diff options
Diffstat (limited to '38605-h')
| -rw-r--r-- | 38605-h/38605-h.htm | 5453 | ||||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im01.png | bin | 0 -> 80576 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im02.png | bin | 0 -> 17572 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im03.png | bin | 0 -> 85309 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im04.png | bin | 0 -> 24708 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im05.png | bin | 0 -> 75513 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im06.png | bin | 0 -> 10078 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im07.png | bin | 0 -> 89284 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im08.png | bin | 0 -> 19215 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im09.png | bin | 0 -> 87139 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im10.png | bin | 0 -> 29341 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im11.png | bin | 0 -> 61756 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im12.png | bin | 0 -> 15357 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im13.png | bin | 0 -> 84908 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im14.png | bin | 0 -> 20844 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im15.png | bin | 0 -> 77835 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im16.png | bin | 0 -> 14053 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im17.png | bin | 0 -> 80782 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im18.png | bin | 0 -> 37263 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im19.png | bin | 0 -> 37978 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im20.png | bin | 0 -> 98911 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im21.png | bin | 0 -> 102166 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im22.png | bin | 0 -> 64292 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im23.png | bin | 0 -> 71508 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 38605-h/images/im24.png | bin | 0 -> 49714 bytes |
25 files changed, 5453 insertions, 0 deletions
diff --git a/38605-h/38605-h.htm b/38605-h/38605-h.htm new file mode 100644 index 0000000..62f87e3 --- /dev/null +++ b/38605-h/38605-h.htm @@ -0,0 +1,5453 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for Linux/x86 (vers 25 March 2009), see www.w3.org" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>The Project Gutenberg eBook of Title by FirstName +LastName</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ + +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + + h1,h2,h3,h4,h5,h6 { + text-align: center; /* all headings centered */ + clear: both; +} + +p { + margin-top:.75em; + text-align: justify; + margin-bottom:.75em; + text-indent: 1.5em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.tb {width: 45%;} +hr.chap {width: 65%} +.pagenum { /* uncomment the next line for invisible page numbers */ + /* visibility: hidden; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} /* page numbers */ + +.center { + text-align: center; +} + +.right {text-align: right;} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: 150%;} + +.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 300%;} + +.caption-small {font-weight: bold;font-size: 90%;} + +/* Images */ +.figcenter { + margin: auto; + text-align: center; +} + +/* Transcriber’s notes */ +.transnote {background-color: #E6E6FA; + color: black; + font-size:smaller; + padding:0.5em; + margin-bottom:5em; + font-family:sans-serif, serif; } + +.transnote b { + color: #880000; +} + +ul.TOC { /* TOC as a whole, or any sub-list of sub-topics in it */ + list-style-type: none; /*list with no symbol */ + /* position: relative; makes a "container" for span.tocright */ + /* width: 85%; page-number margin pulls in*/ +} +span.ralign { /* use absolute positioning to move page# right */ + position: absolute; + right: 10%; /* right edge against container’s right edge */ + top: auto; /* vertical align to original text baseline */ +} + + +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> + + +<pre> + +The Project Gutenberg EBook of Magyar népmesék, by János Erdélyi + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: Magyar népmesék + Képes kiadás + +Author: János Erdélyi + +Release Date: January 18, 2012 [EBook #38605] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: UTF-8 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR NÉPMESÉK *** + + + + +Produced by Albert László (This book was produced from +scanned images of public domain material from the Google +Books project.) + + + + + + +</pre> + +<hr class="tb" /> +<p class="center"><span class="caption-large">MAGYAR</span></p> +<p class="center"><span class= +"caption-largest">NÉPMESÉK.</span></p> +<p class="center"><span class="caption">KIADJA</span></p> +<p class="center"><span class="caption-large">ERDÉLYI +JÁNOS.</span></p> +<div class="figcenter"><img src="images/im01.png" alt="" /></div> +<p class="center"><span class="caption-large">KÉPES +KIADÁS.</span></p> +<p class="center"><span class="caption">PEST, 1855.</span></p> +<p class="center"><span class="caption">HECKENAST GUSZTÁV +SAJÁTJA.</span></p> +<hr class="tb" /> +<h2>ELŐSZÓ.</h2> +<p>Ezen kötettel a magyar népirodalom ereklyéi: mesék, dalok, +közmondások, adomák, szokások, hiedelmek, szóval: minden ide +tartozó elemek kiadása van foganatba véve.</p> +<p>Részint másod kiadása leszen ez a „Magyar Népköltési +gyüjteménynek“, melyet a Kisfaludy-Társaság tekintélye alatt +ugyancsak tőlem vőn a nemzet a népdalok három kötetében, és a +közmondások könyvében; részint folytatása ugyanazon kezdetnek, az +egész népirodalmat együvé foglalva, egyes külön, de összefüggő +kötetekbe rendezve, koronként; azon igérettel, hogy a népirodalmi +elemek szépészeti álláspontját egy műbölcsészeti értekezés fogja +igazolni.</p> +<p>A szövegbe a buzgó kiadó csinos fametszeteket ad; mivel, +hihetőleg, oly tanulmányok lopakodnak be a képző müvészetbe, melyek +után a hazai tárgyak: viselet, ruha, táncz, népszokások, közélet és +képzelem mind jobban engedik át magokat a metsző vésüjének, a +föstész ecsetének; egyuttal a nagy közönségnek is mulattató +szemléletül ajánlkoznak. Az anyag, mint előre kivehető, nem fog +hiányzani az egész gyüjteményen keresztül.</p> +<p>Ezuttal tudatni akarom egyszersmind, hogy a Kisfaludy-Társaság +tekintélyét mind folyvást megtartom, vele élek; s neve alatt +megváltozott körülményeimhez képest is még mindig gyüjtök. Segédim, +a jó régi társakon kivül, a sárospataki tanuló ifjak közül néhány, +kik a néppel közvetlenül érintkezvén, eredeti közléseket +adhatnak.</p> +<p>Igy indul meg a jelen kötet „Népmesék“ czim alatt, teljesen uj +tartalommal. E részben tisztelettel emlitem Toldy Ferencz +barátságát, ki néhai Gaal György eredeti magyar szövegü +mesegyüjteményét szives volt használatul átengedni.</p> +<p>Még egy szót régi gyüjtő társaimhoz! Ők fogják tudni: mi állott +elő a népi elem tanulmányaiból tiz év óta; hogy ez eredménynek az +én törekvéseim is voltak tényezői; s most jobban lehet igényem, +mint ezelőtt is, gyámolitásukra.</p> +<p>Sárospatak, junius 14. 1855.</p> +<p class="right">Erdélyi János.</p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= +"Page_1">-1-</a></span></p> +<h1>NÉPMESÉK.</h1> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT01" id="CHAPT01"></a>1. A liliomleány.</h2> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy igen jó király, +kit minden rendü és rangu ember az országában ugy szeretett, hogy +életét is odaadta volna érette. Felesége nem volt, s alattvalói azt +kivánták, hogy házasodjék, olyan jó királyt hagyhasson örökösül, +minő maga. Nagy szeget ütött ez az ő fejébe; gondolkozott magában, +mit csináljon, hogyan leljen magához való feleséget.</p> +<p>Volt neki egy öreg barátja, kitől tanácsot szokott kérni, mivel +nagyon szerette. Az öreg ember vadász volt a király erdejében; +egyébiránt élhetett volna másképen is, mert a király uri módon +eltartotta volna; de neki nem kellett semmi; azért csak ott +éldegélt az erdőben egy kis kunyhóban, mint a szegény ember +szokott. A mint a király meghallotta, mit kivánnak alattvalói, +elméne az öreg vadászhoz tanácsot kérni. Az öreg vadász egy +rozmarinszálat adott neki, s azt mondá: a <span class= +"pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> mék lány +előtt ez a rozmarinszál meghajol, azt vegye el, az lesz hozzávaló. +Összegyüjtötte hát a király a temérdek lányokat palotájába, a +mennyi csak fért, s mindenik mellé egy-egy katonát állitott, kiknek +az volt kötelességök, hogy a magok urlányainak nevét az asztalon +levő gyöngyökből rakják ki; a gyöngyök azé lesznek, ki előtt a +rozmarinszál meghajol; ha pedig senki előtt sem hajol meg, +mindeniké a maga neve. A mint ott ülnek sorban, jön a király, +kezében hozva a rozmarinszálat. Végig viszi a leányok előtt, de az +egyik előtt sem hajolt meg. Másnap megint más leányokat, szebbnél +szebbeket, gyüjtetett össze, de a rozmarinszál akkor sem hajolt meg +egy előtt se. Harmadik nap szinte ugy lett, akkor sem hajolt meg a +rozmarinszál. Mit csináljon most már? gondolkozék magában; hol +keresse fel élete párját?</p> +<p>A mint igy tünődött éjszaka, látja, hogy valami suhan be az +ablakon s egyenesen a rozmarinra száll, s elkezd szépen beszélgetni +hozzá. Én a királynak háladatossággal tartozom, mert ő engemet már +kétszer szabaditott meg a sólyom körmei közül, igy beszélt a kis +aranyos madár, mert a volt, a mi az ablakon besuhant; most +lefizethetném adósságomat, el tudnám vezetni azon leányhoz, ki +előtt te meghajolsz. Az a tündérkertben van; azért jöttem ide +megmondani, hogy te indulj el holnap előtte s vezesd; én majd +fölöttetek repülök; csak rám vigyázz mindenütt, s utánam jöjj. Jól +hallotta ezeket a király, mert koránsem hagyá őt aludni a nagy +gondolkozás; alig várhatá a reggelt, mindjárt utnak indult. A +rozmarin előtte ment, a madár pedig fölötte repült. <span class= +"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span></p> +<p>A mint igy mentek, mendegéltek hárman, találtak az uton egy +sánta táltost, ki iszonyuan nyögött. Mi bajod, kérdé a király, hogy +oly iszonyuan nyögsz? Itt, a baloldalamban egy nyil, majd +esztendeje már, hogy itt hordozom, s még eddig nem akadt olyan +könyörületes szivü ember, a ki kivette volna; egy vén boszorkány +lőtte azt én belém, hogy megronthassa gazdámat, felelé a táltos. +Kiveszem; szólott a király s megkapván az ezüst nyilat, kirántotta +a ló ballapoczkájából. Ez is iszonyut ágaskodott s olyan szép lett, +a milyet még soha nem látott. Ekkor megköszönte a király +szivességét s igy beszéle hozzá: Én jól tudom, mi járatban vagy. +Messze van az, a kit te keressz, hanem ülj fel rám, én elviszlek +mind addig, a mig fel nem találod szép feleségedet.</p> +<p>A király felült a táltos hátára, s ugy repült ez vele, mint a +villámlás. A rozmarin mindenütt előtte ment, az aranyos madár pedig +fölötte repült.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im02.png" alt="" /></div> +<p>A mint mennek hegyen, völgyön, találnak egy üvegvárat, honnan +iszonyatos sikoltás hangzik. Ezt meg kell szabaditanom, akárki +legyen, szólott a király s bement <span class="pagenum"><a name= +"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> az üvegvárba. Mit lát, mit nem +lát, látja hogy egy nagy üvegember ordit, egy dongó szünetlenül +repked a gyomrában, azt ki akarja rágni. Ki vagy, mi vagy? kérdi az +üvegember tőle. Én egy idegen király vagyok, a tündérvárba akarok +menni, feleséget keresni; hát te ki vagy? Én ennek a várnak királya +vagyok. Mi bajod van, hogy ugy orditozol? kérdi az idegen király. +Ez a dongó keresztül akarja rágni gyomromat. Hát nem lehetne +megszabadítani tőle? Nem, mig öreganyja, a két kardu pók, él; az +pedig tán örök időkig él, mert nem árthat neki semmiféle fegyver. +Egy táltosom ugyan volt, az árthatott neki, de már azt is meglőtte, +felelt az üvegkirály. Nem lehetne meglátnom azt a hatalmas pókot? +kérdé az idegen király. Mindjárt itt lesz; nézz csak oda az +üvegkanapéra. Ott ül szegény feleségem, csupa rózsaruha van rajta, +ez a pók minden órában eljár hozzá, mindig beköti pókhálóval; mikor +elmegy, egy kis tövismadár jön el letépni a rákötött hálót. Egy +percz mulva itt lesz a pók.</p> +<p>Egyszer nagy csörömpölés hallatszik, felnéz az idegen király a +padlásra; hát egy iszonyu pók ereszkedik alá felé. Ő is fogja +magát, kirántja kardját s elkezd vagdalni a pókhoz, de soha nem +érheti, mert két első lába mindig feltartóztatja a vágást. Már +csakhogy le nem vágta az idegen királyt a pók, midőn beugrott a +táltos az üveg szobába, hogy csak ugy töredeztek össze-vissza az +üveg garádicsok, s ráugrott az iszonyu pókra. A dongó látván, hogy +nagy veszedelemben forog anyja, mindenképen ki akart repülni az +üveg királyból, hogy majd segit neki. De a táltos észrevette a +dongó akaratját s kiabált <span class="pagenum"><a name="Page_5" +id="Page_5">-5-</a></span> az üveg királynak, hogy fogja be száját; +ne ereszsze ki a dongót; azonban nem tudta befogni s kieresztette; +ő is nagyot toppantott első lábával s levágta a dongót a pók mellé; +mind a kettőt egyszerre megölte.</p> +<p>A mint ez a két csudabogár megdöglött, az üveg király mindjárt +oly gyönyörü emberré vált, hogy párját kellett volna keresni egész +világon; felesége pedig a legszebb asszonynyá; a legpompásabb +rózsák nyiltak ruháján. A kis tövismadár szinte egy szép leánynyá +változott; az üveg vár egy szép arany várrá. A volt üveg király +most megköszönte szivességét az idegen királynak, s igy beszélte el +egész történetét:</p> +<p>Ez a vár az enyém volt mindig, s ilyen állapotban, a milyenben +most látod. A vár alatt egy kis kunyhó volt, abban egy vén +boszorkány lakott. Volt a vén boszorkánynak egy leánya, kit én +hozzám sietett volna férjhez adni, de nekem nem kellett. Én a +tündérvárból házasodtam, onnan vettem el feleségemet, kit nem adnék +e világért. A boszorkány ezen nagyon megboszankodott s engem üveggé +változtatott, leányát dongóvá, hogy mindig rágódjék bennem. Csak +ugyan egy hét alatt keresztül is rágott volna már. Maga egy nagy +pókká változott, hogy feleségem rózsaruháját pókhálóval rutithassa; +a szobaleányt pedig egy kis tövismadárrá változtatta, a mely mindig +tépje a pókhálót ruhájáról, hogy ő ujra beköthesse. De előbb +táltosomat kellett meglőnie. Te huztad ki belőle a nyilvesszőt, te +szabaditottál meg a kinoktól; mondd meg már most, mit kivánsz jó +tettedért? – Semmit, felelt az idegen király, csak azt mondd meg +nekem, messze van-e az a tündérvár, <span class="pagenum"><a name= +"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> én oda akarok menni feleséget +venni. Ide már nem nagyon messze van, majd elviszen az én táltosom, +felelt a király.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im03.png" alt="" /></div> +<p>Ezzel felült az idegen király a táltos hátára s egy félóra alatt +odavágtatott. A rozmarin előtte ment, az arany madár fölötte +repült. Mikor odaértek, gyászba volt boritva az egész tündérvár. +Miért van ez, kérdé a király. – Feleltek rá a tündérek: mert a +legszebb leány, a tündérek királynéjának testvére, az üveg királyné +miatti buvában, fehér liliommá változott. – Kérte az idegen király +a tündéreket, vezetnék el őt ahoz a <span class="pagenum"><a name= +"Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> fehér liliomhoz. A tündérek +elvezették. A rozmarin ekkor is előtte ment, még pedig előre +szaladt, a mint a fehér liliomhoz ért, hirtelen megállt és földig +meghajolt előtte, a kis aranyos madár pedig rászállott. A fehér +liliom is neki rázkodott s olyan gyönyörü leány lett belőle, kinek +párja hetedhét országon nem találtatott. A király odament hozzá, +megkérte kezét, holtig egymáséi lettek. Másnap mindjárt elindultak +haza felé, utba ejtették a megszabaditott várat is, hol a királyné +testvére lakott. Itt jól megvendégeltetve, otthonig meg sem álltak, +hol szörnyü pompával fogadtattak, nagy lakodalmat csaptak, s most +is élnek, ha meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT02" id="CHAPT02"></a>2. A hajnalkötöző +királyfi.</h2> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, még az óperencziás tengeren is tul +volt egy király, és ennek három fia és három leánya. A király öreg +volt már, féllába a koporsó szélin. Egyszer, midőn közel volt +halálához, igy szól fiainak: No fiaim! leánytestvéreiteket annak +adjátok, a ki legelsőben kéri; a vadászerdőben pedig őrizkedjetek +ama nagy jegenyefától, s ha elkéstek is valamikor éjszaka, ne +menjetek alá hálni soha. Nem sokára meghalt az öreg király; s +királyságát a legkisebb fiára hagyta. Egyszer egy estve, mikor +vacsoránál mind együtt voltak, azt mondja valaki az ablakon: +adjátok ide a legnagyobb leányt. A fiuk, hogy teljesitsék atyjok +rendeletét, odaadták mindjárt az ablakon által. Más <span class= +"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> estve megint +kérik a közbülső leányt, azt is odaadják. Harmadik estve megint +kérik a legkisebb leányt, azt is kidugták az ablakon; igy hát a +királyfiak csak magok maradtak.</p> +<p>Egyszer kimennek az erdőbe vadászni, s elestveledvén, ama +jegenyefa alá találtak vetődni, melytől apjuk eltiltotta. Eszökbe +jutott az apai mondás, de mégis akarták tudni, miért tiltotta el +őket az alól. A mint lefeküdtek, mert igen el voltak fáradva, a +legidősb királyfi őrnek fenmaradt. A nagy tüz égett derekasan, ő +fenvirrasztott; egyszer csak látja, hogy valami falja, eszi a +tüzet. Jobban nézi, hát látja, hogy egy három fejü sárkány. Neki +megy kardjával, viaskodnak; de végre is meggyőzi a sárkányt, ás +neki ott a fa alatt egy gödröt, belétemeti. Reggelre virradva +fölkelt a két testvér, de ezek az éjszakai történetből semmit sem +tudtak, bátyjuk sem szólt egy szóval se felőle.</p> +<p>Idő multán megint kimentek vadászni az erdőbe, és megint az alá +a fa alá akadtak éjjelre. Ekkor már a középső fiu vigyázott, mig a +többi aludt. Egyszer a mint járkál fel s alá kivont karddal a fa +alatt, látja, hogy falja, eszi valami a tüzet; nézi jobban, hát +látja, hogy egy hat fejü sárkány. Mindjárt belé vág kardjával, +viaskodnak sokáig, végre is megölte a sárkányt a királyfi, szinte a +fa alá temette. Reggel fölkeltek a többi testvérek, de nem tudtak +semmit, hogy mi történt az éjszaka.</p> +<p>Egyszer megint az alatt a fa alatt estveledtek el; akkor a +legkisebb maradt vigyázónak. A mint járkál kivont karddal fel s +alá, egyszer látja, hogy falja, eszi valami a tüzet, s csak azon +veszi észre, hogy már mind <span class="pagenum"><a name="Page_9" +id="Page_9">-9-</a></span> felfalta. Nézi jobban, hát látja, hogy +egy kilencz fejü sárkány. Ő is mindjárt belé vág a karddal, +viaskodnak sokáig; utoljára is a királyfi meggyőzte a sárkányt, s +hasonlókép eltemette a fa alá.</p> +<p>Most már azon gondolkodott, hol vegyen egy kis tüzet, s elindult +az erdőben keresni, hogy merre találna. Egyszer lát egy kis tüzet +pislogni; oda megyen, hát látja, hogy ott veszekedik az éjszaka meg +a hajnal. Ő is kérdi, hogy miért veszekednek. Azért, mond a hajnal, +hogy én már fel akarok kelni, de ez az éjszaka nem hagy. Akkor a +királyfi vágott a gatyamadzagából, megkötötte őket egy fához. +Megyen hát, viszi a kis tüzet, de mig oda ért volna vele, hol +bátyjai feküdtek, elaludt. Megint hol vegyen már tüzet. Megyen, +mendegél az erdőben, egyszer látja, hogy egy helyen csak ugy bömböl +a jó tüz. Odamegyen, hát látja, hogy három óriás fekszik a tüz +körül. Ő is egyen átlép, azzal felvesz a tüzről jó darab üszköket, +s a mint lépne vissza, hát egy darab tüz az óriás hasára esett. Ez +is megkapja hirtelen a királyfit, s mondja a másik óriásnak: nézzed +már hé! egy szunyogot fogtam. Azt mondja a másik: ne bántsd hé! a +kis király az, hanem mit csináljunk vele? Azt mondja a harmadik: +süssük meg, együk meg. Rimánkodott a királyfi, hogy ne bántsák, s +egyik mondá az óriások közül: na nem bántunk, ha megteszed a mit +mondunk. A királyfi igért füt, fát, csak bocsássák el. Azt mondja +neki a legnagyobb óriás: na, hallod-e, ennek s ennek a királynak +van három leánya, mi próbáltuk már sokszor elhozni, de nem +lehetett, mivel van ott egy kis kakas, <span class= +"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> meg egy +kis kutya, az mindjárt megérzi az idegen szagot, és hirt ad; hanem +ha te azt a három kisasszonyt elhozod, vagy a kakast meg a kis +kutyát megölöd, akkor mehetsz szabadon. Akkor azt mondja a +királyfi: jó! megteszem; hanem adjatok egy gombolyag spárgát, a +végét itt hagyom, fogja meg valamelyitek; mikor aztán én ezt +megrántom, akkor jöjjetek.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im04.png" alt="" /></div> +<p>Ment hát, mendegélt a királyfi; egyszer már ott van a várnál, +hanem egy viz volt előtte, a melyen semmikép nem tudott átmenni. +Megrántja a spárgát. Mindjárt ott termett egy óriás, egy fát +általtett a vizen, és átment a királyfi. Bemegyen a várba; a kis +kakas, meg a kis kutya nem hallották, mert a szél arról fujt, a +merről a királyfi ment. Bemegyen hát legelőször is a legidősebb +királykisasszony hálószobájába; látja, hogy ott fekszik egy +réznyoszolyán. Ő is lehuzta ujjáról az arany gyürűt, azzal a +magáéra huzta. Megyen megint egy más szobába, látja, hogy ott +fekszik a középső királykisasszony ezüst nyoszolyában. Annak is +lehuzta arany gyürüjét, azzal a magáéra tette. Bemegyen a harmadik +szobába, hát látja, hogy ott fekszik egy arany nyoszolyában +<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= +"Page_11">-11-</a></span> a legkisebb királykisasszony. Annak az +ujjáról is lehuzta az arany gyürüt, de igen szerelmessé is lett +belé, mert igen szép volt, s gondolkodott mindjárt, hogy kellene +azokat az óriásokat elveszteni. Megrántja hát a spárgát, ott terem +egy óriás, s a mint megyen befelé a házba, melynek ajtaja az ő +nagyságához képest igen alacsony volt, le kellett hajlania, s a +fejét dugta be előbb; ekkor a királyfi hirtelen ugy elvágta, mintha +ott se lett volna; testét egy szögletbe huzta. Megint megrántja a +spárgát, jön a második óriás, ez is a mint dugta befelé a fejét, +hirtelen elvágta a királyfi; magát a szögletbe vitte az elsőhöz. +Megrántja a spárgát harmadszor is; jön a harmadik óriás; ez is ugy +járt, mint a többi.</p> +<p>Ekkor már mit csináljon? Eszébe jutott, hogy a hajnalt +összekötötte az éjszakával, sietett hirtelen, eloldta őket és +mindjárt megvirradt; ezután odament a nagy fa alá, hol bátyjai +feküdtek, s felköltötte őket. Azt mondja a nagyobbik bátyja: ejnye +öcsém! beh hosszu volt az éjszaka. Azt mondja a kis királyfi: +bizony hosszu, édes bátyám. Akkor megindultak, mentek, mendegéltek, +mig haza nem értek.</p> +<p>Egyszer mondja a kis királyfi a két bátyjának: menjünk +házasodni; tudok én szép három királykisasszonyt. Mentek hát, +mendegéltek heted hét ország ellen, még az óperencziás tengeren is +tul, egyszer megtalálták a várost, melyben a három királykisasszony +lakott. Azt mondja a legkisebb fiu a két bátyjának: legyetek itt, +bemegyek én, megkérem a három királykisasszonyt. Bátyjai ott +maradtak, ő ment; már el is ért a várkapuhoz, melyben a király +lakott, s egyszer egy ember <span class="pagenum"><a name="Page_12" +id="Page_12">-12-</a></span> megállitja, kérdi tőle, hogy hová akar +menni? Ő mond: a királyhoz; leányait akarom megkérni hármunk +számára. Nem szabad, monda amaz, mig, itt van egy dob, erre rá nem +üt, és azután a mi kérdést adnak, ha reá meg nem felel, meg kell +halni, ha ezer lelke lesz is. Ő rá ütött; kérdeztek tőle valamit az +óriásokról, a kiket ő megölt, és szóról szóra megfelelt a +kérdésekre, s azt is kivallotta, hogy ő ölte meg őket.</p> +<p>Ekkor azt mondja a király: válaszsz leányaim közül. Ő is +mindjárt előhivá többi testvéreit és elvették hárman a három +királykisasszonyt, neki persze a legkisebb jutott; olyan nagy +lakodalmat csaptak, hogy Kisidától Nagyidáig folyt a sárga lé. A +leányok apja, mivelhogy fia nem volt, legkisebb vejének adta át a +királyságot, de azt kivánta, hogy vele együtt lakjék. A kis +királyfi egyszer menni akart az apjáról maradt országba, de ugy +hogy a feleségét is elviszi. A vén király mondá: ne vidd, fiam, +mert csak addig lesz a tied, mig a határról kiviszed, azontul +mindjárt elrabolják. De ő, mivel feleségének is nagy kedve volt +menni, elindult vagy negyven lovas katona kiséretében. Egyszer, +mikor átlépnek a határon, hirtelen ugy elragadják a királynét a +kocsiból, mintha ott se lett volna. Ekkor haza megyen a kis +királyfi s mondja apjokának: bizony elrabolták az én feleségemet, a +mint megmondta felséges király atyám, hanem nem nyugszom addig, mig +föl nem keresem; s kérdi a vén királytól: valjon miféle országba +vihették leányát. Csak a fehér országot kérdezd, ha ott meg nem +találod, ugy sohse látod többé.</p> +<p>Ő is hát utnak indult, ment heted hét ország ellen; <span class= +"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> egyszer +talál egy várat; belé megyen, hát látja, hogy ott van a legnagyobb +nénje, s kérdi tőle: hát itt lakik? Itt bizony, mondá a nénje, az +én uram egy négy fejü sárkány, azzal vesződöm. Egyszer lép be +hozzájok a sárkány, s igy szól: isten hozott, sógor; mi járatban +vagy? Én bizony Fehérországot keresem, nem tudna-e sógor +eligazitani, merre van? Bizony nem én, mondá a sárkány, ha csak +állatjaim közül valamelyik nem tud felőle. Akkor összehivta +állatjait, de egy sem hallotta még csak hirét sem +Fehérországnak.</p> +<p>Megindul ismét a királyfi; megyen, mendegél heted hét ország +ellen; egyszer talál egy várat; bemegyen és ott leli középső +nénjét, kinek az ura nyolczfejü sárkány volt. Kérdi a sárkány: mi +járatban volna? bizony sógor, mondá a királyfi, én Fehérországot +keresném, ha megtalálnám, nem tud-e róla valamit? Bizony nem én, +mondá amaz, ha csak állatjaim közül nem tud valamelyik felőle. +Mindjárt összehivatja állatjait, kérdi tőlük: nem tudnák-e +Fehérországot hogy merre van? de mind azt mondta, hogy még hirét +sem hallották.</p> +<p>Ekkor megint utnak indult nagy busan a királyfi; ment, mendegélt +heted hét ország ellen. Egyszer megint talál egy várat; belé +megyen, hát látja, hogy ott sir a legkisebb huga egy nagy könyvből +olvasva, kinek az ura tizenkét fejü sárkány volt. Mi járatban van: +kérdi a sárkány; bizony, sógor, mondá a királyfi, én Fehérországot +keresem, nem hallott-e, nem tud-e róla valamit, hogy merre van? +Bizony nem én, mondá amaz, hacsak állatjaim valamelyike nem tud +róla valamit. Összehivja hát állatjait, s kérdi tőlük: nem +hallották-e <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= +"Page_14">-14-</a></span> hirét valaha Fehérországnak; de mind azt +mondja, hogy soha nem hallották. Egyszer már, mikor a többi állat +mind széjjeloszlott, sántikál egy sánta farkas. Kérdi tőle a +sárkány: nem hallottad-e hirét Fehérországnak? Dehogy nem, felelé a +farkas, lábom is ott törték el, mikor egy juhot akartam ellopni. No +hát, mondá neki a sárkány, vezesd ezt a királyfit el oda, majd +kapsz egynehány juhot. Bizony nem megyek én belé, mond a +<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= +"Page_15">-15-</a></span> farkas, három nyáj juhért sem, hanem +mégis a határig elkisérem. Akkor mindjárt kapott a farkas egy +juhot; a királyfi is jóllakott s azzal mentek, mendegéltek heted +hét ország ellen. Egyszer egy dombtetőre vezeti a farkas a +királyfit, és azt mondja neki: Na! amott van Fehérország, eredj; én +már visszamegyek.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im05.png" alt="" /></div> +<p>Ment a királyfi, mendegélt; egyszer odaér egy nagy város végére +egy kis forráshoz, leül pihenni. Annak a forrásnak olyan +tulajdonsága volt, hogy a ki abból ivott, mindjárt megfrisült. +Egyszer, a mint ott van, látja, hogy jön az ő felesége egy kis +aranyos korsóval vizért. Mindjárt megismerték egymást, +összeölelkeztek, csókolóztak. Na, édes feleségem, mondá a királyfi, +én te érted jöttem, hogy szabadithatnálak meg? Bizony nem tudom én +hirtelen, mond a felesége, mert ennek a fehér vitéznek, a ki engem +tőled ellopott, kinél vagyok most is, olyan lova van egy, hogy ugy +megyen, mint a gondolat, és ha én szökve mennék el veled, +bizonyosan utólérne rajta, mindkettőnknek halál volna fején. Hanem +azt mondom én te neked: menj el te, itt s itt van egy vén asszony, +annak van három lova, a maga tulajdon lányai, állj be annál +kocsisnak, ne kérj egyéb fizetést, hanem van ott egy kis csikó, +azt, meg a padon egy tyukganajos nyereg, egy kantár, ha az a csikó +megnő, azon elvihetsz, más különben nem, mert ennek a fehér +vitéznek a lova is onnan való, azért tud oly sebesen menni.</p> +<p>Ment hát a királyfi, mendegélt, a hol a vén asszony lakott. +Egyszer megtalál egy kis halat a szárazon. Lökj be engem a tóba, te +királyfi, mond a kis hal, jótét helyébe <span class= +"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> jót várj. +És ő belökte a kis halat a vizbe; ekkor a kis hal odaád neki egy +kis sipot, és azt mondja: na, ha valami bajod lesz, fujd meg ezt a +kis sipot, ott leszek segitségedre. Ő eltette a kis sipot a +tarisznyájába, és ment, mendegélt. Egyszer megint talál egy +hangyát, a mely egy légygyel veszekedett. Védj meg engem te +királyfi, mond neki a hangya, jótét helyébe jót várj. Megmentette a +hangyát s ez adott neki egy kis sipot, hogy ha valami baja lesz, +fujja meg, s ő ott lesz segitségére. Ezt is eltette tarisznyájába. +Megyen megint, mendegél a királyfi, egyszer talál egy sánta rókát. +Ugyan te királyfi, mond a róka, hozz egy kis ezerjófüvet a lábomra, +s kösd be, jótét helyébe jót várj. Hozott neki füvet a királyfi, +bekötötte a lábát, ez is adott egy kis sipot, hogy mikor baja lesz, +fujja meg, ott lesz segitségére. Tarisznyájába tevén a sipot, ment, +mendegélt a királyfi, egyszer megtalálja a vén asszonyt, kihez +küldte szolgálni a felesége. Bemegyen, köszön: jó estvét, öreg +anyám! Isten hozott, fiam! mondá a vén banya, mi járatban vagy? Én +bizony szolgálatot keresnék; ugy hallottam, hogy öreg anyámnak +szüksége volna kocsisra. Bizony volna nekem, mond a vén asszony, +hanem kiállod-e a szolgálatot? mert már kilenczvenkilencz emberfej +van odakinn a karóba huzva; tied lesz a századik, ha ki nem állod. +Na! beállott a királyfi kocsisnak egy esztendőre, de akkor még +három napból állott egy esztendő. Estve mindjárt a vén asszony jól +tartotta álomlevessel, aztán kiküldte a lovakat tőle. A királyfi +is, mivelhogy fáradt volt, lefeküdt, édesden elaludt. Egyszer +fölébred, hát látja, hogy virrad, de lovai sehol sincsenek. +<span class="pagenum"><a name="Page_17" id= +"Page_17">-17-</a></span> Mit tegyen? Eszébe jut a kis sip, melyet +a hal adott; megfujja, hát mindjárt ott terem a kis hal. Na, mi +bajod van? kérdé a hal! Hát bizony a lovam veszett el. Na, ne +busulj semmit, jer velem. Mentek hát, mendegéltek, vezette a hal a +királyfit egy tóhoz. A tó szélén uszott három arany hal. Azt mondja +a kis hal: na, az a te lovad, hanem csapd hozzá a kantárt, aztán +ülj fel rá. Ő is hozzávágta a kantárt, felült rá, hazament. Itthon +vagy fiam? mond neki a vén asszony. Itthon bizony öreg anyám. Akkor +kiment a vén asszony az istálóba, elővette a vasvillát, jól +meghányta lovait; beste lélek kurvanyátok, mondá nekik, tán +szerelmesek vagytok kocsisotokba. Jaj, anyám, többet tud az, mint +kend, mondának lovai. – Más estve megint kiküldte a fiutól a +lovakat s ekkor már béklyóba tette a királyfi, s lefeküdt. Reggel +fölébred, hát nincs a lova. Keresi mindenfelé, nem leli; egyszer +eszébe jut a kis sip, melyet a hangya adott, kiveszi a +tarisznyájából, megfujja; mindjárt ott terem a kis hangya, s kérdi: +na, mi bajod van? A lovam veszett el az éjszaka megint és nem +találom sehol sem. Na, megállj! megyünk egy partoldalra, találunk +ott egy hangyafészket, abból ki fog jőni három veres hangya, csapd +a fejéhez a kantárt, az a te lovad. Mentek, hát megtalálták a +hangyaturást, kijött belőle három veres hangya; ő is csak a fejéhez +vágta a kantárt, mindjárt lóvá válott és haza mene rajtok. Megint +mondja a vén asszony: itthon vagy fiam? Itthon biz, öreg anyám! +Akkor megint kimegy az istálóba, a lovakat jól elhányja, hogy csak +ugy tudnak elbujni. Jaj anyám, mondák azok, többet tud az, mint +kend. Más <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= +"Page_18">-18-</a></span> estve megint jól tartja álomlevessel a +királyfit, kiküldi tőle a lovakat, de előbb megmondá nekik, hogy +haza menjenek, majd elbujtatja ő őket. Kiviszi a fiu a lovakat, +lefekszik, elalszik. Reggel fölkél, hát nincs a ló sehol sem. +Keresi mindenfelé, nem leli; eszébe jut a kis sip, melyet a róka +adott, megfujja s mindjárt ott terem a róka. – Mi bajod, édes +királyfim? Jaj, hé! mond az, a lovam sehol sem lelem. Akkor mond a +róka: az igaz, hogy most szoros helyen van, tojásnak válott mind a +három, otthon a vénasszony fon egy széken, az alatt van egy +kosárban; hanem van a vén banyának egy arany kakasa meg egy arany +tyukja a kakasülőn; én fel fogok menni a padra, azokat fojtogatom, +mig a vén asszony felszalad, te addig menj be a szobába, csapd a +tojás fejéhez a kantárt, mindjárt lóvá válik. Mentek, mendegéltek, +egyszer elérték a vén asszony házát; a róka felment a ház padjára +és ugyan fojtogatta a tyukot meg a kakast. A vén asszony is +felszalad hirtelen a padra: höss te róka, kutyák egyék a véredet; +ez alatt a királyfi bement a házba, a tojáshoz vágta a kantárt, +mindjárt megvolt a lova, bevezette az istálóba. Megyen le a vén +asszony, nézi a tojást, hát csak a hült helyét leli. Megcsóválta +fejét. Másnap behivta a fiut, és mondta neki: na, fiam, kitöltötted +az esztendőt becsületesen, hanem már most mit kivánsz? Nem kivánok +én egyebet, hanem csak <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= +"Page_19">-19-</a></span> azt a gyenge csikót, melyet tegnap ellett +az egyik ló, meg a padon van egy tyukganajos nyereg, és egy kantár. +Ejh, mond a vén asszony, mit érsz azzal! inkább adok a mennyi pénzt +kivánsz. Nem, csak az kell nekem, mond a fiu. Utoljára is a vén +asszony kénytelen volt odaadni. Fölvette hát a csikót hátára a +királyfi, mert még menni sem birt, aztán a nyerget, kantárt, azzal +ment, mendegélt. Egyszer egy helyen elestveledik, azt mondja neki a +csikó: ereszsz haza, édes gazdám, szopni, holnap reggel +visszajövök. Ekkor a csikó haza ment szopni, ő lefeküdt; reggel a +csikó, mikor visszajött, megrugta talpát s mondá: no, édes gazdám, +menjünk. Mentek, mendegéltek, egyszer megint elestveledtek; azt +mondja a kis csikó: édes gazdám, ereszsz haza még egyszer szopni, +holnap visszajövök. Ő haza eresztette a kis csikót, maga lefeküdt. +Reggel megrugja a királyfi talpát a kis csikó s mondja: no, +menjünk. Ekkor megint venné hátára a kis csikót a királyfi, hanem +az igy szólott: na, édes gazdám, eddig te hoztál engem, már most én +viszlek téged. Azzal megnyergelé a királyfi, ráült, mentek mint a +szél, mig elértek a kuthoz, melynél találkozott elsőben feleségével +a királyfi. Itt megitatta kis lovát, maga is ivott a királyfi, s +ezalatt megint odament a felesége vizért az aranyos korsóval. +Ekkor: no, feleségem, itt a ló, a melyért szolgáltam, hanem ülj fel +rá, én is felülök, aztán menjünk. Mikor felültek, azt kérdi a ló: +hogy menjek, mint a szél vagy mint a gondolat? A mint akarod, mondá +a királyfi. Mentek hát; egyszer otthon a fehér vitéz lova rug, vág; +kimegyen a fehér vitéz; mi bajod? kutyák, ebek nyalják fel a +véredet. <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= +"Page_20">-20-</a></span> Viszik a szép asszonyt, mond amaz, egy +csikólovon. Akkor mindjárt felugrott a fehér vitéz lovára, mentek +mint a gondolat; már majd utolérték a királyfiékat, s monda lovának +a fehér vitéz: nyerits csak annak a lónak, hogy várjon meg. Nyerit +a ló, de a csikó azt nyeríti vissza: megvárlak, ha magad jösz. +Akkor a ló is felhányta a farát; neki iramodott, ugy levetette a +fehér vitézt, hogy mindjárt széjjelmállott; a kis csikó pedig +megvárta. A királyfi a fehér vitéz lovára ült, felesége a csikón +maradt, s ugy mentek haza. Annak örömére, hogy megtalálta és haza +vitte feleségét a királyfi, nagy lakomát csapott; már ekkor az öreg +király is meghalt, ő maga maradt feleségével a királyságban, s most +is élnek, ha meg nem haltak.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im06.png" alt="" /></div> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT03" id="CHAPT03"></a>3. A fekete kisasszony.</h2> +<p>Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király; volt annak +tizenkét fia; jártak ők vadászni és minden nap találkoztak egy öreg +ősz emberrel, a ki őket világot látni küldte, mondván nekik, hogy ő +küldve van hozzájok, hogy menjenek utazni, s lássanak világot. +Mondják otthon a királynak, hogy ők mennek utazni; a király nem +engedte.</p> +<p>A vadászaton ismét találkoznak az öreg ősz emberrel, s azt +mondja nekik, hogy menjenek világot látni, mert majd rosz lesz +belőle, ha nem mennek, mivel ő küldve <span class= +"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> van +hozzájok. Ekkor a tizenkét királyfi neki készült s utnak indult. +Elestveledtek egy erdőben; ott találtak egy kastélyt, abba mentek +szállásra, melyben volt tizenkét szoba, s tizenkét emberre teritve +asztal; tizenkét lónak hely. A lovakat bekötötték, magok bementek a +kastélyba, vacsoráltak, annakutána kiki a maga szobájában a már +készen megvetett ágyba lefeküdt. A lovak is rendesen szénát, +abrakot ettek, s ittak. Éjszaka a kastély előtt a legnagyobb +királyfi neve hallatszott, e szókkal: fiam, jere ki. A királyfi +kimegy s a kastély előtt a fekete kisasszony volt s mondá neki: mi +tizenketten vagyunk testvérek, s el vagyunk átkozva; addig fel nem +szabadulunk, mig tizenkét királyfi itt, ebben a kastélyban hét +évig, hét hónapig, hét hétig és hét nap, hét óráig itt nem mulat; +addig soha nem megy mulatságba, nem házasodik, szóval, ebből a +kastélyból soha ki nem megyen; itt magoknak, lovaiknak étele, itala +meglesz uri módon.</p> +<p>Ezután a kisasszony eltünt. A legnagyobb királyfi bemegy, s a +többi testvéreinek mondja, hogy mit mondott neki a fekete +kisasszony. Reggel fölkelnek; a tizenegy testvér elindul a +kastélyból, hogy ők ott nem lesznek, nem kénytelenek ott +remetéskedni annyi ideig; csak a legidősb maradt maga; de mielőtt +az erdőből kiérnének, tizenegy farkas eleikbe állott, nem +bocsátotta őket s vissza kellett menniök a kastélyba. Már ekkor se +maguknak, se lovuknak nem volt eleségök, mivel a törvényt +megszegték; a legnagyobb a maga ételéből adott a többinek. Más +reggel ismét felkészültek, hogy ott hagyják a kastélyt, de mihelyt +lóra ültek <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= +"Page_22">-22-</a></span> a kastély előtt, azonnal kővé változtak, +a tizenegy istáló pedig összeomlott. Igy a legnagyobb csak maga +maradt, neki s lovának minden nap kijárt az eleség. A fekete +kisasszony naponként járt őt meglátogatni.</p> +<p>Már a kitüzött idő közel van, s egyszer hozzá megyen a fekete +kisasszony. No, János, mond neki, az éjjel ide fognak jőni hozzád +az ördögök tizenegy testvéred képiben; beszélnek hozzád, játszanak, +hivnak magukkal haza, hogy ne légy itt, de te ne szólj semmit. +Azután ez nem használ, elkezdenek ütni, verni, kinozni, ne szólj +semmit. Egyszer előjőnek az ördögök, ott figuráznak, nevettetik, de +ő nem nevet; ütik, verik, ő nem szól. Reggel eljön a fekete +kisasszony. No, János, hogy mint vagy? Akkor megkente Jánost +kenőcscsel; még hétszerte szebb királyfi lett, mint azelőtt +volt.</p> +<p>Más este ismét elmegy hozzá a fekete kisasszony, ismét mondja +neki, hogy eljőnek az ördögök apád, anyád képiben; beszélnek +hozzád; te ne szólj; azután ismét kinoznak, fel is fognak +akasztani; mégse szólj; ugy lett. Este elmennek az ördögök, +beszélnek Jánoshoz, de ő nem szól; ütik, verik, a kastély elibe +kiviszik, felakasztják. Reggel a fekete kisasszony levette az +akasztófáról, megkente kenőcscsel, még hétszerte szebb királyfi +lett. – Jól viselted magad, mond a fekete kisasszony, már félig +mind a tizenketten fehérek vagyunk. Egy éjszaka van még hátra, ha +azt kiállod, egészen fehérek leszünk, meg fogsz szabaditni +bennünket. Jövő éjszaka ismét itt lesznek az ördögök, apád, +<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= +"Page_23">-23-</a></span> anyád, testvéreid, mindenféle rokonid +képiben; ütnek, vernek, kinoznak, ne szólj semmit; tüzes koporsóba +tesznek, porrá égetnek, mégse szólj. Eljőnek éjszaka az ördögök, +összekinozzák, vallatják, de csak egy szót sem tudnak belőle +kivenni; annakutána tüzes koporsóba fektetik, tüzelnek alatta, +szurkálják, mégsem szól; porrá égetik, kiviszik a port a kastély +elibe, a sárba tapossák. Reggel a fekete kisasszony eljött, +összeszedte a porát, megkente ismét azzal a kenőcscsel; hétszerte +szebb királyfi lett, mint azelőtt volt.