1 files changed, 4662 insertions, 0 deletions

diff --git a/38541-0.txt b/38541-0.txt
new file mode 100644
index 0000000..1ecbf43
--- /dev/null
+++ b/38541-0.txt
@@ -0,0 +1,4662 @@
+The Project Gutenberg eBook, A halottak élén, by Endre Ady
+
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+
+
+
+
+Title: A halottak élén
+
+
+Author: Endre Ady
+
+
+
+Release Date: January 10, 2012  [eBook #38541]
+
+Language: Hungarian
+
+Character set encoding: UTF-8
+
+
+***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A HALOTTAK ÉLÉN***
+
+
+E-text prepared by Albert László from page images generously made
+available by Internet Archive/Canadian Libraries
+(http://www.archive.org/details/toronto)
+
+
+
+Note: Images of the original pages are available through
+      Internet Archive/Canadian Libraries. See
+      http://www.archive.org/details/halottakln00adyeuoft
+
+
+
+
+
+Pallas részvénytársaság nyomdája Budapesten.
+
+ADY ENDRE:
+
+A HALOTTAK ÉLÉN
+
+
+
+
+
+
+
+BUDAPEST
+PALLAS IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA
+1918.
+
+
+
+Hát ahogyan a csodák jönnek,
+Úgy irtam megint ezt a könyvet.
+
+Se nem magamnak és se másnak:
+Talán egy szép föltámadásnak.
+
+Se nem harcnak, se nem békének:
+Édes anyám halott nénjének.
+
+Ő tudta, látta, vélte, hitte,
+Hogy ez a világ legszebbikje.
+
+És úgy halt meg, hogy azt se tudta:
+Mi lesz itt az okosság útja.
+
+S ha késlekedik az okosság,
+Nem poéta-fajták okozzák.
+
+Jönnek rendjei a csodáknak,
+Kiket eddig tán meg se láttak.
+
+Jönnek mindenek, jönnek, jönnek,
+De a hiteim elköszönnek.
+
+
+
+
+EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN
+
+
+Emlékezés egy nyár-éjszakára.
+
+Az Égből dühödt angyal dobolt
+Riadót a szomorú földre,
+Legalább száz ifjú bomolt,
+Legalább száz csillag lehullott,
+Legalább száz párta omolt:
+Különös,
+Különös nyár-éjszaka volt.
+Kigyuladt öreg méhesünk,
+Legszebb csikónk a lábát törte,
+Álmomban élő volt a holt,
+Jó kutyánk, Burkus, elveszett
+S Mári szolgálónk, a néma,
+Hirtelen, hars nótákat dalolt:
+Különös,
+Különös nyár-éjszaka volt.
+Csörtettek bátran a senkik
+És meglapult az igaz ember
+S a kényes rabló is rabolt:
+Különös,
+Különös nyár-éjszaka volt.
+Tudtuk, hogy az ember esendő
+S nagyon adós a szeretettel:
+Hiába, mégis furcsa volt,
+Fordulása élt s volt világnak.
+Csufolódóbb sohse volt a Hold:
+Sohse volt még kisebb az ember,
+Mint azon az éjszaka volt:
+Különös,
+Különös nyár-éjszaka volt.
+Az iszonyúság a lelkekre
+Kaján örömmel ráhajolt,
+Minden emberbe beköltözött
+Minden ősének titkos sorsa,
+Véres, szörnyű lakodalomba
+Részegen indult a Gondolat,
+Az Ember büszke legénye,
+Ki, íme, senki béna volt:
+Különös,
+Különös nyár-éjszaka volt.
+Azt hittem, akkor azt hittem,
+Valamely elhanyagolt Isten
+Életre kap s halálba visz
+S, íme, mindmostanig itt élek
+Akként, amaz éjszaka kivé tett
+S Isten-várón emlékezem
+Egy világot elsülyesztő
+Rettenetes éjszakára:
+Különös,
+Különös nyár-éjszaka volt.
+
+
+Az akarat cselédjei.
+
+Cselédjei az Akaratnak
+Most a századok között,
+Mikor így kiütközött
+Lelke a szép, ember-fenevadnak:
+Mi vagyunk cselédjei,
+Cselédjei.
+
+Az akarat – és bús cselédek:
+Istenem, én Istenem,
+Lehunyom felhős szemem
+S talán átkozódni nem rút vétek
+Mégis fáj az átkozás,
+Az átkozás.
+
+Cselédjei az Akaratnak,
+Titkon fájunk most magunk
+S csak titkon, hogy siratunk –:
+Kiket akartunk szépnek, szabadnak:
+Másnak a cselédjei,
+Cselédjei.
+
+
+A fekete Husvét.
+
+Beteg szívem most be tele-nagy,
+Milyen jó volna máskor élni,
+Máskor s tán máshol:
+Láz, virágzás, gyönyörü Husvét,
+Jaj, itt nálunk, be fekete vagy.
+
+Mikor halt meg itt a büszkeség
+S volt jó itt élni nagy szivekkel,
+Tele szivekkel?
+Utat készít itt most a Fátum
+S letépi Husvét minden zöld díszét.
+
+Hol a magyar százfelé dacolt,
+Szívós és bolond erejével,
+Szép erejével,
+Mely szabadra tört, ágált mégis
+S kinek dolga Isten dolga volt?
+
+Rongy, züllöttség, bomlás és boru,
+Csoda, hogy még vannak néhányan,
+Szegény néhányan,
+Kiknek kell még ilyen országban
+Szabadságért a harc-háború.
+
+Beteg szívem most be tele-nagy,
+Milyen jó volna máskor élni,
+Máskor s tán máshol,
+Mert itt mindent letép a Fátum:
+Fényes Húsvét, be fekete vagy.
+
+(1914.)
+
+
+Csak rosszabb volnék.
+
+Ha valaha még megállott,
+Soha így még meg nem állott
+Ember-elme
+S lehetnék a fejedelme:
+Egy kicsit csak rosszabb volnék.
+
+Nyilatkozik össze-vissza,
+(A Föld a vért issza, issza,
+Mint a hó-lét)
+Csak egy kicsit rosszabb volnék,
+Jól-telt szájam be nevetne.
+
+Jól telt szájam be nevetne
+S be gyönyörű bosszú lenne
+Várva s zárva
+Nevetni le a világra,
+Ha egy kicsit rosszabb volnék.
+
+Mert ha néha meg-megállott,
+Soha így még meg nem állott
+Ember-elme
+S ha lehetnék fejedelme,
+Talán sokkal rosszabb volnék.
+
+
+Nótázó, vén bakák.
+
+Hogy zúg, zuhog, árad a nóta
+Valamennyi vén fiu torkán
+S hogy ölte órákig az orkán
+Künn őket a próba-mezőkön.
+
+Magyarok, öregek, nótásak,
+Bakák, búsak: dacosan, hősön.
+Puskaport még alig szagoltak,
+De hősök már, mint hősön-holtak.
+
+Így járnak a Végezés ormán
+Ezer és ezer évek óta,
+Mindig a Halálba loholtak
+S el nem hagyta őket a nóta.
+
+Miért? kiért? mikor?: erősön
+Állták, mert így rendelteték el
+S be szép ilyen végzetes néppel
+Ugyanaznak tudni magunkat.
+
+Ez a regéknek ősi népe
+S hősi népe túl minden hősön,
+Rosszkor jőve s rossz helyre téve
+Átugrik Sorsot, Jelent, Voltat.
+
+Fátum és dal népe, ha voltak
+Sirok: te megbirtál a véggel,
+Busultál, ütöttél, nótáztál
+S halsz és élsz: így rendelteték el.
+
+
+Ember az embertelenségben.
+
+Szivemet a puska-tus zúzta,
+Szememet ezer rémség nyúzta,
+Néma dzsin ült büszke torkomon
+S agyamat a Téboly ütötte.
+
+És most mégis, indulj föl, erőm,
+Indulj föl megintlen a Földről!
+Hajnal van-e, vagy pokol éjfél?
+Mindegy, indulj csak vakmerőn,
+Mint régen-régen cselekedted.
+
+Ékes magyarnak soha szebbet
+Száz menny és pokol sem adhatott:
+Ember az embertelenségben,
+Magyar az űzött magyarságban,
+Újból-élő és makacs halott.
+
+Borzalmak tiport országútján,
+Tetőn, ahogy mindég akartam,
+Révedtem által a szörnyüket:
+Milyen baj esett a magyarban
+S az Isten néha milyen gyenge.
+
+És élni kell ma oly halottnak,
+Olyan igazán szenvedőnek,
+Ki beteg szivvel tengve-lengve,
+Nagy kincseket, akiket lopnak,
+Bekvártélyoz béna szivébe
+S vél őrizni egy szebb tegnapot.
+
+Óh minden gyászok, be értelek,
+Óh minden Jövő, be féltelek,
+S hogy szánom menekülő fajtám.
+
+Aztán rossz szivemből szakajtván
+Eszembe jut és eszembe jut:
+Szivemet a puska-tus zúzta,
+Szememet ezer rémség nyúzta,
+Néma dzsin ült büszke torkomon
+S agyamat a Téboly ütötte.
+
+S megint élek, kiáltok másért:
+Ember az embertelenségben.
+
+(1916. szeptember.)
+
+
+A Föld ébresztése.
+
+Nyujtozz meg és riadj föl,
+Szegény, vonagló álmú gyermek:
+Alvó, vén, emberes Föld.
+Valami rontó csoda vert meg,
+Valami álom-babona
+S arcodon gyilkosan tepernek
+Révületeknek katonái,
+Rémületeknek gyilkát
+Fájatni a szivedben s fájni.
+
+Csak nyújtózz és riadj föl,
+Homlokod hideg verejtékét
+Töröld le néma-hökkenőn
+S aztán szemeid nézve-nézzék
+Az Istent s egyéb találásid
+En-szépséged s a boldog békék
+Csodálatos és tarka útját
+S ha majd emlékezned kell:
+Ne emlékezz, mert vonaglásod
+Csak álmaid hazudták.
+
+
+Véresre zúzott homlokkal.
+
+A Mában élni a Jövőért,
+Az Újnak tenni hitet:
+Valamikor csináltam én ezt?
+Mintha valami baj ért volna,
+Dobása valakinek,
+Homlokomon éles, nagy kő ért.
+
+Harcos valómból kiszakadtam?
+Véres-e a homlokom?
+Igaz-e csúf menekülésem
+Vagy csak véres ésszel, homlokkal
+Álmodom és gondolom?
+Jaj, be szörnyűen megriadtam.
+
+S mégis most már váltott a kedvem:
+Régieket keresek.
+Pedig ugy-e nem történt nagy baj?
+Tán egy kicsit megzavarodtam
+És a szavam kevesebb
+S csak még hitből van kevesebbem.
+
+Ugy-e azért tartnak a harcok
+S nem változott a világ?
+Csak az én vén homlokom vérzik?
+A Jövőt is el csak én dobtam
+S tagadom a mai Mát?
+Én, jaj, a régiekkel tartok.
+
+Drága Tegnap, sebetlen homlok,
+Hajh, nagyon szeressetek,
+Nagyon szeress éltem leéltje,
+Hátha mégis baj van a Földön
+És igazak a sebek
+S minden Leendő összeomlott.
+
+
+A rémnek hangja.
+
+Bús gőzösök nyínak s kutyáim
+Üvöltnek: ez az éjjel rendje,
+Sokasodott hadak és vadak
+Hozzák őket gerjedelembe:
+Mert a hadak megsokasodtak,
+Mert a vadak elsokasodtak.
+
+Ritkított, vén erdők jajjongnak,
+Mindörökre hantolt emlékek
+Cincognak föl megsüketítőn
+S száz kába, rossz szava az éjnek,
+Mert az éjnek megnőtt a hangja,
+Mert a Rémnek ezer a hangja.
+
+Óh, éjszakák, kutyák és élet,
+Hadak, vadak és mai sorsunk:
+Akkor voltunk mi derekak,
+Mikor még így együtt nem voltunk.
+De végig vágott a világon
+Valaki, nagyon, a világon.
+
+Minden Külön össze-zsibolygott
+S mégis mindenek szét-szakadtak:
+Gőzösök, kutyák, hadak, vadak.
+De erdők, éjek megmaradtak,
+Nagy riadások megmaradtak,
+S a kisértetek megmaradtak.
+
+
+Tegnapi tegnap siratása.
+
+Kezem szomorú áldását hinti:
+Óh, tegnapi halott mozdulatok,
+Óh, érintések halott kéje,
+Óh, tegnapi kis bánataink, ti,
+Óh, tegnapi bizakodásaink,
+Óh, tegnapi-tegnap igéje:
+Noli tangere.
+
+Néztük: az Ember
+Különbje magas szivárvány-hidon
+Istenülésnek amint neki-vág
+És gazdagodik, mind-gazdagodó
+Kényességekkel, új ingerekkel
+S hogy mégis-mégis szép e hivalgó
+Jószág, az Ember: maga a világ.
+
+Ön-imádatunk kelyhe kicsordult
+S mindenkiket megitatni akart
+Nehéz kedvéből, e drága borbul.
+
+S a ma: didergő; gyászos büszkeség:
+„Ne félj!“„Ne osztozz!“ – kis biztatások
+Lemészárolt, dicső tervek felett,
+Kik élet voltak és többek voltak,
+Mint dobott, hulló, apró emberek.
+Óh, tegnapi cirkulusok, halott,
+Szent ábrák, gyilkos árkokba fultak.
+
+Kezem szomorú áldását hinti:
+Óh, tegnapi halott mozdulatok,
+Óh, érintések halott kéje,
+Óh, tegnapi kis bánataink, ti,
+Óh, tegnapi bizakodásaink
+Óh, tegnapi-tegnap igéje:
+Noli tangere.
+
+Óh, hóhér Idő,
+Óh, tegnapi-tegnap igéje,
+Megrontásoddal megszépült varázs.
+
+
+E nagy tivornyán.
+
+Terítve a Föld: lakni tessék,
+Tombolj, Világ, most szabadult el
+Pokloknak minden pokla rajtad,
+Ha akartad vagy nem akartad,
+Hollókkal és kóbor kutyákkal
+Kész a lakoma, kész az egység.
+
+Véres bor koponya-pohárban,
+Hajtsd föl, Világ, idd ki fenékig,
+Idd ki hősiesen és bátran:
+Most már mindegy, most rohanj végig,
+Végig a Téboly zöld-vér-útján.
+
+S Téboly, most már ne szemérmeskedj,
+Szakadnak a vásznak, szakadnak,
+Eljött az álmodt minden-mindegy,
+Esküdjünk a mindent-szabadnak,
+Bőrünk úgyis ördögök bőre:
+Lakomázzunk s aztán – előre.
+
+Ha tivornya, legyen tivornya,
+Olyan mindegy, élni, nem élni
+S gyáva-e az ember vagy hérosz,
+Olyan mindegy: van-e tán még rossz
+S van-e még tán megbecsülendő?
+
+Herold-csizmám egy kicsit sáros,
+De jövök vígság-hirdetéssel:
+Ordíts, kapu és kiálts, város,
+Kárhozzatok, most van a napja
+S akinek van még virradatja,
+Ne haljon meg kárhozás nélkül.
+
+Egész világ szőttje kibomlott,
+S én egy nyomorék fonál hurkán
+Még mindig csak bénán zsibongok?
+Mit törődjünk elmultak voltján?
+Terítve a Föld, lakni tessék:
+Éljünk dögig e nagy tivornyán.
+
+
+Mai próféta átka.
+
+…A föld rakva vérnek itéletivel és a város rakva álnoksággal…
+Békességet keresnek, de nem lészen. Egy romlás a másikra jő…
+(Ezékiel próféta 7.)
+
+Alázottnál jobban alázva
+Vizsgálom szívem, izmom, kedvem:
+Hol a próféta őrült láza,
+Mely fölőrjöng, tombol az Égre?
+Hát már az átkoknak is vége?
+
+Úgy szakadtunk be a Pokolba,
+Mintha korbácsra s térítésre
+Dühünk, hangunk sohse lett volna?
+Öldöklő angyalai az Úrnak
+Soha így meg nem öltek Múltat.
+
+Már nem tudjuk, mit veszítettünk,
+Nem gyilkol új vesztések gondja,
+Dermedett álom minden tettünk
+S minden álmunk egy dermedett tett:
+S vagyunk ördögnél esettebbek.
+
+Már csúfja minden állatoknak
+Isten híres sarja, az Ember
+S a próféták is csak makognak.
+Még mélyebb Pokol, még több Nincsen: –
+Ezt add, Híres, ezt add, Te Isten.
+
+
+
+
+MAG HÓ ALATT
+
+
+A sirató siralma.
+
+(Mit adhatnék?) Porlandó szégyen
+Vagyok már csak, ki idejében
+Érzi szégyenes voltát.
+Kivert bikának sorsa biz ez,
+Ki elveszti a csordát.
+
+(Mit tehetnék?) Egy kis halállal,
+Kit lelkem oly örömmel vállal,
+Csúnyákat letörölnék?
+Borzasztóan sok a csúnyaság
+S mindegy: halnék vagy ölnék.
+
+(Mit futhatnék?) Egy-két határt tán,
+S aztán csalódottan megállván
+Szídnék föl az egekre
+S mégis torpannék hasztalanul,
+Őrjöngve és nevetve.
+
+(Mit sírhatnék?) Amit szabad volt,
+Már elsírtam, ekkor és akkor
+S ne is beszéljünk róla:
+Én vagyok a magyar bánatok
+Legvertebb siratója.
+
+
+Intés az őrzőkhöz.
+
+Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
+Csillag-szórók az éjszakák,
+Szent-János bogarak a kertben,
+Emlékek elmúlt nyarakon,
+Flórencz nyarán s összekeverten
+Búcsúztató őszi Lidónak
+Emlékei a hajnali
+Párás, disz-kócos tánci termen,
+Történt szépek, éltek és voltak,
+Kik meg nem halhatnak soha,
+Őrzött elevenek és holtak,
+Szivek távoli mosolya,
+Reátok néz, aggódva, árván,
+Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
+
+Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
+Az Élet él és élni akar,
+Nem azért adott annyi szépet,
+Hogy átvádoljanak most rajta
+Véres s ostoba feneségek.
