diff options
Diffstat (limited to 'old/66603-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/66603-0.txt | 5857 |
1 files changed, 0 insertions, 5857 deletions
diff --git a/old/66603-0.txt b/old/66603-0.txt deleted file mode 100644 index 0026d99..0000000 --- a/old/66603-0.txt +++ /dev/null @@ -1,5857 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of A babonák könyve, by János Varga - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: A babonák könyve - -Author: János Varga - -Release Date: October 23, 2021 [eBook #66603] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A BABONÁK KÖNYVE *** - -A BABONÁK KÖNYVE. - -A MAGYAR ORVOSOK ÉS TERMÉSZETVIZSGÁLÓK ÁLTAL 300 FORINT DÍJJAL -JUTALMAZOTT PÁLYAMŰ. - -IRTA - -VARGA JÁNOS. - -A forditás jogát szerző fenntartja. - -ARAD, 1877. - -A SZERZŐ TULAJDONA. - -Arad, 1877. Nyomatott Gyulai Istvánnál. - - - - -ELŐSZÓ. - -Egy nemzet valóban művelt nem lehet, ha népműveltsége elhanyagolva van; -s alapigazság az is, hogy egy nép jólétének, s boldogulásának föltétlen -kelléke a népműveltség. - -Azért az ujabb korban minden állam megfeszített erővel munkál az eddig -annyira elhanyagolt népnevelésen. Iskolákat állít, népkönyvtárakat -alapít, s a tudomány elemeit száz úton módon iparkodik az eddig parlagul -hagyott fogékony talajba ültetni. - -Mert a romlatlan népben minden jóra meg van a hajlam; csak legyen, aki -elméjét a művelődés alá megmunkálja; s megszabadítja lelkét és kedélyét -az elfogultságtól, az előitéletektől és egyéb száz fajta burjántól, -melyek szivében minden nemes helyet elfoglalva tartanak. - -E burjánok közt legveszélyesebb gyom a babona; a tudomány és -művelődésnek e legmegátalkodottabb ellensége; mely ha egy talpalatnyi -talajban gyökeret ereszt, – onnét a művelődés és jó erkölcsök utolsó -csiráját is kipusztítja. - -Azért minden szó, mely a babona ellen emelkedik; jó szolgálatot teljesít -a népnevelés érdekében. - -Ezen tudattól volt áthatva a magyar orvosok és természetvizsgálók -testülete; midőn a népéletben oly buján tenyésző babonás hit és -szokásoknak lehető kiirtására nézve, – pályadíjat tűzött ki egy oly -könyv megirására, mely mig egyrészt lehető teljességben magában foglalja -az uralkodó babonák gyüjteményét, másrészt pedig azok káros hatását -példákban illusztrálja. - -Babonát tűzzel, vassal kiirtani száz okból nem lehet; de nem is -tanácsos; mert a babonás hit legnagyobb részt egy a vallásos -túlbuzgósággal; mindenesetre azonban a vallásos hit túlhajtása, -kinövése; erőszakos metszés, magát a vallásosság fáját is megsérthetné; -kiméletlen kéz, a gyommal a tiszta buzát is összemarkolhatná. Másrészt -pedig a babona szivós gyökérszálai ezer évvel nyúlnak vissza a multba; s -a kegyeletes unokák azt, mint apáik keserves örökét, nagyon féltékenyen -ajnározgatják. Ugy tesznek, mert apáik is ugy cselekedtek; s mert jobbra -senki se tanitá őket. - -Ez volt oka, hogy az orvosok és természetvizsgálók, a babona elleni -orvosszerek közül a – könyvet választák; mely jobbra tanitsa a népet, -mint amire apáik taniták; s e szándéknak kivántam én megfelelni -könyvemmel; mely versenytársai közt a kitűzött pályadíjat elnyeré. - -A babonák könyvét sok évek fáradsága árán gyüjtött, nagy anyaghalmaz -feldolgozásával, a száraz és könnyen unalmassá váló professoroskodó -modor mellőzésével, ugy iparkodtam megirni, hogy a nép, a saját nyelvén -és eszejárása szerinti leirás által önkéntelenül is tovább édesgettessék -az olvasásban; s e könyvben oktalan kedvencz babonáit a nevetségességig -meztelenre vetkőztetve találja, másrészt a valódi káros babonák gyakran -megrendítő hatását példákban illusztrálva lássa. Nem hiányozván -természetesen a könyvből az alkalmilag elcsöpögtett természettudomány -sem; ugy a helyén való oktatás és jó tanács; melyeket az olvasó -észrevétlen szedegetvén össze, hatásuk is közvetlenebb és sikeresebb -leend. - -Természetes, hogy a babonát, amint tűzzel, vassal nem, – ugy egy -könyvvel sem lehet egyszerre kiirtani. Annak megölő betűje csak a -természettudomány teljes népszerűsítése leend; addig is azonban jó -útegyengető leend egy könyv, mely a nép előtt babonás hitének és -alakjainak lehetetlen voltát, s babonás szokásainak szomorú -következményeit föltünteti. - -Ez irányban nálunk ugy is édeskevés történt eddig. Talán több is hátra, -mint előre! Mert a babona ellen még nem igen irtak könyvet; mig -terjesztésére egy egész irodalmi genre, a – ponyvairodalom virágzik. - -A babonák könyve e tekintetben első rendszeres munka. - -Azért nem is kecsegtetem magam azzal, hogy tökéletes; öntudatom azonban -annyiban megnyugtat, hogy jóakarattal irtam. - -S ha annyi haszna leend a népnevelés érdekében, hogy tiz közül egy -babonás embert kigyógyit lelki betegségéből; hitem szerint eleget tett. - -A megtört csapáson nálamnál hivatottabbak nagyobb sikerrel működhetnek. - -Aradon, 1877. évi május hóban. - -A szerző. - - - - -Egy kis bevezetés féle. - -Bizony előre érzem, milyen nehéz tudomány lesz ebben a kis könyvben. De -csak azért olyan nehéz, mert sokunk nem birja, de legtöbbünk nem akarja -megtanulni. - -Azért is nehéz még, mert az éle egy olyan vén fa tövének fordul, a -melyet, mint néhai öregapáinktól ránk hagyott örökséget, sok száz, meg -száz esztendők óta ápolgatunk, dédelgetünk. A babona vén fája ez, -melynek bolondító gyümölcse mai napig sok embernek szája ízéhez áll. -Igaz, hogy nagyon soknak a szájában is marad az íze; de már az nálunk -úgy szokás, hogy nem szoktunk okulni a más kárán. - -Ennek a vén fának – az igaz, hogy kissé már megkorhadt a dereka; de sok -ápolója, öntözője akad a hasznáért; mert nem tréfa, hanem nagyon szomorú -igazság, hogy a babona sok embernek a kenyér keresője. Akárhány -világcsaló táplálkozik a babonás nép hiszékenységén; s ezeknek bizon -nagy okuk van azon dolgozni, hogy a babonának valahogy ki ne veszszen a -magja. - -Pedig ebből a magból de sokszor nő olyan veszedelem, aminek nem csak egy -ember, de százak isszák meg a levét. Természetesen ezt babonája -válogatja; mert némi apró hóbortos babonás hit még senkinek se árt; mig -a másik után holtig búsulhat, akinek a körmével a kezefejét is -odaégette. - -Alig lesz e könyv olvasói között egy is, aki egy-két olyan történetre ne -emlékeznék, ahol a babonaság ott hagyta a kezeszennyét. - -Nincs túlozva a dolog; de tizszer ilyen nagy könyv se lenne elég, ha -mind azt a sok siralmas történetet le akarná valaki irni, amit -könnyenhivő ember, a babonának köszönhet. - - - - -Mi az a babonaság? - -A babonaság a józan észnek megtévelyedése. Lelki betegség; mely azonban -hála istennek, nem épen gyógyíthatatlan baj. - -Oktalan hit; amit se a tudomány, se a vallás tételeiből nem lehet -igazolni. - -Ha az ember valami dolognak olyan erőt tulajdonít, amivel az nem birhat; -ha az ember valami nagyon természetes dolgot, épen természet ellenesen -magyaráz. - -Az a babonaság. - -A babonás ember nem gondolkozik, hanem képzelődik. S a legegyszerűbb -dologban is, amit szemével láthat s eszével tudhat; a legbolondabb -rendkivüliséget hiszi, képzeli; mindig természet fölötti csodát s -boszorkányságot kerget. - -Teszem azt egy asztal, egy almáriom, amit a hidegről meleg szobába -hoztak, elkezd repedezni, pattogni, hasadozni. Már a babonás ember arról -azt képzeli, azt hiszi, hogy az váratlan halálesetet jelent. Pedig -tudhatná, hogy az a szegény butordarab nagyon is természetes törvénynek -lett áldozata. A hidegségnek összehúzó ereje van; a melegségnek pedig -kiterjesztő, kitágító ereje. Ezt minden ember megpróbálhatja egy -palaczkkal, amelyiknek üveg dugója van. Ha a palaczkot az ember a -hidegre teszi, a dugóját pedig megmelegiti, akkor a dugó nem fog -belemenni a palaczk szájába; mig csak a palaczk, meg a dugó megint -egyforma hideggé, vagy meleggé, tehát egyenlő hőmérsékletűvé nem lesz. - -Nos tehát, mikor az asztalt hidegről behozzák a meleg szobába; vagy ha -ősszel, mikor a butorok a hűvösebb szoba levegőtől is összehúzva vannak, -egyszerre kezdetét veszi a szoba fűtés; akkor olyan rohamosan kezdenek a -fa részecskék a melegben kitágulni, hogy az bizon többnyire egy kis -repedezéssel jár. - -Ezt a természet törvénye diktálja igy; s a természetes dologban pedig -ugyan semmi boszorkányság sincsen. A babonás ember azonban megrémül a -butor-recscsenéstől s azt tartja róla, hogy bejelentette magát a halál, -valaki elpatkol a házhoz tartozandók közül. - -Más atyánkfiának pedig a garaboncziás diákra van a panasza, ha a jégeső -elveri a határt. Harmadik a boszorkányra vet, ha a marhája hull, vagy -kolera jár a vidéken. - -Persze azt mai napság már a kis iskolás gyerek is tudja, hogy biz a -jégesőt nem a garaboncziás hozza s hogy nem is lehet elállítani azzal, -ha apja ura a küszöbbe vágja a fejszét; – de még a járványok okát is -eltudja mondani a természettudományból. De mikor a garabonczás, meg a -boszorkány sokkal régibb és jobb ismerőse urambátyáméknak; mint a -természettudomány! - -Hanem isten segitségével majd máskép lesz ez is; mert sok lett már -másképen a világteremtése óta. Ma a kis gyerek megtanulja a -természettudományt; s ha épen az apját rá nem birja is tanitani; – de -mire a mai nemzedékből apák lesznek, akkorára sok babonás hitnek lesz a -tudomány a megölő betűje. - -Mert nincs olyan csodás, olyan rendkívüli, olyan természetfölötti dolog -a világon, aminek a természettudományokban magyarázata nem volna. És -határozottan kimondhatjuk, hogy a mikor ez a tudomány népszerűvé válik, -az lesz a babonák halálos órája. - - - - -A babona eredete és az őshit babonás alakjai. - -Ezt tudva, körülbelül tisztában vagyunk az iránt is, hogy honnét -származik a babonáskodás. Ha vissza felé haladunk e régi századokon, s -elérünk oda, ahol a művelődésből még nagyon kevés irmag mutatkozik; oda -nagyon közel van már a babonák forrása. - -Magát a babonák szülő anyját a régi népek csodákkal teljes hitében és -rejtelmes vallási szokásaiban találjuk. - -Mikor még az emberek nagyon keveset tudtak; hanem annál több badar -dolgot hittek. És pedig mindent a vallásosság rajongásával hittek; s -amit láttak, amit észleltek, ami körülöttük és velük történt, azt mind a -vallásos hit szövetébe takarták. - -A természet hatalmas és változatlan törvényeit nem ismervén, – annak -működését és nyilatkozásait bizonyos jó és rosz szellemeknek -tulajdonitották, amikkel vallásos képzelgésük benépesítette az egész -világot. - -Minden ligetnek; minden barlangnak; folyónak, pataknak, erdőnek, -mezőnek, külön jó és rosz szelleme volt akkor; s még a jó istent is -párosával, tizével, húszával képzelték; s egyik istennek több erőt és -hatalmat tulajdonitottak, másiknak kevesebbet. Volt fő istenük, sőt -istennőik is voltak; s ezeknek egész családjuk. S ezek mindegyike -tett-vett az emberek sorsában. Az „Isten“ és az „Ármány“ volt a népek fő -két szelleme. Az első mindig javára, a másik kárára munkálkodott a -szegény embernek; aki természetesen az isteni és szellemi hatalom ellen -semmi akarattal nem birt; hanem megadta magát végzetének s tűrte, ami -történt vele. - -A vallásosság sajátságos rajongásával hittek az első népek főpapjaikban; -kik álmokat fejtettek; jelekből jövendőltek, s kiknek meghallgatása -előtt a népek ezre soha nagyobb vállalatba nem fogott. Ilyenek voltak az -egyptomi álomfejtők és varázslók; ilyenek a zsidók papi nemzetségei; -ilyenek a régi magyarok Karkánjai, vagy táltosai; kiknek jós szavai -szentirása volt a népnek. - -A népek első családjai mind rabjai voltak e zagyva hitnek; különbség ha -volt közöttük, legfölebb annyi volt, hogy egyik több, másik kevesebb -istenben és szellemekben hitt. A hevesebb vérmérsékletüek, a keleten -lakó népek; mint erősebb képzelődéssel birók, legjobban bele tévedtek a -csodálatos hit tekervényes utaiba; és innét van ma is, hogy a keleti -népek, akik közé jó magunk is tartozunk, leginkább hisznek még a -rendkívüli, csodálatos, babonás dolgokban. - -Aki pedig egyszer beleélte magát a babonás hitbe, az nehezen rázza le -magáról ezt a belé kapaszkodó kullancsot. - -Igy, mikor a népek a kezdetleges müveltségből kibontakoztak; midőn a -zsidók a bálványozásból vissza tértek az egy Jehovához; a török népek az -egy isten, az Allah imádásához; s a népek legnagyobb csoportja végre -belépett a nagy keresztény népcsaládba; a régi hit rejtelmes csodáit nem -birták mind megtagadni; jó részt át hozták azt az uj hitbe is; amit -annál könynyebben tehettek, mert a csoda történeteket nem csak az -ó-testamentom uralkodó vallása, a zsidó; de a török és a keresztény -vallás is nemcsak megengedi, sőt tanitja is. - -Nem is lehet tagadni, hogy sok babonaság azért nem akar kiveszni, mert a -mai müveltség mellett is, maga a vallás ápol oly hitet, mely a tudatlan -és müveletlen embert könynyen túlzásokra, valóságos babonára vezeti. - -Ilyen része a vallásnak az, mely a jó és bukott angyalokról beszél; mely -őrző angyalokat és ördögöket tanit; – melyek közül az első folyton az -ember mellett áll és őt jóra vezérli; másika pedig vele incselkedik, -roszra csábitja. - -Ilyen továbbá a vallás azon része, mely a csodákról szól; s melyből -kiindulva a tul vallásos, rajongó ember minden általa nem értett -természeti tüneményt csodának gondol; álmaiban, véletlen körülményekben -jeleket és intelmeket lát, miket jó angyalainak tulajdonit; – bajaiban -pedig az ördögök munkáját látja s betegségeinek, járványoknak, -szárazságnak, jégesőnek okozóját a rosz szellemek s azok kész szolgái az -úgynevezett boszorkányok, táltosok, útonjárók, garabonczások s még isten -tudja, hány eféle babonás teremtésekben keresi. - -Természetesen a józan eszű ember mást hisz az angyalok és ördögökről; és -mást hisz a csodákról is; mint a babonára hajló, vakhitü ember; akiket a -nép „isteneseknek“ szokott gúnyolni. - -Mert az okos ember tudja, hogy a jó angyal a tiszta lelkiismeret, a -jámbor érzésű szív; mely az embert mindig csak oly dolgokra serkenti, -amik istennek kedvesek, és az embertársaknak hasznára vannak. - -Azt is tudja a józan eszű ember, hogy az ördög bizon nem olyan két -szarvú, lángnyelvü, lólábú szörnyeteg; amitől a gyerek holtra ijed; még -ha szilvából van is; hanem hogy az ördög az a gonosz indulat, az a -roszra való hajlandóság, mely a gonosz embert folyton csak olyan dolgok -elkövetésére ösztökéli, melyek isten előtt megvetettek, és emberek -között átkozottak. Ördög az az olthatatlan szomjuság, mely az embert a -mértékletlen italra hajtja; ördög az a gonosz kivánság, mely a más ember -életét és vagyonát megtámadja; ördög a kártya szenvedélye; a bosszúság, -a harag, a gyülölség; mely a gonosz embert hatalmába keriti és minden -cselekedetét intézi. - -A józan ember végre azt is tudja, hogy ma már nincsenek csodák; hogy -csodák csak akkor történtek, mikor az emberi müveltség még kis gyerek -korát élte; s hogy valamint a régi csodáknak meg van a maguk természetes -magyarázata, – úgy meg van azon nehány rendkivüli dolognak is; amiket a -könynyen hivők mai napság is látatlanban csoda számba vesznek. - -Majd tovább; e könyvben, sorba vesszük a mi babonás népünk alakjait és -kedvencz csodatörténeteit. Bemutatjuk a tudomány könnyen érthető nyelvén -és világosságával azok természetes oldalait, s hiszem, hogy sok -boszorkány mester, sok táltos, garabonczás, utonjárók és váltottak alól -kirántjuk a gyékényt; s sok csuda történetet teszünk kézzel fogható s -ököllel is fölérhető mindennapi dologgá. - -Mielőtt azonban ezt tennénk; elmondok egy kis mese darabot, mit gyerek -koromban hallottam s mely nagyon szépen megmutatja, hogy miből származik -a világon a legtöbb babona. - -Ebben a mesében egy öreg pásztor tanitja a három fiát a bölcs életre; s -a többek közt azt mondja nekik: – „Legyetek okosak és kétkedők; csak azt -higyjétek, amit láttok és kézzel megfoghattok. Legyetek szóban -gazdálkodók; hallott dolgot soh’ se nagyitsatok. A világosságot -keressétek; de a sötétségtől meg ne ijedjetek; mert aki fél, azt egy -lehulló falevél is agyon ütheti.“ - -És igazában ez a három dolog: a hiszékenység; szószátyárság és félelem; -a mitől az öreg pásztor gyermekeit félti, – legjobb melegágya a -babonának. - -A babonás embernek nem lehet olyan bolondot mondani, amit szentül el ne -hinne. - -A babonás embernek legfőbb szenvedélye, hogy hallott történeteket, -tizszerezve, nagyitva tovább ad. - -A babonás ember végre az éjjeli sötétségtől úgy fél, hogy minden -árokban, bokorban, kisérteteket és szellemeket lát; s már naplemente -után, egy előle hirtelen fölrebbenő madár s egy orra elé zizegve lehulló -falevél is képes holtra ijeszteni. - -Bár a jó öreg pásztor jó tanácsát minden okos szülő még a gyermekek -bölcsője mellett, mindennapi imádságképen elmondaná; akkor kevesebb -lenne a babonás, félénk és buta ember a világon. - - - - -Az ujabb babonák szörny-alakjai. - -Vannak a nép-babonáknak olyan általános, egyszabású alakjai, a melyek -minden nemzetnél ugyanazon formában és név alatt ismerősek. Akiknek -csodálatos természete és emberfölötti titkos hatalmától egyaránt fél és -retteg a babonás ember, az óperenczián innen is, túl is. - -Ezeket szedjük mindenek előtt sorba. Szembe nézünk velük, s hiszem hogy -közelről nézve e szörnyű hatalmú, rémséges teremtmények – minden -félelmességüket elfogják vesziteni. - -Ilyen rémséges alakok a boszorkányok, kisértetek, hazajáró lelkek, -garabonczások, váltott gyerekek vagy táltosok, lidérczek, kincsőrzők, -útonjárók, a sirból kikeltek és sárkányok. - - - - -A boszorkányok. - -Végezzünk hát először is a legveszedelmesebbel, a boszorkánynyal; s ne -féljünk tőle, hogy megront, hogy gúzsba köti kezünket lábunkat, -megnyergel s úgy lovagol rajtunk a szent Gellért hegyére. - -A boszorkány minden népbabonának egyik főbb alakja; s mint a képzelődés, -félelem és butaság teremtménye, lényegre ugyan egyforma szabású, de -alakra nézve különböző. - -A legtöbb nép a boszorkányt vén asszony képében képzeli; de néha öreg -emberre is rá fogja a boszorkány nevet; s a babonás hit szerint az ilyen -boszorkány elbirja magát változtatni mindenféle állattá, legszivesebben -pedig vörös, vagy fekete kutyává és macskává, vagy vörös kakassá; -továbbá forgószéllé, viharrá s más csodálatos dologgá. - -A boszorkányokat rettenetes hatalommal ruházza föl a képzelet. Mint az -ördög hatalma alatt, és a rosz szellemek szolgálatában álló gonosz -teremtések, rémítő bajokat okozhatnak az embereknek; már t. i. a babonás -emberek hite szerint. - -Megronthatják az embert, mindenféle betegségekkel és járványokkal; -megverhetik a legundokabb Lázár-betegséggel; az állatokat dögvésszel -elpusztíthatják; elfoghatják az esőt, s eladhatják az ördögnek a föld -zsirját és termékenységét, s olyan aszályt támaszthatnak, amely kiégeti -a földből még a legkissebb fűszálat is; elkötheti a férfiak erejét; -elapaszthatják az asszonyok termékenységét; elvehetik a tehén hasznát és -elverethetik a határt kegyetlen jégesővel. - -Szóval egy jól megtermett igazi boszorkány, tönkre tehet nem is egy -határt, hanem egész országot. - -Bandi aki nem hiszi! - -Hát még ha az ilyen vén boszorkány, különösen is megharagszik valakire; -aztán azt annak módja szerint megnyergeli; fölkantározza, s ugy lovagol -rajta a szent Gellért hegyi boszorkány gyülésre. Pedig megcselekszi a -vén banya akárkivel, aki kételkedik hatalmában. - -Ime ni! szinte látom, hogy egyik-másik urambátyám, aki ezt olvassa vagy -hallgatja; hogy hányja magára a farkashurkot; s azt mondja közbe, hogy -biz ennek fele se tréfa dolog; mert ő is ismert ilyen boszorkányt, talán -még maig is ismer, s az őtet egy ízben már meg is nyomta! - -Nos tehát ne tréfáljunk a boszorkánynyal; hanem ismerkedjünk meg vele -tőről-hegyre: hová való, honnét jön és mit tud ő kigyelme?! - -A boszorkány legbizonyosabban a régi hit maradványa; csakhogy hajdanában -még láthatatlan rosz szellem volt, akiről a régi kor gyermekes eszű -népei azt hitték, hogy látatlanul az emberek kárán dolgozik. - -Később a láthatatlan szellem látható alakot kapott; amennyiben a néphit -egyes embereket, azoknak titokteljes, vagy a többiétől elütő életmódja -miatt, a szellemektől megszállottaknak hitt. - -Voltak jó szellemtől megszállottak; a milyenek a táltosok, vagyis papok -voltak, kik a nép javára jósoló s gyógyító hatalammal birtak. - -Voltak aztán rosz szellemtől megszállottak, rút alakú, visszataszító -arczú és formájú vének; kik a gonosz szellemek parancsából, mindenütt -csak a nép kárositása s megrontására törtek. - -Ha a szegény embernek baja volt, azt előbb pusztán csak a rosz -szellemeknek tulajdonította; később azután haragosai, és ellenséges -indulatu embertársai között keresett egyet, aki a rosz szellemek -haragját, csupa bosszúállásból szegény fejükre zúdítá és ingerelte. - -S ha valakinek baja akadt; elég ha egy haragosa volt, már arra ráfogta, -hogy az az ördögnek szolgálatába adta a lelkét, s ezért a gonoszok -pártfogása alatt, a bajt ő hozta a nyakára. - -Hogy ilyképen származott a boszorkányok fogalma, azt eléggé bizonyítják -a boszorkány pörök irományai és a boszorkány itéletek; a melyekben ilyen -boszorkánysággal vádolt szerencsétlen emberre kivan mondva, hogy -„testét, lelkét eladta az ördögnek; az ördög szolgálatában áll s az -ördög hatalmával embertársát vagyonában, egészségében sőt életében is -megrontja.“ - -Hogy honnét vette a babonás alak a „boszorkány“ vagy „boszorka“ nevet; -ma már alig lehetne kiokoskodni; talán, akiknek kedve telik a -szószármaztatásban, föltalálnák benne a „bosszú“-állás fogalmát is, de -hogy miképen származott az alak maga, az az elmondottakból világos. - -Valamint napnál világosabb az is, hogy az egész boszorkány-féle história -nem egyéb, mint a régi műveletlen s tudatlan kor hagyománya, s a beteges -képzelődés szüleménye; akit józan ember szeme még soha sem látott; keze -nem tapinthatott; akinek hangját még ember nem hallotta, sem -cselekedetének nyomát magán, vagy embertársán nem tapasztalta. - -És mégis, szégyen-szemre kell bevallanunk, hogy voltak olyan idők, mikor -a boszorkányok létezésében tudományos emberek is hittek. Az igaz, hogy -akkoriban azt már tudományos embernek nevezték, aki a saját nevét -olvashatólag le tudta irni. - -Ma ezt a tudományt már az inges gyerek is érti. - -Nekünk magyaroknak volt egy dicső királyunk; Könyves Kálmán király, aki -már e régi babonás időkben kimondotta egy törvényben, hogy -„boszorkányokról, mert olyan nincs, törvény előtt szó se legyen!“ - -De az emberek okosabbak akartak lenni az okos királynál, és bizon -egyenkint keresték elő a boszorkányokat; sőt úgy hitték, hogy találtak -is. És az ilyen szerencsétlen teremtéseket törvény elé állították, kínzó -szerekkel vallatták s egyre másra égették. - -Ezen időben elég volt, ha valaki vallástalan életű, káromkodó s -botrányos viseletű volt, hogy rákiáltsák a boszorkány nevet. Erre -mutatnak a boszorkány itéletek, melyekben nem egy öreg asszony és ember -máglya-halálra ítéltetett azért, mert: „az egy igaz istent, a -szent-háromságot, a szűz Máriát, istennek szent anyját megtagadta.“ - -Láthatjuk ebből, hogy ezidőben a boszorkány-kultusz tanai szerint a -vallásujjítók, s a reformált új vallás követői, mind máglyára való -boszorkányok voltak. - -Megjárnánk kedves atyámfiai, ha mai napság is igy állna a dolog. - -De akkor még másképen is állott. Az ilyen szent-háromság tagadók és új -vallás követőkre ráfogták, hogy „ők az ördög szolgálatába állottak, -annak seregében kapitánykodnak, nekik eladták testüket, lelküket; -följárnak a szent Gellért hegyre az ördögökkel mulatni, tánczolni sőt -fajtalanul párosodni is. S hogy az ilyen ördög szolgálatában állók az -ördög hatalmával megronthatják az embereket testükben, lelkükben és -vagyonukban; betegségeket parancsolhatnak rájuk, amit egyedül csak maguk -birnak meggyógyítani.“ - -És a jó isten a megmondhatója, mi minden rosszat fogtak az ilyen -szerencsétlenekre. S a boszorkány üldözésbe belemelegedett bírák -uraiméknak elégséges vád volt, ha valaki rákiáltotta embertársára, hogy -az boszorkány! - -Azt mindjárt befogták, hurczolták a törvény elé s annak aztán jaj volt -az élete. Mert a lelkiismeretlen törvény és tudatlan bírák előtt -haszontalan volt minden védelem. - -Még legjobban járt, aki magára vallotta mindazt a bűnt, amivel vádolták. -Igy legalább hamar vége volt a dolognak. Elitélték és megégették. - -De aki tagadta a vádat, aki istenre, emberre apellált ártatlansága -érzetében; annak jobb lett volna nem is születnie. - -Az ilyet aztán szép módosan vallatóra fogták. Először összepréselték az -újjait, hogy a körmei alatt bugyogott elő a vére. Körülsrófolták a -fejét, hogy a halántékán fölpattantak az erek s megrepedezett a -fejcsontja; azután rákötötték egy a levegőben forgó kerékre s azzal -forgatták olyan sebesen, hogy félholtra szédült. - -E kellemetes kommóció után, leültették a szerencsétlent pihenni, egy -szögekkel kibélelt székre; hogy legalább húsz hegyes szögbe ült egy-egy -mozdulatra. Azután a háta közepén összekötötték a kezeit; ökleire hurkot -vetettek s csigával föl és lefelé húzogatták a levegőben; aztán borsó -szalma tüzet gyújtottak alá s megfüstölték s félig megpörkölték. - -Már ennyi kínozásra tiz közül kilencz, csakugyan szivesebben vallott -magára bármily igaztalan bűnt, csakhogy legalább hamarabb vége legyen -kínjainak. - -Mert nem kell gondolni, hogy ha mind e kínzó vallatás daczára, a -boszorkánysággal vádolt ember nem vallott; akkor talán ártatlannak -mondották. A világért se! – Még csak ezután következett a viz próba, az -usztatás; és a mérő próba. - -A hideg viz próba, vagyis usztatás abból állott, hogy a boszorkánysággal -vádolt szerencsétlen embernek kötelet kötöttek a derekára és bele -vetették a vizbe. Ha a vádlott a vizben el nem merült, akkor boszorkány -volt; tehát kihúzták a vizből s megszáritották a tüzön. Megégették. Ha -pedig lemerült, akkor folyton eresztették utána a kötelet, mig a -gyöngébb természetüek nem győzték szuszszal s belefultak. Az ilyenre -aztán kimondták a szententiát, hogy nem volt boszorkány. - -De ha valamelyik erősebb természetű ember sokáig ki birta a viz alatt; -vagy kövérsége folytán le nem merült a vizben, kivételesen még egy -próbára: a mérő próbára itélték; megmérték, hogy hány fontot nyom?! - -Ez a mérő próba volt az utolsó; aki ezt megállta, innét lehetett csak -szabadulása. És ezt jól tudták a birák; és miután azt is tudták, hogy ha -ez utolsó próbán ártatlannak mondják ki a vádlottat; az embertelen -kínzásokért meggyűlhetik a bajuk; azért ha eddig ki nem világosodott az -agyon próbált ember boszorkánysága; kisütötték azt a – mérő próbán. - -Megmázsálták a szegény vádlottat, és ráfogták, hogy ime az egész ember, -mindössze egy fontot, vagy öt-hat nehezéket nyom; tehát világos, hogy -boszorkány. - -Ekkor aztán kimondatott az ítélet és irgalom nélkül végre is hajtatott. - -Igy bolondították maguk a bírák a népet s a szegény nép, melynek mindig -van elég baja, készséggel hitte, hogy mostoha sorsának; a nehéz időknek; -– testi és vagyoni bajainak, csakis a boszorkányok az okai. - -Legdühösebben tört ki a boszorkányüldözés a török uralom végén; mikor a -vagyonilag tönkre silányult s lelkileg elbutult nép, elvesztve kedvét a -munkától és élettől, minden idejét csak imádkozásban és bucsújárásban -tölté; s aki e helyett dolga után látott és jobban boldogult, arra -ráfogták, hogy az ördöggel szövetkezett s azért gyarapszik, mert a -magyar föld zsirját és a folyamok halát eladta a törökországi -boszorkányoknak. Aki nem bujta mindig a templomokat; az előttük -istentelen boszorkány volt; – s ezen időből többeket megégettek csak -azért, mert a templomba nem jártak, nem gyóntak, nem áldoztak. S egyet -azért égettek el, mert áldozáskor kivette a szájából az ostyát, és -kendőbe takargatva haza vitte. - -Ezt pedig mai napság is akárhány babonás öregasszony megcselekszi, mert -azt hiszi, hogyha szent ostyát tartogat a ládájában, akkor nem ég le a -háza. Megjárhatná szegény jámbor, ha háza helyett jó magát égetnék el -mai napság is, mint hajdan. - -Sok furcsábbnál furcsa, de egyszersmind hajmeresztő dolog van a -boszorkány pöriratokban leirva; s ha az ember papirosról nem olvasná, -bizon alig birná elhinni, hogy olyan szerencsétlen idők is voltak -szegény hazánkban. - -De nemcsak hazánkban, hanem a föld valamennyi országaiban; mert a -babonás hit olyan mint a pestis; egyik emberről elragad a másikra s -egész országokon át vándorol széltében-hosszában. - -Ez időben történt, hogy egy öreg ember egy békát, hogy a keresztény -vallást kigúnyolja, megkeresztelt. A törvényszék elitélte mint -boszorkányt; és a békával együtt máglyán megégették. - -Egy bába-asszonyra pedig, aki különben kuruzslóné volt, ráfogták, hogy -kétezer gyereket az ördög nevében keresztelt meg. Ezt is elégették. - -Egy mészáros mestert úgy mértek meg a bírák uraimék, hogy csak öt -nehezéket nyomott. Természetes, hogy a szegény fejét szintén elégették. - -Egy kőmives legényre rákiáltotta a szomszédasszonya, akinek a lányát a -legény faképnél hagyta; hogy boszorkány. Hogy ő látta, mikor a legény -fekete kutya képében egy gyereket megharapott. Ugyanekkor a nép a kutyát -megfogta és valaki levágott a szőréből egy csomót, a harapás helyére. -Szerencsétlenségére a legény vasárnapra egy kissé kicsípte magát, -megnyíratta a haját és megborotválkozott; a babonás nép aztán azt fogta -rá, hogy a haja vágásán meg látszik a nyoma annak a levágott -szőrcsomónak, amit a fekete kutya bundájából nyírtak le. Hiában védte -magát a jámbor még a borbélyával is; bizon elítélték a szegény fejét s -meg is égették. - -Valami Dókáné nevű öreg asszonyt pedig arról vádolták, hogy a -szomszédjának a kis fiát, aki a kertben édesfát ásott, bikaképében -megdöfte. Ezt ugyan senki se látta, de a kis gyerek, aki különben -nyavalyatörős, nehézséges volt; álmában mindig bikákkal vesződött s -mikor Dókánét látta, azt mondta, hogy olyan volt a bika, mint ez az -asszony. Enynyi volt az egész bizonyiték ellenébe és mégis elitélték. - -Igy csinálták maguk a bírák egyik boszorkányt a másik után; s mert ahol -nagy a szegénység, több az erkölcstelenség is; s igy ez időkben oly nagy -számmal fogdosták össze a boszorkányokat, hogy elrémül az ember, ha a -szententiákat elolvassa. - -1728-ik esztendőben egy német tudós tartózkodott Szeged városában, ahol -közbe legyen mondva, mai napig meg van a boszorkány-sziget, melyen az -ilyen szerencsétleneket elégették. Ez a német tudós a „Frankfurti -ujság“-ba levelet irt Szegedről s a többek közt azt mondja: „Nem régen -itt több férfit és asszonyt fogtak el, akiket boszorkányság űzésével -vádolnak; és nemcsak a legszigorúbb vizsgálat alá vétettek, de a máglya -halál is rájuk szententiáztatott. De mielőtt megégették volna őket, -előbb víz és mérő próbára tétettek. Hosszú kötélen a vízbe eresztették -őket, de biz azok a víz szinén maradtak. Ekkor megmérték őket s egy -vastag asszony csak másfél nehezéket nyomott; férje pedig öt nehezéket. -– Mult pénteken tizenkettőt égettek meg; köztük magát a város bíráját -is. – Még nyolcz boszorkány van fogva, kiket már megúsztattak és -megmértek. Tegnap megint húsz boszorkányt fogtak el.