Initial commit of ebook 77650 filesHEADmain

7 files changed, 10252 insertions, 0 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..6833f05
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,3 @@
+* text=auto
+*.txt text
+*.md text
diff --git a/77650-0.txt b/77650-0.txt
new file mode 100644
index 0000000..76fa1ee
--- /dev/null
+++ b/77650-0.txt
@@ -0,0 +1,5309 @@
+*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77650 ***
+
+A VÖRÖS MALOM
+
+SZÍNJÁTÉK
+
+KÉT RÉSZBEN, 26 KÉPBEN
+
+ÍRTA
+
+MOLNÁR FERENC
+
+BUDAPEST
+
+FRANKLIN-TÁRSULAT
+
+_magyar irod. intézet és könyvnyomda_
+
+KIADÁSA
+
+_Előadási, fordítási és minden egyéb jog fenntartva._
+
+*
+
+_Copyright 1923 by Hans Bartsch, New-York._
+
+Franklin-Társulat nyomdája
+
+
+
+
+SZEMÉLYEK
+
+EMBEREK:
+
+   János               _Somlay_
+   Ilonka, a felesége  _Pécsi B._
+   Tanító              _Kertész_
+   Etel, a felesége    _Komlóssy I._
+   Költő               _Dávid_
+   Palmyra             _Hegyi R._
+   Postatiszt          _Gárdonyi_
+   Öreg szolga         _Réthey_
+   Képviselő           _Hatvani K._
+   Marcsa              _Nép E._
+
+BÁBUK:
+
+   Mima                _Darvas Lili_
+   Alfonz              _Tarnay_
+   Claribella          _Horváthy E._
+   A férj              _Ihász A._
+   Croupier            _Vándor_
+   Biró                _Hatvani E._
+   Francia nő          _Kászonyi G._
+   Portás              _Lubinszky_
+   Öreg kártyás        _Szarvasi_
+   Fiatal kártyás      _Belay_
+   Szobalány           _Orosz V._
+   Levélhordó          _Németh_
+   Groom               _Hajós_
+   Pincér              _Takács_
+   Maitre d’hotel      _Antalfy_
+   Fräulein            _Bera P._
+
+   Kártyások, málhahordók, pincérek, parasztok.
+
+ÖRDÖGÖK:
+
+   A Rex Infernus      _Tiszay_
+   Adjutánsa           _Pártos_
+   Magister            _Gellért_
+   Malacoda            _Toronyi_
+   Rubicante           _Körmendy_
+   Draghignazzo        _Ábel_
+   Alichino            _Dinda_
+   Calcabrina          _Gyurkovits_
+   Scarmiglione        _Kovács_
+   Cagnazzo            _Kollár_
+   Barbariccia         _Gerő_
+   Libicocco           _Kiss_
+   Ciriatto            _Garas_
+   Graffiacane         _ifj. Hatvani_
+   Farfarello          _Korponai_
+
+   Árk-ördögök, zászlótartók, ördögfiókák.
+
+Történik a pokol mélységes fenekén.
+
+– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
+
+_Először adták a budapesti Magyar Színházban 1923 október 9-ikén._
+
+
+
+
+ELSŐ RÉSZ.
+
+_A pokolban. A szín háttere: síma fekete függöny. Vérvörös szőnyeg a
+földön. Ugyanilyen szőnyeggel bevont lépcső vezet le a színpad egész
+szélességében a zenekarba. A zenekarban karosszékek, szemben a
+színpaddal._
+
+_A színpadon oldalt földgömb, állványon._
+
+_Kis ideig üres a színpad._
+
+Malacoda ördög _nagy amerikai pápaszemmel, vörös zubbonyban, balról
+besiet, a középig jön. Drótnélküli telefonkészüléket hoz, ezt szájához
+és füléhez illeszti._ Halló! Igen. – Itt a pokol mélységes feneke. Igen,
+kérem. A Magister kísérleti telepe beszél. Én vagyok, Malacoda
+adjunktus. Tudomásul veszem és a Magisternek azonnal jelenteni fogom.
+Értettem, kérem. Igen. Őfelsége, az udvar és a magas kormány elindult és
+néhány perc mulva programm szerint ideérkezik. Köszönöm.
+
+_Balról besiet a Magister. Mérnök, feltaláló a pokolban. Talpig
+vörösben. Frakkja,_ _nadrágja, harisnyája, cipője vörös, csak inge,
+nyakkendője és mellénye fehér._
+
+Magister. Nos, Malacoda?
+
+Malacoda. Ebben a pillanatban jelentik telefonon, mester, hogy az udvar
+elindult. Néhány perc mulva itt lesz Őfelsége és a kormány.
+
+Magister. Köszönöm, Malacoda. Csodálkozva nézel rám. _Fanyarul
+mosolyog._ Igazad van. Szégyen, de izgatott vagyok. Kérlek, ezen a nagy
+napon állj fokozottabb mértékben rendelkezésemre.
+
+Malacoda. Hű szolgád és bámulód, uram, félmillió év óta. Jóban,
+rosszban. Ideges vagy.
+
+Magister. A hiúság teszi. Nem csoda. Még itt a pokolban is fázom ettől a
+naptól. Malacoda! Ma megindul, először indul meg a gép, a nagy
+találmány, amelyen félmillió év óta dolgozunk. Elgondolni, hogy annyi
+munka, annyi kínlódás után, végre kész és publikum elé kerül!
+Elgondolni, hogy ott áll, lent a nagy gépteremben, befűtve, minden
+porcikájában munkára készen és hogy ma végre megmutathatja, mit tud. Az
+én találmányom, pokoléletem nagy műve, a vörös malom, a Corruptor
+Magnus, a Psychocorruptor Infernalis, a pokoli gondolat és az ördögi
+ötlet legszebb mechanikai csodája!
+
+Malacoda. A te lángeszed dicsősége, mester! Te vagy a pokol Marconija!
+
+Magister. Kevés!
+
+Malacoda. A pokoli Edison!
+
+Magister. Még ez is kevés!
+
+Malacoda. Te vagy a poklok Leonardo da Vincije!
+
+Magister. Ez már beszéd! Ah, Malacoda, csakhogy ma végre odajuthattunk,
+hogy levethettem a munkászubbonyt és felölthettem az ünnepi ruhát
+felséges uralkodóm tiszteletére, aki eljön az ő kíséretével,
+megtekinteni a találmányomat. Ah… Malacoda! De hagyjuk most a lírát. Nem
+kell érzékenység. Hidegvér, ezer szem, nyugodt kéz. Milyen az új
+frakkom?
+
+Malacoda. Kifogástalan.
+
+Magister. Mert erre is sokat adok. Nem vagyok elhanyagolt szobatudós. A
+zseni legyen szép, kívülről is. _Zsebkendőt tart az orra alá._ A
+parfümöm?
+
+Malacoda. Bódító.
+
+Magister. Szintétikus. Magam kevertem. Sokkal intenzívebb, mint az igazi
+záptojás. Kénhidrogén és ammoniák. Csodabüdös. _Kéjjel szagolja._
+
+Malacoda. Elragadóan büdös.
+
+Magister. Köszönöm ezt a kis hizelgést is, Malacoda. Jól esik. _Kezet
+szorít vele._ De most munkára. Az utolsó ellenőrzés. Az utolsó
+utasítások. _Tapsol._ Scarmiglione! Alichino! Calcabrina! Cagnazzo!
+Barbariccia! Libicocco! Draghignazzo! Ciriatto! Graffiacane! Farfarello!
+Rubicante!
+
+_A megnevezett munkás-ördögök nevükre egyenként beszaladnak. Mindeniknél
+valami gépész-szerszám van. Jobbról-balról jövet köréje kuporodnak.
+Barbariccia lemegy a zenekarba._
+
+Magister. Már jelezték az udvar érkezését. A bemutatás nagy napja
+elkövetkezett. Ti hű munkatársaim voltatok a gép megépítésében. Ma
+mutassátok meg, hogy igazán a tűz gyermekei vagytok, és méltók vagytok a
+nevekre, amiket a nagy Dante adott nektek. Legyetek fürgék, ügyesek,
+gyorsak és okosak a kezelésben.
+
+A munkások. Igen, mester.
+
+Magister. Rendben van minden?
+
+A munkások. Igen, mester.
+
+Magister. Emeltyű, szellentyű, billentyű, forgattyú, tolattyú,
+lengettyű, dugattyú, lövettyű?
+
+A munkások. Rendben van, mester.
+
+Magister. Kelepek, telepek, szelepek?
+
+A munkások. Igen, mester.
+
+Magister. Alapok, kalapok, falapok?
+
+A munkások. Igen, mester.
+
+Magister. Minden legkisebb részecske jól simul, nyomul, mozdul, tolul,
+fordul?
+
+A munkások. Simul, nyomul mozdul, tolul, fordul.
+
+Magister. Hát akkor…
+
+_A nézőtérre belép egy ördög, a pokol királyának adjutánsa._
+
+Magister. Nos? Mi az?
+
+Adjutáns _harsányan kiáltva_. Vexilla prodeunt Regis Inferni!
+
+Magister. Ah! Máris? _A szívére teszi a kezét. A munkások felugrálnak._
+
+Barbariccia _a zenekarból_. Vexilla prodeunt Regis Inferni!
+
+Magister. Vexilla prodeunt! Őfelsége zászlói közelednek! Itt a nagy
+pillanat! Gyorsan! Cagnazzo, Barbariccia! A reflektorokhoz! Malacoda,
+szólj a zenekarnak! Scarmiglione, a dinamohoz! Alichino, a lendkerékhez!
+Calcabrina, a kazánokhoz! Libicocco, a centrifugához! Draghignazzo, a
+manométerhez! Ciriatto, az olajozókhoz! Graffiacane, a hanglemezekhez!
+Farfarello, az áttételekhez! Rubicante, fel a gépmesteri hídra!
+
+_Ahogy mondta, mind elrohantak, jobbra-balra. Most egyedül marad.
+Egy-két lépcsőt lejön a zenekarba. A színfalak mögött megszólal_ _az
+Ördöghimnusz. A nézőtéren át bevonul Sátán, a pokol királya, udvarával.
+Elől jön az adjutáns, aki az imént kiáltott. Utána a két zászlótartó a
+két feketevörös zászlóval. Utánuk egyedül a Sátán, talpig vörösben,
+hatalmas szarvakkal, koronával a fején. A Sátán után a hét árk-ördög,
+kis koronával a fejükön, kétágú villával a kezükben. Lassan vonulnak
+előre. A két zászlótartó a zenekaron át a lépcsőzetre megy és
+jobbról-balról feláll. A zene elhallgat._
+
+Magister. Hódolattal üdvözlöm ő pokoli felségét, hatalmas uramat, aki
+megtisztelte szerény munkám hajlékát.
+
+Adjutáns. Őfelsége szívesen jött a nagyhírű találmányt megtekinteni.
+Reméli, hogy nemcsak az ő megelégedését, de az egész pokolfajzat
+dicsőségét fogja kivívni a mester találmánya. Őfelsége azt kívánja, hogy
+minden felesleges ceremónia mellőzésével azonnal térjünk a dologra.
+
+Magister. A felség óhaja parancs. Méltóztassanak helyet foglalni. _Az
+udvar bevonul a zenekarba és helyet foglal a karosszékeken._ _A két
+zászlótartó lemegy a lépcsőn és jobbról-balról a földre kuporodik._
+
+Magister _felszalad a színpad közepére_. Úgy hát… Felséges uram, magas
+kormány, engedelmükkel röviden ismertetni fogom találmányom lényegét. Én
+egy emberrontó gépet csináltam. Műszaki neve: Psychocorruptor. Psyché:
+az lélek. Corrumpere: annyit tesz mint: elrontani. Tehát:
+«Psychocorruptor» azt jelenti, hogy lélek-elrontó. Az én gépem igazi
+büszke ördögi gondolat. Beledobsz egy ártatlan, tiszta, becsületes
+embert és egy óra mulva másik végén kijön egy kész gazember. Ez az
+egész. Hogy mi volt vele a célom? Semmi. Szeszélyből csináltam, mint
+Edison a grammofont. Ötletből, viccből, nyugtalanságból, gonoszságból,
+zseniből! Ördögi feladat: rontani. A jóból rosszat csinálni. És ezt
+produkálja ez a hatalmas malomgép, amely itt lent türelmetlenkedik a
+lábunk alatt a nagy gépteremben. A jó emberből rosszat csinál. Ahogy
+beledobod a jó embert, sorra őrli meg az illuzióit, koptatja a hitét,
+szaggatja a tisztességét, megtöri a szeretetét, bepiszkolja a szerelmét,
+megkeményíti a szívét, elveszi a becsületét, – megőrli, mint a malom,
+mindazt, ami benne nemes, ami isteni!
+
+Az udvar. Bravó!
+
+Magister _meghajol_. Fenn a földön vannak már régóta ilyen emberrontó
+intézmények. A nagyvárosok. Az ártatlan vidéki jófiú felmegy Párizsba és
+húsz év alatt Párizs elrontja. De ez húsz év. Az én gépem ezt egy óra
+alatt végzi el. Rohamosan vágtat át az ember a malom rekeszein,
+lélekzethez se jut, s a gép elvégzi hatvan perc alatt azt, amihez egy
+romlott nagyvárosnak évtizedekre van szüksége. Félmillió évig dolgoztam,
+felséges uram, ezen a gépen! Néha már-már kedvemet vesztettem, de akkor
+eszembe jutott, hogy milyen istentelen gazságot csinálok, – és ebből
+újra meg újra erőt merítettem. Ma végre itt áll készen a bemutatásra, az
+első kísérletre. Felhasználtam hozzá mindazt, amit az emberi kutatás a
+mai napig kitalált. Teremteni mi nem tudunk, felség. De amit más
+teremtett, azt rosszra felhasználni a lángész szikrázásával, – ez a mi
+dicsőségünk.
+
+Az udvar. Bravó!
+
+Magister. Nincs az az anyag, nincs az az erő, nincs az a gépészi
+kombináció, ami ebben a malomban benne nem volna. Holt és élő anyag
+keveredik benne egy csodaszörnyeteggé, melynek külseje érc, de belseje
+izzik, nyüzsög, a mindentől ami benne van.
+
+Adjutáns. Őfelsége azt kérdi, hogy mégis, milyen anyagokból és milyen
+szerkezetekből van összetéve a malom.
+
+Magister. Van ebben minden, felséges uram, de itt nem üres szó az, hogy
+«minden», de minden, minden van ebben a gépben.
+
+  Ha felségteknek van türelme hozzá
+  Picinyke részét elmondhatom annak,
+  Mi benne ég, forr, mozdul, fordul,
+  Simul, hajlik, lendül, visít, csikordul!
+  Van benne vas, nikkel, réz, ezüst, bádog,
+  Gleccserjég, grammofonlemezen átok,
+  Kutyagyomorsav, drótkötél, kő, festék,
+  Festett képek, szép reggelek és esték.
+  Van benne durhigany, szén, selyem, fa, tolattyú,
+  Lánc, kapocs, anyatej, élő hattyú,
+  Platina, vér, higanygőz, tövis, éther,
+  Fogideg, esővíz, jódezüst, mikrométer,
+  Napfény, holdfény, sróf, kéksav, csepű, gyanta,
+  Ópium, brokát, cukor, zenebanda,
+  Kvarcfény, orgonasíp, mész, gőz, gáz, posztó,
+  Glicerin, cérna, kard, áramelosztó,
+  Keresztfejvezetéktartó, planéta,
+  Gummi, női haj, csalán, spirochéta,
+  Rubintengelyágy, békateknő, újbor,
+  Csikóbőr, pajzsmirigy, csigabibor,
+  Szakállszőr, porcellán, szijj, rózsabimbók,
+  Májmétely, kénsav, mákony, pisztoly, csimbók,
+  Alizarin, bőr, rozsda, drót, sár, túró,
+  Tartalékkapocságy, bróm, gyémántfúró,
+  Szög, nyirok, ólomszuperoxid, kókusz,
+  Tű, gyapot, zománc, kés, fékpofa, lókusz,
+  Gyöngyház, jég, kamgarn, finomszövésű,
+  Cső, lift, só, kén, fű, áramszedő fésű,
+  Lengettyű, sóhaj, tömszelence, kaptár,
+  Arany, hamuzsír, pálmabor, naptár,
+  Madártoll, kapcsolócsap, tányér, tálca,
+  Gyopár, tengervíz, gyapjú, rostélypálca,
+  Izzadság, zongora, ital, étel,
+  Falevél, fogaskerékáttétel,
+  Turbina, lószőr, olló, lencse, borsó,
+  Fenyőtoboz, kormánycsavarorsó,
+  Konnektor, kompresszor és kommutátor,
+  Kastély, palota, villa, kunyhó, sátor,
+  Kert, part, hegy, völgy, sírás és kacagások,
+  Felhők, szerelmek, kéjes halódások,
+  Ölések, ölelések, csalódások,
+  Minden, ami kapcsol, és ami bont…
+  Minden, ami kapcsolódik… és ami ront…
+  Minden van benne. Milliónyi szóval
+  Csak milliomodrészét mondhatnám el
+  Annak, mi benne ég, forr, mozdul, fordul,
+  Simul, hajlik, lendül, visít, csikordul,
+  S _beszél!_… Mert végül… Van benne… Ah bocsánat
+  Az izgalomért, mely urrá lett most rajtam,
+  De felnyerít az ördögvér a szívben,
+  És lobbot vet az ősi tűz vad lelke,
+  Mert még valami van benne, felségtek,
+  Anélkül hitvány földi eszme lenne…
+  Felséges uram… _ember_ van benne!
+
+_Izgatottan, fáradtan ül le a lépcsőre, ott vizionáriusan, tranceban,
+halkan mondja:_
+
+Magister. Preparált emberek vannak benne, felséges uram. Rab lelkek és
+testek, amiket a földön fogdostam össze. Itt a nagy műtőteremben sok
+ezeréves életre preparáltuk őket. Vágtuk a testüket, hipnotizáltuk a
+lelküket… szereket kaptak… elevenen vannak bebalzsamozva… élő bábuk…
+némelyiknek három szíve van… és nincs veséje. A másiknak kiszedtük az
+idegeit. Az agyvelejükön lékek vannak. Az egyiknek nincs becsületérzése.
+A másiknak háromszoros adag érzékisége van. Az egyik csak felejt. A
+másik csak emlékezik. A harmadik csak hazudik. Élnek és mégis bele
+vannak komponálva a gépbe. Sugarak és áramok igazgatják őket. Lemezek
+beszéltetik őket. Könnycsatornák ríkatják őket Csiklandós sugarak
+nevettetik őket. Erős áramok forralják őket. A szerelmük égő hipnózis… a
+gonoszságuk alkohol… a közömbösségük kokain… a rajongásuk hasis…
+Rettenetes dolgot csináltam a rabjaimmal… de most felségesen játszanak
+benn a gépben… úgy illeszkednek bele, mint a kerekek, szijjak csavarok,
+dugattyúk… összejátszanak a géprészekkel, a sugarakkal, az áramokkal…
+_Hirtelen felkiáltva._ Óhajtod látni a babáimat, felség?
+
+Adjutáns. Őfelsége a legnagyobb érdeklődéssel kéri az ily módon
+preparált emberbábúk bemutatását.
+
+Magister _felszalad a lépcsőn_. Rubicante!
+
+Rubicante _(beszalad, megáll_.)
+
+Magister: A babákat!
+
+Rubicante. Igenis, Magister. _Leszalad a_ _lépcsőn, a zenekarban
+csapóajtót nyit fel, a mélységben eltűnik. Hallatszik, amint mondja:_ A
+magister a babákat kéri!
+
+Magister. A babák jégen vannak. Emberi szervezetük nem bírná ki a mi
+klimánkat.
+
+_A babák menete megjelenik a csapóajtóban, felmegy a lépcsőn. Az ördögök
+körülveszik, terelik őket. A babák: a második felvonás összes szereplői,
+Mima kivételével. Mind abban a ruhában vannak, amelyben szerepelni
+fognak. Lassan vonulnak fel, szomorú, élő-halott, néma menet,
+lehunytszemű, hipnotizált rabok. Fenn a színpadon megállnak._
+
+Magister _gyönyörködve és büszkén mutat rájuk._ A malomköveim, felség!
+Most némák és bágyadtak. Olyanok, mint a halottak. De ha az áramvezető
+sugár éri őket, életet kapnak. Rubicante! A viola sugarat!
+
+_Viola sugár suhan végig a csoporton. A babák lassan élednek, mozdulnak,
+előbb igen halkan, majd fokozatosan hangosabban_ _beszélnek. Valamennyi
+egyszerre kezdi mondani a szerepét, amit a második felvonásban mondani
+fog. Csevegés, sírás, nevetés, kiáltozás, össze-vissza, mozgással._
+
+Magister _vezényelve_. Vissza a sugarat!
+
+_A sugár lesuhan róluk. A lárma elhalkul, majd egészen elhallgat. Megint
+a néma, mozdulatlan, halott csoport._
+
+Magister. Vigyétek őket le a gépterembe!
+
+_Az ördögök kiterelik a csoportot jobbra._
+
+Magister _Rubicantehoz, aki nem ment ki_. Most hozzátok Mimát!
+
+_Rubicante lerohan a lépcsőn a mélységbe._
+
+Magister. Most, felséges uram, most jön a fő-baba! A nő! A nő, aki ront.
+A szép. A gonosz. A nő.
+
+_Rubicante és az iménti ördögök a mélységből felkisérik a lépcsőn Mimát.
+Mima fehér ruhában, sápadtan, lassan megy fel a lépcsőn, mint ahogy a
+többi baba ment. Fenn a színpad közepén megáll. Az ördögök tisztelettel,
+lábujjhegyen elhúzódnak tőle, a színpad sarkában a földre kuporodnak._
+
+Magister. Nézd felséges uram, milyen tökéletes! Lángok lobognak a
+bensőmben, ha nézem. Évezredek kellettek, amíg kitenyésztettem az
+emberek közt. Egy babyloni leányon kezdtem. Túlságosan vérengző volt.
+Akkor a lyoni szűz mártirok véréből kevertem rokont egy generációjához.
+Aztán Messalina-vért kapott. Mikor nem volt elég kegyetlen és elszánt,
+egy Borgia-rokont kevertem a családjához. Van benne egy Bonaparte-rokon
+vére. Van benne Petrarca-vér, hogy lágy és költői legyen. Beethoven-vér.
+És minden nagy komédiás véréből egy csöpp, a régi görög szinészektől
+egészen Duseig! Mikor megvolt, megszületett, felnőtt, elkárhozott,
+elraboltam és a műtőterembe vittem, felség. Az ereiben megkettőztem a
+vérmennyiséget. Az idegeihez még egy idegrendszert szőttem a testébe.
+Most két ideghálózat reszket benne. A szivéhez még egy szivet ültettem.
+Most két szíve van.
+
+Adjutáns. Hogy hívják?
+
+Magister. Mindegy. Neve nincs. Én Mimának hívom, mert az latinul
+komédiásasszonyt jelent.
+
+Adjutáns. Mit tud?
+
+Magister. Mindent tud. Ha én a sugárral igazgatom. Ő az én nagy
+rontógépemnek a szíve közepe. Felség, óhajtasz mintát látni abból, amit
+tud?
+
+Adjutáns. Őfelsége kívánja.
+
+Magister _a színpad bal szélére megy, az ott elhelyezett kis villanyos
+kapcsolótáblán megmozdít egy konnektort._ Méltóztassanak figyelni.
+Rábocsátom az áramvezető sugarat. Fel fog éledni. _Mozdulatára éles
+fénysugár éri Mima arcát._
+
+Mima _lassan megmozdul, kinyitja a szemét, elmosolyodik, fellélekzik,
+jobbról-balról a két szívére teszi a kezét._
+
+Magister. Méltóztassanak figyelni. Bemutatom, hogy hogy tud szeretni. _A
+konnektorhoz nyúl. A sugár megrezzen Mima arcán._
+
+Mima _nagy, forró szenvedéllyel_. Szeretlek minden idegemmel, te szép,
+erős, forró legény, törj magad alá, csókold sebesre a számat, imádlak
+mint az Istent, meghalok érted, meghalok érted…
+
+Magister. _A konnektorhoz nyúl._ Méltóztassanak figyelni. Most gyűlölni
+fog. _A sugár rezzen._
+
+Mima _szenvedéllyel_. Gyűlöllek minden idegemmel, te rút, gyönge, hideg
+szörnyeteg, menj tőlem, utálom a szádat, gyűlöllek mint az ellenséget,
+pusztulj el, pusztulj el! _Elhallgat, kis szünet._
+
+Magister. Most egy kis mutatvány. Gyűlölet és szerelem gyors
+váltakozása. _A konnektorhoz nyúl, a sugár rezzen._
+
+Mima. Szeretlek. Gyűlöllek. Szeretlek. Gyűlöllek. Szeretlek. Gyűlöllek.
+Szeretlek.
+
+Magister. Közömbösség! _A konnektorhoz nyúl, a sugár rezzen._
+
+Mima _megvetően_. Tőlem jöhet, mehet, mondhat, amit akar, bánom is én,
+még ha főbe is lövi magát, semmi közöm magához.
+
+Magister. Most hazudni fog! _Rezzenti a sugarat._
+
+Mima _szenvedéllyel_. Gyereket akarok, gyereket, tőled gyereket, anya
+akarok lenni, a te édes, szép gyereked anyja akarok lenni, – _forrón
+felkiáltva_. Gyereket akarok tőled!
+
+Magister. Most az ellenkezőjét! _Rezzenti a sugarat._
+
+Mima. Nem akarok gyereket, csak gyereket ne, így se tudunk megélni és
+nem akarok szülni, elrontja a termetemet. Jolán is attól olyan széles,
+megölöm magam, ha másállapotba jutok!
+
+Magister. Más példa. _Rezzenti a sugarat,_
+
+Mima. Utálom az ékszert, nem kell, sose viseltem ékszert! _Rezzen a
+sugár._ Vedd meg édes, azt a gyöngyöt a Seligmannál, nem tudok aludni,
+meghalok, ha meg nem kapom, imádom a szép ékszert, azért vagyok asszony.
+
+Magister. Más! _Rezzenti a sugarat._
+
+Mima. Kikérem magamnak, az uram nem nyúlt hozzám egy év óta! _Rezzen a
+sugár._ Oh, édes, édes, esküszöm, tegnap éjjel az uram karjaiban is rád
+gondoltam!
+
+Magister. Házasság! _Rezzenti a sugarat._
+
+Mima. Nem leszek a feleséged soha! Meg akarom mutatni, hogy nem azért
+adtam oda magamat, hogy elvégy, nem leszek a feleséged soha! _Rezzen a
+sugár._ Ha egy hónapon belül el nem veszel, megcsallak, elhagylak, te
+gyáva, szégyeld magad, bujkáló szeretődnek jó vagyok, de a nevedet, azt
+nem adod nekem!
+
+Magister. Esküdni fog! _Rezzenti a sugarat._
+
+Mima. _Igen gyorsan._ Esküszöm anyám életére, hogy fehér, apám életére,
+hogy fekete, esküszöm szüleim életére, hogy se nem fehér, se nem fekete.
+Esküszöm boldogult anyám sírjára, hogy itt állok, boldogult apám
+sírjára, hogy nem állok itt, esküszöm szüleim sírjára, hogy állok is itt
+és nem is állok itt. Úgy gyógyuljon meg a beteg nővérem, hogy ez,
+_ruháját mutatja,_ egymillióba került, úgy legyen szerencsém az életben,
+hogy nem került egy millióba. Esküszöm mindenre, ami szent, hogy nem
+csókolóztam, esküszöm mindenre, ami szent, hogy csókolóztam. Úgy legyek
+valaha boldog, hogy ez igazi selyem… _ruháját_ _megemelve a harisnyáját
+mutatja_… Úgy légy te valaha boldog, hogy műselyem. Esküszöm, hogy ma
+hétfő van, esküszöm, hogy ma kedd van, esküszöm, hogy ma szerda van,
+esküszöm, hogy ma csütörtök van…
+
+Magister: Satöbbi, péntek, szombat, vasárnap. És?
+
+Mima: És esküszöm, hogy megesküdtem, hogy soha nem esküszöm. _A sugár
+rezzen._
+
+Magister. Tud még ezerszer ennyit, de rövid az idő. Még csak néhány
+apróság. _Rezzen a sugár._ Egy igen nehéz helyzetben gyorsan feltalálja
+magát és meg is oldja a helyzetet.
+
+Mima _igen gyorsan_. Nem igaz, nem igaz, nem igaz, szégyeld magad, hogy
+betörted az ajtót, mit jelent az, hogy itt vagyok az Ödönnél? Azért
+jöttem ide, mert beteg szegény, látod, azért fekszik az ágyban és én nem
+feküdtem mellette, csak ültem az ágya szélén és borogattam és azért
+vettem le a ruhámat, hogy be ne vizezzem a borogatással és azért vettem
+le a fűzőmet, mert szorított, és hogy’ borogassak fűzőben, ki borogat
+fűzőben, mikor nem lehet borogatni fűzőben… de minek is beszélek annyit,
+pfuj, hiszen te őrült vagy, ez az egész gyanusítás jellemzi a te aljas
+gondolkozásodat és piszkos fantáziádat, ölj meg, ha akarsz, de hogy
+lásd, mennyire szeretlek, nem bánom, haljunk meg együtt, hol a revolver,
+várj, várj, nem, ne te ölj meg engem, majd előbb én öllek meg téged és
+aztán magamat!
+
+Magister. Most még csak köszönni fog, szép skálában lefelé, rang
+szerint. _Rezzenti a sugarat._
+
+Mima. Lábaihoz borulok, felséges uram. – Hódolattal üdvözlöm, fenség. –
+Van szerencsém, kegyelmes uram. – Jónapot, méltóságos uram. – Jónapot,
+tanácsos úr. – Jónapot, Frédi. – Jónapot, Pista, na, egészségesek a
+lovak? – _nagyon megvetően._ Jónapot, Kaufmann úr.
+
+Magister. Nevet! _Rezzenti a sugarat._
+
+Mima _hiszterikus jókedvvel, túlzóan felkacag, hosszan, nagyon._
+
+Magister. Sír! _Rezzenti a sugarat._
+
+Mima _tragikusan felzokog és lassan csöndes sírásba halkul, majd lihegve
+elhallgat. A sugár lerezzen róla._
+
+Magister _előlép, büszkén mosolyog_. Voilà! _Meghajol._
+
+Az udvar. Bravo! Bravo! _Tapsolnak._
+
+Magister. Vigyétek a gépterembe, óvatosan, vigyázzatok rá, mint a
+szemetek fényére. Hatvanezer ampères sugár mind a két szívére!
+
+_Rubicante jobbra előremegy, utána az ördögök tisztelettel kísérik,
+vezetik Mimát jobbra. Kimennek. Aztán az ördögök visszajönnek
+Rubicanteval együtt, két csoportba oszolva, jobbról-balról lekuporodnak
+a színpad széleire._
+
+Magister. Most tehát, felség, az én élő bábuim a helyükön vannak, a gép
+munkára készen áll. Most már csak valami földi ember kell hozzá, akin
+bemutathassa, hogy mit tud. Erre nézve bátor leszek indítványt tenni.
+Méltóztattak látni tudományomat, amellyel földi embereket így
+preparáltam. Ha most én hozok ide egy jó embert, hogy bedobjuk a gépbe
+és elrontsuk, joggal hihetik, hogy csalás van a dologban, hogy ez a jó
+ember, akit bedobok, szintén valami ilyen preparált bábú. Ezért azt
+indítványozom, méltóztassanak maguk, méltóztassék maga őfelsége a földi
+életből kiválasztani azt az embert, akin a malom tudományát bemutassuk.
+
+Adjutáns. Őfelsége kíváncsi, hogy mi ennek a módja.
+
+Magister _a földgömbhöz megy és réznyelű nagyítólencsét, igen nagy lupét
+vesz elő._ Nagyon egyszerű. Nagyítólencsénkkel rávilágítunk a földi élet
+egy-egy picinyke pontjára. Szétnézünk a világban, a derék emberek közt
+és kiválasztjuk azt, aki a legromlatlanabb, legtisztább,
+legbecsületesebb, a legjámborabb. Azt lehozzuk ide és beledobjuk a malom
+garatjába. Természetesen férfit. Mert nőt rontani olyan volna, mint sót
+sózni, olajat zsírozni, mézet cukrozni, tűt szúrni, kardot vágni, jeget
+hűteni, napot melegíteni…
+
+Adjutáns. Ez oly természetes, hogy őfelsége fölöslegesnek tartja az ön
+további fecsegését.
+
+Magister. Igaza van. Tehát nézzünk szét a földgolyón. _A lupéval ráhajol
+a földgömbre és keresgél rajta._ Keresgéljünk az egyszerű, szerény
+emberek közt… valami csöndes otthonban… ahol a tiszta becsület tanyáz.
+Hopp… itt látok valamit. Külváros. Kis csöndes utca. Szerény, de tiszta
+lakás. Megvan! _Még közelebb hajol a lupéval a földgömbhöz._ Egy tanító.
+Nagyon szeretik a gyerekek. Ez nem lehet rossz ember. Most megy haza
+ebédelni a feleségéhez. Parancsolnak betekinteni a szobájába, az
+életébe?
+
+Adjutáns. Lássuk!
+
+Magister. Felvetítem. Nézzük és hallgassuk figyelmesen. _A
+nagyítólencsét a fekete függöny közepére irányítja. A földgömbből vékony
+sugár túz át a lencsén, fényfoltot vet a függönyre. A függöny azon a
+helyen lassan szétnyílik. Egyszerű, világos, polgári szobát látunk. Kis
+terített asztal,_ _két szék. A tanító jön haza, virágokkal. A felesége,
+Etel, az asztalnál áll._
+
+Tanító. Jónapot édes kis feleségem.
+
+Etel. Isten hozott drága jó kis uram. De sok virágot hoztál.
+
+Tanító. A gyerekek, a gyerekek! _Átadja a virágokat._ Neked adom édes
+szívem. Így aztán öröm tanítónak lenni. Minden nap telerakják virággal
+az asztalomat. _Leveti a kabátját._
+
+Etel. Az ilyen arany ember meg is érdemli. _Megcsókolja_. Ezerannyit is
+megérdemel. Fáradt vagy, édesem?
+
+Tanító. Éhes vagyok, édesem. _Leül_. Hol a leves?
+
+Etel _kinyúl, átvesz egy levesestálat és az asztalra teszi. Ad belőle a
+tanítónak._ Itt a jó leveske, édesem.
+
+Tanító _kavargatja a levest_. Nem frázis ez angyalom. A mi pályánk a
+legszebb pálya. Csak szív kell hozzá.
+
+Etel. És neked van szíved édesem.
+
+Tanító. Szeretnek a gyerekek. Ez nagy sor. Ma is, hogy a Steiner
+megbosszantott, láttad volna a többit: mind úgy nézett rá, mintha meg
+akarná ölni. De én nem bántottam a Steinert. Szelid szóval megbánásra
+bírtam a Steinert. Boldog voltam, hogy jó szóval célt értem a
+Steinernél.
+
+Etel. Micsoda nemes gondolkozás. Milyen boldog vagyok, hogy a feleséged
+lehetek. _Leül ő is._
+
+Tanító. Hidd el, felemelő érzés jónak lenni. Milyen leves ez?
+
+Etel. Találd ki. A te kedvenced. Na?
+
+Az idén először! Meglepetés! Nem is örülsz neki?
+
+Tanító. Nem tudom, micsoda.
+
+Etel. Borsóleves!
+
+Tanító _piszkálja a levest a kanállal_. És mi ez itt benne?
+
+Etel. Csurgatott tészta.
+
+Tanító. De ezek a kis golyók?
+
+Etel. Golyók?
+
+Tanító. Igen.
+
+Etel. Ez borsó.
+
+Tanító. Milyen borsó?
+
+Etel. Milyen borsó. Borsó!
+
+Tanító. Ne járjon a szád, mit fecsegsz? Kétféle borsó van, zöldborsó és
+szárazborsó.
+
+Etel. Hát nem látod édesem, hogy ez zöldborsó?
+
+Tanító. Nem látom, mert nem zöld, hanem piszokszínű.
+
+Etel. Piszokszínű a te fejed, te undok ember, megint feldühösített az a
+kölyök az iskolában és most rajtam öntöd ki. Direkt lejártam a lábamat a
+csarnokban idei zöldborsóért.
+
+Tanító. Ez idei zöldborsó? Ez? Hiszen éppen azért piszokszínű, mert nem
+idei, hanem tavalyi borsó, eltett borsó, konzerv borsó!
+
+Etel. Lejárom a lábamat friss idei zöldborsóért neki, nem is a
+kosztpénzből vettem, a kézimunkámból, amit eladtam és ő így beszél róla!
+
+Tanító. Ha térdig jártad is le a lábad érte, mégsem idei. És a leves
+pedig hideg.
+
+Etel. Mert addig piszkáltad, amíg kihült.
+
+Tanító. Én leszámítom a hőfokából ezt a piszkálási különbözetet és
+visszakövetkeztetek az eredeti hőfokára. Ez már hideg volt, mikor
+piszkálni kezdtem.
+
+Etel. Ne kínozz kérlek! Hát bánom is én, piszkos a borsó, hideg a leves,
+mit csináljak? Szegény anyám megmondta ezt előre! Későn jössz, azért
+hideg a leves! És még piszkálod egy félóráig.
+
+Tanító _dühösen_. Azért hideg, mert hanyag és felületes vagy, és a
+szárított borsót is azért sózzák a nyakadba idei helyett, mert meg se
+nézed, csak jössz, mégysz, szaladsz…
+
+Etel _sírva_. De mikor én jót akartam!
+
+Tanító. A hózentrágeremet se varrtad meg! Mikor Napoleon győzelmeit
+tanítottam, leesett rólam a nadrág, röhögtek a gyerekek!
+
+Etel _sírva_. Korán kellett elszaladni a borsóért.
+
+Tanító. Nem varrtál gombot a mellényemre, hiányzik a madzag az
+alsónadrágomról, a fogkefém ereszti a szőrt, nem hegyezted meg a
+ceruzámat, görcs van a cipőzsinóromon…
+
+Etel _sírva_. Korán kellett szaladni a borsóért, ma volt az idén először
+borsó és nagyon keresik, mert friss.
+
+Tanító. És terád mégis büdöset sóztak.
+
+Etel _zokogva_. Most már büdös is!
+
+Tanító _kiáltva_. Ne bőgj! Ne bőgj az ebédembe, mert összetörök mindent!
+
+Etel _zokogva_. Bocsáss meg, nem bírom visszatartani, úgy el vagyok
+keseredve. _Újból felzokog._
+
+Tanító _ordítva_. Ne bőgj, a teremtésit annak a keserves, büdös
+életemnek, a teremtésit annak a hétszentséges… _Össze-vissza tör az
+asztalon mindent, felkel, fel-alá kezd járni, az asszony az asztalra
+borulva zokog._
+
+Adjutáns _harsányan_. Mester!
+
+Magister _int, a függöny összecsukódik_. Parancs!
+
+Adjutáns. Őfelsége is úgy gondolja, hogy ebből elég volt, mert ez a
+jóságos tanító úr olyan komisz ember, hogy ez ugyis idekerül mihozzánk,
+ezen nincs mit rontani az ön masinájának. Már a nagy Dante megírta, hogy
+az ilyen ember itt nálunk sárban fog fulladozni, és sarat fog enni az
+idők végezetéig, mert haragosságban bűnös.
+
+Magister. Sajnálom, pedig olyan jól indult. Mikor a virágokkal hazajött,
+avval a szelid pofájával, már azt hittem, ez a mi emberünk. Hát ha
+megengedik, másfelé keresgélünk. _Megint vizsgálgatni kezdi a földgömböt
+a lupéval._ Nézzük csak. Itt volna egy másik ember, kérem. Író. Költő. A
+nemes érzelmek költője. Ábrándozó, szelídlelkű…
+
+Adjutáns. Nem rossz.
+
+Magister _közelebbről nézi a földgömböt_. Mint látom, imádják a nők.
+
+Adjutáns. Az se rossz.
+
+Magister _a földgömböt nézve_. És még hozzá szerelmes is… nagyon
+szerelmes. Most, kérem szépen, épp most megy az imádottjához. Nézzük meg
+ezt a randevut?
+
+Adjutáns. De még mennyire!
+
+Magister _még mindig a földgömböt vizsgálgatva_. Be fogunk nézni a szép
+hölgy szalónjába. _Mint az imént, nyílást varázsol a függönyre._
+
+_A függöny szétválik. Színes ernyős lámpa, chaise longue. Gyönyörű nő,
+színes pongyolában, áll a chaise longue mellett és karját tárja valaki
+felé, akit még nem látunk._
+
+Magister. Nagyon szeretheti, mert tetszik látni, hogy várja?
+_Csöngetés_. Ő jön. Csöngetett.
+
+Költő _belép_.
+
+Magister. Itt van! Figyeljünk!
+
+Palmyra. Csakhogy itt vagy, édes, édes, édes, édes, édes! _Nagy csók._
+Óh, istenem, hogy vártalak!
+
+Költő. Késtem talán, angyalom? _Ijedten nézi az óráját._
+
+Palmyra. Dehogy, gyönyörűségem! Csak én vagyok türelmetlen.
+
+Költő. Mert nagyon fájna, ha csak egy percnyi késéssel is bánatot
+okoznék az én édes, szép babámnak.
+
+Palmyra. Te jóságos!
+
+Költő. Ne boruljon felhő egy pillanatra se a szépséges szemedre.
+
+Palmyra. Te áldott, te jó!
+
+Költő. És elhoztam ezt. _Kis virágbokrétát ad át._
+
+Palmyra. Ibolya? Most? Hisz ez a legnagyobb ritkaság!
+
+Költő. Tegnap egy elejtett szavadból kivettem, hogy szereted.
+
+Palmyra. Te gyöngéd… te áldott! Olyan bájos, olyan tiszta a jóságod,
+mint egy gyermeké. Hát csoda, hogy imádlak?
+
+Költő. Így, így… Ezzel a rajongó mosollyal az arcodon, így csókoljalak
+agyon, így… _Vadul csókolja._
+
+Palmyra. Ne harapj, Albert!
+
+Költő. Haraplak… megeszlek… mindenestül… _Folytatja._
+
+Palmyra. Ne, ne! Megfojtaszt! Megfulladok!
+
+Költő. Nem esik jól?
+
+Palmyra. De jól esik, csak…
+
+Költő _hirtelen_. Csak?
+
+Palmyra. Ülj le szépen ide mellém. Oly rég akarom ezt már neked
+megmondani. _A szájához nyul._ Nézd, vérzik a szám. Csupa vér.
+
+Költő. Lecsókolom róla! _Nekiugrik_.
+
+Palmyra. Ne, ne! Fáj! Maradj nyugton. Ez most jó alkalom megmondani,
+amit akarok. _Sírni kezd._ Olyan boldogtalan vagyok!
+
+Költő. Miért?
+
+Palmyra. Mert csak erre kellek neked.
+
+Költő. Mire?
+
+Palmyra. Csak erre az érzékiségre.
+
+Költő. Csak erre? Hát nem szeretlek?
+
+Palmyra. Szeretsz! De ahányszor együtt vagyunk, az első pillanatban
+rámveted magadat mint egy tigris. Én még veled soha egy félórát nem
+beszéltem, mindjárt nekemjössz és összeharapsz és megeszel… mikor én
+olyan boldog volnék, ha a lelkedet is érezném… Ha beszélnél velem az
+életedről, a gondolataidról, a bánatodról…
+
+Költő. A bánatomról… mikor így ülsz, hogy térdig látni ezt a szép
+lábadat, ezt a karcsut… _elébeborul_… hiszen vérbeborul a szemem, olyan
+őrjítő… _átöleli a térdét._
+
+Palmyra _sírva_. Ne, ne! Látod, ez az! Látod, csak a testemet szereted!
+_Zokogva rugdalódzik._
+
+Költő. Nézd csak, hogy rugdalódzik a kis makrancos. _Mellé ül, lefogja…_
+Ejnye, milyen erős… _dulakodik vele_… ejnye, de haragszik most. Ilyenkor
+kell megfékezni, lefogni, szerelemmel legyűrni az ilyen dühös kis
+vadmacskát! _Lefogta és csókolja._
+
+Palmyra _védekezik_. Ne, ne! Albert! Egy szót, egy jó szót… Csak
+egyszer, csak egyszer egy csöndes pillanatot, hogy a válladra hajthassam
+a fejemet… _megteszi_… mint egy szomorú gyerek, így… és most csöndesen
+beszélj velem, beszélj, taníts, oktass, nemesíts… jó akarok lenni…
+hozzád méltó… tanulni tőled… és nézd… te küzdesz az életben… annyi
+irígyed van… mondd el nekem a bajaidat, hogy vigasztalhassalak.
+
+Költő _a haját szagolva_. Milyen illatos a hajad! Valami speciális,
+vadító illata van a hajadnak. Meg kell ettől bolondulni.
+
+_Vadul megkapja a fejét, csókolja a haját._
+
+Palmyra. Ne ezt! Egy jó szót! Én meghalok abba, hogy nem lehetek a
+barátod! _Sír_. A költő… a bús versek költője nem adja a lelkét… Pedig
+azért szeretlek!
+
+Költő _közelről néz az arcába_. Mért ilyen vérpiros a szád… mért ilyen
+forró… mért ilyen duzzadt… _Vadul csókolja._
+
+Palmyra _sírva_. Az édesanyád meghalt… nem is mondtad meg. Pedig
+istenem… a könnyeidet letörölni, anyád helyett anyád lenni…
+
+Költő. Mért szomorítsalak?
+
+Palmyra. Ide se jöttél akkor.
+
+Költő. A temetés után fáradt voltam.
+
+Palmyra. Épp azért, pihenni, nálam.
+
+Költő. Pihenni, nálad? Fáradtan jönni hozzád? Te égő, forró, te piros,
+te tűzparázs, te… te… _Nekiugrik_.
+
+Palmyra _sikoltva_. Nem ez kell! Nem ez kell! Én kétségbe vagyok esve!
+Én megölöm magamat! _Keservesen zokog._
+
+Költő _nagyon érzékien_. Most… most… milyen tragikusan szép, mikor így
+zokog! Hát van-e istenibb perc, mint ezt a kis zokogó állatot csókkal
+elhallgattatni, megnyugtatni, felvidítani, felforralni… Amíg nem zokog,
+hanem sóhajt, amíg sikolt, amíg nevet… a gyönyörűségtől kacag… a könnyei
+közt sikoltva kacag… gyere, gyere… _Átöleli, a chaise longuera akarja
+dönteni._
+
+Palmyra _őszintén felzokogva_. Én megölöm magam! Én öngyilkos leszek! Én
+nem tudok így élni!
+
+Magister _int_.
+
+_A függöny összecsukódik._
+
+Magister _némán, kérdő arccal, előrelép_.
+
+Adjutáns. Őfelségének két megjegyzése van. Az első az, hogy épp abban a
+pillanatban tetszett ráereszteni a függönyt, mikor érdekes kezdett
+lenni.
+
+Magister. Azt belátom.
+
+Adjutáns. A másik az, hogy önnek ebben igaza volt, mert ezt az érzéki
+gazembert kár tovább hallgatni, ez is biztosan a mienk. Őt az örökös
+forgószél fogja rángatni szennyes örvényében, mert bűnösen szeretett.
+
+Magister. Magam is úgy vélem. De eleinte reménykedtem, mert nagyon
+szeretik a nők és ő is oly gyöngéden jött, mint az engedelem. Ha nem
+türelmetlen őfelsége, kutathatunk tovább.
+
+Adjutáns. Bátran, akár holnapig is, ha már itt vagyunk. Kutassunk addig,
+amíg egy igazi jó embert, igazán tisztát, erkölcsöset, ártatlant nem
+találunk.
+
+Magister. Nekem is ez a célom.
+
+Adjutáns. Hát gyerünk tovább.
+
+Magister _vizsgálja a földgömböt a lupéval_. Kérem alásan, volna itt egy
+erkölcsös, komoly férfi.
+
+Adjutáns. Miféle?
+
+Magister. Hivatalnok.
+
+Adjutáns. Nem rossz. Milyen hivatala van?
+
+Magister _vizsgálódva_. Postatiszt.
+
+Adjutáns. Azok egyszerű, derék emberek szoktak lenni.
+
+Magister _vizsgálódva_. Ez a főpostán ül. Vasárnap délután. Nagyon
+szeretik a főnökei. Tegnap volt a jubileuma. Ezüst evőeszközt kapott a
+kollégáitól. És egy albumot.
+
+Adjutáns. Lássuk.
+
+Magister. Otthon, vagy a hivatalban?
+
+Adjutáns. A hivatalban.
+
+Magister. Függöny!
+
+_A függöny szétválik. Postahivatal. A postás asztalánál ül és buzgón
+bélyegez leveleket. Egy nagyon-nagyon öreg, fehérszakállas, rongyos
+ember lép elébe, levelekkel a kezében._
+
+Öreg. Jónapot kívánok.
+
+Postás. Jónapot, mi tetszik?
+
+Öreg. Lehet itt ajánlott levelet feladni?
+
+Postás. Lehet. Ma vasárnap van, ma nem is lehet máshol, csak itt a
+főpostán.
+
+Öreg. Bocsánat, akkor előbb kiszuszogom magamat. Nagyon messziről jövök.
+Nyolcvankétéves vagyok. Cseléd vagyok.
+
+Postás. Isten éltesse. Na üljön le ott. _Buzgón tovább bélyegez._
+
+Öreg _leül egy székre_.
+
+Postás. Nem akar egy korty vizet?
+
+Öreg. De bizony kérnék alássan.
+
+Postás _egy pohár vizet nyujt ki neki_. Itt van, friss, most hozták.
+
+Öreg. Köszönöm szépen. _Iszik_. Isten fizesse meg.
+
+Postás. Örülök, hogy jólesett. _Visszaül a helyére, tovább bélyegez._
+Csak szuszogja ki magát. Az édesapámra gondolok, az is ilyen öreg,
+derék, munkás, szegény ember.
+
+Adjutáns _Magisterhez_. Ez nagyon tisztességes ember.
+
+Magister. Úgy látszik.
+
+Öreg _fölkel_.
+
+Postás. Nos?
+
+Öreg. Kiszuszogtam magam, kérem. Tessék kérem. Ajánlott leveleket
+hoztam.
+
+Postás. Adja ide.
+
+Öreg. Tessék. _Beadja_.
+
+Postás. Ez hat darab. Ezt így nem veszem fel.
+
+Öreg. Miért, kérem?
+
+Postás. Mert csak ötöt lehet feladni. Hathoz már consignatio kell…
+
+Öreg. Mi az a consignatio? kérem?
+
+Postás. Az egy lap papiros, egy jegyzék, amire fel kell írni a hat levél
+címzettjének a nevét és a címét, rá kell vezetni a feladó nevét,
+kiállítandó két példányban, az egyik ittmarad, a másik visszamegy.
+_Visszaadja a leveleket._
+
+Öreg. És öt levélnél ezt nem kell?
+
+Postás. Nem. Ötöt még én irok be a könyvbe.
+
+Öreg. És hatot már nem?
+
+Postás. Nem.
+
+Öreg. Miért nem?
+
+Postás. Öreg, maga egy kicsit sokat kérdez. Ez a szabály. Írja fel a
+jegyzékre a címeket és hozza vissza. Gyerünk, gyerünk.
+
+Öreg. Kérem alássan, én nem tudok írni.
+
+Postás. Hát akkor vigye vissza a feladónak és az írja fel a hat címet.
+
+Öreg. Kérem alássan, a feladó a Gellérthegy tetején lakik, oda most
+másszak fel az öreg lábammal? Éjfél lesz, mire visszaszenvedek ide.
+
+Postás. A főpostán éjjel is van inspekció.
+
+Öreg. De hát csak nem tetszik most engemet visszaküldeni a Belvárosból a
+Gellérthegyre azért a pár sor írásért?
+
+Postás. Szabály, szabály.
+
+Öreg. És ha a hatodik levelet nem én hoznám, hanem egy másik ember?
+
+Postás. Attól felvenném.
+
+Öreg. És tőlem nem veszi fel?
+
+Postás. Nem.
+
+Öreg. Miért?
+
+Postás. Mert a másik ötöt is maga hozta.
+
+Öreg. Hát tessék azt képzelni, hogy ezt az ötöt én hoztam, aztán én itt
+kimegyek az ajtón, megint begyövök, ne tessék rám visszaemlékezni és
+tessék felvenni a hatodikat külön. Tessék azt képzelni, hogy más hozta.
+
+Postás. Öregem, én nem azért vagyok itt, hogy képzeljek, hanem, hogy a
+kötelességemet teljesítsem.
+
+Öreg. De már annyi időt tetszett itt elvitatkozni, mintha azt a
+hatodikat is felvette volna.
+
+Postás. Nem az idő a fontos, hanem a szabály. Mit ellenkezik? Lássa,
+ezért nincs rend ebben az országban.
+
+Öreg. Szóval én most törjem az öreg lábomat fel a Gellérthegyre és
+vissza.
+
+Postás. Bizony törje.
+
+Öreg. És attól lesz rend ebben az országban.
+
+Postás _dühösen_. Attól, hogy az emberek a kötelességüket teljesítik!
+
+Öreg. Nahát, ha ez kötelesség…
+
+Postás. Ne pofázzon, takarodjék innen. Mások is várnak. Mars!
+
+Öreg. Nahát kérem, én visszamászok a Gellérthegyre, de azt megmondom,
+hogyha ez így van, ahogy van, akkor én megmondom, hogy kegyed micsoda.
+Kegyed kérem, kegyed egy…
+
+Adjutáns _harsányan_. Állj!
+
+Magister _intésére a függöny összecsukódik_.
+
+Adjutáns. Őfelsége óhajtja ezt a mondatot befejezni. Őfelsége
+legmagasabb véleménye szerint ez a «kegyed» egy disznó és ő itt fog
+nálunk a vörös folyóban, gőzölgő forró vérben főni és bőgni évmilliókig,
+mert zsarnokságban találtatik bűnösnek. Ez se volt sikerült választás,
+Magister!
+
+Magister. Mit csináljak, kérem? Pechünk van. Nagyon nehéz igazi jó
+embert találni. De találunk, kérem, addig nem megyünk haza, amíg nem
+találunk, még ha mindnyájan itt alszunk is. _Keresgél a lupéval._ Hopp!
+Itt van egy nagyon híres, népszerű ember, az ország jótevője, akit a
+tömegek bálványoznak… akit a nép szeret, imád…
+
+_A függöny szétválik. Színes posztóval bevont emelvényen egy szónok
+beszél._
+
+Képviselő. Polgártársaim! Én, aki egész életemet politikával töltöttem…
+
+Adjutáns _ordítva_. Elég!!!
+
+Az udvar _felháborodva_. Elég! Ne lássuk! Vissza!
+
+_Nagy felháborodás, zaj, a függöny összecsukódik. A felháborodás zaja
+csak nehezen csillapul._
+
+Magister. Bocsánatot kérek, ez nyilvánvaló tévedés volt. Ezer bocsánat!
+
+_A lárma elcsöndesedik. Ezalatt Magister tovább keresgél a lupéval._
+
+Magister _vizsgálgatva_. Kérem szépen! Egy fiatal erdész! A természet
+embere. Próbáljuk meg?
+
+Adjutáns. Lehet.
+
+Magister. Szelíd fiú. Egyszerű ember. Szerény ember. Csöndesen éldegél
+egy házikóban az erdőszélen.
+
+Adjutáns. Szeretik?
+
+Magister. A felesége imádja.
+
+Adjutáns. Szép a felesége?
+
+Magister. Se szép, se csunya. Jó arca van.
+
+Adjutáns. Nézzük meg.
+
+_A függöny szétnyílik. Pad az erdőszélen. Alkonyodik. A fa alatt ül
+János az erdész, és a felesége, a padon._
+
+Ilonka. Milyen szép este. Mindjárt nyolc óra és még világos van.
+
+János. Hosszabbodnak a napok. Itt a nyár. Szép a nyár az erdőn.
+Végtelenül szeretem az erdőt.
+
+Ilonka. Én is, mert te szereted, jó uram.
+
+János. Drága jó feleségem.
+
+Ilonka. Én édes derék uram. Téged szeretlek legjobban a világon. De
+kapsz is jó vacsorát. Olyat főztem neked, édes egy uram, hogy őfelsége a
+király is lenyalná utána a tíz ujját. De meg is érdemled, mert ma sokat
+dolgoztál. Sokfelé jártál, alig láttalak. Mit csináltál egész nap?
+
+János. Hát hogy is volt csak… hogy ki ne hagyjak valamit belőle. Reggel
+korán keltem, imádkoztam, aktákat írtam, megreggeliztem. Akkor a postára
+mentem, feladtam a pénzt az én drága jó öreg édesanyámnak, ahogy minden
+hónapban szoktam.
+
+Ilonka. Mindig azt becsültem benned a legjobban, hogy így szereted az
+édesanyádat.
+
+János. Ez az én legmélyebb érzésem, fiacskám. Az édesanyám. Áldja meg az
+isten hosszú élettel. Bizony. _Egy könnyet töröl ki szeméből._ Hát aztán
+onnan a postáról elmentem, meglátogattam a szegény öreg beteg
+vadőrünket, a Rezmegi Jánost, vittem neki egy üveg bort, egy egész fehér
+kenyeret és a sült csirkét, amit nekem sütöttél ebédre, azt odaadtam
+neki. Olyan hálás volt érte.
+
+Ilonka. Aranyból van a szíved.
+
+János. Kötelesség a betegen segíteni. Akkor megint hazanéztem, enni
+adtam a kutyának, macskának, stiglicnek, papagálynak, tengeri nyúlnak, a
+kis fehéregereknek, a leveli békának, a mókusnak, az aranyhalacskáknak
+és a selyemhernyóknak. Milyen jóízűen reggeliztek. Láttad volna.
+
+Ilonka. Azok is szeretnek téged.
+
+János. Aztán kimentem az erdőre, felmásztam a fára és visszatettem a
+madárfészket, amit a rossz gyerekek tegnap leszedtek. Hogy örültek a
+fiókáknak az öregek! Láttad volna!
+
+Ilonka. Megáld érte az isten!
+
+János. Aztán bennjártam a bírónál, megbocsátottam a vén Zsiga cigánynak,
+aki rőzsét lopott tegnap. Kibocsátottuk a kóterből. Sírva csókolt kezet
+érte. Nagyon megszántam, adtam neki egy öl fát a magunkéból és az öreg
+kockás szürke téli nadrágomat is neki adtam.
+
+Ilonka. Jól tetted, édes fiam.
+
+János. Azonkívül cipőt igértem neki.
+
+Ilonka. Mindezt azért, mert rőzsét lopott?
+
+János. Nem, angyalom, hanem azért, mert megtért bűnös és földhözragadt
+szegény ember.
+
+Adjutáns _suttogva_. Mester!
+
+Magister. Parancs?
+
+Adjutáns. Ez kitünőnek mutatkozik.
+
+Magister. Igen. Azért csak nézzük még egy kicsit.
+
+Ilonka. Hát aztán mit csináltál?
+
+János. Levelet írtam Balajkó Pistának, az iskolatársamnak, aki, tudod,
+meghívott, hogy menjünk fel hozzá Szentistvánkor Budapestre, legyünk a
+vendégei. Megírtam neki, angyalom, hogy mi nem szeretjük a bűnös, lármás
+várost, nem kell nekünk színház meg lóverseny…
+
+Ilonka. Isten ments!
+
+János. Semmiféle bűnös élvezete annak a romlott világnak. Majd csak
+megleszünk mi itt a jó isten erdeje mellett, a tiszta kék ég alatt, a
+friss patak partján, a mi tiszta szegénységünkben és harmóniánkban… az
+én hűséges hitvesemmel…
+
+Ilonka. Jól tetted, szívem.
