diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/64401-0.txt | 9699 | ||||
| -rw-r--r-- | old/64401-0.zip | bin | 190908 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/64401-h.zip | bin | 283100 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/64401-h/64401-h.htm | 8787 | ||||
| -rw-r--r-- | old/64401-h/images/cover.jpg | bin | 81170 -> 0 bytes |
8 files changed, 17 insertions, 18486 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..b5cec2e --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #64401 (https://www.gutenberg.org/ebooks/64401) diff --git a/old/64401-0.txt b/old/64401-0.txt deleted file mode 100644 index f898ff0..0000000 --- a/old/64401-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9699 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of A nagy év, by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: A nagy év - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: January 27, 2021 [eBook #64401] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A NAGY ÉV *** - -Eötvös Károly Munkái - -XVI. KÖTET - -A NAGY ÉV - -Eötvös Károly Munkái - -XVI. - -A NAGY ÉV - -BUDAPEST MDCCCCV - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Eötvös Károly - -A NAGY ÉV - -BUDAPEST MDCCCCV - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL. - -Révai és Salamon könyvnyomdája Budapest, VIII. ker., Üllői-út 18. szám. - - - - -A DICSŐSÉGES CSATÁK NAPJAIBÓL. - - -I. - -(Az áldomás. – Hogyan készül a fegyver? – A nemzetőrség. – Apám a -hadnagy. – A magyar vezényszó. – A nemzetőr egzecziroz. – A bolondos -harczi dal. – Őrizzük a Drávát. – Pápay Miklós öreg barátom.) - -Kiütött a szabadság. A mi jó paraszt népünk e szót ejtette ki ajkán, a -mikor 1848-ban a pozsonyi országgyülés törvényeinek hirét vette. Nincs -többé robot, nincs urbér, nincs földesuri hatóság, nem kötéllel fogják -ezentul a katonát, egyenlők leszünk örömben-búban s a mindennél szentebb -szabadságban. - -De most már hát mit csináljunk? - -Épen e kérdés az, a mely fölött az én falum nemessége és jobbágysága egy -pillanatig se tanakodott. - -Természetesen meg kell tartani a nagy áldomást. Ez az első. Minden, a mi -jön, csak ezután jön. Igy cselekedett Árpád apánk s igy cselekedtek -azóta őseink mindenkor. Mi sem maradhatunk el apáink mögött. Ha nem -akarjuk áldomásnak nevezni: nevezzük nemzeti ünnepnek. De meg kell -tartanunk. - -Hiszen egy vérbeli igaz testvérek voltunk mi nemesek és jobbágyok eddig -is, csak a törvény csinált köztünk viszályt, zenebonát, de most már -valahára a törvény is kimondta az igazságot. Áldomással kell azt az -igazságot felszentelnünk. - -A falu napkeleti oldalán volt a nagy libalegelő. Ma már vályogvető -gödrök fészke, akkor fényes szinü zöld pázsit. Apám ezt jelölte ki az -áldomás szinteréül. - -Gyönyörü szép májusi vasárnapon volt az ünnep. Nagy nemzeti lobogó a -földbe ültetve. Sátrak az urnők és a sütő-főző készségek számára. -Ünneplő ruhájában a falu örege-apraja. Lelkes szavak az ajkakon; édes -öröm, nemes vidámság az arczokon. Minő tünemény volt az, a mikor az öreg -nemes megölelte, megcsókolta kérges tenyerü jobbágyát! Édes fiam vagy -ezentul, nem cselédem! - -Szentek egyessége. - -Lesz-e még ilyen napja valaha nemzetünknek? - -Ötvenhat esztendeje ennek: azóta nem láttam ilyen áldomást. Gyerek -voltam akkor, még se felejthetem. - -Három zsidója volt a falunak: Ábrahám, Salamon, Dávid. Az egyik -mészáros, a másik kocsmáros, a harmadik boltos. Az egyik a hust, a másik -a bort, a harmadik a gyerekek és leányok számára a sipot, kereplőt és -szines szalagot hordta nyalábszámra. Sehogyse akarták az árát elfogadni -senkitől. - -Hát a czigány? - -Volt czigányunk elég. Az öreg Józsi czigány volt a fejedelmük. Minden -czigány az ő ijafia, unokája volt. De azért csak Józsi czigány maradt. -Sohase tudott Józseffé fölvergődni. Az 1828-iki funduális könyvben is -csak ugy van beiktatva zsöllérháza: »A Józsi czigány háza«. Senki se -tudta vezetéknevét. Az is ez áldomásnapon tudódott ki. Isten előtt Jónás -József volt a neve. - -Volt vagy tizenöt fia. Mind muzsikus. De ennyien el nem fértek volna a -mi kis falunkban. Otthon csak négy-öt maradt. A többi Bozsokon, -Enyéngen, Szilas-Balháson szanaszét. Az öreget apám egy hét előtt -behivatta az udvarba. - -– Józsi, a gyerekek meg a szerszámok a jövő vasárnap itthon legyenek az -áldomáson! - -Otthon is voltak. A pirkadó hajnalig tánczolt a fiatalság a puha -pázsiton. Csak a hajnali harangszó vetett véget az áldomásnak. - -Az áldomás után mindenki tudta már, mit kell csinálni. - -A nemzetőrséget kell szervezni, a legénységet begyakorolni, számára -fegyvert késziteni. Akkora szabadságot nem ád ingyen a sors. Akkora -nemzeti boldogságnak meg kell adni az árát. Bizonyosan megjön az -ellenség. Rácz, horvát, bécsi német bizonyosan ránk tör. Vissza kell azt -verni véresen. - -Fegyvere csak a nemességnek volt. Annak is csak puskája, kardja, fokosa. -A fokos csak követválasztásra való. Sőt az uj törvény onnan is -eltiltotta. A kard csak diszkard, csak arra való, hogy az ember, ha a -főispánhoz megy deputáczióba, az oldalára kösse czifraságnak. Különben -pedig a fogason függ, rozsda marja, nem ragyog s nincs is kiköszörülve. -A régi jó fringiák a nemesi fölkelés korszakából mind disznóölő késekké -változtak át a franczia futás óta. A puska ugyan puska, de az is csak -vadászfegyver, nyulászni való, szuronya nincs. S még az se több az én -falumban husz-huszonöt darabnál. Hiszen a fegyverfogható nemesség csak -tizenkilencz főből áll s még az se mind vadász ember. - -Hát aztán a nemzetőrnek mi legyen a fegyvere? Bizonyos, hogy az ország -nem ád fegyvert, mivelhogy magának sincs. - -No nem is kell. Majd csinálunk magunk. Dárda lesz a fegyverünk. - -Körösztös Ferencz volt a falu kovácsa. Fekete arczu, zömök, vaskos -termetü erős ember. Volt műhelyében alkalmas legénye, egy vadrácz fiu, -vándorlása közben akadt meg az én falumban. Erre a vadráczra még nagy -szerep vár. Körösztös Ferencz ivadékai ma is élnek. - -Tanácskozott legényével s megállapodtak abban, hogy naponként meg tudnak -csinálni tiz hatalmas dárdapengét. Lábnyi hosszut, hegyeset, két élüt, -két hüvelyk széleset, hosszu két szakállal, hogy a nyélre rá is lehessen -szegezni. Csak legyen nyélnek való fa. Félszázad nemzetőrnél többet ugy -se ád ki a falu, tiz nap alatt készen lesznek a fegyvertárral. - -Jelentik apámnak, gondoskodjék a nyélnek való fáról. - -Az én falum határában akkor egyetlen szálfa se volt. Tiszta és egyenes -róna volt az egész határ, mint a felhőtlen ég. Apám egyik kaszálóján -volt egy kökényfabokor. Ebből állott a határ egész erdősége. Nosza föl a -Bakonyba hát gyertyánfáért dárdanyélnek. Négy kocsi induljon Szent-Gálra -hajnalban, viszi a levelet apámtól nemes, nemzetes és vitézlő Zsebők -János uramnak, három nap alatt legyen dárdanyél elegendő. Zsebők János -volt a szent-gáli közbirtokosság valami választott főembere, -Szent-Gálnak pedig volt akkor még jó huszonötezer hold Bakony-erdősége -egy darabban. Az egész országot el tudta volna látni dárdanyéllel. - -Házunk, udvarunk akkor még nem volt megépitve. Mező-szent-györgyi -birtokunk 1775 óta zálogban volt, apám csak 1838-ban ülhetett bele. Még -nem épithetett. A Turgonyi-házat birta zálogban. Ott születtem én is. -Annak végében volt a másik utczán a kovácsműhely. A mint a -dárda-készités megkezdődött: a műhelyben töltöttük az időt. A nemes -gyerekek mind. Az Eötvös, Pósa, Véghelyi, Szalay, Katona, Ujhelyi, -Keserü, Nagy, Bárdossy, Fodor, Harmath, Baditz, Virágh fiuk ott -segitettek a fekete arczu kovácsnak és vadrácz legényének. Fujtatni, -szenet, fogót, kalapácsot, ráspolyt kézhez adni, hütőbe vizet hordani, a -kész dárdapengét simitani, fényesiteni: ebben buzgólkodtunk. A tüzes vas -szikrája majd ki nem verte a szemünket. Estére kelve olyanok lettünk, -mint a kéményseprő. Az arczunk ragyás lett a tüzes vasszikraesőtől. - -Tiz nap alatt készen lett százhusz dárda. Két tenyérnyi piros lobogó a -nyakán. Az uráli kozák dárdája hozzáképest kontár munka. - -Most már szervezhetjük a nemzetőrséget. - -Apám lett a mező-szent-györgyi nemzetőrség hadnagya, a jó erős félszázad -parancsnoka. A vármegye nevezte-e ki vagy maguk a nemzetőrök -választották: erre bizony már nem emlékezem. Csakhogy ezentul ő lett a -mi törpe hadműveleteink intézője. - -Ez ugyan nem lett volna nagy mesterség. Veszprém-, Tolna-, Zalavármegyék -tisztujitó, követválasztó csatáiban elég része volt; a mezőföldi -nemességnek ő volt a tiszttartója; a mező-szent-györgyi -közbirtokosságnak ő volt az inspektora, a családi közösügyeknek, a -regáléknak, vadászatoknak, kirándulásoknak, határjárásoknak ő volt a -vezetője; holmi hadvezéri ösztönnel, furfanggal és ügyeskedéssel tehát -tele volt az ő tapasztalása. - -De hát ez mind semmi se ahhoz a mérhetetlen tudományhoz, a mely nélkül -nemzetőrből katonát csinálni sehogy se lehet. Ez a tudománya pedig nem -volt meg apámnak. - -Apám sohase volt katona. Sőt az én tudtommal egyetlen ősöm se volt. -Gazdák, tisztviselők, papok, sőt iparosok is voltak őseim közt, a nemzet -függetlenségi harczaiban mint felkelők ott csatáztak ugyan mindenütt s -voltak köztük szegények és gazdagok, Karaffa idejében bujdosók, -földönfutók, de a balsors egyiket se érte el annyira, hogy kénytelen -lett volna osztrák katonává lenni. Honnan tudta volna hát apám a -haptákot? - -Hanem hát jó az isten, megsegiti az embert még a katonamesterségben is. - -Volt egy községi jegyzőnk, Gregorich Ferencz volt a neve. Honnan jött és -mikor jött a falunkba: nem tudom. Maga orosz volt, görög katholikus, a -felesége pedig német, alig tudott valamit magyarul. Fajuk és vallásuk -miatt egyedül valók nagy vidéken. Csodájukra jártak az emberek. Volt -öt-hat gyermekük. Apám keresztapja, anyám keresztanyja valamennyinek. -Hová lettek: nem tudom. Mig én főiskolákra, akadémiákra jártam: azalatt -eltüntek, nyomuk se maradt. - -Ez a Gregorich Ferencz valamikor katona volt, huszár volt, fölvitte az -őrmesterségig, szolgált tizenkét esztendőt, jól értett az -egzeczirozáshoz. Olaszországban töltötte katonaidejét, katonaidejéből -nagyokat tudott mondani, most is emlékszem még néhány hajmeresztő -adomájára. Hozzá fordult apám: - -– No, most már nótárius koma, kend tanitja be a nemzetőröket, kend tanit -meg engem is a hadnagyságra, a század vezetésére. - -Nagy örömet okozott e szóval Gregorichnak. Szive-lelke szerint jó hazafi -volt a nótárius, utálta a németet rettenetesen, hosszu katonáskodása -alatt volt módja ehhez az érzéshez hozzászokni. - -– Csakhogy nemzetes komám uram, a kommandó németül van. Hogy tanithassam -én be ezt a sok szőrösfülü parasztot német szóval? - -Bizony sehogy. - -Apám hallani se akart a német vezényletről. Ebből a szép világnyelvből -maga se értett egy szót se. A falu összes lakosságából is csak a néhány -zsidó tudott németül. A papunk is csak annyit értett hozzá, hogy -diótörő, fogcsikorgató nyelven és hangon el tudta olvasni a nyomtatott -német irást és szótár segitségével meg is értett belőle valamit. -Egyetlen nemes birtokos társunk volt, Matkovich Tivadar, később 1869-ben -országgyülési képviselőnk, a ki jól tudott németül. Lutránus volt. -Budán, Pesten növekedett, édes anyja a nádorispán feleségének volt -egykor barátnéja, ő hát megtanult németül. Csakhogy az apja szeptemvir, -ő maga királyi viczefiskus volt, a mi nagy forradalmi dolgainkba -beleavatkozni sehogy se akart. Katona pedig ő se volt soha. - -Mit csináljunk most már? - -– Kend pedig nótárius koma, magyarul oktatja a legénységet, punktum. - -– Nem lehet, nemzetes komám uram! Minden lehet, de ez nem. Katonát csak -németül lehet kommandérozni. A hapták: hapták. Az atyaisten mindentudó, -de a haptákot ő se tudja másként. Hát én hogyan tudnám másként? - -Apám gondolkodott. Katonai oktatást hiába kértünk volna akárhonnan. A -vármegyének nem volt. Holmi öreg, rokkant obsitos katona akadt volna -itt-amott, de az mind paraszt legény volt valamikor. Már pedig szabadság -ide, szabadság oda, nemes embert ne oktasson a haptákra paraszt, mig a -világ az ő sarkaiból ki nem fordul. - -Végre jó gondolata jött az apámnak. - -– Irja le kend, nótárius koma, azokat a német szókat tiszta papirosra, -majd előteremtem én azokat magyarul is. - -Ugy lett. Apám befogatott, kocsira ült, berucczant Veszprémbe. A -pozsonyi országgyülésnek már vége volt, követeink hazajöttek. Kocsi -Sebestyén Gábor volt egyik követünk, szegről-végről atyánkfia, ő mindent -tud, tehát bizonyára a magyar katonai nyelvet is tudja. Ő volt a -vármegyének egyik legelső irodalmi embere is. - -Apám előadja neki az esetet. - -A nagyfejü és nagyszemü mindentudó követ keserüen mosolyog. - -– Lássa uramöcsém, igy vagyunk. Az a féleszü nótárius a mi korunknak -igazi képviselője. A magyar volna a kerek földnek első katonája. S -odajutottunk, hogy most már minden okos és minden bolond ember azt -hiszi, hogy csak német nyelven lehet katona még a magyar is. Ne gondolja -ám uramöcsém, hogy az országgyülésen másként gondolkodnak. - -Apám elkomolyodott. Nagy elméjü ember volt, de nagy világtudása nem -volt. Sohase hallotta ezt az őrültséget. - -– Már pedig urambátyám, én a szentgyörgyi nemzetőrt németül meg nem -tanitom, de magam se tanulok meg. Inkább ott hagyom tiszti állásomat. - -Nem ugy lett. - -Gregorich leirt valami harmincz német vezényszót, Kocsi Sebestyén Gábor -ezt kiegészitette valami nyolczvanra s a szójegyzéket átadta apámnak. - -»Állj. Figyelj. Vigyázz. Sorakozz. Jobbra nézz. Balra nézz. Féljobb. -Félbal. Jobbra át. Balra át. Indulj. Fordulj. Fejlődj. Kanyarodj. -Lépést. Siess. Rohanj. Vállhoz. Lábhoz. Czél. Tűz. Őrs. Csapat. Szakasz. -Század. Tized. Zászlóalj. Dandár. Ezred. Sereg. Hadtest. Tizedes. -Százados. Ezredes. Őrlegény. Hadnagy. Őrnagy. Vezér. Fővezér. Nyugvó. -Ülj. Ébredj. Rajta. Hátra. Előre stb.« - -Efféle szavakat állitott össze a mindentudó követ. Mi, gyerekek, -megtanultuk három nap alatt valamennyit. De megtanulták a nemzetőrök is. -Sőt a mit senki se hitt volna el előre, megtanulta utóbb még Gregorich -Ferencz nótárius uram is. - -A falu napnyugoti oldalán, a falun kívül van egy nagy telkem. Most -gazdasági épületek vannak rajta, hajdan csárda volt, az ugynevezett -Barta-csárda. A csárdák kora elmult, azért hagytam abban én is. Volt a -telken szép pázsitos mező 1848-ban, hogy lovas ember, mig betér a -csárdába, éhes lovát legeltethesse. Ma már az is zöldséges és gyümölcsös -kertnek van bekeritve. Ezt a mezőt jelölte ki apám gyakorlótérnek. Ide -jöttek ki a nemzetőrök derüs szép napokon egzeczirozni. Itt tanulták a -katonai mozdulatokat, a figyelmezést, az állást, a lépést, mozgást, -fordulást, menést, futást, fegyverfogást. Élemedett embernek, mezei -gazdának rettentő nehéz tudomány ez. - -Izzadt a nemzetőr, mintha követ fejtett volna a nagy igyekezetben. - -Nem volt hiány a mulatságban se. A népek el-kijöttek a faluból, nézni a -katonai gyakorlatokat s bizony nevettek is egyszer-másszor. - -A katona akkor katona, ha ugy áll, mint a czövek: egyenesen. Ha pedig -lép: oly keményen lép, mintha hidon járna s a hidat le akarná maga alatt -szakasztani. A mi jó földmives népünknek pedig az ilyen lépés épen nem -természete. Hetyke bolondnak tartja azt, a ki mikor simán is léphetne, -oldalba rugja maga alatt az istenadta földet. De a katona igy kivánja. - -Gregorich uramból a gyakorlat alatt önkénytelenül ki-kitört a -katonatermészet. Káromkodni ugyan magyarul káromkodott, de a -vezénylésnél minden pillanatban németre botlott a nyelve. - -Állani épen nem tudta megtanitani a nemzetőrt. - -– Mellet ki! Hasat be! Azt az áldóját annak az erre-amarra futkározó -vakapádnak, a ki fölmarkolt erre a vöröshagymaszagu világra! - -Szavajárása volt ez, de tudta még sokkal czifrábban is. A gyereksereg -vihogása ilyenkor elhallatszott a szomszéd faluba. De ő mérgében, -haragjában nem vette észre még ezt se. - -A nemzetőr természetesen sohase értette meg, mit jelent az a vad -vezényszó: »Mellet ki, hasat be«. Hiszen a mell és a has nem dolmány, -hogy az ember hol kigombolja, hol begombolja. Aztán mit akar épen a -hassal? Szent dolog a has, melyről tisztességes ember legföljebb akkor -emlékezik meg, a mikor nagyon éhes. S aztán az ökör is értékesebb, ha -mély a hasa. A tehén is, az emse is akkor áros, mikor hasas. Az embernek -is a domboru has adja meg az igazi tekintélyt. Mitől jó hát, hogy a -katona, kivált a nemzetőr, titkolja el az ő hasát? De sőt inkább, hadd -tudja meg mindenki, hogy a szent-györgyi nemzetőr nem éhenkórász. Annyit -eszik, a mennyit akar. Istennek hála, van miből. - -A gyerekek is katonást játszottak. Kard az oldalunkon, igy jártunk fel -az iskolába. Kallós uram, az asztalosmester gyártotta a kardokat fából, -markolattal és kereszttel. Az uri gyerekeknek még hüvelyt is készitett -hozzá szintén fából. A szegény zsöllér fia száraz ágot kötött -kóczmadzaggal az oldalára. De azért minden gyerek tanubizonyságot tett -arról, hogy ő fegyveres vitéz, a ki védelmezi a szabadságot. Valami szép -furcsa tollal árasztották el a vidéket a sipoló bugyros zsidók. Pirosra, -fehérre, zöldre voltak festve. Ott fénylett a süvegünk mellett. Honnan -jött, hogyan jött, de eljutott hozzánk a francziák hires -marseillais-indulója. A rajongó pesti ifjuságnak nem volt elég az ősi -magyar kurucz-zene, a mely pedig művészileg is szebb és tartalmasabb a -francziánál. E helyett elterjesztette a nagy forradalom hires indulóját. - -Énekeltük is. De nem franczia szöveggel, hanem magyarral. Valami -bolondos gúnydalt készitettek zenéjére. Előfordult abban a dalban Zsófia -főherczegasszony, bécsi kamarilla, Jellasich generális, rántás, mártás, -tormás virsli és sok más ostobaság. A virsli szót akkor hallottam -először. Az egész falu megtanulta rögtön s dudolta egész nyáron át. -Furcsa volt ez. Idegen zenét nem hallott addig az én szülőföldem s ez -mégis fülébe mászott nagy hirtelen. Szövegét elfeledtem. Valami efféle -bolondság volt: - - Zsófia, Zsófia, Jellasich! - Csokoládé, limonádé, - Krámpámpuli, tormás virsli - Jó eledel. - Gyurótábla, rézfazék. - Lábas, rostély, vasreszelő. - Matilda, Matilda, patrontás - Aridone, Szimonide, Brikszit Mátyás - Rántás, mártás - Jó eledel! - -Igazi bolondság. Zsófiáról, Jellasichról tudtuk, kik és mifélék. De már -Matildáról és Brikszit Mátyásról s a többiről az ördög se tudta, honnan -származnak. Öt-hat versszakból is állott az egész, mig az egész franczia -indulót el lehetett vele dudolni. Azt hiszem, vidékenként pajkos elmével -készitettek hozzá változó szöveget. - -Mi gyerekek minden nap kimentünk a gyakorlótérre. A haragos jegyző -vezénylő szavait gyorsan megtanultuk, azután sorakoztunk s az én -kommandóm mellett mi is megkezdtük végigcsinálni az egész katonai -gyakorlatot. Mellet ki – hasat be. Jobban tudtuk, mint az öregek. Apám -azonban elkergetett bennünket a napkeleti libalegelőre. Ugy is kellett -tennie. A nemzetőrség, a nézőközönség s az utonjárók gunyolódásnak -tartották a kölykek katonás játékát – ott az öregek mellett. - -Mindez csak mulatság volt egyelőre. - -Az aratás és nyomtatás alatt szüneteltek a hadi gyakorlatok. De Szent -István napja után már komolyra fordult a dolog. A ráczok, oláhok, -horvátok ölték a magyart, a hol módjukban állott. Rémséges hirekkel volt -tele a levegő. Biztosnak tartották, hogy a horvátok betörnek -Magyarországba. Jött a parancsolat a vármegyétől, hogy a nemzetőrök -álljanak ki, szállják meg a Dráva partját s ne eresszék be Jellasich -seregét. A vármegye egész nemzetőrségét odarendelték valahova -Dráva-Sellye tájékára. Vigyázzanak, ha jön az ellenség, vegyék el -botját, tarisznyáját; ha pedig gorombáskodik: üssék agyon. - -Elég nagy ravaszság volt Jellasichtól, hogy ott jött át a Dráván, a hol -a mi nemzetőrségünk épen nem várta. No de majd lakol érte hamarosan. - -Sajátságos idők voltak azok, az 1848-ik év szeptemberének napjai. Az -utolsó kurucz csaták óta, száznegyven esztendő óta már nem harczolt a -magyar önönmagáért. A régi harczok emlékei már csak a tudós emberek -irásaiban éltek. Mindenki bizott még a királyban. Azt pedig el nem hitte -komolyan senki, hogy a gyámoltalan horvát nép meg merje támadni a -magyart saját otthonában. - -Apámat a maga kis csapatával nem rendelték a Dráva mellé. Bizonyára -azért nem, mert az ország hadvezetői jól tudták előre, hogy Jellasich -egyenes uton tör Buda és Pest felé, az egyenes út pedig a Balaton déli -partján vezet, tehát a mi falunkon is átvezet. Inkább maradjon itthon a -nemzetőrség s ártson annyit, a mennyit tud az ellenségnek. - -Jól is volt ez igy, a mint a következés megbizonyitotta. Apám legalább -nem járt ugy, mint a Bakonyontuli Pápa-vidéki nemzetőrség. A hogy -egykori öreg nemes barátomtól, Pápay Miklóstól hallottam. - -Pápay Miklós a jeles irodalomtörténetirónak, Pápay Sámuelnek volt egyik -fia. Vagy husz-huszonöt évvel idősebb, mint én, de aztán benső barátság -fejlődött ki köztünk. Pápay Sámuel a nemzetébresztő dicső korszak nagy -költőinek, Kazinczynak, Kisfaludy Sándornak, Berzsenyinek volt kortársa -s lelkes és bizalmas barátja. Uri házát Pápán a nemzet minden nagyja -fölkereste, ha utja arra vezetett. Jeles iró, nagy műbiráló maga is és -régi irodalmunk első nagy buvára. Ő mellette nőtt fel Miklós fia, az én -öreg barátom. Lángelme, tökéletes magyarság, rajongó lélek, nagy tudás, -legnemesebb táblabiráink egyike. - -1848-ban pápai főbiránk volt s már ennélfogva is a járásabeli -nemzetőrség vezető főtisztje. Seregét ő is elvezette Baranyában valahol -a Dráva mellé. Járásában volt néhány nyavalyás sváb faluja is, tehát -nemzetőrei közt voltak svábok is. - -Ugy szeptember közepe táján, a mikor már seregét majdnem megették a -szunyogok is, egyszer csak összeáll egy csomó sváb s deputáczió gyanánt -megjelenik Pápay Miklós előtt. Alkotmányos előterjesztésük volna. - -– No, mit akartok? Gyorsan, szaporán, röviden! - -– Azt szeretnők tudni, tekintetes urunk, mikor megyünk már haza! - -– Haza? Hát mit akartok ti otthon? - -– Dolgozni! - -– Miért akartok ti mindenáron dolgozni, mikor a nélkül is ellehettek? - -– Ha most nem keresünk: miből élünk a télen? - -– Micsoda? Ti még a télen is élni akartok? Nem azért hoztalak én ide -benneteket, hogy még a télen is éljetek! - -Azt a jajgatást, a mi a szegény svábok közt e szóra kiütött, leirni nem -lehet. De ugy elszökdöstek ezután jobbra-balra, hogy egy hét mulva egy -se maradt közülök. Csak a magyar őrizte a határt. - -De az is hiába őrizte. - -A pesti hadvezető urak ott feledték az én nemes barátomat seregével -együtt a Dráva partján. Jellasich már régen bent járt az országban, meg -is verték, meg is szalasztották, az országból ki is kergették, a jó -Pápa-vidéki nemzetőrség pedig mind csak várta, csak azt várta: mikor jön -már Jellasich a Dráva felé? - -Ettől a kalandtól apám megmenekült. - - -II. - -(Jön Jellasich. – A borsodi alispán fia. – Itt vannak a horvátok. – Ők -lakmároznak abból, a mi a honvédek számára készült. – Küldöttség a -bánnál. – Az ellenség elvonul. – Apám Balaton-Füredre indul. – -Ellenséget lát utjában. – Jó lenne azt elfogni.) - -Hanem hát Jellasich azért mihozzánk is eljött. - -Hetekig járt már a hire, hogy jön, jön, de nem igen hittük. Szeptember -huszadika körül ért hozzánk a magyar hadsereg, mely Jellasichnak utját -akarta állani, valahol a Balaton mellett. A nádorispán, István -főherczeg, habsburgi uralkodó herczeg volt a magyar hadsereg fővezére. -Ki hitte volna azt, hogy az ő fönséges szine előtt meg merjen állani egy -rongyos tábornok? Ki gondolt volna arra, hogy Magyarország nagyura elől, -a nádorispán elől el ne párologjon a horvát bán? - -Hejh, hajh, hiszékeny lelkü bolond magyar! De nem kárhoztatlak! Jobban -fájna a rossz szó nekem, mint másnak. Olyan gyalázatos árulást a -nemzetek világtörténete nem ismer, a milyen volt ezé a magyar -nádorispáné. Elszökött saját hadserege éléről s még arról se -gondoskodott, ki töltse be helyét a fővezérségben. Hűtlen cseléd módjára -szökött el s ellopta, elvitte magával a nemzet bizodalmát. - -A magyar hadsereg hátrálni kezdett. Itthon, saját országunkban, szemünk -láttára. - -Apám semmiféle utmutatást, parancsot vagy intést nem kapott sehonnan -arra, mit csináljon. Pedig, mint afféle falusi hazafi, ugy gondolkodott, -hogy az ő nemzetőrcsapatának mégis csak tenni kellene valamit, a mikor -az ellenség már a nyakunkon van. Fölkerekedett tehát szeptember 24-én s -átment a szomszéd faluba, Lepsénybe, hogy a még talán ott levő magyar -csapatok vezetőivel értekezzék. - -Csakugyan ott találta Répássy őrnagyot és Ivánka Imrét. Ivánka a -pestmegyei önkéntesek élén állott. Ezek voltak ott s még a borsodi -önkéntesek. Teljes visszavonulásban. Eddig a mi hadseregünk előőrsei, -most már hátvédői. Talán maguk se tudták, de apámnak épen nem mondták, -hogy az ellenség oly közel van. - -Apám belátta nyomban, hogy most nincs tennivalója. A hol a főhadsereg -hátrál: mit csináljon ott néhány nemzetőr? De még azt is jó lesz -eltagadni, hogy nemzetőr is van a világon. - -Alig tudott Répássy és Ivánka csapatjától elválni. Különösen megkedvelte -a borsodi önkénteseket. Palóczos beszédük nagyon tetszett neki. Ezt a -beszédet még nem hallotta. - -A lepsényi nagy kőhid párkányfalán üldögélt egy feltünő jó nemes arczu -ifju. A borsodi önkéntesek egyenruhája volt rajta. Apámnak ugy tetszett, -mintha búnak eresztette volna fejét vagy szunyókált volna ott a kőfalon. -Késő délután volt már az idő. - -Megszólitotta az ifjut. Beszédbe ereszkedett vele. Csakhamar megtudta, -hogy a borsodi alispánnak volt a fia. Az akkorinak-e vagy korábbinak: -elfeledtem. Nevére se emlékszem. A kit érdekel: Borsodban könnyen -megtudhatja. Beszéd közben azt mondja az ifju: - -– Hejh, ha az én apám tudná, hogy az ő fia most még sokszor a puszta -kenyérből se ehetik eleget! - -Az ifju honvéd nem olyan szinben volt, mintha sokat nyomorgott, koplalt -volna a hadjárat kezdete óta, de azért apám nem sokat tétovázott, hanem -hazasietett, rögtön hivatta Csonkát, becsületes szabómestert, egyébként -a falu dobosát, hogy az előljárókat s a falu módosabb gazdáit rögtön -hivja össze még az esti órákban a faluházához. - -Elhatározták, hogy az asszonyok sütéshez lássanak. Az éjszaka elég -hosszu. Kenyér, kalács, pogácsa, ludpecsenye, birkasült legyen reggelre -két-három kocsira való. Bort, szalonnát, füstölt hust is gyüjtsenek, a -mennyit lehet. Ha a borsodi alispán fiának is van oka panaszra: ez a -panasz a mi vidékünkön szünjék meg alaposan. - -Bizony az ellenség lakmározott ebből. - -A mi hadcsapatunk hajnalra otthagyta Lepsényt s folytatta a -visszavonulást Polgárdi és Székesfehérvár felé. Reggelre ott termettek -Lepsényben és Mező-Szent-Györgyön Jellasich táborának előőrsei. - -Akkor láttuk csak, hogy nem holmi gyülevész nép az ellenség, hanem -rendes hadsereg, az osztrák császárnak és magyar királynak a hadserege. -Ime, tehát a legnagyobb békesség idején a magyar király maga rohanja meg -saját hűséges és nyugodt magyar nemzetét. Voltak ugyan horvátok, -szerezsánok, határőrök is az ellenséges seregben, de azért csak -valóságos rendes hadsereg volt az ágyuval, lovassággal, rendes -tisztikarral, osztrák tábornokokkal ellátva. Az osztrák császár küldte -azt a magyar király ellen. Még a fővezér is magyar kormányférfi volt, -Magyarország tisztviselője, harmadik rangu zászlós ura, a horvát bán, a -magyar mágnás, gróf Jellasich. - -Ne neked királyi eskü, alkotmány, hűség és becsület! Kutyának való -minden hűség, a mikor a magyarhoz mindenki hűtelen. - -Ezt mondta a papunk: Bózsa Sándor s egyetértett vele mindenki. De nem -volt mondásában semmi ujság. Régi példabeszéd az már a mi országunkban. - -Az előőrsök hozták a bán harácsoló rendeletét a mi falunk számára is. - -Nyolcz tehén, száz pozsonyi mérő zab, tizenkét szekér széna, huszonöt -akó bor, tiz öl fa, százötven kenyér, só, szalonna: ennyit kellett -nyomban Lepsénybe szállitani az ellenség számára. Estére ott kellett -lenni a készségnek. - -– Vakapád, adta horvátja, lehet teveled másként is beszélni! - -Gregorich nótárius uram ötlete volt ez. Ott áll készen három kocsival a -sok kenyér, kalács, pogácsa, ludpecsenye, birkasült, mézes bor és -szalonna is. A gulyáról is könnyen be lehet hajtani a nyolcz tehenet. -Mindez ugyan jobb lett volna a honvédseregnek, nem is más sereg számára -készült, váltsuk meg ezzel a többi harácsot. - -Jó lesz biz az. Csak csinálja meg hát nótárius uram. Ő legalább tud -németül is, horvátul is beszélni. - -Meg is csinálta. Átment a terhes kocsikkal nyomban Lepsénybe. A déli -harangszó se hangzott még el, már ott volt a kálvinista templom előtt s -a mint jöttek előre az ellenséges csapatok: tisztjüket, legénységüket -nyomban ellátta fölséges izü és illatu puha kenyérrel, dagadó -kalácscsal, ropogós pecsenyével. Nem evett a horvát ilyet, a mióta az -árnyékvilágon kóborol. - -De azt is elmondta az ellenségnek százszor németül is, horvátul is, hogy -a szomszéd Mező-Szent-György község már esennen várta s ime, kész -vendégségre várta a hős bán vitéz hadseregét. Ilyen »hazafiságra« nem -számitott a hős bán, adott is nótárius uramnak hiteles levelet arról, -hogy minden harácsot a falu becsülettel beszállitott a táborba. - -Apám azonban még ezt se tartotta teljesen megnyugtatónak. Volt ennek az -ellenséges hadseregnek szedett-vedett gyülevész népe is. Határőrök, -szerezsánok, marczona, vad, bitang népség. Ez bizony a maga szakállára -is harácsolt és garázdálkodott. Rabolt, gyilkolt, pinczéket tört, lábas -marhát ragadozott, utczákon és udvarokon tüzet rakott s arra keritést, -kaput, kocsit, szekeret, hidast, butort, ágynemüt fölhányt. Szilaj -vadsággal okozta a károkat a nélkül, hogy haszna lett volna belőle. -Csupán azért, mert véres gyülöletre biztatták föl a magyar ellen. - -Ez volt a hire Jellasich táborának. - -Apám hát összegyüjtötte még a déli órában a nemességet. Menjünk -deputáczióba a bánhoz a nemesség nevében. Menjünk kardosan, panyókásan, -a hogy’ illik a magyar nemeshez. Kérjük meg e tisztelgés fejében, hogy -vitéz katonáinak a rablást, gyujtogatást, fosztogatást tiltsa el. - -A küldöttség utját és sikerét leirtam már másutt. A küldöttségnek tagjai -voltak: Bózsa Sándor lelkész, hogy legyen valaki, a ki néhány szót -németül is tud; azután Fodor László szolgabiró, Pósa József és Nagy -Károly, mind falunkbeli birtokos és közelebbi vagy távolabbi rokonunk s -végül apám. - -Apámra igazán jó hatással volt a bán. Tökéletes magyar beszéde, nyilt -bizalmas beszélgetése, minden jóra utaló igéretei: mintha nem is -ellenség lett volna, hanem jóbarát. - -Mindent megigért a bán s mint utóbb bebizonyodott, igéretét a mi -falunkra nézve meg is tartotta. Itt legalább fosztogatás nem történt. - -De apám még se hitt. - -Alkonyat felé kocsira rakta anyámat Laczi öcsémmel, a ki akkor négy éves -volt és Lajos öcsémmel, a ki akkor csecsemő volt s elküldte -Balaton-Füredre, a Balaton éjszaki partjára, ottani kis birtokunkra. Ott -nem járt ellenség. - -De Lepsény felé a rendes uton még se merte küldeni, mert arra ellenséges -csapatok portyáztak, hanem a kocsi a fehérvári országutra vezető -mellékuton ment s a szőlők mellett dülőutakon. Füle felé kerülve csak -reggel felé ért Veszprémbe s onnan azután Balaton-Füredre. Alacsony -termetü, pupos, törpe alaku emberke volt a kocsisunk. Neve Bükki István. -De minden izma aczél s régi hű cseléd. - -Sohase felejtem el anyám elutazásának egyik kis részletét. -Hálószobánkban piros posztóból voltak az ágyteritők. Az volt a hire s -ugy is volt igaz, hogy a szerezsánoknak piros posztó a köpönyegjük. -Anyám csak az ágyteritőit féltette. Ezt bizonyosan elragadoznák a -szerezsánok. El is dugta az ágyteritőket oly gondosan, hogy aztán maga -is alig találta meg őket. Ép igy rejtette el védegyleti lobogónkat, mely -értékes volt. Fehér nehéz atlasz-selyem, feliratai vastag arany és -skófiumvarrással. - -Elmult a baj egyelőre. Az ellenség simán ment rajtunk keresztül. Sőt a -falunkbeli népség még ki is állt a szőlőknél a fehérvári út szélére, -hogy lássa az elvonuló sereget. Igaz, hogy a bán meg is hivta a -küldöttséget erre a diszes látványra. Ilyet nem igen látott a mi népünk -141 esztendő óta. Akkor vonult el ezen az uton az utolsó német sereg, -Rabutin labancz német generális serege, a mikor 1707-ben téli szállásra -vonult Stájerország felé. Keserü emléke meg van örökitve a családi -irásokban. Török, tatár sohase pusztitotta el falunkat, de ez a német -sereg kirabolta s porrá égette. - -Magam is elmentem az utpartra a vonuló hadsereget nézni. A gyerekek hogy -maradtak volna otthon. - -Lovasság, tüzérség, gyalogság, szekértábor sorban, egymásután. -Vértesezrede, huszárezrede is volt a bánnak. Voltak határőrei is. Száz -meg száz kocsi kisérte a mi vidékünkből is. Vagy harmincz -mező-szent-györgyi kocsi is volt köztük. Ezek a bán parancsára voltak -kénytelenek a táborral menni. A hadi és élelmiszereket, podgyászt, -szénát, abrakot, a beteg és kidőlt katonákat vitték. Ugy voltak -kirendelve, hogy Székesfehérvárról visszaeresztik őket. De bizony -elhajtották őket Pákozdig. Ott a csata alatt a tábor mögött maradtak. De -egy magyar ágyugolyó egyszer közibük keveredett s egyik kocsijuk kerekét -összetörte. Nosza lóra legénység. A szent-györgyiek pillanat alatt -fölugráltak lovaikra s kezdtek lassan hazafelé baktatni. Két-három -huszár a bán seregéből utánuk rucczant: - -– Hová mégysz, paraszt? - -– Itatni, fiam, itatni! - -– No csak gyorsan, azután visszatérni! - -– Várj, fiam, várj! - -No hiszen várhatta őket Jellasich. De ugy elszeleltek ők az ötven -kilométer távolságból Mező-Szent-Györgyre, nem látta őket többé a büszke -bán soha. Köd előttem, köd utánam! Hanem a kocsijuk csakugyan ott -maradt. A bán megvert serege se vitte futása közben magával. - -Órákig tartott a katonaság elvonulása ott a szemeink előtt. Egyik-másik -katona oda is szólt hozzánk, ki tótul, ki németül. Ki értette volna e -nyelveket? Az asszonynépség vihogott is a furcsa beszéd hallatára. - -Két előkelő uri hintó is ment az oszlopsorban. Az egyik négy lovas. Az -ostorhegyes sántitott. Kovácsunk szakértő; mindjárt mondta, hogy meg van -nyilalva, valami gézenguz horvát kovács vasalhatta. E hintóban ült a -bán, a hadvezér; mellette valamelyik generális pajtása vagy -segédtisztje. - -Jókedvü volt a bán, folyton nevetgélt. A szent-györgyiek tisztességgel, -levett kalappal köszöntek neki. Oda is kiáltott nekik: - -– Jó napot, jó napot, emberek! Köszönöm! - -Várj csak bán néhány napig, majd meglátod te, hogy mi lesz a vége a nagy -barátságnak! - -A másik hintóban polgári öltönyü uriemberek ültek. Akkor se tudtuk: kik -és mifélék. Bizonyosan komiszáriusok voltak. Előttük a nyitott kocsiban -nyomtatványok feküdtek csomagokban. Fel-felvettek egy-egy kisebb -csomagot és odahajitották a nép közé. - -– Olvassátok, emberek! Adjátok oda másnak is. - -Ezek voltak Jellasich proklamácziói a magyar nemzethez. - -Hogy őt, a bánt fölséges ura s királya bizta meg, hogy győzhetetlen -serege élén bejőjjön hozzánk. Nem ugy jön, mint ellenség, hanem ugy jön, -mint jó barát és jó hazafi s mint a rendnek, nyugalomnak, polgári -békességnek őre. Csak a zenebona-csinálókat, izgatókat, forradalmárokat, -Kossuth elámitott embereit, külföldi csavargókat akarja móresre -tanitani. Elvárja minden jó hazafitól, hogy ebben neki segitségére -legyenek. - -No csak várd el, jókedvü bán. - -E proklamáczió volt az, melynek terjesztése miatt Görgey felakasztatta -idősb gróf Zichy Jenőt. Volt pedig ebből minálunk száz meg száz. Az -igaz, hogy mi nem terjesztettük. - -Jellasich szeptember 26-án Székesfehérvárra ért, hogy onnan hatoljon -előre az ország fővárosa ellen. Előtte vonult vissza mindenütt a magyar -hadsereg. - -A bán hadteste 18 vagy 20 ezer emberből állott. A sereg jobb szárnyát -Roth és Philippovich tábornokok vezették. Ugy hiszem, Roth volt a -hadvezér, de mi akkor e két néven ismertük hadtestüket. Igy ismeri -függetlenségi harczunk történetében a nemzeti történetirás is. - -Ez a jobb szárny, a mai katonai műnyelven, erős dandár volt. -Hadakozóinak létszáma 7–8 ezer körül. Sorhadi ezredek, lovasság, -megfelelő tüzérség, határőri és szerezsáncsapatok. Valóságos kiképzett -katonák mind, az akkori idők szerint tökéletes fegyverzettel. 1848-ban -hadtestnek nevezték ezt a tábort is. Ezzel együtt Jellasich betörő -hadserege 27–28 ezer főből állott. - -Azonban az osztrák katonai gőg s Jellasich hadvezéri képtelensége valami -érthetetlen, csodálatos hibát követett el a mi szerencsénkre. - -Ha Jellasich a pákozdi csata előtt egyesülhet jobb szárnyával: serege -épen kétszer vagy harmadfélszer lett volna erősebb, mint a mi magyar -hadseregünk. Hiszen a mi seregünk egészben se volt nagyobb 12 ezer -főnél. Ennek is tetemes része ujoncz honvéd s hevenyészett önkéntes -csapatok. Lelkes nép, de nem kész katona. Ma is él Veszprémben egy öreg -barátom, Kovács mérnök, egykor megyei tiszttársam, a ki szeptember 12-én -állott be tüzérönkéntesnek, mint mérnök-tanuló, azelőtt sohase látott -ágyut s néhány nap mulva már ott volt a pákozdi csatában s tüzmesterré -léptették elő ügyes tüzérkedése miatt. - -Igy álltak a szemközt álló haderők arányai. Kétszeres erővel Jellasich -könnyen átgázolhatott volna a kis ujdonsült magyar seregen, sőt talán -még ütközetre se kerül a sor, kardcsapás nélkül foglalja el országunk -fővárosát. - -Minő letörölhetetlen szégyen, mily irtóztató csapás lett volna ez -miránk! A mikor a párduczot legyőzi a kopó! - -A bán jött előre a rendes ősi hadi uton Kanizsa, Balaton-Szent-György, -Székesfehérvár felé. Roth és Philippovich pedig jött előre Baranyán, -Tolnán keresztül Simon-Tornya és Székesfehérvár felé. Ugy látszott -mozdulataikból, hogy eredetileg Nyék vagy Tétény körül akart a két sereg -egyesülni. Legjobb esetben Fehérvár alatt. - -A végzet azt a kötelességet rótta ki apámra, hogy ezt az egyesülést -gátolja meg. Akár tudatos terv szerint, akár ösztön szerint, ezt meg -kellett gátolnia. - -Itt kezdődik igazán a mi történetünk. - -A bán Fehérváron már valószinüleg belátta, hogy czélszerü volna, ha -serege jobb szárnya, Roth tábora közelebb vonulna hozzá s minél előbb -egyesülhetne vele. Utasitotta tehát ezt, hogy kettős sietéssel vonuljon -előre. - -De miként utasitotta? - -Táviró még nem volt. - -Rendes katonai őrvonal a két sereg közt fenn nem állott. Nem voltak -rendesen összekötve. - -Egyes-kettős lovasfutárt küldeni semmit se ér. Azt utközben ugy lelövik -vagy ugy leütik a lóról, mint a verebet. Sohse ér el Rothhoz és -Philippovichhoz. - -Nagyszámu erős csapatot pedig hiába küld, mert ez gyorsan nem mehet s -egyébként is saját erejét gyöngitené vele. - -A táborkar hát osztrák észszel ugy gondolta ki: legjobb lesz 16 bátor -katonát valamelyik vakmerő hősi osztrák hadnagy vezetése alatt három -gyors táboriszekéren küldeni, mely lóhalálában siet s idején átadja a -hadiparancsot Rothnak. Ez már elég erő arra, hogy fegyvertelen falusi -nép könnyelmüen meg ne támadhassa vagy az esetleges támadást véres -fejjel utasitsa vissza. - -Igy történt. - -Szeptember 27-én hajnalban indulhatott el a három tábori kocsi -Székesfehérvárról. Reggelre Lepsénybe ért. A távolság 28 kilométer, -gyors futó lónak is másfél órai út. A nehéz osztrák szekerész lovak ki -voltak fáradva és izzadva a futásban kegyetlenül. A hadnagy betért -legényeivel a vendéglőbe reggelizni, a három kocsis pedig kifogott, -etette-itatta és dörzsölte a lovakat. - -Ugyanez időben apám is ott ment el a vendéglő előtt kocsival. Édes -anyámat akarta meglátogatni Balaton-Füreden. Három nap előtt küldte el -oda a gyerekeket, látni akarta családját. Vele mentem a kocsin én is, -Dénes testvérbátyám is. - -Meglátja apám a három tábori kocsit. Néhány öllel odább megáll ő is -kocsijával. Kuka Péter nevü szentgyörgyi zsöllérembert látja ott a -vendéglő kapujában ácsorogni. Odaszólitja magához, de a kocsiról le nem -száll. - -– Miféle három kocsi ez, Péter? - -– Katonákat visz, Fehérvárról jön, lovaik kutyául meg vannak hajtva. -Tizenhat szálas katona van velük és egy tiszt. - -– Nem beszéltek senkivel se? - -– Nem ezek. De különben se érti őket senki, hacsak a zsidó nem. Én tőlem -azt kérdezték: merre van Szilafa? A vendéglőstől azt kérdezték: merre -van Simite-Simota? Nincsenek a mi vidékünkön ilyen bolond faluk. - -Apám nevetett. Nyomban kitalálta, hogy az a Szilafa nem más, mint -Szilas-Balhás, a Simite-Simota pedig kétségtelenül Simon-Tornya. -Csakhogy a német tiszt nyelve rosszul ejti ki, Kuka Péter füle pedig -rosszul hallja. - -Tehát a bánnak Simon-Tornyára van izenni valója! Még pedig nagyon -fontos, azért ez a nagy katonai karhatalom. Talán ott van a másik betörő -osztrák-horvát sereg. Vajjon mi lehet abban az üzenetben? - -Bánja a kő, akármi van. Odaszól a kocsishoz. - -– No menjünk, István! - -Elindult a kocsink s mentünk rendes ügetésben előre Balatonfő-Kajárra. -Apám nem akart letérni füredi utjáról. - -Balatonfő-Kajár jó négy vagy öt kilométer Lepsényhez. Rendes hajtással -husz percznyi távolság. Husz percz alatt sokat lehet gondolkodni. Apám -is gondolkodott, vajjon jól cselekszik-e most, ha Balaton-Füredre megy, -a helyett, hogy otthon volna. - -Balatonfő-Kajáron megáll a faluháza előtt. Ismerősök beszélgetnek ott. -Felső-bükki Nagy Ferencz, a falu potior birtokosa, legidősb Kenessey -József atyánkfia, a jegyző s mások. Valamennyien egyszerre kiáltják -apámhoz: - -– Mi ujság Szent-György felé? - -Apám elbeszéli a három tábori kocsi esetét. Elbeszéli gyanitásait is. -Beszélgetés közben azt mondja Kenessey József apámnak: - -– Mégis jó volna tudni, Lajos öcsém, mi van annak a hadnagynak a -táskájában. - -Ez bizony igaz. Apám rögtön készen volt eltökélésével. Kiadta a -parancsot a kocsisnak. - -– Fordulj meg, István. Megyünk haza. A hogy’ a kocsi meg a ló birja. - -A pupos kocsis kezén röpült a két ló. Mikor Lepsénybe visszaértünk, a -három tábori kocsi akkor is ott volt a vendéglő előtt. A katonák már -megreggeliztek, de a lovak még ettek. - - -III. - -(Apám támadást parancsol az ellenség ellen. – Kik voltak a hősök? – A -vadrácz kovácslegény. – Csata előtt igyunk egyet. – A vakmerő lelkész. – -Sortüz egymás ellen. – Holtak, sebesültek. – A háboru kemény dolog. – Az -ellenség menekül. – Utána! – A félre vert harangszó. – Az üldözés. – -Ujabb véres összecsapás. – Az utolsó hős. – Szomoru halála. – Mit -feleljen az örök biró előtt?) - -Apám, a mint hazaértünk, nyomban hivatta a falu hadnagyát, a dobost s a -kisbirákat. Nyargalják be a falut, minden nemes és minden nemzetőr ott -legyen nyomban a falu házánál. Három kocsi is készen álljon befogva, -hevenyészett ülésekkel ellátva. Fegyvert hozzon mindenki. - -Huszonöten vagy harminczan jöttek össze hamarosan. Nagy munkaidő volt, -vetés, kukoriczaszedés, szüretre készülődés. Az emberek nagy része nem -volt otthon, vagy nem volt kéznél. - -Apám előadta, mi a teendő. A katonákat el kell fogni, le kell -fegyverezni s ha másként nem lehet, véres összecsapásban elpusztitani. -Becsület, okosság és hazafiság parancsolja. De azonfelül ő is -parancsolja. - -Tizenöten vállalkoztak. A többi valamely ürügy alatt elosont, -elpárolgott, elkésett. - -Ne csodálkozzék senki. - -A katona mégis csak katona. Tanult mestersége a véres harcz. -Életre-halálra mindig kész. Erős, bátor, fiatal mind a tizenhét vitéz. -Hadnagyuk nem tud megijedni. Lőfegyver a kezökben, szurony a fegyveren, -hatvan töltés a táskában, elszántság a szivekben. Bizony meg kell azt -gondolni, hogy kis falunak fegyvertelen szántóvető népe megrohanja-e a -vitézek csapatát? - -A tizenöt elszánt vállalkozó nemzetőr közül mindegyiknek a nevére már -nem emlékszem. De a kikre emlékszem, megérdemlik, hogy nevüket -följegyezzem. - -Apámon kivül ott volt Bózsa Sándor lelkészünk. Ott volt Kovács János -tanitónk. Ez volt az én elemi oktatóm. Ez tanitott először a latin -nyelvre is. Ettől tanultam meg Vörösmarty Szózatát és Kölcsey Himnuszát. -Később lelkész lett ő is s valahol már irtam róla. Végre a belső emberek -közül ott volt Gregorich Ferencz, a jegyzőnk. Huszártermészetét most se -tagadhatta. Káromkodott szakadatlan. - -A nemes urak közül vállalkozott Matkovich Balázs, nyavalyatörőssége -miatt kissé hóbortos. Aztán Fodor László szolgabiró rokonunk. Ők azonban -ketten együtt külön kocsin mentek ki az összeütközésre s apám kommandója -alá nem helyezkedtek. Vállalkozott még Horváth Sándor birtokos, -Szentkirály-szabadjai származásu, régebben akademikus tanitó falunkban, -a hol egy távoli rokon családba házasodott és Ujhelyi László kisbirtoku -nemes, a ki anyámnak volt távoli rokona. Végül Pósa József közeli -rokonunk. Ennek 14 éves fia is pápai tanuló, már akkor ügyes lövő minden -áron csatlakozni akart, de apám nem engedte. Neve Pósa Károly. Csak -később önfejüleg vett részt az ellenség üldözésében. - -A volt jobbágy telkes gazdák közül vállalkozott Kemény Péter, három -vármegyében a leghiresebb zsákoló; vállas, termetes, erős ember. Guzst -tudott csavarni a kapanyélből. Azután Szente Péter, a kinek a mellékneve -ez volt: »a hosszu nyaku«. Ez volt a parasztság szónoka. Végül, a kire -biztosan emlékszem, Körösztös János. Ezeken kivül még hárman voltak, de -e háromnak a neve emlékezetemből kipárolgott. - -Igy jött össze a 15 főből álló csapat. Apámon kivül öt nemes ur, három -belső ember s hat telkes gazda. A telkes gazdáknak nem volt lőfegyverük. -Az egyik dárdával, a másik fejszével jött. Ujhelyi László vasvillával. -Javakorabeli vakmerő ember volt. - -– Nekem – ugymond – nem kell a puska. Nagyot puffan s azután eldobhatom. -A vasvilla nem csal. - -A nemes urak s a belső emberek mind lőfegyverrel voltak. Tehát hét -lőfegyver. Csak amolyan vadászpuska. Uraik nem szoktak golyóval lőni, -minthogy határunkban csak apró vad van. Csak a söréttel s legföljebb a -ficzkóval tudtak bánni. - -Mikor a három kocsi kiindult a falu házából, az utolsóra fölkapaszkodott -a vadrácz kovácslegény. Csak ugy kötényesen, szurtosan, füstösen, -mellény nélkül, feltürt ingujjal, a hogy a műhelyben szokott dolgozni. Ő -volt egyedül az önkéntes csapat. Volt a kezében egy rozsdás háji-báji -egycsövü rongyos puska. Valami csőszpuska lehetett, a műhelybe adták -igazitás végett. A vadrácz most megtöltötte ezt az egy csövet. Csaknem -felehosszáig töltötte meg vágott vasdarabokkal s ugy vette magához. - -Ő fürödni akar az ellenség vérében. - -Indulás előtt még egy fontos intézkedést kellett tenni apámnak. - -Falunktól északkeletre a székesfehérvári országut partján van a -bessenyői puszta valami négy kilométer távolságban. Falunk völgyben -fekszik s a puszta szép fehér épületei a faluhoz képest bizonyos -fensikon. A pusztából nagyon szépen be lehet látni falunkba s falunk -egész határába. - -A bán seregének valami utócsapata, valami podgyászfedezet vagy katonai -nyelven: hátvéd ott táborozott a bessenyői pusztában. A csapat vagy 800 -főből állhatott. Volt valamelyes lovassága is. Óvatosnak kellett lenni, -hogy ez a csapat valahogy észre ne vegye, mi történik falunkban. Ha -észreveszi s ránk rohan: a falut fölégeti s lakosait kardélre hányja. A -hogy szokás a háboruban ősidőktől fogva. - -Minthogy az összeütközésnek a falutól nyugatra, az Enyingre vezető út -körül kellett megtörténni: apám attól nem félt, hogy a bessenyői -ellenség idáig elláthasson vagy a puskaropogást innen meghallhassa. -Egészen más, ha a falu déli vagy keleti határában történnék az ütközés. -De már a harangszót a somogyi szél elringatná Bessenyőig. - -Odahivatta hát a szomszédból a vén Balázs Jánost, a harangozót, hogy a -templom kulcsát vegye magához és semmi teremtett lelket a harangokhoz -férni ne engedjen s bármi történik, tűz, véres halál vagy más -veszedelem, a harangokat félreverni nem szabad. Nagyobb biztosság okáért -Csonka Ferencz dobost is odaállitotta ezzel a parancscsal a templom -ajtajába. - -No most már Isten hirével neki az ellenségnek! - -Ragyogó szép őszi nap volt. Délelőtti tizenegy óra. Ebédet még nem evett -senki. Mikor már fennültek a kocsin, a jegyző fölkiáltott: - -– Hahó, urak, majdnem elfeledtünk valamit! - -Leugrott a kocsiról, bement a szobába s kihozott egy pintes üveg jóféle -pálinkát. Zöld dió és aszalt szilva volt a pálinka ágya és ezerjófű. - -– Igyunk egyet utoljára. Az apám se ment a csatába üres gyomorral. - -Hát ez bizony jó lesz! - -Ittak. Az üveg üres lett, csak a pálinka ágya maradt meg benne. - -Volt ugyan néhány hangos szó ivásközben is, de boldogult jó apámnak, -valahányszor az indulás pillanatáról megemlékezett, mindig volt -megjegyzése. - -– Nem mondom, hogy valami nagy kedvünk lett volna az ellenségbe -belerohanni. Az volt a szerencse, hogy az a hóbortos jegyző ugy szidta a -horvátot még akkor is, mint a zápor. Magam is aggódtam. Mi lesz az -összecsapásból? Hát majd azután még mi lesz, ha a német talál győzni -utoljára? - -Apám rákiáltott a kocsisokra. Fiatal paraszt legények voltak. - -– Sebesen hajtsatok, gyerekek. - -A faluvégen, az én Barta-csárdám mellett válik az út kétfelé. Az egyik -ága Lepsénybe, a másik ága Enyingre vezet. - -A mieink a lepsényi ágra fordultak. Alig mentek azonban ötven ölnyire, -csak látták ám, hogy a három tábori kocsi katonákkal megrakva sebes -hajtással iramodik le a puszták felé. - -Nosza sebten átforditani a kocsikat az enyingi utra! Az enyingi út épen -keresztezi a pusztákra vezető utat. A keresztutnál épen beleütköznek a -horvátokba. - -Ugy is lett. Hajtott a három szent-györgyi kocsis, mint a förgeteg. -Porfelhő támadt a nyomában. De a tábori kocsik nyomában is. A biztos -szemmérték ugy mutatta, hogy a keresztutnál a hat kocsi egymást -lovastul, emberestül együtt összetöri. - -Azonban a vitéz osztrák hadnagy okosabb volt. Épen a keresztut előtt -megállitotta a kocsikat. - -Harsány, pattogó német szóval vezényelt. Le a kocsikról! Háttal a -kocsiknak! Csatasorba! Fegyvert lövésre készen? - -Mire apám a kocsiról leszállt s jó nemzetőreit olyan a milyen csatasorba -tudta állitani: az ellenséges katonaság már némán, de nyugodtan és -készen várta a csatajelt. Lőni, vágni, élni, halni! - -Az osztrák hadseregnek eszeágába se jutott megijedni. Látta, hogy -ellenfele kisebb számu, fegyelmezetlen, csupán nemzetőr s ugyszólván -fegyvertelen. Még ő kezdte meg a tárgyalást. Természetesen németül. - -– Mit akarnak az urak? - -A mi sorunkból Bózsa Sándor, a lelkész, szó nélkül előre lépett s a -hadnagy előtt két lépéssel megállt. Puskája kezében, lövésre készen. -Rossz, tört német szóval azt mondta a hadnagynak: - -– Önök foglyaink, le a fegyverrel! - -A hadnagy elnevette magát. Mintha játéknak, bolondságnak tartotta volna -az egész dolgot. - -Kétszer is kérdeztem apámtól: nem csalódott-e, jól látott-e, csakugyan -nevetett-e a hadnagy? Apám figyelőképessége csodálatos volt. Erősebb -figyelőt nem ismertem. Negyven éves férfi volt, teljesen higgadt vérrel -és gondolkozással. Bizony nevetett a hadnagy Megkérdeztem Horváth -Sándort és Pósa Józsefet. Ők is határozottan észrevették a nevetést. - -A hadnagy tehát bátor, nyugodt, igazi hős lélek volt. Csodálatos ember. -Az ember a halál pillanatában nem szokott nevetni. A nevetéshez a -testnek is, a léleknek is jókarban kell lenni. Akár a test van haldokló -állapotban, akár a lélek teljes a halál tudatával: a nevetéshez se erő, -se kedv. Ezer meg ezer ember haláláról emlékeznek meg az irások, de a ki -halála pillanatában nevetett volna, olyan emberről nincs emlékirás. - -A hadnagy elnevette magát. - -A pap rettentő hirtelen természetü ember volt. Valami kimondhatatlan düh -vett erőt rajta, a mint a nevetést látta és hallotta. Egyetlen szót se -szólt többet, puskáját nagy gyorsasággal fölemelte s abból a két lépés -távolságból a hadnagyot mellbe lőtte. - -A hadnagy megingott, de nem esett el. Csak a kocsi lőcséhez tántorodott. -Sörétre volt a pap fegyvere töltve, a fojtás és a sörét egy tömegben -ütötte mellbe abból a nagy közelségből a hadnagyot, mellén vastag ruha, -vastag rétegü irások és tárcza: a lövés még csak komoly sértést se -okozott. Csak épen nagyot taszitott a hadnagyon. - -De aztán a hadnagy harsány hangon kiáltotta legényeinek a vezényszót: - -– Tüzelj! - -S a tizenhat katona a vezényszóra szabályosan, bátran belelőtt öt lépés -távolságból a szent-györgyiek hadsorába. De e hadsorból is visszaadta a -lövést hat lőfegyver. - -A hős hadnagy a kettős sortüz eredményét nem érte meg. - -Azalatt a néhány pillanat alatt, mig a két ellenfél sorakozott s a -hadnagy és a pap egymáshoz szólt, a vadrácz kovácslegény a maga -agyontöltött rongyos puskájával az egyik tábori kocsi mögé surrankodott -s rátámasztotta a puskáját a lőcsfejnél a kocsioldalra. Ez a lőcsfej -épen átellenese volt annak a lőcsnek, a melyhez a hadnagy tántorodott. A -mint a hadnagy a »tűz« vezényszót elkiáltotta, a vadrácz legény is -elsütötte fegyverét. A négyszeres töltés akkorát durrant, mint egy kis -mozsárágyu. Mire füstje eloszlott: a hadnagy élettelen teste ott feküdt -a földön a kerék mellett, feje pedig két lépéssel távolabb. - -Csoda esett. Az az iszonyu lövés ugy leszakitotta a hadnagy fejét, -mintha bárddal metszették volna le. Ily esetnek hirét apám se hallotta -soha. - -Egy másik katona is elesett a sortűz alatt. - -De a mi csapatunknak is sulyos vesztesége támadt. Gregorich Ferencz -nótárius uram nagy lövést kapott a tomporánál ugy félszakosan. Minden -vastag izmán keresztül tört az ostoba golyó. A vitéz egykori -huszárőrmester szó nélkül összeesett. Csak azután kezdett káromkodni -amugy huszárosan, a mikor már a csatatér üres lett s a holt hadnagyon és -a vonagló katonán kivül senki se volt körülötte. - -Mert annak a kettős sortűznek a holtakon és sebesülteken kivül az lett a -következése, hogy a három tábori kocsi kocsisa, mintha parancsolták -volna, belevagdalt a lovakba s ugy elnyargalt a kőkuti puszta irányában, -hogy csak a porát láttuk egyideig, de azóta hirét se hallottuk. - -De a mi három kocsisunk se volt röstebb. Szempillantás alatt rajtuk -termettek vitézeink s a három kocsi is menekült vissza a falu felé -lóhalálában. Hiába! A fejsze, a vasvilla s a kilőtt vadászpuska még se -elég erősség vitéz katonák fegyvere ellen. Kivált ha a vitéz katonák még -nagyobb számmal is vannak. - -E pillanatban vágtatott oda Fodor László és Matkovich Balázs külön -kocsin. De bizony nem mentek ők nagyon közel az ellenséghez. Jó távolból -mindegyik kilőtte puskája mindkét csövét a katonák felé s aztán fordulj, -indulj, – ugy elszeleltek hazafelé, előbb otthon voltak az ebédnél, mint -apám vitézei. - -Apám nem ugrott fel egyik menekülő kocsira se, szűk hadnagyi magyar -ruhájában nem is lett volna könnyü az ugrándozás. Nótárius komája eleven -vagy holt testét se akarta otthagyni. De a mikor mindenki megfordult, ő -is meghátrált vagy száz lépésnyire. - -Ott legelt a lepsényiek tehéngulyája. A gulya szélén megállt. A tehén -biztos védőfal volt a golyó ellen. Onnan nézte, mire határozza el magát -az épségben maradt tizenöt katona. - -A katonák tiszt nélkül s kocsi nélkül maradtak. Ugy látszott: tanakodtak -egy-két perczig. Mitévők legyenek? Falunk fölött oda-odanéztek a -bessenyői pusztába. Tudták, hogy a bán hadseregének egy erős »hátvéd« -csapata ott táboroz. Legalább reggel még ott volt. Ezzel kellene -egyesülniök. Ez volna a menedék. Ámde a mi falunkon át vitt oda az út; -az pedig bizonyos, hogy a mi népünk őket át nem ereszti. Elhatározták, -hogy falunkat kikerülik s a pusztákon át kisérlik meg Bessenyő vagy -Székesfehérvár felé a menekülést. - -Apámban feltámadt a vadászvér. Puskájának mind a két csöve meg volt már -hatalmasan töltve ficzkóval. Egy tehén faránál féltérdre ereszkedve -erősen czélba vett egy katonát. A puska kettőt durrant egymásután. - -Valaki nagyot kiáltott mellette. - -– Megvan! Megvan, nemzetes hadnagy uram! Egy megint ott fekszik. - -Egy katona csakugyan elesett. A lövés térdkalácsát zuzta össze. Csak -akkor vette észre apám, hogy a ki közbekiáltott, ott állt mellette. S az -senki se volt más, mint Szombati, a zsöllérünk, a kit egyik munkámban »A -házatlan zsöllér« czim alatt már megénekeltem. - -Épen jókor jött. - -– Eredj csak iziben az emberek után. Ki ne fogjanak, forduljanak vissza -nyomban ide hozzám! - -A gyorslábu Szombatinak nem sokáig kellett futnia. Mi gyerekek s még egy -csomó népség a Barta-csárda mellől, az árokpartról néztük a véres -csetepatét. Ott megálltak a kocsikkal menekülő nemzetőreink, ott vették -észre, hogy se apám, se a jegyző nincs közöttük. - -Ott érte el őket Szombati. Közölte velük a parancsot, de azt is, hogy -egyet azóta a katonák közül apám elejtett. - -Visszafordultak mind a tizenhárman. - -Apám először is az egyik kocsin Gregorich Ferencz jegyzőt hazavitette. -Levágott kukoriczaszárból hevenyésztek neki puha, ringó fekvőhelyet. -Sulyos volt a seb, sok vért vesztett már, káromkodni se tudott már. - -A másik kocsit küldte lóhalálában Enyingre orvosért és kötőszerekért. A -Wallenstein doktor jőjjön azonnal, semmiféle halogató kifogása el nem -fogadtatván. - -A harmadik kocsi menjen vissza a faluba, hozzon embereket ásóval, -kapával. A halottakat el kell temetni haladéktalanul. Ne is menjen -messze be a faluba. Csak a tóparti zsöllérek közül szedjen össze -ötöt-hatot. - -Azalatt, mig e rendelkezések történtek, a két sebesült katonát -agyonlőtték. Ujhelyi László és Kemény Péter ugy akarták őket agyonverni, -de apám ezt nem engedte. Golyóhalál a katonahalál. - -De hát nem lehetett volna őket megmenteni, kórházba vinni, -meggyógyitani, az életnek és szerető családjuknak visszaadni? - -Megegyezett az a hadi joggal, a nemzetközi joggal, a Corpus Jurissal s -az emberséggel, hogy ép katonát igy legyilkoljon, sebesült katonát igy -elpusztitson a nemzetőr, a mivelt és jólelkü magyar ember? - -Bizony, nagy kérdések ezek. - -De ha Jellasich tábora egyesül Rothnak táborával: agyontiporja az -ellenség a mi ujoncz magyar seregünket. - -Tehát a két tábor közt az érintkezést szent kötelesség volt minden áron -meggátolni. Minden áron! - -Hiszen mi joggal védtük apáink földjét, melyet az ellenség bitorul -támadott. - -Hiszen, ha a katonacsapatból csak egyetlen egy marad is életben: az -embertelen ellenség mindent megtud s akkor bitófára huzatja jobbjainkat -s koldussá és földönfutóvá teszi népünket. - -Csupán azért, mert védtük hazánkat, ősi örökünket. - -De ne bizonykodjunk. A háborunak végzete van. Az ellen semmit se ér a -bölcselkedés. - -A mi történt: én csak azt mondom el. - -Apám tanácsot tartott embereivel. A menekülő katonákat meg kell ejteni. -E fölött semmi kétség. De kocsin-e, lovon-e vagy gyalogszerrel? - -A kocsi meg a ló nagy czéltábla. A katona pedig lő. A nagy -kukoricza-dülőkben kocsival, lóval nehezebb is a mozgás. Tehát -gyalogszerrel folyik az üldözés. Időnk van rá: napnyugtáig. Terünk is -van hozzá elég. A lepsényi, mező-szent-györgyi és polgárdi határ, a -déghi és lángi puszták együtt több mint ötvenezer hold. Sokkal nagyobb a -Hortobágynál. E területen se hegy, se völgy, se erdő, se árok, se -szakadás, se bozót, se tó, se ér. Itt elbujni nem lehet az ellenségnek. -Csak napszállatig legyen meg a vad. - -Most dél van. Talán jó lenne mégis egyet falatozni. Éhgyomorral nehéz -lesz estélig. - -Nem lehet. A katonának is dél van. Ő se eszik. Mi se lehetünk -alábbvalók. - -Előre! - -Irtóztató hajtóvadászat kezdődött. A vad a 14 erős határőr katona. -Fegyverrel s fölös lőszerrel. Elszánva a halálra. Tudja, hogy másként -nem menekül. Csak ugy, ha utolsó lehelletig védi bőrét. - -A vadászok és hajtók többen vannak. - -A kiket apám sirt ásni és temetni hozatott ki, kettő azok közül is -beállt vadásznak. Az egyiknek a neve Hende János, a másiké Fazekas -Mihály. Mind a kettő csak szegény házas zsöllér. Fejszét is hozott -magával mind a kettő. Nemcsak ásót. Dolga lesz a fejszének is. - -De a harangokat is félreverték. - -Hallotta a nép a puskaropogást. A mikor a jegyzőt vérben-fagyban -hazavitték, megrohanták a templomajtót. Hiába rejtette el a kulcsokat az -öreg harangozó Balázs. Volt egy fia, ludtalpu volt. A legények emiatt -Tipetopa Balázsnak nevezték. A Tipetopát nyakon fogták. Megfojtják, ha a -kulcsokat elő nem teremti. Nem szabadulhatott másként: előteremtette. -Fölrohantak a toronyba. Félreverték mind a három harangot. Szomoru szó a -félrevert harangszó. Veszedelmet jelent. Asszony jajgat, gyerek -sivalkodik, megbőszül a tömeg. Fujhat már a somogyi szél, elviheti a -hangot a bessenyői pusztába. Most már azzal se törődnek. - -A harangszóra egymásután futnak ki az emberek. Ki, a messze határba. -Kettesével-hármasával. Gyilkos eszközt visz magával mindenki. Fejszét, -vonyogót, vasvillát, lobogós dárdát. - -De a kiknek puskájuk volna: azok elmaradtak. Nemes ember ugyan ha -kényelmesen teheti, egész nap elvadászgat, de hogy egész nap futva -kergessen ellenséget: azt az ő tüdeje, lába, büszkesége ki nem állja. - -Csak apám maradt meg az üldöző sereg élén. Neki kötelességében is -állott. - -A katonák eleintén a kőkuti puszta irányában menekültek délkelet felé. A -Rába-család birtoka hajdan, – később s ma is a Purgly-családé. A mint a -puszta épületeit meglátták: letértek arról az irányról. Lakott helyre -menni nem látták tanácsosnak. Ha jobbra fordulnak, a gróf Nádasdy -Ferencz riki pusztájába tévednek, a hol szintén épületek és emberek -vannak. Balra fordultak tehát kelet felé s nekivágtattak az én -birtokomnak, a Lapos nevü dülőnek. Erre nagy messzeségben nem látszott -előttük semmi épület. - -A katonák győzték a futást. Erős fiatal emberek. De bármily erősek: -kifáradnak, kimerülnek, összeroskadnak, kidőlnek. Nehéz a ruha, a -bakancs, a podgyászbatyu. Különösen nehéz a puska és a tölténytáska. Jól -tudták ezt az üldözők is. Még jobban érezték a katonák. - -Eleintén meg-megálltak, szem-irányra vették az üldözőket s beléjük -lövöldöztek. Golyójuk nem talált. Apám is lőtt rájuk háromizben, ő se -talált. Talán nagy volt köztük a távolság. - -Ugarokon, tarlókon, szántásokon, kukoricza-táblákon is történt a futás. -Ez is szemlátomást pusztitotta az embererőt. De majd jön a nagy -Ökörmező, egyenes, sima, fényes, gyepes legelő, ott nem sülyedez az -ember lába: ott talán lesz menekülés. Igy számitottak a katonák. - -Hiába! - -Az Ökörmező szélére kiértek ugyan, de már erőtlenül. - -Mekkora volt Ilion vára? Mekkora utat végeztek Homerosz hősei, a mikor a -gyorslábu Achilleüsz kergette Hektort s a mikor gyors futásban háromszor -kerülték meg a várost? Pedig a város körül nem volt olyan sima és -egyenes mező, mint a mi nagy Ökörmezőnk. A költő szerint Athéne, a bölcs -és ravasz istenasszony, birta rá Hektort, hogy ne fusson tovább, hanem -álljon meg és álljon szembe gyorslábu ellenségével. Pedig dehogy az -birta rá. Hanem elbágyadtak az izmok, megereszkedtek az inak, sziv és -tüdő megunta az erős munkát. - -A nagy mező szélén a katonák megálltak. Tanácskozásuk alig tartott -egyetlen perczig. Elhatározták, hogy kegyelemre megadják magukat. -Föltétlenül bizonyos, hogy a harczban és a futásban elpusztulnak. Hátha -megmenthetnék a puszta életet! - -Kifelé fordult arcczal körbe álltak s féltérdre ereszkedtek. Lövésre -kész töltött fegyverük térdükön keresztülfektetve. Ugy várták be az -üldözőket. - -Csakhamar ott termettek a szent-györgyiek. Lehettek már vagy harminczan. -De a messzeségből is folyton szállingóztak még. Körülvették a tizennégy -térdeplő katonát. - -Szomoru tárgyalás volt az, a mely most köztük megkezdőgött, de két-három -percznél tovább alig tartott. - -A katonák közül senki se tudott magyarul, a mieink közül senki se tudott -németül vagy horvátul. - -A jelek és jelenségek után ugy kell lenni, hogy a katonák fölajánlották -fegyverüket és szabadságukat, de föltételül tüzték, hogy életben -maradhassanak. - -Apám még néhány száz lépés távolságban volt. A hajszában ugy futni, mint -a katonák s a fiatalabb és pőregatyás szent-györgyiek, csakugyan nem -tudott. - -Ujhelyi László volt a mieink közt a leghevesebb. Odakiáltott a -katonákhoz: - -– Nem alkudozunk veletek, kutyák. Először adjátok át a fegyvert, azután -várjátok meg, mit csinálunk. - -Nem értették e szót a katonák. De ha értették volna is, akkor se -egyezhettek volna bele. - -Ujhelyi nem is várt tovább. - -Érthetetlen düh fogta el. Az egyik katonára ráugrott, mint a tigris, -kirántotta kezéből a puskát s mielőtt az a katona térdéről felemelkedett -volna, őt agyonlőtte. - -A többi katona mind felugrált s egymásnak hátat vetve belelövöldözött a -nemzetőrökbe. - -De ezek is rárohantak a katonákra. Egy pillanatig borzasztó dulakodás -támadt az ellenségek közt. - -Fazekas Mihály, a sirásó, a kezében levő erdei fejszével mint a villám, -ugy csapott le a katonákra. Két suhintással két katonának hasitotta -ketté a fejét. Nyomban meghalt mind a kettő. - -Ez a Fazekas alacsony, zömök termet volt. Mozdulatai gyorsak. Egyik -legjobb aratómunkásnak tartották a faluban, nagy izomerővel. Különös -testi sajátsága volt, mint a japán szemfényvesztőknek. A japán lenyeli a -kardot, ő pedig le tudott tuszkolni a torkán félméter hosszu rétest, a -nélkül, hogy harapott, rágott és nyelt volna. Sok fogadást nyert ezzel a -faluban és a vásárban. - -Hende volt a másik azok közül, a kiket apám temetni kirendelt s a ki az -üldözőkhöz csatlakozott. Magas, erős, vörösszőrü ember. Egyik katona a -puskatussal vágta fejbe. Kemény koponyája kiállta az ütést, nekiugrott, -mint a hiuz, a katonának, torkon ragadta s szempillantás alatt -megfojtotta. A holttestet, mint zsákot hajitotta el a gyöpön. - -Berta János szent-györgyi nemzetőrt a karján érte lövés. Belehalt. Mire -hazaértek vele: elvérzett. - -Összesen öt katona maradt holtan az összecsapás terén. Kilencz -kimenekült a tolongásból s vagy száz lépésnyire megugrott. Bár halálosan -kimerülve s megrémülve, ott a katonai erény lett urrá lelkükön. -Megálltak s vezényszóra fegyverüket megtöltötték s gyujtóval ellátták. -Sőt hárman vagy négyen vissza is lőttek a mieinkre, hogy menekülésüket -biztositsák. - -Hiába! - -Hova menekülnek? Előttük a határtalan puszták. Könyörülő lélek nincs -segitségükre. Se ételük, se italuk, se pihenésük. Ha aczélból volnának, -akkor is el kellene pusztulniok. Nyomukban a szent-györgyiek, a kik már -vért szagoltak, a kik már két áldozatukat siratják s a kiknek, ha maguk -elveszni nem akarnak, őket kell elveszteniök. - -Igy is lett. - -Nyolcz katona egyenként, egymásután dőlt ki. Kimerült, elesett, -lefeküdt. Az üldözők felkonczolták. Szegény fiuk! Csak három könyörgött -életéért. A többi némán fogadta a halált. Talán nem is tudták már, a -mikor a halál rájuk rohant. - -De volt egy közöttük, a ki nem akart elfáradni. Az utolsó. Apám még évek -mulva is elérzékenyült, mikor erről volt szó. - -Egyenes termetü, derék szép ifju volt. Bajusza alig serkedzett. Erős és -bátor. Nem futott, hanem csak siető lépésekben ment előre. Időnként -megállt és körülnézett. Égen-földön lehet-e segitség? Nem lehet. Minden -bajtársa halott már. Még azt is látja, a mint az elhullt vitézeknek a -sík mezőben ássák a sirt. Maga van idegen országban, ellenséges földön, -haragos, szilaj üldözők a nyomában. - -Meg-megáll, czélba veszi az üldözőket s visszalő rájuk. - -A tarnóczai puszta határárka mellett észak felé fordul. Arra fekszik -Bessenyő. Ott van a horvát sereg tábora. Ha ő eljuthatna oda! - -Apámban aggodalom támadt. A fiu bátor, meg nem adja magát -életre-halálra, hatvan tölténye van, biztos halálra a nemzetőr meg nem -közelitheti. Hátha emberfölötti csodálatos ereje van? Hátha mégis -sikerül neki a bán utóseregét elérni? Igaz, hogy a fehérvári országut -oda egyenes irányban is legalább hat kilométer távolság s ez utat ily -üldözés után már lehetetlen megtenni. De hátha csoda történik? - -Apám is fáradt volt már a lerogyásig. Kora reggel óta nem evett, nem -ivott. A nap leszállóban. Egész nap fegyverben, izgalomban, üldözésben. -Szemei pillanatonként káprázni kezdtek. Nagyon erős, edzett ember ugyan, -de bágyadtság kezdi már lebirni. - -Kellő távolságból még egyszer gondosan czélbavette a vitéz katonát s -kilőtte rá fegyvere mindkét csövét. Nem találta. Nincs ma már -szerencséje. Gyakorlott vadászember tudja már azt. Legjobb olyankor már -hazatakarodni, nyugalomra térni. A katona is visszalőtt rá, annak se -volt már szerencséje. - -Az ugynevezett aprórészi földeken vetőszántásban volt egy ember türhető -két lóval. Egy suhanczot oda futtatott, fogja ki az ember az eke elől -lovait s vezesse oda sietve. - -– Egy legény üljön fel az egyik lóra s nyargaljon be Csőszre. A csősziek -jőjjenek ki nyolczan vagy tizen kocsin vagy lóháton a cséri puszta felé -különböző utakon. Horvát katona menekül arra: valahol utját kell állani. - -Ez volt parancsolata. Csősz fehérvármegyei nemesi falu. A menekülőnek -mellette kellett elsurranni. - -A lovasember vakaródzott. Elnézett Csősz felé. Nagy út ez az ő egész nap -szántó lovának. Észrevette a menekülő katonát is. - -– Nemzetes hadnagy uram! Nem megy az a katona ma tovább. Hiszen ott -fekszik a határhalmon. - -Apám odatekint. A katona csakugyan ott fekszik félszakosan a -határhalmon. - -A hol a soponyai út a szent-györgyi mezőkről kiér a szomszédba: ott -falunknak is határa van, vármegyénknek is. Ott már Fehérvármegye -kezdődik s három határ sarkallik össze. Mező-Szent-György, Polgárdi és -Dégh határa. Ezért van ott hármas halom. A legmagasabb halom tetején -feküdt a vitéz. - -Nem sokáig feküdt. - -Felült, megtöltötte fegyverét s lőtt a mi embereinkre. Megint töltött s -megint lőtt. Mindig gondosan czélzott s ugy lőtt. - -Tehát nem adja meg magát. Az üldözők kiabáltak rá. Szidták. Fel-felemelt -gyilkos szerszámaikkal fenyegették. Fel se vette a fenyegetést. Nyugodt -vérrel töltött s ha közelgetett valaki: lőtt. A golyók ott fütyörésztek -az emberek között. - -Egyszer azután nem töltött többé. Szépen letette maga mellé nehéz -fegyverét, két kezét összetette keblén s fejét hátraeresztette a gyepes -hantra. - -Elfogyott a töltény. - -Agyonzaklatott teste és lelke áhitotta már a pihenést. Az örökké tartó -nyugodalmat. - -A határnak ez a része, habár észre nem vesszük is, magas fensik. A -Balaton akarattyai partja szépen ide látszik s azon túl a messzeségben -Tihany és Balaton-Füred hegyormai. A nyugovó nap épen ez ormok felett -szórta szét őszi bágyadt sugarait. A nyugoti égalja már sárgulni, -piroslani kezdett. - -A haldokló vitéz nem törődött már haragos ellenfeleivel, a kik pedig -közelegtek hozzá. Ő csak a lenyugvó napot nézte. Még egy sugár! Csak még -egy sugár! Azután hadd jőjjön az örök éjszaka. - -A nemzetőrök odamentek hozzá. - -A vitéz fölkaphatta volna még fegyverét s véres viadalban vehetett volna -bucsut a világtól. - -De minek az? Bágyadt test, nehéz fegyver, tizszeres ellenség számban, -erőben, vakmerőségben. Nincs menekvés. Igy is, ugy is mindennek vége. - -Hős lelke felszállt a csillagok utjára, az örökkévalóságba. - -Boldogtalan lélek! A mikor majd elkövetkezik az idők vége, oda -szólitanak a nagy biró szine elé. S ott majd megkérdik tőled: miként -folyt életed, miként lett halálod? Szerettél-e, gyülöltél-e, miért -multál el élettel teljes, boldogságra váró fiatal korodban? Hiven -teljesitetted-e az életnek és a halálnak kötelességét? - -Mit felelsz? Mondd meg az egész igazságot. - -Hitszegő király, béres kormányzók, szegődött hadvezérek szabad nemzet -eltiprására hajtottak. Bátor férfiak védelmezték orvul megtámadott -hazájukat, fajuk becsületét és jövendőjük reményeit. Ez volt az ő -kötelességük s a tiéd a hősi halál. - -Ezt feleld a kérdésre a nagy biró szine előtt. - - -IV. - -(Mit akart az ellenség? – A házatlan zsöllér. – Eberhard kettős lövése. -– A fenevad. – A szegény katona kegyetlen halála. – A kisértet. – A -halálfej. – A mogyorófa mindent rendbe hoz.) - -– – Apám gondosan megvizsgálta, igazán meghalt-e az utolsó vitéz? - -Azután megparancsolta, hogy az egyik határhalom mellett mély sirba -temessék. - -Leszállt az est, csillagos lett az ég, hüvös őszi esti szellő -lengedezett a Bakony felől. Oda messze van a falunk. Sok időbe telt, mig -kocsija kiérkezett. Gyalogszerrel nehezen tudott volna haza ballagni. -Ledőlt a határhalomra s szemeit le nem vette az uj sir domboru halmáról. -Ez is határjel az élet és a halál között. - -Másnap délig apám ágyban maradt. Nagy és fájdalmas nyilallása támadt. De -délután kocsira ült, embereket vitt magával s egyenként megvizsgálta a -sirokat. Eltemettek-e mindenkit s pontosan és jól végezték-e a munkát a -sirások? - -Csak azután jutott eszébe kinyomozni: mi volt hát az erős -futár-csapatnak küldetése! Tizenhét embert tiszt vezetése alatt nem -szoktak hiába vagy csekély okból kiszakitani a seregből. Jellasichnak mi -volt a czélja? - -Állj csak elő házatlan zsöllérünk, öreg Szombati! Te voltál ott a -hadnagy temetésénél, te fosztogattad ki öregéből, nagyjából a -szerencsétlen halottat. Ugyan mit találtál nála? - -Zsebóra, aprópénz, sovány tárcza, óraláncz s több efféle hiábavalóság: -ezzel nem törődött apám. Hadd legyen ez a Szombati hadizsákmánya, ha -csakugyan talált effélét a halottnál. Hanem hát levelei, jegyzetei! - -Csakugyan előállt Szombati öt-hat levéllel. A szemétdombon keresgette -össze őket, mert még estennen oda szórta szét. Német nyelvü magánlevelek -voltak. De volt fontos levél is köztük. Hadiparancs a bántól, a -fővezértől Roth tábornok számára. Siessen a tábornok hadtestével, -szeptember 29-én, legkésőbb 30-án ott legyen Székesfehérváron, hogy -összeköttetésbe jusson a fősereggel. - -Hát ezt a hadiparancsot Roth tábornok meg nem kapja soha. - -Vagy e napon, vagy a következőn történt még valami Lepsényben, a mit -megemlités nélkül nem hagyhatok. Elég fontos dolog. Apámnak nem volt -része benne. - -A székesfehérvár–kanizsai országuton akkor rendes postakocsi járt, -melyet delizsáncznak neveztünk. Ily postakocsi vidám trombitaszóval -koczog el a főutczán a nagyvendéglő előtt. A széles kocsisülésben -középen ül a postás-legény, jobbról és balról mellette két erős -fegyveres, marczona vitéz a bán seregéből. Valami fontos sürgönyt vittek -ezek is. - -A vendéglőben ül és iddogál Eberhard Ignácz. Mellette a falhoz támasztva -puskája. Valami alsóbbrendü gazdatiszt gróf D’Orsaynál, gróf Nádasdy -Leopold haszonbérlőjénél. Jó lövő, ügyes vadász, apám meg szokta hivni -vadászataira. - -Eberhard meglátja a két katonát. Kinyitja a vendéglői szoba ablakát, -felkapja fegyverét, szempillantásig czéloz az ablak vasrostélyai közt s -egymásután kettőt dördül a kettőscsövü fegyver. - -A két vitéz egyszerre esik le az ülésből a postás-kocsis mellől. Egyik -jobbra, másik balra. A kocsi megy tovább. A kocsis hátra se néz. A két -vitéz nem mozdul. Odamennek az emberek. Emelgetik, vizsgálják a két -vitézt. Bizony halott az, mind a kettő. Sziven találta őket az ügyes -vadász hátulról, ablakrostélyon át, nyolczvan lépés távolságból. Egy-egy -lövéssel mind a kettőt. - -Hosszu évek multán is mesteri lövés gyanánt emlegették ezt -vadászpajtásaink. Emlékezete fennmaradt az öregeknél. - -1868-ban szervezte Kerkapoly, a későbbi pénzügyminiszter, az első -honvédséget. A kezelő őrmestereket szemelte ki először. Figyelmeztettem -Eberhard Ignáczra. Őt nevezte ki először Tolnavármegyébe, Paksra vagy -hova. Ha még él: nagyon idős ember lehet, túl a nyolczvanon. - -A két vitéz szintén Roth tábornoknak vitt sürgönyöket. A tábornok ezeket -se kaphatta meg. - -Látszólag kis dolgok ezek. De ezekből készül a történet nagy dolga. A -mint egy-egy csöpp vér sokaságából az élet, a szerelem, a lángelme, a -nagy alkotás. Majd mondok én el nagy dolgot is. A mikor elfogtunk egy -egész osztrák hadtestet szőröstől-bőröstül, ágyuival, lovasságával, -vezéreivel, tisztjeivel egyetemben. Meg nem menekült belőle még -egere-patkánya se. A legnagyobb, legtökéletesebb diadal függetlenségi -harczunk egész folyamában. - -Történetirásunk tudja ezt. Néhány szóval meg is emliti. De keveset tud -róla s a mit tud: abban is sok a tévedés. Nem nagy emberek csinálták a -nagy hadi tényt. Leginkább csak csiri-biri nemzetőrök. Hogy juthatna -hely a történet márványoszlopán holmi mező-szent-györgyi -nemzetőrhadnagynak? - -Azonban még egy-két apróságot, egy-két furcsa szörnyüséget kell -elmondanom, mielőtt a nagy dologba belekezdenék. Annak a kornak -jelleméhez tartozik ez is. Hadd ismerjék meg azt a kort, a kik akkor még -meg nem születtek. - -A fenevadnak is van néha emberszive, az emberszivben is néha ott tombol -a fenevad. Erről mondok el példát ama napok eseményeiből. - -A büszke bán hadseregének utját állta a mi hadseregünk Pákozdnál. Sőt -kissé meg is vertük a büszke bánt. Bizony nem juthatott ő el diadalmas -hadvezérként Magyarország fővárosába. Sőt a pákozdi csata után titkon -fölszedte sátorfáját s október 1-én ugy kiiramodott országunkból, meg se -állt a határszélig. - -Nálunk nyugalom volt. Békésen végeztük a szüretet. Jellasich futó -hadaiból erre-arra szállingóztak egyes katonák. Szökevények, eltévedtek, -elmaradottak, lábbadozók. - -Egyik napon apám kimegy a szőlőbe a must forrását megnézni. Engem is -magával vitt. Csak ugy gyalogszerrel mentünk. Vállára vetette a puskát -is. Zavaros idők jártak, azután vadászember is volt, kukoriczatöréskor -sok nyul huzódik a szőlőbe. - -A gyalogut keresztül vezet a fehérvári országuton. Az országutnak árka -van. A mint már ötven lépésre megközelitettük az árkot: ime, szemközt -jön Körösztös Ferencz, a falunak feketearczu kovácsa, a dárdagyártó. -Fokos a kezében. A fokos tele vérel, a gyöpön törölgeti le róla a vért. -Tisztességgel köszön apámnak. - -– Adjon Isten! No, mi ujság Ferencz? - -Nézzük a kovács arczát. Rettenetes fölindult állapotot mutat arcza. -Ajkai, állkapcsai vonaglanak. Izgatottan felel apámnak: - -– Nagy az ujság. Épen most vertem agyon egy kutyát itt az uton. - -– Miféle kutyát? - -– Hát Jellasich kutyáját. Ott fekszik ni, az árokban! - -Kezével mutatott egy pontra. - -Apám nem tudta: mit értsen a beszédből. Odamentünk a mutatott helyre. - -Agyonmarczangolt katona vonaglott az árok fenekén. Feje össze volt -törve-vágva. Csupa vér volt körülötte az árokbeli gizgaz. Még nem halt -meg, de eszméletlen volt. Hason feküdt, de időnként mintha fel akart -volna állani. Könyökre, térdre fel tudott emelkedni, de megint elesett. -Ujra fölemelkedett, ujra elesett. Az eltünő életnek utolsó öntudatlan -jelensége. – Elborzadtunk. - -Apám tünődött: mit csináljon? Orvos, ápoló, gyógyszer nincs közelben. A -falvak is távol. Még emberek sincsenek, a kik a szegény haldoklót -elhurczolják. De miért is hurczolnák? Élni már meg nem él. Csak kinlódik -kis ideig. Legjobb lenne talán kegyelemlövéssel megszüntetni kinjait. -Mint hajdan tette a hű barát a csatatéren, halálra sebesült bajtársával. - -Lassan levette apám a puskát válláról s önkénytelenül felhuzta a -kakasokat s megnézte, a gyutacsok rendben vannak-e? - -Még se tudta agyonlőni a boldogtalant. Eszébe jutott, hogy a -hegymesterek nincsenek távol, más ember is akadhat a szőlőhegyben, sőt -kocsi is. Talán érdemes volna kisérletet tenni a haldoklóval. Hátha még -ember lehetne belőle? - -A feketeképü vad kovácsról egészen megfeledkezett. De az nem mirólunk. A -hol találkoztunk vele, ott megállott, megfordult s minket nézett. -Kiváncsi volt, miként hat ránk a látomány. - -Mikor látta, hogy apám leereszti a kakasokat s a puskát megint a vállára -teszi, odaszólt: - -– Mi az, nemzetes hadnagy uram? - -Apám hátra se nézett, csak annyit szólt: - -– Él még ez a szegény katona. - -A fenevad elbődült. - -– Nem lehet az! A kit én egyszer agyonvertem, nem szabad annak tovább -élni. - -Nehéz lépésekkel odasietett. Fölállt az árokpartra. Látta vonaglani a -haldoklót. A dühöngő tigris arcza szelidebb, mint e pillanatban volt a -fenevad emberé. Hihetetlen gyorsasággal ráugrott a haldokló hátára s két -csapással darabokra hasitotta koponyáját. - -Most már nem vonaglott többé. - -Igazán meghalt. - -Oly hirtelenséggel történt az egész, hogy alig volt időnk eszmélkedni. -Én mint gyerek kiabálni kezdtem, hogy apám lőjje agyon azt a kegyetlen -embert. De apám is haragba jött. A fekete kovács erős ember volt, de -apám még erősebb. Letaszitotta a holttestről, de akkor már későn volt. -Csak annyit mondott neki: - -– No, Körösztös Ferencz, szerencséje, hogy töltött fegyver van a -kezemben! - -Még az első dühből felelt a vad ember: - -– Hát aztán, ha az nem volna a kezében? - -– Hát akkor megfogdoznám kissé, hogy lepedőben vinnék haza innen. Most -pedig takarodjék szemem elől! - -Apám előkeritette a hegymestereket, temessék el a szegény halottat. Egy -vagy két huszast adott nekik s jó ital bort. - -A fenevad másnap mindenképen bocsánatot akart kérni apámtól. Mentsége -ebből állott: - -– Miért jött az a horvát a mi országunkba ellenségnek? Azután nem is -köszönt nekem, mikor mellettem elment. Hát ki vagyok én? - -Még vagy tizennyolcz évig élt a fenevad, de jó szemmel nem tudtam rá -nézni többé. Pedig a dárdagyártáskor ugyan csak kedveltem. - -– – Elmondom a kisértet történetét is. - -A véres csetepaté után harmad vagy negyednapra a szegény hadnagy feje -felszinre jött. Vagy nem jól temették el vagy el se temették vagy -kincskeresők, sirfosztogatók kiásták. S otthagyták a pusztákra vezető -utszélen a kukoricza szélén. - -Varga nevü enyingi ember koczog arra kocsijával. Jön a pusztákról, -igyekezik haza, sárga takarmánytökkel rakva kocsija. Kocsija után baktat -sovány kuvasza. - -Egyszer csak megáll a kuvasz, föltartja orrát, szimatol. Beugrik a -kukoriczába s föltartott fejjel hoz a szájában ki onnan valami sulyos -dolgot. El is ejti, föl is veszi, csetlik-botlik vele, mutatja -gazdájának. - -A gazda megáll kocsijával, leszáll, megnézi az ismeretlen gömböt, -kiveszi a kuvasz szájából – hát uramfia, se nem tök, se nem burgundi -répa, se nem birkafej, hanem valóságos emberfej. - -Megdöbben, de nem nagyon. Hallotta már, hogy néhány nap előtt horvát -halál volt e tájon, bizonyosan ez az emberfej is onnan származik. Duhaj -a lelke. Ejh, csináljunk tréfát. Földobja a fejet a kocsi derekára s -elkoczog vele hazafelé. Az asszony a tornáczon várja. - -– Gyere csak, asszony, gyere csak! Ilyen tököt se látott még a jobb apád -se. - -Az asszony nézi. Istenért se jutna eszébe, mi lehet az a gömbölyü. Se -nem sárga, se nem sima, se nem könnyü, szaga is más. Esti homály van már -a tornáczon, nehéz a tájékozódása. Lassanként veszi észre: haja is van, -szája is van, füle is van, orra is van. - -Megborzad. Haja is az égnek áll. Elkiáltja magát: - -– Halálfej ez, te ember. - -Az ember elneveti magát. - -Az asszony seprőt fog és nagy elszánással az ajtó elé áll. - -– Soha se menekülsz meg a pokol tüzétől, ha azt a szörnyüséget az én -hajlékomba be akarod hozni. De be se hozod. De magad se léped át a -küszöbömet! - -– Nono, asszony, legyen eszed. Mindjárt elásom a kertbe. - -El is vitte, el is ásta, de azért alig tudta az asszonyt megkérlelni. - -Lefeküsznek, elalusznak. Éjfél körül fölébred az asszony, kimegy a -tornáczra. Az ég csillagos. Első tekintete a gömbölyüre esik. Ime, ott a -halálfej az ajtó előtt! - -Csak esik ám vissza az asszony a szobába. Szólni se tud rémületében. -Nekibódul a szobában asztalnak, széknek, kályhának. A zajra mécset gyujt -az ember. Az asszony rémült arcczal néz a nyitott ajtó felé. Az ember -kilép a tornáczra s ime ő is látja: ott a halálfej. - -– Uram, én istenem, ez már a kisértet! - -De azért észre tér. Fogja az ásót és a vasvillát, elhurczolja a -gömbölyüt s ujra eltemeti a káposztáskertben. - -Most már nem alusznak. Gyötrődéssel telik az éjszaka. A mikor -hajnalodik: az ember maga megy ki a tornáczra. Szinte retteg, mikor az -ajtót nyitja. - -Megint ott van a halálfej. Pókhálószin szemeivel mintha épen ő rá nézne. - -A duhaj lélek is meginog most már. Eszeveszetten fut a biróhoz, nagy -bölcsességü Bocsor uramhoz. - -– Biró uram kötöztessen meg engem, bünös lélek vagyok. - -– Ne bolond, ne! Ugyan mi ütött hozzád? - -Alig tudja elpanaszolni nagy keserüségét, megrémült lelkének háborgását. - -A bölcs biró odamegy a házhoz. Megérti a veszedelmet. Megsimogatja, -megvigasztalja az asszonyt, a ki egész testében reszket, a hideg rázza. - -Akkor szól az embernek: - -– No, most gyere gézenguz, ásd el azt a tetemet, de csak ugy -felszinesen. - -Az ember elássa. - -– Most pedig gyere a hidas mellé, lessük meg mi lesz a halálfejjel. - -Semmi más nem lett vele, csak az, hogy a kuvasz nyomban ott termett s -nagy buzgósággal kezdte kiásni a kisértetet. - -– No, lásd! - -Azzal fogta a birói botot, jó suhogó mogyorófaszárat s ugy -elagyabugyálta az embert, hogy a bot is összetörött a hátán. - -Nem is jött elé többé a kisértet. Igaz, hogy most már mélyen, igazán -temették el. Az asszony is magához tért. Belátta, hogy a bölcs biró -mogyorófája többet ér, mint az ő seprőnyele. - - -V. - -(Roth generális Soponyán. – Fábián tiszteletes ur. – A megzavart -vacsora. – Itt vannak a huszárok! – Roth generális menekül. – Görgey -Artur. – A huszárok éjjeli terve. – A kálozdi legények. – Szilas-Balhási -fészkünk.) - -Hagyjuk el e kis dolgokat. A korszak arczán apró karczolások ezek. A -nagy eseményeknek nézzünk szeme közé. De ne a törtenetiró ünnepélyes, -komor arczával, hanem mintha a család bizalmas körében emlékeznénk -róluk. - -Hogy Roth hadserege napról-napra hol járt, mily utakat tett, merre -csavargott október 4-éig: nem tudom, nem is kutatom. A mi vidékünkre -október 4-én érkezett. Az én családom emlékei közé ez a hadsereg e -naptól kezdve tartozik. - -A pákozdi csatáról, a bán hadseregének megveretéséről s elszökéséről nem -tudott semmit. Ez már bizonyos. A bán futárcsapatát megsemmisitette -apám, a fővezér hadiparancsa ott volt nálunk a fiókos szekrényben jól -eldugva a fehérruhák közé, ezt ugyan Roth tábornok meg nem kaphatta. Ha -némi kósza hir eljutott is a fülébe: annak nem hihetett. - -Nem is hitt. - -Október 4-én Soponyán volt főhadiszállása. - -Ez a falu szomszédos az enyémmel. Fehérvármegyében, a Sárviz völgyében -fekszik. Nincs épen közel hozzánk. Az út, a mely a két falut összeköti, -a pusztákon át vezet s lehet 12 vagy 13 kilométer hosszu. Hajdan -parasztfalu volt, semmi rokonunk, semmi ismeretségünk benne, legfeljebb -keresztülmentünk rajta, a mikor a sár-abai atyafiakat látogattuk. - -De akkor volt ott apámnak egy jó barátja. A kálvinista pap, tiszteletes -Fábián István uram. Ez korábban, a mult század negyvenes éveinek elején -Mező-Szent-Györgyön volt lelkész, onnan ment át Soponyára. Nemes modoru, -művelt ember. A család több jeles férfiuval ajándékozta meg nemzetünket. -Soponyáról is gyakran ellátogatott hozzánk. Ugy tudom, nekem keresztapám -volt. - -Nála volt szállva a papi lakban a fővezér, Roth tábornok. Társa, -Philippovich tábornok, a nagy-lángi pusztában ütött tanyát. - -A falu tele volt katonával. Minden ház tömve, de azért a csapatok nagy -része az utczára szorult. Az utczán raktak esténkint tüzeket, ott -sütötték-főzték ételüket, ott ittak, daloltak és tánczoltak késő estig. -Roth hadseregében már több volt aránylag a határőr és szerezsán, mint a -rendes sorhadi csapat. Az ágyuütegek egyrésze ott volt felállitva a -templom körül. - -A tiszteletes urnál esti 8 órakor ültek az asztal mellé vacsorázni. A -lelkész nőtlen ember volt teljes életében, öreg szakácsnéja elkésett egy -kissé a sütéssel-főzéssel. Hiába sürgette gazdája is, a tábornok is. De -már a szakácsné nem engedett a maga jussából. Ily előkelő s nagyszámu -vendég előtt ki akart tenni magáért. A sok idegen országbeli ember, -német, rácz, horvát legalább jó hirét vigye el a háznak. A sok rétes, -kalács, töltött patkó, hizott lud nem sülhet ki előbb a kemenczében. - -Az asztalfőn ült a hadvezér, maga Roth tábornok. Jobbjára ültette a -házigazdát, a tiszteletes urat. Néhány táborkari törzstiszt és -segédtiszt volt a többi vendég. - -A németek nyugodtan, jókedvvel esznek-isznak s a diadalmas hadjárat -reménységeiről elmélkednek: egyszerre csak égszakadás, földindulás, – -rettenetes csatariadás, éktelen zaj támad az utczán. Reszket bele ajtó, -ablak. - -Rohanó lovasság dübörgése, kardcsattogás, puskaropogás, lovak nyeritése, -emberek orditása, káromkodás, jajgatás. Az ördögök szababultak el -lánczaikról. A katona füle rögtön felismeri a zaj természetét. Valóságos -véres csata folyik odakint a sötétben. Ember ember ellen. - -Mi ez? - -A hadvezér és társai mintha megmerevedtek volna az első pillanatban. -Mind felugráltak az asztal mellől s kardjukat siettek felcsatolni. De -Roth intett a segédtiszteknek, ugorjanak ki, tudják meg, mi történt s -jelentsék rögtön. - -Ujra letelepedtek az asztal mellé. A csatazaj is mintha kissé távolabb -huzódott volna. De a sok jóizü étel mintha még se esett volna olyan jól, -mint előbb. - -Egyszer csak nagy nehéz léptekkel jön be egy segédtiszt. Odatoppan a -vezér elé, megáll mint a czövek, kezével megadja az üdvözlő jelet s -katonás, harsány hangon jelenti: - -– Tábornok ur! Jelentem alázatosan, jönnek a huszárok! - -Németül szólt a jelentés, »Kommen die Hussaren!« - -A jó, öreg tiszteletes, Fábián István uram sokszor elmondta, nekem is -elmondta e történetet. Az ő szavai pedig igaz szavak. Mindig hozzátette: - -– Sohase felejtem el ezt a jelenetet! - -Roth tábornok kezéből kiesett a kanál. Merev szemmel, nyitott szájjal, -szótlanul bámult perczekig. - -– Jönnek a huszárok! - -Huszár csak egy van a világon. Az a magyar huszár. Ő neki magának is van -ugyan néhány század huszárja. De épen ez az, a melyet -Jézus-Mária-huszárnak csufolt a mi népünk. - -Hogy’ jöhet ide a magyar huszár? Hogy’ törhet az be a főhadiszállásra, -annak is a kellő közepébe? Hát az előőrsök? Hát az elővédek? Hát az -őrszemek, a katonai készenlétek? Áttörhet ezeken észrevétlenül a magyar -huszár? - -Ez azonban mind csekélység. Hát csakugyan ott termett a huszár. - -De hát honnan termett? Földből támadt? Förgeteg hozta oda? Nincs már -csoda a világon. Hiszen előtte van a fővezér, a büszke bán győzhetetlen -hadseregével. Most már közel is jár Budához, az ország fővárosához. -Hogy’ juthatott annak a háta mögé a magyar sereg? De hiszen nincs is -magyar sereg. Tudja ő azt hivatalosan a bántól is, Bécsből is az udvari -haditanácstól. Volt ugyan valami szedett-vedett csapat, melynek a -nádor-főherczeg lett volna a fővezére, ám a nádor-főherczeg is elszökött -s kényre-kegyre átengedte a sorsnak azt a csapatot. Nincs hadsereg, a ki -a bánt föltartsa diadalmas, hóditó utjában. Honnan jön hát ez a magyar -huszár? - -Ime a sulyos titok, a miért a tábornok szeme merev lett és a szája -nyitva maradt. A miért a kanál kiesett a kezéből, pedig ott párolgott -előtte a fölséges izü és illatu csirkelé és ott görnyedt a mosolygó -sültek és kalácsok terhe alatt az élésszekrény és pohárszék. - -Egyszer csak homlokára üt. - -Menybéli uristen! Valami ismeretlen hadsereg szétverte a büszke bán -táborát! Fut, nyargal, menekül a bán valamerre. Nem lehet másként. Ha -Buda felé közelegne: vele tudatta volna. Ha csatát vesztett s vesztes -hátrálásban volna: vele azt is közölte volna. Valami borzasztó balsors -érhette a büszke bánt, hogy róla egészen megfeledkezett. - -Ne tünődjél, ne töprengj, ne marczangold elmédet, vitéz osztrák -generális! A szent-györgyiek megvigasztalhatnának, hogy a bán te rólad -meg nem feledkezett. De nincs most már szó arról. Mindegy az már neked -is, a bánnak is. A mi elmult: elmult az már végkép. Hanem szórj le arról -a teritett asztalról mindent. Ételt, italt, asztali kendőt, teritőt és -gyujtass fel ott még több gyertyát, ülj az asztal mellé, csőditsd össze -nagy hirtelen a haditanácsot, rendeld oda Philippovich tábornokot s -táborkarod tisztjeit, szedd elő a táborkari térképeket s valahogy -csinálj tervet a menekülésre. Fuss e földről hazádba vissza! E föld nem -terem a te számodra se győzelmet, se dicsőséget. Még becsületet se! - -De hát mi is volt az a csatazaj valósággal? - -A bán október 1-én a pákozdi csatatérről megszökött egész seregével. Be -nem vallotta ugyan urainál Bécsben se a csatavesztést, se a szökést. Azt -mondta hivatalosan, hogy a hadműveletek sikere végett oldalmozdulatot -tartott szükségesnek. Ez volt az a hires »Flankenbewegung«, mely a hadak -történetében példabeszéddé vált azóta. Gúny és nevetség azóta e szó. Ha -én napkelet felé vonulok előre seregemmel, azután valahol ellenséges -táborra akadok, meg is ütközöm s ütközet után visszafordulok -napnyugatra, az ellenséges tábor pedig jön utánam és kerget: bizony az -én hadi mozdulatomat csufos megfutamodásnak tartja minden ember, a ki -nem evett maszlagot. - -Igy járt pedig a bán. A helyett, hogy Budára ment volna előre: -visszafordult hátra s futott Győr és Sopron felé. De igazán futott ám! - -Hadd fusson. Elbeszélésem keretében többé semmi dolgom vele. - -A magyar vezér október 2-án még mindig várta Pákozd és Sukoró közt: mit -akar a bán? Mozdul-e előre vagy hátra? Kéri-e a fegyverszünet -meghosszabbitását vagy békét ajánl, békét hoz? S im, egyszer csak -jelentik az előőrsök s a pákozdiak seregestől, hogy a bán serege -elszökött, hire-hamva sincs a táborban, utócsapatait épen most verik -agyon a székesfehérváriak a szőlőkben. - -No, ez eddig tiszta munka! - -Most a magyar sereg válik kétfelé. Egyik része kergesse a bánt Győr -felé. A másik része Fehérváron át Roth tábora elé s a hol találja: üsse -agyon. Ha ugyan agyon hagyja magát ütni. - -Ezt a részt Perczel Mór vezette, a tüzes hazafi, a joghallgatóból lett -katona, a rögtönző hadvezető, a fényes győzelmek és nagy csatavesztések -hőse. Tábornok volt-e már akkor: nem is tudom jószerével. Azt se tudom -biztosan: volt-e valósággal háromezer jó katonája, a mint akkor nálunk -hiresztelték. Csak bizton, bátran elindult Roth hadseregét kiverni az -országból. - -Előcsapata öt-hatszáz emberből állt. Egy vagy két csonka zászlóalj -gyalogság s egy-két század huszár. Ezer főre alig rugott. - -Ezt a csapatot ujdonsült önkéntes százados vezette. Magas, szőke, -fiatal, pirosarczu ember. Büszkén és keményen nézett ránk s büszkén és -keményen beszélt velünk, a mikor apámmal együtt találkoztunk vele. -Elbeszélem ezt szép sorjában a maga helyén. - -A százados neve volt: Görgey Artur. - -Nagy név. Egykor dicsőség ragyogta körül, azután árnyék boritotta. Itt -nem akarok itélni a nagy kérdésben: a ragyogás volt-e igaz vagy az -árnyék? Melyik káprázat a kettő közül? - -Ezt a nevet mi túl a Dunán nem ismertük. Nemzetsége régi. Régisége -belenyulik az Árpádok legdicsőbb korszakába. A felső vármegyékben, -lengyel széleken jól ismerték a nevet sok század óta, de mi nem -ismertük. - -Ő vezette Perczel előhadát s ugy rémlik előttem, akkor még csak százados -volt. Előőrsei október 4-én már Csikvár és Tácz körül csatangoltak. - -Gyönge félszázad huszár napnyugtakor Táczra vetődik s ott meghallja, -hogy Roth tábora, a horvát sereg már Soponyára érkezett. Jól van. -Megtaláltuk, a kit keresünk. A vad fekvőhelyét ismerjük. S ott a vad is, -a hol a fekvőhelye. A kérdés csak az: alszik-e a vad, vagy fülel? - -Ezt a huszárnak meg kell tudni. - -Volt a huszárok közt apámnak ismerőse. Czeczei származásu öreg legény, -de kemény legény. Akkor már őrmester. Nem mondom föltétlenül -bizonyosnak, de ugy rémlik előttem: Dávid Ferkó volt a neve. Ha még -élne, jóval felül volna a kilenczven esztendőn. Apám ismerős volt -Czeczén, gyerekkorában sokszor járt ott. Édes anyja Kaszás Erzsébet -volt. A régi nemes törzsökös Kaszás nemzetségből. Ez a nemzetség még -százhusz év előtt virágjában volt Czeczén. Apámnak nagybátyjai s -unokatestvérei éltek ott. Ezek révén ismerte meg a huszárőrmestert is. - -Tácz Soponyához hat kilométer távolság. Az őrmester jó futós gyerekeket -küldött előre Soponya felé megtudni: vajjon a német-horvát előőrsök -Soponya és Tácz közt mennyire vannak előretolva? A gyerekek gyorsan -megfordultak. A táczi malomhoz vezető utnál már megtalálták az -őrszemeket. - -A rendes uton hát nem lehet orvul meglepni Roth táborát. A táczi -malomuttól Soponya még három és fél kilométer s ez a vonal bizonyosan -meg van rakva előőrsökkel. - -De hát nem lehetne-e meglepni a szigeten át? A czeczei legény jól ismeri -a Sárviz titkait, hiszen Czecze is a Sárviz partján fekszik. -Gyerekkorában még tele volt a völgy bozóttal s a bozót farkasokkal és -tolvajutakkal. Vajjon Soponyára nem lehetne-e eljutni tolvajuton? - -Bizonyosan el lehet jutni. - -A Sárviz-csatorna különös csatorna. Két ágon folyik egymás mellett. Az -egyik öntöző- és malom-csatorna, a másikon a fölös viz vonul alá. Amazt -Malom-csatornának, emezt Nádor-csatornának nevezik. A két csatorna közt -a sziget. Néhol a sziget csak egy-két öl széles. Itt jól lehet látni, -mennyivel magasabban folyik a Malom-csatorna vize, mint a másiké. -Tácznál alig egy kilométer széles a sziget, Soponyánál kettőnél is -szélesebb. - -Mindjárt akadt táczi legény, a ki lóra ült s a huszárokat rávezette a -tolvajutra s azon az esti homályban elkalauzolta Soponyára, épen a falu -északi végére. Ott hid is van a Malom-csatornán. Ezen már ugy robogtak -át a huszárok s ott a hosszu széles utczán, mint a mennydörgő mennykő, -ugy csaptak le a horvátokra. A tábortüzeket átugratták, a csoportokban -guggoló, vacsoráló, pipázó és dalolgató horvátokat széttiporták, -csattogó kardjukkal sulyos sebeket osztogattak, a hol egy-egy csoport -fegyverre kapott s lövöldözni kezdett, azt megrohanták. Káromkodásuk, -lovaik dobogása, lövöldözés, fegyvercsattogás, jajveszékelés pokoli -zajjal verte fel a falu csendjét s a tábor nyugalmát. - -S a hogy’ rohant előre, ugy rohant vissza is a kis huszárcsapat. Ha -tudja, hogy hol van az ellenség vezére: fogolyként vihette volna magával -a főhadiszállása kellő közepéből, tiszteletes Fábián István ebédlő -szobájából. - -Meg is menekült a huszár-csapat szerencsésen. Csupán három sebesültjök -akadt s azok közül egyik épen apám ismerőse volt, a czeczei őrmester, -Dávid Ferkó. De kigyógyult s az éjjeli támadás részleteit ő beszélte el -apámnak. - -E támadásnak nagy következése lett. - -Roth haditanácsa elhatározta a visszavonulást. Éjfél után három óráig -pihenést engedett a csapatoknak, de akkor meg kellett indulni -visszafelé, Kálozd és onnan Simontornya felé. - -Igy szólt a hadiparancs. Igy indultak meg a seregek. - -Kálozd Soponyához nyolcz kilométer. Egyenes jó út vezet oda a Zichy -grófok nagy-lángi pusztáján keresztül a Sárviz-csatorna jobb partján. Az -út mellékét már akkor fasor szegélyezte. - -Kálozd északi faluvégén van a temető. Legalább gyerekkoromban, mikor ott -jártam, ott volt a temető. A temetőtől valamelyes távolságra szintén -észak felé egy téglahid van az uton keresztül. Van is, nincs is viz a -hid árkában. Ekkor száraz őszi napok jártak, nem volt viz a hid alatt. -Hanem a hid nyilásának mellékét sürün benőtte a bodzafa. Valóságos kis -sürüség támadt ott. - -Hat kálozdi legény valóságos betyár-virtussal összebeszélt, hogy Roth -seregének azon az uton való visszavonulását törik-szakad meggátolja. -Volt köztük valószinüleg katonaviselt ember is. Akkor ugy hallottuk, -hogy a Zichy grófok két uradalmi kanczellistája vezette volna őket s ők -látták volna el fegyverrel is az összebeszélt legényeket. A hat legény -elbujt a hidnyilás mellett lévő bodzafa-sürüségbe. Kettőscsövü -fegyvereik élesre töltve. - -Hajnali négy óra tájban értek oda az osztrák hadsereg előőrsei. Éjjeli -sötétség van még ilyenkor, október 5-én. A mint az előőrsök lőtávolba -értek: a hat legény meglehetős szabatossággal sortüzet bocsátott -közibük. - -Felhőtlen égből a villám! - -Az előőrsök visszanyargaltak s jelentették, hogy Kálozdot már elfoglalta -a magyar sereg. Ott áthatolni lehetetlen. - -Ujabb kinos meglepetés Roth táborkara számára. - -Északra hát nincs menekülés. Bizonyitja ezt a huszárok késő esti -támadása Soponyán. - -Napkelet felé nincs menekülés, hiszen a bán hadseregének abban az -irányban kellene lenni s most már bizonyos, hogy nincs. Vagy szétverték -vagy elfutott. - -S ime, dél felé sincs menekülés. Kálozdon a magyar sereg. - -Tehát csak napnyugat felé lehet menekülni, a pusztákon át. - -Igy határozott a vezér. Csakhogy ez nagy időveszteséggel jár. - -Vonuló hadsereg arczát változtatni, az ezerféle hadiparancsokat és -utasitásokat előre és hátra minden csapattal közölni, a tüzérséget s az -egyéb műszaki csapatokat az uttalan pusztákra terelni: ez bizony időbe -kerül. - -Világos reggel lett, a mikorra a sereg a nagy-lángi pusztán át Kis-Láng -és Ödön puszták irányában megindulhatott. - -A katonának akkor is volt térképe, csakhogy a térkép volt más, mint a -mai. Dülőket, dülőutakat, árkokat, fasorokat, mesgyéket az akkori térkép -nem igen mutatott. Igaz, hogy effélék nem igen voltak természetben sem. -Óriási legelők, kaszálók, szántóföldek, ugarok váltották föl egymást. -Nem jó utja volt a hadseregnek a pusztákon át. A kukoricza táblákon, az -őszi vető szántásokon keservesen tudott haladni a tüzérség és -szekerészet. Este felé járt az idő, a mikorra a hadsereg Déghez ért s -Roth és Philippovich Déghen a főhadiszállást megüttethette. Pedig -Soponya Déghez alig több 18 kilométernél. - -Másnap október 6-án Rothnak Simontornyára kellett volna érkeznie s a -Sió-Kapos csatornán ott kellett volna átmennie. El is ment -Szilas-Balhásig. Nagy falu s nagy nemesi közbirtokosság volt az akkor. -Határa 24 ezer hold. Eszterházy herczegnek s Nitzky Kristóf grófnak volt -benne nagyobb birtoka, de a határ tulnyomó nagyobb része előkelő -köznemesi családoké volt. Itt birt és lakott öreg apám, Eötvös Ferencz. -Itt született apám. A nemesség nagy részével osztályos atyafiságban -voltunk. S a mikor apám öröklött mező-szentgyörgyi birtokára -átköltözött: a szilas-balhási rokonokkal azon túl is állandóan -fentartottuk az atyafiságos érintkezést. Sátoros ünnepeken, névnapokon -hol mi rándultunk át oda, hol ők mihozzánk. Tiz-tizenöt puszta feküdt -határain. A Tóti puszta is Eszterházy herczeg gazdasága. Ez a puszta -vergődött a következő napon történelmi névre, noha eddigi történetiróink -ezt a nevet eddig tökéletesen homályban hagyták. - -Nekem ki kell emelnem a homályból. A történelmi igazság mindenekfölött -való. - -Roth hadserege Szilas-Balhásról nem ment egyenesen délnek Simontornyára, -hanem délnyugatnak fordult a Tóti puszta felé s ez nap délutánján el is -jutott oda a puszták kanyargó utjain keresztül. - -Miért változtatta meg irányát? - -Apám ennek okát soha se tudta meg egész bizonyossággal. Rothnak és -táborkarának sincs erről semmi hadijelentése. Nem is valószinü, hogy -készitett volna hadijelentést. Szegény osztrák tábornoknak nem volt már -arra ideje se akkor, se később. - -Mi késztette rá, hogy egyenes utjáról letérjen: erre nézve rámutatok a -jelenségekre. Függetlenségi harczunk történetéről ezer könyvet és -emlékiratot s százezer czikket irtak már nagy és kis emberek, hivatottak -és hivatlanok, de erről soha nem irtak egy betüt se. - -Pedig nemzeti történetünknek ez is érdekes, ez is fontos fejezete. S az -én névtelen kis családom történetét ez is közelről érinti. Már -tudniillik Roth hadseregének e helyütt örökre eldöntött sorsa. - - -VI. - -(A föld népe. – Kossuth alföldi utja. – A nagykőrösi nemzetőrök. – A kis -kunok. – Három pandur meg az esküdt ur. – A szilas-balhásiak harczolni -akarnak. – Roth generális utolsó tábor állása. – A tábori éjszaka. – -Megyünk apámmal Görgey elé.) - -Jön a föld népe! - -Ezt mondta a mezőföldi ember, a mikor seregenként, nagy tömegekben -jöttek a túl a dunai nemzetőrök. - -A katona nem a föld népe. A tisztviselő se az és a nemesség se az. A -nagyszámu nemzetőrt nevezte el a mi népünk föld népének. Sötétkék -ruhája, széles karimáju kalapja, a kalapon nemzetiszinü szalag, a ruha -szabása egészen a mezőföldi telkes gazdáéhoz hasonlit: ilyen volt a túl -a dunai nemzetőr. - -A mi vidékünk a Duna balpartját, a Duna–Tisza közét nevezi Túl a -Dunának. Onnan jöttek a nemzetőrök. Kevés puska, kevés kard, sok dárda, -sok fokos, néhány kasza is: ebből állott a nemzetőrök fegyverzete. A -tisztek lóháton. Egyébiránt kocsi és ló szép számmal volt velük. Kellett -a podgyásznak, az elfáradt embernek, a nehezebb gunyának s némi -enni-innivalónak az a sok kocsi. Őszi idő. Eső lehet, hideg lehet, -kegyetlen szél is támadhat, isten tudja: lesz-e jó hajlék mindenütt, -okos ember meleg ruhát is visz magával hosszu utra. - -A mely napokon mi a büszke bánnal Lepsényben vesződtünk: ugyanakkor ment -Kossuth Czeglédre, Nagy-Kőrösre, Kecskemétre, hogy nagy lelkének tüzével -lángra lobbantsa a szunnyadó lelkeket. Ébredj magyar! Bitor ellenség -tört hazádra! Légy bátor, mint mindig. Légy erős, mint hajdan. A mi -fegyvered van: vedd kezedbe. De puszta kézzel is álld utját az -ellenségnek. Apáid se kimélték vérüket, te se sajnáld a tiédet. Rongy -élet a szolgaélet. Vagy szabadon élj, vagy halj meg becsülettel! - -De mi ezt nem tudtuk. A villám segitségével nem lehetett akkor még se -irni, se beszélni. Kossuth fönséges utjának hirét csak sokkal később -hozta hozzánk a szellők szárnya. - -A czeglédi nemzetőrök Bicske felé jártak. A kecskeméti nemzetőrök utját -nem ismerem. A nagy-kőrösiekről már többet tudok. - -A mely napon Roth generális Soponyára ért, hogy este kiejtse kezéből a -kanalat: ugyanaz napon, október 4-én, hat század nagy-kőrösi nemzetőr -gyönyörü rendben bevonult Sár-Bogárdra. Kemény járásu, napsütött arczu, -kipödrött bajuszu bátor fiuk és férfiak. Kik voltak, hányan voltak, kik -vezették őket: másutt beszélem el. Ma is sokan élnek még közülük. A kik -pedig elmultak már: azokra büszkén emlékezik az ivadék. - -Csak egyről emlékezem meg ezuttal. - -Sár-Bogárdon lakott egyik nagybirtoku bátyámuram, Huszár Gábor. Felesége -Hajós-lány, a sár-abai Hajós nemzetségből, apámnak unokatestvére s -mező-szentgyörgyi közös birtokainkban osztályos atyánkfia. Nála volt -szállva többedmagával egy nagy-kőrösi nemzetőr. Fiatal surján legény, -piros, pozsgás, jókedvü diák, alig tizenhat esztendős. Sok fiu, sok -leány volt a háznál. A Huszár-fiuk: Zsiga, Elek, Imre természetüknél -fogva szótalan gyerekek voltak. Sokáig emlegették ők is, a leányok is a -jókedvü nagy-kőrösi diák-nemzetőrt. A ki pedig senkise volt más, mint -Nagy-Kőrös városának később sok időn át hires főjegyzője, Molnár Gedeon. - -Előkelő nemzetségü, ma is él, nagy birtokát kezeli, ma is jókedvü s -ámbár mai napság már nem diák, azt hiszem, Jellasich ellen ma is elmenne -nemzetőrnek is, honvédnek is, a miként ötvenhat év előtt megcselekedte. - -Szeptember 25-én harsogott le Nagy-Kőrös városának háza erkélyéről, a -hirdető erkélyről Kossuth szózatos beszéde s október 4-én már -Sár-Bogárdon volt a nagykőrösi nemzetőr. Századokba osztva, tisztekkel -ellátva, katonai pontossággal. Az utnak hosszusága a mindenféle -kerülőkkel vagy kétszáz kilométer. S közben a Dunán is át kellett -szállani Ercsinél. - -Hogy’ lehet ez? - -A nemzetőr még se katona. Ma más korban élünk. Ma vaskerékcsapáson -villamos erővel röpiti a katonát a vaskocsi s ha ma mozgósitják a -katonát: még se tudna a kilenczedik napon teljes rendben az ellenség -előtt kétszáz kilométer távolságban pontosan megjelenni. S a nagy-kőrösi -nemzetőr ezt tudta. - -Hajh, dicső mult! Szinte bágyaszt, ha rád emlékezünk, Más lelke volt -akkor a magyarnak. Mai lelke mélyen alszik. Fölébred-e még, a mig mi -élünk? - -Napkeletről jött a nagy-kőrösi nemzetőrség. Onnan jöttek a kis-kunok is -még nagyobb sereggel. Náluk Kossuth nem járt ezuttal, de azért mégis ugy -jöttek, mint a felhő. Otthon nem maradt volna senki. A horvátokat meg -akarta enni mindenki. - -Sok rokonember és ismerős volt köztük Kun-Szent-Miklós és Kis-Kun-Halas -vidékéről. Apám öreganyjának egyik testvérét odavitték férjhez, másik -testvérének ivadékai odaköltöztek. A Maár, Baki, Bankós, Takács, Bibó, -Bessenyey nemzetségek sok tagja tartotta közelről vagy távolról az -atyafiságot az öregekkel. - -Sok pajkos fiatal is volt köztük. A kis-kun hajdan hires volt a -pajkosságról. Poharazás közben elődeink a kis-kunt nem is fogadták el -igaz nemesnek, hanem pajzánul csak vad nemesnek. Ellenségüldöző utjokban -sok rakonczátlanságot követtek el a pajkosabbak. Meglövöldözték az apró -jószágot; a birkának meg se kérdezték az árát, mégis illatos paprikást -készitettek belőle; ölelgették a menyecskéket; a csárdákon földhöz -vagdalták a mértékeket. Ugy viselték magukat, mintha katonák lettek -volna, holott pedig csupán nemzetőrök voltak. - -– Itt van a tatárjárás! - -– Hol van, merre van? - -– Hát még nincs itt, hanem jön. Két napi járóföldre vannak már a -kis-kunok. - -Efféle beszélgetéssel ijesztgették az emberek egymást. Pedig nem is volt -rá komoly ok. Csak a szállongó hir csinált kicsinyből nagyot. - -De a hir mégis eljutott Veszprémbe, a vármegye székhelyére. A bölcs -alispán lovasfutárral utasitotta az egyik járásbeli esküdtet, hogy -tartsa fenn a rendet, fegyelem alá szoritsa a kis-kunokat, sulyos -felelősség alatt teljesitse kötelességét s megnyugtató jelentését -haladéktalanul nyujtsa be a nemes vármegyéhez. Minthogy pedig mindezt -puszta szóval elintézni nem tudja, karhatalmi erő gyanánt rendelkezésére -bocsát az alispán – három pandurt. - -– Három pandur! háromezer kis-kun nemzetőr fékentartására, ha az pajkos -akar lenni! De hiszen dohányzacskó lesz annak a három pandurnak a -bőréből iziben. - -Nagyot nevetett a járásbeli esküdt. A ki nem volt más, mint az én -másodizigleni nagybátyám, Laszly György, szilas-balhási birtokos. -Érdekes ember, a rég kihalt ősnemesi társadalom remek alakja. Könyvet -érdemelne életének megirása. Hogy iróink, költőink, korfestőink ki -engedik halni az ily férfiak emlékezetét! - -Azonban az alispán lovasfutárja után nemsokára megérkezett a három -pandur is. Veszprémből jöttek egyenesen kocsin. Szép, tiszta -egyenruhájuk, tömött tarisznyájuk, szalagos pörge kalapjuk, rövidcsövü -jó puskájuk, elegendő puskaporuk. - -Katonásan jelentkeztek a járásbeli esküdt urnál. Várják a parancsot. Ők -majd rendet tartanak a kis-kunok közt, ha azok rakonczátlankodnak. - -– Jól van, fiaim. Derék gyerekek vagytok. Igyátok csak meg ezt a jó -pohár bort. Azután jöttök velem! - -Ott lakott az öregapám mellett. Nagy telke, kertje lenyult a tóig. -Uszóláp volt a taván. Sok mulatságos története van ennek az uszólápnak. -Az ő telke s az öregapámé egy osztályből hasadt. - -Elvezette a három pandurt a telken levő pinczéig. Kinyitotta a pincze -ajtaját s levezette őket a pinczébe. - -– Itt lesz a tanyátok. Hozzatok be tiz kéve zsupszalmát és csináljatok -magatoknak vaczkot, puha szalmaágyat. Enni-inni valóról ne aggódjatok. -Ma még szabadon járhattok. Holnap délben itt lesznek a kis-kun -nemzetőrök. Holnap hajnalban tehát ide bezárlak benneteket s innen meg -nem szabadultok addig, mig egyetlen kis-kun lesz ezen a vidéken. Akkor -megmarad a rend, nyugalom és a békesség. Mert ha titeket meglát a -kis-kun s megérti, hogy ti akartok köztük rendet tartani: akkor -fenekestül felfordul a jó rend, titeket pedig ugy agyonütnek, mint a -patkányt. Nem akarok az alispán urnak a bőrötökkel beszámolni. - -– Igenis, tekintetes esküdt uram, megértettük. - -Négy napig ettek-ittak, aludtak a pinczében. Igy menekült meg mindenféle -zajtól, zenebonától és kárvallástól a szilas-balhási nagy nemesi község. - -Tolnavármegye se maradt el a maga nemzetőreivel. Teletömte csapatokkal -Ozora körül a Sió jobb partján a dombokat, erdőket és ligeteket. Ha jól -emlékszem: tagyosi Csapó Vilmos volt a nemzetőrök parancsnoka. Itt ugyan -hiába törekednék az osztrák vezér a maga seregét a Sión átszállitani. - -A Sió bozótos völgye nem nagyon széles. Két-három-négyszáz méter. De a -milyen széles: olyan járhatatlan. Nádak, sások, ingoványok, szabad -vizek, süppedékek szövevénye. Akkor még nem volt szabályozva, csatornája -nem volt megásva. Csak a hol hidja volt, ott lehetett rajta