+Oly szomorú embernek lenni
+S szörnyűek az állat-hős igék
+S a csillag-szóró éjszakák
+Ma sem engedik feledtetni
+Az ember Szépbe-szőtt hitét,
+S akik még vagytok őrzőn, árván,
+Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
+
+
+Várnak a táborozók.
+
+(Emlékezés párisi nyarakra.)
+
+Elém most régi nyarak vonulnak,
+Páris keblén amikor számüzötten
+Rejtettem el bús, dühös arcom
+S esküdöztem:
+Tatár-dulta földem sohse lát.
+
+Kedveim mint váltogatták egymást,
+Hányszor nőttem és buktam a hitben,
+Hogy jók haragja s épülése
+Soha itten
+Vért új vérrel se moshat le már.
+
+Óh, párisi, dacos bujdosások,
+Ti őriztetek meg fiatalnak,
+Ki, im, beérte és bevárta,
+Míg akarnak
+És mernek is az én társaim.
+
+Új nyár érleli régi vetésünk
+S a sok régi, fult párisi nyárra
+Úgy gondolok, mint áldott, lelki
+Barrikádra,
+Ki megvédett az új harcokig.
+
+Tüzelj, Nap, csapkodj vad, nyári zápor,
+Hitek s dult mezők már kinyiltak
+S kardot verve vas-keresztjéből
+Régi sirnak,
+Megyek: várnak a táborozók.
+
+(1914. junius.)
+
+
+A tábor-tűz mellett.
+
+‚Sok a fenyő-rud, magas a máglya‘
+„Ne félj, cimborám, csak az Isten látja.
+
+Hol járnak óta császár vitézi?:
+Az mi lángunkat csak az Isten nézi.“
+
+‚Régibb üdőkben vitézkedésnek
+Más becsülete volt és több a vitéznek.‘
+
+„Most áruk csupán van zsoldosoknak
+Az bús harcoson kik csak somolyognak.
+
+Romló országban virtus rongy jószág:
+Tegnap vitézek, ma vagyunk csak kószák.“
+
+‚Rakjam hát lángra bús, redves kedvünk?‘
+„Ne bántsd, azért csak tovább vitézkedjünk.
+
+Szétszórt máglyáink míg ki nem hunynak,
+Álmodjunk harcot szegényi magunknak.
+
+Sötét a világ, kell tüz, ha lobnyi,
+Kell a gyujtáshoz mindég újból fogni.“
+
+‚Jó éjszakát, ni, virrad a lápon.‘
+„Jó reggelt mégis, hajh, bajtárs barátom.“
+
+(1914. május.)
+
+
+Levél a Végekről.
+
+(Érmindszent, 1914. junius.)
+
+Be jó lehet, hol a fegyver ragyog,
+Be jó csatára kelni,
+Ifjú, bizó seregek élén.
+Hiszen rég szórtam én is a magot,
+Börtön-mult is diszlik mögöttem.
+Mégis úgy kinoz, úgy fáj,
+Hogy régi dühvel, karddal
+Nem ott az élek élén,
+De buta ködű Végeken vagyok.
+S hogy ami merészséget
+Ezer harcos szívbe beloptam,
+Távol a derék-hadtól,
+Tétlen, itt belőlem kilobban,
+S hogy jómagamért helyt nem állok,
+Bár nem kivánja senki jobban
+Alkalmát a vallás-tevésnek.
+
+Be jó lehet, hol a fegyver ragyog.
+Lássanak fakó paripámon
+Rohanni elől a fiatalok:
+Ott vagyok hittel, multtal,
+Árnnyal és merészséggel
+S talán holnap ott termek
+S a végbeli vitézzel
+Megint szembe-állhatnak
+A régi, agg, vásott ellenfelek.
+Testvéreim, bajtársak,
+Feledni nem szabad és nem lehet
+A régi kezdő társat
+S milyen szép lesz, ha fiatalodott
+Izmaimmal nem vénhedt másnak,
+De a régi vitéznek látotok:
+Reátok segitségre
+S ellenségre csapásnak.
+
+
+Elhanyagolt, veres szívünk.
+
+Sebeink megújulhattak százszor,
+Úgy adta az Élet:
+Támadtak a magyar sebeknél
+Mindig tüzesebb kelevények
+S mi árván, porban üszkösödtünk.
+
+En-sirásunkat végigsirnunk
+Hangosabb sirások
+Nekünk soha meg nem engedték:
+Úgy licitált reánk, mint vásott,
+Kegyetlen uzsorás: a más sors.
+
+Ha harcaink parázsa lobbant,
+Világok gyultak ki,
+Sohse tudott az igazsághoz
+Igazunk minket eljuttatni:
+Hamupipőke a magyar kín.
+
+Mégis és újra: föl a szívvel
+Mi véres szívünkért,
+Mi kinunkért, mi bánatunkért,
+Mi szegény meggyötrött hitünkért,
+Ha orkánzik a Mindenség is.
+
+Harcunk a magyar Pokollal van,
+Mindent erre tettünk,
+Ennek a kapuit döngetjük,
+Ezé a harcé lelkünk, testünk,
+Ez vesztünk vagy győzelmünk: sorsunk.
+
+
+Mag hó alatt.
+
+Gyötrött és tépett magamat
+Régi hiteibén fürösztve
+Vérből, jajból és lángból
+Szedegetem össze
+S elteszem mint életes holtat.
+
+Kell még Tegnapról hiv tanu
+S kell talán az én hadi-sarcom,
+Hogy drága mementóként
+Fölemeljem arcom
+Egy új emberű új világra.
+
+Vád nélkül széttekintgetek
+Majd vertségek és diadalmak
+Földjén, hogy a kaoszból
+Harsos igét halljak
+Vagy harsos igét én hallassak.
+
+Hős emberségem, várakozz,
+Szép álmokat aludj, lefénylett
+Jós és jó magyarságom,
+Hívni fog az Élet
+S föltámadások örök Rendje.
+
+Most tél van s szegény mag-magam
+Megnémítve és behavazva
+Rendeltetés hitével
+Őrzöm meg tavaszra,
+Igazimnak sarjadásáig.
+
+
+Kurucok így beszélnek.
+
+Nekem, pajtás, úgyis mindegy,
+Farkas esz meg, ördög esz meg,
+De megesznek bennünket.
+
+Medve esz meg, az is mindegy,
+Az a szomorú és régi:
+Véletlen, ki esz minket.
+
+S az a szomorú és mindegy,
+Hogy jó időben bennünket
+Sorsunkra mi se intett.
+
+Nekem, pajtás, úgyis mindegy,
+Bánja fene, hogy ki fal föl
+Buta, bús mindegy-minket.
+
+(1915. április.)
+
+
+Az igazi szó.
+
+Hogy telik erőből
+Úgy adta az Isten,
+Megértem és kibirom,
+Ami vérlik itten
+S lesz utána szóm.
+
+Kosarazott szájjal,
+Lefojtott tüdővel
+Mégis, most is azt hiszem:
+Elmondok idővel
+Kegyetleneket.
+
+Valamikor jó lesz,
+Jó lesz megszólalni,
+Csuf, nagy özön-vér után.
+Jön sok galamb, talmi
+S jó lesz jó galamb.
+
+Jó lesz szenvedéssel,
+Jó lesz majd nagy kínnal,
+Sok mindent elmondani,
+Mit most a Rém hízlal:
+Az igazi szót.
+
+
+A mosti március.
+
+Szeretett és dalolt márciusok
+Hervadt bokrétáját bedobom
+Űzetve és, hajh, már nem űzve,
+Ebbe, a ma mindent beharapó,
+Rettenetes, fekete tűzbe
+S így üdvözöllek, mosti március.
+
+Sokszoroztam nagy emlékeidet,
+Álomjáró és csoda-hivő
+Szívvel tapostam sugarakban,
+Harcoltam az örömös Jövőt
+És most, miként te, úgy maradtam:
+Üszkös-bénán, szép mosti március.
+
+Mi lesz, ha a hívőség megszakad?
+S az emberek nagyon keserűn
+Néznek a márciusi napra?
+Zászlózott, híres, nagy céljait
+Az Ember gunnyal megtagadja?
+Rettenetes a mosti március.
+
+Ejh, legyen a sugár mégis a Napé
+S tapossanak benne víg fiuk
+Olyan hittel, mint én tapostam
+S, ó Sors, hittetni tovább is akarj
+Vidámítóbb, más márciusban
+S én elbocsátlak mosti március.
+
+(1916.)
+
+
+Az ütések alatt.
+
+Csatát vesztvén alig csatázva:
+Homlokunkat nem ékesíti
+Hős, szent bukás vér-glóriája
+S daccal nem nézhetünk az Égre:
+Kevesen voltunk, buktunk s vége.
+
+S mégis – be különös egy ország –
+Megint dacosodnak a szemek,
+Keményre száradnak az orcák
+S ijjesztő, síri némaságban
+Megint fölszánt magyar világ van.
+
+Így volt ez itt századok óta:
+Ezt a zúzott, vert fejű magyart
+Mindig ütés tartotta, óvta,
+Vert hencegések, törött álmok
+Után: még konokabban állott.
+
+Gyér seregünket széjjel-verték
+S ránk rakta a cudar uriság
+Az élhetésnek minden terhét.
+S mert ránkszabadult minden vétek,
+Azért lesz itt újból is élet.
+
+(1914. január.)
+
+
+Egyszer volt csak.
+
+(Dózsa György emlékének.)
+
+Egyszer volt itt lakodalom,
+Nagy, igazi lakodalom,
+Mikor ez ország vőlegénye
+Dózsa György volt
+S egy-egy hős tavasz-hajnalon
+Ezer helyütt lángolt öröm-tűz.
+
+Egyszer volt vulkán ez a föld,
+Erő és láva ez a föld,
+Mikor a harag, bosszu és cél
+Összeállott
+S itéletes viharba tört
+S Dózsák, nem császárkák, üzentek.
+
+Egyszer volt itt a Hit merő,
+Moldvától Rómáig merő,
+Mikor becsülettel és irtva
+Támadt, végzett
+Minden becsületes erő
+Hurkot tépve, csóvákat vetve.
+
+Egyszer volt itt a Sors kegyes
+Bukásban is nagy és kegyes,
+Mert azt üzentük a világnak,
+Mit ma kéne
+S mit azóta nem érdemes,
+Mert holt vulkán a régi vulkán.
+
+Egyszer volt itt forradalom,
+Hites, igaz forradalom,
+Rendet, igazságot csináló,
+De Dózsákkal
+S azon a hősi hajnalon,
+Mikor gőgősen nem alkudtunk.
+
+Egyszer volt itt egy kis remény,
+De véres és tüzes remény.
+Jönnie kell új Dózsa Györgynek
+S fog is jönni.
+Jaj, félek, meg nem érem én
+S ti se, drága, csüggedt bajtársak.
+
+(1914. május.)
+
+
+Krónikás ének 1918-ból.
+
+Iszonyú dolgok mostan történűlnek,
+Népek népekkel egymás ellen gyűlnek,
+Bűnösök és jók egyként keserűlnek
+S ember hitei kivált meggyöngűlnek.
+
+Ember hajléki már rég nem épűlnek,
+Szivek, tűzhelyek, agyak de sérűlnek,
+Kik olvasandják ezt, majd elképűlnek,
+Ha ő szivükben hív érzések fűlnek.
+
+Jaj, hogy szép álmok ígyen elszőrnyűlnek,
+Jaj, hogy mindenek igába görnyűlnek,
+Jaj, hogy itt most már nem is lelkesűlnek,
+S mégis idegen pokol lángján sűlnek.
+
+Itt most vér-folyók partból kitérűlnek,
+Itt most már minden leendők gyérűlnek,
+Itt régi átkok mélyesre mélyűlnek:
+Jaj, mik készűlnek, jaj, mik is készűlnek?
+
+Hegedűs fickók többet hegedűlnek,
+Olcsó cécókon ezerek vegyűlnek,
+Rút zsívány-arcok ékesre derűlnek
+S íjjedt szelidek szökve menekűlnek.
+
+Lámpás, szép fejek sután megszédűlnek,
+Emberségesek igen megréműlnek,
+Ifjak, kik voltak, hoppra megvénűlnek
+S a Föld lakói dög-halmokba dűlnek.
+
+Bús kedvű anyák keservesen szűlnek,
+Labdázó fiúk halálba merűlnek,
+Ős, szép kemencék sorjukban elhűlnek
+S kedvelt szűzeink uccára kerűlnek.
+
+S szegény emberek még sem csömörülnek,
+Buták, fáradtak és néha örűlnek,
+Szegény emberek mindent kitörűlnek
+Emlékeikből, mert csak ölnek, ölnek.
+
+Szegény emberek ölnek és csak ölnek
+S láz-álmaikban boldogan békülnek,
+S reggelre kelvén megint megdűhűlnek,
+Kárhoznak, halnak, vadakká törpűlnek.
+
+Halál-mézőkön bitófák épűlnek,
+Nagy tetejükre kövér varjak űlnek,
+Unják a hullát el- s vissza-röpűlnek,
+De az emberek meg nem csömörűlnek.
+
+
+
+
+AZ ELTÉVEDT LOVAS
+
+
+Ház jegenyék között.
+
+Hol sűrülnek a jegenye-fák
+S hol babonásak a vidékek,
+Sok folyosójú, szép kriptákban
+Reggelnek korán
+Álmos, hideg, vén és árnyas az Élet.
+
+Kövült arcokra süt be a Nap
+S a puha szőnyeg: síró márvány
+S előttük halk háló-termeknek
+A lyány-had vacog,
+Riszálni felejt, holtak között járván.
+
+Dél múlik: hideg és hidegebb
+Egyre az alkonyatig minden:
+S lámpáskor minden összecsöndül
+Valami meleg,
+Ébresztő, fogó és fölséges rímben.
+
+Lidérc üli meg a jegenyét
+S benn, babonás házban kigyulnak
+Termektől a cseléd-ajtókig
+A Nap-riadott
+Csókok, esték, vágyak, eskük és multak.
+
+Mikor szikráznak a jegenyék
+S jön az alkonyat sunyi csendben
+És kigyul a nagy-nagy kripta-ház,
+Olvad és kigyul
+Legmindenfélébb, bolond szerelemben.
+
+Az alkonynak ős órája üt,
+Mikor már-már jönnek a lázak,
+Jegenye lesz a ciprusokból
+S hős jegenyék
+Körülálljuk s befödjük ezt a házat.
+
+
+A fajtám sorsa.
+
+Mert gyáva volt és szolga volt
+S életét élni sohse merte,
+A Sors, a sorsa
+Hajh, be megverte, be megverte.
+
+Most itt várhatja a Pokolt
+Szórva, megtépetten, ritkulva
+S a Sors, a sorsa,
+A sorsa búsabb, mint a multja.
+
+És most a multja bünteti
+Fekete korbáccsal, keményen,
+A Sors, a sorsa:
+Hogy éljen? vagy hogy már ne éljen?
+
+Rossz, drága fajta, ki felé
+Kerekedtek mindig a latrok,
+A Sors, a sorsa
+Bűnben, vészben és bennem harsog.
+
+Jaj, vajjon mit akar vele
+Ezredek bűne, súlya, átka,
+A Sors, a sorsa:
+A sorsom nagy tragédiája?
+
+
+Elmenni távolra, pusztulni.
+
+Öreg Szilágyság, öreg a fiad,
+Nagy pusztulásod hiába hivat,
+Pusztul itt minden, nem Te egyedül
+S én elmegyek Távolra pusztulni
+Fiadul, kezesül.
+
+Méla szépséged hol nevelgetett,
+Nem mehet el beteghez a beteg
+S nem ámulhat el hires tájakon,
+Hisz szomoruságra változtál el,
+Seb lettél: fáj nagyon.
+
+Fáj a közelség: messzire megyek
+S az ősi Tuhutum-hágta hegyek
+Felejtődjenek, halványodjanak
+S minden az itthoni pusztulásból:
+Nekem elég marad.
+
+Be furcsa, mikor mellünkben sírunk,
+Be furcsa, hogy ilyeneket írunk
+Ma, amikor úgy röpül a világ
+S csak a magyar lantos nyög és kérdez,
+Mint egy régi diák.
+
+
+Fáradtan biztatjuk egymást.
+
+Zászlónk lehanyatlik untan,
+Fáradtan biztatjuk egymást,
+Bizunk még, de nem magunkban,
+Be gazdátlan, be keserves bizodalom.
+
+Szivünk is már olyan terhes,
+Fölemelni hogy nem tudjuk,
+Csak hazudjuk, hogy szerelmes:
+Parazsai feketedő tegnapiak.
+
+Babonáink megfakultak,
+Csodáink elesteledtek,
+Jövőink eleve multak,
+Csak szégyeljük ezt a vén gyászt bevallani.
+
+Öreg vitézink ühmögnek,
+Ifju bajtársak lázadnak
+S így megy a had, megy a ködnek:
+Siker utját kedvetlenül keresgeti.
+
+Valahol utat vesztettünk,
+Várat, tüzet, bizodalmat,
+Valamiben késlegettünk
+S most harcolunk kedvet vallva kedvetlenül.
+
+Zászlónk lehanyatlik untan,
+Fáradtan biztatjuk egymást,
+Bizunk még, de nem magunkban,
+Be gazdátlan, be keserves bizodalom.
+
+(1913. november.)
+
+
+A mesebeli János.
+
+Bajban van a messze város,
+Gyürkőzni kell a Halállal:
+Gyürkőzz, János, s rohanj, János.
+
+Királyfiak s nagy leventék,
+Ha palástjukat ott-hagyták:
+Rohanj, ha rongy is a mentéd.
+
+Mesebeli király-lyánnyal
+Hogyha akarsz találkozni:
+Hadakozzál a Sárkánnyal.
+
+Csak a mese s csak az átok
+Tartott eddig így-úgy is még
+S jók e csakok s e csalások.
+
+Így csináltad ezt már régen,
+Van egy kis tapasztalásod
+Csalatásban és fenében.
+
+De csinálod, mert csinálod,
+De csináld, mert erre lettél,
+S ha már álltad, hát kiállod.