+
+János. Na aztán, ahogy ballagok az erdőn, egyszerre csak lódobogást
+hallok… hát lassú trappban jön az úton a szépséges szép grófné az ő
+fekete lován…
+
+Adjutáns. Hopp!
+
+Magister. Parancs?
+
+Adjutáns. Figyeljünk csak!
+
+Ilonka. Alice grófné, aki szerelmes beléd. _Mosolyogva cirógatja meg._
+
+János _megcsókolja a kezét_. Bizony az, aki levélben írta, hogy
+otthagyná értem az urát… Emlékszel, hogy elszörnyűködtünk azon a ronda
+levélen?
+
+Ilonka. Pfuj! Csupa érzékiség volt!
+
+János. Milyen romlottság! Ilyen világszép fiatal asszony és meg akarja
+csalni az urát! Az isten verje meg az ilyet!
+
+Adjutáns. Bravó. Ez egyre javul!
+
+Magister. Kitünő… csak még egy kicsit nézzük…
+
+János. Hát tudod-e, mit csináltam, mikor nagymessziről megláttam a fák
+közt, hogy ő az? Mint a macska, gyorsan felmásztam egy nagy fára,
+elbujtam a sűrű lomb közé, odabujtam előle. Eltrappolt a fa alatt,
+jobbra-balra nézegetett, engem keresett, láttam jól. Aztán, hogy nem
+talált, megfordult, eltűnt, visszavágtatott a kastélyba.
+
+Ilonka _meghatottan_. Drága, jó, hűséges uram.
+
+János. Nem adnálak én téged a világ legszebb grófnéjáért sem, édes jó
+feleségem! Büszke vagyok a férfi-tisztaságomra. Nem láttam én még nőt se
+fürödni, se táncolni. Nem is fogok.
+
+Ilonka. Te drága, komoly! – Hát aztán mit csináltál?
+
+János. Templomban is voltam, imádkoztam, hogy áldja meg a jó isten
+gyermekáldással a mi házasságunkat, aztán takarékba tettem egy kis
+megspórolt pénzecskét, hiszen tudod, édesem, arra spórolok, hogy
+vehessek neked egy zöldköves gyűrűt, amire úgy vágyol…
+
+Ilonka. Köszönöm, édes uram, előre is.
+
+János. Smaragdkő lesz benne.
+
+Ilonka. Nem kell smaragd. Van egy szép, olcsó zöld kő is: a beryll. És a
+gyűrű ezüst is lehet. Nem cifrálkodni akarok én vele… Csak emléknek
+kérem, amit a koporsómba is elvigyek. Mikor kislány voltam, nálunk
+odahaza… egy pincében… egyszer kiástak egy régi, régi csontvázat…
+asszony volt. Az ujján gyűrű volt… akkor úgy sírtam… még akkor is rajta
+volt szegénykén az emlék, valakitől, akit szeretett… Csak ezért kérem
+tőled.
+
+János. Megkapod édesem. Egyelőre, hogy lásd, hogy ma is gondoltam rád,
+vettem neked a búcsún egy szép mézeskalács-szívet, aztán hazajövet olyan
+boldog voltam, hogy a halálra kellett gondolnom, – mert hogy el ne
+bízzuk magunkat, és igazi jó kereszténynek mindez itt lenn csak rút
+siralomvölgye, mert a mi igazi életünk odaát van, a másvilágon.
+
+Adjutáns. Hát kérem, ez nagyszerű.
+
+Magister. Magam is azt hiszem. Eddig semmi hiba nincs benne.
+
+Ilonka. Derék ember vagy, én édes jó uram, de kapsz is olyan rakott
+káposztát, mint senki fia ezen a világon!
+
+János _kitörő boldogsággal_. Rakott káposztát! Oh, te kedves, jó
+asszony! De nem eszünk belőle sokat, mert a falánkság bűn.
+Mértékletesség!
+
+Ilonka. Mindjárt készen lesz. Idáig hozza a szellő a szagát. Én
+csináltam.
+
+János. Aztán hogy csináltad édesem?
+
+Ilonka. Hát vettem, angyalom, egy kiló káposztát, megdinszteltem tejben.
+Egy kiló fiatal sertéshúst apróra vágtam, de nem őröltem, csak nagyon
+apróra vagdaltam, pörköltnek megcsináltam. Aztán egy csésze rizskását
+tejben megdinszteltem. Na már most a nagy lábasba tettem a káposztának a
+felét, fölibe terítettem az egész pörköltet, szépen lesimítottam, a
+fölibe teregettem a finom, puhára dinsztelt tejes rizskását, azt is
+lesimítottam, erre terítettem a káposztának a másik felét. Namár mostan
+ezt az egészet félliter jó friss vastag tejföllel nyakonöntöttem és be a
+sütőbe az egészet. Ott aztán elkezdett csöndesen suttogni, levedzeni,
+rotyogni…
+
+Adjutáns _vágyakozva kiált fel_. Jaj, jaj, de jó…
+
+_Az egész udvar nyáladzik, csettint, csámcsog, morog, élvez._
+
+Ilonka. Félóra alatt most majd egészen felrottyan, vigyáz rá a Marcsa…
+akkor megfogjuk, kivesszük, kifordítjuk, mint egy tortát, avval a
+szafttal együtt, amit kisírt magából. A tetejét körülrakjuk frissen sült
+füstölt kolbásszal…
+
+_Nagy zaj az udvar körében._
+
+Ilonka… még pedig minden kolbász mellé odatesszük azt a vékony szeletke
+finom szalonnát, ami a tepsiben együtt sült vele. Ez az én rakott
+káposztám!
+
+Adjutáns _nagy lelkesedéssel_. Bravó!!!
+
+_Óriási taps az udvar körében. Az összes ördögök morognak, vihognak,
+nyerítenek, csámcsognak és tapsolnak._
+
+Ilonka. Most pedig megyek, megnézem, hogy hányadán vagyunk evvel a jó
+vacsorával. Majd kiszólok érted, édes uram, ha az asztalra tesszük, jó
+forrón. _Elmegy balra._
+
+János _pipára gyujt_. Mily boldog nyugalom… jó kis pipa… becsületben
+eltöltött nap… csöndes este… tiszta lelkiismeret… rakott káposzta…
+
+Magister _gyorsan, izgatottan, suttogva az Adjutánshoz_. Kérném
+jelenteni Őfelségének, hogy én ebben semmi hibát nem találok,
+alkalmasnak tartom, nagyon ajánlom.
+
+Adjutáns. Őfelsége helyesli az ön nézetét.
+
+Magister. Hát akkor, kérem, én ezt az embert megfogatom és lehozatom.
+Ezen fogjuk kipróbálni a gépet.
+
+Adjutáns. Őfelsége beleegyezik.
+
+Magister _tapsol_. Calcabrina! Alichino!
+
+_Calcabrina és Alichino előugrik._
+
+Magister. Nagy fekete gallért a nyakatok köré! _Megtörténik_. Érte
+mentek… _a képre mutat,_… oda, ni… jobbról-balról óvatosan
+közrefogjátok… megragadjátok, ide lehurcoljátok. Egykettő!
+
+_Calcabrina és Alichino, az egyik balra, a másik jobbra, kiszáguld._
+
+János _boldog arckifejezéssel üldögél, pipázgat, közben halkan ezt
+mondja:_ Beatus ille… qui… procul… negotiis… _Szeliden dudolgatni kezd._
+
+_Calcabrina és Alichino nagy fekete köpenygallérba burkolózva, lopózva
+jelenik meg fenn a képen, jobbról az egyik, balról a másik. Egyszerre
+csak nekiugranak Jánosnak és felrántják a padról._
+
+János _rémülten_. Mi az?! Gazemberek! Segítség! Rablók! Vadorzók!
+
+Calcabrina. Ne ordíts!
+
+Alichino. Velünk jössz!
+
+János. Rablók! Segítség! Mit akartok tőlem!
+
+Calcabrina. Ne ordíts! _Huzzák jobbfelé._
+
+János. Hova hurcoltok?! Segítség!!!
+
+Alichino. Tömd be a száját!
+
+Calcabrina _betömi János száját, hirtelen_.
+
+János _betömött szájjal fojtottan ordít_.
+
+Calcabrina. Fogd meg!
+
+Alichino. Fogom!
+
+Calcabrina. Vigyük!
+
+Alichino. Gyerünk!
+
+_Elhurcolják jobbra. A szín üresen marad. Messziről még hallani ordítani
+Jánost, egyre elhalóbban, aztán csönd._
+
+Magister _int, a fekete függöny összecsukódik, ő előlép. A színpad
+kivilágosodik._ Felséges uram, magas minisztérium, most Calcabrina és
+Alichino lehozza ide hozzánk ezt az embert, akit, úgy látom, mindnyájan
+elég ártatlannak, romlatlannak, jónak, becsületesnek találtunk arra,
+hogy rajta próbáljuk ki találmányomat, az emberrontó vörös malmot, a
+Corruptor Magnust. Az erdész úr azonban emberlábon jár, bármily hévvel
+rángatják is fürge ördögei. Miután az erdő széle, ahol őt látni
+szerencsénk volt, a pokolnak ettől a pontjától
+egybilliónyolcszázhetvennégyezermillióhatszázötvenhatezer kilométernyire
+fekszik, – tekintve Calcabrina és Alichino erős rángatását, – még mindig
+legalább tíz-tizenkét percnyi időt kell adnunk nekik arra, míg vele
+ideérnek. Nagyon kérném Őfelségét és magas kíséretét, hogy erre a rövid
+időre a bemutatásban szünetet méltóztassanak elrendelni, s azalatt talán
+a büffébe fáradni, ahol könnyű és kellemes sandvichekről és hűsítő
+italokról bátorkodtam gondoskodni. Tíz perc mulva megjön a kísérleti
+ember és akkor megkezdődhetik a találmány részletes bemutatása.
+_Meghajol_.
+
+_Zene harsan fel a színfalak mögött, – az iménti Ördöghimnusz – a Sátán
+és kísérete felmegy a lépcsőn a színpadra._ _Magister a középen áll és
+mélyen meghajolva balfelé mutat. Az udvar zeneszóra lassan kivonul
+balra. Magister utolsónak marad. Az összes többi ördögök a színpad
+jobbsarkában kuporognak, elől._
+
+Magister _fölegyenesedve, az ördögeihez, boldogan._ Gyerekek, eddig
+minden kitünően megy! Tíz perc szünet!
+
+_Az ördögök mind kitódulnak jobbra, Magister futva siet az udvar után
+balra._
+
+_Függöny_.
+
+
+
+
+MÁSODIK RÉSZ.
+
+_Mikor a függöny felgördül, hasonló színpadot látunk, mint az első
+felvonásban. A különbség csak az, hogy jobbról-balról, egészen elől,
+keskeny, magasba nyuló vasszerkezetek látszanak, s a háttérben, pontosan
+az első felvonásbeli fekete függöny helyén vérvörös függöny van._
+
+
+I. KÉP.
+
+_Jobbról besiet Draghignazzo, balról ugyanakkor a Magister. A színpad
+közepén találkoznak._
+
+Magister. Nos?
+
+Draghignazzo. Megjöttek.
+
+Magister. Sértetlenül hozták ide? Nem történt az úton semmi baja?
+
+Draghignazzo. Nem. Azt mondják, nem igen akart jönni, hát a hátukra
+vették.
+
+Magister. A szép régi ördögtradició! Most hol vannak!
+
+Draghignazzo. A tornácon. Várják parancsaidat.
+
+Magister. Vigyék a laboratóriumba, vizsgálják meg, vegyék fel róla a
+kellő adatokat.
+
+Draghignazzo. Már ez is megtörtént, mester. Minden rendben van.
+
+Magister. Akkor megkezdődik a munka. Menj, várjatok parancsra.
+
+Draghignazzo _jobbra kiszalad_.
+
+Magister _balra megy, kikiált a színfalak mögé._ Jelentem felségteknek,
+hogy a kísérleti ember megérkezett. Ha nincs kifogásuk, méltóztassanak
+helyeiket elfoglalni.
+
+_Künn megszólal az Ördöghimnusz, az udvar bevonul a színpadra, a lépcsőn
+lemegy a zenekarba és elfoglalja helyét. A zene elhallgat._
+
+Magister _tapsol_. Fel a függönyt!
+
+_A vörös függöny felemelkedik. Látjuk a gépet. Lomhán fordul a
+lendkereke. Sistereg,_ _zug. Kéményeiből halvány, izzó füst száll. Kékes
+villanyszikrák pattognak fölötte._
+
+[Illustration]
+
+Magister _büszkén mutat rá_. Íme a malom, felség!
+
+Adjutáns _rövidke szünet után, mely alatt az udvar megbámulta a gépet._
+Őfelsége véleménye szerint a gép külseje impozáns.
+
+_A gépen, már akkor, mikor a vörös függöny felhúzódott, láthatóak voltak
+őrhelyeiken Libicocco, Ciriatto, Farfarello és Barbariccia. Hajladoznak,
+olajoznak, lassan mozognak a gépen, mint gépkezelő munkások._
+
+Magister. Köszönöm. Gondoskodni fogunk, hogy őfelsége a gép belsejét is
+láthassa. Sorba ki fogjuk nyitogatni a gépezetet takaró vaslemezeket,
+bele fogunk látni a szívébe a malomnak, s őfelsége figyelemmel kísérheti
+a gépezet működését. _Harsányan kiált._ Rubicante!
+
+Rubicante _jobbról megjelenik, parancsra vár._
+
+Magister. A babákat!
+
+_A babák menete, Mima kivételével jobbról_ _bevonul, Scarmiglione és
+Cagnazzo kíséri őket. A babák megállanak a gép előtt._
+
+Magister _vezényelve_. Be a malomba!
+
+Scarmiglione. Mind a helyére!
+
+Cagnazzo. Mozduljatok, előre!
+
+_A babák felmennek a gépre és annak titkos nyílásaiban egyszerre mind
+eltünnek._
+
+Scarmiglione _miután a babák eltüntek, felszalad a gépre, elfoglalja
+kijelölt őrhelyét._
+
+Cagnazzo _miután a babák eltüntek, felszalad a gépre, elfoglalja
+kijelölt őrhelyét._
+
+Magister _harsányan kiált_. Hozzátok be Mimát!
+
+Mima _jobbról megjelenik, Rubicante és Graffiacane kíséretében. Megáll a
+színpad közepén._
+
+Magister. A helyére!
+
+Graffiacane. A helyedre!
+
+Rubicante. Éledj! Mozdulj!
+
+Mima _lassan felmegy a gépre, egy pillanatra megáll egy titkos nyílás
+előtt, majd hirtelen eltünik a nyílásban._
+
+Graffiacane _felszalad a gépre, elfoglalja őrhelyét._
+
+Rubicante _felszalad a gépmesteri hídra_.
+
+_Meglehetős sötét van a színpadon. A gép már elcsöndesedett, most lassan
+jár, nesztelenül._
+
+Magister _harsányan_. Felség, most, hogy úgy mondjam, meg van töltve a
+gép. Most benne vannak a kövek a malomban. _Vezényelve_. Munkások!
+Mindenki a helyén van?
+
+A gépen levők. Igen!
+
+Magister. Vigyázz! Csönd és figyelem! _Pillanatnyi szünet után._ Jöhet
+az ember!
+
+_Calcabrina és Alichino behozza Jánost, aki nem szívesen jön, rémült és
+csökönyös. Hármuk mögött jön Malacoda, aktákkal a kezében._
+
+János _rémülten_. Jaj, jaj, végem van! Édes uramisten, hova jutottam!
+
+Calcabrina. Csönd!
+
+Alichino. Kuss!
+
+János. Édes uramisten, hol vagyok!
+
+Magister. Ön ugyan mástól kérdezi, de majd én fogok felelni: a pokolban
+van.
+
+János. Jaj, jaj, isten segíts!
+
+Magister. Ne féljen, ne ordítson, ne fohászkodjék. Egy óra mulva otthon
+lesz a rakott káposztánál.
+
+János. De hát mit akarnak velem? Miért hurcoltak ide? Ébren vagyok, vagy
+álmodom? Élek, vagy meghaltam?!
+
+Magister. Legyen szíves befogni a száját. Ne legyen kíváncsi.
+
+János _siránkozik_.
+
+Magister. Ha ön nem hajlandó befogni a száját, befogjuk mi. Fogjátok be
+a száját!
+
+_Calcabrina és Alichino megkapják, kezükkel betapasztják a száját, János
+elhallgat._
+
+Magister. Malacoda! Megvizsgáltátok?
+
+Malacoda _előlép_. Igen, mester. _Átadja neki az aktákat, sorban._ Ez
+itt a Röntgenképe. Ez a vérnyomás-vizsgálata. Ez a Wassermann-lelete. Ez
+a nedveinek vegyvizsgálata. Ez a hőfoka. Ezek az electrocardiogrammjai.
+_A csomó többi részét is átadja._ És ez is mind vizsgálati eredmény.
+
+Magister _igen gyorsan nézegeti, lapozgatja az aktákat._ A Röntgen-képen
+egy kis szívtágulás látható. _Felkiált a gépre._ Szívmozgató áramok
+száztizennégyről száztizenötre! _Tovább lapoz az akták közt._ Átlagos
+hőmérséklet… szóval melegvérű ember… _Felkiált a gépre._ Hűtőkészülék
+negyvenöt! _Lapoz_. Vérnyomás… igen… _Felkiált a gépre._ Kis turbina
+vissza, kettő és egynegyedre! _Aktába néz._ Wassermann negatív.
+_Felkiált a gépre_. Higanyoszlopot kikapcsolni. _Gyorsan átlapozza a
+hátralevő aktákat._ A többi nem lényeges. _Visszaadja Malacodának az
+aktákat._
+
+Malacoda _hátrahúzódik és láthatatlan kéznek kiadja a színpadról az
+aktacsomót._
+
+Magister _a két ördöghöz, aki Jánost fogja._ Eresszétek el! _Calcabrina
+és Alichino elereszti Jánost, és mind a kettő felszalad a gépre,
+elfoglalja őrhelyét._
+
+Magister. Figyeljetek jól. Mindenki a helyén van?
+
+Mindazok, akik a gépen vannak. Igen!
+
+Magister. Felséges uram, most az következik, hogy a gépet be kell
+igazítanunk ennek az úrnak az egyénisége szerint. Most úgyszólván
+mértéket veszünk róla. _Felkiált a gépre._ Vigyázz!
+
+Mindazok, akik a gépen vannak. Kész!
+
+Magister _Jánoshoz_. Hány éves?
+
+János. Harminckettő.
+
+Magister _a gépre_. Áttétel huszonhét, tizennyolc! _Jánoshoz_. Sík
+földön született, vagy hegyen?
+
+János. Alföldön.
+
+Magister _a gépre_. Légritkaság kettő! – Vallásos?
+
+János. Igen.
+
+Magister. Turbina nyolc, át az ötre! – Szereti a pénzt?
+
+János. Hát… Jó ha van.
+
+Magister. Váltócsap tizennégy! – Szülei élnek?
+
+János. Az édesanyám.
+
+Magister. Szereti?
+
+János. A legjobban a világon.
+
+Magister. Főáram, nagykör, negyven! – Volt Párizsban?
+
+János. Soha.
+
+Magister. Négyes kapcsoló, hatezer ampére! – Jó tanuló volt?
+
+János. Tiszta kitünő.
+
+Magister. Hatos át a kettőre! – Volt szerelmes?
+
+János. Szerelem… hát kérem…
+
+Magister. Ne dadogjon. Volt szerelmes? Sírás, csók, ablak alatt séta,
+fájdalom, öröm, levél, ágy, vágy?…
+
+János. Nem, kérem.
+
+Magister. Ön a fára mászott a szép grófné előtt.
+
+János. Igen, kérem.
+
+Magister. Miért tette ezt? Nem bizott az érzékeiben?
+
+János. Hát… kérem… emberek vagyunk… ami biztos, az biztos.
+
+Magister. Félt az érzékeitől.
+
+János. A bujasággal nem harcolni kell, hanem futni előle. Az egyházatyák
+is ezt tanítják. A bibliai József is futva maradt tisztán.
+
+Magister _felszól a gépre_. A kompresszorok be! A nagy kazán alá
+tizenhatezer kalória! – Ön a feleségének zöldköves gyűrűt igért.
+
+János. Igen.
+
+Magister. Köszönöm, készen vagyunk. _Az udvarhoz._ Ha parancsolják,
+elkezdhetjük.
+
+Adjutáns. Méltóztassék!
+
+Rubicante _telefonál fenn a gépen_. A nagy kazán alá tizenhatezer
+kalória.
+
+Malacoda. Kompresszorok rendben?
+
+Rubicante. Rendben.
+
+Magister. Malacoda, a munkazubbonyomat! _Leveti a frakkját._
+
+Malacoda _láthatatlan kéztől hosszú, vérvörös munkaköpenyt vesz át és
+felsegíti a Magisterre. A frakkot kiadja a színpadról._
+
+Magister. Fogd meg!
+
+Malacoda _megfogja János karját_.
+
+Magister _felszalad a gépre, a gépmesteri hídra, a kapcsolótáblához._
+Még csak egyet, felséges uram! A gépen igen érzékeny jelzőkészülék van.
+Egy nagy csengő. Ahányszor az ember, akit a gépbe teszünk, rosszat
+cselekszik, a csengő automatikusan megszólal. Minden aljasságra
+megkondul. Ezért neveztem el _aljasságjelzőnek_. Méltóztassék figyelni,
+azonnal be is mutatom egy példával, hogy hogyan működik. Malacoda!
+
+Malacoda. Parancs, mester!
+
+Magister. Mondj egy mondatot, amelynek a végén valami aljasság van.
+Várj. Belekapcsollak a sugárba. _Rávilágít._
+
+Malacoda. A szülék felnevelik a gyermeket, testi és lelki táplálékot
+adnak neki, de ha a gyermek felnő és eltávozik a szülei házból, ha
+érdeke úgy követeli, bátran fordulhat szülei ellen is, mert érdeke ellen
+senkisem tartozik tisztelni apját és anyját. _Megkondul a jelzőharang._
+
+Magister. Kifogástalanul működik. _Leveszi Malacodáról a fénysugarat._
+Tehát indulunk. Rubicante! Play?
+
+Rubicante _aki a gép másik oldalán, a másik kapcsolótáblánál áll._
+Ready!
+
+Magister. Bekapcsolás!
+
+_A gépen levő munkásördögök mind megmozdulnak és a géphez nyulnak._
+
+Magister _harsányan vezényelve_. Fütők, előre!
+
+_Jobbról-balról beszalad a színpadra hat-hat, összesen tizenkét apró
+ördögfióka. Vérvörösbe öltözött kis gépészinasok. Néhányan kis
+vastalicskán szenet tolnak be. Akiknek közülük nincs talicskájuk,
+felszaladnak a gépre és a két nagy kémény alatt sorban egymás mellé
+kuporodnak, úgy ülnek ott, mint madarak az ágon. Halványan izzó piros
+fény világítja meg őket. Rubicante «nyisd ki» vezényszavára a
+talicskások egyszerre ugyanabban a pillanatban nyitják ki a kis
+vasajtókat, melyek mögül a tűztorkokból rettenetes tűz világít ki.
+Egy-egy lapát szenet dobnak a torkokba. Aztán hirtelen, Rubicante «csukd
+be» vezényszavára egyszerre becsapják a vasajtókat. Elfoglalják kijelölt
+helyeiket, lekuporodnak talicskájuk mellé._
+
+Fiókák _karban, valamennyien_.
+
+  Dohog a tűz,
+  Lobog a tűz,
+  Robog a tűz,
+  Hejj! Hejj!
+
+_Kórusban visítanak._
+
+Magister _harsányan vezényelve_. Indulunk! Vigyázz! Előre! _Nagyot
+mozdít egy emeltyúkaron._
+
+_A gép megindul. Pattog, szikrázik, füstöl, sistereg, dübörög. A nagy
+lendkerék lassan, lustán fordul. Színes fénysugarak villognak a gép
+különböző részein. Ez az egész zaj és mozgás lassan elcsöndesedik és
+meglassudik_
+
+János _rémülten bámulva ezt_. Jaj, jaj! Uram segíts
+
+Magister _harsányan_. Fogd meg! Fel a malomra!
+
+Malacoda _megragadja a rémüldöző Jánost, bal szélről a gép talapzatára,
+az emelvényre állítja. Ő maga felszalad a gépre, a Magister mellé._
+
+_Meglehetős sötét van a színpadon. A gép elcsöndesedik, lassan jár. A
+munkásördögök mozdulatlanul állnak helyeiken, csak Magister, Malacoda és
+Rubicante dolgozik, igen kis mozdulatokkal, fenn a kapcsolók, emeltyűk,
+kerekek közt._
+
+
+II. KÉP.
+
+_A gép bal szélső vas fedő-táblája nagy dübörgéssel eltolódik helyéből.
+Helyén világítani, majd kápráztatón kezd ragyogni, szikrázni egy
+ékszerészkirakat._
+
+János _bámulva nézi ezt, előtte áll_. Szent isten, mi ez… Nézd csak már
+no! _Olvassa a felírást._ «Ékszerész…» _Bámulja a kirakatot._
+Hatvanmillió… nyakék… fülbevaló… hetvenmillió… gyémánt, arany, zafir,
+topáz… gyűrű… húszmillió… gyöngy… az is gyöngy… kétszázmillió… fekete
+gyöngy… háromszázmillió… Hogy ragyog! Nézni se birom. Az embernek
+belefájdul a szeme. Jaj de fényes, de gyönyörű. Höj, haj… smaragdgyűrű…
+zöldköves smaragdgyűrű… és mennyi! Egész sor. És még egy sor. Kettő,
+három, hat, nyolc sor. Mind csupa zöldköves gyűrű. Jaj ha ezt látnád,
+édes Ilonkám! Éppen ilyet akartam venni neked édesem! De hát hol veszi
+az ember a pénzt az ilyesmihez! Hogy örülnél neki édes Ilonkám, drága jó
+feleségem! Tizenhárommillió. Harmincnégymillió. Hát ha száz évig
+dolgozom is… Lesz nekem valaha tizenhárommillióm, hogy ezt megvehessem
+neked? De fáj érte a szívem. Hát lehet ennyi pénzt keresni? Hát lehet
+valaha ennyi pénzhez jutni!
+
+Magister _harsányan_. Igenis, lehet! _Nekifekszik a gépezetnek._ Áttétel
+tizennégy! Kapcsold!
+
+Rubicante. Kész!
+
+Magister. Lassan fordítsd. Lassan indítsd. Sötétben bocsásd rá az
+áramot. Lassú átmenettel a fénysugarat. Nagyon ügyelj a finom
+hanglemezekre.
+
+Rubicante. Úgy vigyázok rájuk, mester, mint a szemem világára.
+
+Magister. Megvan?
+
+Rubicante. Parancs szerint.
+
+Magister. Vigyázz. Előre! _Berregés, dörgés._
+
+_A kép hirtelen elsötétül. Dübörgés._
+
+
+III. KÉP.
+
+_A gépnek az ékszerészkirakat mellett levő része megnyílik és
+baccarat-asztal ugrik onnan elő. Zöldfényű lámpa világít. Körben állnak
+frakkos játékosok._
+
+Croupier. Mindenki tett? Nincs tovább.
+
+Első játékos. Kérek!
+
+_Kártya repül._
+
+Első játékos. Kilenc!
+
+Croupier _a háta mögött álló Jánoshoz_. Ön nyert. _Pénzt olvas._ Öt,
+hat, hét, nyolc, tíz és tíz, az húszmillió. _Nagy köteg pénzt nyom a
+markába._
+
+János. Én, kérem? Hát mi ez?
+
+Croupier _miközben a többi játékosnak is fizet._ Ön megnyerte a tétet,
+ne kérdezzen annyit. Gyerünk tovább. Tessék tenni. Mindenki tett?
+
+János. Dehát én ezt mért kaptam, kérem? Ez nekem nem jár! _Visszadobja a
+pénzköteget az asztalra._
+
+Játékosok. Psszt!
+
+Croupier. Mindenki tett, nincs tovább!
+
+Első játékos. Kilenc!
+
+Croupier. Nyert. _Jánoshoz, újra pénzt olvasva._ Ön megtette az egész
+húszmilliót. Ön ismét nyert. _Fizet neki._ Húsz, harminc, és tíz, az
+negyven. Tessék. _Dupla köteget nyom a markába. A többi játékosnak
+tovább fizet._ Huszonöt… hatvan… tessék.
+
+János _csodálkozva_. Negyvenmillió! Dehát kéremalássan…
+
+Croupier _türelmetlenül_. Ne tessék zavarni a játékot, tessék csöndben
+maradni. _A játékosoknak tovább fizet._ Nyolcvanöt, tizenhat…
+
+János. Dehát kérem, én nem akarok kártyázni! Minek tömik belém ezt az
+istentelen sok pénzt! Itt van, egyétek meg! _Az újabb köteget is
+visszadobja az asztalra._
+
+Első játékos. Kilenc!
+
+Croupier _Jánoshoz_. Ön megint nyert!
+
+Második játékos. Kitünően játszik!
+
+Első játékos. Merészen játszik!
+
+Croupier _pénzt olvas_. Negyven és negyven… nyolcvanmillió! _János
+markába_ _nyomja_. Gyűrű, smaragdgyűrű, nyolcvanmillió, Ilonka. _A
+játékosokhoz._ Tessék tenni! _A szín lassan sötétedik._ Mindenki tett?
+_Sötét van, az egész látomány eltünik._ Mindenki tett? Nincs tovább.
+
+_Sötét van, csak Jánost látni halványan megvilágítva, amint ott áll, két
+kezében két hatalmas köteg bankóval._
+
+_A lendkerék szikrázik és fordul._
+
+János _ezalatt_. Milliók… milliók… Hogy történt ez? Mi történik itt
+velem? A fejem forró. A szám kiszárad. A kezem reszket. És ez a csomó
+pénz. Milliók…
+
+
+IV. KÉP.
+
+_A gépnek János közvetlen közelében levő vasfedője nagy dübörgéssel
+kinyílik. Aranybrokátos szalónfal egy darabkája látszik, melyen
+aranyozott falikar ragyogva világít. Arany fotelben ül Mima, dekoltálva,
+isteni szépen, legyezi magát. János bambán áll mellette, két kezében a
+pénzkötegekkel._
+
+Mima _mintha egy beszélgetést folytatna_. Nincs igazad, édes szívem. A
+pénz nem piszkolja be a szerelmet. Igen, volt idő a multban, mikor pénz
+és szerelem két külön dolog volt. De ma… mikor egy asszonynak csakhogy
+_tiszta_ lehessen, milliók kellenek… És lásd, én imádlak, szeretlek… és
+az uram szegény, neki nincsenek meg az anyagi eszközei, hogy engem, aki
+szép és fiatal vagyok, méltón lásson el… És tudod, hogy őt gyűlölöm, és
+téged szeretlek, mert tiszta vagy, romlatlan, erős és szenvedélyes, mint
+egy lovag… te forró szerelmem, te… hát bánom én, hogy pénzt adsz, hát
+kevésbé szeretlek azért? Hiszen ugyis arra költeném, hogy neked tessem,
+violaszín fátyolharisnyára… habos ingre… selyemköntösökre… amiket
+leszaggass rólam… hogy elcsábítsalak végre… hogy megtörjelek végre, hogy
+felgyújtsalak ebből a férfi-szüzességedből… te drága… Ne resteld, add
+ide azt a pénzt.
+
+János. Nekem nem kell. Nem is az enyém. Ha úgy vágyódik rá… boldog
+vagyok, hogy segíthetek az embertársamon. _Mind a két köteg pénzt átadja
+neki._
+
+Mima. Oh, köszönöm, köszönöm! _A keblébe rejti a pénzt._ Tudom, hogy nem
+szerelemből adod. Nem szeretsz. Jóságból adod. Még nem szeretsz. De ezen
+a pénzen megveszlek. Szeretni fogsz.
+
+János. Mindenkit szeretni kell, aki szenved.
+
+Mima _feláll_. Engedd meg, hogy megköszönjem.
+
+János. Már megköszönte.
+
+Mima _kezet akar neki csókolni_. Te jóságos!
+
+János _elhúzza kezét_. Ugyan! Férfinak… kezetcsókolni!
+
+Mima. Hát a homlokodat. _Közeledik hozzá._
+
+János. Nem jár érte semmi, még egy szó sem.
+
+Mima _idegesen_. De nekem kell, hogy egy csókkal köszönjem meg. Ne alázz
+meg!
+
+János. Nem… az bűn!
+
+Mima. A hálának a csókja bűn? Megalázol. Fájdalmat okozol. Pénzt adtál
+és megvetsz. Nem vagyok testvéred, akivel jót tettél?
+
+János. Testvérem. Istenem… hol vagyok?… Mi ez?
+
+Mima. Megalázol?
+
+János. Nem… nem.
+
+Mima _homlokon csókolja_. Köszönöm, köszönöm, hogy a méltóságomat
+visszaadtad. _Megcsókolja a szemét._ A szemedet… azt a szomorú, szép
+szemedet…
+
+János _védekezve_. Ne, ne… elég…
+
+Mima _csókolja_. Nem, nem elég! Nekem nem elég! A szádat! _Megcsókolja a
+száját._
+
+János. Istenem! Megégetsz! Mi ez?
+
+Mima _csókolja_. Szeretlek… csókollak… végre csókollak… szeress engem…
+
+János. Szikrázik az ajkad! Megégetsz!
+
+Mima. Csókollak! Forróbban csókolok, mint a feleséged?
+
+János. Oh! _Fájdalmasan kiált fel._ Jaj, a feleségem!
+
+Magister _kárörvendően, harsányan_. Most mássz a fára, ha tudsz!
+
+Fiókák _kórusban visítanak_. Hejj! Hejj!
+
+Mima. Ne gondolj a feleségedre. Részegedj meg a számtól. Érzem, hogy
+ízlik, te szemérmes férfi, te… ölelj meg. Oh, de forró a szád!
+
+János. Bocsáss el! Meggyulladok!
+
+Mima. Égsz már. Olyan vagy mint a tűz. Kívánsz? Nagyon kívánsz?
+
+János. Oh milyen rettenetes bűn! Ki vagy te? Megcsaltál! Befontál. A
+jóságommal visszaéltél… nem vagy hálás… csupa érzékiség vagy!
+
+Mima _érzékien_. Kívánsz?
+
+János _kínlódva, lihegve_. Nem!
+
+Mima. Ne hazudj! Hazudni bűn. Kívánsz?
+
+János _fájdalmasan kiált fel_. Istenem, de magamra hagytál!
+
+Mima. Kívánsz?
+
+János. Kívánlak! Most, ebben a percben igen… de tudom, hogy bűn… hogy
+meg fogom bánni… csak a testem kíván… most, ebben a percben… a bűnös
+testem!
+
+Mima _kacéran_. Szebb vagyok mint a feleséged! Na hazudj!
+
+János. Szebb vagy.
+
+Mima. Forróbb vagyok.
+
+János. Forróbb vagy.
+
+Mima. Izgatóbb vagyok! Ne hazudj!
+
+János. Megbolondítasz!
+
+Mima. Te forró legény!… Na? Kell még a feleséged? Kell most a feleséged?
+Ne hazudj!
+
+János. Most… most nem kell… most… most csak te…
+
+Mima. Most megcsalod!
+
+János. Megcsalom! Megcsalom! _Vadul megcsókolja._
+
+_Megkondul a jelzőharang._
+
+Magister _fenn a gépen_. Hurráh! Az első rosszaság!
+
+Fiókák. Hejj! Hejj!
+
+Magister. Rakjatok a tűzre!
+
+Rubicante. Nyisd ki!
+
+_Talicskások és a többi fiókák, akik a tűztorkok közelében vannak
+elhelyezve, raknak a tűzre._
+
+_Ezalatt tart a nagy, néma csók._
+
+Rubicante. Csukd be! _Hatalmas csörrenéssel csapódnak be a vasajtók._
+
+_Csönd._
+
+Mima _miután szétváltak egymástól_. Ha tisztességes ember vagy, elhagyod
+a feleségedet.
+
+János. Nem… azt nem…
+
+Mima. Tudod milyen aljasság az, együtt élni egy nővel, ha az ember mást
+szeret?
+
+János. Ne bolondíts!
+
+Mima. Ilyen aljasságot akarsz elkövetni? Hogy fogsz a szemébe nézni?
+Hogy fogsz az ágyába feküdni? Birod azt? Elhagyod! Elhagyod!
+
+János _fájdalommal_. Elhagyom…
+
+Mima. Mert szeretsz.
+
+János. Soha… ilyen égőt… ilyen illatosat… ilyen bűnöset nem öleltem. Te
+boszorkány. A nyelved mint a gyík… a hajad, mint a napsütött bazsalikom
+illata a réten… forró nyári délben… meleg és édes…
+
+Mima. És édesem… sok pénzt hoztál, rengeteget hoztál, nyolcvanmilliót…
+
+János. Már meg is olvastad?
+
+Mima. Mialatt olyan hosszan csókoltál… jaj de jó volt… mialatt az a
+hosszú csók volt… itt a keblemen gyorsan megolvastam. De szerelmem, ez
+kevés. Még kell. Sok kell.
+
+János. Hozok még!
+
+Mima. Hol veszed?
+
+János. Ott, ahol ezt vettem. A kártyaasztalon. _Szenvedéllyel_. Megyek
+vissza… nyerni… milliókat… neked!
+
+Mima _diadalmasan_. Kártyázni mégy?
+
+János. Kártyázni megyek!
+
+_Kondul a jelzőharang._
+
+Magister. Hurráh!
+
+Fiókák. Hejj!
+
+Mima. Na most menj, menj, szívem, szent isten, minden pillanatban jöhet
+az uram!
+
+János _elbódul_. Még csak egy csókot. Még ölelj meg egyszer. Nem tudok
+elválni tőled.
+
+_Nagy csók._
+
+
+V. KÉP.
+
+_Még egy vasfedő nyílik, ezáltal a szoba megnagyobbodik, függöny
+látszik. A függöny mögül megjelenik Alfonz, csinos, elegáns, hideg és
+gonoszarcu fiatal férfi. Vár, míg a nagy csók véget ér. János meglátja
+és harcrakészen néz rá._
+
+Alfonz. Bravó! Ez szép, forró, őszinte csók volt!
+
+János _izgalommal_. Ön a férje?
+
+Mima _gyorsan_. Hála istennek, nem. Még csak az kellett volna. Ez a
+legjobb barátom. _Szenvedélyesen_. A legjobb barátom. _Bemutatja_.
+Alfonz!
+
+_János kezet fog Alfonzzal._
+
+Mina. Szeresd Alfonzot, édesem, szeresd nagyon. Hogy jöttél be ilyen
+titokban?
+
+Alfonz. Hátul, a tapétaajtón.
+
+Mima. Hogy megijesztettél. _Jánoshoz_. Szeresd Alfonzot, ő neked is jó
+barátod lesz.
+
+János. Én mindenkit szeretek.
+
+Mima. Én nem. De őt szeretem. Ő minden bajból mindig ki fog segíteni
+bennünket. Ő gonosz, okos, ügyes, hideg, aljas és szép.
+
+Alfonz. Ön most a szeretője a nagyságos asszonynak?
+
+János. Én őt sajnáltam és ő felkorbácsolta az érzékeimet. Azt a piszkos
+szót visszautasítom!
+
+Alfonz. Szereti.
+
+János. Most igen.
+
+Mima _elejti a pénzköteget_. Jaj! Leesett a pénzem.
+
+_Mind a hárman lehajolnak a pénzért._
+
+Alfonz. Milliók és milliók. Ezt a sok pénzt ön adta neki?
+
+Mima _igen gyorsan_. Nem ő adta, nem tőle van. Esküszöm.
+
+János. De igen, én adtam.
+
+Mima _szemrehányóan_. János!
+
+János. Nem hazudhatom.
+
+Alfonz. Nem hazudhatik?
+
+János _határozottan_. Nem.
+
+Alfonz. Inkább lovagiatlanul közhírré teszi, hogy pénzel egy férjes
+asszonyt?
+
+János. Tiszta érzéssel adtam. Nem akarok érte semmit. Hazudni pedig nem
+tudok.
+
+Mima. Majd megtanulsz, ha engem akarsz szeretni!
+
+_Élesen szólal meg az előszobacsengő._
+
+Mima _rémülten_. Csöngettek! Ez az uram! Bujj el!
+
+János. Nem bujok el, mert nem vétettem semmit.
+
+_Ujabb csöngetés._
+
+Mima. Bújj el, az istenért, tönkre akarsz tenni? Alfonz, segíts!
+
+Alfonz. Jőjjön ide a függöny mögé… _Megfogja a karját, hátrahúzza a
+homályba._
+
+
+VI. KÉP.
+
+_A gép bal szélső vasfedője elmozdult helyéből és helyén világítani kezd
+egy előszobaajtó üvegje. Az üveg mögött látni a férj árnyékát. A szín
+jobbszéléről az emelvényen végigsiet egy szobalány és kinyitja ezt az
+előszobaajtót._
+
+Férj _belép_. _Haragosan_. Meddig kell csöngetnem, hogy kinyissa?
+
+Szobalány. Mindjárt jöttem, nagyságos úr.
+
+Férj. Mit csinálnak itt velem? A kulcsot nem akarják ideadni, váratnak
+az ajtó előtt. Mi folyik itten? Mi történik itt?
+
+Szobalány _sírvafakad_. Én nem tehetek róla, nagyságos úr. _Sírva megy
+el balfelé, eltünik a gép egy sötét oldalnyílásában._
+
+_Az előszobaajtó elsötétedik._
+
+Férj _Mima felé megy_.
+
+Mima _hamisan, tettetett közvetlenséggel_. Jóestét édesem. Te csöngettél
+olyan sokáig?
+
+Férj _izgatottan_. Miért nem nyitjátok ki rögtön az ajtót?
+
+Mima. Ne légy oly ideges, te engem agyonkínozol, én megölöm magamat.
+
+Férj. Mit várattok az ajtó előtt? Mi történik itt? Hetek óta történik
+itt valami a házamban! Érzem, szagolom, tudom. Te megváltoztál.
+Nyugtalan vagy. Sose vagy itthon. És ruhák, új ruhák, harisnyák! Egy
+szegény ember felesége izgató selyemharisnyákban!
+
+Mima. Te bolond vagy! Kikérem magamnak! _A lábát mutatja._ Ez a rongy?
+Ez műselyem! Mercerizált pamut!
+
+Férj. Ez igazi selyem!
+
+Mima. Esküszöm boldogságomra, az életemre, a te boldogságodra és
+életedre, hogy műselyem. Te bolond vagy. Én ezt nem fogom türni.
+
+Férj. Hallgass! Most is ez a tétova nézés, ez a rémület a szemedben. Ki
+volt itt?
+
+Mima. Senki!
+
+Férj. Ki van itt?
+
+Mima. Te őrült vagy! Itt nincs senki. Béla, te egészen kijöttél a
+sodrodból, esküszöm mindenre, ami nekem szent, hogy itt nincs senki!
+
+János _váratlanul előlép_.
+
+Mima… csak ez az úr…
+
+Alfonz _előlép_.
+
+Mima… és Alfonz. _Hirtelen_. Csak ez az úr és Alfonz. Esküszöm, nincs
+itt senki más.
+
+_Kínos pillanat._
+
+Férj. Kicsoda ön?
+
+János. Jánosi János vagyok.
+
+Férj. Hogy kerül ide?
+
+Alfonz _bátran_. Velem jött. Én hoztam.
+
+János. Nem igaz.
+
+Mima _szándékoltan odébb lép, láthatóvá válik a földön egy nagy
+pénzköteg._
+
+Férj _meglátja ezt_. Mi ez a pénz? _Felveszi a földről._ Megöllek!
+
+Mima. Ez nem az enyém. Mi közöm hozzá?
+
+Férj. Hát kié?
+
+Mima. Alfonzé.
+
+Férj _gunyosan nevet_. Alfonzé? Nálad ennyi pénz? A századrészét se
+bízza rád soha senki! Hacsak nem loptad…
+
+Alfonz. Az enyém. Jánosi János úrtól kaptam.
+
+Férj. Ki ez az úr?
+
+Alfonz. Jó barátom. Iskolatársam. Fiatal politikus, azért hoztam ide,
+hogy bemutassam neked.
+
+Férj _Jánoshoz_. Ön adta ezt a pénzt? Milliókat?
+
+János _bátran_. Én adtam.
+
+Férj. Kinek adta?
+
+Mima _aki János mellett áll, titokban, gyorsan, suttogva._ Az istenért,
+ha van szíved, ments meg a szégyentől és a haláltól!
+
+Férj _sürgetőleg, erősen_. Kinek adta?
+
+János _rövid habozás után, Alfonzra mutatva._ Ennek az úrnak adtam!
+
+_Kondul a jelzőharang._
+
+Magister _diadalmasan süvítve_. Hazudott!!!
+
+Fiókák _kórusban_. Hazudott! Hejj! Hejj!
+
+_Kis szünet. A férj leteszi a karosszékre felsőkabátját és kalapját._
+
+Férj _Alfonzhoz_. Hát kérlek alássan. Beszéljünk őszintén és nyersen. Te
+hazudsz és ez a gazember is hazudik. Te most meg akartad menteni ezt az
+asszonyt. De már nem lehet. Én mindent tudok. Ez az ember a szeretője.
+Régóta figyelem ezt az aljasságot. _Jánoshoz_. Gazember! Valld be!
+Szereted a feleségemet!
+
+János. Becsülettel fogok felelni. Én ezt a szép hölgyet mélyen
+megsajnáltam. Nem tagadom, hogy a bűnös érzékeim kívánják őt. Ha ez az?…
+
+Férj. Igenis, ez az.
+
+János. Akkor szeretem.
+
+Férj. Gazember! _Öklével az arcába üt._
+
+János _védekezik_.
+
+Mima _felsikolt_.
+
+Alfonz _közibük lép_.
+
+_Az egész egy pillanat._
+
+Férj _fájdalmasan ordít fel_. Aljas banda vagytok mindnyájan! Még
+találkozunk! _Hirtelen felkapja felsőkabátját és kalapját a
+karosszékről, elrohan balra, eltünik a bal szélső sötét nyílásban._
+
+_Kis szünet._
+
+Alfonz. Bravó! Ez szép, forró, őszinte ütés volt.
+
+Mima. Megszégyenített téged… megalázott téged édesem… jóságom…
+_Ráborul_.
+
+János _mély, fájdalmas szégyenérzettel_. Belehalok a szégyenbe.
+
+Alfonz _hidegen, élesen_. Vagy ő hal bele.
+
+János _csodálkozik_. Ő?
+
+Alfonz _hidegen_. Ilyen az élet. A sajnálatból pénz lesz, a pénzből
+csók, a csókból pofon, a pofonból párbaj, a párbajból halál. De ez a
+halál lehet az övé is.
+
+János. Hogy én megöljem szegényt?
+
+Alfonz. Sajnálja?
+
+János. Nagyon.
+
+Mima _hirtelen, hiszterikusan_. Ha nem verekszel meg vele, én
+kinevetlek, megutállak, lenézlek… és talán még én is megütlek.
+Tönkretettél és nem állod meg a helyedet.
+
+János _elszántan_. De megállom a helyemet.
+
+Mima. Kiállsz vele.
+
+János. Kiállok.
+
+Mima. Rácélzol és rálősz.
+
+János. Igen.
+
+_Jelzőharang. Sötétség. A vasfedő becsukódik._
+
+Magister _diadalmasan süvít_. Megbarátkozott a gondolattal, hogy embert
+öljön.
+
+Fiókák. Embert akar ölni! Hejj! Hejj!
+
+_A gép zártan áll, minden vasfedője be van csukva._
+
+Magister. Tisztelettel kérek csöndet és figyelmet, míg a párbaj
+lefolyik. Nagyon kell vigyáznunk, hogy a golyók úgy repüljenek, ahogy
+kiszámítottuk. Rubicante, vigyázz! Kapcsolás: kettő, hat tized.
+Feszültség mennyi?
+
+Rubicante. Nyolcszáztíz, huszonkettő.
+
+Magister. Főkapcsoló, egy fordulat, előre!
+
+_Berregés, dörgés. Aztán csönd. Aztán két pisztolylövés hallatszik._
+
+Magister. Nos?
+
+Rubicante _telefonál_. A mester pontos jelentést kér a párbajról.
+Köszönöm. _Átszól a magisterhez._ A golyók pontosan repültek. A földi
+ember könnyű sebet kapott.
+
+Magister. Akkor mehetünk tovább. Vigyázz. Előre!
+
+
+VII. KÉP.
+
+_A gép egy fedő-táblája dübörögve nyílik. Karosszékben ül János,
+bekötött homlokkal. Mellette áll Alfonz._
+
+János. Mit mondott az orvos?
+
+Alfonz. Hiszen hallottad.
+
+János. De mikor kikísérted, kint mit mondott?
+
+Alfonz. Ugyanazt, amit bent. Néhány napig maradj nyugodtan. A golyó nem
+sértette meg a csontot. Semmi az egész.
+
+János. Te hűséges jó barát! Mellettem álltál a párbaj nehéz órájában.
+Most is itt ápolsz, mintha a testvéred volnék.
+
+Alfonz. Mindnyájan testvérek vagyunk. De most másról van szó. Mi lesz az
+asszonnyal?
+
+János _izgatottan_. Hol van most?
+
+Alfonz. Ne izgasd magad. Visszament a régi lakásba, megpróbálja megkapni
+az urától a ruháit és az ékszereit. De nem hiszem, hogy megkapja. Az ura
+gyűlöli. Koldussá akarja tenni.
+
+János. És mindez miattam történik.
+
+Alfonz. Szeret téged. De szegény. Egy szál ingben áll a világban. A
+rokonsága előkelő és befolyásos. Ezért rettenetes a helyzete most.
+Kidobott asszony.
+
+János. Édes, szép, mártir angyalom.
+
+Alfonz. A részvénytársaságod megalakul. Holnapután vezetem be a Kátai
+vasrészvényeket a tőzsdére. Ha ez sikerül…
+
+János. Ha sikerül… fényben fürösztöm ezt a drága nőt… A világ
+királynőjévé teszem!
+
+Alfonz. Egyelőre csak koldussá tetted.
+
+_Mima belép._
+
+Mima. Cicám, drágám, kutyám, paripám, hogy vagy? Jobban vagy?
+_Megcsókolja_. Dohányszagú vagy. Hát szabad cigarettáznod? Az uram
+kilökött. Egy inget nem engedett elhozni. Pöröljem be? Azért se pörölöm
+be. Súlyos a sérülésed?
+
+Alfonz. Nem.
+
+Mima. Hála istennek. Autotaxira nem volt pénzem. Konflison jöttem. A
+konflisban sírógörcsöm volt. Imádlak. Az ezüst retikülömet se adta ki.
+Volt egy zománc bonbonniérem, Párisban vettem, kilencszáznégyben,
+aránylag olcsó volt, azt se adta ki. Ugye a golyó nem érintette a
+csontot? Borzasztó lett volna, ha a csontot érinti. Egy fagylaltot
+ettem, úgy odavoltam. Émelygett a gyomrom az izgalomtól. Szeretsz?
+
+János. Imádlak.
+
+Mima. Előbb azt hittem, hogy a hal volt rossz, amit tegnap ettünk. De
+csak idegesség volt. Kilökött nő vagyok. A válópört beadta. A hajtűimet
+sem tudtam megkapni tőle. Az anyámnál lakom. Nagyon szépen lakik. De
+konyhaszag van a lakásban. Imádlak. Tudod, a konyha belenyílik az
+előszobába. Milyen sápadt vagy. Így szép vagy. Te, a kocsiban olyan
+rosszul voltam, igazán azt hittem, hogy halmérgezés. Szeretsz?
+
+János. Meghalok érted.
+
+Mima. Az nem sikerült, hála istennek. De most tenni kell valamit.
+_Keservesen sírva fakad._ Ezt rendezni kell. Én nem élhetek így tovább
+egy napig sem. Alfonz, mondd meg, mit kell tennem. A bátyám főispán, a
+nagybátyám államtitkár, mit csináljak egy ingben az utca kövezetén?
+
+Alfonz. János segíteni fog.
+
+Mima. A pénzzel nem érek sokat. A becsületem! A pozicióm!
+
+János. Mindenem a tiéd.
+
+Alfonz. Feleségül fogod venni. Ez kötelességed. _Elfordul és a szemét
+törli._
+
+János. Miért remeg a hangod? Miért fordulsz el?
+
+Alfonz. Mert én is szeretem.
+
+Mima _idegesen_. Alfonz, ne komplikáld a dolgot. Nagyon kérlek.
+
+János. Nem komplikálja, sőt egyszerűsíti. Drága jó barátaim, testvéreim
+legyetek egymáséi. _Mély fájdalommal._ Én lemondok.
+
+Alfonz. Hogy képzeled, hogy én a boldogulásának útjába állok?
+
+János. Ha szereted…
+
+Alfonz. Szeretem, de koldus vagyok. Koldusabb, mint ő.
+
+János. Én gazdagokká teszlek benneteket.
+
+Alfonz. Az nem segít rajtam. Ő téged szeret.
+
+Mima _idegesen, türelmetlenül_. Minek komplikálod, te buta, minek
+komplikálod?
+
+János _Alfonzhoz_. Hogy fáj a szívem most érted, te jóságos, hű barát…
+_Mimához fordul_… és teéretted, aki olyan régen szereted ezt a fiút! De
+nem birom, gyönge vagyok… belepusztulok, ha nem rabollak el tőle!
+_Mimához_. Én elviszlek, elveszlek, mert megbolondulok érted… mert
+tönkretettelek és meg akarok részegedni attól, hogy hogyan emellek fel a
+porból a csillagokig… légy az enyém!
+
+_Mind megmozdulnak. Levélhordó jön._
+
+Levélhordó. Ajánlott levél. Jánosi János úr.
+
+János. Én vagyok.
+
+Levélhordó. Tessék aláírni. _Átad egy levelet és feléje nyujtja a
+könyvet._
+
+János _átveszi a levelet, aláírja a könyvet_.
+
+Levélhordó. Jónapot. _A könyvet visszaveszi, elmegy._
+
+János _bámulja a borítékot_.
+
+Mima. Milyen furcsán nézed. Ismerős írás?
+
+János. A feleségem írása.
+
+Mima. Hát… még emlékezel rá? Még megvan?
+
+János. Az utolsó kis maradványai vannak még meg. Annyi esztendő.
+Szerettük egymást. Ő oly jó és derék.
+
+Mima _ráborul Alfonzra_. Meghasad a szívem. _Hisztérikusan_… nem
+töltöttem be a lelkét egészen, maradványokról beszél, felesége van.
+Meghalok ebbe. _Görcsösen ragadja meg Alfonzot._ Féltékeny vagyok,
+szerelmes vagyok, éhes vagyok!
+
+János. De édesem!
+
+Mima. Ne nyulj hozzám! Dicsérd a feleségedet! Háziasabb mint én. De
+szárazabb a szája mint az enyém. Nem olyan síma a bőre a derekán. Nem
+olyan forró mint én. Te nem tudod úgy csókolni, mint engem, mért
+haraptad meg tegnap a mellemet, ha még van más asszony, akire gondolsz?!
+
+János. De szerelmem!
+
+Mima _türelmetlenül, idegesen_. Alfonz, vigyél magaddal.
+
+János. Nem engedlek, nem, nem!
+
+Mima _Alfonzhoz_. De vigyél! Én nem birom ezt! Hetek óta ez a zaklatott
+élet… és soha egy nyugodt éjszaka az ágyamban… a megnyugtató férfi
+mellett. Már tizedik napja, nem tudom, mi az, férfi. Éhes vagyok,
+szomjas vagyok, fiatal vagyok és ő leveleket kap! Vigyél magadhoz,
+csókolj, amíg elájulok.
+
+János. Ne őrjíts meg, te boszorkány!
+
+Alfonz _szenvedéllyel_. Ha megölellek, meghalunk bele mind a ketten!
+
+János _nagyon szenved, leborul Mima lábához._ Ne gyötörj! Miért
+kínozol?! _Felkiáltva_. Mi ez? Kőrisbogarat ettem, hogy ordítanak az
+érzékeim és ég a lágyékom utánad! _Ordítva_. Én elhagyom a feleségemet!
+
+_Csönd._
+
+Mima. Kelj fel.
+
+János _felkel_.
+
+Mima. Add ide a zsebkendődet.
+
+János _zsebkendőjét átadja neki_.
+
+Mima. Megtörülöm a szemedet. Egy ilyen nagy legény. És sír. Egy ilyen
+szép nagy legény. _Szeliden simogatja._ Milyen forró a szemed a
+sírástól. Mutasd azt a levelet.
+
+János _a felbontatlan levelet feléje nyujtja_.
+
+Mima. Nem, nem. Csak bontsd ki te.
+
+János _felszakítja a levelet_.
+
+Mima. Mit ír?
+
+János _miután belepillantott a levélbe, eltakarja az arcát._
+
+Mima _türelmetlenül_. Mit ír?!
+
+János. Hogy térjek vissza hozzá… mindent megbocsát… hogy gyerekünk fog
+születni… teherben van… kínlódik…
+
+Mima _Alfonzhoz, nagyon fájdalmasan, de gyorsan._ Kérlek, vigyél.
+Vigyél, nem birom. Jó, hogy nem küldtem el a kocsit.
+
+János. Én boldogtalan életem!
+
+Mima _gyorsan, türelmetlenül, fájdalmasan_. Kérlek, vigyél, ezt már nem
+óhajtom hallani, ezt az apai drámát. _Jánoshoz_. Gratulálok, fiam, menj
+haza pelenkát mosni, én belepusztulok, de odadobom magam ennek a
+csirkefogónak és tépje össze a testemet, az életemet ez a gazember, ez a
+szép, hideg gazember, pusztuljon el az ölemben, de kábítson el mint a
+morfium és csókoljon a halálba. Isten veled, te, papa. Sírj tele egy
+pelenkát.
+
+János _felkiáltva_. Miért kínozol?
+
+Mima. Nem kívánhatom egy apától, hogy a feleségét és a gyerekét
+elhagyja.
+
+János _nagy meggyőződéssel_. Hát lehet azt?!!
+
+Mima. Tudom, hogy nem lehet. _Alfonz szájához közelíti a száját._ Itt az
+én vigasztalásom. Tudom, hogy nem lehet. Miért nem borotválkoztál, te
+lump? Úgy szursz.
+
+János. Egy kis idő… majd kieszelünk valamit, mindennek megvan a módja.
+
+Mima. Gyerünk innen, ezt nem tudom hallgatni. Azonnal meg fogsz
+borotválkozni. Készüljünk fel erre a forró elpusztulásra. Hiszen te
+tanítottál sikoltani… gyere! Tizedik napja nem tudom, mi az: férfi,
+pedig engem nem így szoktattak. Az uram unalmas volt, de megbízható.
+_Jánoshoz_. Isten veled, te apa. Majd sürgönyözd meg, hány kiló a
+gyerek.
+
+János. Ne kínozz!
+
+Mima. Nem lesz olyan szép gyerek, mint amilyent én tudtam volna neked
+szülni! Mindenesetre sürgönyözzél.
+
+János _a lábához borul_. Én nem birom! Te látod a lelkemet, én uram
+isten, engem megmérgezett a testi szerelem! Maradj itt, te bálvány, te…
+
+Mima _titokban int Alfonznak, hogy távozzék._
+
+Alfonz _lábujjhegyen elsompolyog_.
+
+Mima _megcirógatja az előtte térdelő János fejét._
+
+János. Én… én esküszöm, hogy elhagyom érted a feleségemet és a szegény
+kis gyerekemet… esküszöm… _Átöleli a lábát._
+
+Mima _diadalmasan mosolyog_.
+
+_Jelzőharang._
+
+_A vasfedő becsukódik._
+
+Magister _diadalmasan süvit_. Aljas lett!
+
+Fiókák _kórusban_. Aljas lett! Hejj! Hurráh! Hejj! Hejj!