átmenni. -Lovasságnak és ágyunak hid nélkül még csak elképzelni se lehetett az -áthatolást. Ozoránál volt hidja. Akkor még Eszterházy herczegnek -hatalmas vizimalma is meg volt. Csakhogy a tolnai nemzetőrök fölszedték -a hidat s még töltését is elpusztitották. Még gyalogos ember is csak ugy -mehetett volna át a tulsó partra, ha egyidőre békává, kigyóvá, -vadkacsává átalakul. Ez pedig nehéz dolog. - -Ide jőjj most már, osztrák hadsereg, vezéreiddel együtt! - -Mégis ide jött az osztrák hadsereg. Ide vezette Roth tábornok, a vezér. - -Egy darabig czél és irány nélkül bolyongott ez a hadsereg a pusztákon. -De minthogy Kálozd felől napközben nem látott ellenséget, a mint hogy -ott nem is volt, a Zichy grófok Ödön pusztája körül rábukkant a déghi -utra s ezen vonult Dégh felé. Innen Szilas-Balhásra. - -Itt a nemzetőrök századosa Császár Nepomuk János volt, Nitzky Kristóf -grófnak uradalmi intézője. Ábrándos gondolkozásu, szerepelni vágyó, -bőkezü művelt uri ember. Nagy háztartása, derék gyerekei, hires szépségü -leányai. A szilas-balhási nagy nemesi társaságnak vezető embere. - -Mikor Roth tábora jött: behivta és csatasorba állitotta nemzetőreit. -Lehettek vagy háromszázan. Jó lovas volt, maga lóháton ült, nemzeti -vállszalaggal, hosszu vöröstollas kalappal s egyáltalán nem akart -kevesebbet, mint Roth táborának utját állani, azt megrohanni, csatára -kényszeriteni s szétverni. - -Háromszáz fegyvertelen és tanulatlan nemzetőr egy hadsereg ellen, mely -nyolcz ezer jó katonából áll ágyukkal és lovassággal s vitéz -tisztikarral! - -Valami őrültség ejtette hatalmába akkor az embereket? - -Nem. - -Hanem csodálatos érzéssel voltak a szivek tele. Azt hittük: akár sok, -akár kevés az ellenség, nekünk azt meg kell támadni, mivelhogy a hazát -és a becsületet kötelességünk megoltalmazni. - -Hogy a harcznak mi lesz a vége: minden elme nem számitgatta komolyan. - -A szilas-balhási nemes urak, atyafiak azonban számitgatták. Sehogy se -fogadták el ezt a haditervet. Pedig a nemzetőrség az északi faluvégen a -temetőhalmoknál már farkasszemet nézett az osztrák sereg előcsapataival. -De bizony Császár Nepomuk János százados uramat majd le nem huzták a -lóról. - -Az én Laszly György megyei esküdt urambátyám szintén lóháton volt s apró -vörös cserép makrapipáját ki se vette a szájából, csak ugy csörditett -oda szóval: - -– Mit akarsz Muki-Muki-Nepomuki? - -Még pajzánkodott vele, a mit a kálvinista nemesség megszokott már a -Nepomuki névvel, lévén a délczeg nemzetőri százados a katholikus egyház -buzgó hive. - -– Mit akarsz? Elpusztitani a falut? Pandurjaimat már a pinczébe zártam, -hogy zenebonát ne csináljanak, oda zárlak, szedte-vette Mukija, téged -is. - -Mindenki nevetett. Utóbb maga a délczeg nemzetőri százados is. De -azután, mikor látta, hogy nemzetőrei ugy se fogadnának neki szót, -elejtette merész haditervét maga is. - -Mégis lett haszna ennek a látszó hősiségnek. Az ángyádi halmokról az -ellenség őrszemei jól látták a szilas-balhásiak sorakozott seregét. -Katonaészszel lehetetlen volt elgondolniok, hogy az a sereg csak -háromszáz tanulatlan nemzetőr. Bizonyára komoly hadi csapatok is vannak -mögötte. Igy gondolkodott. - -Letért hát az egyenes és rövid simontornyai utról. Térképeiből ugy -látta, hogy Ozoránál is van a Sión hid és átkelő, népes lakott hely -pedig nincs utközben, oldalra fordult, nyugatra fordult tehát a -girbe-görbe utu, nehéz járásu, a mélyen és magasan hullámzó dombos -pusztáknak Ozora irányában. - -Október 6-án el is ért a Tóti puszta közelébe. Ez a Sió balpartján -fekszik, a jobbparton fekvő Ozorával szemben. Szelid, hullámos, dombos -terület buja legelőkkel. Egy részén akkor még szálas, ritkás vén cserés -tölgyerdő buslakodott. Hogy most minő: nem tudom. Gyerekkorom óta nem -jártam arra. - -Az volt most már a kérdés: lesz-e ideje, lesz-e legalább egy napja az -osztrák seregnek, hogy a folyón az átkelőt rendbehozza s a Sió jobb -partjára átkelhessen? Ha ez sikerül: a tolnai nemzetőröket szétturja -utjából s a Dráváig nem talál akadályt. Megmenekül, haza ér -Horvátországba s rá nézve kedvezőbb föltételek közt ujra megrohanja a mi -országunkat. - -Fáradt volt a menekülő sereg. Még csatát se látott, már kimerült. -Alkonyodott már, mikor odaért utolsó táborhelyére. A legények, a nyers -határőrök, a vad szerezsánok csak ugy estek le a földre, fák tövébe, -zsombékok oldalára, árokpartokra, hangyabolyokra, nyirkos legelőre. -Puskát, tarisznyát, tölténytáskát csak ugy dobáltak le maguk mellé. -Ivóviz és pihenés: ez volt földi vágyuk. Pedig tüzeket kellett rakni, -élelmet kiosztani, a legénységnek sütni-főzni. Hosszu az éjszaka, -kitelik az időből. S aztán holnap is nap lesz, szüksége van erőre a -katonának. - -Bent voltunk már az őszben, a hideg éjszakákban, a minden gunyát -keresztüljáró éjjeli és nappali szelekben. Nincs födél, nincs hajlék, -nincs meleg odu, meleg tűzhely sehol. - -Hát meleg szó? Édes Isten hozta? - -Még ugy sincs. - -Szomoru élet a katonaélet. Idegen földön, idegen népek közt, üldözőben, -menekülőben. A hol minden hant, minden bokor, minden fűszál ellensége. A -hol még szerencsének tartja, ha embert nem lát maga körül. Hiszen az -ember is ádáz ellensége! - -A néhány pusztabeli ház üres. Lakóik elmentek erre-amarra. Az aklok is -üresek. Keresztül süvölt rajtuk a szél, enyhelyet se adnak. A lábas -jószágot is elterelték az ellenség elől vagy a Sión túl, vagy -jobbra-balra a gyönködi, dádi, nyedámi, tüskési, sári, dültakli -pusztákra. A leszálló nap hanyatló sugarai nem az erőgyüjtő pihenések -reményét, hanem az elmulás borus sejtelmét szórják szét a fáradt -lelkeken. - -A pusztabiró van ott s néhány öreg gulyás, kanász és juhász. Elaggott -emberek, a kiket nem bánt már az ellenség, még a mikor haragszik se. - -Pedig most már nem is haragszik. Legalább nem miránk, nem a magyarra -haragszik. - -Az öreg nyájőrzők beszélik, hogy ők megjárták a tábort, meg-megálltak -egy-egy tábortűz körül s itt-amott el-elbeszélgettek a katonákkal, kik -közt akadt, a ki jól-rosszul törte a nyelvünket. Sok katona könyezett. -De sokkal több átkozódott. Átkozta vezéreit, a kik idehozták őket a -magyarok ellen meghalni. Mit vétettek ő nekik a magyarok? - -Hejh szegény elfáradt katona, ha te igazán tudnád, kinek vagy te -kopókutyája? S miért vagy te annak kopókutyája? - -Azonban még utoljára hadi tábort kellett ütni. Az ágyukat felállitani, -az ágyufedezeteket kirendelni, az őrszemeket, előőrsöket, fegyveres -készenléteket rendbehozni s helyükre állitani. Öreg este lett már, a -mikor az utolsó vezényszók és trombitajelek elhangzottak. Azon túl csak -egy-egy lónyerités, egy-egy tehénbődülés szólt bele a szél zugása alatt -pihenő sötét éjszakába. Azok a szegény oktalan állatok is az ő -megszokott nyugvó tanyájuk után vágyakoztak. - -Pihentek távoli nagy körökben a nemzetőrök is. Csak Görgey Arthur, a -fiatal százados vagy őrnagy nem pihent a maga kisded csapatával. - -Valami csőszi nemes atyánkfiának volt utja Mező-Szent-Györgyre. Meghozta -a hirt, hogy az osztrák sereg éjjel sebbel-lobbal menekült Soponyáról s -a magyar sereg üldözi. - -Apámnak ez a hir szeget ütött a fejébe. - -Hátha az ördög nem alszik? Hátha az osztrák sereg egy része épen a mi -határunknak s talán épen a falunknak veszi utját? – Meg kell ezt tudni. - -Nem szólt senkinek. Befogatott, puskát vett magához, engem is -felültetett a kocsira maga mellé s el-kiindult Dégh felé az Ecsi -pusztához vezető utra. Az ecsii puszta családi birtokainkkal határos. - -Az Ecsi pusztán túl megállt s egy putri tetejéről körülnézett. Se -ellenség, se jóbarát sehol. - -Tovább mentünk. - -Nem nagy távolságra, egy helyütt Fehérvármegye határa beszögellik a mi -vármegyénkbe. Ezt a részt Kis-Láng pusztának nevezik s ez is a Zichy -grófok birtoka. Van rajta külön puszta is. Péterszállás. Ezen át vezet a -déghi út. - -A mint odaérünk: épen nyargal be egy lovas csősz. Megáll a lovával s az -eleibe sereglő pusztai embereknek mondja: - -– Jönnek a mieink! - -Apám kérdéseire elmondja, hogy magyar sereg jön, talán Kis-Lángra már be -is ért, itt lesz nyomban. - -Sehogy se tudok visszaemlékezni, mely időtáj volt akkor. Késő -délelőtt-e, vagy dél, vagy kora délután. Ötvenhat esztendő nagy idő: -elfeledtem. Azt is elfeledtem, ettünk-e vagy etettünk valahol. Csak arra -emlékezem biztosan, a mit most elbeszélek. - -Apám megvárta a magyar sereget, mely nemsokára odaért. Bizony nem volt -az nagy sereg. Élén Görgey Artur lovagolt. Ugy rémlett előttem, -honvédtiszti egyenruhában. - -Gyerekészszel két dolog tünt fel előttem különösen. Az egyik: Görgey -magas lova. A mi szokott lovainknál magasabb volt paripája. A másik: -pattogó, kemény, katonás beszéde apámhoz. Gyerek előtt saját apja a -legnagyobb, legerősebb, leghatalmasabb ember a világon. Hogy mer ez az -idegen tiszt oly pattogóan beszélni az én apámmal? - - -VII. - -(Apám találkozik Görgeyvel 1848-ban, és 1901-ben. – Apám tanácskozása. – -Görgey és Perczel. – Roth generális megadja magát. – A történet vége. – -A történet igazolása.) - -Apám üdvözölte Görgeyt. Megmondta nevét, lakását, nemzetőri állását. -Várja rendelkezését. - -Miként folyt le apám és Görgey közt a tárgyalás, akként mondom el, a -mint arra Görgeyvel együttesen visszaemlékeztünk. Az én emlékezetem a -tárgyalásnak csak egyik részére terjedt ki, a másik részt Görgey -emlékezete őrizte meg. - -Mindig vágyakoztam arra, hogy a nagy történelmi alakkal, a magyar -hadsereg egykori fővezérével megismerkedjem. - -Tudom én, minden magyar ember tudja, hogy nevét és nevének ragyogását -rettentő vádnak homálya boritja. Ismerem a vádnak természetét, -részleteit s minden erősségét. De minden gyöngeségét is. Régen -kiképződött meggyőződésem erre nézve, melynek föltárása azonban nincs -helyén az elbeszélésem folyamán. Nem könnyü a kérdés. - -Még a fölött se elmélkedem ezuttal, vajjon szükséges volt-e azt a vádat -emelni, akár alapos az, akár nem. S vajjon nem lehetett volna-e azt -kikerülni? - -Ha a dühöngő osztrák bitóra huzatja mint aradi bajtársait; ragyogóbb -nevet, mint az övé, alig mutathat föl történelmünk. Ha igaz is a vád: -nagy dolgokat is végzett. - -Véres döntő csatákban verte szét az osztrákok hadseregét. Diadalról -diadalra vezette azt a szentséges lobogót, melyről az egész világ azt -hitte már, hogy foszlánynyá vált, a mióta utolsó Rákóczi fejedelmünk -kezéből kiesett. Száznegyven esztendőnek fájdalmát és keserüségét -boszulta meg az osztrákon. Neve örök időkig nagy fejezet lesz nemzetünk -történetében. Az lesz, akármiként bánnak el a váddal e történetnek irói. - -Azért óhajtottam közelebbről megismerni. De nem kerestem rá az alkalmat, -a véletlenre biztam. Végre megjött az alkalom. - -Miklós Gyula volt törvényhozó társam, később borsodi főispán s utóbb -bizalmas barátom három év előtt nyakon csip. - -– Gyere, viszlek Görgeyhez. Olvasta valamely munkádat, beszéltünk rólad, -szeretne veled találkozni, megigértem neki: elviszlek hozzá. Gyere! - -Mentünk. - -A fővezér vagyontalan ember. A szójárás azt mondaná, szegény ember. -Egyszerü tisztes lakásban fogadott bennünket. Fogadó szobájának butorai -tiszták, de se nem ujak, se nem ragyogók. Fényüzésnek semmi nyoma. - -Ott állt előttem függetlenségi harczunk e nagy szereplője. Magas termet, -nálam jóval magasabb. Még mindig egyenes alak, csak nagyon kissé előre -hajló fővel. Telt izmok; se nem kövér, se nem sovány. Nyolczvan esztendő -körül, de még az életnek sok éve áll előtte. Mosolygó arcz, mosolygó -szemek, semmi bágyadtság se a beszédben, se a mozdulatokban. Magas -kopasz homloka. A mit báró Kemény Zsigmond irt homloka és fejebőrének -mozgékonyságáról: abból nem vettem észre semmit. Igaz, hogy a nagy iró -ötven év előtt irta azt. Homlokán s koponyája tetején ott fénylik az -óriási sebnek jele, a melyet a komáromi juliusi csatában kapott. Hősi -harcz eleven emléke. Ujjnyi hosszu mélyedés, melyben egykor a kemény -koponya csontjai is össze voltak törve. - -Elmondta a sebnek történetét. - -Elmondta, miként tanult meg nyolczvan éves korában angolul. - -Bővebben beszéltünk Árpád honfoglaló huszár seregéről. Én már akkor -meglehetősen készen voltam a honfoglalás felett való tanulmányaimmal. -Nagy figyelemmel hallgatta megjegyzéseimet. Fontosnak tartotta -felfedezéseimet. - -Beszéltünk 1848-ról is. De csak keveset. Csak annyit, a mennyi apám -szereplésére vonatkozik. Véletlenül tértünk erre is. Eszem ágába se -juthatott, hogy a fővezér az én apámról emlékezhessék. Leirom -beszélgetésünk e részét hiven. - -Ő engem képviselő urnak, én őt tábornok urnak szólitottam. - -Azt mondja nekem: - -– Mi most látjuk egymást először, ugy-e bár? - -– Én most harmadszor látom a tábornok urat. - -Meglepte e szavam. Kérdő tekintettel nézett rám. Folytattam szavaimat. - -– Először 1848. évi október 5-én vagy 6-án láttam önt, tábornok ur, -apámmal együtt. Másodszor 1867. évi junius végén vagy julius elején, -mikor hazajött tizennyolcz évi klagenfurti fogságából. A vasuton láttam -Nagy-Kanizsán is, Lepsényben is. Véletlenül azzal a vonattal utaztam én -is. Harmadszor pedig szinről-szinre most látom. - -A fővezérnek láthatólag jól esett ez a figyelem, hogy én oly gondosan -emlékezetben tartom, a mikor őt láttam. Kérdezett az 1848-iki találkozás -felől. - -Elmondtam az esetet. Az eset ez: - -Mikor apám bemutatta magát s kérte az esetleges utasitást: Görgey -harsány hangon, a magyar szót jól megropogtatva, mintha keveset beszélne -magyarul, azt kérdezé apámtól: - -– Mit tud ön az ellenség mozdulatairól? - -– Biztosat semmit. Azt hallom: Déghen, Szilason át Ozora felé siet. - -Görgey Dégh irányában mutatva, kérdezé: - -– Jól vezet ez az út Dégh felé? - -– Jól. De Ozora felé van rövidebb út is. - -– Mennyivel rövidebb? - -– Jó másfél órával, legalább egy mérfölddel. - -– Melyik ut az? - -– Itt a pusztákon át. Fekete és Pinkócz pusztákat kissé jobbkéz felől -hagyva, a czinkotai csárdánál az enyingi utat átvágva, a három Bogárd -pusztán át nyil egyenesen vezet az út Tóti pusztára. Ott meg lehet -nyomni az osztrák tábort. - -Egyuttal mutatta kezével apám a pusztákat és az utirányt. - -Görgey ujra kérdezte: - -– Hány órajárás ide ez uton Ozora? - -– Jó öt órajárás, legföljebb hatodfél. - -Görgey valami jegyzetet vagy térképet nézett s azután ridegen azt mondta -apámnak: - -– Ha az ön adatai valótlanok, önt főbe lövetem. - -Apám nem volt könnyen ijedős ember, de a kegyetlen szó mégis meglepte. -Azt felelte: - -– Nono uram, hadd gondolom hát meg kissé a dolgot! - -Görgey közbevágott: - -– Mit gondolkodik? Vagy tudja, vagy nem tudja! - -– Nem ugy van az, uram. Én az összes pusztákat végigvadásztam -egyszer-másszor. Most majd dülőről-dülőre végigszámitgatom a -távolságokat. - -E szó meg Görgeyt lepte meg egy kissé. De meg is nyugtatta. Látta, hogy -komoly emberrel van dolga. - -Végre egy-két percz után azt mondta apám: - -– Ugy van, a hogy mondtam. Legföljebb félórát engedek előre vagy hátra. -Természetesen a magam gyaloglását veszem kényelmesen számitásba. - -Én ennyire emlékeztem, ennyit tudtam. Ezt beszéltem el a fővezérnek s -ezzel végeztem szavaimat: - -– Én ekkor, mint gyerek, apám mellett álltam, tábornok ur s mindig az ön -arczát néztem. - -Most szép jelenet következett. - -A fővezér felállott, arcza felvidult, mintha fényesség támadt volna -arczán. Fiatal ember élénkségével felelt szavaimra. - -– Emlékszem, jól emlékszem, képviselő ur, édes apjára s arra a -találkozásra. Most már én mondom el az eset folytatását. Én édes apja -tanácsát követtem s az általa megjelölt uton indultam el. Meg is leptem -Roth táborát a tóti pusztán s ő meg sem kisérthette a Sión való -áthatolást. Perczel Mórnak is arra kellett jönni a fősereggel, a hol én -az ön édes apjával találkoztam. De a táborkari megállapodás eredetileg -az volt, hogy Dégh és Szilas-Balhás felé a kerülő hosszabb uton üldözzük -az ellenséget. Én tehát jegyzettárczámból kiszakitottam egy lapot s -ráirtam Perczel számára, hogy tökéletesen biztos felvilágositás alapján -én a rövidebb átló uton érhetek az ellenség nyomába, arra vezesse a -derék hadat ő is. Három huszárt hagytam ott azon a helyen. Azzal a -parancscsal, hogy az irást adják át Perczelnek s egyuttal mutassák az -irányt, a melyben én csapatommal elindultam. - -Ime ezeket mondta nekem a fővezér. Ezeket én nem tudtam. Minden szavát -elevenen nyelte agyam. Akkor tudtam meg igazán, minő szerencsés és nagy -dolog volt apámnak e közbenjötte. Történelmi fontossága volt ennek. - -De a fővezér még tovább is folytatta elbeszélését. - -– Perczel Mórnak a három huszár átadta irásomat. Ő el is olvasta, de el -is dobta. Maradt a haditanácsban megállapitott uton. Majdnem fél nappal -jött később az ellenség hátába. Ha én is ennyit kések: Roth tábora -elillanhat előlünk. Mikor a tábort már elfogtuk s Perczellel -összejöttem, szóba jött ez a dolog köztünk. Perczel azt mondta nekem: -»Én önt főbe lövethetném, a miért utasitásommal ellenkező irányban -indult el«. Én hidegen válaszoltam: »Én önt nem lövethetem főbe, de a -kormánynak bejelenthetem az ön katonai és vezéri hibáját«. Ime, -elmondtam önnek, képviselő ur, összeveszésünk történetét is! - -Tovább nem folytatta a fővezér ezt a történetet. Én ugyan hallottam is, -olvastam is ennek további részleteiről. Hogy a vitéz, vakmerő, de -lobbanékony lelkü Perczel megbánta volna szavait, azután engesztelésül -két szép pisztolyt adott volna barátságos emlékként Görgeynek, a ki a -két pisztolyt inasának ajándékozta s a miatt támadt volna a -kiengesztelhetetlen örök háboruság a két vezér között. - -Igy beszélték. Nem tudom, igaz-e bármely részben is. A fővezér egy szót -se szólt erről. - -Két lánglélek. Görgeynél jégboriték alatt, mint az Etna tüze. Perczelnél -örökké forr, izzódik, lobog, tüzét hányja. Összetalálkoznak s háboruság -származik közöttük. A történelem nagy mezején ezerszer ismétlődő tünet. - -– – Ime, apám találkozása Görgeyvel. - -Apám már nem él. Több mint harminczhárom év óta nyugszik a szent-györgyi -temetőben. De él még a fővezér, a ki ha olvassa soraimat, tanuságot -tehet azok igazságáról s ha emlékezetem valamiben tévedt volna, -kiigazithatja a tévedést. - -És él Miklós Gyula, a ki nagy figyelemmel végighallgatta ezt a -társalgást s maga is részt vett benne. Vele kétszer is beszéltünk magunk -közt arról a tünetről, a mikor az agg fővezérnek több mint félszázad -után eszébe jutott hadjáratának az a pusztabeli jelenete s mintha az -emlékezés sugarai fényességgel vették volna arczát körül! - -Görgey ment az osztrák sereg után, apám hajtott haza a faluba. - -Apám tisztában volt azzal, hogy holnap vagy legkésőbb holnapután meg -lesz a nagy ütközet. Ott neki is lehet feladata. Összeszedte -nemzetőreit, fölszerelte őket telhetőleg s 22 kocsival másnap elindult -velük a kőkuti uton le a pusztáknak, a pinkóczi omlott csárdának, a -hodosi erdőnek, le a hármas Bogárdi pusztának. - -Felső-Bogárd akkor még nagyrészben a nagy Mészöly nemzetségé volt. Ez is -rokon faj az én szerény családommal. Mező-Szent-György és -Felső-Puszta-Bogárd volt régi fészke Veszprémvármegyében, Sár-Bogárd és -Kápolnás-Nyék Fehérvármegyében. Ez a szép nemzetség is szétzilálódott. -Egyik kiváló ivadéka Nagy-Kőrösön él, a hires iskolának jeles tanára s -Arany Jánosnak és társainak egyik méltó utóda. Most a közügyek buzgó -bajnoka: Mészöly Gáspár. - -Bizony apámnak és nemzetőreinek nagy pihenőt kellett tartani ott -Felső-Bogárdon mindjárt. Mert ámbátor a kocsik egy-két napra tele voltak -enni-innivalóval: mindamellett a Mészöly-atyafiság át nem eresztette -volna őket jó szó nélkül s vidám falatozás nélkül. - -Igy jártak Középső-Bogárdon is, a mely még nagyobb számu s közelebbi -rokonsággal volt tele. Csak az alsó puszta, Haraszt-Bogárd eresztette át -őket simán. - -Apámra és nemzetőreire nem volt már szükség. A két osztrák tábornok -egész seregével együtt megadta magát s lerakta a fegyvert. - -Vajjon kikerülhette volna-e ezt a végzetet? - -Észak felől és Kelet felől a nagy-kőrösi, kis-kunsági és a pestmegyei -solt-vidéki nemzetőrök foglalták el a halmokat. A hol Roth tábornok -kémlő csapatai körülnéztek: mindenütt a magyar sereg zárt vonalait -látták. Mindenünnen azt jelentették vezérüknek, hogy észak felé és -napkelet felé nincs menekülés. - -Észak felől állt Görgey is. Huszárjai, pedig bizony nem voltak sokan, -háromszor is kegyetlen vakmerő rohamot intéztek az osztrák sereg -előőrsei s védcsapatai ellen. Azután észak felől megjött Perczel is -ágyuival, lovasságával, sokkal erősebb seregével. - -Dél felől s nyugat felől ott van a Sió átgázolhatatlan bozótjával, -vizével és süppedékeivel. S a Sió jobb partján, az ozorai halmokon és -szőlőkben és ligetes erdőkben a tolnai és somogyi nemzetőrök. Hidat -verni lehetetlen, a mikor előlről, hátulról, minden oldalról egyik -támadás a másikat éri a sereg ellen. - -Roth ezt meggondolta jól s követét a szokásos módon odaküldte Perczel -Mórhoz. Leteszi a fegyvert, megadja magát kényre-kegyre. - -Ritka tüneménynek voltunk tanui. - -Kupaczokban a lőfegyver, garmadákban a tölténytáska. A legénység az -altisztekkel külön csapatokban fegyvertelenül s egymástól elszakitva. A -lovasság lova mellett. Pisztolya a kápában, a kardja a kápára akasztva. - -Szótalan, kedvetlen, szomoru az egész osztrák tábor. A katonának -élettársa a fegyvere, nehéz attól elválni. - -Két tábornok, kétszáznyolcz tiszt s közel nyolczezer altiszt és -közlegény a fogoly. Minden ágyu, hadiszer, fegyver, töltény, ló s néhány -száz tábori kocsi a hadizsákmány. Ily tökéletes győzelmet függetlenségi -harczunk egész folyamán át sehol nem aratott hadseregünk. - -A tisztikart még az napon Szilas-Balhásra kisérték s a nemes atyafiakhoz -szállásolták be. - -Roth tábornok higgadt, okos, német ember. Azt mondta vacsoránál az -uraknak. - -– Tudtam előre, megmondtam előre. Megmondtam Jellasichnak is, hogy -Magyarországot tiz-huszezer emberrel meghóditani nem lehet s gyalázatos -kudarczba megyünk. Nem igaz, bajtárs? - -Philippovicsnak szólt a kérdés. - -– Igaz, megmondtad, de azért kardcsapás nélkül nem lett volna szabad a -fegyvert letennünk. - -A délszláv tábornokból gyakran kitört a keserü boszuság. A fogait -csikorgatta dühében, mikor megtudta, hogy Perczel Mór hevenyészett, de -azért rendes serege alig állott háromezer főből s a többi csak -fegyvertelen nemzetőr volt s az se nagyobb számu, mint az ő hadseregük. - -S vajjon mi is történt volna, ha az osztrák sereg bőszült bika gyanánt -halálra elszántan megrohanja a nemzetőrcsapatokat s ágyuival beléjük -lövöldöz? - -Igaz, hogy van egy rossz adoma, még pedig egyik nagykőrösi nemzetőrről, -a ki mikor látta, hogy az osztrákok neki irányozzák az ágyut, egy domb -tetejéről odakiáltott hozzájuk: - -– Ide ne lőjj, ebadta horvátja, nem látod, hogy itt emberek vannak? - -De ezt az adomát is valószinüleg a kecskemétiek költötték. - -Más volt a lélek a nemzetőrben, mint az osztrák és horvát katonában. -Iszonyu vérontás igenis támadhatott volna, de a vége még se lehetett -volna más, mint az osztrák sereg felkonczolása. - -Rothnak volt igaza, nem Philippovicsnak. - -Az osztrák-horvát sereg fegyvertelen csapatait nemzetőrök kisérték -Tolna- és Somogyvármegyén át Horvátország felé. A hagyomány azt mondja, -talán egy ember se ért le a Dráváig. A betörésük alkalmával kifosztott -magyarság utközben kiirtotta őket. - -Szomoru, ha igy volt. - -A népnek szenvedélye irtózatos a háboruban. Az felelős érte, a ki a -háborut botorul megkezdi. - -A tisztikart az osztrák hatalom se ki nem váltotta, se ki nem cserélte. -A függetlenségi harcz végével lett szabaddá. - -A két fogoly tábornokról elhallgatott az irás is, a hagyomány is. Én -legalább soha nem tudtam meg biztosan, hova lettek. - -Apám is gyorsan hazatakarodott nemzetőreivel a csatatérről. - -Alapos oka volt rá. - -Hejh, minő boszorkánytáncz kerekedett ott a csatatéren! A nemzetőr -előszedte kulacsát, nagyot ivott, nagyot kurjantott, nagyokat dalolt s -jókedvében az osztrák, horvát, labancz katonát is megkinálta kulacsával. - -Mohón nekirontott a puska-kupaczoknak. Sok nemzetőrnek sohase volt -ezelőtt puska a kezében. Kezébe kapott egyet, nézegette, fontolgatta. -Vajjon hogy’ is lehet ezzel lőni? - -Hátultöltő, ismétlő fegyvernek akkor még hire se volt. Nagy, nehéz, -istenverte dióverő pózna volt ez az osztrák puska. Már nem tűzköves, de -még nem is gyutacsos. Hanem gyujtós puska, melyet a német »Zünder« szó -után czinderes puskának neveztünk. - -Nagy, nehéz tölténytartó fekete fényes bőrből. Akkora, mint most valami -kisebb podgyásztáska. A pajkosabb nemzetőr mind a két oldalára akasztott -egyet s mind a két vállára egy-egy puskát. Idő multán eldobta -valamennyit. Nehéz mulatság; csak katonának való. - -Elkezdtek lövöldözni is. A fegyvertelen ellenséget nem bántották, annak -sértését szigoru hadiparancs tiltotta, de a nélkül se tették volna. -Hanem lövöldöztek maguk közt a levegőbe. Szüret, menyegző, lakodalom el -nem lehet lövöldözés nélkül. Hát a csata hogy mulhatnék el a nélkül? - -Azonban vigyázatlan lövéssel nagyhirtelen agyonlőttek maguk közül -hármat. - -Apám nyomban összedoboltatta nemzetőreit. - -– Kocsikra, atyafiak! Megyünk haza! Az ellenségtől megszabadultunk. Meg -nem engedem, hogy most mi önmagunkat lövöldözzük hasba! - -A jó szentgyörgyi nemzetőrök szivesen engedelmeskedtek, a meddig a -csatatért el nem hagyták. De azontúl ki erre, ki arra! A két -Puszta-Bogárdon napokig tartott az áldomás. Megnépesedett velök a -czinkotai csárda is. Ott már czigány is akadt, a ki reggelig huzta a -dalt. - - „Kalapomon nemzetiszin rózsa.“ - -Ez volt a nemzetőrök egyik dala. - -Az osztrákok első rohama igy ért véget. - -Második nagy rohamát a nagy-sarlói győzelemmel s Buda vára bevételével -vertük vissza. - -Harmadik rohamát már az oroszszal együtt intézte ellenünk az osztrák. A -becsületet és dicsőséget ebben is megmentettük, de a hadjáratot -elvesztettük. - -* * * - -Roth hadseregének elfogatását »ozorai fegyverletétel« névvel iktatta -emléklapjaira a magyar történetirás. - -Ez a név tévedés. - -Ozora Tolnavármegyében a Sió jobbpartján fekszik. A fegyverletétel pedig -a Sió balpartján Veszprémvármegyében történt. Se Perczel, a győző vezér, -se Roth, az elbukott vezér, nem látta Ozorát. - -* * * - -Apám nagy kötelességet teljesitett. Ő is elmult, bajtársai is mind -elmultak már. A tizennégy bátor nemzetőr közül, a kikkel együtt -Jellasich bán futárcsapatát, a tizenhét katonát megtámadta, csak -egyetlenegy él még: Körösztös János, mező-szent-györgyi telkesgazda. - -Apámat ötvenkét év előtt pörbe fogta az önkényü uralom. Ha egyetlen tanu -vagy áruló akad ellene: vértanuhalált kell szenvednie. - -Nem akadt egy se! - -* * * - -E közleményem 1904. évi márczius hóban a Pesti Hirlap hasábjain látott -czikkenként napvilágot. A nagyközönség örömmel, élvezettel olvasta. - -Akadt azonban valaki, a ki közleményem néhány fontos adatát megtámadta, -valótlannak mondta s egyenesen azt állitotta, hogy a honfikötelességnek -azokat a cselekményeit, melyeket szerintem Eötvös Lajos teljesitett, -voltaképen nem ő teljesitette, hanem Matkovich Tivadar, volt -mező-szent-györgyi birtokos s később országgyülési képviselő. Ha ez igaz -volna: sulyos vádat képezne ellenem. Mert ez a történet meghamisitása -volna, melyet én menthetlen hiuságból követtem volna el, hogy mások -érdemének eltitkolásával saját családomat hamis érdemek diszébe -öltöztessem. - -A ki ily vádat emelt, az Matkovich Tivadar ügyvéd Veszprémben, az ifjabb -nemzedéknek egyik sorsüldözött tagja. Hirlapi uton nem feleltem neki. -Ivekre terjedő irka-firkában összehord hetet-havat, közérdekhez nem -tartozó falusi fecsegéseket, semmit se jelentő apróságos egyéni, családi -és birtokeseteket. Nyilván abból a czélból, hogy engem a vele való -nyilvános vitára hivjon. Hiába igyekezett. A ki engem ismer s őt is -ismeri az nem tartja szükségesnek, hogy én Matkovich Tivadar veszprémi -ügyvéd urral magas irodalmi és kortörténeti kérdések fölött vitatkozzam. - -Azonban mindenki még sem ismer bennünket s eljön majd az idő, a mikor -már senki se ismerhet személyesen bennünket. S akadhat idővel kételkedő -lélek, a ki inkább a rágalomnak hisz, mint a valóságnak s a ki az ismert -iró munkájával szembeállitja egy ismeretlen homályos alak fontoskodó -irka-firkáit. E miatt kell Matkovich felszólalásával röviden -foglalkoznom. - -Kortörténetem minden személyi, tény- és térbeli adata teljes valóság. A -nagyban vagy kicsinyben szereplők közül hárman élünk: Görgey Artur, az -egykori fővezér, Molnár Gedeon, Nagy-Kőrös egykori főjegyzője és én, -akkor mint gyermek, a ki éles szemmel sokat látott s a rákövetkező -években a szereplőktől mindent sok izben hallott. Mi ugy tudjuk a -történetet – kiki a maga részéről – a hogy’ én elbeszélem. - -Matkovich minden állitása, mely elbeszélésem bármely részével -ellenkezik, teljes valótlanság. - -Se élő tanura, se tárgyi bizonyságra nem hivatkozik. Se ő maga akkor nem -élt. Sőt legföljebb husz év mulva lépett olyan életkorba, husz év mulva -lehetett tizenkét-tizenhárom éves, a mikor az 1848-iki dolgokról folyt -beszélgetéseket jól-rosszul megérthette. Honnan szerzi tehát -állitásaihoz nem a bizonyosságot, hanem csak a jóhiszemüséget is? - -Mindez azonban nem fontos körülmény. - -Hanem fontos, sőt döntő körülmény az, hogy én az egész történetet -vázlatosan, teljes egyszerüséggel, de szigoru történeti hűséggel már -1870-ben megirtam s ez a Vasárnapi Ujság 1870. évi márczius 6-iki -számában e czim alatt: _Uj adat Jellasich betörésének történetéhez_ -megjelent. - -Igaz, hogy irodalmi becsérték tekintetében nagy különbség van az akkori -és mostani mű között. Akkor a megyei tisztviselő deritett föl s hozott -nyilvánosságra egy addig rejtve levő fontos történeti adatot, most pedig -a gyakorlott iró ugyanazt, mint kortörténetet az akkori közviszonyok -történelmileg teljesen hű rajzával világitja meg s az igaz korrajzban -egyuttal szépműtani munkát is törekszik alkotni. - -Ez a különbség. De annak a történetnek részleteire nézve, melyet mind a -két mű felölel, semmi különbség. Eötvös Lajos szerepe az 1870-iki műben -is ugyanaz, a mi az 1904-ikiben. Matkovich Tivadar, az egykori -mező-szent-györgyi birtokos pedig az 1870-iki műben se szerepel, -valamint az 1904-ikiben se. - -De ennek nem az iró az oka. Az iró azokról ir, a kik cselekedtek, mert a -történetet azok csinálták. Nem pedig azokról, a kik nem cselekedtek. Az -ördögnek volna kedve ily alakokról irni korrajzot vagy történetet. - -De 1870-ben élt még Matkovich Tivadar, sőt képviselő volt, Pesten -lakott, lapja is volt, a szélsőbaloldali Magyar Ujság, melynek -fentartásához sommás pénzzel járult. Személyes dolgait a -publiczisztikában nem szokta elhallgatni, sőt vitatkozó, bizonykodó -természetét mindenki jól ismerte. - -Hát miért nem szólalt ő fel akkor a nyilvánosság előtt? Hiszen a -nyilvánosság elé volt terelve a fontos és érdekes történelmi kérdés! -Miért nem utalt rá akkor saját fényes szereplésére, melyről most fia, a -veszprémi ügyvéd oly sokat tud? Miért nem vonta akkor kétségbe Eötvös -Lajos érdemeit, holott ehhez joga is lett volna, kötelessége is? - -Hallgatásának okát megmondom én. Hiszen jól ismertem, birtokostársam is -volt, képviselőtársam is volt s az 1848-iki esetről beszélgettem vele -egyszer-kétszer. - -1870-ben még sokan éltek, a kik az 1848-iki esetet jól ismerték. Élt -dercsikai Huszár Pongrácz, a ki járási szolgabiró volt, mikor apám ellen -a vizsgálatot az ő közbejöttével teljesitették. Élt Késmárky József, -ugyanott járásbiró, később megyei főjegyző, alispán, 1870-ben országos -képviselő, 1872-ben királyi törvényszéki elnök. Élt a közvetlen -szereplők közül Fodor László, Eberhard Ignácz, Ujhelyi László, Pósa -Károly s még többen a volt jobbágyok közül s élt különösen a főszereplő -Eötvös Lajos. - -Mindezek olvasták a Vasárnapi Ujság közleményét s megnyugodtak benne szó -nélkül, minthogy az általuk jól ismert történeti dolog hű közlését -látták benne. - -Matkovich Tivadar hallgatott, mert ő is jól tudta, hogy a közlemény -igaz; olyen handabandázó koholmányokkal előállani, mint a hogy fia -tette, eszébe se juthatott. Nem is lett volna a nagy eset után 22 év -mulva tanácsos. A még akkor élő tanuk és szereplők bizonyára -ellenmondhatlan bizonyossággal oktatták volna meg az igazságra. Most, 56 -év után, senki se él már a közvetlen tanuk és szereplők közül. De azért -a koholmányoknak most sincs sulyuk. - -Meg kell még jegyeznem, hogy ugy értesültem: néhány év előtt Körösztös -János is meghalt. Utolsó azok közül, a kik a nagy eseményben -szerepeltek. - - - - -NYOMOZTAM, A HOL PETŐFI ELESETT. - - -I. - -Mindenki ugy tudta, ugy hitte, hogy Petőfi Sándor az 1849-ik év julius -31-én a segesvári csatában esett el. A csatát Bem magyar vezér vivta -Lüders orosz vezér ellen. A csatát a magyar sereg vesztette el. Petőfi -Bem vezérkarában volt őrnagy. Bem nagynehezen megmenekült, Petőfi -elesett. Menekülési kisérletét sokan látták. Akadt több tanu arra is, a -ki elestét látta. - -A nagy nemzeti gyásznak idején, a zsarnoki elnyomatásnak éveiben -senkinek se jutott eszébe nyomozni, hol és melyik ponton esett el -Petőfi, hol lőtték vagy vágták halálra s hol roskadt össze haldokló -alakja? S azután hol temették el? Magános sirba-e vagy közös sirba? De -ha gondolt volna is rá valaki: az akkori osztrák kormány a nyomozást meg -nem engedte volna. - -A földterület, a hol Petőfi elesett s a hol porai pihennek, hallerkői -gróf Haller Ferencz magántulajdona volt s a fehéregyházi várhoz és -uradalomhoz tartozott. Jól ismertem a grófot, benső barátság állt fenn -néhány éven át közöttünk, ismételve meglátogattam ősi várában, derék -hazafi, nemes ember, függetlenségi harczunk jeles alakja. De 1849-től -kezdve várfogoly volt, uradalmait elkobozták s fehéregyházi vára és -birtoka is az osztrák kincstár idegen földről sereglett fosztogatóinak -birtokába jutott. Nem is lett volna ember, a ki az egykori csatatér -dülőin a nyomozót jóindulattal vezetgesse. Fehéregyházi oláhtól, -segesvári szásztól annyi szivességet, annyi észt várni nem lehetett. - -S azután ki ismerte ezek közül Petőfit? - -Senki. - -Helybeli vezetők mellett oktalan lett volna minden nyomozás. - -A kik Petőfit ismerték s a csata folyama alatt látták, azok vagy elestek -a csatában vagy Bemmel együtt bujdosók voltak idegen földeken, vagy gróf -Hallerrel együtt a börtönök mélyén sorvadoztak, vagy a folyton tartó -üldözés miatt jó okuk volt hallgatni s a hazafiak sirjait nem látogatni -gyakorta. Hadd nőjjön azokon letaposatlanul a fű és a virág. - -Tizenegy év mulva, 1860-ban, kezdett kissé szabadabb szellő lengeni. -Minden nemes népnek vannak fenséges ábrándjai. Ily ábránd volt: -megkeresni, megtalálni a helyet, a hol Petőfi elesett. Akadtak tanuk s -azok kezdtek nyilatkozni. Az 1860-ik, 1861-ik s következő években -ötven-hatvan komoly férfiu nyilatkozott arról, hogy a csata folyama -alatt hol s mit beszélt utoljára Petőfivel, hol látta őt s hol s miként -kellett neki elveszni? - -Én e nyilatkozatokat gondosan olvasgattam. Csak nem olyan szemmel, olyan -észszel, mintha birói feladatom lett volna végső itélettel eldönteni, -hogy az összes tanuk vallomásai szerint hol az igazság, valósággal -miként halt meg s hol esett el Petőfi? - -Az ily munka az elmének igen nagy és nehéz munkája. Tudom ezt megyei -tisztviselő koromból. Hányszor történik birósági tárgyalásokon, hogy egy -közönséges kocsmai verekedés részleteit se lehet egészen tisztába hozni, -holott csak tiz-tizenkét egybe nem hangzó tanuvallomást kellene valahogy -megérteni és egymással kiegyeztetni. Nem lehet, pedig minden tanu igazat -akart vallani. - -Képzeljünk már most egy csatát; bomlásban, futásban, kegyetlen üldözés -alatt levő hadsereget, száz meg száz holdra rugó nagy területet, mely -utakkal, szántásokkal, ligetekkel, kukoriczaveteményes táblákkal van -szétszaggatva? Mindenki fut vagy hadakozik vagy fekszik. Semmi rend és -pillanatnyi nyugalom sincs. Mindenkinek magára s üldözőire van gondja. S -akad ötven-hatvan tanu, a ki mindenkitől függetlenül, egymással nem -érintkezve, a kétes részleteket meg nem állapitva, a tévedéseket ki nem -javitva, a csatának ugyanazon zürzavaros pillanatnyi állapotáról tesz -tanubizonyságot, holott a tanuk közül kettő se volt ugyanazon -pillanatban egy helyen és hasonló helyzetben. - -Hányféle különbözés, ellenkezés, sőt ellenmondás támad ily és ennyi tanu -vallomása közt? Pedig minden tanu becsületes és értelmes, sőt tanult -komoly férfiu, ki egész lelkével az igazság kideritésére törekszik. - -S aztán ha még a tanuskodás csak tegnapi vagy tegnapelőtti esetről -szólana. De tizenegy-tizenkét év előtti történetről van a szó s alig -lehet oly elme, a mely a régi dolognak minden részletét üdén meg tudná -őrizni a maga számára. - -A futó és üldözött harczos addig fut, mig ki nem dül vagy meg nem -menekül. S ha már megmenekült is: gondja arra van első sorban, hogy -kifujja, kipihenje magát, ételhez, italhoz, ruhához, fegyveréhez jusson, -tisztjét, csapatját fölkeresse vagy ha örökre vége a harcznak, övéihez -visszatérjen. Nem keresheti föl nyomban dolgozó szobáját, nem ülhet -kényelmesen iróasztalához, nem törheti fejét és tollát emlékiratain, nem -csinálhat jegyzeteket arra az esetre, hogy majd idővel, hosszu évek -mulva, tiz-tizenkét esztendő mulva a nemzet lelkiismerete megtalálja -kérdezni, hol hagytátok Petőfit, hol halt meg a nemzet világitó -szemefénye: hát akkor majd ő előálljon egy jegyzőkönyvvel, a melyet ott -vett föl a csatatéren vagy üldözés közben kozákok lándzsái közt? - -Én vakmerő elmével föltettem magamban, hogy a tanubizonyságok alapján -megkeresem az igazságot. - -Ám első tennivalóm: a csata összes körülményeit megismerni, a csatateret -s annak minden hegyét-völgyét személyesen bejárni, a távolságokat -fölmérni, az egész területet hadmérnökileg meghatározni és megrajzolni. -S ha ez megvan: a hely tökéletes ismerete alapján birálni meg minden -tanubizonyságot s állapitani meg minden ellenmondás benső igazságát vagy -benső tévedését. - -Sok munka, nagy munka, de másként az igazsághoz eljutni vagy azt csak -megközeliteni is lehetetlen. - -Elindultam hát 1875 nyarán önkényt vállalt feladatom teljesitésére. -Fölkerestem nemes barátomat gróf Hallert fejéregyházi várában. Vendége -voltam néhány napon át, de a helyszini tanulmányokat ez idő alatt -Segesvártól Héjasfalváig, különösen a fehéregyházi határban is -elvégeztem, rajzaimat, számitásaimat befejeztem. - -Ez a munka kisebb része. - -A nagyobb részét, a tanubizonyságok birálatát, benső igazságaik -megállapitását, ellentéteik kiegyenlitését maig se végeztem el. Az élet -mást parancsolt s parancsa erősebb volt, mint az én szándékom. - -De ezt a munkát más se végezte el. A kérdés tehát ma is megoldatlan még. - -Hanem akkori tanulmányaim alapján időközben a lapok sürgetéseire mégis -tettem némi megjegyzéseket. Egyszer Oreusz orosz iró történelmi művére, -mely a segesvári csatáról szól. Másszor arra a kérdésre, hol porladoznak -a valószinüség szerint Petőfi hamvai? Mindkét megjegyzésem nagy -általánosságban mozog. - - -II. - -Oreusz orosz irónak a segesvári csatáról irt hézagos rajza több irányban -némi megjegyzéseket tesz szükségesekké. Mindenekelőtt meg kell -jegyeznünk, hogy ezen csataleirásban csak az orosz és osztrák táborkari -adatok s hadi jelentések használtattak fel s nem egyuttal a magyar -hivatalos adatok is. Nehéz is lett volna ezeket felhasználni, miután -ezek – tudomásunk szerint – sem akkor, sem később tüzetesen össze nem -állittattak s Bem seregének egyes részeiről, e részek számszerü erejéről -s a csata kezdetén történt felállitásáról, valamint a csata folyama -alatt tett mozdulatairól csakis egykoruak s a csatában részt vett -egyének nyilatkozatainak gondos egybevetése után lehetne megközelitően -szabatos képet alkotni magunknak. - -Az orosz iró Lüders segesvári hadtestének egész létszámát nem közli. E -hadtest az osztrák táborkari adatok szerint 10 zászlóalj gyalogságból, -14 lovas századból, 4 egész üteg tüzérségből állott s összesen mintegy -12 ezer főnyi erőt képezett 32 ágyuval. E szám alatt pusztán a -kombattans elemet kell érteni s ebben az utászok, szekerészet stb. nem -szerepelnek. A gyalogságban több vadász-zászlóalj s a lyubini-ezred -volt, a lovasságot az odesszai uhlánus-ezred s az első doni kozák-ezred -képezé. - -Voltak azonban egyéb ezredek is egyes zászlóaljak, illetőleg századok -által képviselve mind a gyalogságnál, mind a tüzérségnél. - -Bem haderejét mind az orosz, mind az osztrák források mintegy 7000 főre -teszik 12 ágyuval. Ez azonban kézzelfogható nagy tulzás. Bem hadereje -ugyanis nem állott egyébből, mint azon kis sereg maradványaiból, -melylyel ő julius 22-én Moldvába tört. Ez állott a betörés előtt 2000 -gyalog és 1000 lovasból. Ezenkivül magához vette Damaszkin hadtestét, -mely julius 23-án Inczédy diviziójával s 3 zászlóalj erősitéssel együtt -tett 5000 embert minden fegyvernemből. Összesen lenne e két csapat 8000 -fő. - -Ámde Bem a maga csapatával julius 20-án és 21-én Clam-Gallas osztrák -tábornok ellen csatázott Szemerja és Sepsi-Szent-György között, 22-én az -ojtozi szoroson Moldvába tört, 23-án Ustrugoff orosz tábornok seregével -Hirsa mellett ütközött, de miután a várt önkéntesek és segédcsapatok -sehonnan nem érkeztek, 25-én már ismét visszajött az ojtozi szoroson -Erdélybe. Ha figyelembe vesszük, hogy e kis csapat hat napon át -háromszor ütközött s folytonosan erőltetett menetekben ki Moldvába s -onnan Erdélybe vissza, már julius 30-án Udvarhelynek s onnan -Marosvásárhelynek kerülve Segesvár közelében volt, s ha figyelembe -vesszük, hogy ekkor már a sereg önkénytesek által soha nem szaporodott, -ellenben a sebesültek, kifáradtak elhagyásával s szökésekkel is folyton -fogyott, e csapatot az eredeti létszám felénél többre semmiképen sem -vehetjük fel. - -Ugyane sorsa volt Damaszkin hadtestének is. E hadtest julius 23-án -Grotenjhelm orosz hadtestével szerencsétlenül ütközött, mind -Szász-Régennél, mind Radnótfájánál s innen Marosvásárhelyre vonult -vissza. Itt vette őt fel Bem a maga seregébe s az ekként egyesült két -sereg itt becsültetett hozzávetőleg mintegy 6000 főre. De még e sereg -sem volt az, melylyel Bem Ördögfalva – máskép Héjasfalva – és -Fehéregyháza felé vonult, mert ennek is egy, noha kisebb részét, mintegy -2000 embert Gál Sándornak engedett át. A minek az volt indoka, hogy Bem -terve szerint Lüdersnek Segesvárott álló seregét egyszerre két oldalról, -ugy mint nyugot felől az udvarhelyi uton Bemnek, észak felől pedig a -vásárhelyi uton Gálnak kellett volna megtámadni, egy időben, összevágó -terv szerint. Lüders maga is igy számitott s ettől félt s félelme nem is -lehetett alaptalan, mert ha a támadás csakugyan igy történik, az a -hadsereg, melynek czentruma Segesvár s mely egyik szárnyával az -udvarhelyi, másik szárnyával a vásárhelyi uton kénytelen verekedni, a -tökéletes megsemmisülésnek nézhet elébe, miután a két szárny -mindegyikének egymástól teljesen függetlenül kell verekedni, mint két -külön hadtestnek, s miután visszavonulási vonala egyiknek sincs s ha -csak egyik szárny is visszavonatik, az egész sereg a rendkivüli -kedvezőtlen terepviszonyok miatt Segesvárott, mint egy kijárat nélküli -katlanban, mindenestől az ellenfél martaléka leendett. Hogy nem igy -történt: annak Gál Sándor kényszerü elmaradása s az orosz tulereje volt -oka. - -Bemnek Ördögfalva és Fehéregyháza közt működő hadteste nem 7000 -emberből, hanem annak pusztán feléből állott. Sőt egykoruak és ott -résztvettek állitása szerint a 3000 főnyi létszámot sem haladta túl. - -Ez ellen vitt tűzbe Lüders először Skariatin, később Ivin és Demidov -tábornokok vezetése mellett délután 4 óráig mintegy 5000 s később, midőn -belátta, hogy Marosvásárhely felől nincs mit tartania, mintegy 8000 -embert 24 ágyuval s hatalmas lovassággal, melynek tömeges rohamai előtt -a magyar seregnek sem gyalogsága, sem lovassága meg nem állhatott. - -Néhány megjegyzést kell még tennünk arra a térképre, mely szintén az -orosz iró művéhez van csatolva s melylyel a terepviszonyokat s a csata -folyama alatti mozdulatokat akarja megvilágositani. E térkép szerint, ha -a skála segélyével megtesszük a számitásokat, nem egészen ezer holdnyi -területen lett volna felállitva az orosz és magyar sereg összes -tartalékaikkal s a magyar sereg visszavonulási vonala a -fehéregyház-héjasfalvi uttól tökéletesen el lett volna szoritva, ugy, -hogy a magyar sereg csakis Sárpatak irányában délnek, fel az erdős, -járhatatlan hegyek felé menekülhetett volna. - -Ez azonban nem igy volt. Föl a hegyeknek sem lovasság, sem ágyu nem -menekülhetett volna, mert arra utak nem vezetnek, pedig a lovasság és 4 -ágyu megmente tett és pedig a Héjasfalva-Ördögfalva felé vezető jó uton. - -A dolog ugy áll, hogy a szoros értelemben vett csatatér még Fehéregyháza -fölött délfelé legalább egy kilométerrel s Fehéregyháza mögött kelet -felé legalább két kilométerrel kiterjedett. Ez már nincs kirajzolva az -orosz térképen. A hol az orosz lovasság szétverte a magyar gyalogsági -négyszöget, a hol egy helyben a legtöbb honvéd elesett, mintegy 180, s a -honnan nem messze esett el Petőfi Sándor is, az a hely Fehéregyházától -keletre fekszik. - -A bekeritési mozdulat sem azon a vonalon hajtatott végre, mely a -térképen van jelezve. - -Bármily magas lehetett is ott helylyel-közzel julius 31-én a kukoricza, -olyan nagy nem lehetett, hogy a magyar hadállás magaslatáról, ugy mint -ezt a térkép feltünteti, a kukoriczában mozgó lovasságot észrevenni ne -lehetett volna. A magyar hadállás legmagasabb pontja a térkép szerint a -bekeritő mozdulat vonalához körülbelől oly magasan és oly messze áll, -mint a budai várhoz például a Lipót-templom, csakhogy a lejtő szép -meneteles, nem oly meredek, mint a vár oldala. Hogy oly magasságból és -messzeségből szaggatott kukoriczatáblák közt mozgó lovasságot észre ne -vettek volna: az képtelenség. Hogy pedig maga Bem észrevette volna, mint -az orosz iró állitja, s mégis tovább folytassa az orosz jobb szárny -elleni támadásokat s ne tegyen megfelelő védintézkedéseket: ez megint -képtelenség, sőt még nagyobb, mint az előbbi. Nem Bemről, de a -legkorlátoltabb eszü zászlóaljparancsnokról sem lehetne ekkora -ügyetlenséget feltenni. - -Nem is ugy történt. Hanem szemtanuk állitása szerint az orosz megkerülő -lovasság a Küküllő jobb partján azon uton indult ki, mely Bun felé -vezet, mely falu Fehéregyházával csaknem szemközt a Küküllő-völgy északi -magaslatain fekszik. De valószinüleg nem maradt meg az uton, hanem -levonult a folyam partjára, részint azért, hogy gázlót keressen, részint -azért, hogy ennek füzesei és rekettyései árnyékában észrevétlenül -vonuljon fölfelé a folyamnak. – Gázlót könnyü volt találni, talált is -Fehéregyháza mögött s itt nem hátban, hanem oldalt támadta a magyar -sereget. Ha hátban támad, akkor egyenesen elzárja a héjasfalvi utat s az -esetben lovas és ágyu nem menekülhet. Tényleg a visszavonuló magyar -sereg elől el is zárta s itt e ponton, körülbelül a gróf Haller Ferencz -által körülültetett és ápolt honvédsir körül kell keresni – ha -megtalálható – azt a helyet is, a hol Petőfi eleshetett Mert itt -szélesebb lévén a sík, a nyilt tér, véletlen lovassági roham elől nehéz -és kivételes volt a hátramaradtak menekülése. Ha Petőfi az orosz térkép -bármely pontján áll a magyar hadálláson: neki, mint akkor tényleg nem -kombattansnak, könnyü szerrel lehető lett volna a hegynek, az erdő felől -menekülés. - -Még néhány szót a magyar sereg veszteségéről. E veszteséget osztrák és -orosz források 1200–1300 halottra és 500 fogolyra számitják. Holtak és -foglyok száma nem üt ki ily kerekszámra. Hol vannak a sebesültek? Orosz -részről meghalt 41. Ennyi halottnak bármily mészárlás esetén is nem 1300 -halott felel meg. – Még ha rémülés szállta is meg a magyar csapatokat, -egyes részek kitünően harczoltak s gyáván, összetett kézzel valószinüleg -nem várták be a halált. A szomoru tény az, hogy az orosz sereg leölte a -foglyok egy részét, a szászok és oláhok pedig az nap este és éjszakán -agyonverték a sebesült honvédeket. Csakis igy érthető ama nagy -halottszám. - -Az orosz irónak egyébiránt valami különös ellenszenvet vagy -elfogultságot nem vethetünk szemére. Ő nem ismeri a magyar táborkari -adatokat s személyesen nem tanulmányozta a segesvári csatatér -terepviszonyait. Tévedései innen eredhetnek. - - -III. - -Ezelőtt nyolcz évvel, a segesvári szerencsétlen ütközet napjának -huszonhatodik évfordulóján néztem meg először azt a mezőt, azt a -vidéket, a hol Petőfit utoljára látták, a hol meghalt, a hol el van -temetve, hogy beteljesedjék három év előtti álma: ott esni el a harcz -mezején, ott folyni ki szivéből az ifjui vérnek, kardok zörejében, -trombita hangjában, ágyu dörgésében enyészni el ajaka végszavának s -összetiportatni fujó paripák száguldozó körmei által. - -Igy álmodá meg, igy következett be. - -Csakhogy álmának irtózatos visszája teljesült. Közös sirnak adták ugyan -őt is és hősi társait, kik valamennyien a szent világszabadságért haltak -meg, de nem a világszabadságnak diadala, hanem az osztrák és orosz -zsarnok-uralomnak diadala volt a segesvári nap. Talán jó, hogy Petőfi -nem élte túl ezt a szörnyü napot. - -Hol eshetett el Petőfi? Mely rög szivhatta magába kihulló vérét? Hol -nyughatnak porladó csontjai? Ezek a kérdések érdekeltek engemet. - -Száz meg száz nyilatkozatot olvastam a segesvári csatatér leirásáról s -Petőfi halálának közelebbi ugy vélt részleteiről, de a nyilatkozatok nem -elégitettek ki. Homályos emlékezet vékony erü forrásából buzogtak ki e -nyilatkozatok s térkép, szabatos területi fölvétel nem kisérte őket. E -nélkül pedig csataleirás igazán lehetetlen. - -De a hű és igaz csataleiráshoz még egyéb is kell. Tudni kell a hadsereg -létszámát, felosztását, elemeit, a csataintéző hadvezérnek csatatervét, -a csata folyamán tett hadvezéri vagy táborkari intézkedéseket, minden -csapatnak, minden ezrednek, zászlóaljnak s magának a törzskarnak is a -csata folyamán át óránkint megtett mozdulatait, s ha mindezt összegyüjti -az ember s aztán kipuhatolja, hova volt beosztva Petőfi, minő -mozdulatokat tett csapatja a csatanap lefolyta alatt időről-időre; hol -állt a csapat, melyhez tartozott, az orosz lovasság bekeritő s oldalt és -hátban támadó-művelete alkalmával; merre menekült vagy hol -kaszaboltatott le vagy hol fogatott el ez a csapat: ha mindezt tudjuk, -csak akkor lehet megközelitő valószinüséggel megmutatni a helyet, a hol -Petőfi elesett. - -Katona, mérnök, helyismerő, közvetlen szemtanu s tanuk kihallgatásában -tapasztalt és jártas lélekbuvár kell ahhoz, hogy egy katona elestének -helye, időpontja negyedszázad mulva lehető pontossággal kipuhatoltassék. -Elmémet feszité az a gondolat: megbirkózni a lehetetlenséggel. Hiszen, -ki érdemelné meg a fáradságot, ha nem Petőfi? - -Be kell vallanom, hogy nyolcz év előtti fáradozásom kevéssé sikerült. -Nem is az lett volna s ha Isten éltet, nem is az lesz utolsó kisérletem -erre a czélra, ha ügyesebb és szerencsésebb kutató meg nem előz. De -nyolcz év óta nem volt időm a tanulmány helyszini folytatására. Csak -töredékes, ki nem egészitett jegyzetek azok, melyekből most e sorokat -meritem. - -Mindenekelőtt megjegyzem, hogy se Bemnek, se törzskarának hivatalos -jelentését a segesvári csata leirásáról, a csata folyamán tett -rendelkezésekről, a foganatositott csapatmozdulatokról, a csata végéről, -a visszavonulásról, a holtak és sebesültekről nem sikerült feltalálnom. -Abban a véleményben vagyok, hogy ily hivatalos jelentés nem is készült -soha. - -Bem maga nem készithetett; betegsége és menekülése gátolta, serege -szétszóródott, törzskarának tagjai részint elestek, részint a menekülés -zürzavarában voltak, Bem podgyásza és iratai is a győző kezébe jutottak, -s ha valaki irt is jelentést a kormányhoz: az valószinüleg soha se -juthatott rendeltetése helyére. Hiszen ekkor, pár nappal a világosi -fegyverlerakás előtt, már voltaképen magyar kormány sem volt, s -Udvarhelyről vagy Marosvásárhelyről bizony nehezen ért volna el a -jelentés Szegedre vagy Aradra. - -Rüstow, utána Horváth Mihály s legujabban Oreusz katonai iró a csata -leirását, a szemközt álló haderők létszámát és mozdulatait orosz és -osztrák hivatalos jelentések alapján állitották össze. - -E jelentésekben a magyar seregről sok téves adat fordul elő, s azért a -megnevezett irók csataleirásai is helytelenek. Ez irók a csatatért nem -tanulmányozták a helyszinén, azért igazitám helyre tévedéseik nagy -részét a »Vasárnapi Ujság« tavalyi 1883-iki 41-ik számában. - -Ugyanekkor kimondám, hogy »körülbelül a gróf Haller Ferencz által -körülültetett és ápolt honvédsir táján kell keresni – ha megtalálható – -azt a helyet is, hol Petőfi eleshetett. Mert itt szélesebb lévén a sík, -a nyilt tér: véletlen lovassági roham elől nehéz és kivételes volt a -hátramaradtak menekülése«. - -A hogy e két czikk szűk keretében lehető: rámutatok a nyomokra, melyek -engem e föltevésre vezettek. - -Petőfi a csata alatt Bem közelében, lehet mondani, törzskarában volt. Ez -természetesen nem azt teszi, hogy az egész csataidő folytán -szakadatlanul Bem személye mellett tartózkodott. Ellenkezőleg. -Szemtanuk, bajtársak állitják, hogy Petőfi a csata folyama alatt jó -darabig ismételve oly helyeket keresett fel, honnan az orosz seregre s a -csata egyes távoli jeleneteire is elláthatott. Ez természetes. Olyan -lélek, mint Petőfié, a csatanap izgalmai közt nem szunyókál s vagy részt -vesz a verekedő csapatok mozdulataiban, vagy legalább nézi azokat s ha -lehet: az ellenfelet is. - -Itt pedig lehetett. - -A csata kezdődött 10 és 11 óra közt s délután 2 óráig változó -szerencsével folyt. Eddig leginkább csak az ágyuk működtek. Skariatin -orosz tábornok körülbelül ott esett el, a hol most siremléke áll. -Ágyugolyó találta Bem azon ütegéből, mely körülbelől ott volt -felállitva, a hol a Sárpatak a segesvár-fehéregyházi utat kettészeli. Ez -ütegből s ennek környékéről az oroszok segesvári hadállását meglehetősen -látni lehetett a három–negyedfél kilométernyi távolságból. Itt volt Bem -s az ő közelében lehetett Petőfi is délután 2 óráig. - -Ezután élénkebb lett a harcz. Az országuton s az attól délre fekvő -magaslatokon ismételve gyalogsági rohamokat rendelt Bem, de sikertelenül -s viszont Lüders az országut és a Küküllő közti lapályon tömeges -lovassági előnyomulást kezdeményezett, jelentékeny sikerrel. Bem délután -3 óra tájban már Fehéregyházára s az e mögötti meneteles oldalra vonult -vissza s alig lehet abban kétség, hogy Petőfi is kisebb-nagyobb távolban -követte őt. - -Délután 5–6 óra tájban sikerült az orosz lovasság megkerülő mozdulata, -mely arra képesité, hogy a magyar sereg jobb szárnyát oldalban s -hátulról támadja meg. A mint ez bekövetkezett: az előlről is erősen -szorongatott magyar sereg teljesen felbomlott s hanyatt-homlok futásban -keresett menedéket. - -Valószinü, hogy Petőfi ekkor nem volt nagyon távol Bemtől, Bem maga -pedig a Fehéregyháza és Héjasfalva közti országuton vagy ettől délre -fekvő, lassu emelkedésü magaslaton volt törzskarával, de az uttól nem -messze Bem lóra kapott s huszárjainak fedezete alatt igy menekülhetett. -Petőfi gyalog maradt, ő tehát a kozákok elől meg nem menekülhetett. Ha -lova van: menekülése valószinü. - -Most három feltevés áll előttünk. - -Az első feltevés az, hogy fogolylyá lőn s mint fogoly vitetett el. Ez -legkevésbbé valószinü, mert a foglyok közül vagy 500 később -elbocsáttatott, ezek valamelyike pedig Petőfiről hirt tudott volna -mondani. - -A második feltevés az, hogy Petőfi a kozákok elől az országuttól délre -fekvő kukoriczákba s ezeken át a magaslaton levő erdőbe menekült s az -oláhok által veretett agyon, mint nem egy bujdosó honvédtársa. Ez nem -lehetetlen, de szintén nem valószinü. Az erdőkbe csak azok -menekülhettek, kik Bem balszárnyáról Fehéregyházának az oroszok által -történt elfoglalása után 5–6 óra tájban az erdők felé fölszorittattak s -az oroszok bekeritő mozdulatát s a jobb szárnynak és központnak -felbomlását észrevevén, az erdős magaslatok felé látták a menekülést -egyedül lehetőnek. - -Petőfi minden valószinüség szerint a központon volt s azért menekülése -csakis arra volt lehetséges, a merre Bemnek, tehát az országuton. Ámde -ezt már a kozákok elfoglalták s azért Petőfi is osztozott -gyalogtársainak sorsában. Ezek részint szoritva, részint menekülve, az -országuttól délre fekvő magaslat felé tartottak, azonban utólérve és -bekeritve, legnagyobb részben lekaszaboltattak. - -A Haller-féle honvédsirban pár száz hősnek porladozó csontjai pihennek. -Hogy minden honvéd nem ide temettetett: az kétségtelen. A -Fehéregyházától nyugatra és délre, valamint a héjasfalvi hid körül -elesetteket az oláh nem hurczolta egy helyre össze. Lustasága és -munkájának ingyenessége nem engedte azt. Hanem a legnagyobb részt -eltemette ott, a hol megtalálta, legfölebb tizével, huszával hordta őket -össze. - -A Haller-féle honvédsir se véletlenül van ott, a hol van. Itt kellett -lenni egy csomóban a legtöbb holtnak és haldoklónak, mert itt volt a -menekülőknek legnagyobb veszedelme. Itt volt pedig azért, mert a -bekeritő orosz lovasság e tájt gázolván át a Küküllőt, itt lepte meg -oldalban és hátban a honvédsereget. - -Valószinü, hogy itt pihennek Petőfi hamvai is. S méltó helyen pihennek. -Mert imádott honának porával s dicső bajtársainak hamvaival vannak -összevegyülve. - -* * * - -Töredék csak mindaz, a mit e kis tanulmányban följegyeztem. - -A három czikket, melyből e tanulmány áll, három különböző alkalommal -nagy időközökben irtam. Gondos olvasó a czikkek szövegéből észreveszi. -Művem egész akkor lett volna, ha mindazok nyilatkozatát, a kik Petőfi -utolsó perczeiről s eleste körülményeiről tanuskodtak, gondosan -összehasonlitottam, szigorun egybevetettem volna. S ha a csatatér -viszonyainak s a tanuk szavahihetőségének körülményei alapján szigoru -birói mértékre vettem volna. - -Ez eleddig elmaradt. - -Mégis volt okom, kis tanulmányomat gyüjteményes munkáimba fölvenni. - -Hiszen minden dolog érdekes, a mi Petőfire vonatkozik. - -Az is érdekes némileg, hogy én ifjabb koromban utat, költséget, -fáradtságot nem kiméltem, kinyomozni a helyet, a hol a nagy költő és -nemzeti hős csontjai porladoznak. - -Végre sok év mulva az irodalom és a közönség megnyugodott abban, hogy -sirja csakugyan ott van, a hová az én nyomozódásaim harmincz év előtt -vezettek. Tehát nem helytelen irányban nyomoztam. - - - - -MÉG SE LETT KIRÁLYI EMBER. - - -I. - -(Komárom várát feladjuk. – Szabó Gábor honvédszázados. – Wolff -Sebestyén, a cserepár főhadnagy. – A macska. – A rizskása. – A sok -takács.) - -Kissé hosszu a történet, de azért mégis elején kell kezdeni. - -A mi hadvezérünk elhatározta, hogy Komárom várát átadja az osztrák -ellenségnek. Okosabbat már alig tehetett. Az orosz czár és az osztrák -császár hadai már elárasztották az országot. Nem volt már a szabadságnak -fölfegyverzett hadserege sehol. Utolsó győzhetetlen hadserege is letette -már a fegyvert Világos sikjain a nyár derekán. Komáromot ugyan be nem -veszi a gőgös ellenség. De mi haszna? A vár nem az ország. A kőfal nem a -szabadság. A hősi védő sereg nem a nemzet. Dicső halála nem a -függetlenség. Ködével, hidegével, komor napjaival már az ősz is -beköszöntött. Az én öreg barátom és atyafi bátyám tagyosi Csapó József, -a ki hirt mondani kint járt az országban, azzal jött vissza a várba, -hogy odakint már nincs remény. Bizony át kell adni a várat. Hadd legyen -a kardból, szuronyból kasza, kapa, a vitézből szántóvető, a háboruból -békesség. - -Igy lett. - -A nagy vár átadása sok mindenféle munkával, irka-firkával és huzavonával -jár. Át kell adni a kézi fegyvereket, az ágyukat, az épületeket, az -erődöket, a hadi lobogókat, annyi diadalmas csata dicsőséges tanuit. Át -kell adni a huszárlovakat, a hidverők, szekerészek, tüzérek szerszámait -s minden készségét s az eleven ökör- és juhnyájakat. A magyar fővezér -is, az osztrák fővezér is minden átadásra és átvételre más küldöttséget, -külön bizottságot, más meg más tiszteket rendel. Ezek azután -összejönnek, nagyot isznak, tárgyalnak, szemlélnek, számitanak, -jegyzőkönyvet készitenek, irnak, vitatkoznak, összevesznek, kibékülnek, -kezet fognak s ekként valahára megtörténik az átadás. Belekerül az egész -egy délelőttbe. Ha meghalt a szabadság: mirevaló volna hosszasan -vesződni a hagyatékával? Ugy se ér már az egész egy pipadohányt. - -Az élelmiszerek átadását-átvételét is külön bizottság végezte. - -A ki átadta: az Szabó Gábor honvédszázados. Jókedvü, délczeg fiu, igazi -hős, debreczeni származás, végezte már a jogi tudományokat, kész volt az -ügyvédségre. Vörös volt haja, bajusza, szemöldöke. A vörösember vagy -nagyon rossz, vagy nagyon jó ember. Ő nagyon ió ember volt, a mint a -történet majd igazolja. - -A ki átvette: annak a neve Wolff Sebestyén volt. Valami cserepár -főhadnagy. Vékony, nyurga legény. Vagy osztrák, vagy cseh születés. De -meglehetősen törte a magyar nyelvet. Máskülönben oly módon nem -tárgyalhatott volna Szabó Gáborral, a miként tárgyalt. Olyan debreczeni -fiu és olyan debreczeni diák akkor még nem volt a világon, a ki németül -vagy csehül tudott volna tárgyalni. Elhiszem: most sincs. - -A két tiszt közt a találkozásra a pavillon udvara s annak is a 37-ik -számu szobája volt kitüzve. - -Most két pavillon van. Az uj-pavillon, mely alig félszáz éves. 1849-ben -még nem volt meg, később épitették az osztrákok. Akkor az öreg vár külső -részét hivták pavillonnak. A jó komáromi magyar ugyan ezt a szót nem -ismeri. Ő Babilonnak nevezi mind a kettőt. Igy tanulta a szentirásból és -a zsidók történetéből. De hiszen ez mindegy. - -Pontban kilencz órakor, a kitüzött időre megjelenik Wolff Sebestyén -főhadnagy teljes katonai diszben. Őrmester, káplár, két szál közlegény -jön utána katonásan, keményen. Már akkor szabadon jártak az osztrák -tisztek a vár főkapuján keresztül. Hiába mutogatta nekik a fügét a kőből -való hires komáromi szüzlány. - -Pontban kilencz órakor várja őt Szabó Gábor százados teljes katonai -diszben. Emberei mellette. - -A főhadnagy üdvözli a századost, elővesz valami irást, átadja s motyog -valamit német nyelven. Az az irás volt az ő parancsa az élelmiszerek -átvételére. - -A százados viszonozza a katonás üdvözlést. De az iráshoz hozzá se nyul, -hanem vidáman megfogja a cserepár keztyüs kezét s megrázza istenesen. - -– Szervusz bajtárs! Hozott a rossz lélek! Az irásod nem kell, elhiszek -én neked mindent. Hanem magyarul beszélj velem, mert -szentháromság-erre-amarra, nem kapsz tőlem gombóczra valót. - -Okos fiu volt a cserepár főhadnagy, elnevette magát s nyomban elkezdett -magyarul beszélni. Már a hogy’ tudott. - -Csakhamar azt kérdezte, van-e leltár az élelmiszerekről? - -– Van bajtárs, van. Ird, majd én mondom. - -S mondta. A cserepár őrmester papirost, tollat, tintát fogott s irta. - -Buzaliszt: kilenczezer mázsa. - -Őröletlen buza: hatezer pozsonyi mérő. - -Rozsliszt: ennyi meg ennyi mázsa. - -Bab, lencse, köleskása: toronyszámra. - -A burgonyát szedjétek ki a földből magatok. Eddig mi nem értünk rá. -Ezentul pedig nem dolgozunk, kivált a németnek. - -Só, paprika, magyar bors, fehér bors, szegfüszeg, gyömbér, -szerecsendióvirág, fahéj, igaz sáfrány s egyéb mindenféle füszerszám, -sárgaczukor, fehérczukor, kávé, tea, czikória, kinin, hashajtó, -ipekakuanha, szilvaiz, kréta, dara, aszalék, zsir, kenőcs, hátas -szalonna öt nagy raktárral. Negyvennyolcz macska az egerek és patkányok -ellen. - -A cserepár őrmester irt gondosan. De a macskáknál mégis kérdőleg nézett -a főhadnagyra. Beirja-e ezeket az élelmiszerek közé? - -A százados rászólt: - -– De csak ird be fiam szépen. Ezekre vigyázzatok legjobban. Különben a -mindenféle féreg bocskortok szijját is lerágja s mezitláb jár a -császártok katonája. - -Hát csak beirta az eleven macskákat is az élelmiszerek leltárába. - -– Hát aztán megvan-e ez mind, a mit te, százados bajtárs, nekünk itt -elszámláltál? - -Ezt kérdezte a főhadnagy. - -– Megvan bajtárs mind. Több is lesz, más is lesz még ott. - -– Például. - -– Például rizskása. - -– Rizskása? Hát a magyar sereg még rizskását is kapott? - -Csodálkozott a cserepár. Akkor még a rizskása csak uri asztal teritékén -volt. Az osztrák hadseregnek volt ugyan rizskásája, mert akkor még -megvolt Lombardiája és Velenczéje. Hozott onnan eleget. - -Szabó Gábor honvédszázados nem felelt a kérdésre hamarosan. Megnézte a -cserepár főhadnagyot. Sovány volt az a főhadnagy rettenetesen. -Nyakravalójába belefért volna még másik cserepár főhadnagy nyaka is. -Szemei is be voltak esve keményen. Csak a napsütés tartotta arczán az -élet szinét. Azt felelte neki: - -– A rizskásáról ebéd után beszéljünk. - -A százados vendégelte meg az átadó és átvevő bizottságot. Még az övé -volt a várnak minden étele, itala, még nem irta alá a leltárt. Volt hát -bőven elég. Ezzel is kevesebb jut a németnek. A két tiszt külön -szobában, az altisztek és legények másik szobában. Evett a cserepár -főhadnagy, csak ugy fuldoklott. S ivott rá hatalmasan. A hires neszmélyi -bor gyorsan tünt el a czinkotai itczés üvegekből. - -Látta ezt a honvédszázados, le nem vette szemeit a főhadnagyról. Látta -azt is, hogy azért eszén van a főhadnagy. Eleibe könyököl a fekete -kávénál az asztalon s igy szól hozzá: - -– Bajtárs, nem haragudnál meg te azért, ha én most téged apád-anyád, -minden pereputyod felől kikérdeznélek? Látom, jól esett az ebéd neked -is. - -A cserepár főhadnagy nagy lelkesedéssel válaszolt. - -– De bizony jól esett bajtárs! Meg is áldjon érte az isten! A tavasz óta -még nem laktam jól istenigazában. Mindig futnunk kellett, hol előre, hol -hátra. Kemény gyerekek voltatok, az ördög se hitte volna előre. Szegény -apám, anyám nehezen él otthon, heten vagyunk testvérek, de csak nekem -magamnak van biztos kenyerem. - -– Hát a többi miféle mesterember? - -– Takács. Mind a hat takács. Apám-anyám is takács, Az én falumban -mindenki takács, de most minden takács koplal; egy esztendő óta nem -vettetek ti magyarok tőlünk gyolcsot. - -A százados nevetett. Ennyi takács egy csomóban! - -– Tudod mit bajtárs! A ti gyolcsotokat én meg nem veszem, hanem azért -megsegitlek. Csakugyan van nekem sok rizskásám. Alig három hete vettük -el tőletek, a mikor Győr felé pokolba kergettünk benneteket. El se -tudtuk még rakni a katonai raktárakba, ott van a vármegyeház -pinczéjében, van vagy ötszáz mázsa. Hát én ezt a rizskását irás nélkül -neked adom. Hadd legyen ezzel is kevesebb a császárodnak. - -Wolff Sebestyén főhadnagy kimereszté szemeit erre a nagy szóra. De -bámulása nem sokáig tartott. Elkezdett számitgatni. Egy font rizskása öt -pengő krajczár, ő is eltudja adni négyért. Egy mázsáért kap hat forint -és negyven krajczárt, ötszáz mázsáért háromezer-háromszáz-harminczhárom -forintot és husz krajczárt! - -Szent Venczel és Szent Nepomuk! Ekkora kincset még nem látott a Wolff -Sebestyénnek nemzetsége. Ötven takács se tudná ezt hamarosan megkeresni. -Tyüh bajtárs, nem százados vagy te, hanem maga a Megváltó. - -Felugrott az asztal mellől, a századosnak ölébe omlott, elkapta a két -kezét s összecsókolta, azután lehajolt az asztal alá, hogy a lábait is -megcsókolja, de erre nézve már nem sikerült buzgósága, hanem azért ujra -felemelkedett, két kitárt karjával a százados nyakába esett s -nyalta-falta, mint a tehén a borját. Alig tudott tőle a százados -szabadulni s három asztalkendője is megharmatosodott, mig fejét, arczát, -nyakát a sürü bajtársi csókok nyomától megszabadithatta. - -Hanem azért ebéd után okosan viselte magát a főhadnagy, de a százados is -szavának állt. - -Leltárba irták a bort, sört és pálinkát is. Leltárba vettek öt font -rizskását is. Azután aláirták és megpecsételték az irásukat. Komárom -szüz vára most már az ellenségé. - -Akkor a százados elvezette a főhadnagyot a vármegyeházhoz, előszólitotta -várnagy uramat, s annak megmagyarázta, hogy a pinczékben levő rizskása e -szempillantástól fogva Wolff Sebestyén főhadnagy uré, senkié se másé, ha -valamikor kiadja valakinek, csak neki adhatja ki, senkinek se másnak. - -Megértette a szót jó Keserü Mátyás várnagy uram s hiven megfogadta. - -Igy lett urrá a cserepár főhadnagy 1849-ik évi október hava 7-ik napján. -El kellett ezt mondanom, hogy megérthesse kiki, a mi velem tizennégy -esztendő mulva történt. - - -II. - -(Az Almássy-összeesküvés. – Az akasztófa alatt. – Magam is összeesküvő -leszek. – Pesti utazásom. – Késmárki Pepsa. – Komáromi haditörvényszék -elé idéznek. – Nyomatéktalan a vád.) - -A cserepár főhadnagy és a honvédszázados nem látta egymást többé. A -főhadnagyot áthelyezték erre-amarra, a világ végére. A honvédszázadosból -pedig békeszerető polgárember vált. Hazament egy fordulóra Debreczenbe. -Atyafiak, jóbarátok, gyerekkori ismerősök tanyáját fölkereste, a háboru -történetét köztük eladomázta, elbucsuzott tőlük s visszament Komáromba. -Ügyvéd lett, megházasodott, vagyont is szerzett. A neszmélyi -szőlőhegyben szőlőt alapitott; jó kedvét, jó borát, vendégszerető -tanyáját ismerte mindenki a vármegyében. - -Tizennégy év mulva az történt, hogy a nemzet megunta már az önkénynek -bécsi uralmát s jó hazafiak összeesküvést szőttek-fontak, honvédsereget -toborzottak, fegyvert szereztek, hogy az osztrákot megint kikergessük az -országból. Volt már együtt vagy 110,000 főből álló honvédseregünk -zászlóaljakra felosztva. Én a 47-ik zászlóaljba kerültem. Ez volt egyik -hires zászlóalja 1849-ben is az én megyémnek, Veszprém vármegyének. - -Mindez ezelőtt negyven esztendővel 1863-ban történt. Titokban folyt az -egész nemzeti mozgalom. A mozgalom neve a történelemben -Almássy-összeesküvés. Almássy Pál állott az élén. Részletesen ma sincs -megirva az eset. Kossuth Lajos is csak röviden ir róla Irataim czimü -munkájában. Azt se tartom bizonyosnak, hogy valaha meg lesz-e irva. Sok -nagy és jó hazafi vett benne részt, a ki később miniszter lett, király -embere lett, pecsovics lett. Ők bizony nem emlegették szivesen ezt a -multat s ha maradt nyoma irásokban, azt a nyomot is szivesen -eltüntették. - -Hogy e néma mozgalomban – akarva, nemakarva – nekem is részt kellett -vennem, azt már csak természetesnek tartja mindenki, a ki azt a kort -ismeri. - -Annak az évnek egyik juniusi napján épen akasztás volt Veszprémben. A -széki csárdabeli rablót akasztották, bizony a neve már nem jut eszembe. -Katonai rögtönitélő biráskodás folyt akkor három vármegyében Csak amugy -osztrák katonák módjára. Veszprémben, Zala-Egerszegen, Kaposvárott -százszámra akasztották a szegénylegényeket, duhajokat, utonállókat, -erdőnjárókat, tűzhely nélkül valókat, bűnösöket, ártatlanokat -összevissza egyaránt. - -Patvarista voltam akkor Veszprémben. - -Az ősi megyei akasztófát nem használta a katonaság. Az kint volt, messze -volt a Látóhegyen. Távol esett a várostól és minden országuttól. Oda el -se mentem volna a borzasztó látványra. A katonaság a város közelében, az -almádi fürdőhöz vezető út melletti dombra állitotta föl az akasztófát. A -patvaristák összebeszéltek, hogy nekik legalább egy akasztást meg kell -nézniök. Hiszen ők a jövendő igazságszolgáltatás emberei. Igy ballagtam -ki magam is a nagy látnivalóhoz. - -Bizony csuf dolog az. Le nem irom részleteit. Nem is tartozik e -történethez. - -Ott volt a közönségben egyik jóbarátom is: Gombás Lajos, szent-gáli -birtokos. Pápai kis diákkorom óta már jóbarátom. - -Alig lett vége az akasztásnak, karonfog. - -– Gyere, nagy mondanivalóm van. - -Vagy száz lépésnyire elvezet a néptömeg mellől s megáll velem egy fehér -mészkősziklán, mely a pázsit zöldjéből kikandikál. Nagy ezüst zsebórája -tokjából kivesz egy kis nyomtatott papirost s kezembe nyomja. - -– Nesze, olvasd, ez a jelszó, uj világ támad, a többit majd otthon -elintézzük. - -Nézem a papirost. Akkora, mint jó nagy látogató-jegy. Hitvány papiros, -apró betük, hitvány nyomás. De a szövege már igazán feltünő. - -A szövegére már nem emlékszem szórul-szóra, el se tettem azt a papirost. -De a szöveg értelme efféle volt: - -Ütött a megváltás órája. A magyar nemzet lerázza igáját. Minden hazafi -csoportosuljon az uj király köré. Az uj király neve nincs a -nyomtatványon, de nevének kezdőbetüi ott vannak. A kezdőbetükből nem -tudtam kiokoskodni se Attilla, se Árpád, se Hunyadi János, se Rákóczi, -se Kossuth Lajos nevét. Hát ki a manó lehet akkor az uj király? - -Hm! Uj király! A mostanit hát elcsapjuk. Önkénytelenül odatekintettem az -akasztófára. A hóhér még fönt volt a lajtorja tetején. Valamit babrált -az akasztott ember feje körül. A katonaság sorfala a vesztőhely körül, s -a nagy közönség némán bámult a hóhérra. De azért mégis elnevettem magam. - -– No, pajtás, ezt a czédulát ugyan átkozott rossz helyen és rossz időben -találtad átadni. Ha ugyan ez az egész uj királyválasztás nem bolondság. - -Bolondság volt biz az. Nem is esett köztünk ezentul semmi szó. Csak évek -mulva, később tudtam meg, hogy egy meghibbant elméjü pesti szabómester -nyomatta ki ezt a gyarló kiáltványt. Ő tette meg magát benne uj -királynak, de a nevét megmondani nem akarta. - -Ilyen bolondság mindig támad és mindenütt. Nem veszi komolyan senki. De -annak az időnek mégis egyik komoly tünete az, hogy ideig-óráig még okos, -higgadt, vagyonos embereknek is megfordult agyában az uj király -gondolata. - -Nem ez volt az Almássy-összeesküvés. Ez összeesküvésről később -értesültem. - -Egyik novemberi vagy deczemberi késő este lakásomra jött egyik barátom s -rokonom. Idősebb, mint én. Vitéz honvéd egykoron. Előkelő nagybirtokos, -később az alkotmányos életben főszolgabiránk. Ma is él és uralkodik, -noha most már csillapuló vérrel. Nem ugy, mint hajdanta. - -Körülnéz a szobában s bezárja kulcscsal az ajtót. - -– Magunk vagyunk? - -– Magunk. - -Mosolyogtam e nagy óvatosságon. Vajjon miről lesz szó? - -Az én barátom elővesz egy csomó nyomtatványt s átad nekem vagy tiz -darabot. - -– Ez a forradalmi kormánynak kiáltványa a nemzethez. Az éjjel ezt magad, -személyesen alkalmas helyeken kiragaszd a falakra. Vigyázz, senki meg ne -csipjen. - -Nézem a kiáltványt. Szép papir, szép nyomás. Rövid, velős, komoly -tartalom. Előkelő iró fogalmazta. Kibocsátja a »Magyar Függetlenségi -Bizottmány«. Ugy emlékszem, ez volt aláirva. Pöcsét helyén az ország -czimere. A négy folyó és hármas halom a kereszttel. Fölötte semmi -korona, mellette semmi angyal. Egyszerü czimer, mint 1849-iki -pénzeinken. - -Nagy figyelemmel elolvasom a kiáltványt. Ez már komoly beszéd. Nem -olyan, mint az eszement pesti szabóé. - -– Kitől kaptad ezeket? - -– Nem mondom meg. Adott szavam tiltja. Neked se szabad tovább adnod, -hogy tőlem kaptad. Nyugodjál meg abban, hogy Pestről kaptam, egyik -legjobb vezérünktől. A fejünkkel játszunk. A vezérek ugy határozták, -hogy két embernél többnek senkinek se szabad tudni. A kitől kapja a -kiáltványt: az az egyik, s a kinek átadja: az a másik. Az árulás igy -lehetetlen. Ezt a rendet szigoruan meg kell tartanunk. Intézkedjél arra -nézve is, hogy ha az éjjel vagy holnap, vagy holnap éjjel megrohannak s -házkutatást tartanak nálad: se erre a kiáltványra, se semmiféle -jegyzetre ne bukkanjanak. - -Intézkedtem. - -Még az éj folyamán átadtam kiragasztás végett négy darabot egyik -barátomnak, kiben feltétlenül biztam. Öt darabot kiragasztottam magam. -Egy darabot eltettem örök emlékül. De ugy eltettem lakásom padlásán a -tetőbe két fazsindely közé, hogy sohase találtam meg többé. Igaz, hogy -hosszuidőn át nem is kereshettem. - -Sajnálom, hogy nincs belőle. Ma már történelmi érdekesség volna. Azt -hiszem, a Nemzeti Muzeumban őriznek belőle néhány példányt. Tartalmára -természetesen nem emlékszem szó szerint. Negyven esztendő előtt történt. -Ennyi idő elég a feledésre. Le se másoltam magamnak. Megtiltotta az -ismeretlen vezér parancsa. A szót meg kellett fogadni, mint a mikor -duvadra vadászunk. - -Másnap reggelre valami ötven kiáltvány volt kiragasztva Veszprém -városában. - -Tehát nemcsak magam vagyok az összeesküvő. Sokan vagyunk. - -Este kaszinó után megint eljön hozzám volt honvéd barátom. Megint -magunkra zárja az ajtót. S közli velem, hogy engem a 47-ik zászlóaljba -az ő századába avatott be s hogy én is toborozzak ismerőseim körében. -Ötöt, hatot, tizet, százat, a mennyit tudok. Bátor, megbizható, -egészséges ifjakat. Katonai egyenruha majd csak akkor lesz, ha táborba -vonulunk s a függetlenségi harcz lobogóját kitüzzük. Fegyver azonban -most is van már készletben. A Bakonyban van eltéve, a menyekei erdőn -biztos helyre. Imre barátunk gondozza. - -Ez az Imre barátunk Kőrössy Imre ügyvéd volt. Nála is voltam patvarista. -Honvéd volt ő is, végigküzdötte a függetlenségi harczot. De nagyon -szeretett az uri rokonsággal együtt lenni. Azokkal is, a kik sehogy se -álltak volna az összeesküvők közé, a kik magasabb hivatalos állásokat -töltöttek be az önkény uralma alatt is. Ezenkivül kissé eljárt a szája. - -De hát ebből nem lett semmi baj. - -Két nap mulva Pestre kellett mennem. Egyáltalán nem tudtam, miért. Az -volt a parancsolat, hogy ez s ez napon délelőtt 11 órakor ott legyek a -Köztelken. A mint sokkal később rájöttem, a harcz kitörésének idejét s -módját akarták ott a vezérek megbeszélni. A körülmények egybevetéséből -gondolom ezt. - -Hogy engem miért rendeltek oda: el nem tudom gondolni. Az irántam -nyilvánuló bizalom azonban feszitette önérzetemet. Mégis vagyok már -valami! - -Pedig bizony semmi sem voltam. Hanem hát mennem kellett, igy szólt az -izenet. - -A székesfehérvári vasutállomáson találkoztam Késmárky Pepsával. József -lett volna ugyan a becsületes neve, de e néven senki se tudott róla -semmit. Születésétől fogva mindig Pepsának hivta mindenki. Berhidán volt -birtokos, ott is lakott. Később együtt szolgáltunk a vármegyénél. -Alispánunk volt, azután országgyülési követünk, végre a törvényszék -elnöke. Eszes, hidegvérü, nőtlen, apró termetü, de erős ember. - -Vele találkoztam a vasuti étkezőben. Kérdezi tőlem: - -– Hova mégysz? - -– Pestre. Valami dolgom van ott. - -– Hol és miféle dolgod? - -– A Köztelken, déli 11 órakor. Valami gazdasági tudakozódás. - -Nagyot néz, nem szól. Sok idegen utas izgett-mozgott körülöttünk. Azt -gondoltam, sejtelme se lehet arról, hogy én összeesküvő vagyok. Én meg -el se hittem volna, hogy ő is összeesküvő. Majláth Györgynek, báró -Sennyey Pálnak és báró Fiáth Ferencznek bizalmasa! - -Bizony összeesküvő volt ő is. A mi nekem volt nagy szerencsém. Ő már nem -volt olyan hebehurgya legényke, mint a patvarista. - -Reggel együtt mentünk a Széna-tér felé, a melynek ma Kálvin-tér a neve. -Ott kellett befordulni az Üllői-útra a Köztelek felé. Megáll az Üllői-út -elején s gondolkozik. Fejét széles vállai közé sunyitja. - -– Itt menjünk a Józsefvárosi oldalon. - -A Köztelek a Ferenczvárosi oldalon van. El nem tudtam gondolni, miért -menjünk mi a Józsefvárosi oldalon? Miért ne mehetnénk az egyenes uton? - -– Majd megtudod, csak gyere! - -A nagy Üllői-útnak más szine volt akkor, mint most. Az orvosi egyetem -fényes palotái még nem voltak ott. Helyükön apró-cseprő telkek, -földszintes rongyos viskók, korhadt deszkakeritések állottak. Még a -gyalogjáró se volt kikövezve, csak pereme volt kőből. Por, szemét, kátyu -mindenütt. - -Odaértünk a Köztelek irányába. Lassan ballagunk. Pepsa éles fürkésző -szemmel nézi a járókelőket a Köztelek házsorának gyalogjáróján. Elérjük -a Köztelek kapujának irányát. Pepsa barátom nem állt meg, tovább ballag. -Én megállok s azt kérdem: - -– No, nem fordulunk be? - -– Csak gyere! - -Tovább megyünk. Elérjük a Mária-utczát. Annak sarkán földszintes -tüzér-laktanya. Kapujában őrség. Elérjük a Malom-utczát, a mely most -Ferencz-körut. A dunai malmokra erre hordták ki az őrletni valót. Az -üllői-úti nagy laktanyánál megáll. - -– Forduljunk vissza! - -Visszafordulunk ugyanazon az uton. Folyton éles szemmel fürkészi a -járókelőket. A mikor ismét a Köztelek irányába érünk: rá sem néz többé a -Köztelekre, karonfog s most már nem őgyelgő, hanem rendes lépésben visz -a Széna-tér felé. A hires Két Pisztoly csárdáig meg se állunk. Ott azt -mondja: - -– Megyünk haza, pajtás. Négy titkos rendőrt, négy kémet láttam a -Köztelek körül járkálni. Figyelik, ki megy oda be. Én nem megyek, neked -se tanácslom. - -Hát jól van. Megyünk haza. Okos ember nem megy fejjel a falnak. Őt pedig -okos embernek ismeri mindenki. - -Igaza is volt. Alig értünk haza, nem telt el huszonnégy óra se, a lapok -rejtelmes rövid hirekben tudatták, hogy a titkos összeesküvésre -rájöttek, vezetőit elfogták, egyik tevékeny részesét, Sebess Emilt -menekülés közben később az Orczy-kertben agyon is lőtték. - -Idáig hát eljutottunk. Az én két öreg honvéd barátom ugy elhallgatott -ezentul, hogy soha többé előttem meg nem emlitették a nagy háborut, a -melyre készültünk. Mi lett a sorozási-ivekkel, mi lett a Bakonyban -heverő fegyverekkel: nem tudtam meg soha. Az igaz, hogy a fegyvereket -nem is láttam én élő szemeimmel. Ugy elfeledtük az egész kiáltványt, -toborzást, pesti utat, mintha csak álom lett volna. - -Ámbár nekem nem hagyták mindjárt elfeledni. - -Két nap mulva végzést kapok a központi főszolgabirótól. Willax István -volt a neve, a zirczi egykori apát urnak volt unokaöccse, császári lelkü -embernek tartottuk. Már csak annálfogva is, hogy ily szomoru korszakban -hivatalt vállalt. - -A végzésben az volt, hogy január 2-án délutáni 2 órakor jelenjek meg a -komáromi császári királyi kivételes haditörvényszék előtt a várban, az -ó-pavillonban a 37-ik számu teremben. Ha elmaradok: visznek vasban, -katonai karhatalommal. - -Ne neked patvarista. - -Én már hát jó uton vagyok. Ha amugy nem lehetett: hát igy kell -megszenvednem a hazáért. Még nem is csináltam semmit, már a vértanuság -mezején kell száguldoznom. Mi az én összeesküvésem? Puszta szóbeszéd. Mi -az én pesti utam? Hiszen nem lett abból semmi. Mi annak a kiáltványnak -éjjeli kiragasztása? Puszta gyerekjáték. - -De hát ezért idéznek-e engem a haditörvényszék elé? - -Talán nem is ezért. - -Az összeesküvés, a forradalom nem kis dolog. Ha a miatt idéznének: akkor -nem idéznének, hanem hurczolnának. Oda vinnének engem is, a hova -Nedeczkyt és társait s a hol Sebess Emilt agyonlőtték. Bizonyosan valami -másféle ostobaság miatt akarnak engem kézrekeriteni. - -Meg nem ijedtem: az már bizonyos. Pápai diák, végzett jogász, jókedvü -patvarista meg nem tud ijedni hamarosan. Nem oly idők voltak azok, a -mikor hazafilélek félt volna valamitől. - -Mégis puhatolództam: mi hát a baj? Elég jó és elég sok barátom volt, a -ki ebben segitségemre állt. - -Semmiség jött ki nyomozásomból. - -Volt Veszprémben egy városi tanácsos. Nevét elhallgatom, noha immár -meghalt. 1848-ban elszökött a honvédségbe való besorozás elől. E miatt -már elzárkóztak előle barátai s pályatársai. A Bach-rendszer alatt -vidéken volt községi jegyző. Valami rendetlenségeket ott is csinált. Az -alkotmányos élet hajnalhasadtával 1860-ban még nem mert előbujni. -Szökött honvéd, Bach-huszár: a hazafiak tábora ugy se fogadta volna be. -Hanem a mikor a vármegyét 1861-ben a katonai önkény szétverte s a mikor -Schmerlingék lámpával se találtak közhivatalnoknak való embert: akkor -megint előjött s a városi törvényszéknek tanácsosa lett. - -Nos hát, ezzel az urral valamely hivatalos eljárás alkalmával -összezördültem. Azt hittem valami vétkes mesterkedést akar elkövetni s e -miatt kivettem a kezéből a hivatalos iratot s keményen összeszidtam. A -törvényszéki tanácsost – én a patvarista. - -Kis városban, kis emberek közt bizony ez nem kis eset. El is határozta a -bölcs tanács, hogy a vakmerő fiatalságot meg kell zabolázni, különben a -bölcs tanácsnak fejére nő s a társadalom nyugalmát s az állam rendjét -megzavarja. Föl kell jelenteni a kivételes haditörvényszéknek. - -Engem hát följelentettek. Köztisztviselő bántalmazása, nyilvános -botrány, közcsendháboritás, hatóság elleni erőszak s több efféle -hiábavalóságból állott ellenem a vád. A mi ősi törvényünk szerint -legfeljebb széksértést követtem volna el, a melynek a büntetése 25 -forint birság. Csakhogy akkor nem a mi ősi törvényünk uralkodott. - -Annyi szemét ember volt az akkori tisztviselői karban, hogy az osztrák -urak el nem tudták hinni, hogy annak tekintélyét rendes uton-módon fönn -tudják tartani. S ebben igazuk is volt. S azért szerte az országban -császári királyi hadi törvényszékeket állitottak föl a hivatalnokok -tekintélyének baleset, tűz, jégverés s egyéb viszontagság ellen való -biztositására. Hacsak görbe szemmel nézett valaki a hivatalnokra: vitték -a haditörvényszék elé. - -Komáromban is volt efféle katonai biróság. Néhány vármegyét alája -soroztak s ezek közt az én vármegyémet is. - -Ennyit kipuhatoltam. - - -III. - -(Megyek a haditörvényszék elé. – Megmentem egy katonagyerek életét. – A -Dunán nem tudok átmenni. – Latin táviratom. – Mégis átmegyek. – -Táviratom sorsa. – Megbüntetnek.) - -A karácsonyi szent ünnepeket otthon töltöttem. Szegény jó szülőimet meg -akartam nyugtatni. A sok rokon és ismerős annyi rémséggel beszélte tele -a fülüket, hogy igazán föl volt nyugalmuk zavarva. Az 1849-iki véres -katonai boszu emléke se mult akkor még ugy el, mint azóta. Anyám azt -mondta: - -– Meglássátok, akárki akármit beszél, a fiamat besorozzák katonának. - -Apám azt felelte rá: - -– Az még semmi. De osztrák katonának! - -Szörnyüség! Karácsonyi társaságunk megborzadt még a gondolatra is. Mert -hiszen ha honvédnek, fölkelőnek, inzurgensnek soroznák be, ha azután -rostává lövik, fejét veszik, fölakasztják, vagy örök rabságra -hurczolják: ez mind semmi. Isten ugy akarta s ezzel vége a panasznak. - -De németté, osztrákká, kutyává lenni; szegény lengyelt, olaszt, magyart -legyilkolni, a szabadságot mindenütt eltiporni, a népek átkát magával -hurczolni: hajh ez lenne már az irtózatos átok! - -Bizony igy gondolkodtak akkor az emberek, a magyar szülők. - -Én természetesen hősködtem. Majd megmutatom én annak a hadbiróságnak, ki -vagyok én, mi vagyok én! Hiába lettem volna én pápai diák? Hiába volnék -én patvarista? Hiába lenne kisujjamban a corpus juris, a tripartitum és -az országbirói értekezlet? - -Az öregek nem nagyon nevettek hősködésemen. Hiszen magam se sokat biztam -abban, hogy a hadbiróság valami nagy tiszteletben tartsa a corpus -jurist. Hogy pedig Verbőczy hármaskönyve előtt meghajoljon: ez épen -kétséges volt előttem. - -Mindegy. Menni kell. - -Székesfehérvárról vasut vezet Uj-Szőnyig a délelőtti órákban. Ha január -2-án hajnalban kocsin indulo Fehérvárra, délben már Komáromban leszek. - -Igy cselekedtünk. Laczi öcsém kisért be a városba, nyitott kocsin. - -Rettentő hideg volt. A két ló szempillantás alatt megderesedett. A -kocsis majd leesett az ülésből a fagy miatt. Laczi öcsémnek kellett -mellé ülni, s a gyeplőt kézbe venni. A hó csikorgása messzeföldekre csak -ugy harsogott. Talán sohase éreztem ugy a hideget. Az ég tiszta volt, -minden hajnali csillag égett még az égen, mikor elindultunk. A mikor -Csikvár felé közeledtünk: akkor kezdett a hajnal a Sárrét felől -piroslani. A Bakony felől éles hajnali szellő lengett felénk. Arczom nem -állta a hideget. A bunda gallérjával betakartam. Ha egy pillanatra -félrehajtottam a gallért: mintha homlokomat éles késsel hasogatták -volna. - -Egész véletlenül történt, hogy egy szegény katonagyerek életét -megmenthettem. - -Nem tartozik esetemhez, el is hallgathatnám, de mégis utam történetéhez -tartozik, tehát csak elmondom. - -A mint a polgárdi szőlők alját elhagyjuk, s a szelid lejtőn koczogunk -Csikvár felé: egy pillanatra ki találok nézni a bunda gallérja mögül. -Katonát látok az út mellett az árokparton üldögélni. - -A jeges, kopár, havas pázsiton ült. Két térde összeszoritva, térdén -keresztül szuronytokja, fehérkeztyüs két keze a szuronytokon. -Háromcsillagos altiszt. Kék zubbonya, kék bakanadrágja uj posztó. -Belepte a dér egészen. Pörge bajusza fehér. A bakonyi szél ott fütyörész -fülei mellett. - -Szunyókál. Lehajtott feje meg se mozdul, szeme ránk se pillant, a mikor -kocsink ott csikorog előtte négy lépésnyire. Kocsisom is, Laczi öcsém is -jól látta. A pirkadó hajnal világa ott derengett arczán. Tovább mentünk -szó nélkül. - -Ugy negyven-ötven lépés távolságból megint vissza néztem rá. Vajjon -észrevett-e bennünket? - -Semmi jele, hogy észrevett volna. Odaszóltam öcsémnek: - -– Állj meg csak, Laczi. Ez a fiu talán Fehérvárra akar menni, vegyük fel -a kocsira. Ha itt hagyjuk: megveszi az Isten hidegje. - -Megálltunk. Laczi öcsém kemény hangon odakiált hozzá: - -– Hej, atyafi! Zabban vannak a lovak. Jó reggelt, vagy mi a macska! - -A katona nem mozdul. - -Laczi öcsém ereszteni akarja a lovat s azt mondja: - -– Részeg ez vagy bolond, a fülét se billenti. - -– Vagy alszik. Megnyomta a fagyásnak halálos álma. Eredj csak hozzá, -hozd ide. - -Nem szivesen keveredett ki öcsém a bundából. A szibériai hideg őt is -csak ugy bántotta, mint engem. De azért leszállt az ülésből, odament a -katonagyerekhez, megfogta vállát s megrázta emberül. - -– Nem hall kend? - -A katona fölnyitotta szemeit, de nem szólt. Nem tudott szólni. Eszmélete -eltünőben volt már. Az életnek és a halálnak épen a határán állt. Csak -egy lépése, csak egy szempillantása volt még ide vagy oda. - -Laczi öcsém nem sokat tünődött. Nem mindennapi erejü gyerek volt, -megfogta a katona nyakát csak ugy félkézzel, mint a nyulat szokás, s -földobta a kocsira. De a katona lenyaklott az ülésről. - -– Pokróczot neki! - -Elővettünk egy lópokróczot, rágöngyölgettük derekára s egy fékkel -rákötöztük. - -– Előre! - -A vasutállomás mellett volt egy kis földszintes uj vendéglő. Odaszálltam -s a katonát nyomban bevitettem a meleg szobába. Nem okosan csináltam. A -meleg szobában rögtön lefordult a székről. Akkor jutott eszembe, mit -kell vele tenni. Kivitettem a nyitott szin alá s hóval dörzsöltettem. -Egyuttal beizentem a katonai kórházhoz. - -Mi történt vele: akkor nem tudtam meg. Nekem a vonattal el kellett -utaznom a hadbiróság elé. A mikor hat hét mulva kiszabadultam: akkor -közölték velem, hogy a fiu derék altiszt volt, kiliti lakos, ujévre -hazakérezkedett szülőihez, gyalog akart ama kegyetlen éjszakán ezredéhez -visszamenni, de ruhája vékony, hajnalfelé elgyalázta a csikorgó hideg, -most is beteg még, de él s túl van a halálos veszedelmen. - -Én Uj-Szőnybe odaértem a kellő időre. Csak épen a Dunán kellett -átmennem. - -De épen ez volt a lehetetlen. - -Álló hid nem volt akkor a Dunán, hajó pedig nem járt a jégzajlás miatt. -Uj-Szőnyből a szigetre csak repülőhid szolgált, ennek hajóit pedig -szétszedték már a két ünnep között. Hidjai, karfái ott fehérlettek a -sziget alsó végén a rájuk rakódott zuzmarától. - -Kiálltam a Duna partjára, néztem a rohanó jégmezőket. Zugott, -sziszegett, harsogott rohanásuk. Istenkisértés ennek nekimenni. - -Mit csináljak? Tünődtem. - -Ha pontos időre meg nem jelenek; szökevénynek tartanak. Keresnek -Veszprémben: nem találnak. Keresnek Mező-Szent-Györgyön: ott se -találnak. Elrendelik, hogy karhatalommal vigyenek a hadbiróság elé. -Magam miatt nem sokat törődném vele, de anyámat kétségbeejti a hivatalos -hir. - -Minden áron át kell mennem a jégzajláson. De ha sehogy se lehetne, akkor -is tudatnom kell a birósággal, hogy itt vagyok s adjon uj határidőt, -vagy várja meg, mig Pest felé visszakerülök. - -Bemegyek a táviróhivatalba s föl akarom adni táviratomat. A hivatalnok -megnézi, látja, hogy magyarul van. Rám szól: - -– Nem lehet magyarul feladni, tessék megcsinálni németül. - -S visszaadja irka-firkámat. - -Ránézek. Megveszett ez az ur? Én bizony nem szoktam eddig táviratozgatni -s eszembe se jutott, hogy Magyarország kellő közepén, tősgyökeres magyar -városban magyar tisztviselőnek magyar szót nem szabad a villanyos -sodronyra bizni. Az a sodrony csak németül tud beszélni. - -Ilyen világ volt akkor. - -Igazán mélységes haragra lobbantam. - -– Én pedig az ur kedvéért, de még a császárja kedvéért se irok németül. - -Asztalhoz ültem s latin szöveget tákoltam össze. - -»Ad sedem judicialem militarem. Civitas Komárom. In fortitudine Pavillon -veter in numero 37. Hic sum incattus vesprimiensis N. N. ad hodiem -citatus Novi-Szőnyii in diverso viae ferreae. Glacies accumulata -fluminis obstrepit. Nec pontem, nec navem, nec alas habeo, aliud -terminum exspecto aut dispositionem.« - -Biz ez nem egészen Tacitusnak pattogó remek nyelve, de mégis csak -latinul van. Magyarul igy szólna: - -»A katonai itélőszékhez. Komárom városában az erősségben. Ó-pavillon 37. -szám alatt. Itt vagyok N. N. a veszprémi vádlott s mai napra idézett -Uj-Szőnyben a vasuti vendéglőben. A folyam torló jege zajlik. Se hidam, -se hajóm, se szárnyaim, másik határidőt várok vagy más rendelkezést.« - -Adta németje, rám ugyan nem parancsolja a német nyelvet! - -De a hivatalnok a latint se akarta elfogadni. Azt mondta, csak paptól -fogad el, paphoz, püspökhöz latin táviratot. Kegyetlenül lemordiáztam -érte, mig végre csakugyan átkopogtatta latin szavaimat a Duna másik -partjára. - -Egy szürkedolmányos, vastag bajszu polgárember a falhoz támaszkodva -hallgatta a vitát. Mikor a vitának vége lett, azt kérdi tőlem: - -– Hová való az ur? - -Megmondtam neki. - -– Mi járatban van itt az ur? - -Azt is megmondtam. Azok a németek ott a várban katonai birósághoz hivnak -s bitang törvényt akarnak látni fölöttem. - -A vastag bajszu bácsi tovább is kiváncsi volt: - -– Aztán micsoda az ur? - -– Bizony én, vastag bajszu bácsi, semmi se vagyok. Mert a patvarista -tökéletesen semmi, hanem azért sok mindenféle válhatik belőle idővel. -Nagy a világ, hosszu az élet. - -– Hát én átviszem az urat a zajló jegen át, csak a sógoromnak szólok, -meg az öcsémnek. Mégis csak jobb lesz, mint az a diákos beszéd. Nem -értenek ám odaát a katonaurak semmi okos szót. - -Komáromi molnár volt a nagy bajszu bácsi. Dunai molnár, derék, jóravaló -ember, Megyeri Antalnak hivták, hálásan emlékezem rá. - -Odaszólitotta sógorát és öccsét valahonnan, de még vagy három embert -azon túl. Egy terjedelmes zsákszállitó csónakba telepitett bennünket. -Maga kormányzott, de csak ketten eveztek. Mirevaló hát az a sok ember? - -Ezt én nem tudtam, de tudta ő. A zajló Dunán nem az evező a fődolog, -hanem a kormányzás, vezénylés s vezényszóra való himbálás. Csak -megterhelt csónak képes a jegeken áthatolni, csak himbálással lehet -meggátolni, hogy a csónak jég alá, vagy jég tetejére ne jusson, vagy két -jégtábla közé ne szoruljon. Mert különben jó éjszakát. - -Jó magasan kezdtük a zajló jéggel való halálos játékot, mégis csak -istennek különös jóvoltából tudtunk a sziget farához jutni. Előttem uj -dolog volt ez az utazás, mulattatott is, noha a két fülem majd -lefagyott. A fehér madarak, a téli csérek ott röpködtek, ott kiabáltak -körülöttünk. Egyik legény meg is jegyezte: - -– A gyalázatosak! Mintha nem jót éreznének! - -S hessegette őket szorgalmasan. - -Átjutottunk szerencsésen. Szabó György uram dunaparti vendéglőjében -fogadtam szállást. Megittuk az átkelés áldomását s aztán siettem az -ó-pavillonba a 37-ik számu szobába. Az udvar jobb oldalán volt -hátrafelé, az ó-vár felé ez a szoba. Csak amolyan földalatti szoba, -melyet a katonák kazamáta néven neveznek. Kissé dohos, félig világos, -meglehetősen hideg, meszeltfalu szoba, jobbra-balra nyiló ajtókkal. -Levegője olyan laktanya-levegő, hivatalos szaggal teljes. - -Őrmester fogadott. Valami irni-olvasni tudó tanult őrmester. Az -idézőlevelet elvette tőlem; nevemet, érkezésemet, lakásomat beirta -valami könyvbe, azután ráirta egy hosszu papirosra, végre ráirta egy -rövid papirosra. A rövidet nekem adta. Ez lesz igazolványom. A városból -semmi szin alatt ki ne menjek. Lakásomon otthon tartózkodjam. A -hivatalos órák alatt még látogatóba se menjek el sehová. Ha hivnak: -pontosan ott legyek, a hová hivnak és a mikorra hivnak. - -Most pedig elmehetek. - -No, ez nem valami veszedelmes biróság. A hol ily hivatalos szárazsággal -beszélnek, annyi időt engednek, annyi irka-firkával dolgoznak: ott az -embert nem szokták könnyedén lőni, vágni, akasztani. - -Négy nap eltelt a nélkül, hogy valaki szóba állott volna velem. Volt -időm a henyélésre. Sehogy se tudtam elgondolni, mirevaló e nagy -késedelem. - -Latin táviratom elvégre négy nap alatt a Duna tulsó partjáról eljutott -az innensőre. A czigánygyerek elvitte volna a postát Uj-Szőnyből a -komáromi öreg várba gyalogszerrel tiz percz alatt, a táviratnak négy nap -kellett. Ez volt a magasabbfajta kormányzati rend. Mert az a távirat -előbb elment Fehérvárra, onnan Budára, Budáról Érsekujvárra és csak -innen Komáromba. - -Komáromban nem tudták hamarosan, miféle hatóságnak szól a távirat. A -térparancsnoknak-e vagy a várparancsnoknak? A várparancsnoknak a neve -volt, ha jól emlékszem, Lilien von Westeg. A térparancsnoké: Torkoss. -Mind a kettő valami kisebb vagy nagyobbfajta generális. Táviratomat -először elvitték a várparancsnoki irodába. Ott nem értették meg, latinul -volt. Őket nem illeti a latin nyelv, mert a kommandó nyelv német, tehát -katonától nem jöhet a sürgöny. Áttették a térparancsnokhoz. Ez már -luteránus volt, diákos ember volt, értett valamit, látta, hogy a sürgöny -a hadbirósághoz szól, ez a biróság pedig a várparancsnoksághoz tartozik, -visszaküldte hát a sürgönyt ehhez. Most értette meg már a várparancsnoki -iroda, miről van szó. Kiadta a sürgönyt a katonai biróság elnökének, ez -meg átküldötte az auditornak. Hiszen elvégre az auditornak szólt -voltaképen. - -Szólt ám, de latin nyelven, a melyből az auditor már mindent -elfelejtett, az őrmester pedig soha se tudott semmit. - -– Hol a tábori lelkész? Keressétek föl a tábori lelkészt. - -Ha ez olyan könnyen menne. A tábori lelkész jókedvü ur. Kint lakik -ideiglenesen az uj-pavillonban. Most is valami keresztelőn vagy -születésnapon mulat, vagy a csillagsánczban, vagy a monostori erődben, -vagy a Nádor-vonalon. A jég is megállt a Dunán, át lehet járni száraz -lábon, megbirja a jég az ágyut is. - -Elvégre valahol megtalálják a pátert s az leforditja a sürgönyt német -nyelvre. - -Nosza siet most engem az auditor megidézni. De aztán magam is sietek -hozzá. Végre szemben állunk. - -Igazán állunk. Nem ültet le, maga se ül le. Katonás módon történik -minden. - -A neve: Wolff Sebestyén. Katonai rangja: százados s most hadbiró, -auditor. Meglehetős magas és sovány termet. Szeme fekete, mint a varju -szeme; orra piros, mint a ludnak orra. De azért egészben véve jó -embernek arcza. - -Természetesen németül kezd velem beszélni. A német beszédet illendően, -de határozottan elutasitjuk magunktól. Kénytelen magyar szóra vetemedni. - -Ahhoz is ért. Az őrmesterrel valami jegyzőkönyve irat rólam, azután -tudatja velem, hogy a komáromi császár királyi erődök környékén belül -engem ezennel behatárol, engedély nélkül innen kilépnem szigoruan -tiltatik, ellenkező esetben letartóztat. - -Elbocsátás előtt elmésen gunyolódik: - -– Ön patvarista ur azt sürgönyözte, hogy szárnyai nincsenek. Ne aggódjék -emiatt. Egyelőre ugy se vehetné szárnyainak hasznát, ha volnának is. - -Nem esett éppen rosszul ez az elmésség. Hiszen van ennek az auditornak -esze. Nem közönséges nyers katona ez. Van benne pajkosság is. Tehát nem -dul-ful, nem dühöng, nem akarja nyersen megenni a magyar embert. - -Hanem elmésségének mégis furcsa értelme van. Azt jelenti, hogy -heteken-hónapokon át nem szabadulok. No pedig ez már baj lenne. Mi a -manót csináljak én a császári királyi erődök környékére »behatárolva«? - -Egy darabig csak jól teltek napjaim. Kegyetlen hideg, de szép napos idő -járt. Naponkint bejártam az erődök egyik-másik részét. Megvizsgáltam -mindent, megléptem minden távolságot. Megszemléltem az 1849-diki -dicsőséges honvédcsaták mezejét. Idősebb rokonaim és barátaimtól sok -részletet tudtam ezekről. Fölkerestem a honvédek által egykor -ideiglenesen emelt földerődöket. Monostor magaslatáról láttam az ácsi -erdőt, a keserü és véres harcz szinterét. Akkor véres volt pázsitja, -most hófehér a zuzmarától. A nádor-erődök hosszu vonalát négyszer-ötször -is bejártam. - -El nem tudtam gondolni: mi a magyarázata annak, hogy ügyem annyira -késik. - -Január 16-ika Antal napja. Valamelyik szomszéd faluban Antal nevü -diákkori ismerősöm volt. Hivtak oda névnapi lakomára. Nem akartam menni, -kivül volt az »elhatárolás« vonalain. De nagyon rábeszéltek. Későn este -gyalog megyünk át a szigeten és a Duna jegén. Csikorgó téli hideg, egy -lélek se jár ott, meg nem láthat senki. Hajnal előtt visszajövünk. Nem -lehet baj ebből. - -Hajnal előtt csakugyan hazajöttem. Alig fekszem le, alig melegedem át -kissé, jön be hozzám a fogadós, Szabó György uram, s jelenti, hogy két -katona jött értem, odakint várnak rám, öltözzek fel szaporán. - -– Mit akarnak? - -– Azt már nem tudom, de alig járnak jóban. - -Felöltöztem. A két katona bejön a szobámba s fölkér kövessem őket. Igy -parancsolja az auditor. - -Egyik katona elől, másik katona hátul, magam a középen: igy ballagunk a -várba. A szurony a puska végén. - -Mintha kezdene komolyabbá lenni a dolog. - -Bizony besugták az én éjjeli mulatságomat az auditornak. Sohase tudtuk -elképzelni, ki tehette. Kétségtelen volt, hogy valaki felügyel rám. - -Három napi áristom volt a büntetés. Bent a várban, magános oduban -töltöttem el a három napot. Az őrmester jó fiu volt. Sok időt töltött -velem az oduban. Egyébként nem nagy sor volt. Hanem éveket tölteni ilyen -helyen, mégis sulyos szenvedés lenne. - - -IV. - -(Szabó Gábor ügyvéd. – Megismeri Wolff Sebestyént. – A rizskásáról szóló -levél. – Elbánik az auditorral. – Az auditor pedig az én ügyemmel. – A -tárgyalás. – Haza szabadulok.) - -Barátaim közt volt sághfai Sándor Miklós, a hires kuruczezredesek egyik -utolsó ivadéka, pápai jogászpajtásom. Egy kissé iró, egy kissé költő -lett utóbb s Komáromvármegye tiszti ügyésze. Ekkor patvarista, a -princzipálisa Szabó Gábor ügyvéd. - -Egyik este a kávéházban asztalomhoz hozza princzi pálisát s bemutat -neki. A princzipális kikérdez apám, anyám, egész nemzetségem felől, -megérti azt is, mi okból töltöm az időt Komáromban s nyomban meghi -magához vacsorára. - -Sokáig tartott a jó vacsora. Szives házigazda, szives háziasszony, meleg -sziv, meleg szoba, java étel-ital: gyorsan mulik az idő. Kitudódik -köztünk, hogy az urnővel atyafiságban vagyunk. Igmándi leány, a -devecseri Fodor-nemzetségből. - -Ugy éjjeli 11 óra tájban fölkelünk az asztaltól, megköszönöm a szives -látást s indulok szállásomra. - -– Várj csak öcsém, én is elkisérlek. - -– De már ezt nem engedem, téli éjszakán, zimankóban, csikorgó hidegben. - -– Otthon parancsolj öcsém! - -Karonfog, kivezet a folyosóra, fölnyitja egyik szoba kétszárnyas -ajtaját. Szoba fütve, ágy vetve, két gyertya ég a szekrényen, -utazótáskám a sarokban, ruhám a fogason, könyveim, irásaim az -iróasztalon. - -– Itt a szállásod öcsém. Ügyedről majd holnap beszéljünk. Aludjál -békével. - -A szabadkozás semmit se ért. Fogva voltam. Még a vendéglős kifizetett -számláját is megtaláltam az iróasztalon. Még a fogadóbeli borravalók is -ki voltak egyenlitve busásan. - -Reggeli után a dologhoz látunk. - -– Tudod-e, hogy’ hivják biráidat? - -– Néhányról tudom. A katonai biróság elnöke Beer ezredes, a katonai -közvádló valami Fuchs Leopold százados, az auditor: Wolff Sebestyén -százados. - -– Szép társaság. Medve, róka, farkas! Jól megczibálhatnak, ha ugy -akarják. Mi is az auditor neve? - -– Wolff Sebestyén. - -– Nem tévedsz? - -– Nem. - -Föl s alá jár a szobában a princzipális. Tünődik. A Wolff nevet kétszer -is kiejti tünődésközben a száján. - -– Milyen alakja van annak a Wolff Sebestyénnek? - -Elmondom. Nem felejtem ki azt sem, hogy az orra vörös, olyan -borvirágosféle. - -– Hm. Akkor nem volt vörös az orra. No de majd meglássuk. - -Fogta botját, téli felöltőjét, elment. Délfelé vetődött haza. Ott járt -az uj-pavillonban és az öreg várban. Fölkereste az auditort. Egészen -kiizzadt, mire nagy sebbel-lobbal hazaért. - -– No, öcsém, jó hir, rossz hir egy csomóban. A rossz hir abból áll, hogy -az a gézenguz veszprémi városi tanácsos tegnap azért is följelentett, -hogy a forradalmi kiáltványokat általános gyanu szerint te is segitetted -terjeszteni s különösen a falakra kiragasztani. Ez már az Almássy-féle -összeesküvés pöre. Magam is tudok róla valamit. Ebbe nem jó lesz -belekeverednünk. A jó hir pedig abból áll, hogy valósággal ez az auditor -az a Wolff Sebestyén, egykori cserepár főhadnagy, a ki Komárom -átadásakor tőlem az élelmiszereket átvette. Tehát régi ismerősöm. - -S elmondta nekem apróra az átadás történetét, a hogy az elbeszélés -elején megirtam. S hozzátette: - -– Most még nem beszélhettem a bajtárssal minderről. Előbb valami irást -kell megkeresnem. - -Az az irás pedig nem volt egyéb, mint néhai Keserü Mátyás egykori -helyettes várnagy irása. Vagyis inkább a cserepár főhadnagy elismerő -irása arról, hogy az 500 mázsa rizskását tőle a főhadnagy épen, szárazon -és hiánytalanul a zsákokkal együtt átvette Rév-Komáromban, Urunk -születésének 1849-ik esztendejében, október hónapnak 11-ik napján. - -Mivelhogy efféle megnyugtató irás nélkül a jó várnagy át nem adta volna -azt a tenger rizskását a Herkó Páternek se. Sőt annak az irásnak hátán -még ott voltak ama zsidó és rácz kereskedők irásai is, a kik a rizskását -elszállitották s a kik közül ma is él még egyik-másik. - -Ezt az irást Keserü Mátyás annak idején Szabó Gábor vitéz -honvédszázadosnak adta át, a ki ő nála a rizskását elhelyezte. Igy hozta -magával a jó rend, pontosság és hivatalbeli kötelesség. - -Hát ezt az irást akarta az én jó princzipálisom a sok lim-lom közül -kikeresni. - -Csodálatos dolgok történhetnek a világon. Még az is megtörténhetik, hogy -az ember megtalál a háznál olyan irást, a melyik tizennégy esztendő óta -nem volt a kezében. Szekrények felforgatása, iratcsomók felbontása és -szétszedése, pinczék és padlások felkutatása, egerek és pókok békés -tanyáinak feldulása, porlepte, molyette, időbarnitotta papiroshalmok -kiporolása és rendezése napirendre kerül. Jobban felfordul a ház, mintha -meszelést, nagymosást, vagy temetést kellene végezni. Az asszonyra épen -nem lehet a dolgot bizni. Isten tudja: mi minden lakik a csomagokban. -Mindenki délczeg ifju volt valamikor, a kin megakadt egyik-másik nőnek a -szeme. Gyöngéd tartalmu levélkék talán nem égtek el egészen a maguk -idejében. Holmi száradt virágok, ékszerszámlák, fizetési felhivások is -lappanghatnak imitt-amott. Patvarista, irnok, szobaleány, hivatalszolga -éjjel-nappal nem csinál egyebet, csak az irásokat bujja. De maga a -princzipális is, de még magam is. - -Mindenki elgondolhatja, hogy az irást nem találjuk. Se hire, se hamva -annak az irásnak. Éppen ott nincs, a hol keressük. Pedig isten ugy -segéljen, megvolt. A princzipális még hat esztendő előtt is látta. -Egészen biztosan emlékezik rá. Nohát, nézzük meg ott, a hol biztosan -nincs. Bizonyosan ott lesz. A fiókos szekrény felső fiókjában vannak -holmi emléktárgyak. A nagyidőkből a honvédtiszti egyenruha, a kard, a -tölténytáska, egy-két pisztoly, a szolgálati öv, holmi karkötők, -zászlórongyok, fakó szalagok, menedéklevél, csákó s efféle. Természetes, -hogy ott van a négyhajtókás régi nagybugyelláris is s még -természetesebb, hogy abban ott fekszik békén néhai Keserü Mátyás várnagy -levele is. - -Hogy az három nap előtt nem jutott eszünkbe! Nem kellett volna feldulni -az egész házat! Pedig el lehetett volna gondolni, hogy itt van és nem -másutt. Hiába, feledékeny az ember. - -De most már hát mindegy. Megvan a levél. Megmutatja nekem is a -princzipális s azt mondja mosolyogva: - -– Most egyenesen auditorodhoz megyek öcsém. Ma rendbehozzuk a dolgodat. - -Elment. Vitte magával a levelet. A lakásán találta, épen jó kedvében -Wolff Sebestyén századost. - -– Szervusz bajtárs, hozott az isten! - -Kitárta két karját, ugy üdvözölte. A mióta ujra feltalálták és -megismerték egymást, megint csak a régi fidelis bajtársak voltak. Az -ötszáz mázsa rizskása emléke sokáig melegit. - -Mosolyog a princzipális s felel az üdvözlő szóra: - -– Gyujtsunk rá bajtárs, csak ugy mint régen. Holmi apró-cseprő dolgom -van veled, jobb lesz pipaszó mellett elintézni. - -Rágyujtanak. Az auditor szemfül. - -– Hát tudod bajtárs, az a veszprémi patvarista nekem rokonom is, barátom -is, vendégem is. Január végefelé járunk. Itt tölt már majd egész -hónapot. Szeretném, ha február elejére dolgát elvégezhetnők. - -– Nem lehet, bajtárs, nem lehet. A te kedvedért ugyan megcsinálok -mindent, de ezt az egyet nem lehet. - -– Tudom, hogy nem lehet, bajtárs, de azért csak megcsináljuk. Tudom, -hogy azt a patvaristagyereket keményen eláztatta az a veszprémi -tanácsos, azt is tudom, ujabb följelentés jött hozzád ellene holmi -rebellis kiáltványok miatt. Ezzel a följelentéssel pipára gyujtunk; a -tanácsos miatt azután nem bánom, itéld el vagy öt forint birságra. - -Olyan mosolyogva s olyan nagy nyomatékossággal beszélt a princzipális, -mintha minden szava parancs volna, mintha ő volna a mindenható -generális. Az auditor nem tudta: kinevesse-e a princzipálist, vagy ajtót -mutasson neki. - -A princzipális látta az auditor arczán a veszedelmes tétovázást. -Sietett, hogy minden háboruságnak elejét vegye. - -– Lásd bajtárs, nem ingyen kérem ám én ezt tetőled. Oly módon hálálom -meg szivességedet: egész életedre boldoggá teszlek vele. - -– Hiába minden. Nem lehet. A veszprémi följelentés miatt mi itélünk; jól -van hát, enyhén itélünk a te kedvedért. De a rebellis kiáltvány miatt -áttesszük az ügyet a pesti hadi törvényszékhez. - -A princzipális még mindig mosolyog. Nagy lassan előveszi oldalzsebbeli -tárczáját, nagy vontatva kinyitja, szép csöndesen kiveszi belőle Keserü -Mátyás várnagy irását s kezébe adja az auditornak. - -– Nézd csak, bajtárs, a mi közös multunk egyik ereklyéje. Nagy kincs ez! - -Bizony az irás kissé megsárgult már, de rajta Wolff Sebestyén főhadnagy -aláirását tökéletesen olvashatni, s hátán is ott vannak a kereskedők -irásai, a kiknek a főhadnagy a rizskását eladta. Egy szempillantás alatt -mindezt jól meglátta az auditor. - -Lélekzete elakadt. Nem tudott szólani. Arcza elsápadt. Még piros orra is -nyomban megfehéredett. Semmiféle gondolat nem jutott eszébe. Valami -irtózatos érzés zsibbasztotta el egész testét-lelkét. Mintha hóhérja -előtt állana. - -De a jó princzipális most is csak mosolygott. Odalépett az auditorhoz, -kivette kezéből az irást, szép lassan összehajtotta, gondosan -visszatette tárczájába s a tárczát nagy kényelmesen elsülyesztette -oldalzsebében. Baltenyerével még végig is simogatta oldalát, jó helyen -van-e az a tárcza. - -– Ez az ereklye, bajtárs, neked sokkal többet ér, mint nekem. -Voltaképpen nem is engem illet most már, hanem téged. Mert tőlem a kerek -ég alatt soha senki meg nem kérdi többé, hova tettem a mi dicső -honvédseregünk rizskásáját. Elmult, eltünt az a hadsereg, mint álom. A -mi nemzetünk megelégszik most már az ő dicsőséges emlékezetével. -Fegyvere, hadszere, rongyos köpenyegje, elnyütt bakancsa, elfogyott -kenyere után nem áhitozik senki. Hanem német bajtárs, te még nem -számoltál le mindenkivel. Semmi közöm hozzá. Láttam néhány nap előtt -hétéves kis fiadat. Szép gyerek, kár, hogy meg nem tanitod a mi -nyelvünkön is beszélni. Szeretném ezt az ereklyét neki adni a te szemeid -előtt. Nálatok legyen, ne én nálam. Én még el is veszthetem. - -Minden szó a mennydörgő mennykő sulyával nehezedett az auditor agyára. -De még szivére is. - -Időközben megházasodott. Volt már két gyermeke. Szerette családját. -Szerette az életet is. - -Ime, most előtte áll mosolygó arcczal keserü végzete. Ennek az egykori -délczeg honvédszázadosnak egyetlen szavától, kezeujjának egyetlen -mozdulatától függ, hogy kardját összetörjék, tiszti jelvényeit -leszaggassák, nehéz vasat tegyenek kezére-lábára s a börtön fenekére s -ülyesszék egész életére. - -Izmai meglazultak. Nem tudott lábán állani. Megtántorodott s ugy esett -le egy pamlagra. Még akkor se tudott szólani, hanem két kezével gyér -haját tépte. - -A princzipális odament hozzá s vasmarokkal megfogta két kezefejét. - -– Ne légy bolond, német bajtárs. Ide nézz a szemeim közé. Olyan embert -látsz te bennem, a ki téged kegyetlenül el akar tiporni? Szamár vagy. -Nem bántalak én téged kisujjal se. De azt jól megértsd, a -patvaristagyereket kedvelem, s ha dolgát rendbehozzuk, ezt az irást -neked adom. Ez lesz hálám s ez lesz a te jutalmad. No meg az áldomását -is megisszuk. De ha az ő dolgát rendbe nem tudnók is hozni: szemem elé -ugyan többé nem bocsátanálak. De azért nem akasztatnálak föl. Hanem az -irás ott maradna, a hol most van. - -Az auditor magához jött lassankint. Reszketett, de már tudott beszélni. -Első mozdulata mégis az volt, hogy a princzipálisnak kezet csókoljon, a -mit azonban a princzipális buzgó igyekezettel megakadályozott. De -csaknem dulakodnia kellett miatta. - -Végre valamelyes nyugalom következett s az auditor szóhoz jutott. - -– Parancsolj hát, mit csináljak! - -– Épen ezerszer mondtam már, bajtárs. Az a patvaristagyerek hadd -mehessen haza. Irásaiból pedig csináljunk fidibuszt. - -Az auditor megint kitárta karjait, mintha a princzipálist dobogó keblére -akarta volna ölelni. - -– Minden meglesz, bajtárs, a hogy’ te akarod. Majd meglátod te most már, -ki az a Wolff Sebestyén! - -A princzipális jó kedvvel jött haza. Elmondta a beszélgetést. -Megnyugtatott, hogy néhány nap mulva befejezi ügyem a hadbirőság. - -Volt azonban még egy értekezés kéz alatt. - -Ez értekezésen meghatározták, hogy két föltétele van az enyhe itéletnek. - -Az egyik föltétel, hogy meg ne kisértsem magamat valami fényesen -védelmezni. Semmit sem utálnak jobban a katonák, mint az ékesszólást. - -A második föltétel volt az áldomás. - -Az áldomást az auditor adja, ott leszek én is, ott lesz a princzipális -is. - -De az áldomáshoz valót mi adjuk. - -Megegyeztek abban is, mi lesz, a mivel az áldomáshoz járulunk. - -Három akó neszmélyi bor, a milyen jót csak Szabó György vendéglős uram -pinczéjében fölfedezni sikerül. Tiz font kubakávé, öt font tea, tiz -süveg czukor, öt pint rum. Füge, mazsolaszőlő az asszonynak, mindenféle -bábos sütemény a gyermekeknek – alkalmas mennyiségben. Szivar és -csibukba való török dohány elegendő. - -Most már gyorsan folyt a vizsgálat. A princzipális sietett az áldomáshoz -valókat összegyüjteni, az auditor sietett a tárgyalás idejét kitüzni. - -Február közepe tájára esett a tárgyalás napja. - -Az elnökön kívül valami hat katonatisztből állott a biróság. A vörös -közvádló, a piros orru auditor s az őrmester, a ki vezette a -jegyzőkönyvet. Ott kellett lennem magamnak is, a ki nélkül ugy se ért -volna az egész biráskodás semmit. - -Hideg volt a terem, mint a farkasorditó, a hol tárgyaltunk. Én ugyan jó -prémes meleg bundámat öltöttem magamra, de a katonák bizony nem voltak -téli hadjáratra felöltözve. Ebből láttam, hogy hosszu tárgyalásra -nincsenek készen. - -Németül folyt a tárgyalás. Hogy a közvádló mit beszélt összevissza, arra -én már nem emlékszem. Hogy az én ékesszóló védbeszédem elmaradt: arra -igen jó okaim voltak. - -Egyik okom az, hogy benne volt a szerződésben: ne védjem magam sehogy, -mert akkor az auditor jót nem áll semmiről. - -A másik okom pedig az volt, hogy a biróság összes tagjai közül senki se -tudott magyarul. Sült német volt valamennyi. Akár a falnak, akár a német -katonának beszélek. Demoszthenesz megtehette, hogy beszédet tartott a -tenger hullámainak. Jézus Krisztus is sikerrel szólhatott a szélhez, -viharhoz. Tenger, szél és vihar megérthet valamit az okos szóból, -osztrák hadbiróság semmit meg nem érthet a magyar szóból. - -Elitéltek három nap alatt megfizetendő tiz osztrák értékü forint -büntetésben. Megnyugodtam az itéletben nyomban, kifizettem a büntetést -nyomban és siettem a princzipálishoz. Gyerekjátékká lesz vértanusági -ügyem. - -Vége jó: minden jó. Az áldomás is megvolt azon a napon. Eltartott -éjfélig. A jó bortól az auditor olyan jó kedvre kerekedett, hogy jámbor -felesége minket kért meg éjfél felé, segitsünk neki, hogy férjét ágyba -fektesse. - -Mi lett az Almássy-féle összeesküvési följelentéssel: nem tudtam meg -soha. Bizonyosan tűzbe dobta az auditor. Valamint Keserü Mátyás várnagy -irását is, melyet a gyertya lángjánál szemünk láttára égetett el. - -Másnap estefelé indult a vonat, melyen haza akartam utazni. A jó -princzipális s áldott lelkü neje olyan bucsulakomát adott, soha se -felejtem el. A mi szemnek-szájnak gyönyörüség, édes mulatság: görnyedt -alatta az asztal. - -Gyalog kisértek el az állomásra, keresztül a Duna jegén. Kocsin járni -nem volt szabad. - -Nappal is kietlen a befagyott Duna. Hát még a téli estnek sötétségében! -A lombtalan fákat a szigeten zörgette a szél. A varjusereg is ott ült -már a zuzmarás ágakon. Ember, állat nem jár kint a riasztó éjben. Lámpa -nincs, nem világit semmi, a gyalogjárók nyomait nem láthatni. Mégis -elkisérnek a hű és jóbarátok. A férfi, a ki már nem fiatal s a gyönge -asszony, a ki reszket a sötétben. - -Azt hittem: mulatság nekik ez a séta. - -A mikor már fenn voltam a vasut lépcsőjén, akkor mondja a princzipális. - -– No, öcsém, ezt az utat a Duna jegén mi még meg sem tettük soha és -ezentul se tesszük meg soha. - -S ime, értem ezt is megtették. - - -V. - -(Szabó Gábor levele. – Ünnepeljük Budapesten. – Megkapja a királyi -kinevezést. – Ábrándozik a neszmélyi hegyen. – Elégeti a királyi -kinevezésről szóló okiratot.) - -A vasut elrobogott velem a téli avarmezőkre. És akkor is és azután is -éveken át tünődtem a fölött, vajjon ér-e engem valaha az életben akkora -öröm és szerencse, hogy a jó emberek jóságát igazán meghálálhassam? - -Elmult tizenegy-tizenkét esztendő. Utunk nem jött össze, nem -találkoztunk egymással. - -Képviselő lettem. A többséghez tartoztam. Ismerőseim körében az a hir -terjedt el, hogy a kormányzó férfiak adnak valamit a szavamra. Ez a hir -eljutott a princzipális fülébe is. Hiszen Komárom nem a világ végén -fekszik. - -Közel harmincz éve már, a mikor felállitották a királyi közjegyzői -állásokat. A közvélemény azt hitte, hogy a közjegyzőség jó és nyugodt -állás, koczkázat nélkül hoz biztos jövedelmet: tőkét is lehet belőle -szép szerével gyüjteni. Mindenesetre különb az ügyvédi állásnál. Már -csak azért is, mert a közjegyző már királyi ember, a neve is azt -bizonyitja, de bizonyos is, hogy a királytól nyeri hatalmát, befolyását. - -Tolongtak az emberek, hogy elnyerjék ezt az állást. Alig volt háromszáz -közjegyzőség, futott utána háromezer alkalmas pályázó. Mindenki -fölkereste hatalmas ismerősét. Dolgozott a pártfogás szakadatlan. A -harczot, mely a kormányzó emberek szobáiban dult, akkor nevezték el -kenyérmezei ütközetnek. Jó Kinizsy Pál világhirü nagy hősünk: élt, -meghalt, porrá is vált, bizonyára fel is támadt már időközben; de sohase -jutott eszébe, hogy az ő legnagyobb dicsőségének csatateréről még -négyszáz esztendő mulva is oly sürün emlékezzenek meg hálás utódai! - -E napokban csak jön ám hozzám a levélhordó s levelet ád kezembe -Rév-Komárom városából. Egyenesen nekem szól a levél, nem is irta senki -más, mint Szabó Gábor ügyvéd, az egykori vitéz honvédszázados, a jó -princzipális, az én mentőm. Nem is irta máshoz, csupán csak én hozzám. - -Furcsa levél volt, de kedves levél volt. Nem mondom, hogy éppen -szóról-szóra, de mégis eképpen szólott a levél: - -»Kedves öcsém! Száz esztendeje nem láttuk egymást, hát bizonyára -megütközöl soraimon. De ne félj; se tanácsom, se kérésem, se panaszom -hozzád. Akkor este szerencsésen hazaértünk, egyszer-kétszer ugyan -bukfenczet vetettünk a jégen, de a nyakunkat ki nem törtük. Hanem egy -hóbortos gondolatot kell veled közölnöm, mivel hogy az isten annyira -fölvitte dolgodat, a mit egyébiránt én előre láttam, meg is mondtam -stb., stb. - -Hát, hogy ezt a bolond törvényt meghoztátok: nekem is ott zug a fejemben -a dongó, hátha jó lenne itt Komáromban nekem a közjegyzőség. Az ügyvédek -már ugy szaporodnak itt mifelénk, mint a férgek, mintha az országban -másutt el se férnének immár. A csizmám se kopog oly vidáman, ha lábamon -van, mint ezelőtt harmincz évvel. Szóval: nyugodalmasabb állapot is jó -lenne, mint a mostani ügyvédkedés. Ámbár ugyan az én kopaszodó fejembe -sehogy se fér az a bolondság, hogy miért kelljen éppen a királytól kérni -és várni, hogy az ember dolgozzék s kenyerét becsületesen kereshesse. -Hát a vármegye maga nem adhatna hiteles pöcsétet? Már most ezért is -Bécsbe futkosson a gyámoltalan magyar? stb., stb. - -Le is tettem a gondolatról kiváltképen azért is, mert ide Komáromba P. -öcsémuram folyamodott, a ki pedig alkalmas férfiu és a mi nagyhirü -követünknek, Ghyczy Kálmánnak vér szerint való rokona s különösen -kedvelt unokaöccse s meg is igérte neki biztosan a beneficziumot. Ghyczy -Kálmán pedig, a ti pénzügyminisztertek, a kivel szemben ugy se érne -semmi jó szó semmit stb., stb. - -Hát csak azt akartam veled tudatni, kedves öcsém, de meg ne sajnálj -érte. Eb ura a fakó. Egyszer már be is fordulhatnál a kapun, disznótorra -várlak stb., stb.