+
+Vagy nem állod s megbénultan
+Gunnyasztani fogsz, ha merhetsz
+Öreg bűnödön, a Multon.
+
+Kellesz a nagy arénára
+Akkor is, ha életednek
+Életed lesz majd az ára.
+
+Ha már egyszer idegenbe,
+Valamikor ide bujtál,
+Rohanj jól kimelegedve.
+
+A király-lyány: mese, János,
+De nincs élőbb a mesénél
+S mese ellen minden káros.
+
+Bajban van a messze város,
+Gyürkőzni kell a Halállal:
+Gyürkőzz, János, rohanj, János.
+
+
+Az eltévedt lovas.
+
+Vak ügetését hallani
+Eltévedt, hajdani lovasnak,
+Volt erdők és ó-nádasok
+Láncolt lelkei riadoznak.
+
+Hol foltokban imitt-amott
+Ős sűrűből bozót rekedt meg,
+Most hirtelen téli mesék
+Rémei kielevenednek.
+
+Itt van a sűrű, a bozót,
+Itt van a régi, tompa nóta,
+Mely a süket ködben lapult
+Vitéz, bús nagyapáink óta.
+
+Kisértetes nálunk az Ősz
+S fogyatkozott számú az ember:
+S a domb-kerítéses sikon
+Köd-gubában jár a November.
+
+Erdővel, náddal pőre sík
+Benőtteti hirtelen, újra
+Novemberes, ködös magát
+Mult századok ködébe bujva.
+
+Csupa vérzés, csupa titok,
+Csupa nyomások, csupa ősök,
+Csupa erdők és nádasok,
+Csupa hajdani eszelősök.
+
+Hajdani, eltévedt utas
+Vág neki új hinárú utnak,
+De nincsen fény, nincs lámpa-láng
+És hirük sincsen a faluknak.
+
+Alusznak némán a faluk,
+Multat álmodván dideregve,
+S a köd-bozótból kirohan
+Ordas, bölény s nagymérgű medve.
+
+Vak ügetését hallani
+Hajdani, eltévedt lovasnak,
+Volt erdők és ó-nádasok
+Láncolt lelkei riadoznak.
+
+
+A régi sereglések.
+
+„Mária, Jézus“, – igyen seregeltek
+Kósza legény, asszony és gyermek
+S liliom-lyányok drága csapatai.
+
+Nem tudták: miért, hová, merre futnak
+Neki-vágtak a Halál-útnak
+Büszkén, tébolyosan és énekelőn.
+
+Istenes tébolyok szentelték őket
+S küldte Dögbe szegény hivőket
+S miért s miért nem? ők elindultanak.
+
+Előttük szállt szent csalogató mámor,
+Előttük gajdolt hangos kántor
+S utánuk e bolond és szép seregek.
+
+Elbódultan talán ma is még mennek,
+Neki Pokolnak, neki Mennynek:
+Drága, jó magyarok, szép-zavarosak.
+
+„Mária, Jézus“ – ti megcsináljátok:
+Egy csöppnyit lanyhuljon az átok
+Kicsi fajtámnak vérző csapatain.
+
+
+A harcok kényszerültje.
+
+Nem kivánta lelke-teste,
+De harcolni mégis harcolt,
+Kereste vagy nem kereste,
+De harcolni kelletett.
+
+Embereit úgy prédálta,
+Mint nációk legelsője
+S nem volt soha olyan drága,
+Mit vérként nem hullatott.
+
+Hajh, vajjon mi lesz belőle,
+Ennyi sok, ostoba vérzés
+Elvette az erőt tőle
+Avagy új erőt adott?
+
+
+Élünk vagy nem?
+
+I.
+
+Élünk? – úgy-e nem élünk?
+Valakinek rossz álma
+Lidérc-seregre válva –:
+Csak rossz álom vagyunk mink?
+
+Vagy élünk? – mégis élünk?
+S a megdühödött poklok
+Népe, e véres, bomlott:
+Valósággal mink volnánk?
+
+Mért tudjuk azt, hogy élünk?
+Mért nem bátrabb a téboly
+S minden értést, mi még volt,
+Mért nem söpör világgá?
+
+II.
+
+Mocsok a szivünk és agyunk,
+Sirván siratjuk, hogy vagyunk
+S hogy van, még van, az Élet
+S hogy tudunk, mit se tudva
+S utunk a latrok utja,
+Holott Jézusokként kezdtük.
+
+Véres a szivünk, a kezünk,
+Születésünkkel vétkezünk
+S most vétkeink tobzódnak.
+Mért hivtak meg bennünket?
+S a Vak-Sors miért büntet?
+Nem elég, hogy (tán) élünk?
+
+
+A nagy hinta-játék.
+
+Nagyot lökött rajta pár csalafinta
+S messziről milyen pompás volna bámulni:
+Nini, a hinta!
+Hogy lóg az öreg sötét Föld,
+Hinta, palinta.
+
+Talán-talán, nagyon messziről, mintha
+Pénztelen gyermekekként a vásárban
+Hivna a hinta
+S talán, messziről, sóvárognánk:
+Hinta, palinta.
+
+
+Több bizodalom vágya.
+
+I.
+
+Vállalom fél-kimaradásom
+Minden átkát
+S kényszeres, tompa énekemet,
+Mint megcsalt mátkát
+Küldöm el, hogy szánjátok.
+
+Vállalom az én magyar gyászom
+S azt a vétket,
+Hogy eljövendő bánásokat
+Előre élek
+S jajgatok, hogy ti biztok.
+
+II.
+
+Csak egy kicsit több bizodalommal
+Volnék és két karommal
+Emelném föl a krisztusi keresztet,
+De lelkem bús és veszteg.
+Mint ragyogna az én jó magyarságom
+S tagadnám minden átkom,
+Minden csunya Jövő-gondot kivetnék:
+Csak egy kicsit hihetnék.
+
+(1915. augusztus.)
+
+
+Elfáraszt a várás.
+
+Siratom, hogy sokat szóltam,
+Biztattam és eligértem,
+Mert járnom kell
+Most bénán is, csúszva térden.
+
+Járni, tenni, igazolni
+Hiveknek tett hűség-esküt,
+Fölemelni
+Minden elém-dobott kesztyűt.
+
+Élni, mintha kedvem volna,
+Igérgetni úgy, mint régen
+És gyűlölni,
+Ki már nem is ellenségem.
+
+Már békülnék, megbocsátnék,
+Hogyha nékem megbocsátnak,
+De tett eskük
+Unszolnak és nem bocsátnak.
+
+Lázat, mely meghalni sem hagy,
+Csillogást, mely lankad, restül,
+Be itt hagynék,
+Ha szabadna, mindenestül.
+
+De ki kérdez, választ várjon,
+Ha nem is kell már a válasz.
+Választ várok
+S ez a várás úgy elfáraszt.
+
+(1913.)
+
+
+Kétkedő, magyar lelkem.
+
+Én seregem és én népem,
+Szeretlek én mindenképpen.
+
+Hogyha szaladsz üzőn s üzten,
+Megrajonglak buta tüzben.
+
+Fájsz, hogy így vagy, fáj, hogy látlak
+A Sors bús uszitottjának.
+
+Fáj, hogy az én éles torkom
+Ma hurokkal, bénán hordom.
+
+Disznók állnak most elébem
+Röfögően és negéden.
+
+S orditó és intő vágyam
+Belepusztul a muszályban.
+
+Szeretnék sereget szedni,
+Sok-sok mindent vissza-venni.
+
+Bár csalódna holtát-lelten
+Én kétkedő, magyar lelkem.
+
+(1915. szeptember.)
+
+
+Két kuruc beszélget.
+
+I.
+
+‚Nagy tüzet csináltunk
+Ugy-e, Józsa testvér,
+Hogyha most szalonnád volna,
+Bizony hogy süthetnél.‘
+
+«Komám, eltévedtünk.
+Nagy ez a sötétség,
+Fölgyújtottuk a világot
+S nem látunk egy lépést.»
+
+‚Ordasokkal élünk
+Nádban, gazban, sárban,
+Mi a célunk, mi a célunk
+E nagy bujdosásban?‘
+
+«Hadd el, komám, hadd el,
+Hadd el, komám, mindegy.
+A Mennybéli régen-régen
+Erre küldött minket.»
+
+«Majd eligazitia,
+Hogyha jónak látja.
+Addig pedig kóborogjunk
+Tovább a világba.»
+
+II.
+
+‚Tegnap ott, máma itt győzelem-tort ülnek‘
+«Nem leszünk ott, pajtás, mikor megbékülnek.»
+
+‚Hallom, pajtás, holnap nagy csatába visznek.‘
+«Minket mégha győzünk, úgyis kisemmiznek.»
+
+‚Ez a gyászos világ viseli a láncot.‘
+«Ejh, ahol nincsen tűz, ropják ott a táncot.»
+
+«Csak vén kurucoknak keserű az élet,
+Otthon cifrálkodnak gyönge fehérnépek.»
+
+«Itt is elárulnak, ott is elárulnak,
+Nem való ez nékünk, csupán csak nagy úrnak.»
+
+‚No meg zsebrákoknak, úgy-e, koldus társam?‘
+«Bár az otthonomat soha már ne lássam.»
+
+«Nincsen is már otthon, nincsen is már semmi,
+Jó lesz, pajtás, holnap a csatába menni.»
+
+‚Pedig be sok kedvvel jöttünk a halálba.‘
+«Verje meg az Isten, aki kitalálta.»
+
+III.
+
+‚Deres füvet eszik
+Jó lovunk s lelkünk, Cseke pajtás.‘
+«Mindegy már, cimbora,
+Majtény innen csak egy jó hajtás.»
+
+‚S ha Majtényban leszünk,
+Mondd csak, pajtás, végre mit értünk?‘
+«A szent szűz Mária,
+Patronánk: imádkozik értünk.»
+
+‚Hátha majd a síkon
+Urak titkai fölborítnak?‘
+«Legalább, legalább
+Híre lesz a majtényi síknak.»
+
+‚Ilyen kevés magyar
+És ilyen sok-sok régi ellen.‘
+«Hát maradjunk, cimborám,
+Hitben, hűségben, szeretetben.»
+
+«Ha senki sem marad
+Becsületesnek, hűnek, jónak,
+Vigyázz, mert akkor is
+Nagy barátaid fognak, óvnak.»
+
+
+
+
+A HALOTTAK ÉLÉN
+
+
+Obsitot se kapok.
+
+Élt és irt élet, szerelem s dalok,
+Mámorotoktól lassan ballagok.
+
+Be sokat adtam oda értetek
+S nekem be kurta kézzel mértetek.
+
+Vagyonom vékony, koldus szemfedők:
+Kis áltatás, még kevesebb gőg.
+
+S ha ez se lesz, mi lesz hát majd velem?
+Kap obsitot nóta és szerelem?
+
+Életemet, túl a silány derűn,
+Nem fogom-e meginni keserűn?
+
+Óh, szerelem s kevéske kis mívem,
+Életetek, félek, hogy semmisem.
+
+S az életem, félek, hogy megunom
+Hazugság-fogytán és fele-uton.
+
+Obsitom sem lesz bölcs emlékezés,
+Áltatás és gőg elfogy e kevés.
+
+Futó homok lepi be a nyomom,
+S az asszonyom sem az én asszonyom.
+
+
+Új arató ének.
+
+Keresztek ülnek a tarlón,
+Keresztek a temetőben,
+Keresztek a vállon, szivünkön.
+Keresztek messze mezőkben
+S csak a Kereszt gazdája nincs sehol.
+
+Keresztek az egész földön,
+Keresztek tornyon és mellen,
+Keresztek a földi jóságon
+S égi szózat: „Megérdemlem,
+Keresztet mért vállaltam ezekért?“
+
+(1915.)
+
+
+Hulla a búza-földön.
+
+Ott feledték a havas sikon,
+Ásatlan sirján sohasem nő
+Szekfü, Isten-fa, bazsalikom.
+
+Elitatódik nagy-csendesen,
+S növendékeit veri rajta át
+A győzedelmes búza-szem.
+
+S a nyáron majd porhadtan lapul,
+Mint megcsufolt madár-ijjesztő
+Arany-tengerben fövenynek, alul.
+
+Letipró sorsa már távolba zúg
+S belőle és fölötte diszlik
+Az Élet, a reményes és hazug.
+
+
+Az Ősz muzsikája.
+
+Most is együtt a Csönd s a Lárma,
+Az Ősz csak bennünk változott,
+Ódon és nemes muzsikája,
+Ha van szép sziv, ma is megleli.
+
+Szine, könnye, búja a régi,
+Nótái is a régiek,
+Tud altató szépet mesélni,
+De fölváj régi sebeket is.
+
+Szépek, akik ma élni mernek,
+Egy-egy feledő mosolyuk:
+Drága, élet-folytató gyermek
+S minden könnyük felébredt halott.
+
+(1915.)
+
+
+A halottak élén.
+
+Most a mezőn mindenki veszt
+S vér-felhők futnak szabadon
+S hű csapatomat most leltem meg.
+Most leltem meg a csapatom,
+Az Életből kikényszerültet.
+
+Életes, drága jó fiuk,
+Óh, halottakként ébredők,
+Be szeretőn rántom ki kardom
+Árnyas, szent rangotok előtt
+S benneteket meg most talállak.
+
+Nem voltak hősibb társaim
+Soha, mint a mostaniak,
+Fejükön az éjféli holdfény
+Eget-verő fényes sisak,
+S fejüket friss sirból hozták föl.
+
+Be sokáig várakozék
+Én, árvult, társtalan Kain
+S im, hirtelen érkeztek hozzám
+A társaim, a társaim,
+Levitézlettjei a kedvnek.
+
+Mint néztek, hajh, ők valaha,
+Mint járták velem a mezőt
+Szegény hozzám-testvérisültek,
+Jámbor élet-levetkezők
+S ím, meredt szemmel mosolyognak.
+
+Mert mind az Életé valánk
+S ha lelkünk meg-megütközött:
+Csak az Élet áradt túl bennünk,
+S ugye, most a sirok fölött
+Szeretjük egymás tarka célját?
+
+Be szép, kisértetes világ,
+Be jó nekem, be szép nekem:
+Most az igazi halaványak
+Táborában vezérkedem,
+Hogy az Életre mosolyogjunk.
+
+
+Torony az éjszakában.
+
+Faluja nyár-éji csöndjéből
+Fehéren, aggódva kibámul
+A torony
+S vér-híreket vár a lángoló,
+Vénhedt világbul.
+
+Harangjait állatja némán
+S az istenének, kinek háza,
+Nem üzen,
+Áll, remeg és bámul a torony
+Megbabonázva.
+
+Az Ég csodálatos felhői
+A Holdat rejtegetve úsznak
+S a torony
+A Holdnak köszön, e mennyei,
+Bölcs omnibusznak.
+
+A Hold sokféle tornyot látott,
+Sohse sietett, sohse késett,
+S nem riad,
+Ha telnek e kis Föld-csillagon
+Elrendelések.
+
+Tán holnap már vérrel meszelten
+Fog csillogni istenes őrünk,
+A torony,
+S a harcos multnak igéje zúg:
+Halunk vagy győzünk.
+
+Tán holnap már a torony hősibb
+Vallását vallja vércse-multnak
+S fiai,
+A harangok, a még álmodók
+Össze-kondulnak.
+
+Csak a Hold fog tovább döcögni,
+Mint majd a Föld is, ember nélkül
+S a világ
+Holdfényes torony-romok fölött
+Mégis megbékül.
+
+(1914. julius derekán.)
+
+
+Halottan és idegenen.
+
+Át nem léphető, gyorsan vert hidon
+Tulról hozott és túlos az életem,
+Olvadt csillag, zuhogó fényű,
+De megfagyasztom, hogyha tetszik
+S egy dölyfös éjen elhajítom,
+Ha rátok ömlő fényessége untat.
+
+Harcok, unom fáradt diadalunkat,
+A mindig-fénylés s vallás terheit,
+Mi még mindig talán magyarul
+Legtöbb, legbúsabb erre itt
+És mégis-mégis olyan elhagyott:
+Életemet, ez olvadt csillagot.
+
+Okos, fényszóró rendem nincs nekem
+S olyan irigy, olyan áldástalan
+Mindegyik és mindegyik Istenem
+S olyan nehéz és kedvetlen a mámor
+Lábamnak és fejemnek és, szivemnek
+S úgy nem tudnak engem méltón szeretni.
+
+Tulról hozott és túlos drága semmi,
+Életem, már beléd-káprázni
+Úgysem tud, mint régen, a szemem
+S én, rokona egész világnak,
+Szeretője, vágyója, buzditója
+Futok halottan és idegenen.
+
+
+Szomorú hitvallás magamhoz.
+
+Pók, pók, kerge pók én,
+Ki nem tudom befonni magam,
+S ki nem tudhatok kiszállni sem
+Szilajan.
+
+Mint magamat, úgy sajnálni,
+Csak mást volna szép,
+Üres fazék
+A lelkem s nem elég a könnyem.
+
+Sohse voltak a pillanatok
+Ilyen szörnyű évek
+S hogy vagyok:
+E bűnöm még így nem utáltam.
+
+És sohse volt e rettenet,
+Hogy utált magam kell becéznem
+S így biztatnom:
+Hiszek neked.
+
+
+Emlékezés nagy halottra.
+
+(Jean Jaurès emlékének.)
+
+Gyertek, akik igazán fájtok,
+Hadd hallassam nektek a szivemet,
+Ezt a némán dobogó átkot,
+Ki gyilkolt-hőst próbál pótolni most.
+
+Szaggassuk szét azt, ki ma ember
+S számitsuk ki rab, bús mivoltait
+S legyünk ostoba szerelemmel
+Hozzá, ostoba vétkein felül.
+
+Száznál több oka a magyarnak,
+Hogy jó testvérnek vallják mindenütt,
+S száznál több gyász annak a karnak,
+Melynek békéért kellett hullnia.
+
+Fáj a szivem s nehéz üzennem
+És mindeneket meg nem mondhatok,
+De nagy halott, ölt testvérem bennem
+Úgy él, mint a Gondolat igaza.