+
+_Hirtelen sötétség._
+
+Magister. Vagyok bátor felhívni felséged figyelmét arra, hogy még
+tizenöt perce sincs, hogy ezt az embert őrli a malom, és máris:
+hazudott, házasságot tört, emberre lőtt, elhagyta a feleségét és
+megtagadta gyermekét.
+
+Adjutáns. Őfelsége el van ragadtatva!
+
+Magister _lelkesen_. És ez még semmi, felséges uram!
+
+Adjutáns. Lássuk tovább!
+
+Magister _vezényelve_. Rubicante! Át a másik kapcsolóra. Harmincnégyezer
+Ampére! Két fordulat! A felső kazánban a tűzre!
+
+Rubicante. Nyisd ki!
+
+Fiókák _csak fenn, a gép felső részén raknak a tűzre._
+
+  Lobog a tűz,
+  Robog a tűz,
+  Hurráh a mester!
+  Hejj! Hejj!
+
+Rubicante. Csukd be!
+
+_A vasajtók becsapódnak._
+
+Magister. Mehet?
+
+Rubicante. Kész!
+
+_A gép zártan áll. Minden vasfedője be van csukva._
+
+Magister. Indítsd a fényes karriért!
+
+Rubicante. Mit kapcsoljak be előbb? A tőzsdét, vagy a politikát?
+
+Magister. Mindig előbb a politikát, és utána a tőzsdét. Politika, előre!
+
+_A gép dübörög, aztán elhallgat. Sötét van. A zárt gép belsejéből
+hallani egy kortestanya lármáját. Aztán halljuk Alfonz harsány hangját._
+
+Alfonz hangja. Választópolgárok!
+
+Parasztok hangjai. Halljuk! Halljuk!
+
+Alfonz hangja. Eljöttem ide közétek, hogy képviselőtökül ajánljam Jánosi
+János urat. Jánosi János maga a tiszta becsület. Jánosi János a
+leggazdagabb ember hazánkban. Jánosi János menyasszonya a legelőkelőbb
+családból való. Jánosi János megépítteti a vashidat, megszerzi a
+dohánygyárat, összevásárolja a kátai vasművek részvényeit, kibővítteti
+az üzemet, minden embert boldoggá tesz, mindenkinek elengedteti
+mindennemű adóját és mindenkinél keresztapaságot vállal!
+
+_A parasztok hatalmasan éljeneznek._
+
+Alfonz hangja. Ezek után határozatilag kimondom, hogy Jánosi János urat
+jelöljük képviselőnek!
+
+_Dörgő éljen._
+
+Alfonz hangja. Most pedig vonuljunk küldöttségileg a mi szeretett
+képviselőjelöltünkhöz!
+
+_A sötétben, a gép méhéből erőteljesen zendül fel a régi magyar
+kortesnóta._
+
+  Jaj de magas, jaj de magas
+  Ez a vendégfogadó!
+  Van-e benne, van-e benne
+  Jánospárti szavazó?
+  Ha nincs benne Jánospárti szavazó,
+  Dűljön össze ez a vendégfogadó!
+
+_Dörgő éljen._
+
+Magister. Vigyázz! Előre!
+
+_Dübörgés. Egy vasfedő kinyílik._
+
+
+VIII. KÉP.
+
+_Kertre nyíló szép szoba. János egyedül áll a szobában. A kertben, az
+ablak alatt megjelenik Alfonz, lengeti kortestollas kalapját és
+beordít._
+
+Alfonz. Éljen a mi szeretett képviselőjelöltünk!
+
+Parasztok hangjai. Éljen!
+
+Mima _lelkendezve siet be_. Édes szívem, paripám, itt van a küldöttség.
+Alfonz vezeti a küldöttséget. Milyen boldog vagyok. Itt vannak a kedves
+kátai parasztok, képviselőjüknek akarnak téged.
+
+János. Hívságos földi dolgok ezek. _Fájdalmasan_. Nem volna jobb
+elutazni együtt, mindent felejteni, napfényes Riviera, kék ég, tenger,
+rózsák, boldog szerelem…
+
+Mima. Te elfelejted édesem, hogy én egy kirugott nő vagyok, semmi
+pozicióm nincs, a bátyám főispán, a nagybátyám államtitkár, és te még el
+se vettél, csak viszonyozunk, mert még nincs végük a válópöröknek.
+
+János. Az néhány nap kérdése.
+
+Mima. Épp azért, mire egymáséi leszünk, minden legyen rendben. Te Kátán
+képviselő leszel és a Kátai vasrészvényt bevezetik a tőzsdére.
+
+János. Holnap…
+
+Mima. Holnap ilyenkor már gazdagok leszünk. Királyok leszünk.
+
+_Alfonz belép._
+
+Alfonz. Itt a küldöttség. Fogadd őket szívesen. Megválasztásod biztos.
+
+Mima. Képzeld, vonakodik!
+
+Alfonz. Hogyan? Vonakodol, szerencséd küszöbén? A részvényeidet óriási
+izgalommal várják. Azt mondják, szenzáció lesz holnap a tőzsdén.
+
+János _Alfonz kezét szorongatva_. Ezt mind, mind neked köszönhetem, te
+hűséges jóbarát… A párbajban az életemet… a szívemben az imádott nőt
+köszönhetem neked. Most karriert… gazdagságot… Hogyan hálálom ezt meg
+neked?
+
+Alfonz. Tiérettetek az életemet is. _Tiszteletteljesen kezet csókol
+Mimának._
+
+Mima _felkiált_. Ne harapd a kezemet. Mindig megharapsz, mikor
+kezetcsókolsz.
+
+János. Ugyan, édesem.
+
+Alfonz. Bejöhet a küldöttség?
+
+János. Bejöhet.
+
+Alfonz. Választópolgárok!
+
+_Néhány paraszt jelenik meg, színes népviseletben._
+
+Alfonz _szónoki pózban áll János elé_. Van szerencsém Nagyságodnak
+bemutatni a kátai küldöttség tagjait. Nagy János, Kis János, Nagy Péter,
+Kis Péter, Nagy István, Kis István, Nagy András, Kis András. – Mélyen
+tisztelt, nagynevű hazánkfia, szeretett vezérünk és politikai
+példaképünk!
+
+Parasztok. Éljen!
+
+Alfonz. Azon kérelemmel járulunk magas színed elé, kegyeskedjél
+elvállalni a kátai kerület képviselőjelöltségét. Tudjuk, hogy ez nagy
+áldozat neked, aki nem keresed a szereplést. De a népnek szüksége van a
+te ragyogó tehetségedre, a te tiszta becsületedre és a te hatalmas
+munkaerődre!
+
+Parasztok. Éljen!
+
+János _kérdőleg néz Mimára_.
+
+Mima _suttogva, gyorsan_. Vállald el! Kirugott nő vagyok! Nincs
+pozicióm! Szeretlek!
+
+János. Teéretted beledobom magam ebbe a szörnyűségbe. Egész életemben
+irtóztam a politika piszkától. De teéretted elvállalom. Istenemre,
+csakis teéretted, senki másért! _A parasztokhoz, hangosan._
+Választópolgárok! Elvállalom! De kiért vállalom? Istenemre… csakis a
+népért vállalom, senki másért!
+
+_Jelzőharang._
+
+_Sötétség. A vasfedő becsukódik._
+
+Magister _diadalmasan_. Csaló lett!
+
+Fiókák. Csaló! Csaló! Hejj! Hejj! Hurráh!
+
+Magister. Gyorsan, tovább!
+
+_Magister, Malacoda és Rubicante a szerkezetekhez nyúl._
+
+
+IX. KÉP.
+
+_A gép zártan áll ismét, mint az imént a kortesjelenetnél. De most Mima
+és János a gépen kivül, a gép előtt marad. Onnan mindketten lassan
+előrejönnek, bal felé a színpad szélére. Ott leülnek, mint valami
+meredek partról a zenekarba lógatják a lábukat. Halvány sugár kíséri és
+világítja őket._
+
+Magister. Vigyázz a sugárral! Pontosan kísérjed őket! Erősebb áram!
+
+_Rubicante a szerkezethez nyúl, a gépből tompa berregés hallatszik, a
+sugár hirtelen nagyon erősen világítja meg őket._
+
+János. Alfonz boldogtalan lesz.
+
+Magister _a lehunytszemű Mimára mutat_. Kapcsold be a hangját!
+
+_Mimát sugár éri. Kinyitja a szemét és megszólal._
+
+Mima. Az oly szép, mikor egy férfi boldogtalan. _Megöleli_. Esküszöm
+cicám, esküszöm, hogy nem volt soha viszonyom Alfonzzal.
+
+János. De édesem… nem kérdeztem.
+
+Mima. Mégis esküszöm. Néha megharapta a kezemet, de tovább nem mentünk
+soha. Esküszöm! Nem hiszed.
+
+János. De hiszem.
+
+Mima. Esküdj meg, hogy hiszed.
+
+János. Esküszöm, hogy hiszem.
+
+Mima. Ez nem elég. Esküdj meg, hogy nem volt viszonyom vele.
+
+János. Esküszöm.
+
+_Jelzőharang._
+
+Mima. Látod, így szép, ha hiszel bennem. Akkor mindjárt nekem is van
+bizalmam. Mi egyszer együtt nyaraltunk vele.
+
+János. Kivel?
+
+Mima. Alfonzzal. Én az uramat akkor gyűlöltem. Én akkor meg voltam
+bolondulva. És mindössze azon az egy nyáron, akkor is csak egy hónapig
+volt vele viszonyom. Esküszöm. Most megint nem bízol bennem. Nem hiszed.
+
+János. De hiszem.
+
+Mima. Esküdj meg, hogy hiszed.
+
+János. Esküszöm.
+
+Mima. Ez nem elég. Esküdj meg, hogy csak egy hónapig volt vele
+viszonyom.
+
+János _lehajtja a fejét_.
+
+Magister _harsányan_. Rakjatok a tűzre!
+
+Rubicante. Nyisd ki!
+
+_A vasajtók kinyílnak. Mindenütt raknak a tűzre. Az ajtók nyitva
+maradnak._
+
+Mima. Esküdj meg, hogy csak egy hónapig volt vele viszonyom!
+
+János. Az imént… megeskettél… az ellenkezőjére.
+
+Mima. Esküdj meg, hogy csak egy hónapig volt vele viszonyom.
+
+János _hallgat_.
+
+Magister _izgatottan, harsányan_. Még egyszer rakjatok a tűzre!
+
+_Megint raknak a tűzre. A tűz iszonyúan világít._
+
+Mima. Esküdj meg, hogy csak egy hónapig volt viszonyom vele.
+
+János _megadva magát, szégyenkezve_. Esküszöm.
+
+Magister. Na végre!
+
+_Jelzőharang._
+
+Fiókák _felsikoltva_. Hejj!
+
+Rubicante. Csukd be!
+
+_Minden vasajtó becsapódik._
+
+Mima _feláll_. De most nem ez a fontos. Mi lesz velünk kettőnkkel?
+
+János _előtte térdel_. A feleségem leszel.
+
+Mima. Ne szavald ezt ilyen ünnepélyesen, ez egészen természetes.
+
+János _lelkesen_. A hitvesem leszel.
+
+Mima. Nem a hitvesed leszek, kérlek, ne cifrázd. Te elveszel engem, mert
+kutyakötelességed, te egy rendes ember vagy. Ha nem tennéd, gazember
+volnál.
+
+János. Miért bántasz? Nem hat meg ez a halálos szerelmem?
+
+Mima. Bocsáss meg, cicám, én szép vagyok, fiatal vagyok, – akkor volnék
+meghatva, ha vén, csunya dög volnék és _te_ mégis imádnál. De így… légy
+te meghatva.
+
+János. A porban térdelek előtted.
+
+Mima. Az semmi. Nekem repülés kell. Ki a porból. A csillagokig fel,
+bűnben, élvezetben, szilajságban! _Simogatja a fejét._ Nem vagy elég
+gazdag.
+
+János. Most indul el a pénzem. Ma indul el a tőzsdén a karriérem. Oh,
+hogy gyűlölöm a tőzsdét… Ezt a gaz rablást!
+
+Mima. Ne gyűlöld! Milliárdok kellenek. Nem tudok szegény lenni. Aki
+szegény, annak szaga van. Ne légy szegény! Hatalmas légy!
+
+_A gépből halk, morajló zúgás hallatszik._
+
+Magister. Négyes kapcsoló! Tőzsde! Előre!
+
+_Az összes ördögök a szerkezetekhez nyúlnak, a moraj erősbödik._
+
+János. Mi ez a zúgás?
+
+Mima _felragyogó arccal_. Figyelj csak. A tőzsde! Ma van a nagy nap. A
+te részvényeid napja!
+
+Egy börziáner hangja _a gép belsejéből_. Adok Kátait!
+
+Második börziáner hangja _ugyanonnan_. Veszek Kátait!
+
+_Moraj, zúgás._
+
+János _feláll, izgatottan_. A Kátai részvény… Most vonul be a tőzsdére!
+Oh, elveszett tisztaságom!
+
+Mima _megragadja a karját_. Az én új, nagy, vad életem, veled! A forró,
+meztelen rabszolgád lenni… pénzért, pénzért! Rettenetes gazdagságban
+élni… Akarod?
+
+János. Akarom!
+
+_A zúgó moraj erősbödik, kihallani belőle szakadatlanul ezt a szót:
+«Kátai!» «Kátai!»._
+
+Mima. A hatalmad előtt térdelni… pénz, pénz kell! Félni tőled… mert
+pénzed van… pénz! pénz! Felnézni rád, mint egy istenre, pénz… pénz! Puha
+selymekbe csavarodni, neked, a pénzedért… aranytól csörögni… pénzzel,
+pénzért… illattól ájulni… pénzzel, pénzért, pénz, pénz…
+
+János _a morajt túlkiáltva_. Mások éheznek, milliók éheznek!
+
+Mima _még jobban túlkiáltva a zúgást_. De én egy tündérkertben szaladok
+eléd, mert pénzed van, damaszkuszi rózsák közt… fátyollal a testem
+körül… nevetve, szerelmesen, úgy-e, az kell?
+
+János. Oh szegény koldus testvéreim!
+
+Mima _fokozva a hangját_. Drága pénzért… tiszta rózsaolajban fürödni…
+neked! Aranypiros madarakat akarok… pénzért! tollas halakat… repülő
+kocsit!
+
+_A zúgás már nagyon erősödik. Kihallani a morajból ezeket a kiáltásokat:
+«Kátai egy és félmillió!» – «Kátai! Kátai!» – «Veszek Kátait három
+millióért!»_
+
+János. Hogy zúg, hogy dagad, mint a tenger!
+
+Mima. A mi gazdagságunk!
+
+János. Pénz! Pénz!
+
+Mima. Mit tudod te, mi az? Csak egy asszony tudja igazán szeretni a
+pénzt!
+
+János. Az én erőm!
+
+_A zúgás erősbödik. Ilyeneket hallani: – «Kátait veszek!» –
+«Négymillió!» – «Veszek ötért!» – «Hat!» – «Nyolc!» – «Tízmillió!»_
+
+Mima. Hogy zeng a te királyságod… És az én rabszolgaságom! Pénz! Pénz!
+
+_A zúgásból mint zenekíséretből most már a kiáltások egyre tisztábban
+hangzanak: «Húszmillió!» – «Ötvenmillió» – «Kátai!» – «Adok hatvanért!»
+– «Kátai!» – «Hetvenmillió!» – «Százmillió!»_
+
+János _elragadtatva kiált fel_. Király vagyok!
+
+Mima. Több vagy! Vezérigazgató vagy!
+
+_A gépből harsogva: «Száztízmillió!» – «Százhúszmillió!» –
+«Százharminc!» – «Kátai!» – «Negyven!» – «Ötven!» – «Veszek!» «Kátai!» –
+«Százhatvanmillió!» – A vad ordítás a végsőkig fokozódik. Majd az éles
+tőzsdei csengő lezárja a lármát: vége a börzeidőnek. Az ordítás gyorsan
+lecsillapul. Az utolsó hangok, egyre halkabban: «Száznyolcvanmillió!» –
+«Kétszázmillió!»_
+
+Mima. A világ királya lettél.
+
+János. Szerelmem!
+
+Mima. Most a menyasszonyod vagyok.
+
+_A zúgás egészen elhallgatott._
+
+János _a nagy csöndben_. Áldva legyen a pénz, amiért téged nekem
+megszerzett. Áldva legyen a pénz. _Zokogva_. Áldva legyen a véres, a
+piszkos, a rettenetes pénz… áldva legyen… én, szegény koldusa a te
+szerelmednek leborulok előtte… _Mima elé térdre borul sírva._
+
+_Jelzőharang_.
+
+Magister _diadalmasan mutat a térdelőre_. Pénzimádó lett!
+
+Fiókák. Hejj! Hejj! Börzézett! Ajjajajjajjajj!
+
+Mima. Kelj fel!
+
+János _felkel, letörli könnyeit_.
+
+Mima. Gyere az esküvőre!
+
+_Balról egy ördög ugrik be, magasan tart Mima feje fölé menyasszonyi
+koszorút. A koszorúról tengersok hosszú fehér fátyol hull alá. Egy
+ördögfióka cipeli a nagy fátyol végét. Mima felnyúl a koszorúért és a
+fejére illeszti, mintha megkoronázná magát._
+
+_A gépből orgonaszó hallatszik. Boldog nászinduló._
+
+Mima. Isten és ember előtt összekötjük testünket és lelkünket!
+
+_Kezet fognak._
+
+
+X. KÉP.
+
+_Mintha meghasadna a gép, alulról egészen a legmagasabb pontjáig, a
+középen óriási gótikus templomkapu nyílik, templomba_ _látunk. Oltár,
+gyertyák, színes ablak, dús, ragyogó kép. Az orgona szól._
+
+_János és Mima a kapu előtt áll._
+
+János _ünnepélyesen_. Új életre indulsz velem.
+
+Mima. Veled, királyom.
+
+János. Enyém a lelked.
+
+Mima. A tied, királyom.
+
+János. A tested.
+
+Mima. A tiéd, királyom.
+
+János. A multad, a jövőd.
+
+Mima. A tied, királyom.
+
+János. A tekinteted, az ajkad, a melled.
+
+Mima. A tied.
+
+János. A karod és a térded szorítása.
+
+Mima. A karom… a térdem…
+
+János. A lélegzeted.
+
+Mima. És a sikoltásom…
+
+János. A könnyeid és a véred…
+
+Mima. És a termékenységem… amiből ezer és millió évre indul a nagy
+család fája…
+
+János. Enyémek mind… fiak, unokák… generációk…
+
+Mima. A testem szakadásával… örökítem meg a te életedet… a gyermekemben
+és annak gyermekében.
+
+János. Holtomiglan. Holtodiglan.
+
+_Elindulnak, be a templomba. Egyszerre megállnak, mert Ilonka jön ki a
+templomból, kezében párolgó fazékkal._
+
+_Az orgona elhallgat._
+
+Ilonka _nagyon fájdalmasan, de egyszerűen_. János, édes jó uram! Hol
+maradsz olyan sokáig? Mért nem jössz vacsorázni? Nézd, már kész a
+káposztád, édesem… Itt van, nézd, ha nem jössz, odasül, kiszárad!
+Drágám! Elveszti az ízét… Nézd, a káposztád, édesem! Az én szeretetem
+fől benne! Az én szívem jósága illatozik benne! Az én hűségem a tápláló
+ereje, az íze, a zamatja! Az én gondosságom, az én szorgalmam, az én
+hitvesi forróságom párolog benne… az én szerelmem sirdogál benne… Az én
+kisgyerekem hangja pityereg benne… gyere haza, János, gyere már
+vacsorázni… nézd, itt a te káposztád… az én könnyeimtől ilyen forró…
+gyere vacsorálni… _Letérdel előtte._
+
+János. Nem megyek.
+
+Ilonka _felkel és sírva indul jobbfelé_. _Kis távolságban megáll a gép
+előtt._
+
+Mima. Ismered ezt a szegény asszonyt?
+
+János _lehajtja a fejét, nem felel_.
+
+Mima. Ki volt ez a szegény asszony?
+
+János _dacosan felveti fejét_. Nem tudom!
+
+_Jelzőharang._
+
+Magister _harsányan_. Megtagadta a feleségét!
+
+_Hirtelen nagy erővel, harsányan zúg fel az orgona._
+
+János _a karját nyujtja Mimának_.
+
+Mima _belekapaszkodik és hozzásimul_.
+
+_Az orgonaharsogásban büszkén vonulnak be a templomba. A nagykapu
+becsukódik mögöttük. Az orgona elhalkul._
+
+Ilonka _lassan, sírva megy végig a gép egész frontján balfelé, bal
+szélen eltűnik._
+
+Magister. Megtagadta a feleségét, a káposztát és a magzatot is, felséges
+uram, a magzatot is, amit az asszony a méhében hord.
+
+Fiókák. Megtagadta, hejj! Megtagadta, hurráh! hurráh! hejj! hejj!
+
+Magister. Az időkereket bekapcsolni! Rohannak a szíjak?
+
+Rubicante. Rohannak, mint a forgószél!
+
+Fiókák. A szíjjak, a szíjjak, a szíjjak!!!
+
+Magister. Fut az idő! Rubicante! Napok, hetek, hónapok előre!
+
+Rubicante. Kapcsolom, bontom, transzformálom! Fut az idő!
+
+Magister. Centrifúga!
+
+Rubicante. Kész!
+
+Magister. Előre!
+
+_Dübörgés. Egy vasfedő nyílik._
+
+
+XI. KÉP.
+
+_Lámpa alatt ül János és levelet olvas._
+
+János _olvas_… «Drága jó uram»… – azt írja: «drága jó uram, jól vagyunk
+itt Gradóban, a gyönyörű adriai tenger partján. Egész nap fürdöm és
+sétálok, rád gondolok és alig várom a napot, hogy ismét nálad lehessek.
+Haragszom arra a nyomorult politikára, amely a parlamenthez láncol és
+nem engedi, hogy itt a tenger partján ülj mellettem és cirógasd gyönyörű
+kis gyermekünket, akinek csodájára jár az egész fürdőközönség. Mult
+levelemben azt írtam, hogy a jövő héten hazautazunk. De a gyerek oly
+szépen fejlődik, hogy az orvos azt mondta: még legalább négy hétig…»
+_Felnéz a levélből, ismét belenéz_… ezt írja: «az orvos azt mondta, még
+legalább négy hétig maradjunk, élvezzük ezt a gyönyörű időt, a tengert».
+_Felnéz_. Micsoda orvos mondta ezt? És mért mondta ezt egy orvos? Hogy
+kerül oda hozzájuk… az én gyerekemhez… orvos?… _Olvas_. «De a gyerek
+olyan szépen fejlődik, hogy az orvos azt mondta… még legalább négy
+hétig…» _Rémülten_. Istenem! Édes jó istenem… csak nincs valami baja
+annak a gyereknek!!!
+
+_Sötétség. A vasfedő becsukódik. Dübörgés. Másik vasfedő nyílik._
+
+
+XII. KÉP.
+
+_A sötétből asztalmagasságú emelvényen piciny gyerekkoporsó bontakozik
+ki. Két gyertya. Jobbról áll Mima, talpig gyászban. Balról János. Köztük
+a kis koporsó._
+
+János. Mikor azt a levelet írtad Gradóból, mindjárt rosszat sejtettem.
+«Az orvos azt mondta, hogy még legalább négy hétig maradjunk…»
+
+Mima. Pedig, hogy vigyáztam, mikor írtam.
+
+János. Mindent tudtam.
+
+Mima. Akkor már csak csont és bőr volt szegényke. _Zokog_. Mindent
+megtettünk, de hiába.
+
+János. Minden reményem. Az én kis életkém. Az én kis gyertyalángom, ami
+az én végtelen nagy szerelmem tűzvészén gyulladt.
+
+Mima. Szerelmem… ha láttad volna… mielőtt lecsukódott a kis szeme…
+egyszerre váratlanul rámnézett, komolyan és mélyen. Olyan volt a
+tekintete, mint a tiéd, mikor a szerelemtől sötét… Ezzel a tekintettel…
+mintha visszaadta volna a kis életét nekem…
+
+János. Milyen rettenetes és milyen szép: ebben a szent fájdalomban újra
+meg újra csak téged szeretni!
+
+Mima. A zokogásban… terád gondoltam… abban az iszonyú pillanatban, mikor
+kihült, megfehéredett, elhervadt szegényke. Valami felséges vágy fogott
+el… utánad… hozzád menni… összeforrni veled! Ahogy erre a hideg, fehér
+kis csecsemőre néztem… mintha megmozdult volna a testemben az az ezer
+meg ezer másik… a többi… csupa rózsaszínű, édes, születésre váró… égni
+kezdett a testem, a lágyékom, a mellem… az anyaságom… utánad… hogy jőjj…
+belevadultam a vágyba: életet, életet adni… tőled, veled… hogy jőjj… és
+gyujtsd életre őket bennem, mind! A szám kiszáradt, a csókod után
+lihegtem az éjszakában… de oly messze voltál… sikoltottam, hívtalak…
+aztán… elájultam… úgy találtak meg… a kis ágya mellett… a földön…
+szerelmem… párom… hím-állatom… emberteremtő istenem!…
+
+János _leborul a koporsó elé_.
+
+Alfonz _nesztelenül megjelenik Mima mögött._
+
+_Kis szünet. Mima lecsukott szemmel, sápadtan áll._
+
+Alfonz _suttogva_. Eljöttem. Egy percre. Egy pillanatra. Hogy lássalak.
+Hogy érintselek. Hogy megcsókoljalak. _Mima mellé áll._
+
+Mima _lassan kinyitja a szemét és Alfonz vállára hajtja a fejét._
+Szívem… édes, édes szívem…
+
+Alfonz _suttogva_. Egy könnyet sírj csak az arcomra, aztán megyek,
+bujdosom tovább. Egy könnyet nekem, szegény árva apának… akinek a
+gyereke itt fekszik halva… és másnak kell adnom még ezt a szent
+fájdalmat is…
+
+János _felmozdul, mert ezt hallotta, most rémült arccal, feszülten
+figyeli őket._
+
+Mima _suttogva_. A temetőben légy ott. A tömegben vegyülj el. De úgy
+állj, hogy szembenállj velem. És nézz a szemembe folyton. Meredj a
+szemembe… És én is a te szemedet fogom nézni, folyton, folyton… amíg a
+földbe nem teszik a mi édes gyerekünket…
+
+Alfonz. A mi gyerekünket.
+
+Mima. A szemedet akarom látni a temetőben. A sötét tekintetedet… Mielőtt
+lecsukódott a szeme, rámnézett… olyan volt a tekintete, mint a tied,
+mikor a szerelemtől sötét… Mintha visszaadta volna nekem az életét,
+szegényke… és akkor vártalak, vártalak, hogy jőjj… úgy égtem utánad…
+sikoltottam, hívtalak… de oly messze voltál, aztán elájultam… úgy
+találtak meg a kis ágya mellett… a földön… szerelmem… Most menj, menj
+szívem… és a temetőben a szemedet… a szemedet… azt a tekintetet, amivel
+a kisgyereked meghalt…
+
+Alfonz. Szomorú, bűnös szerelmem! _Forrón megcsókolja Mimát._
+
+János _fölemelkedik_. Ugyanazok a szavak… ugyanazok a szavak…
+
+_Hárman sokáig néznek egymásra._
+
+János _állatian felhördülve_. Rablók! Csalók! Ringyó anya! Ringyó anya!
+Meghaltok! _Rájuk rohan._
+
+Mima _eltűnik_.
+
+Alfonz _lefogja János kezét_.
+
+János _sírva, ordítva_. Ölj meg! Nem akarok tovább élni! _A földre
+borul._ Nem akarok tovább élni! Istenem, vedd el ezt a kínt belőlem, az
+életemmel együtt! Meghalni! Meghalni!
+
+Alfonz _rettenetesen, kegyetlenül_. Itthagyni? Nekem adni?
+
+János _rémülten ordít fel_. Nem! Nem!
+
+Alfonz _hideg gúnnyal_. Meghalni?
+
+János. Élni! Élni! Visszavenni tőled! Szeretni! Megbüntetni! Megölni! De
+szeretni, imádni!
+
+Alfonz _kegyetlenül_. Ha férfi vagy, el kell válnod tőle.
+
+János. Nem! Élni! Megbocsátani neki! Megtisztítani a bűntől! Megölelni
+és csókolni! Belepusztulni! Visszavenni! Gyűlölni és imádni! _Ismét a
+földre borul._
+
+Alfonz _erősen, parancsolóan_. El kell válnod tőle!
+
+János _állati ordítással, felzokogva_. Nem!!!
+
+_Sötétség. Jelzőharang. A vasfedő becsukódik._
+
+Magister _süvítve_. Összetört! Aljas lett!
+
+Fiókák. Hejj! Hejj!
+
+Magister _lelkesen, kéjelegve_. Most fogja jól a malom! Most van benn
+jól a hengerek közt, most röpítik a szíjak, a kerekek! Most lett jó
+anyaggá, felség! Most kerül a nagy koptatóba! Előre, Rubicante, be a
+nagytáblát… mind a tizenkét kapcsolót! Fenn ég a nagy kalória?
+
+Fiókák. Ég! Ég!
+
+Magister. Félfordulat, sugárosztó, hatezerötszáz! Vigyázz!
+
+A gépen levők mind. Mehet!
+
+Magister. Előre!
+
+_Dübörgés. Egy vasfedő nyílik._
+
+
+XIII. KÉP.
+
+_A válópört vezető bíró előtt hárman állnak: János, Alfonz és a
+gyászruhás Mima._
+
+Bíró. Szíveskedjék elmondani, mik voltak indokai, hogy a válópört itt
+jelenlevő férje ellen megindította.
+
+Mima. Kérem, én nem tudom magamat jogilag kifejezni, bíró úr, ő engem
+megrontott, a züllésbe kergetett.
+
+János. Én? Téged?
+
+Mima. Azzal kezdte, hogy ezt az urat odahozta a házhoz.
+
+János. Én hoztam oda?
+
+Bíró. Ne tessék közbeszólni.
+
+Mima. Ez az úr kérem, Alfonz úr, ez írta a kortesbeszédeit, kérem, ez
+mondta neki, hogy milyen nyakkendőt vegyen, ez volt az esze, a jobbkeze,
+kérem, ez csinálta az egész karrierjét és ezért kényszerített engem,
+kérem, hogy odaadjam magamat neki.
+
+János. Iszonyú dolgokat beszél, bíró úr, ez a szegény nő megzavarodott!
+
+Bíró. Ne tessék folyton zavarni.
+
+Mima. Én ezt az urat ki akartam dobni ezerszer, de ő folyton jött, hogy
+édes cicám, tűrd meg, édes cicám, csókold meg, ő a mi szerencsénk… és
+kéremszépen, éjszakákon át ott volt nálunk Alfonz úr és ő direkt elment
+hazulról, ez akkor volt, mikor a részvényeit bevezették… pénzért kérem,
+nyomorult pénzért, odadobta a feleségét egy ilyen kalandornak, csakhogy
+ő képviselő és milliárdos lehessen! _Zokog_. Pénzért, pénzért, amit úgy
+útálok!
+
+János. Bíró úr kérem, erre én nem tudok felelni. Ezek oly szörnyű
+hazugságok. Valami hipnózisban beszél, nem lehet, hogy ilyen romlott, az
+nem lehet, én még most is hiszek benne!
+
+Magister. Rakjatok a tűzre!
+
+Rubicante. Nyisd ki!
+
+_Kinyílnak a vasajtók. Tűzvillanás. Raknak a tűzre._
+
+Rubicante. Csukd be!
+
+_Becsapódnak a vasajtók._
+
+Magister. Majd adok én neked, hinni benne! Tovább!
+
+Mima. Hiszel bennem? Hát ha hiszel, hidd el, amit most mondok. Örülök,
+hogy most rákényszerítlek a válásra. Fizetni fogsz, most lesz pénzem,
+most végre azé lehetek, akit szeretek, nem a tied, te gyűlöletes, bamba,
+te szenteskedő, te útálatos! _Felordít_. Szabadulni tőled! Tőled
+szabadulni!
+
+János. Nem engedem elzülleni! Elpusztul, ha elhagyom. _A bíróhoz nagy
+fájdalommal, szinte kiabálva._ Bíró úr, ez az asszony a legértékesebb
+anyag… ha van, aki vezeti… Ha most elválunk, elzüllik, a piszokba
+keveredik, nem bírom ki ezt a gondolatot! Én meg tudnám még menteni.
+
+Mima. Nem kellesz! Nem vagy te jó! Szerelmes vagy! Pfuj! Nem kellesz,
+ittmaradsz és én megyek a cimborámmal Montecarlóba kártyázni, pezsgőzni
+és csókolózni!
+
+Bíró. A törvény szerint ki kell mondanom a válást. Önök nem férj és
+feleség többé. _Fölkel, eltűnik._
+
+Alfonz. Gyere. A jegyek megvannak, az autó lenn vár, a vonat egy óra
+mulva indul. _A karját nyujtja._
+
+Mima. Egy pillanatra! Menj csak előre, valamit akarok még ennek mondani.
+
+Alfonz _eltűnik_.
+
+Mima _Jánoshoz lép_. Ha volt férfi ezen a világon, akit szerettem, az te
+voltál.
+
+János. Szívem! Szegény szívem!
+
+Mima. Ha volt valaki, aki megégette az életemet, az te voltál. Azért
+öllek meg, mert szeretlek. Azért kínozlak agyon, mert látni akarom,
+meddig ér a szerelmed. Retteneteseket csinálj értem, őrülj meg értem, a
+földön fetrengj értem, haldokolj értem… mert ez is még mind kevés lesz.
+_Hizelkedve_. Cicám… Montecarloba megyünk… jőjj utánam… siess, mert
+minél később jössz, annál többször leszek az övé… Gyere, utánam, ments
+meg! Vegyél vissza tőle!
+
+János. Utánad megyek… A kezedet.
+
+Mima. Nem… nem… _Indul_.
+
+János. Egy csókot… _Ölelni akarja._
+
+Mima. Nem, nem! _Szeliden visszatolja._ Itt most egyet se… ott lenn a
+tengernél ezret, milliót! Elsiet.
+
+János. Utánad megyek! _Elrohan_.
+
+_Sötétség. Jelzőharang. A vasfedő becsukódik._
+
+Magister. Most meg van puhítva minden rosszra! Most előre a legnagyobb
+kalóriákkal! Hajjhó! Fiókák! Búgnak a nagy tüzek?
+
+Fiókák. Búgnak! Hejj!
+
+Magister. Időkerekek! Indítsd!
+
+Rubicante. Kész!
+
+Magister. Minden sugár együvé! A színkeverő lombikokat izzásig hevíteni!
+Jelentést!
+
+Rubicante _telefonál_. A szineket! Kéket, mint a tenger. Kéket, mint az
+ég. Fehéret, mint a márvány. Megvan? Na most: pirosat, zöldet, sárgát,
+okkert, karmint, kobaltot. Virágot, napfényt, tengert!
+
+Magister. A húros hangszereket édesen és halkan.
+
+Rubicante _a telefonba_. Hegedű. Viola. Gordonka. Édesen, mint a
+fájdalom!
+
+Magister. Jelentést!
+
+Rubicante _egy nyíláson benéz a gép belsejébe_. A színek lángolnak,
+mester. A nap süt, az ég ragyog, a tenger szikrázik. A levegő lágy, mint
+a méz. A vonók finoman suhannak a húrokon. _A telefonba._ A virágok?
+_Magisterhez._ Pillanatnyi pontossággal nyíltak, mester. Az
+illatvezetékek precizen dolgoznak. Egyéb parancs?
+
+Magister. Nincs.
+
+_A gép belsejében édes zene szólal meg._
+
+Fiókák. Muzsika! Édes! Édes! Édes! Hejj!
+
+Magister. Vigyázz! Az összes táblákat félre!
+
+A gépen levők mind. Kész!
+
+Magister. Előre!
+
+_Dübörgés. A gép alsó része végig megnyílik._
+
+
+XIV. KÉP.
+
+_Montecarlo. Tengerpart. Ragyogó ég, virágok, tenger. Két pad. Az összes
+vasfedők nyitva vannak a színpad egész szélességében. Könnyű
+kvartett-zene._
+
+János _szomoruan ül egy padon_.
+
+Francia nő _jön balról_. Szomorú ember, ki vagy?
+
+János. Idegen vagyok.
+
+Francia nő. Adj egy aranyat.
+
+János. Nincs. Az utolsó pénzemen utaztam ide, Montecarlóba.
+
+Francia nő. Hát akkor mibe fogsz játszani?
+
+János. Az életembe.
+
+Francia nő _nevetve_. Kinek kell a te életed?
+
+János. Egy nő után jöttem ide. Talán annak kell.
+
+Francia nő. Nő után? Pénz nélkül? _Nevet és elmegy jobbra._
+
+_Kis szünet. Zene. Csoport jön balról: két nő, két férfi, nevetve,
+hangosan beszélgetve, mennek át a színen, kimennek jobbra._
+
+Mima _belép, elegáns kokottnak van öltözve_.
+
+János. Szívem! _Felugrik a padról._
+
+Mima. Eljöttél! Utánam jöttél! _Nagy csók._ Ülj le ide.
+
+János. Alfonz hol van?
+
+Mima. A rendőrségen. Most bocsátják el, egész éjszaka fogva volt. _Sír_.
+Szegény édes babám egész éjjel a börtönben volt. De most kibocsátják.
+Kifizettem érte az összeget. Lopott szegény, énmiattam lopott,
+aranyakat. De kevés volt még az is. Rengeteg pénz kell nekem, cicám,
+hiszen tudod.
+
+János. Lopott? Aranyakat?
+
+Mima. Mikor idejöttünk, első nap mindent elvesztettünk. Én
+megismerkedtem egy gazdag orosszal, együtt vacsoráztunk vele, de Alfonz
+nem engedte, hogy továbbmenjek. Pedig nemcsak gazdag volt, hanem csinos
+is. Kövér volt, de szép arca volt. Szívesen elmentem volna vele… ha
+nagyon sok pénzt adott volna. Azt hiszem, adott volna. Ostoba voltam.
+Tetszett is egy kicsit. Nagy piros szája volt. Sok pénze volt. Egy
+kicsit szerelmes vagyok bele. Annyit sírtam miatta.
+
+János. Hogy beszélsz, drága szívem?
+
+Mima. Akkor Alfonz nagy áldozatot hozott értem. Croupier lett. Ő, aki
+olyan úri gondolkozásu. De nem keresett eleget. Az a kövér orosz nagyon
+tetszik nekem. Én akarom azt a kövér oroszt! Szép szeme van, olyan
+mélabús szláv tekintete és hófehér a bőre, mint egy lánynak. Alfonz
+lopott aranyakat, tudod, mint croupier lopott. Ruhákra kellett a pénz.
+Mert kokott vagyok, édesem, a te hibád. Kokott vagyok, nem is az első
+itten. De nem tudott eleget lopni, mert megcsipték, elfogták. Imádtam,
+mikor vitték a rendőrök. Olyan szomorúan nézett rám. Utálatos volt.
+Láttál már tolvajt? Meg tudtam volna halni érte. Egész éjszaka a
+rendőrségen volt. Reggel kifizettem a kárt.
+
+János. A pénzt hol vetted?
+
+Mima. Bementem éjjel egy gazdag ember szobájába.
+
+János. Az orosz…
+
+Mima. Oh, nem. Attól félek. Abba nagyon bele tudnék szeretni. Nem kell a
+pénze. Egy amerikai van itt. Már tíz levelet írt. Iszonyú gazdag.
+Gyönyörű fiú. De túlerős nekem. Brutális. Én a gyöngédséget szeretem.
+Most is beteg vagyok ettől az éjszakától. _A vállára hajlik._ Pedig
+olyan biztonságos érzés… megcsalni valakit, aki a börtönben van.
+
+János. Szegény romlott gyerekem… szegény… elzüllött szerelmem…
+
+Mima. Te vagy az oka. Te vagy az egyetlen, akit valaha szerettem. Te
+kergettél a bűnbe, mert elhagytál.
+
+János. Én?
+
+Mima. Meg tudsz nekem bocsátani?
+
+János. Hiszen azért jöttem ide… utánad, hogy a tíz körmömmel kaparjalak
+ki a sárból. A könnyeimmel csókoljalak tisztára… elvigyelek a becsületes
+szegénységbe…
+
+Mima. Szegény vagy?
+
+János. Mindent neked adtam. Ami kevés maradt, tönkrement.
+
+Mima. Látod, hogy szeretlek. Te is koldus, ő is koldus. És mégis a tied
+vagyok.
+
+Alfonz _belép_.
+
+Mima. János van itt. Az én örök hitvesem isten és ember előtt. Koldusabb
+mint mi.
+
+Alfonz _brutálisan_. Miből fizetted ki ma reggel a kárt a rendőrségen?
+Miből váltottál ki? _Fenyegetően_. Hol vetted a pénzt?
+
+Mima _Jánoshoz_. Védj meg, meg akar verni! Gazember! Miattad lettem
+utolsó… most meg akarsz verni?
+
+János _átöleli_. Ne bántsd. Bocsáss meg neki.
+
+_Zene elhallgat._
+
+Mima. Ments meg tőle. Vigyél el magaddal. Szerezz pénzt, akkor szeretni
+foglak és veled megyek örökre.
+
+Alfonz. Szerezz pénzt… én meggyűlöltem, de ingyen nem adom.
+
+Mima. Szerezz pénzt! Ments meg tőle!
+
+János. Elviszlek innen! Segíts rajtunk Alfonz, ha még van benned
+maradéka az emberi érzésnek.
+
+Mima. Ne frázisokat! Pénzt szerezz! _Hirtelen_. Én tudom, hogy
+szerezhetnél pénzt.
+
+János. Mondd… akárhogyan, még ha rabolni kell is.
+
+Mima. Azt nem. Sokkal veszélytelenebb és édesebb. Van itt egy rettenetes
+gazdag német lány. Előbb azt akartam, hogy Alfonz vegye feleségül. De ez
+most már lehetetlen, mert Alfonz börtönben ült. Szép ostoba kis
+szűzlány. Ha te ránézel azzal a szép sötét szemeddel, a tied. Ne nézz
+rá, meghalok bele. Ha beszélsz vele a te szomorú hangodon, a tied. Ne
+beszélj vele, nem élem túl. Ha megcsókolod a száját… jaj, hogy fog ez
+nekem fájni… olyan puhán és forrón csókold meg, ahogy csak te tudsz és
+akkor már viheted is az esküvőre… és akkor pénzt kapsz, rengeteg pénzt
+kapsz és akkor a tied leszek örökre!
+
+Alfonz. Igaza van! Csábítsd el a lányt. Várok egy hétig. Akkor kifizetsz
+engem és én eltűnök.
+
+János. Vegyem… feleségül?
+
+Mima. Más mód nincs. Ha engem akarsz.
+
+János. Akarlak… de…
+
+Mima. Nincs «de». Gyorsan kell. Ne hagyj nála! Ne hagyj a sárban!
+
+Alfonz. Megismerkedel a családjával, jársz velük itt néhány napig,
+hazudol, csalsz, hizelegsz, elcsavarod a fejét.
+
+Mima. Most fog idejönni… Bemutatunk neki… Küldj virágot neki… Légy
+gavallér… Vesztegesd meg a társalkodónőjét!
+
+János. De hiszen annyi pénzem sincs, hogy egy szál virágot vehessek
+neki.
+
+Alfonz. Itt van előleg a vállalkozáshoz. _Aranyakat ad neki._
+
+János. Aranyak?
+
+Alfonz. Eldugtam, amennyit lehetett, a lopott aranyakból. Nesze még.
+_Aranyakat ad neki._ Ne félj, százszorennyi lesz a vételár.
+
+Mima. Ne bámuld. Tedd el. Engem fogsz megvenni rajta.
+
+János _szomorúan_. Elfogadom. És még meg is köszönöm. _Zsebreteszi_.
+
+_Jelzőharang_.
+
+Magister. A lopott pénzt! Orgazda! Tolvaj!
+
+Fiókák. Hejj! Hejj!
+
+_A zene ismét megszólal._
+
+Mima. Vigyázz, figyelj, itt jön a német szűz!
+
+Claribella _bejön a Fräuleinnal_.
+
+Mima. Claribella kisasszony, itt van a magyar mágnás, akiről annyit
+beszéltünk.
+
+Claribella. Ah, báróné, milyen kedves.
+
+Alfonz. Bemutatom. Gróf Jánosi úr. A híres politikus, képviselő,
+milliárdos, úrlovas, földbirtokos.
+
+Claribella. Ah? Ön az?
+
+János _kezet csókol_.
+
+Claribella. A báróné annyit beszélt szüleimnek egy barátjáról, a híres
+politikusról, akit idevár… Atyám rajong a nagynevű emberekért.
+_Alfonzhoz_. Eleinte azt hittem, ön az.
+
+Alfonz. Nem, kisasszony, ő az.
+
+Claribella. Gróf Jánosi?
+
+Mima. Hazudj!
+
+János. Gróf Jánosi, igen.
+
+_Jelzőharang_.
+
+Claribella. Atyám oly boldog lesz. És igaz, hogy egyike hazája
+leghíresebb embereinek?
+
+Mima. Hazudj!
+
+János. Igen!
+
+_Jelzőharang_.
+
+Alfonz. A legrégibb nemesi családok egyike. Úgy-e nyolcszázéves a
+nemességtek?
+
+János. Annyi.
+
+_Jelzőharang_.
+
+Mima. De most bocsásson meg kisasszony, nekem ma még csomagolnom kell,
+Párisba megyünk.
+
+Claribella _Alfonzhoz_. Ön is megy?
+
+Alfonz. Igen.
+
+Claribella. Kár.
+
+Alfonz. Megigértem a bárónénak, hogy elkísérem.
+
+Mima. Jőjjön, Alfonz. Isten velük. Pá Jánosi. A viszontlátásra Párisban!
+_Suttogva_. Gyere Párisba.
+
+János. Hogyan?
+
+Mima. Vele.
+
+János. Mikor?
+
+Mima. Az esküvő napján… nászútra… nászra… hozzám! Várlak!
+
+János. Eljövök!
+
+_Mima és Alfonz elsiet, János hosszasan néz utánuk._
+
+Claribella. Milyen hosszan néz utána. Szép asszony!
+
+János. Gyönyörű. De mi az ő szépsége a maga csodálatos bájához képest?
+
+Claribella. Ő érdekes, izgató, nyugtalan, ideges, változékony.
+
+János. És maga derült, nyugodt, tiszta.
+
+Claribella. Nem csodálnám, ha szeretné.
+
+János. Gyűlölöm… amióta magát megláttam. Úgy vágyódom a tisztaság, a
+szűziesség után. Az első látás, a maga első szavai, a megjelenése…
+életemben még nő nem hatott rám így.
+
+Claribella. Ön hisz abban, hogy van ilyen pillanat alatt támadó
+szerelem?
+
+János. Csak ebben hiszek? Ha én magát most el tudnám innen ragadni,
+most, ebben a percben, mint egy rabló, erős karral elvinni, örökre… A
+szemedbe nézni… az ajkadra forrni… vezetni téged egy életen át!…
+
+Claribella. Megéget evvel a forró beszéddel.
+
+János. Hol láthatom megint?
+
+Claribella. Ma este… a Hotel de Paris-ban… ismerkedjék meg a szüleimmel.
+
+János. Boldogan.
+
+Claribella. Maga végtelenül tetszik nekem. Nyíltszívű, bátor, erős,
+ragadozó.
+
+János. Tudna a feleségem lenni?
+
+Claribella. Szabad a szíve?
+
+János. Ha maga akarja.
+
+Claribella. Ezt az asszonyt szereti.
+
+János. Nem! Nem!
+
+Claribella. Hát kit?
+
+János. Senkit. Szeretni senkit. Ha maga most nem jön egyszerre ide elém
+az ismeretlenségből… mint egy csoda… megmentő… odadobtam volna az
+életemet.
+
+Claribella. Kinek?
+
+János. Nem ismeri. Egy… orosz kisasszony van itt. Nagyon gazdag… Egy
+kövér lány, de szép feje van… piros szája… hófehér bőre… mélabús szláv
+tekintete… majdnem belebódultam ebbe a tekintetbe…
+
+_Jelzőharang_.
+
+Magister. Halljátok a gonosz kutyát, hogy’ tanul Mimától?
+
+Claribella. Nem ismerem a kövér orosz hölgyet, de nem lehet gazdagabb
+mint én.
+
+János. Nem kell nekem a pénze.
+
+Claribella. És… ha majd megcsókoltál egyszer, nekem pirosabb lesz a
+szám, mint az övé. És ha nem látlak egy napig, szomorúbb lesz a
+tekintetem.
+
+János. Megbolondítasz! _Szenvedélyesen csókol kezet._
+
+Claribella. Fräulein! Megyünk.
+
+Fraulein. Ja wohl! _Közelebb lép._
+
+Claribella. Este a hotel halljában. A szüleimnél.
+
+_Belép Ilonka a fazékkal._
+
+Ilonka. Leroskadok már, édes istenem… jaj de elfáradtam, mondd, János,
+miért teszed ezt velem?… Drága jó fiam, már egészen kiszárad a
+káposztád, gyere már vacsorálni, az istenért, mit csinálsz velem,
+odahaza sír a kisgyerek!… _Féltérdre borul előtte._
+
+Claribella. Oh, a szegény koldusasszony. _Pénzt keresgél a
+retiküljében._
+
+Ilonka. Nem kell nekem pénz, drága, szép kisasszony. Az uramat adják
+vissza, szegény, jó, elbolondított uramat várom haza, tessék nézni
+kérem, neki csináltam ezt az illatos, jóféle, tejfölös, rakottkáposztát
+vacsorára és mióta várom, de ő csak nem jön, nem jön… már tessék nézni,
+hogy összeesik, összeszárad, már semmi szaftja nincs, oly régen várom…
+_Jánoshoz, fájdalmasan, kedvesen._ Gyere haza édes uram, hiszen egészen
+összeszárad, aztán nem fog neked ízleni, ha elromlik.
+
+János. Fogja szegény asszony, itt van egy arany, aztán menjen isten
+hírével. _Aranyat ad neki._
+
+Ilonka. Nem kell nekem az aranyad. Tőled nem kell. Inkább éhenhalok, de
+gyere vissza. Nézd, milyen messzire jöttem, a tengerig hoztam ide utánad
+ezt a fazekat!
+
+János _Claribellához_. Szegény koldusasszony, bizonyára őrült.
+
+Claribella. Oh, szegény! Segítsünk rajta!
+
+Ilonka _kedvesen_. Gyere haza, édes jó uram.
+
+Claribella. Itt ezen a fényes helyen ilyen nagy nyomorúság!
+
+Ilonka. Gyere, szívem, könyörgöm. _Megfogja János kabátját._
+
+János _idegesen_. Eresszen el, kérem. Csak menjenek nyugodtan,
+kisasszony, én gondoskodom róla.
+
+Claribella. Milyen jó ember! Gyerünk Fräulein! A viszontlátásra.
+
+János. A viszontlátásra, este!
+
+_Claribella és Fräulein elmegy._
+
+Ilonka. Ne menj oda, este. Gyere hozzám este. Nézd, a káposztád
+elhervad.
+
+János. Eressze el a ruhámat. Itt van pénz és menjen.
+
+Ilonka _kiüti a kezéből a pénzt_. Nem kell a pénze! Vacsorázni jőjjön!
+
+János _nagyon idegesen_. Ha nem takarodik innen, ki fogom innen
+utasíttatni! Érti?! Fel fogom jelenteni a rendőrségen, hogy zaklatja a
+fürdővendégeket.
+
+Ilonka _sírva_. Oh, én édes, jó uram, hogy lehetsz ilyen szívtelen!
+
+János. Takarodjék, mert lecsukatom, eltoloncoltatom. Nem akarom látni!
+Nem birom látni! Mars innen, ronda koldusasszony!
+
+Ilonka. Oh édes jó uram, megfoglak, nem eresztelek, hazaviszlek!
+_(Megragadja újból.)_
+
+János. Hozzám ne nyuljon, mert megütöm! _(Ráemeli a kezét.)_
+
+Ilonka. Jaj, meg akart ütni! _(Sírva elmegy.)_
+
+_Sötétség. Jelzőharang. Minden vasfedő becsukódik._
+
+Magister. Kezet emelt rá! Aljas! Szívtelen! Kegyetlen! Büszke vagyok,
+felség, oly pompásan fejlődik.
+
+Fiókák. Hejj! Hejj!
+
+Magister. Gyorsan tovább! Lássuk a többit. Kapcsold az időt!
+
+Rubicante. Rohan az idő! Rohan a távolság.
+
+Magister. Hol vannak?
+
+Rubicante _kis nyíláson a gép belsejébe néz._ A tengerparton. Az
+éjszakában. Csattog a csók. Szép az idő.
+
+Magister. És most?
+
+Rubicante. Repül velük a hajó, mint a szél.
+
+Magister. És most?
+
+Rubicante. A templomban. Mennek az esküvőre.
+
+_Valahol messze orgona búg._
+
+Magister. Tovább. Gyorsabban!
+
+Rubicante. Tizedik sebesség!
+
+Magister. Hol vannak?
+
+Rubicante. Repül velük a vonat, mint az orkán.
+
+Magister. És most?
+
+Rubicante. Párisban vannak, mester!
+
+Magister. Na végre! Vigyázz! Hőfok ötvenöt Celsius a vérforralóban!
+Előre!
+
+_Dübörgés. Megint meghasad a gép a közepén, egész magasságában._
+
+
+XVII. KÉP.
+
+_Nagyon előkelő párisi szálloda előcsarnoka. A portás fülkéje előtt.
+Este. Csillár ég._
+
+Portás _Groomhoz_. Szaladj, nyisd az ajtót a magyar milliárdosnak. Most
+jönnek a vonatról. Szeretem a nászutasokat.
+
+Groom _kiszalad_. Rohanok, Monsieur!
+
+_Balról belép két málhahordó szolga kofferekkel, átmegy a színen. Utánuk
+jön Claribella és János._
+
+Portás. Van szerencsém jóestét kívánni méltóságos uram, isten hozta
+Párisban. _Meghajol Claribella felé._
+
+János. Jóestét.
+
+Portás. A félemeleten rezerváltunk appartement-t méltóságodnak. Két
+hálószoba, szalon, ebédlő, előszoba, fürdőszoba, garderobe-szoba. A
+Maitre d’Hotel felvezeti méltóságtokat.
+
+Maitre d’Hotel. Méltóztassanak parancsolni, erre…
+
+János. Postám van?
+
+Portás. Méltóztassék. _Átadja._ Egy távirat várja méltóságodat és ez az
+egy levél. A levél nem postán jött. Egy hölgy hozta egy órával ezelőtt.
+
+János _átveszi a két papirost, a táviratot feltépi, olvassa._ «Vacsora
+kész, káposzta kiszárad, jőjj azonnal, Ilonka.» _Összegyüri, összetépi,
+eldobja, dühösen._ Az inasnak és a komornának a szobája?
+
+Portás. Rendben van.
+
+János. Reggel jön a két automobilom. Egy kis villamosautó és egy nagy
+túrakocsi.
+
+Portás. A garázsban már intézkedtem. A soffőrnek is megvan a szobája.
+
+János. Két soffőrünk van.
+
+Portás. Két szoba lesz.
+
+Maitre d’Hotel. Parancsoljanak… _Mutatja, hogy merre._
+
+Portás. Legyen szabad négyszemközt egy szót szólnom.
+
+János. Kérem. _Közel hajol hozzá._
+
+Portás. A hölgy, aki a levelet hozta, arra kéri, szíveskedjék elolvasni,
+mielőtt felmegy a szobájába.
+
+János _Claribellához_. Bocsáss meg, angyalom, egy pillanatra. _Feltépi
+és olvassa a levelet._
+
+Portás. A hölgy különben itt van.
+
+János _izgatottan_. Hol van?
+
+Portás. Benn vár az olvasóban.
+
+János _izgatottan, Claribellához_ Édes, angyalom, menj fel a Maitre
+d’Hotel-lel én egy pillanat mulva jövök. Valamit azonnal el kell
+intéznem.
+
+Claribella. Jó, édesem. A viszontlátásra, szerelmem. _Megcsókolják
+egymást._ Szeretsz?
+
+János. Imádlak.
+
+Claribella. Siess!
+
+János. Egy perc az egész.
+
+Claribella. Csókolj meg!
+
+János. Te drága! _Csók._
+
+Claribella. Ne várass!
+
+János. Rohanok!
+
+Claribella _jobbra elsiet a Maitre d’Hotel-lel._
+
+János _olvassa a levelet_… «Fel ne menj addig a szobádba, amíg velem nem
+beszéltél…»
+
+_Mima megjelenik. Nagy köpenye alatt táncosnőnek öltözve, félmeztelenül.
+Erősen kifestve. Szép és vad._
+
+Mima. Én vagyok. Én írtam. Én hoztam. Én várlak. Agyonlövöm magam, ha
+felmégy a nászéjszakára. Gyere azonnal velem.
+
+János. Egyetlenem! Hiszen azért jöttem ide utánad Párisba. Azért
+csaltam, azért hazudtam, azért nősültem… hát persze, hogy jövök hozzád!
+
+Mima. De most rögtön.
+
+János. Most rögtön? Szívem. Délben volt az esküvőm, most értünk ide… az
+első este… az első éjszaka…
+
+Mima. Éppen azért.
+
+János. Dehát hogy képzeled ezt!
+
+Mima. Kint vár az autotaxim. Velem jössz a Tabarinbe. Én ott táncolok
+neked, aztán addig isszuk a pezsgőt és az édes pálinkát, amíg az
+eszméletünk bírja, akkor eljössz hozzám és felrepülünk az égbe.
+_Hirtelen_. Ne mondd cicám, hogy ezt nem lehet, mert ebben a pillanatban
+agyonlőlek és rögtön magamat. _Revolvert csillogtat._ Most olyan
+rettenetesen szenvedek, mint még soha életemben. Ne mozdulj. Ne felelj.
+Ez a szűzlány olyan szép, hogy megbolondulok, ha rágondolok. A hangját
+hallottam, ahogy beszélt veled. Olyan szerelmes beléd, mint én. Érzéki
+kutya, éhes lány, most láza van fönt a szobában, úgy vár téged. De te
+nem mégy hozzá. Te velem jössz.
+
+János. A nászéjszaka…
+
+Mima. Nekem kell.
+
+János. Drágám…
+
+Mima. Nekem, a rongyos kifestettnek, az utolsónak, aki cifra lettem
+miattad. Ez a szép nőstény most elvesz téged tőlem az égő szüzességével,
+és én sírva fulladok bele a piszokba! _Zokog._
+
+János. Jövök veled… édes, szép szenvedő gyermekem…
+
+Mima. Ne törődj vele. Gazdag vagy?
+
+János. Nagyon.
+
+Mima. Mindened az enyém?
+
+János. Mindenem.
+
+Mima. Gyere, az autó vár. _Indulni akar._
+
+János. Egy pillanatra. Amíg megmondom neki, hogy elmegyek.
+
+Mima. De csak egy pillanatra. Egy percre már nem. Ha egy percig maradsz,
+átölel és nem ereszt. És olyan szép, és olyan fiatal és szűz és én
+belehalok.
+
+János. Egy pillanat… ülj be az autóba… azonnal itt leszek.
+
+Mima. A nászéjszakádat akarom!
+
+János. A tied!
+
+Mima. Siess! _Eltünik balra, János elszalad_ _jobbra. Sötétség.
+Dübörgés. A nagy vasfedők becsukódnak._
+
+Magister _süvítve_. Százezer Ampére! Nagy fordulat. Alkoholgőzt a
+hajszálcsövekbe!
+
+Rubicante. Megvan, mester.
+
+Magister. A szobalevegő?
+
+Rubicante. Meleg és illatos.
+
+Magister. Vigyázz! Előre!
+
+_Dübörgés. Egy vasfedő nyílik._
+
+
+XVIII. KÉP.
