét +felkapta a nagy kalapácsot, s a vashordóra is ráütött, mondván:</p> +<p>– Vasabroncs szakadjon, vashordó pusztuljon!</p> +<p>És a vashordó is diribról darabra tört, majd harmadszor is +felkapta a nagy kalapácsot s a rézhordóra is ráütött, mondván:</p> +<p>– Rézabroncs szakadjon, rézhordó pusztuljon!</p> +<p>És a rézhordó is diribról darabra tört, majd negyedszer is +felkapta a nagy kalapácsot s az ezüsthordóra is ráütött, +mondván:</p> +<p>– Ezüstabroncs szakadjon, ezüsthordó pusztuljon!</p> +<p>És az ezüsthordó is diribról darabra tört, majd ötödször is +felkapta a nagy kalapácsot s az aranyhordóra is ráütött, mondván: +<span class="pagenum"><a name="Page_63" id= +"Page_63">-63-</a></span></p> +<p>– Aranyabroncs szakadjon, aranyhordó pusztuljon!</p> +<p>És az aranyhordó is diribról darabra tört, majd hatodszor is +felkapta a nagy kalapácsot s a kristályhordóra is ráütött, +mondván:</p> +<p>– Kristályabroncs szakadjon, kristályhordó pusztuljon!</p> +<p>És a kristályhordó is diribról darabra tört, végre hetedszer is +felemelte a nagy kalapácsot s a gyémánthordóra is ráütött, +mondván:</p> +<p>– Gyémántabroncs szakadjon, gyémánthordó pusztuljon.</p> +<p>És a gyémánthordó is diribról darabra tört s kizúdult belőle az +életbor, melyből a kis tátosfiú ízibe merítvén egy kupával, +megfördött benne s ettől a testét sehol sem fogta a fegyver.</p> +<p>Majd kezébe vette a kupát, jót huzott belőle, aztán a bátyjának +nyujtotta, hogy az is igyék belőle, majd az anyját is megkinálta, +hogy az is szörpentsen egy pár cseppet s a mi kevés még megmaradt, +azt maga itta ki.</p> +<p>S ettől az italtól mind a kis tátosfiú, mind a mi Miklósunk, +mind ennek a húga hétszeres erőt nyertek.</p> +<p>Mikor dolgukat emigy elvégezték a pincze <span class= +"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> hetedik +gádorában, feljöttek a szabad ég alá, hát ihun vánczorog haza a +hétfejű sárkány nagy betegen, hogy alig van jártányi ereje is, mert +csakugy húzta-vonta maga után a lábát, mintha nemis az övé lett +volna, mintha ugy kérte volna kölcsön.</p> +<p>– No kutya, szólt hozzá a tátosfiú, ugy-e te se kinzod már többé +édes anyám drága világát s nem gyötörsz eztán egy lelkes állatot +sem?!</p> +<p>– Csak az életemnek kegyelmezz, csak azt hagyd meg, könyörgött a +sárkány.</p> +<p>– Annak a világát, minthogy mégis apám voltál, nem oltom el; +hanem jer a háromszáz hatvanhatodik szobába, hagy peczkeljelek ott +ki világcsufjául!</p> +<p>És a tátosfiú ugy tőn, miként mondá. – A hétfejű sárkányt +bevitte a háromszáz hatvanhatodik szobába s ott fölszegezte a +falra; egy szeget a jobbik szárnyába, másikat pedig a balba vert és +a harmadikat a farkába. Mikor ezzel is készen volt, becsukta a nagy +vasajtót; hetet forditván a kulcscsal, majd kilencz lakatot vetett +föl.</p> +<p>Mikor ezzel is készen volt, fölkereste jó bátyját s azt mondja +neki: <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= +"Page_65">-65-</a></span></p> +<p>– No bátya, mivel világra jöttömet neked köszönhetem, jöszte +velem, majd megmutatom én neked, hogy hol van a tündérkirályné!… +Látod-e azt a nagy hegyet, mely itt elöttünk az eget támasztja? No +ha látod, annak a kellős közepén alszik a te szeretőd átok miatt +örökálmot; de majd felköltjük, csak te a szavamra hallgass; mert ha +nem a szerént cselekszel, sose látod többé a verőfényes napot, +hanem te is lefekszel örökálmot aludni a tündérkirályné mellé: +azért hát jól ide hallgass! Hát csak azt akarom mondani, hogy majd +bevezetlek én téged ennek az irdatlan magas hegynek a gyomrába. A +merre csak megyünk, egyébre ne ügyelj, mint mindig csak az én +nyomomba hágj; mert ha csak egyszer is félre lépsz, ajtó zárul +utánunk s mind én mind te csak ugy megleszünk átkozva mint az a +tündérkirályné.</p> +<p>Majd az utunkban a merre megyünk mindenféle csuszó-mászó +állatok, kigyók és békák hevernek; de jól vigyázz, hogy +valamelyikre rá ne hágj, mert ha csak egy is elsikoltja magát, azt +olybá vehetjük, mintha a halálharangot csenditették volna meg +felettünk. Mikor aztán egyszer eljuthattunk a hegy gyomrába, +tizenhárom fölvetett ágyra akadunk, melynek mindegyikében +<span class="pagenum"><a name="Page_66" id= +"Page_66">-66-</a></span> egy-egy szép leány fekszik. Hogy aztán +melyik a tiéd, azt mondanom sem kell, mert majd megmondja néked a +te szíved, s ha meg lelted, feküdjél mellé s csókold meg háromszor. +Az első csókra megmozdul; a másodikra lélekzetet vesz és a +harmadikra: fölkel és fölébred. Aztán abban a szobában, hol a 13 +szép leány fekszik, van egy rácsos almáriom, nyisd ki annak az +ajtaját, s vedd ki belőle az aranyvesszőt, melylyel legyincsd meg a +szép leányokat, egyet-egyet háromszor, mondván: „Ébredjetek, +keljetek föl, mert itt a virradat.“ S azok mind egymásután ugranak +föl. Mikor ezt is elvégezted, a legelső kigyót vagy békát, mely +elédbe jön, üsd meg szintén háromszor, mondván: Ébredjetek, +keljetek föl s bujjatok ki kigyó-béka bőrötökből. S azok egymásután +vetik le a kigyó- vagy bőrruhát, s emberi alakot vesznek magukra; +mert ezek is egytől fogva a legutolsóig, mindmind elátkozott +tündérifjak és tündérkisasszonyok. – Most, miután megtudtad, a mit +tudnod kellett, én most szurkos fáklyáért megyek, de ebben a +szempillantásban mindjárt itt termek.</p> +<p>S ezzel a kis tátosfiú terült fordult, s honnan honnan nem, elég +az hozzá, háromszáz <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= +"Page_67">-67-</a></span> hatvanhat mázsa szurkos fáklyát hozott az +ölében, melynek feleközepét a bátyjának adván, elindultak a nagy +hegyfelé.</p> +<p>Mikor a nagy hegy lábához értek, sok futkározás és keresés után +egy helyütt megütötte a sziklát a tátosfiú, mondván:</p> +<p>– Nyilj ajtó elöttünk!</p> +<p>S abban a szempillantásban, kicsapódott a sziklaajtó s usdi be +rajta. Sötét volt a lyukban, hogy szinte harapni lehetett volna, de +hát mire való volt az a tengernyi szurkos fáklya, ha nem arra, hogy +világositsanak vele? A szurkos fáklyákat aztán egymásután kezdték +meggyujtogatni s utjok egyszeribe megvilágosodott.</p> +<p>A kis tátosfiú ment elől, a mi Miklósunk pedig utána, ki +szünetlenül csak arra ügyelt, hogy az öcscse nyomába hágjon. A +merre csak mentek, mindenféle kigyók-békák csúsztak-másztak a +lábaik alatt, s ugyan kellett ám vigyázni, hogy valamelyikre rá ne +tapossanak, hogy az el ne sikolthassa magát, mert különben +csakugyan az olyan lett volna nekik mint a halálharang kongása; de +hála istennek, mégse léptek egyre sem. Nagy fáradtság, csuszás és +mászás után végre a hegy gyomrába <span class="pagenum"><a name= +"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> értek, hol egy kerek tágas +szobára akadtak, melyben feküdt a 13 szép leány örök-álmat, +közepütt aludt a tündérkirályné szűz anyameztelenűl, csak hosszú +aranyhaja volt a takarója, mely mint valami selyemlepedő egészen +beboritotta.</p> +<p>A kis tátosfiú aztán, mintha a föld nyelte volna el, eltünt, +szép Miklós pedig magára maradt, ki aztán izibe levetkezett s +odafeküdt a tündérkirályné mellé. Mikor aztán megcsókola a +tündérkirálynét először, az megmozdult.</p> +<p>Megcsókolja másodszor is, az egyet nagyot sohajtván, lélekzetet +vett.</p> +<p>Megcsókolja harmadszor is, az fölkelt, fölébred s fölnyitván +szemeit, hát kit lát maga mellett, senkimást mint kedves +szeretőjét, szép Miklóst, kiért már olyan sokat szenvedett s kiért +még csak az imént is átok alatt örökálmot aludt.</p> +<p>Szép Miklós aztán fölkelt a tündérkirályné oldala mellől, +odament a rácsos almáriomhoz, kinyitotta annak az ajtaját, s +kivette belőle az aranyvesszőt, melylyel, sorrul sorra járván az +alvó szép leányokat, mindegyiket három-háromszor meglegyintette, +mondván: <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= +"Page_69">-69-</a></span></p> +<p>– Ébredjetek, keljetek föl, mert itt a virradat!</p> +<p>S azok egymásután ugráltak föl, kipkedtek-kapkodtak a ruhájuk +után, mely kinek-kinek a feje alá volt téve; szégyelték magukat, +hogy egy férfi előtt peczéren állnak.</p> +<p>Mikor szép Miklós ezzel is készen volt, azt a kigyót avagy +békát, mely legelőször jött elébe, megütötte az aranyvesszővel +szintén háromszor, mondván:</p> +<p>– Ébredjetek, keljetek föl, kigyó-béka ruhátokból bújatok ki s +öltsetek emberi alakot; mert itt a szabadulás órája!</p> +<p>S azok megrázkodván, kibújtak kigyó-béka ruhájukból s emberi +alakot öltének.</p> +<p>Erre megszólalt a szép muzsika, rárántotta a banda s ime, egy +gyönyörü tündérpalotában találta magát a mi Miklósunk, kit aztán a +tündérek bevittek a fürdőszobába, tejbe megförösztötték, +aranytörlőbe megtörülték, aranyhaját szépen kifodorították, +biboros-bársonyos köntöst adtak rá, s az érdem koronájával mint +szabaditó királyukat megkoronázták. Jobb felül állt a kis tátosfiú, +bal felül pedig a felesége, a szép tündérkirályné. <span class= +"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span></p> +<p>Igy lett a szegény ember fiából tündérkirály s vén apjára aztán +csakugy dült az áldás, hogy jobban se kellett s szegény feje azt se +tudta, hogy honnan jön, pedig a fia öntötte a fejére a +bőség-szaruját.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_71" id= +"Page_71">-71-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT03" id="CHAPT03"></a>AZ ÖRÖKIFJÚSÁG VIZE.<a name= +"FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class= +"fnanchor">[1]</a></h2> +<p>Volt egyszer a világon egy király s ennek három fia. A királynak +az egyik szeme mindig nevetett, a másik pedig mindig sírt.</p> +<p>Mikor a három fiú már annyira fölcseperedett, hogy már a legény +sorba is beillettek volna: összebeszéltek, hogy megkérdik az édes +atyjukat, hogy mért nevet az egyik szeme mindig, a másik pedig mért +könyezik? Mondom, hogy rájöttek e gondolatra, beküldték +királyatyjukhoz a legöregebbiket.</p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_72" id= +"Page_72">-72-</a></span> Bemegyen a legöregebbik királyfi a fehér +szobába, hát az apját ép fölöstökömnél találta.</p> +<p>– Fölséges királyatyám! kezdé beszédét a királyfi, nem felelnél +egy kérdésünkre, nem mondanád azt meg nekünk, hogy mért sír az +egyik szemed mindig s mért nevet a másik?</p> +<p>E kérdésre a király mitse válaszolt, annyit se, hogy: „bá“; +hanem nagy mérgesen felkapott egy nagy kést, mely ép az asztalon +hevert s a fia után vágta.</p> +<p>Megijed a királyfi, utczu vesd el magad, kiszaladt a fehér +házból. A nagy kés a küszöbben állott meg.</p> +<p>A két ifjabb királyfi, már mint a középső és a legkisebbik, ott +várakozott a kertben bátyjok érkeztére; de nem kellett azután +sokáig várniok, mert imhol jön nagy lelkendezve a legöregebbik +királyfi.</p> +<p>– No mit mondott… no mit mondott, kérdezték egyszerre ketten +is.</p> +<p>– Hát csak azt mondta, hogy egyet se szólt, azt is lassan +mondta; mert nem érkezik rá beszélni, mert ép a fölöstökömnél +találtam; hanem eredj be te középső, tán te szerencsésebb +leszesz.</p> +<p>Bemegyen a középső királyfi a fehér <span class= +"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> szobába, +hát az apja még most is ott ült az asztalszegben a +fölöstökömnél.</p> +<p>– Fölséges királyatyám! kezdé beszédét a királyfi, nem felelnél +egy kérdésünkre, nem mondanád azt meg nekünk: hogy mért sír az +egyik szemed mindig, mért nevet a másik?</p> +<p>Dühbe jön a vén király, ennek se válaszolt egy kukkot sem, hanem +nagy mérgesen felkapott egy nagy kést, mely ép ugy kezeügyében az +asztalon állott s a fia után vágta.</p> +<p>Megijed a királyfi, megoldja a lába kerekét s ki a szobából. A +nagy kés az ajtóban állott meg.</p> +<p>A két testvére, már mint a legöregebbik és a legfiatalabbik, még +most is ott sétáltak a kertben le s fel; testvérük érkeztére +vártak; de nem kellett azután sokáig várniok, mert imhol jön nagy +lelkendezve a középső királyfi.</p> +<p>– No mit mondott… no mit mondott, kérdik egyszerre ketten +is?</p> +<p>– Hát csak azt mondta, a mit neked: egyet se szólt, azt is +lassan mondta; mert én is még a fölöstökömnél találtam, két urnak +pedig, hogy beszéljen is, egyék is, nem lehet szolgálni, hanem +eredj be te öcsém, hátha te szerencsésebb leszesz mint mi ketten +itt, la? <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= +"Page_74">-74-</a></span></p> +<p>De azt, mind a legöregebbik mind a középső, nagy bölcsen +elhallgatták, hogy mint vágta a nagy kést mindkettőjük után édes +atyjok.</p> +<p>Bemegyen a legkisebbik, a legszebbik királyfi is a fehér +szobába. Ez is az apját még az asztal mellett találta.</p> +<p>– Fölséges királyatyám! kezdé beszédét a legkisebbik királyfi, +nem felelnél egy kérdésünkre, nem mondanád azt meg nekünk: mért sír +az egyik szemed mindig és mért nevet a másik?</p> +<p>Erre is megharagszik a vén király, felkap egy nagy kést, mely ép +a kezeügyében volt s utána vágta a fiának. A nagy kés a királyfi +lábakásájában állt meg; de ez nem futott ki a fehér szobából, hanem +kihuzván a nagy kést a lábából, visszatette az asztalra, +mondván:</p> +<p>– Fölséges királyatyám! most is azt kérdem, hogy mért sír az +egyik szemed mért nevet a másik?</p> +<p>– No kedves fiam, teljék szived kivánsága, már neked megmondom, +mert te vagy mindhárom fiam között a legbátrabb és legvitézebb, +mert te nem futottál ugy el, mint az a másik kettő. Hát azért nevet +az egyik szemem, mert tibennetek leli minden gyönyörűségét; azért +<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= +"Page_75">-75-</a></span> sír pedig a másik, mert már megvénűltem, +mert már kenyerem javát, ételem savát-borsát megettem, mert már +közelebb vagyok a sírhoz, hisz az egyik lábam már ugyis a +koporsóban.</p> +<p>Hanem itt meg itt buzog fel az örökifjuság vize; s ugyanott +található a szépenszóló aranypintyőke, s ha én az elsőből, nem +többet, csak egy kortyot is ihatnám, a másodiknak pedig vidámitó +énekét hallhatnám: akkor kedves fiam, ez az egyik szemem is csak +ugy nevetne mint a másik.</p> +<p>Minekutána a legkisebb királyfi mindezt végig hallgatta, bement +a kertbe két bátyjához.</p> +<p>– No mit mondott, kérdik egyszerre ketten is?</p> +<p>– Hát biz királyatyám nem szólt egyebet, mint: azért nevet az +egyik szeme, mert minden gyönyörűségét mibennünk találja; azért sír +pedig a másik, mert már megvénűlt, megöregedett s innen-onnan +kiköltözik ez árnyék világból. De itt meg itt buzog fel az +örökifjúság vize, s ugyanott található a szépenszóló aranypintyőke, +s ha ő az elsőből nem többet csak egy kortyot is ihatnék, a +másodiknak pedig vidámitó énekét hallhatná: akkor testvéreim, +<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= +"Page_76">-76-</a></span> az egyik szeme is csakugy nevetne mint a +másik. Azért kedves testvéreim, ez szóm és mondásom hozzátok, hogy +menjünk be a mi királyi atyánkhoz s adjuk tudtára, hogy mi +elmegyünk, s ha csak lehet hozunk az örökifjuság vizéből, de még a +szépen szóló aranypintyőkét sem hagyjuk ott.</p> +<p>S a három királyfi e szerint cselekedett. – Felnevelő apjoktól +keserves könyhullatások között elbúcsúzván, elindultak +országvilágszerte az örökifjuság vize és a szépen szóló +aranypintyőke fölkeresésére.</p> +<p>Itt a két legöregebbik testvér királyatyjuk számnélküli ménesei +közül kiválasztottak két legjobb, legtüzesebb aranyszőrű paripát; a +legkisebb pedig, a mint egy rosz tesznye csikó mellett elment +volna, ez arczul üté a királyfit a farkával, mondván: „Engem +válaszsz szép királyfi“ s az csakugyan ezt a fótos csikót +választotta.</p> +<p>A két öregebbik királyfi meg nem állhatta, hogy el ne nevesse +magát öcscsük választásán; de az nevet legjobban, a ki utoljára +nevet; mert a rosz, tesznye csikó olyan igaz mint hogy élek, hisz +ott voltam a hol mondták, ugy láttam mint most – tátos volt. +<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= +"Page_77">-77-</a></span></p> +<p>Aztán mindhárman elindultak egy úton, de alig mentek egy jó +darabra, a két öregebbik testvér előre vágtatott és a legkisebbet +elhagyták. Mikor már szem-benemlátta távolságra előre haladt a két +öregebbik királyfi, megszólal a tátos ló, kérdvén:</p> +<p>– Mit szomorkodol, mit bánkódol, kedves gazdám; tán azon +busulsz, hogy azok a gyönyörű mákvirágok itt hagytak? Nem baj az +kedves gazdám, csak szerencse; hagy menjenek ők a magok utján, mink +is a magunkén, hisz ugyse messze mennek azok, mert a legelső +csárdában, a melyet elő-utó találnak megpihennek.</p> +<p>S ott tizenkét zsivány várakozik rájuk, kik barátruhában vannak +felöltözve s kártyáznak egymás közt. Majd a két bátyád is leül +közibük kártyázni s az lesz a dolog vége, hogy minden pénzüket, +lovukat, szerszámukat, de még a rajtuk való ruhát is elnyerik +tőlük; ugyannyira, hogy még a bor árát sem tudják kifizetni: ezért +a csapláros mindaddig nem ereszti el őket, mig a bor-, széna- és +zab árát le nem dolgozzák. De hogy mi is azonképpen ne járjunk, mi +ne jobbra, hanem balra tartsunk. <span class="pagenum"><a name= +"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span></p> +<p>Mikor a maga mondókáját bevégezte a rosz csikó, megrázkodott s +olyan aranyszőrű, hat lábú, széltől fogantatott, zsarátnokot evő +tátosparipa lett belőle, hogy csak párját kellett volna keresni, +vagy ha keresték volna is, mégse találták volna.</p> +<p>– No kedves, most illünk egymáshoz, én te hozzád, te pedig én +hozzám: azért ülj fel csak a hátamra, s hogy menjek veled: ugy-e +mint a gondolat, ugy-e mint a villámlás, vagy a hogy a legsebesebb +röptű madár szállhat?</p> +<p>– Csak ugy édes lovam, válaszolt neki a királyfi, hogy sem én +bennem, se te benned hiba ne essék!</p> +<p>S aztán a hatlábú tátosparipa felszállt a levegőégbe, s mentek +mendegéltek hetedhét ország ellen, még az operencziás tengeren is +túl, még azon is túl, hol a kis kurta farkú disznó túr, tulonnan +túl, innenen innen; egyszer egy nagy vadon erdőbe, hol se eget se +földet nem láttak, egy kis gunyhó előtt leszálltak.</p> +<p>Bemegyen a királyfi a gunyhóba, hol egy olyan vén asszonyra +talált, ki még az országútnál is öregebb volt. Köszön neki:</p> +<p>– Adjon isten jó napot, édes öreg anyám! <span class= +"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p> +<p>– Ha öreg anyádnak nem szólitottál volna, hamm! mindjárt +bekaptalak volna!… Hát hol jársz itt ezen az idegen földön, hol még +a madár sem jár?</p> +<p>– Az örökifjuság vizeért és a szépenszóló aranypintyőkeért +megyek, hogyha hallotta hirüket édes öreg anyám?!</p> +<p>– Hallani, csak hallottam, de hogy hol van, azt nem tudom +megmondani; hanem, ha ezen a nagy hegyen keresztül mészsz, kis domb +alatt, kerek erdő tövében lakik az én néném, ha csak ez nem tud +felőle, ugy senki a világon!