+
+Nehéz idők a jókat irtják
+Gyönge bajtársak lágy sziveiből,
+De maradnak, akik kibírják
+Az időket, igazságot vevén.
+
+Gyertek, akik igazán fájtok,
+Hadd hallassam nektek a szivemet,
+Ezt a némán dobogó átkot,
+Figyeljetek és jól átkozzatok.
+
+
+Az utolsó hidfő.
+
+(Justh Gyula emlékének.)
+
+Kevély, szabad magyar, királyi gőgű,
+De fajod, néped és a fényes álmok
+Hódoló, harcos, hős alázatossa:
+Nagy temetések idején mentél el.
+
+Vajjon a Halál békült sziven ütött?
+S nem azt mondtad-ez Nincsen itt mit keresnem,
+Világok csúf mulását nézni meguntam
+S új világokra új kínokért lessek?
+
+Fajod és néped rogyadozó lábbal
+Az Úr csodáiért már nem is szitkozódik,
+Nem imádkozik: önvére e vad partján
+Tartja az utolsó hídfőt.
+
+Jaj, hátha azért mentél,
+Mert megindulván a Föld, Tenger és az Ég,
+Megindulunk mi is mind te utánad
+Magyar harcokat más csillagon keverni?
+
+
+Szegény Zuboly emlékére.
+
+Ha elmentél,
+Okod volt rá s minden tettnél
+Mondottál egy jó nagyobbat:
+A Halált.
+
+Csak hadd fájjon
+Szivem e bolond hiányon,
+Hogy nem látom bölcs-hunyorgó
+Szemedet.
+
+Százegy éjnek
+Virrasztója, éber Lélek,
+Most is bizton és Neked van
+Igazad.
+
+
+Kincs Gyula emlékének.
+
+Fájt, hogy az arcod
+Nagyon sima volt a ravatalon:
+Hogy törölhette
+Arcodról le a drága indulatokat
+A Halál, ez a durva Hatalom?
+
+Bús tűnődésed,
+Gondod, búd, békéd és bölcs mosolyod
+Hogy törölhette
+Arcodról le egy bolond, semmi, hirtelen,
+Egy ostoba, leső, percnyi dolog?
+
+Fáj, hogy elhinni
+Síma arcú búcsúd ma sem tudom,
+S ha rossz szememmel
+Téged, hasonlítatlan, összetévesztelek
+És sírok a havas országúton.
+
+
+Nóták piros ősszel.
+
+I.
+
+Piros Ősz, piros Föld, piros Ég.
+De a gondolatok ma: kormok,
+De a gondolatok feketék.
+
+A gondolatok, a gondolatok.
+Piros volt a Gondolat régen,
+Ma pedig üszkös, sötét s halott.
+
+Piros volt egykor a szerelem,
+Piros volt a husvéti zálog,
+Piros a rózsa a kebelen.
+
+Piros a Nyár és a Nyár-utó,
+Piros volt minden kis szerelem,
+Mely lyány után volt nagyon futó.
+
+A vér is piros akkor talán
+S most tengerekben is olyan csak,
+Mint bor-folt kis korcsma asztalán.
+
+II.
+
+Piros volt az Úr és a hóhér
+S angyalok jártak le a Földre
+Egy kicsi-kicsi, piros bókért.
+
+És piros volt a magyar álma,
+Mert a kenyér régen kenyér volt
+S nem mennyekből lodobott málna.
+
+Piros volt mi nagy törekvésünk:
+Siessünk nagyon a magyarral,
+Megkéstünk kissé, el ne késsünk.
+
+Nagy magyar bánatunk piros volt,
+Igazán igazunkban voltunk
+S nem mi csináltuk, ami rossz volt.
+
+Piros magyarság, be elkéstél,
+Be rosszabbul mén most a dolgod
+Minden régi semmit-tevésnél.
+
+Piros szív, piros agy, piros bor,
+Rosszul érkeztünk e világba:
+Piros világ és mégis rosszkor.
+
+Piros csók, hit és piros álom,
+Sokadik Ősz fordított most meg
+Keresztül milliom halálon.
+
+III.
+
+Piros Ősz, piros Föld, piros Ég,
+De a gondolatok ma kormok,
+De a gondolatok feketék.
+
+
+A «dies irae».
+
+Szakítni minden földi jókkal,
+Kiabálni: le a bírókkal,
+Le a Halállal, ki a csókkal,
+Nem birkozni a birkozókkal,
+El a tettekkel, csitt a szókkal,
+De vitatkozni a valókkal
+S fölhördülni egy sunyi bókkal.
+
+Ha mégis csak megtart az Élet,
+De szép volna ez néha szépnek.
+De én már mégis így maradtam,
+Fél-élő, de egy szakadatlan
+S megférhetetlen síri katlan.
+Sokan sirnak majd még miattam
+S elsiratják, amit sirattam.
+Alkonyulnak, mire virradtam
+S igazaimat majd riadtan
+Érzik majd egy véres piacban,
+Hova befutottak inatlan:
+Sokan sirnak majd még miattam.
+
+S akkor szabad csak nekem menni.
+
+
+Ásít a tükör.
+
+Ásít a tükör,
+Hogy gyáván belenézek:
+Régi hitvesek búcsúzása,
+Késések,
+Unott ellenfelek vagyunk mi.
+
+Ásít a tükör:
+Egykor mint jó barátok
+Bámultuk bámulóan egymást
+S az átok
+Közénk most fagyasztóan állott.
+
+Ásít a tükör:
+Egymást tán elfeledtük?
+Milyen furcsák vagyunk, bámultak
+Mi együtt,
+Egymást nem lelő ismerősök.
+
+
+Bóbiskálván lehajtott kardomon.
+
+Mint a piros vér a fehér havon,
+Visszáját úgy viritná szerte
+Énem, e legnagyobb nagy-hatalom.
+
+Úgy sorakoztatná, vértezve itt,
+Ha lehetne, kemény attakban
+Hős, régi szavait, vitézeit.
+
+De most másé a vér, másé a hó,
+És holnapig céltalanul fut
+Betyár-ló, hős-ló, szép pej vagy fakó.
+
+S ha lovamat mégis megnyergelem,
+Ne űlj mögöttem, oh, sötét Gond,
+Nálam mégis kisebb fejedelem.
+
+Bóbiskolván lehajtott kardomon,
+Engedem a világot futni
+S visszafutni kérőn, hallgatagon.
+
+S akkor megint világ lesz a világ
+S mi, az igazi nagy hatalmak,
+Kirójjuk rá a penitenciát.
+
+
+
+
+A MEGNŐTT ÉLET
+
+
+Ifjú szivekben élek.
+
+Ifjú szivekben s mindig tovább,
+Hiába törnek életemre
+Vén huncutok és gonosz ostobák,
+Mert életem millió gyökerű.
+
+Szent lázadások, vágyak s ifjú hitek
+Örökös urának maradni:
+Nem adatik meg ez mindenkinek,
+Csak aki véres, igaz életű.
+
+Igen, én élni s hódítani fogok
+Egy fájdalmas, nagy élet jussán,
+Nem ér föl már szitkozódás, piszok:
+Lyányok s ifjak szivei védenek.
+
+Örök virágzás sorsa már az enyém,
+Hiába törnek életemre,
+Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény,
+De virágzás, de Élet és örök.
+
+
+A hivalkodó ember.
+
+Csak az a fontos, ami: Én
+S minden csak ezért történik
+A Föld alatt s a Föld szinén:
+Be nagy a hivalkodó ember.
+
+Csak az a fontos: ki vagyok?
+S itathatják a világot
+Üres, ostoba vér-habok:
+Be nagy a hivalkodó ember.
+
+Csak az a fontos, ami: Én,
+Halállal és Halál nélkül,
+Holott mindenki halni mén:
+Marad a hivalkodó ember.
+
+Mikor a világ megveszett
+S a minden-jók dögbe hullnak,
+Tudom, hogy a legnemesebb:
+Szegény, hű hivalkodó ember.
+
+(1916.)
+
+
+Az öreg Árvaság.
+
+I.
+
+Fiatalon indult s féktelenül
+S büszkén, hogy egyedül és fiatalon,
+Ifjú, szép magzatom, az Árvaság.
+Árvaságom volt első diadalom,
+Az Árvaság, mely megöregedett.
+
+Milyen furcsa az ifjú Árvaság,
+S hogy szereti magát akkoriban,
+Milyen búsan szereti magát.
+
+Néha-néha ok nélkül fölrian,
+De nagy-bölcsen s erővel suhan át
+A hittelenség áradt vizein
+Az Árvaság, az ifjú Árvaság.
+
+II.
+
+Azután a múlások jöttek,
+Az Árvaság kezdett megöregedni
+S kezdett szivemnek lenni fájó semmi.
+
+S hogy kerestem az asszonyt, aki fájva
+Viritson az üres szomoruságra
+S az Árvaságra fájdalmat derítsen.
+De egyszerre csak: nincsen Isten
+És aki van, nem nekem-való Isten.
+
+És mégis-mégis, öreg Árvaságom,
+Lesz talán még valami, ami fájjon,
+S büszkén fájjon, mint ifjui korodban
+S könyörögve, de jobban
+S nem gúnyjára az olcsó valakiknek.
+
+S akik egy csöppet hittek
+E nagy, szerelmes Árvaságnak,
+Öreg Arvaságom, megáldnak.
+
+III.
+
+S megint jön a fájdalom és a sok.
+S az asszony, aki úgy megváltozott
+S jöttök, mindenkit pótló valakik:
+Diadal, Nő és gőgös Árvaság.
+S az Árvaság, mely megöregedett,
+Emelt fejjel verdesi az eget,
+Részegen issza az Élet borát
+S újra-álmodja ifjukorát.
+
+
+Láttam rejtett törvényed.
+
+Rejtett törvényed, Uram, akkor láttam,
+Mikor megint vigan szedtem a lábam
+S megint nevetett a szemem
+S az Élet teljes kórusa
+Megint csak énbennem dalolt
+S úgy buktam föl, mint buta holt,
+Megfagyottan a teljességes nyárban
+S fölöttem minden kórusok kórusa:
+A Tied, a kegyetlen, zúgva zengett.
+
+Kis Földeden, Uram, úgy dermedt meg
+A Nyár s kivált az én nyaram,
+Miként Könyvedben irva van,
+Szive te sok nazareus szentednek.
+Engem rohanó gőz-szekér
+Vitt halottan holt reményhez Keletnek:
+Megfagytam s lángolt a világ,
+Megfagyott az én új ajándék-nyaram
+S egy vad zápor a gőzösünkre paskolt.
+
+Szép volt, Uram, szörnyű és tán igaz volt,
+Dörögtek a fellegeid
+S menny-köved százszor is üzent
+Útszéli, tünő fáknak a magasból.
+Egy-egy köved nagyon talált
+És sohasem válogatott,
+Melyik fa pusztul, melyik marad épnek.
+
+Láttam, Uram, akkor rejtett törvényed:
+Hogy mit csinálsz: azt Te tudod.
+
+
+Himnusz a Tavasznak.
+
+Hiszen harsogás a dolga,
+Éhes, ékes nagy legény,
+De sohse volt ilyen torka,
+Ilyen harsány sohasem.
+
+Óh, Tavasz, én úgy szeretlek,
+Te nagy, zengő rosszaság,
+Zsarolója pajzán kedvnek
+S kongó jóság sohasem.
+
+Himnuszod ritkán daloltam,
+Mert hogy nagyon te vagyok,
+Életem eltavaszoltam
+S nem leszek más sohasem.
+
+Óh, életeket fogyasztó,
+(Most jobban, mint máskoron)
+Életeket lelohasztó
+Nem tudsz lenni sohasem.
+
+
+A megnőtt élet.
+
+Hatalmas, hős, sudaras multnak
+Ágai, gyönyörű éveim,
+E véres idő-mosolyok,
+Igazi lombba most borulnak.
+
+Méltó, nagy tavasza most ért meg
+(Túl rémületeken s vágyakon,
+Tavalyi kisértéseken)
+Az én istenemnek: a Vérnek.
+
+Az Élet szörnyűséges, gazdag
+S az én kicsufolt, szent sebeim,
+Mint rózsák piros májuson
+Egy világ testén fölszakadnak.
+
+Most, ime, itt az életemnek
+Átkos és bús magyarázata,
+Sejtő kínja, szédülete,
+Dölyfe, – ime, honnan erednek.
+
+De e tavaszt lombosan állom,
+S megért mindent e megért tavasz.
+S olyan nagy most az életem,
+Mint óriás grimászú álom.
+
+(1915.)
+
+
+A szép Husvét.
+
+Odukat és kriptákat pattant
+S bús árkokig leér a szava:
+Ilyen a Husvét szent tavasza
+S ilyen marad.
+
+Miért tudjon Ő az embervérről.
+Mikor künn, a Tavaszban
+Minden csoda csodát csinál
+S minden drága fizetség megtérül?
+
+Óh Tavasz, óh Husvét,
+Emberek ősi biztatója,
+Csak azt szórd szét köztünk:
+Állandó a tavaszi óra
+S ilyen marad.
+
+Krisztus támad és eszmél,
+Odukat és kriptákat pattant.
+Van-e gyönyörübb ennél?
+
+
+A rabbiság sorsa.
+
+Pétere is ennen-magamnak,
+Kakas-szó szólhat már ezerszer,
+Dédelgetett énem, vén Mester,
+Zsidótalan és szegény rabbi,
+Soha-soha meg nem tagadlak.
+
+Soha-soha nem állok rabnak
+Őrjöngő népek közepébe.
+Nem állhat az, kinek a vágya
+A népek és az Isten népe
+S a minden vágyak legszebb vágya:
+
+Ez a világ legyen világja,
+Ékes, vidám, aki, jaj, ésszel
+Embernek mert jönni s meréssel
+Szántja, gondolja el e Bolygót.
+
+Nem mondom én, hogy tegnap jól vót
+S mindig úgy lesz, hogy egy-két ember
+Érdemlődik, kit szerelemmel
+Vesz körül a krisztusi dőre.
+
+De már ezért az egy párért is
+És magunkért, rabbiságunkért
+Előre az igazságunkért:
+Csalatni, csalódni, előre.
+
+(1915. junius.)
+
+
+A Hold megbocsájt.
+
+Savanyun, csonkán, nagy mezők fölött,
+Talán tizedszer ilykép, megrabolt,
+Balog utasként ballag át a Hold.
+
+Arcán vén kópék fáradt mosolya
+S alant szörnyedt, bús sóhajba vesző
+Kinjaival mered föl a mező.
+
+Forradásos mező, fukar, kopár,
+Rothasztó testét gunyos, halk, hideg
+Fényével a Hold öntözgeti meg.
+
+S fagyos fényben a nagy hulla terül,
+De messze szélén félénk vándorul
+Egy lyány csókos férfiára borul.
+
+Mintha sohse járt volna itt Halál,
+Az Élet, ez az eltörött derék
+Kigyós örömmel üti föl fejét.
+
+S mert Földre nézni csókért küldetett,
+A Hold ujjongva, bizón kiragyog
+S száz halál-bűnért küld bocsánatot.
+
+
+Dal a boldogtalanságról.
+
+Minden, amiben hittünk,
+Oda-van, oda-van, oda-van
+És szerencsés
+És boldog, ki csak önmagáért
+Boldogtalan.
+
+Mert minden oda-van,
+Minden, amiben hittünk,
+Zászlók, kiket ormokra vittünk,
+Ma minden oda-van
+S boldog, aki boldogtalan.
+
+Boldog, aki boldogtalan,
+Mert minden oda-van,
+Oda-van, oda-van, oda-van.
+
+
+Az ősz dicsérete.
+
+I.
+
+Evoé, Élet, be gyönyörű ősz jött,
+Talán legszebbik ősze a világnak,
+Ma, mosoly-csokrát szórom szét a számnak,
+(Megint virul e búra görbedett):
+Evoé, Nap, nincsen baj égen-földön.
+Evoé, Vágy, a Mind igazolója:
+Él az Élet s az Élet nem beteg.
+Csuklástól csókon-megistenülésig
+Élet, ma hallom csengőn a szavad:
+Nem milliónyi ilyen-olyan ember,
+De Ember az Isten igérete
+S míg ember él, minden győzve halad
+Teljesülésig, mit csak ember élt
+S a legkülönbek szent vágy-zászlait
+Továbbviszik a legkülönb maradtak
+S Halál nincs a legfurcsább vágyra itt.
+Evoé, Élet, be gyönyörű ősz jött.
+
+II.
+
+Ma belül és hősön élnek a hősök,
+Igaz romlása nincsen semminek,
+Az ősz megint csiklandós-szomorú,
+Ragyogásos, nagy szívek a mezők
+S ragyogásos, nagy mezők a szívek.
+S ha fájtak a tikkadt, ősi legendák,
+Hát új legenda kerül, ami lázaszt.
+Talál a Vágy új legyürnivalót,
+Rettegő bút és aggodalmat százat
+S a vígságos, hatalmas Úr előtt
+Az Élet mit öröm-földbe vetett,
+Ma is drága és ma is szeretett,
+Bár egy magyarul is megkötött sorsra
+Minden egyéb ezerszer könnyebb volna,
+De él az Élet s be gyönyörű ősz jött.
+
+III.
+
+Támadjatok föl, jól-figyelő ősök:
+Én tömeg-Mának nem adtam magam,
+Nekem az Ember egy folytonos ember
+S nekem semmi ma sem vigasztalan.
+Most építem vulkánakra a fészkem,
+De fajtámra is mostan figyelek
+S most hiszem el, hogy elhinni szabad,
+Hogy milliókért élhet egy-néhány.
+Dajka-nóták és tanító szavak
+Fölzuhognak bíborban egybe forrva:
+Sohse vághat rosszat az Ember sorsa:
+Im, tábor vagyok gőgben, egyedül
+(Be jól van vélem, minden, ami van)
+Szívem napos, víg rétként elterül.
+(Hallom, hogy az egész föld dübörög
+És átkozódnak, kik máskor imáznak):
+Ma mosoly-csokrát szórom szét a számnak,
+Evoé, Élet, be gyönyörű ősz jött.