+
+_A hotelben, Claribella hálószobája._
+
+Claribella _az ágyban fekszik, csipkésen, nászra várva az urát. Az ágy
+körül habos fehér függöny. A függöny mögött rózsaszínű sugarak
+ragyognak._
+
+János _sietve jön be_.
+
+Claribella. Na végre! Uram, parancsolóm, egyetlenem! _Felül az ágyban,
+karjait tárja._
+
+János _idegesen_. Claribella, csak egy pillanatra jöttem… Azonnal
+visszajövök, de most el kell mennem!
+
+Claribella. Most?… El kell… menned?…
+
+János _idegesen_. Egy percre… Azonnal visszajövök… de egy fontos ügyem…
+
+Claribella. Fontos ügyed, most?
+
+János. Ne tégy idegessé. Elég baj ez nekem. De nincs egy pillanat
+veszteni való időm!
+
+Claribella. Mit tettél velem! Mit tettél velem!
+
+János. Egy barátom van életveszélyben. Esküszöm neked a boldogságunkra,
+az életemre esküszöm, egy barátom vagyona van veszélyben.
+
+Claribella. Mit hazudsz?!
+
+János. Az anyám egész vagyona forog kockán… ennél a barátomnál… az anyám
+becsülete… Azonnal kell intézkedni… A családunk hírneve… Esküszöm neked
+az anyám életére… Claribella… mennem kell…
+
+Claribella. Hazudsz!
+
+János. Nem hazudom, esküszöm!
+
+Claribella. Csaló vagy! Kalandor vagy!
+
+János _fenyegetően_. Ne beszélj velem így!
+
+Claribella. Itthagyod a nászágyon a szűz feleségedet… Elcsábítottál!
+Megcsaltad a szüleimet… a pénzemért… rabló!
+
+János. Nem igaz! Egy szót se!
+
+Claribella. Így, meztelenül rohanok utánad, ha egy lépést mozdulsz ebből
+a szobából! Én megmutatom neked, te csaló, hogy német lány vagyok! Én
+megvédem magamat! _Megragadja._
+
+János. Eressz el! Már eltelt a perc! Megyek!
+
+Claribella. Nem mégy! Ordítani fogok! Rendőrt hivatok! Csaló vagy!
+
+János. Bocsáss el!
+
+Claribella. Mindent tudok! A szeretődhöz akarsz menni! Te rabló! Ne
+hagyj el! Megöllek, ha elhagysz! _Ordítva_. Segítség!
+
+János. Ne kiálts! Ne csinálj botrányt! _Tenyerével betapasztja a
+száját._
+
+Claribella. Meg akar fojtani!
+
+_Dulakodnak_.
+
+János. Ne ordíts!
+
+Claribella _lihegve_. Az apám… hatalmas ember… nagyiparos… utólér a
+keze… reszkess az apámtól… te aljas… az apám a gyárosok szövetségének…
+elnöke… a kormány… a rendőrség… börtönbe csukatunk… a legelső német
+lány… én voltam a legelső lány Frankfurtban… és itt kell… becstelenül…
+verekednem… egy ágyban… egy gazemberrel…
+
+János. Ne kiálts! Megütlek! Ne karmolj! Eressz el! _Megüti_.
+
+Claribella. Megütött! _Visszaüti_. Megütötte… _Üti_… Henninghausen…
+_Üti_… Claribellát… a gyáva… _Üti_… rabló!
+
+János _fojtogatja_. Agyonverlek, ha nem hallgatsz!
+
+Claribella. Vérzem… vérzik a szemem… véresre vertél… te… Te azért ütsz
+engem, mert mást szeretsz…
+
+János. Igen! Azért! Te is szeretsz egy diákot, tudok mindent!
+
+Claribella. De én otthagytam miattad, te rabló! Most szenved szegény!
+Most sír otthon, mert tudja, hogy ma van a nászéjszakám! Mást képzel!
+_Zokog_. Mit képzel most szegény!
+
+János _ordítva_. Hallgass!
+
+Claribella _a párnába furja fejét és sír_.
+
+János. Úgy. Hallgass. _Liheg_.
+
+Claribella _zokog a párnába_.
+
+János. Végre! _A homlokát végigsimítja, nyakkendőjét megigazítja._
+
+_Kopogtatás az ajtón._
+
+János. Jövök! _Elrohan_.
+
+_Sötétség._
+
+Claribella _fájdalmasan, halkan zokog a sötétben._
+
+_Jelzőharang. Dübörgés. A vasfedő becsukódik._
+
+Magister. Ehhez nem kell magyarázat! A nászéjszakán megverte a
+feleségét!
+
+Fiókák. Hejj! Hejj!
+
+Magister. Száznyolcvanezer Ampére! A nagy szikrabontót beállítani!
+
+Rubicante _a telefonba_. A szikrabontót!
+
+Magister. Jelentést!
+
+Rubicante. Sötét az éjszaka, mester. Zúgnak a hegedűk. Sikolt a
+gyönyörűség. Égnek a pálinkák. Lüktet a fájdalom.
+
+Magister. Koffeint a szívekbe! Indítsd a zongorát!
+
+_Zongoraszó_.
+
+Rubicante. Megtörtént.
+
+Magister. Az összes táblákat el a helyükről! Vigyázz! Előre!
+
+_Dübörgés. Végig kinyílnak alul az összes vasfedők, úgy mint az imént, a
+tengerparti jelenetnél._
+
+
+XIX. KÉP.
+
+_Éjjeli mulatóhely, a színpad egész szélességében. Bar, asztalok, füst,
+ragyogó világítás._
+
+_Nők, férfiak. Zene._
+
+_Egy asztalnál ül Alfonz Mimával._
+
+János _lélekszakadva rohan be_. Miért nem vártál meg?
+
+Mima. Több volt mint egy perc.
+
+János. Az istenért lásd be, borzasztó nehéz helyzetem volt.
+
+Mima. Mindegy. Késtél.
+
+János. Meg kellett neki magyaráznom!
+
+Mima. Megcsókoltad!
+
+János. Nem!
+
+Mima. Esküszöl?
+
+János. Arra, hogy szeress!
+
+Mima. Miért rendetlen a nyakkendőd… a hajad… a gallérod?…
+
+János. Megvertem.
+
+Mima _felsikolt_. Szereted!
+
+János. Nem. Téged imádlak. És a feleségemet… a nászéjszakán… megvertem
+az ágyában… mert nem akart hozzád engedni… véresre vertem…
+
+Mima _boldogan felsikoltva_. Te! Igaz ez?
+
+János. Igaz.
+
+Mima. Igaz ez? _Vadul megöleli, csókolja._ Megverte… a mennyasszonyát…
+_Csókolja_… miattam… _Csókolja_… Ez rossz cicám, mert ő most még jobban
+fog téged szeretni és te… te szereted… láttam, mikor megcsókoltad… és
+most, hogy megbántottad… még jobban fogod szeretni… nem birom… féltékeny
+vagyok… ostoba voltam… én vagyok mindennek az oka! Miért vetted el?
+Miért szeretted meg?!
+
+János. Nem szeretem… Csak téged!
+
+Mima. Nem igaz!
+
+János. De igaz!
+
+Pincér _italt hoz_.
+
+János. Gyere, igyunk, igyunk mámort, felejtést! _Isznak. Alfonzhoz._
+Igyál, te szomorú ember! Eleget voltál boldog, most én következem!
+
+Alfonz _Mimához_. Ülj az ölébe. Csókold. Engem senki ne sajnáljon!
+_Nagyot iszik._
+
+Mima _Jánosra borul_. Gazdag vagy! Otthagyod! Velem jössz! Most már
+örökre együttmaradunk. Szeretsz?
+
+János. Imádlak!
+
+Mima. Kívánsz?
+
+János. Megtébolyodom érted.
+
+Mima. Két nap, két éjszaka ki se jövünk a szobából!
+
+János. Te boszorkány… _Vadul csókolóznak._
+
+Mima _fájdalmasan_. Alfonz… búcsúzz el tőlem! _Koccintásra emeli
+poharát._
+
+János _pénzcsomót dob az asztalra Alfonz elé._ Nesze pénz, hogy ne
+fájjon!
+
+Alfonz. De aljas vagy!
+
+Magister. Bizony az!
+
+Fiókák. Aljas! Aljas! Hejj!
+
+_Isznak mind a hárman. A zene iszonyuan szól. Csókolózás. Tánc._
+
+Francia nő _kacéran közeledik Alfonzhoz_. Gyere!
+
+Alfonz _felugrik, táncolni kezd a francia nővel._
+
+Francia nő _tánc közben_. Hagyd ott azt a nőt! Én többet fizetek!
+
+Mima _hirtelen_. Mindig evvel a nővel táncol, én nem birom ezt,
+belehalok a féltékenységbe! _Sikoltva_. Alfonz!!!
+
+Alfonz _tovább táncol_.
+
+Mima _kiáltva_. Alfonz! Ne táncolj evvel, megtiltom! _Felugrik, eltépi
+őket egymástól, a nővel összeverekszik._
+
+Francia nő _sikoltozva elmenekül_.
+
+_A zene most halkan szól._
+
+Alfonz _brutális ütésre emelve öklét_. Miért nem hagysz békén?
+
+Mima. Nem türöm, hogy ezzel táncolj.
+
+Alfonz. Most vagy féltékeny, mikor megjött a szeretőd és örökre elvisz?
+
+Mima. Most. Most és mindig.
+
+Alfonz. Mit akarsz tőlem?
+
+Mima. Hogy szeress és szenvedj!
+
+_János elbóbiskol._
+
+Alfonz _visszaroskad az asztal mellé_. Megölöm ezt a gazembert!
+Meggyilkolom ezt a gazdag gazembert. Nem birom tovább. Megölöm.
+
+Mima. Te csacsi. _Cirógatja_. Meg tudnád ölni?
+
+Alfonz. Ezerszer. Ha ezer élete volna.
+
+Mima. Ennyire tudnál szeretni?
+
+Alfonz. Te boszorkány.
+
+Mima. Milyen nagy érzés! Valakiért embert ölnek… _A két férfi közt ül,
+most a félálomban levő Jánoshoz fordul_… A menyasszonyodra gondolsz!
+
+János _kábultan_. Részeg vagyok a bortól, a fáradságtól, a szerelemtől…
+tőled és a boldogságtól… csókolj meg! _Csókolóznak_.
+
+Mima. Ha a menyasszonyodat szereted, meghalsz. Elvesztettelek. Oly
+édesek és forrók ezek a tejillatu lányok, akik soká vártak. Mindent
+tudok. Végem van.
+
+Alfonz _sírva borul az asztalra_.
+
+Mima _fájdalmasan_. Ne sírj, te gyerek. Még egy pár év és oly csöndesek
+leszünk a temetőben. Igyál. Kihül a szívünk és nem fogjuk egymást
+szeretni. Csak én foglak még ott is szeretni… _Jánoshoz fordul_… téged.
+Mikor már csont leszek… akkor is foglak szeretni… _Alfonzhoz_. Ne sírj,
+unlak, sose szerettelek, ezt az egyet szerettem, de ez most eljön velem,
+az ágyamba és én még részegebbre csókolom, és ő józanra csókolja magát a
+karjaimban és megcsömörlik és visszamegy a friss szűzhöz, akit megvert
+és felcsókolja a könnyeit és felszakítja az életét és gyereket éget a
+testébe és engem megátkoznak mind a ketten… _Jánoshoz_. Alszol?
+
+János _félálomban, kábulatban_. Részeg vagyok… tőled…
+
+Mima _Alfonzhoz, aki még egyre sír_. Ne sírj, szamár. Te se mutattad még
+meg nekem, hogy hogy tudsz szeretni. Mindig csak hasznod meg gyönyöröd
+volt belőlem.
+
+Alfonz. Aljas lettem érted.
+
+Mima. Mi az? Semmi.
+
+Alfonz. Csaltam érted.
+
+Mima. Semmi.
+
+Alfonz. Loptam, raboltam.
+
+Mima. Semmi.
+
+Alfonz. Hát?
+
+Mima. Ölni. Tudnál értem?
+
+Alfonz. Egyvalakit.
+
+Mima. Kit?
+
+Alfonz. Ezt itt.
+
+Mima. Róla van szó.
+
+Alfonz. Megölni?
+
+Mima. Még ma éjjel.
+
+Alfonz. Vigyázz, hallja.
+
+Mima. Részeg. Alszik. Még ma éjjel megölöd. A pénze a tied. És én is a
+tied vagyok. Ha a kés benne van a szívében, nyugodt lehetsz, örökre. Én
+mást nem fogok szeretni. Csak ezt szerettem. De abba bele kell
+nyugodnod, hogyha meghalt, akkor is fogom szeretni. Csak épp hogy nem
+fogom látni többet.
+
+Alfonz. Vigyázz, hallja.
+
+Mima. Nem hallja. Részeg. Szerelmes a menyasszonyába. Ha nem öljük meg,
+én belehalok és elpusztítalak téged is. Védjük magunkat. Rádnézve többé
+ebben az életben nincs jobb üzlet. Gazdag leszel és én a tied maradok.
+_Nagyon fájdalmasan._ Csak abba nyugodj bele, hogy még akkor is szeretni
+fogom. Csak nem találkozunk többé. Tehát?
+
+Alfonz. Igen. Mikor?
+
+Mima. Ma éjjel.
+
+Alfonz. Hol?
+
+Mima. Nálam. Az én szobámban. Odaviszem. Te elbujsz az ágy alá.
+
+Alfonz. És végigvárjam, amíg…
+
+Mima. Nem. Most már soha többé. Maradjon örökké adós nekem ezzel az
+éjszakával. Hadd sírjam vissza ezer évig mindig, mindig csak ezt az egy
+éjszakát. A pénze a tied.
+
+Alfonz. És te?… végre senki másé…
+
+Mima. Egy halotté. Amíg élek, a haszonélvezet a tiéd. Pfuj, de utállak.
+
+Alfonz _feláll_.
+
+Mima. Menj előre. Bujj az ágy alá. Ha bejövök vele, ne mozdulj. Az ágyra
+ültetem, ez lesz a jel. Akkor fogd meg a lábát, én meg hátralököm a
+testét. Aztán szurd keresztül a szívét. Menj. Bátor katonám. Pfuj… de
+imádlak.
+
+Alfonz _elmegy_.
+
+_Jánoson észrevesszük, hogy mindezt hallotta. Az utolsó mondat alatt
+titokban elővette a hátsó zsebéből a revolverét és áttette a
+kabátzsebébe._
+
+Mima _hamisan_. Alszol, édesem?
+
+János. Tessék? _Ugy tesz, mintha most riadna fel._ Nem alszom szívem,
+részeg vagyok, kábult vagyok.
+
+Mima _túlkedvesen_. Megyünk szívem.
+
+János. Hozzád?
+
+Mima. Igen. Az én szegény padlásszobámba. Az ragyogjon fel a
+szerelmünktől, mint egy templom. Ott öleljük át egymást… és sírjunk és
+nevessünk…
+
+János. Gyere… _Felkel_.
+
+Mima _szenvedéllyel_. Gyere, vőlegényem!
+
+_Egymást átölelve elmennek._
+
+_Hirtelen iszonyu erős zene szólal meg, amely gyorsan lehalkul. Lassan
+sötétség támad és csönd lesz._
+
+_Jelzőharang. Dübörgés. Az összes vasfedők becsukódnak._
+
+Magister. Rubicante! Minden kapcsolót be! Szikrabontó a maximumra!
+Nyolcszázezer Volt a középen! Nagy feszültség mindenütt! Graffiacane! A
+millió kalóriás pokolszenet! Malacoda! A manometerhez! Farfarello,
+Scarmiglione, Alichino, Calcabrina, Cagnazzo, Barbariccia, Libicocco,
+Draghignazzo, Ciriatto! Mind a helyén van?
+
+A megnevezett ördögök. Igen!
+
+Magister. Fiókák! A tűzre, hogy reszkessenek a kazánok!
+
+Rubicante. Nyisd ki!
+
+Fiókák _mindenütt raknak a tűzre_. Hejj! Hejj! A tűzre!
+
+  Lobog a tűz!
+  Dohog a tűz!
+  Robog a tűz!
+  A tűz, a tűz, a tűz!
+  Hejj! Hejj!
+
+_Óriási sugárzások. A lendkerék fordul, szikrák pattognak körülötte._
+
+Magister. Lezárni a tűztorkokat.
+
+Rubicante. Csukd be!
+
+_A vasajtók becsapódnak._
+
+Magister. Kész?
+
+Valamennyien. Kész!
+
+Magister. Vigyázz! Előre! _Megmozdít egy emeltyűt. Dübörgés. A középen
+vasfedő nyílik._
+
+
+XX. KÉP.
+
+_Mima szegényes padlásszobája. Vaságy. Egy szék. Semmi más._
+
+Alfonz _óvatosan, lábujjhegyen jön be és hirtelen elbujik az ágy alá._
+
+Mima _egy pillanattal ezután jön be_. Itt vagy?
+
+Alfonz _az ágy alól_. Itt.
+
+Mima. Mindjárt jön. A hátsó traktuson, ablakon mászattam be, hogy ne
+lássa senki, mikor idejön. Psszt! Vigyázz! Hallom a lépését. Itt van!
+
+János _belép_. Itt vagyok, szívem. Nem látott senki.
+
+_Mikor Mima beszélni kezd, közben egyszer egy pillanatra elfordul, akkor
+János az ágy alá les és titokban előveszi revolverét, megvizsgálja és
+ismét visszateszi kabátja zsebébe._
+
+Mima. Itt vagy nálam. Az én börtönömben vagy. Most már innét soha többé
+nem mégy el. Nem mégy vissza soha többé a gyönyörű német kisasszonyhoz.
+_Megöleli_. Soha többé. Csókolj meg.
+
+János _szeliden megcsókolja_.
+
+Mima. Szeretsz?
+
+János _sírvafakad_. Szeretlek.
+
+Mima. Miért sírsz? Csókolj meg jobban. Nagyon. _Csók_. Még jobban. Úgy
+hogy vérezzen az ajkam. _Csók_. Így. És most… ülj le oda az ágy szélére.
+_Nagyon fájdalmasan._ Isten veled.
+
+János. Isten veled, – de nem úgy, ahogy te gondolod. _Előveszi a
+revolverét, az ágy alá szegzi._ Tudom, hogy odabujtál az ágy alá. Meg ne
+mozdulj. Ha azonnal ki nem dobálod ide a lábam elé a két késedet és a
+revolveredet, minden golyót beléd eresztek. Egykettő!
+
+Alfonz _az ágy alól_. Kegyelem! _Kidobja a két kést és a revolvert._
+
+János _fölveszi ezeket és zsebreteszi_. _Mimához fordul._ Te ne mozdulj.
+Légy nyugodt, most nem fogsz meghalni. _Alfonzhoz_. Gyere elő, gazember.
+
+Alfonz _az ágy alól_. Kegyelem.
+
+János. Az életedet ajándékba kapod tőlem. Becsületszavamra. Jőjj elő.
+
+Alfonz _kibujik az ágy alól_.
+
+_Most Alfonz és Mima egymás mellett áll oldalt. János a revolverrel
+sakkban tartja őket._
+
+János. Nem azért jöttem, szívem, hogy szeresselek. Mindent tudtam,
+mindent hallottam, mégis eljöttem. Hóhérnak jöttem, szívem, édes,
+egyetlen szerelmem, szenvedésem, életem nyomorúsága… szép boszorkányom…
+büntetni jöttem. Ne mozduljatok… minden hiába. A kapunál autó áll, tele
+rendőrrel. Adtál rá időt, te szép, ostoba boszorkány, hogy értesítsem
+őket. De nem úgy lesz, ahogy gondoljátok. Most kiélem magamat, én,
+Jánosi János, a legnyomorultabb a férfiak közt. Most megölöm az én
+lelkemet és megöletem a te szép testedet, boszorkány. A hóhérral öletem
+meg. Párisban vagyunk, boszorkány, elvánszorgok a guillotinehoz, ott
+leszek, mikor azt a szép fejedet levágják. Isten legyen neked irgalmas
+és az én szegény lelkemnek. _Alfonzhoz_. Te lépj elő.
+
+Alfonz _előlép_.
+
+János. Te nem kellesz nekem a bosszúhoz. Te férfi vagy, velem egy a
+sorsod. _Pénztárcát dob elibe a földre._ Nesze itt a pénz, amiért meg
+akartál ölni. Ezt azért kapod, hogy most szökjél meg a hátsó traktuson,
+azon az ablakon, amin én bemásztam. Ezért a pénzért és az életedért
+hagyd cserben ezt az asszonyt. Mert csak ő egyedül menjen a
+guillotinera.
+
+Mima. Ez nem igazság. A cinkosok együtt fognak menni a vérpadra.
+
+János. _Csak te_ fogsz menni a vérpadra. Ő elszökik és cserbenhagy
+téged. Az igazság pedig nem érdekel.
+
+Mima. Ha büntetni jössz, bíró vagy.
+
+János. Hóhér vagyok. És szerelmes vagyok. _Csak te_ halsz meg. Ha ketten
+mentek a bíró elé, te őrá fogsz mindent és megmenekülsz. Azért követeled
+most az igazságot, hogy őt vérpadra juttasd. De nem fogod! Én a gyilkost
+futni engedem, fütyülök az igazságra! Gyűlöllek! Eltaposlak!
+
+_Jelzőharang_.
+
+Magister _harsányan, büszkén_. Felség!… A büszkeségem! Az első igazi
+ördögi gondolat!
+
+Az udvar. Bravó!
+
+Magister. Vigyázz mindenki! Tovább! _Megmozdít egy emeltyűkart._
+
+János _Alfonzhoz_. Gazember, szedd fel a pénzt és szökjél. Vidd az
+irhádat!
+
+Mima _Alfonzhoz_. Elhagysz?
+
+Alfonz. Hogyne! _Felszedi a földről a pénzt._
+
+Mima. Anyja voltam a gyerekednek.
+
+Alfonz. Az meghalt.
+
+Mima. A vérpadra juttatsz?
+
+Alfonz. Inkább te, mint én!
+
+_János már nyitvatartja az ajtót, Alfonz most kirohan._
+
+János. És most… mi ketten, édes. _Fájdalmas hangon, végig._ Nyugodtan és
+hidegen, ahogy hozzánk illik. Te meg fogsz engem érteni. Hiszen az imént
+magyaráztad meg, hogyan kell megölni azt, akit szeretünk. Én téged
+szeretlek. Most statárium van Párisban. Te gyilkosságra bujtottál fel
+valakit. Huszonnégy óra mulva a La Roquette-téren levágják a fejedet. És
+_majd én_ leszek az, aki még azután is szeretni foglak. Jó?
+
+Mima _halkan_. Ha még egyszer… csak egyszer az ágyamba jönnél.
+
+János. Soha.
+
+Mima. Ha még egyszer, utoljára megcsókolhatnálak.
+
+János. Nem.
+
+Mima. Ha még egyszer… megérinthetném a kezedet.
+
+János. Nem.
+
+Mima. Ha csak egyszer még hosszan rámnéznél…
+
+János. Nem, boszorkány, nem.
+
+Mima _letérdel_. Én egy beteg állat vagyok, zárass éltem fogytáig
+börtönbe, de kegyelmezz!
+
+János. Nem.
+
+Mima. Én egyszer betegen és lázban, melléd feküdtem,
+mellhártyagyulladással, lázban, te még örültél, hogy olyan forró vagyok…
+nem mondtam meg, hogy beteg vagyok… mert láttam, hogy vágyódol rám,
+kegyelmezz!
+
+János. Nem.
+
+Mima. És ha semmit se tettem, én bűnös vagyok, és te keresztény vagy,
+kegyelmezz!
+
+János. Nem!
+
+Mima _a földön fetrengve, ordítva_. A legutolsó szennyes féregnek, a
+kutyádnak, a rongynak, kegyelmezz!
+
+János. Nem!
+
+Mima _már hisztérikus kiáltozással, akadozva, kapkodva._ Én egyszer… ezt
+soha nem mondtam meg neked… a választásodon… egy ember vasbottal rád
+akart ütni… meg akart ölni… ezt ma se tudod… együtt mentünk… én
+felfogtam az ütést az arcommal… az arccsontom megrepedt, akkor azt
+mondtam, foghártyagyulladás… operáltak… emlékszel? Még csak meg se
+mondtam… most megmondom… kegyelmezz!
+
+János _kegyetlenül_. Nem!
+
+Magister _kéjjel néz le rájuk_. Bravó!
+
+Mima. Én egyszer… mikor férj és feleség voltunk… melletted feküdtem az
+ágyban… te aludtál… egy félőrült szerelmes éjszaka után… kielégülten
+aludtál… és én úgy szerettelek, hogy nem tudtam elaludni a zokogástól…
+és úgy zokogtam, hogy nem akartalak fölkelteni, és kimentem… és künn az
+előszobábam állt a sáros csizmád… és én ráborultam a te sáros csizmádra
+és csakhogy megalázkodjam a nagy szerelmemben… hogy összetörjem a
+lelkemet… hogy a kutyádnál kutyábban szeresselek… a forró könnyeimmel…
+lemostam a csizmádat… a piszkos csizmádat tisztára mostam a forró,
+szerelmes könnyeimmel, csakhogy érezzem, mennyire szeretlek… emlékszel?…
+másnap nevetve kérdeztem: mitől olyan tiszta a csizmád… Kegyelmezz!
+
+János. Nem!
+
+Magister. Bravó!
+
+Mima _végső izgalomban, lihegve rémülten_. Egy pillanatig még! Te! Én
+egyszer… ezt nem tudom bizonyítani… én egyszer minden ok nélkül egy
+szál… egyetlenegy szál száraz ibolyát… amit gyerekkorom óta őriztem egy
+imakönyvben… levélben elküldtem az anyádnak… névtelenül… minden ok
+nélkül… ajánlott levélben… én ezt nem tudom bizonyítani, de nem is kell
+bizonyítani, mert igaz… Kegyelmezz, Megkegyelmezel?
+
+János _igen rövid habozás után_. Igen.
+
+Mima _felordít_. Oh, te jóságos! _A lábához borul, zokogva._
+
+Magister _harsányan_. Állj! Állítsd meg a gépet!
+
+_Hirtelen csönd. Mima és János mozdulatlan._
+
+Magister _idegesen_. Rubicante! Itt valami baj van! Ez igent mondott,
+pedig megint nem-et kellett volna mondania. Nézzetek utána! A
+horganykapocs?
+
+Rubicante. Rendben!
+
+Magister. A karburátor?
+
+Draghignazzo. Tizenötön!
+
+Magister. Szikrabontó?
+
+Draghignazzo. A maximumon!
+
+Magister. Nem értem, miért bocsátott meg neki! Rubicante! Mindenesetre
+kapcsold be a pótdinamót! Megvan?
+
+Rubicante. Meg!
+
+Magister. Akkor időkerék vissza húsz másodperccel! Lássuk még egyszer az
+utolsó jelenetet! Vigyázz! Előre! _Az emeltyűhöz nyúl, izgatottan néz le
+Jánosra és Mimára._
+
+_Halk, rövid dübörgés._
+
+Mima _pontosan ugyanúgy, mint az imént_… a forró könnyeimmel lemostam a
+csizmádat, a piszkos csizmádat tisztára mostam a forró, szerelmes
+könnyeimmel, csakhogy érezzem, mennyire szeretlek, emlékszel… másnap
+nevetve kérdeztem: mitől olyan tiszta a csizmád! Kegyelmezz!
+
+János _ugyanúgy, mint az imént_. Nem!
+
+Mima _ugyanúgy_. Egy pillanatig még! Te! Én egyszer… ezt nem tudom
+bizonyítani, én egyszer minden ok nélkül egy szál… egyetlenegy szál
+száraz ibolyát… amit gyerekkorom óta őriztem egy imakönyvben… levélben
+elküldtem az anyádnak… névtelenül… minden ok nélkül… ajánlott levélben…
+én ezt nem tudom bizonyítani, de nem is kell bizonyítani, mert igaz.
+Kegyelmezz! Megkegyelmezel?
+
+János _most határozottabban_. Igen!
+
+Mima _felordít_. Oh, te jóságos! _A lábához borul zokogva, pontosan
+ugyanúgy, mint az imént._
+
+Magister. Állj! Állítsd meg! Másodszor is ugyanaz a hiba! _Nagyon
+izgatottan._ Felség, neki megint azt kellett volna felelnie, hogy «nem»,
+– és rá kellett volna kiáltania a nőre, hogy: «Hiába minden könyörgés,
+nincs kegyelem, én téged kivégeztetlek!» – és ehelyett kérem, egyszerre
+ellágyul, igen-t mond és megbocsát. _Ordítva_. Vigyázz! Mindenki
+maradjon a helyén. Magam nézem meg a szikrabontót, talán ott van a hiba.
+_A gépmesteri hídról még följebb szalad a gépre._
+
+_János és Mima mozdulatlan._
+
+Rubicante _átkiált a jobboldali hídról a baloldalira Malacodához._
+Adjunktus úrnak jelentem, valami nyugtalanító van a gépben, nem akarom a
+mestert izgatni…
+
+Malacoda. Na mi az? mi az?
+
+Rubicante. Amióta ez megbocsátott, a csapágyak egyszerre mind
+felmelegedtek… Valami belső remegés fogja el az egész gépet… a finom
+vezetékekben az emberi könnyek felforrottak… itt valami nincs rendben.
+
+Malacoda. Vészhütőket a csapágyakra! A vezetékeket víz alá. Vigyázz a
+manometerre! Odafönt négyszáz atmoszféra. Csak hidegvér.
+
+Rubicante. Igenis.
+
+Magister _ezalatt visszaért a helyére_. Minden kapcsoló egész fordulat!
+Minden a maximumra! Rakjatok a tűzre!
+
+Rubicante. Nyisd ki!
+
+Fiókák _gyorsan, némán raknak a tűzre_. Ezalatt:
+
+Malacoda. Mester, ez már a legnagyobb kalória.
+
+Magister. Ne fecsegj! Lezárni a tűztorkokat!
+
+Rubicante. Csukd be!
+
+Fiókák _hirtelen egyszerre csukják le a tűztorkokat._
+
+Magister. Még egyszer egy perccel vissza. Csináljuk újra ugyanazt a
+jelenetet! Lassan indíts! Vigyázz! Előre! _Halk, rövid dübörgés._
+
+Mima _a mozdulatlanságból lassan emelkedik fel, újra kezdi ugyanúgy,
+mint az imént._… én egyszer minden ok nélkül egy szál… egyetlenegy szál
+száraz ibolyát… amit gyerekkorom óta őriztem egy imakönyvben… levélben
+elküldtem az anyádnak… névtelenül… minden ok nélkül… ajánlott levélben…
+én ezt nem tudom bizonyítani, de nem is kell bizonyítani, mert igaz…
+Kegyelmezz! Megkegyelmezel?
+
+János _felordítva_. Igen!!!
+
+Mima _felordít_. Oh, te jóságos! _A lábához borul zokogva._
+
+Magister _üvöltve_. Állj! Állítsd meg!
+
+János _felordítva_. Nem állj! Nem mondok mást, – igen, igen, és százszor
+igen, és megbocsátok és megkegyelmezek és azért születtem erre a
+világra, hogy megbocsássak és igen, igen, igen, igen, te szegény, bűnös
+asszony, megbocsátok neked, igen!!! _Sírva emeli fel magához._
+
+Magister _ordítva_. Rubicante! Állítsd meg a gépet!
+
+Rubicante _kiáltva_. Nem lehet, mester! Eltörte a centrifugát!
+
+Magister. Bedobni a pótszíjat! Nagy dinamó előre!
+
+János _Mimát ölelve_. Szabadon lélegzem! Nem érzem a forróságot az
+agyamon! Megbocsátok neked, te szegény, bűnös gyerek…
+
+Mima _zokogva_. Rossz vagyok!
+
+János. Nem igaz! _Hatalmasan kiáltva._ Jók vagyunk! Nem, vagyunk
+rosszak! Igenis megbocsátok, mert szeretem az anyámat és szeretem a kis
+elszáradt virágot és szeretem a szegény együgyű gondolatot és ebben a
+förtelmes életben, ha meglátom, rárohanok és sírva csókolom, még ha mind
+meg is dögöltök belé, pokol fajzatja!
+
+Mima _sírva_. Te jóságos, te jóságos, te szabadító! _Zokogva csókolja a
+kezét._
+
+Magister _harsányan vezényelve, mint hajóskapitány a viharban._ Vigyázz!
+Ki ne bocsásd a sugár hatalmából! Kapcsold be a nagy szikrázót!
+
+János. Kapcsolhatod már!
+
+Rubicante. Nem lehet, mester!
+
+Magister _rettenetes haraggal_. Micsoda szó az, hogy: nem lehet!?
+
+Rubicante. Amióta azt mondta, hogy szereti az anyját, az asszonyi idegek
+a nagy ideghárfában mind elszakadtak és most rövidzárlat van az
+áramfordítónál!
+
+János. Fordíthatod már! Szeretem az anyámat! Igen! Szeretem a kis száraz
+virágot! Szeretem a bűnöst, mikor sír! _Átöleli és magához szorítja
+Mimát._ Szeretem mint a testvéremet!
+
+_A gépből zugás, dübörgés hallatszik._
+
+Malacoda. Mester, az embervér felforrt a tartályokban! Kicsordul és ég!
+
+Magister. Oxigénhütőket!
+
+János. Szeretem mint a testvéremet!
+
+_A gépből recsegés, dübörgés._
+
+Malacoda. A láncok úgy szakadnak, mintha papirból volnának!
+
+Magister. Acélhevedereket!
+
+Rubicante. Pattognak a szigetelők! A nagy áttétel elszakadt! Mester,
+valami kárhozat fut végig a gépen!
+
+János. Ne sírj, gyermekem, az élet keserű, de a szeretet édes, mint a
+virágméz! _Szeretettel simogatja._ Nézz rám. Milyen más most a szemed!
+
+Mima. Szabadító!
+
+_Zugás a gépben._
+
+Rubicante _lerohan a helyéről_. Mester!… Attól az egy igen-től, amit az
+ember kimondott, tönkremegy a gépünk. Mint egy éles homokszem, úgy fut
+végig a finom szerkezeteken, végigkarcol és hasít mindent! A sugarak
+elgörbülnek! A babák valami ismeretlen fájdalomtól remegnek! Valahol
+hiba volt a számításban!
+
+Magister _lerohan a gépről, gyűlölettel áll meg Jánossal szemben._ Egy
+homokszem! Ez az átkozott egy kis porszem, gyémánt vagy micsoda, ami
+mindnyájukban benne van, ez az, amit nem tudtam megőrölni,
+megolvasztani, átkozott szem gyémánt!
+
+_Hatalmasan kondul meg a gépben egy harang és szakadatlanul szól._
+
+_János dacosan néz farkasszemet a Magisterrel. Mima János lábánál ül a
+földön és rajongva néz fel rá._
+
+Mima _rajongva_. Harang! Édes harangszó!
+
+Magister. Mi az?!
+
+Malacoda. A harangok maguktól megszólaltak, mester! A vezetékük nem
+funkcionál!!
+
+Draghignazzo. A kerekek visszafelé forognak, mester!
+
+Calcabrina. A nagy szíj visszafelé fut, mester!
+
+Alichino. Baj van, mester!
+
+Rubicante _rettenetes kiáltással_. Vége a gépnek!
+
+Mima _diadalmasan felordítva_. Vége a gépnek! Szabadítóm! Hallod a
+harangot?
+
+_Állandó zugás, a harang szakadatlanul szól._
+
+Magister _görnyedezve, öklét rázva János felé, aki összefont karral áll
+és büszkén néz_ _le rá._ Felséges uram… félmillió év munkája omlik itt
+össze előtted! Egy porszemen, egy szón dűl össze az ördögi lángész nagy
+alkotása! Felség, ezúttal nem birtam ezzel az emberállattal! Van bennük,
+legbelül, legalul, legmélyen, valami csöppnyi csöpp, ami romolhatatlan!
+Mikor már olyan rothadt, hogy visít az ördög az örömtől, akkor még
+mindig felcsillan benne ez a fényes porszem, ez a kis örökmécs, talán a
+Napnak egy paránya, talán az ő istenüknek egy vércsöppje, – ezt mind
+magával hordja, csak nem tudni, hol és mikor bukkan rá a kutató!
+Romlott, egyre jobban, gyönyörűen romlott, már gyűlöletből embert
+készült ölni… már a gépnek ebben a rekeszében… itt, ni… már várt a hóhér
+és a vérpad… _A gép egy vasfedője némán nyílik. Látni a lenyugvó nap
+fényében komoran meredő guillotinet._ És akkor egyszerre kibuggyant
+belőle ez a puha, «igen!», amikor legkevésbbé vártam, egy semmiségnél,
+egy giccsnél, egy buta, fantáziátlan közhelynél, egy lapos, ordináré kis
+csacsiságnál! Egy semmi, egy szó… de végigfutott a gépemen és
+tönkretette. _A földre rogy, ott fetreng, mint a hernyó._
+
+János _elbocsátja Mimát_. _Harsányan, ünnepélyesen kiáltva._ Istentől
+származom! Istentől származom! _A messzeségből egyetlen erős, felujjongó
+trombitaszó hallatszik, aztán elhal._ Boruljatok le a fényes porszem
+előtt, amit tőle kaptam útravalónak, amivel eljegyeztem magam az én
+Uramnak, boruljatok le!
+
+_Hatalmasan dördül meg az orgona hangja a gépben._
+
+Rubicante Mester, magától dörög az orgona! Mester! Maguktól énekelnek a
+sípok!
+
+Alichino _fájdalmasan felsivítva_. Fellázadt a rab orgona!
+
+Hotelportás _feldultan rohan elő a gép egy nyílásából, hadarva beszél._
+Szaladj, nyiss ajtót a magyar milliárdosnak! Hozta isten Párisban,
+méltóságos uram! Egy hölgy várja önt! _Fájdalmasan felzokog._ Én vagyok
+mindennek az oka, mert én adtam át neki a levelet. _Keservesen zokog._
+
+János. Ne sírj! Én azért jöttem a világra, hogy megbocsássak neki és
+neked és mindenkinek, aki ellenem vét, még nektek is, büdös ördögök.
+
+Claribella _más nyílásból rohan elő_. Én nem akartam hozzád feleségül
+menni, én tudtam, hogy mást szeretsz, de égette az agyamat a forró
+sugár… Én tisztességes vagyok! _Jánoshoz rohan és leborul előtte._
+
+János. Jó vagy és tiszta vagy és mind azok vagyunk és bocsásd meg nekem,
+hogy megütöttelek, de nem tudtam, mit cselekszem!
+
+Portás _felzokogva_. Én adtam neki a levelet!
+
+Férj _Mima első férje, előrohan egy más nyílásból._ Én szerettem őt, nem
+akartam elkergetni, meg akartam bocsátani neki, de égek valamitől!
+
+Alfonz _más nyílásból rohan elő_. János! A barátod akartam lenni! Nem
+birtam, mert nincs szívem, kivették a szívemet… késsel vágták ki a
+szívemet, János!
+
+Portás _felzokogva_. Én adtam neki a levelet!
+
+Férj. Térj vissza hozzám! _Mimának mondta._
+
+Mima. Édes, jó, szegény uram! Hogy dobolnak a szíveim! Két szívem van!
+Idegen vér ég bennem! Meggyulladok!
+
+János. Bocsássatok meg nekem mind, mind!
+
+Alfonz _felordítva_. Kivették a szívemet!
+
+_A vasfedők egymásután maguktól kinyílnak, a babák mind kirohannak és
+térdreborulnak János előtt. Sírnak, a kezüket tördelik._
+
+Francia nő _felkiált_. Nem akartalak gunyolni! Idegen hang szólt
+belőlem!
+
+János. Nyugodjatok meg! Mindent tudok!
+
+Groom. Én gyerek vagyok! Szegény kis gyerek vagyok! Mit tettek velem!
+
+Magister _kétségbeesetten_. Miért beszélnek ezek össze-vissza?
+
+Rubicante _harsányan_. Felszabadultak, mester! Össze-vissza érik őket a
+sugarak!
+
+Magister. Összefogdosni valamennyit! Vissza a jégre!
+
+Rubicante. Felszabadultak a sugarak hatalma alól!
+
+Portás _zokogva_. Én adtam neki a levelet.
+
+János. A szívetekbe látok, ti szegény rab lelkek!
+
+Alfonz. Barátod akartam lenni! De kivették a szívemet! Úgy fáj a helye!
+
+Férj _Mimához_. Édes jó feleségem!
+
+Mima. Szegény jó uram!
+
+Alfonz _ordítva_. Nem akartam csalni! Nem akartam lopni! _Végtelen
+fájdalommal, panaszosan._ De nincs szívem! Nem akartam ölni! Úgy vérzik
+a szívem helye! Úgy fáj!
+
+János _felszalad a gépre_.
+
+Mima _végtelen fájdalommal, Jánoshoz, kiáltva._ Mit tettél velem! Te élő
+ember! Úgy égnek a szíveim! Fájnak a szíveim! _Két tenyerét két szívére
+szorítja._
+
+_Mindezek alatt a harang és az orgona szakadatlanul szól a gép
+belsejében, ugyancsak szünetlenül hallani a zugást, morajlást, tompa
+dübörgést._
+
+János _már felment a gép felsőrészére, onnan lekiált, mindent
+túlharsogva._ Mind az én testvéreim vagytok! Mind az én szegény
+testvéreim vagytok Istenben!
+
+_Ujjongva harsan fel egy trombita valahol a magasban._
+
+Rubicante _minden lármát túlordítva_. Felforrt a víz a kazánokban!
+Szabadon futnak az áramok! Meggyulladt a gép!
+
+Fiókák _teljes erejükből visítva_. Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
+
+_A fiókák és az összes ördögök lemenekülnek a gépről. A fiókák
+visítanak, miközben leszaladnak. Valamennyien lent kuporodnak le, a
+színpad sarkában. A gép füstölni kezd, a kéményekből lángok csapnak elő,
+a zugás, dübörgés erősödik. Az udvar hirtelen feláll._
+
+János _már egészen fenn áll a gépen, a tetején, néhány baba közt, akik a
+lábaihoz_ _borultak és térdét átölelték. Nagyon harsányan kiált, minden
+zajt túlharsogva._ No, büdös ördögök, én most itthagylak titeket,
+veszekedjetek meg, ahányan vagytok! Hol a kalapom?!
+
+Malacoda _alulról felkiált hozzá_. Ilyenkor a kalapját keresi? Örüljön,
+nyomorult, hogy megmenekült!
+
+János _leordít hozzá_. Hogyne! Majd itthagyom nektek a kedves kis
+kalapomat, ti kutyazsírral kikent, ronda, kénköves ördögök! _Az egyik
+babától átveszi a kalapját, feje fölött meglengeti._ Én édes rakott
+káposztám, jó kis Ilonkám, drága feleségem, mit tettem veled, mit tettem
+veled! Jövök már Ilonkám, csak tartsd melegen a vacsorát! _Hatalmas
+diadalordítással._ Ajánlom magamat! _A gép legfelső pontjáról hátul
+leszalad, eltünik._
+
+_A babák lassu mozgásokkal széledeznek a gépen, most egyik se szól,
+mindnyájan csöndesen zokognak._
+
+Magister _aki eddig megtörten támolygott és ájuldozott lenn a színpad
+elején, az_ _ördögei közt, akik támogatták._ Felség… meneküljön, aki
+tud… én itt maradok… _Erőre kap_… és újra kezdem! _Kiegyenesedik, a
+színpad közepére áll, harsányan kiált._ Újra építeni! Újra kezdeni!
+
+_Az udvar elmenekül a nézőtéren át, kirohan a nézőtérről._
+
+Magister _erőre kapva_. Malacoda! Rubicante! Előre, pimasz ördögök,
+mind! Megmenteni a babákat! A babákat!
+
+_Az ördögök kétoldalt láncba fonódnak és a rémüldöző babákat
+összeterelik. Mikor a babák jönni látják őket, felsikoltanak, zokognak,
+félnek, reszketnek._
+
+Mima _most a gép legfelső részén áll, ott ahol János elszaladt. Karjait
+fölemeli, hátrakiált János után._ Te élő ember, mit tettél az én két
+szívemmel? _Végtelen fájdalommal felzokogva._ Mit tettél velem, te
+drága, jó élő ember!
+
+Magister. Eresszétek elibük a függönyt, hogy egy se szabaduljon!
+
+_A nagy vörös függöny hirtelen leereszkedik._
+
+
+XXI. KÉP.
+
+_A függöny előtt most egyesegyedül a Magister áll, zordul összefonva
+karjait a mellén._
+
+_A zugás, dübörgés, harang, orgona, emberhang, sikoltozás most fojtottan
+hallatszik, tompul. Egyszerre mennydörgésszerű hatalmas robaj
+hallatszik, mely lassan elhal. Ugyanekkor az egész lárma nagyon
+csöndesre, távolból hallatszó dübörgéssé csöndesedik, amely azonban
+tovább szól, szakadatlanul._
+
+_Rövid szünet._
+
+_Aztán jobbról megjelenik a szomorú csapat. Mima kivételével az összes
+babák, szorosan egymás mellett, mint egymáshoz láncolt rabok,
+lehorgasztott fővel jönnek. Az ördögök vasvillákkal kísérik őket.
+Átvonulnak balra, a lépcsőn le a zenekarba, a mélységbe, ahonnan jöttek.
+Az őket kísérő ördögök velük együtt tünnek el._
+
+Magister _miután elvonultak előtte_. _Gyűlölettel_. A jégbe valamennyit!
+A leghidegebb jégre fagyasszátok vissza valamennyit, hogy millió évig is
+elálljon!
+
+_A csoport eltünik a mélységben._
+
+_A hátsó zaj erőre kap, felzug, főként a harangot és az orgonát
+hallani._
+
+_Most jobbról, egyedül jön Mima, ugyanabban a fehér lepelben, amelyben
+először megjelent, hátrakötött kézzel, Malacoda és Rubicante közt. Őt
+csak az ördögfiókák kísérik, görnyedve, guggolva mennek mellette. Mima
+némán, felemelt fővel, kibontott hajjal, sápadtan, lehunyt szemmel
+lépdel, mintha élő-halott volna. Lassan megy ez a csoport is a többi
+után. Rettenetes dübörgés, dörgés, csattogás a függöny mögött, mintha a
+haldokló gép utolsó búcsút ordítana Mima után._
+
+_Mikor Mima eltünt, a zaj lassan teljesen elcsöndesedik, csak a harang
+szól, egyre halkabban._
+
+János _szerényen jelenik meg jobbról_. Bocsánatot kérek, de hogy a
+fenébe kell innen kimenni?
+
+Magister _zord tekintettel, összefont karral nézi. Nem felel._
+
+János. Futkosok itt jobbra-balra, könyörgöm és nem találom a kijárást
+
+Magister _nem felel, csak nézi_.
+
+Malacoda _jön fel a zenekarból, a lépcsőn, baloldalt, ahol Mimát
+lekísérték. A lépcső felső részén megáll. Jánoshoz._ Mit akar?
+
+János _szerényen_. Haza szeretnék menni, vacsorázni, könyörgöm. Merre
+van itt a kijárás?
+
+Malacoda. Maga csak menjen mindig a káposztaillat után. Érzi?
+
+János _a levegőbe szaglász_. Hát úgy… nagyon messziről…
+
+Malacoda. Hát csak mindig menjen utána, pontosan a szag után…
+
+János. Köszönöm szépen. _Megint körülszaglász a levegőben, aztán balra
+mutat._ Úgy érzem, erről jön! _Alázatosan kalapot_ _emel_. Istennek
+ajánlom! _Szaglászva megy el balra._
+
+Magister és Malacoda _erre a köszöntésre hirtelen bosszusan félrefordul
+mind a kettő, mind a kettő nagyot prüszköl._
+
+_A harang halkan, szeliden szól._
+
+Magister _összefont karral fordul János után, nézi, követi a szemével._
+Nem érdemes hinni az emberekben. Én hittem bennük… és csalódtam.
+_Sóhajt._
+
+Malacoda _tiszteletteljesen_. Mester!
+
+Magister _ránéz_.
+
+Malacoda. Nem kellett volna elereszteni.
+
+Magister. Amíg él, nincs jogom itt tartani.
+
+Malacoda. De kérem, lármát fog csapni a földön, majd jár a szája… mesél…
+nagy szégyenben maradunk…
+
+Magister. Nem hiszik el neki. Azt fogják mondani, hogy álmodta. _Nagyot
+sóhajt és elmegy jobbra._
+
+Malacoda _felmegy a színpadra, baloldalt_ _megáll, körülnéz, hogy nem
+látja-e senki. Balra, a színfalak mögé int._
+
+Két fióka _balról behozza a földgömböt és leteszi ugyanoda, ahol az első
+felvonásban állt, aztán visszaszalad, el._
+
+Malacoda _zsebéből kiveszi a nagyító lencsét és vizsgálgatni kezdi a
+földgömböt. Aztán, ugyanúgy, mint az első felvonásban a Magister, kis
+fényfoltot vetít a vörös függöny közepére. A vörös függöny szétnyílik._
+
+
+XXII. KÉP.
+
+_Az erdőszélen. Ugyanaz a kép, mint az első felvonásban. Csakhogy most
+már beesteledett. Holdvilág. A harang szakadatlanul szól, szeliden, most
+már mintha távolból hangzó estharang volna._
+
+János _ülve alszik a padon_.
+
+Ilonka hangja _messziről_. János! Édes uram!
+
+_Szünet_.
+
+János _nem felel, alszik_.
+
+Ilonka hangja _közelebbről_. János! Édes uram!
+
+_Nincs válasz_.
+
+Ilonka _belép balról_. Nézz csak, elaludt. Nem csuda. _Nagy
+szeretettel._ Annyit fáradt szegény egész nap.
+
+Marcsa _parasztcseléd, Ilonka mögött belép balról._ Szinte kár
+felkölteni, olyan édesen alszik.
+
+Ilonka _kedvesen_. Megállj csak Marcsa… fel ne riasszuk. Majd úgy
+költjük fel, hogy öröme legyen benne… hogy kellemes legyen az ébredése.
+Hozd ki csak, fiam, a káposztásfazekat. De vigyázz, mert forró, meg ne
+égesd magad!
+
+Marcsa _kiszalad balra_.
+
+Ilonka. Édes, jó, derék uram… isten áldja meg még ezt a kis álmodat is!
+
+Marcsa _balról boldogan jelenik meg a fazekkal, kendőben fogja, mert
+forró. A fazék gőzölög._
+
+Ilonka. Add ide. _Átveszi tőle a fazekat._ Ez az ő legkedvesebb illatja…
+evvel fogjuk felkölteni… _Letérdel eléje és kedvesen az orra alá tartja
+a fazekat. A hold élesen világítja meg ezt a kis jelenetet, János
+arcára, Ilonka arcára és a fazékra süt. A fazékon bádogfedő van._
+
+Ilonka _halkan, Marcsához_. Nyisd ki!
+
+Marcsa _lekapja a bádogfedőt a fazékról_.
+
+_A káposzta dúsan gőzölög a holdfényben._
+
+Ilonka. Csukd be!
+
+Marcsa _visszacsapja a fazékra a fedőt_.
+
+János _mint aki mély álomból ébredezik_. Káposzta… káposztaillat!
+_Felébred_. Rakott káposzta… Mi az? _Feltámaszkodik, a szemét törli._
+
+Ilonka _nagyon kedvesen, nagyon jóságosan_. Ébredj édes, jó uram, itt
+van a te jó vacsorád, a te jó rakott káposztád, a szívemmel csináltam
+neked, gyere, gyere szépen utána, gyere csak az illatja után… ott benn
+vár a tiszta terített asztal… gyere csak szépen… gyere, gyere… gyere
+csak szépen… _Elindul a fazékkal balra._
+
+János. Hogy elaludtam ebbe a jó levegőbe… Ejnye, ejnye… Már harangoznak
+is…
+
+Ilonka. Gyere, drágám, gyere. _Csalogatja balfelé a fazékkal, mint ahogy
+kukoricával szokták vezetni a baromfit._
+
+_Elballagnak balra, elől Ilonka a fazékkal, utána János, leghátul
+boldogan mosolyogva, Marcsa._
+
+_A szín egy pillanatig üres. Az estharang szakadatlanul szól._
+
+_A vörös függöny összecsukódik._
+
+_A harangszó elhallgat._
+
+Malacoda _magasra emelt orral, az eltünt kép után szaglász. Mély
+meggyőződéssel._ Húszmillió évet adnék az életemből egy kis rakott
+káposztáért! _Földhözvágja a nagyítóüveget és kisiet jobbra._
+
+_Függöny._
+
+
+
+
+MOLNÁR FERENC  SZÍNMŰVEI:
+
+
+=Az ördög.= Vígjáték 3 felvonásban.
+
+=Liliom.= Egy csirkefogó élete és halála. Külvárosi legenda hét képben.
+
+=Józsi.= Bohózat 3 felvonásban.
+
+=A doktor úr.= Bohózat 3 felvonásban.
+
+=A testőr.= Vígjáték 3 felvonásban.
+
+=A fehér felhő.= Mirákulum 5 változásban.
+
+=Farsang.= Színmű 3 felvonásban.
+
+=Úri divat.= Vígjáték 3 felvonásban.
+
+=A farkas.= Vígjáték 3 felvonásban.
+
+=Égi és földi szerelem.= Dráma 5 felv.
+
+=Színház.= Három egyfelvonásos.
+
+=A hattyú.= Vígjáték 3 felvonásban.
+
+=A vörös malom.= Színjáték két részben, 26 képben.
+
+
+
+
+MOLNÁR FERENC  MŰVEI:
+
+
+=A Pál utcai fiúk.= Regény.
+
+=Az éhes város.= Regény.
+
+=Egy haditudósító emlékei= 1914 november – 1915. november.
+
+=Hétágú síp.= Tréfák, tárcák, karcolatok.
+
+=Józsi= és egyéb kis komédiák.
+
+=Ketten beszélnek.= Tárcák, rajzok.
+
+=Kis hármaskönyv.= Elbeszélések.
+
+=Egy gazdátlan csónak története.= Regény.
+
+=Muzsika.= Elbeszélések.
+
+=Ismerősök.= Feljegyzések, krónikák.
+
+=Az óriás és egyéb elbeszélések.=
+
+=Rabok.= Regény.
+
+
+*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77650 ***
diff --git a/77650-h/77650-h.htm b/77650-h/77650-h.htm
new file mode 100644
index 0000000..dc71bbc
--- /dev/null
+++ b/77650-h/77650-h.htm
@@ -0,0 +1,4927 @@
+<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
+    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
+<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
+<head>
+<meta name="generator" content=
+"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
+<meta http-equiv="Content-Type" content=
+"text/html; charset=utf-8" />
+<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
+<title>A vörös malom | Project Gutenberg</title>
+
+<style type="text/css">
+/*<![CDATA[*/
+body {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+}
+
+h1,h2,h3 {
+ text-align: center;
+ clear: both;
+ line-height: 200%;
+}
+
+h2,h3 {
+ margin-top: 2em;
+}
+
+h2 span.smaller {
+ font-size: 80%;
+}
+
+p {
+ margin-top: 0.75em;
+ margin-bottom: 0.75em;
+}
+
+body > p {
+ text-align: justify;
+ text-indent: 1.5em;
+}
+
+hr {
+ width: 33%;
+ margin-top: 2em;
+ margin-bottom: 2em;
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+ clear: both;
+}
+
+hr.chap {width: 65%}
+hr.tb {width: 25%;}
+
+ul.lsoff {
+ list-style-type: none;
+ /* font-size: 90%; */
+ text-align: justify;
+/*  columns: 2; */
+}
+
+table {
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+}
+
+td {
+ padding-left: 1em;
+ padding-right: 1em;
+}
+
+.pagenum {
+/*  visibility: hidden; */
+/*  display: none; */
+ position: absolute;
+ right: 2%;
+ color: gray;
+ font-size: smaller;
+ text-align: right;
+ text-indent:0;
+}
+
+.center {
+ text-align: center;
+ text-indent: 0;
+}
+
+.smcap {
+ font-variant: small-caps;
+}
+
+.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
+
+.caption {font-weight: bold;}
+
+.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
+
+.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
+
+.figcenter {
+ margin: auto;
+ text-align: center;
+}
+
+.poem {
+/* margin-left: 1.5em; */
+/* width: 90%; */
+ font-size: 0.9em;
+ display: table;
+ margin: auto;
+ text-align: left;
+}
+
+.figcenter, .figcenter img {
+ max-width: 100%;
+}
+
+.poem .stanza {
+ margin: 1em 0em 1em 0em;
+}
+
+.poem span.i0 {
+ display: block;
+ margin-left: 0em;
+ padding-left: 3em;
+ text-indent: -3em;
+}
+
+ul.indented {
+ padding-left: 10%;
+ text-indent: -5%;
+ text-align: justify;
+}
+/*]]>*/
+</style>
+</head>
+<body>
+<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77650 ***</div>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<h1>A VÖRÖS MALOM</h1>
+<p class="center"><span class="caption">SZÍNJÁTÉK<br />
+KÉT RÉSZBEN, 26 KÉPBEN</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">ÍRTA</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-150">MOLNÁR
+FERENC</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
+<p class="center"><span class=
+"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-small"><i>magyar irod.
+intézet és könyvnyomda</i></span></p>
+<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p>
+<p class="center"><i>Előadási, fordítási és minden egyéb jog
+fenntartva.</i></p>
+<p class="center">*</p>
+<p class="center"><i>Copyright 1923 by Hans Bartsch,
+New-York.</i></p>
+<p class="center"><span class="caption-small">Franklin-Társulat
+nyomdája</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
+"Page_3">-3-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>SZEMÉLYEK</h2>
+</div>
+<p class="center">EMBEREK:</p>
+<table summary="Személyek - Emberek">
+<tr>
+<td><span class="smcap">János</span></td>
+<td><i>Somlay</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Ilonka</span>, a felesége</td>
+<td><i>Pécsi B.</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Tanító</span></td>
+<td><i>Kertész</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Etel</span>, a felesége</td>
+<td><i>Komlóssy I.</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Költő</span></td>
+<td><i>Dávid</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Palmyra</span></td>
+<td><i>Hegyi R.</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Postatiszt</span></td>
+<td><i>Gárdonyi</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Öreg szolga</span></td>
+<td><i>Réthey</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Képviselő</span></td>
+<td><i>Hatvani K.</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Marcsa</span></td>
+<td><i>Nép E.</i></td>
+</tr>
+</table>
+<p class="center">BÁBUK:</p>
+<table summary="Személyek - Bábuk">
+<tr>
+<td><span class="smcap">Mima</span></td>
+<td><i>Darvas Lili</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Alfonz</span></td>
+<td><i>Tarnay</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Claribella</span></td>
+<td><i>Horváthy E.</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">A férj</span></td>
+<td><i>Ihász A.</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Croupier</span></td>
+<td><i>Vándor</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Biró</span></td>
+<td><i>Hatvani E.</i><span class="pagenum"><a name="Page_4" id=
+"Page_4">-4-</a></span></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Francia nő</span></td>
+<td><i>Kászonyi G.</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Portás</span></td>
+<td><i>Lubinszky</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Öreg kártyás</span></td>
+<td><i>Szarvasi</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Fiatal kártyás</span></td>
+<td><i>Belay</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Szobalány</span></td>
+<td><i>Orosz V.</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Levélhordó</span></td>
+<td><i>Németh</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Groom</span></td>
+<td><i>Hajós</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Pincér</span></td>
+<td><i>Takács</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Maitre d’hotel</span></td>
+<td><i>Antalfy</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Fräulein</span></td>
+<td><i>Bera P.</i></td>
+</tr>
+</table>
+<p class="center">Kártyások, málhahordók, pincérek, parasztok.</p>
+<p class="center">ÖRDÖGÖK:</p>
+<table summary="Személyek - Ördögök">
+<tr>
+<td><span class="smcap">A Rex Infernus</span></td>
+<td><i>Tiszay</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Adjutánsa</span></td>
+<td><i>Pártos</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Magister</span></td>
+<td><i>Gellért</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Malacoda</span></td>
+<td><i>Toronyi</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Rubicante</span></td>
+<td><i>Körmendy</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Draghignazzo</span></td>
+<td><i>Ábel</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Alichino</span></td>
+<td><i>Dinda</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Calcabrina</span></td>
+<td><i>Gyurkovits</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Scarmiglione</span></td>
+<td><i>Kovács</i><span class="pagenum"><a name="Page_5" id=
+"Page_5">-5-</a></span></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Cagnazzo</span></td>
+<td><i>Kollár</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Barbariccia</span></td>
+<td><i>Gerő</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Libicocco</span></td>
+<td><i>Kiss</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Ciriatto</span></td>
+<td><i>Garas</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Graffiacane</span></td>
+<td><i>ifj. Hatvani</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Farfarello</span></td>
+<td><i>Korponai</i></td>
+</tr>
+</table>
+<p class="center">Árk-ördögök, zászlótartók, ördögfiókák.</p>
+<p class="center">Történik a pokol mélységes fenekén.</p>
+<hr class="tb" />
+<p class="center"><i>Először adták a budapesti Magyar Színházban
+1923 október 9-ikén.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
+"Page_6">-6-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>ELSŐ RÉSZ.</h2>
+</div>
+<p class="center"><i>A pokolban. A szín háttere: síma fekete
+függöny. Vérvörös szőnyeg a földön. Ugyanilyen szőnyeggel bevont
+lépcső vezet le a színpad egész szélességében a zenekarba. A
+zenekarban karosszékek, szemben a színpaddal.</i></p>
+<p class="center"><i>A színpadon oldalt földgömb,
+állványon.</i></p>
+<p class="center"><i>Kis ideig üres a színpad.</i></p>
+<p><span class="smcap">Malacoda ördög</span> <i>nagy amerikai
+pápaszemmel, vörös zubbonyban, balról besiet, a középig jön.