</p> +<p>No, János, már egészen fehérek vagyunk, megszabadítottál +bennünket. Már most el fogunk menni az én városomba, fekete +városba, de még nekem sok rendezni valóm van; te előre fogsz +indulni, majd utolérlek aztán én. Majd ha mégy az uton, egy igen +szép lány fog hozzád szólani, játszani veled, nevettetni, te hozzá +se szólj, fordulj félre tőle. Azután fogsz találni igen gazdagon +terített asztalt, hozzá ne nyulj, rá se nézz. Elment János; a mint +megyen egy erdőben, egy gyönyörü szép leány megszólítja: hová mégy? +hol voltál? szállj le a lovadról, jere hozzám, itt lakom; ezer meg +ezer édesgető szavakkal unszolta, csakhogy meg tudná szólaltatni, +de János másfelé fordult. Azután egy teritett asztalt talált az ut +közepén, mihelyt megpillantotta, nem állhatta meg, hogy a rajta +levő buzakenyérből egy csipetnyit a szájába ne tett volna, mire az +ut közepén azonnal lováról lebukott s elaludt. Kis idő mulva megyen +arra üveg hintón a fekete kisasszony, látja hogy János a földön van +s fel nem lehet <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= +"Page_24">-24-</a></span> költeni; kardlapjára ezeket irá: ha +fölkelsz, eredj haza, ott a leomlott tizenegy istálóban van egy +vasszőg, a kardoddal vágd ketté, ugy indulj utánam. Majd a veres +tengernél találsz egy igen nagy embert, az fog a tengeren átvinni. +Mikor már általviszen, mondjad neki, hogy arany gyürüd a tengerbe +esett, vegye ki; s akkor majd ha keresi, rugd arczczal a tengerbe. +Annakutána találod a hármas üveghegyet, ott egy bakarasznyi ember +fog hozzád beszélni, de te ne szólj hozzá, s az akkor megkap, +minden lovastól együtt általhajit az üveghegyen, hogy a harmadiknak +az aljába esel, Feketeváros pedig épen ott van, ott fogsz engem +találni. Este a mint fölkel János, meglátja mindjárt, a mi a +kardjára irva van. Felül a lovára, megy az összeomlott istálóba. +Ott megkereste a vasszöget, s kardjával elvágta, utnak indult. +Mikor elért a veres tengerhez, az igen nagy ember általvitte. A +tulsó szélen mondja János: a gyürüm a tengerbe esett, vegye ki; +mikor keresi, bebuktatja a tengerbe. Ekkor az igen nagy ember ezt +mondja: jól jártál, te kutya, mert ha ezer lelked van is, meg +kellett volna halnod. A tengerszélén bement egy kis kunyhóba, ott +egy igen öreg asszony volt. Jó napot, öreg anyám! Isten hozott, te +kutya! válaszolt az öreg asszony, jól jártál, hogy anyádnak +fogadtál, mert ha ezer lelked van is, meg kellett volna halnod, +mivel megölted leányomat; t. i. mikor a vasszöget a leomlott falban +ketté vágta. Ismét utnak indul János, eléri a hármas üveghegyet, +ott egy bakarasznyi ember ugrál, tánczol, danol, szól Jánoshoz. Ő +rá sem ügyel. Ekkor mérgesen megkapja őt, minden lovastól áthajitja +az üveghegyen, épen <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= +"Page_25">-25-</a></span> Feketevárosba. Ott mindjárt megkereste a +fekete kisasszonyt, megtalálta tizenegy testvérével együtt, kik már +nem feketék, de fehérek voltak. Ezután összehivtak papot, hóhért, +vaskalapot, meg volt a nagy lakzi, még most is élnek, ha csak meg +nem haltak.</p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_26" id= +"Page_26">-26-</a></span></p> +<div class="figcenter"><img src="images/im07.png" alt="" /></div> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT04" id="CHAPT04"></a>4. Az elátkozott +királykisasszony.</h2> +<p>Volt egykor egy özvegy királyné és kiadta parancsolatban, hogy a +ki tiz lépést előre megy vagy hátra marad táborából, mindjárt agyon +lövessék. Egy zöld dragonyos nem állhatta tovább és mivelhogy igen +megszorult, tehát akármely büntetést fog is kapni, mégis hátra +maradt, és leszállott a lováról, és hetvenhét esztendeig ott +maradott ülve. Csakugyan az özvegy királyné, a ki táborával az +ellenségre ütött, meggyőzetett oly annyira, hogy még lakó városából +is kinyomatott. És volt a királynénak egy szép leánya, a királyné +tehát mind a herczegasszonyt az ő királyi palotájával együtt +elátkozta, hogy senki hozzá ne jusson, ha csak három nagy próbán +keresztül nem megy. A szegény dragonyos hetvenhét esztendő után +észrevette magát és bement a királyi lakó városba, a mely el volt +átkozva, és bement egy traktirba, és kért magának egy meszely bort +és fizetett volna, és volt pénze, de az a pénz volt nála, melyet +még akkor kapott, mikor háboruba indultak, tehát már akkor nem volt +kellemetes; és a kocsmáros azt mondja: ez a pénz már nem jár az +országban, mert annak a királynénak a pénze, a ki ezek előtt +hetvenhét esztendővel elvesztette országát; és mondá a kocsmáros, +hogy a princzeszné el vagyon átkozva, a rezidencziával együtt és +mondotta a zöld dragonyosnak, hogy te próbált ember vagy, mert +elbeszélette neki, hogy és mint járt; tehát próbáljon szerencsét, +hogy ha megszabadithatná. A dragonyos rászánta magát és elment a +palotába; és a mint <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= +"Page_27">-27-</a></span> egy szobából a másikba járkálna, itten jő +eleibe az elátkozott kisasszony fekete medvebőrben, és megszólitja, +hogy mit keresne; nem tudja-e a parancsolatot, hogy a ki a tábortól +hátramarad, legkeményebben megbüntettessék. A dragonyos feleli, +hogy eltévelyedett. No tehát, felelé a princzeszné, maradj itten, +és ha kitöltesz három éjszakát: megszabaditasz engemet és meg fogod +kapni a királyságot és személyemet. Reá állott a dragonyos; a +princzeszné eltünt. Itten mindjárt mindenféle ételek teremnek az +asztalon, a nélkül, hogy a konyhában tüzet találna, vagy a ki azt +behordja, látná. Minden, a mit csak gondolt, hogy ez jó volna, +kedvére megtermett; igy töltötte el a napot. Jön az estveli idő; +ehol jön a princzeszné, hoz magával gyertyát, egy könyvet és egy +fekete kezkenőt, és eleibe teszi mondván: csak arra kérlek, hogy +meg ne ijedj, ne félj semmit, hanem gyujtsd meg ezt a gyertyát és +itten van a könyv: olvasd; akárki jön be hozzád, reá ne nézz, se ne +szólj. Elmegy a királykisasszony, maga marad a dragonyos, +meggyujtja a gyertyát, eleibe veszi a könyvet és olvassa. Eljön +tizenegy óra; itten összejőnek mindenfélék szebbnél szebben +felöltözve, de ő reájok sem tekintett. Eleget kérdezték, hogy mit +keres itt; de ő nem szólott; mit szólitgatod, mond az egyik, hanem +kapd fel hajitsd nekem. És igy egyik a másikának hajigálta; üti a +tizenkét órát, elmentek mindnyájan, csak maga maradt a dragonyos, +de már ő magával jótehetlen volt. Jön reggel a királykisasszony +tiszta vörös ruhában, megkenegeti, mindjárt nem lett semmi baja. +Ismét mondja a királykisasszony: már egy éjszakát szerencsésen +eltöltöttél, még két éjszakát állj <span class="pagenum"><a name= +"Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> ki; akármit fognak veled +tenni, ne félj semmit; megjön ismét a te egészséged. A kisasszony +eltávozott, neki, ugymint a dragonyosnak kivánsága szerint volt +minden enni, inni valója; sétált egyik szobából másikba, igy +töltötte az egész napot. Jön ismét a második éjjel, eljön megint a +princzeszné, hoz magával ismét gyertyát, könyvet és egy vörös +kendőt, és letette a dragonyos eleibe, és mondá hasonlóképen, mint +tegnap: gyujtaná meg a gyertyát, olvasná a könyvet, és akárki jön, +akármit kérdez, semmit ne felelne, hanem csak a könyvet olvasgatná. +Föltette magában a dragonyos, hogy akármi történik vele, már ő csak +kiállja még azt a két éjszakát. Üti a tizenegy órát, nagy lármával +jőnek a palotába, hogy még a palota is rázkódott. Itten legelőször +is, mihelyt bejöttek, azt mondják: no, nézzétek, megint itten +vagyon a dragonyos. Eleget kérdezgették, hogy mit akar; de ő csak +folyvást olvasgatott, megunták mindig szólitgatni, kapják: +kirántják az asztal megül és szijat szabnak a hátából. Mikor a +negyediket szabnák, kezdi ütni a tizenkét órát és ugy hagyják. A +dragonyos már föl sem kelhetett a fájdalom miatt, hanem abban a +helyben, a hol kinozták, ottan maradott reggelig. Eljön megint a +királykisasszony kékes ruhában, megölelvén a dragonyost, +megkenegeti és ismét jobban lett. Kéri megint a királykisasszony, +hogy ezt az éjszakát még töltené el, azután minden jó állapotban +fog lenni. Fogadta a dragonyos, ezek után magára hagyta a +királykisasszony, igy tehát csak evéssel, ivással, gondolkozással +töltötte a napot. Beestveledik ujra; jön a princzeszné; ismét hoz +magával gyertyát, könyvet és egy kék kezkenőt, mondván, hogy +<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= +"Page_29">-29-</a></span> mostan is ugy cselekednék, mint már két +éjszakán, hogy gyujtaná meg a gyertyát és olvasná a könyvet és +senkihez ne szólana s nézne. Mondá a dragonyos, hogy ő mindeneket +meg fog tenni; evvel ott hagyta a princzeszné. Ismét érkezett +tizenegy óra; még nagyobb zörgés támadott a palotában, de a +dragonyos arra semmit se ügyelt. Bejőnek a szobába, a hol ő volt, +ottan dombéroznak és mondják, hogy menne ki, mivel itt semmi +keresete. A dragonyos ezt csak elhallgatta, akármit kérdeztek, ő +nem felelt; ekkor mondják: fogjuk meg! nagy ur akar ez itt lenni. +Kapják tehát őtet, viszik a konyhába, a hol iszonyu tüz égett és a +nyárs készen. Itten kapják őt, mindjárt nyársra huzzák; és sütik, +forgatják már őt a nyárson, mikor üti a tizenkét órát: mindjárt +elszéledtek; hanem a princzeszné, a ki megszabadult az átoktól, +leszaladt azonnal, megszabaditóját levette a tűzről és a nyársról; +már a dragonyos csak hogy meg nem volt halva; de a princzeszné +megkenegette, a mely után jobban is lett, de mégis betegágyban +feküdt három nap, azután már nem volt semmi baja. Már ők ugy +vannak, mint házasok, csakhogy meg nem voltak esketve; igy töltenek +egy hetet egymással, s mond a princzeszné: kedves férjem! minthogy +én is rég nem voltam a templomban, menjünk el itten s itten levő +városba. Felele a dragonyos: nem bánom, kedves társam. Elmentek +tehát a templomba, és beszállottak egy nagy vendégfogadóba; ott +pedig volt egy ördöngös vén kocsmárosné, a ki irigylette a +dragonyosnak ezen nagy szerencsét, a ki már mint király volt azóta, +mióta kiszabaditotta átok alól a princzesznét, <span class= +"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> és azt +mondotta a dragonyos inasának: jöjj ide te fiu, és fogjad ezt az +aranyat, melyért nem kivánok egyebet, hanem hogy ezt a tűt tüznéd +az urad ruhájába. Gondolván az inas, hogy ez által semmi nagy kárt +nem okozhat, megigérte, és meg is cselekedte. Más napra kelvén az +idő, felöltözött mind a dragonyosból lett király, mind a +princzeszné; minekelőtte elindultak volna, mondá a princzeszné: no, +szivem, vigyázz hogy el ne aludjál, mert ha elalszol, nálam nélkül +fogsz élni. Mennek ők a templomba, s bemenvén, leültek egymás +mellé. A dragonyosból lett király mindjárt elszunyadott, mihelyt +kezdődött az ájtatosság, pedig eleget rángatta a princzeszné, de +mind haszontalan volt. Vége lett az ájtatosságnak, kimenvén a +templomból, mond a princzeszné: mondottam, hogy el ne aludjál, mert +nálam nélkül fogsz maradni; még kétszer megyünk a templomba, +vigyázz, hogy el ne aludjál, mert ha elalszol, tudd meg, hogy nálam +nélkül fogsz maradni. A király örömest aludt volna egész nap és +egész éjjel is, csakhogy a templomban ébren lehetne, de akkor nem +jött rá az álom. Második nap következett, elmennek megint a +templomba és mihelyest beültek a székbe, mindjárt szundikált, +eleget rángatta a princzeszné, de hiába volt. Vége lett az +ájtatosságnak, kijönnek, mondja a princzeszné nagy szomoruan: már +látom, hogy nálam nélkül kell maradnod, mert meg nem tudod magad az +álomtól tartani. A király oly nagyon szivére vette, hogy könyezett, +hogy sok szenvedései után sem lehet a princzesznével boldog. Mondá +a princzeszné: még egy nap van hátra; <span class= +"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> azaz még +egy próba, mert még egyszer elmegyünk a templomba, de ha akkor is +elaluszol, mint már kétszer, többé soha sem fogsz látni. Eleget +sohajtozott a király; nem tudhatta, hogy mi lelte őt, hogy mindig +álmos, mikor a templomban kelletik lennie. Elmennek ők még +harmadszor is; a király eleget erőteté magát; mind hasztalan volt, +mert mihelyest a székbe beültek, oly mélyen elaludt, hogy még akkor +is alig tudták felkölteni, mikor vége lett az ájtatosságnak. Evvel +kijöttek a templomból; itten a princzeszné sirva nyakába ugrik a +királynak, mint az átok alól kiszabaditójának és sir keservesen, +mondván: nincsen már többé veled maradásom; s megölelvén, eltünt a +princzeszné. Könyek csordultak ki a király szeméből, látván +szemlátomást, hogy veszti el az ő kedvesét, kiért annyit +szenvedett! Haza megy inasával a kocsmába, és szobájában keservesen +sir. Az inas nem gondolta, hogy mind ezt a tűvel ő okozta légyen; a +vén boszorkány pedig magában fölötte örült. Már most mi tevő legyen +a király? Haza felé indult, ugymint a királyi lakó városba, s itten +elbeszélé az egész történt dolognak mivoltát. Országnagyai igen +sajnálták, eleget vigasztalták, de mind haszontalanul; legtöbb +idejét mindig magányosan töltötte, és mikor sétálni ment, azon +fiatal inasát vitte, ki a gombostűt a király köntösébe tüzte, kit a +király legjobban kedvelt. Kimegy tehát egykor napközben a király a +városon kivül levő erdőbe sétálni az inassal, szomorkodva mindig. +És volt abban az erdőben egy nagy vendégfogadó, mivel országut ment +rajta keresztül, s bevetődött oda a király. Épen három diák vala +<span class="pagenum"><a name="Page_32" id= +"Page_32">-32-</a></span> ott; ezek ismerték a királyt és látván, +hogy nagyon bus, annyi bátorságot vettek maguknak, hogy +megkérdezék: fölséges király! mi lehet oka ezen nagy bánatjának? +Feleli a király: kedves fiaim, ha megmondom is, hát rajta nem +segithettek. Hátha segitünk, csak beszélje el fölséged. Elbeszéli +tehát a király, hogy miképen szabaditotta meg a princzesznét az +átok alól, és hogyan járt a templomban, hogy aludt el és ő annak +okát nem tudhatja. Eleget intette őt a princzeszné, hogyha +elaluszik, tehát el fogja őt veszteni. Ekkor ujra könyezett a +király, és mondják erre a diákok: fölséges királynak a ruhájában +van egy gombostű, az okozta, hogy elaludt. Ekkor odamegy a diákok +közül egy, és kihuzza és eldobja; hanem fölséges király, ezt annak +a vén kocsmárosnénak tulajdonithatja, a ki abban a kocsmában van, +hol fölséged volt a princzesznével szállva; hanem fölséged ha +akarja még idővel a princzesznét megtalálni és magáévá tenni, tehát +fogadja tanácsunkat; tudniillik mostan mindjárt hozasson magának +akárhonnan egy oly fekete lovat, a kiben egy szál fehér szőr sem +találkozik, és csináltasson egy arany golyóbist, mert azt a vén +asszonyt mással meg nem lehet ölni, hanem arany golyóbissal, és mig +az a vén kocsmárosné él, addig fölséged boldog és dolgaiban +szerencsés nem lehet. Jól figyelmezett a király az ő +tanácsadásokra, a mint tovább igy folytatták: mikor meglesz a +tiszta fekete paripa, fekete szerszámmal, és hasonlóképen +fölségednek tiszta fekete öltözete és az arany golyóbis, töltse +ezen golyóbist fölséged egy pisztolyba és menjen el abba a +vendégfogadóba, ahoz a vén kocsmárosnéhoz; ő majd szivességet +mutat, hanem fölséged <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= +"Page_33">-33-</a></span> csak tekintsen be a szobába és a lovát +meg se kösse, és mikor kijön fölséged a szobából, a vén asszony ki +fogja kisérni; mihelyest kilép fölséged után a vén asszony, a lovat +készen tartván, forduljon vissza és lőjön bele, és kapjon lóra és +hagyja rá a meddig meg nem áll magától, mindaddig hátra ne nézzen. +Ezt végbevitte a király. Meghozatta a lovat és elment a +kocsmárosnéhoz, bemenvén a szobába, csak hamar megfordul, a +kocsmárosné utána kimegy, ekkor a király csak kikapja pisztolyát, +belé lőtt, akkor felült a lovára, a lovat eresztette kedve szerint, +a ló fél óra alatt vitte egész a tengerig és ottan egy kunyhó előtt +megállapodott. Lakott pedig ottan a félvilág csősze. Itten beköszön +a király, mondja: jó estvét, öreg apám! felele az öreg: jó estvét, +fiam! szállj le lovadról és jőj be. Ekkor fogadván az öreg szavát, +bement a kunyhóba; a mie volt az öregnek, szolgált vele. Itten már +most kérdi az öreg, hogy ki legyen és hova igyekeznék. Elbeszéli a +király, hogy ő mint járt, mikor dragonyos volt és hogyan +szabaditotta meg a princzesznét és hogy, miképen vesztette el egy +vén asszony végett; utoljára kérdezi az öreget, hogy tudna-e +valamit mondani róla. Kedves fiam, felelt az öreg, én nem tudok +semmit felőle, mert ebben a határban, a hol én csősz vagyok, sehol +nincsen, pedig én napjában gyakorta egy fertály óra alatt bejárom, +hanem a tengereken <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= +"Page_34">-34-</a></span> tul, más feliben az öcsém csősz, ottan +bizonyosan meg fogod találni, mert ottan vagyon egy öreg király, a +kinek semmi gyermekei nincsenek, tehát nála szoktak tartózkodni +olyan szerencsétlen személyek és férfiak, tehát javaslom, menj a +tenger partjára, ottan fognak lenni szebbnél szebb csónakok, de te +egyikbe se ülj belé, mert ha belé ülsz, tehát végedre fognak járni, +hanem menj mind addig, mig csak egy rosz csónakra nem találsz, a +mely félig vagyon vizzel; ülj bátran belé, s az téged minden +sérelem nélkül át fog vinni.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im08.png" alt="" /></div> +<p>Mostan már elbucsuzik a király, megköszönvén az öregnek jó +tanácsadását. Megy a tenger partján, hiják mindenütt abba a szép +csónakokba, de ő megfogadta szavát az öregnek, ment mindaddig, mig +csak azon roskadt hajóra nem talált; belé is ült bátran és +általment nagy hamarsággal a tenger másik partjára. A tenger +partjától egy keveset távol kunyhó vala, oda ment, beköszönt, +monda: jó napot, öreg apám! Isten hozott, édes fiam! jól tudom, mi +járatban vagy: a mátkádat keresed. Az igaz, hogy az én határomban +vagyon, az üveg hegyen levő várban. A király, fiam, őtet férjhez +akarta már adni, de azt mondotta, hogy mivel őt három próba által +mentették meg az átoktól, tehát három próba által megyen végbe az +én férjhez menetelem. A király reá állott és a princzeszné +kérezkedett az üveg hegyen levő várba, hogy a ki oda felugrat és +azon három ajándékot, melyet ő kirendel, három próbatétel által +magáévá teszi, az fog lenni az ő férje; és már édes fiam, sokan +próbálták, sok királyok, herczegek, mivel az ő szépsége különös, +tehát mindenek szivébe tünik és nem tudják a módját, <span class= +"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> hogy +lehetne oda felugratni, az ajándékot megnyerni, a princzesznét +magokévá tenni. Mostan, kedves fiam, van-e pénzed? Bizon nekem +nincsen, öreg apám. No ha nincsen, van nekem elég, és szedj +magadnak aranyat elegendőt, és menj be a városba, mostan áll a +vásár és nézz magadnak olyan lovat, melyben semmi fehér ne +találtassék, és csináltass egészen fekete ruhát, a lovadra fekete +szerszámot és üttess rá arany patkót gyémánt szögekkel. Ha már ezek +készen lesznek, jőj hozzám, hogy megláthassam. Utána látott a +király, hogy ezeket mentül hamarább megszerezhesse, meg is +szerzette és kiméne az öregnek kunyhójához és monda: no, öreg apám, +jól vagyon? Igen jól, fiam; csak menj most az üveg hegy alá, és már +ott sok mindenféle nagy urak fia igyekszik felugratni, de nincs +annyi eszök, hogy lovukra arany patkót üttetnének gyémánt +szögekkel; hanem ha oda érsz, várakozz, mig rád nem kerül az +ugratás és tudd meg, hogy lovad minden bizonynyal felugrik s első +ajándék lesz egy aranynyal csudálatosan kivarrott kezkenő; második +próbára egy arany alma, a harmadik próbára a princzesznének a +gyürüje. Ezek után elmegy a király, és látja, mily számosan vannak, +mindenik próbál és minden haszon nélkül. Már ő rajta vagyon a sor, +s ő olyan könnyen felugrat, hogy még a hegy tetejétől száz ölnyire +vagyon lovának a körme. Megismerte mindjárt a princzeszné, örömmel +szoritotta szivéhez. Megkapván a kezkenőt, leugrott, s a +jelenlevőkön tul messzire jött le a lova; pedig a királytól erős +parancsolat volt, hogy a ki fog nyerni az ajándékból, személyesen +jelenjék meg nála, ő meg nem ment a királyhoz, <span class= +"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> hanem +egyenesen az öreg kunyhójához. A mint megérkezett, mindjárt +kérdezte az öreg: no fiam, megtetted az első próbát szerencsésen? +Feleli a király: meg, öreg apám. De már holnapután, fiam, ne menj +ebben a ruhában, mert rád ismernek, hanem csak menj be a városba, +és végy tiszta sárga ruhát, sárga lovat, mint a ruha, és a lóra +tiszta sárga szerszámot. Megint megszerzé, a mit az öreg mondott és +mikor minden készen volt, elment az öreg embernek bemutatni. Az +öreg ember mind jónak találta. Hanem mostan, ha oda érsz, ne várd, +mig rád fog kerülni a sor, hanem csak ugrass fel, de lovadon rajta +legyen az arany patkó gyémánt szögekkel.</p> +<p>Elmegy tehát a király; az ottan uralkodó király pedig neheztelt, +hogy be nem jelentette magát, a ki elkapta az aranynyal kivarrott +kezkenőt; tehát fél armádiát állitott fel a vár körül, hogy őt +megkaphassák. Mikor oda ér a király sárga lovon, sárga ruhában, nem +várt senkire, hanem felugratott és elkapta az arany almát; evvel +megcsókolván a princzesznét, keresztülszökött lova az armádián és +elszalasztották. Haszontalan okoskodott a vén király. Elmenvén az +öreghez, mindjárt kérdezte tőle: no fiam, majd megkaptak ugy-e? +Majd ám, öreg apám. De most már egész másképen kell cselekednünk. +Menj el a városba és végy tiszta fehér paripát, arra fehér +szerszámot és magadnak tiszta fehér öltözetet, a lóra pedig üttess +arany patkót gyémánt szögekkel.</p> +<p>Addig ki sem jött a városból, mig mindezek készen nem voltak. +Mikor minden megvolt, felült a lóra, elment <span class= +"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> magát +bemutatni. Az öreg megnézte és: jól van, fiam, csak vigyázz, hogy +meg ne fogjanak. Ekkor elindult a király, oda ért, nem várakozott a +sorra, hanem neki ereszti lovát és felugratott, megkapta az arany +gyürüt és akkor is megcsókolván a princzesznét, leszöktetett +lovával, hanem azt gondolta, hogy most is csak annyira való +katonaság volna a vár körül, pedig két annyit parancsolt a király; +igy tehát az ő lova a katonaság közepibe ugrott le. Ezt látván a +király, ki akar szöktetni, s a <span class="pagenum"><a name= +"Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> mint ugrat, lovának ikrájába +szurta panganétját egy katona, és megösmerték, hogy sebet kapott, +mert a mint fölöttök ment a ló, csepegett a vére.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im09.png" alt="" /></div> +<p>Megérkezik az öreghez. Meg nem kaptak ugy-e, de megsebesitettek. +Igaz, öreg apám. No fiam, jere, és hadd kössem be sebedet, és +nyugodd ki magadat. Az öreg király pedig igen mérgelődött, hogy nem +tudhatta, ki nyerte legyen az ajándékokat el, és hogy kié fog lenni +a királykisasszony. Az öreg csősz: no, fiam, tudod-e most mit kell +neked cselekedni? Nem tudom, öreg apám. No, fiam, mostan vedd fel +ezt a szegényruhát, mivel már nincs az üveg hegyen levő várban a +princzeszné, hanem a városban levő királyi palotában. Menj oda +ebben a ruhában szolgálatot keresni; megfogadnak téged mindjárt +kuktának; a sebedet kösd be; mikor gondolod, hogy már vaksolja a +princzeszné, hogy te lennél és fog tégedet alattomban nézni, +kötögesd sebedet azzal a kezkenővel, melyet első ugratáskor +nyertél, a gyürüt pedig vesd abba a findzsába, melyben viszik neki +a kávét, és mikor inni fogja, tehát szájára fog jőni. Elmegy a +király, szolgálatot kér az udvarnál, megfogadják kuktának. Most +csak az volt fő gondja, mikor lenne alkalmatossága a gyürüt a +kávéba vetni. Más nap reggel mindjárt volt hozzá szerencséje, mert +a szakácsnak sietős dolga volt, mikor kitöltögette a kávét, s nem +volt mikor megmutogatni az inasnak, hogy melyik a princzeszné +kávéja, hanem megparancsolá a kuktának, hogy mutatná meg. Ő tehát +élt az alkalmatossággal és beléveti a gyürüt a kávéba. Beviszik a +princzesznének, a mint kevergeti, hallja, hogy csörög a +<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= +"Page_39">-39-</a></span> kanala; nézi, mi lehetne benne, látja, +hogy a gyürü, melyet a harmadik próbatételkor adott. Hivatja +mindjárt az inast, hogy micsoda idegen volna itt az udvarnál. Nincs +más, mint az a kukta, a kit tegnap fogadtunk. No, menj mondjad, +hogy jőjön hozzám mindjárt. Fölséges princzeszné, még nem kész a +ruhája, a melyben pedig ide jött, nem igen lehet benne ide +bocsátani. No, csak te mondjad neki. Meg is mondotta az inas, de ő, +mint kukta, azt felelte, hogy „neki annyi ide, mint nekem oda.“ Ezt +megmondá az inas; s a király, ki mint kukta volt a konyha körül, +észrevette, hogy a princzeszné bement a konyhára szolgáló szobába. +Tehát mindjárt oldozza sebét és kötözgeti azzal az aranynyal +kivarrott kendővel. Ezt mindjárt megösmerte a princzeszné, hogy ő +lenne, ki őt az átok alól kiszabaditotta és a ki az ő három kivánt +próbáját megtette. Nem szólott ő semmit, hanem bement a királyhoz +és előbeszélette, hogy ő az, ki őt az átok alól kiszabaditotta és a +három próbát is megtette, tehát érdemes, hogy férje legyen. Itten a +király parancsolta mindjárt az udvari papot, és felhivatván a +királyt, összeesküdtette őket.</p> +<p>Élnek már most ők néhány hónapig együtt, s mondja egykor ebédnél +az öreg király: vedd kezedhez az ország kormányzását, én már öreg +vagyok, ohajtom a nyugodalmat. Feleli a dragonyosból lett király: +jóllehet én már sokat próbáltam, de még esztendeig elmegyek +próbálni valamerre. Eleget marasztalta felesége és az öreg király, +de hasztalan volt kéréseik. Elbucsuzott mindkettejétől, megy ő már +mendegél s beszáll egy vendégfogadóba, kér magának enni, inni. A +kocsmáros <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= +"Page_40">-40-</a></span> parancsolja mindjárt: Ignácz, hordj +ebédet ennek az urnak. Feleli: mindjárt. Hordja ő az ételt, és nem +látja a király, s kérdi a kocsmárostól: ki lenne az, a ki az ételt +hordja. Mondja, hogy az inasa. Kérdi a király: mennyiért adná neki? +Feleli: háromszáz aranyért. Mindjárt lefizette a király, és +fölkelvén az ebédtől mondja: Ignácz, gyere, menjünk! Ő tehát megy +és beszélgetnek együtt, s beestveledvén, találnak egy helyet, hol +sok furmányosok kifogtak; itten mondja a király nekik: jó estvét! +elfogadták és egyszersmind kérdi: megengedik-e neki, hogy itt velök +meghálhasson. Miért ne? felelték. Itten mindjárt parancsol a +király: hordj fát, Ignácz! rakj tüzet. A kereskedők és furmányosok +senkit se láttak, hogy hordaná a fát és tüzet csinálna. Itten +mondja egy: király, ez helyes szolga; hanem cseréljünk! mondja a +kereskedő, nekem van egy tarisznyám, melyből, ha mondom, annyi +katonaság masirozik ki, a meddig azt nem mondom, hogy elég. Itten +megteszik a próbát; kinyitja a tarisznya száját és mondja: mars +kifelé! Jön kifelé a sok katonaság, lovasság, gyalogság, mig csak +nem mondotta, hogy elég. Ezután ismét parancsolja: mars befelé! és +mind bemasiroztak. Ez megtetszett a királynak; tehát cseréltek; de +mikor elváltak egymástól, a kereskedő nem mondotta: Ignácz, maradj +nálam. Tehát mikor megy a király haza felé tarisznyájával, +megéhezvén, monda: Ignácz, ha most itt volnál, be megenném, ha +hoznál valamit. Hiszen itt vagyok. Hát nem mentél el a +kereskedővel? Hiszen nem mondotta, hogy maradjak nála, én biz +eljöttem. <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= +"Page_41">-41-</a></span></p> +<p>Elérkeznek a királyi város alá, ő is kinyitja a tarisznyát, +mondja: mars kifelé! Itten bandával jőnek ki lovasság és gyalogság. +Ekkor mondja Ignácznak: menj el a királyhoz és mondjad, hogy jőne +ki és nézné meg katonáimat. Elmegy Ignácz a királyhoz, bemegy a +szobába és mondja: Fölséges király, a fiatal király hivatja, hogy +jőne ki megnézni az ő katonáit, kik a városon kivül vannak. Nem +látta a király, hogy ki hivta őt, tehát azt mondta, hogy nem megy. +Feleli Ignácz: ha fölséged nem jő, tehát elviszem. Kapja, felfogja +az öreg királyt és vitte kifelé. Itten látták, hogy hozná az öreg +királyt, tehát mindenfelé szólott a banda. Az öreg király monda: +fiam, tudod, hogy az én országom nem oly nagy, mit fogunk csinálni +evvel a sok néppel, mivel tartjuk? Fölséges király, nem kell ennek +semmi; azért parancsolta: mars befelé! s mind bemasiroztak. +Csudálta az öreg király, hanem ezután bementek a városba, az öreg +királytól átvette az ország kormányzását és élt a feleségével +csendességben. <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= +"Page_42">-42-</a></span></p> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT05" id="CHAPT05"></a>5. A mosolygó alma.</h2> +<div class="figcenter"><img src="images/im10.png" alt="" /></div> +<p>Volt egyszer egy ifju király; egy estve igen erős almaszag +ütötte meg az orrát, s azt mondja az inasnak: ha nekem abból a +kellemetes szagu almából nem hozol, minden törvény nélkül +felakasztatlak. Az inas lóra ült és elment heted hét ország ellen, +mindenütt az almaszag után, végre elért ő ahoz a kerthez, a melyben +az a jószagu alma termett; megkötötte a lovát és beugrott a +sövényen. Alig szakitott le egy pár almát, egy bozontos vén ember +mindjárt megfogta, megkötözte. Az inas elmondta, hogy ő a királynak +akar vinni egy pár almát, és ha nem viszen, felakasztatja. A vén +ember azt mondja neki: jöjj be hozzám, van nekem egy vén feleségem, +előbb tanácsot kérek tőle, mi tevő legyek, adjak-e vagy ne. +Elindultak, de az inas nem ment be, hanem a pitvarban maradt, az +öreg bement és elbeszélte a történetet, de a felesége jól +összeszidta. Volt az öregnek három leánya; azt mondja a +legnagyobbik: miért nem adott neki apám egy pár almát, még ugy +lehet, hogy az a király engem elvehet; és ha elvenne, egy marok +kenderből szőnék olyan sátort, hogy az egész <span class= +"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> katonasága +elférne alatta. Azt mondja a középső: ha engem elvenne, egy szem +buzából sütnék annyi kalácsot, hogy az egész katonasága megérné +vele. Azt mondja a legkisebbik: ha engem elvenne, szülnék neki +olyan két aranyhaju gyermeket, hogy egyiknek üstökös csillag volna +a homlokán, a másiknak nap, és mindkettőnek karján arany perecz. Az +inas mind meghallotta és feljegyezte a pitvarban s elvitte magával. +Kijött az öreg ember, adott neki egy pár almát választva; az inas +lóra ült és utnak indult haza felé.</p> +<p>Mihelyt haza ért, általadta az almát a királynak, ki nem ette +meg, hanem csak beléharapott, és mindjárt nevetett; belé tette a +lajbi zsebbe, egyiket egyikbe, másikat másikba; azután kimentek +vadászni; a király nem állhatta a jó szagot, ismét beléharapott, de +elmosolyodott tőle. Az inas nem állhatta, s általadta a jegyzéket, +mit a szegény ember pitvarában feljegyzett. Mihelyt általadta, +nézte a király; egyszerre félbenhagyta a vadászatot, befogatott és +ment a szegény emberhez. Mikor oda ért, azt mondja a legnagyobbik +lánynak: igaz-e, hogy azt mondtad, hogy ha elvennélek, szőnél egy +marok kenderből olyan sátort, valamennyi katonám mind elférne +alatta! Azt mondja a leány: igenis igaz. Azt mondja ismét a +középsőnek: te mondtad-e: sütnél egy szem buzából annyi kalácsot, +hogy valamennyi katonám van, mind megérné vele! Azt mondja a leány: +igenis, én mondtam. Kérdezi a legutolsót: te mondtad-e, hogy ha +elvennélek, szülnél olyan két aranyhaju gyermeket, hogy egyiknek +üstökös csillag volna a homlokán, a másiknak nap, s mind a kettőnek +<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= +"Page_44">-44-</a></span> karján arany perecz? Azt mondja a leány: +igenis, én. Ekkor a király megölelte, és elvette feleségül, +megesküdtek, haza vitte a várba és csakhamar teherbe esett tőle; de +nem sokára háboruba kellett a királynak menni; elbucsuztak +egymástól, és elment.</p> +<p>Volt a király udvarában egy vén asszony, annak is volt egy +leánya és igen szerette volna a királyhoz adni. Mikor eljőtt a +szülés napja, a királynét elámitotta a vén asszony, hogy ő nálok a +padról szokta az anya leszülni gyermekét. Felvitték a királynét a +padra és leszült két aranyhaju gyermeket. A vén asszony alul levén, +megfojtotta a két gyermeket, s elásatta egyiket egyik kapufélfa +alá, másikat másik alá; a királyné alá pedig két kis kopófiut tett, +minthogy épen akkor kölykezett meg egy vén kopó; azután megirta a +királynak, hogy az ő felesége nem aranyhaju gyermeket szült, hanem +két kopót. A király haza ment és szidta, verte a feleségét, ő pedig +addig kérte az istent, mig meg nem hallgatta. Kiment egyszer a +kapuba és a hol az ő két fia el volt ásva, felfohászkodott és +mindjárt sóbálványnyá lett; a király elvette a vén asszony lányát, +és lett két kis gyermeke. Kinéz egyszer a király az ablakon, látja, +hogy az ő kapujában két arany körtefa vagyon; elbámul, de nem tudta +az okát megfejteni. Az öregasszony mihelyt meglátta, mindjárt +megtudta, hogy az aranyhaju gyermeken nőtt mind a kettő. A fa +annyira nevekedett, hogy még más országból is jártak nézni; s a vén +asszony nem maradhatott, mindig azon törte fejét, hogy vágathatná +ki a királylyal a két körtefát. Azért leányát reávette, hogy tegye +magát beteggé és mondja a királynak: <span class="pagenum"><a name= +"Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> csak ugy fog meggyógyulni, +ha az arany körtefa nyoszolyából csinált ágyba fekszik. Bemegyen a +király, látja, hogy a felesége holtbeteg; kérdezi, mi baja, de még +csak nem is eszmél; a király csak nézte, egyszer felrándul nagyot +jajdulva, azt mondja a királynak: azt álmodtam lelkem, hogy ha az +arany körtefát levágatnád, és belőle nekem nyoszolyát csináltatnál, +ha abba fekhetném, talán meggyógyulnék. Azt mondja a király: nem te +érted, de még az egész világ asszonyáért sem vágatom ki az arany +körtefát, mert én abban igen gyönyörködöm. Elment a király más nap +vadászni, mihelyt kiment az udvarból, a vén asszony mindjárt +kivágatta az egyik arany körtefát, s megcsináltatta nyoszolyának s +a leányát belé fektette. A király nagyon szomorkodott, +szomoruságában a másikat is kivágatta és megcsináltatta +nyoszolyának a maga számára. Lefeküdtek estve, s aludtak csendesen +hajnalig. Egyszer megszólal az a nyoszolya, a melyiken a királyné +feküdt, s azt mondja a másiknak: nehéz-e neked, testvérem? Azt +feleli a másik: nekem nem nehéz, csak olyan, mint ha most lennék a +világra ujonnan; mert az apja feküdt a nyoszolyában. Kérdezi ő is a +másiktól: nehéz-e neked? azt mondja, a melyiken a királyné feküdt: +nekem oly nehéz, hogy ha még egy óráig rajtam fekszik annak a +gyilkosnak a lánya, meg kell halnom.</p> +<p>A vén asszony nem aludt, mind kihallgatta, mit beszéltek. +Mihelyt elment a király vadászni, mindjárt összevágatta, tüzre +hányatta; a tüzön igen pattogott; egy tüzes szén lepattant a földre +és egy vén kecske <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= +"Page_46">-46-</a></span> felkapta s megvemhesedett tőle. Mikor +eljött az ellés ideje, épen a konyhában szaladgált, s ott meg is +ellett két szép aranyszőrü kecskét. A király igen megörvendezett +benne, s egy különös szobába vitette közel a magáéhoz. A vén +asszony még sem nyughatott, mihelyt elment a király vadászni, +mindjárt bement a szobába és megölte a két aranyszőrü kecskét. Volt +az udvarban két szolgáló, ezek a hurkáját kivitték a kertben levő +patakba mosni, de vigyázatlanságból egy darabkát ott találtak +hagyni; egy vén varju pedig leszállt és felkapta; repült vele a +tenger hetvenhetedik szigetébe, ott rakott magának egy fészket, s +tojt belé két arany tojást; mikor kiköltötte, elbámult rajta, mert +két arany haju gyermeket költött; az egyiknek üstökös csillag volt +a homlokán, a másiknak nap, mindkettőnek karján arany perecz. A vén +varju feladta őket iskolába és hét esztendeig tanittatta egy +remetével, a ki már rég óta a tenger szigetében volt. Eltelvén a +hét esztendő, azt mondja a varju a két fiunak: én többé nem +tarthatlak titeket, hanem menjetek az apátokhoz, ő nagy király; +jobban lesz nála dolgotok. Miután elegendő tudósitást adott nekik, +megindult előttök repülve, s a két fiu mindenütt a varjut követve, +elért apja kastélyához; a varju megtanitotta őket, hogy viseljék +magukat, aztán visszament a szigetbe.</p> +<p>A két fiu bement a királyhoz, a király megkérdezte, hogy mit +keresnek, ők pedig mindent elmondtak, mert a varju mindent +elbeszélt előttök. Elmondták, hogy a vén asszony ásatta őket a +kapufélfa alá, s belőlök nőtt a két körtefa; azután kimentek a +kapuba, <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= +"Page_47">-47-</a></span> szóltak a sóbálványhoz, az pedig +megszólalt a király hallatára, miért a király igen nagy +szomoruságnak adta magát és a vén asszonyt szilaj csikó farkán +szaggattatá szét, a két fiát nagy gonddal nevelte és megelégedve +most is él, ha meg nem halt.</p> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT06" id="CHAPT06"></a>6. Nemtudomka.</h2> +<p>Volt egy időben egy király Sczithiában, honnan a magyarok veszik +eredetöket, kinek a felesége néhány esztendő elfolyása után egy +Dániel nevü herczeget szült, de ugyanazon éjszakán, nemkülönben +órában és perczben egy kancza is megellett a ménesen, s a kis +csikót egyenesen a kis Dánielnek ajándékozta a király. A többi +között mikor már a gyermek arra való volt, hogy iskolába menjen, +szorgalmatosan járt és tanult is, de neki már bevett szokása volt, +hogy mikor iskolába ment vagy haza jött, legelső gondja is a volt, +hogy megnézze és megsimogassa lovacskáját.</p> +<p>Egyszeri alkalmatosságnál, mikor a királynak el kelle menni +háboruskodni, feleségét s gyermekét egy generálisra bizta, a ki is +alattomban a királynéval szövetségbe jött; s minthogy az asszony +félt a gyermek okosságától, ugy egyeztek meg, hogy a generális jól +vigyázva járjon hozzája, de a gyermek előtt olyas dolgokról semmit +se mutasson. Jól vagyon, hanem mégis <span class="pagenum"><a name= +"Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> tartottak az ő +szemességétől, s eltökélették, hogy e világból kivesztik +efféleképen, ugymint: a generális kérdezi a királynétól: te +szivemnek szerelme, mely móddal mulasztod ki gyermeked e világból? +A melyre feleletül adta: az legkevesebb. Én anyja vagyok, ma tehát +éjszaka, a midőn le fog feküdni, de már akkor oda lesz készitve az +ágyba egy hegyes tőr, fogok neki hizelkedni, egyszersmind őt +csiklantani, ezt pedig ő nem szereti: akkor tehát ő hirtelen +megfordul, s agyon szurja magát.</p> +<p>A kis herczeg bement most is megnézni lovacskáját és igen +szomorunak találta, s magában kezdett hozzá beszélni: ugyan mi +bajod lehet te szegény pára? De minthogy a ló a kocsisoktól +megszólamlani nem mert, csak leütötte fejét, és ugy is, gondolta +magában, iskola után megint eljő hozzám. Iskola után csakugyan +beszaladt Dániel az istálóba, bemenetelét se kocsisok, se mások +észre nem vették, megsimogatta lovát és ujonnan kezdett hozzá +beszélni: ugyan édes párám! mi bajod lehet tenéked? Hát egyszer +csak megszólal a lovacska: én nekem ugyan semmi bajom; ezen +szavakra szinte meghidegedett a királyfi. Hát te beszélni is tudsz? +Oh igenis! hallgasd meg csak panaszimat. Anyád össze van beszélve a +generálissal, és ki akarnak mulasztani e világból; ezzel +megmondotta neki, hogyan tartsa magát az éjtszaka. Ő szót fogadott +lovacskájának, nem is vetkőzött le, csak a kanapén szunnyadott, és +ott maradt regvelig. Ezen a cselekedetén Dániel királyfinak +megdöbbentek az elveszteni akarók, de megint összebeszéltek és azt +végezték, hogy ugy is szereti Dániel az <span class= +"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> +édességeket; tehát kedveért csinált az anyja mennél tetszetősb kis +darab czukrokat, méreggel vegyitve.</p> +<p>Más nap, a midőn iskolába akart menni, ismét meglátogatta +lovacskáját, ki is mindjárt megszólamlott: ugy-e kis királyfi, nem +végeztek ki e világból, de vigyázz máma, és megbeszélette neki, +hogy az édességekből ne egyék. Iskolából haza térve, szokása +szerint bement lovához, és az ugyan megint figyelmeztette őt, ki is +azt véghez vitte, mert midőn asztalhoz ültek, kevés levest és +néhány ételekből jó izüt evett, de a midőn az édességet elibe +adták, kézcsókolással megköszönte és felkelt az asztaltól, mene +tanulni. Itten szól a generális anyjának: te szivemnek +szivszerelme! tudod-e, mi itt a bökkenő? A király e napokban haza +jő, tedd magad beteggé, s mondjad neki, hogy addig fel nem +gyógyulsz, mig azon csikónak, mely akkor lett, mikor te a kis +Dánielt szülted, nem eszel a májából. Ez a mi akadályunk, nem a +gyermek okossága; ha követed tanácsomat, igyekezetünk szerencsésen +fog kiütni.