… De nem azt mondom én királyfi, hanem +azt, hogyha már az örökifjuság vizeért mészsz, ne itt van ez a +butykos s hozz ebben nekem is, mert ládd, én is szeretnék még +egyszer 18 éves lenni.</p> +<p>A királyfi elvette a butykost és a nyeregkápájára kötötte. Ez a +vén asszony megajándékozta a királyfit egy aranypatkóval, hogy +tegye el, tán még hasznát veheti. A királyfi ezt is elvette, s +megköszönés után, belepakolta a montli-zsákba s azzal tovább +ment.</p> +<p>A tátosparipa egyet ugrott, kettőt szökött, már tul volt az +irdatlan magas hegyen, s a kerek erdő tövében levő kis gunyhó előtt +szállt le. <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= +"Page_80">-80-</a></span></p> +<p>Bemegyen a királyfi a gunyhóba, hát itt még öregebb, még vénebb +asszonyra akadt, mint az első volt. Köszön neki.</p> +<p>– Adjon isten jó napot, édes öreg anyám!</p> +<p>– Fogadj isten, édes fiam! s ha öreg anyádnak nem szólítottál +volna: hamm! mindjárt bekaptalak volna! Hát hol jársz itt ezen az +idegen földön, hol még a madár sem jár?</p> +<p>– Az örökifjuság vizeért és a szépenszóló aranypintyőkeért +megyek, hogyha hallotta hirüket édes öreganyám?</p> +<p>– Hallani csak hallottam, de hogy hol és miképpen lehetne rájuk +szert tenni, azt nem tudom megmondani. Minek tagadnám, mikor inkább +hasznom mint károm lenne belőle, hogyha elhozhatnád; hanem ezen az +irdatlan magas hegyen keresztül menve, mely itt előttünk az eget +támasztja, kis domb alatt kerek erdő tövében lakik az én néném. Ha +csak ez nem tud felőlük, ugy senki a világon! De egyet mondok +királyfi, kettő lesz belőle, ne itt van ez a butykos, tedd el, s +hozz nekem is benne abból az örökifjuság vizéből. Aztán ne, itt van +ez az aranytörlő is, tedd el ezt is, mert tán még hasznát +veszed.</p> +<p>A királyfi mind a butykost, mind az aranytörlőt <span class= +"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> elvette, s +megköszönvén a hozzája való szívességet, tovább ment.</p> +<p>Itt a tátosparipa csak egyet ugrott, kettőt szökött, már túl +volt azon az irdatlan magas hegyen, mely az eget támasztotta, s a +harmadik kis gunyhó előtt állt meg.</p> +<p>Bemegyen a királyfi ebbe is, s itt már olyan vén asszonyra +akadt, hogy annak az orra szüntelenül a száját, ez pedig a fülét +csókolta.</p> +<p>Köszön neki.</p> +<p>– Adjon Isten jó napot, édes öreg anyám!</p> +<p>– Fogadj isten, édes fiam! ha öreg anyádnak nem szólitottál +volna: hamm! mindjárt bekaptalak volna!… Hát hol jársz itt ezen az +idegen földön, hol még a madár sem jár?</p> +<p>– Az örökifjuság vizeért és a szépen szóló aranypintyőkeért +megyek, hogyha hallotta hirüket édes öreganyám?</p> +<p>– Hahó királyfi, dehogy nem hallottam, dehogy nem! hisz +Tündérszép Ilona várában föllelheted mind a kettőt, mert valósággal +ott van. S ha ezen az irdatlan magos hegyen, mely itt elöttünk az +eget támasztja, keresztül méggy, a kék tengerre akadsz. Ennek a +tengernek a hetvenhetedik szigetében áll Tündérszép Ilona vára +aranykacsa lábán, s minthogy <span class="pagenum"><a name= +"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> a vár kivülről szüntelen +forog, mint a fergetyü, bizony nem mehetsz abba be a földről, hanem +ha van olyan tátoslovad, mely a tetején is beugrik, akkor +bemehetsz, csak arra az egyre vigyázz, hogy mind mikor beugratsz, +mind mikor kiugratsz, ugy felkösd a lovad farkát, hogy egy szál se +maradjon szabadon; mert ha csak egy szál is hozzá csapódik a vár +rezes tetejéhez, az megszólal, s a tündérek se irgalom se kegyelem, +szanaszét tépnek. Mikor már egyszer bent leszesz, a vár kellős +közepén vagyon Tündérszép Ilona hálószobája, keresd föl ezt, eredj +be hozzá. Ő ekkor ép alszik, s mindent tehetsz vele, csak megne +csókold, mert ha megcsókolnád, tüstént fölébredne s bizony nem +tudom én, hogy mit cselekednék veled. Tündérszép Ilona ágya se a +földön, se az égben, hanem ég és föld között a levegőben van, s +virághágcson kell hozzá fölmenni. Eredj fel rajta s hajtsd kétfelé +hosszu arany haját, melylyel, mint valami selyemlepedővel, +takaródzik, s feküdjél mellé, de mint mondám: mindent tehetsz vele, +csak meg ne csokold. Az ágya felett függ aranyos kalitkában a +szépenszóló aranypintyőke, melynek a száját, hogy meg ne szólaljon, +egy aranyhajszállal tekergesd <span class="pagenum"><a name= +"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> be. A szobája két +szegletében buzog fel két forrás; az egyikben van az örökifjuság +víze, a másikban pedig a halál víze. Merits mind a kettőből, s hozz +az én számomra is az örökifjúság vizéből ebben a butykosban; mert +ládd, még egyszer én is szeretnék 18 éves lenni, ha pedig abból nem +többet, csak egy kortyot is ihatnék, azzá válnék. Ne, itt van ez az +aranylóvakaró is, tedd el, mert majd hasznát veszed még.</p> +<p>Mikor a vén asszony ekkép befejezte a maga mondókáját, a +királyfi elbúcsuzván tőle, el vitte mind a butykost, mind az +aranylóvakarót. Aztán felült jó tátoslovára, mely csak egyet +ugrott, kettőt szökött, s már túl volt azon az irdatlan magas +hegyen, mely az eget támasztotta.</p> +<p>Hogy keresztül ment a királyfi az irdatlan magas hegyen, a kék +tenger partjára ért. Itt a tátosló felszállt a levegőégbe, s vitte +a királyfit mint a fergeteg. Annyira, annyira, hogy egyszer mégis +elértek a kék tenger hetvenhetedik szigetébe. Mikor ideért a +királyfi, leszállt a lováról s annak a farkát ugy felkötötte, hogy +egy szál szőr se maradt szabadon. Mikor ezzel is készen volt, ujra +ráült, fel a levegőégbe s <span class="pagenum"><a name="Page_84" +id="Page_84">-84-</a></span> beugratott Tündérszép Ilona réztetejű +vára kellőközepére. Aztán a királyfi előkereste a butykosokat és a +korsókat, miket magával hozott s be egyenesen Tündérszép Ilona +hálószobájába.</p> +<p>A tündérkirályné csakugyan mint a vén asszony mondá, se a földön +se az égben, hanem föld és ég között a levegőégben feküdt, s mély +álomba volt merülve. A királyfi aztán fölmenvén a virághágcson, a +tündérkirályné aranyhaját kétfelé hajtotta s mellé feküdt. S azzal +mindent csinált, csak megcsókolni, nem csókolta meg. Majd fölkelt +és egy aranyhajszállal betekerte a szépenszóló aranypintyőke +száját, s aztán levette a szegről. Majd ismét lemenvén a +virághágcson, a butykosokat és a korsókat megtöltötte az +örökifjúság vizéből, de egy korsóval a halál vizéből is +meritett.</p> +<p>Mikor mindezekkel készen volt, ugy a hogy bejött, kiment a +szobából, majd ismét felkötvén jó tátoslova farkát, ráült s ki +akart ugratni a várból. De, hogy hogy nem, a tátosló farkát a nagy +sietség, vagy mi miatt, nem jól találta felkötni, mert egy szál +lószőr szabadon volt, s így midőn ép a vár teteje felett ugratna, +az egy szál lószőr megcsapta annak a tetejét. <span class= +"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p> +<p>Az egész vár, mint a harang, megcsendült, a tündérek pedig +egyszerre talpon voltak s utána a királyfinak.</p> +<p>S már-már utolérik, ha a tátosló meg nem szólal, mondván:</p> +<p>– Ejnye, kedves gazdám, be viszket a jobb fülem töve: tekints +csak hátra, kit látsz magadután jőni?</p> +<p>Hátratekint a királyfi, hát látja, hogy a sok tündér mindjárt +lehuzza a lóról.</p> +<p>– Végünk van kedves lovam; mindjárt utolérnek a tündérek!</p> +<p>– Ehj, dehogy érnek, dehogy, csak a lókefét vesd el!</p> +<p>Elveti a királyfi a lókefét s ebből olyan ágasbogas erdő +keletkezett, mint a milyen sűrű volt a lókefe.</p> +<p>Mig a tündérek ez ágas-bogas erdőn keresztülvergődtek, addig a +királyfi ujra tulvolt árkon-bokron.</p> +<p>Itt a tátosló balfüle ujra viszketni kezdett; annyira annyira, +hogy végre mégsem állhatta szó nélkül.</p> +<p>– Ejnye, kedves gazdám, be viszket a balfülem: tekints csak +hátra, kiket látsz magadután jőni? <span class="pagenum"><a name= +"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p> +<p>Hátratekint a királyfi, hát látja, hogy a sok tündér mindjárt +utoléri s bizon leveszik a lóról.</p> +<p>– Végünk van kedves lovam; mindjárt utolérnek a tündérek!</p> +<p>– Ehj, dehogy érnek, dehogy, csak az aranytörlőt vesd el!</p> +<p>Elveti a királyfi az aranytörlőt, s ebből olyan nagy tenger +keletkezett mint a világ.</p> +<p>Mig a tündérek keresztülvergődtek a tengernyi vízen, addig a +királyfi ujra jó darab földet hagyott maga után.</p> +<p>De itt a tátosló mindkét füle viszketni kezdett; +annyira-annyira, hogy végre mégsem állhatta szó nélkül.</p> +<p>– Ejnye, kedves gazdám, be ég a két fülem, tekints csak hátra, +kiket látsz magadután jőni?</p> +<p>A királyfi harmadszor is visszatekintett, hát látja, hogy a sok +tündér csakugy rajzik utána, s bizony mindjárt leveszik a +lóról.</p> +<p>– Végünk van; mindjárt utolérnek a tündérek!</p> +<p>– Ehj, dehogy érnek, dehogy, csak a lóvakarót vesd el! +<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= +"Page_87">-87-</a></span></p> +<p>Elveti a királyfi az aranylóvakarót s ebből olyan ágas-bogas +aranyerdő keletkezett, mint a milyen sűrű volt a lóvakaró.</p> +<p>A mint az ágas-bogas erdőhöz értek a tündérek, ezen már sehogy +sem tudtak keresztülvergődni; ezért mit volt mi tenniök, kénytelen +kelletlen vissza kellett fordulniok.</p> +<p>Igy szabadult meg a tündérektől a királyfi, ki aztán mikor elért +ahhoz a gunyhóhoz, a melyben a legvénebb asszony lakott, betért +hozzá s az alighogy pár kortyot nyelt le az örökifjuság vizéből, +tüstént abban a szempillantásban megifjodott s 18 esztendős szűz +leánynyá változott.</p> +<p>Aztán a királyfi betért a középső testvérhez is, kit szintén +megifjitott, de végre a harmadik vén asszonyt sem kerülte el, mert +ennek is átadta a butykost, ebben pedig az örökifjúság vizét. Alig +ivott a vén asszony pár kortyot e csodavízből, megrázkodott s olyan +szép 18 esztendős hajadonná változott, hogy nemcsak hanem +ugyancsak.</p> +<p>A királyfi aztán ettől is elbucsuzván, ment mendegélt hazafelé, +hetedhét ország ellen, még az operencziás tengeren is túl, még az +üveghegyeken is túl, még azon is túl, hol a kis <span class= +"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> kurta +farkú disznó tur, tulonnan túl, innenen innen, egyszer egy korcsma +előtt megállott.</p> +<p>Bemegyen a királyfi a kocsma udvarára, hát látja, hogy két +bátyja még most is ott dolgozik lánczra verve, s ugyancsak +hasogatják a fát. Innen a korcsmába ment. A barátruhába felöltözött +12 zsivány még most is ott kártyázott a hosszú asztal mellett. +Hiják a királyfit, hogy üljön közibük, de az mintha nemis hallotta +volna, a korcsmároshoz fordult, kitől két bátyját, ezeknek lovait +és szerszámait kiváltotta. Aztán mindhárman hazafelé indultak; de +itt a két öregebbik testvér összesugott, s azon tanakodtak, hogy és +mikép veszitsék el az öcscsüket; mert milyen nagy szégyen lesz az +nekik, hogyha hazaérnek és öcscsük elbeszéli otthon, hogy mi +történt velük.</p> +<p>Addig sugtak, addig búgtak, mig egyszer csakugyan kifőzték a +taplót, s megállapodtak az öcscsük elvesztésén, mert a mint egy +ó-kút mellett elhaladtak volna, hirtelen lerántották a lóról, +kezét-lábát elvágták s bevetették az ó-kútba, az aranypintyőkét +pedig és a két korsó vizet magukhoz vették, hogy azokat ők hozták +szép tündérországból, Szép Ilona várából. <span class= +"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p> +<p>S mikor aztán a két öregebbik testvér hazaért, kinek volt +nagyobb szája mint nekik, kik dicsekedtek jobban fel, mint ők, hogy +és mint jártak szép tündérországban, mi mindent nem láttak ott, +miket emberi nyelv ki nem beszélhet; – de az aranypintyőke nem +szólalt meg és a két korsó viz közül nem tudták megmondani, hogy +melyikben van az örökifjúság vize, avagy a halálvize: ezért a vén +királynak még annakutána is csak ugy sirt az egyik szeme és csakugy +nevetett a másik szeme, mint annakelőtte.</p> +<p>Itt a legkisebbik királyfi a mint sürgölődött-forgolódott az +ó-kútban, egy kevéske vizbe talált behenteregni s ime ettől a +csodaviztől mind a keze, mind a lába ujra kinőtt, majd megmosdván +benne, ha eddig szép volt, eztán hétszerte szebb lett. Aztán nagy +ügygyel-bajjal kimászott a kútból, egy szolgalegény képében +beállitott ura atyja udvarába. Senkise ösmerte meg. A király pedig +megfogadta igáslovak kocsisának.</p> +<p>Itt a vén király, nagy jutalom igérése mellett, országszerte +kihirdette, hogy az, a ki a szépenszóló aranypintyőkét szólásra +birja hozni, és a két korsó víz közül ki tudja azt választani, +<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= +"Page_90">-90-</a></span> hogy melyikben van az örökifjúság vize, +ilyen nagy, olyan nagy tisztséget nyer el. Itt az egész +birodalomból senki sem mert jelentkezni, csak az igáslovak kocsisa. +Az összegyűlt uri népek még kinevették, hogy ez a jött-ment +fajankó, ugyan már, hogy tudná véghez vinni azt a nagy csodát.</p> +<p>De alighogy meglátta az aranypintyőke a kocsisképében +felöltözött királyfit, azonnal megszólalt és a ki annak az énekét +hallotta, ha mindjárt apja-anyja feküdnék is a teritőn, mégis +nevetni kellett neki.</p> +<p>Aztán a legkisebbik királyfi kezébe vevén a két korsót, s +mindjárt kitalálta, hogy melyikben van az örökifjúság vize, melyből +alighogy pár kortyot lenyelt a vén király, megrázkodott s olyan +huszonnégy éves ifjúvá változott, hogy csak párját kellett volna +keresni. Bezzeg aztán nem sirt többé az egyik szeme, hanem mind a +kettő nevetett, csak mikor a legkisebbik, legkedvesebbik fia jutott +az eszébe, akkor eredtek meg a könyei.</p> +<p>De itt lelkemteremtette, mi történik a dologból, mi nem, Szép +Ilona fölkerekedett a várából, nagy hadat gyüjtött és a mi mesebeli +királyunk országára csapott. <span class="pagenum"><a name= +"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span></p> +<p>Majd mikor ahhoz a városhoz ért, hol maga a király lakott, +megállt annak a végén, sátort veretett s azt az egész táborával +körülvétette, majd követ által beüzent a királynak, hogyha azt a +fiát, a ki az ő várát meglopta, ki nem küldi: kő kövön nem marad s +mindenkit, minden irgalom és kegyelem nélkül, kardélre hányat.</p> +<p>Megijed a király ezen a szörnyű izeneten s hivatja két fiát, +kiknek tudtul adja, hogy mit üzent a tündérkirályné, Szép +Ilona.</p> +<p>Legelőször a legöregebbik királyfi ment ki.</p> +<p>De azt el is felejtem mondani a szóbeszéd között, hogy a +tündérkirályné az ő sátorától kezdve a királyi rezidencziáig +aranyhidat veretett, melyet vörös bársonynyal terittetett be.</p> +<p>Mondom, legelőször a legöregebbik királyfi ment ki, de ez nem +mert az aranyhidra lépni, nehogy kárt tegyen abban a drágalátos +vörös bársonyban; hanem szép csendesen a hid mellett kutyagolt.</p> +<p>S mikor elérkezett a tündérkirályné elé, az azt találja kérdeni +tőle:</p> +<p>– No királyfi, hát te voltál az én váramban?</p> +<p>– Igen is, én voltam, fölséges tündérkirályné. <span class= +"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p> +<p>– Hogyha megfelelsz arra, a mit kérdek, ugy elhiszem, hogy +csakugyan te voltál.</p> +<p>– Megfelelek.</p> +<p>– Hát mondd meg azt nekem: hogy áll az én váram?</p> +<p>– Csakugy, mint más vár – a földön.</p> +<p>– Jól van. Hát hogy áll az én kutam?</p> +<p>– Csakugy, mint más kút – a földben.</p> +<p>– Jól van. Hát hol áll az én ágyam?</p> +<p>– Csakugy mint más ágy – a földön.</p> +<p>– Hazudsz beste lélek hunczutja; mert te sose láttad nem hogy az +én váramat, kutamat és ágyamat, de még a környékén se voltál!… +Huzzátok le, parancsolta Szép Ilona a katonáinak, s vágjatok rá +ötven botot!</p> +<p>És a katonák szépen lefülelték a legöregebbik királyfit, s olyan +ötven botot hegedültek rá, hogy míg élt se felejtette el, hanem +mindig a szájában maradt az íze.</p> +<p>S a legöregebbik királyfit aztán, emigy kielégitve, visszaküldte +a tündérkirályné azon üzenet mellett, hogyha azt a fiát ki nem +küldi, a ki az ő várát meglopta, kő kövön nem marad s mindenkit, +minden irgalom és kegyelem nélkül, kardélre hányat.</p> +<p>Most a király a középső fiát küldte ki; de <span class= +"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> ez se mert +végig menni az aranyhidon, hanem a hid mellett kutyagolt mindaddig, +migcsak el nem érkezett a tündérkirályné színe elébe, ki ettől is +azt találta kérdeni, szót szólván:</p> +<p>– No királyfi, hát te voltál az én váramban?</p> +<p>– Igen is, én voltam, fölséges tündérkirályné.</p> +<p>– Hogyha három kérdésemre megfelelsz, akkor elhiszem, hogy te +voltál. Legelőször is tehát azt kérdem: hogy áll az én váram?</p> +<p>– Csakugy mint más vár – a földön.</p> +<p>– Jól van. Másodszor azt kérdem tőled: hol áll az én kutam?</p> +<p>– Csakugy áll mint más kút – a földben.</p> +<p>– Jól van. Harmadszor azt kérdem tőled; hogy áll az én +ágyam?</p> +<p>– Csakugy mint más ágy – a földön.</p> +<p>– Hazudsz, beste lélek hunczutja: mert te nemhogy az én váramat, +kutamat és ágyamat láttad volna, de még a hirét se hallottad!… +Huzzátok le, parancsolta a katonáinak, s vágjatok rá ötven +botot.</p> +<p>És a katonák szépen lekapták a királyfit a húsz körméről, s +olyan ötven botot hegedűltek <span class="pagenum"><a name= +"Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> rá, hogy az azt mig élt se +felejtette el, hanem még a halálos ágyán is eszébe jutott.</p> +<p>A középső királyfit is visszaküldte az atyjához azon üzenettel, +hogyha azt a fiát, a ki az ő várát meglopta, ki nem küldi: kő kövön +nem marad, s minden irgalom és kegyelem nélkül még annak az +ártatlan síró-rívó portékának sem kegyelmez, mert azt is a +kősziklához vereti, vérét a föld issza, husát pedig a kutyával +eteti.</p> +<p>Ezen a szörnyű kegyetlen üzeneten annyira búbánatnak eresztette +a fejét a király, hogy se étele, se itala, se nappala, se +éjjele.</p> +<p>Megszánta az apját a legkisebbik királyfi s bement az apjához s +azt kérdi tőle:</p> +<p>– Fölséges uram! nem felelne egy kérdésemre, nem mondaná azt meg +nekem: hogy mért adta a fejét annyira a búbánatnak, hogy se étele, +se itala, se éjjele, se nappala?</p> +<p>– Mit kérded oh jó szolgám, mikor ugyse segíthetsz a +bajomon?!</p> +<p>– De hátha még is.</p> +<p>– Node, mivel oly hű tisztem vagy, hogy mindent a kezedre +bizhatok, mintha, tulajdon magzatom, a véremből való vér, a +testemből való test volnál, hát megmondom: Már hogyne búsulnék, +hogyne bánkodnám olyan <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= +"Page_95">-95-</a></span> nagyon, mikor a tündérkirályné azt üzente +nekem: „hogyha azt a fiamat ki nem küldöm, a ki az ő várát +meglopta: kő kövön nem marad s minden irgalom és kegyelem nélkül +még annak az ártatlan síró-rívó portékának sem kegyelmez, mert még +azt is a kősziklához vereti, vérét a föld iszsza, husát pedig a +kutyával eteti.“ Ezért fől az én fejem, kedves szolgám!