+
+(1914.)
+
+
+A Kraszna völgyén.
+
+A Kraszna völgyén, hol a faluk
+Így tavasszal bokréták,
+Csináltunk rövid sétát
+Boszorkányos, bolond kocsival:
+Szép és különös volt az út.
+
+Varsolcot, e vidám falut
+Átgázoltuk vidáman
+S hozzám illően bátran:
+Be szép az Élet és a vidék
+Szívnek és szemnek hogyha fut.
+
+
+Készülés tavaszi utazásra.
+
+(Élek-e én? – éltem-e én?)
+Tavasz jön, nagy útra kelek,
+Most minden ár elsöpri gátját,
+Készítsétek az úti ládát.
+Szabad vagyok, szomjas vagyok
+S most indultok ti is ragyogva
+Az Élet füttyét tul-zajongva,
+Gyors, finom, szobás vonatok,
+Télből Tavaszba ébresztők, tik.
+Rómába is most készülődik,
+Yachtját fűtteti a nagyúr
+S Cook-nál jegyeztet a szegény.
+(Élek-e én? – éltem-e én?)
+
+A Halleluják már előre
+„Föltámadt Jézus“-t berzenkednek,
+Drága nedvek és drága kedvek
+Kapnak csiráztató erőre,
+S a tenger álmos, szép, nyugodt.
+Az Élet indul mindenütt
+És titkos, bűvös hegedük
+Mindenféle nótákat pengnek
+S a szonáták tréfásan lengnek
+Hopszaszák és nóták között.
+Bécsi valcer, gondola-dal,
+Nigger tánc és francia dalka,
+Kóló, csárdás ölelkezik
+S minden más ének szent zsivajba,
+A Tél megmaradott telén
+(Élek-e én? – éltem-e én?)
+
+Egy japán kert költözött hozzánk
+S az illatot illatok hozzák.
+Tavaszi széltől megzavarva
+Ibolyás, nótás Nizza is,
+De ibolyás s nótás nagyon
+Magyar síkok sok fehér falva,
+Népük künn sürög a mezőn.
+S az Élet édes szomjusága
+Tikkaszt, kerget dalokba vágyva
+És mindenki ujakra készül
+Mámoros, megváltó vitézül
+S ha van baj is, segít a Nap,
+Jó szó, szép hit, szánt akarat
+S régi bajtársunk, a Remény.
+Csatangolnak gyönyörű dámák,
+Készítsétek az úti ládát,
+Tavasz jön, nagy útra kelek.
+(Élek-e én? – éltem-e én?)
+
+(1917.)
+
+
+
+
+ÉSAIÁS KÖNYVÉNEK MARGÓJÁRA
+
+
+Ésaiás könyvének margójára.
+
+1. Seirből kiált én hozzám is az Ur:
+„vigyázó, mit mondasz az éjszakáról, vigyázó,
+mit mondasz az éjszakáról?“ Ilyen
+hiábavalóság hát az ember isteni elméjének
+fényessége, hogy egy fuvalom által
+éjszaka lesz.
+
+2. Hányszor kell még sirnia a szeretet
+és geniusz doboló vigasságának szünésével
+a Földnek, megromolnia s megerőtlenedniök
+a Föld népe nagyjainak?
+
+3. Miért, hogy a föl-fölemelkedett Embert
+mindig visszarántja Valaki, kit Urnak
+is nevezek, Jehovának is, Rendelésnek is,
+Sorsnak is? Az ember már-már készül
+jónak és Istennek változni, de Perazim
+hegyén fölkél az Ur.
+
+4. Mi jókedvet csinál az Urnak, hogy
+csak mutogatja az Embernek nagyszerü
+célját, az Élet egyenlő kibékülését mindnyájunkkal
+s a békének szivárvány-hidját?
+Miért keresi meg bennünk, mint a Gibeon
+völgyében megharagvásában, a mi ősi vadságunkat,
+hogy gonoszságainkat egymásra
+tüzelje?
+
+5. Bizony a „kegyetlen hosszu Léviátán
+kigyó és a tekergő Léviátán kigyót“ kemény,
+nagy és erős fegyverével nem látogatja
+meg senki. És a „veres boru szőlőt“
+vérrel öntözi most megint az Ur. Oh, miért
+olyan szeretetlen és boldogtalan az Ember,
+ki ugy kivánja a szeretetet és boldogságot?
+Vigyázók, hiába vigyáztok, oh, jaj, vigyázók,
+hiába vigyázunk, mert ujra és ujra
+leesik a sárba az Embernek arca.
+
+
+Hozsánna bízó siróknak.
+
+Mindig volt titkos, valamis
+Názárethje az emberi Jónak,
+Honnan elindult könnyesen,
+Dagadón, szánva bús milliókat
+És soha nem ölt meg iszap
+Bátor, nagy vizű s tiszta folyókat.
+
+Folyók, szívek, ne féljetek
+S bénult szívem se, te, ki eddig
+Nem merted elég könnyesen
+Mélyítni szent folyóknak a medrit.
+Az emberek a siratást
+A Jó álmáért is megérdemlik.
+
+Dagadjatok meg, szent folyók,
+Szivek, kik még hajléki a Jónak,
+Sirjátok ki könnyeitek,
+Hozsánna ma a bízó síróknak,
+Hozsánna, bízó Tegnapunk
+S hozsánna neked, szent árú Holnap.
+
+
+Menekülés az Úrhoz.
+
+Be szép a régi kép, a tiszta,
+Be szép volt a világon élni,
+Be szép volt az a lázadó,
+Mégis uras, szent Össze-Vissza.
+
+Imádkozni is tudtunk néha,
+De mindenképp Istené voltunk,
+Nem-akartan és nem-tudón
+Legbőszebb óránk se volt léha.
+
+Be szépeket elhittünk akkor,
+És a Poklot hogy elfeledtük
+És most a Pokol muzsikál:
+Fülünkben száz és szörnyű akkord.
+
+Megszakadt szép imádkozásunk,
+Pedig valahogyan: van Isten,
+Nem nagyon törődik velünk,
+De betakar, ha nagyon fázunk.
+
+Imádkozzunk, hogy higyve higyjünk:
+Van Isten, de vigyáz Magára,
+Van Isten s tán éppen olyas,
+Kilyenekben valaha hittünk.
+
+Adjuk Neki hittel magunkat,
+Ő mégis csak legjobb Kisértet,
+Nincs már semmi hinnivaló,
+Higyjünk hát a van-vagy-nincs Úrnak.
+
+Mert ő mégis legjobb Kisértet
+S mert szörnyüséges, lehetetlen,
+Hogy senkié, vagy emberé
+Az Élet, az Élet, az Élet.
+
+
+Adja az Isten.
+
+Adja meg az Isten,
+Mit adni nem szokott,
+Száz bús vasárnap helyett
+Sok, víg hétköznapot,
+Adja meg az Isten.
+
+Adja meg az Isten
+Sirásaink végét,
+Lelkünknek teljességes,
+S vágyott békességét,
+Adja meg az Isten.
+
+Adja meg az Isten,
+Bár furcsa a világ,
+Ne játsszak, ölő, gyilkos,
+Cudar komédiát,
+Adja meg az Isten.
+
+Adja meg az Isten,
+Mit adni nem szokott,
+Száz bús vasárnap helyett
+Sok, víg hétköznapot,
+Adja meg az Isten.
+
+
+«Te előtted volt.»
+
+«Jaj a pásztoroknak, kik elvesztik és elszaggatják az én mezőmnek
+juhait, azt mondja az Úr»…«Én Uram…én pedig nem utáltam meg a te
+utánad való pásztorságot és a háborúságnak napjait nem kivántam,
+te tudod: ami az én számból kijött, te előtted volt…» (Jeremias
+siralmai.)
+
+«Te előtted volt» mindig szálló,
+Sokszor síró és néha riszáló
+Szegény szava az embereknek:
+Ha sohse szerették szeress meg.
+
+Tudod, Uram, hogy mostanában
+Ólom-tűzek égtek a számban,
+Kiálthatnék, hallgattam mégis,
+Tudok mindent, hallgattam mégis.
+
+Hatalmat, Te, másoknak mértél,
+Túl az aranynál s túl a vérnél.
+Egekig a fák sohse nőnek:
+Viszed már számadásra őket.
+
+Nekem, együgyübb pásztorodnak,
+Azt add csak, hogy ne legyek rosszabb,
+Ne hazudjak s az igazról is,
+Óh, kevés szót az igazról is.
+
+Tréfál a kezed? látszik? Büntet?
+Nem utáltalak meg – bennünket:
+«Te előtted volt», Te csináltad
+S én úgy teszek, ahogy kivántad.
+
+Nem untam meg pásztorod lenni,
+Nézni, hallgatni vagy szeretni
+S éltem csak akkor csapnám hozzád,
+Ha nem orcám volna az orcád.
+
+
+A nagy Hitető.
+
+(Elolvasandó Máté Apostol evangéliuma.)
+
+Költők költője, gyermek halálig,
+Ha körülfogtak bitóbánatok,
+Drága, isteni Együgyüséged
+Csak ennyit szólalt fojtott sirással:
+Harmadnap föltámadok.
+
+Néped nem volt s papi-fejedelmek
+Mégis aggódtak, hogy majd mit mivel
+Egy zavaros beszéded visszhangja
+Már gyülő-seregével Igédnek
+S nagyra-nőtt sziveivel.
+
+Megint a jó Pilátust keresték
+Sápadtan minden farizeusok:
+Adjon a sirhoz több katonát még,
+Mert bolondok, csalók és varázslók
+Az eféle krisztusok.
+
+És pénzt vevének a katonák föl,
+Koporsód száját akik őrizék,
+Mert hátha mégis csak föltámadnál
+S amit vértajtékos, szép szád mondott:
+Égi s ezernyi igék.
+
+Minden költők közül te kaptad
+Keresztek és bitók legjobbikát,
+Mert minden költők költője voltál,
+Kiben istenien oldódtak meg
+Legemberibb, legalázóbb igák.
+
+Oh, be szép a te neved, szép Krisztus
+S így árulkodtak: «a nagy Hitető»,
+Igy árulkodták Pilátusnak
+Ma is nagyszerű példaságod:
+Isten, Torony és Tető.
+
+Nagy Hitető, sokan veled tartunk,
+Nagy Elárult, úgy fáj, hogy itt vagyunk,
+Úgy vágyjuk jég-ajkunkra az ajkad
+S mondani te Együgyűségeddel:
+Harmadnap föltámadunk.
+
+
+Kicsoda büntet bennünket?
+
+Halottak-e már a halottak
+Bennem és künn-künn, szerte-széjjel
+S volt-e Élet, vagy csak megloptak
+Bennünket
+S a Sors csak meglopottat büntet?
+
+Nézem most már förtelmes kéjjel:
+Mik az élők, mik a halottak,
+Mit hoz a nappal és az éjjel
+S bennünket
+Milyen ellógott Isten büntet?
+
+Mik a jelenek s mik a voltak,
+Mik jönnek az északi széllel,
+Mi üt ránk ma és mi lesz holnap,
+S bennünket
+Szülőnk gerjedelme mért büntet?
+
+Bennem és künn-künn, szerte-széjjel
+Halottak-e már a halottak
+S alusznak-e nagy gödrű méllyel
+S bennünket,
+Igazakat, ki a Gaz büntet?
+
+
+A Titok arat.
+
+«Láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon,… melynek hét feje és
+tíz szarva vala… és az ő homlokán ilyen név vala megírva: Titok…»
+(János jelenései 17.)
+
+Aratja a földet a Végzet:
+Nagy aratás van, sokasodik
+Kereszt és tarló
+S aki eddig az égre nézett,
+Hűlt orcával ma sárba hajló.
+
+S ki a szentek véréből ivott,
+Szilajul, veres fenevadján
+Nyargal részegen
+A szörnyű asszony, a Titok
+S minden ugrása száz tetem.
+
+Vörös bársonyban és skárlátban
+Nyargal és dermesztően kacag
+S meghalt a lélek
+S így rosszab, mint holtan a sárban
+S ez rosszabb halál, mint az élet.
+
+Mind őrülünk, arat a Titok,
+Halott lélekkel botorkálunk
+S az asszony kacag,
+Ki a szentek véréből ivott:
+Fúl az ember s ő arat, arat.
+
+
+Virágos karácsonyi ének.
+
+Óhajtozom el a Magasságba,
+Nagy a csúfság idelenn,
+De van Karácsony, Karácsony,
+Istenem, én Istenem
+S ember-vágy küldte Krisztusunkat.
+
+Két gerlicét vagy galamb-fiókát,
+Két szivet adnék oda,
+Hogyha megint vissza-jönne
+A Léleknek mosolya
+S szeretettel járnánk jászolhoz.
+
+Krisztus kivánata, Megtartóé
+Lázong át a szivemen,
+Mert Karácsony lesz, Karácsony,
+Istenem, én Istenem,
+Valaha be szebbeket tudtál.
+
+Óhajtozom el a Magasságba
+Gyermekségemben kötött
+Minden szűzséges jussommal,
+Mert az emberek között
+Nem így igértetett, hogy éljek.
+
+Követelem a bódító álmot,
+Karácsonyt, Krisztus-javat,
+Amivel csak hitegettek,
+Amit csak hinni szabad,
+Csufság helyett a Magasságot.
+
+Lábainknak eligazítását
+Kérem én szerelmesen,
+Karácsony jöjjön, Karácsony
+És száz jézusi seben
+Nyiladozzék ékes bokréta.
+
+
+A csodák föntjén.
+
+(«…Mikor a harmadik angyal trombitált volna, leesék az égről egy
+nagy csillag,… a csillagnak neve pedig üröm… És mikor az ötödik
+angyal megfuvallotta trombitáját… csillag esék le az égről,
+melynek adaték a mélységes kutnak kulcsa… Annakokáért az napokban
+keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt és kivánnak
+meghalni, de a halál elmegyen előlük…» János jelenései 9. 10.)
+
+Csillag-zuhitó angyal-trombiták
+Piros hangjára addig-addig lestem,
+Mig megérkeztek a káprázatok
+S csodáit küldi, pirítva a testem,
+A nyolcadik angyal: a Láz.
+
+Minden rendestől eltéptem magam,
+Szemem prédáit mind összezilálom.
+Életem száz mással elegyitem,
+Csapdoshasson vitézül föl az álom
+S száz színű álom-rettenet.
+
+Csodálatos, képes rettenetek
+Szent zavaros kora, ime, szakadt rám,
+Ülnek bennem viziók és valók
+Szerelmesen, fájón összetapadván,
+Hogy minden: ugyanegy legyen.
+
+Így, az üröm és halál-vágy után
+Teljességessé, fantomossá válok,
+Reggelt, oldást, bizonyt nem keresek
+S leráztam a csak-ez és csak-egy jármot:
+Már minden mindent vállalok.
+
+A Láz és én vagyunk ma a világ,
+Nem sietek, mert már el ugyse kések,
+Csillag-zuhitó angyal-trombiták,
+Száz élettel fölérő jelenések
+Visznek csodák föntjére föl.
+
+
+Volt egy Jézus.
+
+Szent elgondolás: volt egy Jézus,
+Ki Krisztus volt és lehetett
+És szerette az embereket.
+
+Ő mondta: fegyvert a fegyverrel
+Győzni s legyőzni nem szabad:
+Jézus volt, Krisztus: legigazabb.
+
+Az emberek úgy elrosszultak
+(Hiszen nem voltak soha jók):
+Most Krisztus-hitünket csufolók.
+
+Pedig ma is élhet. Föltámadt,
+Ki Krisztus és nagyon nagy úr,
+De él másképpen és igazul.
+
+Járj köztünk, drága Isten-Ember,
+Tavasz van, nőnek a gazok
+S kevesek az igaz igazok.
+
+Úgy látlak, ahogy kigondoltak:
+Egy kicsit véres a szived,
+De én-szivem egészen tied.
+
+
+Nem csinálsz házat.
+
+(«…Fölálla azért Dávid király az ő lábaira, és monda: Halljátok
+meg szómat atyámfiai és én népem! Én magamban elvégeztem nagy
+szívem szerint, hogy az Úr szövetsége ládájának nyugodalmas
+házat csináltatnék, és a mi Istenünk lábainak zsámolyt; hozzá
+is készítettem vala mindent, valami szükség volna.
+
+De az Isten engemet megszólíta és mondá: Nem csinálsz te házat az
+én nevemnek; mert hadakozó ember vagy, sok vért is ontottál
+immár…» Krónika I. könyve. 28.)
+
+Szabadulás fény-sáva olyan vékony
+S a Halálig sem jutottam el,
+Azután meg nincsen hajlékom
+S hajlékot az Úrnak sem építettem
+És itt állok hitetlen.
+
+Harcaimnak emléke sem remegtet,
+Tán helyettem járt itt valaki,
+Aki bűnös csodákat kezdett:
+Nézem és nem ismerem meg az arcom:
+Ez az én híres harcom.
+
+Csetepatáztam örökkön az Úrral
+S pár zsoltárát megírtam talán
+S beszélik, hogy jöttem sok újjal,
+Beszélik, hogy megbántottam sok régit,
+Beszélik, így beszélik.
+
+Nem férfi az Élet, de léha asszony
+S még hogyha az Úr is int felé,
+Nincs, amit lelkére aggasson
+Az Úrnak s az urának sohse épít
+S nem csinál semmit végig.
+
+Óh, Élet, Asszony s előtte Halálnak,
+Te rangos, ősi, nagy Félelem,
+Hol van jó küszöbe a háznak,
+Melyet az én Uramnak építettem,
+Magamnak építettem?
+
+Ha harcért jár ez, hajh, miért harcoltam
+S miért volt a kiontotta vér?
+Vagy átkozott vagy bolond voltam:
+Házam nincs és idegen az én arcom:
+Ez az én híres harcom.
+
+(1914.)
+
+
+A szétszóródás előtt.
+
+És áll (az előbbieknek) helyébe egy utálatos… és békességnek szine
+alatt csalárdul cselekszik azzal és elmenvén győzedelmet vészen
+kevés néppel. Elfoglalja az országnak gazdag részét… zsákmányt,
+prédát és gazdagságot oszt az ő vitézeinek és gondolataival
+forgolódik az erősségeknek megvételek felől, de azt ideig
+eltitkolja. (Dániel könyve 11.)