« - -Bizony a régi princzipális ő! Le nem irhatom, mekkora örömöt okozott -levele! - -De le is tettem minden régi rossz szokásomról s nyomban feleltem. - -»Pályázó leveled, édes bátyám, add postára holnap, magad pedig jőjj -személyesen holnapután. Szeretném én azt a pénzügyminisztert látni, a ki -a te utad el tudná állani.« - -Egy szempillantásig se kételkedtem azon, hogy ne a princzipális legyen a -királyi ember. Csak küldje el pályázatát. - -Elküldte. Harmadnapon ott volt az igazságügyi kormánynál s negyednapon -itt volt ő maga is. - -Most már túl az ötvenéves életkoron. Hátraszegett busa fejét, domboru -mellét, széles vállait, tekintélyes poczakját mindenki észrevette a -képviselőház folyosóján. Legalább is valamelyik előkelő vármegye hires -alispánjának nézte mindenki, a ki nem ismerte. - -Bemutattam az igazságügyek miniszterének. Ez volt első dolgom. De e -napon még nem mondtam meg a miniszternek, hogy a komáromi közjegyzőt, a -királyi embert mutatom be. Majd ráérünk holnap. - -A jámbor Pauler doktor volt a miniszter. Jó ember, de honvédő háborunk -dicsőségéből se nem értett, se nem érzett semmit. Tudós ember, de igaz -jó hazafinak csak azt tekintette igazán, a kinek valami dicsérő -dekrétuma, legkegyelmesebb kitüntetése, legmagasabb elismerése volt a -királytól. Holmi vitéz honvéd: nem hajtott ő arra semmit. Minden embert -a szerint becsült, a milyen volt a minősitvényi rovatos ive. Mikor -született, hol és mit tanult, micsoda vallásu és életkoru, tud-e -németül, volt-e már fegyelmi pör alatt, hányadik foku büntetésre -itélték, vagy nem itélték, mióta szolgál, van-e hatalmas pártfogója? A -princzipálisnak nem volt semmi rovatos ive, semmi minősitvényi -táblázata, semmi hatalmas pártfogója. Nem is szolgált soha senkinek. -Valamikor szenvedett, küzdött, vérzett ugyan a hazáért, de azt se ő, sem -más nem szokta emlegetni s erről most már jóizlésü finom társaságban -beszélni se szokás. - -De a miniszter mivelt és udvarias ember volt. Szives udvariassággal -fogadta a princzipálist. Megkérdezte tőle: mióta és meddig mulat -Budapesten s miként vannak megelégedve a komáromi királyi törvényszék -hivatalos helyiségeivel? De már a feleletet nem várta meg, valaki -elhivta mellőlünk, ajánlotta magát s udvariasan otthagyott bennünket. -Még azt sem mondta: gyertek csak velem a miniszteri szobába egy pohár -papramorgóra. - -A princzipális mosolyogva nézett utána. - -– Ezt a barátságos ösmerkedést, öcsém, elengedtem volna. - -– No csak várj, bátya, holnapig! - -Még akkor több mint száz tagja volt a képviselőháznak a nagy idő -férfiaiból. A kik nemcsak tanui, hanem alkotói voltak a hősi -történelemnek. Tisztek, hadvezérek, kormányzók, törvényhozók, vármegyék -igazgatói, üldözöttek, bujdosók, halálrakeresettek, várfogságok -menekültjei, költők, szónokok, lánglelkek a függetlenségi harczból. - -Mind valamennyien a princzipális bajtársai. - -A kiknek szivük együtt érzett és együtt vérzett a csatamezőn és az -áldomáson, a győzelemben és a bukásban, itthon és idegen népek hideg -hajlékában. - -A kik még igazán érezték, mivel tartozik a nemzet a maga hőseinek. - -Ezeket én egyenkint fölkerestem, s meghivtam a Hungáriába lakomára. A -princzipális tiszteletére szólt a lakoma. Megjelentek hetvennégyen. - -Ott volt a princzipális is. Mindenki megismerte, mindenki megölelte a -régi bajtársat, a ki soha nem is látta. Boldog volt a princzipális. Több -könyje hullott, mint kaczagása hallszott örömében. - -Lakoma végén azt mondta nekem a princzipális: - -– No, öcsém, most már elmaradhat az a közjegyzőség. Ez a becsülés elég -nekem multra, jövendőre! - -– Nem addig van az! - -Másnap mind a hetvennégyen rárontottunk az igazságügyek miniszterére. -Ilyen küldöttséget még nem látott az a Deák-utczai rozzant palota. De -bizony nagyméltóságu miniszter ur, Rév-Komárom városában más ugyan nem -lesz a királyi ember, mint az egykori délczeg honvédszázados, a ki -utoljára távozott onnan, függetlenségünk várfokáról. - -Igy is lett. - -Az ország kincstárnoka, a jó öreg Ghyczy Kálmán is meghallotta a -ribilliót. Félretette hosszuszáru pipáját és maga is sietett Pauler -miniszterhez Szabó Gábort ajánlani és mást senkit se ajánlani. Saját -édes öccsét is ugy hazakergette s pisszenni se merjen: ugy lelkére -kötötte, hogy azóta se hire, se hamva a nagyvilágban. - -Változott a kormány, változtak az emberek is. Pauler helyét, a tudósét -elfoglalta Perczel Béla, a táblabiró. Ezzel azután megingott minden -miniszteri igéret, de azt, a melyet a princzipálisnak adtunk, meg nem -ingott. - -Egyszer csak megjelent a hivatalos lapban, hogy a rév-komáromi -közjegyzőséget a princzipálisnak adományozta a király ő felsége. Vagy a -minisztere. - -Igy kellett ennek történni, másként nem is történhetett. Hiába csóválta -fejét efölött akárhány komáromi atyánkfia s jó barátunk: csak Szabó -Gábor lett ott a királyi ember. Ezen már változtatni nem lehetett. - -Mi lehetett volna más az első tennivaló, mint az áldomás megtartása? - -S hol lehetett volna másutt az áldomást megtartani: mint a szőlőhegyen, -a neszmélyi hajlékban? - -Nosza jó princzipális: légy hát készen! Ime, fölkerekedik a rokonok és -jóbarátok serege s ki kocsin, ki hajón siet a kies hajlék felé. Jönnek -még Csepről is, Igmándról is; de jönnek még Csallóköz vidékéről Ócsáról, -Aranyosról is; de jönnek még a tulsó félről Ó-Gyalláról is. Nem lehet -másként, bizonyára maga a princzipális sugta meg mindenfelé: mikor és -hol lészen az áldomás. - -Meg is lett. - -Tavasz felé járt már az idő, verőfényes nap ontá sugarait le a messze -völgyek felé. De napsugárnál melegebb szivvel örült a társaság a jó -princzipális szerencséjén. - -Van hát még hála! Van még elismerés! Vannak még jó emberek! Van még -áldás a jó ember életén! - -Mert hiszen igaz, a jó princzipális eddig se látott szükséget. Uri ház, -tele pincze, jó asszony, jó egészség, jó kedv: mi kell egyéb? -Három-négyezer forint biztos jövedelem: telik belőle szerényen, jó -módjával erre is, arra is. Megvan a becsület is mindenfelé. - -De az uj adomány mégis más. Az ügyvédséget abban lehet hagyni. Nem kell -futkosni egyik biróságtól a másikhoz, Pontiustól Pilátusig. Jó huszezer -forint évi jövedelem mégis megvan. Szép pénz. Nincs ennyi a főispánnak -se, az apát urnak se, a kálvinisták püspökének se. Mennyi jót lehet -ezzel tenni? Mily szépen föl lehet segiteni a szegényebb rokonokat? Hány -vagyontalan, jóeszü és jóerkölcsü gyermeket lehet tanittatni! Árvákat, -ügyefogyottakat mily szépen gyámolitani! Irodalmat, nemzeti közügyet, -egyházat, főiskolát pártfogásban részesiteni. - -Szép jutalma a multnak. Gyönyörü ábránd és igaz valóság a jövendőre. Meg -is illeti a jó princzipálist koránál fogva is. Átlépte már az élet -delelőjét. Alkonyata meg lesz aranyozva. - -Két hét mulva megjelent a királyi közjegyzők ügyviteli szabályzata, s a -kormány végrehajtási utasitása. Egész nyaláb nyomtatott iv, száz meg -száz paragrafus. Keveredett a világ, sok teketóriával jár minden, a -királyi embernek is sokat kell még tanulni. Megküldték a nyaláb -nyomtatványt minden közjegyzőnek. Még a jó princzipálisnak is. - -Hát jól van! Ez a dolgok rendje. Pipát, dohányzacskót, tűzszerszámot -összekésziteni, a sok nyomtatványt táskába rakni s el – ki a szőlőbe, a -neszmélyi hegyre! Ott majd áttanuljuk a sok ákom-bákom utasitást, -rovatos ivet, iratmintát, ügyviteli szabályzatot. Kedv és nyugalom lesz -hozzá ott elég! - -De egyéb is lesz. - -A princzipális furcsa paragrafusra bukkan hamarosan. - -Az a paragrafus azt tanitja, hogy ha nincs hiteles és valóságos -helyettes közjegyzője: akkor a székhelyet elhagyni nem szabad. Ha pedig -mégis el akarná hagyni: köteles ezt a helybeli királyi járásbirónak -bejelenteni s e szerint ettől engedelmet kérni. Máskülönben dorgálás, -fegyelmi eljárás, büntetés, felelősség, kártérités, huzavona s több -efféle. - -Szamárság. Félreteszi az ákom-bákom irást. Pipára gyujt, kiül a hajlék -pitvarába s elnézi nyugodtan a vidéket. Majd azután még egyszer igazán -megnézi azt a paragrafust. - -Fölséges látásba merül el a lélek a hegynek magasságáról. - -A sikság zöldje, a rónák ligetei, a falvak tornyai, a széles Dunának -szürke hullámai, a malmok, a hajók, a tutajok, az országutak járókelői -mind oda mosolyognak hozzá. Az égnek madarai ott röpködnek előtte és -alatta és körülötte szabadon és vidáman. Oda mennek, a hová akarnak. Nem -fékezi őket semmiféle bolond paragrafus. - -Napnyugat felé, a látás határán sötétlenek a nagy vár erősségei. A -függetlenség és szabadság erőde egykor, melyet ő is védett, melynek -falait egykor ő is vérével áztatta. S a dicsőséges harczok csatatere -arra Uj-Szőny, Ács, Igmánd és Csep felé, a hol valamikor világdöntő -seregekkel győztesen viaskodott a honvéd. A győzelem után az áldomás és -az édes pihenés! És ujabb harczok és ujabb diadalmak! - -Elmerült lelke nemzetének bánatába és ábrándjaiba. Hajh, miért kellett -hát elbuknunk? Miért nem folytattuk tovább a harczot? Miért nem kezdjük -tehát ujra? Az utolsó csöpp vérig. A halálig. A feltámadásig. Az örök -dicsőségig! - -Hejh jó princzipális, ne andalogjon a te lelked most már ezek fölött. A -pipád is kiégett már. Vedd csak ujra kezedbe azt a szolgálati utasitást -s nézd meg csak ujra azt a paragrafust. Meg kell azt tanulni jól! - -A paragrafus csakugyan ugy szól. Elolvassa egyszer, kétszer, tizszer -egymásután s bizony akkor se szól másképpen. - -Micsoda? - -Hátha ő valamelyik jó barátjához vadászatra rándul; ezt ő bejelentse a -királyi járásbirónak? - -Ha ő rokonához ellátogat névnapra, születésnapra, torr, szüretre, -keresztelőre: ő erre királyi járásbirótól kérjen engedelmet? - -Ha jóbarátok, egykori bajtársak, messzeföldről jövők megszólitják: -»megyünk ki hozzád a hegyre, töltsünk együtt egy jó napot« – s ő ezt meg -ne tehesse előbb, hanem várja be szép türelemmel, mig a járásbiró a -paragrafusnak eleget tesz? - -Fényes nappal volt, de azért meggyujtott egy szál gyertyát. Fogta az -egész nyaláb irka-firkát s elégette az egy szál gyertyán. Azután fogta a -királyi kinevezésről szóló legmagasabb és legkegyelmesebb okiratot és -azt is elégette azon az egy szál gyertyán. - -Azután elővett egy kis reczés ezüstféle gyufatartót. Az irások hamvait -zsebkésének pengéjével összegyüjtötte s belerakta abba a gyufatartóba. S -kis levélke kiséretében elküldte hozzám a postán Budapestre. -Levélkéjében igy szól egyebek közt: - -»Ime, édes öcsém, itt küldöm hát néked az én huszezer forintos évi -jövedelmemnek, nagy állásomnak s királyi okirataimnak hamvait. Lásd meg -s aztán szórd ki az ablakon. A gyufatartót tartsd meg emlékül. -Egyébiránt kapum most is nyitva, stb. stb.« - -… Még se lett hát királyi ember! - - - - -KOSSUTH NÉPSZERÜSÉGE. - -Sehol se olvastam történetünk ama kis részletéről semmit, a melyet most -elbeszélek. Több rokonom s egy csomó idősebb barátom volt az 1848-iki -pesti nemzetgyülés tagja, sokan közülök Debreczenben is végig ott voltak -a gyüléseken, az ő bizalmas beszélgetéseik után ismerem az esetet. Azok -közül, a kikkel e tárgyról beszéltem, legtöbbet tudott Gorove István. Az -élők közül még emlékezhetnek erre Madarász László, Bittó István és -Madarász József. - -A mikor elhatározták, hogy az uralkodó Habsburg családot a tróntól -megfosztják: mindenki első gondolatra minden kétség és vita nélkül abban -állapodott meg, hogy az uralkodót más nem pótolhatja, nem is -helyettesitheti, csupán Kossuth Lajos. A kérdés csak az volt, minő -czimmel s mekkora joggal és hatáskörrel? - -Már április 13-án fölmerült Kossuth bizalmas köreiben ez a kérdés. E nap -estéjén éppen Kossuth lakásán is folyt erről eszmecsere. Ugy hallottam, -a miniszterjelöltek közül ott volt Szemere Bertalan, Horváth Mihály s -Batthyányi Kázmér gróf, ott volt Szacsvay Imre s Madarász László is, de -mások is. - -Mindenki ajkán és gondolatában a kormányzó czim jelentkezett. - -E czimet készen adta a nemzet története. Két vagy három kormányzó volt a -multban. Az egyik: Hunyadi János; a másik: Szilágyi Mihály; a harmadik: -Bethlen Gábor. Mindegyik Gubernator Regni Hungariae. Kossuth czime se -lehetett kisebb s alig lehetett más. - -De másnap a nyilt ülés megkezdése előtt mégis merültek fel aggodalmak. -Kossuth nem akarta, igaz, hogy más se akarta, hogy nyilvános vita -támadjon a kérdésről. Kossuth néhány szóval elejét vette minden -kétségnek. Maradjunk általánosságnál s hagyjuk a czim meghatározását -későbbre. Körülbelül ezek voltak szavai. - -A függetlenségi nyilatkozat erre nézve igy szól: - -»Az országot egyetemes kiterjedésében a nemzetgyülés minden tagjainak -egyajku fölkiáltásával s közmegegyezésével kinevezett kormányzó elnök -Kossuth Lajos fogja a maga mellé veendő miniszterekkel ugy saját -magának, mint az általa nevezendő minisztereknek személyes felelősségük -s számadási kötelezettségük mellett kormányozni.« - -Tehát nem Kormányzó, hanem kormányzó elnök. A ki személyesen felelős s -tartozik számot adni mindenről. Tehát minden cselekvéséről és minden -mulasztásáról, sőt a közpénzekről is. - -Ez bizony ma furcsának, sőt érthetetlennek látszik. Hiszen neki az -uralkodót kellett helyettesiteni s az uralkodás dolgát végezni. Ő -hivatalnok, számtiszt, pénztárkezelő nem lehetett, tehát például a -pénzkezelésre nézve számadó kötelezettség alatt nem állhatott. A ki -veszedelmes időben nagy ország ügyeit vezeti s nemzetének élet-halál -harczát vivja: annak élet-halál fölött függetlenül és korlátlanul kell -rendelkeznie. - -De hát a nemzetgyülés árnyalatai s maguk a vezető férfiak s a hadvezérek -is nem voltak egy nézeten. - -Volt párt, mely a Habsburgokkal békét akart alkalmas időben kötni, mint -Bocskay és Bethlen s mint II. Rákóczi Ferencz tábornokai. - -Voltak sokan, kik egyenesen azt hangoztatták, hogy vissza kell állitani -a királyságot s királylyá Kossuth Lajost kell megválasztani. - -Igen erős párt egyenesen köztársasági államrendszert akart alapitani. - -De egy párt se volt, mely a maga tervének megvalósitására az időt -elérkezettnek látta volna. Mindenki várt. Vagy a teljes győzelemre, vagy -a teljes bukásra, vagy mind a két fél kimerülésére. - -Maga Kossuth se akart eléje vágni a jövendőnek. De azt sem akarta, hogy -a pártok a czimkérdésen hajba kapjanak. - -A ki ujból királyságot akart, már akár a Habsburgokkal, akár Kossuthtal: -annak a Kormányzó czim tetszett. A ki köztársaságot akart: az az Elnök -czimet követelte. Ez a czime volt mind az amerikai, mind a franczia -köztársaság fejének. Természetes, hogy abban az időben elnök se lehetett -volna más, mint Kossuth. - -E kérdésről vitatkoztak maguk közt a vezetőférfiak április 14-én s 15-én -is. Végre Kossuth április 15-én eldöntötte a kérdést. Javasolta s -egyuttal elfogadtatta ezt a czimet: - -»Kossuth Lajos, a nemzet parancsából Magyarország s minden hozzátartozó -országok, részek és tartományok kormányzó elnöke.« - -E szavaknál is élénk eszmecsere támadt. - -Volt, a ki azt akarta, mondjuk ki: »isten kegyelméből«, mint a hogy’ az -uralkodók mondják: »dei gratia« vagy »favente divina clementia« s ez -után tesszük: »és a magyar nemzet akaratából«. - -A nemzet elhatározását e szóval akarták jelezni, mandato vagy ex -mandato. A mandátum latin szóra azonban nem találtak jó magyar szót. A -megbizás, a meghatalmazás és a rendelés nem látszott jó szónak. Hunyadi -János electus et deputatus gubernator volt. Választott és kirendelt -kormányzó. Szilágyi Mihályt constitutus gubernator czimmel tiszteli meg -az 1458-iki országgyülés. Ezt alig lehet magyarra jól leforditani. Ezt -kis szójátékkal alkotmányos kormányzónak nevezhetnők. Bethlen Gábor -kormányzó czimét békekötés állapitotta meg. - -Végre is az akkori közszokás a mandátum szó helyett magyarban a parancs -szót használta, Kossuthnak is tetszett e szó. Igy jött czimébe: a nemzet -parancsából. - -Nyáry Pál addig a honvédelmi bizottmány tagja volt. A függetlenségi -nyilatkozat kimondását nem helyeselte, de azért a Debreczenben -ugynevezett békepárttal se tartott, erélyét, hazfiságát nem -gyanusitották s Kossuth is nagy figyelemmel volt iránta. Mindig jelen -volt a bizalmas tanácskozásokon. Bizonyos dévajsággal szokta később -elbeszélni, hogy minő nagy kedve lett volna sok embernek Kossuth czime -fölött viharos vitába keveredni, mikor határainkon mindenütt omlott ránk -az ellenség. - -Egyébiránt néhány nap mulva a czimmel nem törődött senki. Maga Kossuth -egyideig a kormányzó elnök czimet használta. Azután az országos -Kormányzó czimet. Alig telt el egy hónap, már az országgyülés is, a -kormány is, a hadvezérek is csak a Kormányzó szót használták. Igy ismeri -Kossuth állását a nemzet, az egész külföld s a történetirás. - -Az uralkodó fejedelem minden hatalma ott volt Kossuth kezében, a mely -csak alkotmányos államban az uralkodót megilleti. - -A törvényjavaslatok az ő szentesitése által váltak törvénynyé, -kormányokat alakithatott s bocsáthatott el. Tábornokokat, hadvezéreket -alkalmazhatott. Az ország minden hatósága tisztelettel s hiven -engedelmeskedett neki. A felsőbiróságokat ő nevezte ki. A kitüntetések -tőle függtek. - -Hogy akkor népszerü volt: természetes. Minden nagy erő és hatalom -egyuttal népszerü is. De a népszerüségnek mégse a hatalom az igazi -forrása. - -Kossuth népszerüsége azonban mégis különös, sőt rendkivüli tünet a -művelt világban. Erről magam személyesen beszéltem az agg Kormányzóval. -Nagy Napoleonnak s Bismarcknak népszerüsége határtalannak látszott, mig -hatalma tetőpontján állott. A mint a hatalom kiesett kezükből: -népszerüségük nyomban megcsökkent s mondhatni, csak pártnépszerüségre -zsugorodott össze. - -Kossuthnál ellenkező tünemény áll előttünk. Bukása után, bujdosása -hosszu korszakában folyton nőtt népszerüsége. Folyton nőtt még akkor is, -a mikor a nemzet a Habsburgokkal kibékülve, az ő nagy elvével – látszat -szerint – végképp szakitott. - -A népszerüség meghatározása nem könnyü dolog. Van divatos, van irodalmi, -van fölvillanó, van néma, van viharos népszerüség. Van életbeli s van -történeti népszerüség. Más meg más természete van mindegyiknek. Az -orleánsi szüznek, nagy Napoleonnak, Garibaldinak, Bismarcknak -népszerüsége most már történeti de ugy látszik, mindegyiké naponkint -mélyebbé és szélesebbé válik. A kik németek, olaszok, francziák közt -járnak, azt beszélik, hogy a nép gyakran ugy emlékezik róluk, mintha -most is élnének. - -Egészen ilyen természetü Kossuth népszerüsége. Az övéhez hasonlót a -magyar nemzet még nem ismer. - -A mult század folyamán nálunk több kiváló alak emelkedett nagy -népszerüségre. Ragályi Tamást az 1825-ik és 1830-ik évi országgyülések -alatt majdnem imádta a nemzet ifjusága. Még az 1844-iki országgyülés -alatt is a róla szóló gyönyörü dalt énekelte minden hazafias buzgalom, -mint most készült dalát. S a mai nemzedék azt se tudja jó szerint: ki -volt, mikor élt s mit cselekedett Borsod egykori hires követe. - -Az ő népszerüségét a mult század 30-as éveiben Wesselényi Miklós báró és -Deák Ferencz népszerüsége váltotta föl. De az övékét egy-két éven át -messze tulhaladta galantai ifjabb Balogh Jánosé. E gazdag, daliás -mintaszerü, lángeszü és nagy szónoki tehetségü férfiu népszerüsége -1836-tól 1840-ig akkora volt, hogy vele Wesselényié, Deáké, Kossuthé -akkor együtt se versenyezhetett. Bámulunk, ha halljuk vagy olvassuk -annak a rajongásnak részleteit, melylyel őt a nemzetnek örege, tapraja, -férfia és asszonya körülvette. Eltünt – nyom alanul. Ma már csak a nagy -öregek, az irodalmibuvárok s Bars vármegye hagyományainak őrizői -emlékeznek róla. Ezelőtt, több mint harmincz évvel, fölkerestem -zoborhegyi remeteségében, a hol a Karthauziak egykori kolostorában -lakott és csodás világnak láttam azt, a mit közölt velem. - -Deák népszerüsége két korszakban volt igen nagy. 1833-tól 1848-ig s -1861-től haláláig. Az ő népszerüsége azonban nem volt egyetemes s ámbár -nemes, tiszta és igen mély volt, de főleg csak az ugynevezett -értelmiségre szoritkozott. Nyugodt, összhangzatos, vihar nélkül való -életpálya; hősi lélek, melyet azonban a végzet minden nagy küzdéstől, -minden nagy szenvedéstől s minden látható bukástól megkimélt; egyszerü -bölcseség és gyakorlati okosság minden dolgában: oly tulajdonok, melyek -a tömegek képzelődését nem izgatják s érzéseit rajongássá fokozni nem -tudják. - -Mi más volt Kossuth! - -A zemplénmegyei szerény ügyvédtől kezdve a fejedelmi magas állásig, -melyben öt lázadó nemzet s két európai nagyhatalom ellen dicsőséges -győzelmekre birta kicsiny nemzetét! A ki bukásában nagyobb volt, mint -győzelmében s mikor Isten, ember elhagyta őt s hazátlanul kellett idegen -népek közt bujdosnia: még akkor is s még ott is ő volt a végzet által -kitagadott fajának legbuzgóbb és leghatalmasabb védelmezője! Mennyi erő, -mennyi szenvedés, mekkora dicsőség s mily nagy bánat az, a melyről az ő -élete tesz tanubizonyságot! - -Népszerüsége teljes. Minden ember ismeri nevét s látja alakját. Ha -egyebet nem tudna is: egy dalt mindenki tud róla. - - - - -A HŐS. - - -I. - -(A dermesztő hideg. – Fehér emberek fehér lovakon. – Hir a móri -csatáról. – Ki volt Kun Béla?) - -Elbeszélem a hősnek történetét. Mindent elbeszélek, a mit róla tudok. A -csodák közé, az ősmesék közé tartozik története. Homérosz félistenei -közt van hozzá hasonló. De egészen hozzá hasonló talán még azok között -sincs. Hektor és Akilleüsz tudott félni, tünődni, fontolgatni. Vajjon az -olimpuszi istenek segitsége mellette lesz-e vagy ellene? A hős nem félt, -nem tünődött, nem fontolgatott. Még csak nem is haragudott. Örökké -hihetetlen marad, a mit végrehajtott. S nem vak szenvedély s nem a harag -bősz indulata, nem a boszu hajtotta rá. Magyar volt, katona volt, vitéz -volt, hazáját védte. - -Életének, tettének egyik-másik részletét itt-amott már nagyjából -elbeszéltem. Most nem hagyok el belőle semmit. S ugy mesélem el, a hogy’ -megtudtam lassanként. - -* * * - -Az 1848-ik év utolsó napján kegyetlen hideg volt. Életemben csak -háromszor vagy négyszer értem akkora hideget. Otthon voltunk apám -házánál mindannyian. - -A föld kongott a fagytól, a hó csikorgott a hidegtől. A mező fehér volt -közel és távol, mindenütt. A fák tele zuzmarával. A fák ágai majd -leszakadtak a zuzmara terhe alatt. - -A napnak melyik szakában történt, délben-e, délután-e, nem tudom. Finta -nevü kocsisunk találkozott egyik falubeli zsidóval, a ki épen jött -Székesfehérvárról. A zsidó azt beszélte: valahol a Bakony és Vértes -körül, valahol Bodajk felé nagy csata folyik. A kinek jó füle van, -meghallja az ágyu szavát. - -A kocsis az udvaron lefeküdt s fülét letette a fagyos földre. Azt -állitotta: hallja az ágyuk durranását. Én is ugyanazt cselekedtem s -Dénes bátyám is, a ki majd két évvel volt idősebb nálam. A képzelődés -szülte-e vagy valósággal ugy történt: szabálytalan sorozatban egy-egy -döbbenést hallottam. Mintha a föld közepéből jött volna. Elhittem, hogy -az a döbbenés az ágyu szava. Azt beszélték az öregek, hogy emberek -futása, lovak dobogása fagyos földön sokkal nagyobb távolságból -hallatszik, ha az ember a fülét a földre hajtja, mintha csupán a levegőn -át ügyel rá. - -Ujév napjára virradóra még kegyetlenebb lett a hideg. Sajátságos tünet -miatt emlékszem erre. - -Lakásunkon nem volt kettős ablak. Az üvegen kivül volt az ablakvas, azon -kivül a zsalu, a hogy hajdan falusi házaknál szokásban volt. Reggel azt -mondja apám s visz bennünket az utczára néző első szobába: - -– Gyertek csak, gyerekek, láttok valamit! - -Az első szoba homályos volt. Utczára néző két ablaka egészen sötét. Csak -az udvarra néző ablakja világitott. - -Mert az utczára néző két ablak köze tele volt eleven vad madárral. Ott -pihegtek, mozogtak, csicseregtek egymás hegyén-hátán százan, meg százan. -A zsalu egyik vitorlája félig felhuzva maradt. A nyiláson épen befért -egy madár. S annyi madár huzódott oda, a hány oda fért. A rettentő hideg -elől kerestek ott menhelyet, különben a zord éjszakában megfagyott volna -valamennyi. Gyönyörü halvány rózsaszinü vörösbegy volt minden madár. Vad -madár s mintha még se félt volna tőlünk. A hideg és az éhség már -elsanyarta őket. Apám behozott egy fél szakasztókosárnyi kendermagot, az -ablakot kinyitotta, a sok madár szinte bedőlt a szobába s a padlón -szétöntött magot mohón ette. - -Ugyanennyi efféle madár menekült be a méhesbe is ez éjszakán. Azért nem -feledem el e napot, mert e tünetet életemben máskor soha nem láttam. - -E napon, az 1849-ik ujév napján apám szokatlan lódobogást hall az utcza -felől. Ültéből fölkel, leteszi pipáját s kimegy az utczaszinre. Kapunk -nem volt; – a ház előtt s az udvar bejáratánál áll vagy husz-huszonöt -lovas. - -Fehér ló mind s fehér lovakon fehér emberek! A kisértetek világából -jönnek. - -Minden ló a füle hegyétől farka végéig tele dérrel-fagygyal, zuzmarával. -A ló minden bajuszszála, minden szempillaszőre jégcsap. Maguk az emberek -torzonborz, mesebeli alakok. Csákójuk, bajuszuk, szemöldökük hó és dér. -Mentéjük szőre földuzzadva, a mint a fagy és förgeteg megtömte, -telerakta hópehelylyel. - -Apám elbámul s pillanatig szóhoz se jut. Jól látja, kard van az emberek -oldalán, sarkantyu csizmájukon. Ezek ugyan huszárok. De ősz emberek, -roskadt fehér lovakon, hogy lehetnek huszárok! - -Az egyik zuzmarás ősz ember kezdi a szót. - -– Adjon isten jó napot! A miénk ugyan kutyának való. Micsoda falu ez, -uram? - -– Mező-Szent-György. Honnan jönnek kendtek? - -– Csak az ütközetből. Megcsufolt bennünket a német Mórnál. Eltévedtünk. -Azóta nem szálltunk le a lóról. - -Apám elborzadt. Mór oda hozzánk messze van. A boldogtalan vitézek Bodajk -és Moha felé menekültek. A téli est rájuk szakadt. A Sárviz völgyén -irányt vesztettek. Egész éjjel kóboroltak. A hóban, ködben, fagyban, -fehér sötétségben nem vették észre a közbeeső falvakat. A pusztákon, -embernemlakta helyeken csakugyan nem lehetett megállni s a lóról -leszállani. - -Odanéz a lovakra. A lovak vékonya beesett. Hasuk alig van. A terhelő -csak ugy lóg a hasuk alatt. A nyereg inog-binog, csuszkál. A lovak -lehajtják fejüket. - -Ember és ló – mit szenvedhettek 24 óra alatt! - -Apám szeméből kicsordult a köny. Pedig kemény ember volt. - -De nyomban ránk rivallt, a kik ott bámészkodtunk a tornácz végén a háta -mögött. - -– Hozzátok ki hamar a pálinkát, meg a nagy csutorát! - -A pálinka pintes üveggel; a nagy csutorában magaszürte erős -balatonfüredi uj bor. Maga vitte oda a huszárokhoz. - -– Először is igyatok egyet, fiaim. Azután kerüljetek beljebb! - -Már akkor volt ott egy csomó ácsorgó legény a közeli szomszédokból. Apám -rájuk rivallt: - -– Ne tátsd a szádat kölyök, hanem csutakra! Minden ló mellett ott legyen -egy közületek! - -Bizony a huszárokat csaknem ugy kellett a lóról lesegiteni. S azután is -a legtöbbje nem tudott fölegyenesedni. A kegyetlen hideg és az éhség -elgyalázta őket, térdük összezsugorodott. Órányi időbe telt, mig ép -kéz-láb ember lett belőlük. - -Lett. - -Ettek, ittak, fölmelegedtek, lábra álltak. S a mikor azt is látták, hogy -lovuk se pusztult el s a kidörzsölés s jártatás után jó étvágygyal -ropogtatja a szénát, még jókedvre is kerekedtek. - -Elmondták végzetüket. - -A Württemberg-huszárezredhez tartoznak, Mórnál tűzben voltak, a csatát -mi vesztettük el. - -Valami most jött kósza hir után apám azt mondta nekik: - -– Azt beszélik, hogy a Württemberg-huszárokat mind elfogták. - -Az őrmester szájában már füstölt a pipa. De a pipát se vette ki a -szájából, csak ugy felelt e szóra csöndesen, de büszkén: - -– Hogy lehet a Württemberg-huszárról ilyet elhinni. Csak azt lehet mi -közülünk elfogni, a ki előbb már meghal a mezőn. Még azt se mindig. - -– Volt-e nagy veszteségtek? - -– Volt. Századparancsnokunk elesett, de előbb levágott egy vasasnémetet. - -– Ki volt az a parancsnok? - -– Kun Béla hadnagy. - -* * * - -Ekkor hallottam nevét először. De gyerek voltam. Nevet, történetet, még -a huszárokat is jószerével elfeledtem. - -Vitéz volt, hős volt, meghalt a csatában. Katonadolog, mindennapi eset. -Életében nem ismertem. Ismeretlen vitéznek zöld fű terem sirján, feledés -boritja emlékezetét. - -* * * - -Tizennégy év mulva elvégeztem az akadémiát s patvarista lettem. Veszprém -városában telepedtem meg. Tanulótársam és jóbarátom lakott ott: Ányos -Pál. A hires költőnek, a pálos barátnak, Ányos Pálnak az unokaöccse. -Most is élő ember. - -Nevenapját ünnepeltük. Ifjak voltunk. Jó kedvvel és nagy zajjal voltunk. -Nekünk állt a világ. - -Zajos mulatságunk közben nyilik az ajtó s uj vendég lép be. - -Alacsony termet, sovány alak. Divatos szabásu, de viseltes fekete -ruhában. Kemény, pattogó lépésekkel jön előre. Föltartott fejjel, -nyugodtan és tájékozottan, mintha otthon volna. A házi kisasszonynyal -kezet fog, őt már ismeri s azután hozzánk fordul. - -– Jó estét fiuk! Kun Béla vagyok! - -Hallottuk is, nem is a nevét, de a neve semmi feltünést nem keltett. Sőt -első pillanatra még alakja se. Eddig nem ismertük. Valami falusi -jegyzőt, vagy a Bakonyon tulról, vagy Somlyó vidékéről valami falujához -ragadt kis nemes birtokos atyánkfiát sejthettük benne. Nemes atyánkfiát -annálfogva, mert első szava már rokoni bizalmassággal hangzott felénk. - -Hanem arcza: az különös volt. Minél tovább néztem: szemem annál jobban -rátapadt. A lelkem is. Torzképet és istenarczot láttam benne egyszerre. -Csodálatos fenséget, melyet porral, szeméttel boritott be a vihar. -Mintha az ősregék valamely hősi látását láttam volna elevenen, a köznapi -élet harczában megfakulva. - -Bátor férfiarcz. Sohase láttam még arczot, mely jobban hasonlitott volna -a saséhoz. De nem a vércséhez, nem a sólyomhoz, nem az ölyvhöz s a -sasok, kányák, héják, keselyük, rárók bármely fajához. Mindezek arczán a -bátorság és szilaj harczi kedv mellett ott van még a ravaszság is. Az ő -arcza olyan volt, mint a Gypaëtus barbatusé, a keselyük királyáé, a -melyből egy-egy országban csak egy-két család él. A rettenthetlen -bátorság megvan ennek arczán is, de a ravaszság nincs meg. Azt a szelid -komolyság s a büszkeség nélkül való nyugodt önérzet pótolja. - -Ki lehet ez? Mi e férfi multja? Mi ennek jelleme? - -Arczának szine naptól barna, szeplőtől foltos, szennyes és sötétfakó. -Semmi pirosság rajta. Ajkait félig szintelen barna bajusza födi. Az -egész arcz mintha mohával volna benőve. Még homloka is, még orra is. -Csak sötét szemei tiszták. De ezek szilaj bátorsággal és szelid -fönséggel villognak. Életkora lehet harminczöt év is, lehet ötven év is. -Csak gyors, szabályos és katonás mozdulatai bizonyitják, hogy inkább -harminczöt év. - -Ez volt Kun Béla, a kiről a huszár azt mondta apámnak, hogy a móri -csatában elesett. - -Harmincz év előtt halt meg. Hű és jó barátom volt első találkozásunk -óta. Mikor meghalt, csak én emlékeztem meg róla. A mit akkor irtam, most -fölelevenitem nagyjából. Ime ez. - -* * * - -Meghalt, eltemették. Emléket nem állitottak neki. Nevét a nemzet nem -ismeri. Néhány rokon, néhány jó barát s néhány öreg bajtárs emlékezik -még életéről, melynek hamar vége lett s dicsőségéről, melynek nem lesz -vége soha. - -Kun Béla. Ez volt a neve. Apja Kun József, Veszprémvármegyének volt -alispánja. Szelid kedélyü, csendes vidámságu, jó öreg táblabiró a régi -időkből. Mintha most is látnám a zöld asztal mellett, a mint kiváncsi -mosolylyal hallgatja a jegyző előadását tolvajokról, szegény -legényekről, verekedő fiatalokról. - -Nem volt nagy birtoka, de volt több gyermeke. A Bakony nyugati oldalán, -Gyepesen volt néhány száz hold földje, erdeje, legelője. Ez bizony egy -embernek, egy családnak is szüken nyujtott jóllétet, uraságot. Hátha -többfelé kell majd osztani. Magam is jártam ősi kuriájában. Fala omlott, -palánkja romlott, teteje foszlott, még gyümölcsöse is aggóban, -kiveszőben. Csak neki lesz jó, mig él, az öreg alispánnak. - -Béla fiát prókátornak, szolgabirónak, tisztességes közhivatalnoknak -szánta. De hiába szánta. Vad volt a fia, mint a hegyi patak, melynek -partjain szeretett csatangolni a Bakony árnyas ligeteiben. A patak maga -ássa medrét és a fiu maga teremté meg az életpályát. Magunkfajta -közönséges emberré nem tudta őt tenni még az anyának szeretete sem. - -Pedig milyen anya volt az! A legjobb és legszebb asszony a világon. -Szépsége csoda volt. Olyan szépségről a művészek teremtő képzete se -álmodott. A veszprémi püspökök valamelyike, Kopácsy vagy gróf Zichy, -hires művészszel lefestette madonnának. Fiatal koromban még ott volt -János püspök rezidencziájában. Ugy hiszem most is ott van. Olyan arczot -nem lehet elfeledni. - -Ő se birt Béla fiával. - -Tizenkilencz éves volt, mikor a függetlenségi harczot megkezdettük. Még -gyermek volt, még bajusza is alig kezdett pelyhedzeni, még oly könnyen -elkelt volna játszótársnak fiuk között, lányok között. - -Hiszen játék is volt egész élete. Játék a sorssal. Játékszerei a kard, a -harczi ló, az ágyu, a háboru és saját élete. Különbséget nem tett -köztük. Egyiket csak ugy szerette, mint a másikat. Talán mégis életével -játszott legjobban. - -Mikor a harcz kiütött, a családnak minden erőteljes férfitagja felajánlá -szolgálatát a hazának, vérét a csatatérnek. Kun Sándor és Kun Géza már -férfiak valának s szinte röstelkedve gondoltak arra, hogy Béla, a -gyerkőcz is velük megy egy sorba. Megállta a helyét valamennyi. Bátor -volt mind a három, a hősök sorába emelkedett Kun Géza is, de a -gyerkőczéből a mesék csodás hőse lőn, a kinél nagyobb nem volt még soha. - -Csak ketten maradtak otthon a Kunokból. Az öreg táblabiró és serdülni -kezdő Aladár fia. - -Kun Sándor és Kun Géza sokáig éltek. Az egyik osztotta az igazságot a -király nevében, a másik szántott, vetett, kertészkedett saját falujában. -A gyerkőcze régen alszik a temetőben. - - -II. - -(A móri csata. – Wallmoden-ezred. – Kun Béla rohamot intéz az ezred -ellen. – Levágja az ezredest. – Sebjeiből kiépül. – Barátsága az orosz -tisztekkel.) - -Első nagy csatája a móri volt. - -Vonult a magyar sereg visszafelé. Kicsiny is volt, ujoncz is volt. Jött -ellene, jött utána Windischgrätz herczeg osztrák fővezér győzelemhez -szokott rettentő hadával. - -Utolsó napja volt az esztendőnek. Kegyetlen hideg idő, mintha már az is -ellensége lett volna a fegyvertelen, ruhátlan honvéd-hadseregnek. - -A csata előtti napon Mórott pihenőt tartott a honvéd. Kun Béla már akkor -tiszt volt a württembergi huszároknál. Két csonka századból állt ez a -huszárság. - -Egy jó öreg móri lakoshoz volt beszállásolva. Sváb volt az istenadta. -Ajka egy szót se tudott magyarul, de a szive egy szót se tudott németül. - -Valahányszor a jó öreg német és istenfélő felesége ránéztek a fiatal -hadnagyra: mindannyiszor kicsordult szemeikből a köny. Hogy ennek a -gyermeknek ily fiatalon kell meghalni. - -Az ellenséges hadsereg jobb szárnya meglepte a honvéd hadsereget. -Perczel Mór volt e sereg vezére. Talán jobb lett volna neki csatát nem -állani, de ő megállta azt. - -A koczka gyorsan eldőlt. A tulnyomó ellenség fegyelmezett s harczedzett -csapataival pár óra alatt szétszórta a meglepett honvédeket. Szét is -szórta, el is tiporta. - -Az ellenségnek egész lovasezrede robogott előre, hogy a menekvőket -elfogja vagy lekaszabolja. A Wallmoden vértes-ezred volt ez. Teljes -számban, teljes erőben. Vértje, sisakja, fegyvere csak ugy villogott a -napnak és a hónak fényében. Vitéz őrnagya gróf Schaffgotsche Rudolf -Gotthard ott száguldott ezrede élén. Kezében suhogott hosszu nehéz -kardja. Bátor katonának, hires vivónak hirében állt. - -Kun Béláé volt a feladat: fedezni a visszavonulást s fentartani és -visszaverni a vértes-ezred rohamát. Százötven Württemberg-huszárral -kilenczszáz Wallmoden-vértes ellen. - -Élére állt a gyerkőczhadnagy a legénységnek és saját lelkét szerette -volna a huszárba átönteni. Rohamot parancsolt ő is. Másként a vértes -pillanat alatt eltiporja a huszárt. - -De a huszárnak nem volt kedve a rohamra. Se magát, se lovát nem tartotta -elég erősnek az összecsapásra. Megmordult a huszár. - -– A mi nem lehet, nem lehet, vitéz hadnagy uram! - -S megforditotta a kantárszárat. - -– Ide nézzetek hát! – kiáltá az ifju hadnagy. – Igy kell meghalni a -katonának! - -Többet aztán nem is szólt. Keserü elszánással neki forditá lovát az -ellenséges lovasság rohanó érczfalának. - -Az egyik oldalon egyetlen lovag. A másik oldalon kilenczszáz. Mint mikor -a vékony villámsugár nekiront a felhők fekete végtelen tömegének. - -Az ifju hadnagy kiválasztá az ellenség parancsnokát. Gróf Schaffgotsche -termetre óriás, erőre hatalmas a gyerkőcz mellett. - -Csak egyetlen szempillantásig tartott a harcz. Az ellenség parancsnoka -holtan bukott lova alá. Az ifju huszár kardja kettéhasitotta sisakját -is, koponyáját is. - -De abban a pillanatban a gyerkőczét száz rohanó lónak vaskörme tiporta -le. - -Vége volt a harcznak. A csatatér felett a szilaj, fagyasztó förgeteg -lett urrá. A holtakat és a haldoklókat eltakarta a fehér hó és a fekete -éjszaka. - -Mielőtt leszállt volna az est, gróf Schaffgotschenak hű katonaszolgája -elment megkeresni urának holttestét. Megtalálta. A holttest mellett -feküdt Kun Béla is lovastul. Nem mozdult egyik sem. De Kun Béla kezében -akkor is ott volt a véres kard. - -Sirt a hű katonaszolga. Siratta urát és őrnagyát. A mint meglátta az -ifju huszártiszt holttestét, bánatos dühében előrántotta pisztolyát. - -– Ez a kutya ölte meg az én uramat! - -S mellbe lőtte a huszártisztet. De az nem tudott már a lövésről semmit. -Kisujja se mozdult meg rá. - -* * * - -Hogy történt ez a jelenet? Miként eshetett az meg, hogy az ifju hadnagy -levágta a vitéz őrnagyot egész rohanó ezredének élén és szemeláttára? - -Volt egy képviselőtársunk régebben: gróf Nugent Artur. Ugy gondolom, -Nugent Laval irlandi grófnak s osztrák altábornagynak fia. Horvátország -küldte országgyülésünkre. A pártkörben véletlenül szóba jött, hogy a -móri csatában mint fiatal tiszt ő is részt vett. Természetesen ellenünk -az osztrák hadsereg sorai közt. - -Két esetre határozottan emlékezett. Tisza László és Kun Béla esetére. - -Tisza László is hősi viadal közben kapta halálos sebeit. Isteni csoda -volt fölépülése. A csatamezőn vére hullása közben kérte meg Nugent -osztrák hadnagyot, hogy Pesten keresse fel menyasszonyát s adja hirül -neki, hogy él s ha meghal, utolsó szava áldása lesz menyasszonyára. -Nugent lovagias pontossággal és hűséggel teljesitette Tisza László -kérését. - -Kun Béla esetéről különösen is kikérdeztem. - -A halálos rohamnak szemtanuja volt. Egyetlen vitéz egész ezred ellen. Az -osztrák hadsereg tisztjei bámulva, elképedve, később rajongva beszéltek -maguk közt erről. A hadak története nem is ismer ilyet többet. Százan is -megnézték az elesett hőst, a mint holt mereven feküdt mozdulatlanul a -hóban. Körülötte a paripák lába által felturt hó véresen. - -Azután tanácskoztak: miként érhette halálos csapás Schaffgotsche -őrnagyot. - -Rettenetes vágás volt az, a mely érczsisakját kettéhasitotta. Megnézték -Kun Béla kardját is. Semmi csorba rajta. A kard Ottinger osztrák -tábornokhoz jutott, ő tette el emlékül. - -Gróf Nugent beszélte el nekem a tanácskozás eredményét. - -Két Württemberg-huszár visszafordult. - -– Ne hagyjuk vitéz hadnagyunkat. - -Viharként száguldtak Kun Béla után, szemközt a vágtató -Wallmoden-ezrednek. Ne egyedül haljon meg a hős, két huszárja legyen -legalább mellette. A halál – az bizonyos volt. - -Nem érték utól, de nyomába értek. Egyik jobbfelől, másik balfelől. Lovuk -orra egy vonalban volt már hadnagyuk lova farával. De hadnagyuk nem -látta már ezt. Neki minden szeme, minden indulata ellenfelére vigyázott -s a rázuhanó vértes-ezredre s a halálra, a mely megrohanja majd őt -szempillantás alatt. - -Hanem Schaffgotsche látta a két huszárt is. Bátor katona, hires -kardvivó: egy gondolat elröppenésének idejéig arra kellett gondolnia, -miként állja meg a harczot a három huszár ellen. Lova kantárszárát -visszarántotta. Ebből azt következtették az osztrák tisztek, hogy -egyetlen pillanatig tétovázott. Ez a pillanat elég volt arra, hogy Kun -Béla halálos suhintása elől meg ne menekülhessen. - -Az osztrák tisztek, mint szakemberek, igy tudták megérteni vitéz -őrnagyuk halálát. - -Igy beszélte el nekem gróf Nugent. Maga Kun Béla, a hős gyerkőcz, e -részletekről semmit se tudott. Mosolygott, a mikor Nugent előadását -elbeszéltem neki. Csak ennyit felelt rá: - -– Meglehet, ugy volt. - -Azonban sok egyéb részletről se tudhatott ő semmit. - -Mikor a honvédsereg szétszórt maradványai a városon keresztül -menekültek, a jó öreg német, a gyerkőczhadnagynak szives házigazdája, -oda állt a kapu elé várni, vajjon az ő vendége a menekülők közt van-e? - -Elment már az utolsó honvéd is. Az ellenség diadalmas csoportjai -száguldoztak már előre. A gyerkőcz nem jött. Könyező szemekkel ment be -feleségéhez. - -– Mondtam, asszony, mondtam. Azt a gyereket nem látjuk mi többé. Készits -tiszta fehér ruhát teritőnek, szemfedőnek. Ha esteledik, kimegyek érte. -Megkeresem és hazahozom. Eltemetjük tisztességgel. Mit mondana rólunk az -alispán ur, ha ezt meg nem tennénk? - -Az asszony készitett tiszta fehér ruhát teritőnek, szemfedőnek. De -készitett jó meleg levest is. Hátha még él. Hátha ő még fel tudná -támasztani! - -Férje kiment a mezőre másodmagával, egylovas kocsival. Megtalálta a -halottat s nagy vigyázva hazavitte. Bizony látta azt az asszony, hogy -itt nincs szükség a meleg levesre. Halotti teritő, szemfedő kell ide. - -Bevitték az ifjut az első szobába, föltették az asztalra, leteritették -szépen, égő gyertyát állitottak a fejéhez. - -Késő éjjel benyit az asszony a szobába, hogy megnézze halottját. Rémülve -látja, hogy a halott sebei vérzenek. Öreg cseppekben hulladoz a vér az -asztalról a padlóra. Holt embernek nem hull a vére. Bekiáltja érjét. -Észreveszik, hogy az irtóztató hidegben kint a mezőn befagytak a sebek, -de most az enyhébb szobában kiengednek, nyiladoznak. - -Rögtön fölverték az orvost s vitték a halotthoz. Az orvos kimondta az -itéletet. Nem halott az ifju, hanem élő. - -Hirt adtak apjának. Ápolták anyai gonddal s elvégre az ifjuság vasereje -legyőzte a halált. - -Megtalálták a bordák közt az utolsó pisztolylövés golyóját is. Kivették -onnan szépen. Törött csontok helyreálltak, vágott sebek beforradtak, -eltünt erők visszatértek, megint egészszé lett az élet. - -Hanem azután, mikor ugy négy hónap mulva lábra állott: egész mulatság -volt ránézni. - -Hova lett a gyerkőcz? Hova lett az ifju? Egyszerre férfiuvá vált. A sok -szabályos sebhely az arczon teljesen megfelelt az élemedett kor férfias -vonásainak. A sebhelyek körül apró, pehelyszerü szőr nőtt. Mintha finom -moha lepte volna el az arczot. A zsenge kor finom pirossága örökre -eltünt róla. Barnás, szeplős, szürke árnyék boritotta el. Hátha mikor a -süveget levette fejéről? Tiszta fehér homloka teljesen hasonlitott a -térképhez, mely hegyek, völgyek, folyók rajzával van tele. - -Hanem most már rokonai, bátyjai se röstelték többé, hogy a gyerkőcz is -ott állt a katonasorban. - -Jobb kezébe kardot fogni nem tudott. De ez nem gátolta őt, hogy -ezredéhez ujra be ne álljon. Május végén már ott küzdött a diadalmas -honvédsereg sorai közt. - -De magával vitte Aladár öccsét is, a ki akkor 16 éves fiu volt. Szelid, -jámbor, szótalan, csak pirulni tudó fiu, inkább lánynak, mint férfinak -való. De azért magával vitte. - -– Én csonka-béna vagyok öcsém, ketten majd csak egész ember lesz -belőlünk. - -Addig incselkedett ezredénél, mig Aladár öccsét is be nem sorozták. - -Volt még egy huga is, tizenötéves lányka. A női alak tökéletessége. -Anyjának egész ragyogó szépségét örökölte. De a mikor az első -tánczvigalomra öltözött, ruhája véletlenül meggyuladt s igy támadt égési -sebjeiben meghalt. Egész vármegye siratta. - -Végigharczolta Kun Béla a függetlenség harczát. Katonai pályája a -személyes bátorság hőstetteiből állt. Példabeszéddé vált neve. Bámulták, -szerették. Ha valakit bajtársaik közül elfogott a dicsekvés heve és -szükség nélkül beszélt vitézi tetteiről, csak azzal csillapitották el: - -– No, no, bajtárs, el ne hitesd velünk, hogy te Kun Béla vagy. - -Világosnál tette le a fegyvert ő is. - -Az oroszok foglya lett. Nagyváradra kisérték. Az orosz hadsereg és a -honvéd hadsereg tisztjei közt szives barátság fejlődött ki. Nem tudták -eldönteni, melyik hadsereg gyülöli jobban az osztrákot. Kun Béla iránt -különösen figyelmes és barátságos volt az orosz tisztikar. - -Csekély, de jellemző körülmény szolgált erre okul. - -Unalomból, mulatságból kártyajátékkal foglalkoztak oroszok és honvédek -vegyest. Ő is e játékosok között volt s nyert bomlottul. Egy gazdag -orosz fiu elkezdette veszteni mindenét. - -Kun Béla megfigyelte, mi a nagy vesztés oka. Rájött. A kiosztott kártyát -rátette az asztalra s azt mondotta a gazdag orosz fiunak: - -– Nem játszom tovább veled. - -Az orosz rárivallt. - -– Miért? - -– Azért nem, pajtás, mert nem értesz a játékhoz. Elveszted az inged is. -Ne is jőjj indulatba. Helyzetünk nem egyenlő. Ha hozzáértő ember áll -mögéd s szavát fogadod: ugy játszom veled, egyébként nem. - -A gazdag orosz tiszt megköszönte a figyelmet. Az orosz tisztek kezet -szoritottak vele. Köztük azelőtt nem igy volt a szokás. Ki nevetett, ki -csodálkozott közöttük. Volt, a ki kérdezősködött tőle, vajjon -Magyarországon mindenütt ez a szokás? - -– Én szegény fiu vagyok, bajtársak. Nincsenek százezreim. Nem is -illenék, nem is szabad százezreket nyernem. - - -III. - -(Besorozzák osztrák katonának. – Tisztelegnek előtte az osztrák tisztek. -– Garibaldit bekiséri Nápoly városába. – Harminczhárom huszárral -elkerget egy hadsereget. – A hős börtönbe jut. – Haza tér.) - -Őt is, mint honvéd bajtársait, besorozták az osztrák hadseregbe. -Természetesen közlegénynek, a hogy illett oly fiatal gyerekhez. És -gyalogosnak idegen, magyargyülölő, miveletlen és durva altisztek kezére. -Mivelhogy ő huszár volt. Ha lovat adnának alája, mindjárt látná -mindenki: ki ő és mi volt előbb. - -Veronában osztályozták a besorozott honvédeket. Ott osztották őket -széjjel az egyes fegyvernemekhez, ezredekhez, zászlóaljakhoz. Katonai -avató bizottság végezte a munkát. Törzstiszt volt a bizottság elnöke, -századosok, hadnagyok a tagjai. - -Fönséges jelenet fordult ott elő. - -Kun Béla előtt közvetlenül egy volt honvéd századosra került a sor. -Szőllőssy Sebestyén volt a neve. A bizottság elnöke, a műveletlen, -nyers, de szálas termetü őrnagy intézte hozzá a kérdéseket. - -– Hány éves? - -– Huszonegyéves. - -– Minő állásban volt a lázadóknál? - -– Százados voltam a negyvennegyedik zászlóaljban. - -– Tacskó! - -Durván és gőgösen mondta e két szót a német tiszt a magyar fiunak. De ez -is elfeledte sanyaru helyzetét. Eszébe jutott, ki ő. Harsány hangon -felelt: - -– Uram! Első Ferencz József osztrák császár másfél évvel fiatalabb, mint -én, jegyezze meg ön! - -A törzstiszt nem tudott, vagy nem mert e válaszra megfelelni. -Valószinüleg utasitás volt már akkor, hogy a közlegényekké besorozott -mivelt honvéd tisztekkel tisztességesen bánjanak. Gyilkos szemeket -vetett Szőllőssyre s aztán dühösen odafordult Kun Bélához. - -– Mi az ön neve? - -– Kun Béla. - -– Hány éves? - -– Húsz. - -– Mi volt a lázadó hadseregben? - -– Százados a Württemberg-huszároknál. - -Kun Béla kis termetü volt s akkor vézna fiu. Fogoly közlegényruhában. -Rongyos, szennyes vászonnadrág, hitvány, foltos bakancs, szennyes -vászonkabát, tört-gyürt szennyes vászonsipka. Alakja nem a huszáré, nem -a hősé, hanem az éhes, koldus, csavargó, szökevény közlegényé. Csak -szeme és arcza! Csak az volt a hős. De mit vesz abból észre durva -osztrák törzstiszt? - -Százados a Württemberg-huszároknál! - -Nagy szó volt ez akkor igazi osztrák katona előtt. Már a huszár is -tekintély volt előtte, hát még a huszárkapitány a Württembergeknél! -Hiszen diszezrede volt ez az egész hadseregnek ebből a fegyvernemből. -Idegen potentátok előtt ezzel szoktak Bécsben dicsekedni. Magyarország -és Ausztria legmagasabb főrangu ifjainak csak az volt a nagyravágyásuk, -hogy ennél az ezrednél kaphassanak tiszti állást. Fényes egyenruha, -aranyos diszszel, délczeg szabással, ragyogott rajta minden. S ime, itt -most egy kopott, rongyos, züllött legény vakmerően előáll s kijelenti, -hogy ő e világ hirü ezred századosa! - -Az osztrák törzstiszt különben is dühös volt már. Gyülölte is a magyart -teljes szivéből. Hányszor kellett futnia a honvédsereg előtt! Nem is a -maga erejével és vitézségével, hanem a kikönyörgött orosz segitséggel -tudott nagynehezen diadalmaskodni. - -Vak dühében ez a szó szaladt ki a száján: - -– Hitvány kölyök. - -A néma alak, a rongyos hős, Kun Béla, nem szólt erre egy szót sem. - -Jobbkezének minden ujja csonka volt a móri csata sebjeitől. Kezének -csonkaságát meg kellett látnia mindenkinek. - -Ezzel a kezével lassan, csöndesen leemelte fejéről a szennyes -vászonsipkát. És sas-szemeivel odanézett az osztrák őrnagy szemei közé. - -Arczának sebhelyeit beárnyékozta a nap heve és a hegedés moha. De tiszta -homlokáról száz kardvágásnak pirosló nyoma fénylett a gőgös törzstiszt -felé. Istennek glóriája nem ragyog szebben. - -A törzstiszt megdöbbent, elhalványodott. Katona volt ő is s érezte most -már, hogy előtte katona áll. Merev szemeivel szinte azt kérdezte: - -– Hol kapta ön e sebeket? - -A hős hangja reszketett az elfojtott nagy indulattól, a mikor e kérdésre -felelt. - -– Őrnagy ur, a móri csatában egy egész lovasezred rohanva jött ellenem. -Egymagam ellen. A Wallmoden vértes-ezred. Én elfogadtam a rohamot. Az -ezred őrnagyával, gróf Schaffgotsche Rudolffal találkoztam az -összeütközésnél s ő ott maradt halva a móri csatatéren. - -A durva német törzstiszt magához tért. Fölébredt benne a nemes ember s -az igazi katona. Felállt ülőhelyéből, felállásra vezényelte -tiszttársait, felhuzta keztyüit. - -– Vigyázz! - -A vezényszóra ugy álltak meg tisztelegve a közlegény előtt, a rongyos -hős előtt, mintha fővezérük előtt tisztelegtek volna. - -Azután odalépett Kun Bélához. - -– Bocsáss meg, bajtárs - -S nyujtotta kezét. - -A bevonult honvédeknek senki se volt ezentul oly jó barátjuk, mint e -goromba törzstiszt. Kun Bélával kétszer is elbeszéltette a móri roham -mithoszát. - -Vége lett az osztrák katonai szolgálatnak. Kun Béla nem jött haza. Ott -maradt Itália szép ege alatt s az olasz háborut 1859-ben Viktor Emánuel -piemonti király seregében harczolta végig az osztrák sereg ellen. - -Azután se jött haza. Garibaldi zászlójának lett vitéze; ő is a marszalai -ezer hős egyike volt. Vitézi tettei, hadi kalandjai összeolvadtak az -ezer hős tetteivel, kalandjaival. Garibaldi ugy szerette őt, mint -gyermekét. Jobban senkit se szeretett. - -Mikor már a két Sziczilia királyi trónusa összeomlott, mikor már csak -Gaeta és vidéke állott a nápolyi király uralma alatt s mikor maga Viktor -Emánuel király állott a felszabaditó sereg élére: akkor már Kun Béla a -magyar huszár-légió parancsnoka volt. - -E légió alig állt kétszáz legényből. De ez a kétszáz legény aztán magyar -volt és huszár a legjavából. Kun Bélának elég pénzt és alkalmat nyujtott -a király, hogy a csapat számát szaporitsa. Lovuk is kitünő volt. -Toborzott is ő egyszer-kétszer legénységet. Néha három-négy századra -szaporodott lovassága. De csak hiába volt az. Az olasz meg nem maradt -nála. Hiába öltöztette azt fényes dolmányba, feszes nadrágba, nyikorgó -csizmába hiába tette fejére a csákót s oldalára a tarsolyt, elszököt az, -elkivánkozott az onnan. A magyar fiuk csak maguk maradtak. Igy volt a -legjobban. - -Garibaldi bevonult Nápolyba. Abba a nagy városba ott a tenger partján, -ott a tűzokádó hegynek alján, mely századok óta hordta már a vállán a -szolgaság rabigáját. Szinte hozzá is szokott már sok nemzedék óta. Ugy -vonult be az ősz vezér, mint diadalmas hős, mint népének szabaditója, -mint a zsarnokok kérlelhetlen ellensége. A szabadulás örömének lázas -kitörése várta. Vágy és remény, lelkesülés és rajongás. Fél millió olasz -imádkozott Nápolyban, hogy Garibaldit és hős bajtársait lássa. - -Nohát lássa! - -Garibaldi megakarta tisztelni Nápolyt. Legragyogóbb hőseit akarta -megmutatni. Kun Bélát vezényelte maga mellé a maga száznyolczvan -magyarjával. Teljes diszszel, pihent lovakkal kisérte a magyar huszár be -a városba dicső vezérét. - -Minő kiséret volt az! Érett legények voltak már azok a huszárok, de -azért nyalka fiu valamennyi. Maguk, lovuk teljes diszben. Ragyogott -rajtuk minden. S minő büszke lovaglás volt az! Sohase látott olyat még -az a félmillió olasz se azelőtt, se azóta. Két hátulsó lábán játszott -ott minden ló s komoly méltósággal ülte meg lovát minden huszár. Rá se -nézett az örömében őrjöngő népre, a mely pedig lovát, magát, lábafejét -csókolgatta ott az utczákon és köztereken. Maga Garibaldi könnyezve -ölelte meg kedves hősét, legvitézebb bajtársát, Kun Bélát. Ilyet még ő -se látott. - -Ha azt mi itthon olvashattuk volna, a hogy az olasz krónikák Kun Béla -huszárjainak bevonulását akkor leirták! De negyvenöt éve már ennek. A -régi tűz elhamvadt. Jobb is talán ezt már elfeledni. - -Hanem egy vitézi tettét el kell még mondanom. - -II. Ferencz nápolyi királynak nem volt már birodalma. Elvette már tőle -Garibaldi mind a két Szicziliát. Csak Gaeta vára volt még birtokában a -tengerparton s annak a környéke. Volt még serege is, voltak még hű -vezérei is. Csodálatos az: mennyi hű szolgájuk van a legirtózatosabb -zsarnokoknak! Vezérei Gaeta előtt még nyilt téren is elfogadták a -harczot Viktor Emánuel csapataival. Ott maga a piemonti király volt már -a fővezér. Az ő hadseregébe volt már beosztva huszárlégiójával Kun Béla -is. - -Egyik éjszaka valami Traetto nevü városka előtt állt Kun Béla az ő -huszárjaival. Tudta, hogy a városka nápolyi királyi csapatokkal van -megtömve. A kémek szerint lehetett ott egy kis hadosztály, négy-ötezer -ember minden fegyvernemből. Gyalogság, lovasság, tüzérség. Bent a -városban volt a hadosztály főhadiszállása is. - -Kun Béla előre küld négy legényt kémlő csapatnak, kipuhatolni az -ellenséges előörsöket. A csapat jól végzi dolgát s a mit talált: -bejelenti a parancsnoknak. - -A huszárparancsnok vakmerő, sőt lehetetlen tervet érlel meg agyában. Ő -vakmerőnek, az olasz lehetetlennek tartotta volna. - -Legényei közül kiválaszt harminczhárom huszárt s igy harmincznegyed -magával elhatározza, hogy az ellenséges hadsereget kizavarja állásából, -fölveri főhadiszállását s az egész hadsereget szétszórja. - -Ha lehet! - -Kora reggel volt s kissé ködös. Alig szürkült. - -Egész csapatával észrevétlenül megközelité az ellenséges előörsöket s -lövéssel, vészjelekkel nem törődve, megkezdte ellenük a pokoli hajrát. - -Az volt a terve, hogy az előörsökkel együtt rohan be a városba, az -ellenséges hadosztály közepébe, nehogy azok hirt adhassanak s őt készen -fogadják. - -A terv sikerült. - -Az előörsöket mindenütt meglepték. Lovaikról lehajigálták őket s a -békességes város s az egész ellenséges hadsereg arra ébredt föl éjjeli -nyugalmából, hogy a magyar légió-huszárság a városnak, a hadseregnek, a -főhadiszállásnak kellő közepében termett. - -Hirtelen, mint a vihar. Ellenállhatlanul, mint az árviz. - -Felriadtában, ijedtében, meglepetésében mit gondolhatott a nápolyi sereg -s a kis város lakossága? Azt ugyan nem gondolhatták, hogy husz-harmincz -bátor legény csinálja az egész zenebonát. Szentül hitték, hogy a vakmerő -huszárok mögött Viktor Emánuel és Garibaldi egész hadserege nyomul -előre. - -Ezek pedig pihentek szépen táborhelyükön. - -Kun Béla habozás és tervezgetés nélkül csinálta meg, a mit a különös -helyzet megengedett és megparancsolt. - -A piacz közepén, a templom oldalán fegyverkupaczok körül tanyázott a -gyalogság egy része. Ezt szétrobbantani pillanat műve volt. - -Egyik mellékutczában a lovasság kezdett összeszedkőzni s oszlopba, -hadsorba kifejlődni. A trombiták jelző harsogása megtöltötte az utcza -levegőjét. Kun Béla huszadmagával maga rontott rájuk, mint az oroszlán. -A szűk helyen az ellenség nem vehette hasznát tömegének. A reggeli -szürkületben nem is láthatta, mekkora a huszárok ereje. Megforditotta -lova fejét s vad futásban menekült ki a városból a cserjék, szőlők, -narancsok szakadékos ligeteibe. - -Néhány percz alatt az egész város s az egész nápolyi hadsereg zavar és -ijedtség martaléka lett. Ágyu, puska összevissza szólt, mintha -rendszeres csata fejlődött volna ki. Egy üteg ágyu kimenekült a -városból, valami biztos helyen megállt s kezdte lőni a várost. - -Az általános zürzavarban Kun Béla visszafordul, annyi lovat és -hadiöszvért, a hány embere van, vezetékre fog s valami ötszáz gyalogost -elkerit, kiszakit, lefegyverez s mint foglyot hajt maga előtt. El – ki a -városból, Viktor Emánuel serege felé. - -De nyomban az ellenséges nápolyi hadsereg is összeszedi a városban is, a -városon kivül is szétzilált csapatait s elkezdi a rendszeres -visszavonulást Gaeta irányában. - -Kun Béla nagy délczegen viszi zsákmányát hazafelé. - -A csatának különös hangja van a távolságból. Valami zúg, valami dübörög -a messzeségben. Mintha a tenger moraja volna. Mintha a föld bensejében -háborogna valami tompán, ijesztően. A puskalövés hangja, emberek és -állatok orditása, lovak robogása együtt, egyszerre. De a távolból külön -hallani nem lehet. Az ágyuszó dördülését külön lehet hallani. Ez is -tompa, de erős. Egy kis ábrándozással mintha a viz alól a bölömbika -hangját hallanók. - -A király, Viktor Emánuel hallja a riadalmat, a csatazaj zugását. Kérdi -körülvalóitól: mi ez? Nem tud megfelelni senki. Hallja a csatabeli -szabályos ágyudörgést. Hol folyik az ütközet? Bizonyos, hogy ütközet -folyik. Apró előörsi csetepatéba nem szól bele az ágyu. De hát miféle -csapatok vannak az ütközetben és hol? - -Jön a szél a tenger felől s mind világosabban hozza a hangot. A táborkar -futárai nyargalnak erre-amarra. Biztos hirt senki se hoz. A táborkar -főnökei se tudnak semmit. A király nevet is, boszankodik is. Utóbb -haragra gyul, lóhátra ül, erős kiséretet rendel maga mellé s megy az -elővédek, előörsök felé a csatazaj irányában. Maga akar értesülést -nyerni. Az elővédek, előörsök helyükön, teljes rendben és éberséggel. De -ők se tudnak semmit! - -Egyszer csak kibontakozik előtte a fákkal, cserjékkel szegett országuton -egy nagyobb katonatömeg. Kun Béla a huszárjaival, foglyaival, -zsákmányolt lovaival hosszu sorban. Halottja nincs, sebesültje kettő, -azokat is lóháton vezetik a legények. - -A mint a királyt meglátja, villámként ugrat eléje, suhogó karddal -üdvözli királyát, fővezérét s harsogó hangon adja elő hivatalos -csatajelentését. - -– Jelentem alássan Fölséges ur! Az ellenségnek egy hadtestét Traetto -városában megleptem, csatára kényszeritettem, állásából kiszoritottam, -visszavonulásra birtam, a várost megtisztitottam. Veszteségét holtakban -és sebesültekben nem puhatolhattam ki. A mi veszteségünk holtakban -semmi, sebesült két közvitéz. Elhoztuk a csatatérről őket. Hadizsákmány: -harminczöt ló és öszvér, ötszáz fogoly. - -Ujra üdvözli a királyt, két lépéssel hátravonul s várja a napiparancsot. - -A daliás királynak eláll lélekzete. Hiszen ő erről mit se tud. Ki tette -a rendelkezéseket, miféle hadcsapatok vettek részt az ütközetben; mikor, -miként, ki tervezte az egészet? Egyetlen szóval se mondta neki senki. -Holott ő a király, ő a főhadvezér. Az ő tudta nélkül nem volna szabad -történni semminek. A táborkar által megszabott hadrendet megbontani -semmi szin alatt se volna szabad. - -Ez rendetlenség. Ez a katonai fegyelem megbontása. Kedvetlenség, -boszuság támad lelkében. Keményen kérdi Kun Bélától: - -– Minő hadcsapatok s kinek rendelkezéséből vettek részt az ütközetben? - -– Jelentem alássan Fölséges ur! A magyar légió huszárcsapatából egy -szakasz harminczhárom legénynyel az én vezérletem alatt! - -A király lassanként megérti a dolgot. Arcza felvidul. Elneveti magát. -Kun Bélával az egész fényes kiséret előtt kezet szorit. Ismeri már -korábbi időből is, de igy, mint ma, még se ismerte. - -– Köszönöm, köszönöm vitézek! Mit adjak jutalmul? - -Megtapogatja dolmányát, mellényét. Se pénz, se óra, se rendjel nála. De -talál három szivart. Kiveszi zsebjéből. - -– Most csak ezt adhatom. - -Átnyujtja Kun Bélának. - -– Jelentem alássan, Fölséges ur! Hadd adjak egyet-egyet a két -sebesültnek. A harmadikat emlékül megtarthassam. - -A király rendelkezik a foglyok felől. Rábizza kiséretére: vegyék át. A -sebesültek ápolását megparancsolja. Kun Bélát huszárjaival együtt -kiséretébe fölveszi. Visszafordul s utközben azt mondja kedélyesen a -huszároknak: - -– Barátim, ilyen hős bolondságot csak ti tehettek – magyarok. Az én -népem erre nem való. - -Ez volt jutalmuk. - -* * * - -Ennek a harcznak vége lett. - -Ezután a király utja és Garibaldi utja elvált egymástól. A király -elfoglalta az egyesült Olaszország trónusát, a melynek azonban még egyik -lába se nyugodhatott Rómában. - -Róma kivül esett Olaszországon. A nagy szabadsághős, Garibaldi pedig azt -mondta: - -– Róma vagy a halál! - -S ezt mondta az olasz nép is. - -A király Róma elfoglalását rábizta az időre, Garibaldi pedig ugy -vélekedett, hogy az elszánt nemzeti akarat és a kardvas hamarosan -eldöntheti Róma kérdését is. Ujra kitüzte a felszabaditás szentséges -lobogóját. - -Mit csináljon most már a magyar szabadsághős? - -A királylyal tartson-e, a ki jó volt hozzá s a ki szép országában neki, -a bujdosónak barátságos menedékhelyet adott? - -Vagy ősz vezérével, Garibaldival tartson, a kit imádott, a ki őt fiaként -szerette s a kivel megesküdött, hogy kardját nem teszi hüvelyébe, a mig -az elnyomott nemzetek szabadulásáért becsülettel küzdhet. - -Ősz vezérével tartott. - -Szembe szálltak a király seregével. Ősz vezérét szemeláttára lőtték meg -a király seregei. Fogságba esett ő is, vezére is. - -A király tisztje tisztelettel szólitotta fel: - -– Adja ön át kardját! - -– Majd ha kettétörtem. - -S kardját két darabban dobta oda a királyi tiszt lábaihoz. - -– Ép kardot ki nem adok a kezemből soha. - -Hát ez is bolondság volt, de már igy illett ő hozzá. - -Ősz vezérét kórházba vitték, őt magát egyik piemonti sziklavárba zárták. -Huszárjait erre-arra helyezték el foglyok gyanánt. - -Egy évnél tovább tartott fogsága. A király talán nem is tudta, hova lett -s hol van egykori magyar hőse. - -Keserü pajzánul irt a királynak szomoru fogságából. - -– Fölség, elfogyott szivarom, melylyel Traetto előtt ajándékozott meg. - -Rögtön kibocsátották, de vezették a király elé. A király kegyes volt. - -– Mit kiván ön nemes vitézem? - -– Hazámba szeretnék visszamenni. De otthon a golyó vár rám. - -A király maga személyesen lépett közbe Ferencz József császárnál, hogy -Kun Béla és huszárjai bántatlanul jöhessenek haza. - -Igy tértek haza 1862-ben. S ekkor találkoztam vele Ányos Pál barátunk -nevenapján. - -A simaképü gyerkőcz helyett viharvert arczu meglett férfiu. Arczára két -nemzet függetlenségi harczának küzdelme volt fölirva – sebhelyekben. - -Megnősült. Szerény kis hivatalt is adott neki vármegyéje. Nem volt -szerencséje. Penészes békének robotos élete nem való a hősnek. Elsorvad -alatta. Az 1873-ik év végén meghalt. - -Gróf Schaffgotsche művészi emléke ott áll a móri csatatéren. Kun Béláról -nem emlékezett meg az ő nemzete. Magam sem tudom már jószerével, hol -domborul sirja. Dicső emléke álljon itt e sorokban. - - - - -SZÁZHETVENÖT HUSZÁR. - - -I. - -(Jókai regénye. – Ki volt Herman János? – A Vilmos-huszárok. – A furcsa -hirek. – A két rongyos zsidó beszélget. – Kászonyi Dániel. – A huszárok -megesküsznek. – Ermisch kapitány.) - -Százhetvenöt huszár! Ugyanannyi hős egy csoportban. Elszánva a halálra, -a bujdosásra, a vértanuságra. Minő szép és minő szomoru lehet ennek az -igaz története. - -Jókai Mór leirja abban a regényében, melynek czime: »A kőszivü ember -fiai«. - -Kétszázhusz huszár elindul Bécs alól, hogy hazajőjjön imádott honába s -itt ontsa vérét nemzetének ádáz ellenségei ellen. Baradlay Rikhárd -kapitányuk vezeti őket. Kapitányuk hős, bátor, legyőzhetlen. A menekülő -huszárcsapat száz akadályon tör keresztül. Fut, ha kell; – verekszik, ha -ki nem kerülheti. Étlen-szomjan tölt napokat és éjjeleket. Ellenség, -vizáradás, fölbujtott földnépe, árviz, nagy folyam, sziklás hegység, -hózivatar, kigyult erdő tör életére. Embernek és természetnek minden -ereje és ravaszsága megejteni iparkodik. Mégis hazajön utolsó emberig és -utolsó lóig s itthon száz diadalt arat az ellenségen. - -Igy irja a költő. - -Istenerő van képzeletében. Szomoru a történet; fekete, mint az éjfél, -melynek nincs csillaga. De a költő képzelete ragyogóvá teszi az éjfél -sötétségét is. Az olvasónak szinte remeg a lelke a fájdalomtól s a -dicsőség érzetétől, a mint a huszárcsapat halálos küzdelmeit a költő -szemein át maga előtt látja. - -Nem mese ez. Nem a költő álmodta ezt a történetet. Igaz történet ez. -Minden szomoru részlete ugy folyt le, a hogy leirja a hires regény. Csak -a Baradlay Rikhárd neve költött. És csak a történet helyszine van más -vidékre áthelyezve. Nem Bécs alól menekült a huszár s nem az osztrák -rónán, nem a March-folyón s nem a pozsonyi és trencséni Kárpátokon -törtetett keresztül. De részletekben még gazdagabb, még szomorubb az -eset, mint a hogy a költő elbeszéli. A regénynek nem volt szüksége az -egészre. - -Én ismerem az egészet. Most elbeszélem. A ki jól emlékszik a regényre, -annak sok részletét nyomban felismeri az én elbeszélésemben. - -* - -Volt Veszprémben ezelőtt negyven-ötven évvel egy jámbor gabonakereskedő. -Herman János volt a neve. - -Származása odavaló volt-e: nem tudom. Azt se tudom: él-e még. Ha él: -öreg ember lehet. Gyermekei bizonyára élnek s már meglett emberek és -asszonyok. Kedves, vidám, beszédes felesége volt s ha jól emlékszem, -több gyermeke volt. Utóbb Veszprémből elköltözött, de egész biztosan nem -tudom, hová. Feledékeny az ember. A hogy szemeim elől eltünt: többé nem -is gondoltam rá. De ugy rémlik előttem, Szatmárra vagy Szamos-Ujvárra -költözött. Veszprémi és szatmári és szamos-ujvári nyájas olvasóim, kik -közelebb álltak hozzá, biztosabban tudhatják. - -Közepesnél magasabb termetü, erős, egészséges alak. Bajuszszal és teljes -szakállal. Kevés beszédü, szerény modoru férfiu. Fejét kissé lehajtva -szokta tartani társaságban is, menésközben is. Foglalkozása is a szerény -polgári osztályba sorakoztatta. Senki se sejtette volna róla, hogy -huszár volt, szabadságharczunk hőse s a legdicsőbb bátrak egyike. Még -bajusza se volt szemem láttára kipödörve soha. - -Apró megyei tisztviselő voltam, a mikor vele véletlenül megismerkedtem. -Megszerettem. Valamelyik elejtett szavából megtudtam, hogy neki is -szerepe volt a függetlenségi hadjáratban. Addig incselkedtem vele, mig -utóbb csakugyan elbeszélte átélt küzdelmei közül legnehezebb sorát. A -hogy bajtársaival együtt hazamenekült Gácsországból, hogy kardját a -magyar kormánynak, a szabadság ügyének felajánlja. - -Sok jeles barátom volt dicső honvédeink egykori sorából. Bátrak, -vitézek, derék katonák. A vidám társalgások, a barátságos összejövetelek -beszédtárgya ötven év előtt rendesen a forradalmi harcz volt. Nagy -tetteknek mindig akadt kitünő elbeszélőjük. De senkinek a története nem -hatott meg jobban, mint az övé. A hogy ő szerényen, komolyan, -részletesen előadta. - -Hejh, ha akkor eszembe jutott volna, hogy iró legyek! De, ki gondolt -volna arra? Csak egyetlen irót, egy igazi élő költőt ismertünk: Jókai -Mórt. Ugy irni pedig ugy se tud senki. Nyomoruság volna ő mellette az -irói tollat megfogni. - -Azt mondtam Herman Jánosnak: - -– Barátom, a mit maga nekem elbeszélt, az a mi dicső harczunknak egyik -legragyogóbb fejezete. Elfelednünk ezt nem szabad. Irja le apróra s -küldjük el Jókainak. Az ő lantja örökitse meg azt. - -Elpirult. Ő irjon Jókainak! Micsoda vakmerőség lenne az! Szabódott, -tiltakozott. De utóbb is addig unszoltam: ráállott. Nem valami fényes -irással, de azért egy szerü, szabatos, tiszta gondolkozással, jó magyar -nyelven megirta a történetet Jókai számára. El is küldtük, a kihez -szólt, jó harminczhét év előtt, az 1867-ik év tavaszán. Jókai meg is -köszönte, valamelyik lapjában közölte is a munkát s ama hires regényében -fel is használta. - -De csak röviden s a nagy történetnek csak egy-két megható részletét. De -kiegészitem én, a hogy’ a hanyatló emlékezet megengedi. - -* - -Herman János 1848-ban a tizedik számu huszárezredben szolgált. Az -ezredet ugy nevezték: a Vilmos-huszárok. Már több éve szolgált s akkor -már őrmester volt szakaszában. - -E huszárezred hadkiegészitő törzse ma túl a Dunán Székesfehérvár. -Valószinüleg akkor is az volt. De a legénység még se annyira egy -vidékből való volt, mint most. A legénység egy részét nem ugy -ujonczozták, hanem az ország minden magyar vidékén ugy toborozták. Az -ezredben hát volt legény az ország minden részéből, még Erdélyből is, a -mely pedig akkor külön fejedelemség volt s nem Magyarország. Volt az -ezredben az én vidékemből is, – egyet legalább, valami Kuti Ferkó nevüt, -jól ismertem. - -Az ezred már sok év óta Gácsországban feküdt Tarnopol vidékén. Közel -Oroszországhoz, mindenütt az orosz határ mellett. Egyik százada épen -Tarnopolban volt elhelyezve laktanyában. Itt volt az ezredes is Földváry -István. A másik század innen délre harmincz kilométernyire Trembovla -városában feküdt szintén laktanyában. A harmadik század még távolabb, -valahol Bukovinában szintén az orosz határ mentén. Végül a negyedik -század Zbarazban Tarnopoltól északra, mintegy husz kilométernyi -távolban. Ez már az orosz határtól alig fekszik hét kilométernél -messzebb. A jó magyar fiuk itt már szemtül-szembe megismerték az orosz -kozákokat és dsidás lovasokat; gyakran ittak, gyakran verekedtek is -velük a határszéli csárdákban. - -A zbarazi századnál volt Herman János is, mint őrmester. - -Régóta voltak már a huszárok Gácsországban. Régóta vágyakoztak onnan -hazafelé. Akkor nem három év volt a szolgálati idő, hanem nyolcz év s ha -az letelt: akkor is sokféle mesterkedéssel ott marasztalták a legénység -nagy részét ujabb nyolcz esztendőre. Vastag bajszu, dörmögő hangu kemény -legény volt már a huszárok nagy része, túl a harmincz éven, élemedett -férfiak. - -De azért csak vágyakoztak hazafelé. - -Igazi magyar fiu nem szokik meg idegenben. Nem érti nyelvét, nem kedveli -ételét-italát, nem dalolja dalát. Se polákkal, se oroszszal, se -zsidójával nem tud barátkozni. A csárdája se olyan, mint az otthonvaló. -Bora sincs. Pöcsét a pálinkás üvegjén. Asszonyának, lányá nak csókja, -ölelése se olyan édes, mint azé volt egykor régen, otthon, a kit el -kellett hagynia. Mi lett most már abból is nyolcz év mulva, tiz év -mulva? Azt az egyszál czigányt se találja, a ki neki néha-néha elhuzta -dalát hol egyesben, hol harmadmagával. Vagy jó szóért, vagy egy ital -borért, vagy pengő huszasért, vagy egy jó hátbaütésért. - -Más világ az mégis. - -Az 1848-ik év április 15-én elvégre megkapták a napiparancsot, hogy az -ezred hazamegy Magyarországba, otthon is lesz néhány hét alatt. - -Azt is meghallották, mi ennek az oka. - -A császár megszerette valahára a magyar nemzetet. Most már szabadság van -otthon. Nincs többé ur, nincs többé paraszt, minden ember egyenlő fia a -hazának. Nem deres ezentul a szegény ember jutalma. Nem kötéllel fogják -a katonát. Mindenkinek megvan a megérdemlett becsülete. - -A huszár lenézi a parasztot, kivált a polákot. Arra tanitják attól a -percztől fogva, a mikor felhuzza a sarkantyus csizmát s felölti a -huszárdolmányt. De azért most mégis eszébe jut, ő is paraszt sorból -származott s ő is visszaszármazik majd az ő népe közé. De nem bánja, -csak hazatérhessen. Inkább otthon szegényül, mint idegenben nyalkán. - -Nem lehet azt az örömöt elmondani, a mit érzett a huszársziv az április -15-iki hirre. Az őrmester, Herman János, már félig-meddig tanult -emberszámba jött, németül is tudott beszélni, mégis sirva fakadt, azután -meg tánczra kerekedett örömében, hogy valahára hazajöhet. Tiz egész -esztendő óta nem látta hazáját. - -De azért most se látta hazáját hamarosan. Sokat kellett még addig -szenvedni. Korai volt az áprilisi öröm. A bécsi kohóban uj és gonosz -terveket főztek. - -A zbarazi század huszárjai folyton érintkeztek a tarnopoli századdal. Ez -közel feküdt. Ez kapta meg először a parancsot, hogy április 20-án -induljon Magyarországba. De a mikor az indulás napja megérkezett; -elhalasztották öt napra. Azután megint öt napra. Azután május közepére. - -Egyik-másik század el is indult a nyár folyamán s jelentkezett is -Mészáros Lázárnál, a magyar hadügyminiszternél. Ezek szerencsések -voltak. - -Akkor az ezred gyakran nagyobb volt, mint ma s némileg más volt a -beosztása. Volt benne ezredesi, alezredesi s őrnagyi ezredosztály. Ennek -divizió volt a neve. Minden divizióban két század, katonai nyelven -eskadron. A huszár ezt a maga nyelvén svadronynak nevezte. Az alezredesi -divizió első svadronyjánál volt Herman János őrmester. Az ő zbarazi -századát nem eresztették haza békével. De nem eresztették az alezredesi -második századot se, mely Tarnopolban feküdt az ezredtörzs székhelyén. -Nem eresztették az őrnagyi divizió első századát se, mely Trembovlában -és Czortkovban volt szálláson. De már a második század békességgel -hazajöhetett Szadagórából és Sznyatynból, valamint az ezredesi divizió -századai is Tlusztéból és Grzymatovból. - -Bizony ezek pogány nevek. De hát át kell rajta esnünk, hogy a mi -következik, jobban megérthessük. - -A tisztikar nagyrésze, több mint fele, idegen volt; volt benne osztrák -fölös számmal. Volt benne rajnai német, volt angol, volt lengyel. Volt -magyar is. Az ezredes márczius óta véletlenül épen magyar volt. Földvári -és bernátfalvi Földváry István Pestvármegyéből. Régi katona, régi -huszár. Harczolt már a franczia háboruban is. Magyarságát nem vesztette -el egészen, noha gyerekkora óta a Habsburgok katonája volt. Öreg szive -megdobbant, a mikor a magyar dicsőségről volt szó. Néhány jó magyar fiu -ennek köszönhette életét. - -Elmult a nyár. - -A magyar nemzet ellen Bécsben fölszitották, fölfegyverezték a -nemzetiségeket. Oláh és rácz dulta, égette, öldökölte a magyart. -Asszonyt és öreget se kimélt. De még a bölcsőben alvó csecsemőt se. Ki -akarták irtani a magyarságot. Mindezt a magyar király nevében, a magyar -király rendeletére cselekedték. A király hülye és gyámoltalan volt. Az -egészről bizonyára nem is tudott semmit. - -De a huszár se tudott Gácsországban. Ki mondta volna el neki ott az -isten háta mögött, Muszkaország határszélén? - -Egyszer azonban ugy ősz elején mégis furcsa hir jutott el hozzá. Azt -suttogták, azt beszélték tisztek, altisztek, nyelves közlegények, hogy a -Württemberg-huszárok honnan, honnan se, hazaszöktek. Nem nézhették -tovább, a hogy’ nemzetünket irtják. Mirevaló a kard az ő kezükben, ha -nem arravaló, hogy saját édes vérüket védelmezhessék? Fölkerekedtek hát -Morvában vagy hol s egyenesen hazavágtattak s kardjukat fölajánlották -Kossuth szolgálatára. - -Ezt hallották meg a Vilmos-huszárok Zbarazban. - -Mi ez? - -Azt mondják: felhőtlen égből is leüt néha a menydörgős menykő. Bolond -dolog, ha igaz. Lehet rajta csodálkozni. De még sokkal jobban -csodálkozott a Vilmos-huszár azon, a mit hallott. - -Megszökött a Württemberg-huszár? Igaz lehet-e ez? Ha nem volna igaz: nem -beszélnének róla a tiszt urak. De beszélik már a zbarazi zsidók is. No, -pedig a zsidó élete váltságáért se merne róla beszélni, ha nem volna -igaz. A policzájok agyonütnék őket nyomban. - -De azért hitték is, nem is a huszárok. Hanem a kételkedésre mégse maradt -sok idejük. - -Valami érthetetlen okból tisztjeik lassanként eltünedeztek. Ki -Tarnopolba vonult, ki tovább is ment, ki nyugdijba menekült, ki beteg -lett. Nem volt kapitányuk, nem volt egyetlenegy hadnagyuk se. Se hadfi, -se tiszthelyettes. Még kezelőőrmesterük is Tarnopolban. Csupán egy -főhadnagyuk volt, valami angol ember. A neve Crowther Eduárd. Ez is -azért maradt ott, mert volt neki egy szép lengyel asszony szeretője. Ott -lakott a város végén szép kastélyban vagy villában. - -Ha tiszt nem volt: gyakorlat sem volt. Nem parancsol senki. A főhadnagy -ott lebzselt a szeretője mellett. Bizonyára jobban mulatott nála, mint a -gyakorlaton, kint a mezőn. A huszárnak nem akadt dolga. Reggeltől estig -összeülhettek, pipázhattak és elbeszélhették egymásnak a világ sorát. -Csak a lóról nem volt szabad megfeledkezni. Minden másnap kivitték a -lovakat jártatni. S gyakran nem maradtak meg a gyakorlótéren, hanem -elkoczogtak hol az orosz határ felé Novikinak, hol dél felé -Szlachcziméig. - -A mely napon nem mentek ki, arra a napra oktatást rendelt az angol -főhadnagy. Volt köztük egy szász őrmester, erdélyi szász papnak a fia, -utálatos osztrák érzésü fiu, Kossuthnak nagy gyülölője. Ezt bizta meg, -hogy üres napokon, hetenkint háromszor oktassa meg a legénységet a -katonai erkölcsökre. - -Ez a jámbor zöld szász semmi más katonai erkölcsöt ez időtájban nem -ismert, csak azt, hogy a huszárnak elszökni, zászlóját elhagyni, a -császárhoz hütlenné lenni nem szabad. Császár az istene, zászló a -szentsége, osztrákság a mennybéli üdvössége. A ki pedig mégis el találna -szökni: annak a büntetése akasztófa. Nem is golyó. A golyót csak a -tisztességes katona érdemli meg. Hanem gyalázatos akasztófa. El se -temetik dög testét az anyaföldbe, hanem ott hagyják az akasztófa alatt -kutyáknak, hollóknak, ragadozóknak zsákmányul. - -Mind jól tudták ezt már a huszárok. Hiszen a fejükbe verték már -szolgálatuk első féléve alatt. A mint a szász papfiu a száját kitátotta, -már röhögni kezdtek. Nini, most megint az isten, a szentség, az üdvösség -és az akasztófa következik. - -Ez az oktatás pedig akkor kezdődött, a mikor a Württemberg-huszárok -szökéséről megjött a hir. S folytatódott minden másodnapon, hetekig. - -E miatt szünt meg a huszárok kétsége. Most már csakugyan igaz a hir. Ha -igaz nem volna, az oktatóőrmester nem fecsegne minden nap a szökésről és -az akasztófáról. - -Csakhogy aztán a huszárnak magyar esze egészen másként szőtte-fonta -tovább a gondolatát. - -Megszöktek hát a Württembergek? - -Bizonyosan nagy okuk volt rá. Nagy ok nélkül öreg huszár meg nem szökik -tömegesen. Egy-egy ujoncz megugrik néha. Szeretőjét látni akarja még -egyszer. S ha már dezentorrá lesz: nem is marad meg a békességes -világban. Erdőbe megy, Bakonyba siet, felcsap Sobri Jóska pajtásának. -Ily esetet lehet hallani. De hogy öreg huszár századonként szökjék: ily -eset még nem volt a világon. - -Mégis megszöktek a Württembergek? - -Akkor hát mind hazugság az, a mire eddig oktatták a huszárt. Akkor az se -igaz, hogy a császár szereti a magyarokat. Az se igaz, hogy boldogság -uralkodik nagy Magyarországban. Hanem az az igaz, hogy otthon ölik, -gyilkolják édes véreinket, a magyart. - -De akkor meg nekünk is otthon kellene lennünk. Nekünk is meg kellene -fajunkat védelmezni. Miért legyen különb a Württemberg-huszár, mint a -Vilmos-huszár? - -E körül járt most már a huszárok esze. Dehogy félt ő az akasztófától. -Hiszen előbb meg is kell azt fogni, a kit föl akarnak akasztani. De a -huszárt, a mig lova hátán ülhet s kard van a kezében, meg nem fogja -semmiféle isten katonája. S azután régóta tart már a béke is. Le kellene -már a rozsdát a kardról tisztitani. Hadd legyen az a kard megint fényes, -megint véres. - -Volt huszár, a ki nem sokat törődött a dologgal. De ilyen kevés volt. -Legtöbbje elhallgatott, keveset beszélt, bajuszát pödörgette, nagyot -gondolt, nagyot káromkodott. De meg nem mondta: miért. - -Egyik őszeleji napon kirendelik őket katonai szemlére. Esett az eső, -csak ugy zuhogott. Szép sorban felállnak a gyakorlótéren. Napiparancsot -kapnak. Az van benne, hogy a császár báró Jellasich horvát bánt -hűtlennek, ellenszegülőnek, gonosztévőnek nyilvánitja s minden rangjától -és méltóságától, báni és tábornoki állásától megfosztja. Ezt adja tudtul -vitéz katonáinak. - -Hát jól van. Nevet is, káromkodik is a huszár. Bánja is ő, ha megnyuzzák -is a horvát bánt. Tudja is ő, ki az a Jellasich. Hol van Zbarazhoz -Horvátország? Ezért ugyan kár volt embert és lovat ily gyalázatos -időben, zuhogó őszi esőben kizaklatni. - -Ez azonban semmi. - -Alig telik el kis idő: ujra ki kell menni a gyakorlótérre s diszben -kiállani. Uj hadiparancs készült. Megint a császár nyilatkozik -legmagasabb kiáltványban. - -Most pedig azt kiáltja ki, hogy báró Jellasich bán ő nagyméltóságát -visszahelyezi minden rangjába, tisztébe és méltóságába, kedvelt hive -marad ezentul is, sőt biztosává teszi nagy Magyarország fölött, -hadsereget biz rá, állitsa vissza a rendet s tanitsa meg móresre a -magyarokat. A ki pedig neki szót nem fogad: az lázadó és pártütő, -várhatja magára az akasztófát. Ezt is meg kell tudni az ő vitéz -katonáinak. - -Most még gonoszabb idő volt, mint a minapi kiálláskor. Még jobban -zuhogott az eső. A szél is nagy erővel fujt onnan Oroszország felől. -Vágta az esőt a huszárok arczába. Sárral, csatakkal lett tele a ló is a -füle hegyéig. - -Most már nem nevetett a huszár, hanem csak káromkodott. A ki fölmarkolta -a világra azt a Jellasichot! Tiz nap előtt áruló gazember, most meg már, -a mikor Magyarországot megrohanja, kedvelt hivünk és becsületes ember és -derék hős? - -Ejh-hajh! Czifra dolog ez nagyon! A huszárész mégis csak parasztész. -Sehogy se érti a fejedelmek, kormányzók, nagy urak erkölcsét és -eszejárását. A magasabb furfang ő előtte arabul van. Csak az a bizonyos, -hogy valaki megbolondult. Vagy a bécsi udvar, vagy a tisztikar, vagy ő -maga: a huszár! - -De ő eszén van, azt jól tudja. Pipája csak ugy szelel, lova csak ugy -megismeri, mindenféle szerszámát csak ugy látja, étele, itala, alvása -csak olyan jól esik, mint azelőtt. Valahol másutt van a hiba. S talán -nem is a tisztikarban. - -Jön a szombat, megkapják a hetipénzt, mennek a piszkos lebujba -pálinkázni. Huszan-harminczan is odatelepesznek a keresztes lábu hosszu -asztal mellé. Beszélgetnek, dőzsölnek, adomáznak, nagyokat nevetnek. - -Szomszédságukban két rongyos zsidó üldögél. Hosszu kaftánjuk, hosszu -szakáluk, kusza bajuszuk, hamis szemük, a halántékjukon kacskaringósan -lógó hajpamat. Bolyhos kalap a fejökön. A hagymaszag csak ugy ömlik ki -belőlük. Az imádság czafatokban lóg ki mellényük alól. Valóságos -gácsországi muszkazsidók. Iszszák a pálinkát. - -Csöndesen beszélgetnek. Rá se néznek a huszárokra. Mi közük is lenne a -vitéz urakhoz? - -Azonban magyarul beszélgetnek. Egyik huszár nyilván hallja s tisztán -érti. - -Magyarul? Zbarázban, pálinkás lebujban? Muszkaország határán? - -Csoda ez! Ügyelni kell arra, mit beszélhet két rongyos zsidó itt -magyarul? - -Hallgatóznak. - -A két zsidó nagy dolgokról beszél. - -A magyarok otthon pártot ütöttek a király ellen. Igaz, hogy a király -katonái bujtogatják a horvátot, tótot, ráczot, oláht a magyarok ellen s -ezeket ölik, pusztitják, sütik, pörkölik a császár nevében, de ha a -császár ugy parancsolja, ebben is meg kell nyugodni. Ki zugolódnék az -isten ellen? A császár szava pedig isten szava. A mit ő parancsol, az az -igazság s az az üdvösség. De a magyarok nyakasak és bolondok. Most már -még az itt lévő huszárok is hazafelé igyekeznek. Ime, a Vilmos-huszárok -egyik százada is megszökött tegnapelőtt Trembovlából. De istentelen -gonosz tettükért meg is lakolnak a huszárok. Csak a század fele tudott -elszökni. A másik felét elnyomták, mielőtt elindulhatott volna. Szuván -generális rögtön lefegyverezte. Kisült, hogy öten voltak a legénység -közt a bujtogatók. A leggonoszabb köztük Pauker őrmester. Ezt az ötöt -vasban vitték Tarnopolba az ezredeshez. Ha még föl nem akasztották őket, -holnap vagy holnapután bizonyosan fölakasztják. Elrettentő példát kell -mutatni. A század másik fele szerencsésen elszökött. Valami Belón nevü -kassai származásu ember, nagyon okos és ügyes gonosztevő, pénze is sok -van, ugy elvezette a két szakasz huszárt, hogy a generális nyomát -vesztette egészen. - -Efféléket beszélt a két zsidó. Jól hallották, jól megérthették az -iddogáló huszárok. - -A két zsidó fizetett, fölkelt és elment. Rá se néztek a huszárokra. De a -huszárok utánuk néztek. - -Azt mondja az egyik káplár Herman Jánosnak: - -– Az áldóját, őrmester uram, meg kellett volna kérdezni, ki ez a két -zsidó, honnan való, mit keresnek itt, hol tanultak meg magyarul? - -Hejh, te huszárkáplár, sohse kérdezgesd te ezt. Verd ki a te lelkedből a -kiváncsiságot. Gyereknek és asszonynak való az, nem a vitéz katonának. - -Majd megtudod te azt előbb vagy utóbb, ki volt az a két zsidó. Talán -csak az egyik volt zsidó s nem is mind a kettő. Talán Kászonyi Dániel -volt a másik, a ki lelke gyökeréig tele volt minden császár és minden -hatalmasság ellen izzó gyilkos haraggal. A kiben nagy lelkierők lakoztak -és forrtak. A ki tudott minden európai nyelven beszélni. A ki először -segitett felbujtani Bécset. A ki Bem tábornokot kiszabaditotta Bécsből. -A ki bejárta az idegen földön levő huszárezredeket, hogy hazájuk keserü -bánatát, fajuk kinos gyötrelmeit szivükbe vésse s őket véreik védelmére -hazabirja. A ki hol posztóügynök, hol kucséber, hol drótostót, hol -muszkazsidó volt, de tökéletes. A ki mindenkivel a maga nyelvén beszélt -s a maga esze szerint. A ki éjjelét-nappalát, egészségét, fiatalságát a -szent ügynek szentelte. Ázott-fázott, koplalt, árokparton hált, büzös -lebujokban töltötte éjszakáit. A ki minden nap a halállal játszott -hónapokon keresztül s nem pihent addig, a mig szentséges czélját el nem -érte. - -A ki nem pihent azután se, csak akkor, a mikor már vállára tette nehéz -kezét a halál, hogy kénytelen volt rideg szalmazsákjára lefeküdni, mert -az anyaföld szivta már magába. A ki se nem kért, se nem nyert jutalmat -senkitől, a kinél nagyobb hőst, nagyobb szenvedélyt és keserübb -szenvedéseket nem szült függetlenségi harczunk s a kit akkor sem -becsültünk meg eléggé, a mikor öreg koldus iró gyanánt itt lézengett -köztünk. - -Oh, te vad, rideg ember, te érdes hangu, te zsarnokgyülölő, te kopott -mezü, te nevetni se tudó öreg Kászonyi: születik-e valaha ember, a ki a -te életed igaz történetét megirja szeretettel? - -Az iddogáló huszárok feje tele lett a két zsidó beszédével. De szive is. -Most már nem nyugodtak addig, mig meg nem tudták, vajjon hát valósággal -ugy történt-e Trembovlán, a hogy a két zsidó mesélte? - -Október 20-ika körül volt az idő. - -Jellasich táborát már szétvertük s Bécsig kergettük. Roth táborát -csüstől, mindenestül elfogtuk. Még egy egere-patkányja se mehetett -vissza Horvátországba. Seregeink Bécs felé közelegtek s az osztrák -főváros közelében vivták harczaikat. - -Mind igaz volt, a mit a két zsidó beszélt. Igaz emberek voltak azok, -becsületes volt járatuk, csak beszédjüket meg kellett érteni – de -visszájáról. Meg is értették a zbarazi huszárok. - -Tarnopolból hamarosan megkapták a hirt. Az öt huszárt csakugyan -visszavitték oda. Nem adtak volna életükért a zbarazi huszárok egy -pipadohányt. Szentül meg voltak győződve, hogy hamarosan fölkerülnek a -szárazfára. - -De bizony mégse ugy lett. - -Az ezredes, Földváry István, vén megcsontosodott katona volt, de magyar -ember volt. Egy hétig bezárva tartotta az öt katonát, egy kissé meg is -koplaltatta, kegyetlenül össze is szidta őket s azután kieresztette. -Megkegyelmezett nekik. Takarodjanak vissza századukhoz, a melynek fele -akkor már szerencsésen határainkhoz érkezett. - -S a mikor tisztjei kérdezték, miként lehetett a hütlen huszárokhoz oly -irgalmas, azt felelte: - -– Mit akartok? Hiszen csak haza akartak menni, de ott is huszárok -akartak maradni. Ha ily vén bolond nem volnék már, magam is csak oly -bolond lettem volna, mint ők. - -De ebből az irgalmas eljárásból a zbarazi Vilmos-huszár mást is gondolt. - -Azt, hogy valahol a magasságban még a jó ezredesen felül is valami okból -nagyon félnek. - -Nem lehet az másként. Bizonyosan félnek. - -Mert hogy a huszár összebeszéljen s szakaszonként, századonként -megszökjék, fegyvert, ruhát, lovat magával vigyen s mindezért csak két -napi elzárás legyen a büntetés, egyéb semmi: a magasságos uraknak nagyon -meg kellett ijedniök valamitől. Azelőtt? Ég leszakadt, föld megindult -volna, semmint kegyetlen halállal ne lakoljon az öt huszár. - -Mást is vettek észre. - -A botbüntetés elmaradt. Korábban, még öt-hat hét előtt is, minden -szóért, minden semmiségért nyomban kijárt a tizenkét vagy huszonöt bot. -Most e helyett elzárták a legényt. A mi csak boszuságot okozott a többi -bajtársnak. Mert a bezárt legény lovát, szerszámát, a többinek kellett -gondosan ellátni. - -Csakhogy a huszár általában fura legény. Ha látja, hogy a fölebbvalók -félnek, a szigoru bánásmód enyhül, a legények rendetlenségeire szemet -hunynak: csakhamar ugy érzi, hogy ő az ur a világon s most már neki -igazán nem is parancsol senki. Bajuszát még keményebben kipödri, pipáját -foghegyre veszi, fejét hátraszegi, ugy lép az utczán, mintha toborzóba -akarna kezdeni s a fegyelmet épen nem akarja régi mód szerint tisztelni. - -A mi Zbarazban akkor azt jelentette, hogy most már a hazamenetelről is -hangosan lehet beszélni. Csak épen az a kutyafülü szászpapkölyök, az az -őrmester meg ne hallja, mert az bizonyosan áruló lenne s aztán kéz alatt -agyon kellene lőni vagy vágni. - -Október 25-ike jelentés napja volt. Az altisztek oda gyültek a kapitány -lakására. Mindössze csak öten voltak. A többi vagy beteg, vagy -fegyházban, a kezelőőrmester épen Tarnopolban. A kapitány se volt -otthon, csak a főhadnagy előtt végezték a jelentést. - -A mint ott ácsorognak, jön Tarnopolból egy ordináncz. S tudatja, hogy az -első század onnan megszökött. Vele ment Szontágh Izidor hadnagy is. Ő -biztatta fel s ő vezette el a századot. - -Nem ismertem Szontágh hadnagyot. Nem is igen tudok róla többet, mint a -mit Herman Jánostól hallottam. Ő ugy emlékezett: Frigyes volt a neve, de -az ezred történetéből ugy olvasom: Izidor. Herman azt mondta róla: pesti -születésü, ritka becsületes ember, jó tiszt, szerette katonáit, a -legénység rajongott érte, bátor, sőt vakmerő, többször harczolt vele, -többször látta és bámulta a csatában. Ha óvatosságra intették, azt -szokta mondani: - -– Az a golyó, melyet az én számomra öntöttek, megtalál mindenütt. Más -golyó pedig ugy se talál meg. - -Igazhivő török mondása ez. - -Világosnál fogolylyá lett. És pedig nehéz fogolylyá. Herman János Aradon -látta utoljára, kifosztva mindenéből. Az ily tisztek iránt, a kik előbb -a rendes hadseregnél voltak, nem ismert könyörületet a hóhérlelkü -osztrák. S ő azonfelül egész század huszárt is hozott át a -honvéd-hadsereghez. Kufsteinba vitték 18 esztendei várfogságra. - -Él-e még: nem tudom. Többé e történet folyamán nem fordul neve elő. -Névtelen dicsősége maradjon fönn e szerény följegyzésem soraiban. - -Visszatérek a jelentés további lefolyására. - -Az altisztek elbeszélgettek a tarnopoli ordinánczczal. Mit beszélnek a -legények Tarnopolban? Mit csinálnak a tiszt urak? Üldözik-e keményen a -menekülőket? Mi lesz már ezentul a magyar katona sorsa? - -Társalgásközben várják a naposkáplárt: mikor mehetnek már jelentésre a -kapitány elé? - -Jön egyszer a naposkáplár. Tudatja, hogy a kapitány nincs itthon. A -jelentést Crowther főhadnagynak kell megtenni. Ő pedig nem jön ide, -szeretőjénél van, oda rendeli az altiszteket rapportra. - -Ezt már a huszár gyomra sem állta. A lengyel menyecske villája messze -volt. Az utczák kövezetlenek, bokáig kellett az őszi sarat gázolni. A -jelentés helye a kapitány lakása. A főhadnagynak oda kellett volna -jönni. - -A huszárok elkezdtek ugy a bajuszuk alatt morogni. - -– Micsoda? Mi menjünk seregestől a főhadnagy ur szeretőjéhez? Nem ez a -rend. Eb megy oda. Nem megyünk! - -Herman János őrmester nagy szót ejtett ki a száján. - -– Hát inkább jönnétek haza Magyarországba? Én oda is elvezetlek -benneteket. - -Mint a villám, ugy csapott rájuk a szó. De nyomban kitört belőlük az -öröm és elszántság. - -– Oda elmegyünk. Vezess! - -– Jól van, bajtársaim! Elmegyünk. De előbb jól meg kell gondolni a -dolognak elejét-hátulját. Estére jőjjetek hozzám a szállásomra. Ott -meghatározzuk a tennivalót. Most pedig mégis elmegyünk a főhadnagy -urhoz. Ha onnan elmaradnánk: mindjárt észrevehetnék, miben törjük a -fejünket. - -Okos beszéd volt. Szót fogadtak. Odamentek Crowther Eduárd főhadnagyhoz. - -A főhadnagy katona volt, de angol volt. Először ugy beszélt hozzájuk, -mint katona, – azután ugy beszélt, mint angol. - -Hosszu beszédet tartott. - -Először is tudatta velük, hogy Tarnopolból az ezredes első százada -megszökött. Tehát igazat beszélt a két zsidó is, az ordináncz is. - -Azután elmondta, hogy minő szégyen, gyalázat ez az egész ezredre. Hütlen -megszegése a katonai eskünek, folt a büszke lobogón. El nem hitte volna -soha, hogy magyar huszár ilyesvalamire vetemedjék. Gondolják ezt meg jól -a huszárok. - -Nem káromkodott, nem tombolt, nem toporzékolt, nem szedte le a csillagot -az égről, nem mivelte a huszárok apját-anyját s valamennyi szentjét. -Angol embernek ez nem szokása. - -Végezetül azzal zárta mondókáját: - -– Különben hallják meg kendtek azt is, hogy én a lova farkához nem -köttetek egy huszárt se! - -Hát ez is mondott szó volt. Érthetett belőle, ki mit akart. A huszárok -azt értették, a mit legjobban szerettek. - -Estefelé az őrmester szállására összegyültek. Mind az öt altiszt együtt -volt. Volt valami kevés innivalójuk. Pipaszó mellett folyt a -beszélgetés. Körül se kellett tekinteni: nem hallja-e meg a szót valaki. -Nem tudott ott magyarul senki, csak az öt huszár. - -Egyszerü ártatlan lelkük talán nem is sejtette, mekkora végzet az, mely -ott lebeg fejük fölött s ott leskelődik köröskörül életük és haláluk -fölött. - -Herman János kezdte a szót. - -– Öten vagyunk bajtársak. Mindenki mondja el egymásután a gondolatát, -mikor induljunk, mekkora készséggel lássuk el magunkat, kiket vigyünk, -kiket ne vigyünk magunkkal, merre menjünk? - -Egymásután mindenki előadta a maga tervét. Utóljára az őrmester állott -elő a magáéval. Ebben nyugodtak meg egyelőre valamennyien. - -Holnapi napon, október hó 26-án esti nyolcz órakor lesz az indulás. -Nyolczra készen legyen mindenki. Teljes felszerelésben minden huszár. -Széna, zab annyi, a mennyit a ló elbir. Szegről, pótlék-patkóról se -feledkezzék meg senki. S minden kenyerét magával hozza mindenki. -Tarnopolon mennek keresztül. Ott vezet át a legegyenesebb út nagy -Magyarországba. Ott van a zászló is az ezredes lakásán. Azt a zászlót -magukkal kell vinniök. Hiszen szent esküjök szállt az égbe, hogy azt a -zászlót soha el nem hagyják. Azt az esküt meg kell tartani. - -Eskü! - -Most is meg kell esküdni az öt bajtársnak egymás között. Áhitatos -lélekkel, komoly, férfias elszántsággal. Habár ez az eskü ellenkeznék is -a zászlóesküvel. De nem ellenkezhetik. Egy istenünk, egy életünk, egy -halálunk, egy hazánk, egyetlen édes szenvedő nemzetünk. De minden -életünk és halálunk imádott magyar fajunké! Minden más eskü -istentagadás, szentek káromlása, lélekkárhozat, kegyetlen gonosztett. - -Megesküdtek együtt, egyszerre mind az öten. - -A pipát letették az asztalra. Letették a csákót is. Körbe álltak s -megfogták egymás kezét jobbról-balról. Herman János mondta az eskü -szavait, utána elmondta a többi. - -– Mi hű bajtársak, Vilmos-huszárok, becsületes magyar legények, -esküszünk az igaz istenre, a magyarok istenére, hogy mi ez idegen -országból együtt, egyetértve, édes hazánkba visszatérünk, semmi -veszedelemtől meg nem hátrálunk, senkinek parancsolatára vagy kérésére -meg nem tántorodunk, utolsó leheletünkig haza igyekezünk, hogy életünket -és vérünket édes hazánk és nemzetünk javára hiven feláldozzuk. Jól -tudjuk, hogy nagy veszedelmek környékeznek bennünket, de azért eskünket -megtartjuk, bajtársainknak hű bajtársai leszünk s őket semmi -nyomoruságukban el nem hagyjuk, együtt küzdünk, együtt szenvedünk, -együtt, egymásért lészen utközi halálunk – a ki köztünk elgyengül, -támogatjuk, – a ki elmulik, eltemetjük, becsületes hirét, nevét -hazavisszük. A ki előttünk járó lészen, hiven követjük, a ki vezet, -annak szót fogadunk; kesergésre, panaszkodásra, mások kárhoztatására nem -fakad lelkünk. Ugy áldjon vagy verjen meg bennünket a mi istenünk, a -hogy eskünket igazán megtartjuk! - -Azután a mikor bevégezték, még egyszer megszoritották egymás jobbkezét. -De már akkor nem szóltak, nem beszéltek. - -Igy hangzott esküjök. Nem pap, nem tudós ember csinálta, nem könyvből -tanulták azt az esküszöveget. Csak az együgyü huszárlélekből, de hazafi -lélekből sarjadzott az. Csak Herman János őrmester mondott később -valamit. - -– Hejh, bajtársak, sokszor esküdtem már a zászlóra, egyébre nem. Minden -esküm igaz eskü volt, de a mai volt a legigazibb. - -A bajtársak szemeinek villogása volt a tanubizonyság, hogy ők is igy -vélekednek a maguk esküjéről. Pedig se pap, se feszület nem volt náluk. -Csak a mikor az esküszózatot bevégezték, sarkantyujok pengése mondta rá -az áment. - -Szegény huszárok, vajjon megtudjátok-e tartani szent fogadástok? - -Másnap, 26-án, délelőtt a szokásos naponkénti oktatást tartották a -szakaszvezetők. A katonai kincstár nagy lóólaiban volt az oktatás. Mind -az öt összeesküvő egy szakasznál jött össze. - -Itt most az őrmester tartotta az oktatást. - -– Fiaim, legények, bajtársaim! Tudjátok, hogy’ vagyunk. Ha nem tudnátok, -elmondom. A mi szép huszárezredünk felbomlik. Van is már főtisztünk, -nincs is. Senki se parancsol. Emlékeztek, hogy a tavaszszal Szent György -napja előtt már megkaptuk a rendeletet, hogy haza megyünk édes hazánkba. -Senki se tudja, miért nem történt ez meg eddig. De most már nem lehet -várni tovább. Az ezredes ur svadronyja már Tarnopolból elindult. A mi -türelmünknek is vége van már. Mi is sokan, jó bajtársak, fogadást -tettünk már a tegnapi napon magunk között, hogy még ma mi is elindulunk. -A ki közületek velünk akar jönni, szivesen viszszük magunkkal! - -A legénység zajosan kiáltott közbe: - -– Mind elmegyünk mi is! - -Az őrmester folytatta: - -– Jól van, bajtársaim! Igazi magyar huszár nem is tehet másként. Otthon -is édes hazánkért harczolunk s zászlóeskünkben erre is megesküdtünk. -Azonban mégis gondoljátok meg jól. Mi senkinek nem parancsolunk, senkit -nem kecsegtetünk, senkit arra, hogy velünk jőjjön, rá nem beszélünk. -Vessen számot mindenki saját lelkiismeretével. - -A legénység megint felkiáltott: - -– Számot vetettünk! Megyünk! - -Az őrmesternek még sok volt a mondanivalója. - -– Bajtársak! A kik elmegyünk: nem lakodalomba megyünk, hanem inségre, -nyomoruságra, talán a halálba. Nem a vidám élet vár bennünket, hanem az -éhség, futás, gyötrődés, ha pedig elfognak az uton: vas és akasztófa. -Mert üldöznek bennünket éjjel-nappal, hegyen-völgyön, vizen és szárazon. -Mindaddig, mig édes hazánkba nem érünk, a hol háboru lesz megint a -sorsunk, vérontás a mindennapi mulatságunk. Senki minket balsorsáért ne -okozzon. Minden bajtársunkat saját keserü elszántsága vezérelje. - -De a legénység még most is lelkesen kiáltott: - -– Készen vagyunk mindenre! - -Az őrmesternek szivét elnyomta ez az elszántság. Egy köny hullott ki a -szeméből. Azért folytatta kemé nyen: - -– Bajtársaim! A ki itt marad: az is megesküszik az élő istenre és -huszár-becsületére, hogy a mig mi el nem mentünk, utat nem nyertünk, -addig nem szól senkinek és néma marad, mint a sírhalom. És megesküszik, -hogy ha észreveszi, hogy az ittmaradottak közül valaki áruló, azt -nyomban agyonlövi. És szent fogadást tesz arra is, hogy ha addig, mig mi -felkészülünk, főtiszt jönne véletlenül ide: azt hozzánk be nem ereszti, -hanem az ajtóban agyonlövi s akármit mondana: semmi szavát meg nem -hallgatja. Csak istennek hisz ezentul és saját szivének és hű -bajtársának. Ha pedig a főtiszt észrevétlenül mégis be találna lépni: -életét el nem veszi, hanem lerántja, megkötözi s egy nap, egy éjjel -elzárja. - -Egy-két huszár elnevette magát: - -– Ez már nem nekünk szól őrmester uram, mert mi itt nem maradunk. - -Az őrmester igy végezte szavait. - -– Most pedig legények, mielőtt megesküdnénk: kiadom a parancsot. S a ki -áldója van ennek a kajsza-bajsza világnak, azt lelkére vegye mindenki, -mert különben belétek üt a kacskaringós menykő, de azonkivül magam is. -Senki a mai szent napon a lénungját kezébe nem kapja, hanem az ott marad -a szakaszvezető bugyellárisában. Különben akadhatna olyan gézenguz, -kákabélü, furukihányta, semmire se való, gyalogjáró kapczabetyár, a ki -még ma is felöntene a garatra, még ma is felkeresné a babáját, még ma is -beleveszne a pálinkás zsidóba s egy vagy más módon veszedelmet -támasztana még ma is. De azért ma is keményen sétáljon az utczán s a -korcsmába be-benézzen minden legény, mint a hogy’ lénung napján eddig -szokta. Igy legyen, a mint mondtam, legények, azt a dörgő, morgó, -csikorgó mennyei seregét az öreg apátoknak! - -Furcsa szónoklat volt bizony ez! De az őrmester jól ismerte már a -huszárt, kiváltképen az öreg huszárt. Arra a szóra, a mely csupa -bölcseség és áhitatosság, nem ad az sokat. A mi a fődolog, a maga -nyelvén kell azt neki megmagyarázni. - -A huszárok nagyot bólintottak erre a beszédre. Ez már igaz mondás. Mert -ámbátor a lénungjáról le nem mond valamennyi szentek és megváltók -kedvéért se s a babájának is szivesen megcsipné piros pufók arczát még -egyszer, de azért a mai napnak mégis nagy sora van s egy napig már csak -elvár, ha másként nem lehet. - -– Most pedig esküszünk, bajtársaim! - -A huszár egy esküt ismer: a zászló-esküt. - -Ott van előtte a ragyogó zászló: a hősi vitézség jelvénye. Annyi áldás -rajta, annyi véres csatáról, annyi hősi diadalról tesz tanubizonyságot. -Ellenség kezébe nem került még soha, hulló vérével megvédte azt a -huszár. Nem is kerül soha, csak a mikor minden huszár holtan fekszik már -a csatamezőn. Diszben áll ki a huszár a téren, harsogó zene üdvözli, -fényes tisztikar áll előtte főtisztekből, vezérekből. Istennek -fölszentelt szolgája mondja az eskü szavait előtte s a huszár mély, -dörgő hangján mondja a szavakat utána. Azután a vezér tart beszédet. -Császárról, királyról, istenről, hazáról és hősi vitézségről és a -huszárbecsületről beszél. S azután ujra felharsan a riadó zenehang és a -vezényszó. Fordulj! Indulj! Magyar huszár vagy, a hatalmas istennek első -katonája! - -Csakhogy most nem volt diszszemle, nem volt harsogó zene, nem voltak ott -főtisztek, hadvezérek, nem volt ott a ragyogó zászló sem. - -Nem volt bámuló közönség. A diszes, tágas lóólnak