</p> +<p>– Ha csak ez a baja fölségednek, válaszolt a legkisebb királyfi, +sose bánkodjék és busuljon olyan nagyon, csak azt engedje meg, hogy +azt a rosz csikót, mely ott a szemétdombon legelész, +felkantározhassam, én pedig királyi köntöst ölthessek magamra; majd +kimegyek én a tündérkirálynéhoz, majd megfelelek én neki, csak +bizza reám fölséged azt egész dolgot.</p> +<p>– Szivesen fiam, szivesen, akár egy egész ménes közül +választhatsz, akár tizenkét királyi köntöst is felölthetsz, +csakhogy aztán szavadnak ura légy!</p> +<p>Itt a legkisebbik királyfi magára ölti a biboros-bársonyos +királyi köntöst, kiereszti aranyhaját, szép görbe szablyát köt az +oldalára, majd mikor mindezekkel készen volt, ráült az aranyszőrű +tátosparipára s fel egyenesen az aranyhídra, végig nyargal a vörös +bársonypokróczon, <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= +"Page_96">-96-</a></span> hogy csakugy csengett alatta a ló +érczpatkójától az aranyhid, hogy jobban se kellett.</p> +<p>Szép Ilona az aranyhid végén várta a királyfi érkeztét s +mondogatta magában:</p> +<p>– Ez ő, ez a váram, kezem, szívem megrablója!</p> +<p>Mikor a királyfi Szép Ilona elé ért, meghajtotta előtte magát, +ki azt találja ettől is kérdezni, szót szólván:</p> +<p>– No szép királyfi, vald meg igaz lelkedre, te voltál-e az én +váramban?</p> +<p>– Én voltam.</p> +<p>– Hogyha három kérdésemre megfelelsz: akkor elhiszem, hogy csak +ugyan te voltál.</p> +<p>– Megfelelek.</p> +<p>– Legelőször is tehát azt kérdem tőled: hogy áll az én +váram.</p> +<p>– A kék tenger hetvenhetedik szigetében, még annak is a kellős +közepén, aranypulyka lábon áll a te várad, s kivülről szüntelen +kering mint a fergetyű.</p> +<p>– Jól van. Másodszor tehát azt kérdem tőled: hogy áll az én +kutam?</p> +<p>– Hogy áll? hát a hálószobád mindkét sarkában buzogván fel két +forrás, két kút van <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span> a szobádban az egyikben van az +örökifjúság víze, a másikban pedig a halál vize.</p> +<p>– Jól van. Harmadszor tehát azt kérdem tőled: hogy áll az én +ágyam?</p> +<p>– Se a földön, se az égben, hanem ég és föld között a levegőben +áll, s virághágcsón lehet fölmenni.</p> +<p>– Ugy hát, te vagy az én kedves férjem!</p> +<p>S ezzel a királyfi és a tündérkirályné megölelték, megcsókolták +egymást, s azt mondták egymásnak:</p> +<p>– Én a tiéd, te az enyém, ásókapa se választ el egymástól!</p> +<p>Rögtön papot, hóhért, vaskalapot hivattak, a pap összeadta, a +hóhér seprőzte, az istennyila kerülgette, de soha meg nem ütötte s +volt léh meg léh, boldog volt az a kinek egy kanállal +juthatott.</p> +<p>Igy a nagy szomorúságból nagy vigaszság lett, s csak a két +öregebbik királyfi szomorkodott, hogyim kitűnt az, hogy biz ő +kelmék nem hogy Szép Ilona várában lettek volna, de még a hirét se +hallották.</p> +<p>De hiában, elébb-utóbb kiüti a zsákból a szeg magát!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_98" id= +"Page_98">-98-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT04" id="CHAPT04"></a>VILÁGSZÉP SÁRKÁNY +RÓZSA.</h2> +<p>Volt egyszer a világon egy nagy meseország, annak egy szomorú +királya, ennek pedig egy még szomorúbb felesége. Azért volt pedig a +király és a királyné oly szomorú; mert a királyné méhe +gyümölcstelen volt; mert őket magtalansággal, meddőséggel verte meg +az isten. Pedig az volt a mágyiás könyvben szórul szóra megirva: +hogy a királyné szül egy magzatot, még pedig fiút, ki aranyfoggal +jön a világra, s azért tátos lesz.</p> +<p>Ezekért volt a király és a királyné olyan szomorú mint a +szomorúfűzfa.</p> +<p>– Istenem, kiáltott fel egyszer a királyné, ha az én aranyfogú +tátos fiam megszületne, senki más nem lenne annak a felesége, mint +világszép Sárkány Rózsa.</p> +<p>Alig ejté ki ebbeli igéretét, ime azonnal <span class= +"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> terhesnek +érezte magát, s hét esztendő mulva csakugyan a világra hozta az +aranyfogú tátosfiút.</p> +<p>Itt a gyermek alighogy a világra jött, azonnal megszólalt, +mondván:</p> +<p>– Apám! tanulni akarok; küldj fel az oskolába s adj a mester +elé.</p> +<p>Itt a fiú mikor már 17 éves volt, a világ mindenféle iskoláját +kitanulta, s ekkor az anyjához fordult, mondván:</p> +<p>– No anyám, tudod-e hogy mit igértél, mielött a világra hoztál +volna?!</p> +<p>A királynénak csak ekkor állt el a szeme-szája, mert már minden +igéretét elfelejtvén, semmiről semmitse tudott.</p> +<p>– No anyám, ismétlé ujra a tátosfiú, gondolkozzál csak, mit +igértél nekem, mielőtt a világra hoztál volna.</p> +<p>A királyné másodszor sem felelt.</p> +<p>– No anyám, még egyszer kérdem, ismétlé ujra a tátosfiú, +gondolkozzál csak, mit igértél nekem, mielőtt a világra hoztál +volna.</p> +<p>A királyné harmadszor sem felelt; mert már semmiről semmitsem +tudott.</p> +<p>– No anyám, én nem tehetek róla, de majd mindjárt az +emlékezetedbe hozom.</p> +<p>S ezzel a tátosfiú a kezébe kapta a fejszét, <span class= +"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> +belevágta a mestergerendába, s azt egy csapásra kétfelé hasitotta. +Majd megragadta az anyját hajánál fogva, kivette annak az emlőjét s +azt a mestergerenda hasadékába dugván, mellénél fogva +felakasztotta.</p> +<p>– No anyám, ha nem emlékezel, most már mindaddig ott leszesz +felakasztva, migcsak meg nem mondod nekem, hogy mit igértél akkor, +mielőtt a világra hoztál volna.</p> +<p>Az aranyfogú tátosfiúnak senki se mert véteni, pedig ott volt az +édes apja s egyéb hirneves vitézek; mert tudták azt, hogy +ezerszeres jaj lesz annak, a ki a szavát fölmerné emelni; mert az a +hatalmas gyermek, a milyen ereje van, mindnyájokot összemorzsolná a +kisujjával.</p> +<p>Itt a királynénak végre eszébe jutott, hogy mit fogadott akkor, +mielőtt a fiát világra hozta volna, s szót szólt ilyeténképen:</p> +<p>– No édes fiam, tudom már, hogy mit fogadtam akkor, a mikor még +nem szültelek a világra: hát biz én igy kiáltottam fel: „Istenem, +ha az én aranyfogú tátosfiam megszületne, senki más nem lenne annak +a felesége, mint világszép Sárkány Rózsa.“</p> +<p>– No ládd, édes anyám, ezt már elébb is <span class= +"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> +elmondhattad volna, és akkor nem kellett volna olyan csúnyát +látnod; de én arról nem tehetek, s azért engedj meg.</p> +<p>S ezzel a tátosfiú ujra bele vágta a fejszéjét a hasadékba, azt +kétfelé repesztvén, édes anyja emlőjét kivette a furcsa +cserepcsikból.</p> +<p>– No ládd, édes anyám, minek fogadsz te olyant a mit nem tudsz +teljesiteni; minek igérted te nekem világszép Sárkány Rózsát, ki +örökifjúsággal és hervadhatlan szépséggel bir, és a ki a +sárkánykirálynál nagy sárkányországban van férjnél, kit az a rut +féreg – veszett volna az anyjánál – erőnek erejével rabolt el szép +tündérországból.</p> +<p>Azért, édes anyám, felnevelő apám és kedves barátaim, ez szóm és +mondásom hozzátok: én mindaddig megyek, ha lábom térdig elkopnék +is, vagy mig a szememmel látok, mig sárkányországot felnem találom. +És vagy elhozom onnan világszép Sárkány Rózsát, vagy pedig sose +gyönyörködtök többet az én nézésemben; mert könnyen ott hagyhatom +ám a fogam fehérét.</p> +<p>S aztán az aranyfogú tátosfiú édes apjától, szülő anyjától és +kedves barátjaitól keserves könyhullatások között elbucsuzván, +elindult <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= +"Page_102">-102-</a></span> országvilágszerte, világszép Sárkány +Rózsa fölkeresésére.</p> +<p>Mén, mendegél aztán a királyfi hetedhét ország ellen, még az +operencziás tengeren is, még az üveghegyeken is túl, még azon is +túl, hol a kis kurta farkú disznó túr, tulonnan túl, innenen innen, +egyszer a mint elestveledett volna, valami fényességet lát egy +pocséta közepében.</p> +<p>Megyen a fényesség felé, hát látja, hogy egy tündérszépségű +asszonyság ül egy kis aranyos kocsiban, melybe hat fehér mókuska +van fogva; de a kocsi se ide se oda, elakadtak a pocsétában.</p> +<p>Itt a királyfi sem rest, rögtön segitségére ment a hat fehér +mókuskának, s aztán az ő segitségével csakhamar kiértek a +pocsétából. Mikor már a poros úton volt az aranyos kocsi, a +tündérszépségü asszonyság visszafordul, s azt találja mondani a +királyfinak.</p> +<p>– No szép királyfi, jótét helyébe jót várj: mit kivánsz azért én +tőlem tündérek királynéjától?</p> +<p>– Nem kivánok én egyebet, felelt a királyfi, csak azt: add nekem +feleségül világszép Sárkány Rózsát. <span class="pagenum"><a name= +"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p> +<p>– Hahó, királyfi, nagy fát mozgatsz! Ha nem mondod is hogy ki +vagy, ugyis tudom… Nagy a te erőd, nagy a te tudományod, de +fölöstökömre is kevés volna az nagy sárkányország királyának; mert +tudd meg azt, hogy az a vasat ugy gyurja mint én a tésztát; mert az +a követ ugy morzsolja mint én egy gomolya túrót; mert az legerősebb +fát is egy ököl-ütésre úgy pozdorjává tőri, mint én a kendert: +azért, mint mondám, nagy fát mozgatsz, beletörik a bicskád, és +könnyen ott hagyhatod a fogad fehérét.</p> +<p>– Én, felelt az aranyfogú királyfi, az életemmel nem sokat +törődöm, és ha meg egyszer, vagy ha még hetvenhétszer oly erős +lenne is az a sárkánykirály, mégis megmérkőzném vele világszép +Sárkány Rózsáért!</p> +<p>– Ha már csakugyan oly annyira megbicsakoltad magadat, hát tudd +meg, hogy Sárkány Rózsa az én leányom, s én tőlem rabolta el az a +kutyának való. Azt is tudd meg, hogyha csakugyan elhozhatod, fiammá +fogadlak és szép tündérországban lészen a lakásod, s ott is az első +székbe mint méltó helyedre ülsz, világszép Sárkány Rózsa pedig, nem +bánom legyen a tied, legyen a feleséged… Ne, itt van ez az +<span class="pagenum"><a name="Page_104" id= +"Page_104">-104-</a></span> egy tőből nőtt három aranyhajszál és ez +a rosz kolincs madzag. A rosz kolincs madzaggal üsd meg háromszor +az egy tőből nőtt három aranyhajszálat, majd meglátod, hogy milyen +széktől fogantatott, zsarátnokot evő tátosparipád lesz, mely +bizonyosan elvisz nagy sárkányországba; a rosz kolincsmadzagból +pedig válik olyan aranyos lószerszám, hogycsak párját kellene +keresni, vagy ha keresnék is, mégse találnának. Mikor aztán ráültél +jó tátoslovadra, itt meg itt, ennek meg ennek a magas hegynek a +tövéből buzog fel egy forrás, keresd fel azt és förödjél meg benne; +majd meglátod, hogy bár eddig is erős voltál, de aztán hétszerte +erősebb leszesz, tested pedig semmiféle fegyver nem fogja, és a +hajad aranyhajjá változik. – Mikor ezt is elvégezed, a forrás +partján a füzes között találsz egy kardot, mely hegygyel fölfelé +nőtt ki a földből, keresd föl azt és szakitsd le. Ez a kard olyan +tulajdonsággal bir, hogyha a kezed elfárad a sok viaskodásban, +magától is vág, szúr és öl. Ha ezeket mind megcselekszed, ugy tán +legyőzheted nagy sárkányország királyát; különben ha majd a +küzdésnél erőd fogyását érzed, ne itt van ez a három üveg; +mindháromban erősitő szer van, s csak ezekből igyál, <span class= +"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> még +pedig először a legkisebből, aztán a középsőből, végre a +legnagyobbikból. Majd meglátod, hogy ezektől az italoktól elébbi +erődet hétszerezve nyered vissza.</p> +<p>S ezzel a tündérkirályné aranyostorával a fehér mókuskák közé +csapott s mint álomlátás, mint pára eltünt szem elől, a királyfi +pedig elővette az egy tőből nőtt három aranyhajszálat és azokat a +rosz kolincsmadzaggal háromszor megütötte. Ime! mint a legsebesebb +förgeteg egyszerre ott terem a vasderes, hatlábú, sárkánytejet +szopott, zsarátnokot evő, széltől fogantatott tátosparipa, a rosz +kolincsmadzagból pedig olyan aranyos szerszám lett, hogy csakugy +tündöklött attól a sok drága csattól és sallangtól.</p> +<p>Itt a királyfi felült jó tátoslovára s megsem állt mindaddig, +mig annak a bizonyos magas hegynek a tövébe nem ért, hol abban a +bizonyos forrás vizben meg is fördött. Eddig is szép volt a +királyfi, de most hétszerte szebb; eddig is erős volt a királyfi, +de most hétszerte erősebb; testét pedig mintha vaspánczél boritotta +volna, nem fogta a fegyver, a haja pedig aranyhajjá változott. +Mikor a királyfi a fördéssel emigy készen volt, a földből nőtt kard +<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= +"Page_106">-106-</a></span> keresésére indult, melyet csakugyan meg +is talált a füzesek között, és azt le is szakasztotta.</p> +<p>Mikor a királyfi mindezekkel készen volt felülvén jó +tátoslovára, elindult országvilágszerte nagy sárkányország +fölkeresésére.</p> +<p>Ment, mendegélt aztán a királyfi hetedhét ország ellen, még az +operencziás tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon +is túl, hol a kis kurta farkú disznó túr, tulonnan tul, innenen +innen, egyszer elérkezett a rézhidhoz; de azon nem ment keresztül, +hanem a hid alatt húzta meg magát. Ez a hid vezetett be nagy +sárkányországba, azért annak a két végén egy-egy sárkánykigyó állt +istrázsát.</p> +<p>Mikor a királyfi jól megpihent, és a tátosparipa is kifujta +magát, felpattanván jótátoslovára, kiugratott a rézhidra.</p> +<p>Összetűztek, de nem telt bele sok idő, hogy az aranyfogú vitéz +mind a két sárkányt a más világra küldte; annyi volt neki az a két +sárkánykigyó, hogy fölöstökömre is kevés lett volna.</p> +<p>Most az aranyfogú vitéz keresztül ment a rézhidon, végig +tánczoltatta rajta a tátosparipát. Csengett-bongott a réz hid az +aranypatkótól. Igy jutott el a királyfi nagy sárkányországba; +<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= +"Page_107">-107-</a></span> de hogy őt semmiféle teremtett állat +megne lássa, megszólalt a királyfi ilyeténképen:</p> +<p>– Köd előttem, köd utánam, hogy senki se lásson.</p> +<p>És őt csakugyan nem látta senki sem, bár a királyfi mindenkit +látott. Itt minden sárkánynak volt külön, szebbnél szebb gránit, +márványpalotája; mindegyiknek volt különbnél különb, szebbnél szebb +felesége, kiket a másvilágról királyoktól, herczegektől, grófoktól +és tündérektől raboltak el. A palotákban pedig egész halommal volt +a rablott kincs: arany, ezüst, gyémánt és brilliánt; mindenféle +drága fegyverek: ezüstkard aranymarkolattal, ezüstszekercze +puszpángfa nyéllel. Három nap is kevés volna, ha én azt a temérdek +rablott kincset el akarnám sorolni, mely sárkányországban össze +volt hordva.</p> +<p>Nagy sárkányország kellős közepén terült el egy selyemrét, +selyemréten virágos kert, virágos kert kellős közepén állott a +sárkánykirály gyémántpalotája aranyoszlopokon. A selyemfüvet ép +ekkor vágták aranykaszával, ezüstvillával forgatták és +aranygereblyével összegyüjtötték. A selyemszénát aztán aranyszőrű +<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= +"Page_108">-108-</a></span> tátosparipák aranyrácsból és +aranysaroglyából ették, az itatóvályú pedig fehér márványból volt +kifaragva. A virágos kertben pedig a kerek föld minden virágai +diszlettek hervadatlanul.</p> +<p>Az aranyfogú királyfi világszép Sárkány Rózsát egy szomorúfűzfa +alatt ülve találta. Itt a királyfi nem győzte eléggé +szemmel-szájjal nézni annak ragyogó szépségét, de hogy is ne! +sarkig érő aranyhaja két foncsikba fonva gyenge fehér lábát verte; +dereka olyan volt mint az ingó nádszál, ábrázatja ékes mint egy +királynéé, tekintete szelid mint a galambé; ha nevetett, rózsa +nyilt gyenge fehér arczán; ha könyezett, igaz gyöngy hullt a +szeméből, és ha egyet lépett, arany potyogott ki a sarkából.</p> +<p>Itt a királyfi sarkantyúba kapja jó tátoslovát és világszép +Sárkány Rózsa elé rúgtatott, mondván:</p> +<p>– Mit búsulsz, szívem szép szerelme, hisz itt vagyok, hisz +eljöttem a szabaditásodra?!</p> +<p>S azzal megölelték, megcsókolták egymást, mondván:</p> +<p>– Én a tiéd, te az enyém, ásó kapa sem választ el egymástól. +<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= +"Page_109">-109-</a></span></p> +<p>– Szivem szive, kérdé a királyfi, itthon van-e az a kutya; mert +jót csak nem mondhatok neki!</p> +<p>– Szivem szép szerelme, válaszolt neki világszép Sárkány Rózsa, +most még ugyan nincs itthon, de majd hazajön tizenkét órára.</p> +<p>– Azért kérdem, mert ha itthon volna az a kutya – veszett volna +az anyjánál – rögtön megmérközném vele!… De szivem szíve, nem +felelnél egy kérdésemre:</p> +<p>– S mi lenne az, szerelmem bimbaja?</p> +<p>– Hát biz aranyos rubintom az nem egyéb, mint csak azt akarom +tőled kérdezni, hogy nem tudnád-e azt meg mondani: miben áll a +sárkánykirály ereje?</p> +<p>– Hahó, szivem szép szerelme, ha én azt kitudhattam volna, ugy +már nem találnád itt világszép Sárkány Rózsát!</p> +<p>– De még azt is akarom kérdeni tőled, szelid kis galambom, hát +azt nem tudnád megmondani, hogy micsoda erősítő itallal él?</p> +<p>– A pinczében van egy kőhordó, abban hogy mi van, azt egész +bizonysággal nem tudom, de azt igaz hitemre mondhatom, hogy minden +délben abból szokott inni. <span class="pagenum"><a name="Page_110" +id="Page_110">-110-</a></span></p> +<p>– Szivem szép szerelme, ha szépen megkérnélek, nem hoznál nekem +abból az italból?</p> +<p>Itt világszép Sárkány Rózsa térül fordul, kezébe veszi az +aranykulcsokat, leszalad a pinczébe és egy kobakkal csakugyan +hozott a kőhordóból, melyből a királyfi jót huzott. Eddig is erős +volt a királyfi, de most még hétszerte erősebb; csakugy pattogott +az ér a karjában, hogy jobban se kellett.</p> +<p>Itt elérkezik a tizenkét óra, itt a sárkánykirály nagy haraggal +jön hazafelé, már egy mérföldről kiabálta:</p> +<p>– Idegen bűzt érzek; idegen bűzt érzek!</p> +<p>Mikor a sárkánykirály megállott az udvarán, jó tátoslováról +csakúgy szakadt a tajték, hogy jobban se kellett. Itt a +sárkánykirály be se ment a palotájába, hanem nagy mérgesen +elkiáltja magát:</p> +<p>– Ehj, mindig hallottam az aranyfogú királyfinak hirét, +szeretnék vele megmérkőzni, ha itt volna!</p> +<p>– Itt vagyok, kiáltott neki vissza az aranyfogú vitéz.</p> +<p>– No, ha itt vagy, ép jó kedvemben találsz, jer ki velem az +ólomszérűre, mérközzünk meg. <span class="pagenum"><a name= +"Page_111" id="Page_111">-111-</a></span></p> +<p>Itt kimennek az ólomszérűre, itt a sárkány király elővett egy +kősziklát, melyet fakéssel kettévágván, feleközepét magának +tartotta meg, feleközepét pedig az aranyfogú vitéznek dobta, +mondvan:</p> +<p>– Ha te ezt a követ ugy összemorzsolod mint én, akkor elhiszem, +hogy erős vagy!</p> +<p>Itt a sárkánykirály a markába kapja a kősziklát s ugy +összemorzsolta, hogy szinte lisztté vált.</p> +<p>– Az még semmi, kiáltott neki az aranyfogú vitéz, hanem ide nézz +s ezt tedd meg: én ezt a kősziklát ugy összemorzsolom, hogy nemcsak +lisztté válik, hanem víz is csepeg ki belőle.</p> +<p>S ezzel a királyfi ugy összemorzsolta a kősziklát, hogy nemcsak +porrá vált, hanem még víz is csepegett ki belőle.