+Drótnélküli telefonkészüléket hoz, ezt szájához és füléhez
+illeszti.</i> Halló! Igen. – Itt a pokol mélységes feneke. Igen,
+kérem. A Magister kísérleti telepe beszél. Én vagyok, Malacoda
+adjunktus. Tudomásul veszem és a Magisternek azonnal jelenteni
+fogom. Értettem, kérem. Igen. Őfelsége, az udvar és a magas kormány
+elindult és néhány perc mulva programm szerint ideérkezik.
+Köszönöm.</p>
+<p><i>Balról besiet a Magister. Mérnök, feltaláló a pokolban.
+Talpig vörösben. Frakkja,</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> <i>nadrágja, harisnyája, cipője
+vörös, csak inge, nyakkendője és mellénye fehér.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Nos, Malacoda?</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. Ebben a pillanatban
+jelentik telefonon, mester, hogy az udvar elindult. Néhány perc
+mulva itt lesz Őfelsége és a kormány.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Köszönöm, Malacoda.
+Csodálkozva nézel rám. <i>Fanyarul mosolyog.</i> Igazad van.
+Szégyen, de izgatott vagyok. Kérlek, ezen a nagy napon állj
+fokozottabb mértékben rendelkezésemre.</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. Hű szolgád és bámulód,
+uram, félmillió év óta. Jóban, rosszban. Ideges vagy.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. A hiúság teszi. Nem csoda.
+Még itt a pokolban is fázom ettől a naptól. Malacoda! Ma megindul,
+először indul meg a gép, a nagy találmány, amelyen félmillió év óta
+dolgozunk. Elgondolni, hogy annyi munka, annyi kínlódás után, végre
+kész és publikum elé kerül! Elgondolni, hogy ott áll, lent a nagy
+gépteremben, befűtve, minden porcikájában <span class=
+"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> munkára
+készen és hogy ma végre megmutathatja, mit tud. Az én találmányom,
+pokoléletem nagy műve, a vörös malom, a Corruptor Magnus, a
+Psychocorruptor Infernalis, a pokoli gondolat és az ördögi ötlet
+legszebb mechanikai csodája!</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. A te lángeszed dicsősége,
+mester! Te vagy a pokol Marconija!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Kevés!</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. A pokoli Edison!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Még ez is kevés!</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. Te vagy a poklok Leonardo
+da Vincije!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Ez már beszéd! Ah,
+Malacoda, csakhogy ma végre odajuthattunk, hogy levethettem a
+munkászubbonyt és felölthettem az ünnepi ruhát felséges uralkodóm
+tiszteletére, aki eljön az ő kíséretével, megtekinteni a
+találmányomat. Ah… Malacoda! De hagyjuk most a lírát. Nem kell
+érzékenység. Hidegvér, ezer szem, nyugodt kéz. Milyen az új
+frakkom? <span class="pagenum"><a name="Page_9" id=
+"Page_9">-9-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. Kifogástalan.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Mert erre is sokat adok.
+Nem vagyok elhanyagolt szobatudós. A zseni legyen szép, kívülről
+is. <i>Zsebkendőt tart az orra alá.</i> A parfümöm?</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. Bódító.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Szintétikus. Magam
+kevertem. Sokkal intenzívebb, mint az igazi záptojás. Kénhidrogén
+és ammoniák. Csodabüdös. <i>Kéjjel szagolja.</i></p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. Elragadóan büdös.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Köszönöm ezt a kis
+hizelgést is, Malacoda. Jól esik. <i>Kezet szorít vele.</i> De most
+munkára. Az utolsó ellenőrzés. Az utolsó utasítások. <i>Tapsol.</i>
+Scarmiglione! Alichino! Calcabrina! Cagnazzo! Barbariccia!
+Libicocco! Draghignazzo! Ciriatto! Graffiacane! Farfarello!
+Rubicante!</p>
+<p><i>A megnevezett munkás-ördögök nevükre egyenként beszaladnak.
+Mindeniknél valami gépész-szerszám van. Jobbról-balról jövet köréje
+kuporodnak. Barbariccia lemegy a zenekarba.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Már jelezték az udvar
+érkezését. A bemutatás nagy napja elkövetkezett. Ti hű munkatársaim
+voltatok a gép megépítésében. Ma mutassátok meg, hogy igazán a tűz
+gyermekei vagytok, és méltók vagytok a nevekre, amiket a nagy Dante
+adott nektek. Legyetek fürgék, ügyesek, gyorsak és okosak a
+kezelésben.</p>
+<p><span class="smcap">A munkások</span>. Igen, mester.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Rendben van minden?</p>
+<p><span class="smcap">A munkások</span>. Igen, mester.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Emeltyű, szellentyű,
+billentyű, forgattyú, tolattyú, lengettyű, dugattyú, lövettyű?</p>
+<p><span class="smcap">A munkások</span>. Rendben van, mester.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Kelepek, telepek,
+szelepek?</p>
+<p><span class="smcap">A munkások</span>. Igen, mester.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Alapok, kalapok,
+falapok?</p>
+<p><span class="smcap">A munkások</span>. Igen, mester.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Minden legkisebb részecske
+jól simul, nyomul, mozdul, tolul, fordul?</p>
+<p><span class="smcap">A munkások</span>. Simul, nyomul mozdul,
+tolul, fordul. <span class="pagenum"><a name="Page_11" id=
+"Page_11">-11-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Hát akkor…</p>
+<p><i>A nézőtérre belép egy ördög, a pokol királyának
+adjutánsa.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Nos? Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span> <i>harsányan kiáltva</i>.
+Vexilla prodeunt Regis Inferni!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Ah! Máris? <i>A szívére
+teszi a kezét. A munkások felugrálnak.</i></p>
+<p><span class="smcap">Barbariccia</span> <i>a zenekarból</i>.
+Vexilla prodeunt Regis Inferni!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Vexilla prodeunt! Őfelsége
+zászlói közelednek! Itt a nagy pillanat! Gyorsan! Cagnazzo,
+Barbariccia! A reflektorokhoz! Malacoda, szólj a zenekarnak!
+Scarmiglione, a dinamohoz! Alichino, a lendkerékhez! Calcabrina, a
+kazánokhoz! Libicocco, a centrifugához! Draghignazzo, a
+manométerhez! Ciriatto, az olajozókhoz! Graffiacane, a
+hanglemezekhez! Farfarello, az áttételekhez! Rubicante, fel a
+gépmesteri hídra!</p>
+<p><i>Ahogy mondta, mind elrohantak, jobbra-balra. Most egyedül
+marad. Egy-két lépcsőt lejön a zenekarba. A színfalak mögött
+megszólal</i> <span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
+"Page_12">-12-</a></span> <i>az Ördöghimnusz. A nézőtéren át
+bevonul Sátán, a pokol királya, udvarával. Elől jön az adjutáns,
+aki az imént kiáltott. Utána a két zászlótartó a két feketevörös
+zászlóval. Utánuk egyedül a Sátán, talpig vörösben, hatalmas
+szarvakkal, koronával a fején. A Sátán után a hét árk-ördög, kis
+koronával a fejükön, kétágú villával a kezükben. Lassan vonulnak
+előre. A két zászlótartó a zenekaron át a lépcsőzetre megy és
+jobbról-balról feláll. A zene elhallgat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Hódolattal üdvözlöm ő
+pokoli felségét, hatalmas uramat, aki megtisztelte szerény munkám
+hajlékát.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Őfelsége szívesen jött a
+nagyhírű találmányt megtekinteni. Reméli, hogy nemcsak az ő
+megelégedését, de az egész pokolfajzat dicsőségét fogja kivívni a
+mester találmánya. Őfelsége azt kívánja, hogy minden felesleges
+ceremónia mellőzésével azonnal térjünk a dologra.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. A felség óhaja parancs.
+Méltóztassanak helyet foglalni. <i>Az udvar bevonul a zenekarba és
+helyet foglal a karosszékeken.</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> <i>A két zászlótartó lemegy
+a lépcsőn és jobbról-balról a földre kuporodik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>felszalad a színpad
+közepére</i>. Úgy hát… Felséges uram, magas kormány, engedelmükkel
+röviden ismertetni fogom találmányom lényegét. Én egy emberrontó
+gépet csináltam. Műszaki neve: Psychocorruptor. Psyché: az lélek.
+Corrumpere: annyit tesz mint: elrontani. Tehát: «Psychocorruptor»
+azt jelenti, hogy lélek-elrontó. Az én gépem igazi büszke ördögi
+gondolat. Beledobsz egy ártatlan, tiszta, becsületes embert és egy
+óra mulva másik végén kijön egy kész gazember. Ez az egész. Hogy mi
+volt vele a célom? Semmi. Szeszélyből csináltam, mint Edison a
+grammofont. Ötletből, viccből, nyugtalanságból, gonoszságból,
+zseniből! Ördögi feladat: rontani. A jóból rosszat csinálni. És ezt
+produkálja ez a hatalmas malomgép, amely itt lent türelmetlenkedik
+a lábunk alatt a nagy gépteremben. A jó emberből rosszat csinál.
+Ahogy beledobod a jó embert, sorra őrli meg az illuzióit,
+<span class="pagenum"><a name="Page_14" id=
+"Page_14">-14-</a></span> koptatja a hitét, szaggatja a
+tisztességét, megtöri a szeretetét, bepiszkolja a szerelmét,
+megkeményíti a szívét, elveszi a becsületét, – megőrli, mint a
+malom, mindazt, ami benne nemes, ami isteni!</p>
+<p><span class="smcap">Az udvar</span>. Bravó!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>meghajol</i>. Fenn a
+földön vannak már régóta ilyen emberrontó intézmények. A
+nagyvárosok. Az ártatlan vidéki jófiú felmegy Párizsba és húsz év
+alatt Párizs elrontja. De ez húsz év. Az én gépem ezt egy óra alatt
+végzi el. Rohamosan vágtat át az ember a malom rekeszein,
+lélekzethez se jut, s a gép elvégzi hatvan perc alatt azt, amihez
+egy romlott nagyvárosnak évtizedekre van szüksége. Félmillió évig
+dolgoztam, felséges uram, ezen a gépen! Néha már-már kedvemet
+vesztettem, de akkor eszembe jutott, hogy milyen istentelen
+gazságot csinálok, – és ebből újra meg újra erőt merítettem. Ma
+végre itt áll készen a bemutatásra, az első kísérletre.
+Felhasználtam hozzá mindazt, amit az emberi kutatás a mai napig
+<span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
+"Page_15">-15-</a></span> kitalált. Teremteni mi nem tudunk,
+felség. De amit más teremtett, azt rosszra felhasználni a lángész
+szikrázásával, – ez a mi dicsőségünk.</p>
+<p><span class="smcap">Az udvar</span>. Bravó!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Nincs az az anyag, nincs az
+az erő, nincs az a gépészi kombináció, ami ebben a malomban benne
+nem volna. Holt és élő anyag keveredik benne egy csodaszörnyeteggé,
+melynek külseje érc, de belseje izzik, nyüzsög, a mindentől ami
+benne van.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Őfelsége azt kérdi, hogy
+mégis, milyen anyagokból és milyen szerkezetekből van összetéve a
+malom.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Van ebben minden, felséges
+uram, de itt nem üres szó az, hogy «minden», de minden, minden van
+ebben a gépben.</p>
+<div class="poem">
+<div class="stanza"><span class="i0">Ha felségteknek van türelme
+hozzá<br /></span> <span class="i0">Picinyke részét elmondhatom
+annak,<br /></span> <span class="i0">Mi benne ég, forr, mozdul,
+fordul,<br /></span> <span class="i0">Simul, hajlik, lendül, visít,
+csikordul!<br /></span> <span class="i0">Van benne vas, nikkel,
+réz, ezüst, bádog,<br /></span> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> <span class=
+"i0">Gleccserjég, grammofonlemezen átok,<br /></span> <span class=
+"i0">Kutyagyomorsav, drótkötél, kő, festék,<br /></span>
+<span class="i0">Festett képek, szép reggelek és
+esték.<br /></span> <span class="i0">Van benne durhigany, szén,
+selyem, fa, tolattyú,<br /></span> <span class="i0">Lánc, kapocs,
+anyatej, élő hattyú,<br /></span> <span class="i0">Platina, vér,
+higanygőz, tövis, éther,<br /></span> <span class="i0">Fogideg,
+esővíz, jódezüst, mikrométer,<br /></span> <span class=
+"i0">Napfény, holdfény, sróf, kéksav, csepű, gyanta,<br /></span>
+<span class="i0">Ópium, brokát, cukor, zenebanda,<br /></span>
+<span class="i0">Kvarcfény, orgonasíp, mész, gőz, gáz,
+posztó,<br /></span> <span class="i0">Glicerin, cérna, kard,
+áramelosztó,<br /></span> <span class="i0">Keresztfejvezetéktartó,
+planéta,<br /></span> <span class="i0">Gummi, női haj, csalán,
+spirochéta,<br /></span> <span class="i0">Rubintengelyágy,
+békateknő, újbor,<br /></span> <span class="i0">Csikóbőr,
+pajzsmirigy, csigabibor,<br /></span> <span class="i0">Szakállszőr,
+porcellán, szijj, rózsabimbók,<br /></span> <span class=
+"i0">Májmétely, kénsav, mákony, pisztoly, csimbók,<br /></span>
+<span class="i0">Alizarin, bőr, rozsda, drót, sár,
+túró,<br /></span> <span class="i0">Tartalékkapocságy, bróm,
+gyémántfúró,<br /></span> <span class="i0">Szög, nyirok,
+ólomszuperoxid, kókusz,<br /></span> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> <span class="i0">Tű, gyapot,
+zománc, kés, fékpofa, lókusz,<br /></span> <span class=
+"i0">Gyöngyház, jég, kamgarn, finomszövésű,<br /></span>
+<span class="i0">Cső, lift, só, kén, fű, áramszedő
+fésű,<br /></span> <span class="i0">Lengettyű, sóhaj, tömszelence,
+kaptár,<br /></span> <span class="i0">Arany, hamuzsír, pálmabor,
+naptár,<br /></span> <span class="i0">Madártoll, kapcsolócsap,
+tányér, tálca,<br /></span> <span class="i0">Gyopár, tengervíz,
+gyapjú, rostélypálca,<br /></span> <span class="i0">Izzadság,
+zongora, ital, étel,<br /></span> <span class="i0">Falevél,
+fogaskerékáttétel,<br /></span> <span class="i0">Turbina, lószőr,
+olló, lencse, borsó,<br /></span> <span class="i0">Fenyőtoboz,
+kormánycsavarorsó,<br /></span> <span class="i0">Konnektor,
+kompresszor és kommutátor,<br /></span> <span class="i0">Kastély,
+palota, villa, kunyhó, sátor,<br /></span> <span class="i0">Kert,
+part, hegy, völgy, sírás és kacagások,<br /></span> <span class=
+"i0">Felhők, szerelmek, kéjes halódások,<br /></span> <span class=
+"i0">Ölések, ölelések, csalódások,<br /></span> <span class=
+"i0">Minden, ami kapcsol, és ami bont…<br /></span> <span class=
+"i0">Minden, ami kapcsolódik… és ami ront…<br /></span>
+<span class="i0">Minden van benne. Milliónyi szóval<br /></span>
+<span class="i0">Csak milliomodrészét mondhatnám el<br /></span>
+<span class="i0">Annak, mi benne ég, forr, mozdul,
+fordul,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
+"Page_18">-18-</a></span> <span class="i0">Simul, hajlik, lendül,
+visít, csikordul,<br /></span> <span class="i0">S <i>beszél!</i>…
+Mert végül… Van benne… Ah bocsánat<br /></span> <span class="i0">Az
+izgalomért, mely urrá lett most rajtam,<br /></span> <span class=
+"i0">De felnyerít az ördögvér a szívben,<br /></span> <span class=
+"i0">És lobbot vet az ősi tűz vad lelke,<br /></span> <span class=
+"i0">Mert még valami van benne, felségtek,<br /></span>
+<span class="i0">Anélkül hitvány földi eszme lenne…<br /></span>
+<span class="i0">Felséges uram… <i>ember</i> van
+benne!<br /></span></div>
+</div>
+<p><i>Izgatottan, fáradtan ül le a lépcsőre, ott vizionáriusan,
+tranceban, halkan mondja:</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Preparált emberek vannak
+benne, felséges uram. Rab lelkek és testek, amiket a földön
+fogdostam össze. Itt a nagy műtőteremben sok ezeréves életre
+preparáltuk őket. Vágtuk a testüket, hipnotizáltuk a lelküket…
+szereket kaptak… elevenen vannak bebalzsamozva… élő bábuk…
+némelyiknek három szíve van… és nincs veséje. A másiknak kiszedtük
+az idegeit. Az agyvelejükön lékek vannak. Az egyiknek nincs
+becsületérzése. A másiknak háromszoros adag érzékisége van.
+<span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
+"Page_19">-19-</a></span> Az egyik csak felejt. A másik csak
+emlékezik. A harmadik csak hazudik. Élnek és mégis bele vannak
+komponálva a gépbe. Sugarak és áramok igazgatják őket. Lemezek
+beszéltetik őket. Könnycsatornák ríkatják őket Csiklandós sugarak
+nevettetik őket. Erős áramok forralják őket. A szerelmük égő
+hipnózis… a gonoszságuk alkohol… a közömbösségük kokain… a
+rajongásuk hasis… Rettenetes dolgot csináltam a rabjaimmal… de most
+felségesen játszanak benn a gépben… úgy illeszkednek bele, mint a
+kerekek, szijjak csavarok, dugattyúk… összejátszanak a
+géprészekkel, a sugarakkal, az áramokkal… <i>Hirtelen
+felkiáltva.</i> Óhajtod látni a babáimat, felség?</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Őfelsége a legnagyobb
+érdeklődéssel kéri az ily módon preparált emberbábúk
+bemutatását.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>felszalad a lépcsőn</i>.
+Rubicante!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> <i>(beszalad,
+megáll</i>.)</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>: A babákat!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Igenis, Magister.
+<i>Leszalad a</i> <span class="pagenum"><a name="Page_20" id=
+"Page_20">-20-</a></span> <i>lépcsőn, a zenekarban csapóajtót nyit
+fel, a mélységben eltűnik. Hallatszik, amint mondja:</i> A magister
+a babákat kéri!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. A babák jégen vannak.
+Emberi szervezetük nem bírná ki a mi klimánkat.</p>
+<p><i>A babák menete megjelenik a csapóajtóban, felmegy a lépcsőn.
+Az ördögök körülveszik, terelik őket. A babák: a második felvonás
+összes szereplői, Mima kivételével. Mind abban a ruhában vannak,
+amelyben szerepelni fognak. Lassan vonulnak fel, szomorú,
+élő-halott, néma menet, lehunytszemű, hipnotizált rabok. Fenn a
+színpadon megállnak.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>gyönyörködve és büszkén
+mutat rájuk.</i> A malomköveim, felség! Most némák és bágyadtak.
+Olyanok, mint a halottak. De ha az áramvezető sugár éri őket,
+életet kapnak. Rubicante! A viola sugarat!</p>
+<p><i>Viola sugár suhan végig a csoporton. A babák lassan élednek,
+mozdulnak, előbb igen halkan, majd fokozatosan hangosabban</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_21" id=
+"Page_21">-21-</a></span> <i>beszélnek. Valamennyi egyszerre kezdi
+mondani a szerepét, amit a második felvonásban mondani fog.
+Csevegés, sírás, nevetés, kiáltozás, össze-vissza,
+mozgással.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>vezényelve</i>. Vissza a
+sugarat!</p>
+<p><i>A sugár lesuhan róluk. A lárma elhalkul, majd egészen
+elhallgat. Megint a néma, mozdulatlan, halott csoport.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Vigyétek őket le a
+gépterembe!</p>
+<p><i>Az ördögök kiterelik a csoportot jobbra.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>Rubicantehoz, aki nem
+ment ki</i>. Most hozzátok Mimát!</p>
+<p><i>Rubicante lerohan a lépcsőn a mélységbe.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Most, felséges uram, most
+jön a fő-baba! A nő! A nő, aki ront. A szép. A gonosz. A nő.</p>
+<p><i>Rubicante és az iménti ördögök a mélységből felkisérik a
+lépcsőn Mimát. Mima fehér ruhában, sápadtan, lassan megy fel a
+lépcsőn, mint ahogy a többi baba ment. Fenn a színpad közepén
+megáll. Az ördögök tisztelettel, lábujjhegyen elhúzódnak tőle, a
+színpad sarkában a földre kuporodnak.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Nézd felséges uram, milyen
+tökéletes! Lángok lobognak a bensőmben, ha nézem. Évezredek
+kellettek, amíg kitenyésztettem az emberek közt. Egy babyloni
+leányon kezdtem. Túlságosan vérengző volt. Akkor a lyoni szűz
+mártirok véréből kevertem rokont egy generációjához. Aztán
+Messalina-vért kapott. Mikor nem volt elég kegyetlen és elszánt,
+egy Borgia-rokont kevertem a családjához. Van benne egy
+Bonaparte-rokon vére. Van benne Petrarca-vér, hogy lágy és költői
+legyen. Beethoven-vér. És minden nagy komédiás véréből egy csöpp, a
+régi görög szinészektől egészen Duseig! Mikor megvolt,
+megszületett, felnőtt, elkárhozott, elraboltam és a műtőterembe
+vittem, felség. Az ereiben megkettőztem a vérmennyiséget. Az
+idegeihez még egy idegrendszert szőttem a testébe. Most két
+ideghálózat reszket benne. A szivéhez még egy szivet ültettem. Most
+két szíve van.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Hogy hívják?</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Mindegy. Neve nincs. Én
+<span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
+"Page_23">-23-</a></span> Mimának hívom, mert az latinul
+komédiásasszonyt jelent.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Mit tud?</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Mindent tud. Ha én a
+sugárral igazgatom. Ő az én nagy rontógépemnek a szíve közepe.
+Felség, óhajtasz mintát látni abból, amit tud?</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Őfelsége kívánja.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>a színpad bal szélére
+megy, az ott elhelyezett kis villanyos kapcsolótáblán megmozdít egy
+konnektort.</i> Méltóztassanak figyelni. Rábocsátom az áramvezető
+sugarat. Fel fog éledni. <i>Mozdulatára éles fénysugár éri Mima
+arcát.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>lassan megmozdul, kinyitja a
+szemét, elmosolyodik, fellélekzik, jobbról-balról a két szívére
+teszi a kezét.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Méltóztassanak figyelni.
+Bemutatom, hogy hogy tud szeretni. <i>A konnektorhoz nyúl. A sugár
+megrezzen Mima arcán.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>nagy, forró
+szenvedéllyel</i>. Szeretlek minden idegemmel, te szép, erős, forró
+legény, törj magad alá, csókold sebesre a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> számat,
+imádlak mint az Istent, meghalok érted, meghalok érted…</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. <i>A konnektorhoz nyúl.</i>
+Méltóztassanak figyelni. Most gyűlölni fog. <i>A sugár
+rezzen.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>szenvedéllyel</i>. Gyűlöllek
+minden idegemmel, te rút, gyönge, hideg szörnyeteg, menj tőlem,
+utálom a szádat, gyűlöllek mint az ellenséget, pusztulj el,
+pusztulj el! <i>Elhallgat, kis szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Most egy kis mutatvány.
+Gyűlölet és szerelem gyors váltakozása. <i>A konnektorhoz nyúl, a
+sugár rezzen.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Szeretlek. Gyűlöllek.
+Szeretlek. Gyűlöllek. Szeretlek. Gyűlöllek. Szeretlek.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Közömbösség! <i>A
+konnektorhoz nyúl, a sugár rezzen.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>megvetően</i>. Tőlem jöhet,
+mehet, mondhat, amit akar, bánom is én, még ha főbe is lövi magát,
+semmi közöm magához.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Most hazudni fog!
+<i>Rezzenti a sugarat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>szenvedéllyel</i>. Gyereket
+akarok, gyereket, tőled gyereket, anya akarok <span class=
+"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> lenni, a
+te édes, szép gyereked anyja akarok lenni, – <i>forrón
+felkiáltva</i>. Gyereket akarok tőled!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Most az ellenkezőjét!
+<i>Rezzenti a sugarat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Nem akarok gyereket, csak
+gyereket ne, így se tudunk megélni és nem akarok szülni, elrontja a
+termetemet. Jolán is attól olyan széles, megölöm magam, ha
+másállapotba jutok!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Más példa. <i>Rezzenti a
+sugarat,</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Utálom az ékszert, nem kell,
+sose viseltem ékszert! <i>Rezzen a sugár.</i> Vedd meg édes, azt a
+gyöngyöt a Seligmannál, nem tudok aludni, meghalok, ha meg nem
+kapom, imádom a szép ékszert, azért vagyok asszony.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Más! <i>Rezzenti a
+sugarat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Kikérem magamnak, az uram nem
+nyúlt hozzám egy év óta! <i>Rezzen a sugár.</i> Oh, édes, édes,
+esküszöm, tegnap éjjel az uram karjaiban is rád gondoltam!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Házasság! <i>Rezzenti a
+sugarat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Nem leszek a feleséged soha!
+<span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
+"Page_26">-26-</a></span> Meg akarom mutatni, hogy nem azért adtam
+oda magamat, hogy elvégy, nem leszek a feleséged soha! <i>Rezzen a
+sugár.</i> Ha egy hónapon belül el nem veszel, megcsallak,
+elhagylak, te gyáva, szégyeld magad, bujkáló szeretődnek jó vagyok,
+de a nevedet, azt nem adod nekem!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Esküdni fog! <i>Rezzenti a
+sugarat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. <i>Igen gyorsan.</i> Esküszöm
+anyám életére, hogy fehér, apám életére, hogy fekete, esküszöm
+szüleim életére, hogy se nem fehér, se nem fekete. Esküszöm
+boldogult anyám sírjára, hogy itt állok, boldogult apám sírjára,
+hogy nem állok itt, esküszöm szüleim sírjára, hogy állok is itt és
+nem is állok itt. Úgy gyógyuljon meg a beteg nővérem, hogy ez,
+<i>ruháját mutatja,</i> egymillióba került, úgy legyen szerencsém
+az életben, hogy nem került egy millióba. Esküszöm mindenre, ami
+szent, hogy nem csókolóztam, esküszöm mindenre, ami szent, hogy
+csókolóztam. Úgy legyek valaha boldog, hogy ez igazi selyem…
+<i>ruháját</i> <span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
+"Page_27">-27-</a></span> <i>megemelve a harisnyáját mutatja</i>…
+Úgy légy te valaha boldog, hogy műselyem. Esküszöm, hogy ma hétfő
+van, esküszöm, hogy ma kedd van, esküszöm, hogy ma szerda van,
+esküszöm, hogy ma csütörtök van…</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>: Satöbbi, péntek, szombat,
+vasárnap. És?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>: És esküszöm, hogy megesküdtem,
+hogy soha nem esküszöm. <i>A sugár rezzen.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Tud még ezerszer ennyit, de
+rövid az idő. Még csak néhány apróság. <i>Rezzen a sugár.</i> Egy
+igen nehéz helyzetben gyorsan feltalálja magát és meg is oldja a
+helyzetet.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>igen gyorsan</i>. Nem igaz,
+nem igaz, nem igaz, szégyeld magad, hogy betörted az ajtót, mit
+jelent az, hogy itt vagyok az Ödönnél? Azért jöttem ide, mert beteg
+szegény, látod, azért fekszik az ágyban és én nem feküdtem
+mellette, csak ültem az ágya szélén és borogattam és azért vettem
+le a ruhámat, hogy be ne vizezzem a borogatással és azért vettem le
+a fűzőmet, <span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
+"Page_28">-28-</a></span> mert szorított, és hogy’ borogassak
+fűzőben, ki borogat fűzőben, mikor nem lehet borogatni fűzőben… de
+minek is beszélek annyit, pfuj, hiszen te őrült vagy, ez az egész
+gyanusítás jellemzi a te aljas gondolkozásodat és piszkos
+fantáziádat, ölj meg, ha akarsz, de hogy lásd, mennyire szeretlek,
+nem bánom, haljunk meg együtt, hol a revolver, várj, várj, nem, ne
+te ölj meg engem, majd előbb én öllek meg téged és aztán
+magamat!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Most még csak köszönni fog,
+szép skálában lefelé, rang szerint. <i>Rezzenti a sugarat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Lábaihoz borulok, felséges
+uram. – Hódolattal üdvözlöm, fenség. – Van szerencsém, kegyelmes
+uram. – Jónapot, méltóságos uram. – Jónapot, tanácsos úr. –
+Jónapot, Frédi. – Jónapot, Pista, na, egészségesek a lovak? –
+<i>nagyon megvetően.</i> Jónapot, Kaufmann úr.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Nevet! <i>Rezzenti a
+sugarat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>hiszterikus jókedvvel,
+túlzóan felkacag, hosszan, nagyon.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Sír! <i>Rezzenti a
+sugarat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>tragikusan felzokog és lassan
+csöndes sírásba halkul, majd lihegve elhallgat. A sugár lerezzen
+róla.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>előlép, büszkén
+mosolyog</i>. Voilà! <i>Meghajol.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az udvar</span>. Bravo! Bravo!
+<i>Tapsolnak.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Vigyétek a gépterembe,
+óvatosan, vigyázzatok rá, mint a szemetek fényére. Hatvanezer
+ampères sugár mind a két szívére!</p>
+<p><i>Rubicante jobbra előremegy, utána az ördögök tisztelettel
+kísérik, vezetik Mimát jobbra. Kimennek. Aztán az ördögök
+visszajönnek Rubicanteval együtt, két csoportba oszolva,
+jobbról-balról lekuporodnak a színpad széleire.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Most tehát, felség, az én
+élő bábuim a helyükön vannak, a gép munkára készen áll. Most már
+csak valami földi ember kell hozzá, akin bemutathassa, hogy mit
+tud. Erre nézve bátor leszek indítványt tenni. Méltóztattak látni
+tudományomat, amellyel földi embereket így preparáltam. Ha most én
+hozok ide egy <span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
+"Page_30">-30-</a></span> jó embert, hogy bedobjuk a gépbe és
+elrontsuk, joggal hihetik, hogy csalás van a dologban, hogy ez a jó
+ember, akit bedobok, szintén valami ilyen preparált bábú. Ezért azt
+indítványozom, méltóztassanak maguk, méltóztassék maga őfelsége a
+földi életből kiválasztani azt az embert, akin a malom tudományát
+bemutassuk.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Őfelsége kíváncsi, hogy mi
+ennek a módja.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>a földgömbhöz megy és
+réznyelű nagyítólencsét, igen nagy lupét vesz elő.</i> Nagyon
+egyszerű. Nagyítólencsénkkel rávilágítunk a földi élet egy-egy
+picinyke pontjára. Szétnézünk a világban, a derék emberek közt és
+kiválasztjuk azt, aki a legromlatlanabb, legtisztább,
+legbecsületesebb, a legjámborabb. Azt lehozzuk ide és beledobjuk a
+malom garatjába. Természetesen férfit. Mert nőt rontani olyan
+volna, mint sót sózni, olajat zsírozni, mézet cukrozni, tűt szúrni,
+kardot vágni, jeget hűteni, napot melegíteni… <span class=
+"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Ez oly természetes, hogy
+őfelsége fölöslegesnek tartja az ön további fecsegését.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Igaza van. Tehát nézzünk
+szét a földgolyón. <i>A lupéval ráhajol a földgömbre és keresgél
+rajta.</i> Keresgéljünk az egyszerű, szerény emberek közt… valami
+csöndes otthonban… ahol a tiszta becsület tanyáz. Hopp… itt látok
+valamit. Külváros. Kis csöndes utca. Szerény, de tiszta lakás.
+Megvan! <i>Még közelebb hajol a lupéval a földgömbhöz.</i> Egy
+tanító. Nagyon szeretik a gyerekek. Ez nem lehet rossz ember. Most
+megy haza ebédelni a feleségéhez. Parancsolnak betekinteni a
+szobájába, az életébe?</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Lássuk!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Felvetítem. Nézzük és
+hallgassuk figyelmesen. <i>A nagyítólencsét a fekete függöny
+közepére irányítja. A földgömbből vékony sugár túz át a lencsén,
+fényfoltot vet a függönyre. A függöny azon a helyen lassan
+szétnyílik. Egyszerű, világos, polgári szobát látunk. Kis terített
+asztal,</i> <span class="pagenum"><a name="Page_32" id=
+"Page_32">-32-</a></span> <i>két szék. A tanító jön haza,
+virágokkal. A felesége, Etel, az asztalnál áll.</i></p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span>. Jónapot édes kis
+feleségem.</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span>. Isten hozott drága jó kis uram.
+De sok virágot hoztál.</p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span>. A gyerekek, a gyerekek!
+<i>Átadja a virágokat.</i> Neked adom édes szívem. Így aztán öröm
+tanítónak lenni. Minden nap telerakják virággal az asztalomat.
+<i>Leveti a kabátját.</i></p>
+<p><span class="smcap">Etel</span>. Az ilyen arany ember meg is
+érdemli. <i>Megcsókolja</i>. Ezerannyit is megérdemel. Fáradt vagy,
+édesem?</p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span>. Éhes vagyok, édesem.
+<i>Leül</i>. Hol a leves?</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span> <i>kinyúl, átvesz egy
+levesestálat és az asztalra teszi. Ad belőle a tanítónak.</i> Itt a
+jó leveske, édesem.</p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span> <i>kavargatja a levest</i>.
+Nem frázis ez angyalom. A mi pályánk a legszebb pálya. Csak szív
+kell hozzá.</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span>. És neked van szíved édesem.</p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span>. Szeretnek a gyerekek. Ez nagy
+sor. Ma is, hogy a Steiner megbosszantott, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> láttad
+volna a többit: mind úgy nézett rá, mintha meg akarná ölni. De én
+nem bántottam a Steinert. Szelid szóval megbánásra bírtam a
+Steinert. Boldog voltam, hogy jó szóval célt értem a
+Steinernél.</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span>. Micsoda nemes gondolkozás.
+Milyen boldog vagyok, hogy a feleséged lehetek. <i>Leül ő
+is.</i></p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span>. Hidd el, felemelő érzés jónak
+lenni. Milyen leves ez?</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span>. Találd ki. A te kedvenced.
+Na?</p>
+<p>Az idén először! Meglepetés! Nem is örülsz neki?</p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span>. Nem tudom, micsoda.</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span>. Borsóleves!</p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span> <i>piszkálja a levest a
+kanállal</i>. És mi ez itt benne?</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span>. Csurgatott tészta.</p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span>. De ezek a kis golyók?</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span>. Golyók?</p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span>. Ez borsó.</p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span>. Milyen borsó?</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span>. Milyen borsó. Borsó!
+<span class="pagenum"><a name="Page_34" id=
+"Page_34">-34-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span>. Ne járjon a szád, mit
+fecsegsz? Kétféle borsó van, zöldborsó és szárazborsó.</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span>. Hát nem látod édesem, hogy ez
+zöldborsó?</p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span>. Nem látom, mert nem zöld,
+hanem piszokszínű.</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span>. Piszokszínű a te fejed, te
+undok ember, megint feldühösített az a kölyök az iskolában és most
+rajtam öntöd ki. Direkt lejártam a lábamat a csarnokban idei
+zöldborsóért.</p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span>. Ez idei zöldborsó? Ez? Hiszen
+éppen azért piszokszínű, mert nem idei, hanem tavalyi borsó, eltett
+borsó, konzerv borsó!</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span>. Lejárom a lábamat friss idei
+zöldborsóért neki, nem is a kosztpénzből vettem, a kézimunkámból,
+amit eladtam és ő így beszél róla!</p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span>. Ha térdig jártad is le a
+lábad érte, mégsem idei. És a leves pedig hideg.</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span>. Mert addig piszkáltad, amíg
+kihült. <span class="pagenum"><a name="Page_35" id=
+"Page_35">-35-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span>. Én leszámítom a hőfokából ezt
+a piszkálási különbözetet és visszakövetkeztetek az eredeti
+hőfokára. Ez már hideg volt, mikor piszkálni kezdtem.</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span>. Ne kínozz kérlek! Hát bánom is
+én, piszkos a borsó, hideg a leves, mit csináljak? Szegény anyám
+megmondta ezt előre! Későn jössz, azért hideg a leves! És még
+piszkálod egy félóráig.</p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span> <i>dühösen</i>. Azért hideg,
+mert hanyag és felületes vagy, és a szárított borsót is azért
+sózzák a nyakadba idei helyett, mert meg se nézed, csak jössz,
+mégysz, szaladsz…</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span> <i>sírva</i>. De mikor én jót
+akartam!</p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span>. A hózentrágeremet se varrtad
+meg! Mikor Napoleon győzelmeit tanítottam, leesett rólam a nadrág,
+röhögtek a gyerekek!</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span> <i>sírva</i>. Korán kellett
+elszaladni a borsóért.</p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span>. Nem varrtál gombot a
+mellényemre, hiányzik a madzag az alsónadrágomról, a fogkefém
+ereszti a szőrt, <span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
+"Page_36">-36-</a></span> nem hegyezted meg a ceruzámat, görcs van
+a cipőzsinóromon…</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span> <i>sírva</i>. Korán kellett
+szaladni a borsóért, ma volt az idén először borsó és nagyon
+keresik, mert friss.</p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span>. És terád mégis büdöset
+sóztak.</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span> <i>zokogva</i>. Most már büdös
+is!</p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span> <i>kiáltva</i>. Ne bőgj! Ne
+bőgj az ebédembe, mert összetörök mindent!</p>
+<p><span class="smcap">Etel</span> <i>zokogva</i>. Bocsáss meg, nem
+bírom visszatartani, úgy el vagyok keseredve. <i>Újból
+felzokog.</i></p>
+<p><span class="smcap">Tanító</span> <i>ordítva</i>. Ne bőgj, a
+teremtésit annak a keserves, büdös életemnek, a teremtésit annak a
+hétszentséges… <i>Össze-vissza tör az asztalon mindent, felkel,
+fel-alá kezd járni, az asszony az asztalra borulva zokog.</i></p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span> <i>harsányan</i>.
+Mester!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>int, a függöny
+összecsukódik</i>. Parancs!</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Őfelsége is úgy gondolja,
+hogy ebből elég volt, mert ez a jóságos tanító úr olyan komisz
+ember, hogy ez <span class="pagenum"><a name="Page_37" id=
+"Page_37">-37-</a></span> ugyis idekerül mihozzánk, ezen nincs mit
+rontani az ön masinájának. Már a nagy Dante megírta, hogy az ilyen
+ember itt nálunk sárban fog fulladozni, és sarat fog enni az idők
+végezetéig, mert haragosságban bűnös.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Sajnálom, pedig olyan jól
+indult. Mikor a virágokkal hazajött, avval a szelid pofájával, már
+azt hittem, ez a mi emberünk. Hát ha megengedik, másfelé
+keresgélünk. <i>Megint vizsgálgatni kezdi a földgömböt a
+lupéval.</i> Nézzük csak. Itt volna egy másik ember, kérem. Író.
+Költő. A nemes érzelmek költője. Ábrándozó, szelídlelkű…</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Nem rossz.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>közelebbről nézi a
+földgömböt</i>. Mint látom, imádják a nők.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Az se rossz.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>a földgömböt nézve</i>.
+És még hozzá szerelmes is… nagyon szerelmes. Most, kérem szépen,
+épp most megy az imádottjához. Nézzük meg ezt a randevut?</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. De még mennyire!
+<span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
+"Page_38">-38-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>még mindig a földgömböt
+vizsgálgatva</i>. Be fogunk nézni a szép hölgy szalónjába. <i>Mint
+az imént, nyílást varázsol a függönyre.</i></p>
+<p><i>A függöny szétválik. Színes ernyős lámpa, chaise longue.
+Gyönyörű nő, színes pongyolában, áll a chaise longue mellett és
+karját tárja valaki felé, akit még nem látunk.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Nagyon szeretheti, mert
+tetszik látni, hogy várja? <i>Csöngetés</i>. Ő jön. Csöngetett.</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span> <i>belép</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Itt van! Figyeljünk!</p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span>. Csakhogy itt vagy, édes,
+édes, édes, édes, édes! <i>Nagy csók.</i> Óh, istenem, hogy
+vártalak!</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span>. Késtem talán, angyalom?
+<i>Ijedten nézi az óráját.</i></p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span>. Dehogy, gyönyörűségem! Csak
+én vagyok türelmetlen.</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span>. Mert nagyon fájna, ha csak egy
+percnyi késéssel is bánatot okoznék az én édes, szép babámnak.</p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span>. Te jóságos! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Költő</span>. Ne boruljon felhő egy
+pillanatra se a szépséges szemedre.</p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span>. Te áldott, te jó!</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span>. És elhoztam ezt. <i>Kis
+virágbokrétát ad át.</i></p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span>. Ibolya? Most? Hisz ez a
+legnagyobb ritkaság!</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span>. Tegnap egy elejtett szavadból
+kivettem, hogy szereted.</p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span>. Te gyöngéd… te áldott! Olyan
+bájos, olyan tiszta a jóságod, mint egy gyermeké. Hát csoda, hogy
+imádlak?</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span>. Így, így… Ezzel a rajongó
+mosollyal az arcodon, így csókoljalak agyon, így… <i>Vadul
+csókolja.</i></p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span>. Ne harapj, Albert!</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span>. Haraplak… megeszlek…
+mindenestül… <i>Folytatja.</i></p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span>. Ne, ne! Megfojtaszt!
+Megfulladok!</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span>. Nem esik jól?</p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span>. De jól esik, csak…</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span> <i>hirtelen</i>. Csak?</p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span>. Ülj le szépen ide mellém.
+Oly <span class="pagenum"><a name="Page_40" id=
+"Page_40">-40-</a></span> rég akarom ezt már neked megmondani. <i>A
+szájához nyul.</i> Nézd, vérzik a szám. Csupa vér.</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span>. Lecsókolom róla!
+<i>Nekiugrik</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span>. Ne, ne! Fáj! Maradj nyugton.
+Ez most jó alkalom megmondani, amit akarok. <i>Sírni kezd.</i>
+Olyan boldogtalan vagyok!</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span>. Miért?</p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span>. Mert csak erre kellek
+neked.</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span>. Mire?</p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span>. Csak erre az
+érzékiségre.</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span>. Csak erre? Hát nem
+szeretlek?</p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span>. Szeretsz! De ahányszor
+együtt vagyunk, az első pillanatban rámveted magadat mint egy
+tigris. Én még veled soha egy félórát nem beszéltem, mindjárt
+nekemjössz és összeharapsz és megeszel… mikor én olyan boldog
+volnék, ha a lelkedet is érezném… Ha beszélnél velem az életedről,
+a gondolataidról, a bánatodról…</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span>. A bánatomról… mikor így ülsz,
+hogy térdig látni ezt a szép lábadat, ezt a karcsut…
+<i>elébeborul</i>… hiszen <span class="pagenum"><a name="Page_41"
+id="Page_41">-41-</a></span> vérbeborul a szemem, olyan őrjítő…
+<i>átöleli a térdét.</i></p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span> <i>sírva</i>. Ne, ne! Látod,
+ez az! Látod, csak a testemet szereted! <i>Zokogva
+rugdalódzik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Költő</span>. Nézd csak, hogy rugdalódzik a
+kis makrancos. <i>Mellé ül, lefogja…</i> Ejnye, milyen erős…
+<i>dulakodik vele</i>… ejnye, de haragszik most. Ilyenkor kell
+megfékezni, lefogni, szerelemmel legyűrni az ilyen dühös kis
+vadmacskát! <i>Lefogta és csókolja.</i></p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span> <i>védekezik</i>. Ne, ne!
+Albert! Egy szót, egy jó szót… Csak egyszer, csak egyszer egy
+csöndes pillanatot, hogy a válladra hajthassam a fejemet…
+<i>megteszi</i>… mint egy szomorú gyerek, így… és most csöndesen
+beszélj velem, beszélj, taníts, oktass, nemesíts… jó akarok lenni…
+hozzád méltó… tanulni tőled… és nézd… te küzdesz az életben… annyi
+irígyed van… mondd el nekem a bajaidat, hogy vigasztalhassalak.</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span> <i>a haját szagolva</i>. Milyen
+illatos <span class="pagenum"><a name="Page_42" id=
+"Page_42">-42-</a></span> a hajad! Valami speciális, vadító illata
+van a hajadnak. Meg kell ettől bolondulni.</p>
+<p class="center"><i>Vadul megkapja a fejét, csókolja a
+haját.</i></p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span>. Ne ezt! Egy jó szót! Én
+meghalok abba, hogy nem lehetek a barátod! <i>Sír</i>. A költő… a
+bús versek költője nem adja a lelkét… Pedig azért szeretlek!</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span> <i>közelről néz az arcába</i>.
+Mért ilyen vérpiros a szád… mért ilyen forró… mért ilyen duzzadt…
+<i>Vadul csókolja.</i></p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span> <i>sírva</i>. Az édesanyád
+meghalt… nem is mondtad meg. Pedig istenem… a könnyeidet letörölni,
+anyád helyett anyád lenni…</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span>. Mért szomorítsalak?</p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span>. Ide se jöttél akkor.</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span>. A temetés után fáradt
+voltam.</p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span>. Épp azért, pihenni,
+nálam.</p>
+<p><span class="smcap">Költő</span>. Pihenni, nálad? Fáradtan jönni
+hozzád? Te égő, forró, te piros, te tűzparázs, te… te…
+<i>Nekiugrik</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span> <i>sikoltva</i>. Nem ez kell!
+Nem ez kell! Én kétségbe vagyok esve! Én megölöm magamat!
+<i>Keservesen zokog.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_43"
+id="Page_43">-43-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Költő</span> <i>nagyon érzékien</i>. Most…
+most… milyen tragikusan szép, mikor így zokog! Hát van-e istenibb
+perc, mint ezt a kis zokogó állatot csókkal elhallgattatni,
+megnyugtatni, felvidítani, felforralni… Amíg nem zokog, hanem
+sóhajt, amíg sikolt, amíg nevet… a gyönyörűségtől kacag… a könnyei
+közt sikoltva kacag… gyere, gyere… <i>Átöleli, a chaise longuera
+akarja dönteni.</i></p>
+<p><span class="smcap">Palmyra</span> <i>őszintén felzokogva</i>.
+Én megölöm magam! Én öngyilkos leszek! Én nem tudok így élni!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>int</i>.</p>
+<p class="center"><i>A függöny összecsukódik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>némán, kérdő arccal,
+előrelép</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Őfelségének két megjegyzése
+van. Az első az, hogy épp abban a pillanatban tetszett ráereszteni
+a függönyt, mikor érdekes kezdett lenni.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Azt belátom.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. A másik az, hogy önnek
+ebben igaza volt, mert ezt az érzéki gazembert kár tovább
+hallgatni, ez is biztosan <span class="pagenum"><a name="Page_44"
+id="Page_44">-44-</a></span> a mienk. Őt az örökös forgószél fogja
+rángatni szennyes örvényében, mert bűnösen szeretett.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Magam is úgy vélem. De
+eleinte reménykedtem, mert nagyon szeretik a nők és ő is oly
+gyöngéden jött, mint az engedelem. Ha nem türelmetlen őfelsége,
+kutathatunk tovább.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Bátran, akár holnapig is,
+ha már itt vagyunk. Kutassunk addig, amíg egy igazi jó embert,
+igazán tisztát, erkölcsöset, ártatlant nem találunk.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Nekem is ez a célom.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Hát gyerünk tovább.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>vizsgálja a földgömböt a
+lupéval</i>. Kérem alásan, volna itt egy erkölcsös, komoly
+férfi.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Miféle?</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Hivatalnok.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Nem rossz. Milyen hivatala
+van?</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>vizsgálódva</i>.
+Postatiszt.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Azok egyszerű, derék
+emberek szoktak lenni. <span class="pagenum"><a name="Page_45" id=
+"Page_45">-45-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>vizsgálódva</i>. Ez a
+főpostán ül. Vasárnap délután. Nagyon szeretik a főnökei. Tegnap
+volt a jubileuma. Ezüst evőeszközt kapott a kollégáitól. És egy
+albumot.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Lássuk.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Otthon, vagy a
+hivatalban?</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. A hivatalban.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Függöny!</p>
+<p><i>A függöny szétválik. Postahivatal. A postás asztalánál ül és
+buzgón bélyegez leveleket. Egy nagyon-nagyon öreg, fehérszakállas,
+rongyos ember lép elébe, levelekkel a kezében.</i></p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. Jónapot kívánok.</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Jónapot, mi tetszik?</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. Lehet itt ajánlott levelet
+feladni?</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Lehet. Ma vasárnap van, ma
+nem is lehet máshol, csak itt a főpostán.</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. Bocsánat, akkor előbb
+kiszuszogom magamat. Nagyon messziről jövök. Nyolcvankétéves
+vagyok. Cseléd vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Isten éltesse. Na üljön le
+ott. <i>Buzgón tovább bélyegez.</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span> <i>leül egy székre</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Nem akar egy korty vizet?</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. De bizony kérnék alássan.</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span> <i>egy pohár vizet nyujt ki
+neki</i>. Itt van, friss, most hozták.</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. Köszönöm szépen. <i>Iszik</i>.
+Isten fizesse meg.</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Örülök, hogy jólesett.
+<i>Visszaül a helyére, tovább bélyegez.</i> Csak szuszogja ki
+magát. Az édesapámra gondolok, az is ilyen öreg, derék, munkás,
+szegény ember.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span> <i>Magisterhez</i>. Ez
+nagyon tisztességes ember.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Úgy látszik.</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span> <i>fölkel</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Nos?</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. Kiszuszogtam magam, kérem.
+Tessék kérem. Ajánlott leveleket hoztam.</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Adja ide.</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. Tessék. <i>Beadja</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Ez hat darab. Ezt így nem
+veszem fel.</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. Miért, kérem? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Mert csak ötöt lehet feladni.
+Hathoz már consignatio kell…</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. Mi az a consignatio? kérem?</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Az egy lap papiros, egy
+jegyzék, amire fel kell írni a hat levél címzettjének a nevét és a
+címét, rá kell vezetni a feladó nevét, kiállítandó két példányban,
+az egyik ittmarad, a másik visszamegy. <i>Visszaadja a
+leveleket.</i></p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. És öt levélnél ezt nem
+kell?</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Nem. Ötöt még én irok be a
+könyvbe.</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. És hatot már nem?</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. Miért nem?</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Öreg, maga egy kicsit sokat
+kérdez. Ez a szabály. Írja fel a jegyzékre a címeket és hozza
+vissza. Gyerünk, gyerünk.</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. Kérem alássan, én nem tudok
+írni.</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Hát akkor vigye vissza a
+feladónak és az írja fel a hat címet.</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. Kérem alássan, a feladó a
+Gellérthegy <span class="pagenum"><a name="Page_48" id=
+"Page_48">-48-</a></span> tetején lakik, oda most másszak fel az
+öreg lábammal? Éjfél lesz, mire visszaszenvedek ide.</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. A főpostán éjjel is van
+inspekció.</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. De hát csak nem tetszik most
+engemet visszaküldeni a Belvárosból a Gellérthegyre azért a pár sor
+írásért?</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Szabály, szabály.</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. És ha a hatodik levelet nem én
+hoznám, hanem egy másik ember?</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Attól felvenném.</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. És tőlem nem veszi fel?</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. Miért?</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Mert a másik ötöt is maga
+hozta.</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. Hát tessék azt képzelni, hogy
+ezt az ötöt én hoztam, aztán én itt kimegyek az ajtón, megint
+begyövök, ne tessék rám visszaemlékezni és tessék felvenni a
+hatodikat külön. Tessék azt képzelni, hogy más hozta.</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Öregem, én nem azért vagyok
+itt, hogy képzeljek, hanem, hogy a kötelességemet teljesítsem.
+<span class="pagenum"><a name="Page_49" id=
+"Page_49">-49-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. De már annyi időt tetszett itt
+elvitatkozni, mintha azt a hatodikat is felvette volna.</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Nem az idő a fontos, hanem a
+szabály. Mit ellenkezik? Lássa, ezért nincs rend ebben az
+országban.</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. Szóval én most törjem az öreg
+lábomat fel a Gellérthegyre és vissza.</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Bizony törje.</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. És attól lesz rend ebben az
+országban.</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span> <i>dühösen</i>. Attól, hogy az
+emberek a kötelességüket teljesítik!</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. Nahát, ha ez kötelesség…</p>
+<p><span class="smcap">Postás</span>. Ne pofázzon, takarodjék
+innen. Mások is várnak. Mars!</p>
+<p><span class="smcap">Öreg</span>. Nahát kérem, én visszamászok a
+Gellérthegyre, de azt megmondom, hogyha ez így van, ahogy van,
+akkor én megmondom, hogy kegyed micsoda. Kegyed kérem, kegyed
+egy…</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span> <i>harsányan</i>. Állj!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>intésére a függöny
+összecsukódik</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
+"Page_50">-50-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Őfelsége óhajtja ezt a
+mondatot befejezni. Őfelsége legmagasabb véleménye szerint ez a
+«kegyed» egy disznó és ő itt fog nálunk a vörös folyóban, gőzölgő
+forró vérben főni és bőgni évmilliókig, mert zsarnokságban
+találtatik bűnösnek. Ez se volt sikerült választás, Magister!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Mit csináljak, kérem?
+Pechünk van. Nagyon nehéz igazi jó embert találni. De találunk,
+kérem, addig nem megyünk haza, amíg nem találunk, még ha mindnyájan
+itt alszunk is. <i>Keresgél a lupéval.</i> Hopp! Itt van egy nagyon
+híres, népszerű ember, az ország jótevője, akit a tömegek
+bálványoznak… akit a nép szeret, imád…</p>
+<p><i>A függöny szétválik. Színes posztóval bevont emelvényen egy
+szónok beszél.</i></p>
+<p><span class="smcap">Képviselő</span>. Polgártársaim! Én, aki
+egész életemet politikával töltöttem…</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span> <i>ordítva</i>. Elég!!!</p>
+<p><span class="smcap">Az udvar</span> <i>felháborodva</i>. Elég!
+Ne lássuk! Vissza! <span class="pagenum"><a name="Page_51" id=
+"Page_51">-51-</a></span></p>
+<p><i>Nagy felháborodás, zaj, a függöny összecsukódik. A
+felháborodás zaja csak nehezen csillapul.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Bocsánatot kérek, ez
+nyilvánvaló tévedés volt. Ezer bocsánat!</p>
+<p><i>A lárma elcsöndesedik. Ezalatt Magister tovább keresgél a
+lupéval.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>vizsgálgatva</i>. Kérem
+szépen! Egy fiatal erdész! A természet embere. Próbáljuk meg?</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Lehet.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Szelíd fiú. Egyszerű ember.
+Szerény ember. Csöndesen éldegél egy házikóban az erdőszélen.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Szeretik?</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. A felesége imádja.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Szép a felesége?</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Se szép, se csunya. Jó arca
+van.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Nézzük meg.</p>
+<p><i>A függöny szétnyílik. Pad az erdőszélen. Alkonyodik. A fa
+alatt ül János az erdész, és a felesége, a padon.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Milyen szép este. Mindjárt
+nyolc óra és még világos van. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hosszabbodnak a napok. Itt a
+nyár. Szép a nyár az erdőn. Végtelenül szeretem az erdőt.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Én is, mert te szereted, jó
+uram.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Drága jó feleségem.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Én édes derék uram. Téged
+szeretlek legjobban a világon. De kapsz is jó vacsorát. Olyat
+főztem neked, édes egy uram, hogy őfelsége a király is lenyalná
+utána a tíz ujját. De meg is érdemled, mert ma sokat dolgoztál.
+Sokfelé jártál, alig láttalak. Mit csináltál egész nap?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hát hogy is volt csak… hogy ki
+ne hagyjak valamit belőle. Reggel korán keltem, imádkoztam, aktákat
+írtam, megreggeliztem. Akkor a postára mentem, feladtam a pénzt az
+én drága jó öreg édesanyámnak, ahogy minden hónapban szoktam.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Mindig azt becsültem benned a
+legjobban, hogy így szereted az édesanyádat.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ez az én legmélyebb érzésem,
+fiacskám. Az édesanyám. Áldja meg az <span class="pagenum"><a name=
+"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> isten hosszú élettel.
+Bizony. <i>Egy könnyet töröl ki szeméből.</i> Hát aztán onnan a
+postáról elmentem, meglátogattam a szegény öreg beteg vadőrünket, a
+Rezmegi Jánost, vittem neki egy üveg bort, egy egész fehér kenyeret
+és a sült csirkét, amit nekem sütöttél ebédre, azt odaadtam neki.
+Olyan hálás volt érte.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Aranyból van a szíved.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Kötelesség a betegen segíteni.
+Akkor megint hazanéztem, enni adtam a kutyának, macskának,
+stiglicnek, papagálynak, tengeri nyúlnak, a kis fehéregereknek, a
+leveli békának, a mókusnak, az aranyhalacskáknak és a
+selyemhernyóknak. Milyen jóízűen reggeliztek. Láttad volna.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Azok is szeretnek téged.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Aztán kimentem az erdőre,
+felmásztam a fára és visszatettem a madárfészket, amit a rossz
+gyerekek tegnap leszedtek. Hogy örültek a fiókáknak az öregek!
+Láttad volna!</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Megáld érte az isten!
+<span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
+"Page_54">-54-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Aztán bennjártam a bírónál,
+megbocsátottam a vén Zsiga cigánynak, aki rőzsét lopott tegnap.
+Kibocsátottuk a kóterből. Sírva csókolt kezet érte. Nagyon
+megszántam, adtam neki egy öl fát a magunkéból és az öreg kockás
+szürke téli nadrágomat is neki adtam.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Jól tetted, édes fiam.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Azonkívül cipőt igértem
+neki.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Mindezt azért, mert rőzsét
+lopott?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem, angyalom, hanem azért,
+mert megtért bűnös és földhözragadt szegény ember.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span> <i>suttogva</i>. Mester!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Parancs?</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Ez kitünőnek
+mutatkozik.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Igen. Azért csak nézzük még
+egy kicsit.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Hát aztán mit csináltál?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Levelet írtam Balajkó
+Pistának, az iskolatársamnak, aki, tudod, meghívott, hogy menjünk
+fel hozzá Szentistvánkor Budapestre, legyünk a vendégei.
