1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
151
152
153
154
155
156
157
158
159
160
161
162
163
164
165
166
167
168
169
170
171
172
173
174
175
176
177
178
179
|
*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 19040 ***
TAKÁTS SÁNDOR
SZALAI BARKÓCZY KRISZTINA
1671-1724
CZÍMŰ KÖNYVÉNEK
ISMERTETÉSE
IRTA
Dr ANGYAL DÁVID
EGYETEMI NYILV. R. TANÁR
Különlenyomat a «Budapesti Szemle» 1911 június havi füzetéből
BUDAPEST
1911
TAKÁTS SÁNDOR
SZALAI BARKÓCZY KRISZTINA
1671-1724
CZÍMŰ KÖNYVÉNEK
ISMERTETÉSE
IRTA
Dr ANGYAL DÁVID
EGYETEMI NYILV. R. TANÁR
Különlenyomat a «Budapesti Szemle» 1911 június havi füzetéből
BUDAPEST
1911
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
Ismeretes, hogy Takáts Sándor mindig kiadatlan forrásokból meríti
tárczáit, tanulmányait és könyveit.
És nemcsak anyaga új, hanem előadásának módja is eredeti s érdeket
keltő. De most nem írói egyéniségével, hanem könyvével akarunk
foglalkozni.
Ez a könyv új képpel gyarapítja történetünk arczképcsarnokát. Szalai
Barkóczy Krisztina neve csak mellékesen volt eddig említve
történetünkben, most koporsójából kikél» és el kell ismernünk, hogy
nevét együtt kell említenünk Zrínyi Ilonával, Lórántffy Zsuzsannával s
Teleki Mihály anyjával.
Az eltünt magyar világ nagy asszonyai közé tartozik, a kik női
hivatásukat ép annyi erélylyel, mint okossággal és gyöngédséggel
töltötték be. Nincs semmi kérkedés bennük, szeretnek ós szerettetnek,
férjeikért és gyermekeikért élnek, kitünő gazdasszonyok, de a közélet
iránt is van érzékök. Nem idegesek, ha a szükség kivánja, fegyverrel
is megvédelmezik birtokukat és sokszor jó tanácscsal szolgálnak a
közéletben elfoglalt férjeiknek. A régiek--mint Takátstól tudjuk--azt
mondották az ilyen asszonyokról, hogy «jámbor asszony, jó nemzet!»
Pedig Barkóczy Krisztina labancz családból származott, de az ő
családjában a királyhűség a magyar érzéssel és szokásokkal jól
megfért. Mint férjének hű társa, kivette részét a nagy kurucz
felkelésből is. Tisztelte, nagyra becsülte Rákóczit, a «nagyságos
fejedelmet»; ő is remélte egy ideig, hogy Rákóczi vezérlete alatt a
magyar megszabadulhat a német uralomtól. Bemélte és óhajtotta ezt nem
csupán férje előmeneteléért, nem csupán a régi magyar rendi világ
feltámasztása érdekében, hanem a magyar nép kedvéért is, mely a XVII.
század végén az idegen uralom alatt kétségbeejtő' helyzetbe jutott.
Mert Barkóczy Krisztina szerette a népet, sajnálta és gyámolította
nyomorában, a katholikust jobban szerette, mint a protestánst, de
senkit sem üldözött vallásáért, még a zsidókat is pártolta. Az idegent
sem nézte le, a német rabokkal is jól bánt, igazi vallásos érzésből
merítette a türelmet mások iránt, a kötelességérzetet, munkakedvet és
a szerénységgel párosult jóindulatot. Szerette a tanultságot, maga is
olvasgatott, örült, ha tudós emberrel társaloghatott, előmozdította az
irodalmi munkásságot, az iskolai nevelést.
Midőn politikai reményeiben csalódott, jól esett lelkének, hogy
szeretett férje szerezte meg az országnak a békességet. De az új német
világban Barkóczy Krisztina a régi maradt. Segített férjének a
gazdaságban, az idegenek telepítésében, a kiknek utódjai a magyarság
számát és erejét gyarapították, és hű magyaroknak nevelte gyermekeit.
Leánya, gróf Hallerné Károlyi Klára, anyja szellemében írja
gyermekeiről, délekben és ruhában magyarok maradjanak, az a fő, hogy
jó erkölcsük legyen, mert ezen gyökérből kormányozhatják teljes
életüket». Ilyen magyar anyát nevelt Barkóczy Krisztina, annak a
Károlyi Sándornak imádott hitvese, a kit a mi történetírásunk még most
is oly méltatlan vádakkal illet.
És itt Károlyi Sándorra kell áttérnünk, mert beszélhetnénk-e a jó
feleségről méltóan, ha férje pályáját nem érintenők?
Takáts Sándor mellékesen, de nyomós érvekkel száll síkra Károlyi
Sándor jó hírnevéért. Érvei nyomósak, mert új, vagy figyelembe nem
vett adatokra támaszkodhatik.
Megállapítja, hogy Károlyi Sándor átpártolását Rákóczi ügyéhez a
dolhai győzelem után nem épen személyes okokból kell magyaráznunk.