“ - -Égbe kiáltó volt az a butaság, melynek ennyi ember-élet esett áldozatul; -s maga az a körülmény, hogy ennyi ember halt meg a máglyán; leginkább -bizonyította, hogy a boszorkányság csak a babonás emberek képzelődéséből -származott. Mert hiszen azt is hitték akkor, hogy az ördög a valódi -boszorkányt, mint hű szolgáját, az égő máglyáról is megmenti. Már pedig -ilyen eset egy se fordult elő s igy ez is mutatta, hogy a szegény -áldozatok, kiket mint boszorkányokat elégettek – csak a babonaság és -butaság vagy pusztán bosszúállás áldozatai voltak. - -Hanem a szerencsétlenek között olyanokat is találunk, akik a -vallatásoknál egész büszkén jó szántukból boszorkányoknak mondják -magukat. Hajmeresztő dolgokat vallanak magukra; amik soka meg nem -történtek; de meg se történhetnek. Büszkén és kihivóan vetik a birák -elé, hogy őket hiában üldözik, hiában vetik börtönbe és hiában itélik -máglyára; mert az ördög, akinek szolgálatában állanak, őket úgy is -megszabadítja a börtönből és máglyáról; hanem akkor jaj lesz azoknak, -kik kezet mernek reájok tenni; jaj lesz annak, aki őket föladta; aki -ellenük tanúskodik; de még jaj annak a birónak is, aki őket el meri -itélni! - -Az ilyen dolgokon aztán egy kicsit meg akad az ember. Hogy talán még is -van valami a dologban! Pedig dehogy van; mindjárt a nyitjára érünk a -megmagyarázhatlan hetvenkedésnek. - -Első oka ennek az, hogy a szerencsétlen bevádolt teremtés azt hitte, -hogy majd igy megrémíti az ellene fölszóllalható tanúkat, sőt magukat a -birákat is; és azok nem merik elítélni. - -Második oka ennek az volt, hogy az ily bevádolt már úgy is tudta, hogy -se isten, se ember őt megnem mentheti; tehát inkább magára vallott -kinzások és próbák nélkül; hogy a kinos vallatást elkerülje. De az -ilyenek aztán egyúttal boszút is álltak a föladókon, sőt magukon az -itélő birákon is. Mert csak anynyit kellett mondaniok hogy ez, vagy -amaz; a Péter vagy a Pál szintén boszorkány, hogy velök volt a -boszorkány gyűlésen; s azt a szerencsétlent aztán azonnal elfogták, -vallatták és irgalmatlanul megégették. - -Igy vallott egy gyerek, egy csizmadia inas pajtására, hogy az a határt -elverette jéggel. S a szegény borzas inast is máglyára juttatta. - -Igy vallott egy asszony, magára a szegedi biróra Rózsa Dánielre; s bizon -biró uram is máglyára jutott. Mint az imént a német tudós is emlité -levelében. - -A harmadik és leggyakoribb ok pedig volt a következő: - -A boszorkány tudni illik többnyire a kuruzslónék soraiból telt ki; akik, -– nehogy valakinek csak még kételkedni is eszébe jusson, az ő gyógyító -és rontó erejükről; életüket és cselekedeteiket titokba burkolták. -Nappal nem igen mutogatták magukat, egymás közt csak éjjel érintkeztek s -a gyógyitásokat is csak saját sötét kunyhóikban, vagy pinczékben -végezték; ahol egyúttal a tűzhely is állt a kuruzsló kenőcsök főzésére; -mikhez füveket, babonás rongyokat, emberi hajat, köröm-hulladékot, -kigyót, békát össze válogattak; amivel a tudatlan embert bámulatra -inditották; főzés és gyógyitás közben értelmetlen mormogást vittek -véghez s kuruzslásuk titkát senkinek elnem árulták, épen mint a mai -javasasszonyok. - -S az ilyeneket a nép ösztönszerüleg boszorkányoknak hitte; kedvükbe -iparkodott járni; nehogy kárt okozzon személyének vagy jószágának; sőt -ha valami baja akadt, az ilyen kuruzsolókhoz fordult segitségért, aki -aztán jó pénzért, egy kis hókusz pókusszal és titokteljes ráimádkozások -s kenőcsökkel, mindig szivesen szolgált a hozzá forduló szegény -embernek. - -Miután pedig a babonás hit szerint az ilyen kuruzsolók, vagy mondjuk: -boszorkányok csak maguk birták és tudták gyógyitani azokat a -betegségeket, amiket a nép fogalom szerint ők maguk zúditottak az -emberre; azért bizon a nép nagy félelemmel viseltetett az ilyen -boszorkány és egész családja iránt. Mert az ilyen kuruzsoló boszorkányok -azt hirdették a népnek, hogy ők tudományukat a szellemektől tanulták s -azt családjuk minden tagja egymástól, s fiú az apától örököli. - -Ez a boszorkányság, vagy is inkább kuruzsolás tehát valóságos -kenyérkereset volt. Azért, ha egyik másik tagja a kuruzsoló családnak, -mint boszorkány a törvény elé került; miután már úgy is tudta, hogy a -halált elnem kerülheti; tehát hogy a nép előtt még inkább rémitőbbé és -félelmetesebbé tegye hátramaradó családját; azért olyan dolgot is magára -vallott, amit soha el nem követett, s amit megtenni soha sem is birt -volna. - -Volt még végre egy oka az ilyen önvallomásnak; ami szintén nem egy -esetben fordult elő. - -Ugyanis, mint minden rendkivüli dolognak, úgy a boszorkányság fogalmának -is megvolt az a csalogató hatása; amilyen minden titokszerüségnek van a -kiváncsiakra nézve. Bizon nem egy-két ember, kiváncsiságból is szeretett -volna részt venni olyan boszorkány-gyűlésen, ahová az ember piszkafán -repül. És a vén kuruzslónék, jó pénzért, ilyen dologra is megtanitották -a kiváncsi, babonás embert. - -Valami bolonditó, hevitő erejü bogyókból és kőrisbogarakból olyan -igazgató kenőcsöt készítettek, hogy aki azzal testét bekente, az a -legnyughatatlanabb izgalmas álomba merült: s oly élénken álmodta végig -azt, amiről egész napokon át gondolkodott, mintha csak ébren történnék -az vele. - -Az izgató kenőcs se fölébredni, se elaludni nem engedvén; fél álom és -ébrenlét közt a legnagyobb lázban, éles képzelődése elvitte őt a levegőn -keresztül a szent Gellért hegyére; ahol mindent úgy festett elébe -beteges, lázas álma, amint azt előtte a vén kuruzslóné elbeszélte. Ott -látta a temérdek sok boszorkányt, a sok ördögöt és gonosz szellemeket. -Azokkal dőzsölt, mulatott, tánczolt; s mikor mulatságának vége volt; -tudni illik, a kenőcs okozta lázas álom már tünedezni, fölizgatott -képzelődése lohadni kezdett, akkor visszaszállt a levegőben, egy -piszkafán lovagolva, s a kéményen keresztül bebukott a szobája kellő -közepére. - -És csakugyan, mikor kinos álmából az esés fájdalmai fölébreszték; ott -találta magát a szoba közepén a földön; ahová lázas hánykolódása közben -az ágyból kiesett. - -Az ilyen ember aztán, ha lassan magához tért is; soha se tudta, menynyi -az igaz, és menynyi a képzelődés azon éjjelnek lázas nyugtalanságából. - -Az ilyen aztán, ha esztelen álmát valakinek, mint valóságot elbeszélte; -s ha történetesen törvény elé került, bizon a kinzásokra, könynyen -valóságnak mondta az egész beteges álomképet. - -És az ilyenek, igazi szerencsétlen áldozatai voltak a kuruzslónék -lelketlen kenyérkeresetének; még töbször azonban szánandó áldozatai a -bünnek; mert nem egy eset volt arra, hogy a kuruzslónő személyében -lappangó keritőnő által, önkivületbe ejtett ártatlan leányok, -kiváncsiságuknak lázas állapotukban, keservesen megadták az árát. - -Mindezek eléggé bebizonyítják, hogy mit tartson az okos ember az -ugynevezett boszorkányokról; hogy azok egynehánya erkölcstelen -életmódja; más része a régi vallás elhagyása miatt kapták e megbélyegző -nevet. Egy jó részük ismét csak szerencsétlen áldozata volt, hibáján -kivül is, a babonás hitnek; végre a legnagyobb részük népámitó s a -szegény ember zsirján élősködő csaló. - -És az ilyen utolsó fajtájú volt legtöbb, azért is nem igen lehetett úgy -kiirtani, hogy magja veszszen; míg végre aztán maguk a törvény emberei -is megsokallták a dolgot s nem keresték a boszorkányt; s minél inkább -elfelejtkeztek róluk, annál inkább pusztult a fajtája. - -Az utolsó boszorkányok pedig már anynyira ártatlan teremtések voltak, -hogy megelégedtek a gyógyitgatással, ráolvasással, kuruzsolgatással. - -A hires szegedi boszorkányok fajtája is úgy elpusztult aztán, hogy a két -utolsó Dóka Ágnes és Lantos Margit már a szent Gellértet csak híréből -ismerték. - -Doka Ágnes ugyan vállalkozott rá, hogy elrepül; de biz ő csak ugrálni -birt; s végre is töredelmesen bevallotta, hogy csak tréfából -bolondította a népet, s egy kis szalonnáért meg tojásért hazudozott -nekik. - -Még jobban fölsült Lantos Margit, aki azt mondta, hogy ő rajta meg van a -boszorkányjegy; mikor aztán egy pár asszony megvizsgálta; bizon az -állitott jegynek nyoma se volt rajta. Ezeket aztán népámításért -becsukták egy-egy hónapi fogságra. - -Igy veszett aztán ki e veszedelmes fajnak a magja is: s azóta nem is -került törvény elé egyetlen boszorkány ügye. - -Fájdalom azonban, megmaradt a nyoma a boszorkányságnak egy-két olyan -babonás hitben, ami nemcsak szégyenére válik népünknek, de többnyire a -legnagyobb kárára is; sőt az nem ritkán a legnagyobb bűnöknek anyjává -lesz. - -Mint a könyv elején is mondtuk, akárhány babonás ember van, aki még mai -napság is a boszorkányok munkájának tudja be az olyan bajokat, aminek -természetes okait és magyarázatát nem érti. - -Annál veszedelmesebb pedig az ilyen balhit; mert a babonás ember aztán -az ilyen bajoknak, orvosságát is csak babonás úton keresi; még pedig a -legtöbbször olyan úton, a melyik a babonából a legnagyobb bűnbe; s -roszasága nélkül, csupa butaságából, a börtönbe vezeti. - -S a babonáskodás veszedelmesebb a gonoszságnál. Mert aki rosz, az még -számít is; és ha valami bűn elkövetése valami nagy fáradságba kerül, még -vissza is rettenhet s nem vág olyan veszedelmes dologba. De a babonás -ember nem számít, hanem mint a vak, butaságában megy előre -föltarthatlanul, ha a saját nyakát szegi is. - -Ezért olyan veszedelmesek azon babonák, melyek a boszorkányok révén -maradtak népünk nyakában, keserves örökségül. - -Megismertetjük azokat sorban s megvilágítjuk azt is, hogy ily -boszorkányos rendkívüli dolognak, a természettudományok segitségével -milyen természetes a magyarázata. A boszorkányok munkája közé tartoznak -mindenekelőtt: - - - - -A járványos betegségek. - -Ezek közül pedig különösen azok, amelyekben tömegesebb a halálozás, és -megbetegülés, mint p. o. a hazánkat oly gyakran látogató cholera; vagy -régebben a borzasztó pestis; az úgynevezett fekete halál. - -Ilyen járványok a fekete himlő is; a gyerekeknél pedig a roncsoló -toroklobb, vagy a torokgyík; ilyenek a hagymáz vagy is tiphusz s a nem -annyira halálos, mint igen tartós betegségek közül a váltóláz járvány; -vagy is az úgynevezett hideglelés. - -Annál veszedelmesebbek pedig e járványok, mert az embert hirtelen -támadják meg s ragályosságuknál fogva csoportosan pusztítják. - -Emlékezzünk vissza csak a cholerára; az bizon a legműveltebb embert is -megijeszti; a műveletlen ember pedig épen elveszti a bajban a fejét; de -míg az okosabb ember ismerve a baj okát, annak helyes orvosságát keresi; -– addig a babonás ember a baj okát is, meg orvosságát is babonás úton -kutatja. - -Pedig a járványoknak meg van a legtermészetesebb magyarázata és oka. -Megromlott viz; posványok és rothadó testekből kiszálló párák, amik -megmérgezik a levegőt; éretlen gyümölcsök mértékletlen élvezete; -mindmegannyi veszedelmes okai a járványos betegségeknek. Háború, vagy -nagy éhség idején, mikor a csatában, vagy éhségben elhullott s több -ideig temetetlen maradt emberi hullák rothadása rendesen úgy megmérgezi -az éltető levegőt, hogy a háborúnak és éhhalál pusztitásának természetes -következése a járványos betegség is. - -Könnyű ennek példáját látni abban is, hogy olyan faluban, ahol sok a -pocsolya, a mocsár; vagy ahol sok a kenderáztató; és igy sok bűzös pára -fejlődik ki az elpárolgás által; rendes járványképen minden esztendőben -előfordul valamely betegség; ha más nem, hát a harmadnapos hideglelés. - -Igy származik és terjed a cholera is; és eléggé szomorú dolog, hogy az -ilyen bajt a nép, babonára hajló nagy tömege, egyes ámítók után, -rendesen a boszorkányoknak és rosszaknak tulajdonítja. - -Szerencsére mégis nem sok helyen fordult elő olyan cholera gyógyítás, -mint egy temesmegyei faluban; ahol valami csodalátó, babonás ember -elbolondította az egész falut, hogy ezt a bajt, a boszorkány hozta a -vidékre. És az meg se szűnik addig, mig egy ilyen betegségben elhunyt -halottat ki nem ásnak a sírból; s a szivéből az egész falú népe nem -eszik. - -Nehogy pedig valaki ezen dolgot szomorú mesének gondolja; mert a -temesvári törvényszék irattárában benne van az itélet, melylyel a vad -állatokat megbüntette. - -Be van ott bizonyitva, hogy a falúbeliek, a biró uram vezetése mellett -kiástak egy cholerás halottat, s a szívét felosztották egymás között. -Ettek is belőle többen; azok aztán nyomorultan el is pusztultak; mert ha -megnem kapták volna a szörnyű betegséget anélkül, – meg kellett kapniok -az undortól, és a rothadó, beteg testrész elfogyasztásától. - -Biró uram, meg az ámitók, a főkolomposok, ugyan nem ettek a borzasztó -orvosságból; nyomorult életük helyett tehát, csak szabadságukkal -lakoltak; s maig ülik a vármegye házát. - -Egy másik faluban azt terjesztették, hogy a bajt egy közelébb elhunyt -boszorkány okozza; s addig el se áll a baj, mig azt a boszorkányt ki nem -ássák, s a hasára nem fordítják. - -Még erre a munkára is akadt ember; aki fölásta a megszentelt földet a -boszorkánynak mondott szegény öreg tetemei fölül; föltörte a koporsót; -kirángatta a rothadó tetemet, mely arczával az Isten szép ege felé -fordítva aludta az örök, a csöndes álmot; és lefordította arczczal a -föld mélye felé. - -Egy más faluban kiástak egy más halottat s az ásóval lenyakazták s úgy -tették vissza a koporsóba, hogy a test fölfelé, az arcz pedig lefelé -fordittatott. - -Hanem biz azért a járvány csak oly erővel dühöngött. - -Szokás mondás, hogy még az állat se bántja a maga fajának dögét; csak az -ember tud annyira buta lenni, hogy az állatnál alább sülyedjen, s -embertársának hulláját a sírjában megbolygassa, sőt abból, borzasztó -leirni! – még egyék is. - -A babonás ember még e betegségeket, a járványt, a pestist, az éhhalált -és cholerát, is alakba önti; és képzeli azt valami kiaszott, sovány -összetöpörödött embernek; akit nem mindenki lát s aki úgy vándorol -vidékről vidékre; s csak a sűrű erdőben tart pihenést. - -S akárhány babonás ember van, aki megesküszik rá, hogy látott már ilyen -féle szörnyeteget. Debreczen alatt fogtak is már egyet s mikor -agyonverve bevitték a városba; egy medvés talián, ráismert a szegény -szörnyetegben megszökött majmára. - -Felső-Magyarország egyik tót falujában egy vén asszony is látott -cholerát; de ez már okosabb volt, mint a Debreczeniek, mert ő olyan -formán irta le a szörnyeteget, hogy azt senki sem foghatta meg. Ugy -beszélte, hogy az egy vékony, sötét felhő alak volt, amelyik egyik -végével lenyult a földre, mint a forgószél, a másik végével fölért az -égbe. Ő beszélt is vele, s egy kis harapni valóért elmondta, hogy mit -beszélt vele a szörnyeteg. Megigérte neki, hogy nem bántja többé a -falút! – ilyen jó hirért aztán érdemes is volt, hogy a cholera-látó vén -banyának telirakták a tarisznyáját minden jókkal. - -Még egy igen furcsa choleráról hallottunk az időben; akit egy öreg -kocsis ember látott. - -Mikor ez az öreg kocsis hajtott az országúton; egyszerre a lovak -fölhorkantak egy mezitelen gyerektől, aki az út közepén feküdt. A gyerek -könyörgött a kocsisnak, hogy vegye föl, de az öreg irtózott s nem vette -föl, hanem a lovak közé vagdosott s elhajtatott. Mikor már azt hitte, -hogy a gyereket jó messze hagyta, visszafordult; de majd kővé vált az -ijedtségtől, mert ime a meztelen gyerek ott feküdt a kocsija derekában, -a szénában. - -Mit tegyen vele? rá ripakodott s lekergette, mert már gyanítani kezdte, -hogy nem rendes a dolog. – A gyerek nagy morogva lement; de mikor az -öreg elvágtatott, ismét ott hevert a kocsi derekában. Az öreg se vette -tréfára a dolgot, hanem keresztett vetett a gyerekre s a szentháromság -nevében leparancsolta a kocsiról. Erre a gyerek elorditotta magát s azt -mondta: „Jól jártál, hogy a szentháromság nevében küldtél, mert különben -bevittél volna a falutokba s kipusztitottam volna az egész vidéket, mert -én vagyok a cholera!“ Ezzel aztán hirtelen eltünt. - -Ezt a dolgot az öreg kocsis mindjárt a falúvégi csárdában beszélte el, a -mulató falubelieknek; s azt is hozzá tette, hogy ő mentette meg a falut. -Persze aztán meg is vendégelték olyan formán, hogy a füle is kétfelé -állott. Ezt a történetet elbeszélte ő aztán még hosszú útja közben, több -faluban is, és mint a falu megmentőjét, mindenütt jól ellátták, minden -jóval. - -Bár pedig isten nevében ellátták volna – egy vendég oldallal; amit -jobban megérdemelt volna, mint a vendégséget; mert véletlenül a tizedik -határban akadt aztán a hallgatók közt egy olyan más faluból való utas -ember, aki már öt-hat faluval visszafelé, hallotta ezt a történetet -tőle. Itt aztán ki is jutott neki a boldogabb végéből. - -Mikor ilyen országos csapás látogat egy országot; rendesen százával -terem az ilyen rémületes történet. Egyik hallja, másik tóditja, harmadik -pedig csupa félelemből, utoljára el is hiszi, hogy valójában is megesett -a dolog. - -Mert a közrémület nagyon ragadós baj s az ijedt ember rendesen -képzelődésének rabja s ijedtében olyasmit is vél látni, amit nem lát s -olyat is elhisz, amit nem hihet el az esze. - -Különben más-más népnek, – külömböző hite van az ilyen járványokról; -ezek közt legészszerűbb a török népnek egy mondája a choleráról. E -tanulságos mesét nem árt megtanulni. - -Egykor egy nemes török ifjú lovagolt az úton egy városon kivül s épen -alkonyodott, hogy visszafelé fordította a lovát s iparkodott, hogy -otthonn legyen, mielőtt a város kapuit bezárják. Alig fordult azonban -meg, midőn egy ember ugrott hátamögé a nyeregbe. - -– Ki vagy és mit akarsz? kérdé az ifjú. Erre az ember bevallotta, hogy ő -a cholera; s rimánkodva kérte az ifjút, hogy vigye őt be magával a -városba. A török leakarta kergetni a lóról; de végre, miután a cholera -megigérte, hogy csak csupán tiz embert fog elvinni, tehát bevitte a -városba. - -Első nap csakugyan tiz ember halt meg a városban; azonban már másnap a -tiz meg tizszereződött; harmad, negyed nap majd a fél város kipusztult. - -A rá következő esztendőben az ifjú ismét kilovagolt a városból s mikor -visszafelé fordította a lovát; ime! a cholera ismét ott termett a háta -mögött. - -Nohiszen csak ez kellett az ifjúnak. Azonnal elkezdte szidni a cholerát, -mint a bokrot; hogy olyan gyalázatosan megszegte a szavát, a tiz ember -helyett ezret vitt el. - -De a cholera erre azt felelte: Tévedsz jó ifjú! én megtartottam, amit -fogadtam. Én csak tiz embert öltem meg; a többi ezer ember ijedtében -halt meg. - -Aranyat ér ez a mese; de persze csak a töröknek. Mert a török e mesét -nem azért mondja el a fiának, hogy az a cholerát ember vagy állat, vagy -felhő képében lássa, hanem megtanitja evvel a mesével, hogy az ember a -bajban meg ne ijedjen, el ne veszitse a józan eszét; mert különösen az -ilyen bajokban legtöbb áldozatot visz el az ijedtség. S a feje vesztett -ember könnyen ugy jár, mint az egyszeri tűzkárvallott, aki oltás helyett -beleszaladt a tűzbe. - -Mindezen elmondott igazságok daczára is lesz azért elég atyánkfia, aki a -cholerát továbbra is a boszorkányok átkának fogja tartani s lesz olyan -is, aki látott, s ezután is fog látni uton fetrengő meztelen -cholera-gyereket; meg faágon ülő szörnyeteget; talán még olyan is lesz, -aki egy jó oldal szalonnáért beszél is az ilyen szörnyeteggel s egy -másik oldal szalonnáért, el is mondja, hogy mit beszélt vele. Lehet -bizon elég, hanem mi nem várhatunk addig, mig minden babonás embernek -megjő az esze; a mondott szóból értsen, aki értelmes; nekünk mennünk -kell odább, meg kell ismernünk egy második bajt, amit a babonások -szintén a boszorkányok munkájának tartanak. - - - - -Állatjárványok. - -Szükségtelen a jó gazda ember előtt hoszszasan fejtegetnem, hogy mi az a -lépfene, és a keleti marhavész, mely Egyptomi csapások, házi állatait -évenkint, vagy legalább időnkint megszokták tizedelni. - -Azzal bizon az okos gazda tisztában van, hogy e bajokhoz semmi köze a -boszorkánynak. - -Hogy a lépfenét, vértályogot megkapja a szarvasmarha, ha folyton -pocsolyavizet iszik, melynek rothadó részecskéi valóságos méreg a -szegény jószágnak. Az olyan csordás, vagy lelkiismeretlen cseléd; vagy -mondjuk a gondatlan gazda, aki restelli a vályút fris kútvizzel teli -merni, azt szokta mondani, hogy jobbat iszik a jószág a tóvizből; mint a -vályúból. - -Pedig a jó gazda nagyon jól tudja, hogy bizon némelyik jószág finyásabb -mint az ember s még a kútakban is válogatós. Azért láthatunk a magyar -alföldön annyi kopoja kútat; amit a nép pusztulóra hagyott; s az égnek -meredő, ostorfátlan ágas már messziről beszéli, az ilyen nyelvet jól -értő gazdának, hogy azt a kútat „nem kivánta a jószág!“ - -Egyszóval az állatjárványoknak épen ugy meg van a maga természetes oka, -mint az emberi betegségeknek; s az állatvilág leggyilkolóbb pusztitója a -„keleti marhavész“, mely a közlekedés által egész szomszédos országokon -át dühöng, maga elég gondot ád a jó gazdának, hogy a bajnak orvosságát -csak ahhoz értő, tanult állatorvosoknál keresse. A babonás ember azonban -sokkal könnyebb dolognak tartja, ha boszorkányos kúrához folyamodik. - -Akárhány faluban ugy gyógyitja valami vándorló világcsaló az -állatbetegségeket; hogy a nép figyelmét valami boszorkányra irányozza. -Talán van ilyen a környéken; vagy talán meghalt már; szóval olyan -boszorkány van a dologban, aki nagyon haragudhatik a falura. - -Persze ilyet könnyű találni valamelyik elhunyt öreg emberben, aki talán -életében kuruzsló volt; az bizon könnyen beválik szükségből a babonás -népnél – boszorkánynak. - -Az utolsó járvány alatt volt ilyen boszorkány-kúra elég. - -Kiásták a boszorkánynak állitott halottat s megforditották a -koporsójában. Ha ez nem használt, kiforditották az ingét s ugy adták rá. -– Ha ez se volt elég, lenyakazták egy ásóval. Végre aztán, ha a -marhavész el nem állt; kivették a halottnak a szívét; négyfelé vágták s -a falu végén elégették s az égetett szívdarab füstje alatt hajtották a -csordát a faluba. - -Természetesen erre a babonás kúrára nem szokott elállani az állathullás; -hanem ez a csoda-doktort nem hozza zavarba; egyszerűen ráfogja, hogy nem -találták el az igazi boszorkányt. Mert a babonás embert még akkor se -lehet ám megokosítani, ha fonákul üt ki a mesterség; s inkább keres -kibúvó ajtót, csak hogy a babonás hitről le ne kelljen mondania. - -Ma napság hála isten, még is csak ritkul ennek a babonás hitnek a magja, -s miután minden ember csak holtig él, apránként kivesz az olyan -csoda-doktorok fajtája, akik a marhavészt, ilyen embertelen módon -gyógyitják. - -A boszorkányos bajok között nagyon ismerős a babonás nép előtt a: - - - - -Rontás. - -Ez pedig tulajdonképen nem azért ismerős, mintha a nép tudná, hogy -hányadán van vele; hanem azért; mert épen az ismeretlen betegségekre -szokás ezt az általános nevet ráhúzni. Amiről senki se tudja, hogy -miféle baj, arra azt szokás mondani, hogy rontás. Leginkább pedig a -fekélyes, undoritó és ragályos betegségekre használja a nép e szót. - -A babona szerint már maga a baj is babonás módon támad; ha valaki egy -elvetett diót vagy almát fölvesz és megeszik; ha az útra öntött -ételmaradékba, egy gombolyag összekúszált czérnába bele lép. Az ilyen -elvetett dolgokat átokkal szórja el az ember haragosa s aki véletlenül -bele botlik, azt fogja meg az átok. Testét undoritó sebek lepik el, -aminek orvos, nem birja orvosságát. - -Igy burkolja be a babona a kicsapongó, élettel szerzett rút betegségeket -egy teljesen természet fölötti burokba; hogy akit saját mértékletlensége -megvert, – ne legyen kénytelen pirulni. Egy elvetett almára, dióra, vagy -ételmaradékra s az ahhoz kötött átokra fogja azt, amit kicsapongása és -bűnös élete által maga szerzett magának. - -Igen is megvan az ilyen ember romolva, de nem rontva; vagy ha rontva van -is, csak a maga bűne rontotta meg. - -A legveszélyesebb betegség az olyan, melyet az embernek szégyenelnie -kell; mert aki belé esett a bajba, – orvost keresni átall; s inkább -folyamodik kuruzslókhoz, hogy a bajt, amit a boszorkányra fog, -boszorkány-kuruzslással gyógyitsa. - -Ez a gyógyitás pedig bűnösebb a hét halálos bűn elkövetésénél; mert az -elhanyagolt betegség megmérgezi a vért; s az átplántálódik -ivadékról-ivadékra. A szegény kis ártatlan nyomorék szülöttek, -megátkozhatják szerencsétlen életüket, azon rontás miatt, melyet szüleik -rosz élettel szereztek maguknak s adtak ivadékaiknak átkozott örökül. - -Nem a boszorkány átka ez a baj, hanem az erkölcstelen élet átka; melyet -az isten és a természet a gyermekekben büntet meg. Nem is a kuruzsló nő -ment meg attól, hanem megment a becsületes, mérsékletes, erkölcsös élet. -Ami – hála istennek népünknél még nem veszett ki egészen. - - - - -Az aszály. - -Eléggé ismert csapás ez országunkon. Az ember az ujján számithatja, hogy -ekkor is volt, akkor is volt, most alig egy pár esztendeje is volt olyan -országos szárazság, hogy a szegény ember a vetőmagot is kölcsön kérte, s -aratás után a kenyérnek valót is hitelbe kellett vennie. - -Gyakori látogatás ez rajtunk a mostoha természettől! - -Az ám a boszorkánytól! mondja erre egyik-másik atyánkfia. - -Hanem ez az atyánkfia várjon sorára; egyszerre csak egyikünk beszélhet s -miután a garast én tettem be előbb; én hát még egyszer azt mondom, hogy -bizon bizon a száraz meg vizes; a szűk, meg a bő esztendő; a napos, -borult, szeles, ködös, rosz és jó idő; igen is mind csak a természet -dolga. - -A hatalmas nagy természeté, amelyik télen a pihenő földet hótakaróval -beboritja; tavaszszal az alvó magot csirába, a kopár ágat könynyező, -duzzadó rügybe hajtja; kicsalja a füvet a földből langy meleggel s -kipattantja a meghasadt rügyet virággá; mely nyáron megérleli a gabonát -és őszszel ideadja valamenynyi gyümölcsét. Ad esőt, száritó szelet és -meleget; áldást oszt minden ébredő reggel s jó reményt hágy minden -alkonyattal. - -Ez a jó anyatermészet. - -De ez az anyatermészet néha mostoha is tud lenni. - -Mikor a tél beköszönt zord szeleivel, száraz fagyával; s a csonttá -dermesztett föld alatt befagy a csira a jó reménynyel bevetett őszi -magba; s ha nagy időnkint lehull egy-két pehely hó, az is csak arra van, -hogy legyen a viharnak mit a szegény ember szeme közé szórni. Tavaszszal -aztán megnyilnak a felhők csatornái, s a szakadó negyvennapos eső -kiáztatja azt a kevés magot is, amit a tél fagya megkimélt, s a -folytonos eső, a föld árjával egyesülve elfoglalja azt a területet, amit -izzadtsággal munkált meg a szántóvető; sást, meg gazt terem az ugar; s a -tiszta búzaföldön vadkácsa meg batla költ. A nyár aztán beteszi az -ajtót; eső után megjön a meleg, egyszerre a kánikula, melytől megtikkad -ember, állat. A legelő kiég, a kevés vetés, mely a mostoha telet s az -árvizes tavaszt átküzdötte, már április végén magba hajt s juniusban -szalmának se jó. – Mit adhat aztán az ősz, ha a virágot elmosta a tavasz -s az itt-ott kikényszeredett gyümölcsött össze aszalta a nyár. – Esik az -eső, ha a mező napot kiván; éget a nap heve, ha szellőért esdekel a -kétségbe esett gazda; minden ébredő reggel uj átkot hoz; s kétségbeesést -hágy itt a távozó alkony. - -Ilyen a mostoha anyatermészet. - -Mindez a világrendhez tartozik; ezen nem segithet, nem változtathat -emberi hatalom; legfölebb kitanulhatja azt. - -Megtanulhatja a természet korlátlan törvényeit s okos észszel -alkalmazkodhatik hozzá; fölhasználja, ami javára van. - -Ez pedig nem nehéz tudomány. Nemcsak a kalendárium-csinálók eszelhetik -ki az időjárás csinját, binját; hanem egy-két lépést a jó gazda szeme is -ellát. - -A jó gazda napokkal előre megmondja, milyen időjárás lesz; a hold -udvarából tiszta, hideget okoskodik ki; a korai dörgés, villámlás és -záporból jó tavaszi és nyári időt vár; tudja, hogyha Pál fordulása -napján zordon hideg idő van, akkor már rövid tél van hátra; ellenben a -gyönge Pál nap után rendesen tartósabb a tél. - -Okát talán nem is sejti; de azt tudja, hogy a természetnek milyen -jelensége, milyen következésekre jogosit. - -Azért szokás mondani, hogy a nagy természet egy valóságos nyitott könyv, -csak a betüket kell hozzá ismernünk, és tisztán olvashatunk belőle. - -A természettudomány megtanit bennünket arra, hogy az időjárásra -befolyással vannak a föld és levegő villanyossága, a föld és -növényzetének, ugy vizeinek kipárolgása, a csillagrendszer működése, a -szélirányok, egyszóval a természet minden erőinek összeműködése. - -De bizon a babonás ember mégis csak a boszorkányoknak és roszaknak tudja -azt be, ha egy száraz esztendő minden reménységét elperzseli; aztán -adandó alkalommal mindig kéznél van egy-egy kuruzsló is, aki a bajnak -orvosságát tudja s görbe tanácsot mér – jó pénzért. - -Tót testvéreink között nagy divatban van ilyen száraz időben, hogy -egy-egy szűz leányt lebocsájtanak a kútba, hogy az eső megeredjen. Az -ilyen szegény lány ugyan nem egyszer holt beteg lett az ijedtségtől; de -azért az eső nem igen szokott az ilyen bolond dologra megindulni. - -Ugyancsak arrafelé az a szokás is van, hogy egy ekébe befognak tizenkét -fiatal leányt pőrére vetkőzve, s ezzel az alkalmatossággal körül -szántják az egész határt, hogy majd talán erre megindulnak az egek -csatornái. - -Babonás orvosság az is, hogy az egész vidék apraja nagyja, bucsut jár -valamely közelebb eső tóhoz, aztán ott belekergetik egymást a vizbe. - -Igen is ilyen hóbortoskodást nagyon szivesen elkövet a babonaságban -szenvedő nép; de amit a józan ész tanácsol neki, azt megcselekedni, – -nagyon kevésnek van kedve. - -Tapasztalhatjuk, hogy az erdős és fásvidékeket nem látogatja oly -kegyetlenül az aszály, mint a fátlan síkságokat. Azon kivül, hogy az -erdők, a bennük tenyésző növény élettel még a harmat képződése is -jótékony hatással vannak; másik legfontosabb közremüködésük az időjárás -módositására, különösen abban áll, hogy kipárolgásuk s villanyosságuk -által hathatósan érintkeznek a levegő és a felhőpárákkal s nemcsak a -levegő égető forróságát mérséklik, de igen gyakran idéznek elő -lecsapódást, amit a magyar ember nyelvén esőzésnek nevezünk. - -Szemmel láthatjuk az eredményt, különösen azon vidékeken, ahol a jóféle -fekete földet futóhomok pótolja. Az a sovány sívár homoktenger, mely nem -is olyan, mint a föld, hanem hullámzik, mint a viz; és egy-egy erősebb -szélrohamra egyik határból a másikba vándorol a dülő. Mely ugy nyeli a -vizet, mintha feneke sem volna, s az első napsugárra forrásba indul, -hogy nem a fű, de az ember se állja rekkenő hőségét. - -Nézzünk erre a vidékre; meglátjuk mi a különbség azon homokos közt, hová -helylyel közzel kisebb erdőcskék ültetvék, vagy legalább a birtoktáblák -ákácz ültetésekkel vannak körül szegve; meg azon homokos közt, ahol a -fának a nevét csak hirből; formáját pedig csak képekből ismerik. - -Itt a kiégett vetés alig neveli föl a vékony szalmát; mig az erdős körül -buján reng a magtermő kalász. - -És azon előnyök daczára, amit a föld az erdőknek köszönhet, mit -tapasztalunk? – Azt, hogy nemcsak az erdőpusztitás van napirenden; de -édes hazánkban nem találhatunk egy megyét, ahol sikerülhetne egy ország, -megyei, vagy községi utat két sor fával végig ültetni. Letördelik a mi -atyánkfiai a facsemetéket még akkor, mikor még ostornyélnek is, csak -nagy válogatva válik be egynek-egynek a dereka. - -Aztán szárazság idején, okoljuk a boszorkányt, aki elkötötte az esőt, -vagy eladta a föld zsirját a törökországi boszorkányoknak. Aztán a -babonával akarjuk az egek csatornáit esőre fakasztani; aminek nem egy -esetben keservesen megsirathatta egyik másik vidék a hatását. - -Csak alig nehány esztendeje történt egy felső megyebeli faluban, hogy a -kútba leeresztett leányt – halva húzták föl az esőcsinálók. A szegény -teremtés holtra ijedt a mély kutban, melyről már előre azzal -ijesztgették, hogy ott fészkel a hétfejüsárkány, aki mind abba a kútba -húzta az esőt. Maga a lány apja is ott volt az eső inditók között, s a -szerencsétlen megtébolyodott, mikor leányát halva látta. - -Az ilyen babonás hit maradt miránk keserves örökségül a régi eleinkről, -akik még fogdosták a boszorkányokat. Mi nem fogdossuk őket, hanem azért -elég bajt és nyomoruságot hoz a fejünkre az a balhit is, hogy -egyikünk-másikunk a baját szereti a boszorkány nyakába kötni. S bár a -faja már kipusztult a földszinéről, de addig mig a hire neve is ki nem -pusztul, biz a benne hivő babonás ember, még a hirének is megmegérzi a -kezeszenynyét. - -Van pedig annak is egy módja, hogy a hire neve is kiveszszen; ne -ijesztgessük a kis gyereket boszorkánynyal; ne tanitsuk meg fiainkat, -leányainkat a boszorkány nevére, akkor aztán nem lesz kire fogni, ha a -mostoha természet járványos betegségekkel látogat meg embert és állatot; -s ha egy országos szárazság lepörköli a vetéseket. - - - - -A kisértetek. - -A boszorkány után a legfélelmesebb alakja a népbabonának a kisértet; -vagy az ezzel egy formára ütött hazajáró lélek. - -A babonás hit azt tartja a megholtakról, hogy, ha azok életükben valami -megkezdett munkájukat be nem végezhették; vagy ha valakivel haláluk -előtt ki nem békülhettek; addig nem nyughatnak; mig valaki a -félbehagyott dolgot be nem végezi; vagy imádsággal a halott nyugalmát -meg nem váltja. Legtöbbször pedig a földön elkövetett vétek nem hagyja a -megholtat pihenni; s addig jár a másvilágról vissza embereket ijeszteni, -rémitgetni, mig bűneit valaki le nem imádkozza. - -Az ilyen kóborló lelkekről az a hit, hogy rendesen romlott templomokba, -kereszt utakra, s elhagyott házakba veszik magukat s ott zörögnek, -csattognak s rémitik az éjjel arra járókat. Vagy hagyományos -öltözetükben, fehér lepedőben csendesen meglátogatják családjukat, -jóbarátjukat, vagy ki nem békitett ellenségeiket. Észrevétlen jönnek, -mint az árnyék s ugy tünnek el, ahogy jöttek. - -A hazajáró lélek minden nép babonájában otthon van; csak az egy -zsidóéban nincs; mert ezek tudják a bibliából, hogy az ur senkit vissza -nem enged jőni a másvilágról. A bibliában megvan irva, hogy a szegény -Lázár, midőn a másvilágon látta, mint szenvednek a kevélyek, az -irgalmatlan dúsgazdagok, az uzsorások és gonoszak, a mértékletlen -életüek és máséval gazdagodók; – kérte az urat, hogy eressze őt vissza, -vagy küldjön valakit a másvilágról az ő atyafiaihoz, aki őket jó életre -intse, nehogy azok is elkárhozzanak. De az ur azt felelte neki: azért -vannak nékik tanitóik, hogy azokat hallgassák; s azért vannak -törvényeik, hogy azokat megtartsák. - -A magyar embernek is van erre jó közmondása: „A roszat a másvilágról nem -eresztik; a jók pedig nem kivánkoznak.“ - -Hanem azért sok atyánkfia, inkább a nagy ujját levágatná, mintsem hogy -azt elhigyje, hogy nincs kisértet, meg hazajáró lélek. Még arra is -meghitel, hogy maga is látott egyet, – vagy kettőt, életében a rosz -templom körül; vagy ha nem is látott, de legalább hallotta zörgését és -hirét; mint a katona a kávénak. Sőt van olyan atyánkfia, aki egy jó -pohár borért még azt is rámondja, hogy beszédje is volt már nem egy -ilyen izével. - -Százan százféle dolgot tudnak mesélni, szörnyünél-szörnyübb -kisértetekről és hazajárókról; akik fehér lepedőben, vagy fejetlen ló, -fekete macska vagy kutya képében, járnak vissza a másvilágról, ahol -nyugodalmukat nem találják. Ezek aztán megkisértik, ijesztgetik az -embert, hogy némelyiket a nyavalya is kitöri belé. - -Jó volna bizon pedig könyvnélkül tudni azt a közmondást, hogy: „a jók -nem kivánkoznak, – a rosszakat nem eresztik.