+<span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
+"Page_55">-55-</a></span> Megírtam neki, angyalom, hogy mi nem
+szeretjük a bűnös, lármás várost, nem kell nekünk színház meg
+lóverseny…</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Isten ments!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Semmiféle bűnös élvezete annak
+a romlott világnak. Majd csak megleszünk mi itt a jó isten erdeje
+mellett, a tiszta kék ég alatt, a friss patak partján, a mi tiszta
+szegénységünkben és harmóniánkban… az én hűséges hitvesemmel…</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Jól tetted, szívem.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Na aztán, ahogy ballagok az
+erdőn, egyszerre csak lódobogást hallok… hát lassú trappban jön az
+úton a szépséges szép grófné az ő fekete lován…</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Hopp!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Parancs?</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Figyeljünk csak!</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Alice grófné, aki szerelmes
+beléd. <i>Mosolyogva cirógatja meg.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>megcsókolja a kezét</i>.
+Bizony az, aki levélben írta, hogy otthagyná értem az urát…
+Emlékszel, hogy elszörnyűködtünk azon a ronda levélen? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Pfuj! Csupa érzékiség
+volt!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Milyen romlottság! Ilyen
+világszép fiatal asszony és meg akarja csalni az urát! Az isten
+verje meg az ilyet!</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Bravó. Ez egyre javul!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Kitünő… csak még egy kicsit
+nézzük…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hát tudod-e, mit csináltam,
+mikor nagymessziről megláttam a fák közt, hogy ő az? Mint a macska,
+gyorsan felmásztam egy nagy fára, elbujtam a sűrű lomb közé,
+odabujtam előle. Eltrappolt a fa alatt, jobbra-balra nézegetett,
+engem keresett, láttam jól. Aztán, hogy nem talált, megfordult,
+eltűnt, visszavágtatott a kastélyba.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>meghatottan</i>. Drága, jó,
+hűséges uram.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem adnálak én téged a világ
+legszebb grófnéjáért sem, édes jó feleségem! Büszke vagyok a
+férfi-tisztaságomra. Nem láttam én még nőt se fürödni, se táncolni.
+Nem is fogok. <span class="pagenum"><a name="Page_57" id=
+"Page_57">-57-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Te drága, komoly! – Hát aztán
+mit csináltál?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Templomban is voltam,
+imádkoztam, hogy áldja meg a jó isten gyermekáldással a mi
+házasságunkat, aztán takarékba tettem egy kis megspórolt
+pénzecskét, hiszen tudod, édesem, arra spórolok, hogy vehessek
+neked egy zöldköves gyűrűt, amire úgy vágyol…</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Köszönöm, édes uram, előre
+is.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Smaragdkő lesz benne.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Nem kell smaragd. Van egy
+szép, olcsó zöld kő is: a beryll. És a gyűrű ezüst is lehet. Nem
+cifrálkodni akarok én vele… Csak emléknek kérem, amit a koporsómba
+is elvigyek. Mikor kislány voltam, nálunk odahaza… egy pincében…
+egyszer kiástak egy régi, régi csontvázat… asszony volt. Az ujján
+gyűrű volt… akkor úgy sírtam… még akkor is rajta volt szegénykén az
+emlék, valakitől, akit szeretett… Csak ezért kérem tőled.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Megkapod édesem. Egyelőre,
+hogy lásd, hogy ma is gondoltam rád, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> vettem neked a búcsún egy
+szép mézeskalács-szívet, aztán hazajövet olyan boldog voltam, hogy
+a halálra kellett gondolnom, – mert hogy el ne bízzuk magunkat, és
+igazi jó kereszténynek mindez itt lenn csak rút siralomvölgye, mert
+a mi igazi életünk odaát van, a másvilágon.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Hát kérem, ez
+nagyszerű.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Magam is azt hiszem. Eddig
+semmi hiba nincs benne.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Derék ember vagy, én édes jó
+uram, de kapsz is olyan rakott káposztát, mint senki fia ezen a
+világon!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>kitörő boldogsággal</i>.
+Rakott káposztát! Oh, te kedves, jó asszony! De nem eszünk belőle
+sokat, mert a falánkság bűn. Mértékletesség!</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Mindjárt készen lesz. Idáig
+hozza a szellő a szagát. Én csináltam.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Aztán hogy csináltad
+édesem?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Hát vettem, angyalom, egy
+kiló káposztát, megdinszteltem tejben. Egy kiló fiatal sertéshúst
+apróra vágtam, de nem őröltem, csak nagyon apróra vagdaltam,
+<span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
+"Page_59">-59-</a></span> pörköltnek megcsináltam. Aztán egy csésze
+rizskását tejben megdinszteltem. Na már most a nagy lábasba tettem
+a káposztának a felét, fölibe terítettem az egész pörköltet, szépen
+lesimítottam, a fölibe teregettem a finom, puhára dinsztelt tejes
+rizskását, azt is lesimítottam, erre terítettem a káposztának a
+másik felét. Namár mostan ezt az egészet félliter jó friss vastag
+tejföllel nyakonöntöttem és be a sütőbe az egészet. Ott aztán
+elkezdett csöndesen suttogni, levedzeni, rotyogni…</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span> <i>vágyakozva kiált fel</i>.
+Jaj, jaj, de jó…</p>
+<p><i>Az egész udvar nyáladzik, csettint, csámcsog, morog,
+élvez.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Félóra alatt most majd
+egészen felrottyan, vigyáz rá a Marcsa… akkor megfogjuk, kivesszük,
+kifordítjuk, mint egy tortát, avval a szafttal együtt, amit kisírt
+magából. A tetejét körülrakjuk frissen sült füstölt kolbásszal…</p>
+<p class="center"><i>Nagy zaj az udvar körében.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>… még pedig minden kolbász
+mellé odatesszük azt a vékony szeletke finom szalonnát, ami a
+tepsiben együtt sült vele. Ez az én rakott káposztám!</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span> <i>nagy lelkesedéssel</i>.
+Bravó!!!</p>
+<p><i>Óriási taps az udvar körében. Az összes ördögök morognak,
+vihognak, nyerítenek, csámcsognak és tapsolnak.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Most pedig megyek, megnézem,
+hogy hányadán vagyunk evvel a jó vacsorával. Majd kiszólok érted,
+édes uram, ha az asztalra tesszük, jó forrón. <i>Elmegy
+balra.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>pipára gyujt</i>. Mily
+boldog nyugalom… jó kis pipa… becsületben eltöltött nap… csöndes
+este… tiszta lelkiismeret… rakott káposzta…</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>gyorsan, izgatottan,
+suttogva az Adjutánshoz</i>. Kérném jelenteni Őfelségének, hogy én
+ebben semmi hibát nem találok, alkalmasnak tartom, nagyon
+ajánlom.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Őfelsége helyesli az ön
+nézetét. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
+"Page_61">-61-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Hát akkor, kérem, én ezt az
+embert megfogatom és lehozatom. Ezen fogjuk kipróbálni a gépet.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Őfelsége beleegyezik.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>tapsol</i>. Calcabrina!
+Alichino!</p>
+<p class="center"><i>Calcabrina és Alichino előugrik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Nagy fekete gallért a
+nyakatok köré! <i>Megtörténik</i>. Érte mentek… <i>a képre
+mutat,</i>… oda, ni… jobbról-balról óvatosan közrefogjátok…
+megragadjátok, ide lehurcoljátok. Egykettő!</p>
+<p><i>Calcabrina és Alichino, az egyik balra, a másik jobbra,
+kiszáguld.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>boldog arckifejezéssel
+üldögél, pipázgat, közben halkan ezt mondja:</i> Beatus ille… qui…
+procul… negotiis… <i>Szeliden dudolgatni kezd.</i></p>
+<p><i>Calcabrina és Alichino nagy fekete köpenygallérba burkolózva,
+lopózva jelenik meg fenn a képen, jobbról az egyik, balról a másik.
+Egyszerre csak nekiugranak Jánosnak és felrántják a padról.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>rémülten</i>. Mi az?!
+Gazemberek! Segítség! Rablók! Vadorzók! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Calcabrina</span>. Ne ordíts!</p>
+<p><span class="smcap">Alichino</span>. Velünk jössz!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Rablók! Segítség! Mit akartok
+tőlem!</p>
+<p><span class="smcap">Calcabrina</span>. Ne ordíts! <i>Huzzák
+jobbfelé.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hova hurcoltok?!
+Segítség!!!</p>
+<p><span class="smcap">Alichino</span>. Tömd be a száját!</p>
+<p><span class="smcap">Calcabrina</span> <i>betömi János száját,
+hirtelen</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>betömött szájjal fojtottan
+ordít</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Calcabrina</span>. Fogd meg!</p>
+<p><span class="smcap">Alichino</span>. Fogom!</p>
+<p><span class="smcap">Calcabrina</span>. Vigyük!</p>
+<p><span class="smcap">Alichino</span>. Gyerünk!</p>
+<p><i>Elhurcolják jobbra. A szín üresen marad. Messziről még
+hallani ordítani Jánost, egyre elhalóbban, aztán csönd.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>int, a fekete függöny
+összecsukódik, ő előlép. A színpad kivilágosodik.</i> Felséges
+uram, magas minisztérium, most Calcabrina és Alichino lehozza ide
+hozzánk ezt az embert, akit, úgy látom, mindnyájan elég
+ártatlannak, romlatlannak, jónak, becsületesnek találtunk arra,
+hogy <span class="pagenum"><a name="Page_63" id=
+"Page_63">-63-</a></span> rajta próbáljuk ki találmányomat, az
+emberrontó vörös malmot, a Corruptor Magnust. Az erdész úr azonban
+emberlábon jár, bármily hévvel rángatják is fürge ördögei. Miután
+az erdő széle, ahol őt látni szerencsénk volt, a pokolnak ettől a
+pontjától egybilliónyolcszázhetvennégyezermillióhatszázötvenhatezer
+kilométernyire fekszik, – tekintve Calcabrina és Alichino erős
+rángatását, – még mindig legalább tíz-tizenkét percnyi időt kell
+adnunk nekik arra, míg vele ideérnek. Nagyon kérném Őfelségét és
+magas kíséretét, hogy erre a rövid időre a bemutatásban szünetet
+méltóztassanak elrendelni, s azalatt talán a büffébe fáradni, ahol
+könnyű és kellemes sandvichekről és hűsítő italokról bátorkodtam
+gondoskodni. Tíz perc mulva megjön a kísérleti ember és akkor
+megkezdődhetik a találmány részletes bemutatása.
+<i>Meghajol</i>.</p>
+<p><i>Zene harsan fel a színfalak mögött, – az iménti Ördöghimnusz
+– a Sátán és kísérete felmegy a lépcsőn a színpadra.</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_64" id=
+"Page_64">-64-</a></span> <i>Magister a középen áll és mélyen
+meghajolva balfelé mutat. Az udvar zeneszóra lassan kivonul balra.
+Magister utolsónak marad. Az összes többi ördögök a színpad
+jobbsarkában kuporognak, elől.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>fölegyenesedve, az
+ördögeihez, boldogan.</i> Gyerekek, eddig minden kitünően megy! Tíz
+perc szünet!</p>
+<p><i>Az ördögök mind kitódulnak jobbra, Magister futva siet az
+udvar után balra.</i></p>
+<p class="center"><i>Függöny</i>. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_65" id="Page_65">-65-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>MÁSODIK RÉSZ.</h2>
+</div>
+<p class="center"><i>Mikor a függöny felgördül, hasonló színpadot
+látunk, mint az első felvonásban. A különbség csak az, hogy
+jobbról-balról, egészen elől, keskeny, magasba nyuló vasszerkezetek
+látszanak, s a háttérben, pontosan az első felvonásbeli fekete
+függöny helyén vérvörös függöny van.</i></p>
+<h3>I. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>Jobbról besiet Draghignazzo, balról ugyanakkor
+a Magister. A színpad közepén találkoznak.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Nos?</p>
+<p><span class="smcap">Draghignazzo</span>. Megjöttek.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Sértetlenül hozták ide? Nem
+történt az úton semmi baja?</p>
+<p><span class="smcap">Draghignazzo</span>. Nem. Azt mondják, nem
+igen akart jönni, hát a hátukra vették. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. A szép régi ördögtradició!
+Most hol vannak!</p>
+<p><span class="smcap">Draghignazzo</span>. A tornácon. Várják
+parancsaidat.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Vigyék a laboratóriumba,
+vizsgálják meg, vegyék fel róla a kellő adatokat.</p>
+<p><span class="smcap">Draghignazzo</span>. Már ez is megtörtént,
+mester. Minden rendben van.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Akkor megkezdődik a munka.
+Menj, várjatok parancsra.</p>
+<p><span class="smcap">Draghignazzo</span> <i>jobbra
+kiszalad</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>balra megy, kikiált a
+színfalak mögé.</i> Jelentem felségteknek, hogy a kísérleti ember
+megérkezett. Ha nincs kifogásuk, méltóztassanak helyeiket
+elfoglalni.</p>
+<p><i>Künn megszólal az Ördöghimnusz, az udvar bevonul a színpadra,
+a lépcsőn lemegy a zenekarba és elfoglalja helyét. A zene
+elhallgat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>tapsol</i>. Fel a
+függönyt!</p>
+<p><i>A vörös függöny felemelkedik. Látjuk a gépet. Lomhán fordul a
+lendkereke. Sistereg,</i> <span class="pagenum"><a name="Page_67"
+id="Page_67">-67-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_68" id="Page_68"><br />
+-68-</a></span> <i>zug. Kéményeiből halvány, izzó füst száll. Kékes
+villanyszikrák pattognak fölötte.</i></p>
+<div class="figcenter" style="width: 604px;"><a href=
+"images/i001hq.jpg"><img src="images/i001.jpg" alt="" title=
+"" /></a></div>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>büszkén mutat rá</i>. Íme
+a malom, felség!</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span> <i>rövidke szünet után, mely
+alatt az udvar megbámulta a gépet.</i> Őfelsége véleménye szerint a
+gép külseje impozáns.</p>
+<p><i>A gépen, már akkor, mikor a vörös függöny felhúzódott,
+láthatóak voltak őrhelyeiken Libicocco, Ciriatto, Farfarello és
+Barbariccia. Hajladoznak, olajoznak, lassan mozognak a gépen, mint
+gépkezelő munkások.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Köszönöm. Gondoskodni
+fogunk, hogy őfelsége a gép belsejét is láthassa. Sorba ki fogjuk
+nyitogatni a gépezetet takaró vaslemezeket, bele fogunk látni a
+szívébe a malomnak, s őfelsége figyelemmel kísérheti a gépezet
+működését. <i>Harsányan kiált.</i> Rubicante!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> <i>jobbról megjelenik,
+parancsra vár.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. A babákat!</p>
+<p><i>A babák menete, Mima kivételével jobbról</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span>
+<i>bevonul, Scarmiglione és Cagnazzo kíséri őket. A babák
+megállanak a gép előtt.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>vezényelve</i>. Be a
+malomba!</p>
+<p><span class="smcap">Scarmiglione</span>. Mind a helyére!</p>
+<p><span class="smcap">Cagnazzo</span>. Mozduljatok, előre!</p>
+<p><i>A babák felmennek a gépre és annak titkos nyílásaiban
+egyszerre mind eltünnek.</i></p>
+<p><span class="smcap">Scarmiglione</span> <i>miután a babák
+eltüntek, felszalad a gépre, elfoglalja kijelölt őrhelyét.</i></p>
+<p><span class="smcap">Cagnazzo</span> <i>miután a babák eltüntek,
+felszalad a gépre, elfoglalja kijelölt őrhelyét.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>harsányan kiált</i>.
+Hozzátok be Mimát!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>jobbról megjelenik, Rubicante
+és Graffiacane kíséretében. Megáll a színpad közepén.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. A helyére!</p>
+<p><span class="smcap">Graffiacane</span>. A helyedre!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Éledj! Mozdulj!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>lassan felmegy a gépre, egy
+pillanatra megáll egy titkos nyílás előtt, majd hirtelen eltünik a
+nyílásban.</i></p>
+<p><span class="smcap">Graffiacane</span> <i>felszalad a gépre,
+elfoglalja őrhelyét.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_70"
+id="Page_70">-70-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> <i>felszalad a gépmesteri
+hídra</i>.</p>
+<p><i>Meglehetős sötét van a színpadon. A gép már elcsöndesedett,
+most lassan jár, nesztelenül.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>harsányan</i>. Felség,
+most, hogy úgy mondjam, meg van töltve a gép. Most benne vannak a
+kövek a malomban. <i>Vezényelve</i>. Munkások! Mindenki a helyén
+van?</p>
+<p><span class="smcap">A gépen levők</span>. Igen!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Vigyázz! Csönd és figyelem!
+<i>Pillanatnyi szünet után.</i> Jöhet az ember!</p>
+<p><i>Calcabrina és Alichino behozza Jánost, aki nem szívesen jön,
+rémült és csökönyös. Hármuk mögött jön Malacoda, aktákkal a
+kezében.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>rémülten</i>. Jaj, jaj,
+végem van! Édes uramisten, hova jutottam!</p>
+<p><span class="smcap">Calcabrina</span>. Csönd!</p>
+<p><span class="smcap">Alichino</span>. Kuss!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Édes uramisten, hol
+vagyok!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Ön ugyan mástól kérdezi, de
+majd én fogok felelni: a pokolban van.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Jaj, jaj, isten segíts!
+<span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
+"Page_71">-71-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Ne féljen, ne ordítson, ne
+fohászkodjék. Egy óra mulva otthon lesz a rakott káposztánál.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. De hát mit akarnak velem?
+Miért hurcoltak ide? Ébren vagyok, vagy álmodom? Élek, vagy
+meghaltam?!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Legyen szíves befogni a
+száját. Ne legyen kíváncsi.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>siránkozik</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Ha ön nem hajlandó befogni
+a száját, befogjuk mi. Fogjátok be a száját!</p>
+<p><i>Calcabrina és Alichino megkapják, kezükkel betapasztják a
+száját, János elhallgat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Malacoda!
+Megvizsgáltátok?</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span> <i>előlép</i>. Igen, mester.
+<i>Átadja neki az aktákat, sorban.</i> Ez itt a Röntgenképe. Ez a
+vérnyomás-vizsgálata. Ez a Wassermann-lelete. Ez a nedveinek
+vegyvizsgálata. Ez a hőfoka. Ezek az electrocardiogrammjai. <i>A
+csomó többi részét is átadja.</i> És ez is mind vizsgálati
+eredmény.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>igen gyorsan nézegeti,
+lapozgatja az aktákat.</i> A Röntgen-képen egy <span class=
+"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> kis
+szívtágulás látható. <i>Felkiált a gépre.</i> Szívmozgató áramok
+száztizennégyről száztizenötre! <i>Tovább lapoz az akták közt.</i>
+Átlagos hőmérséklet… szóval melegvérű ember… <i>Felkiált a
+gépre.</i> Hűtőkészülék negyvenöt! <i>Lapoz</i>. Vérnyomás… igen…
+<i>Felkiált a gépre.</i> Kis turbina vissza, kettő és egynegyedre!
+<i>Aktába néz.</i> Wassermann negatív. <i>Felkiált a gépre</i>.
+Higanyoszlopot kikapcsolni. <i>Gyorsan átlapozza a hátralevő
+aktákat.</i> A többi nem lényeges. <i>Visszaadja Malacodának az
+aktákat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span> <i>hátrahúzódik és
+láthatatlan kéznek kiadja a színpadról az aktacsomót.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>a két ördöghöz, aki
+Jánost fogja.</i> Eresszétek el! <i>Calcabrina és Alichino
+elereszti Jánost, és mind a kettő felszalad a gépre, elfoglalja
+őrhelyét.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Figyeljetek jól. Mindenki a
+helyén van?</p>
+<p><span class="smcap">Mindazok, akik a gépen vannak</span>.
+Igen!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Felséges uram, most az
+következik, hogy a gépet be kell igazítanunk <span class=
+"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> ennek az
+úrnak az egyénisége szerint. Most úgyszólván mértéket veszünk róla.
+<i>Felkiált a gépre.</i> Vigyázz!</p>
+<p><span class="smcap">Mindazok, akik a gépen vannak</span>.
+Kész!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>Jánoshoz</i>. Hány
+éves?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Harminckettő.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>a gépre</i>. Áttétel
+huszonhét, tizennyolc! <i>Jánoshoz</i>. Sík földön született, vagy
+hegyen?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Alföldön.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>a gépre</i>. Légritkaság
+kettő! – Vallásos?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Turbina nyolc, át az ötre!
+– Szereti a pénzt?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hát… Jó ha van.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Váltócsap tizennégy! –
+Szülei élnek?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Az édesanyám.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Szereti?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. A legjobban a világon.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Főáram, nagykör, negyven! –
+Volt Párizsban?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Soha. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Négyes kapcsoló, hatezer
+ampére! – Jó tanuló volt?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Tiszta kitünő.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Hatos át a kettőre! – Volt
+szerelmes?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Szerelem… hát kérem…</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Ne dadogjon. Volt
+szerelmes? Sírás, csók, ablak alatt séta, fájdalom, öröm, levél,
+ágy, vágy?…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem, kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Ön a fára mászott a szép
+grófné előtt.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igen, kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Miért tette ezt? Nem bizott
+az érzékeiben?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hát… kérem… emberek vagyunk…
+ami biztos, az biztos.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Félt az érzékeitől.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. A bujasággal nem harcolni
+kell, hanem futni előle. Az egyházatyák is ezt tanítják. A bibliai
+József is futva maradt tisztán.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>felszól a gépre</i>. A
+kompresszorok be! A nagy kazán alá tizenhatezer <span class=
+"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> kalória! –
+Ön a feleségének zöldköves gyűrűt igért.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Köszönöm, készen vagyunk.
+<i>Az udvarhoz.</i> Ha parancsolják, elkezdhetjük.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Méltóztassék!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> <i>telefonál fenn a
+gépen</i>. A nagy kazán alá tizenhatezer kalória.</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. Kompresszorok rendben?</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Rendben.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Malacoda, a
+munkazubbonyomat! <i>Leveti a frakkját.</i></p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span> <i>láthatatlan kéztől
+hosszú, vérvörös munkaköpenyt vesz át és felsegíti a Magisterre. A
+frakkot kiadja a színpadról.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Fogd meg!</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span> <i>megfogja János
+karját</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>felszalad a gépre, a
+gépmesteri hídra, a kapcsolótáblához.</i> Még csak egyet, felséges
+uram! A gépen igen érzékeny jelzőkészülék van. Egy nagy csengő.
+Ahányszor az ember, akit a gépbe teszünk, rosszat cselekszik, a
+csengő automatikusan megszólal. Minden aljasságra megkondul.
+<span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
+"Page_76">-76-</a></span> Ezért neveztem el
+<i>aljasságjelzőnek</i>. Méltóztassék figyelni, azonnal be is
+mutatom egy példával, hogy hogyan működik. Malacoda!</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. Parancs, mester!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Mondj egy mondatot,
+amelynek a végén valami aljasság van. Várj. Belekapcsollak a
+sugárba. <i>Rávilágít.</i></p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. A szülék felnevelik a
+gyermeket, testi és lelki táplálékot adnak neki, de ha a gyermek
+felnő és eltávozik a szülei házból, ha érdeke úgy követeli, bátran
+fordulhat szülei ellen is, mert érdeke ellen senkisem tartozik
+tisztelni apját és anyját. <i>Megkondul a jelzőharang.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Kifogástalanul működik.
+<i>Leveszi Malacodáról a fénysugarat.</i> Tehát indulunk.
+Rubicante! Play?</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> <i>aki a gép másik oldalán,
+a másik kapcsolótáblánál áll.</i> Ready!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Bekapcsolás!</p>
+<p><i>A gépen levő munkásördögök mind megmozdulnak és a géphez
+nyulnak.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>harsányan vezényelve</i>.
+Fütők, előre! <span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
+"Page_77">-77-</a></span></p>
+<p><i>Jobbról-balról beszalad a színpadra hat-hat, összesen
+tizenkét apró ördögfióka. Vérvörösbe öltözött kis gépészinasok.
+Néhányan kis vastalicskán szenet tolnak be. Akiknek közülük nincs
+talicskájuk, felszaladnak a gépre és a két nagy kémény alatt sorban
+egymás mellé kuporodnak, úgy ülnek ott, mint madarak az ágon.
+Halványan izzó piros fény világítja meg őket. Rubicante «nyisd ki»
+vezényszavára a talicskások egyszerre ugyanabban a pillanatban
+nyitják ki a kis vasajtókat, melyek mögül a tűztorkokból rettenetes
+tűz világít ki. Egy-egy lapát szenet dobnak a torkokba. Aztán
+hirtelen, Rubicante «csukd be» vezényszavára egyszerre becsapják a
+vasajtókat. Elfoglalják kijelölt helyeiket, lekuporodnak
+talicskájuk mellé.</i></p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span> <i>karban,
+valamennyien</i>.</p>
+<div class="poem">
+<div class="stanza"><span class="i0">Dohog a tűz,<br /></span>
+<span class="i0">Lobog a tűz,<br /></span> <span class="i0">Robog a
+tűz,<br /></span> <span class="i0">Hejj! Hejj!<br /></span></div>
+</div>
+<p class="center"><i>Kórusban visítanak.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>harsányan vezényelve</i>.
+Indulunk! Vigyázz! Előre! <i>Nagyot mozdít egy
+emeltyúkaron.</i></p>
+<p><i>A gép megindul. Pattog, szikrázik, füstöl, sistereg, dübörög.
+A nagy lendkerék lassan, lustán fordul. Színes fénysugarak
+villognak a gép különböző részein. Ez az egész zaj és mozgás lassan
+elcsöndesedik és meglassudik</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>rémülten bámulva ezt</i>.
+Jaj, jaj! Uram segíts</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>harsányan</i>. Fogd meg!
+Fel a malomra!</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span> <i>megragadja a rémüldöző
+Jánost, bal szélről a gép talapzatára, az emelvényre állítja. Ő
+maga felszalad a gépre, a Magister mellé.</i></p>
+<p><i>Meglehetős sötét van a színpadon. A gép elcsöndesedik, lassan
+jár. A munkásördögök mozdulatlanul állnak helyeiken, csak Magister,
+Malacoda és Rubicante dolgozik, igen kis mozdulatokkal, fenn a
+kapcsolók, emeltyűk, kerekek közt.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p>
+<h3>II. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>A gép bal szélső vas fedő-táblája nagy
+dübörgéssel eltolódik helyéből. Helyén világítani, majd kápráztatón
+kezd ragyogni, szikrázni egy ékszerészkirakat.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>bámulva nézi ezt, előtte
+áll</i>. Szent isten, mi ez… Nézd csak már no! <i>Olvassa a
+felírást.</i> «Ékszerész…» <i>Bámulja a kirakatot.</i>
+Hatvanmillió… nyakék… fülbevaló… hetvenmillió… gyémánt, arany,
+zafir, topáz… gyűrű… húszmillió… gyöngy… az is gyöngy…
+kétszázmillió… fekete gyöngy… háromszázmillió… Hogy ragyog! Nézni
+se birom. Az embernek belefájdul a szeme. Jaj de fényes, de
+gyönyörű. Höj, haj… smaragdgyűrű… zöldköves smaragdgyűrű… és
+mennyi! Egész sor. És még egy sor. Kettő, három, hat, nyolc sor.
+Mind csupa zöldköves gyűrű. Jaj ha ezt látnád, édes Ilonkám! Éppen
+ilyet akartam venni neked édesem! De hát hol veszi az ember
+<span class="pagenum"><a name="Page_80" id=
+"Page_80">-80-</a></span> a pénzt az ilyesmihez! Hogy örülnél neki
+édes Ilonkám, drága jó feleségem! Tizenhárommillió.
+Harmincnégymillió. Hát ha száz évig dolgozom is… Lesz nekem valaha
+tizenhárommillióm, hogy ezt megvehessem neked? De fáj érte a
+szívem. Hát lehet ennyi pénzt keresni? Hát lehet valaha ennyi
+pénzhez jutni!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>harsányan</i>. Igenis,
+lehet! <i>Nekifekszik a gépezetnek.</i> Áttétel tizennégy!
+Kapcsold!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Kész!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Lassan fordítsd. Lassan
+indítsd. Sötétben bocsásd rá az áramot. Lassú átmenettel a
+fénysugarat. Nagyon ügyelj a finom hanglemezekre.</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Úgy vigyázok rájuk,
+mester, mint a szemem világára.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Megvan?</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Parancs szerint.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Vigyázz. Előre!
+<i>Berregés, dörgés.</i></p>
+<p class="center"><i>A kép hirtelen elsötétül. Dübörgés.</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_81" id=
+"Page_81">-81-</a></span></p>
+<h3>III. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>A gépnek az ékszerészkirakat mellett levő
+része megnyílik és baccarat-asztal ugrik onnan elő. Zöldfényű lámpa
+világít. Körben állnak frakkos játékosok.</i></p>
+<p><span class="smcap">Croupier</span>. Mindenki tett? Nincs
+tovább.</p>
+<p><span class="smcap">Első játékos</span>. Kérek!</p>
+<p class="center"><i>Kártya repül.</i></p>
+<p><span class="smcap">Első játékos</span>. Kilenc!</p>
+<p><span class="smcap">Croupier</span> <i>a háta mögött álló
+Jánoshoz</i>. Ön nyert. <i>Pénzt olvas.</i> Öt, hat, hét, nyolc,
+tíz és tíz, az húszmillió. <i>Nagy köteg pénzt nyom a
+markába.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Én, kérem? Hát mi ez?</p>
+<p><span class="smcap">Croupier</span> <i>miközben a többi
+játékosnak is fizet.</i> Ön megnyerte a tétet, ne kérdezzen annyit.
+Gyerünk tovább. Tessék tenni. Mindenki tett?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Dehát én ezt mért kaptam,
+kérem? Ez nekem nem jár! <i>Visszadobja a pénzköteget az
+asztalra.</i></p>
+<p><span class="smcap">Játékosok</span>. Psszt!</p>
+<p><span class="smcap">Croupier</span>. Mindenki tett, nincs
+tovább! <span class="pagenum"><a name="Page_82" id=
+"Page_82">-82-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Első játékos</span>. Kilenc!</p>
+<p><span class="smcap">Croupier</span>. Nyert. <i>Jánoshoz, újra
+pénzt olvasva.</i> Ön megtette az egész húszmilliót. Ön ismét
+nyert. <i>Fizet neki.</i> Húsz, harminc, és tíz, az negyven.
+Tessék. <i>Dupla köteget nyom a markába. A többi játékosnak tovább
+fizet.</i> Huszonöt… hatvan… tessék.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>csodálkozva</i>.
+Negyvenmillió! Dehát kéremalássan…</p>
+<p><span class="smcap">Croupier</span> <i>türelmetlenül</i>. Ne
+tessék zavarni a játékot, tessék csöndben maradni. <i>A
+játékosoknak tovább fizet.</i> Nyolcvanöt, tizenhat…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Dehát kérem, én nem akarok
+kártyázni! Minek tömik belém ezt az istentelen sok pénzt! Itt van,
+egyétek meg! <i>Az újabb köteget is visszadobja az
+asztalra.</i></p>
+<p><span class="smcap">Első játékos</span>. Kilenc!</p>
+<p><span class="smcap">Croupier</span> <i>Jánoshoz</i>. Ön megint
+nyert!</p>
+<p><span class="smcap">Második játékos</span>. Kitünően
+játszik!</p>
+<p><span class="smcap">Első játékos</span>. Merészen játszik!</p>
+<p><span class="smcap">Croupier</span> <i>pénzt olvas</i>. Negyven
+és negyven… nyolcvanmillió! <i>János markába</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span>
+<i>nyomja</i>. Gyűrű, smaragdgyűrű, nyolcvanmillió, Ilonka. <i>A
+játékosokhoz.</i> Tessék tenni! <i>A szín lassan sötétedik.</i>
+Mindenki tett? <i>Sötét van, az egész látomány eltünik.</i>
+Mindenki tett? Nincs tovább.</p>
+<p><i>Sötét van, csak Jánost látni halványan megvilágítva, amint
+ott áll, két kezében két hatalmas köteg bankóval.</i></p>
+<p class="center"><i>A lendkerék szikrázik és fordul.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>ezalatt</i>. Milliók…
+milliók… Hogy történt ez? Mi történik itt velem? A fejem forró. A
+szám kiszárad. A kezem reszket. És ez a csomó pénz. Milliók…</p>
+<h3>IV. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>A gépnek János közvetlen közelében levő
+vasfedője nagy dübörgéssel kinyílik. Aranybrokátos szalónfal egy
+darabkája látszik, melyen aranyozott falikar ragyogva világít.
+Arany fotelben ül Mima, dekoltálva, isteni szépen, legyezi magát.
+János bambán áll mellette, két kezében a pénzkötegekkel.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>mintha egy beszélgetést
+folytatna</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
+"Page_84">-84-</a></span> Nincs igazad, édes szívem. A pénz nem
+piszkolja be a szerelmet. Igen, volt idő a multban, mikor pénz és
+szerelem két külön dolog volt. De ma… mikor egy asszonynak csakhogy
+<i>tiszta</i> lehessen, milliók kellenek… És lásd, én imádlak,
+szeretlek… és az uram szegény, neki nincsenek meg az anyagi
+eszközei, hogy engem, aki szép és fiatal vagyok, méltón lásson el…
+És tudod, hogy őt gyűlölöm, és téged szeretlek, mert tiszta vagy,
+romlatlan, erős és szenvedélyes, mint egy lovag… te forró
+szerelmem, te… hát bánom én, hogy pénzt adsz, hát kevésbé szeretlek
+azért? Hiszen ugyis arra költeném, hogy neked tessem, violaszín
+fátyolharisnyára… habos ingre… selyemköntösökre… amiket leszaggass
+rólam… hogy elcsábítsalak végre… hogy megtörjelek végre, hogy
+felgyújtsalak ebből a férfi-szüzességedből… te drága… Ne resteld,
+add ide azt a pénzt.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nekem nem kell. Nem is az
+enyém. Ha úgy vágyódik rá… boldog <span class="pagenum"><a name=
+"Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> vagyok, hogy segíthetek az
+embertársamon. <i>Mind a két köteg pénzt átadja neki.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Oh, köszönöm, köszönöm! <i>A
+keblébe rejti a pénzt.</i> Tudom, hogy nem szerelemből adod. Nem
+szeretsz. Jóságból adod. Még nem szeretsz. De ezen a pénzen
+megveszlek. Szeretni fogsz.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mindenkit szeretni kell, aki
+szenved.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>feláll</i>. Engedd meg, hogy
+megköszönjem.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Már megköszönte.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>kezet akar neki csókolni</i>.
+Te jóságos!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>elhúzza kezét</i>. Ugyan!
+Férfinak… kezetcsókolni!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Hát a homlokodat. <i>Közeledik
+hozzá.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem jár érte semmi, még egy
+szó sem.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>idegesen</i>. De nekem kell,
+hogy egy csókkal köszönjem meg. Ne alázz meg!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem… az bűn!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. A hálának a csókja bűn?
+Megalázol. Fájdalmat okozol. Pénzt adtál és <span class=
+"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> megvetsz.
+Nem vagyok testvéred, akivel jót tettél?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Testvérem. Istenem… hol
+vagyok?… Mi ez?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Megalázol?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem… nem.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>homlokon csókolja</i>.
+Köszönöm, köszönöm, hogy a méltóságomat visszaadtad. <i>Megcsókolja
+a szemét.</i> A szemedet… azt a szomorú, szép szemedet…</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>védekezve</i>. Ne, ne…
+elég…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>csókolja</i>. Nem, nem elég!
+Nekem nem elég! A szádat! <i>Megcsókolja a száját.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Istenem! Megégetsz! Mi ez?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>csókolja</i>. Szeretlek…
+csókollak… végre csókollak… szeress engem…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Szikrázik az ajkad!
+Megégetsz!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Csókollak! Forróbban csókolok,
+mint a feleséged?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Oh! <i>Fájdalmasan kiált
+fel.</i> Jaj, a feleségem!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>kárörvendően,
+harsányan</i>. Most mássz a fára, ha tudsz! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span> <i>kórusban visítanak</i>.
+Hejj! Hejj!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ne gondolj a feleségedre.
+Részegedj meg a számtól. Érzem, hogy ízlik, te szemérmes férfi, te…
+ölelj meg. Oh, de forró a szád!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Bocsáss el! Meggyulladok!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Égsz már. Olyan vagy mint a
+tűz. Kívánsz? Nagyon kívánsz?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Oh milyen rettenetes bűn! Ki
+vagy te? Megcsaltál! Befontál. A jóságommal visszaéltél… nem vagy
+hálás… csupa érzékiség vagy!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>érzékien</i>. Kívánsz?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>kínlódva, lihegve</i>.
+Nem!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ne hazudj! Hazudni bűn.
+Kívánsz?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>fájdalmasan kiált fel</i>.
+Istenem, de magamra hagytál!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Kívánsz?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Kívánlak! Most, ebben a
+percben igen… de tudom, hogy bűn… hogy meg fogom bánni… csak a
+testem kíván… most, ebben a percben… a bűnös testem! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>kacéran</i>. Szebb vagyok
+mint a feleséged! Na hazudj!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Szebb vagy.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Forróbb vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Forróbb vagy.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Izgatóbb vagyok! Ne hazudj!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Megbolondítasz!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Te forró legény!… Na? Kell még
+a feleséged? Kell most a feleséged? Ne hazudj!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Most… most nem kell… most…
+most csak te…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Most megcsalod!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Megcsalom! Megcsalom! <i>Vadul
+megcsókolja.</i></p>
+<p class="center"><i>Megkondul a jelzőharang.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>fenn a gépen</i>. Hurráh!
+Az első rosszaság!</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span>. Hejj! Hejj!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Rakjatok a tűzre!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Nyisd ki!</p>
+<p class="center"><i>Talicskások és a többi fiókák, akik a
+tűztorkok közelében vannak elhelyezve, raknak a tűzre.</i></p>
+<p class="center"><i>Ezalatt tart a nagy, néma csók.</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_89" id=
+"Page_89">-89-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Csukd be! <i>Hatalmas
+csörrenéssel csapódnak be a vasajtók.</i></p>
+<p class="center"><i>Csönd.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>miután szétváltak
+egymástól</i>. Ha tisztességes ember vagy, elhagyod a
+feleségedet.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem… azt nem…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Tudod milyen aljasság az,
+együtt élni egy nővel, ha az ember mást szeret?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ne bolondíts!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ilyen aljasságot akarsz
+elkövetni? Hogy fogsz a szemébe nézni? Hogy fogsz az ágyába
+feküdni? Birod azt? Elhagyod! Elhagyod!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>fájdalommal</i>.
+Elhagyom…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Mert szeretsz.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Soha… ilyen égőt… ilyen
+illatosat… ilyen bűnöset nem öleltem. Te boszorkány. A nyelved mint
+a gyík… a hajad, mint a napsütött bazsalikom illata a réten… forró
+nyári délben… meleg és édes…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. És édesem… sok pénzt hoztál,
+rengeteget hoztál, nyolcvanmilliót… <span class="pagenum"><a name=
+"Page_90" id="Page_90">-90-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Már meg is olvastad?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Mialatt olyan hosszan
+csókoltál… jaj de jó volt… mialatt az a hosszú csók volt… itt a
+keblemen gyorsan megolvastam. De szerelmem, ez kevés. Még kell. Sok
+kell.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hozok még!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Hol veszed?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ott, ahol ezt vettem. A
+kártyaasztalon. <i>Szenvedéllyel</i>. Megyek vissza… nyerni…
+milliókat… neked!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>diadalmasan</i>. Kártyázni
+mégy?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Kártyázni megyek!</p>
+<p class="center"><i>Kondul a jelzőharang.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Hurráh!</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span>. Hejj!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Na most menj, menj, szívem,
+szent isten, minden pillanatban jöhet az uram!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>elbódul</i>. Még csak egy
+csókot. Még ölelj meg egyszer. Nem tudok elválni tőled.</p>
+<p class="center"><i>Nagy csók.</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span></p>
+<h3>V. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>Még egy vasfedő nyílik, ezáltal a szoba
+megnagyobbodik, függöny látszik. A függöny mögül megjelenik Alfonz,
+csinos, elegáns, hideg és gonoszarcu fiatal férfi. Vár, míg a nagy
+csók véget ér. János meglátja és harcrakészen néz rá.</i></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Bravó! Ez szép, forró,
+őszinte csók volt!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>izgalommal</i>. Ön a
+férje?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>gyorsan</i>. Hála istennek,
+nem. Még csak az kellett volna. Ez a legjobb barátom.
+<i>Szenvedélyesen</i>. A legjobb barátom. <i>Bemutatja</i>.
+Alfonz!</p>
+<p class="center"><i>János kezet fog Alfonzzal.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mina</span>. Szeresd Alfonzot, édesem,
+szeresd nagyon. Hogy jöttél be ilyen titokban?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Hátul, a tapétaajtón.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Hogy megijesztettél.
+<i>Jánoshoz</i>. Szeresd Alfonzot, ő neked is jó barátod lesz.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Én mindenkit szeretek.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Én nem. De őt szeretem. Ő
+minden <span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
+"Page_92">-92-</a></span> bajból mindig ki fog segíteni bennünket.
+Ő gonosz, okos, ügyes, hideg, aljas és szép.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Ön most a szeretője a
+nagyságos asszonynak?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Én őt sajnáltam és ő
+felkorbácsolta az érzékeimet. Azt a piszkos szót
+visszautasítom!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Szereti.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Most igen.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>elejti a pénzköteget</i>.
+Jaj! Leesett a pénzem.</p>
+<p class="center"><i>Mind a hárman lehajolnak a pénzért.</i></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Milliók és milliók. Ezt a sok
+pénzt ön adta neki?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>igen gyorsan</i>. Nem ő adta,
+nem tőle van. Esküszöm.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. De igen, én adtam.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>szemrehányóan</i>. János!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem hazudhatom.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Nem hazudhatik?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>határozottan</i>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Inkább lovagiatlanul közhírré
+teszi, hogy pénzel egy férjes asszonyt? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Tiszta érzéssel adtam. Nem
+akarok érte semmit. Hazudni pedig nem tudok.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Majd megtanulsz, ha engem
+akarsz szeretni!</p>
+<p class="center"><i>Élesen szólal meg az előszobacsengő.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>rémülten</i>. Csöngettek! Ez
+az uram! Bujj el!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem bujok el, mert nem
+vétettem semmit.</p>
+<p class="center"><i>Ujabb csöngetés.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Bújj el, az istenért, tönkre
+akarsz tenni? Alfonz, segíts!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Jőjjön ide a függöny mögé…
+<i>Megfogja a karját, hátrahúzza a homályba.</i></p>
+<h3>VI. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>A gép bal szélső vasfedője elmozdult helyéből
+és helyén világítani kezd egy előszobaajtó üvegje. Az üveg mögött
+látni a férj árnyékát. A szín jobbszéléről az emelvényen végigsiet
+egy szobalány és kinyitja ezt az előszobaajtót.</i></p>
+<p><span class="smcap">Férj</span> <i>belép</i>. <i>Haragosan</i>.
+Meddig kell csöngetnem, hogy kinyissa? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Szobalány</span>. Mindjárt jöttem, nagyságos
+úr.</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span>. Mit csinálnak itt velem? A
+kulcsot nem akarják ideadni, váratnak az ajtó előtt. Mi folyik
+itten? Mi történik itt?</p>
+<p><span class="smcap">Szobalány</span> <i>sírvafakad</i>. Én nem
+tehetek róla, nagyságos úr. <i>Sírva megy el balfelé, eltünik a gép
+egy sötét oldalnyílásában.</i></p>
+<p class="center"><i>Az előszobaajtó elsötétedik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Férj</span> <i>Mima felé megy</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>hamisan, tettetett
+közvetlenséggel</i>. Jóestét édesem. Te csöngettél olyan
+sokáig?</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span> <i>izgatottan</i>. Miért nem
+nyitjátok ki rögtön az ajtót?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ne légy oly ideges, te engem
+agyonkínozol, én megölöm magamat.</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span>. Mit várattok az ajtó előtt? Mi
+történik itt? Hetek óta történik itt valami a házamban! Érzem,
+szagolom, tudom. Te megváltoztál. Nyugtalan vagy. Sose vagy itthon.
+És ruhák, új ruhák, harisnyák! Egy szegény ember felesége izgató
+selyemharisnyákban! <span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
+"Page_95">-95-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Te bolond vagy! Kikérem
+magamnak! <i>A lábát mutatja.</i> Ez a rongy? Ez műselyem!
+Mercerizált pamut!</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span>. Ez igazi selyem!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Esküszöm boldogságomra, az
+életemre, a te boldogságodra és életedre, hogy műselyem. Te bolond
+vagy. Én ezt nem fogom türni.</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span>. Hallgass! Most is ez a tétova
+nézés, ez a rémület a szemedben. Ki volt itt?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Senki!</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span>. Ki van itt?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Te őrült vagy! Itt nincs senki.
+Béla, te egészen kijöttél a sodrodból, esküszöm mindenre, ami nekem
+szent, hogy itt nincs senki!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>váratlanul előlép</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>… csak ez az úr…</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>előlép</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>… és Alfonz. <i>Hirtelen</i>.
+Csak ez az úr és Alfonz. Esküszöm, nincs itt senki más.</p>
+<p class="center"><i>Kínos pillanat.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Férj</span>. Kicsoda ön?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Jánosi János vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span>. Hogy kerül ide?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>bátran</i>. Velem jött. Én
+hoztam.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem igaz.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>szándékoltan odébb lép,
+láthatóvá válik a földön egy nagy pénzköteg.</i></p>
+<p><span class="smcap">Férj</span> <i>meglátja ezt</i>. Mi ez a
+pénz? <i>Felveszi a földről.</i> Megöllek!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ez nem az enyém. Mi közöm
+hozzá?</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span>. Hát kié?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Alfonzé.</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span> <i>gunyosan nevet</i>. Alfonzé?
+Nálad ennyi pénz? A századrészét se bízza rád soha senki! Hacsak
+nem loptad…</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Az enyém. Jánosi János úrtól
+kaptam.</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span>. Ki ez az úr?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Jó barátom. Iskolatársam.
+Fiatal politikus, azért hoztam ide, hogy bemutassam neked.</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span> <i>Jánoshoz</i>. Ön adta ezt a
+pénzt? Milliókat? <span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
+"Page_97">-97-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>bátran</i>. Én adtam.</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span>. Kinek adta?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>aki János mellett áll,
+titokban, gyorsan, suttogva.</i> Az istenért, ha van szíved, ments
+meg a szégyentől és a haláltól!</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span> <i>sürgetőleg, erősen</i>. Kinek
+adta?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>rövid habozás után, Alfonzra
+mutatva.</i> Ennek az úrnak adtam!</p>
+<p class="center"><i>Kondul a jelzőharang.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>diadalmasan süvítve</i>.
+Hazudott!!!</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span> <i>kórusban</i>. Hazudott!
+Hejj! Hejj!</p>
+<p><i>Kis szünet. A férj leteszi a karosszékre felsőkabátját és
+kalapját.</i></p>
+<p><span class="smcap">Férj</span> <i>Alfonzhoz</i>. Hát kérlek
+alássan. Beszéljünk őszintén és nyersen. Te hazudsz és ez a
+gazember is hazudik. Te most meg akartad menteni ezt az asszonyt.
+De már nem lehet. Én mindent tudok. Ez az ember a szeretője. Régóta
+figyelem ezt az aljasságot. <i>Jánoshoz</i>. Gazember! Valld be!
+Szereted a feleségemet! <span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
+"Page_98">-98-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Becsülettel fogok felelni. Én
+ezt a szép hölgyet mélyen megsajnáltam. Nem tagadom, hogy a bűnös
+érzékeim kívánják őt. Ha ez az?…</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span>. Igenis, ez az.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Akkor szeretem.</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span>. Gazember! <i>Öklével az arcába
+üt.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>védekezik</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>felsikolt</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>közibük lép</i>.</p>
+<p class="center"><i>Az egész egy pillanat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Férj</span> <i>fájdalmasan ordít fel</i>.
+Aljas banda vagytok mindnyájan! Még találkozunk! <i>Hirtelen
+felkapja felsőkabátját és kalapját a karosszékről, elrohan balra,
+eltünik a bal szélső sötét nyílásban.</i></p>
+<p class="center"><i>Kis szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Bravó! Ez szép, forró,
+őszinte ütés volt.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Megszégyenített téged…
+megalázott téged édesem… jóságom… <i>Ráborul</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>mély, fájdalmas
+szégyenérzettel</i>. Belehalok a szégyenbe.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>hidegen, élesen</i>. Vagy ő
+hal bele. <span class="pagenum"><a name="Page_99" id=
+"Page_99">-99-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>csodálkozik</i>. Ő?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>hidegen</i>. Ilyen az élet.
+A sajnálatból pénz lesz, a pénzből csók, a csókból pofon, a
+pofonból párbaj, a párbajból halál. De ez a halál lehet az övé
+is.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hogy én megöljem szegényt?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Sajnálja?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nagyon.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>hirtelen, hiszterikusan</i>.
+Ha nem verekszel meg vele, én kinevetlek, megutállak, lenézlek… és
+talán még én is megütlek. Tönkretettél és nem állod meg a
+helyedet.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>elszántan</i>. De megállom a
+helyemet.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Kiállsz vele.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Kiállok.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Rácélzol és rálősz.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igen.</p>
+<p class="center"><i>Jelzőharang. Sötétség. A vasfedő
+becsukódik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>diadalmasan süvít</i>.
+Megbarátkozott a gondolattal, hogy embert öljön.</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span>. Embert akar ölni! Hejj!
+Hejj!</p>
+<p class="center"><i>A gép zártan áll, minden vasfedője be van
+csukva.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_100" id=
+"Page_100">-100-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Tisztelettel kérek csöndet
+és figyelmet, míg a párbaj lefolyik. Nagyon kell vigyáznunk, hogy a
+golyók úgy repüljenek, ahogy kiszámítottuk. Rubicante, vigyázz!
+Kapcsolás: kettő, hat tized. Feszültség mennyi?</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Nyolcszáztíz,
+huszonkettő.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Főkapcsoló, egy fordulat,
+előre!</p>
+<p class="center"><i>Berregés, dörgés. Aztán csönd. Aztán két
+pisztolylövés hallatszik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Nos?</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> <i>telefonál</i>. A mester
+pontos jelentést kér a párbajról. Köszönöm. <i>Átszól a
+magisterhez.</i> A golyók pontosan repültek. A földi ember könnyű
+sebet kapott.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Akkor mehetünk tovább.
+Vigyázz. Előre!</p>
+<h3>VII. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>A gép egy fedő-táblája dübörögve nyílik.
+Karosszékben ül János, bekötött homlokkal. Mellette áll
+Alfonz.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mit mondott az orvos?
+<span class="pagenum"><a name="Page_101" id=
+"Page_101">-101-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Hiszen hallottad.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. De mikor kikísérted, kint mit
+mondott?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Ugyanazt, amit bent. Néhány
+napig maradj nyugodtan. A golyó nem sértette meg a csontot. Semmi
+az egész.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Te hűséges jó barát! Mellettem
+álltál a párbaj nehéz órájában. Most is itt ápolsz, mintha a
+testvéred volnék.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Mindnyájan testvérek vagyunk.
+De most másról van szó. Mi lesz az asszonnyal?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>izgatottan</i>. Hol van
+most?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Ne izgasd magad. Visszament a
+régi lakásba, megpróbálja megkapni az urától a ruháit és az
+ékszereit. De nem hiszem, hogy megkapja. Az ura gyűlöli. Koldussá
+akarja tenni.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. És mindez miattam
+történik.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Szeret téged. De szegény. Egy
+szál ingben áll a világban. A rokonsága előkelő és befolyásos.
+Ezért rettenetes a helyzete most. Kidobott asszony.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Édes, szép, mártir angyalom.
+<span class="pagenum"><a name="Page_102" id=
+"Page_102">-102-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. A részvénytársaságod
+megalakul. Holnapután vezetem be a Kátai vasrészvényeket a
+tőzsdére. Ha ez sikerül…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ha sikerül… fényben fürösztöm
+ezt a drága nőt… A világ királynőjévé teszem!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Egyelőre csak koldussá
+tetted.</p>
+<p class="center"><i>Mima belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Cicám, drágám, kutyám, paripám,
+hogy vagy? Jobban vagy? <i>Megcsókolja</i>. Dohányszagú vagy. Hát
+szabad cigarettáznod? Az uram kilökött. Egy inget nem engedett
+elhozni. Pöröljem be? Azért se pörölöm be. Súlyos a sérülésed?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Hála istennek. Autotaxira nem
+volt pénzem. Konflison jöttem. A konflisban sírógörcsöm volt.
+Imádlak. Az ezüst retikülömet se adta ki. Volt egy zománc
+bonbonniérem, Párisban vettem, kilencszáznégyben, aránylag olcsó
+volt, azt se adta ki. Ugye a golyó nem érintette a csontot?
+Borzasztó lett volna, ha a csontot <span class="pagenum"><a name=
+"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> érinti. Egy fagylaltot
+ettem, úgy odavoltam. Émelygett a gyomrom az izgalomtól.
+Szeretsz?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Imádlak.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Előbb azt hittem, hogy a hal
+volt rossz, amit tegnap ettünk. De csak idegesség volt. Kilökött nő
+vagyok. A válópört beadta. A hajtűimet sem tudtam megkapni tőle. Az
+anyámnál lakom. Nagyon szépen lakik. De konyhaszag van a lakásban.
+Imádlak. Tudod, a konyha belenyílik az előszobába. Milyen sápadt
+vagy. Így szép vagy. Te, a kocsiban olyan rosszul voltam, igazán
+azt hittem, hogy halmérgezés. Szeretsz?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Meghalok érted.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Az nem sikerült, hála istennek.
+De most tenni kell valamit. <i>Keservesen sírva fakad.</i> Ezt
+rendezni kell. Én nem élhetek így tovább egy napig sem. Alfonz,
+mondd meg, mit kell tennem. A bátyám főispán, a nagybátyám
+államtitkár, mit csináljak egy ingben az utca kövezetén?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. János segíteni fog.
+<span class="pagenum"><a name="Page_104" id=
+"Page_104">-104-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. A pénzzel nem érek sokat. A
+becsületem! A pozicióm!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mindenem a tiéd.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Feleségül fogod venni. Ez
+kötelességed. <i>Elfordul és a szemét törli.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Miért remeg a hangod? Miért
+fordulsz el?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Mert én is szeretem.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>idegesen</i>. Alfonz, ne
+komplikáld a dolgot. Nagyon kérlek.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem komplikálja, sőt
+egyszerűsíti. Drága jó barátaim, testvéreim legyetek egymáséi.
+<i>Mély fájdalommal.</i> Én lemondok.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Hogy képzeled, hogy én a
+boldogulásának útjába állok?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ha szereted…</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Szeretem, de koldus vagyok.
+Koldusabb, mint ő.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Én gazdagokká teszlek
+benneteket.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Az nem segít rajtam. Ő téged
+szeret.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>idegesen, türelmetlenül</i>.
+Minek komplikálod, te buta, minek komplikálod? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>Alfonzhoz</i>. Hogy fáj a
+szívem most érted, te jóságos, hű barát… <i>Mimához fordul</i>… és
+teéretted, aki olyan régen szereted ezt a fiút! De nem birom,
+gyönge vagyok… belepusztulok, ha nem rabollak el tőle!
+<i>Mimához</i>. Én elviszlek, elveszlek, mert megbolondulok érted…
+mert tönkretettelek és meg akarok részegedni attól, hogy hogyan
+emellek fel a porból a csillagokig… légy az enyém!</p>
+<p class="center"><i>Mind megmozdulnak. Levélhordó jön.</i></p>
+<p><span class="smcap">Levélhordó</span>. Ajánlott levél. Jánosi
+János úr.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Én vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Levélhordó</span>. Tessék aláírni. <i>Átad
+egy levelet és feléje nyujtja a könyvet.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>átveszi a levelet, aláírja a
+könyvet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Levélhordó</span>. Jónapot. <i>A könyvet
+visszaveszi, elmegy.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>bámulja a borítékot</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Milyen furcsán nézed. Ismerős
+írás?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. A feleségem írása.
+<span class="pagenum"><a name="Page_106" id=
+"Page_106">-106-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Hát… még emlékezel rá? Még
+megvan?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Az utolsó kis maradványai
+vannak még meg. Annyi esztendő. Szerettük egymást. Ő oly jó és
+derék.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>ráborul Alfonzra</i>.
+Meghasad a szívem. <i>Hisztérikusan</i>… nem töltöttem be a lelkét
+egészen, maradványokról beszél, felesége van. Meghalok ebbe.
+<i>Görcsösen ragadja meg Alfonzot.</i> Féltékeny vagyok, szerelmes
+vagyok, éhes vagyok!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. De édesem!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ne nyulj hozzám! Dicsérd a
+feleségedet! Háziasabb mint én. De szárazabb a szája mint az enyém.
+Nem olyan síma a bőre a derekán. Nem olyan forró mint én. Te nem
+tudod úgy csókolni, mint engem, mért haraptad meg tegnap a
+mellemet, ha még van más asszony, akire gondolsz?!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. De szerelmem!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>türelmetlenül, idegesen</i>.
+Alfonz, vigyél magaddal.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem engedlek, nem, nem!
+<span class="pagenum"><a name="Page_107" id=
+"Page_107">-107-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>Alfonzhoz</i>. De vigyél! Én
+nem birom ezt! Hetek óta ez a zaklatott élet… és soha egy nyugodt
+éjszaka az ágyamban… a megnyugtató férfi mellett. Már tizedik
+napja, nem tudom, mi az, férfi. Éhes vagyok, szomjas vagyok, fiatal
+vagyok és ő leveleket kap! Vigyél magadhoz, csókolj, amíg
+elájulok.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ne őrjíts meg, te
+boszorkány!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>szenvedéllyel</i>. Ha
+megölellek, meghalunk bele mind a ketten!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>nagyon szenved, leborul Mima
+lábához.</i> Ne gyötörj! Miért kínozol?! <i>Felkiáltva</i>. Mi ez?
+Kőrisbogarat ettem, hogy ordítanak az érzékeim és ég a lágyékom
+utánad! <i>Ordítva</i>. Én elhagyom a feleségemet!</p>
+<p class="center"><i>Csönd.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Kelj fel.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>felkel</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Add ide a zsebkendődet.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>zsebkendőjét átadja
+neki</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Megtörülöm a szemedet. Egy
+ilyen nagy legény. És sír. Egy ilyen szép <span class=
+"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> nagy
+legény. <i>Szeliden simogatja.</i> Milyen forró a szemed a
+sírástól. Mutasd azt a levelet.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>a felbontatlan levelet
+feléje nyujtja</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Nem, nem. Csak bontsd ki
+te.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>felszakítja a
+levelet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Mit ír?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>miután belepillantott a
+levélbe, eltakarja az arcát.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>türelmetlenül</i>. Mit
+ír?!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hogy térjek vissza hozzá…
+mindent megbocsát… hogy gyerekünk fog születni… teherben van…
+kínlódik…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>Alfonzhoz, nagyon
+fájdalmasan, de gyorsan.</i> Kérlek, vigyél. Vigyél, nem birom. Jó,
+hogy nem küldtem el a kocsit.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Én boldogtalan életem!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>gyorsan, türelmetlenül,
+fájdalmasan</i>. Kérlek, vigyél, ezt már nem óhajtom hallani, ezt
+az apai drámát. <i>Jánoshoz</i>. Gratulálok, fiam, menj haza
+pelenkát mosni, én belepusztulok, de odadobom magam ennek a
+csirkefogónak és tépje <span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
+"Page_109">-109-</a></span> össze a testemet, az életemet ez a
+gazember, ez a szép, hideg gazember, pusztuljon el az ölemben, de
+kábítson el mint a morfium és csókoljon a halálba. Isten veled, te,
+papa. Sírj tele egy pelenkát.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>felkiáltva</i>. Miért
+kínozol?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Nem kívánhatom egy apától, hogy
+a feleségét és a gyerekét elhagyja.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>nagy meggyőződéssel</i>. Hát
+lehet azt?!!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Tudom, hogy nem lehet.