+
+Hát népét Hadur is szétszórja:
+Szigoruabb istenek ezt igy szokták,
+Miként egy régi, bánatos erdélyi
+Prédikátor irásba rótta
+Keresvén zsidókkal atyafiságunk.
+
+Jöttünk rossz erkölccsel rossz helyre,
+Volt utonállók új utbanállóknak
+S míg úrfajtánk egymást s a népet falta,
+Tunya álmainkat jég verte
+S még a Templomot se építettük föl.
+
+Helyünkön meg nem tudtunk állni
+S ide kerültünk, ez kezdeti átkunk.
+Ma már nem mienk paráznás vérünk sem,
+Jöhet a helyünkre akármi:
+Megöltük és kibűnöztük magunkat.
+
+És mi nem leszünk majd szétszórva
+Árvult, de mégis győzedelmes fajta:
+Minket korszakok tűz-dühe nem edzett
+S fölolvaszt a világ kohója
+S elveszünk, mert elvesztettük magunkat.
+
+
+És most már.
+
+És most és most már
+Nincs bennem avas ijjedelem,
+Rosszabb már nem jöhet a rossznál:
+Elfelejtem s tán kiheverem
+Lóditván magam ölből-ölbe.
+
+Kik fajuk óvták,
+Óh, mindig így cselekedtenek:
+Csalódott s fáradt pátrióták,
+Hajszolták maguk sok-sok beteg
+Mámorba, feledésbe, csókba.
+
+Törő, sok szirtnak
+Nem kinálom immár a fejem,
+Bús csodák és sorsok lebirtak,
+Ilyenkor legszebb a szerelem
+S igaza volt Antoniusznak.
+
+Elvész az ország,
+Ha elfogytak az aszkéta szivek
+S fájdalmaim testem mért rontsák,
+Mikor nincsen minek és kinek
+S zsongitó asszony-ölek várnak.
+
+Biblia mondja:
+Pusztuló nép jó vezérei
+Mind-mind a bujaság bolondja,
+Ha már nem tud szépen vérzeni
+S pusztulás hív paráznaságot.
+
+Hős fajom döglik,
+Hiába harc, hiába fájdalom,
+Hiába gőg, hagyjuk a többit:
+Kötél szakadt és én vén hátamon
+Bizsergő vágyak poklát érzem.
+
+
+
+
+CERUZA-SOROK PETRARCA KÖNYVÉN
+
+
+A nagy Hid.
+
+Nagy Hidnak szép, támos hajói,
+Ti, Életen ringva átvivők,
+Ma nektek fogok gyónva gyónni,
+Tegnapi és mai nők
+És talán holnapiak.
+
+Távozó léptű férfi-ember
+Nem tud átalmenni a folyón,
+Csak kapcsolódó szerelmekkel
+S hazugúl is ragyogón
+S igazán is hazugúl.
+
+Vertem a nagy Hidat ragyogva
+S mint a régi, ős szerelmesek,
+Úgy gondolok az asszonyokra:
+Egyik se volt kevesebb
+És többet egyik sem ért.
+
+Ring a nagy Hid s a másik partot
+Mikor érem el már, nem tudom,
+De hálásan emelek arcot
+Itt is, ott is az uton,
+Édes, ringó átvivők.
+
+
+Vörös tele-Hold emléke.
+
+Hegy mögül mikor vörös tele-Hold
+Ébredt,
+Az alkonyon (már három éve lesz)
+Elébed
+Csöndesen beteg szivem lehullott.
+
+Mennyi minden száguldozott közénk
+S üzte
+Vörös Holdkor, sok tévedt alkonyon
+A tüzbe:
+Hamvadunk még, vagy már elhamvadtunk?
+
+
+Ceruza-sorok Petrarca könyvén.
+
+Itt az írás: nem legényes sorok,
+Régi epedések, régi torok
+Búgása bőgött így ezelőtt,
+Így irtak a hajdani nem szeretettek,
+Így irtak a régi, bús szeretők.
+
+Nem azért írok, hogy fordítsd felém
+Fehér orcád. Oh, már beérem én,
+Ha torkomon buknak a szavak.
+S szám kérdeni, kérni se, mást sohse merne,
+Mint a sirást és sirni talán szabad.
+
+Boldog vagyok, mert nagyon szenvedek
+Boldog vagyok: érted vagyok beteg.
+Halálra szánt, mint rég ezelőtt,
+Mint régen a hajdani nem szeretettek,
+Mint régen a régi, bús szeretők.
+
+
+Még fájóbb könnyek.
+
+Siró szerelmek gyötrő útja,
+Nem látom még mindig a véged,
+Pedig már nagyon maradoznak
+Boldog és tavaszos vidékek
+S az út is már egyre sötétebb.
+
+Valahol meg kellett vón’ állnom,
+Egy elhagyott, víg leány-arcnál,
+De nekem a könnyek kellettek,
+Mindig a könnyek minden harcnál
+S most már a megállás sem használ.
+
+Most már járom kálváriámat,
+Volt arcok utánam köszönnek
+S vén szivemre, míg botorkálok,
+Kegyetlenül, gúnyosan jönnek
+Új szerelmek s még fájóbb könnyek.
+
+
+Ki várni tud.
+
+(Küldöm, ki érti.)
+
+Tartsd magad,
+Sors, Élet és Idő szabad
+S ki várni érez, várni tud.
+
+Várni tud,
+Kinek ön-énje nem hazug
+S nem hord össze hetet s havat.
+
+Tartsd magad,
+Mert most az a leggazdagabb,
+Ki várni érez, várni tud.
+
+
+Uzsorás kölcsönök váltója.
+
+Szerelem, óh uzsorás kölcsön,
+Föl-fölesdeklő napjaimnak
+Rosszkor érkezett drága rossza,
+Mégis – mégis csak visszahozza
+Nagy fizetségeit a kínnak
+Egy-egy boldog, hitető napod.
+
+Tudom, hogy vénülőn adózni
+Kicsit szégyen a szerelemnek,
+De a szégyen szerelmes lángja
+Festi vénségem ifjuságra
+S boldog napokon elpihennek
+Boldogtalanok zavarai.
+
+Engem megillet, mit küzdésben
+Ifjúságom balgán mulasztott,
+Parázsos, hivő, csókos órák,
+Könyörületek, nagy adósság
+S mámorok, melyekbe fulasztok
+Üres, fekete emlékeket.
+
+
+A fogyó Hold.
+
+Merre jár most a fogyó Hold,
+S boldog töltjén hogyha nézte,
+Megállott a szivverése
+Valakinek egy pillanatra?
+
+Merre jár most a fogyó Hold,
+Merre járhat most az Élet,
+Tengert bámul, hegynek téved,
+Vagy csöndes erkélyre int el?
+
+Merre jár most a fogyó Hold,
+Meredt szemmel most is nézték
+Az ég e rokkant vitézét,
+Kit olyan ó s jó ketten nézni?
+
+Merre jár most a fogyó Hold?
+Ifju hitek, vén emlékek,
+Bünös üdvök, üdvös vétkek
+Fogyó, rokkant, hű katonája?
+
+
+Kár volna érted.
+
+Futó sorból rontva kidőlten,
+Nem is vagyok talán már,
+Nem is lehetek az Időben.
+
+Jóság-rohamaim is fogytán
+S úgy nézek messzeségbe,
+Mint vén juhász hajolva botján.
+
+Igen: bot, egy kicsit koldusbot,
+Hideg és fáradt nézés
+S ott hagyott, szegény ősi jussok.
+
+Ki társam lenne, nekem nem kell
+S vágyottam nem vágy társul
+S aggulok éhes szerelemmel.
+
+Se jó, se rossz, se bús, se víg már:
+Becsületes válasz megy:
+Kár volna érted, hogyha bíznál.
+
+Engem kinullázott az Élet,
+Én már dacból se adnék
+Bárkinek is meleg hűséget.
+
+Csoda-percnek kellene jönni
+S mert nem bizok csodákban:
+Csókollak, de el kell köszönni.
+
+
+Én bús ibolya-vetésem.
+
+Tévedt, egyetlen szónak villáma
+Nem csapott rád, óh, nagyon érzem
+S itt búsulok a jégverésen,
+Holott csak egy szó nem talált meg,
+Én asszonyom, ibolya-vetésem,
+Egy szó, kit más nem mondhat senki.
+
+Pedig a neved sem menthetted ki
+Szavaim nyári viharából
+S messzi villámokként cikkáztak
+Mégis a szavaim, és fáztak
+Egy szóba állni s csapni elébed.
+
+Ez az egyetlen villám a vétek,
+Minden és minden-rontó semmi:
+Féltem, hogy valaha is tudjad,
+Milyen egy és jó tudnék lenni
+Túl a nyáron és jégverésen,
+S jaj, ez az egy szó nem csapott le,
+Én asszonyom, bús ibolya-vetésem.
+
+
+A tavaszi szív.
+
+Kalimpál és kalimpál és
+Kalimpál kicsit bután
+Esős, áprilisi hajnalt,
+De még jobban délután,
+De még jobban későn, éjjel:
+Ilyen a tavaszi szív.
+
+Nem biznék rá egy garasnyit,
+Nem biznék rá egy garast,
+Mert az áprilisi hajnal,
+Rég kipróbáltam, ravasz
+S szivünk viszi ravaszságba:
+Ilyen a tavaszi szív.
+
+Amit írok, az se hűség,
+Április van, szív oson,
+Minden háborúnál vénebb
+Hadakozik okoson,
+Szerelem jön holt-testekre:
+Ilyen a tavaszi szív.
+
+
+Összebuvó félelem órái.
+
+Bennünk pogány, víg násza van
+Esztelenül szép gyermek-hitnek,
+De néha-néha ezt a nászt
+Az összebuvó félelem
+Isten-órái szentelik meg.
+
+Szerelmetes szomoruság
+Foszlott felhőjü leple hull ránk
+Szorongatón és gyászosan
+S ha két-felé szakaszt a Föld
+Bennünket: mégis összebujnánk.
+
+Ekkor nincs senki –: mink vagyunk,
+Két-eggyek és egymásra leltek,
+Két búsitottak, búsitók,
+Két tapadó, két üldözött,
+Két legéhesebb, árva gyermek.
+
+Ezek az órák feketék,
+De a gyémántnál ragyogóbbak,
+A mosoly-nász csillagai,
+Halhatlan untság-kergetők,
+Szent emlői a boldog Jónak.
+
+Mézként pereg szorongatott
+Szívünkből könnye terhes kedvnek
+És tart a nász és tart megint,
+Szemeink öröm-hitesen
+Megint-megint összenevetnek.
+
+Óh, összebuvó félelem,
+Óh, öröm-féltő, gyászos órák,
+Fényes, fekete csillagok,
+Kik reánk a nagy edzülés
+Babonás új s új hitét szórják.
+
+
+Talán Hellász küldött.
+
+Asszony, szépséges és rontó,
+Köszönöm, hogy fölébredtél nekem
+S néhány boldog hetem
+Úgy élhettem, mint egy szerelmes és bölcs.
+
+Hellászi bölcsek és költők
+Nagy életét élhettem egy kicsit,
+Kiknek szivét viszik
+Magasba: finom és rózsás hetérák.
+
+Öledbe, szent ájulásim,
+Vagy Életről és Szépről dús viták,
+Vagy csók-komédiák?
+Nem tudom ma már, melyik volt több és szebb.
+
+Mintha Hellász küldött volna,
+Hogy hadd beszéljen egyszerre velem
+A Nő, a Szerelem,
+S ma más ajkai a bölcseségnek.
+
+Mindenkit el kell temetnem,
+De Téged, az asszony-előkelőt,
+Ha lesnek temetők,
+Nem tudom, hogy kiként temesselek el.
+
+
+Vándor, téli Hold.
+
+Este volt, idegenben távol,
+Tarka, rossz népek jártak és szerettek
+S mi bucsuztunk, szólván így:
+Ölelkezniök kell a jobb embereknek,
+Hiszen olyan ritkán lelik meg egymást.
+
+Én őriztelek s őriztél-e engem,
+Két jobb embernek őrizted-e sorsát?
+Nagyon kis boldogság
+Permetezett a mi fejünkre.
+
+Talán te voltál, aki megbántad
+Találkozásunk és bátor vágyad,
+A cél-vevésünk s a botor hitünk.
+Tudsz-e még hinni?
+Próbáld meg s jól lesz: hiszünk.
+
+Nekem a tele Holdak,
+Az együtt-nézettek
+Szépek lesznek, mert szépek voltak
+S a fogadásunk.
+
+Nekem ma sem egy útált, ócska folt:
+Megbolondulnál, ha tudnád,
+Miket juttat eszembe
+A vándor, téli tele Hold.
+
+
+
+
+TOVÁBB A HAJÓVAL
+
+
+Mégsem, mégsem, mégsem.
+
+Fölgyujtogattam minden hevülésem,
+S hideg szemmel is megvizsgáltam magam:
+Hitem, harcaim, bús kétkedéseim.
+Jaj, hogy nem szabad mégsem, mégsem, mégsem
+Beléd oldódnom, szent, gyötrött Sokaság.
+
+Nem csillapítnak könnyes vigaszaid
+Csillapító, nagy együtt-szenvedésben,
+Vérző, egyszerű meghajlásra a Sors
+Nem tud rábirni mégsem, mégsem, mégsem –
+Külön szenvedek emberként, magyarként.
+
+Százszor próbáltam elűzni sejtésem
+S megharagvásom sötét démonait
+S úszni az áradt, együttes vizeken.
+Jaj, hogy nem szabad mégsem, mégsem, mégsem –
+Külön utálok s külön nem enyhülök.
+
+Bár teljesednék jámbor bizakodók
+Golgotás hite nagy teljesedésben,
+Bár megszépülne jobbulna a világ.
+Úgy fáj ez a Most s mégsem, mégsem mégsem
+Szabad beállnom hivőnek hitetlen.
+
+
+Áldozás piros kedvvel.
+
+Most mikor a nagy inogások
+Sápadt képe rezeg a Földön,
+Szív-serlegem kiteszem, Uram,
+S piros kedvét, ime, kitöltöm.
+
+Szamár üzőimre nem nézek,
+Rongyos életemre vigyázok,
+Tudom én jól, én jó Istenem,
+Mi ilyenkor az óhajtásod.
+
+Élni, élni hiteket osztva,
+Élni, élni s éltetni tudni,
+Hogy teremtő s tartó nagy eszed
+Ne fogjon az Emberben bukni.
+
+Éljünk, éljünk vigan, szilárdul
+S ha elhullnak milliók, mások,
+Vegyük át vigság-öröküket
+S most, mikor a nagy inogások,
+
+Alkuvások, eligérések
+Sápadt képe rezeg a Földön,
+Szív-serlegem kiteszem, Uram,
+S piros kedvét, ime, kitöltöm.
+
+
+Már előre rendeltettem.
+
+Álom-mázsát hordok magamban
+S mint ragyogó, súlyos kísértet
+Nézegetem a maiakat
+És imádkozva látok, mérek.
+
+Ha mikor én álomba botlok
+(Nehéz az álom mostanában),
+Mindig aféléket képzelek,
+Hogy az Élet izlik a számban.
+
+Hogy az Élet izlik a számban
+S szivem vérétől messze-messze
+Csörgedeznek kicsi patakok
+Én szivemnek vérével festve.
+
+Valahol mintha fönt-fönt volnék,
+Érc-oszlopok s gránit-bálványok
+Szilárd talpazatát érezem:
+Valamely Isten-fejen állok.
+
+Állok, várok, nézek riadtan,
+Sehogysem bizok az Időben
+S a fájdalmaim kiömlenek
+Áradt tavasz-vizekként bőven.
+
+Testem, ez a szent, kényes szerszám,
+Mint valami ördöngős posta
+A Most-Idők rémületeit
+Előre és magával hozta.
+
+
+Sajnálom szegény fiukat.
+
+Szegény fiuk, kiknek hallanotok
+Csak megvénült könyveinkből lehet,
+Mit sugnak az éji Szajna-habok.
+
+Évezred halt meg, nem csak ezredek
+S tőletek egy szent Világ elmaradt
+S benne Szépért-kóborló emberek.
+
+Az élet él, újul, győz és szalad,
+És nektek hát tudhatni sem lehet:
+Milyen szép volt, milyen tágas, szabad.
+
+Csak megvénült könyveinkből lehet,
+Csak őrködő emlékünkből szabad
+Kisejteni a volt szebb éveket.
+
+
+A szenvedésnél többet.
+
+Mikor az átkok átka zúg,
+Milyen hazug
+A szenvedés:
+S a szenvedés milyen kevés.
+
+Óh, többre és sokabbra vár,
+Mint a Halál,
+Öreg hívünk: –
+Sokabbra vár beteg szivünk.
+
+Mert most a Szó olyan legyen,
+Mint a Hegyen
+Krisztus Szava:
+Évezredek hője, hava.
+
+Ki jót beszél, Krisztust beszél,
+Szörnyű a szél
+S vitorla nincs:
+Krisztus kell, ajtó és kilincs.
+
+S Halálnál többet adjatok,
+Égi Nagyok: –
+Mert szenvedés,
+A szenvedés bután kevés.
+
+
+A bűnök kertjében.
+
+Bűneit egy csupa-vágyás, vén csontnak,
+Szeresd, sajnáld a bűneimet,
+Csak azt szeretem s annak hiszek,
+Ki a bűnöket sírva szereti.
+
+Nagy bűnökben virágzik el az Élet
+És Jézus is szerette, szegény,
+Kezét tartani a bűnös fején,
+Mert illatos a bűn, mint a virág.
+
+Hiszen a bűn mindig egy jajkiáltás
+A Sors felé, hogy mért nem marad
+Az ember mindig tiszta s szabad,
+Vadba beoltott, nemes rózsa-szem.
+
+Óh, bűneim, bár csak megtartanátok
+Annak, aki megbocsátni tud,
+Ki csöndesen bízó, nem hazug
+S bűneim kertjét mélán járja be.