“ Mert száz ilyen kisértetes -történet közül kilenczvenkilencznél mindjárt kiüti magát a szög a -zsákból, hogy akikkel valaha, valami kisértetes dolog megesett; azok -vagy valami mulatságból botorkáltak haza s olyan állapotban voltak, a -milyenben az ember az utmutató fát is megsüvegeli; – vagy olyan -anyámasszonyos a természetük, hogy ha egy gyíkocska szalad el vagy egy -nyúl ugrik föl az orruk előtt, már ágasfával kell bennük a bátorságot -megtámasztani. - -Mert a hazajárók és kisérteteknek csak ijedtség a szülő dajkája, és -beteges képzelődés az édes apja. - -Magáról tudhatja azt minden ember, még aki nem is igen szokott a saját -árnyékától megijedni, hogyha egyedül van éjjel, vagy oly helyen jár, -mely elhagyatottságánál fogva már magában véve is barátságtalan; -önkénytelen megélesedik a képzelődése; bizonyos idegenkedés, ha nem is -mindjárt félelem, veszi magát a fejébe; a süket csöndben, ugy gondolja, -mintha hangot hallana; mintha nevén szóllitanák; s amint a képzelődés -erősbödik benne, ereiben sebesebben kezd a vér lüktetni, a füle cseng, s -káprázó szemei előtt fényes, elvillanó sugarak, vagy tán alakok is -föltünnek, s csak ha jól kimereszti szemeit, s egy kis bátorsággal -helyre rángatja magán az emberséget, akkor látja, hogy tulajdonképen -semmit se lát. - -Még józan eszü és gondolkozásu emberrel is megeshetik enynyi a -kisértetes dologból, éjjeli elhagyatottságban; vagy olyan helyeken, ahol -nem szivesen jár az ember még nappal is. Valami távoli romok között, -vagy temető mellett. - -Pedig a ki valaha az iskola körül járt; – nagyon is megtudja magyarázni -a füle és szeme csalódásának okát. Az eleven és mély elgondolkodás -egyaránt ugy túl feszitik a képzelődő tehetséget, hogy ezáltal a -vérkeringése teljesen kiugrik a rendes kerékvágásból. Az embernek a vér -nagy erővel nyomul vissza fejére és szivére, amint az ijedt ember -tapasztalhatja magán; – a vér az agyvelőre nyomást gyakorol s készen van -a fülzugás, a szemkáprázás; nem létező hangok hallása és nem létező -alakok képzelt látása. - -Hátha aztán még talán egy kis bor is segiti a képzelődést; vagy ami még -rosszabb, ha valaki tudatlanságból nem ismeri a természetes jelenségek -okát. A kisértetes mesék pedig ugy be vették magukat már gyerek kora óta -a fejébe, hogy egy kis ijedtséggel ott is lát valamit, ahol semmi sincs. - -Mert valóságos étető méreg a kis gyermek lelkére nézve a kisértetes -mese, melyekből már korán megtanul minden ismeretlentől megijedni; félni -a sötétségtől; az éjféli órától, melyen a mesebeli kisértetek járnak; -szóval reszketni a saját árnyékától is. S aki folytonos félelemben és -bátortalanságban növekedik föl; milyen anyámasszony férfi lesz abból? -Bátorságával kivész belőle a józan itélő tehetség is; lesz belőle saját -magának nyüge, az emberek nevetsége; szánandó félnadrág, aki -kisértetekkel fekszik, és hazajárókkal kél; akivel minden bolondos -dolgot elkövetnek pajkos legények; lepedőben megkisértik, – ördög -képében megijesztgetik, s a szegény feje a falu mulatságára, szentül -megvan győződve, hogy őt a rosszak halálra gyötrik. - -Hanem különös dolog az, hogy a kisértetek, meg hazajárók nem igen -szeretnek egész társaságot meglátogatni; de még olyan történetet se igen -hall az emberfia, hogy két vagy három ember kisértettel találkozzék, -vagy csak messziről lásson is ilyen félelmes ellenséget. - -Ha más nem is, de épen ez a körülmény mutatja azt, hogy miféle legények -ezek a kisértetek. Mert két, vagy három ember már nem igen ijed ám meg -olyan bolondul, hogy többet lásson, mint ami az orra előtt van. - -Hanem hogy hébe-korba csakugyan akad még is egy-egy hazajáró lélek, meg -kisértet; még pedig olyan, akit nem csak képzel, de igazában lát az -ember; sőt mi több, a bátrabb ember meg is foghat; már azt én se -tagadom. - -Hanem az ilyen „megfogott“ kisértetek mégis sokkal kevesebb bajt -csinálnak az embernek; mint a képzeltek. Mert aki ijedtében s -képzelődésében lát kisértetet, azzal nagyon bajos elhitetni, hogy semmit -se látott; mig aki igazi, húsból és vérből álló kisértetet fog, az ugyan -többé meg nem ijed az ilyen szörnyetegektől. - -Elmondok egy pár történetet mind a kétféle kisértetről; talán rajtam -kivül lesz még nem egy, aki tud ilyen történetet többet is. - -Tanuló koromban velem is esett egy ilyen bolondos história; ezt -bocsássuk előre. - -Egy nyári estén szinház után roppant égiháboru támadt s többen -beszorultunk egy kávéházba, mig a zivatar kidühöngi magát. Biz ott -szépen éjfél felé járt az idő, mikor az eső egy kissé elállt s sietve -használtuk az alkalmat; s ki merre látott, sietett haza. Aki valaha -Szegeden járt; emlékezhetik, hogy a Palánk, vagy is belvárosban fekvő -szinháztól a rókusi kórháztér jó messze esik s idáig a többek közt az -óriási „mars mezőn“ keresztül vezet a legközelebbi út. Én ezen siettem -haza; a rövidebb utat fogva, mert a vágni való sötétségben, s még -folyton mormogó égzengés közben, minden lépésnyi rövidebb út nagy -nyereség volt. Közel értem már a mars mezőhöz, s csak ugy villámlás -irányában mérve, botorkáltam az úton, mikor egy szokatlanul hosszabb -villámlásnál rémülettel sejditettem meg, hogy közvetlen nyomomban egy -bozontos fekete kutya „kisért“. - -Első megdöbbenésemben három keresztet is hánytam magamra s önkénytelen -elkiáltottam magamat: „Minden jótett lélek az urat dicséri“. Amint egy -pillanatra megmeredve megálltam; a kutya is megállt; de mozdulatairól -tökéletesen láttam, hogy velem van baja. - -Az izzadtság szakadni kezdett rólam, s imádkozva kezdtem sietni, nem -keresve többé a nagy piacz téren az útat. - -A kutya utánam rendületlenül. - -Megpróbáltam egy vaktában fölmarkolt görönggyel meghajitani; a kutya a -hajitás elől vissza húzódott; de amint tovább siettem, rögtön megfordult -s nyomon üldözött. - -Az éles szélben kalapot, kabátot leszedtem magamról; a vér a fejembe -tódult; ugy láttam, hogy a kutya mindig közelebb nyomul hozzám. -Elkezdtem futni, a kutya utánam futott; – megálltam; az is megállt; -megdobáltam; – vissza húzodott, s aztán még közelebb beért. - -Már azt hittem, az utolsó órám ütött; azt se tudtam már, hogy hogy kell -a „miatyánkot“ elkezdeni; a keresztet visszájáról hánytam magamra; -összehordtam valamenynyi angyalok, arkangyalok, szentek és próféták neve -eszembe jutott; végre mikor házunkat megláttam egész erőmből futni -kezdtem. - -Kétszer háromszor is elbuktam; inaim reszkettek s éreztem, hogy a kutya -oly anynyira beért, hogy egyszer kétszer a lábaimhoz ütődött. Végre -egész erőmből segitségért kezdtem kiálltani; s az ajtónyitást meg se -kisérelve, fölugrottam az ajtó melletti kis padra; arról pedig az ajtó -tetejére s bevetettem magam az udvarra; de egyszersmind tisztán éreztem, -hogy a „kisértő“ rosz szellem, a fekete kutya is utánam ugrott s velem -együtt esett le a keritésről az udvarba. - -Fölkelni már nem volt erőm s mikor atyám, szegény kétségbe esve kifutott -ágyából egy gyertyával, ott talált félholtan az ijedtségtől; s ott -találta egyszersmint a „kisértetet“ is, az én kedvencz „bojszimat“, a -hófehér kutyát amint a szegény állat nyalogatta a kezemet. - -Persze a kisértetes dolog egyszerre érthető lett előttem. A kutya hozzám -szoktatva, utánam jött a szinházig; ott megvárt s aztán „megkisértett“. -S én gyermek korom ostoba meséinek benyomása alatt, ijedtemben még a -fehéret is feketének láttam, s a hű állatot s hizelgő közeledését -„kisértetnek“ s gonosz incselkedésnek vettem. - -A kisértetes történetet ugyan pár napig megfeküdtem; de azóta hála -istennek első dolgom, hogy a sötétben is megkülönböztessem a fehéret a -feketétől; de az is szent, hogy ez egy kisértetnél többel életemben nem -is találkoztam. - -Ilyen forma kisértet volt ime ez a másik is. – Egy István napkor tartott -névünepről a vendégek éjfél után széledezni kezdettek. Egyik bátyám uram -a temető felé lakott, s hogy bátorságot mutasson; víg nótára gyújtott s -úgy ballagott az árokparton. A temető kapun azonban, a bátorság daczára -is besandítván, holtra ijedve azt látja, amint egy sírgödör mellett két -fehér lepedőbe öltözött kisértet föl s alá lebeg. - -Neki se kell több; vesd el magad, vissza a névnaposokhoz. S ott -reszketve beszéli el, hogy a temetőben kisértetek járnak. Erre -összeszedik magukat a bátrabbak s vasvillával és borral jól ellátva -megindulnak a temető felé „kisértetet“ fogni. És csakugyan, már -messziről látták, hogy a két kisértet még mindig ott van; sőt egygyel -megszaporodott. - -Egy kicsit erre ugyan meghökkentek; de az illumináltabbak mégis -megemberelték magukat s vasvilla hegygyel előre, benyomultak a temetőbe. - -Ott aztán találtak, – három embert, a kik vászon ruhára vetkőzve; az -éjjeli kellemes hűsön – sírt ástak egy másnapi temetéshez. - -Az se utolsó kisértetes história, amiről nem régiben az ujságok is -irtak. - -Egy csizmadia mesternek lefoglalták adósságban a házát s már ki is volt -rá irva az árverés. Egyszerre azonban híre szaladt, hogy a mester uram -házában éjjelenkint kisértet jár. A szomszédok hallották is a zörgést, -lánczcsörgést, recsegést és ropogást a házban és a padláson; mi több, -aki utána lesett, még a kisértetet is megláthatta, amint hosszú, fehér -lepedőben ki és bejárt nagy csattogással egyik szobából a másikba. - -A dolognak aztán az lett a következése, hogy a házra egyre másra -tartották a licitátiót, de vevője csak nem akadt a kisértetes háznak. - -Végre a szegény hitelező látta, hogy betáblázott pénzét elvesziti az -elértéktelenedett házon; erélyesen utána járt a dolognak. Egy éjjel -megleste és szerencsésen meg is fogta – a furfangos csizmadia mestert; -aki a saját házában éjjelenkint kisértetképen kóborolt, hogy elriassza a -vevőket a házától. - -Azután persze jó áron elkelt a ház; s mester uram a hűvösön tanulja, -hogy néha bizon a „kisértetet“ is be szokták „kisérni.“ - -Hanem sokkal veszedelmesebb volt az a „hazajáró“ lélek; akit nem rég -Sárándon megfogtak. - -Egy szegény özvegy asszony lakott ott kis kunyhócskájában. Ura halála -után eladta nagyobb házát és földjét; annak árát kamatra adta a takarék -pénztárba s abból éldegélt nagy szerényen. - -Az ura halála évfordulóján azonban történt vele valami, ami egész életét -fölforgatta. - -Éjfél tájon csöndesen aludt, mikor csendes kis hajlékának ajtaja -hirtelen nagy recscsenéssel fölpattant; s amint holtra ijedve fölébredt -álmából, előtte állott fehér lepedőben megholt urának alakja; némán és -mozdulatlanul s csak egyik kezének mutató ujját szegezve arra, ahol a -tulipántos láda s annak fenekén a takarékpénztári könyvecske állott. - -A szegény asszony még jóformán magához se tért a rémületből, mikor a -hazajáró mélységes hangon anynyit mondván: „pénteken“! – hirtelen -eltünt. - -Halálos rémület fogta el a szegény özvegyet; álomra se merte a fejét -hajtani többé, hanem egész reggelig imádkozott és remegett. Reggel a -misére ment, s kétségbeesve imádkozott a szegény ura lelke nyugalmáért. -Otthon se tett egyebet, csak egyre azt találgatta, vajon miért nem -nyughatik a szegény megboldogult? - -Hat napig aztán a kisértet nem mutatkozott. A hetedik napon, pénteken -már előre remegett s dunyhája alá dugva fejét, reszketve kezdte el -imádkozni a lelkek imádságát. Éjfélkor egyszerre fölpattant az ajtó s a -hazajáró lélek megint ott állt az ágya mellett s fölemelt újjával a -ládára mutatott. - -Az öreg asszony reszketve hányta magára a keresztet s az isten nevében -szólitotta a halottat, ha jó lélek, feleljen, miért nem nyughatik. - -A lélek csak anynyit felelt: „pénteken“ s kisuhant az ajtón. - -Egy hosszú hétig már a halál minden kinját kiállotta az özvegy asszony; -s hiába imádkozott a bolygó lélek nyugalmáért; éjfélkor megint -fölpattant az ajtó, s a lélek megint oda termett ágya elébe. – Minden jó -lélek dicsérje az urat! – szólt reszketve a szegény asszony; mi az oka, -hogy nem nyughatol, felelj a szent háromság nevében. - -A lélek erre nagyott nyögött s mély hangon lassú beszédel felelt: - -„Háromszáz forintot nyertem hamis játékkal; add vissza az alvégi -molnárnak!“ s mielőtt a szegény asszony még egy szót szólhatott volna, a -kisértet eltünt. - -Másnap a szegény asszony elvitte könyvecskéjét komájához, a biróhoz; s -megkérte, hogy vegyen ki rá a városi takarékpénztárból 300 frtot. S -mikor a biró kérdezte, hogy mire lesz az a tenger pénz? az asszony -szégyelte bevallani megholt urára a hamis játékot s azt felelte hogy jó -interesre adja valakinek. Azután még az nap este átadta az összeget a -molnár mesternek. A molnár már várta az asszonyt; s azt mondta, hogy -megálmodta az éjjel hogy ezt az elkártyázott pénzt az égi biró neki -vissza itélte. - -Már erre aztán a szegény özvegy asszony tökéletesen megvolt győződve, -hogy a hazajáró csakugyan férje volt. Reménykedett tehát, hogy a szegény -elhunyt lelke nyugalmát megváltotta, annál is inkább, mert közben három -egymásutáni napon barát mondta misét is szolgáltatott. - -Azonban csodák csodája: a következő péntek éjjel, egész váratlanul -fölpattant az ajtó s ismét megjelent a lélek. - -A holtra ijedt özvegy térdre borult ágyában s az isten irgalmára kérte, -hogy mondja el egyszerre mi baja, s ne rémitse hétről, hétre. - -A lélek nagy nyögés és sohajtás közt azt mondta, hogy ez az utolsó -látogatása. Egy nagy bűn nyomja a lelkét; életében egyszer a csorda-kút -mellett egy pénzes tárczát talált 500 forinttal és azt eltagadta. Addig -tehát nincs nyugta, mig azt a pénzt valaki észrevétlen oda nem viszi a -csordakúthoz s elássa hét hüvelyknyi mélységre napkeletrül. Erre nagy -zokogás és nyögés között eltünt a lélek a szobából. Csak úgy csattogott -a nyomán minden edény a konyhában. - -De most már a szegény asszonyon volt a keserves sirás sora. Hiszen ha -ily nagy összeg pénzt elás; alig marad annyija, hogy a betevő falatját -megvegye rajta. - -Sirdogált tehát és imádkozott, ha az isten megvilágosítaná az elméjét; -utoljára is erősebb volt benne a babonás hit, mint a józan ész, a -félelem is előfogta, s két napi tünődés után végre megint átvitte a -könyvecskét a biró komájához, hogy az venné ki a takarékból az 500 -forintot. - -De már a biró uram megsokalta a dolgot, kérdőre és faggatóra fogta az -özvegyet, még gyanúsitotta is a szegényt, hogy nem jó helyre rakja a -pénzt; mig végre aztán úgy sarokba szoritotta, hogy az a „komám uramnak“ -a hallgatás pecsétje alatt nagy bizalommal elbeszélte baját, tőrül -hegyre. - -Ez volt a szerencséje. Biró uram egyszerre tisztába jött vele, hogy -honnét fúj a szél s még az nap elfogatta a molnárt. Azután a szegény -asszony elásott a csorda kútgém tövében egy csomó papirost, de biz azért -senki se jött el s úgy sült ki, hogy molnár mester uram maga volt a -kápó. Mikor aztán látta, hogy a tagadás hiába van; kénytelen kelletlen -bevallotta, hogy csakugyan ő volt a hazajáró lélek. - -A szegény öreg asszony jól megfizette a babona árát, mert a 300 frtból -már alig egy pár rongyos bankót találtak a molnárnál; de azóta hálát ád -az istennek, hogy kitanúlta a hazajáró lelkek mesterségét; s most már -várja hogy még egy meglátogassa; a piszkafát, meg a nyújtogatót oda is -készitette azon szent napon az ágyafejéhez, hogy a látogató kisértetet -illő tisztességgel fogadhassa. - -És ilyen a kisértet egytől egyig; egyikét a mód nélküli félelem teremti; -másikát gonosz emberek csinálják, hogy a könynyen hivőket kirabolják; s -addig, mig olyan ember lesz a világon, aki elhiszi, hogy az eltemetett -ember lelke vászon lepedőben jár haza; addig jó keresete van az ilyen -gazembereknek, akik a mások ostobaságából élnek. - -De ha nem tanitjuk meg gyermekeinket a kisértetes mesékre; ki fog veszni -a neve is; s sok sok embert megmentünk vele a holtra ijedéstől, a -nyavalya töréstől, s az elbutulástól; még többet attól, hogy ostobaságát -és babonás könynyen hivését keserves kára ne sirassa. - -A kinek kedve van hozzá, megkérdezheti a legnagyobb betegségben, a nehéz -nyavalyában szenvedőket, hogy mikép kapták bajukat; és száz közül -kilenczvenkilencz azt vallja, hogy ijedtségből. - -Azért fordítsunk apáink régi bűnén egyet; s ha már gyermekeink -megtanulták a kisértet és hazajáró lélek nevét; tanitsuk meg őket arra -is, hogy hogy kell ezeket a rémitő teremtéseket megfogni. Tanitsuk meg -arra, hogy a kisértet csak azt üldözi, aki megijed tőle és szalad; de ha -az ember szembe fordul vele, akkor őkelme oldja meg a bocskort és fut -meg a gyöpről. - -Mondjunk el nekik példákat; nem ezeket, amik itt leirva vannak; száz meg -száz ilyen történet forog közszájon; aki négyet hall belőlük, az már -maga kitalálja az – ötödiket. - - - - -Garabonczások. - -Bezzeg ez is népszerű legény a babonák országában. Nálunk legalább az; -mint ahol a garabonczás apja és anyjának is nagy a böcsülete. - -Tudni való dolog; már tudni illik azok előtt, akik a babona tudománya -iránt tisztelettel viseltetnek; hogy a garabonczás édes apja maga az -ördög, édes anyja pedig az a boszorkány, aki a sütő lapáton, vagy a -seprő nyélen feljárogatott a szent Gellértre, az ördögökkel mulatni, -vigadni, párosodni. – Elképzelhetjük tehát, hogy micsoda rémítő magzat -születhetett az ilyen házasságból. - -Node félre a tréfával; mert ne gondolja ám senki, hogy mai napság is -nincs olyan atyánkfia, aki nagyon is hisz a garabonczások hatalmában. - -Igaz, hogy ma már, aki hisz bennük, hangosan szégyelné bevallani, hanem -ezelőtt bizon a garabonczás nagy embere volt a népnek. - -Mert az olyan legénnyel nem is igen volt tanácsos komázni, akinek az -öreg Luczifer volt a törvénytelen öreg apja. Hagyott az az ő szerelmetes -unokájára olyan hatalmat, hogy az hét határra, – mi több hét országra -szóllott. Mert ha a garabonczásnak kedve szottyant, forgószél képében -úgy végig söpörte hét határ ország utját, hogy a fák tövestül ugráltak -ki a földből. Vagy jégeső alakjában ugy elverte a határt, hogy zsup -födélnek való szalma se maradt a környéken. - -A népbabona szegény legénynek festi különben a garabonczás diákot. -Könnyű, szellős öltözet; s fölülről csak egy lebernyeg, aminek ki és -beforgatásával komandírozza a föllegek járását. Azért is hijják a szürke -köpenyeget mai napig több vidéken „fölleg ijesztőnek.“ - -Hanem az alkalmatossága annál urasabb volt e szegény legénynek; mert -sohse járt máskép, csak valóságos sárkányon vagy tátoson [1] lovagolva. -Erre ugyan nagyon bajos szemtanut idézni, aki bizonyságot adna a -dologról; de olyan fültanút, aki a közeledő vihar alkalmával „hallotta“ -a sárkány repülésének zúgását, – annál többet. - -Az olyan ember fia ugyan, aki nem ért a babonához, csak a viharzó szelek -zúgásának mondaná ezt; de akik értik a Csíziót, azok tisztában vannak a -dolog iránt. - -Külömben amugy szelíd teremtés a garabonczás; szegény vándorló legényhez -hasonló, aki faluról falura jár „tejet“ kéregetni, mert egyebet nem -eszik. Ahol ellátják, ott sebaj a falunak; de ahol elküldik az ajtóból, -ott kész a jégeső. - -Legalább úgy hiszi ezt akárhány atyánkfia; vagy még inkább hitte a régi -jó világban; de biz azért csak alig nehány esztendeje is megesett, hogy -egy jégvert falu népe, a buzaföldek közt ballagó szegény vándorló -legényt agyonverte; ráfogva, hogy ő verette el a határt. Tanú volt rá -tizenhárom is, akik látták, hogy fenyegetve ment ki a faluból, mert egy -háznál nem kapott alamizsnát. - -Régebhen pedig az ilyen dolog sűrűbben megesett; nem egy szerencsétlen -vándorló lett áldozata az oktalan babonás hit által fölszított -népdühnek; ami aztán a babonásoknak is vesztére volt. - -Mindez a szomorú dolog, ha eddig is ritkult; apránkint teljesen -megszűnik. Az iskolából kijövő kis gyermek megmondhatja ma már az -édesapjának, hogy a természet törvénye szerint hogyan támad a jégeső; és -hogy ahhoz bizony se ördögnek, se boszorkánynak; se ezek hóbortos ész -gondolta magzatának, a garabonczásnak épen semmi köze nincs. - -Támad az a természet törvénye szerint a villanyosságal terhes sötét -föllegekből, a levegő hirtelen meghülése és megritkulása folytán; midőn -az esővé képződő páracsöppek hirtelen megfagynak. - -Hisz mai napság már a természetes jégképződés titkát annyira kitanulták -az emberek, hogy jeget gépekkel készítenek a legforróbb nyárban. Az -ember szeme láttára öntik a vizet egy formába, épen mint a czigány a -vályogot, s pár pillanat mulva kikerül a gépből a valóságos jég tégla. - -Hanem persze ez a mesterség nem is olyan könnyű dolog ám, mint a -garabonczásság; mert aki jeget akar csinálni, annak a tudománya nem -köpenyében, hanem a fejében van; s erre a tudományra nem a csürhe -mellett, hanem az iskolában tanítják az embert. - - - - -Táltosok vagy váltottak. - -E szerencsétlen szülöttek a borzasztó népbabona ártatlan áldozatai. - -A kit a természet születésénél megbélyegez, ha valamely érzéke hibás; ha -kelleténél több testrésze, például hat ujja, kettőnél több keze – lába -van; – ha nagy vízfejű; azt a babonások váltott gyereknek vagy táltosnak -hiják, s azt tartják róluk, hogy azokat a boszorkány, még anyjuk beteg -ágyában saját porontyával kicserélte. - -Legfőképen pedig az úgynevezett foggal szülötteket illeti ez a név. - -S a babonások meg nem gondolják, milyen éktelen átkot akasztanak a -szegény, ártatlan kis csecsemő nyakába, ezzel a csúf névvel. - -Mert valóságos átok ez a név, még ha nincs is egyéb jelentősége, mint -akármi más csúf névnek, amit az emberek rosz szokásból a gyereknek -adnak. - -Mily igaztalanság, azokat, akik már születésükkel mostoha sorsot hoztak -magukkal egész életükre; most még oly balga előitélettel is elnevezni, a -mely név egész életükön át emlékeztesse szerencsétlenségükre. - -Hát még ha a mostoha természet oly szüléket rendel a gyermeknek, akik -butaságukban maguk is rabszolgái a babonás véleménynek. Mert különben a -nép minden különös babonáskodás nélkül is, rendesen az isten átkának -tartja a természeti hibával született gyereket; egy kis babona hozzá -járultával pedig szentül elhiszi, hogy a gyereket csakugyan a roszak -váltották föl; s tették egészséges gyermeke helyett e nyomorékot a -bölcsőbe. - -Az ilyen gyermektől aztán saját szülei elidegenülnek, s már bölcsőjében -igaztalanul bánnak vele; s a boldogtalan teremtés világra jöttével már a -szülei szeretetet, ez egyedüli éltetőjét, is elveszítvén; nem ritkán -gondozás hiányában el is vész. - -Mert a nép, elég bűnösen, szégyelli magát nyomorék gyereke miatt, s -minél korábban megszabadítja az isten a „szegény teremtést“ az élet -terheitől, annál nagyobb az örömük rajta. Jól járt az isten adta, jobb -helyen van! – ennyi az egész elbucsúztatója! - -Ha pedig erősebb a természete s az elhanyagolás daczára megél; akkor -kezdődik az igazi nyomorúsága; mert a nyomorék életét nem igen szokták -megbocsájtani azok, akiket az isten ép kézlábbal áldott meg. - -A szülék kénytelenségből tűrik a vizfejü, fogas csecsemőt; s a szülék -kelletlensége mellé meghozza az idő a gyermekpajtások gunyolódásait. -Szeretet nélkül növekszik, mint a bürök, melynek szagát senki sem -állhatja; s a szeretetnélküliségben elbutul, félkegyelmüvé válik; -elalszik benne az a kis természeti tehetség is, amelylyel az isten -minden szegény bogarát fölruházza. Végre fölnőtt korában is „táltos“ a -neve; s bolondot űz belőle az inges gyerek is. - -Ha még borzasztóbb nem lesz a dolog vége! - -Mert végre a gondolkozó gyermek, majd a számitó ifjú mindenütt -gyülöletet és hidegséget találva; lassankint szivébe szintén az emberek -iránti gyülölet és utálat fészkeli be magát. S akit a társadalom, -butaságában magától oktalanul eltaszit; az lassankint esküdt ellenségévé -válik a családnak és társadalomnak; elfajul s igazában a rosznak, a -bünnek fiává válik. - -Szokás mondás, hogy „akit a természet megbélyegezett, abból ritkán válik -jó ember.“ – De igazabb ennél az a tapasztalás, hogy az ily jegyes ember -büneinek leggyakrabban a szülei oktalan előitélet s a nevelés -elhanyagolása az oka. - -Rettentő példája van ennek az igazságnak M. megye törvényszéki -irattárában; hol egy apagyilkosra a törvényszék csak három évi börtönt -szabott. Csak három évi börtönt a legszörnyübb büntettre, melynek a -halál se lehetne elég szigorú büntetés. De ez esetnél maga a törvény -megszelidült; mert a szerencsétlen elitéltet, épen a szülei szeretett -hiánya nevelte haramiává. - -– Apám, – mondá a boldogtalan ember, már kis gyerek koromban utált, -vert, éheztetett, elakart földelni, mert csak egy kézzel születtem. Az -ördögök porontyjának hitt, s a legszelidebb név, melylyel illetett, csak -az volt: te váltott! - -Gyermekpajtásaim nevettek; s miután egy kézzel nem igen birtam magamon -segiteni, ellöktek; rángattak, lábon keresztül buktattak. A háznál még -kenyér se jutott elég, jó szó pedig épen semmi. Bár megdöglenél, mondá -apám! – Bár meghalhatnék, sohajtottam én. Egyszer a patakba ugrottam; de -a libapásztorok kifogtak s haza vittek. Apám köszönet helyet bottal -fogadta megmentőimet, s velük együtt engem is elűzött a háztól. - -Aztán koldulni álltam, faluról falura kóborolva kerestem a legkeserűbb -kenyeret; s ha kaptam; azt is könynyeimmel kellett megpuhitanom. - -Dologra nem állhattam félkézzel; tanulni nem birtam, még az imádság se -esett jól. - -Igy járt el rajtam az idő, midőn legény sorba jutva, fölébredt bennem a -szégyen az utálatos élet iránt. Már tiz éve koldus kenyéren éltem; s -ekkor eszembe jutott apám jó módja; s hittem, hogy a hosszú idő talán -kibékitette szerencsétlenségemmel. - -Haza tértem. - -Épen alkonyodott, hogy remegő szivvel, megnyomtam az apai ház kilincsét; -azt gondoltam, megreped a szivem örömömbe, mikor a kút mellett álló -őszülő embernek azt kiálthattam: édes apám! - -Az öreg ember azonban elsáppadt! aztán pedig elvörösödött s ölelő karok -helyett a vasvillával fordult felém. - -– Hát te még se vesztél el?! te pokol fajzat! kiáltott felém. Tisztulj -ki a portámról; vissza a honnét jöttél! - -Ez volt a fogadj isten. - -Egyszerre, mintha valami hegyes vas szúródott volna a szivembe; lángba, -vérbe borult velem az egész világ; a szemeimet sötétség futotta el; -egyetlen kezem rettentő erővel emelte föl a koldusbotot; s mikor -kinyitottam a szememet: apám véres fejjel elterülve ott feküdt lábaim -előtt. - -Aztán beszaladtak az emberek az utczáról s elfogtak. Oh kegyes birák, ha -istent ismertek; itéljetek halálra. Ezt a kegyelmet én nagyon -megszolgáltam! - -A bírák könynyeztek, mikor az itéletet kimondták; s a szegény bünös -zokogva omlott össze, mikor meghallotta, hogy neki már nem lehet -meghalnia! - -Rettentő egy példa! ha keresnők, talán még több is lenne ilyen, ha nem -is most; de a mult időkben. Mert hála istennek, mai napság már nem áll -ilyen roszul a dolog. Akad egy-egy vén asszony ma is, aki a -szörnyszülöttre, vagy a nyomorékra rámondja, hogy talán bizony -„váltott“; de a világra hozott hibák iránt ma már a nép is elnézőbb. - -De a babonás hit még ma is meg van; s a gyermekágyas asszony egy -fokhagymagerezdbe szúrt kést tesz a feje alá, hogy a roszak álmában ki -ne cseréljék a gyereket. A babona tudománya szerint az ördög nem szereti -a fokhagyma szagot. - -Hisszük, hogy az az idő is elkövetkezik, hogy az ilyen szerencsétlen -gyermekeket a szülék megtizszerezett szeretetben részesítik; hogy -gyöngédséggel kárpótolják nekik a természet mostohaságát. Amire kétszer -oly szükségük is van; mint a hibátlan testalkatúaknak. - - - - -Lidérczek. - -Ezek se utolsó legények a babona-világban; csak alakra különböznek -itt-ott, de másképen mindenütt egy a tulajdonságuk. - -A babona szerint a lidércz is rosz szellemek szolgája, vagy maga a -gonosz; aki többféle formában van bajára azoknak, akik benne hisznek. - -Szokott alakja e lidércznek a bolygó tűz; az a kis kékes lángnyelvecske, -mely mocsáros vidékeken s ott, hol a földbe temetett állati testek vagy -növényanyagok rothadnak, szokott éjjelenkint föllobbanni. - -A természet törvénye szerint a rothadó testekből oly könynyü gáznem -fejlődik, mely a föld likacsain fölszabadulva, a friss levegőbe -jutásakor föllobban és kékes lángocskában elég. - -Ily gázféle levegő fölszabadulását megfigyelheti akárki egy poshadt -tóparton; amint a poshadt tófenékről ily gázhólyagocskák szabadulnak föl -s a viz szinén mint apró buborékok elpattannak; vagyis a viz tükréből -fölnyomot kis buborék vékony, átlátszó falait áttörve, e levegőre -szabadulnak. - -De a babonás ember ezt a magyarázatot el nem fogadja, mert igy ismét egy -kedvencz babona alakja semmisülne meg, amiket pedig az ő erős képzelődő -tehetsége, olyan kedvtelve alkot össze a semmiből. - -A babonás ember nem engedi az ő lidérczét; aki kékes láng alakjában, -mint a pásztor tűz világit a mezőn, s ha aztán valami utas-ember utána -indul; tovább tovább halad előtte, mig szépen belecsalja a szegény utast -valami mocsárba, vagy a temetőbe… - -Pedig ezzel a borzasztó lidérczczel csak ott vagyunk, ahogy az előbb -leirtam; mert hiszen a lassú lobogással elégő gáz épen csakis a mocsáros -helyeken fejlődik, vagy oly helyen, ahol valami állati test rothad. Már -pedig legtöbb rothad a temetőben. Igy bizon nem sok csalást visz véghez -az a kis lángocska; mert aki ismeri a természetét s utána megy, úgyis el -lehet készülve rá, hogy valami mocsárhoz vagy a temetőbe jut. - -Ami azt illeti, hogy az a félelmes lidércz a hozzá közeledő elől mindig -tovább ballag, az merő képzelődés. Könynyü voltánál fogva a legkisebb -levegőmozgás is vonagló lobogásba hozza; igy igen könynyen tovább tovább -lebegésnek nézheti annak lobogását, az olyan ember, aki benne az éjjeli -sötétség s az egyedüllét hatása alatt, már úgyis valami különös dolgot -lát. - -Különben éjjel épen nem biztos az ember látása s még egy valóságos -pásztortüzet is sokkal közelebb képzel az ember, mint valóban van; s ha -közelebb közelebb megy felé; a látási csalódás folytán szinte hajlandó -az ember elhinni, hogy az imént már közelebb látta a tüzet. Még egy kis -képzelődés ehhez, s az ember könynyen rámondja azt is, hogy talán a tűz -távozott előle. - -Gyakran a lángocskának még egyszerűbb magyarázata is van, ami kitünik -egy rövidke történetből. - -A szobotai pap, két barátjával egy vadászatról tért haza s midőn a -faluhoz közelebb értek, már az idő egészen rájuk sötétedett. Épen a -temető mellett mentek el, midőn egyikük észrevette, hogy a keritésen -belül valami halvány láng lobog. - -Találgatták, mi az? Egyikük bolygó tűznek mondta; másikuk nem akarta -hinni, mert a bolygó tűz igen rövid ideig tart s hamar ellobban. De mert -az bántotta őket, a bizonytalanság, bementek a temetőbe s ime sirásókat -találtak ott, akik lámpás világa mellett dolgoztak. - -Sokszor pedig a szent János bogarat is bolygó tűznek nézi az ember. Ez -este szép kékes fénynyel világitó kis bogaracskák, ha sok van egy -rakáson, olyan világosságot terjesztenek, hogy az ember, egy kicsit -távolabbról valóságos lángocskának látja azt. - -Legyen azonban a bolygó tűz, akár a földből kifejlődő és a levegőn -ellobbanó gáz; vagy legyen a csalódás és káprázat tüneménye, vagy akár -szent János bogárka világa; és nevezze azt a nép a maga szép nyelvén -bolygó tűznek, vagy akár lidércznek, anynyi bizonyos, hogy a természet e -kedves és különös játékához, az ördögöknek, vagy rosz szellemeknek épen -semmi köze. - -De a babonás nép nemcsak e tüzet nevezi lidércznek; s miután már -egyáltalán nem akar abból engedni, hogy az ilyen lidérczféle valóságos -rosz szellem; tehát azt tartja, hogy a lidércz más alakban is szokta jó -magát mutogatni; különösen pedig olyan tyúk képében, amelyik kotlik is -és kukurikol is. - -A kukurikoló tyúkot nagy csapásnak tartja a babona a háznál, s az ilyen -természetellenes állatocskát lidércznek nevezi. A babonás tudomány -szerint az ilyen tyúkkakas a jércze első tojásából, vagy az oly idétlen -és nyomorék tojásból kel ki, amilyen elvétve akad a tyúktojások közt is. -Azért a formátlan és különösen az első tojást eltöri a babonás -nénémasszony, nehogy lidércz keljen ki belőle. - -A satnyára maradt apró jószágot is gyanús szemmel nézik, s az ilyen -szörnyet, mint a melybe lidércz vette magát, úgy a kukorikuló tyúkot is -ki szokta a babonás ember végezni. - -A kivégzésnek is babonás a tempója. A tyúk fejét a pitvar küszöbre -fektetik s egy baltával elvágják a szörnyeteg nyakát; s ha a fej kifelé -ugrik az udvarra, akkor, se baj! – ha azonban befelé ugrik, akkor -veszedelmet jósolnak belőle, akkor tűz lesz a háznál. - -De ha ezt a bolondos dolgot mai napság titokban el el követi is, egy-egy -öreg anyó; azért olyan bolond dolog még sem esik meg nálunk, mint ami -megtörtént Németországban ezelőtt százhetven esztendővel. Ahol egy -kukorikuló tyúkot, valóságos bírák itéltek el mint boszorkányt; hóhér -kézzel a nagy piaczon lenyakaztatták, aztán testét máglyán elégették. - -Az utóbbi időben, hogy nálunk a cochinchinai apró jószág meghonosult; -szintén nagy híre futott, hogy azoknak a szárnya alatt szintén lidércz -van. Azért is ád szebb tojást és nevel nagyobb fiakat; mert az ördög -kegyelmében áll. - -A lidérczes hirű tyúkok azonban csakhamar kedvenczei lettek a jó -gazdaasszonyoknak; s bizon egyik se bánta azon ördöngős szokásukat, hogy -két akkora húsura nevelkedtek, mint a régi törpe tyúkfaj. S miután a -gazdasszony azt látja, hogy csak oly természetesen szaporít; mint a -többi isten teremtett apró majorság; most már jót bir nevetni a balga -hit fölött, mely minden ismeretlen dologra olyan könynyen rá ken valami -babonás históriát. - -A cochinchinai tyúkok tehát mai napság már nem lidércz szárnyaljuak; és -bizonynyal igy veszne ki a kukorikuló tyúk rosz hire is, ha az ember -meggondolná, hogy a természetnek nem csak az