+<i>Alfonz szájához közelíti a száját.</i> Itt az én vigasztalásom.
+Tudom, hogy nem lehet. Miért nem borotválkoztál, te lump? Úgy
+szursz.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Egy kis idő… majd kieszelünk
+valamit, mindennek megvan a módja.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Gyerünk innen, ezt nem tudom
+hallgatni. Azonnal meg fogsz borotválkozni. Készüljünk fel erre a
+forró elpusztulásra. Hiszen te tanítottál sikoltani… gyere! Tizedik
+napja nem tudom, mi az: férfi, pedig engem nem így szoktattak.
+<span class="pagenum"><a name="Page_110" id=
+"Page_110">-110-</a></span> Az uram unalmas volt, de megbízható.
+<i>Jánoshoz</i>. Isten veled, te apa. Majd sürgönyözd meg, hány
+kiló a gyerek.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ne kínozz!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Nem lesz olyan szép gyerek,
+mint amilyent én tudtam volna neked szülni! Mindenesetre
+sürgönyözzél.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>a lábához borul</i>. Én nem
+birom! Te látod a lelkemet, én uram isten, engem megmérgezett a
+testi szerelem! Maradj itt, te bálvány, te…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>titokban int Alfonznak, hogy
+távozzék.</i></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>lábujjhegyen
+elsompolyog</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>megcirógatja az előtte
+térdelő János fejét.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Én… én esküszöm, hogy elhagyom
+érted a feleségemet és a szegény kis gyerekemet… esküszöm…
+<i>Átöleli a lábát.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>diadalmasan mosolyog</i>.</p>
+<p class="center"><i>Jelzőharang.</i></p>
+<p class="center"><i>A vasfedő becsukódik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>diadalmasan süvit</i>.
+Aljas lett! <span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
+"Page_111">-111-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span> <i>kórusban</i>. Aljas lett!
+Hejj! Hurráh! Hejj! Hejj!</p>
+<p class="center"><i>Hirtelen sötétség.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Vagyok bátor felhívni
+felséged figyelmét arra, hogy még tizenöt perce sincs, hogy ezt az
+embert őrli a malom, és máris: hazudott, házasságot tört, emberre
+lőtt, elhagyta a feleségét és megtagadta gyermekét.</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Őfelsége el van
+ragadtatva!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>lelkesen</i>. És ez még
+semmi, felséges uram!</p>
+<p><span class="smcap">Adjutáns</span>. Lássuk tovább!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>vezényelve</i>.
+Rubicante! Át a másik kapcsolóra. Harmincnégyezer Ampére! Két
+fordulat! A felső kazánban a tűzre!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Nyisd ki!</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span> <i>csak fenn, a gép felső
+részén raknak a tűzre.</i></p>
+<div class="poem">
+<div class="stanza"><span class="i0">Lobog a tűz,<br /></span>
+<span class="i0">Robog a tűz,<br /></span> <span class="i0">Hurráh
+a mester!<br /></span> <span class="i0">Hejj!
+Hejj!<br /></span></div>
+</div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_112" id=
+"Page_112">-112-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Csukd be!</p>
+<p class="center"><i>A vasajtók becsapódnak.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Mehet?</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Kész!</p>
+<p class="center"><i>A gép zártan áll. Minden vasfedője be van
+csukva.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Indítsd a fényes
+karriért!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Mit kapcsoljak be előbb? A
+tőzsdét, vagy a politikát?</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Mindig előbb a politikát,
+és utána a tőzsdét. Politika, előre!</p>
+<p class="center"><i>A gép dübörög, aztán elhallgat. Sötét van. A
+zárt gép belsejéből hallani egy kortestanya lármáját. Aztán halljuk
+Alfonz harsány hangját.</i></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz hangja</span>. Választópolgárok!</p>
+<p><span class="smcap">Parasztok hangjai</span>. Halljuk!
+Halljuk!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz hangja</span>. Eljöttem ide közétek,
+hogy képviselőtökül ajánljam Jánosi János urat. Jánosi János maga a
+tiszta becsület. Jánosi János a leggazdagabb ember hazánkban.
+Jánosi János menyasszonya a legelőkelőbb családból való. Jánosi
+János megépítteti a vashidat, megszerzi a dohánygyárat,
+<span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
+"Page_113">-113-</a></span> összevásárolja a kátai vasművek
+részvényeit, kibővítteti az üzemet, minden embert boldoggá tesz,
+mindenkinek elengedteti mindennemű adóját és mindenkinél
+keresztapaságot vállal!</p>
+<p class="center"><i>A parasztok hatalmasan éljeneznek.</i></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz hangja</span>. Ezek után
+határozatilag kimondom, hogy Jánosi János urat jelöljük
+képviselőnek!</p>
+<p class="center"><i>Dörgő éljen.</i></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz hangja</span>. Most pedig vonuljunk
+küldöttségileg a mi szeretett képviselőjelöltünkhöz!</p>
+<p class="center"><i>A sötétben, a gép méhéből erőteljesen zendül
+fel a régi magyar kortesnóta.</i></p>
+<div class="poem">
+<div class="stanza"><span class="i0">Jaj de magas, jaj de
+magas<br /></span> <span class="i0">Ez a vendégfogadó!<br /></span>
+<span class="i0">Van-e benne, van-e benne<br /></span> <span class=
+"i0">Jánospárti szavazó?<br /></span> <span class="i0">Ha nincs
+benne Jánospárti szavazó,<br /></span> <span class="i0">Dűljön
+össze ez a vendégfogadó!<br /></span></div>
+</div>
+<p class="center"><i>Dörgő éljen.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Vigyázz! Előre!</p>
+<p class="center"><i>Dübörgés. Egy vasfedő kinyílik.</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_114" id=
+"Page_114">-114-</a></span></p>
+<h3>VIII. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>Kertre nyíló szép szoba. János egyedül áll a
+szobában. A kertben, az ablak alatt megjelenik Alfonz, lengeti
+kortestollas kalapját és beordít.</i></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Éljen a mi szeretett
+képviselőjelöltünk!</p>
+<p><span class="smcap">Parasztok hangjai</span>. Éljen!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>lelkendezve siet be</i>. Édes
+szívem, paripám, itt van a küldöttség. Alfonz vezeti a
+küldöttséget. Milyen boldog vagyok. Itt vannak a kedves kátai
+parasztok, képviselőjüknek akarnak téged.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hívságos földi dolgok ezek.
+<i>Fájdalmasan</i>. Nem volna jobb elutazni együtt, mindent
+felejteni, napfényes Riviera, kék ég, tenger, rózsák, boldog
+szerelem…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Te elfelejted édesem, hogy én
+egy kirugott nő vagyok, semmi pozicióm nincs, a bátyám főispán, a
+nagybátyám államtitkár, és te még el se vettél, csak viszonyozunk,
+mert még nincs végük a válópöröknek. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_115" id="Page_115">-115-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Az néhány nap kérdése.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Épp azért, mire egymáséi
+leszünk, minden legyen rendben. Te Kátán képviselő leszel és a
+Kátai vasrészvényt bevezetik a tőzsdére.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Holnap…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Holnap ilyenkor már gazdagok
+leszünk. Királyok leszünk.</p>
+<p class="center"><i>Alfonz belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Itt a küldöttség. Fogadd őket
+szívesen. Megválasztásod biztos.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Képzeld, vonakodik!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Hogyan? Vonakodol, szerencséd
+küszöbén? A részvényeidet óriási izgalommal várják. Azt mondják,
+szenzáció lesz holnap a tőzsdén.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>Alfonz kezét
+szorongatva</i>. Ezt mind, mind neked köszönhetem, te hűséges
+jóbarát… A párbajban az életemet… a szívemben az imádott nőt
+köszönhetem neked. Most karriert… gazdagságot… Hogyan hálálom ezt
+meg neked?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Tiérettetek az életemet is.
+<i>Tiszteletteljesen kezet csókol Mimának.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>felkiált</i>. Ne harapd a
+kezemet. Mindig megharapsz, mikor kezetcsókolsz.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ugyan, édesem.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Bejöhet a küldöttség?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Bejöhet.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Választópolgárok!</p>
+<p><i>Néhány paraszt jelenik meg, színes népviseletben.</i></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>szónoki pózban áll János
+elé</i>. Van szerencsém Nagyságodnak bemutatni a kátai küldöttség
+tagjait. Nagy János, Kis János, Nagy Péter, Kis Péter, Nagy István,
+Kis István, Nagy András, Kis András. – Mélyen tisztelt, nagynevű
+hazánkfia, szeretett vezérünk és politikai példaképünk!</p>
+<p><span class="smcap">Parasztok</span>. Éljen!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Azon kérelemmel járulunk
+magas színed elé, kegyeskedjél elvállalni a kátai kerület
+képviselőjelöltségét. Tudjuk, hogy ez nagy áldozat neked, aki nem
+keresed a szereplést. De a népnek szüksége van a te ragyogó
+tehetségedre, a te <span class="pagenum"><a name="Page_117" id=
+"Page_117">-117-</a></span> tiszta becsületedre és a te hatalmas
+munkaerődre!</p>
+<p><span class="smcap">Parasztok</span>. Éljen!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>kérdőleg néz Mimára</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>suttogva, gyorsan</i>.
+Vállald el! Kirugott nő vagyok! Nincs pozicióm! Szeretlek!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Teéretted beledobom magam ebbe
+a szörnyűségbe. Egész életemben irtóztam a politika piszkától. De
+teéretted elvállalom. Istenemre, csakis teéretted, senki másért!
+<i>A parasztokhoz, hangosan.</i> Választópolgárok! Elvállalom! De
+kiért vállalom? Istenemre… csakis a népért vállalom, senki
+másért!</p>
+<p class="center"><i>Jelzőharang.</i></p>
+<p class="center"><i>Sötétség. A vasfedő becsukódik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>diadalmasan</i>. Csaló
+lett!</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span>. Csaló! Csaló! Hejj! Hejj!
+Hurráh!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Gyorsan, tovább!</p>
+<p><i>Magister, Malacoda és Rubicante a szerkezetekhez nyúl.</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
+"Page_118">-118-</a></span></p>
+<h3>IX. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>A gép zártan áll ismét, mint az imént a
+kortesjelenetnél. De most Mima és János a gépen kivül, a gép előtt
+marad. Onnan mindketten lassan előrejönnek, bal felé a színpad
+szélére. Ott leülnek, mint valami meredek partról a zenekarba
+lógatják a lábukat. Halvány sugár kíséri és világítja őket.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Vigyázz a sugárral!
+Pontosan kísérjed őket! Erősebb áram!</p>
+<p class="center"><i>Rubicante a szerkezethez nyúl, a gépből tompa
+berregés hallatszik, a sugár hirtelen nagyon erősen világítja meg
+őket.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Alfonz boldogtalan lesz.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>a lehunytszemű Mimára
+mutat</i>. Kapcsold be a hangját!</p>
+<p><i>Mimát sugár éri. Kinyitja a szemét és megszólal.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Az oly szép, mikor egy férfi
+boldogtalan. <i>Megöleli</i>. Esküszöm cicám, esküszöm, hogy nem
+volt soha viszonyom Alfonzzal. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. De édesem… nem kérdeztem.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Mégis esküszöm. Néha megharapta
+a kezemet, de tovább nem mentünk soha. Esküszöm! Nem hiszed.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. De hiszem.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Esküdj meg, hogy hiszed.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Esküszöm, hogy hiszem.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ez nem elég. Esküdj meg, hogy
+nem volt viszonyom vele.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Esküszöm.</p>
+<p class="center"><i>Jelzőharang.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Látod, így szép, ha hiszel
+bennem. Akkor mindjárt nekem is van bizalmam. Mi egyszer együtt
+nyaraltunk vele.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Kivel?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Alfonzzal. Én az uramat akkor
+gyűlöltem. Én akkor meg voltam bolondulva. És mindössze azon az egy
+nyáron, akkor is csak egy hónapig volt vele viszonyom. Esküszöm.
+Most megint nem bízol bennem. Nem hiszed.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. De hiszem.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Esküdj meg, hogy hiszed.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Esküszöm. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ez nem elég. Esküdj meg, hogy
+csak egy hónapig volt vele viszonyom.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>lehajtja a fejét</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>harsányan</i>. Rakjatok a
+tűzre!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Nyisd ki!</p>
+<p class="center"><i>A vasajtók kinyílnak. Mindenütt raknak a
+tűzre. Az ajtók nyitva maradnak.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Esküdj meg, hogy csak egy
+hónapig volt vele viszonyom!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Az imént… megeskettél… az
+ellenkezőjére.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Esküdj meg, hogy csak egy
+hónapig volt vele viszonyom.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>hallgat</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>izgatottan,
+harsányan</i>. Még egyszer rakjatok a tűzre!</p>
+<p class="center"><i>Megint raknak a tűzre. A tűz iszonyúan
+világít.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Esküdj meg, hogy csak egy
+hónapig volt viszonyom vele.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>megadva magát,
+szégyenkezve</i>. Esküszöm.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Na végre!</p>
+<p class="center"><i>Jelzőharang.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span> <i>felsikoltva</i>. Hejj!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Csukd be!</p>
+<p class="center"><i>Minden vasajtó becsapódik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>feláll</i>. De most nem ez a
+fontos. Mi lesz velünk kettőnkkel?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>előtte térdel</i>. A
+feleségem leszel.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ne szavald ezt ilyen
+ünnepélyesen, ez egészen természetes.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>lelkesen</i>. A hitvesem
+leszel.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Nem a hitvesed leszek, kérlek,
+ne cifrázd. Te elveszel engem, mert kutyakötelességed, te egy
+rendes ember vagy. Ha nem tennéd, gazember volnál.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Miért bántasz? Nem hat meg ez
+a halálos szerelmem?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Bocsáss meg, cicám, én szép
+vagyok, fiatal vagyok, – akkor volnék meghatva, ha vén, csunya dög
+volnék és <i>te</i> mégis imádnál. De így… légy te meghatva.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. A porban térdelek előtted.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Az semmi. Nekem repülés kell.
+Ki a porból. A csillagokig fel, bűnben, élvezetben, szilajságban!
+<i>Simogatja a fejét.</i> Nem vagy elég gazdag. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Most indul el a pénzem. Ma
+indul el a tőzsdén a karriérem. Oh, hogy gyűlölöm a tőzsdét… Ezt a
+gaz rablást!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ne gyűlöld! Milliárdok
+kellenek. Nem tudok szegény lenni. Aki szegény, annak szaga van. Ne
+légy szegény! Hatalmas légy!</p>
+<p class="center"><i>A gépből halk, morajló zúgás
+hallatszik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Négyes kapcsoló! Tőzsde!
+Előre!</p>
+<p class="center"><i>Az összes ördögök a szerkezetekhez nyúlnak, a
+moraj erősbödik.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mi ez a zúgás?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>felragyogó arccal</i>.
+Figyelj csak. A tőzsde! Ma van a nagy nap. A te részvényeid
+napja!</p>
+<p><span class="smcap">Egy börziáner hangja</span> <i>a gép
+belsejéből</i>. Adok Kátait!</p>
+<p><span class="smcap">Második börziáner hangja</span>
+<i>ugyanonnan</i>. Veszek Kátait!</p>
+<p class="center"><i>Moraj, zúgás.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>feláll, izgatottan</i>. A
+Kátai részvény… Most vonul be a tőzsdére! Oh, elveszett
+tisztaságom! <span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
+"Page_123">-123-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>megragadja a karját</i>. Az
+én új, nagy, vad életem, veled! A forró, meztelen rabszolgád lenni…
+pénzért, pénzért! Rettenetes gazdagságban élni… Akarod?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Akarom!</p>
+<p class="center"><i>A zúgó moraj erősbödik, kihallani belőle
+szakadatlanul ezt a szót: «Kátai!» «Kátai!».</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. A hatalmad előtt térdelni…
+pénz, pénz kell! Félni tőled… mert pénzed van… pénz! pénz! Felnézni
+rád, mint egy istenre, pénz… pénz! Puha selymekbe csavarodni,
+neked, a pénzedért… aranytól csörögni… pénzzel, pénzért… illattól
+ájulni… pénzzel, pénzért, pénz, pénz…</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>a morajt túlkiáltva</i>.
+Mások éheznek, milliók éheznek!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>még jobban túlkiáltva a
+zúgást</i>. De én egy tündérkertben szaladok eléd, mert pénzed van,
+damaszkuszi rózsák közt… fátyollal a testem körül… nevetve,
+szerelmesen, úgy-e, az kell?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Oh szegény koldus
+testvéreim!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>fokozva a hangját</i>. Drága
+pénzért… <span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
+"Page_124">-124-</a></span> tiszta rózsaolajban fürödni… neked!
+Aranypiros madarakat akarok… pénzért! tollas halakat… repülő
+kocsit!</p>
+<p class="center"><i>A zúgás már nagyon erősödik. Kihallani a
+morajból ezeket a kiáltásokat: «Kátai egy és félmillió!» – «Kátai!
+Kátai!» – «Veszek Kátait három millióért!»</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hogy zúg, hogy dagad, mint a
+tenger!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. A mi gazdagságunk!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Pénz! Pénz!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Mit tudod te, mi az? Csak egy
+asszony tudja igazán szeretni a pénzt!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Az én erőm!</p>
+<p class="center"><i>A zúgás erősbödik. Ilyeneket hallani: –
+«Kátait veszek!» – «Négymillió!» – «Veszek ötért!» – «Hat!» –
+«Nyolc!» – «Tízmillió!»</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Hogy zeng a te királyságod… És
+az én rabszolgaságom! Pénz! Pénz!</p>
+<p><i>A zúgásból mint zenekíséretből most már a kiáltások egyre
+tisztábban hangzanak: «Húszmillió!» – «Ötvenmillió» – «Kátai!» –
+«Adok hatvanért!» – «Kátai!» – «Hetvenmillió!» – «Százmillió!»</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
+"Page_125">-125-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>elragadtatva kiált fel</i>.
+Király vagyok!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Több vagy! Vezérigazgató
+vagy!</p>
+<p><i>A gépből harsogva: «Száztízmillió!» – «Százhúszmillió!» –
+«Százharminc!» – «Kátai!» – «Negyven!» – «Ötven!» – «Veszek!»
+«Kátai!» – «Százhatvanmillió!» – A vad ordítás a végsőkig
+fokozódik. Majd az éles tőzsdei csengő lezárja a lármát: vége a
+börzeidőnek. Az ordítás gyorsan lecsillapul. Az utolsó hangok,
+egyre halkabban: «Száznyolcvanmillió!» – «Kétszázmillió!»</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. A világ királya lettél.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Szerelmem!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Most a menyasszonyod
+vagyok.</p>
+<p class="center"><i>A zúgás egészen elhallgatott.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>a nagy csöndben</i>. Áldva
+legyen a pénz, amiért téged nekem megszerzett. Áldva legyen a pénz.
+<i>Zokogva</i>. Áldva legyen a véres, a piszkos, a rettenetes pénz…
+áldva legyen… én, szegény koldusa a te szerelmednek leborulok
+előtte… <i>Mima elé térdre borul sírva.</i></p>
+<p class="center"><i>Jelzőharang</i>. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>diadalmasan mutat a
+térdelőre</i>. Pénzimádó lett!</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span>. Hejj! Hejj! Börzézett!
+Ajjajajjajjajj!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Kelj fel!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>felkel, letörli
+könnyeit</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Gyere az esküvőre!</p>
+<p><i>Balról egy ördög ugrik be, magasan tart Mima feje fölé
+menyasszonyi koszorút. A koszorúról tengersok hosszú fehér fátyol
+hull alá. Egy ördögfióka cipeli a nagy fátyol végét. Mima felnyúl a
+koszorúért és a fejére illeszti, mintha megkoronázná magát.</i></p>
+<p><i>A gépből orgonaszó hallatszik. Boldog nászinduló.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Isten és ember előtt
+összekötjük testünket és lelkünket!</p>
+<p class="center"><i>Kezet fognak.</i></p>
+<h3>X. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>Mintha meghasadna a gép, alulról egészen a
+legmagasabb pontjáig, a középen óriási gótikus templomkapu nyílik,
+templomba</i> <span class="pagenum"><a name="Page_127" id=
+"Page_127">-127-</a></span> <i>látunk. Oltár, gyertyák, színes
+ablak, dús, ragyogó kép. Az orgona szól.</i></p>
+<p class="center"><i>János és Mima a kapu előtt áll.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>ünnepélyesen</i>. Új életre
+indulsz velem.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Veled, királyom.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Enyém a lelked.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. A tied, királyom.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. A tested.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. A tiéd, királyom.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. A multad, a jövőd.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. A tied, királyom.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. A tekinteted, az ajkad, a
+melled.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. A tied.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. A karod és a térded
+szorítása.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. A karom… a térdem…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. A lélegzeted.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. És a sikoltásom…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. A könnyeid és a véred…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. És a termékenységem… amiből
+ezer és millió évre indul a nagy család fája…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Enyémek mind… fiak, unokák…
+generációk… <span class="pagenum"><a name="Page_128" id=
+"Page_128">-128-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. A testem szakadásával… örökítem
+meg a te életedet… a gyermekemben és annak gyermekében.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Holtomiglan. Holtodiglan.</p>
+<p><i>Elindulnak, be a templomba. Egyszerre megállnak, mert Ilonka
+jön ki a templomból, kezében párolgó fazékkal.</i></p>
+<p class="center"><i>Az orgona elhallgat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>nagyon fájdalmasan, de
+egyszerűen</i>. János, édes jó uram! Hol maradsz olyan sokáig? Mért
+nem jössz vacsorázni? Nézd, már kész a káposztád, édesem… Itt van,
+nézd, ha nem jössz, odasül, kiszárad! Drágám! Elveszti az ízét…
+Nézd, a káposztád, édesem! Az én szeretetem fől benne! Az én szívem
+jósága illatozik benne! Az én hűségem a tápláló ereje, az íze, a
+zamatja! Az én gondosságom, az én szorgalmam, az én hitvesi
+forróságom párolog benne… az én szerelmem sirdogál benne… Az én
+kisgyerekem hangja pityereg benne… gyere haza, János, gyere már
+vacsorázni… nézd, itt a te káposztád… az én könnyeimtől
+<span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
+"Page_129">-129-</a></span> ilyen forró… gyere vacsorálni…
+<i>Letérdel előtte.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem megyek.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>felkel és sírva indul
+jobbfelé</i>. <i>Kis távolságban megáll a gép előtt.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ismered ezt a szegény
+asszonyt?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>lehajtja a fejét, nem
+felel</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ki volt ez a szegény
+asszony?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>dacosan felveti fejét</i>.
+Nem tudom!</p>
+<p class="center"><i>Jelzőharang.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>harsányan</i>. Megtagadta
+a feleségét!</p>
+<p><i>Hirtelen nagy erővel, harsányan zúg fel az orgona.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>a karját nyujtja
+Mimának</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>belekapaszkodik és
+hozzásimul</i>.</p>
+<p><i>Az orgonaharsogásban büszkén vonulnak be a templomba. A
+nagykapu becsukódik mögöttük. Az orgona elhalkul.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>lassan, sírva megy végig a
+gép egész frontján balfelé, bal szélen eltűnik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Megtagadta a feleségét, a
+káposztát és a magzatot is, felséges uram, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> a
+magzatot is, amit az asszony a méhében hord.</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span>. Megtagadta, hejj! Megtagadta,
+hurráh! hurráh! hejj! hejj!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Az időkereket bekapcsolni!
+Rohannak a szíjak?</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Rohannak, mint a
+forgószél!</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span>. A szíjjak, a szíjjak, a
+szíjjak!!!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Fut az idő! Rubicante!
+Napok, hetek, hónapok előre!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Kapcsolom, bontom,
+transzformálom! Fut az idő!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Centrifúga!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Kész!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Előre!</p>
+<p class="center"><i>Dübörgés. Egy vasfedő nyílik.</i></p>
+<h3>XI. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>Lámpa alatt ül János és levelet olvas.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>olvas</i>… «Drága jó uram»…
+– azt írja: «drága jó uram, jól vagyunk itt Gradóban, a gyönyörű
+adriai tenger partján. Egész nap fürdöm és sétálok, rád gondolok és
+alig várom a napot, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_131"
+id="Page_131">-131-</a></span> ismét nálad lehessek. Haragszom arra
+a nyomorult politikára, amely a parlamenthez láncol és nem engedi,
+hogy itt a tenger partján ülj mellettem és cirógasd gyönyörű kis
+gyermekünket, akinek csodájára jár az egész fürdőközönség. Mult
+levelemben azt írtam, hogy a jövő héten hazautazunk. De a gyerek
+oly szépen fejlődik, hogy az orvos azt mondta: még legalább négy
+hétig…» <i>Felnéz a levélből, ismét belenéz</i>… ezt írja: «az
+orvos azt mondta, még legalább négy hétig maradjunk, élvezzük ezt a
+gyönyörű időt, a tengert». <i>Felnéz</i>. Micsoda orvos mondta ezt?
+És mért mondta ezt egy orvos? Hogy kerül oda hozzájuk… az én
+gyerekemhez… orvos?… <i>Olvas</i>. «De a gyerek olyan szépen
+fejlődik, hogy az orvos azt mondta… még legalább négy hétig…»
+<i>Rémülten</i>. Istenem! Édes jó istenem… csak nincs valami baja
+annak a gyereknek!!!</p>
+<p class="center"><i>Sötétség. A vasfedő becsukódik. Dübörgés.
+Másik vasfedő nyílik.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_132"
+id="Page_132">-132-</a></span></p>
+<h3>XII. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>A sötétből asztalmagasságú emelvényen piciny
+gyerekkoporsó bontakozik ki. Két gyertya. Jobbról áll Mima, talpig
+gyászban. Balról János. Köztük a kis koporsó.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mikor azt a levelet írtad
+Gradóból, mindjárt rosszat sejtettem. «Az orvos azt mondta, hogy
+még legalább négy hétig maradjunk…»</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Pedig, hogy vigyáztam, mikor
+írtam.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mindent tudtam.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Akkor már csak csont és bőr
+volt szegényke. <i>Zokog</i>. Mindent megtettünk, de hiába.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Minden reményem. Az én kis
+életkém. Az én kis gyertyalángom, ami az én végtelen nagy szerelmem
+tűzvészén gyulladt.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Szerelmem… ha láttad volna…
+mielőtt lecsukódott a kis szeme… egyszerre <span class=
+"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span>
+váratlanul rámnézett, komolyan és mélyen. Olyan volt a tekintete,
+mint a tiéd, mikor a szerelemtől sötét… Ezzel a tekintettel… mintha
+visszaadta volna a kis életét nekem…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Milyen rettenetes és milyen
+szép: ebben a szent fájdalomban újra meg újra csak téged
+szeretni!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. A zokogásban… terád gondoltam…
+abban az iszonyú pillanatban, mikor kihült, megfehéredett,
+elhervadt szegényke. Valami felséges vágy fogott el… utánad… hozzád
+menni… összeforrni veled! Ahogy erre a hideg, fehér kis csecsemőre
+néztem… mintha megmozdult volna a testemben az az ezer meg ezer
+másik… a többi… csupa rózsaszínű, édes, születésre váró… égni
+kezdett a testem, a lágyékom, a mellem… az anyaságom… utánad… hogy
+jőjj… belevadultam a vágyba: életet, életet adni… tőled, veled…
+hogy jőjj… és gyujtsd életre őket bennem, mind! A szám kiszáradt, a
+csókod után lihegtem az <span class="pagenum"><a name="Page_134"
+id="Page_134">-134-</a></span> éjszakában… de oly messze voltál…
+sikoltottam, hívtalak… aztán… elájultam… úgy találtak meg… a kis
+ágya mellett… a földön… szerelmem… párom… hím-állatom… emberteremtő
+istenem!…</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>leborul a koporsó
+elé</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>nesztelenül megjelenik Mima
+mögött.</i></p>
+<p><i>Kis szünet. Mima lecsukott szemmel, sápadtan áll.</i></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>suttogva</i>. Eljöttem. Egy
+percre. Egy pillanatra. Hogy lássalak. Hogy érintselek. Hogy
+megcsókoljalak. <i>Mima mellé áll.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>lassan kinyitja a szemét és
+Alfonz vállára hajtja a fejét.</i> Szívem… édes, édes szívem…</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>suttogva</i>. Egy könnyet
+sírj csak az arcomra, aztán megyek, bujdosom tovább. Egy könnyet
+nekem, szegény árva apának… akinek a gyereke itt fekszik halva… és
+másnak kell adnom még ezt a szent fájdalmat is… <span class=
+"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>felmozdul, mert ezt
+hallotta, most rémült arccal, feszülten figyeli őket.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>suttogva</i>. A temetőben
+légy ott. A tömegben vegyülj el. De úgy állj, hogy szembenállj
+velem. És nézz a szemembe folyton. Meredj a szemembe… És én is a te
+szemedet fogom nézni, folyton, folyton… amíg a földbe nem teszik a
+mi édes gyerekünket…</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. A mi gyerekünket.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. A szemedet akarom látni a
+temetőben. A sötét tekintetedet… Mielőtt lecsukódott a szeme,
+rámnézett… olyan volt a tekintete, mint a tied, mikor a szerelemtől
+sötét… Mintha visszaadta volna nekem az életét, szegényke… és akkor
+vártalak, vártalak, hogy jőjj… úgy égtem utánad… sikoltottam,
+hívtalak… de oly messze voltál, aztán elájultam… úgy találtak meg a
+kis ágya mellett… a földön… szerelmem… Most menj, menj szívem… és a
+temetőben a szemedet… a szemedet… azt a tekintetet, amivel a
+kisgyereked meghalt… <span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
+"Page_136">-136-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Szomorú, bűnös szerelmem!
+<i>Forrón megcsókolja Mimát.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>fölemelkedik</i>. Ugyanazok
+a szavak… ugyanazok a szavak…</p>
+<p class="center"><i>Hárman sokáig néznek egymásra.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>állatian felhördülve</i>.
+Rablók! Csalók! Ringyó anya! Ringyó anya! Meghaltok! <i>Rájuk
+rohan.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>eltűnik</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>lefogja János
+kezét</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>sírva, ordítva</i>. Ölj meg!
+Nem akarok tovább élni! <i>A földre borul.</i> Nem akarok tovább
+élni! Istenem, vedd el ezt a kínt belőlem, az életemmel együtt!
+Meghalni! Meghalni!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>rettenetesen,
+kegyetlenül</i>. Itthagyni? Nekem adni?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>rémülten ordít fel</i>. Nem!
+Nem!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>hideg gúnnyal</i>.
+Meghalni?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Élni! Élni! Visszavenni tőled!
+Szeretni! Megbüntetni! Megölni! De szeretni, imádni!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>kegyetlenül</i>. Ha férfi
+vagy, el kell válnod tőle. <span class="pagenum"><a name="Page_137"
+id="Page_137">-137-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem! Élni! Megbocsátani neki!
+Megtisztítani a bűntől! Megölelni és csókolni! Belepusztulni!
+Visszavenni! Gyűlölni és imádni! <i>Ismét a földre borul.</i></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>erősen, parancsolóan</i>.
+El kell válnod tőle!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>állati ordítással,
+felzokogva</i>. Nem!!!</p>
+<p class="center"><i>Sötétség. Jelzőharang. A vasfedő
+becsukódik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>süvítve</i>. Összetört!
+Aljas lett!</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span>. Hejj! Hejj!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>lelkesen, kéjelegve</i>.
+Most fogja jól a malom! Most van benn jól a hengerek közt, most
+röpítik a szíjak, a kerekek! Most lett jó anyaggá, felség! Most
+kerül a nagy koptatóba! Előre, Rubicante, be a nagytáblát… mind a
+tizenkét kapcsolót! Fenn ég a nagy kalória?</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span>. Ég! Ég!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Félfordulat, sugárosztó,
+hatezerötszáz! Vigyázz!</p>
+<p><span class="smcap">A gépen levők mind</span>. Mehet!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Előre!</p>
+<p class="center"><i>Dübörgés. Egy vasfedő nyílik.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span></p>
+<h3>XIII. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>A válópört vezető bíró előtt hárman állnak:
+János, Alfonz és a gyászruhás Mima.</i></p>
+<p><span class="smcap">Bíró</span>. Szíveskedjék elmondani, mik
+voltak indokai, hogy a válópört itt jelenlevő férje ellen
+megindította.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Kérem, én nem tudom magamat
+jogilag kifejezni, bíró úr, ő engem megrontott, a züllésbe
+kergetett.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Én? Téged?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Azzal kezdte, hogy ezt az urat
+odahozta a házhoz.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Én hoztam oda?</p>
+<p><span class="smcap">Bíró</span>. Ne tessék közbeszólni.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ez az úr kérem, Alfonz úr, ez
+írta a kortesbeszédeit, kérem, ez mondta neki, hogy milyen
+nyakkendőt vegyen, ez volt az esze, a jobbkeze, kérem, ez csinálta
+az egész karrierjét és ezért kényszerített engem, kérem, hogy
+odaadjam magamat neki. <span class="pagenum"><a name="Page_139" id=
+"Page_139">-139-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Iszonyú dolgokat beszél, bíró
+úr, ez a szegény nő megzavarodott!</p>
+<p><span class="smcap">Bíró</span>. Ne tessék folyton zavarni.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Én ezt az urat ki akartam dobni
+ezerszer, de ő folyton jött, hogy édes cicám, tűrd meg, édes cicám,
+csókold meg, ő a mi szerencsénk… és kéremszépen, éjszakákon át ott
+volt nálunk Alfonz úr és ő direkt elment hazulról, ez akkor volt,
+mikor a részvényeit bevezették… pénzért kérem, nyomorult pénzért,
+odadobta a feleségét egy ilyen kalandornak, csakhogy ő képviselő és
+milliárdos lehessen! <i>Zokog</i>. Pénzért, pénzért, amit úgy
+útálok!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Bíró úr kérem, erre én nem
+tudok felelni. Ezek oly szörnyű hazugságok. Valami hipnózisban
+beszél, nem lehet, hogy ilyen romlott, az nem lehet, én még most is
+hiszek benne!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Rakjatok a tűzre!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Nyisd ki!</p>
+<p class="center"><i>Kinyílnak a vasajtók. Tűzvillanás. Raknak a
+tűzre.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_140" id=
+"Page_140">-140-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Csukd be!</p>
+<p class="center"><i>Becsapódnak a vasajtók.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Majd adok én neked, hinni
+benne! Tovább!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Hiszel bennem? Hát ha hiszel,
+hidd el, amit most mondok. Örülök, hogy most rákényszerítlek a
+válásra. Fizetni fogsz, most lesz pénzem, most végre azé lehetek,
+akit szeretek, nem a tied, te gyűlöletes, bamba, te szenteskedő, te
+útálatos! <i>Felordít</i>. Szabadulni tőled! Tőled szabadulni!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem engedem elzülleni!
+Elpusztul, ha elhagyom. <i>A bíróhoz nagy fájdalommal, szinte
+kiabálva.</i> Bíró úr, ez az asszony a legértékesebb anyag… ha van,
+aki vezeti… Ha most elválunk, elzüllik, a piszokba keveredik, nem
+bírom ki ezt a gondolatot! Én meg tudnám még menteni.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Nem kellesz! Nem vagy te jó!
+Szerelmes vagy! Pfuj! Nem kellesz, ittmaradsz és én megyek a
+cimborámmal <span class="pagenum"><a name="Page_141" id=
+"Page_141">-141-</a></span> Montecarlóba kártyázni, pezsgőzni és
+csókolózni!</p>
+<p><span class="smcap">Bíró</span>. A törvény szerint ki kell
+mondanom a válást. Önök nem férj és feleség többé. <i>Fölkel,
+eltűnik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Gyere. A jegyek megvannak, az
+autó lenn vár, a vonat egy óra mulva indul. <i>A karját
+nyujtja.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Egy pillanatra! Menj csak
+előre, valamit akarok még ennek mondani.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>eltűnik</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>Jánoshoz lép</i>. Ha volt
+férfi ezen a világon, akit szerettem, az te voltál.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Szívem! Szegény szívem!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ha volt valaki, aki megégette
+az életemet, az te voltál. Azért öllek meg, mert szeretlek. Azért
+kínozlak agyon, mert látni akarom, meddig ér a szerelmed.
+Retteneteseket csinálj értem, őrülj meg értem, a földön fetrengj
+értem, haldokolj értem… mert ez is még mind kevés lesz.
+<i>Hizelkedve</i>. Cicám… Montecarloba megyünk… jőjj utánam… siess,
+mert minél később jössz, annál többször leszek <span class=
+"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> az övé…
+Gyere, utánam, ments meg! Vegyél vissza tőle!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Utánad megyek… A kezedet.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Nem… nem… <i>Indul</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Egy csókot… <i>Ölelni
+akarja.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Nem, nem! <i>Szeliden
+visszatolja.</i> Itt most egyet se… ott lenn a tengernél ezret,
+milliót! Elsiet.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Utánad megyek!
+<i>Elrohan</i>.</p>
+<p class="center"><i>Sötétség. Jelzőharang. A vasfedő
+becsukódik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Most meg van puhítva minden
+rosszra! Most előre a legnagyobb kalóriákkal! Hajjhó! Fiókák!
+Búgnak a nagy tüzek?</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span>. Búgnak! Hejj!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Időkerekek! Indítsd!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Kész!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Minden sugár együvé! A
+színkeverő lombikokat izzásig hevíteni! Jelentést!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> <i>telefonál</i>. A
+szineket! Kéket, mint a tenger. Kéket, mint az ég. Fehéret, mint a
+márvány. Megvan? Na most: pirosat, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> zöldet, sárgát, okkert,
+karmint, kobaltot. Virágot, napfényt, tengert!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. A húros hangszereket édesen
+és halkan.</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> <i>a telefonba</i>. Hegedű.
+Viola. Gordonka. Édesen, mint a fájdalom!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Jelentést!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> <i>egy nyíláson benéz a gép
+belsejébe</i>. A színek lángolnak, mester. A nap süt, az ég ragyog,
+a tenger szikrázik. A levegő lágy, mint a méz. A vonók finoman
+suhannak a húrokon. <i>A telefonba.</i> A virágok?
+<i>Magisterhez.</i> Pillanatnyi pontossággal nyíltak, mester. Az
+illatvezetékek precizen dolgoznak. Egyéb parancs?</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Nincs.</p>
+<p class="center"><i>A gép belsejében édes zene szólal meg.</i></p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span>. Muzsika! Édes! Édes! Édes!
+Hejj!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Vigyázz! Az összes táblákat
+félre!</p>
+<p><span class="smcap">A gépen levők mind</span>. Kész!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Előre!</p>
+<p class="center"><i>Dübörgés. A gép alsó része végig
+megnyílik.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
+"Page_144">-144-</a></span></p>
+<h3>XIV. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>Montecarlo. Tengerpart. Ragyogó ég, virágok,
+tenger. Két pad. Az összes vasfedők nyitva vannak a színpad egész
+szélességében. Könnyű kvartett-zene.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>szomoruan ül egy
+padon</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Francia nő</span> <i>jön balról</i>. Szomorú
+ember, ki vagy?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Idegen vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Francia nő</span>. Adj egy aranyat.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nincs. Az utolsó pénzemen
+utaztam ide, Montecarlóba.</p>
+<p><span class="smcap">Francia nő</span>. Hát akkor mibe fogsz
+játszani?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Az életembe.</p>
+<p><span class="smcap">Francia nő</span> <i>nevetve</i>. Kinek kell
+a te életed?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Egy nő után jöttem ide. Talán
+annak kell.</p>
+<p><span class="smcap">Francia nő</span>. Nő után? Pénz nélkül?
+<i>Nevet és elmegy jobbra.</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p>
+<p class="center"><i>Kis szünet. Zene. Csoport jön balról: két nő,
+két férfi, nevetve, hangosan beszélgetve, mennek át a színen,
+kimennek jobbra.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>belép, elegáns kokottnak van
+öltözve</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Szívem! <i>Felugrik a
+padról.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Eljöttél! Utánam jöttél!
+<i>Nagy csók.</i> Ülj le ide.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Alfonz hol van?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. A rendőrségen. Most bocsátják
+el, egész éjszaka fogva volt. <i>Sír</i>. Szegény édes babám egész
+éjjel a börtönben volt. De most kibocsátják. Kifizettem érte az
+összeget. Lopott szegény, énmiattam lopott, aranyakat. De kevés
+volt még az is. Rengeteg pénz kell nekem, cicám, hiszen tudod.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Lopott? Aranyakat?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Mikor idejöttünk, első nap
+mindent elvesztettünk. Én megismerkedtem egy gazdag orosszal,
+együtt vacsoráztunk vele, de Alfonz nem engedte, hogy továbbmenjek.
+Pedig nemcsak gazdag volt, hanem csinos is. Kövér volt, de szép
+arca volt. Szívesen elmentem volna vele… <span class=
+"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> ha
+nagyon sok pénzt adott volna. Azt hiszem, adott volna. Ostoba
+voltam. Tetszett is egy kicsit. Nagy piros szája volt. Sok pénze
+volt. Egy kicsit szerelmes vagyok bele. Annyit sírtam miatta.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hogy beszélsz, drága
+szívem?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Akkor Alfonz nagy áldozatot
+hozott értem. Croupier lett. Ő, aki olyan úri gondolkozásu. De nem
+keresett eleget. Az a kövér orosz nagyon tetszik nekem. Én akarom
+azt a kövér oroszt! Szép szeme van, olyan mélabús szláv tekintete
+és hófehér a bőre, mint egy lánynak. Alfonz lopott aranyakat,
+tudod, mint croupier lopott. Ruhákra kellett a pénz. Mert kokott
+vagyok, édesem, a te hibád. Kokott vagyok, nem is az első itten. De
+nem tudott eleget lopni, mert megcsipték, elfogták. Imádtam, mikor
+vitték a rendőrök. Olyan szomorúan nézett rám. Utálatos volt.
+Láttál már tolvajt? Meg tudtam volna halni érte. Egész éjszaka a
+rendőrségen volt. Reggel kifizettem a kárt.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. A pénzt hol vetted?
+<span class="pagenum"><a name="Page_147" id=
+"Page_147">-147-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Bementem éjjel egy gazdag ember
+szobájába.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Az orosz…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Oh, nem. Attól félek. Abba
+nagyon bele tudnék szeretni. Nem kell a pénze. Egy amerikai van
+itt. Már tíz levelet írt. Iszonyú gazdag. Gyönyörű fiú. De túlerős
+nekem. Brutális. Én a gyöngédséget szeretem. Most is beteg vagyok
+ettől az éjszakától. <i>A vállára hajlik.</i> Pedig olyan
+biztonságos érzés… megcsalni valakit, aki a börtönben van.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Szegény romlott gyerekem…
+szegény… elzüllött szerelmem…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Te vagy az oka. Te vagy az
+egyetlen, akit valaha szerettem. Te kergettél a bűnbe, mert
+elhagytál.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Én?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Meg tudsz nekem bocsátani?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hiszen azért jöttem ide…
+utánad, hogy a tíz körmömmel kaparjalak ki a sárból. A könnyeimmel
+csókoljalak tisztára… elvigyelek a becsületes szegénységbe…
+<span class="pagenum"><a name="Page_148" id=
+"Page_148">-148-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Szegény vagy?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mindent neked adtam. Ami kevés
+maradt, tönkrement.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Látod, hogy szeretlek. Te is
+koldus, ő is koldus. És mégis a tied vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>belép</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. János van itt. Az én örök
+hitvesem isten és ember előtt. Koldusabb mint mi.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>brutálisan</i>. Miből
+fizetted ki ma reggel a kárt a rendőrségen? Miből váltottál ki?
+<i>Fenyegetően</i>. Hol vetted a pénzt?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>Jánoshoz</i>. Védj meg, meg
+akar verni! Gazember! Miattad lettem utolsó… most meg akarsz
+verni?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>átöleli</i>. Ne bántsd.
+Bocsáss meg neki.</p>
+<p class="center"><i>Zene elhallgat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ments meg tőle. Vigyél el
+magaddal. Szerezz pénzt, akkor szeretni foglak és veled megyek
+örökre.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Szerezz pénzt… én
+meggyűlöltem, de ingyen nem adom.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Szerezz pénzt! Ments meg
+tőle!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Elviszlek innen! Segíts
+rajtunk <span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
+"Page_149">-149-</a></span> Alfonz, ha még van benned maradéka az
+emberi érzésnek.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ne frázisokat! Pénzt szerezz!
+<i>Hirtelen</i>. Én tudom, hogy szerezhetnél pénzt.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mondd… akárhogyan, még ha
+rabolni kell is.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Azt nem. Sokkal veszélytelenebb
+és édesebb. Van itt egy rettenetes gazdag német lány. Előbb azt
+akartam, hogy Alfonz vegye feleségül. De ez most már lehetetlen,
+mert Alfonz börtönben ült. Szép ostoba kis szűzlány. Ha te ránézel
+azzal a szép sötét szemeddel, a tied. Ne nézz rá, meghalok bele. Ha
+beszélsz vele a te szomorú hangodon, a tied. Ne beszélj vele, nem
+élem túl. Ha megcsókolod a száját… jaj, hogy fog ez nekem fájni…
+olyan puhán és forrón csókold meg, ahogy csak te tudsz és akkor már
+viheted is az esküvőre… és akkor pénzt kapsz, rengeteg pénzt kapsz
+és akkor a tied leszek örökre!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Igaza van! Csábítsd el a
+lányt. <span class="pagenum"><a name="Page_150" id=
+"Page_150">-150-</a></span> Várok egy hétig. Akkor kifizetsz engem
+és én eltűnök.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Vegyem… feleségül?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Más mód nincs. Ha engem
+akarsz.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Akarlak… de…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Nincs «de». Gyorsan kell. Ne
+hagyj nála! Ne hagyj a sárban!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Megismerkedel a családjával,
+jársz velük itt néhány napig, hazudol, csalsz, hizelegsz,
+elcsavarod a fejét.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Most fog idejönni… Bemutatunk
+neki… Küldj virágot neki… Légy gavallér… Vesztegesd meg a
+társalkodónőjét!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. De hiszen annyi pénzem sincs,
+hogy egy szál virágot vehessek neki.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Itt van előleg a
+vállalkozáshoz. <i>Aranyakat ad neki.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Aranyak?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Eldugtam, amennyit lehetett,
+a lopott aranyakból. Nesze még. <i>Aranyakat ad neki.</i> Ne félj,
+százszorennyi lesz a vételár.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ne bámuld. Tedd el. Engem fogsz
+megvenni rajta. <span class="pagenum"><a name="Page_151" id=
+"Page_151">-151-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>szomorúan</i>. Elfogadom. És
+még meg is köszönöm. <i>Zsebreteszi</i>.</p>
+<p class="center"><i>Jelzőharang</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. A lopott pénzt! Orgazda!
+Tolvaj!</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span>. Hejj! Hejj!</p>
+<p class="center"><i>A zene ismét megszólal.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Vigyázz, figyelj, itt jön a
+német szűz!</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span> <i>bejön a
+Fräuleinnal</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Claribella kisasszony, itt van
+a magyar mágnás, akiről annyit beszéltünk.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Ah, báróné, milyen
+kedves.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Bemutatom. Gróf Jánosi úr. A
+híres politikus, képviselő, milliárdos, úrlovas, földbirtokos.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Ah? Ön az?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>kezet csókol</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. A báróné annyit beszélt
+szüleimnek egy barátjáról, a híres politikusról, akit idevár… Atyám
+rajong a nagynevű emberekért. <i>Alfonzhoz</i>. Eleinte azt hittem,
+ön az.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Nem, kisasszony, ő az.
+<span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
+"Page_152">-152-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Gróf Jánosi?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Hazudj!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Gróf Jánosi, igen.</p>
+<p class="center"><i>Jelzőharang</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Atyám oly boldog lesz. És
+igaz, hogy egyike hazája leghíresebb embereinek?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Hazudj!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igen!</p>
+<p class="center"><i>Jelzőharang</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. A legrégibb nemesi családok
+egyike. Úgy-e nyolcszázéves a nemességtek?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Annyi.</p>
+<p class="center"><i>Jelzőharang</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. De most bocsásson meg
+kisasszony, nekem ma még csomagolnom kell, Párisba megyünk.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span> <i>Alfonzhoz</i>. Ön is
+megy?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Kár.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Megigértem a bárónénak, hogy
+elkísérem.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Jőjjön, Alfonz. Isten velük. Pá
+<span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
+"Page_153">-153-</a></span> Jánosi. A viszontlátásra Párisban!
+<i>Suttogva</i>. Gyere Párisba.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hogyan?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Vele.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mikor?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Az esküvő napján… nászútra…
+nászra… hozzám! Várlak!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Eljövök!</p>
+<p><i>Mima és Alfonz elsiet, János hosszasan néz utánuk.</i></p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Milyen hosszan néz utána.
+Szép asszony!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Gyönyörű. De mi az ő szépsége
+a maga csodálatos bájához képest?</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Ő érdekes, izgató,
+nyugtalan, ideges, változékony.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. És maga derült, nyugodt,
+tiszta.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Nem csodálnám, ha
+szeretné.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Gyűlölöm… amióta magát
+megláttam. Úgy vágyódom a tisztaság, a szűziesség után. Az első
+látás, a maga első szavai, a megjelenése… életemben még nő nem
+hatott rám így. <span class="pagenum"><a name="Page_154" id=
+"Page_154">-154-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Ön hisz abban, hogy van
+ilyen pillanat alatt támadó szerelem?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Csak ebben hiszek? Ha én magát
+most el tudnám innen ragadni, most, ebben a percben, mint egy
+rabló, erős karral elvinni, örökre… A szemedbe nézni… az ajkadra
+forrni… vezetni téged egy életen át!…</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Megéget evvel a forró
+beszéddel.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hol láthatom megint?</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Ma este… a Hotel de
+Paris-ban… ismerkedjék meg a szüleimmel.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Boldogan.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Maga végtelenül tetszik
+nekem. Nyíltszívű, bátor, erős, ragadozó.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Tudna a feleségem lenni?</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Szabad a szíve?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ha maga akarja.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Ezt az asszonyt
+szereti.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem! Nem!</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Hát kit?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Senkit. Szeretni senkit. Ha
+maga <span class="pagenum"><a name="Page_155" id=
+"Page_155">-155-</a></span> most nem jön egyszerre ide elém az
+ismeretlenségből… mint egy csoda… megmentő… odadobtam volna az
+életemet.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Kinek?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem ismeri. Egy… orosz
+kisasszony van itt. Nagyon gazdag… Egy kövér lány, de szép feje
+van… piros szája… hófehér bőre… mélabús szláv tekintete… majdnem
+belebódultam ebbe a tekintetbe…</p>
+<p class="center"><i>Jelzőharang</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Halljátok a gonosz kutyát,
+hogy’ tanul Mimától?</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Nem ismerem a kövér orosz
+hölgyet, de nem lehet gazdagabb mint én.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem kell nekem a pénze.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. És… ha majd megcsókoltál
+egyszer, nekem pirosabb lesz a szám, mint az övé. És ha nem látlak
+egy napig, szomorúbb lesz a tekintetem.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Megbolondítasz!
+<i>Szenvedélyesen csókol kezet.</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_156" id="Page_156">-156-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Fräulein! Megyünk.</p>
+<p><span class="smcap">Fraulein</span>. Ja wohl! <i>Közelebb
+lép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Este a hotel halljában. A
+szüleimnél.</p>
+<p class="center"><i>Belép Ilonka a fazékkal.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Leroskadok már, édes istenem…
+jaj de elfáradtam, mondd, János, miért teszed ezt velem?… Drága jó
+fiam, már egészen kiszárad a káposztád, gyere már vacsorálni, az
+istenért, mit csinálsz velem, odahaza sír a kisgyerek!…
+<i>Féltérdre borul előtte.</i></p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Oh, a szegény
+koldusasszony. <i>Pénzt keresgél a retiküljében.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Nem kell nekem pénz, drága,
+szép kisasszony. Az uramat adják vissza, szegény, jó, elbolondított
+uramat várom haza, tessék nézni kérem, neki csináltam ezt az
+illatos, jóféle, tejfölös, rakottkáposztát vacsorára és mióta
+várom, de ő csak nem jön, nem jön… már tessék nézni, hogy
+összeesik, összeszárad, már semmi szaftja nincs, oly régen várom…
+<i>Jánoshoz, fájdalmasan, kedvesen.</i> Gyere <span class=
+"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> haza
+édes uram, hiszen egészen összeszárad, aztán nem fog neked ízleni,
+ha elromlik.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Fogja szegény asszony, itt van
+egy arany, aztán menjen isten hírével. <i>Aranyat ad neki.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Nem kell nekem az aranyad.
+Tőled nem kell. Inkább éhenhalok, de gyere vissza. Nézd, milyen
+messzire jöttem, a tengerig hoztam ide utánad ezt a fazekat!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>Claribellához</i>. Szegény
+koldusasszony, bizonyára őrült.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Oh, szegény! Segítsünk
+rajta!</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>kedvesen</i>. Gyere haza,
+édes jó uram.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Itt ezen a fényes helyen
+ilyen nagy nyomorúság!</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Gyere, szívem, könyörgöm.
+<i>Megfogja János kabátját.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>idegesen</i>. Eresszen el,
+kérem. Csak menjenek nyugodtan, kisasszony, én gondoskodom róla.
+<span class="pagenum"><a name="Page_158" id=
+"Page_158">-158-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Milyen jó ember! Gyerünk
+Fräulein! A viszontlátásra.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. A viszontlátásra, este!</p>
+<p class="center"><i>Claribella és Fräulein elmegy.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Ne menj oda, este. Gyere
+hozzám este. Nézd, a káposztád elhervad.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Eressze el a ruhámat. Itt van
+pénz és menjen.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>kiüti a kezéből a
+pénzt</i>. Nem kell a pénze! Vacsorázni jőjjön!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>nagyon idegesen</i>. Ha nem
+takarodik innen, ki fogom innen utasíttatni! Érti?! Fel fogom
+jelenteni a rendőrségen, hogy zaklatja a fürdővendégeket.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>sírva</i>. Oh, én édes, jó
+uram, hogy lehetsz ilyen szívtelen!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Takarodjék, mert lecsukatom,
+eltoloncoltatom. Nem akarom látni! Nem birom látni! Mars innen,
+ronda koldusasszony!</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Oh édes jó uram, megfoglak,
+nem eresztelek, hazaviszlek! <i>(Megragadja újból.)</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hozzám ne nyuljon, mert
+megütöm! <i>(Ráemeli a kezét.)</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Jaj, meg akart ütni!
+<i>(Sírva elmegy.)</i></p>
+<p class="center"><i>Sötétség. Jelzőharang. Minden vasfedő
+becsukódik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Kezet emelt rá! Aljas!
+Szívtelen! Kegyetlen! Büszke vagyok, felség, oly pompásan
+fejlődik.</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span>. Hejj! Hejj!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Gyorsan tovább! Lássuk a
+többit. Kapcsold az időt!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Rohan az idő! Rohan a
+távolság.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Hol vannak?</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> <i>kis nyíláson a gép
+belsejébe néz.</i> A tengerparton. Az éjszakában. Csattog a csók.
+Szép az idő.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. És most?</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Repül velük a hajó, mint a
+szél.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. És most?</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. A templomban. Mennek az
+esküvőre.</p>
+<p class="center"><i>Valahol messze orgona búg.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Tovább. Gyorsabban!
+<span class="pagenum"><a name="Page_160" id=
+"Page_160">-160-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Tizedik sebesség!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Hol vannak?</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Repül velük a vonat, mint
+az orkán.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. És most?</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Párisban vannak,
+mester!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Na végre! Vigyázz! Hőfok
+ötvenöt Celsius a vérforralóban! Előre!</p>
+<p class="center"><i>Dübörgés. Megint meghasad a gép a közepén,
+egész magasságában.</i></p>
+<h3>XVII. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>Nagyon előkelő párisi szálloda előcsarnoka. A
+portás fülkéje előtt. Este. Csillár ég.</i></p>
+<p><span class="smcap">Portás</span> <i>Groomhoz</i>. Szaladj,
+nyisd az ajtót a magyar milliárdosnak. Most jönnek a vonatról.
+Szeretem a nászutasokat.</p>
+<p><span class="smcap">Groom</span> <i>kiszalad</i>. Rohanok,
+Monsieur!</p>
+<p><i>Balról belép két málhahordó szolga kofferekkel, átmegy a
+színen. Utánuk jön Claribella és János.</i></p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. Van szerencsém jóestét
+kívánni <span class="pagenum"><a name="Page_161" id=
+"Page_161">-161-</a></span> méltóságos uram, isten hozta Párisban.
+<i>Meghajol Claribella felé.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Jóestét.</p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. A félemeleten rezerváltunk
+appartement-t méltóságodnak. Két hálószoba, szalon, ebédlő,
+előszoba, fürdőszoba, garderobe-szoba. A Maitre d’Hotel felvezeti
+méltóságtokat.</p>
+<p><span class="smcap">Maitre d’Hotel</span>. Méltóztassanak
+parancsolni, erre…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Postám van?</p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. Méltóztassék. <i>Átadja.</i>
+Egy távirat várja méltóságodat és ez az egy levél. A levél nem
+postán jött. Egy hölgy hozta egy órával ezelőtt.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>átveszi a két papirost, a
+táviratot feltépi, olvassa.</i> «Vacsora kész, káposzta kiszárad,
+jőjj azonnal, Ilonka.» <i>Összegyüri, összetépi, eldobja,
+dühösen.</i> Az inasnak és a komornának a szobája?</p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. Rendben van.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Reggel jön a két automobilom.
+Egy kis villamosautó és egy nagy túrakocsi. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. A garázsban már intézkedtem.
+A soffőrnek is megvan a szobája.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Két soffőrünk van.</p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. Két szoba lesz.</p>
+<p><span class="smcap">Maitre d’Hotel</span>. Parancsoljanak…
+<i>Mutatja, hogy merre.</i></p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. Legyen szabad négyszemközt
+egy szót szólnom.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Kérem. <i>Közel hajol
+hozzá.</i></p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. A hölgy, aki a levelet hozta,
+arra kéri, szíveskedjék elolvasni, mielőtt felmegy a szobájába.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>Claribellához</i>. Bocsáss
+meg, angyalom, egy pillanatra. <i>Feltépi és olvassa a
+levelet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. A hölgy különben itt van.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>izgatottan</i>. Hol van?</p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. Benn vár az olvasóban.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>izgatottan,
+Claribellához</i> Édes, angyalom, menj fel a Maitre d’Hotel-lel én
+egy pillanat mulva jövök. Valamit azonnal el kell intéznem.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Jó, édesem. A
+viszontlátásra, szerelmem. <i>Megcsókolják egymást.</i> Szeretsz?
+<span class="pagenum"><a name="Page_163" id=
+"Page_163">-163-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Imádlak.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Siess!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Egy perc az egész.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Csókolj meg!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Te drága! <i>Csók.</i></p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Ne várass!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Rohanok!</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span> <i>jobbra elsiet a Maitre
+d’Hotel-lel.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>olvassa a levelet</i>… «Fel
+ne menj addig a szobádba, amíg velem nem beszéltél…»</p>
+<p><i>Mima megjelenik. Nagy köpenye alatt táncosnőnek öltözve,
+félmeztelenül. Erősen kifestve. Szép és vad.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Én vagyok. Én írtam. Én hoztam.