</p> +<p>– No már most látom hogy erős vagy s méltó vagy arra, hogy velem +megviaskodjál. Azért csak a pinczébe szaladok, kardot kötök s aztán +összetüzhetünk.</p> +<p>– De az eb-ingét, nem mészsz innen egy tapodtat sem, ha nincs +kardod, én is elvetem a magamét s ugy mérközünk meg!</p> +<p>Mit volt mit tenni a sárkány királynak, <span class= +"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> látta +hogy emberére akadt, derékon kapja a királyfit s ugy vágta az +ólomszérűhöz, hogy az térdig sülyedt le.</p> +<p>Hehj, a királyfi sem rest, kiugrik a lyukból, derékon kapja a +sárkánykirályt s egész térdig vágta az ólomszérűbe.</p> +<p>Hehj, a sárkánykirály sem rest, kiugrik a lyukból, megkapja az +aranyfogú vitézt s egész derékig vágta az ólomszérűbe.</p> +<p>Hehj, a királyfi sem rest, kiugrik a lyukból, derékon kapja a +sárkánykirályt s egész nyakig vágta az ólomszérűbe.</p> +<p>Hehj, a sárkánykirály sem rest, kiugrik a lyukból, derékon kapja +az aranyfogút s egész az álláig vágta az ólomszérűbe.</p> +<p>Hehj, az aranyfogú vitéz sem rest, kiugrik a lyukból, derékon +kapja a sárkánykirályt s egész az orra hegyéig vágta az +ólomszérűbe.</p> +<p>Itt a sárkánykirály sehogy sem tudott kijőni a lyukból s ekkor +az aranyfogú azt mondja neki:</p> +<p>– No sárkánykirály, ugy-e már most csak elhiszed hogy erősebb +vagyok; ugy-e most már csak elvehetném az életedet; de egy feltétel +alatt megkegyelmezek.</p> +<p>– S mi lenne az? <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= +"Page_113">-113-</a></span></p> +<p>– Hogyha nekem adod világszép Sárkány Rózsát.</p> +<p>– Jól van, nem bánom, legyen a tiéd.</p> +<p>Hehj, az aranyfogú vitéznek sem kell több, most már azt +gondolta, hogy az övé egész a diófáig, izibe felpattan jó +tátoslovára, az ölébe veszi, s illa berek, nád a kert; – de alig +ért a kapuig, máris utána szaladt a sárkánykirály, ki azalatt +kibujván a lyukból, jót huzott a kőhordóból, s visszahítta.</p> +<p>– Hahó, aranyfogú vitéz! még nem a tied világszép Sárkány Rózsa, +mert még elébb megjátszom veled, s még egy próbát tegyünk.</p> +<p>Itt a királyfinak csak ekkor esett le az álla, s csak akkor +tudta, hogy kivel van dolga; nagy immel-ámmal visszafordult.</p> +<p>Aztán összetűztek; de elébb a királyfi is jót huzott ám a három +üvegből, s ekkor még erősebb lett.</p> +<p>Mondom, összetűztek és nem sok idő telt el bele, hogy a +sárkánykirály a porba harapott.</p> +<p>S ekkor világszép Sárkány Rózsa a kezében levő aranyvesszővel +megcsapta háromszor a gyémántpalotát, s az minden kincsestül, +virágostul, kertestül és selyemrétestül együtt gyémántalmává +<span class="pagenum"><a name="Page_114" id= +"Page_114">-114-</a></span> változott, melyet a kebelébe rejtvén, +fölült a tátoslóra kedvese mellé.</p> +<p>Itt az aranyfogú vitéz hazafelé viszi világszép Sárkány +Rózsát.</p> +<p>Nagy lőn az öröm nagy meseországban, s az még nagyobb lett +akkor, mikor világszép Sárkány Rózsa kivette a kebeléből a +gyémántalmát, melyet az ország legszebb részén letevén, az +aranyvesszővel háromszor oldalba ütötte, s ime! egyszerre mint +káprázat, ott terült el a selyemrét, rajta a virágos kert, ennek +pedig a kellős-közepén ott állott a gyémántpalota +aranyoszlopokon.</p> +<p>Aztán lakzit laktak, papot, hóhért és vaskalapot hivattak; a pap +összeadta, hóhér seprőzte, istennyila kerülgette, de soha meg nem +ütötte.</p> +<p>Még most is élnek nagy boldogan, hogyha meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_115" id= +"Page_115">-115-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT05" id="CHAPT05"></a>A TIZENKÉT FEKETE +VARJÚ.</h2> +<p>Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a világon egy szegény +asszony, kinek már annyi gyermeke volt, hogy nevet is alig tudott +nekik adni; szép számmal voltak biz azok, ép tizenketten, ép egy +tuczet, pedig a tizenharmadikkal is terhes volt.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb +a nagy sült hazugságnál, mind a 12 fiú bemegyen az anyjához, hogy +adjon nekik kenyeret. Hogyim egy harapás kenyere sem volt a szegény +asszonynak, nagy mérgesen felkiáltott:</p> +<p>– Oh istenem! mért nem teszesz csudát, mért nem változtatod a +fiaimat valami állattá, ha mindjárt fekete varjuvá is.</p> +<p>Erre a szóra mind a tizenkét gyermek megrázkódik, fekete varjúvá +változtak s elrepültek. <span class="pagenum"><a name="Page_116" +id="Page_116">-116-</a></span></p> +<p>A szegény asszony csak ekkor bánta meg, hogy az istent merte +kisérteni, csak ekkor fakadt sirva, mikor látta, hogy a dolognak +fele sem tréfa, hisz amott repül messze messze 12 fia fekete varjú +képében. Már megvan, már megvan, s ezen tán már az a jó isten sem +segíthet.</p> +<p>A szegény asszony aztán lebetegedett, s egy kis leánykát hozott +a világra. Ez volt a tizenharmadik.</p> +<p>Mikor ez a kis leány 14 éves volt, az édes anyja kiterítgette +száradni tizenkét bátyja ruháját, s meg nem állhatta, hogy sirva ne +fakadjon.</p> +<p>– Mit sírsz, mit rísz édes anyám olyan keservesen? – kérdé a kis +leány.</p> +<p>– Hogyne sírnék, hogyne rínék, mikor 12 bátyád ruhája ez itt, +la, kik fekete varjuvá változván, elrepültek.</p> +<p>– No ugy édes anyám, nekem egy szempillantásig sincs itthon +maradásom, hanem mindaddig megyek, mig 12 testvéremet fel nem +találom. Azért isten áldja meg kigyelmedet, mert én most útnak +eredek.</p> +<p>S ezzel a kis leány édes anyját megcsókolván útnak eredt. +<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= +"Page_117">-117-</a></span></p> +<p>Ment, mendegélt aztán hetedhét ország ellen, még az operencziás +tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon is túl, hol a +kis kurta farkú disznó túr, tulonnan túl, innenen innen, egyszer +egy nagy vadon erdőbe jutott, hol sem eget, sem földet nem +látott.</p> +<p>Megyen, mendegél a nagy vadon erdőben, egyszer egy kis gunyhóra +akadt. Bemegyen a kis gunyhóba, hol egy vén asszonyra talált. +Köszön neki:</p> +<p>– Adjon isten jó estvét, édes öreg anyám!</p> +<p>– Fogadj isten, édes leányom, hogyha öreg anyádnak nem +szólitottál volna: hamm, mindjárt bekaptalak volna!… hát hol jársz +itt ezen az idegen földön, hol még a madár sem jár?</p> +<p>– Fekete varjú képében elszállt 12 testvéremet keresem. Nem +hallott-e róluk valamit édes öreg anyám?</p> +<p>– Mi türés-tagadás édes leányom, biz én nem hallottam, hanem itt +ezen a völgyön fel és szállaton le, kerek erdő alatt kis domb +tövében lakik a néném, ha csak ő nem tud róluk valamit, ugy senki a +világon. De te leányom fáradt is vagy, éhes is vagy, szomjas is +vagy: azért feküdjél le az én ágyamra, pihend ki magad, +<span class="pagenum"><a name="Page_118" id= +"Page_118">-118-</a></span> de elébb edd meg ezt a madárlátta egy +pár aranykörtvét.</p> +<p>A leány elvette az egy pár aranykörtvét, s megette. S mikor +éhségét ekkép csillapította, lehajtotta a fejét a vén asszony +ágyára, s elaludt.</p> +<p>Másnapra kelve aztán, a vén asszony útnak eresztette a kis +leányt, megmutatván neki az igaz utat.</p> +<p>Ment, mendegélt aztán az igaz uton, s ugy estendefelé elérkezett +a másik kis gunyhóhoz is. Bemegyen a kis gunyhóba, hol szintén egy +vén asszonyra talált. Köszön neki:</p> +<p>– Adjon isten jó estvét, édes öreg anyám!</p> +<p>– Fogadj isten, édes leányom! ha öreg anyádnak nem szólitottál +volna: hamm, mindjárt bekaptalak volna!… hát hol jársz itt ezen az +idegen földön, hol még a madár sem jár?</p> +<p>– Fekete varjú képében elszállt 12 bátyámat keresem, hogyha +hallotta hirét édes öreg anyám?</p> +<p>– Mi türés-tagadás, biz én nem hallottam édes leányom, minek +tagadnám, hisz se károm, se hasznom benne; hanem itt meg itt, a +szálláson fel, a völgyön le, kerek erdő alatt, kis domb tövében +lakik a néném, ha csak ő nem hallott <span class="pagenum"><a name= +"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> róluk valamit, ugy senki +a világon. De leányom, a mint látom, fáradt is vagy, éhes is vagy, +szomjas is vagy?</p> +<p>A leány nem szólt semmit, csak a fejével ütött rá, hogy ugy van +a dolog.</p> +<p>– No, ha éhes is vagy, szomjas is vagy, ne, itt van ez az egy +pár aranyalma, edd meg, s itt van ez a kobak, bájital van benne, +igyál belőle.</p> +<p>A leány megette az egy pár aranyalmát, s ezektől, mintha ketté +vágták volna, rögtön elvesztette az éhségét, – aztán a hegyébe jót +huzott a kobakból, az ebben levő italtól pedig egészen visszanyerte +elfogyott erejét. S mikor éhét, szomját ekkép enyhitette, lefeküdt +a vén asszony ágyára s elaludt.</p> +<p>Másnapra kelve aztán megköszönte a vén asszony szivességét, s +útnak eredt.</p> +<p>Ment, mendegélt aztán az igaz úton, egyszer még is eljutott a +harmadik gunyhóhoz is, hol szintén egy vén asszonyra, a három +testvér legöregebbikére talált. Köszön neki:</p> +<p>– Adjon isten jó estvét, édes öreg anyám!</p> +<p>– Fogadj isten, édes fiam! ha öreg anyádnak nem szólítottál +volna: hamm, – mindjárt <span class="pagenum"><a name="Page_120" +id="Page_120">-120-</a></span> bekaptalak volna!… hát hol jársz itt +ezen az idegen földön, hol még a madár sem jár?</p> +<p>– Fekete varjú képében elszállt 12 bátyámat keresem. Valjon nem +hallotta-e hiröket, édes öreg anyám?</p> +<p>– Hahó, édes leányom, dehogy nem hallottam, dehogy nem! hisz +minden istenadta estve a gunyhóm felett repülnek el; de te kedves +leányom, ilyes állapotban, ha bár addig mennél is, mig a két +szemeddel látsz, mig a lábad térdig el nem kopnék, soha oda el nem +jutnál; mert egy az, hogy messze van, más az, hogy olyan irdatlan +magas kőszálra raktak fészket: hogy oda fel csak az mehet, a kinek +szárnya van s a ki repülni tud. De azért ne ess ám kétségbe, mert +hisz majd segitünk a dolgon, majd elküldlek én oda, csak a szavamra +hallgass. Hát csak azt akarom mondani, hogy ne, itt van ez a +csésze, s az ebben lévő kenőcscsel estve lefekvés előtt kend meg +szűz vállacskáidat, majd kinőnek a te sugár szárnyaid, s oda +repülhetsz, ahová akarsz. De te leányom, a mint látom, éhes is +vagy, szomjas is vagy, fáradt is vagy.</p> +<p>A kis leány ismét nem szólt semmit, csak a fejével ütött rá, +hogy nincs különben. <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= +"Page_121">-121-</a></span></p> +<p>– No ha éhes is vagy, szomjas is vagy, ne, itt van ez az egy pár +aranydió, edd meg, aztán itt van ez a kobak, bájital van benne, +igyál belőle.</p> +<p>A kis leány elvette mind az egy pár aranydiót, mind a kobakot, s +aztán az evés- és iváshoz látott. S alig ette meg az egy pár +aranydió belét, s alig húzott egyet a kobakból, mintha ketté vágták +volna, enyhült éhe és szomja.</p> +<p>Aztán belefeküdt a vén asszony ágyába, de elébb, mint az mondá, +mindkét felől bekente szűz vállacskáit, s ime! reggelre kelve +kinőttek sugár szárnyai. Mondom, hogy mindkét felől kinőttek sugár +szárnyai, s a vén asszony által mutatott irányban elrepült.</p> +<p>Csak repül, csak repül, egyszer egy sereg varjú közeledik feléje +s megolvasta, biz azok ép 12-ten valának. Hej! – gondolta magában a +kis leány, – ezek lesznek az én bátyáim; de azért szóba se állt a +varjakkal, hanem tovább repült.</p> +<p>S mindig közelebb-közelebb jutott ahhoz a magas kőszálhoz, a +melynek tetején 12 bátyja lakott. Hetednapra aztán mégis azt +mondhatta: itthon vagyok. Hogy leszállt a kőszál <span class= +"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> +tetejére, itt egy virágos kert közepén álló gyönyörű szép +márványpalotát talált. A kis leány aztán nem kérdezte, szabad-e, +nem-e bemenni, hanem megfogta az aranykilincset s benyitotta az +ajtót. Legelőször a pitvarba jutott, a pitvarból a konyhába, a +konyhából jobbról is, balról is hat-hat szoba nyilt. Keresztülment +a 12 szoba során, sehol senkit sem talált.</p> +<p>Aztán visszajött a konyhába, s izibe a dologhoz látott; frisen +elébekötötte a fehér kötényt, fát hozott, tüzet rakott, 12 ember +számára odatette az ételt, – majd mig az ételek felforrnak, +kisöpörte a 12 szobát, 12 ágyat megvetett, s letörülgetett.</p> +<p>Mikor ezzel is készen volt, ismét a főzéshez látott. S mikor +megfőtt az étel, 12 személyre felterítette az asztalt, mindegyik +elébe kést, kanalat, villát és tányért tett; s mindegyiknek kimérte +a maga dózisát.</p> +<p>Aztán az evéshez látott; mindegyik testvére ételéből evett egy +vagy két kanállal, s mikorára a végére ért, egészen jóllakott.</p> +<p>Hogyim elvolt törődve, mind a 12 testvére ágyát sorra próbálta, +végtére mégis a 12-ikben elaludt. <span class="pagenum"><a name= +"Page_123" id="Page_123">-123-</a></span></p> +<p>Itt lelkem teremtette, alig aludt el a szép kis leány, ehun jön +ám suhogó repüléssel a 12 fekete varjú. Bemennek a maguk hajlékába, +hát látják, hogy a konyhán tűz égett, de a mely most össze van +seperve, hamuval behintve, az edények elvannak mosva. Mi dolog ez, +mi dolog ez? nem tudták a dolgot mire vélni. A konyhából a szobákba +mennek. Minden ágy meg van vetve, a szoba földje kiseperve, a por +letörülgetve. Bemennek az ebédlő-szobába, hát itt fel van terítve +az asztal 12 személyre, 12 dózis étel az asztalon; de mindegyik +kenyeréből és ételéből vagy egy harapás, vagy egy pár kanál étel +hiányzik. Ki járt itt, ki volt itt? keressük meg, keressük meg. +Keresik – keresik, hát a legutolsó szobában csakugyan megtalálják a +kis leányt; ott aludt a legfiatalabb bátyja ágyában.</p> +<p>A 12 fekete varjú körülállta az ágyat, s mindjárt felösmerték, +hogy ez senki más, mint az ő testvérök.</p> +<p>– Felköltsük-e, ne költsük-e? – kérdé a legkisebb, kinek az +ágyában feküdt.</p> +<p>– Ehj, ne költsük fel, szólt az előtte való fiú, mert jó hogy +megtalálna ijedni tőlünk. <span class="pagenum"><a name="Page_124" +id="Page_124">-124-</a></span></p> +<p>– De biz felköltjük, legalább hirét halljuk rég nem látott tubus +anyánknak.</p> +<p>Amint igy ott tanakodnak felette, hogy felköltsük-e, ne +költsük-e, a leány megmozdult, s fölébredt. Volt bezzeg +sirás-rivás, csók meg csók annyi, hogy fele is elég lett volna.</p> +<p>De mindennek csak az lett a vége, hogy a kis leány mindig csak +azon volt, mindig csak azt ohajtotta, hogy jőjjenek haza az ő +varjúbátyjai, de ezek erre csak azt felelték, hogy nem lehet a +szőrtül; mert ők átok alatt vannak. Végre a legöregebbik varjú, +mint legokosabb vette át a szót.</p> +<p>– Kedves testvérünk! te csak menj haza, s mondd meg az +anyánknak, hogyha azt akarja, hogy hazamenjünk, elébb váltsa meg a +lelkünket. Megválthatja pedig, hogyha felhasítja a hüvelyk-ujját s +az abból kifolyó vérrel tizenkét pár inget-gatyát varr a mi +számunkra, de mindaddig az ideig, mig csak a varrás tart, senkihez, +de senkihez egy árva szót sem szabad beszélnie, különben dugába +dőlne az egész mesterség.</p> +<p>No jól van, a kis leányt aztán 12 varjúbátyja útnak eresztette; +de mindegyik <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= +"Page_125">-125-</a></span> megajándékozta valamivel, az egyik ezt, +a másik azt adott neki.</p> +<p>A kis leány aztán, estve lefekvés előtt megkente szűz +vállacskáit a vén asszonytól kapott csoda-kenőcscsel, reggelre +kelve már kinőttek sugár szárnyai, s hazarepült, 12 bátyja pedig +egész a falu széléig elkisérte; de innen, mint a villámlás, +visszafordultak a nagy vadon-erdőfelé.</p> +<p>– Adjon isten jó napot, édes anyám! – köszönt a kis leány.</p> +<p>– Fogadj isten, édes leányom! hát megjöttél?</p> +<p>– Megám, a mint láthatja kigyelmed.</p> +<p>– Hát feltaláltad 12 bátyádat?</p> +<p>– Fel; itt meg itt, ezen meg ezen a vadon erdőben, egy irdatlan +magas hegy tetején laknak, egy gyöngyadta márvány-palotában. – +Sorra jártam 12 szobát, aztán tüzet raktam, az ételeket odatettem, +s mig felforrtak, kisepertem a szobákat, megvetettem az ágyakat, s +letörülgettem. Aztán ismét a főzéshez láttam, s mikor készen volt +az étel, kitálaltam; mindegyik testvérem ételéből ettem egy vagy +két kanállal, majd mindegyik ágyát megpróbáltam, végre a 12-ikbe +elaludtam. Mikorra fölébredtem, <span class="pagenum"><a name= +"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> tizenkét bátyám +körülállta az ágyamat. Aztán volt öröm, volt sirás-rivás, s kérve +kértem őket, hogy jöjjenek haza, de azt mondták, hogy nem lehet, +végre a legöregebbik testvérem ezt mondta: „Kedves testvérünk! te +csak menj haza, s mondd meg az anyánknak, hogyha azt akarja, hogy +hazamenjünk, elébb váltsa meg a lelkünket. Megválthatja pedig, +hogyha felhasítja a hüvelykujját s az abból kifolyó vérrel tizenkét +pár inget-gatyát varr a mi számunkra; de mindaddig az ideig, +migcsak a varrás tart: senkihez, de senkihez egy árva szót sem +szabad beszélnie, különben dugába dőlne az egész mesterség.“ – Ez +volt hozzám a legöregebbik bátyám szava és mondása.</p> +<p>A szegény asszony aztán nem szólt semmit, hanem kivett a +szúszékből egynehány vég vásznat s rögtön a szabáshoz látott. A kis +leány váltig beszélt hozzá, hogy igy lesz jó, ugy lesz jó, de az +anyja, egy szó nem sok, de még annyit sem szólt. S mikor készen +volt a szabással, hüvelykujját felhasította, s az abból kifolyó +vért tőbe húzta s a varráshoz fogott. Itt átjöttek a szomszéd +asszonyok, s kérdezték: „Mit varr édes komám asszony?“ de biz az +nem mondta: hogy ezt meg ezt, hanem szótlanúl <span class= +"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> egyre +dolgozott az ingeken és gatyákon. Annyira-annyira, hogy végtére +mégis elkészítette az ingeket és gatyákat. S mikor a legutolsó +őtést megtette, íme! ehun repül ám a tizenkét fekete varjú, +megrázkódnak, leveték a varjúruhát s emberi alakot vettek fel +magukra. Tizenkét vasas-szekér alig birta utánuk elhozni a sok +kincset és a temérdek gazdagságot; mert mig a 12 fiú varjúképében +járt, egyebet sem tettek, mint aranyat, ezüstöt gyüjtöttek.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_128" id= +"Page_128">-128-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT06" id="CHAPT06"></a>A PRINCZESZNÉ ÉS A +SÜNDISZNÓ.</h2> +<p>Volt egyszer a világon egy király, s ennek három szép +eladóleánya.</p> +<p>Itt a király hosszú útra készült, s ezért sorrul-sorra +megkérdezte a három princzesznét, hogy kinek-kinek mit hozzon.</p> +<p>– Nekem, szólt a legnagyobbik, aranyos ruhát.</p> +<p>– Nekem, szólt a középső, biboros-bársonyos ruhát.</p> +<p>– Nekem pedig, szólt a legkisebb, szóló-szőlőt, mosolygó-almát +és csengő-baraczkot.</p> +<p>S ezzel a király elment ország-világszerte a hosszú útra. +Aranyos és biboros-bársonyos ruhát csak kapott, de szóló-szőlőt, +mosolygó-almát és csengő-baraczkot bár tűvé tett értük mindent, +seholse.</p> +<p>Ezért a király, hogyim a legkisebbik és <span class= +"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> +legkedvesebbik leánya kivánságát nem teljesíthette, nagy búsan és +nagy bánkódva hazafelé vette az útját.</p> +<p>A mint mén mendegél, egyszer olyan nagy kátyúban lelte magát, +hogy a kocsi tengelye tolta a sarat.