emberen van néha -megjátszódása, hanem az állatokon is. És a természet játékában se a -tyúkoknál, se a nyomorék tojásoknál se a bolygó tűznél, bizon épen semmi -babonás dolog nincsen. - - - - -Utonjárók. - -Már az minden népnek sajátja, hogy képzelődése tehetségeit nagyon -szereti foglalkoztatni. Különösen pedig a borzasztó és megfoghatatlan -dolgok kitalálása iránt nagy előszeretettel viseltetik. Innét lehet -megmagyarázni, hogy az oly bőven termő népmesék legtöbbje tele van -rémületesnél-rémületesebb szörnyekkel, kisértetekkel, sárkányokkal, -sírból kikeltekkel, járkáló halottakkal és elátkozott hercegekkel; amik -mind olyan ismeretlen teremtmények, akikről maga az se tudna számot -adni, aki kigondolta őket. - -Ilyen mesés alakja a babonát szerető népnek, az „utonjáró“; akit máskép -„sírból kikelt“-nek is neveznek; s ez utóbbi név megmondja azt is, hogy -olyan teremtéssel van dolgunk, aki már a sírban volt, de onnét kikelt, -és az élők közé visszatért. „Utonjárók“-nak pedig azért nevezik, mert az -ilyen szerencsétlen teremtés mindig jár; senki ülő helyet nem ad neki, -mert a babona azt tartja, hogy ahol megpihen, onnét rövid időben kihal -valaki. - -Ezt a szörnyű nevet az olyan vézna, beteges, rút arczu és fonnyadt testü -emberekre akasztja a babonás ember, aki ugy véletlenül vetődik a faluba -kéregetni; és különösen szállást kérni. És csodálatos, hogy a -vendégszerető nép, az ilyen istenadta koldust ellátja ugyan bőségesen -mindennel; de már szállást még a pajtában se ad neki. - -Különösen a kripta lakóinak tartja őket, ahonnét nappal kibujnak az -ilyen halálfejű teremtések s éjjelre oda vissza térnek. - -Gyerekkoromban láttam én is egyet. Egy szegedi takácsmester felesége -volt, s a szegény tüdővészben és sárgaságban szenvedett. Ugy -összesoványodott a szerencsétlen, hogy karja csak egy botnál sem volt -vastagabb s az arczába mélyen bennülő szemei s kiálló csontjai valóságos -halálfő-formát képeztek. Szegeden koldulásból élt és néha fölkereste a -szomszéd falukat is; igy a többek közt Kisteleken láttam a szent -István-napi bucsún. - -A templomba akart bemenni, de az öreg harangozó kiküldte a templom elé s -aztán arra intett bennünket, hogy vigyázzunk erre a sírból tértre; mert -akire ez ránéz, sárgaságba esik; akihez hozzá ér, az elszárad; ha pedig -egy kis gyereket megfog vagy megcsókol, azt az isten se menti meg a -haláltól. Mert ez az asszony éjjel a kriptában lakik, a templom alatt, s -csak nappal kel ki a sírjából. - -Hiában mondtam én az öregnek, hogy ez mind nem igaz; mert én ismerem azt -a szegedi takácsnét; az öreg csak intett mindenkit tőle; s a szegény -öreg koldus asszonynak az egész bucsú alatt több gyerek és asszony -bámulója volt, mint a processioban a superlátnak. - -A szegény öreg asszony sohse tudta, hogy mit néznek úgy rajta; de mikor -aztán valamelyik pajkos gyerek a szemébe kiáltotta, hogy menjen a -kriptába, ahonnét kibujt; a szerencsétlen keserves zokogásra fakadt s ez -volt az utolsó útja a falvakba. Még otthon se koldult aztán; s hogyse -ilyen névvel fizesse meg az emberek alamizsnáját; inkább bezárkózott -szobácskájába s ott találták negyednapra – halva. - -Most már aztán igazán lement a sírba; éhen halt a szerencsétlen, s a -babonás roszlelküség kergette oda, ahol se jó, se rosz számára nincsen -vissza-út csinálva. - -Megvagyok győződve, hogy ez a szegény öreg asszony nem első, de nem is -utolsó áldozatja az útonjárókról szóló babonának. - - - - -A sárkányok. - -Ez a nem létező szörnyeteg mai napság már kevés kárt okoz; de hajdanában -sok történetet tudott róla már a kis gyerek is. Ma már csak a mesében -fordul elő. - -Valaha a sárkánykígyó; különösen a hétfejű sárkány sok kegyetlen dolgot -mívelt – úgy mesében. János vitéznek ugyancsak volt vele dolga; mig mind -a hét fejét levágta annak a sárkánynak, aki a mélységes kút fenekén a -herczegkisasszonyt őrizte. Hajdanonta ha egy sárkány valami vidékre; egy -hegyi barlangba, vagy kútba vette magát; bezzeg csinált ott galibát. -Legelőször is kiitta a kútból a vizet, még pedig nemcsak egyből, de az -egész környék valamenynyi kútjából; vagy lekötötte a fellegeket, hogy ne -essék az eső. - -Ilyenkor aztán a falu öregei elhatározták, hogy a sárkánynak valami -áldozatot hoznak. De a sárkány válogatós volt, s minden esztendőre egy -ifjú leányt követelt magának; aztán mikor már sok, sok leányt -lebocsájtottak neki a kútba, s épen már az utolsóra került a sor, akkor -rendesen valami vitéz legény került a vidékre, aki vállalkozott rá, hogy -megöli a sárkányt. - -Egy szóval nagyon szépen elmesélik ezt a dolgot a dajkák a gyerekeknek; -még pedig anynyira élénken, hogy utoljára egyik másik gyerekeszű anyóka -maga is elhiszi, hogy igazi sárkány is van a világon. - -Innét magyarázhatjuk meg, hogy miért szokás némely vidéken, mint ezt már -az aszály leirásánál is emlitettük, – egy leányt leereszteni a kútba, -hogy megeredjen az eső. - -A sárkányt egy nagy kigyónak képzeli a nép, melynek taraja, négy lába, -két szárnya s rémítő nagy szája van. Sok templom esőcsatornájának a -nyilása van ilyen formára kalapálva pléhből. De egy képen is le van -rajzolva a sárkány, amint szent György lovag a lovával letapossa s -lándzsájával keresztül szúrja a szörnyeteget. - -A szent képen azonban a sárkány a bünt jelenti, a melyet szent György -oly diadalmasan legyőz. Mert olyan borzasztó szörnyeteg a bűn is; – de -aki fölvértezi magát a vallásosság vértjével és kezébe veszi az -erkölcsösség és hit lándzsáját, az könnyen diadalmaskodik fölötte. - -Ilyen szörnyeteg azonban valójában soha nem létezett; valamint nem -létezett griffmadár sem; hanem igen is voltak ily forma szörnyetegek sok -ezer meg ezer évvel ezelőtt, mikor a mostani világnak még más formája -volt, – mikor ott, ahol most tengerek vannak, szép lapályos termő -völgyek voltak; a mai hegyek helyén pedig mélységes tengerviz zajongott. - -Ezt a kort az emberiség bölcsőbeli korának nevezik a természettudósok; s -ekkor az ember még vad állapotban élt a föld alatti barlangokban és -sziklahasadékokban. Ekkor éltek a mai vad állatoknál sokkal nagyobbak és -iszonyúabbak; a mammúth, az ős elefánt, a kígyó alakú szárnyas -szörnyetegek; amiknek csontvázait mai napság kútásás, építés, vagy -vizlevezetések alkalmával itt-ott föltalálják a munkások; s amilyeneket -muzeumokba kiállitva látunk. - -Természtes, hogy ősapáinknak, akik kőbaltákkal dolgoztak, s nem volt -ellenük védő fegyverük; rémületes sok bajuk volt velük. Borzasztó -dolgokat tudtak róluk fiaiknak beszélni; és sok ezredév után, midőn már -ez óriási állatoknak és szörnyeknek a pora is kiveszett, az apáról fiura -hagyott szóbeszéd tartotta fönn nevüket. Az utódok pedig, akik ilyen -szörnyetegeket már nem láttak, – borzasztó hirük után, két-három ismert -szörnyetegből, összealkottak maguknak képzeletükben egy szörnyet; s ily -formán készült a sárkány formája, úgy a griffmadáré is. - -És azok borzasztó hire után készült az a sok szörnyű mese, e rémséges -állatok viselt dolgairól. - -A sárkányról tulajdonképen nem is volt szükség e könyvben megemlékezni; -mert okos embert ugyan se tűzokádó, se vizmegivó, se hétfejű sárkánynyal -el nem lehet bolondítani; s igy a mai napság még nagyban viruló babona -se birja a sárkány lételét elhitetni: de megismertettem e képzelt -szörnyeteget azért; mert épen egy félesztendő előtt irták az ujságok, -hogy egy felső megyei faluban sárkányt láttak; s a szörnyeteg a hegy -oldalában levő üregbe vette magát. - -Egy vén asszony látta a szörnyeteget; de nem tudja, milyen volt, mert -majd holtra ijedt tőle. Annyit tud csupán, hogy a felhők közül vált ki, -haragosan föl s alá hajlongálva, mint egy óriási sötét köpönyeg; egyik -végével lenyult a földre; a másikkal bele kapaszkodott az ég felhőibe s -úgy lóbbálta magát egy jó darabig; amidőn aztán egyszerre hirtelen -lecsapott a földre; ott összegomolyodott egy kis barna alakú állattá s -morogva beszaladt a hegy nyilásába. - -Persze megrémült a falu erre a hirre, és a hegynyilás felé senki se mert -járni, mert a vén asszony után akadt egy-két bolond, aki a lyukból a – -szörnyeteg morgását szintén hallotta. - -Nagy ideig volt a falu a legnagyobb félelemben; mig végre a tanács -elhatározta, hogy a falu biztonságáért és a bizonyság kedvéért is, -minden ember fegyverre és vasvillára keljen, s ki kell a szörnyeteget a -határból kergetni. - -Föl is mentek a hegy nyilásához; s mikor az első lövés eldördült, mint a -nyíl, oly sebességgel ugrott elő a barlangból egy – borzas vadmacska. - -Egy öreg babonás asszony tehát még mai napság is várat tudott csinálni s -egy álló hétig az egész falu remegett egy nevetséges felhőjátéktól s az -ebből született – vadmacskától. - - - - -A kincsőrző lelkek. - -Minden eddig előszámlált gonosz lélek közt, a legveszedelmesebb a -kincsőrző lélek; mert az őrizetük és pártfogásuk alatt álló töméntelen -sok kincs, nagyon sok babonás embert csábit arra, hogy becsületes -kenyeret szerző munka helyett, erejüket s idejüket; igen sokan közülök, -egész életüket is a képzelt földalatti kincsek hiu keresésében -pazarolják el. - -S annyi fáradhatlan munkával és fáradtsággal, mint a menynyit a -kincsásók a pénzkutatásra fordítanak; tiz annyi család valóságos -gazdaggá lenne; mint a menynyi a hiu fáradozás, s az ezzel járó -dologtalanság miatt, keserves koldusbotra és nyomoruságra jut. - -Azért mondtam a kincsőrző lelkeket a legveszedelmesebbeknek; mert aki -bennük, s hatalmukban és az őrizetük alatt álló sok rejtett kincs -létezésében hisz; az a boldogtalan, örökre el van veszve az emberi -társadalomra nézve. - -S annál veszedelmesebb e babonás hit, mert azt a véletlen kincsleletek -is segitenek éleszteni. Megmegesik itt-ott, hogy szántas kútásás, vagy -régi épületek lebontása alkalmával a munkások a föld mélyében, vagy -befalazva régi edényeket találnak régi ezüst és arany pénzekkel. Ami -mind igen természetes dolog, mert bizon a régi világban is akadt, és még -inkább, mint mai napság, akárhány gazdag ember, aki háborús időkben, -vagy árvíz, tűzveszély, vagy nagy döghalál idején lakhelyéről menekült -és vagyonát elásta; a kútba leeresztette, vagy befalazta. Ha azután az -ilyen menekülő; vagy a háborúban, vagy a halálos járványban mégis -elveszett; vagy oly nagy idő mulva térhetett vissza, hogy a helyet, hová -kincsét rejtette, már föltalálni nem birta; akkor az elrejtett kincs sok -száz meg száz esztendőig ott hever a rejtek helyen, mig valamikor -véletlenül napvilágra kerül. - -Az ilyen véletlen pénztalálások aztán kimondhatlan kárt okoznak; -százakat meg százakat csábitanak kutatásra s ezreket arra a balhitre, -hogy a föld telisded teli van kincsekkel, amikre a szellemek vigyáznak; -s csak tudni kell a módját, s maguk ezek a szellemek adják ide a kincset -az ember kezébe. - -A nép az ilyen kincseket a Dárius kincsének nevezi; s nincs az a két -utczasorból álló falu, ahol legalább három kincsásó-társaság ne volna, -akik a lusta életre adván fejüket, a kincsásás kényelmes és babonás -mesterségét, egész odaadással és valóságos babonás tudományok és -törvények szerint űzik. - -Mert a kincsásás mestersége még sem épen olyan könynyü dolog – -mindenkinek. Ismerni kell ám e tudomány minden csinját binját; – a kincs -hollétének fölfödözését; az ásás módját; az ahhoz megkivántató -törvényeket; a nélkülözhetlen imádságokat és ájtatosságokat, (amiből -nagyon sok kell); végre a kincsőrző szellem fölkényszeritésére szolgáló -kabalisztikus mondásokat. Egyszóval a kincsásásnak olyan sok mindenféle -csinja binja van, hogy azt, még a hozzá értők közül is csak minden -ezeredik birja rendesen elvégezni. - -Az meg épen a százezredik lehet, aki tudományának valami hasznát is -látná. Hanem ezt a százezrediket még nem igen látta emberi szem; mert -olyan emberrel, akinek a szellemek a kincset szolgálatára adták volna, -aligha találkozott a hetvenedik nagyapámtól kezdve, s annak a hetvenedik -unokáján végezve, egyetlen ember. - -S aki a kincsásáshoz hozzá fog, hacsak egy kis józan esze van, már az -első kapavágásnál ott hagyja a munkát; akinek pedig jókor meg jön az -esze, az el se kezdi; mert a kincsásók szabályait, lehetetlenség -megtartani tökélyetesen; s a hiábavaló munkát száz meg száz úton kilehet -vele menteni. - -Csak egyet emlitek azok közül; azt tudniillik, hogy aki -kincsásó-társaságba áll, annak nem szabad kételkedni a sikerben; s ha -csak egy van, aki nem hiszi a hókuszpókuszt; már akkor nem sikerülhet a -munka. - -Már most ha hiába esett a sok dolog, akkor a kincsásó mester ráfogja, -hogy valaki a társaságban kétkedő és hitetlen volt. - -Majd mindjárt leirom a kincsásó mesterséget tőrül hegyre; amelyből -kitűnik, hogy az egész kincsásási babona a legszebb csalás a világon; -amelyikkel a kincsásó mester száz embert is megtanithat, – jobban mondva -elbolondithat jó pénzért; anélkül, hogy rá lehetne sütni a csalást. Mert -ő kelme könnyedén mentheti magát azzal; hogy „valaki kételkedő hitetlen -volt a társaságban.“ - -Amilyen hihetetlen, olyan igaz; hogy a kincsásás mesterségéről még könyv -is van irva; egy jó vaskos könyv, amelyikben le van irva, hogy lehet a -gonosz lelket arra kényszeriteni, hogy a kincsásóknak tengernyi sok -pénzt adjon. - -Van olyan, aki már kivülről tudja azt a vastag könyvet; a babonás nép -egyik a másikától jó pénzért leirja és megveszi; s ismerek egy embert, -aki ötven forintot adott egy kincsásó könyvért. Ennek az embernek hat -telke volt; tehene, ökre, lova; szóval nagy gazdasága. Most alamizsnából -él s házról házra jár. Alig ismertem rá a régi nagy gazdára; s -kérdeztem, hogy miféle szerencsétlenség érte? - -– Semmiféle uram; felelte rá; – hanem magam vettem a -szerencsétlenségemet drága pénzen. Ez juttatott koldusbotra; szólt aztán -keservesen, és rongyos szüre ujjából kihúzott egy zsiros irott könyvet. -Ötven forintért vettem ezt a könyvet uram; de ez az ötven forint csak -foglalója volt; mert hogy elolvastam; a becsületes munkát elhanyagoltam, -s kincset kutattam, – ime az egész vagyonom rá ment a könyvre. - -Negyvenkétszer imádkoztam ezt a könyvet végig; s huszonhétszer mindig -egy ugyanazon társakkal. Egy indzsellér-féle ember volt a diákos -emberünk; kétszáz forintja volt esztendei fizetésül; azonkivül egy -embertől ötven font szalonnája; s mind a hetünk vett tőle egy könyvet, -aki legolcsóbban, az is harmincz forintot adott érte. Négy esztendeig -tartottuk, s egyszer részeg korában kivakkantotta, hogy mink vagyunk a -fejős tehenei; s úgy vertük ki a határból, hogy ami rakás irása volt, -azt is ott felejtette a nagy sietségben. Azok között volt egy könyve, -amelyikből megtudtuk, hogy obsitos katona volt a mi indzsellérünk. - -Hanem azért mink már bolondjai voltunk a könyvnek; nem hihettük, hogy az -a sok imádság hazudjék; folytattuk a mesterséget tovább; – s ime itt, ez -a rongyos szűr az eredménye. - -Szomorúan adta ide a könyvet s még alamizsnát se fogadott el érte; mert -a lelkét égetné minden krajczár, amit azért az átkozott könyvért kapna. - -Az öreg „Jezsovita imádságnak“ mondta a könyvet; s teljes czime ez: „Fő -kénszerétése minden léleknek, avagy lelkeknek, akik a levegő-égben, -földön, vizben, akárhol ők vannak; úgy hogy azoknak egy szempillantás -alatt meg kell jelenni, és az emberek kérése szerint cselekedni. – Ezen -könyvecske Tisztelendő Pater Eberhardus, a Jézus társaságából való Pap, -és Hires nevezetes Baváriában, Engelstadt városában lévő Universitásban, -a Mathesis Tudománynak ordinárius Professora által rövid summába -foglaltatott.“ - -A könyvecske bevezetésében a hires Professor ur esküdözik égre, földre, -papi becsületére, sőt az oltári szentségre is, hogy aki a könyvet -átimádkozza; és magát az ő utasitásaihoz szabja, munkájában sikert fog -látni. Mert ezt a könyvet a Jézus társaság provinciálisa s általa a pápa -is jóvá hagyta! - -Már hiszen, igaz-e az vagy sem, – hogy ezt a könyvet csakugyan egy pap -irta; vagy pedig valami világcsaló azért irta a könyvre egy pap nevét, -hogy istentelen könyvének nagyobb keletet szerezzen; azt tudni mai -napság nem lehet. A könyv nyelvezete nagyon fordítás szagú; de a szerző -neve, és annak lakhelye: Bavária (Bajorország) is mutatja, hogy a -könyvet hála Istennek, nem magyarul, és nem magyar ember számára irták; -de az is elég szégyen, hogy akadt egy világcsaló, aki szegény népünk -megrontására, magyar nyelvre is leforditotta. - -De akármint legyen a dolog, az az egy bizonyos, hogy mióta az emberiség -a bötüirást ismeri; – ennyi ostobaságot s roszlelkű tanácsot nem irtak -még egy rakásra. S ha igaz, hogy e könyv nélkül is elég bolondja volt a -kincsásás mesterségének; erre a könyvre megtizszereződött a követők -száma, – még pedig az olyan vallásfelekezetű atyánkfiai közül is, akik -külömben a Jezsuitát épen úgy szeretik, mint az ördög a tömjénszagot. - -Lássuk hát a kincsásás mesterségének a nyitját közelről. Ráadom a -fejemet, hogy ezt a sok hóbortos dolgot papirosra tegyem; – csak aztán -okulás legyen az ára! - -A kincsásó tudomány szerint Dárius és Salamon királynak borzasztó -kincsei vannak a föld gyomrában. A föld elnem tűrné e kincseket, hanem -kilökné gyomrából, ha az ördögök s a kincsőrző főszellem Terophile, meg -annak ezer meg ezer szolgaszellemei nem őriznék; és tartanák iszonyú -átokkal lekötve a kincset, a föld méhében. - -A kincs a föld gyomrában időnkint tisztítja magát, s lángot vet; -különösen pedig Nagypénteken, meg szent-György éjjelén. Ilyenkor hát a -kincskeresők az akasztófa alól, vagy a keresztútról lesni szokták a -kincs tisztulását s ahol lángot látnak föllobbanni, azt a helyet jól -megjegyezik. Mielőtt azonban lesbe állanak, a leshelyet körülvonják -szentelt krétával és tömjénnel, hogy azon körön belül a gonosz lélek ne -árthasson nekik. Mert Terophile és az ő szolgái nem igen nézik zsebre -dugott kézzel azt, ha valaki az ő kincsük után leskelődik; hanem -rettentő orditással s fogcsikorgatással, jajgatással megijesztgetik. -Tüzes paripák és kocsik vágtatnak feléjük; s aki aztán erre megijed s -kiszalad a szentelt körből, azt ezer meg ezer darabra marczangolják. -Legalább igy mondja ezt a kincskeresők babonája. - -Ha aztán a kincsleső előtt fölvetette magát a láng, akkor megalakul a -kincsásó-társaság hét tagból; akik között legalább egy hetedik gyerek -legyen; mert a kincset a földből, csak hetedik gyerek emelheti ki. - -Mikor a társaság együtt van, megindul a kincsásás nagy erővel, s annyi -tudománynyal, amenynyinek a módját egyik vagy a másik könyv nélkül is -tudja. - -A Jezsuita könyv nélkül több czerimoniával jár a dolog; több a vastag -vége a dolognak; a könyv szerint pedig inkább a mód nélkül való -imádkozásra jut a nagyobb rész, a munkából. - -Mindkettő szerint azonban bőjtöléssel és alamizsnálkodással, ájtatos -imádkozás és gyónással kezdődik. - -Ismertem egy kincsásó-társaságot egy kis mezővárosban, melynek mindhét -tagja reformáta vallású volt, s mind a hét a legbuzgóbb katolikus s -pláne a hires „jezsovita“ imádságot mormolta hetekig s a radnai -barátoknál mind a hét meg is gyónt. - -Igy tagadja meg a babonás ember még a vallása szertartásait is a – -pénzért. Aztán csodálkozni mer valaki, hogy Judás jó pénzért eladta a -saját mesterét. - -A kincsásást mindig éjfélkor szokás kezdeni; előbb azonban egy közeli -ablakba sült csirkét tesznek a kincsásók a kincsőrző számára, aki azt -meg is eszi rendesen, de úgy, hogy senkisem látja. - -A mester kezdi az ásást és pedig csak hét ásónyommal; a többi utána, -szintén hét-hét ásónyomot ás. Közben mindegyik a Kristóf imádságát -mondja halkan; s ha valamelyik hangot ad, vagy megijed, vagy kételkedni -kezd az eredményben, akkor az ásó mindjárt követ ér s a kincs eltünik. - -A jezsuita könyvecske szerint azonban még ásni sem kell; hanem Terophile -a töméntelen sok kincset mind oda hordja, mint hű szolga, ahová az ember -parancsolja; már tudni illik, ha oda hordja. Legalább a könyvben úgy van -megirva. - -Hogy valaki a könyvet használhassa, diákul is kell tudnia; vagy legalább -egy diákos ember legyen a társaságban. Miután pedig diákos ember a nép -közt nem igen akad, hát bizon az ilyen embert jó pénzért szokás -fölfogadni; vagy legalább a haszon felese; azonkivül szalonnában, -kenyérben, jó életben s egy kis apró pénzben is ki kell járni a -kommentiónak. Akad ilyen elég; sőt többnyire maga ajánlkozik a -beszegődésre; de leggyakrabban maga keres kincsásó-társaságot s -beszegődik hozzájuk diákos embernek; s szükség esetén testét lelkét -leköti az ördögnek, hogy ő szentül hisz abban a sok hóbortoskodásban, -amit a könyv utasitása szerint elkövettett a szegény bárgyú kincskereső -kompániával. - -A könyv szerint csak az foghat a munkához, aki már anynyira -elszegényedett, hogy semmiféle más megélhetési módja nincs. Az -ilyeneknek aztán ájtatos és józan életű viseletet ajánl a könyv; s -főképen pedig föltétlen bizalmat és hitet a munka sikerében. - -Ha a pénz helye már tudva van, akkor e könyvet arra a helyre kell tenni -huszonnégy órára; azután a társaság meggyónjon és áldozzék; s végül öt -misét szolgáltasson! - -Aki nem birna misét fizetni, az hallgasson végig öt misét s ajánlja föl -azokat a kincsásás szerencséjére. Végre pedig mindegyik fogadást tegyen, -hogy a talált kincs egy részét a szegényeknek, s belőle egy más részt a -szegény barátkolostornak ad. - -Azután a kincskeresők egy olyan szobát keresnek ki, melyben soha -semmiféle bűn el nem követtetett. Ha aztán ilyet találnak valahol a -világon; akkor annak a közepére szentelt krétával egy ilyen czirkulust, -vagy is kört kell rajzolni: - - - - -Terophile cirkulusa. - -Aki persze ezt az éktelen ábrázolatot értetlen észszel végig nézi, azt -kell gondolnia, hogy ez az ákom-bákom maga elégséges hatalom arra, hogy -az embernek fenékig üres zsákját színig aranynyal megtöltse. Az igaz, -hogy nem is való az egyébre, mint hogy a könynyenhivőket, beljebb -beljebb bolondítsa a kincskeresés hiú munkájába. Mert bizon a szegény -öreg négy evangelista neve, akár napkeletre, akár napnyugotra irják is, -bizon keveset lendít a dologtalan ember ügyén. A „nazárethi Jézus, -zsidóknak királya“ pedig még kevesbé segiti az olyan embert, aki pénzért -imádkozik, és semmit sem dolgozik; mert hisz épen az Üdvözitő fölséges -mondásai között fordul elő az is: hogy „nem csak isten igéjével él az -ember;“ s ő maga volt, ki az embereket arra serkentette: „imádkozzál és -dolgozzál.“ - -Végre az a zsidó szó Adonai, ami anynyit tesz: Isten; továbbá a görög -=abc= három betűje az =A= (Alpha), =Ó= (Ómega), =T= (Theta), de maga az -egész =a b c= is, hogy mit keres e cirkulusban, azt csak az a világcsaló -mondhatná meg, aki legelőször e kört lerajzolta. - -Alkalmasint egyebet semmit, mint hogy az Isten (Adonai) és a kör -végtelenségét jelenti. Amenynyiben van a szentirásban egy mondás, mely -így szól: „Én vagyok az Alpha és Ómega“, azaz: a kezdet és a vég. Miután -tehát a kezdet és vég, mint a körnél, egyben összpontosul; igy az Alfát -meg az Ómegát is bele keverte a könyvcsináló a dologba. A =T= betű pedig -úgy jutott a körbe, mint Pilátus a Credóba; épen hogy az az egy hely is -üresen ne maradjon. - -Nos tehát elég az ahhoz, hogy a kincsásóknak e „cirkulus“ közepére -kellett állaniok s úgy kellett végig imádkozniok a jezsuita könyvet, -elejétől végig. - -Az pedig szép kis munka volt; mert előfordul ott minden képzelhető -imádság, rimánkodás, kérés, könyörgés, kényszerítés, az Istenhez, minden -szenteihez, sőt magához az öreg ördöghöz is, s mindez egy kis -pénzmagért. - -Kezdődik az imádság a 69-ik zsoltáron; azután következik egy evangéliom, -melynek eleje igy szól: „Kezdetben vala az ige, és az ige Istennél -vala“. - -Aztán jön a „hét lakatú szent lélek imádsága“, rövid néven: a „hét -menyei zár“; a melyikben a jó uristen el van nevezve, minden képzelhető -néven: „Nagy Adonai istennek“, – „Emánuel nagy uristennek;“ s végre -„rettenetes Szabaóth nagy istennek.“ - -Mikor a „hét menyei zárnak“ vége van, következik a kincsőrző szellemek -főkapitányának, Terophilének tizenegyszer való „megesküdtetése“; -igazabban talán „idézése“; mindig czifrább és czifrább nyelven; utoljára -már valóságos erőszakoskodássá fajul az idézés, hogy szinte az ember -hinni kezdi, hogy az ilyen kényszeritésre ki lehetne kérni – baraczkból -a magvát is. - -A kurtábjából adunk egy kóstolót; hogy Terophilét hogy kell idézni. - -– „Hallod-e te Terophile! én tégedet esküdtetlek (idézlek) a mindenható -Isten nevére, a Jézus Krisztus szent vérének kihullására, az apostolok, -kántorok és konfessorok, szűzek és özvegyek érdemeinél fogva, hogy te -itt azonnal jelenj meg, szép és tetszetős emberi ábrázatban, minden -ijesztgetés, zörgés és rémités; csalárdság és ámitás nélkül, s hozz -nekem azonnal ötszázezer darab aranyokat, tallérokat, forintokat, jól -elkelő Ferdinánd-korabeli pénzből. Karbunkulusokat, klenódiumokat, -gyémántokat, topáziusokat, smaragdusokat; s azokat tedd le minden -ijesztés nélkül.“ - -A többi tiz idézés még czifrább; csupán a vége egyforma mindeniknek; az -ötszázezer darab aranyok, tallérok, forintok jól elkelő -Ferdinánd-korabeli pénzben, meg a klenódiumok egyből sincsenek -kifelejtve. - -Minden szomoruságom mellett is, hogy az emberek ily éktelen -nyomorultságára gondoltam, – mégis elkellett magam nevetnem, mikor a jól -bezsírozott kincsásó könyvben észrevettem, hogy némelyik kincsásó -atyánkfia milyen szerényen kitörülte ironnal az ismeretlen -„klenódiumokat, topáziusokat, smaragdusokat“; – s az ötszázezer arany -mellé nagy szerényen még csak a gyémántokat és karbunkulusokat kérte -Terophilétől. A karbunkulus kő ugyan a meseországban terem; de a babona -azt tartja róla, hogy az olyan nagy, mint a lúdtojás s egy sötét -pinczében is úgy világít, mintha nappal volna oda lenn; ennek pedig az a -babonás magyarázata, hogy a karbunkulus, vagy máskép karbinkulus nappal -beszedi magába a világosságot; és éjjel azt kisugározza. - -A Terophile idézése után következik még nyolcz „Mária imádság“; s mikor -a kincsásók a könyvet idáig, napkeletnek fordulva ledarálták; akkor -végre megjelenik Terophile; nagy zörgést és csattogást visz ugyan -véghez; hanem azért a temérdek sok Ferdinánd korabeli tallérokat és -forintokat, meg a karbunkulusokat lerakja, ahova parancsolják neki. - -Mikor aztán Terophile lerakta a kincset, a fejére kell olvasni az -„elküldő imádságot“; s arra aztán a szellem eltávozik; s ekkor a -kincsásó-társaság testét lelkét az összes angyalok, arkangyalok, -pátriarkák és próféták s a világon kiosztott összes teljes bucsúkba -ajánlván, – végre megosztoznak a – véghetetlen nagy csalódáson. Mert -hogy valaha egy kincsásó-társaságnak alkalma lett volna, a Terophile -által hozott Ferdinánd-féle jó aranyokon és klenódiumokon is -megosztozni, – már olyan eset nincs följegyezve a krónikában. - -De még olyan eset sincs, hogy valamely társaság előtt Terophile ur, -szerelmetes szép ábrázatját bemutatta, vagy a tömérdek kincsből egyetlen -darabocska mutatót hagyott volna. - -A kincsásó krónikák elvezetnek legfölebb a zörgésekig, csattogások és -ijesztgetésekig; de aztán ott be is végződnek rendesen. - -Igy végződnek a könyvnélküli kincsásások is rendesen az – ásásnál; a -fölültetett társaság rendesen csak akkor veszi észre, hogy lóvá van -téve, mikor már anynyi fáradsággal egy kútat is megáshatott volna. - -És nem is lehet ez máskép. Az egész kincsásó história csak annak hajt -egy kis hasznot, aki a társaságot fölbirja lovallni; aki eltünteti a -szellem számára kitett sült csirkét; vagy aki jó pénzért eladja a -kincsásó könyvet, – vagy még inkább aki beszegődik a vállalathoz – -diákos embernek. - -Mert vegyük azt az esetet, – amit különben se engednek el a kincsásók, -hogy akár könyvből, akár könyvnélkül meglehetne valamiképen szerezni a -földalatti kincseket; vajon képzelhető-e olyan nem is hét, de két vagy -három emberből álló társaság, amelyikben legalább egy olyan ne legyen, -aki csak anynyi kétkedést meg ne engedjen magának, amenynyi már az -emberi természetben benne van; hogy valahányszor valami olyan munkába -fog, melynek vége nem bizonyos s melynek jó végét úgy óhajtaná, legalább -föl ne sóhajtson a dolog kezdetén: „Oh uram istenem, vajon lesz-e sikere -munkámnak?!“ - -De az imént sokat is mondtam, hogy két három ember közt akad hitetlen; – -úgy kellett volna mondanom, hogy van-e a világon egyetlen ember, aki oly -bizonytalan munkába fogván, mint a kincskeresés; azt az előbb emlitettem -sóhajtást el nem követi. - -Vagy van-e egyetlen olyan ember, aki – ha már épen anynyira kerülne a -dolog, hogy a képzelt kincsőrző szellemek zörögni, orditani, csattogni, -sőt rémitő állatok alakjában a kincsásókat ijesztgetni kezdenék, aki már -a szokatlan földöntúli szellemek zajongására s arra a gondolatra is, -hogy most soha nem látott, másvilági gonosz szellemekkel kell szembe -szállania, – csak egy kicsit, s csak egy kis pillanatnyi időre is meg ne -ijedne?! - -Már pedig az a könyvbéli és könyvnélküli kincskeresésnek is legeslegelső -szabálya, hogy a sikerben föltétlenül hinni kell, s megijedni nem -szabad. - -Ez a szabad, és ez a kell tehát minden kincsásás és kincskeresés megölő -betüje. Mert ha csak egy tagja is a társaságnak csak olyan kicsit -kételkedik is a sikerben, amenynyi abban a sóhajtásban benne van, hogy: -„vajon lesz-e sikere a munkának?“ vagy ha csak anynyira megijed is egy -kis szempillantásra; amennyire az emberi természetnél fogva valami -váratlan zörej még a legbátrabb embert is megszokta egy perczre -ijeszteni s méginkább a babonás embert: – már akkor eltünik a pénz az -ásott helyről; s nem fogad szót Terophile, akárha száztizenegyszer -idézze is őt valaki, a legválogatottabb rimánkodásokkal és -fenyegetésekkel. - -Miután tehát e két föltétel olyan, hogy az ember azt, istentől adott -természeténél fogva be nem töltheti; józan észszel biró ember azonnal -belátja, hogy az egész pénzkereső-babona, teljesen lehetetlen dolog. - -Lehetlen volna még akkor is, hogyha olyan igaz volna is az, hogy a kincs -lánggal tisztítja magát, mint milyen nem igaz; ha továbbá olyan igaz -volna is az, hogy a földalatti kincsekre Terophile, vagy mi a száz ördög -vigyáz, s hogy az a kincs imádságra, vagy ásásra a föld méhéből -kimozdul; – mint amilyen nem igaz és nyomorult csalás az egész -kincskereső tudomány. - -Mert az, aki ezt a kincsásás mesterségét kitalálta s arra jó tanácsot, -vagy irott könyvet árul; legyen az jezsuita vagy hitetlen; mindenképen -leszámolt a körülményekkel s jól tudja, hogy ha száz meg ezer kisérleten -se boldogul a kincskereső-társaság, őt csaláson fogni nem lehet, mert -előáll a kincskeresés első szabályával: „föltétlenül hinni kell; – s -félni nem szabad.