+Én várlak. Agyonlövöm magam, ha felmégy a nászéjszakára. Gyere
+azonnal velem.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Egyetlenem! Hiszen azért
+jöttem ide utánad Párisba. Azért csaltam, azért hazudtam, azért
+nősültem… hát persze, hogy jövök hozzád!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. De most rögtön. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Most rögtön? Szívem. Délben
+volt az esküvőm, most értünk ide… az első este… az első
+éjszaka…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Éppen azért.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Dehát hogy képzeled ezt!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Kint vár az autotaxim. Velem
+jössz a Tabarinbe. Én ott táncolok neked, aztán addig isszuk a
+pezsgőt és az édes pálinkát, amíg az eszméletünk bírja, akkor
+eljössz hozzám és felrepülünk az égbe. <i>Hirtelen</i>. Ne mondd
+cicám, hogy ezt nem lehet, mert ebben a pillanatban agyonlőlek és
+rögtön magamat. <i>Revolvert csillogtat.</i> Most olyan
+rettenetesen szenvedek, mint még soha életemben. Ne mozdulj. Ne
+felelj. Ez a szűzlány olyan szép, hogy megbolondulok, ha
+rágondolok. A hangját hallottam, ahogy beszélt veled. Olyan
+szerelmes beléd, mint én. Érzéki kutya, éhes lány, most láza van
+fönt a szobában, úgy vár téged. De te nem mégy hozzá. Te velem
+jössz.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. A nászéjszaka…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Nekem kell. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Drágám…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Nekem, a rongyos kifestettnek,
+az utolsónak, aki cifra lettem miattad. Ez a szép nőstény most
+elvesz téged tőlem az égő szüzességével, és én sírva fulladok bele
+a piszokba! <i>Zokog.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Jövök veled… édes, szép
+szenvedő gyermekem…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ne törődj vele. Gazdag
+vagy?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nagyon.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Mindened az enyém?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mindenem.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Gyere, az autó vár. <i>Indulni
+akar.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Egy pillanatra. Amíg megmondom
+neki, hogy elmegyek.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. De csak egy pillanatra. Egy
+percre már nem. Ha egy percig maradsz, átölel és nem ereszt. És
+olyan szép, és olyan fiatal és szűz és én belehalok.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Egy pillanat… ülj be az
+autóba… azonnal itt leszek.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. A nászéjszakádat akarom!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. A tied!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Siess! <i>Eltünik balra, János
+elszalad</i> <span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
+"Page_166">-166-</a></span> <i>jobbra. Sötétség. Dübörgés. A nagy
+vasfedők becsukódnak.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>süvítve</i>. Százezer
+Ampére! Nagy fordulat. Alkoholgőzt a hajszálcsövekbe!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Megvan, mester.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. A szobalevegő?</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Meleg és illatos.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Vigyázz! Előre!</p>
+<p class="center"><i>Dübörgés. Egy vasfedő nyílik.</i></p>
+<h3>XVIII. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>A hotelben, Claribella hálószobája.</i></p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span> <i>az ágyban fekszik,
+csipkésen, nászra várva az urát. Az ágy körül habos fehér függöny.
+A függöny mögött rózsaszínű sugarak ragyognak.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>sietve jön be</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Na végre! Uram,
+parancsolóm, egyetlenem! <i>Felül az ágyban, karjait tárja.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>idegesen</i>. Claribella,
+csak egy <span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
+"Page_167">-167-</a></span> pillanatra jöttem… Azonnal visszajövök,
+de most el kell mennem!</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Most?… El kell…
+menned?…</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>idegesen</i>. Egy percre…
+Azonnal visszajövök… de egy fontos ügyem…</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Fontos ügyed, most?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ne tégy idegessé. Elég baj ez
+nekem. De nincs egy pillanat veszteni való időm!</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Mit tettél velem! Mit
+tettél velem!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Egy barátom van
+életveszélyben. Esküszöm neked a boldogságunkra, az életemre
+esküszöm, egy barátom vagyona van veszélyben.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Mit hazudsz?!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Az anyám egész vagyona forog
+kockán… ennél a barátomnál… az anyám becsülete… Azonnal kell
+intézkedni… A családunk hírneve… Esküszöm neked az anyám életére…
+Claribella… mennem kell…</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Hazudsz! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem hazudom, esküszöm!</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Csaló vagy! Kalandor
+vagy!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>fenyegetően</i>. Ne beszélj
+velem így!</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Itthagyod a nászágyon a
+szűz feleségedet… Elcsábítottál! Megcsaltad a szüleimet… a
+pénzemért… rabló!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem igaz! Egy szót se!</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Így, meztelenül rohanok
+utánad, ha egy lépést mozdulsz ebből a szobából! Én megmutatom
+neked, te csaló, hogy német lány vagyok! Én megvédem magamat!
+<i>Megragadja.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Eressz el! Már eltelt a perc!
+Megyek!</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Nem mégy! Ordítani fogok!
+Rendőrt hivatok! Csaló vagy!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Bocsáss el!</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Mindent tudok! A
+szeretődhöz akarsz menni! Te rabló! Ne hagyj el! Megöllek, ha
+elhagysz! <i>Ordítva</i>. Segítség!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ne kiálts! Ne csinálj
+botrányt! <i>Tenyerével betapasztja a száját.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Meg akar fojtani!</p>
+<p class="center"><i>Dulakodnak</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ne ordíts!</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span> <i>lihegve</i>. Az apám…
+hatalmas ember… nagyiparos… utólér a keze… reszkess az apámtól… te
+aljas… az apám a gyárosok szövetségének… elnöke… a kormány… a
+rendőrség… börtönbe csukatunk… a legelső német lány… én voltam a
+legelső lány Frankfurtban… és itt kell… becstelenül… verekednem…
+egy ágyban… egy gazemberrel…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ne kiálts! Megütlek! Ne
+karmolj! Eressz el! <i>Megüti</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Megütött!
+<i>Visszaüti</i>. Megütötte… <i>Üti</i>… Henninghausen… <i>Üti</i>…
+Claribellát… a gyáva… <i>Üti</i>… rabló!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>fojtogatja</i>. Agyonverlek,
+ha nem hallgatsz!</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. Vérzem… vérzik a szemem…
+véresre vertél… te… Te azért ütsz engem, mert mást szeretsz…
+<span class="pagenum"><a name="Page_170" id=
+"Page_170">-170-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igen! Azért! Te is szeretsz
+egy diákot, tudok mindent!</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span>. De én otthagytam miattad,
+te rabló! Most szenved szegény! Most sír otthon, mert tudja, hogy
+ma van a nászéjszakám! Mást képzel! <i>Zokog</i>. Mit képzel most
+szegény!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>ordítva</i>. Hallgass!</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span> <i>a párnába furja fejét
+és sír</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Úgy. Hallgass.
+<i>Liheg</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span> <i>zokog a
+párnába</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Végre! <i>A homlokát
+végigsimítja, nyakkendőjét megigazítja.</i></p>
+<p class="center"><i>Kopogtatás az ajtón.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Jövök! <i>Elrohan</i>.</p>
+<p class="center"><i>Sötétség.</i></p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span> <i>fájdalmasan, halkan
+zokog a sötétben.</i></p>
+<p class="center"><i>Jelzőharang. Dübörgés. A vasfedő
+becsukódik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Ehhez nem kell magyarázat!
+A nászéjszakán megverte a feleségét!</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span>. Hejj! Hejj!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Száznyolcvanezer Ampére! A
+nagy szikrabontót beállítani! <span class="pagenum"><a name=
+"Page_171" id="Page_171">-171-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> <i>a telefonba</i>. A
+szikrabontót!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Jelentést!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Sötét az éjszaka, mester.
+Zúgnak a hegedűk. Sikolt a gyönyörűség. Égnek a pálinkák. Lüktet a
+fájdalom.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Koffeint a szívekbe!
+Indítsd a zongorát!</p>
+<p class="center"><i>Zongoraszó</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Megtörtént.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Az összes táblákat el a
+helyükről! Vigyázz! Előre!</p>
+<p class="center"><i>Dübörgés. Végig kinyílnak alul az összes
+vasfedők, úgy mint az imént, a tengerparti jelenetnél.</i></p>
+<h3>XIX. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>Éjjeli mulatóhely, a színpad egész
+szélességében. Bar, asztalok, füst, ragyogó világítás.</i></p>
+<p class="center"><i>Nők, férfiak. Zene.</i></p>
+<p class="center"><i>Egy asztalnál ül Alfonz Mimával.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>lélekszakadva rohan be</i>.
+Miért nem vártál meg? <span class="pagenum"><a name="Page_172" id=
+"Page_172">-172-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Több volt mint egy perc.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Az istenért lásd be, borzasztó
+nehéz helyzetem volt.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Mindegy. Késtél.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Meg kellett neki
+magyaráznom!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Megcsókoltad!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Esküszöl?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Arra, hogy szeress!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Miért rendetlen a nyakkendőd… a
+hajad… a gallérod?…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Megvertem.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>felsikolt</i>. Szereted!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem. Téged imádlak. És a
+feleségemet… a nászéjszakán… megvertem az ágyában… mert nem akart
+hozzád engedni… véresre vertem…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>boldogan felsikoltva</i>. Te!
+Igaz ez?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igaz.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Igaz ez? <i>Vadul megöleli,
+csókolja.</i> Megverte… a mennyasszonyát… <i>Csókolja</i>… miattam…
+<i>Csókolja</i>… Ez rossz cicám, mert ő most még jobban fog téged
+szeretni és te… te szereted… <span class="pagenum"><a name=
+"Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> láttam, mikor
+megcsókoltad… és most, hogy megbántottad… még jobban fogod
+szeretni… nem birom… féltékeny vagyok… ostoba voltam… én vagyok
+mindennek az oka! Miért vetted el? Miért szeretted meg?!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem szeretem… Csak téged!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Nem igaz!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. De igaz!</p>
+<p><span class="smcap">Pincér</span> <i>italt hoz</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Gyere, igyunk, igyunk mámort,
+felejtést! <i>Isznak. Alfonzhoz.</i> Igyál, te szomorú ember!
+Eleget voltál boldog, most én következem!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>Mimához</i>. Ülj az ölébe.
+Csókold. Engem senki ne sajnáljon! <i>Nagyot iszik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>Jánosra borul</i>. Gazdag
+vagy! Otthagyod! Velem jössz! Most már örökre együttmaradunk.
+Szeretsz?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Imádlak!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Kívánsz?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Megtébolyodom érted.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Két nap, két éjszaka ki se
+jövünk a szobából! <span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
+"Page_174">-174-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Te boszorkány… <i>Vadul
+csókolóznak.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>fájdalmasan</i>. Alfonz…
+búcsúzz el tőlem! <i>Koccintásra emeli poharát.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>pénzcsomót dob az asztalra
+Alfonz elé.</i> Nesze pénz, hogy ne fájjon!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. De aljas vagy!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Bizony az!</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span>. Aljas! Aljas! Hejj!</p>
+<p><i>Isznak mind a hárman. A zene iszonyuan szól. Csókolózás.
+Tánc.</i></p>
+<p><span class="smcap">Francia nő</span> <i>kacéran közeledik
+Alfonzhoz</i>. Gyere!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>felugrik, táncolni kezd a
+francia nővel.</i></p>
+<p><span class="smcap">Francia nő</span> <i>tánc közben</i>. Hagyd
+ott azt a nőt! Én többet fizetek!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>hirtelen</i>. Mindig evvel a
+nővel táncol, én nem birom ezt, belehalok a féltékenységbe!
+<i>Sikoltva</i>. Alfonz!!!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>tovább táncol</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>kiáltva</i>. Alfonz! Ne
+táncolj evvel, megtiltom! <i>Felugrik, eltépi őket egymástól, a
+nővel összeverekszik.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_175"
+id="Page_175">-175-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Francia nő</span> <i>sikoltozva
+elmenekül</i>.</p>
+<p class="center"><i>A zene most halkan szól.</i></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>brutális ütésre emelve
+öklét</i>. Miért nem hagysz békén?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Nem türöm, hogy ezzel
+táncolj.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Most vagy féltékeny, mikor
+megjött a szeretőd és örökre elvisz?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Most. Most és mindig.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Mit akarsz tőlem?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Hogy szeress és szenvedj!</p>
+<p class="center"><i>János elbóbiskol.</i></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>visszaroskad az asztal
+mellé</i>. Megölöm ezt a gazembert! Meggyilkolom ezt a gazdag
+gazembert. Nem birom tovább. Megölöm.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Te csacsi. <i>Cirógatja</i>.
+Meg tudnád ölni?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Ezerszer. Ha ezer élete
+volna.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ennyire tudnál szeretni?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Te boszorkány.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Milyen nagy érzés! Valakiért
+embert ölnek… <i>A két férfi közt ül, most a félálomban levő
+Jánoshoz fordul</i>… A menyasszonyodra gondolsz! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>kábultan</i>. Részeg vagyok
+a bortól, a fáradságtól, a szerelemtől… tőled és a boldogságtól…
+csókolj meg! <i>Csókolóznak</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ha a menyasszonyodat szereted,
+meghalsz. Elvesztettelek. Oly édesek és forrók ezek a tejillatu
+lányok, akik soká vártak. Mindent tudok. Végem van.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>sírva borul az
+asztalra</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>fájdalmasan</i>. Ne sírj, te
+gyerek. Még egy pár év és oly csöndesek leszünk a temetőben. Igyál.
+Kihül a szívünk és nem fogjuk egymást szeretni. Csak én foglak még
+ott is szeretni… <i>Jánoshoz fordul</i>… téged. Mikor már csont
+leszek… akkor is foglak szeretni… <i>Alfonzhoz</i>. Ne sírj, unlak,
+sose szerettelek, ezt az egyet szerettem, de ez most eljön velem,
+az ágyamba és én még részegebbre csókolom, és ő józanra csókolja
+magát a karjaimban és megcsömörlik és visszamegy a friss szűzhöz,
+akit megvert és felcsókolja a könnyeit és felszakítja az életét és
+gyereket éget a testébe és engem megátkoznak mind a ketten…
+<i>Jánoshoz</i>. Alszol? <span class="pagenum"><a name="Page_177"
+id="Page_177">-177-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>félálomban, kábulatban</i>.
+Részeg vagyok… tőled…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>Alfonzhoz, aki még egyre
+sír</i>. Ne sírj, szamár. Te se mutattad még meg nekem, hogy hogy
+tudsz szeretni. Mindig csak hasznod meg gyönyöröd volt belőlem.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Aljas lettem érted.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Mi az? Semmi.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Csaltam érted.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Semmi.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Loptam, raboltam.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Semmi.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Hát?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ölni. Tudnál értem?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Egyvalakit.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Kit?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Ezt itt.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Róla van szó.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Megölni?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Még ma éjjel.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Vigyázz, hallja.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Részeg. Alszik. Még ma éjjel
+megölöd. A pénze a tied. És én is a tied vagyok. Ha a kés benne van
+a szívében, <span class="pagenum"><a name="Page_178" id=
+"Page_178">-178-</a></span> nyugodt lehetsz, örökre. Én mást nem
+fogok szeretni. Csak ezt szerettem. De abba bele kell nyugodnod,
+hogyha meghalt, akkor is fogom szeretni. Csak épp hogy nem fogom
+látni többet.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Vigyázz, hallja.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Nem hallja. Részeg. Szerelmes a
+menyasszonyába. Ha nem öljük meg, én belehalok és elpusztítalak
+téged is. Védjük magunkat. Rádnézve többé ebben az életben nincs
+jobb üzlet. Gazdag leszel és én a tied maradok. <i>Nagyon
+fájdalmasan.</i> Csak abba nyugodj bele, hogy még akkor is szeretni
+fogom. Csak nem találkozunk többé. Tehát?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Igen. Mikor?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ma éjjel.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Hol?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Nálam. Az én szobámban.
+Odaviszem. Te elbujsz az ágy alá.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. És végigvárjam, amíg…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Nem. Most már soha többé.
+Maradjon örökké adós nekem ezzel az éjszakával. Hadd sírjam vissza
+ezer évig <span class="pagenum"><a name="Page_179" id=
+"Page_179">-179-</a></span> mindig, mindig csak ezt az egy
+éjszakát. A pénze a tied.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. És te?… végre senki másé…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Egy halotté. Amíg élek, a
+haszonélvezet a tiéd. Pfuj, de utállak.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>feláll</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Menj előre. Bujj az ágy alá. Ha
+bejövök vele, ne mozdulj. Az ágyra ültetem, ez lesz a jel. Akkor
+fogd meg a lábát, én meg hátralököm a testét. Aztán szurd keresztül
+a szívét. Menj. Bátor katonám. Pfuj… de imádlak.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>elmegy</i>.</p>
+<p><i>Jánoson észrevesszük, hogy mindezt hallotta. Az utolsó mondat
+alatt titokban elővette a hátsó zsebéből a revolverét és áttette a
+kabátzsebébe.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>hamisan</i>. Alszol,
+édesem?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Tessék? <i>Ugy tesz, mintha
+most riadna fel.</i> Nem alszom szívem, részeg vagyok, kábult
+vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>túlkedvesen</i>. Megyünk
+szívem.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hozzád?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Igen. Az én szegény
+padlásszobámba. <span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
+"Page_180">-180-</a></span> Az ragyogjon fel a szerelmünktől, mint
+egy templom. Ott öleljük át egymást… és sírjunk és nevessünk…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Gyere… <i>Felkel</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>szenvedéllyel</i>. Gyere,
+vőlegényem!</p>
+<p class="center"><i>Egymást átölelve elmennek.</i></p>
+<p><i>Hirtelen iszonyu erős zene szólal meg, amely gyorsan
+lehalkul. Lassan sötétség támad és csönd lesz.</i></p>
+<p class="center"><i>Jelzőharang. Dübörgés. Az összes vasfedők
+becsukódnak.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Rubicante! Minden kapcsolót
+be! Szikrabontó a maximumra! Nyolcszázezer Volt a középen! Nagy
+feszültség mindenütt! Graffiacane! A millió kalóriás pokolszenet!
+Malacoda! A manometerhez! Farfarello, Scarmiglione, Alichino,
+Calcabrina, Cagnazzo, Barbariccia, Libicocco, Draghignazzo,
+Ciriatto! Mind a helyén van?</p>
+<p><span class="smcap">A megnevezett ördögök</span>. Igen!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Fiókák! A tűzre, hogy
+reszkessenek a kazánok!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Nyisd ki! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span> <i>mindenütt raknak a
+tűzre</i>. Hejj! Hejj! A tűzre!</p>
+<div class="poem">
+<div class="stanza"><span class="i0">Lobog a tűz!<br /></span>
+<span class="i0">Dohog a tűz!<br /></span> <span class="i0">Robog a
+tűz!<br /></span> <span class="i0">A tűz, a tűz, a
+tűz!<br /></span> <span class="i0">Hejj! Hejj!<br /></span></div>
+</div>
+<p><i>Óriási sugárzások. A lendkerék fordul, szikrák pattognak
+körülötte.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Lezárni a tűztorkokat.</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Csukd be!</p>
+<p class="center"><i>A vasajtók becsapódnak.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Kész?</p>
+<p><span class="smcap">Valamennyien</span>. Kész!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Vigyázz! Előre!
+<i>Megmozdít egy emeltyűt. Dübörgés. A középen vasfedő
+nyílik.</i></p>
+<h3>XX. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>Mima szegényes padlásszobája. Vaságy. Egy
+szék. Semmi más.</i></p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>óvatosan, lábujjhegyen jön
+be és hirtelen elbujik az ágy alá.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>egy pillanattal ezután jön
+be</i>. Itt vagy?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>az ágy alól</i>. Itt.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Mindjárt jön. A hátsó
+traktuson, ablakon mászattam be, hogy ne lássa senki, mikor idejön.
+Psszt! Vigyázz! Hallom a lépését. Itt van!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>belép</i>. Itt vagyok,
+szívem. Nem látott senki.</p>
+<p><i>Mikor Mima beszélni kezd, közben egyszer egy pillanatra
+elfordul, akkor János az ágy alá les és titokban előveszi
+revolverét, megvizsgálja és ismét visszateszi kabátja
+zsebébe.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Itt vagy nálam. Az én
+börtönömben vagy. Most már innét soha többé nem mégy el. Nem mégy
+vissza soha többé a gyönyörű német kisasszonyhoz. <i>Megöleli</i>.
+Soha többé. Csókolj meg.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>szeliden
+megcsókolja</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Szeretsz?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>sírvafakad</i>.
+Szeretlek.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Miért sírsz? Csókolj meg
+jobban. Nagyon. <i>Csók</i>. Még jobban. Úgy hogy vérezzen az
+ajkam. <i>Csók</i>. Így. És most… <span class="pagenum"><a name=
+"Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> ülj le oda az ágy
+szélére. <i>Nagyon fájdalmasan.</i> Isten veled.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Isten veled, – de nem úgy,
+ahogy te gondolod. <i>Előveszi a revolverét, az ágy alá szegzi.</i>
+Tudom, hogy odabujtál az ágy alá. Meg ne mozdulj. Ha azonnal ki nem
+dobálod ide a lábam elé a két késedet és a revolveredet, minden
+golyót beléd eresztek. Egykettő!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>az ágy alól</i>. Kegyelem!
+<i>Kidobja a két kést és a revolvert.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>fölveszi ezeket és
+zsebreteszi</i>. <i>Mimához fordul.</i> Te ne mozdulj. Légy
+nyugodt, most nem fogsz meghalni. <i>Alfonzhoz</i>. Gyere elő,
+gazember.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>az ágy alól</i>.
+Kegyelem.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Az életedet ajándékba kapod
+tőlem. Becsületszavamra. Jőjj elő.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>kibujik az ágy
+alól</i>.</p>
+<p><i>Most Alfonz és Mima egymás mellett áll oldalt. János a
+revolverrel sakkban tartja őket.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem azért jöttem, szívem, hogy
+szeresselek. Mindent tudtam, mindent hallottam, mégis eljöttem.
+Hóhérnak <span class="pagenum"><a name="Page_184" id=
+"Page_184">-184-</a></span> jöttem, szívem, édes, egyetlen
+szerelmem, szenvedésem, életem nyomorúsága… szép boszorkányom…
+büntetni jöttem. Ne mozduljatok… minden hiába. A kapunál autó áll,
+tele rendőrrel. Adtál rá időt, te szép, ostoba boszorkány, hogy
+értesítsem őket. De nem úgy lesz, ahogy gondoljátok. Most kiélem
+magamat, én, Jánosi János, a legnyomorultabb a férfiak közt. Most
+megölöm az én lelkemet és megöletem a te szép testedet, boszorkány.
+A hóhérral öletem meg. Párisban vagyunk, boszorkány, elvánszorgok a
+guillotinehoz, ott leszek, mikor azt a szép fejedet levágják. Isten
+legyen neked irgalmas és az én szegény lelkemnek. <i>Alfonzhoz</i>.
+Te lépj elő.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>előlép</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Te nem kellesz nekem a
+bosszúhoz. Te férfi vagy, velem egy a sorsod. <i>Pénztárcát dob
+elibe a földre.</i> Nesze itt a pénz, amiért meg akartál ölni. Ezt
+azért kapod, hogy most szökjél meg a hátsó traktuson, azon az
+ablakon, amin én bemásztam. Ezért a pénzért és az életedért
+<span class="pagenum"><a name="Page_185" id=
+"Page_185">-185-</a></span> hagyd cserben ezt az asszonyt. Mert
+csak ő egyedül menjen a guillotinera.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ez nem igazság. A cinkosok
+együtt fognak menni a vérpadra.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. <i>Csak te</i> fogsz menni a
+vérpadra. Ő elszökik és cserbenhagy téged. Az igazság pedig nem
+érdekel.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ha büntetni jössz, bíró
+vagy.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hóhér vagyok. És szerelmes
+vagyok. <i>Csak te</i> halsz meg. Ha ketten mentek a bíró elé, te
+őrá fogsz mindent és megmenekülsz. Azért követeled most az
+igazságot, hogy őt vérpadra juttasd. De nem fogod! Én a gyilkost
+futni engedem, fütyülök az igazságra! Gyűlöllek! Eltaposlak!</p>
+<p class="center"><i>Jelzőharang</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>harsányan, büszkén</i>.
+Felség!… A büszkeségem! Az első igazi ördögi gondolat!</p>
+<p><span class="smcap">Az udvar</span>. Bravó!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Vigyázz mindenki! Tovább!
+<i>Megmozdít egy emeltyűkart.</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_186" id="Page_186">-186-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>Alfonzhoz</i>. Gazember,
+szedd fel a pénzt és szökjél. Vidd az irhádat!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>Alfonzhoz</i>. Elhagysz?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Hogyne! <i>Felszedi a földről
+a pénzt.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Anyja voltam a gyerekednek.</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Az meghalt.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. A vérpadra juttatsz?</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Inkább te, mint én!</p>
+<p><i>János már nyitvatartja az ajtót, Alfonz most kirohan.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. És most… mi ketten, édes.
+<i>Fájdalmas hangon, végig.</i> Nyugodtan és hidegen, ahogy hozzánk
+illik. Te meg fogsz engem érteni. Hiszen az imént magyaráztad meg,
+hogyan kell megölni azt, akit szeretünk. Én téged szeretlek. Most
+statárium van Párisban. Te gyilkosságra bujtottál fel valakit.
+Huszonnégy óra mulva a La Roquette-téren levágják a fejedet. És
+<i>majd én</i> leszek az, aki még azután is szeretni foglak.
+Jó?</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>halkan</i>. Ha még egyszer…
+csak egyszer az ágyamba jönnél. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Soha.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ha még egyszer, utoljára
+megcsókolhatnálak.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ha még egyszer… megérinthetném
+a kezedet.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Ha csak egyszer még hosszan
+rámnéznél…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem, boszorkány, nem.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>letérdel</i>. Én egy beteg
+állat vagyok, zárass éltem fogytáig börtönbe, de kegyelmezz!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Én egyszer betegen és lázban,
+melléd feküdtem, mellhártyagyulladással, lázban, te még örültél,
+hogy olyan forró vagyok… nem mondtam meg, hogy beteg vagyok… mert
+láttam, hogy vágyódol rám, kegyelmezz!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. És ha semmit se tettem, én
+bűnös vagyok, és te keresztény vagy, kegyelmezz! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>a földön fetrengve,
+ordítva</i>. A legutolsó szennyes féregnek, a kutyádnak, a
+rongynak, kegyelmezz!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>már hisztérikus kiáltozással,
+akadozva, kapkodva.</i> Én egyszer… ezt soha nem mondtam meg neked…
+a választásodon… egy ember vasbottal rád akart ütni… meg akart
+ölni… ezt ma se tudod… együtt mentünk… én felfogtam az ütést az
+arcommal… az arccsontom megrepedt, akkor azt mondtam,
+foghártyagyulladás… operáltak… emlékszel? Még csak meg se mondtam…
+most megmondom… kegyelmezz!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>kegyetlenül</i>. Nem!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>kéjjel néz le rájuk</i>.
+Bravó!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Én egyszer… mikor férj és
+feleség voltunk… melletted feküdtem az ágyban… te aludtál… egy
+félőrült szerelmes éjszaka után… kielégülten aludtál… és én úgy
+szerettelek, hogy nem tudtam elaludni a zokogástól… és <span class=
+"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> úgy
+zokogtam, hogy nem akartalak fölkelteni, és kimentem… és künn az
+előszobábam állt a sáros csizmád… és én ráborultam a te sáros
+csizmádra és csakhogy megalázkodjam a nagy szerelmemben… hogy
+összetörjem a lelkemet… hogy a kutyádnál kutyábban szeresselek… a
+forró könnyeimmel… lemostam a csizmádat… a piszkos csizmádat
+tisztára mostam a forró, szerelmes könnyeimmel, csakhogy érezzem,
+mennyire szeretlek… emlékszel?… másnap nevetve kérdeztem: mitől
+olyan tiszta a csizmád… Kegyelmezz!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Bravó!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>végső izgalomban, lihegve
+rémülten</i>. Egy pillanatig még! Te! Én egyszer… ezt nem tudom
+bizonyítani… én egyszer minden ok nélkül egy szál… egyetlenegy szál
+száraz ibolyát… amit gyerekkorom óta őriztem egy imakönyvben…
+levélben elküldtem az anyádnak… névtelenül… minden ok nélkül…
+ajánlott <span class="pagenum"><a name="Page_190" id=
+"Page_190">-190-</a></span> levélben… én ezt nem tudom bizonyítani,
+de nem is kell bizonyítani, mert igaz… Kegyelmezz,
+Megkegyelmezel?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>igen rövid habozás után</i>.
+Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>felordít</i>. Oh, te jóságos!
+<i>A lábához borul, zokogva.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>harsányan</i>. Állj!
+Állítsd meg a gépet!</p>
+<p><i>Hirtelen csönd. Mima és János mozdulatlan.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>idegesen</i>. Rubicante!
+Itt valami baj van! Ez igent mondott, pedig megint nem-et kellett
+volna mondania. Nézzetek utána! A horganykapocs?</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Rendben!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. A karburátor?</p>
+<p><span class="smcap">Draghignazzo</span>. Tizenötön!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Szikrabontó?</p>
+<p><span class="smcap">Draghignazzo</span>. A maximumon!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Nem értem, miért bocsátott
+meg neki! Rubicante! Mindenesetre kapcsold be a pótdinamót!
+Megvan?</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Meg!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Akkor időkerék vissza húsz
+<span class="pagenum"><a name="Page_191" id=
+"Page_191">-191-</a></span> másodperccel! Lássuk még egyszer az
+utolsó jelenetet! Vigyázz! Előre! <i>Az emeltyűhöz nyúl, izgatottan
+néz le Jánosra és Mimára.</i></p>
+<p class="center"><i>Halk, rövid dübörgés.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>pontosan ugyanúgy, mint az
+imént</i>… a forró könnyeimmel lemostam a csizmádat, a piszkos
+csizmádat tisztára mostam a forró, szerelmes könnyeimmel, csakhogy
+érezzem, mennyire szeretlek, emlékszel… másnap nevetve kérdeztem:
+mitől olyan tiszta a csizmád! Kegyelmezz!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>ugyanúgy, mint az imént</i>.
+Nem!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>ugyanúgy</i>. Egy pillanatig
+még! Te! Én egyszer… ezt nem tudom bizonyítani, én egyszer minden
+ok nélkül egy szál… egyetlenegy szál száraz ibolyát… amit
+gyerekkorom óta őriztem egy imakönyvben… levélben elküldtem az
+anyádnak… névtelenül… minden ok nélkül… ajánlott levélben… én ezt
+nem tudom bizonyítani, de nem is kell bizonyítani, mert igaz.
+Kegyelmezz! Megkegyelmezel?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>most határozottabban</i>.
+Igen! <span class="pagenum"><a name="Page_192" id=
+"Page_192">-192-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>felordít</i>. Oh, te jóságos!
+<i>A lábához borul zokogva, pontosan ugyanúgy, mint az
+imént.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Állj! Állítsd meg!
+Másodszor is ugyanaz a hiba! <i>Nagyon izgatottan.</i> Felség, neki
+megint azt kellett volna felelnie, hogy «nem», – és rá kellett
+volna kiáltania a nőre, hogy: «Hiába minden könyörgés, nincs
+kegyelem, én téged kivégeztetlek!» – és ehelyett kérem, egyszerre
+ellágyul, igen-t mond és megbocsát. <i>Ordítva</i>. Vigyázz!
+Mindenki maradjon a helyén. Magam nézem meg a szikrabontót, talán
+ott van a hiba. <i>A gépmesteri hídról még följebb szalad a
+gépre.</i></p>
+<p class="center"><i>János és Mima mozdulatlan.</i></p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> <i>átkiált a jobboldali
+hídról a baloldalira Malacodához.</i> Adjunktus úrnak jelentem,
+valami nyugtalanító van a gépben, nem akarom a mestert izgatni…</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. Na mi az? mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Amióta ez megbocsátott, a
+csapágyak egyszerre mind felmelegedtek… <span class=
+"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> Valami
+belső remegés fogja el az egész gépet… a finom vezetékekben az
+emberi könnyek felforrottak… itt valami nincs rendben.</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. Vészhütőket a csapágyakra!
+A vezetékeket víz alá. Vigyázz a manometerre! Odafönt négyszáz
+atmoszféra. Csak hidegvér.</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Igenis.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>ezalatt visszaért a
+helyére</i>. Minden kapcsoló egész fordulat! Minden a maximumra!
+Rakjatok a tűzre!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Nyisd ki!</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span> <i>gyorsan, némán raknak a
+tűzre</i>. Ezalatt:</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. Mester, ez már a legnagyobb
+kalória.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Ne fecsegj! Lezárni a
+tűztorkokat!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Csukd be!</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span> <i>hirtelen egyszerre csukják
+le a tűztorkokat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Még egyszer egy perccel
+vissza. Csináljuk újra ugyanazt a jelenetet! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> Lassan
+indíts! Vigyázz! Előre! <i>Halk, rövid dübörgés.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>a mozdulatlanságból lassan
+emelkedik fel, újra kezdi ugyanúgy, mint az imént.</i>… én egyszer
+minden ok nélkül egy szál… egyetlenegy szál száraz ibolyát… amit
+gyerekkorom óta őriztem egy imakönyvben… levélben elküldtem az
+anyádnak… névtelenül… minden ok nélkül… ajánlott levélben… én ezt
+nem tudom bizonyítani, de nem is kell bizonyítani, mert igaz…
+Kegyelmezz! Megkegyelmezel?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>felordítva</i>. Igen!!!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>felordít</i>. Oh, te jóságos!
+<i>A lábához borul zokogva.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>üvöltve</i>. Állj!
+Állítsd meg!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>felordítva</i>. Nem állj!
+Nem mondok mást, – igen, igen, és százszor igen, és megbocsátok és
+megkegyelmezek és azért születtem erre a világra, hogy megbocsássak
+és igen, igen, igen, igen, te szegény, bűnös asszony, megbocsátok
+neked, igen!!! <i>Sírva emeli fel magához.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>ordítva</i>. Rubicante!
+Állítsd meg a gépet!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> <i>kiáltva</i>. Nem lehet,
+mester! Eltörte a centrifugát!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Bedobni a pótszíjat! Nagy
+dinamó előre!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>Mimát ölelve</i>. Szabadon
+lélegzem! Nem érzem a forróságot az agyamon! Megbocsátok neked, te
+szegény, bűnös gyerek…</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>zokogva</i>. Rossz
+vagyok!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem igaz! <i>Hatalmasan
+kiáltva.</i> Jók vagyunk! Nem, vagyunk rosszak! Igenis megbocsátok,
+mert szeretem az anyámat és szeretem a kis elszáradt virágot és
+szeretem a szegény együgyű gondolatot és ebben a förtelmes életben,
+ha meglátom, rárohanok és sírva csókolom, még ha mind meg is
+dögöltök belé, pokol fajzatja!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>sírva</i>. Te jóságos, te
+jóságos, te szabadító! <i>Zokogva csókolja a kezét.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>harsányan vezényelve,
+mint hajóskapitány a viharban.</i> Vigyázz! Ki ne <span class=
+"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> bocsásd
+a sugár hatalmából! Kapcsold be a nagy szikrázót!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Kapcsolhatod már!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Nem lehet, mester!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>rettenetes haraggal</i>.
+Micsoda szó az, hogy: nem lehet!?</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Amióta azt mondta, hogy
+szereti az anyját, az asszonyi idegek a nagy ideghárfában mind
+elszakadtak és most rövidzárlat van az áramfordítónál!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Fordíthatod már! Szeretem az
+anyámat! Igen! Szeretem a kis száraz virágot! Szeretem a bűnöst,
+mikor sír! <i>Átöleli és magához szorítja Mimát.</i> Szeretem mint
+a testvéremet!</p>
+<p class="center"><i>A gépből zugás, dübörgés hallatszik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. Mester, az embervér
+felforrt a tartályokban! Kicsordul és ég!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Oxigénhütőket!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Szeretem mint a
+testvéremet!</p>
+<p class="center"><i>A gépből recsegés, dübörgés.</i></p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. A láncok úgy szakadnak,
+mintha papirból volnának!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Acélhevedereket!
+<span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
+"Page_197">-197-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Pattognak a szigetelők! A
+nagy áttétel elszakadt! Mester, valami kárhozat fut végig a
+gépen!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ne sírj, gyermekem, az élet
+keserű, de a szeretet édes, mint a virágméz! <i>Szeretettel
+simogatja.</i> Nézz rám. Milyen más most a szemed!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Szabadító!</p>
+<p class="center"><i>Zugás a gépben.</i></p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> <i>lerohan a helyéről</i>.
+Mester!… Attól az egy igen-től, amit az ember kimondott, tönkremegy
+a gépünk. Mint egy éles homokszem, úgy fut végig a finom
+szerkezeteken, végigkarcol és hasít mindent! A sugarak elgörbülnek!
+A babák valami ismeretlen fájdalomtól remegnek! Valahol hiba volt a
+számításban!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>lerohan a gépről,
+gyűlölettel áll meg Jánossal szemben.</i> Egy homokszem! Ez az
+átkozott egy kis porszem, gyémánt vagy micsoda, ami mindnyájukban
+benne van, ez az, amit nem tudtam megőrölni, megolvasztani,
+átkozott szem gyémánt! <span class="pagenum"><a name="Page_198" id=
+"Page_198">-198-</a></span></p>
+<p><i>Hatalmasan kondul meg a gépben egy harang és szakadatlanul
+szól.</i></p>
+<p><i>János dacosan néz farkasszemet a Magisterrel. Mima János
+lábánál ül a földön és rajongva néz fel rá.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>rajongva</i>. Harang! Édes
+harangszó!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Mi az?!</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. A harangok maguktól
+megszólaltak, mester! A vezetékük nem funkcionál!!</p>
+<p><span class="smcap">Draghignazzo</span>. A kerekek visszafelé
+forognak, mester!</p>
+<p><span class="smcap">Calcabrina</span>. A nagy szíj visszafelé
+fut, mester!</p>
+<p><span class="smcap">Alichino</span>. Baj van, mester!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> <i>rettenetes
+kiáltással</i>. Vége a gépnek!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>diadalmasan felordítva</i>.
+Vége a gépnek! Szabadítóm! Hallod a harangot?</p>
+<p><i>Állandó zugás, a harang szakadatlanul szól.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>görnyedezve, öklét rázva
+János felé, aki összefont karral áll és büszkén néz</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_199" id=
+"Page_199">-199-</a></span> <i>le rá.</i> Felséges uram… félmillió
+év munkája omlik itt össze előtted! Egy porszemen, egy szón dűl
+össze az ördögi lángész nagy alkotása! Felség, ezúttal nem birtam
+ezzel az emberállattal! Van bennük, legbelül, legalul, legmélyen,
+valami csöppnyi csöpp, ami romolhatatlan! Mikor már olyan rothadt,
+hogy visít az ördög az örömtől, akkor még mindig felcsillan benne
+ez a fényes porszem, ez a kis örökmécs, talán a Napnak egy paránya,
+talán az ő istenüknek egy vércsöppje, – ezt mind magával hordja,
+csak nem tudni, hol és mikor bukkan rá a kutató! Romlott, egyre
+jobban, gyönyörűen romlott, már gyűlöletből embert készült ölni…
+már a gépnek ebben a rekeszében… itt, ni… már várt a hóhér és a
+vérpad… <i>A gép egy vasfedője némán nyílik. Látni a lenyugvó nap
+fényében komoran meredő guillotinet.</i> És akkor egyszerre
+kibuggyant belőle ez a puha, «igen!», amikor legkevésbbé vártam,
+egy semmiségnél, egy giccsnél, egy buta, fantáziátlan közhelynél,
+egy lapos, ordináré <span class="pagenum"><a name="Page_200" id=
+"Page_200">-200-</a></span> kis csacsiságnál! Egy semmi, egy szó…
+de végigfutott a gépemen és tönkretette. <i>A földre rogy, ott
+fetreng, mint a hernyó.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>elbocsátja Mimát</i>.
+<i>Harsányan, ünnepélyesen kiáltva.</i> Istentől származom!
+Istentől származom! <i>A messzeségből egyetlen erős, felujjongó
+trombitaszó hallatszik, aztán elhal.</i> Boruljatok le a fényes
+porszem előtt, amit tőle kaptam útravalónak, amivel eljegyeztem
+magam az én Uramnak, boruljatok le!</p>
+<p><i>Hatalmasan dördül meg az orgona hangja a gépben.</i></p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> Mester, magától dörög az
+orgona! Mester! Maguktól énekelnek a sípok!</p>
+<p><span class="smcap">Alichino</span> <i>fájdalmasan
+felsivítva</i>. Fellázadt a rab orgona!</p>
+<p><span class="smcap">Hotelportás</span> <i>feldultan rohan elő a
+gép egy nyílásából, hadarva beszél.</i> Szaladj, nyiss ajtót a
+magyar milliárdosnak! Hozta isten Párisban, méltóságos uram! Egy
+hölgy várja önt! <i>Fájdalmasan felzokog.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> Én
+vagyok mindennek az oka, mert én adtam át neki a levelet.
+<i>Keservesen zokog.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ne sírj! Én azért jöttem a
+világra, hogy megbocsássak neki és neked és mindenkinek, aki
+ellenem vét, még nektek is, büdös ördögök.</p>
+<p><span class="smcap">Claribella</span> <i>más nyílásból rohan
+elő</i>. Én nem akartam hozzád feleségül menni, én tudtam, hogy
+mást szeretsz, de égette az agyamat a forró sugár… Én tisztességes
+vagyok! <i>Jánoshoz rohan és leborul előtte.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Jó vagy és tiszta vagy és mind
+azok vagyunk és bocsásd meg nekem, hogy megütöttelek, de nem
+tudtam, mit cselekszem!</p>
+<p><span class="smcap">Portás</span> <i>felzokogva</i>. Én adtam
+neki a levelet!</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span> <i>Mima első férje, előrohan egy
+más nyílásból.</i> Én szerettem őt, nem akartam elkergetni, meg
+akartam bocsátani neki, de égek valamitől!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>más nyílásból rohan
+elő</i>. János! A barátod akartam lenni! Nem birtam, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> mert
+nincs szívem, kivették a szívemet… késsel vágták ki a szívemet,
+János!</p>
+<p><span class="smcap">Portás</span> <i>felzokogva</i>. Én adtam
+neki a levelet!</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span>. Térj vissza hozzám! <i>Mimának
+mondta.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Édes, jó, szegény uram! Hogy
+dobolnak a szíveim! Két szívem van! Idegen vér ég bennem!
+Meggyulladok!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Bocsássatok meg nekem mind,
+mind!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>felordítva</i>. Kivették a
+szívemet!</p>
+<p><i>A vasfedők egymásután maguktól kinyílnak, a babák mind
+kirohannak és térdreborulnak János előtt. Sírnak, a kezüket
+tördelik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Francia nő</span> <i>felkiált</i>. Nem
+akartalak gunyolni! Idegen hang szólt belőlem!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nyugodjatok meg! Mindent
+tudok!</p>
+<p><span class="smcap">Groom</span>. Én gyerek vagyok! Szegény kis
+gyerek vagyok! Mit tettek velem!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>kétségbeesetten</i>.
+Miért beszélnek ezek össze-vissza? <span class="pagenum"><a name=
+"Page_203" id="Page_203">-203-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> <i>harsányan</i>.
+Felszabadultak, mester! Össze-vissza érik őket a sugarak!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Összefogdosni valamennyit!
+Vissza a jégre!</p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span>. Felszabadultak a sugarak
+hatalma alól!</p>
+<p><span class="smcap">Portás</span> <i>zokogva</i>. Én adtam neki
+a levelet.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. A szívetekbe látok, ti szegény
+rab lelkek!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span>. Barátod akartam lenni! De
+kivették a szívemet! Úgy fáj a helye!</p>
+<p><span class="smcap">Férj</span> <i>Mimához</i>. Édes jó
+feleségem!</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span>. Szegény jó uram!</p>
+<p><span class="smcap">Alfonz</span> <i>ordítva</i>. Nem akartam
+csalni! Nem akartam lopni! <i>Végtelen fájdalommal, panaszosan.</i>
+De nincs szívem! Nem akartam ölni! Úgy vérzik a szívem helye! Úgy
+fáj!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>felszalad a gépre</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>végtelen fájdalommal,
+Jánoshoz, kiáltva.</i> Mit tettél velem! Te élő ember! Úgy égnek a
+szíveim! Fájnak a szíveim! <i>Két tenyerét két szívére
+szorítja.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_204" id=
+"Page_204">-204-</a></span></p>
+<p><i>Mindezek alatt a harang és az orgona szakadatlanul szól a gép
+belsejében, ugyancsak szünetlenül hallani a zugást, morajlást,
+tompa dübörgést.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>már felment a gép
+felsőrészére, onnan lekiált, mindent túlharsogva.</i> Mind az én
+testvéreim vagytok! Mind az én szegény testvéreim vagytok
+Istenben!</p>
+<p><i>Ujjongva harsan fel egy trombita valahol a magasban.</i></p>
+<p><span class="smcap">Rubicante</span> <i>minden lármát
+túlordítva</i>. Felforrt a víz a kazánokban! Szabadon futnak az
+áramok! Meggyulladt a gép!</p>
+<p><span class="smcap">Fiókák</span> <i>teljes erejükből
+visítva</i>. Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!</p>
+<p><i>A fiókák és az összes ördögök lemenekülnek a gépről. A fiókák
+visítanak, miközben leszaladnak. Valamennyien lent kuporodnak le, a
+színpad sarkában. A gép füstölni kezd, a kéményekből lángok csapnak
+elő, a zugás, dübörgés erősödik. Az udvar hirtelen feláll.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>már egészen fenn áll a
+gépen, a tetején, néhány baba közt, akik a lábaihoz</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_205" id=
+"Page_205">-205-</a></span> <i>borultak és térdét átölelték. Nagyon
+harsányan kiált, minden zajt túlharsogva.</i> No, büdös ördögök, én
+most itthagylak titeket, veszekedjetek meg, ahányan vagytok! Hol a
+kalapom?!</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span> <i>alulról felkiált
+hozzá</i>. Ilyenkor a kalapját keresi? Örüljön, nyomorult, hogy
+megmenekült!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>leordít hozzá</i>. Hogyne!
+Majd itthagyom nektek a kedves kis kalapomat, ti kutyazsírral
+kikent, ronda, kénköves ördögök! <i>Az egyik babától átveszi a
+kalapját, feje fölött meglengeti.</i> Én édes rakott káposztám, jó
+kis Ilonkám, drága feleségem, mit tettem veled, mit tettem veled!
+Jövök már Ilonkám, csak tartsd melegen a vacsorát! <i>Hatalmas
+diadalordítással.</i> Ajánlom magamat! <i>A gép legfelső pontjáról
+hátul leszalad, eltünik.</i></p>
+<p><i>A babák lassu mozgásokkal széledeznek a gépen, most egyik se
+szól, mindnyájan csöndesen zokognak.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>aki eddig megtörten
+támolygott és ájuldozott lenn a színpad elején, az</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span>
+<i>ördögei közt, akik támogatták.</i> Felség… meneküljön, aki tud…
+én itt maradok… <i>Erőre kap</i>… és újra kezdem! <i>Kiegyenesedik,
+a színpad közepére áll, harsányan kiált.</i> Újra építeni! Újra
+kezdeni!</p>
+<p><i>Az udvar elmenekül a nézőtéren át, kirohan a
+nézőtérről.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>erőre kapva</i>.
+Malacoda! Rubicante! Előre, pimasz ördögök, mind! Megmenteni a
+babákat! A babákat!</p>
+<p><i>Az ördögök kétoldalt láncba fonódnak és a rémüldöző babákat
+összeterelik. Mikor a babák jönni látják őket, felsikoltanak,
+zokognak, félnek, reszketnek.</i></p>
+<p><span class="smcap">Mima</span> <i>most a gép legfelső részén
+áll, ott ahol János elszaladt. Karjait fölemeli, hátrakiált János
+után.</i> Te élő ember, mit tettél az én két szívemmel? <i>Végtelen
+fájdalommal felzokogva.</i> Mit tettél velem, te drága, jó élő
+ember!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Eresszétek elibük a
+függönyt, hogy egy se szabaduljon!</p>
+<p><i>A nagy vörös függöny hirtelen leereszkedik.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span></p>
+<h3>XXI. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>A függöny előtt most egyesegyedül a Magister
+áll, zordul összefonva karjait a mellén.</i></p>
+<p><i>A zugás, dübörgés, harang, orgona, emberhang, sikoltozás most
+fojtottan hallatszik, tompul. Egyszerre mennydörgésszerű hatalmas
+robaj hallatszik, mely lassan elhal. Ugyanekkor az egész lárma
+nagyon csöndesre, távolból hallatszó dübörgéssé csöndesedik, amely
+azonban tovább szól, szakadatlanul.</i></p>
+<p class="center"><i>Rövid szünet.</i></p>
+<p><i>Aztán jobbról megjelenik a szomorú csapat. Mima kivételével
+az összes babák, szorosan egymás mellett, mint egymáshoz láncolt
+rabok, lehorgasztott fővel jönnek. Az ördögök vasvillákkal kísérik
+őket. Átvonulnak balra, a lépcsőn le a zenekarba, a mélységbe,
+ahonnan jöttek. Az őket kísérő ördögök velük együtt tünnek el.</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_208" id=
+"Page_208">-208-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>miután elvonultak
+előtte</i>. <i>Gyűlölettel</i>. A jégbe valamennyit! A leghidegebb
+jégre fagyasszátok vissza valamennyit, hogy millió évig is
+elálljon!</p>
+<p class="center"><i>A csoport eltünik a mélységben.</i></p>
+<p><i>A hátsó zaj erőre kap, felzug, főként a harangot és az
+orgonát hallani.</i></p>
+<p><i>Most jobbról, egyedül jön Mima, ugyanabban a fehér lepelben,
+amelyben először megjelent, hátrakötött kézzel, Malacoda és
+Rubicante közt. Őt csak az ördögfiókák kísérik, görnyedve, guggolva
+mennek mellette. Mima némán, felemelt fővel, kibontott hajjal,
+sápadtan, lehunyt szemmel lépdel, mintha élő-halott volna. Lassan
+megy ez a csoport is a többi után. Rettenetes dübörgés, dörgés,
+csattogás a függöny mögött, mintha a haldokló gép utolsó búcsút
+ordítana Mima után.</i></p>
+<p><i>Mikor Mima eltünt, a zaj lassan teljesen elcsöndesedik, csak
+a harang szól, egyre halkabban.</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_209" id="Page_209">-209-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>szerényen jelenik meg
+jobbról</i>. Bocsánatot kérek, de hogy a fenébe kell innen
+kimenni?</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>zord tekintettel,
+összefont karral nézi. Nem felel.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Futkosok itt jobbra-balra,
+könyörgöm és nem találom a kijárást</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>nem felel, csak
+nézi</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span> <i>jön fel a zenekarból, a
+lépcsőn, baloldalt, ahol Mimát lekísérték. A lépcső felső részén
+megáll. Jánoshoz.</i> Mit akar?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>szerényen</i>. Haza
+szeretnék menni, vacsorázni, könyörgöm. Merre van itt a
+kijárás?</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. Maga csak menjen mindig a
+káposztaillat után. Érzi?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>a levegőbe szaglász</i>. Hát
+úgy… nagyon messziről…</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. Hát csak mindig menjen
+utána, pontosan a szag után…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Köszönöm szépen. <i>Megint
+körülszaglász a levegőben, aztán balra mutat.</i> Úgy érzem, erről
+jön! <i>Alázatosan kalapot</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> <i>emel</i>. Istennek
+ajánlom! <i>Szaglászva megy el balra.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister és Malacoda</span> <i>erre a
+köszöntésre hirtelen bosszusan félrefordul mind a kettő, mind a
+kettő nagyot prüszköl.</i></p>
+<p class="center"><i>A harang halkan, szeliden szól.</i></p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>összefont karral fordul
+János után, nézi, követi a szemével.</i> Nem érdemes hinni az
+emberekben. Én hittem bennük… és csalódtam. <i>Sóhajt.</i></p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span> <i>tiszteletteljesen</i>.
+Mester!</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span> <i>ránéz</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. Nem kellett volna
+elereszteni.</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Amíg él, nincs jogom itt
+tartani.</p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span>. De kérem, lármát fog csapni
+a földön, majd jár a szája… mesél… nagy szégyenben maradunk…</p>
+<p><span class="smcap">Magister</span>. Nem hiszik el neki. Azt
+fogják mondani, hogy álmodta. <i>Nagyot sóhajt és elmegy
+jobbra.</i></p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span> <i>felmegy a színpadra,
+baloldalt</i> <span class="pagenum"><a name="Page_211" id=
+"Page_211">-211-</a></span> <i>megáll, körülnéz, hogy nem látja-e
+senki. Balra, a színfalak mögé int.</i></p>
+<p><span class="smcap">Két fióka</span> <i>balról behozza a
+földgömböt és leteszi ugyanoda, ahol az első felvonásban állt,
+aztán visszaszalad, el.</i></p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span> <i>zsebéből kiveszi a
+nagyító lencsét és vizsgálgatni kezdi a földgömböt. Aztán,
+ugyanúgy, mint az első felvonásban a Magister, kis fényfoltot vetít
+a vörös függöny közepére. A vörös függöny szétnyílik.</i></p>
+<h3>XXII. KÉP.</h3>
+<p class="center"><i>Az erdőszélen. Ugyanaz a kép, mint az első
+felvonásban. Csakhogy most már beesteledett. Holdvilág. A harang
+szakadatlanul szól, szeliden, most már mintha távolból hangzó
+estharang volna.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>ülve alszik a padon</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka hangja</span> <i>messziről</i>.
+János! Édes uram!</p>
+<p class="center"><i>Szünet</i>. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>nem felel, alszik</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka hangja</span> <i>közelebbről</i>.
+János! Édes uram!</p>
+<p class="center"><i>Nincs válasz</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>belép balról</i>. Nézz
+csak, elaludt. Nem csuda. <i>Nagy szeretettel.</i> Annyit fáradt
+szegény egész nap.</p>
+<p><span class="smcap">Marcsa</span> <i>parasztcseléd, Ilonka
+mögött belép balról.</i> Szinte kár felkölteni, olyan édesen
+alszik.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>kedvesen</i>. Megállj csak
+Marcsa… fel ne riasszuk. Majd úgy költjük fel, hogy öröme legyen
+benne… hogy kellemes legyen az ébredése. Hozd ki csak, fiam, a
+káposztásfazekat. De vigyázz, mert forró, meg ne égesd magad!</p>
+<p><span class="smcap">Marcsa</span> <i>kiszalad balra</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Édes, jó, derék uram… isten
+áldja meg még ezt a kis álmodat is!</p>
+<p><span class="smcap">Marcsa</span> <i>balról boldogan jelenik meg
+a fazekkal, kendőben fogja, mert forró. A fazék gőzölög.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Add ide. <i>Átveszi tőle a
+fazekat.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_213" id=
+"Page_213">-213-</a></span> Ez az ő legkedvesebb illatja… evvel
+fogjuk felkölteni… <i>Letérdel eléje és kedvesen az orra alá tartja
+a fazekat. A hold élesen világítja meg ezt a kis jelenetet, János
+arcára, Ilonka arcára és a fazékra süt. A fazékon bádogfedő
+van.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>halkan, Marcsához</i>.
+Nyisd ki!</p>
+<p><span class="smcap">Marcsa</span> <i>lekapja a bádogfedőt a
+fazékról</i>.</p>
+<p class="center"><i>A káposzta dúsan gőzölög a
+holdfényben.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Csukd be!</p>
+<p><span class="smcap">Marcsa</span> <i>visszacsapja a fazékra a
+fedőt</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>mint aki mély álomból
+ébredezik</i>. Káposzta… káposztaillat! <i>Felébred</i>. Rakott
+káposzta… Mi az? <i>Feltámaszkodik, a szemét törli.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>nagyon kedvesen, nagyon
+jóságosan</i>. Ébredj édes, jó uram, itt van a te jó vacsorád, a te
+jó rakott káposztád, a szívemmel csináltam neked, gyere, gyere
+szépen utána, gyere csak az illatja után… ott benn vár a tiszta
+terített asztal… gyere csak szépen… gyere, gyere… <span class=
+"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> gyere
+csak szépen… <i>Elindul a fazékkal balra.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hogy elaludtam ebbe a jó
+levegőbe… Ejnye, ejnye… Már harangoznak is…</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Gyere, drágám, gyere.
+<i>Csalogatja balfelé a fazékkal, mint ahogy kukoricával szokták
+vezetni a baromfit.</i></p>
+<p><i>Elballagnak balra, elől Ilonka a fazékkal, utána János,
+leghátul boldogan mosolyogva, Marcsa.</i></p>
+<p><i>A szín egy pillanatig üres. Az estharang szakadatlanul
+szól.</i></p>
+<p class="center"><i>A vörös függöny összecsukódik.</i></p>
+<p class="center"><i>A harangszó elhallgat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Malacoda</span> <i>magasra emelt orral, az
+eltünt kép után szaglász. Mély meggyőződéssel.</i> Húszmillió évet
+adnék az életemből egy kis rakott káposztáért! <i>Földhözvágja a
+nagyítóüveget és kisiet jobbra.</i></p>
+<p class="center"><i>Függöny.</i></p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_215" id=
+"Page_215">-215-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>MOLNÁR FERENC<br />
+<span class="smaller">SZÍNMŰVEI:</span></h2>
+</div>
+<ul class="lsoff indented">
+<li><b>Az ördög.</b> Vígjáték 3 felvonásban.</li>
+<li><b>Liliom.</b> Egy csirkefogó élete és halála. Külvárosi
+legenda hét képben.</li>
+<li><b>Józsi.</b> Bohózat 3 felvonásban.</li>
+<li><b>A doktor úr.</b> Bohózat 3 felvonásban.</li>
+<li><b>A testőr.</b> Vígjáték 3 felvonásban.</li>
+<li><b>A fehér felhő.</b> Mirákulum 5 változásban.</li>
+<li><b>Farsang.</b> Színmű 3 felvonásban.</li>
+<li><b>Úri divat.</b> Vígjáték 3 felvonásban.</li>
+<li><b>A farkas.</b> Vígjáték 3 felvonásban.</li>
+<li><b>Égi és földi szerelem.</b> Dráma 5 felv.</li>
+<li><b>Színház.</b> Három egyfelvonásos.</li>
+<li><b>A hattyú.</b> Vígjáték 3 felvonásban.</li>
+<li><b>A vörös malom.</b> Színjáték két részben, 26 képben.</li>
+</ul>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_216" id=
+"Page_216">-216-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>MOLNÁR FERENC<br />
+<span class="smaller">MŰVEI:</span></h2>
+</div>
+<ul class="lsoff indented">
+<li><b>A Pál utcai fiúk.</b> Regény.</li>
+<li><b>Az éhes város.</b> Regény.</li>
+<li><b>Egy haditudósító emlékei</b> 1914 november – 1915.
+november.</li>
+<li><b>Hétágú síp.</b> Tréfák, tárcák, karcolatok.</li>
+<li><b>Józsi</b> és egyéb kis komédiák.</li>
+<li><b>Ketten beszélnek.</b> Tárcák, rajzok.</li>
+<li><b>Kis hármaskönyv.</b> Elbeszélések.</li>
+<li><b>Egy gazdátlan csónak története.</b> Regény.</li>
+<li><b>Muzsika.</b> Elbeszélések.</li>
+<li><b>Ismerősök.</b> Feljegyzések, krónikák.</li>
+<li><b>Az óriás és egyéb elbeszélések.</b></li>
+<li><b>Rabok.</b> Regény.</li>
+</ul>
+<hr class="chap" />
+<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77650 ***</div>
+</body>
+</html>
diff --git a/77650-h/images/i001.jpg b/77650-h/images/i001.jpg
new file mode 100644
index 0000000..bb21be5
--- /dev/null
+++ b/77650-h/images/i001.jpg
diff --git a/77650-h/images/i001hq.jpg b/77650-h/images/i001hq.jpg
new file mode 100644
index 0000000..9a2469f
--- /dev/null
+++ b/77650-h/images/i001hq.jpg
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6c72794
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This book, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..9704b94
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for eBook #77650
+(https://www.gutenberg.org/ebooks/77650)