Károlyi jó hazafi volt, az országon is akart segíteni, mikor a dolhai
csata után Bécsbe ment s mikor Bécsből visszatért, az országra is
gondolt, nem csupán a maga személyére, mikor a parasztlázadábból
országossá vált felkeléshez csatlakozott. Nem szabad két külön
mértékkel mérnünk egyrészt Károlyi, másrészt Rákóczi és Bercsényi
viselkedését. Az som igaz, hogy Károlyi kincseket gyűjtött a
Rákóczi-felkelés idején. Ezt a mesét Takáts Sándor Károlyi Sándor
vagyoni viszonyainak ismertetésével czáfolja meg.
Még jelentékenyebb az, a mit szerzőnk a szatmári békéről ír. E sokat
vitatott kérdés Takáts könyvében szerintünk el van döntve. Szerzőnk a
Károlyi család levéltárából vett adatokkal jellemzi az ország
nyomorúlt állapotát a nagy kurucz-felkelés vége felé. Tudtuk eddig is,
hogy siralmas volt ez állapot. Tudtuk eddig is, hogy a szegénység, a
mely az idegen kormányrendszertől zaklatva fegyvert fogott és
hazahívta Rákóczit Lengyelországból, már 1707 táján csalódva fordult
el a felkelés ügyétől. De nem tudtuk azt, hogy Rákóczi kormányzata ez
időtájt már úgy bánt a néppel, mint I. Lipót katonái annak idején, sőt
néha talán rosszabbul is. Máramarosmegye 1708 augusztus 2-ikán írja
Károlyi Sándornak, «annyira jutottak már szegény lakósink, hogy meg
nem adhatván quantumikat, executioval mennek tiszteink és merő
tirannusi formában füstre köttetvén az lakósokat, félholtan bocsátják
el, mégis semmit sem vehetnek rajtok». Az a mozgalom, mely a
jobbágyokon így akarja a küzdelemre szükséges adót behajtani, többé
nem nevezhető nemzetinek és elvesztette jogosultságát. Ezt bátran
állíthatjuk, mert ezzel nem tagadtuk Rákóczi fölkelésének szükséges
voltát és nem tagadtuk azt, hogy Rákóczi nemes optimismussal és ritka
nagylelküséggel töltötte be történeti hivatását.
Nem az a baj, hogy Károlyi megkötötte a szatmári békét, hanem az, hogy
nem köthette meg hamarább.
Takáts kimutatta, hogy Károlyi a szatmári békéért nem kapott
birtokokat, mint Thaly hirdette. Csak 100,000 forint grationalét
igértek neki, a miből azonban III. Károly király 1713-ban csak
ötvenezret határozott Károlyinak, és ennek fejében meghagyta
birtokában az erdődi uradalmat, a melyért Károlyi Sándor már 1707 ben
Rákóczinak 2000 aranyat fizetett, vagyis az uradalomnak akkori teljes
értékét. A mai felfogáshoz szokott írók megütköznek a pénzadományon.
Pedig az adomány kérdése mellékes. Az a kérdés, szükséges volt-e a
béke vagy nem? Mi volt a fontosabb, az-e, hogy Károlyi a maga és
családja vesztével hazájából kibujdosva lovagias hűséget mutasson
Rákóczi iránt, vagy az, hogy az elpusztult ország minél hamarább
nyugalomhoz jusson és újra gyarapodjék? Az a grationale szokásos volt
akkor, nyíltan kérték, nem titkolták. Körülbelül a rendjellel, vagy
valamely magas hivatallal való kitüntetésnek felelt meg. Nem phrasis
az, hogy Károlyinak e pénzt «költségei fejében» igérték. Károlyi
Sándor életrajza még nincs megírva, nagy érdemei és egyéniségének
érdesebb sajátságai még nincsenek kellőkép megvilágítva. De a szatmári
«árulás» meséjét végre valahára el kell dobnunk.
Károlyi nagy úrrá lett a szatmári béke után, de Barkóczy Krisztinát a
fény nem kápráztatta. Szinte sokallotta a nagy czímeket és hatáskört,
a családi vagyon gondozása, gyermekeinek nevelése, a maga kisebb
körében a jótékony és hasznos működés volt az igazi boldogsága.
Szívbaja sokáig kínozta, de ő keveset panaszkodott és mindvégig
fáradozott családja és gazdasága körül. Végrendeletében vagyonát három
részre osztotta. Az első részt a bátori minoritáknak és a nagykárolyi
piaristáknak, a másik részt fiának, a harmadikat leányának hagyta.
Károlyi Sándor elrendelte, hogy Barkóczy Krisztina halála évfordulóján
a szegényeknek alamizsnát osszanak, ételt-italt adjanak és a
templomokban istentiszteletet tartsanak. A míg Károlyi Sándor és fia a
derék Ferencz élt, a jó asszony halála napját ilyen hozzá méltó módon
ünnepelték meg.
Nagyon szeretnők, ha Barkóczy Krisztina levelei minél hamarább
megjelennének. Ez a gyűjtemény rövid életrajzi bevezetéssel és a
szükséges jegyzetekkel, bizonyára érdekes olvasmány lesz. Mert
Barkóczy Krisztina szép leveleket írt, a nélkül, hogy nagyon
törekedett volna a «szép» stílusra, csak épen a lelke tükröződik
leveleiben. Nevét föl kell vennünk a magyar levélírók sorába. Takáts
Sándornak pedig köszönettel tartozunk, hogy multunk e kiválóságát
megmentette a feledéstől.
* * * * *
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 19040 ***
|