még az ajtóit is -bezárták. Csak egyik-másik ló forditotta vissza fejét a jászol mellől s -nézte az összeesküvőket. Nem értette, mit akar az ő gazdája. A -huszárlegényen se volt se dolmánya, se mentéje, s diszes csákója. -Szennyes vászonzubbonyban volt valamennyi, a hogy szokás, a mikor a -lóval bánik. Kitlinek nevezte azt a zubbonyt. - -Kitliben esküt tenni! - -Különös az. De különös volt az idők járása is. Más világ, más ember, más -sziv, lelkeknek más lángolása. Valami csodás, valami szent és felséges -káprázat az emberek lelkén. Elszántság, dacz, bánatos harag, a hazának -égő szerelme, angyalszivek boszuja – leszámolni végre a háromszáz -esztendős nemzeti fájdalmakért. - -Letették az esküt. Letette mind a négy szakasz. Épen ugy, a hogy Herman -János szakasza. Nyugodtan ment azután ebédjére minden legény. A -szakaszvezetők is rendesen átvették a lénungot, csakhogy nem osztották -ki. Majd később. Holnap reggel, a mikor már menekülő utjokban lesznek. -Távol Zbaraztól és Tarnopoltól. - -De nagy véletlen jött közbe, szinte fenyegető. Pontosan délben megjött a -kapitány. Uj kapitány a második századosi rangban. A neve: Ermisch -Frigyes. Származására rajnavidéki német vagy porosz. Már régebben -szolgált a huszároknál, de nem a Vilmosoknál. Valamit tudott magyarul -is. - -Ez a kapitány délutáni 2 órára magához rendelte az összes szakaszok -altisztjeit. Természetesen megjelentek s a kapitány előtt sorban -felálltak. A jelenet részleteit különösen megtartotta emlékezetében -Herman János. Ő a sor jobb szárnyán állt a kapitány balkeze felől. - -Szép beszédet tartott a kapitány. - -Elmondta, hogy ő is hive a szabadságnak s a népek jólétének; ő is -szereti a magyarokat, ismeri is őket, kivált a huszárokat, a kik őt, -mint jó atyjukat, ugy szerették, ugy becsülték. Ő is lelkesül azért, -hogy a szép Magyarország boldog legyen s leküzdhesse ellenségeit s -mihelyt ő felsége a császár azt parancsolja, ő is szivesen vonul be -Magyarországra, hogy ott az oláhot, ráczot, horvátot s a haza egyéb -ellenségeit eltiporja. - -A huszáraltisztek csak hallgattak. Némán, merev, kemény arczczal néztek -a kapitány szemei közé. - -Ha a császár azt parancsolja! Jó reggelt, kapitány uram! Hogy’ adja a -hátaslovát? Hiszen épen a császár parancsára öldöklik a magyart s -pusztitják országát. De már, vitéz kapitány uram, mi majd csak -hazamegyünk magunk, ha a császár nem parancsolja is. Sőt ha ellenkezőt -parancsol is. - -Ha a kapitány jól megnézte volna az altisztek kemény arczát: valami -eféle gondolatot hamar leolvashatott volna az arczáról. De hát ő nem -nézte meg, hanem egyenesen oda fordult Herman Jánoshoz: - -– Adja kend kezét és becsületszavát, hogy ő felsége a császár parancsa -nélkül az ezredet el nem hagyja s Magyarországba vissza nem megy. - -Most akadt meg már Herman János! - -A becsületszó nagy szó. Katonánál, huszárnál életnek és halálnak szava. -Tegnap este ötödmagával esküdött hüséget hazájának. Ma délelőtt a négy -szakasz huszárral együtt. Szive, lelke után ezt az esküt tartja. -Élve-halva ezt az esküt meg nem szegi. Hogy adhassa most becsületszavát -a kapitánynak? - -Könnyedén nem is adta. - -– Vitéz kapitány uram, olyan világot élünk, a mikor senki nem tudja, mit -hoz a holnapi nap. A mikor senki se tudhatja: kinek higyjen. Jellasich -ma áruló, holnap dicső hadvezér. Előttünk hirdették ki. Minden rend -fölbomlott már. Ki parancsol, ki engedelmeskedik, azt se tudjuk immár. A -mi ezredünknek is egyik százada itt, másika amott. Esküm köt engem, -vitéz kapitány uram, mire adjam én becsületszavam? - -Derék legény is volt Herman János, de kissé ravasz is volt. Elég bátor -volt arra, hogy az első felhivásnak ellene szegüljön, de azt mégis -elhallgatta: melyik esküje köti őt. A régi e vagy a tegnapi és mai? - -De a kapitány elképedt az ellenszegülésre. Hiszen ez lázadás. Annyi -mintha fegyverrel támadta volna meg főtisztjét. Joga volna nyomban -agyonlőni azt az altisztet, mint a kutyát. Ilyen szörnyü esetről még nem -is hallott a kapitány a maga katonaéletében… - -Szerencsére, fékezhetlen dühvel és haraggal lett tele minden csepp vére. -Odaállt az őrmester elé. Odahajolt hozzá. Orra majdnem az őrmester -orrába ütődött. Kardját verte a padlóhoz s orditott, mint behemóth. - -– Kend kutya lázadó! Kendet tüstént nyakig vasba veretem s Tarnopolba -hurczoltatom. Kendet a lengyelek felbujtották vagy Magyarországból -kapott levelet. Mi? - -Odatartotta kinyujtott tenyerét az őrmester elé. - -– Adja kend nyomban a kezét és becsületszavát? - -Az őrmester eszén járt. - -Belecsapott a kapitány tenyerébe s megrázta azt istenesen. - -– Katonai becsületszavamra kijelentem, hogy se lengyelek engem fel nem -bujtottak, se Magyarországból levelet nem kaptam három hónap óta. - -Ermisch Frigyes vitéz kapitány ur rögtön magához tért s büszkén nézett -végig az altiszteken. - -– No, lám! Ugy-e? - -Az altisztek előtt csak ugy tündöklött a kapitány sikere és hatalma! -Pedig Herman János kissé megint ravaszkodott. Mert abban csakugyan igaza -volt, hogy lengyel őt fel nem bujtotta s a hazából hivó levelet nem -kapott. - -Noha ily módon szerencsésen megmenekült a faggatástól: mégis sok -gyötrelmet okozott neki ez a jelenet. Sohase hányta szemére senki, de ő -jól érezte, hogy nem volt őszinte, nem volt igazán egyenes. Tizedik -esztendeje szolgált már az ezrednél. Természetében is ott volt, de tiz -év alatt meg is tanulta, mi a becsület. Ösztöne örökösen zajongott, hogy -őszinteség nélkül nincs igazi becsület. Szerencséjére a napok és -éjszakák izgalmaiban ösztöne elcsillapodott. De még élemedett korában, -husz év mulva is, elpirult, a mikor erre a jelenetre gondolt. - -Szegény fiu, te nem tudtál volna a királynak jó tanácsadója lenni. - -Ermisch kapitány a nagy diadal után nyomban szomszédjához fordult. Ez -valami Gojnár nevü altiszt volt. Készen árulóvá lenni, mindent -nagyhirtelen elmondani. Azt is, a mi történt a lóólban s azt is, a mit -esti nyolcz órára terveztek. A mint a kapitány hozzászól, jobb kezét -odavágta a mellére s kemény hangon felkiáltott: - -– Vitéz kapitány ur, jelentem alázatosan, én mindent elmondok, a mi a -szivemen van! - -No, most mindjárt lecsap a menykő! - -De nem csapott le. A kapitány látta, hogy még nagy csomó altiszt áll -előtte. Hát ő valamennyinek a szónoklatát végighallgassa? Mikor lesz -ennek vége? Igazi katona ugy se szereti a sok beszédet. Még a magáét se, -hát még a másét! - -Rácsapott az árulkodó altiszt vállára. - -– Derék legény kend. Különös gondom lesz kendre! - -Nyomban elfordult tőle s a hitszegő Gojnárnak nem volt alkalma titkát -kitárni. - -Hát a szász pap kölyke, a Kossuth-gyülölő őrmester, a ki ott állott a -balszárnyon szélről! - -Verte a mellét, hogy ő igaz hive a császárnak. - -Erre már nem volt kiváncsi sem a kapitány, se a többi altiszt. Ezt ugy -is jól tudta mindenki. - -A fenyegető véletlen igy ért véget. De a vezetők aggodalma tovább -tartott. - -Az udvaron állt már az egész század, várta a lénungot. Herman János és -társai attól féltek, hogy a kapitány az egész századot is vallatóra -fogja. Ez esetben halomra dől minden. Akadt volna egész sereg legény, a -ki megvall mindent. A huszár előtt rettentő hatalom a kapitány. A -kapitány az uristen. Még annál is több: a császár helytartója. A mit a -kapitány parancsol: az a szentirás. - -Csakhogy a kapitány semmi különös dolgot nem parancsolt. - -Sőt nekem az a gyanum, hogy ez a kapitány nem ostoba ember volt, hanem -jó ember. Németországi igazi német, nem afféle osztrák. Rajnavidéki -hazájában megismerte s megszerette a népek szabadságát. Csaknem -mindenből, a mit tett vagy mulasztott, az tünik ki, mintha tudta volna s -jó szivvel látta volna: mit akarnak a huszárok. Hadd menjenek isten -nevében arra dél felé orvul megrohant hazájuk védelmére. - -Napiparancsa abból állt: mai naptól kezdve ő veszi át a század -vezetését, – a lénungot megkapja minden legény; – a ki fogságban van, -kiereszti; – elődje a század pénzéből megtakaritott hetven ezüst -forintot, azt ő nyomban a legénység közt jutalmul kiosztja. - -Ez kell a huszárnak. Hetven forint nagy pénz. Minden legényre majdnem -harmincz pengő krajczár. Hiszen ez tiz napi lénung! Hol lesz a huszár -már tiz nap mulva! Ugy se volt pénze. Arra pedig el voltak szánva, hogy -utközben nem harácsolnak, hanem a mig győzik: készpénzzel és becsülettel -megfizetnek mindent. - -Jó az isten. - - -II. - -(Indulnak hazafelé. – A zarubinczei izenet. – Zsurmay kapitány. – A -lengyelek bucsuja. – Az első állomás. – A borkii gátszakadás. – Herman -őrmestert meg akarják ölni. – A trembovlai huszárok. – A lengyel -önkénytes. – A czorkovi eset. – Miért haragszik a paraszt? – Átkelés a -Nyisztra vizén.) - -Most már nem sok idő volt hátra az indulásig. Csak izenetet vártak még -Zarubinczéből. - -Kis falu ez, Zbaraztól alig öt kilométernyire. Valami ujabb keletü -nemzetőrség volt ekkor Gácsországban és Zarubinczében lakott a nemzetőri -kapitány. Derék lengyel nemes, előkelő földesur, a magyar barátságnak s -a népek szabadságának rajongó hive. Napok óta biztatta már ő is a -huszárokat a hazamenetelre. Az összeesküvő altisztek korán reggel -kiküldtek hozzá egy huszárt, hogy adjon nekik biztos kalauzt, a ki -elvezesse a huszárokat a Kárpátokig és küldjön attól néhány száz -forintot is. Pénz nélkül, kalauz nélkül vészbe, nyomorba, halálba -mennek. - -Tőle várták az izenetet, a pénzt, a kalauzt. Esteledni kezdett már s még -mindig nem volt itt, a mit vártak. - -Október 26-án korán alkonyodik. Hat órakor már teljes sötétség. Herman -Jánosnak nem volt maradása. Összejárta mind a négy szakaszt. Nem lesz-e -baj? Nem bomlik-e meg az egész terv? Nem volt-e áruló? - -Nem vett észre semmi gyanusat. A huszárok is ettek, lovaik is -abrakoltak, minden kéz munkában. Minden készség málházva, csomagolva. -Nyolcz órakor kellett indulni. Egy negyed órával előbb minden huszár a -lován, indulásra készen. Egészben 130 huszár s 17 vezetékló. - -Most már nem féltek senkitől és semmitől. Herman János adta ki a -vezényszót. - -– A kapitány ur lakására! Indulj! - -A század odament a kapitány lakására. A kapitány nem volt otthon. A -városi társaskörbe ment vacsorára, ismerkedni és udvarolni. Csak -katonaszolgája volt otthon. Nyavalyás osztrák fiu, majd a nyavalya törte -ki, a mikor a raktár kulcsát oda kellett adnia. - -Kiszedték az éles töltéseket. Herman maga osztotta ki a legénység -között. Egy csomó legénynek rongyos volt a csizmája, mindegyik kapott uj -csizmát. Uj dolmány, mente és nadrág is volt a raktárban, a huszárság -szennyes, rongyos, de azért az uj ruhát nem vették ki. - -Miért? - -Mert az a másé, az osztrák kincstáré, a császáré! - -Óh, együgyü magyar huszár! Bizonyára nem jutott eszedbe, hogy az a más -mennyit rabolt, mennyit fosztogatott a te szegény nemzetedtől háromszáz -év óta! Az a csoda, hogy meztelen bőröd megmaradt. S te még most sem -akarod, most sem mered az uj dolmányt magadra ölteni! - -Vigyázz! Fordulj! Indulj! Neki a sötétségnek, neki a nagy -bizonytalannak! - -A lovak alig tesznek néhány lépést: megállásra ad jelt a trombitaszó. - -– Mi történt? - -A gondviselés mérhetetlen jósága beleszólt a játékba. Azok a szegény -huszárlegények elindultak volna pénz nélkül, vezető nélkül, főtiszt -nélkül, térkép nélkül, az utak, lesek, veszedelmek ismerete nélkül, -Tarnopol felé, háromszáz kilométernyi utra, nagy Magyarországba. De -megjött a zarubinczei izenet. - -Herman János lovagolt az oszlop szélén. Szemközt jön vele uri kocsi a -sötétben. A mint a huszárok elé ér, megáll. A kocsiban fölemelkedik -valaki s hangosan a huszárok felé szól: - -– Vilmos huszárok! Én vagyok a zarubinczei izenet. - -Herman János s altiszttársai leszállnak a lóról s a kocsi mellé állanak -meghallgatni az izenetet. Fontos és érdekes az! - -Volt a Vilmos-huszároknál egy lengyel származásu hadnagy, daliás termet, -lelkes fiu, nemzetünk lángoló hive. Függetlenségi harczunk történetében -Zsurmay a neve. Eredeti lengyel családi neve Surmacki volt, keresztneve -Leopold. Mint hadnagy épen 1848-ban vált meg az ezredtől, mert a tavasz -elején nyugalomba vonult. A márcziusi dolgok után nem volt kedve többé -az osztrák császárt szolgálni. Nálunk leginkább Bem oldalánál harczolt -Erdélyben, Zsurmay Leopold néven ismerte csak a honvédhadsereg. Kitünő -tiszt lett belőle, ha jól emlékszem ezredes. Októberben épen Zbaraz -körül tartózkodott. - -A zarubinczei nemzetőrkapitány igenis el volt határozva, hogy vezetőt -is, pénzt is küld a huszároknak, de csak akkor, ha már ezek valósággal -elindulnak. Elhatározásuk erejében ugyan nem kételkedett, de gondolt -arra az ezer meg ezer akadályra, mely esetleg fölmerülhet s mely a -szándékot dugába dönti. Az utolsó pillanatra tartotta fenn tehát a -segitséget. Hiszen kudarcz esetén ő is nagy bajba kerülhetett volna. - -Zsurmay az alkonyat sötétsége alatt már bement Zbarazba kocsijával. -Megvárta, mig a huszárok lóra ülnek. Megvárta, mig a kapitánynál -elvégzik dolgukat s a raktárból a szükséges dolgokat magukhoz veszik. De -előállt akkor, a mikor már változhatatlan bizonysággal az elindulás -hazafelé megtörtént. - -– Hozzátok jöttem, Vilmos-huszárok s megyek veletek hazátokba. Karom, -kardom, vérem és életem a tiétek és hazátoké. Ismerlek benneteket, -szolgáltam köztetek. Van pénzem, térképem, elszánt akaratom számotokra, -az utakat tudom és megtalálom. De csak ugy, ha biztok bennem, ha én -leszek a század parancsnoka. - -Ez volt a zarubinczei üzenet, a hogy Zsurmay tolmácsolta. - -Az altisztek alig egy-két pillanatig tanácskoztak. Herman őrmester -kimondta az itéletet: - -– Legyen hát vitéz kapitány uram a mi vezérünk. A magyarok Istene hozta -mihozzánk! - -Zsurmay csak ennyit felelt: - -– Lovat, nyerget! - -S a mint lovára ült, kirántotta kardját s huszárai élére állt. - -– Utánam! - -Azt hitték a jó huszárfiuk, hogy majd ők az éjnek sötétségében titokban, -észrevétlen osonnak ki Zbarazból. Nem lehet ám az! Lengyel lakja azt a -várost, a kinek szive eltiprott honáért örökké vérzik, mint az istenanya -szive keresztre feszitett szent fiáért. A lengyel jól tudta már, hogy a -magyar hazamegy nemzete szabadságát megvédeni. Előbb tudta, mint maga a -huszár. S a mikor a század megindult, egyszerre világos lett minden -ablak, fényes lett az egész utcza; néppel, tömeggel, sokasággal tele -lett a házak eleje; – aggok, kicsinyek, férfiak és nők és ragyogó szüzek -pirult arczczal éltették a huszárt s a hős magyar nemzetet, a ki -fegyvert fogott szabadságáért. - -– Isten áldása legyen veletek. Legyen utazástok boldog, győzelmetek -bizonyos. Miért nem mehetünk mi is veletek? Ha mikor diadalmaskodtok: el -ne feledjétek Lengyelországot. - -Zsurmay minden szót jól értett. Kemény arczán végig csurgott könyje. De -mintha a huszárok szivét is megérintette volna a földindulás. - -– Isten hozzád Lengyelország, nem látunk mi már téged többé! - -Oszlopban ment a huszár, csak léptetve a kivilágitott városon keresztül. -Mikor már kiért a városból, még akkor is hallotta, a mint utána zugott a -két nemzet testvéri dala: - - Polak z Wenger - Dva bratanski - Ido sablye, - Ido sklanki. - -De a huszár is mély hangon dalolta a maga nyelvén: - - A lengyel és magyar - Együtt két jó barát, - Egymásért emeli - Kardját és poharát. - -Hajh, szomoru és mégis dicső kor, a mikor az elnyomott nemzetek édes -testvér gyanánt szerették egymást. A lecsillapodott város mint az -erdőzúgást, ugy hallotta a huszárok énekét a távolból, a sötét -éjszakából. - -Igy hagyta el a Vilmos-huszár Zbaraz városát 1848-ik év október 26-án -esti nyolcz órakor. Csak a mikor jó messze kiért már, akkor kezdte -rendezni, tarsolyába és kápájába elrakni a sok lengyel kalbászt és -mézeskalácsot és rozsliszt-pereczet, melylyel a népség az utczákon át -nagy szivességgel elhalmozta. - -De Zsurmay nem a tarnopoli uton vezette századát. Az a katonai főút -sokszorosan veszélyes lett volna. A város vége felé balra, mellékutczába -vezényelt s onnan mellékútra Zarudzie felé. Meg is magyarázta -altisztjeinek rögtön. A főuton okvetlenül útjukat állják s el is fogják -őket. Ő ezért az orosz határszél mentében Bukovina felé mellékutakon -akar haladni, igy biztosnak tartja a menekülést. - -Négy jó legényt elvesztettek e miatt a menekülők. Hárman őrszem gyanánt -álltak messze kint a tarnopoli uton s egyet utánok küldtek ordináncznak, -a mikor még Zsurmay nem jelentkezett. Ez utolsó neve Hegedüs volt. Derék -fiu, nagyon szerették. Ez a négy huszár többé nem is csatlakozhatott a -menekülőkhöz. - -Az első állomás Czernietov-Mazoviecki volt, kisded falu, jó 12 -kilométernyire. Nem nagy távolság, a lovak is jó erőben, a legénység is -jó kedvvel, nem is kellett volna megállani. De másrészt jó ok volt rá. - -Az uraság várta itt a huszárokat. Zsurmay kijelentette, hogy neki be -kell menni az urasághoz, de benne ne kételkedjenek, kisérjék őt oda. -Herman János hatodmagával odakisérte. A kastély kivül volt a falun, -termei kivilágitva fényesen s tele uri vendéggel, tündöklő szépségü -asszonyokkal. Esti tiz óra tájban volt az idő. - -A huszárokat nagyon szivesen fogadták, kivált mikor értésükre esett, -hogy felsőbb parancs nélkül mennek Magyarországba. A gazdasági udvarban -a legénységet is ellátták itallal s harapnivalóval, a lovakat is -hevenyészett abrakkal. De nem ez volt a fődolog, hanem az, hogy Zsurmay -kapott itt egy jó rendben kidolgozott utirendet, melyen a nappali és -éjjeli állomások meg voltak jegyezve s az uton talált összes lengyel -urak megnevezve. Ezek fogják ellátni a huszárokat, ezek jegyzik föl az -ellátás költségeit. A költségeket majdan a diadalmas Magyarország fogja -annak idején megtériteni. A becsület dolga ez. - -Bizony a becsület dolga ez! Derék, jó lengyel barátaink rég aluszszátok -már az örök álmot s várakozástok még mindig nem teljesülhetett. Porrá, -hamuvá váltak már a huszárok is. Alig élhet közülök egy-kettő. De azért -mi most is esennen várjuk, hogy nemes adósságunkat valamikor, minél -előbb leróhassuk. - -Egy órai pihenés után tovább mentek. Esős ősz járt, az utak fel voltak -ázva, felfakadozva. A ló csülökig dagasztott a sárban. De menni kellett. -Tarnopol közelében voltak, innen távozni kellett minél előbb. - -Utjuk mellett nagy tekergéssel folyik a Gniezna patakja. Jókora folyó, -mint nálunk a Hernád. Vize most kissé fel volt duzzadva. Borki fölött -mesterséges halastó van, ennek gátján jó időben út vezet s ez útra -tévedtek a huszárok. Ám a gát fel volt ázva, omlott, süppedt a lovak -lába alatt, néhány ló le is fordult a gátról, bele is sülyedt a sárba, -az őszi habarékba. - -Egy embert és egy lovat se volt szabad elveszteni. Kimentettek, kihuztak -minden lovat. - -Éjfél volt az idő, felhős ég, kevés világosság. Keservesen jutottak el a -zúgóig, a csapógátig. S a mikor oda jutottak: nagy riadalmukra akkor -vették észre, hogy a csapógát dobogója nincs meg, elvitte a viz, vagy -elvitték ellenséges kezek. - -Most mit csináljanak? - -Visszafordulni majdnem lehetetlen. A csapógáton kell átmenni. - -A borki éjjeli őr segitségükre volt. Maga is egykor katonaviselt derék -lengyel. Ő megmutatott a faluban valahol egy csürön egy óriási kaput, -hozzák el a huszárok, keresztül teszik a zúgónak árkán, jó lesz hidnak. - -Igy történt. Valami tizenöt vagy husz ló Zsurmayval együtt át is ment -rajta. Ijedezve, toporzékolva, de mégis átment. Hanem a többi ló át nem -ment az apostolok kedvéért se. Az éjszaka sötét, az út sötét, a kapu -világos, a ló el nem tudta gondolni, miféle bolondságba viszik, -megbokrosodott, nem ment. - -Herman János leszállt a lováról s kantáron fogta a huszár lovát. A -huszárt nem engedte leszállni, fogja a kantárt s használja sarkantyuját. -Erős legény volt, 26 éves, zablatövön fejénél fogva huzta a lovat. Hátul -pedig az éjeli őr dolgozott. Alabárdjának vastag, hosszu nyelét elvégre -összetörte a lovak hátán. Képzelhetlen vesződséggel csak igy lehetett a -lovakat egyenkint átvonszolni. - -Vagy nyolczvan huszár átkerült már, de még mindig túl volt a csapógáton -ötven. Éjfél rég elmult már, hajnali két óra körül járt az idő. Zsurmay -elgondolta, hogy a nagy hajszának nagy zaja van. Fele falu már fölébredt -s ott volt, ott bámészkodott a gáton. Tarnopol alig tiz kilométer nyugat -felé. Tarnopolba Zbarazból is eljuthatott már a szökés hire. Ott nagy -helyőrség van, üldözésre küldhetnek ki lovas századokat. Elhatározta, -hogy a 80 huszárral megindul s a túl rekedt 50 huszárt sorsára hagyja. -Egy huszárt oda küldött Herman Jánoshoz s közölte vele e szándékát. - -Herman testben-lélekben ki volt már merülve. Szakadt róla az izzadtság, -alig lihegett az órákon át tartott erőfeszitéstől, inai már elkezdték az -ernyedést. El is volt keseredve. S ime, azt hallja, hagyjuk el ötven -bajtársunkat. - -Odaszól nagy lélekzetvétel után a huszárhoz: - -– Hát te mit csinálnál? - -A huszár neve volt Böszörményi Dani. Ő is altiszt. Egykor sárospataki -diák, kemény fiu, mint a tűzkő. Igaz, jó, benső barátság kötötte -Hermanhoz. Azt felelte: - -– Én, Jancsi, a bajtársaimat el nem hagyom, ha megnyuz is a kapitány ur. - -– Én se, Dani. Eredj oda az emberekhez, a hol a kapitány ur áll. A -kapitány urnak ne szólj semmit, hanem vedd elő a pisztolyodot, huzd fel -a sárkányát s kiáltsd ki hangosan, hogy a kapitány ur is hallja, hogy a -ki előbb megindul, semmint minden bajtársunk megmenekül, azt agyonlövöd, -mint a kutyát. S kiáltsd ki azt is, hogy ezt én parancsolom. - -Ugy történt. Egy huszár se mozdult meg, mig az utolsó is át nem jött a -kapuhidon. - -Hajnali három órakor lett vége az iszonyu vesződségnek. Herman Jánost -két huszárnak kellett tartani, hogy a képzelhetlen fáradtságtól el ne -essék és a puha sárba el ne feküdjék. Jártányi ereje nem volt, lovára se -tudott felülni. Husz év mulva is azt irta Jókaihoz küldött rövid -emlékiratába e jelenetről: - -»Ha valaha isten ellen vétettem, most leróttam, mert olyan dolgot -végeztem el, a melyet elgondolni se lehet.« - -Elvégre feltették lovára s a nyeregben meg tudott ülni. Ereje is -lassankint visszatért. A reggeli hüvös őszi szellő már teljes erejében -találta. Hiába, a fiatal kornak varázsló képessége van. - -Ezután nagy utat tettek egyfolytában világos reggelig. De csak léptetve. -Az út rossz, a lovak erejét kimélni kellett oly időre, a mikor a -gyorsaságra lesz szükség. Az út mindenütt a Gniezna partján vezetett. - -Reggel Smolanka táján nagy nemesi vagy grófi kastélyhoz jutottak. Az -utirend szerint itt jóbarát várta őket, ide hát betértek. Minden -huszárnak volt elég zabja, a legtöbbnek szénája is. Megetettek. S a -legénység is reggelizett és pálinkázott. - -Itt egy 15–16 éves uri rendbeli fiu jött hozzájuk. Lelkes arcz, tüzes -szemek, lángoló lélek. Ott őgyelgett a huszárok közt s a régiekkel, a -kik már megtanulták a lengyel szót, beszélgetett. Elkérdezgette: hova -mennek, ki küldi és ki hivja őket, mit akarnak? - -Egyik öreg huszár szóba állt vele. - -– Senki se küld minket urfi, nem is hi minket senki, csak a haza. Tele -van osztrákkal az országunk, csak azokat akarjuk egy kissé agyonverni. - -Nagyot sóhajtott a fiu. - -– Hejh magyar vitézek, én is szivesen elmennék veletek, ha lovat, -fegyvert adnátok kezembe! - -– Hiszen ha csak az kell! - -Az öreg huszár jelentette Herman őrmesternek s ez Zsurmaynak. A derét -fiut bevették huszárnak. Pénze volt elég. Jó katona lett belőle. A -veszedelmes utat könnyü lélekkel tette meg a huszárokkal. A halálos -órákban nem siránkozott édes anyja után. Ő is Bem közelébe került -Erdélybe. Nevét az őrmester elfeledte. - -Tovább mentek. - -Ha a Gniezna partján maradnak; egyenesen Trembovlába jutnak. Ebből baj -lehetett volna. Skomorochynál tehát letértek az utról Iwanowka felé. -Délután négy órakor értek ide s jól látták jobbkézről nyugat felé -Trembovlát a völgyben valami nyolcz-kilencz kilométernyire. Bár a nap -már nyugvóra kezdett fordulni, Trembovla tornyai oda fénylettek -hozzájuk. Itt is sok jó bajtársuknak kellett volna lenni. - -Éjszakára egy nagy faluba értek s a falu közepén levő nagy korcsma -udvarán helyezkedtek le. - -Huszonnégy óra óta voltak utban. A mult éjjel semmit se aludtak. Egész -nap keveset pihentek. A halastó gátjánál sok erőt vesztettek. Mégis -nagyobb utat végeztek hatvan kilométernél. - -De legényen, lovon meg is látszott. A ló nem szokta meg ezt. Huszonnégy -óráig hosszu uton hurczolni lovasát s egész terhét, nem a közkatona -lovának való. Sok ló nem evett s alig ivott valamit. Alig várta, hogy -nyergét levegyék, csak elfeküdt oly gyorsan, mintha leroskadt volna. - -A legénység is fáradt volt kegyetlenül. Huszonnégy óra óta nem aludt, -folyton lóháton vagy a lovat kantáron vezetve gyalogszerrel. Sok -legénynek se ital, se étel nem kellett. Csak letette fejét a lova -mellett nyergére s aludt, mint a kősó. - -Itt azonban mégis uj erőhöz jutottak. - -A földesur nyomban fölkereste a századot s az egész legénység számára -húst főzetett és süttetett. Kenyere ugy is volt, de azt is kaptak. Esti -tiz óra tájban hatalmas lakmározást csapott a huszár. A lovak is -megdörzsölve s kissé pihenve, vigan kezdték ropogtatni a takarmányt és -az abrakot. A lovak száma azonban kisebb lett. Hármat az útban el -kellett hagyni. Kettőt Zsurmay és a lengyel urfi ült meg. A vezetékló -tehát tizenkettőre olvadt le. - -Az őrmesternek, Herman Jánosnak itt komoly esete támadt. - -Délután egy útszéli csárdánál itattak. Volt egy közhuszár, félig magyar, -félig tót, mogorva sunyi legény. Beült a csárdába s kijelentette, hogy ő -most már innen az istennek se megy tovább. Ő nem megy neki a -veszedelemnek, hanem belovagol Trembovlába s jelentkezik ujra az -ezrednél. - -A ki ezt cselekszi: egyuttal áruló is lesz. - -Az őrmester megfogta a két fülét s megrázta kegyetlenül, mint Krisztus a -vargát. - -– Vagy hű maradsz vagy meghalsz! - -A legény megadta magát, elcsillapodott, megigérte, hogy ezentul -szófogadó lesz. - -De alattomos természete nem változott. Az egész uton estélig senkihez se -szólt. Látszott rajta, gonosz indulata még mindig tart s boszun töri -fejét. Egy-két huszár figyelemmel kisérte. - -Ez volt a szerencse. - -Az őrmester aludt, mint egy darab fa. Ő dolgozott a gáton legtöbbet, ő -volt kifáradva legjobban, neki kellett a pihenés leginkább. - -A sunyi legény fölkelt fektéből, pisztolyát kivette a nyeregkápából s -ment az őrmesterhez. Alvása közben agyon akarta lőni az őrmestert. - -De a két szemes huszár utána. Kezét elkapták, pisztolyát kicsavarták s -egy ajtószár rekeszvasához odakötözték. - -Zsurmay bent volt az uraságnál, az őrmestert keltették hát föl törvényt -látni az orgyilkos fölött. - -Egy-két altisztből, egy-két közhuszárból állt a hevenyészett biróság. A -tárgyalás alig tartott három perczig. Tetten is érték, be is vallotta -gyilkos szándékát, a büntetés: halál. Példa kellett. - -Belátta a sunyi legény is: ez az igazság. Nem is igen nyugtalankodott, -mikor az udvaron a kút mellé állitották, hogy ott agyonlőjjék. De akkor -előállott maga az őrmester s igy szólt: - -– Bajtársak, megérdemelné a nyomorult a halált. De kegyelmezzünk meg -neki. Kitaszitjuk magunk közül, hadd menjen neki a világnak. Rongy -életét ne pusztitsuk el. Minek az nekünk? - -A bajtársak belenyugodtak. - -Az orgyilkost kikötötték a kúthoz s ott volt reggelig, indulásig. -Könyörgött, istenkedett, égre-földre esküdözött, hogy szánja-bánja -vétkét, jó bajtárs marad ezentul, de már többé nem hittek neki. - -Reggel a huszár-gunyát le kellett tennie. Pőrén, gyalog, ló nélkül, -fegyver nélkül kikergették a faluvégre. Mehetett Trembovlába. Hirt róla -ezentul nem hallottak. - -Reggel még sötét volt, a mikor elindult a század. Jó előre az előörsök, -jó hátra a hátvéd. - -Egyszer csak előre rugtat a hátvéd és jelenti, hogy trombitaszót hall -mögötte az uton. A ködben, sötétben nem tudja, miféle csapat, de -lovasságnak kell lenni. - -Zsurmay megállitja a századot és csatasorba rohamra fejleszti. Herman -őrmester hat erős legénynyel visszafordul kikémlelni az ismeretlen -csapat erejét és mivoltát. - -Csakhamar megközeliti s meglátja a csapatot. Lovasság jön, de a ködben -nem látja jól, miféle. Rájuk kiált, de a csapat nem felel, csak jön. -Vagy ötven lépés távolságból még egyszer rájuk kiált: - -– Megállj, vagy lövetek. Ki vagy? - -Erre a szóra csak jön ám vissza a hang, a ködből: - -– Jó reggelt, Herman bajtárs! - -Bizony Rácz Pista őrmester volt az, a ki jött Trembovlából, a -Vilmos-huszárok ottani századából. Gyenge félszázaddal, épen 45-öd -magával indult el épen azzal a szándékkal és igyekezettel, miként a -zbarazi huszárok. Csodálatos véletlenség volt találkozásuk. - -Csakhogy a trembovlaiak valahogy fehér köpenyegre tettek szert. Bizonyos -távolságból svalizséroknak lehetett tartani. De azért kölcsönösen nagy -volt az öröm a találkozás fölött. Csakhamar megizleltek minden kulacsot -s kicseréltek minden pipát. Csak Zsurmay nem örült. - -– Eddig is sokan voltunk. Eddig is sok baj volt, még több lesz ezután! - -Már ebben nem hallgattak rá a huszárok. - -Igy került össze a 175 huszár, a melyről szól ez a történet. Sorsuk -ezentul egyenlő. - -Délután Czortkovba értek. Jókora város ez, a Szeret folyik keresztül -rajta sokféle kanyargással. Itt nem volt szándékuk megállni s mégis -megszaporodtak egy önkénytes lovaggal. - -Épen a város közepén lovagoltak a folyó balpartján. Szemközt a -jobbparton látnak egy előkelő ifju lengyelt, a mint felszerszámozott, -felnyergelt lovára akar ülni. Oldalán kard, övében pisztolyok, lengyel -süvegén kócsag, jó meleg dolmány vállain. Daliás alak. - -De könnyedén nem tud felülni. Körülötte családjának tagjai. Apja, anyja, -testvérei, gyönyörü leánykák és fiuk. A lovat is fogják. Az apa mordiáz, -az anya sir, a leánykák fejük felett összekulcsolt kézzel könyörögnek, -könyjük hull, mint a záporeső. - -– Ne hagyj itt bennünket. Ne menj el. Sohase látunk többé! - -– Megyek harczolni a magyarokért. - -Lerázta magáról siró rokonságát, felpattant lovára s nyargalt ki a folyó -partjára. A legközelebbi hidnál Zsurmaynál jelentkezett s a huszárokhoz -csatlakozott. - -A neve Maklovszky volt. Csatában bátor, jó katona. A lengyel légiónak -volt egyik jeles tagja. Végigküzdötte egész függetlenségi harczunkat. Az -őrmester Lugoson találkozott vele utoljára. Menekült Törökország felé. -Él-e még vajjon? Ősz fürtökkel, rokkant öregséggel emlékezik-e még a -Vilmos-huszárokra? Visszajutott-e még egyszer szülőföldére? -Megölelhette-e még szeretteit, a kik oly sürü könyhullással látták, a -mint szabadságért lángoló ifju hevében elrohant harczolni szegény magyar -testvéreiért? Vagy elhunyt utközben, elvérzett az oroszok elleni -harczokban s hamvait elfödte már az enyészet s emlékét a feledés! - -Ki tudna ezekre ma már feleletet adni! - -A mint a század átment a városon s a város végére ért: ime, a folyó -hidja nincs meg. Gonosz kezek fölszedték a huszárok előtt. A tulsó -parton pedig egész tömeg férfi állt kaszával fölfegyverkezve. Zajongtak -s emelgették a kaszát, hogy most mindjárt lekaszálják, rendre vágják a -huszárokat. - -Mi ez? - -Kérdik uj bajtársukat, Maklovszkyt. Ő aztán megmondja, hogy a tömeg -oroszokból áll, valami orosz pap bujtotta s fegyverezte fel. Szándéka -határozottan ellenséges. - -Annál jobb. Fél is a huszár gyalogembertől, kaszás paraszttól. Nem is -volt a tömeg épen nagy. A huszár rögtön neki akart rohanni s széttiporni -az egész csőcseléket. - -De Zsurmay nem engedte. Semmi zajt, zenebonát, ütközést, vérontást nem -akart. A lovat is féltette, az embert is. Visszafordult. Egypár -körmönfont huszárimádság átröpült ugyan a kaszásokhoz a folyó tulsó -partjára, de egyéb baj nem is történt. Csak az, hogy istentelen nagy -kerülővel lehetett ismét a rendes utra visszatérni. S nem is aznapon, -hanem csak másnapon délelőtti tiz órakor. Kisebbszerü faluba értek. - -Vasárnap volt. A legénység nekivetkőzött embert, ovat, ruhát, patkót, -nyerget, szerszámot rendbehozni. A birónak megparancsolták, hogy minden -ház főzzön egy-egy huszárra. A huszár-kovácsok munkához láttak. Minden -huszárnál volt két patkó és harminczkét patkószeg. A ló papucsának -rendben kell lenni. Ez a fődolog. Patkó nélkül nincs ló, ló nélkül nincs -huszár. - -De tökéletes boldogság sincs a földön. - -A biró csak jön ám vissza kis vártatva, hogy a főzésből nem lesz semmi, -mert a népség nem engedelmeskedik. Azt mondja a népség, nincsenek jó -járatban a huszár urak. - -Dühbe jön az őrmester. Tud beszélni oroszul is, lengyelül is; öreg -katona; még káromkodni is tud idegen nyelven. Elkeriti a főzőkanálfülü -mivoltát a biró hetvenhetedik öregapjának s ugy kérdi tőle: - -– Honnan tudjátok ti gazemberek, hogy a huszár urak nincsenek jó -járatban? - -Nem is ijedt meg nagyon a főzőkanálfülü biró. - -– Azt mondja a népség, csókolom a vitéz ur kezét, ha jó járatban -volnának, akkor jött volna a szálláscsináló és szépen beszállásolnák a -huszár urakat. - -Ebben pedig igaza volt a birónak. A huszárok csak a csürös kertekben -tanyáztak. - -Rendes étkezés, elegendő pihenés tehát nem volt. - -De nemcsak a biró szava volt az, a mi sietésre biztatta a századot. -Hanem az urak beszéde. Néhány lengyel nemes ur is lakott ott és a -közelben. Ezek jó szivvel, jó szóval felkeresték a huszárokat. Ők már -tudták hova mennek azok. S nyiltan megmondták, hogy a parasztok rossz -indulattal vannak a magyarok iránt. - -Ugyan miért? - -E kérdésre már nehezebb a felelet. Hiszen a szegény paraszt volt a -legnagyobb szolgaságban. Ő szolgája volt uraságának is, a császárnak is. -A magyar pedig szabadságáért küzdött s parasztjainak is jóvoltáért, -felszabadulásáért. A józan ész tehát ugy hozta volna magával, hogy a -lengyel és orosz paraszt szive is ott legyen a huszárok mellett, a -szabadság bajnokai mellett. A józan ész és a tisztesség egyaránt. - -Ejh-hajh, gyerekbeszéd ez! Ha a koronás urakat s tanácsosaikat a józan -ész és a tisztesség vezetné! Épen csak ez a kettő nem vezeti. - -A lengyel nemesség nemzeti nagyságra s országának szabadulására -törekedett. A bécsi hatalmasság épen ezt nem akarta. A nemességet nem -fojthatta bele a gödörbe, mint ősszel a méheket szokás, tehát -felbujtotta ellene a parasztságot. A parasztság aztán épen két év előtt -verte agyon a nemes urakat halomszámra. - -Azóta nemesség és parasztság a sziv mélységeiben ellensége volt -egymásnak. A kit a nemesség szeretett, azt gyülölte a parasztság. A -lengyel nemes rajongó barátja volt Magyarország függetlenségének, hű -bajtársa a magyarnak. A lengyel és orosz paraszt már ennélfogva is -ellensége mind a kettőnek. S a bécsi udvar gondoskodott arról, hogy a -szegény földnépe meg ne ismerje az igazságot s meg ne szeresse a -magyart. - -A huszár itt már torkig volt az indulattal. Nem akart a faluból -kiindulni addig, mig a falu lakosságát egy kis keserves tánczban meg nem -forgatja. Meg is kérte Zsurmayt, hogy álljon csülökre s fenyitse meg a -rosszindulatu embereket. Egy kis deres és harács észretériti majd őket. -Nem félt a huszár. Hét szakasz huszár legázol, ha arra kerül a sor, -hetvenhét parasztfalut. - -Azonban Zsurmay megmaradt a maga jól kigondolt terve mellett. Ne bántsuk -a parasztot; ne bántsunk senkit. Térjünk ki minden baj elől, ha lehet. -Most még lehet. A kard markolatát csak akkor fogjuk meg, a mikor már -életre-halálra ki nem kerülhetjük. De akkor aztán majd megfogjuk -istenigazában. - -Hát jól van! Talán igaza is volt a vezénylő kapitánynak. Talán ő -ellátott olyan messzire, a hova a közhuszárnak sejtelme se ért el. - -Hanem azért azt a káromkodást, a mit a haragos huszár azon a rongyos -falun végig mivelt, mig kiért belőle, nem jó lenne felirni s ékes, tudós -könyvekben örökössé tenni. De nem is mutatkozott az utczán, apró -gyerekeket kivéve, teremtett lélek. A huszár bizonyosan végig -kardlapozta volna, ha felnőttet lát. - -Jó három órai lovaglás után egy kis városkába értek s a piacz közepén -arczélben felálltak. Kopott mente, foltos nadrág, a csákón csapzott -kócsag: egyenkint nem valami diszes tünemény a nagy utazásban levő -huszár. Por belepte, sár beföcskendezte, még a bajusza se ugy áll, a -hogy kedve volna hozzá. De tömegben, de hadsorban mégis fölkelti a -lelkek alvó indulatát. Meséből, mondából, multak emlékéből vele jár a -hősi vitézség ragyogása s ha tömegben ott áll, azt a ragyogást látja -mindenki. - -Szine-java kijött a városnak a köztérre. Mindenki kiválasztott egy -huszárt s hivta vendégének. Lett volna lakodalom hegyen-völgyön. De -Zsurmay nem engedte. Közel járt már a század Bukovinához s a Nyisztra -vizéhez. Arra már nagy helyőrségek vannak. Sietni kellett, hogy a század -előbb keresztülhaladjon, semmint a helyőrségek fel lesznek riogatva. Ha -pedig minden huszár külön gazdához megy vendégségbe, nehéz lesz őket -összeszedni. Fél napot is, egész napot is elveszthetnek. - -Csak előre! - -Hanem azért itt derekasan megvasalták a lovakat s rendbe hoztak minden -szerszámot. Bevásároltak egyuttal annyi kenyeret és kolbászt, a mennyi -készen volt az egész kisvárosban. - -A hogy’ Zsurmay megtagadta az egyenként való vendéglátást: egyik -előkelőbb lengyel ur leemelte süvegét s minden polgárt sorba járt, hogy -a mit vendégére szánt volna, adja adományul készpénzben, jó lesz a -huszárnak az utra. - -Az is igaz. De a huszárnak volt elég pénze. Pénzre nem szorult. Zsurmay -csak nagy kérésre fogadta el. Hanem a mikor kellő pihenés és abrakolás -után a század megindult: akkorra készen állt már a város zenekara is s -muzsikával kisérte a nép messze-messze be a szürkülő estébe a dalolgató -huszárt. Mert a huszár, ha halottas ágyáról kel is föl, ha egy-két óráig -jó dolga van, már dalolni tud, mint az erdei rigókakas. - -De itt mégis megtudtak két dolgot. - -Az egyik az, hogy a Nyisztra vizén nemsokára át kell menni, még pedig -olyan helyen, a hol se ember, se ló nem szokott átjárni. A másik pedig -az, hogy Kolomeában lesz az első igazi pihenés, ha ugyan lesz. - -Zsurmay ügetésre vezényelt. A ló fáradt volt már, senki se hitte, hogy -ügetni tudjon. De a lónak is kedve támadt. Kedve meghozta erejét. -Általános öröm és csodálkozás a huszárok közt. Becsületes ügetésben -talán tiz-tizenöt kilométer távolságnál is többet kibirtak. - -Egyszer csak valami puszta, rekettyés ligetben előttük állt a Nyisztra -vize. - -Nincs olyan tudós könyv és térkép, a melyen a Nyisztra folyamot meg -lehet találni. Nem is az ennek az igazi neve. A tudományban is, de azon -a vidéken is Dniester ennek a neve. Az ottani nép azonban Dnyeszternek -ejti ki. - -De a huszár ezt a szót meg nem tanulja. Hallja, hallja ugyan, de a -nyelve nem áll rá. Hanem azért ad neki nevet a maga módja szerint. -Nyisztra – van ez olyan szép, mint a Dnyeszter. - -Előttük áll hát a hatalmas folyam. Már ott is van akkora, mint a Tisza -Szegednél. Kényelmesen gomolyogtak le árjai napkelet felé. Ha csendesség -van: zugását is lehet hallani. - -Mi lesz most már? - -Se hid, se komp, se zátony. - -Bizony itt usztatni kell. Ősz van már, november elején vagyunk, hüvös -éjszaka, szellő is leng, eső is szemetel. S embernek, lónak bele kell -feküdni a hideg hullámokba. Csak az orra, csak a füle látszik ki. Terhe -van lónak, embernek. Ruha, fegyver, patkó, nyeregkészség. Sok vas, sok -szij, ázott gunya, mind sulyos. Az embert és a lovat mind huzza lefelé a -mozgó örvények mélységébe, az örök sötétségbe, a halálba. S nincs meg -egész ereje se embernek, se lónak. - -Megállnak a parton. Nagyot fuj a ló. Egyik-másik tüsszögni kezd. -Tüsszenésük, horkolásuk betölti az éjszakát és a ritkás ligeteket. -Embernek a közelben semmi nyoma. - -Sötét van. A vizben senki se látja társát. Senki se tudná észrevenni a -fuldokló bajtársat. A ki halálnak válik, észrevétlen tünik el a -mélységekben. Nincs segitség. Szegény hazánk, szegény árva magyar -hazánk, de sokat szenvedsz fiaidért, de sokat kell szenvedni fiaidnak te -érted. És csak jó fiaidnak kell szenvedniök. - -Hejh, vitéz kapitány uram, ezen a folyón mi ma át nem megyünk! - -– De bizony átmennek kendtek. Épen három nap előtt itt ezen a helyen -fogtak el félszázad huszárt, a miért, hogy ők se akartak nekimenni a -folyamnak. Nem alkuszunk. Előre! - -Ez volt Zsurmay parancsa. - -De a pataki diák nélkül aligha baj nem lett volna. Előállott Böszörményi -Dani s azt mondja a közelében levőknek: - -– Hallottátok-e legények Árpád apánk hirét? Az volt a ti öreg apátok, de -az enyém is. Az is erre járt, mikor Ázsiából hazajött. Épen ezen a -helyen usztatott át e rongyos pocsétán, a hol most mi állunk. Pedig nem -is kergette senki. Ha ő megcselekedte: mi is utána csinálhatjuk. Nem -törik bele se kezünk, se lábunk. - -Még nevettek is rajta, akármilyen keserü volt a nevetés. Azután Herman -őrmesterhez fordult: - -– Gyere pajtás, törtessünk előre! Csináljuk meg az utat a bajtársaknak -vagy az égbe, vagy a pokolba, vagy a tulsó partra. Jó út lesz az, -akármerre vezet. - -A pataki diák jól megtanulta az uszást valamikor a Bodrog vizében. De az -őrmester is gyakorlott volt benne. - -Lecsatolták a kardot oldalukról s fölakasztották a nyeregkápára. Nekik -nehéz lett volna az uszáshoz, a ló könnyebben birja. Ugy mentek ketten -előre s mikor lovuk lába már nem érte a földet, ugy fordultak le a -lóról, hogy uszva törjenek előre s félkézzel ugy vezessék a mellettük -uszó lovat. - -Utánuk a kapitány, utánuk a legénység szép kettős sorban, rendes -hadoszlopban. Csak a lovak feje, csak a huszárok feje látszott ki a -vizből. De azért nem látta őket senki. Senki se volt a két parton, -sötétség volt az ur, mintha a folyam örökre elnyelte volna a vitéz -századot. Ha van is ott valaki: csak egy hosszu, vastag, óriási -kigyószörnyeteget lát a vizek fölött, a mint ott kanyarog és vonaglik s -halad lassankint a tulsó part felé. Vajjon eljut-e odáig? - -Messze sodorta őket a hatalmas folyam alá felé, de azért oda jutottak. -Szerencsére meneteles parthoz értek s a mikor ember és ló lerázott -magáról annyi vizet, a mennyit tudott s egymást számba vették: nem -hiányzott senki. - -Csoda volt ez! - - -III. - -(Kolomea szomszédságában. – A takarodó hangja. – A huszár lova -bölcselkedik. – A mamaliga. – Utjukat állják. – Föl a hegyekbe!) - -De még nagyobb csoda volt, hogy a legénység, bár nyakig ázott, órákig -fázott a hideg novemberi hullámokban, még hurutot se, még náthát se -kapott a veszedelmes kaland után. Edzett a magyar legény, -hideget-meleget egyaránt birja, lenézi az orvost, utál minden -patikaszert; fiatal pálinka, paprikás szalonna, jóizü káromkodás: ebből -áll minden orvossága; magát el nem hagyja; mint a legyet, ugy hajtja el -magáról az ápolót és sajnálkozót, lábáról le nem esik s ha csak aludni -nem akar: le nem fekszik. Ha egyszer a huszár elveti magát: már akkor jó -éjszakát! A halál kutyái ólálkodnak már akkor körülötte. - -De a miben különös nagy gyönyörüsége telt a huszárnak, még a ló is -felüdült a fürdő után. Vidáman emelgette lábait s jókedvéből még -nyeritett is egyet egyik-másik. - -Hajh pedig se a szürkülő reggel, se az egész borongós őszi nap nem nagy -örömre várta a huszárokat! - -Valahol Uscieczko városa közelébe mentek át a Dnyeszteren. Innen némi -kerülővel jó országút vezet Horodenka-Kolomeába, de nekik itt már az -országutakat kerülniök kellett. Közel Bukovina, közel Moldva, közel -Oroszország, itt már erős helyőrség volt az országutak mentén minden -nagyobb faluban, városban. A Dnyeszter jobbpartján itt Uscieczkótól -félre kevés falu, nagy erdők és nagy pusztaságok s vizes, tocsogós, -süppedős nagy rétek, mezők, legelelők. Az erdőt is kerülték, a mezőkön, -süppedékeken hatoltak előre. Apró erekkel voltak tele a mezők. A -dülőutak keresztülvágták az ereket. Hol volt, hol nem volt hid az -ereken. Még jobb volt, ha nem volt. Rongyos, korhadt, fenyőfahidak. -Minden hidnak beroskadt vagy padlója vagy gerendája a lovak lába alatt. -Ha már hidat láttak, leszálltak a lóról s ugy vezették a lovat a rozzant -hidon keresztül, mint mikor a dajka járni tanitja az ölbelit. Igy is sok -lovat ugy kellett kiemelni az ingoványból. - -Ugy késő fölöstököm-tájban tiz óra körül egy magányosan álló -szénaboglyához értek. Itt letelepedtek s a lovakat lepányvázták. Hüvös -idő volt, de azért minden huszár pőrére vetkőzött, hogy az éjjeli vizet -minden ruhadarabból kifacsarják. Az eleven testen három nap se száradt -volna föl a ruha s igy igen nehéz volt a lónak a huszár. A posztó és -fehérnemü sok vizet felszi magába, a lovat pedig kimélni kell. A lovak -is jól laktak a gazdátlan szénából, a legények is kedvökre falatoztak. -Szerencsére nem csatangolt arra se csősz, se kerülő, se vadászgató -ember. A kissé homályos szürkeségben pedig a messzi falvakból, a távoli -országutakról nem látta őket senki. - -Késő délután valami faluba értek. Itt felálltak a templom-téren. Itt -kellett volna éjszakázniok. A lovak egész nap posványt dagasztottak, el -voltak fáradva keményen. A század eleje már egy óra óta is ott állt a -templom mellett, mig a vége a mezőkről bevánszorgott. Már szentül hitték -is, hogy itt éjszakáznak. Zsurmay bement a lengyel urasághoz és sokáig -késett ott. Miért késett volna, ha nem azért, hogy elszállá solásról -gondoskodjék. - -Bizony nem lehetett itt hálniok. Az uraság kijelentette, hogy semmiről -se áll jót. A lakosság orosz, Kolomea nincs messze, rossz emberek éjjel -bizonyosan hirt adnának a helyőrségnek s reggelre az egész század be -lenne keritve s fogolylyá téve. - -No huszár, nézz föl arra a csillagos égre, a melyen nem látsz csillagot, -mert szürke felhők eltakarják előled, azután káromkodjál egy nagyot, -czifrát, haragosat, de indulj az esti alkonyatban. Éhgyomorral, fáradt -lóval, uttalan utakon kutyád tudja, hova mégysz az őszi éjszakában! -Pedig még kutyád sincs! - -Menni kellett tovább, tovább, tovább! - -De azért mégis volt iránya, volt szerencsés elvége a mai utnak. - -Volt Horodenka-Kolomea közelében egy falucska s benne lengyel uraság. A -falucska neve Strzylecz vagy mi volt, mesemondóm már biztosan nem -emlékezett nevére. Elfelejtette az uraság nevét is. - -Az uraság nevére könnyen rájöhetnénk. Fia tiszt volt a -Ferdinánd-huszároknál. Ez az első számu ezred volt, a függetlenségi -harczban csak ugy ismertük: a Császár-huszárok. Talán az egész ezred, de -bizonyosan több százada itthon volt honvéd hadseregünknél már jó előre. -Dicsőséges részt vett a csatákban, legnagyobb részt talán a -nagy-sarlóiban. Kutassy Ignácz kapitánya egykori jóbarátom egy szakasz -Császár-huszárral vitte be Guyon tábornokot is az ostromlott Komárom -várába. Ő fogta el Hontban pecsovics volta miatt a jó Paczolay János -hires követet és képviselőt is. De hát ez mind nem ide tartozik. Csak az -tartozik ide, hogy a strzyleczi lengyel uraság huszár fia ennél az -ezrednél volt hadnagy vagy főhadnagy. - -Hát az csak igazán természetes, hogy a lengyel uraság szivesen látta a -menekülő huszárokat. - -Csakhogy sok természetes dolog van a világon. - -Az is természetes például, hogy a ki a katonaság szökését háborus időben -elősegiti, azt mint az ellenséggel czimborálót haditörvényszék elé -állitják s nyomban agyonlövik vagy felakasztják. - -Az is természetes, hogy Kolomea városa közel fekszik, csaknem a kertek -mellett. S ott egy zászlóalj gyalogság s két erős század német lovasság -van elhelyezve – kétszeresen elég arra, hogy az ázott-fázott, kimerült, -kifáradt huszárokat könnyü szerrel meglepje és elnyomja. - -És az is természetes, hogy a lengyel uraság azért, mert fia magyar -huszártiszt volt s mert maga is szerette a magyarokat, mégse nagyon -vágyakozott arra, hogy őt hamarosan agyonlőjjék vagy felakaszszák. De -mégse örült volna azon se, ha a menekülő huszárokat nála fogják el. - -A legtermészetesebb pedig mégis csak az volt, hogy ha igaz jó lengyel -hazafi ajtaján vendég kopogtat, ha az a vendég magyar s maga, lova éhes, -szomjas: hát akkor a lengyel hazafi ajtót nyit, keblére öleli üldözött -vendégét, könyje összeomlik a magyar bujdosó könyével s szivét, csürét, -éléstárát átengedi vendégének, ha mindjárt kerékbe törik is, négyfelé -vágják is. Igy tett a lengyel bujdosóval a magyar is mindenkor. Igy -voltunk már egymással jó kétszáz esztendő óta! Még a kuruczok bujdosása -óta! Még Zrinyi Ilona fejedelemasszonyunk, még Rákóczi utolsó -fejedelmünk óta! - -Azonban ehhez a sok természetes össze-visszasághoz képest most már okos -ember kellett. A huszár is hozzájusson mindenhez, az uraságnak se legyen -semmi bántódása. - -Hát hiszen okos ember is akad a huszárok közt. - -Az uraság kastélya kivül volt a falun, jó két parittyadobásnyira az -utolsó házhoz. A kastély mellett angol kert, az angol kerten kivül a -gazdasági udvar bekeritve fallal, palánkkal és hatalmas gyepüvel. - -A huszárok késő este nagy sötétben jönnek. De nem jönnek végig a falun, -a mely orosz és ellenséges, hanem kint a mezőkön. Lesz gondoskodva -vezetőről. A mikor pedig odaérnek kivül, hátul a keritéshez, nem szólnak -egy szót se, nem könyörögnek senkinek: adj’ isten jó estét, itthon-e a -gazda? – hanem a hol leggyöngébb a palánk, ott bedöntik; ha kapnak ólat -és jászolt, szénát és zabot: lovukat odakötik. S ha egyebet is találnak: -meleg ételt, tüzes italt, puha derekaljat, hát legyen eszük, tudják, -mirevaló. - -Minden igy történt. - -Keserves csetlés-botlás után a sötét estén odaértek a keritéshez. Herman -János őrmester leszállt lováról s bemászott a kerités kapuján. A ki ott -várta a sötétben pipaszóval: maga volt az uraság. Nem szólt, nem -beszélt, csak intett egy-két emberének: pusztitsák föl egy helyütt a -palánkot. Csak egy huszár férjen át a résen. A többi a huszárok gondja. - -Édes anyjuk meleg hajlékában se volt jobb dolguk. Mióta Zbarazból -elindultak, ez a pihenés és ellátás esett nekik legjobban. - -Ettek, ittak, jól mulattak. Pipáztak is, daloltak is, szunnyadoztak is. -A lovak már órák óta jóizüen ropogtatták a lóherét és rozsabrakot. - -Egyszer csak elkezd fülelni a ló. Fejét fölemeli néz mereven, pillanatig -a szájabelit se ropogtatja. - -Mi ez? Mit sejt a ló? - -Hang jön a messzeségből. Öreg este van már, kilencz óra. Késő idő -novemberben. Hang jön a sötétségből, keresztül az égen, a mezőkön, a -ködökön. Valami jól ismert, valami édes, bánatos, most keserü hang! - -A trombita hangja! Kolomeában most fujják a takarodót. A takarodó -hangja! Oda hozza a szellő és az éjszaka. Először megérti a ló, azután -megérti a huszár! - -Az a felséges zene! Hallottátok-e már a távolból, a mikor magánosan -andalogtatok az éjben és a pusztaságban? Istennek hangja az a katona -lelkéhez. - -A mint ez a szózat hozzá jut: leteszi fegyverét és mezét. Azt a ruhát és -azt a vasat, mely mindenütt kemény és mindenütt szorit és mindenütt -sulyos. A mely arra inti, hogy ha majd kell: vitéz legyen, hős legyen, -vért ontson, embert gyilkoljon, édes jó anyjának könyörgő szavára se -hajtson. - -A takarodó hangjának szózata másra inti. - -Pihenj édes fiam. Ne félj ma már följebbvalód durva szavától, kegyetlen -bántalmától. Add át lelkedet a szelidségnek. Tedd le fáradt tested a -földnek felszinére s hajtsd le fejed nyugodtan. Ne gyülölj, ne -haragudjál, boszuságot ne táplálj, hanem szeress. Gondolj azokra, a -kiket otthon hagytál s a kik még most is szeretnek s oly esennen várnak. -Hunyd le szemeidet s engedd, hogy édes puha tenyerével a jóltevő álom -fogja le azokat. S szálljon fel lelked az álmok világába s keresse meg -ott szivbéli mátkádat s repüljék át álmaid az esztendőket s lásd magad -körül mosolygó hitvesed, játszó gyerekeidet s szabad hazádat. - -Leteszi a huszár a pipát s elhallgat maga is, mint a lova. Hallgatja a -takarodót. - -Elhagyta ezredét. Hűtlenné lett zászlójához. Megszegte esküjét! - -Ez is eszébe jut. - -Jól van. Megtörtént. Eltiprott faját, feldult hazáját kell mentenie. -Azért tette. A haza mindenek felett való. Se Isten, se ördög, se -üdvözülés, se kárhozat, se élet, se halál ne legyen akadály azon az -uton, mely a haza megmentéséhez vezet. - -De mi lesz holnap? Mi lesz holnapután? A sikon, a hol minden ember -ellenség s fent a szirtek magasságában s az erdők mélységében, a hol -ember sincs? - -Mennyit szenvedtek már eddig is! - -Böszörményi Dani szeméből kihullott a köny. Vajha elérhetné édes -hazáját. De vajjon néhány nap mulva nem hollók és farkasok játszanak-e -csontjaival? - -Egyik közhuszár felkiáltott: - -– Hej, bajtársak, eljöttem veletek, el is megyek tovább is. Ha égbe, ha -pokolba, ha tüzes kemenczébe. De másodszor meg nem tenném, ha Árgyélus -király fiának tenne is meg az a kopasz öreg uristen! - -Öreg huszár felelt neki: - -– Ne félj attól, kis öcsém. Csürhés bojtár maradsz te otthon ezentul is, -nem Árgyélus királyfi. - -Szerencsére vége lett a takarodónak. Még nevettek is a közhuszár -kárhozatos beszédén. - -Hajnalban, sötétben indulniok kellett. Félig aludta ki magát a huszár, -egészen a lova. Három órakor már éjfél után nyeregben ült mindenki. Hét -óra előtt nem lesz világos. Jó négy órájuk lesz egérutat nyerni. -Kolomeát kikerülni s messze hagyni. Husz kilométernyi uttal már jól bent -lesznek Bukovinában. - -Csakhogy most már hegyek közé jutottak. A hegyek és erdőségek, ritka és -szegény falvak, rossz utak, járhatlan hegyicsapások, mind ellenségei a -huszárnak. S a Pruthfolyótól még mindig 130 vagy 140 kilométernyi út -előttük. - -A Pruthon szerencsésen keltek át valahol valami Budylov nevü falu -közelében, de azután beszakadtak a hegyek közé Galiczia és Bukovina -határainak mentén. Minden nap veszedelmek sokasága fenyegette őket. A -mesemondó őrmester el se tudta mondani minden kalandjukat. Helyet, -számot, nevet sokat elfelejtett. - -Néhol a patakmedrek és hegyszakadékok fölött oly magas hidakon mentek -keresztül, hogy ember, ló szédült, ha a mélységbe tekintett. Egy helyen -se út, se hid előttük. A völgy mélyén a szakadékok miatt nem lehetett -járni. A vezető mégis abban az irányban tartotta biztosnak a menekülést. -Óriási hegy meredek oldalán kellett félszakosan végig lovagolni. De -bizony nem lovaglás volt az. A huszár nem mert lován maradni. Leszállt -mindenki, eleresztette lovát, kápára tette a kantárszárát s kardja -segitségével gyalog botorkált a meredeken. Kecskének való út. A ki -leszédül, lecsuszik, vagy legurul: halál fia. A ló, ez a hű és okos -állat, istenadta jó ösztönével el nem hagyta gazdáját, nagy vigyázva -utána ment, nyomában haladt. Érezte, hogy a maga erejével, maga eszével -meg nem menekülhet. - -Szegény huszárló! Te is a magyar Alföld sik-egyenes mezejéről kerültél -ide, a miként huszárgazdád. Nem jártál iskolákat, nem hallgattál -bölcselkedő tudományokat, furfangosságra nem torzitották el a te -egyszerü lóeszedet. De bizonyára a te egyszerü lóeszeddel elgondoltad -nem egyszer, hogy mi a menydörgős menykő hozott ide téged is, gazdádat -is, erre az istenverte pogány országra? Miért kell teneked bérczek -oldalán, fák tetején, meredek lejtőkön mászkálnod, mint a mókusnak, -holott te nem vagy mókus s a gazdád se mókus! Nem jobb volna, nem -okosabb volna-e ennél odaát a sikon, a délibábos rónán szabadon legelni -s futkározni? - -De hát, jó huszárló ne szomorkodjál. Most még legalább ne essél -kétségbe. Lesz még neked rosszabb sorod is a világon. - -Például ott Uscie-Putilla körül. - -Huszárátok még nem ért olyan várost, mint Uscie-Putillát. Bukovinai -város ez, épen Galiczia és Bukovina határán. Zsurmay jó eleve tudta, -hogy ennek jókora gyalogsági helyőrsége van, azért a várost nagy -kerülővel s egész éjjel lovagolva, ki is kerülték a huszárok. Kegyetlen -út volt, köves területen, fáradt lóval, éhes és álmos huszárral. - -Igaz, hogy a huszár a ló hátán is tud aludni. Csakhogy az előőrsnek, -elővédnek nem szabad aludni, mert annak a vezető nyomán az útra kell -vigyázni. Útra is, ellenségre is. Igy van a hátvéd is, a kinek még arra -is van ügyelete, hogy fáradt lova el ne bóduljon, el ne maradjon. -Középen, az oszlopsorban aztán alhatik a huszár. De azért ez az alvás se -sokat ér. Az éhes ló fű után, lomb után, falevél után kapkod. Minden -kapkodásnál meglódul az alvó huszár feje. Álma ennélfogva inkább gyötrő, -mint engesztelő. Mire hajnalodik, mire kialudta magát, épen csak ugy -érzi, mintha jól eldögönyözték volna. - -Reggelre egy nagy völgybe értek. Nagy völgyben nagy falu. Nagy faluban -lengyel uraság. Lengyel uraság jó szivvel látja a huszárokat. A huszárok -megtelepednek az urasági majorban. - -Zsurmay kiadja a rendeletet: ma pihenő nap lesz. A huszár szemre birja -lovát. Ez az első kötelesség. Megdörzsöli, megjártatja, levetkőzteti, -itallal megkinálja. Sok ló fáradt, erőtlen. Sok patkó hiányzik. Körmök -letöredezettek, hatvan ló sántit. Ezzel tovább menni igy nem is lehet. -Elő a vasalással. Ez még az etetésnél és abrakolásnál is fontosabb. - -De a huszár is éhes. A farkasnál is éhesebb. Káprázik a szeme, rogyik az -ina, szárad a nyelve az éhségtől. Az eget már nem is égnek nézi, hanem -rongyos, foltos köpönyegnek, a mely mindjárt rászakad és őt agyonnyomja. - -Pénz van elég, árus ember is van elég, a bukovecz jó pénzért odaadja -mindenét. Itt ma jól lakunk. - -Szalonnát ugyan keveset kaptak, kolbászt se eleget, de megvettek egy -nagy hordó brinza sajtot, – sóval, köménynyel, illatos fűszerszámmal -legyurt, legyömöszölt kecsketurót. Ez is valami. Mig a meleg étel -elkészül, a brinza is jó éhes embernek kenyérrel falatozni. - -De mi lesz hát a meleg étel? - -Mi lenne más? Málé, puliszka, mamaliga. Kukoriczalisztből főzött pempő, -dödölle, gánicza, nyögvenyelő. A bukovecz nemzeti eledele. Fölséges -étel. Megeheti a császár is. Ha az embernek hátához vágják: ott ragad, -pupja lesz belőle, mint a tevének. De a huszár megszokja, szereti abban -a pogány tartományban. Ha isten igazában jól lakott belőle: ugy érzi a -gyomrát, mintha ott belül volna a patrontáska hatvan éles töltéssel. - -Öt nagy üstöt kitesznek a nagy szin alá. Tele rakják sóval, vizzel, -kukoriczaliszttel, apritott szalonnával. Akkora tüzeket raknak az üstök -alá, mintha ökröt akarnának sütni. S készitik a kását kissé bukovecz -módra, kissé magyar módra. - -A bukovecz télre is gondol. Gidája, kecskéje, gödölyéje elég van. El is -hull belőle néhány, le is öl néhányat. De akár hullott, akár leölt: -megfüstöli s ha már megfüstölte: maga se tudja, melyik az egyikféle, -melyik a másikféle. Ez mind eladó. S a huszár megvesz annyit, hogy -mindenkire jusson egy gödölyeczomb. Ezt is főzik nagy üstökben. - -A mi alatt pedig a huszárok igy készülnének a lakomára és a pihenésre: -azalatt valami akasztófavirág, valami kém, biró vagy pap, valami -bukoveczi gazember hirt ád Uscie-Putillában, fölzajgatja a helyőrséget; -ime, itt vannak a szökevény huszárok, itt is napolnak, itt is -éjszakáznak, el lehet őket fogni utolsó emberig. - -A helyőrség parancsnoka okos ember és nagy hadvezér. Csupán gyalogsága -van ugyan, de az legalább elég van. Megindit egy erős zászlóaljat, vagy -ezer embert s két szakaszban megy a huszárok után. - -Nem a faluban akarja őket megrohanni. Utczákon, sikátorokon át akkor -elmenekül a huszár. - -Nem is a falut akarja körülvenni. Vékony csatárláncz lenne abból, ott -töri át a huszár, a hol akarja. - -Nem is hátból akarja megtámadni, hiszen akkor a huszár lóra ül s megy -előre épen oda, a hova menekülni akar. Olyan cserepár pedig csakugyan -nem született még a világra, a ki a huszárt hátulról kergetve el tudná -fogni. - -Hanem a helyett jó messze kikerülve, jobbról-balról, megkerüli a falut s -elmegy a hegyekig. Ott van egy szoros út. Azon az uton kell a huszárnak -keresztül vonulni. Azt az utat állja el mindkét felől a gyalogsággal s a -sürüből ugy lelövöldözi a huszárt a lóról, mint a varjut a fa tetejéről. -De még sokkal jobban. Mert a varju, ha megunja a lövöldözést, tovább -repül, a huszár pedig még se tud repülni. - -S a helyőrség parancsnoka, a hogy bölcsen kitervezte: azon módon végre -is hajtotta a hadicselt. - -Jámbor huszárjaink csak várták-várták: mikor lesz már készen a mamaliga -és a kecskeczomb. Kevergették, izlelgették nagy gonddal. Bizony, talán -már jó is lenne. No még tiz percz, akkor lesz igazi. Meg kell hát azt is -még várni. Különben se sietős a dolog. Nincs a tatár a hátukban. - -Eltelt a tiz percz is. Böszörményi Dani a főszakács. Herman őrmester az -üstparancsnok. Nyugodtan megállapodnak: kész a fölséges étel. -Tökéletesen sikerült minden. - -Elő hát most már a köpönyegekkel. - -Hét köpönyeget leteritenek s azokra kiboritják az üstök forró, meleg -tartalmát. - -A köpönyeg pótolja az asztalt. A földre csak nem borithatják ki az -illatos, jó ételt. - -Azután a köpönyegen el lehet teriteni a forró ételt, hogy hamarabb -kihüljön. A macska sem enné meg hevenyében a forró kását. - -Végre pedig a köpönyegen el lehet osztani a mamaligát igazságos, egyenlő -adagokra. Minden köpönyegen huszonöt adag. Hét köpönyeg százhetvenöt -huszár. - -Valahára letelepednek a köpönyegek mellé s megkezdik nagy kényelmesen a -falatozást. Éhes a huszár, jól esik minden falat. Az ételnek illata is -csak fokozza az étvágyát. - -A mint az első falathoz hozzányulnak, megharsan a trombita. - -Fegyverre, lóra, készen lenni indulásra! Veszett sietésre hajszol a -tábori jel. - -Nem lehet az! Agyon kell ütni azt a trombitást. Valaki bizonyosan -megveszett. Talán csak nem bolondult meg Zsurmay kapitány ur! Hogy -hagyhassa ott az éhes huszár a kész ennivalót? S aztán a lovak se fujták -még ki magukat. - -Herman őrmester fut a kapitányhoz. - -– Mi ez, vitéz kapitány uram? Hiszen a legénység most nem ülhet lóra. - -A kapitány fölvezeti az őrmestert valami látóhelyre. Mutatja neki onnan -az út menetét. Épen helyezkedik el a gyalogság, hogy puskavégre várja a -menekülőket. Mindezt jól lehetett látni a tábori messzelátóval. De -hiszen ott volt a kapitány kezében a jelentés is. - -Lóra, fegyverre, indulásra! - -Nem lehetett okoskodni. Még késlekedni se. - -Hanem azt a káromkodást, a mi erre kitört, ne kivánja senki meghallani! -A jégeső ahhoz képest kis leánykának szelid imádsága. Az égnek angyalai -ugyan mindent meghallanak, azt a káromkodást is meghallották, de el is -bujtak az öreg anyjuk köténye alá, elő nem mertek bujni harmadnapig. - -Igy mondta el a huszárőrmester. - -Vége tehát a százhetvenöt adag mamaligának! Az illatos jó ételt -leforditották a köpönyegekről bele a sárba, szemétbe. - -– De a ki áldója van a bukoveczének: ebből ugyan nem eszik. De még a -kutyája se! - -A huszár méltó haragjában lovával a fekete földbe gázoltatta bele azt a -sok jó ennivalót. Került ugyan belőle egy-egy jó marokkal a csákóba is, -de mégis sovány vigasztalás volt az a nyugodt lakoma elmaradásaért. - -Hanem a kecskeczomb még se maradt ott. - -Minden legény felszurta kardja hegyére a maga gödölyéjét s ugy ment -végig szép egyenes sorban a falun és az uton az ellenség elé. - -De most már szemébe akart nézni ennek az ellenségnek. Ezer vagy tizezer, -lő vagy nem lő: mindegy az. A huszár neki akart rohanni s azt is -legázolni, mint a mamaligát. - -A kapitány minden haragját előszedte, hogy ezt meggátolja. - -– A hazának szüksége van, bajtársak, minden lóra és minden emberre, mit -tékozolnánk erre a rongyos cserepárra? - -Ez is igaz. - -Hanem a mi ezután következett, arról soha se látta be a huszár, hogy -annak ugy kellett lenni. - -Zsurmay tanácskozott a vezetőkkel. Ők elvezetik a menekülőket föl a -hegyekbe és erdőkbe olyan uton, a hol nem lesz többé ellenség, de falu -se lesz, ember se lesz. Ott éhen veszhet minden ember, minden ló. - -A kapitánynak vasfeje volt. Ő ezt az utat választotta. - -A mint az ellenség lőtávolába ért a huszárság, alig járható ösvény -mutatkozott jobboldalról. A kapitánynak jeladásra villant kardja s aztán -jobbra fordult az erdei ösvényre. Utána a huszárok. A cserepár csak -várta, mikor jön már a szökevény huszár, mikor sütheti rá rossz -puskáját. De bizony hiába várta. Fölfelé ment a huszár az erdőkbe, a -magasságba. A cserepár, a mint egyszer fönt a szikla élén -megpillantotta, keresztet hányt magára. Oda már nem hord el az ő -puskája. De oda már maga se megy se elébe, se utána a huszárnak. - - -IV. - -(Hol a pokol? – A széna, juhtej, burgundi répa. – Herman őrmester -elveszti pénzét. – Kidől a ló. – Mi a hős, a mikor éhes? – A Kárpátok -tetején. – Az első magyar szó. – Fajnatelep. – Megmenekültek. – -Felső-Vissó ünnepe. – Végszó.) - -A huszár átvergődött a bukovinai határon s megint ott volt Galicziában. -Valahol Probina-patak felé, valahol a Baba Ludova óriási hegységének -közelében. - -Találkoztak erdei emberrel. Szóba álltak vele. - -– Jól megyünk-e, héjh? - -Az erdei ember a fejét csóválta. Nem akart felelni. - -– Akárhova mennek a vitéz urak, nem jó uton mennek. Éhen-szomjan -pusztulnak el a vitéz urak. - -No, ez ugyan jól biztat. Hanem azért csak előre! A mig ló birja, ember -birja. - -A pokolról azt beszélik a papok, hogy az a kegyetlen vendégfogadó -valahol lent van alattunk, valamiféle mélységben s ott valami -kecskelábu, kettős szarvu, hosszu farku, kiöltött piros nyelvü fürge -fekete legények rakják a tüzet a katlan alatt, kétágu vasvillával -berzengetik a parazsat s igy fütenek be a szegény vendég alá, a ki igy -vagy amugy oda kerül szállásra. - -A huszár most arról győződött meg, hogy mindez bolond beszéd. - -Nem a mélységben van a pokol, hanem a magasságban. A hol nincs -jótét-lélek, nincs meleg hajlék, nincs ember. A hol nincs más, mint -árnyék, sötétség, nyirkos kő és büdös fenyő. A hol se fű, se virág, se -napfény, csak mérges gombák, pöfetegek, utálatos csuszó-mászó férgek. A -hol nem csak nem sütik-főzik az embert, de a hol az ember még csak föl -se melegedhetik, a hol örökké didereg s a ködtől, nyiroktól még délben -se tud szabadulni. - -Ez a valóságos pokol. - -Egész nap mentek. Mikor volt este, mikor volt éjszaka, nem is tudták a -fekete fenyvesekben. Hol töltötték, hogy töltötték az éjszakát: mind -elfeledték. A ló csak bandukolt előre hegynek, völgynek. Talán harapott -is útjártában, ha füvet talált itt-ott. A legénység megette -gödölyeczombját s azután szunyókált vagy a lován, vagy a lova mellett. - -Déltájban havas tetejére értek. Kiéhezve ember, állat. De itt mégis -szerencsések voltak. Ráakadtak egy ütött-kopott, rozoga gunyhóra. Valami -juhásznak vagy kecskeőrzőnek volt a gunyhója. De eleven; gunyhólakó -nyomai látszottak körülötte s volt mellette egy boglya széna is. Idei -rakás, egészséges, illatos. - -No hála legyen a papnak-papucsnak: a lovak számára hát lesz ennivaló. -Zsurmay kapitánynak aggodalmai voltak ugyan, hogy a tulajdonos engedelme -nélkül föl lehet-e a szénát étetni, de már erre csak nevetett a huszár. -Hát a betlehemi jászolból, a csecsemő Jézus Krisztus alól nem kiszedné-e -a huszár a szénát, mikor az ő lova éhes? - -Mégis trombitáltatott a kapitány ott a havas rengetegben, hogy ha -közelben van a széna tulajdonosa: hallja meg. - -Meghallotta. Odajött. Sajnálta a szénáját eladni, mert nem hitte, hogy -megkapja az árát, – attól félt, kardlappal fizetik ki. De bizony jó -pénzt kapott érte. Épen két akkora szája lett örömében a rusznyáknak, -mint a mekkora illett volna. - -Ennivaló hát van a lónak, de hol lesz már az innivaló? - -Sehol se lesz. Csak annyi viz van a havason, a mennyi holmi apró -gödröcskékben, földszinti faodvakban meggyülekezik. Ez pedig édeskevés. -Sok hegyet-völgyet meg kell mászni még ma a lónak, mig vizre akad. - -De hát most már mit eszik a legénység? A huszár se kutya. - -Előállt a rusznyák, van két hordó juhteje. - -Hejh rusznyák, istennek angyala vagy te. Hol az a két hordó juhtej? - -Előkerült. - -Megvették, megitták. Minden legénynek jutott egy meszely. Savanyu volt, -mint a vén asszony nevetése, de többet ért, mint máskor a sódar. - -Hanem hát végre is mi az? Egy meszely juhtej. Becsületes macskának is -kevés. Valami harapnivaló is kellene. - -Egyik huszár elkezdett böngészni. Valami vakandturásra akadt, de a mely -mégis nagyobb volt, mint a vakandturás. Szétrugja a földet s ime, -veremre akad. Turkál benne s kisül, hogy a verem tele van burgundi -répával. - -Isteni fölfedezés. Nagyobb, mint a könyvnyomtatás, fontosabb, mint -Amerika fölfedezése. Burgundi répa! Igaz, hogy takarmány; állatnak, -malacznak való, de mennyei étel lesz most ez a huszárnak. - -Megvették mind s neki álltak a burgundi répának. Azt az édes, leves, -émelygős, szokatlan torzsát ugy ették, csak ugy harsogott. Még a -tarsolyba is eltettek egy darabot. - -– Röf! röf! - -Ezt a hangot a volt pataki diák ejtette ki a száján. - -– Ugy lesz biz az bajtársak; – ha még igy élünk egy darabig, nem huszár -leszek én, hanem sertés a javából. Savó és nyers burgundi répa: épen igy -élnek a malaczok anyám házánál. - -Valami nagyon még csak el se keseredtek a legények. - -Egyik huszár felkiáltott: - -– Hejh, Fecském, édes lovam, gyere csak ide, üljünk egy asztalhoz! - -Fogott egy nyaláb burgundit s vitte lovához s szeletenkint adta neki. -Egyik szelet a lóé, másik a huszáré. Legalább a szomjukat is eloltották. -S utána minden huszár azt cselekedte. – Minden huszár! Hányan is vannak -csak még? Talán jó lenne számba venni most már. - -Elindultak százhetvenöten. Megszaporodtak három lengyellel, de egyet -maguk közül elkergettek. Tehát százhetvenhétnek kellene lenni még most -is. - -Nincs pedig több százhatvanötnél. Tizenkét huszár tehát már elveszett. -Kidőlt, elmaradt, eltünt. Vagy talán megszökött? - -Nem. Egy se szökött meg. Jó az isten. Van még remény, hogy megkerül majd -az a tizenkettő is. - -Hanem az én mesemondó őrmesterem rosszul járt. Összes málhája, -fehérnemüje kocsin volt, kocsin szállitották a század után. Ezt a kocsit -a menekülés második napján már elfogták. Tartalék ruhája tehát már régen -nem volt. Most pedig a burgundi répa-lakoma közben azt vette észre, hogy -szép, duzzadt, őrmesteres, piros bugyellárisa is elveszett s nincs -sehol. Vele együtt minden pénze is. Sehogy se tudott visszaemlékezni, -hogy a sok utban, futásban, keserves hercze-hurczában, hol és miként -veszthette el kincsét. - -De hiszen mindegy az már. Mégis nagyon elkeseredett. Most hát már -egyetlen fillérje sincs. - -Azonban megvigasztalódott. A pataki diák különösen meg tudta -vigasztalni. - -– Sohase busulj, bajtárs, pénzed miatt. Ebben az alávaló rengetegben ugy -se adnának érte semmit. Innen pedig ugy se tudunk menekülni. Itt döglünk -meg a hányan csak vagyunk, egy rakáson. Ma ugyan még nem, hanem holnap -vagy holnapután. - -Hát e bizony alapos vigasztalás volt. Nem is tudta hamarosan Herman -János, miként köszönje meg. - -– Ha pedig, édes jó bajtársaim, utóbb mégis hazajutunk valahogy, hát -akkor… - -Nem szólt többet a pataki diák, hanem összeütötte bokáját, csak ugy -pengett a sarkantyuja. Hátra is nézett a sarkára. Hogy annak a -sarkantyunak még el nem állt a szava! - -No, majd eláll az is. - -Tovább mentek a huszárok. Jó két vezető emberük volt, de jól is fizeték -őket. Nagyon bizott a két vezető, hogy egy-két nap mulva fölérnek a -hegységek legmagasabb tetejére. Onnan azután majd csak legurulnak -valamerre. - -Késő estig szakadatlanul mentek hegynek föl, völgynek le. A hegyen viz -nem volt, a völgyön fű nem volt, a lovat jól etetni, erőben tartani nem -lehetett. - -Öreg este volt már, a mikor egy nagy hegyről lebotorkáltak egy -völgykatlanba. Nem is katlan volt az, hanem valóságos gödör. Szűk -mélyedés, alig fért el rajta husz-harmincz ló. De volt forrásvize… Itt -mégse éjszakázhattak. Föl kellett mennie a hegy oldalára s ott -elszéledve legeltetni a lovakat. A hegy pedig meredek volt. - -Itt már kitört a zugolódás Zsurmay ellen. Csakhogy a vitéz kapitány ezt -nem hallotta. Ő messze elől járt több órajárásnyira az erősebb lovakkal -és erősebb legényekkel. A gyöngébbek maradtak hátra s velük a mesemondó -őrmester s a pataki diák. Erős mind a kettő, lovuk is jó, de ők el nem -akarnak hagyni senkit. Biztattak, vigasztaltak, segitettek. - -Gyakran a biztató szó se ért semmit. - -Zabla-száron vezeti a huszár a lovát. Bágyadt a lova is. A nyereg és -minden készség ott van a ló hátán. - -Egyszer csak megáll a ló. Fejét lehajtja, orra majd a földet éri. A -huszár szólitja, zabla tövénél föl akarja a fejét is emelni. A ló nem -mozdul, hanem lefekszik, elnyujtózik, fejét leteszi a hantra. - -A huszár félrevágja a csákóját, nagyot káromkodik. - -– Hejh, a megváltóját, hát csakugyan itt kell elpusztulnunk! - -Ismeri már a lovat. Napok óta nem evett, nem pihent a ló kedve szerint. -Talán el is busulta magát. Ha a ló egyszer lefekszik az utban, nem kel -az már fel többé. - -Mégis szeretne reménykedni a huszár. Szól hozzá. - -– Édes lovam, Vidám te, ne hagyj el engem! - -Talán még megérti a ló a keserü hangot. Fejét kissé megmozditja s ránéz -gazdájára. Azután megint leteszi a fejét s szemére valami láthatatlan -pókháló kezd ereszkedni. - -Utolsó pillantása volt gazdájára. - -A huszár kemény gyerek. De könyei mégis kitörnek. Hiába! Teste-lelke -neki is elernyedt már. Leül a ló ejéhez, leveszi róla a kantárt s haját -a két füle közt szeliden huzogatni kezdi. S zokog keservesen. Igy -találja őrmestere. - -– No fiam, Ferkó, gyere már, hagyd ott a lovadat. Végy magadon erőt. - -– Nem hagyom itt, őrmester uram. Ő se hagyna el, ha ereje volna. Azután -mindegy már az. Akár itt pusztulok el, akár másutt. Ugy se birom tovább! - -Ime egy jelenet a sok közül. S mindennap több. Mind egyenlő s mégis mind -másféle. De a szivet szaggatja valamennyi. - -Az őrmester nyeregszerszáma is összeszakadozott már. Az ő lovának se -volt már hasa. Nem állt rajta rendben semmi. Szájánál fogva vezette maga -után s folyton kötözni, szoritgatni, igazgatni kellett rajta mindent. - -Nem számlálták most már se a napokat, se az éjszakákat. Hegynek-völgynek -mindegy volt már. Ha inuk leroskadt: lefeküdtek. Ha egy kis erőhöz -jutottak: megint mentek tovább. Néhol buja fű volt a völgyeken, -szakadékokban, források tövénél. Ott a ló kedvére jóllakott. A huszárt -is tudta vinni. A huszárnak alig volt már egyebe szárazkenyér -morzsájánál. Valami vad, tövises, erdei eper érett itt-amott: azzal -verték el éhüket, szomjukat. De erőt az se adott. Nem féltek már -ellenségtől, kémektől, üldözőktől. Felértek már a magas Kárpátokra -Galiczia és Máramaros vármegye határán, de ők nem tudták: hol járnak, -hova lyukadnak ki. Se jókedv, se elszántság, se számitás, se hidegvér – -csak az élet vak ösztöne vezette őket. - -– Ott jártunk, uram, olyan magas hegyekben, a hol még ló nem járt, a -mióta a kutya mezitláb jár a világon! - -Igy beszélte a mesemondó őrmester. - -A legénység elszakadozott egymástól. Nem volt már hadoszlop, nem volt -már büszke huszár többé. Négy óra járásnyi távolságban széledeztek -egymásután. A ló néha még tudott nyeriteni. Hivta társát vagy jelt adott -neki. - -Egyik estén nagy erdő tisztásán öten jöttek össze. Az őrmester, -Böszörményi, a pataki diák és három legény. - -Mit csináljunk? - -Előttük is sok huszár, utánuk is. Hogy’ érjék el, a ki előttük van, hogy -szedjék össze, a ki utánuk van? Éhesek is voltak, fáztak is. - -Hasig érő fű volt a tisztáson, harapta a ló, csak ugy bujálkodott benne. -Aznap havas eső esett; minden fűnek széles sása tele volt hóval, vizzel, -harmattal, nem kellett a lovat itatni se. - -Itt töltjük az éjszakát. Ebben történt megállapodás. - -Tüzet raktak. Magánosan álló egész óriási fenyőfákat gyujtottak meg. -Hadd legyen meleg és világitás. Talán az égre verődött fényt -mérföldekről meglátja a nyomorgó huszár s oda siet. Lövöldöztek is -rendes időszakokban, talán a pisztoly hangját is meghallja a menekülő. - -Akár a fény, akár a hang után, azon az éjszakán még huszonkét huszár -jött össze azon a helyen. A lovakat legelni eresztették, maguk jól -aludtak a nagy tüzek enyhe közelében. Se ételük, se italuk, de annyi -fáradtság után az édes alvás mégis adott erőt napkeltére. - -De fokozta az éhséget is. Azután a keserüséget s utóbb az erőtlenséget. - -Hejh katona, vitéz huszár, elsőrangu hőse a világnak, de nyavalyás -alakká válsz te, ha nagy fáradalmaid közt egy-két nap óta nem ehettél. - -Enni: állat dolga. Igy mondják az erkölcsök nagy birái. - -Az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette az alkotó. Igy -tanitják a bölcsek és irástudók. De igy van-e hát? - -Nézd az ifju hőst, a kit levert lábáról az éhség és fáradtság. Hős -indulat a szivében, éles aczélfegyver a kezében, de üres a gyomra. -Akármelyik futkározó rongyos siheder le tudná gyalázni egy furkósbottal. - -Oh, Zrinyi, oh Leonidas s ti többiek, örökké ragyogó hősei a nagy -világnak: éreztétek-e ti az éhség kinjait? S te Toldi és Kinizsi s ti -aczélkaru óriások a mesék országából s a nagy nemzetek történelméből: -vajjon le tudott volna-e suhintani buzogánytok, hogy az ellenség -csontjait összetörje, ha napok óta éhen-szomjan vonszoltátok volna -fáradt tagjaitokat? S ti lánglelkek, te maczedoni Sándor, te Czézár, te -Napoleon s ti nagy eszmék és nagy szenvedélyek teremtői: mit tudtatok -volna ti, ha csak nyers burgundi répával lehetett volna jóllaknotok -minden harmad, negyednapon egyszer? S te Romeo és Julia, hova lett volna -szerelmetek istenereje, ha egy héten át koplalnotok kellett volna és a -mellett ázva-fázva nehéz munkát végeznetek? - -Gyomor: te benned lakik együtt az isten és az ördög, a fenség és a -nyomoruság! Tőled származik minden jó és minden nagy és minden hitvány! - -Reggel a huszonhét huszár még egyszer és utoljára rendbehozta lovát, -szerszámát, ruházatát s elindult azok után, a kik előtte voltak. A -század többi része jó előre járt már, ezt a szakasz el se érhette. -Két-három órai utat kellett volna gyors menettel megtenni, hogy -elérhesse. - -Hanem egyeseket csakugyan ért el. Ott hullároztak az utban s lovaikat -kergették, hivták, édesgették. Mert akadt olyan huszárló is, a mely -megunta már az égben és a szirteken való járást s megemlékezvén a -völgybeli jó levegőről, a mennybeli seregek kedvéért sem akart előre -menni – hanem vissza – hátra a legelőre. A huszár aztán ugy akart lova -során könnyiteni, hogy leszedte róla a nyerget és terhelőt s ezeket ott -az erdőben egy csomóba összerakta. - -Ha megélünk: majd eljövünk érte. Ha meghalunk, ha éhen veszünk, hát -isten neki – hadd pusztuljon a nyereg is. Mindegy már! - -A Lozdun havasok körül jártak. Galicziában is, Máramarosban is igy -hivják a Kárpátoknak ezt a részét. A vezetők is aligha el nem -tévesztették az utat. Ha kissé nyugotra mennek, rábukkanhattak volna a -Suliguli szorosra. De a hágón, a hegység gerinczén csakugyan áthatoltak -már. Hanem a huszár ezt még mindig nem tudta. Kiszámitotta, hogy egy -napig még talán megállhat a lábán: azután jó éjszakát. Most már nem is -káromkodtak. Mint a fekete köd, mint a fekete éjszaka: ugy állt lelke -előtt a rettentő sötétség. Az a lélek már hervadó volt, már alig látott -világosságot. Csak az éhséget és összeomlást, csak a halált látta. - -Déltájban levánszorogtak a hegyről. Valami völgybe értek, csörgedező -patakhoz. A ló nagyot ivott. - -A patak mellett ember állt. Borzas gucsma a fején, bocskor a lábán. -Kuszált haju erdei ember, csak bajusza volt kipödörve. Nyilván orosz -ember. - -De mégis ember! Napok óta nem láttak már idegen emberalakot a -rengetegben. Talán most már nekik is hajnalodik. - -Megszólitják oroszul. - -Az ember magyarul felel. - -– Hozta isten vitéz urak! Erőt, egészséget adjon a gondviselés! Honnan -jöttek kigyelmetek a mi országunkba? - -Az ember a patak tulsó partján állt. Erős férfilépéssel át lehetett -lépni a patakot. Böszörményi Dani, a sárospataki diák megmozdult, hogy -odamegy az emberhez. De nem volt már annyi ereje. Csak ugy szólt hozzá. - -– Ugyan kedves bátyám, jőjjön kelmed ide hozzám, hadd szoritom meg -kezét. - -Az ember odament. A sárospataki diák megszoritotta kezét, de szólni már -nem tudott. Összeölelte, csókolta a torzonborz embert s fejét vállára -tette, ugy zokogott. Elfogta az érzés. Hazája szentföldén édes -anyanyelvét ime, mégis meghallotta! - -Nagy megindulással nézte a többi huszár ezt a tüneményt. Jó magyar fiu -valamennyi, feszült a sziv a szűk zsinóros dolmány alatt. Hazaértünk. Az -élet hát mégis megmaradt számunkra. Nem hiába volt hát a szenvedés. -Saját vérünket mégis megláthattuk. - -Istennek nagy adománya volt az az érzés, mely egy pillanatig erőt vett a -huszáron. Öröm és vigasztalás. Enyhület, mely megérdemelte a -férfikönnyet is. - -Az az ember Fajnatelepről való volt. Felső-vissói jó kálvinista-zsöllér, -a kincstárnak valami erdei embere. Elmondta, hogy reggel óta látott ő -már huszárokat erre vonulni. Bizony csak ugy szédelegtek, támolyogtak -azok is. De most már ott vannak a telepen. Megsegitette az isten azokat -is. - -Odasietett az őrmester is huszonhetedmagával. - -Első dolguk volt két embert a telep lakói közül felküldeni a hegyekbe: -szedjék össze az elmaradt, elkényszeredett huszárokat. Vigyenek magukkal -kenyeret, turót, pálinkát. A mi kezük ügyében volt. Két fiatal, -gyorslábu legény vállalkozott erre. Oda a galicziai határ alig -nyolcz-kilencz kilométer. Ők estélig fölkeresnek minden embert, minden -lovat és elhányt nyeregkészséget; legkésőbb reggelre hazahoznak -mindenkit. - -Ugy lett. - -Kenyér kevés volt a telepen. De nyomban levágtak egy félig hizott -hatalmas röfögőt s néhány juhot és kecskét. Ropogott a tűz, készült az -illatos sült, megint megszólalt a pataki diák sarkantyuja s megint ő -volt a főszakács. Az éhes huszár, végigfeküdve a haraszton, most már -nyugodtan várta a lakomát. Sajt, turó, pálinka volt az étvágygerjesztő -előétel. - -A mint kifujta magát a huszár: első dolga volt lovát levetkőztetni, -annyira-mennyire megcsutakolni s ételhez-italhoz juttatni. A -telepesemberek segitettek a munkában. - -Szó se lehetett arról, hogy még este tovább menjenek. Felső-Vissóra, -onnan a Vasérpatak völgyén vezet az út. Kanyargós út, jó harminczöt -kilométer távolság. Hanem a telepről szamaras legény hirt vitt a -városba, hogy a haza védelmére megjöttek a huszárok Galicziából, holnap -estére beérnek a városba. - -Lett nagy lótás-futás a városban. Sütni-főzni minden házban. -Tejben-vajban fürödjék a huszár, de a lova is. Kéznél legyen minden -czigány és a szerszáma. A késő ősz minden virágát szedjék össze. -Koszorut a huszár csákójára! - -A huszár pedig kedvére lakomázott. Azután a boldogok álmát aludta egész -éjjel. Husz keserves napnak fáradalmát pihente ki egyszerre. - -Milyen más volt reggelre kelve a huszár is, meg a lova is! Csodaerő van -a fiatalságban s az egészséges lóban. - -Hanem azért volt bizony ott egy csomó hiányosság! - -Reggel trombitaszóra szakaszonként összegyült a legénység. Szemlét -tartott a kapitány s számba vett minden embert. - -Furcsa látvány volt. - -A fej nyiretlen, a haj csapzott, három hét óta a huszár álla nem látott -borotvát, fölverte állát, arczát az avar. Mintha ágról szakadt volna -valamennyi. A bajusz is vagy busan lóg, vagy a hány szál: annyifelé akar -futamodni. - -– Hejh, a ki áldója van ennek a keserves világnak, meg ne lássa a -Vilmos-huszárt ilyen ábrázattal az ország. - -No, hiszen volt mosdás, nyirás, borotválás, bajuszpödrés. Nyalka legény -lett a huszárból hamarosan. Hát még, a mikor minden vasa ragyogott a -tisztaságtól s minden szija fényes volt és rendes. - -– Gyere édes lovam te is, tartsd a lábad. - -Erre került most már a sor s elvégezték jó renddel a vasalást is. - -Hogy azután még a köpönyegek tele voltak foltokkal, a mentének prémje -feslett, posztója rongyos s a dolmánynak hetvenhét zsinórja hetvenhét -felé szakadozott, de meg sok csizma sincs rendben s a nadrág is busul a -szabó után: ez ugyan mind szomoru valóság, de már erről Fajnatelepen nem -tehetünk. - -Majd valahol máshol ezen segitünk. - -Késő este lett, a mikor Felső-Vissóra beértek. De nem is ugy szállt le a -huszár a lóról, hanem csak ugy leölelték, lecsókolták. - -S a mikor délután kiállt a század a templom elé: nem volt már akkor -szakadozott se a posztó, se a prém, se a zsinór. Soha se lesz annyi -szabó Felső-Vissón, mint a hány akkor egész éjjel dolgozott a -huszárokon. Kik voltak, honnan jöttek, miként kerültek elő; sohase tudta -elgondolni senki. - -* - -Vége a történetnek. A többi már a hadjáratnak, a függetlenségi harcznak -s a nemzetnek története. De nyájas olvasóim közt lehetnek kiváncsiak is: -az ő kedvükért jegyzek föl itt némi apróságot. - -Hogy Böszörményi Daniból, az egykori hatalmas pataki diákból, mi lett, -nem tudom. Tiszt lett-e, ott halt-e el a csatatéren vagy talán ma is él: -nem tudom. Pataki ifju és öreg barátaim keressék ki nevét és szülőhelyét -a mult század negyvenes éveinek tanuló-névsorából: akkor utána -kérdezősködhetünk s életsorát megtudhatjuk. - -A mesemondó őrmester életéről többet tudok. - -A mikor a század diadalmenetben Máramaros-Szigetre ért: onnan a -századot, Zsurmayval az élén, Bem hadseregéhez rendelték Erdélybe. -Herman János őrmestert azonban kiszakitották századából. - -A nemes vármegye két erős század felállitását határozta el s Herman -Jánost hivta meg a szervezésére. - -Micsoda? - -Háromszáz parasztból huszárt gyártani, háromszáz tanulatlan csürhéből -huszárlovat teremteni: nem egy embernek való munka az. Elkopik abban tiz -erős őrmester is. - -Herman János tisztelettel megköszönte a megbizást, de el nem fogadhatta. - -Az alispán kemény ember volt. - -– Ha kend százhetvenöt huszárral át tudott jönni a lozduni és borkuti -havasokon, a hol csak a sas meg a mormota tud járni: akkor kend a -regrutával és a remondával is el tud bánni. Kend katona, kendnek az -engedelmesség a dolga. - -Ez is igaz. - -Herman János ott maradt és a télen át csakugyan gyártott két század jó -huszárt. Kora tavaszszal be is osztották a hadjáratba. - -Végigküzdötte a függetlenségi harczot. Becsülettel, tisztességgel. - -A harcz után ujra besorozták régi ezredéhez, de csak közlegénynek. -Büntetésül elcsapták az őrmesterségből. A Vilmos-ezredet az osztrák ujra -szervezte, német tisztekkel tömte tele és Csehországban helyezte el. -Onnan bocsátották el Herman Jánost az 1851-ik év végén. - -Veszprémbe jött, ott megnősült, a város közönsége megszerette, -megbecsülte. Lisztes boltot nyitott s a lisztet, melyet árult, maga -őrlette be hetenként a veszprémi Séd-vizi műmalmokban. A buzát is maga -vásárolta össze hetenkint a gabonapiaczon. Ezért jött a gabonakereskedők -névsorába. - -Ezelőtt harminczöt évvel 1870 körül elvesztettem szemem elől. Ismétlem, -a mit már mondtam. Ugy emlékszem, mintha Szatmárra vagy Szamos-Ujvárra -költözött volna. Ezóta nem ismerem élete sorát. Veszprémi és szatmári és -szamos-ujvári barátaim nyomozódjanak utána. Él-e még, vagy élnek-e -maradékai? - -A Zbarazból hazajött jó Vilmos-huszárok nem sokáig maradtak tétetlenül. -Hentaller barátom jegyzetei nyomán adom elő történetük rövid foglalatát. - -November közepén érhettek Máramaros-Szigetre s 25-én már csatát álltak. -Katona Miklós serege ütközött meg Kozárvárnál Urbán osztrák tábornok -seregével. Urbán győzött s a magyar seregnek Deés felé kellett hátrálni. -A Vilmos-huszárok Zsurmay vezénylete alatt fedezték a visszavonulást, ők -állták utját az üldöző ellenségnek s ők mentették meg az ágyukat. - -1849-ik évi január 24-én Bem alatt a szelindeki csatában vettek részt. -Kegyetlen tél volt, de azért nem szenvedtek annyit, mint menekülő, -hazatérő utjok alatt. - -Február 4-én a vizaknai ütközetben vettek részt Zsurmayval, a ki akkor -már őrnagy volt. Puchner osztrák tábornok középhadát rohanták meg, -vissza is szoritották és ezzel lehetővé tették a szabályos -visszavonulást. - -Négy nap mulva Zsurmay a Vilmos-huszárokkal Medgyesről kiverte a -császári sereget. A medgyesi szász polgármester épen kivilágitást akart -rendezni a császári sereg tiszteletére. A fáklya, muzsika, áldomás már -készen volt. A polgármester azonban Zsurmaynál tisztelgett, minthogy ő -volt a győző. - -– Aztán kedves polgármester ur, mibe került volna az a fáklyászene? - -A polgármester vakaródzott, de azért megmondta. - -– Kétezer forintba! - -– No hát azt a kétezer forintot nyomban lefizessék. Kell az én -vitézeimnek! - -Márczius 2-án Medgyesnél Zsurmay őrnagy és Bethlen ezredes huszárai -döntötték el a csatát, Van der Null osztrák generálist kiverték -állásából s Asszonyfalváig kergették az ellenséget. - -– – Ime öregéből, nagyjából a százhetvenöt huszár története. - -Derék fiuk. Hazatérésük a legszebb s legnehezebb katonai cselekmények -egyike, melyeket a világ ismer. Hősök voltak mind végig. Életük, haláluk -s örök dicsőségük felett álljon őrt a nemzet hálás emlékezete! - -Zsurmay alezredes és Szontagh kapitány nem ülte végig a tizenhat és -tizennyolcz esztendeig vasban töltendő várfogságot. 1857-ben kegyelmet -kaptak. - -Dicső életük további folyamát nem ismerem. - - - - -TARTALOM. - -A dicsőséges csaták napjaiból. - -I. Az áldomás. – Hogyan készül a fegyver? – A nemzetőrség. – Apám a -hadnagy. – A magyar vezényszó. – A nemzetőr egzecziroz. – A bolondos -harczi dal. – Őrizzük a Drávát. – Pápay Miklós öreg barátom. 1 - -II. Jön Jellasich. – A borsodi alispán fia. – Itt vannak a horvátok. – -Ők lakmároznak abból, a mi a honvédek számára készült. – Küldöttség a -bánnál. – Az ellenség elvonul. – Apám Balaton-Füredre indul. – -Ellenséget lát utjában. – Jó lenne azt elfogni. 16 - -III. Apám támadást parancsol az ellenség ellen. – Kik voltak a hősök? – -A vadrácz kovácslegény. – Csata előtt igyunk egyet. – A vakmerő lelkész. -– Sortűz egymás ellen. – Holtak, sebesültek. – A háboru kemény dolog. – -Az ellenség menekül. – Utána! – A félrevert harangszó. – Az üldözés. – -Ujabb véres összecsapás. – Az utolsó hős. – Szomoru halála. – Mit -feleljen az örök biró előtt? 30 - -IV. Mit akart az ellenség? – A házatlan zsöllér. – Eberhard kettős -lövése. – A fenevad. – A szegény katona kegyetlen halála. – A kisértet. -– A halálfej. – A mogyorófa mindent rendbehoz. 51 - -V. Roth generális Soponyán. – Fábián tiszteletes ur. – A megzavart -vacsora. – Itt vannak a huszárok! – Roth generális menekül. – Görgey -Artur. – A huszárok éjjeli terve. – A kálozdi legények. – Szilas-Balhási -fészkünk. 61 - -VI. A föld népe. – Kossuth alföldi utja. – A nagykőrösi nemzetőrök. – A -kis kunok. – Három pandur meg az esküdt ur. – A szilas-balhásiak -harczolni akarnak. – Roth generális utolsó táborállása. – A tábori -éjszaka. – Megyünk apámmal Görgey elé. 74 - -VII. Apám találkozik Görgeyvel 1848-ban, és 1901-ben. – Apám -tanácskozása. – Görgey és Perczel. – Roth generális megadta magát. – A -történet vége. – A történet igazolása. 86 - -Nyomoztam, a hol Petőfi elesett. - -I., II., III. 104–122 - -Még se lett királyi ember. - -I. Komárom várát feladjuk. – Szabó Gábor honvédszázados. – Wolff -Sebestyén, a cserepár főhadnagy. – A macska. – A rizskása. – A sok -takács. 123 - -II. Az Almássy-összeesküvés. – Az akasztófa alatt. – Magam is -összeesküvő leszek. – Pesti utazásom. – Késmárky Pepsa. – Komáromi -haditörvényszék elé idéznek. – Nyomatéktalan a vád. 130 - -III. Megyek a haditörvényszék elé. – Megmentem egy katonagyerek életét. -– A Dunán nem tudok átmenni. – Latin táviratom. – Mégis átmegyek. – -Táviratom sorsa. – Megbüntetnek. 142 - -IV. Szabó Gábor ügyvéd. – Megismeri Wolff Sebestyént. – A rizskásáról -szóló levél. – Elbánik az auditorral. – Az auditor pedig az én ügyemmel. -– A tárgyalás. – Haza szabadulok. 154 - -V. Szabó Gábor levele. – Ünnepeljük Budapesten. – Megkapja a királyi -kinevezést. – Ábrándozik a neszmélyi hegyen. – Elégeti a királyi -kinevezésről szóló okiratot. 166 - -Kossuth népszerüsége. 177 - -A hős. - -I. A dermesztő hideg. – Fehér emberek fehér lovakon. – Hir a móri -csatáról. – Ki volt Kun Béla? 185 - -II. A móri csata. – Wallmoden-ezred. – Kun Béla rohamot intéz az ezred -ellen. – Levágja az ezredest. – Sebjeiből kiépül. – Barátsága az orosz -tisztekkel. 194 - -III. Besorozzák osztrák katonának. – Tisztelegnek előtte az osztrák -tisztek. – Garibaldit bekiséri Nápoly városába. – Harminczhárom -huszárral elkerget egy hadsereget. – A hős börtönbe jut. – Hazatér. 203 - -Százhetvenöt huszár. - -I. Jókai regénye. – Ki volt Herman János? – A Vilmos-huszárok. – A -furcsa hirek. – A két rongyos zsidó beszélget. – Kászonyi Dániel. – A -huszárok megesküsznek. – Ermisch kapitány. 217 - -II. Indulnak hazafelé. – A zarubinczei izenet. – Zsurmay kapitány. – A -lengyelek bucsuja. – Az első állomás. – A borkii gátszakadás. – Herman -őrmestert meg akarják ölni. – A trembovlai huszárok. – A lengyel -önkénytes. – A czorkovi eset. – Miért haragszik a paraszt? – Átkelés a -Nyisztra vizén. 251 - -III. Kolomea szomszédságában. – A takarodó hangja. – A huszár lova -bölcselkedik. – A mamaliga. – Utjukat állják. – Föl a hegyekbe! 275 - -IV. Hol a pokol? – A széna, juhtej, burgundi répa. – Herman őrmester -elveszti pénzét. – Kidől a ló. – Mi a hős, a mikor éhes? – A Kárpátok -tetején. – Az első magyar szó. – Fajnatelep. – Megmenekültek. – -Felső-Vissó ünnepe. – Végszó. 290 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -134 |vezé-ünktől |vezérünktől - -182 |mindegyik. nek |mindegyiknek - -193 |ját élete |saját élete - -267 |huszárlmádság |huszárimádság - -302 |Megesgitette |Megsegitette] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A NAGY ÉV *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/64401-0.zip b/old/64401-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 0f6a16c..0000000 --- a/old/64401-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/64401-h.zip b/old/64401-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 93b28bd..0000000 --- a/old/64401-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/64401-h/64401-h.htm b/old/64401-h/64401-h.htm deleted file mode 100644 index c06ac57..0000000 --- a/old/64401-h/64401-h.htm +++ /dev/null @@ -1,8787 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A nagy év by Károly -Eötvös</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h1 { - line-height: 100%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: center; - text-indent: 0; - width: 90%; - margin: auto; - font-size: 90%; - font-style: italic; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; -/* text-indent: 0; */ - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.75em; -} - -.TOC .roman { - margin-right: 1em; - float: left; - text-align: right; - margin-left: -4em; - min-width: 3em; -} - -li.li2 { - margin-bottom: 1em; - font-size: 90%; - padding-left: 1em; - text-indent: 0; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of A nagy év, by Károly Eötvös</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: A nagy év</div> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Károly Eötvös</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: January 27, 2021 [eBook #64401]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A NAGY ÉV ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_309">309</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="smcap">Eötvös Károly -Munkái</span></p> -<p class="center"><span class="smcap">xvi. kötet</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">A NAGY ÉV</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly Munkái</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">XVI.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">A NAGY -ÉV</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCV<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly</span></span></p> -<h1>A NAGY ÉV</h1> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCV<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK -FENTARTÁSÁVAL.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon -könyvnyomdája Budapest, VIII. ker., Üllői-út 18. szám.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>A DICSŐSÉGES CSATÁK NAPJAIBÓL.</h2> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(Az áldomás. – Hogyan készül a fegyver? – A -nemzetőrség. – Apám a hadnagy. – A magyar vezényszó. – A nemzetőr -egzecziroz. – A bolondos harczi dal. – Őrizzük a Drávát. – Pápay -Miklós öreg barátom.)</p> -<p>Kiütött a szabadság. A mi jó paraszt népünk e szót ejtette ki -ajkán, a mikor 1848-ban a pozsonyi országgyülés törvényeinek hirét -vette. Nincs többé robot, nincs urbér, nincs földesuri hatóság, nem -kötéllel fogják ezentul a katonát, egyenlők leszünk örömben-búban s -a mindennél szentebb szabadságban.</p> -<p>De most már hát mit csináljunk?</p> -<p>Épen e kérdés az, a mely fölött az én falum nemessége és -jobbágysága egy pillanatig se tanakodott.</p> -<p>Természetesen meg kell tartani a nagy áldomást. Ez az első. -Minden, a mi jön, csak ezután jön. Igy cselekedett Árpád apánk s -igy cselekedtek azóta őseink mindenkor. Mi sem maradhatunk el -apáink mögött. Ha nem akarjuk áldomásnak nevezni: nevezzük nemzeti -ünnepnek. De meg kell tartanunk. <span class="pagenum"><a name= -"Page_2" id="Page_2">-2-</a></span></p> -<p>Hiszen egy vérbeli igaz testvérek voltunk mi nemesek és -jobbágyok eddig is, csak a törvény csinált köztünk viszályt, -zenebonát, de most már valahára a törvény is kimondta az igazságot. -Áldomással kell azt az igazságot felszentelnünk.</p> -<p>A falu napkeleti oldalán volt a nagy libalegelő. Ma már -vályogvető gödrök fészke, akkor fényes szinü zöld pázsit. Apám ezt -jelölte ki az áldomás szinteréül.</p> -<p>Gyönyörü szép májusi vasárnapon volt az ünnep. Nagy nemzeti -lobogó a földbe ültetve. Sátrak az urnők és a sütő-főző készségek -számára. Ünneplő ruhájában a falu örege-apraja. Lelkes szavak az -ajkakon; édes öröm, nemes vidámság az arczokon. Minő tünemény volt -az, a mikor az öreg nemes megölelte, megcsókolta kérges tenyerü -jobbágyát! Édes fiam vagy ezentul, nem cselédem!</p> -<p>Szentek egyessége.</p> -<p>Lesz-e még ilyen napja valaha nemzetünknek?</p> -<p>Ötvenhat esztendeje ennek: azóta nem láttam ilyen áldomást. -Gyerek voltam akkor, még se felejthetem.</p> -<p>Három zsidója volt a falunak: Ábrahám, Salamon, Dávid. Az egyik -mészáros, a másik kocsmáros, a harmadik boltos. Az egyik a hust, a -másik a bort, a harmadik a gyerekek és leányok számára a sipot, -kereplőt és szines szalagot hordta nyalábszámra. Sehogyse akarták -az árát elfogadni senkitől.</p> -<p>Hát a czigány?</p> -<p>Volt czigányunk elég. Az öreg Józsi czigány volt a fejedelmük. -Minden czigány az ő ijafia, unokája volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> De azért csak -Józsi czigány maradt. Sohase tudott Józseffé fölvergődni. Az -1828-iki funduális könyvben is csak ugy van beiktatva zsöllérháza: -»A Józsi czigány háza«. Senki se tudta vezetéknevét. Az is ez -áldomásnapon tudódott ki. Isten előtt Jónás József volt a neve.</p> -<p>Volt vagy tizenöt fia. Mind muzsikus. De ennyien el nem fértek -volna a mi kis falunkban. Otthon csak négy-öt maradt. A többi -Bozsokon, Enyéngen, Szilas-Balháson szanaszét. Az öreget apám egy -hét előtt behivatta az udvarba.</p> -<p>– Józsi, a gyerekek meg a szerszámok a jövő vasárnap itthon -legyenek az áldomáson!</p> -<p>Otthon is voltak. A pirkadó hajnalig tánczolt a fiatalság a puha -pázsiton. Csak a hajnali harangszó vetett véget az áldomásnak.</p> -<p>Az áldomás után mindenki tudta már, mit kell csinálni.</p> -<p>A nemzetőrséget kell szervezni, a legénységet begyakorolni, -számára fegyvert késziteni. Akkora szabadságot nem ád ingyen a -sors. Akkora nemzeti boldogságnak meg kell adni az árát. Bizonyosan -megjön az ellenség. Rácz, horvát, bécsi német bizonyosan ránk tör. -Vissza kell azt verni véresen.</p> -<p>Fegyvere csak a nemességnek volt. Annak is csak puskája, kardja, -fokosa. A fokos csak követválasztásra való. Sőt az uj törvény onnan -is eltiltotta. A kard csak diszkard, csak arra való, hogy az ember, -ha a főispánhoz megy deputáczióba, az oldalára kösse czifraságnak. -Különben pedig a fogason függ, rozsda marja, <span class= -"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> nem ragyog s -nincs is kiköszörülve. A régi jó fringiák a nemesi fölkelés -korszakából mind disznóölő késekké változtak át a franczia futás -óta. A puska ugyan puska, de az is csak vadászfegyver, nyulászni -való, szuronya nincs. S még az se több az én falumban husz-huszonöt -darabnál. Hiszen a fegyverfogható nemesség csak tizenkilencz főből -áll s még az se mind vadász ember.</p> -<p>Hát aztán a nemzetőrnek mi legyen a fegyvere? Bizonyos, hogy az -ország nem ád fegyvert, mivelhogy magának sincs.</p> -<p>No nem is kell. Majd csinálunk magunk. Dárda lesz a -fegyverünk.</p> -<p>Körösztös Ferencz volt a falu kovácsa. Fekete arczu, zömök, -vaskos termetü erős ember. Volt műhelyében alkalmas legénye, egy -vadrácz fiu, vándorlása közben akadt meg az én falumban. Erre a -vadráczra még nagy szerep vár. Körösztös Ferencz ivadékai ma is -élnek.</p> -<p>Tanácskozott legényével s megállapodtak abban, hogy naponként -meg tudnak csinálni tiz hatalmas dárdapengét. Lábnyi hosszut, -hegyeset, két élüt, két hüvelyk széleset, hosszu két szakállal, -hogy a nyélre rá is lehessen szegezni. Csak legyen nyélnek való fa. -Félszázad nemzetőrnél többet ugy se ád ki a falu, tiz nap alatt -készen lesznek a fegyvertárral.</p> -<p>Jelentik apámnak, gondoskodjék a nyélnek való fáról.</p> -<p>Az én falum határában akkor egyetlen szálfa se volt. Tiszta és -egyenes róna volt az egész határ, mint a felhőtlen ég. Apám egyik -kaszálóján volt egy kökényfabokor. Ebből állott a határ egész -erdősége. Nosza föl <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span> a Bakonyba hát gyertyánfáért dárdanyélnek. -Négy kocsi induljon Szent-Gálra hajnalban, viszi a levelet apámtól -nemes, nemzetes és vitézlő Zsebők János uramnak, három nap alatt -legyen dárdanyél elegendő. Zsebők János volt a szent-gáli -közbirtokosság valami választott főembere, Szent-Gálnak pedig volt -akkor még jó huszonötezer hold Bakony-erdősége egy darabban. Az -egész országot el tudta volna látni dárdanyéllel.</p> -<p>Házunk, udvarunk akkor még nem volt megépitve. -Mező-szent-györgyi birtokunk 1775 óta zálogban volt, apám csak -1838-ban ülhetett bele. Még nem épithetett. A Turgonyi-házat birta -zálogban. Ott születtem én is. Annak végében volt a másik utczán a -kovácsműhely. A mint a dárda-készités megkezdődött: a műhelyben -töltöttük az időt. A nemes gyerekek mind. Az Eötvös, Pósa, -Véghelyi, Szalay, Katona, Ujhelyi, Keserü, Nagy, Bárdossy, Fodor, -Harmath, Baditz, Virágh fiuk ott segitettek a fekete arczu -kovácsnak és vadrácz legényének. Fujtatni, szenet, fogót, -kalapácsot, ráspolyt kézhez adni, hütőbe vizet hordani, a kész -dárdapengét simitani, fényesiteni: ebben buzgólkodtunk. A tüzes vas -szikrája majd ki nem verte a szemünket. Estére kelve olyanok -lettünk, mint a kéményseprő. Az arczunk ragyás lett a tüzes -vasszikraesőtől.</p> -<p>Tiz nap alatt készen lett százhusz dárda. Két tenyérnyi piros -lobogó a nyakán. Az uráli kozák dárdája hozzáképest kontár -munka.</p> -<p>Most már szervezhetjük a nemzetőrséget.</p> -<p>Apám lett a mező-szent-györgyi nemzetőrség hadnagya, -<span class="pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> a -jó erős félszázad parancsnoka. A vármegye nevezte-e ki vagy maguk a -nemzetőrök választották: erre bizony már nem emlékezem. Csakhogy -ezentul ő lett a mi törpe hadműveleteink intézője.</p> -<p>Ez ugyan nem lett volna nagy mesterség. Veszprém-, Tolna-, -Zalavármegyék tisztujitó, követválasztó csatáiban elég része volt; -a mezőföldi nemességnek ő volt a tiszttartója; a mező-szent-györgyi -közbirtokosságnak ő volt az inspektora, a családi közösügyeknek, a -regáléknak, vadászatoknak, kirándulásoknak, határjárásoknak ő volt -a vezetője; holmi hadvezéri ösztönnel, furfanggal és ügyeskedéssel -tehát tele volt az ő tapasztalása.</p> -<p>De hát ez mind semmi se ahhoz a mérhetetlen tudományhoz, a mely -nélkül nemzetőrből katonát csinálni sehogy se lehet. Ez a tudománya -pedig nem volt meg apámnak.</p> -<p>Apám sohase volt katona. Sőt az én tudtommal egyetlen ősöm se -volt. Gazdák, tisztviselők, papok, sőt iparosok is voltak őseim -közt, a nemzet függetlenségi harczaiban mint felkelők ott csatáztak -ugyan mindenütt s voltak köztük szegények és gazdagok, Karaffa -idejében bujdosók, földönfutók, de a balsors egyiket se érte el -annyira, hogy kénytelen lett volna osztrák katonává lenni. Honnan -tudta volna hát apám a haptákot?</p> -<p>Hanem hát jó az isten, megsegiti az embert még a -katonamesterségben is.</p> -<p>Volt egy községi jegyzőnk, Gregorich Ferencz volt a neve. Honnan -jött és mikor jött a falunkba: nem <span class="pagenum"><a name= -"Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> tudom. Maga orosz volt, görög -katholikus, a felesége pedig német, alig tudott valamit magyarul. -Fajuk és vallásuk miatt egyedül valók nagy vidéken. Csodájukra -jártak az emberek. Volt öt-hat gyermekük. Apám keresztapja, anyám -keresztanyja valamennyinek. Hová lettek: nem tudom. Mig én -főiskolákra, akadémiákra jártam: azalatt eltüntek, nyomuk se -maradt.</p> -<p>Ez a Gregorich Ferencz valamikor katona volt, huszár volt, -fölvitte az őrmesterségig, szolgált tizenkét esztendőt, jól értett -az egzeczirozáshoz. Olaszországban töltötte katonaidejét, -katonaidejéből nagyokat tudott mondani, most is emlékszem még -néhány hajmeresztő adomájára. Hozzá fordult apám:</p> -<p>– No, most már nótárius koma, kend tanitja be a nemzetőröket, -kend tanit meg engem is a hadnagyságra, a század vezetésére.</p> -<p>Nagy örömet okozott e szóval Gregorichnak. Szive-lelke szerint -jó hazafi volt a nótárius, utálta a németet rettenetesen, hosszu -katonáskodása alatt volt módja ehhez az érzéshez hozzászokni.</p> -<p>– Csakhogy nemzetes komám uram, a kommandó németül van. Hogy -tanithassam én be ezt a sok szőrösfülü parasztot német szóval?</p> -<p>Bizony sehogy.</p> -<p>Apám hallani se akart a német vezényletről. Ebből a szép -világnyelvből maga se értett egy szót se. A falu összes -lakosságából is csak a néhány zsidó tudott németül. A papunk is -csak annyit értett hozzá, hogy diótörő, <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> fogcsikorgató -nyelven és hangon el tudta olvasni a nyomtatott német irást és -szótár segitségével meg is értett belőle valamit. Egyetlen nemes -birtokos társunk volt, Matkovich Tivadar, később 1869-ben -országgyülési képviselőnk, a ki jól tudott németül. Lutránus volt. -Budán, Pesten növekedett, édes anyja a nádorispán feleségének volt -egykor barátnéja, ő hát megtanult németül. Csakhogy az apja -szeptemvir, ő maga királyi viczefiskus volt, a mi nagy forradalmi -dolgainkba beleavatkozni sehogy se akart. Katona pedig ő se volt -soha.</p> -<p>Mit csináljunk most már?</p> -<p>– Kend pedig nótárius koma, magyarul oktatja a legénységet, -punktum.</p> -<p>– Nem lehet, nemzetes komám uram! Minden lehet, de ez nem. -Katonát csak németül lehet kommandérozni. A hapták: hapták. Az -atyaisten mindentudó, de a haptákot ő se tudja másként. Hát én -hogyan tudnám másként?</p> -<p>Apám gondolkodott. Katonai oktatást hiába kértünk volna -akárhonnan. A vármegyének nem volt. Holmi öreg, rokkant obsitos -katona akadt volna itt-amott, de az mind paraszt legény volt -valamikor. Már pedig szabadság ide, szabadság oda, nemes embert ne -oktasson a haptákra paraszt, mig a világ az ő sarkaiból ki nem -fordul.</p> -<p>Végre jó gondolata jött az apámnak.</p> -<p>– Irja le kend, nótárius koma, azokat a német szókat tiszta -papirosra, majd előteremtem én azokat magyarul is.</p> -<p>Ugy lett. Apám befogatott, kocsira ült, berucczant <span class= -"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> Veszprémbe. A -pozsonyi országgyülésnek már vége volt, követeink hazajöttek. Kocsi -Sebestyén Gábor volt egyik követünk, szegről-végről atyánkfia, ő -mindent tud, tehát bizonyára a magyar katonai nyelvet is tudja. Ő -volt a vármegyének egyik legelső irodalmi embere is.</p> -<p>Apám előadja neki az esetet.</p> -<p>A nagyfejü és nagyszemü mindentudó követ keserüen mosolyog.</p> -<p>– Lássa uramöcsém, igy vagyunk. Az a féleszü nótárius a mi -korunknak igazi képviselője. A magyar volna a kerek földnek első -katonája. S odajutottunk, hogy most már minden okos és minden -bolond ember azt hiszi, hogy csak német nyelven lehet katona még a -magyar is. Ne gondolja ám uramöcsém, hogy az országgyülésen másként -gondolkodnak.</p> -<p>Apám elkomolyodott. Nagy elméjü ember volt, de nagy világtudása -nem volt. Sohase hallotta ezt az őrültséget.</p> -<p>– Már pedig urambátyám, én a szentgyörgyi nemzetőrt németül meg -nem tanitom, de magam se tanulok meg. Inkább ott hagyom tiszti -állásomat.</p> -<p>Nem ugy lett.</p> -<p>Gregorich leirt valami harmincz német vezényszót, Kocsi -Sebestyén Gábor ezt kiegészitette valami nyolczvanra s a -szójegyzéket átadta apámnak.</p> -<p>»Állj. Figyelj. Vigyázz. Sorakozz. Jobbra nézz. Balra nézz. -Féljobb. Félbal. Jobbra át. Balra át. Indulj. Fordulj. Fejlődj. -Kanyarodj. Lépést. Siess. Rohanj. Vállhoz. Lábhoz. Czél. Tűz. Őrs. -Csapat. Szakasz. Század. Tized. <span class="pagenum"><a name= -"Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> Zászlóalj. Dandár. Ezred. -Sereg. Hadtest. Tizedes. Százados. Ezredes. Őrlegény. Hadnagy. -Őrnagy. Vezér. Fővezér. Nyugvó. Ülj. Ébredj. Rajta. Hátra. Előre -stb.«</p> -<p>Efféle szavakat állitott össze a mindentudó követ. Mi, gyerekek, -megtanultuk három nap alatt valamennyit. De megtanulták a -nemzetőrök is. Sőt a mit senki se hitt volna el előre, megtanulta -utóbb még Gregorich Ferencz nótárius uram is.</p> -<p>A falu napnyugoti oldalán, a falun kívül van egy nagy telkem. -Most gazdasági épületek vannak rajta, hajdan csárda volt, az -ugynevezett Barta-csárda. A csárdák kora elmult, azért hagytam -abban én is. Volt a telken szép pázsitos mező 1848-ban, hogy lovas -ember, mig betér a csárdába, éhes lovát legeltethesse. Ma már az is -zöldséges és gyümölcsös kertnek van bekeritve. Ezt a mezőt jelölte -ki apám gyakorlótérnek. Ide jöttek ki a nemzetőrök derüs szép -napokon egzeczirozni. Itt tanulták a katonai mozdulatokat, a -figyelmezést, az állást, a lépést, mozgást, fordulást, menést, -futást, fegyverfogást. Élemedett embernek, mezei gazdának rettentő -nehéz tudomány ez.</p> -<p>Izzadt a nemzetőr, mintha követ fejtett volna a nagy -igyekezetben.</p> -<p>Nem volt hiány a mulatságban se. A népek el-kijöttek a faluból, -nézni a katonai gyakorlatokat s bizony nevettek is -egyszer-másszor.</p> -<p>A katona akkor katona, ha ugy áll, mint a czövek: egyenesen. Ha -pedig lép: oly keményen lép, mintha hidon járna s a hidat le akarná -maga alatt szakasztani. <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span> A mi jó földmives népünknek pedig az -ilyen lépés épen nem természete. Hetyke bolondnak tartja azt, a ki -mikor simán is léphetne, oldalba rugja maga alatt az istenadta -földet. De a katona igy kivánja.</p> -<p>Gregorich uramból a gyakorlat alatt önkénytelenül ki-kitört a -katonatermészet. Káromkodni ugyan magyarul káromkodott, de a -vezénylésnél minden pillanatban németre botlott a nyelve.</p> -<p>Állani épen nem tudta megtanitani a nemzetőrt.</p> -<p>– Mellet ki! Hasat be! Azt az áldóját annak az erre-amarra -futkározó vakapádnak, a ki fölmarkolt erre a vöröshagymaszagu -világra!</p> -<p>Szavajárása volt ez, de tudta még sokkal czifrábban is. A -gyereksereg vihogása ilyenkor elhallatszott a szomszéd faluba. De ő -mérgében, haragjában nem vette észre még ezt se.