</p> +<p>Jól vagyon! a mint ők elvégzék tanácskozásukat, a generális +bement a maga szobájába, s a király is megjött az alatt. A királyné +mindjárt panaszkodott hites társának, hogy egészséges nem lehet, +mig ama csikónak májából nem eszik. Hiszen, lelkem, az legkevesebb! +Levágatom, és kivánságodnak eleget tehetünk; hanem várj egy +keveset, mig Dániel haza jő, kié a csikó, hogy legalább még +láthassa utoljára. Csönget a király; a mint az inas belép, jő +Dániel királyfi is; az inast elküldi és mondja Dánielnek: meg kell +öletnünk a csikót anyád kedviért. Jól vagyon, édes atyám, de várjon +egy <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= +"Page_50">-50-</a></span> kevéssé, mig fölveszem nyargaló +nadrágomat. Az okos Dániel fortélyossággal élt és nagy hamarsággal +leszaladt a lovához, a ki igen nagyon busult, és megmondá neki, +hogy kérje ki atyjától azon szabadságot, hogy utoljára háromszor +nyargalhasson körül az udvarban; annak elvégzése után kérjen egy +pohár bort, igya meg atyja egészségeért, azon való örömében, hogy +gonoszságukat véghez nem vihették, az anyja és a generális +egészségeért is. Dániel mindenben szót fogadott, a mint felhuzta a +nyargaló nadrágot, térdre esett atyja előtt, ki megengedte +kivánságát és a lovacskát fölnyergelték. Ő háromszor körülnyargalt, +és kapott egy pohár bort, és atyjára köszönté: ez legyen édes atyám +egészségeért, hasonlóképen anyám és a vele tartott generális +egészségeért azon okból, hogy kivánságokat rajtam nem töltheték +elszánt gyilkolással. Ezek elmondása után a lova Dániellel a +palotán felül ugrott és elvitte őt heted hét országig.</p> +<p>Midőn a király e szörnyüséget hallotta, megköttette a +generálist, és a várnak négy szögletére akasztatta, feleségét pedig +a legerősebb tömlöczbe tétette; de minthogy Dániel visszajövetele +semmi módon sem történt, feleségét azonban szerette a király, +megirgalmazott neki, és kivétette a tömlöczből.</p> +<p>Dániel királyfit a lova egész London városáig vitte Anglia +országba; és letette ott egy mezőn ezen kérésnek mondásával: édes +gazdám, azért hoztalak ezen országba, hogy ha megtartod szavamat, +jövendőben itten király fogsz lenni. Ő megigérte. Azt mondotta neki +a lovacska: téged akárki és akármiről fog kérdezni, csak +<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= +"Page_51">-51-</a></span> azt add feleletül: nem tudom. Jól vagyon! +bemegy a városba a királyfi, s egy helyütt megtalálják szólitani: +Ki vagy? Nem tudom. Honnét jösz? Nem tudom. És ez mindig igy ment, +s néhány napokig a városban járkálván, többi között a királynak is +tudtára adták, hogy itt van egy igen gyönyörü fiu, ki mindenre azt +mondja: nem tudom. Az semmi! hozassák ide, szolgáljon az én +konyhámban. A mint elhozták a király elibe, megtetszett neki, és +kérdezé tőle: hogy hivnak? Nem tudom. Ezzel mindjárt a főszakácshoz +adta azon parancsolattal, hogy akármicsoda kárt talál tenni, verni +őt nem szabad. Itten az a bevett szokás volt, hogy minden vasárnap, +a kire a sor jött, otthon kellett maradni, tüzet rakni, a többinek +templomba menni. Nem sokára őt is érte a sor; a többi közt reá +parancsoltak, hogy tüzet rakjon és a hust addig feltegye, hogy +forrjon. Ő feltette ugyan, hanem hamut is hintett a hus fölé. A +midőn haza jőnek, látják az ő cselekedetét; mit volt tenni, verni +szabad nem volt; szidás nélkül vagy azzal, neki mindegy volt, azért +kérdezték tőle: miért tette azt? Nem tudom. Kénytelen voltak +mindent kivetni és fris hust hozatni, mindent ujra késziteni, és +ezentul ő <i>Nemtudomkának</i> hivatott.</p> +<p>Nemtudomka többféle károkat tett a konyhában, s kénytelen volt a +főszakács ő felségének megjelenteni azon kérésével, hogy +méltóztatnék őt máshová tétetni. A kertésznek épen szüksége volt +segitőre, a ki vigyázzon a kertre, mig ő valahová ki talál menni. +Történt egy vasárnap, hogy a kertész, mint szokás volt, elment +misére; nem is maradt otthon csak egyik királykisasszony, +<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= +"Page_52">-52-</a></span> ki némely fájdalmat érzett tagjain, más +pedig a háznál senki sem volt, csak Nemtudomka, a kit a lova +meglátogatott és kérdezősködött tőle: mint szolgál egészsége, mint +van dolga. Nemtudomka mindenekről értelmessé tette őt, hogy +meglehetősképen. Itten a lovacska elhozott egy kantárt neki és +mondá, ha én kellek neked, csak ezen kantárt rázd meg, de oly +időben, mikor magad vagy, én mindjárt megjelenek. Már mostanában +rázd meg a kantárt. Megrázta és azonnal ott termett egy rézszinü +szép ló, és neki való ruha, melyre felült és a kertet sebes +nyargalással összevágta, rontotta. Ezt az ablakból jól látta a +kisasszony, de mindazonáltal senkinek se szólt felőle. A midőn ezen +kárt megtette, egyet rázkodott Nemtudomka lova és megváltozott és +elment, ő pedig az istálóban teknő alá bujt féltiben, a kantárt jól +eltette, hogy senki rá ne találjon.</p> +<p>Jól vagyon! Haza jő már most az öreg kertész, látja ezen +romlásokat, kiabál: ilyen adta, teremtette! hol vagy Nemtudomka? +majd adok én neked jól nem vigyázni. De az ablakból intett a +kisasszony, hogy meg ne verje. Csak kiált reá, de minthogy meglátta +lábait a teknő alól, mondá: gyere ki, Nemtudomka! Miért nem +vigyáztál jobban? Nem tudom! Csak még egyszer ilyen kárt tégy, majd +adok én neked. Nem tudom, volt mindig a felelet. Nagy nehezen aztán +egy héti munkával összeigazgatták a kertet, majd oly rendbe s +állapotba hozták, mint régente volt. Megtudta a király is, hogy az +alatt esett, mig templomban voltak, hogy Nemtudomka nem vigyázott, +más pedig nem volt itthon. <span class="pagenum"><a name="Page_53" +id="Page_53">-53-</a></span> No! isten neki, mondá a király, +csakhogy megint helyre hoztátok.</p> +<p>Jövő vasárnap megint elmennek misére, kivéve Nemtudomkát és a +királyleányt, ki magát betegnek tetette, mivel gondolta, hogy +megint fog valakit nyargalni látni. Jól vagyon, a midőn már mind +elmentek, fertály óra mulva Nemtudomka megrázta kantárját. Azonnal +ott termett ezüst szinü formában kedves lova. Most kétszeresen +rutabbul elcsufitotta a kertet, mint első vasárnap. A +királykisasszony csak az ablakról nézte és fájt neki azon lovon ülő +szép ifjuért a szive. Azután leszállott Nemtudomka a lóról, +megrázta magát a ló, elváltozott elment, ő pedig elbujt az +udvarban. Hazajövetelkor majd hogy a guta meg nem ütötte a vén +kertészt. Meglátja Nemtudomkát: várj, te gazember! majd adok én +neked vigyázást; de ő szokás szerint felelte: Nem tudom. De ilyen +adta, szedte, vette! majd tudom én, csak kezembe kerülj. Nem tudom. +A kertet ismét nagy nehezen felékesitették, de harmadik vasárnap, a +midőn Nemtudomkát kivéve, a templomba mentek, de igaz! a +királykisasszony megint betegnek jelentette magát, gondolta, hogy +talán megint eljő az a szép ifju. Alig hogy elmentek misére, +megrázta kantárját és ott terem Nemtudomka lova aranyszinü szőrben; +ő is felült aranynyal tündöklött szép ruhájában, és ugy +összerontotta azon kertet, hogy nem egy hamar lehetett +megcsináltatni. De ezt nem nézte betett ablakon által a +királykisasszony, hanem kinyitotta az ablakot és kikönyökölve nézte +a szép ifjut. Ezt megpillantja Nemtudomka, oda ugrat egyenesen be +az ablakon hozzája és megcsókolja <span class="pagenum"><a name= +"Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> kezét, de semmit nem +beszélt. Erre azt mondja a királykisasszony: szólalj meg már +egyszer, látom én, hogy te tudsz beszélni, csakhogy nem akarsz. +Ezzel kiugratott és leszállt az istálónál, lova elment, ő pedig fel +s alá sétált az udvarban. Jól tudta a királykisasszony, hogy ez +valami különös ágból veszi eredetét, de valamin aggódik, a miről se +tesz legkisebb emlitést; ő meg betegnek csak tetette magát, s +mostanában igazán fájt szive. Haza jőnek a templomból, látják ezen +iszonyu nagy kárt, kérdezik Nemtudomkát: ki tette? Nem tudom. Miért +nem vigyáztál? Nem tudom. Erre megfogták és meg akarták verni, de +minthogy mindenre azt mondá: Nem tudom, azt gondolták, hogy bolond, +és elengedték neki a büntetést.</p> +<p>Egyszer azt mondja leányainak a király: nézzünk utána már +egyszer, hogy férjhez mehessetek, különben megvénültök. Itt a +király mindenféle országbeli királyfiakat és fényes születésü ifju +nemzetségeket felszólit azon okból, hogy a melyikbe leányai +belészeret, legyen bár az akár kicsoda, hozzá adja feleségül. Kevés +idő mulva megérkeztek, kisasszonyai válogattak; a két első +csakugyan királyfiakat, de a harmadik testvér egyiket sem kedvelte, +hanem igy szólott: minthogy édes atyám megengedte, hogy akár +szegény, akár gazdaghoz mehetek férjhez, hivassa mind, a ki csak +udvarunkban lakik. Itten e parancsolatra valamennyien megjelennek, +de egyiket sem választotta, hanem kérdezte: senki sincs már más az +udvarnál? Van, de abba csak belé nem szeretsz: Nemtudomka. Jőjön +fel. A mint feljött és a szobába lépett, kérdezi a +királykisasszony: hogy hínak <span class="pagenum"><a name= +"Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> téged szép ifjum? Nem tudom. +Erre megcsókolta Nemtudomkát. Én szivemnek szivszerelme, én a tied, +te az enyém. Ezen valamennyien csudálkoztak; de mit volt tenni, +atyja nem akarta megváltoztatni szavát és igy megesküdtek mind a +hárman.</p> +<p>Midőn már vigadtak a mulatságban, Nemtudomka semmit se beszélt, +hanem lejött szobájába; de észrevevén, hogy hibázik, leküldenek +hozzája, hivatják, de ő csak azt mondja: Nem tudom. Már elmult a +lakodalom, és javasolták a királynak, hogy szégyenökre ne essék, +csináltasson Nemtudomkának deszkából házat a palota előtt; lakjék +ott feleségével egyetemben; a mi ugy is lett. Egyszer a két ifju +király, ugymint a Nemtudomka sógorai, vadászni mentek, s hivták +őtet is. Nem tudom. Hiszen majd tudjuk mi, te vén bolond, és +elmentek. Nemtudomka is megrázta kantárját, a nélkül, hogy valaki +látta volna és megjelent lova réz ruhával egyetemben és eléjök +vágtatott, mintha már visszajőne a vadászatról. Ezek a midőn +meglátják: ugyan ki lehet ez a királyfi? valami külső országbeli +herczeg; még a ruhája is csupa réz. Honnét jő uraságod, nem jőne +vissza vadászni? Én már elvégeztem a magamét, és mutatja nekik az +arany vadkacsát, hogy mit visz. Ennek látására egymás szemébe +néznek és mondják egymásnak: vegyük meg tőle, ha eladja: nagy +böcsületet nyerünk mi ezzel. Kérdik őt: miért adná azt az ur +minékünk? Pénzért nem, felelé, hanem ha nekem adjátok azt a két +gyürüt, melyben esküdtetek. – Egy kicsit gondolkoznak s mondják: +adjuk oda, hiszen majd csináltatunk másat az aranymüvesnél. Oda +adták és kérdezék: ki lenne személye? <span class= +"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> Én, a +deszkavári király fia. Ezzel elbucsuztak és örömükben elnyargaltak; +Nemtudomka pedig megelőzvén őket, felöltözött más ruhájába és +kiállt az ajtó elé. Hát egyszer jőnek és mondják: látod, sógor, +Nemtudomka, miért nem jöttél; látd, mit vadásztunk. Nem tudom. De +tudjuk mi, szamár! Ezen megörült a király, minthogy ebben az +országban affélét nem is látott. Más nap megint kimentek volt, +ismét hitták őt: gyere sógor, vadászni. Nem tudom. A másik azt +mondja: hagyj békét annak a bolondnak. Nem tudom. Ők elmentek. +Nemtudomka megint megelőzte őket ezüstszőrü lovával, és magán is +azonféle ruha ékeskedett. A midőn megszemlélték őt, egyik azt +mondja: ez a tegnapi királyfi; a másik mondja: nem az, mivel az +rézruhában volt. Megszólitják: nem jőne-e vissza, vadászni. Nem, +mivel már én elvégeztem, és mutatja nekik az arany szarvast. Ők ezt +igen megszerették és kérdik: miért adná el nekünk. Barátim, nem +egyébért, hanem ha ezen arany gyürüt homlokotokra hagyjátok sütni. +Egymás szemébe néznek; ámbátor fájni fog, de a haj alatt senki se +látja. Azonnal oda sütötte, nekik pedig szivökre szolgált ugyan, de +az öröm miatt nem igen érezték, és megint kérdezék: kihez volna +szerencséjök. A deszkavári király fiához. Ezzel elbucsuztak, +elmentek; Nemtudomka ujonnan megelőzte őket és kiállt a kapuba, +közönséges ruhájában. A midőn megjöttek, csufolták őt; látod, mit +vadásztunk! Nem tudom. Mivel nincs eszed. Nem tudom. A király most +százszortább megörült. Harmadszor is, midőn kimentek volt, hitták +sógorukat, de csak „nem tudom“ felelettel hagyta őket; a ki is +eleikbe <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= +"Page_57">-57-</a></span> lovaglott aranyszőrü lovával és olyanféle +ruhában. A midőn meglátták, azt találták mondani: ez megint a +deszkavári király fia. A midőn már jól közelgetett, csakugyan reá +ismertek és kérdezik tőle: honnan jőne! Vadászatról. Hát mit +vadászott! Oh igen szép gyönyörü arany tuzokot. Ezt a midőn +meglátták, majd meghaltak érette, és ujonnan kérték tőle. Oda adom +ezt is, de csak ha az akasztófát hátatokra hagyjátok sütni. Azok +gondolták ugyan, hogy fájni fog, de nem látja senki, s reá hagyják +sütni, a mint meg is esett. Itten haza lovagoltak a szép állattal, +ha jóformán megszenvedtek érte, nagy dicsekedéssel is mentek a +király elibe, ki még jobban megörült, mint a többi vadaknál. +Nemtudomka pedig, a midőn elváltak egymástól, leszállott lováról, +ki neki három tarisznyát adott: mivel most nem sokára háboruja fog +lenni feleséged atyjának Kukoricza Marczi <span class= +"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> +királylyal, és a midőn látni fogod, hogy igen veszt, rázd meg a +kantárt, el fogok én jőni és mi ösmeretlenül megyünk az ő +segitségére. Az első zacskónak az a tulajdonsága vagyon, a midőn +akarod, mindenféle katona jő belőle; a második akármennyi +municzióra van szükséged, megadja; a harmadik pedig élelmet, a +mennyi csak kivántatik.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im11.png" alt="" /></div> +<p>A midőn elvégezték beszédőket ő a maga ruháját felölté és haza +ment; már akkor mindenütt keresték, hogy hová lehetett, kérdezi a +felesége és többi sógorai: hol voltál Nemtudomka? rosz hir vagyon; +háborunk lesz. Nem tudom. Más nap jött a parancsolat, hogy regvel a +csata kezdődik. Ilyen formán el kellett készülni és rendelt órára +kiment a két ifju házas király is. A mint hadakoztak, Kukoricza +Marczi ugy megverte a király népét, hogy az országból is majd +kiverte. Haza jövetelkor az egész udvar szomoruságban volt, kivált +Nemtudomka felesége; mivel mindig gondolta: mit csináljon ezzel a +boldogtalannal, se beszélni, se mást nem tud; és kérdi őt: lelkem, +mit csináljak én már mostanában, ha elveszti országát atyám, hogy +éljünk? Nem tudom; és mindig örült Nemtudomka; megfogta felesége +kezét s atyja háza felé huzta, a hol épen vacsoráltak, és +csudálkoztak az ő megjelenésükön, holott soha sem szoktak eljőni +ebédre, annál inkább vacsorára; és mutogatta kezeivel, hogy itt +akar vacsorálni feleségével együtt; nagyon is szivesen fogadták, +mivel soha sem látták ilyen jó kedvét.</p> +<p>Vacsora közben megszólal egyik sógora: nem tudom, minek örülhet +Nemtudomka, holott inkább szomorkodni <span class= +"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> kellene. +Ezen szavakra felugrik és botját felkapva, örömmel teljesen +kiabálja: nem tudom, és forgatja botját, vág vele mindenfelé és +csufolja őket mutogatással, hogy mit félnek, ekkor megütötte mellét +és mutatott az egekre ilyen mondással: Nem tudom. Felesége és ő +felkeltek, megcsókolták atyjok kezét, kiki haza ment aludni. +Csudálkozott mindenki az ő vig napján. Korán regvel mind az +utczákon állottak fegyverben; két sógora általugratott +Nemtudomkához a palotából és hivták: gyere sógor, verekedni, tegnap +ugy is eleget vágtál. Ő szomoruvá tetette magát, és mondá: Nem +tudom. Midőn a többiek már jó messzi mentek a katonasággal, +megrázta kantárját; itt termett mindjárt az ő jó lova. No! édes +gazdám, meg vagy szabaditva, megtartottad szavadat; ezentul szabad +már beszélned. Kiki gondolhatja, mely örömére volt Nemtudomkának ez +a szó. Lovát bevezeti udvarába, beszalad feleségéhez ezen +mondásokkal: No, angyalom, szép feleségem, ne félj már többé és ne +is szomorkodjál; minden jól fog végződni. Felesége igen megörült, +de megtiltotta neki, hogy felfedezze még atyja előtt is, hogy ő +beszélni tud és háboruba megy. Előtte pánczélos ruhát öltött, +lovára felült, megcsókolta őt és elment. Alig hagyta el a várost, a +tarisznyát megforditotta és annyi katonaság lett egyszerre, hogy +csak szörnyüség volt; közelgetett mindig odább, és épen akkor már +agyonverte Kukoricza Marczi az ő felesége atyját, ki midőn látta, +hogy hátulról is jő egy sereg nagy futással, még jobban megiedt; de +Nemtudomka fehér zászlót küldött előre, hogy az ő segitségére jő. A +király mindjárt eleibe szaladott, hogy <span class= +"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> kihez +lenne szerencséje, és mint érdemlette meg ezt a nagy barátságot. Én +vagyok a deszkavári király fia; többire leszen még szerencsénk +beszéleni; addig is megcsókolták egymást.</p> +<p>Az elfáradt katonák hátra küldetvén, a magáét vitte előre +Nemtudomka és mikor már két óráig viaskodtak, tetette magát, mintha +megsebesült volna. Csizmáját keresztülszuratta, és vért öntött +belé, és ugy szinlette, mintha észre sem vette volna. Ezzel hátra +szaladott, s mondja: No kedves ismeretlen király, ne busuljon, +részünkön lesz a győzedelem. Egyszer csak azt mondja a király: +deszkavári királyfiu! meg van maga sebesitve. Hol? A lábán és vér +is fut belőle. Kérem tehát, adja ide nyakáról kendője felét, hogy +kössem be. Hát ha ingét kérte volna, nem adta volna oda? Azután +megint elment a viaskodás piaczára és Kukoricza Marczi királyt +egész országaig verték, sok adóra kötelezték, melyet sokáig +fizetett is.</p> +<p>Itten elmult a háboru, a deszkavári királyfiut hitták magokkal +embereivel egyetemben, hogy annál inkább meghálálhassák +szivességét, de ő megköszönte, hanem el fog menni ugymint más nap; +a mint elbucsuztak egymástól, ő mintha pihentetni akarta volna +katonáit, leült, s mikor amazok messzire haladtak, zacskóba +hajtotta katonáit, maga frisen haza ment, lova eltávozott, ő pedig +levetette pánczélos ruháját, fölvette a mindennaplót és feleségével +beszélgetett, tudtára adván, mily szerencsésen lett vége a +harczolásnak, s kérte, hogy csak senkinek semmit se szóljon, hogy +tegyen először megérdemlett csufolódó tréfát sógorain, hogy ő +<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= +"Page_61">-61-</a></span> legyen vig, de semmit ne beszéljen. Arra +is megtanitotta feleségét, hogy emlitse: nem hiába mutogatott az +egekre Nemtudomka; nem hiába örült, de örömre is vált a mi +szomoruságunk; más különben kérdezze sógorait: micsoda vitézséget +vittek véghez, és miért nem vitték el Nemtudomkát erővel is +harczolni, legalább megtanult volna ott beszélni. Itten hallják a +muzsikaszólásokat, kimegy Nemtudomka az ajtó elé és nagy szomoruan +nézi őket; két sógora reá kiált: No te ingyen élő, mért élsz a +világon, ha csak mindig itthon henyélsz; lásd, mi veszekedtünk és +erőnk által mindeneket meg is nyertünk. Nem tudom.</p> +<p>Estve nagy mulatság adatik, a hol mindenféle nagy és kis urak +megjelentek az udvari személyekkel egyetemben. Itten mindnyájának +kedve volt; Nemtudomka egyszer csak kiszökött és elment haza; háza +körül felállitotta katonáit, ágyukkal együtt, őrzésképen. Ezalatt +Nemtudomka felesége meghasználta a feltett kérdéseket; de azért +csak a két sógorát dicsérték, hanem mikor arra kellett felelniök, +miért nem vitték el Nemtudomkát, azt mondják nagy fitykén: bolondot +vinni oda, az is gondolat! Most, hogy ő nem volt a szobában, utána +küldtek egy fő generálist; de a midőn generális uram meglátta a sok +fegyveres katonát, visszaszaladt és jelenté, hogy oda követségképen +volna jó menni, ki tudja, mi van a dologban. Mindjárt néhány +katonával bement hozzá és azt mondja: a király hivatja, jőjön fel +hozzá. És megszólamlik: tőle mint atyámtól nem érdemlem, de addig +föl nem megyek, mig ő maga le nem jő hozzám. A király lement, de +már akkor elveszett onnét <span class="pagenum"><a name="Page_62" +id="Page_62">-62-</a></span> a sok katonaság, ő pedig letérdepelve +várta őt, ugymint a királyt, kezét kérte, megcsókolta és fölkelt. +Köszönöm, édes atyám, megalázódásodat; és felöltözött biboros +bársonyos királyi ruhába és kérte atyját, hogy a többiek előtt +mutassa be. Itten mindegyik csudálkozott, hogy oly szép fiu volt, +és hogy megszólamlott, felesége a többi előtt megcsókolta.</p> +<p>Mostanában beszéltek a deszkavári király fiáról, hogy ha az nem +lett volna, elvesztünk volna. Ő pedig kérdezi: Ösmerik-e ezen +kezkenőt? Oh, igen is. No, tehát nem kell már keresni őt; én azért +neveztem magamat ugy, mivel deszka házban laktam; és mutat két +arany gyürüt: ki ösmerné el magáénak. A két királyleány mindjárt, +egyik is másik is azt mondja: enyém. No tehát, hogy megösmerjék a +ravasz erkölcsü embereket, két szemtelen sógorom adá nekem az arany +vadkacsáért, mit ha nem hisznek, nézzék meg a homlokukra sütött +bélyeget; sőt még az utóbbi két vadállatért az akasztófát sem +szégyenlék hátokra süttetni. Ezt mindjárt megvizsgálták és +valósággal ugy találták. Nem volt itten többé oly kedves ember, +mint Dániel, a született királyfi, más néven: Nemtudomka; kinek is +a felesége atyja általadta mindjárt az országot, és megkoronáztatta +London városában. Két sógora elveszté a régi becsületet, ő +szerencsésen élt feleségével egyetemben, és a lovat magának örökre +megtartotta. <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= +"Page_63">-63-</a></span></p> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT07" id="CHAPT07"></a>7. A szalmakirály.</h2> +<p>Volt egyszer egy király, annak három fia és három leánya és a +három fiu gyakorta kijárt sétálni, de leánytestvéreiknek nem volt +szabad kimenni, azért is összebeszéltek, hogy ki fogják őket kérni +atyjuktól. Haza érvén, legelsőben is a legöregebbik ment be +atyjukhoz és kérte, hogy engedné meg testvéreiknek is kisétálni. +Ezért a király igen megharagudott és kihuzta kardját, a fia után +hajitotta, de a fia sem kimélte lábait: elszaladt. Más nap ismét +elmegy a második fiu, de a midőn kérését fölfedezte, ugy járt, mint +a bátyja. Kérdi őket a legfiatalabb: hát édes bátyáim, +megnyertétek-e kérésteket, vagy mit szólt atyánk? Felelék nekie: mi +édes öcsénk, meg nem nyerhettük azon szabadságot és nem is igérte +meg. Igy tehát majd megpróbálom én is a szerencsét, monda a +legkisebbik, és elment atyjához, és a két bátya már a nélkül is +felinditotta őt, most még hathatósabban neheztelte kérésit; +felkapja a kést és utána hajitja nagy méreggel, a mely köntösének +szélin keresztülütődött és a szobaajtóban megállott. Erre a gyermek +kihuzza a kést az ajtóból és visszament vele atyjához. Ha uram +atyámnak ugy tetszik, én kész vagyok értök áldozatul lenni. Az +atyja, mint okos ember, látja, hogy olyan bátor: valaha lehet +belőle jó vitéz, de mindazonáltal mondja fiának: nem tudjátok, hogy +meg van jövendőlve, hogy ha három testvérteket kieresztem, el +fognak ragadtatni, a mi igen nagy fájdalmam lenne. Feleli +<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= +"Page_64">-64-</a></span> a gyermek (fiu): kedves atyám, azok még +nem tudják ezen a világon mi a jó, avagy rosz, holott a tömlöcznél +is erősebb helyen vannak, azért legalább némely időkre legyen +szabad velünk kijönniök. Sok könyörgés után megengedte, de csak két +órára, de mondá: ha elragadtatnak testvéreid, neked is meg kell +halni. Megköszönte édes atyjának szivességét, s nagy örömmel ment +bátyjaihoz és tudtokra adá a kért megnyert engedelmet. Csakugyan +dél után el is mentek azon bezárt helyre, hol testvéreik voltak, és +megfogott mindegyik egyet és ugy kimentek a rózsás kertbe +sétálni.</p> +<p>A midőn kinyitották ajtaját, azonnal elkapta a legöregebbet a +nap, a középsőt a hold, a legkisebbiket pedig a szél. A három fiu +testvér bezzeg megiedt ezen szörnyü eseten, de főkép a legkisebbik, +mivel fogadta, hogy vissza fogja őket vinni. Tehát kénytelen volt +az egész történetet atyjának megjelenteni, ki miután megértette +leányai elragadtatását, mindjárt siralomházba tétette őt, és +összehivatván tanácsosait, kérdezte: micsoda büntetést érdemel az ő +fia, elbeszélett cselekedeteiért? A tanácsosok, ki akasztófára, ki +agyon lövetésre itélték. Hanem volt a tanácsban egy öreg király, ki +is csak hallgatta a mondott itéletet, és mostanában felszólalt: +érdemes uraimék! azért a gyermek nem méltó a halálra, mivel ha +tudta volna minden bizonynyal, hogy elragadtatnak, nem vitte volna +őket sétálni, de minthogy meg volt jövendőlve az ő elragadtatásuk, +lehet, hogy jobb helyen vannak, mint voltak; azért csak azt itélem, +hogy csapassék ki a király országából és soha többé ne legyen +szabad neki visszajőni. Ezen javaslatra <span class= +"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> reá is +állottak, és leirva az itéletet megküldték atyjának, a ki is midőn +elolvasta, aláirta a mit végeztek, hogy véghez vitessék és +csakugyan országából kicsapatott a legfiatalabb, kit a királyné +igen nagyon sajnált, de mit tehetett felőle, kivált mikor gondolta, +hogy idegen országban hogy fog ő tengődni, a mi több, még vadak is +megehetik. Azért egy szolgájától örök emlékezetül egy arany órát és +jó nagy summa pénzt küldött utána ezen parancsolattal, hogy ha +megszorul valahol és édes anyját látni kivánja, nyissa fel óráját, +az mindig meg fogja vigasztalni.</p> +<p>Nincs már maradása a királyfinak se hegyen, se völgyön, és ha +eszébe jutott neveltetése, bánkódásában majd hogy meg nem halt. +Utazása közben talált a hegynek oldalában egy lyukat, mely igen +mélyen beszolgált s végét nem lehetett látni, s gondolván: akár ily +szomoruan éljek, avagy igy muljak ki, de mégis ezen lyukba +bemegyek, mig csak végét nem érem. Ment is valamely tizenkét napig +és jó messzire világot látott, s gondolta, hogy ott ki fog érni a +lyukból. Közelebb menve látja, hogy egy kősziklából ház vagyon +kivágva, bemász az ablakán, lát tizenkét szál égő gyertyát, +mellettök egy öreg ősz szakálu asszony imádkozik, kinek a homlokán +van egy szeme. Bement mégis hozzája és mindjárt anyjának nevezte. +Feleli az öreg asszony: isten hozott, királyfi! már két hete, hogy +várlak és fenem a fogamat rád, majd megeszlek. Mondja a királyfi: +édes öreg anyám, ugyan mit tudna én rajtam enni, holott nincs annyi +hus rajtam, mint a bőregéren. Köszönd gyermek, hogy igy feleltél, +mivel tizenkét fiam van, nehéz <span class="pagenum"><a name= +"Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> kereskedők, azoknak lettél +volna vacsorául elkészitve, de már ne félj. E mellett jó vacsorát +ad neki az öreg asszony és aludni mentek; mig aludtak, előjött a +tizenkét zsivány, és felköltötték anyjukat. A legkisebb még be sem +jött az ajtón, már megérezte, hogy van valami idegen a szobában, s +monda: édes anyám! micsoda nyers szagu van a szobában? hiszen régen +meg kellett volna már sütni. Feleli az öreg anya: szavaimra igen +helyesen felelt, különben szerencsétlenségén sajnálkoztam; ti is +engedjetek meg neki. Aztán a tizenkét zsiványnak eleikbe tette a +vacsorát, mihez a királyfit is fel akarták költeni, de álmossága +miatt nem lehete felkölteni; hanem vacsora után megparancsolták +anyjuknak, hogy a háztól jó móddal igazitsák el a királyfit, +különben el kell vesznie. Mikor fölébredt a királyfi, reggelizett, +és utnak indult, de az öreg asszony megállitja őt: hallod-e, édes +királyfim! kövesd tanácsadásomat. Most hét esztendeje volt itt egy +király kertészének a fia, ki oly termetü és ábrázatu volt mint +önnön magad s Péter volt a neve. Azért menj te is azon városba, +mely a lyuk végén látszik és menj igenyest a király kertészéhez és +valljad magad a kertész fiának. Most pedig adok egy halállovat és +széllámpást; erre a lóra ülj fel és menj isten hirével, mert gyalog +igen sokáig ki nem érnél. Midőn a lyuk szájához érsz, akaszd e +lámpást a ló nyakába, és balra ne térj, hanem jobbra.</p> +<p>Ugy is esett a dolog; felült a lóra, és vevén kezébe a lámpást, +egy gondolat alatt kiért a királyfi. Akkor ló nyakába akasztotta a +lámpást és visszaeresztette, maga pedig gyalog tovább ment és +jobbra tért, de utja igen <span class="pagenum"><a name="Page_67" +id="Page_67">-67-</a></span> homokos volt; mennyit előre, annyit +hátra; s nem különben a nagy melegség igen igen megizzasztotta, s +nem győzvén tovább tartani a szomjuságot, földre esett. Ezután +fölveté szemeit az ég felé, hogy micsoda kegyetlen pusztán kell +neki szomjuság végett meghalni, gondolatjában bucsut vett minden +rokonától. Ekkor eszébe jut anyjától kapott adománya, veszi az +arany órát, felhuzza és gondolkozik, mikor mul ő ki e világból. A +midőn kinyitja, kiugrik belőle egy inas, és monda: fölséges +királyfi mit parancsolsz? Ezen szinte megiedt, s azt felelte: +mostanában semmit se parancsolok. Ismét becsukja óráját és az inas +eltünt; de gondolta: talán jó volna még egyszer kinyitni az órát és +ki is nyitotta; hát az inas kiugrott s kérdezte: mit parancsol a +királyfi? Nem egyebet, minthogy étel, ital elég legyen egy +aranylábu asztalon. Alig hogy kimondotta, hát már minden készen +volt. A királyfi is előbb ivott, aztán kedve szerint jóllakott; +becsukta óráját és tovább ment, és beért azon városba. A király +felől tudakozódván, megmutatták neki; bement a kertészhez és nagy +örömmel fogadá az őtet. Isten hozott, fiam, Péter! azt gondoltam +már, hogy odavesztél; és nagy öröm közt bevezette, egyről másról +tudakozódott, a melyekre igen alkalmatosan megfelelt. Kérem, uram +<span class="pagenum"><a name="Page_68" id= +"Page_68">-68-</a></span> atyám, adjon nekem egy különös szobát, +mivel az én kitanult mesterségemhez az illik; a melyet megkapott. +Minthogy ideje volt a nyugvásnak, lefeküdt; ekkor mintegy +éjféltájban kinyitja óráját, az inas kiugrik és kérdezi: mit +parancsol, fölséges királyfi? Azt, hogy nekem oly szép virágot +készits, melynek párját sem lehet találni, és tedd az asztalra. +Midőn megviradt, kivánta látni Péter fiát az öreg, és be talált +nézni az ablakon s a nagy világosság majd hogy el nem vette szeme +fényét, azt gondolta, tüz; s reá kiált: gyere ki, Péter! Péter +felelé: ne tartson semmitől; semmi baj. Ekkor kinyitotta az ajtót, +hát látja az öreg az elkészitett virágot, melynek párját soha sem +látta, és mondja fiának: valóban szép; és jól kitanultad +mesterségedet; nem hiába vándoroltál hét esztendeig. Erre azt +feleli: ezen virágot édes atyám adja a legöregebbik királyleánynak; +melyet át is adott, és nagy öröme volt benne a királyleánynak és +kérdezte, hogy hol vette. Az én tulajdon Péter fiam csinálta. Jól +megnézvén a virágot, látja királyleány, hogy igen mesterségesen van +reá irva: a ki ezen virágot meg akarja venni, egy országot adjon +érte; azért szerette volna megtudni, mely okból ajándékozta neki, +holott másnak ily drágán adja, de mégis abban hagyta a kérdést.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im12.png" alt="" /></div> +<p>Másnap megint olyan virágot csinált Péter, de az még +kecsegtetőbb volt, és reá volt irva, hogy két országot ér, s ezt a +második testvérnek adá. Harmadnap még gyönyörübbet csináltatott, a +mely negyedfél országot ért és a harmadik testvérnek adta. Történt +pedig egykor, hogy bált tartott a király; külső országi +fejedelmeket <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= +"Page_69">-69-</a></span> is összehivott. Mutatja virágát a +legöregebbik, s azt gondolta, hogy csak magának vagyon az; de a +midőn két testvére mutatá a magáét, csak akkor bámultak a virágok +szépségén, és megegyeztek, hogy a virágot felteszik fejökre; majd +fognak csudálkozni a bálban; mit meg is tettek; és a világosság ugy +elvette a gyertyák világát, hogy csak épen e virágoknak volt +erejök. Midőn meglátták a vendégek, azt gondolták, hogy az egész +szoba tüzben van; némelyek megijedtek, némelyek csudálkoztak. A +mint vége lett a bálnak, hazájába ment mindegyik. Kevés idő mulva a +leányoknak kedvök lett volna férjhez menni; atyjok ki is hirdette, +hogy mindenféle embernek szabad megjelenni. A mint megjelentek a +kérők, a két idősb hamar kiválasztotta maga társát, de a legifjabb +nem talált magának; hanem az udvari népet is kihivatta; s mikor +megjelentették, hogy itt vannak már, a szobaleány azt mondja: +fölséges kisasszony, a jelentés nem igaz, mivel Péter még a kertben +dolgozik. Tehát mindjárt küldtek Péter után, a ki azonnal +megjelent. A mint valamennyit megnézte a legifjabb, hát Pétert +választotta. Ezek után megesküdtek valamennyien és lakodalmat +nagyot tartottak.</p> +<p>Ezek után találkozott egy miniszter, ki a királykisasszonyért +nagyon haragudott Péterre, holott ő jobban megérdemlette volna a +királykisasszonyt. Ugyanazon okból gondolkozott is, hogy mint +veszthetné ki őt a világból. A többi között volt a rezidenczia +előtt egy nagy kőszikla, tehát azt fogta Péterre, hogy feleségét +tegnap gyalázatosan kiszidta volna a kertben, s felesége azt +mondotta volna: nem is tudom, mint szerethettem beléd, <span class= +"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> talán +mesterségedért? Melyre azt felelte volna: nem csak tégedet, hanem +azt a kősziklát is, mely atyád háza előtt van, egy éjtszaka +elhordatnám, helyét felszántatnám, buzával bevetném, learatnám, s +regvelre még kalácsot is ehetnék atyád belőle. Ezt hallván a +király, magához hivatta Pétert, és mondá neki: mit cselekedtél +tegnap, és mit mondottál? ha mindazt el nem végzed: odalesz életed. +Péter e felől mind nem tudván semmit, egy kevés időnek hallgatása +mulva kérdi a királytól: mi lehet az? Feleli vissza nagy haraggal: +jól tudod te a tegnapi cselekedeted feleségeddel, és hogy mit +mondottál; és elbeszélte, a mint feljebb emlitettük. Ezek után +Péter nagy szomoruan elment és gondolkozott, hogy ki lehetett az a +csalárd, a ki őt igy beárulta. Többi között felnyitja óráját, s +kérdezi az inastól, hogy meg lehetne-e mindezt cselekedni? a melyre +is felelt: igenis. Azután szomorunak mutatta magát, és a midőn a +felesége kérdezte volna: mi bajod? elbeszélte neki, a ki is nem +győzött rajta eleget csudálkozni. Azonban éjszaka idején ezt mind +megcsinálta az inas és mondá Péternek: a ki azt reád fogta, +háromszor fogja kilelni a hideg, s erről megösmerheted a ravasz +embert; a ki neked vermet ásott, maga fog bele esni.</p> +<p>A midőn megviradt, látják, hogy a parancsolt dolog véghez +vitetett. Jelentik a királynak, de ő lehetlennek állitotta, hanem a +midőn kijött, csudálkozott a csinálmányon és Péter a becsületét +kettősen visszakapta. Itten a miniszter igen mérgelődött, ismét +nagyobb kigondolt hazudságot formált, hogy mit cselekedett volna +tegnap Péter a feleségével, és elárulta a király előtt rutabbul +<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= +"Page_71">-71-</a></span> mint elsőbben, és a felesége azt mondotta +volna: nem hiszem, hogy ördögi mesterséggel nem birnál; de Péter +azt felelte volna: hogy nem csak tégedet nem tudtalak volna +elvenni, hanem azon kősziklát is vissza tudnám tenni, mely a +rezidenczia előtt volt és a tetején egy szalmaszálon palotát, a +palotától egész a király házaig arany hidat tudnék csinálni. A +király hivatja Pétert és nagy haragosan megmondotta, ha ezt nem +teszed: halál fia leszesz. Itten Péter nagyon megiedt, és nagy +szomoruan haza ment; felesége kérdi: mi bajod? felelé: mi haszna, +ha megmondom is, te arról nem segitesz. Ekkor félrement és óráját +ismét kinyitotta azzal a kérdéssel: lehet-e ezt megcsinálni? a +melyre felelte: igenis, csak te ne busulj, édes gazdám. A ki ezt +reád fogta, két hónapig fogja rázni a hideg. Más napra kelvén az +idő, jelentik a királynak, hogy a parancsolt dolog kész volna; el +nem hitte, hanem azt a szolgát, a ki jelentette, nagyon +megsebesité. Ismét bemegy a másik jelenteni, annak sem hitte, hanem +kiment mégis megnézni, hogy igaz-e, és látja, hogy valósággal ugy +vagyon és csudálkozott azon a raritáson; Péter pedig feleségestől +fönt volt a szalmapalotában; a midőn fölébredtek, tekintenek +széjjel és körülbelül az egész tartományt látják s magok is +elcsudálkoztak. Itten karon fogva elmentek atyjokhoz, ki épen az +arany hidon csudálkozott, és fölmenvén a palotába, nem győzött +eleget álmélkodni a garádicsokon, a fortélyos mesterségeken, és ott +maradt ebédre, ebéd után pedig Péterrel kimentek vadászni. A +miniszter fölgyógyulván betegségéből, észrevette, hogy Péter nem +volna oda <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= +"Page_72">-72-</a></span> haza; elment a feleségéhez és mondá +nekie: fölséges királyné, azon sehonnaiból lett király nem érdemli +a királyságot, hanem az akasztófát, mivel ha meggondoljátok, ti +szalmakirályok vagytok, s már a városban is ugy folyik a hiretek, +mivel a palotád is szalmán áll és ezt a te urad mind ördögi +mesterséggel teszi. Vedd be tanácsomat, fölséges királyné, és mondd +neki: te nem magad vagy, hanem ördögökkel határos. Alig hogy +végezte beszédét, hát ehol jő Péter; a miniszter elbujt az ajtó +megé; mikor belépett a házba, elibe ugrik felesége: no, te +átkozott, mostan kitanultam ördögi mesterségedet vagy talántán +magad is az vagy, mivel mindenütt csak szalmakirálynak hivnak. +Azonban kinyitja Péter az órát és inasát bizonyságra híja: már +mostanában mondd meg feleségemnek: ördögi mesterség-e? feleli: nem, +hanem egyedül isten segitsége által vagyon; azonban óráját +felakasztja szögre, ezt pedig jól látta a miniszter és csak azon +gondolkozott, hogy mint lophatná el azt és egész éjtszaka ott +maradt az ajtó mellett, és várta, mig csak el nem aludtak. A midőn +hallotta őket hortyogni, lassan odament és levette szögrül az órát; +elmegy ki a palota eleibe, kinyitja az órát, hát kiugrik belőle az +inas: mit parancsolsz te ravasz, uramnak elárulója? Én semmi +egyebet, mint hogy ezt a palotát az arany hiddal együtt ugy elvidd, +mintha itt sem lett volna, hogy az isten se tudja hová lételét; és +ezen királyt, ki az ágyban fekszik, hagyd itt a kősziklán, engem +pedig a királynéval vigy el.</p> +<p>Másnap fölkelt Péter, hát látja magát a sziklán; feleségét, +palotáját, nem különben óráját igen nagyon <span class= +"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> sajnálta; +fölkelt a király atya is, hát látja, hogy sem arany hid, sem +palota, és felküldte lajtorján cselédjét a sziklára, hogy a mit +ottan lelnek, hozzák le; hát csak Péter uramat lelték és lehozták, +de ő még csak szólni sem tudott szomoruságában. Ekkor mondá atyja: +ne busulj fiam, Péter; viszek én még neked házastársul valakit, +csak ne epeszd magad; de Péter felelé: nekem nem kell, ha azok oda +vannak, magam is addig busulok, mig reájok nem akadok. A király nem +tarthatta őt; utravalót adott neki négy társzekér pénzt és a mellé +őrizetül katonaságot. A midőn már a városból kiment, talála egy +kápolnát nem messze; mindjárt gőbölöket vett három társzekér +pénzből és az ó törvény szerint megégette áldozatul; a negyedik +társzekér pénzt a katonaságnak kiosztotta; maga pedig utnak +eredett. Sok idő mulva elérkezett a nap anyjához, s még messziről +meglátta elragadott legidősb nénjét, kit nem ismert meg, hanem a ki +őt megismerte és eleibe jött és megcsókolván kérdezte: hol jársz, +édes öcsém! Engemet a nyomoruság hozott ide. Ezt meglátta a nap +anyja, fenyegette leányát, hogy minek adja magát idegen emberhez. +Mondá a leány: hogy soha sem látott volna kend fia engemet, ha ez +az öcsém nem lett volna, mivel ő kikért bennünket sétálni és egy +akkori alkalmatosságnál kapott el a kend fia; ő szegény, azért lett +bujdosóvá. Az anyja mondá: adj neki enni, inni, és mondá, hogy +várja meg sógorát, mig haza jőne.