</p> +<p>Itt lelkem teremtette most mi tevő legyen, mikor se előre se +hátra, mikor se ki, se be, mint az ablakfa? Az aranyos czizmával +csak nem szállhatott le, mikor a ló füle is alig látszott ki a +kátyúból, embert pedig, ki segitségére lehetett volna, még hírrel +sem látott.</p> +<p>A mint ott legjavában évődik, egyszer, honnan honnan nem, csak +terem egy kis sündisznó, s azt mondja a királynak:</p> +<p>– Röff, röff! Hogyha nekem adod a legszebbik leányodat, majd +kisegítlek én.</p> +<p>Mi volt mit tenni a királynak, legszebbik leányát odaigérte a +kis sündisznónak.</p> +<p>Az a kis állat aztán csak a rúd végét kapta meg, s ugy +kirántotta a kátyuból a király kocsiját, mintha ott se lett +volna.</p> +<p>No jól van, ez abba maradt. A király aztán nagy búsan hazafelé +bandúkolt, a sündisznó pedig elment a maga útjára az erdőbe.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, <span class= +"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> mi nem, +nem egyéb a nagy semminél, egyszer a mi mesebeli királyunk +rezidencziája előtt megáll egy kordé, s erről csak leszáll a mi +sündisznónk s fel egyenesen a király színe elé, kinek azt találja +mondani:</p> +<p>– Röff, röff! Tudod-e mit igértél akkor, mikor a kátyuból +kisegitettelek, most tehát azért jöttem.</p> +<p>Itt a király mit mit nem cselekszik, kapja a lelkét, a +juhászának a leányát felöltöztette abba a drága patyolat ruhába s +azt adta oda a sündisznónak.</p> +<p>A sündisznó aztán a királyi ruhában felöltöztetett juhászleányt +beültette a kordéba, s aztán eldöczögött; de alig ért ki a +határból, megfogja a szegény juhászleányt és a kősziklához vágta, s +aztán nagy mérgesen ujra beállitott a király színe elé s azt mondja +neki.</p> +<p>– Röff, röff! Tudod-e mit igértél akkor, mikor a kátyúból +kisegítettelek, azért tehát az igazi királykisasszonyért +jöttem.</p> +<p>Itt a király mit mit nem cselekszik, kapja a lelkét, most meg a +kondásának a leányát öltöztette fel még czifrábban mint az elsőt, +kit aztán át is adott a sündisznónak.</p> +<p>De a sündisznó ezzel is ugy bánt mint az <span class= +"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> +elsővel; mert alig ért ki a határból, ezt is a kősziklához vágta, s +aztán nagy mérgesen harmadszor is beállitott a király színe elé s +azt mondja neki:</p> +<p>– Röff, röff! Tudod-e mit igértél akkor, mikor a kátyuból +kisegitettelek, azért tehát nem kell nekem sem a juhászleány, sem a +kanászleány, hanem az igazi királykisasszonyt add ide.</p> +<p>Mit volt mit tenni a királynak, a legroszabbik ringy-rongy +ruhába felöltöztette a legkisebb királykisasszonyt – minthogy a két +nénje inkább a kútba akart ugrani, mint elmenni, – s azt adta által +a kis sündisznónak.</p> +<p>De bezzeg most a sündisznó ezzel nem bánt ugy, mint a két első +leánynyal, hanem szépen felültette a kordéra s aztán gyű te Sárga, +gyű te Fakó, meg sem állt vele hazáig.</p> +<p>Mikor a sündisznó hazaért a királykisasszonynyal, egy rosz ólat +mutatott neki, mondván:</p> +<p>– Ne, itt van a te királyi rezidencziád!</p> +<p>Majd szalmát vitt be neki, mondván:</p> +<p>– Ne, itt van a te menyasszonyi ágyad!</p> +<p>Majd elszaladt az erdőbe, meghentergődzött egy vadalmafa alatt +és a sok vadalmát, <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= +"Page_132">-132-</a></span> melyek a bundája töviseire szúrodtak, +hazavitte s azt mondja a princznéből lett feleségnek:</p> +<p>– Ne, itt van a te ételed, lakj jól!</p> +<p>Mit volt mit tenni a princznének, be ment az ólba, evett a +vadalmából s aztán lefeküdt a szalmára s elaludt szép +csendesen.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, mikor a princzné másnap reggel fölébredt, +bezzeg nem az ólban és nem a csupasz szalmán találta magát, hanem +egy virágos kert kellős közepén álló királyi rezidencziában, és +szép paplanos ágyban, és az oldala mellett bezzeg nem a sündisznó +feküdt, hanem egy gyöngyadta 24 éves királyfi. Kik aztán alighogy +meglátták egymást, azt mondták egymásnak:</p> +<p>– Én a tiéd, te az enyém, ásó kapa sem választ el egymástól.</p> +<p>S aztán megölelték és megcsókolták egymást.</p> +<p>A princzesznét aztán huszonnégy szobaleány öltöztette fel, kik +őt akár merre, akár jobbra akár balra lépett, szüntelen kisérgették +s csak a parancsszóra vártak.</p> +<p>Mikor a princzné szépen fel volt öltözve a biboros bársonyos +ruhában, a királyfi karon fogva levezette a virágos kertbe. +<span class="pagenum"><a name="Page_133" id= +"Page_133">-133-</a></span></p> +<p>A királyné hogy elment a szőlőlugos mellett, a szőlők +megszólaltak, mondván:</p> +<p>– Szakits rólunk szép királyné!</p> +<p>Aztán hogy tovább mentek, az almák mosolyogtak a királyné felé, +mondván:</p> +<p>– Szakits közülünk szép királyné!</p> +<p>S mikor a baraczkok mellett elhaladtak volna, azok a legszebb +ezüstcsengő hangon szólaltak meg.</p> +<p>Mikor a princzeszné két nénje hirét vette, hogy milyen jóljárt a +testvérök, csak ekkor bánták meg, hogy a sündisznóhoz nem mentek +férjhez, de késő idő után kántálni, késő eső után a köpenyeg!</p> +<p>Igy teljesedett be a legkisebb princzeszné kivánsága; biz ő rá +nem illett ez a mondás: „Feltette már a búfedelet;“ mert ugy éltek +együtt mint a galamb az ő párjával.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_134" id= +"Page_134">-134-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT07" id="CHAPT07"></a>A CZIGÁNY ÉS A PAP.</h2> +<p>Összetalálkozik a czigány a papjával. Köszön neki nagy +alázatosan:</p> +<p>– Szerencsés jó napot kivánok, Nagyságos tisztelendő úr!</p> +<p>– Servus! fogadja a pap.</p> +<p>De a czigánynak sehogysem fért a begyébe, hogy mért köszön neki +a tiszteletes ur igy: Servus? Ezért egy vargabetűt vetett s a másik +utczán ujra elébe került a tiszteletes urnak s köszön:</p> +<p>– Szerencsés jó napot kivánok, nagyságos főtisztelendő ur!</p> +<p>– Servus! mondja a pap másodszor is.</p> +<p>Mindig servus, mindig servus, tanakodik magában a czigány, +valjon mért köszön nekem igy a tiszteletes ur? Ezért a czigány ujra +vet egy vargabetűt, s ismét a tiszteletes ur elébe került. Köszön +neki: <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= +"Page_135">-135-</a></span></p> +<p>– Szerencsés jó napot kivánok, nagyságos főtisztelendő ur:</p> +<p>– Szervusz! mondja a pap harmadszor is.</p> +<p>– Megkövetem alásan a nagyságos főtisztelendő urat, nem mondaná +meg, hogy mért köszön igy nekem: Servus, servus, servus?</p> +<p>– Ehj, czigány, minden szervusz öt garas!</p> +<p>No jól van, ez abba’ maradt. – De egyszer halottja van a +czigánynak s elhivja a papot, hogy temesse el a rajkót +predikáczióval.</p> +<p>A pap el is temette a halottat s kéri a temetéspénzt, hogy +fizesse le az egy huszast.</p> +<p>– Ehj, tudja mit mondott nekem a tiszteletes ur: minden servus +öt garas, tehát egy servus, két servus, három servus, négy servus, +adjon vissza tizs krajczárt.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_136" id= +"Page_136">-136-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT08" id="CHAPT08"></a>A RÁTARTÓ +KIRÁLYKISASSZONY.</h2> +<p>Volt egyszer a világon egy igen szép királykisasszony. Mint +mondám szép volt a királykisasszony, mert biz az akár ki fia is +megnézhette s tudom, hogy nem hagyta volna egy tekintetre; de mi +haszna, ha a zúzája gonosz volt: mert az udvarló vitézekkel csakugy +félválról beszélt; ennek is hajított oda egy szót, annak is vetett +oda valamit, erre rá kancsitott, amarra mosolygott, de isten bocsá +bűnét, mintha kőből lett volna a szive, egyet sem szeretett igazán. +Különösen valami herczegfit, kit legjobban szivelhetett a többi +között, gyötört leginkább.</p> +<p>Itt a királykisasszony, mikor egyszer fésülködött, hogy hogy +nem, két kis állatkát fogott, melyeket aztán, hogy valjon mekkorára +nőnének, zsiros bögrébe tett. <span class="pagenum"><a name= +"Page_137" id="Page_137">-137-</a></span></p> +<p>Itt lelkem teremtette, a két kis állatka annyira megnőtt, +annyira meghízott a zsiros bögrében, hogy egy pár czipő kitellett a +bőrükből. Mondom, mikor a két kis állat akkorára meghízott, a +királykisasszony mindkettőnek lerántatta a kantusát, kikészitette s +a czerzettbőrből aztán czipőt varratott magának.</p> +<p>Mikor aztán felhúzta a lábára az uj czipőt, ország-világszerte +kihirdettette, hogy az, a ki kitalálja, legyen az szegény ember, +koldús, szóval bárki, hogy micsoda bőrből van készitve az ő két +czipője: senki más nem lesz a hitves ura.</p> +<p>Mondom, mikor ezt ország-világszerte kihirdettette: hét világból +gyűltek össze a házasulandó ifjak azzal a jó reménységgel, hogy +majd ő találja ki, hogy micsoda bőrből van a királykisasszony +czipellője, s ekkor az övé lesz a szép virágszál.</p> +<p>A királykisasszony szeretője a herczegfi, kapja a lelkét, mit +mit nem cselekedett, felöltözött koldus ruhába, s mint ilyen bebújt +a kályhalyukba.</p> +<p>A királykisasszonyt pedig ép ekkor vetköztette a szobaleánya, s +csak elkezdi:</p> +<p>– Mit gondolsz Marcsa – mert közbe <span class= +"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> légyen +mondva, igy hítták a szobaleányt, mit gondolsz Marcsa, kitalálja-e +valaki, hogy izébőrből van a czipőm?</p> +<p>A koldús-ruhában felöltözött herczegfi pedig ezt mind jól +hallotta; de senkinek sem szólt a dologról semmit, hanem kibújt a +kályhalyukból, lefeküdt a szalmába s aludt kedvére.</p> +<p>Másnapra kelve, összegyűltek a házasulandó grófok, bárók, +herczegek, urak, urfiak, válogatott czigánylegények, hosszú süveges +tótok, hogy majd kitalálja ki, hogy micsoda bőrből van a +királykisasszony czipője. Köztük volt a koldus-ruhában felöltözött +herczegfi is.</p> +<p>Mikor mindnyájan együtt voltak, bejött a királykisasszony, +letette a czipőjét a puszpángfa-asztalra. Ez is nézi, az is nézi; +kézről kézre jár. Ez is hozzá szólt, az is hozzá szólt, az egyik +egyet mondott, a másik mást mondott, de senkisem a dolog bibéjére, +senkisem találta ki, hogy micsoda bőrből van varrva a +királykisasszony czipője. Ekkor felállt az ajtószegből a +koldúsruhában felöltözött herczegfi s szót kért.</p> +<p>– Fölséges királykisasszony! már látom hogy senkisem találja ki, +hogy mi bőrből van <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= +"Page_139">-139-</a></span> készítve e két czipő; már látom, hogy +nekem is hozzá kell szólnom a dologhoz s majd megmondom én: hát biz +az nincs egyéb bőrből varrva mint lisztes hátú bolhabőrből.</p> +<p>A koldusforma ember találta ki, annak adtak igazat s az övé lett +a királykisasszony; de feltette magában a herczegfi, hogy +megjátszik a feleségével, mármint a királykisasszonynyal. Ezért a +falu végén volt egy ronda viskó; csupa szemét, csupa piszok s ide +vitte a feleségét. A biboros-bársonyos ruhát le kellett neki vetni +s koldusasszony ruhába öltözködni. S mikor felöltözködött, elhítta +magával koldulni, hogy ő majd az egyik soron járja be a falut, az +meg a másikon.</p> +<p>Mit volt mint tenni a királykisasszonynak, vagy akart vagy nem, +el kellett az urával menni s koldulással keresni kenyerét.</p> +<p>Mikor aztán estvefelé hazajöttek, tüzet kellett az asszonynak +rakni s keménymagos levest kotyvasztani.</p> +<p>S ez igy ment napról napra, egyik nap csakúgy mint a másik +nap.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb +a nagy semminél, ott voltam a hol beszélték, ugy láttam mint +<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= +"Page_140">-140-</a></span> most, de pengyom tódítsuk és, mert biz +majd elfogy ez, hát egyszer ennek meg ennek a herczegnek, már mint +a királykisasszony férjének a hajdúja a koldús ablakára jön, hogy +holnap a feleségét gyomlálni küldje a kertbe, mert különben +kihánják a putriból.</p> +<p>Mit volt mit tenni a királykisasszonyból lett koldús asszonynak, +vagy akart vagy nem, el kellett neki menni gyomlálni, – a férje ura +pedig jo eleve hazament s maga ügyelt fel a napszámosokra.</p> +<p>– No asszonyok, szólt a herczeg, csak sietni kell szaporán, mert +ha máma elvégzik a munkát, estvére jó vacsora lesz. Kendtek csak +látom, hogy igyekeznek, de annak a fiatal menyecskének ugyan felült +a Laczkó a hátára. Pedig szegényke ugy dolgozott, hogy szinte a +hátán csorgott le a viz.</p> +<p>Mikor aztán estendefele elvégezték a munkát, a herczeg nagy +vacsorát adott a napszámosoknak; czifrán felterítettek a szegény +asszonyok számára: mindegyik elé czintányért tettek, e mellé +ezüstkanalat, kést és villát.</p> +<p>De egy koldus asszonynak, ki a királykisasszonyból lett +koldúsasszony mellett ült, <span class="pagenum"><a name="Page_141" +id="Page_141">-141-</a></span> meg volt hagyva, hogy egy +ezüstkanalat csúsztasson annak a zsebébe. Mit az is meg is +tett.</p> +<p>Itt az inasok elszedik a tányért, összeolvassák az +ezüstkanalakat, hát egy híja a száznak. Ki lopta el, ki lopta el, +rögtön valamennyit megvizitálták, hát a királykisasszonyból lett +koldusasszony zsebébe csakugyan megtalálták.</p> +<p>A szegény eleget mentegetődzött, hogy igy nem tette, ugy nem +tette, de mindez nem használt semmit, hanem mars a tömlöczbe, +kezét-lábát vasra verték s ugy tették le a legmélyebb tömlöczbe. +Ott sírt, ott rít a tömlöcz fenekén. Egyszer nyilik az ajtó s belép +rajta maga a herczeg, ki rögtön kiadta a parancsolatot, hogy vegyék +le róla a vasat.</p> +<p>– No ládd, szívem szép szerelme, hogy az isten a legrátartóbbat +is megalázza, te mikor még királykisasszony voltál, hányszor +gyötörtél engem s ha szóltam, még kinevettél. Ezért van ez mind. S +most már azt is megmondom, hogy és mint tudtam ki a titkodat: hát +felöltözködtem koldusruhába, bele bújtam a kályhalyukba s onnan +kihallgattam, hogy miből van a te híres czipőd s igy nyertelek el. +<span class="pagenum"><a name="Page_142" id= +"Page_142">-142-</a></span></p> +<p>Szép szerével nem adtad nekem a kezedet, azért fortélylyal +kellett elnyernem.</p> +<p>Aztán a királykisasszonyt kivezették a mély tömlöczből, ismét +ráadták a biboros-bársonyos ruhát, felöltöztették szépen, s ekkor +nagy pompával és királyi czeremoniával másodszor tartották meg a +lakodalmat.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_143" id= +"Page_143">-143-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT09" id="CHAPT09"></a>A SZEGÉNY EMBER, A HUSZÁR ÉS +A PAP.</h2> +<p>Volt egyszer egy szegény ember, kinek nem volt egyebe, csak egy +riska, vaszka, csonka tehene; de a szomszédjának, ki pap volt, tiz +darab fejős marha járt ki az udvarából.</p> +<p>Itt egyszer katonaság érkezik a szegény ember falujába, s mig +ehhez párosával szállásolták be a vitéz urakat, addig a szomszédja +megse érezte a katona-tartást, mintha ott se lettek volna.</p> +<p>Hogy meghagyta az Isten a vasárnapot érni, a szegény ember és az +egyik katonája templomba ment, hol a pap azt találta prédikálni: +Adjatok a szegénynek a mi van, mert az Isten ezer annyit ad +helyette.</p> +<p>Hogy hazament a szegény ember és a katona a templomból, azt +találja mondani a vitéz ur a szegény embernek: <span class= +"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span></p> +<p>– Hallod-e te szegény ember, egyet mondok, kettő lesz belőle: +voltál-e ma a templomban?</p> +<p>– Voltam katonauram, voltam.</p> +<p>– Hát tudod-e mit kukorikult az a lelki kakas?</p> +<p>– Hogy adjunk a szegénynek azt, a mit, mert az Isten ezer annyit +ad helyette.</p> +<p>– No ládd, ugy-e van neked egy csonka riska tehened?</p> +<p>– Van katonauram, van.</p> +<p>– Hát csak azt akarom mondani, hogy vágasd te le azt a vaszka, +riska tehenet, és méresd ki a szegényeknek, mert az Isten, mint a +pap mondá, ezer annyit ad helyette.</p> +<p>– Jó lesz biz az, vitéz uram.</p> +<p>És a szegény ember riska tehenét, csakugyan levágták és kimérték +a falu szegényeinek.</p> +<p>Itt lelkem teremtette mi történik a dologból, mi nem, másnap +estve tehéneresztéskor, hogy hogy nem, a pap tíz tehene, tán a vér +szagára, mind a szegény ember udvarára jött be.</p> +<p>– No szegény ember, mondja a katona, nem hijába papolt az a pap, +mert ládd egy <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= +"Page_145">-145-</a></span> helyett tiz tehén jött be az udvarodra: +azért fogd szarvon mind a tizet s kösd be az óladba; mert ezt neked +az isten adta.</p> +<p>A szegény ember azonképen cselekedett, a hogy a katona mondta; +mind a tiz tehenet bekötötte a maga óljába; de egy kevés idő mulva +nagy haraggal átjön a pap s kérdi, hogy merészelte bekötni az ő tiz +darab jószágát?</p> +<p>De a pap is más malomba őrletett, meg a szegény ember is; mert +ez mindig csak ezt a nótát fujta: „hogy ezt neki az isten +adta.“</p> +<p>A pap, hogyim semmire se tudott menni a szegény emberrel, azt +találja mondani:</p> +<p>– No szegény ember, azé legyen a tiz tehén, a ki hamarább köszön +egymásnak jó reggelt.</p> +<p>És ezt a katona ugy félfülről mind jól hallotta, s hogy +eltávozott a pap, azt mondja a szegény embernek:</p> +<p>– No szegény ember cseréljünk ruhát, te add ide nekem a tiédet, +én meg odadom az enyémet.</p> +<p>Ugyis lett. A szegény emberrel ruhát cserélt a katona, ki még az +nap estve, hogy besötétedett, belopódzott a pap házába s elbujt a +kályhalyukba. <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= +"Page_146">-146-</a></span></p> +<p>A pap, közbe légyen mondva, a gazdasszonyát szerette. Ezért ugy +három óra tájban zörget a szakácsné ajtaján, kérdvén:</p> +<p>– Hogy híják ezt a várost?</p> +<p>– Róma, felelt a gazdasszony.</p> +<p>– No ha Róma, én meg a pápa vagyok: azért ereszsz be szivem szép +szerelme.</p> +<p>És a gazdasszony beeresztette a papot. Ez a huszárnak még a +soknál is több volt, nem szólt semmit, hanem szép csendesen kibujt +a kályhalyukból s hazament a szállására.</p> +<p>A katona aztán a szegény embert a szomszédba küldte s +megtanitotta, hogy ott mit mondjon.</p> +<p>A szegény ember át is ment s köszön a tiszteletes urnak:</p> +<p>– Jó reggelt tiszteletes uram!</p> +<p>– Fogadj isten szegény ember! Hát már fölkelt, én ép most +akartam átmenni kendhez.</p> +<p>– Haj, én megelőztem a tiszteletes urat s hamarább fölkeltem, +mert már akkor is itt voltam, mikor a pápát Rómába eresztették.</p> +<p>– Jaj, csak hallgasson kend, szólt a pap, s inkább legyen a +kendé tíz darab tehenem.</p> +<p>Igy nyerte meg a fogadást az egyszerü szegény ember.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_147" id= +"Page_147">-147-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT10" id="CHAPT10"></a>A HÁROM +KIRÁLYKISASSZONY.</h2> +<p>Volt egyszer a világon egy király s ennek három szép leánya. +Minthogy a király már vén ember volt, megunta a királykodást: ezért +férjhez akarta adni a leányait, hogy majd kinek-kinek kiadja a maga +jussát; elosztja a királyságot három leánya közt.