</p> -<p>A nemzetőr természetesen sohase értette meg, mit jelent az a vad -vezényszó: »Mellet ki, hasat be«. Hiszen a mell és a has nem -dolmány, hogy az ember hol kigombolja, hol begombolja. Aztán mit -akar épen a hassal? Szent dolog a has, melyről tisztességes ember -legföljebb akkor emlékezik meg, a mikor nagyon éhes. S aztán az -ökör is értékesebb, ha mély a hasa. A tehén is, az emse is akkor -áros, mikor hasas. Az embernek is a domboru has adja meg az igazi -tekintélyt. Mitől jó hát, hogy a katona, kivált a nemzetőr, -titkolja el az ő hasát? De sőt inkább, hadd tudja meg mindenki, -hogy a szent-györgyi nemzetőr nem éhenkórász. Annyit eszik, a -mennyit akar. Istennek hála, van miből. <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p> -<p>A gyerekek is katonást játszottak. Kard az oldalunkon, igy -jártunk fel az iskolába. Kallós uram, az asztalosmester gyártotta a -kardokat fából, markolattal és kereszttel. Az uri gyerekeknek még -hüvelyt is készitett hozzá szintén fából. A szegény zsöllér fia -száraz ágot kötött kóczmadzaggal az oldalára. De azért minden -gyerek tanubizonyságot tett arról, hogy ő fegyveres vitéz, a ki -védelmezi a szabadságot. Valami szép furcsa tollal árasztották el a -vidéket a sipoló bugyros zsidók. Pirosra, fehérre, zöldre voltak -festve. Ott fénylett a süvegünk mellett. Honnan jött, hogyan jött, -de eljutott hozzánk a francziák hires marseillais-indulója. A -rajongó pesti ifjuságnak nem volt elég az ősi magyar kurucz-zene, a -mely pedig művészileg is szebb és tartalmasabb a francziánál. E -helyett elterjesztette a nagy forradalom hires indulóját.</p> -<p>Énekeltük is. De nem franczia szöveggel, hanem magyarral. Valami -bolondos gúnydalt készitettek zenéjére. Előfordult abban a dalban -Zsófia főherczegasszony, bécsi kamarilla, Jellasich generális, -rántás, mártás, tormás virsli és sok más ostobaság. A virsli szót -akkor hallottam először. Az egész falu megtanulta rögtön s dudolta -egész nyáron át. Furcsa volt ez. Idegen zenét nem hallott addig az -én szülőföldem s ez mégis fülébe mászott nagy hirtelen. Szövegét -elfeledtem. Valami efféle bolondság volt:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Zsófia, Zsófia, -Jellasich!<br /></span> <span class="i0">Csokoládé, -limonádé,<br /></span> <span class="i0">Krámpámpuli, tormás -virsli<br /></span> <span class="i0">Jó eledel.<br /></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> <span class="i0">Gyurótábla, -rézfazék.<br /></span> <span class="i0">Lábas, rostély, -vasreszelő.<br /></span> <span class="i0">Matilda, Matilda, -patrontás<br /></span> <span class="i0">Aridone, Szimonide, -Brikszit Mátyás<br /></span> <span class="i0">Rántás, -mártás<br /></span> <span class="i0">Jó eledel!<br /></span></div> -</div> -<p>Igazi bolondság. Zsófiáról, Jellasichról tudtuk, kik és mifélék. -De már Matildáról és Brikszit Mátyásról s a többiről az ördög se -tudta, honnan származnak. Öt-hat versszakból is állott az egész, -mig az egész franczia indulót el lehetett vele dudolni. Azt hiszem, -vidékenként pajkos elmével készitettek hozzá változó szöveget.</p> -<p>Mi gyerekek minden nap kimentünk a gyakorlótérre. A haragos -jegyző vezénylő szavait gyorsan megtanultuk, azután sorakoztunk s -az én kommandóm mellett mi is megkezdtük végigcsinálni az egész -katonai gyakorlatot. Mellet ki – hasat be. Jobban tudtuk, mint az -öregek. Apám azonban elkergetett bennünket a napkeleti -libalegelőre. Ugy is kellett tennie. A nemzetőrség, a nézőközönség -s az utonjárók gunyolódásnak tartották a kölykek katonás játékát – -ott az öregek mellett.</p> -<p>Mindez csak mulatság volt egyelőre.</p> -<p>Az aratás és nyomtatás alatt szüneteltek a hadi gyakorlatok. De -Szent István napja után már komolyra fordult a dolog. A ráczok, -oláhok, horvátok ölték a magyart, a hol módjukban állott. Rémséges -hirekkel volt tele a levegő. Biztosnak tartották, hogy a horvátok -betörnek Magyarországba. Jött a parancsolat a vármegyétől, hogy a -nemzetőrök álljanak ki, szállják meg a Dráva <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> partját s -ne eresszék be Jellasich seregét. A vármegye egész nemzetőrségét -odarendelték valahova Dráva-Sellye tájékára. Vigyázzanak, ha jön az -ellenség, vegyék el botját, tarisznyáját; ha pedig gorombáskodik: -üssék agyon.</p> -<p>Elég nagy ravaszság volt Jellasichtól, hogy ott jött át a -Dráván, a hol a mi nemzetőrségünk épen nem várta. No de majd lakol -érte hamarosan.</p> -<p>Sajátságos idők voltak azok, az 1848-ik év szeptemberének -napjai. Az utolsó kurucz csaták óta, száznegyven esztendő óta már -nem harczolt a magyar önönmagáért. A régi harczok emlékei már csak -a tudós emberek irásaiban éltek. Mindenki bizott még a királyban. -Azt pedig el nem hitte komolyan senki, hogy a gyámoltalan horvát -nép meg merje támadni a magyart saját otthonában.</p> -<p>Apámat a maga kis csapatával nem rendelték a Dráva mellé. -Bizonyára azért nem, mert az ország hadvezetői jól tudták előre, -hogy Jellasich egyenes uton tör Buda és Pest felé, az egyenes út -pedig a Balaton déli partján vezet, tehát a mi falunkon is átvezet. -Inkább maradjon itthon a nemzetőrség s ártson annyit, a mennyit tud -az ellenségnek.</p> -<p>Jól is volt ez igy, a mint a következés megbizonyitotta. Apám -legalább nem járt ugy, mint a Bakonyontuli Pápa-vidéki nemzetőrség. -A hogy egykori öreg nemes barátomtól, Pápay Miklóstól -hallottam.</p> -<p>Pápay Miklós a jeles irodalomtörténetirónak, Pápay Sámuelnek -volt egyik fia. Vagy husz-huszonöt évvel <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> idősebb, -mint én, de aztán benső barátság fejlődött ki köztünk. Pápay Sámuel -a nemzetébresztő dicső korszak nagy költőinek, Kazinczynak, -Kisfaludy Sándornak, Berzsenyinek volt kortársa s lelkes és -bizalmas barátja. Uri házát Pápán a nemzet minden nagyja -fölkereste, ha utja arra vezetett. Jeles iró, nagy műbiráló maga is -és régi irodalmunk első nagy buvára. Ő mellette nőtt fel Miklós -fia, az én öreg barátom. Lángelme, tökéletes magyarság, rajongó -lélek, nagy tudás, legnemesebb táblabiráink egyike.</p> -<p>1848-ban pápai főbiránk volt s már ennélfogva is a járásabeli -nemzetőrség vezető főtisztje. Seregét ő is elvezette Baranyában -valahol a Dráva mellé. Járásában volt néhány nyavalyás sváb faluja -is, tehát nemzetőrei közt voltak svábok is.</p> -<p>Ugy szeptember közepe táján, a mikor már seregét majdnem -megették a szunyogok is, egyszer csak összeáll egy csomó sváb s -deputáczió gyanánt megjelenik Pápay Miklós előtt. Alkotmányos -előterjesztésük volna.</p> -<p>– No, mit akartok? Gyorsan, szaporán, röviden!</p> -<p>– Azt szeretnők tudni, tekintetes urunk, mikor megyünk már -haza!</p> -<p>– Haza? Hát mit akartok ti otthon?</p> -<p>– Dolgozni!</p> -<p>– Miért akartok ti mindenáron dolgozni, mikor a nélkül is -ellehettek?</p> -<p>– Ha most nem keresünk: miből élünk a télen?</p> -<p>– Micsoda? Ti még a télen is élni akartok? Nem azért hoztalak én -ide benneteket, hogy még a télen is éljetek! <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span></p> -<p>Azt a jajgatást, a mi a szegény svábok közt e szóra kiütött, -leirni nem lehet. De ugy elszökdöstek ezután jobbra-balra, hogy egy -hét mulva egy se maradt közülök. Csak a magyar őrizte a határt.</p> -<p>De az is hiába őrizte.</p> -<p>A pesti hadvezető urak ott feledték az én nemes barátomat -seregével együtt a Dráva partján. Jellasich már régen bent járt az -országban, meg is verték, meg is szalasztották, az országból ki is -kergették, a jó Pápa-vidéki nemzetőrség pedig mind csak várta, csak -azt várta: mikor jön már Jellasich a Dráva felé?</p> -<p>Ettől a kalandtól apám megmenekült.</p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(Jön Jellasich. – A borsodi alispán fia. – Itt -vannak a horvátok. – Ők lakmároznak abból, a mi a honvédek számára -készült. – Küldöttség a bánnál. – Az ellenség elvonul. – Apám -Balaton-Füredre indul. – Ellenséget lát utjában. – Jó lenne azt -elfogni.)</p> -<p>Hanem hát Jellasich azért mihozzánk is eljött.</p> -<p>Hetekig járt már a hire, hogy jön, jön, de nem igen hittük. -Szeptember huszadika körül ért hozzánk a magyar hadsereg, mely -Jellasichnak utját akarta állani, valahol a Balaton mellett. A -nádorispán, István főherczeg, habsburgi uralkodó herczeg volt a -magyar hadsereg fővezére. Ki hitte volna azt, hogy az ő fönséges -szine előtt meg merjen állani egy rongyos tábornok? Ki gondolt -volna arra, hogy Magyarország nagyura elől, a nádorispán elől el ne -párologjon a horvát bán? <span class="pagenum"><a name="Page_17" -id="Page_17">-17-</a></span></p> -<p>Hejh, hajh, hiszékeny lelkü bolond magyar! De nem kárhoztatlak! -Jobban fájna a rossz szó nekem, mint másnak. Olyan gyalázatos -árulást a nemzetek világtörténete nem ismer, a milyen volt ezé a -magyar nádorispáné. Elszökött saját hadserege éléről s még arról se -gondoskodott, ki töltse be helyét a fővezérségben. Hűtlen cseléd -módjára szökött el s ellopta, elvitte magával a nemzet -bizodalmát.</p> -<p>A magyar hadsereg hátrálni kezdett. Itthon, saját országunkban, -szemünk láttára.</p> -<p>Apám semmiféle utmutatást, parancsot vagy intést nem kapott -sehonnan arra, mit csináljon. Pedig, mint afféle falusi hazafi, ugy -gondolkodott, hogy az ő nemzetőrcsapatának mégis csak tenni kellene -valamit, a mikor az ellenség már a nyakunkon van. Fölkerekedett -tehát szeptember 24-én s átment a szomszéd faluba, Lepsénybe, hogy -a még talán ott levő magyar csapatok vezetőivel értekezzék.</p> -<p>Csakugyan ott találta Répássy őrnagyot és Ivánka Imrét. Ivánka a -pestmegyei önkéntesek élén állott. Ezek voltak ott s még a borsodi -önkéntesek. Teljes visszavonulásban. Eddig a mi hadseregünk -előőrsei, most már hátvédői. Talán maguk se tudták, de apámnak épen -nem mondták, hogy az ellenség oly közel van.</p> -<p>Apám belátta nyomban, hogy most nincs tennivalója. A hol a -főhadsereg hátrál: mit csináljon ott néhány nemzetőr? De még azt is -jó lesz eltagadni, hogy nemzetőr is van a világon. <span class= -"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p> -<p>Alig tudott Répássy és Ivánka csapatjától elválni. Különösen -megkedvelte a borsodi önkénteseket. Palóczos beszédük nagyon -tetszett neki. Ezt a beszédet még nem hallotta.</p> -<p>A lepsényi nagy kőhid párkányfalán üldögélt egy feltünő jó nemes -arczu ifju. A borsodi önkéntesek egyenruhája volt rajta. Apámnak -ugy tetszett, mintha búnak eresztette volna fejét vagy szunyókált -volna ott a kőfalon. Késő délután volt már az idő.</p> -<p>Megszólitotta az ifjut. Beszédbe ereszkedett vele. Csakhamar -megtudta, hogy a borsodi alispánnak volt a fia. Az akkorinak-e vagy -korábbinak: elfeledtem. Nevére se emlékszem. A kit érdekel: -Borsodban könnyen megtudhatja. Beszéd közben azt mondja az -ifju:</p> -<p>– Hejh, ha az én apám tudná, hogy az ő fia most még sokszor a -puszta kenyérből se ehetik eleget!</p> -<p>Az ifju honvéd nem olyan szinben volt, mintha sokat nyomorgott, -koplalt volna a hadjárat kezdete óta, de azért apám nem sokat -tétovázott, hanem hazasietett, rögtön hivatta Csonkát, becsületes -szabómestert, egyébként a falu dobosát, hogy az előljárókat s a -falu módosabb gazdáit rögtön hivja össze még az esti órákban a -faluházához.</p> -<p>Elhatározták, hogy az asszonyok sütéshez lássanak. Az éjszaka -elég hosszu. Kenyér, kalács, pogácsa, ludpecsenye, birkasült legyen -reggelre két-három kocsira való. Bort, szalonnát, füstölt hust is -gyüjtsenek, a mennyit lehet. Ha a borsodi alispán fiának is van oka -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> panaszra: ez a panasz a mi vidékünkön -szünjék meg alaposan.</p> -<p>Bizony az ellenség lakmározott ebből.</p> -<p>A mi hadcsapatunk hajnalra otthagyta Lepsényt s folytatta a -visszavonulást Polgárdi és Székesfehérvár felé. Reggelre ott -termettek Lepsényben és Mező-Szent-Györgyön Jellasich táborának -előőrsei.</p> -<p>Akkor láttuk csak, hogy nem holmi gyülevész nép az ellenség, -hanem rendes hadsereg, az osztrák császárnak és magyar királynak a -hadserege. Ime, tehát a legnagyobb békesség idején a magyar király -maga rohanja meg saját hűséges és nyugodt magyar nemzetét. Voltak -ugyan horvátok, szerezsánok, határőrök is az ellenséges seregben, -de azért csak valóságos rendes hadsereg volt az ágyuval, -lovassággal, rendes tisztikarral, osztrák tábornokokkal ellátva. Az -osztrák császár küldte azt a magyar király ellen. Még a fővezér is -magyar kormányférfi volt, Magyarország tisztviselője, harmadik -rangu zászlós ura, a horvát bán, a magyar mágnás, gróf -Jellasich.</p> -<p>Ne neked királyi eskü, alkotmány, hűség és becsület! Kutyának -való minden hűség, a mikor a magyarhoz mindenki hűtelen.</p> -<p>Ezt mondta a papunk: Bózsa Sándor s egyetértett vele mindenki. -De nem volt mondásában semmi ujság. Régi példabeszéd az már a mi -országunkban.</p> -<p>Az előőrsök hozták a bán harácsoló rendeletét a mi falunk -számára is.</p> -<p>Nyolcz tehén, száz pozsonyi mérő zab, tizenkét szekér -<span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> széna, huszonöt akó bor, tiz öl fa, -százötven kenyér, só, szalonna: ennyit kellett nyomban Lepsénybe -szállitani az ellenség számára. Estére ott kellett lenni a -készségnek.</p> -<p>– Vakapád, adta horvátja, lehet teveled másként is beszélni!</p> -<p>Gregorich nótárius uram ötlete volt ez. Ott áll készen három -kocsival a sok kenyér, kalács, pogácsa, ludpecsenye, birkasült, -mézes bor és szalonna is. A gulyáról is könnyen be lehet hajtani a -nyolcz tehenet. Mindez ugyan jobb lett volna a honvédseregnek, nem -is más sereg számára készült, váltsuk meg ezzel a többi -harácsot.</p> -<p>Jó lesz biz az. Csak csinálja meg hát nótárius uram. Ő legalább -tud németül is, horvátul is beszélni.</p> -<p>Meg is csinálta. Átment a terhes kocsikkal nyomban Lepsénybe. A -déli harangszó se hangzott még el, már ott volt a kálvinista -templom előtt s a mint jöttek előre az ellenséges csapatok: -tisztjüket, legénységüket nyomban ellátta fölséges izü és illatu -puha kenyérrel, dagadó kalácscsal, ropogós pecsenyével. Nem evett a -horvát ilyet, a mióta az árnyékvilágon kóborol.</p> -<p>De azt is elmondta az ellenségnek százszor németül is, horvátul -is, hogy a szomszéd Mező-Szent-György község már esennen várta s -ime, kész vendégségre várta a hős bán vitéz hadseregét. Ilyen -»hazafiságra« nem számitott a hős bán, adott is nótárius uramnak -hiteles levelet arról, hogy minden harácsot a falu becsülettel -beszállitott a táborba. <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span></p> -<p>Apám azonban még ezt se tartotta teljesen megnyugtatónak. Volt -ennek az ellenséges hadseregnek szedett-vedett gyülevész népe is. -Határőrök, szerezsánok, marczona, vad, bitang népség. Ez bizony a -maga szakállára is harácsolt és garázdálkodott. Rabolt, gyilkolt, -pinczéket tört, lábas marhát ragadozott, utczákon és udvarokon -tüzet rakott s arra keritést, kaput, kocsit, szekeret, hidast, -butort, ágynemüt fölhányt. Szilaj vadsággal okozta a károkat a -nélkül, hogy haszna lett volna belőle. Csupán azért, mert véres -gyülöletre biztatták föl a magyar ellen.</p> -<p>Ez volt a hire Jellasich táborának.</p> -<p>Apám hát összegyüjtötte még a déli órában a nemességet. Menjünk -deputáczióba a bánhoz a nemesség nevében. Menjünk kardosan, -panyókásan, a hogy’ illik a magyar nemeshez. Kérjük meg e -tisztelgés fejében, hogy vitéz katonáinak a rablást, gyujtogatást, -fosztogatást tiltsa el.</p> -<p>A küldöttség utját és sikerét leirtam már másutt. A -küldöttségnek tagjai voltak: Bózsa Sándor lelkész, hogy legyen -valaki, a ki néhány szót németül is tud; azután Fodor László -szolgabiró, Pósa József és Nagy Károly, mind falunkbeli birtokos és -közelebbi vagy távolabbi rokonunk s végül apám.</p> -<p>Apámra igazán jó hatással volt a bán. Tökéletes magyar beszéde, -nyilt bizalmas beszélgetése, minden jóra utaló igéretei: mintha nem -is ellenség lett volna, hanem jóbarát.</p> -<p>Mindent megigért a bán s mint utóbb bebizonyodott, <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> igéretét a -mi falunkra nézve meg is tartotta. Itt legalább fosztogatás nem -történt.</p> -<p>De apám még se hitt.</p> -<p>Alkonyat felé kocsira rakta anyámat Laczi öcsémmel, a ki akkor -négy éves volt és Lajos öcsémmel, a ki akkor csecsemő volt s -elküldte Balaton-Füredre, a Balaton éjszaki partjára, ottani kis -birtokunkra. Ott nem járt ellenség.</p> -<p>De Lepsény felé a rendes uton még se merte küldeni, mert arra -ellenséges csapatok portyáztak, hanem a kocsi a fehérvári -országutra vezető mellékuton ment s a szőlők mellett dülőutakon. -Füle felé kerülve csak reggel felé ért Veszprémbe s onnan azután -Balaton-Füredre. Alacsony termetü, pupos, törpe alaku emberke volt -a kocsisunk. Neve Bükki István. De minden izma aczél s régi hű -cseléd.</p> -<p>Sohase felejtem el anyám elutazásának egyik kis részletét. -Hálószobánkban piros posztóból voltak az ágyteritők. Az volt a hire -s ugy is volt igaz, hogy a szerezsánoknak piros posztó a -köpönyegjük. Anyám csak az ágyteritőit féltette. Ezt bizonyosan -elragadoznák a szerezsánok. El is dugta az ágyteritőket oly -gondosan, hogy aztán maga is alig találta meg őket. Ép igy rejtette -el védegyleti lobogónkat, mely értékes volt. Fehér nehéz -atlasz-selyem, feliratai vastag arany és skófiumvarrással.</p> -<p>Elmult a baj egyelőre. Az ellenség simán ment rajtunk keresztül. -Sőt a falunkbeli népség még ki is állt a szőlőknél a fehérvári út -szélére, hogy lássa az elvonuló <span class="pagenum"><a name= -"Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> sereget. Igaz, hogy a bán -meg is hivta a küldöttséget erre a diszes látványra. Ilyet nem igen -látott a mi népünk 141 esztendő óta. Akkor vonult el ezen az uton -az utolsó német sereg, Rabutin labancz német generális serege, a -mikor 1707-ben téli szállásra vonult Stájerország felé. Keserü -emléke meg van örökitve a családi irásokban. Török, tatár sohase -pusztitotta el falunkat, de ez a német sereg kirabolta s porrá -égette.</p> -<p>Magam is elmentem az utpartra a vonuló hadsereget nézni. A -gyerekek hogy maradtak volna otthon.</p> -<p>Lovasság, tüzérség, gyalogság, szekértábor sorban, egymásután. -Vértesezrede, huszárezrede is volt a bánnak. Voltak határőrei is. -Száz meg száz kocsi kisérte a mi vidékünkből is. Vagy harmincz -mező-szent-györgyi kocsi is volt köztük. Ezek a bán parancsára -voltak kénytelenek a táborral menni. A hadi és élelmiszereket, -podgyászt, szénát, abrakot, a beteg és kidőlt katonákat vitték. Ugy -voltak kirendelve, hogy Székesfehérvárról visszaeresztik őket. De -bizony elhajtották őket Pákozdig. Ott a csata alatt a tábor mögött -maradtak. De egy magyar ágyugolyó egyszer közibük keveredett s -egyik kocsijuk kerekét összetörte. Nosza lóra legénység. A -szent-györgyiek pillanat alatt fölugráltak lovaikra s kezdtek -lassan hazafelé baktatni. Két-három huszár a bán seregéből utánuk -rucczant:</p> -<p>– Hová mégysz, paraszt?</p> -<p>– Itatni, fiam, itatni!</p> -<p>– No csak gyorsan, azután visszatérni! <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span></p> -<p>– Várj, fiam, várj!</p> -<p>No hiszen várhatta őket Jellasich. De ugy elszeleltek ők az -ötven kilométer távolságból Mező-Szent-Györgyre, nem látta őket -többé a büszke bán soha. Köd előttem, köd utánam! Hanem a kocsijuk -csakugyan ott maradt. A bán megvert serege se vitte futása közben -magával.</p> -<p>Órákig tartott a katonaság elvonulása ott a szemeink előtt. -Egyik-másik katona oda is szólt hozzánk, ki tótul, ki németül. Ki -értette volna e nyelveket? Az asszonynépség vihogott is a furcsa -beszéd hallatára.</p> -<p>Két előkelő uri hintó is ment az oszlopsorban. Az egyik négy -lovas. Az ostorhegyes sántitott. Kovácsunk szakértő; mindjárt -mondta, hogy meg van nyilalva, valami gézenguz horvát kovács -vasalhatta. E hintóban ült a bán, a hadvezér; mellette valamelyik -generális pajtása vagy segédtisztje.</p> -<p>Jókedvü volt a bán, folyton nevetgélt. A szent-györgyiek -tisztességgel, levett kalappal köszöntek neki. Oda is kiáltott -nekik:</p> -<p>– Jó napot, jó napot, emberek! Köszönöm!</p> -<p>Várj csak bán néhány napig, majd meglátod te, hogy mi lesz a -vége a nagy barátságnak!</p> -<p>A másik hintóban polgári öltönyü uriemberek ültek. Akkor se -tudtuk: kik és mifélék. Bizonyosan komiszáriusok voltak. Előttük a -nyitott kocsiban nyomtatványok feküdtek csomagokban. Fel-felvettek -egy-egy kisebb csomagot és odahajitották a nép közé.</p> -<p>– Olvassátok, emberek! Adjátok oda másnak is. <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p>Ezek voltak Jellasich proklamácziói a magyar nemzethez.</p> -<p>Hogy őt, a bánt fölséges ura s királya bizta meg, hogy -győzhetetlen serege élén bejőjjön hozzánk. Nem ugy jön, mint -ellenség, hanem ugy jön, mint jó barát és jó hazafi s mint a -rendnek, nyugalomnak, polgári békességnek őre. Csak a -zenebona-csinálókat, izgatókat, forradalmárokat, Kossuth elámitott -embereit, külföldi csavargókat akarja móresre tanitani. Elvárja -minden jó hazafitól, hogy ebben neki segitségére legyenek.</p> -<p>No csak várd el, jókedvü bán.</p> -<p>E proklamáczió volt az, melynek terjesztése miatt Görgey -felakasztatta idősb gróf Zichy Jenőt. Volt pedig ebből minálunk -száz meg száz. Az igaz, hogy mi nem terjesztettük.</p> -<p>Jellasich szeptember 26-án Székesfehérvárra ért, hogy onnan -hatoljon előre az ország fővárosa ellen. Előtte vonult vissza -mindenütt a magyar hadsereg.</p> -<p>A bán hadteste 18 vagy 20 ezer emberből állott. A sereg jobb -szárnyát Roth és Philippovich tábornokok vezették. Ugy hiszem, Roth -volt a hadvezér, de mi akkor e két néven ismertük hadtestüket. Igy -ismeri függetlenségi harczunk történetében a nemzeti történetirás -is.</p> -<p>Ez a jobb szárny, a mai katonai műnyelven, erős dandár volt. -Hadakozóinak létszáma 7–8 ezer körül. Sorhadi ezredek, lovasság, -megfelelő tüzérség, határőri és szerezsáncsapatok. Valóságos -kiképzett katonák mind, az akkori idők szerint tökéletes -fegyverzettel. 1848-ban <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> hadtestnek nevezték ezt a tábort is. -Ezzel együtt Jellasich betörő hadserege 27–28 ezer főből -állott.</p> -<p>Azonban az osztrák katonai gőg s Jellasich hadvezéri -képtelensége valami érthetetlen, csodálatos hibát követett el a mi -szerencsénkre.</p> -<p>Ha Jellasich a pákozdi csata előtt egyesülhet jobb szárnyával: -serege épen kétszer vagy harmadfélszer lett volna erősebb, mint a -mi magyar hadseregünk. Hiszen a mi seregünk egészben se volt -nagyobb 12 ezer főnél. Ennek is tetemes része ujoncz honvéd s -hevenyészett önkéntes csapatok. Lelkes nép, de nem kész katona. Ma -is él Veszprémben egy öreg barátom, Kovács mérnök, egykor megyei -tiszttársam, a ki szeptember 12-én állott be tüzérönkéntesnek, mint -mérnök-tanuló, azelőtt sohase látott ágyut s néhány nap mulva már -ott volt a pákozdi csatában s tüzmesterré léptették elő ügyes -tüzérkedése miatt.</p> -<p>Igy álltak a szemközt álló haderők arányai. Kétszeres erővel -Jellasich könnyen átgázolhatott volna a kis ujdonsült magyar -seregen, sőt talán még ütközetre se kerül a sor, kardcsapás nélkül -foglalja el országunk fővárosát.</p> -<p>Minő letörölhetetlen szégyen, mily irtóztató csapás lett volna -ez miránk! A mikor a párduczot legyőzi a kopó!</p> -<p>A bán jött előre a rendes ősi hadi uton Kanizsa, -Balaton-Szent-György, Székesfehérvár felé. Roth és Philippovich -pedig jött előre Baranyán, Tolnán keresztül Simon-Tornya és -Székesfehérvár felé. Ugy látszott <span class="pagenum"><a name= -"Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> mozdulataikból, hogy -eredetileg Nyék vagy Tétény körül akart a két sereg egyesülni. -Legjobb esetben Fehérvár alatt.</p> -<p>A végzet azt a kötelességet rótta ki apámra, hogy ezt az -egyesülést gátolja meg. Akár tudatos terv szerint, akár ösztön -szerint, ezt meg kellett gátolnia.</p> -<p>Itt kezdődik igazán a mi történetünk.</p> -<p>A bán Fehérváron már valószinüleg belátta, hogy czélszerü volna, -ha serege jobb szárnya, Roth tábora közelebb vonulna hozzá s minél -előbb egyesülhetne vele. Utasitotta tehát ezt, hogy kettős -sietéssel vonuljon előre.</p> -<p>De miként utasitotta?</p> -<p>Táviró még nem volt.</p> -<p>Rendes katonai őrvonal a két sereg közt fenn nem állott. Nem -voltak rendesen összekötve.</p> -<p>Egyes-kettős lovasfutárt küldeni semmit se ér. Azt utközben ugy -lelövik vagy ugy leütik a lóról, mint a verebet. Sohse ér el -Rothhoz és Philippovichhoz.</p> -<p>Nagyszámu erős csapatot pedig hiába küld, mert ez gyorsan nem -mehet s egyébként is saját erejét gyöngitené vele.</p> -<p>A táborkar hát osztrák észszel ugy gondolta ki: legjobb lesz 16 -bátor katonát valamelyik vakmerő hősi osztrák hadnagy vezetése -alatt három gyors táboriszekéren küldeni, mely lóhalálában siet s -idején átadja a hadiparancsot Rothnak. Ez már elég erő arra, hogy -fegyvertelen falusi nép könnyelmüen meg ne támadhassa vagy az -esetleges támadást véres fejjel utasitsa vissza. <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span></p> -<p>Igy történt.</p> -<p>Szeptember 27-én hajnalban indulhatott el a három tábori kocsi -Székesfehérvárról. Reggelre Lepsénybe ért. A távolság 28 kilométer, -gyors futó lónak is másfél órai út. A nehéz osztrák szekerész lovak -ki voltak fáradva és izzadva a futásban kegyetlenül. A hadnagy -betért legényeivel a vendéglőbe reggelizni, a három kocsis pedig -kifogott, etette-itatta és dörzsölte a lovakat.</p> -<p>Ugyanez időben apám is ott ment el a vendéglő előtt kocsival. -Édes anyámat akarta meglátogatni Balaton-Füreden. Három nap előtt -küldte el oda a gyerekeket, látni akarta családját. Vele mentem a -kocsin én is, Dénes testvérbátyám is.</p> -<p>Meglátja apám a három tábori kocsit. Néhány öllel odább megáll ő -is kocsijával. Kuka Péter nevü szentgyörgyi zsöllérembert látja ott -a vendéglő kapujában ácsorogni. Odaszólitja magához, de a kocsiról -le nem száll.</p> -<p>– Miféle három kocsi ez, Péter?</p> -<p>– Katonákat visz, Fehérvárról jön, lovaik kutyául meg vannak -hajtva. Tizenhat szálas katona van velük és egy tiszt.</p> -<p>– Nem beszéltek senkivel se?</p> -<p>– Nem ezek. De különben se érti őket senki, hacsak a zsidó nem. -Én tőlem azt kérdezték: merre van Szilafa? A vendéglőstől azt -kérdezték: merre van Simite-Simota? Nincsenek a mi vidékünkön ilyen -bolond faluk.</p> -<p>Apám nevetett. Nyomban kitalálta, hogy az a Szilafa nem más, -mint Szilas-Balhás, a Simite-Simota pedig <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> -kétségtelenül Simon-Tornya. Csakhogy a német tiszt nyelve rosszul -ejti ki, Kuka Péter füle pedig rosszul hallja.</p> -<p>Tehát a bánnak Simon-Tornyára van izenni valója! Még pedig -nagyon fontos, azért ez a nagy katonai karhatalom. Talán ott van a -másik betörő osztrák-horvát sereg. Vajjon mi lehet abban az -üzenetben?</p> -<p>Bánja a kő, akármi van. Odaszól a kocsishoz.</p> -<p>– No menjünk, István!</p> -<p>Elindult a kocsink s mentünk rendes ügetésben előre -Balatonfő-Kajárra. Apám nem akart letérni füredi utjáról.</p> -<p>Balatonfő-Kajár jó négy vagy öt kilométer Lepsényhez. Rendes -hajtással husz percznyi távolság. Husz percz alatt sokat lehet -gondolkodni. Apám is gondolkodott, vajjon jól cselekszik-e most, ha -Balaton-Füredre megy, a helyett, hogy otthon volna.</p> -<p>Balatonfő-Kajáron megáll a faluháza előtt. Ismerősök -beszélgetnek ott. Felső-bükki Nagy Ferencz, a falu potior -birtokosa, legidősb Kenessey József atyánkfia, a jegyző s mások. -Valamennyien egyszerre kiáltják apámhoz:</p> -<p>– Mi ujság Szent-György felé?</p> -<p>Apám elbeszéli a három tábori kocsi esetét. Elbeszéli -gyanitásait is. Beszélgetés közben azt mondja Kenessey József -apámnak:</p> -<p>– Mégis jó volna tudni, Lajos öcsém, mi van annak a hadnagynak a -táskájában.</p> -<p>Ez bizony igaz. Apám rögtön készen volt eltökélésével. Kiadta a -parancsot a kocsisnak. <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span></p> -<p>– Fordulj meg, István. Megyünk haza. A hogy’ a kocsi meg a ló -birja.</p> -<p>A pupos kocsis kezén röpült a két ló. Mikor Lepsénybe -visszaértünk, a három tábori kocsi akkor is ott volt a vendéglő -előtt. A katonák már megreggeliztek, de a lovak még ettek.</p> -<h3>III.</h3> -<p class="summary">(Apám támadást parancsol az ellenség ellen. – -Kik voltak a hősök? – A vadrácz kovácslegény. – Csata előtt igyunk -egyet. – A vakmerő lelkész. – Sortüz egymás ellen. – Holtak, -sebesültek. – A háboru kemény dolog. – Az ellenség menekül. – -Utána! – A félre vert harangszó. – Az üldözés. – Ujabb véres -összecsapás. – Az utolsó hős. – Szomoru halála. – Mit feleljen az -örök biró előtt?)</p> -<p>Apám, a mint hazaértünk, nyomban hivatta a falu hadnagyát, a -dobost s a kisbirákat. Nyargalják be a falut, minden nemes és -minden nemzetőr ott legyen nyomban a falu házánál. Három kocsi is -készen álljon befogva, hevenyészett ülésekkel ellátva. Fegyvert -hozzon mindenki.</p> -<p>Huszonöten vagy harminczan jöttek össze hamarosan. Nagy munkaidő -volt, vetés, kukoriczaszedés, szüretre készülődés. Az emberek nagy -része nem volt otthon, vagy nem volt kéznél.</p> -<p>Apám előadta, mi a teendő. A katonákat el kell fogni, le kell -fegyverezni s ha másként nem lehet, véres összecsapásban -elpusztitani. Becsület, okosság és hazafiság parancsolja. De -azonfelül ő is parancsolja.</p> -<p>Tizenöten vállalkoztak. A többi valamely ürügy alatt elosont, -elpárolgott, elkésett. <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span></p> -<p>Ne csodálkozzék senki.</p> -<p>A katona mégis csak katona. Tanult mestersége a véres harcz. -Életre-halálra mindig kész. Erős, bátor, fiatal mind a tizenhét -vitéz. Hadnagyuk nem tud megijedni. Lőfegyver a kezökben, szurony a -fegyveren, hatvan töltés a táskában, elszántság a szivekben. Bizony -meg kell azt gondolni, hogy kis falunak fegyvertelen szántóvető -népe megrohanja-e a vitézek csapatát?</p> -<p>A tizenöt elszánt vállalkozó nemzetőr közül mindegyiknek a -nevére már nem emlékszem. De a kikre emlékszem, megérdemlik, hogy -nevüket följegyezzem.</p> -<p>Apámon kivül ott volt Bózsa Sándor lelkészünk. Ott volt Kovács -János tanitónk. Ez volt az én elemi oktatóm. Ez tanitott először a -latin nyelvre is. Ettől tanultam meg Vörösmarty Szózatát és Kölcsey -Himnuszát. Később lelkész lett ő is s valahol már irtam róla. Végre -a belső emberek közül ott volt Gregorich Ferencz, a jegyzőnk. -Huszártermészetét most se tagadhatta. Káromkodott szakadatlan.</p> -<p>A nemes urak közül vállalkozott Matkovich Balázs, -nyavalyatörőssége miatt kissé hóbortos. Aztán Fodor László -szolgabiró rokonunk. Ők azonban ketten együtt külön kocsin mentek -ki az összeütközésre s apám kommandója alá nem helyezkedtek. -Vállalkozott még Horváth Sándor birtokos, Szentkirály-szabadjai -származásu, régebben akademikus tanitó falunkban, a hol egy távoli -rokon családba házasodott és Ujhelyi László kisbirtoku nemes, a ki -anyámnak volt távoli rokona. Végül Pósa József közeli rokonunk. -Ennek 14 éves fia <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> is pápai tanuló, már akkor ügyes lövő -minden áron csatlakozni akart, de apám nem engedte. Neve Pósa -Károly. Csak később önfejüleg vett részt az ellenség -üldözésében.</p> -<p>A volt jobbágy telkes gazdák közül vállalkozott Kemény Péter, -három vármegyében a leghiresebb zsákoló; vállas, termetes, erős -ember. Guzst tudott csavarni a kapanyélből. Azután Szente Péter, a -kinek a mellékneve ez volt: »a hosszu nyaku«. Ez volt a parasztság -szónoka. Végül, a kire biztosan emlékszem, Körösztös János. Ezeken -kivül még hárman voltak, de e háromnak a neve emlékezetemből -kipárolgott.</p> -<p>Igy jött össze a 15 főből álló csapat. Apámon kivül öt nemes ur, -három belső ember s hat telkes gazda. A telkes gazdáknak nem volt -lőfegyverük. Az egyik dárdával, a másik fejszével jött. Ujhelyi -László vasvillával. Javakorabeli vakmerő ember volt.</p> -<p>– Nekem – ugymond – nem kell a puska. Nagyot puffan s azután -eldobhatom. A vasvilla nem csal.</p> -<p>A nemes urak s a belső emberek mind lőfegyverrel voltak. Tehát -hét lőfegyver. Csak amolyan vadászpuska. Uraik nem szoktak golyóval -lőni, minthogy határunkban csak apró vad van. Csak a söréttel s -legföljebb a ficzkóval tudtak bánni.</p> -<p>Mikor a három kocsi kiindult a falu házából, az utolsóra -fölkapaszkodott a vadrácz kovácslegény. Csak ugy kötényesen, -szurtosan, füstösen, mellény nélkül, feltürt ingujjal, a hogy a -műhelyben szokott dolgozni. Ő volt egyedül az önkéntes csapat. Volt -a kezében egy <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> rozsdás háji-báji egycsövü rongyos puska. -Valami csőszpuska lehetett, a műhelybe adták igazitás végett. A -vadrácz most megtöltötte ezt az egy csövet. Csaknem felehosszáig -töltötte meg vágott vasdarabokkal s ugy vette magához.</p> -<p>Ő fürödni akar az ellenség vérében.</p> -<p>Indulás előtt még egy fontos intézkedést kellett tenni -apámnak.</p> -<p>Falunktól északkeletre a székesfehérvári országut partján van a -bessenyői puszta valami négy kilométer távolságban. Falunk völgyben -fekszik s a puszta szép fehér épületei a faluhoz képest bizonyos -fensikon. A pusztából nagyon szépen be lehet látni falunkba s -falunk egész határába.</p> -<p>A bán seregének valami utócsapata, valami podgyászfedezet vagy -katonai nyelven: hátvéd ott táborozott a bessenyői pusztában. A -csapat vagy 800 főből állhatott. Volt valamelyes lovassága is. -Óvatosnak kellett lenni, hogy ez a csapat valahogy észre ne vegye, -mi történik falunkban. Ha észreveszi s ránk rohan: a falut fölégeti -s lakosait kardélre hányja. A hogy szokás a háboruban ősidőktől -fogva.</p> -<p>Minthogy az összeütközésnek a falutól nyugatra, az Enyingre -vezető út körül kellett megtörténni: apám attól nem félt, hogy a -bessenyői ellenség idáig elláthasson vagy a puskaropogást innen -meghallhassa. Egészen más, ha a falu déli vagy keleti határában -történnék az ütközés. De már a harangszót a somogyi szél elringatná -Bessenyőig. <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<p>Odahivatta hát a szomszédból a vén Balázs Jánost, a harangozót, -hogy a templom kulcsát vegye magához és semmi teremtett lelket a -harangokhoz férni ne engedjen s bármi történik, tűz, véres halál -vagy más veszedelem, a harangokat félreverni nem szabad. Nagyobb -biztosság okáért Csonka Ferencz dobost is odaállitotta ezzel a -parancscsal a templom ajtajába.</p> -<p>No most már Isten hirével neki az ellenségnek!</p> -<p>Ragyogó szép őszi nap volt. Délelőtti tizenegy óra. Ebédet még -nem evett senki. Mikor már fennültek a kocsin, a jegyző -fölkiáltott:</p> -<p>– Hahó, urak, majdnem elfeledtünk valamit!</p> -<p>Leugrott a kocsiról, bement a szobába s kihozott egy pintes üveg -jóféle pálinkát. Zöld dió és aszalt szilva volt a pálinka ágya és -ezerjófű.</p> -<p>– Igyunk egyet utoljára. Az apám se ment a csatába üres -gyomorral.</p> -<p>Hát ez bizony jó lesz!</p> -<p>Ittak. Az üveg üres lett, csak a pálinka ágya maradt meg -benne.</p> -<p>Volt ugyan néhány hangos szó ivásközben is, de boldogult jó -apámnak, valahányszor az indulás pillanatáról megemlékezett, mindig -volt megjegyzése.</p> -<p>– Nem mondom, hogy valami nagy kedvünk lett volna az ellenségbe -belerohanni. Az volt a szerencse, hogy az a hóbortos jegyző ugy -szidta a horvátot még akkor is, mint a zápor. Magam is aggódtam. Mi -lesz az összecsapásból? Hát majd azután még mi lesz, ha a német -talál győzni utoljára? <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span></p> -<p>Apám rákiáltott a kocsisokra. Fiatal paraszt legények -voltak.</p> -<p>– Sebesen hajtsatok, gyerekek.</p> -<p>A faluvégen, az én Barta-csárdám mellett válik az út kétfelé. Az -egyik ága Lepsénybe, a másik ága Enyingre vezet.</p> -<p>A mieink a lepsényi ágra fordultak. Alig mentek azonban ötven -ölnyire, csak látták ám, hogy a három tábori kocsi katonákkal -megrakva sebes hajtással iramodik le a puszták felé.</p> -<p>Nosza sebten átforditani a kocsikat az enyingi utra! Az enyingi -út épen keresztezi a pusztákra vezető utat. A keresztutnál épen -beleütköznek a horvátokba.</p> -<p>Ugy is lett. Hajtott a három szent-györgyi kocsis, mint a -förgeteg. Porfelhő támadt a nyomában. De a tábori kocsik nyomában -is. A biztos szemmérték ugy mutatta, hogy a keresztutnál a hat -kocsi egymást lovastul, emberestül együtt összetöri.</p> -<p>Azonban a vitéz osztrák hadnagy okosabb volt. Épen a keresztut -előtt megállitotta a kocsikat.</p> -<p>Harsány, pattogó német szóval vezényelt. Le a kocsikról! Háttal -a kocsiknak! Csatasorba! Fegyvert lövésre készen?</p> -<p>Mire apám a kocsiról leszállt s jó nemzetőreit olyan a milyen -csatasorba tudta állitani: az ellenséges katonaság már némán, de -nyugodtan és készen várta a csatajelt. Lőni, vágni, élni, -halni!</p> -<p>Az osztrák hadseregnek eszeágába se jutott megijedni. Látta, -hogy ellenfele kisebb számu, fegyelmezetlen, <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> csupán -nemzetőr s ugyszólván fegyvertelen. Még ő kezdte meg a tárgyalást. -Természetesen németül.</p> -<p>– Mit akarnak az urak?</p> -<p>A mi sorunkból Bózsa Sándor, a lelkész, szó nélkül előre lépett -s a hadnagy előtt két lépéssel megállt. Puskája kezében, lövésre -készen. Rossz, tört német szóval azt mondta a hadnagynak:</p> -<p>– Önök foglyaink, le a fegyverrel!</p> -<p>A hadnagy elnevette magát. Mintha játéknak, bolondságnak -tartotta volna az egész dolgot.</p> -<p>Kétszer is kérdeztem apámtól: nem csalódott-e, jól látott-e, -csakugyan nevetett-e a hadnagy? Apám figyelőképessége csodálatos -volt. Erősebb figyelőt nem ismertem. Negyven éves férfi volt, -teljesen higgadt vérrel és gondolkozással. Bizony nevetett a -hadnagy Megkérdeztem Horváth Sándort és Pósa Józsefet. Ők is -határozottan észrevették a nevetést.</p> -<p>A hadnagy tehát bátor, nyugodt, igazi hős lélek volt. Csodálatos -ember. Az ember a halál pillanatában nem szokott nevetni. A -nevetéshez a testnek is, a léleknek is jókarban kell lenni. Akár a -test van haldokló állapotban, akár a lélek teljes a halál -tudatával: a nevetéshez se erő, se kedv. Ezer meg ezer ember -haláláról emlékeznek meg az irások, de a ki halála pillanatában -nevetett volna, olyan emberről nincs emlékirás.</p> -<p>A hadnagy elnevette magát.</p> -<p>A pap rettentő hirtelen természetü ember volt. Valami -kimondhatatlan düh vett erőt rajta, a mint a nevetést látta és -hallotta. Egyetlen szót se szólt többet, puskáját <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> nagy -gyorsasággal fölemelte s abból a két lépés távolságból a hadnagyot -mellbe lőtte.</p> -<p>A hadnagy megingott, de nem esett el. Csak a kocsi lőcséhez -tántorodott. Sörétre volt a pap fegyvere töltve, a fojtás és a -sörét egy tömegben ütötte mellbe abból a nagy közelségből a -hadnagyot, mellén vastag ruha, vastag rétegü irások és tárcza: a -lövés még csak komoly sértést se okozott. Csak épen nagyot -taszitott a hadnagyon.</p> -<p>De aztán a hadnagy harsány hangon kiáltotta legényeinek a -vezényszót:</p> -<p>– Tüzelj!</p> -<p>S a tizenhat katona a vezényszóra szabályosan, bátran belelőtt -öt lépés távolságból a szent-györgyiek hadsorába. De e hadsorból is -visszaadta a lövést hat lőfegyver.</p> -<p>A hős hadnagy a kettős sortüz eredményét nem érte meg.</p> -<p>Azalatt a néhány pillanat alatt, mig a két ellenfél sorakozott s -a hadnagy és a pap egymáshoz szólt, a vadrácz kovácslegény a maga -agyontöltött rongyos puskájával az egyik tábori kocsi mögé -surrankodott s rátámasztotta a puskáját a lőcsfejnél a -kocsioldalra. Ez a lőcsfej épen átellenese volt annak a lőcsnek, a -melyhez a hadnagy tántorodott. A mint a hadnagy a »tűz« vezényszót -elkiáltotta, a vadrácz legény is elsütötte fegyverét. A négyszeres -töltés akkorát durrant, mint egy kis mozsárágyu. Mire füstje -eloszlott: a hadnagy élettelen teste ott feküdt a földön a kerék -mellett, feje pedig két lépéssel távolabb. <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> -<p>Csoda esett. Az az iszonyu lövés ugy leszakitotta a hadnagy -fejét, mintha bárddal metszették volna le. Ily esetnek hirét apám -se hallotta soha.</p> -<p>Egy másik katona is elesett a sortűz alatt.</p> -<p>De a mi csapatunknak is sulyos vesztesége támadt. Gregorich -Ferencz nótárius uram nagy lövést kapott a tomporánál ugy -félszakosan. Minden vastag izmán keresztül tört az ostoba golyó. A -vitéz egykori huszárőrmester szó nélkül összeesett. Csak azután -kezdett káromkodni amugy huszárosan, a mikor már a csatatér üres -lett s a holt hadnagyon és a vonagló katonán kivül senki se volt -körülötte.</p> -<p>Mert annak a kettős sortűznek a holtakon és sebesülteken kivül -az lett a következése, hogy a három tábori kocsi kocsisa, mintha -parancsolták volna, belevagdalt a lovakba s ugy elnyargalt a kőkuti -puszta irányában, hogy csak a porát láttuk egyideig, de azóta hirét -se hallottuk.</p> -<p>De a mi három kocsisunk se volt röstebb. Szempillantás alatt -rajtuk termettek vitézeink s a három kocsi is menekült vissza a -falu felé lóhalálában. Hiába! A fejsze, a vasvilla s a kilőtt -vadászpuska még se elég erősség vitéz katonák fegyvere ellen. -Kivált ha a vitéz katonák még nagyobb számmal is vannak.</p> -<p>E pillanatban vágtatott oda Fodor László és Matkovich Balázs -külön kocsin. De bizony nem mentek ők nagyon közel az ellenséghez. -Jó távolból mindegyik kilőtte puskája mindkét csövét a katonák felé -s aztán fordulj, indulj, – ugy elszeleltek hazafelé, előbb otthon -voltak az ebédnél, mint apám vitézei. <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span></p> -<p>Apám nem ugrott fel egyik menekülő kocsira se, szűk hadnagyi -magyar ruhájában nem is lett volna könnyü az ugrándozás. Nótárius -komája eleven vagy holt testét se akarta otthagyni. De a mikor -mindenki megfordult, ő is meghátrált vagy száz lépésnyire.</p> -<p>Ott legelt a lepsényiek tehéngulyája. A gulya szélén megállt. A -tehén biztos védőfal volt a golyó ellen. Onnan nézte, mire -határozza el magát az épségben maradt tizenöt katona.</p> -<p>A katonák tiszt nélkül s kocsi nélkül maradtak. Ugy látszott: -tanakodtak egy-két perczig. Mitévők legyenek? Falunk fölött -oda-odanéztek a bessenyői pusztába. Tudták, hogy a bán hadseregének -egy erős »hátvéd« csapata ott táboroz. Legalább reggel még ott -volt. Ezzel kellene egyesülniök. Ez volna a menedék. Ámde a mi -falunkon át vitt oda az út; az pedig bizonyos, hogy a mi népünk -őket át nem ereszti. Elhatározták, hogy falunkat kikerülik s a -pusztákon át kisérlik meg Bessenyő vagy Székesfehérvár felé a -menekülést.</p> -<p>Apámban feltámadt a vadászvér. Puskájának mind a két csöve meg -volt már hatalmasan töltve ficzkóval. Egy tehén faránál féltérdre -ereszkedve erősen czélba vett egy katonát. A puska kettőt durrant -egymásután.</p> -<p>Valaki nagyot kiáltott mellette.</p> -<p>– Megvan! Megvan, nemzetes hadnagy uram! Egy megint ott -fekszik.</p> -<p>Egy katona csakugyan elesett. A lövés térdkalácsát zuzta össze. -Csak akkor vette észre apám, hogy a ki közbekiáltott, ott állt -mellette. S az senki se volt más, <span class="pagenum"><a name= -"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> mint Szombati, a zsöllérünk, -a kit egyik munkámban »A házatlan zsöllér« czim alatt már -megénekeltem.</p> -<p>Épen jókor jött.</p> -<p>– Eredj csak iziben az emberek után. Ki ne fogjanak, forduljanak -vissza nyomban ide hozzám!</p> -<p>A gyorslábu Szombatinak nem sokáig kellett futnia. Mi gyerekek s -még egy csomó népség a Barta-csárda mellől, az árokpartról néztük a -véres csetepatét. Ott megálltak a kocsikkal menekülő nemzetőreink, -ott vették észre, hogy se apám, se a jegyző nincs közöttük.</p> -<p>Ott érte el őket Szombati. Közölte velük a parancsot, de azt is, -hogy egyet azóta a katonák közül apám elejtett.</p> -<p>Visszafordultak mind a tizenhárman.</p> -<p>Apám először is az egyik kocsin Gregorich Ferencz jegyzőt -hazavitette. Levágott kukoriczaszárból hevenyésztek neki puha, -ringó fekvőhelyet. Sulyos volt a seb, sok vért vesztett már, -káromkodni se tudott már.</p> -<p>A másik kocsit küldte lóhalálában Enyingre orvosért és -kötőszerekért. A Wallenstein doktor jőjjön azonnal, semmiféle -halogató kifogása el nem fogadtatván.</p> -<p>A harmadik kocsi menjen vissza a faluba, hozzon embereket -ásóval, kapával. A halottakat el kell temetni haladéktalanul. Ne is -menjen messze be a faluba. Csak a tóparti zsöllérek közül szedjen -össze ötöt-hatot.</p> -<p>Azalatt, mig e rendelkezések történtek, a két sebesült katonát -agyonlőtték. Ujhelyi László és Kemény Péter ugy akarták őket -agyonverni, de apám ezt nem engedte. Golyóhalál a katonahalál. -<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span></p> -<p>De hát nem lehetett volna őket megmenteni, kórházba vinni, -meggyógyitani, az életnek és szerető családjuknak visszaadni?</p> -<p>Megegyezett az a hadi joggal, a nemzetközi joggal, a Corpus -Jurissal s az emberséggel, hogy ép katonát igy legyilkoljon, -sebesült katonát igy elpusztitson a nemzetőr, a mivelt és jólelkü -magyar ember?</p> -<p>Bizony, nagy kérdések ezek.</p> -<p>De ha Jellasich tábora egyesül Rothnak táborával: agyontiporja -az ellenség a mi ujoncz magyar seregünket.</p> -<p>Tehát a két tábor közt az érintkezést szent kötelesség volt -minden áron meggátolni. Minden áron!</p> -<p>Hiszen mi joggal védtük apáink földjét, melyet az ellenség -bitorul támadott.</p> -<p>Hiszen, ha a katonacsapatból csak egyetlen egy marad is életben: -az embertelen ellenség mindent megtud s akkor bitófára huzatja -jobbjainkat s koldussá és földönfutóvá teszi népünket.</p> -<p>Csupán azért, mert védtük hazánkat, ősi örökünket.</p> -<p>De ne bizonykodjunk. A háborunak végzete van. Az ellen semmit se -ér a bölcselkedés.</p> -<p>A mi történt: én csak azt mondom el.</p> -<p>Apám tanácsot tartott embereivel. A menekülő katonákat meg kell -ejteni. E fölött semmi kétség. De kocsin-e, lovon-e vagy -gyalogszerrel?</p> -<p>A kocsi meg a ló nagy czéltábla. A katona pedig lő. A nagy -kukoricza-dülőkben kocsival, lóval nehezebb is a mozgás. Tehát -gyalogszerrel folyik az üldözés. <span class="pagenum"><a name= -"Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> Időnk van rá: napnyugtáig. -Terünk is van hozzá elég. A lepsényi, mező-szent-györgyi és -polgárdi határ, a déghi és lángi puszták együtt több mint ötvenezer -hold. Sokkal nagyobb a Hortobágynál. E területen se hegy, se völgy, -se erdő, se árok, se szakadás, se bozót, se tó, se ér. Itt elbujni -nem lehet az ellenségnek. Csak napszállatig legyen meg a vad.</p> -<p>Most dél van. Talán jó lenne mégis egyet falatozni. Éhgyomorral -nehéz lesz estélig.</p> -<p>Nem lehet. A katonának is dél van. Ő se eszik. Mi se lehetünk -alábbvalók.</p> -<p>Előre!</p> -<p>Irtóztató hajtóvadászat kezdődött. A vad a 14 erős határőr -katona. Fegyverrel s fölös lőszerrel. Elszánva a halálra. Tudja, -hogy másként nem menekül. Csak ugy, ha utolsó lehelletig védi -bőrét.</p> -<p>A vadászok és hajtók többen vannak.</p> -<p>A kiket apám sirt ásni és temetni hozatott ki, kettő azok közül -is beállt vadásznak. Az egyiknek a neve Hende János, a másiké -Fazekas Mihály. Mind a kettő csak szegény házas zsöllér. Fejszét is -hozott magával mind a kettő. Nemcsak ásót. Dolga lesz a fejszének -is.</p> -<p>De a harangokat is félreverték.</p> -<p>Hallotta a nép a puskaropogást. A mikor a jegyzőt vérben-fagyban -hazavitték, megrohanták a templomajtót. Hiába rejtette el a -kulcsokat az öreg harangozó Balázs. Volt egy fia, ludtalpu volt. A -legények emiatt Tipetopa Balázsnak nevezték. A Tipetopát nyakon -fogták. Megfojtják, ha a kulcsokat elő nem teremti. Nem -szabadulhatott másként: <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> előteremtette. Fölrohantak a toronyba. -Félreverték mind a három harangot. Szomoru szó a félrevert -harangszó. Veszedelmet jelent. Asszony jajgat, gyerek sivalkodik, -megbőszül a tömeg. Fujhat már a somogyi szél, elviheti a hangot a -bessenyői pusztába. Most már azzal se törődnek.</p> -<p>A harangszóra egymásután futnak ki az emberek. Ki, a messze -határba. Kettesével-hármasával. Gyilkos eszközt visz magával -mindenki. Fejszét, vonyogót, vasvillát, lobogós dárdát.</p> -<p>De a kiknek puskájuk volna: azok elmaradtak. Nemes ember ugyan -ha kényelmesen teheti, egész nap elvadászgat, de hogy egész nap -futva kergessen ellenséget: azt az ő tüdeje, lába, büszkesége ki -nem állja.</p> -<p>Csak apám maradt meg az üldöző sereg élén. Neki kötelességében -is állott.</p> -<p>A katonák eleintén a kőkuti puszta irányában menekültek délkelet -felé. A Rába-család birtoka hajdan, – később s ma is a -Purgly-családé. A mint a puszta épületeit meglátták: letértek arról -az irányról. Lakott helyre menni nem látták tanácsosnak. Ha jobbra -fordulnak, a gróf Nádasdy Ferencz riki pusztájába tévednek, a hol -szintén épületek és emberek vannak. Balra fordultak tehát kelet -felé s nekivágtattak az én birtokomnak, a Lapos nevü dülőnek. Erre -nagy messzeségben nem látszott előttük semmi épület.</p> -<p>A katonák győzték a futást. Erős fiatal emberek. De bármily -erősek: kifáradnak, kimerülnek, összeroskadnak, kidőlnek. Nehéz a -ruha, a bakancs, a podgyászbatyu. <span class="pagenum"><a name= -"Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> Különösen nehéz a puska és a -tölténytáska. Jól tudták ezt az üldözők is. Még jobban érezték a -katonák.</p> -<p>Eleintén meg-megálltak, szem-irányra vették az üldözőket s -beléjük lövöldöztek. Golyójuk nem talált. Apám is lőtt rájuk -háromizben, ő se talált. Talán nagy volt köztük a távolság.</p> -<p>Ugarokon, tarlókon, szántásokon, kukoricza-táblákon is történt a -futás. Ez is szemlátomást pusztitotta az embererőt. De majd jön a -nagy Ökörmező, egyenes, sima, fényes, gyepes legelő, ott nem -sülyedez az ember lába: ott talán lesz menekülés. Igy számitottak a -katonák.</p> -<p>Hiába!</p> -<p>Az Ökörmező szélére kiértek ugyan, de már erőtlenül.</p> -<p>Mekkora volt Ilion vára? Mekkora utat végeztek Homerosz hősei, a -mikor a gyorslábu Achilleüsz kergette Hektort s a mikor gyors -futásban háromszor kerülték meg a várost? Pedig a város körül nem -volt olyan sima és egyenes mező, mint a mi nagy Ökörmezőnk. A költő -szerint Athéne, a bölcs és ravasz istenasszony, birta rá Hektort, -hogy ne fusson tovább, hanem álljon meg és álljon szembe gyorslábu -ellenségével. Pedig dehogy az birta rá. Hanem elbágyadtak az izmok, -megereszkedtek az inak, sziv és tüdő megunta az erős munkát.</p> -<p>A nagy mező szélén a katonák megálltak. Tanácskozásuk alig -tartott egyetlen perczig. Elhatározták, hogy kegyelemre megadják -magukat. Föltétlenül bizonyos, hogy a harczban és a futásban -elpusztulnak. Hátha megmenthetnék a puszta életet!</p> -<p>Kifelé fordult arcczal körbe álltak s féltérdre ereszkedtek. -<span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> Lövésre kész töltött fegyverük térdükön -keresztülfektetve. Ugy várták be az üldözőket.</p> -<p>Csakhamar ott termettek a szent-györgyiek. Lehettek már vagy -harminczan. De a messzeségből is folyton szállingóztak még. -Körülvették a tizennégy térdeplő katonát.</p> -<p>Szomoru tárgyalás volt az, a mely most köztük megkezdőgött, de -két-három percznél tovább alig tartott.</p> -<p>A katonák közül senki se tudott magyarul, a mieink közül senki -se tudott németül vagy horvátul.</p> -<p>A jelek és jelenségek után ugy kell lenni, hogy a katonák -fölajánlották fegyverüket és szabadságukat, de föltételül tüzték, -hogy életben maradhassanak.</p> -<p>Apám még néhány száz lépés távolságban volt. A hajszában ugy -futni, mint a katonák s a fiatalabb és pőregatyás szent-györgyiek, -csakugyan nem tudott.</p> -<p>Ujhelyi László volt a mieink közt a leghevesebb. Odakiáltott a -katonákhoz:</p> -<p>– Nem alkudozunk veletek, kutyák. Először adjátok át a fegyvert, -azután várjátok meg, mit csinálunk.</p> -<p>Nem értették e szót a katonák. De ha értették volna is, akkor se -egyezhettek volna bele.</p> -<p>Ujhelyi nem is várt tovább.</p> -<p>Érthetetlen düh fogta el. Az egyik katonára ráugrott, mint a -tigris, kirántotta kezéből a puskát s mielőtt az a katona térdéről -felemelkedett volna, őt agyonlőtte.</p> -<p>A többi katona mind felugrált s egymásnak hátat vetve -belelövöldözött a nemzetőrökbe.</p> -<p>De ezek is rárohantak a katonákra. Egy pillanatig borzasztó -dulakodás támadt az ellenségek közt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p> -<p>Fazekas Mihály, a sirásó, a kezében levő erdei fejszével mint a -villám, ugy csapott le a katonákra. Két suhintással két katonának -hasitotta ketté a fejét. Nyomban meghalt mind a kettő.</p> -<p>Ez a Fazekas alacsony, zömök termet volt. Mozdulatai gyorsak. -Egyik legjobb aratómunkásnak tartották a faluban, nagy izomerővel. -Különös testi sajátsága volt, mint a japán szemfényvesztőknek. A -japán lenyeli a kardot, ő pedig le tudott tuszkolni a torkán -félméter hosszu rétest, a nélkül, hogy harapott, rágott és nyelt -volna. Sok fogadást nyert ezzel a faluban és a vásárban.</p> -<p>Hende volt a másik azok közül, a kiket apám temetni kirendelt s -a ki az üldözőkhöz csatlakozott. Magas, erős, vörösszőrü ember. -Egyik katona a puskatussal vágta fejbe. Kemény koponyája kiállta az -ütést, nekiugrott, mint a hiuz, a katonának, torkon ragadta s -szempillantás alatt megfojtotta. A holttestet, mint zsákot -hajitotta el a gyöpön.</p> -<p>Berta János szent-györgyi nemzetőrt a karján érte lövés. -Belehalt. Mire hazaértek vele: elvérzett.</p> -<p>Összesen öt katona maradt holtan az összecsapás terén. Kilencz -kimenekült a tolongásból s vagy száz lépésnyire megugrott. Bár -halálosan kimerülve s megrémülve, ott a katonai erény lett urrá -lelkükön. Megálltak s vezényszóra fegyverüket megtöltötték s -gyujtóval ellátták. Sőt hárman vagy négyen vissza is lőttek a -mieinkre, hogy menekülésüket biztositsák.</p> -<p>Hiába!</p> -<p>Hova menekülnek? Előttük a határtalan puszták. <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> Könyörülő -lélek nincs segitségükre. Se ételük, se italuk, se pihenésük. Ha -aczélból volnának, akkor is el kellene pusztulniok. Nyomukban a -szent-györgyiek, a kik már vért szagoltak, a kik már két -áldozatukat siratják s a kiknek, ha maguk elveszni nem akarnak, -őket kell elveszteniök.</p> -<p>Igy is lett.</p> -<p>Nyolcz katona egyenként, egymásután dőlt ki. Kimerült, elesett, -lefeküdt. Az üldözők felkonczolták. Szegény fiuk! Csak három -könyörgött életéért. A többi némán fogadta a halált. Talán nem is -tudták már, a mikor a halál rájuk rohant.</p> -<p>De volt egy közöttük, a ki nem akart elfáradni. Az utolsó. Apám -még évek mulva is elérzékenyült, mikor erről volt szó.</p> -<p>Egyenes termetü, derék szép ifju volt. Bajusza alig serkedzett. -Erős és bátor. Nem futott, hanem csak siető lépésekben ment előre. -Időnként megállt és körülnézett. Égen-földön lehet-e segitség? Nem -lehet. Minden bajtársa halott már. Még azt is látja, a mint az -elhullt vitézeknek a sík mezőben ássák a sirt. Maga van idegen -országban, ellenséges földön, haragos, szilaj üldözők a -nyomában.</p> -<p>Meg-megáll, czélba veszi az üldözőket s visszalő rájuk.</p> -<p>A tarnóczai puszta határárka mellett észak felé fordul. Arra -fekszik Bessenyő. Ott van a horvát sereg tábora. Ha ő eljuthatna -oda!</p> -<p>Apámban aggodalom támadt. A fiu bátor, meg nem adja magát -életre-halálra, hatvan tölténye van, biztos <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> halálra a -nemzetőr meg nem közelitheti. Hátha emberfölötti csodálatos ereje -van? Hátha mégis sikerül neki a bán utóseregét elérni? Igaz, hogy a -fehérvári országut oda egyenes irányban is legalább hat kilométer -távolság s ez utat ily üldözés után már lehetetlen megtenni. De -hátha csoda történik?</p> -<p>Apám is fáradt volt már a lerogyásig. Kora reggel óta nem evett, -nem ivott. A nap leszállóban. Egész nap fegyverben, izgalomban, -üldözésben. Szemei pillanatonként káprázni kezdtek. Nagyon erős, -edzett ember ugyan, de bágyadtság kezdi már lebirni.</p> -<p>Kellő távolságból még egyszer gondosan czélbavette a vitéz -katonát s kilőtte rá fegyvere mindkét csövét. Nem találta. Nincs ma -már szerencséje. Gyakorlott vadászember tudja már azt. Legjobb -olyankor már hazatakarodni, nyugalomra térni. A katona is -visszalőtt rá, annak se volt már szerencséje.</p> -<p>Az ugynevezett aprórészi földeken vetőszántásban volt egy ember -türhető két lóval. Egy suhanczot oda futtatott, fogja ki az ember -az eke elől lovait s vezesse oda sietve.</p> -<p>– Egy legény üljön fel az egyik lóra s nyargaljon be Csőszre. A -csősziek jőjjenek ki nyolczan vagy tizen kocsin vagy lóháton a -cséri puszta felé különböző utakon. Horvát katona menekül arra: -valahol utját kell állani.</p> -<p>Ez volt parancsolata. Csősz fehérvármegyei nemesi falu. A -menekülőnek mellette kellett elsurranni.</p> -<p>A lovasember vakaródzott. Elnézett Csősz felé. Nagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> út ez az ő -egész nap szántó lovának. Észrevette a menekülő katonát is.</p> -<p>– Nemzetes hadnagy uram! Nem megy az a katona ma tovább. Hiszen -ott fekszik a határhalmon.</p> -<p>Apám odatekint. A katona csakugyan ott fekszik félszakosan a -határhalmon.</p> -<p>A hol a soponyai út a szent-györgyi mezőkről kiér a szomszédba: -ott falunknak is határa van, vármegyénknek is. Ott már -Fehérvármegye kezdődik s három határ sarkallik össze. -Mező-Szent-György, Polgárdi és Dégh határa. Ezért van ott hármas -halom. A legmagasabb halom tetején feküdt a vitéz.</p> -<p>Nem sokáig feküdt.</p> -<p>Felült, megtöltötte fegyverét s lőtt a mi embereinkre. Megint -töltött s megint lőtt. Mindig gondosan czélzott s ugy lőtt.</p> -<p>Tehát nem adja meg magát. Az üldözők kiabáltak rá. Szidták. -Fel-felemelt gyilkos szerszámaikkal fenyegették. Fel se vette a -fenyegetést. Nyugodt vérrel töltött s ha közelgetett valaki: lőtt. -A golyók ott fütyörésztek az emberek között.</p> -<p>Egyszer azután nem töltött többé. Szépen letette maga mellé -nehéz fegyverét, két kezét összetette keblén s fejét -hátraeresztette a gyepes hantra.</p> -<p>Elfogyott a töltény.</p> -<p>Agyonzaklatott teste és lelke áhitotta már a pihenést. Az örökké -tartó nyugodalmat.</p> -<p>A határnak ez a része, habár észre nem vesszük is, magas fensik. -A Balaton akarattyai partja szépen ide <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> látszik s -azon túl a messzeségben Tihany és Balaton-Füred hegyormai. A -nyugovó nap épen ez ormok felett szórta szét őszi bágyadt sugarait. -A nyugoti égalja már sárgulni, piroslani kezdett.</p> -<p>A haldokló vitéz nem törődött már haragos ellenfeleivel, a kik -pedig közelegtek hozzá. Ő csak a lenyugvó napot nézte. Még egy -sugár! Csak még egy sugár! Azután hadd jőjjön az örök éjszaka.</p> -<p>A nemzetőrök odamentek hozzá.</p> -<p>A vitéz fölkaphatta volna még fegyverét s véres viadalban -vehetett volna bucsut a világtól.</p> -<p>De minek az? Bágyadt test, nehéz fegyver, tizszeres ellenség -számban, erőben, vakmerőségben. Nincs menekvés. Igy is, ugy is -mindennek vége.</p> -<p>Hős lelke felszállt a csillagok utjára, az örökkévalóságba.</p> -<p>Boldogtalan lélek! A mikor majd elkövetkezik az idők vége, oda -szólitanak a nagy biró szine elé. S ott majd megkérdik tőled: -miként folyt életed, miként lett halálod? Szerettél-e, gyülöltél-e, -miért multál el élettel teljes, boldogságra váró fiatal korodban? -Hiven teljesitetted-e az életnek és a halálnak kötelességét?</p> -<p>Mit felelsz? Mondd meg az egész igazságot.</p> -<p>Hitszegő király, béres kormányzók, szegődött hadvezérek szabad -nemzet eltiprására hajtottak. Bátor férfiak védelmezték orvul -megtámadott hazájukat, fajuk becsületét és jövendőjük reményeit. Ez -volt az ő kötelességük s a tiéd a hősi halál.</p> -<p>Ezt feleld a kérdésre a nagy biró szine előtt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p> -<h3>IV.</h3> -<p class="summary">(Mit akart az ellenség? – A házatlan zsöllér. – -Eberhard kettős lövése. – A fenevad. – A szegény katona kegyetlen -halála. – A kisértet. – A halálfej. – A mogyorófa mindent rendbe -hoz.)</p> -<p>– – Apám gondosan megvizsgálta, igazán meghalt-e az utolsó -vitéz?</p> -<p>Azután megparancsolta, hogy az egyik határhalom mellett mély -sirba temessék.</p> -<p>Leszállt az est, csillagos lett az ég, hüvös őszi esti szellő -lengedezett a Bakony felől. Oda messze van a falunk. Sok időbe -telt, mig kocsija kiérkezett. Gyalogszerrel nehezen tudott volna -haza ballagni. Ledőlt a határhalomra s szemeit le nem vette az uj -sir domboru halmáról. Ez is határjel az élet és a halál között.</p> -<p>Másnap délig apám ágyban maradt. Nagy és fájdalmas nyilallása -támadt. De délután kocsira ült, embereket vitt magával s egyenként -megvizsgálta a sirokat. Eltemettek-e mindenkit s pontosan és jól -végezték-e a munkát a sirások?</p> -<p>Csak azután jutott eszébe kinyomozni: mi volt hát az erős -futár-csapatnak küldetése! Tizenhét embert tiszt vezetése alatt nem -szoktak hiába vagy csekély okból kiszakitani a seregből. -Jellasichnak mi volt a czélja?</p> -<p>Állj csak elő házatlan zsöllérünk, öreg Szombati! Te voltál ott -a hadnagy temetésénél, te fosztogattad ki öregéből, nagyjából a -szerencsétlen halottat. Ugyan mit találtál nála? <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p> -<p>Zsebóra, aprópénz, sovány tárcza, óraláncz s több efféle -hiábavalóság: ezzel nem törődött apám. Hadd legyen ez a Szombati -hadizsákmánya, ha csakugyan talált effélét a halottnál. Hanem hát -levelei, jegyzetei!</p> -<p>Csakugyan előállt Szombati öt-hat levéllel. A szemétdombon -keresgette össze őket, mert még estennen oda szórta szét. Német -nyelvü magánlevelek voltak. De volt fontos levél is köztük. -Hadiparancs a bántól, a fővezértől Roth tábornok számára. Siessen a -tábornok hadtestével, szeptember 29-én, legkésőbb 30-án ott legyen -Székesfehérváron, hogy összeköttetésbe jusson a fősereggel.</p> -<p>Hát ezt a hadiparancsot Roth tábornok meg nem kapja soha.</p> -<p>Vagy e napon, vagy a következőn történt még valami Lepsényben, a -mit megemlités nélkül nem hagyhatok. Elég fontos dolog. Apámnak nem -volt része benne.</p> -<p>A székesfehérvár–kanizsai országuton akkor rendes postakocsi -járt, melyet delizsáncznak neveztünk. Ily postakocsi vidám -trombitaszóval koczog el a főutczán a nagyvendéglő előtt. A széles -kocsisülésben középen ül a postás-legény, jobbról és balról -mellette két erős fegyveres, marczona vitéz a bán seregéből. Valami -fontos sürgönyt vittek ezek is.</p> -<p>A vendéglőben ül és iddogál Eberhard Ignácz. Mellette a falhoz -támasztva puskája. Valami alsóbbrendü gazdatiszt gróf D’Orsaynál, -gróf Nádasdy Leopold haszonbérlőjénél. Jó lövő, ügyes vadász, apám -meg szokta hivni vadászataira. <span class="pagenum"><a name= -"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>Eberhard meglátja a két katonát. Kinyitja a vendéglői szoba -ablakát, felkapja fegyverét, szempillantásig czéloz az ablak -vasrostélyai közt s egymásután kettőt dördül a kettőscsövü -fegyver.</p> -<p>A két vitéz egyszerre esik le az ülésből a postás-kocsis mellől. -Egyik jobbra, másik balra. A kocsi megy tovább. A kocsis hátra se -néz. A két vitéz nem mozdul. Odamennek az emberek. Emelgetik, -vizsgálják a két vitézt. Bizony halott az, mind a kettő. Sziven -találta őket az ügyes vadász hátulról, ablakrostélyon át, nyolczvan -lépés távolságból. Egy-egy lövéssel mind a kettőt.</p> -<p>Hosszu évek multán is mesteri lövés gyanánt emlegették ezt -vadászpajtásaink. Emlékezete fennmaradt az öregeknél.</p> -<p>1868-ban szervezte Kerkapoly, a későbbi pénzügyminiszter, az -első honvédséget. A kezelő őrmestereket szemelte ki először. -Figyelmeztettem Eberhard Ignáczra. Őt nevezte ki először -Tolnavármegyébe, Paksra vagy hova. Ha még él: nagyon idős ember -lehet, túl a nyolczvanon.</p> -<p>A két vitéz szintén Roth tábornoknak vitt sürgönyöket. A -tábornok ezeket se kaphatta meg.</p> -<p>Látszólag kis dolgok ezek. De ezekből készül a történet nagy -dolga. A mint egy-egy csöpp vér sokaságából az élet, a szerelem, a -lángelme, a nagy alkotás. Majd mondok én el nagy dolgot is. A mikor -elfogtunk egy egész osztrák hadtestet szőröstől-bőröstül, ágyuival, -lovasságával, vezéreivel, tisztjeivel egyetemben. Meg nem menekült -belőle még egere-patkánya se. A legnagyobb, <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> -legtökéletesebb diadal függetlenségi harczunk egész folyamában.</p> -<p>Történetirásunk tudja ezt. Néhány szóval meg is emliti. De -keveset tud róla s a mit tud: abban is sok a tévedés. Nem nagy -emberek csinálták a nagy hadi tényt. Leginkább csak csiri-biri -nemzetőrök. Hogy juthatna hely a történet márványoszlopán holmi -mező-szent-györgyi nemzetőrhadnagynak?</p> -<p>Azonban még egy-két apróságot, egy-két furcsa szörnyüséget kell -elmondanom, mielőtt a nagy dologba belekezdenék. Annak a kornak -jelleméhez tartozik ez is. Hadd ismerjék meg azt a kort, a kik -akkor még meg nem születtek.</p> -<p>A fenevadnak is van néha emberszive, az emberszivben is néha ott -tombol a fenevad. Erről mondok el példát ama napok -eseményeiből.</p> -<p>A büszke bán hadseregének utját állta a mi hadseregünk -Pákozdnál. Sőt kissé meg is vertük a büszke bánt. Bizony nem -juthatott ő el diadalmas hadvezérként Magyarország fővárosába. Sőt -a pákozdi csata után titkon fölszedte sátorfáját s október 1-én ugy -kiiramodott országunkból, meg se állt a határszélig.</p> -<p>Nálunk nyugalom volt. Békésen végeztük a szüretet. Jellasich -futó hadaiból erre-arra szállingóztak egyes katonák. Szökevények, -eltévedtek, elmaradottak, lábbadozók.</p> -<p>Egyik napon apám kimegy a szőlőbe a must forrását megnézni. -Engem is magával vitt. Csak ugy gyalogszerrel mentünk. Vállára -vetette a puskát is. Zavaros <span class="pagenum"><a name= -"Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> idők jártak, azután -vadászember is volt, kukoriczatöréskor sok nyul huzódik a -szőlőbe.</p> -<p>A gyalogut keresztül vezet a fehérvári országuton. Az -országutnak árka van. A mint már ötven lépésre megközelitettük az -árkot: ime, szemközt jön Körösztös Ferencz, a falunak feketearczu -kovácsa, a dárdagyártó. Fokos a kezében. A fokos tele vérel, a -gyöpön törölgeti le róla a vért. Tisztességgel köszön apámnak.</p> -<p>– Adjon Isten! No, mi ujság Ferencz?</p> -<p>Nézzük a kovács arczát. Rettenetes fölindult állapotot mutat -arcza. Ajkai, állkapcsai vonaglanak. Izgatottan felel apámnak:</p> -<p>– Nagy az ujság. Épen most vertem agyon egy kutyát itt az -uton.</p> -<p>– Miféle kutyát?</p> -<p>– Hát Jellasich kutyáját. Ott fekszik ni, az árokban!</p> -<p>Kezével mutatott egy pontra.</p> -<p>Apám nem tudta: mit értsen a beszédből. Odamentünk a mutatott -helyre.</p> -<p>Agyonmarczangolt katona vonaglott az árok fenekén. Feje össze -volt törve-vágva. Csupa vér volt körülötte az árokbeli gizgaz. Még -nem halt meg, de eszméletlen volt. Hason feküdt, de időnként mintha -fel akart volna állani. Könyökre, térdre fel tudott emelkedni, de -megint elesett. Ujra fölemelkedett, ujra elesett. Az eltünő életnek -utolsó öntudatlan jelensége. – Elborzadtunk.</p> -<p>Apám tünődött: mit csináljon? Orvos, ápoló, gyógyszer nincs -közelben. A falvak is távol. Még emberek sincsenek, a kik a szegény -haldoklót elhurczolják. <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> De miért is hurczolnák? Élni már meg nem -él. Csak kinlódik kis ideig. Legjobb lenne talán kegyelemlövéssel -megszüntetni kinjait. Mint hajdan tette a hű barát a csatatéren, -halálra sebesült bajtársával.</p> -<p>Lassan levette apám a puskát válláról s önkénytelenül felhuzta a -kakasokat s megnézte, a gyutacsok rendben vannak-e?</p> -<p>Még se tudta agyonlőni a boldogtalant. Eszébe jutott, hogy a -hegymesterek nincsenek távol, más ember is akadhat a szőlőhegyben, -sőt kocsi is. Talán érdemes volna kisérletet tenni a haldoklóval. -Hátha még ember lehetne belőle?</p> -<p>A feketeképü vad kovácsról egészen megfeledkezett. De az nem -mirólunk. A hol találkoztunk vele, ott megállott, megfordult s -minket nézett. Kiváncsi volt, miként hat ránk a látomány.</p> -<p>Mikor látta, hogy apám leereszti a kakasokat s a puskát megint a -vállára teszi, odaszólt:</p> -<p>– Mi az, nemzetes hadnagy uram?</p> -<p>Apám hátra se nézett, csak annyit szólt:</p> -<p>– Él még ez a szegény katona.</p> -<p>A fenevad elbődült.</p> -<p>– Nem lehet az! A kit én egyszer agyonvertem, nem szabad annak -tovább élni.</p> -<p>Nehéz lépésekkel odasietett. Fölállt az árokpartra. Látta -vonaglani a haldoklót. A dühöngő tigris arcza szelidebb, mint e -pillanatban volt a fenevad emberé. Hihetetlen gyorsasággal ráugrott -a haldokló hátára s két csapással darabokra hasitotta koponyáját. -<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span></p> -<p>Most már nem vonaglott többé.</p> -<p>Igazán meghalt.</p> -<p>Oly hirtelenséggel történt az egész, hogy alig volt időnk -eszmélkedni. Én mint gyerek kiabálni kezdtem, hogy apám lőjje agyon -azt a kegyetlen embert. De apám is haragba jött. A fekete kovács -erős ember volt, de apám még erősebb. Letaszitotta a holttestről, -de akkor már későn volt. Csak annyit mondott neki:</p> -<p>– No, Körösztös Ferencz, szerencséje, hogy töltött fegyver van a -kezemben!</p> -<p>Még az első dühből felelt a vad ember:</p> -<p>– Hát aztán, ha az nem volna a kezében?</p> -<p>– Hát akkor megfogdoznám kissé, hogy lepedőben vinnék haza -innen. Most pedig takarodjék szemem elől!</p> -<p>Apám előkeritette a hegymestereket, temessék el a szegény -halottat. Egy vagy két huszast adott nekik s jó ital bort.</p> -<p>A fenevad másnap mindenképen bocsánatot akart kérni apámtól. -Mentsége ebből állott:</p> -<p>– Miért jött az a horvát a mi országunkba ellenségnek? Azután -nem is köszönt nekem, mikor mellettem elment. Hát ki vagyok én?</p> -<p>Még vagy tizennyolcz évig élt a fenevad, de jó szemmel nem -tudtam rá nézni többé. Pedig a dárdagyártáskor ugyan csak -kedveltem.</p> -<p>– – Elmondom a kisértet történetét is.</p> -<p>A véres csetepaté után harmad vagy negyednapra a szegény hadnagy -feje felszinre jött. Vagy nem jól temették el vagy el se temették -vagy kincskeresők, sirfosztogatók <span class="pagenum"><a name= -"Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> kiásták. S otthagyták a -pusztákra vezető utszélen a kukoricza szélén.</p> -<p>Varga nevü enyingi ember koczog arra kocsijával. Jön a -pusztákról, igyekezik haza, sárga takarmánytökkel rakva kocsija. -Kocsija után baktat sovány kuvasza.</p> -<p>Egyszer csak megáll a kuvasz, föltartja orrát, szimatol. Beugrik -a kukoriczába s föltartott fejjel hoz a szájában ki onnan valami -sulyos dolgot. El is ejti, föl is veszi, csetlik-botlik vele, -mutatja gazdájának.</p> -<p>A gazda megáll kocsijával, leszáll, megnézi az ismeretlen -gömböt, kiveszi a kuvasz szájából – hát uramfia, se nem tök, se nem -burgundi répa, se nem birkafej, hanem valóságos emberfej.</p> -<p>Megdöbben, de nem nagyon. Hallotta már, hogy néhány nap előtt -horvát halál volt e tájon, bizonyosan ez az emberfej is onnan -származik. Duhaj a lelke. Ejh, csináljunk tréfát. Földobja a fejet -a kocsi derekára s elkoczog vele hazafelé. Az asszony a tornáczon -várja.</p> -<p>– Gyere csak, asszony, gyere csak! Ilyen tököt se látott még a -jobb apád se.</p> -<p>Az asszony nézi. Istenért se jutna eszébe, mi lehet az a -gömbölyü. Se nem sárga, se nem sima, se nem könnyü, szaga is más. -Esti homály van már a tornáczon, nehéz a tájékozódása. Lassanként -veszi észre: haja is van, szája is van, füle is van, orra is -van.</p> -<p>Megborzad. Haja is az égnek áll. Elkiáltja magát:</p> -<p>– Halálfej ez, te ember.</p> -<p>Az ember elneveti magát. <span class="pagenum"><a name="Page_59" -id="Page_59">-59-</a></span></p> -<p>Az asszony seprőt fog és nagy elszánással az ajtó elé áll.</p> -<p>– Soha se menekülsz meg a pokol tüzétől, ha azt a szörnyüséget -az én hajlékomba be akarod hozni. De be se hozod. De magad se léped -át a küszöbömet!</p> -<p>– Nono, asszony, legyen eszed. Mindjárt elásom a kertbe.</p> -<p>El is vitte, el is ásta, de azért alig tudta az asszonyt -megkérlelni.</p> -<p>Lefeküsznek, elalusznak. Éjfél körül fölébred az asszony, kimegy -a tornáczra. Az ég csillagos. Első tekintete a gömbölyüre esik. -Ime, ott a halálfej az ajtó előtt!</p> -<p>Csak esik ám vissza az asszony a szobába. Szólni se tud -rémületében. Nekibódul a szobában asztalnak, széknek, kályhának. A -zajra mécset gyujt az ember. Az asszony rémült arcczal néz a -nyitott ajtó felé. Az ember kilép a tornáczra s ime ő is látja: ott -a halálfej.</p> -<p>– Uram, én istenem, ez már a kisértet!</p> -<p>De azért észre tér. Fogja az ásót és a vasvillát, elhurczolja a -gömbölyüt s ujra eltemeti a káposztáskertben.</p> -<p>Most már nem alusznak. Gyötrődéssel telik az éjszaka. A mikor -hajnalodik: az ember maga megy ki a tornáczra. Szinte retteg, mikor -az ajtót nyitja.</p> -<p>Megint ott van a halálfej. Pókhálószin szemeivel mintha épen ő -rá nézne.</p> -<p>A duhaj lélek is meginog most már. Eszeveszetten fut a biróhoz, -nagy bölcsességü Bocsor uramhoz. <span class="pagenum"><a name= -"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p> -<p>– Biró uram kötöztessen meg engem, bünös lélek vagyok.</p> -<p>– Ne bolond, ne! Ugyan mi ütött hozzád?</p> -<p>Alig tudja elpanaszolni nagy keserüségét, megrémült lelkének -háborgását.</p> -<p>A bölcs biró odamegy a házhoz. Megérti a veszedelmet. -Megsimogatja, megvigasztalja az asszonyt, a ki egész testében -reszket, a hideg rázza.</p> -<p>Akkor szól az embernek:</p> -<p>– No, most gyere gézenguz, ásd el azt a tetemet, de csak ugy -felszinesen.</p> -<p>Az ember elássa.</p> -<p>– Most pedig gyere a hidas mellé, lessük meg mi lesz a -halálfejjel.</p> -<p>Semmi más nem lett vele, csak az, hogy a kuvasz nyomban ott -termett s nagy buzgósággal kezdte kiásni a kisértetet.</p> -<p>– No, lásd!</p> -<p>Azzal fogta a birói botot, jó suhogó mogyorófaszárat s ugy -elagyabugyálta az embert, hogy a bot is összetörött a hátán.</p> -<p>Nem is jött elé többé a kisértet. Igaz, hogy most már mélyen, -igazán temették el. Az asszony is magához tért. Belátta, hogy a -bölcs biró mogyorófája többet ér, mint az ő seprőnyele. -<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span></p> -<h3>V.</h3> -<p class="summary">(Roth generális Soponyán. – Fábián tiszteletes -ur. – A megzavart vacsora. – Itt vannak a huszárok! – Roth -generális menekül. – Görgey Artur. – A huszárok éjjeli terve. – A -kálozdi legények. – Szilas-Balhási fészkünk.)</p> -<p>Hagyjuk el e kis dolgokat. A korszak arczán apró karczolások -ezek. A nagy eseményeknek nézzünk szeme közé. De ne a törtenetiró -ünnepélyes, komor arczával, hanem mintha a család bizalmas körében -emlékeznénk róluk.</p> -<p>Hogy Roth hadserege napról-napra hol járt, mily utakat tett, -merre csavargott október 4-éig: nem tudom, nem is kutatom. A mi -vidékünkre október 4-én érkezett. Az én családom emlékei közé ez a -hadsereg e naptól kezdve tartozik.</p> -<p>A pákozdi csatáról, a bán hadseregének megveretéséről s -elszökéséről nem tudott semmit. Ez már bizonyos. A bán -futárcsapatát megsemmisitette apám, a fővezér hadiparancsa ott volt -nálunk a fiókos szekrényben jól eldugva a fehérruhák közé, ezt -ugyan Roth tábornok meg nem kaphatta. Ha némi kósza hir eljutott is -a fülébe: annak nem hihetett.</p> -<p>Nem is hitt.</p> -<p>Október 4-én Soponyán volt főhadiszállása.</p> -<p>Ez a falu szomszédos az enyémmel. Fehérvármegyében, a Sárviz -völgyében fekszik. Nincs épen közel hozzánk. Az út, a mely a két -falut összeköti, a pusztákon át vezet s lehet 12 vagy 13 kilométer -hosszu. Hajdan parasztfalu volt, semmi rokonunk, semmi -ismeretségünk <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> benne, legfeljebb keresztülmentünk rajta, -a mikor a sár-abai atyafiakat látogattuk.</p> -<p>De akkor volt ott apámnak egy jó barátja. A kálvinista pap, -tiszteletes Fábián István uram. Ez korábban, a mult század -negyvenes éveinek elején Mező-Szent-Györgyön volt lelkész, onnan -ment át Soponyára. Nemes modoru, művelt ember. A család több jeles -férfiuval ajándékozta meg nemzetünket. Soponyáról is gyakran -ellátogatott hozzánk. Ugy tudom, nekem keresztapám volt.</p> -<p>Nála volt szállva a papi lakban a fővezér, Roth tábornok. Társa, -Philippovich tábornok, a nagy-lángi pusztában ütött tanyát.</p> -<p>A falu tele volt katonával. Minden ház tömve, de azért a -csapatok nagy része az utczára szorult. Az utczán raktak esténkint -tüzeket, ott sütötték-főzték ételüket, ott ittak, daloltak és -tánczoltak késő estig. Roth hadseregében már több volt aránylag a -határőr és szerezsán, mint a rendes sorhadi csapat. Az ágyuütegek -egyrésze ott volt felállitva a templom körül.</p> -<p>A tiszteletes urnál esti 8 órakor ültek az asztal mellé -vacsorázni. A lelkész nőtlen ember volt teljes életében, öreg -szakácsnéja elkésett egy kissé a sütéssel-főzéssel. Hiába sürgette -gazdája is, a tábornok is. De már a szakácsné nem engedett a maga -jussából. Ily előkelő s nagyszámu vendég előtt ki akart tenni -magáért. A sok idegen országbeli ember, német, rácz, horvát -legalább jó hirét vigye el a háznak. A sok rétes, kalács, töltött -patkó, hizott lud nem sülhet ki előbb a kemenczében. <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p> -<p>Az asztalfőn ült a hadvezér, maga Roth tábornok. Jobbjára -ültette a házigazdát, a tiszteletes urat. Néhány táborkari -törzstiszt és segédtiszt volt a többi vendég.</p> -<p>A németek nyugodtan, jókedvvel esznek-isznak s a diadalmas -hadjárat reménységeiről elmélkednek: egyszerre csak égszakadás, -földindulás, – rettenetes csatariadás, éktelen zaj támad az utczán. -Reszket bele ajtó, ablak.</p> -<p>Rohanó lovasság dübörgése, kardcsattogás, puskaropogás, lovak -nyeritése, emberek orditása, káromkodás, jajgatás. Az ördögök -szababultak el lánczaikról. A katona füle rögtön felismeri a zaj -természetét. Valóságos véres csata folyik odakint a sötétben. Ember -ember ellen.</p> -<p>Mi ez?</p> -<p>A hadvezér és társai mintha megmerevedtek volna az első -pillanatban. Mind felugráltak az asztal mellől s kardjukat siettek -felcsatolni. De Roth intett a segédtiszteknek, ugorjanak ki, tudják -meg, mi történt s jelentsék rögtön.</p> -<p>Ujra letelepedtek az asztal mellé. A csatazaj is mintha kissé -távolabb huzódott volna. De a sok jóizü étel mintha még se esett -volna olyan jól, mint előbb.</p> -<p>Egyszer csak nagy nehéz léptekkel jön be egy segédtiszt. -Odatoppan a vezér elé, megáll mint a czövek, kezével megadja az -üdvözlő jelet s katonás, harsány hangon jelenti:</p> -<p>– Tábornok ur! Jelentem alázatosan, jönnek a huszárok!</p> -<p>Németül szólt a jelentés, »Kommen die Hussaren!« <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> -<p>A jó, öreg tiszteletes, Fábián István uram sokszor elmondta, -nekem is elmondta e történetet. Az ő szavai pedig igaz szavak. -Mindig hozzátette:</p> -<p>– Sohase felejtem el ezt a jelenetet!</p> -<p>Roth tábornok kezéből kiesett a kanál. Merev szemmel, nyitott -szájjal, szótlanul bámult perczekig.</p> -<p>– Jönnek a huszárok!</p> -<p>Huszár csak egy van a világon. Az a magyar huszár. Ő neki -magának is van ugyan néhány század huszárja. De épen ez az, a -melyet Jézus-Mária-huszárnak csufolt a mi népünk.</p> -<p>Hogy’ jöhet ide a magyar huszár? Hogy’ törhet az be a -főhadiszállásra, annak is a kellő közepébe? Hát az előőrsök? Hát az -elővédek? Hát az őrszemek, a katonai készenlétek? Áttörhet ezeken -észrevétlenül a magyar huszár?</p> -<p>Ez azonban mind csekélység. Hát csakugyan ott termett a -huszár.</p> -<p>De hát honnan termett? Földből támadt? Förgeteg hozta oda? Nincs -már csoda a világon. Hiszen előtte van a fővezér, a büszke bán -győzhetetlen hadseregével. Most már közel is jár Budához, az ország -fővárosához. Hogy’ juthatott annak a háta mögé a magyar sereg? De -hiszen nincs is magyar sereg. Tudja ő azt hivatalosan a bántól is, -Bécsből is az udvari haditanácstól. Volt ugyan valami -szedett-vedett csapat, melynek a nádor-főherczeg lett volna a -fővezére, ám a nádor-főherczeg is elszökött s kényre-kegyre -átengedte a sorsnak azt a csapatot. Nincs hadsereg, a ki a bánt -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> föltartsa diadalmas, hóditó utjában. -Honnan jön hát ez a magyar huszár?</p> -<p>Ime a sulyos titok, a miért a tábornok szeme merev lett és a -szája nyitva maradt. A miért a kanál kiesett a kezéből, pedig ott -párolgott előtte a fölséges izü és illatu csirkelé és ott görnyedt -a mosolygó sültek és kalácsok terhe alatt az élésszekrény és -pohárszék.</p> -<p>Egyszer csak homlokára üt.</p> -<p>Menybéli uristen! Valami ismeretlen hadsereg szétverte a büszke -bán táborát! Fut, nyargal, menekül a bán valamerre. Nem lehet -másként. Ha Buda felé közelegne: vele tudatta volna. Ha csatát -vesztett s vesztes hátrálásban volna: vele azt is közölte volna. -Valami borzasztó balsors érhette a büszke bánt, hogy róla egészen -megfeledkezett.</p> -<p>Ne tünődjél, ne töprengj, ne marczangold elmédet, vitéz osztrák -generális! A szent-györgyiek megvigasztalhatnának, hogy a bán te -rólad meg nem feledkezett. De nincs most már szó arról. Mindegy az -már neked is, a bánnak is. A mi elmult: elmult az már végkép. Hanem -szórj le arról a teritett asztalról mindent. Ételt, italt, asztali -kendőt, teritőt és gyujtass fel ott még több gyertyát, ülj az -asztal mellé, csőditsd össze nagy hirtelen a haditanácsot, rendeld -oda Philippovich tábornokot s táborkarod tisztjeit, szedd elő a -táborkari térképeket s valahogy csinálj tervet a menekülésre. Fuss -e földről hazádba vissza! E föld nem terem a te számodra se -győzelmet, se dicsőséget. Még becsületet se!</p> -<p>De hát mi is volt az a csatazaj valósággal? <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p> -<p>A bán október 1-én a pákozdi csatatérről megszökött egész -seregével. Be nem vallotta ugyan urainál Bécsben se a -csatavesztést, se a szökést. Azt mondta hivatalosan, hogy a -hadműveletek sikere végett oldalmozdulatot tartott szükségesnek. Ez -volt az a hires »Flankenbewegung«, mely a hadak történetében -példabeszéddé vált azóta. Gúny és nevetség azóta e szó. Ha én -napkelet felé vonulok előre seregemmel, azután valahol ellenséges -táborra akadok, meg is ütközöm s ütközet után visszafordulok -napnyugatra, az ellenséges tábor pedig jön utánam és kerget: bizony -az én hadi mozdulatomat csufos megfutamodásnak tartja minden ember, -a ki nem evett maszlagot.</p> -<p>Igy járt pedig a bán. A helyett, hogy Budára ment volna előre: -visszafordult hátra s futott Győr és Sopron felé. De igazán futott -ám!</p> -<p>Hadd fusson. Elbeszélésem keretében többé semmi dolgom vele.</p> -<p>A magyar vezér október 2-án még mindig várta Pákozd és Sukoró -közt: mit akar a bán? Mozdul-e előre vagy hátra? Kéri-e a -fegyverszünet meghosszabbitását vagy békét ajánl, békét hoz? S im, -egyszer csak jelentik az előőrsök s a pákozdiak seregestől, hogy a -bán serege elszökött, hire-hamva sincs a táborban, utócsapatait -épen most verik agyon a székesfehérváriak a szőlőkben.</p> -<p>No, ez eddig tiszta munka!</p> -<p>Most a magyar sereg válik kétfelé. Egyik része kergesse a bánt -Győr felé. A másik része Fehérváron át <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> Roth -tábora elé s a hol találja: üsse agyon. Ha ugyan agyon hagyja magát -ütni.</p> -<p>Ezt a részt Perczel Mór vezette, a tüzes hazafi, a -joghallgatóból lett katona, a rögtönző hadvezető, a fényes -győzelmek és nagy csatavesztések hőse. Tábornok volt-e már akkor: -nem is tudom jószerével. Azt se tudom biztosan: volt-e valósággal -háromezer jó katonája, a mint akkor nálunk hiresztelték. Csak -bizton, bátran elindult Roth hadseregét kiverni az országból.</p> -<p>Előcsapata öt-hatszáz emberből állt. Egy vagy két csonka -zászlóalj gyalogság s egy-két század huszár. Ezer főre alig -rugott.</p> -<p>Ezt a csapatot ujdonsült önkéntes százados vezette. Magas, -szőke, fiatal, pirosarczu ember. Büszkén és keményen nézett ránk s -büszkén és keményen beszélt velünk, a mikor apámmal együtt -találkoztunk vele. Elbeszélem ezt szép sorjában a maga helyén.</p> -<p>A százados neve volt: Görgey Artur.</p> -<p>Nagy név. Egykor dicsőség ragyogta körül, azután árnyék -boritotta. Itt nem akarok itélni a nagy kérdésben: a ragyogás -volt-e igaz vagy az árnyék? Melyik káprázat a kettő közül?</p> -<p>Ezt a nevet mi túl a Dunán nem ismertük. Nemzetsége régi. -Régisége belenyulik az Árpádok legdicsőbb korszakába. A felső -vármegyékben, lengyel széleken jól ismerték a nevet sok század óta, -de mi nem ismertük.</p> -<p>Ő vezette Perczel előhadát s ugy rémlik előttem, akkor még csak -százados volt. Előőrsei október 4-én már Csikvár és Tácz körül -csatangoltak. <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span></p> -<p>Gyönge félszázad huszár napnyugtakor Táczra vetődik s ott -meghallja, hogy Roth tábora, a horvát sereg már Soponyára érkezett. -Jól van. Megtaláltuk, a kit keresünk. A vad fekvőhelyét ismerjük. S -ott a vad is, a hol a fekvőhelye. A kérdés csak az: alszik-e a vad, -vagy fülel?</p> -<p>Ezt a huszárnak meg kell tudni.</p> -<p>Volt a huszárok közt apámnak ismerőse. Czeczei származásu öreg -legény, de kemény legény. Akkor már őrmester. Nem mondom -föltétlenül bizonyosnak, de ugy rémlik előttem: Dávid Ferkó volt a -neve. Ha még élne, jóval felül volna a kilenczven esztendőn. Apám -ismerős volt Czeczén, gyerekkorában sokszor járt ott. Édes anyja -Kaszás Erzsébet volt. A régi nemes törzsökös Kaszás nemzetségből. -Ez a nemzetség még százhusz év előtt virágjában volt Czeczén. -Apámnak nagybátyjai s unokatestvérei éltek ott. Ezek révén ismerte -meg a huszárőrmestert is.</p> -<p>Tácz Soponyához hat kilométer távolság. Az őrmester jó futós -gyerekeket küldött előre Soponya felé megtudni: vajjon a -német-horvát előőrsök Soponya és Tácz közt mennyire vannak -előretolva? A gyerekek gyorsan megfordultak. A táczi malomhoz -vezető utnál már megtalálták az őrszemeket.</p> -<p>A rendes uton hát nem lehet orvul meglepni Roth táborát. A táczi -malomuttól Soponya még három és fél kilométer s ez a vonal -bizonyosan meg van rakva előőrsökkel.</p> -<p>De hát nem lehetne-e meglepni a szigeten át? A czeczei -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> legény jól ismeri a Sárviz titkait, -hiszen Czecze is a Sárviz partján fekszik. Gyerekkorában még tele -volt a völgy bozóttal s a bozót farkasokkal és tolvajutakkal. -Vajjon Soponyára nem lehetne-e eljutni tolvajuton?</p> -<p>Bizonyosan el lehet jutni.</p> -<p>A Sárviz-csatorna különös csatorna. Két ágon folyik egymás -mellett. Az egyik öntöző- és malom-csatorna, a másikon a fölös viz -vonul alá. Amazt Malom-csatornának, emezt Nádor-csatornának -nevezik. A két csatorna közt a sziget. Néhol a sziget csak egy-két -öl széles. Itt jól lehet látni, mennyivel magasabban folyik a -Malom-csatorna vize, mint a másiké. Tácznál alig egy kilométer -széles a sziget, Soponyánál kettőnél is szélesebb.</p> -<p>Mindjárt akadt táczi legény, a ki lóra ült s a huszárokat -rávezette a tolvajutra s azon az esti homályban elkalauzolta -Soponyára, épen a falu északi végére. Ott hid is van a -Malom-csatornán. Ezen már ugy robogtak át a huszárok s ott a hosszu -széles utczán, mint a mennydörgő mennykő, ugy csaptak le a -horvátokra. A tábortüzeket átugratták, a csoportokban guggoló, -vacsoráló, pipázó és dalolgató horvátokat széttiporták, csattogó -kardjukkal sulyos sebeket osztogattak, a hol egy-egy csoport -fegyverre kapott s lövöldözni kezdett, azt megrohanták. -Káromkodásuk, lovaik dobogása, lövöldözés, fegyvercsattogás, -jajveszékelés pokoli zajjal verte fel a falu csendjét s a tábor -nyugalmát.</p> -<p>S a hogy’ rohant előre, ugy rohant vissza is a kis huszárcsapat. -Ha tudja, hogy hol van az ellenség vezére: <span class= -"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> fogolyként -vihette volna magával a főhadiszállása kellő közepéből, tiszteletes -Fábián István ebédlő szobájából.</p> -<p>Meg is menekült a huszár-csapat szerencsésen. Csupán három -sebesültjök akadt s azok közül egyik épen apám ismerőse volt, a -czeczei őrmester, Dávid Ferkó. De kigyógyult s az éjjeli támadás -részleteit ő beszélte el apámnak.</p> -<p>E támadásnak nagy következése lett.</p> -<p>Roth haditanácsa elhatározta a visszavonulást. Éjfél után három -óráig pihenést engedett a csapatoknak, de akkor meg kellett indulni -visszafelé, Kálozd és onnan Simontornya felé.</p> -<p>Igy szólt a hadiparancs. Igy indultak meg a seregek.</p> -<p>Kálozd Soponyához nyolcz kilométer. Egyenes jó út vezet oda a -Zichy grófok nagy-lángi pusztáján keresztül a Sárviz-csatorna jobb -partján. Az út mellékét már akkor fasor szegélyezte.</p> -<p>Kálozd északi faluvégén van a temető. Legalább gyerekkoromban, -mikor ott jártam, ott volt a temető. A temetőtől valamelyes -távolságra szintén észak felé egy téglahid van az uton keresztül. -Van is, nincs is viz a hid árkában. Ekkor száraz őszi napok jártak, -nem volt viz a hid alatt. Hanem a hid nyilásának mellékét sürün -benőtte a bodzafa. Valóságos kis sürüség támadt ott.</p> -<p>Hat kálozdi legény valóságos betyár-virtussal összebeszélt, hogy -Roth seregének azon az uton való visszavonulását törik-szakad -meggátolja. Volt köztük valószinüleg katonaviselt ember is. Akkor -ugy hallottuk, <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> hogy a Zichy grófok két uradalmi -kanczellistája vezette volna őket s ők látták volna el fegyverrel -is az összebeszélt legényeket. A hat legény elbujt a hidnyilás -mellett lévő bodzafa-sürüségbe. Kettőscsövü fegyvereik élesre -töltve.</p> -<p>Hajnali négy óra tájban értek oda az osztrák hadsereg előőrsei. -Éjjeli sötétség van még ilyenkor, október 5-én. A mint az előőrsök -lőtávolba értek: a hat legény meglehetős szabatossággal sortüzet -bocsátott közibük.</p> -<p>Felhőtlen égből a villám!</p> -<p>Az előőrsök visszanyargaltak s jelentették, hogy Kálozdot már -elfoglalta a magyar sereg. Ott áthatolni lehetetlen.</p> -<p>Ujabb kinos meglepetés Roth táborkara számára.</p> -<p>Északra hát nincs menekülés. Bizonyitja ezt a huszárok késő esti -támadása Soponyán.</p> -<p>Napkelet felé nincs menekülés, hiszen a bán hadseregének abban -az irányban kellene lenni s most már bizonyos, hogy nincs. Vagy -szétverték vagy elfutott.</p> -<p>S ime, dél felé sincs menekülés. Kálozdon a magyar sereg.</p> -<p>Tehát csak napnyugat felé lehet menekülni, a pusztákon át.</p> -<p>Igy határozott a vezér. Csakhogy ez nagy időveszteséggel -jár.</p> -<p>Vonuló hadsereg arczát változtatni, az ezerféle hadiparancsokat -és utasitásokat előre és hátra minden csapattal közölni, a -tüzérséget s az egyéb műszaki csapatokat az uttalan pusztákra -terelni: ez bizony időbe kerül. <span class="pagenum"><a name= -"Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p> -<p>Világos reggel lett, a mikorra a sereg a nagy-lángi pusztán át -Kis-Láng és Ödön puszták irányában megindulhatott.</p> -<p>A katonának akkor is volt térképe, csakhogy a térkép volt más, -mint a mai. Dülőket, dülőutakat, árkokat, fasorokat, mesgyéket az -akkori térkép nem igen mutatott. Igaz, hogy effélék nem igen voltak -természetben sem. Óriási legelők, kaszálók, szántóföldek, ugarok -váltották föl egymást. Nem jó utja volt a hadseregnek a pusztákon -át. A kukoricza táblákon, az őszi vető szántásokon keservesen -tudott haladni a tüzérség és szekerészet. Este felé járt az idő, a -mikorra a hadsereg Déghez ért s Roth és Philippovich Déghen a -főhadiszállást megüttethette. Pedig Soponya Déghez alig több 18 -kilométernél.</p> -<p>Másnap október 6-án Rothnak Simontornyára kellett volna érkeznie -s a Sió-Kapos csatornán ott kellett volna átmennie. El is ment -Szilas-Balhásig. Nagy falu s nagy nemesi közbirtokosság volt az -akkor. Határa 24 ezer hold. Eszterházy herczegnek s Nitzky Kristóf -grófnak volt benne nagyobb birtoka, de a határ tulnyomó nagyobb -része előkelő köznemesi családoké volt. Itt birt és lakott öreg -apám, Eötvös Ferencz. Itt született apám. A nemesség nagy részével -osztályos atyafiságban voltunk. S a mikor apám öröklött -mező-szentgyörgyi birtokára átköltözött: a szilas-balhási -rokonokkal azon túl is állandóan fentartottuk az atyafiságos -érintkezést. Sátoros ünnepeken, névnapokon hol mi rándultunk át -oda, hol ők mihozzánk. Tiz-tizenöt puszta feküdt <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> határain. -A Tóti puszta is Eszterházy herczeg gazdasága. Ez a puszta -vergődött a következő napon történelmi névre, noha eddigi -történetiróink ezt a nevet eddig tökéletesen homályban hagyták.</p> -<p>Nekem ki kell emelnem a homályból. A történelmi igazság -mindenekfölött való.</p> -<p>Roth hadserege Szilas-Balhásról nem ment egyenesen délnek -Simontornyára, hanem délnyugatnak fordult a Tóti puszta felé s ez -nap délutánján el is jutott oda a puszták kanyargó utjain -keresztül.</p> -<p>Miért változtatta meg irányát?</p> -<p>Apám ennek okát soha se tudta meg egész bizonyossággal. Rothnak -és táborkarának sincs erről semmi hadijelentése. Nem is valószinü, -hogy készitett volna hadijelentést. Szegény osztrák tábornoknak nem -volt már arra ideje se akkor, se később.</p> -<p>Mi késztette rá, hogy egyenes utjáról letérjen: erre nézve -rámutatok a jelenségekre. Függetlenségi harczunk történetéről ezer -könyvet és emlékiratot s százezer czikket irtak már nagy és kis -emberek, hivatottak és hivatlanok, de erről soha nem irtak egy -betüt se.</p> -<p>Pedig nemzeti történetünknek ez is érdekes, ez is fontos -fejezete. S az én névtelen kis családom történetét ez is közelről -érinti. Már tudniillik Roth hadseregének e helyütt örökre eldöntött -sorsa. <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<h3>VI.</h3> -<p class="summary">(A föld népe. – Kossuth alföldi utja. – A -nagykőrösi nemzetőrök. – A kis kunok. – Három pandur meg az esküdt -ur. – A szilas-balhásiak harczolni akarnak. – Roth generális utolsó -tábor állása. – A tábori éjszaka. – Megyünk apámmal Görgey -elé.)</p> -<p>Jön a föld népe!</p> -<p>Ezt mondta a mezőföldi ember, a mikor seregenként, nagy -tömegekben jöttek a túl a dunai nemzetőrök.</p> -<p>A katona nem a föld népe. A tisztviselő se az és a nemesség se -az. A nagyszámu nemzetőrt nevezte el a mi népünk föld népének. -Sötétkék ruhája, széles karimáju kalapja, a kalapon nemzetiszinü -szalag, a ruha szabása egészen a mezőföldi telkes gazdáéhoz -hasonlit: ilyen volt a túl a dunai nemzetőr.</p> -<p>A mi vidékünk a Duna balpartját, a Duna–Tisza közét nevezi Túl a -Dunának. Onnan jöttek a nemzetőrök. Kevés puska, kevés kard, sok -dárda, sok fokos, néhány kasza is: ebből állott a nemzetőrök -fegyverzete. A tisztek lóháton. Egyébiránt kocsi és ló szép számmal -volt velük. Kellett a podgyásznak, az elfáradt embernek, a nehezebb -gunyának s némi enni-innivalónak az a sok kocsi. Őszi idő. Eső -lehet, hideg lehet, kegyetlen szél is támadhat, isten tudja: lesz-e -jó hajlék mindenütt, okos ember meleg ruhát is visz magával hosszu -utra.</p> -<p>A mely napokon mi a büszke bánnal Lepsényben vesződtünk: -ugyanakkor ment Kossuth Czeglédre, Nagy-Kőrösre, Kecskemétre, hogy -nagy lelkének tüzével lángra lobbantsa a szunnyadó lelkeket. Ébredj -magyar! Bitor ellenség tört hazádra! Légy bátor, mint mindig. -<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> Légy erős, mint hajdan. A mi fegyvered -van: vedd kezedbe. De puszta kézzel is álld utját az ellenségnek. -Apáid se kimélték vérüket, te se sajnáld a tiédet. Rongy élet a -szolgaélet. Vagy szabadon élj, vagy halj meg becsülettel!</p> -<p>De mi ezt nem tudtuk. A villám segitségével nem lehetett akkor -még se irni, se beszélni. Kossuth fönséges utjának hirét csak -sokkal később hozta hozzánk a szellők szárnya.</p> -<p>A czeglédi nemzetőrök Bicske felé jártak. A kecskeméti -nemzetőrök utját nem ismerem. A nagy-kőrösiekről már többet -tudok.</p> -<p>A mely napon Roth generális Soponyára ért, hogy este kiejtse -kezéből a kanalat: ugyanaz napon, október 4-én, hat század -nagy-kőrösi nemzetőr gyönyörü rendben bevonult Sár-Bogárdra. Kemény -járásu, napsütött arczu, kipödrött bajuszu bátor fiuk és férfiak. -Kik voltak, hányan voltak, kik vezették őket: másutt beszélem el. -Ma is sokan élnek még közülük. A kik pedig elmultak már: azokra -büszkén emlékezik az ivadék.</p> -<p>Csak egyről emlékezem meg ezuttal.</p> -<p>Sár-Bogárdon lakott egyik nagybirtoku bátyámuram, Huszár Gábor. -Felesége Hajós-lány, a sár-abai Hajós nemzetségből, apámnak -unokatestvére s mező-szentgyörgyi közös birtokainkban osztályos -atyánkfia. Nála volt szállva többedmagával egy nagy-kőrösi -nemzetőr. Fiatal surján legény, piros, pozsgás, jókedvü diák, alig -tizenhat esztendős. Sok fiu, sok leány volt a háznál. A -Huszár-fiuk: Zsiga, Elek, Imre természetüknél fogva <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> szótalan -gyerekek voltak. Sokáig emlegették ők is, a leányok is a jókedvü -nagy-kőrösi diák-nemzetőrt. A ki pedig senkise volt más, mint -Nagy-Kőrös városának később sok időn át hires főjegyzője, Molnár -Gedeon.</p> -<p>Előkelő nemzetségü, ma is él, nagy birtokát kezeli, ma is -jókedvü s ámbár mai napság már nem diák, azt hiszem, Jellasich -ellen ma is elmenne nemzetőrnek is, honvédnek is, a miként ötvenhat -év előtt megcselekedte.</p> -<p>Szeptember 25-én harsogott le Nagy-Kőrös városának háza -erkélyéről, a hirdető erkélyről Kossuth szózatos beszéde s október -4-én már Sár-Bogárdon volt a nagykőrösi nemzetőr. Századokba -osztva, tisztekkel ellátva, katonai pontossággal. Az utnak -hosszusága a mindenféle kerülőkkel vagy kétszáz kilométer. S közben -a Dunán is át kellett szállani Ercsinél.</p> -<p>Hogy’ lehet ez?</p> -<p>A nemzetőr még se katona. Ma más korban élünk. Ma -vaskerékcsapáson villamos erővel röpiti a katonát a vaskocsi s ha -ma mozgósitják a katonát: még se tudna a kilenczedik napon teljes -rendben az ellenség előtt kétszáz kilométer távolságban pontosan -megjelenni. S a nagy-kőrösi nemzetőr ezt tudta.</p> -<p>Hajh, dicső mult! Szinte bágyaszt, ha rád emlékezünk, Más lelke -volt akkor a magyarnak. Mai lelke mélyen alszik. Fölébred-e még, a -mig mi élünk?</p> -<p>Napkeletről jött a nagy-kőrösi nemzetőrség. Onnan jöttek a -kis-kunok is még nagyobb sereggel. Náluk Kossuth nem járt ezuttal, -de azért mégis ugy jöttek, <span class="pagenum"><a name="Page_77" -id="Page_77">-77-</a></span> mint a felhő. Otthon nem maradt volna -senki. A horvátokat meg akarta enni mindenki.</p> -<p>Sok rokonember és ismerős volt köztük Kun-Szent-Miklós és -Kis-Kun-Halas vidékéről. Apám öreganyjának egyik testvérét -odavitték férjhez, másik testvérének ivadékai odaköltöztek. A Maár, -Baki, Bankós, Takács, Bibó, Bessenyey nemzetségek sok tagja -tartotta közelről vagy távolról az atyafiságot az öregekkel.</p> -<p>Sok pajkos fiatal is volt köztük. A kis-kun hajdan hires volt a -pajkosságról. Poharazás közben elődeink a kis-kunt nem is fogadták -el igaz nemesnek, hanem pajzánul csak vad nemesnek. Ellenségüldöző -utjokban sok rakonczátlanságot követtek el a pajkosabbak. -Meglövöldözték az apró jószágot; a birkának meg se kérdezték az -árát, mégis illatos paprikást készitettek belőle; ölelgették a -menyecskéket; a csárdákon földhöz vagdalták a mértékeket. Ugy -viselték magukat, mintha katonák lettek volna, holott pedig csupán -nemzetőrök voltak.</p> -<p>– Itt van a tatárjárás!</p> -<p>– Hol van, merre van?</p> -<p>– Hát még nincs itt, hanem jön. Két napi járóföldre vannak már a -kis-kunok.</p> -<p>Efféle beszélgetéssel ijesztgették az emberek egymást. Pedig nem -is volt rá komoly ok. Csak a szállongó hir csinált kicsinyből -nagyot.</p> -<p>De a hir mégis eljutott Veszprémbe, a vármegye székhelyére. A -bölcs alispán lovasfutárral utasitotta az egyik járásbeli esküdtet, -hogy tartsa fenn a rendet, <span class="pagenum"><a name="Page_78" -id="Page_78">-78-</a></span> fegyelem alá szoritsa a kis-kunokat, -sulyos felelősség alatt teljesitse kötelességét s megnyugtató -jelentését haladéktalanul nyujtsa be a nemes vármegyéhez. Minthogy -pedig mindezt puszta szóval elintézni nem tudja, karhatalmi erő -gyanánt rendelkezésére bocsát az alispán – három pandurt.</p> -<p>– Három pandur! háromezer kis-kun nemzetőr fékentartására, ha az -pajkos akar lenni! De hiszen dohányzacskó lesz annak a három -pandurnak a bőréből iziben.</p> -<p>Nagyot nevetett a járásbeli esküdt. A ki nem volt más, mint az -én másodizigleni nagybátyám, Laszly György, szilas-balhási -birtokos. Érdekes ember, a rég kihalt ősnemesi társadalom remek -alakja. Könyvet érdemelne életének megirása. Hogy iróink, költőink, -korfestőink ki engedik halni az ily férfiak emlékezetét!</p> -<p>Azonban az alispán lovasfutárja után nemsokára megérkezett a -három pandur is. Veszprémből jöttek egyenesen kocsin. Szép, tiszta -egyenruhájuk, tömött tarisznyájuk, szalagos pörge kalapjuk, -rövidcsövü jó puskájuk, elegendő puskaporuk.</p> -<p>Katonásan jelentkeztek a járásbeli esküdt urnál. Várják a -parancsot. Ők majd rendet tartanak a kis-kunok közt, ha azok -rakonczátlankodnak.</p> -<p>– Jól van, fiaim. Derék gyerekek vagytok. Igyátok csak meg ezt a -jó pohár bort. Azután jöttök velem!</p> -<p>Ott lakott az öregapám mellett. Nagy telke, kertje lenyult a -tóig. Uszóláp volt a taván. Sok mulatságos története van ennek az -uszólápnak. Az ő telke s az öregapámé egy osztályből hasadt. -<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span></p> -<p>Elvezette a három pandurt a telken levő pinczéig. Kinyitotta a -pincze ajtaját s levezette őket a pinczébe.</p> -<p>– Itt lesz a tanyátok. Hozzatok be tiz kéve zsupszalmát és -csináljatok magatoknak vaczkot, puha szalmaágyat. Enni-inni valóról -ne aggódjatok. Ma még szabadon járhattok. Holnap délben itt lesznek -a kis-kun nemzetőrök. Holnap hajnalban tehát ide bezárlak -benneteket s innen meg nem szabadultok addig, mig egyetlen kis-kun -lesz ezen a vidéken. Akkor megmarad a rend, nyugalom és a békesség. -Mert ha titeket meglát a kis-kun s megérti, hogy ti akartok köztük -rendet tartani: akkor fenekestül felfordul a jó rend, titeket pedig -ugy agyonütnek, mint a patkányt. Nem akarok az alispán urnak a -bőrötökkel beszámolni.</p> -<p>– Igenis, tekintetes esküdt uram, megértettük.</p> -<p>Négy napig ettek-ittak, aludtak a pinczében. Igy menekült meg -mindenféle zajtól, zenebonától és kárvallástól a szilas-balhási -nagy nemesi község.</p> -<p>Tolnavármegye se maradt el a maga nemzetőreivel. Teletömte -csapatokkal Ozora körül a Sió jobb partján a dombokat, erdőket és -ligeteket. Ha jól emlékszem: tagyosi Csapó Vilmos volt a nemzetőrök -parancsnoka. Itt ugyan hiába törekednék az osztrák vezér a maga -seregét a Sión átszállitani.</p> -<p>A Sió bozótos völgye nem nagyon széles. Két-három-négyszáz -méter. De a milyen széles: olyan járhatatlan. Nádak, sások, -ingoványok, szabad vizek, süppedékek szövevénye. Akkor még nem volt -szabályozva, csatornája nem volt megásva. Csak a hol hidja volt, -ott <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> lehetett rajta átmenni. Lovasságnak és -ágyunak hid nélkül még csak elképzelni se lehetett az áthatolást. -Ozoránál volt hidja. Akkor még Eszterházy herczegnek hatalmas -vizimalma is meg volt. Csakhogy a tolnai nemzetőrök fölszedték a -hidat s még töltését is elpusztitották. Még gyalogos ember is csak -ugy mehetett volna át a tulsó partra, ha egyidőre békává, kigyóvá, -vadkacsává átalakul. Ez pedig nehéz dolog.</p> -<p>Ide jőjj most már, osztrák hadsereg, vezéreiddel együtt!</p> -<p>Mégis ide jött az osztrák hadsereg. Ide vezette Roth tábornok, a -vezér.</p> -<p>Egy darabig czél és irány nélkül bolyongott ez a hadsereg a -pusztákon. De minthogy Kálozd felől napközben nem látott -ellenséget, a mint hogy ott nem is volt, a Zichy grófok Ödön -pusztája körül rábukkant a déghi utra s ezen vonult Dégh felé. -Innen Szilas-Balhásra.</p> -<p>Itt a nemzetőrök századosa Császár Nepomuk János volt, Nitzky -Kristóf grófnak uradalmi intézője. Ábrándos gondolkozásu, -szerepelni vágyó, bőkezü művelt uri ember. Nagy háztartása, derék -gyerekei, hires szépségü leányai. A szilas-balhási nagy nemesi -társaságnak vezető embere.</p> -<p>Mikor Roth tábora jött: behivta és csatasorba állitotta -nemzetőreit. Lehettek vagy háromszázan. Jó lovas volt, maga lóháton -ült, nemzeti vállszalaggal, hosszu vöröstollas kalappal s -egyáltalán nem akart kevesebbet, mint Roth táborának utját állani, -azt megrohanni, csatára kényszeriteni s szétverni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span></p> -<p>Háromszáz fegyvertelen és tanulatlan nemzetőr egy hadsereg -ellen, mely nyolcz ezer jó katonából áll ágyukkal és lovassággal s -vitéz tisztikarral!</p> -<p>Valami őrültség ejtette hatalmába akkor az embereket?</p> -<p>Nem.</p> -<p>Hanem csodálatos érzéssel voltak a szivek tele. Azt hittük: akár -sok, akár kevés az ellenség, nekünk azt meg kell támadni, mivelhogy -a hazát és a becsületet kötelességünk megoltalmazni.</p> -<p>Hogy a harcznak mi lesz a vége: minden elme nem számitgatta -komolyan.</p> -<p>A szilas-balhási nemes urak, atyafiak azonban számitgatták. -Sehogy se fogadták el ezt a haditervet. Pedig a nemzetőrség az -északi faluvégen a temetőhalmoknál már farkasszemet nézett az -osztrák sereg előcsapataival. De bizony Császár Nepomuk János -százados uramat majd le nem huzták a lóról.</p> -<p>Az én Laszly György megyei esküdt urambátyám szintén lóháton -volt s apró vörös cserép makrapipáját ki se vette a szájából, csak -ugy csörditett oda szóval:</p> -<p>– Mit akarsz Muki-Muki-Nepomuki?</p> -<p>Még pajzánkodott vele, a mit a kálvinista nemesség megszokott -már a Nepomuki névvel, lévén a délczeg nemzetőri százados a -katholikus egyház buzgó hive.</p> -<p>– Mit akarsz? Elpusztitani a falut? Pandurjaimat már a pinczébe -zártam, hogy zenebonát ne csináljanak, oda zárlak, szedte-vette -Mukija, téged is.</p> -<p>Mindenki nevetett. Utóbb maga a délczeg nemzetőri <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> százados -is. De azután, mikor látta, hogy nemzetőrei ugy se fogadnának neki -szót, elejtette merész haditervét maga is.</p> -<p>Mégis lett haszna ennek a látszó hősiségnek. Az ángyádi -halmokról az ellenség őrszemei jól látták a szilas-balhásiak -sorakozott seregét. Katonaészszel lehetetlen volt elgondolniok, -hogy az a sereg csak háromszáz tanulatlan nemzetőr. Bizonyára -komoly hadi csapatok is vannak mögötte. Igy gondolkodott.</p> -<p>Letért hát az egyenes és rövid simontornyai utról. Térképeiből -ugy látta, hogy Ozoránál is van a Sión hid és átkelő, népes lakott -hely pedig nincs utközben, oldalra fordult, nyugatra fordult tehát -a girbe-görbe utu, nehéz járásu, a mélyen és magasan hullámzó -dombos pusztáknak Ozora irányában.</p> -<p>Október 6-án el is ért a Tóti puszta közelébe. Ez a Sió -balpartján fekszik, a jobbparton fekvő Ozorával szemben. Szelid, -hullámos, dombos terület buja legelőkkel. Egy részén akkor még -szálas, ritkás vén cserés tölgyerdő buslakodott. Hogy most minő: -nem tudom. Gyerekkorom óta nem jártam arra.</p> -<p>Az volt most már a kérdés: lesz-e ideje, lesz-e legalább egy -napja az osztrák seregnek, hogy a folyón az átkelőt rendbehozza s a -Sió jobb partjára átkelhessen? Ha ez sikerül: a tolnai nemzetőröket -szétturja utjából s a Dráváig nem talál akadályt. Megmenekül, haza -ér Horvátországba s rá nézve kedvezőbb föltételek közt ujra -megrohanja a mi országunkat.</p> -<p>Fáradt volt a menekülő sereg. Még csatát se látott, <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> már -kimerült. Alkonyodott már, mikor odaért utolsó táborhelyére. A -legények, a nyers határőrök, a vad szerezsánok csak ugy estek le a -földre, fák tövébe, zsombékok oldalára, árokpartokra, -hangyabolyokra, nyirkos legelőre. Puskát, tarisznyát, tölténytáskát -csak ugy dobáltak le maguk mellé. Ivóviz és pihenés: ez volt földi -vágyuk. Pedig tüzeket kellett rakni, élelmet kiosztani, a -legénységnek sütni-főzni. Hosszu az éjszaka, kitelik az időből. S -aztán holnap is nap lesz, szüksége van erőre a katonának.</p> -<p>Bent voltunk már az őszben, a hideg éjszakákban, a minden gunyát -keresztüljáró éjjeli és nappali szelekben. Nincs födél, nincs -hajlék, nincs meleg odu, meleg tűzhely sehol.</p> -<p>Hát meleg szó? Édes Isten hozta?</p> -<p>Még ugy sincs.</p> -<p>Szomoru élet a katonaélet. Idegen földön, idegen népek közt, -üldözőben, menekülőben. A hol minden hant, minden bokor, minden -fűszál ellensége. A hol még szerencsének tartja, ha embert nem lát -maga körül. Hiszen az ember is ádáz ellensége!</p> -<p>A néhány pusztabeli ház üres. Lakóik elmentek erre-amarra. Az -aklok is üresek. Keresztül süvölt rajtuk a szél, enyhelyet se -adnak. A lábas jószágot is elterelték az ellenség elől vagy a Sión -túl, vagy jobbra-balra a gyönködi, dádi, nyedámi, tüskési, sári, -dültakli pusztákra. A leszálló nap hanyatló sugarai nem az -erőgyüjtő pihenések reményét, hanem az elmulás borus sejtelmét -szórják szét a fáradt lelkeken. <span class="pagenum"><a name= -"Page_84" id="Page_84">-84-</a></span></p> -<p>A pusztabiró van ott s néhány öreg gulyás, kanász és juhász. -Elaggott emberek, a kiket nem bánt már az ellenség, még a mikor -haragszik se.</p> -<p>Pedig most már nem is haragszik. Legalább nem miránk, nem a -magyarra haragszik.</p> -<p>Az öreg nyájőrzők beszélik, hogy ők megjárták a tábort, -meg-megálltak egy-egy tábortűz körül s itt-amott el-elbeszélgettek -a katonákkal, kik közt akadt, a ki jól-rosszul törte a nyelvünket. -Sok katona könyezett. De sokkal több átkozódott. Átkozta vezéreit, -a kik idehozták őket a magyarok ellen meghalni. Mit vétettek ő -nekik a magyarok?</p> -<p>Hejh szegény elfáradt katona, ha te igazán tudnád, kinek vagy te -kopókutyája? S miért vagy te annak kopókutyája?</p> -<p>Azonban még utoljára hadi tábort kellett ütni. Az ágyukat -felállitani, az ágyufedezeteket kirendelni, az őrszemeket, -előőrsöket, fegyveres készenléteket rendbehozni s helyükre -állitani. Öreg este lett már, a mikor az utolsó vezényszók és -trombitajelek elhangzottak. Azon túl csak egy-egy lónyerités, -egy-egy tehénbődülés szólt bele a szél zugása alatt pihenő sötét -éjszakába. Azok a szegény oktalan állatok is az ő megszokott nyugvó -tanyájuk után vágyakoztak.</p> -<p>Pihentek távoli nagy körökben a nemzetőrök is. Csak Görgey -Arthur, a fiatal százados vagy őrnagy nem pihent a maga kisded -csapatával.</p> -<p>Valami csőszi nemes atyánkfiának volt utja Mező-Szent-Györgyre. -Meghozta a hirt, hogy az osztrák sereg <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> éjjel -sebbel-lobbal menekült Soponyáról s a magyar sereg üldözi.</p> -<p>Apámnak ez a hir szeget ütött a fejébe.</p> -<p>Hátha az ördög nem alszik? Hátha az osztrák sereg egy része épen -a mi határunknak s talán épen a falunknak veszi utját? – Meg kell -ezt tudni.</p> -<p>Nem szólt senkinek. Befogatott, puskát vett magához, engem is -felültetett a kocsira maga mellé s el-kiindult Dégh felé az Ecsi -pusztához vezető utra. Az ecsii puszta családi birtokainkkal -határos.</p> -<p>Az Ecsi pusztán túl megállt s egy putri tetejéről körülnézett. -Se ellenség, se jóbarát sehol.</p> -<p>Tovább mentünk.</p> -<p>Nem nagy távolságra, egy helyütt Fehérvármegye határa -beszögellik a mi vármegyénkbe. Ezt a részt Kis-Láng pusztának -nevezik s ez is a Zichy grófok birtoka. Van rajta külön puszta is. -Péterszállás. Ezen át vezet a déghi út.</p> -<p>A mint odaérünk: épen nyargal be egy lovas csősz. Megáll a -lovával s az eleibe sereglő pusztai embereknek mondja:</p> -<p>– Jönnek a mieink!</p> -<p>Apám kérdéseire elmondja, hogy magyar sereg jön, talán -Kis-Lángra már be is ért, itt lesz nyomban.</p> -<p>Sehogy se tudok visszaemlékezni, mely időtáj volt akkor. Késő -délelőtt-e, vagy dél, vagy kora délután. Ötvenhat esztendő nagy -idő: elfeledtem. Azt is elfeledtem, ettünk-e vagy etettünk valahol. -Csak arra emlékezem biztosan, a mit most elbeszélek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p> -<p>Apám megvárta a magyar sereget, mely nemsokára odaért. Bizony -nem volt az nagy sereg. Élén Görgey Artur lovagolt. Ugy rémlett -előttem, honvédtiszti egyenruhában.