</p> +<p>Estve felé lett az idő, haza jött a nap fia, s még messziről +meglátta, hogy itt van sógora. Miért fáradsz ilyen messzire sógor? +Feleli Péter: kedves sógor uram, <span class="pagenum"><a name= +"Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> tudom, hogy eleget jár kel a +világban, ha látta valahol palotámat és arany hidamat, azért +fáradozok. Mondá a nap fia: láttam, midőn fölépült és magam is +csudálkoztam szépségén, de hová lett, nem tudok semmit felőle; +azért, sógor, elkisérlek egész a holdvilágig, hol a középső nénédet +megtalálod, talán többet fog tudni róla, mivelhogy éjtszaka is jár. +Elmentek a holdvilághoz. Itt is meglátta nénje, kiszaladt elibe és +megölelte, s kérdi: mi vetett ennyire tégedet? Meglátja ezt a hold +anyja, kezdi pirongatni leányát, hogy nem elégszik az ő fiával, +hanem még jövevényhez adja magát. Feleli: az az én testvér bátyám; +ő mi érettünk bujdosik, mivel ha ő nem lett volna, soha sem látott +volna engem a kend fia. A hold anyja is szivéből fogadta, és +marasztalta, hogy várja meg sógorát. Csakugyan kevés idő mulva elő +is jött és tudakozta sógorát, hogy miért fáradoz; ő is mondta, hogy +látta, de most már nem tudja hol lehetne palotája, arany hidja. +Azért sógor, menj el a szél anyjához, ő tán többet fog mondani. +Midőn oda ér, ismét meglátja testvér huga, kiszalad eleibe és +szánakozik fáradozásán. Ezt meglátta a szél anyja, s reákiált: mit +akarsz te idegen emberekkel, nem éred be az én fiammal? mondja: +hisz ez az én testvér bátyám, ennek köszönheti a kend fia, hogy +engem megkapott, mert ha ő nem lett volna, soha sem látott volna. +Az anyja is sajnálta őt, és mindenekben kedveskedett neki, +marasztalta, mig a fia haza jő; nem sokára haza is jött a szél, +látja a sógorát, és bujdosása okáról kérdezősködik. Péter +keservesen előszámlálta minden eseteit, nem különben ékes +rezidencziájáról. Kedves, édes sógorom, még <span class= +"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> benned van +reménységem, igazits az én elszámlált történetimnek megtalálására, +mivel nem csak kivülről való jószágokat, hanem rejtekhelyeket is +megjársz. Mondja szél sógora: tiszta szivemből segitenék, de én +bizony azon időtől fogva nem láttam, mióta onnan elvitték. Ezen +szavakra majd hogy el nem ájult Péter, s minthogy igy epesztette +magát, összehivja cselédeit a szél és parancsolja, hogy körülbelül +nézzék össze a világot, hol látnák meg valahol azt a rezidencziát, +és pedig mig a vacsora elkészül. Csakugyan el is indultak a szelek, +várakat, kastélyokat összerontanak, és hamarsággal visszatértenek, +de se egyik, se másik nem hozhatott jó hirt felőle. A vacsorához +ülnek, de bánatjában Péternek enni sem volt kedve, hanem halálnak +gondolta magát; ekkor vigasztalására mondja szél sógora: kedves +sógorkám! már hét esztendő óta egy szél nevezetü ló neveltetett itt +számodra, ha csak azon reá nem találsz, különben nem tudom mint +teszed szerit. Itten megszólitja legkedvesebb fiát a szél, hogy +menjen el az egeknek urához s kérdezze meg szent Pétertől: nem +tudna-e valamit az ékes rezidenczia felől; ki is nagy hamarsággal +feleletül csak azt hozta, hogy az egek ura legkisebbet sem tud +felőle; de minthogy Péter a gőbölöket megáldozta, tehát kegyelemből +egy arany vesszőt küldött neki, melylyel akár földet avagy +kősziklát megvág, megnyilik előtte. Más napra kelvén a dolog, Péter +király fölserken álmából, hugától, sógorától keservesen elbucsuzik, +felül a szél lóra, veszi az arany vesszőt, egy gondolat alatt a +tenger hetvenhetedik szigetjében találta magát, mely sziget olyan +magas volt, hogy annyira <span class="pagenum"><a name="Page_76" +id="Page_76">-76-</a></span> nem szolgált a szemnek világossága, és +oldalán gyémántok függöttek láncz formában. Tehát megvágja ezen +rettenetes kősziklát az arany vesszővel, és mindjárt megnyilott. +Befelé vette utját és egy két pillanat mulva az egerek világába, +azaz a harmadik világba ért, hol a vár falai, bástyái mind +szalonnából, disznólábból voltanak, körül pedig az őrállók +egerekből. Kérdezvén, mit csinálnak, vagy kié ez a vár? a többiek +közül, feleli egy egér őrálló, hogy ez az ő királyok rezidencziája. +Péter meggondolta magát és ment egyenesen a királyhoz, megfogván a +kilincs madzagját, mely kolbászból volt, ki akarta nyitni, hát csak +a kezében maradt. Itten az ajtón csak kaparász, meghallja az +egérkirály, miniszterét küldi, hát látja, hogy egy rettenetes nagy +ember, a ki be akar jőni, s megjelentette. Azonban bement Péter és +meghajtotta magát az egerek királya előtt, a ki is szivesen +fogadta. Hallod-e felséges király, ha rezidencziámat megtérited, öt +esztendőre való gabonát adok. Feleli az egerek királya: barátom: én +most hallok rezidencziádról, hanem légy várakozással, mig népemet +összehivatom. A mint összegyültek az egerek, kiadta parancsolatban, +hogy a ki hirt tud a rezidencziáról, nagy tisztséget, ajándékot +kap. Mind azt kiáltja: nem láttam, nem tudom. Péter itt sem +maradhatott, hanem elment; azon idő alatt pedig jelenti magát egy +kopasz egér, hogy ő tud valamit a rezidencziáról, hogy az igen +szoros helyen vagyon; hogy ő is életével játszott, hogy +kiszabadulhatott onnan.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im13.png" alt="" /></div> +<p>Mindjárt Péter után küldött és mondá az egerek királya: ezzel az +öreg katonámmal fogsz elmenni, ő <span class="pagenum"><a name= +"Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> tudja hollétét. Az egér reá +tekintett s mondá: fölséges király, oda lehetlen bemenni; de a +király reárivalkodott: hogy ha oda nem vezeted ezen jámbort, +mindjárt agyon lövetlek. És csakugyan el is ment Péter az egérrel s +tudakozódott a rezidencziáról, nem különben órájáról és +feleségéről. Az egér azt mondja: egy szalmaszálon van a +rezidenczia, egy férfi és egy asszony lakik benne, az órát mindig +nyakában hordozza a férfi; lehetlen neked odajőni velem, hol +magamnak is szorultságot kell szenvednem. Mondá Péter: én nem is +kivánkozom, <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= +"Page_78">-78-</a></span> csak órámat megkaphatnám. Tehát csak +leendjen békével, elhozom én az arany órát. A mint odaérkezett +éjféltájkor, feküdve találta mindkettőt. Lerágja nyakából az arany +lánczot és kiveszi. A mint hallja az óra petyegését, mondja: ne +lármázz, régi gazdádnak viszlek; és hamarjában Péterhez érkezett, +általadja neki. Péter legelsőbb is megcsókolta óráját, ugy nyitotta +ki, midőn kiugrott az inas és kérdezé: mit parancsolsz, régi jó +gazdám? Azt, édes szolgám, hogy ezen egereknek öt esztendőre való +gabonát készits; máskülönben azon minisztert, ki eddig feleségemmel +élt, vidd fel oly kősziklára, hogy ha megfordul, mindjárt leessék +és törje ki a nyakát, a rezidencziát pedig feleségemmel együtt régi +helyére szolgáltasd.</p> +<p>Mindezeket megcselekedte Péter hiv inasa, s midőn +megregveledett, a csalárd miniszter maga maradott egy irtóztató +magas kősziklán; a mint fölébredett, iedtében megfordult és leesett +a földre, a hol is lelkét mindjárt kiadta. A mint mostanában +regvelre minden a maga helyén volt, a király kinéz az ablakon az +időt nézni, hát látja, hogy ott a rezidenczia, az arany hiddal +egyetemben, és felöltözködött és elment a rezidencziába és kérdezi: +ki vagyon ide haza? Mondják, hogy valamennyien. Nagy örömmel szalad +az ajtóra, és zörget; itten Péter felnyitotta, hát látja, hogy az ő +király atyja, ki előtt is leborult és kezeit csókolta; felesége +hasonlóképen az ágyból kiugrott, és ugy örültek, csakhogy még +egyszer őket az isten visszavezethette. Itten elbeszélették +történetöket, hogymint és hol voltak, hogy miniszter uram hol +maradt, a ki már valósággal agyonütötte <span class= +"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> magát. +Felesége megfogadta, hogy többé senki meg nem fogja csalni; +Péternek ugyan nehezen esett az utazás, de nem tudott elég hálát +adni az istennek, hogy ez alkalmatossággal elragadott testvéreit +láthatta; hanem ezentul nagyobb gondviseléssel volt órájára; és +elbeszélte a maga történetét, hogy micsoda nemzetségből való, miért +lett oly szerencsétlen; akkor csudálkozott a király és a felesége; +igy ő soha többé atyja házához nem ment, hol a két bátyja, ha él, +még most is együtt van.</p> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT08" id="CHAPT08"></a>8. Több hétszer esküdni, +mint egyszer.</h2> +<p>Egyszer volt, honnan volt, még az operencziás tengeren is tul +élt egy szegény ember feleségestől, a ki igen derék személy volt. +Ezt megtudta az ördög s az asszonyhoz járt szerelmeteskedni, a +nélkül hogy az asszony maga is tudta volna. Egyszer odamegy az +ördög s kéri az asszonyt, hogy adja oda neki, a mit a házánál nem +tud. Hiszen én mindent tudok házamnál, mond az asszony, de az ördög +mégis csak kérte, hogy adja oda neki, utoljára is odaadta az +asszony, ki teherbe esett és ugyan nem a férjétől, hanem az +ördögtől s ez volt a mit nem tudott. Egyszer hát megszületik a fiu, +már nagy volt, mikor eljött az ördög, és mondá az asszonynak: no, +hát ezt a fiut igérted te nekem, ez az, a mit nem tudtál; már most +elviszem. Az asszony sirt rítt, de <span class="pagenum"><a name= +"Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> az ördög még is elvitte. Az +ördögnek volt otthon egy leánya; a fiut pedig Dénesnek keresztelte; +leánya már akkor tudta az ördögi mesterséget, de a fiu még nem. +Egyszer a vén ördög felesége behivja a vén ördögöt és mondja neki: +te vén kutya! tanitsd már ezt a fiut valamire; ma holnap megvénül s +még nem tud semmit. Ekkor estve mindjárt behivta az ördög Dénest és +parancsolta neki, hogy az udvart szántsa fel, vesse be kölessel, +hogy reggelre aratni lehessen. A fiu igen busult, Ilona hítta be +vacsorára, de ő nem ment; kérdezte Ilona: mi baja, min busul? Hogy +ne busulnék, mikor azt parancsolta a vén dög apád, hogy ezt az +udvart fölszántsam, kölessel bevessem, hogy reggelre aratni +lehessen. A lány azt mondja neki: ne busulj semmit, adok én néked +egy sipot, ha azt megfujod, jőnek te hozzád emberek; ne iedj meg +tőlök, azok azt fogják mondani: mit parancsolsz? Te pedig mondjad, +hogy ezt az udvart szántsátok fel, vessétek be kölessel, hogy +holnap aratni lehessen. Egyszer jőnek az emberek; kérdezik: mit +parancsolsz? Ő azt mondja nekiek: ezt az udvart szántsátok fel, +vessétek be kölessel, hogy reggelre aratni lehessen. Reggel, mikor +kijön a vén ördög, látja, hogy minden ugy van, a mint parancsolta. +Másnap megint behivja Dénest. Egy erdő volt s azt mondja neki, hogy +az erdőt kiirtsa és vesse be buzával, hogy más nap délre aratni +lehessen. Ekkor megint busult a fiu, még a vacsora sem kellett +neki; a leány kérdezte: mit busulsz? Hogy ne busulnék, felelt a +fiu, mikor azt parancsolta a vén dög apád, hogy ezt az erdőt +kiirtsam, buzával bevessem, hogy holnap délre aratni lehessen. Ej, +ne busulj semmit, <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= +"Page_81">-81-</a></span> mondja Ilona, itt egy kis síp, fujd meg +ezt, majd jő sok ember s kérdezik, hogy mit parancsolsz, s te mondd +meg nekik, hogy ezt az erdőt kiirtsák, bevessék buzával, hogy +holnap délre aratni lehessen. Hát egyszer megyen a sok nép, +kérdezik Dénestől: mit parancsolsz? Ez mondta nekik, hogy ezt az +erdőt kiirtsátok, buzával bevessétek, hogy holnap délre aratni +lehessen. Más nap délben nézi a vén ördög és jól van minden. +Harmadik nap megint behivatja Dénest s azt mondja neki: no, holnap +délre egy várat épits ezen az udvaron viaszból, hogy benne +ebédelhessek, mert különben, ha ezer lelked lesz is, meg kell +halni. Megint busult a fiu, még a vacsora sem kellett neki. Megy +hozzá Ilona, kérdi Dénestől: miért busulsz? Hogy ne busulnék, mikor +az a vén dög apád azt parancsolta, hogy holnap délre itt az udvaron +egy viasz várat épitsek, hogy benne ebédelhessen, különben ha ezer +lelkem lesz is, meg kell halnom. Ilona mondja neki: Ej ne busulj, +szivem szép szerelme! itt egy síp, ha ezt megfujod, jő mindenfelől +sok méh, s ha megparancsolod nekik, azok mindjárt megcsinálják. +Egyszer hát megfujja a sípot Dénes; jőnek mindenfelől a sok méhek, +s kérdezik: mit parancsolsz? Dénes azt mondta nekik, hogy holnap +délre az udvaron egy viasz várat épitsenek, hogy benne lehessen +ebédelni. Ekkor kimegyen a vén ördög, hát látja, hogy megvan a mint +parancsolta. Most azt mondja a vén ördög felesége a vén ördögnek: +eredj, te vén kutya, nézz széjjel; hátha lányod csinálja, mit +fiadnak parancsolsz. Tehát a vén ördög elzárta őket egymástól, a +leányt egy kis szobába, s megparancsolta a fiunak estve, hogy +holnap reggelre <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= +"Page_82">-82-</a></span> a tulsó udvart, mely tele van +kősziklával, szántsa fel és vesse be, mert különben, ha ezer lelke +lesz is, meg kell halnia. Busult, sirt, rítt a fiu, mert már a +lánynak sem volt több sípja, meg el is zárták tőle. Oda megyen hát +mégis a lány szobájának kulcslyukához, mondja neki: hogy a kutyák, +ebek nyalják fel annak a vén apádnak a vérét, azt mondta, hogy azt +a tulsó sziklás udvart szántsam fel, vessem be buzával, hogy holnap +délre aratni lehessen, különben, ha ezer lelkem lesz is, meg kell +halnom. A lány mondja neki: ne busulj, szivem szép szerelme! +elszökünk, itt hagyjuk ezeket a vén kutyákat; majd köpök én hármat +a ház közepire; az első azt fogja mondani, ha hivnak, hogy most +öltözöm, a második, hogy mosdom, a harmadik, hogy mindjárt megyek. +Ugy is lett; a lány kiment a kulcslyukon a fiuhoz, felült egy tüzes +lapátra, a fiut a hátára vette, s mentek, mint a gondolat heted hét +ország ellen. Reggel hivják a lányt, azt mondja az első köp, olyan +hangon, mint a lányé volt: most öltözöm. Megint hivják vagy egy óra +mulva, azt mondja a másik köp: most mosdom; megint hivják vagy egy +óra mulva, azt mondja <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= +"Page_83">-83-</a></span> a harmadik köp: mindjárt megyek. Várták a +lányt, nem ment. Ekkor a vén ördög felesége mondja a vén ördögnek: +eredj, te vén kutya, hát ha elszöktek. Akkor bemegyen a vén ördög a +házba s nem talál senkit, csak a három köpöt. Mindjárt mondja a vén +ördögné a vén ördögnek: megmondtam, kutyák, ebek nyalják fel a +véredet, vigyázz reájok, most eredj utánok, különben, ha ezer +lelked lesz is, meghalsz. Ekkor a vén ördög felült egy tüzes +szénvonóra és ment utánok és már csaknem elérte őket, mikor a lány +azt mondja a fiunak: Dénes, szivem, lelkem, nézz hátra, igen ég az +én bal orczám. Dénes hátra nézett, azután mondá a lánynak: nem +látok én egyebet, csak egy nagy fekete borulatot. A lány mondja: +no! az a mi apánk; hanem már most mit csináljunk? Én válok itt +kápolnának, te pedig abba egy öreg papnak; le fog ide szállani a +vén dög és kérdezni fogja: nem láttál-e ilyen meg ilyen fiatalokat? +te pedig csak azt mondd neki: bizon nem láttam én, pedig itt +vénültem meg. Ugy is lett; a vén ördög leszállott a kápolnához, +kérdezi a paptól, nem látott-e ilyen s ilyen fiatalokat. Dénes +pedig mondja: bizon nem láttam, pedig itt vénültem meg, madárnál +egyebet. Akkor a vén ördög megfordult, haza ment. A felesége +kérdezi otthon, hogy nem látta-e őket. Mondja neki a vén ördög: nem +láttam én egyebet egy kápolnánál, abban meg egy öreg papot. +Kérdeztem tőle: nem látott-e ilyen meg ilyen fiatalokat, azt +mondta: ott vénült meg, még sem látott madárnál egyebet. Ekkor +mondja a felesége: hiszen te vén bolond, abból a kápolnából csak +egy forgácsot hoztál volna, mindjárt haza jöttek volna. +<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= +"Page_84">-84-</a></span></p> +<div class="figcenter"><img src="images/im14.png" alt="" /></div> +<p>De Ilonáék, mihelyt apjok elment, fölkeltek, mentek heted hét +ország ellen, egy hegyen leültek pihenni s ott hétszer megesküdtek, +hogy ők soha el nem hagyják egymást. A vén ördög felesége meg +ütötte, verte a vén ördögöt, hogy menjen keresse a fiut, meg a +lányt; a vén ördög ekkor még haragosabban felült egy tüzes lapátra, +és ment utánok heted hét ország ellen. Ekkor megint mondja a lány a +fiunak: Dénes, szivem, lelkem, nézz hátra csak, mert igen ég a +balorczám, mit látsz? Nem látok egyebet, mondja Dénes, csak egy +nagy veres borulatot. Ekkor mondja a lány a fiunak: no még eddig +kikerültük a veszedelmet, de már most látom, hogy vissza kell +mennünk, hanem mégis próbáljunk valamit, én válok itt egy tónak, te +meg egy nagy arany kacsának a tóba; fog téged kergetni az a vén +ördög, de vigyázz, hogy csak egy tollad szála se veszszen el, mert +akkor vissza kell menni. A lány tónak válott, a mint mondta, Dénes +pedig egy arany kacsának belé. Egyszer leszáll a vén ördög a tóhoz, +kergeti a kacsát egyik szélétől a másikig, s már meg is éhezett, +utoljára felszedte vette magát, haza ment, de megátkozta a fiut, +meg a lányt, hogy hét esztendeig ne beszéljenek egymással.</p> +<p>Mikor elment a vén ördög, ugy elvált Dénes Ilonától, hogy még +azt sem mondták egymásnak: isten áldjon meg. Ilona egy jobb kéz +felől való városba ment ott beállott szobalánynak, Dénes pedig a +bal kéz felé való városba ment, hol egy király lakott, annál +beállott kályhafütőnek. Volt annak a királynak egy igen szép lánya; +kérték mindenféle királyfiak, nem ment senkihez <span class= +"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> se, hanem +csináltatott egy magas oszlopot a kapufélfa mellé, arra egy +koszorut tett s azt mondta, hogy ahoz megyen, a ki azt lekapja; +próbálták sokan, nem tudta senki lekapni. Egyszer gondolkozik +Dénes, hogy meg kéne próbálni, hátha szerencsés volna. Ő is +kimegyen a kertbe, volt neki ott egy lófeje, megrugja, kiesik +belőle egy dió, felnyitja a diót, hát egy szép paripa kiugrik +belőle, meg egy szép öltözék uri ruha. Mindjárt szépen felöltözött, +felült a paripára, azután elvágtatott az oszlophoz s ugy lekapta +róla a koszorut, mintha ott sem lett volna. Ekkor bement a +királyhoz a királykisasszony, mihelyt meglátta, mindjárt fülig +szerelmes lett belé, ott a sok urak előtt gyürüt váltottak s +ellakták a kézfogót. Azután Dénes köszönt a királykisasszonynak, +hogy két hét mulva visszamegy, aztán megesküsznek. Dénes kiment a +kert alá, levetette az uri ruhát, avval megint a kályhafütői ruhába +öltözött. A királykisasszony várta már a mátkáját, mert ekkorára el +kellett volna neki már jőni, de hogy nem jött, a királykisasszony +igen megbetegedett. Szánta Dénest egy darabig, azután már csak a +gyürüjét szánta. Dénes már ekkor gondolkodott, hogy kéne a gyürüt a +királykisasszonynak visszaadni. Egyszer hát egy délben bemegy a +konyhába, látja, hogy a szakács egy kis tálkában külön tálal a +királykisasszonynak; ő is alattomosan belé lökte a gyürüt. +Felviszik a királykisasszonynak az ételt, a mint felkavarja, látja, +hogy benne van egy gyürü; nézi, hát látja, hogy az övé. Mindjárt +felhivták a szakácsasszonyt, kérdezték, hogy hát ki lökte azt a +gyürüt a tálba. Én nem tudom, felelé a szakácsasszony, nem volt a +konyhában <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= +"Page_86">-86-</a></span> senki, csak az a kályhafütő törlészkedett +ott. Felhivják a kályhafütőt, kérdezik, hol vette azt a gyürüt. +Elsőbb tagadta, de később csakugyan kivallotta; ekkor mindjárt +papot hozatott a király, Dénes kiment a kertbe, megrugta a lófejet, +az paripának válott; szépen felöltözött, még hétszerte szebb volt +most, mint azelőtt. Ekkor megesküdtek, hét nap, hét éjszaka állott +a lakodalom. Az első éjszaka hát, a mint együtt feküdt Dénes a +királykisasszonynyal, jön az ablakra Ilona galamb képében, mert már +akkor eltelt a hét esztendő s azt mondja Dénesnek: Dénes, szivem, +szép szerelmem, ébredj; itt van, a kivel hétszer megesküdtél a +gyepen; nem ébredt föl Dénes, de a szobaleány ezt kihallgatta. Más +éjszaka megint elment Ilona galamb képében az ablakra, megint +mondja: Dénes, szivem, szép szerelmem, ébredj fel; itt van a kivel +hétszer megesküdtél a gyepen. Ekkor sem ébredt fel Dénes. Akkor azt +mondja Ilona: na! még egyszer eljövök, ha akkor sem leszesz ébren, +soha sem látsz többé; a szobalány azt mind hallotta.</p> +<p>Másnap igy szól a szobalány Dénesnek: mondanék én valamit a +királyfinak, ha meg nem haragudnék. Mit? mondjad. Itt volt egy +valaki már két éjszaka galamb képében az ablakon és azt mondta: +ébredj Dénes, szivem, szép szerelmem; itt van, a kivel hétszer +megesküdtél a gyepen; s azt mondta, hogy még egyszer eljön, de ha +akkor sem ébredsz fel, többé soha nem látsz. Dénes mindjárt tudta, +hogy Ilona; ébrebben aludt más éjszaka. Egyszer hallja, hogy mondja +valaki: Dénes, szivem, szép szerelmem, itt van, a kivel hétszer +megesküdtél. <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= +"Page_87">-87-</a></span> Akkor Dénes felkél, beveszi a galambot, +hát hétszerte szebb kisasszonynak válik, mint a királykisasszony, +akkor még hétszerte jobban megszerette Dénes, és mondja a +feleségének: no! feleségem, te veled csak egyszer esküdtem meg, de +ezzel hétszer; igazságosabban leszek az övé. Ekkor Dénes felszedte +magát, egy más városba ment, ott Ilonával megesküdött; most is +élnek, ha meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT09" id="CHAPT09"></a>9. Az aranyhaju ikrek.</h2> +<p>Egy rongyos faluban volt egy szegény ember, ki feleségével már +sok esztendőket eltöltött, és semmi magzatjuk nem volt; kérték +tehát az istent, hogy adna nekik valamely magzatot, a ki +öregségökben gyámoluk lehetne. Isten meg is hallgatta +könyörgésöket, és az öreg ember felesége világra hoz két magzatot +egy fiu gyermeket és egy leányt, és mind a kettőnek arany haja +volt. Itten mi tevő legyen az öreg apa? mivelhogy szegény volt, +gondolkozott, kit hivjon el keresztkomájának; sokakat eljárt, de +senki sem akart elmenni, hanem inkább kiszidták, hogy az a +gyalázatos vén asszony még öregségében is teherbe esett. Mindezt +igen nagy fájdalommal hallotta az öreg ember, és szomoruságában nem +tudta hová forduljon; s ime, utjába akad egy gazdag kereskedő, ki +oly búsnak látván a szegény embert, kérdezi tőle: mit szomorkodol, +öreg apám? Ez <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= +"Page_88">-88-</a></span> pedig felele: hogyne szomorkodnám, mikor +feleségem két magzatot szüle a világra és nincsen a ki őket +keresztelőre is akarná vinni. Erre a kereskedő felele: tudod-e +öreg, én szivemből el fogok menni feleségemmel együtt +keresztkomádnak, mert semmi gyermekem, de hol lakol? Én, felele a +szegény ember, lakom egy rongyos házban; meg fogja ismerni, édes +jóakaró uram, egy eperfa van a ház előtt, és a kamra oldala ki van +dülve, a ház oldala meg van támogatva és van egy kutyám, melynek a +neve Cerberus, és mindig az eperfa alatt fekszik. Elment azután az +öreg ember sietve, és azt mondá feleségének, hogy akadott már +komára; s a kereskedő más nap meg is jelent feleségestül. Látván a +két kisdedet, elcsudálkozott, hogy micsoda ritka szépség legyenek a +világon, tehát elvitték keresztelni és a fiut nevezték Rudolfnak, a +leányt Jozéfának. Ezek a szegény apjok munkás keresménye által +naponként nevekedtek s voltak már tiz esztendősek, a kereskedő +felfogta mind a kettőt örökből és mivel nem akart bajlódni az ő +nagy gazdagságával, egyiknek adta egyik boltját, másiknak másikát, +oly föltétellel, hogy a mit nyernek, maguk hasznára fordithatják, +csakhogy a tőkepénz ne csorbuljon. A két növendék örült az ily +szerencsének, ők tehát folytatták a kereskedést, és kevés idő alatt +már hatszáz forint nyereséget csináltak. Egyszer olyan szomoru idő +adta elő magát, hogy se vásárló, se munka nem volt, tehát hogy +vigabban muljék az óra, felele Rudolf az ő hugának Jozéfának: menj +és hozz egy tuczat kártyát, hogy mulathassuk magunkat, és +gyakoroljuk a játékban; mindent jó tudni. Jozéfa nem akarta szegni +bátyja kivánságát, <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= +"Page_89">-89-</a></span> tüstént elment és visszatért a kártyával. +Felele Rudolf: kezdjünk a játékhoz abban a pénzben, melyet már +magunk szereztünk, de ugy hogy akármelyikünk nyeri el a másikét, +visszaadja. Mondja erre Jozéfa: én nem bánom, én reáállok. Kezdenek +a kártyához és kevés idő alatt elveszti az ő részét Rudolf, és +mondja: már én kedves hugom, nem játszhatom, mert mind +elvesztettem, hanem add vissza. Huga a föltételt szentül +megtartván, visszaadta. Kezdenek játszani ujra, és Jozéfa mind +elveszti. Itten mondja bátyjának, hogy mind mind elvesztette, hanem +adná vissza. Felele Rudolf: talán elment az eszem, hogy +visszaadjam, és hiába töltsem az időt; biz én nem adom. Erre +megszomorodott Jozéfa és mondja bátyjának, hogy micsoda föltétellel +kezdettek játszani, de Rudolf erre semmit se hajtván, hanem elég +az, hogy ő elnyerte; vesz tehát huga a tőkepénzből három forintot +és kezdik megint a játékot; Rudolf lesz szerencsétlen, Jozéfa +szerencsés, mert mind a maga, mind a bátyja pénzét elnyerte. Itten +Rudolf kérte vissza tőle az elnyert pénzt; felele huga: te sem +adtad vissza, én sem fogom visszadni. Rudolf erre megharagudott s +azt mondta, hogy elfogja őt átkozni, hogy őt se ég, se föld be nem +fogja venni. Mivelhogy ezen iesztő szavakkal semmire se ment +Rudolf, kezdte őt átkozni, és egyszerre a föld megnyilván, Jozéfát +elnyelte a mélység és egészen lement a halak királyaig, a ki is +neki pártját fogta.</p> +<p>Egyszer az ő gondviselő atyjuk elment a boltba látogatásukra és +kérdi: hol vagyon Jozéfa? Rudolf mondá, hogy piaczra ment volna, s +ennek ugyan hitelt <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= +"Page_90">-90-</a></span> adott az öreg kereskedő; de mivel +éjszakára sem jött haza, tehát gyanuság esett Rudolfra, hogy hová +lett az ő huga. Mi volt Rudolfnak mit tenni, megvallotta, hogy +játszott a hugával pénzre oly föltétellel, hogy a ki elnyeri, az +tartozzék ismét visszaadni. Ő elnyerte először az én pénzemet, és +visszaadta; ujra kezdettük a játékot, én elnyertem az övét, és +többé vissza nem adtam, a hugom tehát a tőkepénzből vett három +forintot és igy mind azt a pénzt, melyet én tőle nyertem, mind +pedig a mit bolti portékából nyertem, a kártyán tőlem elnyerte s +nem akarta visszaadni, mivel én sem adtam vissza, tehát eltette +pénzemet, s én őt elátkozám, hogy se ég, se föld be ne vegye; erre +megnyilott a föld és én nem tudom hová lett. Felele az öreg boltos: +no, te átkozott, hogyan tehetéd azt testvér hugoddal? Mivel te +elátkozád őt, én is elátkozlak tégedet, hogy se ég, se föld be ne +vegyen, s addig mindig jőj, menj, mig hugodot vissza nem hozod. +Ekkor megnyilt a föld és Rudolf elveszett; és lement egészen az +alsó Indiába.</p> +<p>Mén, mén, mendegél, s nem talál egyebet, mint a nagy +pusztaságot, s nem is tudta hová vegye utját. Imé egy palotát vesz +észre maga előtt, s megkettőzteti lépéseit, hanem kapui be voltak +zárva. Jár ide s tova körülötte, kukucskál be a rostélyán, bent az +udvarban lát sétálni egy öreg embert; az öreg ember is meglátja őt +és csudálja az ő szépségét és kérdezte, hogy hol vette itt magát és +mit keresne. Ő mondá: öreg apám, én szolgálatot keresek. Te szép +gyermek, én az udvarban semmi szolgálatot nem tudok, hanem ha a +király, ki a palotában lakik, fog neked szolgálatot adni; azért is +meg <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= +"Page_91">-91-</a></span> fogom jelenteni. Fölmegy az öreg ember a +királyhoz, mond a királynak: fölséges király itten a palotán kivül +van egy aranyhaju szép gyermek a más világról, a ki szolgálatot +jött keresni, ha fölséged tudna neki rendelni. Erre a király: küldd +fel öreg, azt az aranyhaju ifjat hozzám. Mikor fölment hozzá: +kérdezte, hogy bánt-e lóval valaha vagy sem. Hogyne bántam volna. +Mindjárt őt felöltöztette fullajtárruhába, de néhány esztendő mulva +ugy megnőtt, hogy lóra nehéz volt, szerencséjére meghalt egy öreg +igás kocsis, ki a szakácsasszonyoknak két lóval a konyhára vizet, +fát, mit hordott; s a két ló ugy leesett lábáról, hogy ki sem +mehetett az istálóból, s mondá neki a király: már most te leszesz +igás kocsis avval a két lóval; hizlald annyira, hogy szolgálhass, a +mit a szakácsasszonyok parancsolnak; ha jól viseled magad, többet +adok kezed alá. Itten a fiu mentől hamarább a lovakat annyira +fölhizlalta, hogy kivihette a kutra inni, azért a király felhivatta +a gyereket és mondá: hallod-e te fiu, ezeket a lovakat éjszakára +kivihetnéd a tenger partjára, talán hamarább megjavulnának attól a +zöld mezőtől. Itt a fiu estve kivitte a lovakat a tenger partjára +és ott legeltette kötőfékszáron egész tiz óráig; akkor tekintett a +vöröstengerre, s látja, hogy kétfelé nyilik a közepe, jön a világ +szép asszonya, ki mindjárt reá kiáltott: hallod-e, ne is bujj már, +gyere hozzám, igyál, egyél és beszélgess velem. Azután lefeküdtek +és elaludtak; és a világ szép asszonya még hamarább fölébredt, mint +a fiu, akkor megrugja neki a talpát: hallod-e kelj fel, hozd el a +te két lovadat. Akkor oda viszi, itt a világ szép asszonya +<span class="pagenum"><a name="Page_92" id= +"Page_92">-92-</a></span> kezkenőjével megtörölgeti a két lovat, +olyan két rézszőrü paripa lett belőle, hogy gyönyörü volt reá +nézni. Itt a világ szép asszonya csak elfordult, összecsapódott a +tenger vele. Itt a fiu viszi haza felé a két lovat: a többi +kocsisok, mihelyt meglátták, mindjárt fölmentek a királyhoz: +fölséges uram! nem jó gyermeket fogadtunk az udvarba. Itt a király +kérdezi: miért? Azért, fölséges király, hogy olyan két rézszőrü +paripát lopott az éjszaka, hogy ha gazdája találkozik, fölséged +udvarán legnagyobb gyalázat eshetik miatta. Lehetetlen! Nincs +különben.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im15.png" alt="" /></div> +<p>Itt a fiu beköti lovait, a király hivatja őt: hallod-e fiu, hogy +merted te azt a lopott jószágot udvaromba hozni; ha itt annak +gazdája találkozik, még micsoda szégyent vallhatok érette? Fölséges +király, a lótól ne féljen, mert én a lovat nem loptam, hanem én a +lónak a szénát vágva szoktam adni, a vizet fonttal mérni, az abrak +árát nem szoktam zsebembe rakni, mint a többi kocsisok; ha nem +hiszi fölséges király, jőjön le, nézze meg a lovat, rajta a maga +bélyege. A király lemegy, látja, hogy az ő bélyege rajta, s a fiut +megajándékozza egy tuczat aranynyal. A fiu megörült, hogy van elég +pénze; második estve is következik, megint kivitte a lovat ugyan +arra a helyre, s ott legeltette kötőfékszáron egész tizenegy óráig. +Ekkor tekint a vörös tengerre, látja, hogy kétfelé nyilik a közepe, +jön a világ szép asszonya; bujna a fiu, de nem tud hová. Hallod-e, +ne is bujj már, csak gyere hozzám, jobb lesz, egyél, igyál, +beszélgess velem. A fiu odament, és mulattak ők ketten, lefeküdtek, +hanem a fiu fölébredt, megtapogatta, itt a világ szép asszonya ugy +pofon csapta, hogy szikrázott a szeme. Hallod-e, <span class= +"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> ne bánts, +még van idő erre, utóvégre is a tied leszek. Ekkor a fiu +megszégyelte magát, ujra elaludt, reggel hamarább fölkelt a világ +szép asszonya, megrugja neki a talpát: hallod-e, kelj föl, eredj, +hozd el a te két lovadat. A fiu odaviszi a két lovat, a világ szép +asszonya kezkenőjével megtörölgeti: olyan két ezüstszőrü paripa +lett belőle, szintugy tündöklött. Ekkor a világ szép asszonya +elfordult tőle, összecsapódott a vörös tenger, odalett a világ szép +asszonya, a fiu maga maradt. Itten viszi haza a két lovat, a többi +kocsisok meglátták, fölmentek a királyhoz. Fölséges király! nem jó +gyermeket fogadtunk. Mondja a király: miért? Azért <span class= +"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> hogy olyan +két ezüstszőrü paripát lopott, hogy ha annak gazdája találkozik, +fölséged élete is elveszhet. Lehetetlen! Már nincs különben. Itt a +fiu beköti a lovakat istálóba; hivatja a király: hallod-e, fiu, hol +vetted azt a lovat? hogy merted udvaromba hozni azt a lopott +jószágot? holott ha ennek gazdája találkozik, életem is elveszhet. +Fölséges király, a lótól ne féljen, mert én a lovat nem loptam, +hanem én a szénát a lónak vágva szoktam adni, a vizet fonttal +szoktam mérni, az abrak árát nem szoktam zsebembe rakni, mint a +többi a kocsisok; ha nem hiszi fölséged, jőjön le, a maga bélyege +rajta. A király lement, hát látja, hogy az ő bélyege rajta. Akkor a +fiut megajándékozta egy tuczat aranynyal. Itt a fiu megint +megörült, hogy elég pénze van, és otthon maradt harmad napig. +Harmadik estve is következik, megint kiviszi a két lovat a tenger +partjára, ott legelteti egész tizenkét óráig kötöfékszáron; akkor +tekint a vörös tengerre, látja, hogy ketté nyilik a közepe, jön a +világ szép asszonya, megint reákiált: hallod-e, fiu, ne is bujj, +csak gyere hozzám, jobb lesz, egyél, igyál, beszélgess velem. A fiu +hozzá megy, esznek, isznak, és mulatnak; hallod-e, fiu, ha te azt +akarod, hogy a tied legyek, te az enyém: én velem soha senkinek ne +dicsekedj, hogy „nekem ilyen meg ilyen szeretőm van“; mert ha én +rólam legkisebbet is szólasz valakinek, soha sem leszek a tied. +Akkor lefeküdtek és elaludtak, reggel hamarább fölkelt a világ szép +asszonya, megrugja a fiu talpát; kelj föl, eredj, hozd el a két +lovadat. Oda viszi lovát, megtörli kezkenőjével a világ szép +asszonya, hát olyan szép aranyszőrü paripa <span class= +"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> lett +belőle, hogy fényessége mindjárt elvette a fiunak szeme fényét. +Akkor csak elfordult tőle a világ szép asszonya, összecsapódott a +vörös tenger és odavan. A fiu összeköti az aranyszőrü paripát, +viszi haza felé, meglátják a többi kocsisok, fölmennek a királyhoz: +fölséges király! nem jó gyermeket fogadtunk. A király azt mondja: +miért? Azért, fölséges király, hogy olyan két aranyszőrü paripát +lopott az éjszaka, hogy fölségednek, ha gazdájok találkozik, az +országa is elvesz. Lehetetlen! Az nincsen máskép. A fiu istálóba +vitte a lovat, a király csak arra hagyta, gondolván magában: annak +a fiunak valami mesterségének kell lenni.</p> +<p>Itt a királynak volt egy öreg parádés kocsisa, ki már ötven +esztendő óta szolgálta, és felhivatta mindazt, mind a fiut. +Hallod-e, már te eleget szolgáltál, azért se rám, se erre a fiura +ne neheztelj; e napságtól fogva ő lesz az én parádés kocsisom, te +pedig avval a két lóval igás kocsis és szolgálsz a szakácsasszonyok +körül a mi szükséges. Itt a fiu lett a parádés kocsis, az öreg +kocsis pedig igen megharagudott reá: kutya ilyen adta fatyja! most +jött ide és már kiturt helyemből. Már a fiunak olyan jó dolga volt, +hogy csak akkor ült a ló farához, mikor a király parádéra ment. +Különben a többi kocsisokkal ebédelt, vacsorált, de mivel +haragudott reá az öreg kocsis, azt találta mondani: majd +meglássátok, hogy ez a fiu még király leszen, elveszi a +királykisasszonyt. Itt a fiu azt feleli: de ördög vigye +királykisasszonyotokat, nem kell nekem; mert az én szeretőmnek +nyomába sem hághat. Itt a haragos kocsis mindjárt fölment a +királyhoz: fölséges király! igy van a dolog: <span class= +"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> azt +találták egymás közt mondani a többi kocsisok, hogy majd +meglássátok, még az a fiu király lesz; s a fiu azt felelé: de ördög +vigye királykisasszonyotokat, nem kell nekem; mert az én +szeretőmnek nyomába sem hághat. Azon a király igen megharagudott, +hivatta a fiut maga eleibe: hallod-e, fiu, mit mondottál estve a +többi kocsisoknak? Mit, fölséges király? hiszen én nem is beszéltem +velök. Már ne is tagadd; mondd meg; jobb lesz. Mi volt mit tenni, +kénytelen volt megvallani. A király itt a fiut mindjárt +siralomházba tétette, hogy holnap nyolcz órakor felakasztatja; még +akkor éjtszaka meg is csinálták a fiunak az akasztófát. +Elkövetkezvén az idő, a fiu kivánkozott a király eleibe: adjon neki +annyi grácziát, hogy csak egyszer beszélhessen vele. Gráczia, fiam; +mit akarsz? Már látom, fölséges király, hogy meg kell halnom, +legalább oda csináltass akasztófát, a hová én avval a két lóval +jártam, a tenger partjára. Itt a király meg is engedte, hogy arra a +helyre csináltatott az akasztófa. Mikor a nyolcz óra már elmult, +kikisérté a fiut karon fogva két hóhér. A fiu azt mondja a két +hóhérnak: ha ti engemet ugy tudnátok felkötni, hogy mikor ott +hagytok, le se essem, meg se fuljak, megajándékoználak kettőtöket +egy véka aranynyal. Ezen a két hóhér igen megörült, s ugy kötötték +fel őtet, hogy le sem esett, meg sem fult. Mikor már ott hagyták, +szépen leszabadult a fiu a fáról; ott sir már a fa alatt, földbe is +bujna, csak lehetne, akkor tekint a vörös tengerre, látja, hogy +kétfelé nyilik a közepe, jön a világ szép asszonya, megint reá +kiált: hallod-e fiu, ne is bujj már, csak gyere ide: jobb lesz; +<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span> megmondottam, hogy igy jársz, most +kicsinbe mult, hogy megmaradt életed; ne dicsekedjél velem, mert +mind te, mind én elkárhozunk; hanem azt te meg nem állhattad. Eddig +szabadon járhattam, a merre akartam, hanem most haza kell menni a +magam városába, s az mind addig lesz fekete gyászba huzva, mig te +veled ott nem beszélek; az pedig soha sem lesz, mert jóllehet te +oda jösz valaha, de meg sem ösmerjük egymást, ha egy tálból, egy +pohárból eszel, iszol is velem. Akkor csak elfordult tőle a világ +szép asszonya és összecsapódott vele a vörös tenger és odalett; a +fiu bujdosásnak adta magát.</p> +<p>Megy, mendegél annyira, hogy egyszer talál annyi hangyát, hogy +még csak meg sem tudott közöttök mozdulni; csak megállt közöttük: +uram, én istenem, mit csináljak ezekkel, belőlök sem egyet agyon +ütni, sem eltapodni nem akarok. Ekkor a hangyák királya csak +megszólal egyszer hozzája: hallod-e fiu, látom, hogy jó szivvel +vagy hozzám és népemhez, látom, hogy sem egyet agyon ütni, sem +eltapodni nem akarsz; ne is bántsd, mert még jótét helyébe jót +várj; ha megszorulsz valaha, csak azt mondd: hangyák királya, add +nekem erődet, én is odaadom enyimet, s olyan hangya leszesz, mint +én vagyok; és ha ember akarsz lenni, csak azt mondd: hangyák +királya, add vissza erőmet, én is visszadom a tiedet; s olyan ember +leszesz, mint voltál. Itt a fiu igen megörült, hogy ő jó +mesterséget kapott; avval utnak indult, ott hagyta a hangyákat, +hogy már avval a mesterséggel akármerre elmehet; annyira megy, +mendegél, hogy egyszer megint talál annyi sast, hogy meg sem tud +mozdulni közte, csak megáll: ugyan mit <span class= +"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> csináljak +velök, sem egyet agyon ütni, sem eltapodni nem akarok. Itt a sasok +királya csak megszólal: hallod-e fiu, látom, hogy jó szivvel vagy +népemhez és magamhoz, sem egyet agyon ütni nem akarsz, sem +eltapodni; ne is bántsd; jótét helyébe jót várhatsz; ha valaha +megszorulsz, csak azt mondd: sasok királya, add ide erődet, én is +odaadom enyimet, olyan sas leszesz, mint én vagyok; akár mindig +szállva járhatsz; a hol ember akarsz lenni, olyan leszesz, mint +voltál. Itten a fiu igen megörült, hogy már két jó mesterséget +kapott; már nem fél, akármerre menjen a világba. Avval ott hagyja +azokat is; megy, mendegél, talál egy csárdát, a melyben lakott egy +öreg ember, tán már kétszáz esztendőt is ért; beköszönt hozzája: jó +estvét, öreg atyám uram! Jól jártál fiu, hogy apádnak vallottál, +mert ha ezer lelked van is, itt kellett volna veszned; hanem +micsoda járatban vagy? Én bizon abban vagyok, hogy keresem a halak +királyát, ha tán hirét vette volna valaha, ujságot mondani felőle. +Oh fiu, már én éltem kétszáz esztendőt, hanem a halak királyának +soha hirét se hallottam, nemhogy ujságot tudnék felőle mondani. +Hanem te hiába is mégy; maradj itten, ugy sincs semmi cselédem. A +fiu azt mondja: ha veszni indultam, ha elveszek is, még sem +maradok. Itt az öreg ember azt mondja neki: hallod-e, fiu, én jót +akarok, károdat nem kivánom, mert itt s itt van száz juhász, annak +száz kutyája, olyanok, mint egy borju; egyébfelé nem mehetsz, ha +ezer lelked lesz is, el kell veszned. Már mindegy, akár ott +veszszek, akár itt; avval csak utnak indul a fiu, ott hagyja az +öreget. <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= +"Page_99">-99-</a></span></p> +<p>Egyszer, a mint megy, megy, mendegél, meglátja juhászok közt a +tüzet, csak ugy csillámlik közöttök és a kutyákat: uram, én +istenem! mit csináljak? ha igy emberi képben megyek oda, ugy +széjjelszaggatnak, hogy a szél sem kap egy szemet poromból; ha +hangya leszek: valamelyik rám tapod, ugy is el kell vesznem; ha sas +leszek, valamelyik juhász meglát, agyon üt, ugy is el kell vesznem; +de akármit ad isten, mindegy: sasok királya! add nekem erődet, én +is odaadom enyimet. Mindjárt lett belőle egy sas; avval csak +fölkerekedett, szépen oda ereszkedett a juhászok háta mögé; +semmiféle állat észre nem vehette. Sasok királya! add vissza +erőmet, én is visszadom tiedet; ekkor lett olyan ember, mint +azelőtt. Az öreg számadó, ki már három száz esztendőt ért, csak +akkor vette észre, mikor oda köszönt hozzája: jó estvét, öreg +atyám! Hozott a szerencse, fiu; ezer volt a szerencséd, hogy ezek a +kutyák észre nem vettek. Hogy jöttél ide, micsoda járatban vagy? Én +biz, öreg atyám, keresem a halak királyát, ha valaha hirét hallotta +volna, vagy tudna felőle valamit mondani. Oh fiu, már éltem három +száz esztendőt, de hirét sem hallottam, nemhogy tudnék neked +valamit mondani felőle; hanem te hiába is keresed, maradj meg itt, +légy tanyás; egyéb dolgod nem lesz, hanem itt a tanyánál fogsz +mindig lenni. Mondja a fiu: már nem bánom, meg is maradok. Itt +pedig az a száz juhász a világ szép asszonyának volt a juhászai, és +a kit ők őrzöttek százan egy falka juhot, egyéb hasznát nem vette, +mint fejtek tőle minden reggel egy zsétár tejet, és abban a tiszta +tejben fürdött a világ szép asszonya; és csak olyan volt, mintha +<span class="pagenum"><a name="Page_100" id= +"Page_100">-100-</a></span> vizben mosdott volna, valamig a fiura +nem került a sor, hogy neki kellett bevinni a tejet mosdani. És a +melyet ő bevitt, mikor benne megmosdott a világ szép asszonya, ugy +meggyengült minden teste, mintha másant született volna a világra. +Akkor a fiu csak kiment a tanyára, s már beszélt is vele és egyik +sem tudta, hogy még valaha ugy összejőnek. Itt más reggel más viszi +be a tejet, a világ szép asszonya előtte megmosdik annak, a ki +bevitte, ha olyan tej-e az, mint a milyent tegnap vittek; hanem +bizon nem olyan volt az. Hallod-e, barátom, mondd meg annak a +fiunak, a ki tegnap behozta a tejet, hogy holnap is abból hozzon; +igen nehezen várom. Harmadik reggel megint beviszi a tejet a fiu, +ott előtte megmosdik a világ szép asszonya benne, akkor megint ugy +megujult a teste, mintha másant született volna. Hallod-e, fiu, ne +menj ki udvaromból, lakjál itt velem; de a fiunak nem kellett az: +hogy ide benn nem maradhat, mert ő tanyás, neki ki kell menni a +tanyára. A mint kiballagott, azt mondja a számadónak: ugyan öreg +atyám, van-e itt csárda közelében? Hallod-e, fiu, minek? Annak, +hogy szeretnék a parasztok közt mulatni és tánczolni. Hallod-e fiu, +minek mennél te oda, mikor itthon mindenféle van, mulathatsz és +tánczolhatsz eleget. Nem ugy szeretném én; én csak szeretnék a +parasztok közt mulatni. Mondja a számadó: ne menj, mert itt hamis +emberek vannak, valahol agyon ütnek. De hogy bántanának, ha én nem +bántok senkit? No ha ugy van, csak eredj. Akkor a fiu ott hagyta a +tanyát estve; pedig nem oda ment, hanem egyenesen be a városba a +világ szép asszonyának kapujára, hol be <span class= +"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> nem +mehetett, mert már becsukták. Csak ott gondolkozik, hogyan menjen +be; egyszer azt mondja: hangyák királya! add nekem erődet, én is +odaadom enyimet. Lett belőle mindjárt hangya; bebujt szépen a kapu +alatt, föl a garádicsokon a szoba ajtajára, hol a világ szép +asszonya feküdött a legkedvesebb szobaleányával és bemászott a +kulcslyukon az ágyra és jól megcsipte a világ szép asszonyát, ki is +felsivalkodván: nem jól vetetted az ágyat! kiáltja szobaleányának. +Akkor gyertyát gyujtottak, nem volt egyéb egy hangyánál. Igy volt +másodszor is, harmadszor is, de már ekkor a világ szép asszonya +odakapott és a hangyát beszoritotta a markába, és egy butelliába +eresztette, és kitette az ablakba. Bezzeg! most akadt meg a hangya. +Ha hangya leszek, hát itt kell elveszni, ha emberré változom, ugy +is megtudják, hogy én voltam. Azonban megviradt az idő. Már akármit +ad isten, de kár volna itt hangya képében elveszni: hangyák +királya, add vissza erőmet, én is visszaadom a tiedet. Ekkor olyan +szép juhászlegény kerekedett ki a butelliából, hogy a világ szép +asszonya ott fekvésében mindjárt belé szeretett. Szivemnek szép +szerelme! én a tied, te az enyim; ne menj sehová, maradj itt nálam. +De a fiunak <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= +"Page_102">-102-</a></span> nem kellett egyéb, csakhogy +megszabadulhatott, akkor szónak sem állt, ki egyenesen a tanyára, +és mondja az öreg számadónak: öreg atyám, én megelégedtem a +szolgálattal; most visszamegyek, a honnan jöttem. Hallod-e, fiu, ha +kedved nincs, ha magam fia volnál, sem tarthatnálak erővel, azért +csak eredj isten hirével. Akkor elindult ő visszafelé s annyira +ment, hogy egyszer oda ért a tenger partjára, a hol a világ szép +asszonya kijárt; és látja, hogy a habból a tengerbe olyan garádics +változik eleibe, mintha kőből rakták volna; itten gondolta: akármit +ád isten, lemegyek én rajta; el is indult és mindaddig ment, mig le +nem ért az alsó Indiába, akkor összecsapódott a vörös tenger s ő +oda alá maradt; annyira járt már, hogy éhen, szomjan majd +elveszett.