“ Azt pedig, hogy a társaságban ki hitt s ki félt? – -magáról ugyan mindenki tudhatja, de már másnak belsejébe, veséjébe be -nem láthat; s érte jót sem állhat; s igy ha századszor se sikerül a -kincskeresés, – a kincsásás babonás hitével megvert ember, sohse hiszi -magát a csalás ostoba áldozatának; hanem a sikertelenséget egyik -kincskereső társa kételkedése vagy félelmének tudja be. - -Azért is oly veszedelmes ez a babona, mert aki egyszer bele esett; az -soha, vagy csak akkor gyógyul ki a betegségből, mikor már egész életét, -egész vagyonát elfecsérelte. – Még veszedelmesebb pedig azért, mert egy -bolond százat ránt magával a henye, dologtalan, naplopó életre; melyben -minden nap Szentheverdel napja s minden munka benne, csak az imádság. - -Pedig a jó Isten előtt csak az az imádság kedves, amit az ember munka -előtt és után mond el. - -Mert jóllehet, tetszetősebb lenne az ötszázezer darab aranyat, tallért -és forintot vénasszonymódra össze imádkozni, – mint annak csak a -százezredik részét is izzadságos, böcsületes munkával megérdemelni s -megkeresni; de jó lesz meggondolni, vajon mi lenne a világból, ha -egyszer a pap letenné a könyvét, a mester a szerszámát; a szántóvető ott -hagyná az ekeszarvát; gazda-ember gazdaságát s bíró az igazság fontját, -s be állana az egész emberiség kincskereső herének; életét imádkozásban -töltvén, folyton csak Terophilét idézné, egy kis Ferdinánd-korabeli jól -elkelő aprópénzért. - -Eszembe jut itt egy régi mese; amit jó lenne minden gyereknek -könyvnélkül megtanulni. - -Egy öreg embernek volt három fia és egy kis szöllője; ebből a -szöllőcskéből szorgalmatos munkával tartogatta az öreg magát és három -fiát. A gyerekek azonban hideglelést kaptak a munkától; s az öreg -belátta, hogyha ő elhal, gyermekei nem fogják megművelni a szöllőt s meg -nem birnak élni. - -Azért fogáshoz nyult. Mikor érezte, hogy már halála közeledik; ágyához -hivta gyermekeit s mint egy régi titkot, azt beszélte nekik, hogy a -szöllőben egy öreg tőke tövében töménytelen sok kincs van elásva; csak -keressék szorgalmasan, s bizonynyal megfogják találni. - -Amint az öreg meghalt; rögtön neki állott a három fiú a szöllőnek; jól -megforgatták a földet a tőkék körül; s bár első munkára kincset nem -találtak; el nem csüggedtek s várták a másodiktól. - -A kora tavasz már munkában érte őket s csak késő őszszel állottak ki a -sorból. Kincset ugyan sem az első, sem a második évben nem találtak; de -a jól megmunkált szöllő jó termést adott, s az esztendei munka, szép pár -száz forint hasznot hajtott nekik. – S amint évről évre szorgalmasabban -kutatták a kincset; a szöllő évről évre több-több hasznot hajtott s az -első öt esztendő végén szép tőkepénzük maradt. Már ekkor rájöttek a jó -öreg szándékára, ki őket dologhoz szoktatta; s rájöttek arra is, hogy a -kincset is megtalálták, ha nem is a földben, de mindenesetre a -szöllővesszőn, az arany szinü fürtökben. S a folytonos kincskeresésben -anynyira megszokták a munkát, hogy a kis szöllő valóságos aranybánya -lett szorgalmuk s becsületes munkájuk után. - -És ha az a sok kincsásó, akit az anyaföld megszivel a hátán, a -haszontalan munkát mind jobb helyre forditaná, de sok arany kerülne ki a -földből bor és búza képében; s de sok nyomorult koldussal kevesebb volna -a világon, akik csak a dolgos ember kegyelem kenyerét fogyasztják; s -akiket a pénzkeresés, a folytonos dologtalanság és imádkozás rontott meg -egész életükre. - -Megigértem annak a szegény szerencsétlen öregnek, hogy elhallgatom a -nevét, de mikor azt mondtam neki, hogy könyvbe teszem a históriáját -szomorú példának; könynyezve azt felelte: küldjön az úr abból a könyvből -az én vidékemre is legalább egyet; s név nélkül is én rám mutat az inges -gyerek – belőle. Hanem azért küldje az úr; legalább hadd tanuljon más -ember az én káromon. - - - - -A vallásos babonák. - -Már a könyv elején emlitettük, hogy a tudatlan és babonára hajló ember -még a legtisztább isteni vallást is megszentségteleniti a maga -túlzásaival. S a vallásosságot, mely az ember szivét és érzelmeit -megnemesíti; valóságos beteges rajongássá túlozza, mely aztán az ily -szánalomra méltó embernek még azt a kis józan eszét is elbutitja, amivel -az anyatermészet minden teremtményét fölruházza. Az ily ember a tiszta -hitet, mely a tudással megfér; – balhitté rontja, mely már minden -tudománynak esküdt ellensége. - -Maga a vallás is küzd a balhit, vagyis az úgynevezett lelki tévelygés -ellen; a tudomány a vallásnak segitségére megy; de aki egyszer lelki -sötétségbe tévedt; akit a babonaság körmei közé kapott; nem igen segit -azon se erkölcsi, se tudományos oktatás. - -S talán épen a babonaságnak az a része legveszedelmesebb; a mely a -vallásosság túlhajtásából; az úgynevezett istenességből származik; -veszedelmes azért, mert hatását alig lehet kiszámitani, s az ily lelki -tévelygés többnyire őrültségben végződik; de veszedelmes azért is, mert -a túlzott vallásosságból származó babonáknak, vége hossza alig van. -Ilyen babonák a csodák ezrei; ilyenek a vallásos rajongás; és a -képzelődés szüleményei, a jelenések; ilyenek az ismertebb csodálatos -alakok: a meztelenek és bőjtölők, – a csoda és jóslátók és hallók; -ilyenek végre az ördögtől megszállottak és a stigmatizáltak, vagyis -vérző szűzek. - - - - -A csodák. - -Sok oktalan könynyenhivésért meg kell a szegény ember erszényének -nyilnia; de talán egyért sem oly gyakran, mint a csodatörténetekben való -hiteért. Pedig talán nincs is olyan babona a világon, amelyik több -hivőre találna, mint a leglényegtelenebb csodatörténet. - -Vériben van az már az embernek, hogy különösen szereti az olyan dolgot, -amit szegény eszével föl nem ér; s igy magyarázható meg az is, hogy -mikép terjedhet el oly gyorsan egy-egy mondva csinált csodaeset hire, -hogy harmadnapra már a hatodik határban beszélnek róla – széltében -hosszában. - -Az ilyen csodatörténet pedig úgy szokott ám teremni, mint a gomba; – ha -jó esős idő jár rá. - -Most egy pénteken hajnalban sütött kenyér válik kővé; majd valamelyik -ablakon megjelenik a Mária képe; amott a szent lélek röpköd az iskolában -galamb képében; itt meg valami ijedt szent kvártélyozta be magát egy -kútba; a másik faluban egy hegyszakadásban, valami szent kép termett a -sziklafalon; – a hodáji öt halom tetején pedig egy menybéli levél -érkezett az égből, amelyiket csak a jók látnak; a roszak elől pedig -elfordul. – Meg a jóságos ég tudná mi? és hányféle csodálatos dolog az, -ami időközönkint majd itt, majd ott „megmutatódik“, s aminek anynyi -hivője akad egy két nap alatt, hogy egy hétre bucsújáró hely lesz a -csodás vidéken; s a második héten már a hivők számára fölépülhet egy kis -kápolna – fából; s a jámbor csodanéző bucsúsok részére egy terjedelmes -kocsma, – kőből. - -Egyszóval ilyenféle olcsó csodákban mai napság – nincs hiány; ámbár irva -van, hogy az isten senki kedveért csodát nem tesz. - -Bizon nem; minthogy okos ember nem is hisz csodában. Hitt régebben, -mikor még nem forgott a tudomány olyan közkézen, hogy ma már az iskolás -gyerek a legcsodálatra méltóbb csodának, is helyes és természetes -magyarázatát tudja. - -Igenis, a tudomány előtt nincs csoda; csak a tudatlan ember hisz abban. -És aki csodákat hirdet, az bolondit. S bizonynyal meg van abból a -haszna. - -Igaz, hogy az ily csodáknak készpénzül elfogadása, nem káros -közvetlenül; hanem annál károsabb hatásaiban; mert aki minden hóbortos -dolgot készpénzül vesz, – az a többi babona iránt is sokkal fogékonyabb; -– eltekintve attól, hogy sokan bizon a legcsekélyebb babonának is -érzékenyen fizetik meg az árát. - -Azért foglalkozunk a csodákkal is; mint hatásaiban káros babonákkal. - -A leggyakoribb csodaeset az, mikor valamelyik gazdasszonynak a kenyere -kővé válik. A babona szerint, mert talán nagypénteken, vagy ünnepnapon -mise alatt sütötte. Hanem csodák csodája, ez a csoda csak olyan rosz -gazdasszonyok kenyerén esik meg, aki a kenyérnek valót, még búza korában -becserélgeti a sarki kis boltosnál – pálinkácskáért; aztán mikor ráesik -a kenyérsütés, akkor meg a boltra szorul kenyérnek való lisztért. - -Kővé válik biz az; nem ugyan olyan kővé, amiből házat építenek; hanem -olyan forma kővé, amilyenné egy tésztából dagasztott kenyér válhatik; s -amelyet nem szeghet fel a legélesebb kenyérvágó kés. - -Ilyen követ kell, a kővéválás alatt érteni; s amit én láttam, pedig -láttam már eleget, – egytől egyig ilyen volt. - -Bezzeg az ilyen csodának aztán híre szokott futni; százan is járnak a -kenyérnek, meg a gazdasszonyának csodájára, aki bizon nagyot -vétkezhetett, hogy az Isten igy megczégérezte a betevő falatját. - -Igen is nagy bűnt követett el az a gazdasszony; azt a bűnt követte el, -hogy a jó búzát beitta; s a rosz lisztet megvette. - -Mert csak ebben van a csodának magyarázata. Tavaly nyáron kerekre -kitudódott, egy ilyen kővévált kenyér nyitja. - -Egy láposalji gazdasszony is úgy járt a boltbeli liszttel, hogy kővévált -a kenyere. Hanem anynyi esze mégis volt, hogy a szégyent ne hagyja magán -száradni; tehát fölpakolta az egész sütet kenyeret s bevitte a hátán a -központi szolgabiró úrhoz, hogy az igazitsa el a dolgát. - -A biró úr aztán el is igazitotta emberül; mert első dolga is az volt, -hogy lárma ütés helyet szépen rajta kapott a sarki boltoson, s azt a -zsák lisztet, amelyikből az asszony követ sütött, szépen elkonfiskálta. - -A lisztet megvizsgálták aztán a vármegyén; abból aztán kitünt, hogy -abban csak három rész a liszt, a negyedik rész pedig gipsz por. - -Igy aztán kisült a csoda is, meg a sarki boltos élelmessége is; mert a -gipsznek az a furcsa tulajdonsága van, hogyha vizzel keverik a porát, -magától is összeáll és megkövesedik; hátha még az ember valóságos jóféle -élesztő ágyat vet neki, aztán jól összedagasztja, gyomrozza; s végre még -pattogó rőzse tüzön is kisüti a lelkét. Bizon az volt a száz csoda, hogy -a szorgalmas gazdasszony mindjárt kész malomkövet nem szedett ki a -kemenczéből, a bevetett kenyerek helyett. - -Igy szokott a kenyér kővé válni. Tiz közül legalább kilencz. A tizedik -meg keletlen és dagasztatlan állapota miatt szárad össze; hanem a -babonás nép előtt, már az ilyen összeszáradt kenyér is kő-számban -szokott menni. - -De sokkal veszedelmesebb csodák is vannak a világon; olyanok tudni -illik; amelyik mindegyikénél somfordál ugyan egy ilyen sarki boltosféle -ember, – csak hogy az ilyennek az esze sokkal jobban ki van bélelve -gonoszsággal, mintsem hogy a hunczfutságon lehetne őket fogni; de maga a -csodadolog is, mit az ilyen megcsiphetetlen világcaló – csinál, -anynyival gonoszabb természetű; mert az a könynyen hivő és vallásos -emberek hitébe kapaszkodik; s a tudomány betüivel igen nehezen lehet a -csoda történet valótlanságát, vagy megálhatatlanságát kézzel foghatólag -bebizonyitani. - -Ha valaki példának okáért azt mondja, hogy itt ő előtte egy fehér, vagy -egy fekete alak áll; de ezt rajta kivül senki nem látja; akkor legfölebb -azt lehet mondani, hogy ez az ember őrjöng, képzelődik, vagy hazudik; de -hogy csakugyan nem lát semmit, azt bebizonyitani nem lehet, s igy mindig -akad olyan ember, aki azt mondja: hogy ez csoda-látás. - -Ezekhez a csodákhoz tartoznak az előbb emlitett Mária, szent lélek, vagy -akármiféle szentek jelenései; képeknek vagy menybéli irásoknak -megtalálása, vagy ilyen jelenések meglátása, az ily helyekre való -elzarándoklás és búcsújárás által nyomorékok meggyógyulása; s több ezer, -meg ezer féle olyan csoda, amelyekben az emberi kapzsiság, világámítás, -és haszonlesés játszák a főszerepet. - -Mert az ilyen csoda-eset nagyon jövedelmező üzlet szokott lenni. Miután -minden ilyen csoda-történet helye rendesen igen látogatott bucsúhelylyé -válik; ahová pedig sok ember jár bucsúra, ott kereskedőnek, kocsmárosnak -rendesen jó dolga van, igy hát nem csodálkozhatunk valami nagyon, ha -édes hazánkban majd minden esztendőben hol itt, hol amott meg-megesik -egy kis csoda, s egy-egy bucsúhely keletkezik. - -Száz eset közül hadd mondok el egy párt. - -T...... a mezővárosában alig nehány esztendeje, egyszerre híre futott, -hogy a szent lélek röpköd galambképében az iskolában. Egy öreg asszony -látta meg először; s bár a tanitó bizonyozta az ellenkezőt; – mégis már -másnap egy pár gyerek akadt, aki ráfogta, hogy ők is látták a galambot. -A dolog aztán anynyira haladt, hogy nehány nap mulva be kellett az -iskolát zárni, mert nemcsak a környékről, de három, négy napi járó -földről is érkeztek bucsúsok, a szent lelket meglátni. Persze megörültek -ennek a kocsmárosok; mert két garassal fölrugott a bor ára, s ahogy -lehetett, maguk tóditották a dolgot, olyan formán, hogy utoljára már a -hatóság is megsokallotta. Kurta vallatóra fogták a szentlélek-látókat; a -vallatásból aztán az sült ki, hogy épen a fölvilágosodás szent lelke -volt az, amelyik soha se járt abban a városban. - -Az öreg asszony azt vallotta, hogy ő, az iskola előtt elmenve, olyan -szentlélek formát látott az iskola pallatán végig repülni; – a gyerekek -közül egy pár szintén úgy mondta, hogy valami fényeset láttak a -pallaton. Legtöbbet mondott azonban egy istentelen vásott fiú, aki -bevallotta, hogy a szent lelket ő csinálta egy kis tükör darabbal; azt -izgette-mozgatta; hogy a napnak a pallatra vissza verődő fényével -mulatságot csináljon az iskolának. - -Igy sült ki aztán a tükörből a t–i szentlélek; s a kétheti bucsújárásnak -maig megmaradt egy czifra közmondásban a nyoma: „Megfogták, mint a t–iak -a szentlelket!“ - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Sz–en pedig, egy tanyán az 1850-es esztendőkben a Mária jelent meg, egy -elhagyatott, összevissza tatarozott, viskónak az ablakában. - -Ez a viskó valamikor jobb életet látott; de hogy a hozzá tartozó 50 hold -föld mindig csak széksót termett, bizon a gazdája már a világtól akart -bucsút venni. Sokszor is emlegette, hogy egyszer a szomszédai -fölakasztva találják. - -A helyett azonban általános bámulatra az történt, hogy egy szép -reggelen, megjelent neki a Mária s miután megvigasztalta, hogy semmitől -se féljen, mert ő gondviselője lesz egész életére; kapta magát s -kisdedét a kis Jézust karjára szoritva, kiült a házikó ablakába egy üveg -táblára. - -Legalább úgy beszélte el a szegény desperatus gazda, aki már -kétségbeesésből föl akarta magát kötni. - -A szomszédok összefutottak a csodára; és csakugyan úgy találták; amint a -gazda beszélte: Ott ült a szent szűz az ablak üvegen, karján tartva -fiát. - -Valóságosan úgy volt ott leformálva, mint ahogy régi képekben a gyöngyös -Máriát szokás volt ábrázolni fölül keskeny, alul szélesre terjedő -ruhájában. - -Mit mondjak többet; elég az a dologhoz, hogy két hét alatt ezer meg ezer -ember zarándokolt az ablakban ülő Máriához; s az elhagyatott széksós -föld aranybánya lett a gazdának; mert egyszerre három kocsma nyilt meg a -portáján s abban se győzték enni, meg innivalóval a sok bucsúst. - -Azonkivül az élelmes gazda egy perselyt akasztott az ablak elé – kápolna -épitésre; mert az a putri csak úgy nem maradhat, ha már a szent szűz, -hajlékul választotta. A persely tartalmával aztán a gazda, maga-magának -estenkint beszámolt s eltette a pénzt jó helyre. S azonközben csinált -magának szép terveket, hogy majd azt a viskót megveszi magától, – jó -pénzért – templomnak; aztán ő lesz a templom pátronusa, és örökös -gazdája, sat. sat. - -De még jobban is megindult a dolog akkor, midőn az egész környéken -ismeretes Sármány, a szegény nyomorék; aki minden országos vásáron meg -bucsún, két lábát nyakában hordva irgalomra inditotta az embereket, – -egyszerre a csodakép érintésére meggyógyult. Valósággal meggyógyult; -leszedte lábait a nyakából; elhányta kézi kis székeit s a saját lábán -járni kezdett. - -E csodára aztán ujult erővel megindult az alamizsna-szüret. - -Szóval a kétségbeesett gazda, az akasztófa kötelénél és a -mestergerendánál, jobb mentő horgot talált magának; mert az ablakban ülő -Mária tizszeresen behozta már pár hét alatt az ötven hold széksó termő -földnek az árát; még ha az a legjobb búzatermő föld lett volna is. - -Csak egy kis hiba esett a számadásban; egy kicsi csak; hanem ezzel a -hibával aztán a levegőbe repült az egész összeadás és sokszorozás. - -Harmadik nélkül számolt az öreg. - -Ez a harmadik pedig a városi tanács volt, aki jó későn ugyan, de mégis -csak neszét vette az ablakon ülő Máriának; ki is küldött rögtönösen négy -darab zsandárt a helyszinére s ezek aztán szerencsésen beszállitották a -tanács szine elejébe az ablakot, a rajtaülő Máriával, de sőt mi több, -magával, érdemes gazda, s reménybeli templomkurátor urammal egyetemben. - -Mintha most is látnám az öreget, lekonyult fejjel haladni a négy zsandár -között, ölében tartva az ablakot, Máriát és szent fiát. - -A furcsa kiséret után pedig ezer meg ezer ember, – asszony, tódult s ami -még furcsább, ezek nem a zsandárokat, hanem a gazduramat akarták – -megkövezni. - -Erre a dologra sokan emlékezhetnek Sz–d városában. Még jobban -emlékezhetnek pedig azok, akik a széksó-kápolnára nagyon is -meggondolatlanul hányták a perselybe a pénzt; amiből ugyan kápolna -sohasem épült. - -A Máriás-ablak csoda története aztán a tanács előtt ért véget; az ablak -egyszerüen az idő viszontagságainál fogva megvakult üveg volt; melyre -bizonytalan kékes szürkés, zománcz szinben olyan alakot rajzolt az idő, -melyet egy kis képzelődéssel Mária képnek is el lehetett fogadni. - -Ez a kép tünt az öregnek a szemébe, mikor már a saját becses -személyisége fölkötéséhez készült; s hirtelen másra határozta magát s a -két baj közül a kissebbet választotta. A képről elmondta a mesét; s -akadt elég, aki azt elhitte. - -Hogy pedig a jó jövedelmet biztositsa; megfogadta ötven váltóforintért a -Sármány koldust, aki jó üzletnek találta, hogy a szent kép csodatévő -ereje által már egyszer valahára leszedhette fényes nappal is a nyakából -a lábát; holott eddig csak akkor járhatott egyenesen, ha senki nem -látta. - -A koldus kenyérkereseten se veszitett semmit a fordulattal; mert most -még több alamizsnát kapott, hogy meggyógyult – nyomorék lábait -mutogatta. - -Külömben Sármány urat, a bucsújáró hely bezárása után, – ujra lehetett -látni akármelyik szomszéd országos vásáron, meg bucsún; ahol ismét -nyakába szedett, nyomorék két lábával, irgalomra inditotta a jólelkü -emberiséget. - -Csak az öreg gazda járta meg keservesen; mert a világcsalásért, öt -esztendei börtönre itélték; hanem az ájtatos adakozók nem kaptak vissza -a „templom-alapból“ egyetlen krajczárt. Sőt maga az öreg se élvezhette -az alapot; mert a zsandárokat megneszelve elásta az összeszedett pár -ezer forintot; s nem is ásta föl többé. Benn veszett a börtönben; valami -járványos betegségben. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -K–t mezővárosában pedig épen a mult heteken esett meg a csoda, hogy egy -gazda-ember kútjában szállást vett szent Miklós. Természetesen itt is -hamar fölkapták a bucsújárást, s az ájtatoskodókat alig birta két kocsma -kielégíteni. Ez az élelmes bucsúhely azonban rövid véget ért; mert a -szolgabiróság már a második héten betemette a különös kút-lakást. De -talán maga a lakó is benszorult, ha nem volt anynyi esze, hogy ideje -korán kihurczolkodjék belőle. - -Különben épen ezzel a szent Miklóssal történt az a furcsa história; -hogy, mikor a kút gazdája, a jobb üzlet tekintetéből az öreg K. -esperestet megkérte, hogy szentelje föl a kútját, mert szent Miklós van -benne; az öreg úr, aki sokkal derekabb pásztora a népnek, semhogy ilyen -babonákkal még maga segitsen elbutitani őket, kerekre kiebrudalta a -kocsmáros urat. - -Neszét vevén azonban, hogy a nép tömegesen zarándokol a szent vizre, meg -a szomszédságban levő szentelt kútvizzel megkeresztelt borra; kiment a -helyszinére s prédikált a népnek arról, hogy milyen csalásnak lettek -áldozatai. A butábbak persze haragudtak az öreg papra; de az kereken -kimondta, hogy még ha igaz volna is a dolog, az olyan szent Miklós -életéért ugyan egy fabatkát se ad, aki magának külömb lakást nem talált -a kocsmáros kútjánál. - -S épen ő volt az, aki a világcsalásra a hatóságot figyelmessé tette, s -két hétre a szentkút be lett temetve; de a két kocsmának a bejárójat is -fölverte ám a gyöp. - -És százféle ilyen csodatörténetet, beszélhetnék el egy végből s sovány -vigasztalásul legyen mondva; ez oldalról nem csak a mi népünknek van -gyöngéje. Más világnemzetek is nyögnek ebben a bajban. Hogy épen -emlitsek egyet azokból is, miknek hire hazánkba a kártékony ponyváról -vett históriás énekek által jutott el, fölhozom a hires arcisi -csodaképét; melyhez Francziaország elmeszegényei még nagyobb számban -zarándokolgatnak, mint a t–i galambképű szentlélekhez; az sz–i ablakban -ülő Máriához vagy a k–i kútban lakó szent Miklóshoz. - -Pedig a hires arcisi szent kép, mely a mese szerint Arcis falu mellett -egy sziklán termett, – semmivel sem külömb legény, mint az ablakon ülő -Mária. Valaki oda akasztotta egy hegy szakadékba, ahol egy hegyi forrás -patakzott s egy hét alatt ott is történtek olyan csoda-gyógyulások, mint -a szegény Sármány, ötven váltó forintért kiegyenesedett lábain. - -Ha tehát valakinek a arcisi csodakép háromkrajczáros históriája a kezébe -akad, mindjárt tudhatja, hogy hányat ütött Arcis faluban az óra.?! - -Ha pedig azt meggondoljuk, hogy menynyire szereti ami jó magyar népünk, -ami tót, szlovén, bogár s egyéb ájtatos testvéreinkkel egyetemben – a -bucsújárást; – valóban azon kell csodálkoznunk, hogy már valamenynyi -falunak, ahol csak egy kis kurta kocsma megfér, még nincs külön egy-egy -kútban ülő szentje. - -Mert nem akarunk megbotránkozni azon, ha akármelyik atyánkfia egy kis -bucsú-kirándulást tesz hébe-kórba, hogy ájtatos imádságát valami régi -szent hírben álló templomban elvégezze; mert azt minden ember tudja, -hogy aki istenéhez térve szívéből kiimádkozza magát; az imádságban -mindig nagy lelki megnyugvást talál. - -De igenis megbotránkozunk azon módon, amiként a bucsújárások mai napság -divatban vannak. Mikor egész népvándorlás megindul a legnagyobb munka -időben bucsút járni; öt, hat, tiz napig tartó útra; aztán az ájtatosság -helyett a kirugó fiatalság a hosszú utat, az együtt utazást, élést és -hálást, a legnagyobb erkölcstelenségek s tivornyák gyakorlatára -használja föl. Midőn a bucsúsok egy tizedrésze nem tisztult ájtatossága -végzésére, hanem elbutult elméjével csakis csodák keresésére jár a -bucsúkon; kilencz tizedrésze pedig azért, hogy dologtalan és henye -kirándulást csináljon s a bucsú örve alatt egy pár vig napot töltsön. A -nagy rész tökéletesen az öreg Döcsi bátya hitvallását követi; aki elment -a hires radnai bucsúra; aztán hazajövet, mikor kérdezték tőle, hogy -tetszik neki Radna? Azt felelte rá: „Egye kutya Radnátokat; még csak egy -jó pohár bort se ihattam benne!“ - -Mind ennek pedig az az oka, mert jó népünk esze, mesterségesen ki van -csavarva helyéből; azért a mai bucsúk, – el hozza még az isten azt a jó -időt, maguktól is hitelüket fogják vesziteni; amint a nép gondolkodni -kezd s kikutatja okát-módját a bucsúbeli csodáknak. - -Hogy ebben segitsünk valamit; – csak azt kell elbeszélnünk, hogy -milyenek voltak azok a régi bucsúk, amelyek valódi áldásai voltak a -szenvedő emberiségnek; nem ugyan csodáik által, hanem nagyon is -természetes úton. Aki gondolkozni tud, egyszerre megérti, hogy mit -tartson azokról a csodákról, amik a bucsún történni szoktak. - -Régen régen, még az emberiség őskorában; a keresztényeknél pedig Jézus -azon szavai óta, miket a bélpoklosnak modott: hogy „menjen és fürödjék -meg a Jordán vizében“; – nagy bizalma volt az emberiségnek a -gyógyvizekhez és forrásokhoz. S a szentirásbeli bélpoklos óta, sok -millió és millió ember köszönheti egészségét a gyógyitó erejü vizeknek. - -A legrégibb időkben ezrenkint jártak a hivők és betegek oly helyekre, -amerre a jó anyatermészet gyógyforrásokkal áldotta meg a vidéket. -Sánták, bénák, köszvényesek és fekélyesek; mankón járó nyomorékok és -gyöngélkedők, sok-sok napi járó földről elgyalogoltak, vagy vitették -magukat a jóféle gyógyvizekre, s italul és fürdőképen használva, -gyógyulást találtak általuk. - -Az ilyen gyógyforrásokhoz való zarándoklásnak igazi utódai, a mai -gyógyfürdőhelyek; hol mai napság is ezeren és ezeren áldják a jó -természet gyógyitó erőit. - -Nem egy, de száz olyan embert nevezhetnék, ki a gyógyfürdőre mankókon -ment; és azok nélkül jött haza. - -A tudomány kifejti, hogy mily betegségnek, mely ásványnemekkel telitett -fürdőhely a gyógyitója; s igy a sánta meggyógyulását mai napság nem -tartja senki csodának. - -De régenten; mikor a tudomány még gagyogni sem birt, mint a bölcsőben -fekvő kisded; s az emberek egyedül vallásos érzésük után indulva, minden -természet fölötti tüneményt istennek; vagy legalább valamely jó vagy -gonosz szellemeknek tulajdonitottak; eltelve a katekizmus és biblia -számtalan csodatételeivel, – ily rendkivüli gyógyulásokban, a bibliabeli -csodák nyomán, szintén csodát találtak. – Csodának hitte nem is remélt -gyógyulását a beteg; és csodának hirdette annak örvendező rokonsága; -csodának hitte a nép s legfőképen csodának hirdette azt az egyház, mert -egy ily ujabb csodatörténet, nemcsak a hivőket erősitette meg hitükben; -de sok hitetlent is áttéritett az egyház kebelébe. - -Azért az egyháznak első gondja volt; hogy ahol egy ujabb gyógyitó erejü -forrás nyilt, oda azonnal templomot épittetett, és kolostort. A -kolostorba szerzeteseket telepitett, kik az oda zarándokló népek ezreit -ellátták minden lelki és testi szükségletekkel. A bucsús nép viszont -ajándékokkal, szent adományokkal segitette a szerzeteseket s -hálaajándékokkal fölékesitette a templomot. A szerzetesek aztán igen -természetesen a gyógyvizek erőit a vallásos érzelem terjesztésére -használták föl; a gyógyulásokat csodáknak keresztelték, s azokat az -isten és a szent szűz, vagy egyéb szentek érdemeinek tulajdonitották. - -Igy keletkeztek régenten a bucsúhelyek és azok csodái; s midőn a buzgó -népben már vérré vált a rajongó hit, és vakbizalom a bucsúk csodatévő -ereje iránt; már később egy újabb bucsújáró hely keletkezéséhez nem is -volt szükség gyógyforrásokra és jó vizekre; elég volt csupán anynyit -elhiresztelni valamely helyről, hogy ott a szent szűz, vagy másféle -szent a sok közül, megjelent valami jámbor barátnak; vagy egy istenes -embernek, s arra szóllitá föl az illetőt, hogy azon helyen kápolnát -épitsen. - -Ha a kápolna fölépült; a bucsúsok, mint a „szomjú szarvas a forráshoz“, -úgy siettek a csodatévő kápolnához. - -De ha nem is volt gyógyviz a bucsúhelyen; azért csodás gyógyulások -napirenden voltak; ha nem is épen bénák és sánták épültek föl a -nyomorból; de akadt mindig egy-két vallásos rajongó, egy-egy lelki -beteg, egy ördögtől megszállott; ki a csodatévő helyen meggyógyult; vagy -kiből a tizenkét barát kifüstölte, kigergette az ördögöt. - -A barátoknak jól ment dolguk; s egyébbel nem gondoltak, csakhogy – -ezentúl is jól menjen; s ha időnkint csökkent a bucsúlátogatás; egy-egy -ujabb ördögűzés; – vagy olyan Sármány-féle nyomorék meggyógyulása -rendesen fölfrissitette a bucsúhely jó hirét és megkétszerezte a -látogatást. - -Mint látjuk; ezen utóbbi bucsújáró helyek; már inkább csak a vallásos -érzületre és az emberek könynyenhivésére épittettek; – ezekből aztán már -nagyon természetes, hogy a jó haszon és könynyű élet szempontjából, a -röpkedő szentlélek; az ablakban ülő Mária és a kútban lakó szent Miklós -gazdái is kedvet kaptak bucsújáró helyek csinálására. - -Láttuk, menynyire mentek velük; de fájdalom azt is láttuk, hogy -könynyenhivő is akadt elég a horgon, akik a „perselyt“ megtöltötték. - -Mindezekből tehát láthatja, aki erővel be nem hunyja a szemét, hogy -miféle fán teremnek a mai bucsújáró helyek és azok csodái; ezért tartjuk -mi károsnak azt, hogy a nép horogra megy; ott hagyja legégetőbb mezei -munkáját s napokig tartó bucsúra jár, hogy egy heti fáradtságos és -költséges út árán csalódást vásároljon. - -Aki igazán ájtatoskodni akar, az buzgóságát a saját faluja vagy városa -templomában is elvégezheti, s akit jó szive alamizsnálkodásra készt; az, -ha körül tekint, közelében is talál gyámoltalan szegényt, akinél jámbor -adományát jobban elhelyezheti; aki pedig csak azért vándorol napokig, -hogy mint az öreg Döcsi, egy jó pohár bort ihassék; az megérdemli, hogy -úgy járjon, mint az öreg; ki boszszúságában a kutyával étette meg a -csodatévő bucsúhelyet. - -Azt nem hihetjük, hogy a bucsújárás egyhamar végkép kimenjen a divatból, -mert a vallásos meggyőződés, csak lassankint alakulhat át; s a túl -vallásos ember végre is azt képzeli, hogy tetszetősebb dolgot tesz -istennek, ha ájtatosságát még fáradtságos zarándoklással is nyomóssá -teszi; azonban tiszta szivből csak azt ohajtjuk addig is; hogy ha valaki -épen bucsúra jár; tegye azt csupán ájtatossági czélból; de ne bántsa meg -a jó isten irgalmasságát azzal, hogy a bucsúhelyen csodát várjon, vagy a -hazudott csodákban higyjen, s ne higyjen többet, mint menynyit a sziv -tisztult érzése parancsol, – bár mily észficzamitó dolgokat -prédikáljanak is az istennek a bucsúsok fillérein élő, – méltatlan -szolgái. Mert maga az irás mondja: hogy ne higyj a farkasnak, ki feléd – -báránybőrben közeledik. - - - - -A rajongók. - -A vallásos babonák sok embert vezettek már a tébolyodáshoz; de milliókra -megy azon szerencsétlenek száma, kik a tébolyodásig még nem jutottak, -hanem megállapodtak a lelki betegség fél útján, s mint hülyék lézengenek -és tengődnek az emberek irgalmán. - -A nép elnevezi az ily félbolondokat „istenes Jancsinak“ vagy -„Katuskának“, amint nadrágot, vagy szoknyát viselnek. - -Aki életében már egyetlen tébolydában, őrültek házában volt; -föltünhetett neki, hogy majdnem fele a szerencsétlen őrülteknek magát -istennek, Jézusnak, Máriának, megváltónak, Judásnak, apostolnak, -szentnek képzeli. Legtöbb a világot akarja elpusztítani vizözönnel; nagy -része pedig a bűnösöket megváltani. Egyik azon csodákról beszél, amiket -életében már véghez vitt; másik azokról az áldozatokról, akiket pokolra -juttatott. Egy szóval szomorúan sok az olyan szerencsétlen, kit a -vallásos rajongás, a túlhajtott vallásos képzelődés, a vakbuzgóság, az -őrültek házáig vezetett. Van köztük olyan, aki fiának nyakát vágta el -őrültségében; mint Ábrahám akarta saját gyermekeét, hogy az Úrnak -föláldozza; – vannak olyanok, kik saját tagjaikat csonkitották meg, hogy -mártyrokká legyenek. - -Hogy az embernek elfacsarodik a szive a szerencsétlen áldozatokon, kiket -enynyire hozott az isteneskedés, a szakadatlan imádkozás, bucsújárás s a -csodatörténetek buzgó hivése. - -Százszor anynyi azonban azok száma, akik féluton állanak s kik talán -szintén elérnek a tébolyda kapujáig. - -Azok a szerencsétlen képzelődők, akik folytonos istenes dolgokkal -foglalatoskodva a beteges képzelődésbe anynyira bele élik magukat, hogy -folyton csodás jelenéseket látnak; – menybéli intelmeket és szavakat -hallanak; kik beteges képzelődésükben izeneteket s menynyei parancsokat -vesznek, hogy bőjtöljenek; ruha nélkül járjanak s a népet téritsék; s -mit tudom még mi százfélét cselekedjenek. - -Ezek a szerencsétlen csoda-látók, hallók, meztelenek és bőjtölők; s -csakugyan nem egy vidéken beszél a nép nagy csodálattal olyan -emberekről, akiknek „kinyilatkoztatásuk“ volt; akiknek megjelent a -Márai; akik hetek óta éheznek, s étlen szomjan vannak; akiknek teste nem -tűri el a ruhát; meg a jó isten a megmondhatója, hogy hány ilyenféle -csodás dolgokat mivelnek. - -Az ilyen csoda-emberek aztán persze mind úgy tengődnek a jólelkű -látogatók alamizsnáiból; ebből él még az éhező is; aki néhol nem veszi -olyan komolyan a dolgot, hanem eszik is, – legalább tejet. - -Az ilyen szerencsétlenek, ha egyszer akaratukon kivül ily nyomorult -helyzetbe jutottak, csak úgy volnának gyógyithatók, ha a törvény egész -szigorával munkára szorittatnának; a mindennapi kenyér fáradtságos -megkeresése mellett apránkint kigyógyulhatnának a beteges rögeszméből -is. - -E szerencsétlenek közé tartoznak az ördöngősök, vagy is az úgynevezett -ördögtől megszállottak; kik a folytonos imádkozás, az égiekkel s a pokol -kinjaival való folytonos foglalkozás folytán oly rögeszmébe esnek, hogy -a gonosz megszállotta, és kinozza őket. Az egyetlen gyógyitási mód, mit -a hozzá tartozók az ily szerencsétlennel megkisértenek, még maga -veszedelmesebbé teszi a bajt. Bucsúra hurcolják az ilyen boldogtalant; -füstöltetik, szentelt vizzel öntöztetik s azonközben oly borzalmas -ördögűző imádságokat mondanak a beteg körül, hogy az okos ember is -valóságos ördöngős betegségbe eshetik tőle. - -Legtöbb ördöngős van szegény oláh testvéreink között, kiknél lépten -nyomon, még a legegyszerűbb betegségeknél is, mindjárt a tömjént, -füstölést és ördögűzést alkalmazzák a szegény eszü pópák. - -Végre némiképen ide sorolhatók a stigmatizáltak, vagy más néven vérző -szűzek; kikről az a vélemény, hogy azok minden nevezetesebb napon, -kezükön, mellükön, homlokukon; vagy pláne az úgy nevezett Krisztus öt -sebe helyén, a két kéz és két láb fejen, az oldalon s végre a -halántékon; tehát a hol Krisztus testét átszúrta a szög és lándzsa s a -hol fejét megszúrdálta a tövis korona, – bizonyos vizes – véres -folyadékot izzadnak. - -Nálunk a nép nem igen ismer ilyen vérző betegeket; de a ponyváról vett -históriákban, sokszor olvashat ilyesmikről; azért vettem ide ezt is a -vallásos rajongók, vagy is lelki betegek közé. - -E vérző szűzek, tulajdonképen szintén éheznek, mint a bőjtölők; -illetőleg ők is azt képzelik, hogy nem esznek semmit; vagy csak mutatják -úgy; amint tudni illik igazi betegek, vagy ámítók. - -Mert bizton rámondhatjuk azt, hogy tiz eset közül kilencz ilyen -lelkibeteg, – csak valóságos kenyérkeresetből éhezik, képzelődik, lát és -hall, ördöngősködik és vérezik. - -Nagy hire van épen napjainkban; s bucsúkor vagy vásár alkalmával a -históriás, tiz krajczárért árulja is a gyékényen, a híres Lateau (olvasd -Lató) Luiza, a franczia vérző szűz történetét. Innét – úgy hiszem, -ismerőse ez a hires vérző kisasszony, a mi népünknek is. - -Ez a franczia leány már egypár év óta úgy bolonditja a franczia népet; -hogy nagyobb ünnep napokon, vagy két három hetenkint véres verejtéket -izzad; és sohasem eszik; legalább mikor az emberek látják. - -A lányra a jezsuiták vigyáznak és úgy mutogatják, mint egy szinházi -csodát. - -Természetesen nem is egyéb az szinházi csodánál; hiszen aki csak egyszer -volt nagyobb városi szinházban, biz ott láthatja, hogy a szinészek -milyen szépen kivannak öltöztötve, kenve, fenve a valóságos formájukból. -Némelyik olyan betegre van csinálva, hogy az ember azt hiszi, hálni jár -bele a lélek; a másik vaknak öltözött; a harmadik olyan sebet rajzolt a -homlokára, hogy mikor izzadni kezd; az ember igazi vért lát alá csorogni -a sebéből. - -Szóval az emberi mesterség ma, sok olyan dolgot képes művelni, amire, – -ha az ember nyitját nem érti, – mindjárt csodát kiált. - -Hát még ha van olyan tudományos ember is, aki azt nyiltan csodának -prédikálja; mint a Lató kisasszony vérezését. - -Hanem hát, ezer meg ezer ember látogatja a csodát, s az mind hagy ott -egy két krajczárt, ha nem: forintot; s jól jövedelmez az üzlet. - -Aminthogy nincs is háladatosabb és könynyebb kenyérkereset a -népámitásnál; mert nincs a világon olyan bolond dolog, aminek hivője ne -akadjon; s a jólelkű nép nem szokott a mértékre nézni, mikor olyan -csodálatos szent embert táplálhat; aki jelenéseket látott; aki szent -szókat hall az égből; – akinek teste nem tűri el a ruhát; gyomra be nem -veszi az ételt; akit az ördög gyötör; s aki Krisztus sebeiből vérezik és -izzad. - -És csodálatos dolog, hogy a vallási rajongás ilyen nyomorékjai többnyire -akkor szoktak föltünedezni, mikor a nép legnagyobb bajokban van. Igy -régebben is a babonás történetek leggyakoriabbak voltak valami háború; -aszály, járványok vagy áradások idején; midőn a szegény ember az elemek, -vagy az ellenség, mint a török, tatár uralom nyomása alatt nyögött. - -Napjainkban szintén legtöbb babonás alak került elő a szabadságharcz -elnyomása után, az ötvenes esztendőkben, azután az 1863-ik évi nagy -szárazság s az ez időközben uralkodó többszöri cholerás időszakok -alkalmával. - -Ekkor volt olyan nagy hire a t–i meztelen asszonynak; a hires topáni -éhező takácsnak s különösen a szegedi ördöngős lánynak. - -Az első csodálatos szent asszony volt, aki húsz esztendő óta egy tanyai -csősz házban ruha nélkül feküdt; aki ugyan maga semmiféle csodákat nem -mivelt mást, minthogy egész nap egy szalmazsákon heverészett egy -pokróczczal letakarva; még csak nem is beszélt a látogatókhoz; hanem ezt -annál jobban elvégezte helyette az ura, egy rosz életű, iszákos tabakos; -aki jobb mesterségnek tartotta az ajtónyilásban üldögélve, egy kis -kegyes adományért mutogatni a bucsúsoknak meztelen feleségét, akinek -teste húsz év óta nem tűri a ruhát. - -És ez az ember éveken keresztül csőditette a bucsúsokat a kis kunyhóhoz; -és rakta zsebre az ájtatos lelkek adományait; mig végre a kerületi -csendbiztos is meglátogatta egyszer a csodás szent asszonyt; s a -bucsúsok szeme láttára fölöltöztette a szegény mezitelent s összekötve -kedves férjével, bekisérte a vármegyére. És csodálatos! a szent asszony -teste megtűrte a ruhát; s ezzel vége lett a csodának, – de vége lett a -tabakos pár könynyű mesterségének is; melylyel anynyi ideig -bolonditották és zsebelték a könynyenhivő ájtatoskodókat. - -A topáni éhező takács azonban még furcsábban járt. - -Ez a szegény atyánkfia, mert a mestersége megállott, beállt -bucsúvezetőnek; s a híres bucsújáró helyeken úgy betanult a csodákba, -hogy egyszer csak rajta is kiütött a szent élet. - -Arról kezdett panaszkodni, hogy nem esik neki jól se étel, se ital; -amire a jó emberek, próbálgatták mindenféle jóval ingerelni az inyét; -azonban a szerencsétlen ember semmiféle eledelt be nem vett. - -Ennek a csodálatos dolognak aztán csakhamar hire futott; s vége hossza -nem volt a látogatóknak, akik az éhező szent embert akarták látni, -akinek „ételt, italt be nem vesz a gyomra.