</p> -<p>Gyerekészszel két dolog tünt fel előttem különösen. Az egyik: -Görgey magas lova. A mi szokott lovainknál magasabb volt paripája. -A másik: pattogó, kemény, katonás beszéde apámhoz. Gyerek előtt -saját apja a legnagyobb, legerősebb, leghatalmasabb ember a -világon. Hogy mer ez az idegen tiszt oly pattogóan beszélni az én -apámmal?</p> -<h3>VII.</h3> -<p class="summary">(Apám találkozik Görgeyvel 1848-ban, és -1901-ben. – Apám tanácskozása. – Görgey és Perczel. – Roth -generális megadja magát. – A történet vége. – A történet -igazolása.)</p> -<p>Apám üdvözölte Görgeyt. Megmondta nevét, lakását, nemzetőri -állását. Várja rendelkezését.</p> -<p>Miként folyt le apám és Görgey közt a tárgyalás, akként mondom -el, a mint arra Görgeyvel együttesen visszaemlékeztünk. Az én -emlékezetem a tárgyalásnak csak egyik részére terjedt ki, a másik -részt Görgey emlékezete őrizte meg.</p> -<p>Mindig vágyakoztam arra, hogy a nagy történelmi alakkal, a -magyar hadsereg egykori fővezérével megismerkedjem.</p> -<p>Tudom én, minden magyar ember tudja, hogy nevét és nevének -ragyogását rettentő vádnak homálya boritja. <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> Ismerem a -vádnak természetét, részleteit s minden erősségét. De minden -gyöngeségét is. Régen kiképződött meggyőződésem erre nézve, melynek -föltárása azonban nincs helyén az elbeszélésem folyamán. Nem könnyü -a kérdés.</p> -<p>Még a fölött se elmélkedem ezuttal, vajjon szükséges volt-e azt -a vádat emelni, akár alapos az, akár nem. S vajjon nem lehetett -volna-e azt kikerülni?</p> -<p>Ha a dühöngő osztrák bitóra huzatja mint aradi bajtársait; -ragyogóbb nevet, mint az övé, alig mutathat föl történelmünk. Ha -igaz is a vád: nagy dolgokat is végzett.</p> -<p>Véres döntő csatákban verte szét az osztrákok hadseregét. -Diadalról diadalra vezette azt a szentséges lobogót, melyről az -egész világ azt hitte már, hogy foszlánynyá vált, a mióta utolsó -Rákóczi fejedelmünk kezéből kiesett. Száznegyven esztendőnek -fájdalmát és keserüségét boszulta meg az osztrákon. Neve örök -időkig nagy fejezet lesz nemzetünk történetében. Az lesz, -akármiként bánnak el a váddal e történetnek irói.</p> -<p>Azért óhajtottam közelebbről megismerni. De nem kerestem rá az -alkalmat, a véletlenre biztam. Végre megjött az alkalom.</p> -<p>Miklós Gyula volt törvényhozó társam, később borsodi főispán s -utóbb bizalmas barátom három év előtt nyakon csip.</p> -<p>– Gyere, viszlek Görgeyhez. Olvasta valamely munkádat, -beszéltünk rólad, szeretne veled találkozni, megigértem neki: -elviszlek hozzá. Gyere! <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p>Mentünk.</p> -<p>A fővezér vagyontalan ember. A szójárás azt mondaná, szegény -ember. Egyszerü tisztes lakásban fogadott bennünket. Fogadó -szobájának butorai tiszták, de se nem ujak, se nem ragyogók. -Fényüzésnek semmi nyoma.</p> -<p>Ott állt előttem függetlenségi harczunk e nagy szereplője. Magas -termet, nálam jóval magasabb. Még mindig egyenes alak, csak nagyon -kissé előre hajló fővel. Telt izmok; se nem kövér, se nem sovány. -Nyolczvan esztendő körül, de még az életnek sok éve áll előtte. -Mosolygó arcz, mosolygó szemek, semmi bágyadtság se a beszédben, se -a mozdulatokban. Magas kopasz homloka. A mit báró Kemény Zsigmond -irt homloka és fejebőrének mozgékonyságáról: abból nem vettem észre -semmit. Igaz, hogy a nagy iró ötven év előtt irta azt. Homlokán s -koponyája tetején ott fénylik az óriási sebnek jele, a melyet a -komáromi juliusi csatában kapott. Hősi harcz eleven emléke. Ujjnyi -hosszu mélyedés, melyben egykor a kemény koponya csontjai is össze -voltak törve.</p> -<p>Elmondta a sebnek történetét.</p> -<p>Elmondta, miként tanult meg nyolczvan éves korában angolul.</p> -<p>Bővebben beszéltünk Árpád honfoglaló huszár seregéről. Én már -akkor meglehetősen készen voltam a honfoglalás felett való -tanulmányaimmal. Nagy figyelemmel hallgatta megjegyzéseimet. -Fontosnak tartotta felfedezéseimet.</p> -<p>Beszéltünk 1848-ról is. De csak keveset. Csak annyit, -<span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> a mennyi apám szereplésére vonatkozik. -Véletlenül tértünk erre is. Eszem ágába se juthatott, hogy a -fővezér az én apámról emlékezhessék. Leirom beszélgetésünk e részét -hiven.</p> -<p>Ő engem képviselő urnak, én őt tábornok urnak szólitottam.</p> -<p>Azt mondja nekem:</p> -<p>– Mi most látjuk egymást először, ugy-e bár?</p> -<p>– Én most harmadszor látom a tábornok urat.</p> -<p>Meglepte e szavam. Kérdő tekintettel nézett rám. Folytattam -szavaimat.</p> -<p>– Először 1848. évi október 5-én vagy 6-án láttam önt, tábornok -ur, apámmal együtt. Másodszor 1867. évi junius végén vagy julius -elején, mikor hazajött tizennyolcz évi klagenfurti fogságából. A -vasuton láttam Nagy-Kanizsán is, Lepsényben is. Véletlenül azzal a -vonattal utaztam én is. Harmadszor pedig szinről-szinre most -látom.</p> -<p>A fővezérnek láthatólag jól esett ez a figyelem, hogy én oly -gondosan emlékezetben tartom, a mikor őt láttam. Kérdezett az -1848-iki találkozás felől.</p> -<p>Elmondtam az esetet. Az eset ez:</p> -<p>Mikor apám bemutatta magát s kérte az esetleges utasitást: -Görgey harsány hangon, a magyar szót jól megropogtatva, mintha -keveset beszélne magyarul, azt kérdezé apámtól:</p> -<p>– Mit tud ön az ellenség mozdulatairól?</p> -<p>– Biztosat semmit. Azt hallom: Déghen, Szilason át Ozora felé -siet. <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span></p> -<p>Görgey Dégh irányában mutatva, kérdezé:</p> -<p>– Jól vezet ez az út Dégh felé?</p> -<p>– Jól. De Ozora felé van rövidebb út is.</p> -<p>– Mennyivel rövidebb?</p> -<p>– Jó másfél órával, legalább egy mérfölddel.</p> -<p>– Melyik ut az?</p> -<p>– Itt a pusztákon át. Fekete és Pinkócz pusztákat kissé jobbkéz -felől hagyva, a czinkotai csárdánál az enyingi utat átvágva, a -három Bogárd pusztán át nyil egyenesen vezet az út Tóti pusztára. -Ott meg lehet nyomni az osztrák tábort.</p> -<p>Egyuttal mutatta kezével apám a pusztákat és az utirányt.</p> -<p>Görgey ujra kérdezte:</p> -<p>– Hány órajárás ide ez uton Ozora?</p> -<p>– Jó öt órajárás, legföljebb hatodfél.</p> -<p>Görgey valami jegyzetet vagy térképet nézett s azután ridegen -azt mondta apámnak:</p> -<p>– Ha az ön adatai valótlanok, önt főbe lövetem.</p> -<p>Apám nem volt könnyen ijedős ember, de a kegyetlen szó mégis -meglepte. Azt felelte:</p> -<p>– Nono uram, hadd gondolom hát meg kissé a dolgot!</p> -<p>Görgey közbevágott:</p> -<p>– Mit gondolkodik? Vagy tudja, vagy nem tudja!</p> -<p>– Nem ugy van az, uram. Én az összes pusztákat végigvadásztam -egyszer-másszor. Most majd dülőről-dülőre végigszámitgatom a -távolságokat.</p> -<p>E szó meg Görgeyt lepte meg egy kissé. De meg is nyugtatta. -Látta, hogy komoly emberrel van dolga. <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span></p> -<p>Végre egy-két percz után azt mondta apám:</p> -<p>– Ugy van, a hogy mondtam. Legföljebb félórát engedek előre vagy -hátra. Természetesen a magam gyaloglását veszem kényelmesen -számitásba.</p> -<p>Én ennyire emlékeztem, ennyit tudtam. Ezt beszéltem el a -fővezérnek s ezzel végeztem szavaimat:</p> -<p>– Én ekkor, mint gyerek, apám mellett álltam, tábornok ur s -mindig az ön arczát néztem.</p> -<p>Most szép jelenet következett.</p> -<p>A fővezér felállott, arcza felvidult, mintha fényesség támadt -volna arczán. Fiatal ember élénkségével felelt szavaimra.</p> -<p>– Emlékszem, jól emlékszem, képviselő ur, édes apjára s arra a -találkozásra. Most már én mondom el az eset folytatását. Én édes -apja tanácsát követtem s az általa megjelölt uton indultam el. Meg -is leptem Roth táborát a tóti pusztán s ő meg sem kisérthette a -Sión való áthatolást. Perczel Mórnak is arra kellett jönni a -fősereggel, a hol én az ön édes apjával találkoztam. De a táborkari -megállapodás eredetileg az volt, hogy Dégh és Szilas-Balhás felé a -kerülő hosszabb uton üldözzük az ellenséget. Én tehát -jegyzettárczámból kiszakitottam egy lapot s ráirtam Perczel -számára, hogy tökéletesen biztos felvilágositás alapján én a -rövidebb átló uton érhetek az ellenség nyomába, arra vezesse a -derék hadat ő is. Három huszárt hagytam ott azon a helyen. Azzal a -parancscsal, hogy az irást adják át Perczelnek s egyuttal mutassák -az irányt, a melyben én csapatommal elindultam. <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p> -<p>Ime ezeket mondta nekem a fővezér. Ezeket én nem tudtam. Minden -szavát elevenen nyelte agyam. Akkor tudtam meg igazán, minő -szerencsés és nagy dolog volt apámnak e közbenjötte. Történelmi -fontossága volt ennek.</p> -<p>De a fővezér még tovább is folytatta elbeszélését.</p> -<p>– Perczel Mórnak a három huszár átadta irásomat. Ő el is -olvasta, de el is dobta. Maradt a haditanácsban megállapitott uton. -Majdnem fél nappal jött később az ellenség hátába. Ha én is ennyit -kések: Roth tábora elillanhat előlünk. Mikor a tábort már elfogtuk -s Perczellel összejöttem, szóba jött ez a dolog köztünk. Perczel -azt mondta nekem: »Én önt főbe lövethetném, a miért utasitásommal -ellenkező irányban indult el«. Én hidegen válaszoltam: »Én önt nem -lövethetem főbe, de a kormánynak bejelenthetem az ön katonai és -vezéri hibáját«. Ime, elmondtam önnek, képviselő ur, összeveszésünk -történetét is!</p> -<p>Tovább nem folytatta a fővezér ezt a történetet. Én ugyan -hallottam is, olvastam is ennek további részleteiről. Hogy a vitéz, -vakmerő, de lobbanékony lelkü Perczel megbánta volna szavait, -azután engesztelésül két szép pisztolyt adott volna barátságos -emlékként Görgeynek, a ki a két pisztolyt inasának ajándékozta s a -miatt támadt volna a kiengesztelhetetlen örök háboruság a két vezér -között.</p> -<p>Igy beszélték. Nem tudom, igaz-e bármely részben is. A fővezér -egy szót se szólt erről.</p> -<p>Két lánglélek. Görgeynél jégboriték alatt, mint az <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> Etna tüze. -Perczelnél örökké forr, izzódik, lobog, tüzét hányja. -Összetalálkoznak s háboruság származik közöttük. A történelem nagy -mezején ezerszer ismétlődő tünet.</p> -<p>– – Ime, apám találkozása Görgeyvel.</p> -<p>Apám már nem él. Több mint harminczhárom év óta nyugszik a -szent-györgyi temetőben. De él még a fővezér, a ki ha olvassa -soraimat, tanuságot tehet azok igazságáról s ha emlékezetem -valamiben tévedt volna, kiigazithatja a tévedést.</p> -<p>És él Miklós Gyula, a ki nagy figyelemmel végighallgatta ezt a -társalgást s maga is részt vett benne. Vele kétszer is beszéltünk -magunk közt arról a tünetről, a mikor az agg fővezérnek több mint -félszázad után eszébe jutott hadjáratának az a pusztabeli jelenete -s mintha az emlékezés sugarai fényességgel vették volna arczát -körül!</p> -<p>Görgey ment az osztrák sereg után, apám hajtott haza a -faluba.</p> -<p>Apám tisztában volt azzal, hogy holnap vagy legkésőbb holnapután -meg lesz a nagy ütközet. Ott neki is lehet feladata. Összeszedte -nemzetőreit, fölszerelte őket telhetőleg s 22 kocsival másnap -elindult velük a kőkuti uton le a pusztáknak, a pinkóczi omlott -csárdának, a hodosi erdőnek, le a hármas Bogárdi pusztának.</p> -<p>Felső-Bogárd akkor még nagyrészben a nagy Mészöly nemzetségé -volt. Ez is rokon faj az én szerény családommal. Mező-Szent-György -és Felső-Puszta-Bogárd volt régi fészke Veszprémvármegyében, -Sár-Bogárd és Kápolnás-Nyék Fehérvármegyében. Ez a szép nemzetség -is <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> szétzilálódott. Egyik kiváló ivadéka -Nagy-Kőrösön él, a hires iskolának jeles tanára s Arany Jánosnak és -társainak egyik méltó utóda. Most a közügyek buzgó bajnoka: Mészöly -Gáspár.</p> -<p>Bizony apámnak és nemzetőreinek nagy pihenőt kellett tartani ott -Felső-Bogárdon mindjárt. Mert ámbátor a kocsik egy-két napra tele -voltak enni-innivalóval: mindamellett a Mészöly-atyafiság át nem -eresztette volna őket jó szó nélkül s vidám falatozás nélkül.</p> -<p>Igy jártak Középső-Bogárdon is, a mely még nagyobb számu s -közelebbi rokonsággal volt tele. Csak az alsó puszta, -Haraszt-Bogárd eresztette át őket simán.</p> -<p>Apámra és nemzetőreire nem volt már szükség. A két osztrák -tábornok egész seregével együtt megadta magát s lerakta a -fegyvert.</p> -<p>Vajjon kikerülhette volna-e ezt a végzetet?</p> -<p>Észak felől és Kelet felől a nagy-kőrösi, kis-kunsági és a -pestmegyei solt-vidéki nemzetőrök foglalták el a halmokat. A hol -Roth tábornok kémlő csapatai körülnéztek: mindenütt a magyar sereg -zárt vonalait látták. Mindenünnen azt jelentették vezérüknek, hogy -észak felé és napkelet felé nincs menekülés.</p> -<p>Észak felől állt Görgey is. Huszárjai, pedig bizony nem voltak -sokan, háromszor is kegyetlen vakmerő rohamot intéztek az osztrák -sereg előőrsei s védcsapatai ellen. Azután észak felől megjött -Perczel is ágyuival, lovasságával, sokkal erősebb seregével.</p> -<p>Dél felől s nyugat felől ott van a Sió átgázolhatatlan -bozótjával, vizével és süppedékeivel. S a Sió jobb <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> partján, -az ozorai halmokon és szőlőkben és ligetes erdőkben a tolnai és -somogyi nemzetőrök. Hidat verni lehetetlen, a mikor előlről, -hátulról, minden oldalról egyik támadás a másikat éri a sereg -ellen.</p> -<p>Roth ezt meggondolta jól s követét a szokásos módon odaküldte -Perczel Mórhoz. Leteszi a fegyvert, megadja magát -kényre-kegyre.</p> -<p>Ritka tüneménynek voltunk tanui.</p> -<p>Kupaczokban a lőfegyver, garmadákban a tölténytáska. A legénység -az altisztekkel külön csapatokban fegyvertelenül s egymástól -elszakitva. A lovasság lova mellett. Pisztolya a kápában, a kardja -a kápára akasztva.</p> -<p>Szótalan, kedvetlen, szomoru az egész osztrák tábor. A katonának -élettársa a fegyvere, nehéz attól elválni.</p> -<p>Két tábornok, kétszáznyolcz tiszt s közel nyolczezer altiszt és -közlegény a fogoly. Minden ágyu, hadiszer, fegyver, töltény, ló s -néhány száz tábori kocsi a hadizsákmány. Ily tökéletes győzelmet -függetlenségi harczunk egész folyamán át sehol nem aratott -hadseregünk.</p> -<p>A tisztikart még az napon Szilas-Balhásra kisérték s a nemes -atyafiakhoz szállásolták be.</p> -<p>Roth tábornok higgadt, okos, német ember. Azt mondta vacsoránál -az uraknak.</p> -<p>– Tudtam előre, megmondtam előre. Megmondtam Jellasichnak is, -hogy Magyarországot tiz-huszezer emberrel meghóditani nem lehet s -gyalázatos kudarczba megyünk. Nem igaz, bajtárs?</p> -<p>Philippovicsnak szólt a kérdés. <span class="pagenum"><a name= -"Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p> -<p>– Igaz, megmondtad, de azért kardcsapás nélkül nem lett volna -szabad a fegyvert letennünk.</p> -<p>A délszláv tábornokból gyakran kitört a keserü boszuság. A -fogait csikorgatta dühében, mikor megtudta, hogy Perczel Mór -hevenyészett, de azért rendes serege alig állott háromezer főből s -a többi csak fegyvertelen nemzetőr volt s az se nagyobb számu, mint -az ő hadseregük.</p> -<p>S vajjon mi is történt volna, ha az osztrák sereg bőszült bika -gyanánt halálra elszántan megrohanja a nemzetőrcsapatokat s -ágyuival beléjük lövöldöz?</p> -<p>Igaz, hogy van egy rossz adoma, még pedig egyik nagykőrösi -nemzetőrről, a ki mikor látta, hogy az osztrákok neki irányozzák az -ágyut, egy domb tetejéről odakiáltott hozzájuk:</p> -<p>– Ide ne lőjj, ebadta horvátja, nem látod, hogy itt emberek -vannak?</p> -<p>De ezt az adomát is valószinüleg a kecskemétiek költötték.</p> -<p>Más volt a lélek a nemzetőrben, mint az osztrák és horvát -katonában. Iszonyu vérontás igenis támadhatott volna, de a vége még -se lehetett volna más, mint az osztrák sereg felkonczolása.</p> -<p>Rothnak volt igaza, nem Philippovicsnak.</p> -<p>Az osztrák-horvát sereg fegyvertelen csapatait nemzetőrök -kisérték Tolna- és Somogyvármegyén át Horvátország felé. A -hagyomány azt mondja, talán egy ember se ért le a Dráváig. A -betörésük alkalmával kifosztott magyarság utközben kiirtotta őket. -<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span></p> -<p>Szomoru, ha igy volt.</p> -<p>A népnek szenvedélye irtózatos a háboruban. Az felelős érte, a -ki a háborut botorul megkezdi.</p> -<p>A tisztikart az osztrák hatalom se ki nem váltotta, se ki nem -cserélte. A függetlenségi harcz végével lett szabaddá.</p> -<p>A két fogoly tábornokról elhallgatott az irás is, a hagyomány -is. Én legalább soha nem tudtam meg biztosan, hova lettek.</p> -<p>Apám is gyorsan hazatakarodott nemzetőreivel a csatatérről.</p> -<p>Alapos oka volt rá.</p> -<p>Hejh, minő boszorkánytáncz kerekedett ott a csatatéren! A -nemzetőr előszedte kulacsát, nagyot ivott, nagyot kurjantott, -nagyokat dalolt s jókedvében az osztrák, horvát, labancz katonát is -megkinálta kulacsával.</p> -<p>Mohón nekirontott a puska-kupaczoknak. Sok nemzetőrnek sohase -volt ezelőtt puska a kezében. Kezébe kapott egyet, nézegette, -fontolgatta. Vajjon hogy’ is lehet ezzel lőni?</p> -<p>Hátultöltő, ismétlő fegyvernek akkor még hire se volt. Nagy, -nehéz, istenverte dióverő pózna volt ez az osztrák puska. Már nem -tűzköves, de még nem is gyutacsos. Hanem gyujtós puska, melyet a -német »Zünder« szó után czinderes puskának neveztünk.</p> -<p>Nagy, nehéz tölténytartó fekete fényes bőrből. Akkora, mint most -valami kisebb podgyásztáska. A pajkosabb nemzetőr mind a két -oldalára akasztott egyet s mind <span class="pagenum"><a name= -"Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> a két vállára egy-egy -puskát. Idő multán eldobta valamennyit. Nehéz mulatság; csak -katonának való.</p> -<p>Elkezdtek lövöldözni is. A fegyvertelen ellenséget nem -bántották, annak sértését szigoru hadiparancs tiltotta, de a nélkül -se tették volna. Hanem lövöldöztek maguk közt a levegőbe. Szüret, -menyegző, lakodalom el nem lehet lövöldözés nélkül. Hát a csata -hogy mulhatnék el a nélkül?</p> -<p>Azonban vigyázatlan lövéssel nagyhirtelen agyonlőttek maguk -közül hármat.</p> -<p>Apám nyomban összedoboltatta nemzetőreit.</p> -<p>– Kocsikra, atyafiak! Megyünk haza! Az ellenségtől -megszabadultunk. Meg nem engedem, hogy most mi önmagunkat -lövöldözzük hasba!</p> -<p>A jó szentgyörgyi nemzetőrök szivesen engedelmeskedtek, a meddig -a csatatért el nem hagyták. De azontúl ki erre, ki arra! A két -Puszta-Bogárdon napokig tartott az áldomás. Megnépesedett velök a -czinkotai csárda is. Ott már czigány is akadt, a ki reggelig huzta -a dalt.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Kalapomon nemzetiszin -rózsa.“<br /></span></div> -</div> -<p>Ez volt a nemzetőrök egyik dala.</p> -<p>Az osztrákok első rohama igy ért véget.</p> -<p>Második nagy rohamát a nagy-sarlói győzelemmel s Buda vára -bevételével vertük vissza.</p> -<p>Harmadik rohamát már az oroszszal együtt intézte ellenünk az -osztrák. A becsületet és dicsőséget ebben is megmentettük, de a -hadjáratot elvesztettük.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span></p> -<p>Roth hadseregének elfogatását »ozorai fegyverletétel« névvel -iktatta emléklapjaira a magyar történetirás.</p> -<p>Ez a név tévedés.</p> -<p>Ozora Tolnavármegyében a Sió jobbpartján fekszik. A -fegyverletétel pedig a Sió balpartján Veszprémvármegyében történt. -Se Perczel, a győző vezér, se Roth, az elbukott vezér, nem látta -Ozorát.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Apám nagy kötelességet teljesitett. Ő is elmult, bajtársai is -mind elmultak már. A tizennégy bátor nemzetőr közül, a kikkel -együtt Jellasich bán futárcsapatát, a tizenhét katonát megtámadta, -csak egyetlenegy él még: Körösztös János, mező-szent-györgyi -telkesgazda.</p> -<p>Apámat ötvenkét év előtt pörbe fogta az önkényü uralom. Ha -egyetlen tanu vagy áruló akad ellene: vértanuhalált kell -szenvednie.</p> -<p>Nem akadt egy se!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>E közleményem 1904. évi márczius hóban a Pesti Hirlap hasábjain -látott czikkenként napvilágot. A nagyközönség örömmel, élvezettel -olvasta.</p> -<p>Akadt azonban valaki, a ki közleményem néhány fontos adatát -megtámadta, valótlannak mondta s egyenesen azt állitotta, hogy a -honfikötelességnek azokat a cselekményeit, melyeket szerintem -Eötvös Lajos teljesitett, voltaképen nem ő teljesitette, hanem -Matkovich Tivadar, volt mező-szent-györgyi birtokos s később -országgyülési képviselő. Ha ez igaz volna: sulyos vádat -<span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span> képezne ellenem. Mert ez a történet -meghamisitása volna, melyet én menthetlen hiuságból követtem volna -el, hogy mások érdemének eltitkolásával saját családomat hamis -érdemek diszébe öltöztessem.</p> -<p>A ki ily vádat emelt, az Matkovich Tivadar ügyvéd Veszprémben, -az ifjabb nemzedéknek egyik sorsüldözött tagja. Hirlapi uton nem -feleltem neki. Ivekre terjedő irka-firkában összehord hetet-havat, -közérdekhez nem tartozó falusi fecsegéseket, semmit se jelentő -apróságos egyéni, családi és birtokeseteket. Nyilván abból a -czélból, hogy engem a vele való nyilvános vitára hivjon. Hiába -igyekezett. A ki engem ismer s őt is ismeri az nem tartja -szükségesnek, hogy én Matkovich Tivadar veszprémi ügyvéd urral -magas irodalmi és kortörténeti kérdések fölött vitatkozzam.</p> -<p>Azonban mindenki még sem ismer bennünket s eljön majd az idő, a -mikor már senki se ismerhet személyesen bennünket. S akadhat idővel -kételkedő lélek, a ki inkább a rágalomnak hisz, mint a valóságnak s -a ki az ismert iró munkájával szembeállitja egy ismeretlen homályos -alak fontoskodó irka-firkáit. E miatt kell Matkovich -felszólalásával röviden foglalkoznom.</p> -<p>Kortörténetem minden személyi, tény- és térbeli adata teljes -valóság. A nagyban vagy kicsinyben szereplők közül hárman élünk: -Görgey Artur, az egykori fővezér, Molnár Gedeon, Nagy-Kőrös egykori -főjegyzője és én, akkor mint gyermek, a ki éles szemmel sokat -látott s a rákövetkező években a szereplőktől mindent sok -<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> izben hallott. Mi ugy tudjuk a -történetet – kiki a maga részéről – a hogy’ én elbeszélem.</p> -<p>Matkovich minden állitása, mely elbeszélésem bármely részével -ellenkezik, teljes valótlanság.</p> -<p>Se élő tanura, se tárgyi bizonyságra nem hivatkozik. Se ő maga -akkor nem élt. Sőt legföljebb husz év mulva lépett olyan életkorba, -husz év mulva lehetett tizenkét-tizenhárom éves, a mikor az -1848-iki dolgokról folyt beszélgetéseket jól-rosszul megérthette. -Honnan szerzi tehát állitásaihoz nem a bizonyosságot, hanem csak a -jóhiszemüséget is?</p> -<p>Mindez azonban nem fontos körülmény.</p> -<p>Hanem fontos, sőt döntő körülmény az, hogy én az egész -történetet vázlatosan, teljes egyszerüséggel, de szigoru történeti -hűséggel már 1870-ben megirtam s ez a Vasárnapi Ujság 1870. évi -márczius 6-iki számában e czim alatt: <i>Uj adat Jellasich -betörésének történetéhez</i> megjelent.</p> -<p>Igaz, hogy irodalmi becsérték tekintetében nagy különbség van az -akkori és mostani mű között. Akkor a megyei tisztviselő deritett -föl s hozott nyilvánosságra egy addig rejtve levő fontos történeti -adatot, most pedig a gyakorlott iró ugyanazt, mint kortörténetet az -akkori közviszonyok történelmileg teljesen hű rajzával világitja -meg s az igaz korrajzban egyuttal szépműtani munkát is törekszik -alkotni.</p> -<p>Ez a különbség. De annak a történetnek részleteire nézve, melyet -mind a két mű felölel, semmi különbség. Eötvös Lajos szerepe az -1870-iki műben is ugyanaz, <span class="pagenum"><a name="Page_102" -id="Page_102">-102-</a></span> a mi az 1904-ikiben. Matkovich -Tivadar, az egykori mező-szent-györgyi birtokos pedig az 1870-iki -műben se szerepel, valamint az 1904-ikiben se.</p> -<p>De ennek nem az iró az oka. Az iró azokról ir, a kik -cselekedtek, mert a történetet azok csinálták. Nem pedig azokról, a -kik nem cselekedtek. Az ördögnek volna kedve ily alakokról irni -korrajzot vagy történetet.</p> -<p>De 1870-ben élt még Matkovich Tivadar, sőt képviselő volt, -Pesten lakott, lapja is volt, a szélsőbaloldali Magyar Ujság, -melynek fentartásához sommás pénzzel járult. Személyes dolgait a -publiczisztikában nem szokta elhallgatni, sőt vitatkozó, bizonykodó -természetét mindenki jól ismerte.</p> -<p>Hát miért nem szólalt ő fel akkor a nyilvánosság előtt? Hiszen a -nyilvánosság elé volt terelve a fontos és érdekes történelmi -kérdés! Miért nem utalt rá akkor saját fényes szereplésére, melyről -most fia, a veszprémi ügyvéd oly sokat tud? Miért nem vonta akkor -kétségbe Eötvös Lajos érdemeit, holott ehhez joga is lett volna, -kötelessége is?</p> -<p>Hallgatásának okát megmondom én. Hiszen jól ismertem, -birtokostársam is volt, képviselőtársam is volt s az 1848-iki -esetről beszélgettem vele egyszer-kétszer.</p> -<p>1870-ben még sokan éltek, a kik az 1848-iki esetet jól ismerték. -Élt dercsikai Huszár Pongrácz, a ki járási szolgabiró volt, mikor -apám ellen a vizsgálatot az ő közbejöttével teljesitették. Élt -Késmárky József, ugyanott járásbiró, később megyei főjegyző, -alispán, 1870-ben országos képviselő, 1872-ben királyi törvényszéki -elnök. <span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> Élt a közvetlen szereplők közül Fodor -László, Eberhard Ignácz, Ujhelyi László, Pósa Károly s még többen a -volt jobbágyok közül s élt különösen a főszereplő Eötvös Lajos.</p> -<p>Mindezek olvasták a Vasárnapi Ujság közleményét s megnyugodtak -benne szó nélkül, minthogy az általuk jól ismert történeti dolog hű -közlését látták benne.</p> -<p>Matkovich Tivadar hallgatott, mert ő is jól tudta, hogy a -közlemény igaz; olyen handabandázó koholmányokkal előállani, mint a -hogy fia tette, eszébe se juthatott. Nem is lett volna a nagy eset -után 22 év mulva tanácsos. A még akkor élő tanuk és szereplők -bizonyára ellenmondhatlan bizonyossággal oktatták volna meg az -igazságra. Most, 56 év után, senki se él már a közvetlen tanuk és -szereplők közül. De azért a koholmányoknak most sincs sulyuk.</p> -<p>Meg kell még jegyeznem, hogy ugy értesültem: néhány év előtt -Körösztös János is meghalt. Utolsó azok közül, a kik a nagy -eseményben szerepeltek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span></p> -<h2>NYOMOZTAM, A HOL PETŐFI ELESETT.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>Mindenki ugy tudta, ugy hitte, hogy Petőfi Sándor az 1849-ik év -julius 31-én a segesvári csatában esett el. A csatát Bem magyar -vezér vivta Lüders orosz vezér ellen. A csatát a magyar sereg -vesztette el. Petőfi Bem vezérkarában volt őrnagy. Bem nagynehezen -megmenekült, Petőfi elesett. Menekülési kisérletét sokan látták. -Akadt több tanu arra is, a ki elestét látta.</p> -<p>A nagy nemzeti gyásznak idején, a zsarnoki elnyomatásnak éveiben -senkinek se jutott eszébe nyomozni, hol és melyik ponton esett el -Petőfi, hol lőtték vagy vágták halálra s hol roskadt össze haldokló -alakja? S azután hol temették el? Magános sirba-e vagy közös sirba? -De ha gondolt volna is rá valaki: az akkori osztrák kormány a -nyomozást meg nem engedte volna.</p> -<p>A földterület, a hol Petőfi elesett s a hol porai pihennek, -hallerkői gróf Haller Ferencz magántulajdona volt s a fehéregyházi -várhoz és uradalomhoz tartozott. Jól ismertem a grófot, benső -barátság állt fenn néhány <span class="pagenum"><a name="Page_105" -id="Page_105">-105-</a></span> éven át közöttünk, ismételve -meglátogattam ősi várában, derék hazafi, nemes ember, függetlenségi -harczunk jeles alakja. De 1849-től kezdve várfogoly volt, -uradalmait elkobozták s fehéregyházi vára és birtoka is az osztrák -kincstár idegen földről sereglett fosztogatóinak birtokába jutott. -Nem is lett volna ember, a ki az egykori csatatér dülőin a nyomozót -jóindulattal vezetgesse. Fehéregyházi oláhtól, segesvári szásztól -annyi szivességet, annyi észt várni nem lehetett.</p> -<p>S azután ki ismerte ezek közül Petőfit?</p> -<p>Senki.</p> -<p>Helybeli vezetők mellett oktalan lett volna minden nyomozás.</p> -<p>A kik Petőfit ismerték s a csata folyama alatt látták, azok vagy -elestek a csatában vagy Bemmel együtt bujdosók voltak idegen -földeken, vagy gróf Hallerrel együtt a börtönök mélyén sorvadoztak, -vagy a folyton tartó üldözés miatt jó okuk volt hallgatni s a -hazafiak sirjait nem látogatni gyakorta. Hadd nőjjön azokon -letaposatlanul a fű és a virág.</p> -<p>Tizenegy év mulva, 1860-ban, kezdett kissé szabadabb szellő -lengeni. Minden nemes népnek vannak fenséges ábrándjai. Ily ábránd -volt: megkeresni, megtalálni a helyet, a hol Petőfi elesett. -Akadtak tanuk s azok kezdtek nyilatkozni. Az 1860-ik, 1861-ik s -következő években ötven-hatvan komoly férfiu nyilatkozott arról, -hogy a csata folyama alatt hol s mit beszélt utoljára Petőfivel, -hol látta őt s hol s miként kellett neki elveszni? <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Én e nyilatkozatokat gondosan olvasgattam. Csak nem olyan -szemmel, olyan észszel, mintha birói feladatom lett volna végső -itélettel eldönteni, hogy az összes tanuk vallomásai szerint hol az -igazság, valósággal miként halt meg s hol esett el Petőfi?</p> -<p>Az ily munka az elmének igen nagy és nehéz munkája. Tudom ezt -megyei tisztviselő koromból. Hányszor történik birósági -tárgyalásokon, hogy egy közönséges kocsmai verekedés részleteit se -lehet egészen tisztába hozni, holott csak tiz-tizenkét egybe nem -hangzó tanuvallomást kellene valahogy megérteni és egymással -kiegyeztetni. Nem lehet, pedig minden tanu igazat akart -vallani.</p> -<p>Képzeljünk már most egy csatát; bomlásban, futásban, kegyetlen -üldözés alatt levő hadsereget, száz meg száz holdra rugó nagy -területet, mely utakkal, szántásokkal, ligetekkel, -kukoriczaveteményes táblákkal van szétszaggatva? Mindenki fut vagy -hadakozik vagy fekszik. Semmi rend és pillanatnyi nyugalom sincs. -Mindenkinek magára s üldözőire van gondja. S akad ötven-hatvan -tanu, a ki mindenkitől függetlenül, egymással nem érintkezve, a -kétes részleteket meg nem állapitva, a tévedéseket ki nem javitva, -a csatának ugyanazon zürzavaros pillanatnyi állapotáról tesz -tanubizonyságot, holott a tanuk közül kettő se volt ugyanazon -pillanatban egy helyen és hasonló helyzetben.</p> -<p>Hányféle különbözés, ellenkezés, sőt ellenmondás támad ily és -ennyi tanu vallomása közt? Pedig minden <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> tanu -becsületes és értelmes, sőt tanult komoly férfiu, ki egész lelkével -az igazság kideritésére törekszik.</p> -<p>S aztán ha még a tanuskodás csak tegnapi vagy tegnapelőtti -esetről szólana. De tizenegy-tizenkét év előtti történetről van a -szó s alig lehet oly elme, a mely a régi dolognak minden részletét -üdén meg tudná őrizni a maga számára.</p> -<p>A futó és üldözött harczos addig fut, mig ki nem dül vagy meg -nem menekül. S ha már megmenekült is: gondja arra van első sorban, -hogy kifujja, kipihenje magát, ételhez, italhoz, ruhához, -fegyveréhez jusson, tisztjét, csapatját fölkeresse vagy ha örökre -vége a harcznak, övéihez visszatérjen. Nem keresheti föl nyomban -dolgozó szobáját, nem ülhet kényelmesen iróasztalához, nem törheti -fejét és tollát emlékiratain, nem csinálhat jegyzeteket arra az -esetre, hogy majd idővel, hosszu évek mulva, tiz-tizenkét esztendő -mulva a nemzet lelkiismerete megtalálja kérdezni, hol hagytátok -Petőfit, hol halt meg a nemzet világitó szemefénye: hát akkor majd -ő előálljon egy jegyzőkönyvvel, a melyet ott vett föl a csatatéren -vagy üldözés közben kozákok lándzsái közt?</p> -<p>Én vakmerő elmével föltettem magamban, hogy a tanubizonyságok -alapján megkeresem az igazságot.</p> -<p>Ám első tennivalóm: a csata összes körülményeit megismerni, a -csatateret s annak minden hegyét-völgyét személyesen bejárni, a -távolságokat fölmérni, az egész területet hadmérnökileg -meghatározni és megrajzolni. S ha ez megvan: a hely tökéletes -ismerete <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> alapján birálni meg minden -tanubizonyságot s állapitani meg minden ellenmondás benső igazságát -vagy benső tévedését.</p> -<p>Sok munka, nagy munka, de másként az igazsághoz eljutni vagy azt -csak megközeliteni is lehetetlen.</p> -<p>Elindultam hát 1875 nyarán önkényt vállalt feladatom -teljesitésére. Fölkerestem nemes barátomat gróf Hallert -fejéregyházi várában. Vendége voltam néhány napon át, de a -helyszini tanulmányokat ez idő alatt Segesvártól Héjasfalváig, -különösen a fehéregyházi határban is elvégeztem, rajzaimat, -számitásaimat befejeztem.</p> -<p>Ez a munka kisebb része.</p> -<p>A nagyobb részét, a tanubizonyságok birálatát, benső igazságaik -megállapitását, ellentéteik kiegyenlitését maig se végeztem el. Az -élet mást parancsolt s parancsa erősebb volt, mint az én -szándékom.</p> -<p>De ezt a munkát más se végezte el. A kérdés tehát ma is -megoldatlan még.</p> -<p>Hanem akkori tanulmányaim alapján időközben a lapok sürgetéseire -mégis tettem némi megjegyzéseket. Egyszer Oreusz orosz iró -történelmi művére, mely a segesvári csatáról szól. Másszor arra a -kérdésre, hol porladoznak a valószinüség szerint Petőfi hamvai? -Mindkét megjegyzésem nagy általánosságban mozog. <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>Oreusz orosz irónak a segesvári csatáról irt hézagos rajza több -irányban némi megjegyzéseket tesz szükségesekké. Mindenekelőtt meg -kell jegyeznünk, hogy ezen csataleirásban csak az orosz és osztrák -táborkari adatok s hadi jelentések használtattak fel s nem egyuttal -a magyar hivatalos adatok is. Nehéz is lett volna ezeket -felhasználni, miután ezek – tudomásunk szerint – sem akkor, sem -később tüzetesen össze nem állittattak s Bem seregének egyes -részeiről, e részek számszerü erejéről s a csata kezdetén történt -felállitásáról, valamint a csata folyama alatt tett mozdulatairól -csakis egykoruak s a csatában részt vett egyének nyilatkozatainak -gondos egybevetése után lehetne megközelitően szabatos képet -alkotni magunknak.</p> -<p>Az orosz iró Lüders segesvári hadtestének egész létszámát nem -közli. E hadtest az osztrák táborkari adatok szerint 10 zászlóalj -gyalogságból, 14 lovas századból, 4 egész üteg tüzérségből állott s -összesen mintegy 12 ezer főnyi erőt képezett 32 ágyuval. E szám -alatt pusztán a kombattans elemet kell érteni s ebben az utászok, -szekerészet stb. nem szerepelnek. A gyalogságban több -vadász-zászlóalj s a lyubini-ezred volt, a lovasságot az odesszai -uhlánus-ezred s az első doni kozák-ezred képezé.</p> -<p>Voltak azonban egyéb ezredek is egyes zászlóaljak, illetőleg -századok által képviselve mind a gyalogságnál, mind a tüzérségnél. -<span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span></p> -<p>Bem haderejét mind az orosz, mind az osztrák források mintegy -7000 főre teszik 12 ágyuval. Ez azonban kézzelfogható nagy tulzás. -Bem hadereje ugyanis nem állott egyébből, mint azon kis sereg -maradványaiból, melylyel ő julius 22-én Moldvába tört. Ez állott a -betörés előtt 2000 gyalog és 1000 lovasból. Ezenkivül magához vette -Damaszkin hadtestét, mely julius 23-án Inczédy diviziójával s 3 -zászlóalj erősitéssel együtt tett 5000 embert minden fegyvernemből. -Összesen lenne e két csapat 8000 fő.</p> -<p>Ámde Bem a maga csapatával julius 20-án és 21-én Clam-Gallas -osztrák tábornok ellen csatázott Szemerja és Sepsi-Szent-György -között, 22-én az ojtozi szoroson Moldvába tört, 23-án Ustrugoff -orosz tábornok seregével Hirsa mellett ütközött, de miután a várt -önkéntesek és segédcsapatok sehonnan nem érkeztek, 25-én már ismét -visszajött az ojtozi szoroson Erdélybe. Ha figyelembe vesszük, hogy -e kis csapat hat napon át háromszor ütközött s folytonosan -erőltetett menetekben ki Moldvába s onnan Erdélybe vissza, már -julius 30-án Udvarhelynek s onnan Marosvásárhelynek kerülve -Segesvár közelében volt, s ha figyelembe vesszük, hogy ekkor már a -sereg önkénytesek által soha nem szaporodott, ellenben a -sebesültek, kifáradtak elhagyásával s szökésekkel is folyton -fogyott, e csapatot az eredeti létszám felénél többre semmiképen -sem vehetjük fel.</p> -<p>Ugyane sorsa volt Damaszkin hadtestének is. E hadtest julius -23-án Grotenjhelm orosz hadtestével szerencsétlenül <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> -ütközött, mind Szász-Régennél, mind Radnótfájánál s innen -Marosvásárhelyre vonult vissza. Itt vette őt fel Bem a maga -seregébe s az ekként egyesült két sereg itt becsültetett -hozzávetőleg mintegy 6000 főre. De még e sereg sem volt az, -melylyel Bem Ördögfalva – máskép Héjasfalva – és Fehéregyháza felé -vonult, mert ennek is egy, noha kisebb részét, mintegy 2000 embert -Gál Sándornak engedett át. A minek az volt indoka, hogy Bem terve -szerint Lüdersnek Segesvárott álló seregét egyszerre két oldalról, -ugy mint nyugot felől az udvarhelyi uton Bemnek, észak felől pedig -a vásárhelyi uton Gálnak kellett volna megtámadni, egy időben, -összevágó terv szerint. Lüders maga is igy számitott s ettől félt s -félelme nem is lehetett alaptalan, mert ha a támadás csakugyan igy -történik, az a hadsereg, melynek czentruma Segesvár s mely egyik -szárnyával az udvarhelyi, másik szárnyával a vásárhelyi uton -kénytelen verekedni, a tökéletes megsemmisülésnek nézhet elébe, -miután a két szárny mindegyikének egymástól teljesen függetlenül -kell verekedni, mint két külön hadtestnek, s miután visszavonulási -vonala egyiknek sincs s ha csak egyik szárny is visszavonatik, az -egész sereg a rendkivüli kedvezőtlen terepviszonyok miatt -Segesvárott, mint egy kijárat nélküli katlanban, mindenestől az -ellenfél martaléka leendett. Hogy nem igy történt: annak Gál Sándor -kényszerü elmaradása s az orosz tulereje volt oka.</p> -<p>Bemnek Ördögfalva és Fehéregyháza közt működő hadteste nem 7000 -emberből, hanem annak pusztán <span class="pagenum"><a name= -"Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> feléből állott. Sőt -egykoruak és ott résztvettek állitása szerint a 3000 főnyi -létszámot sem haladta túl.</p> -<p>Ez ellen vitt tűzbe Lüders először Skariatin, később Ivin és -Demidov tábornokok vezetése mellett délután 4 óráig mintegy 5000 s -később, midőn belátta, hogy Marosvásárhely felől nincs mit -tartania, mintegy 8000 embert 24 ágyuval s hatalmas lovassággal, -melynek tömeges rohamai előtt a magyar seregnek sem gyalogsága, sem -lovassága meg nem állhatott.</p> -<p>Néhány megjegyzést kell még tennünk arra a térképre, mely -szintén az orosz iró művéhez van csatolva s melylyel a -terepviszonyokat s a csata folyama alatti mozdulatokat akarja -megvilágositani. E térkép szerint, ha a skála segélyével megtesszük -a számitásokat, nem egészen ezer holdnyi területen lett volna -felállitva az orosz és magyar sereg összes tartalékaikkal s a -magyar sereg visszavonulási vonala a fehéregyház-héjasfalvi uttól -tökéletesen el lett volna szoritva, ugy, hogy a magyar sereg csakis -Sárpatak irányában délnek, fel az erdős, járhatatlan hegyek felé -menekülhetett volna.</p> -<p>Ez azonban nem igy volt. Föl a hegyeknek sem lovasság, sem ágyu -nem menekülhetett volna, mert arra utak nem vezetnek, pedig a -lovasság és 4 ágyu megmente tett és pedig a Héjasfalva-Ördögfalva -felé vezető jó uton.</p> -<p>A dolog ugy áll, hogy a szoros értelemben vett csatatér még -Fehéregyháza fölött délfelé legalább egy kilométerrel s -Fehéregyháza mögött kelet felé legalább két kilométerrel -kiterjedett. Ez már nincs kirajzolva az orosz térképen. A hol az -orosz lovasság szétverte a magyar <span class="pagenum"><a name= -"Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> gyalogsági négyszöget, a -hol egy helyben a legtöbb honvéd elesett, mintegy 180, s a honnan -nem messze esett el Petőfi Sándor is, az a hely Fehéregyházától -keletre fekszik.</p> -<p>A bekeritési mozdulat sem azon a vonalon hajtatott végre, mely a -térképen van jelezve.</p> -<p>Bármily magas lehetett is ott helylyel-közzel julius 31-én a -kukoricza, olyan nagy nem lehetett, hogy a magyar hadállás -magaslatáról, ugy mint ezt a térkép feltünteti, a kukoriczában -mozgó lovasságot észrevenni ne lehetett volna. A magyar hadállás -legmagasabb pontja a térkép szerint a bekeritő mozdulat vonalához -körülbelől oly magasan és oly messze áll, mint a budai várhoz -például a Lipót-templom, csakhogy a lejtő szép meneteles, nem oly -meredek, mint a vár oldala. Hogy oly magasságból és messzeségből -szaggatott kukoriczatáblák közt mozgó lovasságot észre ne vettek -volna: az képtelenség. Hogy pedig maga Bem észrevette volna, mint -az orosz iró állitja, s mégis tovább folytassa az orosz jobb szárny -elleni támadásokat s ne tegyen megfelelő védintézkedéseket: ez -megint képtelenség, sőt még nagyobb, mint az előbbi. Nem Bemről, de -a legkorlátoltabb eszü zászlóaljparancsnokról sem lehetne ekkora -ügyetlenséget feltenni.</p> -<p>Nem is ugy történt. Hanem szemtanuk állitása szerint az orosz -megkerülő lovasság a Küküllő jobb partján azon uton indult ki, mely -Bun felé vezet, mely falu Fehéregyházával csaknem szemközt a -Küküllő-völgy északi magaslatain fekszik. De valószinüleg nem -<span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> maradt meg az uton, hanem levonult a -folyam partjára, részint azért, hogy gázlót keressen, részint -azért, hogy ennek füzesei és rekettyései árnyékában észrevétlenül -vonuljon fölfelé a folyamnak. – Gázlót könnyü volt találni, talált -is Fehéregyháza mögött s itt nem hátban, hanem oldalt támadta a -magyar sereget. Ha hátban támad, akkor egyenesen elzárja a -héjasfalvi utat s az esetben lovas és ágyu nem menekülhet. Tényleg -a visszavonuló magyar sereg elől el is zárta s itt e ponton, -körülbelül a gróf Haller Ferencz által körülültetett és ápolt -honvédsir körül kell keresni – ha megtalálható – azt a helyet is, a -hol Petőfi eleshetett Mert itt szélesebb lévén a sík, a nyilt tér, -véletlen lovassági roham elől nehéz és kivételes volt a -hátramaradtak menekülése. Ha Petőfi az orosz térkép bármely pontján -áll a magyar hadálláson: neki, mint akkor tényleg nem -kombattansnak, könnyü szerrel lehető lett volna a hegynek, az erdő -felől menekülés.</p> -<p>Még néhány szót a magyar sereg veszteségéről. E veszteséget -osztrák és orosz források 1200–1300 halottra és 500 fogolyra -számitják. Holtak és foglyok száma nem üt ki ily kerekszámra. Hol -vannak a sebesültek? Orosz részről meghalt 41. Ennyi halottnak -bármily mészárlás esetén is nem 1300 halott felel meg. – Még ha -rémülés szállta is meg a magyar csapatokat, egyes részek kitünően -harczoltak s gyáván, összetett kézzel valószinüleg nem várták be a -halált. A szomoru tény az, hogy az orosz sereg leölte a foglyok egy -részét, a szászok és oláhok pedig az nap este és éjszakán -<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> agyonverték a sebesült honvédeket. -Csakis igy érthető ama nagy halottszám.</p> -<p>Az orosz irónak egyébiránt valami különös ellenszenvet vagy -elfogultságot nem vethetünk szemére. Ő nem ismeri a magyar -táborkari adatokat s személyesen nem tanulmányozta a segesvári -csatatér terepviszonyait. Tévedései innen eredhetnek.</p> -<h3>III.</h3> -<p>Ezelőtt nyolcz évvel, a segesvári szerencsétlen ütközet napjának -huszonhatodik évfordulóján néztem meg először azt a mezőt, azt a -vidéket, a hol Petőfit utoljára látták, a hol meghalt, a hol el van -temetve, hogy beteljesedjék három év előtti álma: ott esni el a -harcz mezején, ott folyni ki szivéből az ifjui vérnek, kardok -zörejében, trombita hangjában, ágyu dörgésében enyészni el ajaka -végszavának s összetiportatni fujó paripák száguldozó körmei -által.</p> -<p>Igy álmodá meg, igy következett be.</p> -<p>Csakhogy álmának irtózatos visszája teljesült. Közös sirnak -adták ugyan őt is és hősi társait, kik valamennyien a szent -világszabadságért haltak meg, de nem a világszabadságnak diadala, -hanem az osztrák és orosz zsarnok-uralomnak diadala volt a -segesvári nap. Talán jó, hogy Petőfi nem élte túl ezt a szörnyü -napot.</p> -<p>Hol eshetett el Petőfi? Mely rög szivhatta magába kihulló vérét? -Hol nyughatnak porladó csontjai? Ezek a kérdések érdekeltek -engemet. <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span></p> -<p>Száz meg száz nyilatkozatot olvastam a segesvári csatatér -leirásáról s Petőfi halálának közelebbi ugy vélt részleteiről, de a -nyilatkozatok nem elégitettek ki. Homályos emlékezet vékony erü -forrásából buzogtak ki e nyilatkozatok s térkép, szabatos területi -fölvétel nem kisérte őket. E nélkül pedig csataleirás igazán -lehetetlen.</p> -<p>De a hű és igaz csataleiráshoz még egyéb is kell. Tudni kell a -hadsereg létszámát, felosztását, elemeit, a csataintéző hadvezérnek -csatatervét, a csata folyamán tett hadvezéri vagy táborkari -intézkedéseket, minden csapatnak, minden ezrednek, zászlóaljnak s -magának a törzskarnak is a csata folyamán át óránkint megtett -mozdulatait, s ha mindezt összegyüjti az ember s aztán kipuhatolja, -hova volt beosztva Petőfi, minő mozdulatokat tett csapatja a -csatanap lefolyta alatt időről-időre; hol állt a csapat, melyhez -tartozott, az orosz lovasság bekeritő s oldalt és hátban -támadó-művelete alkalmával; merre menekült vagy hol kaszaboltatott -le vagy hol fogatott el ez a csapat: ha mindezt tudjuk, csak akkor -lehet megközelitő valószinüséggel megmutatni a helyet, a hol Petőfi -elesett.</p> -<p>Katona, mérnök, helyismerő, közvetlen szemtanu s tanuk -kihallgatásában tapasztalt és jártas lélekbuvár kell ahhoz, hogy -egy katona elestének helye, időpontja negyedszázad mulva lehető -pontossággal kipuhatoltassék. Elmémet feszité az a gondolat: -megbirkózni a lehetetlenséggel. Hiszen, ki érdemelné meg a -fáradságot, ha nem Petőfi? <span class="pagenum"><a name="Page_117" -id="Page_117">-117-</a></span></p> -<p>Be kell vallanom, hogy nyolcz év előtti fáradozásom kevéssé -sikerült. Nem is az lett volna s ha Isten éltet, nem is az lesz -utolsó kisérletem erre a czélra, ha ügyesebb és szerencsésebb -kutató meg nem előz. De nyolcz év óta nem volt időm a tanulmány -helyszini folytatására. Csak töredékes, ki nem egészitett jegyzetek -azok, melyekből most e sorokat meritem.</p> -<p>Mindenekelőtt megjegyzem, hogy se Bemnek, se törzskarának -hivatalos jelentését a segesvári csata leirásáról, a csata folyamán -tett rendelkezésekről, a foganatositott csapatmozdulatokról, a -csata végéről, a visszavonulásról, a holtak és sebesültekről nem -sikerült feltalálnom. Abban a véleményben vagyok, hogy ily -hivatalos jelentés nem is készült soha.</p> -<p>Bem maga nem készithetett; betegsége és menekülése gátolta, -serege szétszóródott, törzskarának tagjai részint elestek, részint -a menekülés zürzavarában voltak, Bem podgyásza és iratai is a győző -kezébe jutottak, s ha valaki irt is jelentést a kormányhoz: az -valószinüleg soha se juthatott rendeltetése helyére. Hiszen ekkor, -pár nappal a világosi fegyverlerakás előtt, már voltaképen magyar -kormány sem volt, s Udvarhelyről vagy Marosvásárhelyről bizony -nehezen ért volna el a jelentés Szegedre vagy Aradra.</p> -<p>Rüstow, utána Horváth Mihály s legujabban Oreusz katonai iró a -csata leirását, a szemközt álló haderők létszámát és mozdulatait -orosz és osztrák hivatalos jelentések alapján állitották össze.</p> -<p>E jelentésekben a magyar seregről sok téves adat <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> fordul -elő, s azért a megnevezett irók csataleirásai is helytelenek. Ez -irók a csatatért nem tanulmányozták a helyszinén, azért igazitám -helyre tévedéseik nagy részét a »Vasárnapi Ujság« tavalyi 1883-iki -41-ik számában.</p> -<p>Ugyanekkor kimondám, hogy »körülbelül a gróf Haller Ferencz -által körülültetett és ápolt honvédsir táján kell keresni – ha -megtalálható – azt a helyet is, hol Petőfi eleshetett. Mert itt -szélesebb lévén a sík, a nyilt tér: véletlen lovassági roham elől -nehéz és kivételes volt a hátramaradtak menekülése«.</p> -<p>A hogy e két czikk szűk keretében lehető: rámutatok a nyomokra, -melyek engem e föltevésre vezettek.</p> -<p>Petőfi a csata alatt Bem közelében, lehet mondani, törzskarában -volt. Ez természetesen nem azt teszi, hogy az egész csataidő -folytán szakadatlanul Bem személye mellett tartózkodott. -Ellenkezőleg. Szemtanuk, bajtársak állitják, hogy Petőfi a csata -folyama alatt jó darabig ismételve oly helyeket keresett fel, -honnan az orosz seregre s a csata egyes távoli jeleneteire is -elláthatott. Ez természetes. Olyan lélek, mint Petőfié, a csatanap -izgalmai közt nem szunyókál s vagy részt vesz a verekedő csapatok -mozdulataiban, vagy legalább nézi azokat s ha lehet: az ellenfelet -is.</p> -<p>Itt pedig lehetett.</p> -<p>A csata kezdődött 10 és 11 óra közt s délután 2 óráig változó -szerencsével folyt. Eddig leginkább csak az ágyuk működtek. -Skariatin orosz tábornok körülbelül ott esett el, a hol most -siremléke áll. Ágyugolyó találta <span class="pagenum"><a name= -"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> Bem azon ütegéből, mely -körülbelől ott volt felállitva, a hol a Sárpatak a -segesvár-fehéregyházi utat kettészeli. Ez ütegből s ennek -környékéről az oroszok segesvári hadállását meglehetősen látni -lehetett a három–negyedfél kilométernyi távolságból. Itt volt Bem s -az ő közelében lehetett Petőfi is délután 2 óráig.</p> -<p>Ezután élénkebb lett a harcz. Az országuton s az attól délre -fekvő magaslatokon ismételve gyalogsági rohamokat rendelt Bem, de -sikertelenül s viszont Lüders az országut és a Küküllő közti -lapályon tömeges lovassági előnyomulást kezdeményezett, jelentékeny -sikerrel. Bem délután 3 óra tájban már Fehéregyházára s az e -mögötti meneteles oldalra vonult vissza s alig lehet abban kétség, -hogy Petőfi is kisebb-nagyobb távolban követte őt.</p> -<p>Délután 5–6 óra tájban sikerült az orosz lovasság megkerülő -mozdulata, mely arra képesité, hogy a magyar sereg jobb szárnyát -oldalban s hátulról támadja meg. A mint ez bekövetkezett: az -előlről is erősen szorongatott magyar sereg teljesen felbomlott s -hanyatt-homlok futásban keresett menedéket.</p> -<p>Valószinü, hogy Petőfi ekkor nem volt nagyon távol Bemtől, Bem -maga pedig a Fehéregyháza és Héjasfalva közti országuton vagy ettől -délre fekvő, lassu emelkedésü magaslaton volt törzskarával, de az -uttól nem messze Bem lóra kapott s huszárjainak fedezete alatt igy -menekülhetett. Petőfi gyalog maradt, ő tehát a kozákok elől meg nem -menekülhetett. Ha lova van: menekülése valószinü. <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p> -<p>Most három feltevés áll előttünk.</p> -<p>Az első feltevés az, hogy fogolylyá lőn s mint fogoly vitetett -el. Ez legkevésbbé valószinü, mert a foglyok közül vagy 500 később -elbocsáttatott, ezek valamelyike pedig Petőfiről hirt tudott volna -mondani.</p> -<p>A második feltevés az, hogy Petőfi a kozákok elől az országuttól -délre fekvő kukoriczákba s ezeken át a magaslaton levő erdőbe -menekült s az oláhok által veretett agyon, mint nem egy bujdosó -honvédtársa. Ez nem lehetetlen, de szintén nem valószinü. Az -erdőkbe csak azok menekülhettek, kik Bem balszárnyáról -Fehéregyházának az oroszok által történt elfoglalása után 5–6 óra -tájban az erdők felé fölszorittattak s az oroszok bekeritő -mozdulatát s a jobb szárnynak és központnak felbomlását észrevevén, -az erdős magaslatok felé látták a menekülést egyedül lehetőnek.</p> -<p>Petőfi minden valószinüség szerint a központon volt s azért -menekülése csakis arra volt lehetséges, a merre Bemnek, tehát az -országuton. Ámde ezt már a kozákok elfoglalták s azért Petőfi is -osztozott gyalogtársainak sorsában. Ezek részint szoritva, részint -menekülve, az országuttól délre fekvő magaslat felé tartottak, -azonban utólérve és bekeritve, legnagyobb részben -lekaszaboltattak.</p> -<p>A Haller-féle honvédsirban pár száz hősnek porladozó csontjai -pihennek. Hogy minden honvéd nem ide temettetett: az kétségtelen. A -Fehéregyházától nyugatra és délre, valamint a héjasfalvi hid körül -elesetteket az oláh nem hurczolta egy helyre össze. Lustasága és -munkájának ingyenessége nem engedte azt. Hanem a <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> -legnagyobb részt eltemette ott, a hol megtalálta, legfölebb -tizével, huszával hordta őket össze.</p> -<p>A Haller-féle honvédsir se véletlenül van ott, a hol van. Itt -kellett lenni egy csomóban a legtöbb holtnak és haldoklónak, mert -itt volt a menekülőknek legnagyobb veszedelme. Itt volt pedig -azért, mert a bekeritő orosz lovasság e tájt gázolván át a -Küküllőt, itt lepte meg oldalban és hátban a honvédsereget.</p> -<p>Valószinü, hogy itt pihennek Petőfi hamvai is. S méltó helyen -pihennek. Mert imádott honának porával s dicső bajtársainak -hamvaival vannak összevegyülve.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Töredék csak mindaz, a mit e kis tanulmányban följegyeztem.</p> -<p>A három czikket, melyből e tanulmány áll, három különböző -alkalommal nagy időközökben irtam. Gondos olvasó a czikkek -szövegéből észreveszi. Művem egész akkor lett volna, ha mindazok -nyilatkozatát, a kik Petőfi utolsó perczeiről s eleste -körülményeiről tanuskodtak, gondosan összehasonlitottam, szigorun -egybevetettem volna. S ha a csatatér viszonyainak s a tanuk -szavahihetőségének körülményei alapján szigoru birói mértékre -vettem volna.</p> -<p>Ez eleddig elmaradt.</p> -<p>Mégis volt okom, kis tanulmányomat gyüjteményes munkáimba -fölvenni.</p> -<p>Hiszen minden dolog érdekes, a mi Petőfire vonatkozik. -<span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span></p> -<p>Az is érdekes némileg, hogy én ifjabb koromban utat, költséget, -fáradtságot nem kiméltem, kinyomozni a helyet, a hol a nagy költő -és nemzeti hős csontjai porladoznak.</p> -<p>Végre sok év mulva az irodalom és a közönség megnyugodott abban, -hogy sirja csakugyan ott van, a hová az én nyomozódásaim harmincz -év előtt vezettek. Tehát nem helytelen irányban nyomoztam.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span></p> -<h2>MÉG SE LETT KIRÁLYI EMBER.</h2> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(Komárom várát feladjuk. – Szabó Gábor -honvédszázados. – Wolff Sebestyén, a cserepár főhadnagy. – A -macska. – A rizskása. – A sok takács.)</p> -<p>Kissé hosszu a történet, de azért mégis elején kell kezdeni.</p> -<p>A mi hadvezérünk elhatározta, hogy Komárom várát átadja az -osztrák ellenségnek. Okosabbat már alig tehetett. Az orosz czár és -az osztrák császár hadai már elárasztották az országot. Nem volt -már a szabadságnak fölfegyverzett hadserege sehol. Utolsó -győzhetetlen hadserege is letette már a fegyvert Világos sikjain a -nyár derekán. Komáromot ugyan be nem veszi a gőgös ellenség. De mi -haszna? A vár nem az ország. A kőfal nem a szabadság. A hősi védő -sereg nem a nemzet. Dicső halála nem a függetlenség. Ködével, -hidegével, komor napjaival már az ősz is beköszöntött. Az én öreg -barátom és atyafi bátyám tagyosi Csapó József, a ki hirt mondani -kint járt az országban, azzal jött vissza a várba, hogy odakint már -nincs remény. Bizony át <span class="pagenum"><a name="Page_124" -id="Page_124">-124-</a></span> kell adni a várat. Hadd legyen a -kardból, szuronyból kasza, kapa, a vitézből szántóvető, a háboruból -békesség.</p> -<p>Igy lett.</p> -<p>A nagy vár átadása sok mindenféle munkával, irka-firkával és -huzavonával jár. Át kell adni a kézi fegyvereket, az ágyukat, az -épületeket, az erődöket, a hadi lobogókat, annyi diadalmas csata -dicsőséges tanuit. Át kell adni a huszárlovakat, a hidverők, -szekerészek, tüzérek szerszámait s minden készségét s az eleven -ökör- és juhnyájakat. A magyar fővezér is, az osztrák fővezér is -minden átadásra és átvételre más küldöttséget, külön bizottságot, -más meg más tiszteket rendel. Ezek azután összejönnek, nagyot -isznak, tárgyalnak, szemlélnek, számitanak, jegyzőkönyvet -készitenek, irnak, vitatkoznak, összevesznek, kibékülnek, kezet -fognak s ekként valahára megtörténik az átadás. Belekerül az egész -egy délelőttbe. Ha meghalt a szabadság: mirevaló volna hosszasan -vesződni a hagyatékával? Ugy se ér már az egész egy -pipadohányt.</p> -<p>Az élelmiszerek átadását-átvételét is külön bizottság -végezte.</p> -<p>A ki átadta: az Szabó Gábor honvédszázados. Jókedvü, délczeg -fiu, igazi hős, debreczeni származás, végezte már a jogi -tudományokat, kész volt az ügyvédségre. Vörös volt haja, bajusza, -szemöldöke. A vörösember vagy nagyon rossz, vagy nagyon jó ember. Ő -nagyon ió ember volt, a mint a történet majd igazolja.</p> -<p>A ki átvette: annak a neve Wolff Sebestyén volt. Valami cserepár -főhadnagy. Vékony, nyurga legény. <span class="pagenum"><a name= -"Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> Vagy osztrák, vagy cseh -születés. De meglehetősen törte a magyar nyelvet. Máskülönben oly -módon nem tárgyalhatott volna Szabó Gáborral, a miként tárgyalt. -Olyan debreczeni fiu és olyan debreczeni diák akkor még nem volt a -világon, a ki németül vagy csehül tudott volna tárgyalni. Elhiszem: -most sincs.</p> -<p>A két tiszt közt a találkozásra a pavillon udvara s annak is a -37-ik számu szobája volt kitüzve.</p> -<p>Most két pavillon van. Az uj-pavillon, mely alig félszáz éves. -1849-ben még nem volt meg, később épitették az osztrákok. Akkor az -öreg vár külső részét hivták pavillonnak. A jó komáromi magyar -ugyan ezt a szót nem ismeri. Ő Babilonnak nevezi mind a kettőt. Igy -tanulta a szentirásból és a zsidók történetéből. De hiszen ez -mindegy.</p> -<p>Pontban kilencz órakor, a kitüzött időre megjelenik Wolff -Sebestyén főhadnagy teljes katonai diszben. Őrmester, káplár, két -szál közlegény jön utána katonásan, keményen. Már akkor szabadon -jártak az osztrák tisztek a vár főkapuján keresztül. Hiába -mutogatta nekik a fügét a kőből való hires komáromi szüzlány.</p> -<p>Pontban kilencz órakor várja őt Szabó Gábor százados teljes -katonai diszben. Emberei mellette.</p> -<p>A főhadnagy üdvözli a századost, elővesz valami irást, átadja s -motyog valamit német nyelven. Az az irás volt az ő parancsa az -élelmiszerek átvételére.</p> -<p>A százados viszonozza a katonás üdvözlést. De az iráshoz hozzá -se nyul, hanem vidáman megfogja a cserepár keztyüs kezét s megrázza -istenesen. <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span></p> -<p>– Szervusz bajtárs! Hozott a rossz lélek! Az irásod nem kell, -elhiszek én neked mindent. Hanem magyarul beszélj velem, mert -szentháromság-erre-amarra, nem kapsz tőlem gombóczra valót.</p> -<p>Okos fiu volt a cserepár főhadnagy, elnevette magát s nyomban -elkezdett magyarul beszélni. Már a hogy’ tudott.</p> -<p>Csakhamar azt kérdezte, van-e leltár az élelmiszerekről?</p> -<p>– Van bajtárs, van. Ird, majd én mondom.</p> -<p>S mondta. A cserepár őrmester papirost, tollat, tintát fogott s -irta.</p> -<p>Buzaliszt: kilenczezer mázsa.</p> -<p>Őröletlen buza: hatezer pozsonyi mérő.</p> -<p>Rozsliszt: ennyi meg ennyi mázsa.</p> -<p>Bab, lencse, köleskása: toronyszámra.</p> -<p>A burgonyát szedjétek ki a földből magatok. Eddig mi nem értünk -rá. Ezentul pedig nem dolgozunk, kivált a németnek.</p> -<p>Só, paprika, magyar bors, fehér bors, szegfüszeg, gyömbér, -szerecsendióvirág, fahéj, igaz sáfrány s egyéb mindenféle -füszerszám, sárgaczukor, fehérczukor, kávé, tea, czikória, kinin, -hashajtó, ipekakuanha, szilvaiz, kréta, dara, aszalék, zsir, -kenőcs, hátas szalonna öt nagy raktárral. Negyvennyolcz macska az -egerek és patkányok ellen.</p> -<p>A cserepár őrmester irt gondosan. De a macskáknál mégis kérdőleg -nézett a főhadnagyra. Beirja-e ezeket az élelmiszerek közé? -<span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span></p> -<p>A százados rászólt:</p> -<p>– De csak ird be fiam szépen. Ezekre vigyázzatok legjobban. -Különben a mindenféle féreg bocskortok szijját is lerágja s -mezitláb jár a császártok katonája.</p> -<p>Hát csak beirta az eleven macskákat is az élelmiszerek -leltárába.</p> -<p>– Hát aztán megvan-e ez mind, a mit te, százados bajtárs, nekünk -itt elszámláltál?</p> -<p>Ezt kérdezte a főhadnagy.</p> -<p>– Megvan bajtárs mind. Több is lesz, más is lesz még ott.</p> -<p>– Például.</p> -<p>– Például rizskása.</p> -<p>– Rizskása? Hát a magyar sereg még rizskását is kapott?</p> -<p>Csodálkozott a cserepár. Akkor még a rizskása csak uri asztal -teritékén volt. Az osztrák hadseregnek volt ugyan rizskásája, mert -akkor még megvolt Lombardiája és Velenczéje. Hozott onnan -eleget.</p> -<p>Szabó Gábor honvédszázados nem felelt a kérdésre hamarosan. -Megnézte a cserepár főhadnagyot. Sovány volt az a főhadnagy -rettenetesen. Nyakravalójába belefért volna még másik cserepár -főhadnagy nyaka is. Szemei is be voltak esve keményen. Csak a -napsütés tartotta arczán az élet szinét. Azt felelte neki:</p> -<p>– A rizskásáról ebéd után beszéljünk.</p> -<p>A százados vendégelte meg az átadó és átvevő bizottságot. Még az -övé volt a várnak minden étele, itala, még nem irta alá a leltárt. -Volt hát bőven elég. Ezzel <span class="pagenum"><a name="Page_128" -id="Page_128">-128-</a></span> is kevesebb jut a németnek. A két -tiszt külön szobában, az altisztek és legények másik szobában. -Evett a cserepár főhadnagy, csak ugy fuldoklott. S ivott rá -hatalmasan. A hires neszmélyi bor gyorsan tünt el a czinkotai -itczés üvegekből.</p> -<p>Látta ezt a honvédszázados, le nem vette szemeit a főhadnagyról. -Látta azt is, hogy azért eszén van a főhadnagy. Eleibe könyököl a -fekete kávénál az asztalon s igy szól hozzá:</p> -<p>– Bajtárs, nem haragudnál meg te azért, ha én most téged -apád-anyád, minden pereputyod felől kikérdeznélek? Látom, jól esett -az ebéd neked is.</p> -<p>A cserepár főhadnagy nagy lelkesedéssel válaszolt.</p> -<p>– De bizony jól esett bajtárs! Meg is áldjon érte az isten! A -tavasz óta még nem laktam jól istenigazában. Mindig futnunk -kellett, hol előre, hol hátra. Kemény gyerekek voltatok, az ördög -se hitte volna előre. Szegény apám, anyám nehezen él otthon, heten -vagyunk testvérek, de csak nekem magamnak van biztos kenyerem.</p> -<p>– Hát a többi miféle mesterember?</p> -<p>– Takács. Mind a hat takács. Apám-anyám is takács, Az én -falumban mindenki takács, de most minden takács koplal; egy -esztendő óta nem vettetek ti magyarok tőlünk gyolcsot.</p> -<p>A százados nevetett. Ennyi takács egy csomóban!</p> -<p>– Tudod mit bajtárs! A ti gyolcsotokat én meg nem veszem, hanem -azért megsegitlek. Csakugyan van nekem sok rizskásám. Alig három -hete vettük el tőletek, a mikor Győr felé pokolba kergettünk -benneteket. El se <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span> tudtuk még rakni a katonai raktárakba, -ott van a vármegyeház pinczéjében, van vagy ötszáz mázsa. Hát én -ezt a rizskását irás nélkül neked adom. Hadd legyen ezzel is -kevesebb a császárodnak.</p> -<p>Wolff Sebestyén főhadnagy kimereszté szemeit erre a nagy szóra. -De bámulása nem sokáig tartott. Elkezdett számitgatni. Egy font -rizskása öt pengő krajczár, ő is eltudja adni négyért. Egy mázsáért -kap hat forint és negyven krajczárt, ötszáz mázsáért -háromezer-háromszáz-harminczhárom forintot és husz krajczárt!</p> -<p>Szent Venczel és Szent Nepomuk! Ekkora kincset még nem látott a -Wolff Sebestyénnek nemzetsége. Ötven takács se tudná ezt hamarosan -megkeresni. Tyüh bajtárs, nem százados vagy te, hanem maga a -Megváltó.</p> -<p>Felugrott az asztal mellől, a századosnak ölébe omlott, elkapta -a két kezét s összecsókolta, azután lehajolt az asztal alá, hogy a -lábait is megcsókolja, de erre nézve már nem sikerült buzgósága, -hanem azért ujra felemelkedett, két kitárt karjával a százados -nyakába esett s nyalta-falta, mint a tehén a borját. Alig tudott -tőle a százados szabadulni s három asztalkendője is -megharmatosodott, mig fejét, arczát, nyakát a sürü bajtársi csókok -nyomától megszabadithatta.</p> -<p>Hanem azért ebéd után okosan viselte magát a főhadnagy, de a -százados is szavának állt.</p> -<p>Leltárba irták a bort, sört és pálinkát is. Leltárba vettek öt -font rizskását is. Azután aláirták és megpecsételték az irásukat. -Komárom szüz vára most már az ellenségé. <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span></p> -<p>Akkor a százados elvezette a főhadnagyot a vármegyeházhoz, -előszólitotta várnagy uramat, s annak megmagyarázta, hogy a -pinczékben levő rizskása e szempillantástól fogva Wolff Sebestyén -főhadnagy uré, senkié se másé, ha valamikor kiadja valakinek, csak -neki adhatja ki, senkinek se másnak.</p> -<p>Megértette a szót jó Keserü Mátyás várnagy uram s hiven -megfogadta.</p> -<p>Igy lett urrá a cserepár főhadnagy 1849-ik évi október hava 7-ik -napján. El kellett ezt mondanom, hogy megérthesse kiki, a mi velem -tizennégy esztendő mulva történt.</p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(Az Almássy-összeesküvés. – Az akasztófa alatt. -– Magam is összeesküvő leszek. – Pesti utazásom. – Késmárki Pepsa. -– Komáromi haditörvényszék elé idéznek. – Nyomatéktalan a vád.)</p> -<p>A cserepár főhadnagy és a honvédszázados nem látta egymást -többé. A főhadnagyot áthelyezték erre-amarra, a világ végére. A -honvédszázadosból pedig békeszerető polgárember vált. Hazament egy -fordulóra Debreczenbe. Atyafiak, jóbarátok, gyerekkori ismerősök -tanyáját fölkereste, a háboru történetét köztük eladomázta, -elbucsuzott tőlük s visszament Komáromba. Ügyvéd lett, -megházasodott, vagyont is szerzett. A neszmélyi szőlőhegyben szőlőt -alapitott; jó kedvét, jó borát, vendégszerető tanyáját ismerte -mindenki a vármegyében.</p> -<p>Tizennégy év mulva az történt, hogy a nemzet megunta már az -önkénynek bécsi uralmát s jó hazafiak <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> -összeesküvést szőttek-fontak, honvédsereget toborzottak, fegyvert -szereztek, hogy az osztrákot megint kikergessük az országból. Volt -már együtt vagy 110,000 főből álló honvédseregünk zászlóaljakra -felosztva. Én a 47-ik zászlóaljba kerültem. Ez volt egyik hires -zászlóalja 1849-ben is az én megyémnek, Veszprém vármegyének.</p> -<p>Mindez ezelőtt negyven esztendővel 1863-ban történt. Titokban -folyt az egész nemzeti mozgalom. A mozgalom neve a történelemben -Almássy-összeesküvés. Almássy Pál állott az élén. Részletesen ma -sincs megirva az eset. Kossuth Lajos is csak röviden ir róla -Irataim czimü munkájában. Azt se tartom bizonyosnak, hogy valaha -meg lesz-e irva. Sok nagy és jó hazafi vett benne részt, a ki -később miniszter lett, király embere lett, pecsovics lett. Ők -bizony nem emlegették szivesen ezt a multat s ha maradt nyoma -irásokban, azt a nyomot is szivesen eltüntették.</p> -<p>Hogy e néma mozgalomban – akarva, nemakarva – nekem is részt -kellett vennem, azt már csak természetesnek tartja mindenki, a ki -azt a kort ismeri.</p> -<p>Annak az évnek egyik juniusi napján épen akasztás volt -Veszprémben. A széki csárdabeli rablót akasztották, bizony a neve -már nem jut eszembe. Katonai rögtönitélő biráskodás folyt akkor -három vármegyében Csak amugy osztrák katonák módjára. Veszprémben, -Zala-Egerszegen, Kaposvárott százszámra akasztották a -szegénylegényeket, duhajokat, utonállókat, erdőnjárókat, tűzhely -nélkül valókat, bűnösöket, ártatlanokat összevissza egyaránt. -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>Patvarista voltam akkor Veszprémben.</p> -<p>Az ősi megyei akasztófát nem használta a katonaság. Az kint -volt, messze volt a Látóhegyen. Távol esett a várostól és minden -országuttól. Oda el se mentem volna a borzasztó látványra. A -katonaság a város közelében, az almádi fürdőhöz vezető út melletti -dombra állitotta föl az akasztófát. A patvaristák összebeszéltek, -hogy nekik legalább egy akasztást meg kell nézniök. Hiszen ők a -jövendő igazságszolgáltatás emberei. Igy ballagtam ki magam is a -nagy látnivalóhoz.</p> -<p>Bizony csuf dolog az. Le nem irom részleteit. Nem is tartozik e -történethez.</p> -<p>Ott volt a közönségben egyik jóbarátom is: Gombás Lajos, -szent-gáli birtokos. Pápai kis diákkorom óta már jóbarátom.</p> -<p>Alig lett vége az akasztásnak, karonfog.</p> -<p>– Gyere, nagy mondanivalóm van.</p> -<p>Vagy száz lépésnyire elvezet a néptömeg mellől s megáll velem -egy fehér mészkősziklán, mely a pázsit zöldjéből kikandikál. Nagy -ezüst zsebórája tokjából kivesz egy kis nyomtatott papirost s -kezembe nyomja.</p> -<p>– Nesze, olvasd, ez a jelszó, uj világ támad, a többit majd -otthon elintézzük.</p> -<p>Nézem a papirost. Akkora, mint jó nagy látogató-jegy. Hitvány -papiros, apró betük, hitvány nyomás. De a szövege már igazán -feltünő.</p> -<p>A szövegére már nem emlékszem szórul-szóra, el se tettem azt a -papirost. De a szöveg értelme efféle volt:</p> -<p>Ütött a megváltás órája. A magyar nemzet lerázza <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> igáját. -Minden hazafi csoportosuljon az uj király köré. Az uj király neve -nincs a nyomtatványon, de nevének kezdőbetüi ott vannak. A -kezdőbetükből nem tudtam kiokoskodni se Attilla, se Árpád, se -Hunyadi János, se Rákóczi, se Kossuth Lajos nevét. Hát ki a manó -lehet akkor az uj király?</p> -<p>Hm! Uj király! A mostanit hát elcsapjuk. Önkénytelenül -odatekintettem az akasztófára. A hóhér még fönt volt a lajtorja -tetején. Valamit babrált az akasztott ember feje körül. A katonaság -sorfala a vesztőhely körül, s a nagy közönség némán bámult a -hóhérra. De azért mégis elnevettem magam.</p> -<p>– No, pajtás, ezt a czédulát ugyan átkozott rossz helyen és -rossz időben találtad átadni. Ha ugyan ez az egész uj -királyválasztás nem bolondság.</p> -<p>Bolondság volt biz az. Nem is esett köztünk ezentul semmi szó. -Csak évek mulva, később tudtam meg, hogy egy meghibbant elméjü -pesti szabómester nyomatta ki ezt a gyarló kiáltványt. Ő tette meg -magát benne uj királynak, de a nevét megmondani nem akarta.</p> -<p>Ilyen bolondság mindig támad és mindenütt. Nem veszi komolyan -senki. De annak az időnek mégis egyik komoly tünete az, hogy -ideig-óráig még okos, higgadt, vagyonos embereknek is megfordult -agyában az uj király gondolata.</p> -<p>Nem ez volt az Almássy-összeesküvés. Ez összeesküvésről később -értesültem.</p> -<p>Egyik novemberi vagy deczemberi késő este lakásomra jött egyik -barátom s rokonom. Idősebb, mint <span class="pagenum"><a name= -"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> én. Vitéz honvéd -egykoron. Előkelő nagybirtokos, később az alkotmányos életben -főszolgabiránk. Ma is él és uralkodik, noha most már csillapuló -vérrel. Nem ugy, mint hajdanta.</p> -<p>Körülnéz a szobában s bezárja kulcscsal az ajtót.</p> -<p>– Magunk vagyunk?</p> -<p>– Magunk.</p> -<p>Mosolyogtam e nagy óvatosságon. Vajjon miről lesz szó?</p> -<p>Az én barátom elővesz egy csomó nyomtatványt s átad nekem vagy -tiz darabot.</p> -<p>– Ez a forradalmi kormánynak kiáltványa a nemzethez. Az éjjel -ezt magad, személyesen alkalmas helyeken kiragaszd a falakra. -Vigyázz, senki meg ne csipjen.</p> -<p>Nézem a kiáltványt. Szép papir, szép nyomás. Rövid, velős, -komoly tartalom. Előkelő iró fogalmazta. Kibocsátja a »Magyar -Függetlenségi Bizottmány«. Ugy emlékszem, ez volt aláirva. Pöcsét -helyén az ország czimere. A négy folyó és hármas halom a -kereszttel. Fölötte semmi korona, mellette semmi angyal. Egyszerü -czimer, mint 1849-iki pénzeinken.</p> -<p>Nagy figyelemmel elolvasom a kiáltványt. Ez már komoly beszéd. -Nem olyan, mint az eszement pesti szabóé.</p> -<p>– Kitől kaptad ezeket?</p> -<p>– Nem mondom meg. Adott szavam tiltja. Neked se szabad tovább -adnod, hogy tőlem kaptad. Nyugodjál meg abban, hogy Pestről kaptam, -egyik legjobb vezérünktől. A fejünkkel játszunk. A vezérek ugy -határozták, <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span> hogy két embernél többnek senkinek se -szabad tudni. A kitől kapja a kiáltványt: az az egyik, s a kinek -átadja: az a másik. Az árulás igy lehetetlen. Ezt a rendet -szigoruan meg kell tartanunk. Intézkedjél arra nézve is, hogy ha az -éjjel vagy holnap, vagy holnap éjjel megrohannak s házkutatást -tartanak nálad: se erre a kiáltványra, se semmiféle jegyzetre ne -bukkanjanak.</p> -<p>Intézkedtem.</p> -<p>Még az éj folyamán átadtam kiragasztás végett négy darabot egyik -barátomnak, kiben feltétlenül biztam. Öt darabot kiragasztottam -magam. Egy darabot eltettem örök emlékül. De ugy eltettem lakásom -padlásán a tetőbe két fazsindely közé, hogy sohase találtam meg -többé. Igaz, hogy hosszuidőn át nem is kereshettem.</p> -<p>Sajnálom, hogy nincs belőle. Ma már történelmi érdekesség volna. -Azt hiszem, a Nemzeti Muzeumban őriznek belőle néhány példányt. -Tartalmára természetesen nem emlékszem szó szerint. Negyven -esztendő előtt történt. Ennyi idő elég a feledésre. Le se másoltam -magamnak. Megtiltotta az ismeretlen vezér parancsa. A szót meg -kellett fogadni, mint a mikor duvadra vadászunk.</p> -<p>Másnap reggelre valami ötven kiáltvány volt kiragasztva Veszprém -városában.</p> -<p>Tehát nemcsak magam vagyok az összeesküvő. Sokan vagyunk.</p> -<p>Este kaszinó után megint eljön hozzám volt honvéd <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> -barátom. Megint magunkra zárja az ajtót. S közli velem, hogy engem -a 47-ik zászlóaljba az ő századába avatott be s hogy én is -toborozzak ismerőseim körében. Ötöt, hatot, tizet, százat, a -mennyit tudok. Bátor, megbizható, egészséges ifjakat. Katonai -egyenruha majd csak akkor lesz, ha táborba vonulunk s a -függetlenségi harcz lobogóját kitüzzük. Fegyver azonban most is van -már készletben. A Bakonyban van eltéve, a menyekei erdőn biztos -helyre. Imre barátunk gondozza.</p> -<p>Ez az Imre barátunk Kőrössy Imre ügyvéd volt. Nála is voltam -patvarista. Honvéd volt ő is, végigküzdötte a függetlenségi -harczot. De nagyon szeretett az uri rokonsággal együtt lenni. -Azokkal is, a kik sehogy se álltak volna az összeesküvők közé, a -kik magasabb hivatalos állásokat töltöttek be az önkény uralma -alatt is. Ezenkivül kissé eljárt a szája.</p> -<p>De hát ebből nem lett semmi baj.</p> -<p>Két nap mulva Pestre kellett mennem. Egyáltalán nem tudtam, -miért. Az volt a parancsolat, hogy ez s ez napon délelőtt 11 órakor -ott legyek a Köztelken. A mint sokkal később rájöttem, a harcz -kitörésének idejét s módját akarták ott a vezérek megbeszélni. A -körülmények egybevetéséből gondolom ezt.</p> -<p>Hogy engem miért rendeltek oda: el nem tudom gondolni. Az -irántam nyilvánuló bizalom azonban feszitette önérzetemet. Mégis -vagyok már valami!</p> -<p>Pedig bizony semmi sem voltam. Hanem hát mennem kellett, igy -szólt az izenet.</p> -<p>A székesfehérvári vasutállomáson találkoztam Késmárky -<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> Pepsával. József lett volna ugyan a -becsületes neve, de e néven senki se tudott róla semmit. -Születésétől fogva mindig Pepsának hivta mindenki. Berhidán volt -birtokos, ott is lakott. Később együtt szolgáltunk a vármegyénél. -Alispánunk volt, azután országgyülési követünk, végre a törvényszék -elnöke. Eszes, hidegvérü, nőtlen, apró termetü, de erős ember.</p> -<p>Vele találkoztam a vasuti étkezőben. Kérdezi tőlem:</p> -<p>– Hova mégysz?</p> -<p>– Pestre. Valami dolgom van ott.</p> -<p>– Hol és miféle dolgod?</p> -<p>– A Köztelken, déli 11 órakor. Valami gazdasági tudakozódás.</p> -<p>Nagyot néz, nem szól. Sok idegen utas izgett-mozgott -körülöttünk. Azt gondoltam, sejtelme se lehet arról, hogy én -összeesküvő vagyok. Én meg el se hittem volna, hogy ő is -összeesküvő. Majláth Györgynek, báró Sennyey Pálnak és báró Fiáth -Ferencznek bizalmasa!</p> -<p>Bizony összeesküvő volt ő is. A mi nekem volt nagy szerencsém. Ő -már nem volt olyan hebehurgya legényke, mint a patvarista.</p> -<p>Reggel együtt mentünk a Széna-tér felé, a melynek ma Kálvin-tér -a neve. Ott kellett befordulni az Üllői-útra a Köztelek felé. -Megáll az Üllői-út elején s gondolkozik. Fejét széles vállai közé -sunyitja.</p> -<p>– Itt menjünk a Józsefvárosi oldalon.</p> -<p>A Köztelek a Ferenczvárosi oldalon van. El nem tudtam gondolni, -miért menjünk mi a Józsefvárosi oldalon? Miért ne mehetnénk az -egyenes uton? <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<p>– Majd megtudod, csak gyere!</p> -<p>A nagy Üllői-útnak más szine volt akkor, mint most. Az orvosi -egyetem fényes palotái még nem voltak ott. Helyükön apró-cseprő -telkek, földszintes rongyos viskók, korhadt deszkakeritések -állottak. Még a gyalogjáró se volt kikövezve, csak pereme volt -kőből. Por, szemét, kátyu mindenütt.</p> -<p>Odaértünk a Köztelek irányába. Lassan ballagunk. Pepsa éles -fürkésző szemmel nézi a járókelőket a Köztelek házsorának -gyalogjáróján. Elérjük a Köztelek kapujának irányát. Pepsa barátom -nem állt meg, tovább ballag. Én megállok s azt kérdem:</p> -<p>– No, nem fordulunk be?</p> -<p>– Csak gyere!</p> -<p>Tovább megyünk. Elérjük a Mária-utczát. Annak sarkán földszintes -tüzér-laktanya. Kapujában őrség. Elérjük a Malom-utczát, a mely -most Ferencz-körut. A dunai malmokra erre hordták ki az őrletni -valót. Az üllői-úti nagy laktanyánál megáll.</p> -<p>– Forduljunk vissza!</p> -<p>Visszafordulunk ugyanazon az uton. Folyton éles szemmel fürkészi -a járókelőket. A mikor ismét a Köztelek irányába érünk: rá sem néz -többé a Köztelekre, karonfog s most már nem őgyelgő, hanem rendes -lépésben visz a Széna-tér felé. A hires Két Pisztoly csárdáig meg -se állunk. Ott azt mondja:</p> -<p>– Megyünk haza, pajtás. Négy titkos rendőrt, négy kémet láttam a -Köztelek körül járkálni. Figyelik, ki megy oda be. Én nem megyek, -neked se tanácslom. <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span></p> -<p>Hát jól van. Megyünk haza. Okos ember nem megy fejjel a falnak. -Őt pedig okos embernek ismeri mindenki.</p> -<p>Igaza is volt. Alig értünk haza, nem telt el huszonnégy óra se, -a lapok rejtelmes rövid hirekben tudatták, hogy a titkos -összeesküvésre rájöttek, vezetőit elfogták, egyik tevékeny -részesét, Sebess Emilt menekülés közben később az Orczy-kertben -agyon is lőtték.</p> -<p>Idáig hát eljutottunk. Az én két öreg honvéd barátom ugy -elhallgatott ezentul, hogy soha többé előttem meg nem emlitették a -nagy háborut, a melyre készültünk. Mi lett a sorozási-ivekkel, mi -lett a Bakonyban heverő fegyverekkel: nem tudtam meg soha. Az igaz, -hogy a fegyvereket nem is láttam én élő szemeimmel. Ugy elfeledtük -az egész kiáltványt, toborzást, pesti utat, mintha csak álom lett -volna.</p> -<p>Ámbár nekem nem hagyták mindjárt elfeledni.</p> -<p>Két nap mulva végzést kapok a központi főszolgabirótól. Willax -István volt a neve, a zirczi egykori apát urnak volt unokaöccse, -császári lelkü embernek tartottuk. Már csak annálfogva is, hogy ily -szomoru korszakban hivatalt vállalt.</p> -<p>A végzésben az volt, hogy január 2-án délutáni 2 órakor jelenjek -meg a komáromi császári királyi kivételes haditörvényszék előtt a -várban, az ó-pavillonban a 37-ik számu teremben. Ha elmaradok: -visznek vasban, katonai karhatalommal.</p> -<p>Ne neked patvarista.</p> -<p>Én már hát jó uton vagyok. Ha amugy nem lehetett: hát igy kell -megszenvednem a hazáért. Még nem <span class="pagenum"><a name= -"Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> is csináltam semmit, már -a vértanuság mezején kell száguldoznom. Mi az én összeesküvésem? -Puszta szóbeszéd. Mi az én pesti utam? Hiszen nem lett abból semmi. -Mi annak a kiáltványnak éjjeli kiragasztása? Puszta -gyerekjáték.</p> -<p>De hát ezért idéznek-e engem a haditörvényszék elé?</p> -<p>Talán nem is ezért.</p> -<p>Az összeesküvés, a forradalom nem kis dolog. Ha a miatt -idéznének: akkor nem idéznének, hanem hurczolnának. Oda vinnének -engem is, a hova Nedeczkyt és társait s a hol Sebess Emilt -agyonlőtték. Bizonyosan valami másféle ostobaság miatt akarnak -engem kézrekeriteni.</p> -<p>Meg nem ijedtem: az már bizonyos. Pápai diák, végzett jogász, -jókedvü patvarista meg nem tud ijedni hamarosan. Nem oly idők -voltak azok, a mikor hazafilélek félt volna valamitől.</p> -<p>Mégis puhatolództam: mi hát a baj? Elég jó és elég sok barátom -volt, a ki ebben segitségemre állt.</p> -<p>Semmiség jött ki nyomozásomból.</p> -<p>Volt Veszprémben egy városi tanácsos. Nevét elhallgatom, noha -immár meghalt. 1848-ban elszökött a honvédségbe való besorozás -elől. E miatt már elzárkóztak előle barátai s pályatársai. A -Bach-rendszer alatt vidéken volt községi jegyző. Valami -rendetlenségeket ott is csinált. Az alkotmányos élet -hajnalhasadtával 1860-ban még nem mert előbujni. Szökött honvéd, -Bach-huszár: a hazafiak tábora ugy se fogadta volna be. Hanem a -mikor a vármegyét 1861-ben a <span class="pagenum"><a name= -"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> katonai önkény szétverte -s a mikor Schmerlingék lámpával se találtak közhivatalnoknak való -embert: akkor megint előjött s a városi törvényszéknek tanácsosa -lett.</p> -<p>Nos hát, ezzel az urral valamely hivatalos eljárás alkalmával -összezördültem. Azt hittem valami vétkes mesterkedést akar -elkövetni s e miatt kivettem a kezéből a hivatalos iratot s -keményen összeszidtam. A törvényszéki tanácsost – én a -patvarista.</p> -<p>Kis városban, kis emberek közt bizony ez nem kis eset. El is -határozta a bölcs tanács, hogy a vakmerő fiatalságot meg kell -zabolázni, különben a bölcs tanácsnak fejére nő s a társadalom -nyugalmát s az állam rendjét megzavarja. Föl kell jelenteni a -kivételes haditörvényszéknek.</p> -<p>Engem hát följelentettek. Köztisztviselő bántalmazása, nyilvános -botrány, közcsendháboritás, hatóság elleni erőszak s több efféle -hiábavalóságból állott ellenem a vád. A mi ősi törvényünk szerint -legfeljebb széksértést követtem volna el, a melynek a büntetése 25 -forint birság. Csakhogy akkor nem a mi ősi törvényünk -uralkodott.</p> -<p>Annyi szemét ember volt az akkori tisztviselői karban, hogy az -osztrák urak el nem tudták hinni, hogy annak tekintélyét rendes -uton-módon fönn tudják tartani. S ebben igazuk is volt. S azért -szerte az országban császári királyi hadi törvényszékeket -állitottak föl a hivatalnokok tekintélyének baleset, tűz, jégverés -s egyéb viszontagság ellen való biztositására. Hacsak görbe -<span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> szemmel nézett valaki a hivatalnokra: -vitték a haditörvényszék elé.</p> -<p>Komáromban is volt efféle katonai biróság. Néhány vármegyét -alája soroztak s ezek közt az én vármegyémet is.</p> -<p>Ennyit kipuhatoltam.</p> -<h3>III.</h3> -<p class="summary">(Megyek a haditörvényszék elé. – Megmentem egy -katonagyerek életét. – A Dunán nem tudok átmenni. – Latin -táviratom. – Mégis átmegyek. – Táviratom sorsa. – -Megbüntetnek.)</p> -<p>A karácsonyi szent ünnepeket otthon töltöttem. Szegény jó -szülőimet meg akartam nyugtatni. A sok rokon és ismerős annyi -rémséggel beszélte tele a fülüket, hogy igazán föl volt nyugalmuk -zavarva. Az 1849-iki véres katonai boszu emléke se mult akkor még -ugy el, mint azóta. Anyám azt mondta:</p> -<p>– Meglássátok, akárki akármit beszél, a fiamat besorozzák -katonának.</p> -<p>Apám azt felelte rá:</p> -<p>– Az még semmi. De osztrák katonának!</p> -<p>Szörnyüség! Karácsonyi társaságunk megborzadt még a gondolatra -is. Mert hiszen ha honvédnek, fölkelőnek, inzurgensnek soroznák be, -ha azután rostává lövik, fejét veszik, fölakasztják, vagy örök -rabságra hurczolják: ez mind semmi. Isten ugy akarta s ezzel vége a -panasznak.</p> -<p>De németté, osztrákká, kutyává lenni; szegény lengyelt, olaszt, -magyart legyilkolni, a szabadságot mindenütt <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> -eltiporni, a népek átkát magával hurczolni: hajh ez lenne már az -irtózatos átok!</p> -<p>Bizony igy gondolkodtak akkor az emberek, a magyar szülők.</p> -<p>Én természetesen hősködtem. Majd megmutatom én annak a -hadbiróságnak, ki vagyok én, mi vagyok én! Hiába lettem volna én -pápai diák? Hiába volnék én patvarista? Hiába lenne kisujjamban a -corpus juris, a tripartitum és az országbirói értekezlet?</p> -<p>Az öregek nem nagyon nevettek hősködésemen. Hiszen magam se -sokat biztam abban, hogy a hadbiróság valami nagy tiszteletben -tartsa a corpus jurist. Hogy pedig Verbőczy hármaskönyve előtt -meghajoljon: ez épen kétséges volt előttem.</p> -<p>Mindegy. Menni kell.</p> -<p>Székesfehérvárról vasut vezet Uj-Szőnyig a délelőtti órákban. Ha -január 2-án hajnalban kocsin indulo Fehérvárra, délben már -Komáromban leszek.</p> -<p>Igy cselekedtünk. Laczi öcsém kisért be a városba, nyitott -kocsin.</p> -<p>Rettentő hideg volt. A két ló szempillantás alatt megderesedett. -A kocsis majd leesett az ülésből a fagy miatt. Laczi öcsémnek -kellett mellé ülni, s a gyeplőt kézbe venni. A hó csikorgása -messzeföldekre csak ugy harsogott. Talán sohase éreztem ugy a -hideget. Az ég tiszta volt, minden hajnali csillag égett még az -égen, mikor elindultunk. A mikor Csikvár felé közeledtünk: akkor -kezdett a hajnal a Sárrét felől piroslani. A Bakony felől éles -hajnali szellő lengett felénk. Arczom nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> állta a -hideget. A bunda gallérjával betakartam. Ha egy pillanatra -félrehajtottam a gallért: mintha homlokomat éles késsel hasogatták -volna.</p> -<p>Egész véletlenül történt, hogy egy szegény katonagyerek életét -megmenthettem.</p> -<p>Nem tartozik esetemhez, el is hallgathatnám, de mégis utam -történetéhez tartozik, tehát csak elmondom.</p> -<p>A mint a polgárdi szőlők alját elhagyjuk, s a szelid lejtőn -koczogunk Csikvár felé: egy pillanatra ki találok nézni a bunda -gallérja mögül. Katonát látok az út mellett az árokparton -üldögélni.</p> -<p>A jeges, kopár, havas pázsiton ült. Két térde összeszoritva, -térdén keresztül szuronytokja, fehérkeztyüs két keze a -szuronytokon. Háromcsillagos altiszt. Kék zubbonya, kék -bakanadrágja uj posztó. Belepte a dér egészen. Pörge bajusza fehér. -A bakonyi szél ott fütyörész fülei mellett.</p> -<p>Szunyókál. Lehajtott feje meg se mozdul, szeme ránk se pillant, -a mikor kocsink ott csikorog előtte négy lépésnyire. Kocsisom is, -Laczi öcsém is jól látta. A pirkadó hajnal világa ott derengett -arczán. Tovább mentünk szó nélkül.</p> -<p>Ugy negyven-ötven lépés távolságból megint vissza néztem rá. -Vajjon észrevett-e bennünket?</p> -<p>Semmi jele, hogy észrevett volna. Odaszóltam öcsémnek:</p> -<p>– Állj meg csak, Laczi. Ez a fiu talán Fehérvárra akar menni, -vegyük fel a kocsira. Ha itt hagyjuk: megveszi az Isten hidegje. -<span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span></p> -<p>Megálltunk. Laczi öcsém kemény hangon odakiált hozzá:</p> -<p>– Hej, atyafi! Zabban vannak a lovak. Jó reggelt, vagy mi a -macska!</p> -<p>A katona nem mozdul.</p> -<p>Laczi öcsém ereszteni akarja a lovat s azt mondja:</p> -<p>– Részeg ez vagy bolond, a fülét se billenti.</p> -<p>– Vagy alszik. Megnyomta a fagyásnak halálos álma. Eredj csak -hozzá, hozd ide.</p> -<p>Nem szivesen keveredett ki öcsém a bundából. A szibériai hideg -őt is csak ugy bántotta, mint engem. De azért leszállt az ülésből, -odament a katonagyerekhez, megfogta vállát s megrázta emberül.</p> -<p>– Nem hall kend?</p> -<p>A katona fölnyitotta szemeit, de nem szólt. Nem tudott szólni. -Eszmélete eltünőben volt már. Az életnek és a halálnak épen a -határán állt. Csak egy lépése, csak egy szempillantása volt még ide -vagy oda.</p> -<p>Laczi öcsém nem sokat tünődött. Nem mindennapi erejü gyerek -volt, megfogta a katona nyakát csak ugy félkézzel, mint a nyulat -szokás, s földobta a kocsira. De a katona lenyaklott az -ülésről.</p> -<p>– Pokróczot neki!</p> -<p>Elővettünk egy lópokróczot, rágöngyölgettük derekára s egy -fékkel rákötöztük.</p> -<p>– Előre!</p> -<p>A vasutállomás mellett volt egy kis földszintes uj vendéglő. -Odaszálltam s a katonát nyomban bevitettem <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> a meleg -szobába. Nem okosan csináltam. A meleg szobában rögtön lefordult a -székről. Akkor jutott eszembe, mit kell vele tenni. Kivitettem a -nyitott szin alá s hóval dörzsöltettem. Egyuttal beizentem a -katonai kórházhoz.</p> -<p>Mi történt vele: akkor nem tudtam meg. Nekem a vonattal el -kellett utaznom a hadbiróság elé. A mikor hat hét mulva -kiszabadultam: akkor közölték velem, hogy a fiu derék altiszt volt, -kiliti lakos, ujévre hazakérezkedett szülőihez, gyalog akart ama -kegyetlen éjszakán ezredéhez visszamenni, de ruhája vékony, -hajnalfelé elgyalázta a csikorgó hideg, most is beteg még, de él s -túl van a halálos veszedelmen.</p> -<p>Én Uj-Szőnybe odaértem a kellő időre. Csak épen a Dunán kellett -átmennem.</p> -<p>De épen ez volt a lehetetlen.</p> -<p>Álló hid nem volt akkor a Dunán, hajó pedig nem járt a jégzajlás -miatt. Uj-Szőnyből a szigetre csak repülőhid szolgált, ennek hajóit -pedig szétszedték már a két ünnep között. Hidjai, karfái ott -fehérlettek a sziget alsó végén a rájuk rakódott zuzmarától.</p> -<p>Kiálltam a Duna partjára, néztem a rohanó jégmezőket. Zugott, -sziszegett, harsogott rohanásuk. Istenkisértés ennek nekimenni.</p> -<p>Mit csináljak? Tünődtem.</p> -<p>Ha pontos időre meg nem jelenek; szökevénynek tartanak. Keresnek -Veszprémben: nem találnak. Keresnek Mező-Szent-Györgyön: ott se -találnak. Elrendelik, hogy karhatalommal vigyenek a hadbiróság elé. -Magam <span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span> miatt nem sokat törődném vele, de -anyámat kétségbeejti a hivatalos hir.</p> -<p>Minden áron át kell mennem a jégzajláson. De ha sehogy se -lehetne, akkor is tudatnom kell a birósággal, hogy itt vagyok s -adjon uj határidőt, vagy várja meg, mig Pest felé -visszakerülök.</p> -<p>Bemegyek a táviróhivatalba s föl akarom adni táviratomat. A -hivatalnok megnézi, látja, hogy magyarul van. Rám szól:</p> -<p>– Nem lehet magyarul feladni, tessék megcsinálni németül.</p> -<p>S visszaadja irka-firkámat.</p> -<p>Ránézek. Megveszett ez az ur? Én bizony nem szoktam eddig -táviratozgatni s eszembe se jutott, hogy Magyarország kellő -közepén, tősgyökeres magyar városban magyar tisztviselőnek magyar -szót nem szabad a villanyos sodronyra bizni. Az a sodrony csak -németül tud beszélni.</p> -<p>Ilyen világ volt akkor.</p> -<p>Igazán mélységes haragra lobbantam.</p> -<p>– Én pedig az ur kedvéért, de még a császárja kedvéért se irok -németül.</p> -<p>Asztalhoz ültem s latin szöveget tákoltam össze.</p> -<p>»Ad sedem judicialem militarem. Civitas Komárom. In fortitudine -Pavillon veter in numero 37. Hic sum incattus vesprimiensis N. N. -ad hodiem citatus Novi-Szőnyii in diverso viae ferreae. Glacies -accumulata fluminis obstrepit. Nec pontem, nec navem, nec alas -habeo, aliud terminum exspecto aut dispositionem.« <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span></p> -<p>Biz ez nem egészen Tacitusnak pattogó remek nyelve, de mégis -csak latinul van. Magyarul igy szólna:</p> -<p>»A katonai itélőszékhez. Komárom városában az erősségben. -Ó-pavillon 37. szám alatt. Itt vagyok N. N. a veszprémi vádlott s -mai napra idézett Uj-Szőnyben a vasuti vendéglőben. A folyam torló -jege zajlik. Se hidam, se hajóm, se szárnyaim, másik határidőt -várok vagy más rendelkezést.«</p> -<p>Adta németje, rám ugyan nem parancsolja a német nyelvet!</p> -<p>De a hivatalnok a latint se akarta elfogadni. Azt mondta, csak -paptól fogad el, paphoz, püspökhöz latin táviratot. Kegyetlenül -lemordiáztam érte, mig végre csakugyan átkopogtatta latin szavaimat -a Duna másik partjára.</p> -<p>Egy szürkedolmányos, vastag bajszu polgárember a falhoz -támaszkodva hallgatta a vitát. Mikor a vitának vége lett, azt kérdi -tőlem:</p> -<p>– Hová való az ur?</p> -<p>Megmondtam neki.</p> -<p>– Mi járatban van itt az ur?</p> -<p>Azt is megmondtam. Azok a németek ott a várban katonai -birósághoz hivnak s bitang törvényt akarnak látni fölöttem.</p> -<p>A vastag bajszu bácsi tovább is kiváncsi volt:</p> -<p>– Aztán micsoda az ur?</p> -<p>– Bizony én, vastag bajszu bácsi, semmi se vagyok. Mert a -patvarista tökéletesen semmi, hanem azért sok mindenféle válhatik -belőle idővel. Nagy a világ, hosszu az élet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p> -<p>– Hát én átviszem az urat a zajló jegen át, csak a sógoromnak -szólok, meg az öcsémnek. Mégis csak jobb lesz, mint az a diákos -beszéd. Nem értenek ám odaát a katonaurak semmi okos szót.</p> -<p>Komáromi molnár volt a nagy bajszu bácsi. Dunai molnár, derék, -jóravaló ember, Megyeri Antalnak hivták, hálásan emlékezem rá.</p> -<p>Odaszólitotta sógorát és öccsét valahonnan, de még vagy három -embert azon túl. Egy terjedelmes zsákszállitó csónakba telepitett -bennünket. Maga kormányzott, de csak ketten eveztek. Mirevaló hát -az a sok ember?</p> -<p>Ezt én nem tudtam, de tudta ő. A zajló Dunán nem az evező a -fődolog, hanem a kormányzás, vezénylés s vezényszóra való himbálás. -Csak megterhelt csónak képes a jegeken áthatolni, csak himbálással -lehet meggátolni, hogy a csónak jég alá, vagy jég tetejére ne -jusson, vagy két jégtábla közé ne szoruljon. Mert különben jó -éjszakát.</p> -<p>Jó magasan kezdtük a zajló jéggel való halálos játékot, mégis -csak istennek különös jóvoltából tudtunk a sziget farához jutni. -Előttem uj dolog volt ez az utazás, mulattatott is, noha a két -fülem majd lefagyott. A fehér madarak, a téli csérek ott röpködtek, -ott kiabáltak körülöttünk. Egyik legény meg is jegyezte:</p> -<p>– A gyalázatosak! Mintha nem jót éreznének!</p> -<p>S hessegette őket szorgalmasan.</p> -<p>Átjutottunk szerencsésen. Szabó György uram dunaparti -vendéglőjében fogadtam szállást. Megittuk az átkelés <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> -áldomását s aztán siettem az ó-pavillonba a 37-ik számu szobába. Az -udvar jobb oldalán volt hátrafelé, az ó-vár felé ez a szoba. Csak -amolyan földalatti szoba, melyet a katonák kazamáta néven neveznek. -Kissé dohos, félig világos, meglehetősen hideg, meszeltfalu szoba, -jobbra-balra nyiló ajtókkal. Levegője olyan laktanya-levegő, -hivatalos szaggal teljes.</p> -<p>Őrmester fogadott. Valami irni-olvasni tudó tanult őrmester. Az -idézőlevelet elvette tőlem; nevemet, érkezésemet, lakásomat beirta -valami könyvbe, azután ráirta egy hosszu papirosra, végre ráirta -egy rövid papirosra. A rövidet nekem adta. Ez lesz igazolványom. A -városból semmi szin alatt ki ne menjek. Lakásomon otthon -tartózkodjam. A hivatalos órák alatt még látogatóba se menjek el -sehová. Ha hivnak: pontosan ott legyek, a hová hivnak és a mikorra -hivnak.</p> -<p>Most pedig elmehetek.</p> -<p>No, ez nem valami veszedelmes biróság. A hol ily hivatalos -szárazsággal beszélnek, annyi időt engednek, annyi irka-firkával -dolgoznak: ott az embert nem szokták könnyedén lőni, vágni, -akasztani.</p> -<p>Négy nap eltelt a nélkül, hogy valaki szóba állott volna velem. -Volt időm a henyélésre. Sehogy se tudtam elgondolni, mirevaló e -nagy késedelem.</p> -<p>Latin táviratom elvégre négy nap alatt a Duna tulsó partjáról -eljutott az innensőre. A czigánygyerek elvitte volna a postát -Uj-Szőnyből a komáromi öreg várba gyalogszerrel tiz percz alatt, a -táviratnak négy nap kellett. Ez volt a magasabbfajta kormányzati -rend. <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span> Mert az a távirat előbb elment -Fehérvárra, onnan Budára, Budáról Érsekujvárra és csak innen -Komáromba.</p> -<p>Komáromban nem tudták hamarosan, miféle hatóságnak szól a -távirat. A térparancsnoknak-e vagy a várparancsnoknak? A -várparancsnoknak a neve volt, ha jól emlékszem, Lilien von Westeg. -A térparancsnoké: Torkoss. Mind a kettő valami kisebb vagy -nagyobbfajta generális. Táviratomat először elvitték a -várparancsnoki irodába. Ott nem értették meg, latinul volt. Őket -nem illeti a latin nyelv, mert a kommandó nyelv német, tehát -katonától nem jöhet a sürgöny. Áttették a térparancsnokhoz. Ez már -luteránus volt, diákos ember volt, értett valamit, látta, hogy a -sürgöny a hadbirósághoz szól, ez a biróság pedig a -várparancsnoksághoz tartozik, visszaküldte hát a sürgönyt ehhez. -Most értette meg már a várparancsnoki iroda, miről van szó. Kiadta -a sürgönyt a katonai biróság elnökének, ez meg átküldötte az -auditornak. Hiszen elvégre az auditornak szólt voltaképen.</p> -<p>Szólt ám, de latin nyelven, a melyből az auditor már mindent -elfelejtett, az őrmester pedig soha se tudott semmit.</p> -<p>– Hol a tábori lelkész? Keressétek föl a tábori lelkészt.</p> -<p>Ha ez olyan könnyen menne. A tábori lelkész jókedvü ur. Kint -lakik ideiglenesen az uj-pavillonban. Most is valami keresztelőn -vagy születésnapon mulat, vagy a csillagsánczban, vagy a monostori -erődben, vagy a Nádor-vonalon. A jég is megállt a Dunán, át lehet -járni száraz lábon, megbirja a jég az ágyut is. <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span></p> -<p>Elvégre valahol megtalálják a pátert s az leforditja a sürgönyt -német nyelvre.</p> -<p>Nosza siet most engem az auditor megidézni. De aztán magam is -sietek hozzá. Végre szemben állunk.</p> -<p>Igazán állunk. Nem ültet le, maga se ül le. Katonás módon -történik minden.</p> -<p>A neve: Wolff Sebestyén. Katonai rangja: százados s most -hadbiró, auditor. Meglehetős magas és sovány termet. Szeme fekete, -mint a varju szeme; orra piros, mint a ludnak orra. De azért -egészben véve jó embernek arcza.</p> -<p>Természetesen németül kezd velem beszélni. A német beszédet -illendően, de határozottan elutasitjuk magunktól. Kénytelen magyar -szóra vetemedni.</p> -<p>Ahhoz is ért. Az őrmesterrel valami jegyzőkönyve irat rólam, -azután tudatja velem, hogy a komáromi császár királyi erődök -környékén belül engem ezennel behatárol, engedély nélkül innen -kilépnem szigoruan tiltatik, ellenkező esetben letartóztat.</p> -<p>Elbocsátás előtt elmésen gunyolódik:</p> -<p>– Ön patvarista ur azt sürgönyözte, hogy szárnyai nincsenek. Ne -aggódjék emiatt. Egyelőre ugy se vehetné szárnyainak hasznát, ha -volnának is.</p> -<p>Nem esett éppen rosszul ez az elmésség. Hiszen van ennek az -auditornak esze. Nem közönséges nyers katona ez. Van benne -pajkosság is. Tehát nem dul-ful, nem dühöng, nem akarja nyersen -megenni a magyar embert.</p> -<p>Hanem elmésségének mégis furcsa értelme van. Azt jelenti, hogy -heteken-hónapokon át nem szabadulok. <span class="pagenum"><a name= -"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> No pedig ez már baj -lenne. Mi a manót csináljak én a császári királyi erődök környékére -»behatárolva«?</p> -<p>Egy darabig csak jól teltek napjaim. Kegyetlen hideg, de szép -napos idő járt. Naponkint bejártam az erődök egyik-másik részét. -Megvizsgáltam mindent, megléptem minden távolságot. Megszemléltem -az 1849-diki dicsőséges honvédcsaták mezejét. Idősebb rokonaim és -barátaimtól sok részletet tudtam ezekről. Fölkerestem a honvédek -által egykor ideiglenesen emelt földerődöket. Monostor magaslatáról -láttam az ácsi erdőt, a keserü és véres harcz szinterét. Akkor -véres volt pázsitja, most hófehér a zuzmarától. A nádor-erődök -hosszu vonalát négyszer-ötször is bejártam.</p> -<p>El nem tudtam gondolni: mi a magyarázata annak, hogy ügyem -annyira késik.</p> -<p>Január 16-ika Antal napja. Valamelyik szomszéd faluban Antal -nevü diákkori ismerősöm volt. Hivtak oda névnapi lakomára. Nem -akartam menni, kivül volt az »elhatárolás« vonalain. De nagyon -rábeszéltek. Későn este gyalog megyünk át a szigeten és a Duna -jegén. Csikorgó téli hideg, egy lélek se jár ott, meg nem láthat -senki. Hajnal előtt visszajövünk. Nem lehet baj ebből.</p> -<p>Hajnal előtt csakugyan hazajöttem. Alig fekszem le, alig -melegedem át kissé, jön be hozzám a fogadós, Szabó György uram, s -jelenti, hogy két katona jött értem, odakint várnak rám, öltözzek -fel szaporán.</p> -<p>– Mit akarnak?</p> -<p>– Azt már nem tudom, de alig járnak jóban. <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p> -<p>Felöltöztem. A két katona bejön a szobámba s fölkér kövessem -őket. Igy parancsolja az auditor.</p> -<p>Egyik katona elől, másik katona hátul, magam a középen: igy -ballagunk a várba. A szurony a puska végén.</p> -<p>Mintha kezdene komolyabbá lenni a dolog.</p> -<p>Bizony besugták az én éjjeli mulatságomat az auditornak. Sohase -tudtuk elképzelni, ki tehette. Kétségtelen volt, hogy valaki -felügyel rám.</p> -<p>Három napi áristom volt a büntetés. Bent a várban, magános -oduban töltöttem el a három napot. Az őrmester jó fiu volt. Sok -időt töltött velem az oduban. Egyébként nem nagy sor volt. Hanem -éveket tölteni ilyen helyen, mégis sulyos szenvedés lenne.</p> -<h3>IV.</h3> -<p class="summary">(Szabó Gábor ügyvéd. – Megismeri Wolff -Sebestyént. – A rizskásáról szóló levél. – Elbánik az auditorral. – -Az auditor pedig az én ügyemmel. – A tárgyalás. – Haza -szabadulok.)</p> -<p>Barátaim közt volt sághfai Sándor Miklós, a hires -kuruczezredesek egyik utolsó ivadéka, pápai jogászpajtásom. Egy -kissé iró, egy kissé költő lett utóbb s Komáromvármegye tiszti -ügyésze. Ekkor patvarista, a princzipálisa Szabó Gábor ügyvéd.</p> -<p>Egyik este a kávéházban asztalomhoz hozza princzi pálisát s -bemutat neki. A princzipális kikérdez apám, anyám, egész -nemzetségem felől, megérti azt is, mi okból töltöm az időt -Komáromban s nyomban meghi magához vacsorára. <span class= -"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span></p> -<p>Sokáig tartott a jó vacsora. Szives házigazda, szives -háziasszony, meleg sziv, meleg szoba, java étel-ital: gyorsan mulik -az idő. Kitudódik köztünk, hogy az urnővel atyafiságban vagyunk. -Igmándi leány, a devecseri Fodor-nemzetségből.</p> -<p>Ugy éjjeli 11 óra tájban fölkelünk az asztaltól, megköszönöm a -szives látást s indulok szállásomra.</p> -<p>– Várj csak öcsém, én is elkisérlek.</p> -<p>– De már ezt nem engedem, téli éjszakán, zimankóban, csikorgó -hidegben.</p> -<p>– Otthon parancsolj öcsém!</p> -<p>Karonfog, kivezet a folyosóra, fölnyitja egyik szoba kétszárnyas -ajtaját. Szoba fütve, ágy vetve, két gyertya ég a szekrényen, -utazótáskám a sarokban, ruhám a fogason, könyveim, irásaim az -iróasztalon.</p> -<p>– Itt a szállásod öcsém. Ügyedről majd holnap beszéljünk. -Aludjál békével.</p> -<p>A szabadkozás semmit se ért. Fogva voltam. Még a vendéglős -kifizetett számláját is megtaláltam az iróasztalon. Még a -fogadóbeli borravalók is ki voltak egyenlitve busásan.</p> -<p>Reggeli után a dologhoz látunk.</p> -<p>– Tudod-e, hogy’ hivják biráidat?</p> -<p>– Néhányról tudom. A katonai biróság elnöke Beer ezredes, a -katonai közvádló valami Fuchs Leopold százados, az auditor: Wolff -Sebestyén százados.</p> -<p>– Szép társaság. Medve, róka, farkas! Jól megczibálhatnak, ha -ugy akarják. Mi is az auditor neve?</p> -<p>– Wolff Sebestyén. <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span></p> -<p>– Nem tévedsz?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>Föl s alá jár a szobában a princzipális. Tünődik. A Wolff nevet -kétszer is kiejti tünődésközben a száján.</p> -<p>– Milyen alakja van annak a Wolff Sebestyénnek?</p> -<p>Elmondom. Nem felejtem ki azt sem, hogy az orra vörös, olyan -borvirágosféle.</p> -<p>– Hm. Akkor nem volt vörös az orra. No de majd meglássuk.</p> -<p>Fogta botját, téli felöltőjét, elment. Délfelé vetődött haza. -Ott járt az uj-pavillonban és az öreg várban. Fölkereste az -auditort. Egészen kiizzadt, mire nagy sebbel-lobbal hazaért.</p> -<p>– No, öcsém, jó hir, rossz hir egy csomóban. A rossz hir abból -áll, hogy az a gézenguz veszprémi városi tanácsos tegnap azért is -följelentett, hogy a forradalmi kiáltványokat általános gyanu -szerint te is segitetted terjeszteni s különösen a falakra -kiragasztani. Ez már az Almássy-féle összeesküvés pöre. Magam is -tudok róla valamit. Ebbe nem jó lesz belekeverednünk. A jó hir -pedig abból áll, hogy valósággal ez az auditor az a Wolff -Sebestyén, egykori cserepár főhadnagy, a ki Komárom átadásakor -tőlem az élelmiszereket átvette. Tehát régi ismerősöm.</p> -<p>S elmondta nekem apróra az átadás történetét, a hogy az -elbeszélés elején megirtam. S hozzátette:</p> -<p>– Most még nem beszélhettem a bajtárssal minderről. Előbb valami -irást kell megkeresnem.</p> -<p>Az az irás pedig nem volt egyéb, mint néhai Keserü <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> Mátyás -egykori helyettes várnagy irása. Vagyis inkább a cserepár főhadnagy -elismerő irása arról, hogy az 500 mázsa rizskását tőle a főhadnagy -épen, szárazon és hiánytalanul a zsákokkal együtt átvette -Rév-Komáromban, Urunk születésének 1849-ik esztendejében, október -hónapnak 11-ik napján.</p> -<p>Mivelhogy efféle megnyugtató irás nélkül a jó várnagy át nem -adta volna azt a tenger rizskását a Herkó Páternek se. Sőt annak az -irásnak hátán még ott voltak ama zsidó és rácz kereskedők irásai -is, a kik a rizskását elszállitották s a kik közül ma is él még -egyik-másik.</p> -<p>Ezt az irást Keserü Mátyás annak idején Szabó Gábor vitéz -honvédszázadosnak adta át, a ki ő nála a rizskását elhelyezte. Igy -hozta magával a jó rend, pontosság és hivatalbeli kötelesség.</p> -<p>Hát ezt az irást akarta az én jó princzipálisom a sok lim-lom -közül kikeresni.</p> -<p>Csodálatos dolgok történhetnek a világon. Még az is -megtörténhetik, hogy az ember megtalál a háznál olyan irást, a -melyik tizennégy esztendő óta nem volt a kezében. Szekrények -felforgatása, iratcsomók felbontása és szétszedése, pinczék és -padlások felkutatása, egerek és pókok békés tanyáinak feldulása, -porlepte, molyette, időbarnitotta papiroshalmok kiporolása és -rendezése napirendre kerül. Jobban felfordul a ház, mintha -meszelést, nagymosást, vagy temetést kellene végezni. Az asszonyra -épen nem lehet a dolgot bizni. Isten tudja: mi minden lakik a -csomagokban. Mindenki <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> délczeg ifju volt valamikor, a kin -megakadt egyik-másik nőnek a szeme. Gyöngéd tartalmu levélkék talán -nem égtek el egészen a maguk idejében. Holmi száradt virágok, -ékszerszámlák, fizetési felhivások is lappanghatnak imitt-amott. -Patvarista, irnok, szobaleány, hivatalszolga éjjel-nappal nem -csinál egyebet, csak az irásokat bujja. De maga a princzipális is, -de még magam is.</p> -<p>Mindenki elgondolhatja, hogy az irást nem találjuk. Se hire, se -hamva annak az irásnak. Éppen ott nincs, a hol keressük. Pedig -isten ugy segéljen, megvolt. A princzipális még hat esztendő előtt -is látta. Egészen biztosan emlékezik rá. Nohát, nézzük meg ott, a -hol biztosan nincs. Bizonyosan ott lesz. A fiókos szekrény felső -fiókjában vannak holmi emléktárgyak. A nagyidőkből a honvédtiszti -egyenruha, a kard, a tölténytáska, egy-két pisztoly, a szolgálati -öv, holmi karkötők, zászlórongyok, fakó szalagok, menedéklevél, -csákó s efféle. Természetes, hogy ott van a négyhajtókás régi -nagybugyelláris is s még természetesebb, hogy abban ott fekszik -békén néhai Keserü Mátyás várnagy levele is.</p> -<p>Hogy az három nap előtt nem jutott eszünkbe! Nem kellett volna -feldulni az egész házat! Pedig el lehetett volna gondolni, hogy itt -van és nem másutt. Hiába, feledékeny az ember.</p> -<p>De most már hát mindegy. Megvan a levél. Megmutatja nekem is a -princzipális s azt mondja mosolyogva:</p> -<p>– Most egyenesen auditorodhoz megyek öcsém. Ma rendbehozzuk a -dolgodat. <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span></p> -<p>Elment. Vitte magával a levelet. A lakásán találta, épen jó -kedvében Wolff Sebestyén századost.</p> -<p>– Szervusz bajtárs, hozott az isten!</p> -<p>Kitárta két karját, ugy üdvözölte. A mióta ujra feltalálták és -megismerték egymást, megint csak a régi fidelis bajtársak voltak. -Az ötszáz mázsa rizskása emléke sokáig melegit.</p> -<p>Mosolyog a princzipális s felel az üdvözlő szóra:</p> -<p>– Gyujtsunk rá bajtárs, csak ugy mint régen. Holmi apró-cseprő -dolgom van veled, jobb lesz pipaszó mellett elintézni.</p> -<p>Rágyujtanak. Az auditor szemfül.</p> -<p>– Hát tudod bajtárs, az a veszprémi patvarista nekem rokonom is, -barátom is, vendégem is. Január végefelé járunk. Itt tölt már majd -egész hónapot. Szeretném, ha február elejére dolgát -elvégezhetnők.</p> -<p>– Nem lehet, bajtárs, nem lehet. A te kedvedért ugyan -megcsinálok mindent, de ezt az egyet nem lehet.</p> -<p>– Tudom, hogy nem lehet, bajtárs, de azért csak megcsináljuk. -Tudom, hogy azt a patvaristagyereket keményen eláztatta az a -veszprémi tanácsos, azt is tudom, ujabb följelentés jött hozzád -ellene holmi rebellis kiáltványok miatt. Ezzel a följelentéssel -pipára gyujtunk; a tanácsos miatt azután nem bánom, itéld el vagy -öt forint birságra.</p> -<p>Olyan mosolyogva s olyan nagy nyomatékossággal beszélt a -princzipális, mintha minden szava parancs volna, mintha ő volna a -mindenható generális. Az auditor <span class="pagenum"><a name= -"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> nem tudta: kinevesse-e a -princzipálist, vagy ajtót mutasson neki.</p> -<p>A princzipális látta az auditor arczán a veszedelmes tétovázást. -Sietett, hogy minden háboruságnak elejét vegye.</p> -<p>– Lásd bajtárs, nem ingyen kérem ám én ezt tetőled. Oly módon -hálálom meg szivességedet: egész életedre boldoggá teszlek -vele.</p> -<p>– Hiába minden. Nem lehet. A veszprémi följelentés miatt mi -itélünk; jól van hát, enyhén itélünk a te kedvedért. De a rebellis -kiáltvány miatt áttesszük az ügyet a pesti hadi törvényszékhez.</p> -<p>A princzipális még mindig mosolyog. Nagy lassan előveszi -oldalzsebbeli tárczáját, nagy vontatva kinyitja, szép csöndesen -kiveszi belőle Keserü Mátyás várnagy irását s kezébe adja az -auditornak.</p> -<p>– Nézd csak, bajtárs, a mi közös multunk egyik ereklyéje. Nagy -kincs ez!</p> -<p>Bizony az irás kissé megsárgult már, de rajta Wolff Sebestyén -főhadnagy aláirását tökéletesen olvashatni, s hátán is ott vannak a -kereskedők irásai, a kiknek a főhadnagy a rizskását eladta. Egy -szempillantás alatt mindezt jól meglátta az auditor.</p> -<p>Lélekzete elakadt. Nem tudott szólani. Arcza elsápadt. Még piros -orra is nyomban megfehéredett. Semmiféle gondolat nem jutott -eszébe. Valami irtózatos érzés zsibbasztotta el egész -testét-lelkét. Mintha hóhérja előtt állana.</p> -<p>De a jó princzipális most is csak mosolygott. Odalépett -<span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> az auditorhoz, kivette kezéből az -irást, szép lassan összehajtotta, gondosan visszatette tárczájába s -a tárczát nagy kényelmesen elsülyesztette oldalzsebében. -Baltenyerével még végig is simogatta oldalát, jó helyen van-e az a -tárcza.</p> -<p>– Ez az ereklye, bajtárs, neked sokkal többet ér, mint nekem. -Voltaképpen nem is engem illet most már, hanem téged. Mert tőlem a -kerek ég alatt soha senki meg nem kérdi többé, hova tettem a mi -dicső honvédseregünk rizskásáját. Elmult, eltünt az a hadsereg, -mint álom. A mi nemzetünk megelégszik most már az ő dicsőséges -emlékezetével. Fegyvere, hadszere, rongyos köpenyegje, elnyütt -bakancsa, elfogyott kenyere után nem áhitozik senki. Hanem német -bajtárs, te még nem számoltál le mindenkivel. Semmi közöm hozzá. -Láttam néhány nap előtt hétéves kis fiadat. Szép gyerek, kár, hogy -meg nem tanitod a mi nyelvünkön is beszélni. Szeretném ezt az -ereklyét neki adni a te szemeid előtt. Nálatok legyen, ne én nálam. -Én még el is veszthetem.</p> -<p>Minden szó a mennydörgő mennykő sulyával nehezedett az auditor -agyára. De még szivére is.</p> -<p>Időközben megházasodott. Volt már két gyermeke. Szerette -családját. Szerette az életet is.</p> -<p>Ime, most előtte áll mosolygó arcczal keserü végzete. Ennek az -egykori délczeg honvédszázadosnak egyetlen szavától, kezeujjának -egyetlen mozdulatától függ, hogy kardját összetörjék, tiszti -jelvényeit leszaggassák, nehéz vasat tegyenek kezére-lábára s a -börtön fenekére s ülyesszék egész életére. <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span></p> -<p>Izmai meglazultak. Nem tudott lábán állani. Megtántorodott s ugy -esett le egy pamlagra. Még akkor se tudott szólani, hanem két -kezével gyér haját tépte.</p> -<p>A princzipális odament hozzá s vasmarokkal megfogta két -kezefejét.