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im16.png" alt="" /></div> +<p>Egyszer talál egy kis szép gyümölcsös kertet, hol volt +mindenféle gyümölcs és minden fa alatt egy-egy arany nyoszolya. Itt +gondolta magában, mivel már nagyon éhes volt: nem bánom, akármit +csinálnak velem; fölment egy arany körtefára, jóllakott, akkor +lejött és ott sétált az arany nyoszolyák között; az pedig volt a +halak királyának az udvara, ki szerencséjére, nem volt oda haza, +hanem országát járni. Egyszer látja a fiu, hogy jön a halak +királynéja a kertbe a kastélyából. Mihelyt meglátta, térdre esett +előtte és ugy panaszolta dolgát: fölséges királyné, mi türés, +tagadás, én jóllaktam az arany gyümölcsből, mert nem állhattam az +éhséget. Mondja a királyné: arra való az, fiam; ha jóllaktál, ne +félj, nem lesz semmi bajod; akkor megfogta a fiu karját és +fölvezette a szobájába, ott ujra inni, enni adott <span class= +"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> neki. A +fiu, a mint jóllakott, lefeküdt; egyszer jön a halak királya estve +nyolcz órakor, s mihelyt bement az ajtón, mondja feleségének: +idegent érzek. Mi volna, nincs itt semmi. Már ne is tagadd, csak +hozd elő, jobb lesz. Mi türés, tagadás, egy idegen országi gyerek +akadott ide, enni és inni adtam neki. Akkor mondja a király: hozz +nekünk is, vacsoráljunk. Mikor asztal mellé ülnek, mondja a király: +hallod-e, fiu, gyere hozzánk; vacsorálj velünk. Köszönöm, fölséges +király, már nekem elég volt. No, csak gyere, a mennyi kell egyél, +igyál. A fiu fölkelt és oda ült az asztalhoz, evett, ivott, aztán +megint lefeküdt. Itten a király és felesége hozzá fognak a +kártyához pénzre játszani. Ekkor mondja a király: fiu! gyere velünk +játszani. Dehogy megyek, fölséges király! mikor most is az elől +bujdosok. Erre nem szól a király semmit, hanem hivja másodszor is, +harmadszor is; a fiu mindig azt feleli. A király tehát megkérdezi, +hogy mi dolog lehet az, hogy az elől bujdosna. Itt a fiu elbeszéli +az ő esetének minden történetét az öreg boltosról, a ki nekik +keresztapjok volt, és a kártyajátékról, melyet a hugával tett; hogy +azt megátkozta, és ugy elveszett, hogy senki nem tud felőle semmit; +és oda van, most is őt keresem. Itt a halak királynéja összecsapta +mindjárt kezét, elszaladt a más udvarba, a halak királyának +öcscséhez, kinek felesége volt a legény huga. Fölséges princzeszné! +itt van a maga bátyja. Itten a leány mindjárt térdre esett és nem +mehetett a bátyjához, hanem a királyné a fiut karon fogva vitte +hugához; itt a mint megismerték egymást, ugy siránkoztak, hogy majd +megszakadt a szivök. <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= +"Page_104">-104-</a></span></p> +<p>Itt vannak együtt egy kevés ideig; egyszer azt mondja hugának a +fiu: hallod-e édes hugom, mondd meg az uradnak, hogy jőjön el, +nézze meg a mi országunkat, mert ha nem jön, ugy is elviszlek +tégedet. Akkor mindjárt megraktak tizenkét társzekeret aranynyal, +ezüsttel, s elindultak haza felé hárman, de mikor haza értek, az +atya és anya olyan öreg volt már, hogy ki sem birtak menni a +házból, és öreg volt a boltos is már feleségestől. Mikor az atyja +házához mentek, beköszön a fiu: jó estvét, öreg atyám uram! Hozta a +szerencse fölséges királyfit; hogy volnék én magának apja? Ugyan +öreg atyám, nem adhatna szállást nekünk hármunknak az éjtszaka? +Szivesen adnék, de az én házam nem arra való. Hej, öreg atyám, +meghálunk mi a pitvarban is. Beszálltak ők hárman és ott virradtak +fel a pitvarban. Itt reggel bemegyen öreg atyjához: ugyan öreg +atyám, mit kiván a szállásért? Mit kivánnék a fölséges királyfitól! +én nem kivánok semmit. Öreg atyám, nem akarom azt hiába hagyni. +Akkor hat társzekér aranyat és ezüstöt leraktak a pitvarába; és +második estve elmentek az öreg boltoshoz. Jó estvét, öreg boltos +atyám! Hozta a szerencse fölséges királyfit. Adhat-e szállást az +éjszakára? Szivesen, királyfi, mert nekem is jól esett néhánykor, +mikor én kereskedtem. Itt már a boltos jó vacsorát adott nekik, +ágyat is jót; ott virradtak fel. Reggel mondja a fiu a boltosnak: +mit kiván a szállásadásért? Mit kivánnék fölséges királyfitól! +Semmit. De nem veszem én hiába. Ugy két társzekér aranyat és +ezüstöt leraktak a boltos házába és maradott maguknak négy +szekérrel; kiindultak a városból és menvén egy darabig, +<span class="pagenum"><a name="Page_105" id= +"Page_105">-105-</a></span> az ur isten koldus ruhában eleikbe +került, s az ut mellett, a merre ők mentek, ott kéregetett, mint a +koldus szokott; ők csak marokkal hányták a pénzt, hogy az öreg föl +sem győzte szedni. Másodszor, harmadszor is eleikbe került és +mindig annyit leszórtak, hogy nem győzte fölszedni az öreg koldus, +ki maga az ur isten volt, és azt mondja nekik: mit kivánnának az ur +istentől, ha valamit tudnék segiteni. Mondja a fiu: én nem kivánnék +egyebet: van nekem egy öreg apám, öreg anyám, és egy öreg boltos, +feleségestől, csak azok mind a négyen olyan fiatalok lennének, +mikorra oda érünk, mint mi. Ekkor csak elveszett előlök a koldus és +ők visszafordultak. Mikor haza értek, a négy öreg olyan fiatal +lett, mint ők hárman. Akkor elbeszélte atyjának, hogy hol járt, +hogy ő volt az, de nem akarta magát kimutatni, igy ezek után a +leány a halak királyának öcscsével megesküdött és együtt éltek +örömek között.</p> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT10" id="CHAPT10"></a>10. János vitéz.</h2> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak +volt egy igen igen szép lánya, milyen akkorában hetedhét országon +nem találtatott. De nem csak maga volt a világon ez a király, hanem +volt még egy nála százszorta hatalmasabb és gazdagabb király is, +kinek két fia volt, mind a kettő olyan szép, hogy még a más +világról is csudájára jártak. <span class="pagenum"><a name= +"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> +<p>Történik egyszer, hogy a kisebbik királyfi meg akar házasodni, s +elindul megkérni a szép királyleányt, kinek szépségének, jóságának, +s gazdagságának már régen hire futamodott. El is ért ő nagy +fáradsággal a királyleányhoz, s alig hogy meglátta, egyszeriben +megkérte atyjától kezét, de a király nem adta hozzá egyszerre +leányát, hanem azt mondta neki: eredj el fiam, előbb országokról +országokra, szerezz magadnak tapasztalást, s ha ezt megtetted és +három esztendő mulva épségben visszatérsz, leányom kezét +királyságommal együtt birni fogod. Nagyon megszomorodott ezen a +királyfi, de minthogy a leány nagyon megszerette, kész lett volna +érte akármit megtenni. Elbucsuzott hát a szép leánytól, s nagy +buslakodással utnak indult. Mig igy utazgat messze földeken, addig +bátyja vigan tölti az időt a szép királykisasszonynál, mert ő benne +is felütött a házasság szele, s meghallván, hogy öcscsét +országokról országokra vándorolni küldték, feltette magában, hogy +mig oda jár, a királyleányt magáévá teszi. De a királykisasszony +csak a kisebbik királyfit szerette; hasztalan volt minden +igyekezet. Hiába hazudozott neki, hiába mondta neki, hogy az én +öcsém ilyen s ilyen haszontalan ember, hogy korhely, félénk, hazug: +a királyleányt sehogy sem térithette magához.</p> +<p>Eltelt azonban a három esztendő, mind a két királyfi visszatért +atyja házába, de alig érkezett meg a kisebbik, mindjárt el akart +indulni menyasszonyához; azonban hamar leverte szándékáról a +bátyja; azt hazudván neki, hogy a királykisasszony őt nem szereti, +de ha szeretné is, nem arra való, hogy elvegye, mert az +<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= +"Page_107">-107-</a></span> sohasem lesz böcsületes személy. – +Otthon maradt tehát a királyfi, a bátyja hazug szavára, a leány +pedig nem tudta mire vélni a dolgot. Csak várt, csak várt, +gondolkozott magában, hogy milyen régen eltelt a három esztendő, s +még sem tért meg hozzá királyi kedvese. Végre a sok haszontalan +várakozás után kétségbe esett, nem kellett neki sem étel, sem ital; +mindig szomorkodott, gyakran átkozá öreg atyját, hogy miért +utasitotta el kérőjét, miért küldte országokról országokra, s nem +adta hozzá egyenesen. Még várok három napot, szólt egyszer +szomoruan atyjához, s ha addig meg nem érkezik, lemondok e rosz +világról, meghalok; hanem meghagyom átok alatt, hogy engem a +templomban levő sirboltba temettessen, minden éjjel fegyveres +emberrel őriztessen.</p> +<p>Eltelt a három nap is; még sem jött el a kisebbik királyfi, az +én szerelmesem, szólott szomoruan a királyleány. Eltelt a három +nap; nekem meg kell halni; hanem a mit mondtam, atyám, el ne +felejtkezzék; ezzel meghalt. Felöltöztették mindjárt tiszta +selyembe, bársonyba, bele tették egy arany koporsóba; a várost +pedig behuzták fekete posztóval. Épen mikor már sirboltba akarták +tenni, akkor érkezett oda a nagyobbik királyfi, s kérdé, a mint +meghallotta a harangszót, s meglátta a fekete posztót: kinek +harangoznak, kit gyászol a város? Mondának az összegyült népek egy +szivvel, egy szájjal: a királykisasszonynak, a királykisasszonyt. E +szóra csaknem összerogyott a királyfi, de még is nem akarta egészen +elhinni, hogy igaz volna a dolog, mert ugy szokott lenni rendesen, +a mi roszul esik, nem akarjuk hinni, <span class="pagenum"><a name= +"Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> a mi jól esik, ha nem +igaz is, örömest elhiszszük, azért egyenesen a királyhoz ment, a +kit is nagyon szomorunak találván, kérdé tőle: min buslakodik +király atyám? Hogyne buslakodnám, édes fiam, egyetlen leányom +meghalt, öcséd miatt buvában, s nekem átok alatt hagyta meg, hogy a +templomban levő sirboltba temettessem, s minden éjjel fegyveres +emberrel őriztessem. Azon én is busulok, hogy meghalt, de az +őriztetésen semmit se tessék buslakodni, majd megőrzöm én az +éjtszaka, azután könnyebben megőrizheti akárki.</p> +<p>Ugy is lett; a királyfi felöltözött fegyveresen, s a mint az +estve eljött, elment a templomba, a hová a királyleány holttestét +tették. Csak ott járkál, csak ott járkál nagy merészen fel s alá, +egyszer, a mint üti a tizet, borzasztó zugás hallik a templomban, +mindenfelé recseg, ropog; egyszer megnyilik nagy ropogva a +kriptaajtó s kilép belőle a királyleány. Ahá! itt vagy te csábitó? +te csábitottad el jó testvéredet; ha ezer lelked van is, meg kell +halnod. Ezzel neki rohant, s diribről darabra szaggatá a királyfit. +Ekkor felszedé csontjait, lerakta az oltár háta megé, maga +visszalépett a sirboltba, borzasztó ropogás, csikorgás közt az ajtó +becsapódott.</p> +<p>Meg se várta a király a reggelt, mihelyt pitymallott, befogatott +az üveg hintóba s ment a templomba megnézni, mi történt a +királyfival. Sokáig zörgetett s utoljára is be kellett rugatni a +templom ajtaját. Csak keresi, csak keresi a királyfit, sehol sem +találja. Egyszer, a mint az oltárhoz megyen, megtalálja csontjait, +de nagyon megszomorodott s egyszeribe felült az üveg hintóba s haza +vágtatott. <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= +"Page_109">-109-</a></span></p> +<p>Csak hamar fülébe ment a kisebbik királyfinak a leány halála, s +utravalót süttetvén magának, elindult a királyhoz bővebb tudomást +venni felőle. Épen azon gondolkozott a király, hogy ki őrzi már meg +leányát az éjtszaka, midőn oda ért: s ő mindjárt magára vállalta. +Kulacsot akasztott tehát nyakába, s kardosan felkészülve elment a +templomba. Ő is csak ott járkál, csak ott járkál bátran, mint a +bátyja, egyszer minden recseg ropog; üti a tizet, megnyilik nagy +csikorgással a kriptaajtó, kilép a szép királyleány. Ahá! itt vagy +hütelen! ha ezer lelked van is meg kell halnod. Ezzel megragadja a +királyurfit, diribről darabra szaggatja; csontjait összeszedi, az +oltár megé rakja, bemegy ismét a kriptába; az ajtó utána nagy +csikorgással becsapódik.</p> +<p>Igy ment, a harmadik, negyedik, ötödik estve; utoljára már +embert sem kapott a király; a leánya mind fölemésztette; nagyon +busult, buslakodott, hogy mi tevő legyen. Épen akkor vetődött oda +egy kiszolgált katona, ki, megtudván a király buslakodásának okát, +azt mondta neki: felséges király, megőrzöm leányodat, ha minden +éjszaka egy véka aranyat adsz nekem. Nagyon megörült a király, s +megigérte János vitéznek, mert ugy hivták a kiszolgált katonát, +megigérte a véka aranyat. Elindult hát János vitéz, de a mint a +templomba ért, eszébe jutott, hogy milyen nagy dolgot vállalt +magára, s igy gondolkozék: bizony bolondot tettem én! ha már annyi +embert megölt, engem sem fog életben hagyni; bizony nem is megyek +én be, hanem elszököm a városból s azzal megindul szaladni hegyen +völgyön. A mint által akar ugrani a várost keritő sánczon, hahó! +megállj! ily <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= +"Page_110">-110-</a></span> szó hangzik felé. Oda fordul, hát egy +öreg ősz ember állott háta megett. Mit akar kend, öreg apám? Csak +azt akarom, hogy eredj vissza, a honnét eljöttél. Én tudom, hogy te +magadra vállaltad a királykisasszony megőrzését, hanem eszedbe +jutott, hogy meg is halhatsz belé, hát elszaladtál; én csak azt +tanácslom neked, eredj vissza, ne félj semmit, öltözz fegyverbe, +járkálj ott bátran fel s alá a templomban, hanem vigyázz, mikor a +tizet üti, szaladj fel a toronyba, bujj be a középső harangba; ne +félj, ott meg nem lel a királykisasszony, reggel pedig jókor gyere +ki ide, itt fogod találni öreg apádat; megosztozunk a véka +aranyon.</p> +<p>Visszafordult hát János vitéz, s a mint az öreg megmondta, ugy +tett. Csak ott járkál, csak ott járkál a templomban; egyszer üti a +tizet; ő is szalad egyenesen a toronyba, s belé bujik a középső +harangba, de majd kiesett belőle, ugy mozgott az is, a mint +megnyilt a sirbolt ajtaja. Kilépett a királyleány, s a mint +széjjelnézett, nem látott senkit. Hát már te is megszeged +esküvésedet, király atyám? Ekkor észrevette magát, és szaladt fel +nagy sietve a toronyba, össze-visszakutatott mindent, a mint a +középső haranghoz akar menni, üti a tizenkettőt. Jól jártál, hogy +ütött az óra, melyben vissza kell feküdni az arany koporsóba, többé +nincs hatalmam ide fent. Leszállt a sirboltba, az ajtó borzasztó +ropogással csapódott be utána.</p> +<p>János vitéz is nagy örömmel kibujt a harangból s vigan sétált +reggelig fel s alá a templom közepén. Reggel, a mint viradni +kezdett, már ott volt a király az üveghintón; benéz a kulcslyukon, +hát látja, hogy János vitéznek <span class="pagenum"><a name= +"Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> kutyabaja, vigan sétál az +ajtóig, meg vissza; s örömében nagyot kiáltott: nyisd ki, Jancsi +fiam, az ajtót! János egyszeribe kinyitotta, a király karon fogva +kivezette a templomból s felültette az üveg hintóba. A mint haza +értek, kikapta János a királytól a véka aranyat, s egyenesen oda +ment vele, hol az öreg embert találta; az öreg most is ott volt; +kétfelé osztották az aranyat. Hát nem iedtél-e meg? Bizony +megiedtem én egy kicsit; de hisz ez már megtörtént, hanem az +éjtszaka mit csináljak, hová bujjam el, hogy meg ne leljen? Eredj +az oltár megé, szólt az öreg, a sok embercsont közt rád nem akad. +Jól van, öreg apám, az isten áldja meg; azzal elment János vitéz, +az öreg pedig utána kiáltott: de aztán el ne felejtkezz öreg +apádról. Jól van, jól, öreg apám! Beérvén a városba, kocsmákról +kocsmákra mind addig ivott, mig eljött az estve, akkor elment a +templomba. Csak járkál, csak járkál; egyszer üti a tizet, ő is nagy +hirtelenséggel szalad az oltár megé, s bebujik az embercsontok alá. +Nagy ropogással megnyilik a kripta ajtaja, kilép a királyleány. Már +látom, csakugyan meg kell átkozni tégedet, király atyám! mondá, de +észrevette magát s nagy dühösen szaladt fel a toronyba, de az őrt +nem leli; lejön, kezd mindent hányni vetni, már épen a csontokra +került a sor, mikor szerencsére üti a tizenkettőt. Jól jártál, hogy +ütött az óra, melyben vissza kell feküdnöm az arany koporsóba; +többé nincs hatalmam ide fent. Leszállt a sirboltba, az ajtó +borzasztó ropogással csapódott be utána.</p> +<p>János vitéz nagy örömmel kibujt a csontok alól s vigan járt kelt +reggelig fel s alá a templomban. Reggel <span class= +"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> ismét +ott volt üveg hintóján a király, s nagyon csudálkozott, hogy János +vitézt életben lelte. Ennek bizonyosan valami nagy embernek kell +lenni, ugy gondolkozott magában; ismét karon fogva vezette ki a +templomból s felültette az üveg hintóba. János vitéz kikapta a véka +aranyat, ment vele az öreg emberhez, ott ismét együtt megosztoztak +rajta. Még egy éjszaka van hátra, igy szóla János vitéz, +tanácsoljon öreg apám, mi tevő legyek. Ne busulj fiam! Csak mikor +gondolod, hogy tiz óra lesz, eredj fel a katedrába, végy egy +könyvet kezedbe, ne ügyelj semmire, akármit csinál, beszél a +királykisasszony; ha pedig fel akar hozzád menni, a katedrának +kétfelé van garádicsa, ha ő az egyiken felmegy, te a másikon le, +szaladj be a kriptába s feküdj belé az üres koporsóba, nem lesz +semmi bajod; de aztán el ne felejtkezz öreg apádról. Jól van, jól, +öreg apám! Ezzel bement János vitéz a városba, s késő estig evett, +ivott, akkor pedig elment a templomba, felment egyenesen a +katedrába, könyvet vett kezébe, s ott várta a tiz órát! Egyszer +üti, megnyilik nagy ropogással, csikorgással a kriptaajtó, kijön a +királyleány. Ah! hát már katonája sincs öreg apámnak, papot küldött +őrizetemre, igy beszélt nagy fenszóval, s ezzel a katedrának szalad +fel egyenesen a garádicson. János vitéz is kirugja maga alól a +katedrát, be egyenesen a kriptába, s bele fekszik az arany +koporsóba; a királykisasszony nyomban utána, de már akkor János +vitéz jó helyen volt. Kelj fel koporsómból, kelj fel koporsómból! +rimánkodik a kisasszony, de János vitéz ügyet sem vét beszédére. +Kelj fel, kelj fel, szivem szép szerelme, kelj fel koporsómból! De +János vitéz meg se piszszen, mintha <span class="pagenum"><a name= +"Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> nem is hallaná. Egyszer +üti a tizenkettőt, még jobban kéri a királykisasszony, de János +vitéz csak ott fekszik. Mikor az óra kongása elhangzik, megcsókolja +a királykisasszony Jánost, s mondja nagy örömmel: kelj fel! már +most tied vagyok örökre; neked köszönhetem életem; te szabadítottál +meg e halálnál is kinosabb állapottól; ha felkeltél volna a +koporsóból tizenkét óra előtt, én tán örökre ily élő halott vagyok; +most már menjünk haza, ne is jőjünk ide többet a kisértetek házába. +Azzal megfogták egymás kezét, haza sétáltak a király palotájába. Az +öreg király a mint meglátta leányát, örömében mindjárt meghalt; +János vitéz elvette a királykisasszonyt, a királyság is reá maradt; +ennek örömére igen <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= +"Page_114">-114-</a></span> nagy lakodalmat tartottak, s a nagy +vigság között megfelejtkezett János az öreg emberről, s már a +második, harmadik estve is eljött, még se vitte el neki az +aranyat.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im17.png" alt="" /></div> +<p>Egyszer, a mint legjobban vigadnak, belép az ajtón egy öreg +ember s kérdi nagy fenszóval: hol van János vitéz? Itt vagyok, öreg +apám! s odalépett János vitéz. Öreg apám, öreg apám! beh +megfelejtkeztünk öreg apámról. Már most jertek, kövessetek! S +kivezette Jánost és feleségét a palotából, a város végére egy kis +kunyhóba. A mint bementek, elővesz az öreg egy kardot a szögletből +s mondja nagy haragosan: most mindkettőtöknek meg kell halni. +Rimánkodnak, kérik: engedjen meg nekik. Most az egyszer megengedek, +mond az öreg, de ha meggazdagodtok, ne felejtkezzetek el a +szegényről. – Menjetek haza békével.</p> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT11" id="CHAPT11"></a>11. A bölcs királyfi.</h2> +<p>Volt egyszer egy király; volt annak egy fia. A királyné meghalt, +s meghagyta testamentomban a királynak, hogy az ő fiát bölcseségre +tanittassa. Darab idő mulva eszébe jut a királynak, hogy felesége +mit hagyott; tüstént levelet irt a hét bölcsmesternek, hogy nála +jelenjenek meg. Felmentek a bölcsek a királyhoz; azt mondja nekik a +király: halljátok bölcsmesterek! a feleségem meghagyta +testamentomban, hogy a fiamat bölcseségre tanittassam. Azt mondja a +legelső bölcs: én egy nap alatt megtanitom, hogy annyit fog tudni, +mint én; a második azt mondja: én megtanitom két nap <span class= +"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> alatt, +hogy annyit fog tudni, mint én; a harmadik szinte azt mondja: én +három nap alatt; a negyedik négy nap alatt; s igy tovább a +hetedikig.</p> +<p>Elvitték tehát a bölcsek a fiut s adtak neki egy tanuló szobát, +de soha felé sem mentek. Ezalatt a király megházasodott, s elvett +egy fiatal királykisasszonyt, kinek a király igen dicsekedett, hogy +van neki egy szép fia. Ő tehát igen kérte a királyt, hogy hivassa +haza fiát, mert igen szeretné látni. A király mindjárt levelet irt +a hét bölcsmesternek, hogy fiát bocsássák haza látogatás végett. +Kapja a hét bölcsmester a levelet, tüstént összegyülnek, +tanácskoznak, haza bocsássák-e a fiut, vagy nem, mert még semmire +se tanitották. Elhatározák, hogy meg fogják próbálni. Ekkor +kimennek s leszakítnak egy orgonafalevelet és alá teszik a fiu +nyoszolyájának lába alá. A fiu mihelyt belé feküdt, mindjárt +észrevette, s kérdezte a bölcsektől: mi dolog az, hogy az ő +nyoszolyája alacsonyabb, mint másszor volt. A bölcsek egymásra +néztek és álmélkodtak, hogy nem is tanitották, mégis tud valamit. +Ekkor azt mondják a bölcsek a királyfinak: most haza fog menni, de +előbb kimegyünk és megvizsgáljuk a csillagokat, ha jó lesz-e +felségednek haza menni. Kimentek és megvizsgálták a csillagokat; +azt mondják a királyfinak: jó lesz felségednek haza menni. Ekkor +azt mondja a királyfi: én is kimegyek, és megvizsgálom a +csillagokat: ha jó lesz-e valósággal haza mennem. Kimegyen és talál +egy nagy csillag mellett egy kicsit, mely azt jelentette neki, hogy +ha ő otthon beszélni fog, meghal, ha pedig némának tetteti magának, +életben marad. Bemegyen, azt mondja <span class="pagenum"><a name= +"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> a bölcseknek: +halljátok-e, ti bölcsek vagytok, és azt mondjátok: jó lesz nekem +haza menni; de én találtam egy nagy csillag mellett egy kicsit, +mely nekem azt jelentette, hogy ha otthon beszélni fogok, meghalok, +ha pedig magamat némának tettetem, életben maradok. Ha nem +hiszitek, jertek ki és vizsgáljátok meg. Kimennek a bölcsek, +széjjelnéznek, azt mondják a királyfinak: bizon felségednek +igazsága van; de ha valami baja lesz, segitségére fogunk menni.</p> +<p>Haza ment a királyfi, magát némának tettette; senkinek se +köszönt, még az apjának se. A király igen megboszankodott, hogy az +ő fiát nem hogy bölcseségre tanitották volna, hanem némává tették. +Adott neki egy külön szobát, hogy egyedül lehessen, senkit ne +botránkoztasson. Azt mondja a királyné a királynak: hallod-e, ha a +te fiad tudott valaha beszélni, én megmutatom, hogy most is fog +beszélni. Ekkor bement a fiuhoz és kezdett hozzá beszélni, de a fiu +rá sem ügyelt. Minden módon ostromolta a szegény fiut, csábitgatta, +s azt mondja neki: hallod-e, édes fiam! ha valaha tudtál beszélni, +szólj hozzám; tudod, hogy a te atyád öreg ember, én pedig fiatal +vagyok; a mit csak kivánsz, mindent adok. A fiu nem felelt semmit. +Ekkor elkezdett a királyné a szobából szaladni, ruháját, haját +tépni, kiabálni, hogy a fia meg akarta paráznítani. Bement +szétszórt hajjal a királyhoz, s kérte, hogy néma fiát akasztassa +fel, mert nem méltó, hogy rá is nézzenek. A király mindjárt +csináltatott egy akasztófát, és a fiát fel akarta akasztatni, de a +bölcsek megtudták és siettek a királyfi megmentésére. A legelső +bölcs épen akkor ért oda, mikor <span class="pagenum"><a name= +"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> a fiut vitték akasztani; +megállította a sokaságot és felment a királyhoz, hogy legalább még +egy nap legyen a szobában, hát ha meg fog szólalni. A király +megkegyelmezett a fiának, hogy akkor nap nem akasztották fel. Más +nap ismét, mikor vitték a fiut akasztani, jött a második +bölcsmester; ez is megmentette, hogy az nap nem akasztották fel. +Igy ment ez addig, mig csak a legutolsó bölcs el nem érkezett; +mihelyt ez oda érkezett mindjárt felment a királyhoz és a fiut is +magával vitte. Azt mondja a királynak: ha felséged ezt az egy fiát +is felakasztatja, ugy lesz állapotja, mint egyszer egy öreg +nemesembernek volt. Ez az öreg ember is özvegyen maradt és elvett +egy fiatal leányt…</p> +<p>Itt megállott a bölcs és nem beszélt. A király vágyott volna +tudni az öreg nemesember történetét; kérte a bölcsmestert, hogy +beszélje el; de ez csak azzal a feltétellel akarta, ha fiának +megkegyelmez a király. Megkegyelmezett. Ekkor megszólal a +bölcsmester:</p> +<p>Felséges király! az az öreg nemesember elvett egy fiatal leányt, +mint tulajdon felséged; de ez a fiatal személy minden éjtszaka +kijárt a városra. Egyszer az öreg ember észrevette, hogy felesége +nincsen mellette; felkél és megnézi az ajtót, ha nyitva van-e, s +ugy találja. Kiment és kereste a feleségét, de nem találta; ekkor +jutott eszébe valami az öreg embernek; bement és bekulcsolta az +ajtót. Később jött a felesége haza, de az ajtó be volt zárva. +Bekiáltott az ablakon az urának, hogy nyissa ki az ajtót, de nem +akarta, hanem azt mondta neki: nem nyitom ki, mert fajtalankodni +jártál; majd eljőnek hajnalban a bakterek, jó huszonötöt fogsz +kapni. <span class="pagenum"><a name="Page_118" id= +"Page_118">-118-</a></span> Azt mondja a felesége: hallod-e lelkem, +én nem jártam rosz czélból, hanem az anyám halálán van, őt voltam +megnézni; de az öreg ember nem akarta kinyitni. A felesége felvett +ekkor egy követ, s az ablak alatt levő kutba lökte, hogy a férje +azt gondolja, hogy a kutba ugrott. Az öreg megbánta tettét és +kiment keresni a kutban; a felesége pedig, ki lesben volt, mig az +öreg kereste, bement és lefeküdt. Észrevette az öreg ember, hogy +megcsalatott, indult be, de az ajtót zárva lelte. Azt mondja a +feleségének: hallod-e, bocsáss be. Nem bocsátlak, vén lator, mert a +városba jártál latorkodni; hanem majd hajnalban eljőnek a bakterek +és jó huszonötöt fogsz kapni. Azt mondja a vén ember: nem voltam +sehol, hanem megbántam a tettem, és kerestelek; azt gondoltam, hogy +a kutba ugrottál. Semmit se használt a kérelem; nem bocsátotta be, +de eljöttek a bakterek és jó huszonötöt kapott. Azt mondja ekkor a +bölcsmester: ha felséged a fiát felakasztatta volna, igy lett volna +állapotja.</p> +<p>Ekkor szólalt meg a királyfi, s azt mondja az apjának: ha engem +most felakasztatott volna, ugy járt volna, mint egyszer egy öreg +ember, kinek volt egy fia, mint én vagyok felséges király atyámnak. +Egy vacsora közben az öreg ember ablakán egy fülemile igen szépen +énekelt; az öreg ember igen gyönyörködött benne; s azt mondja a +fiának: beh bölcs, hatalmas volna, a ki meg tudná mondani, mit +fütyörész ez a fülemile. Azt mondja a fia: édes apám, én meg tudnám +mondani, de ha megmondom, megharagszik rám édes apám. Az apja +biztatta, hogy ne féljen. Azt mondja ekkor a fiu: ez a fülemile +<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= +"Page_119">-119-</a></span> azt fütyörészi, hogy én belőlem olyan +hatalmas ember lesz, hogy édes apám fogja tartani a mosdó tálat, +édes anyám pedig a törülközőt, mikor mosdani fogok. Erre az öreg +ember megboszankodott, felkapta a fiát, vitte és bevetette a +tengerbe: eredj hunczut! még én neked inasod lennék valaha! A fiut +Alekszándernek hivták. Azt mondja ekkor a királyfi, ha én beszélni +tudtam volna, ugy jártam volna.</p> +<p>Azonban Alekszánder jól tudott uszni és felkapott egy sziklára. +Arra mentek a gályások, felkéredzett rá és felvették. Egy néhány +nap utaznak a tengeren, végre egy város alatt kikötöttek. +Alekszánder megköszönte szivességöket és bement a városba; beállt +inasnak a király tiszttartójánál, mert a király ebben a városban +lakott. Ennek a királynak kastélyára három holló járt károgni; +akárhová ment a király, a három holló mindig a feje fölött károgott +éjjel, nappal. A király igen megfélemlett és még a kastélyából sem +mert kimenni. Hirül adta az egész országban, hogy a ki megmondaná, +miért jár oda az a három holló és eltávolitaná onnan, az egész +királyságát és lányát annak fogná adni. Sokan felmentek a hir +hallatára a király udvarába, ezek közt az Alekszánder gazdája is, +de senki sem tudta megmagyarázni, miért jár oda a három holló; a +hogy felmentek, ugy ismét haza mentek. Kérdezi Alekszánder a +gazdájától: ha volt-e ember, a ki megmondotta volna, miért jár a +három holló a kastélyra. Nem volt, felelé s kérte őt Alekszánder, +hogy menne fel a királyhoz és mondja meg, hogy ő meg is fogja +mondani, miért jár a három holló a kastélyra, el is fogja üzni. +Felment az Alekszánder gazdája és bejelentette <span class= +"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> a +királynál; a király mindjárt felhivatta Alekszándert és igéretét +ismét kimondva, unszolta Alekszándert a magyarázásra. Ő pedig azt +mondja a királynak: ha felséged szavát állja, elmondom és el is +üzöm a három hollót. A király azt mondja: én, fiam, szavamat állom, +és királyi koronámra esküszöm, hogy amit igértem, meg is adom. +Ekkor azt mondja Alekszánder: felséges király, az a három holló +azért jár ide, hogy tegyen köztök, mint király, itéletet, mert az +egyik tojó holló, a másik gunár, a harmadik pedig a kettőnek fia. A +tojó holló azt kivánja, hogy őtet illeti a fiu holló, mert ő +kiköltötte, a gunár azt kivánja, hogy őtet illeti, mert a tojó +holló elhagyta mig kicsin volt és ő messzeföldről táplálta. Most +tegyen felséged közöttök itéletet. A király kimondta az itélet, s +ugy elment a három holló károgva, hogy most is oda van.</p> +<p>Ekkor azt mondja a király: hallod-e Alekszánder! vedd el a +lányomat; légy király, mert én már öreg ember vagyok, nem +igazgathatom az országot. Azt mondja Alekszánder: felséges király +atyám! még nem veszem el a lányát, mert egy bölcs királyt +hallottam, elmegyek hozzá még egy esztendeig bölcseséget tanulni. +Azt mondja a király: nem bánom, ha elmégy is, most is sokat tudsz, +de azért hasznát veszed valaha. Szedett ekkor magához Alekszánder +kincset, aranyat, a mennyi csak kellett neki és utnak indult. Darab +idő mulva beért abba a városba, hol a bölcs király lakott. +Szerencséjére ételhordó inas nem volt a királynál, s őt mindjárt +megfogadták. Ennek a királynak is volt egy igen szép lánya; volt +még a király udvarában egy más inas is: Ludókius, de ez +<span class="pagenum"><a name="Page_121" id= +"Page_121">-121-</a></span> csak külső dolgokat végzett, ennélfogva +a királykisasszonyt soha sem láthatta. Ez a Ludókius mindenben igen +hasonló volt Alekszánderhez; senki se ismerte egymástól, és csak +hamar lelki testi barátok lettek. Egyszer valami különös dolga +akadt Alekszándernek, a miért az udvart el kelle hagynia. Tehát +megkérte barátját, Ludókiust, hogy végezze el érte az ételhordást, +fel is vállalta és senki se ismerte meg, hogy nem Alekszánder. +Bevitte Ludókius az ételt a kisasszonynak, és egyszerre ugy belé +szeretett, hogy a hideg mindjárt kilelte. Meg érkezett Alekszánder, +kérdezi tőle: barátom, Ludókius, mi bajod? Azt mondja Ludókius: +barátom! nincs az a doktor, a ki meg tudná mondani, egyéb az +istennél. Azt mondja Alekszánder: én tudom, kedves barátom, mi +bajod; téged a szerelem bánt; no de ne félj, majd segitünk a bajon. +Elment mindjárt a piaczra, és vett egy drága arany köntöst, +felvitte a királykisasszonynak és általadta a Ludókius nevében. Azt +mondja a kisasszony: mi dolog az, Alekszánder, hogy te másnak +keresed a hasznot, nem magadnak? Más nap ismét vett Alekszánder még +drágább köntöst, és felvitte ismét a kisasszonynak. A kisasszony +elcsudálkozott s kérdezte: Ludókius szegény inas létére ilyen drága +ruhákat bir venni ajándékba? Azt mondja erre Alekszánder: felséges +királykisasszony! vehet ő, mert nagy királynak a fia; hanem arra +kérem a kisasszonyt, ereszsze be vagy egyszer egy pár szóra +magához. Azt mondja a kisasszony: mondd meg Ludókiusnak, holnap +estve jőjön az ablakomra, kopogtassa meg: beeresztem. Lement +Alekszánder, mondta Ludókiusnak a hallottakat, ez is örömében +<span class="pagenum"><a name="Page_122" id= +"Page_122">-122-</a></span> mindjárt meggyógyult, alig várta a +kitüzött időt, s midőn eljött, tüstént ment az ablakra, +megkopogtatta, a kisasszony mindjárt beeresztette, és igen nagy +szerelembe estek. Igy folyt egy darabig az idő, mindig bejárt +titokban az ablakon.</p> +<p>Egyszer az Alekszánder apjoka levelet ir, hogy eltelt az +esztendő, menjen haza, mert ő tovább nem bajlódik az országgal. +Alekszánder felment a királyhoz, megköszönte szivességét és lement +Ludókiushoz, azt mondja neki: édes barátom! én már tovább itt nem +leszek, mert atyám levelet irt, hogy menjek haza; hanem arra +kérlek, vigyázz magadra, ki ne tudja a király, hogy a kisasszonyt +szereted, mert felakasztat. Most pedig kedves barátom! cseréljünk +gyürüt; olyannak fogom nézni, mintha tégedet látnálak. Ez +megtörténvén, elbucsuztak egymástól; ő utnak indult; s helyére +beállt inasnak egy Vályi nevü ember. Ez alig volt ott egy hétig, +már észrevette, hogy Ludókius a kisasszonyt szereti; felment a +királyhoz és bejelentette. Azt mondja neki a király: hogy lehet az, +mikor Ludókius régi szolgám; te pedig egy hete, hogy szolgálsz, már +is észrevetted? Azt mondja ekkor Vályi: ha nem igaz, kihivom +Ludókiust egy szál kardra, és ha nekem lesz igazságom, én vágom le, +ha pedig neki lesz, ő fogja levágni az én fejemet. Felhivatta a +király Ludókiust, s azt mondja neki: Vályi azt mondja, hogy te az +én lányomat szereted; s kihítt egy szál kardra, hogy ha neki lesz +igazsága, ő vágja le fejedet, ha pedig neked, te vágod le az övét. +Ludókius igen szomoru lett, és ment egyszerre a kisasszonyhoz, +elbeszélte neki, mi történt <span class="pagenum"><a name= +"Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> vele. Erre azt mondja +neki a kisasszony: hallod-e, Vályi erős vitéz, te pedig gyenge +ember vagy, le talál vágni, és nekem is végem lesz, hanem menj be +atyámhoz, és kérd meg, bocsásson haza, mert az atyád igen beteg, +levelet irt, hogy ha nem sietsz, életben nem kapod; te pedig, ha +elbocsát, siess Alekszánderhez, és kérd meg, hogy jőjön, vivjon meg +érted Vályival. Fel is ment Ludókius a királyhoz, és a király +elbocsátotta, a bajvivás napját hátrább rendelte. Elindult +Ludókius, és elért abba a városba, a melyikben Alekszánder lakott; +felkereste és elbeszélte a sorsát. Azt mondja neki Alekszánder: +barátom, nagyon roszkor jöttél, mert holnap akarok esküdni +feleségemmel, hanem igy fogunk segiteni a bajon: minthogy igen +hasonló vagy hozzám, te fogsz megesküdni az én feleségemmel, és +addig, mig oda leszek, mig érted víni fogok, itt fogsz lenni. Ekkor +elindult Alekszánder, és elért abba a városba, hol az ő barátja +Ludókius lakott. Bement a királyhoz és mondja neki: felséges +király! visszajöttem a rendelt időre; de én most is azt mondom, +hogy a királykisasszonyt soha sem szerettem; hiszem az istent, hogy +megsegit; levágom a Vályi fejét. Más nap kimentek egy szál kardra, +de mind a kettő igen erős vitéz volt; reggeltől estig mindig +viaskodtak; végre Alekszánder levágta Vályi fejét s felvitte a +királynak. Azt mondja neki a király: hallod-e Ludókius! (mert a +király sem ismerte meg, hogy Alekszánder) látom, hogy neked volt +igazságod; most már vedd el a lányomat és uralkodj. Azt mondja +Alekszánder: felséges király! az atyámat még sehogy sem hagytam, +mert a bajvivás napjára siettem, <span class="pagenum"><a name= +"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> azért elmegyek, és +megnézem, ha él-e vagy meghalt?</p> +<p>Ez alatt az idő alatt, mig Alekszánder elvégezte a Ludókius +dolgát, Ludókius is el elvégezte az Alekszánder dolgát: megesküdt a +feleségével, de sohasem nyult hozzá, hanem minden éjjel csupasz +kardot rakott magok közé. Haza ment Alekszánder, azt mondja +Ludókiusnak: barátom, kinyertem az egész utadat; eredj haza, vedd +el a kisasszonyt és te fogsz uralkodni. Ludókius megköszönte a +szivességét, elbucsuzott tőle és haza ment.</p> +<p>Lefekszik Alekszánder estve a feleségével; azt mondja neki a +felesége: hallod-e, miért raktál még eddig közénk minden éjjel +csupasz kardot? Ekkor tudta meg Alekszánder a Ludókius hűségét. A +felesége kérdésére az felelte: az asszonyi állhatatosságot akartam +vele megpróbálni. Ez napságtól fogva soha sem kellett Alekszánder a +feleségének, hanem volt az udvarnál egy haditiszt és egy vén +asszony. Felhivatta a vén asszonyt s azt mondja neki: hallod-e, én +ezt a haditisztet jobban szeretném, mint Alekszándert; minden +vacsorába mérget adj be Alekszándernek. Ugy is lett, de ő nem halt +meg a méregtől, hanem nagyon elbetegesedett és elfekélyesedett. +Ekkor a haditiszttel megesküdött, és Alekszándert még az udvarából +is kilökte. Sok idő multával elért Alekszánder abba a városba, hol +Ludókius lakott. Már ekkor három fiu gyermeke volt Ludókiusnak. +Épen akkor tartott egy nagy bált, az országból még a koldusok is +oda igyekeztek. Alekszánder is felment a többi koldusok közt, de ő +oly fertelmes koldus volt, hogy még <span class="pagenum"><a name= +"Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> a többi koldusok is +lökdösték magok közül. Végre nagy ügygyel bajjal feltörekedett az +ajtóhoz, melyen az ételt hordták. Azt mondja az ételhordó inasnak: +mondja meg a királynak, hogy egy koldus kér egy pohár bort a király +poharából Alekszánder nevében. Bemegy az inas, azt mondja a +királynak: felséges király! az ajtón álló koldus kér egy pohár bort +a maga poharában Alekszánder nevében. Azt mondja a király: tölts +neki egy pohár bort, akárki legyen az, ha Alekszánder nevében kért. +Töltött neki és kivitte. Megitta a koldus és az ujjáról a régi +gyürüt, melyet cseréltek, lehuzta, és belé vetette a pohárba. Azt +mondja az inasnak: vidd be és tedd a király elibe. Bevitte az inas +és a király egyszerre megismerte saját gyürüjét, melyet +Alekszándernek adott; azt mondja az inasnak: eredj és zárd el azt a +koldust, a kinek a bort adtad. Az inas kiment és elzárta.