+
+
+Nyögök s mind terhemmel.
+
+Nyögök s mind terhemmel
+S aztán nagy, visszatért
+Élet-szerelmemmel
+Kivánkozok a tegnapba.
+
+Óh, határtalanság:
+Nincs Mult, Jelen, Jövő:
+Egymásnak átadják
+Ó üzenetüket az évek.
+
+
+Bátor jaj nélkül.
+
+Büntetem magam egy kacagásért,
+Egy feledt óráért kinzom magam:
+Minden, amiért illett örülnöm,
+Oda van.
+
+Emberségek s a javuló Holnap
+Hitébe ömlött nagy szerelem
+Tört-szédülten zuhant a mélységbe
+Le velem.
+
+Együtt-fájok zúzott hitekkel,
+Reménytelenül roncsok alatt,
+Egy bátor jajjal tán megkönnyülnék
+S nem szabad.
+
+
+Ugrani már: soha.
+
+Megállok pihegve, űzetve,
+Ugrani nem fogok tüzekbe,
+Ugrani már: soha már.
+
+Megállok s úgy állok, úgy állok,
+Miként a három szent királyok,
+Kik Krisztustól jöttenek.
+
+Pokoltokból semmit se hoztam.
+S amim csak volt: szét-elosztoztam.
+S nem kell nekem semmi sem.
+
+Állok egy kifosztott lélekkel,
+Drága, megrabolt emlékekkel,
+De siváran, savanyun.
+
+Adjatok egy jobbik világot
+S akkor talán másképpen látok,
+De adjatok: de hamar.
+
+És külömben mindennek vége,
+Megállni: sorsom tisztessége
+S ugrani már – soha már.
+
+
+Távolról a Mostba.
+
+Úgy ötven évről nézhetni a Mostra.
+Be boldog lesz, ki majd megmosolyogja
+Vergődő, zürös, mai életünket
+S úgy látja, ahogy látni kellene:
+
+Föltörni indult, tébolyos zene,
+Lelkek nagy csődje, jövők szomjusága.
+Be boldog lesz, ki majd messziről látja
+S szól majd felőlük bölcsen, hidegen.
+
+De ma szenvedünk mind-mind idelenn,
+Magyarul pláne még különösebben,
+Ki több jóságban, ki több őrületben,
+De élni semmiképpen sem vidám.
+
+Hát eloldalak, béklyós paripám,
+Szaladj bele a meg nem ért Jövőbe:
+Úgy fáj a Most és én úgy fájok tőle.
+Be jó volna visszatekinteni
+
+Úgy ötven évről nézhetni a Mostba.
+
+
+A szamaras ember.
+
+Be szép, ha nem is igaz, hogy ment:
+Virágosan, szamárháton és sirva.
+A Biblia irja,
+Hogy Nagypéntekre nem is gondolt,
+Csak ment, ment és a szive szomj volt.
+
+Ilyen szomjas szivekkel járják
+Azóta is, és pálmák nélkül
+Gyorsult kálváriáját
+Az Életnek s mit tőle kapni,
+Szamárháton annyi, de annyi
+Vitéze a Jónak.
+
+Be szép: pálmák napja holnap
+S e vén legenda megderül:
+Tán kerül
+Ezután is szamaras ember
+Másokért küzdő szerelemmel.
+Hiszen úgy kell, kell a szamárság.
+
+Jézus, Tavasz és Jeruzsálem:
+Be régi-régi történet ez,
+Ámen, ámen.
+
+
+A Mindegy átka.
+
+Sorakoznak s elfutnak a hetek,
+Mintha kórház-szagtól futnának.
+Talán nem volt soha ilyen beteg
+Az Élet, mely szennyesen bukdos
+S nem tud eljutni tiszta kuthoz.
+
+Máskor se volt itt élni jó dolog,
+De viharok sürübben jöttek
+És többen voltak zúgó bátorok.
+Most már a reménytelen Mindegy
+Tulságosan meggyőzött minket.
+
+A Mindegy, mi ma mindent összetör,
+A lágy ujjakat összefonja,
+Hogy nem szorul össze az ököl.
+S hogy itt még valami teremjen,
+Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.
+
+Igenis: kell a bátor lobbanás
+S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,
+Hogy minden vannál mindig jobb a más.
+Gyujtsuk ki jól a sziveinket:
+Csak azért se győzhet a Mindegy.
+
+(1913.)
+
+
+Megmaradok virágos mezőkön.
+
+Virágosak bár ma is a mezők,
+Elmaradtak a híg gerjedezők
+S csak a gyűlölők dűhe gyűlt meg.
+
+Lelkendezők hangos hadja szaladt
+Utánam a nevető Nap alatt,
+Jó voltam nekik: dicses és bátor.
+
+S mégis és mégis ma vagyok: Magam:
+Olcsó szegődtek hadja odavan
+S gyönyörüen és sokan üldöznek.
+
+Ez a királyi: a számüzetés,
+Ez a királyi: büszke megvetés,
+Mikor eliszkol az olcsó gárda.
+
+Szeretem, hogy így majdnem egyedül,
+Bolond szivem még egyre hegedül
+S megsokasodtak vad üldözőim.
+
+Igy jár az ember, aki valaki,
+Igy kell bátoran, szépen vallani:
+Egy ál-barátnál száz dühödt inkább.
+
+Életem: vallás, gőg és szerelem
+S az üvöltőket jobban szeretem
+Hizelkedő s divatra jötteknél.
+
+Barátok múltak s én megmaradok,
+Régi hibám és mégis csak adok;
+Van miből és az üldözés: áldás.
+
+Királyi, dús és mindig ugyanaz,
+Megmaradtál s megmaradsz vén kamasz:
+Barát sem kell s nem ijjeszt ellenség.
+
+Amit adtam: örökség s nem divat
+S addig is, míg a Halál elhivat,
+Magam vagyok: adó, jó s virágos.
+
+
+A piros rózsa.
+
+Piros rózsa, piros rózsa,
+Be másképpen
+Énekeltem volt én róla,
+Amikor még kertekben nyilt
+S gyönge szívekre hajbókolt.
+
+Piros rózsa, piros rózsa,
+Be más lettél,
+Húnyó Napnak véres csókja,
+Vad dühöknek vad szerelme,
+Föld árnyéka fenn az Égen.
+
+Piros rózsa, piros rózsa,
+Volt sziveknek
+Együgyű szép takarója,
+Hol most virítsz, ott viríts el,
+Hol most pusztítsz, ott pusztulj el.
+
+
+Tovább a hajóval.
+
+Sirjunk, mert csaltuk magunkat balul,
+Átkozzunk rettenetes jogunkban,
+De bizonyos, hogy mosolyog az Úr.
+
+Jóbot s Nérót is látott eleget,
+Nióbét s Phrynét: ismeri fajtánk
+Az Úr, ki Úr egész világ felett.
+
+Sorsa övé, lehetne boldog is,
+De egymás ellen él csak egymás közt:
+Szomorú faj, de utálatos is.
+
+Ember-faj és gyász igyen igazul,
+Mégis sirjunk mi szörnyű jogunkban,
+De bizonyos, hogy mosolyog az Úr.
+
+Ismeri Ő ezt a rossz gyermeket,
+Az Embert, az ős javíthatatlant,
+Ki holnapra már mindent elfeled.
+
+Átkát ma még az égre szórja Jób,
+De szomszédi és gyermeki körülte
+Már fűttetik a vidámság-hajót.
+
+Röpül, esik, föllendül és zuhan
+Kezébe tett sorsával az Ember
+Örömben is, vérben-háborúban.
+
+Sirjunk azért, de átkaink vadul
+Őrülő, nagy rohamában értsük meg,
+Ha mosolyog s csak mosolyog az Úr.
+
+S ha elmulnak az elmulnivalók,
+Holnap, Idő, örök élet-tenger,
+Táncoltasd majd csak tovább a hajót –
+
+Szegény, csodás, véres Élethajód.
+
+
+
+
+VALLOMÁS A SZERELEMRŐL
+
+
+A Kalota partján.
+
+Pompás magyarok, templomból jövet
+Mentek át a Kalota folyón
+S a hidat fényben majdnem fölemelte
+Az ölelő juniusi nap.
+Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves
+És tarkaságban annyi nyugalom
+És fehér és piros és virító-sárga,
+Izgató kék és harcos barna szín
+S micsoda nyugodt, nagyságos arcok,
+Ékes párták, leesni áhítók.
+Papi-beszéd kemény fejükből csöndben
+Száll el s nyári illattal vegyül.
+Mily pompás vonulások a dombon.
+Oh, tempós vonulás, állandóság,
+Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.
+
+S reám nyilaz a nyugtalanság:
+Leány-szemek, Sorsom szemei,
+Szemek, melyekben rózsás, húsz éves,
+Vidám kamasznak látom magam,
+Szebb szemek minden volt szemeknél
+S bennük végkép megpecsételtetett
+Az én örök-bús ifjuságom:
+Vonzódás, drága üzetés,
+Csapongás a végső csapásig
+S imádkozva nézni e nagy szemekben
+Magamat és mint vagyok bennük.
+Csönd, június van a szívemben,
+Átalvonult templomi népség
+Belémköltözött áhitata
+S e percben a Kalota partján
+Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.
+
+(1914.)
+
+
+És mégis megvártalak.
+
+Te még nem indultál el útnak
+S engem űzött az unalom,
+Sok-biroknak e dühös láza,
+Száz iramú, vad utamon.
+Szeretők és cimborák hulltak,
+Vesztek mellőlem sorba ki,
+De nem tudtak eloltani
+Száz életet oltó fuvalmak.
+Lendületek és szünetek,
+Tivornyák, villámlások, lármák
+Vakok voltak és süketek.
+Nem volt soha oda-adásom,
+Valaki féltően fogott:
+Nem indultál, nem jöhettél még
+S valójában nem lobogott
+Életem még a poklokban sem,
+És eltemettek százszor is
+És száz életből vígan tör ki
+Egy teljes élet, mámor is.
+Újságos ízével a vágynak
+Pirulón és reszketegen
+Hajtom megérkezett, megérett,
+Drága öledbe a fejem.
+
+És mégis megvártalak.
+
+
+Az elhagyott kalóz-hajók.
+
+Hajnalodik s végre: az én hajómon,
+Az igazin, szállok virág-fedetten.
+Nem ismerek a vén, elszánt kalózra,
+Hurrák, vágyak pompás legénye lettem
+S boldog hajóm fátyollal lobogózva
+Olyan, mint kék fátylas ég-darab.
+Tűz-szememen bekacag a Nap:
+Sohse látott csodábbat e hajónál,
+Sohse látott hajóst még hajnalibbat.
+Tengereket zudít elénk a vágyunk,
+Még Oceánunk is az enyém.
+Karunk ölelő ritmusára ringat,
+Himnuszt kürtöl a babonás hajó-kürt
+S zeng a csók a hajó fedelén.
+Árbócom: a váró diadal,
+Bódító és szűz-lyány adta csók,
+S üldözőim a kalóz-hajók,
+Kikkel rabolva, hajh, annyit bolyongtam
+Olcsó siker- s csók-portékára lesve.
+
+Hát mégis hasztalan hajszolt az Este,
+Nem az ő ölébe jött vagyok,
+Hajnalok küldöttek, hajnalok
+S mégis eljött értem a hajóm.
+Óh, volt hajók, be elárnyultatok már,
+Óh, volt prédák, be nincs izetek.
+Szabadabb vagyok minden szabadoknál,
+Olyan teljesen nem magamé.
+Szemem melyik volt hajót vágyja vissza?
+Gyötrelmes, kérdő, kínzó ifjuságnak
+Zöld lobogójú, éhes kis hajóját?
+Vihar-hajómat, mely az ósdi nóták
+Kopott, kis bárdjait hagyta el?
+Avagy a száz-szoknya lobogót
+Lengető, unt, céda csók-hajót?
+Névnek, hírnek, mámornak, bölcsességnek
+Csúnya kalóz-hajóit talán?
+Im, itt van a szívemen a lyány,
+Itt van a szívemben a tenger-élet,
+Felörvendem, fölélem s boldog órák:
+Most vagyok Én és büszkén viszem
+Szent és ifjuságos, bolond viharokba
+Az egyetlen ölelnivalót:
+
+S Életem új, legsorsosabb hajóját.
+
+
+Vágtatás a Holdnak.
+
+Holdnak, mint minden jó vitéz,
+Holdnak vágok és nyargalok tele Holdnak,
+Mögöttem ott-hagyott, vén,
+Unott és lusta éveim gyalogolnak.
+
+Rabolón s vidáman viszem
+Utólért mámoros Jövőm bizodalmát
+A minden percnél szebb perc
+S minden kérdésre felelet szent hatalmát.
+
+Arany-haja s gyöngy-szeme van,
+Pihegő, simuló Csoda az én lelkem,
+Azért viszem oly büszkén
+Istent és Időt megcsalón, érdemelten.
+
+A Hold váró és biztató
+S mi ketten sokkal több vagyunk, mint az Élet,
+Sokkal hivőbb a lelkünk,
+Sokkal kacagóbb, remegőbb, sokkal mélyebb.
+
+És félnek a kisértetek
+S hogy egyre jobban vágtatunk, elmaradnak
+S mi csodákként csodákba
+S a szabadságból rohanunk föl szabadnak.
+
+Holdnak, mint minden jó vitéz,
+Holdnak vágok, nyargalok tele Holdnak,
+Mögöttem ott hagyott, vén,
+Unott és lusta éveim gyalogolnak.
+
+
+Óh, fajtám vére.
+
+Egyazon fajtánk, ősi viharok
+Harca és ölelése
+Váratta rám két fiatal karod.
+
+Sok idegen, vad, csókos perzselés
+Csufitja el az arcom:
+Szépits, csókolj, az élet már kevés.
+
+Bolond, új kor: minden megváltozik,
+De mi feledt nászunkban
+Szép úr-fajtánk megint találkozik.
+
+Kiket edzettek százados kohók,
+Im, egymás ajkán késünk:
+Egymást karolók és nem loholók.
+
+Idegen urak s asszonyok hona
+Oly hűs-halványan kisért,
+Mintha nem jártam volna ott soha.
+
+Mintha régi bús-szerelmes titok
+Nyillott volna ki bennünk,
+Mely most már újra burkolódzni fog.
+
+Óh, véremből véredzett büszke vér,
+Bora közös hitünknek,
+Lyánykóm, testem, urasztali kenyér.
+
+Nagy szemed én nagy szememre terül,
+Pilláink multat ásnak
+S megindul szemem, mint rég, gyermekül.
+
+
+Vallomás a szerelemről
+
+Hetedhét országban
+Nem találtam mását,
+Szeretem szép, beteg,
+Csengő kacagását,
+De nagyon szeretem.
+
+Szeretem, hogy elbujt
+Erős, nagy voltomban,
+Szeretem hibáit
+Jóságánál jobban,
+De nagyon szeretem.
+
+Szeretem fölséges
+Voltomat e nászban
+S fényes biztonságom
+Valakiben, másban,
+De nagyon szeretem.
+
+
+Minden nagy megujhodottságom.
+
+Megvonom szépen büszke vállam
+És lehull rólam minden, ami volt
+S feléd sikolt
+Minden nagy megujhodottságom.
+
+Minden asszonyom visszahoztad
+És te vagy a szép, fényes ráadás
+S az áradás
+Kicsap a virágos rétekre.
+
+Kis csillagom, be jól szeretlek,
+Be megszerettem érted a Jövőt,
+Nagyra-törőt,
+Úgy szeretem most már magunkat.
+
+Úgy szeretem, hogy benned élek
+S hogy te bennem vagy, úgy szeretem:
+Óh, szerelem,
+Be virágos vagy s véghetetlen.
+
+Óh, szerelem, voltam és multam,
+Óh, szerelem, óh, jövendő idők,
+Kényszerítők,
+Hálát bókol ős ifjuságom.
+
+
+Cifra szürömmel betakarva.
+
+Szerettem volna, hogyha untat
+Bolondulása a földnek,
+Ez a nagy vér-lakodalom,
+Cifra szürömmel betakarni
+Vihar elől magunkat.
+
+Be jónak indult ez a játék,
+De közben szinte mi kedvünkért
+Kitört az égi háború,
+Fájva, sivítva és cikkázva:
+Átok ez, vagy ajándék?
+
+Küldöm a szívemet szívedre
+Óráiban borzalomnak,
+Hátha mégis odatalál,
+Ahol egyetlen helyet kaphat,
+Hol tán mégis pihenne.
+
+Be nagyon rettent ez a várás,
+Be méltatlan is a mi sorsunk:
+Tépett és véres milliók,
+Két szép ember, kiket rosszkor vett
+Elő a megkívánás.
+
+
+Az idők kedveltjei.
+
+Mi nem fogunk másba húnyni,
+Mert riasztóan szépek az Idők,
+S az Idők kedveltjei vagyunk mi.
+
+Szivemben minden százszor ujhodt,
+Mert vakítóbb örömtüzeket
+Még másnak a Sors sohase gyujtott.
+
+Mi parádénk a szörnyű minden
+S kéjes Vitus-táncuk az Idők
+Itt ropják most a mi szívünkben,
+
+Fölséges a háboruzásunk,
+Fölséges a világ kórusa:
+Mi-kettőnknek nem lesz soha másunk.
+
+A Halál szent parfüme terjeng
+Forró, zaklatott ölünk körül:
+Nincs oly isten, ki ellenünk merjen.
+
+Óh, mi, boldog kiválasztottak,
+Kik magunkban minden életet
+Cipelünk elébe a Gonosznak.
+
+Óh, Gonosz, ki legnagyobb lettél,
+Két szép embert összekerítő
+Nagyobb hiddal a kis szerelemnél.
+
+Mi nem fogunk unásba húnyni,
+Mert riasztóan szépek az idők,
+S az Idők kedveltjei vagyunk Mi.
+
+
+Őrizem a szemed.
+
+Már vénülő kezemmel
+Fogom meg a kezedet,
+Már vénülő szememmel
+Őrizem a szemedet.
+
+Világok pusztulásán
+Ősi vad, kit rettenet
+Űz, érkeztem meg hozzád
+S várok riadtan veled.