</p> -<p>– Ne légy bolond, német bajtárs. Ide nézz a szemeim közé. Olyan -embert látsz te bennem, a ki téged kegyetlenül el akar tiporni? -Szamár vagy. Nem bántalak én téged kisujjal se. De azt jól -megértsd, a patvaristagyereket kedvelem, s ha dolgát rendbehozzuk, -ezt az irást neked adom. Ez lesz hálám s ez lesz a te jutalmad. No -meg az áldomását is megisszuk. De ha az ő dolgát rendbe nem tudnók -is hozni: szemem elé ugyan többé nem bocsátanálak. De azért nem -akasztatnálak föl. Hanem az irás ott maradna, a hol most van.</p> -<p>Az auditor magához jött lassankint. Reszketett, de már tudott -beszélni. Első mozdulata mégis az volt, hogy a princzipálisnak -kezet csókoljon, a mit azonban a princzipális buzgó igyekezettel -megakadályozott. De csaknem dulakodnia kellett miatta.</p> -<p>Végre valamelyes nyugalom következett s az auditor szóhoz -jutott.</p> -<p>– Parancsolj hát, mit csináljak!</p> -<p>– Épen ezerszer mondtam már, bajtárs. Az a patvaristagyerek hadd -mehessen haza. Irásaiból pedig csináljunk fidibuszt.</p> -<p>Az auditor megint kitárta karjait, mintha a princzipálist dobogó -keblére akarta volna ölelni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span></p> -<p>– Minden meglesz, bajtárs, a hogy’ te akarod. Majd meglátod te -most már, ki az a Wolff Sebestyén!</p> -<p>A princzipális jó kedvvel jött haza. Elmondta a beszélgetést. -Megnyugtatott, hogy néhány nap mulva befejezi ügyem a -hadbirőság.</p> -<p>Volt azonban még egy értekezés kéz alatt.</p> -<p>Ez értekezésen meghatározták, hogy két föltétele van az enyhe -itéletnek.</p> -<p>Az egyik föltétel, hogy meg ne kisértsem magamat valami fényesen -védelmezni. Semmit sem utálnak jobban a katonák, mint az -ékesszólást.</p> -<p>A második föltétel volt az áldomás.</p> -<p>Az áldomást az auditor adja, ott leszek én is, ott lesz a -princzipális is.</p> -<p>De az áldomáshoz valót mi adjuk.</p> -<p>Megegyeztek abban is, mi lesz, a mivel az áldomáshoz -járulunk.</p> -<p>Három akó neszmélyi bor, a milyen jót csak Szabó György -vendéglős uram pinczéjében fölfedezni sikerül. Tiz font kubakávé, -öt font tea, tiz süveg czukor, öt pint rum. Füge, mazsolaszőlő az -asszonynak, mindenféle bábos sütemény a gyermekeknek – alkalmas -mennyiségben. Szivar és csibukba való török dohány elegendő.</p> -<p>Most már gyorsan folyt a vizsgálat. A princzipális sietett az -áldomáshoz valókat összegyüjteni, az auditor sietett a tárgyalás -idejét kitüzni.</p> -<p>Február közepe tájára esett a tárgyalás napja.</p> -<p>Az elnökön kívül valami hat katonatisztből állott a biróság. A -vörös közvádló, a piros orru auditor s az <span class= -"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> -őrmester, a ki vezette a jegyzőkönyvet. Ott kellett lennem magamnak -is, a ki nélkül ugy se ért volna az egész biráskodás semmit.</p> -<p>Hideg volt a terem, mint a farkasorditó, a hol tárgyaltunk. Én -ugyan jó prémes meleg bundámat öltöttem magamra, de a katonák -bizony nem voltak téli hadjáratra felöltözve. Ebből láttam, hogy -hosszu tárgyalásra nincsenek készen.</p> -<p>Németül folyt a tárgyalás. Hogy a közvádló mit beszélt -összevissza, arra én már nem emlékszem. Hogy az én ékesszóló -védbeszédem elmaradt: arra igen jó okaim voltak.</p> -<p>Egyik okom az, hogy benne volt a szerződésben: ne védjem magam -sehogy, mert akkor az auditor jót nem áll semmiről.</p> -<p>A másik okom pedig az volt, hogy a biróság összes tagjai közül -senki se tudott magyarul. Sült német volt valamennyi. Akár a -falnak, akár a német katonának beszélek. Demoszthenesz megtehette, -hogy beszédet tartott a tenger hullámainak. Jézus Krisztus is -sikerrel szólhatott a szélhez, viharhoz. Tenger, szél és vihar -megérthet valamit az okos szóból, osztrák hadbiróság semmit meg nem -érthet a magyar szóból.</p> -<p>Elitéltek három nap alatt megfizetendő tiz osztrák értékü forint -büntetésben. Megnyugodtam az itéletben nyomban, kifizettem a -büntetést nyomban és siettem a princzipálishoz. Gyerekjátékká lesz -vértanusági ügyem.</p> -<p>Vége jó: minden jó. Az áldomás is megvolt azon a napon. -Eltartott éjfélig. A jó bortól az auditor olyan <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> jó -kedvre kerekedett, hogy jámbor felesége minket kért meg éjfél felé, -segitsünk neki, hogy férjét ágyba fektesse.</p> -<p>Mi lett az Almássy-féle összeesküvési följelentéssel: nem tudtam -meg soha. Bizonyosan tűzbe dobta az auditor. Valamint Keserü Mátyás -várnagy irását is, melyet a gyertya lángjánál szemünk láttára -égetett el.</p> -<p>Másnap estefelé indult a vonat, melyen haza akartam utazni. A jó -princzipális s áldott lelkü neje olyan bucsulakomát adott, soha se -felejtem el. A mi szemnek-szájnak gyönyörüség, édes mulatság: -görnyedt alatta az asztal.</p> -<p>Gyalog kisértek el az állomásra, keresztül a Duna jegén. Kocsin -járni nem volt szabad.</p> -<p>Nappal is kietlen a befagyott Duna. Hát még a téli estnek -sötétségében! A lombtalan fákat a szigeten zörgette a szél. A -varjusereg is ott ült már a zuzmarás ágakon. Ember, állat nem jár -kint a riasztó éjben. Lámpa nincs, nem világit semmi, a gyalogjárók -nyomait nem láthatni. Mégis elkisérnek a hű és jóbarátok. A férfi, -a ki már nem fiatal s a gyönge asszony, a ki reszket a -sötétben.</p> -<p>Azt hittem: mulatság nekik ez a séta.</p> -<p>A mikor már fenn voltam a vasut lépcsőjén, akkor mondja a -princzipális.</p> -<p>– No, öcsém, ezt az utat a Duna jegén mi még meg sem tettük soha -és ezentul se tesszük meg soha.</p> -<p>S ime, értem ezt is megtették. <span class="pagenum"><a name= -"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p> -<h3>V.</h3> -<p class="summary">(Szabó Gábor levele. – Ünnepeljük Budapesten. – -Megkapja a királyi kinevezést. – Ábrándozik a neszmélyi hegyen. – -Elégeti a királyi kinevezésről szóló okiratot.)</p> -<p>A vasut elrobogott velem a téli avarmezőkre. És akkor is és -azután is éveken át tünődtem a fölött, vajjon ér-e engem valaha az -életben akkora öröm és szerencse, hogy a jó emberek jóságát igazán -meghálálhassam?</p> -<p>Elmult tizenegy-tizenkét esztendő. Utunk nem jött össze, nem -találkoztunk egymással.</p> -<p>Képviselő lettem. A többséghez tartoztam. Ismerőseim körében az -a hir terjedt el, hogy a kormányzó férfiak adnak valamit a -szavamra. Ez a hir eljutott a princzipális fülébe is. Hiszen -Komárom nem a világ végén fekszik.</p> -<p>Közel harmincz éve már, a mikor felállitották a királyi -közjegyzői állásokat. A közvélemény azt hitte, hogy a közjegyzőség -jó és nyugodt állás, koczkázat nélkül hoz biztos jövedelmet: tőkét -is lehet belőle szép szerével gyüjteni. Mindenesetre különb az -ügyvédi állásnál. Már csak azért is, mert a közjegyző már királyi -ember, a neve is azt bizonyitja, de bizonyos is, hogy a királytól -nyeri hatalmát, befolyását.</p> -<p>Tolongtak az emberek, hogy elnyerjék ezt az állást. Alig volt -háromszáz közjegyzőség, futott utána háromezer alkalmas pályázó. -Mindenki fölkereste hatalmas ismerősét. Dolgozott a pártfogás -szakadatlan. A harczot, mely a kormányzó emberek szobáiban dult, -akkor <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> nevezték el kenyérmezei ütközetnek. Jó -Kinizsy Pál világhirü nagy hősünk: élt, meghalt, porrá is vált, -bizonyára fel is támadt már időközben; de sohase jutott eszébe, -hogy az ő legnagyobb dicsőségének csatateréről még négyszáz -esztendő mulva is oly sürün emlékezzenek meg hálás utódai!</p> -<p>E napokban csak jön ám hozzám a levélhordó s levelet ád kezembe -Rév-Komárom városából. Egyenesen nekem szól a levél, nem is irta -senki más, mint Szabó Gábor ügyvéd, az egykori vitéz -honvédszázados, a jó princzipális, az én mentőm. Nem is irta -máshoz, csupán csak én hozzám.</p> -<p>Furcsa levél volt, de kedves levél volt. Nem mondom, hogy éppen -szóról-szóra, de mégis eképpen szólott a levél:</p> -<p>»Kedves öcsém! Száz esztendeje nem láttuk egymást, hát bizonyára -megütközöl soraimon. De ne félj; se tanácsom, se kérésem, se -panaszom hozzád. Akkor este szerencsésen hazaértünk, -egyszer-kétszer ugyan bukfenczet vetettünk a jégen, de a nyakunkat -ki nem törtük. Hanem egy hóbortos gondolatot kell veled közölnöm, -mivel hogy az isten annyira fölvitte dolgodat, a mit egyébiránt én -előre láttam, meg is mondtam stb., stb.</p> -<p>Hát, hogy ezt a bolond törvényt meghoztátok: nekem is ott zug a -fejemben a dongó, hátha jó lenne itt Komáromban nekem a -közjegyzőség. Az ügyvédek már ugy szaporodnak itt mifelénk, mint a -férgek, mintha az országban másutt el se férnének immár. A csizmám -<span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> se kopog oly vidáman, ha lábamon van, -mint ezelőtt harmincz évvel. Szóval: nyugodalmasabb állapot is jó -lenne, mint a mostani ügyvédkedés. Ámbár ugyan az én kopaszodó -fejembe sehogy se fér az a bolondság, hogy miért kelljen éppen a -királytól kérni és várni, hogy az ember dolgozzék s kenyerét -becsületesen kereshesse. Hát a vármegye maga nem adhatna hiteles -pöcsétet? Már most ezért is Bécsbe futkosson a gyámoltalan magyar? -stb., stb.</p> -<p>Le is tettem a gondolatról kiváltképen azért is, mert ide -Komáromba P. öcsémuram folyamodott, a ki pedig alkalmas férfiu és a -mi nagyhirü követünknek, Ghyczy Kálmánnak vér szerint való rokona s -különösen kedvelt unokaöccse s meg is igérte neki biztosan a -beneficziumot. Ghyczy Kálmán pedig, a ti pénzügyminisztertek, a -kivel szemben ugy se érne semmi jó szó semmit stb., stb.</p> -<p>Hát csak azt akartam veled tudatni, kedves öcsém, de meg ne -sajnálj érte. Eb ura a fakó. Egyszer már be is fordulhatnál a -kapun, disznótorra várlak stb., stb.«</p> -<p>Bizony a régi princzipális ő! Le nem irhatom, mekkora örömöt -okozott levele!</p> -<p>De le is tettem minden régi rossz szokásomról s nyomban -feleltem.</p> -<p>»Pályázó leveled, édes bátyám, add postára holnap, magad pedig -jőjj személyesen holnapután. Szeretném én azt a pénzügyminisztert -látni, a ki a te utad el tudná állani.«</p> -<p>Egy szempillantásig se kételkedtem azon, hogy ne a <span class= -"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> -princzipális legyen a királyi ember. Csak küldje el pályázatát.</p> -<p>Elküldte. Harmadnapon ott volt az igazságügyi kormánynál s -negyednapon itt volt ő maga is.</p> -<p>Most már túl az ötvenéves életkoron. Hátraszegett busa fejét, -domboru mellét, széles vállait, tekintélyes poczakját mindenki -észrevette a képviselőház folyosóján. Legalább is valamelyik -előkelő vármegye hires alispánjának nézte mindenki, a ki nem -ismerte.</p> -<p>Bemutattam az igazságügyek miniszterének. Ez volt első dolgom. -De e napon még nem mondtam meg a miniszternek, hogy a komáromi -közjegyzőt, a királyi embert mutatom be. Majd ráérünk holnap.</p> -<p>A jámbor Pauler doktor volt a miniszter. Jó ember, de honvédő -háborunk dicsőségéből se nem értett, se nem érzett semmit. Tudós -ember, de igaz jó hazafinak csak azt tekintette igazán, a kinek -valami dicsérő dekrétuma, legkegyelmesebb kitüntetése, legmagasabb -elismerése volt a királytól. Holmi vitéz honvéd: nem hajtott ő arra -semmit. Minden embert a szerint becsült, a milyen volt a -minősitvényi rovatos ive. Mikor született, hol és mit tanult, -micsoda vallásu és életkoru, tud-e németül, volt-e már fegyelmi pör -alatt, hányadik foku büntetésre itélték, vagy nem itélték, mióta -szolgál, van-e hatalmas pártfogója? A princzipálisnak nem volt -semmi rovatos ive, semmi minősitvényi táblázata, semmi hatalmas -pártfogója. Nem is szolgált soha senkinek. Valamikor szenvedett, -küzdött, vérzett ugyan a hazáért, de azt se ő, sem más nem szokta -emlegetni s erről <span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span> most már jóizlésü finom társaságban -beszélni se szokás.</p> -<p>De a miniszter mivelt és udvarias ember volt. Szives -udvariassággal fogadta a princzipálist. Megkérdezte tőle: mióta és -meddig mulat Budapesten s miként vannak megelégedve a komáromi -királyi törvényszék hivatalos helyiségeivel? De már a feleletet nem -várta meg, valaki elhivta mellőlünk, ajánlotta magát s udvariasan -otthagyott bennünket. Még azt sem mondta: gyertek csak velem a -miniszteri szobába egy pohár papramorgóra.</p> -<p>A princzipális mosolyogva nézett utána.</p> -<p>– Ezt a barátságos ösmerkedést, öcsém, elengedtem volna.</p> -<p>– No csak várj, bátya, holnapig!</p> -<p>Még akkor több mint száz tagja volt a képviselőháznak a nagy idő -férfiaiból. A kik nemcsak tanui, hanem alkotói voltak a hősi -történelemnek. Tisztek, hadvezérek, kormányzók, törvényhozók, -vármegyék igazgatói, üldözöttek, bujdosók, halálrakeresettek, -várfogságok menekültjei, költők, szónokok, lánglelkek a -függetlenségi harczból.</p> -<p>Mind valamennyien a princzipális bajtársai.</p> -<p>A kiknek szivük együtt érzett és együtt vérzett a csatamezőn és -az áldomáson, a győzelemben és a bukásban, itthon és idegen népek -hideg hajlékában.</p> -<p>A kik még igazán érezték, mivel tartozik a nemzet a maga -hőseinek.</p> -<p>Ezeket én egyenkint fölkerestem, s meghivtam a Hungáriába -lakomára. A princzipális tiszteletére szólt a lakoma. Megjelentek -hetvennégyen. <span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span></p> -<p>Ott volt a princzipális is. Mindenki megismerte, mindenki -megölelte a régi bajtársat, a ki soha nem is látta. Boldog volt a -princzipális. Több könyje hullott, mint kaczagása hallszott -örömében.</p> -<p>Lakoma végén azt mondta nekem a princzipális:</p> -<p>– No, öcsém, most már elmaradhat az a közjegyzőség. Ez a -becsülés elég nekem multra, jövendőre!</p> -<p>– Nem addig van az!</p> -<p>Másnap mind a hetvennégyen rárontottunk az igazságügyek -miniszterére. Ilyen küldöttséget még nem látott az a Deák-utczai -rozzant palota. De bizony nagyméltóságu miniszter ur, Rév-Komárom -városában más ugyan nem lesz a királyi ember, mint az egykori -délczeg honvédszázados, a ki utoljára távozott onnan, -függetlenségünk várfokáról.</p> -<p>Igy is lett.</p> -<p>Az ország kincstárnoka, a jó öreg Ghyczy Kálmán is meghallotta a -ribilliót. Félretette hosszuszáru pipáját és maga is sietett Pauler -miniszterhez Szabó Gábort ajánlani és mást senkit se ajánlani. -Saját édes öccsét is ugy hazakergette s pisszenni se merjen: ugy -lelkére kötötte, hogy azóta se hire, se hamva a nagyvilágban.</p> -<p>Változott a kormány, változtak az emberek is. Pauler helyét, a -tudósét elfoglalta Perczel Béla, a táblabiró. Ezzel azután -megingott minden miniszteri igéret, de azt, a melyet a -princzipálisnak adtunk, meg nem ingott.</p> -<p>Egyszer csak megjelent a hivatalos lapban, hogy a rév-komáromi -közjegyzőséget a princzipálisnak adományozta a király ő felsége. -Vagy a minisztere. <span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span></p> -<p>Igy kellett ennek történni, másként nem is történhetett. Hiába -csóválta fejét efölött akárhány komáromi atyánkfia s jó barátunk: -csak Szabó Gábor lett ott a királyi ember. Ezen már változtatni nem -lehetett.</p> -<p>Mi lehetett volna más az első tennivaló, mint az áldomás -megtartása?</p> -<p>S hol lehetett volna másutt az áldomást megtartani: mint a -szőlőhegyen, a neszmélyi hajlékban?</p> -<p>Nosza jó princzipális: légy hát készen! Ime, fölkerekedik a -rokonok és jóbarátok serege s ki kocsin, ki hajón siet a kies -hajlék felé. Jönnek még Csepről is, Igmándról is; de jönnek még -Csallóköz vidékéről Ócsáról, Aranyosról is; de jönnek még a tulsó -félről Ó-Gyalláról is. Nem lehet másként, bizonyára maga a -princzipális sugta meg mindenfelé: mikor és hol lészen az -áldomás.</p> -<p>Meg is lett.</p> -<p>Tavasz felé járt már az idő, verőfényes nap ontá sugarait le a -messze völgyek felé. De napsugárnál melegebb szivvel örült a -társaság a jó princzipális szerencséjén.</p> -<p>Van hát még hála! Van még elismerés! Vannak még jó emberek! Van -még áldás a jó ember életén!</p> -<p>Mert hiszen igaz, a jó princzipális eddig se látott szükséget. -Uri ház, tele pincze, jó asszony, jó egészség, jó kedv: mi kell -egyéb? Három-négyezer forint biztos jövedelem: telik belőle -szerényen, jó módjával erre is, arra is. Megvan a becsület is -mindenfelé.</p> -<p>De az uj adomány mégis más. Az ügyvédséget abban <span class= -"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> lehet -hagyni. Nem kell futkosni egyik biróságtól a másikhoz, Pontiustól -Pilátusig. Jó huszezer forint évi jövedelem mégis megvan. Szép -pénz. Nincs ennyi a főispánnak se, az apát urnak se, a kálvinisták -püspökének se. Mennyi jót lehet ezzel tenni? Mily szépen föl lehet -segiteni a szegényebb rokonokat? Hány vagyontalan, jóeszü és -jóerkölcsü gyermeket lehet tanittatni! Árvákat, ügyefogyottakat -mily szépen gyámolitani! Irodalmat, nemzeti közügyet, egyházat, -főiskolát pártfogásban részesiteni.</p> -<p>Szép jutalma a multnak. Gyönyörü ábránd és igaz valóság a -jövendőre. Meg is illeti a jó princzipálist koránál fogva is. -Átlépte már az élet delelőjét. Alkonyata meg lesz aranyozva.</p> -<p>Két hét mulva megjelent a királyi közjegyzők ügyviteli -szabályzata, s a kormány végrehajtási utasitása. Egész nyaláb -nyomtatott iv, száz meg száz paragrafus. Keveredett a világ, sok -teketóriával jár minden, a királyi embernek is sokat kell még -tanulni. Megküldték a nyaláb nyomtatványt minden közjegyzőnek. Még -a jó princzipálisnak is.</p> -<p>Hát jól van! Ez a dolgok rendje. Pipát, dohányzacskót, -tűzszerszámot összekésziteni, a sok nyomtatványt táskába rakni s el -– ki a szőlőbe, a neszmélyi hegyre! Ott majd áttanuljuk a sok -ákom-bákom utasitást, rovatos ivet, iratmintát, ügyviteli -szabályzatot. Kedv és nyugalom lesz hozzá ott elég!</p> -<p>De egyéb is lesz.</p> -<p>A princzipális furcsa paragrafusra bukkan hamarosan. -<span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span></p> -<p>Az a paragrafus azt tanitja, hogy ha nincs hiteles és valóságos -helyettes közjegyzője: akkor a székhelyet elhagyni nem szabad. Ha -pedig mégis el akarná hagyni: köteles ezt a helybeli királyi -járásbirónak bejelenteni s e szerint ettől engedelmet kérni. -Máskülönben dorgálás, fegyelmi eljárás, büntetés, felelősség, -kártérités, huzavona s több efféle.</p> -<p>Szamárság. Félreteszi az ákom-bákom irást. Pipára gyujt, kiül a -hajlék pitvarába s elnézi nyugodtan a vidéket. Majd azután még -egyszer igazán megnézi azt a paragrafust.</p> -<p>Fölséges látásba merül el a lélek a hegynek magasságáról.</p> -<p>A sikság zöldje, a rónák ligetei, a falvak tornyai, a széles -Dunának szürke hullámai, a malmok, a hajók, a tutajok, az -országutak járókelői mind oda mosolyognak hozzá. Az égnek madarai -ott röpködnek előtte és alatta és körülötte szabadon és vidáman. -Oda mennek, a hová akarnak. Nem fékezi őket semmiféle bolond -paragrafus.</p> -<p>Napnyugat felé, a látás határán sötétlenek a nagy vár erősségei. -A függetlenség és szabadság erőde egykor, melyet ő is védett, -melynek falait egykor ő is vérével áztatta. S a dicsőséges harczok -csatatere arra Uj-Szőny, Ács, Igmánd és Csep felé, a hol valamikor -világdöntő seregekkel győztesen viaskodott a honvéd. A győzelem -után az áldomás és az édes pihenés! És ujabb harczok és ujabb -diadalmak!</p> -<p>Elmerült lelke nemzetének bánatába és ábrándjaiba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> Hajh, -miért kellett hát elbuknunk? Miért nem folytattuk tovább a harczot? -Miért nem kezdjük tehát ujra? Az utolsó csöpp vérig. A halálig. A -feltámadásig. Az örök dicsőségig!</p> -<p>Hejh jó princzipális, ne andalogjon a te lelked most már ezek -fölött. A pipád is kiégett már. Vedd csak ujra kezedbe azt a -szolgálati utasitást s nézd meg csak ujra azt a paragrafust. Meg -kell azt tanulni jól!</p> -<p>A paragrafus csakugyan ugy szól. Elolvassa egyszer, kétszer, -tizszer egymásután s bizony akkor se szól másképpen.</p> -<p>Micsoda?</p> -<p>Hátha ő valamelyik jó barátjához vadászatra rándul; ezt ő -bejelentse a királyi járásbirónak?</p> -<p>Ha ő rokonához ellátogat névnapra, születésnapra, torr, -szüretre, keresztelőre: ő erre királyi járásbirótól kérjen -engedelmet?</p> -<p>Ha jóbarátok, egykori bajtársak, messzeföldről jövők -megszólitják: »megyünk ki hozzád a hegyre, töltsünk együtt egy jó -napot« – s ő ezt meg ne tehesse előbb, hanem várja be szép -türelemmel, mig a járásbiró a paragrafusnak eleget tesz?</p> -<p>Fényes nappal volt, de azért meggyujtott egy szál gyertyát. -Fogta az egész nyaláb irka-firkát s elégette az egy szál gyertyán. -Azután fogta a királyi kinevezésről szóló legmagasabb és -legkegyelmesebb okiratot és azt is elégette azon az egy szál -gyertyán.</p> -<p>Azután elővett egy kis reczés ezüstféle gyufatartót. Az irások -hamvait zsebkésének pengéjével összegyüjtötte <span class= -"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> s -belerakta abba a gyufatartóba. S kis levélke kiséretében elküldte -hozzám a postán Budapestre. Levélkéjében igy szól egyebek közt:</p> -<p>»Ime, édes öcsém, itt küldöm hát néked az én huszezer forintos -évi jövedelmemnek, nagy állásomnak s királyi okirataimnak hamvait. -Lásd meg s aztán szórd ki az ablakon. A gyufatartót tartsd meg -emlékül. Egyébiránt kapum most is nyitva, stb. stb.«</p> -<p>… Még se lett hát királyi ember!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span></p> -<h2>KOSSUTH NÉPSZERÜSÉGE.</h2> -<p>Sehol se olvastam történetünk ama kis részletéről semmit, a -melyet most elbeszélek. Több rokonom s egy csomó idősebb barátom -volt az 1848-iki pesti nemzetgyülés tagja, sokan közülök -Debreczenben is végig ott voltak a gyüléseken, az ő bizalmas -beszélgetéseik után ismerem az esetet. Azok közül, a kikkel e -tárgyról beszéltem, legtöbbet tudott Gorove István. Az élők közül -még emlékezhetnek erre Madarász László, Bittó István és Madarász -József.</p> -<p>A mikor elhatározták, hogy az uralkodó Habsburg családot a -tróntól megfosztják: mindenki első gondolatra minden kétség és vita -nélkül abban állapodott meg, hogy az uralkodót más nem pótolhatja, -nem is helyettesitheti, csupán Kossuth Lajos. A kérdés csak az -volt, minő czimmel s mekkora joggal és hatáskörrel?</p> -<p>Már április 13-án fölmerült Kossuth bizalmas köreiben ez a -kérdés. E nap estéjén éppen Kossuth lakásán is folyt erről -eszmecsere. Ugy hallottam, a miniszterjelöltek <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> közül -ott volt Szemere Bertalan, Horváth Mihály s Batthyányi Kázmér gróf, -ott volt Szacsvay Imre s Madarász László is, de mások is.</p> -<p>Mindenki ajkán és gondolatában a kormányzó czim -jelentkezett.</p> -<p>E czimet készen adta a nemzet története. Két vagy három -kormányzó volt a multban. Az egyik: Hunyadi János; a másik: -Szilágyi Mihály; a harmadik: Bethlen Gábor. Mindegyik Gubernator -Regni Hungariae. Kossuth czime se lehetett kisebb s alig lehetett -más.</p> -<p>De másnap a nyilt ülés megkezdése előtt mégis merültek fel -aggodalmak. Kossuth nem akarta, igaz, hogy más se akarta, hogy -nyilvános vita támadjon a kérdésről. Kossuth néhány szóval elejét -vette minden kétségnek. Maradjunk általánosságnál s hagyjuk a czim -meghatározását későbbre. Körülbelül ezek voltak szavai.</p> -<p>A függetlenségi nyilatkozat erre nézve igy szól:</p> -<p>»Az országot egyetemes kiterjedésében a nemzetgyülés minden -tagjainak egyajku fölkiáltásával s közmegegyezésével kinevezett -kormányzó elnök Kossuth Lajos fogja a maga mellé veendő -miniszterekkel ugy saját magának, mint az általa nevezendő -minisztereknek személyes felelősségük s számadási kötelezettségük -mellett kormányozni.«</p> -<p>Tehát nem Kormányzó, hanem kormányzó elnök. A ki személyesen -felelős s tartozik számot adni mindenről. Tehát minden -cselekvéséről és minden mulasztásáról, sőt a közpénzekről is. -<span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span></p> -<p>Ez bizony ma furcsának, sőt érthetetlennek látszik. Hiszen neki -az uralkodót kellett helyettesiteni s az uralkodás dolgát végezni. -Ő hivatalnok, számtiszt, pénztárkezelő nem lehetett, tehát például -a pénzkezelésre nézve számadó kötelezettség alatt nem állhatott. A -ki veszedelmes időben nagy ország ügyeit vezeti s nemzetének -élet-halál harczát vivja: annak élet-halál fölött függetlenül és -korlátlanul kell rendelkeznie.</p> -<p>De hát a nemzetgyülés árnyalatai s maguk a vezető férfiak s a -hadvezérek is nem voltak egy nézeten.</p> -<p>Volt párt, mely a Habsburgokkal békét akart alkalmas időben -kötni, mint Bocskay és Bethlen s mint II. Rákóczi Ferencz -tábornokai.</p> -<p>Voltak sokan, kik egyenesen azt hangoztatták, hogy vissza kell -állitani a királyságot s királylyá Kossuth Lajost kell -megválasztani.</p> -<p>Igen erős párt egyenesen köztársasági államrendszert akart -alapitani.</p> -<p>De egy párt se volt, mely a maga tervének megvalósitására az -időt elérkezettnek látta volna. Mindenki várt. Vagy a teljes -győzelemre, vagy a teljes bukásra, vagy mind a két fél -kimerülésére.</p> -<p>Maga Kossuth se akart eléje vágni a jövendőnek. De azt sem -akarta, hogy a pártok a czimkérdésen hajba kapjanak.</p> -<p>A ki ujból királyságot akart, már akár a Habsburgokkal, akár -Kossuthtal: annak a Kormányzó czim tetszett. A ki köztársaságot -akart: az az Elnök czimet követelte. Ez a czime volt mind az -amerikai, mind a <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> franczia köztársaság fejének. -Természetes, hogy abban az időben elnök se lehetett volna más, mint -Kossuth.</p> -<p>E kérdésről vitatkoztak maguk közt a vezetőférfiak április 14-én -s 15-én is. Végre Kossuth április 15-én eldöntötte a kérdést. -Javasolta s egyuttal elfogadtatta ezt a czimet:</p> -<p>»Kossuth Lajos, a nemzet parancsából Magyarország s minden -hozzátartozó országok, részek és tartományok kormányzó elnöke.«</p> -<p>E szavaknál is élénk eszmecsere támadt.</p> -<p>Volt, a ki azt akarta, mondjuk ki: »isten kegyelméből«, mint a -hogy’ az uralkodók mondják: »dei gratia« vagy »favente divina -clementia« s ez után tesszük: »és a magyar nemzet akaratából«.</p> -<p>A nemzet elhatározását e szóval akarták jelezni, mandato vagy ex -mandato. A mandátum latin szóra azonban nem találtak jó magyar -szót. A megbizás, a meghatalmazás és a rendelés nem látszott jó -szónak. Hunyadi János electus et deputatus gubernator volt. -Választott és kirendelt kormányzó. Szilágyi Mihályt constitutus -gubernator czimmel tiszteli meg az 1458-iki országgyülés. Ezt alig -lehet magyarra jól leforditani. Ezt kis szójátékkal alkotmányos -kormányzónak nevezhetnők. Bethlen Gábor kormányzó czimét békekötés -állapitotta meg.</p> -<p>Végre is az akkori közszokás a mandátum szó helyett magyarban a -parancs szót használta, Kossuthnak is tetszett e szó. Igy jött -czimébe: a nemzet parancsából. <span class="pagenum"><a name= -"Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p> -<p>Nyáry Pál addig a honvédelmi bizottmány tagja volt. A -függetlenségi nyilatkozat kimondását nem helyeselte, de azért a -Debreczenben ugynevezett békepárttal se tartott, erélyét, -hazfiságát nem gyanusitották s Kossuth is nagy figyelemmel volt -iránta. Mindig jelen volt a bizalmas tanácskozásokon. Bizonyos -dévajsággal szokta később elbeszélni, hogy minő nagy kedve lett -volna sok embernek Kossuth czime fölött viharos vitába keveredni, -mikor határainkon mindenütt omlott ránk az ellenség.</p> -<p>Egyébiránt néhány nap mulva a czimmel nem törődött senki. Maga -Kossuth egyideig a kormányzó elnök czimet használta. Azután az -országos Kormányzó czimet. Alig telt el egy hónap, már az -országgyülés is, a kormány is, a hadvezérek is csak a Kormányzó -szót használták. Igy ismeri Kossuth állását a nemzet, az egész -külföld s a történetirás.</p> -<p>Az uralkodó fejedelem minden hatalma ott volt Kossuth kezében, a -mely csak alkotmányos államban az uralkodót megilleti.</p> -<p>A törvényjavaslatok az ő szentesitése által váltak törvénynyé, -kormányokat alakithatott s bocsáthatott el. Tábornokokat, -hadvezéreket alkalmazhatott. Az ország minden hatósága tisztelettel -s hiven engedelmeskedett neki. A felsőbiróságokat ő nevezte ki. A -kitüntetések tőle függtek.</p> -<p>Hogy akkor népszerü volt: természetes. Minden nagy erő és -hatalom egyuttal népszerü is. De a népszerüségnek mégse a hatalom -az igazi forrása. <span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span></p> -<p>Kossuth népszerüsége azonban mégis különös, sőt rendkivüli tünet -a művelt világban. Erről magam személyesen beszéltem az agg -Kormányzóval. Nagy Napoleonnak s Bismarcknak népszerüsége -határtalannak látszott, mig hatalma tetőpontján állott. A mint a -hatalom kiesett kezükből: népszerüségük nyomban megcsökkent s -mondhatni, csak pártnépszerüségre zsugorodott össze.</p> -<p>Kossuthnál ellenkező tünemény áll előttünk. Bukása után, -bujdosása hosszu korszakában folyton nőtt népszerüsége. Folyton -nőtt még akkor is, a mikor a nemzet a Habsburgokkal kibékülve, az ő -nagy elvével – látszat szerint – végképp szakitott.</p> -<p>A népszerüség meghatározása nem könnyü dolog. Van divatos, van -irodalmi, van fölvillanó, van néma, van viharos népszerüség. Van -életbeli s van történeti népszerüség. Más meg más természete van -mindegyiknek. Az orleánsi szüznek, nagy Napoleonnak, Garibaldinak, -Bismarcknak népszerüsége most már történeti de ugy látszik, -mindegyiké naponkint mélyebbé és szélesebbé válik. A kik németek, -olaszok, francziák közt járnak, azt beszélik, hogy a nép gyakran -ugy emlékezik róluk, mintha most is élnének.</p> -<p>Egészen ilyen természetü Kossuth népszerüsége. Az övéhez -hasonlót a magyar nemzet még nem ismer.</p> -<p>A mult század folyamán nálunk több kiváló alak emelkedett nagy -népszerüségre. Ragályi Tamást az 1825-ik és 1830-ik évi -országgyülések alatt majdnem imádta a nemzet ifjusága. Még az -1844-iki országgyülés <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span> alatt is a róla szóló gyönyörü dalt -énekelte minden hazafias buzgalom, mint most készült dalát. S a mai -nemzedék azt se tudja jó szerint: ki volt, mikor élt s mit -cselekedett Borsod egykori hires követe.</p> -<p>Az ő népszerüségét a mult század 30-as éveiben Wesselényi Miklós -báró és Deák Ferencz népszerüsége váltotta föl. De az övékét -egy-két éven át messze tulhaladta galantai ifjabb Balogh Jánosé. E -gazdag, daliás mintaszerü, lángeszü és nagy szónoki tehetségü -férfiu népszerüsége 1836-tól 1840-ig akkora volt, hogy vele -Wesselényié, Deáké, Kossuthé akkor együtt se versenyezhetett. -Bámulunk, ha halljuk vagy olvassuk annak a rajongásnak részleteit, -melylyel őt a nemzetnek örege, tapraja, férfia és asszonya -körülvette. Eltünt – nyom alanul. Ma már csak a nagy öregek, az -irodalmibuvárok s Bars vármegye hagyományainak őrizői emlékeznek -róla. Ezelőtt, több mint harmincz évvel, fölkerestem zoborhegyi -remeteségében, a hol a Karthauziak egykori kolostorában lakott és -csodás világnak láttam azt, a mit közölt velem.</p> -<p>Deák népszerüsége két korszakban volt igen nagy. 1833-tól -1848-ig s 1861-től haláláig. Az ő népszerüsége azonban nem volt -egyetemes s ámbár nemes, tiszta és igen mély volt, de főleg csak az -ugynevezett értelmiségre szoritkozott. Nyugodt, összhangzatos, -vihar nélkül való életpálya; hősi lélek, melyet azonban a végzet -minden nagy küzdéstől, minden nagy szenvedéstől s minden látható -bukástól megkimélt; egyszerü bölcseség és gyakorlati okosság minden -dolgában: oly tulajdonok, <span class="pagenum"><a name="Page_184" -id="Page_184">-184-</a></span> melyek a tömegek képzelődését nem -izgatják s érzéseit rajongássá fokozni nem tudják.</p> -<p>Mi más volt Kossuth!</p> -<p>A zemplénmegyei szerény ügyvédtől kezdve a fejedelmi magas -állásig, melyben öt lázadó nemzet s két európai nagyhatalom ellen -dicsőséges győzelmekre birta kicsiny nemzetét! A ki bukásában -nagyobb volt, mint győzelmében s mikor Isten, ember elhagyta őt s -hazátlanul kellett idegen népek közt bujdosnia: még akkor is s még -ott is ő volt a végzet által kitagadott fajának legbuzgóbb és -leghatalmasabb védelmezője! Mennyi erő, mennyi szenvedés, mekkora -dicsőség s mily nagy bánat az, a melyről az ő élete tesz -tanubizonyságot!</p> -<p>Népszerüsége teljes. Minden ember ismeri nevét s látja alakját. -Ha egyebet nem tudna is: egy dalt mindenki tud róla.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span></p> -<h2>A HŐS.</h2> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(A dermesztő hideg. – Fehér emberek fehér -lovakon. – Hir a móri csatáról. – Ki volt Kun Béla?)</p> -<p>Elbeszélem a hősnek történetét. Mindent elbeszélek, a mit róla -tudok. A csodák közé, az ősmesék közé tartozik története. Homérosz -félistenei közt van hozzá hasonló. De egészen hozzá hasonló talán -még azok között sincs. Hektor és Akilleüsz tudott félni, tünődni, -fontolgatni. Vajjon az olimpuszi istenek segitsége mellette lesz-e -vagy ellene? A hős nem félt, nem tünődött, nem fontolgatott. Még -csak nem is haragudott. Örökké hihetetlen marad, a mit -végrehajtott. S nem vak szenvedély s nem a harag bősz indulata, nem -a boszu hajtotta rá. Magyar volt, katona volt, vitéz volt, hazáját -védte.</p> -<p>Életének, tettének egyik-másik részletét itt-amott már nagyjából -elbeszéltem. Most nem hagyok el belőle semmit. S ugy mesélem el, a -hogy’ megtudtam lassanként.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<p>Az 1848-ik év utolsó napján kegyetlen hideg volt. Életemben csak -háromszor vagy négyszer értem akkora hideget. Otthon voltunk apám -házánál mindannyian.</p> -<p>A föld kongott a fagytól, a hó csikorgott a hidegtől. A mező -fehér volt közel és távol, mindenütt. A fák tele zuzmarával. A fák -ágai majd leszakadtak a zuzmara terhe alatt.</p> -<p>A napnak melyik szakában történt, délben-e, délután-e, nem -tudom. Finta nevü kocsisunk találkozott egyik falubeli zsidóval, a -ki épen jött Székesfehérvárról. A zsidó azt beszélte: valahol a -Bakony és Vértes körül, valahol Bodajk felé nagy csata folyik. A -kinek jó füle van, meghallja az ágyu szavát.</p> -<p>A kocsis az udvaron lefeküdt s fülét letette a fagyos földre. -Azt állitotta: hallja az ágyuk durranását. Én is ugyanazt -cselekedtem s Dénes bátyám is, a ki majd két évvel volt idősebb -nálam. A képzelődés szülte-e vagy valósággal ugy történt: -szabálytalan sorozatban egy-egy döbbenést hallottam. Mintha a föld -közepéből jött volna. Elhittem, hogy az a döbbenés az ágyu szava. -Azt beszélték az öregek, hogy emberek futása, lovak dobogása fagyos -földön sokkal nagyobb távolságból hallatszik, ha az ember a fülét a -földre hajtja, mintha csupán a levegőn át ügyel rá.</p> -<p>Ujév napjára virradóra még kegyetlenebb lett a hideg. Sajátságos -tünet miatt emlékszem erre.</p> -<p>Lakásunkon nem volt kettős ablak. Az üvegen kivül volt az -ablakvas, azon kivül a zsalu, a hogy hajdan <span class= -"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> falusi -házaknál szokásban volt. Reggel azt mondja apám s visz bennünket az -utczára néző első szobába:</p> -<p>– Gyertek csak, gyerekek, láttok valamit!</p> -<p>Az első szoba homályos volt. Utczára néző két ablaka egészen -sötét. Csak az udvarra néző ablakja világitott.</p> -<p>Mert az utczára néző két ablak köze tele volt eleven vad -madárral. Ott pihegtek, mozogtak, csicseregtek egymás hegyén-hátán -százan, meg százan. A zsalu egyik vitorlája félig felhuzva maradt. -A nyiláson épen befért egy madár. S annyi madár huzódott oda, a -hány oda fért. A rettentő hideg elől kerestek ott menhelyet, -különben a zord éjszakában megfagyott volna valamennyi. Gyönyörü -halvány rózsaszinü vörösbegy volt minden madár. Vad madár s mintha -még se félt volna tőlünk. A hideg és az éhség már elsanyarta őket. -Apám behozott egy fél szakasztókosárnyi kendermagot, az ablakot -kinyitotta, a sok madár szinte bedőlt a szobába s a padlón -szétöntött magot mohón ette.</p> -<p>Ugyanennyi efféle madár menekült be a méhesbe is ez éjszakán. -Azért nem feledem el e napot, mert e tünetet életemben máskor soha -nem láttam.</p> -<p>E napon, az 1849-ik ujév napján apám szokatlan lódobogást hall -az utcza felől. Ültéből fölkel, leteszi pipáját s kimegy az -utczaszinre. Kapunk nem volt; – a ház előtt s az udvar bejáratánál -áll vagy husz-huszonöt lovas.</p> -<p>Fehér ló mind s fehér lovakon fehér emberek! A kisértetek -világából jönnek.</p> -<p>Minden ló a füle hegyétől farka végéig tele dérrel-fagygyal, -zuzmarával. A ló minden bajuszszála, minden <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> -szempillaszőre jégcsap. Maguk az emberek torzonborz, mesebeli -alakok. Csákójuk, bajuszuk, szemöldökük hó és dér. Mentéjük szőre -földuzzadva, a mint a fagy és förgeteg megtömte, telerakta -hópehelylyel.</p> -<p>Apám elbámul s pillanatig szóhoz se jut. Jól látja, kard van az -emberek oldalán, sarkantyu csizmájukon. Ezek ugyan huszárok. De ősz -emberek, roskadt fehér lovakon, hogy lehetnek huszárok!</p> -<p>Az egyik zuzmarás ősz ember kezdi a szót.</p> -<p>– Adjon isten jó napot! A miénk ugyan kutyának való. Micsoda -falu ez, uram?</p> -<p>– Mező-Szent-György. Honnan jönnek kendtek?</p> -<p>– Csak az ütközetből. Megcsufolt bennünket a német Mórnál. -Eltévedtünk. Azóta nem szálltunk le a lóról.</p> -<p>Apám elborzadt. Mór oda hozzánk messze van. A boldogtalan -vitézek Bodajk és Moha felé menekültek. A téli est rájuk szakadt. A -Sárviz völgyén irányt vesztettek. Egész éjjel kóboroltak. A hóban, -ködben, fagyban, fehér sötétségben nem vették észre a közbeeső -falvakat. A pusztákon, embernemlakta helyeken csakugyan nem -lehetett megállni s a lóról leszállani.</p> -<p>Odanéz a lovakra. A lovak vékonya beesett. Hasuk alig van. A -terhelő csak ugy lóg a hasuk alatt. A nyereg inog-binog, csuszkál. -A lovak lehajtják fejüket.</p> -<p>Ember és ló – mit szenvedhettek 24 óra alatt!</p> -<p>Apám szeméből kicsordult a köny. Pedig kemény ember volt.</p> -<p>De nyomban ránk rivallt, a kik ott bámészkodtunk a tornácz végén -a háta mögött. <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span></p> -<p>– Hozzátok ki hamar a pálinkát, meg a nagy csutorát!</p> -<p>A pálinka pintes üveggel; a nagy csutorában magaszürte erős -balatonfüredi uj bor. Maga vitte oda a huszárokhoz.</p> -<p>– Először is igyatok egyet, fiaim. Azután kerüljetek -beljebb!</p> -<p>Már akkor volt ott egy csomó ácsorgó legény a közeli -szomszédokból. Apám rájuk rivallt:</p> -<p>– Ne tátsd a szádat kölyök, hanem csutakra! Minden ló mellett -ott legyen egy közületek!</p> -<p>Bizony a huszárokat csaknem ugy kellett a lóról lesegiteni. S -azután is a legtöbbje nem tudott fölegyenesedni. A kegyetlen hideg -és az éhség elgyalázta őket, térdük összezsugorodott. Órányi időbe -telt, mig ép kéz-láb ember lett belőlük.</p> -<p>Lett.</p> -<p>Ettek, ittak, fölmelegedtek, lábra álltak. S a mikor azt is -látták, hogy lovuk se pusztult el s a kidörzsölés s jártatás után -jó étvágygyal ropogtatja a szénát, még jókedvre is kerekedtek.</p> -<p>Elmondták végzetüket.</p> -<p>A Württemberg-huszárezredhez tartoznak, Mórnál tűzben voltak, a -csatát mi vesztettük el.</p> -<p>Valami most jött kósza hir után apám azt mondta nekik:</p> -<p>– Azt beszélik, hogy a Württemberg-huszárokat mind elfogták.</p> -<p>Az őrmester szájában már füstölt a pipa. De a pipát <span class= -"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> se -vette ki a szájából, csak ugy felelt e szóra csöndesen, de -büszkén:</p> -<p>– Hogy lehet a Württemberg-huszárról ilyet elhinni. Csak azt -lehet mi közülünk elfogni, a ki előbb már meghal a mezőn. Még azt -se mindig.</p> -<p>– Volt-e nagy veszteségtek?</p> -<p>– Volt. Századparancsnokunk elesett, de előbb levágott egy -vasasnémetet.</p> -<p>– Ki volt az a parancsnok?</p> -<p>– Kun Béla hadnagy.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ekkor hallottam nevét először. De gyerek voltam. Nevet, -történetet, még a huszárokat is jószerével elfeledtem.</p> -<p>Vitéz volt, hős volt, meghalt a csatában. Katonadolog, -mindennapi eset. Életében nem ismertem. Ismeretlen vitéznek zöld fű -terem sirján, feledés boritja emlékezetét.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Tizennégy év mulva elvégeztem az akadémiát s patvarista lettem. -Veszprém városában telepedtem meg. Tanulótársam és jóbarátom lakott -ott: Ányos Pál. A hires költőnek, a pálos barátnak, Ányos Pálnak az -unokaöccse. Most is élő ember.</p> -<p>Nevenapját ünnepeltük. Ifjak voltunk. Jó kedvvel és nagy zajjal -voltunk. Nekünk állt a világ.</p> -<p>Zajos mulatságunk közben nyilik az ajtó s uj vendég lép be. -<span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<p>Alacsony termet, sovány alak. Divatos szabásu, de viseltes -fekete ruhában. Kemény, pattogó lépésekkel jön előre. Föltartott -fejjel, nyugodtan és tájékozottan, mintha otthon volna. A házi -kisasszonynyal kezet fog, őt már ismeri s azután hozzánk -fordul.</p> -<p>– Jó estét fiuk! Kun Béla vagyok!</p> -<p>Hallottuk is, nem is a nevét, de a neve semmi feltünést nem -keltett. Sőt első pillanatra még alakja se. Eddig nem ismertük. -Valami falusi jegyzőt, vagy a Bakonyon tulról, vagy Somlyó -vidékéről valami falujához ragadt kis nemes birtokos atyánkfiát -sejthettük benne. Nemes atyánkfiát annálfogva, mert első szava már -rokoni bizalmassággal hangzott felénk.</p> -<p>Hanem arcza: az különös volt. Minél tovább néztem: szemem annál -jobban rátapadt. A lelkem is. Torzképet és istenarczot láttam benne -egyszerre. Csodálatos fenséget, melyet porral, szeméttel boritott -be a vihar. Mintha az ősregék valamely hősi látását láttam volna -elevenen, a köznapi élet harczában megfakulva.</p> -<p>Bátor férfiarcz. Sohase láttam még arczot, mely jobban -hasonlitott volna a saséhoz. De nem a vércséhez, nem a sólyomhoz, -nem az ölyvhöz s a sasok, kányák, héják, keselyük, rárók bármely -fajához. Mindezek arczán a bátorság és szilaj harczi kedv mellett -ott van még a ravaszság is. Az ő arcza olyan volt, mint a Gypaëtus -barbatusé, a keselyük királyáé, a melyből egy-egy országban csak -egy-két család él. A rettenthetlen bátorság megvan ennek arczán is, -de a ravaszság nincs meg. Azt a szelid komolyság s a büszkeség -nélkül való nyugodt önérzet pótolja. <span class="pagenum"><a name= -"Page_192" id="Page_192">-192-</a></span></p> -<p>Ki lehet ez? Mi e férfi multja? Mi ennek jelleme?</p> -<p>Arczának szine naptól barna, szeplőtől foltos, szennyes és -sötétfakó. Semmi pirosság rajta. Ajkait félig szintelen barna -bajusza födi. Az egész arcz mintha mohával volna benőve. Még -homloka is, még orra is. Csak sötét szemei tiszták. De ezek szilaj -bátorsággal és szelid fönséggel villognak. Életkora lehet -harminczöt év is, lehet ötven év is. Csak gyors, szabályos és -katonás mozdulatai bizonyitják, hogy inkább harminczöt év.</p> -<p>Ez volt Kun Béla, a kiről a huszár azt mondta apámnak, hogy a -móri csatában elesett.</p> -<p>Harmincz év előtt halt meg. Hű és jó barátom volt első -találkozásunk óta. Mikor meghalt, csak én emlékeztem meg róla. A -mit akkor irtam, most fölelevenitem nagyjából. Ime ez.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Meghalt, eltemették. Emléket nem állitottak neki. Nevét a nemzet -nem ismeri. Néhány rokon, néhány jó barát s néhány öreg bajtárs -emlékezik még életéről, melynek hamar vége lett s dicsőségéről, -melynek nem lesz vége soha.</p> -<p>Kun Béla. Ez volt a neve. Apja Kun József, Veszprémvármegyének -volt alispánja. Szelid kedélyü, csendes vidámságu, jó öreg -táblabiró a régi időkből. Mintha most is látnám a zöld asztal -mellett, a mint kiváncsi mosolylyal hallgatja a jegyző előadását -tolvajokról, szegény legényekről, verekedő fiatalokról.</p> -<p>Nem volt nagy birtoka, de volt több gyermeke. A Bakony -<span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span> nyugati oldalán, Gyepesen volt néhány -száz hold földje, erdeje, legelője. Ez bizony egy embernek, egy -családnak is szüken nyujtott jóllétet, uraságot. Hátha többfelé -kell majd osztani. Magam is jártam ősi kuriájában. Fala omlott, -palánkja romlott, teteje foszlott, még gyümölcsöse is aggóban, -kiveszőben. Csak neki lesz jó, mig él, az öreg alispánnak.</p> -<p>Béla fiát prókátornak, szolgabirónak, tisztességes -közhivatalnoknak szánta. De hiába szánta. Vad volt a fia, mint a -hegyi patak, melynek partjain szeretett csatangolni a Bakony árnyas -ligeteiben. A patak maga ássa medrét és a fiu maga teremté meg az -életpályát. Magunkfajta közönséges emberré nem tudta őt tenni még -az anyának szeretete sem.</p> -<p>Pedig milyen anya volt az! A legjobb és legszebb asszony a -világon. Szépsége csoda volt. Olyan szépségről a művészek teremtő -képzete se álmodott. A veszprémi püspökök valamelyike, Kopácsy vagy -gróf Zichy, hires művészszel lefestette madonnának. Fiatal koromban -még ott volt János püspök rezidencziájában. Ugy hiszem most is ott -van. Olyan arczot nem lehet elfeledni.</p> -<p>Ő se birt Béla fiával.</p> -<p>Tizenkilencz éves volt, mikor a függetlenségi harczot -megkezdettük. Még gyermek volt, még bajusza is alig kezdett -pelyhedzeni, még oly könnyen elkelt volna játszótársnak fiuk -között, lányok között.</p> -<p>Hiszen játék is volt egész élete. Játék a sorssal. Játékszerei a -kard, a harczi ló, az ágyu, a háboru és saját élete. Különbséget -nem tett köztük. Egyiket csak <span class="pagenum"><a name= -"Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> ugy szerette, mint a -másikat. Talán mégis életével játszott legjobban.</p> -<p>Mikor a harcz kiütött, a családnak minden erőteljes férfitagja -felajánlá szolgálatát a hazának, vérét a csatatérnek. Kun Sándor és -Kun Géza már férfiak valának s szinte röstelkedve gondoltak arra, -hogy Béla, a gyerkőcz is velük megy egy sorba. Megállta a helyét -valamennyi. Bátor volt mind a három, a hősök sorába emelkedett Kun -Géza is, de a gyerkőczéből a mesék csodás hőse lőn, a kinél nagyobb -nem volt még soha.</p> -<p>Csak ketten maradtak otthon a Kunokból. Az öreg táblabiró és -serdülni kezdő Aladár fia.</p> -<p>Kun Sándor és Kun Géza sokáig éltek. Az egyik osztotta az -igazságot a király nevében, a másik szántott, vetett, kertészkedett -saját falujában. A gyerkőcze régen alszik a temetőben.</p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(A móri csata. – Wallmoden-ezred. – Kun Béla -rohamot intéz az ezred ellen. – Levágja az ezredest. – Sebjeiből -kiépül. – Barátsága az orosz tisztekkel.)</p> -<p>Első nagy csatája a móri volt.</p> -<p>Vonult a magyar sereg visszafelé. Kicsiny is volt, ujoncz is -volt. Jött ellene, jött utána Windischgrätz herczeg osztrák fővezér -győzelemhez szokott rettentő hadával.</p> -<p>Utolsó napja volt az esztendőnek. Kegyetlen hideg idő, mintha -már az is ellensége lett volna a fegyvertelen, ruhátlan -honvéd-hadseregnek. <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span></p> -<p>A csata előtti napon Mórott pihenőt tartott a honvéd. Kun Béla -már akkor tiszt volt a württembergi huszároknál. Két csonka -századból állt ez a huszárság.</p> -<p>Egy jó öreg móri lakoshoz volt beszállásolva. Sváb volt az -istenadta. Ajka egy szót se tudott magyarul, de a szive egy szót se -tudott németül.</p> -<p>Valahányszor a jó öreg német és istenfélő felesége ránéztek a -fiatal hadnagyra: mindannyiszor kicsordult szemeikből a köny. Hogy -ennek a gyermeknek ily fiatalon kell meghalni.</p> -<p>Az ellenséges hadsereg jobb szárnya meglepte a honvéd -hadsereget. Perczel Mór volt e sereg vezére. Talán jobb lett volna -neki csatát nem állani, de ő megállta azt.</p> -<p>A koczka gyorsan eldőlt. A tulnyomó ellenség fegyelmezett s -harczedzett csapataival pár óra alatt szétszórta a meglepett -honvédeket. Szét is szórta, el is tiporta.</p> -<p>Az ellenségnek egész lovasezrede robogott előre, hogy a -menekvőket elfogja vagy lekaszabolja. A Wallmoden vértes-ezred volt -ez. Teljes számban, teljes erőben. Vértje, sisakja, fegyvere csak -ugy villogott a napnak és a hónak fényében. Vitéz őrnagya gróf -Schaffgotsche Rudolf Gotthard ott száguldott ezrede élén. Kezében -suhogott hosszu nehéz kardja. Bátor katonának, hires vivónak -hirében állt.</p> -<p>Kun Béláé volt a feladat: fedezni a visszavonulást s fentartani -és visszaverni a vértes-ezred rohamát. Százötven -Württemberg-huszárral kilenczszáz Wallmoden-vértes ellen. -<span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span></p> -<p>Élére állt a gyerkőczhadnagy a legénységnek és saját lelkét -szerette volna a huszárba átönteni. Rohamot parancsolt ő is. -Másként a vértes pillanat alatt eltiporja a huszárt.</p> -<p>De a huszárnak nem volt kedve a rohamra. Se magát, se lovát nem -tartotta elég erősnek az összecsapásra. Megmordult a huszár.</p> -<p>– A mi nem lehet, nem lehet, vitéz hadnagy uram!</p> -<p>S megforditotta a kantárszárat.</p> -<p>– Ide nézzetek hát! – kiáltá az ifju hadnagy. – Igy kell -meghalni a katonának!</p> -<p>Többet aztán nem is szólt. Keserü elszánással neki forditá lovát -az ellenséges lovasság rohanó érczfalának.</p> -<p>Az egyik oldalon egyetlen lovag. A másik oldalon kilenczszáz. -Mint mikor a vékony villámsugár nekiront a felhők fekete végtelen -tömegének.</p> -<p>Az ifju hadnagy kiválasztá az ellenség parancsnokát. Gróf -Schaffgotsche termetre óriás, erőre hatalmas a gyerkőcz -mellett.</p> -<p>Csak egyetlen szempillantásig tartott a harcz. Az ellenség -parancsnoka holtan bukott lova alá. Az ifju huszár kardja -kettéhasitotta sisakját is, koponyáját is.</p> -<p>De abban a pillanatban a gyerkőczét száz rohanó lónak vaskörme -tiporta le.</p> -<p>Vége volt a harcznak. A csatatér felett a szilaj, fagyasztó -förgeteg lett urrá. A holtakat és a haldoklókat eltakarta a fehér -hó és a fekete éjszaka.</p> -<p>Mielőtt leszállt volna az est, gróf Schaffgotschenak hű -katonaszolgája elment megkeresni urának holttestét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> -Megtalálta. A holttest mellett feküdt Kun Béla is lovastul. Nem -mozdult egyik sem. De Kun Béla kezében akkor is ott volt a véres -kard.</p> -<p>Sirt a hű katonaszolga. Siratta urát és őrnagyát. A mint -meglátta az ifju huszártiszt holttestét, bánatos dühében -előrántotta pisztolyát.</p> -<p>– Ez a kutya ölte meg az én uramat!</p> -<p>S mellbe lőtte a huszártisztet. De az nem tudott már a lövésről -semmit. Kisujja se mozdult meg rá.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Hogy történt ez a jelenet? Miként eshetett az meg, hogy az ifju -hadnagy levágta a vitéz őrnagyot egész rohanó ezredének élén és -szemeláttára?</p> -<p>Volt egy képviselőtársunk régebben: gróf Nugent Artur. Ugy -gondolom, Nugent Laval irlandi grófnak s osztrák altábornagynak -fia. Horvátország küldte országgyülésünkre. A pártkörben véletlenül -szóba jött, hogy a móri csatában mint fiatal tiszt ő is részt vett. -Természetesen ellenünk az osztrák hadsereg sorai közt.</p> -<p>Két esetre határozottan emlékezett. Tisza László és Kun Béla -esetére.</p> -<p>Tisza László is hősi viadal közben kapta halálos sebeit. Isteni -csoda volt fölépülése. A csatamezőn vére hullása közben kérte meg -Nugent osztrák hadnagyot, hogy Pesten keresse fel menyasszonyát s -adja hirül neki, hogy él s ha meghal, utolsó szava áldása lesz -menyasszonyára. Nugent lovagias pontossággal és hűséggel -teljesitette Tisza László kérését. <span class="pagenum"><a name= -"Page_198" id="Page_198">-198-</a></span></p> -<p>Kun Béla esetéről különösen is kikérdeztem.</p> -<p>A halálos rohamnak szemtanuja volt. Egyetlen vitéz egész ezred -ellen. Az osztrák hadsereg tisztjei bámulva, elképedve, később -rajongva beszéltek maguk közt erről. A hadak története nem is ismer -ilyet többet. Százan is megnézték az elesett hőst, a mint holt -mereven feküdt mozdulatlanul a hóban. Körülötte a paripák lába -által felturt hó véresen.</p> -<p>Azután tanácskoztak: miként érhette halálos csapás Schaffgotsche -őrnagyot.</p> -<p>Rettenetes vágás volt az, a mely érczsisakját kettéhasitotta. -Megnézték Kun Béla kardját is. Semmi csorba rajta. A kard Ottinger -osztrák tábornokhoz jutott, ő tette el emlékül.</p> -<p>Gróf Nugent beszélte el nekem a tanácskozás eredményét.</p> -<p>Két Württemberg-huszár visszafordult.</p> -<p>– Ne hagyjuk vitéz hadnagyunkat.</p> -<p>Viharként száguldtak Kun Béla után, szemközt a vágtató -Wallmoden-ezrednek. Ne egyedül haljon meg a hős, két huszárja -legyen legalább mellette. A halál – az bizonyos volt.</p> -<p>Nem érték utól, de nyomába értek. Egyik jobbfelől, másik -balfelől. Lovuk orra egy vonalban volt már hadnagyuk lova farával. -De hadnagyuk nem látta már ezt. Neki minden szeme, minden indulata -ellenfelére vigyázott s a rázuhanó vértes-ezredre s a halálra, a -mely megrohanja majd őt szempillantás alatt.</p> -<p>Hanem Schaffgotsche látta a két huszárt is. Bátor <span class= -"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> katona, -hires kardvivó: egy gondolat elröppenésének idejéig arra kellett -gondolnia, miként állja meg a harczot a három huszár ellen. Lova -kantárszárát visszarántotta. Ebből azt következtették az osztrák -tisztek, hogy egyetlen pillanatig tétovázott. Ez a pillanat elég -volt arra, hogy Kun Béla halálos suhintása elől meg ne -menekülhessen.</p> -<p>Az osztrák tisztek, mint szakemberek, igy tudták megérteni vitéz -őrnagyuk halálát.</p> -<p>Igy beszélte el nekem gróf Nugent. Maga Kun Béla, a hős -gyerkőcz, e részletekről semmit se tudott. Mosolygott, a mikor -Nugent előadását elbeszéltem neki. Csak ennyit felelt rá:</p> -<p>– Meglehet, ugy volt.</p> -<p>Azonban sok egyéb részletről se tudhatott ő semmit.</p> -<p>Mikor a honvédsereg szétszórt maradványai a városon keresztül -menekültek, a jó öreg német, a gyerkőczhadnagynak szives -házigazdája, oda állt a kapu elé várni, vajjon az ő vendége a -menekülők közt van-e?</p> -<p>Elment már az utolsó honvéd is. Az ellenség diadalmas csoportjai -száguldoztak már előre. A gyerkőcz nem jött. Könyező szemekkel ment -be feleségéhez.</p> -<p>– Mondtam, asszony, mondtam. Azt a gyereket nem látjuk mi többé. -Készits tiszta fehér ruhát teritőnek, szemfedőnek. Ha esteledik, -kimegyek érte. Megkeresem és hazahozom. Eltemetjük tisztességgel. -Mit mondana rólunk az alispán ur, ha ezt meg nem tennénk?</p> -<p>Az asszony készitett tiszta fehér ruhát teritőnek, szemfedőnek. -<span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span> De készitett jó meleg levest is. Hátha -még él. Hátha ő még fel tudná támasztani!</p> -<p>Férje kiment a mezőre másodmagával, egylovas kocsival. -Megtalálta a halottat s nagy vigyázva hazavitte. Bizony látta azt -az asszony, hogy itt nincs szükség a meleg levesre. Halotti teritő, -szemfedő kell ide.</p> -<p>Bevitték az ifjut az első szobába, föltették az asztalra, -leteritették szépen, égő gyertyát állitottak a fejéhez.</p> -<p>Késő éjjel benyit az asszony a szobába, hogy megnézze halottját. -Rémülve látja, hogy a halott sebei vérzenek. Öreg cseppekben -hulladoz a vér az asztalról a padlóra. Holt embernek nem hull a -vére. Bekiáltja érjét. Észreveszik, hogy az irtóztató hidegben kint -a mezőn befagytak a sebek, de most az enyhébb szobában kiengednek, -nyiladoznak.</p> -<p>Rögtön fölverték az orvost s vitték a halotthoz. Az orvos -kimondta az itéletet. Nem halott az ifju, hanem élő.</p> -<p>Hirt adtak apjának. Ápolták anyai gonddal s elvégre az ifjuság -vasereje legyőzte a halált.</p> -<p>Megtalálták a bordák közt az utolsó pisztolylövés golyóját is. -Kivették onnan szépen. Törött csontok helyreálltak, vágott sebek -beforradtak, eltünt erők visszatértek, megint egészszé lett az -élet.</p> -<p>Hanem azután, mikor ugy négy hónap mulva lábra állott: egész -mulatság volt ránézni.</p> -<p>Hova lett a gyerkőcz? Hova lett az ifju? Egyszerre férfiuvá -vált. A sok szabályos sebhely az arczon teljesen megfelelt az -élemedett kor férfias vonásainak. A sebhelyek körül apró, -pehelyszerü szőr nőtt. Mintha <span class="pagenum"><a name= -"Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> finom moha lepte volna el -az arczot. A zsenge kor finom pirossága örökre eltünt róla. Barnás, -szeplős, szürke árnyék boritotta el. Hátha mikor a süveget levette -fejéről? Tiszta fehér homloka teljesen hasonlitott a térképhez, -mely hegyek, völgyek, folyók rajzával van tele.</p> -<p>Hanem most már rokonai, bátyjai se röstelték többé, hogy a -gyerkőcz is ott állt a katonasorban.</p> -<p>Jobb kezébe kardot fogni nem tudott. De ez nem gátolta őt, hogy -ezredéhez ujra be ne álljon. Május végén már ott küzdött a -diadalmas honvédsereg sorai közt.</p> -<p>De magával vitte Aladár öccsét is, a ki akkor 16 éves fiu volt. -Szelid, jámbor, szótalan, csak pirulni tudó fiu, inkább lánynak, -mint férfinak való. De azért magával vitte.</p> -<p>– Én csonka-béna vagyok öcsém, ketten majd csak egész ember lesz -belőlünk.</p> -<p>Addig incselkedett ezredénél, mig Aladár öccsét is be nem -sorozták.</p> -<p>Volt még egy huga is, tizenötéves lányka. A női alak -tökéletessége. Anyjának egész ragyogó szépségét örökölte. De a -mikor az első tánczvigalomra öltözött, ruhája véletlenül meggyuladt -s igy támadt égési sebjeiben meghalt. Egész vármegye siratta.</p> -<p>Végigharczolta Kun Béla a függetlenség harczát. Katonai pályája -a személyes bátorság hőstetteiből állt. Példabeszéddé vált neve. -Bámulták, szerették. Ha valakit bajtársaik közül elfogott a -dicsekvés heve és szükség <span class="pagenum"><a name="Page_202" -id="Page_202">-202-</a></span> nélkül beszélt vitézi tetteiről, -csak azzal csillapitották el:</p> -<p>– No, no, bajtárs, el ne hitesd velünk, hogy te Kun Béla -vagy.</p> -<p>Világosnál tette le a fegyvert ő is.</p> -<p>Az oroszok foglya lett. Nagyváradra kisérték. Az orosz hadsereg -és a honvéd hadsereg tisztjei közt szives barátság fejlődött ki. -Nem tudták eldönteni, melyik hadsereg gyülöli jobban az osztrákot. -Kun Béla iránt különösen figyelmes és barátságos volt az orosz -tisztikar.</p> -<p>Csekély, de jellemző körülmény szolgált erre okul.</p> -<p>Unalomból, mulatságból kártyajátékkal foglalkoztak oroszok és -honvédek vegyest. Ő is e játékosok között volt s nyert bomlottul. -Egy gazdag orosz fiu elkezdette veszteni mindenét.</p> -<p>Kun Béla megfigyelte, mi a nagy vesztés oka. Rájött. A kiosztott -kártyát rátette az asztalra s azt mondotta a gazdag orosz -fiunak:</p> -<p>– Nem játszom tovább veled.</p> -<p>Az orosz rárivallt.</p> -<p>– Miért?</p> -<p>– Azért nem, pajtás, mert nem értesz a játékhoz. Elveszted az -inged is. Ne is jőjj indulatba. Helyzetünk nem egyenlő. Ha -hozzáértő ember áll mögéd s szavát fogadod: ugy játszom veled, -egyébként nem.</p> -<p>A gazdag orosz tiszt megköszönte a figyelmet. Az orosz tisztek -kezet szoritottak vele. Köztük azelőtt nem igy volt a szokás. Ki -nevetett, ki csodálkozott közöttük. <span class="pagenum"><a name= -"Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> Volt, a ki kérdezősködött -tőle, vajjon Magyarországon mindenütt ez a szokás?</p> -<p>– Én szegény fiu vagyok, bajtársak. Nincsenek százezreim. Nem is -illenék, nem is szabad százezreket nyernem.</p> -<h3>III.</h3> -<p class="summary">(Besorozzák osztrák katonának. – Tisztelegnek -előtte az osztrák tisztek. – Garibaldit bekiséri Nápoly városába. – -Harminczhárom huszárral elkerget egy hadsereget. – A hős börtönbe -jut. – Haza tér.)</p> -<p>Őt is, mint honvéd bajtársait, besorozták az osztrák hadseregbe. -Természetesen közlegénynek, a hogy illett oly fiatal gyerekhez. És -gyalogosnak idegen, magyargyülölő, miveletlen és durva altisztek -kezére. Mivelhogy ő huszár volt. Ha lovat adnának alája, mindjárt -látná mindenki: ki ő és mi volt előbb.</p> -<p>Veronában osztályozták a besorozott honvédeket. Ott osztották -őket széjjel az egyes fegyvernemekhez, ezredekhez, zászlóaljakhoz. -Katonai avató bizottság végezte a munkát. Törzstiszt volt a -bizottság elnöke, századosok, hadnagyok a tagjai.</p> -<p>Fönséges jelenet fordult ott elő.</p> -<p>Kun Béla előtt közvetlenül egy volt honvéd századosra került a -sor. Szőllőssy Sebestyén volt a neve. A bizottság elnöke, a -műveletlen, nyers, de szálas termetü őrnagy intézte hozzá a -kérdéseket.</p> -<p>– Hány éves?</p> -<p>– Huszonegyéves. <span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span></p> -<p>– Minő állásban volt a lázadóknál?</p> -<p>– Százados voltam a negyvennegyedik zászlóaljban.</p> -<p>– Tacskó!</p> -<p>Durván és gőgösen mondta e két szót a német tiszt a magyar -fiunak. De ez is elfeledte sanyaru helyzetét. Eszébe jutott, ki ő. -Harsány hangon felelt:</p> -<p>– Uram! Első Ferencz József osztrák császár másfél évvel -fiatalabb, mint én, jegyezze meg ön!</p> -<p>A törzstiszt nem tudott, vagy nem mert e válaszra megfelelni. -Valószinüleg utasitás volt már akkor, hogy a közlegényekké -besorozott mivelt honvéd tisztekkel tisztességesen bánjanak. -Gyilkos szemeket vetett Szőllőssyre s aztán dühösen odafordult Kun -Bélához.</p> -<p>– Mi az ön neve?</p> -<p>– Kun Béla.</p> -<p>– Hány éves?</p> -<p>– Húsz.</p> -<p>– Mi volt a lázadó hadseregben?</p> -<p>– Százados a Württemberg-huszároknál.</p> -<p>Kun Béla kis termetü volt s akkor vézna fiu. Fogoly -közlegényruhában. Rongyos, szennyes vászonnadrág, hitvány, foltos -bakancs, szennyes vászonkabát, tört-gyürt szennyes vászonsipka. -Alakja nem a huszáré, nem a hősé, hanem az éhes, koldus, csavargó, -szökevény közlegényé. Csak szeme és arcza! Csak az volt a hős. De -mit vesz abból észre durva osztrák törzstiszt?</p> -<p>Százados a Württemberg-huszároknál!</p> -<p>Nagy szó volt ez akkor igazi osztrák katona előtt. Már a huszár -is tekintély volt előtte, hát még a huszárkapitány <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> a -Württembergeknél! Hiszen diszezrede volt ez az egész hadseregnek -ebből a fegyvernemből. Idegen potentátok előtt ezzel szoktak -Bécsben dicsekedni. Magyarország és Ausztria legmagasabb főrangu -ifjainak csak az volt a nagyravágyásuk, hogy ennél az ezrednél -kaphassanak tiszti állást. Fényes egyenruha, aranyos diszszel, -délczeg szabással, ragyogott rajta minden. S ime, itt most egy -kopott, rongyos, züllött legény vakmerően előáll s kijelenti, hogy -ő e világ hirü ezred századosa!</p> -<p>Az osztrák törzstiszt különben is dühös volt már. Gyülölte is a -magyart teljes szivéből. Hányszor kellett futnia a honvédsereg -előtt! Nem is a maga erejével és vitézségével, hanem a kikönyörgött -orosz segitséggel tudott nagynehezen diadalmaskodni.</p> -<p>Vak dühében ez a szó szaladt ki a száján:</p> -<p>– Hitvány kölyök.</p> -<p>A néma alak, a rongyos hős, Kun Béla, nem szólt erre egy szót -sem.</p> -<p>Jobbkezének minden ujja csonka volt a móri csata sebjeitől. -Kezének csonkaságát meg kellett látnia mindenkinek.</p> -<p>Ezzel a kezével lassan, csöndesen leemelte fejéről a szennyes -vászonsipkát. És sas-szemeivel odanézett az osztrák őrnagy szemei -közé.</p> -<p>Arczának sebhelyeit beárnyékozta a nap heve és a hegedés moha. -De tiszta homlokáról száz kardvágásnak pirosló nyoma fénylett a -gőgös törzstiszt felé. Istennek glóriája nem ragyog szebben. -<span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span></p> -<p>A törzstiszt megdöbbent, elhalványodott. Katona volt ő is s -érezte most már, hogy előtte katona áll. Merev szemeivel szinte azt -kérdezte:</p> -<p>– Hol kapta ön e sebeket?</p> -<p>A hős hangja reszketett az elfojtott nagy indulattól, a mikor e -kérdésre felelt.</p> -<p>– Őrnagy ur, a móri csatában egy egész lovasezred rohanva jött -ellenem. Egymagam ellen. A Wallmoden vértes-ezred. Én elfogadtam a -rohamot. Az ezred őrnagyával, gróf Schaffgotsche Rudolffal -találkoztam az összeütközésnél s ő ott maradt halva a móri -csatatéren.</p> -<p>A durva német törzstiszt magához tért. Fölébredt benne a nemes -ember s az igazi katona. Felállt ülőhelyéből, felállásra vezényelte -tiszttársait, felhuzta keztyüit.</p> -<p>– Vigyázz!</p> -<p>A vezényszóra ugy álltak meg tisztelegve a közlegény előtt, a -rongyos hős előtt, mintha fővezérük előtt tisztelegtek volna.</p> -<p>Azután odalépett Kun Bélához.</p> -<p>– Bocsáss meg, bajtárs</p> -<p>S nyujtotta kezét.</p> -<p>A bevonult honvédeknek senki se volt ezentul oly jó barátjuk, -mint e goromba törzstiszt. Kun Bélával kétszer is elbeszéltette a -móri roham mithoszát.</p> -<p>Vége lett az osztrák katonai szolgálatnak. Kun Béla nem jött -haza. Ott maradt Itália szép ege alatt s az olasz háborut 1859-ben -Viktor Emánuel piemonti király seregében harczolta végig az osztrák -sereg ellen. <span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span></p> -<p>Azután se jött haza. Garibaldi zászlójának lett vitéze; ő is a -marszalai ezer hős egyike volt. Vitézi tettei, hadi kalandjai -összeolvadtak az ezer hős tetteivel, kalandjaival. Garibaldi ugy -szerette őt, mint gyermekét. Jobban senkit se szeretett.</p> -<p>Mikor már a két Sziczilia királyi trónusa összeomlott, mikor már -csak Gaeta és vidéke állott a nápolyi király uralma alatt s mikor -maga Viktor Emánuel király állott a felszabaditó sereg élére: akkor -már Kun Béla a magyar huszár-légió parancsnoka volt.</p> -<p>E légió alig állt kétszáz legényből. De ez a kétszáz legény -aztán magyar volt és huszár a legjavából. Kun Bélának elég pénzt és -alkalmat nyujtott a király, hogy a csapat számát szaporitsa. Lovuk -is kitünő volt. Toborzott is ő egyszer-kétszer legénységet. Néha -három-négy századra szaporodott lovassága. De csak hiába volt az. -Az olasz meg nem maradt nála. Hiába öltöztette azt fényes -dolmányba, feszes nadrágba, nyikorgó csizmába hiába tette fejére a -csákót s oldalára a tarsolyt, elszököt az, elkivánkozott az onnan. -A magyar fiuk csak maguk maradtak. Igy volt a legjobban.</p> -<p>Garibaldi bevonult Nápolyba. Abba a nagy városba ott a tenger -partján, ott a tűzokádó hegynek alján, mely századok óta hordta már -a vállán a szolgaság rabigáját. Szinte hozzá is szokott már sok -nemzedék óta. Ugy vonult be az ősz vezér, mint diadalmas hős, mint -népének szabaditója, mint a zsarnokok kérlelhetlen ellensége. A -szabadulás örömének lázas kitörése várta. Vágy és remény, -lelkesülés és rajongás. Fél <span class="pagenum"><a name= -"Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> millió olasz imádkozott -Nápolyban, hogy Garibaldit és hős bajtársait lássa.</p> -<p>Nohát lássa!</p> -<p>Garibaldi megakarta tisztelni Nápolyt. Legragyogóbb hőseit -akarta megmutatni. Kun Bélát vezényelte maga mellé a maga -száznyolczvan magyarjával. Teljes diszszel, pihent lovakkal kisérte -a magyar huszár be a városba dicső vezérét.</p> -<p>Minő kiséret volt az! Érett legények voltak már azok a huszárok, -de azért nyalka fiu valamennyi. Maguk, lovuk teljes diszben. -Ragyogott rajtuk minden. S minő büszke lovaglás volt az! Sohase -látott olyat még az a félmillió olasz se azelőtt, se azóta. Két -hátulsó lábán játszott ott minden ló s komoly méltósággal ülte meg -lovát minden huszár. Rá se nézett az örömében őrjöngő népre, a mely -pedig lovát, magát, lábafejét csókolgatta ott az utczákon és -köztereken. Maga Garibaldi könnyezve ölelte meg kedves hősét, -legvitézebb bajtársát, Kun Bélát. Ilyet még ő se látott.</p> -<p>Ha azt mi itthon olvashattuk volna, a hogy az olasz krónikák Kun -Béla huszárjainak bevonulását akkor leirták! De negyvenöt éve már -ennek. A régi tűz elhamvadt. Jobb is talán ezt már elfeledni.</p> -<p>Hanem egy vitézi tettét el kell még mondanom.</p> -<p>II. Ferencz nápolyi királynak nem volt már birodalma. Elvette -már tőle Garibaldi mind a két Szicziliát. Csak Gaeta vára volt még -birtokában a tengerparton s annak a környéke. Volt még serege is, -voltak még hű vezérei is. Csodálatos az: mennyi hű szolgájuk van a -legirtózatosabb <span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span> zsarnokoknak! Vezérei Gaeta előtt még -nyilt téren is elfogadták a harczot Viktor Emánuel csapataival. Ott -maga a piemonti király volt már a fővezér. Az ő hadseregébe volt -már beosztva huszárlégiójával Kun Béla is.</p> -<p>Egyik éjszaka valami Traetto nevü városka előtt állt Kun Béla az -ő huszárjaival. Tudta, hogy a városka nápolyi királyi csapatokkal -van megtömve. A kémek szerint lehetett ott egy kis hadosztály, -négy-ötezer ember minden fegyvernemből. Gyalogság, lovasság, -tüzérség. Bent a városban volt a hadosztály főhadiszállása is.</p> -<p>Kun Béla előre küld négy legényt kémlő csapatnak, kipuhatolni az -ellenséges előörsöket. A csapat jól végzi dolgát s a mit talált: -bejelenti a parancsnoknak.</p> -<p>A huszárparancsnok vakmerő, sőt lehetetlen tervet érlel meg -agyában. Ő vakmerőnek, az olasz lehetetlennek tartotta volna.</p> -<p>Legényei közül kiválaszt harminczhárom huszárt s igy -harmincznegyed magával elhatározza, hogy az ellenséges hadsereget -kizavarja állásából, fölveri főhadiszállását s az egész hadsereget -szétszórja.</p> -<p>Ha lehet!</p> -<p>Kora reggel volt s kissé ködös. Alig szürkült.</p> -<p>Egész csapatával észrevétlenül megközelité az ellenséges -előörsöket s lövéssel, vészjelekkel nem törődve, megkezdte ellenük -a pokoli hajrát.</p> -<p>Az volt a terve, hogy az előörsökkel együtt rohan be a városba, -az ellenséges hadosztály közepébe, nehogy azok hirt adhassanak s őt -készen fogadják. <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span></p> -<p>A terv sikerült.</p> -<p>Az előörsöket mindenütt meglepték. Lovaikról lehajigálták őket s -a békességes város s az egész ellenséges hadsereg arra ébredt föl -éjjeli nyugalmából, hogy a magyar légió-huszárság a városnak, a -hadseregnek, a főhadiszállásnak kellő közepében termett.</p> -<p>Hirtelen, mint a vihar. Ellenállhatlanul, mint az árviz.</p> -<p>Felriadtában, ijedtében, meglepetésében mit gondolhatott a -nápolyi sereg s a kis város lakossága? Azt ugyan nem gondolhatták, -hogy husz-harmincz bátor legény csinálja az egész zenebonát. -Szentül hitték, hogy a vakmerő huszárok mögött Viktor Emánuel és -Garibaldi egész hadserege nyomul előre.</p> -<p>Ezek pedig pihentek szépen táborhelyükön.</p> -<p>Kun Béla habozás és tervezgetés nélkül csinálta meg, a mit a -különös helyzet megengedett és megparancsolt.</p> -<p>A piacz közepén, a templom oldalán fegyverkupaczok körül -tanyázott a gyalogság egy része. Ezt szétrobbantani pillanat műve -volt.</p> -<p>Egyik mellékutczában a lovasság kezdett összeszedkőzni s -oszlopba, hadsorba kifejlődni. A trombiták jelző harsogása -megtöltötte az utcza levegőjét. Kun Béla huszadmagával maga rontott -rájuk, mint az oroszlán. A szűk helyen az ellenség nem vehette -hasznát tömegének. A reggeli szürkületben nem is láthatta, mekkora -a huszárok ereje. Megforditotta lova fejét s vad futásban menekült -ki a városból a cserjék, szőlők, narancsok szakadékos -ligeteibe.</p> -<p>Néhány percz alatt az egész város s az egész nápolyi -<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span> hadsereg zavar és ijedtség martaléka -lett. Ágyu, puska összevissza szólt, mintha rendszeres csata -fejlődött volna ki. Egy üteg ágyu kimenekült a városból, valami -biztos helyen megállt s kezdte lőni a várost.</p> -<p>Az általános zürzavarban Kun Béla visszafordul, annyi lovat és -hadiöszvért, a hány embere van, vezetékre fog s valami ötszáz -gyalogost elkerit, kiszakit, lefegyverez s mint foglyot hajt maga -előtt. El – ki a városból, Viktor Emánuel serege felé.</p> -<p>De nyomban az ellenséges nápolyi hadsereg is összeszedi a -városban is, a városon kivül is szétzilált csapatait s elkezdi a -rendszeres visszavonulást Gaeta irányában.</p> -<p>Kun Béla nagy délczegen viszi zsákmányát hazafelé.</p> -<p>A csatának különös hangja van a távolságból. Valami zúg, valami -dübörög a messzeségben. Mintha a tenger moraja volna. Mintha a föld -bensejében háborogna valami tompán, ijesztően. A puskalövés hangja, -emberek és állatok orditása, lovak robogása együtt, egyszerre. De a -távolból külön hallani nem lehet. Az ágyuszó dördülését külön lehet -hallani. Ez is tompa, de erős. Egy kis ábrándozással mintha a viz -alól a bölömbika hangját hallanók.</p> -<p>A király, Viktor Emánuel hallja a riadalmat, a csatazaj zugását. -Kérdi körülvalóitól: mi ez? Nem tud megfelelni senki. Hallja a -csatabeli szabályos ágyudörgést. Hol folyik az ütközet? Bizonyos, -hogy ütközet folyik. Apró előörsi csetepatéba nem szól bele az -ágyu. De hát miféle csapatok vannak az ütközetben és hol? -<span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span></p> -<p>Jön a szél a tenger felől s mind világosabban hozza a hangot. A -táborkar futárai nyargalnak erre-amarra. Biztos hirt senki se hoz. -A táborkar főnökei se tudnak semmit. A király nevet is, boszankodik -is. Utóbb haragra gyul, lóhátra ül, erős kiséretet rendel maga -mellé s megy az elővédek, előörsök felé a csatazaj irányában. Maga -akar értesülést nyerni. Az elővédek, előörsök helyükön, teljes -rendben és éberséggel. De ők se tudnak semmit!</p> -<p>Egyszer csak kibontakozik előtte a fákkal, cserjékkel szegett -országuton egy nagyobb katonatömeg. Kun Béla a huszárjaival, -foglyaival, zsákmányolt lovaival hosszu sorban. Halottja nincs, -sebesültje kettő, azokat is lóháton vezetik a legények.</p> -<p>A mint a királyt meglátja, villámként ugrat eléje, suhogó -karddal üdvözli királyát, fővezérét s harsogó hangon adja elő -hivatalos csatajelentését.</p> -<p>– Jelentem alássan Fölséges ur! Az ellenségnek egy hadtestét -Traetto városában megleptem, csatára kényszeritettem, állásából -kiszoritottam, visszavonulásra birtam, a várost megtisztitottam. -Veszteségét holtakban és sebesültekben nem puhatolhattam ki. A mi -veszteségünk holtakban semmi, sebesült két közvitéz. Elhoztuk a -csatatérről őket. Hadizsákmány: harminczöt ló és öszvér, ötszáz -fogoly.</p> -<p>Ujra üdvözli a királyt, két lépéssel hátravonul s várja a -napiparancsot.</p> -<p>A daliás királynak eláll lélekzete. Hiszen ő erről mit se tud. -Ki tette a rendelkezéseket, miféle hadcsapatok <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> vettek -részt az ütközetben; mikor, miként, ki tervezte az egészet? -Egyetlen szóval se mondta neki senki. Holott ő a király, ő a -főhadvezér. Az ő tudta nélkül nem volna szabad történni semminek. A -táborkar által megszabott hadrendet megbontani semmi szin alatt se -volna szabad.</p> -<p>Ez rendetlenség. Ez a katonai fegyelem megbontása. Kedvetlenség, -boszuság támad lelkében. Keményen kérdi Kun Bélától:</p> -<p>– Minő hadcsapatok s kinek rendelkezéséből vettek részt az -ütközetben?</p> -<p>– Jelentem alássan Fölséges ur! A magyar légió huszárcsapatából -egy szakasz harminczhárom legénynyel az én vezérletem alatt!</p> -<p>A király lassanként megérti a dolgot. Arcza felvidul. Elneveti -magát. Kun Bélával az egész fényes kiséret előtt kezet szorit. -Ismeri már korábbi időből is, de igy, mint ma, még se ismerte.</p> -<p>– Köszönöm, köszönöm vitézek! Mit adjak jutalmul?</p> -<p>Megtapogatja dolmányát, mellényét. Se pénz, se óra, se rendjel -nála. De talál három szivart. Kiveszi zsebjéből.</p> -<p>– Most csak ezt adhatom.</p> -<p>Átnyujtja Kun Bélának.</p> -<p>– Jelentem alássan, Fölséges ur! Hadd adjak egyet-egyet a két -sebesültnek. A harmadikat emlékül megtarthassam.</p> -<p>A király rendelkezik a foglyok felől. Rábizza kiséretére: vegyék -át. A sebesültek ápolását megparancsolja. <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> Kun -Bélát huszárjaival együtt kiséretébe fölveszi. Visszafordul s -utközben azt mondja kedélyesen a huszároknak:</p> -<p>– Barátim, ilyen hős bolondságot csak ti tehettek – magyarok. Az -én népem erre nem való.</p> -<p>Ez volt jutalmuk.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ennek a harcznak vége lett.</p> -<p>Ezután a király utja és Garibaldi utja elvált egymástól. A -király elfoglalta az egyesült Olaszország trónusát, a melynek -azonban még egyik lába se nyugodhatott Rómában.</p> -<p>Róma kivül esett Olaszországon. A nagy szabadsághős, Garibaldi -pedig azt mondta:</p> -<p>– Róma vagy a halál!</p> -<p>S ezt mondta az olasz nép is.</p> -<p>A király Róma elfoglalását rábizta az időre, Garibaldi pedig ugy -vélekedett, hogy az elszánt nemzeti akarat és a kardvas hamarosan -eldöntheti Róma kérdését is. Ujra kitüzte a felszabaditás -szentséges lobogóját.</p> -<p>Mit csináljon most már a magyar szabadsághős?</p> -<p>A királylyal tartson-e, a ki jó volt hozzá s a ki szép -országában neki, a bujdosónak barátságos menedékhelyet adott?</p> -<p>Vagy ősz vezérével, Garibaldival tartson, a kit imádott, a ki őt -fiaként szerette s a kivel megesküdött, hogy kardját nem teszi -hüvelyébe, a mig az elnyomott nemzetek szabadulásáért becsülettel -küzdhet. <span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span></p> -<p>Ősz vezérével tartott.</p> -<p>Szembe szálltak a király seregével. Ősz vezérét szemeláttára -lőtték meg a király seregei. Fogságba esett ő is, vezére is.</p> -<p>A király tisztje tisztelettel szólitotta fel:</p> -<p>– Adja ön át kardját!</p> -<p>– Majd ha kettétörtem.</p> -<p>S kardját két darabban dobta oda a királyi tiszt lábaihoz.</p> -<p>– Ép kardot ki nem adok a kezemből soha.</p> -<p>Hát ez is bolondság volt, de már igy illett ő hozzá.</p> -<p>Ősz vezérét kórházba vitték, őt magát egyik piemonti sziklavárba -zárták. Huszárjait erre-arra helyezték el foglyok gyanánt.</p> -<p>Egy évnél tovább tartott fogsága. A király talán nem is tudta, -hova lett s hol van egykori magyar hőse.</p> -<p>Keserü pajzánul irt a királynak szomoru fogságából.</p> -<p>– Fölség, elfogyott szivarom, melylyel Traetto előtt -ajándékozott meg.</p> -<p>Rögtön kibocsátották, de vezették a király elé. A király kegyes -volt.</p> -<p>– Mit kiván ön nemes vitézem?</p> -<p>– Hazámba szeretnék visszamenni. De otthon a golyó vár rám.</p> -<p>A király maga személyesen lépett közbe Ferencz József -császárnál, hogy Kun Béla és huszárjai bántatlanul jöhessenek -haza.</p> -<p>Igy tértek haza 1862-ben. S ekkor találkoztam vele Ányos Pál -barátunk nevenapján. <span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span></p> -<p>A simaképü gyerkőcz helyett viharvert arczu meglett férfiu. -Arczára két nemzet függetlenségi harczának küzdelme volt fölirva – -sebhelyekben.</p> -<p>Megnősült. Szerény kis hivatalt is adott neki vármegyéje. Nem -volt szerencséje. Penészes békének robotos élete nem való a hősnek. -Elsorvad alatta. Az 1873-ik év végén meghalt.</p> -<p>Gróf Schaffgotsche művészi emléke ott áll a móri csatatéren. Kun -Béláról nem emlékezett meg az ő nemzete. Magam sem tudom már -jószerével, hol domborul sirja. Dicső emléke álljon itt e -sorokban.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span></p> -<h2>SZÁZHETVENÖT HUSZÁR.</h2> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(Jókai regénye. – Ki volt Herman János? – A -Vilmos-huszárok. – A furcsa hirek. – A két rongyos zsidó beszélget. -– Kászonyi Dániel. – A huszárok megesküsznek. – Ermisch -kapitány.)</p> -<p>Százhetvenöt huszár! Ugyanannyi hős egy csoportban. Elszánva a -halálra, a bujdosásra, a vértanuságra. Minő szép és minő szomoru -lehet ennek az igaz története.</p> -<p>Jókai Mór leirja abban a regényében, melynek czime: »A kőszivü -ember fiai«.</p> -<p>Kétszázhusz huszár elindul Bécs alól, hogy hazajőjjön imádott -honába s itt ontsa vérét nemzetének ádáz ellenségei ellen. Baradlay -Rikhárd kapitányuk vezeti őket. Kapitányuk hős, bátor, -legyőzhetlen. A menekülő huszárcsapat száz akadályon tör keresztül. -Fut, ha kell; – verekszik, ha ki nem kerülheti. Étlen-szomjan tölt -napokat és éjjeleket. Ellenség, vizáradás, fölbujtott földnépe, -árviz, nagy folyam, sziklás hegység, hózivatar, kigyult erdő tör -életére. Embernek és természetnek minden ereje és ravaszsága -megejteni iparkodik. Mégis <span class="pagenum"><a name="Page_218" -id="Page_218">-218-</a></span> hazajön utolsó emberig és utolsó -lóig s itthon száz diadalt arat az ellenségen.</p> -<p>Igy irja a költő.</p> -<p>Istenerő van képzeletében. Szomoru a történet; fekete, mint az -éjfél, melynek nincs csillaga. De a költő képzelete ragyogóvá teszi -az éjfél sötétségét is. Az olvasónak szinte remeg a lelke a -fájdalomtól s a dicsőség érzetétől, a mint a huszárcsapat halálos -küzdelmeit a költő szemein át maga előtt látja.</p> -<p>Nem mese ez. Nem a költő álmodta ezt a történetet. Igaz történet -ez. Minden szomoru részlete ugy folyt le, a hogy leirja a hires -regény. Csak a Baradlay Rikhárd neve költött. És csak a történet -helyszine van más vidékre áthelyezve. Nem Bécs alól menekült a -huszár s nem az osztrák rónán, nem a March-folyón s nem a pozsonyi -és trencséni Kárpátokon törtetett keresztül. De részletekben még -gazdagabb, még szomorubb az eset, mint a hogy a költő elbeszéli. A -regénynek nem volt szüksége az egészre.</p> -<p>Én ismerem az egészet. Most elbeszélem. A ki jól emlékszik a -regényre, annak sok részletét nyomban felismeri az én -elbeszélésemben.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Volt Veszprémben ezelőtt negyven-ötven évvel egy jámbor -gabonakereskedő. Herman János volt a neve.</p> -<p>Származása odavaló volt-e: nem tudom. Azt se tudom: él-e még. Ha -él: öreg ember lehet. Gyermekei bizonyára élnek s már meglett -emberek és asszonyok. <span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span> Kedves, vidám, beszédes felesége volt s -ha jól emlékszem, több gyermeke volt. Utóbb Veszprémből -elköltözött, de egész biztosan nem tudom, hová. Feledékeny az -ember. A hogy szemeim elől eltünt: többé nem is gondoltam rá. De -ugy rémlik előttem, Szatmárra vagy Szamos-Ujvárra költözött. -Veszprémi és szatmári és szamos-ujvári nyájas olvasóim, kik -közelebb álltak hozzá, biztosabban tudhatják.</p> -<p>Közepesnél magasabb termetü, erős, egészséges alak. Bajuszszal -és teljes szakállal. Kevés beszédü, szerény modoru férfiu. Fejét -kissé lehajtva szokta tartani társaságban is, menésközben is. -Foglalkozása is a szerény polgári osztályba sorakoztatta. Senki se -sejtette volna róla, hogy huszár volt, szabadságharczunk hőse s a -legdicsőbb bátrak egyike. Még bajusza se volt szemem láttára -kipödörve soha.</p> -<p>Apró megyei tisztviselő voltam, a mikor vele véletlenül -megismerkedtem. Megszerettem. Valamelyik elejtett szavából -megtudtam, hogy neki is szerepe volt a függetlenségi hadjáratban. -Addig incselkedtem vele, mig utóbb csakugyan elbeszélte átélt -küzdelmei közül legnehezebb sorát. A hogy bajtársaival együtt -hazamenekült Gácsországból, hogy kardját a magyar kormánynak, a -szabadság ügyének felajánlja.</p> -<p>Sok jeles barátom volt dicső honvédeink egykori sorából. Bátrak, -vitézek, derék katonák. A vidám társalgások, a barátságos -összejövetelek beszédtárgya ötven év előtt rendesen a forradalmi -harcz volt. Nagy tetteknek mindig akadt kitünő elbeszélőjük. De -senkinek <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> a története nem hatott meg jobban, mint -az övé. A hogy ő szerényen, komolyan, részletesen előadta.</p> -<p>Hejh, ha akkor eszembe jutott volna, hogy iró legyek! De, ki -gondolt volna arra? Csak egyetlen irót, egy igazi élő költőt -ismertünk: Jókai Mórt. Ugy irni pedig ugy se tud senki. Nyomoruság -volna ő mellette az irói tollat megfogni.</p> -<p>Azt mondtam Herman Jánosnak:</p> -<p>– Barátom, a mit maga nekem elbeszélt, az a mi dicső harczunknak -egyik legragyogóbb fejezete. Elfelednünk ezt nem szabad. Irja le -apróra s küldjük el Jókainak. Az ő lantja örökitse meg azt.</p> -<p>Elpirult. Ő irjon Jókainak! Micsoda vakmerőség lenne az! -Szabódott, tiltakozott. De utóbb is addig unszoltam: ráállott. Nem -valami fényes irással, de azért egy szerü, szabatos, tiszta -gondolkozással, jó magyar nyelven megirta a történetet Jókai -számára. El is küldtük, a kihez szólt, jó harminczhét év előtt, az -1867-ik év tavaszán. Jókai meg is köszönte, valamelyik lapjában -közölte is a munkát s ama hires regényében fel is használta.</p> -<p>De csak röviden s a nagy történetnek csak egy-két megható -részletét. De kiegészitem én, a hogy’ a hanyatló emlékezet -megengedi.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Herman János 1848-ban a tizedik számu huszárezredben szolgált. -Az ezredet ugy nevezték: a Vilmos-huszárok. Már több éve szolgált s -akkor már őrmester volt szakaszában. <span class="pagenum"><a name= -"Page_221" id="Page_221">-221-</a></span></p> -<p>E huszárezred hadkiegészitő törzse ma túl a Dunán -Székesfehérvár. Valószinüleg akkor is az volt. De a legénység még -se annyira egy vidékből való volt, mint most. A legénység egy -részét nem ugy ujonczozták, hanem az ország minden magyar vidékén -ugy toborozták. Az ezredben hát volt legény az ország minden -részéből, még Erdélyből is, a mely pedig akkor külön fejedelemség -volt s nem Magyarország. Volt az ezredben az én vidékemből is, – -egyet legalább, valami Kuti Ferkó nevüt, jól ismertem.</p> -<p>Az ezred már sok év óta Gácsországban feküdt Tarnopol vidékén. -Közel Oroszországhoz, mindenütt az orosz határ mellett. Egyik -százada épen Tarnopolban volt elhelyezve laktanyában. Itt volt az -ezredes is Földváry István. A másik század innen délre harmincz -kilométernyire Trembovla városában feküdt szintén laktanyában. A -harmadik század még távolabb, valahol Bukovinában szintén az orosz -határ mentén. Végül a negyedik század Zbarazban Tarnopoltól -északra, mintegy husz kilométernyi távolban. Ez már az orosz -határtól alig fekszik hét kilométernél messzebb. A jó magyar fiuk -itt már szemtül-szembe megismerték az orosz kozákokat és dsidás -lovasokat; gyakran ittak, gyakran verekedtek is velük a határszéli -csárdákban.</p> -<p>A zbarazi századnál volt Herman János is, mint őrmester.</p> -<p>Régóta voltak már a huszárok Gácsországban. Régóta vágyakoztak -onnan hazafelé. Akkor nem három év volt a szolgálati idő, hanem -nyolcz év s ha az letelt: <span class="pagenum"><a name="Page_222" -id="Page_222">-222-</a></span> akkor is sokféle mesterkedéssel ott -marasztalták a legénység nagy részét ujabb nyolcz esztendőre. -Vastag bajszu, dörmögő hangu kemény legény volt már a huszárok nagy -része, túl a harmincz éven, élemedett férfiak.</p> -<p>De azért csak vágyakoztak hazafelé.</p> -<p>Igazi magyar fiu nem szokik meg idegenben. Nem érti nyelvét, nem -kedveli ételét-italát, nem dalolja dalát. Se polákkal, se -oroszszal, se zsidójával nem tud barátkozni. A csárdája se olyan, -mint az otthonvaló. Bora sincs. Pöcsét a pálinkás üvegjén. -Asszonyának, lányá nak csókja, ölelése se olyan édes, mint azé volt -egykor régen, otthon, a kit el kellett hagynia. Mi lett most már -abból is nyolcz év mulva, tiz év mulva? Azt az egyszál czigányt se -találja, a ki neki néha-néha elhuzta dalát hol egyesben, hol -harmadmagával. Vagy jó szóért, vagy egy ital borért, vagy pengő -huszasért, vagy egy jó hátbaütésért.</p> -<p>Más világ az mégis.</p> -<p>Az 1848-ik év április 15-én elvégre megkapták a napiparancsot, -hogy az ezred hazamegy Magyarországba, otthon is lesz néhány hét -alatt.</p> -<p>Azt is meghallották, mi ennek az oka.</p> -<p>A császár megszerette valahára a magyar nemzetet. Most már -szabadság van otthon. Nincs többé ur, nincs többé paraszt, minden -ember egyenlő fia a hazának. Nem deres ezentul a szegény ember -jutalma. Nem kötéllel fogják a katonát. Mindenkinek megvan a -megérdemlett becsülete. <span class="pagenum"><a name="Page_223" -id="Page_223">-223-</a></span></p> -<p>A huszár lenézi a parasztot, kivált a polákot. Arra tanitják -attól a percztől fogva, a mikor felhuzza a sarkantyus csizmát s -felölti a huszárdolmányt. De azért most mégis eszébe jut, ő is -paraszt sorból származott s ő is visszaszármazik majd az ő népe -közé. De nem bánja, csak hazatérhessen. Inkább otthon szegényül, -mint idegenben nyalkán.</p> -<p>Nem lehet azt az örömöt elmondani, a mit érzett a huszársziv az -április 15-iki hirre. Az őrmester, Herman János, már félig-meddig -tanult emberszámba jött, németül is tudott beszélni, mégis sirva -fakadt, azután meg tánczra kerekedett örömében, hogy valahára -hazajöhet. Tiz egész esztendő óta nem látta hazáját.</p> -<p>De azért most se látta hazáját hamarosan. Sokat kellett még -addig szenvedni. Korai volt az áprilisi öröm. A bécsi kohóban uj és -gonosz terveket főztek.</p> -<p>A zbarazi század huszárjai folyton érintkeztek a tarnopoli -századdal. Ez közel feküdt. Ez kapta meg először a parancsot, hogy -április 20-án induljon Magyarországba. De a mikor az indulás napja -megérkezett; elhalasztották öt napra. Azután megint öt napra. -Azután május közepére.</p> -<p>Egyik-másik század el is indult a nyár folyamán s jelentkezett -is Mészáros Lázárnál, a magyar hadügyminiszternél. Ezek -szerencsések voltak.</p> -<p>Akkor az ezred gyakran nagyobb volt, mint ma s némileg más volt -a beosztása. Volt benne ezredesi, alezredesi s őrnagyi -ezredosztály. Ennek divizió volt a neve. Minden divizióban két -század, katonai nyelven <span class="pagenum"><a name="Page_224" -id="Page_224">-224-</a></span> eskadron. A huszár ezt a maga -nyelvén svadronynak nevezte. Az alezredesi divizió első -svadronyjánál volt Herman János őrmester. Az ő zbarazi századát nem -eresztették haza békével. De nem eresztették az alezredesi második -századot se, mely Tarnopolban feküdt az ezredtörzs székhelyén. Nem -eresztették az őrnagyi divizió első századát se, mely Trembovlában -és Czortkovban volt szálláson. De már a második század békességgel -hazajöhetett Szadagórából és Sznyatynból, valamint az ezredesi -divizió századai is Tlusztéból és Grzymatovból.</p> -<p>Bizony ezek pogány nevek. De hát át kell rajta esnünk, hogy a mi -következik, jobban megérthessük.</p> -<p>A tisztikar nagyrésze, több mint fele, idegen volt; volt benne -osztrák fölös számmal. Volt benne rajnai német, volt angol, volt -lengyel. Volt magyar is. Az ezredes márczius óta véletlenül épen -magyar volt. Földvári és bernátfalvi Földváry István -Pestvármegyéből. Régi katona, régi huszár. Harczolt már a franczia -háboruban is. Magyarságát nem vesztette el egészen, noha gyerekkora -óta a Habsburgok katonája volt. Öreg szive megdobbant, a mikor a -magyar dicsőségről volt szó. Néhány jó magyar fiu ennek köszönhette -életét.</p> -<p>Elmult a nyár.</p> -<p>A magyar nemzet ellen Bécsben fölszitották, fölfegyverezték a -nemzetiségeket. Oláh és rácz dulta, égette, öldökölte a magyart. -Asszonyt és öreget se kimélt. De még a bölcsőben alvó csecsemőt se. -Ki akarták irtani a magyarságot. Mindezt a magyar király nevében, -<span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span> a magyar király rendeletére -cselekedték. A király hülye és gyámoltalan volt. Az egészről -bizonyára nem is tudott semmit.</p> -<p>De a huszár se tudott Gácsországban. Ki mondta volna el neki ott -az isten háta mögött, Muszkaország határszélén?</p> -<p>Egyszer azonban ugy ősz elején mégis furcsa hir jutott el hozzá. -Azt suttogták, azt beszélték tisztek, altisztek, nyelves -közlegények, hogy a Württemberg-huszárok honnan, honnan se, -hazaszöktek. Nem nézhették tovább, a hogy’ nemzetünket irtják. -Mirevaló a kard az ő kezükben, ha nem arravaló, hogy saját édes -vérüket védelmezhessék? Fölkerekedtek hát Morvában vagy hol s -egyenesen hazavágtattak s kardjukat fölajánlották Kossuth -szolgálatára.</p> -<p>Ezt hallották meg a Vilmos-huszárok Zbarazban.</p> -<p>Mi ez?</p> -<p>Azt mondják: felhőtlen égből is leüt néha a menydörgős menykő. -Bolond dolog, ha igaz. Lehet rajta csodálkozni. De még sokkal -jobban csodálkozott a Vilmos-huszár azon, a mit hallott.</p> -<p>Megszökött a Württemberg-huszár? Igaz lehet-e ez? Ha nem volna -igaz: nem beszélnének róla a tiszt urak. De beszélik már a zbarazi -zsidók is. No, pedig a zsidó élete váltságáért se merne róla -beszélni, ha nem volna igaz. A policzájok agyonütnék őket -nyomban.</p> -<p>De azért hitték is, nem is a huszárok. Hanem a kételkedésre -mégse maradt sok idejük.</p> -<p>Valami érthetetlen okból tisztjeik lassanként eltünedeztek. -<span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> Ki Tarnopolba vonult, ki tovább is -ment, ki nyugdijba menekült, ki beteg lett. Nem volt kapitányuk, -nem volt egyetlenegy hadnagyuk se. Se hadfi, se tiszthelyettes. Még -kezelőőrmesterük is Tarnopolban. Csupán egy főhadnagyuk volt, -valami angol ember. A neve Crowther Eduárd. Ez is azért maradt ott, -mert volt neki egy szép lengyel asszony szeretője. Ott lakott a -város végén szép kastélyban vagy villában.</p> -<p>Ha tiszt nem volt: gyakorlat sem volt. Nem parancsol senki. A -főhadnagy ott lebzselt a szeretője mellett. Bizonyára jobban -mulatott nála, mint a gyakorlaton, kint a mezőn. A huszárnak nem -akadt dolga. Reggeltől estig összeülhettek, pipázhattak és -elbeszélhették egymásnak a világ sorát. Csak a lóról nem volt -szabad megfeledkezni. Minden másnap kivitték a lovakat jártatni. S -gyakran nem maradtak meg a gyakorlótéren, hanem elkoczogtak hol az -orosz határ felé Novikinak, hol dél felé Szlachcziméig.</p> -<p>A mely napon nem mentek ki, arra a napra oktatást rendelt az -angol főhadnagy. Volt köztük egy szász őrmester, erdélyi szász -papnak a fia, utálatos osztrák érzésü fiu, Kossuthnak nagy -gyülölője. Ezt bizta meg, hogy üres napokon, hetenkint háromszor -oktassa meg a legénységet a katonai erkölcsökre.</p> -<p>Ez a jámbor zöld szász semmi más katonai erkölcsöt ez időtájban -nem ismert, csak azt, hogy a huszárnak elszökni, zászlóját -elhagyni, a császárhoz hütlenné lenni nem szabad. Császár az -istene, zászló a szentsége, osztrákság a mennybéli üdvössége. A ki -pedig mégis <span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span> el találna szökni: annak a büntetése -akasztófa. Nem is golyó. A golyót csak a tisztességes katona -érdemli meg. Hanem gyalázatos akasztófa. El se temetik dög testét -az anyaföldbe, hanem ott hagyják az akasztófa alatt kutyáknak, -hollóknak, ragadozóknak zsákmányul.</p> -<p>Mind jól tudták ezt már a huszárok. Hiszen a fejükbe verték már -szolgálatuk első féléve alatt. A mint a szász papfiu a száját -kitátotta, már röhögni kezdtek. Nini, most megint az isten, a -szentség, az üdvösség és az akasztófa következik.</p> -<p>Ez az oktatás pedig akkor kezdődött, a mikor a -Württemberg-huszárok szökéséről megjött a hir. S folytatódott -minden másodnapon, hetekig.</p> -<p>E miatt szünt meg a huszárok kétsége. Most már csakugyan igaz a -hir. Ha igaz nem volna, az oktatóőrmester nem fecsegne minden nap a -szökésről és az akasztófáról.</p> -<p>Csakhogy aztán a huszárnak magyar esze egészen másként -szőtte-fonta tovább a gondolatát.</p> -<p>Megszöktek hát a Württembergek?</p> -<p>Bizonyosan nagy okuk volt rá. Nagy ok nélkül öreg huszár meg nem -szökik tömegesen. Egy-egy ujoncz megugrik néha. Szeretőjét látni -akarja még egyszer. S ha már dezentorrá lesz: nem is marad meg a -békességes világban. Erdőbe megy, Bakonyba siet, felcsap Sobri -Jóska pajtásának. Ily esetet lehet hallani. De hogy öreg huszár -századonként szökjék: ily eset még nem volt a világon.</p> -<p>Mégis megszöktek a Württembergek? <span class="pagenum"><a name= -"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></p> -<p>Akkor hát mind hazugság az, a mire eddig oktatták a huszárt. -Akkor az se igaz, hogy a császár szereti a magyarokat. Az se igaz, -hogy boldogság uralkodik nagy Magyarországban. Hanem az az igaz, -hogy otthon ölik, gyilkolják édes véreinket, a magyart.</p> -<p>De akkor meg nekünk is otthon kellene lennünk. Nekünk is meg -kellene fajunkat védelmezni. Miért legyen különb a -Württemberg-huszár, mint a Vilmos-huszár?</p> -<p>E körül járt most már a huszárok esze. Dehogy félt ő az -akasztófától. Hiszen előbb meg is kell azt fogni, a kit föl akarnak -akasztani. De a huszárt, a mig lova hátán ülhet s kard van a -kezében, meg nem fogja semmiféle isten katonája. S azután régóta -tart már a béke is. Le kellene már a rozsdát a kardról tisztitani. -Hadd legyen az a kard megint fényes, megint véres.</p> -<p>Volt huszár, a ki nem sokat törődött a dologgal. De ilyen kevés -volt. Legtöbbje elhallgatott, keveset beszélt, bajuszát pödörgette, -nagyot gondolt, nagyot káromkodott. De meg nem mondta: miért.</p> -<p>Egyik őszeleji napon kirendelik őket katonai szemlére. Esett az -eső, csak ugy zuhogott. Szép sorban felállnak a gyakorlótéren. -Napiparancsot kapnak. Az van benne, hogy a császár báró Jellasich -horvát bánt hűtlennek, ellenszegülőnek, gonosztévőnek nyilvánitja s -minden rangjától és méltóságától, báni és tábornoki állásától -megfosztja. Ezt adja tudtul vitéz katonáinak.</p> -<p>Hát jól van. Nevet is, káromkodik is a huszár. Bánja is ő, ha -megnyuzzák is a horvát bánt. Tudja is ő, ki az a Jellasich. Hol van -Zbarazhoz Horvátország? Ezért <span class="pagenum"><a name= -"Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> ugyan kár volt embert és -lovat ily gyalázatos időben, zuhogó őszi esőben kizaklatni.</p> -<p>Ez azonban semmi.</p> -<p>Alig telik el kis idő: ujra ki kell menni a gyakorlótérre s -diszben kiállani. Uj hadiparancs készült. Megint a császár -nyilatkozik legmagasabb kiáltványban.</p> -<p>Most pedig azt kiáltja ki, hogy báró Jellasich bán ő -nagyméltóságát visszahelyezi minden rangjába, tisztébe és -méltóságába, kedvelt hive marad ezentul is, sőt biztosává teszi -nagy Magyarország fölött, hadsereget biz rá, állitsa vissza a -rendet s tanitsa meg móresre a magyarokat. A ki pedig neki szót nem -fogad: az lázadó és pártütő, várhatja magára az akasztófát. Ezt is -meg kell tudni az ő vitéz katonáinak.</p> -<p>Most még gonoszabb idő volt, mint a minapi kiálláskor. Még -jobban zuhogott az eső. A szél is nagy erővel fujt onnan -Oroszország felől. Vágta az esőt a huszárok arczába. Sárral, -csatakkal lett tele a ló is a füle hegyéig.</p> -<p>Most már nem nevetett a huszár, hanem csak káromkodott. A ki -fölmarkolta a világra azt a Jellasichot! Tiz nap előtt áruló -gazember, most meg már, a mikor Magyarországot megrohanja, kedvelt -hivünk és becsületes ember és derék hős?</p> -<p>Ejh-hajh! Czifra dolog ez nagyon! A huszárész mégis csak -parasztész. Sehogy se érti a fejedelmek, kormányzók, nagy urak -erkölcsét és eszejárását. A magasabb furfang ő előtte arabul van. -Csak az a bizonyos, hogy valaki megbolondult. Vagy a bécsi udvar, -vagy a tisztikar, vagy ő maga: a huszár! <span class= -"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span></p> -<p>De ő eszén van, azt jól tudja. Pipája csak ugy szelel, lova csak -ugy megismeri, mindenféle szerszámát csak ugy látja, étele, itala, -alvása csak olyan jól esik, mint azelőtt. Valahol másutt van a -hiba. S talán nem is a tisztikarban.</p> -<p>Jön a szombat, megkapják a hetipénzt, mennek a piszkos lebujba -pálinkázni. Huszan-harminczan is odatelepesznek a keresztes lábu -hosszu asztal mellé. Beszélgetnek, dőzsölnek, adomáznak, nagyokat -nevetnek.</p> -<p>Szomszédságukban két rongyos zsidó üldögél. Hosszu kaftánjuk, -hosszu szakáluk, kusza bajuszuk, hamis szemük, a halántékjukon -kacskaringósan lógó hajpamat. Bolyhos kalap a fejökön. A hagymaszag -csak ugy ömlik ki belőlük. Az imádság czafatokban lóg ki mellényük -alól. Valóságos gácsországi muszkazsidók. Iszszák a pálinkát.</p> -<p>Csöndesen beszélgetnek. Rá se néznek a huszárokra. Mi közük is -lenne a vitéz urakhoz?</p> -<p>Azonban magyarul beszélgetnek. Egyik huszár nyilván hallja s -tisztán érti.</p> -<p>Magyarul? Zbarázban, pálinkás lebujban? Muszkaország -határán?</p> -<p>Csoda ez! Ügyelni kell arra, mit beszélhet két rongyos zsidó itt -magyarul?</p> -<p>Hallgatóznak.</p> -<p>A két zsidó nagy dolgokról beszél.</p> -<p>A magyarok otthon pártot ütöttek a király ellen. Igaz, hogy a -király katonái bujtogatják a horvátot, tótot, ráczot, oláht a -magyarok ellen s ezeket ölik, <span class="pagenum"><a name= -"Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> pusztitják, sütik, -pörkölik a császár nevében, de ha a császár ugy parancsolja, ebben -is meg kell nyugodni. Ki zugolódnék az isten ellen? A császár szava -pedig isten szava. A mit ő parancsol, az az igazság s az az -üdvösség. De a magyarok nyakasak és bolondok. Most már még az itt -lévő huszárok is hazafelé igyekeznek. Ime, a Vilmos-huszárok egyik -százada is megszökött tegnapelőtt Trembovlából. De istentelen -gonosz tettükért meg is lakolnak a huszárok. Csak a század fele -tudott elszökni. A másik felét elnyomták, mielőtt elindulhatott -volna. Szuván generális rögtön lefegyverezte. Kisült, hogy öten -voltak a legénység közt a bujtogatók. A leggonoszabb köztük Pauker -őrmester. Ezt az ötöt vasban vitték Tarnopolba az ezredeshez. Ha -még föl nem akasztották őket, holnap vagy holnapután bizonyosan -fölakasztják. Elrettentő példát kell mutatni. A század másik fele -szerencsésen elszökött. Valami Belón nevü kassai származásu ember, -nagyon okos és ügyes gonosztevő, pénze is sok van, ugy elvezette a -két szakasz huszárt, hogy a generális nyomát vesztette egészen.</p> -<p>Efféléket beszélt a két zsidó. Jól hallották, jól megérthették -az iddogáló huszárok.</p> -<p>A két zsidó fizetett, fölkelt és elment. Rá se néztek a -huszárokra. De a huszárok utánuk néztek.</p> -<p>Azt mondja az egyik káplár Herman Jánosnak:</p> -<p>– Az áldóját, őrmester uram, meg kellett volna kérdezni, ki ez a -két zsidó, honnan való, mit keresnek itt, hol tanultak meg -magyarul? <span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span></p> -<p>Hejh, te huszárkáplár, sohse kérdezgesd te ezt. Verd ki a te -lelkedből a kiváncsiságot. Gyereknek és asszonynak való az, nem a -vitéz katonának.</p> -<p>Majd megtudod te azt előbb vagy utóbb, ki volt az a két zsidó. -Talán csak az egyik volt zsidó s nem is mind a kettő. Talán -Kászonyi Dániel volt a másik, a ki lelke gyökeréig tele volt minden -császár és minden hatalmasság ellen izzó gyilkos haraggal. A kiben -nagy lelkierők lakoztak és forrtak. A ki tudott minden európai -nyelven beszélni. A ki először segitett felbujtani Bécset. A ki Bem -tábornokot kiszabaditotta Bécsből. A ki bejárta az idegen földön -levő huszárezredeket, hogy hazájuk keserü bánatát, fajuk kinos -gyötrelmeit szivükbe vésse s őket véreik védelmére hazabirja. A ki -hol posztóügynök, hol kucséber, hol drótostót, hol muszkazsidó -volt, de tökéletes. A ki mindenkivel a maga nyelvén beszélt s a -maga esze szerint. A ki éjjelét-nappalát, egészségét, fiatalságát a -szent ügynek szentelte. Ázott-fázott, koplalt, árokparton hált, -büzös lebujokban töltötte éjszakáit. A ki minden nap a halállal -játszott hónapokon keresztül s nem pihent addig, a mig szentséges -czélját el nem érte.</p> -<p>A ki nem pihent azután se, csak akkor, a mikor már vállára tette -nehéz kezét a halál, hogy kénytelen volt rideg szalmazsákjára -lefeküdni, mert az anyaföld szivta már magába. A ki se nem kért, se -nem nyert jutalmat senkitől, a kinél nagyobb hőst, nagyobb -szenvedélyt és keserübb szenvedéseket nem szült függetlenségi -harczunk s a kit akkor sem becsültünk meg <span class= -"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> eléggé, -a mikor öreg koldus iró gyanánt itt lézengett köztünk.</p> -<p>Oh, te vad, rideg ember, te érdes hangu, te zsarnokgyülölő, te -kopott mezü, te nevetni se tudó öreg Kászonyi: születik-e valaha -ember, a ki a te életed igaz történetét megirja szeretettel?</p> -<p>Az iddogáló huszárok feje tele lett a két zsidó beszédével. De -szive is. Most már nem nyugodtak addig, mig meg nem tudták, vajjon -hát valósággal ugy történt-e Trembovlán, a hogy a két zsidó -mesélte?</p> -<p>Október 20-ika körül volt az idő.</p> -<p>Jellasich táborát már szétvertük s Bécsig kergettük. Roth -táborát csüstől, mindenestül elfogtuk. Még egy egere-patkányja se -mehetett vissza Horvátországba. Seregeink Bécs felé közelegtek s az -osztrák főváros közelében vivták harczaikat.</p> -<p>Mind igaz volt, a mit a két zsidó beszélt. Igaz emberek voltak -azok, becsületes volt járatuk, csak beszédjüket meg kellett érteni -– de visszájáról. Meg is értették a zbarazi huszárok.</p> -<p>Tarnopolból hamarosan megkapták a hirt. Az öt huszárt csakugyan -visszavitték oda. Nem adtak volna életükért a zbarazi huszárok egy -pipadohányt. Szentül meg voltak győződve, hogy hamarosan -fölkerülnek a szárazfára.</p> -<p>De bizony mégse ugy lett.</p> -<p>Az ezredes, Földváry István, vén megcsontosodott katona volt, de -magyar ember volt. Egy hétig bezárva tartotta az öt katonát, egy -kissé meg is koplaltatta, <span class="pagenum"><a name="Page_234" -id="Page_234">-234-</a></span> kegyetlenül össze is szidta őket s -azután kieresztette. Megkegyelmezett nekik. Takarodjanak vissza -századukhoz, a melynek fele akkor már szerencsésen határainkhoz -érkezett.</p> -<p>S a mikor tisztjei kérdezték, miként lehetett a hütlen -huszárokhoz oly irgalmas, azt felelte:</p> -<p>– Mit akartok? Hiszen csak haza akartak menni, de ott is -huszárok akartak maradni. Ha ily vén bolond nem volnék már, magam -is csak oly bolond lettem volna, mint ők.</p> -<p>De ebből az irgalmas eljárásból a zbarazi Vilmos-huszár mást is -gondolt.</p> -<p>Azt, hogy valahol a magasságban még a jó ezredesen felül is -valami okból nagyon félnek.</p> -<p>Nem lehet az másként. Bizonyosan félnek.</p> -<p>Mert hogy a huszár összebeszéljen s szakaszonként, századonként -megszökjék, fegyvert, ruhát, lovat magával vigyen s mindezért csak -két napi elzárás legyen a büntetés, egyéb semmi: a magasságos -uraknak nagyon meg kellett ijedniök valamitől. Azelőtt? Ég -leszakadt, föld megindult volna, semmint kegyetlen halállal ne -lakoljon az öt huszár.</p> -<p>Mást is vettek észre.</p> -<p>A botbüntetés elmaradt. Korábban, még öt-hat hét előtt is, -minden szóért, minden semmiségért nyomban kijárt a tizenkét vagy -huszonöt bot. Most e helyett elzárták a legényt. A mi csak -boszuságot okozott a többi bajtársnak. Mert a bezárt legény lovát, -szerszámát, a többinek kellett gondosan ellátni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span></p> -<p>Csakhogy a huszár általában fura legény. Ha látja, hogy a -fölebbvalók félnek, a szigoru bánásmód enyhül, a legények -rendetlenségeire szemet hunynak: csakhamar ugy érzi, hogy ő az ur a -világon s most már neki igazán nem is parancsol senki. Bajuszát még -keményebben kipödri, pipáját foghegyre veszi, fejét hátraszegi, ugy -lép az utczán, mintha toborzóba akarna kezdeni s a fegyelmet épen -nem akarja régi mód szerint tisztelni.</p> -<p>A mi Zbarazban akkor azt jelentette, hogy most már a -hazamenetelről is hangosan lehet beszélni. Csak épen az a kutyafülü -szászpapkölyök, az az őrmester meg ne hallja, mert az bizonyosan -áruló lenne s aztán kéz alatt agyon kellene lőni vagy vágni.</p> -<p>Október 25-ike jelentés napja volt. Az altisztek oda gyültek a -kapitány lakására. Mindössze csak öten voltak. A többi vagy beteg, -vagy fegyházban, a kezelőőrmester épen Tarnopolban. A kapitány se -volt otthon, csak a főhadnagy előtt végezték a jelentést.</p> -<p>A mint ott ácsorognak, jön Tarnopolból egy ordináncz. S tudatja, -hogy az első század onnan megszökött. Vele ment Szontágh Izidor -hadnagy is. Ő biztatta fel s ő vezette el a századot.</p> -<p>Nem ismertem Szontágh hadnagyot. Nem is igen tudok róla többet, -mint a mit Herman Jánostól hallottam. Ő ugy emlékezett: Frigyes -volt a neve, de az ezred történetéből ugy olvasom: Izidor. Herman -azt mondta róla: pesti születésü, ritka becsületes ember, jó tiszt, -szerette katonáit, a legénység rajongott érte, bátor, sőt -<span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span> vakmerő, többször harczolt vele, -többször látta és bámulta a csatában. Ha óvatosságra intették, azt -szokta mondani:</p> -<p>– Az a golyó, melyet az én számomra öntöttek, megtalál -mindenütt. Más golyó pedig ugy se talál meg.</p> -<p>Igazhivő török mondása ez.</p> -<p>Világosnál fogolylyá lett. És pedig nehéz fogolylyá. Herman -János Aradon látta utoljára, kifosztva mindenéből. Az ily tisztek -iránt, a kik előbb a rendes hadseregnél voltak, nem ismert -könyörületet a hóhérlelkü osztrák. S ő azonfelül egész század -huszárt is hozott át a honvéd-hadsereghez. Kufsteinba vitték 18 -esztendei várfogságra.</p> -<p>Él-e még: nem tudom. Többé e történet folyamán nem fordul neve -elő. Névtelen dicsősége maradjon fönn e szerény följegyzésem -soraiban.</p> -<p>Visszatérek a jelentés további lefolyására.</p> -<p>Az altisztek elbeszélgettek a tarnopoli ordinánczczal. Mit -beszélnek a legények Tarnopolban? Mit csinálnak a tiszt urak? -Üldözik-e keményen a menekülőket? Mi lesz már ezentul a magyar -katona sorsa?</p> -<p>Társalgásközben várják a naposkáplárt: mikor mehetnek már -jelentésre a kapitány elé?</p> -<p>Jön egyszer a naposkáplár. Tudatja, hogy a kapitány nincs -itthon. A jelentést Crowther főhadnagynak kell megtenni. Ő pedig -nem jön ide, szeretőjénél van, oda rendeli az altiszteket -rapportra.</p> -<p>Ezt már a huszár gyomra sem állta. A lengyel menyecske villája -messze volt. Az utczák kövezetlenek, bokáig kellett az őszi sarat -gázolni. A jelentés helye <span class="pagenum"><a name="Page_237" -id="Page_237">-237-</a></span> a kapitány lakása. A főhadnagynak -oda kellett volna jönni.</p> -<p>A huszárok elkezdtek ugy a bajuszuk alatt morogni.</p> -<p>– Micsoda? Mi menjünk seregestől a főhadnagy ur szeretőjéhez? -Nem ez a rend. Eb megy oda. Nem megyünk!</p> -<p>Herman János őrmester nagy szót ejtett ki a száján.</p> -<p>– Hát inkább jönnétek haza Magyarországba? Én oda is elvezetlek -benneteket.</p> -<p>Mint a villám, ugy csapott rájuk a szó. De nyomban kitört -belőlük az öröm és elszántság.</p> -<p>– Oda elmegyünk. Vezess!</p> -<p>– Jól van, bajtársaim! Elmegyünk. De előbb jól meg kell gondolni -a dolognak elejét-hátulját. Estére jőjjetek hozzám a szállásomra. -Ott meghatározzuk a tennivalót. Most pedig mégis elmegyünk a -főhadnagy urhoz. Ha onnan elmaradnánk: mindjárt észrevehetnék, -miben törjük a fejünket.</p> -<p>Okos beszéd volt. Szót fogadtak. Odamentek Crowther Eduárd -főhadnagyhoz.</p> -<p>A főhadnagy katona volt, de angol volt. Először ugy beszélt -hozzájuk, mint katona, – azután ugy beszélt, mint angol.</p> -<p>Hosszu beszédet tartott.</p> -<p>Először is tudatta velük, hogy Tarnopolból az ezredes első -százada megszökött. Tehát igazat beszélt a két zsidó is, az -ordináncz is.</p> -<p>Azután elmondta, hogy minő szégyen, gyalázat ez az egész -ezredre. Hütlen megszegése a katonai eskünek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span> folt a -büszke lobogón. El nem hitte volna soha, hogy magyar huszár -ilyesvalamire vetemedjék. Gondolják ezt meg jól a huszárok.</p> -<p>Nem káromkodott, nem tombolt, nem toporzékolt, nem szedte le a -csillagot az égről, nem mivelte a huszárok apját-anyját s -valamennyi szentjét. Angol embernek ez nem szokása.</p> -<p>Végezetül azzal zárta mondókáját:</p> -<p>– Különben hallják meg kendtek azt is, hogy én a lova farkához -nem köttetek egy huszárt se!</p> -<p>Hát ez is mondott szó volt. Érthetett belőle, ki mit akart. A -huszárok azt értették, a mit legjobban szerettek.</p> -<p>Estefelé az őrmester szállására összegyültek. Mind az öt altiszt -együtt volt. Volt valami kevés innivalójuk. Pipaszó mellett folyt a -beszélgetés. Körül se kellett tekinteni: nem hallja-e meg a szót -valaki. Nem tudott ott magyarul senki, csak az öt huszár.</p> -<p>Egyszerü ártatlan lelkük talán nem is sejtette, mekkora végzet -az, mely ott lebeg fejük fölött s ott leskelődik köröskörül életük -és haláluk fölött.</p> -<p>Herman János kezdte a szót.</p> -<p>– Öten vagyunk bajtársak. Mindenki mondja el egymásután a -gondolatát, mikor induljunk, mekkora készséggel lássuk el magunkat, -kiket vigyünk, kiket ne vigyünk magunkkal, merre menjünk?</p> -<p>Egymásután mindenki előadta a maga tervét. Utóljára az őrmester -állott elő a magáéval. Ebben nyugodtak meg egyelőre valamennyien. -<span class="pagenum"><a name="Page_239" id= -"Page_239">-239-</a></span></p> -<p>Holnapi napon, október hó 26-án esti nyolcz órakor lesz az -indulás. Nyolczra készen legyen mindenki. Teljes felszerelésben -minden huszár. Széna, zab annyi, a mennyit a ló elbir. Szegről, -pótlék-patkóról se feledkezzék meg senki. S minden kenyerét magával -hozza mindenki. Tarnopolon mennek keresztül. Ott vezet át a -legegyenesebb út nagy Magyarországba. Ott van a zászló is az -ezredes lakásán. Azt a zászlót magukkal kell vinniök. Hiszen szent -esküjök szállt az égbe, hogy azt a zászlót soha el nem hagyják. Azt -az esküt meg kell tartani.</p> -<p>Eskü!