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im18.png" alt="" /></div> +<p>Mikor a sokaság szétoszlott, kiment a király feleségestől a +koldust megnézni, de a felesége mindjárt visszament, mert +<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= +"Page_126">-126-</a></span> a koldus nagyon fertelmes volt. +Ludókius maga maradt s azt mondja a koldusnak: hol vetted ezt a +gyürüt, megölted-e érte az én kedves barátomat, Alekszándert, vagy +elloptad tőle? Azt mondja a koldus: felséges király, én se meg nem +öltem, se el nem loptam tőle, tulajdon az az ember adta felségednek +a gyürüt vissza, a kinek felséged adta; én vagyok Alekszánder. A +király ekkor nagy szomoruságba esett, hogy az ő lelki testi barátja +olyan nyomoruságra jutott. Felmegy és azt mondja a feleségének: ha +a mi lelki testi barátunk olyan volna, mint az a fertelmes koldus, +a kit láttál, ráállnál-e, hogy gyermekeinkből vért bocsátnánk, ha +segithetnénk rajta azzal, s ha vele megmosnók, olyanná tehetnők, +mint azelőtt volt? Azt mondja a felesége: hogyne állnék, lelkem, +mikor ő mentette meg a mi életünket a haláltól. A felesége elment a +templomba, Ludókius pedig bevitt egy tekenőt, mind a három fiából +vért bocsátott s a koldust megmosta benne.</p> +<p>Felállt Alekszánder a tekenőből és csak olyan ember lett, mint +azelőtt volt; egy néhány nap ott mulatott; azután azt mondja +Ludókiusnak: kedves barátom! van nekem egy öreg apám és egy öreg +anyám, hanem adj nekem katonaságot és költséget, mert meg akarom +őket látogatni. Adott neki Ludókius mindent, a mire szüksége volt +és egy királyi öltözetet. Elindult Alekszánder azon város felé, +melyben az apja lakott. Még messzi volt a várostól, már levelet +küldött az apjának, hogy ez s ez királyt várja vacsorára, mikorra +oda is érkezett, a katonaságot elszállásolta a városba, maga pedig +az apjához ment. Vacsora közben kérdezi az apját: volt-e valaha +<span class="pagenum"><a name="Page_127" id= +"Page_127">-127-</a></span> gyermekök, hogy csak kettecskén vannak. +Azt mondja az apja: nem volt nekünk, felséges király, soha sem. +Alekszánder sokáig nem kérdezősködött, hanem lefeküdt. Más nap +reggel, mikor mosdani akar, látja, hogy az apja viszi a mosdó +tálat; rá kiált az inasára: vedd el ettől az öreg embertől a mosdó +tálat, mert nem vagyok méltó, hogy ilyen öreg ember tartsa a mosdó +tálat előttem. Mikor megmosdott, az anyja ismét vitte a törülköző +kendőt és megtörülközött.</p> +<p>Egy kis idő mulva azt mondja az apjának: tudja-e édes apám, +mikor egy vacsora közben egy fülemile igen szépen énekelt az +ablakon; mikor azt mondta, hogy beh bölcs, hatalmas ember volna, a +ki meg tudná mondani, mit fütyörész az a fülemile, én pedig mikor +megmondottam, bevetett a tengerbe? Tovább nem tudott beszélni, mert +az apja nyakába esett és örömében sirt; az anyja is hasonlóképen. +Még egynéhány napig ott mulatott; végre elindult katonáival azon +város felé, melyben felesége lakott. Mihelyt oda értek, tüstént +megfogatta a haditisztet és a feleségét; négy felé vágatta és a +várnak négy szögire akasztatta, a vén asszonyt pedig szilaj csikó +farkára kötteté és mindaddig hurczoltatá, mig egy darab sem lett +belőle; maga pedig elvett egy királykisasszonyt, és még most is +élnek, ha meg nem haltak. <span class="pagenum"><a name="Page_128" +id="Page_128">-128-</a></span></p> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT12" id="CHAPT12"></a>12. Százat egy ütéssel.</h2> +<div class="figcenter"><img src="images/im19.png" alt="" /></div> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, +kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. +Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön +keresztül, nagyon megéhezett. Bement hát egy vendéglőbe, s kért ott +magának egy garas ára aludttejet. Csak eszi, csak eszi az +aludttejet, egyszer belé száll a tálba egy szörnyü nagy rakás légy; +ő is haragosan belé csap a tenyerével, s megolvassa, hány legyet +ölt meg; hát épen száz volt a megölt legyek száma. Ő is fogja +magát, kiirja egy táblára nagy betükkel: én vagyok az, a ki százat +egy ütéssel megöltem, s kitette a táblát a hátára.</p> +<p>A mint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, +meglátta a folyosóról a király a nagy betüket, <span class= +"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> s +leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van annak az embernek a hátára +irva. Az inas megnézvén, megmondta a királynak, hogy mi van rá +irva. – Hivd be csak gyorsan azt az embert, mondá a király, épen +ilyen emberre volna szükségem. Az inas behivta. Miért hivatott +felséges uram? kérdte a vándorló legény. Biz én csak azért +hivattalak, hogy van itt nekem a hegyoldalban egy templomom, +tizenkét medve jár belé; már igen sok embert elpusztitott, +gondoltam, hogy te tán ki tudnád őket pusztítani. Ki is pusztítom +én, felséges uram, csak nekem egy fél esztendőt adjon, addig enni, +innivalóval jól ellásson, fogadom, hogy nem jár abba a templomba +több medve. A király megadta a fél esztendőt. A vándorló legény +feltette magában: nem bánja, ha meghal is, legalább fél esztendeig +jól él; evett is, ivott is mindig. Eltelvén a fél esztendő, mikor +beestveledett, a templomba tizenkét dézsa bort szállittatott, +ugyanannyi kenyeret és hust; s azokat lerakta sorba, a templom +közepére, de ugy, hogy senki sem látta, maga pedig megbujt a székek +között. Egyszer jön nagy morogva a tizenkét medve, ugyancsak +hozzálát mindenik az evéshez, iváshoz; mindent felfaltak és +megittak egy csepig; de be is fizettek magoknak, mert a bortól mind +részegek lettek. Mikor mind összevisszadültek a részegségtől, +kiugrott a mesterlegény a székek alól s elszeldelte egyenként +fejöket, s a templomból mindent szépen kitakarított, csak a +medvéket hagyta ott egy rakáson.</p> +<p>Reggel jókor, még a király alig kelt fel, jelentette neki, hogy +a medvék meg vannak ölve; a király felöltözött és megnézte. Hát +csak elcsudálkozott rajta, hogy <span class="pagenum"><a name= +"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> a medvék egy rakáson +voltak megdögölve. Hogy ölted meg ezeket? kérdi a vándorló +legénytől. Hát nekem szaladtak, hogy széjjeltépjenek, én meg mind +kardra hánytam őket egymás után, felelt a vándorló legény. Még egy +dolgot bizok rád, szólt a király hozzá; ha azt megteszed, fele +királyságom és egyetlen leányom neked adom. Mi lesz az? szólt a +vándorló legény. Van nekem egy igen szép kertem, mond a király, +benne három óriás uralkodik, ha azokat kipusztítod, tied lesz, a +mit mondottam. Jól van, felséges uram! csak egy fertály esztendőt +kérek, s addig a legpompásabb ellátást mindennel. Megadatott neki, +a mit kivánt, s ő nyugodtan várta a kitüzött időt; s meg is +érkezett az nem sokára. Mitevő legyen már most? gondolkozott +magában, hogy pusztítsa ki a három óriást. Mit mit nem gondolt: +egyszer kiment a piaczra, vett ott vagy két garas ára turót és egy +pacsirtát, azzal haza ment. A mint elérkezett az estve, bement a +kertbe, s mindjárt a kapunál találkozott a legnagyobb és legerősebb +óriással.</p> +<p>Tudom, mi járatban vagy, szólott az óriás, minket akarsz +kipusztítani, hanem nem lesz belőle semmi; különben megpróbálhatjuk +mindjárt, ha birkózhatunk-e együtt. Itt van egy darab kő, ha ezt +ugy össze tudod morzsolni, mint én, akkor birkozhatunk s megfogta a +követ és széjjelmorzsolta; a vándorló legénynek meg egy más darabot +adott. Ő is kikapta hirtelen a zsebből a turót, a kőhöz nyomta és +mutatta az óriásnak. Lásd pajtás, az nem nagy dolog, a mit te +csináltál, hanem azt tedd meg, a mit én teszek, hogy vizet facsarj +a kőből. Megpróbálta az óriás, de sehogy sem tudta. Még tegyünk egy +próbát, <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= +"Page_131">-131-</a></span> mondá elszégyelve magát. Van nekem itt +egy nagy buzogányom, hajitsd fel te azt, a mennyire én. +Megpróbálom, szólt a vándorló legény. Az óriás felkapta a rettentő +buzogányt, oly magasra hajította, hogy mikor lejött, +embervastagságu lyukat hasított a földben, s két ölnyire lehaladt. +A vándorló lement érte, hogy majd ő hajítja már fel, de korántsem +vette ki, hanem inkább betakarta földdel, a pacsirtát pedig +kirepitette a zsebéből, s az oly sebességgel repült fölfelé, hogy +nem lehetett kivenni: micsoda. Az óriás csak várta, hogy mikor esik +már le. Jaj pajtás! ne várd azt, szólt a vándorló legény; nem esik +az le soha, tulment az az egen, ki tudja melyik világba. – Még +ilyen legényre nem akadtam; már látom, én nem birkozhatom veled, +nem te én velem; a másik két társam pedig gyöngébb, mint én, azok +már hasztalan is próbálják, tudom nem győznek meg, hanem előhivom +őket; s egyet fütyentett, s egyszerre mind a két óriás ott termett. +Még ilyen legényre nem akadtunk többet, szólott a legerősebb óriás; +ezzel egyikünk sem birkozhatik meg; hanem egyet gondoltam: hát ha +bevennők társaságunkba. Jó lesz biz a! mondták a többi óriások; de +hát te ráállsz-e? kérdezte a mesterlegényt. Nekem mindegy, szólott +az, csak legyen mit enni, inni, akárhol; s társokká szegődött az +óriásoknak.</p> +<p>Ettek, ittak, jóllaktak, lefeküdtek; de egyik sem mert aludni. A +vándorló legény is félt az óriásoktól, az óriások is ő tőle, s igy +ment az egész éjszaka. Más nap összeesküdtek az óriások, hogy +megölik; majd mikor alszik, főbe üti valamelyik a buzogányával. A +vándorló legény élt a <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= +"Page_132">-132-</a></span> gyanuperrel, azért kerített egy nagy +hólyagot, s azt megtöltvén marhavérrel, mikor lefeküdt, ugy +illesztette fejéhez, mintha valóságos feje lett volna. Az +óriásoknak is csak az kellett, hogy lefeküdjék. Mindjárt oda +lopózott egy lábujjhegyen, s ugy rá csapott a hólyagból csinált +fejre, hogy a vér mind a szeme közé locsant. Nagy örömmel szaladt +társaihoz, kik látván, hogy véres, mindjárt meghitték, hogy végbe +vivé, a mit akartak, s annak örömére iszonyu nagy vendégséget +csaptak, s ugy leették, itták magokat, mint a csap. A +mesterlegénynek sem kellett több. Mikor a legédesdebben aludtak, +rájok rohant, mind a háromnak elvágta fejét.</p> +<p>Reggel mihelyt megviradt, jelentette a királynak, hogy halva +vannak az óriások. A király nagyon elcsudálkozott, hogy micsoda +nagy ember lehet az a vándorló legény; a mit ő álmodni sem mert, +hogy az volna, s egyszerre hozzá adta lányát.</p> +<p>Mikor már esküdni akartak, akkor érkezett a királynak egy levél, +melyben a szomszéd király hadat üzent neki; még pedig hogy mihelyt +a levelet kapja, mindjárt induljon; azt irta a levélben. Eredj el, +édes fiam, helyettem; vezesd a sereget; lásd én már öreg vagyok, +nem oly hatalmas, mint te; igy kérte az öreg király a vándorló +legényt; majd összekeltek, ha visszakerülsz a háboruból. Jól van, +király atyám, elmegyek; mondá, szomoruan a mesterlegény, azzal +elindult. Elővezették neki a király ólából a legpompásabb +paripákat, de ő soha sem ült lovon, nem mert ráülni egyre se, hanem +azt mondta, hogy hozzanak neki egy rosz paraszt lovat, nem kell +neki ilyen czifra, mikor háboruba akar <span class= +"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> menni. +Előhoztak hát egy paraszt lovat. Csak ugy nevették mindenfelől, +mikor ráült a nagy királyfi; de ő rá sem ügyelt, elindult a sereg +előtt, a sereg pedig utána. Mikor elértek az ellenséghez, s +megszólalt mindkét felől a trombita, megiedt a háboruhoz nem +szokott paraszt ló, s elkezdett szaladni hegyen, völgyön. A mint +egy kereszt mellett szaladt el, a királyfi félvén, hogy leesik, +megkapta a keresztet; az kitörvén, a vállán maradt, de ő azért nem +eresztette el. A ló most még százszorta jobban megiedt, szaladt +egyenesen az ellenségnek. Az ellenség királya meglátván a +keresztet, azt gondolta, hogy maga az isten, s elkiáltotta magát: +rakjátok le fegyvereiteket; e háboru nem lesz igazságos, maga az +isten jő ellenünk. A katonák mind lerakták a fegyvert, s ott +hagyván, visszatértek. A vándorló legény pedig, vagyis a királyfi +felszedette azokat, s győzedelmesen tért vissza az öreg királyhoz. +Ott mindjárt a királyleánynyal összekeltek, örömében a király +egészen átadta neki a királyságot. Nagy lakodalmat tartottak, +olyat, hogy az egész világon hire futamodott, de a mint lefeküdtek +s elaludtak, elkezdett a vándorló legény beszélni, holmi vasaló +vasat, czérnát, tűt s más egyebet; a királyleány pedig mind +hallotta, csak alig várhatta a reggelt, mindjárt megmondotta +apjának, hogy ugyan miféle származásu lehet az ő férje; vasaló +vasat, czérnát, tűt emleget. A király megkérdte vejétől, hogy miért +álmodta azokat. Ő azt felelte rá, hogy tegnap egy szabóboltban volt +s ott hallott ilyeneket emlegetni, azért álmodott velök. Megmondta +leányának a király az egész dolog okát, s mindjárt kibékültek és +azután mindig boldogul éltek; az <span class="pagenum"><a name= +"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> öreg király és leánya még +mai napig sem tudják, hogy a királylyá lett szabólegény miféle +nemzetségből szármozott.</p> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT13" id="CHAPT13"></a>13. A leghüségesebb +királykisasszony.</h2> +<p>Volt egy kereskedő a világon, kinek nem volt egynél több +gyermeke, a kit is neveztek Károlynak; és Amsterdam városában +laktak, hol lakott maga a király is. A midőn már kitanulta iskoláit +a fiu, kérdezte atyja: micsoda mesterségre szánja magát; ő pedig, +minthogy a kereskedést jó formán érté, azt felelé, hogy szeretné +maga is azt folytatni. Volt pedig az atyjának tizenkét boltja, +tehát egyik boltjába oda adta őt, hogy magát jobban kimivelje, és +mivelhogy már egyéb tudományokat jól értett a fiu, ezt is +hamarjában megtanulta; s atyja általadta volt neki valamennyi +tizenkét boltját. Egyszer megfogyatkozván portékái, igy szóla hozzá +atyja: eredj már mostanában portékákat vásárolni, és mondotta +nekie: el fogsz menni Törökországba, ott vásárolj mindeneket; +megrakott neki tizenkét társzekeret pénzzel, s utnak indította. +Midőn már szárazon tovább menni nem lehetett, kénytelen volt hajóra +ülni, és tengeri utjából kiszállott egy nagy városba szombat napon, +de nem tudá a szokást, hogy a kik oda szombaton érkeznek, +vasárnapon ki nem eresztik. A korcsmáros, a hol volt szállva, +mindezt megmondá nekie, és egyszersmind <span class= +"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> azt is, +hogy itt az a szokás vagyon, hogy vasárnapokon minden ember a maga +templomába isteni szolgálatot megy hallgatni. Ezekre Károly +megparancsolá cselédeinek, hogy vasárnap reggeli hat órakor +menjenek el mind templomba, maga pedig kilencz órakor fog elmenni. +A midőn cselédei elmentek, s beléptek a templomba, ottan volt egy +holttest, a kit minden embernek meg kellett pökni és reá ütni. A +felállított őrállók mondották: üssenek rá és pökjék meg, s azt meg +is cselekedték. A midőn már visszatértek templomból, haza érve +mondották uroknak: soha sem láttunk ilyen gyalázatot, mint a hogy +itt szokásban vagyon, mely csufot tesznek egy holttesttel! A ki +bemegy és meg nem köpi, befogatik.</p> +<p>Itten Károly is elmegy a templomba, de ő se meg nem köpte, se rá +nem ütött. Az őr megszólította, hogy ha nem cselekszi, mindjárt +befogatik. Mindaddig nem cselekszem, felele rá Károly, mig meg nem +tudom, mely okból teszik e szégyent a holt emberen. A midőn ezt +megértették, mindjárt mondák város birájának, hogy itten vagyon egy +ember, ki a szokásba vett köpést nem akarja tenni mindaddig, mig +meg nem mondják, mi okból teszik azt a szégyent rajta. Itten a +város előljárói sok adósságokkal és könyvekkel mentek ő hozzá, és +mondák: ha te ezt meg akarod tudni, sok pénzt készits elő. Uram! +nem bánom én, ha minden vagyonomat oda adom is, de e gyalázatos +szokást nem cselekszem; mivel velem életében, annál kevésbbé holta +után semmi roszat nem cselekedett. Itten a biró mondja Károlynak: +hozasd el pénzedet, hogy lássuk: elég lesz-e az adósság +kifizetésére. <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= +"Page_136">-136-</a></span> Ezzel ő is mindjárt ir egy kis levelet +és elküldi a kocsmába, hogy hat társzekér pénzt hozzanak mindjárt +ide. Megérkezvén a pénz, a biró megvizsgálta számát; s mondá: +hallod-e, mindez kevés. Károly azonnal parancsolta, hogy a többi +hat társzekérrel is hozzák el; el is hozták. Itten látván a birák, +hogy bizonyosan elég lesz, mondják Károlynak: látod-e, te ember, ha +meg akarod tudni, mely okból vagyon e szégyen rajta, te neked meg +kell érte fizetni minden adósságait. Ez éltében igen nagy gazdag +ember volt és kevély, és senkivel jót nem tett; és a ki reá +szorult, nem hogy segitette volna, hanem kinevette. Egyszer isten +ezen cselekedeteiért megbüntette és megszégyenedett ugy annyira, +hogy semmie sem lett, és e sok adósságot tette; innen vagyon a +szégyen rajta. Elbeszélvén az okát, mindjárt összehivták, a kiknek +adós maradt; és minden kocsin két ember olvasta a mondott számokat, +hogy kinek mennyit adjanak; de ez mind kevés volt, hanem a tizenkét +társzekeret lovaival együtt eladta, és abból valamennyiöket +kielégítette ugyannyira, hogy midőn a temetést is kifizette, épen +csak egy polturája volt. A midőn már haza akart menni, egy öreg +koldus jött eleibe és mondá nekie: Uram! nekem is tartozik egy +polturával, ezt is odaadta. Ezek után cselédeit ott hagyta, maga +pedig haza felé ment nagy szegényen elannyira, hogy koldulással +lehetett tovább jutnia, és már szüléi is igen várták, minthogy +portékára nagy szükség volt. A midőn már közelgetett városa felé, +atyja épen akkor ki talált menni sétálni és összeakadott fiával. A +fiu mindjárt megismerte édes atyját és megszólította: édes atyám, +hogy vagyon? Erre az apa: te vagy <span class="pagenum"><a name= +"Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> Károly fiam? – Igenis! – +Hogy vagy te? – Én igen nem jól vagyok; némely nagy hajótörést +kelletett szenvednem, a tengeren a zsiványok reánk ütöttek, és +minthogy fegyverünk nem volt, nem védelmezhettük magunkat, +hajóinkat összelövöldözték, és engem egy deszkára a szerencse reá +vetett, igy értem a szigetnek egyik részére, hol három hónapig +kelle várnom, mig csak más hajó arra nem jött.</p> +<p>Károly atyja midőn ezen, minden kigondolt hazugsággal teljes +panaszt megértette, sajnálta őt; azután, kibeszélvén magukat, haza +mentek az anyához, és ennek mindent elmondottak: semmi az, csakhogy +te magad itthon vagy! mondotta az anya. A fiu megint mondja +szüléinek: minthogy a portéka igen szükséges, elmegyek én még +mostanában. Erre az atya megrakott tizenkét gályát pénzzel és mondá +nekie: menj már most Angliába. Minden rendelések megtétettek, s +elindultak Anglia felé; de ott mindjárt nem vásároltak, hanem +tovább kelletett menni a király városaig. Mikor a király városához +közelgettek már, a város emberei azt gondolták, hogy ellenség jön +reájok, mindjárt reá ágyuztak, hogy majd összetörték hajóit. Itten, +a midőn gondolkozóba esett Károly: mit tegyen, vissza-e vagy tovább +menjen; mindenkép roszul üt ki, azt találja mondani azon káplárnak, +ki hajóján főgondviselő volt: mi tevő legyünk? Az pedig felele: ez +legkevesebb. Erre kitett volt egy fehér zászlót, és ugy a városból +követet küldöttek hozzája, kinek Károly elbeszélé, hogy ő kereskedő +és vásárolni akar, mire a követ visszament, és megbeszélé a város +eleinek. Ezek után a tenger kapui <span class="pagenum"><a name= +"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> megnyittattak és igy ők +is a város alá szállottak. Károly ezzel egyenesen a város +parancsnokához ment, hogy tizenöt napig engedtessék meg nekie itten +maradni és bevásárolni; a mit meg is engedtek. Az alatt az idő +alatt kiment Károly káplárjával együtt a városba, hol mindeneket +megnézvén, a város szélire is kiment a királyi palotát meglátni; és +ottan három fehérszemélyt lát kikötve egy kőoszlopnál és látja itt +is, mely nagy csufságot tesznek rajta. Hogy ők ketten megköpni nem +akarták, megfogattak, s fölvitettek a királyhoz. Hallod-e? mondja a +király, látod-e már kilenczven kilencz fej van itt felakasztva, és +ha nem cselekszed, tied lesz a századik. Károly itt csak azt +mondotta: fölséges király, addig nem cselekszem, mig az okát nem +tudom, mivel nekem soha semmit nem vétett. Ekkor mondotta neki a +király: ha te azt meg akarod tudni, ha nagyon sok pénzed van, +megtudhatod, s életed megmaradhat. Erre Károly feleli: fölséges +király! tizenkét gályám teli vagyon pénzzel. Erre a király feleli: +hogy ha vagyon annyi pénzed, mennyit az én óriásom el nem bir, +megmaradhat pénzed s életed is, de ha be birja hozni, akkor pénzed, +nem különben életed is el fogod veszteni. Károly itten elküldé +káplárját a gályára, hogy mondja meg a többieknek, a pénzt +valamennyit hogy aranyra váltsák fel. De Károlyt mind a mellett el +nem eresztette a király, hanem elbeszélette neki, mi okból +szenvednek azon kikötött leányok, az óriásnak pedig huszonnégy +bivalybőrből egy zacskót varratott. No már most elmondom, Károly, +hallgasd. Az egyik egy herczegkisasszony, Francziaországnak leánya, +a kettő pedig szobaleány. Az apjával midőn háborut <span class= +"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> +tartottam volna, engemet elfogatott és erős helyre tétetett; de +minthogy ezen erős óriásom találkozott, őt meggyőztem, s atyján +boszumat nem tölthetvén, leányán követem ezen szégyent.</p> +<p>A midőn már a pénzeket felváltották, Károly ismét berakatta az +aranyakat hajóiba. Erre Károly, a király, és a magokkal vitt óriás, +ki hóna alatt vitte a zacskót, oda mentek. A mint már odamentek, az +óriás rakta zacskóba az aranyokat és valamennyi tiz gályából már +belé rakta, de látván, hogy bizony belé nem megy, megrázta a +zacskót és a tizenegyediket is belé rakta. Ismét látta, hogy már +több nem férhet belé, lábával is csömöszölte és ugy a +tizenkettediknek is felét belé rakta, de egészen belé nem rakhatta, +minthogy teli volt már a zacskó. Ekkor felkapta a zacskót az óriás, +a király elől ment, Károly pedig hátul. A midőn látta Károly, hogy +az óriás elfárad, minthogy inai reszkedtek, fohászkodik az egekhez: +hogy el ne hagyja őt s ne engedje, hogy e mérges király boszut +állhasson rajta. A pogány király pedig örült magában, de a midőn a +rezidenczia grádicsán nagy erősen vitte az óriás a zacskót teli +aranynyal, és az utolsóra fellépni akart, visszaesett és kimult a +világból, a zacskó is kilyukadt, az arany egész a kapuajtóig folyt. +Erre azt mondja a király: no, Károly, vesztél volna országodban +pénzeddel, herczegkisasszonyoddal együtt, csak ezen óriásom +megélne. Erre mindjárt takarították gályára a pénzeket és minthogy +azt parancsolta a király, hogy ha huszonnégy óra alatt ki nem +mennek országából, mind fölakasztatja őket, igen nagyon siettek, +csak hogy mentül hamarább berakhassák. Károly pedig <span class= +"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> az +alatt az idő alatt káplárjával a herczegkisasszonyt és két +szobaleányt föleresztették az oszloptól és magokkal a hajóra +vitték. A midőn már berakták a pénzt, nagy hamarjában elindultak és +ugy eveztek, hogy huszonnégy óra alatt az országból kimenjenek és +szerencsésen ki is mentek, ugy tehát boszuját a király rajtok nem +tölthette.</p> +<p>Egyszer találtak egy kis várost, a hol is megállottak tizenöt +napra. Itt minden cselédeinek mondotta: vegyetek pénzt a mennyire +szükségtek vagyon és vásároljatok be magatoknak. Az alatt az idő +alatt a fehérszemélyek ruhát csináltattak és régenti szinöket +megkapták; kivált a herczegkisasszony fölötte szép volt, ő pedig +csináltatott egy pár gyürüt, másikat szinte, a William nevü +herczegkisasszonynak. Tizenöt nap lefolyása után elutaztak +Amsterdam felé; midőn közeledtek, Károly parancsolá cselédeinek, +hogy három ágyut süssenek el, hogy tudhassa jövetelét atyja. A +városban nem tudták, mire vélni ezen lövést, a király igen megiedt, +minthogy katonaságai épen otthon nem valának, hanem kiüttetett egy +fehér zászlót, hogy szabadon bejöhet a városba. A mint bemennek a +városba, látta a király, hogy ez nem ellenség; s midőn a szép +herczegasszonyt és az aranyokat is látta, miképen hordják haza +felé, azt gondolta, hogy ez valami nagy vitéz, azért is nagy +lövésekkel tisztelte. Atyja nem igen bánta, hogy portékát nem +hozott, sőt megörült a külső országból hozott szép pénzen; kinek is +azt mondotta, hogy a megszabadított herczegkisasszonyt feleségül +fogja venni. Ezen főkép megörvendezett a herczegkisasszony és monda +nekie, ugymint <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= +"Page_141">-141-</a></span> Károlynak: hallod-e, el kellene már +minekünk menni az én atyám országába is; hanem minekelőtte +elmennénk, látod, ime, ezen fakó lovat, én festettem, menj el és +akárhol keress efélét és hozd haza. Elméne Károly föl s alá +országában, de sehol sem látott ő olyan formát.</p> +<p>Egykor, a midőn már visszajőne, lát egy öreg embert egy +kocsival, a mint a sárból nem tudja kihuzni a befogott két ló. +Azzal leszáll a maga lováról, hozzá fogja és igy kihuzatja a +kocsit. Ez idő alatt elérkezett a szegény embernek hátramaradt +csikója. A mint meglátta Károly, gondolá: efélét még nem láttam. +Ezzel kiveszi a festett lovat, és egészen hasonlónak lelte hozzája; +adott száz aranyat érette anyjostól; de minthogy a szegény ember +sajnálta csikaját, ezt pedig ő észrevette, ugyanazért adott neki +két száz aranyat. Azután haza méne a vett csikóval, megmutatá a +herczegkisasszonynak, a ki is azt mondotta: ez a csikó épen olyan, +mint az én atyámé volt, hanem, mondja, édes Károlyom, add jó cseléd +keze alá, hogy pihenje ki magát, azután el fogsz menni Párisba édes +atyámhoz, és adok magaddal egy levelet, melyben meg lesz irva, hogy +ki szabadított meg és hol, és az is meg lesz irva, hogy jőjön ő ide +hozzám, különben ha én megyek előbb oda, szerencsés nem leszek. A +midőn már a csikó valami fél esztendeig nyugodott, elindult Károly +és egy dereglyén, vizen ment egész Francziaországig, és a lovacskát +is magával vitte, meg a királyi ruhát. A mint szárazra lépett, +kikötötte a dereglyét, felöltözött királyi ruhába, felült a lovára; +és a ki látta, mind azt mondotta, hogy ő lenne a párisi király. A +midőn beért a városba, a rezidencziánál kverauszt <span class= +"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> +kiáltottak. Leszállván lováról, meg sem köté azt, hanem csak ugy +hagyta, hogy lejövetelekor annál hamarább elindulhasson, mivel nem +akarta magát fölismértetni. Fölméne hát a királyhoz, köszön, átadja +neki a levelet, melyet is nagy örömmutatással viszonzott a király, +ő lejött és elnyargalt. A midőn felnyitá a király a levelet, +mindjárt az elején olvasta, hogy ez a fiu, a ki engem a szégyentől +megszabadított, hanem jőjön érettem és keressen meg; itt vagyok +Amsterdam városában. A midőn már megértette a levelet, azonnal +utána küldött Károlynak a király, a kit is, minthogy tengerre még +nem szállhatott, elvittek a király elibe; ki neki ezt mondotta: +mint mertél házamtól oly hamar elindulni, nekem igen nagy érdemet +tettél, s melyet neked megjutalmazni tartozom. Én mostanában el nem +mehetek oda, hanem adok hat gyalog ezredet egy generálissal, menj +és ugy hozd fel leányomat. Itten mindjárt gályára ültek és a mint +közeledtek már Amsterdam városához, kéri Károly a kommandírozó +generálist, hogy a vele jött katonákkal lövessen el három ágyut; a +melyet midőn ellőttek, a király azt gondolta, hogy Károly ismét +valamely országot nyert és ujonnan atyjához jő.</p> +<p>A mint már valamennyien kiszállottak a szárazra, William +herczegkisasszony elejökbe jött, és mondotta: édes Károlyom, most +nem voltál szerencsés, mivel atyám nem jöhet. Itten a generálist a +kereskedő házába bekvártélyozták, a többi katonaságot pedig a +városba, és az egész idő alatt ingyen tartották nem kellett fizetni +ételük, italukért. De minthogy a herczegkisasszonynak nem volt már +maradása, reábeszélte Károlyt és elindultak <span class= +"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> +Francziaországba az ő atyjához, a király pedig a legnagyobb +pompával kisértette ki a városból.</p> +<p>A herczegkisasszony, Károly és a generális egy gályán mentek. A +többi között a midőn a tengeren mennének, belé szeret a generális a +herczegkisasszonyba és gondolta magában: ha én Károlyt el nem +vesztem, el nem érhetem kivánságomat. Igy a midőn már jó messze +voltak Amsterdam városától, találtak egy szigetre, a hol szép +sétáló hely volt. Károly kiméne sétálni, mit a generális látván, +azonnal parancsolta legényeinek, hogy onnan tovább menjenek. A +gályán az egész dolgot senki sem vette észre, hanem csak az őr, de +a kit megesketett és megajándékozott a generális, hogy csak +senkinek se szóljon, ha pedig haza érnek, feljebb viszi. És +elindultak a nélkül, hogy Károly észrevette volna, s a leány is +aludt az alatt; s a midőn fölkelt, kereste Károlyt, s kérdezte a +többitől, hogy hol volna, de senki sem tudván róla szólani, azon +gondolatra is jött, hogy tengerbe ugrott volna, és föltette +magában, hogy Károlyról soha meg nem felejtkezik.</p> +<p>A midőn már haza értek a királynak legelső kérdése is Károly +volt, hogymintléte felől tudakozódott, a generális azt felelte: nem +tudom; a leányzó sem tudott felőle semmit. Már jó ideig volt otthon +a herczegkisasszony, de mindig szomorkodott szeretett Károlya után. +A generális megkérette ugyan, de azt felelte: ő nem megy férjhez, +mivel Károlyát várja; atyját pedig megkérte, hogy adjon neki egy +esztendőt, egy hónapot és egy napot, mig utána várakozhassék; és a +város végére csináltatott egy kocsmát s parancsolatul adá, hogy +<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= +"Page_144">-144-</a></span> Károly nevére mindent ingyen adjanak; ő +maga mindennap kiment oda s a maga szobájában sirván, csókolta +gyürüjét, melyen rajta volt Károly neve.</p> +<p>Károly már esztendeje, hogy azalatt mindig gyökerekkel élt és +soha senkit sem látott arra menni; hanem egykor arra jön egy öreg +ember, kit magához intett. Az öreg oda menvén, igy szóla: állj be +csónakomba. Erre szinte megváltozott Károly és kérdé: hogy tudod, +jó öreg, hogy engem ugy neveznek? Engemet jól ismersz, csak a +nevemet megmondjam. Ez általvitte őt és adott neki három aranyat, +mondván: én vagyok azon ember, a kit Törökországban magad költségén +megszabadítottál; én voltam a holttest a templomajtó mellett, neked +köszönhetem, hogy élek; eredj már most Párisba; szeretőd még sem +ment férjhez, hanem a város végén csináltatott nevedre egy kocsmát, +ott minden ember, a ki csak nevedet tudja említeni, ingyen kap, a +mit akar; a herczegkisasszony mindennap kijár. Eredj oda, +szerencsés leszesz. Ezzel elbucsuztak egymástól; s megköszönvén az +öregnek jóakaratját, Károly elindult Páris felé. Párisba érve, mig +pénzében tartott, beszállott a kocsmába és kért magának egy külön +szobát. Már harmad napig éldegélt ott a maga pénzén s épen akkor +eresztgette el obsittal katonáit a franczia király. A többi között +egy épen arra ment; egyik kezében az obsit, másikban pedig négy +krajczár és káromkodék: huszonnégy esztendeje, hogy szolgálom és +csak négy krajczárral fizetett ki! Károly meglátta és magához +felhítta az obsitost, s kérdezé tőle: mi bajod? mire mindeneket +elbeszélt a katona, Károly pedig mondá: miért <span class= +"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> nem +kére kend többet tőle? Kértem én, de nem adott. No, várjon kend, +adja ide munkáját, elmegyek én a kend személyében; maradjon itt +addig. Felöltözött katonának, elment a kocsmába és mondá: adjatok +enni, inni; pénzt is, mivel nagy szükségem van, a Károly nevére. A +kocsmáros kérdi: mennyi kell; felelé: három tuczat arany; a melyet +meg is kapott és visszament szállására, s mondá az obsitosnak: +lássa kend, ime kaptam három tuczatot, de várjon kend holnapig, még +egyszer el fogok menni, talántán jól el fog sülni a puska.</p> +<p>Más nap kiment a herczegkisasszony a kocsmába és kérdezé: volt-e +itten valaki, a ki Károlyról emlitést tett volna? Igenis volt egy +obsitos katona, kinek kivánságát be is teljesitettük. – Más nap +ismét elmegy oda és kér ujonnan a Károly nevére enni, inni, és hat +tuczat aranyat, mit meg is adtak neki, és az öreg katonának mondá: +no, lássa kend, a király megint adott hat tuczatot, hanem várjon +kend még egy nap, mivel engemet biztattak. A herczegkisasszony a +midőn ismét kiment a kocsmába, kérdezte, nem volt-e itt valaki a +Károly nevére kérni valamit; felelék: ujra itt volt a katona és +megkapta a mit kért. A herczegkisasszony sírt, ritt és kérte +istent, hogy ha még életben volna, hozná eleibe, mivel már az idő +vége tája felé jár, s igy férjhez kell mennie. – A harmadik nap is +elméne a katona és kért a Károly nevére enni, inni és tizenkét +tuczat aranyat; máskülönben azon aranyos pohárból inni, melyből a +herczegkisasszony szokott ivogatni. Ezt ugyan eleinte nem akarták, +de minthogy azt felelte, hogy senki kérését meg nem vethetik, ha +Károly nevére kér, igy tehát tele töltötték <span class= +"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> borral; +és ő félig kiitta, gyürüjét pedig belé tette és meghagyta, hogy a +herczegkisasszonynak mondják meg, hogy „a Károly nevére kérem, igya +meg ezen bort.“ Midőn elment a katona, nézék, hogy valami nincs-e a +pohárban; látják az arany gyürüt, örülnek, hogy meg nem itta mind; +mert ha megitta volna, elvitte volna magával a gyürüt, melyet a +herczegkisasszony tegnap felejtett a pohárban.</p> +<p>Károly haza megy szállására és átadja az öreg valóságos +katonának, a mit hozott, mondván: no, öreg, itt van; már kifizették +kendet, többet nem kap, menjen isten hirével. Erre mondja a katona: +ha ezt mind nekem szerzé, fele a magáé; de Károly megköszönte és el +nem vette, hanem mondá: van nekem miből elélni; igy elment a +katona, ő pedig felöltözködött maga ruhájába. A herczegkisasszony +midőn megint ujra kiment, kérdezősködött a kocsmában: nem volt-e +itt valaki Károly nevére kérni. Volt, mondák, megint az öreg +katona, és a fölséges herczegkisasszony poharábul kivánkozott inni, +melyet oda is adtunk, hanem: a Károly nevére, igya meg ezt a fél +pohár bort. De jó, hogy egészen meg nem itta! felséged gyürüje +benne volt. Erre mondja a princzeszné: micsoda gyürü? az enyém +ujjomon van. De ez épen olyan. Mutassátok. Hát ekkor látja, hogy +Károlynak adott gyürüje az; min igen nagyon megörült és megitta +hagyott borát, tudakozván tőlök, micsoda katona volt az. Huszonnégy +esztendős szolga volt, elment haza; többé már el nem fog jőni.</p> +<p>A herczegkisasszony elment haza atyjához és mondja nekie, hogy +Károly életben vagyon, hanem az eleresztett <span class= +"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> +katonákat hivassa be, hogy megnézhesse őket; a minthogy nem sokára +megérkeztek. A midőn már mind együtt voltak, megnézegette őket, de +egyik sem volt közülök, a kit akart. Erre azt mondja: halljátok, +öregek, nem volt-e valamelyitek ruhája máson? s kérdezvén, +emberségére fogadta, hogy semmi bántása nem lesz. Erre az öreg +katona azt kiáltja: fölséges princzeszné, én nem bánom, akármi +bántásom lesz is, én ruhámat egyszer odadtam egy fiatal urnak, ki a +város szélén van egy kocsmában. És mit adott neked? Ennyi meg ennyi +aranyat, de én azt sem tudom, honnan hozta. Ezt az embert a +herczegkisasszony jól megajándékozta, és a többit is, hogy +visszafáradtak, a mikor elmentek mind.</p> +<p>Erre mindjárt a király befogat egy hintóba négy lovat, nagy +pompával oda mentek, de midőn a kocsmárost megkérdezték, hogy +volna-e ott egy vidéki? s az megmutatta; már ekkor becsukta magát +Károly. Mondják neki: nyitná fel és zörgetnek; erre azt mondja: +menjetek, én tolvaj nem vagyok, se rosz ember, tehát hagyjatok +békét. Nem, nem! a király küldött éretted; de minthogy semmit sem +vehettek rajta, visszamentek megjelenteni, hogy mint van a dolog. A +herczegkisasszony azonnal maga ment egy generalis kulcscsal; +kinyitotta, és bement a szobába. Károly is kirántotta kardját, +egynéhányat reá vert, és mondta nekie: ha mindjárt ki nem mész, +keresztülszurlak. Erre felelé a herczegkisasszony: édes Károlyom, +nem bánom én, szivesen meghalok kezed által, ugy is te +szabaditottál meg. Ezen szavaira fölemelte és megcsókolta őt, +mondván, ne gondold, kedvesem, hogy talán méregből vertelek volna, +de <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= +"Page_148">-148-</a></span> csak meg akartam tudni, minő +szeretettel vagy irántam. Ezzel haza mentek; és elbeszélvén a +generalis cselekedetét, azonnal elvétette életét a király, és igy +nagy lakodalmat tartottak, örültek a megszabadult leányon, valamint +Károly visszakerülésén is. Azután elmentek Károly szüléihez, kik +többé nem folytattak kereskedést, hanem velök együtt Párisba mentek +lakni, s ottan éltek nagy megegyezéssel több jó esztendőket.</p> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT14" id="CHAPT14"></a>14. A három vándorló.