</p> +<p>De mielőtt ezt tette volna, meg akarta tudni, hogy melyik leánya +szereti legjobban, mert majd ennek adja a legszebb országot: ezért +a leányait maga elé hivatta s kérdi a legnagyobbiktól:</p> +<p>– No kedves leányom, hogy szeretsz te engem?</p> +<p>– Én atyám ugy szeretlek, mint a galamb a tisztabuzát!</p> +<p>– Jól van édes leányom, okosan feleltél. Hát te, hogy szeretsz +engem? kérdi a középsőtől. <span class="pagenum"><a name="Page_148" +id="Page_148">-148-</a></span></p> +<p>– Én atyám ugy szeretlek, mint a nyári szellőt.</p> +<p>– Jól van leányom, te is okosan feleltél. Hát te kis leányom, +hogy szeretsz engem? kérdi a legkisebbtől.</p> +<p>– Én atyám ugy szeretlek mint az emberek a sót.</p> +<p>A legkisebbik leánya feleletén szörnyűképpen megharagudott a +király, azt mindenéből kitagadta, hogy ő neki nem leánya, hogy ő +nem nemzette a világra; de még ez nem volt elég, hanem sarkig érő +hosszu haját a kezére tekerte, tizenkét szoba földén végig +hurczolta, és a legutolsó szoba garádicsáról mint valami kutyát, +lerugdosta, hogy ő vele többé nem lakik egy fedél alatt, hanem +menjen a pokolba, annak is a fenekére.</p> +<p>A szegény királykisasszony sírva-ríva, mint isten árva madara, +elzűlött, elvadult és egy nagy vadon erdőben huzta meg magát, hol +egy nagy odvas fára akadt, melybe bele bujván, ez volt neki a +királyi rezidenczia! Majd szedett egy vagy két kötény száraz +harasztot, melyből ágyat csinált magának, s ez volt neki a +fölvetett selyemágy. S ha megéhezett, keresett magának az erdőben +holmi vadalmát, vadkörtét, <span class="pagenum"><a name="Page_149" +id="Page_149">-149-</a></span> galagonyát, csipkét, kökényt, s ezek +valának a királyi ételek s mégse halt meg éhen. Ha pedig +megszomjazott, keresett magának valami fris forrást, ivott belőle s +ez volt neki a királyi ital s mégse halt meg szomjan.</p> +<p>Igy élt évrűl évre ebben a rengeteg nagy vadon erdőben.</p> +<p>De uramfia, mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb a nagy +semminél, egyszer a szomszéd királyfi ott vadászgatott abban a +rengeteg nagy vadon erdőben, hát messziről látja, hogy nagy odvas +fába valaki beszaladt.</p> +<p>Odamegyen a királyfi az odvas fához s bekiált a lyukon.</p> +<p>– Hej, ki van itt?</p> +<p>Semmi válasz.</p> +<p>– Hej, ki van itt? Ember vagy-e, ördög vagy-e? Ha ember vagy, +jöjj ki; ha ördög vagy vigyen a fene!</p> +<p>Semmi válasz.</p> +<p>– Még egyszer kérdem: ki van itt; ember vagy-e, ördög vagy-e? Ha +ember vagy, jöjj ki; ha ördög vagy, vigyen a fene; mert mindjárt +belövök a lyukon!</p> +<p>Mit volt mit tenni a királykisasszonynak, kibújt az odúból nagy +rongyosan; mert a mi <span class="pagenum"><a name="Page_150" id= +"Page_150">-150-</a></span> ruhácskája volt, biz az már háromszor +is leszakadhatott róla, meg aztán se tűje, se czérnája, hogyha +elszakadt is valami, megvárhatta volna.</p> +<p>Itt a királyfinak annyira megtetszett a szép leány, hogy +hazavitte s feleségűl vette.</p> +<p>S mikor a mézes-mákos hetek elmultak, kérdőre vonta a feleségét, +hogy valja ki, hogy mi annak az oka, hogy az apja oly szörnyen +nagyon kegyetlenül bánt vele?</p> +<p>– Mi tűrés tagadás kedves férjem, biz annak nincs egyéb oka, +mint egyszer az atyánk arra a fura gondolatra jött, hogy sorra +kérdezzen bennünket, ki, hogy szereti őt. A legöregebbik néném ezt +mondta: „Én atyám úgy szeretlek, mint a galamb a tisztabuzát.“ – A +középső testvérem meg ezt mondta: „Én atyám ugy szeretlek, mint a +nyári szellőt.“ Végre én tőlem is megkérdezte, hogy szeretem őt s +én azt találtam mondani: „Én atyám ugy szeretlek, mint a sót.“ – +Ezért a feleletemért szörnyűképen megharagudott királyi atyám, +mindenéből kitagadott, megvetett, hogy én nem vagyok leánya, hogy ő +nem nemzett a világra; de még mindez nem volt elég, hanem a hajamat +a kezére tekerte, 12 szoba során végig hurczolt, majd a legutolsó +garadicsáról, mint <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= +"Page_151">-151-</a></span> valami kutyát, lerugdosott. Én aztán az +erdőben húztam meg magamat s mindaddig ott voltam, mig csak te +kedves férjem meg nem szabaditottál e kinos élettől.</p> +<p>– Igaz-e ez édes feleségem? kérdé a király.</p> +<p>– Nincs különben.</p> +<p>– No, ugy nekem egy gondolatom támadt: majd én meghivom királyi +atyádat ebédre, külön főzetek neki, lesz papos ebéd, hanem +ételt-italt só nélkül rakatok elébe.</p> +<p>Ugyis lett. – A vén királyt a szomszéd király, már mint a veje, +meghítta ebédre. Az el is jött s fogadják nagy tisztességgel mint +ahogy egy királyt illik, bevezetik a fehér szobába s mindjárt az +első székbe ültették.</p> +<p>Itt eljön a dél, el az ebéd ideje. A vén királynak külön +teritenek külön szobába s mikor az asztalon volt a leves, mondják, +hogy tessék ebédelni, tessék az asztalhoz ülni. Az le is ült s a +szájába vesz egy kanál levest, de se íze, se sava, csak kifordult a +szájából. De a vén király nem szólt semmit, gondolta magában, +hogyha a levesből nem eszik is, majd eszik a másik ételből; de biz +ebbeli gondolatja sem lett idős, mert a másik tál ételben sem volt +egy szikra só sem. A vén király ebből sem <span class= +"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> evett. +Felhozzák a harmadik tál ételt is, ebben sincs egy szikra só sem. A +király már bosszankodni kezdett s hogyim éhes volt, a kenyerezéshez +akart látni; de a mint a szájába tett egy falatot, csak kifordult +belőle; mert ez is sótalan volt.</p> +<p>S ekkor a vén király megharagszik, hogy ő belőle vén léttére +csúfot akarnak űzni; mert sótlan étellel traktálják s nagy mérgesen +bemegyen a királyhoz s mondja:</p> +<p>– Öcsém! nem tudom a dolgot mire vélni, mert vagy a szakácsod +evett bolond gombát vagy én, de minden ételed olyan ízetlen és +olyan sótalan, hogy csak kifordul a számból s nem nyelhetem le a +világért sem.</p> +<p>– Megengedjen fölséged, de mink azt hallottuk, hogy fölséged nem +szereti a sót: ezért külön főzettem a számára só nélkűl.</p> +<p>– Már, hogy a patvarban ne szeretném! ki hallott ilyen +bolondot!</p> +<p>– Hát igazán szereti fölséged? hisz én azt hallottam, hogy a +legkisebbik leányát, azért, mivel erre a kérdésére: „Hogy szeretsz +kedves leányom?“ igy válaszolt: „Én atyám úgy szeretlek, mint a +sót“: – elüzte, elkergette fölséged az atyai háztól?! <span class= +"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span></p> +<p>– Akkor cselekedtem a legbolondabbúl, de most szánom-bánom +bünömet s tán a felekirályságomat is odadnám annak, a ki még +egyszer vissza tudná adni a leányomat!</p> +<p>Ekkor az ifjú király karon fogva bevezette a vén király leányát, +már mint a feleségét s volt bezzeg öröm meg öröm s olyan vigságot +csaptak, hogy egy kis lakzival ért fel; de már ebben nem só nélkül, +hanem sóval főzték az ételeket. A vén király aztán legkisebbik +leányát ismét a kegyelmébe fogadta, s hogy a hibáját némileg jóvá +tegye, ennek adta birodalma legszebb országát.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_154" id= +"Page_154">-154-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT11" id="CHAPT11"></a>A CZIGÁNY ÉS AZ +OBSITOS.</h2> +<p>Volt egyszer a világon egy vén czigány, ki befogván a félszemű +szürkét, kiment az erdőre fáért.</p> +<p>Hogy kiért a czigány az erdőre, felmászott egy nagy fára s maga +alatt kezdte a fát vágni.</p> +<p>Arra megyen egy obsitos, hát látja, hogy a czigány mint vágja +maga alatt a fát.</p> +<p>– Leesel, more!</p> +<p>– Nem én.</p> +<p>– No vigyázz magadra, leesel!</p> +<p>De a czigány rá se hederített az obsítosra, hanem tovább vágta +maga alatt a fát.</p> +<p>Csak vágja, csak vágja, egyszer puff, letörik az ág s a more +lepottyant.</p> +<p>– Ugy-e megmondtam, hogy leesel, szolt hozzá az obsitos! +<span class="pagenum"><a name="Page_155" id= +"Page_155">-155-</a></span></p> +<p>– Ha már azt is megtudta jósolni, nem mondaná meg a vitéz ur, +hogy meddig élek én?</p> +<p>– Csak addig more, mig a szürke hármat nem botlik.</p> +<p>No jól van, ez abba’ maradt. Az obsitos tovább folytatta a maga +utját, a czigány pedig megrakván a fakószekeret, hazafelé +hajtott.</p> +<p>Csak mén, csak mendegél, egyszer a szürke valami kopacsban egyet +botlott.</p> +<p>– No még, szólt a czigány, két botlás az életem s azzal tovább +ment.</p> +<p>Csak mén, csak mendegél, egyszer a szürke egy kapaszkodón ujra +egyet botlott.</p> +<p>– No még egy botlás az életem, szólt a czigány, s azzal tovább +ment.</p> +<p>Csak mén, csak mendegél, egyszer a szürke harmadszor is +megbotlott egy hidon.</p> +<p>– No degleha, végem van, meghaltam, szólt a czigány s elvetette +magát a hidon. A szürke aztán szép csendesen magától is +hazament.</p> +<p>A czigány ott feküdt az útmentében egész délutáni négy óráig, +kezét lábát elvetette, hogy ő már igy meghalt, ugy meghalt. Már +megis éhezett, de nem mert megmozdulni, hanem várta, hogy mikor +viszi el az ördög. <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= +"Page_156">-156-</a></span></p> +<p>Egyszer, a mint ott elvetette magát, egy halottat hoztak át a +hidon.</p> +<p>– Hát ez a czigány mit fekszik itt az útban? szólt egy a többi +közül, s a czigány talpára jót huzott a nála levő bottal.</p> +<p>Bezzeg felugrott a czigány s egyszerre talpon volt.</p> +<p>– Kérem szépen, minek bántanak engem, mikor meghaltam.</p> +<p>– Hát mi ujság van a másvilágon? kérdé egy a többi közül.</p> +<p>– Nagy szükség, nagy éhség van ott, már én is megéheztem: azért, +visznek-e annak a halottnak enni?</p> +<p>A czigányt a halottas nép előfogta s jól helybe’ hagyta, hogy +máskor tanulja meg mi az emberség.</p> +<p>– Hát mit kellett volna mondanom, kérdé a czigány?</p> +<p>– Az isten nyugtassa meg.</p> +<p>A czigány aztán jól megverten tovább vánczorgott, hát látja, +hogy két kutya hogy viaskodik egymással.</p> +<p>– Az isten nyugtassa meg! szólt a czigány.</p> +<p>– Hej, te bolond, nem ugy kellett volna azt mondani. +<span class="pagenum"><a name="Page_157" id= +"Page_157">-157-</a></span></p> +<p>– Hát hogy?</p> +<p>– Az isten válaszsza el.</p> +<p>S ezzel a czigányt ujra elővették s jól helybe’ hagyták, ki +aztán mint az agyonvert, tovább lézengett.</p> +<p>Csak mén, csak mendegél, egyszer ujra lakodalmas néppel +találkozott össze.</p> +<p>– Az isten válaszsza el; az isten válaszsza el! köszönt a +czigány.</p> +<p>A lakodalmas népnek sem kell több, kézre kapják a czigányt s ugy +elverték, mint a két fenekű dobot.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_158" id= +"Page_158">-158-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT12" id="CHAPT12"></a>A VÁNDORLÓ HERCZEG.</h2> +<p>Volt egyszer egy fiatal, 24 éves, gyöngyadta herczeg, ki oly +gyönyörves volt, hogyha valamely vászoncselédféle meglátta, az +iránta tüstént szerelemre gerjedt, tüstént kilelte a szerelem-hideg +s mondogatta magában: „adta fia, be szép herczeg! be szeretnék a +magvából!“ Akár mondta, akár nem, elég az hozzá, hogy a herczeg +senkit, de senkitsem szeretett.</p> +<p>Nem szeretett pedig azért, mert e herczegnek az a különös +tulajdonsága volt, hogy igen szeretett vándorolni: ezért vándorló +herczegnek nevezték. Azért vándorolt pedig, hogy édes testvérét, +kit még piczike korában a boszorkányok raboltak el, fölkeresse.</p> +<p>Itt lelkem teremtette! a vándorló herczeg már hatszor akasztotta +a nyakába a világot, és most hetedikszer indult el. Vele volt az +inasa <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= +"Page_159">-159-</a></span> is, ki őt mint a kutya a gazdáját, soha +el nem hagyta, hanem mindig a nyomába hágott.</p> +<p>Fel is út, le is út, most merre menjenek? de mivel a víz is +lefelé folyik, ők is azért lefelé vették utjokat.</p> +<p>Csak mennek, csak mendegélnek egyszer beténferedtek egy nagy +vadon erdőbe, még pedig olyanba, a hol se eget, se földet nem +láttak.</p> +<p>E nagy vadon erdő kellőközepén állott a világ óriásfája, melynek +a legkisebb ága is olyan vastag volt mint a mestergerenda, mint a +czombom, a legkisebb levele pedig akkora, hogy egy lovas huszárnak +is elég lett volna köpönyegül. E világ óriásfának a magassága olyan +volt, hogy az eget támasztotta, kerülete pedig akkora, hogyha azt +valaki meg akarta volna mérni, a legjobb futó paripán, három napig +nyargalhatott volna, még sem kerülhette volna meg; de lógtak is +róla akkora tojások mint egy ház, melyekre kivülről fekete betükkel +ez volt irva: „a ki e tojásba be akar menni, annak kell hogy legyen +24 regement katonája.“</p> +<p>A vándorló herczegnek pedig ép ennyi katonája volt, ki hogy +elolvasta az irást, rögtön belefújt a kürtjébe, mely ugy az oldalán +függött. Ő ezt a kürtöt az apjától kapta, az apja <span class= +"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> a +nagyapjától, a nagyapja a szépapjától, a szépapja pedig a +dédapjától. Mondom, hogy belefújt a kürtbe, a 24 regement katona +egyszerre mint a parancsolat megállott a vándorló herczeg előtt, +kérdezvén tőle:</p> +<p>– Mit parancsolsz, kedves gazdánk?</p> +<p>– Azt parancsolom, szólt a herczeg, azt parancsolom: ez +oriástojáson tüstént vágjatok akkora lékot,<a name="FNanchor_2" id= +"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">[2]</a> +hogy egy ember könnyen beférhessen rajta!</p> +<p>A 24 regement katona azonnal hozzálátott a tojásvár bevételéhez, +de mégsem vették be; mert a hogy egy katona belevágta a tojásba a +kardját, az azon szempillantásban szörnyethalt. Igy már a 24 +regement katonából itt-ott lézengett egy; alig maradtak életben +vagy 100-an, és ráadásul a tojáson még most sincs lék vágva!</p> +<p>Megharagszik a vándorló herczeg, kirántja a kardját, neki a +tojásnak s hozzávág vagy ezer ember erejével. Itt lelkem +teremtette! a tojáson akkora lékot vágott, hogy egy ember könnyen +beférhetett rajta. A herczegnek sem kell több, kapja a lelkét, be a +tojásba. Csak uszik, <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= +"Page_161">-161-</a></span> csak uszik a tojásfehérében, egyszer a +szíkjához ér, hol is a kellőközepében egy aranylevelet talált. Az +volt pedig az aranylevélre irva:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">E levélke +birójára<br /></span> <span class="i0">Sose jön el +végórája.<br /></span></div> +</div> +<p>A herczeg aztán az aranylevelet zsebre tette s kiuszott a +tojásból. De uramfia! mikor a tojásszikja a verőfényen megszáradt +rajta, csak akkor vette észre, hogy a teste annyira megerősödött, +mintha tetőtől-talpig aranypánczéllal lett volna bevonva és a haja +aranyhajjá változott, az arcza pedig oly naptündöklésű lett, mintha +a homlokán csillag ragyogott volna.</p> +<p>A királyfi aztán fölszedte a sátorfáját, s ment mendegélt tovább +az ő száz vitézével, kik a 24 regement katonából még életben +maradtak.</p> +<p>Csak megyen, csak mendegél, egyszer elértek a Mágneshegyhez, +mely őket már vagy egy mérföldhöz magához szíta.</p> +<p>No most mi tevők legyenek; hova tudjon a lelkök lenni; hogy +szabaduljanak meg a Mágneshegytől? Mert itt csak nem maradhattak, +mivel egy falat elemózsia nem sok, de még <span class= +"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> annyit +sem találtak, a Mágneshegy körül. Ha csak azt a mágneskövet meg nem +eszik, melyek mint valami virágok ott nyiltak a Mágneshegyen. +Azokat pedig csak nem ehették meg; mert nem adott az isten nekik +vasfogat és olyan gyomrot, mely a mágneskövet is megemészsze! Pedig +enni csak kellett. Azért minden áron szabadulni akartak, de +reménység nélkül; mert akárhányszor megpróbálták, mindannyiszor +dugába dölt. Ezer felé próbálták a szabadulást, ezer irányba +távoztak el, de őket a Mágneshegy mindig visszaszíta magához. +Átlátták végre, hogy innen nincs szabadulás. Azért azt mondták: add +meg magad Oláh Geczi!</p> +<p>Csak megvoltak ők addig, mig az elemózsiában tartott; de hogy ez +is elfogyott, csak aztán következett még be a hadd el, hadd!</p> +<p>Hogy az elemózsia elfogyott, a lovakra került a sor. Hogy a +lovuk is elfogyott, a katonákra. Sorsot huztak. A ki feketét talált +kihuzni, az sziven szurta magát, aztán megsütötték és megették. De +az ember-hús sem tartott örökké, az is elfogyott; ugyannyira, hogy +nem maradtak életben többen csak hárman: a vándorló herczeg, meg az +inasa és a vándorló <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= +"Page_163">-163-</a></span> herczeg legkedvesebb almás pejszőrű, +harmadfü paripája.</p> +<p>– Felséges herczeg! megszólal az inas, mondanék én valamit, csak +valami bántodásom ne lenne?!</p> +<p>– Oh jó Jancsi, mert igy hivták az inast, már hogy lenne!</p> +<p>– Hát csak azt akarom mondani, kezdé beszédét az inas, hát csak +azt akarom mondani: hogyha én éhenholt leszek is, az nem nagy kár; +mert már ugy is vén vagyok s még az ördögnek sem kellenék, mert még +az sem tudná hasznomat venni. De ily gyöngyadta ékes hajtásért már +mint felséged, la! biz isten vétek volna. Azért e szóm és mondásom: +ezt a legkedvesebb, almás pejszőrű, harmadfű csikót leszúrom s +aztán a kantusát lerántom. Azért rántom le pedig, hogy abba a +felséges herczeget bele varrom. Azért varrom bele pedig, mert +minden istenadta nap egy saskeselyű szokott ide járni, mely az +éhenholtakat viszi el. Majd az az irdatlan madár a lóbőrt is +felkapja s elviszi magával a fiainak. Igy aztán felséged +megszabadulhat a bizonyos haláltól. Én velem, mint már mondám, ne +gondoljon felséged semmit; mer már ugy is vén vagyok, <span class= +"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> mert +már megettem kenyeremnek savát-borsát; mert én már ugyis inkább a +terítőre, inkább a koporsóba, inkább a földgyomrába illem, mint az +életnek kertébe… Egy kóróval akar több akár kevesebb!…</p> +<p>Ugyis lett. – Az inas a legkedvesebb, almás pejszőrű harmadfű +paripát szügyön szurta, s a kantusát izibe lerántotta, melybe aztán +a herczegfit bele varrta; de elébb keserves könyhullatások és sürű +zokogások között elváltak egymástól; hullt mindkettőjük könye, mint +a záporeső.</p> +<p>Itt jön az irdatlan nagy saskeselyű, mely akkora volt mint +valami gályavítorla; csak az egyik szárnya is nagyobb volt, mint +egy kétfelé nyiló kapu, hát még a másik! Mondom, hogy a +Mágneshegyhez ért az irdatlan saskeselyű, meglátja a lóbőrt a +hegy-oldalban heverni. Ennek sem kell több, mint az áradat, mint a +felhőszakadás lecsapott rája, belevágja a körmét, felkapja a +levegőbe oly könnyen, mintha csak egy szalmaszálat vinne. Viszi, +viszi sebes repüléssel, mint a kilőtt nyil, egyenesen a fészkébe, +mely egy irdatlan magas kőszál tetején volt, hol is a fészke +szélére letevén, a fijainak ott hagyta. Maga pedig ujra elrepült. A +<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= +"Page_165">-165-</a></span> fióksaskeselyük aztán neki estek a +lóbőrnek, melyet a körmeikkel és a szájukkal erős kegyetlenül +vagdalni kezdtek.