</p> -<p>Most is meg kell esküdni az öt bajtársnak egymás között. -Áhitatos lélekkel, komoly, férfias elszántsággal. Habár ez az eskü -ellenkeznék is a zászlóesküvel. De nem ellenkezhetik. Egy istenünk, -egy életünk, egy halálunk, egy hazánk, egyetlen édes szenvedő -nemzetünk. De minden életünk és halálunk imádott magyar fajunké! -Minden más eskü istentagadás, szentek káromlása, lélekkárhozat, -kegyetlen gonosztett.</p> -<p>Megesküdtek együtt, egyszerre mind az öten.</p> -<p>A pipát letették az asztalra. Letették a csákót is. Körbe álltak -s megfogták egymás kezét jobbról-balról. Herman János mondta az -eskü szavait, utána elmondta a többi.</p> -<p>– Mi hű bajtársak, Vilmos-huszárok, becsületes magyar legények, -esküszünk az igaz istenre, a magyarok istenére, hogy mi ez idegen -országból együtt, egyetértve, édes hazánkba visszatérünk, semmi -veszedelemtől <span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span> meg nem hátrálunk, senkinek -parancsolatára vagy kérésére meg nem tántorodunk, utolsó -leheletünkig haza igyekezünk, hogy életünket és vérünket édes -hazánk és nemzetünk javára hiven feláldozzuk. Jól tudjuk, hogy nagy -veszedelmek környékeznek bennünket, de azért eskünket megtartjuk, -bajtársainknak hű bajtársai leszünk s őket semmi nyomoruságukban el -nem hagyjuk, együtt küzdünk, együtt szenvedünk, együtt, egymásért -lészen utközi halálunk – a ki köztünk elgyengül, támogatjuk, – a ki -elmulik, eltemetjük, becsületes hirét, nevét hazavisszük. A ki -előttünk járó lészen, hiven követjük, a ki vezet, annak szót -fogadunk; kesergésre, panaszkodásra, mások kárhoztatására nem fakad -lelkünk. Ugy áldjon vagy verjen meg bennünket a mi istenünk, a hogy -eskünket igazán megtartjuk!</p> -<p>Azután a mikor bevégezték, még egyszer megszoritották egymás -jobbkezét. De már akkor nem szóltak, nem beszéltek.</p> -<p>Igy hangzott esküjök. Nem pap, nem tudós ember csinálta, nem -könyvből tanulták azt az esküszöveget. Csak az együgyü -huszárlélekből, de hazafi lélekből sarjadzott az. Csak Herman János -őrmester mondott később valamit.</p> -<p>– Hejh, bajtársak, sokszor esküdtem már a zászlóra, egyébre nem. -Minden esküm igaz eskü volt, de a mai volt a legigazibb.</p> -<p>A bajtársak szemeinek villogása volt a tanubizonyság, hogy ők is -igy vélekednek a maguk esküjéről. Pedig se pap, se feszület nem -volt náluk. Csak a mikor az <span class="pagenum"><a name= -"Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> esküszózatot bevégezték, -sarkantyujok pengése mondta rá az áment.</p> -<p>Szegény huszárok, vajjon megtudjátok-e tartani szent -fogadástok?</p> -<p>Másnap, 26-án, délelőtt a szokásos naponkénti oktatást tartották -a szakaszvezetők. A katonai kincstár nagy lóólaiban volt az -oktatás. Mind az öt összeesküvő egy szakasznál jött össze.</p> -<p>Itt most az őrmester tartotta az oktatást.</p> -<p>– Fiaim, legények, bajtársaim! Tudjátok, hogy’ vagyunk. Ha nem -tudnátok, elmondom. A mi szép huszárezredünk felbomlik. Van is már -főtisztünk, nincs is. Senki se parancsol. Emlékeztek, hogy a -tavaszszal Szent György napja előtt már megkaptuk a rendeletet, -hogy haza megyünk édes hazánkba. Senki se tudja, miért nem történt -ez meg eddig. De most már nem lehet várni tovább. Az ezredes ur -svadronyja már Tarnopolból elindult. A mi türelmünknek is vége van -már. Mi is sokan, jó bajtársak, fogadást tettünk már a tegnapi -napon magunk között, hogy még ma mi is elindulunk. A ki közületek -velünk akar jönni, szivesen viszszük magunkkal!</p> -<p>A legénység zajosan kiáltott közbe:</p> -<p>– Mind elmegyünk mi is!</p> -<p>Az őrmester folytatta:</p> -<p>– Jól van, bajtársaim! Igazi magyar huszár nem is tehet másként. -Otthon is édes hazánkért harczolunk s zászlóeskünkben erre is -megesküdtünk. Azonban mégis gondoljátok meg jól. Mi senkinek nem -parancsolunk, <span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span> senkit nem kecsegtetünk, senkit arra, -hogy velünk jőjjön, rá nem beszélünk. Vessen számot mindenki saját -lelkiismeretével.</p> -<p>A legénység megint felkiáltott:</p> -<p>– Számot vetettünk! Megyünk!</p> -<p>Az őrmesternek még sok volt a mondanivalója.</p> -<p>– Bajtársak! A kik elmegyünk: nem lakodalomba megyünk, hanem -inségre, nyomoruságra, talán a halálba. Nem a vidám élet vár -bennünket, hanem az éhség, futás, gyötrődés, ha pedig elfognak az -uton: vas és akasztófa. Mert üldöznek bennünket éjjel-nappal, -hegyen-völgyön, vizen és szárazon. Mindaddig, mig édes hazánkba nem -érünk, a hol háboru lesz megint a sorsunk, vérontás a mindennapi -mulatságunk. Senki minket balsorsáért ne okozzon. Minden -bajtársunkat saját keserü elszántsága vezérelje.</p> -<p>De a legénység még most is lelkesen kiáltott:</p> -<p>– Készen vagyunk mindenre!</p> -<p>Az őrmesternek szivét elnyomta ez az elszántság. Egy köny -hullott ki a szeméből. Azért folytatta kemé nyen:</p> -<p>– Bajtársaim! A ki itt marad: az is megesküszik az élő istenre -és huszár-becsületére, hogy a mig mi el nem mentünk, utat nem -nyertünk, addig nem szól senkinek és néma marad, mint a sírhalom. -És megesküszik, hogy ha észreveszi, hogy az ittmaradottak közül -valaki áruló, azt nyomban agyonlövi. És szent fogadást tesz arra -is, hogy ha addig, mig mi felkészülünk, főtiszt jönne véletlenül -ide: azt hozzánk be nem <span class="pagenum"><a name="Page_243" -id="Page_243">-243-</a></span> ereszti, hanem az ajtóban agyonlövi -s akármit mondana: semmi szavát meg nem hallgatja. Csak istennek -hisz ezentul és saját szivének és hű bajtársának. Ha pedig a -főtiszt észrevétlenül mégis be találna lépni: életét el nem veszi, -hanem lerántja, megkötözi s egy nap, egy éjjel elzárja.</p> -<p>Egy-két huszár elnevette magát:</p> -<p>– Ez már nem nekünk szól őrmester uram, mert mi itt nem -maradunk.</p> -<p>Az őrmester igy végezte szavait.</p> -<p>– Most pedig legények, mielőtt megesküdnénk: kiadom a parancsot. -S a ki áldója van ennek a kajsza-bajsza világnak, azt lelkére vegye -mindenki, mert különben belétek üt a kacskaringós menykő, de -azonkivül magam is. Senki a mai szent napon a lénungját kezébe nem -kapja, hanem az ott marad a szakaszvezető bugyellárisában. Különben -akadhatna olyan gézenguz, kákabélü, furukihányta, semmire se való, -gyalogjáró kapczabetyár, a ki még ma is felöntene a garatra, még ma -is felkeresné a babáját, még ma is beleveszne a pálinkás zsidóba s -egy vagy más módon veszedelmet támasztana még ma is. De azért ma is -keményen sétáljon az utczán s a korcsmába be-benézzen minden -legény, mint a hogy’ lénung napján eddig szokta. Igy legyen, a mint -mondtam, legények, azt a dörgő, morgó, csikorgó mennyei seregét az -öreg apátoknak!</p> -<p>Furcsa szónoklat volt bizony ez! De az őrmester jól ismerte már -a huszárt, kiváltképen az öreg huszárt. Arra a szóra, a mely csupa -bölcseség és áhitatosság, <span class="pagenum"><a name="Page_244" -id="Page_244">-244-</a></span> nem ad az sokat. A mi a fődolog, a -maga nyelvén kell azt neki megmagyarázni.</p> -<p>A huszárok nagyot bólintottak erre a beszédre. Ez már igaz -mondás. Mert ámbátor a lénungjáról le nem mond valamennyi szentek -és megváltók kedvéért se s a babájának is szivesen megcsipné piros -pufók arczát még egyszer, de azért a mai napnak mégis nagy sora van -s egy napig már csak elvár, ha másként nem lehet.</p> -<p>– Most pedig esküszünk, bajtársaim!</p> -<p>A huszár egy esküt ismer: a zászló-esküt.</p> -<p>Ott van előtte a ragyogó zászló: a hősi vitézség jelvénye. Annyi -áldás rajta, annyi véres csatáról, annyi hősi diadalról tesz -tanubizonyságot. Ellenség kezébe nem került még soha, hulló vérével -megvédte azt a huszár. Nem is kerül soha, csak a mikor minden -huszár holtan fekszik már a csatamezőn. Diszben áll ki a huszár a -téren, harsogó zene üdvözli, fényes tisztikar áll előtte -főtisztekből, vezérekből. Istennek fölszentelt szolgája mondja az -eskü szavait előtte s a huszár mély, dörgő hangján mondja a -szavakat utána. Azután a vezér tart beszédet. Császárról, -királyról, istenről, hazáról és hősi vitézségről és a -huszárbecsületről beszél. S azután ujra felharsan a riadó zenehang -és a vezényszó. Fordulj! Indulj! Magyar huszár vagy, a hatalmas -istennek első katonája!</p> -<p>Csakhogy most nem volt diszszemle, nem volt harsogó zene, nem -voltak ott főtisztek, hadvezérek, nem volt ott a ragyogó zászló -sem.</p> -<p>Nem volt bámuló közönség. A diszes, tágas lóólnak <span class= -"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span> még az -ajtóit is bezárták. Csak egyik-másik ló forditotta vissza fejét a -jászol mellől s nézte az összeesküvőket. Nem értette, mit akar az ő -gazdája. A huszárlegényen se volt se dolmánya, se mentéje, s diszes -csákója. Szennyes vászonzubbonyban volt valamennyi, a hogy szokás, -a mikor a lóval bánik. Kitlinek nevezte azt a zubbonyt.</p> -<p>Kitliben esküt tenni!</p> -<p>Különös az. De különös volt az idők járása is. Más világ, más -ember, más sziv, lelkeknek más lángolása. Valami csodás, valami -szent és felséges káprázat az emberek lelkén. Elszántság, dacz, -bánatos harag, a hazának égő szerelme, angyalszivek boszuja – -leszámolni végre a háromszáz esztendős nemzeti fájdalmakért.</p> -<p>Letették az esküt. Letette mind a négy szakasz. Épen ugy, a hogy -Herman János szakasza. Nyugodtan ment azután ebédjére minden -legény. A szakaszvezetők is rendesen átvették a lénungot, csakhogy -nem osztották ki. Majd később. Holnap reggel, a mikor már menekülő -utjokban lesznek. Távol Zbaraztól és Tarnopoltól.</p> -<p>De nagy véletlen jött közbe, szinte fenyegető. Pontosan délben -megjött a kapitány. Uj kapitány a második századosi rangban. A -neve: Ermisch Frigyes. Származására rajnavidéki német vagy porosz. -Már régebben szolgált a huszároknál, de nem a Vilmosoknál. Valamit -tudott magyarul is.</p> -<p>Ez a kapitány délutáni 2 órára magához rendelte az összes -szakaszok altisztjeit. Természetesen megjelentek s a kapitány előtt -sorban felálltak. A jelenet részleteit <span class= -"pagenum"><a name="Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> -különösen megtartotta emlékezetében Herman János. Ő a sor jobb -szárnyán állt a kapitány balkeze felől.</p> -<p>Szép beszédet tartott a kapitány.</p> -<p>Elmondta, hogy ő is hive a szabadságnak s a népek jólétének; ő -is szereti a magyarokat, ismeri is őket, kivált a huszárokat, a kik -őt, mint jó atyjukat, ugy szerették, ugy becsülték. Ő is lelkesül -azért, hogy a szép Magyarország boldog legyen s leküzdhesse -ellenségeit s mihelyt ő felsége a császár azt parancsolja, ő is -szivesen vonul be Magyarországra, hogy ott az oláhot, ráczot, -horvátot s a haza egyéb ellenségeit eltiporja.</p> -<p>A huszáraltisztek csak hallgattak. Némán, merev, kemény arczczal -néztek a kapitány szemei közé.</p> -<p>Ha a császár azt parancsolja! Jó reggelt, kapitány uram! Hogy’ -adja a hátaslovát? Hiszen épen a császár parancsára öldöklik a -magyart s pusztitják országát. De már, vitéz kapitány uram, mi majd -csak hazamegyünk magunk, ha a császár nem parancsolja is. Sőt ha -ellenkezőt parancsol is.</p> -<p>Ha a kapitány jól megnézte volna az altisztek kemény arczát: -valami eféle gondolatot hamar leolvashatott volna az arczáról. De -hát ő nem nézte meg, hanem egyenesen oda fordult Herman -Jánoshoz:</p> -<p>– Adja kend kezét és becsületszavát, hogy ő felsége a császár -parancsa nélkül az ezredet el nem hagyja s Magyarországba vissza -nem megy.</p> -<p>Most akadt meg már Herman János!</p> -<p>A becsületszó nagy szó. Katonánál, huszárnál életnek és halálnak -szava. Tegnap este ötödmagával esküdött <span class= -"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span> hüséget -hazájának. Ma délelőtt a négy szakasz huszárral együtt. Szive, -lelke után ezt az esküt tartja. Élve-halva ezt az esküt meg nem -szegi. Hogy adhassa most becsületszavát a kapitánynak?</p> -<p>Könnyedén nem is adta.</p> -<p>– Vitéz kapitány uram, olyan világot élünk, a mikor senki nem -tudja, mit hoz a holnapi nap. A mikor senki se tudhatja: kinek -higyjen. Jellasich ma áruló, holnap dicső hadvezér. Előttünk -hirdették ki. Minden rend fölbomlott már. Ki parancsol, ki -engedelmeskedik, azt se tudjuk immár. A mi ezredünknek is egyik -százada itt, másika amott. Esküm köt engem, vitéz kapitány uram, -mire adjam én becsületszavam?</p> -<p>Derék legény is volt Herman János, de kissé ravasz is volt. Elég -bátor volt arra, hogy az első felhivásnak ellene szegüljön, de azt -mégis elhallgatta: melyik esküje köti őt. A régi e vagy a tegnapi -és mai?</p> -<p>De a kapitány elképedt az ellenszegülésre. Hiszen ez lázadás. -Annyi mintha fegyverrel támadta volna meg főtisztjét. Joga volna -nyomban agyonlőni azt az altisztet, mint a kutyát. Ilyen szörnyü -esetről még nem is hallott a kapitány a maga katonaéletében…</p> -<p>Szerencsére, fékezhetlen dühvel és haraggal lett tele minden -csepp vére. Odaállt az őrmester elé. Odahajolt hozzá. Orra majdnem -az őrmester orrába ütődött. Kardját verte a padlóhoz s orditott, -mint behemóth.</p> -<p>– Kend kutya lázadó! Kendet tüstént nyakig vasba veretem s -Tarnopolba hurczoltatom. Kendet a lengyelek felbujtották vagy -Magyarországból kapott levelet. Mi? <span class="pagenum"><a name= -"Page_248" id="Page_248">-248-</a></span></p> -<p>Odatartotta kinyujtott tenyerét az őrmester elé.</p> -<p>– Adja kend nyomban a kezét és becsületszavát?</p> -<p>Az őrmester eszén járt.</p> -<p>Belecsapott a kapitány tenyerébe s megrázta azt istenesen.</p> -<p>– Katonai becsületszavamra kijelentem, hogy se lengyelek engem -fel nem bujtottak, se Magyarországból levelet nem kaptam három -hónap óta.</p> -<p>Ermisch Frigyes vitéz kapitány ur rögtön magához tért s büszkén -nézett végig az altiszteken.</p> -<p>– No, lám! Ugy-e?</p> -<p>Az altisztek előtt csak ugy tündöklött a kapitány sikere és -hatalma! Pedig Herman János kissé megint ravaszkodott. Mert abban -csakugyan igaza volt, hogy lengyel őt fel nem bujtotta s a hazából -hivó levelet nem kapott.</p> -<p>Noha ily módon szerencsésen megmenekült a faggatástól: mégis sok -gyötrelmet okozott neki ez a jelenet. Sohase hányta szemére senki, -de ő jól érezte, hogy nem volt őszinte, nem volt igazán egyenes. -Tizedik esztendeje szolgált már az ezrednél. Természetében is ott -volt, de tiz év alatt meg is tanulta, mi a becsület. Ösztöne -örökösen zajongott, hogy őszinteség nélkül nincs igazi becsület. -Szerencséjére a napok és éjszakák izgalmaiban ösztöne -elcsillapodott. De még élemedett korában, husz év mulva is, -elpirult, a mikor erre a jelenetre gondolt.</p> -<p>Szegény fiu, te nem tudtál volna a királynak jó tanácsadója -lenni.</p> -<p>Ermisch kapitány a nagy diadal után nyomban szomszédjához -<span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span> fordult. Ez valami Gojnár nevü altiszt -volt. Készen árulóvá lenni, mindent nagyhirtelen elmondani. Azt is, -a mi történt a lóólban s azt is, a mit esti nyolcz órára terveztek. -A mint a kapitány hozzászól, jobb kezét odavágta a mellére s kemény -hangon felkiáltott:</p> -<p>– Vitéz kapitány ur, jelentem alázatosan, én mindent elmondok, a -mi a szivemen van!</p> -<p>No, most mindjárt lecsap a menykő!</p> -<p>De nem csapott le. A kapitány látta, hogy még nagy csomó altiszt -áll előtte. Hát ő valamennyinek a szónoklatát végighallgassa? Mikor -lesz ennek vége? Igazi katona ugy se szereti a sok beszédet. Még a -magáét se, hát még a másét!</p> -<p>Rácsapott az árulkodó altiszt vállára.</p> -<p>– Derék legény kend. Különös gondom lesz kendre!</p> -<p>Nyomban elfordult tőle s a hitszegő Gojnárnak nem volt alkalma -titkát kitárni.</p> -<p>Hát a szász pap kölyke, a Kossuth-gyülölő őrmester, a ki ott -állott a balszárnyon szélről!</p> -<p>Verte a mellét, hogy ő igaz hive a császárnak.</p> -<p>Erre már nem volt kiváncsi sem a kapitány, se a többi altiszt. -Ezt ugy is jól tudta mindenki.</p> -<p>A fenyegető véletlen igy ért véget. De a vezetők aggodalma -tovább tartott.</p> -<p>Az udvaron állt már az egész század, várta a lénungot. Herman -János és társai attól féltek, hogy a kapitány az egész századot is -vallatóra fogja. Ez esetben halomra dől minden. Akadt volna egész -sereg legény, a ki megvall mindent. A huszár előtt rettentő hatalom -<span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span> a kapitány. A kapitány az uristen. Még -annál is több: a császár helytartója. A mit a kapitány parancsol: -az a szentirás.</p> -<p>Csakhogy a kapitány semmi különös dolgot nem parancsolt.</p> -<p>Sőt nekem az a gyanum, hogy ez a kapitány nem ostoba ember volt, -hanem jó ember. Németországi igazi német, nem afféle osztrák. -Rajnavidéki hazájában megismerte s megszerette a népek szabadságát. -Csaknem mindenből, a mit tett vagy mulasztott, az tünik ki, mintha -tudta volna s jó szivvel látta volna: mit akarnak a huszárok. Hadd -menjenek isten nevében arra dél felé orvul megrohant hazájuk -védelmére.</p> -<p>Napiparancsa abból állt: mai naptól kezdve ő veszi át a század -vezetését, – a lénungot megkapja minden legény; – a ki fogságban -van, kiereszti; – elődje a század pénzéből megtakaritott hetven -ezüst forintot, azt ő nyomban a legénység közt jutalmul -kiosztja.</p> -<p>Ez kell a huszárnak. Hetven forint nagy pénz. Minden legényre -majdnem harmincz pengő krajczár. Hiszen ez tiz napi lénung! Hol -lesz a huszár már tiz nap mulva! Ugy se volt pénze. Arra pedig el -voltak szánva, hogy utközben nem harácsolnak, hanem a mig győzik: -készpénzzel és becsülettel megfizetnek mindent.</p> -<p>Jó az isten. <span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(Indulnak hazafelé. – A zarubinczei izenet. – -Zsurmay kapitány. – A lengyelek bucsuja. – Az első állomás. – A -borkii gátszakadás. – Herman őrmestert meg akarják ölni. – A -trembovlai huszárok. – A lengyel önkénytes. – A czorkovi eset. – -Miért haragszik a paraszt? – Átkelés a Nyisztra vizén.)</p> -<p>Most már nem sok idő volt hátra az indulásig. Csak izenetet -vártak még Zarubinczéből.</p> -<p>Kis falu ez, Zbaraztól alig öt kilométernyire. Valami ujabb -keletü nemzetőrség volt ekkor Gácsországban és Zarubinczében lakott -a nemzetőri kapitány. Derék lengyel nemes, előkelő földesur, a -magyar barátságnak s a népek szabadságának rajongó hive. Napok óta -biztatta már ő is a huszárokat a hazamenetelre. Az összeesküvő -altisztek korán reggel kiküldtek hozzá egy huszárt, hogy adjon -nekik biztos kalauzt, a ki elvezesse a huszárokat a Kárpátokig és -küldjön attól néhány száz forintot is. Pénz nélkül, kalauz nélkül -vészbe, nyomorba, halálba mennek.</p> -<p>Tőle várták az izenetet, a pénzt, a kalauzt. Esteledni kezdett -már s még mindig nem volt itt, a mit vártak.</p> -<p>Október 26-án korán alkonyodik. Hat órakor már teljes sötétség. -Herman Jánosnak nem volt maradása. Összejárta mind a négy szakaszt. -Nem lesz-e baj? Nem bomlik-e meg az egész terv? Nem volt-e -áruló?</p> -<p>Nem vett észre semmi gyanusat. A huszárok is ettek, lovaik is -abrakoltak, minden kéz munkában. Minden készség málházva, -csomagolva. Nyolcz órakor kellett indulni. Egy negyed órával előbb -minden huszár a <span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span> lován, indulásra készen. Egészben 130 -huszár s 17 vezetékló.</p> -<p>Most már nem féltek senkitől és semmitől. Herman János adta ki a -vezényszót.</p> -<p>– A kapitány ur lakására! Indulj!</p> -<p>A század odament a kapitány lakására. A kapitány nem volt -otthon. A városi társaskörbe ment vacsorára, ismerkedni és -udvarolni. Csak katonaszolgája volt otthon. Nyavalyás osztrák fiu, -majd a nyavalya törte ki, a mikor a raktár kulcsát oda kellett -adnia.</p> -<p>Kiszedték az éles töltéseket. Herman maga osztotta ki a -legénység között. Egy csomó legénynek rongyos volt a csizmája, -mindegyik kapott uj csizmát. Uj dolmány, mente és nadrág is volt a -raktárban, a huszárság szennyes, rongyos, de azért az uj ruhát nem -vették ki.</p> -<p>Miért?</p> -<p>Mert az a másé, az osztrák kincstáré, a császáré!</p> -<p>Óh, együgyü magyar huszár! Bizonyára nem jutott eszedbe, hogy az -a más mennyit rabolt, mennyit fosztogatott a te szegény nemzetedtől -háromszáz év óta! Az a csoda, hogy meztelen bőröd megmaradt. S te -még most sem akarod, most sem mered az uj dolmányt magadra -ölteni!</p> -<p>Vigyázz! Fordulj! Indulj! Neki a sötétségnek, neki a nagy -bizonytalannak!</p> -<p>A lovak alig tesznek néhány lépést: megállásra ad jelt a -trombitaszó.</p> -<p>– Mi történt?</p> -<p>A gondviselés mérhetetlen jósága beleszólt a játékba. -<span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span> Azok a szegény huszárlegények -elindultak volna pénz nélkül, vezető nélkül, főtiszt nélkül, térkép -nélkül, az utak, lesek, veszedelmek ismerete nélkül, Tarnopol felé, -háromszáz kilométernyi utra, nagy Magyarországba. De megjött a -zarubinczei izenet.</p> -<p>Herman János lovagolt az oszlop szélén. Szemközt jön vele uri -kocsi a sötétben. A mint a huszárok elé ér, megáll. A kocsiban -fölemelkedik valaki s hangosan a huszárok felé szól:</p> -<p>– Vilmos huszárok! Én vagyok a zarubinczei izenet.</p> -<p>Herman János s altiszttársai leszállnak a lóról s a kocsi mellé -állanak meghallgatni az izenetet. Fontos és érdekes az!</p> -<p>Volt a Vilmos-huszároknál egy lengyel származásu hadnagy, daliás -termet, lelkes fiu, nemzetünk lángoló hive. Függetlenségi harczunk -történetében Zsurmay a neve. Eredeti lengyel családi neve Surmacki -volt, keresztneve Leopold. Mint hadnagy épen 1848-ban vált meg az -ezredtől, mert a tavasz elején nyugalomba vonult. A márcziusi -dolgok után nem volt kedve többé az osztrák császárt szolgálni. -Nálunk leginkább Bem oldalánál harczolt Erdélyben, Zsurmay Leopold -néven ismerte csak a honvédhadsereg. Kitünő tiszt lett belőle, ha -jól emlékszem ezredes. Októberben épen Zbaraz körül -tartózkodott.</p> -<p>A zarubinczei nemzetőrkapitány igenis el volt határozva, hogy -vezetőt is, pénzt is küld a huszároknak, de csak akkor, ha már ezek -valósággal elindulnak. Elhatározásuk erejében ugyan nem -kételkedett, de gondolt <span class="pagenum"><a name="Page_254" -id="Page_254">-254-</a></span> arra az ezer meg ezer akadályra, -mely esetleg fölmerülhet s mely a szándékot dugába dönti. Az utolsó -pillanatra tartotta fenn tehát a segitséget. Hiszen kudarcz esetén -ő is nagy bajba kerülhetett volna.</p> -<p>Zsurmay az alkonyat sötétsége alatt már bement Zbarazba -kocsijával. Megvárta, mig a huszárok lóra ülnek. Megvárta, mig a -kapitánynál elvégzik dolgukat s a raktárból a szükséges dolgokat -magukhoz veszik. De előállt akkor, a mikor már változhatatlan -bizonysággal az elindulás hazafelé megtörtént.</p> -<p>– Hozzátok jöttem, Vilmos-huszárok s megyek veletek hazátokba. -Karom, kardom, vérem és életem a tiétek és hazátoké. Ismerlek -benneteket, szolgáltam köztetek. Van pénzem, térképem, elszánt -akaratom számotokra, az utakat tudom és megtalálom. De csak ugy, ha -biztok bennem, ha én leszek a század parancsnoka.</p> -<p>Ez volt a zarubinczei üzenet, a hogy Zsurmay tolmácsolta.</p> -<p>Az altisztek alig egy-két pillanatig tanácskoztak. Herman -őrmester kimondta az itéletet:</p> -<p>– Legyen hát vitéz kapitány uram a mi vezérünk. A magyarok -Istene hozta mihozzánk!</p> -<p>Zsurmay csak ennyit felelt:</p> -<p>– Lovat, nyerget!</p> -<p>S a mint lovára ült, kirántotta kardját s huszárai élére -állt.</p> -<p>– Utánam!</p> -<p>Azt hitték a jó huszárfiuk, hogy majd ők az éjnek sötétségében -titokban, észrevétlen osonnak ki Zbarazból. <span class= -"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> Nem -lehet ám az! Lengyel lakja azt a várost, a kinek szive eltiprott -honáért örökké vérzik, mint az istenanya szive keresztre feszitett -szent fiáért. A lengyel jól tudta már, hogy a magyar hazamegy -nemzete szabadságát megvédeni. Előbb tudta, mint maga a huszár. S a -mikor a század megindult, egyszerre világos lett minden ablak, -fényes lett az egész utcza; néppel, tömeggel, sokasággal tele lett -a házak eleje; – aggok, kicsinyek, férfiak és nők és ragyogó szüzek -pirult arczczal éltették a huszárt s a hős magyar nemzetet, a ki -fegyvert fogott szabadságáért.</p> -<p>– Isten áldása legyen veletek. Legyen utazástok boldog, -győzelmetek bizonyos. Miért nem mehetünk mi is veletek? Ha mikor -diadalmaskodtok: el ne feledjétek Lengyelországot.</p> -<p>Zsurmay minden szót jól értett. Kemény arczán végig csurgott -könyje. De mintha a huszárok szivét is megérintette volna a -földindulás.</p> -<p>– Isten hozzád Lengyelország, nem látunk mi már téged többé!</p> -<p>Oszlopban ment a huszár, csak léptetve a kivilágitott városon -keresztül. Mikor már kiért a városból, még akkor is hallotta, a -mint utána zugott a két nemzet testvéri dala:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Polak z Wenger<br /></span> -<span class="i0">Dva bratanski<br /></span> <span class="i0">Ido -sablye,<br /></span> <span class="i0">Ido -sklanki.<br /></span></div> -</div> -<p>De a huszár is mély hangon dalolta a maga nyelvén: <span class= -"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">A lengyel és -magyar<br /></span> <span class="i0">Együtt két jó -barát,<br /></span> <span class="i0">Egymásért emeli<br /></span> -<span class="i0">Kardját és poharát.<br /></span></div> -</div> -<p>Hajh, szomoru és mégis dicső kor, a mikor az elnyomott nemzetek -édes testvér gyanánt szerették egymást. A lecsillapodott város mint -az erdőzúgást, ugy hallotta a huszárok énekét a távolból, a sötét -éjszakából.</p> -<p>Igy hagyta el a Vilmos-huszár Zbaraz városát 1848-ik év október -26-án esti nyolcz órakor. Csak a mikor jó messze kiért már, akkor -kezdte rendezni, tarsolyába és kápájába elrakni a sok lengyel -kalbászt és mézeskalácsot és rozsliszt-pereczet, melylyel a népség -az utczákon át nagy szivességgel elhalmozta.</p> -<p>De Zsurmay nem a tarnopoli uton vezette századát. Az a katonai -főút sokszorosan veszélyes lett volna. A város vége felé balra, -mellékutczába vezényelt s onnan mellékútra Zarudzie felé. Meg is -magyarázta altisztjeinek rögtön. A főuton okvetlenül útjukat állják -s el is fogják őket. Ő ezért az orosz határszél mentében Bukovina -felé mellékutakon akar haladni, igy biztosnak tartja a -menekülést.</p> -<p>Négy jó legényt elvesztettek e miatt a menekülők. Hárman őrszem -gyanánt álltak messze kint a tarnopoli uton s egyet utánok küldtek -ordináncznak, a mikor még Zsurmay nem jelentkezett. Ez utolsó neve -Hegedüs volt. Derék fiu, nagyon szerették. Ez a négy huszár többé -nem is csatlakozhatott a menekülőkhöz. <span class= -"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span></p> -<p>Az első állomás Czernietov-Mazoviecki volt, kisded falu, jó 12 -kilométernyire. Nem nagy távolság, a lovak is jó erőben, a -legénység is jó kedvvel, nem is kellett volna megállani. De -másrészt jó ok volt rá.</p> -<p>Az uraság várta itt a huszárokat. Zsurmay kijelentette, hogy -neki be kell menni az urasághoz, de benne ne kételkedjenek, -kisérjék őt oda. Herman János hatodmagával odakisérte. A kastély -kivül volt a falun, termei kivilágitva fényesen s tele uri -vendéggel, tündöklő szépségü asszonyokkal. Esti tiz óra tájban volt -az idő.</p> -<p>A huszárokat nagyon szivesen fogadták, kivált mikor értésükre -esett, hogy felsőbb parancs nélkül mennek Magyarországba. A -gazdasági udvarban a legénységet is ellátták itallal s -harapnivalóval, a lovakat is hevenyészett abrakkal. De nem ez volt -a fődolog, hanem az, hogy Zsurmay kapott itt egy jó rendben -kidolgozott utirendet, melyen a nappali és éjjeli állomások meg -voltak jegyezve s az uton talált összes lengyel urak megnevezve. -Ezek fogják ellátni a huszárokat, ezek jegyzik föl az ellátás -költségeit. A költségeket majdan a diadalmas Magyarország fogja -annak idején megtériteni. A becsület dolga ez.</p> -<p>Bizony a becsület dolga ez! Derék, jó lengyel barátaink rég -aluszszátok már az örök álmot s várakozástok még mindig nem -teljesülhetett. Porrá, hamuvá váltak már a huszárok is. Alig élhet -közülök egy-kettő. De azért mi most is esennen várjuk, hogy nemes -adósságunkat valamikor, minél előbb leróhassuk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_258" id="Page_258">-258-</a></span></p> -<p>Egy órai pihenés után tovább mentek. Esős ősz járt, az utak fel -voltak ázva, felfakadozva. A ló csülökig dagasztott a sárban. De -menni kellett. Tarnopol közelében voltak, innen távozni kellett -minél előbb.</p> -<p>Utjuk mellett nagy tekergéssel folyik a Gniezna patakja. Jókora -folyó, mint nálunk a Hernád. Vize most kissé fel volt duzzadva. -Borki fölött mesterséges halastó van, ennek gátján jó időben út -vezet s ez útra tévedtek a huszárok. Ám a gát fel volt ázva, -omlott, süppedt a lovak lába alatt, néhány ló le is fordult a -gátról, bele is sülyedt a sárba, az őszi habarékba.</p> -<p>Egy embert és egy lovat se volt szabad elveszteni. Kimentettek, -kihuztak minden lovat.</p> -<p>Éjfél volt az idő, felhős ég, kevés világosság. Keservesen -jutottak el a zúgóig, a csapógátig. S a mikor oda jutottak: nagy -riadalmukra akkor vették észre, hogy a csapógát dobogója nincs meg, -elvitte a viz, vagy elvitték ellenséges kezek.</p> -<p>Most mit csináljanak?</p> -<p>Visszafordulni majdnem lehetetlen. A csapógáton kell -átmenni.</p> -<p>A borki éjjeli őr segitségükre volt. Maga is egykor katonaviselt -derék lengyel. Ő megmutatott a faluban valahol egy csürön egy -óriási kaput, hozzák el a huszárok, keresztül teszik a zúgónak -árkán, jó lesz hidnak.</p> -<p>Igy történt. Valami tizenöt vagy husz ló Zsurmayval együtt át is -ment rajta. Ijedezve, toporzékolva, de <span class= -"pagenum"><a name="Page_259" id="Page_259">-259-</a></span> mégis -átment. Hanem a többi ló át nem ment az apostolok kedvéért se. Az -éjszaka sötét, az út sötét, a kapu világos, a ló el nem tudta -gondolni, miféle bolondságba viszik, megbokrosodott, nem ment.</p> -<p>Herman János leszállt a lováról s kantáron fogta a huszár lovát. -A huszárt nem engedte leszállni, fogja a kantárt s használja -sarkantyuját. Erős legény volt, 26 éves, zablatövön fejénél fogva -huzta a lovat. Hátul pedig az éjeli őr dolgozott. Alabárdjának -vastag, hosszu nyelét elvégre összetörte a lovak hátán. -Képzelhetlen vesződséggel csak igy lehetett a lovakat egyenkint -átvonszolni.</p> -<p>Vagy nyolczvan huszár átkerült már, de még mindig túl volt a -csapógáton ötven. Éjfél rég elmult már, hajnali két óra körül járt -az idő. Zsurmay elgondolta, hogy a nagy hajszának nagy zaja van. -Fele falu már fölébredt s ott volt, ott bámészkodott a gáton. -Tarnopol alig tiz kilométer nyugat felé. Tarnopolba Zbarazból is -eljuthatott már a szökés hire. Ott nagy helyőrség van, üldözésre -küldhetnek ki lovas századokat. Elhatározta, hogy a 80 huszárral -megindul s a túl rekedt 50 huszárt sorsára hagyja. Egy huszárt oda -küldött Herman Jánoshoz s közölte vele e szándékát.</p> -<p>Herman testben-lélekben ki volt már merülve. Szakadt róla az -izzadtság, alig lihegett az órákon át tartott erőfeszitéstől, inai -már elkezdték az ernyedést. El is volt keseredve. S ime, azt -hallja, hagyjuk el ötven bajtársunkat.</p> -<p>Odaszól nagy lélekzetvétel után a huszárhoz: <span class= -"pagenum"><a name="Page_260" id="Page_260">-260-</a></span></p> -<p>– Hát te mit csinálnál?</p> -<p>A huszár neve volt Böszörményi Dani. Ő is altiszt. Egykor -sárospataki diák, kemény fiu, mint a tűzkő. Igaz, jó, benső -barátság kötötte Hermanhoz. Azt felelte:</p> -<p>– Én, Jancsi, a bajtársaimat el nem hagyom, ha megnyuz is a -kapitány ur.</p> -<p>– Én se, Dani. Eredj oda az emberekhez, a hol a kapitány ur áll. -A kapitány urnak ne szólj semmit, hanem vedd elő a pisztolyodot, -huzd fel a sárkányát s kiáltsd ki hangosan, hogy a kapitány ur is -hallja, hogy a ki előbb megindul, semmint minden bajtársunk -megmenekül, azt agyonlövöd, mint a kutyát. S kiáltsd ki azt is, -hogy ezt én parancsolom.</p> -<p>Ugy történt. Egy huszár se mozdult meg, mig az utolsó is át nem -jött a kapuhidon.</p> -<p>Hajnali három órakor lett vége az iszonyu vesződségnek. Herman -Jánost két huszárnak kellett tartani, hogy a képzelhetlen -fáradtságtól el ne essék és a puha sárba el ne feküdjék. Jártányi -ereje nem volt, lovára se tudott felülni. Husz év mulva is azt irta -Jókaihoz küldött rövid emlékiratába e jelenetről:</p> -<p>»Ha valaha isten ellen vétettem, most leróttam, mert olyan -dolgot végeztem el, a melyet elgondolni se lehet.«</p> -<p>Elvégre feltették lovára s a nyeregben meg tudott ülni. Ereje is -lassankint visszatért. A reggeli hüvös őszi szellő már teljes -erejében találta. Hiába, a fiatal kornak varázsló képessége -van.</p> -<p>Ezután nagy utat tettek egyfolytában világos reggelig. De csak -léptetve. Az út rossz, a lovak erejét kimélni <span class= -"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span> kellett -oly időre, a mikor a gyorsaságra lesz szükség. Az út mindenütt a -Gniezna partján vezetett.</p> -<p>Reggel Smolanka táján nagy nemesi vagy grófi kastélyhoz -jutottak. Az utirend szerint itt jóbarát várta őket, ide hát -betértek. Minden huszárnak volt elég zabja, a legtöbbnek szénája -is. Megetettek. S a legénység is reggelizett és pálinkázott.</p> -<p>Itt egy 15–16 éves uri rendbeli fiu jött hozzájuk. Lelkes arcz, -tüzes szemek, lángoló lélek. Ott őgyelgett a huszárok közt s a -régiekkel, a kik már megtanulták a lengyel szót, beszélgetett. -Elkérdezgette: hova mennek, ki küldi és ki hivja őket, mit -akarnak?</p> -<p>Egyik öreg huszár szóba állt vele.</p> -<p>– Senki se küld minket urfi, nem is hi minket senki, csak a -haza. Tele van osztrákkal az országunk, csak azokat akarjuk egy -kissé agyonverni.</p> -<p>Nagyot sóhajtott a fiu.</p> -<p>– Hejh magyar vitézek, én is szivesen elmennék veletek, ha -lovat, fegyvert adnátok kezembe!</p> -<p>– Hiszen ha csak az kell!</p> -<p>Az öreg huszár jelentette Herman őrmesternek s ez Zsurmaynak. A -derét fiut bevették huszárnak. Pénze volt elég. Jó katona lett -belőle. A veszedelmes utat könnyü lélekkel tette meg a huszárokkal. -A halálos órákban nem siránkozott édes anyja után. Ő is Bem -közelébe került Erdélybe. Nevét az őrmester elfeledte.</p> -<p>Tovább mentek.</p> -<p>Ha a Gniezna partján maradnak; egyenesen Trembovlába jutnak. -Ebből baj lehetett volna. Skomorochynál <span class= -"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> tehát -letértek az utról Iwanowka felé. Délután négy órakor értek ide s -jól látták jobbkézről nyugat felé Trembovlát a völgyben valami -nyolcz-kilencz kilométernyire. Bár a nap már nyugvóra kezdett -fordulni, Trembovla tornyai oda fénylettek hozzájuk. Itt is sok jó -bajtársuknak kellett volna lenni.</p> -<p>Éjszakára egy nagy faluba értek s a falu közepén levő nagy -korcsma udvarán helyezkedtek le.</p> -<p>Huszonnégy óra óta voltak utban. A mult éjjel semmit se aludtak. -Egész nap keveset pihentek. A halastó gátjánál sok erőt vesztettek. -Mégis nagyobb utat végeztek hatvan kilométernél.</p> -<p>De legényen, lovon meg is látszott. A ló nem szokta meg ezt. -Huszonnégy óráig hosszu uton hurczolni lovasát s egész terhét, nem -a közkatona lovának való. Sok ló nem evett s alig ivott valamit. -Alig várta, hogy nyergét levegyék, csak elfeküdt oly gyorsan, -mintha leroskadt volna.</p> -<p>A legénység is fáradt volt kegyetlenül. Huszonnégy óra óta nem -aludt, folyton lóháton vagy a lovat kantáron vezetve gyalogszerrel. -Sok legénynek se ital, se étel nem kellett. Csak letette fejét a -lova mellett nyergére s aludt, mint a kősó.</p> -<p>Itt azonban mégis uj erőhöz jutottak.</p> -<p>A földesur nyomban fölkereste a századot s az egész legénység -számára húst főzetett és süttetett. Kenyere ugy is volt, de azt is -kaptak. Esti tiz óra tájban hatalmas lakmározást csapott a huszár. -A lovak is megdörzsölve s kissé pihenve, vigan kezdték ropogtatni -<span class="pagenum"><a name="Page_263" id= -"Page_263">-263-</a></span> a takarmányt és az abrakot. A lovak -száma azonban kisebb lett. Hármat az útban el kellett hagyni. -Kettőt Zsurmay és a lengyel urfi ült meg. A vezetékló tehát -tizenkettőre olvadt le.</p> -<p>Az őrmesternek, Herman Jánosnak itt komoly esete támadt.</p> -<p>Délután egy útszéli csárdánál itattak. Volt egy közhuszár, félig -magyar, félig tót, mogorva sunyi legény. Beült a csárdába s -kijelentette, hogy ő most már innen az istennek se megy tovább. Ő -nem megy neki a veszedelemnek, hanem belovagol Trembovlába s -jelentkezik ujra az ezrednél.</p> -<p>A ki ezt cselekszi: egyuttal áruló is lesz.</p> -<p>Az őrmester megfogta a két fülét s megrázta kegyetlenül, mint -Krisztus a vargát.</p> -<p>– Vagy hű maradsz vagy meghalsz!</p> -<p>A legény megadta magát, elcsillapodott, megigérte, hogy ezentul -szófogadó lesz.</p> -<p>De alattomos természete nem változott. Az egész uton estélig -senkihez se szólt. Látszott rajta, gonosz indulata még mindig tart -s boszun töri fejét. Egy-két huszár figyelemmel kisérte.</p> -<p>Ez volt a szerencse.</p> -<p>Az őrmester aludt, mint egy darab fa. Ő dolgozott a gáton -legtöbbet, ő volt kifáradva legjobban, neki kellett a pihenés -leginkább.</p> -<p>A sunyi legény fölkelt fektéből, pisztolyát kivette a -nyeregkápából s ment az őrmesterhez. Alvása közben agyon akarta -lőni az őrmestert. <span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span></p> -<p>De a két szemes huszár utána. Kezét elkapták, pisztolyát -kicsavarták s egy ajtószár rekeszvasához odakötözték.</p> -<p>Zsurmay bent volt az uraságnál, az őrmestert keltették hát föl -törvényt látni az orgyilkos fölött.</p> -<p>Egy-két altisztből, egy-két közhuszárból állt a hevenyészett -biróság. A tárgyalás alig tartott három perczig. Tetten is érték, -be is vallotta gyilkos szándékát, a büntetés: halál. Példa -kellett.</p> -<p>Belátta a sunyi legény is: ez az igazság. Nem is igen -nyugtalankodott, mikor az udvaron a kút mellé állitották, hogy ott -agyonlőjjék. De akkor előállott maga az őrmester s igy szólt:</p> -<p>– Bajtársak, megérdemelné a nyomorult a halált. De kegyelmezzünk -meg neki. Kitaszitjuk magunk közül, hadd menjen neki a világnak. -Rongy életét ne pusztitsuk el. Minek az nekünk?</p> -<p>A bajtársak belenyugodtak.</p> -<p>Az orgyilkost kikötötték a kúthoz s ott volt reggelig, -indulásig. Könyörgött, istenkedett, égre-földre esküdözött, hogy -szánja-bánja vétkét, jó bajtárs marad ezentul, de már többé nem -hittek neki.</p> -<p>Reggel a huszár-gunyát le kellett tennie. Pőrén, gyalog, ló -nélkül, fegyver nélkül kikergették a faluvégre. Mehetett -Trembovlába. Hirt róla ezentul nem hallottak.</p> -<p>Reggel még sötét volt, a mikor elindult a század. Jó előre az -előörsök, jó hátra a hátvéd.</p> -<p>Egyszer csak előre rugtat a hátvéd és jelenti, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> -trombitaszót hall mögötte az uton. A ködben, sötétben nem tudja, -miféle csapat, de lovasságnak kell lenni.</p> -<p>Zsurmay megállitja a századot és csatasorba rohamra fejleszti. -Herman őrmester hat erős legénynyel visszafordul kikémlelni az -ismeretlen csapat erejét és mivoltát.</p> -<p>Csakhamar megközeliti s meglátja a csapatot. Lovasság jön, de a -ködben nem látja jól, miféle. Rájuk kiált, de a csapat nem felel, -csak jön. Vagy ötven lépés távolságból még egyszer rájuk kiált:</p> -<p>– Megállj, vagy lövetek. Ki vagy?</p> -<p>Erre a szóra csak jön ám vissza a hang, a ködből:</p> -<p>– Jó reggelt, Herman bajtárs!</p> -<p>Bizony Rácz Pista őrmester volt az, a ki jött Trembovlából, a -Vilmos-huszárok ottani századából. Gyenge félszázaddal, épen 45-öd -magával indult el épen azzal a szándékkal és igyekezettel, miként a -zbarazi huszárok. Csodálatos véletlenség volt találkozásuk.</p> -<p>Csakhogy a trembovlaiak valahogy fehér köpenyegre tettek szert. -Bizonyos távolságból svalizséroknak lehetett tartani. De azért -kölcsönösen nagy volt az öröm a találkozás fölött. Csakhamar -megizleltek minden kulacsot s kicseréltek minden pipát. Csak -Zsurmay nem örült.</p> -<p>– Eddig is sokan voltunk. Eddig is sok baj volt, még több lesz -ezután!</p> -<p>Már ebben nem hallgattak rá a huszárok.</p> -<p>Igy került össze a 175 huszár, a melyről szól ez a történet. -Sorsuk ezentul egyenlő.</p> -<p>Délután Czortkovba értek. Jókora város ez, a Szeret folyik -keresztül rajta sokféle kanyargással. Itt nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span> volt -szándékuk megállni s mégis megszaporodtak egy önkénytes -lovaggal.</p> -<p>Épen a város közepén lovagoltak a folyó balpartján. Szemközt a -jobbparton látnak egy előkelő ifju lengyelt, a mint -felszerszámozott, felnyergelt lovára akar ülni. Oldalán kard, -övében pisztolyok, lengyel süvegén kócsag, jó meleg dolmány -vállain. Daliás alak.</p> -<p>De könnyedén nem tud felülni. Körülötte családjának tagjai. -Apja, anyja, testvérei, gyönyörü leánykák és fiuk. A lovat is -fogják. Az apa mordiáz, az anya sir, a leánykák fejük felett -összekulcsolt kézzel könyörögnek, könyjük hull, mint a -záporeső.</p> -<p>– Ne hagyj itt bennünket. Ne menj el. Sohase látunk többé!</p> -<p>– Megyek harczolni a magyarokért.</p> -<p>Lerázta magáról siró rokonságát, felpattant lovára s nyargalt ki -a folyó partjára. A legközelebbi hidnál Zsurmaynál jelentkezett s a -huszárokhoz csatlakozott.</p> -<p>A neve Maklovszky volt. Csatában bátor, jó katona. A lengyel -légiónak volt egyik jeles tagja. Végigküzdötte egész függetlenségi -harczunkat. Az őrmester Lugoson találkozott vele utoljára. Menekült -Törökország felé. Él-e még vajjon? Ősz fürtökkel, rokkant -öregséggel emlékezik-e még a Vilmos-huszárokra? Visszajutott-e még -egyszer szülőföldére? Megölelhette-e még szeretteit, a kik oly sürü -könyhullással látták, a mint szabadságért lángoló ifju hevében -elrohant harczolni szegény magyar testvéreiért? Vagy elhunyt -utközben, <span class="pagenum"><a name="Page_267" id= -"Page_267">-267-</a></span> elvérzett az oroszok elleni harczokban -s hamvait elfödte már az enyészet s emlékét a feledés!</p> -<p>Ki tudna ezekre ma már feleletet adni!</p> -<p>A mint a század átment a városon s a város végére ért: ime, a -folyó hidja nincs meg. Gonosz kezek fölszedték a huszárok előtt. A -tulsó parton pedig egész tömeg férfi állt kaszával fölfegyverkezve. -Zajongtak s emelgették a kaszát, hogy most mindjárt lekaszálják, -rendre vágják a huszárokat.</p> -<p>Mi ez?</p> -<p>Kérdik uj bajtársukat, Maklovszkyt. Ő aztán megmondja, hogy a -tömeg oroszokból áll, valami orosz pap bujtotta s fegyverezte fel. -Szándéka határozottan ellenséges.</p> -<p>Annál jobb. Fél is a huszár gyalogembertől, kaszás paraszttól. -Nem is volt a tömeg épen nagy. A huszár rögtön neki akart rohanni s -széttiporni az egész csőcseléket.</p> -<p>De Zsurmay nem engedte. Semmi zajt, zenebonát, ütközést, -vérontást nem akart. A lovat is féltette, az embert is. -Visszafordult. Egypár körmönfont huszárimádság átröpült ugyan a -kaszásokhoz a folyó tulsó partjára, de egyéb baj nem is történt. -Csak az, hogy istentelen nagy kerülővel lehetett ismét a rendes -utra visszatérni. S nem is aznapon, hanem csak másnapon délelőtti -tiz órakor. Kisebbszerü faluba értek.</p> -<p>Vasárnap volt. A legénység nekivetkőzött embert, ovat, ruhát, -patkót, nyerget, szerszámot rendbehozni. A birónak megparancsolták, -hogy minden ház főzzön <span class="pagenum"><a name="Page_268" id= -"Page_268">-268-</a></span> egy-egy huszárra. A huszár-kovácsok -munkához láttak. Minden huszárnál volt két patkó és harminczkét -patkószeg. A ló papucsának rendben kell lenni. Ez a fődolog. Patkó -nélkül nincs ló, ló nélkül nincs huszár.</p> -<p>De tökéletes boldogság sincs a földön.</p> -<p>A biró csak jön ám vissza kis vártatva, hogy a főzésből nem lesz -semmi, mert a népség nem engedelmeskedik. Azt mondja a népség, -nincsenek jó járatban a huszár urak.</p> -<p>Dühbe jön az őrmester. Tud beszélni oroszul is, lengyelül is; -öreg katona; még káromkodni is tud idegen nyelven. Elkeriti a -főzőkanálfülü mivoltát a biró hetvenhetedik öregapjának s ugy kérdi -tőle:</p> -<p>– Honnan tudjátok ti gazemberek, hogy a huszár urak nincsenek jó -járatban?</p> -<p>Nem is ijedt meg nagyon a főzőkanálfülü biró.</p> -<p>– Azt mondja a népség, csókolom a vitéz ur kezét, ha jó járatban -volnának, akkor jött volna a szálláscsináló és szépen -beszállásolnák a huszár urakat.</p> -<p>Ebben pedig igaza volt a birónak. A huszárok csak a csürös -kertekben tanyáztak.</p> -<p>Rendes étkezés, elegendő pihenés tehát nem volt.</p> -<p>De nemcsak a biró szava volt az, a mi sietésre biztatta a -századot. Hanem az urak beszéde. Néhány lengyel nemes ur is lakott -ott és a közelben. Ezek jó szivvel, jó szóval felkeresték a -huszárokat. Ők már tudták hova mennek azok. S nyiltan megmondták, -hogy a parasztok rossz indulattal vannak a magyarok iránt.</p> -<p>Ugyan miért? <span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span></p> -<p>E kérdésre már nehezebb a felelet. Hiszen a szegény paraszt volt -a legnagyobb szolgaságban. Ő szolgája volt uraságának is, a -császárnak is. A magyar pedig szabadságáért küzdött s parasztjainak -is jóvoltáért, felszabadulásáért. A józan ész tehát ugy hozta volna -magával, hogy a lengyel és orosz paraszt szive is ott legyen a -huszárok mellett, a szabadság bajnokai mellett. A józan ész és a -tisztesség egyaránt.</p> -<p>Ejh-hajh, gyerekbeszéd ez! Ha a koronás urakat s tanácsosaikat a -józan ész és a tisztesség vezetné! Épen csak ez a kettő nem -vezeti.</p> -<p>A lengyel nemesség nemzeti nagyságra s országának szabadulására -törekedett. A bécsi hatalmasság épen ezt nem akarta. A nemességet -nem fojthatta bele a gödörbe, mint ősszel a méheket szokás, tehát -felbujtotta ellene a parasztságot. A parasztság aztán épen két év -előtt verte agyon a nemes urakat halomszámra.</p> -<p>Azóta nemesség és parasztság a sziv mélységeiben ellensége volt -egymásnak. A kit a nemesség szeretett, azt gyülölte a parasztság. A -lengyel nemes rajongó barátja volt Magyarország függetlenségének, -hű bajtársa a magyarnak. A lengyel és orosz paraszt már ennélfogva -is ellensége mind a kettőnek. S a bécsi udvar gondoskodott arról, -hogy a szegény földnépe meg ne ismerje az igazságot s meg ne -szeresse a magyart.</p> -<p>A huszár itt már torkig volt az indulattal. Nem akart a faluból -kiindulni addig, mig a falu lakosságát egy kis keserves tánczban -meg nem forgatja. Meg is kérte Zsurmayt, hogy álljon csülökre s -fenyitse meg a rosszindulatu <span class="pagenum"><a name= -"Page_270" id="Page_270">-270-</a></span> embereket. Egy kis deres -és harács észretériti majd őket. Nem félt a huszár. Hét szakasz -huszár legázol, ha arra kerül a sor, hetvenhét parasztfalut.</p> -<p>Azonban Zsurmay megmaradt a maga jól kigondolt terve mellett. Ne -bántsuk a parasztot; ne bántsunk senkit. Térjünk ki minden baj -elől, ha lehet. Most még lehet. A kard markolatát csak akkor fogjuk -meg, a mikor már életre-halálra ki nem kerülhetjük. De akkor aztán -majd megfogjuk istenigazában.</p> -<p>Hát jól van! Talán igaza is volt a vezénylő kapitánynak. Talán ő -ellátott olyan messzire, a hova a közhuszárnak sejtelme se ért -el.</p> -<p>Hanem azért azt a káromkodást, a mit a haragos huszár azon a -rongyos falun végig mivelt, mig kiért belőle, nem jó lenne felirni -s ékes, tudós könyvekben örökössé tenni. De nem is mutatkozott az -utczán, apró gyerekeket kivéve, teremtett lélek. A huszár -bizonyosan végig kardlapozta volna, ha felnőttet lát.</p> -<p>Jó három órai lovaglás után egy kis városkába értek s a piacz -közepén arczélben felálltak. Kopott mente, foltos nadrág, a csákón -csapzott kócsag: egyenkint nem valami diszes tünemény a nagy -utazásban levő huszár. Por belepte, sár beföcskendezte, még a -bajusza se ugy áll, a hogy kedve volna hozzá. De tömegben, de -hadsorban mégis fölkelti a lelkek alvó indulatát. Meséből, -mondából, multak emlékéből vele jár a hősi vitézség ragyogása s ha -tömegben ott áll, azt a ragyogást látja mindenki.</p> -<p>Szine-java kijött a városnak a köztérre. Mindenki <span class= -"pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271">-271-</a></span> -kiválasztott egy huszárt s hivta vendégének. Lett volna lakodalom -hegyen-völgyön. De Zsurmay nem engedte. Közel járt már a század -Bukovinához s a Nyisztra vizéhez. Arra már nagy helyőrségek vannak. -Sietni kellett, hogy a század előbb keresztülhaladjon, semmint a -helyőrségek fel lesznek riogatva. Ha pedig minden huszár külön -gazdához megy vendégségbe, nehéz lesz őket összeszedni. Fél napot -is, egész napot is elveszthetnek.</p> -<p>Csak előre!</p> -<p>Hanem azért itt derekasan megvasalták a lovakat s rendbe hoztak -minden szerszámot. Bevásároltak egyuttal annyi kenyeret és -kolbászt, a mennyi készen volt az egész kisvárosban.</p> -<p>A hogy’ Zsurmay megtagadta az egyenként való vendéglátást: egyik -előkelőbb lengyel ur leemelte süvegét s minden polgárt sorba járt, -hogy a mit vendégére szánt volna, adja adományul készpénzben, jó -lesz a huszárnak az utra.</p> -<p>Az is igaz. De a huszárnak volt elég pénze. Pénzre nem szorult. -Zsurmay csak nagy kérésre fogadta el. Hanem a mikor kellő pihenés -és abrakolás után a század megindult: akkorra készen állt már a -város zenekara is s muzsikával kisérte a nép messze-messze be a -szürkülő estébe a dalolgató huszárt. Mert a huszár, ha halottas -ágyáról kel is föl, ha egy-két óráig jó dolga van, már dalolni tud, -mint az erdei rigókakas.</p> -<p>De itt mégis megtudtak két dolgot.</p> -<p>Az egyik az, hogy a Nyisztra vizén nemsokára át <span class= -"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span> kell -menni, még pedig olyan helyen, a hol se ember, se ló nem szokott -átjárni. A másik pedig az, hogy Kolomeában lesz az első igazi -pihenés, ha ugyan lesz.</p> -<p>Zsurmay ügetésre vezényelt. A ló fáradt volt már, senki se -hitte, hogy ügetni tudjon. De a lónak is kedve támadt. Kedve -meghozta erejét. Általános öröm és csodálkozás a huszárok közt. -Becsületes ügetésben talán tiz-tizenöt kilométer távolságnál is -többet kibirtak.</p> -<p>Egyszer csak valami puszta, rekettyés ligetben előttük állt a -Nyisztra vize.</p> -<p>Nincs olyan tudós könyv és térkép, a melyen a Nyisztra folyamot -meg lehet találni. Nem is az ennek az igazi neve. A tudományban is, -de azon a vidéken is Dniester ennek a neve. Az ottani nép azonban -Dnyeszternek ejti ki.</p> -<p>De a huszár ezt a szót meg nem tanulja. Hallja, hallja ugyan, de -a nyelve nem áll rá. Hanem azért ad neki nevet a maga módja -szerint. Nyisztra – van ez olyan szép, mint a Dnyeszter.</p> -<p>Előttük áll hát a hatalmas folyam. Már ott is van akkora, mint a -Tisza Szegednél. Kényelmesen gomolyogtak le árjai napkelet felé. Ha -csendesség van: zugását is lehet hallani.</p> -<p>Mi lesz most már?</p> -<p>Se hid, se komp, se zátony.</p> -<p>Bizony itt usztatni kell. Ősz van már, november elején vagyunk, -hüvös éjszaka, szellő is leng, eső is szemetel. S embernek, lónak -bele kell feküdni a hideg hullámokba. Csak az orra, csak a füle -látszik ki. Terhe <span class="pagenum"><a name="Page_273" id= -"Page_273">-273-</a></span> van lónak, embernek. Ruha, fegyver, -patkó, nyeregkészség. Sok vas, sok szij, ázott gunya, mind sulyos. -Az embert és a lovat mind huzza lefelé a mozgó örvények mélységébe, -az örök sötétségbe, a halálba. S nincs meg egész ereje se embernek, -se lónak.</p> -<p>Megállnak a parton. Nagyot fuj a ló. Egyik-másik tüsszögni kezd. -Tüsszenésük, horkolásuk betölti az éjszakát és a ritkás ligeteket. -Embernek a közelben semmi nyoma.</p> -<p>Sötét van. A vizben senki se látja társát. Senki se tudná -észrevenni a fuldokló bajtársat. A ki halálnak válik, észrevétlen -tünik el a mélységekben. Nincs segitség. Szegény hazánk, szegény -árva magyar hazánk, de sokat szenvedsz fiaidért, de sokat kell -szenvedni fiaidnak te érted. És csak jó fiaidnak kell -szenvedniök.</p> -<p>Hejh, vitéz kapitány uram, ezen a folyón mi ma át nem -megyünk!</p> -<p>– De bizony átmennek kendtek. Épen három nap előtt itt ezen a -helyen fogtak el félszázad huszárt, a miért, hogy ők se akartak -nekimenni a folyamnak. Nem alkuszunk. Előre!</p> -<p>Ez volt Zsurmay parancsa.</p> -<p>De a pataki diák nélkül aligha baj nem lett volna. Előállott -Böszörményi Dani s azt mondja a közelében levőknek:</p> -<p>– Hallottátok-e legények Árpád apánk hirét? Az volt a ti öreg -apátok, de az enyém is. Az is erre járt, mikor Ázsiából hazajött. -Épen ezen a helyen usztatott át e rongyos pocsétán, a hol most mi -állunk. Pedig nem <span class="pagenum"><a name="Page_274" id= -"Page_274">-274-</a></span> is kergette senki. Ha ő megcselekedte: -mi is utána csinálhatjuk. Nem törik bele se kezünk, se lábunk.</p> -<p>Még nevettek is rajta, akármilyen keserü volt a nevetés. Azután -Herman őrmesterhez fordult:</p> -<p>– Gyere pajtás, törtessünk előre! Csináljuk meg az utat a -bajtársaknak vagy az égbe, vagy a pokolba, vagy a tulsó partra. Jó -út lesz az, akármerre vezet.</p> -<p>A pataki diák jól megtanulta az uszást valamikor a Bodrog -vizében. De az őrmester is gyakorlott volt benne.</p> -<p>Lecsatolták a kardot oldalukról s fölakasztották a nyeregkápára. -Nekik nehéz lett volna az uszáshoz, a ló könnyebben birja. Ugy -mentek ketten előre s mikor lovuk lába már nem érte a földet, ugy -fordultak le a lóról, hogy uszva törjenek előre s félkézzel ugy -vezessék a mellettük uszó lovat.</p> -<p>Utánuk a kapitány, utánuk a legénység szép kettős sorban, rendes -hadoszlopban. Csak a lovak feje, csak a huszárok feje látszott ki a -vizből. De azért nem látta őket senki. Senki se volt a két parton, -sötétség volt az ur, mintha a folyam örökre elnyelte volna a vitéz -századot. Ha van is ott valaki: csak egy hosszu, vastag, óriási -kigyószörnyeteget lát a vizek fölött, a mint ott kanyarog és -vonaglik s halad lassankint a tulsó part felé. Vajjon eljut-e -odáig?</p> -<p>Messze sodorta őket a hatalmas folyam alá felé, de azért oda -jutottak. Szerencsére meneteles parthoz értek s a mikor ember és ló -lerázott magáról annyi vizet, a mennyit tudott s egymást számba -vették: nem hiányzott senki.</p> -<p>Csoda volt ez! <span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p class="summary">(Kolomea szomszédságában. – A takarodó hangja. – -A huszár lova bölcselkedik. – A mamaliga. – Utjukat állják. – Föl a -hegyekbe!)</p> -<p>De még nagyobb csoda volt, hogy a legénység, bár nyakig ázott, -órákig fázott a hideg novemberi hullámokban, még hurutot se, még -náthát se kapott a veszedelmes kaland után. Edzett a magyar legény, -hideget-meleget egyaránt birja, lenézi az orvost, utál minden -patikaszert; fiatal pálinka, paprikás szalonna, jóizü káromkodás: -ebből áll minden orvossága; magát el nem hagyja; mint a legyet, ugy -hajtja el magáról az ápolót és sajnálkozót, lábáról le nem esik s -ha csak aludni nem akar: le nem fekszik. Ha egyszer a huszár elveti -magát: már akkor jó éjszakát! A halál kutyái ólálkodnak már akkor -körülötte.</p> -<p>De a miben különös nagy gyönyörüsége telt a huszárnak, még a ló -is felüdült a fürdő után. Vidáman emelgette lábait s jókedvéből még -nyeritett is egyet egyik-másik.</p> -<p>Hajh pedig se a szürkülő reggel, se az egész borongós őszi nap -nem nagy örömre várta a huszárokat!</p> -<p>Valahol Uscieczko városa közelébe mentek át a Dnyeszteren. Innen -némi kerülővel jó országút vezet Horodenka-Kolomeába, de nekik itt -már az országutakat kerülniök kellett. Közel Bukovina, közel -Moldva, közel Oroszország, itt már erős helyőrség volt az -országutak mentén minden nagyobb faluban, városban. <span class= -"pagenum"><a name="Page_276" id="Page_276">-276-</a></span> A -Dnyeszter jobbpartján itt Uscieczkótól félre kevés falu, nagy erdők -és nagy pusztaságok s vizes, tocsogós, süppedős nagy rétek, mezők, -legelelők. Az erdőt is kerülték, a mezőkön, süppedékeken hatoltak -előre. Apró erekkel voltak tele a mezők. A dülőutak keresztülvágták -az ereket. Hol volt, hol nem volt hid az ereken. Még jobb volt, ha -nem volt. Rongyos, korhadt, fenyőfahidak. Minden hidnak beroskadt -vagy padlója vagy gerendája a lovak lába alatt. Ha már hidat -láttak, leszálltak a lóról s ugy vezették a lovat a rozzant hidon -keresztül, mint mikor a dajka járni tanitja az ölbelit. Igy is sok -lovat ugy kellett kiemelni az ingoványból.</p> -<p>Ugy késő fölöstököm-tájban tiz óra körül egy magányosan álló -szénaboglyához értek. Itt letelepedtek s a lovakat lepányvázták. -Hüvös idő volt, de azért minden huszár pőrére vetkőzött, hogy az -éjjeli vizet minden ruhadarabból kifacsarják. Az eleven testen -három nap se száradt volna föl a ruha s igy igen nehéz volt a lónak -a huszár. A posztó és fehérnemü sok vizet felszi magába, a lovat -pedig kimélni kell. A lovak is jól laktak a gazdátlan szénából, a -legények is kedvökre falatoztak. Szerencsére nem csatangolt arra se -csősz, se kerülő, se vadászgató ember. A kissé homályos -szürkeségben pedig a messzi falvakból, a távoli országutakról nem -látta őket senki.</p> -<p>Késő délután valami faluba értek. Itt felálltak a templom-téren. -Itt kellett volna éjszakázniok. A lovak egész nap posványt -dagasztottak, el voltak fáradva <span class="pagenum"><a name= -"Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> keményen. A század eleje -már egy óra óta is ott állt a templom mellett, mig a vége a -mezőkről bevánszorgott. Már szentül hitték is, hogy itt -éjszakáznak. Zsurmay bement a lengyel urasághoz és sokáig késett -ott. Miért késett volna, ha nem azért, hogy elszállá solásról -gondoskodjék.</p> -<p>Bizony nem lehetett itt hálniok. Az uraság kijelentette, hogy -semmiről se áll jót. A lakosság orosz, Kolomea nincs messze, rossz -emberek éjjel bizonyosan hirt adnának a helyőrségnek s reggelre az -egész század be lenne keritve s fogolylyá téve.</p> -<p>No huszár, nézz föl arra a csillagos égre, a melyen nem látsz -csillagot, mert szürke felhők eltakarják előled, azután káromkodjál -egy nagyot, czifrát, haragosat, de indulj az esti alkonyatban. -Éhgyomorral, fáradt lóval, uttalan utakon kutyád tudja, hova mégysz -az őszi éjszakában! Pedig még kutyád sincs!</p> -<p>Menni kellett tovább, tovább, tovább!</p> -<p>De azért mégis volt iránya, volt szerencsés elvége a mai -utnak.</p> -<p>Volt Horodenka-Kolomea közelében egy falucska s benne lengyel -uraság. A falucska neve Strzylecz vagy mi volt, mesemondóm már -biztosan nem emlékezett nevére. Elfelejtette az uraság nevét -is.</p> -<p>Az uraság nevére könnyen rájöhetnénk. Fia tiszt volt a -Ferdinánd-huszároknál. Ez az első számu ezred volt, a függetlenségi -harczban csak ugy ismertük: a Császár-huszárok. Talán az egész -ezred, de bizonyosan több százada itthon volt honvéd hadseregünknél -már <span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span> jó előre. Dicsőséges részt vett a -csatákban, legnagyobb részt talán a nagy-sarlóiban. Kutassy Ignácz -kapitánya egykori jóbarátom egy szakasz Császár-huszárral vitte be -Guyon tábornokot is az ostromlott Komárom várába. Ő fogta el -Hontban pecsovics volta miatt a jó Paczolay János hires követet és -képviselőt is. De hát ez mind nem ide tartozik. Csak az tartozik -ide, hogy a strzyleczi lengyel uraság huszár fia ennél az ezrednél -volt hadnagy vagy főhadnagy.</p> -<p>Hát az csak igazán természetes, hogy a lengyel uraság szivesen -látta a menekülő huszárokat.</p> -<p>Csakhogy sok természetes dolog van a világon.</p> -<p>Az is természetes például, hogy a ki a katonaság szökését -háborus időben elősegiti, azt mint az ellenséggel czimborálót -haditörvényszék elé állitják s nyomban agyonlövik vagy -felakasztják.</p> -<p>Az is természetes, hogy Kolomea városa közel fekszik, csaknem a -kertek mellett. S ott egy zászlóalj gyalogság s két erős század -német lovasság van elhelyezve – kétszeresen elég arra, hogy az -ázott-fázott, kimerült, kifáradt huszárokat könnyü szerrel meglepje -és elnyomja.</p> -<p>És az is természetes, hogy a lengyel uraság azért, mert fia -magyar huszártiszt volt s mert maga is szerette a magyarokat, mégse -nagyon vágyakozott arra, hogy őt hamarosan agyonlőjjék vagy -felakaszszák. De mégse örült volna azon se, ha a menekülő -huszárokat nála fogják el.</p> -<p>A legtermészetesebb pedig mégis csak az volt, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_279" id="Page_279">-279-</a></span> ha igaz -jó lengyel hazafi ajtaján vendég kopogtat, ha az a vendég magyar s -maga, lova éhes, szomjas: hát akkor a lengyel hazafi ajtót nyit, -keblére öleli üldözött vendégét, könyje összeomlik a magyar bujdosó -könyével s szivét, csürét, éléstárát átengedi vendégének, ha -mindjárt kerékbe törik is, négyfelé vágják is. Igy tett a lengyel -bujdosóval a magyar is mindenkor. Igy voltunk már egymással jó -kétszáz esztendő óta! Még a kuruczok bujdosása óta! Még Zrinyi -Ilona fejedelemasszonyunk, még Rákóczi utolsó fejedelmünk óta!</p> -<p>Azonban ehhez a sok természetes össze-visszasághoz képest most -már okos ember kellett. A huszár is hozzájusson mindenhez, az -uraságnak se legyen semmi bántódása.</p> -<p>Hát hiszen okos ember is akad a huszárok közt.</p> -<p>Az uraság kastélya kivül volt a falun, jó két parittyadobásnyira -az utolsó házhoz. A kastély mellett angol kert, az angol kerten -kivül a gazdasági udvar bekeritve fallal, palánkkal és hatalmas -gyepüvel.</p> -<p>A huszárok késő este nagy sötétben jönnek. De nem jönnek végig a -falun, a mely orosz és ellenséges, hanem kint a mezőkön. Lesz -gondoskodva vezetőről. A mikor pedig odaérnek kivül, hátul a -keritéshez, nem szólnak egy szót se, nem könyörögnek senkinek: adj’ -isten jó estét, itthon-e a gazda? – hanem a hol leggyöngébb a -palánk, ott bedöntik; ha kapnak ólat és jászolt, szénát és zabot: -lovukat odakötik. S ha egyebet is találnak: meleg ételt, tüzes -italt, puha derekaljat, hát legyen eszük, tudják, mirevaló. -<span class="pagenum"><a name="Page_280" id= -"Page_280">-280-</a></span></p> -<p>Minden igy történt.</p> -<p>Keserves csetlés-botlás után a sötét estén odaértek a -keritéshez. Herman János őrmester leszállt lováról s bemászott a -kerités kapuján. A ki ott várta a sötétben pipaszóval: maga volt az -uraság. Nem szólt, nem beszélt, csak intett egy-két emberének: -pusztitsák föl egy helyütt a palánkot. Csak egy huszár férjen át a -résen. A többi a huszárok gondja.</p> -<p>Édes anyjuk meleg hajlékában se volt jobb dolguk. Mióta -Zbarazból elindultak, ez a pihenés és ellátás esett nekik -legjobban.</p> -<p>Ettek, ittak, jól mulattak. Pipáztak is, daloltak is, -szunnyadoztak is. A lovak már órák óta jóizüen ropogtatták a -lóherét és rozsabrakot.</p> -<p>Egyszer csak elkezd fülelni a ló. Fejét fölemeli néz mereven, -pillanatig a szájabelit se ropogtatja.</p> -<p>Mi ez? Mit sejt a ló?</p> -<p>Hang jön a messzeségből. Öreg este van már, kilencz óra. Késő -idő novemberben. Hang jön a sötétségből, keresztül az égen, a -mezőkön, a ködökön. Valami jól ismert, valami édes, bánatos, most -keserü hang!</p> -<p>A trombita hangja! Kolomeában most fujják a takarodót. A -takarodó hangja! Oda hozza a szellő és az éjszaka. Először megérti -a ló, azután megérti a huszár!</p> -<p>Az a felséges zene! Hallottátok-e már a távolból, a mikor -magánosan andalogtatok az éjben és a pusztaságban? Istennek hangja -az a katona lelkéhez.</p> -<p>A mint ez a szózat hozzá jut: leteszi fegyverét és <span class= -"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span> mezét. -Azt a ruhát és azt a vasat, mely mindenütt kemény és mindenütt -szorit és mindenütt sulyos. A mely arra inti, hogy ha majd kell: -vitéz legyen, hős legyen, vért ontson, embert gyilkoljon, édes jó -anyjának könyörgő szavára se hajtson.</p> -<p>A takarodó hangjának szózata másra inti.</p> -<p>Pihenj édes fiam. Ne félj ma már följebbvalód durva szavától, -kegyetlen bántalmától. Add át lelkedet a szelidségnek. Tedd le -fáradt tested a földnek felszinére s hajtsd le fejed nyugodtan. Ne -gyülölj, ne haragudjál, boszuságot ne táplálj, hanem szeress. -Gondolj azokra, a kiket otthon hagytál s a kik még most is -szeretnek s oly esennen várnak. Hunyd le szemeidet s engedd, hogy -édes puha tenyerével a jóltevő álom fogja le azokat. S szálljon fel -lelked az álmok világába s keresse meg ott szivbéli mátkádat s -repüljék át álmaid az esztendőket s lásd magad körül mosolygó -hitvesed, játszó gyerekeidet s szabad hazádat.</p> -<p>Leteszi a huszár a pipát s elhallgat maga is, mint a lova. -Hallgatja a takarodót.</p> -<p>Elhagyta ezredét. Hűtlenné lett zászlójához. Megszegte -esküjét!</p> -<p>Ez is eszébe jut.</p> -<p>Jól van. Megtörtént. Eltiprott faját, feldult hazáját kell -mentenie. Azért tette. A haza mindenek felett való. Se Isten, se -ördög, se üdvözülés, se kárhozat, se élet, se halál ne legyen -akadály azon az uton, mely a haza megmentéséhez vezet.</p> -<p>De mi lesz holnap? Mi lesz holnapután? A sikon, <span class= -"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span> a hol -minden ember ellenség s fent a szirtek magasságában s az erdők -mélységében, a hol ember sincs?</p> -<p>Mennyit szenvedtek már eddig is!</p> -<p>Böszörményi Dani szeméből kihullott a köny. Vajha elérhetné édes -hazáját. De vajjon néhány nap mulva nem hollók és farkasok -játszanak-e csontjaival?</p> -<p>Egyik közhuszár felkiáltott:</p> -<p>– Hej, bajtársak, eljöttem veletek, el is megyek tovább is. Ha -égbe, ha pokolba, ha tüzes kemenczébe. De másodszor meg nem tenném, -ha Árgyélus király fiának tenne is meg az a kopasz öreg -uristen!</p> -<p>Öreg huszár felelt neki:</p> -<p>– Ne félj attól, kis öcsém. Csürhés bojtár maradsz te otthon -ezentul is, nem Árgyélus királyfi.</p> -<p>Szerencsére vége lett a takarodónak. Még nevettek is a közhuszár -kárhozatos beszédén.</p> -<p>Hajnalban, sötétben indulniok kellett. Félig aludta ki magát a -huszár, egészen a lova. Három órakor már éjfél után nyeregben ült -mindenki. Hét óra előtt nem lesz világos. Jó négy órájuk lesz -egérutat nyerni. Kolomeát kikerülni s messze hagyni. Husz -kilométernyi uttal már jól bent lesznek Bukovinában.</p> -<p>Csakhogy most már hegyek közé jutottak. A hegyek és erdőségek, -ritka és szegény falvak, rossz utak, járhatlan hegyicsapások, mind -ellenségei a huszárnak. S a Pruthfolyótól még mindig 130 vagy 140 -kilométernyi út előttük.</p> -<p>A Pruthon szerencsésen keltek át valahol valami Budylov nevü -falu közelében, de azután beszakadtak <span class= -"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span> a -hegyek közé Galiczia és Bukovina határainak mentén. Minden nap -veszedelmek sokasága fenyegette őket. A mesemondó őrmester el se -tudta mondani minden kalandjukat. Helyet, számot, nevet sokat -elfelejtett.</p> -<p>Néhol a patakmedrek és hegyszakadékok fölött oly magas hidakon -mentek keresztül, hogy ember, ló szédült, ha a mélységbe tekintett. -Egy helyen se út, se hid előttük. A völgy mélyén a szakadékok miatt -nem lehetett járni. A vezető mégis abban az irányban tartotta -biztosnak a menekülést. Óriási hegy meredek oldalán kellett -félszakosan végig lovagolni. De bizony nem lovaglás volt az. A -huszár nem mert lován maradni. Leszállt mindenki, eleresztette -lovát, kápára tette a kantárszárát s kardja segitségével gyalog -botorkált a meredeken. Kecskének való út. A ki leszédül, lecsuszik, -vagy legurul: halál fia. A ló, ez a hű és okos állat, istenadta jó -ösztönével el nem hagyta gazdáját, nagy vigyázva utána ment, -nyomában haladt. Érezte, hogy a maga erejével, maga eszével meg nem -menekülhet.</p> -<p>Szegény huszárló! Te is a magyar Alföld sik-egyenes mezejéről -kerültél ide, a miként huszárgazdád. Nem jártál iskolákat, nem -hallgattál bölcselkedő tudományokat, furfangosságra nem torzitották -el a te egyszerü lóeszedet. De bizonyára a te egyszerü lóeszeddel -elgondoltad nem egyszer, hogy mi a menydörgős menykő hozott ide -téged is, gazdádat is, erre az istenverte pogány országra? Miért -kell teneked bérczek oldalán, fák tetején, meredek lejtőkön -mászkálnod, mint a mókusnak, holott te nem vagy mókus s a gazdád se -mókus! Nem <span class="pagenum"><a name="Page_284" id= -"Page_284">-284-</a></span> jobb volna, nem okosabb volna-e ennél -odaát a sikon, a délibábos rónán szabadon legelni s futkározni?</p> -<p>De hát, jó huszárló ne szomorkodjál. Most még legalább ne essél -kétségbe. Lesz még neked rosszabb sorod is a világon.</p> -<p>Például ott Uscie-Putilla körül.</p> -<p>Huszárátok még nem ért olyan várost, mint Uscie-Putillát. -Bukovinai város ez, épen Galiczia és Bukovina határán. Zsurmay jó -eleve tudta, hogy ennek jókora gyalogsági helyőrsége van, azért a -várost nagy kerülővel s egész éjjel lovagolva, ki is kerülték a -huszárok. Kegyetlen út volt, köves területen, fáradt lóval, éhes és -álmos huszárral.</p> -<p>Igaz, hogy a huszár a ló hátán is tud aludni. Csakhogy az -előőrsnek, elővédnek nem szabad aludni, mert annak a vezető nyomán -az útra kell vigyázni. Útra is, ellenségre is. Igy van a hátvéd is, -a kinek még arra is van ügyelete, hogy fáradt lova el ne bóduljon, -el ne maradjon. Középen, az oszlopsorban aztán alhatik a huszár. De -azért ez az alvás se sokat ér. Az éhes ló fű után, lomb után, -falevél után kapkod. Minden kapkodásnál meglódul az alvó huszár -feje. Álma ennélfogva inkább gyötrő, mint engesztelő. Mire -hajnalodik, mire kialudta magát, épen csak ugy érzi, mintha jól -eldögönyözték volna.</p> -<p>Reggelre egy nagy völgybe értek. Nagy völgyben nagy falu. Nagy -faluban lengyel uraság. Lengyel uraság jó szivvel látja a -huszárokat. A huszárok megtelepednek az urasági majorban. -<span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span></p> -<p>Zsurmay kiadja a rendeletet: ma pihenő nap lesz. A huszár szemre -birja lovát. Ez az első kötelesség. Megdörzsöli, megjártatja, -levetkőzteti, itallal megkinálja. Sok ló fáradt, erőtlen. Sok patkó -hiányzik. Körmök letöredezettek, hatvan ló sántit. Ezzel tovább -menni igy nem is lehet. Elő a vasalással. Ez még az etetésnél és -abrakolásnál is fontosabb.</p> -<p>De a huszár is éhes. A farkasnál is éhesebb. Káprázik a szeme, -rogyik az ina, szárad a nyelve az éhségtől. Az eget már nem is -égnek nézi, hanem rongyos, foltos köpönyegnek, a mely mindjárt -rászakad és őt agyonnyomja.</p> -<p>Pénz van elég, árus ember is van elég, a bukovecz jó pénzért -odaadja mindenét. Itt ma jól lakunk.</p> -<p>Szalonnát ugyan keveset kaptak, kolbászt se eleget, de megvettek -egy nagy hordó brinza sajtot, – sóval, köménynyel, illatos -fűszerszámmal legyurt, legyömöszölt kecsketurót. Ez is valami. Mig -a meleg étel elkészül, a brinza is jó éhes embernek kenyérrel -falatozni.</p> -<p>De mi lesz hát a meleg étel?</p> -<p>Mi lenne más? Málé, puliszka, mamaliga. Kukoriczalisztből főzött -pempő, dödölle, gánicza, nyögvenyelő. A bukovecz nemzeti eledele. -Fölséges étel. Megeheti a császár is. Ha az embernek hátához -vágják: ott ragad, pupja lesz belőle, mint a tevének. De a huszár -megszokja, szereti abban a pogány tartományban. Ha isten igazában -jól lakott belőle: ugy érzi a gyomrát, mintha ott belül volna a -patrontáska hatvan éles töltéssel. <span class="pagenum"><a name= -"Page_286" id="Page_286">-286-</a></span></p> -<p>Öt nagy üstöt kitesznek a nagy szin alá. Tele rakják sóval, -vizzel, kukoriczaliszttel, apritott szalonnával. Akkora tüzeket -raknak az üstök alá, mintha ökröt akarnának sütni. S készitik a -kását kissé bukovecz módra, kissé magyar módra.</p> -<p>A bukovecz télre is gondol. Gidája, kecskéje, gödölyéje elég -van. El is hull belőle néhány, le is öl néhányat. De akár hullott, -akár leölt: megfüstöli s ha már megfüstölte: maga se tudja, melyik -az egyikféle, melyik a másikféle. Ez mind eladó. S a huszár megvesz -annyit, hogy mindenkire jusson egy gödölyeczomb. Ezt is főzik nagy -üstökben.</p> -<p>A mi alatt pedig a huszárok igy készülnének a lakomára és a -pihenésre: azalatt valami akasztófavirág, valami kém, biró vagy -pap, valami bukoveczi gazember hirt ád Uscie-Putillában, -fölzajgatja a helyőrséget; ime, itt vannak a szökevény huszárok, -itt is napolnak, itt is éjszakáznak, el lehet őket fogni utolsó -emberig.</p> -<p>A helyőrség parancsnoka okos ember és nagy hadvezér. Csupán -gyalogsága van ugyan, de az legalább elég van. Megindit egy erős -zászlóaljat, vagy ezer embert s két szakaszban megy a huszárok -után.</p> -<p>Nem a faluban akarja őket megrohanni. Utczákon, sikátorokon át -akkor elmenekül a huszár.</p> -<p>Nem is a falut akarja körülvenni. Vékony csatárláncz lenne -abból, ott töri át a huszár, a hol akarja.</p> -<p>Nem is hátból akarja megtámadni, hiszen akkor a huszár lóra ül s -megy előre épen oda, a hova menekülni <span class= -"pagenum"><a name="Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> akar. -Olyan cserepár pedig csakugyan nem született még a világra, a ki a -huszárt hátulról kergetve el tudná fogni.</p> -<p>Hanem a helyett jó messze kikerülve, jobbról-balról, megkerüli a -falut s elmegy a hegyekig. Ott van egy szoros út. Azon az uton kell -a huszárnak keresztül vonulni. Azt az utat állja el mindkét felől a -gyalogsággal s a sürüből ugy lelövöldözi a huszárt a lóról, mint a -varjut a fa tetejéről. De még sokkal jobban. Mert a varju, ha -megunja a lövöldözést, tovább repül, a huszár pedig még se tud -repülni.</p> -<p>S a helyőrség parancsnoka, a hogy bölcsen kitervezte: azon módon -végre is hajtotta a hadicselt.</p> -<p>Jámbor huszárjaink csak várták-várták: mikor lesz már készen a -mamaliga és a kecskeczomb. Kevergették, izlelgették nagy gonddal. -Bizony, talán már jó is lenne. No még tiz percz, akkor lesz igazi. -Meg kell hát azt is még várni. Különben se sietős a dolog. Nincs a -tatár a hátukban.</p> -<p>Eltelt a tiz percz is. Böszörményi Dani a főszakács. Herman -őrmester az üstparancsnok. Nyugodtan megállapodnak: kész a fölséges -étel. Tökéletesen sikerült minden.</p> -<p>Elő hát most már a köpönyegekkel.</p> -<p>Hét köpönyeget leteritenek s azokra kiboritják az üstök forró, -meleg tartalmát.</p> -<p>A köpönyeg pótolja az asztalt. A földre csak nem borithatják ki -az illatos, jó ételt.</p> -<p>Azután a köpönyegen el lehet teriteni a forró ételt, -<span class="pagenum"><a name="Page_288" id= -"Page_288">-288-</a></span> hogy hamarabb kihüljön. A macska sem -enné meg hevenyében a forró kását.</p> -<p>Végre pedig a köpönyegen el lehet osztani a mamaligát igazságos, -egyenlő adagokra. Minden köpönyegen huszonöt adag. Hét köpönyeg -százhetvenöt huszár.</p> -<p>Valahára letelepednek a köpönyegek mellé s megkezdik nagy -kényelmesen a falatozást. Éhes a huszár, jól esik minden falat. Az -ételnek illata is csak fokozza az étvágyát.</p> -<p>A mint az első falathoz hozzányulnak, megharsan a trombita.</p> -<p>Fegyverre, lóra, készen lenni indulásra! Veszett sietésre -hajszol a tábori jel.</p> -<p>Nem lehet az! Agyon kell ütni azt a trombitást. Valaki -bizonyosan megveszett. Talán csak nem bolondult meg Zsurmay -kapitány ur! Hogy hagyhassa ott az éhes huszár a kész ennivalót? S -aztán a lovak se fujták még ki magukat.</p> -<p>Herman őrmester fut a kapitányhoz.</p> -<p>– Mi ez, vitéz kapitány uram? Hiszen a legénység most nem ülhet -lóra.</p> -<p>A kapitány fölvezeti az őrmestert valami látóhelyre. Mutatja -neki onnan az út menetét. Épen helyezkedik el a gyalogság, hogy -puskavégre várja a menekülőket. Mindezt jól lehetett látni a tábori -messzelátóval. De hiszen ott volt a kapitány kezében a jelentés -is.</p> -<p>Lóra, fegyverre, indulásra!</p> -<p>Nem lehetett okoskodni. Még késlekedni se.</p> -<p>Hanem azt a káromkodást, a mi erre kitört, ne <span class= -"pagenum"><a name="Page_289" id="Page_289">-289-</a></span> kivánja -senki meghallani! A jégeső ahhoz képest kis leánykának szelid -imádsága. Az égnek angyalai ugyan mindent meghallanak, azt a -káromkodást is meghallották, de el is bujtak az öreg anyjuk köténye -alá, elő nem mertek bujni harmadnapig.</p> -<p>Igy mondta el a huszárőrmester.</p> -<p>Vége tehát a százhetvenöt adag mamaligának! Az illatos jó ételt -leforditották a köpönyegekről bele a sárba, szemétbe.</p> -<p>– De a ki áldója van a bukoveczének: ebből ugyan nem eszik. De -még a kutyája se!</p> -<p>A huszár méltó haragjában lovával a fekete földbe gázoltatta -bele azt a sok jó ennivalót. Került ugyan belőle egy-egy jó -marokkal a csákóba is, de mégis sovány vigasztalás volt az a -nyugodt lakoma elmaradásaért.</p> -<p>Hanem a kecskeczomb még se maradt ott.</p> -<p>Minden legény felszurta kardja hegyére a maga gödölyéjét s ugy -ment végig szép egyenes sorban a falun és az uton az ellenség -elé.</p> -<p>De most már szemébe akart nézni ennek az ellenségnek. Ezer vagy -tizezer, lő vagy nem lő: mindegy az. A huszár neki akart rohanni s -azt is legázolni, mint a mamaligát.</p> -<p>A kapitány minden haragját előszedte, hogy ezt meggátolja.</p> -<p>– A hazának szüksége van, bajtársak, minden lóra és minden -emberre, mit tékozolnánk erre a rongyos cserepárra? <span class= -"pagenum"><a name="Page_290" id="Page_290">-290-</a></span></p> -<p>Ez is igaz.</p> -<p>Hanem a mi ezután következett, arról soha se látta be a huszár, -hogy annak ugy kellett lenni.</p> -<p>Zsurmay tanácskozott a vezetőkkel. Ők elvezetik a menekülőket -föl a hegyekbe és erdőkbe olyan uton, a hol nem lesz többé -ellenség, de falu se lesz, ember se lesz. Ott éhen veszhet minden -ember, minden ló.</p> -<p>A kapitánynak vasfeje volt. Ő ezt az utat választotta.</p> -<p>A mint az ellenség lőtávolába ért a huszárság, alig járható -ösvény mutatkozott jobboldalról. A kapitánynak jeladásra villant -kardja s aztán jobbra fordult az erdei ösvényre. Utána a huszárok. -A cserepár csak várta, mikor jön már a szökevény huszár, mikor -sütheti rá rossz puskáját. De bizony hiába várta. Fölfelé ment a -huszár az erdőkbe, a magasságba. A cserepár, a mint egyszer fönt a -szikla élén megpillantotta, keresztet hányt magára. Oda már nem -hord el az ő puskája. De oda már maga se megy se elébe, se utána a -huszárnak.</p> -<h3>IV.</h3> -<p class="summary">(Hol a pokol? – A széna, juhtej, burgundi répa. -– Herman őrmester elveszti pénzét. – Kidől a ló. – Mi a hős, a -mikor éhes? – A Kárpátok tetején. – Az első magyar szó. – -Fajnatelep. – Megmenekültek. – Felső-Vissó ünnepe. – Végszó.)</p> -<p>A huszár átvergődött a bukovinai határon s megint ott volt -Galicziában. Valahol Probina-patak felé, valahol a Baba Ludova -óriási hegységének közelében.</p> -<p>Találkoztak erdei emberrel. Szóba álltak vele.</p> -<p>– Jól megyünk-e, héjh? <span class="pagenum"><a name="Page_291" -id="Page_291">-291-</a></span></p> -<p>Az erdei ember a fejét csóválta. Nem akart felelni.</p> -<p>– Akárhova mennek a vitéz urak, nem jó uton mennek. Éhen-szomjan -pusztulnak el a vitéz urak.</p> -<p>No, ez ugyan jól biztat. Hanem azért csak előre! A mig ló birja, -ember birja.</p> -<p>A pokolról azt beszélik a papok, hogy az a kegyetlen -vendégfogadó valahol lent van alattunk, valamiféle mélységben s ott -valami kecskelábu, kettős szarvu, hosszu farku, kiöltött piros -nyelvü fürge fekete legények rakják a tüzet a katlan alatt, kétágu -vasvillával berzengetik a parazsat s igy fütenek be a szegény -vendég alá, a ki igy vagy amugy oda kerül szállásra.</p> -<p>A huszár most arról győződött meg, hogy mindez bolond -beszéd.</p> -<p>Nem a mélységben van a pokol, hanem a magasságban. A hol nincs -jótét-lélek, nincs meleg hajlék, nincs ember. A hol nincs más, mint -árnyék, sötétség, nyirkos kő és büdös fenyő. A hol se fű, se virág, -se napfény, csak mérges gombák, pöfetegek, utálatos csuszó-mászó -férgek. A hol nem csak nem sütik-főzik az embert, de a hol az ember -még csak föl se melegedhetik, a hol örökké didereg s a ködtől, -nyiroktól még délben se tud szabadulni.</p> -<p>Ez a valóságos pokol.</p> -<p>Egész nap mentek. Mikor volt este, mikor volt éjszaka, nem is -tudták a fekete fenyvesekben. Hol töltötték, hogy töltötték az -éjszakát: mind elfeledték. A ló csak bandukolt előre hegynek, -völgynek. Talán harapott is útjártában, ha füvet talált itt-ott. A -legénység <span class="pagenum"><a name="Page_292" id= -"Page_292">-292-</a></span> megette gödölyeczombját s azután -szunyókált vagy a lován, vagy a lova mellett.</p> -<p>Déltájban havas tetejére értek. Kiéhezve ember, állat. De itt -mégis szerencsések voltak. Ráakadtak egy ütött-kopott, rozoga -gunyhóra. Valami juhásznak vagy kecskeőrzőnek volt a gunyhója. De -eleven; gunyhólakó nyomai látszottak körülötte s volt mellette egy -boglya széna is. Idei rakás, egészséges, illatos.</p> -<p>No hála legyen a papnak-papucsnak: a lovak számára hát lesz -ennivaló. Zsurmay kapitánynak aggodalmai voltak ugyan, hogy a -tulajdonos engedelme nélkül föl lehet-e a szénát étetni, de már -erre csak nevetett a huszár. Hát a betlehemi jászolból, a csecsemő -Jézus Krisztus alól nem kiszedné-e a huszár a szénát, mikor az ő -lova éhes?</p> -<p>Mégis trombitáltatott a kapitány ott a havas rengetegben, hogy -ha közelben van a széna tulajdonosa: hallja meg.</p> -<p>Meghallotta. Odajött. Sajnálta a szénáját eladni, mert nem -hitte, hogy megkapja az árát, – attól félt, kardlappal fizetik ki. -De bizony jó pénzt kapott érte. Épen két akkora szája lett örömében -a rusznyáknak, mint a mekkora illett volna.</p> -<p>Ennivaló hát van a lónak, de hol lesz már az innivaló?</p> -<p>Sehol se lesz. Csak annyi viz van a havason, a mennyi holmi apró -gödröcskékben, földszinti faodvakban meggyülekezik. Ez pedig -édeskevés. Sok hegyet-völgyet meg kell mászni még ma a lónak, mig -vizre akad. <span class="pagenum"><a name="Page_293" id= -"Page_293">-293-</a></span></p> -<p>De hát most már mit eszik a legénység? A huszár se kutya.</p> -<p>Előállt a rusznyák, van két hordó juhteje.</p> -<p>Hejh rusznyák, istennek angyala vagy te. Hol az a két hordó -juhtej?</p> -<p>Előkerült.</p> -<p>Megvették, megitták. Minden legénynek jutott egy meszely. -Savanyu volt, mint a vén asszony nevetése, de többet ért, mint -máskor a sódar.</p> -<p>Hanem hát végre is mi az? Egy meszely juhtej. Becsületes -macskának is kevés. Valami harapnivaló is kellene.</p> -<p>Egyik huszár elkezdett böngészni. Valami vakandturásra akadt, de -a mely mégis nagyobb volt, mint a vakandturás. Szétrugja a földet s -ime, veremre akad. Turkál benne s kisül, hogy a verem tele van -burgundi répával.</p> -<p>Isteni fölfedezés. Nagyobb, mint a könyvnyomtatás, fontosabb, -mint Amerika fölfedezése. Burgundi répa! Igaz, hogy takarmány; -állatnak, malacznak való, de mennyei étel lesz most ez a -huszárnak.</p> -<p>Megvették mind s neki álltak a burgundi répának. Azt az édes, -leves, émelygős, szokatlan torzsát ugy ették, csak ugy harsogott. -Még a tarsolyba is eltettek egy darabot.</p> -<p>– Röf! röf!</p> -<p>Ezt a hangot a volt pataki diák ejtette ki a száján.</p> -<p>– Ugy lesz biz az bajtársak; – ha még igy élünk egy darabig, nem -huszár leszek én, hanem sertés a <span class="pagenum"><a name= -"Page_294" id="Page_294">-294-</a></span> javából. Savó és nyers -burgundi répa: épen igy élnek a malaczok anyám házánál.</p> -<p>Valami nagyon még csak el se keseredtek a legények.</p> -<p>Egyik huszár felkiáltott:</p> -<p>– Hejh, Fecském, édes lovam, gyere csak ide, üljünk egy -asztalhoz!</p> -<p>Fogott egy nyaláb burgundit s vitte lovához s szeletenkint adta -neki. Egyik szelet a lóé, másik a huszáré. Legalább a szomjukat is -eloltották. S utána minden huszár azt cselekedte. – Minden huszár! -Hányan is vannak csak még? Talán jó lenne számba venni most -már.</p> -<p>Elindultak százhetvenöten. Megszaporodtak három lengyellel, de -egyet maguk közül elkergettek. Tehát százhetvenhétnek kellene lenni -még most is.</p> -<p>Nincs pedig több százhatvanötnél. Tizenkét huszár tehát már -elveszett. Kidőlt, elmaradt, eltünt. Vagy talán megszökött?</p> -<p>Nem. Egy se szökött meg. Jó az isten. Van még remény, hogy -megkerül majd az a tizenkettő is.</p> -<p>Hanem az én mesemondó őrmesterem rosszul járt. Összes málhája, -fehérnemüje kocsin volt, kocsin szállitották a század után. Ezt a -kocsit a menekülés második napján már elfogták. Tartalék ruhája -tehát már régen nem volt. Most pedig a burgundi répa-lakoma közben -azt vette észre, hogy szép, duzzadt, őrmesteres, piros bugyellárisa -is elveszett s nincs sehol. Vele együtt minden pénze is. Sehogy se -tudott visszaemlékezni, hogy a sok utban, futásban, keserves -hercze-hurczában, hol és miként veszthette el kincsét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span></p> -<p>De hiszen mindegy az már. Mégis nagyon elkeseredett. Most hát -már egyetlen fillérje sincs.</p> -<p>Azonban megvigasztalódott. A pataki diák különösen meg tudta -vigasztalni.</p> -<p>– Sohase busulj, bajtárs, pénzed miatt. Ebben az alávaló -rengetegben ugy se adnának érte semmit. Innen pedig ugy se tudunk -menekülni. Itt döglünk meg a hányan csak vagyunk, egy rakáson. Ma -ugyan még nem, hanem holnap vagy holnapután.</p> -<p>Hát e bizony alapos vigasztalás volt. Nem is tudta hamarosan -Herman János, miként köszönje meg.</p> -<p>– Ha pedig, édes jó bajtársaim, utóbb mégis hazajutunk valahogy, -hát akkor…</p> -<p>Nem szólt többet a pataki diák, hanem összeütötte bokáját, csak -ugy pengett a sarkantyuja. Hátra is nézett a sarkára. Hogy annak a -sarkantyunak még el nem állt a szava!</p> -<p>No, majd eláll az is.</p> -<p>Tovább mentek a huszárok. Jó két vezető emberük volt, de jól is -fizeték őket. Nagyon bizott a két vezető, hogy egy-két nap mulva -fölérnek a hegységek legmagasabb tetejére. Onnan azután majd csak -legurulnak valamerre.</p> -<p>Késő estig szakadatlanul mentek hegynek föl, völgynek le. A -hegyen viz nem volt, a völgyön fű nem volt, a lovat jól etetni, -erőben tartani nem lehetett.</p> -<p>Öreg este volt már, a mikor egy nagy hegyről lebotorkáltak egy -völgykatlanba. Nem is katlan volt az, hanem valóságos gödör. Szűk -mélyedés, alig fért el <span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span> rajta husz-harmincz ló. De volt -forrásvize… Itt mégse éjszakázhattak. Föl kellett mennie a hegy -oldalára s ott elszéledve legeltetni a lovakat. A hegy pedig -meredek volt.</p> -<p>Itt már kitört a zugolódás Zsurmay ellen. Csakhogy a vitéz -kapitány ezt nem hallotta. Ő messze elől járt több órajárásnyira az -erősebb lovakkal és erősebb legényekkel. A gyöngébbek maradtak -hátra s velük a mesemondó őrmester s a pataki diák. Erős mind a -kettő, lovuk is jó, de ők el nem akarnak hagyni senkit. Biztattak, -vigasztaltak, segitettek.</p> -<p>Gyakran a biztató szó se ért semmit.</p> -<p>Zabla-száron vezeti a huszár a lovát. Bágyadt a lova is. A -nyereg és minden készség ott van a ló hátán.</p> -<p>Egyszer csak megáll a ló. Fejét lehajtja, orra majd a földet -éri. A huszár szólitja, zabla tövénél föl akarja a fejét is emelni. -A ló nem mozdul, hanem lefekszik, elnyujtózik, fejét leteszi a -hantra.</p> -<p>A huszár félrevágja a csákóját, nagyot káromkodik.</p> -<p>– Hejh, a megváltóját, hát csakugyan itt kell elpusztulnunk!</p> -<p>Ismeri már a lovat. Napok óta nem evett, nem pihent a ló kedve -szerint. Talán el is busulta magát. Ha a ló egyszer lefekszik az -utban, nem kel az már fel többé.</p> -<p>Mégis szeretne reménykedni a huszár. Szól hozzá.</p> -<p>– Édes lovam, Vidám te, ne hagyj el engem!</p> -<p>Talán még megérti a ló a keserü hangot. Fejét kissé megmozditja -s ránéz gazdájára. Azután megint <span class="pagenum"><a name= -"Page_297" id="Page_297">-297-</a></span> leteszi a fejét s szemére -valami láthatatlan pókháló kezd ereszkedni.</p> -<p>Utolsó pillantása volt gazdájára.</p> -<p>A huszár kemény gyerek. De könyei mégis kitörnek. Hiába! -Teste-lelke neki is elernyedt már. Leül a ló ejéhez, leveszi róla a -kantárt s haját a két füle közt szeliden huzogatni kezdi. S zokog -keservesen. Igy találja őrmestere.</p> -<p>– No fiam, Ferkó, gyere már, hagyd ott a lovadat. Végy magadon -erőt.</p> -<p>– Nem hagyom itt, őrmester uram. Ő se hagyna el, ha ereje volna. -Azután mindegy már az. Akár itt pusztulok el, akár másutt. Ugy se -birom tovább!</p> -<p>Ime egy jelenet a sok közül. S mindennap több. Mind egyenlő s -mégis mind másféle. De a szivet szaggatja valamennyi.</p> -<p>Az őrmester nyeregszerszáma is összeszakadozott már. Az ő -lovának se volt már hasa. Nem állt rajta rendben semmi. Szájánál -fogva vezette maga után s folyton kötözni, szoritgatni, igazgatni -kellett rajta mindent.</p> -<p>Nem számlálták most már se a napokat, se az éjszakákat. -Hegynek-völgynek mindegy volt már. Ha inuk leroskadt: lefeküdtek. -Ha egy kis erőhöz jutottak: megint mentek tovább. Néhol buja fű -volt a völgyeken, szakadékokban, források tövénél. Ott a ló kedvére -jóllakott. A huszárt is tudta vinni. A huszárnak alig volt már -egyebe szárazkenyér morzsájánál. Valami vad, tövises, erdei eper -érett itt-amott: azzal verték el <span class="pagenum"><a name= -"Page_298" id="Page_298">-298-</a></span> éhüket, szomjukat. De -erőt az se adott. Nem féltek már ellenségtől, kémektől, üldözőktől. -Felértek már a magas Kárpátokra Galiczia és Máramaros vármegye -határán, de ők nem tudták: hol járnak, hova lyukadnak ki. Se -jókedv, se elszántság, se számitás, se hidegvér – csak az élet vak -ösztöne vezette őket.</p> -<p>– Ott jártunk, uram, olyan magas hegyekben, a hol még ló nem -járt, a mióta a kutya mezitláb jár a világon!</p> -<p>Igy beszélte a mesemondó őrmester.</p> -<p>A legénység elszakadozott egymástól. Nem volt már hadoszlop, nem -volt már büszke huszár többé. Négy óra járásnyi távolságban -széledeztek egymásután. A ló néha még tudott nyeriteni. Hivta -társát vagy jelt adott neki.</p> -<p>Egyik estén nagy erdő tisztásán öten jöttek össze. Az őrmester, -Böszörményi, a pataki diák és három legény.</p> -<p>Mit csináljunk?</p> -<p>Előttük is sok huszár, utánuk is. Hogy’ érjék el, a ki előttük -van, hogy szedjék össze, a ki utánuk van? Éhesek is voltak, fáztak -is.</p> -<p>Hasig érő fű volt a tisztáson, harapta a ló, csak ugy -bujálkodott benne. Aznap havas eső esett; minden fűnek széles sása -tele volt hóval, vizzel, harmattal, nem kellett a lovat itatni -se.</p> -<p>Itt töltjük az éjszakát. Ebben történt megállapodás.</p> -<p>Tüzet raktak. Magánosan álló egész óriási fenyőfákat gyujtottak -meg. Hadd legyen meleg és világitás. Talán <span class= -"pagenum"><a name="Page_299" id="Page_299">-299-</a></span> az égre -verődött fényt mérföldekről meglátja a nyomorgó huszár s oda siet. -Lövöldöztek is rendes időszakokban, talán a pisztoly hangját is -meghallja a menekülő.</p> -<p>Akár a fény, akár a hang után, azon az éjszakán még huszonkét -huszár jött össze azon a helyen. A lovakat legelni eresztették, -maguk jól aludtak a nagy tüzek enyhe közelében. Se ételük, se -italuk, de annyi fáradtság után az édes alvás mégis adott erőt -napkeltére.</p> -<p>De fokozta az éhséget is. Azután a keserüséget s utóbb az -erőtlenséget.</p> -<p>Hejh katona, vitéz huszár, elsőrangu hőse a világnak, de -nyavalyás alakká válsz te, ha nagy fáradalmaid közt egy-két nap óta -nem ehettél.</p> -<p>Enni: állat dolga. Igy mondják az erkölcsök nagy birái.</p> -<p>Az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette az alkotó. -Igy tanitják a bölcsek és irástudók. De igy van-e hát?</p> -<p>Nézd az ifju hőst, a kit levert lábáról az éhség és fáradtság. -Hős indulat a szivében, éles aczélfegyver a kezében, de üres a -gyomra. Akármelyik futkározó rongyos siheder le tudná gyalázni egy -furkósbottal.</p> -<p>Oh, Zrinyi, oh Leonidas s ti többiek, örökké ragyogó hősei a -nagy világnak: éreztétek-e ti az éhség kinjait? S te Toldi és -Kinizsi s ti aczélkaru óriások a mesék országából s a nagy nemzetek -történelméből: vajjon le tudott volna-e suhintani buzogánytok, hogy -az ellenség csontjait összetörje, ha napok óta éhen-szomjan -<span class="pagenum"><a name="Page_300" id= -"Page_300">-300-</a></span> vonszoltátok volna fáradt tagjaitokat? -S ti lánglelkek, te maczedoni Sándor, te Czézár, te Napoleon s ti -nagy eszmék és nagy szenvedélyek teremtői: mit tudtatok volna ti, -ha csak nyers burgundi répával lehetett volna jóllaknotok minden -harmad, negyednapon egyszer? S te Romeo és Julia, hova lett volna -szerelmetek istenereje, ha egy héten át koplalnotok kellett volna -és a mellett ázva-fázva nehéz munkát végeznetek?</p> -<p>Gyomor: te benned lakik együtt az isten és az ördög, a fenség és -a nyomoruság! Tőled származik minden jó és minden nagy és minden -hitvány!</p> -<p>Reggel a huszonhét huszár még egyszer és utoljára rendbehozta -lovát, szerszámát, ruházatát s elindult azok után, a kik előtte -voltak. A század többi része jó előre járt már, ezt a szakasz el se -érhette. Két-három órai utat kellett volna gyors menettel megtenni, -hogy elérhesse.</p> -<p>Hanem egyeseket csakugyan ért el. Ott hullároztak az utban s -lovaikat kergették, hivták, édesgették. Mert akadt olyan huszárló -is, a mely megunta már az égben és a szirteken való járást s -megemlékezvén a völgybeli jó levegőről, a mennybeli seregek -kedvéért sem akart előre menni – hanem vissza – hátra a legelőre. A -huszár aztán ugy akart lova során könnyiteni, hogy leszedte róla a -nyerget és terhelőt s ezeket ott az erdőben egy csomóba -összerakta.</p> -<p>Ha megélünk: majd eljövünk érte. Ha meghalunk, ha éhen veszünk, -hát isten neki – hadd pusztuljon a nyereg is. Mindegy már! -<span class="pagenum"><a name="Page_301" id= -"Page_301">-301-</a></span></p> -<p>A Lozdun havasok körül jártak. Galicziában is, Máramarosban is -igy hivják a Kárpátoknak ezt a részét. A vezetők is aligha el nem -tévesztették az utat. Ha kissé nyugotra mennek, rábukkanhattak -volna a Suliguli szorosra. De a hágón, a hegység gerinczén -csakugyan áthatoltak már. Hanem a huszár ezt még mindig nem tudta. -Kiszámitotta, hogy egy napig még talán megállhat a lábán: azután jó -éjszakát. Most már nem is káromkodtak. Mint a fekete köd, mint a -fekete éjszaka: ugy állt lelke előtt a rettentő sötétség. Az a -lélek már hervadó volt, már alig látott világosságot. Csak az -éhséget és összeomlást, csak a halált látta.</p> -<p>Déltájban levánszorogtak a hegyről. Valami völgybe értek, -csörgedező patakhoz. A ló nagyot ivott.</p> -<p>A patak mellett ember állt. Borzas gucsma a fején, bocskor a -lábán. Kuszált haju erdei ember, csak bajusza volt kipödörve. -Nyilván orosz ember.</p> -<p>De mégis ember! Napok óta nem láttak már idegen emberalakot a -rengetegben. Talán most már nekik is hajnalodik.</p> -<p>Megszólitják oroszul.</p> -<p>Az ember magyarul felel.</p> -<p>– Hozta isten vitéz urak! Erőt, egészséget adjon a gondviselés! -Honnan jöttek kigyelmetek a mi országunkba?</p> -<p>Az ember a patak tulsó partján állt. Erős férfilépéssel át -lehetett lépni a patakot. Böszörményi Dani, a sárospataki diák -megmozdult, hogy odamegy az emberhez. De nem volt már annyi ereje. -Csak ugy szólt hozzá. <span class="pagenum"><a name="Page_302" id= -"Page_302">-302-</a></span></p> -<p>– Ugyan kedves bátyám, jőjjön kelmed ide hozzám, hadd szoritom -meg kezét.</p> -<p>Az ember odament. A sárospataki diák megszoritotta kezét, de -szólni már nem tudott. Összeölelte, csókolta a torzonborz embert s -fejét vállára tette, ugy zokogott. Elfogta az érzés. Hazája -szentföldén édes anyanyelvét ime, mégis meghallotta!</p> -<p>Nagy megindulással nézte a többi huszár ezt a tüneményt. Jó -magyar fiu valamennyi, feszült a sziv a szűk zsinóros dolmány -alatt. Hazaértünk. Az élet hát mégis megmaradt számunkra. Nem hiába -volt hát a szenvedés. Saját vérünket mégis megláthattuk.</p> -<p>Istennek nagy adománya volt az az érzés, mely egy pillanatig -erőt vett a huszáron. Öröm és vigasztalás. Enyhület, mely -megérdemelte a férfikönnyet is.</p> -<p>Az az ember Fajnatelepről való volt. Felső-vissói jó -kálvinista-zsöllér, a kincstárnak valami erdei embere. Elmondta, -hogy reggel óta látott ő már huszárokat erre vonulni. Bizony csak -ugy szédelegtek, támolyogtak azok is. De most már ott vannak a -telepen. Megsegitette az isten azokat is.</p> -<p>Odasietett az őrmester is huszonhetedmagával.</p> -<p>Első dolguk volt két embert a telep lakói közül felküldeni a -hegyekbe: szedjék össze az elmaradt, elkényszeredett huszárokat. -Vigyenek magukkal kenyeret, turót, pálinkát. A mi kezük ügyében -volt. Két fiatal, gyorslábu legény vállalkozott erre. Oda a -galicziai határ alig nyolcz-kilencz kilométer. Ők estélig -fölkeresnek minden embert, minden lovat és elhányt <span class= -"pagenum"><a name="Page_303" id="Page_303">-303-</a></span> -nyeregkészséget; legkésőbb reggelre hazahoznak mindenkit.</p> -<p>Ugy lett.</p> -<p>Kenyér kevés volt a telepen. De nyomban levágtak egy félig -hizott hatalmas röfögőt s néhány juhot és kecskét. Ropogott a tűz, -készült az illatos sült, megint megszólalt a pataki diák -sarkantyuja s megint ő volt a főszakács. Az éhes huszár, -végigfeküdve a haraszton, most már nyugodtan várta a lakomát. Sajt, -turó, pálinka volt az étvágygerjesztő előétel.</p> -<p>A mint kifujta magát a huszár: első dolga volt lovát -levetkőztetni, annyira-mennyire megcsutakolni s ételhez-italhoz -juttatni. A telepesemberek segitettek a munkában.</p> -<p>Szó se lehetett arról, hogy még este tovább menjenek. -Felső-Vissóra, onnan a Vasérpatak völgyén vezet az út. Kanyargós -út, jó harminczöt kilométer távolság. Hanem a telepről szamaras -legény hirt vitt a városba, hogy a haza védelmére megjöttek a -huszárok Galicziából, holnap estére beérnek a városba.</p> -<p>Lett nagy lótás-futás a városban. Sütni-főzni minden házban. -Tejben-vajban fürödjék a huszár, de a lova is. Kéznél legyen minden -czigány és a szerszáma. A késő ősz minden virágát szedjék össze. -Koszorut a huszár csákójára!</p> -<p>A huszár pedig kedvére lakomázott. Azután a boldogok álmát -aludta egész éjjel. Husz keserves napnak fáradalmát pihente ki -egyszerre.</p> -<p>Milyen más volt reggelre kelve a huszár is, meg a <span class= -"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> lova -is! Csodaerő van a fiatalságban s az egészséges lóban.</p> -<p>Hanem azért volt bizony ott egy csomó hiányosság!</p> -<p>Reggel trombitaszóra szakaszonként összegyült a legénység. -Szemlét tartott a kapitány s számba vett minden embert.</p> -<p>Furcsa látvány volt.</p> -<p>A fej nyiretlen, a haj csapzott, három hét óta a huszár álla nem -látott borotvát, fölverte állát, arczát az avar. Mintha ágról -szakadt volna valamennyi. A bajusz is vagy busan lóg, vagy a hány -szál: annyifelé akar futamodni.</p> -<p>– Hejh, a ki áldója van ennek a keserves világnak, meg ne lássa -a Vilmos-huszárt ilyen ábrázattal az ország.</p> -<p>No, hiszen volt mosdás, nyirás, borotválás, bajuszpödrés. Nyalka -legény lett a huszárból hamarosan. Hát még, a mikor minden vasa -ragyogott a tisztaságtól s minden szija fényes volt és rendes.</p> -<p>– Gyere édes lovam te is, tartsd a lábad.</p> -<p>Erre került most már a sor s elvégezték jó renddel a vasalást -is.</p> -<p>Hogy azután még a köpönyegek tele voltak foltokkal, a mentének -prémje feslett, posztója rongyos s a dolmánynak hetvenhét zsinórja -hetvenhét felé szakadozott, de meg sok csizma sincs rendben s a -nadrág is busul a szabó után: ez ugyan mind szomoru valóság, de már -erről Fajnatelepen nem tehetünk.</p> -<p>Majd valahol máshol ezen segitünk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_305" id="Page_305">-305-</a></span></p> -<p>Késő este lett, a mikor Felső-Vissóra beértek. De nem is ugy -szállt le a huszár a lóról, hanem csak ugy leölelték, -lecsókolták.</p> -<p>S a mikor délután kiállt a század a templom elé: nem volt már -akkor szakadozott se a posztó, se a prém, se a zsinór. Soha se lesz -annyi szabó Felső-Vissón, mint a hány akkor egész éjjel dolgozott a -huszárokon. Kik voltak, honnan jöttek, miként kerültek elő; sohase -tudta elgondolni senki.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Vége a történetnek. A többi már a hadjáratnak, a függetlenségi -harcznak s a nemzetnek története. De nyájas olvasóim közt lehetnek -kiváncsiak is: az ő kedvükért jegyzek föl itt némi apróságot.</p> -<p>Hogy Böszörményi Daniból, az egykori hatalmas pataki diákból, mi -lett, nem tudom. Tiszt lett-e, ott halt-e el a csatatéren vagy -talán ma is él: nem tudom. Pataki ifju és öreg barátaim keressék ki -nevét és szülőhelyét a mult század negyvenes éveinek -tanuló-névsorából: akkor utána kérdezősködhetünk s életsorát -megtudhatjuk.</p> -<p>A mesemondó őrmester életéről többet tudok.</p> -<p>A mikor a század diadalmenetben Máramaros-Szigetre ért: onnan a -századot, Zsurmayval az élén, Bem hadseregéhez rendelték Erdélybe. -Herman János őrmestert azonban kiszakitották századából.</p> -<p>A nemes vármegye két erős század felállitását határozta el s -Herman Jánost hivta meg a szervezésére. <span class= -"pagenum"><a name="Page_306" id="Page_306">-306-</a></span></p> -<p>Micsoda?</p> -<p>Háromszáz parasztból huszárt gyártani, háromszáz tanulatlan -csürhéből huszárlovat teremteni: nem egy embernek való munka az. -Elkopik abban tiz erős őrmester is.</p> -<p>Herman János tisztelettel megköszönte a megbizást, de el nem -fogadhatta.</p> -<p>Az alispán kemény ember volt.</p> -<p>– Ha kend százhetvenöt huszárral át tudott jönni a lozduni és -borkuti havasokon, a hol csak a sas meg a mormota tud járni: akkor -kend a regrutával és a remondával is el tud bánni. Kend katona, -kendnek az engedelmesség a dolga.</p> -<p>Ez is igaz.</p> -<p>Herman János ott maradt és a télen át csakugyan gyártott két -század jó huszárt. Kora tavaszszal be is osztották a -hadjáratba.</p> -<p>Végigküzdötte a függetlenségi harczot. Becsülettel, -tisztességgel.</p> -<p>A harcz után ujra besorozták régi ezredéhez, de csak -közlegénynek. Büntetésül elcsapták az őrmesterségből. A -Vilmos-ezredet az osztrák ujra szervezte, német tisztekkel tömte -tele és Csehországban helyezte el. Onnan bocsátották el Herman -Jánost az 1851-ik év végén.</p> -<p>Veszprémbe jött, ott megnősült, a város közönsége megszerette, -megbecsülte. Lisztes boltot nyitott s a lisztet, melyet árult, maga -őrlette be hetenként a veszprémi Séd-vizi műmalmokban. A buzát is -maga vásárolta össze hetenkint a gabonapiaczon. Ezért jött a -gabonakereskedők névsorába. <span class="pagenum"><a name= -"Page_307" id="Page_307">-307-</a></span></p> -<p>Ezelőtt harminczöt évvel 1870 körül elvesztettem szemem elől. -Ismétlem, a mit már mondtam. Ugy emlékszem, mintha Szatmárra vagy -Szamos-Ujvárra költözött volna. Ezóta nem ismerem élete sorát. -Veszprémi és szatmári és szamos-ujvári barátaim nyomozódjanak -utána. Él-e még, vagy élnek-e maradékai?</p> -<p>A Zbarazból hazajött jó Vilmos-huszárok nem sokáig maradtak -tétetlenül. Hentaller barátom jegyzetei nyomán adom elő történetük -rövid foglalatát.</p> -<p>November közepén érhettek Máramaros-Szigetre s 25-én már csatát -álltak. Katona Miklós serege ütközött meg Kozárvárnál Urbán osztrák -tábornok seregével. Urbán győzött s a magyar seregnek Deés felé -kellett hátrálni. A Vilmos-huszárok Zsurmay vezénylete alatt -fedezték a visszavonulást, ők állták utját az üldöző ellenségnek s -ők mentették meg az ágyukat.</p> -<p>1849-ik évi január 24-én Bem alatt a szelindeki csatában vettek -részt. Kegyetlen tél volt, de azért nem szenvedtek annyit, mint -menekülő, hazatérő utjok alatt.</p> -<p>Február 4-én a vizaknai ütközetben vettek részt Zsurmayval, a ki -akkor már őrnagy volt. Puchner osztrák tábornok középhadát rohanták -meg, vissza is szoritották és ezzel lehetővé tették a szabályos -visszavonulást.</p> -<p>Négy nap mulva Zsurmay a Vilmos-huszárokkal Medgyesről kiverte a -császári sereget. A medgyesi szász polgármester épen kivilágitást -akart rendezni a császári sereg tiszteletére. A fáklya, muzsika, -áldomás <span class="pagenum"><a name="Page_308" id= -"Page_308">-308-</a></span> már készen volt. A polgármester azonban -Zsurmaynál tisztelgett, minthogy ő volt a győző.</p> -<p>– Aztán kedves polgármester ur, mibe került volna az a -fáklyászene?</p> -<p>A polgármester vakaródzott, de azért megmondta.</p> -<p>– Kétezer forintba!</p> -<p>– No hát azt a kétezer forintot nyomban lefizessék. Kell az én -vitézeimnek!</p> -<p>Márczius 2-án Medgyesnél Zsurmay őrnagy és Bethlen ezredes -huszárai döntötték el a csatát, Van der Null osztrák generálist -kiverték állásából s Asszonyfalváig kergették az ellenséget.</p> -<p>– – Ime öregéből, nagyjából a százhetvenöt huszár története.</p> -<p>Derék fiuk. Hazatérésük a legszebb s legnehezebb katonai -cselekmények egyike, melyeket a világ ismer. Hősök voltak mind -végig. Életük, haláluk s örök dicsőségük felett álljon őrt a nemzet -hálás emlékezete!</p> -<p>Zsurmay alezredes és Szontagh kapitány nem ülte végig a tizenhat -és tizennyolcz esztendeig vasban töltendő várfogságot. 1857-ben -kegyelmet kaptak.</p> -<p>Dicső életük további folyamát nem ismerem.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_309" id= -"Page_309">-309-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>A dicsőséges csaták napjaiból.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> Az áldomás. – Hogyan -készül a fegyver? – A nemzetőrség. – Apám a hadnagy. – A magyar -vezényszó. – A nemzetőr egzecziroz. – A bolondos harczi dal. – -Őrizzük a Drávát. – Pápay Miklós öreg barátom. <span class= -"ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Jön Jellasich. – A -borsodi alispán fia. – Itt vannak a horvátok. – Ők lakmároznak -abból, a mi a honvédek számára készült. – Küldöttség a bánnál. – Az -ellenség elvonul. – Apám Balaton-Füredre indul. – Ellenséget lát -utjában. – Jó lenne azt elfogni. <span class="ralign"><a href= -"#Page_16">16</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> Apám támadást -parancsol az ellenség ellen. – Kik voltak a hősök? – A vadrácz -kovácslegény. – Csata előtt igyunk egyet. – A vakmerő lelkész. – -Sortűz egymás ellen. – Holtak, sebesültek. – A háboru kemény dolog. -– Az ellenség menekül. – Utána! – A félrevert harangszó. – Az -üldözés. – Ujabb véres összecsapás. – Az utolsó hős. – Szomoru -halála. – Mit feleljen az örök biró előtt? <span class= -"ralign"><a href="#Page_30">30</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> Mit akart az -ellenség? – A házatlan zsöllér. – Eberhard kettős lövése. – A -fenevad. – A szegény katona kegyetlen halála. – A kisértet. – A -halálfej. – A mogyorófa mindent rendbehoz. <span class= -"ralign"><a href="#Page_51">51</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> Roth generális -Soponyán. – Fábián tiszteletes ur. – A megzavart vacsora. – Itt -vannak a huszárok! – Roth generális menekül. – Görgey Artur. – A -huszárok éjjeli terve. – A kálozdi legények. – Szilas-Balhási -fészkünk. <span class="ralign"><a href= -"#Page_61">61</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_310" id= -"Page_310">-310-</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> A föld népe. – -Kossuth alföldi utja. – A nagykőrösi nemzetőrök. – A kis kunok. – -Három pandur meg az esküdt ur. – A szilas-balhásiak harczolni -akarnak. – Roth generális utolsó táborállása. – A tábori éjszaka. – -Megyünk apámmal Görgey elé. <span class="ralign"><a href= -"#Page_74">74</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> Apám találkozik -Görgeyvel 1848-ban, és 1901-ben. – Apám tanácskozása. – Görgey és -Perczel. – Roth generális megadta magát. – A történet vége. – A -történet igazolása. <span class="ralign"><a href= -"#Page_86">86</a></span></li> -<li>Nyomoztam, a hol Petőfi elesett.</li> -<li class="li2">I., II., III. <span class="ralign"><a href= -"#Page_104">104</a>–122</span></li> -<li>Még se lett királyi ember.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> Komárom várát -feladjuk. – Szabó Gábor honvédszázados. – Wolff Sebestyén, a -cserepár főhadnagy. – A macska. – A rizskása. – A sok takács. -<span class="ralign"><a href="#Page_123">123</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Az -Almássy-összeesküvés. – Az akasztófa alatt. – Magam is összeesküvő -leszek. – Pesti utazásom. – Késmárky Pepsa. – Komáromi -haditörvényszék elé idéznek. – Nyomatéktalan a vád. <span class= -"ralign"><a href="#Page_130">130</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> Megyek a -haditörvényszék elé. – Megmentem egy katonagyerek életét. – A Dunán -nem tudok átmenni. – Latin táviratom. – Mégis átmegyek. – Táviratom -sorsa. – Megbüntetnek. <span class="ralign"><a href= -"#Page_142">142</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> Szabó Gábor ügyvéd. -– Megismeri Wolff Sebestyént. – A rizskásáról szóló levél. – -Elbánik az auditorral. – Az auditor pedig az én ügyemmel. – A -tárgyalás. – Haza szabadulok. <span class="ralign"><a href= -"#Page_154">154</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> Szabó Gábor levele. – -Ünnepeljük Budapesten. – Megkapja a királyi kinevezést. – -Ábrándozik a neszmélyi hegyen. – Elégeti a királyi kinevezésről -szóló okiratot. <span class="ralign"><a href= -"#Page_166">166</a></span></li> -<li>Kossuth népszerüsége. <span class="ralign"><a href= -"#Page_177">177</a></span></li> -<li>A hős.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> A dermesztő hideg. – -Fehér emberek fehér lovakon. – Hir a móri csatáról. – Ki volt Kun -Béla? <span class="ralign"><a href="#Page_185">185</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_311" id= -"Page_311">-311-</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> A móri csata. – -Wallmoden-ezred. – Kun Béla rohamot intéz az ezred ellen. – Levágja -az ezredest. – Sebjeiből kiépül. – Barátsága az orosz tisztekkel. -<span class="ralign"><a href="#Page_194">194</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> Besorozzák osztrák -katonának. – Tisztelegnek előtte az osztrák tisztek. – Garibaldit -bekiséri Nápoly városába. – Harminczhárom huszárral elkerget egy -hadsereget. – A hős börtönbe jut. – Hazatér. <span class= -"ralign"><a href="#Page_203">203</a></span></li> -<li>Százhetvenöt huszár.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> Jókai regénye. – Ki -volt Herman János? – A Vilmos-huszárok. – A furcsa hirek. – A két -rongyos zsidó beszélget. – Kászonyi Dániel. – A huszárok -megesküsznek. – Ermisch kapitány. <span class="ralign"><a href= -"#Page_217">217</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Indulnak hazafelé. – -A zarubinczei izenet. – Zsurmay kapitány. – A lengyelek bucsuja. – -Az első állomás. – A borkii gátszakadás. – Herman őrmestert meg -akarják ölni. – A trembovlai huszárok. – A lengyel önkénytes. – A -czorkovi eset. – Miért haragszik a paraszt? – Átkelés a Nyisztra -vizén. <span class="ralign"><a href="#Page_251">251</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> Kolomea -szomszédságában. – A takarodó hangja. – A huszár lova bölcselkedik. -– A mamaliga. – Utjukat állják. – Föl a hegyekbe! <span class= -"ralign"><a href="#Page_275">275</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> Hol a pokol? – A -széna, juhtej, burgundi répa. – Herman őrmester elveszti pénzét. – -Kidől a ló. – Mi a hős, a mikor éhes? – A Kárpátok tetején. – Az -első magyar szó. – Fajnatelep. – Megmenekültek. – Felső-Vissó -ünnepe. – Végszó. <span class="ralign"><a href= -"#Page_290">290</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_134">134</a></td> -<td>vezé-ünktől</td> -<td>vezérünktől</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_182">182</a></td> -<td>mindegyik. nek</td> -<td>mindegyiknek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_193">193</a></td> -<td>ját élete</td> -<td>saját élete</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_267">267</a></td> -<td>huszárlmádság</td> -<td>huszárimádság</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_302">302</a></td> -<td>Megesgitette</td> -<td>Megsegitette</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A NAGY ÉV ***</div> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</body> -</html> diff --git a/old/64401-h/images/cover.jpg b/old/64401-h/images/cover.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 1cdcbdd..0000000 --- a/old/64401-h/images/cover.jpg +++ /dev/null |