</h2> +<p>Egy időben árván maradt három vándorló legény, kiknek neve volt +Sándor, Lőrincz és János. A midőn sok ideig vándoroltak már az +országban, egykor egész a török határig mentek Belgrád városába; +hol is a törökök mihelyt meglátták őket, elfogatták, a legelső +uradalom kezébe adták; és ott voltak mint rabok esztendeig; ámbátor +raboskodtak, de még is meglehetősen volt állapotjok. Hanem esztendő +elfolyása után vásárra vitettek, s megvette őket egy más uradalom +háromszáz forintért, hol szinte jó dolguk volt, de ellenben a +talpukat minden héten kétszer megverték, hogy el ne szökjenek. +Szegény vándorlók alig várták az esztendő elfolyását, mikor ismét +vásárra hajtattak, és Holofernes basának eladattak szinte háromszáz +forintért, a ki is hét esztendő előtt egy napkeleti királynak +leányát elfogta, de szüzeségét azon esztendők alatt is el nem +vehette, azért is a legerősebb <span class="pagenum"><a name= +"Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> tömlöczbe tétette, s a +három rabot egy időben puttonokkal a szőlők hegyeire kiküldötte +kigyókat fogdosni; de minthogy ők azon vastag nagy mérges kigyókat +megfogni nem merészelték: a basa önnön kezeivel rakta be a +puttonokba, s ő velök haza vitette. Már azelőtt készittetett ő két +koporsót; az egyik nagyobb volt a másiknál, a kisebb ki volt +jóforma nagyságu lyukakkal furkálva. Azután a királykisasszonyt egy +ingben a koporsóba fektette, a kigyókat reá öntette, a két koporsót +pedig jó erősen reá szegezte; és igy, midőn a kigyók a leány +testéből jóllaktak, a másik koporsóba heverni a lyukakon kimentek, +ujonnan letette a leányt a régi erős tömlöczbe negyven napig, mely +idő alatt ugy megették a kigyók, hogy legkisebb csontja sem maradt. +Negyven nap elfolyása után felhozatta tömlöczből a koporsót, de a +kigyók is mind dögölve voltak, és azon kigyókat egy kazánba belé +rakatta, hogy belőlök mérget főzzön. A mint már két napig ment a +főzés, próba gyanánt egy kanállal a kutya szájába öntöttek, mely is +tőle mindjárt megdöglött. Ezt látva, egymás szemébe nézett a három +fogoly; János igy felelt a többieknek: barátim! mi ugy is rabok +vagyunk, s annál inkább én is egy kanállal a basa szájába bevágok; +erre mindnyájan reá állottak. Minthogy elfáradt a basa a főzésben, +és a melegség miatt kevéssé roszul is lett, János barátai megfogták +basa uramat és szájába jó dózist öntöttek a méregből, a melytől +mindjárt meghalt őkeme; s ezen cselekedet után összebeszéltek és +elvitték basa uramnak három arany szőrü lovait, de minthogy a +határon egy hidon által nem mehettek, a lovakat egy rejtett helyre +lekötötték, magok sötét éjszaka <span class="pagenum"><a name= +"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> idején legnagyobb +villámlások és mennydörgések között hason a hidon szerencsésen +általmásztak, s ott már nem messze volt egy magas hegy, melyet +akaskányi hegynek neveztek, és akkora volt, hogy ha az ember fönt +volt, ide lent akkorának látszott, mint legkisebb madárka. Már +pedig ezen elszökött barátok egy lészát csináltak, hogy a tengeren +annál könnyebben körösztül mehessenek. Már jól előre mentek a +hegyen és a legszélső parton állottak, midőn más nap elterjedt a +hire, hogy a három fogoly elszökött, a basát ölve hagyták; azonnal +utánok küldöttek, és egy török más keresztyén rabbal épen azon uton +indult el utánok, a merre ők vették utjokat. Látja a kopasz török, +hegynek tetején a három állatot, és valóban gondolta, hogy az +elszökött foglyok volnának, – a minthogy azok is voltak – de a vele +volt keresztyén azzal ámitotta el, hogy valamely sasok lehetnének, +és igy a hegyen levők lészára felültek és tengeren elereszkedtek. +Ugy annyira mentek már hét nap hét éjtszaka, hogy nem is tudták +merre volnának, de minthogy az éhség is elővette őket, kevés idő +mulva száraz földre kiszálltak, és az erdőben a mint járkálgattak, +birkanyomásra találtak, melyen is addig mentek, mig egy helyütt az +erdőben egy akolra találtak, a hova is midőn bementek, láttak egy +nagy óriást, kinek csak egy szeme volt, az is homlokán, és kérdezte +őket, mi járatban volnának; kinek is dolgukat azonnal elbeszélték. +Az óriás azután enniök adott, és minthogy nem sokára beestveledett, +a birkákat behajtotta az akolba, de azok a birkák akkorák voltak, +mint mi nálunk a szamár; az akolnak más zára nem volt mint egy kő, +de azt olyan <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= +"Page_151">-151-</a></span> közönséges ember tizenhat sem emelhette +volna el helyéből. Bezárván a birkákat, maga is a tüzhöz jött +beszélgetés gyanánt; a többi közt mindegyiknek a nyakát +megtapogatta, melyiké volna legvastagabb. Hát a szegény Sándorét +találta legvastagabbnak, s azonnal veszi a kést és a nyakát +levágta, és birkáinak enni oda vetette. Itten a két barát néz +egymás szemibe; összebeszélgettek, és a midőn látták, hogy óriás +uram a tüznél hanyatt feküdt, János egy üszkös fával a szemét +kinyomta, és igy semmit se látott. Már regveledett, és a midőn a +madarak megszólamlottak, elvette a követ ajtója elől az óriás, de +oly fortélyossággal eresztette ki birkáit, tudniillik, +keresztülvetette két lábát és azok alatt egyenként <span class= +"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> +eresztette ki őket, de minthogy János valaha csizmadia volt, tüje +és hegyes ára akkor is nála volt, s megtanitván Lőrincz barátját +egyetemben, adott kezébe egy árat, hogy a birkának a farkába +akaszkodjék, és a midőn az ajtó mellett leszen, szurja a hasába, a +ki is őtet hamarsággal ki fogja huzni. János maga is igy +cselekedett és szerencsésen mind a ketten kijöttek. Midőn már a +birkák kimentek volt, megintlen betette volt kövével ajtaját vak +óriás uram, és tapogatott mindenfelé, de minthogy senkit nem +talált, akkorát kiáltott, hogy ők a tengerparton hasra estek; és +orditásának hangjára azonnal magaforma tizenkét óriás jelent meg, +és látták az ő szerencsétlenségét és őt mindjárt összeszaggatták; +azután a tengerhez szaladtak mind a tizenketten, de már az +elszökött két rab barát tizenkét ölnyire volt a tengerben, és hogy +boszut nem állhattak rajtok, mindnyájan elkezdtek orditni, bőgni, +sikoltozni, annyira, hogy a tenger is felháborodott és habjaival a +szegényeket majd eltemeté; hanem isten őket szerencsésen +megtartotta, és mentek tovább, mig egy erdőre találtak, hol az ő +lészájokat kikötötték, és bementek sétálás képen az erdőbe; a többi +között találtak ott egy szép folyó vizet, s megszemlélték, hogy itt +embernyomás volt, mely után addig mentek, mignem találtak egy +remetének házára; a hová is bementek és találtak tulajdon öreg +remetét, kit nagy alázatossággal tiszteltek, és ezen remetét hitták +szent Antalnak. Ő szivesen fogadta a jövevényeket, kik minthogy +maguk magukat ajánlották, hogy itten maradhassanak, akarnák ezen +szent életet viselni, és se hazájok se semmiök nincsen, a remete +szivesen megtartotta őket. <span class="pagenum"><a name="Page_153" +id="Page_153">-153-</a></span> Következő nap a remete bevett +szokásait János és Lőrincz szökött uraknak is kellett cselekedni, a +mely ebből állott, ugymint regvel a háztul fogva egész a vizig +térden kelletett menni imádkozni. Ottan megmosogatták magukat, és +onnan ismét térden vissza. A midőn a szobába bementek, már ottan +volt az asztalon három czipó, hozzátartozandó étellel elkészitve, +és mindegyik megette a magáét. Következendő nap, a midőn elvégzék +szolgálatjukat, az erdőben sétálgattak, s azt találta mondani +Lőrincz: te János! üssük agyon ezt a vén remetét, talán sok +elrejtett kincse van. Mit beszélsz! látod, hogy isten szegénye, és +csak jobban élne mint most. No tehát hagyjuk abba! Következő nap, a +mikor kötelességökről haza mentek, az asztalon csak két czipó volt. +Ekkor azt mondja a remete: közületek egyik nekem roszat kivánt, +azért távozzatok mindjárt házamtól, és haljon meg az én roszakaróm +olyan halállal, minőt nekem akart. Ezzel utnak vették sátorfájukat, +és az erdőben bujdostak, mint a rosz czigányok addig, hogy éjszaka +idején egy tüzet láttak és oda mentek, ott pedig haramiák voltak +huszonnégyen. Itten oda köszönnek; azok kérdezik: kik legyenek; +olyanok vagyunk, mint tik. Erre a haramia basa oda vet egy aranyat +és János fölvette, Lőrincz elibe is oda vetett, ő föl nem vette, +melyen a basa megharagudott, s őt, mint valami kis malaczot, +mindjárt nyársba huzatta és megsütötte. Igy maga maradt János, a +kit is egy vigyázó helyre küldöttek, és oda talált menni, merre a +legközelebbi falukból malomba szoktak járni buzával s egyetmással; +az uton egy szegény ember vitt hat zsákot a kocsián, azt János tőle +elvette és maguk lakóhelyére <span class="pagenum"><a name= +"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> vitte. Ezen első +cselekedetén nagyon megörültek a haramiák; s ő megint visszament +valami szin alatt és felült a paraszt kocsiára, és bement együtt a +faluba és onnét a legközelebb városba a város birájához mentek, hol +János a károkat megösmerte és kérte, hogy ma estve tiz órakor sok +ember jőjön fegyverekkel és más erős eszközökkel, s fogják el a +haramiákat; mit biró uram meg is cselekedett; de jegyokul azt +hagyta nekiek, hogy őt arról fogják megismerni a haramiák között, +hogy kalapja körösztben fog lenni. Azzal János visszament és +vacsorált a többiekkel. Kevés idő mulva a sok ember körülfogá az +elárult haramiákat s egyenként megkötözték, épen csak a basa +maradott Jánossal, kinek minden bizodalma Jánosban volt, de igen +megcsalatkozott, mivel midőn leült, hátra taszitotta őt és erősen +megsebezte, mikor meg is kötözték és feltették a kocsira, ki csak +azon kérte Jánost, hogy ne azon halállal mulaszsza ki őt ezen +világból, mint barátját Lőrinczet ő; mégis mikor a legelső városba +jöttek, mindenikre legerősebb sentenczia szállott és a kövér +haramia basát megsütötték, mint ő János barátját, kinek most a +legnagyobb becsülete volt már ezen tett érdemiért. A király +megszerette s a gyermeke mellé udvari mesternek tétette. Különben +minthogy jámbor életü volt és szép gyermek, tudományokkal is +bővelkedett, az egész udvar kedvelte, de a mi legtöbb, az ő +kellemetessége végett a királyleány belé szeretett, mit idővel +atyjának is megjelentett azon kéréssel, hogy őt János feleségül +vehesse. Ezen a császár azaz király igen megörült, meg is engedte +kérését és Jánosnak tudtára adta ezen édes érzeményt, ki majd +meghalt <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= +"Page_155">-155-</a></span> örömében. Néhány nap mulva +megházasodtak és többé János nem kivánkozott hazájába menni, és +mint uralkodó király meghalt ugyanitt. A ki nem hiszi, menjen, +kérdje meg a vak óriástul.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im20.png" alt="" /></div> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT15" id="CHAPT15"></a>15. Tamás kocsis.</h2> +<p>Volt egyszer a világon egy szegény ember, annak egy fia, és nem +tudta ő feltartani a gyermeket, hanem árvaságra maradt és itten a +falubeli jó öreg asszonyok tartogatták, vittek neki enni és ő +szépen fölnevelkedett, ugy hogy már volt vagy kilencz tiz +esztendős, és már akkor felgondolta magában, hogy olyan egy +fiatalnak szégyen isten nevében élni, hanem gondolta, jobb volna +nekie szolgálatot keresni, és annyira gondolkozott, hogy +gondolkozása után el is indult hetedhét ország ellen bujdosni és +szolgálatot keresni. Mén, mén, mendegél egy uton, egyszer előtalál +egy embert, a ki elindult szolgát keresni. Mikor ők szépen az uton +összejöttek, a fiu azt mondja az embernek: hová megyen, bátyám +uram? és az ember is szólott hozzá: hát öcsém, te hova mégy? Én +megyek, felele a gyermek, szolgálatot keresni. Én is szolgát megyek +keresni; gyere, megfogadlak én, mert nekem sem fiam sem leányom +egyéb, egy öreg anyám van s ugy leszünk mi hárman. Az uton való +menetökben kérdi az ember: mit kivánsz hát, öcsém, egy esztendőre, +és az esztendő nem több most, csak három nap? <span class= +"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> Azt +mondja a gyermek: nem bánom én, bátyám uram, akármennyi; +elszolgálom én magát holtig is, csak ennem és innom elég +legyen.</p> +<p>Nosza! azon utazásokbul haza érnek, s azt mondja édes anyjának +az ember: no, édes szülém, itten vagyon a gyermek, amelyet én +szolgának fogadtam. Azt mondja neki az anyja: nem szolgát fogadtál +te, mert ez neked utóbb is urad fog lenni. Lehetetlen dolog az, +édes szülém, hogy ily szegény gyermek nekem uram lenne valaha, +holott ennek sem apja, sem anyja, se semmi nemzetsége, s csak mint +egy fátul szakadt, ugy él e világon. Nosza ottan mindjárt adnak ő +neki enni, inni eleget; meg is evett annyit, hogy két három ember +sem ett volna meg többet. Jóllakik a gyermek, azt mondja neki a +gazda: eszel-e még többet? Nem eszem már én többet, bátyám uram, +mert igen nagyon jóllaktam. No, ha jóllaktál, megmutatom a földet, +a hol kapálsz és dolgozol magad. Kivezeti az ember őt a dologra, +megmutatja neki a földbe vetett kukoriczát, hogy ő azt kapálgassa, +munkálja; azután elmegyen haza, a gyermeket ott hagyván. Ottan +kapálgat már ő magának, és kapál annyit, hogy harmincz vagy negyven +ember sem dolgozhatott volna többet egy nap. Kimegyen a gazda estve +érette, és haza viszi, azt mondja az édes anyjának: édes anyám +asszony nem hinné kend, hogy ez a mi szolgánk milyen jó dolgos; +mert nem dicsekedésbül mondom kedves szülémnek, hogy harmincz, +negyven ember sem dolgozott volna annyit egy nap, mint ez maga. No, +tehát olyan formán nem hiába hogy sokat tud enni, tud is hát +dolgozni. Itten, hogy az esztendő három nap volt, egymás után +mulnak az <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= +"Page_157">-157-</a></span> esztendők, azt mondja neki a gazda: no, +öcsém, elmult az esztendő, megmaradsz-e még vagy elmégy? Nem megyek +én, bátyám uram, mert én meg fogok maradni magánál. No, öcsém, ha +megmaradsz, én meg foglak még más esztendőre is tartani, hanem mit +fogsz kérni, hogy utóbb valami neheztelésünk ne legyen egymásra a +bérfizetés végett. Oh dehogy lesz édes gazduram, holott én magánál +igen szeretek szolgálni, mert ennem, innom mindenkor bőven kijár. +Azonnal megint megmarad a gyermek, három nap az esztendő, +lassanként elfolynak a napok, megint mondja a gazda: itt az +esztendő vége, elmégy-e tőlem vagy megmaradsz? A mint mondottam, +édes gazdám, én még tovább is kivánok magánál szolgálni, ha tetszik +mind gazduramnak, mind öreg anyámnak. Itten mondja neki az öreg +asszony: édes fiam, én szeretlek, meg nem gyülöltelek, és az én +fiam is szereti, hogy őt tovább is kivánod szolgálni, azért hát +mostan csak mondd meg, mit kivánsz esztendőt által szolgálatodért, +mert mink sem kivánjuk ingyen való szolgálatodat; ha kivánsz még +többet szolgálni, jó jutalmát fogod kapni, a melyet meg is fogsz +emlegetni. Köszönöm igen szépen, édes szülém, magának én hozzám +való indulatját, még én megmaradok és itten szolgálok. Megmaradt +még három napot, azaz egy esztendőt, annak is elérkezett a vége. +Azonközben gondolja egyszer a gyermek: uram isten, talán jobb volna +már nekem innen elmenni és másutt is próbálni, mert fiatal embernek +annál jobb, mennél többet próbál, tanul és lát. Kimegyen a gazda +érte, haza mennek ők együtt kocsin, mondja neki a gazda: elmégy-e, +vagy meg fogsz maradni? Mondja neki <span class="pagenum"><a name= +"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> a gyermek: majd megmondom +estvére, ha elébb jóllakom. Itten haza érkezéskor mondja a gazda az +édes anyjának: édes szülém, a mi béresünknek talán nem volna kedve +többet itten szolgálni, mert kérdeztem tőle és azt mondotta: majd +megmondom, ha jóllakom; azért csak jól kell ám őtet tartani, hogy +semmi panasza ne legyen az éhség felől, mert az nekünk nagy szégyen +lenne, ha éhen menne el házunkból. No, jóllakik a béres, azt mondja +neki az öreg asszony: no, fiam, elmégy-e vagy megmaradsz? Már én, +édes szülém, el fogok menni, és többet is akarok próbálni. No fiam, +ha elmégy, nem bánom, hanem mit fogsz azért a három esztendőbeli +szolgálatodért kérni? Én nem kivánok, édes szülém, semmit se, +csakhogy nekem jó élésem volt a maguk házánál. No itten az öreg +asszony azt mondja nekie: én sem fogom hiába kivánni eddig való +szolgálatodat, hanem fogok adni minden napra hét garast; azért jó +uram: mondja meg egy szóval: mennyi az? Hatvan három. Itten +megadták neki az ő fizetését és egy bivalbőr nadrágot; evvel elmegy +az a szegény legény hetedhét ország ellen Magyarország kellő +közepébe. A mint megyen, utjában nem tanál se falut se várost, csak +a nagy erdőséget; megunván magát, gondolja, talán jó volna egy +kicsit leülni, a fa alatt pihenni; azonnal meg is cselekedte. A +mint leült, álmos kezdett lenni, és gondolá: jó volna egy keveset +lefeküdni, és gondolta magában mig el nem aludt, hogy jobb volna +talán neki azon az uton, a melyen jött, visszafordulni. Ezen +gondolkodásában elaludt s azt álmodja alvásában, hogy a mely uton +elindult, vissza ne menjen, mert ha visszamegy, a bivalbőr nadrágot +is elveszti, <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= +"Page_159">-159-</a></span> ha pedig tovább megy előre, jobban fog +az ő dolga fordulni; csak menjen keresztül azon a nagy erdőn, s a +mint kiér belőle, balra ne forduljon, hanem menjen jobb kéz felé, +ottan meg fog látni nem sokára egy nagy rezidencziát, melyben ő +szolgálatot fog találni, mert az ott levő királynak meghalt a +parádés kocsisa, őt minden bizonynyal megfogadja.</p> +<p>Elérvén azon rezidencziához, megállapodik egy keveset a strázsa +előtt; jár, kel, vigyázolódik, mikép mehetne be a királyi palotába. +Gondolja a strázsa, talán jó volna őt megszólitani, s mondja neki: +mit akarsz földi, talán el akarsz valamit lopni? Felelé ő: nem +akarok biz én, katona uram, hanem azért jöttem, mert hallottam, +hogy a fölséges királynak cseléd szükséges, engemet megfogadna. Én +nem tudom, barátom, megfogad-e vagy nem, eredj be hozzá, majd +meghallod; azonnal bemegyen, meglátja az inas, mondja neki: hol +jársz itt földi? Ösmeretlen levén: oh tekintetes uram, én +hallottam, hogy itten szükséges volna cseléd a királynak, hát +mondaná meg neki, hogy fogadjon meg engemet, én hiven szolgálnám +őt, hogy ha megtetszem neki. Azzal fölszaladt az inas, mondja a +királynak: fölségednek ujságot mondok, ha meg nem haragudnék +érette. Micsoda lehetne az? dehogy haragszom. Nem egyéb fölséges +király, hanem egy paraszt legény ide bejött szolgálatot keresni, és +azt mondotta, hogy mindenkor hiven és alkalmatosan viselné magát. +Itten a király mondja, hogy jőjön fel. Fölmegyen hozzá süvegvéve, +mondja neki a fölség: hát mit akarsz fiam, mit? Nem egyebet +fölséges király, hanemha szükséges volna szolga, én ide szeretnék +<span class="pagenum"><a name="Page_160" id= +"Page_160">-160-</a></span> szegődni. Mondja neki a király: én +nekem is szükséges volna a jó szolga, legkivált ha kocsis jó volna, +mert a parádés kocsisom meghalt; ha gondolod magadban, hogy jól +tudnál a lóval bánni és kocsizni rajta, megfogadnálak, jó fizetést +is adnék, mivel látom, derék egy fiatal ember vagy, illenél a +hintóm eleire. Feleli neki a legény: fölséges király! lóval csak +keveset bántam, hanem azért remélem, hogy jól tudok vele bánni, a +mit meg is fogok mutatni.</p> +<p>Itten megfogadja a király, levezeti őt az istálóba, és mondja a +legföljebb való kocsisnak: no fogadtam egy uj szolgát a parádés +kocsis helyébe, hanem ő még nem oly kitanult kocsis, hanem te légy +most az én parádés kocsisom, ennek az uj szolgának a kezére adjátok +a legalábbvaló lovakat. Itten általadtak neki minden lóhoz való +szerszámokat és az istálót is megmutatták, melyik lónak hol a +helye, mikor pedig a kefét, vakarót megmutatták neki, mind +felgondolta, hogy nem bolondság itten lenni. Nem soká leszek én +legalábbvaló ember a palotában és a felséges király előtt, mert +rövid idő alatt kimutatom magamat, a mit tudok, hogy a többinek +mennél hamarébb eleibe hághassak mindenféle alkalmatosságban. Meg +is történt, mert minden estvére volt neki három szál gyertya, de ő +azt nem égette el, hanem mind megmaradt, mégis az ő istálója csak +olyan világos volt éjjel, mint a többié nappal. Hanem ő azon +haragudott, hogy ha valamelyik kocsis bement az istálójába, mert +akkor azt gondolták volna, hogy el akarja adni, azért gyüjti +rakásra, és azt vette észre, hogy ő utána leselkednek. Egyszer +látja a király, hogy az ő lovai legjobbakká <span class= +"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> lettek, +azért nagyon örült neki, hogy neki kell valami mesterségének lenni +a lovakhoz, azért fogott ki mindegyik kocsisán; és mondja a többi +kocsisnak: mi az ördögöt csináltok ti azoknak a lovaknak, hogy azok +ugy megvetkőztek; látjátok, ezek legroszabbak voltak, és +legjobbakká lettek; azért is ez leszen mai napságtul fogva az én +parádés kocsisom, a kit most fogadtam. Azok igen haragudtak az uj +kocsisra; egyszer parancsolja neki a király: hallod-e jó szolgám: +te legkevesebb idő alatt vagy az én udvaromnál, és mégis magad +jóviselete miatt annyira kedvembe tüntél, hogy más cselédeimet +meghátráltattad; no hát, gyertek szolgák, felel neki a király, +adjatok által neki minden jószágot, a mi parádés lovakhoz, +hintókhoz tartozik. Kinek volt nagyobb öröme, mint neki, hogy oly +nagy becsületet nyert a király előtt.</p> +<p>Tehát egyszer a király ebéd felett gondolja magában és mondja a +feleségének: hallod-e társam, ki kellene már egyszer menni az uj +kocsissal próbát tenni, hogy mit tud. Én nem bánom, szivemnek szép +szerelme, menjünk ki, és majd meglátjuk az ő hivségét és +tudományát. Itten a király parancsolja mindjárt az inasnak, hogy +menjen le a kocsishoz és mondja meg, hogy délután négy órára legyen +készen a legnagyobb parádéban a legjobb lovakkal, és legjobb +hintókkal. Megmondotta az inas mindezeket, és azt mondotta a +kocsis: jól van! régen tudom már. Itten az inas gondolta, hogy tán +haragbul beszél, fölszalad a királyhoz és mondja neki: fölséges +király, az nagyon haragszik, mert oly mérges szóval mondotta, hogy +ő régen tudja már. Mondja a király: <span class="pagenum"><a name= +"Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> hadd haragudjék, eb az +anyja, majd megbékül, ha akar. Itten a kocsis mindeneket legnagyobb +friseséggel elkészit; a király nézi a palota ablakábul, hogy +készülődik a kocsis. Kihuzza a hintót a szin alól az istáló eleibe; +a mint oda huzta, kiszedi a kereket, a hintót felforditja, lefelé a +mivel fölfelé szokott lenni, a kerekeket ugy rakja a tetejébe mind +a négyet. Itt a király látja, hogy roszul cselekszik a kocsis, üzen +feleségének, hogy jőjön, csak nézze a kocsis gorombaságát. Oda +megyen a királyné, feleli a királynak: oh ember, csak hagyjuk ő +reá, ő tudja mit csinál. A király is mondja: eb az anyja emberének, +legyen ugy a mint ő akarja. Bemegy a kocsis az istálóba, fölvesz +egy marok szénát a lovak elől, megtörölgeti vele mind a hatot. Mind +a hat lónak aranynyá vált a szőre, ezüstté a farka és gyémánttá a +szemei. Kivezeti kettejét, ugy ég a két lónak a szeme, mint a +legvilágosabb gyertya. Kivezeti a többi négyet is, azok szinte +olyanok voltak; befogja őket, de nem ugy, mint szokták, a hintó +eleibe fogni, hanem fővel a hintó felé, farával pedig előre. Mikor +mindent elkészit, felüzen az inastul, hogy jőjön le a király ő +fölsége. Lemegyen a király, elneveti magát: ha, ha, ha! mit +csinálsz te, soha sem láttam én hintóba ugy fogni, mint ezeket +fogtad te. Azt mondja: ne féljen fölséged semmit, én tudom, hogy +mit csinálok. Beülnek a hintóba feleségével együtt, fölül a kocsis +a hintó tetejére, két felé csap a lovak mellett, a lovak ugy +megmennek hátra, jobban sem kell. Itten a király megörül az ő +parádéjának, elmegy más városba, és a kik csak látták, mind igen +nagyon csudálták, mind nagyon szépnek tartották, a többi főrendü +urak is örültek, hogy az <span class="pagenum"><a name="Page_163" +id="Page_163">-163-</a></span> ő királyuknak oly hires és +tudományos kocsisa van. A mint haza érkeznek, kiszáll a király a +hintóbul, megveregeti a kocsis vállait, benyul a zsebjébe, +megajándékozza őt tiz ezer forinttal. Azt feleli neki a király: +emberséges ember vagy fiam, hol tanultad azt a mesterséget? Itten +elteszi a tiz ezer forintot és feleli a királynak: én alázatosan +köszönöm fölségének hozzám való jó akaratját. Ne köszönd, fiam, +feleli a király, én neked szántam azt, csak mindig jól viseld +magad. Itt a királyné is gondolja, hogy már ő mivel ajándékozza +meg; én pénzt nem adok, hanem mondja neki: jőj el hozzám regvel +kilencz órakor, én is meg foglak téged ajándékozni. Elmegyen regvel +a királynéhoz; no fiam, eljöttél? Igen is eljöttem, felelé a +kocsis, fölséges királyné asszonynak parancsolatjára. No ha +eljöttél fiam, én megajándékozlak téged három arany hajszállal, +melyek tenéked mindenkor igazat jelentenek.</p> +<p>Itten a király leányának igen nagy kedve volna kiparádézni, kéri +ő a királyi atyját, hogy engedné meg neki is kimenni a kocsissal +hintóval, hogy ő is örvendezhetne abban, azon uj szokásában. A +király engedett szép kérésinek; elmentek és azonnal vissza is +érkeztek. Kérdi leányától a király: no édes leányom, hogy volt a +mulatságod? Fölséges király atyám, igen jó volt és tetszetős, hanem +egyet mégis elfelejtettem fölséges király atyámtól megkérdezni. De +ugyan mit, édes leányom? Nem egyebet, fölséges királyi atyám, hanem +hogy mi legyen a mi kocsisunknak neve? Én szerelmes leányom, magam +sem tudom; csak annyit tudok, hogy Tamás. Micsoda Tamás? feleli a +leány; fölséges atyám én tudnék <span class="pagenum"><a name= +"Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> neki egyéb nevet adni az +ő cselekedetiért, mert a mint látom, hogy bánik ő a jószággal, +lehetne őt eszetlen Tamásnak hivni. Feleli az atyja: nem érdemli +tőled, hogy annak hivnád őt.</p> +<p>Itten ezek mind végbementek, s az történt más nap a dologbul, +hogy korán regvel, midőn dolgát végezte volna a kocsis, kimegy az +istáló eleibe, ottan holmit eltisztogat; fölkel jókor a király +leánya, kitekint a palota ablakán, reá kiált a kocsisra neve +szerint: Tamás! Tekintget a kocsis kétfelé, nem lát senkit, hogy ki +kajabál, nem is gondolta volna, hogy az a király leánya legyen. +Megint kiált a leány: Tamás! Tekint kétfelé a kocsis, megint nem +lát senkit. Megint kiált a leány: eszetlen Tamás! Tekint a kocsis +fölfelé, elkezdi szavával mondani: ki vagy, eszlek? Mindjárt erre a +szóra a király leánya megnehezedett; itten naprul napra vastagabb +lett, meglátván a király leányának szerencsétlenségét, elhivatja +feleségét, azt mondja neki: hallod-e asszony, mi a mennykő baja a +leányodnak? a szegény ember hizik, azért vastagszik, szóbeszéd után +mondják. Azt mondja az anya leányának: ugyan kedves leányom, mi a +bajod, holott mikor elsőben felöltöztél abba a ruhába, melyet +fölséges atyád csináltatott, kerek volt az alja, mostan elül rövid, +hátul hosszu, mi az oka annak? Feleli a leány: szabó nem jól +szabta, varró nem jól varrta. Az a hiba abban? azért mondom +kedvesem, hogy királyi atyád tőlem kérdést vett, hogy ő valami +roszat gondolna felőled, de gondolatomban sem tudnám, kivel +cselekedted volna azt.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im21.png" alt="" /></div> +<p>Egyszer elérkezik az az idő, hogy a princzeszné vajudik +<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= +"Page_165">-165-</a></span> és megszüli a gyermeket. Itten +megüzenik a királynak s egyszersmind királynénak, hogy az ő leányuk +meggyermekezett. A király mindjárt azt feleli: mondottam mennykü +teremtette, hogy igy lesz a dolog! az én királyi udvaromnál micsoda +szégyen az most. Itten a király elmegyen a leányhoz, gyermekágyábul +letérdepelteti, két töltött pisztolyt mellének szögez, hogy kitől +való volna a gyermek, vallaná meg. De mivel a leány azt a dolgát +senkivel nem közlötte, nem tudott senkire vallani. Itten a király +összehivatja minden tanácsosát, hogy <span class="pagenum"><a name= +"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> valahogy vennék ki a +leánytól: kitül való a gyermek. Mind előszámlálják a herczegeket, +grófokat, a leány akkor is azt mondja, hogy ő nem tudja, hogy +magában fogantatott; azt felelik a tanácsosok, hogy az lehetetlen +dolog mostani emberek között. Tartják a tanácsot három nap és három +éjjel, még sem mehettek semmire vele. Egyszer kimegy a király a +törvényházbul, egy hitvány szolgáló eleibe áll, s azt kérdi tőle: +ugyan, fölséges király! mi dolog legyen az, hogy a tanácsbeli urak +oly régen törvénykeznek, mégsem mehetnek semmire? Feleli a király: +mi bajod neked avval, akármiről törvénykeznek, nem szükség neked +azt tudni. Feleli a leány: hátha, fölséges király, hamarébb tudnék +én róla mondani, mint a törvényes urak. Evvel bemegyen a +törvényházba a király, grácziát kér a személynek, hogy engedjenek +neki egyet szólani. Felelik a törvényes urak: mindenkor lehet +bátran szólani. Nem egyebet szólok, feleli a király, hanem most, +hogy kint voltam, az én szolgálóm azt felelte énnekem, hogy ő azon +dolognak hamarább végére tudna járni. Itten a tanácsosok egymás +szemibe tekintenek, megszégyenlették magukat orczapirulással. +Behivatják a leányt; no, mit akarsz mondani, édes leányom, felőle? +Feleli a leány: nem egyebet, törvényes urak, hanem csináltasson a +király ő felsége egy szál arany tulipánt, de az ne legyen kinyilva, +hanem csak bimbójában, és tétesse le maga házában az asztal +közepére és tegyék mellé a kis gyermeket, adják a jobb kezébe; ugy +hivassák össze az egész udvarbeli férfi cselédeket; azok egyenként +menjenek el az asztal előtt és jól vigyázzanak, hogy mikor a +gyermeknek atyja fog menni, akkor a tulipán kinyilik és a +<span class="pagenum"><a name="Page_167" id= +"Page_167">-167-</a></span> gyermek atyja felé hajlik; igy +megtudják, ki legyen a gyermek atyja.</p> +<p>Itt a király mind összehivatja, egymásután elsétáltatja, hát meg +sem mozdul a virág. Legutoljára felhivatja a parádés kocsist, az +elmegyen az asztal előtt; hát a virág szépen kinyilik és feléje +hajlik; ekkor megtudják, hogy ki legyen a gyermek apja. Ezen a +király igen megszomorodott és elszégyenlette magát; tanácsosait +haza bocsátotta, leányát, maga itélete szerint, áristomba tétette; +a kocsist akasztófára itélte, hogy délután négy órára őt fel is +akasztatja. De a kocsis észrevette, gondolta, hogy jobb volna, ha ő +onnét elszöknék. Itten minden jószágait összeszedte, magához vette, +ugyszinte maga is utnak indult, hogy mikor a hátulsó kapun kiment a +strázsa megszólitja: hova menne, ő bizon feleli nagy rövidséggel: +hagyj békét, barátom, az időm kitelt. Avval, hogy onnan +kiugorhatott, a király már későn gondolkozott, mert az ő szolgája +akkorára eltünt, semmit nem tehetett neki, és igen haragudott. Itt +mindjárt gondolja magában, hogy hova tegye leányát, mivel királyi +udvarát ugy meggyalázta; parancsolja, hogy mindjárt jőjön hat +kőmüves; kiknek aztán megparancsolta, hogy bástyáját kilyukaszszák, +leányát oda berakják. Ugy is lett a dolog, hogy az ő leányát +berakták. Itten az elszökött kocsis már mindezt jól tudta, s azon +gondolkozott, hogy szabadithassa ki a leányt, és gondolkozásában +annyit utazott, hogy egy nagy erdőre talált és benne egy házhoz +ért, a melyben lakott egy öreg banya. Isten, jó nap! öreg anyám! +Hozott a szerencse, fiam, Tamás! Hol jársz itt, hol a te +országodbul madarak sem járnak? Jaj édes öreg anyám, halál +<span class="pagenum"><a name="Page_168" id= +"Page_168">-168-</a></span> elől bujdosok. Hogy, hogy, fiam Tamás? +Ugy hogy egy királynál voltam kocsis, és a leánya tőlem gyermeket +is kapott, azért atyja engem majd felakasztatott, és vettem utamat +ez idegen országba. Mondja az öreg asszony: ne félj, Tamás, semmit; +adok én neked egy jó mesterséget, de ugy, ha te azt jól +megbecsülöd. Ekkor adott neki egy kalapácsot: evvel a kőbástyákat +elronthatod.</p> +<p>Innen vette utját tovább; ballag magának, ugy annyira megy a +nagy erdőségben, hogy megint reá tanál egy rosz házacskára, a +melyben egy öreg asszony lakott. Oda jut estvére, épen vacsorakor +benéz az ablakon, azt mondja Tamás: jőjön ki csak édes öreg anyám! +mondja az öreg asszony: ki mennék, de nem tudom, ki vagy. Én +vagyok, öreg anyám! Nohát köszönd is, hogy öreg anyádnak fogadtál, +mert ha nem, mindjárt meghaltál volna; gyere be hát, fiam! beszéld +el, hová akarsz menni. Biz én, öreg anyám, halál ellen bujdosok. +Hogy lehetne az neked, szép, fiatal ember? Feleli a kocsis: ugy +hogy egy királynál voltam kocsis és a leánya tőlem viselős lett, +azért engem akasztófára itélt. Azt mondja az öreg asszony: de +csakhogy igéretének eleget nem tett; ezután te fogsz ő neki +parancsolni, de ugy, ha megtartod az én szómat; most pedig adok egy +ajándékot, annak oly ereje van, akár hegyen, völgyön és száraz +helyeken, ha te azt levágod, oly viz folyik helyén, mintha Tisza +vagy Duna folyna. Meg is adta neki azon igéretet: egy szál vesszőt; +a sok beszéd között már el is estveledett; éjszakára megmaradott. +Reggel nap fölkeltekor utjára menvén, mendegélt, annyira bujdosott, +hogy megint reá talált egy házra. Ottan is lakozott egy öreg +asszony, <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= +"Page_169">-169-</a></span> kinek volt egy hétfejü sárkány kutyája. +Mikor az utazó oda ért, a kutya igen csunyául elorditotta magát; +meghallja az öreg asszony, elszólitja a kutyát, s azonnal mondja +neki: gyere be, fiam; ki vagy? Feleli neki: egy szegény árva +legény, ki már sok időtől bujdosok. Feleli neki az öreg asszony: +fiam, már én minden bujdosásodat jól tudom, azt is tudom, hogy már +rajtam kivül két asszonynál voltál, és a kettő adott neked jó +mesterséget; én is adok ajándékul egy kardot, mely tenéked +mindenkor gondodat viseli, csak tudj neki parancsolni; már te avval +a három mesterséggel elélhetsz és szeretődet is kiszabadithatod a +bástyábul és atyját királyságárul leszállithatod, hanem azon három +arany hajszálnak ereje lesz a legnagyobb bizonyság, hogy a +királynak meg kelletik halni és te pedig ugy ülsz a királyi székbe. +Itten feleli neki a legény: igen szépen köszönöm a maga +tanácsadását; menjek-e még tovább ezen az uton vagy pedig +visszaforduljak? Feleli neki az öreg asszony: már, fiam, tovább ne +menj, hanem fordulj vissza és mennél hamarabb iparkodjál annak a +királynak a palotájához, a ki leányát a kő bástyába rakatta; mert +még ha most hamarjában oda mégy, elevenen kiszabadithatod kis +gyermekével együtt, hanem csak siess hozzája, és mikor oda érsz, +éjfél után egy óra tájban, mondd a kalapácsnak: nosza, édes +kalapácsom, eredj ennek a palotának napkeletrül való bástyájának; +ugy törd össze, hogy reggelre porábul se maradjon, és a kit ottan +találsz, egy megtagadott királyleányt, kis gyermekével együtt +utasitsd utánam erre, meg erre, napkeletre, hogy én az ő szeretője, +Tamás, arra mentem, te is pedig én utánam elsiess ám. <span class= +"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span></p> +<p>Avval a kalapács megfogadta szavát, elment, ugy összetörte a +bástyát, hogy reggelre porábul sem maradt, a király kisasszonyt +gyermekével együtt kiszabaditotta, és megmondotta neki, merre +menjen napkeletnek, ki el is ment és egy helyen el is érte az ő +szeretőjét. Kérdi tőle Tamás: ugyan, szép szerelmem, sokat +szenvedtél a bástyában! Azon szóbeszéd közben, hogy mi legyen a kis +fiu neve, feleli a királykisasszony: édes szivem, nem egyéb, hanem +Gondolat; a ki még kicsin, és meg tudta nekem jövendőlni, hogy te +minket a kő lyukból ki fogsz szabaditani. Itten már ők egymást +szépen megértették; szépen megviradván, kitekint a király a palota +ablakán, hát látja, hogy a bástya végkép el van rontva. Összecsapja +két kezét; mi dolog lehet az, hogy nekem valami ellenségem +tudatlanságból támadott és ily nagy kárt okozott. Itten mindjárt +gondolkozik, hogy ki lehetne az; elhivatja jövendőmondóját; feleli +a jövendőmondó: fölséges király, nem egyéb, hanem Tamás, kinek oly +mestersége van, hogy fölséges király egész erővel menjen rá, nem +tud neki tenni, még utóbb fölségének ő fog parancsolni. Itten a +király nagyon gondolkozik, hogy lehetlen dolog volna az oly szegény +embertül, mikor nekem ezernyi ezer jó katonám: csak meg tudok neki +felelni, hanem csak azt mondd meg, merre vagyon, majd elmegyek én +utána, mégis végire járok én neki rosz cselekedetiért. Evvel a +király egész armádiát fegyverbe állita, utána indult egész erővel +ugy annyira, hogy már nem messze volt. Tamás is meglátja őt és +mondja feleségének: no szerelmem, jőn atyád egész erővel reánk; mit +csináljunk: megálljunk-e, vagy elbujjunk? Felelé a <span class= +"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> kis +gyermek: atyám, a mely reménységem vagyon magában, álljunk meg +neki, ne féljünk semmit ő tőle. Itten már csaknem elfogta az egész +armádia. Ő is veszi az arany vesszőt, levágta a földbe s ugy +elhasadt a föld előtte, mint Magyarországon a Tisza vagy a Duna +szélessége és oly sebes viz folyt benne, hogy rajta semmi +alkalmatossággal által nem mehettek. Itten a király ugyan +gondolkozik, hogy mit csináljon az egy ember ellen; gondolta, +ágyuval majd agyon löveti. De Tamás meg sem iedett, hanem kiállt +egy kis partocskára, a melyre legjobban szolgált az ágyuk erős +golyóbisa; mennél jobban lőttek, annál jobban iparkodott +visszahajgálni a golyóbisokat, s az ezernyi ezer emberekben igen +sokat lerontott; és már igen elfáradt, de mégis azt felelte, hogy +meg nem szünik, mig ő tőle a király valami keveset nem függ.</p> +<p>Itt a király látja, hogy neki semmit se tehet, megállitotta +népét egy keveset pihenni; itten megpihennek a népek, de Tamás is +megpihent ám; a király is gondolja, hogy ő még szerencsét próbál, +pedig bár ne próbált volna, mert nagyon szerencsétlen lett, mert +mihelyest elkezdették az ütközetet, Tamás is mondja kardjának: no, +te édes kardom, eredj erre a végire, itt fekszik a leghiresebb +népe; vágd le ugy annyira, hogy csak kettőt, hármat hagyj meg +hirmondóul, de a királynak hagyj békét. Itten a kard mind le is +vagdalta; a kalapácsot pedig más utra bocsátotta, hogy a kit ottan +tanál, mind agyon verje; egyet vagy kettőt hagyjon meg +emlékezetnek. Elment a kalapács, ő is mind leverte. Ki volt a +szerencsés, mint a szegény Tamás, mert mikor megjöttek az ő +<span class="pagenum"><a name="Page_172" id= +"Page_172">-172-</a></span> jószágai, nagy örömmel mondták: itt +vagyunk! Feleli Tamás: ugy viseltétek-e magatokat, mint én +parancsoltam? Igen is, mint uram parancsolta, felelték nekie. Itten +fölveszi Tamás az arany szálvesszőt a vizbül; a viz azonnal elfut, +a föld összemegy, s elmegyen Tamás az ő szerelmével a király felé; +megfogja a királyt: no, fölséged, kezemben az életed; te akartál +énnekem halálomra járni, de bezzeg ki a vitéz? Azt mondja a király: +hallod-e, jó fiam! hagyd meg életemet, mert téged jobb vitéznek +ismerlek, hadd menjek én még egyszer királyi palotámba. Itten +feleli neki Tamás: hallod-e barátom, azt a kevés időt +megengedhetem, de mégis feleségemtül majd kérdést veszek. Itten már +a király azon idő alatt fogságban marada, mig a vitéz Tamás +megtudta feleségétül, hogy megengedjen-e életének vagy ne. Feleli a +felesége: engedj meg jó társam, mert kérlek. Feleli Tamás: +megengednék neki, édes szép szerelmem, de csak magadra hagyom: a te +rosz atyád három lelket ártatlanul el akart vesziteni, nem méltó ő +az engedelemre, hanem hogy érdemes-e arra, van nekem három arany +hajszálam igaz jelentésre, azok majd megmutatják. Leveszi kalapját, +leteszi fejét a felesége ölibe, mondja neki: szakitsd ki egyik szál +arany hajamat; ha abból csupa nyers vér csöppen ki egy csöp: ugy +megérdemli atyád a valóságos halált. Kiszakitja a felesége egyik +szál arany haját, megszoritja a végit, kicsöppen belőle egy csöp +vér és viz; és mondja neki: bizony azt jelenti, hogy atyádnak meg +kell halni. Akkor megint társa feleli: kérlek igen szépen, csak +engedj meg neki. De itten Tamás csak azt feleli, hogy jobb lesz ő +nekie királynak lenni, mintsem <span class="pagenum"><a name= +"Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> sem egy rosz embert +világon megtartani. Megint leteszi fejét a felesége ölibe: hallod-e +galambom, ne kivánd atyádnak életét, mert én meg nem engedhetek +roszaságaért; ha nem hiszed, szakits ki még egy szál arany hajamat, +ha abból két csöp piros vér csöppen ki: atyád érdemes a halálra. +Megint kiszakit egy arany hajszálat, megszoritja a végit, akkor is +kicsöppen belőle két csöp véres viz. Feleli Tamás: látod-e édesem, +hogy bizon megérdemli atyád a szomoru halált. Itten megint kéri a a +felesége: kérlek édes rózsám, engedj a szavamnak, ne adj halált +királyi atyámnak, nem cselekszi többet, a mit velünk akart. Itten +felel Tamás: hallod-e angyalom, jobb volna-e neked szegénynek +maradni, mint sem holtig királynénak lenni? Ha már annyiban telt, +engedek egy kevés ideig. Van még nekem ugyan egy arany hajam; +csendesen hajtom fejem az öledbe, ne sajnáld kivenni még azt az egy +szálat, ha abból három csöp piros vér csöppen, bizonynyal azt +jelenti, meg kell atyádnak halni. Kiszakitja azt is, megfogja a +végit, megszoritja; kicsöppen belőle három csöp piros vér. Látod, +édes társam, ez azt jelenti, hogy három ártatlan vért el akart +atyád büntelen veszteni, ezek azt jelentik, meg kell neki +halni.</p> +<p>Itt mindjárt Tamás a királyt megfogatta, kötözve palotához +vitette; a tanácsosok összegyülekeztek, a szegény királyról ugyan +törvénykeztek, hogyan maradhatna meg élete. De a tanácsosok már +haragudtak reá, mivel ő hozzájuk is mostoha móddal viseltetett. Itt +kérdi Tamás: hallja a törvény, hogy én most mit mondok: érdemes-e +az az ember az életre, ki a maga gyermekét halálra <span class= +"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> itélte? +Felel itt a törvény: nem tudjuk mi végre kérdi ezt kegyelmes +fölsége. Nem egyébre kérdem, feleli Tamás, hanem mikor ő még +uralkodott szépen, én szegény legény hozzája érkeztem, királyi +palotájánál szolgálatot vettem, kevés idő után szerencsétlen +lettem, házátul elbujdostam, mint egy szegény árva; nagy búm miatt +annyira bujdostam, hogy királyságra juttam. Itt a tanácsosok mind +haza mentek, azt felelték neki: ugy bánjék vele, a mint tetszik. +Ugy tetszett Tamásnak, hogy a mit neki szánt, hogy őt akasztófán +megszáritja, fölakasztatta a királyt, feleségét ló farkára szánta, +mégis hogy ő ló farkán egészen megmaradott, négy felé vágatta, az +öreg királynét a város négy szögletére kitette; mikor ezek +elmultak, a tanácsosok eljővén, az ifju királynak szépen +tiszteletet tettek: éljen sok ideig ifju királyunk. <span class= +"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span></p> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT16" id="CHAPT16"></a>16. Jézus mondásának +teljesedni kell.</h2> +<div class="figcenter"><img src="images/im22.png" alt="" /></div> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, még az óperencziás tengeren is tul +volt egy szegény ember; ez egy nagy pusztán épen az országut +mellett lakott, egy uraság majorjában kerülősködött, még akkor, +mikor Jézus a földön járt. Egyszer épen utazott Jézus Péter +apostollal és épen annál a pusztánál rájok esteledett. Bement Jézus +szállást kérni a szegény emberhez, de a szegény ember azt mondta: +uram! nem adhatok, mert a feleségem gyermekszülésben szenved, +alkalmatlan volna itt a hálás. De Jézus mondá: mindegy az, uramfia, +azért csak itt hálunk <span class="pagenum"><a name="Page_176" id= +"Page_176">-176-</a></span> (mert setét volt, mint a kulimáz); s +letelepedtek Jézusék. Volt ott már akkor szállva egy gazdag +kereskedő is, a ki épen szalonnát sütött. A szegény ember felesége +igen jajgatott kinjában. Egyszer mondja Jézus: uram Jézus! +kegyelmezz ennek a szegény asszonynak, hogy ne kinlódjék már olyan +sokáig. Ekkor azt mondja Péter apostolnak: eredj ki csak, Péter, +nézzed, mi van az egen. Akkor Péter kiment, de nem látott semmit az +egen, s bemene megint a házba. Egyszer ujra igen jajgat a szegény +asszony. Megint mondja Jézus: uram Jézus! kegyelmezz ennek a +szegény asszonynak, ne kinlódjék már tovább. Megint mondja +Péternek: eredj csak, Péter, nézzed, mi van az egen. Kimegyen +Péter, néz föl az égre, lát egy kardot. Akkor bemegyen, mondja +Jézusnak: uram, nem látok én csak egy kardot. Akkor mondja Jézus: +na, meglesz már mindjárt. Ekkor megint jajgat a szegény asszony; +megint mondja Jézus: uram Jézus! kegyelmezz ennek a szegény +asszonynak, ne kinlódjék tovább. Most megint azt mondja Péternek, +eredj csak Péter, nézzed, mit látsz az egen. Kimegyen Péter, de nem +lát semmit; mikorra bement, már a gyermek megszületett.