+
+Már vénülő kezemmel
+Fogom meg a kezedet,
+Már vénülő szememmel
+Őrizem a szemedet.
+
+Nem tudom, miért, meddig
+Maradok meg még neked,
+De a kezedet fogom
+S őrizem a szemedet.
+
+
+Beteg szívemet hallgatod.
+
+Téged keresve útján, harcán,
+Milyen bátor, erős szívem volt,
+Milyen muzsikás, milyen harsány.
+
+Milyen beteg most, milyen vásott:
+Dobbanását nem tartja más, csak
+Te nagy, szerelmes akarásod.
+
+Ha még egyszer vadul fölzengne,
+Himnusza a kíné, s a kéjé,
+Himnusza a himnuszod lenne.
+
+Himnusz, hogy mégis rád találtam,
+Nagy vétkekkel, nagy kerülőkkel,
+De élve és nem a halálban.
+
+S mindent megér, ha csak egy óra
+Dalolta el dalát melletted
+S nem nyílhat a szám átok-szóra.
+
+Beteg szívvel, istenes ember,
+Vallok neked, im, kicsi párom,
+Áhitatos, bús szerelemmel:
+
+Ne hallgasd rossz, beteg zenéjét,
+Jó a szívem, mert benne vagy te
+S sziveink az órákat éljék.
+
+
+De ha mégis?
+
+Gondoltam: drága, kicsi társam,
+Próbáljunk mégis megmaradni
+Ebben a gyilkos, vad dulásban.
+
+Mikor mindenek vesznek, tűnnek,
+Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,
+Tarts meg csodának avagy bűnnek.
+
+Mikor mindenek futnak, hullnak,
+Gondoltam: drága, kicsi társam,
+Tarts meg engem igérő Multnak.
+
+Tarts meg engem míg szögek vernek,
+Véres szivemmel, megbénultan,
+Mégis csak tegnapi embernek.
+
+Karolsz még, drága, kicsi társam?
+Jaj nekem, jaj ezerszer is jaj
+Ebben a véres ájulásban.
+
+De ha megyek, sorsom te vedd el,
+Kinek az orkán oda-adta,
+A te tűrő, igaz kezeddel.
+
+
+Nézz, Drágám, kincseimre.
+
+Nézz, Drágám, kincseimre,
+Lázáros, szomorú nincseimre,
+Nézz egy hű, igaz élet sorsára
+S őszülő tincseimre.
+
+Nem mentem erre-arra,
+Búsan büszke voltam a magyarra
+S ezért is, hajh, sokszor kerültem
+Sok hajhra, jajra, bajra.
+
+Jó voltam szerelemben:
+Egy Isten sem gondolhatná szebben,
+Ahogy én gyermekűl elgondoltam
+S nézz lázban, vérben, sebben.
+
+Ha te nem jöttél vóna,
+Ma már tán panaszló szám se szólna
+S gunyolói hivő életeknek
+Raknak a koporsóba.
+
+Nézz, Drágám, rám szeretve,
+Téged találtalak menekedve
+S ha van még kedv az aljas világban:
+Te vagy a szívem kedve.
+
+Nézz, Drágám, kincseimre,
+Lázáros, szomorú nincseimre
+S legyenek neked sötétek, ifjak:
+Őszülő tincseimre.
+
+
+Akkor sincsen vége.
+
+Te vagy ma mámnak legjobb kedve
+És olyan gazdag ez a ma,
+Hogy, ha egy életet akarsz,
+Ma nézz jól a szemembe.
+
+Végig-nézhetsz a vágyak boltján,
+Láthatsz ezer kirakatot.
+Neked én vagyok egyedül
+Gazdagon és mogorván.
+
+Neked én vagyok neked-szántan
+És hogyha nincsen örömöd
+És hogyha nem érted a mát,
+Mindegy: én meg nem bántam.
+
+Az adhatás gyönyörüsége
+És a ma öröme telit
+És hogyha véget mondanál,
+Hát – akkor sincsen vége.
+
+
+
+
+TARTALOMMUTATÓ.
+
+Oldal
+
+Ember az embertelenségben.
+
+Emlékezés egy nyár-éjszakára  9
+Az akarat cselédjei    11
+A fekete Husvét     12
+Csak rosszabb volnék   14
+Nótázó vén bakák    15
+Ember az embertelenségben  16
+A Föld ébresztése    18
+Véresre zúzott homlokkal  19
+A rémnek hangja     21
+Tegnapi tegnap siratása   22
+E nagy tivornyán    24
+Mai próféta átka    26
+
+Mag hó alatt.
+
+A sirató siralma    29
+Intés az őrzőkhöz    30
+Várnak a táborozók    31
+A tábor-tűz mellett    33
+Levél a Végekről    34
+Elhanyagolt, véres szívünk  36
+Mag hó alatt     38
+Kurucok így beszélnek   40
+Az igazi szó     41
+A mosti március     42
+Az ütések alatt     43
+Egyszer volt csak    44
+Krónikás ének 1918-ból   46
+
+Az eltévedt lovas.
+
+Ház jegenyék között    51
+A fajtám sorsa     53
+Elmenni távolra, pusztulni  54
+Fáradtan biztatjuk egymást  55
+A mesebeli János    57
+Az eltévedt lovas    59
+A régi sereglések    61
+A harcok kényszerültje   62
+Élünk vagy nem?     63
+A nagy hinta-játék    65
+Több bizodalom vágya   66
+Elfáraszt a várás    67
+Kétkedő, magyar lelkem   69
+Két kuruc beszélget    70
+
+A halottak élén.
+
+Obsitot se kapok    75
+Új arató ének     76
+Hulla a búza-földön    77
+Az Ősz muzsikája    78
+A halottak élén     79
+Torony az éjszakában   81
+Halottan és idegenen   83
+Szomorú hitvallás magamhoz  84
+Emlékezés nagy halottra   85
+Az utolsó hidfő     87
+Szegény Zuboly emlékére   88
+Kincs Gyula emlékének   89
+Nóták piros ősszel    90
+A «dies irae»     92
+Ásít a tükör     93
+Bóbiskálván lehajtott kardomon 94
+
+A megnőtt élet.
+
+Ifjú szivekben élek    97
+A hivalkodó ember    98
+Az öreg Árvaság     99
+Láttam rejted törvényed  101
+Himnusz a Tavasznak   103
+A megnőtt élet     104
+A szép Husvét     105
+A rabbiság sorsa    106
+A Hold megbocsájt    107
+Dal a boldogtalanságról  108
+Az ősz dicsérete    109
+A Kraszna völgyén    111
+Készülés tavaszi utazásra  112
+
+Ésaiás könyvének margójára.
+
+Ésaiás könyvének margójára  117
+Hozsánna bízó siróknak   119
+Menekülés az Úrhoz    120
+Adja az Isten     122
+«Te előtted volt»    123
+A nagy Hitető     125
+Kicsoda büntet bennünket?  127
+A Titok arat     128
+Virágos karácsonyi ének  129
+A csodák föntjén    131
+Volt egy Jézus     133
+Nem csinálsz házat    134
+A szétszóródás előtt   136
+És most már     138
+
+Ceruza-sorok Petrarca könyvén.
+
+A nagy Hid      143
+Vörös tele-Hold emléke   144
+Ceruza-sorok Petrarca könyvén 145
+Még fájóbb könnyek    146
+Ki várni tud     147
+Uzsorás kölcsönök váltója  148
+A fogyó Hold     149
+Kár volna érted    150
+Én bús ibolya-vetésem   151
+A tavaszi szív     152
+Összebuvó félelem órái   153
+Talán Hellász küldött   155
+Vándor, téli Hold    156
+
+Tovább a hajóval.
+
+Mégsem, mégsem, mégsem   159
+Áldozás piros kedvvel   160
+Már előre rendeltettem   161
+Sajnálom szegény fiukat  162
+A szenvedésnél többet   163
+A bűnök kertjében    164
+Nyögök s mind terhemmel  165
+Bátor jaj nélkül    166
+Ugrani már: soha    167
+Távolról a Mostba    168
+A szamaras ember    169
+A Mindegy átka     170
+Megmaradok virágos mezőkön  171
+A piros rózsa     173
+Tovább a hajóval    174
+
+Vallomás a szerelemről.
+
+A Kalota partján    179
+És mégis megvártalak   181
+Az elhagyott kalóz-hajók  182
+Vágtatás a Holdnak    184
+Óh, fajtám vére    186
+Vallomás a szerelemről   188
+Minden nagy megujhodottságom 189
+Cifra szürömmel betakarva  190
+Az idők kedveltjei    191
+Őrizem a szemed    193
+Beteg szívemet hallgatod  194
+De ha mégis?     195
+Nézz, Drágám, kincseimre  196
+Akkor sincsen vége    197
+
+
+
+
+      *      *      *      *      *
+      
+      
+      
+
+List of corrected typographical errors:
+
+Page 5, "Edes anyám halott nénjének."
+changed to "Édes anyám halott nénjének."
+
+Page 5, "O tudta, látta, vélte, hitte,"
+changed to "Ő tudta, látta, vélte, hitte,"
+
+Page 34, "(Ermindszent, 1914. junius.)"
+changed to "(Érmindszent, 1914. junius.)"
+
+Page 47, "Os, szép kemencék sorjukban elhűlnek"
+changed to "Ős, szép kemencék sorjukban elhűlnek"
+
+Page 49, "AZ ELTEVEDT LOVAS"
+changed to "AZ ELTÉVEDT LOVAS"
+
+Page 71, "No meg zsebrákoknak, úgy-e, koldus társam?‘"
+changed to "‚No meg zsebrákoknak, úgy-e, koldus társam?‘"
+
+Page 91, "Piros Osz, piros Föld, piros Ég,"
+changed to "Piros Ősz, piros Föld, piros Ég,"
+
+Page 100, "Es mégis-mégis, öreg Árvaságom,"
+changed to "És mégis-mégis, öreg Árvaságom,"
+
+Page 105, "Miért tudjon O az embervérről."
+changed to "Miért tudjon Ő az embervérről."
+
+Page 109, "Ma, mosoly-csokrát szórom szét a számnak’"
+changed to "Ma, mosoly-csokrát szórom szét a számnak,"
+
+Page 131, "Ulnek bennem viziók és valók"
+changed to "Ülnek bennem viziók és valók"
+
+Page 133, "O mondta: fegyvert a fegyverrel"
+changed to "Ő mondta: fegyvert a fegyverrel"
+
+Page 134, "Úr szövetsége ládájájának"
+changed to "Úr szövetsége ládájának"
+
+List of corrected inconsistencies in the Table of Contents:
+
+Page 199, "Elhanyagolt, véres szivünk 36"
+changed to "Elhanyagolt, véres szívünk 36"
+
+Page 199, "Egyszer voltunk 44"
+changed to "Egyszer volt csak 44"
+
+Page 200, "A halottak élen."
+changed to "A halottak élén."
+
+Page 200, "Ásit a tükör 93"
+changed to "Ásít a tükör 93"
+
+Page 200, "Himnusz a tavasznak 103"
+changed to "Himnusz a Tavasznak 103"
+
+Page 201, "A Hold megbocsát 107"
+changed to "A Hold megbocsájt 107"
+
+Page 201, "Összebúvó félelem órái 153"
+changed to "Összebuvó félelem órái 153"
+
+Page 202, "Mégsem, mégsem mégsem 159"
+changed to "Mégsem, mégsem, mégsem 159"
+
+Page 202, "Minden nagy megújhodottságom 189"
+changed to "Minden nagy megujhodottságom 189"
+
+Page 202, "Cifra szűrömmel betakarva 190"
+changed to "Cifra szürömmel betakarva 190"
+
+Page 202, "Beteg szivemet hallgatod 194"
+changed to "Beteg szívemet hallgatod 194"
+
+Page 202, "Nézz, drágám, kincseimre 196"
+changed to "Nézz, Drágám, kincseimre 196"]
+
+
+
+***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A HALOTTAK ÉLÉN***
+
+
+******* This file should be named 38541-0.txt or 38541-0.zip *******
+
+
+This and all associated files of various formats will be found in:
+http://www.gutenberg.org/dirs/3/8/5/4/38541
+
+
+
+Updated editions will replace the previous one--the old editions
+will be renamed.
+
+Creating the works from public domain print editions means that no
+one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
+(and you!) can copy and distribute it in the United States without
+permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
+set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
+copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
+protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
+Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
+charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
+do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
+rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
+such as creation of derivative works, reports, performances and
+research.  They may be modified and printed and given away--you may do
+practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
+subject to the trademark license, especially commercial
+redistribution.
+
+
+
+*** START: FULL LICENSE ***
+
+THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
+PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
+
+To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
+distribution of electronic works, by using or distributing this work
+(or any other work associated in any way with the phrase "Project
+Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
+Gutenberg-tm License (available with this file or online at
+http://www.gutenberg.org/license).
+
+
+Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
+electronic works
+
+1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
+electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
+and accept all the terms of this license and intellectual property
+(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
+the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
+all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
+If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
+Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
+terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
+entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
+
+1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
+used on or associated in any way with an electronic work by people who
+agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
+things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
+even without complying with the full terms of this agreement.  See
+paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
+Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
+and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
+works.  See paragraph 1.E below.
+
+1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
+or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
+Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
+collection are in the public domain in the United States.  If an
+individual work is in the public domain in the United States and you are
+located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
+copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
+works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
+are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
+Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
+freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
+this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
+the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
+keeping this work in the same format with its attached full Project
+Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
+
+1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
+what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
+a constant state of change.  If you are outside the United States, check
+the laws of your country in addition to the terms of this agreement
+before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
+creating derivative works based on this work or any other Project
+Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
+the copyright status of any work in any country outside the United
+States.
+
+1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
+
+1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
+access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
+whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
+phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
+Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
+copied or distributed:
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
+from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
+posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
+and distributed to anyone in the United States without paying any fees
+or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
+with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
+work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
+through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
+Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
+1.E.9.
+
+1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
+with the permission of the copyright holder, your use and distribution
+must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
+terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
+to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
+permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
+
+1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
+License terms from this work, or any files containing a part of this
+work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
+
+1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
+electronic work, or any part of this electronic work, without
+prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
+active links or immediate access to the full terms of the Project
+Gutenberg-tm License.
+
+1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
+compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
+word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
+distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
+"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
+posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
+you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
+copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
+request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
+form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
+License as specified in paragraph 1.E.1.
+
+1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
+performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
+unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
+
+1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
+access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
+that
+
+- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
+     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
+     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
+     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
+     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
+     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
+     must be paid within 60 days following each date on which you
+     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
+     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
+     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
+     address specified in Section 4, "Information about donations to
+     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
+
+- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
+     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
+     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
+     License.  You must require such a user to return or
+     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
+     and discontinue all use of and all access to other copies of
+     Project Gutenberg-tm works.
+
+- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
+     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
+     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
+     of receipt of the work.
+
+- You comply with all other terms of this agreement for free
+     distribution of Project Gutenberg-tm works.
+
+1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
+electronic work or group of works on different terms than are set
+forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
+both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
+Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
+Foundation as set forth in Section 3 below.
+
+1.F.
+
+1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
+effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
+public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
+collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
+works, and the medium on which they may be stored, may contain
+"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
+corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
+property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
+computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
+your equipment.
+
+1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
+of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
+Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
+Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
+liability to you for damages, costs and expenses, including legal
+fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
+LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
+PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
+TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
+LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
+INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
+DAMAGE.
+
+1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
+defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
+receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
+written explanation to the person you received the work from.  If you
+received the work on a physical medium, you must return the medium with
+your written explanation.  The person or entity that provided you with
+the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
+refund.  If you received the work electronically, the person or entity
+providing it to you may choose to give you a second opportunity to
+receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
+is also defective, you may demand a refund in writing without further
+opportunities to fix the problem.
+
+1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
+in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO OTHER
+WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
+WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
+
+1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
+warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
+If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
+law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
+interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
+the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
+provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
+
+1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
+trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
+providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
+with this agreement, and any volunteers associated with the production,
+promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
+harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
+that arise directly or indirectly from any of the following which you do
+or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
+work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
+Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
+
+
+Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
+
+Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
+electronic works in formats readable by the widest variety of computers
+including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
+because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
+people in all walks of life.
+
+Volunteers and financial support to provide volunteers with the
+assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
+goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
+remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
+and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
+To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
+and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
+and the Foundation web page at http://www.gutenberg.org/fundraising/pglaf.
+
+
+Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
+Foundation
+
+The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
+501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
+state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
+Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
+number is 64-6221541.  Contributions to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
+permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
+
+The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
+Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
+throughout numerous locations.  Its business office is located at
+809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
+business@pglaf.org.  Email contact links and up to date contact
+information can be found at the Foundation's web site and official
+page at http://www.gutenberg.org/about/contact
+
+For additional contact information:
+     Dr. Gregory B. Newby
+     Chief Executive and Director
+     gbnewby@pglaf.org
+
+Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation
+
+Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
+spread public support and donations to carry out its mission of
+increasing the number of public domain and licensed works that can be
+freely distributed in machine readable form accessible by the widest
+array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
+($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
+status with the IRS.
+
+The Foundation is committed to complying with the laws regulating
+charities and charitable donations in all 50 states of the United
+States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
+considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
+with these requirements.  We do not solicit donations in locations
+where we have not received written confirmation of compliance.  To
+SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
+particular state visit http://www.gutenberg.org/fundraising/donate
+
+While we cannot and do not solicit contributions from states where we
+have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
+against accepting unsolicited donations from donors in such states who
+approach us with offers to donate.
+
+International donations are gratefully accepted, but we cannot make
+any statements concerning tax treatment of donations received from
+outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.
+
+Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
+methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
+ways including checks, online payments and credit card donations.
+To donate, please visit:
+http://www.gutenberg.org/fundraising/donate
+
+
+Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
+works.
+
+Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm
+concept of a library of electronic works that could be freely shared
+with anyone.  For thirty years, he produced and distributed Project
+Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
+
+Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
+editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
+unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
+keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
+
+Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
+
+     http://www.gutenberg.org
+
+This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
+including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
+subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
+