</p> +<p>Jaj neked vándorló herczeg! mert ha ezer lelked volna is, mégis +mindegyiket kioltanák azok az irdatlan fióksaskeselyük! De mégsem +oltották ki! Nem oltották ki pedig azért; mert hogyim egy haragos +sötétzöld felhő közeledett, melynek a tömlőjéből kénköves tüzes eső +hullt alá, mely mindent mint az égető tűz, összeperzselt; mondom, +hogy kénköves tüzes eső esett, a vándorló herczeg a kardjával ép +ekkor hasította fel a lóbőrt, kibujt belőle, melylyel aztán a +fióksaskeselyüket, mint valami lepedővel, betakarta. Csakis igy +menekedtek meg a fióksaskeselyük a kénköves tüzes esőtől, a +bizonyos haláltól.</p> +<p>Itt a vén saskeselyü hazarepül, a fiaitól pedig megértvén a +dolgot, hogy a vándorló herczeg mint mentette meg őket a bizonyos +haláltól, azt nem bántotta; de nem csak hogy izzé-porrá nem tépte, +hanem őt az egyik fülébe, mint valami hintóba, beültette, levitte +az irdatlan kőszálról s aztán szép csendesen letette egy nagy vadon +erdőben.</p> +<p>A vándorló herczeg aztán megyen, mendegél <span class= +"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> ebben a +nagy vadon erdőben, egyszer valami lárma ütötte meg a füle dobját. +Hogy a vándorló herczeg a lármafelé tartott, hát látja, hogy egy +oroszlán és egy sárkány életre-halálra egymással viaskodnak, de +egyik sem birt a másikon erőt venni, egyik sem birta a másikat +legyőzni.</p> +<p>Hogy a sárkánykigyó meglátta a vándorló herczeget, azt mondja +neki:</p> +<p>– Hallod-e te vándorló herczeg! ha te ezt az oroszlánt le +segíted győzni: bőrét-húsát neked adom.</p> +<p>– Hallod-e te vándorló herczeg! szólt most az oroszlán, ha te +ezt a sárkánykigyót le segíted győzni: bőrét-húsát neked adom s +ráadásul világszép éltemben szolgád leszek.</p> +<p>Most a vándorló herczeg mit tegyen; melyiknek legyen a +segítségére? de mégis inkább az oroszlánnak segített. Ketten aztán +csakhamar legyőzték a sárkánykigyót s megölték. Tizenkét feje volt +a sárkánynak, s mindegyikben egy-egy aranyfog, melyeket aztán a +vándorló herczeg egyenkint szépen kiszedvén, azokat tarisznyára +rakta.</p> +<p>A vándorló herczeg és az oroszlán aztán <span class= +"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> mentek, +mendegéltek a nagy vadon erdőben, s ha megéheztek is, az oroszlán +azonnal fogott valami vadat, melynek a kantusát aztán ízibe +lerántották, tüzet raktak, megsütötték és megették.</p> +<p>A vándorló herczeg aztán akárhová ment, az oroszlán sose maradt +el tőle, hanem mindenütt a nyomába hágott. Pedig a vándorló herczeg +szeretett volna tőle szabadulni, mert félt is tőle, meg nem is.</p> +<p>A vándorló herczeg ezért mindig azon törte a fejét, hogy mint +szabadulhasson tőle. Egyszer a mint igy tűnödött volna magában, +kiértek a nagy vadon erdőből és a Forró-tenger partjához jutottak. +Mondom, hogy a Forró-tenger partjához értek, a vándorló herczegnek +az a gondolatja támadt: az oroszlánt elküldi vadászni, s mig az +odajár, ő addig vesszőből fon magának egy dereglyét, – mikor aztán +ezzel készen lesz, azt a Forrótengerbe taszítja, ráül és a szegény +oroszlánt ott hagyja a faképnél. Hisz utána csak nem mén, mert hisz +a Forró-tenger vize oly meleg, hogyha valami apró jószágot bele +mártottak volna, annak a tolla azonnal lepállott volna, ugyannyira, +hogy koppasztani is lehetett volna!? <span class="pagenum"><a name= +"Page_168" id="Page_168">-168-</a></span></p> +<p>Mondom, hogy a vándorló herczegnek ez a gondolatja támadt; az +oroszlánt elküldte vadászni, maga pedig kihuzván jó kardját, mely +ugy az oldalán függött, vele vesszőket vágott s azokból aztán +dereglyét font. S mikor készen volt a dereglyével, azt a tengerbe +taszitotta s ott hagyta a szegény oroszlánt a faképnél, mint Sz. +Pál az oláhokat.</p> +<p>Mikor az oroszlán a vadászatból megérkezett, hát látja, hogy a +gazdája a Forró-tengerben evez, még pedig ennek is csaknem a +kellőközepén.</p> +<p>Az oroszlánnak se kell több, bele, egyenesen a Forró-tengerbe; +gondolt is az vele, hogy szép bundája mind lepállik, de nemcsak +hogy lepállik, hanem meg is főhet benne.</p> +<p>Csak úszik az oroszlán a Forró-tengerben, csak úszik, egyszer +mégis utolérte a dereglyét. Hogy utolérte, a körmeit a dereglyébe +vágta s ugy szűkölt, ugy kérte az urát, hogy szánja meg, vegye fel +a dereglyébe. De biz az nem szánta meg; mert mindenáron szabadulni +akarván tőle, elővette a lapátot s azzal agyba-főbe verte az +oroszlánt. De az még akkor sem tágitott, hanem mindegyre szűkölt, +mindegyre <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= +"Page_169">-169-</a></span> sírt, kérte az urát, hogy állitsa meg a +dereglyét, hogy ugorjon bele. A vándorló herczeg ennyi hűség +láttára, megszánta az oroszlánt, megállította a dereglyét, melybe +aztán föl is vette. Szegénykének a bundája addig, a meddig a +Forró-tengerben volt, mind lepállott; de gondolt is az vele, +csakhogy az uránál lehetett.</p> +<p>Csak eveznek aztán, csak eveznek, egyszer a vándorló herczeg +fülét valami énekhang ütötte meg, mely oly gyönyörves volt, hogy ki +se tudom mondani.</p> +<p>Ugyan mi lehet az, ugyan mi lehet az, tanakodik magában a +vándorló herczeg, az vagy angyaloké, vagy tengeri kisasszonyoké, de +szó a mi szó, csakugyan szép?! Már csak megnézem, ha addig élek +is!</p> +<p>Hogy az énekhang felé közelebb-közelebb eveztek, egyszer egy +sziget merűlt fel előttük. E sziget volt pedig a fehér lelkek, a jó +lelkek hazája, hol azok nagy tisztességben élnek. Élnek pedig a +vitézség pálmájával, a szerelem édességével, a hir dicsőségével +nagy tisztességben és mindenféle földi jók nagy bőségében, hogy a +ki odajuthat, ott igazán a boldogság <span class="pagenum"><a name= +"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> házában lakozik. Oda +juthat pedig az, ki világszép éltében a hét halálos bűnben nem +vétkezett, kinek a lelke oly fehér és tiszta mint a ma-esett hó és +mint a patyolat, mint maga az ártatlanság.</p> +<p>Mondom, hogy a vándorló herczeg meglátta a szigetet, neki sem +kellett több, hanem a dereglyét a felé kormányozta, melyhez oda +érvén, kiszállott a partjára. De, hogyim fáradt volt, lefeküdt egy +czedrusfa alá, de elébb szakitott a fáról egy levelet, melylyel +mint valami selyemlepedővel betakarózván, az Igazak éneke +aranyszárnyakon elhozta az álmot, szempillái pedig oly nehezek +lettek mint egy-egy malomkő, s elnyomta a buzgóság: szép csendesen +mint a tej elaludt. A vándorló herczeget reggelre kelve ismét a +Jó-lelkek éneke ébresztette föl.</p> +<p>Hogy fölébredt a vándorló herczeg, elindult a sziget +belsejébe.</p> +<p>Legelőször a rézerdőbe ért, hol rézszinű madárkák vidámitották a +tájat. Ezek a kis madarak oly szelidek voltak, mint a kezes bárány, +mint a galamb, melyet mindig marokból etettek és szájból itattak. +<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= +"Page_171">-171-</a></span></p> +<p>Innen az ezüsterdőbe ért, hol hófehér madárkák danolgattak +szebbnél szebb nótákat.</p> +<p>Innen az aranyerdőbe jutott, hol aranysárga madárkák danolgattak +szebbnél szebb nótákat. Az aranyfák, aranymakkot termettek, +melyeket hófehér őzek és szarvasok evegettek.</p> +<p>Az aranyerdőből a selyemrétre jutott. Itt a vándorló herczeg +ízibe lerugta a lábáról a saruját s ugy ment a selyemfüvön +mezitláb. A selyemfüvet aranykaszával ép akkor vágták, +aranyvillával forgatták és aranygereblyével gyűjtötték. A vándorló +herczeg a kaszásoktól vizet kért, mert igen igen szomjas volt, s +azok adtak neki; megitatták a téjméz folyóból.</p> +<p>A selyemrétről a virágerdőbe jutott, hol aranyméhek +virágtőkékről szüretelték a szinmézet s kéretlenül édesitették az +Igazak ajkait. A vándorló herczeg ajakára is rászállt egy kis +aranyos méh, s kéretlenül megédesítette az ajakát.</p> +<p>A virágokat hófehér patyolatba öltözött leányok tépték s +koszorut fontak belőle, melyeket az Igazak homlokára tettek.</p> +<p>A virágerdő kellőközepén állott az Igazak <span class= +"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> +királyának a palotája szivárvány bolthajtásra, melyen annyi ablak +volt, a hány nap van egy esztendőben.</p> +<p>Hogy ideért a vándorló herczeg, az Igazak elébe jöttek s oly +szivesen fogadtak, imhogy a tenyerükre nem tették a lelküket. De +mielőtt királyuk elébe vezették volna a vándorló herczeget, elébb +balzsam fördőben megfördötték, az aranytörlővel megtörűlték, +aranyhaját szépen kifodorították s mindegyik szálra egy-egy igaz +gyöngyöt húztak.</p> +<p>Mikor ezekkel mind készen voltak, ráadták a sarkig érő biboros +bársonyos köntöst, s csak is igy vezették a király elé.</p> +<p>A jó lelkek királya a vándorló herczeget három rózsabimbóval +ajándékozta meg. Az egyik sárga, a másik fehér, a harmadik pedig +piros volt; mely rózsabimbóknak olyan tulajdonságuk volt, hogyha az +ember valamelyiket megszagolta, az tüstént kinyilt s kihullt belőle +olyan ruha, melyen, egy öltés nem sok, de még annyi sem látszott. +Az öltözet-ruha szine pedig mindig olyan volt, a milyen szinű volt +a rózsa: igy a sárga rózsából tiszta aranyruha, a pirosból +biborköntös, a fehérből pedig tiszta patyolat ezüstruha hullt ki. +<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= +"Page_173">-173-</a></span></p> +<p>A jó lelkek királynéja pedig adott a vándorló herczegnek olyan +ezüstfuvolát, hogy annak hallatára, még ha a teritőn feküdnél is, +mégis tánczra kerekednél.</p> +<p>A herczeg, a mint dukál, szépen megköszönte az adott +ajándékokat, s aztán nagy hálálgatások, szerencse-kivánatok és +keserves könyhullatások között tovább vándorolt.</p> +<p>Csak vándorol, csak vándorol, hetednapra végre a Forró-tenger +tulsó partjára ért, hol is a tengerparton az útfélen előtalált egy +olyan tesznye, vedlett, ringyes-rongyos, foltos csikót, melyet még +a farkas is ott hagyta volna, a hol találta. Hogy a vándorló +herczeg a rosz csikóhoz ért, ki akarta kerülni, de az, világ +csodájára megszólalt ilyeténképen:</p> +<p>– Adjon isten jó napot, vándorló herczeg!</p> +<p>– Fogadj isten, tesznye csikó!</p> +<p>– Ne kerülj ki vándorló herczeg, inkább segíts lábra állni.</p> +<p>A vándorló herczeg, bár sietős volt az útja, odament a tesznye +csikóhoz s farkánál fogva fölemelte.</p> +<p>– No vándorló herczeg, ha fölsegítettél <span class= +"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> kelni, +szólt a tesznye csikó, amott van a selyemrét, húzz el oda és etess +is meg.</p> +<p>A vándorló herczeg ezeket is megcselekedte; mert a foltos csikót +kötőféknél fogva, mint a kutya a d..... elvonczolta a selyemrétre s +ott jóltartotta, megetette.</p> +<p>– No vándorló herczeg, szólt a foltos csikó, ha fölsegítettél +kelni, és ha megetettél, most már itass is meg!… amott van a +szivárványforrás, húzz el engem oda.</p> +<p>A vándorló herczegnek mit volt mit tenni, megfogta a rosz csikót +üstökénél fogva, s huzta maga után mint a kutya a d..... mindaddig, +mig a szivárványforráshoz nem értek, hol is aztán a rosz csikót +megitatta a vizből.</p> +<p>Itt lelkem teremtette! alig ivott a rosz csikó a +szivárványforrásból, megrázkodott s olyan seregélyszőrű tátosparipa +lett belőle, hogycsak párját kellett volna találni, de még ha +kerestek volna is, mégsem találtak volna.</p> +<p>– No kedves gazdám, szólt a tátosparipa, ha te eddig engem +vonczoltál, majd viszlek én eztán, csak ülj fel a hátamra s hogy +menjek veled: ugy-e mint a gondolat, ugy-e mint a forgószél, vagy a +hogy a madár repül? <span class="pagenum"><a name="Page_175" id= +"Page_175">-175-</a></span></p> +<p>– Csakúgy édes lovam, felelt a vándorló herczeg, hogy se én +bennem, se te benned hiba ne essék!</p> +<p>A vándorló herczeg aztán felült jó tátoslova hátára, s mentek +mendegéltek hetedhét ország ellen, egyszer elértek abba a városba, +hol a világszép királykisasszony lakott, ki oly kimondhatlan +gyönyörves volt, hogy még a fényes nap is megállott a nézésére. Ez +az ékes hajadon egy virágos kert kellőközepén diszlő, kakaslábon +forgó, bádogtetejű várban lakott.</p> +<p>De a vándorló herczeg nem szállt be mindjárt a kakaslábon forgó +várba, hanem a falu végén egy özvegy asszonyhoz.</p> +<p>De itt se volt lelkének sokáig maradása, mert szerette volna már +látni a világszép királykisasszony ékes személyét; mert a +kiváncsiság egyre fúrta az oldalát. Ezért, ugy alkonyat után, +magához vevén a szépszólású varázsfurulyát, belopózkodott a virágos +kertbe, innen pedig az ablak alá sonfordált. A világszép +királykisasszony ép ekkor tekintett ki az ablakán s meglátta az +ékes ábrázatu, delitermetű herczeget, kit aztán tüstént kilelt a +szerelem hidege; de biz a mi vándorló herczegünk sem <span class= +"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> volt +különbül, mert őt is annyira bántotta és annyira gyötörte az +erősnél erősebb szerelem, hogy még a foga is vaczogott belé. Aztán +a vándorló herczeg nagy keservében, mit csinált mit nem, elővette a +szépszólásu varázsfurulyát s ugy kifujta rajta azt a mi szivét +nyomta, hogy annak a ki hallotta, majd megrepedt a szive miatta. +Aztán a vándorló herczeg nagy búsan, mint a kinek az orra vére +folyik, visszaballagott a falu végén lakó özvegy asszonyhoz s hogy +hazaért, nem tett egyebet, ott voltam, a hol mondták, ugy láttam +mint most, mint leült az asztalszögbe, fejét két karjára eresztve +búsult, mint a ki a siralom-házban van.</p> +<p>Az özvegy asszony pedig azt gondolta, hogy éhes: ezért kihúzta +az asztalfiókot, kivette belőle a csermolyás kenyeret, hozott a +padlásról füstölt szalonnát, egy itcze bort is tett elé s kinálja +erősen, hogy majd a tenyerére tette a lelkét, hogy egyék igyék; de +a vándorló herczeg, egy falat kenyér és egy korty bor, nem sok, de +még annyit sem evett és ivott, hanem egyre búsult, mint a kinek az +orra vére folyik, mint a ki a siralomházban van.</p> +<p>De az özvegy asszony félszből-e vagy miből, <span class= +"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> szintén +nem mert lefeküdni, hanem eloltván a fa közé csíptetett világot, +tört-fáklyát gyujtott, aztán odaült a koczikba a tűzlócza mellé s +várta, hogy mi lesz már vége annak a nagy búsulásnak; de biz a vén +asszony nem győzte kiböjtölni a vándorló herczeget, mert az ott az +asztalszögben álmatlanul virasztotta át a tengernyi éjszakát, csak +hajnalfelé fogta el valami álomféle, és ekkor is a világszép +királykisasszonyról álmodozott.</p> +<p>Reggelre kelve, a vándorló herczeg elővette az Igazak királyától +kapott sárga rózsabimbót s megszagolta azt háromszor, s ime! az +első szaglásra elkezdett a rózsabimbó feselni, a másodikra egészen +kinyilott, a harmadikra pedig kihullt belőle a csillaglátta sárga +aranyruha.</p> +<p>A vándorló herczeg aztán a sárga aranyruhát magára öltötte, +aranyhaját kieresztette, megmosta naptündöklésű homlokát, és ekkor +oly szép volt mint az esthajnal-csillag, mely szüntelen a napot +kiséri s valamint az illik az égre, ugy illett neki az a gyöngyadta +sárga rózsa ruha; ugyannyira, hogy a ki meglátta volna, biz nem +hagyta volna egy tekintetre, hanem kétszer, háromszor is +visszafordult <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= +"Page_178">-178-</a></span> volna; – eszem a lelkét, de hogy is ne! +mikor az egész öltözet-ruha ki nem látszott attól a százlevelű +sárga aranyrózsától, csak látni kellett volna!… De hát még mikor +felpattant jó tátoslovára s mint a kilőtt nyil, a világszép +királykisasszony bádogtetejű, kakaslábon forgó rezidencziájába +bevágtatott, akkor kellett volna csak megnézni, akkor!!…</p> +<p>De el is felejtem mondani a szóbeszéd között, hogy a világszép +királykisasszonyt ugy körülrajzották az udvarló vitézek, mint a +méhkirálynét a gavallérjai; de ő egyiket sem szerette, mert nem +érkezett még el az övé. Azért a kérőknek, kik igen unszolták, hogy +már válaszszon közülök, és mivel sehogysem tudott már tőlük +menekülni, azt felelte: hogy gyüljenek össze a bádogtetejű, +kakaslábon forgó vár kellős közepén, verekedjenek meg egymással és +ő azé lesz, a ki a vitézség pálmáját elnyeri, kit senki sem bir +legyőzni.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, már javában folyt a viadal, mikor a sárga +rózsás aranyruhájú herczeg bevágtatott a rezidenczia kapuján; de +azt a herczeg láttára mindenki abba hagyta s elébe lovagoltak, +gondolván magukban, egygyel ismét többen vagyunk. Maga pedig a +világszép <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= +"Page_179">-179-</a></span> királykisasszony leült aranyos-üveges +hintajába, melyet négy aranyszőrű paripa vontatott s ugy ment a +sárga rózsás ruhájú herczeg elé. Fogadják aztán nagy tisztességgel, +ugyannyira, hogy még a helyét sem találják; dehogy nem találják! +hisz maga a világszép királykisasszony kezdte leginkább pártját +fogni; mert maga mellé ültette a czifra hintóba s ugy vitte be a +rezidenczia udvarára.</p> +<p>Hogy beértek a rezidenczia udvarára, a hirneves vitézek ujra a +viadalhoz láttak, ujra tülekedni kezdtek, hogy valjon melyikük +nyeri el a vitézség pálmáját, hogy valjon ezzel együtt kié lesz a +világszép királykisasszony?!</p> +<p>Csak tülekednek, csak viaskodnak, ugyannyira, hogy mind kidőlt +már a nagy küzdésben, csupáncsak ketten maradtak: a sárga rózsás +ruhájú vándorló herczeg, és egy ismeretlen vitéz, ki ékes +személyéről itélve, bizonyosan valami báró, gróf, vagy pedig épen +herczegfi volt; mert a rózsás ruháju herczegnek ép szakasztott +mássa volt, mintha egy apjuk és egy anyjuk lett volna. Mondom, hogy +csupáncsak ez a kettő állta még a sarat: ez a <span class= +"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> kettő +tűzött össze, és sokáig mint két elzűlött bika, viaskodtak +egymással, de egyik se birta legyőzni a másikat, mert igen egyforma +erejük volt. – De minthogy már igen nagyon ki voltak fáradva, meg +aztán estve is lett: végre abban állapodtak meg, hogy a küzdést +holnap ujra folytatják.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, hogy vége volt a viadalnak, mindenki a +fehér házba sietett a nagy traktára, csak a vándorló herczeg +hiányzott, mert ez visszament a régi szállására, a falu végén lakó +özvegy asszonyhoz; de itt se volt se testének, se lelkének +maradása, hanem levetvén magáról az aranyruhát, bezárta a +rózsaszekrénybe, – majd aztán kezébe vette a szépszólású +ezüstfurulyát s elment a bádogtetejű, kakaslábon forgó vár ablaka +alá, hol is oly szomorú nótákat fújt, hogy még azoknak a nagy erős +vitézeknek is, mint valami gyermeknek, könybe lábadtak a szemei s +mintha a világ legerősebb tormájából ettek volna, ugyancsak +köszörülgették a torkukat. A világszép királykisasszony pedig három +kendőt is telesirt s tüstént kiadta a parancsolatot, hogy erőnek +erejével, szép szóval, kéréssel, fenyegetéssel, de okvetetlenül +felhozzák az ő szine elé <span class="pagenum"><a name="Page_181" +id="Page_181">-181-</a></span> azt a furulyást, ki annyira +meginditotta a szivét.