</p> +<p>Jézus nem ugy adta ki magát, mintha ő lett volna Jézus, hanem +mint pap. A szegény ember mondá, hogy áldaná meg gyermekét. Jézus +megáldván, látá, hogy fiu a gyermek, mondá a kereskedőnek: van az +urnak egy kis lánya, ez a fiu, ha megnő, azt fogja elvenni. A +kereskedő felcsattant, hogy hát hogy venné el az ő lányát olyan +szegény ember fia; de Jézus azt mondá, hogy az ugy lesz. +<span class="pagenum"><a name="Page_177" id= +"Page_177">-177-</a></span></p> +<p>Más nap elment Jézus Péterrel a maga utjára, valamint a +kereskedő is a magáéra. Egyszer hát darab idő mulva a fiu megnőtt +és igen derék legény válott belőle; az apja megmondta, hogy mit +mondott neki, mikor született, egy papi ember; ő is felszedte vette +magát, ment házasodni oda, hol a gazdag kereskedő lakott. Megyen +hát, mendegél hetedhét ország ellen, megtalál egy várost. Már igen +ehetett volna; s bement ott egy vendégfogadóba, hogy majd eszik +valamit; látja, hogy ott van egy uri ember, s ez az uri ember épen +az a kereskedő volt, kinek a lányát ő megkérni ment. Mi járatban +vagy, fiam? kérdi tőle a kereskedő, hol lakol? Ő mondja, hol lakik, +mi járatban van; a kereskedőnek mindjárt eszébe jutott, hogy hát ki +lehet az a fiu. Kérdi tőle tovább: hát mifélének a leányát veszed +el? Egy gazdag kereskedőét, mondá a fiu. Mondja aztán a kereskedő: +na, én vagyok az a kereskedő; hanem várakozz; irok én mindjárt egy +czédulát a feleségemnek, hogy adja oda neked leányomat, mert én +utazom a tengerekre, nem mehetek vissza.</p> +<p>A kereskedő pedig nem azt irta feleségének a czédulára, hogy +adja oda leányát, hanem hogy mihelyt oda megyen, egyszerre rudalja +ki. A fiu, mivel olvasni nem tudott, azt gondolta, hogy az van a +czédulára irva, hogy elkapja a leányt; ment nagy örömmel a város +felé, a czédulát kalapjához dugta. Egyszer már igen elfáradt, +megizzadt, eldült egy árokhányásra, és ott elaludt. Megyen arra +három diák; meglátják a czédulát, hogy mi van rá irva, kivették a +kalapja mellől, avval azt irták rá, hogy adja oda leányát a +kereskedőné a legénynek, azzal tovább <span class= +"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> mentek. +Egyszer felkél a legény, megyen mendegél, eléri a várost, bemegyen +a gazdag kereskedőnél, oda adja a czédulát. Mindjárt igen szivesen +látták, sütöttek, főztek, vendégelték a legényt; a leány igen belé +szeretett, mert ám szép fiu volt; azután rövid időn +megesküdtek.</p> +<p>Egyszer haza megyen a kereskedő, látja, hogy ott van a fiu, s +egészen neki veresedett mérgében, de már késő volt; mindig szidta, +mocskolta a fiut. A fiu is megunta mindig ezt hallani, egy nap +felvette magát, köszönt a feleségének, avval elindult, hogy +megkeresi az apját. Utjában, a mint megyen, mendegél, találkozik +egy urral. Hová mégy, szegény ember? Megyek az apám házához, felelé +emez. Egy dolgot biznék én rád, ha megcselekednéd. Mit? mondja a +legény. Eredj a napistenhez és kérdezd meg tőle: miért jőn fel oly +vigan, és miért megyen le oly szomoruan? A fiu is kész volt, ment +hetedhét ország ellen, s talál egy kis folyóvizet. Látja, hogy ott +a csónakban van egy ember; a seggi a csónakhoz, a keze meg a +lapáthoz van ragadva. A mint viszi által felé a vizen a fiut, kérdi +tőle: hová mégy, fiam? mert már ősz volt az ember. Én bizony megyek +a napistenhez, mondá a fiu, megkérdezni, hogy miért jőn oly vigan +fel és miér megyen le oly szomoruan. Ekkor mondja neki az ember: +ugyan édes fiam, kérdezd meg, hogy hogy van az, hogy én itt +vénültem meg ebben a csónakban, és mégsem tudok innen szabadulni. +Jó, öreg apám, hát megkérdem.</p> +<p>Megyen a fiu, mendegél; közeledett a naphoz, már szinte égette +orczáját, mikor egyszer kiáltja a napisten: <span class= +"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> +megállj, mit keressz itt? Megiedt a fiu, de azután mégis mondá a +napistennek: én bizony azt jöttem kérdeni: miért megyen le a nap +olyan szomoruan és miért jő fel oly vigan? Mondja neki a napisten: +azért száll le szomoruan, mert akkor már minden ember elfárad és +boszus, de reggel megujult erővel megyen kiki a maga munkájára. No, +jól van; már ezt tudta a fiu. Azután kérdezé: miért van, hogy a hol +egy vizen átjöttem, egy ember már ott vénült meg, mégsem tud onnét +szabadulni, s mondta nekem, hogy kérdezzem meg: hogy hogy tudna +onnét kiszabadulni. Mondd meg neki, hogy ha valaki a csónakjában +lesz, csak azt mondja neki: halbert! mindjárt az ragad oda, de +addig ne mondd, mig a csónakban leszesz, mert te ragadsz ott. Ment +hát visszafelé nagy örömmel a fiu; elért a vizhez, kérdi tőle a vén +ember: no, hát mit mondott a napisten, miért száll le a nap +szomoruan és miért kél fel vigan. Azért, mondá a fiu, hogy este +mindenki elfáradt, kidolgozta magát, de reggel egészen megfrisülve +uj erővel megyen a munkára. Kérdi tovább a vén ember: hát azt nem +mondta-e, hogy én hogy szabadulhatnék ki? A fiu nem merte mondani a +csónakban, hanem felelé: majd megmondom odaki. Mikor kiszállott a +csónakból, elment egy hajitásnyira, onnan kiáltotta vissza, hogy a +ki a csónakjába ül, csak azt mondja: halbert! mindjárt az ragad +oda. Ezzel fütyörészve ment az urhoz, a ki küldte vót őtet a +napistenhez. Mikor oda megyen, kérdi tőle az ur: na, hát mit +mondott a napisten, miért száll le a nap oly szomoruan és miért jő +fel oly vigan? Ő elmondta, hogy azért száll le szomoruan, mert +akkor mindenki kifárad a munkában, <span class="pagenum"><a name= +"Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> de reggel azért kel fel +vidáman, hogy akkor minden ember kinyugodta magát és vigan megyen a +munkára. Ekkor az ur egy szekeret aranynyal, ezüsttel megrakatott, +a fiut rá ültette és ugy küldte haza. A felesége már a ganajrul +várta a fiut. Látja, hogy jön egy kocsi az uton, de nem gondolta, +hogy azon az ura jő. Egyszer látja, hogy nyilik a kapu és a +kocsibul az ő ura száll ki; mindjárt megörült, összecsókoloztak. +Rakolják befelé a sok drágaságot; kérdezi vejétől a kereskedő: hol +vette azt a sok drága kincset. A napistenhez jártam, azért kaptam +ezt mind. A kereskedő ugy értette, hogy a napisten adta, s +megindult hazulról, hogy ő is oda megy. Megyen, mendegél hetedhét +ország ellen, s megtalálja a a kis vizet, a min által kellett +menni; a vén ember elkiáltja magát: halbert! Ő mindjárt szabad +lett, a kereskedő seggi ragadt a csónakhoz, a lapát a kezéhez, s +most is ott ül, ha meg nem holt.</p> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT17" id="CHAPT17"></a>17. A szegény ember és a +halál.</h2> +<p>Egyszer volt hol nem volt, volt egy szegény ember, kinek annyi +gyermeke volt, mint rostán a lyuk, még egygyel több. Mikor az +utolsó megszületett, már nem tudott keresztapát hivni, mert az +egész világ komája volt. Megyen hát, elindul hetedhét ország ellen, +hogy hátha találna mégis valahol keresztapára. A mint megyen, +mendegél, egyszer megtalálja Jézust. Hová mégy <span class= +"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> te +szegény ember? mondja neki Jézus. Megyek keresztapát keresni, ha +találnék valahol. Ejh, mondja neki Jézus, soha se fáradj más után, +majd leszek én keresztapja fiadnak. Ekkor azt mondja a szegény +ember: hát ki vagy te? Én Jézus vagyok. A szegény ember feleli: nem +kellesz nekem, mert te csak a jókat szereted.</p> +<p>Akkor megint megyen, mendegél, s egyszer meglátja a halált. +Mondja neki a halál: hova mégy te szegény ember? Megyek, mond amaz, +keresztapát keresni a fiamnak, ha lelnék valahol. Azt mondja a +halál neki: soha se fáradj, jó ember, majd leszek én keresztapja +fiadnak. Hát ki vagy te? kérdi a szegény ember. Én a halál vagyok, +mondá amaz. Na, jó! téged elfogadlak keresztapának, mert te a jót +is, a roszat is egyformán szereted. Ekkor mondja neki a halál: jere +be nálam, hadd vegyem fel az én ünnepi köntösömet, mert igy rám +ismernek. A szegény ember is bement a halál házába, s elrémült +mindjárt a sok kisebb nagyobb gyertyától, mely a halál házában +égett, s kérdezi a haláltul: micsoda sok gyertya ez itt? Azt mondja +a halál: ez az élet gyertyája; itt minden embernek van egy és csak +addig élhet, mig gyertyája el nem ég. Azt mondja a szegény ember a +halálnak: mutasd, melyik az enyém. Ekkor oda mutat a halál egyre, +mely már csak egy kis darabka volt. Akkor azt mondja a szegény +ember a halálnak: hé, koma! toldd meg egy kicsivel az én +gyertyámat, hiszen már mindjárt elég. Azt mondja neki a halál: nem +lehet, jó koma, senki gyertyáját meghosszabitani, mert a feltámadás +megharagudnék rám, nem vón kit feltámasztania. No de mégis addig +kunyorált a szegény ember, <span class="pagenum"><a name="Page_182" +id="Page_182">-182-</a></span> hogy csakugyan megtoldotta egy +szállal a halál az ő gyertyáját.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im23.png" alt="" /></div> +<p>Elment hát a szegény ember házához a halál; nagy vendégséget, +keresztelőt csapott a szegény ember, ugy hogy a halál leittasodott; +ekkor aztán bezzeg adott a szegény embernek olyan nagy hatalmat, +hogy ha ő a haldoklónak csak ágyához ér is, vagy ágyának eleibe +áll, mindjárt meggyógyul; de mihelyt miatyánkot vagy áment mond, +mindjárt meghal. A szegény ember azonnal igen nagy hirre kapott, +mint a kinek olyan nagy hatalma volt; járt mindenfelé gyógyitani +urakhoz, királyokhoz és igen meggazdagodott. A halál mondá neki, +<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= +"Page_183">-183-</a></span> midőn házátul elment, hogy látogassa +meg gyakran; de már annak néhány esztendeje mult, és ő még sem +látogatta meg a halált. Egyszer hát rá gondolja magát, hogy el kéne +menni a halálhoz; befogatja hát hirtelen ezüst szőrü paripáit az +üveg hintóba, mert már ekkor ennyire meggazdagodott; azzal megyen, +mendegél a halálhoz a sebes lovakon. Mikor már közel volt a halál +házához, talált az uton egy siró gyermeket, kit mindjárt felvett a +hintajába, kérdezé tőle, hogy miért sirna. Azt mondja a kis +gyermek: azért sirok, mert megvert édes apám, hogy az imádságból +egy szót nem tudtam. Kérdi tőle az ember: hát melyik volt az a szó? +a miatyánk? Nem az, mondá a gyermek. Egész végig mondotta a +miatyánkot az ember, még sem az volt. Utoljára azt mondja: hát az +ámen? Az az! felelé a halál, mert ő volt a siró gyermek képiben. +Ámen neked, koma, ámen. Ekkor az ember mindjárt meghalt, fiai pedig +a nagy gazdagságon elosztozván, most is élnek, ha meg nem +haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT18" id="CHAPT18"></a>18. Mikor én kis fiu +voltam…</h2> +<p>Régen ezelőtt, hajdanában, mikor még a világ csak felényi volt +mint most, de ezerszer gazdagabb: mikor én kis fiu voltam: volt az +apám kertében egy igen igen nagy nyárfa, olyan hogy a tetejéről az +egész világot be lehetett látni, volt annak az oldalában egy +embernyi magasságra egy kis lyuk, olyan, hogy az öklöm nem fért +<span class="pagenum"><a name="Page_184" id= +"Page_184">-184-</a></span> be egészen rajta, abban a kis lyukban +egy sárga rigó tanyázott. Mindenképen ki akartam én fészkéből a +sárgarigót venni, de sehogy sem vehettem. Egyszer azt gondoltam, +hogy van az én apámnak egy nagy kése, majd azzal kivágom a lyuk +száját, hogy az öklöm belé férhessen, s kiveszem a sárgarigót. +Elcsiptem hát apám tarisznyájából a nagy kést, mert igen kedves +lévén, mindig a tarisznyában hordozta, s levittem a kertbe. Egyszer +a mint vágom, faragom a fa oldalát, kisiklott a kezemből, s bele +esett a fa odujába. Mit csináljak már most, én istenem! +töprenkedtem magamban; megöl édes apám, ha megtudja, kivenni pedig +sehogy sem tudom. Csak ott gondolkozom, csak ott töprenkedem, +egyszer mit nem gondolok! Elindulok egyenesen le a kerten, szaladok +egész az erdő széleig. Ott megállottam, gondolkoztam magamban. +Mentem, mendegéltem hát messzeföldön keresztül.</p> +<p>Egyszer a sok vándorlás után beértem egy faluba, megláttam ott +egy udvaron egy lovas szekeret: ide megyek be, gondoltam magamban, +ha szekér van, lónak is kell lenni, s bementem. Mindjárt +beszegődtem kocsisnak. Egy két napig csak heverésztem én kedvemre, +ettem, ittam. Egyszer azt mondja a gazdám: Debreczenbe megyünk, +Jankó! meg tudod-e kenni a szekeret? Hogy ne tudnám, gazduram! +feleltem rá. Ide adott hát egy darab hájat, s hozzáfogtam a +szekérkenéshez. Még az egyik birfát se kentem meg, már elfogyott a +háj. Én bementem többet kérni, s megmondtam, hogy az egyik birfára +sem volt elég a mit adott. Hát lelkemadta! van nekem drága dolog, +hogy mit csináltam én; hiszen nem <span class="pagenum"><a name= +"Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> a birfát mondta ő, hogy +kenjem meg, hanem a kereket. Alig kentem meg egy kereket, már +elfogyott a háj megint, bementem hozzá többet kérni, hogy még az +egy kerekre se volt elég. Hát mit csináltál megint, kutyaanyától +való Szélházi Jankója! nem a kereket: a tengelyt kellett volna +megkenni. Hiszen a kereket parancsolta gazduram, hát én +megfogadtam. Nesze még egy darab háj, aztán kend meg a tengelyt, de +csak ott, hol a kerék forog, érted? Értem, gazduram! értem; s +megkenem annak rendi szerint a tengelyt. No, már most fogd be a +lovat, Jankó, parancsolá gazdám; kettőt elül, kettőt hátul, tudod? +Tudom, édes gazduram! tudom; s azzal kimentem, s befogtam a lovat, +a mint parancsolta kettőt elül, kettőt hátul, kettőt az első, +kettőt a hátulsó saroglyába, s bementem, amugy magyarosan +megmondtam neki: na, gazduram! parancsolatja szerint be van fogva a +ló; mehetünk. Jól van, Jankó fiam, megyek egyszerre; mégis derék +fiu vagy te; hirtelen be tudtál fogni, meg se gondoltam volna; igy +beszélt hozzám a gazdám, de majd a guta ütötte meg, midőn kijött s +meglátta, hogy fogtam be a lovat. Hát, kutya fogantotta Szélházia! +igy kell engem bolonddá tenni, káromkodott erősen, igy mondtam én +neked? Hiszen azt mondta gazduram, hogy kettőt elül, kettőt hátul +fogjak, hát hisz ugy van. Nem igy kellett volna azt, gaz kölyök, +folytatta tovább, s jól megrakott boszuságában, s befogta a lovat, +mind a négyet előre, engem pedig fellökött a kasfarba, s +megparancsolta: Debreczenig egyet se szóljak; maga pedig felült a +nyeregbe, hajtotta a lovat, a mint neki tetszett. <span class= +"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span></p> +<p>Egyszer, a mint már csaknem elértük Debreczent, kiesett az egyik +lőcs; én egyet se szóltam, mert hiszen a gazdám megparancsolta; +utána kiesett a kerék, akkor se szólottam. Csak nehezedik, csak +nehezedik a szekér, egyszer hátranéz a gazda, meglátja hogy kiesett +a kerék. Mért nem mondtad meg, akasztani való, hogy kiesett, rám +rivalkodék. Hiszen azt mondta gazduram, hogy Debreczenig egyet se +kukkanjak, mert ha meg merek piszenni, ugy a kerékhez mázol, hogy a +hetvenhetedik nagyapám se szed fel; feleltem neki. Gazdám is +kihuzta a kas mellől a botot, jól elpászmált. Takarodj előlem, +akasztófára való, többet meg ne lássalak; s elkergetett. Én is +szaladtam be Debreczenbe, ott az utczán megláttam egy vak koldust, +kinek vezetőre volt szüksége, s beállottam koldusvezetőnek.</p> +<p>Elindultunk hát koldulni, bementünk egy helyre; adtak egy darab +száraz kenyeret, felét odadtam az öregnek, felét eltettem magamnak. +Megint mentünk egy más helyre, ott épen akkor sütöttek, hát egy jó +darab turós lángost adtak. Már ezt nem adtam a gazdámnak, hanem +megettem. Kérdi a gazdám, mikor kiérünk a kapun: mit adtak itt? +Száraz kenyeret; s odadtam neki azt, mit az előbb eltettem; de az +öreg nem hitte el, mert orrába csapott a turós lángos szaga, s +kezdett engem mocskolni, hogy én hazudok, mert turós lángost adtak. +Én is ott akartam hagyni, hogy ha kételkedik bennem; keressen más +vezetőt. Megiedt az öreg koldus: ne hagyj el, édes fiam, ne hagyj +el, nem kételkedem többet; rimánkodék szörnyen. Megmaradtam hát +nagy kérésére, mentünk tovább. Egyszer azt mondja nekem: ha valami +<span class="pagenum"><a name="Page_187" id= +"Page_187">-187-</a></span> gödör lesz előttünk, hogy belé ne +essék, azt kiáltsam neki: czanczékusz! gazduram. Jól van, jól, +mondtam neki, s feltettem magamban, a miért megmocskolt, majd +rászedem valahol. A mint elértük a templomot, mikor már közel volt +a fala, elkiáltottam magam: czanczékusz! gazduram, s neki ugrott a +templom falának, hogy majd széjjellocscsant az agyveleje is, de nem +mert szólani, hogy majd ott hagyom, csak szeliden kérdezte: micsoda +ez itt? Templom, gazduram! felelém rá. No, jól van, azt mondja, itt +megállunk; majd mikor a diákok jőnek, szólj, hadd kérjek tőlök egy +kis segedelmet. Hát milyenek azok a diákok, kérdtem tőle. Feketék, +volt rá a felelet. Egyszer jőnek a bivalyok; én is elkiáltottam +magam: jőnek a diákok. Az én gazdám is oda ment, s a mint ott +motyorékolt hozzájok, jól megtérdelték, hogy csak ugy orditott +belé; én aztán elkergettem róla a bivalyokat, s mondtam neki: még +hamisak ezek a diákok. Felkelt szegény azután nagy keservesen a +földről, s meghagyta nekem, hogy ha még egyszer jőnek erre feketék, +kiáltsam el magam, legalább megrakja őket, a miért +megtérdelték.</p> +<p>Nem sokára jöttek arra a diákok, én is elkiáltottam magam: jőnek +a feketék! Ekkor gazdám: csihé puhe! közéjök ver. De ezek sem +vették tréfára a dolgot, ugy elrakták az öreget, hogy ha ott nem +lettem volna, tán életbe se hagyták volna.</p> +<p>Ez is megvolt; mentünk megint tovább. Én már ráuntam a +vezetgetésre, mindenképen meg akartam ugrani az öregtől, de sehogy +sem lehetett. Egyszer a mint mentünk egyik faluból a másikba, a +szántóföldeken egy <span class="pagenum"><a name="Page_188" id= +"Page_188">-188-</a></span> ó kutat találtam, melyből a viz egészen +kiszáradt. Én is mit, mit nem gondoltam! mikor már nem messze volt, +elkiáltottam: czánczékusz! gazduram; s az öreg belé ugrott a +közepibe, én pedig elszaladtam. A mint szaladtam tüskén, bokron +keresztül, beértem egy faluba, s ott egy gazdaembernél beállottam +kecskepásztornak. A kecskekarám kivül volt a falun. A gazdám +kiküldött, hogy háljak kinn a kecskékkel; ne féljek, nem fázom ott +meg; igy biztatott: van ott fa elég, akár olyan tüzet rakhatok, +hogy a karán is meggyuljon belé. Én is kaptam magamat, s egyszerre +olyan tüzet penderitettem, hogy az egész karám lángba borult. A +mint melegszem a karám tüzénél, látom hogy valaki szalad felém, egy +nagy bottal fenyeget és iszonyun kiabál. Mindjárt megismertem, hogy +a gazdám, mihent közelebb jött; azért fenyegetett, hogy a karámot +felgyujtottam. Én is, nem vettem tréfára a dolgot; aló! vesd el +magad! elszaladtam; iedtemben még a gubámat is ott hagytam. Gazdám +mindenütt kergetett az erdőig, ott, mikor észre sem vette, +felugrottam egy nagy magas kétágu fára, melynek két ága közt egy +nagy lyuk volt. Csak lógáztam, csak lógáztam a lyukban a lábom, +egyszer belé siklottam. Most akadtam meg igazán; kimászni sehogy +sem tudtam; ott voltam egész harmad napig éhen, szomjam. Harmad nap +mulva, szerencsémre, teknőcsináló czigányok jöttek az erdőre, s azt +a fát akarták kivágni, a mékben én voltam. Csak faragták; egyszer +belyukadt. Megörültek neki a czigányok, megint vágták tovább. +Egyszer, mikor már annyi lyuk volt, hogy kiférhettem rajta, +elkiáltottam magam. Iedtökben a czigányok elszaladtak, még +baltájokat is <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= +"Page_189">-189-</a></span> ott hagyták; én pedig szépen kibujtam, +s felszedtem a baltákat és bementem velök a legközelebb levő +faluba. Ott a baltát, minthogy nagyon éhes voltam, eladtam +ennivalóért.</p> +<p>A mint jóllaktam, arra gondoltam magam, hogy jó volna már haza +is menni, s megkérni az apámat, hogy ne haragudjék; otthon legalább +uri módra élhetnék. Elindultam hát haza felé; a mint mentem, +mendegéltem, egy erdőben elesteledtem. Mit csináljak! gondoltam +magamban, itt megesznek éjtszaka a farkasok. A mint igy +gondolkoztam, megláttam messze, nagyon messze egy pislákoló tüzet; +egyenesen neki tartottam. A mint oda értem, megláttam, hogy +tizenkét zsivány ül mellette, mindenik egy egy ökröt süt, s +mindenik mellett egy egy hordó bor. Egy kicsit féltem hozzájok +menni, de már mit volt mit tennem, elmentem s köszöntem nekik. Mind +a tizenkettő rám meresztette egyszerre szemét, de látván, hogy csak +magam vagyok, leültettek magok mellé, s nyájasan beszélgettek +velem. Megsülvén az ökör, engem is megtraktáltak belőle, ugy szinte +a borból is. Mikor már jót ettem, ittam, letettem a fejem a +félkönyökömre, de nem mertem elaludni, féltem, hogy megölnek, csak +a szememet hunytam be. Ők pedig azt gondolván, hogy alszom, +elkezdtek rólam beszélgetni: hogy mit csináljanak velem, +megöljenek-e vagy hova tegyenek? mert ha életben maradok, kilesem +utjokat s elárulom őket. Egyik azt mondja: öljenek meg; másik azt +mondta: ne bántsanak. Végtére azon állapodtak meg, hogy +fenekeljenek be egy üres hordóba. Én ezeket mind hallottam, de +egyet sem mertem kukkanni. Befenekeltek <span class= +"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> hát egy +üres hordóba, s ott hagytak; ők pedig elmentek, isten tudja, hová. +Szerencsére a hordón egy lyuk volt, s épen oda esett, hol az +ökörcsontok egy rakáson voltak. Alig hogy elmentek, mindjárt oda +jött a csontokra egy iszonyu nagy farkas, s a mint ott rágcsálta a +csontokat, farka hegyi a hordó lyukába csuszott, s a mint fogyott +előle a csont, mindig hátrált, mindig hátrált, s farka mindig +beljebb beljebb csuszott. Egyszer, mikor láttam, hogy már jól +megmarkolhatom, megkaptam, beljebb rántottam, s vagy háromszor a +kezemre tekeritettem. A farkas is megied, elkezd szaladni hegyen, +völgyön; én a hordóban utána mindenütt; egyszer épen annak a +falunak a végin, a hova való voltam, ugy csapta a hordót a +<span class="pagenum"><a name="Page_191" id= +"Page_191">-191-</a></span> ház oldalához, hogy +szerteszéjjelomlott, a ház oldala pedig mindjárt bedült; akkor +farkát eleresztettem; szaladt ujra hegyen, völgyön, nekem pedig +semmi bajom se lett, a magam falujában találtam magam.</p> +<div class="figcenter"><img src="images/im24.png" alt="" /></div> +<p>A ki nem hiszi, a miket beszéltem, menjen ki a falu végire, s +nézze meg a ház oldalát, hogy még most is be van dülve.</p> +<hr class="chap" /> +<h2><a name="CHAPT19" id="CHAPT19"></a>19. Gyermekmesék.</h2> +<h3>I.</h3> +<p>Egyszer volt egy szegény ember, volt annak három fia és egy +kecskéje, s azt mondja legnagyobbik fiának: hajtsd ki fiam ezt a +kecskét térdig érő fübe, kötésig érő vizbe. A fiu kihajtotta a +kecskét térdig érő gyepbe, kötésig érő vizbe. Estve haza hajtja, +kérdi a fiától, ha kihajtotta-e? ki! Ettél-e, ittál-e édes kecském? +kérdi az ember a kecskétől. Se nem ittam, se nem ettem, éhen, +szomjan majd elvesztem; válaszolt a kecske; s az ember agyon ütötte +fiát. A másik fiának ismét mondja: hajtsd ki, fiam, ezt a kecskét +térdig érő fübe, kötésig érő vizbe. Ez is kihajtotta térdig érő +fübe, kötésig érő vizbe. Estve haza hajtja a kecskét, kérdi ismét +az ember: ettél-e, ittál-e, édes kecském? Se nem ittam, se nem +ettem, éhen szomjan majd elvesztem; válaszolt a kecske; a fiut meg +agyon ütötte az ember. A harmadik fiának mondja, hogy hajtsa ki a +kecskét térdig érő fübe, kötésig érő vizbe. A <span class= +"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> fiu +szinte kihajtotta, de már az ember megleste, ha vajjon kihajtja-e a +fiu a kecskét; és látta, hogy eszik, iszik a kecske. Haza hajtja +estve, s kérdi az ember: ettél-e, ittál-e, édes kecském? Se nem +ittam, se nem ettem, éhen, szomjan majd elvesztem. Ekkor megfogja a +kecskét fiastul, s elevenen elkezdik nyuzni. Mikor már félig meg +volt nyuzva, felugrik a kecske, elszalad, s a mezőn egy rókalyukba +bujt. Haza megyen a róka, nem mer bemenni, csak a lyuk száján +leskődik. Arra megyen egy farkas: mit csinálsz róka koma? kérdi a +rókát. Jaj, farkas koma! mond a róka, valami van a házamban, nem +tudok bemenni. Micsoda? majd kihajtom én. Kérdi a farkas: ki vagy +itt? Én vagyok, én vagyok, félig nyuzott kecske, dübü, dübü +lábammal, majd megdöflek szarvammal. Nem mert a farkas bemenni a +lyukba, nem tudta kihajtani. Ismét megy arra egy őz: mit csinálsz +róka koma? Valami van a házamban, nem tudom kihajtani. Micsoda? +majd kihajtom én; s kérdi ez is: mi vagy? Én vagyok, én vagyok, +félig nyuzott kecske; dübü, dübü lábammal, majd megdöflek +szarvammal. Ez sem tudta kihajtani. Arra megyen egy nyul. Mit +csinálsz róka koma? Valami van a házamban, nem tudom kihajtani. +Majd kihajtom én; mi vagy itt? Én vagyok, én vagyok, félig nyuzott +kecske, dübü, dübü lábammal, majd megdöflek szarvammal. Ez sem +tudta kihajtani. Arra megyen egy tövises disznó: mit csinálsz róka +koma? Jaj hé! valami van a házamban, nem tudom kihajtani. Majd +kihajtom én; mi vagy itt? Én vagyok, én vagyok, félig nyuzott +kecske, dübü, dübü lábammal, majd megdöflek szarvammal. Ekkor a +tövises disznó höngörödik befelé a lyukba, <span class= +"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> a +kecske nyuzott lábát megszurja tövisével, a kecske kiugrik, a többi +körülkapta és széjjeltépték, megették, hanem a belit a róka eltette +magának.</p> +<p>Egy darab idő mulva azt mondja a farkas a rókának: hé! ehetném +én. Együk meg, a mék legcsunyább nevü közöttünk. Farkas barkas, +szép név! róka bóka, szép név; őz bőz, szép név; nyul bul, szép +név! tövisesdisznó nem szép név. A tövisesdisznót megették. Egy kis +idő mulva azt mondja ismét a farkas a rókának: ehetném én. Mondja +megint a róka: együk meg, a mék legcsunyább nevü köztünk. Számlálja +a farkas megint: Farkas barkas, szép név! róka bóka, szép név; őz +bőz, szép név; nyul bul, nem szép név. Megették a nyulat; azután az +őzet; de már ezután nem volt mit enni. Ekkor előveszi a kecske +belit, ráül s eszi. Meglátja a farkas, kérdi: mit eszel róka koma! +A hasamat haraptam ki, hát a belemet eszem; harapd ki te is a +hasadat és egyél, mint én. A farkas csak hamar kiharapta a hasát és +megdöglött belé, igy ő is a rókának szolgált eledelül.</p> +<h3>II.</h3> +<p>Volt egyszer egy gazda ember, annak egy Jakab nevü szolgája, a +kit ő elküldött zabot aratni, de Jakab nem aratta le a zabot, haza +se ment. Elküldötte annálfogva a kis kutyát, hogy harapná meg +Jakabot; a kis kutya nem harapta meg Jakabot, Jakab nem aratta le a +zabot, haza se ment. Most elküldötte a botot, hogy ütné meg a kis +kutyát. Bot nem ütötte meg a kis kutyát, kis <span class= +"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> kutya +nem harapta meg Jakabot, Jakab nem aratta le a zabot, haza se ment. +Elküldötte a tüzet: égetné meg a botot; tüz nem égette meg a botot, +bot nem ütötte meg a kis kutyát, kis kutya nem harapta meg Jakabot, +Jakab nem aratta le a zabot, haza se ment. Elküldötte a vizet: +oltaná el a tüzet; viz nem oltotta el a tüzet, tüz nem égette el a +botot, bot nem ütötte meg a kis kutyát, kis kutya nem harapta meg +Jakabot, Jakab nem aratta le a zabot, haza se ment. Elküldötte a +bikát: inná meg a vizet; bika nem itta meg a vizet, viz nem oltotta +el a tüzet, tüz nem égette el a botot, bot nem ütötte meg a kis +kutyát, kis kutya nem harapta meg Jakabot, Jakab nem aratta le a +zabot, haza se ment. Elküldötte a mészárost: vágná le a bikát; +mészáros nem vágta le a bikát, bika nem itta meg a vizet, viz nem +oltotta el a tüzet, tüz nem égette meg a botot, bot nem ütötte meg +a kis kutyát, kis kutya nem harapta meg Jakabot, Jakab nem aratta +le a zabot, haza se ment.</p> +<p>Elküldötte a szolgabirót: csapassa meg a mészárost. Szolgabiró +megcsapatta a mészárost, mészáros levágta a bikát, bika megitta a +vizet, viz eloltotta a tüzet, tüz megégette a botot, bot megütötte +a kis kutyát, kis kutya megharapta Jakabot, Jakab learatta a zabot, +haza is ment; otthon még egyszer jól kikapta a magáét, de azután +megette a turós dödöllét.</p> +<p class="center"><span class="caption-small">Pest, 1855. Nyomatott +Landerer és Heckenastnál.</span></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_195" id= +"Page_195">-195-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT20" id="CHAPT20"></a>TARTALOM.</h2> +<ul class="TOC"> +<li>Előszó.<span class="ralign">Lap.</span></li> +<li>1. A liliomleány (két képpel)<span class="ralign"><a href= +"#Page_1">1</a></span></li> +<li>2. A hajnalkötöző királyfi (három képpel)<span class= +"ralign"><a href="#Page_7">7</a></span></li> +<li>3. A fekete kisasszony (egy képpel)<span class= +"ralign"><a href="#Page_20">20</a></span></li> +<li>4. Az elátkozott király kisasszony (két képpel)<span class= +"ralign"><a href="#Page_26">26</a></span></li> +<li>5. A mosolygó alma (egy képpel)<span class="ralign"><a href= +"#Page_42">42</a></span></li> +<li>6. Nemtudomka (egy képpel)<span class="ralign"><a href= +"#Page_47">47</a></span></li> +<li>7. A szalmakirály (két képpel)<span class="ralign"><a href= +"#Page_63">63</a></span></li> +<li>8. Több hétszer esküdni, mint egyszer (egy képpel)<span class= +"ralign"><a href="#Page_79">79</a></span></li> +<li>9. Az aranyhaju ikrek (két képpel)<span class="ralign"><a href= +"#Page_87">87</a></span></li> +<li>10. János vitéz (egy képpel)<span class="ralign"><a href= +"#Page_105">105</a></span></li> +<li>11. A bölcs királyfi (egy képpel)<span class="ralign"><a href= +"#Page_114">114</a></span></li> +<li>12. Százat egy ütéssel (egy képpel)<span class= +"ralign"><a href="#Page_128">128</a></span></li> +<li>13. A leghüségesebb királykisasszony<span class= +"ralign"><a href="#Page_134">134</a></span></li> +<li>14. A három vándorló (egy képpel)<span class="ralign"><a href= +"#Page_148">148</a></span></li> +<li>15. Tamás kocsis (egy képpel)<span class="ralign"><a href= +"#Page_155">155</a></span></li> +<li>16. Jézus mondásának teljesedni kell (egy képpel)<span class= +"ralign"><a href="#Page_175">175</a></span></li> +<li>17. A szegény ember és a halál (egy képpel)<span class= +"ralign"><a href="#Page_180">180</a></span></li> +<li>18. Mikor én kis fiu voltam (egy képpel)<span class= +"ralign"><a href="#Page_183">183</a></span></li> +<li>19. Gyermekmesék I. II.<span class="ralign"><a href= +"#Page_191">191</a></span></li> +</ul> +<hr class="chap" /> +<div class="transnote"> +<h4>Transcriber’s Note:</h4> +<p>List of corrected typographical errors:</p> +<ul> +<li>Page <a href="#Page_5">5</a>, "legszebb <b>aszonynyá</b>;" +changed to "legszebb <b>asszonynyá</b>;"</li> +<li>Page <a href="#Page_5">5</a>, "a <b>melly</b> mindig" changed +to "a <b>mely</b> mindig"</li> +<li>Page <a href="#Page_11">11</a>, "hirtelen, <b>el-a oldta</b>" +changed to "hirtelen, <b>eloldta</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_13">13</a>, "nem én, mondá amaz hacsak" +changed to "nem én, mondá amaz<b>,</b> hacsak"</li> +<li>Page <a href="#Page_15">15</a>, "mindjárt <b>kapot</b>" changed +to "mindjárt <b>kapott</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_18">18</a>, "vén <b>aszszony</b>," changed +to "vén <b>asszony</b>,"</li> +<li>Page <a href="#Page_31">31</a>, "erőteté magát<b>:</b>" changed +to "erőteté magát<b>;</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_35">35</a>, "<b>Magkapván</b> a kezkenőt" +changed to "<b>Megkapván</b> a kezkenőt"</li> +<li>Page <a href="#Page_38">38</a>, "<b>kávébe</b> vetni" changed +to "<b>kávéba</b> vetni"</li> +<li>Page <a href="#Page_40">40</a>, "tarisznyám, <b>mellyből</b>" +changed to "tarisznyám, <b>melyből</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_56">56</a>, "ebben az <b>országben</b>" +changed to "ebben az <b>országban</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_62">62</a>, "örökre <b>egtartotta</b>." +changed to "örökre <b>megtartotta</b>."</li> +<li>Page <a href="#Page_65">65</a>, "<b>egfiatalabb</b>, kit… de +mit <b>ltehetett</b>" changed to "<b>legfiatalabb</b>, kit… de mit +<b>tehetett</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_90">90</a>, "mig <b>hugogodot</b>" changed +to "mig <b>hugodot</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_102">102</a>, "akkor <b>össecsapódott</b>" +changed to "akkor <b>összecsapódott</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_104">104</a>, "<b>ök</b> hárman" changed to +"<b>ők</b> hárman"</li> +<li>Page <a href="#Page_106">106</a>, "a szép királyleányt" changed +to "a szép királyleányt<b>,</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_117">117</a>, "nem nyitom ki mert" changed +to "nem nyitom ki<b>,</b> mert"</li> +<li>Page <a href="#Page_119">119</a>, "a király +<b>tisztartójánál</b>" changed to "a király +<b>tiszttartójánál</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_120">120</a>, "felhivatta<b>.</b> +Alekszándert" changed to "felhivatta Alekszándert"</li> +<li>Page <a href="#Page_122">122</a>, "mindjárt +beeresztette<b>’</b>" changed to "mindjárt beeresztette"</li> +<li>Page <a href="#Page_131">131</a>, "enni, <b>innni</b>" changed +to "enni, <b>inni</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_142">142</a>, "nem voltál +<b>szerencses</b>" changed to "nem voltál <b>szerencsés</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_146">146</a>, "A <b>herczegkisasszoy</b> +midőn" changed to "A <b>herczegkisasszony</b> midőn"</li> +<li>Page <a href="#Page_149">149</a>, "<b>ujonan</b> letette" +changed to "<b>ujonnan</b> letette"</li> +<li>Page <a href="#Page_152">152</a>, "orditni, bőgni sikoltozni" +changed to "orditni, bőgni<b>,</b> sikoltozni"</li> +<li>Page <a href="#Page_156">156</a>, "meg is <b>evet</b> annyit" +changed to "meg is <b>evett</b> annyit"</li> +<li>Page <a href="#Page_159">159</a>, "fölségednek +<b>ujsáságot</b>" changed to "fölségednek <b>ujságot</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_167">167</a>, "azon gondolkozott hogy" +changed to "azon gondolkozott<b>,</b> hogy"</li> +<li>Page <a href="#Page_168">168</a>, "házacskára, a melyben egy +öreg asszony. Oda" changed to "házacskára, a melyben egy öreg +asszony <b>lakott</b>. Oda"</li> +<li>Page <a href="#Page_169">169</a>, "elevenen +<b>kiazabadithatod</b>" changed to "elevenen +<b>kiszabadithatod</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_171">171</a>, "szerencsét <b>probál</b>" +changed to "szerencsét <b>próbál</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_172">172</a>, "<b>Fellei</b> Tamás<b>;</b>" +changed to "<b>Feleli</b> Tamás<b>:</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_181">181</a>, "oda <b>mumutat</b>" changed +to "oda <b>mutat</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_188">188</a>, "nem <b>meszsze</b>" changed +to "nem <b>messze</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_188">188</a>, "nem vettem <b>téfára</b>" +changed to "nem vettem <b>tréfára</b>"</li> +</ul> +</div> + + + + + + + +<pre> + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Magyar népmesék, by János Erdélyi + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR NÉPMESÉK *** + +***** This file should be named 38605-h.htm or 38605-h.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + https://www.gutenberg.org/3/8/6/0/38605/ + +Produced by Albert László (This book was produced from +scanned images of public domain material from the Google +Books project.) + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +https://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at https://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +https://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at https://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit https://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including including checks, online payments and credit card +donations. To donate, please visit: https://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + https://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + + +</pre> + +</body> +</html> diff --git a/38605-h/images/im01.png b/38605-h/images/im01.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..194bf36 --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im01.png diff --git a/38605-h/images/im02.png b/38605-h/images/im02.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..bde0c49 --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im02.png diff --git a/38605-h/images/im03.png b/38605-h/images/im03.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..fa50df2 --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im03.png diff --git a/38605-h/images/im04.png b/38605-h/images/im04.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..c8d32b7 --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im04.png diff --git a/38605-h/images/im05.png b/38605-h/images/im05.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..8fa3671 --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im05.png diff --git a/38605-h/images/im06.png b/38605-h/images/im06.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..f1c566b --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im06.png diff --git a/38605-h/images/im07.png b/38605-h/images/im07.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..97e5919 --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im07.png diff --git a/38605-h/images/im08.png b/38605-h/images/im08.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..42309b4 --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im08.png diff --git a/38605-h/images/im09.png b/38605-h/images/im09.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..1ea435c --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im09.png diff --git a/38605-h/images/im10.png b/38605-h/images/im10.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..1d8467c --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im10.png diff --git a/38605-h/images/im11.png b/38605-h/images/im11.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..17da424 --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im11.png diff --git a/38605-h/images/im12.png b/38605-h/images/im12.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..9d7470b --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im12.png diff --git a/38605-h/images/im13.png b/38605-h/images/im13.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..5bbc352 --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im13.png diff --git a/38605-h/images/im14.png b/38605-h/images/im14.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..3347bb6 --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im14.png diff --git a/38605-h/images/im15.png b/38605-h/images/im15.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..f5e1127 --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im15.png diff --git a/38605-h/images/im16.png b/38605-h/images/im16.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..8d0f39c --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im16.png diff --git a/38605-h/images/im17.png b/38605-h/images/im17.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..e291712 --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im17.png diff --git a/38605-h/images/im18.png b/38605-h/images/im18.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..fcfcfa3 --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im18.png diff --git a/38605-h/images/im19.png b/38605-h/images/im19.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..c23786f --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im19.png diff --git a/38605-h/images/im20.png b/38605-h/images/im20.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..73b4801 --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im20.png diff --git a/38605-h/images/im21.png b/38605-h/images/im21.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..5ee691a --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im21.png diff --git a/38605-h/images/im22.png b/38605-h/images/im22.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..3bd004e --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im22.png diff --git a/38605-h/images/im23.png b/38605-h/images/im23.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..08f1744 --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im23.png diff --git a/38605-h/images/im24.png b/38605-h/images/im24.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..7a04267 --- /dev/null +++ b/38605-h/images/im24.png |