“ - -A látogatóktól ételfélét, de még ajándékot sem fogadott el a szent -takács; hanem kicsiny szent képeket árulgatott nekik, amelyeket ő a maga -szent kezével megáldott. Sok ájtatos ember van a világon; aki egy ilyen -szentelt kis képért, nagy pénzt se sajnál; s a takácsmester úgy vette -észre, hogy azon a kis padon, ahol üldögélt, több bankót lehet szőni, -mint a legnagyobb szövőszéken. - -Hanem hát végre is a takács, – kifelejtette a játékból azt a közmondást, -hogy: „nem tagadja meg a természetét, mint a mádi takács.“ Ennek meg az -volt a természete, mint általán minden jóravaló takácsé, hogy nagyon -szerette az – uj bort. - -Hát a mi szegény takácsunk bicskája is épen uj bor idején törött a szent -életbe. Csunya esős, őszi napon; amikor azt gondolta a szegény, hogy -ilyen itéletes időben csak nem akad olyan bolond, aki szentet nézni -bucsúra indul; tehát egy jó napot akart magának csapni. Egy fertály -akócska jó karczost csapra ütött a belső szobában, s jóféle pörkölt -oldalassal csiklandozta rá az inyét. És mikor igy legjavában elmerülne a -földi gyönyörüségben; elfelejtkezve az égiekről ép úgy, mint az ajtó -závárjának előre tolásáról; egyszerre csak betoppan egy nyakig ázott -ájtatos bucsús csapat; akik „éhező szent embert látni“ járnak. Bezzeg -volt kölcsönös bámulás és csodálkozás. - -Hanem a takács nem az az ember volt, aki föl ne találta volna magát; s a -bámuló bucsúsoknak kedélyesen elbeszélte, hogy az Ur Jézus az éjjel, -álmában megjelent neki, s azt mondta, hogy eleget vezekelt a világ -büneiért; s mire fölébredt, megjött az étvágya. - -Igy lett vége aztán az éhező csodának is; és az éhes takács azután annál -jobban vendégeskedhetett a – kis képek árából. - -A szegedi ördöngős leány már nem anynyira csaló volt, mint valóságos -lelki és testi beteg; vallási őrjöngő volt s ezenkivül a nehézség is -gyötörte. Hanem a csodahivő nép azt hitte róla, hogy megszállotta az -ördög. - -Már kis lány korában túlzott vallásos, hogy úgy mondjuk, valóságos -istenes Katuska volt a szerencsétlen teremtés. Iskola helyett csak a -templomokat bújta; s dolog helyett folyton a bucsújárókkal csatangolt. -Belépett a „Mária szive“ társulatba, mely elég dolgot ád tagjainak – az -imádkozásban. A sok ájtatoskodással a lány és szülei a szerencsétlen -nehézkórt akarták gyógyitani; s utoljára nemcsak hogy a betegség jobban -elővette áldozatát, hanem még a vallási őrjöngés is kitört a lányon. - -Sokszor órákig magánkivüli állapotban volt; félre beszélt, sirt, -könyörgött, imádkozott s egy képzelt kisértő ördögöt kergetett magától. -S ha a baj nagyon előfogta, akkor sivalkodva futott minden -rejtek-helyre, bújt, menekült, s a sátán csak rendesen akkor hagyott -neki békét, ha a háznál lévő szolgalegény vasvillával őrizte a leányt a -rejtek-helyen. - -Később a baj mindig jobban-jobban hatalmaskodott; s ekkor a lánynak egy -csodacsöngetyüt keritettek valahonnan, melyet Rómából hoztak a pápa -áldásával. A lány nyakába kötve viselte a csöngetyüt; s mikor a baj -elővette, azzal csöngetett s mint mondá, ekkor az ördög békét hagyott -neki. - -A csöngetyüt azonban sokszor ellopták a roszak a lány nyakából; egy nap -több izben is, s igy megint csak a régi orvossághoz folyamodott, hogy -bebújt a kamrába a szolgalegénynyel, aki őt ott a vasvillával őrizte. - -Roppant hire volt akkoriban ennek a csodálatos dolognak; és sok olyan -ember akadt, aki a vasvillás legényt is gyanúba fogta, hogy valami -varázsszerrel a lányt megétette, mivel hogy a lány gazdag szülék -egyetlen gyermeke volt; – a legnagyobb rész azonban szentül meg volt -győződve, hogy csakugyan az ördög tartja megszállva a leányt. - -Sok orvos megakarta nézni a beteg lányt, de mikor egy feléje közeledett, -a lány sivalkodva elmenekült s ördögnek nevezte őket; s igy a szülék -később meg se engedték, hogy doktor jöjjön a házhoz. - -Annál több istenes asszonyt csőditettek aztán oda, akik éjjel, nappal -imádkoztak a lány körül; s nem volt az a bucsú, ahol meg nem hurczolták, -s nem volt az a barát, akivel meg nem füstöltették a szerencsétlent. - -Egyszerre aztán a csoda elhallgatott; csodálatosan vége lett az egész -dolognak, mely előbb az egész várost fölverte. Egyik azt beszélte, hogy -a lányból kiment az ördög s a legény elvette feleségül. Másik azt -mondta, hogy a lány valamelyik bucsún, útközben elhalt; a harmadik hir -az volt, hogy a szülék összeszedelősködtek s kiköltöztek a városból a -tanyára, vagy más vidékre. Elég az ahhoz, hogy ennek az ördöngős -históriának egyszerre úgy vége szakadt, mintha elvágták volna; anélkül, -hogy kisült volna, vajon igazi testi és lelki betegség gyötörte-e a -lányt; vagy csak a gonoszság, melylyel még saját szüleit is képes volt -bolonddá tartani. - -De anynyi áll, hogy e néhány csodálatos eset, amit elbeszéltem, amint -nem az első, úgy aligha is az utolsó csoda lesz, – a nép könnyenhivősége -miatt. Mert fogadom, hogy ha ma akad egy részeges takács, vagy tabakos, -akinek a gyomra az ételt, vagy teste a ruhát el nem tűri; annak is -ezrével fog akadni bámuló és segitő bolondja. - -S hány száz ingyenélő talál, az úgy is száz oldalról kizsebelt szegény -népnél oktalan részvétre és hitelre; kik a munka helyett könynyebb -dolognak tartják az isteneskedést; s látásokkal és jelenésekkel ámitják -a könynyenhivőket egy kis kegyes adományért. - -Százával terem az olyan csaló, akiknek álmukban a Megváltó, vagy a -Mária, vagy valamely szent megjelen; nekik tanitást ad, hogy azt a -néppel közöljék. - -Hány van olyan, aki fényes nappal isteni szókat hall; s azokkal a -könynyenhivőket ámitja. - -Mások valami égből lebocsájtott menyei levélről hazudnak, amit leirtak -maguknak s azt kinyomatva jó pénzért sütik, a jó bolondok nyakába. - -Egyszóval ezer, meg ezer útja van annak, hogy a szegény, vallásos nép -azon része, mely a babonát az igazi vallásossággal összetéveszti, -jobbról balról kárát vallja, könynyenhivésének. - -Azért nagyon éber legyen az ember; imádja istenét, szeresse embertársát, -másnak kárát ne kivánja; amint ezt a biblia tanitja; de ne higyjen a -farkasnak, a mely báránybőrben közelit hozzá; amint ezt szintén a biblia -tanitja. - - - - -A kuruzsolókról és a kuruzslásról. - -Elértünk a babonák legveszedelmesebb fajához, a mely több bajt okoz a -világon, mint amenynyit a mostoha természet okozhat. Mert amibe rosz -ember ártja magát, az ugyan tiz ördög munkájával vetekszik; és korán se -volt a régi boszorkányok tehetetlen átka olyan veszedelmes a szegény -emberiségre, mint a boszorkányok átkozott tanitványai, utódai; a szegény -ügyes-bajos népnek egyiptusi csapása: a kuruzsolók. - -Annál veszedelmesebbek pedig ezek; mert a szegény embernek, különös -bajában, betegségében, megrögzött bizalma van a kuruzsolók, a -javasasszonyok, a bábadoktorok iránt. - -Ezek istentelen kezére bizza a maga, apja, anyja és gyermeke egészségét -és életét; orvost és patikát elkerül; s mig beteg marháját legalább -gyógykovácshoz vezeti; saját bajában csak a kuruzsolók babonás -kotyvasztékát szedi, s egészségét és életét titokteljes ráolvasások s -ráimádkozások oltalmába ajánlja. - -Ugy véli, hogy orvos és patikánál a ráimádkozás még is csak olcsóbba -kerül. Pedig az a félfont szalonna, vagy hájdarab; vagy az a kis -szakajtó lisztecske, amibe a kenegetést számitják, de sokszor drágább -pénzbe kerül, mint egy egész hízott ártány. Mert nem hiában -szokás-mondás, hogy a beteg ágy két szájjal eszik; de a javas asszony -még másik két szájat is kuruzsol hozzá. - -Ha aztán a baj a ráolvasásra, megkenegetésre nem tágit; végre aztán -ráfanyalódik a beteg atyánkfia a városi doktorra is; hanem annak már nem -igen van egyéb dolga, mint hogy a beteg szemeit befogja. - -Ez meg aztán jó viz a kuruzsló malmára; mert ime, akinek az isten ideit -elhozá, azon már nem segit a doktor meg a patika sem! - -Ilyen a korlátolt elméjü ember eszejárása! - -Pedig elhozá ám a beteg idejét, nem a jó isten; de a kuruzsoló -kenczeficze; s az a bűnös hanyagság, a melylyel a mi népünk -szerencsétlen betegeit annyiba sem veszi, mint az utolsó igavonó barmát. - -Ez az oka aztán, hogy talán egy ország sincs a világon, ahol anynyi -kuruzsló megélne egy rakáson, mint nálunk; s egy nép sincs a világon, -mely anynyira bolondja lenne a javasasszonyoknak, mint a mi népünk. - -És ez csak mindig a nép értelmetlenségére mutat. Mert csak értelmetlen -embert lehet egy kis titkolódzással; ismeretlen hókuszpókuszszal -anynyira elfogulttá tenni, hogy azon a réven vizre lehessen vinni. - -A titkolódzáshoz pedig a kuruzslók mesterül értenek; hisz a kenyerük. - -Azt állitják magukról, hogy titkos tudományukat, a melylyel nemcsak -mindenféle betegséget meggyógyitani, de sőt embert, állatot megrontani, -és akárkit bűbájos itallal megbabonázni is tudnak; apáról fiura szokták -örökölni; még pedig úgy, hogy akárhány testvér közül is csak egyetlen -egy lehet abba avatva, még pedig rendesen a legnagyobb; mert a -tudománynak csak ugy van ereje, ha csak egy élő gyakorolja. - -Hogy a titokzatosságot emeljék; azt állitják, hogy azt valamelyik ős -szüléjük valami hires boszorkánymestertől tanulta; vagy valami égből -jött irásból szedte öszsze; s annak titkát átok alatt el nem szabad -árulniok. - -Ugyancsak rejtegetik is a kenőcskészités módját; meg a ráolvasások -szavait; ha gyógyitanak, a kenőcsöt észrevétlenül kenegetik s a -ráolvasás szavait csak mormolják. S ha valaki megkérdi a gyógyitás -módját, azt szokták felelni: „minél jobban kérdezik, annál inkább -használjon!“ - -Természetes, hogy nagy okuk van a titkolódzásra, mert ha a nép -megsejdithetné, hogy miféle undoritó kenőcscsel kenegeti betegségében a -kuruzsló; s miféle kotyvasztékot étet-itat vele az orvosság révén; meg -miből áll az a mormogva elmondott varázs-imádkozás; bizon hamar -fölkopnék az álla a csodadoktoroknak. - -De egyuttal meg is szabadulna az emberiség egy kullancstól, mely két -kézzel s tíz körömmel kapaszkodik a szegény ember nyakába; s mig egy -részt eret vág az úgyis sovány zseben; más részt nem egy esetben -czinkossá teszi a hozzá folyamodót a legszörnyűbb bünökben; hogyha bajba -kerül, legalább mást is magával ránthasson. - -Nehány éve Debreczenben fölfedezett a rendőrség egy kuruzslókonyhát. -Igazabban mondva: egy pokolkonyhát; mert az csakugyan ördögi tűzön főtt, -ami onnét kikerült. - -Volt ott emberi koponya, amin még a haj is rajta volt; a vén banya -halottakat vett a temetőcsősztől s annak csontjait kiégette – -orvosságnak. Volt ott száradt kigyó, béka, s egyéb undok féreg; -halott-körmök, akasztott ember madzaga és haja, meg a jó isten a -megmondhatója, miféle sok szörnyű szerei a pokolbeli patikának; a mikből -enni és inni, meg kenegetni való készült a szegény embereknek. - -Hanem hát nem mindenütt fogják ám meg ilyen szerencsésen az ördögöt; s -miután a nép nagyban pártolja a javas doktort; hát biz ott még sok -atyánkfiának be kell szedni – ezt a sok jóféle orvosságot, addig; mig -anynyira megokosodik a szegény ember is, hogy a drága pénzeért legalább -kigyót, békát; akasztott ember körmét – meg nem eszik. - -Pedig kizárólag ilyféle gyógyszereik vannak a kuruzslóknak; s ha -egyik-másik, – csakhogy tessék-lássék, egy kis avas szalonnát, vagy -megrágott sós kenyeret is használ a kúrához; azért a legnagyobb része a -titkos gyógytárnak, még undoritóbb, mint a mit a debreczeni -javasasszonynál találtak. - -Ez orvosságok aztán mindenféle bajt gyógyitanak; természetesen egy-egy -kis ráolvasással föleresztve. Van egy kuruzsló-könyv kezeim között, -három megyében hires kuruzslónak rámhagyott öröke; amelyben száz meg -száz betegség és azok orvossága szép százesztendős betűkkel össze van -irva. A végében egész halommal a sokféle ráolvasás, nyilalásról, -hibbanásról, nyavalyatörésről, szemhályogról, meg még egy rakás isten -veréséről. - -A nevezetesebb betegségek szép sorba vannak szedve benne. Elől a nép -előtt olyan rettenetes sárgaság, azután a nyilamlás; utána a süly, a -rontás, a hályog, a pokol kelet, a veszettség, a szivszoritás -(nehézség), külső sebek, a szent-Antal tüze, körömméreg, a hibbanás, a -rüh, a torokgyík, a görcsök, a szemverés vagyis megigézés; végre a -csömör, százféle kelevények meg a többi baj, amivel a szegény embert a -jó isten meglátogatja. - -Mindegyik baj után, le van irva annak orvossága is. - -A =sárgaság= orvossága, amely betegséget az ember a kuruzsló-könyv -szerint úgy kaphat meg, ha valamely halottas ház ablakán benéz és -meglátja a halottat; vagy ha az ember a halott mosó vizbe véletlenül -bele lép, – e következő: - -Vesz az ember, a sárgaságban szenvedőhöz hasonló keresztnevű ember -fejéről kilenc férget, ezt a kilencz madarat egy almába belesütve, be -kell adni a betegnek. Azután egy ugyancsak hasonló keresztnevű ember -ganajából egy darabkát bele tesz az ember egy keményre főtt tojás -sárgájának a helyére; a tojást kis zacskóba varva, titokban az oltár -teritő alá kell tenni, hogy egy barát három misét mondjon fölötte s -ekkor a tojást a beteg kösse a nyakába s ott viselje kilencz napig. - -Ezt kilenczszer kell ismételni; – ha t. i. a szegény beteget már az első -kilencz nap borzasztó orvossága után meg nem üti a guta. - -A könyvecske szélére oda van jegyezve, hogy az öreg kuruzsló hat betegen -kisérlette meg a gyógyitást; de egyik se vitte föl a – második kúráig. - -Azt hiszem, elég is ebből a jóból – egy porczió. - -A =nyilamlás= orvossága, amit az ember meghűtéstől, vagy rosz fekvéstől -kaphat, mint a könyvecske tartja; – egy kicsit megint furcsa! - -Sütő-teknő négy szarvából öntsön az ember keresztben vizet a teknőbe; -azután szintén úgy a sütő-lapátról is keresztben; s az igy -megnedvesitett teknőből kaparja össze az ember a vakarékot s gyúrja meg -egy újjal kovászszá. Ezt a kovászt aztán rá kell tenni a nyilalás -helyére s hozzá a következő ráolvasás jár: - -„Uram Jézus Krisztus, aki meggyőzted a poklot és halált, légy -segítséggel a te szolgádnak. Mikor a Krisztus a földön járt vala; -szállást kért vala. Engedelmes gazdája, haragos gazdasszonya; gyékény -ágya, kő vánkosa; nem nyughatott, maradhatott. Úgy ezen te szolgádnak az -nyilamlása, nagy fájdalma ne nyughasson, maradhasson; úgy siessen -elmenni mint sietett az Boldogságos szűz Mária a Kálvária hegyére!“ - -Az öreg kuruzsló ezt a ráolvasást alkalmazta a fog és torokfájásnál is. -Bátran használhatta volna még a körömméreg, lábfájás, hibbanás és -fejfájásra is; ilyen ártatlan szer nem sok kárt tesz az emberben. - -A =süly= orvossága még eredetibb s mig az ember a sühös helyet egy kis -avas szalonnával kenegeti; egy kis bolondos nótát mormol hozzá: - - „Sű-sű, lencse-sű; - Borsó-sű, – tök-sű; - Hagyma-sű; és hetvenhétféle-sű, - -neked parancsolom, a boldogságos szűz parancsolatjával vessz el!“ - -A =rontás= orvossága már veszedelmesebb. - -Rontásnak kereszteli a kuruzsló és a babonás nép az undorító fekélyekkel -járó nemi betegségeket; miket az emher, kicsapongása által szerez; s -amit ahhoz értő orvosnak csupa álszégyenkedésből restel megmutatni s -amitől a kuruzslás veszedelmes révén szeretne megszabadulni. - -A kuruzsló patikában van ellene anynyiféle orvosság, hogy válogatni -lehet benne. A legveszedelmesebbet már láttuk a boszorkány-átkoknál. - -A legártatlanabb a következő: - -Vesz az ember két itcze sört méretlen; s ebben kilenczféle boltbéli -édességet összefőz, s azt a beteg a kétszeresen befűtött kemencze -mellett, a patkán megissza; aztán végig fekszik a pánkon és betakarja -magát kettős dunnával, vagy bundával. - -Másik orvossága már kissé károsabb. - -Vesz az ember kilencz kútból kilencz itcze vizet; s kilencz -szemétdombról, kilencz marok szemetet s ezt összefőzi; és ebbe mossa a -beteg magát. - -Még undorítóbb s veszedelmesebb a harmadik: - -Paszulyt, lencsét, köles-kását össze kell főzni kilencz fának termő -rügyeivel, s ezt a beteg egye meg. Amit meghágy azt a mosogató dézsába -önti s e dézsában mindazon edényeket, s evő eszközöket, melyekben az -orvosság főtt s melyekkel azt megette, le kell mosogatnia; s e moslékkal -szokás a beteget a fejétől a lába felé, háromszor lemosni, jobban mondva -lemoslékolni. - -Mindezen orvosság mellé még jár a következő ráolvasás is: - -„Poklos ember ment a Jézushoz; János apostol, láttára elszaladt. Poklos -mondá Jézusnak: „ne nyúlj hozzám!“ Jézus mondá Jánosnak: „nyúlj hozzá!“ -Az Úr Jézus hozzá nyúlt egy zöld ággal. Siess innét eltávozni pokoli -betegség, mint János apostol eltávozott tőled! – Igy muljon el rólad a -rontás, – sietve. Amen!“ - -Mindezen orvosságok azonban csak a benne hivők bőrét érdeklik; s ha -valakinek az a paszsziója, hogy akármiféle kuruzsló kotyvasztékot -összeegyék, vagy moslékban fürödjék; hát az az ő gondja; hanem a -negyedik orvosság már az égbekiáltó bünöket szaporitja. - -Az a babonás hit él – ugyanis a söpredék közt, hogy az ilyen rontás -elmulik, ha a beteg, fekélyes testével egy ártatlan hét éves gyermeket -érint. - -S ez égbekiáltó babonának számtalan ártatlan áldozata van; kik zsenge -gyermek korukban a legrútabb fekélyekkel boritvák; s kiket megmérgezett -vérök örökre nyomorékokká tesz. - -S ha meggondoljuk, hogy a kuruzslók, a három első hóbortos gyógymód -bizonyos sikertelensége után, rendesen a borzasztó negyedik gyógymódot -ajánlják; csakugyan be kell látnunk, hogy egy kuruzsló, száz ördögnél -nagyobb csapás a világra. - -A =szemhályog= orvossága csak egy mormogva elmondott ráolvasás; még -pedig olyan buta ráolvasás, hogy azért, csakugyan az az ember ad, a jó -szó mellé még pénzt is; akinek nem csak a szemén, de az eszén is hályog -van. - -Áll a ráolvasás enynyiből: - -„I✝n✝r✝i. Názárethi Jézus, zsidóknak királya; Juda nemzetségéből való -oroszlány győzedelmet vett; szaladjatok ellenkező részek! Dicsértessék -az Úr Jézus Krisztusnak drága szent neve; szent Jánosnak szép tiszta, -aranyos vize. Anna elindult; ág megcsapta a szemit; ág után vér; vér -után termés; termés után hályog; hályog után sötétség. Az Úr Jézus -paradicsomában vagyon három szép virág; az alatt ül három szűz leány; -egyik a vért mossa; másik a termést bontja; harmadik a hályogot hasítja. -Vér oszoljon Krisztus Jézus sebeiből kifolyó vérért; a termés romoljon a -Krisztus Jézus öt mélységes sebéért; a hályog hasadjon Krisztus Jézus -szent haláláért; boldogságos szűz Mária keserves hét fájdalmáért. Vér -vizre! Sötétség sárra! Világosság a szeme világára! Az vér, az termés, -az hályog úgy muljon, siessen elmenni, mint az boldogságos szűz sietett -a Kálvária hegyére. Amen.“ - -Ha még ez a czifra imádság se használna, akkor jön a következő: - -„Mikor az Úr Jézus Krisztus a földön járt; tüske bokor alá lehajolt; -szentséges szemét megszúrta. Mén a boldogságos szűz Máriához. Szent -lehelletemet rád bocsájtom. (Rá kell a beteg szemre lehelni). Meggyógyul -a szemed. Amen.“ - -A =pokolkelet=, vagyis pokolvarnál, melynek gyorsan ölő mérge a -leggyorsabb orvoslást igényli; a mindent tudó kuruzsló megint csak -ráolvas; s a sebre egy kis fokhagymát s összetört üveget rak; bánja -lelke, ha mire a kétszer háromszor végig mormogott ráolvasás elvégződik; -a szegény beteg a keze alatt adja is ki a lelkét. - -Szokás a betegnek három szál haját is elásni az eresz alá: aztán a -miatyánkot úgy mondani el, hogy mikor a kuruzsló oda ér: „itt a földön -is;“ – akkor egy gerezd fokhagymát a földre ejt; s e fokhagyma darabot -aztán olyan helyre ássa el, ahol ember nem jár; mert a babonás hit -szerint, ha valaki csak azon hely fölött átmegy is, megkapja a -pokolkeletet. - -A =veszettségre= is csak ilyenféle orvosság terem a kuruzslók kertjében. - -Ott, ahol az orvosi segély jó formán elég gyors nem is lehet; s az -egyedüli szabaditó a seb kiégetése pokolkővel, vagy tüzes vassal; ott a -kuruzsló könynyen veszi a dolgot s összerak kilenczféle kotyvalékot s -azt adja a betegnek. - -Ebben a kotyvalékban pedig van 1. Isten tehenkéje, 2. szent-János nap -előtt szedett ezer jó fű, 3. szent-György előtt villám által ütött fa -forgácsából, 4. kőrös bogárból, 5. tavaszkor szedett kőrösfa bimbójából, -6. szent-György előtt szedett rutafából, 7. szent-Iván bogárból, 8. -Karácsonyi morzsából és két karácsony közti tojáshéjból, 9. szent-Iván -hajnalán mezitláb járván, az ember talpára és lábaujja közé ragadó, -virágok és füvekből. - -Ezt a kilenczféle istencsodáját szokás beadni a betegnek; s ha máskép -meg nem veszednék; ettől az orvosságtól kell megvesznie. - -Még veszedelmesebb és egyenesen gyilkoló kuruzslószer, a veszettség -ellen kilencz kőrisbogár; amire azon ostoba babona ad okot, mintha a -veszett kutya által megharapott ember, ha kigyógyul, kilenczed napra, -hétre, hónapra vagy évre, kilencz kis kutyakölköt vizell. – Azt hiszik, -hogy a kilencz kőrisbogár, a kutyakölköket hamarabb elhajtja. - -A =nehézség= ellen a kuruzsló olajat és tormát ad a betegnek; hozzá egy -kis kénesőt meg szeracsikát is; csak hogy épen poczokmérget nem ad. - -A =külső sebre= és =köröm méregre= eleven varangyos békát rak. - -A =szent Antal tüzére= egy Antal nevüvel kova és aczéllal szikrát veret; -s még jó, ha a szikrával a beteg szemét ki nem égeti. - -A =hibbanásra= ráolvassa a következő furcsa imádságot: „Mikor az úr -Jézus, Józseffel és Máriával szamárháton járt; a szamár a hidra lépett s -a lába helyéből kihibbant. József mondta Máriának, Mária mondta szent -fiának; Jézus mondta hibbant lábnak: menj helyre!“ - -A =rüh=, ezen ragadós és veszedelmes betegség kuruzsló orvossága még -megállhat; amenynyiben a beteget három egymásutáni napon bekenik -tehénvaj és kénvirágból készült kenőcscsel. Hanem aztán annál -esztelenebb és veszedelmesebb a kúra utólja; mert a kuruzsló a bekent -beteget rendesen egy befűtött kemenczébe bujtatja; s akárhány ártatlan -gyermek csak összeégve, összenyomoritva kerül ki a sütő-kemenczéből. - -=Torokgyikra=, az ártatlan gyermekek ez oly veszedelmes és gyorsan ölő -ellenségére a kuruzsló csak egy szent György nap előtt fogott gyikot -javasol, amelynek torkát meg kell simogatnia a torokgyikos gyermeknek a -növendék ujjával. - -A =görcsökben= szenvedő gyermekre a kuruzsló, egy bal ablakszárnyat -fektet keresztben; vagy tollal füstöl az orra alá; meg a jó isten győzné -rendre elszámolni azokat az eszeveszett babonáskodásokat, amit a szegény -ember betegén a kuruzslók, meg javasasszonyok elkövetnek. - -Csak az itt előhozott pár esetből láthatjuk, hogy a kuruzslók hóhér -kezére bizott szegény betegnek mily undoritó és gyakran ölő orvosságokat -kell beszednie; látjuk, hogy külsőleg, – az oly nélkülözhetlen -tisztasággal ellenkezőleg, épen a legundokabb piszokkal rontják a beteg -állapotát a javasasszonyok; de legborzasztóbban láthatjuk főkép azt, -hogy a leggyorsabb orvosi segélyt igénylő bajoknál, minők a pokolvar, a -veszett ebmarás és torokgyik; a lelkiismeretlen kuruzslók mily bünös -lassúsággal s mily könynyelmű módon bánnak el a beteggel. - -És leginkább ezen része a kuruzslásnak a legbünösebb; mert a beteggel -piszmogva; azt undoritó kotyvasztékaikkal tartva; gyógyulással biztatják -a beteg hozzátartozóit; s azok teljesen megnyugodván a biztatásra, -szükségtelennek tartják rendes orvost hivatni a beteghez, ki -segélytelenül, vagy még több esetben a kuruzslók segitsége folytán, – -nyomorultul és menthetlenül vész el, – gyakran jelentéktelenül kezdődő, -de a gyógykezelés hiánya folytán gyorsan fejlődő bajában. - -Láttuk másrészt ismét, hogy a kuruzsló nem döbben vissza a -legirtóztatóbb tanácstól sem, ha csak az ő ajándék lisztje és szalonnája -kijár; – s mint a rontásnál emlitettük, ezer és ezer nyomorékká tett -ártatlan csecsemőn követik el, – minden lelkifurdalás nélkül a -legborzasztóbb – nyolczadik halálos bünt. - - - - -Angyal csinálás. - -Javasasszonyaink és bábadoktornőink, kik a betegeket -halottmaradványokkal étetik, – egész üzletet csinálnak az úgynevezett -„=angyal csinálással=“ s a „=gyermek elhajtással=“; s irtózat nélkül -vállalkoznak rá, hogy a gondjaikra bizott fölösleges kis gyermeket, -valami arravaló szerrel angyallá teszik, azaz kivégezik; igy vesz el a -dajkaságra bizott gyermekek fele; örökre elaltató orvossággal; a másik -fele pedig kiéheztetéssel. - -Még háladatosabb, de egyszersmind bünösebb mesterségük, hogy az ártatlan -méhgyümölcsöt, a bünös és meggondolatlan anya életének -veszélyeztetésével, – elhajtják. - -Nem egy bünös életű asszony, és megtévedett leány lett már áldozata a -kuruzslók bábatudományának; vagy ha nyomorult életük meg is maradt; úgy -részeseivé lettek egy bünnek, melyet a törvénynél is kegyetlenebbül -büntet a soha el nem altatható, és meg nem csalható öntudat és -lelkiismeret. - - - - -Bájital. - -De a kuruzslók dolga ezeken kivül az úgynevezett =megigézés= és =bájital -készités= is. Ők a =mosdó vizek= gyártói is; amelylyel valaki olyan -széppé teheti magát, hogy az egész világ utána bolondul. - -Ezt a szépséget azonban sok szerencsétlen hiú teremtés keservesen -megsiratta már; midőn a szépitő szer nyomán, az abban lévő -méreganyagtól, összeégettebb, ránczosabb és darabosabb lesz az arcz, -mint a ragyaveréstől. - -A szerelmi varázsitaltól pedig, melylyel valamelyik esztelen teremtés -valakinek szerelmét akarta megnyerni, – nem ritkán a megétetett, vagy -megitatott a bolondok házába kerül; ha nem épen abba a csendes egy öles -házba, ahol már többé megszünik a szépség, és nem zaklat többé senkit a -boldogtalan szerelem. - -Pedig e bűnös hóbort nagy divatban van a fiatalságnál. És sokszor fordul -a boldogtalan és megvetett szerelmes; vagy az, aki a más szerelmesére -irigy, – a kuruzsló tudományhoz bájitalért; vagy egy kis megigéző -erőért. - -És mit nem adna a kuruzslóné, jó pénzért. Nincs az az esztelenség, -amelyet kizsákmányolatlanul hagyna. Az pedig köztudomású dolog, hogy a -nagy szerelem valóságos vakot csinál az emberből. - -S az ilyen szerelem bolondja bizon beadja a kotyvasztott bájitalt, ha -valakire fáj a szive; aminek aztán leggyakrabban épen az adja meg az -árát, a kinek szerelmét az illető megnyerni akarta. - -A megigézés már nem járt enynyi veszedelemmel. Legfölebb ha a nagy leány -ruhája alá forditva kötőt kötött; aztán tánczhelyen, vagy bucsún, vagy a -nagy mise alatt communiókor, erősen a megigézendő legény szemeibe -nézett. - -Ez egy kissé könynyebb mesterség is, amenynyiben a legénynép-féle, egy -szép eladó szemeibe hamar belebolondul. - -Azért az igézetet nem is tartják mai napság tiltott dolognak. - -De bezzeg hajdanában; hány ártatlan áldozata volt a megigézés -babonájának. - -Ha a rátartó, kevély szülék nem akarták gyermekük szerelmét megtürni; s -ha bár mi okból a házasság ellen voltak; elég volt egyszerüen a biróhoz -szaladniok, hogy gyermekük megigézőjét bejelentsék. - -A törvény előtt az igézés, a boszorkánymesterségek közé tartozott; s a -láb alatt levő szerelmes ifjú, vagy leány egy boszorkánypörnek kiállott -kinzásai által, könynyen el volt mozditható a nagyralátó szülék útjából. - -Az igézőnek épen úgy halál volt a büntetése, mint a boszorkánynak. - -Meg se járnánk, ha mai napság, minden a szülék kedve ellenére létesülő -szerelemnek, egy igaz sziv esnék áldozatul. A törvény ma nem avatkozik -már a dologba. - -Másrészt azonban a bájitallal való hóditás annál nagyobb törvényes -ellenőrzést igényel; s az étetés, vagy megitatás egy cseppel sem különb -eljárást érdemel, mint a mérgezés. - -Mert nem is egyéb az, mint mérgezés; mely ugyan szerelmet nem ébreszt -senkiben; de annál több haláleset, vagy megőrülésnek az okozója. - -Minden falunak van egy-két szánandó bolondja. Száz ilyen közül -kilenczven bizonynyal a bájital áldozata. - - - - -Erőlekötés. - -Szintén a kuruzslók révén készül az a borzasztó szer is; amelyet -valamely fiatal házaspár ellensége, a boldog életűek ételébe vagy -italába kever, hogy házas életük isten áldását elvegye; s gyermek -születését lehetetlenné tegye. - -E babonának egyik főága az erőlekötés; melyre a kuruzslónék kész -tanácscsal szolgálnak – jó pénzért. Pedig erre a babonára tanitani a -népet valóságos égbekiáltó vétek. Nem is egy bün elkövetésének útja e -babona; s a börtönöknek gyakran nem egy szomorú lakója, ennek a -babonának átkát nyögi. - -E babona szerint a nő férjének, vagy bármely kuruzsló, akármelyik -embernek férfi erejét lekötheti, vagy szóval, vagy egy szál hajjal is; -úgy, hogy az elgyöngitett ember a házas életre képtelen és tehetetlen. - -Legközelebb is szörnyű gyilkosságnak volt okozója e babonás hit. Egy -férj, meggyilkolta feleségét, s a vallatásnál azzal védte magát, hogy, -ugy mond, felesége álom közben egy hajszállal lekötötte az erejét s ő -azóta tehetetlen. Ezért állott boszút rajta. - - - - -Kis gyermek ujja. - -Még szörnyűbb babona él a nép közt a méhgyümölcs kis ujjáról; mely -szerint az anyaméhből kivágott kis gyermek kis ujja, úgy világit éjjel, -mint a gyertya annak, aki azt tartja, s más azt nem láthatja. - -S ez a babonás hit száz meg száz ártatlan áldozat életébe került már; s -a néphit azt tartja, hogy valamenynyi hiresebb haramia ilyen gyertyával -világit magának. - -A kis gyermeket különben sokféleképen használják a kuruzslók. A kis -gyermek sziv; a gyermek nyelvecske több kuruzsló varázsszernek -alkatrésze; sőt a halott gyermek ingecskéjének is adnak a kuruzslók -babonás erőt; s ez az átkozott babonás hit hány ártatlan gyermek életébe -kerül évenkint?! - -Csak nem rég történt, hogy Mármarosban egy szegény asszony a Tiszában -korsót meritett, s a közelben a kövek alatt alig pár nap előtt elhunyt -kis gyermekének hulláját pillantotta meg. A kis hullának hiányzott a -nyelve, szive és kis ujja, s egész halotti ingecskéje. - -Holtra rémülve szedte össze kis halottja maradványait s a biróhoz futott -vele. Az eset az egész várost a legnagyobb lázadásba hozta; s ennek -tulajdonitható, hogy már aznap délután befogták a két vadállatot, kik az -eltemetett kis halottat ily borzasztó módon megcsonkitották. Egy vén -javasasszony, meg a temető csősz egy kézre dolgoztak, s az eltemetett -kis gyermeket fölásták, s a nyelvük, szivük, kis ujjacskájok és halotti -ruhácskájokból készült, kuruzsló-orvosság árán, híven megosztakodtak. - -Borzasztó dolgok ezek; s szinte fájdalmasan esik elhinni, hogy mindezt, -de még száz és és százenynyi büntettett is, a legnagyobb hideg vérrel -követnek el, egy kis haszonért a lelketlen kuruzsolók. S miután a -szegény nép nagyon bizik titokteljes tudományukban, bizon sok módjuk -van, az ördögök ezen megátalkodott tanitványainak, a szegény embert, -egészségében és vagyonában, két oldalról is megrabolni. - -Szokás mondás, hogy akit az ördög egyszer megragad, azt nehezen ereszti -el. Méltóbb jusson mondhatjuk ezt a kuruzslókra; mert nincs a szegény -embernek egy kis ujja, amely teli ne volna a kuruzslók babonás -tanácsával s rosz szokásaival. - -Követi is, akinek hályog van ez eszén, derüre borura, a jó tanácsokat; -ha sokszor, a veszedelem oda égeti is a körmét. - - - - -Haldoklók körüli szokások. - -A kuruzsló nem csak a beteget kinozza halálra, hanem még a szegény -haldokló mellől se tágit s száz meg száz babonás tanácsot ad a -környezetnek, hogy mint kell a haldoklót a halálhoz előkésziteni. - -A ki csak egyszer látott egy haldokló szegény embert, elborzadhatott a -sok babonás szokástól, amit azzal, hozzátartozói elkövettek. - -Hisz az a sok előkészület, az a sok babonás szokás, ami mind a -kuruzslótudomány szerint történik, maga képes volna az egészséges embert -is holtra rémiteni. - -Mikor a háznép látja, hogy a betegnek elhozta az isten az idejét; akkor -ágyastól kifektetik a mestergerenda alá hosszában; hogy „könynyebb -legyen elmulása“. Akkor körülállják ájtatos és nem ájtatos vénasszonyok; -a beteg kezébe égő viasz gyertyát adnak, s elkezdik imádkozni; sőt a -szegény beteget is erőltetik, hogy utánuk mondja a „vivódók imádságát“; -amelyben háromszor is előfordul azon kegyes rimánkodás, hogy az isten -„adjon neki csöndes kimúlást.