</p> +<p>De a világszép királykisasszony szolgái mikorrára leértek a +virágos kertbe, már ekkor csak hült helyét találták a vándorló +herczegnek; mert ez eleve – élvén a gyanúperrel – elhordta az +irháját; nagy búsan, nagy leverten visszaballagott a falu végén +lakó özvegy asszonyhoz. Otthon pedig nem tett egyebet, mint szó +nélkül leült az asztalszögbe, fejét a két karjára nyugtatván, a +nagy busulásnak adta magát. Az özvegy asszony ujra azt gondolta, +hogy tán éhes ez az ő vendége: azért kihúzván az asztalfiókot, +kivette belőle a csermolyás kenyeret s elébe tette, de mellé még +szalonnát és bort is hozott, hogy egyék-igyék; – de biz a mi +vándorló herczegünk se nem evett, se nem ivott, hanem egyre búsult, +egyre szomorkodott s álmatlanul virasztotta át a tengernyi +éjszakát, csak reggel felé nyomta el valami álomféle és ekkor is a +világszép királykisasszonyról álmodozott.</p> +<p>Reggelre kelve aztán a vándorló herczeg valami szín alatt az +öreg asszonyt elküldte a háztól, maga pedig azalatt szépen elővette +a fehérrózsát, melyet aztán háromszor meg is <span class= +"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> +szagolt. Az első szaglásra magától kihasadt a rózsabimbó, a +másodikra egészen kinyilott, a harmadikra pedig kihullt belőle az a +drága patyolatfehér ezüstruha, melynek szem nem látta még mássát!… +A vándorló herczeg aztán magára öltötte az ezüstfehér rózsaruhát, +aranyhaját kieresztette, naptündöklésü arczát megmosta s ekkor oly +szép volt, mint az esthajnali csillag, mely szüntelen a napot +kiséri, s ugy illett neki az a gyöngyadta ezüstruha, mint az +esthajnali csillag az égre. Hát még mikor felpattant jó tátoslovára +s a világszép királykisasszony bádogtetejű, kakaslábon forgó várába +bevágtatott, – akkor kellett volna ám megnézni, akkor!!…</p> +<p>Már ekkor az udvaron készen várta az ismeretlen vitéz. – A +többiek már bele se akartak szolni a dologba, mert ugy is tudták, +hogy e két vitéz erejével egyik sem mérkőzhetik meg. – A két vitéz +egész álló nap tülekedett, de egyik se birt a másikon erőt venni, +mert igen egyforma erejűek voltak: azért végre azt határozták, hogy +máma a tülekedést abba hagyják, de holnap élethalálra +megviaskodnak.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, hogy vége volt a <span class= +"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> nagy +tülekedésnek, mindenki a nagy traktára a fehér házba sietett, csak +a fehér rózsás ruhájú herczeg nem; mert ez régi szállására, a falu +végén lakó özvegy asszonyhoz tért vissza. De itt is csak addig volt +maradása, mig a lovát bekötötte az ólba és a rózsaruhát levetette, +aztán pedig magához vevén a szépszólású varázsfurulyát, a virágos +kertbe levő bádogostetejű, kakaslábon forgó vár ablaka alá sietett, +hol is olyan bús nótát fujt ki rajta, hogy a ki hallotta, biz +megesett a szive rajta. Maga pedig a világszép királykisasszony +három kendőt is telesirt, oly sűrűn potyogtak a könyei; végre +parancsolatot adott ki, hogy azt, a ki az ablak alatt oly szomoru +nótákat furulyál, tüstént hozzák a szeme elé. A szolgák szót is +fogadtak s egymás hátán rohantak a kertbe, de már ekkor csak hült +helyét találták a vándorló herczegnek; mert ez – élvén a +gyanúperrel – eleve elhordta az irháját s viszszament a falu végén +lakó özvegy asszonyhoz; hol aztán szótlanul leült az asztalszögbe, +fejét két karjára nyugosztván, búsult mint a kinek az orra vére +folyik. Az özvegy asszony kinálja mindenféle jókkal, de se nem +evett, se nem ivott, hanem egyre bánkódott; igy az egész tengernyi +éjszakát <span class="pagenum"><a name="Page_184" id= +"Page_184">-184-</a></span> álmatlanul virasztotta át, csak hajnal +felé nyomta el valami álomféle és ekkor is a világszép +királykisasszonyról álmodozott.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, mi kerűl a dologból, mi nem, ott voltam a +hol mondták, ugy láttam mint most, reggelre kelve a vándorló +herczeg az özvegy asszonyt valami szín alatt kiküldte a szobából, +maga pedig elővette a piros rózsabimbót, melyet aztán megszagolván +háromszor, íme! az első szaglásra felhasadt a rózsabimbó, a +másodikra kinyilott, a harmadikra pedig kihullt belőle olyan +biboros-bársonyos ruha, hogy annak párját sem azelőtt, sem azóta +nem látott senkisem!…</p> +<p>A vándorló herczeg aztán a biboros-bársonyos rózsás ruhát magára +öltötte, aranyhaját kieresztette, és naptündöklésű orczáját +megmosta, ki ekkor oly szép volt mint az esthajnali csillag, mely +szüntelen a napot kiséri, s ugy illet rá az a biboros-bársonyos +köntös, mint az a csillag az égre!… Hát még mikor fölpattant jó +tátoslovára s bevágtatott a világszép királykisasszony bádogtetejű, +kakaslábon forgó várába, akkor kellett volna ám megnézni.</p> +<p>Már ekkor az udvaron várta az ismeretlen <span class= +"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> vitéz. +Összetűztek, összeverekedtek. Valjon kié lesz a győzelem? mert +mindkettő hirneves vitéz volt, ki sárkányokkal és oroszlányokkal +viaskodott.</p> +<p>Csak tülekednek, csak tülekednek, egyszer az ismeretlen vitéz +kebeléből kihull egy fekete zsinor, melynek a végén egy fél-gyűrű +fityegett. Az ismeretlen vitéz, hogy a fél-gyűrűt senki észre ne +vegye, izibe el akarta dugni, de a vándorló herczeg mégis meglátta. +Itt lelkem teremtette! a mi biboros-bársonyos ruháju vándorló +herczegünk még a tülekedéssel is felhagyott s odalépett az +ismeretlen vitéz elé s azt kérdi tőle, szót szólván:</p> +<p>– Vitéz herczeg! mert ékes termetedről mást nem is gondolhatok, +mert annak kell lenned, mondom vitéz herczeg! ha meg nem sérteném +személyedet, mondd meg csak nekem, hogy hol tettél szert arra a +fél-gyűrűre?!</p> +<p>– Hogy hol vettem?… mivel oly hires levente vagy, neked csak +megmondom: az anyám akasztotta a nyakamba, mikor még igen kicsike +voltam.</p> +<p>– Mutasd vitéz herczeg, valjon összeillik-e ezzel a másik +felével? <span class="pagenum"><a name="Page_186" id= +"Page_186">-186-</a></span></p> +<p>Itt lelkem teremtette, összeteszik a két fél-gyűrűt s azok ugy +össze illettek, mintha csak ma törték volna ketté!…</p> +<p>– No vitéz herczeg, szólt a biboros-bársonyos ruháju vitéz, ugy +te vagy nekem egyetlenegy, rég nem látott, édes kedves +testvérem!</p> +<p>A két testvér aztán megölelte, megcsókolta egymást, s karon +fogva mentek be a rezidencziába, hol a világszép királykisasszony +alig tudott magához jőni a csudálkozás miatt, de hogyis ne! mert +alig egy pár szempillantás előtt, még életre-halálra viaskodott e +két vitéz, most pedig karon fogva jőnek elébe!…</p> +<p>A két herczegfi aztán odalépett a világszép királykisasszony +elé, hogy most már ha tetszik, válaszszon közűlök. De rég +választott már ő, rég eljegyzette szive a vándorló herczeget, azért +ennek hajította oda az aranyalmát, ki azt szerencsésen megkapván, +az övé lett a világszép királykisasszony, ki harmadnapra fel is +tette a fejére a búfedelet.<a name="FNanchor_3" id= +"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">[3]</a> Már +sok számos esztendeig uralkodott a vándorló herczeg az ő +<span class="pagenum"><a name="Page_187" id= +"Page_187">-187-</a></span> kedves feleségével, mikor egyszer +koczogtatnak az ajtón, s ki lép be rajta?</p> +<p>Senki más, mint az oroszlán, és a hű inas, ki a királynak azon +kérésére, hogy és mint szabadult meg a Mágnes-hegytől, a következő +fura historiát beszélte el:</p> +<p>„Midőn fenségedet a saskeselyű a lóbőrben elvitte: én a +kardommal egy irdatlan gödröt ástam, melybe aztán a lóhúst bele is +takartam, hogy valami kósza madár el ne prédálja, hogy legyen mivel +tengetni összetöpörödött testemet, mert már oly sovány voltam, hogy +a csontom is zörgött. Én aztán ezerfelé is próbáltam a szabadulást, +de mind hiába, mert a Mágneshegy mindig visszarántott magához, +végre azt álmodtam, hogy egy Lidércz vezet ki. Erre fölébredtem, +hát uramfia, mint valami ezüstpára ott lebeg előttem a Lidércz. +Szintén intett, hogy menjek utána. Én sem voltam rest, utána a +Lidércz után, mindenütt a sarkában. Ha én szaladtam, ő is szaladt; +ha én csendesen mentem, ő is csendesen ment. Nagy nehezen végre +mégis elhagytuk a Mágneshegyet. Igy szabaditott meg a Lidércz a +bizonyos haláltól. Alkalmasint az Igazak szántak meg s azok küldték +a szabadulásomra. Aztán <span class="pagenum"><a name="Page_188" +id="Page_188">-188-</a></span> mentem mendegéltem hetedhét ország +ellen, egyszer erre az oroszlánra bukkantam, mely azt gondoltam, +hogy mindjárt megessz. Pedig dehogy evett meg, mert különben itt se +volnék a felséges királyom szine előtt! Nem evett meg pedig azért, +mert hogyím elszakadt – követem alásan – a csizmám, a felséges +királyét húztam fel, melyet az oroszlán alig hogy megszagolt, soha +el nem maradt tőlem, hanem mint valami kutya, mindig a sarkamba +hágott. Eleinte féltem is tőle, meg nem is, de utoljára egészen +megszoktam!…“</p> +<p>Sokáig élt aztán még a vándorló herczegből lett király, +ugyannyira, hogy már az életét is megunta, de meghalni sehogysem +tudott, mert az aranylevél még most is nála volt.</p> +<p>Mikor a halálos ágyán feküdnék, maga elé hívatja a hű inast s +azt mondja neki:</p> +<p>– Hallod-e hű szolgám! a lajbim zsebében van egy aranylevél, +vedd azt magadhoz, eredj fel a híd kellős közepére, szúrd azt a +kardom hegyére és aztán erezd bele a mélységes tengerbe, hogy hadd +legyen már az én éltemnek is vége.</p> +<p>Jancsi, mert közbe légyen mondva, igy híták <span class= +"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> az +inast, szót fogadott az urának. Előkereste a király +biboros-bársonyos lajbiját, kivette belőle az aranylevelet, a +király kardja hegyére szurta, hogy majd igy beleveti a mélységes +tengerbe; de mikorrára a hid kellős közepére ért, az a gondolatja +támadt, hogyha ő ezt az aranylevelet beleveti a tengerbe, ugy az ő +kedves urának is tüstént azon szempillantásban vége lesz: azért nem +vetette bele az aranylevelet, hanem azzal együtt visszaballagott a +király haldokló ágyához. De a király ép ezért nem halhatott meg. +Visszajövet azt kérdi a király hű inasától:</p> +<p>– Hallod-e jó szolgám! megtetted-e ezt, a mit parancsoltam?</p> +<p>– Megtettem.</p> +<p>– Belevetetted az aranylevelet a mélységes tengerbe?</p> +<p>– Belevetettem.</p> +<p>– Nem igaz, beste lélek, mert ugy én nem kinlódnék itt az +élettel!… takarodj vissza s tedd azt, a mit parancsoltam!</p> +<p>Visszamegyen a mi Jancsink másodszor is a tenger hidjára, de az +aranylevelet most sem vetette bele. Ezért a király harmadszor is +visszaküldte. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= +"Page_190">-190-</a></span> Mit volt, mit tenni a szegény +Jancsinak, belevetni nem akarta, visszamenni nem mert, ezért tehát +ő maga ugrott bele a mélységes tengerbe; de nála volt az aranylevél +is. A tengerfenékről három véres bugyborék szállt fel s keserves +jajszó hallatszott. A vén király azonnal megszünt élni.</p> +<p>Eddig volt, mese volt, talán igaz se volt.</p> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= +"#FNanchor_1"><span class="label">[1]</span></a> Jelen népmeséhez +hasonló nt. Erdélyi János ur mesegyüjteményében is „Pelikán madár“ +czim alatt megjelent. S ha e két népmesét összehasonlitjuk, ugy +találjuk, hogy, bár mindkettőn egy alapgondolat vonul végig, mégis +mind az előadási módra, mind pedig magára a mesetárgy kivitelére +nézve lényegesen különböznek egymástól: ezért jónak látja közölni a +gyüjtő.</p> +<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= +"#FNanchor_2"><span class="label">[2]</span></a> Lék: tájszó = +lyuk.</p> +<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= +"#FNanchor_3"><span class="label">[3]</span></a> Búfedél: tájszó = +főkötő.</p> +</div> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_191" id= +"Page_191">-191-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT13" id="CHAPT13"></a>TARTALOM.</h2> +<ul class="TOC"> +<li>A három aranygyürű<span class="ralign"><a href= +"#Page_1">1</a></span></li> +<li>Az örökbefogadott testvérek<span class="ralign"><a href= +"#Page_38">38</a></span></li> +<li>Az örökifjúság vize<span class="ralign"><a href= +"#Page_71">71</a></span></li> +<li>Világszép Sárkány Rózsa<span class="ralign"><a href= +"#Page_98">98</a></span></li> +<li>A tizenkét fekete varjú<span class="ralign"><a href= +"#Page_115">115</a></span></li> +<li>A princzeszné és a sündisznó<span class="ralign"><a href= +"#Page_128">128</a></span></li> +<li>A czigány és a pap<span class="ralign"><a href= +"#Page_134">134</a></span></li> +<li>A rátartó királykisasszony<span class="ralign"><a href= +"#Page_136">136</a></span></li> +<li>A szegény ember, a huszár és a pap<span class="ralign"><a href= +"#Page_143">143</a></span></li> +<li>A három királykisasszony<span class="ralign"><a href= +"#Page_147">147</a></span></li> +<li>A czigány és az obsitos<span class="ralign"><a href= +"#Page_154">154</a></span></li> +<li>A vándorló herczeg<span class="ralign"><a href= +"#Page_158">158</a></span></li> +</ul> +<div class="transnote"> +<h4>Transcriber’s Note:</h4> +<p>Alternative spellings have been retained as they appear in the +original.</p> +<p>List of corrected typographical errors:</p> +<ul> +<li>Page <a href="#Page_22">22</a>, "<b>mellé</b> bimbóján?" +changed to "<b>melle</b> bimbóján?"</li> +<li>Page <a href="#Page_28">28</a>, "<b>tanyér</b> levest" changed +to "<b>tányér</b> levest"</li> +<li>Page <a href="#Page_40">40</a>, "kire száll<b>-</b>az" changed +to "kire száll<b>,</b> az"</li> +<li>Page <a href="#Page_44">44</a>, "még <b>almában</b> sem" +changed to "még <b>álmában</b> sem"</li> +<li>Page <a href="#Page_47">47</a>, "ültettem <b>raja</b>" changed +to "ültettem <b>rája</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_54">54</a>, "a <b>m iaz</b>" changed to "a +<b>mi az</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_59">59</a>, "Ébredj, szívem" changed to +"<b>„</b>Ébredj, szívem"</li> +<li>Page <a href="#Page_66">66</a>, "<b>Ebredjetek</b>, keljetek" +changed to "<b>Ébredjetek</b>, keljetek"</li> +<li>Page <a href="#Page_73">73</a>, "hogy <b>mert</b> sír" changed +to "hogy <b>mért</b> sír"</li> +<li>Page <a href="#Page_74">74</a>, "felelnél egy +<b>kerdésünkre</b>" changed to "felelnél egy +<b>kérdésünkre</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_75">75</a>, "kenyerem <b>jávát</b>" changed +to "kenyerem <b>javát</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_76">76</a>, "<b>„</b>Engem válaszsz szép +királyfi" changed to "<b>„</b>Engem válaszsz szép +királyfi<b>“</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_82">82</a>, "föld <b>kozött</b>" changed to +"föld <b>között</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_89">89</a>, "avagy a <b>halalvize</b>" +changed to "avagy a <b>halálvize</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_90">90</a>, "ifjúvá <b>valtozott</b>" +changed to "ifjúvá <b>változott</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_91">91</a>, "aranyhidra lépni<b>‘</b>" +changed to "aranyhidra lépni<b>,</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_94">94</a>, "az ő <b>várat</b> meglopta" +changed to "az ő <b>várát</b> meglopta"</li> +<li>Page <a href="#Page_94">94</a>, "se <b>ejjele</b>" changed to +"se <b>éjjele</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_97">97</a>, "<b>megöleltek</b>, +megcsókolták" changed to "<b>megölelték</b>, megcsókolták"</li> +<li>Page <a href="#Page_101">101</a>, "van <b>ferjnél</b>" changed +to "van <b>férjnél</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_103">103</a>, "<b>keves</b> volna" changed +to "<b>kevés</b> volna"</li> +<li>Page <a href="#Page_115">115</a>, "aranygereblyével +<b>sszegyüjtötték</b>" changed to "aranygereblyével +<b>összegyüjtötték</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_108">108</a>, "szemmel-<b>szajjal</b>" +changed to "szemmel-<b>szájjal</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_126">126</a>, "Kedves testvérünk" changed +to "<b>„</b>Kedves testvérünk"</li> +<li>Page <a href="#Page_134">134</a>, "mért <b>közön</b> neki" +changed to "mért <b>köszön</b> neki"</li> +<li>Page <a href="#Page_143">143</a>, "<b>szállasolták</b> be" +changed to "<b>szállásolták</b> be"</li> +<li>Page <a href="#Page_143">143</a>, "találta <b>predikálni</b>" +changed to "találta <b>prédikálni</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_148">148</a>, "száraz <b>harasztott</b>" +changed to "száraz <b>harasztot</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_150">150</a>, "<b>nemzet</b> a világra" +changed to "<b>nemzett</b> a világra"</li> +<li>Page <a href="#Page_152">152</a>, "kedves leányom<b>“?</b>" +changed to "kedves leányom<b>?“</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_155">155</a>, "<b>–</b> No jól van, ez +abba’ maradt. <b>–</b> Az obsitos" changed to "No jól van, ez abba’ +maradt. Az obsitos"</li> +<li>Page <a href="#Page_156">156</a>, "<b>kerdé</b> a czigány?" +changed to "<b>kérdé</b> a czigány?"</li> +<li>Page <a href="#Page_158">158</a>, "a magvából<b>“!</b>" changed +to "a magvából<b>!“</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_173">173</a>, "ringyes <b>gyen</b>-rongyos" +changed to "ringyes-rongyos"</li> +<li>Page <a href="#Page_188">188</a>, "megszoktam!…" changed to +"megszoktam!…<b>“</b>"</li> +</ul> +</div> + + + + + + + +<pre> + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Dunamelléki eredeti népmesék (1. kötet), by +László Merényi + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK DUNAMELLÉKI EREDETI NÉPMESÉK *** + +***** This file should be named 38728-h.htm or 38728-h.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + https://www.gutenberg.org/3/8/7/2/38728/ + +Produced by Albert László (This book was produced from +scanned images of public domain material from the Google +Books project.) + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +https://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at https://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +https://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at https://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit https://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including including checks, online payments and credit card +donations. To donate, please visit: https://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + https://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + + +</pre> + +</body> +</html> |