“ - -És ezt mind érti és tudja a szegény beteg; a kétségbeesés utolsó -erejével iparkodik magát összeszedni; mintha mondani akarná, hogy még -nem adja meg magát annak a kegyetlen ellenségnek, a halálnak; akinek -szánták. Mutatni akarja, hogy még rá érne a csöndes kimulásra egy nehány -évig; de a vadállatnál kegyetlenebb ráimádkozók; egyre a fülébe -duruzsolják, hogy hasztalan; vége van mindennek; ő már megért a -halálnak; rá nézve nincs egyéb hátra, csak a csöndes kimulás! - -Hány beteg esett már kétségbe, mikor még élni birt volna; ha azt látta, -hogy ő már menthetlenül a halálnak van testálva. – Képzelje csak magát -egy egészséges ember, abba a helyzetbe, midőn ágyastól kimozditják -nyugalmas helyéről, s szemtől szembe arra kérik az istent, hogy a menyek -ajtaját kegyesen megnyissa előtte. - -Nem ijedne-e holtra bárki is? nem verné-e ki a halálveriték? - -És a butaság csak ezt lesi! Ha a beteget már a veriték is veri; akkor -már lehet vele akármit csinálni. A szemét lenyomják két garassal, hogy -nyitva ne maradjon; mert ha a halott szeme nyitva marad, vár maga után -valakit; ezt tartja a babona. - -Aztán azt se várják, hogy a lélekzete elálljon; előbb való az, nehogy -tátott szája legyen a halottnak, tehát fölszoritják az állát egy -kendővel, s gyakran igy fojtják meg a beteget, az utolsó sóhajtás előtt. - -Nem egyet; de százat! Példák mutatják, hogy a halódó gyakran öt–tiz -percz mulva, sőt negyed óra s egy óra mulva is újra lélekzeni kezd; s -nem egy esetet ismerhet a nép is, hogy a beteg a halálból tért vissza, -ahogy mondani szokás; de hogy térjen vissza akkor, ha az álla szorosan -föl van szoritva s lélekzete elfojtva?! - -Haj, aki igazán szereti betegét, annak minden pillanat drága, amivel az -eltávozó tovább lélekzik; s milyen átok lenne az a tudat egész életén, -hogy betegének utolsó sohaját ő fojtotta el. - -Ki venné e tudatnak nehéz terhét vállaira, hogy azt egész életén át -hordozza?! Aligha akadna valaki! Pedig öntudatlanul sok ember lelkén ül -az a bün, hogy akaratlanul bár egy ember életet megröviditett, ha csak -egy pillanattal is; mig azt az átkos babonát el nem hagyja a nép; mind e -sok rosznak kútforrásával a kuruzslókkal együtt. - -Hiszen, hogy mily veszedelmes embereket pártfogol a nép a kuruzslókban; -s hogy miben áll azoknak nevetséges titkos tudományuk és erejük; hogy -mily undoritó a kotyvasztékuk s mily otrombaság a mormogva elmondott -ráolvasásuk, azt, akinek helyén az esze, ennyi példából is megérthette. -S ha ezek daczára lesz még olyan boldogtalan ember, aki kuruzslókhoz -fordul bajában; az ugyan megérdemli hogy a kuruzsló, megétesse vele -egész pokoli patikáját. - -Az időtől minden esetre igen sok függ, a népoktatás megfogja hozni a -jobb meggyőződést is; s ez lesz e veszedelmes faj megölő betűje. - -Addig pedig, mig e jó idők elérkeznek, az igazságszolgáltatás és a -törvény dolga, elbánni e népámitókkal, kinek a bün a kenyérszerző -mesterségük. - - - - -Egyéb babonás hit és szokások. - -Aki pedig azt gondolja, hogy enynyi pogány dolog után végre valahára, -végére értünk a babonáknak; az nagyban csalatkozik; mert a babonák -országa valóságos feneketlen tenger, melyet utolsó csöppig sohasem lehet -kimeriteni. - -Bizon alig jutottunk még mélyebbre a szinénél; s ha ez a könyv tiz -ekkora volna, mint amilyen, még akkor se érnénk a fenekét. - -A fenekét hát nem is kutatjuk, csak tollhegyre veszünk egy pár -veszedelmesebb babonás hitet, és rosz szokást; amelynek rendesen fekete -a leve; s aki vele él; nem köszöni meg, hogy a levét megitta. Ilyen -babonás rosz szokás a: - - - - -Harangozás a vihar elé. - -Ezen rosz szokásnak pedig az a babonás tévhit az alapja, hogy az emberek -a közelgő vihar és jégterhes felhőket, a harangok meghuzása által -szétoszolni hiszik; és pedig azon légmozgatás segélyével, melyet a -harangok mozgása és a hang erősebb özönlése a felsőbb levegő rétegekben -okoz. - -A harangozás azonban rendesen ellenkező hatást idéz elő. Az általuk -okozott levegőrezgés utat nyit a felhők nehéz jégterhének -lehullajtására. De a legnagyobb bajt az által idézi elő, hogy -megritkitván a felsőbb levegőt, a villanyterhes felhőkből rendesen leüt -az istennyila. És pedig rendesen a toronyba, mint legmagasabb tárgyba; s -annál inkább oda, mert a harangmozgás által megritkitott levegő; továbbá -a tornyon levő ércz kereszt, és a harangok ércz anyaga a legjobb -villanycsalók; s a magukhoz csalt istennyila rendesen a szegény, -ártatlan harangozót is leüti lábáról. - -Ezt az iskolában már a kis gyerek is tanulja; csak az öregebbek nem -akarják a leczkét megtanulni, bár sokszor látták már keserűjét. - -Már e rosz szokásnál sokkal derekabb az a jó szokás, a mit a nép egy idő -óta nagyon okosan fölkarolt. Ha az ég dörög, kinyitja az ajtót és -beteszi az ablakot. Ezzel meggátolja, hogy a szobában léghuzam ne -támadjon; más részt pedig a szobában lévő fülledt levegőt is megfrissíti -a tárva hagyott ajtó. - -Mert a menykő épen úgy szereti a fülledt levegőt, mint a léghuzam által -okozott megritkitott levegő réteget. - - - - -Viharban a fa alá. - -Még egy kipusztithatlan babonás szokása van a szegény embernek; -förgeteg, zápor és dörgés idején nagyon szeret a lombos, terebélyes fa -alá menekülni. - -Persze az eső ellen védve van; hanem ami rosszabb; a menykő ütésnek -egészen az egyenes útjába állt. - -Hány szerencsétlen ember veszti életét villámütés által évenkint, kik -zivatarban fa alá menekültek; mert a terhes felhőből rendesen a -legmagasabb tárgyba üt a villám; s ehhez még a fa, sok nedvet fölfogó -levelei; de annak szerves élete, és kipárolgása is, mintegy húzzák -magukhoz a villanyosságot. - -Ha pedig az istennyila a fába üt; rendesen az érzi meg, aki a fa alatt -guggol. - -Pedig épen a magyar embernek van egy jó példabeszéde: „A csalányba nem -üt a menykő!“ - -Ezzel ugyan a magyar ember más fogalmat fejez ki; de néha nem ártana a -bölcs mondásokat bötü szerint is venni. Ezt a mondást pedig annál -inkább, mert nagy haszna volna. - -A pásztor ember is jó útmutató. Az, mikor látja a zivatart közeledni, -kiforditott gubájában végig hever a földön s úgy meglapul, hogy még a -katangkoró is fölül ér a fején. Csattoghat is mellette a villám jobbra -balra; az már épen a legutolsó ménkő volna, amelyik érdemesnek tartaná -olyan kis gombolyagra tévedni; mig magasabb tárgyat talál. - -Bár a hasznáért, okulna népünk a jó példán! - - - - -Babona az álomról. - -A bibliabeli zsidó fiú, József óta, aki Putifár álombeli kövér -teheneiből, az egyptombeli bő termést kiokoskodta; nagyon sok -népbolondító él abból, hogy a szegény ember álmát egy kis tarisznyára -valóért fejtegeti. - -És különös, hogy az ujkori álomfejtők nem a József, hanem a Putifár -nemzetségéből valók; a vándor czigányok. - -Bizon pedig nem jelent az álomkép semmit a világon; s az, hogy ki, -mifélét álmodik rendesen attól függ, hogy milyen gondolatokkal, -nyugodtan-e; vagy zaklatott lelkiismerettel hajtotta álomra a fejét?! - -Az álomról azt szokás mondani, hogy az a halál képe. Mert az alvó ember -csakugyan nem különbözik a halottól másban, csakhogy még lélekzik. - -A test ki van merülve, meg van halva; csak a mindig tevékeny lélek van -ébren; és mig a pihenésre szoruló test nyugszik, addig a lélek az álom -mesés birodalmában hurczolja meg az ember képzelődését. - -Az álom tehát a lélek működése, melyre a nyugvó test izgatottsága s a -vérkeringés mérséklete van egyedüli behatással. - -Van olyan ember, aki semmit nem álmodik vagy ha álmodik, a látott -álomképek oly közönségesek, hogy azok ébredéskor teljesen elmosódnak -képzeletéből. - -A nyugodt lelkiismeretű, csendes vérmérsékletű, boldog ember rendesen -kellemes álmot lát; mig az izgatott, fölhevült vérű ember álma a -borzasztóságok egész lánczolata. - -Miután pedig a vér rendetlen keringésének a lelki nyugtalanságon kivül -egyik leghatalmasabb okozója a gyomor működése; innét van, hogy az, aki -gyomrát megterhelte, vagy közvetlen evés után, tehát legalább az -emésztés kezdete előtt mindjárt az ágyba bujik, rendesen borzasztókat -álmodik. - -De nagy behatással van az álomképekre az is, hogy az emberi elme mivel -foglalatoskodik. Kinek nincs oka valamin az eszét törnie, az rendesen -csöndes, kellemes álomba merül; de ha valaki napok óta, nyugtalanul egy -valami gondolaton, vagy bajon töri a fejét; különösen ha lefekvéskor is -azon gondolattal vagy bajjal gyötri magát; a kifárasztott test, az álom -zsibbadtságába merül és a folytonos fejtörés és öngyötrő gondolkozás -átjátszik az álomképekbe; s az észrevétlenül álomba merült ember, -álmában rendesen azon képeket látja, amivel egész nap foglalkozott; -amiről oly sokat gondolkozott. - -Látszik innét, hogy az álomra mindig legtöbb behatása van az ember egész -napi életmódjának, gondolkozásának s vérmérsékletének, s nyugodtabb vagy -hevesebb vérlüktetésének; s amint az ember vérkeringése nagyobb vagy -kisebb nyomást gyakorol az agyvelőre; aszerint álma is izgatottabb vagy -csendesebb. - -S csak a balgák keresnek valami jelentőséget az álomban; s fájdalom, -tagadhatatlan, hogy a nép közt sok az oly balga, ki bármit álmodjék is; -– reggel már annak jelentőségét keresi; s minél furcsább álma volt, -annál lázasabban iparkodik annak magyarázatát találni. - -S a népnek ezt a balgaságát zsákmányolja ki az, aki az álmoskönyvet -kigondolta; mert bizonynyal több pénzt lát érte, mint látna a legjobb -tudományos, vagy imádságos könyvért. Ezt használja föl az az ezer és -ezer czigány asszony, kártyavető és jövendőmondó is; akik könynyen élnek -az álmodozó nép kenyerén és a kihúzós almáriom tartalmán. - -De ez mind hagyján volna, ha az álom a népnek csak egy karaj kenyerébe s -egy pár garasába kerülne; de nagyon is gyakran ló, tinó, fejős tehén is -utána sir a furcsa álomnak. - -Leggyakrabban a lutri árán. Mert a nép minden álomból valami nyerő -számokat akar kiokoskodni. A kis lutris alig győzi irni a sok nyerő -számot, s bár a szegény ember jól tudhatná, hogy tizezer ember közül -mind más-más álmodott számmal akar nyerni s jól tudja, hogy anynyi ezer -számsor közül alig-alig üt be egynek-másnak egy-egy szem numerus; mégis -az álom folytán némelyik ember anynyira bolondja lesz a kis lutrinak; -hogy azon a kis ajtón, egypár esztendő alatt lovát, ökrét, tehenét, -házát, földjét, utolsó falat kenyerét mind behordogatja. - -Két esztendő előtt egy jó módu iparost vágtak le a kötélről; s az -asztalára az volt irva krétával: „Egész vagyonom a lutriba vándorolt; -egyebem se maradt, mint a jármos ökröm kötele; a dologtól elszoktam; -élni nem birok; nincs egyéb hátra, minthogy magamat kössem az árván -maradt kötélre.“ - -A szobájában volt egy tetejetlen láda, az szinig tele volt – -reskontóval. - -Akit nem foszt ki a lutri, azt bizonyosan megkoppasztják a -czigányasszonyok; akiknek mindennapi kenyerük az álomfejtés, és az álom -után való kártyavetés, – s közben-közben egy-egy kézügybe eső ezüst -gomb, selyem kendő, vagy egyéb értékes ruhadarab és termetesebb banknóta -elemelése. - -Azt hiszem, nem is kell sokat beszélnem a czigányasszonyokról; hiszen -sógorasszony, komámasszony meg nénémasszony, úgyis nagyon ismeri már a -csóka természetét. - -Azért mégis van olyan balga, hogy lépre megy neki. Hogy ne is! mikor -senki a világon nem tudja úgy fejteni az álmot, mint az ilyen vasorrú -bába. Senki olyan érzékenyen meg nem tudja ríkatni a szegény -özvegyasszonyt, aki az uráról valami szomorúat álmodott. Senki olyan -módosan ki nem birja magyarázni az édes szülő álmából, katona fiának -szerencséjét, mint a czigányasszony. Senki olyan szépen meg nem tudja -jővendölni a kakassal álmodó nagy leánynak, – hogy kérő áll a házhoz; -mint a jószivű czigányasszony; aki élőktől, holtaktól izenetet hoz; aki -élőknek; holtaknak izenetet visz. - -De nem is tudja ám aztán senki oly gyöngyen kiokoskodni az özvegyasszony -ládájából a nagy bankót, az édes szüle kebeléből a fiának tartogatott -karácsonyi dióra valót; s a nagy leánynak a két szeme világát; mint a -czigányasszony. - -Egy szép mesét mondok; csak az a baja van, hogy ez a mese – megtörtént -dolog. - -Egy özvegyasszonynyal történt, akinek megholt ura, bár már három év óta -nyugodott a sirban, mégis minden éjjel meglátogatta szegény özvegyét – -álmában. - -A szegény özvegyasszony egész lesoványkodott már búbánatában; mert akár -milyen vigan telt el a napja; éjjel mégis mindig az urával álmodott. Meg -nem foghatta mi baja az urának; s természetesen nem a maga fölhevült -állapotának tudta be az álmot. - -Fűhöz fához kapott a jó tanácsért, hogy mittevő legyen. Valamenynyi -kántorbőjt, nagybőjt és különös bőjti nap volt a kalendáriomban mind -végig bőjtölte; a hány bucsúhely volt nagy határon, mind végig járta; -minden pénteken misét mondatott a legvénebb barátokkal; de nem használt -az álom ellen semmi. - -Este már reszketve ment az ágyba; s ha akart volna, se tudott másról -gondolkozni, csak elhunyt férjéről. - -Egy nap valami istentől elrugaszkodott czigánycsalád vert sátrat a falu -alatt; s a sátor apraja nagyja csakhamar úgy elöntötte a falut, mint az -árviz; nem volt egy pitvarajtó, amely mögé legalább egy czigányasszony -szeme be ne kukkantott volna. - -A mi özvegyünkhöz épen a vajda öreganyja jutott; akit tán még igazabb -nevén neveznénk, ha azt mondanám, az öreg ördögök öreganyja. Csakhamar -szóra vette ez az asszonyt s már egy pillanat mulva ki volt mutatva a -kártyán, hogy mi lelte a gazdát a másvilágon?! A kártya azonban csalhat! -azért a vén sibilla inkább azt tanácsolta, hogy jobb lesz neki magával a -holttal beszélni; s holnapra meg is hozza az izenetet. - -Meg is hozta másnap korán reggel. Elmondta, hogy a gazda, életében egy -koldús gyereket kergetett el az ajtóból, azért nem nyughatik. - -A kártya aztán megmondta a többit, hogy mi ennek az orvossága? Az -özvegynek hét szakajtó lisztből, hét kenyeret kell sütnie s azokra -hét-hét keresztet vetnie. - -Azután hét oldal szalonna közepéből hét-hét fontot kikerekiteni, s ezt a -czigányasszony oda fogja adni visszakézből a legelső hét, utonjáró -koldúsnak. - -Az első próba szóról szóra teljesittetett. - -Másnap megjött a második izenet a másvilágról. - -A gazda azért nem nyughatik, mert a felesége nem az ezüst gombos, -ünneplő lajbijában temettette el. - -A szegény asszony készséggel oda adta az ezüst pitykés lajbit, hogy az a -czigányasszony adja rá a megidézett halottra. - -Harmadnap hozta a czigányasszony a harmadik másvilági izenetet; ez volt -a legfontosabb. - -A szegény gazda, életében egy ismeretlen disznókereskedőtől hamis -kártyán, háromszáz forintot elnyert. Az nyomja a lelkét; azért nem -nyughatik. - -Erre is kivetette a sibilla a kártyán, hogy naphunytával a háromszáz -forintot tegye az asszony visszakézből egy ökörnyomba; aztán hagyja ott -a helyet s vissza se nézzen. Másnap reggel aztán szolgáltasson egy misét -s mise alatt ajánlja föl a háromszáz forintot a megholtnak lelki -nyugalmáért; s mikorra azt valami szegény utonjáró fölveszi, akkorra meg -lesz engesztelve a lélek. - -A harmadik, legkeserűbb próba is betelt. A pénzt szerencsésen megtalálta -valaki, – a misét is megszolgáltatta az asszony; a czigányok is szőrük -szálán eltüntek a vidékről; de a gazda még aztán is hazajárt az -özvegyasszonyhoz – álmában. - -S hogy ez a czigányfogás fülébe jött a szolgabirónak; még maga az özvegy -kérte őt, hogy hagyjon békét a czigányasszonynak; mert attól fél, hogy -aztán az ura még nappal is megjelenik neki. - -Mert csak igaz az, hogy akit az isten babonával ver meg; az van csak -igazában megverve. S még ma is alig akad olyan ember, aki az álmot úgy -venné, ahogy van; s benne valami titkos jelentést ne keresne. Pedig van -elég kárvallott ember, akinek a kárán okulni lehet. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Két nevezetesebb babonáról kell még megemlékeznem, melyek ép úgy mint az -álomjelentések babonája, szintén a lélek titkos működésére vannak -alapitva. E két babona nem a nép büne; ezek a művelt úri osztály -babonái, melyek hóbortos időtöltésül; de sokszor a jóhiszemü bárgyúk -rászedésére, szemfényvesztőül is használtatnak. Egyik az -asztaltánczoltatás, másik a szellemidézés babonája. - - - - -Az asztaltánczoltatás. - -Ez a hóbortos babona Amerikában termett s nálunk abban az időben, mikor -az embereknek okos dologgal nem igen volt szabad foglalkoznia, az -1848-iki szabadságharcz leverése után, közvetlenül az ötvenes -esztendőkben nagy divatban volt. - -Sok kabátos úr járta vele a bolondját. - -Egy kis asztalt kitettek a szoba közepére; s azt egy kis társaság ülte -körül. A körül ülők kezeiket fölfektették az asztal lapjára s úgy -tartották csendesen s várták mig az asztal lassan megmozdul, s a lábára -erősitett ironnal az alá tett papirosra krixkraxokat rajzolt. - -Akik hittek a dologban, úgy magyarázták meg az asztal mozgását, hogy az -a ráfektetett kézen keresztül, egymással közlekedő állati delejesség -rezgése okozza. - -Az asztal lába által húzott macskakörmökből pedig titkos dolgokat -okoskodtak ki; olyan formán, mint a férjhez menő leány a karácsonyi -ólomöntésből; hogy a mihez az idomtalan tömeg hasonlit, – a szerint -jelent is valamit. - -Valójában pedig az volt a dolog nyitja: hogy a társaságban mindig akadt -egy olyan, aki a többi rovására akart nevetni; s ha a könynyű asztalkát -csak egy kicsit nyomta is meg titokban, annak lába hamar megcsuszamlott -s rajzolta az ákombákomot a papirosra. - -Sok ideig tartott ez a hóbortoskodás; mig a becsületes munka szabaddá -lett, s aztán elaludt az egész, mintha soha se lett volna. - - - - -A szellemidézés. - -Ez pedig már nemcsak hóbort, de valóságos világcsalás. Ez is Amerikában -kezdődött s nálunk is nagy virulása van. Akik hisznek benne, mert akad -olyan bolond is közöttük, spiritisztáknak nevezik magukat. Társaságokba -állnak s úgy bolonditják egymást. Azt tartják, hogy miután a lélek élve -marad a test meghalálozásakor; – tehát lehetséges az embernek, ezer meg -ezer éve elhunyt emberek lelkét fölidézni; csak az ember tudja a módját. - -Miután pedig a léleknek nincs alakja, sem olyan beszéde, amit a földi -ember megérthet; tehát gondoskodnak a spiritiszták olyan emberről, aki -látja is a lelket, meg érti is a szellem-nyelvet. - -Ezt az ilyen szellemtudóst úgy nevezik: „medium.“ Ez a tolmács, aki -elmondja földi nyelven, a szellemi izenetet. - -Ilyen medium azonban nem mindenki lehet; annak bezzeg boldog órában kell -születni; s hozzá még úgy kikészitik őt a spiritiszták, mint a tabakos -az ökörbőrt. - -Kiültetik a szoba közepére, aztán megdelejezik; hogy másvilági álomba -merüljön. Aztán megidézik a lelket; gyakran Árpád, szent István, Mátyás -király, sőt még Ádám apánk lelkét is. Aki meg is jelen, – mint mondják, -de nem látja őt senki, csak a félhomályos szobában sejti, aki akarja; -hogy itt, vagy amott libeg az árnyéka. - -Aztán kérdéseket intéznek hozzá; melyre, – mint mondják; felel is a -lélek; amit persze senki se hall. - -Azaz, hogy hallja azt a medium, aki mély, delejes álomba merülve, -elmondja földi nyelven, hogy mit lát szellemi szemeivel, és mit hall -lelki füleivel. - -És aztán akad a társaságban akárhány olyan jámbor, aki szentül hisz a -mediumban; aki persze ezt a mesterséget – jó pénzért űzi. - -És ezt pedig el nem lehet tagadni, hogy úgy van; mert ha bár a -legnagyobb rész eltagadja is, hogy a „társaságba“ tartozik; van még is -olyan elég közöttük, aki ujságokban és könyvekben bizonyozza Árpád apánk -megjelenését, s olyan büszke a spiritiszta vallására, mint a bolond a – -paripájára. - -Ebből az iskolából szakadnak ki aztán, azok az utazó kisasszonyok, -asszonyságok, delejes urak, álmodó urfiak és egyéb válogatott -mákvirágok; akik évenkint bekalandozzák az országot; s a világbolonditás -kenyérkeresetére iparjegyet szerezvén, az útba eső nagyvendéglőkbe -be-betérnek; s delejes álomba mélyedve, egy-két hatosért jövendőt -mondanak, azoknak, akik jobb helyet nem találnak a pénzüknek. - -S ha még csak az a pár hatos bánná a „heczczet“; de akárhány félművelt, -vagyis inkább műveltség nélkül való ember, valóságos készpénznek veszi a -kétértelmű szavakba burkolt jövendő-mondást; s azon a pár hatoson örökké -tartó nyugtalanságot és boldogtalanságot vásárol. - -És e tekintetben tökéletesen egy húron pendülnek az aluvó világcsalók a -vén czigányasszonyokkal; akik a szegény nép fiának kártyán vetik ki a -nyomorúságot. - -Mert az ugyan még megjárja, ha egyik másik atyánkfiának „jót“ mond a -jövendő; az ember legfölebb egyet nevet a csalódáson; de már az benne -van az emberi természetben, hogy a részére jövendölt baj; s még pedig -minél nagyobb és váratlanabb; annál nagyobb hatással van az idegekre. - -Némely embert egy rosz álom is lever; mást egy oktalan balsejtelem is -nyugtalanná tesz; ilyen embert egy szerencsétlenség jövendölése képes -tönkre tenni. S minél idegesebb az ember, annál inkább. Ehhez járul az a -körülmény, hogy az ily álomjövendölők, vagy kártyavetők szerencsétlen -jóslásai, néha véletlenül teljesedésbe mennek. - -Száz és száz eset közül csak egyet mondok el. - -Egy jókedvü névnapi társaság volt egyszer együtt. A jókedvüek közt, -legjobb kedve volt egy mészáros mesternek, aki nagy mulatságát találta -abban, hogy ételben, italban leggyőzősebb volt társai közt. A -társaságban éjfél felé; hogy, hogy nem, eszébe jutott a kártyajáték s -ezek között különösen a jövendővetés, anynyival inkább, mert volt a -vendégek közt egy öreg asszony, ki nagy jövendőmondó hirben állott. - -Elkezdődött tehát a jövendőmondás; s a kártya eséséből sok hóbortos -dolog kerülvén ki, jól mulatott a társaság. Végre a jókedvü mészáros is -megemelte a kártyát; s mikor megint valami hóbortos dolgot vártak; a -kártyavetőnő, egyszerre elkomorodott s összeakarta zavarni a kártyát. De -a társaság, s köztük leginkább a mészáros nem engedte a „paklizást“, s -követelte a kártyaesés értelmét. - -Az asszony sokáig szabódott, mig végre az erőltetésnek engedvén, -megmondta, hogy a kártyán az áll, mikép a mészáros még ma meg fog halni! - -Az asszony vonakodása; méginkább pedig a váratlan jövendölés nagyon -leverte a társaságot; de leginkább a mészárost, ki az asszony szavaira -egyszerre elfehéredett s remegni kezdett. - -Akik ezt észrevették; iparkodtak a jó kedvet ujra fölmelegiteni; de bár -a mulatság egy kissé ismét neki zajlott; a valódi jókedvnek még is vége -volt. - -A mészárost azonban a jókedv végkép elhagyta. Ha bort töltött, a keze -reszketett s a fogai vaczogtak a pohár szélén. Semmi vigasztalás nem -fogott rajta s nemsokára összeszedelőzködött és hazafelé indult. - -Többen megijedtek összedúlt vonásain; s bár egészsége környékhires volt; -megdöbbentek, mikor ingó léptekkel látták távozni. Egy-kettő utána -indult, hogy haza vezetik. - -Már nem volt rájuk szükség; mert az erőteljes mészáros; kiről még egy -negyedóra előtt lenevetett az élet, a szomszédház előtt feküdt – -élettelenül. A roppant izgatottságtól gutaütést kapott. - -S igy idézte elő félelmével maga azt, hogy a kártyának igaza lett. - -Az ilyen kártyavetés, ilyen módon, néha néha beüt; s a helyett, hogy -okulna rajta a szegény ember; most már tökélyetesen rabja lesz a -babonának, s föltétlenül hitelt ad a czigányasszony szerencsemondásának -is; bár ha lelki nyugalmán kivül néha élete is rá menne a „jövendőre.“ - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Szóval, ha mind elakarnánk mondani, vagy ha mind le birnánk irni azt az -ezer és ezerféle apróbb-nagyobb babonát, a melynek a szegény ember -egészségében vagy vagyonában anynyiféleképen látta már kárát, bizon -végére nem jutnánk itéletnapig. - -Mert nincs az ember életében egy esztendő, egy nap, egy óra; nincs a -természet legelrejtettebb zugában egy fűszálacska, égen és földön egy -pont, melynek a babonás ember békét hagyna. Néha csak inkább szokásból, -mint meggyőződésből; de mégis könynyebb némely atyánkfia lelkének, ha -legalább egy kicsit babonáskodhatik. - -Vannak az embernek babonás napjai és órái; babonás állatai, füvei, még -ásványai (kövei) is. Az égnek se hagy békét az ember. Gyanúval tekint a -hold udvarára, a csillagokra. Ha beszél, babonás mondásokat kever szavai -közé; s ha számit, még akkor is megakad, ha véletlenül babonás szám jön -ki az összeadásból. - - - - -Babonás napok. - - -1. A péntek. - -Van ilyen az egész esztendő folyamán egész szekérre való. - -Első helyen áll ezek között a péntek. - -Az a rémséges elátkozott nap, mely iránt módfeletti respektusa van a -szegény embernek. - -Honnét kelt e napnak enynyire veszett neve? midőn az más isten teremtett -naptól semmiben sem különbözik. Anynyi benne az óra; s órájában anynyi a -percz, mint más napéban; csak úgy kel és nyugszik le áldott napja, mint -más nap hajnalán és alkonyán. Sokféle magyarázatot ismerünk. - -Egyik azt mondja, onnét e nap szerencsétlensége; mert az isten épen e -napon teremtette az – embert. S midőn a teremtő látta, mily gonosz -szufla lakik e teremtményében, fölsohajtott: „Bánom, hogy embert -teremtettem!“ - -Vannak, kik a péntek szerencsétlenségét nagypéntek óta számitják; a -midőn a világ megváltója – keresztre feszittetett. Ehhez járul még, hogy -maga az egyház is megbélyegezte a péntek napot; ezt választván ki a hét -közül, melyen a többi hat nap élvezett sok jókért, – böjttel kell -megfizetni. - -Már hiszen származzék a péntek rosz hire akárhonnét, anynyi bizonyos, -hogy a babona egészen a körme közé kaparitotta ezt az isten áldotta -napot; s a népnek szörnyű respektusa van iránta. - -Százakra megy a babonás szokás e nap körül; melyekből adunk egy pár -izleltetőt. - -Pénteken kezdett és végzett munkán nincs szerencse. - -Aki pénteken nevet, vasárnap sir. - -Pénteken éhomra (éhgyomorral) prüsszenteni nagy veszedelmet jelent. - -Pénteken útra kelni, – kész szerencsétlenség. - -Aki pénteken fekszik betegágyba, – többé föl sem kel. - -Pénteki vendég anynyi, mint egy heti exekutio. - -Pénteken sütött kenyér keletlen marad. - -Pénteken mosott ruhától kiütést kap az ember. - -Aki pénteken fűt be először télire, annak leég a háza. - -A kis gyerek, ha pénteken kapja az első fogát; a tejfoga után soha se nő -több foga. - -Amelyik kis gyerek pénteken kezd beszélni, hebegő lesz; ha épen meg nem -némul. - -Ha az ujesztendő péntekkel kezdődik, az az év terméketlen lesz. - -Kotlós tyúkot pénteken elültetni nem jó, mert megzápul az alárakott -tojás. - -Egyszóval ugy meg van a szegény péntek babonás hirrel verve; hogy -akárhány atyánkfia kitörülné még a kalendáriomból is. - -Pedig akár száz tanút hihatnék arra is, hogy a pénteknél nincs -szerencsésebb nap az egész esztendőben. Magammal együtt akárhány -bizonyithatja, hogy a pénteken kezdett és végzett munkájában feltünően -nagyobb sikert látott. - -De hát negnyugtatásul azt is megmondhatom, hogy ehhez a sikerhez ép -olyan kevés köze van a szegény pénteknek; mint amenynyi köze van – -például egy más, pénteken kezdett vagy végzett munka, esetleges – -sikertelenségéhez. - -Azért ne bántsuk az ártatlan pénteket, mely mint munka nap, bizonynyal -ér anynyit; sőt sokkal többet, mint egy vasár, vagy ünnep, vagy -akármelyik más szentheverdel nap. - - -2. Szent-György nap. - -Ez is babonás nap, csakhogy épen ellenlábasa a – pénteknek; mert -„Szent-György napja“ meg épen a szerencse napja. - -És ennek már természetesebb a magyarázata; miután a nép a tavaszt -legkülönösebben e naptól számitja. A beálló tavasz, fűbe, fába, emberbe, -állatba megújulást, fris életet, örömet hoz; könynyebben érthető tehát, -hogy a sokszor oly költőiessé váló babona, e naphoz anynyi szerencsét és -örömet köt. - -Szent-György előtt fogott pillangó nagy szerencsét hoz. - -Szent-György előtt fogott kigyóból a leghathatósabb orvosság készül. - -Szent-György előtti ürge bőréből készült pénzes zacskó soha ki nem fogy. - -Szent-György előtti gyíknak torkát a növendékújjal megsimitani, igen jó -a torokfájás ellen. - -Aki György nap előtt fecskét vagy gólyát lát, anynyi évet él, ahányat a -fecske vagy gólya szárnya lebben. - -Aki György nap előtt bőregér szárnyat szerez, s pénzt takargat bele, – -soh’se fogy el a pénze. - -Szent-György nap éjjelén az ember kihalgathatja a boszorkányok -beszélgetését a jó és rosz füvekről. - -Hát a temérdek sok kuruzslószer; amit a javasasszony mind Szent-György -hajnalán szed. A kőrisfa rügye, a ruta hajtás, a kakuk fű, a kőris -bogár, az isten tehenkéje, bőregér, kigyó, gyik, s más ezerféle szere a -pokol konyhájának; amikről nagy dicséret, ha a kuruzsló szent-György -előtti szedésnek adja ki. - -Szóval e napot a babona az esztendő legérdekesebb napjává tette; s tán -több joggal, de minden esetre több költészettel, mint a pénteket a -legszerencsétlenebbé. - - -3. Szilveszter és Ujév. - -Egymás nyomában járnak még a babonában is; s mindkettő a legnagyobb -részt a szerelmesek napja. - -A szerelmesek ólmot olvasztanak; s ha Szilveszter éjjelén, a megolvadt -ólmot vizbe öntik, a képződött ólomalak megmutatja, miféle mestersége -lesz a jövendőbelinek. - -Aki a kakast ujév hajnalán meglesi, mikor az elsőt kukurékol, arról -várhatja a mátkát, amerre a kakas nézett. - -Aki Szilveszter éjfelén megforditja a párnát feje alatt; jövendőbelijét -meglátja álmában. - -A szerelmesek babonáján kivül van még egy csomó más számára is. - -Akit ujévkor megvernek; mindennap kikap az egész esztendőben. - -Aki pénzt ád ki ujév napján, akár az egész évben a zsebében tartsa -kezét. - -A későn kelő lusta lesz egész esztendőben; a korán kelő minden nap -frisebb lesz. - -Nem jó ujévkor varrni; mert a tyúk tojókáját bevarja az ember. - -Ujév reggelén ne vegyen senki tisztát magára, mert kiütéseket kap. - -Aki Szilveszter és ujév közt éjfélkor születik, abból nagy úr válik. - -S tudná ég, hány babona van még e naphoz kötve; melyek mindegyikének -határa egész évre szól. - - -4. Karácsony. - -Még is e nap az egész év legbabonásabb napja; melynek minden órájához -egész rakás balhit van kötve; és pedig keverve jó és rosz. Mintha e nap -és éjen, melyen a kereszténység a megváltó születését ünnepli, minden jó -angyal a földön járna elhinteni a sok áldást a világon; s egyúttal -minden ördög is leszabadulna a lánczról, hogy ami átok van, azt az -emberek fejére zúditsa. - -E napnak még ételhulladéka is varázserővel bir. A hires karácsonyi -morzsa, mely anynyi kuruzsló-orvosság fő alkatrésze. - -Éjféli misén a luczaszékre állók, megláthatják, ki a boszorkány. - -Aki karácsonykor egy almát vagy diót fölvesz a földről, fekélyes lesz -tőle. - -Az asztal alá rejtett szakajtóba beszáll a kis Jézus; s azért szénával -kell a szakajtócskát megtölteni. A széna alá kukoriczát szokás tenni; és -e kukoriczától két akkorára hízik az apró jószág; a szénától pedig a -lábas jószág. - -Aki karácsony estén diót eszik méz nélkül, annak kihull a foga. - -Aki a szent estén mézes fokhagyma gerezdet nem eszik, torokfájós lesz. - -Karácsony éjjelén legjobban fog az igézet. - -Egy kivetett czérna gombolyagba, karácsonykor belelépni, kész Lázár -betegség. - -De van még ily babonás nap elég az évben. - -=Lucza= napján kell kezdeni az úgynevezett luczaszéket késziteni, s -mindennap faragni valamit rajta, úgy hogy karácsony estén legyen kész; s -ez az a kis szék, amelyről az ember megismeri a boszorkányt. - -=Szent-Iván= napján jó a szent-Iván bogarat, és hajnalán a gyógyfüveket -szedni, amiknek nagy hatása van. Szintén e napon szokás a szent-Iván -tüzet átugrálni; hogy az ember abban az évben meg ne haljon. - -=Pál fordulása= napján szokott a medve barlangjában megfordulni; mert e -napon minden medve fölébred téli álmából. - -=András= nap éjjelén minden leány megálmodja, ki lesz a mátkája; sőt ha -ezen éjen valamely legénynek, ingét párnája alá teszi; azt a legényt úgy -megbabonázza, hogy utána jár, mint az árnyék. - -=Nagy-szombaton= a kolompszóra minden kigyót, békát el lehet kergetni a -háztól. - -=Virág-vasárnap= szentelt barkának három szemét rágás nélkül le kell -nyelni; s aki lenyeli torokfájós nem lesz. - -Azt hiszem, izleltetőnek elég enynyi a babonás napokból; aki még tud -nehányat, mondja hozzá, s gondolja meg, hogy még ez nem is a legnagyobb -bolondság, amit a babonás ember készpénznek vesz. - - - - -Babonás számok. - -Akik jól értik a csíziót, azt szokták tartani, hogy a számok közül -mindig a páratlan a szerencsés; ezek közül is azonban legnevezetesebb a -=13, 9, 7= és =3=. - -A =13= egyedül a szerencsétlen szám; azért a babonás ember a világért se -ül olyan asztalhoz, ahol vele együtt tizenhárman vannak. Azt tartják, -hogy a társaság közt egyik, a tizenharmadik nem éri el a következő évet. -Sok okos emberben is van egy kis idegenkedés a 13-as szám iránt; miután -egy társaságban rendesen van egy-kettő, aki valami szerencsétlen -történetet hallott a tizenhármasról. - -Neveli e szám iránt az ellenszenvet az, hogy néha csakugyan megesik, -hogy egy társaságból, hol véletlenül tizenhárman voltak együtt; egy -elhal. - -Dehát ez igen természetes dolog. - -Hiszen senkinek nincs az orrára irva, meddig él? S aki ma ép egészségnek -örvend, egy nap, egy óra, egy percz alatt élettelenül összeeshetik; ha -az a szegény soha egy tizenhármas társaságban nem járt is. - -Magának e számnak rosz híre az utolsó vacsorától származik; hol Jézus -tizenharmad magával ült, s pár napra reá keresztre feszittetett. - -De azok, akik e szám iránti ellenszenvüket innét származtatják; azt is -meggondolhatnák, hogy a tizenhárom közül még a tizenkettedik is meghalt -nehány nap mulva; az áruló Judás tudni illik; aki magát kétségbe -esésében fölakasztotta. - -Hanem azért ma is akárhány okos ember van, aki ha asztalánál tizenhárman -ülnek; akár pénzért is fogad egy vendéget tizennegyediknek. - -Eszembe jut egy ilyen úr, aki jól megjárta a fölfogadott vendégével. - -Vendégségéhez behitt egy hordárt tizennegyediknek; s mikor az -napszámoshoz illő buzgósággal megtömte magát minden jókkal; az úr az -ebéd végén még ötven krajczárt adott neki borravalóul. De biz a hordár -keveselte a napszámot, s azzal állt elő, hogy egy fogás ételt ő harmincz -krajczáron alul senkinek meg nem eszik; miután pedig az ebéd hét -fogásból állott, azért huszonegy hatos jár; kér tehát még alássan 1 frt -60 krt az ebéd végig műveléseért. - -Biz azt meg kellett fizetni; mert nem alkudta ki az úr a napszámot – -előre. - -A =9=-es számot szintén gyakran találtuk e könyvben. - -A veszettség kilencz nap, hét, hó, vagy évre tör ki. - -A kuruzslók sokszor használják a kilenczféle füvet; kilencz fának -kilencz termő rügyeit. - -A tehén megrontásnál a kilencz hangya-zsombékot. - -Az orvosságot sokszor javasolják kilencszer bevenni; kilenczszer -fürödni; a sárgaságnál kilencz kúrát kitartani; sat. sat. - -A =7=-es szám még babonásabb. Talán onnét származik e számnak nagy -jelentősége, mert maga az egyház is két nevezetes dologra adja a hetes -számot. A hét szentségre, és a hét halálos bűnre. De maga a hét is 7 -napból áll; s egy imádság hét menyei zár nevet kapott; ami maga is nagy -jelentőségű a kincsásásnál. - -Tudjuk mily jelentősége van a babonában a hetedik gyereknek. Az gázolja -ki legjobban a csömört; az veheti föl a pénzt a földből; s az gyógyitja -a rontást, s még sikeresebben, ha ez a hetedik gyerek hét éves. - -A kincskeresők csak hét ásó nyomot dolgoznak egy éjjel; maga a -kincsásó-társaság leginkább hét tagból alakul. - -Magát a hetes számot pedig a nép zsidó számnak mondja, amivel azt akarja -kifejezni, hogy szerencsés. - -Van még a magyar embernek egy kedvencz társulata, a melyik szintén hét -tagból áll; ezek a hét aluvó szentek. No ezt az egy hetes számot aztán -csak is csúf névnek használja. - -A hetes szám szerencsés sarjadékai a hétszer hét és a hetvenhét is. Ha -pedig jó kedvében van a babonás ember, tehát ráfogja, hogy az ördögnek -az öreganyja hétszázhetvenhét éves. - -Sőt az átkok közt is megfordul a hetes szám; amit a czigányok szoktak -leginkább alkalmazni. Ilyen a hétrétű görcs; és a hetvenhétrétű -istennyila, aki valakibe beléüt. - -Ha aztán a babonás ember végre tettlegességre vetemedik; hát azt is csak -a hetes számmal súlyosbítja. Úgy rúg valakit hátba, hogy hetet bakázik. - -Szóval van a babonás embernek hetvenhétféle ügye; amit a hetes számmal -köt öszsze. - -A =3=-as szám már egy kissé szelidebb természetű. - -Ámbár köztudomású dolog, hogy a boszorkány létszám épen a 3-asból -szokott kikerülni, lévén Magyarországon összesen 33,333 boszorkány. - -A mesebeli három fiók-ördög; az elátkozott kisasszony három kérője; a -hamupipőke három próbája; Mátyás király három restje; ugyancsak három -kérdése a czinkotai paphoz; a szeretők sirján kiviruló három fűzfa; a -hazajáró lelkek háromszori megjelenése; az ördög három kisértése; végre -a kuruzsolók három menyei bokra; az alatt a három szűzleány; meg azután -a magyar ember közmondása, mely szerint harmadszorra válik meg az -igazság; ugyanannak három a táncza, mely után még inni is háromszor -szokott… mindmeganynyi bizonyitéka, hogy a legjelentéktelenebb babonás -3-as szám is elég tekintélyes úr a bolondságok birodalmában. - - - - -Babonás állatok. - -Talán könynyebb dolog volna azokat az állatokat fölsorolni, amelyekhez -semmi köze a babonának; mert ha a babonás állatokat érdemük szerint -akarnók méltatni, akár kezdhetünk még egy ilyen könyvet az elejéről. -Nagyjázva még is megemlithetjük őket sorban, kezdve a szárnyasokon. Ezek -között is a legveszedelmesebb: - -A =kuvik=, vagy halálmadár, melyről azt tartja a babona, hogy akinek -házára leül, s háromszor „kuvik“-ol, abból a házból kihal valaki. Édes -testvére ennek: - -a =bagoly=; a hires éjjeli madár, melyre a kuruzsló-konyhában nagy -szükség lehet; talán ő kelme fogja össze az orvosságnak való kigyót, -békát, prücsköt, bogarat. - -A =kakuk=, vagy máskép lappantyú; nem csak azért babonás, mert vészjósló -kakukolásával megjövendöli a bennehivőknek, hogy hány évig élnek; nem is -azért, mert a kakuk más madarak fészkébe tojik s ott aztán a kikelt, -nagybélű kakukfiók mostoha testvér módra nemcsak a kis testvérek ételét -faldossa el, de mint mondják, azokat gyilkos szándékkal a magas -fészekből ki is löki; sőt néha egyenesen föl is falatozza őket. Hanem -legfőképen azért nevezetes ő kegyelme a babonás világban, mert kiszopja -a tehén tejét. Olyan pásztorok, akik maguk is nagyon szeretik a tehén -tejet, sokszor látják, midőn kiröppen a tehén tőgye alól az infámis -boszorkánya. - -Babonás állat a kukurikoló tyúk is, amit a nép lidércznek nevez; s az -ilyen természetellenes állatot nagy szerencsétlenségnek tartják a házra. - -Végre ide soroljuk a magyar ember legkedvesebb két madarát is, - -a =fecskét= és a =gólyát=. - -A fecskét megfogni nagy szerencsétlenséget hoz a házra; ha fészkét -leverik, kigyúlad a tető; s aki egyet agyonüt, a keze elszárad. E szent -madarat anynyira megbecsüli a nép, hogy kimulásáról nem úgy beszél, mint -más állatról, hogy megdöglött, hanem meghalt. Aki az első fecskét látja, -az megsimogatja arczát kezeivel s elmondja a babonás verset: „Fecskét -látok, szeplőt mosok“, – az elveszti a szeplőt. - -A gólya is ilyen szent madár; megfogni; agyonütni nem szabad; fészkét -elrontani anynyi, mint a kész tűzvész. – Aki álló gólyát lát először, az -egész évben lusta lesz; aki repülőt lát, az friss és egészséges lesz. - -A fecske és gólyának megbecsülése érthető; és az szépen jellemző -tulajdonsága a gyöngéd népkedélynek; s ha az a sok bohóság, amit a nép e -két kedvencz madarához köt, nem is egyéb, csak balhit és babona; azért -igazolva van az mégis a nagy szeretet és öröm által, melylyel a nép, a -hideg tél után, a tavasz e kedves első hirnökeit fogadja. - -A szárnyatlan állatok közt már nem találunk ilyen kedves vendégekre; -azok mind szörnyű természetűek s a babona szerint mind igen veszedelmes -ellenségei az embernek. Legveszedelmesebb az úgynevezett - -=Vizibornyú=. Ez egy gyikféle kis állat, csakhogy nagyon ügyetlen, -gyámoltalan teremtés. Lapos csuka feje, négy lába, ostoba szemecskéi s -olyanforma farka van, mint a harcsának. Szine feketés, nehány -sötétvörös, vagy sárgásbarna foltocskával tarkitott. Néhol -=kutyahalnak=, másutt =ebihalnak= is nevezik. - -E kis szörnyeteg legkedvesebb tartózkodási helye nedves kövek alatt van; -különösen a kút kövei között. Azért nagyon gyakran megtörténik, kogy a -kútba pottyan s vizhúzók kimeritik a vödörrel. - -És miután bizon ebihal, vagy vizibornyú ő kegyelme nem valami csinos -legény; s az ember önkénytelenül megundorodik nem csak tőle, hanem a -viztől is, melyben a kútból kimerült; igen valószinü, hogy ez undortól -származott szörnyű babonás hire. - -E babonás hire pedig abból áll, hogy ha az ember e kis szörnyeteget -véletlenül, talán éjjel, vagy észrevétlenül a vödörből lenyeli; az -megnől a gyomorban s mikor elérte teljes kifejlődését, akkor kirágja -magát az ember hasán keresztül, amibe természetesen bele kell az -illetőnek halnia. - -Az ilyen kifejlődött szörnyeteg aztán rettentő egy állat. Feje nagy, -mint egy bornyúé; roppant szemei mozdulatlanok s bőre olyan, mint egy -emberé; hangja olyan, mint a kis gyermek sirása, s feje szőrös, mint a -vadmacskáé. - -S ha a dolog eleje szóról szóra igaz volna is; ha még azt is -megengedjük, hogy az ember egy ilyen ebihalat lenyelhet; de már amit -tovább mond a nóta a vizibornyúról, az mind a babonáé; az mind mese, -mind ostobaság. - -Hogy ezt az ember belássa, nem is szükség másra hivatkoznunk, hanem -egyszerüen azt a természetes működést emlitjük meg, amit az ember -emésztő szervei a hatalmukba került dologgal véghez visznek. - -A torkon lecsúszott falatot, vagy mondjuk, a vizibornyút, legelőször is -úgy önti egy kis ahhoz való szerszám, valami szépen preparált -savanyúsággal nyakon, hogy az bizon akár halva, akár élve került le a -gége garatján, egyszerre beadja a kulcsot. Ha addig élt is, abban a -savanyú mártásban egyszerre kiadja a páráját. - -Hát még aztán hány boldogságon jut a jó falat keresztül; megmosdatják, -megnyújtják, megdagasztják s mire a gyomor pitvarajtajába jut, már úgy -el van készitve, mint a – rothadt alma. - -Pedig még ott következik csak a meleg idő; mikor a gyomor szépen magába -instálja a megdolgozott falatot. Annál szebb kerékbe törés, malomkő -általi megőrlés és lepénynyé való megdagasztás nincs a kerek világon. - -Nem kerül onnét ki élve, isten teremtése; lenne az nem egy kis ebihal, -de akár egy valóságos két púpú teve. - -Mégis talán nincs egy ember, aki három mesét végig hallgatott, hogy -annak a szegény nagy lánynak a históriáját ne hallotta volna, akinek a -hasát kifúrta a – vizibornyú. - -Ezzel a szegény lánynyal pedig az történt; hogy valahogyan, – véletlenül -megesett rajta az az emberi dolog, hogy lenyelt egy – vizibornyút. Az -aztán kilencz hónap alatt szépen megnőtt odabelül; s mikor egy vasárnap -délelőtt az egész háznép nagymisén járt; azalatt kifurakodott a – -vizibornyú; és a szegény szülék ott találták a segitség nélkül elvérzett -leányt a szoba közepén halva; s a kibújt szörnyeteg ott sirt, ritt, -olyan keservesen, akár egy ma született kis gyermek. - -A lánynak az apja később megtalálta az ágy alatt a szörnyeteget s -haragjában agyonütötte s elásta, – nem tudni hová. - -Ő beszélte aztán el, hogy milyen ábrázata van egy – kibújt -vizibornyúnak. Ő utána irtuk le mi is oda fölül, szerelmetes szép -alakját. - -Jeles babonás állatocska - -a =kigyó= is. Különösen pedig a házi kigyó, melyről azt mondja a babona, -hogy ilyen minden háznál van elbújva; s ha előjön, akkor rendesen valami -veszedelem készül a háznál s óvatosságra inti a háziakat. Azért nem is -szabad a házi kigyót elzavarni. - -A kigyó különben a kuruzsló orvosságban is nagyon hasznos rész; a -szent-György előtt fogott kigyó bőre pedig igen jó botra húzva. Az ilyen -bottal még a vasat is ellehet törni. - -A kigyó még arról is nevezetes legény, hogy nagyon szereti a tejet, s ha -az ember kigyót akar fogni, tejjel oda csalhatja. Ha valakinek lecsúszik -a kigyó a torkán; akkor fölforralt édes tej fölé kell az embert szájával -tartani s a tejszagra kijön a kigyó. Erről nevezetes - -a =béka= is. Tejjel lehet azt is kicsalni. Ha pedig már megdöglött a -kigyó vagy a béka odabelül; akkor gólya gyomrot kell venni a patikában; -(mi nem volna a patikában, a mit a bolond babonás ember kér?!) s a gólya -gyomrot megtörve be kell adni a szerencsétlen embernek; mert kigyót, -békát csak gólya gyomor bir megemészteni. - -Van egy babonája még a népnek a béka esőről. Nyáron erősebb zivatar után -a földből, milliónyi apró béka bujik ki; s mire a nap kisüt, csak úgy -nyüzsögnek a meleg pocsolyában és porondon. A nép azonban azt tartja, -hogy a sok kis békát a felhő szítta föl valami tóból, s az esővel együtt -a felhőből hullottak a földre. - -A =gyíknak= olyan erőt tulajdonít a babona; hogy aki annak a torkát -megsimítja a növendők ujjával; annak meggyógyul a torokfájása. - -A =macska= a boszorkány jobb keze; s átváltozásaiban, a babona szerint -legszivesebben veszi fel a macska alakját. A macskáról egyéb babona is -van. Ha a macska mosdik, jó megvigyázni, kire tekint mosdás után; akire -ránéz, az bálba, vagy vigalomba megy. Ha egy kézzel mosdik, és a másikat -sorba nem keríti; akkor vendég áll a házhoz; a vendég pedig arról jön, -amerre utoljára kanyaritja a talpát. – Ha a macska kurrog és közben -játszik s nyugtalankodik, akkor esőt érez. - -A =kutya= is kedvencze a boszorkánynak; s ha kisérteni jár, sokszor -változik fekete kutyává. - -Különben a kutya máskép is nevezetes állat. Ha álmában sír, akkor tűz -lesz a háznál; ha pedig álomban ugat, akkor tolvaj áll a házhoz. Ha -pedig a kutya ébren vonyít; akkor halott szagot érez s valaki meghal a -családból. - -A =disznó=, kilencz malaczával; - -a =ló=, fejetlenül; s - -a =bika=, lefelé álló szarvakkal szintén kedvencz alakjai a -boszorkánynak, midőn valakit megkisért. - -A =teknősbékának= származása babonás. A mese ugyanis azt tartja, hogy -mikor a Jézus e földön járt, mint koldús bekopogott egy zsidó házához; a -házi asszony pedig, hogy alamizsnát ne kelljen adni, elbújt a sütő-teknő -alá s kis leányát megtanitotta, hogy tagadja el otthon létét. - -Mikor aztán a kis leány azt felelte Jézusnak, hogy nincs otthon az -anyja; Jézus azt mondta; hogy soha ne is jöhessen haza! A kis lány hiába -is várta az anyját; mert az elő se jött; kijött azonban a kamarából egy -idomtalan állat, akinek a hátára volt nőve egy teknő. - -Van még az istennek egy kicsiny kis szerencsétlen bogara; amelynek -szintén nem hagy a babona békét. - -A =betüző szú=. Ennek az a tulajdonsága, hogy a korhadt fában kedvére -gazdálkodik; utakat szánt magának benne; s ha nagy csöndességű éj van, -az ember meg is hallhatja korczogását és pattogását. - -A babona azt tartja róla, hogy korczogó utazgatásával valamelyik -házbelinek az élete pályáját méregeti; s ha kopogását, pattogását valaki -meghallja; már nemsokára beüt a halál a házba. - -S ne gondolja senki, hogy az ilyen kisszerű babonás hitnek nem lehet -nagy, még pedig veszedelmes hatása. Itt utalok csak arra, amit száz meg -száz, e könyvnek olvasói közül már saját tapasztalásából tudhat; hány -embert ijeszt meg egy kuvik kiáltás; ebvonyitás, egy házi kigyó -megjelenése; a betüző szú korczogó járása; vagy egy véletlenül lenyelt -kis bogárka, vagy akár csak egy kis szalma szálacska is; amiből a -babonás ember a legborzasztóbb sorsot jósolja. - -S ki nem látott már embert holtra ijedve; vagy olyan embert, akit egy -rosz jövőnek várása; vagy egy bekövetkezhető szerencsétlenségtől való -folytonos félelem és aggodalom – őrültté tett. - -Az ilyen ember csakugyan balgaságának rabja és babonás esztelenségének -szánandó áldozata. - - - - -Babonás füvek. - -Első helyen áll ezek közt - -a =csodafa=; ami nem egyéb, mint a disznófű, vagy a könyv szerint: -beléndek. A babona valóságos csodaerőt ruház e bűzös virágú parajra. A -kuruzsolók különösen féreg elhajtásra javasolják. Még pedig úgy, hogy se -külsőleg, se belsőleg a füvet magát használni sem kell. Egyszerűen csak -oda megy az ember egy ilyen beléndek mellé, ás egy kis lyukat, s a -csodafa hegyét szépen, vigyázva lehajtja a lyukba, s egy kevés földdel -oda nyomtatja, de csak úgy, hogy e fű el ne törjék, hogy az ember el ne -vegye a reménységét a fölszabadulás iránt. Ekkor a kuruzsló a következő -bölcs prédikátiót tartja a beléndekhez: - -„Hallod-e te csudafa! én téged most itt eltemetlek és föl se bocsájtalak -addig, mig Faragó András kajla tehenének, hátulsó, bal lapoczkájába -esett férgek – onnét ki nem takarodnak.“ - -A kuruzsló aztán kap egy jó kerekités szalonnát, s biztositja Faragó -Andrást, hogy két hét alatt kihullik a féreg a tehenéből. Az egész -csodához csak két ember kell; egyik, aki a szalonnát adja; a másik, aki -azt – elveszi. - -=Vasfű=. Ennek a másik neve: zárnyitó fű; s nevében benne van a babonás -tudománya. Ez a zárnyitó fű tudni illik olyan babonás erővel bir, hogy -ha valaki a tenyerén egy kicsit fölnyesi a bőrt; s a bőre alá beteszi a -vasfű egy kis levelkéjét s aztán behegeszti a sebet: hát akkor az a -valaki csak hozzá ér a zárhoz, s az magától kinyilik. - -Mint látjuk, ez a zárnyitó fű a tolvajok és rablók számára van -kigondolva; s miután az igazit csak a kipróbált kuruzsló ismeri; bizon -jó pénzért eladhatja a jeles füvet, az érdemes kétkéz kalmár czég – -tagjainak. - -Mondják, hogy Milfai, Sobri, Zöld Marczi, Rózsa Sándor, meg egyéb -nevezetesebb czégbeli tagoknak mind ilyen bélelt tenyere volt. - -Babonás füvek még - -a =négylevelű lóhere=, melynek birása igen nagy szerencse. - -A =kutyatej=, melynek megtört szárából kifolyó teje jó arczszépitő. -Ripacsosabbra marja a bőrt, mint a hólyagos himlő. - -A =farkasalma levele=, - -=Ökörfarkkóró= és - -=Ruta fű= mind igen nevezetes kuruzsló orvosságba valók. Az -ökörfarkkórónak még az a titkos ereje is van, hogy ha azzal az ember -alkonyatkor háromszor a levegőbe vág, megüti vele a boszorkányt, s még a -jajgatását is hallja. - -A =liliom= a halottak virága; ha valakit ártatlanul végeztek ki, annak a -sirján, három szál sárga liliom kél ki. Igy tartja a népbabona; azt -pedig hinni kell, mert máskép a roszakkal gyűlik meg az embernek a baja. - - - - -Babonás kövek. - -Igen, a babona még a köveket is rosz hirbe keveri; s minél drágább és -nemesebb, annál furcsább a hozzá kötött babona. - -A =gyémánt= a legdrágább és legritkább; ez hát hadd legyen az első. - -A gyémántot a babona szerint a kigyók vagy kényók fujják valami -barlangban, még pedig ezer meg ezeren, úgy hogy ha valaki egy ilyen -gyémánt követ fújó barlangot fölfödözhetne, az ugyan elvetné a gondját a -munkának. Hanem a kigyók a kifújt követ elrejtik a hegyzugokba; s igy -bajos azt megtalálni, hacsak valaki meg nem lesi a kigyókat, mikor a -készre fújt követ eldugják. Ez azonban nagy veszedelemmel jár, mert ha a -kigyók észre veszik a leskelődőt, jaj annak; ha száz élete volna, egyig -mind elölnék. - -Ennek a hóbortos babonának mindössze egy jóravaló szólásmódot -köszönhetünk. Az összebújt és titkon együtt működő emberekről szokás -mondani, hogy: „egy követ fújnak.“ - -Egyéb nyereség aztán nincs is, az egész gyémántfúvó kigyó históriában. - -A =kárbunkulus= kőről már emlitettük a kincsásásnál, hogy azt a nép oly -világító drágakőnek tartja, amelyik a sötét pinczében is egész -napvilágot terjeszt. - -A =gránát= pedig arról nevezetes, hogy mig az ember a ki viseli, -egészséges; addig a gránát szép piros szinű; mikor pedig beteg, akkor -elhalványodik. - - - - -A babonás ég. - -Azon kivül, amit a jó gazda szeme a felhők járásából; a csillagok -ragyogásából s a hold udvaráról kiokoskodik; töménytelen a babonás mese -és hit, melylyel a nép az eget és annak csillagait, mintegy misztikus -fátyollal körülburkolja. - -A =fiastyúkról=, a =három kaszásról=, melyek után a kis lány az ételt -viszi; a =gönczöl-szekeréről=, melynek első ökrét a kis czigány gyerek -vezeti; a tej, vagy =szalmás szekér= útjáról, mely az egész égen -keresztül beszórta az útat, lehulló terhével, s melynek részeg kocsisa -olyan jobbra-balra vezette a szekeret; a =hold udvaráról=, mely mint egy -szérüs kert keriti körül a hidegen világitó szép holdat; – mindegyikről -tud a nép valami szép babonás mesét. De egyikről se annyit, mint az - -=Üstökös csillagról=. Ez a rettenetes jelenség, melyről a babona azt -tartja, hogy csak akkor jelenik meg, mikor a földet valami nagy háború, -vagy döghalál veszedelme fenyegeti. És megijed attól nem egy falu, de -egész ország, amerről csak e rettenetes égi jelenséget meg lehet -sejdíteni. Sokszor a világ végét is jósolják a babonások az üstökös -megjelenéséből; s csak nehány éve még, az egész ország minden könynyen -megijeszthető babonás lelke, el volt telve rémülettel, azon gondolatra, -hogy most jön az üstökös, s az leesik a földre, azt keresztül lyukasztja -s fölgyújtja, aztán akkor lesz az utolsó itélet. - -S ez a hit, mint a ragályos betegség terjed el, több országokon -keresztül; egyik bolondítja vele a másikat; s volt az „utolsó ijedéskor“ -nem egy olyan balgatag, aki munkáját, vagyonát cserbe hagyta, dőzsölt, -ivott napestig, hogy a nagy katasztrófát részegen érje meg, s azt se -tudja, hogy miként jut a másvilágra. - -Pedig mily igazságtalanság e balvélemény – a legérdekesebb csillag -iránt; melynek az egyedüli bűne, hogy pályája kiválik a többi mindennapi -csillagok járása közül. - -A természetben minden csillag pályája ki van mérve; s attól az el nem -térhet. A föld huszonnégy óra alatt megfordul egyszer saját tengelye -körül, mint a kocsikerék, s egy év alatt körül kerüli a napot. A hold -szintén megteszi útját a föld és nap körül; a csillagok szintén végzik -utazásukat, mely soha véget nem ér. Ezek közt az üstökösök pályája egy -kevéssé eltér a többiétől; oly formán, mintha valaki egy kútat egyenesen -körül jár, vagy pedig egyik oldalánál lekerül a harmadik utczára s úgy -érkezik vissza. Ez utóbbi esetben később jő vissza, mintha egyenest -körüljárna. Az üstökös is úgy kerül el a hatodik utczára, s azért jő -vissza olyan nagy időközökben. - -Hanem azért isten mentsen meg, hogy ha bár ritkábban látjuk is e farkas -szörnyeteget, – mindanynyiszor valami országos csapást hozna magával. - -E babonás hit a régiek csillagjóslásából s az égi jelek magyarázatából -maradt még ránk; s mint minden jövendölésnek úgy ennek is csak azok -előtt van értéke és hitele, akiknek, – mint a közmondás tartja: „a -fapénz is jó.“ - - - - -A jóslásokról. - -Mondva se kereshettünk volna e könyvben jobb helyet az úgynevezett -„jóslások“-nak, mint épen az üstökös csillag után; miután azoknak -leglényegesebb része épen az üstökösökkel foglalkozik. - -A nép, nehéz időkben mindig némi ösztönszerű félelmet érez, valami -nagyobb szerencsétlenség iránt. Ilyenkor támadnak válogatott népámitók, -akik baljóslatokkal s rémhirek terjesztésével méginkább fokozzák az -általános rémületet, hogy a zavarosban annál könynyebben halászhassanak. - -Ilyenkor kerülnek elő rendesen az ismerős „jóslások“ az -„Antikrisztus“-ról; meg az üstökös csillagról, amely a farkával kiüti a -földet helyéből s vége lesz a világnak. Az ilyen jóslások, irva, vagy -néha nyomtatva is, kézről kézre járnak, terjednek s a világcsalók azt -állitják rólok, hogy azt valamelyik szent hirben álló kolostor, vagy -templom alapjában találták a papok. - -Ki ne látott volna már ilyet, nem egyet, de akár tizet is. Formájuk egy, -tartalmuk egy; csak a szöveg különbözik egy kicsit egyen-máson. - -Elől van az évszám, amelyre a jövendölés szól; s utána az a szörnyű -dolog, ami azon évre megjósolva van. - -Az értelme körülbelül mindannyinak egy. Benne van Napoleon halála; -Törökország fölbomlása; az Antikrisztus születése, kinek apja egy -nyolczvan éves török; anyja egy kilenczven éves zsidó asszony. Négy sor -foga és vaskörmei vannak. – Benne van, hogy az üstökös csillag lehull; a -föld kimozdul helyéből, a sírok megnyilnak, és a halottak föltámadnak; -ekkor vége a világnak; és lesz egy akol, egy pásztor. - -Azért most már, akinek vagyona van, ossza el a szegények közt; legyen -dinom-dánom; hogyha kigyúlad a világ, rózsás kedvben találja a -halandókat. - -Persze, aki ezeket prédikálja, az véletlenül mindig azok közül kerül ki, -akik nem gazdagok; igy érthető a jó tanács, a világ végén élvezendő -dinom-dánom, és általános osztozkodás reményében. - -S mindig van egy-két olyan bolond, aki keserves keresményét az ilyen -naplopók nyakába veti. - -Ha hát megint jönne olyan rosz világ szegény hazánkra; hogy az ilyen -világcsalóknak alkalma lenne előszedni a világ végéről, az -antikrisztusról és az üstökös lehullásáról szólló jövendölést; ne -sajnálja senki atyánkfia, a jövendőmondók részét kiszolgáltatni – szépen -szólló mogyoró pálczával. - - - - -Még egy csomó babona. - -Aki nagyon szerelmes a babona tudományába; azoknak adunk még egy kis -csomót itt a könyv végén; aki pedig már enynyivel is beelégelte, azt -vigasztaljuk azzal, hogy nem sok lesz a ráadás; mert ha még tiz enynyit -összeirnánk is, mint amenynyit eddig irtunk, a legvégére még se érnénk a -babona ország útjának, miután pedig valahol mégis csak meg kell -állapodnunk; ide halmozzuk határdombnak azokat a babonákat, melyek vagy -a könyvben emlitett czímek alá nem tartoznak; vagy onnan kimaradtak; itt -lesznek azok, amelyeket csakis korlátolt eszű istenteremtései hihetnek -el; de azok is, amelyeket még okos ember se rázhat le mindig magáról. - -Ismerek magam is akárhány okos embert, aki bal lábbal kel ki az ágyból; -bal lábra öltözik és vetkezik; mert az jó a – fogfájás ellen. - -Más, ha a marka viszket, a hajához dörzsöli a kezét; mert pénzt várhat, -még pedig anynyit, ahány hajszálat érintett a tenyerével. - -Valakinek a jobb szeme viszket, sirni fog; ha a bal viszket, örömet -érez. Akinek pedig a szeme ugrál; azt megverik. - -Még bizonyosabb a verés, ha az embernek a – háta viszket. - -A jobb fülcsengés rosz hirt; a bal örömhirt jelent. - -Szent igaz az is; hogy uj házból kihal valaki; – hogy ha a halott szeme -nyitva marad, vár valakit maga után. Az is igaz, hogy a levágott -aprójószág nehezen döglik meg, ha sajnálják. - -Ha a kutya kapar, halott lesz a háznál. - -Ha a kés, villa vagy olló leestében hegygyel megáll a padlatban, -váratlan vendég jön a házhoz. Akkor is vendég áll a házhoz, még pedig -nagyon éhes, ha véletlenül egygyel, a szükségesnél, többre teritettek. - -Gyermekes háznál le kell ülni, mert elviszik a gyerek álmát. Aki a kis -gyereket nagyon megbámulja; megveri azt szemmel. Előlegesen jó, ha az -ember saját kalapját a gyermek fejére teszi; vagy a gyermeket -megköpködi. Ha pedig a gyerek meg van verve szemmel; akkor tüzes szenet -kell egy pohár vizbe vetni; s a vizből a gyereket megitatni, s azzal -szemeit megmosni; közben vissza kell kivánni a szemverést arra, akitől -jött. - -Ha a pók este valakire ráereszkedik, az szerencsés lesz; ha reggel -ereszkedik rá, akkor szerencsétlen. - -Ha a tűz pöröl, akkor veszekedés lesz a háznál. Aki tűzzel álmodik, azt -meglopják. Ha valaki magát álmában mátkának látja, meghal abban az -évben. - -Aki pedig halva látja magát, az mátka lesz. Az is mátka lesz, aki -étkezés közben két testvér vagy nővér között ül. - -Ha terhes asszony benéz a halottas ház ablakán, néma lesz a gyermeke. -Aki egy koldúst elküld a háztól, kettős gyermeke születik. - -Ha zivataros idő van, a küszöbbe kell vágni a fejszét, s elvonulnak a -jégfelhők. Ha pedig valaki a piszkafával keresztet vet a felhőkre, -kibujik a szivárvány. - -Ha az eső esik és a nap is süt; akkor az ördög veri a feleségét. Ha -villámlás nélkül dörög, akkor egy lélek elkárhozott. Ha az ember az esőt -szidja, akkor sir az angyal, s az ördög a haját rángatja. - -Ha a boszorkány megrontotta a tehenét, s az nem hagyja magát fejni, a -dézsát a fejébe kell boritani; vagy egy a temetőből hozott romlott -kereszttel meg kell verni. - -Ha a tehén rúg; le kell a fejét boritani egy kötővel, aztán a kötőt -összeszurkálni egy vasvillával. Azt a szúrást a boszorkány érzi. - -Ha a boszorkány elvette a tehén hasznát; kilencz hangya-zsombékot kell -szedni; s azt kilencz darab kenyérrel elásni a tinójárásba, hogy -átmenjen rajta a tehén. Akkor három nap alatt be kell adni a kenyérrel -összegyúrt zsombékokat a tehénnek, és megjön a haszna. - -Akkor is megjön a rontott tehén teje, ha a friss fejésből egy jól -befűtött kemenczébe öntenek. Az a tűz a kemenczében a boszorkányt égeti, -aki megrontotta a tehenet. - -Nem jó a tehenet vajudásában nézni, mert hamar elapad a teje. - -Az első heti fejés tejet pedig a szegényeknek szokás adni; mert különben -a tehén mindig nehéz fejésű lesz. - -Nem jó a gyereket békának mondani, mert sokára tanul meg beszélni. Át se -szabad lépni, mert nem nő nagyobbra. - -Az orvosságot nem kell megköszönni, mert nem használ. - -A vadásznak, halásznak nem kell szerencsét kivánni, mert a vad és hal -mind elkerülik a fegyvert meg a hálót. - -Pappal találkozni szerencsétlenség; zsidóval, találkozni szerencse. - -És a boldog isten a megmondhatója, hány szerencse és szerencsétlenség -van megirva az ember sorsáról a csillagokban, és a babonák legnagyobb -könyvében?! - -Ebbe a legkisebb könyvbe már nem tehetünk többet; talán ha isten éltet, -kedvet kapok a folytatáshoz; vagy folytatja ezt nálam hivatottabb; de az -az egy bizonyos, hogy ha tizen egy végbe folytatnánk is, olyan könyvet -még se birnánk irni, amelyikben minden babona le volna nyomtatva. Azért -hát miután nincs több mondókám a szeredásba, tehát: - - - - -Bucsúzzunk. - -Akik a veszedelmes, rejtelmes, titokteljes babonás utazásban velem idáig -kitartották; akik sem boszorkánytól, sem hazajáróktól, sem sárkánytól, -sem az öreg ördögöktől mind ez ideig meg nem rőkönyödtek. Akik szembe -néztek a legrettenetesebb másvilági szörnyetegekkel; kiállották a -kincsőrző lelkek ijesztgetéseit; nevettek velem a fölsült -hóbortoskodásokon, s szomorkodtak a veszedelmes babonák káros -következményein: azokhoz van egy pár szavam. - -Sok dolgot bemutattam, ami eddig ismeretlen volt; még többet, ami már -babonás népünk jó ismerőse. Sok olyanról is lehúztam a takarót, amit -szinről szinre látni talán undoritott; de sok olyanról is lerántottuk a -hosszú köntöst, ami alól napvilágra került a – lóláb. - -Talán néhol nagyon is keserű voltam; sok dolog fölött talán jobb lett -volna szemet hunynom. Igaz szavaim néhol tán nagyon élesek; itéletem -túlszigorú volt. - -Mind meglehet; de egy dologgal senki sem vádolhat, azzal: hogy igaztalan -voltam. - -Az orvosság nagyon gyakran keserű; az orvos maga pedig kegyetlen; -pokolkövével éget; késével mélyen vág; de gyógyit! - -Hát talán a babona nem betegség!? Minden betegség közt a legnagyobb. -Azért kellett nekem is égetnem és vágnom; hol melyiket kivánta a baj. - -Vagy talán a megszégyenités, a nevetségessé tétel nem orvosság!? De -igen, néha a leghathatósabb. - -Mégis ahol tehettem, ott inkább nyúltam a fölvilágositáshoz, az -oktatáshoz, a jó tanácshoz. - -Egyik babonának megmagyaráztam eredetét; másiknak természetét. A -csodálatost és megfoghatatlant érthetővé tettem a természet törvényei -szerint; s ha néhol tőről hegyre nem tehettem; annak oka, mert több -magyarázat megértéséhez, több elméleti képzettség kell; mint menynyire -olvasóimnál szabad volt számitanom. - -E könyvet én a nép számára irtam; azon nép számára; mely iskolát nem -ismert; vagy ha igen, nem a szülő faluján túl. - -Aki már nagyobb iskoláig is eljutott, annak nem szükséges a babona -ostobaságát bizonyitani. - -És ha minden ember iskolát járna; úgy szükség se volna e könyvre; bizon -magától is rájönne a tanult ember; hogy mily dőreség enynyi ostobaságot -összevissza hinni! - -Akkor bizon úgy kiveszne irmagja is a babonának; mintha soha hire hamva -se lett volna a világon. - -Mert, amint e könyvecskében is láttuk, a természettudományok a legtöbb -megmagyarázhatlan és csodálatos dolgot, kézzelfoghatóvá teszik. S nem -hiába mondtuk a könyv elején, hogy ez a tudomány lesz az, mely a -babonának – magját fogja vesziteni. - -Addig pedig, mig a természettudomány az iskolák, és a tanultabb nemzedék -által általános közkincscsé válik; addig mig a szegény ember -meggyőződésből veti meg a tenger sok babonát; higyjen legalább a saját -hasznáért e könyvnek; mely csak is egyedül az ő hasznára szolgál. - -Vesse meg a babonát; forditson hátat boszorkánynak, kuruzslónak, -hazajáróknak, garabonczásoknak és kincsőrző lelkeknek, – azon -töménytelen veszedelem miatt, aminek a mindent hivő ember a babonás -szokások, és balhite miatt ki van téve. - -Aki pedig saját kárán se akarna tanulni; azon, mint az irás mondja, nem -segit maga a tizenkét apostol. - -Hanem az aztán, nem is érdemli, hogy segitsen! - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Tátos egy szárnyas ló; táltos pedig nagyfejü, formátlan -teremtés, az ugynevezett váltott gyerek. Lásd később.] - - - - -TARTALOM. - - Előszó 3 - Egy kis bevezetés féle 7 - Mi az a babonaság? 8 - A babona eredete és az őshit babonás alakjai 10 - Az ujabb babonák szörnyalakjai 16 - A boszorkányok 17 - A járványos betegségek 34 - Állatjárványok 41 - Rontás 44 - Az aszály 45 - A kisértetek 52 - Garabonczások 66 - Táltosok vagy váltottak 69 - Lidérczek 75 - Utonjárók 80 - A sárkányok 82 - A kincsőrző lelkek 86 - Terophile cirkulusa 97 - A vallásos babonák 106 - A csodák 107 - A rajongók 126 - A kuruzsolókról és a kuruzslásról 137 - Angyal csinálás 151 - Bájital 151 - Erőlekötés 154 - Kis gyermek ujja 155 - Haldoklók körüli szokások 156 - Egyéb babonás hit és szokások 159 - Harangozás a vihar elé 160 - Viharban a fa alá 161 - Babona az álomról 162 - Az asztaltánczoltatás 170 - A szellemidézés 171 - Babonás napok 176 - Babonás számok 183 - Babonás állatok 187 - Babonás füvek 195 - Babonás kövek 197 - A babonás ég 198 - A jóslásokról 200 - Még egy csomó babona 202 - Bucsúzzunk 206 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -84 |Iyen szörnyeteg |Ilyen szörnyeteg - -159 |fojtottta |fojtotta - -166 |álmodottt |álmodott] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A BABONÁK KÖNYVE *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |