diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/62424-0.txt | 4244 | ||||
| -rw-r--r-- | old/62424-0.zip | bin | 106013 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/62424-h.zip | bin | 111394 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/62424-h/62424-h.htm | 4445 |
7 files changed, 17 insertions, 8689 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..c09454d --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #62424 (https://www.gutenberg.org/ebooks/62424) diff --git a/old/62424-0.txt b/old/62424-0.txt deleted file mode 100644 index 2e60f84..0000000 --- a/old/62424-0.txt +++ /dev/null @@ -1,4244 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook, Nagy kópé, by Gyula Krúdy - - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - - - - -Title: Nagy kópé - Regény - - -Author: Gyula Krúdy - - - -Release Date: June 19, 2020 [eBook #62424] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - - -***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAGY KÓPÉ*** - - -E-text prepared by Albert László from page images digitized by the -Google Books Library Project (https://books.google.com) and generously -made available by HathiTrust Digital Library (https://www.hathitrust.org/) - - - -Note: Images of the original pages are available through - HathiTrust Digital Library. See - https://hdl.handle.net/2027/hvd.32044011891215 - - - - - -NAGY KÓPÉ - -REGÉNY - -IRTA - -KRÚDY GYULA - - - - - - -PEGAZUS KIADÁS -1921 - -W. Hamburger, Wien. - - - - -I. Május. - -„Tegnap este tiz órakor érkeztem meg a gőzhajóval és még csak annyit -ismerek Budapestből, amennyit az állomás melletti kis vendégfogadóban, a -Piros almában láttam; kedves arcu öreg korhelyeket, magukban mosolygó -sörivókat, forró szájukat hideg borral öblitgetőket… Valamint nem -ismerek többet a városból, mint a cipőket, amelyeket éjjel a szálloda -folyosóján láttam a bezárt ajtók előtt és ezek a cipők külsejükkel -elmondták, hogy alvó gazdájuk boldog, vagy boldogtalan,“ gondolta -magában Rezeda Kázmér borus reggeleken, amikor szomoru álmából felébredt -és ezüstlakodalmat ülhetett volna a bánattal… - -Huszonöt esztendeje lakott Pesten és akkor érezte magát legjobban, -amikor feltette magában, hogy csak ezután ösmerkedik meg a várossal, a -városi emberekkel. Rossz álom volt minden, amit Pestből látott. Uj -szempontból, uj látószögből kell nézni az embereket és a világot, a -pesti körútakat, a boltokat, a nőket. Félre kell tenni a gyanakvást, az -embergyülöletet, a fölényt, az unalmat, amellyel hosszu pesti -tartózkodása alatt felvértezte magát, a mindennapi élet kellemetlenségei -ellen. Meg kell fiatalodni, előlről kell kezdeni mindent, el kell -felejteni dolgokat, amelyeket huszonöt esztendő előtt sikerült megtudni -az emberekről… Oly naiv bizalommal, gondtalan jókedvvel, sugárzó -életörömmel kell kilépnie reggel az utcára, mintha valóban csak tegnap -érkezett volna a Tisza mentéről Biasini ur gyorskocsijával és a várost -olyan állapotban leli, amint régi metszetekről ismerte. Egy reggelen -mindent le kell rázni, ami addig történt, ki kell seperni a szobából az -embergyülöletet, az életuntságot, olyan inget kell felvennie, amely -eddig nem volt a testén. Fiatalnak és jámbornak kell átváltoznia, hogy -tovább folytathassa az életet. Tudniillik: végét járta. - -Lehet, hogy más ember életében is előfordulnak olyan reggelek, amikor -megbánás nélkül, pusztán feláradó életösztönből egyszerre felejteni -akarja a multat; Rezeda ur oly komolyan vette ezeket a ritka reggeli -hangulatokat, mint a szerelmesek kedvesük levelét, vagy boriszszák a -rózsaszinű mámort, amelyben elfelejtik minden nyomoruságukat. - -Rezeda ur ugy érezte, hogy az esőcseppek olyan régi hangon kopognak az -ablakon, mint fiatal korában hallotta az esőt, az udvaron ugyanaz a régi -levélhordó tudakozódik utána, aki első szeretője leveleit hozta. - -A háztetők, a kémények, az ablakok, amelyeket ablakából látott egy -idegen város tartozékai… - -Talán nem is Pesten van, hanem Bécsben, vagy egy más nagyvárosban, ahol -rövid ideig tartózkodott és ugy gondolt vissza a városokra, amint a -házasságtörők a nászutjukra. - -A kapun kilépve egy napsugáras várost lát, amely most szárad a májusi -nedvességtől. - -A Dominó utca – egy régi belvárosi utca, amely nem sokat változott a -48-iki forradalom óta – különösen jószagu e reggelen. - -A fehér függönyöket a földszintes ablakokon tegnap vasalták, a boltosok -felvidámodva tekingetnek kis boltjaikból, amelyeknek többnyire -péksütemény és szalámi-szaguk van, a háztetőkön át a dunai gőzhajó oly -sokatmondólag, fantáziásan tülköl, mint Rezeda ur ifjukorában, mikor még -azt hitte, hogy a gőzhajóval csupa szerelmesek, boldog emberek utaznak. - -A pénzügyi tanácsosék ablaka nyitva van és virágcserepeit rendezi Zefi, -a vörhenyeges haju kisasszony. A házmesterek megborotválkoztak, a mély -belvárosi udvarokon a szivattyuskut maradványa körül zöld növényzet -látszik; a kikoptatott kockaköveken ugyanazok a lábak járnak, akik már -egyszer meghaltak, most visszajöttek, hogy folytassák félbenhagyott -szerelmeiket. (Rezeda ur ezeken a reggeleken ugy képzelte a régi Pestet, -hogy benne mindenki szerelemmel töltötte az időt.) Megelégedettnek, -vidámnak látszott mindenki, akivel az utcán találkozott. A nyugdijas -öreg urak harmónikás nadrágjukban, fehér gallérjaikban, tekintélyes -sétapálcáikkal mendegéltek a sétatér felé, ahol ebédig eltöltötték az -időt; s kedélyes leereszkedéssel fogadták Rezeda ur köszöntését, mintha -az valóban nagyon ifju ember volna. A piacról hazatérő szakácsnék -kosarából üdén zöldelt a petrezselyem, piroslott a kakas taréja és a -szobalányok urnőiktől tanulták a kecses járást, amidőn a tőlük ajándékba -kapott francia sarku cipőben siettek a füszereshez és frufrus fejükkel -észrevették a csinos fiatal embert, (Rezeda urat). A jóálomtól felüdült -arcu polgárasszonyok régi keztyüvel kezükön rázták ki a portörlőt a -tegnapi bánattal és itt-ott már megszólalt a zongora a nyitott ablakok -mögött, ahol kisasszonyok gyakorolták magukat a billentyük fogásában. - -Reggel kilenc órakor és májusban olyannak látszott a Dominó-utca, mintha -senkisem töltötte volna benne álmatlanul az éjszakát, bortól, vagy -szerelemtől betegen, hogy egyéb testi nyavalyákról ne is beszéljünk… A -régi Pest boldog, vagyonos polgársága lakott itt, a butorokat még a -nagymamák tették helyükre, a képeket régen elporladt kezek akasztották a -falra és levendula (a bolhák ellen), s egyéb ártatlan illatok voltak a -szekrényekbe zárva. Ha elvisznek egy teritéket az asztalról, darab idő -mulva ujjal pótolják. A plébánia-hivatalban nemapad a hivők száma, -annyian házasodnak, ahányan meghalnak. - -Rezeda ur boldog áhitattal nézett fel az ablakokra. Itt laknak azok az -ódivatu cilinder-kalapos férfiak, bőszoknyás, kis kalapos, karcsu dereku -dámák, akik a régi fametszeteken egyebet sem csináltak, mint mindig a -muzeum előtt, vagy a Duna parton sétálgattak. - -Itt maradtak ifjan, redőtlen ábrázattal, éberlasting cipőben, régi korok -divatos dalait dudolgatják magukban és a házibálon a negyvenes évek -táncait lejtik. Erzsébet királyné koronázásakor résztvettek a pesti -iparosok és kereskedők bálján és mostanában is oly áhitatosan -mosolyognak, mint akkoriban, amikor Andrássy Gyula bemutatta őket Ferenc -Józsefnek. Ha véletlenül el is költöztek volna darab időre a temetőkbe, -mindig visszatérnek, ha unokáik a fenmaradott régi képeket nézegetik, az -albumokban lapoznak, Daguer fotografiáit előveszik, ahol diszruhájában -áll a nagyapa, vagy a nagymama. Óh, ezek az emberek nem ismerték az -észbontó szenvedélyeket, a csuf bünöket, a házasságtöréseket, az örjöngő -féktelen vágyakat… legalább ilyesmit nem jegyez fel róluk a méla -emlékezet; mindig illatosak és áhitatosak voltak ők, mint a virágok -Urnapi oltáron. - -Ezekhez a férfiakhoz és asszonyságokhoz indult el egykor, huszonöt év -előtt Rezeda Kázmér a Tisza mellől Budapestre. Ezeket a pestieket -kereste mindig, akikről egy vidéki udvarház őszi bolthajtásai alatt a -könyvekben és régi ujságokban olvasgatott. A mult század gyönyörü és -ábrándos Pestjét kutatta a belváros szük utcáiban. S boldog volt némely -májusi reggelen, amikor néhány kis hangulatot vélt lepkevadászként -elfogni az ódon házak között. (Óh, bár jönne szamaras kordéjával a -vizárus és Dunavizet kinálgatna nyitott kapuk előtt!) - -Mindig ugy érezte magát, hogy megcsalták, amint az évek folyamán -mindmesszebb tünt az utcákról a régi Pest. A sok kiábrándulás, az -életuntság, a magányban érkező bus gondolatok berozsdásitották lelkét, -mintha végkép eltünt volna az élet folyamának lerakodó fövenye alatt az -ifju Pest és Rezeda ur. De jöttek májusi áradások, amikor a -negyvenesztendős Rezeda ur felébredt, kiemelkedett lelke a porrétegből -és megifjodva látta magát tükrében, mint egy lomtárból elővett képet, -amelyet ügyes kéz lemosott. - -Hazugság volt minden, ami eddig történt vele, amit eddig látott. Csak az -utcák változtak, a boltok szaporodtak, a házak nagyranőttek, uj -palotákat épitettek és régi utcákat eltüntettek… de odabent a házak -belsejében, a befüggönyözött ablakok mögött tovább él a régi Belváros, -ápolják az ódon erkölcsöket, szokásokat. A boltok mélyében -láthatatlanul, üldögélnek az egykori kereskedők és az órások ugyanugy -igazgatják az órákat, mint a hatvanév előtti Pesten. A légsulymérő se -mutat mást valamint a kalendárium hónapjai is a régi rendben -következnek. Májusban bizonyára kirándul képzeletben minden régi -polgárcsalád a Gellérthegy orgonabokrai alá a nagy elemózsiás kosarakkal -és a gyepen visszamaradó ujságlapokat Emich Gusztáv betüivel nyomtatták. -Az asszonyok fürdeni a Rudasba járnak és a vig kisasszonyok a -császárfürdő aranyárnyékos platánjai alatt találkoznak a -fiatalemberekkel. Sokan csodálkoznak, hogy nem hallják déli -tizenkettőkor Budáról az ágyulövést, de a harangok ugyanazon hangon -kondulnak meg a temetésekre, délben és este; a budai harangoknak uj -lendületet ad a hegyvidék és valóban olyan messzi utat futnak be, mire -átérnek Pestre, mintha a mult századból hangoznának. - -Reggeli sétájában Rezeda ur az Andrássy-utig ért és azokon a helyeken, -azok előtt a modern paloták előtt, ahol nem tudta maga előtt felidézni a -régi Pestet és vele a mult idők hangulatait, szinte lehunyt szemmel ment -el. Az Andrássy-ut elején azonban jól kinyitotta szemét. - -A májusi ragyogásban fürdőző ut Bécset juttatta eszébe, ahol darab ideig -boldog volt és a Ringen karonfogva sétálgatott az ismeretlenek között. - -A faburkolaton robogó kocsik között, az operai szfinxek előtt, a csinos -ruházatu, gondtalan arcu járókelők mellett valóban olyan hangulatot -érzett Rezeda ur, mintha egy ismeretlen, jókedvü, boldog városba tévedt -volna; husz esztendős, pénz van a zsebében, szerelem a szivében és -tegnap hallott egy dalt, amely ötpercenként visszatér az emlékezetébe. - -A Bajza-utcáig ment és senki sem zavarta meg jóizü hangulatában. A -leveleikkel legyező fák uj levegőáramlatokat hoztak az esőben -megfürösztött városba, a Körönd palotái ragyogva állottak, mint a soha -el nem muló gazdagság. A kitárt kapukon nem járt be a gond szürke -vándorlegénye, mosolygó nők jőttek le a házak lépcsőin, hogy keztyüiket -gombolgatva tavaszi sétára induljanak. A falombokon ugy ragyogtak az -esőszemek, mint a madárszemek. Mintha senkinek se volna otthon betege, -szegénysége, szivtépő gondja: oly boldogan mendegéltek a sétálók az -Andrássy-uton. Minden szerelmes megtalálta párját, egyetlen menyasszonyt -sem hagytak cserben, mindenkinek ki van fizetve a házbére. - -Egyike volt azon csodálatos napoknak, amikor az ember nem látja meg a -szenvedés és bánat konokul üldögélő fekete madarait a szembenjövők -vállán. Az arcokat kivasalta a tettető szabólegény, a gyomrok -elfelejtették a korgást, a zsebekben erszények vannak, amelyek -kifogyhatatlanok. Tétovázó járásával senki sem irja fel az aszfaltra -legbusabb gondolatait, a cipősarkok hetykén kopognak, a fogatokban -milliomosok nyájasan ülnek és bizonyosan szerelmes dolgokat beszélgetnek -egymás között a járókelők, hisz mindig mosolyognak. - -Rezeda ur más alkalommal tán fontolóra vette volna, hogy a város -leghazugabb negyedébe tévedt, ahol az illemtanároktól tanulták meg a -lakósok a kellemes magaviseletet, mig bensejükben épenugy szenvednek, -szomorkodnak, jajonganak, mint a legnyomorultabbak. Észrevette volna, -hogy a nők ruházkodásának gyakran gyanus az eredetük, a férfiak éjjel a -börtönre gondolnak… a szegény pesti gazdagság mutogatja itt szélhámos -selymeit. De ezen a napon Rezeda urnak jó kedve volt… A kétférjes -asszonyságok mellett, akik e májusi délelőttön mindkét férjüket, -valamint ölebeiket is sétálni vitték, tiszteletteljes arckifejezéssel -haladt el, holott tegnap még gunyos megvetéssel nézte ezeket a mindenki -által ismert pesti dámákat, akik többnyire büszkébbek voltak a -szeretőjükre, mint a férjükre. Ámde ma megbocsájtás van a szivében. -Bizonyosan besorozta őket azon szegény, sajnálatraméltó régi delnők -közé, akik a temetőben igy védekeznek a sirhalmukra telepedett vádaskodó -emlékezet előtt: „Bocsássatok meg, hogy vétkeztem, nem tehetek róla, az -uram meg nem értése, ridegsége, durvasága, hidegsége kergetett, hogy egy -megértő meleg szivet keressek… Bocsássátok meg, hogy nem áldoztam fel -fiatal életemet az önzésnek és szomoruságnak!“ Amint a házasságtörő -asszonyok évszázadok óta védekeznek. Nem haragszik a legismertebb -szélhámosokra sem, akik szemérmetlen mosollyal ültek a nyitott -fiákerekben. Vig és elmés gavallérok ők, a hires Zrinyi-kávéház hőseinek -maradékai. A mohó, erőszakos tekintetü és szemtelen magaviseletü fiatal -nők, akik szerencséjüket az utcán keresik, nem mérgesitették, mint -tegnapelőtt. A jó isten árvaleánykái ők, akik a negyvenes években -költőket szerettek és ápoltak. Tavaszi nap volt, Rezeda ur elandalgott, -boldognak szerette volna magát érezni… A világháboru előtt voltak ilyen -tavaszi napok Pesten, megifjodtak az emberek, midőn a városerdő -vadgesztenyefái kivirágzottak; álomvárossá lett Budapest áldozócsütörtök -napján, a mely napon mindenki azt álmodhatta, amit akart. Őregek ifjunak -gondolták magukat, asszonyok megszépültek, ablakok fénylettek, tornyok -ragyogtak… Lám, még az öreg Rezeda Kázmér ur is boldognak érezte magát. -Elhatározta, hogy délután lóvasutra ül, végigutazik a budai utcákon, -meghallgatja a földszintes korcsmaházak udvarairól kihangzó -harmónikákat, megnézi, hogyan piroslik a bor és az emberek arca a -veresteritékes asztaloknál; majd végigkocsizik a zugligeten, amely -ünnepnap délutánokon szerelmes párokkal és vak hegedüsökkel van telve, -stációt tart a város legszebb mulatóhelyén, az öreg Fácánnál és -végiggondol régi ifjuságán. - - - - -II. Pünkösd. - -A Fácánnál majális volt. - -A tabáni és vizivárosi tornyok litániai harangszava, valamint a -Retek-utcában kiragasztott zöld cédula közölte a fiatal nőkkel, hogy -ezen a délutánon táncmulatság van a Fácánnál, amelyhez Piros Flórián -zenekara szolgáltatja a tánczenét; a kitünő italokról és ételekről az -ismert vendéglős gondoskodik. - -Eljöttek tehát a rózsaszinü és kék ruhák a budai utcák öreg házikóiból, -s az ifju fürge lábak ugyanazon nyomokba léptek a kopott kövezeten, az -erdei avaron, a kanyargó gyaloguton, amelyet egykor a nagymamák hagytak -hátra. A vak hegedüsök, lábatlan harmónikások, akik a keresztutaknál ugy -helyezkednek el, mintha a várostól örök időkre kibérelték volna -helyüket, ugyanazon nótákat vonták, amelyeket a majálisi fiatal nők -anyáinak huztak, amikor azok először jártak májusban az erdőn. A szőke -és barna kontyok, a hullámos hajak, a szivben repdeső jó kedvek, a -pajkosodó nyelvek, a játékos szemek, a bérmálás tömjénillatát őrző fehér -harisnyák, vállalkozó kis cipők, felhevült szalagok, pontosan illeszkedő -harisnyakötők, álmok, szerelmek, ismeretségek, találkák és rügyező -vágyak eljöttek a Fácán ódon udvarára, végigjárták a bolthajtásos -folyosókat, felszaladtak a ropogó lépcsőkön, belenéztek a -kopottaranyozásu tükrökbe, amelyekben régi dámák arcai rejtőznek, mint a -folyam mélyében az eldobott gyürük, amulettek… - -Felcsattogtak a kedvek, mintha egy láthatatlan karmester tapsolva jelt -adott volna a mulatság megkezdéséhez, a varrógép mellett töltött éjjelek -remekmüvei, a lengedező szoknyácskák valamely fuvalom révén megmozdultak -és repkedni kezdtek; a gondban, házi munkában, ódon padlók járásában -megszokott leánylábak meginogtak, mint az alkonyi szélben a virágszálak; -számtalan kis hegedüs telepedett a falombokra és a szivekbe és egy meleg -lehelet szétfujta a Fácán felett azokat a tavaszi virágmagvakat, -amelyekből a szerelem terem. A hüvös kis kezek, amelyek tán még a -délelőtti mise imakönyvétől voltak hidegek, vagy fáradtak a -főzőkanáltól, felmelegedtek, amint kinyultak a táncosok felé. A jó -táncosnők oly elbizakodottan vetették magukat a tánc áramlásába, mint az -uszók a hullámokba. Lángban állott a szende szüz, a fogak lezárt -sövényei megől visszafojtott hangok törtek elő és Karmolin, egy öreg -budai kéjenc már ott guggolt a lyuk mellett, amelyet annak a kamrának a -deszkafalába furt, ahová a leányok ruháikat mennek megigazitani. - -Eljött a majálisra Damasztiné is a leányaival és ott szokás szerint -feltünést keltett. - -Damasztiné, „igazgató özvegye“, mint névjegyein olvasható, azoknak a a -negyvenes évekbeli öreg, előkelő uri asszonyságoknak a hivatását -választotta életpályául, akik egykor a régi Pesten és Budán minden -utcában feltalálhatók voltak: vidéki kisasszonyokat fogadott el kosztra -és kvártélyra, atyafiságos indulattal vezette a lányok nevelkedését. -Zenére, francia nyelvre, illedelemre és nagyvilágias társalkodásra -oktatta Damasztiné a gondjaira bizott leányokat. Soha sem szökött meg -egyik se szinésznőnek, vagy légtornásznőnek, ámbátor a fiatal hölgyeknek -nagy kedvük van e pályákhoz. Inkább némi kis szerelmet vittek haza -tornyos falusi otthonukba a Damasztiné leányai, amely szerelmek gyakran -házassággal is végződtek. Sok szegény budai fiatal ember, istentől -elhagyott kishivatalnok, városi tisztviselő (különösen, ha már -„kinevezett“ volt,) köszönhette Damasztinénak, hogy módos feleséghez -jutott. Az asszonyság tekintélynek és megbecsülésnek örvendett a -vizivárosban, holott a budai anyák nem mindenben helyeselték Damasztiné -nevelési módszerét. A Damasztiné kisasszonyai – a vizivárosi vélemények -szerint – sokkal többet engedtek meg maguknak, mint más polgári -kisasszonyok. Az „igazgató özvegye“ bizonyos mágnásos allürökhöz -szoktatta a falusi virágszálakat, különösen öltöztette őket, megengedte, -hogy vasárnap délutánonként fiatal emberek jelenjenek meg a háznál és a -zongora körül megforgassák a kisasszonyokat; Damasztiné aranyos -fejkötőben, és bombassin-selyemruhában trónolt az összejöveteleken és -nyomban észrevette, ha a kisasszonyok a fiatal emberrel a mellékszobába -vonultak. A litániáról jövő budai asszonyságok megjegyzést tettek, midőn -a zenétől, énekszótól, vigságtól hangos vizivárosi ház mellett elmentek. -De Damasztiné azzal pipálta le őket, hogy minden esztendőben férjhez -adott egy-két leányt a gondjaira bizottakból. - -Természetesen a Fácánbeli majálison is a Damasztiné kisasszonyai voltak -a nyertesek. Ők tudták legjobban a polkát, nem hibázták el a négyest, a -walzert ugy táncolták, mintha hatvanas évekbeli katonatiszti bálokon -tanulták volna. Szemükkel és legyezőjükkel ugy játszadoztak, mint a -legelőkelőbb dámák az operai páholyban. A frizurájukat készitette és -ruhájukat mindenféle szalagokkal diszitette Damasztiné, amihez csak neki -volt izlése. - -Négy leánya volt ez időtájt az asszonyságnak. „Akármelyik megér egy -második kerületi házat, vagy akár egy állami tisztviselőt!“ – mondogatta -Damasztiné. Ám a leányok között volt egy bizonyos Antónia nevezetü, -akiről némelyeknek (igy Rezeda urnak is) az volt a felfogása, hogy a -budai ház mellett még egy sashegyi szőlőbirtokot is felér értékében. - -Antónia ötven esztendeje járt a Fácánba majálisra. - -Ő volt az, akiért párbajokat vivtak kék cilinder-kalapos, lilaszinü -gérokkos, fehér pantallós gavallérok (akik manapság a családi arckép -albumok ábrándos fotográfiái közül nézegetnek) fehér köpenyeges -katonatisztekkel. Ő ment végig pillangós cipőiben azoknak az öreg -embereknek a mellényén, akik manapság félig megvakulva és szótlanul -tartják kezüket poharaikon a szarvas- és kereszt-téri kis korcsmák -sötét, pókhálós sarkaiban. Ő hagyta ott ibolyaillatát a Fö-utcai templom -előtt a padokon, hogy még napjainkban is megszerelmesedik a fiatal -ember. A Bástya-sétányon ő andalgott alkonyatokon, mig lenn egy kis -udvari korcsmában a Seckingeni Trombitás dalát fujja valaki. Az ő lábát -érezték a régi cukrászda szük asztalkáinál a gavallérok. Ő jutott -eszükbe a magányos férfiaknak, midőn a Mátyástemplomon toronyzene volt. -Ő pergette a varrógépet zöld cserepes növénnyel berakott ablak megett, a -félig földbe sülyedt tabáni házikóban. Ő róla álmodtak szegény, kopott -költők, midőn a budai leányt ábrázolták munkájukban. - -Ő ment fel szeliden a holddal a Gellérthegyre, az ő szava hangzott a -tabáni torony harangzengésében, ő könyökölt ki a magas ablakon midőn az -őszi bortól boldoggá és boldogtalanná lett fiatalemberek éjszaka -énekeltek a mély utcában, ő csalogatta maga után a bolyongókat a -jezsuita-lépcsőn, ő kapta azokat a szerelmes leveleket, amelyeket -csendes délutánokon valakinek irni szeretnének a költők, ő ment oly -illatosan vasárnap délelőtt a templomba, mint a májusi oltárok, őt -dicsérték a régi terek, kanyargós utcák, mohos házak a pestiek előtt, -akik némi kis romantikát szivni mennek át Budára (nővel a karjukon, vagy -nő nélkül a szivükben), ő jutott eszükbe a köszvényes öreg uraknak a -császárfürdő platánjai alatt, amikor a bosnyák katonazenekar déli zenét -játszik, ő volt az a nő, akit sohasem lehet elfelejteni és mindig ifjan, -üdén, bájmosollyal áll a férfiak szive oltárán. - -Rezeda ur azt hitte, hogy már nagyon régen ismeri Antóniát, vagy -legalábbis anyját, vagy nagyanyját vitte sétálni, táncolni, kisérte -templom után, csalogatta a meredek erdei uton, amely a Svábhegyre visz -és kellő időben megtalálta a vigasztaló hangokat, vagy a mulatságos -szófordulatokat. - -Tudott-e Antónia e régi szerelemről? - -A nők, bármily fiatalok és tapasztalatlanok, mindent tudnak, amikor egy -öreges, rajongó gavallért bemutatnak nekik, mint Rezeda urral tette -Damasztiné, midőn szünet lett a táncban és Antónia hizelkedő mosollyal -kereste fel nevelőanyját. Egy pillanattal tovább felejtette kezét Rezeda -ur kezében, s szemével végigsimogatta a gavallér fehér mellényét -(amelyet egykor egy hölgy himzett) és öntudatlan kacérsággal perditette -rózsaszinü szoknyáját Rezeda ur térdéhez, mintha régi szerelmi viszonyt -óhajtana felujitani. - -„Valóban nem tudnám megmondani, hogy mi lett abból a leánykámból, aki -iránt érdeklődik Rezeda ur. Annyi bizonyos, hogy nem volt boldogtalan, -mert a boldogtalanságról én leszoktatom a gyermekeimet,“ folytatta a -beszédet Damasztiné. - -(„Ó, én már tudom, mit lett betőle,“ gondolta magában Rezeda ur és -hosszasan Antónia sugárzó szemébe nézett, mintha ekkor látott volna -először életében leányszemeket.) - -Antónia még a távolból is visszanézett, azzal a titkolatlan -érdeklődéssel, amely zavarba szokta hozni a legokosabb férfiakat is. -Rezeda ur félfüllel hallgatta Damasztiné előkelő szavait: - -„Az én házamnak olyan hirneve van, hogy a nagymamák is hozzám -kommendálják unokáikat, nem felejtenek el, midőn fehér hajjal, merengő -fővel andalognak az emlékezés kertjeiben. Oh, én megtanitottam őket, -hogyan kell sétálni, járni, fejet tartani, arcot választani, hogy mindig -érdekeseknek tünjenek fel a férfiak előtt. Az egész élet nem jelent -egyebet, mint annyit, hogy mindig érdekesek legyünk. Azt hiszem, -korunkban az a divat, hogy a nők szerelmi boldogtalanságot öltenek -magukra és igy hóditják a férfiakat. Mit hallott Rezeda ur a mostani -divatról?“ - -Rezeda ur bár nem volt barátja a felesleges beszélgetésnek, a régi -ismeretség révén felelt Damasztinénak. - -„Azt hiszem, a harangszoknya a divat… s a bánatos arckifejezés a magános -sétán jobban illik a nők arcára, mint a hideg közöny.“ - -„Tehát azt gondolja, hogy leányaimat neveljem bizonyos mélabús -magatartásra? Azt hiszi, hogy a férfiak még mindég szentimentálisok, -mint a mi időnkben voltak? Emlékszik, mennyit szenvedtünk, sirtunk -egymásért, mert az volt a módi?“… - -Rezeda ur veszélyesnek itélte a társalgás folytatását, azt inditványozta -tehát, hogy üljenek uzsonnához, amit a jelenlevő kisasszonyok -helyeseltek, mig Damasztiné sóhajtott: - -„A férfiak sohase áldozzák fel a fehér asztalukat a legszellemesebb nő -kedviért sem.“ - -A Fácán árkádjai alatt volt teritve (mig az udvaron a tánc folyt). A -korcsmáros még abból az időből ismerőse Rezeda urnak, mikor szerelmeit -télen is a Fácánba hordta szánkán és a meleg vendégszobából ábrándozva -nézegették a sürü hóesést, s lélekzetet visszafojtva figyeltek, ha -idegen száncsörgés hangzott fel az erdőben. - -A rántott csirke olyan izes volt, mintha nem is korcsmában készült -volna, hanem azoknak az asszonyságoknak az elemózsiás kosarából való, -akik egykor háznépükkel a budai hegyek közzé kirándultak és a zöld -gyepen zsiros papirost hagytak hátra. A frissen csapolt sárga ser habja -ugy ment fel és alá a füles poharakban, mint a harmónikát huzzák boldog -népies mulatságokban. A bor piroslott a talpas poharakban és boldog -mámort igért kacsintó szemével, amely mámortól egykor már a régiek is -elfelejtették mindennapi gondjaikat, szerelmesek lettek az öregek, -pajkosak a dámák, önfeledkezők a kisasszonyok. Retkek vöröslöttek, mint -falusi kisasszonyok. Fagylaltok illatoztak, mint ifju delnők. A sajt, -mint egy elővigyázatos öreg ember cugos cipőben, meggondoltan ballagott -mindenféle ennivaló után. Damasztiné, mint aféle vérmes asszonyság, -elment igazitani a füzőjén, Rezeda ur bonvivánt hangulatokban -ringatózott, a tánc szakadatlanul tartott az udvaron, mintha csak igy -volna érvényes a tavasz, a szerelem, a sóhajtás, a vágy amely nagyobb -szekereken jött a városból a Fácánhoz, mint amilyenen a sörös hordókat -szállitják. A bomladozó kontyok, az izzadt nyakszirtek, a megzavart -toalettek, egykor mind emlékei leendenek a majálisnak; a levetett -ruhácskák és ingek szerelmes szavakat potyogtatnak ki magukból, midőn -lefekvés előtt otthon kirázzák őket. A szoknyák, bár még ezidőtájt -hosszuak és bővek voltak Pesten (a háboru hosszadalmasságában rövidültek -meg évről-évre a szoknyák), mikor aludni mennek, elmondogatják -egymásnak, hogy mit hallottak és láttak a majálison; még a szemérmetes -alsószoknyának is van ilyenkor regélnivalója, hisz ő is többször -kivillogott a forgatagban titkos helyéről. A cipők ezernyi lépésről -tudnak, (midőn fáradtan haza kerülnek), amely lépésekhez eddig nem -voltak szokva: tudnak sétákról a tánc után, az erdő rejtett részeiben, -tudnak heves és kiszámithatatlan mozdulatokról, – egy kis füles (egy -fehérke) a padra állott, hogy elérhesse a fiatalember száját… Az erdő -meghallgatja a csókokat, legfeljebb a madarak éneklik el másnap, akiknek -ugysem érti senki a szavát Pesten. - -Lám, Rezeda ur is merengett az asztalmaradékok felett, egyedül maradván -a tornácon egy sajthéjjal és a kiüritett seres kriglivel, midőn is -tavaszi esőfürgeségü léptek hangzottak fel a háta megett, pántlikás kis -cipők oly gyorsan hoztak erre valakit, mint a bárány szalad a zöld -mezőn, ibolya illat jött egy nagy nyitott ablakon át az erdő mélyéről és -valaki, hátulról befogta Rezeda ur szemét és gyorsan megcsókolta bal -oldalról az arcát. Édes kis csók volt; melegebb, mint a fülemülefészek -és mohó, amint a kis hal ugrik fel a folyóból a napsugár után. - -Rezeda ur nyomban sejtette, hogy a csókolózó nem lehet más, mint az -egyik jólnevelt Damaszti kisasszony. Ámde Antóniára nem mert gondolni, -holott mégis csak ő volt a kis bünös, amint Rezeda ur hirtelen -hátrafordult. - -„Kérem, ne haragudjon rám.“ szólt a leányka szemérmetes fojtott hangon. - -Rezeda ur fölényesen mosolygott, de mikor megszólalt, észrevette, hogy -csuklik a hangja. - -„A világért sem, gyermekem… Köszönöm, hogy eszébe jutottam, mert én -kegyedet nagyon szeretem.“ - -„Én is szeretem.“ felelt Antónia és kezét gyorsan kiszabaditván Rezeda -ur kezéből, elillant a tornác űvegajtóján át, hogy senkisem vehette -észre megjelenését. Egy pár perc mulva egy kefehaju hadnagy karján -lejtette a csárdást és táncosa vállán át tőbbször és titokzatosan -pillantott az egyedül maradt Rezeda urra, holott a kefehaju meglehetősen -tartotta szóval: még a levegőbe is emelte, amint ez divat volt. - -Rezeda ur öreg gavallér módjára először mély megindultságot érzett a -fiatal hölgy megfeledkezésén (néha sajnálta a nőket, a szegény -áldozatokat, akik mindenüket odaadják a férfiaknak, mig ezért többnyire -a bókok és hazugságok hamis pénzeit vágják zsebre). Későbben -elfelejtette korát, tekintélyét, deres haját, bölcsességét és a -kisasszony harmadik titokzatos pillantására számolni kezdett azzal a -gondolattal, hogy vénségére bizonyos szerelmi kalandba keveredett. - -Természetesen hallott ő is, mint minden vénülő férfi az igen fiatal -hölgyek titokteljes vonzalmáról az öregebb férfiak iránt. Igy van az -oroszlánoknál is. A legöregebb himoroszlán veszi feleségül a fiatal -nőstényeket. Ámde magánéletében még nem tapasztalta, hogy őszülő -fürteinek különösebb varázsa lett volna. S bolond férfi módjára -(ahelyett, hogy megtöltötte volna a poharát ó sashegyivel, hogy felejtse -a világi élet hiábavalóságait), félig behunyta a szemét és tünde képeket -festett maga elé Antónia bájairól. Rezeda ur lelkével ismerősek -sejthették, hogy Antónia szemeit azon régi szép nők élveteg szemeihez -hasonlitotta, akik manapság már csak olajfestményekről, vagy amulettek -kis képeiről nézegetnek vissza soha el nem muló kéjes mosollyal; férfi -sorsokat fujtak el az ajkak egy lehellettel; a nyak vonalai éjfélkor is -kirajzolódnak a sötétségben az álmatlan szemek előtt; a tenyérnek kis -fészkei évekre melegséget hagynak a férfiak kezében és a lágyan -domborodó lábszárakat semmiféle táncosnő lába nem tudja elfelejtetni. - -Rezeda ur néhanapján hitt az álmokban, a nők boszorkányos tudományában, -a jó és a rossz szemekben, a szavaknak varázslatában, a hangoknak -másvilágias eredetében. Ugyanezért feltette magában, hogy szivesen -átengedi magát Antónia varázslatának, akinek alakjában most, negyvenedik -évén tul bizonyosan egy régi nő jön bocsánatot kérni, akit egykor hiába -várt a Jánoshegyen, Talán a postamesterné lesz ő, akihez hiába utazott -el egykor a Verhovinára öles hóban, moszkvai télben… Tán inkább a -kereskedőné lesz, aki hajszálat ajándékozott egy vidéki állomás -várótermében és nem jött el a megbeszélt napon a császárfürdőbe. Vagy… -ez, vagy amaz, a nők közül, akik szemmel-szájjal, kézzel és lábbal -mindent igértek és semmit sem tartottak meg, amint az más férfiak -életében is előfordult, nem csupán Rezeda Kázmér uréban. Antóniának egy -ilyen régi nő vétkéért kell vezekelnie és ifjuságát feláldozni. -Lehetséges, hogy talán anyja volt az, aki egykor bolonddá tartotta -hősünket… Rezeda ur elhatározta, hogy gyöngéd és tisztességes lesz, ha a -várt szerelmi óra elkövetkezik és a kis lábak majd elhozzák drága -terhüket a megbeszélt találkozóra. - -Alkonyodott és a pincérek vendégek, cigányok többé-kevésbbé leitták -magukat; mindenféle nótákat gajdoltak borvörös arcu öreg emberek, mintha -a kakukos óra szólalna meg, a söröshodókat ugy guritgatták elő a -jégveremből, mint cinkostársakat; a kucsébert barátságosan fogadták az -asztaloknál, mint egy várva várt vendéget, idegen emberek koccintottak -egymással, mig a női ruhatár táján elcsattant egy pofon, amelyet sürü -egymásutánban több követett azokon a helyeken, ahol féltékeny, vagy -sértett férfiak tartózkodtak, a táncmulatságot nem zavarta semmi. Boldog -kacaj viháncolt, midőn egy törpe szolgalegény a lampiónokat kezdte -felgyujtani és Piros Flórián oly andalogva és szemforgatással gyujtott -rá egy keringőre, amint azt Pesten jártában megleste az Emke kávéház -ablakán át fővárosi kollégáitól. (Akkoriban kezdtek a pesti -cigányprimások, mint amorózó szinészek mutatkozni hallgatóik előtt.) - -De nem csak a Fácán udvarán andalgott a zene, hanem megszólaltak -hangszereikkel azok a láthatatlan muzsikosok, akik csábitó dallamokat -vonnak, azzal a célzattal, hogy fiatal nőket és férfiakat sötét erdei -utakra, elhagyott padokra, bokrok sürüségébe, fák lombjai alá -hivogassanak és ott megismertessék őket a magányban felébredő -bátorsággal, az addig sohasem képzelt vakmerőséggel, álomból is alig -ismert gyöngyörrel. Az erdőben, a sötétben nincsen tükör és igy a nők -nem látják, hogyan lesz csapzottá a hajuk a bátran viszonzott öleléstől, -hogyan bomlik fel ruhájuk, amelyet a vasárnap délutáni óraketyegés -mellett oly gondosan és figyelemmel adtak testükre öregasszonyságok, -hogy még azt se vették volna észre, ha a szájukban tartott gombostüt -lenyelik. Nem láthatták, hogy máskor nyugodt, sőt visszautasitó -tekintetük mikor válik kancsalitóvá, mintha e váratlan kancsalsággal a -mohón élvezett csókok, kiszáradt ajakkal felszürcsölt kéjek, többé el -nem felejthető szerelmi emlékek hagynák itt nyomukat… Rezeda ur régi -ember volt: igen jól tudta, hogy mit jelent a nők kancsalitása, midőn az -erdőből előjönnek; a vetőkártyában ettől az órától fogva mutatkozik mind -gyakrabban a pap és a bába figurája, mind közelebb kerülve ahhoz a -kártyához, amely saját magát az embert jelenti. - -A táncosnők eltünedeztek táncosaikkal a lampiónok alól, amig odafent az -árkádok alatt az öregek arról beszélgettek, mi történt 1848ban, vagy még -régebben. Damasztiné is ezt cselekedte egy vajszinüre festett bajuszu -gavallér társaságában, akit a jószerencse hozott elő valahonnan, hogy -Damasztinénak ékes szavakban magasztalja férjét, az egykori igazgatót, -valamint ennek jóságát, béketürését és megbocsájtását. Damasztiné -jólnevelt kisasszonyai felhasználták az alkalmat és eltünedeztek a -közeli erdőben és ezt előre nem jelentették. Csak a Rezeda ur éles szeme -volt helyén és nyomban észre vette, midőn Antónia kivállott a táncosok -forgatagából. - -„Ismét megcsalnak a nők,“ gondolta magában az okos Rezeda ur és szive a -torkában dobogott. - -S nyomban elindult az erdei uton, amelyen eldobált cukorkapapiroskák -(Nefelejts! felirással), félig lerágott almacsutkák, elhullajtott -hajtük, lepattant ruhakapcsok, elveszitett fodrocskák és elhányt -zsebkendők (amelyekbe susztercsirizt sirt valaki), alig elszivott -cigaretták, tarka-barka kucséberdobozok jelezték, hogy erre kell járni a -szerelmeseknek. - -A bokrok megrezzentek, mint büntársak, a haraszt zörgött, mint lesbe -állitott szolgáló, a sötétségben mormoló hangok elbujkáltak, mintha -nyitott késsel jönne valaki a felkutatásukra. Ha nem alusznak vala ez -időtájt a vadgerlék, azt lehetett volna hinni, hogy ők búgnak közel és -távol az erdőben. („Nem,“ mondták itt-ott világosan, de mindenki tudta, -hogy ez a nem „igent“ jelent. „Ne bántson!“ – szóltak valahol ijedt -suttogással, de a legkisebb vadsóska is sejtette a zugligetben, hogy ez -az ijedelem gyorsan elmulik. A padok, e régi cinkosok, amelyek napközben -oly közönbösen mutatják a beléjük vésett sziveket, neveket, emlékezetes -dátumokat, mintha öreg bogarászók unalmukban vésték volna testükbe e -hieroglifeket, megmelegednek ölükben pihegő szerelmektől. (Vajjon, mit -érez egy családanya, amikor gyermekei társaságában letelepedik a -zugligeti padra, amelybe az ő monogrammja van belevésve?) - -Antónia, mint egy meleg álom ütközött a leskelődő Rezeda ur karjaiba. - -„Engem keres?“ – rebegte. „Vártam. Annyi sok jót és szépet beszélt önről -nagyasszonyunk az elmult tél hosszu estéin, (midőn tollfosztás helyett a -saját élete történetével ismertetett meg, amit nem lehet tőle rossz -néven venni, mert már olyan öreg, hogy nincsenek titkai.) annyi -nagyszerüt mondott, hogy már ismeretlenül szerettem önt.“ - -„Köszönöm, gyermekem,“ felelt Rezeda ur bánatos hangon. „De vajjon, ki -az a fiatalember, akivel az erdőben bujkálsz?“ - -„Ó, senki. Táncosom. Nem is tudom, csak ugy gondolom, hogy Engelbertnek -hivják.“ - -Az erdei ut sötétjében ugy tapadt Antónia Rezeda ur karjaiba, mintha -épen most csalta volna meg Engelberttel. Rezeda urnak borus sejtelem -szállongott a szive körül, mint öreg ember feje körül a pipafüst csak -reszkető kézzel simogatta a leánykát. (Ez a reszketés nem volt igazi, -bármely pillanatban végét vethette volna, de Rezeda ur régimódi gavallér -volt, aki ugy tanulta, hogy a nőkhöz remegve illik közeliteni.) - -„Jönnek. Isten vele!“ – rebbent fel Antónia és álomszerü gyorsasággal -hagyta egyedül Rezeda urat. - -Senki sem jött az uton, a vadgerlék tovább mondogatták imádságaikat, a -bokrok tovább titkolóztak és Rezeda ur ugy állott lehajtott fejjel a -sötétben, mint aki nem győzi végiggondolni mindazt, ami vele történt. -Mert már a régi Antóniával is ugyanez a balesete volt. A régi Antónia is -mindig megcsalta és mindig jobban szerette. Házasságtörő asszonyok régi -szokása ez, akik férjeiktől titokban igy kérnek bocsánatot. - -Rezeda ur helyén maradt, mint egy sétapálca, amelyre a kalapot -akasztották, amig az ifjak az erdő belsejében ibolyát keresnek. (A régi -Budán vagyunk, Rezeda ur nem kerülhette ki a a németes hangulatokat.) De -a sétapálcának még nem halt meg végleg a szive és fájdogált, sajgott és -még nem is egészen ugy, mint az öreg csontok szoktak időváltozás előtt, -hanem rendesen, akár a költőké, akik ilyenkor költeményből készitenek -kenőcsöt, hogy vele az égő sebet enyhitsék. Rezeda ur nem volt költő, de -értett valamit a kuruzsoláshoz s ezért ezt mondta magában: - -„Eh, csak egy szőke volt, mint a vanilia-fagylalt, amelyet Valériával, -Krisztinával és más osztrák főhercegnőkkel a várbeli cukrásznál -fogyasztottam. Igaz, hogy ezek a szőkeségek hónapokig megvilágitották a -szivem éjszakáját, mint az őrjárat lámpásai, amelyek létünk felett -őrködnek, de végül mégis csak mécsesekké váltak a harangozó kezében, aki -az utolsó kenetet feladó papot kiséri. Nem akarok többé meghalni szőke -nő miatt, elég volt e macska-csalfaságu fajzatból.“ - -(Ne csodálkozzanak olvasóim, hogy Rezeda ur itt-ott oly régies szavakban -és képekben gondolkozott. Bár a kalendáriumokon az évszámok nem mutatnak -nagy messziséget a jelentől, a boldog multban járunk mindig, amelyre a -lábtöröttek és a divatból kimentek mindig oly áhitattal gondolnak -vissza, mint a bucsujáró Máriájára.) - -És midőn Rezeda ur néhány lépést tett, hogy elhagyja az erdőt és a szőke -nőket, ismét csak eléje lebbent Antónia. - -„El akart menni? Pedig arra kértem, hogy megvárjon. Nem érzem magam -biztonságban az erdőn, ha ön nincs velem. És nagyasszonyunk is sokkal -nyugodtabb, ha önt a közelemben tudja. Miért akarja, hogy sirjak, -szenvedjek ön miatt, egyetlen drága jó barátom?“ – mondá Antónia oly -hévvel, hogy Rezeda ur elfelejtette előbbi feltevését. Boldogan -szoritotta ismét karjai közzé a visszatért szerelmet és hajfodrocskáival -olyan játékot kezdett, mintha egy sohasem érintett, csak messziről -csodált és forrón kivánt nőt és annak drágalátós hajzatát adná kezére a -véletlen. Igen, ő volt a régi Antónia, akinek lengő fehér szoknyájától -nyár szakán mindig hajlandó volt megbolondulni, akinek fehérharisnyás -bokái után ugy nézett, mintha a susztert itélné Pest legboldogabb -emberének, aki e lábakról mértéket vesz, ő volt, akit mindig szeretett -volna megérinteni, megszagolni a templomokban, ligetekben: Ő volt az -ismeretlen, elérhetetlen nő. - -„És ki az a fiatalember, akivel az erdőben bujkál?“ – kérdezte Rezeda ur -olyan félénken, mintha halálos itéletét várná. - -„Senki. Unokatestvérem, azt hiszem Balthazárnak nevezik, de ez nem is -fontos. Ám lépteket hallok, vigyázzunk.“ - -S Antónia ismét eltünt az erdő sürüjében, amelyből ugy sóhajtott a szél, -mint egy leányiskola hálóterméből. - -„Nem, többé nem kezdek ki barna nökkel,“ védekezett Rezeda ur a -szivfájdalom ellen, amellyel hirtelen ismét szemközt találta magát, a -bánattal, mint egy madárijesztővel. „Nem kellenek a barnák, akik -külsőleg oly méltóságteljesek, mint a Halál angyala a tragédiákban, mig -szivükben paráznák, mint a keleti zene, amelyet lélekzetfogytáig, csurgó -verejtékig, végkimerülésig fujnak szájjal, megdolgoznak kézzel és -lábbal, csörgővel és önfeledt asszony módjára sikkantó fuvolával a -zenészek, akik a szertartáshoz olyan nagy sárga süveget nyomnak a -fejükbe, mint a lámák Ázsiában… De megálljunk csak, már ezentul azért -sem kellenek a barnák, mert szemük oly alázatosan tekint mindenkire, -mint a cigány táncosnőé, amint őt házadba bocsátottad, ott aztán -összeszed minden megmozditható tárgyat… Egy kézmozdulattal sem hivom -őket többé, hogy árnyékos orrlyukukon át elszivják a levegőmet, melyben -oly könnyedén mozogtam, mint egy lyukasszivü táncos; nem akarok álmodni -se göndör fürtü nyakukkal, se lágy ölükkel, se játékos térdükkel, se -lábukkal, se cserebogár hátukkal, amelyet ugy rengetnek, mint valamely -jelvényt a férfiak előtt… Elég volt nyugtalan kezükből, sovárgó -lábérintéseikből, hosszadalmas szembenézésükből, amikor a szemük -szivárványhártyáján mindég az utolsó órámnak a mutatóját látom, amely -lassudan lefelé hajlik. Buskomoly férfiu leszek, aki nem fordul a másik -oldalára sem, ha nyári éjszakán barna nők kacagása és fehér harisnyás -lépte hangzik fel az ablaka alatt.“ - -Rezeda Kázmér ur most már elindult, hogy megvalósitsa elhatározását, a -kis flóták, amelyek láthatatlanul fujdogáltak a pünkösdi éjszakában, -fájdalommal, irigységgel töltötték el a szivét. Eszébe jutott, hogy -milyen régen nincs már jókedve, mily hosszadalmas évek óta ül nyakán a -gond és szomoruság lovagja, mily régen gyülöli azokat, akik bátran és -ifjan felkacagni tudnak. Mily régen nem nézett bátran az erősebbek -szemébe! Mily régen nem találkozott egy arccal a városban, amely örömöt -okozott volna. Ime, most Antónia is megcsalta, holott már azt kezdte -hinni, hogy végre valahára találkozott azzal a nővel, aki el tudja véle -hitetni a legnehezebbet: ifjan, könnyed szivvel, háládatos szemmel, -áhitatos füllel egy másik korszak másik Pestjében él, ahol csupa kedves -és naiv emberek mászkálnak, ahol a szemek szelidek, lesütöttek, -szemérmetesek, mint a szoknyák, ahol a harangok boldogan -csengnek-bongnak az orgona virág illatu vasárnapi miséhez. Nem, többé -nem bocsájtja meg Antóniának, hogy gunyt üzött hiszékenységéből. - -„Ezentul csak a fürdőház deszkafalán át nézegetem a nőket, mikor -egyedül, és láthatatlanul hiszik magukat, ugyanezért természetesek, mint -pártfogóm, az öreg Karmolin tanácsolta.“ - -Lehetséges, hogy hangosan beszélt Rezeda ur, mint a régi szindarabokban -mondják a monológot, mert hirtelen szétnyiltak a bokrok és Antónia -lépett elő, méltóságteljesen kiegyenesedve és sértett hangon igy szólt -Rezedához: - -„Uram, ön máris megcsal, mielőtt valóban megajándékoztam volna -szerelmemmel; bizonyosan tudom, hogy más nők képeit forgatja a -képzeletében, uj ismeretségekre vágyik, leskelődni arra a helyre jár a -nők után, ahol a szegény nők kénytelenek megfeledkezni a társadalmi -illemről, ahova a király felesége is gyalog jár. Menjen tehát békével, -köszönöm önnek, hogy idejében kiábránditott illuzióimból, adja vissza a -legyezőmet, amelyet a mai éj emlékére önnek akartam ajándékozni.“ - -Rezeda ur a váratlan cseles támadástól némileg megzavarodott és nem -jutottak eszébe a kellő szavak, amelyekkel megtorolhatná e női -igazságtalanságot. Különben sem volt erőssége a szóharc, hölgyekkel -szemben pedig megbénult nyelve minden igaz szóra. - -„Királynőm, nem tudok önnek mást válaszolni, mint azt, hogy -gyanusitásával Pest legszerencsétlenebb emberévé tesz.“ - -„A legyezőmet! – felelt erőszakosan Antónia és levette Rezeda ur -karjáról a selyem csipkéből és illatos fából való kis szerszámot, -amelyet vékony aranyzsinórral csuklójára akasztott. - -Mikor a legyezőtől megvált, akkor érezte Rezeda ur, mily illatos, -különös, izgalmas gyönyört veszitett el, amelyet bizonyosan megnyer vala -a legyező tulajdonosnőjénél, ha okosabban viselkedik és nem bősziti maga -ellen a kancsi Antóniát, aki hosszu szempillái alól gyülölködve, -megvetéssel, dühtől remegve mérte végig. - -„Én a komoly, megbizható, bátor férfiakat szeretem, nem pedig a szerelmi -koldusokat. Én akarok sirni, én akarok szenvedni, én akarok a megcsalt -kifosztott áldozat lenni a szerelemben. Én irom a könyörgő, könnyes -leveleket, mert én vagyok a gyönge. De ha magamnál gyöngébbet találok, -azt kegyetlenül felrugom, eldobom. Az kellene, hogy egy siránkozó férfit -vegyek a nyakamba!“ - -Igy szólt Antónia és a legyezővel olyan mozdulatot tett, mintha arcul -ütni akarta volna Rezeda urat, aki nagy élettapasztalata mellet sem -tudott eligazodni e váratlanságban. - -„Majd, ha leszokik arról, hogy utánam leskelődjék, hogy féltékeny legyen -minden vándorló legényre… Majd, ha megtanit sirni, álmatlanná, -boldogtalanná lenni… Majd, ha öngyilkossággal fenyegetőzöm és felelet -helyett pisztolyt ád ajándékba… Ha megtanit az édes, keserves -szenvedésekre, a templomjárásra, a karácsony előtti, alkonyatig tartó -himzésre, a naplóirásra, más férfiak megvetésére, az ön által eldobott -gyufaszál megőrzésére, az utcasarkon való álldogálásra, amerre önnek -kellene elhaladni, de nem jön… Majd, ha gunyos mosollyal mutat be fiatal -gavalléroknak és szélesen hátatfordit, amikor a fiatalemberekkel az -erdőbe megyek… Majd, ha nem nyit ajtót a lakásán, ahova egy zivataros -délután látogatóba akarok jönni… Majd, ha leszakitja a körmöm, amellyel -görcsösen kapaszkodom kabátjába… Ha ajándékba ád egy szót, s kijelenti, -hogy más nőre gondol, mialatt engem ölel…“ - -Rezeda ur megmerevedett nyakszirttel, kitágult szemmel hallgatta a -szenvedélyes szavakat. Olyan férfi volt, kinek jól esett a korbácsütés a -női kézből. Nyelve is felmondta darab időre a szolgálatot, remegő -lábszárain lépni sem tudott. - -„Ó, Antónia, nem bánom, ha többé sohasem látlak, de most engedd meg, -hogy a szoknyád szegélyét megcsókoljam, hogy térdedhez vessem a fejem, -hogy örökre velem maradjon testednek jó illata,“ rebegte Rezeda ur. - -Antónia válasz helyett felemelte kis lábát, amelyet oly ártatlan -cipőcske fedett, mint azokét a régi asszonyokét (galanddal a bokához -kötözve), akiket napjainkban mind szenteknek, megdicsőülteknek, -legártatlanabbaknak itélünk, felemelte a lábát, mint egy ballerina és -könnyedén megrugta középen Rezeda urat. S ezután nyomban otthagyta a -rajongót. - -„Ő az, Margaréta!“ – kiáltott fel Rezeda ur és elmult életéből elébe -állott egy fekete, kondorhaju szenvedélyes menyecske, aki ugyanezt tette -vele a császárfürdőben, mikor végre megjelent a szerelmi légyotton. Ugy -látszik, a nők nem változnak. Egyformán csókolnak és rugnak az unokák az -ősanyákkal, vagy az is meglehet, hogy bizonyos nők, akik egy férfi -változatos életében előfordulnak, többször cserélnek ruhát, külsőt, -hajzatot és arcot, hogy vissza-vissza járjanak megkinozni ugyanazon -férfit. Rezeda ur szintén meg volt győződve, hogy a legyezőt nem a -szelid és adaadó Antónia csavarta ki kezéből, hanem egy bizonyos -Margaréta nevü hölgy folytatja szerelmi boszuállását és nehány percre -kölcsön kérte a mit sem sejtő Antóniától annak ruházatát, hajzatát, -hangját, és egyéb jelvényeit, amelyek által a nők megkülönböztethetők -egymástól. - -(Margaréta, ez a kancsal szivszerelem, aki többet kinozta Rezeda urat -már akkor is, mikor még szerette és kincseivel megajándékozta, már -sokszor lecsapott Rezeda urra az élet folyamán, midőn más nők szoknyája, -rokkája és tollas kalapja mellett védelmet keresett és biztonságban -hitte magát. Margaréta volt az egyetlen nő, akivel Rezeda ur szakitott, -akit ő hagyott el, mintegy elmenekülve észvesztő varázslatából. Nem -rettent meg Rezeda ur a névtelen levelektől, amelyekkel Margaréta -mindazokat a nőket elárasztotta, akiknek a társaságában Rezedát látta, -nem jött meg az esze a „dühös emberek“ támadásaitól, akik uton-utfélen -megtámadták Margaréta biztatására, sőt akkor sem tért vissza -Margarétához, midőn az ál-öngyilkossági kisérletet követett el -barátnőjénél, aki kéznél volt, hogy az öngyilkost levágja a kötélről. -Margaréta tehát nem hagyott fel Rezeda ur üldözésével és igyekezett -mérget keverni örömének poharába. Most is Antónia alakját öltötte -magára, hogy boszut álljon. Hisz az igazi Antónia szelid és alázatos, -rosszra képtelen.) - -„Majd elválik minden a reggeli harangszóra.“ gondolta babonásan Rezeda -ur, aki már hosszu évek óta a reggeli harangszótól tette függővé kedvét, -életét. Amig csilingelve, bugyborékolva, dalolgatva érnek el hozzá a -reggeli harang hangjai, addig nincs baj. Ámha egyszer majd nem hallja e -jótékony ébresztőt süket fájdalmában, vagy csukló zokogásában, akkor… -remélhetőleg még messzire van ez az időpont. - -Némileg megnyugodva tért vissza az erdőből és Damasztinéhoz tartott, -akit néhányszor megölelgetett és meghallgatott, mintegy hálából a mult -időkért. Damasztiné nagy kebele megremegett, ajkszéle meggörbült, hangja -megcsuklott, amikor közölte Rezeda urral, hogy elvesztette az egyik -harisnyakötőjét és szeretné megtalálni azt az erdőn. - -„Későbben,“ – felelt Rezeda ur sokat igérően és egyelőre a borozásnak -szentelte magát, amint mindig, amikor valamely árnyék volt a szivén. Bár -a borital mértéktelen élvezete sok zavart idézett elő életében, lelki és -testi depressziók okozója volt, szégyenletes emlékek költötték fel mély -álmából és boldogtalanná tették napját: amig itta a bort, addig nem -érzett semmi kellemetlenséget. Ifjukori szerelmei és sikerei oly közel -látszottak, hogy csak a kezét kellett utánuk kinyujtani; egykori -kóborlásai most érdekes kalandoknak tüntek fel; boldog utcákat látott, -ahol könnyed, gondtalan szivvel nyitott be barátságos házakba, ahol a -ház hölgyei évek óta várták és minden más kérőt visszautasitottak; -asszonyok csókját és gyengeségét, leányok elerőtlenedését és megadását, -férfiak áldozatkész barátságát, a kártya szerencsés fordulatait szinte -erőfeszités nélkül lehetett elérni a bor segitségével; nem fájt semmi -sem a mult időkből, tréfának látszott mindaz, ami a háta mögött maradt -és a jövő tündöklött. - -Ekkor hazafelé készülődött a fájdalmas arcu Damasztiné, miután hiába -várta Rezeda Kázmér urat, hogy a szép mult időket megbeszélje vele: a -nagykeblü asszonyság pityergősen állott szemben Rezeda urral, mint egy -megsértett gyermek: - -„Haza megyünk már, nem kisérne el?“ - -Eközben Damasztiné leányai összegyülekeztek, mint csirkék a kotló körül. -Valamennyinek felhevült volt az arca, csak Antónia volt sápadt, mint egy -halálfő. Merev és fagyott volt arca, amilyen egykor a koporsó párnáján -leend. Szép, üde arcbőre alól eltüntek a zsirpárnácskák, a csontok -kisárgultak és a szemgödrök mélyében siri setétség ült. Oly csuf és -ijesztő volt Antónia, hogy Rezeda ur nagy elégtételt érzett. „Meg fog -halni a nyomorult, mert megcsalt!“ gondolta magában és nem sajnálta -Antóniát, midőn az szédülve, tántorogva kapaszkodott Damasztiné karjába. - -„Mi a manó ütött beléd?“ – kérdezte mérgesen az asszonyság. - -„Nagyon rosszul vagyok,“ felelt a lány. - -„Ugy!“ – dörmögte magában Rezeda ur és elfordult. Megelégedetten -hajtotta fel boros poharát és egy régi ismerősére gondolt, aki a bábától -jövet ugyanilyen sáppadozó arccal, halálra váltan kereste fel és a -bérkocsi ernyője alatt bevallotta, hogy megcsalta őt… Hogy is hivták? -Ahá, Izabella volt a neve és egy adóhivatalnokhoz ment végül férjhez. - - - - -III. A kioszkban. - -A postások zenekara az emelvényen Rip van Winkle dallamait játszotta, -hogy mindenki elandalodott egy percre a Várkert-kioszkban, a -vanilia-fagylalt édesebb lett az asztalkákon és az ostya oly lágyan -mállott szét a szájakban, mint tegnapi szerelmi emlék. - -Damasztiné igy gyurta Rezeda urat: - -„Nézze Kázmér, nekem nincs sok időm cukrászdában, vagy kávéfőzőnél -üldögélni, a leányaim egyedül vannak odahaza és az utóbbi időben annyira -megfeledkeznek magukról, hogy beengedik a házba az énekeseket és -muzsikusokat az én távollétemben is. Röviden feleljen tehát: él még az a -doktor és hol található?“ - -Rezeda ur konyakot kevert a fagylaltba és oly ravaszkodva nézett az -asszonyságra, mint a fogságba került borz. - -„Gondolhatja, hogy ok nélkül nem adtam magának randevút ezen a helyen, -ahol már tiz esztendő óta se fordultam meg. Nem járok randevúra. Fontos -okom van, hogy itt magával beszéljek. Életbe vágó dolgok… Becsületem, -hirnevem, jövőm forog kockán,“ erősködött Damasztiné. - -Rezeda ur bólogatott. Sajátságos, hogy az asszonyok akármilyen korosak, -nem szoknak le azokról a szavakról, gesztusokról, amelyeket találkáikon -használtak. Mindig a becsületüket, a jó hirnevüket emlegetik, amikor az -egész városrész elfelejtette márifjukorukat. - -„Él még az a doktor?“ – ismételte erélyesen Damasztiné. - -„Miféle doktor?“ - -Damasztiné kezébe vette a Wiener Bilder cimű képes lapot és ahoz -beszélt. - -„Tudom, hogy már nem vagyok fiatal, uram, de én sohase fogom elfelejteni -hogy egykor szerettem önt és ön is azt mondta, hogy szeret. Nos, -emlékezzen csak, mikor lánykoromban mindenféle csábitó sétákra vitt, de -én nem hagytam magam elcsábitani, beszélt nekem egy doktor barátjáról, -akinek olyan nagy a tudománya, hogy meg nem történtté tudja tenni a -leányoknál azt, ami megtörtént. Még arra is emlékezem, hogy a vizivárosi -régi katonai temetőben mondta ezt nekem egy majór sirdombján.“ - -„És maga nem hitte el.“ - -„Nem voltam olyan hiszékeny, mint a többi hölgyek, akik utánam -következtek. Mindig sokat adtam a becsületemre, vallásosan neveltek -szegény szüleim és sirba vitt volna a szégyen, ha rosszat cselekedtem -volna… Sajnos, későbbi szerencsétlen házaséletemben nem találtam meg azt -a gyöngédséget férjem oldalán, amely gyöngédségre áhitoztam. És ez a -magyarázata egy és más dolognak, amiről önnek tudomása van. Ámde -esküszöm, hogy magán kivül soha senki se férkőzött a szivem közelébe. -Szerettem. Kázmér és a másvilágon megbocsájtja ezt nékem a jó Isten, -mert annyit vezekeltem a földön bünömért. Talán ennek a mélységes -bünbánatnak volt a következménye már az is, hogy férjem, az igazgató nem -sejtett semmit…“ - -Rezeda ur felsóhajtott: - -„Nagyon szeszélyes volt, asszonyom.“ - -„És ön a faképnél hagyott, midőn egész éjszaka vártam ablakomnál férjem -távollétében. Őn akkor is azon férfiak fajtájához tartozott, akik -szeretni csak kényelmesen, mezitláb tudnak. Az jól esett önnek, ha ezer -kockázat és veszedelem közepette, halálosan dobogó szivvel, a -szégyenkezéstől megvakulva, félig ájultan felkerestem lakásán, de ön egy -lépést sem tett értem.“ - -„Bestia voltál, megcsaltál,“ felelte meggondolt udvariassággal Rezeda ur -és szeliden nézett özvegy Damasztinéra. - -„Esküszöm… De minek esküdnék? Csak a szemembe, az arcomba kell nézni: -ilyenek a csalfa asszonyok? Annyit imádkoztam érted, mint az apámért, -anyámért együttvéve nem imádkoztam. Annyi könnyet hullajtottam érted, -hogy darab időre elgyengültek szemeim. Szegény barátnőim alig tudtak -visszatartani az öngyilkosságtól; eljártam minden budai bálra, mert azt -hittem, hogy veled találkozhatom; bolyongtam azokon a helyeken, -amelyeken veled sétálgattam és kisérőim nem tudták mire vélni, miért fog -el görcsös zokogás a gyalogösvényen, amely a Zugligetből a Svábhegyre -visz… csak én hallottam az erdei avaron a maga lépteit, én láttam a fák -őszi leveleire irva a maga szavait, én hallottam a messziségbe az erdő -mélyében sóhajtásait… És ha voltak is gavallérjaim, ugyan melyik -asszonynak nincs? – csak azért kellettek, hogy elkisérjenek azokra -helyekre, ahol magával boldog voltam… Sohase varrtam inget másnak, csak -magának.“ - -Rezeda ur az utolsó mondattól elérzékenyült. - -„Finom, lenvászon ingek voltak.“ - -„Finomabbak, mint az uramé, pedig ‚az igazgató′ sokat adott a -fehérnemüjére. Mikor meghalt, egy Ivanics nevü hordta el a lábravalóit -és ehez az Ivanicshoz nekem semmi közöm sem volt. Egy szép kis városi -bundát azonban mai napig őrzök. Épen olyan bunda, mint az egykori -polgármesteré volt, együtt varratták az urammal. Néha az a bolondos -gondolatom van, hogy ezt a városi bundát egykor még maga viseli Rezeda -ur, mikor megfehéredik a haja és a hó lehullott a Szentháromság térre.“ - -Rezeda ur elgondolkozva hallgatta a zenekar játékát. Régi valcerokat -fujtak és a kioszk ismeretlen arcai ugy tünedeztek fel Rezeda ur előtt -mintha egy régi korból visszamaradt vendégek foglalnának helyet a kerek -asztalkáknál, mikor ezek a melódiák még ujak voltak. Az asszonyok (nyár -lévén) pünkösd óta levetették a térden alul érő barchent nadrágot és a -jezsuita lépcsőn a szél belekapaszkodik lengő bő szoknyáikba. A férfiak -előkeresték a himzett fehér mellényeket és a megsárgult szalma -kalapokat, málna-piros az ajkuk a kiborotvált császárszakáll között, -nagy meggondolással olvassák esti lapjukat és mindnyájan tudják, hogy mi -lesz vacsorára… Nem is volna olyan rossz dolog öregségére Budára -költözni egy vastag falu, meleg házba, ahonnan tekintélyes léptekkel -menne az utcára, ha litánia után a korcsmajárás ideje elkövetkezett. - -„Mit akar tehát azzal a doktorral, aki visszaadja a leányoknak, amit -elveszitettek?“ - -Damasztiné keserves arculatot vágott: - -„Amit most elmondok, azt meggyónni se merném, igaz, hogy még messzire -van kisasszony napja, amikor gyónni járok Mára-Besnyőre. Maga tudja -minden titkomat, ismerje ezt is.“ - -Rezeda ur nagyot nyelt. Az utóbbi években többször észre vette, hogy az -asszonyok szokatlan bizalommal voltak hozzá, mintha a nagybátyjuk lenne. -Még szerelmi keserveiket is elpanaszolták neki, tanácsot kértek a férfi -visszahóditására, furfangos levelet fogalmaztattak és elkisértették -magukat a hütlen szeretőiktől kierőszakolt utolsó találkozóra; igy -többször méregette a Szarka-utcát, ahol a titkos legénylakások bujnak -meg varrónők mühelyei mellett, üldögélt bágyadtan a császárfürdői -platánok alatt, amig odafent valamely szobában az utolsó találka -könnyes, viharos, szenvedélyes jelenetei lefolytak; néha megjárta Rezeda -ur, a kilátásba helyezett jutalom elmaradt, mert a szerelmesek -kibékültek a végsőnek hitt randevun és karonfogva távoztak egy másik -ajtón. De Rezeda ur nem esett kétségbe, bizonyosan tudta, hogy néhány -nap, vagy hét multán ismét szükség lesz az ő bölcsességére és kétszeres -jutalmat élvez a féltékeny, fájdalmas hölgytől. - -Vajjon miféle szerelmi cselszövény kibogozását óhajtja rábizni a koros -Damasztiné, hogy városi bundát igér előre? - -Damasztiné könnyes hangon beszélt: - -„Sohasem engedtem el őket hazulról lábszárvédő nélkül, nyáron is -nadrágot kellett nekik viselni, magam fésültem a hajukat, ha bogarat -hoztak haza az iskolából, hetenkint fürösztöttem őket, beléptem a -hálószobáikba, mikor aludtak, elfogdostam a szerelmes leveleiket, résen -álltam, ha holdfényes éjszaka az ablakban könyököltek, kikémleltem, hogy -kivel beszélnek az utcán, amikor az iskolába mennek, megfigyeltem, -milyen zenedarabokat játszanak a zongorán, utána néztem az -imakönyvükben, melyik lap van begyürve és tollat fosztottam velük téli -estéken, amely módszer mindig beválik, ha titkot akarunk megtudni. És -mégis…“ - -„Mind a négy?“ – kérdezte felvillanva Rezeda ur. - -„Antóniáról nem tudom bizonyosan, mert ez a lány oly ravasz, mint a -kaméleon, minden nap másnak mutatja magát. Egyszer Engelbert nevét -mondja álmában, máskor Baltazárét; néha még az ön nevét is sóhajtotta, -midőn éjfélkor lábujjhegyen ágya mellé léptem. Nem akart vallomást -tenni, bármint fenyegettem a másvilággal, jövendőbeli férje haragjával, -szüleinek keserüségével. Agyafurt, különös teremtés. Nevetni szokott, ha -vallatom és kijelenti, hogy ő ártatlanságát már ötven esztendő előtt -elveszitette, amikor az álarcos-bálról megszökött a kaszárnyába egy -osztrák katonatiszttel. Majd fordit egyet szaván és kijelenti, hogy ő az -a Palota-téri kisértet, aki csuklyában, lefátyolozva járkált az én -gyermek koromban a Tabánban és viharos éjszakákon szeretkezni hivta a -magános fiatalembereket a rétre, ahol a kecskéket legeltetik. Majd ismét -ujabbat hazudik; ő az előkelő uriasszonyság, aki besurran a diákok kis -szobáiba, midőn azok szegényes vackukon urihölgy szeretőről álmodoznak. -De nekem hazudhat, amit akar. Én ismerem ezeket a nagyképzeletü, -fantasztikus lányokat, akik nagyravágyásukban, beteges hiuságukban -egyetlen igaz szót sem tudnak kiejteni, regényes hazugságokat mondanak -akkor is, ha az életük függne az igazságtól. Ezek azok a leányok, akik -kiugranak az ágyukból, midőn a bakter éjfélt kiált és másnap -megesküsznek, hogy éjszaka előkelő gazdag ur jött értük postakocsin, -hogy Itáliába repitse őket, de vasrostély volt az ablakon. Ismétlem, -Antóniával nem tudok eligazodni, bár az orvosi vizsgálatot ő sem -kerülendi el, mielőtt ősz jöttével visszaadnám őt végleg vidéki -szüleinek.“ - -„Ellenben a többiek?“… - -„A többi három megtört ügyesen alkalmazott szavaimra – és vallott“ – -szólt magasra huzott szemöldökkel Damasztiné. „Nem hiába mondta mindig -„az igazgató“, hogy én vagyok a legügyesebb asszony Budán, nem hiába -foglalkozom leányneveléssel husz esztendeje, megkérdezhetik az anyákat, -akik maguk is nálam nevelkedtek, mint leányaik…“ - -„Remélem asszonyom, hogy a szőnyegen forgó esetet nem sorozza dicsőségei -közzé?“ - -Damasztiné hangja megcsuklott. - -„Ilyesmi még sohase fordult elő házamban,“ szólt siránkozó hangon, „nem -tudom, hogyan kerülök ki a bajból a maga segitsége nélkül, Rezeda ur.“ - -„Teljes őszinteséget kérek.“ - -„Jól van. Elmondom önnek, mit vallottak a leányok. Mánya, egy csontos, -izmos, nyugodt, falusi hamvasbarna, akinek oly dus a haja, mint a vad -bozót és a szülői háznál korán megtanult lovagolni, cselédekkel bánni, -gazdálkodni, józanul számolni, lelkiismeretfurdalás nélkül vallotta be, -hogy virágvasárnapján délután templom helyett egy jósnő lakásába -látogatott el, ahol már várta a házunkban lakó kacsafark-bajszu -füszeres. Ennél a füszeresnél ostobább embert nem ösmerek a -városrészben; mint a rigó, a cselédlányokat a boltja raktárába -csalogatja, a lábát rázogatva áll az ajtóban és vakmerően néz minden -nőre.“ - -„És a jósnő lakásán megtörtént a baj?“ - -„Ugy van,“ felelt könyes szemmel Damasztiné. „Egyike azon érthetetlen, -megfejthetetlen talányoknak, amelyeket az élet produkál. Kétszáz nőnek -hiába fütyörészett a füszeres, a kétszázegyedik, szegény Mánya -gondolkodás nélkül lépett az utcára, hogy a fütyülő ember után menjen. -Csődöt mond itt minden tapasztalat, minden lélekbuvárlat… S a -legszomorubb, hogy a füszeres elvette Mánya ingét, magával vitte a -jósnőtől, s az inget majd nekem kell visszaszerezni. Mily szégyenletes -dolog!“ - -„És Mánya?“ - -„Közömbös, mintha kihalt volna belőle minden érdeklődés. Eltunyult -minden iránt, ami azelőtt érdekelte. Szótlanul üldögél, megkövülten -bámul az utcára, ha a füszeres odalent fütyürészni kezd. Étvágya kitünő, -álma mély és nyugodalmas. Mit akar még tudni Mányáról?“ - -„Nem szokott sirni?“ - -„Ismétlem, hogy az elcsábitott lányok nem éreznek boldogtalanságot, mint -a regényekben van. Teljesen közömbös nekik, ami velük történt. A legtöbb -elfelejti másnap, különösen, ha jól tud imádkozni. Csak kérdezze meg az -öregasszonyokat. Alig emlékeznek a dolgokra, amelyek lánykorukban -történtek velük. Nagy szerencséjük a szegény nőknek, hogy a természet -ugy alkotta őket, könnyen és alaposan tudnak felejteni. Mányát ezért nem -nagyon féltem. Sohase hozza zavarba jövendőbeli élettársát azzal, hogy -egy sohasem hallott férfinevet mond ki álmában.“ - -„És a többiek? Az ő lábuk is kifelé görbül már?“ - -„Nagyjában véve: mindennapi dolgok, csak mi csodálkozunk ismét, meg -ismét, amikor ujra halljuk az élet e hétköznapi tragédiáit. Aranka egy -lusta, körmét rágó, szeplős, fekete leány, aki egyébként csak az -édes-tésztákért rajong, valamint a füzetes regények hőseiért, akikről a -konyhán titokban olvasott. Szemtelen szokott lenni, ha megintem, örül, -ha lyukas harisnyát huzhat a lábára, a tükörbe nem szeret nézegetni, -mert csufnak tartja magát, megmerevedik az egyik szeme, ha mélyen -gondolkozik és holdváltozáskor oly forróság áramlik a szoknyájából, hogy -szinte süt, hosszas nógatásra varr fel egy gombot, fésületlenül, -kibontott hajjal ül óraszámra az ágy szélén, keresztet vet, ha eltörik -egy pohár, a párnát a fejére szokta huzni és hanyatfekve álmodik, -ingerlékeny és szivesen elmulasztja a reggeli mosakodást, rajta csiptem, -hogy rosszillatu helyen élvezettel üldögél, megszagolja a kezét, -rábeszélte egyszer Mányát, hogy engedje magát tőle meglocsolni, megleste -a szomszéd házmestert, midőn az vasárnap délután életepárjával -játszadozott, szinte megbüvölve figyeli a tavaszi utcán szemérmetlenkedő -ebeket, elolvassa és nem felejti el azt, amit a házak hátulsó -keritéseire szoktak irni az utcagyerekek… - -„Elég asszonyom, látom jól ismeri növendékeit.“ - -„Arankával tehát a Fácánbeli majálison történt meg a baj, ahol ön is -jelen volt, én is nyitott szemmel ültem és egyikünk sem vett észre -semmit. Csak annyit tudunk, hogy az erdőben dalolgattak, bujócskát -játszottak, futkároztak, amint az már fiatal népeknél szokás. Ugyan ki -akadna fel azon, hogy a fiatalság jókedvü, nem lehet mindenki olyan -mormogó, dörmögő öreg, mint mi ketten Rezeda ur.“ - -„Ha nekem lányom lenne, sohase engedném bujócskát játszani.“ - -„Husz éve vagyok ezen a pályán, tudom, hogy mi esik jól a fiataloknak. -Utóvégre a majálisokat az ő kedvükért tartják, nem pedig a borissza -öregeknek, vagy kimustrált vénasszonyoknak. A fiatalság nem azért -gyülekezik a Fácánnál, hogy szalámival, retekkel, hagymával, túróval -megtöltse a gyomrát és reá spriccert öntsön. A savanyu bor csak azokat -édesiti, akiknek az életben nem jut már egyéb cukrosság.“ - -„Tehát a Fácánnál történt?“ - -„Szerettem volna, ha a leány szájából hallaná a vallomást, de ugye: ez -lehetetlenség? Megpróbálom tehát röviden elmondani a dolgokat. Egy -elvetemült, rettenetes gazember jelent meg azon a táncmulatságon, akit -Budán Növényi urnak neveznek, de egészen bizonyos, hogy Pesten más és -más név alatt leskelődik a tapasztalatlan fiatal leányok körül. Egy -vampir ez, aki szemtelen bizalmaskodással szólitja meg a lányokat és bár -már szürkül a haja, olyan ocsmányságokat sugdos a nők fülébe, hogy azok -a megrettenésükben felelni sem tudnak. Kényszeriti a fiatal nőket, hogy -ismételjenek bizonyos szavakat, amelyekre tanitja őket. Megingatja a -szemérem gyönyörü templomát, először a szavakkal, tekintetekkel, -mozdulatokkal a leányok lelkében. Arcpiritó sutogással mond -költeményeket, amelyeket nyomtatásban nem olvashatni. Dong, mint a piaci -légy, s elviszi a lányokat a ház végébe, ahol szemérmetlen rajzok vannak -a falon, ocsmányságot mutató játékszerek vannak a zsebében és kábitó -parföm a zsebkendőjén. Mindig vig és vállalkozó görbe mosoly a száján, -fáradhatatlanul követi kiszemelt áldozatát. A férfiaknak kellene -összeállani, hogy az ilyen Növényieket ártalmatlanná tegyék. Hisz minden -sikerüket szemérmetlenségüknek köszönhetik.“ - -„Asszonyom, igen jól tudja, hogy az igazi nőhóditók azok a férfiak, akik -férfiak társaságában közutálatot ébresztenek.“ - -„Oh, mily gyávák a férfiak, hogy eltürik ezeket a léhütőket, akik -feleségeik, leányaik füléhez bizalmaskodva hajolnak, suttognak és a -hamis kártyás szemével lesik az elért hatást.“ - -„Kérdezze csak meg a nőket, felelt Rezeda ur, milyen más véleményük van -e vakmerő, sólyomként támadó rablókról! Talán Aranka megbánta, hogy -Növényi ur az erdőbe csalta és visszaélt tudatlanságával?“ - -„Szegény csak azért sóhajt, hogy Nővényi urat azóta nem látta. Irt neki -levelet is, amelyre persze választ nem kapott. Ki tudná, merre jár azóta -a lelketlen gazember! De én résen vagyok és leöntöm az emeletről ha -házam körül észre veszem őt.“ - -„Késő boszu. Halljuk a negyedik leány történetét!“ - -„Ő a szemüveges lány. Erzsébetnek hivják és külsejében, mozdulataiban -hasonlit azokhoz a leányokhoz, akiknek az arcukra van irva, hogy -mindvégig pártában maradnak, mert mit sem törődnek a férfiak -meghóditásával Pápaszemét, amely nagy és kerek, tüntetőleg veszi elő, -pedig jól tudja, hogy nem szolgál, előnyére a tanárnői viselet. Ha -legalább lorgnettet hordana, mint Szép Heléna a budai szinkörben, vagy -elegáns csiptetőt, amely némely arcnak oly helyes kifejezést kölcsönöz! -Erzsébet azonban ragaszkodik a nagymamás pápaszemhez, olyan nesztelenül -jár-kel, mint egy árnyék, napokig nem hallani a szavát, elüldögél a -sarokban és isten tudja, miről gondolkodik. Két esztendeje van nálam, de -sohase tudtam vele tisztába jönni. Mindig egyforma a kedve, akár beteg, -akár egészséges, sohasem nevetett, nem szomorkodott, nem játszott, -egykedvüen vette az időjárást és mikor tizenhetedik évét betöltötte ősz -szálak mutatkoztak hamvas barna hajában. Szülei módos gabona kereskedők -a Tisza mentén, akik nem sokat törődtek Erzsébettel, igaz, hogy pénzzel -bőven ellátták. S Erzsébet addig nem nyugodott, amig pénzét cselédeknek, -barátnőknek el nem ajándékozta.“ - -„Erzsébetnek van egy nagynénje Pesten, aki eleinte ritkábban, később -sürübben meglátogatta. Divatos, elegáns asszonyság, bizonyosan gazdag, -fekete szeme mindig könyes a jó kedvtől és a szomoruságtól, kacér és -alázatos és férje nem sokat törődik vele. Gondoltam is néha napján, hogy -ez a nagynéni bizonyosan az a pesti asszony, akiről a regényeket irják, -udvarlókat tart, örökös mulatság az élete és előbb-utóbb megszökik az -urától egy szinésszel, vagy egy muzsikussal. A nagynéni harmincöt -esztendős és minden negyedórában frissen puderozza az arcát abból a -bőrtáskából, amit kezében hord. Sok baja volt széles karimáju -kalapjával, fátyolával, keztyüjével, bluzával, szoknyájával. Néha csak -azért látogatta meg Erzsébetet, hogy a velencei tükörben megnézze magát; -véleménye szerint ez volt a legjobb tükör a fővárosban.“ - -„Bizonyos idő előtt észre vettem, hogy a nagynéni nem mindig egyedül jön -át Budára. Egy feltünően magas, őszes hajzatu, barna képü gavallér várta -a nagynénit a ház előtt, amig a látogatás tartott. A nagynéni az -ablakból nevetve, tréfálkozva mutogatta Erzsébetnek a hiven ácsorgó -lovagot és nagyokat kacagtak azon, hogy a gavallérnak ugy meggörbült a -nyaka, mintha szinházi zenekarban szolgált volna és reménytelenül -szerelmes lenne a primadonnába. Emlékszem, mily nagyokat nevettek az -uriemberen, aki nem bosszankodott, nem türelmetlenkedett, csak nyugodtan -járkált a hóesésben. Mint a nagynéni szavából értesültem, az uriembert -bizonyos Mukinak hivták és hirlapiró volt. Eddig azt hittem, hogy a -hirlapirók, legalább itt Budán, csupa fehér szakállu, meggörbedt vállu -boros kancsók, holott Muki néha virágot viselt a kabátján, -hosszadalmasan nézegetett a rácvárosi lányok után és én nem eresztettem -volna be házamba, mert volt valami a szemében, ami a nőknek tetszeni -szokott. Szerette a nagynéni Mukit, vagy csak játszott vele, mint -ezeknek a pesti asszonyoknak mindig kell valami férfiember, aki -rajongásával, bókjával, elragadtatásával, izgékonyságával öket körül -vegye? Mi budaik igen rossz véleménnyel vagyunk a pestiekröl; erröl a -puderos asszonyságról nem tudtam elhinni, hogy valakit szeretni tudna. - -„Tavasz felé történt, hogy megérkezett Erzsébet apja, egy közönyös, -kövér ember. Kijelentette, hogy leányát juniusban haza viszi, mert -Erzsébetnek férjhez kell menni a szomszéd kereskedő fiához. Erzsébet -szokott egykedvüségével vette tudomásul apja akaratát. „Tehát már -juniusban?“ kérdezte, midőn atyjától bucsut vett? „Ugy van, juniusban!“ -felelt a kövér ember.“ - -„A tavasz korán beköszöntött és a pesti nagynéni mind sürübben -kocsikázott Budán Muki társaságában. Szavaiból kivettem, hogy a -gumikerekü kocsi gyakran hordja őket a Várkert kioszkba és onnan -mindenféle kis korcsmákba, ahol halat szoktak enni és pezsgős bort -isznak rá. Erzsébet egy napon kijelentette, hogy szeretne nagynénjével -és Mukival részt venni ily kiránduláson, hisz juniusban ugyis férjhez -kell mennie. A néni örömmel segitett Erzsébet öltözködésénél és én az -ablakból láttam, hogy Muki a két nő között foglal helyet a bérkocsi -ülésén és igen megelégedettnek látszik e változatosságon. Erzsébet -megfogta kezével a kalapja karimáját, midőn a bérkocsis a lovak közé -csettintett, a nagynéni nagyot csipett Muki karján és hangosan -felkacagott, hogy a járó-kelők a kocsi után néztek.“ - -„A kirándulások mind gyakrabban ismétlődtek. Muki mind bizalmasabban -terpeszkedett a bérkocsi közepén és estefelé, mikor Erzsébetet haza -hozták, hosszasan szorongatta a lány kezét.“ - -„Egy májusi hajnalon (idáig maradt távol nagy kétségbeesésemre -Erzsébet), a leány pápaszem nélkül jött haza és azóta se tette fel többé -a szemüveget. Váratlanul megjavult a látása, a legkisebb betüt is -eltudja olvasni és olyan messzire lát, mint akár én vagy ön. Hiába -vallattam a leányt, hol járt hajnalig, egykedvüen felelt: „Róza nénivel -voltam!“ - -„Mig e napokban, a vallomások idején, kiderült, hogy azon az éjszakán -előbb a nagynénit kisérték haza pesti lakására; Muki és Erzsébet -kettecskén vágtak neki Budának és Muki egy rosszhirű szállodába csalta a -leányt. Muki azóta nem mutatkozik, a nagynéni egyedül jön az egykedvü -Erzsébethez. - -Most már tud mindent Rezeda ur.“ - -Rezeda ur elgondolkozott a hallott történeteken. Egy darab ideig -bólongatott, mintha nagyon helyeselné a dolgok állását, későbben -felébredt benne a kételkedés. - -„Fiatal koromban, harminc és negyvenedik éveim között, midőn -tudvalevőleg a legkönnyebb a férfiak helyzete, a fiatal nők -meggondolatlanul dobják magukat ez érett, komoly férfiak karjaiba: -néhányszor, kétszer vagy háromszor megadatott nekem is a szerencse hogy -sikerült ártatlan nők kegyességét megnyerni. Ámde azt tapasztaltam, hogy -egyszeri vagy kétszeri találkozás heve mitsem hervasztja el a fiatal nők -mirtuszkoszoruját, csak a regényekben olvashatni kalandokról, amelyek -percek alatt befejeztetnek. Lehetséges, hogy bennem volt a hiba, -gyöngédebb és óvatosabb voltam, mint kellett volna és nem egy -kisasszonyról tudok, aki hibátlanul férjhez ment, bár nem mulasztotta el -az alkalmat a hiba elkövetéséhez. Az ön esetei asszonyom, mind egyszeri -találkozásról szólnak. Engedje meg, hogy kételkedjem a helyzet tragikus -voltában. Azt hiszem, hogy a kisasszonyok képzelete felülmulja a -valóságot. - -Damasztiné megcsóválta a fejét. - -„Nő vagyok, tudom a magamét, bár „az igazgató“ korántsem viselkedett -ugy, hogy a nászéjszakámon sürgősen doktort kellett volna hivatni, -varrótűvel és selyemfonállal, mint mostanában néhányszor megesett a -Vizivárosban. A régi férfiak gyöngédebbek voltak. Ámde én mégse tudom -elhinni, hogy leányaim ártatlanok (mind a négynek kiadom az utját -nyáron), és azt a bizonyos csodadoktort akarom, akiről ön egykor -beszélt.“ - -Rezeda ur igy felelt: - -„A csodadoktor nem mese. Itt él Pesten, az óbudai oldalon és már sok -házasságot tett felhőtlenné, sok szemrehányásnak és elfelejthetetlen -keserüségnek tette be az ajtót néhány ügyesen alkalmazott öltéssel. Több -tekintélyes és erényességére hiu, előkelő úriasszony tudja az adresszát -a doktornak, mint hinnénk. Sok kis fazekat megdrótozott ez a drótos. A -legfinomabb csecsebecséket összeragasztotta. Áldani kell nevét, mint az -emberszeretet apostoláét. Csuf válópörök, botrányos házaséletek, -szégyenletes asszonyéletek multak a doktor varrótüjének munkálkodásán. -Férfiak büszkeségét, asszonyok nyugalmát, családi tüzhelyek melegét -növelte ez a férfiu. Pesten a nőorvosok többet tudnak Balzacnál, ha -ugyan hallotta már valaha hirét ez irónak asszonyom.“ - -Rezeda ur és Damasztiné ezután megállapodtak, hogy milyen körülmények -között keresik fel a csodadoktort és mily furfanggal vizsgáltatják meg -leányokat. - -Bealkonyodott, a zenekar már elhagyta emelvényét, megritkultak a kioszk -vendégei, csendes budai házakba mentek a boldog asszonyságok, akiknek -sohase volt szükségük csodadoktorra, valamint a polgárok, akik lassu -sétát tettek a közelgő vacsora előtt a Dunaparton. A gesztenyefák alatt -olyan nyugodalmasan mendegéltek a járókelők, mintha örökre elfujta volna -a szél a szerelmet, az égő könyet, a boldogtalanságot a világról. Ki -látná e közömbös emberi arcok alatt a jajt és kacajt, a kéjvágyat és a -csikorgó boldogtalanságot? Talán nem is igaz, hogy a nők e tájon a -Dunába ugranak, miután a Ráctemplom órája elütötte a találkozóra -kitüzött óranegyedeket és az sem igaz, hogy a padokon éjfélkor férfiak -ülnek, akik könnyes szemmel hivják vissza a hullámokból elmerült -szerelmesüket. - -„És Antóniáról valóban jó véleménnyel lenne asszonyom?“ kérdezte Rezeda -ur odavetőleg, de hangja kissé megremegett. - -„Azt hiszem, az egyetlen okos leány, aki az én elveim szerint éli -életét,“ felelt kitérőleg Damasztiné és megengedte Rezeda urnak, hogy -darabig elkisérje. - - - - -IV. A régi királyság. - -Rezeda úr XIX. századbeli feljegyzései között egy helyen ezt a passzust -találta: - -„A doktor rájött a titokra, hogy a meggondolatlan fiatalság -elhamarkodott lépéseit minden aggály, minden feltünés és utólagos -leleplezés félelme nélkül el tudta tüntetni.“ - -A XIX. században, Első Ferenc József uralkodása alatt nem sokat -jövedelmezett a doktor titka. Lehetséges, hogy a leányok jobban -vigyáztak egyetlen hozományukra, szemérmükre, másrészt olyan kevesen -tudtak még a doktor találmányáról, hogy épen azok nem találtak el a -doktor lakására, akiknek szükségük lett volna a titok felhasználására. - -Általában a középosztály hölgyei szivesebben hittek a rejtett adreszszü -bábaasszonyoknak, és egyéb kuruzslóknak, mint a tanult nőorvosoknak. Sok -szegény megtévedt urileány inkább ugrott imádkozásra kulcsolt kézzel a -hidakról a Duna hullámaiba, mint bevallotta volna tévedését, pláne egy -orvos előtt, aki a férfinemhez tartozik. Szemérmetes korszak volt ez; az -urinők lesütött, szemmel járnak az utcán, a divat a hosszu szoknya, -amely eltakarja a bokákat; a mély érzések, regényeskedő szerelmek, -önfeláldozó hüségek jellemzik a pesti urhölgyeket. A királyság hölgyei -olyan dobogó szivvel mentek a randevura, hogy másnap betegek voltak az -átélt izgalmaktól és némelyek ágyban töltötték az időt és a paplan alatt -rózsafüzért csavartak a csuklójukra. - -Rezeda ur a régi királyság éveiből ismert hölgyekért többnyire meghalni -akart; viszont szivesen megtették volna ezt a nők is miatta, ha rákerül -a sor. A városban voltak szent életü uriasszonyok, akik tiz-tizenöt -esztendeig elbirták a házibarát áhitatos udvarlását, anélkül, hogy -megtántorodtak volna; férjhez mentek a kitartó szerelmeshez, midőn -özveggyé lettek, vagy elváltak férjüktől, midőn többé nem tudták -titkolni érzelmeiket. Ilyenformán lehetséges, hogy Ferenc József -uralkodása alatt kétszer és háromszor ment férjhez egy-egy pesti -uriasszony és mindig a legszentebb szerelmet érezte házasságában. E régi -szeretők nem képzelték el az életet törvényes házasság nélkül. - -Rezeda ur e korszakban ismert egy urihölgyet, aki már háromszor ment -volt férjhez és harmadik házassága sem volt boldog; ugyanezért Rezeda -urral megállapodott, hogy ismét elválik és negyedszer is férjhez megy -IV. Henrikhez, (mint Rezeda urat becéző nevén emlegette). - -Még ma sem lehet teljes bizonyossággal tudni, hogy mi volt az oka, hogy -a városligeti és budai séták tervezgetéséből nem lett valóság. Rezeda -uron nem mulott, hogy nem lett negyedik férje a vállalkozó menyecskének, -aki oly ügyesen válogatta meg férjeit, hogy azok tovább szerették őt, -mikor már régen férjhez ment másokhoz és térdepelve kérték -visszatérésre. (Rezeda urat meglehetősen féltékennyé tette a tudat, hogy -bizonyos napok a _volt_ férjeknek vannak szentelve a csodálatos lelkü nő -életében. Az asszony pontosan referált másnap Rezeda urnak, hogy mit -mondott első, második vagy harmadik férje; beszámolt első férje (ez volt -a legöregebb,) térdepléseiről, amelyeket az a bérkocsiban véghezvitt, -amely bérkocsi a körvasut elhagyott helyein kocsikázott. Részletesen -feltárta második férje vonzalmát, aki bizonyos napokon a váci Kuria -szállodában, vagy az alagi vendégfogadó kertről nyiló, vadszőlővel sürün -befuttatott szobájában szokta várni, ahová gyakori vonatközlekedés -folytán könnyen megérkezhetett Rozina; de nem titkolta el a szerelmi -jeleneteket sem, amelyek jelenlegi férjével folytatódtak, midőn Rezeda -ur vacsora után engedélyt kapott a távozásra az uri lakból. Rezeda urat -a végsőkig izgatta Rozina a szerelmi élmények előadásával és tragikus -féltékenységek ismétlődtek, midőn Rozina módfelett csodálkozott, hogy -Rezeda ur féltékeny volt férjeire. „Hisz mind törvényes volt!“ – mondá -méltatlankodva – „mig te csak aféle titkos szeretőm vagy, akivel félnem -kell őszidőben a Svábhegyen kettesben sétálgatni. Hátha meglát valaki az -ismerőseim közül!“ Rezeda ur mit sem felelt, mert Rozina ekkorára már -elhitette vele, hogy titkos szeretőnek lenni valami igen megalázó -foglalkozás, holott egyébként Rozina igen nemes lelkü nő volt, sohasem -emlitette azon apró segitségeket, amelyekkel Rezeda urat támogatta -életküzdelmeiben.) - -Rezeda ur, mint ez már a férfiak ostoba szokása: dicsekedett Rozinának -barátaival, akiket mindenféle dicső jelzőkkel és tulajdonságokkal -felruházott, holott praxisból már tudni kellet volna Rezeda urnak ama -régi tapasztalatot, hogy az asszonyokat a férjek szivén és hiuságán át -hóditják meg a feleségek későbbi szeretői. - -E nagyszerü barátok felsorolása közben nem felejtette ki a geniális -orvost sem, aki rájött a titok nyitjára, amellyel vissza lehet adni a -nőknek első ártatlanságukat. Rozina ettől a naptól kezdve minden áron -ismerni akarta a doktort. Sürübben emlegette, mint valaha, hogy most már -véglegesen elhatározott szándéka férjhez menni Rezeda urhoz, akit -ártatlanságával ajándékozhat meg a doktor találmánya révén. Rezeda ur -esendő volt, mint minden férfi és egy napon elvezette Rozinát az -orvoshoz. A doktor, midőn értesült arról, hogy Rozina negyedszer készül -férjhez menni, elutasitotta magától Rozinát. „Elég bajt csinált nekem -Sasiné, akik bár félesztendeig volt férjnél, törvényszéki orvossal -hivatalosan megállapittatta ártatlanságát és ez ok volt a házasság -felbontására!“ Mondta a doktor bizalmasan Rezeda urnak. „Nem tehetem -tönkre találmányom hirnevét vénasszonyokkal.“ - -Rezeda ur ezt belátta, de nem Rozina. Heves jelenetek voltak a -szerelmesek között az orvos makacssága miatt, mig eljött a nyár, Rozina -tengeri fürdőre utazott, ahonnan egy katonanótával és szivében -hidegséggel érkezett haza, amely hüvösség segitett meggyógyitani a -komolyan szenvedő Rezeda urat. - -Különben ekkor már elmult a tizenkilencedik század és a nők kevesebbet -okoskodtak szerelmi bajaikkal, mint annak előtte. Nemcsak a gyóntató -atyáknak, de az idegorvosoknak is nyiltabban vallották be álmatlanságuk -vagy egyéb nyavalyájuk okát; a jóbarátnők az összejöveteleken -szabadabban megbeszélték titkos viszonyaikat, mint azelőtt; bizonyos -frivolság mutatkozott a társalgási hangban; a szeretőket nem rendelik az -asszonyok a Páskál-malomhoz, hanem az operette-szinház páholyába, ahol -nyiltan mutatkoznak velük: a királyság vége felé közeledett… - -Világraszóló házassági botrányok töltik meg a pesti ujságokat, -cigányprimások és főhadnagyok szöktetnek meg hercegnőket, akik -ujságiróknak nyilatkoznak szerelmi kalandjukról; pesti bankárok válnak -el nejüktől izgalmas tanuvallomások után; a legénylakáson mérget vesznek -be uriaszszonyok és a szanatóriumban virágcsokrokkal veszik őket körül a -tisztelők; Siófok skandalumai és szeretkezései ujságban megbeszéltetnek; -pesti korzón a szoknyadivat mind szükebb és rövidebb; előkelő, divatos -uriasszony nem is képzelhető állandó „barát“ nélkül és a félvilági nőket -utánozzák manierban és ruházkodásban az elegáns pesti asszonyságok, -mintha csak azoknak udvarlóit elcsábitani volna legfőbb céljuk; nyiltan -beszélnek a szerelmi kicsapongásokról a jól öltözött dámák a cukrásznál, -vagy az utcán; a szinpadokról csiklandozó érzékiséget hirdetnek a pajkos -szerzők; a szalónokban apostolai a szabad szerelemnek tartanak -előadásokat és a nőorvosnak, ha divatba akar jönni, leginkább a -magzatelhajtáshoz kell értenie. Közben minden erkölcsös embert -farizeusnak neveznek; kigunyolják, aki megretten a pillanatnyi élvezet -következményeitől, mind ritkábban szöktetik meg az asszonyokat, hogy a -válóper után valóban feleségül is vegyék őket, diadalmenetben jár a -szemérmetlenség. A királyság vége felé jár. Ferenc Józsefről szerelmi -összeköttetéseket pletykáznak, a főhercegnőket az utca veszi szájára, a -női ártatlanság csak az öreg kéjencek csemegéje a gyanus házaknál, mig a -divatos kuplé arról zeng, hogy raffinált uriasszony szerető nélkül -nincsen boldogság Pesten. Az erkölcstelen Páris költözék Budapestre – a -francia finomság és kultura nélkül és abban nyilvánul itt Páris imádata, -hogy az urinők szemérmetlen mosollyal ugratják a férfiakat, hogy ők jól -tudnak franciául. Különös korszak ez: babiloni erővel ébred fel az -érzékiség Pesten, azoknak a férfiaknak van sikerük a társaséletben, akik -a legnagyobb disznóságokat tudják. - -A doktor ismét nem sok hasznát vette titkának, leginkább olyan nőket -választottak feleségül a férfiak, akikről köztudomásu volt, hogy -ártatlanságukat már rég elveszitették. - -Az „ugynevezett tisztességes nők“ mellőzésének e korszakában Rezeda -Kázmér ur (bár nem volt a divat bolondja) ugyancsak megtalálta -szerencséjét. A nők sorában, akik Rezeda urat huszesztendő óta -pártfogolták Budapesten egy Maci nevü negyvenéves asszonyság foglalt -helyet, aki eleinte nagy tisztelője volt Rezeda ur elmésségének, -férfiasságának, hivője szines hazugságainak, mig később zsarnoka és -bolondja lett. Maci természetesen lelkesedett a természetfölötti -doktorért, bár felnőtt gyermekei voltak. Maci ugyanis asszonyi -észjárással azt gondolta, hogy ártatlanságával, amelyet feláldoz, -erősebben láncolja magához Rezeda urat, akit ugy szeretett, mint a -huszár a lovát, vadász az ebét, hajós a csónakját, lelketlenül, hiun, -bolondul és ördögi féltékenységgel. - -Maci oly erőszakosan viselkedett, hogy még férje is kénytelen volt -beleegyezni a „kis operációba“, melyet a doktor cinikusan, de remek -kézfogással egy pesti szanatóriumban végrehajtott. Szanatóriumra, -fekvésre, betegségre természetesen nem lett volna szükség a doktor -csodálatos mütéte után, hisz épen az volt a találmányban rendkivüli, -hogy a doktor szobájából egyenesen a korzóra mehettek sétálni a hölgyek; -ám Maci alapos asszony volt, szerette az érdekes és feltünő dolgokat, -teátrális volt minden cselekedetében és élete egyik legboldogabb napja -volt, midőn a szanatórium hüvös folyosóján kopaszodó homlokát törölgette -mit sem sejtő férje, midőn Macit hordágyon az erős szolgák a fehérajtós -mütőterembe cipelték és letették az operáló asztalra. Az operációnál -senkit sem türt a doktor maga mellett, találmánya érdekében egyedül -dolgozott, mig odakünn az ajtó előtt összegyülekeztek Maci gyermekei, -jóbarátnői (virágcsokrokkal), rokonai, köztük Rezeda ur, a bus barát. -Maci könnyes szemmel fogadta operáció után a szerencsekivánatokat, -összemosolygott bizalmas barátnőivel, könnyezve csókolta meg gyermekeit -és hosszu, meghatott pillantást vetett Rezeda urra, amig hordágyával a -szolgák visszamentek a folyosón. Másnap és harmadnap minden ismerőse -gratulált Macinak, szobája a szanatóriumban megtelt virággal, -látogatókkal, az „egész város“ a betegről beszélt, csak a doktor szivta -fogát káromkodva, aki találmánya használhatóságának megrontását vélte -ebben a szinpadiasságban. Maci egy hétre tervezte a szanatóriumi -ünneplést, de három nap multán felkelt, mert Rezeda ur nem mutatkozott -betegágyánál. - -Rezeda ur felhasználta az alkalmat, megszökött pártfogója és zsarnoka -karmaiból. - -A királyság utolsó éveit élte, minden jel azt mutatta, hogy Pest a -fulladásig jóllakott gyönyörrel, bünnel, étellel és itallal. A polgárság -asszonyai és leányai kilépkedtek jól elzárt házaikból és megismerkednek -a mámoritó szinházzal, a végképen érzékiségre alapitott női divattal, a -flörttel és az ingerlékenységet előidéző modern zenével. A legkülsőbb -Ferencvárosból is lábszárhoz simuló szoknyában jönnek be a hentesnék, -vendéglősnék a városba, mig a korzón megjelenik az első nadrágszoknya, -mintha az egész évtizedet az foglalkoztatná, hogy milyen szabásu legyen -a nők szoknyája, Pesten, a királyság utolsó éveiben. Mig végre győz a -rövid szoknya (amelyben aztán a népköztársaság és a kommün hölgyei -minden eddig tapasztalt változatot felülmultak). - -A „szép fiuk“ gombamódra nőnek ki a pesti aszfaltból, minden héten -hallani megzsarolt uriasszonyokról, akiknek hiszékenységével elszánt -fiatalemberek visszaéltek. A „szép fiuk“ az alakuló uj világ -regényhősei, ők csábitják el az uriasszonyokat, őket pénzelik az idősebb -és jómódu asszonyságok (néha több is), ők keltenek feltünést a siófoki -strandon és ők adják meg a korzó divatját. Egy előkelő, római arcu -fiatalembernek nem lehet gondja Pesten a megélhetésére. Vannak -ugynevezett uzsonnázó kávéházak, ahova az uriasszonyok betérnek és -ismeretséget kötnek; vannak kávéházi asztalok, ahol a szép fiatalemberek -naphosszant ugy ülnek, mint a kirakati tárgyak; vannak női zsúrok, ahova -a háziasszony azzal csalogaja asszonyvendégeit hogy egy ismert szépfiu -ül a zongoránál vagy bemutatja a legujabb szalontáncokat. - -Ezek a szépfiuk nagy pusztitásokat visznek végbe a pesti asszonyok -sziveiben. Rezeda ur ismert egy uriasszonyt, aki minden szerelmi -szakitás után bánatában megoperáltatta magát. Először természetesen a -vakbelét vétette ki Herzel professzorral, mint a legtöbb asszony Pesten, -aki a társaságban szerepet vitt. (A jó doktor urak ebben az időben még a -legváltozatosabb elméleteket állitották fel a vakbélről. A bánatos urinő -citrom, vagy cseresznyemagvat nyelt, hogy célját elérje.) Mikor második -szerelmével is szakitott a fentebb emlitett urihölgy, nehezen lélekzett -az orrán át, ugyanezért egy divatos orrspecialistára bizta magát és -szanatóriumba vonult. Harmadik csalódása után lábát egy ortopéd -gondjaiba adta; mig negyedszerre egy kozmetikushoz fordult, mert -balszerencséjét annak tulajdonitotta, hogy testének olyan részén is van -hajzat, ahol nem szükséges. - -A szerelmi bánat ellen találhatók voltak még a városban különféle -kártyavetőnők, jósnők, kuruzslók, akiknek cimét nagytitokban közölték -egymással az asszonyok. - -Mindenki szerelmes volt a szépfiuk korszakában, különösen a -Balzac-korabeli asszonyok ragaszkodtak mindig utolsónak hitt -szerelmükhöz és nyiltan hangoztatták, hogy szerelem nélkül nem élhetnek. -Mint valami jóindulatu járvány vonult végig az öregedő asszonyok -szerelme, határozottan divatban voltak a negyvenéves nők, akármilyen -valláson voltak, de mégis inkább a raffináltabb vagyonos izraelita -hölgyek tudták korukat igy leplezni, hogy szives imádóra akadtak: hol -meghiztak keszeg udvarlóik kedvéért, hol meg lesoványodtak, midőn -valamely külföldi énekesnő, vagy táncosnő a soványság divatját hozta -Pestre; fehérnemüjük olyan hóditó, hogy a férfiak szivesen fogadják -emlékbe nadrágocskáikat, ingecskéiket; a negyvenes nők mohó szomjusága -és perverz élvhajhászata sok fiatalembert tett a városban cinikus -bölccsé. - -Rezeda ur, bár már koránál fogva sem versenyezhetett a divatos -szépfiukkal, a királyság utolsó éveiben több sikert könyvelt az érettebb -nők között, mint fiatal korában. A leányokkal ez években nem sokat -törődött, hisz a leányok csoportját elfödték az esengö tekintetü -kövérasszonyok. Igy az elhagyott Maci legjobb barátnői, néhány -festetthaju és vágyakozó szivü uriasszony vette Rezeda urat nagy -titokban pártfogásba. Felkeresték lakásán azon ürügy alatt, hogy a -bánkódó Macival akarják kibékiteni, és kancsal mosollyal, „Maci meg ne -tudja!“ szavak kiséretében engedtek Rezeda ur támadásának. Majd -bemutatták Rezeda urat olyan asszonyságoknak is, akik ugyancsak -áhitották a regényes szerelmet, de környezetükben nem akadt megfelelő -férfiu. Rezeda ur a Hotel Habsburg negyedik emeletén, hol hónapos -szobácskában lakott, egy télen át, kékesszürke délutánokon több -urihölgyet látott megjelenni gyalogszerrel, akik egyébként ekvipázsukban -hátradölve szoktak végigrobogni az Andrássyúton. - -A doktor tehát hiába fedezte fel a titkot, Rezeda ur egyetlen valamire -való esetet sem szállithatott a barátjának; legfeljebb néhány hisztériás -öregasszonnyal közölhette a doktor adresszát, akiket a tudós a -legmodernebb tudomány szerint, Freud professzor elvei szerint órákig -vallatott, szerelmeik, bánataik, gyermekkori élményeik felől. Általában -e korszak felfedezése, a vallató gyógyitása az idegeknek: csaknem annyi -férfit és asszonyt vitt Pesten az orvosok szobáiba, mint egykor a -gyóntató baráthoz, a rácsos székhez (különösen, ha idegen országból jött -és idegen országba távozott a misszionárius). Mily boldogan hazudtak és -vallottak igazat az izgalmas életben hajótörést szenvedett férfiak és -nők az idegorvosok szobáiban: azt csak az öreg orvosok tudnák -megmondani, akik a pesti divatos osztály minden titkát összegyüjtötték -magukban. Kevesebb kéjt okozott az a szerelem, amely titkos volt, mint -az a bünös viszony, amelyről hangosan beszélhettek az enervált idegzetü -férfiak és nők, ha máshol nem: az idegorvos szobájában. - -Rezeda ur ugyancsak a doktor mesterségében kontárkodott. A Habsburg -negyedik emeletén a pásztorórázó asszonykákat vallatóra vette multjuk -iránt és mily nagy volt meglepetése, amikor azok szemlesütés nélkül -vallották be régi szerelmeiket. - -A Habsburgbeli összjöveteleknek Maci megjelenése vetett véget, aki -parázs botrányt rendezett a bezárt ajtó előtt, mikor épen legjobb -barátnője csalta meg Rezeda urral. „Gyere ki, te…“ kiabált Maci -torkaszakadtából és öklével verdeste az ajtót. Majd a telefonhoz rohant -és nyomban felhivta a jóbarátnő férjét, akivel közölte, hogy feleségét -hol lelheti. A férj hitetlen bágyadsággal tette le a kagylót. - -A királyság még egyszer akkor lendült fel régi tollforgós pompájával, -méltóságteljes magatartásával, midőn IV. Károlyt Budán koronázták. - -Ugy tünt fel, hogy a doktor tudományára ismét szüksége lesz Pestnek. A -hatvanhetediki divatujságokat keresték elő a Nemzeti Muzeumban, a fehér -lovak igen kelendők lettek a lóvásáron, diszmagyart vagy legalább is -tribün-jegyet a várba igyekezett szerezni minden pesti gavallér és a nők -aranyhimzéses pártát tettek a fejükre, mint ősanyáik. Általában a -fátyolos párta, az ápolónői ruha, a szalagos kitüntetés a balmellen volt -akkor a divat a városban, mert hiszen javában benne voltunk a háboruban. -A lovagok és lovagnők körülbelül két hétig tették szinessé december -havát, amig a lucskos, hófödte városból elutazott a királyi-pár és -mindenki megörökitette magát a fotografusnál. A nemes fejtartás, a magas -homlok, a koronázási áhitat, a királyság iránt érzett hódolat, a lovagi -méltóságteljesség valóban csak oly teátrális volt, mint egy szinházi -előadás, mélyebb nyomokat nem hagyott az emberek lelkén.) - -Az operaház intendánsa igen ügyelt arra, hogy az általa rendezett -koronázási ünnepség stilszerü legyen, valamint arra is volt gondja, hogy -ott legyen egész Pest, mint valami szenzációs premiérnél. A várhegy -csatakos, sáros oldalán a még alig szürkülő téli reggelen másztak -felfelé a frakkos urak és kiöltözött asszonyságok. Kocsi és egyéb jármü -csak kiváltságosaknak jutott, és még ők sem tehették meg az utat -kijelölt helyükig. Bizonyos utcatorkolatoknál megállitották a főispánok, -püspökök, grófok hintóit, a bankárok automobiljait, pesti szépek -fiakereit, a vidékről beözönlő bricskákat, homokfutókat és a hulldogáló -ködben összekeveredett a gyalogjöttek sáros menete a hintók büszke -tulajdonosainak csoportjával. - -Az öreg, álmatlan hirlapirók a cilinderkalapjuk mellé tüzték fehér -belépőjegyüket, a kordonok szabályszerüen zárták el a különböző -emelvényeket, pontosan ment minden, mint akár Első Ferenc József -temetésén, mintha a bécsi gyászmenet tért volna vissza a muzsikáló óra -lapján, de más ruhát vett az öltözőben. - -A főhercegnők hintóikkal a kijelölt percben érkeztek a Mátyástemplom -sekrestyéjéhez, a csepegő esőben utánozhatatlan kézmozdulattal (mintha -gyermekkoruk óta tanulnák), magasra emelték brokátuszályaikat vékony -lábszáraik felett, és a szoknyaránc, mint virágharang fogta körül -térdüket, amig a sekrestye ajtaján eltüntek, mint csodálatos jelenések, -akik a kedvetlen nedves reggelen a bécsi Hofburg képcsarnokából vizitbe -jöttek Budára. Vajjon mikor keltek fel ők, hogy idejében megérkezzenek? -Vajjon tegnap fésülte meg már őket is Pürcher és Fritsch, mint a legtöbb -pesti dámát, vajjon setét éjjelen kezdtek már öltözködni?… ilyen -kérdéseket váltottak a doktor és Rezeda ur, akiknek sikerült darab ideig -a Mátyás templom sekrestyéjében tartózkodni, midőn oda a főhercegnők -megérkeztek és a hideg szenteltviz-tartóba dugták fehérkeztyüs kezüket. -Rezeda ur oly melegséggel dörgölődött a főhercegnők szoknyái, mentéi, -fejkötői közé, mintha legalább is udvari funkciónárius volna. - -Egy Habsburg-főhercegnő volt élete álma a sok pesti izraelita-asszonyság -pártfogása után. Hivják bár Annunciátának, vagy Eleonórának, legyen bár -hervadt, mint a József császár Burg-szárnyában az ablakok, vagy csinos -arcu, mint a kertek Schönbrunnban, ostoba, vagy okos, skroflis vagy -egészséges: csak habsburgi vér járjon az ereiben! Oh, hányszor nézte -őket megfakult képeken egy dervis rajongásával. Oh, hányszor bámult -hintójuk után, amelyekben lila és rózsaszinü fátyolok alatt üldögéltek, -hányszor merengett a kirakatok tükörablakában a bécsi Grabenen, ahol az -imént zefirt, vagy szalagot vásároltak a Burg hölgyei egykedvü, -fehérkabátos udvari tisztek vagy elsavanyodott kedvü, gyönyörü keztyüs -udvarhölgyek társaságában! Sohasem tudta még csak a parfőmjüket sem -megérezni, sohasem láthatta őket setétboltozatu termeikben, -lefüggönyözött ablakaikban, bár annyit csavargott keresztül-kasul a -bécsi Hofburgon, mintha betörést tervezne a néma, pókhálósnak látszó -emeletekre. Járt ott nyári reggeleken, mikor az első harangszó -csilingelt középkorias harmóniával a Burgtemplom tornyában, figyelő -szemét a függönyökre irányitotta ebben az órában, amikor minden nő a -világon, szüz vagy férjes szerelemmel álmodik; talán valamely ablakból -jelt ád az udvari lakáj és titkos lépcsőn vezeti az elszánt gavallért; -járt ott szeles nagyböjtben, amikor a József-udvar szoborcsoportozata -mellett foglalt állást, mert bécsi ismerőseitől hallotta, hogy nagyböjti -litániára a József császár egykori folyosóin suhannak el a főhercegnők, -hogy az udvari kápolnába juthassanak, hol magas karzataikról bünbánólag -hallgatják a zsolozsmát; végignézte a déli csengő óraütésre lejátszódó -katonai parádét, midőn az alföldi bakák oly feszesen lépnek az udvaron, -mintha fából volnának faragva, irigyelte a fehérnadrágos jóltáplált -Burg-zsandárokat, akiket jeles koszton tartottak, hogy szép -férfi-példányok diszitsék a várat, hatalmasok, mint akár a -kapuboltozatokat tartó mezitelen szobrok, a három-négy embernyi -nagyságban alkotott lovasok; sőt irigyelte a bronzbaöntött régi -tábornokokat is, akikről azt rebesgeti a históriai pletyka, hogy közeli -ismeretséget kötöttek Mária-Teréziával. Lett volna női szabó, vagy -cipész, ha ilyenmódon megközelithette volna az imádott hercegnőket. Ugy -rajongott e magasrangu, elérhetetlen nőkért, mint egy középkori lantos, -aki korgó gyomorral énekel a bástya alatt. Oh, Rezeda ur buzgó -királypárti férfiu volt, szivesen tartotta volna hátát, hogy azon -végighegedüljön egy hercegasszony. - -Most pedig itt állott közöttük, barátjával a doktorral (aki azon törte a -fejét, vajjon hogyan ajánlhatná fel találmányát Éva e kiváltságos, de -bizonyosan normális életet élő leányainak), mig Rezeda ur remegő orral, -verejtékező homlokkal, tágult szempillával vette vizsgálat alá a -habsburgi hölgyek hosszukás apácás orrát, keskeny ajkát, üvegházi -növények bágyadt szinével hasonlatos arcpirját, szőkés-barna haját, -amely mintha attól a fénytől lett volna tompa szinezetü, amely a -szentképet mindig körülveszi, derekát és keblét és lábszárát és kezét, -amit egy izgult férfiu észrevehet a nőkön. Nem tudott választani -közülük, mindegyik megnyerte férfi-tetszését, még az idősebbek is. A -keztyüik oly simulékonyak voltak, mint semmiféle szinésznőé; a szemük -oly tiszta és hüvös volt mintha még sohasem ereszkedett volna látásukra -a kéj biborpiros és álomban látott képekkel behimzett függönye; a -nyakszirtük oly méltóságteljes volt, mintha sohasem görnyedt volna férfi -izmos karján. A fülük kicsiny és érintetlen tisztaságu, mint a kagyló -rózsaszine; ha tudtak is e fülek szemérmetlen szavakról, szeplőt nem -hagytak a hallomások és a kezük mily tiszta lehet! – mintha sohase -nyultak volna tisztátalansághoz, csak imakönyvhöz vagy selyemhez! Oh, -bármiként fürösztik, csiszolják, borotválják, nyirják, frissitik magukat -a divatos fekete orrlyuku és fehér testü pesti nők, sohasem közelíthetik -meg e nőket, akik ambrát lehelnek és nem azt, ami gyomrukban van. És a -szerelem hevében sem ismétlik az unalomig azokat az izgatóan közönséges -szavakat, amelyekre romlott férfiak tanitják a pesti nőket, hogy már az -első pásztorórán meg lehet állapitani, hogy kinek voltak azelőtt -kedvesei, ki volt az a gavallér, aki e különös szavakra, kifejezésekre -tanitotta öket… - -A főhercegnők kivontatták uszályaikat mint napsütésben a pávák. A -Mátyás-templom sekrestyéje mindenféle illatokkal telt meg, leheletekkel, -rizsporokkal, párfőmökkel, amelyeket Rezeda úr sohasem érzett a pesti -cukrászdákban, ahol holdváltozáskor olyan jellegzetes illatuk van a -helybeli szenvedélyes úrnőknek, hogy a kandúr bejön a konyhából, a lusta -tűzhely mellől és a szoknyához dörzsöli tüskés hátát. - -A veresbajuszu detektivfőnök vetett véget Rezeda ur ábrándozásának, -karonfogva kivezette őt a sekrestyéből, mint nem oda valót. Rezeda urnak -ezután meg kellett elégednie azzal, hogy a templom bejáratánál -segédkezzen ismeretlen urnők uszálya kibontásánál, (mintha erre a célra -volna rendelve), és boldog volt, ha megérinthette egyik-másik előkelő -asszonyság bokáját. - -A doktor rosszkedvüen dörmögött. - -„Vajjon, mikor lesz értéke találmányomnak, ha már a koronázási -szertartáshoz se igyekeznek visszanyerni a nők ártatlanságukat!“ - -A koronázási szertartás után, midőn a budai utcákban déltájban -hömpölygött az előkelő nép, Maci egy utcafordulónál elcsipte Rezeda -urat. - -Maci szenvedélyességében kipirultan, lengő tollbokrétával, apró -léptekkel közelgett Rezeda urhoz és hatalmasat csipett a karján. Rezeda -ur megijedt az esetleges botránytól, ezért igy kezdte beszédét: - -„Hova lett a mai nőkből az idealizmus, amely ősanyáinkat diszitette? -Ilyen napon, mint a mai, minden honleánynak felmagasztosult szivvel -kellene hálát adni a mindenhatónak, hogy uj ifju királyunk van az öreg -helyében. A nemzeti históriának ily pirosbetüs napján felejthetné minden -honleány a maga aprócseprő ügyeit. A történelem kerekei forognak -felettünk. Bezzeg a régi, gyönyörü nők együttéreztek a hazafiakkal, -együtt dobogott a szivük a nemzeti lelkesedéssel, együtt imádkoztak -nemzeti jobblétünkért a férfiakkal. A Szentháromság-téren még csak most -kezdik a Himnuszt énekelni, nagyságod pedig már itt van? - -„Távolról követtem. Mert ön engem szerencsétlenné tett.“ - -„Mily boldogtalan korszakban születtem én! – fakadt ki Rezeda ur. Lettem -volna egy-két nemzedékkel előbb, midőn a magyar nők szivét a honszerelem -világitotta és idealista lelkek gyönyörü eszméket ültettek a nők -szivébe! Lettem volna bár akkor, midőn nemzeti öltözetben mutatkoztak -hölgyeink, a haza bus gondjait megosztották a férfiakkal, együtt -busultak a busulókkal, együtt reménykedtek a hajnal-csillag keresőkkel, -könyes szempillával énekelték Lavotta dalait és rejtegették a bujdosókat -hálókamráikban. Lettem volna az ötvenes években, midőn szerelmeseiket az -urnők azzal biztatták, hogy lesz még szőlő, lágykenyér, midőn a -költőknek kivételes helyzetük volt, midőn a nőknek nem jutott eszükbe a -maguk jelentéktelen bajaival megzavarni a hazafiak elmélyedését. Az -idealizmus, az önfeláldozás korszakába való vagyok én, nem pedig e sivár -évekbe, midőn világ háboruságában és királykoronázás napján egy urnő -azzal merészel megszólitani azon az uton, amelyen egykor Virág Benedek -andalgott, hogy én szerencsétlenné tettem őt!“ - -Maci keserveseket nyelt és égő szemét tigrisként szegezte Rezeda urra: - -„Nem akarok kitérni szenvedéseimre, szólt mindig emelkedő hangon. Nagyon -jól tudja, hogy még mindig szeretem önt, ámbár ezt nem érdemli. Csak -néhány szóval akarom vázolni nyomoruságomat. Férjem tudni sem akar azóta -felőlem, mióta ördögi barátja ama jól sikerült operációt végezte. Más -férfiak… Engedje meg, hogy ne valljak be önnek pásztorórákat, amelyek -eredménytelenül végződtek és sulyos megszégyenitések maradtak emlékbe. -Azt hittem, hogy csodálatos szerencse történt velem, midőn -ártatlanságomat visszanyertem, holott azóta olyan vagyok, mint a -megátkozott. Mindenről le kellett mondanom, ami eddig kárpótolt -elhibázott házasságomért, megnemértő férjemért. (Hisz tudja, hogy férjem -indolenciája kergetett egykor a maga karjaiba!) Az, ami más asszonyoknak -egy percnyi habozás és meggondolatlanság után rendelkezésre áll, az a -pár pillanatnyi öröm, amellyel a legtöbb barátnőm (hisz tudja!) -elviselhetőbbé teszi az életet a saját számára a sok szomoruság -közepette: gonosz barátja közbelépése óta részemre elérhetetlen. -Vágyaim, álmatlan éjszakáim reggeli elképzeléseim, ábrándjaim, izgalmas -gondolataimnak kielégitései oly elérhetetlenek, mintha egy ölesfalu -apácakolostorban őriznének. Nincsenek már férfiak Pesten, hogy izzó, -lüktető szivvel hagynak szaladgálni egy javakorbeli, csunyának sem -mondott asszonyt?… Itt önnek kell segiteni Rezeda, akiért feláldoztam -magam.“ - -„Majd beszélek a doktorral, felelt Rezeda ur és lesütött tekintettel -fogadta Maci mélységesen megvető pillantását. Rezeda ur igen boldognak -érezte magát, hogy a következő utcasarkon sikerült a tömegbe vegyülnie -Maci félelmetes tollforgói elől. Hálát adott istenének, hogy nem lett -nagyobb botrány a találkozásból, csupán néhány vidéki méltóságnak akadt -össze ijedten a sarkantyuja, midőn Maci meglehetős hangos szóval -előadott panaszát hallotta. - -A doktor Rezeda ur könyörgésére, néhány nap mulva valóban lerombolta -nagyszerü találmányát és ezzel körülbelül vége is lett Pesten annak a -lelkesedő hangulatnak, amellyel a királyságot ünnepelte a publikum. A -diszmagyaros, méltóságteljes férfiak, akik a régi Magyarország -pompájával és emelt fejtartásával jöttek át néhány hétre a multból, hogy -a históriai szinpadon statisztáljanak, mint Shakespeare lordjai, -hamarosan kimentek a divatból. Az aranyos és gyászos fejkötőket még -darab ideig viselte néhány facér szinésznő, amig jobb kalapra szert -tett. A kiegyenesedett dereku, uszályukat páva módjára illegető dámák, -akik a koronázási templomot olyan illattal töltötték meg, mint Első -Ferenc-József idejében, fáradtan, meggörnyedve ültek hintóikban, vagy -szürkén, megvetéssel elsuhantak a bástya sétányán. - -Tulajdonképen egy napig tartott csak a hosszufüző divatja Pesten, a -barhent alsókat is csak a lucskos, influenzás decemberi reggelre vették -elő a nők, akiknek órák hosszáig a Mátyástemplom kövezetén, vagy a -szabadban emelt tribünön kellett tartózkodni. Az éjjeli és nappali -munkában félig megvakult varrónők, himzőnők, füzőnők, izgalomtól -megbetegedett szabónők ismét a párizsi divatlap mustráit, vették elő. A -főhercegnők nem töltöttek még egy éjszakát Pesten a vár hideg -vendégágyaiban, bár a szertartás végeztével kimerültebbek voltak, mint -bármely udvari bál után; a különvonatot befütötték és az egykedvü udvari -tisztek Bécsbe kisérték Rezeda ur szerelmeit; egyik másik földöntuli -dáma ittfelejtett tán egy harisnyakötőt, vagy egy ruhakapcsot, egy -álmatlan éjszakát, vagy egy türelmetlen szót a hajnali fésülködésnél, -egy pletykát, hogy a vár fürdőszobáit nem lehetett kellően kifüteni, -ezért csak Zita fürdött ezen a reggelen, ami sok megjegyzésre adott -alkalmat az udvar többi hölgyeinél. Elmentek anélkül, hogy keskeny -cipőiknek talpát letették volna a pesti aszfaltra. A térdigérő mider -ismét csak a negyvenes nők viselete maradt, akiknek testi hibákat kell -elfedni a halcsontos páncéllal, a barhent nadrágot azok a nők viselték -továbbra is, akik nem féltek sem villamoskocsi-balesettől, sem egyéb vak -véletlentől. - -A háboru tovább tartott, a zsidók mérhetetlenül gazdagodtak, a -keresztények nem akarták eladni a borukat, a hirlapirók hazug hadi -tudósitásokat irtak, a frontok mögött levő tisztek érzelgős dalokat -énekeltek, vándorszinészeket vendégeltek, mig odakünn a vesztőhelyen, a -lövészárkok közelében némán, hosszan elgondolkozva néztek a vigasztalan -setétségbe a katonák: mit gondoltak magukban, megmutatták a későbbi -esztendők. - -A doktor valóban megsüthette találmányát. Egy-két menyasszonyon kivül, -aki történetesen vőlegényét várta vissza a harctérről, senki sem kereste -fel őt segitségért. Maci rémületesen mesélte barátnőinek a két operáció -viszontagságait és szert tett egy nagy Ádám-csutkás, zörgő lábu -gavallérra, akinek pártolásában sok időt eltöltött. - - - - -V. Égi lény a Borz-utcában. - -Rezeda ur nemes barátja és pártfogója Alvinczi Eduárd engedélyével több -nyárilaknak birta kulcsát, amely nyári házak a főváros különböző részein -foglaltak helyet. Igy: szabad bejárása volt Rezeda urnak a Svábhegy ódon -kerti házába, amelyben egykor Kemény Zsigmond, a regényiró bujdosott el -az emberek elől és oly szomoru volt a ház, mintha a regényiró eltávozása -után is itt maradtak volna a kisértetek, amelyek éjszakánkint a -különböző regényeket mondták tollba az irónak. Kulcsa volt egy zugligeti -és egy margitszigeti villához, amelyek évek óta lakatlanul állottak. -Ámde található volt a Borz utcában is egy földszintes ódon ház, amelynek -alacsony kapuján egykor Alvinczi ur besurrant hölgyekkel, akiket a régi -álarcosbálakról szöktetett meg, és most már évek óta legfeljebb Rezeda -ur látogatott el a néma házba, hogy meghuzogassa a muzsikáló óra -zsinórját. Ezeket a házakat és villákat a gazdag Alvinczi ur még abban a -korban szerezte, mikor Magyarországon a romantikus szerelem volt -divatban és az előkelő urak kedveseiknek házakat, földbirtokokat -ajándékoztak. Egy későbbi szegény korszakban el sem képzelhető, hogy -voltak szeszélyes dámák, akik egyetlen pillantásukkal megparancsolták a -férfiaknak, hogy érettük könyökig nyuljanak pénzes erszényükbe. Sőt -ebben az időben nem ritkaság, hogy becsületet is áldoznak a férfiak a -nők tiszteletére; szegény sikkasztók elmélkedhetnek erről a börtönökben -és Amerikában. Alvinczi házai is természetesen női szeszélyből kerültek -a régi birtokosok kezéből az uj birtokoséba. A hetvenes és nyolcvanas -években, amikor a női divatban a turnér szerepelt, hatalmas strucctollak -lengenek Rembrandt kalapjain, a kaméliás hölgy szentimentálizmusa a -szivekben és az osztrák birodalom koronahercege jár elől jópéldávál, -hogyan kell nőkért szenvedni és meghalni, Alvinczi Eduárd is hódol a -divatnak és olykor rabszolgájává szegődik egy-egy dámának, bár -természete inkább a rideg parancsoláshoz szokott. Őregasszonyok és -memoárok őszinte vallomásaiból tudjuk, hogy a pesti turf zöld gyepén, a -társaság nagyvirágu selyemmel bevont butorzatu szalonjaiban, a -Stefánia-ut lovaglók részére fenntartott utján, az akkoriban divatos -drótsziget majálisain, a Hatvani-utca aszfaltján, a Szervita-tér virágos -boltjaiban, Monasterly és Kuzmiknál, ahol a legszebb ruhákat a legszebb -varrónők varrják, a népszinházi kórusban és a józsefvárosi -házmesterlakásokban: mennyi nagyralátó és nagyravágyó fiatal nő -szerepel, aki a ponyvaregények hercegeiről álmodozik és szerencséjét -formás bokája révén véli elérni. Ártatlanságukat nem adják olcsóbban, -mint egy házért; regényességükben (miután már nem küldhetik a férfiakat -az oroszlánketrecbe), áldozatok megtételével teszik próbára a férfiakat. -Leginkább házakat kértek ajándékba a nők ez időtájt. Senki se gondolta, -hogy nem messzi a korszak, midőn meg kell elégedniök egy kék bársony -tokban villogó ékszerdarabbal, amely ugyan „jól fest“ a váci-utcai -ékszerész esti kirakatában, de a zálogos alig ad rá valamit; még -későbben egy ruhácska tarka rongyai, vagy egy pár cipő jelentik, hogy a -férfiak áldozatkészsége hanyatlóban. - -Alvinczi természetesen ugyancsak nők részére vásárolta a különböző -villákat és házakat. Vett házat Pesten és környékén, vásárolt Bécsben és -Badenben, amint ezt a hölgyek szeszélye parancsolta. Egyik szerelme -olyan házat akart a pesti munkásnegyedben, amelyben csupa kis lakás van -és jó áron lehet bérbe adni a szegény embereknek; egy másik delnő a -Margitszigethez kötötte magát, ahol majd öregségére meghuzódik és Szent -Margit történetét olvassa, de addig is jó áron bérbeadja nyaranta gazdag -pesti polgároknak. Egy harmadik urhölgy csak oly feltétel alatt -hallgatta meg Alvinczi Eduárd esengését, ha a Borz-utca táján -gondoskodik szerelmi fészekről, mert ezen a tájon lakik a varrónője, -tehát feltünés nélkül mehet végig a belvárosi utcán. A negyedik szerelem -a késő őszi napokban a Svábhegy aranylevéllel behintett utjain kivánta -ernyője hegyére tüzni Alvinczi szivét, az ötödik Badenba vágyakozott. -Alvinczi gáláns férfiu módjára szivesen eleget tett a nők kivánságának, -utóvégre ez volt a divat a Kaszinó-erkölcs. Ámde Alvinczi szeszélyesebb -volt mint a nők. Többnyire kiábrándult a nők bolondságaiból, elmenekült -orsójukról, mielőtt végkép felgombolyitották volna. A házvételek után -gondolkozóba esett: vajjon a házak tulajdonjogát valóban átirassa-e a -nők nevére és ha Alvinczi gondolkodott, mindig józan esze -győzedelmeskedett. S igy ez időtájt, mikor Rezeda ur gyertyácskájának -fénye szürődött ki a leeresztett redőnyök közül a Borz-utcában, vagy a -svábhegyi ódon villából: elmendegéltek arra öregasszonyok, akik azt -regélték, hogy e házak az ő tulajdonuk lehettek volna, ha botor -ifjuságukban nem hallgatnak a szivük szavára; vajjon, kinek világitja -meg szerelemtől önfeledt arcát odabent a gyertyácska? - -Rezeda a kulcscsomagból azt a kulcsot kereste elő, amelyen kereszt volt, -mint a családi kripták kulcsán és a Borz-utcai ház kis kapuját nyitotta. -Ezt a házat valamikor egy erdélyi uraság épitette, aki hetekig utazott -ide hazájából forsponttal, póstakocsival, hogy itt az esztendő bizonyos -napján egy külföldi énekesnővel találkozzon. Az énekesnő néha egy messzi -külföldi városban hagyta abban szereplését, hogy pontosan Pesten -lehessen. Egy napot töltöttek az ódon kis házban, aztán az egyik utazott -kelet felé, a másik nyugatra. A mult században voltak ilyen regények, -amelyeknek hallatára ma érthetetlenül csóválja a fejét az ember. - -Alvinczi, mint hü királypárti a mayerlingi katasztrófa óta nem fogadott -vendéget ebben a házban. Aludtak a szobák, Alvinczi gyászolta Rudolfot. -A szalón egyik asztalán ugyanis Rudolf sajátkezüleg aláirt arcképe -állott, amelyet Alvinczi egy vadászaton emlékül kapott a trónörököstől. -Az ezredesi egyenruhába öltözött szőke férfiu most már örökké kihunyt -szemmel nézett az elhomályositott szobába. A régi királyság utolsó nagy -regényese, a szerelmében tragikus halált lelt koronaherceg: ugy ment el -a monarchiából, mint az utolsó habsburgi lovag, a második József -császárok, Miksa császárok, Orth Jánosok utóda. A pesti pékek még -sütötték darab ideig a Stefánia kifliket, majd azok is kimentek a -divatból. - -Rezeda ur szerelmes korszakában szeretett a Borz-utcai ház -csendességében elüldögélni. A hegyes lábu iróasztalkáról lefujta a port -és az irómappából megsárgult szinü, lobogós cimerü levélpapirost vett -elő. (Az itatós papiroson még nyoma látható a delnő ideges kézirásának, -aki itt utóljára hiába várta Alvinczi Eduárdot.) Rendesen itt irta meg -hosszadalmas leveleit nemes barátjának és pártfogójának, Eduárdnak, aki -már több esztendő óta Bécsben tartózkodott. Ezekben a levelekben szó -volt magyar politikáról és a pesti nők magaviseletéről, a váci-utcai -divatról és az ismerősökkel történt eseményekről, a városi pletykákról -és a nagy kártyások sorsáról, zsidóasszonyokról, akik legujabban -kikeresztelkedtek és kokottokról, akik merészségükkel és botrányukkal -feltünést keltettek, a legujabb párbajokról és bravurokról, Reiszné ezer -koronás kalapjáról, amely napokig közszemlére volt téve egy belvárosi -kereskedésben, Daisyről és K. grófnőről, a legujabb kuplékról és utcai -kifejezésekről, amely dolgokról Bécsben Alvinczi ur bizvást -értesülhetett, akár a Pesti Hirlapból, de ő régi emberek módjára: inkább -kedvelte a levelezést, mintha dilizsáncok vinnék a hireket napjainkban -is.[1] - -A három egymásba nyiló szobában néha hosszu délutánokat töltött el -Rezeda ur. Elábrándozgatott a mult idők emberein és hölgyein. -Képzeletében felnyilott az ajtó és rövid álarc alatt jelentek meg -titokzatos dominók a küszöbön, mintha farsang volna Pesten: a -nagyvirágos foteleken fátyolos kalapu, titokzatos illatu urnők ültek -keresztbe rakott lábakkal; ruha nélkül, csupán papucsban és kalapban -futkostak kurtizánok; a harmóniumon szent dalokat játszott, az -őszbecsavarodott erdélyi birtokos énekesnőjét látta… A falakon régi -metszetek, Léda hattyujával a széles ágy felett; kölnivizes üvegek, -kefék és fésük a tükör alatt; a hármas függönyökön át egy másik, messzi -világból a ritka utcai kocsirobogás. Az ajtók jól záródnak és a -spanyolfal mögött füzőjét, amelynek pattogása hallatszik, bontja valaki. -Nagyuri kéjtanya, amelynek csendességét nem zavarták kétségbeesett -zokogások, sem botrányok. És ha lelt is összetépett zsebkendőcskét a -házmesterné takaritás közben a diványon, bizonyára más jelentősége volt -annak, mint az összetépett zsebkendőknek általában szokott lenni. - -Rezeda ur felvonta Alvinczi papucsát, magára öltötte puha kelméből való -házikabátját, a szekrényben mindég talált egy üveg francia likőrt vagy -hollandus pálinkát, amelyből gondolatait kiszinezhette. A -cigaretta-füstbe nézett és addig leste a mezitelen Lédát, amig az -Antóniához lett hasonló. Addig tartotta behunyva szemét, amig a mellette -álló fotelbe fátyolos kis kalapjával, izgult-keztyüs kezével, kutyácska -nyugtalanságával előnézegető cipőjével, az ijedelemtől és várakozástól -fojtott hangjával letelepedett: Antónia. „Senkit sem szerettem soha, -csak téged“, mondja a túlvilági hang és e sokat látott spanyolfal, a -régi metszet, az ezüstdarvak kinyujtott csőrén álló hamutartó nem -szólalnak meg, hogy már egyéb alkalommal is hallottak ily szavakat -hölgyek és urak szájából. Majd bujtogató kacaj, megelégedett nevetés -hangzik az ágyasházból és hosszu ingben ül az íróasztalnál Antónia, hogy -a leveles-fiókot kikutassa. Az itt felejtett kartonokon a halvány lila -szinü tinták még mutatják a régi izeneteket. „Hatórakor ott leszek -nálad!“ vagy: „Csak holnapután jöhetek, mert vendégem van!“ A szöveg -majdnem mindig egyező, csak a levélpapir, tinta és kézirás más, mintha -századok óta nem tudnának uj szavakra szert tenni a találkára járó nők. -A délutáni litánia után a kék hóban a ház felé voltak forditva a -cipőcskék orrai, mig azon időben, mikor az angyali üdvözletet huzták el -a sánta öreg harangozók a belváros templomaiban a lábnyomok visszafelé -mennek a gyalogjárón, hogy talán csak évek multán jöjjenek ismét a -Borz-utcába és szemrebbenés nélkül menjenek el a ház előtt, amelyben egy -drága óra emléke maradt. Vajjon, hogy koppanna Antónia cipője, ha -egyszer, tétován elmenne az ablak alatt? Ebben a percben meglendült alig -hallható hanggal a folyosó csengője. (Régimódi húzos csengetyü volt a -kapu mellett.) Rezeda urnak a torkában vert a szive, amig ajtót nyitott. -Antónia állott előtte. - -„Bocsánat, hogy leskelődtem maga után. Sokáig maradt a házban, azért -bátorkodtam a csengőhöz nyulni. Nem tehetek róla, hogy csengettem. -Akaratom elhagyott, csak azt éreztem, hogy egész életemre szerencsétlen -volnék, ha nem érinteném meg kezemmel az oroszlán szájából kilógó -karikát.“ - -Rezeda ur bevezette a házba Antóniát, leültette az előre kiszemelt -fotelba és féltérdre ereszkedett lábánál. - -„Igy gondoltam, én kedvesem, rebegte boldogan, mert még nem tért magához -e váratlan esemény folytán. - -Antónia e napon szőke volt, de szőkesége nem hasonlitott se -Augusztáéhoz, se a vaniliafagylaltéhoz, Rezeda ur eddigi szőke -ismeretségeihez, akik az elmult években világitottak a szivében, mint -zsalugátereken beszürődő napsugarak. Antónia olyan szőke volt, mint a -nőstény oroszlán. Dus haja Cleo de Merode módjára volt fülére fésülve -(amely hajviselet azért ment ki Pesten a divatból, mert a hölgyfodrászok -ráfogták, hogy tüdővészt okoz), ezenkivül lila fályol volt kis -fácántollas kalapjára igazitva és álla alatt szorosan összevonva, hogy -nemes orra kiemelkedett mint a liliom. A fátyol alatt szemei oly mélyen -kékültek, mint Trieszt felett az adriai öböl. Szájából titokzatos -melegség áradt, mintha a fogak között már fehéren izzanának azok a -szavak, amelyek, midőn elhagyják helyüket ugy szállnak, mint a -tüzmadarak a szélben, hogy lángra lobbantsák a jámbor szénaboglyákat. - -Damasztiné becsületére válott Antónia toálettje. Izléssel és finomsággal -volt felöltöztetve a leány, mintha a budai részekben volnának találhatók -a legjobb varrónők és suszterek. A harisnya megfeszült a lábon, mint a -lovarnőkön a trikó. És Antónia válla keskeny és háta szeliden -előrehajló, mint a szentéletü apácáké, vagy dámáké, akik Reichenhall -enyhe levegőjében ápolgatják gyenge mellüket. Általában oly törékenynek -látszott Antónia, mintha csak egy mulékony álomból ereszkedett volna -néhány percre a Borz-utcába, két kézzel kell megfogni finom keztyüs -kezét, hogy el ne szálljon, mint a selyempapirosból való ballerina a -kéményen át. - -„Tudom, hogy későbbi években majd megvet engem gyengeségemért, rebegte -Antónia, – ámde én mindent feláldoznék ujra, gondolkozás nélkül, hogy -őnnel találkozhassam. Azon este óta, midőn oly fájdalmasan megsértett, -szüntelenül arra gondoltam, hogy mivel bántottam meg? Olyan nagy az én -vétkem? Hisz nem teszek egyebet, mint önt szünet nélkül szeretem, ébren -és álmomban, mint egy elvarázsolt, aki nem tud másra gondolni, mint -szerelmére! - -„Én tudom, hogy ön engem gyanusit azzal, hogy nem vagyok ártatlan. -Látom, hogy ez a kigyó mardossa szivét szünet nélkül. Észreveszem, hogy -mint boritja el sötét fátyol a szemgolyóját, amint rámtekint. Ezért -jöttem, hogy bebizonyitsam önnek: ártatlan vagyok, szerelmére érdemes. - -„Az én anyám táncosné volt Oroszországban és gyermekkoromban mindenféle -babonaságra megtanitott. Akkoriban kezdődtek Oroszországban a -zsidóüldözések, amikor én születtem. Anyámnak tehát nagy szüksége volt -boszorkányos tudományára, hogy életben maradhassunk, miután ő az -üldözött fajhoz tartozott. Gyermekeszemmel emlékszem a hagymafejü -templomokra, csengő szánokkal hangos utcákra, keresztutaknál lobogó -máglyákra, piros ködmönös, Krisztus-haju, szelidtekintetü parasztokra, -rendőrsapkás házmesterekre, földöncsuszó szegénységre, padlásokra és -pincékre, szakállas, félelmetes zsidókra, mindig jajveszékelő -öregasszonyokra, égő házakra, robogó lovascsapatokra, a havon barnálló -vértócsára, városokra, amelyeken át éjszakának idején keresztül -surrantunk, idegen emberekre, akik előtt nem volt szabad egyetlen igaz -szót sem ejteni, nagy szakállu papokra, akik minden városban -megkereszteltek, de otthon mindig héberül imádkoztunk. Csalva, -rejtőzködve, eldugottan éltünk füstös odvakban és az ablakot sem volt -szabad kinyitni. Sötét éjszaka kopogtattak az ajtónkon titokzatos -férfiak és mi gyorsan felkaptuk batyuinkat és velük futottunk a félig -felnyitott vámsorompó felé. Pusztákon vándoroltunk keresztül, ahol kóbor -cigányok patkót tüzesitettek lovaink számára, a szél fütyült ponyvával -bevont kocsink körül és ugatott a nádas, mintha szörnyü nagy rókák -tanyáznának benne. Puskin verseit csak később ismertem meg, de -emlékszem, hogy láttam azokat a hallgatag vándorcigányokat, különös -hangokkal teli pusztai éjeket, sebesléptü, ezüstkigyóhátu folyókat, -hallottam a messziségben zengő szenvedélyes zenéket, epedő dallamokat, -amelyek ugy vibrálnak a szivben, mint a szél lengeti a faleveleket; -száguldottam anyám ölében sas-szárnyu paripákon, a vihartól feldult arcu -mezőkön át és hidakon át, amelyek ugy kongtak, mint a gyászfátyollal -bevont dobok. Majd ódon lengyel városokban huzódtunk meg, csatakos -városrészekben, ahol a férfiak nyáron is szőrös karimáju sapkát viselnek -és arcuk komor, mosolytalan mint az elátkozottaké; fénylő kincsekkel, -zöld aranyrudakkal teli ládákat segitettünk eldugdosni tarka-barka -ruhás, tollas fövegü fegyveresek elől, pincékbe és romfalak közé; -zsidóasszonyokkal menekültünk földalatti folyosókon, akik oly szépek és -ostobák voltak, hogy az arcfestéknek a nevét sem tudták leirni, amellyel -magukat csinositották… Öt esztendős se voltam még és ugy tudtam hazudni, -mintha minden regényt elolvastam volna, amely azóta a kezembe került, -hatféle kontyba csavartam rövid hajamat, hosszasan néztem Krakkóban a -férfiakra és az öreg uraknak akkor engedtem megcsókolni arcomat, ha -ajándékot adtak. Később fehér patkányokkal kereskedett az anyám és ebből -szép jövedelemre tett szert. - -„Amikor tizedik évemet betöltöttem, egy bécsi külvárosban találtam -magamat, ahol vasárnaponkint a harmónika szólt, testes kirándulók sört -ittak a kertekben, a lóvonatot este zöld gallyakkal diszitették fel és a -pasasérok ugy daloltak, mintha ez volna utolsó vidám estéjük, ezután -mindig szomoruak lesznek. Az előváros mezitlábas gyermekei között -határozottan feltüntem cifra ruhámmal, a zsidónegyed kifestett arcu -asszonyai megnézegették világosszőke hajamat, megbecsülték kék szememet, -édességet nyomtak a kezembe és oly heves hangon beszélgettek körülöttem, -mint a veszekedő papagályok. Oh, hogy sajnálom, hogy sohase volt -bátorságom és kedvem átmenni a Dunacsatorna hidján, ahol a -Rothenturm-utca, a Graben kezdődik, ahol az igazi nőket látni fénylő -toalettjeikben, ahonnan csak néha robogott egy batár a mi szegény -külvárosunkba! Anyám ekkor különböző vallási gyülekezetekbe cipelt, ahol -esténkint a harmónium zengett, nagyszakállu emberek kétfelé törölték a -hajukat. Jártunk mormonkhoz, methodistákhoz, baptistákhoz, nem egyesült -görögkeletiekhez és igy tengettük, lengettük életünket. Végre anyámnak -sikerült egy spiritiszta társaságot összehoznia, amelyben körvezető -lett. Találtunk egy megfelelő öregemberre, aki tizenhét esztendeig ült -Döblingben, az örültek házában: Theodor bácsi nagyszerüen mondogatta el -a saját komponálásában készült imákat a gyülekezetben és mindenképen -hasznunkra volt, amint a gombot az asztal közepére helyeztük, hogy az -felemelkedjen, vagy a mediumot elinditottuk. Ebből az időből emlékszem -anyámnak egy csipkeköpenyegére, amely hasonlatos volt a szenyórák -mantillájához. Ebbe a puhaságba kapaszkodtam esténkint, amikor külvárosi -utcákban elszaladtunk a sarki gázlámpa mellett. Ibriket és fazekat -cipeltünk hazafelé. Némelyik világos kirakatnál megállottunk és anyámmal -együtt megigazitottuk hajunkat, egymásra néztünk, összemosolygtunk, -hogy okosak, csendesek, lemondók vagyunk. Mi sohasem láttunk -bécsi tartózkodásunk alatt fehér csipkekézelős, lakkcsizmás, -szarvasbőr-nadrágos hercegeket, sem tollbokrétás selyemhaju hercegnőket, -akik á la Daumot kocsin jöttek volna a patkány-utcába, hogy a tulvilági -szellemekkel megismerkedjenek. Ellenben klienseink közé tartoztak nagy -bérházak házmesterei, akik vasárnaponkint bizonyos kitüntetéseket -akasztottak fekete kabátjukra, amelyeket a császártól, vagy a -polgármestertől kaptak, idősebb polgárok, akiknek a háziorvos -megtiltotta a sörivást; ezenkivül anyám régi ösmerősei közül is -ellátogattak néhányan a vasárnapi délutánokon: nyugalomba vonult -légtornászok, akik a Práter kávéházaiban a billiárd-asztal mellett -müködtek, táncosnők, akiknek virágkereskedésük volt, unott rosszkedvü -emberek, akik tisztában voltak az élet hiábavalóságával. - -„Mikor Pestre, az Aranykéz-utcába jöttünk lakni, már kilenc fodor volt a -szoknyámon. A Calderoni kirakatjában a divatos férfiak arcképei álltak, -innen ismerkedtem Alvinczi Eduárd szakállas képmásával, akiről az a hir -járta, hogy a legfinomabb gavallér Pesten. De megismertem másokat is, -akik mindennapi utjukat a Váci-utcába vették, hogy a százszor látott női -arcokban és saját képmásukban gyönyörködjenek a boltok üvegtábláiban. -Anyám el volt ragadtatva az előkelő pesti néptől. Mindig azt mondogatta, -hogy lánykorában Madridban ismert hasonló fényes szenyórokat, akik -udvariasságban és előkelőségben a pestiekkel versenyezhettek. Itt is -annyi ősük van az uraknak, mint Spanyolországban. S e dámák oly -szenvedélyesen szeretnek, mint a szennyórák; a kártyavető nőket -felkeresték a nap minden órájában, ha valamely különös dolog előfordult -velük. Titoktartó vénasszonyok gondoskodnak a szerelmesek -találkozásáról, akik törvény szerint nem lennének egymásé. Kár, csak a -régebben épült házakon vannak olyan erkélyek, ahová éjnek idején fel -lehet mászni az esőcsatornán. Kártyavetéssel és jóslással foglalkoztunk -tehát e városban; miután egy véletlen folytán (anyám egy régi, Pestre -származott barátnéje révén), sikerült néhány titok birtokába jutni, -amely előkelő urakra és urnőkre vonatkozott. Anyám mindig szenvedélyes -regényolvasó volt. Azt mondta, hogy Pesten legalább is annyi a titok, -mint Sue Jenő Párisában és a férfiak oly szentimentálisak, mint a XIX. -században voltak. Egy okos nő, aki kellemesen tud csevegni, azt teheti -itt a férfiakkal, ami eszébe jut. Ugyanezért anyám megtanitott, hogy -hosszan felejtsem a szemem a férfiakon és ezáltal zavarba hozzam őket; -rászoktatott, hogy a kezem a kezükben hagyjam darab ideig; valamint -kioktatott arra is, hogy elég némely kérdésre csak szempillantással -felelni. Nagy tervei voltak anyámnak, midőn a helybeli nők vallomásán át -alaposan kiismerte a férfiakat. Ezek az előkelő uriasszonyságok, akik -néha órákhosszáig várakoztatták gavallérjukat kapunk előtt, vagy -találkozót adtak kedvesüknek előszobánkban: annyi mindenfélét -bevallottak anyámnak a hosszu téli délutánokon, hogy esténkint alig -gyöztük rendbeszedni a hallottakat. „Boldog lesz az a férfi aki téged -egykor feleségül vesz, mert téged már nem kell tanitania az életre!“ – -mondogatta anyám, amikor esténkint kis lámpásunk mellett számbavettük a -hallottakat. - -„Emlékezetünkbe véstük, hogy vannak férfiak a városban, akik női cipőket -gyüjtenek, mások hajfürtöket raknak párnájukba. X. azt kedveli, ha oly -gorombák hozzá a nők, mint egy hordárhoz. Y. nem tud ellentállani, ha -szerelmi kalandjai felől érdeklődnek nála a hölgyek. Egy tekintélyes -uriember azt szereti, ha felesége megcsalja kocsissal, vagy -házmesterrel. Egy gazdag lovag a meztelen lábát csókoltatja kedveseivel -és az a passziója, ha selyempapirosban göngyölt régi négykrajcárosokkal -ajándékozhatja meg imádottjait. A krónikások azt mondják, hogy Schiller -romlott citromot szagolgatott, mikor költött. Az előkelő pesti -uriemberek szerelmi szokásai felülmulják a költőét. Oh, hányszor jött -hozzánk parasztleánynak öltözve egy előkelő urihölgy, amig kedvesét, a -hintáslegénynek öltözött gróf urat várta! - -„Ez volt lánykorom Pesten. Ugy gyüjtögettem a furcsa embereket, mint a -bogarász gyarapitja skatulyáit. Talán, mert oly korán nyilott fel -szemem, mikor más leányok még konfirmálás előtt állnak, talán, mert meg -szoktam a tragédiák sirógörcseit anyám kabinetjéből hallani, vagy mert -esténkint anyámmal nagyokat nevettünk a vetőkártyához menekülő, -félgyászos uriasszonyságokon, akik elsápadtak, midőn a katona figurája -az ő kártyájuk alá került… talán, mert láttam és hallottam, hogyan -játszák ki a férfiak a nőket és a nők a férfiakat, a cukrászinas is -megunja az édességet és ártatlan maradtam. - -„Anyám veszitette el hamarább a fejét, beleszeretett egy vidéki -lókereskedőbe, férjhezment, falura mentünk lakni, ahonnan csak anyám -váratlan halála után kerültem ismét a fővárosba, de most már Budára. -Damasztiné gondjai alá. A vikleres, régimódi Damasztiné vigyázott rám, -holott én jobban ismertem az életet, mint egy gyóntatóbarát.“ - -Rezeda ur először olyan nagyot sóhajtott, hogy majd megszakadt a szive: - -„Tudtam, hogy maga különb azoknál a nőknél, akiket eddig ismerni -szerencsém volt. Maga a legderekabb nő.“ - -„Akit én szeretek: azért gondolkozás nélkül feláldozom magam. Tizennyolc -esztendős vagyok, de eddig nem találtam férfit, akiért érdemes lett -volna csak sóhajtani is, felelt Antónia. Magát szerettem meg és már -régen elhatároztam, hogy megkérem: fogadjon el engem kedveséül, tegyen -nővé, vegye birtokába azt, ami minden nőnek a legdrágább, -ártatlanságomat. Itt vagyok uram, az ön legalázatosabb szolgája.“ - -„Antónia, felelt áhitattal Rezeda ur, mivel érdemeltem ki a jó istennek -ezt a kegyelmességét? Mit tettem én szegény bünös, hogy angyalok tartják -alám a kezüket, mielőtt a pokolba zuhannék? Hol követtem el azt a -nagyfoku jóságot, erényt, amelyért ily jutalommal fizet a sors? Melyik -lehetett az az imádság, hogyan kezdődhetett a bevezető szava, mit -tartalmazott a sóhajtás, amely eljutott Szüz-Mária trónusáig, hogy téged -nekem elküldjön? Mily babonaságot követtem el tudtomon kivül, hogy -sikerült megnyerni egy ártatlan leány hajlandóságát? Milyen napot mutat -ma a kalendárium?“ - -„Ma Szilvia napja van,[2] az ön első szeretőjének a nevenapja,“ szólt -csendesen Antónia. - -„Szilvia,“ – mormogta Rezeda ur és a homlokára szoritotta a kezét. -Antónia a vállára hajolt: - -„Én tudom az ön egész élettörténetét. Hosszuak voltak Budán a téli -esték, amikor Damasztinéval a vasrácsos-ajtóju porcellán kályha mellett -ültünk a szőnyegen és a parazsak ugy hamvadtak el a kályhában, mint -azoknak a történeteknek hősei, akikről Damasztiné regélt. Több férfi és -nő élményeit ismertük meg a hosszu téli estéken, mint ahányról az -Ezeregyéjszaka tud. Mikor az ön történetére került a sor, a parázs nem -hamvadt el a vasoroszlán mögött a kályhában, hanem tovább égve maradt az -a szivemben, de ugy, hogy lehunyt szemeimen át is láttam, mintha ettől -az időtől fogva ön nézegetne rám éjjel és nappal; olykor szürke és -szomoru a tekintete, midőn betegesen bucsuzott a nap a Gellérthegy -mögött; máskor oly vidáman tekintgetett rám, mint a kovácsmühelyben a -láng. Én az önről hallott történeteket annyiszor megismételtettem a -bóbiskoló Damasztinéval, hogy végül büszke lett az öreg hölgy, hogy -ismerősei közé tartozhatott.“ - -„Vajjon, miket álmodott ez a szegény öregasszony? kérdezte szerényen, de -nem minden belső büszkeség nélkül Rezeda ur. - -Antónia elmerengő hangon beszélt, miközben két mezitelen tenyerébe vette -Rezeda ur arcát. - -„Akkoriban különbözőszinü ruhában járatott bennünket Damasztiné; egyik -leány világos zöld szoknyát kapott, a másik kék ruhát, a harmadik -fehéret. Én leginkább a kék pettyes ponzsi-ruhámat szerettem, mert -ilyenben járt Fátyol Szilvia, akit az ön első kedvesének mondanak. -Kalapomhoz fácán tollát tettem, mert a mese szerint ugyanilyen kalapja -volt Kronprinc Irmának, a legszeretettebb leánynak Budán, aki ugyancsak -az ön vonzalmát birta.“ - -(Altató mesék, amelyeket öregasszonyok találnak ki, midőn összekavarják -a valóságot az álmokkal. Hajdanában minden öreg rokkant szerelmes volt -Elisabeth császárnéba, a vénasszonyok meg Andrássy Gyulával járták a -kontratáncot. A vén férfiak képzeletében fehérharisnyás lábbal, -őzléptekkel jönnek az ifjukori emlékek a mult sürü bokrai mögött, mig az -asszonyok minden repedtfazék hangjában sarkantyupengést hallanak.) - -„Ne mondjon ellent uram. A végzet akarta igy, hogy azok legyenek a -legboldogabb téli estéim, amikor Damasztiné mesemondásaiban az ön -kalandjait sorolta fel; néha féltékenység és bánat gyötört, amikor a -tyúkeszü nőkről hallottam, akik megcsalták önt legszentebb érzelmeiben, -máskor féléjszakákon át sirdogáltam ágyamban, amikor Casanova Jakabbal, -a Hadnagy utca egykori lakójával vont párhuzamot Damasztiné és -hideglelést kaptam a gondolattól, hogy egykor én is csak egy elmosódott -emlék leszek az életében, akiről az öreg budai asszonyságok majd -fogatlan szájjal beszélnek, mikor a téli szél süvöltözik a Tabánban és a -felhők bujkáló félholddal rémitgetik az ifju nőket, akik már nyakukba -keritették a nagymama kendőjét, hogy elmenjenek az első szerelmi -találkozóra.“ - -Rezeda ur sóhajtott: - -„Én már nem lehetek válogatós a szerelemben, mert időm lejárt. Te, drága -lény, akit a jó isten küldött nekem, hogy őszbeboruló fejemet ismét -hálatelten emelhettem az ég felé, te földre szállott angyal: te léssz -utólsó legnagyobb szerelmem. Letérdepelek és ugy adok hálát a jó -istennek, hogy kegyelmes volt lángot gyujtani a szivedben, a templom -kövére helyezem alázatos fejemet, hogy megajándékozott egy olyan -kinccsel, amelyért érdemes tovább folytatni már-már megunt életemet. -Idáig csak szerelmi bánataimban kerestem fel a csodatévő szent képeket, -a délutáni templomok elhagyatottságában, a mellékfülkékben, hogy -elsirjam nekik csalódásaimat. De mától fogva a főoltárnál talál a déli -napsugár, hogy felmagasztosult szivvel mondjak köszönetet teremtőmnek, -hogy téged nékem adott. Engedd meg, hogy megcsókoljam a lábodat, amely -utánam, értem hozott.“ - -A leány csendesen felemelte Rezeda ur alázatos fejét: - -„Még ne, drága párom, hadd mondom el neked, hogy mióta megismertelek: -sokat változtam. Hajamat azelőtt homlokomba fésültem, mig mostanában -kifésülöm a hajamat arcomból. Szerettem ugy lépkedni, mint a -huszártisztek, akiket szorit a nadrág és ugyanezért lábukkal néha -különös mozdulatot tesznek. Nem dicsekszem többé azzal, hogy fiatallány -koromban leugrottam az emeletről, magas keréken bicikliztem, -férfinyeregben lovagoltam és emiatt bizonyos fogyatékosságban szenvedek, -amely miatt szemrehányást kapok a házasságomban. Nem kérkedem többé, -hogy én már Casanova Jakab szeretője voltam, hogy más név alatt éltem a -földön, de a lelkem ma is egy démoni nőé, aki királyok, költők és -koldusok szeretője volt… Oh, én már felhagytam a balgatag gyönyörrel, -mely elfogott, midőn barátnéim bámész tekintetét láttam. Oh, én már nem -hazudok többé romlottságot a szememmel és derekammal, büszkén és -boldogan mondom, hogy ártatlan vagyok. A tiéd lesz ártatlanságom.“ - -Amig beszélgettek, belopódzott a boldog ifju este a szobába és -köröskörül fonta őket füst-barna selyemfonalával. - -„Husz éve várok erre a napra, rajongott Rezeda ur. Akkor gondoltam -először arra, midőn a pesti aszfaltra tettem a lábam, gyümölcs-szaga -volt a Dunának, ser és szaftos-virsli illata a Korona-utcának és a nők -tarkabarkaságaikban ugy libegtek előttem, hogy a szivem meghasadt -utánuk; jön egyszer egy nap, amikor igazán boldog és győzedelmes leszek -az idegen, kőarcu városban. A Dunából felszálló nyári párázatokon át -elmosódott Buda, fátyol mögé állott Mátyás-temploma, olyannak tüntek fel -a messzi háztetők, mint egy álomváros diszletei, ahol a varázslót várja -mindenki, aki az elátkozott lelkeket érintésével, vagy szavával -felébresztgeti. Az emberek közönyös arcai alatt egy másik arc lakik, az -utcai járókelők baromfilelke helyett egy másik lelket is tartogatnak -valahol eldugva, a mindennapi szavak kárpitja mögött gyönyörü mondások -remegnek, a bazáros női szemek alatt más szemek is rejtőznek, amelyek -lehetnek oly éjsötétek, mint Szevillában, vagy ragyogók, mint északon… -Husz évig kerestem e megsejtett arcokat, hangokat, szemeket, várvavárt -perceket a lakosság álarca mögött. Néha elcsüggedtem, mert azt hittem, -hogy tévedtem feltevésemben. Közönyös, életunt és értéktelen emberek -városába jutottam, amelyet elkerülnek vándorutjukban az álmok szines -madarai. Évek multak évek után és nem hallottam egyetlen hangot sem, -amely szivemig hatolt volna. Sok nővel fogtam kezet, váltottam szót és -tekintetet, jártam bujócskát és szalónt, leveleztem, csókolóztam, -szeretkeztem, de sohasem éreztem, hogy megérkezett volna az, akit áhitva -vártam, akiért a városba jöttem. Mind zordonabbak lettek körülöttem az -arcok, mind hidegebbek a szemek, közömbösek lettek az ismerősök, mint a -sokszor látott cégtáblák a boltok felett, a hangokat már nem is -hallottam, mint a kovácsmühelyek mellett lakók nem hallják a kalapácsok -csengését. Már bohó ifjukori ábrándnak véltem, hogy valaha boldog leszek -ebben a városban… Amikor a mindenható elküldött téged hozzám, hogy -megbocsássak husz esztendős fogságot, alvatag közönyt… sok nőt, aki -elment mellettem, anélkül, hogy észrevett volna.“ - -Antónia csendesen simogatta Rezeda ur arcát és könyörögve nézett rá. - -„Én senkise vagyok… Kérem hallgasson, nem érdemlem meg ezeket az -imádságos szavakat, amelyeket hozzám intéz. Én csak egy mindennapi lány -vagyok és szerencsém az, hogy maga észrevett a sok között.“ - -„Mily sokat gondoltam rád, Antónia, mikor a muzsikáló órát meghuztam itt -magányos délutánokon. Még nagyon kis lány lehettél, amikor már itt -jártál előttem hercegnőként, kokottként, apácaként. Te voltál az, akit -mindig vártam, amikor szomoru voltam. Te sugtad a fülembe buskomoly -órákban, hogy legyek vig, még minden megváltozhat. Te kopogtál az -ablakon, midőn oly mélyen lehajtottam a fejem, hogy többé tán fel sem -emelhettem volna azt nélküled. Te vagy az a szerelem, akinek jönni -kellett, hogy a járó-kelők a kedvesebb arcukat mutassák felém az utcán, -hogy muzsikásabb legyen a hozzám szólók hangja, hogy megint érezzem az -ifjukori Duna nyári illatát, lássam a háztetők szineit, halljam a -kocsikerekek vig pörgését, az Andrássy-ut távolát, a nők fehér -harisnyáját, a férfiak lovagiasságát, az élet gyengédségét…“ - -Rezeda ur felzokogott elragadtatásában. Kinyitotta a két kezét, a szék, -amelyben Antónia ült, üres volt. A falon a muzsikáló óra régi valcert -pengetett, mintha valaki elmenőben megvonta volna a szerkezet zsinórját. - - - - -VI. Part-részlet az óbudai Dunán. - -Azok a multszázadbeli, hegyesbajszú, tisztességes szakállú férfiak, akik -csigába göndöritették a hajukat, a „bakonbartjukat“ s az ideáljaik -arcképét a nyakukban viselték, akik általában Rezeda úr barátai és -ismerősei voltak a városban: nem tudtak a doktorral való -összeköttetéséről. De nem az asszonyságok sem, akiket valóban tisztelt -Rezeda ur; e multszázadi virágszálak, akik szemérmetességből inkább -betegek voltak, legfeljebb Parád, Füred, Csiz vizével gyógyitották -magukat, mintsem doktorhoz forduljanak. Ugyan hol van az az arcátlan -asszonyféle, aki a doktor előtt mezitelenre levetkőzik e korszakban -amelybe Rezeda ur még harminc-negyven év elmultával is képzelte magát, -hogy életét baj nélkül folytathassa? - -A doktor nem volt ideálista, de gonosztevő sem. - -Bizonyosan sokan látták őt Pesten, mert szeretett csavarogni: a házak -fala mentén, szemügyre vette az embereket: mert utálta őket és soha sem -tételezett fel senkiről se valamely becsületes dolgot. - -Körülbelül negyven esztendős volt ekkor a doktor, de jókedvében néha -száznegyvennek mondta magát. - -Vidéki fotografusok megsárgult kirakataiban látni ily elfelejtett -embereket, akiknek már a nevét sem tudja senki, ám ők régi -szalónkabátjukban tovább figyelik a piac eseményeit, szembe nézegetnek a -kiváncsi nőkkel, bár már a temetőbe, vagy egy másik városba költöztek. A -doktoron minden sárga és fakult volt, mint az arcképeken, amelyeknek a -napsugár szivta ki a fényét. Egyszer Rezeda ur megtalálta a doktor -fiatalkori arcképét, Óbudán, a Flórián-téren. Egy fotografus ablakában -fedezte fel a doktort óbudai leányok és férfiak között, akik addig le -sem telepednek a lakodalmi ebédhez, amig a fényképésznél nem jártak. -Karonfogva állnak itt fehérruhában és fekete kabátban akár -ötvenesztendeig, holott a valóságban azóta sem fogták egymást karon. Itt -ült a doktor magyar ruhában, rojtos kis nyakkendővel és kopaszodó -homloka alatt, füle mellett haja épen úgy előre volt kefélve, mint a -régi magyaroké. Akkoriban a doktornak még az volt a vágya, hogy -osztályvezető orvos legyen a békésgyulai kórházban, terve azonban nem -sikerült, öreg napjaira a harmadik kerületben fekvő Virág-zugba -költözött és nagyon elrészegesedett. - -Kisilonka Jácint, ez volt a doktor neve, olyan családból származott, -ahol a férfiak kisbőgőztek, hegedültek vagy legalább is valami -fúvóhangszerhez értettek, amelyeket őszi délutánokon megszólaltattak. -Egyetlen módos ember élt a családban, egy Jácint nevü veszprémi kanonok, -hősünk keresztnevén kivül egyebet sem örökölt a kanonoktól. Kisilonka -fuvolázni tudott és esősnapokon, amikor a Virág-zúg ódon, -törökhódoltságból itt maradt házai felett vastagon összegyülekeztek a -fellegek, az esőszemek úgy kopogtak a kövezeten, mintha régi lakók -járnának vissza temetőből, valamint elduruzsolták mondanivalóikat az -egyébként néma házereszek, a kivénült esőcsatornák fontoskodva végezték -feladatukat, mint régen nyugdijas hivatalnokok ha álláshoz jutnak, köd -jött a Dunáról a hegyoldalba, az öreg asszonyok még piszkosabbak és -rongyosabbak voltak a tenyérnyi udvarokon, mint valaha, gurnyasztó -vénemberek várták a félrecsapott kalapu Halált az ablaknál, hátha -véletlenül erre korcsmázik (az óbudai Halál mindennap leissza magát, nem -lehet józan fejjel üzni ezt a csuf mesterséget), a gyermekek oly sárosak -voltak, mint a patkányok: Kisilonka Jácint egy-két pint bort készitett -az ágy elé, azzal a feltett szándékkal, hogy nem megy el hazulról, -ábrándjainak él. S igy is tett mindaddig, amig a bor és a fuvola -tartott. A fuvola hangján ellátogatott biborpiros királyi udvarokba, -ahol nagyorrú fejedelmek ültek udvarhölgyeiktől körülvéve és -kedveseiknek birtokot, valamint (a doktor meghivása utján) ártatlanságot -ajándékoztak, midőn azoknak kedvük kerekedett férjhez menni. A -szorgalmasan hajtogatott borospoharak ugyancsak kellemetes dolgokról -győzték meg Kisilonkát, igy a többi között azt is elhitették vele, hogy -ő még egy nagyreményü ifju ember, akinek legszebb napjai ezután -várhatók. Nem csak a doktori pályán vár szép jövendő hősünkre, de -valójában inkább, mint zenész érvényesül, hire messzire terjed a -Virág-zugból. Ezeket a tündéri gondolatokat nem viselhette el magányában -a doktor, utrakelt, hogy cimborákat találjon, akikkel zenéről és -müvészetekről váltson néhány szót. Gyakran, söt leggyakrabban a reggel -vetette haza a doktort kirándulásaiból és ugyanezért a Virág-zugban -egyetlen hideglelős beteg sem fordult hozzá tanácsért. - -A doktor cimboráit a pesti bohémek között találta, éjszakai kis -korcsmákban, mulatóhelyek szobáiban, eldugott kávéházakban, valamint a -Családi Kör cimü klubban, ahol egész éjszaka kártyáztak és ittak a -bohémek. Barátai voltak fiatalemberek, akik még semmit sem veszitettek -egy átvirrasztott éjszakával, ismérősei voltak az öregek, akik már -semmit sem nyertek egy ébren töltött nappallal. S ezeknek az éjszakai -alakoknak nem voltak olyan barátnőik, akiknek szükségük lett volna -ártatlanságra, haszontalanságra. A doktor klientélája tehát nem nagyon -szaporodott se a Paradicsom kávéházban, se a Macskagumi vendéglőben, se -a Családi Körben, de még a Jó Sógorokhoz cimzett éjszakai női tanyán se, -legfeljebb mindennapos női betegségek ellen vették igénybe segitségét. A -nagy, valódi, aranyhegyeket érő találmányra senkinek se volt éjszaka -Budapesten szüksége. - -S a doktor, bár egy nagy titkot hordott zsebében, kezdett elfakulni, -mint egy régi kép valamely arcképalbumban. Szeme körül mind veresebbek -lettek a karikák, mind kevesebbet hederitett kartársaira, akik veszett -hirét költötték a városban. Most már csak fuvolázással foglalkozott, -mindig zenéről beszélt, görcsösen átölelte a muzsikusokat, akik éjszaka -reggelig a maguk mesterségéről kifogyhatatlanul, szünetnélkül beszélnek -és a világból más nem érdekli őket, csak a saját foglalkozásuk: falusi -cigányok és világhiru zenészek örök tulajdonsága. Legjobb barátja egy -elcsapott operai hegedüs volt, aki éjjel-nappal részeg volt és ilyenkor -képzeletében a legszebb zenéket játszotta, holott keze már nem volt -biztos. „Más országban máskép volna!“ – mondta Kisilonka, mikor -lelkiismeretfurdalásai voltak. S ezzel mindent elintézett jelenéről, s -jövőjéről. - -Kisilonka meglehetős örömmel fogadta Rezeda urat, hisz e férfiu is -egyike volt azon kiválasztottaknak, akikkel hosszu éjszakákon át -lehetett üldögélni, iddogálni és kellemetes dolgokról beszélni. - -„Drága Rezeda bácsi,“ kiáltott a doktor és nagyon megszorongatta a -vendég kezét. - -Rövid idő multán egy közeli korcsmában üldögélt a két férfiu, ahol -Rezeda ur alaposan előadta látogatása célját. „Segiteni kell a leányokon -megigértem nekik.“ - -Kisilonka legyintett: - -„Olyan egyszerü dolog az egész, mintha azt mondanád a szabónak, hogy -varrjon fel egy gombot.“ - -„Helyes, bólongatott Rezeda ur, azonban a pacienseknek ezt nem kell -tudni. Mindig az volt a bajod, hogy nem tulajdonitottál elég fontosságot -a tudományodnak. Ha legalább szakállad volna!“ - -„Azt szeretnéd, hogy én is mindenféle hókuszpókusszal kezeljem a -betegeimet, mint a pesti nőorvosok? Én már nem változok meg Rezeda -bácsi; meg vizsgálom a beteget, aztán: fogj be János.“ - -Kisilonka hóna alá csapta müszeres táskáját. - -„A szerszámokat épen tegnap főztem ki, mert megálmodtam, hogy szükségem -lesz rájuk. Még ugyanabban a vizben vannak, amelyben főttek.“ - -Kisilonka kinyitotta a táskáját. A pléhdobozban valóban ott csörögtek az -acélok, amelyek rejtelmes alakjukkal ugy meg szokták ijeszteni a beteg -nőket, hogy azok nyomban javulást fogadnak magukban. - -A doktor nevetve, könnyü szivvel ment a Dunapart felé, ahol a lankás, -gyepes, szakadékos partokon kecskék legeltek, dologtalan vének -üldögéltek a vasuti vágányok mentén, bujdosó pesti szerelmesekre -fütytyentett rá a szentendrei vonat masinisztája, tarka rongyokba -burkolt gyermekek dugták lábukat a Dunába, hátha belekapaszkodik egy -pecsenyének való hal. - -A doktor derülten nézett körül a tájon, mintha tiz év előtti szerelmes -levelét kapta volna vissza ma. - -„És melyik érdekel a kisasszonyok közül, Rezeda bácsi?“ - -„Egy feketés göndörhaju…“ - -„A hajakat csak akkor nézem a nőknél, midőn le kell nyirni, vagy -beretválni.“ - -„Antóniának nevezik.“ - -„Névszerint pláne eltévesztem őket. Fiatalabb éveimben, mikor három, -négy, öt asszony volt egyszerre a barátnőm, hogy kalendáriumot kellett -róluk vezetni, betükkel és mindenféle jelvényekkel irtam tele a -noteszemet, mint egy pedáns férfiuhoz illik: akkor kerültem bajba, -amikor a sötétben, vagy szerelmi hévben eltévesztgettem a nők -keresztnevét.“ - -„Megigézett ez a lány… Feleségül veszem.“ - -„Oh, Rezeda bácsi még mindig hiszel az igézetekben! Ismét házasodni -akarsz, társulni valakivel, akivel semmid sem közös, minden idegen? Egy -nőt akarsz már megint, aki mangalica módjára alszik melletted, amig te -álomtalanul bámulsz a setétségbe? Ismét olyan egyedül akarod magad -érezni, mint a magányos varju a fatetőn? Az igazi, borzalmas, fagyasztó -egyedüllét nem az agglegények átka, hanem a házas embereké, akik -esténkint asszonyukkal bezárkóznak a hálószobába! Ők vannak aztán -magukban, midőn álomtalanok, ők szenvednek leginkább a betegségükben, -mert hiszen egyedül kell azt viselniök egy közönyös hideg lény -szemeláttára… s egyedül vannak, ha szomoruak, mert senkinek se -mondhatják el szomoruságuk okát: házasok, férjek, nem lehetnek őszinték -barátaikhoz, sem feleségükhöz… És senki oly egyedül nem érzi magát a -halál órájában, mint a házas ember. Inkább egy kecskét vegyél, mint -asszonyt.“ - -Rezeda ur élénken csóválta a fejét. - -„Még ráérek agglegénnyé válni, szürke napernyő alatt, bársonykabátban -sétálgatni; próbálni akarok egy és mást az életben. Sohase volt -otthonom, mindig csak olyan megszálló vendég voltam azokon a helyeken, -ahol letelepedtem, mint a vándorló legények a maguk herbergjében, mint -az utazók az éjjeli mulatóhely hölgyeinek szivében. Negyven esztendős -vagyok és még nem aludtam szivfájás, riadalom nélkül egyetlen éjszakán -sem. Minden éjjel azt gondolom magamban két és három között, hogy -hajótörött vagyok, egy gerendába kapaszkodom a viharos tengeren, -mindenfelé zord veszély és setétség… majd meg azt hiszem, hogy egy kút -fenekén ülök egy kopár pusztaságon és oly mély elhagyatottságban, hogy -még a szelet sem hallom, amely a kut szája fölött elsüvölt, mázsányi -teherrel nehezedik a szivemre az éj… Nem tudok már többé gőgösen büszke -lenni az egyedüllétemre, nem vagyok már többé hiu, hogy oly magányos -vagyok, mint egy száradó fa a pusztaságban, senkivel sem közlöm -gondolataimat, nem kérek tanácsot, jóságot, gyengédséget az emberektől, -dölyfösen egyedül vagyok… ez a nagy erő kiszállott a lelkemből, a -tagjaimból, a gondolkozásomból. Valakire szükségem van, aki mellettem -legyen.“ - -„Végy egy kutyát, Rezeda bácsi.“ - -„Mindig setétebbek, vigasztalanabbak lesznek az éjszakáim. Nem jutnak -eszembe vidám gondolatok, mulatságosságok nappali életemből, amelyeken -azelőtt éjszaka nevetgéltem. Sohase látom már az embereket, ismerőseimet -természetes, valódi alakjukban, amint azelőtt megvigasztalódtam -felettük. Láttam Első Ferenc Józsefet álmatlanul, nyögve forgolódni, -mint egy nyügös gyermeket. Hálás voltam sorsomhoz, hogy nem lettem -császár. Majd hálóingben, papucsban, a bútorokba kapaszkodva ment végig -szobámon a tekintélyes öreg polgár, hogy az ifju szolgáló leányokat -meglesse éjjeli álmukban; egyik-másik ifju nő kitakaródzott álmában és a -tekintélyes férfiu nem forditotta el a szemét. Láttam elérhetetlen -urnőket kiszállni ágyukból és leguggolni, mint faluvégen a cigánylányok. -Láttam szentkép arcu leányokat bolhára vadászni, papucsban járni, -cselédeikkel bizalmaskodni… Szép éjszakáim voltak, amikor jóizüen -elgondoltam, hogy mit csinálnak az emberek négy fal között, midőn az -ajtót, ablaktáblát bezárják magukra és azt hiszik, hogy senki se látja -őket. S addig csak elviselhető volt magános életem, amikor -féltékenységtől gyötrődő, szép feleségü, öreg férjeket láttam álmatlanul -virrasztani, vagy kutya módjára vinnyogni. De bölcsességem elhagyott. -Hasfájós szépasszony (akit tegnap este páholyában láttam cukrozott -barackot enni), nem siet át magányos szobáimon, gazdag ember (akit -fogatában láttam az elmult dél után), nem guggol éjjeliedényen ülő kis -gyermeke mellett aggodalmas homlokkal, polgárkisasszony (aki a Ferenciek -templomában szép lábával megigézett), nem foltoz fehér harisnyát… és nem -láttam többé a hideg tekintetü, büszke homloku, megközelithetetlen -szigoruságu, erényeikre gőgös urnők álomalakjait sem; pedig mily -mulatságos volt elgondolni, hogy egy-egy hercegnő falusi kutyával, vagy -rőtvörös hajduval álmodik, holott még kezén a rózsafüzér… És nem -hallottam többé a titokzatos szavakat, amelyekkel a megszokott -házaspárok egymást ösztökélik a szeretkezéshez: városvégre nyúló -deszkakeritésre irott szavakat… Egyedül vagyok éjszaka, mint a béka a -kut fenekén.“ - -Kisilonka doktor ur sajátságosan mosolygott: - -„Akkor lész csak egyedül, ha asszonyt fektetsz magad mellé. Akkor aztán -ülhetsz, mint megbilincselt rab. Vége a jó kedvnek, vége a -szabadságodnak és irigyelni fogod azokat, akik egyedül járnak éjszaka az -ablak alatt; irigyeled, akik éjfélkor könnyed szivvel mennek át a -hidakon és dalt dudorásznak; boldognak hiszed azokat, akik felgyürt -kabátban sietnek a viharos éjszakában és egy utcasarkon istenhozzádot -mondanak egymásnak a jó barátok; mindenki boldogabb lesz, mint te. -Szived megkötözve, féltésed felébresztve, erőd gyöngülve… és a vidám -gondolataid, amelyek most csak vándoruton vannak, hogy egykor -visszatérjenek még hozzád, ezek a szajkóhangu, harkálytarka -elképzelések, a magános embernek kincsei végképen elvesztek, amint egy -asszony széles hátával rátelepedik a szivedre.“ - -Az óbudai Dunaparton elérték azt a helyet, ahol a hajógyár felett oly -szakadékos a folyam partja, mintha az öngyilkosjelöltek erre koptatták -volna legtöbbször a csizmáikat. A zsidótemplom mellett sikátorok -lapulnak, mint Eugen Sue regényeiben és a szél csendes időben is lóbálja -az ablakokra akasztott rongyokat. A kapuk alatt szenny folyik, a -grádicsokat az eső mossa, döglött patkányt huznak az utcagyerekek és -ezen az omladékos tájon sétálnak a titkos szerelmesek, akik Pestről ide -menekülnek. Hány urihölgy tette már gondosan varrott cipőjét erre a -földre az önfeledt szerelmi sétában! Ha megszólalnának a sikátorokban -maradt lábnyomok, hány előkelő pesti asszonyság nevét mondogatnák! A -legrégibb randevuhely az óbudai partnak ez a része, már a nagymamák ide -jártak, ha nem birtak a szivükkel. - -Most is egy ifju pár andalgott a keskeny utcán, a földbe sülyedt házikók -között. A nő oly elszántsággal karolt az ifjuba, mintha az imént -esküdtek volna meg, hogy örökké szeretik egymást. - -„Antónia!“ kiáltott fel Rezeda ur elsápadva, midőn a hölgy táncos -lépteit mesziről észrevette. - -Kisilonka nyugalomra intette: - -„Nem Antónia, Rezeda bácsi. Ezt, a patkányfogó eb lábával hasonló lábu -hölgyet ismerjük már Óbudán. Mindig ide hozza a gavallérjait sétára, -mikor nagyon szerelmes. Azt mondják, három férjet szerzett már magának -az itteni hangulatok segitségével.“ - -„Akkor csak Margaréta lehet, dühöngött Rezeda ur. Egykor engem is itt -sétáltatott, mikor kettős öngyilkosságot terveztünk.“ - -Kisilonka ásitott. - -„Az bizony meglehet… Általában a pesti nökben kevés a fantázia, meg a -város környéke sem alkalmatos rá, hogy minden uj szerelmükhöz uj -randevuhelyet találjanak. Ezeknek a szeretőtartó és szerelem nélkül -boldogtalan asszonyoknak megvannak a maguk padjai, ahol már tizenöt év -előtt is üldögéltek a városligetben, pontosan tudják a hajók -menetrendjét az ujpesti kikötőbe, vagy Váczra, minden szeretőjüket -elviszik őszidőben a Normafához, kirándulnak a Kutyavillához, boldogan -néznek körül uj kedvesük társaságában a Flórián-tér kofasátrai között, -mintha akkor látnák először, felkeresik a tabáni templomokat és nem jut -eszükbe, hogy tavaly vagy a mult hónapban ugyanazon fekete képü szent -előtt tettek fogadalmat egy másik gavallérnak; némelyek csak a -Császárfürdő 100-as számu szobájában érzik jól magukat, mások -legénylakásokon és többnyire ugyanazon szövegü névtelen levelet irják, -ha a férfiu elpártol tőlük. Szeretném már hallani, hogy csak egyetlen -pesti asszony is kifelejtette volna programmjából a Kacsa-utcát.“ - -Rézveres arcú, bocskoros öreg csónakos állott a parton, mint Charon, aki -lelkekre vár. - -„Itt van Drapcsik, hajósom,“ szólt Rezeda ur és a doktorral csónakba -ülve, a sziget felé indultak. - - - - -VII. Sárga ház a fák között. - -Rezeda ur egy régi házat ismert a Margitszigeten, ahol meghuzódni vélt -öregségére, midőn a városi élet többé nem érdekli. - -Ma már hiába keresnénk a régi lakot, elváltozott annak külseje, belseje, -mióta a Margithid szárnyát felépitették és Szent Margit ájtatos utjait -elözönlötték a pestiek. Rezeda ur, a mult idők barátja és a régi -hangulatoknak kedvelője, természetesen akkoriban legfeljebb testileg -lakott a Margitszigeten, amikor a kalendárium a jelen időt mutatja; -lelkileg abban a gyönyörü korszakban maradt ő vissza, amikor a Fecske és -a Hattyu nevü karcsu hajók közlekedtek a várossal és hétköznapokon olyan -csend volt a fák lombjai alatt, hogy szinte hallani lehetett a nyár -lélekzetvételét. Vasárnap katonai zenekar jött a hajóval és ezért a -betegek, akik a szállodában laktak, tolókocsijaikon messzire eltolatták -magukat a sziget belsejébe, ahová csak a szerelmesek bátorkodtak. - -Öreg emberek bucsuzkodnak itt az élettől az egyik padon, midőn a lombok -között besárguló napsugarat fogdossák fáradt szemükkel, hosszasan, -mintha emlékbe akarnák magukkal vinni, figyelik a rezgő leveleket, -betegségeikről oly szakértelemmel beszélgetnek, mintha jobban tudnák azt -a doktoroknál; bár erszényük telve, mindennapi gond előttük ismeretlen, -rettegve várják az őszi időszak közeledtét, midőn el kell hagyni a -szigetet, hol életüket vélik meghosszabbitani, mintha a halál nem tudna -utánuk jönni a vizen át. Vörös öves, ezüst fejü papok és elhájasodott -fáradt szemü öreg bankárok köszöntik egymást reggelenkint azzal a -kérdéssel, hogy milyen volt éjszakai nyugodalmuk; gazdag zsidóasszonyok -és szürkülőhaju grófnék andalognak a gyalogutakon, mintha öregségükre -apácák lettek volna maguk is, akik ezen a földön romfalak alakjában -kisértenek a holdvilágos éjjeleken… és a nyugodalmas, lemondott arcu, de -még sajgószivü vénség mellett tomboló és meggondolatlan fiatalság -reszket szerelmi vágyban, ahol sürü a bokor, elhagyott a sétaut, magános -a pad, titokteljes a rom. A margitszigeti alkonyatoknak és estéknek -vágyteli költészetét az Ezeregyéjszaka meséskönyvében találjuk fel, ahol -öntudatlan szemérmetlenséggel tárgyaltatnak emberi dolgok, amelyekre -közönségesen leplet szokás vetni. Minden fának és fa alatt álló padnak: -annyi mondani valója volna, hogy iró élete végeig nem irhatná le, csak -egy keresztut történetét sem. Langyosan sóhajt a szél a lombok között, -keritő énekét zengi a fülemile, csábitást mormognak a folyam hullámai és -a kápolna lezárt ajtaja előtt meg lehet esküdni tanu nélkül; a -pillanatnyi boldogság felhasználására integet a sárgarigó flótája a fa -tetejéről: mély zöldjében a bokroknak csókokat legyeznek a levelek; a -holdvilág csalóka képét mutogatja a jövendőnek; a szerelem szunyog -kitartásával döngicsél a fülek körül és a nők fehér ruháját szent Margit -vize fehériti mindennap, hogy felejtsenek és ujra szeressenek. A kéjek -görbitették itt meg a fák ágait, az édes bünök vontak görcsöket a fák -derekára, a paráznaság liheg azokban a pinceodukban, ahová sok száz -esztendő előtt a magukról megfeledkezett apácákat zárták. - -Csak kérdezzétek meg az öregembereket és öregasszonyokat, akik már ki -merik nyitni a szájukat, mennyi erkölcsrendészeti kihágást tudnak ők a -Margitszigetről! Kérdezzétek meg az öreg rendőröket, a nyugalomba vonult -portásokat, fatetején üldögélő varjakat. Gyuri bácsikat, Balog néniket, -hogy el menjen a kedvetek hinni mindazon tévedésekben, amelyeket női -erénynek neveznek. Lehetséges, hogy megfordulnak itt ártatlan sétálók -is, ámbátor Rezeda ur sohasem hitt azoknak a nőknek, akik hosszadalmasan -időztek a romoknál. - -A pletyka itt bő talajra lelt, a nők rágalmazóinak nem sokat kellett -törni a fejüket mondanivalókon; nagyon beteg embernek kellett annak -lenni, akinek a nyári hónapok alatt ne akadt volna valami eltennivalója -a szigeti estékről a zord téli napokra. Ám mindent meg lehet bocsájtani, -midőn abból már csak emlék lesz. Ne zavarjuk a halottakat. - -Rezeda ur Alvinczi Eduárd régi házát bocsájtotta Damasztiné és leányai -rendelkezésére és a hölgyek hagy ruháskosarakkal költöztek a szigetre, -hogy ott néhány napot töltsenek. Ezt a házat valamikor a boldog -emlékezetü nádorispán épittette és öles falai között vigan töltötte -napjait: rózsákkal vette körül a házat és hallgatta a fák zugását. -Későbben más lakók is megfordultak itt, akik egyéb szórakozásokat is -felvettek programmjukba. Egy uri hölgy a hatvanas években fehér -patkányokat tenyésztett itt és abban gyönyörködött, hogy mezitelen -férfiak éles karddal vivtak a ház egyik szobájában, majd szines kendőjü -pesti nyaralók konyhája füstölgött. A ház épen annyi történetet tudott, -mint akármelyik régi ház Pesten: emberi szenvedésekről, betegségekről, -örömökről, csalódásokról. Rezeda úr azért kedvelte a régi lakot, mert -itt épen ugy ábrándozhatott, mint a Borz-utcában. - -Kisilonka Jácint müszeres táskájával eltünt a házban, amig Rezeda ur a -csónakban várt a Dunán. A budai tornyok elütötték a négy órát, a doktor -azt igérte, hogy egy óra mulva visszatér, ennyi idő épen elég neki akár -négy meggondolatlanság jóvátételére. - -Mily nagy volt Rezeda ur csodálkozása, mikor a doktor alig negyed óra -mulva megjelent a parti homokbuckákon. - -„Csak vénasszonyokra és féltékeny férfiakra ne hallgasson soha az -ember!“ dohogta amig a csónakban helyetfoglalt. „Semmi tennivalóm nem -akadt. A vén bolond asszony készpénznek vette a leányok szokásos -hazugságait. Az a falusi szépség, akit Mánjának neveznek: oly ártatlan, -mint a Flórián szobor. A másik, aki Aranka néven mutatkozott be, példa -lehetne arra nézve, hogy öregember akkor se merje nőül venni, ha doktor -Dávid kinálja neki megfiatalitó, erősitő piruláit. A szemüveges Erzsébet -pedig elmehet még sok randevura, amig erényét komoly veszedelem éri. -Szinte megcsaltak, hogy nem akadt semmi tennivalóm. Ezentul óvatosabb -légy, Rezeda bácsi a nők hazugságaival. Igen gyakori eset, hogy teljesen -ártatlan nők, félrevezetésül ugy viselkednek a férfiakkal szemben, mint -tizenhárompróbás örömleányok.“ - -„És Antónia?“ – kérdezte alig leplezett izgatottsággal Rezeda ur. - -„Ő sokkal okosabb volt, nem hagyta magát vizsgálat alá venni.“ - -„Te hatökör! – kiáltott fel magából kikelve Rezeda ur. Mit gondolsz, -mért csónakáztattalak át Budáról Pestre? Azt hitted, hogy érdekel engen -a falusi kisasszony erénye, vagy a szemüveges hölgy kalandja? Érdekel -engem Damasztiné egész nevelőintézetéből bárki, mint az egyetlen -Antónia?“ - -Kisilonka szemhunyorintás nélkül felelt: - -„Én pedig reádnézve a legjobb esetnek épen azt vélem, hogy Antóniáról -nem tudunk semmi bizonyosat. Nem hinnéd se az egyik, se a másik -eshetőséget, mert szerelmes vagy. A szerelmesek a saját szemüknek sem -hisznek, hát még egy doktornak! Drága Rezeda bácsi, teljesen tőled függ, -hogy mit gondolsz Antóniáról. Azt vélem, hogy bármit tapasztaltam volna, -te tovább is imádnád, mint ez már a férfiak szokása.“ - -Rezeda ur megragadta az orvos kezét: - -„Észrevettél valamit?“ - -„Nem vagyok bolond! Hogy majd a Dunába dobjál.“ - -Rezeda ur a folyam közepéről hosszadalmasan nézte a zöld lombok között -sárguló régi házat ott a sziget közepén. Világoszöld zsalugátereivel, -cserepes tetőjével, sárga falával a ház is utána nézett, mintha -hivogatná magához. „Hová mégy, te bolond, sehol jobb helyed nem lehet, -mint itt,“ szólt utána az öreg lak. De Rezeda ur csak a dobogó szivére -szoritotta a kezét. - -„Nem hittem, hogy még ilyesmi előforduljon az életemben! – rebegte. Hol -vegyem az erőt, hogy lebirjam magamat? Hol vegyem a kedvet más nők fehér -lábai után, mikor azt az egyet látom mindig? Csak legalább jól megvertem -volna azon az éjszakán a Fácánnál, amikor megcsalt? Vagy talán nem is -csalt meg, csak igen kacérkodott?“ - -Kisilonka felvette az egyik gazdátlan evezőt és segitett az öreg -csónakosnak messzire vinni Rezeda urat a sárga háztól. A Duna közepén -járt már a csónak, amikor egy nyulánk, barna hölgy megjelent a parton és -fehér kendőjével bucsut intett. - - - - -VIII. Séta a város kapuin belül. - -„Emlékszel, Mencellre, a szitásra, aki akkor szerette legjobban a -lányait, mikor azok örömlányok lettek?“ – kérdezte Rezeda ur azon -ösmeretlen férfit, aki a házak falához tapadva kisérte őt sétáiban, s -egyetlen percig sem maradt el; csak épen a nevét tudta e hü barátnak, -Árnyéknak hivták. Ő járt vele a Szerb-utca ódon kerti fala mellett, -amely fal mindig leányszöktetéseket juttatott Rezeda ur eszébe, amely -szöktetésekről régi kalendáriumokban olvasott. Igen, ilyenek voltak azok -a keritések, amelyekhez a megzavarodott kisasszonyok a kertész létráját -támasztották, mig az utcai oldalon kitárt karral várakozott a gavallér; -a szomszéd utcában öreg bérkocsis takargatja lovait a hüs éjszakában. -Ugyanott volt egy régi szép kapu a kerti falon, amelyet a ház gazdája -befalaztatott, miután arra valaki utóljára eltávozott. Az árnyék megállt -a kapunál és igy szólt Rezeda urhoz: „lásd, mindig azokat a nőket -szerették, akik csalfák voltak! Kinek jutott eszébe valaha: törődni a -tisztességes nőkkel?“ Régen bezárt zsalugáterek alatt, elhagyottnak -látszó régi házak mellett intett az árnyék: „ezek is mind a csalfa nők -emlékei; csak egy nő kegyetlen szeszélyéből tud igy meghalni egy ablak, -vagy egy ház, hogy nemzedékeken át fel nem támad.“ A Pintér-utcán, ahol -az árnyék a földbe ereszkedő ablakokra vetődik a járó-kelőről és a házak -belsejében, az elhagyott emeleteken, a kitört szárnyu, vagy örökre -elhomályosult ablakok mögött szomoru szegénység gunnyaszt, Rezeda ur -társával azokról a boldog pesti családokról beszélt, akik itt laktak a -nagy árviz előtt. Hová lettek a jómódu polgárcsaládok, megelégedett -emberek, a félig rommá válott házakból? Miért nem épitették fel a -házakat, amelyek Pest legdrágább telkein öreg, elzüllött korhelyként -könyökölnek félrecsapott tetőik alatt? Hová lett a „pianinó“, amelynek -hangjai mellett a szép aranymüvesné a Fegyverkovács cimü opera dallamait -énekelgette Rezeda ur fiatal korában? Hova lettek a bojtos házisapkás, -gömbölyü arcu polgárok, akik alkonyattal kikönyököltek az ablakba és -szives szóval hivták fel ismerőseiket egy baráti szóra, baráti pohárra? -Hová lett a megelégedett csend a régi házak környékéről, midőn a téli -szélben zörgő gázlámpa egyedül virrasztott az utcában és a hó vastag, -meleg takarót boritott reggelre a háztetőkre, hogy fénylőbbek legyenek -az ablakok, szinesebbek a függönyök, kivánatosabb a göndörfüstü kémény?… -Az árnyék felelt Rezeda úrnak: „Elvitték a nők a megelégedettséget, -elvitték a csendet, a göndörödő füstöt a fülük mellé ragasztották, a -függönyt szenvedélyesen letépték, a gömbölyü polgárt keszeggé aszalták, -a zörgő gázlámpát leöntötték az emeletről, az ablakot beverték, miután -szükségük többé nem volt rá, hisz ugysem üldögéltek többé odahaza… Az -egész városrésznek pusztulása arra magyarázható, hogy nem volt többé oly -szükség a családi otthonokra, mint a régi világban. A háziurak nem -javittatták meg a grádicsot, hisz a nők ugyis le tudtak jönni, az -emeletről, hogy az utcára menjenek sétálni. A belvárosban nem az -történik, ami egyéb városokban, hogy kikapós, frivol nők kedvéért -palotákat, villákat, aranyos fészkeket épitettek volna a férfiak. -Ellenkezőleg: hagytak tönkremenni mindent, ami a mult idők boldogságait -eszébe juttatná a jelennek.“ - -„De Menczell, a szitás mégis csak akkor volt boldog ember, amikor -leányai örömlányok lettek?“ - -Az árnyék nyugodalmasan mendegélt Rezeda ur mellett és odasimult a házak -falához: - -„Nem tudjuk ám teljes biztonsággal, hogy miféle emberek laknak a -háztetők alatt, még ha ismerjük is a lakók névsorát. Azok a szürkén -hangzó nevek a kapuk visszhangos boltozatai alatt (amely nevek gyakran -ugy megsárgulnak az időtől, mint a temetők felirásai), megannyi emberi -titkot fednek, amelyről sohase lehet tudomásunk; minden névnek van -valamely titka, amelyet a halálos ágyán se vall be. Mit tudunk mi a -világról, Rezeda ur? Mit tudjuk mi, hogy dugárusok szemérmetlen -képecskéket árulnak a városban, amelyeket öreg férfiak fiatal nőknek -példaadás céljából mutogatnak? Mit tudunk mi az érzékenységekről, a -szemmeresztő álmatlanságokról, amelyek az éjszaka csendjében a házmester -megkérdezése nélkül mennek be a házakba? Tudod te, mit álmodik egy -tekintélyes polgár, midőn bőséges vacsora után hanyattfekszik ágyában? -Gondolja valaki, hogy a vasárnapi miséből az idős polgárné álmában -csupán az a kép maradt meg, amelyet a Kishid-utcában látott: két kutya -üzekedett?… Tudjuk is mi, hogy mit gondolnak magukban a fiatak szüzek, -akik lerugják magukról a takarót és lábukat az égnek emelik? Az -álmoskönyvek nem mondanak mindig igazat, öklendező öregemberrel, -bikával, lánccsörgéssel ritkábban álmodnak az emberek, mint a tilos -dolgokkal, amelyeket a gyóntatójuknak se merészelnek bevallani. Vannak -aztán emberek, mint Menczell, aki a porosz hadjáratból rézkarikát hozott -a fülében, aki a Zenélőóránál az asztalt verdesi esténkint, a -Párizsi-utcából összegyülekező suszterek asztalánál, vérben forgó -szemmel politizál és egyszerre hajtja fel a söröskriglit. Semmivel sem -mutatja, hogy az özvegy Menczell, mily gyöngéd érzelmekkel viseltetik -leányaihoz, akik ugyanebben az időben a Drótsziget bokrai alatt, vagy a -legénylakás lámpása alatt mulattatnak szegény diákokat, szomjas -katonatiszteket, vagy gazdag öregurakat. Menczell imádja a leányait, de -különösen azt kedveli, aki esténkint a legtöbb szerelmi hóditással -dicsekedik, midőn a vacsorát feltálalják. S ez az ember, ez a gazdag -szitás néhány hónap óta, mióta leányainak sikerült megszabadulni -ártatlanságuktól, oly boldogan él, mint fiatal házasember korában, -szerencséje van üzletében, egészsége, kedve, ifjusága visszatért. Nem -törődik vele, hogy öregasszonyok majd megrugdossák a sirját a temetőben. -Sokan hordanak rézkarikát a fülükben, mig mi tudatlanul csavargunk az -utcákon, Rezeda ur.“ - -Rezeda ur a Dunapartra ért, amelyről a párás folyót, a boldognak tetsző -budai házakat, a kiránduláshoz készülődő fehér hajókat lehetett látni. -Gyümölcsillata volt a partnak e juniusi reggelen, a kofák sátraikban oly -komolyan üldögéltek, mint a város jóságos anyái, a halászok bibliai -serénységgel mutogatták izmos karjaikon a farkukkal csapkodó halak -hosszát, csikorgott a mérőlánc és a frissen lépegető szakácsnék között -piaci kalapjukban, nyári ruhájukban feltünedeztek az uriasszonyok, -akiknek jógazdasszonyi hirük volt a városban. Arcukon a friss hidegviz, -szemükben az éjszakai nyugodalom jótékony üdesége, merő gond és -hozzáértés minden szavuk, amig az ebédhez való eledelekkel megtöltik -kosaraikat; a petrezselyem zöldjéből kipiroslik a kakas vérpiros taréja, -kiint a potyka csillogó farka, a vörösrépák megannyi testrészei -a Priapuszoknak, amelyek a klasszikus országutakon vigyáztak a -mezökre, a kalarábék hatalmas gömbölyüsége hasonlatos a ménlovak -jellegzetességéhez. A husok piroslanak, mint vágyak, a vajak olvadoznak, -mint csókok, a föld drága terményei, a cseresznyék, meggyek, málnák üde -nedveiket felkinálják a petyhüdt izek megédesitéséhez. A Dunapartról a -vásárcsarnokig tolonganak a nők, hogy gondoskodjanak családjaik -táplálékáról. E szent helyen bizonyára nem gondolt volna Rezeda ur a -szorgalmaskodó nők erkölcseire, ha árnyéka erre nem figyelmezteti. - -„A férfiak sokat megbocsájtanak azoknak az asszonyoknak, akik maguk -járnak a piacra. A jó gazdasszonyoknak majdnem oly erkölcsi -privilégiumuk van, mint a jótorku énekesnőknek. A jó feleség, amellett, -hogy férje gyomrát ellátja, nem feledkezik meg annak szerelmi -kielégüléséről sem. Ezek a megteltgyomru férfiak szivesen veszik, ha -feleségük udvaroltat magának, egyben azért, hogy felmentődjenek a -megszokott, megunt bókolástól, részben azért, hogy nejüktől több -szerelemben részesülnek, ha az eléggé felizgult az udvarlók suttogó -szavaitól. Ezért van az, hogy némely férj elvárja nejétől, hogy az -szeretőt tartson. Csak más férfiak pásztorórája után izgul fel a vágy a -férj ereiben. S ezek a házastársak a legboldogabban élnek, mint a -galambok bujnak össze, miközben az asszony kigunyolja iménti kedvesét, a -férj barátját, akitől alig egy órája vált el. Mily jól esik ezeknek a -nyujtózkodó férjeknek, ha feleségük rosszat mond legjobb barátjukra, -akivel titokban gyanusitják őnagyságát!“ - -„Mi közöm ehez?“ kérdezte Rezeda ur. „Én nem vagyok férj, se házibarát.“ - -Árnyék csendesen nevetett: - -„Le kell tenni arról a régi szokásról, hogy a hütlen, vagy kacér nőket -megöldössük, Rezeda ur. Ugy kell venni a nőket, mint szolgálóinkat, akik -ingünket vasalják, ebédünket megfőzik, rendelkezésre állnak szerelmi -kivánságainkban, elmulattatnak unalmas óráinkban, megvigasztalnak -gondjainkban, ámde, ha szemünk letéved róluk: nyomban álmodni, -ábrándozni kezdenek, más férfiakra gondolnak, mint mi más nőkre, hisz -alkotásunknál fogva több és vadabb vágy bizsereg ereikben, mint a -férfiakéban. Mit jelent az, hogy testükkel mást is szeretnek? Semmit se -jelent, ha lelkük a mienk. - -„Ezek az urihölgyek, akik bevásárlásaiknál arra is gondolnak, hogy -ebédlőasztaluknál esetleg barátjaikat is üdvözölhetik, a legjobb, -leggondosabb feleségek. Nézd meg őket, mily csatát vivnak a kofával, -halásszal, húsvágóval néhány krajcárért. Nézd meg őket, mily örömteli -arccal sülyesztik kosarukba a jó falatokat, amelyekkel háznépüknek -örömet okoznak. Nézd meg őket hazafelé siettükben megállni, ha valamit -elfelejtettek. Nézd őket konyháikon sürögni, aztán mondj rosszat a -nőkre! El kell választani a nőkben a szerelmi állatot és az emberi -lelkes részt; mindjárt érthetőbb, hogy miért a legjobb feleségek, a -leggondosabb élettársak, hirneves jó gazdasszonyok tartanak szeretőt. -Ezzel is férjük kedvében kivánnak járni, megkimélvén őket a -fáradságoktól. Óh, csak ne rejtélyeskedjünk az emberekkel. A férjek -rendesen magukat érzik megcsalatva, midőn feleségüket a megszokott, a -társadalmi törvényszéken bejegyzett szerető elhagyja. Nem emlékszel Maci -férjére, Rezeda ur, aki csaknem pisztolyt szegezett rád, mikor feleségét -végérvényesen elhagytad?“ - -Rezeda ur dühöngött. - -„Mi közöm az emberi romlottsághoz és aljassághoz? Mi közöm a piaci -urhölgyekhez, akik azért vesznek kakast, mert szeretőjük a kakaslevest -szereti? Én szerelmes vagyok és megvetem az egész világot. Tisztaságot -akarok magam körül. Azt a levegőt akarom szivni, amit az aprószentek, -akik jóságban, isteni félelemben töltötték életüket.“ - -Árnyék csendesen ballagott mintha valami ravaszságon törné a fejét: - -„Megengedem, hogy szükséges néha a tiszta szerelem, amely körülbelül -háromszor látogatja meg a férfit élete folyamán. Ki nem esett el az első -és második szerelemben, aki épkézlábbal jön vissza a bucsuról, ahova -összetört szivét vitte megoperálni, akinek kétszer megkegyelmezett a -sors, hogy nem halt bele a szenvedélybe, féltésbe, szomoruságba, -boldogtalan házaséletbe, amellyel minden tiszta és nagy szerelem -végződik, az valóban bolond, ha ujra belépked abba a házba, ahol az -éjszakák álomtalanok, a nappalok kinteljesek, nagyobb nyomoruság van, -mint a rokkantak tanyáján, gyötrelem, mint a purgatoriumban, féltés, -mint a vadállatok ketrecében. Okos ember tudja azt, hogy harmadszor nem -mászik ki ép bőrrel a nyavalyából, a harmadik szerelem földhöz veri a -legokosabbat, legbátrabbat, ezután már nem szedi magát össze a jóravaló -férfiember; ha életben marad: lesz belőle légycsapó, vagy vonalzó, -görnyedt vállu, megráncosodott nyaku, aggodalmasan alázatos hivatalnok, -nem nézhet többé bátran az erősek szemébe. A harmadik szerelem elviszi a -férfit, mint az ősz a mellbetegeket. - -Rezeda ur rajongott: - -„Van szebb dolog a világon, mint igaz szerelem miatt meghalni, -választhat dicsőbb halált egy férfiu negyvenedik évén tul, mint a -szerelmi boldogtalanság halálát? Ujra átérezni a kint, amely ifjukorában -fegyvert adott a kezébe és öngyilkossági kisérletbe vitte? Ismét -megállapitani, hogy mindaz, ami idáig történt, amit eddig érzett a sziv, -susogott a gondolat: mind hazugság, elképzelés, az igazi szindarab most -következik? Most szólalt meg a bibliai medve az erdőben emberi nyelven a -tévelygő emberhez. Most következik el annak az ideje, hogy összeadjuk -hány R betü van a Miatyánkban, mert ráérünk imádkozni. Most látjuk égi -jelnek, ha a körtefáról lábunkhoz hull a körte. Most járunk el a -methodista templomokba, Budára és Pestre, a prédikálások bölcsességét és -harmónium játékát hallgatni; meglátogatjuk szombat este a baptistákat a -Wesselényi-utcai imaházukban és a félhomályban megremeg a lelkünk a pap -istenes szavaitól. Mi vallás után áhitozunk, amely vallást eddig nem -ismertünk. Mert uj szivet kaptunk az igaz, mély szerelem által és azt -érezzük, hogy Szent Antal módjára képesek volnánk Páduából Lisszabonba -repülni, mert életünk uj fluidumot kapott az uj szerelem talajából, -amely nedv azonos a barackfa nedvével, amely megkeményiti a -barackmagot…“ - -„Ha igy haladunk, vélekedett Árnyék, nemsokára eljutunk oda, hogy -kenyérbélből leveli-békát gyurunk és azt reméljük, hogy valamely csoda -révén megelevenedik a béka. Csendes elmebetegekkel barátkozunk és az ő -fehér szakállukat bámuljuk, ahelyett, hogy az asszonyok lábszárai közé -néznénk, midőn a szél belefuj tengerzöld szoknyájukba. Lenézzük majd a -pesti nőket, akik harminc-negyvenszer képesek igazán szeretni, -mindaddig, amig csak el nem hervad ifjuságuk és gyülölködve gondolnak a -legénylakások buzgó látogatóira; régi szeretőinkre, akiknek magunk -mutattuk meg először a pornográf fotográfiákat és képecskéket, hogy ez -ábrák alapján eltanulják a szerelem müvészetét. Gőgösen megyünk el az -urnők kihivó mosolya mellett, amely mind kiváncsibb, amely mind -biztatóbb, amint arról értesültek, hogy szerelembe estünk. Valóságos -nemzeti hősökké leszünk rövidesen Pesten, bolond szerelmesek, akiket -hátuk megett ugyancsak kinevetnek a város cinikus hölgyei és férfiai.“ - -„Majd messzire megyünk Antóniával, felelt Rezeda ur, oly lágyan ejtvén -ki Antónia nevét, hogy maga is csudálkozott a gyöngéd hangsulyon. -Elmegyünk, ahová nem ér a párisi szőkére festett haju, porcellán arcu -urnők gunyolódó tekintete, ahol nincs gyalogjáró, amelyen fehér lábukat -és fehér harisnyáikat mutogatnák, ahol nem rázzák rövid szoknyájuk alatt -hátukat, ahol nem lobban fel a kéjvágy a szemekben, mint a pisztoly -lángja…“ - -„Ahol mindig az eső esik, hogy nem lehet kilépni a régi házból.“ -nevetett Árnyék, „ajánlanám Rezeda uram, hogy vess véget a tiszta -szerelemnek, amely csak arra való, hogy a férfiak erejét sorvassza. -Keresd fel régi szeretőidet, a budai főhercegnőket és a pesti -zsidóasszonyokat, látogasd meg az ingerlő Margarétát, aki egykor -egyetlen kancsal tekintetével, amelyet mellényed gombjaira vetett, a -hetedik tüzbe dobott, amelyben acéllá keményedik az akarat; igyekezzél -találkozni a Gozsduház zeg-zugos udvarán Rozinával, aki gyakran megy át -délidőben az átjáróházon, mióta az egyik lépcsőházban vad hévvel -megigazitottad harisnyakötőjét; üzenj a szenvedélyes Macának, hogy a -Habsburg szállodában várod őt; újitsa fel az azóta férjhezment Böskével -szerelmi kirándulásaidat a budai vendégfogadókba, a Fehér Farkasnál még -vár a félszemü szobalány… Hidd el, a hosszu szünet után ők valamennyien -ujnak és kiválónak tünnek fel. Meghallgatod őket, hogy mit tanultak -azóta a férfiaktól, az élettől, megtudod a legujabb városi pletykákat, -az ujabb keletü szerelmi viszonylatokat, a készülő házasságokat, -kártyanyereményeket, családi botrányokat, a pásztorórán, megláthatod a -legujabb divatot az alsó ruhák terén és a ráncokat, amelyeket azelőtt -nem vettél észre; ismét hallod az ő különös babonás szavaikat, amelyeket -ugy mondanak szeretkezés közben, mint az imádságot. Megcsókoljátok -egymást, mielőtt elváltok, s ujabb találkát adtok, amelyre egyikőtök sem -megy el. - -„Általában a bölcs férfiu, ha már betöltötte negyvenedik évét, Pesten, -bizvást elmulatgat azzal, hogy a régi kedveseihez hében-korban -ellátogat. Nagyon néha szabad valakit észrevenni, a még ismeretlen nők -közül, de ezeknek is ugyanarra a tanfolyamra kellett járniok a -tánciskolában amelyben mi végeztük, de valamely véletlen folytán -kimaradtak. Igy ajánlom: régi kedveseink régi barátnőit, akik bizonyosan -gyöngédséggel és kiváncsisággal gondolnak reánk a mult időből és náluk -biztos sikert remélhetünk. Ajánlom: régi kedveseink nőtestvéreit, -akikről feltehető, hogy tudtak a szerelmi viszonylatról, amely -vérrokonukhoz füzött bennünket; ajánlom esetleg régi kedveseink -leányait, akik látták mamájukat kétségbeesetten sirni, sápadozni… -Remélhető a siker a szobalányoknál, akik urnőjük titkait ismerték, mikor -mi álltunk a szin közepében. Nincsen olyan nő, akinek környezete ne -volna, amely környezetre egykor átsugárzott az irántunk érzett szerelem -és ott kielégitetlen emléket hagyott. Igy volt az lehetséges, hogy -jókedvü férfiak egyes postahivatalok valamennyi hölgyével, varróiskolák -valamennyi növendékével, sőt leánynevelő intézetek sok tanulójával -megismerkedhettek, ha egyet sikerült már kiragadni a csokorból. A -megszokott utakon kell maradni, Rezeda ur, sohasem kell természetfeletti -tulajdonságokat feltételezni a nőkről, nem kell csodákat várni a -szerelemben és akkor életben maradhatunk.“ - -„Antónia, sóhajtott Rezeda, meghalok érted.“ - -Egy régi utcában állott ekkor bolyongásaiban Rezeda Kázmér. Egy nyitott -ablak mögött a Fegyverkovács áriáját énekelte egy behizelgő hang: „Nem -adnám oda egy hercegért!“ - - - - -IX. Szent Margit tisztelete. - -„Szeretlek, mondta Antónia egy napon Rezeda urnak, és szeretnélek -meggyőzni hüségemről, hogy elváljanak fejedről azok a kigyók, amelyek a -megcsattanásig szorongatják homlokodat. Szeretném, ha végre hinnél -nekem, megbiznál bennem. Ugyanezért engedd meg, hogy ma délután -elmehessek a Borz-utcai házba, ahol Engelberttel óhajtanék találkozni. -Meg akarom mondani ennek a fiatalembernek, hogy reménysége hiu. És senki -mást nem szeretek, csak téged, Rezeda ur. Kérlek, add át a ház kulcsait. - -Antónia e napon barna volt, hogy Rezeda Kázmér önkéntelenül egy granadai -légtornásznőre gondolt, akit személyesen látott, vagy csak festményen -találkozott vele. - -Vannak fiatak nők, akik tetszelegnek maguknak, azzal, hogy változik a -szemük szine. Gyakran nézegetnek férfiak szemébe, az ősi tükörbe és -láthatják szemüket olykor sötétnek, máskor világosnak. Az álmatag szemek -nem mindig valódi virrasztás kifejezői és a könnyes szemekben annyit -csalódtak már a férfiak, ahány könnyes szemet láttak. Antónia barnasága -azon örök törvény által jött létre, amelynél fogva a nők annyiféle -alakban tudnak mutatkozni a szeretett férfiunak, amint az megkivánja. -Nem hallottátok még, hogy operaházi ballettelőadások után, lefekvés -előtt tánclépéseket próbálgatnak a komoly családanyák hálókamrájukban? -Nem láttátok még a szigoru erkölcsü nőket a szeretett férfiu -kedvtelésére kurtizánná változni? Nincs értesüléstek arról, hogy a -férfiak petyhüdt érdeklődését oly szavakkal izgatják fel nemesen ivelt -ajku asszonyságok, amely szavakat utcákon csatangoló nőktől hallhatni? A -körültekintő asszonyok megelőzik a férfiak rejtett kivánságát és ha -kell, felveszik az apácák szigoru öltönyét, vagy a táncosnő rövid -pendelyét, minden esetre ügyelnek, hogy melyik kosztüm illik jobban -nekik! - -Antónia barnasága megzavarta szerelmes Rezeda urat a regattán, ahol ez a -beszélgetés folyt. A Duna két partját ellepte az a pesti előkelő nép, -amely érdeklődni szokott az evezős versenyek iránt. Különösen sok volt a -pupos férfi a közönség sorában, de a sánták sem maradtak otthon. A -divatlap szerkesztők tudatták jó előre olvasóikkal, hogy az urinők a -regattán mutatják be azt a toalettjüket, amelyben a nyári fürdőzés -idején hóditani akarnak. A margitszigeti töltésen felvonultak a legujabb -cipők és harisnyák, néhány előkelő asszonyság mögött csaknem ott -lépkedett a hirnök, aki mindenkivel tudatta, hogy a feltünő ruha melyik -divatterem izlését dicséri. Minden férfi humoristának képzeli magát, -amikor kiöltözködött nők társaságába pottyan. A legtöbb férfinek nincs -érzéke a női szabászat remekmüvei iránt, hiszen a nők egymás kedvéért -öltözködnek, ám ez nem zárja ki, hogy a nők öltözködésének nem volnának -férfi szakértői. A gunyolódók, epések, rágalmazók nagy csoportjában -meghuzódik egy kisded férfitársaság, amely époly beavatott a női -ruházkodás titkaiban, mint akár a parfömök és cukrászsütemények -változatosságaiban. Nem csak a rendjel adja meg a férfiak tekintélyét, -hanem a ruha is, amelyben feleségük nyilvános helyen megjelenik, mondták -ők, e gáláns ifjak és öregek. A pesti regatta az előkelő világ utolsó -találkozása volt a fövárosban, nyár elején. Külföldi fürdőhelyek neveit -ropogtatták, vagy selypitették a női ajkak; amely fürdőhelyeken már -várja őket a nagyszakállu doktor. Mások azzal hütötték le barátnőik -hencegését, hogy az idei nyarat falusi birtokukon töltik. A Balatont és -a Tátrát még kevésbbé emlegették; Füredre legfeljebb azok az agglegények -igérkeztek, akik vidéki kisasszonyt szemeltek ki élettársuknak; mig -Siófokra a könnyed kalandocskák barátjai készülődtek. Ez elegáns és -előkelősdi tömegben járván a parti töltéseken, az ember azt gondolhatta -magában, hogy Pesten csupa milliomosok laknak, akiknek legfőbb gondjuk a -maitre d’hotel-ek és szakácsok ismeretsége külföldön, mint a -Rudasfürdőben a tyukszemvágó és masszőr barátsága. Azok a régebbi -emberek, akik azzal dicsekedhettek, hogy a füredi Eszterházyban, vagy a -parádi vendégfogadóban husz esztendeje huzza le lábukról a csizmát -ugyanazon bérszolga, azok a régi törzsvendégek, akik személyes -ismeretségben voltak a poprádfelkai vasuti portással, vagy a palicsi -omnibuszkondoktorral, mint akár a Vadászkürt, vagy az Aranysas -kapusával, a regényes magyarok, aki legfeljebb akkor utaztak -Marienbadba, ha egy dalmos menyecske hivta őket maga után; akik Bécsbe a -Matschakerhofba akkor tették be a lábukat, ha nagytitokban egy Pestről -elszerződött táncosnét kisértek odáig; akik egyszer etették meg a Szent -Márkus galambjait, mikor első feleségükkel nászuton voltak; akik -ebédutáni álmukból felébredve, azért nyitották ki a császárfürdői -fogadón a zsalugátert, hogy onnan kidugják a pipájukat: azok a régebbi -emberek már eltünedezőben voltak a pesti társaságokból, grófok és zsidók -ünnepeltették magukat a Cook-iroda jegyfüzeteivel és a polgári -kisasszonyok, akik a tisztviselőtelep besötétitett házaiban mezitláb -töltötték a forró nyári napokat, ősszel Franzensbadot emlegették. - -Rezeda ur, aki természeténel fogva nem nagy kedvelője volt a modern, -szerinte elaljasodott, hazug emberi életnek, sietve vitte Antóniát -karjánál fogva a fecsegő tömegből… Őreg Don Kihóte módjára öklelő -pillantást vetett azokra, akik Antóniáját megbámulták és magában -megismételte a fogadalmat, hogy egykor, ha Antóniát magáénak mondhatja, -bezárt ajtó mellett tartogatja a zugligeti villában, ahová télen tán a -farkasok ugatása is elhangzik a hegyekből. Hordó bort gurittat a -pincébe, disznót ölet, karácsonyra legfeljebb öreg pártfogóját és -barátját. Alvinczi Eduárd urat látja vendégül. Forró volt neki ez a -levegő, ahol nem gondolkozhatott kedvére szokásos bolondságairól. - -„Nem értettem, mit mondott az imént Engelbertről, Antónia?“ – kérdezte -naiv hevülékenységgel Rezeda ur, midőn a parti töltés olyan helyére -jutottak, ahol egyedül állottak a derékig érő vad növények között. - -„El kell bucsuzni Engelberttől, mert később terhemre lehetne ez a -fiatalember, felelt nyugodtan Antónia. Ez a maga érdeke, jövendő -boldogságunk egyik megalapozása. Nem szabad megtagadnia kérésemet. -Holnap ide adja a kulcsokat, a tőbbit bizza rám.“ - -A sziget csúcsáról éles sipszó hangzott, zászló lebbent, a versengő -evezősök a pesti part mentén suhantak tova a Duna tükrén, ahol mélyebb a -folyam medre. Péter és Pál napja volt. A napsugár ragyogott a vizen és -az evezősök tarka ruháján. A csónakok végén ülő kormányosok élénken, -szakadatlanul vezényeltek a teljes erejükből dolgozó evezősöknek. - -„Hoopp!… Hoopp!“… kiáltotta a szélső csónakon egy éles tenorhang. - -„Hallja Engelbertet?“ – szólt Antónia és közelebb simult Rezeda urhoz. -Sőt karját lassan Rezeda ur dereka köré csusztatta és gyönyörüséges -arcát Rezeda ur vállához simitotta.“ Azt akarom, hogy lásson… hogy -torkán akadjon a hang. Hogy elveszitse a versenyt, pedig a Poseidon -egyletnek vannak a legjobb junior evezősei. Csupa budai fiuk.“ - -Három négyevezős futott a Duna sárguló sikján, mint sirályok, amelyek -versenyre kelnek a széllel és messzire elhagyják a lusta habokat. A -szines evezők oly erővel merültek a vizbe, mintha nőrabló vikingeket -kellene utolérni. Acélsodronyos, megmunkált karok és hátak vágták a -tempót. Az alkonyodó nap megaranyozta a fiuk fedetlen fejét, megbarnult -arcát. Mintha egy álomvilágból rohantak volna elő a sok felöltözött -urinép közé szárnyaló csónakjaikon, fehér ingeikben. A csonakok hegyes -orra szinte kinyulni látszott a viz tükörén, mint versenyparipák nyaka a -zöld mezőn. Az ifjuság hevületében kinyujtott lábak a világot -megrengettek volna, oly erővel feszültek az evezőpadoknak. Regatta! -Álom, amely késő öregségig elkiséri a férfiakat a füstös irodákba, a -zsákokkal teli raktárakba, az emlékezés óráiba. S a pesti nők szeme, bár -ezidőtájt már meglehetősen romlott volt, azoktól a látványoktól, -amelyeket a világváros mutogatott a huszadik században, e férfias -versenyeknél kitágult, csodálkozással megtelt, mint a sziklapartokon -tunyán heverésző hableányoké, akikért vakmerő csónakosok jöttek el -egykor északról. - -És nem vonta olyan kar a lapátot a Duna sikján, amely ne érezte volna, -hogy egy bizonyos női szem rátapad a partokról, aggodalommal vagy -büszkeséggel, amilyen helye a csónak orrának van a versenyzésben. - -Engelbert, ha ugyan ő volt, lekapta fejéről piros és kék csikos -kormányosi sapkáját és meglobogtatta Szent Margit kápolnája felé, ahol -Antóniát megpillantotta. - -„Most meg fogom csókolni, Rezeda ur, itt, nyilvánosan. Akarom, hogy a -fiu kiábránduljon, mondta nyugodtan Antónia és már át is ölelte két -karjával Rezeda ur nyakát, lábujhegyre emelkedett, és kétszer háromszor -ajkon és arcon csókolta Rezeda urat, miközben hátát forditotta a -versenyzők felé. - -Rezeda ur ugy látta, hogy a Poseidon egylet eddig veretlen négyevezőse -megingott verseny közben és mintha egy csónakhosszal elmaradt volna a -többitől. Ám ez lehetett optikai csalódás is. A csónakok tovább futottak -a Margithid felé, kisérve a parton álló biztatók kiáltásaitól: „Neptun!“ - -„Sirály!“ – kiáltottak a lelkesek, „Poseidon!“ – harsant fel Rezeda ur -hálatelt szivvel. - -Szent Margit kápolnája mellett voltak, ahol rengeteg kőbekarcolt -fábavésett felirás, jel, monogramm beszélt arról az időről, amikor a -pesti nőknek még jámbor tekintetük volt és óraszámra elnézegették, -hogyan karcolja szerelmesük a bazaltba a kezdőbetüket. A csónakosok, -akik ifju nőket vittek álmodozó nyári alkonyon a Dunán, itt kötöttek ki, -miután a nők virágos, szalagos kalapjukat karjukra akasztották és -elénekelték a víznek, amit róla tudtak; nem sértődött meg senkisem, ha a -folyamot néha Rajnának nevezték azok a nők, akiknek német müveltségük -volt. Ugyancsak ide igyekeztek a sziget minden tája felől a férfiak, -akik egy délutánon rájöttek, hogy nagyapjuk, vagy valamely egyéb ősük -vándormuzsikus volt és hirtelen megszólaltak a szivükben az örökségbe -kapott melódiák. És a kápolna táján a nők is megenyhültek, engedtek a -férfiak esengéseinek. Ez a hely a pesti Velence, ahol a legridegebb -szivnek is illik néhány negyedórára szerelembe esni. Előkelő hölgyek -gondosan felemelték a finom ruhájukat, mielőtt leguggoltak volna a -földre, hogy az egykori apácák kincsei után kutassanak a pincefalak -között. Esti időben igen kellett vigyázni, ezen a helyen, hogy bele ne -botoljon a lábuk valamely szerelmes párba, amely a besötétedést -illedelmesen várta meg egy padon. Ha valakinek megadatna, hogy megfejtse -az itt emlékbe hagyott monogrammokat, sziv közepibe rajzolt betüket, -semmitmondónak látszó évszámokat és napokat: többet tudhatna meg Pest -történetéből, mint bármely tudós könyvből. - -A kápolna erős faajtaját csak ritkán nyitotta fel az óbudai plébános, -hogy az egyház törvényei szerint is megeskesse azokat, akik itt szerelmi -hevülékenységükben örök hüséget fogadtak egymásnak a küszöbön. „Halálom -napjáig“, „Mindörökké“, „Még a másvilágon is“, és hasonló fogadalmaktól -süketültek meg itt a kövek, a tanulékony sárgarigók napközben mindig ezt -fujták, mig a cincogó denevér az esti homályban megelégedetten -cikkázott, midőn fáradt léptekkel, imbolyogva távoztak innen a párok, -hogy a hidnál már unottan elbocsássák egymás kezét. Ismétlem, a -főtisztelendő ur Óbudán alig egyszer egy évben kéretett fel arra, hogy -Szent Margit kápolnáját esküvőhöz megnyissa. - -„De mi itt esküszünk,“ – rebegte Rezeda ur és szinte könybeborult -szemmel nézett Antóniára, mint a férfiak szokták ezt sok száz esztendő -óta. - -Antóniát előre engedte a romok között, a leány megemelintette szoknyáját -és Rezeda urnak alkalma nyilt gyönyörködni Antónia remek lábában. Karcsú -alabástrom oszlopok voltak ezek a lábak, amelyeket a vak Sámson döntött -tán össze a bibliában, de másolatai megmaradtak minden szeretett nő -alakján. A cipőcskék oly finomak voltak, mint a rugékony szöcskék, -amelyek csupán azért érintkeznek a földdel, hogy a fü növését -hallgassák. Ezen lábak láttára Rezeda ur bizvást elhihette a régi költő -azon mondását, hogy vannak lábak, amelyek soha sem érintkeznek a föld -sarával, máshová lépnek ők, mint az emberek… Valamely alig látható köd -ül a füvek felett, a férfiak égő szivének a füstje, amelyben ezek a -lábak könnyedén tovább mennek. Boldogság, vidámság, gondtalanság és -álmok apró manói ugrándoznak az Antónia lába körül, amely bizonyosan -megtalálja a szerencse ösvényét is. És tisztességes volt ez a láb -formájával, mint a szőlőtaposó szűzeké, amely mustból az a bor erjed, -amely bor késő öregségükre is felvidámitja a férfiakat. Nem, ez a tiszta -láb soha sem vetemedhetik annyira, hogy férfiak pipaszagú szájába -nyomuljon. Ez mindig csak azokat az utakat járja, ahol a nevető és -jámbor emberek járnak. Bizonyos, hogy a cipőcske ujkorában először egy -templom kövezetén ment végig, amelyre az imént hullott a szenteltviz. - -Antónia bokája oly enyhén domborodott, mint a megadó szerelem. Ezek a -bokák nem látszanak tudni arról, hogy csalékonyan összeperdülnének, mint -a táncosnőké. Valamint nem gondolnak arra sem, hogy kacéran -megzavarjanak öregurakat a sétatéren, akik ott estilapjukat olvasgatják. -Karcsúk és mégis teltek voltak ezek a bokák, mint azoké a lányoké, akik -régi lépcsőkön felfelé mendegélve, amelyen már anyjuk és nagyanyjuk -járt, nem libbentik meg a szoknyát, hogy a lépcső aljáról szemügyre -vegye őket valaki. Ilyenek azok a bokák, amelyek sohasem sóhajtanak -azért, hogy elfelejtettek kellő időben táncolni, férfiak kezébe -nyomakodni, legfeljebb azért sóhajtanak elhervadásuk idején, hogy nem -adatott meg nekik az alkalom, hogy éjszaka az ágyból siró gyermekük -mellé igyekezzenek. E bokáknak már korán kezdik kötögetni a fehér -harisnyát az öregasszonyok, hogy férjhezmenésük után örökre -láthatatlanokká váljanak a szoknyák sövénye mögött. A házi gond, az ebéd -körüli topogás, az aggodalom a hozzátartozók egészsége miatt: korán -megduzzasztják a bokákat és férjhezmenésük után az ily asszonyok -szeliden néznek bokáikra, mint révbe ért vándorokra: nem, ők többé -sohasem jöhetnek abba a helyzetbe, hogy bortól felhevült férfiak -kérésére kinyuljanak az ablakon. A táncosnők bokája gépecske, amely -mindenki szemeláttára motolál, mig a tisztességes nők bokája épen olyan -háziáldás, mint az imakönyvbe rejtett szentkép, amelyet a szent -névnapján megcsókolnak. Bármint változik a világ: ez aprószentek, e -láthatatlan bokák soha se mennek ki a divatból és a kesernyés kedvü -férfiakat megnyugtatják. - -Hát még a liliomszál, amely Antónia csipkés szoknyája alól kivillant, -midőn az egykori apáca börtön falára fellépett, majd leugrott. A -him-madarak mind megszólaltak a bokrokban és fákon, verset mondtak mint -az árva költők, vagy rabok, akik évek óta epednek egy női térd látása -után. Halkan domborodott felfelé ez a lábszár, mint akár a rokka nyele, -amelyet ősanyák hajtottak lábuk közé szoritva. Ez az a lábszár, amelyet -haldokló férfiak látni kivánnak utoljára, mielőtt bucsut vennének a -világtól. Férfiak, akik megcsömörlöttek a kéjjel eltelt női -meztelenségektől, akiknél lejáratták magukat a szemérmetes nők: ilyen -rejtett, egy másodpercig látható lábszárak láttára eszmélnek arra, hogy -még van keresnivalójuk a megunt női bájak körül. Ezek a titokzatos -csipkék és barchentek mögé bujtatott lábszárak adják vissza a férfiak -jókedvét és önbizalmát, amit a szemérmetlen nők már elvettek tőlük. - -A barna Antónia ezen a napon meggyőzte Rezeda urat arról, hogy még -vannak tisztességes nők, akikre nyugodtan rábizhatjuk az életünket, nem -csak a kapukulcsunkat. - -„Oly nagylelkü vagy, mint egy király,“ szólt Antónia a régi laknál, -midőn Rezeda ur átadta a borzutcai ház kulcsait. Hosszan és hálásan -mosolygott a zöld zsalugáterek mögül, mig Damasztiné vidám szakácsné -hangja hallatszott az emeletről: - -„Lányok vacsorázni.“ - -A lugasokban, bokrokban, a gyalogutakon e harsány hangra felrebbentek -Damasztiné kisasszonyai, mintha a zárda esti harangját hallották volna. -Az ábrándozásnak vége szakadt. Erzsébet és társnői bucsut vettek azoktól -a férfiaktól, akikkel gondolatban eddig együtt voltak. A lovagok az -óbudai tornyok felett feltünedező félhold felé igyekeztek, köddé, párává -lettek a Duna felett. Az esti széllel csörögtek tova a bokrok alján. -Belebujtak a trombitás csizmájába, aki esténkint a Säckingeni trombitás -dalát fujta a kikötőnél. Felmásztak a régi házat körülvevő nagy fákra, -hogy a sürü lombok közül integessenek a lányoknak, ha azok éjszaka -álmukból felébrednek. Elszaladtak a városba ruhát váltani, hogy -tetszetős külsővel jelenhessenek meg éjfél után, midőn lemenőben van a -hold. - -Az élő lovagok közül csak Rezeda Kázmér állott sokáig az ablak alatt és -hálásan emlegette mindazon szenteket, akiknek neve eszébe jutott. -Különösen Szent Margitnak tett örök fogadalmat, hogy tiszteli. - - - - -X. A nagy kópé. - -„Nőül veszem, még ha megcsal is, hisz annyira szeretem,“ dörmögte -magában Rezeda ur ezen az estén. - -Bár a nyári éj még nem szivta fel az őszibarackok illatát a pesti -utcákról, a nyitott kávéházakból kiáradó női parfőm és érzéki zenélés -nem győzte le Rezeda urban a szigeti szent érzeményeket, a -mellékutcákban, ahol a földszintes ablakok mögött szerette -polgárcsaládok horkolását hallgatni: valami azt sugta Rezeda urnak, hogy -ne feledkezzen meg negyvenedik évéről, amelyet már betöltött. Mászkált -már ő máskor is ezeken a mellékutcákon (hol nem találkozhatik emberrel), -mióta szive telve volt. Csak emlékezzünk két régi nagy szerelmére, amely -egy-egy évtizednyi pihentetés után úgy rohanta meg, mint a tifusz. Húsz -éves korában ott sirdogált egy nőért, ahol senki sem látta. (Még egyik -pártfogóját, egy okos asszonyságot is megtisztelt azzal, hogy néha -felzokogott arra a bizonyos hütelen nőre gondolva.) Harminc éves korában -majdnem öngyilkos lett ugyancsak egy kacér nőért. Most negyvenedik -évében ugyan mily viszontagságok várnak rá? A névtelen belvárosi utcák -hallgatnak egy darabig. Majd valahol felhangzott egy baktató korhely -öreges, dadogó éneklése, akit tán az imént vetettek ki a korcsmából… -Rezeda ur megborzongott, mintha a saját sorsát hallotta volna a részeg -ember danolásában. - -Ment-mendegélt és az éjszakai nyitott ablakok alatt most nem jutottak -eszébe azok a finom, elefántcsont-arcu belvárosi nők, akik -hálószobáikban álmodoznak, akikre mindíg gondolt, ha a régi postautcán -befordult. Az árnyéka csak itt-ott csatlakozott melléje, ahol éjfél után -gázláng libegett az utcasarkon. És az árnyék most nem adott semmi -tanácsot, mintha örökre elhagyni készülne őt, mint a siralomházban -estefelé végbucsut vesznek az atyafiak az elitélttől. Ugy látszik mind -közelebb jön az az óra, a fájdalom órája, amelyet minden embernek -egyedül kell végigküzdeni, legyen bár annyi barátja, ahány füszál a -mezőn. Az árnyék meg-megállott, darabideig ránézett, de többé tanácsot -nem adott, mintha felesleges volna minden beszélnivaló azzal, aki már -lenyelte a halálos mérget. - -„Rosszabb már nem következhetik, még ha szemem láttára szeretkezik is -Engelberttel a Borz-utcában, mint eddigi életem,“ – szólongatta Rezeda -ur az árnyékot a Szerb-utca sarkán, ahol egy hosszu kerti kőfal -kezdődik, az árnyék tehát nem vonulhatott el a kapumélyedésbe. Ha -mindennap tizszer is erőtvesz rajta áradó ifjusága, hogy előzetes -bünbánattal, madonnai fájdalommal csalja meg, akkor sem tennék egyebet, -mint eddig: megszámolgattam hány lépésnyire van a Kerepesi-temetőbeli -Saxlehner kripta a lakásomtól. De nélküle már nem élhetek. Inkább legyek -cégéres bolond Antónia mellett, mint magányos csacsi, aki szeles időben -a szélmalom mellől egyedül bőgte be bánatát a városba. - -A Borz-utcai ház felé (amely holnap oly nagy dolgoknak lészen tanuja, -hogy Rezeda ur meggyőződése szerint iyesmit még nem is láttak talán -Pesten), nem merészelt ez estén ellátogatni Rezeda ur, Bár megfordult a -fejében, hogy illendő lenne megnézni a karosgyertyatartókat, vajjon -megtudták-e a gyertyaszálak, hogy Antónia és Engelbert utolsó -találkozójához világitanak? De mégsem volt elég ereje elmenni arra a -helyre, ahol holnap tán megcsufolják szerelmében, vagy felmagasztalják. -Elhatározta, hogy reggel minden megjegyzés nélkül, kék pecsét alatt -elküldi a rézkapukulcsot Antóniának; aztán történjen, ami akar. - -Az est hátralevő részét a Matskássi-féle pincében töltötte a -Józsefvárosban, mint annyiszor, mikor szerelmes volt. - -Ebben a pincében néha a nagyopera zenekara játszott, pálmaerdőként -lengedező, hajladozó külföldi operákat, a nagyralátó és előkelő Rozina -idején Sámson és Delilát, mig a szentimentálas Maci idejében Tosca -bucsujelenetét, máskor csak egy okarina fujdogált keservesen, amint a -nagyhasu bohóc bő ruhájából elővette a hangszert és belisztezett arcán a -csorgó könyek gyalogösvényekként futottak. A Matskássi-féle pincébe járt -átgondolni azokat a szavakat, amelyeket napközben nőkkel váltott. Olyan -volt ez a polgári kedvü, dohos pince a Rezeda ur életében, mint a -gyóntatószék, ahol egymaga volt a barát és a bünbánó. Miközben a feje -felett, a nyitott ablakon át látni lehetett a lábakat (hallani lehetett -a kopogásokat), amelyek itt elmendegéltek, hogy sohatöbbé vissza ne -térjenek. Nyári estéken Rezeda ur jól láthatta a lábakat, amelyek oly -félénken mentek el a pinceablak mellett, mint az erdei őzek járnak az -emberek között a vadaskertekben; de itt tapostak aszfaltot a -medvetáncoltatók nehézkes léptei, erre lengtek a kóklerek hintázó lábai, -szerencsétlenek magukba roskadtak, ténferegtek, vonakodók gyalogoltak -ijesztő sorsuk felé, bünösök futottak, szenteskedők csoszogtak, -ragadozók lopakodtak és bátrak jöttek azzal az elhatározással, hogy -meghóditják a várost. A Matskássi-féle pince ablakán át látni lehetett a -város lábát, amelyek mind különböző, néha alig megérthető célok és -állomások felé mendegéltek, majd céltalanul, vagy megrettenve bokáztak. - -Ezen az estén, mig Rezeda ur borospohara felett könyökölt, kétszer is -látott olyan női lábakat, amelyek Antónia lábaihoz voltak hasonlatosak. -Ama tündéri lábakhoz, amelyekről még nem régen azt hitte, hogy -egyedüliek a városban és ha elveszitené őket, hát nagy szerencsétlenség -érné. Az Antónia lábai felett (a Matskássi-féle pince ablakából nézve) -egyszer örömleány tarka-barka szoknyája libegett, mintha jó előre -közelegne a vigasztalódás arra az időre, midőn Rezeda urnak megnyugvást -kell keresni csalódásában; a másodszor látott Antónia-lábak polgári -alsószoknyák vasalt fehérségéből mutatkoztak és szeliden mendegéltek a -Józsefváros ama tája felé, hol esténkint a „bakfis korzó“ felvonul, a -ferencvárosi és józsefvárosi lányok, akik besötétedés után az Űllöi-út -és Baross utca között sétálgattak gondtalan hangos ifjuságukban, örömére -a szegény hadnagynak és jogásznak (e tájon olcsó süteményt és cukrot -árultak és nyári estéken ingyen szólt a muzsika a nyitott kávéházakban). -Rezeda ur a sors jóságos közbelépését látta e lábak megmutatkozásában. -Hisz igy találta már meg életében ama nőknek másolatát Budapesten, -akikért egykor csalódásában meghalni akart. A városban annyi a könnyelmü -sorsu, ledér szép leány, hogy a legtisztességesebb pesti nőnek is akad -olajnyomata (másodpéldánya) az utcákon, mulatóhelyeken, rejtett kis -házakban, akik a férfiakat mindig szerelemmel várják. A szeretett pesti -nők két példányban jönnek a világra. Az egyik napközben templomokba jár, -a másik örömtanyákon található. - -Körülbelül éjjel volt már, amikor a szenvedő gondolatokat végre lerázta -válláról Rezeda ur és a pince lépcsőjének vette utját, hogy néhány órára -lenyugodjon. Nehéz napja lesz holnap, szüksége van az idegeire. Vajjon -boldogitók lesznek az álmok, amelyeket a vetőkártyabeli piros ablaku -házikóból, a korcsmából magával elvisz? - -* * * - -A Borz-utcai ház kulcsát reggel elküldte Antóniának. - -Napját azzal töltötte, hogy Kisilonka Jácintot hallgatta az óbudai -parton egy hajóroncson üldögélve. Az orvos sötétkedvü volt, mint a -gubacs, amelyből a tintát főzik. Szemöldökével integetett, amikor Rezeda -ur bevallotta neki szerelme legujabb eseményeit. Bár Rezeda ur nem -tartozott ama gyönge jellemü férfiak közé, akik nyomban eldicsekednek -egy kapott csókkal, vagy egy megtagadott ölelést panaszba öntenek, e -kritikus napon Kisilonkánál keresett vigasztalást. - -„Mondj el minden rosszat, amit tudsz a nőkről! – esengett gondolatban -Rezeda ur a doktorhoz. - -A doktor méltatlankodott: - -„Szégyelhetnéd magad Rezeda bácsi, hogy azt hiszed, veled történik -előszőr a világ fennállása óta, hogy a nők megcsalnak. Csak az ostoba -férfiak fújják fel a dolgot, életkérdést csinálnak belőle, holott az -egész üggyel annyit sem kell törődni, mint a madár-piszokkal, amely egy -nagy fa alatt kalapunkra hullt. - -„Ez különben gyakori dolog, hogy a nők épen kedvesüktől kérnek kulcsot -ahoz a szobához, ahol másik kedvesükkel találkozhatnak. Meg kell -köszönni a bizalmat: ennyi az egész. Általában sokat kell járni a napon, -akkor nem történhetik semmi baj. Azok a férfiak, akik korán kelnek, -korán lefeküdnek, alig szenvednek a nők tüszurásaitól. Csak nyisd ki -mind korábban az ablakot, hogy ráeszmélj, mily bolondságokat álmodtál az -éjszaka. Azt álmodod, hogy te vagy az egyetlen férfi aki bizonyos nőknek -bizonyos szavakat tudsz mondani, és ha reggel józanul kitekintesz az -ablakon, láthatod, hogy más férfiak is járnak az utcákon, akik épen úgy -birtokában vannak a cseles szavaknak, a mulattató fordulatoknak, a -hóditó perceknek, mint jómagad. Egy öszvérhajcsár néha jobb helyen -találja el a nőket, mint egy miniszter. A női test és lélek tele van -ellenállhatatlanul gyenge helyekkel, amely helyeket nem mindig a -legokosabb emberek ismerik. Egyik nőnek elegendő bizonyos kézfogás, hogy -szerelemre gyuladjon. A másikat a füle tövén kell megcsókolni, a -harmadik a nyakszirtjét ért lehelettől bódul. A negyediknek a ruhája -alatt van az a hely, amely nem tud védekezni Az ötödiknek bizonyos -szavakat kell mondani, hogy megfeledkezzen magáról, a hatodik a -szagló-szervében hordja az érzékiségét, a hetedik a verést kedveli. És -igy tovább az egész misztériumon át, minden női szentélyhez meg van a -kulcs, amely biztosan nyitja a zárat. A nők legtöbbször maguk vallják -be, hol van gyenge bástyájuk. Én azt hiszem, hogy te még nem ismered az -utat Antónia szivéhez, mint a költők mondanák Az evezős tán jobban -megfejti a rejtélyt. Nem ártana, ha meglesnéd őket, hogy magad is -okulhass. Kérlek, ne dobj a Dunába. - -„Szörnyeteg! – lihegte Rezeda ur. Azt hiszed, tudnék tovább élni -becstelenül, meggyalázva, egyetlen igaz érzelmemben megmérgezetten. -Tudnám azután szeretni Antóniát, ha másnak a karjai között látnám? - -„Hevesebben, sokkal tüzesebben.“ – felelt Kisilonka Jácint. - -„Utolsó szerelmem is aljas legyen?“ - -„Regény, dohogott az orvos. A férfiak örökké csak gordonkáznának, ha -komolyan vennék mindazt, ami velük szerelem idején történt. Megengedem, -hogy vannak férfiak, akik lehajtott fejjel járkálnak, szivük búval teli, -gondolkozásuk szélütött, lelküket kerüli a vidámság isteni sugara, a bor -az országuk, az éjszaka a tanácsadójuk, de nem ezekről a tehetetlenekről -kell példát venni, nem a mártirok életét kell utánozni, a regényhősök -nyomdokaiba se kell lépni. Nézz körül, hogy milyen sokan vannak a -jókedvűek, a boldogok, a mélyalvók, a jóétvágyúak, akik épen olyan -sebeket kaptak, de nem törödnek vele.“ - -„Többen vannak a szomorúak, mint a vigak.“ - -„Azt senki sem tudja, miután a férfiak hallgatagok. A börtönök, az -őrültek házai, az öngyilkosok temetői nem bizonyitanak többet, mint azt, -hogy vannak gyönge, nem életrevaló emberek. Mig maga a nagy élet -szakadatlanul szünet nélkül pezseg, bármit tesznek a nők a férfiakkal. -Napsütésben kell felülni a háztetőre, Rezeda bácsi és onnan nyitott -szemmel körülnézni, nem pedig éjszaka, a hold és álmok csalékony -világánál.“ - -„Ó, engem ne tanits az életre, barátom. Én minden esztendőben vetettem -és arattam, néha sárkányfogat és boldogtalanságot termettek mezőim, néha -azonban olyan füveket gyüjtöttem össze, amelyeknek teájától egészséget -nyertem, – felelt Rezeda ur. Soha sem következtek rám egyforma -esztendők. Tavaly például csak negédes úriember voltam, aki a negyedik -emeleten lakik és kacérkodik a boldogtalansággal, betegséggel. Mig ez -évben valóban úgy érzem, hogy valami baj fenyeget. Nem tudok örülni -szerelmemnek, amelyet olyanformán találtam, mint a bolond a drágakövet. -Nem tudok örvendezni, hogy megifjodtam, száraz fává lett szivem hangot -ád, mert a közelgő vihar szele az, amely megrázza a galyakat. Szomorú, -vagyok én, mint ahogy ez illik is egy negyvenéves férfihoz. Ne gondold, -hogy végleg megvakultam és nem látom a tükörben ősz hajaimat, hervadó -szemeimet, fogyatékos kedveimet. Jól látom, hogy utolsó szerelmem olyan -tragikus, mint a cirkuszi bohócok hülye játéka, amelynél búsabb emberi -tragédiákat nem találtak ki a szinpadon. És nem tudok többé fölényes, -megvető, bölcs lenni az eseményekkel szemben, amelyek körülvesznek. -Többé nem néző vagyok mint negyvenesztendős koromig voltam, hanem ott -ugrálok magam is a porondon és seprő van a kezemben, amellyel magamat és -másokat ütlegelek. Elgyengültem, pajtás. Nem tudok többé a -hamisjátékosok és bölcsek nyugalmával bólongatni a kutyaugatásos -szenvedélyeknek, amelyek megrohannak. Nem tudok többé legyürt kalap -alól, közömbös kedvvel nézegetni, mikor a legnagyobb tétem van -elveszendőben, nem értek már a kártyakeveréshez, okos emberek -gondolkozásához, úgy lengek érzelmeimben, mint az akasztott költő a -szegen. - -„Idáig álarcoskodás, szinészkedés kedvéért zajongtam a multszázadbeli -érzelmes életekért, manirokért, szerelmekért, bohóságokért, kék frakkért -és krinolinokért. Magamban mindig tudtam, hogy a régi vizivárosi -temetőben fekvő öngyilkos-szerelmesek egy elhibázott korszak -szentimentális és képzelgő hatása alatt végezték ki magukat. Komédiás -kedvem okozta, hogy azt prédikáltam: legjobb megszökni otthonukból a -fiatal nőknek az éneklő lovaggal és padlás szobában tengetni életüket a -szerelem mindenhatóságából. Bennem rejtőzött gonoszság vezette a -szavakat, amelyeket hiszékeny, beteges hajlamú nők fülébe eregettem, -hogy válasszanak titkos szeretőt, mert ugyanigy tettek már a nagyanyáik. -Utánoztam multszázadbeli érzelmes férfiakat azoknak szive nélkül. Az -állatszeliditő tekintetével mutogattam véres húst az állatoknak, amikor -bünös gondolatokra és kivánságokra tanitgattam a nőket. Mindig tudtam, -hogy hazudok, szinészkedtem még akkor is, midőn szerelmi szenvedést -játszottam. És most végre itt állok festék és paróka nélkül, megvetett -helyzetben, mint azok a férfiak, akiket mindig kinevettem: szerelmes -vagyok egy érdemtelen nőbe. A ravaszág hidja, amelyen az élet -meredélyeit eddig jártam, hirtelen véget ért és lehet, hogy lezuhanok. -Úgy ugatnak a bensőmben szenvedélyem ebei, hogy sikolt megrémült szivem, -mint a koldusgyermek. Mit tegyek, hogy visszanyerjem régi jóeszemet, -kényelmes, hüvös önzésemet, hogy megtaláljam álruhámat, amelyben eddig -az emberek között jártam? - -„Olyan ez a szerelem az én életemben, mint az utolsó postakocsi, amely -egykor elindúlt megrakodva múlt századbeli utasokkal a fogadó udvarából. -Holdvilágképű nők, beesett, arcú férfiak, érzelmes szivek, régimódi -szerelmek sirigtartó hűségek foglaltak helyet a postakocsin, amely -utoljára hagyta el a várost. Elment a póstakocsival a múlt század minden -regényessége. A kocsis fején az utolsó postillionkalap. A kocsi tetején -az utolsó táska, amelyet ripszből, virágos szövetből varrtak -nagyanyáink. A kocsi belsejében az utasok, az utolsó érzelmes, rajongó -férfiak és nők, akik elmenekülnek a városból a közelgő modern élet elől. -Erre az utolsó kocsira pakkoltak fel mindent Pesten, ami szentimentális -gyöngédség, finom érzelmesség, bölcsődal enyheségű álomszerűség, -önfeláldozó hűség volt a városban. Ez a kocsi vitte el a városból azokat -a nőket, akik utóljára szerettek…“ - -Kisilonka Jácint csendesen füttyentett: - -„Fogj be, János. A gyógyulás utján vagy. Menj a Borz-utcába és nézd meg -mit csinál ott szerelmed.“ - -* * * - -A kapu kéznyomásra engedett. Rezeda ur dobogó szivvel, macska-léptekkel -haladt végig a szőnyegeken, mert eszébe jutottak azok a nők, akik itt -évtizedek alatt megfordultak. Hogy csuklottak az ijedezéstől, hogy -repültek a félelemtől, hogy dugdosták a fátyoluk alatt kétségbeesett -zokogásukat azután úgy elfelejtettek mindent, mint egy régen hallott -valcert. De most nem tudott e régi szépekre gondolni, se mosolyogva, se -megbocsátással. Friss parfőmjük, hófehér ingük, választékos szavuk, -ünnepélyes harisnyakötőjük, titokzatos fátyolkájuk gyülöletes volt -előtte, mert ugy érezte, hogy ő az a férfi, akit ezek a régi nők odakünn -hagytak a Dunaparton ácsorogni, amint „szabónőjükhöz“ egy percre -felsiettek, ő az a férfi, aki Nagy-Kristóf-szobránál türelmetlenül, -nézegeti az órát, vagy a suszterszagu párisi-utca kirakatait -szórakozottan szemlélgeti kedvesére várván… Ő volt most mindazon férfiak -eggye, akiket ebben a házban megcsaltak. - -A szerelmesek teljes biztonságban érezték magukat. Sokáig nem vették -észre, hogy Rezeda ur a lakásban tartózkodik. Átadták magukat annak a -mohó szerelemnek, amelynek emlékeit Pompei és Herkulánum házaiban is -feltárták már az ásók, találván a romok alatt összeölelkezett párokat, -akik nem vették észre büvöletükben, hogy a Vezuv lávája szakad be a -háztetőn. - -A fali szőnyegeken a vadászok és kutyák tovább üzték a szarvast. -Alvinczi Eduárd olajban megfestett képe keleti büszkeséggel állott. A -karosszékek, asztalok a legnagyobb közönnyel maradtak helyükön, a szőke -osztrák ezredes arcképe mindig a távolba nézett, a fehér -cserépkályha-szobor nyugalommal hallgatott arról, hogy előtte téli -délutánokon borongó férfiu üldögélt, a régi metszetek el voltak foglalva -a maguk korával, a maguk korabéli emberekkel, akiknek hajlamait és -szenvedéseit ki kellett szolgálniok mindaddig, amig élnek, Gavrani -rajzain mindvégig sétálgatnak az ópestiek, lengő szoknyákban a nők és -kürtőkalapban a férfiak a Muzeum előtt, vagy a borus Dunaparton, és a -kutyák is gondtalanul szaladnak a járókelők lábai között… Állt itt a -világ kereke e csendes házban és ügyet sem vetett a csend arra a -jelenetre, amely isten tudja hányadszor játszódik le a falak között, -siket volt itt a pamlag a szerelmes szavak, kacajok, édeskedések iránt, -mint egy régiségtől megfeketedett gyóntatószék a mindennapi bünök iránt. -A szétvetett lábu fotelek nem csodálkoztak az észbontó csókokon, a -szőnyegek szürkén nyultak el, mint a sivatag, amelyen épen az imént -vitték át teveháton a földkerekség legszebb nőjét. A versenyparipák és -zsokék képmásai a levegőbe bámultak, megszünt részükre az élet, mióta -utolsó versenyüket nyerték. Az asztalfiókban heverő halott levelek nem -zizegtek, hisz tudták ők azt régi időből, hogy mily bolondok a férfiak, -mily önfeledtek a nők. - -Rezeda ur, aki a spanyolfal megett üldögélt, oly mozdulatlan volt, mint -egy indiai bálvány. - -Végre eltávozott Engelbert, fütyörészve, bucsu nélkül, a folyosóról -behallatszott köhögése, a kapu zárult. - -Antónia kerekre nyitott szemmel bámulta a spanyolfal megül előlépő -Rezeda urat. Nem ijedt meg, nem takarta el az arcát, sem mezitelen -keblét, csak piros papucsát kapta le lábáról védekezően. - -Rezeda ur hosszu léptekkel ment végig a szobán. Nem mert a leányra -nézni, nem merte felvetni a fejét, lélekzetét visszafojtotta, öklét -szorongatta, a szive ugy nyilallott, mint a gyönyör szenvedése, amelyet -a vértanuk érezhettek, az ajka csaknem kirepedt a szomjuságtól. -Szótlanul odavetette magát Antónia lábaihoz, hevesen, őrjöngve hörögve -kapta el a leány mezitelen lábait, nem lehetett tudni, megöli vagy -megőleli a leányt… Antónia mindenesetre a fejére ütött a papucsával. - -„Te átok! – üvöltött Rezeda ur. Te átok gyermeke.“ - -A leány zokogva, kétségbeesetten védekezett Rezeda ur ellen. - -„Nem bántalak,“ – szólt Rezeda ur oly hizelkedve, mintha megverték -volna. „Törjön le a kezem, ha egy ujjal is nyulok hozzád. Pusztuljak el, -ha kivánom halálodat. Szeretlek, mert megtébolyitottál.“ - -Antónia e napon szőke volt és ugy világitott kék szemével, hattyu -vállával, mint a drágakő, amelyet hosszu rabság után elővesznek a láda -sötétjéből. Fényesség áradt az ujja hegyéből, a kebléből rubint villant -elő, üvegharang csengett a feltörő zokogásából, paradicsomi bün párázott -a térdén, Venus-konytyából füstölgött a bün, a lábhajtásán vékony -selyemszálak voltak, amelyekre szakállas férfiak felakasszák magukat. Nő -volt, vampir-élességgel nyilott fel a szája, midőn Rezeda ur félőrülten -zokogni kezdett a térdei között. - -„Ne sirj, nem történt semmi, hisz téged szeretlek egyedül az egész -világon,“ – huzta a gyönyörü hegedühangot Rezeda ur fülébe. - -Rezeda ur elhomályosult tekintetét felvetette. Az ujját a leány -kinyitott tenyerébe tette, végigsimogatta az ujjait és zokogva mondta: - -„Ez elment vadászni,“ mondta az Antónia nagyujjának. - -„Ez meglőtte,“ szólt a mutatóujjhoz. „Ez megsütötte,“ folytatta tovább a -gyürüs ujjhoz intézve szavát. - -„Emez pedig megette,“ nevetett közbe Antónia, mint a csengetyü. „Te nagy -kópé!“ - -Rezeda ur elhallgatott, mintha nem jutott volna eszébe a játék további -folytatása. - -Antónia segitett neki, figyelmesen a Rezeda ur szájába tette a kezét -mint egy jó tanitónő. - -„Kerekecske, dombocska…“ - -Rezeda ur alig hallhatóan ismételte: - -„Kerekecske, dombocska…“ - -„Tovább, te nagy kópé! – folytatta pajzán kedvvel Antónia. - -„Nem tudom.“ - -„Figyelj, majd megtanitlak.“ - -Szótagolva folytatta Antónia. „Kere-kecske, dombocska, merre szaladt a -nyulacska?“ - -Rezeda ur felnevetett és ismételte Antónia szavait. - -Aztán elnémult és Antónia bámulatába fogott. Mintha ez az egy női lény -egyesitette volna magában mindazokat a nőket, akik Rezeda urat szerették -és megcsalták, mindazokat a nőket, akiket Rezeda ur szeretett és soha el -nem felejtett, az érzelmes barnákat, könnyed szőkéket, kékszemü -vöröseket. Kerekre nyitott szemmel nézte a leányt, mint a női szentképet -nézegetik elhagyott kolostorokban világtól elvonult szerzetesek. -Rámeredt, mintha e naptól kezdve élete végéig többé nem láthatna -szemeivel más nőt, mindig csak ez egyetlent, e gyönyörüt, e tragikust, -napsütésben és éj setétjében, a sárga őszi fák alatt és hulldogáló -hópelyhekben, az utazás elsuhanó tájain, valamint az elmebetegek csendes -házában. - -Vége. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Lásd: az Őszi utazások a vörös postakocsin cimű regényt.] - -[Footnote 2: Lásd: A vörös postakocsi cimű regényt.] - - - -***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAGY KÓPÉ*** - - -******* This file should be named 62424-0.txt or 62424-0.zip ******* - - -This and all associated files of various formats will be found in: -http://www.gutenberg.org/dirs/6/2/4/2/62424 - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - diff --git a/old/62424-0.zip b/old/62424-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 8d871d9..0000000 --- a/old/62424-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/62424-h.zip b/old/62424-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 9c1e70d..0000000 --- a/old/62424-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/62424-h/62424-h.htm b/old/62424-h/62424-h.htm deleted file mode 100644 index 7e5db2c..0000000 --- a/old/62424-h/62424-h.htm +++ /dev/null @@ -1,4445 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Nagy kópé, by Gyula Krúdy</title> -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; - line-height: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - font-weight: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} -/*]]>*/ - - - h1.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 190%; - margin-top: 0em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - line-height: 1; } - h2.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 135%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - page-break-before: avoid; - line-height: 1; } - h3.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 110%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - line-height: 1; } - h4.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 100%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - line-height: 1; } - hr.pgx { width: 100%; - margin-top: 3em; - margin-bottom: 0em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - height: 4px; - border-width: 4px 0 0 0; /* remove all borders except the top one */ - border-style: solid; - border-color: #000000; - clear: both; } -</style> -</head> -<body> -<h1 class="pgx" title="">The Project Gutenberg eBook, Nagy kópé, by Gyula Krúdy</h1> -<p>This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States -and most other parts of the world at no cost and with almost no -restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it -under the terms of the Project Gutenberg License included with this -eBook or online at <a -href="http://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you are not -located in the United States, you'll have to check the laws of the -country where you are located before using this ebook.</p> -<p>Title: Nagy kópé</p> -<p> Regény</p> -<p>Author: Gyula Krúdy</p> -<p>Release Date: June 19, 2020 [eBook #62424]</p> -<p>Language: Hungarian</p> -<p>Character set encoding: UTF-8</p> -<p>***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAGY KóPé***</p> -<p> </p> -<h4 class="pgx" title="">E-text prepared by Albert László<br /> - from page images digitized by<br /> - the Google Books Library Project<br /> - (<a href="https://books.google.com">https://books.google.com</a>)<br /> - and generously made available by<br /> - HathiTrust Digital Library<br /> - (<a href="https://www.hathitrust.org/">https://www.hathitrust.org/</a>)</h4> -<p> </p> -<div class="transnote"> -<h3 title="">Megjegyzések:</h3> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"https://hdl.handle.net/2027/hvd.32044011891215">https://hdl.handle.net/2027/hvd.32044011891215</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<p> </p> -<hr class="pgx" /> -<p> </p> -<p> </p> -<p> </p> - -<div class="chapter"></div> -<h1>NAGY KÓPÉ</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">REGÉNY</span></p> -<p class="center"><span class="caption">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">KRÚDY GYULA</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">PEGAZUS KIADÁS</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1921</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">W. Hamburger, -Wien.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<h2>I.<br /> -Május.</h2> -<p>„Tegnap este tiz órakor érkeztem meg a gőzhajóval és még csak -annyit ismerek Budapestből, amennyit az állomás melletti kis -vendégfogadóban, a Piros almában láttam; kedves arcu öreg -korhelyeket, magukban mosolygó sörivókat, forró szájukat hideg -borral öblitgetőket… Valamint nem ismerek többet a városból, mint a -cipőket, amelyeket éjjel a szálloda folyosóján láttam a bezárt -ajtók előtt és ezek a cipők külsejükkel elmondták, hogy alvó -gazdájuk boldog, vagy boldogtalan,“ gondolta magában Rezeda Kázmér -borus reggeleken, amikor szomoru álmából felébredt és -ezüstlakodalmat ülhetett volna a bánattal…</p> -<p>Huszonöt esztendeje lakott Pesten és akkor érezte magát -legjobban, amikor feltette magában, hogy csak ezután ösmerkedik meg -a várossal, a városi emberekkel. Rossz álom volt minden, amit -Pestből látott. Uj szempontból, uj látószögből kell nézni az -embereket és a világot, a pesti körútakat, a boltokat, a nőket. -Félre kell tenni a gyanakvást, az embergyülöletet, a fölényt, az -unalmat, <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span> amellyel hosszu pesti tartózkodása alatt -felvértezte magát, a mindennapi élet kellemetlenségei ellen. Meg -kell fiatalodni, előlről kell kezdeni mindent, el kell felejteni -dolgokat, amelyeket huszonöt esztendő előtt sikerült megtudni az -emberekről… Oly naiv bizalommal, gondtalan jókedvvel, sugárzó -életörömmel kell kilépnie reggel az utcára, mintha valóban csak -tegnap érkezett volna a Tisza mentéről Biasini ur gyorskocsijával -és a várost olyan állapotban leli, amint régi metszetekről ismerte. -Egy reggelen mindent le kell rázni, ami addig történt, ki kell -seperni a szobából az embergyülöletet, az életuntságot, olyan inget -kell felvennie, amely eddig nem volt a testén. Fiatalnak és -jámbornak kell átváltoznia, hogy tovább folytathassa az életet. -Tudniillik: végét járta.</p> -<p>Lehet, hogy más ember életében is előfordulnak olyan reggelek, -amikor megbánás nélkül, pusztán feláradó életösztönből egyszerre -felejteni akarja a multat; Rezeda ur oly komolyan vette ezeket a -ritka reggeli hangulatokat, mint a szerelmesek kedvesük levelét, -vagy boriszszák a rózsaszinű mámort, amelyben elfelejtik minden -nyomoruságukat.</p> -<p>Rezeda ur ugy érezte, hogy az esőcseppek olyan régi hangon -kopognak az ablakon, mint fiatal korában hallotta az esőt, az -udvaron ugyanaz a régi levélhordó tudakozódik utána, aki első -szeretője leveleit hozta.</p> -<p>A háztetők, a kémények, az ablakok, amelyeket ablakából látott -egy idegen város tartozékai…</p> -<p>Talán nem is Pesten van, hanem Bécsben, vagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> egy más -nagyvárosban, ahol rövid ideig tartózkodott és ugy gondolt vissza a -városokra, amint a házasságtörők a nászutjukra.</p> -<p>A kapun kilépve egy napsugáras várost lát, amely most szárad a -májusi nedvességtől.</p> -<p>A Dominó utca – egy régi belvárosi utca, amely nem sokat -változott a 48-iki forradalom óta – különösen jószagu e -reggelen.</p> -<p>A fehér függönyöket a földszintes ablakokon tegnap vasalták, a -boltosok felvidámodva tekingetnek kis boltjaikból, amelyeknek -többnyire péksütemény és szalámi-szaguk van, a háztetőkön át a -dunai gőzhajó oly sokatmondólag, fantáziásan tülköl, mint Rezeda ur -ifjukorában, mikor még azt hitte, hogy a gőzhajóval csupa -szerelmesek, boldog emberek utaznak.</p> -<p>A pénzügyi tanácsosék ablaka nyitva van és virágcserepeit -rendezi Zefi, a vörhenyeges haju kisasszony. A házmesterek -megborotválkoztak, a mély belvárosi udvarokon a szivattyuskut -maradványa körül zöld növényzet látszik; a kikoptatott kockaköveken -ugyanazok a lábak járnak, akik már egyszer meghaltak, most -visszajöttek, hogy folytassák félbenhagyott szerelmeiket. (Rezeda -ur ezeken a reggeleken ugy képzelte a régi Pestet, hogy benne -mindenki szerelemmel töltötte az időt.) Megelégedettnek, vidámnak -látszott mindenki, akivel az utcán találkozott. A nyugdijas öreg -urak harmónikás nadrágjukban, fehér gallérjaikban, tekintélyes -sétapálcáikkal mendegéltek a sétatér felé, ahol ebédig eltöltötték -<span class="pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> -az időt; s kedélyes leereszkedéssel fogadták Rezeda ur köszöntését, -mintha az valóban nagyon ifju ember volna. A piacról hazatérő -szakácsnék kosarából üdén zöldelt a petrezselyem, piroslott a kakas -taréja és a szobalányok urnőiktől tanulták a kecses járást, amidőn -a tőlük ajándékba kapott francia sarku cipőben siettek a -füszereshez és frufrus fejükkel észrevették a csinos fiatal embert, -(Rezeda urat). A jóálomtól felüdült arcu polgárasszonyok régi -keztyüvel kezükön rázták ki a portörlőt a tegnapi bánattal és -itt-ott már megszólalt a zongora a nyitott ablakok mögött, ahol -kisasszonyok gyakorolták magukat a billentyük fogásában.</p> -<p>Reggel kilenc órakor és májusban olyannak látszott a -Dominó-utca, mintha senkisem töltötte volna benne álmatlanul az -éjszakát, bortól, vagy szerelemtől betegen, hogy egyéb testi -nyavalyákról ne is beszéljünk… A régi Pest boldog, vagyonos -polgársága lakott itt, a butorokat még a nagymamák tették helyükre, -a képeket régen elporladt kezek akasztották a falra és levendula (a -bolhák ellen), s egyéb ártatlan illatok voltak a szekrényekbe -zárva. Ha elvisznek egy teritéket az asztalról, darab idő mulva -ujjal pótolják. A plébánia-hivatalban nemapad a hivők száma, -annyian házasodnak, ahányan meghalnak.</p> -<p>Rezeda ur boldog áhitattal nézett fel az ablakokra. Itt laknak -azok az ódivatu cilinder-kalapos férfiak, bőszoknyás, kis kalapos, -karcsu dereku dámák, akik a régi fametszeteken egyebet sem -csináltak, <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span> mint mindig a muzeum előtt, vagy a Duna -parton sétálgattak.</p> -<p>Itt maradtak ifjan, redőtlen ábrázattal, éberlasting cipőben, -régi korok divatos dalait dudolgatják magukban és a házibálon a -negyvenes évek táncait lejtik. Erzsébet királyné koronázásakor -résztvettek a pesti iparosok és kereskedők bálján és mostanában is -oly áhitatosan mosolyognak, mint akkoriban, amikor Andrássy Gyula -bemutatta őket Ferenc Józsefnek. Ha véletlenül el is költöztek -volna darab időre a temetőkbe, mindig visszatérnek, ha unokáik a -fenmaradott régi képeket nézegetik, az albumokban lapoznak, Daguer -fotografiáit előveszik, ahol diszruhájában áll a nagyapa, vagy a -nagymama. Óh, ezek az emberek nem ismerték az észbontó -szenvedélyeket, a csuf bünöket, a házasságtöréseket, az örjöngő -féktelen vágyakat… legalább ilyesmit nem jegyez fel róluk a méla -emlékezet; mindig illatosak és áhitatosak voltak ők, mint a virágok -Urnapi oltáron.</p> -<p>Ezekhez a férfiakhoz és asszonyságokhoz indult el egykor, -huszonöt év előtt Rezeda Kázmér a Tisza mellől Budapestre. Ezeket a -pestieket kereste mindig, akikről egy vidéki udvarház őszi -bolthajtásai alatt a könyvekben és régi ujságokban olvasgatott. A -mult század gyönyörü és ábrándos Pestjét kutatta a belváros szük -utcáiban. S boldog volt némely májusi reggelen, amikor néhány kis -hangulatot vélt lepkevadászként elfogni az ódon házak között. (Óh, -bár <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> jönne szamaras kordéjával a vizárus és -Dunavizet kinálgatna nyitott kapuk előtt!)</p> -<p>Mindig ugy érezte magát, hogy megcsalták, amint az évek folyamán -mindmesszebb tünt az utcákról a régi Pest. A sok kiábrándulás, az -életuntság, a magányban érkező bus gondolatok berozsdásitották -lelkét, mintha végkép eltünt volna az élet folyamának lerakodó -fövenye alatt az ifju Pest és Rezeda ur. De jöttek májusi áradások, -amikor a negyvenesztendős Rezeda ur felébredt, kiemelkedett lelke a -porrétegből és megifjodva látta magát tükrében, mint egy lomtárból -elővett képet, amelyet ügyes kéz lemosott.</p> -<p>Hazugság volt minden, ami eddig történt vele, amit eddig látott. -Csak az utcák változtak, a boltok szaporodtak, a házak -nagyranőttek, uj palotákat épitettek és régi utcákat eltüntettek… -de odabent a házak belsejében, a befüggönyözött ablakok mögött -tovább él a régi Belváros, ápolják az ódon erkölcsöket, szokásokat. -A boltok mélyében láthatatlanul, üldögélnek az egykori kereskedők -és az órások ugyanugy igazgatják az órákat, mint a hatvanév előtti -Pesten. A légsulymérő se mutat mást valamint a kalendárium hónapjai -is a régi rendben következnek. Májusban bizonyára kirándul -képzeletben minden régi polgárcsalád a Gellérthegy orgonabokrai alá -a nagy elemózsiás kosarakkal és a gyepen visszamaradó ujságlapokat -Emich Gusztáv betüivel nyomtatták. Az asszonyok fürdeni a Rudasba -járnak és a vig kisasszonyok a császárfürdő aranyárnyékos -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> -platánjai alatt találkoznak a fiatalemberekkel. Sokan csodálkoznak, -hogy nem hallják déli tizenkettőkor Budáról az ágyulövést, de a -harangok ugyanazon hangon kondulnak meg a temetésekre, délben és -este; a budai harangoknak uj lendületet ad a hegyvidék és valóban -olyan messzi utat futnak be, mire átérnek Pestre, mintha a mult -századból hangoznának.</p> -<p>Reggeli sétájában Rezeda ur az Andrássy-utig ért és azokon a -helyeken, azok előtt a modern paloták előtt, ahol nem tudta maga -előtt felidézni a régi Pestet és vele a mult idők hangulatait, -szinte lehunyt szemmel ment el. Az Andrássy-ut elején azonban jól -kinyitotta szemét.</p> -<p>A májusi ragyogásban fürdőző ut Bécset juttatta eszébe, ahol -darab ideig boldog volt és a Ringen karonfogva sétálgatott az -ismeretlenek között.</p> -<p>A faburkolaton robogó kocsik között, az operai szfinxek előtt, a -csinos ruházatu, gondtalan arcu járókelők mellett valóban olyan -hangulatot érzett Rezeda ur, mintha egy ismeretlen, jókedvü, boldog -városba tévedt volna; husz esztendős, pénz van a zsebében, szerelem -a szivében és tegnap hallott egy dalt, amely ötpercenként visszatér -az emlékezetébe.</p> -<p>A Bajza-utcáig ment és senki sem zavarta meg jóizü hangulatában. -A leveleikkel legyező fák uj levegőáramlatokat hoztak az esőben -megfürösztött városba, a Körönd palotái ragyogva állottak, mint a -soha el nem muló gazdagság. A kitárt kapukon nem járt be a gond -szürke vándorlegénye, mosolygó <span class="pagenum"><a name= -"Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> nők jőttek le a házak -lépcsőin, hogy keztyüiket gombolgatva tavaszi sétára induljanak. A -falombokon ugy ragyogtak az esőszemek, mint a madárszemek. Mintha -senkinek se volna otthon betege, szegénysége, szivtépő gondja: oly -boldogan mendegéltek a sétálók az Andrássy-uton. Minden szerelmes -megtalálta párját, egyetlen menyasszonyt sem hagytak cserben, -mindenkinek ki van fizetve a házbére.</p> -<p>Egyike volt azon csodálatos napoknak, amikor az ember nem látja -meg a szenvedés és bánat konokul üldögélő fekete madarait a -szembenjövők vállán. Az arcokat kivasalta a tettető szabólegény, a -gyomrok elfelejtették a korgást, a zsebekben erszények vannak, -amelyek kifogyhatatlanok. Tétovázó járásával senki sem irja fel az -aszfaltra legbusabb gondolatait, a cipősarkok hetykén kopognak, a -fogatokban milliomosok nyájasan ülnek és bizonyosan szerelmes -dolgokat beszélgetnek egymás között a járókelők, hisz mindig -mosolyognak.</p> -<p>Rezeda ur más alkalommal tán fontolóra vette volna, hogy a város -leghazugabb negyedébe tévedt, ahol az illemtanároktól tanulták meg -a lakósok a kellemes magaviseletet, mig bensejükben épenugy -szenvednek, szomorkodnak, jajonganak, mint a legnyomorultabbak. -Észrevette volna, hogy a nők ruházkodásának gyakran gyanus az -eredetük, a férfiak éjjel a börtönre gondolnak… a szegény pesti -gazdagság mutogatja itt szélhámos selymeit. De ezen a napon Rezeda -urnak jó kedve volt… A kétférjes asszonyságok mellett, akik e -májusi délelőttön <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span> mindkét férjüket, valamint ölebeiket is -sétálni vitték, tiszteletteljes arckifejezéssel haladt el, holott -tegnap még gunyos megvetéssel nézte ezeket a mindenki által ismert -pesti dámákat, akik többnyire büszkébbek voltak a szeretőjükre, -mint a férjükre. Ámde ma megbocsájtás van a szivében. Bizonyosan -besorozta őket azon szegény, sajnálatraméltó régi delnők közé, akik -a temetőben igy védekeznek a sirhalmukra telepedett vádaskodó -emlékezet előtt: „Bocsássatok meg, hogy vétkeztem, nem tehetek -róla, az uram meg nem értése, ridegsége, durvasága, hidegsége -kergetett, hogy egy megértő meleg szivet keressek… Bocsássátok meg, -hogy nem áldoztam fel fiatal életemet az önzésnek és -szomoruságnak!“ Amint a házasságtörő asszonyok évszázadok óta -védekeznek. Nem haragszik a legismertebb szélhámosokra sem, akik -szemérmetlen mosollyal ültek a nyitott fiákerekben. Vig és elmés -gavallérok ők, a hires Zrinyi-kávéház hőseinek maradékai. A mohó, -erőszakos tekintetü és szemtelen magaviseletü fiatal nők, akik -szerencséjüket az utcán keresik, nem mérgesitették, mint -tegnapelőtt. A jó isten árvaleánykái ők, akik a negyvenes években -költőket szerettek és ápoltak. Tavaszi nap volt, Rezeda ur -elandalgott, boldognak szerette volna magát érezni… A világháboru -előtt voltak ilyen tavaszi napok Pesten, megifjodtak az emberek, -midőn a városerdő vadgesztenyefái kivirágzottak; álomvárossá lett -Budapest áldozócsütörtök napján, a mely napon mindenki azt -álmodhatta, amit akart. Őregek ifjunak gondolták <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> magukat, -asszonyok megszépültek, ablakok fénylettek, tornyok ragyogtak… Lám, -még az öreg Rezeda Kázmér ur is boldognak érezte magát. -Elhatározta, hogy délután lóvasutra ül, végigutazik a budai -utcákon, meghallgatja a földszintes korcsmaházak udvarairól -kihangzó harmónikákat, megnézi, hogyan piroslik a bor és az emberek -arca a veresteritékes asztaloknál; majd végigkocsizik a zugligeten, -amely ünnepnap délutánokon szerelmes párokkal és vak hegedüsökkel -van telve, stációt tart a város legszebb mulatóhelyén, az öreg -Fácánnál és végiggondol régi ifjuságán.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<h2>II.<br /> -Pünkösd.</h2> -<p>A Fácánnál majális volt.</p> -<p>A tabáni és vizivárosi tornyok litániai harangszava, valamint a -Retek-utcában kiragasztott zöld cédula közölte a fiatal nőkkel, -hogy ezen a délutánon táncmulatság van a Fácánnál, amelyhez Piros -Flórián zenekara szolgáltatja a tánczenét; a kitünő italokról és -ételekről az ismert vendéglős gondoskodik.</p> -<p>Eljöttek tehát a rózsaszinü és kék ruhák a budai utcák öreg -házikóiból, s az ifju fürge lábak ugyanazon nyomokba léptek a -kopott kövezeten, az erdei avaron, a kanyargó gyaloguton, amelyet -egykor a nagymamák hagytak hátra. A vak hegedüsök, lábatlan -harmónikások, akik a keresztutaknál ugy helyezkednek el, mintha a -várostól örök időkre kibérelték volna helyüket, ugyanazon nótákat -vonták, amelyeket a majálisi fiatal nők anyáinak huztak, amikor -azok először jártak májusban az erdőn. A szőke és barna kontyok, a -hullámos hajak, a szivben repdeső jó kedvek, a pajkosodó nyelvek, a -játékos szemek, a bérmálás tömjénillatát őrző fehér harisnyák, -vállalkozó kis cipők, felhevült szalagok, pontosan <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> illeszkedő -harisnyakötők, álmok, szerelmek, ismeretségek, találkák és rügyező -vágyak eljöttek a Fácán ódon udvarára, végigjárták a bolthajtásos -folyosókat, felszaladtak a ropogó lépcsőkön, belenéztek a -kopottaranyozásu tükrökbe, amelyekben régi dámák arcai rejtőznek, -mint a folyam mélyében az eldobott gyürük, amulettek…</p> -<p>Felcsattogtak a kedvek, mintha egy láthatatlan karmester -tapsolva jelt adott volna a mulatság megkezdéséhez, a varrógép -mellett töltött éjjelek remekmüvei, a lengedező szoknyácskák -valamely fuvalom révén megmozdultak és repkedni kezdtek; a gondban, -házi munkában, ódon padlók járásában megszokott leánylábak -meginogtak, mint az alkonyi szélben a virágszálak; számtalan kis -hegedüs telepedett a falombokra és a szivekbe és egy meleg lehelet -szétfujta a Fácán felett azokat a tavaszi virágmagvakat, amelyekből -a szerelem terem. A hüvös kis kezek, amelyek tán még a délelőtti -mise imakönyvétől voltak hidegek, vagy fáradtak a főzőkanáltól, -felmelegedtek, amint kinyultak a táncosok felé. A jó táncosnők oly -elbizakodottan vetették magukat a tánc áramlásába, mint az uszók a -hullámokba. Lángban állott a szende szüz, a fogak lezárt sövényei -megől visszafojtott hangok törtek elő és Karmolin, egy öreg budai -kéjenc már ott guggolt a lyuk mellett, amelyet annak a kamrának a -deszkafalába furt, ahová a leányok ruháikat mennek -megigazitani.</p> -<p>Eljött a majálisra Damasztiné is a leányaival és ott szokás -szerint feltünést keltett. <span class="pagenum"><a name="Page_15" -id="Page_15">-15-</a></span></p> -<p>Damasztiné, „igazgató özvegye“, mint névjegyein olvasható, -azoknak a a negyvenes évekbeli öreg, előkelő uri asszonyságoknak a -hivatását választotta életpályául, akik egykor a régi Pesten és -Budán minden utcában feltalálhatók voltak: vidéki kisasszonyokat -fogadott el kosztra és kvártélyra, atyafiságos indulattal vezette a -lányok nevelkedését. Zenére, francia nyelvre, illedelemre és -nagyvilágias társalkodásra oktatta Damasztiné a gondjaira bizott -leányokat. Soha sem szökött meg egyik se szinésznőnek, vagy -légtornásznőnek, ámbátor a fiatal hölgyeknek nagy kedvük van e -pályákhoz. Inkább némi kis szerelmet vittek haza tornyos falusi -otthonukba a Damasztiné leányai, amely szerelmek gyakran -házassággal is végződtek. Sok szegény budai fiatal ember, istentől -elhagyott kishivatalnok, városi tisztviselő (különösen, ha már -„kinevezett“ volt,) köszönhette Damasztinénak, hogy módos -feleséghez jutott. Az asszonyság tekintélynek és megbecsülésnek -örvendett a vizivárosban, holott a budai anyák nem mindenben -helyeselték Damasztiné nevelési módszerét. A Damasztiné -kisasszonyai – a vizivárosi vélemények szerint – sokkal többet -engedtek meg maguknak, mint más polgári kisasszonyok. Az „igazgató -özvegye“ bizonyos mágnásos allürökhöz szoktatta a falusi -virágszálakat, különösen öltöztette őket, megengedte, hogy vasárnap -délutánonként fiatal emberek jelenjenek meg a háznál és a zongora -körül megforgassák a kisasszonyokat; Damasztiné aranyos fejkötőben, -és bombassin-selyemruhában <span class="pagenum"><a name="Page_16" -id="Page_16">-16-</a></span> trónolt az összejöveteleken és nyomban -észrevette, ha a kisasszonyok a fiatal emberrel a mellékszobába -vonultak. A litániáról jövő budai asszonyságok megjegyzést tettek, -midőn a zenétől, énekszótól, vigságtól hangos vizivárosi ház -mellett elmentek. De Damasztiné azzal pipálta le őket, hogy minden -esztendőben férjhez adott egy-két leányt a gondjaira -bizottakból.</p> -<p>Természetesen a Fácánbeli majálison is a Damasztiné kisasszonyai -voltak a nyertesek. Ők tudták legjobban a polkát, nem hibázták el a -négyest, a walzert ugy táncolták, mintha hatvanas évekbeli -katonatiszti bálokon tanulták volna. Szemükkel és legyezőjükkel ugy -játszadoztak, mint a legelőkelőbb dámák az operai páholyban. A -frizurájukat készitette és ruhájukat mindenféle szalagokkal -diszitette Damasztiné, amihez csak neki volt izlése.</p> -<p>Négy leánya volt ez időtájt az asszonyságnak. „Akármelyik megér -egy második kerületi házat, vagy akár egy állami tisztviselőt!“ – -mondogatta Damasztiné. Ám a leányok között volt egy bizonyos -Antónia nevezetü, akiről némelyeknek (igy Rezeda urnak is) az volt -a felfogása, hogy a budai ház mellett még egy sashegyi -szőlőbirtokot is felér értékében.</p> -<p>Antónia ötven esztendeje járt a Fácánba majálisra.</p> -<p>Ő volt az, akiért párbajokat vivtak kék cilinder-kalapos, -lilaszinü gérokkos, fehér pantallós gavallérok (akik manapság a -családi arckép albumok <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span> ábrándos fotográfiái közül nézegetnek) -fehér köpenyeges katonatisztekkel. Ő ment végig pillangós cipőiben -azoknak az öreg embereknek a mellényén, akik manapság félig -megvakulva és szótlanul tartják kezüket poharaikon a szarvas- és -kereszt-téri kis korcsmák sötét, pókhálós sarkaiban. Ő hagyta ott -ibolyaillatát a Fö-utcai templom előtt a padokon, hogy még -napjainkban is megszerelmesedik a fiatal ember. A Bástya-sétányon ő -andalgott alkonyatokon, mig lenn egy kis udvari korcsmában a -Seckingeni Trombitás dalát fujja valaki. Az ő lábát érezték a régi -cukrászda szük asztalkáinál a gavallérok. Ő jutott eszükbe a -magányos férfiaknak, midőn a Mátyástemplomon toronyzene volt. Ő -pergette a varrógépet zöld cserepes növénnyel berakott ablak -megett, a félig földbe sülyedt tabáni házikóban. Ő róla álmodtak -szegény, kopott költők, midőn a budai leányt ábrázolták -munkájukban.</p> -<p>Ő ment fel szeliden a holddal a Gellérthegyre, az ő szava -hangzott a tabáni torony harangzengésében, ő könyökölt ki a magas -ablakon midőn az őszi bortól boldoggá és boldogtalanná lett -fiatalemberek éjszaka énekeltek a mély utcában, ő csalogatta maga -után a bolyongókat a jezsuita-lépcsőn, ő kapta azokat a szerelmes -leveleket, amelyeket csendes délutánokon valakinek irni szeretnének -a költők, ő ment oly illatosan vasárnap délelőtt a templomba, mint -a májusi oltárok, őt dicsérték a régi terek, kanyargós utcák, mohos -házak a pestiek előtt, akik némi kis <span class="pagenum"><a name= -"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> romantikát szivni mennek át -Budára (nővel a karjukon, vagy nő nélkül a szivükben), ő jutott -eszükbe a köszvényes öreg uraknak a császárfürdő platánjai alatt, -amikor a bosnyák katonazenekar déli zenét játszik, ő volt az a nő, -akit sohasem lehet elfelejteni és mindig ifjan, üdén, bájmosollyal -áll a férfiak szive oltárán.</p> -<p>Rezeda ur azt hitte, hogy már nagyon régen ismeri Antóniát, vagy -legalábbis anyját, vagy nagyanyját vitte sétálni, táncolni, kisérte -templom után, csalogatta a meredek erdei uton, amely a Svábhegyre -visz és kellő időben megtalálta a vigasztaló hangokat, vagy a -mulatságos szófordulatokat.</p> -<p>Tudott-e Antónia e régi szerelemről?</p> -<p>A nők, bármily fiatalok és tapasztalatlanok, mindent tudnak, -amikor egy öreges, rajongó gavallért bemutatnak nekik, mint Rezeda -urral tette Damasztiné, midőn szünet lett a táncban és Antónia -hizelkedő mosollyal kereste fel nevelőanyját. Egy pillanattal -tovább felejtette kezét Rezeda ur kezében, s szemével -végigsimogatta a gavallér fehér mellényét (amelyet egykor egy hölgy -himzett) és öntudatlan kacérsággal perditette rózsaszinü szoknyáját -Rezeda ur térdéhez, mintha régi szerelmi viszonyt óhajtana -felujitani.</p> -<p>„Valóban nem tudnám megmondani, hogy mi lett abból a -leánykámból, aki iránt érdeklődik Rezeda ur. Annyi bizonyos, hogy -nem volt boldogtalan, mert <span class="pagenum"><a name="Page_19" -id="Page_19">-19-</a></span> a boldogtalanságról én leszoktatom a -gyermekeimet,“ folytatta a beszédet Damasztiné.</p> -<p>(„Ó, én már tudom, mit lett betőle,“ gondolta magában Rezeda ur -és hosszasan Antónia sugárzó szemébe nézett, mintha ekkor látott -volna először életében leányszemeket.)</p> -<p>Antónia még a távolból is visszanézett, azzal a titkolatlan -érdeklődéssel, amely zavarba szokta hozni a legokosabb férfiakat -is. Rezeda ur félfüllel hallgatta Damasztiné előkelő szavait:</p> -<p>„Az én házamnak olyan hirneve van, hogy a nagymamák is hozzám -kommendálják unokáikat, nem felejtenek el, midőn fehér hajjal, -merengő fővel andalognak az emlékezés kertjeiben. Oh, én -megtanitottam őket, hogyan kell sétálni, járni, fejet tartani, -arcot választani, hogy mindig érdekeseknek tünjenek fel a férfiak -előtt. Az egész élet nem jelent egyebet, mint annyit, hogy mindig -érdekesek legyünk. Azt hiszem, korunkban az a divat, hogy a nők -szerelmi boldogtalanságot öltenek magukra és igy hóditják a -férfiakat. Mit hallott Rezeda ur a mostani divatról?“</p> -<p>Rezeda ur bár nem volt barátja a felesleges beszélgetésnek, a -régi ismeretség révén felelt Damasztinénak.</p> -<p>„Azt hiszem, a harangszoknya a divat… s a bánatos arckifejezés a -magános sétán jobban illik a nők arcára, mint a hideg közöny.“</p> -<p>„Tehát azt gondolja, hogy leányaimat neveljem bizonyos mélabús -magatartásra? Azt hiszi, hogy a <span class="pagenum"><a name= -"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> férfiak még mindég -szentimentálisok, mint a mi időnkben voltak? Emlékszik, mennyit -szenvedtünk, sirtunk egymásért, mert az volt a módi?“…</p> -<p>Rezeda ur veszélyesnek itélte a társalgás folytatását, azt -inditványozta tehát, hogy üljenek uzsonnához, amit a jelenlevő -kisasszonyok helyeseltek, mig Damasztiné sóhajtott:</p> -<p>„A férfiak sohase áldozzák fel a fehér asztalukat a -legszellemesebb nő kedviért sem.“</p> -<p>A Fácán árkádjai alatt volt teritve (mig az udvaron a tánc -folyt). A korcsmáros még abból az időből ismerőse Rezeda urnak, -mikor szerelmeit télen is a Fácánba hordta szánkán és a meleg -vendégszobából ábrándozva nézegették a sürü hóesést, s lélekzetet -visszafojtva figyeltek, ha idegen száncsörgés hangzott fel az -erdőben.</p> -<p>A rántott csirke olyan izes volt, mintha nem is korcsmában -készült volna, hanem azoknak az asszonyságoknak az elemózsiás -kosarából való, akik egykor háznépükkel a budai hegyek közzé -kirándultak és a zöld gyepen zsiros papirost hagytak hátra. A -frissen csapolt sárga ser habja ugy ment fel és alá a füles -poharakban, mint a harmónikát huzzák boldog népies mulatságokban. A -bor piroslott a talpas poharakban és boldog mámort igért kacsintó -szemével, amely mámortól egykor már a régiek is elfelejtették -mindennapi gondjaikat, szerelmesek lettek az öregek, pajkosak a -dámák, önfeledkezők a kisasszonyok. Retkek vöröslöttek, mint falusi -kisasszonyok. Fagylaltok illatoztak, mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> ifju -delnők. A sajt, mint egy elővigyázatos öreg ember cugos cipőben, -meggondoltan ballagott mindenféle ennivaló után. Damasztiné, mint -aféle vérmes asszonyság, elment igazitani a füzőjén, Rezeda ur -bonvivánt hangulatokban ringatózott, a tánc szakadatlanul tartott -az udvaron, mintha csak igy volna érvényes a tavasz, a szerelem, a -sóhajtás, a vágy amely nagyobb szekereken jött a városból a -Fácánhoz, mint amilyenen a sörös hordókat szállitják. A bomladozó -kontyok, az izzadt nyakszirtek, a megzavart toalettek, egykor mind -emlékei leendenek a majálisnak; a levetett ruhácskák és ingek -szerelmes szavakat potyogtatnak ki magukból, midőn lefekvés előtt -otthon kirázzák őket. A szoknyák, bár még ezidőtájt hosszuak és -bővek voltak Pesten (a háboru hosszadalmasságában rövidültek meg -évről-évre a szoknyák), mikor aludni mennek, elmondogatják -egymásnak, hogy mit hallottak és láttak a majálison; még a -szemérmetes alsószoknyának is van ilyenkor regélnivalója, hisz ő is -többször kivillogott a forgatagban titkos helyéről. A cipők ezernyi -lépésről tudnak, (midőn fáradtan haza kerülnek), amely lépésekhez -eddig nem voltak szokva: tudnak sétákról a tánc után, az erdő -rejtett részeiben, tudnak heves és kiszámithatatlan mozdulatokról, -– egy kis füles (egy fehérke) a padra állott, hogy elérhesse a -fiatalember száját… Az erdő meghallgatja a csókokat, legfeljebb a -madarak éneklik el másnap, akiknek ugysem érti senki a szavát -Pesten.</p> -<p>Lám, Rezeda ur is merengett az asztalmaradékok <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> felett, -egyedül maradván a tornácon egy sajthéjjal és a kiüritett seres -kriglivel, midőn is tavaszi esőfürgeségü léptek hangzottak fel a -háta megett, pántlikás kis cipők oly gyorsan hoztak erre valakit, -mint a bárány szalad a zöld mezőn, ibolya illat jött egy nagy -nyitott ablakon át az erdő mélyéről és valaki, hátulról befogta -Rezeda ur szemét és gyorsan megcsókolta bal oldalról az arcát. Édes -kis csók volt; melegebb, mint a fülemülefészek és mohó, amint a kis -hal ugrik fel a folyóból a napsugár után.</p> -<p>Rezeda ur nyomban sejtette, hogy a csókolózó nem lehet más, mint -az egyik jólnevelt Damaszti kisasszony. Ámde Antóniára nem mert -gondolni, holott mégis csak ő volt a kis bünös, amint Rezeda ur -hirtelen hátrafordult.</p> -<p>„Kérem, ne haragudjon rám.“ szólt a leányka szemérmetes fojtott -hangon.</p> -<p>Rezeda ur fölényesen mosolygott, de mikor megszólalt, -észrevette, hogy csuklik a hangja.</p> -<p>„A világért sem, gyermekem… Köszönöm, hogy eszébe jutottam, mert -én kegyedet nagyon szeretem.“</p> -<p>„Én is szeretem.“ felelt Antónia és kezét gyorsan kiszabaditván -Rezeda ur kezéből, elillant a tornác űvegajtóján át, hogy senkisem -vehette észre megjelenését. Egy pár perc mulva egy kefehaju hadnagy -karján lejtette a csárdást és táncosa vállán át tőbbször és -titokzatosan pillantott az egyedül maradt Rezeda urra, holott a -kefehaju meglehetősen tartotta szóval: még a levegőbe is emelte, -amint ez divat volt.</p> -<p>Rezeda ur öreg gavallér módjára először mély <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> -megindultságot érzett a fiatal hölgy megfeledkezésén (néha sajnálta -a nőket, a szegény áldozatokat, akik mindenüket odaadják a -férfiaknak, mig ezért többnyire a bókok és hazugságok hamis pénzeit -vágják zsebre). Későbben elfelejtette korát, tekintélyét, deres -haját, bölcsességét és a kisasszony harmadik titokzatos -pillantására számolni kezdett azzal a gondolattal, hogy vénségére -bizonyos szerelmi kalandba keveredett.</p> -<p>Természetesen hallott ő is, mint minden vénülő férfi az igen -fiatal hölgyek titokteljes vonzalmáról az öregebb férfiak iránt. -Igy van az oroszlánoknál is. A legöregebb himoroszlán veszi -feleségül a fiatal nőstényeket. Ámde magánéletében még nem -tapasztalta, hogy őszülő fürteinek különösebb varázsa lett volna. S -bolond férfi módjára (ahelyett, hogy megtöltötte volna a poharát ó -sashegyivel, hogy felejtse a világi élet hiábavalóságait), félig -behunyta a szemét és tünde képeket festett maga elé Antónia -bájairól. Rezeda ur lelkével ismerősek sejthették, hogy Antónia -szemeit azon régi szép nők élveteg szemeihez hasonlitotta, akik -manapság már csak olajfestményekről, vagy amulettek kis képeiről -nézegetnek vissza soha el nem muló kéjes mosollyal; férfi sorsokat -fujtak el az ajkak egy lehellettel; a nyak vonalai éjfélkor is -kirajzolódnak a sötétségben az álmatlan szemek előtt; a tenyérnek -kis fészkei évekre melegséget hagynak a férfiak kezében és a lágyan -domborodó lábszárakat semmiféle táncosnő lába nem tudja -elfelejtetni. <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span></p> -<p>Rezeda ur néhanapján hitt az álmokban, a nők boszorkányos -tudományában, a jó és a rossz szemekben, a szavaknak varázslatában, -a hangoknak másvilágias eredetében. Ugyanezért feltette magában, -hogy szivesen átengedi magát Antónia varázslatának, akinek -alakjában most, negyvenedik évén tul bizonyosan egy régi nő jön -bocsánatot kérni, akit egykor hiába várt a Jánoshegyen, Talán a -postamesterné lesz ő, akihez hiába utazott el egykor a Verhovinára -öles hóban, moszkvai télben… Tán inkább a kereskedőné lesz, aki -hajszálat ajándékozott egy vidéki állomás várótermében és nem jött -el a megbeszélt napon a császárfürdőbe. Vagy… ez, vagy amaz, a nők -közül, akik szemmel-szájjal, kézzel és lábbal mindent igértek és -semmit sem tartottak meg, amint az más férfiak életében is -előfordult, nem csupán Rezeda Kázmér uréban. Antóniának egy ilyen -régi nő vétkéért kell vezekelnie és ifjuságát feláldozni. -Lehetséges, hogy talán anyja volt az, aki egykor bolonddá tartotta -hősünket… Rezeda ur elhatározta, hogy gyöngéd és tisztességes lesz, -ha a várt szerelmi óra elkövetkezik és a kis lábak majd elhozzák -drága terhüket a megbeszélt találkozóra.</p> -<p>Alkonyodott és a pincérek vendégek, cigányok többé-kevésbbé -leitták magukat; mindenféle nótákat gajdoltak borvörös arcu öreg -emberek, mintha a kakukos óra szólalna meg, a söröshodókat ugy -guritgatták elő a jégveremből, mint cinkostársakat; a kucsébert -barátságosan fogadták az asztaloknál, mint egy várva várt vendéget, -idegen emberek koccintottak <span class="pagenum"><a name="Page_25" -id="Page_25">-25-</a></span> egymással, mig a női ruhatár táján -elcsattant egy pofon, amelyet sürü egymásutánban több követett -azokon a helyeken, ahol féltékeny, vagy sértett férfiak -tartózkodtak, a táncmulatságot nem zavarta semmi. Boldog kacaj -viháncolt, midőn egy törpe szolgalegény a lampiónokat kezdte -felgyujtani és Piros Flórián oly andalogva és szemforgatással -gyujtott rá egy keringőre, amint azt Pesten jártában megleste az -Emke kávéház ablakán át fővárosi kollégáitól. (Akkoriban kezdtek a -pesti cigányprimások, mint amorózó szinészek mutatkozni hallgatóik -előtt.)</p> -<p>De nem csak a Fácán udvarán andalgott a zene, hanem megszólaltak -hangszereikkel azok a láthatatlan muzsikosok, akik csábitó -dallamokat vonnak, azzal a célzattal, hogy fiatal nőket és -férfiakat sötét erdei utakra, elhagyott padokra, bokrok sürüségébe, -fák lombjai alá hivogassanak és ott megismertessék őket a magányban -felébredő bátorsággal, az addig sohasem képzelt vakmerőséggel, -álomból is alig ismert gyöngyörrel. Az erdőben, a sötétben nincsen -tükör és igy a nők nem látják, hogyan lesz csapzottá a hajuk a -bátran viszonzott öleléstől, hogyan bomlik fel ruhájuk, amelyet a -vasárnap délutáni óraketyegés mellett oly gondosan és figyelemmel -adtak testükre öregasszonyságok, hogy még azt se vették volna -észre, ha a szájukban tartott gombostüt lenyelik. Nem láthatták, -hogy máskor nyugodt, sőt visszautasitó tekintetük mikor válik -kancsalitóvá, mintha e váratlan kancsalsággal a mohón élvezett -csókok, <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> kiszáradt ajakkal felszürcsölt kéjek, -többé el nem felejthető szerelmi emlékek hagynák itt nyomukat… -Rezeda ur régi ember volt: igen jól tudta, hogy mit jelent a nők -kancsalitása, midőn az erdőből előjönnek; a vetőkártyában ettől az -órától fogva mutatkozik mind gyakrabban a pap és a bába figurája, -mind közelebb kerülve ahhoz a kártyához, amely saját magát az -embert jelenti.</p> -<p>A táncosnők eltünedeztek táncosaikkal a lampiónok alól, amig -odafent az árkádok alatt az öregek arról beszélgettek, mi történt -1848ban, vagy még régebben. Damasztiné is ezt cselekedte egy -vajszinüre festett bajuszu gavallér társaságában, akit a -jószerencse hozott elő valahonnan, hogy Damasztinénak ékes -szavakban magasztalja férjét, az egykori igazgatót, valamint ennek -jóságát, béketürését és megbocsájtását. Damasztiné jólnevelt -kisasszonyai felhasználták az alkalmat és eltünedeztek a közeli -erdőben és ezt előre nem jelentették. Csak a Rezeda ur éles szeme -volt helyén és nyomban észre vette, midőn Antónia kivállott a -táncosok forgatagából.</p> -<p>„Ismét megcsalnak a nők,“ gondolta magában az okos Rezeda ur és -szive a torkában dobogott.</p> -<p>S nyomban elindult az erdei uton, amelyen eldobált -cukorkapapiroskák (Nefelejts! felirással), félig lerágott -almacsutkák, elhullajtott hajtük, lepattant ruhakapcsok, -elveszitett fodrocskák és elhányt zsebkendők (amelyekbe -susztercsirizt sirt valaki), alig elszivott cigaretták, tarka-barka -kucséberdobozok jelezték, hogy erre kell járni a szerelmeseknek. -<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span></p> -<p>A bokrok megrezzentek, mint büntársak, a haraszt zörgött, mint -lesbe állitott szolgáló, a sötétségben mormoló hangok elbujkáltak, -mintha nyitott késsel jönne valaki a felkutatásukra. Ha nem -alusznak vala ez időtájt a vadgerlék, azt lehetett volna hinni, -hogy ők búgnak közel és távol az erdőben. („Nem,“ mondták itt-ott -világosan, de mindenki tudta, hogy ez a nem „igent“ jelent. „Ne -bántson!“ – szóltak valahol ijedt suttogással, de a legkisebb -vadsóska is sejtette a zugligetben, hogy ez az ijedelem gyorsan -elmulik. A padok, e régi cinkosok, amelyek napközben oly közönbösen -mutatják a beléjük vésett sziveket, neveket, emlékezetes dátumokat, -mintha öreg bogarászók unalmukban vésték volna testükbe e -hieroglifeket, megmelegednek ölükben pihegő szerelmektől. (Vajjon, -mit érez egy családanya, amikor gyermekei társaságában letelepedik -a zugligeti padra, amelybe az ő monogrammja van belevésve?)</p> -<p>Antónia, mint egy meleg álom ütközött a leskelődő Rezeda ur -karjaiba.</p> -<p>„Engem keres?“ – rebegte. „Vártam. Annyi sok jót és szépet -beszélt önről nagyasszonyunk az elmult tél hosszu estéin, (midőn -tollfosztás helyett a saját élete történetével ismertetett meg, -amit nem lehet tőle rossz néven venni, mert már olyan öreg, hogy -nincsenek titkai.) annyi nagyszerüt mondott, hogy már ismeretlenül -szerettem önt.“</p> -<p>„Köszönöm, gyermekem,“ felelt Rezeda ur bánatos <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> hangon. -„De vajjon, ki az a fiatalember, akivel az erdőben bujkálsz?“</p> -<p>„Ó, senki. Táncosom. Nem is tudom, csak ugy gondolom, hogy -Engelbertnek hivják.“</p> -<p>Az erdei ut sötétjében ugy tapadt Antónia Rezeda ur karjaiba, -mintha épen most csalta volna meg Engelberttel. Rezeda urnak borus -sejtelem szállongott a szive körül, mint öreg ember feje körül a -pipafüst csak reszkető kézzel simogatta a leánykát. (Ez a reszketés -nem volt igazi, bármely pillanatban végét vethette volna, de Rezeda -ur régimódi gavallér volt, aki ugy tanulta, hogy a nőkhöz remegve -illik közeliteni.)</p> -<p>„Jönnek. Isten vele!“ – rebbent fel Antónia és álomszerü -gyorsasággal hagyta egyedül Rezeda urat.</p> -<p>Senki sem jött az uton, a vadgerlék tovább mondogatták -imádságaikat, a bokrok tovább titkolóztak és Rezeda ur ugy állott -lehajtott fejjel a sötétben, mint aki nem győzi végiggondolni -mindazt, ami vele történt. Mert már a régi Antóniával is ugyanez a -balesete volt. A régi Antónia is mindig megcsalta és mindig jobban -szerette. Házasságtörő asszonyok régi szokása ez, akik férjeiktől -titokban igy kérnek bocsánatot.</p> -<p>Rezeda ur helyén maradt, mint egy sétapálca, amelyre a kalapot -akasztották, amig az ifjak az erdő belsejében ibolyát keresnek. (A -régi Budán vagyunk, Rezeda ur nem kerülhette ki a a németes -hangulatokat.) De a sétapálcának még nem halt <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> meg végleg -a szive és fájdogált, sajgott és még nem is egészen ugy, mint az -öreg csontok szoktak időváltozás előtt, hanem rendesen, akár a -költőké, akik ilyenkor költeményből készitenek kenőcsöt, hogy vele -az égő sebet enyhitsék. Rezeda ur nem volt költő, de értett valamit -a kuruzsoláshoz s ezért ezt mondta magában:</p> -<p>„Eh, csak egy szőke volt, mint a vanilia-fagylalt, amelyet -Valériával, Krisztinával és más osztrák főhercegnőkkel a várbeli -cukrásznál fogyasztottam. Igaz, hogy ezek a szőkeségek hónapokig -megvilágitották a szivem éjszakáját, mint az őrjárat lámpásai, -amelyek létünk felett őrködnek, de végül mégis csak mécsesekké -váltak a harangozó kezében, aki az utolsó kenetet feladó papot -kiséri. Nem akarok többé meghalni szőke nő miatt, elég volt e -macska-csalfaságu fajzatból.“</p> -<p>(Ne csodálkozzanak olvasóim, hogy Rezeda ur itt-ott oly régies -szavakban és képekben gondolkozott. Bár a kalendáriumokon az -évszámok nem mutatnak nagy messziséget a jelentől, a boldog multban -járunk mindig, amelyre a lábtöröttek és a divatból kimentek mindig -oly áhitattal gondolnak vissza, mint a bucsujáró Máriájára.)</p> -<p>És midőn Rezeda ur néhány lépést tett, hogy elhagyja az erdőt és -a szőke nőket, ismét csak eléje lebbent Antónia.</p> -<p>„El akart menni? Pedig arra kértem, hogy megvárjon. Nem érzem -magam biztonságban az erdőn, ha ön nincs velem. És nagyasszonyunk -is sokkal <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> nyugodtabb, ha önt a közelemben tudja. -Miért akarja, hogy sirjak, szenvedjek ön miatt, egyetlen drága jó -barátom?“ – mondá Antónia oly hévvel, hogy Rezeda ur elfelejtette -előbbi feltevését. Boldogan szoritotta ismét karjai közzé a -visszatért szerelmet és hajfodrocskáival olyan játékot kezdett, -mintha egy sohasem érintett, csak messziről csodált és forrón -kivánt nőt és annak drágalátós hajzatát adná kezére a véletlen. -Igen, ő volt a régi Antónia, akinek lengő fehér szoknyájától nyár -szakán mindig hajlandó volt megbolondulni, akinek fehérharisnyás -bokái után ugy nézett, mintha a susztert itélné Pest legboldogabb -emberének, aki e lábakról mértéket vesz, ő volt, akit mindig -szeretett volna megérinteni, megszagolni a templomokban, -ligetekben: Ő volt az ismeretlen, elérhetetlen nő.</p> -<p>„És ki az a fiatalember, akivel az erdőben bujkál?“ – kérdezte -Rezeda ur olyan félénken, mintha halálos itéletét várná.</p> -<p>„Senki. Unokatestvérem, azt hiszem Balthazárnak nevezik, de ez -nem is fontos. Ám lépteket hallok, vigyázzunk.“</p> -<p>S Antónia ismét eltünt az erdő sürüjében, amelyből ugy sóhajtott -a szél, mint egy leányiskola hálóterméből.</p> -<p>„Nem, többé nem kezdek ki barna nökkel,“ védekezett Rezeda ur a -szivfájdalom ellen, amellyel hirtelen ismét szemközt találta magát, -a bánattal, mint egy madárijesztővel. „Nem kellenek a barnák, akik -külsőleg oly méltóságteljesek, mint a Halál angyala a <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> -tragédiákban, mig szivükben paráznák, mint a keleti zene, amelyet -lélekzetfogytáig, csurgó verejtékig, végkimerülésig fujnak szájjal, -megdolgoznak kézzel és lábbal, csörgővel és önfeledt asszony -módjára sikkantó fuvolával a zenészek, akik a szertartáshoz olyan -nagy sárga süveget nyomnak a fejükbe, mint a lámák Ázsiában… De -megálljunk csak, már ezentul azért sem kellenek a barnák, mert -szemük oly alázatosan tekint mindenkire, mint a cigány táncosnőé, -amint őt házadba bocsátottad, ott aztán összeszed minden -megmozditható tárgyat… Egy kézmozdulattal sem hivom őket többé, -hogy árnyékos orrlyukukon át elszivják a levegőmet, melyben oly -könnyedén mozogtam, mint egy lyukasszivü táncos; nem akarok álmodni -se göndör fürtü nyakukkal, se lágy ölükkel, se játékos térdükkel, -se lábukkal, se cserebogár hátukkal, amelyet ugy rengetnek, mint -valamely jelvényt a férfiak előtt… Elég volt nyugtalan kezükből, -sovárgó lábérintéseikből, hosszadalmas szembenézésükből, amikor a -szemük szivárványhártyáján mindég az utolsó órámnak a mutatóját -látom, amely lassudan lefelé hajlik. Buskomoly férfiu leszek, aki -nem fordul a másik oldalára sem, ha nyári éjszakán barna nők -kacagása és fehér harisnyás lépte hangzik fel az ablaka alatt.“</p> -<p>Rezeda Kázmér ur most már elindult, hogy megvalósitsa -elhatározását, a kis flóták, amelyek láthatatlanul fujdogáltak a -pünkösdi éjszakában, fájdalommal, irigységgel töltötték el a -szivét. Eszébe jutott, hogy milyen régen nincs már jókedve, mily -<span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> hosszadalmas évek óta ül nyakán a gond és -szomoruság lovagja, mily régen gyülöli azokat, akik bátran és ifjan -felkacagni tudnak. Mily régen nem nézett bátran az erősebbek -szemébe! Mily régen nem találkozott egy arccal a városban, amely -örömöt okozott volna. Ime, most Antónia is megcsalta, holott már -azt kezdte hinni, hogy végre valahára találkozott azzal a nővel, -aki el tudja véle hitetni a legnehezebbet: ifjan, könnyed szivvel, -háládatos szemmel, áhitatos füllel egy másik korszak másik -Pestjében él, ahol csupa kedves és naiv emberek mászkálnak, ahol a -szemek szelidek, lesütöttek, szemérmetesek, mint a szoknyák, ahol a -harangok boldogan csengnek-bongnak az orgona virág illatu vasárnapi -miséhez. Nem, többé nem bocsájtja meg Antóniának, hogy gunyt üzött -hiszékenységéből.</p> -<p>„Ezentul csak a fürdőház deszkafalán át nézegetem a nőket, mikor -egyedül, és láthatatlanul hiszik magukat, ugyanezért természetesek, -mint pártfogóm, az öreg Karmolin tanácsolta.“</p> -<p>Lehetséges, hogy hangosan beszélt Rezeda ur, mint a régi -szindarabokban mondják a monológot, mert hirtelen szétnyiltak a -bokrok és Antónia lépett elő, méltóságteljesen kiegyenesedve és -sértett hangon igy szólt Rezedához:</p> -<p>„Uram, ön máris megcsal, mielőtt valóban megajándékoztam volna -szerelmemmel; bizonyosan tudom, hogy más nők képeit forgatja a -képzeletében, uj ismeretségekre vágyik, leskelődni arra a helyre -jár a nők után, ahol a szegény nők kénytelenek megfeledkezni -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> a társadalmi illemről, ahova a király -felesége is gyalog jár. Menjen tehát békével, köszönöm önnek, hogy -idejében kiábránditott illuzióimból, adja vissza a legyezőmet, -amelyet a mai éj emlékére önnek akartam ajándékozni.“</p> -<p>Rezeda ur a váratlan cseles támadástól némileg megzavarodott és -nem jutottak eszébe a kellő szavak, amelyekkel megtorolhatná e női -igazságtalanságot. Különben sem volt erőssége a szóharc, hölgyekkel -szemben pedig megbénult nyelve minden igaz szóra.</p> -<p>„Királynőm, nem tudok önnek mást válaszolni, mint azt, hogy -gyanusitásával Pest legszerencsétlenebb emberévé tesz.“</p> -<p>„A legyezőmet! – felelt erőszakosan Antónia és levette Rezeda ur -karjáról a selyem csipkéből és illatos fából való kis szerszámot, -amelyet vékony aranyzsinórral csuklójára akasztott.</p> -<p>Mikor a legyezőtől megvált, akkor érezte Rezeda ur, mily -illatos, különös, izgalmas gyönyört veszitett el, amelyet -bizonyosan megnyer vala a legyező tulajdonosnőjénél, ha okosabban -viselkedik és nem bősziti maga ellen a kancsi Antóniát, aki hosszu -szempillái alól gyülölködve, megvetéssel, dühtől remegve mérte -végig.</p> -<p>„Én a komoly, megbizható, bátor férfiakat szeretem, nem pedig a -szerelmi koldusokat. Én akarok sirni, én akarok szenvedni, én -akarok a megcsalt kifosztott áldozat lenni a szerelemben. Én irom a -könyörgő, könnyes leveleket, mert én vagyok a gyönge. De ha -magamnál gyöngébbet találok, azt <span class="pagenum"><a name= -"Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> kegyetlenül felrugom, -eldobom. Az kellene, hogy egy siránkozó férfit vegyek a -nyakamba!“</p> -<p>Igy szólt Antónia és a legyezővel olyan mozdulatot tett, mintha -arcul ütni akarta volna Rezeda urat, aki nagy élettapasztalata -mellet sem tudott eligazodni e váratlanságban.</p> -<p>„Majd, ha leszokik arról, hogy utánam leskelődjék, hogy -féltékeny legyen minden vándorló legényre… Majd, ha megtanit sirni, -álmatlanná, boldogtalanná lenni… Majd, ha öngyilkossággal -fenyegetőzöm és felelet helyett pisztolyt ád ajándékba… Ha megtanit -az édes, keserves szenvedésekre, a templomjárásra, a karácsony -előtti, alkonyatig tartó himzésre, a naplóirásra, más férfiak -megvetésére, az ön által eldobott gyufaszál megőrzésére, az -utcasarkon való álldogálásra, amerre önnek kellene elhaladni, de -nem jön… Majd, ha gunyos mosollyal mutat be fiatal gavalléroknak és -szélesen hátatfordit, amikor a fiatalemberekkel az erdőbe megyek… -Majd, ha nem nyit ajtót a lakásán, ahova egy zivataros délután -látogatóba akarok jönni… Majd, ha leszakitja a körmöm, amellyel -görcsösen kapaszkodom kabátjába… Ha ajándékba ád egy szót, s -kijelenti, hogy más nőre gondol, mialatt engem ölel…“</p> -<p>Rezeda ur megmerevedett nyakszirttel, kitágult szemmel hallgatta -a szenvedélyes szavakat. Olyan férfi volt, kinek jól esett a -korbácsütés a női kézből. Nyelve is felmondta darab időre a -szolgálatot, remegő lábszárain lépni sem tudott.</p> -<p>„Ó, Antónia, nem bánom, ha többé sohasem látlak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> de most -engedd meg, hogy a szoknyád szegélyét megcsókoljam, hogy térdedhez -vessem a fejem, hogy örökre velem maradjon testednek jó illata,“ -rebegte Rezeda ur.</p> -<p>Antónia válasz helyett felemelte kis lábát, amelyet oly ártatlan -cipőcske fedett, mint azokét a régi asszonyokét (galanddal a -bokához kötözve), akiket napjainkban mind szenteknek, -megdicsőülteknek, legártatlanabbaknak itélünk, felemelte a lábát, -mint egy ballerina és könnyedén megrugta középen Rezeda urat. S -ezután nyomban otthagyta a rajongót.</p> -<p>„Ő az, Margaréta!“ – kiáltott fel Rezeda ur és elmult életéből -elébe állott egy fekete, kondorhaju szenvedélyes menyecske, aki -ugyanezt tette vele a császárfürdőben, mikor végre megjelent a -szerelmi légyotton. Ugy látszik, a nők nem változnak. Egyformán -csókolnak és rugnak az unokák az ősanyákkal, vagy az is meglehet, -hogy bizonyos nők, akik egy férfi változatos életében előfordulnak, -többször cserélnek ruhát, külsőt, hajzatot és arcot, hogy -vissza-vissza járjanak megkinozni ugyanazon férfit. Rezeda ur -szintén meg volt győződve, hogy a legyezőt nem a szelid és adaadó -Antónia csavarta ki kezéből, hanem egy bizonyos Margaréta nevü -hölgy folytatja szerelmi boszuállását és nehány percre kölcsön -kérte a mit sem sejtő Antóniától annak ruházatát, hajzatát, -hangját, és egyéb jelvényeit, amelyek által a nők -megkülönböztethetők egymástól.</p> -<p>(Margaréta, ez a kancsal szivszerelem, aki többet kinozta Rezeda -urat már akkor is, mikor még szerette <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> és -kincseivel megajándékozta, már sokszor lecsapott Rezeda urra az -élet folyamán, midőn más nők szoknyája, rokkája és tollas kalapja -mellett védelmet keresett és biztonságban hitte magát. Margaréta -volt az egyetlen nő, akivel Rezeda ur szakitott, akit ő hagyott el, -mintegy elmenekülve észvesztő varázslatából. Nem rettent meg Rezeda -ur a névtelen levelektől, amelyekkel Margaréta mindazokat a nőket -elárasztotta, akiknek a társaságában Rezedát látta, nem jött meg az -esze a „dühös emberek“ támadásaitól, akik uton-utfélen megtámadták -Margaréta biztatására, sőt akkor sem tért vissza Margarétához, -midőn az ál-öngyilkossági kisérletet követett el barátnőjénél, aki -kéznél volt, hogy az öngyilkost levágja a kötélről. Margaréta tehát -nem hagyott fel Rezeda ur üldözésével és igyekezett mérget keverni -örömének poharába. Most is Antónia alakját öltötte magára, hogy -boszut álljon. Hisz az igazi Antónia szelid és alázatos, rosszra -képtelen.)</p> -<p>„Majd elválik minden a reggeli harangszóra.“ gondolta babonásan -Rezeda ur, aki már hosszu évek óta a reggeli harangszótól tette -függővé kedvét, életét. Amig csilingelve, bugyborékolva, dalolgatva -érnek el hozzá a reggeli harang hangjai, addig nincs baj. Ámha -egyszer majd nem hallja e jótékony ébresztőt süket fájdalmában, -vagy csukló zokogásában, akkor… remélhetőleg még messzire van ez az -időpont.</p> -<p>Némileg megnyugodva tért vissza az erdőből és Damasztinéhoz -tartott, akit néhányszor megölelgetett <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> és -meghallgatott, mintegy hálából a mult időkért. Damasztiné nagy -kebele megremegett, ajkszéle meggörbült, hangja megcsuklott, amikor -közölte Rezeda urral, hogy elvesztette az egyik harisnyakötőjét és -szeretné megtalálni azt az erdőn.</p> -<p>„Későbben,“ – felelt Rezeda ur sokat igérően és egyelőre a -borozásnak szentelte magát, amint mindig, amikor valamely árnyék -volt a szivén. Bár a borital mértéktelen élvezete sok zavart -idézett elő életében, lelki és testi depressziók okozója volt, -szégyenletes emlékek költötték fel mély álmából és boldogtalanná -tették napját: amig itta a bort, addig nem érzett semmi -kellemetlenséget. Ifjukori szerelmei és sikerei oly közel -látszottak, hogy csak a kezét kellett utánuk kinyujtani; egykori -kóborlásai most érdekes kalandoknak tüntek fel; boldog utcákat -látott, ahol könnyed, gondtalan szivvel nyitott be barátságos -házakba, ahol a ház hölgyei évek óta várták és minden más kérőt -visszautasitottak; asszonyok csókját és gyengeségét, leányok -elerőtlenedését és megadását, férfiak áldozatkész barátságát, a -kártya szerencsés fordulatait szinte erőfeszités nélkül lehetett -elérni a bor segitségével; nem fájt semmi sem a mult időkből, -tréfának látszott mindaz, ami a háta mögött maradt és a jövő -tündöklött.</p> -<p>Ekkor hazafelé készülődött a fájdalmas arcu Damasztiné, miután -hiába várta Rezeda Kázmér urat, hogy a szép mult időket megbeszélje -vele: a nagykeblü asszonyság pityergősen állott szemben Rezeda -urral, mint egy megsértett gyermek: <span class="pagenum"><a name= -"Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> -<p>„Haza megyünk már, nem kisérne el?“</p> -<p>Eközben Damasztiné leányai összegyülekeztek, mint csirkék a -kotló körül. Valamennyinek felhevült volt az arca, csak Antónia -volt sápadt, mint egy halálfő. Merev és fagyott volt arca, amilyen -egykor a koporsó párnáján leend. Szép, üde arcbőre alól eltüntek a -zsirpárnácskák, a csontok kisárgultak és a szemgödrök mélyében siri -setétség ült. Oly csuf és ijesztő volt Antónia, hogy Rezeda ur nagy -elégtételt érzett. „Meg fog halni a nyomorult, mert megcsalt!“ -gondolta magában és nem sajnálta Antóniát, midőn az szédülve, -tántorogva kapaszkodott Damasztiné karjába.</p> -<p>„Mi a manó ütött beléd?“ – kérdezte mérgesen az asszonyság.</p> -<p>„Nagyon rosszul vagyok,“ felelt a lány.</p> -<p>„Ugy!“ – dörmögte magában Rezeda ur és elfordult. Megelégedetten -hajtotta fel boros poharát és egy régi ismerősére gondolt, aki a -bábától jövet ugyanilyen sáppadozó arccal, halálra váltan kereste -fel és a bérkocsi ernyője alatt bevallotta, hogy megcsalta őt… Hogy -is hivták? Ahá, Izabella volt a neve és egy adóhivatalnokhoz ment -végül férjhez.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span></p> -<h2>III.<br /> -A kioszkban.</h2> -<p>A postások zenekara az emelvényen Rip van Winkle dallamait -játszotta, hogy mindenki elandalodott egy percre a -Várkert-kioszkban, a vanilia-fagylalt édesebb lett az asztalkákon -és az ostya oly lágyan mállott szét a szájakban, mint tegnapi -szerelmi emlék.</p> -<p>Damasztiné igy gyurta Rezeda urat:</p> -<p>„Nézze Kázmér, nekem nincs sok időm cukrászdában, vagy -kávéfőzőnél üldögélni, a leányaim egyedül vannak odahaza és az -utóbbi időben annyira megfeledkeznek magukról, hogy beengedik a -házba az énekeseket és muzsikusokat az én távollétemben is. Röviden -feleljen tehát: él még az a doktor és hol található?“</p> -<p>Rezeda ur konyakot kevert a fagylaltba és oly ravaszkodva nézett -az asszonyságra, mint a fogságba került borz.</p> -<p>„Gondolhatja, hogy ok nélkül nem adtam magának randevút ezen a -helyen, ahol már tiz esztendő óta se fordultam meg. Nem járok -randevúra. Fontos okom van, hogy itt magával beszéljek. Életbe vágó -<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> dolgok… Becsületem, hirnevem, jövőm forog -kockán,“ erősködött Damasztiné.</p> -<p>Rezeda ur bólogatott. Sajátságos, hogy az asszonyok akármilyen -korosak, nem szoknak le azokról a szavakról, gesztusokról, -amelyeket találkáikon használtak. Mindig a becsületüket, a jó -hirnevüket emlegetik, amikor az egész városrész elfelejtette -márifjukorukat.</p> -<p>„Él még az a doktor?“ – ismételte erélyesen Damasztiné.</p> -<p>„Miféle doktor?“</p> -<p>Damasztiné kezébe vette a Wiener Bilder cimű képes lapot és ahoz -beszélt.</p> -<p>„Tudom, hogy már nem vagyok fiatal, uram, de én sohase fogom -elfelejteni hogy egykor szerettem önt és ön is azt mondta, hogy -szeret. Nos, emlékezzen csak, mikor lánykoromban mindenféle csábitó -sétákra vitt, de én nem hagytam magam elcsábitani, beszélt nekem -egy doktor barátjáról, akinek olyan nagy a tudománya, hogy meg nem -történtté tudja tenni a leányoknál azt, ami megtörtént. Még arra is -emlékezem, hogy a vizivárosi régi katonai temetőben mondta ezt -nekem egy majór sirdombján.“</p> -<p>„És maga nem hitte el.“</p> -<p>„Nem voltam olyan hiszékeny, mint a többi hölgyek, akik utánam -következtek. Mindig sokat adtam a becsületemre, vallásosan neveltek -szegény szüleim és sirba vitt volna a szégyen, ha rosszat -cselekedtem volna… Sajnos, későbbi szerencsétlen házaséletemben nem -találtam meg azt a gyöngédséget férjem <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> oldalán, -amely gyöngédségre áhitoztam. És ez a magyarázata egy és más -dolognak, amiről önnek tudomása van. Ámde esküszöm, hogy magán -kivül soha senki se férkőzött a szivem közelébe. Szerettem. Kázmér -és a másvilágon megbocsájtja ezt nékem a jó Isten, mert annyit -vezekeltem a földön bünömért. Talán ennek a mélységes bünbánatnak -volt a következménye már az is, hogy férjem, az igazgató nem -sejtett semmit…“</p> -<p>Rezeda ur felsóhajtott:</p> -<p>„Nagyon szeszélyes volt, asszonyom.“</p> -<p>„És ön a faképnél hagyott, midőn egész éjszaka vártam ablakomnál -férjem távollétében. Őn akkor is azon férfiak fajtájához tartozott, -akik szeretni csak kényelmesen, mezitláb tudnak. Az jól esett -önnek, ha ezer kockázat és veszedelem közepette, halálosan dobogó -szivvel, a szégyenkezéstől megvakulva, félig ájultan felkerestem -lakásán, de ön egy lépést sem tett értem.“</p> -<p>„Bestia voltál, megcsaltál,“ felelte meggondolt udvariassággal -Rezeda ur és szeliden nézett özvegy Damasztinéra.</p> -<p>„Esküszöm… De minek esküdnék? Csak a szemembe, az arcomba kell -nézni: ilyenek a csalfa asszonyok? Annyit imádkoztam érted, mint az -apámért, anyámért együttvéve nem imádkoztam. Annyi könnyet -hullajtottam érted, hogy darab időre elgyengültek szemeim. Szegény -barátnőim alig tudtak visszatartani az öngyilkosságtól; eljártam -minden budai bálra, mert azt hittem, hogy veled találkozhatom; -<span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span> bolyongtam azokon a helyeken, amelyeken -veled sétálgattam és kisérőim nem tudták mire vélni, miért fog el -görcsös zokogás a gyalogösvényen, amely a Zugligetből a Svábhegyre -visz… csak én hallottam az erdei avaron a maga lépteit, én láttam a -fák őszi leveleire irva a maga szavait, én hallottam a messziségbe -az erdő mélyében sóhajtásait… És ha voltak is gavallérjaim, ugyan -melyik asszonynak nincs? – csak azért kellettek, hogy elkisérjenek -azokra helyekre, ahol magával boldog voltam… Sohase varrtam inget -másnak, csak magának.“</p> -<p>Rezeda ur az utolsó mondattól elérzékenyült.</p> -<p>„Finom, lenvászon ingek voltak.“</p> -<p>„Finomabbak, mint az uramé, pedig ‚az igazgató′ sokat adott a -fehérnemüjére. Mikor meghalt, egy Ivanics nevü hordta el a -lábravalóit és ehez az Ivanicshoz nekem semmi közöm sem volt. Egy -szép kis városi bundát azonban mai napig őrzök. Épen olyan bunda, -mint az egykori polgármesteré volt, együtt varratták az urammal. -Néha az a bolondos gondolatom van, hogy ezt a városi bundát egykor -még maga viseli Rezeda ur, mikor megfehéredik a haja és a hó -lehullott a Szentháromság térre.“</p> -<p>Rezeda ur elgondolkozva hallgatta a zenekar játékát. Régi -valcerokat fujtak és a kioszk ismeretlen arcai ugy tünedeztek fel -Rezeda ur előtt mintha egy régi korból visszamaradt vendégek -foglalnának helyet a kerek asztalkáknál, mikor ezek a melódiák még -ujak voltak. Az asszonyok (nyár lévén) pünkösd óta levetették a -térden alul érő barchent nadrágot <span class="pagenum"><a name= -"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> és a jezsuita lépcsőn a szél -belekapaszkodik lengő bő szoknyáikba. A férfiak előkeresték a -himzett fehér mellényeket és a megsárgult szalma kalapokat, -málna-piros az ajkuk a kiborotvált császárszakáll között, nagy -meggondolással olvassák esti lapjukat és mindnyájan tudják, hogy mi -lesz vacsorára… Nem is volna olyan rossz dolog öregségére Budára -költözni egy vastag falu, meleg házba, ahonnan tekintélyes -léptekkel menne az utcára, ha litánia után a korcsmajárás ideje -elkövetkezett.</p> -<p>„Mit akar tehát azzal a doktorral, aki visszaadja a leányoknak, -amit elveszitettek?“</p> -<p>Damasztiné keserves arculatot vágott:</p> -<p>„Amit most elmondok, azt meggyónni se merném, igaz, hogy még -messzire van kisasszony napja, amikor gyónni járok Mára-Besnyőre. -Maga tudja minden titkomat, ismerje ezt is.“</p> -<p>Rezeda ur nagyot nyelt. Az utóbbi években többször észre vette, -hogy az asszonyok szokatlan bizalommal voltak hozzá, mintha a -nagybátyjuk lenne. Még szerelmi keserveiket is elpanaszolták neki, -tanácsot kértek a férfi visszahóditására, furfangos levelet -fogalmaztattak és elkisértették magukat a hütlen szeretőiktől -kierőszakolt utolsó találkozóra; igy többször méregette a -Szarka-utcát, ahol a titkos legénylakások bujnak meg varrónők -mühelyei mellett, üldögélt bágyadtan a császárfürdői platánok -alatt, amig odafent valamely szobában az utolsó találka könnyes, -viharos, szenvedélyes jelenetei lefolytak; néha megjárta Rezeda ur, -a kilátásba helyezett <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> jutalom elmaradt, mert a szerelmesek -kibékültek a végsőnek hitt randevun és karonfogva távoztak egy -másik ajtón. De Rezeda ur nem esett kétségbe, bizonyosan tudta, -hogy néhány nap, vagy hét multán ismét szükség lesz az ő -bölcsességére és kétszeres jutalmat élvez a féltékeny, fájdalmas -hölgytől.</p> -<p>Vajjon miféle szerelmi cselszövény kibogozását óhajtja rábizni a -koros Damasztiné, hogy városi bundát igér előre?</p> -<p>Damasztiné könnyes hangon beszélt:</p> -<p>„Sohasem engedtem el őket hazulról lábszárvédő nélkül, nyáron is -nadrágot kellett nekik viselni, magam fésültem a hajukat, ha -bogarat hoztak haza az iskolából, hetenkint fürösztöttem őket, -beléptem a hálószobáikba, mikor aludtak, elfogdostam a szerelmes -leveleiket, résen álltam, ha holdfényes éjszaka az ablakban -könyököltek, kikémleltem, hogy kivel beszélnek az utcán, amikor az -iskolába mennek, megfigyeltem, milyen zenedarabokat játszanak a -zongorán, utána néztem az imakönyvükben, melyik lap van begyürve és -tollat fosztottam velük téli estéken, amely módszer mindig beválik, -ha titkot akarunk megtudni. És mégis…“</p> -<p>„Mind a négy?“ – kérdezte felvillanva Rezeda ur.</p> -<p>„Antóniáról nem tudom bizonyosan, mert ez a lány oly ravasz, -mint a kaméleon, minden nap másnak mutatja magát. Egyszer Engelbert -nevét mondja álmában, máskor Baltazárét; néha még az ön nevét is -sóhajtotta, midőn éjfélkor lábujjhegyen ágya mellé léptem. Nem -akart vallomást tenni, bármint fenyegettem <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> a -másvilággal, jövendőbeli férje haragjával, szüleinek keserüségével. -Agyafurt, különös teremtés. Nevetni szokott, ha vallatom és -kijelenti, hogy ő ártatlanságát már ötven esztendő előtt -elveszitette, amikor az álarcos-bálról megszökött a kaszárnyába egy -osztrák katonatiszttel. Majd fordit egyet szaván és kijelenti, hogy -ő az a Palota-téri kisértet, aki csuklyában, lefátyolozva járkált -az én gyermek koromban a Tabánban és viharos éjszakákon szeretkezni -hivta a magános fiatalembereket a rétre, ahol a kecskéket -legeltetik. Majd ismét ujabbat hazudik; ő az előkelő uriasszonyság, -aki besurran a diákok kis szobáiba, midőn azok szegényes vackukon -urihölgy szeretőről álmodoznak. De nekem hazudhat, amit akar. Én -ismerem ezeket a nagyképzeletü, fantasztikus lányokat, akik -nagyravágyásukban, beteges hiuságukban egyetlen igaz szót sem -tudnak kiejteni, regényes hazugságokat mondanak akkor is, ha az -életük függne az igazságtól. Ezek azok a leányok, akik kiugranak az -ágyukból, midőn a bakter éjfélt kiált és másnap megesküsznek, hogy -éjszaka előkelő gazdag ur jött értük postakocsin, hogy Itáliába -repitse őket, de vasrostély volt az ablakon. Ismétlem, Antóniával -nem tudok eligazodni, bár az orvosi vizsgálatot ő sem kerülendi el, -mielőtt ősz jöttével visszaadnám őt végleg vidéki szüleinek.“</p> -<p>„Ellenben a többiek?“…</p> -<p>„A többi három megtört ügyesen alkalmazott szavaimra – és -vallott“ – szólt magasra huzott szemöldökkel Damasztiné. „Nem hiába -mondta mindig „az <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> igazgató“, hogy én vagyok a legügyesebb -asszony Budán, nem hiába foglalkozom leányneveléssel husz -esztendeje, megkérdezhetik az anyákat, akik maguk is nálam -nevelkedtek, mint leányaik…“</p> -<p>„Remélem asszonyom, hogy a szőnyegen forgó esetet nem sorozza -dicsőségei közzé?“</p> -<p>Damasztiné hangja megcsuklott.</p> -<p>„Ilyesmi még sohase fordult elő házamban,“ szólt siránkozó -hangon, „nem tudom, hogyan kerülök ki a bajból a maga segitsége -nélkül, Rezeda ur.“</p> -<p>„Teljes őszinteséget kérek.“</p> -<p>„Jól van. Elmondom önnek, mit vallottak a leányok. Mánya, egy -csontos, izmos, nyugodt, falusi hamvasbarna, akinek oly dus a haja, -mint a vad bozót és a szülői háznál korán megtanult lovagolni, -cselédekkel bánni, gazdálkodni, józanul számolni, -lelkiismeretfurdalás nélkül vallotta be, hogy virágvasárnapján -délután templom helyett egy jósnő lakásába látogatott el, ahol már -várta a házunkban lakó kacsafark-bajszu füszeres. Ennél a -füszeresnél ostobább embert nem ösmerek a városrészben; mint a -rigó, a cselédlányokat a boltja raktárába csalogatja, a lábát -rázogatva áll az ajtóban és vakmerően néz minden nőre.“</p> -<p>„És a jósnő lakásán megtörtént a baj?“</p> -<p>„Ugy van,“ felelt könyes szemmel Damasztiné. „Egyike azon -érthetetlen, megfejthetetlen talányoknak, amelyeket az élet -produkál. Kétszáz nőnek hiába fütyörészett a füszeres, a -kétszázegyedik, szegény Mánya gondolkodás nélkül lépett az utcára, -<span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> hogy a fütyülő ember után menjen. Csődöt -mond itt minden tapasztalat, minden lélekbuvárlat… S a -legszomorubb, hogy a füszeres elvette Mánya ingét, magával vitte a -jósnőtől, s az inget majd nekem kell visszaszerezni. Mily -szégyenletes dolog!“</p> -<p>„És Mánya?“</p> -<p>„Közömbös, mintha kihalt volna belőle minden érdeklődés. -Eltunyult minden iránt, ami azelőtt érdekelte. Szótlanul üldögél, -megkövülten bámul az utcára, ha a füszeres odalent fütyürészni -kezd. Étvágya kitünő, álma mély és nyugodalmas. Mit akar még tudni -Mányáról?“</p> -<p>„Nem szokott sirni?“</p> -<p>„Ismétlem, hogy az elcsábitott lányok nem éreznek -boldogtalanságot, mint a regényekben van. Teljesen közömbös nekik, -ami velük történt. A legtöbb elfelejti másnap, különösen, ha jól -tud imádkozni. Csak kérdezze meg az öregasszonyokat. Alig -emlékeznek a dolgokra, amelyek lánykorukban történtek velük. Nagy -szerencséjük a szegény nőknek, hogy a természet ugy alkotta őket, -könnyen és alaposan tudnak felejteni. Mányát ezért nem nagyon -féltem. Sohase hozza zavarba jövendőbeli élettársát azzal, hogy egy -sohasem hallott férfinevet mond ki álmában.“</p> -<p>„És a többiek? Az ő lábuk is kifelé görbül már?“</p> -<p>„Nagyjában véve: mindennapi dolgok, csak mi csodálkozunk ismét, -meg ismét, amikor ujra halljuk az élet e hétköznapi tragédiáit. -Aranka egy lusta, körmét rágó, szeplős, fekete leány, aki egyébként -<span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> csak az édes-tésztákért rajong, valamint -a füzetes regények hőseiért, akikről a konyhán titokban olvasott. -Szemtelen szokott lenni, ha megintem, örül, ha lyukas harisnyát -huzhat a lábára, a tükörbe nem szeret nézegetni, mert csufnak -tartja magát, megmerevedik az egyik szeme, ha mélyen gondolkozik és -holdváltozáskor oly forróság áramlik a szoknyájából, hogy szinte -süt, hosszas nógatásra varr fel egy gombot, fésületlenül, kibontott -hajjal ül óraszámra az ágy szélén, keresztet vet, ha eltörik egy -pohár, a párnát a fejére szokta huzni és hanyatfekve álmodik, -ingerlékeny és szivesen elmulasztja a reggeli mosakodást, rajta -csiptem, hogy rosszillatu helyen élvezettel üldögél, megszagolja a -kezét, rábeszélte egyszer Mányát, hogy engedje magát tőle -meglocsolni, megleste a szomszéd házmestert, midőn az vasárnap -délután életepárjával játszadozott, szinte megbüvölve figyeli a -tavaszi utcán szemérmetlenkedő ebeket, elolvassa és nem felejti el -azt, amit a házak hátulsó keritéseire szoktak irni az -utcagyerekek…</p> -<p>„Elég asszonyom, látom jól ismeri növendékeit.“</p> -<p>„Arankával tehát a Fácánbeli majálison történt meg a baj, ahol -ön is jelen volt, én is nyitott szemmel ültem és egyikünk sem vett -észre semmit. Csak annyit tudunk, hogy az erdőben dalolgattak, -bujócskát játszottak, futkároztak, amint az már fiatal népeknél -szokás. Ugyan ki akadna fel azon, hogy a fiatalság jókedvü, nem -lehet mindenki olyan mormogó, dörmögő öreg, mint mi ketten Rezeda -ur.“ <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span></p> -<p>„Ha nekem lányom lenne, sohase engedném bujócskát játszani.“</p> -<p>„Husz éve vagyok ezen a pályán, tudom, hogy mi esik jól a -fiataloknak. Utóvégre a majálisokat az ő kedvükért tartják, nem -pedig a borissza öregeknek, vagy kimustrált vénasszonyoknak. A -fiatalság nem azért gyülekezik a Fácánnál, hogy szalámival, -retekkel, hagymával, túróval megtöltse a gyomrát és reá spriccert -öntsön. A savanyu bor csak azokat édesiti, akiknek az életben nem -jut már egyéb cukrosság.“</p> -<p>„Tehát a Fácánnál történt?“</p> -<p>„Szerettem volna, ha a leány szájából hallaná a vallomást, de -ugye: ez lehetetlenség? Megpróbálom tehát röviden elmondani a -dolgokat. Egy elvetemült, rettenetes gazember jelent meg azon a -táncmulatságon, akit Budán Növényi urnak neveznek, de egészen -bizonyos, hogy Pesten más és más név alatt leskelődik a -tapasztalatlan fiatal leányok körül. Egy vampir ez, aki szemtelen -bizalmaskodással szólitja meg a lányokat és bár már szürkül a haja, -olyan ocsmányságokat sugdos a nők fülébe, hogy azok a -megrettenésükben felelni sem tudnak. Kényszeriti a fiatal nőket, -hogy ismételjenek bizonyos szavakat, amelyekre tanitja őket. -Megingatja a szemérem gyönyörü templomát, először a szavakkal, -tekintetekkel, mozdulatokkal a leányok lelkében. Arcpiritó -sutogással mond költeményeket, amelyeket nyomtatásban nem -olvashatni. Dong, mint a piaci légy, s elviszi a lányokat a ház -végébe, ahol szemérmetlen rajzok vannak a falon, ocsmányságot -mutató játékszerek <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> vannak a zsebében és kábitó parföm a -zsebkendőjén. Mindig vig és vállalkozó görbe mosoly a száján, -fáradhatatlanul követi kiszemelt áldozatát. A férfiaknak kellene -összeállani, hogy az ilyen Növényieket ártalmatlanná tegyék. Hisz -minden sikerüket szemérmetlenségüknek köszönhetik.“</p> -<p>„Asszonyom, igen jól tudja, hogy az igazi nőhóditók azok a -férfiak, akik férfiak társaságában közutálatot ébresztenek.“</p> -<p>„Oh, mily gyávák a férfiak, hogy eltürik ezeket a léhütőket, -akik feleségeik, leányaik füléhez bizalmaskodva hajolnak, suttognak -és a hamis kártyás szemével lesik az elért hatást.“</p> -<p>„Kérdezze csak meg a nőket, felelt Rezeda ur, milyen más -véleményük van e vakmerő, sólyomként támadó rablókról! Talán Aranka -megbánta, hogy Növényi ur az erdőbe csalta és visszaélt -tudatlanságával?“</p> -<p>„Szegény csak azért sóhajt, hogy Nővényi urat azóta nem látta. -Irt neki levelet is, amelyre persze választ nem kapott. Ki tudná, -merre jár azóta a lelketlen gazember! De én résen vagyok és leöntöm -az emeletről ha házam körül észre veszem őt.“</p> -<p>„Késő boszu. Halljuk a negyedik leány történetét!“</p> -<p>„Ő a szemüveges lány. Erzsébetnek hivják és külsejében, -mozdulataiban hasonlit azokhoz a leányokhoz, akiknek az arcukra van -irva, hogy mindvégig pártában maradnak, mert mit sem törődnek a -férfiak meghóditásával Pápaszemét, amely <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> nagy és -kerek, tüntetőleg veszi elő, pedig jól tudja, hogy nem szolgál, -előnyére a tanárnői viselet. Ha legalább lorgnettet hordana, mint -Szép Heléna a budai szinkörben, vagy elegáns csiptetőt, amely -némely arcnak oly helyes kifejezést kölcsönöz! Erzsébet azonban -ragaszkodik a nagymamás pápaszemhez, olyan nesztelenül jár-kel, -mint egy árnyék, napokig nem hallani a szavát, elüldögél a sarokban -és isten tudja, miről gondolkodik. Két esztendeje van nálam, de -sohase tudtam vele tisztába jönni. Mindig egyforma a kedve, akár -beteg, akár egészséges, sohasem nevetett, nem szomorkodott, nem -játszott, egykedvüen vette az időjárást és mikor tizenhetedik évét -betöltötte ősz szálak mutatkoztak hamvas barna hajában. Szülei -módos gabona kereskedők a Tisza mentén, akik nem sokat törődtek -Erzsébettel, igaz, hogy pénzzel bőven ellátták. S Erzsébet addig -nem nyugodott, amig pénzét cselédeknek, barátnőknek el nem -ajándékozta.“</p> -<p>„Erzsébetnek van egy nagynénje Pesten, aki eleinte ritkábban, -később sürübben meglátogatta. Divatos, elegáns asszonyság, -bizonyosan gazdag, fekete szeme mindig könyes a jó kedvtől és a -szomoruságtól, kacér és alázatos és férje nem sokat törődik vele. -Gondoltam is néha napján, hogy ez a nagynéni bizonyosan az a pesti -asszony, akiről a regényeket irják, udvarlókat tart, örökös -mulatság az élete és előbb-utóbb megszökik az urától egy -szinésszel, vagy egy muzsikussal. A nagynéni harmincöt esztendős és -minden negyedórában frissen <span class="pagenum"><a name="Page_52" -id="Page_52">-52-</a></span> puderozza az arcát abból a -bőrtáskából, amit kezében hord. Sok baja volt széles karimáju -kalapjával, fátyolával, keztyüjével, bluzával, szoknyájával. Néha -csak azért látogatta meg Erzsébetet, hogy a velencei tükörben -megnézze magát; véleménye szerint ez volt a legjobb tükör a -fővárosban.“</p> -<p>„Bizonyos idő előtt észre vettem, hogy a nagynéni nem mindig -egyedül jön át Budára. Egy feltünően magas, őszes hajzatu, barna -képü gavallér várta a nagynénit a ház előtt, amig a látogatás -tartott. A nagynéni az ablakból nevetve, tréfálkozva mutogatta -Erzsébetnek a hiven ácsorgó lovagot és nagyokat kacagtak azon, hogy -a gavallérnak ugy meggörbült a nyaka, mintha szinházi zenekarban -szolgált volna és reménytelenül szerelmes lenne a primadonnába. -Emlékszem, mily nagyokat nevettek az uriemberen, aki nem -bosszankodott, nem türelmetlenkedett, csak nyugodtan járkált a -hóesésben. Mint a nagynéni szavából értesültem, az uriembert -bizonyos Mukinak hivták és hirlapiró volt. Eddig azt hittem, hogy a -hirlapirók, legalább itt Budán, csupa fehér szakállu, meggörbedt -vállu boros kancsók, holott Muki néha virágot viselt a kabátján, -hosszadalmasan nézegetett a rácvárosi lányok után és én nem -eresztettem volna be házamba, mert volt valami a szemében, ami a -nőknek tetszeni szokott. Szerette a nagynéni Mukit, vagy csak -játszott vele, mint ezeknek a pesti asszonyoknak mindig kell valami -férfiember, aki rajongásával, bókjával, elragadtatásával, -izgékonyságával öket körül vegye? Mi budaik igen rossz véleménnyel -<span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> vagyunk a pestiekröl; erröl a puderos -asszonyságról nem tudtam elhinni, hogy valakit szeretni tudna.</p> -<p>„Tavasz felé történt, hogy megérkezett Erzsébet apja, egy -közönyös, kövér ember. Kijelentette, hogy leányát juniusban haza -viszi, mert Erzsébetnek férjhez kell menni a szomszéd kereskedő -fiához. Erzsébet szokott egykedvüségével vette tudomásul apja -akaratát. „Tehát már juniusban?“ kérdezte, midőn atyjától bucsut -vett? „Ugy van, juniusban!“ felelt a kövér ember.“</p> -<p>„A tavasz korán beköszöntött és a pesti nagynéni mind sürübben -kocsikázott Budán Muki társaságában. Szavaiból kivettem, hogy a -gumikerekü kocsi gyakran hordja őket a Várkert kioszkba és onnan -mindenféle kis korcsmákba, ahol halat szoktak enni és pezsgős bort -isznak rá. Erzsébet egy napon kijelentette, hogy szeretne -nagynénjével és Mukival részt venni ily kiránduláson, hisz -juniusban ugyis férjhez kell mennie. A néni örömmel segitett -Erzsébet öltözködésénél és én az ablakból láttam, hogy Muki a két -nő között foglal helyet a bérkocsi ülésén és igen megelégedettnek -látszik e változatosságon. Erzsébet megfogta kezével a kalapja -karimáját, midőn a bérkocsis a lovak közé csettintett, a nagynéni -nagyot csipett Muki karján és hangosan felkacagott, hogy a -járó-kelők a kocsi után néztek.“</p> -<p>„A kirándulások mind gyakrabban ismétlődtek. Muki mind -bizalmasabban terpeszkedett a bérkocsi közepén és estefelé, mikor -Erzsébetet haza hozták, hosszasan szorongatta a lány kezét.“ -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<p>„Egy májusi hajnalon (idáig maradt távol nagy kétségbeesésemre -Erzsébet), a leány pápaszem nélkül jött haza és azóta se tette fel -többé a szemüveget. Váratlanul megjavult a látása, a legkisebb -betüt is eltudja olvasni és olyan messzire lát, mint akár én vagy -ön. Hiába vallattam a leányt, hol járt hajnalig, egykedvüen felelt: -„Róza nénivel voltam!“</p> -<p>„Mig e napokban, a vallomások idején, kiderült, hogy azon az -éjszakán előbb a nagynénit kisérték haza pesti lakására; Muki és -Erzsébet kettecskén vágtak neki Budának és Muki egy rosszhirű -szállodába csalta a leányt. Muki azóta nem mutatkozik, a nagynéni -egyedül jön az egykedvü Erzsébethez.</p> -<p>Most már tud mindent Rezeda ur.“</p> -<p>Rezeda ur elgondolkozott a hallott történeteken. Egy darab ideig -bólongatott, mintha nagyon helyeselné a dolgok állását, későbben -felébredt benne a kételkedés.</p> -<p>„Fiatal koromban, harminc és negyvenedik éveim között, midőn -tudvalevőleg a legkönnyebb a férfiak helyzete, a fiatal nők -meggondolatlanul dobják magukat ez érett, komoly férfiak karjaiba: -néhányszor, kétszer vagy háromszor megadatott nekem is a szerencse -hogy sikerült ártatlan nők kegyességét megnyerni. Ámde azt -tapasztaltam, hogy egyszeri vagy kétszeri találkozás heve mitsem -hervasztja el a fiatal nők mirtuszkoszoruját, csak a regényekben -olvashatni kalandokról, amelyek percek alatt befejeztetnek. -Lehetséges, hogy bennem volt a hiba, gyöngédebb és óvatosabb -voltam, mint kellett volna és <span class="pagenum"><a name= -"Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> nem egy kisasszonyról tudok, -aki hibátlanul férjhez ment, bár nem mulasztotta el az alkalmat a -hiba elkövetéséhez. Az ön esetei asszonyom, mind egyszeri -találkozásról szólnak. Engedje meg, hogy kételkedjem a helyzet -tragikus voltában. Azt hiszem, hogy a kisasszonyok képzelete -felülmulja a valóságot.</p> -<p>Damasztiné megcsóválta a fejét.</p> -<p>„Nő vagyok, tudom a magamét, bár „az igazgató“ korántsem -viselkedett ugy, hogy a nászéjszakámon sürgősen doktort kellett -volna hivatni, varrótűvel és selyemfonállal, mint mostanában -néhányszor megesett a Vizivárosban. A régi férfiak gyöngédebbek -voltak. Ámde én mégse tudom elhinni, hogy leányaim ártatlanok (mind -a négynek kiadom az utját nyáron), és azt a bizonyos csodadoktort -akarom, akiről ön egykor beszélt.“</p> -<p>Rezeda ur igy felelt:</p> -<p>„A csodadoktor nem mese. Itt él Pesten, az óbudai oldalon és már -sok házasságot tett felhőtlenné, sok szemrehányásnak és -elfelejthetetlen keserüségnek tette be az ajtót néhány ügyesen -alkalmazott öltéssel. Több tekintélyes és erényességére hiu, -előkelő úriasszony tudja az adresszát a doktornak, mint hinnénk. -Sok kis fazekat megdrótozott ez a drótos. A legfinomabb -csecsebecséket összeragasztotta. Áldani kell nevét, mint az -emberszeretet apostoláét. Csuf válópörök, botrányos házaséletek, -szégyenletes asszonyéletek multak a doktor varrótüjének -munkálkodásán. Férfiak büszkeségét, asszonyok nyugalmát, családi -<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> tüzhelyek melegét növelte ez a férfiu. -Pesten a nőorvosok többet tudnak Balzacnál, ha ugyan hallotta már -valaha hirét ez irónak asszonyom.“</p> -<p>Rezeda ur és Damasztiné ezután megállapodtak, hogy milyen -körülmények között keresik fel a csodadoktort és mily furfanggal -vizsgáltatják meg leányokat.</p> -<p>Bealkonyodott, a zenekar már elhagyta emelvényét, megritkultak a -kioszk vendégei, csendes budai házakba mentek a boldog -asszonyságok, akiknek sohase volt szükségük csodadoktorra, valamint -a polgárok, akik lassu sétát tettek a közelgő vacsora előtt a -Dunaparton. A gesztenyefák alatt olyan nyugodalmasan mendegéltek a -járókelők, mintha örökre elfujta volna a szél a szerelmet, az égő -könyet, a boldogtalanságot a világról. Ki látná e közömbös emberi -arcok alatt a jajt és kacajt, a kéjvágyat és a csikorgó -boldogtalanságot? Talán nem is igaz, hogy a nők e tájon a Dunába -ugranak, miután a Ráctemplom órája elütötte a találkozóra kitüzött -óranegyedeket és az sem igaz, hogy a padokon éjfélkor férfiak -ülnek, akik könnyes szemmel hivják vissza a hullámokból elmerült -szerelmesüket.</p> -<p>„És Antóniáról valóban jó véleménnyel lenne asszonyom?“ kérdezte -Rezeda ur odavetőleg, de hangja kissé megremegett.</p> -<p>„Azt hiszem, az egyetlen okos leány, aki az én elveim szerint -éli életét,“ felelt kitérőleg Damasztiné és megengedte Rezeda -urnak, hogy darabig elkisérje.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span></p> -<h2>IV.<br /> -A régi királyság.</h2> -<p>Rezeda úr XIX. századbeli feljegyzései között egy helyen ezt a -passzust találta:</p> -<p>„A doktor rájött a titokra, hogy a meggondolatlan fiatalság -elhamarkodott lépéseit minden aggály, minden feltünés és utólagos -leleplezés félelme nélkül el tudta tüntetni.“</p> -<p>A XIX. században, Első Ferenc József uralkodása alatt nem sokat -jövedelmezett a doktor titka. Lehetséges, hogy a leányok jobban -vigyáztak egyetlen hozományukra, szemérmükre, másrészt olyan -kevesen tudtak még a doktor találmányáról, hogy épen azok nem -találtak el a doktor lakására, akiknek szükségük lett volna a titok -felhasználására.</p> -<p>Általában a középosztály hölgyei szivesebben hittek a rejtett -adreszszü bábaasszonyoknak, és egyéb kuruzslóknak, mint a tanult -nőorvosoknak. Sok szegény megtévedt urileány inkább ugrott -imádkozásra kulcsolt kézzel a hidakról a Duna hullámaiba, mint -bevallotta volna tévedését, pláne egy orvos előtt, aki a -férfinemhez tartozik. Szemérmetes korszak volt ez; az urinők -lesütött, szemmel járnak <span class="pagenum"><a name="Page_58" -id="Page_58">-58-</a></span> az utcán, a divat a hosszu szoknya, -amely eltakarja a bokákat; a mély érzések, regényeskedő szerelmek, -önfeláldozó hüségek jellemzik a pesti urhölgyeket. A királyság -hölgyei olyan dobogó szivvel mentek a randevura, hogy másnap -betegek voltak az átélt izgalmaktól és némelyek ágyban töltötték az -időt és a paplan alatt rózsafüzért csavartak a csuklójukra.</p> -<p>Rezeda ur a régi királyság éveiből ismert hölgyekért többnyire -meghalni akart; viszont szivesen megtették volna ezt a nők is -miatta, ha rákerül a sor. A városban voltak szent életü -uriasszonyok, akik tiz-tizenöt esztendeig elbirták a házibarát -áhitatos udvarlását, anélkül, hogy megtántorodtak volna; férjhez -mentek a kitartó szerelmeshez, midőn özveggyé lettek, vagy elváltak -férjüktől, midőn többé nem tudták titkolni érzelmeiket. Ilyenformán -lehetséges, hogy Ferenc József uralkodása alatt kétszer és -háromszor ment férjhez egy-egy pesti uriasszony és mindig a -legszentebb szerelmet érezte házasságában. E régi szeretők nem -képzelték el az életet törvényes házasság nélkül.</p> -<p>Rezeda ur e korszakban ismert egy urihölgyet, aki már háromszor -ment volt férjhez és harmadik házassága sem volt boldog; ugyanezért -Rezeda urral megállapodott, hogy ismét elválik és negyedszer is -férjhez megy IV. Henrikhez, (mint Rezeda urat becéző nevén -emlegette).</p> -<p>Még ma sem lehet teljes bizonyossággal tudni, hogy mi volt az -oka, hogy a városligeti és budai séták tervezgetéséből nem lett -valóság. Rezeda uron <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> nem mulott, hogy nem lett negyedik férje -a vállalkozó menyecskének, aki oly ügyesen válogatta meg férjeit, -hogy azok tovább szerették őt, mikor már régen férjhez ment -másokhoz és térdepelve kérték visszatérésre. (Rezeda urat -meglehetősen féltékennyé tette a tudat, hogy bizonyos napok a -<i>volt</i> férjeknek vannak szentelve a csodálatos lelkü nő -életében. Az asszony pontosan referált másnap Rezeda urnak, hogy -mit mondott első, második vagy harmadik férje; beszámolt első férje -(ez volt a legöregebb,) térdepléseiről, amelyeket az a bérkocsiban -véghezvitt, amely bérkocsi a körvasut elhagyott helyein -kocsikázott. Részletesen feltárta második férje vonzalmát, aki -bizonyos napokon a váci Kuria szállodában, vagy az alagi -vendégfogadó kertről nyiló, vadszőlővel sürün befuttatott -szobájában szokta várni, ahová gyakori vonatközlekedés folytán -könnyen megérkezhetett Rozina; de nem titkolta el a szerelmi -jeleneteket sem, amelyek jelenlegi férjével folytatódtak, midőn -Rezeda ur vacsora után engedélyt kapott a távozásra az uri lakból. -Rezeda urat a végsőkig izgatta Rozina a szerelmi élmények -előadásával és tragikus féltékenységek ismétlődtek, midőn Rozina -módfelett csodálkozott, hogy Rezeda ur féltékeny volt férjeire. -„Hisz mind törvényes volt!“ – mondá méltatlankodva – „mig te csak -aféle titkos szeretőm vagy, akivel félnem kell őszidőben a -Svábhegyen kettesben sétálgatni. Hátha meglát valaki az ismerőseim -közül!“ Rezeda ur mit sem felelt, mert Rozina ekkorára már -elhitette vele, hogy titkos szeretőnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> lenni -valami igen megalázó foglalkozás, holott egyébként Rozina igen -nemes lelkü nő volt, sohasem emlitette azon apró segitségeket, -amelyekkel Rezeda urat támogatta életküzdelmeiben.)</p> -<p>Rezeda ur, mint ez már a férfiak ostoba szokása: dicsekedett -Rozinának barátaival, akiket mindenféle dicső jelzőkkel és -tulajdonságokkal felruházott, holott praxisból már tudni kellet -volna Rezeda urnak ama régi tapasztalatot, hogy az asszonyokat a -férjek szivén és hiuságán át hóditják meg a feleségek későbbi -szeretői.</p> -<p>E nagyszerü barátok felsorolása közben nem felejtette ki a -geniális orvost sem, aki rájött a titok nyitjára, amellyel vissza -lehet adni a nőknek első ártatlanságukat. Rozina ettől a naptól -kezdve minden áron ismerni akarta a doktort. Sürübben emlegette, -mint valaha, hogy most már véglegesen elhatározott szándéka férjhez -menni Rezeda urhoz, akit ártatlanságával ajándékozhat meg a doktor -találmánya révén. Rezeda ur esendő volt, mint minden férfi és egy -napon elvezette Rozinát az orvoshoz. A doktor, midőn értesült -arról, hogy Rozina negyedszer készül férjhez menni, elutasitotta -magától Rozinát. „Elég bajt csinált nekem Sasiné, akik bár -félesztendeig volt férjnél, törvényszéki orvossal hivatalosan -megállapittatta ártatlanságát és ez ok volt a házasság -felbontására!“ Mondta a doktor bizalmasan Rezeda urnak. „Nem -tehetem tönkre találmányom hirnevét vénasszonyokkal.“</p> -<p>Rezeda ur ezt belátta, de nem Rozina. Heves jelenetek -<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> voltak a szerelmesek között az orvos -makacssága miatt, mig eljött a nyár, Rozina tengeri fürdőre -utazott, ahonnan egy katonanótával és szivében hidegséggel érkezett -haza, amely hüvösség segitett meggyógyitani a komolyan szenvedő -Rezeda urat.</p> -<p>Különben ekkor már elmult a tizenkilencedik század és a nők -kevesebbet okoskodtak szerelmi bajaikkal, mint annak előtte. -Nemcsak a gyóntató atyáknak, de az idegorvosoknak is nyiltabban -vallották be álmatlanságuk vagy egyéb nyavalyájuk okát; a -jóbarátnők az összejöveteleken szabadabban megbeszélték titkos -viszonyaikat, mint azelőtt; bizonyos frivolság mutatkozott a -társalgási hangban; a szeretőket nem rendelik az asszonyok a -Páskál-malomhoz, hanem az operette-szinház páholyába, ahol nyiltan -mutatkoznak velük: a királyság vége felé közeledett…</p> -<p>Világraszóló házassági botrányok töltik meg a pesti ujságokat, -cigányprimások és főhadnagyok szöktetnek meg hercegnőket, akik -ujságiróknak nyilatkoznak szerelmi kalandjukról; pesti bankárok -válnak el nejüktől izgalmas tanuvallomások után; a legénylakáson -mérget vesznek be uriaszszonyok és a szanatóriumban virágcsokrokkal -veszik őket körül a tisztelők; Siófok skandalumai és szeretkezései -ujságban megbeszéltetnek; pesti korzón a szoknyadivat mind szükebb -és rövidebb; előkelő, divatos uriasszony nem is képzelhető állandó -„barát“ nélkül és a félvilági nőket utánozzák manierban és -ruházkodásban az elegáns pesti asszonyságok, mintha <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> csak -azoknak udvarlóit elcsábitani volna legfőbb céljuk; nyiltan -beszélnek a szerelmi kicsapongásokról a jól öltözött dámák a -cukrásznál, vagy az utcán; a szinpadokról csiklandozó érzékiséget -hirdetnek a pajkos szerzők; a szalónokban apostolai a szabad -szerelemnek tartanak előadásokat és a nőorvosnak, ha divatba akar -jönni, leginkább a magzatelhajtáshoz kell értenie. Közben minden -erkölcsös embert farizeusnak neveznek; kigunyolják, aki megretten a -pillanatnyi élvezet következményeitől, mind ritkábban szöktetik meg -az asszonyokat, hogy a válóper után valóban feleségül is vegyék -őket, diadalmenetben jár a szemérmetlenség. A királyság vége felé -jár. Ferenc Józsefről szerelmi összeköttetéseket pletykáznak, a -főhercegnőket az utca veszi szájára, a női ártatlanság csak az öreg -kéjencek csemegéje a gyanus házaknál, mig a divatos kuplé arról -zeng, hogy raffinált uriasszony szerető nélkül nincsen boldogság -Pesten. Az erkölcstelen Páris költözék Budapestre – a francia -finomság és kultura nélkül és abban nyilvánul itt Páris imádata, -hogy az urinők szemérmetlen mosollyal ugratják a férfiakat, hogy ők -jól tudnak franciául. Különös korszak ez: babiloni erővel ébred fel -az érzékiség Pesten, azoknak a férfiaknak van sikerük a -társaséletben, akik a legnagyobb disznóságokat tudják.</p> -<p>A doktor ismét nem sok hasznát vette titkának, leginkább olyan -nőket választottak feleségül a férfiak, akikről köztudomásu volt, -hogy ártatlanságukat már rég elveszitették. <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p> -<p>Az „ugynevezett tisztességes nők“ mellőzésének e korszakában -Rezeda Kázmér ur (bár nem volt a divat bolondja) ugyancsak -megtalálta szerencséjét. A nők sorában, akik Rezeda urat -huszesztendő óta pártfogolták Budapesten egy Maci nevü negyvenéves -asszonyság foglalt helyet, aki eleinte nagy tisztelője volt Rezeda -ur elmésségének, férfiasságának, hivője szines hazugságainak, mig -később zsarnoka és bolondja lett. Maci természetesen lelkesedett a -természetfölötti doktorért, bár felnőtt gyermekei voltak. Maci -ugyanis asszonyi észjárással azt gondolta, hogy ártatlanságával, -amelyet feláldoz, erősebben láncolja magához Rezeda urat, akit ugy -szeretett, mint a huszár a lovát, vadász az ebét, hajós a -csónakját, lelketlenül, hiun, bolondul és ördögi -féltékenységgel.</p> -<p>Maci oly erőszakosan viselkedett, hogy még férje is kénytelen -volt beleegyezni a „kis operációba“, melyet a doktor cinikusan, de -remek kézfogással egy pesti szanatóriumban végrehajtott. -Szanatóriumra, fekvésre, betegségre természetesen nem lett volna -szükség a doktor csodálatos mütéte után, hisz épen az volt a -találmányban rendkivüli, hogy a doktor szobájából egyenesen a -korzóra mehettek sétálni a hölgyek; ám Maci alapos asszony volt, -szerette az érdekes és feltünő dolgokat, teátrális volt minden -cselekedetében és élete egyik legboldogabb napja volt, midőn a -szanatórium hüvös folyosóján kopaszodó homlokát törölgette mit sem -sejtő férje, midőn Macit hordágyon az erős szolgák a fehérajtós -mütőterembe <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> cipelték és letették az operáló asztalra. -Az operációnál senkit sem türt a doktor maga mellett, találmánya -érdekében egyedül dolgozott, mig odakünn az ajtó előtt -összegyülekeztek Maci gyermekei, jóbarátnői (virágcsokrokkal), -rokonai, köztük Rezeda ur, a bus barát. Maci könnyes szemmel -fogadta operáció után a szerencsekivánatokat, összemosolygott -bizalmas barátnőivel, könnyezve csókolta meg gyermekeit és hosszu, -meghatott pillantást vetett Rezeda urra, amig hordágyával a szolgák -visszamentek a folyosón. Másnap és harmadnap minden ismerőse -gratulált Macinak, szobája a szanatóriumban megtelt virággal, -látogatókkal, az „egész város“ a betegről beszélt, csak a doktor -szivta fogát káromkodva, aki találmánya használhatóságának -megrontását vélte ebben a szinpadiasságban. Maci egy hétre tervezte -a szanatóriumi ünneplést, de három nap multán felkelt, mert Rezeda -ur nem mutatkozott betegágyánál.</p> -<p>Rezeda ur felhasználta az alkalmat, megszökött pártfogója és -zsarnoka karmaiból.</p> -<p>A királyság utolsó éveit élte, minden jel azt mutatta, hogy Pest -a fulladásig jóllakott gyönyörrel, bünnel, étellel és itallal. A -polgárság asszonyai és leányai kilépkedtek jól elzárt házaikból és -megismerkednek a mámoritó szinházzal, a végképen érzékiségre -alapitott női divattal, a flörttel és az ingerlékenységet előidéző -modern zenével. A legkülsőbb Ferencvárosból is lábszárhoz simuló -szoknyában jönnek be a hentesnék, vendéglősnék a városba, mig -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> a korzón megjelenik az első -nadrágszoknya, mintha az egész évtizedet az foglalkoztatná, hogy -milyen szabásu legyen a nők szoknyája, Pesten, a királyság utolsó -éveiben. Mig végre győz a rövid szoknya (amelyben aztán a -népköztársaság és a kommün hölgyei minden eddig tapasztalt -változatot felülmultak).</p> -<p>A „szép fiuk“ gombamódra nőnek ki a pesti aszfaltból, minden -héten hallani megzsarolt uriasszonyokról, akiknek hiszékenységével -elszánt fiatalemberek visszaéltek. A „szép fiuk“ az alakuló uj -világ regényhősei, ők csábitják el az uriasszonyokat, őket pénzelik -az idősebb és jómódu asszonyságok (néha több is), ők keltenek -feltünést a siófoki strandon és ők adják meg a korzó divatját. Egy -előkelő, római arcu fiatalembernek nem lehet gondja Pesten a -megélhetésére. Vannak ugynevezett uzsonnázó kávéházak, ahova az -uriasszonyok betérnek és ismeretséget kötnek; vannak kávéházi -asztalok, ahol a szép fiatalemberek naphosszant ugy ülnek, mint a -kirakati tárgyak; vannak női zsúrok, ahova a háziasszony azzal -csalogaja asszonyvendégeit hogy egy ismert szépfiu ül a zongoránál -vagy bemutatja a legujabb szalontáncokat.</p> -<p>Ezek a szépfiuk nagy pusztitásokat visznek végbe a pesti -asszonyok sziveiben. Rezeda ur ismert egy uriasszonyt, aki minden -szerelmi szakitás után bánatában megoperáltatta magát. Először -természetesen a vakbelét vétette ki Herzel professzorral, mint a -legtöbb asszony Pesten, aki a társaságban szerepet vitt. (A jó -doktor urak ebben az időben még a <span class="pagenum"><a name= -"Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> legváltozatosabb elméleteket -állitották fel a vakbélről. A bánatos urinő citrom, vagy -cseresznyemagvat nyelt, hogy célját elérje.) Mikor második -szerelmével is szakitott a fentebb emlitett urihölgy, nehezen -lélekzett az orrán át, ugyanezért egy divatos orrspecialistára -bizta magát és szanatóriumba vonult. Harmadik csalódása után lábát -egy ortopéd gondjaiba adta; mig negyedszerre egy kozmetikushoz -fordult, mert balszerencséjét annak tulajdonitotta, hogy testének -olyan részén is van hajzat, ahol nem szükséges.</p> -<p>A szerelmi bánat ellen találhatók voltak még a városban -különféle kártyavetőnők, jósnők, kuruzslók, akiknek cimét -nagytitokban közölték egymással az asszonyok.</p> -<p>Mindenki szerelmes volt a szépfiuk korszakában, különösen a -Balzac-korabeli asszonyok ragaszkodtak mindig utolsónak hitt -szerelmükhöz és nyiltan hangoztatták, hogy szerelem nélkül nem -élhetnek. Mint valami jóindulatu járvány vonult végig az öregedő -asszonyok szerelme, határozottan divatban voltak a negyvenéves nők, -akármilyen valláson voltak, de mégis inkább a raffináltabb vagyonos -izraelita hölgyek tudták korukat igy leplezni, hogy szives imádóra -akadtak: hol meghiztak keszeg udvarlóik kedvéért, hol meg -lesoványodtak, midőn valamely külföldi énekesnő, vagy táncosnő a -soványság divatját hozta Pestre; fehérnemüjük olyan hóditó, hogy a -férfiak szivesen fogadják emlékbe nadrágocskáikat, ingecskéiket; a -negyvenes nők mohó <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> szomjusága és perverz élvhajhászata sok -fiatalembert tett a városban cinikus bölccsé.</p> -<p>Rezeda ur, bár már koránál fogva sem versenyezhetett a divatos -szépfiukkal, a királyság utolsó éveiben több sikert könyvelt az -érettebb nők között, mint fiatal korában. A leányokkal ez években -nem sokat törődött, hisz a leányok csoportját elfödték az esengö -tekintetü kövérasszonyok. Igy az elhagyott Maci legjobb barátnői, -néhány festetthaju és vágyakozó szivü uriasszony vette Rezeda urat -nagy titokban pártfogásba. Felkeresték lakásán azon ürügy alatt, -hogy a bánkódó Macival akarják kibékiteni, és kancsal mosollyal, -„Maci meg ne tudja!“ szavak kiséretében engedtek Rezeda ur -támadásának. Majd bemutatták Rezeda urat olyan asszonyságoknak is, -akik ugyancsak áhitották a regényes szerelmet, de környezetükben -nem akadt megfelelő férfiu. Rezeda ur a Hotel Habsburg negyedik -emeletén, hol hónapos szobácskában lakott, egy télen át, -kékesszürke délutánokon több urihölgyet látott megjelenni -gyalogszerrel, akik egyébként ekvipázsukban hátradölve szoktak -végigrobogni az Andrássyúton.</p> -<p>A doktor tehát hiába fedezte fel a titkot, Rezeda ur egyetlen -valamire való esetet sem szállithatott a barátjának; legfeljebb -néhány hisztériás öregasszonnyal közölhette a doktor adresszát, -akiket a tudós a legmodernebb tudomány szerint, Freud professzor -elvei szerint órákig vallatott, szerelmeik, bánataik, gyermekkori -élményeik felől. Általában e korszak <span class="pagenum"><a name= -"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> felfedezése, a vallató -gyógyitása az idegeknek: csaknem annyi férfit és asszonyt vitt -Pesten az orvosok szobáiba, mint egykor a gyóntató baráthoz, a -rácsos székhez (különösen, ha idegen országból jött és idegen -országba távozott a misszionárius). Mily boldogan hazudtak és -vallottak igazat az izgalmas életben hajótörést szenvedett férfiak -és nők az idegorvosok szobáiban: azt csak az öreg orvosok tudnák -megmondani, akik a pesti divatos osztály minden titkát -összegyüjtötték magukban. Kevesebb kéjt okozott az a szerelem, -amely titkos volt, mint az a bünös viszony, amelyről hangosan -beszélhettek az enervált idegzetü férfiak és nők, ha máshol nem: az -idegorvos szobájában.</p> -<p>Rezeda ur ugyancsak a doktor mesterségében kontárkodott. A -Habsburg negyedik emeletén a pásztorórázó asszonykákat vallatóra -vette multjuk iránt és mily nagy volt meglepetése, amikor azok -szemlesütés nélkül vallották be régi szerelmeiket.</p> -<p>A Habsburgbeli összjöveteleknek Maci megjelenése vetett véget, -aki parázs botrányt rendezett a bezárt ajtó előtt, mikor épen -legjobb barátnője csalta meg Rezeda urral. „Gyere ki, te…“ kiabált -Maci torkaszakadtából és öklével verdeste az ajtót. Majd a -telefonhoz rohant és nyomban felhivta a jóbarátnő férjét, akivel -közölte, hogy feleségét hol lelheti. A férj hitetlen bágyadsággal -tette le a kagylót.</p> -<p>A királyság még egyszer akkor lendült fel régi tollforgós -pompájával, méltóságteljes magatartásával, midőn IV. Károlyt Budán -koronázták. <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<p>Ugy tünt fel, hogy a doktor tudományára ismét szüksége lesz -Pestnek. A hatvanhetediki divatujságokat keresték elő a Nemzeti -Muzeumban, a fehér lovak igen kelendők lettek a lóvásáron, -diszmagyart vagy legalább is tribün-jegyet a várba igyekezett -szerezni minden pesti gavallér és a nők aranyhimzéses pártát tettek -a fejükre, mint ősanyáik. Általában a fátyolos párta, az ápolónői -ruha, a szalagos kitüntetés a balmellen volt akkor a divat a -városban, mert hiszen javában benne voltunk a háboruban. A lovagok -és lovagnők körülbelül két hétig tették szinessé december havát, -amig a lucskos, hófödte városból elutazott a királyi-pár és -mindenki megörökitette magát a fotografusnál. A nemes fejtartás, a -magas homlok, a koronázási áhitat, a királyság iránt érzett -hódolat, a lovagi méltóságteljesség valóban csak oly teátrális -volt, mint egy szinházi előadás, mélyebb nyomokat nem hagyott az -emberek lelkén.)</p> -<p>Az operaház intendánsa igen ügyelt arra, hogy az általa -rendezett koronázási ünnepség stilszerü legyen, valamint arra is -volt gondja, hogy ott legyen egész Pest, mint valami szenzációs -premiérnél. A várhegy csatakos, sáros oldalán a még alig szürkülő -téli reggelen másztak felfelé a frakkos urak és kiöltözött -asszonyságok. Kocsi és egyéb jármü csak kiváltságosaknak jutott, és -még ők sem tehették meg az utat kijelölt helyükig. Bizonyos -utcatorkolatoknál megállitották a főispánok, püspökök, grófok -hintóit, a bankárok automobiljait, pesti szépek fiakereit, -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> a vidékről beözönlő bricskákat, -homokfutókat és a hulldogáló ködben összekeveredett a gyalogjöttek -sáros menete a hintók büszke tulajdonosainak csoportjával.</p> -<p>Az öreg, álmatlan hirlapirók a cilinderkalapjuk mellé tüzték -fehér belépőjegyüket, a kordonok szabályszerüen zárták el a -különböző emelvényeket, pontosan ment minden, mint akár Első Ferenc -József temetésén, mintha a bécsi gyászmenet tért volna vissza a -muzsikáló óra lapján, de más ruhát vett az öltözőben.</p> -<p>A főhercegnők hintóikkal a kijelölt percben érkeztek a -Mátyástemplom sekrestyéjéhez, a csepegő esőben utánozhatatlan -kézmozdulattal (mintha gyermekkoruk óta tanulnák), magasra emelték -brokátuszályaikat vékony lábszáraik felett, és a szoknyaránc, mint -virágharang fogta körül térdüket, amig a sekrestye ajtaján -eltüntek, mint csodálatos jelenések, akik a kedvetlen nedves -reggelen a bécsi Hofburg képcsarnokából vizitbe jöttek Budára. -Vajjon mikor keltek fel ők, hogy idejében megérkezzenek? Vajjon -tegnap fésülte meg már őket is Pürcher és Fritsch, mint a legtöbb -pesti dámát, vajjon setét éjjelen kezdtek már öltözködni?… ilyen -kérdéseket váltottak a doktor és Rezeda ur, akiknek sikerült darab -ideig a Mátyás templom sekrestyéjében tartózkodni, midőn oda a -főhercegnők megérkeztek és a hideg szenteltviz-tartóba dugták -fehérkeztyüs kezüket. Rezeda ur oly melegséggel dörgölődött a -főhercegnők <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> szoknyái, mentéi, fejkötői közé, mintha -legalább is udvari funkciónárius volna.</p> -<p>Egy Habsburg-főhercegnő volt élete álma a sok pesti -izraelita-asszonyság pártfogása után. Hivják bár Annunciátának, -vagy Eleonórának, legyen bár hervadt, mint a József császár -Burg-szárnyában az ablakok, vagy csinos arcu, mint a kertek -Schönbrunnban, ostoba, vagy okos, skroflis vagy egészséges: csak -habsburgi vér járjon az ereiben! Oh, hányszor nézte őket megfakult -képeken egy dervis rajongásával. Oh, hányszor bámult hintójuk után, -amelyekben lila és rózsaszinü fátyolok alatt üldögéltek, hányszor -merengett a kirakatok tükörablakában a bécsi Grabenen, ahol az -imént zefirt, vagy szalagot vásároltak a Burg hölgyei egykedvü, -fehérkabátos udvari tisztek vagy elsavanyodott kedvü, gyönyörü -keztyüs udvarhölgyek társaságában! Sohasem tudta még csak a -parfőmjüket sem megérezni, sohasem láthatta őket setétboltozatu -termeikben, lefüggönyözött ablakaikban, bár annyit csavargott -keresztül-kasul a bécsi Hofburgon, mintha betörést tervezne a néma, -pókhálósnak látszó emeletekre. Járt ott nyári reggeleken, mikor az -első harangszó csilingelt középkorias harmóniával a Burgtemplom -tornyában, figyelő szemét a függönyökre irányitotta ebben az -órában, amikor minden nő a világon, szüz vagy férjes szerelemmel -álmodik; talán valamely ablakból jelt ád az udvari lakáj és titkos -lépcsőn vezeti az elszánt gavallért; járt ott szeles nagyböjtben, -amikor a József-udvar szoborcsoportozata mellett foglalt -<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> állást, mert bécsi ismerőseitől hallotta, -hogy nagyböjti litániára a József császár egykori folyosóin -suhannak el a főhercegnők, hogy az udvari kápolnába juthassanak, -hol magas karzataikról bünbánólag hallgatják a zsolozsmát; -végignézte a déli csengő óraütésre lejátszódó katonai parádét, -midőn az alföldi bakák oly feszesen lépnek az udvaron, mintha fából -volnának faragva, irigyelte a fehérnadrágos jóltáplált -Burg-zsandárokat, akiket jeles koszton tartottak, hogy szép -férfi-példányok diszitsék a várat, hatalmasok, mint akár a -kapuboltozatokat tartó mezitelen szobrok, a három-négy embernyi -nagyságban alkotott lovasok; sőt irigyelte a bronzbaöntött régi -tábornokokat is, akikről azt rebesgeti a históriai pletyka, hogy -közeli ismeretséget kötöttek Mária-Teréziával. Lett volna női -szabó, vagy cipész, ha ilyenmódon megközelithette volna az imádott -hercegnőket. Ugy rajongott e magasrangu, elérhetetlen nőkért, mint -egy középkori lantos, aki korgó gyomorral énekel a bástya alatt. -Oh, Rezeda ur buzgó királypárti férfiu volt, szivesen tartotta -volna hátát, hogy azon végighegedüljön egy hercegasszony.</p> -<p>Most pedig itt állott közöttük, barátjával a doktorral (aki azon -törte a fejét, vajjon hogyan ajánlhatná fel találmányát Éva e -kiváltságos, de bizonyosan normális életet élő leányainak), mig -Rezeda ur remegő orral, verejtékező homlokkal, tágult szempillával -vette vizsgálat alá a habsburgi hölgyek hosszukás apácás orrát, -keskeny ajkát, üvegházi növények bágyadt szinével hasonlatos -arcpirját, szőkés-barna <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> haját, amely mintha attól a fénytől lett -volna tompa szinezetü, amely a szentképet mindig körülveszi, -derekát és keblét és lábszárát és kezét, amit egy izgult férfiu -észrevehet a nőkön. Nem tudott választani közülük, mindegyik -megnyerte férfi-tetszését, még az idősebbek is. A keztyüik oly -simulékonyak voltak, mint semmiféle szinésznőé; a szemük oly tiszta -és hüvös volt mintha még sohasem ereszkedett volna látásukra a kéj -biborpiros és álomban látott képekkel behimzett függönye; a -nyakszirtük oly méltóságteljes volt, mintha sohasem görnyedt volna -férfi izmos karján. A fülük kicsiny és érintetlen tisztaságu, mint -a kagyló rózsaszine; ha tudtak is e fülek szemérmetlen szavakról, -szeplőt nem hagytak a hallomások és a kezük mily tiszta lehet! – -mintha sohase nyultak volna tisztátalansághoz, csak imakönyvhöz -vagy selyemhez! Oh, bármiként fürösztik, csiszolják, borotválják, -nyirják, frissitik magukat a divatos fekete orrlyuku és fehér testü -pesti nők, sohasem közelíthetik meg e nőket, akik ambrát lehelnek -és nem azt, ami gyomrukban van. És a szerelem hevében sem ismétlik -az unalomig azokat az izgatóan közönséges szavakat, amelyekre -romlott férfiak tanitják a pesti nőket, hogy már az első -pásztorórán meg lehet állapitani, hogy kinek voltak azelőtt -kedvesei, ki volt az a gavallér, aki e különös szavakra, -kifejezésekre tanitotta öket…</p> -<p>A főhercegnők kivontatták uszályaikat mint napsütésben a pávák. -A Mátyás-templom sekrestyéje mindenféle illatokkal telt meg, -leheletekkel, rizsporokkal, <span class="pagenum"><a name="Page_74" -id="Page_74">-74-</a></span> párfőmökkel, amelyeket Rezeda úr -sohasem érzett a pesti cukrászdákban, ahol holdváltozáskor olyan -jellegzetes illatuk van a helybeli szenvedélyes úrnőknek, hogy a -kandúr bejön a konyhából, a lusta tűzhely mellől és a szoknyához -dörzsöli tüskés hátát.</p> -<p>A veresbajuszu detektivfőnök vetett véget Rezeda ur -ábrándozásának, karonfogva kivezette őt a sekrestyéből, mint nem -oda valót. Rezeda urnak ezután meg kellett elégednie azzal, hogy a -templom bejáratánál segédkezzen ismeretlen urnők uszálya -kibontásánál, (mintha erre a célra volna rendelve), és boldog volt, -ha megérinthette egyik-másik előkelő asszonyság bokáját.</p> -<p>A doktor rosszkedvüen dörmögött.</p> -<p>„Vajjon, mikor lesz értéke találmányomnak, ha már a koronázási -szertartáshoz se igyekeznek visszanyerni a nők -ártatlanságukat!“</p> -<p>A koronázási szertartás után, midőn a budai utcákban déltájban -hömpölygött az előkelő nép, Maci egy utcafordulónál elcsipte Rezeda -urat.</p> -<p>Maci szenvedélyességében kipirultan, lengő tollbokrétával, apró -léptekkel közelgett Rezeda urhoz és hatalmasat csipett a karján. -Rezeda ur megijedt az esetleges botránytól, ezért igy kezdte -beszédét:</p> -<p>„Hova lett a mai nőkből az idealizmus, amely ősanyáinkat -diszitette? Ilyen napon, mint a mai, minden honleánynak -felmagasztosult szivvel kellene hálát adni a mindenhatónak, hogy uj -ifju királyunk van az öreg helyében. A nemzeti históriának -<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> ily pirosbetüs napján felejthetné minden -honleány a maga aprócseprő ügyeit. A történelem kerekei forognak -felettünk. Bezzeg a régi, gyönyörü nők együttéreztek a hazafiakkal, -együtt dobogott a szivük a nemzeti lelkesedéssel, együtt imádkoztak -nemzeti jobblétünkért a férfiakkal. A Szentháromság-téren még csak -most kezdik a Himnuszt énekelni, nagyságod pedig már itt van?</p> -<p>„Távolról követtem. Mert ön engem szerencsétlenné tett.“</p> -<p>„Mily boldogtalan korszakban születtem én! – fakadt ki Rezeda -ur. Lettem volna egy-két nemzedékkel előbb, midőn a magyar nők -szivét a honszerelem világitotta és idealista lelkek gyönyörü -eszméket ültettek a nők szivébe! Lettem volna bár akkor, midőn -nemzeti öltözetben mutatkoztak hölgyeink, a haza bus gondjait -megosztották a férfiakkal, együtt busultak a busulókkal, együtt -reménykedtek a hajnal-csillag keresőkkel, könyes szempillával -énekelték Lavotta dalait és rejtegették a bujdosókat -hálókamráikban. Lettem volna az ötvenes években, midőn -szerelmeseiket az urnők azzal biztatták, hogy lesz még szőlő, -lágykenyér, midőn a költőknek kivételes helyzetük volt, midőn a -nőknek nem jutott eszükbe a maguk jelentéktelen bajaival megzavarni -a hazafiak elmélyedését. Az idealizmus, az önfeláldozás korszakába -való vagyok én, nem pedig e sivár évekbe, midőn világ háboruságában -és királykoronázás napján egy urnő azzal merészel megszólitani -<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> azon az uton, amelyen egykor Virág -Benedek andalgott, hogy én szerencsétlenné tettem őt!“</p> -<p>Maci keserveseket nyelt és égő szemét tigrisként szegezte Rezeda -urra:</p> -<p>„Nem akarok kitérni szenvedéseimre, szólt mindig emelkedő -hangon. Nagyon jól tudja, hogy még mindig szeretem önt, ámbár ezt -nem érdemli. Csak néhány szóval akarom vázolni nyomoruságomat. -Férjem tudni sem akar azóta felőlem, mióta ördögi barátja ama jól -sikerült operációt végezte. Más férfiak… Engedje meg, hogy ne -valljak be önnek pásztorórákat, amelyek eredménytelenül végződtek -és sulyos megszégyenitések maradtak emlékbe. Azt hittem, hogy -csodálatos szerencse történt velem, midőn ártatlanságomat -visszanyertem, holott azóta olyan vagyok, mint a megátkozott. -Mindenről le kellett mondanom, ami eddig kárpótolt elhibázott -házasságomért, megnemértő férjemért. (Hisz tudja, hogy férjem -indolenciája kergetett egykor a maga karjaiba!) Az, ami más -asszonyoknak egy percnyi habozás és meggondolatlanság után -rendelkezésre áll, az a pár pillanatnyi öröm, amellyel a legtöbb -barátnőm (hisz tudja!) elviselhetőbbé teszi az életet a saját -számára a sok szomoruság közepette: gonosz barátja közbelépése óta -részemre elérhetetlen. Vágyaim, álmatlan éjszakáim reggeli -elképzeléseim, ábrándjaim, izgalmas gondolataimnak kielégitései oly -elérhetetlenek, mintha egy ölesfalu apácakolostorban őriznének. -Nincsenek már férfiak Pesten, hogy izzó, lüktető szivvel hagynak -szaladgálni egy <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> javakorbeli, csunyának sem mondott -asszonyt?… Itt önnek kell segiteni Rezeda, akiért feláldoztam -magam.“</p> -<p>„Majd beszélek a doktorral, felelt Rezeda ur és lesütött -tekintettel fogadta Maci mélységesen megvető pillantását. Rezeda ur -igen boldognak érezte magát, hogy a következő utcasarkon sikerült a -tömegbe vegyülnie Maci félelmetes tollforgói elől. Hálát adott -istenének, hogy nem lett nagyobb botrány a találkozásból, csupán -néhány vidéki méltóságnak akadt össze ijedten a sarkantyuja, midőn -Maci meglehetős hangos szóval előadott panaszát hallotta.</p> -<p>A doktor Rezeda ur könyörgésére, néhány nap mulva valóban -lerombolta nagyszerü találmányát és ezzel körülbelül vége is lett -Pesten annak a lelkesedő hangulatnak, amellyel a királyságot -ünnepelte a publikum. A diszmagyaros, méltóságteljes férfiak, akik -a régi Magyarország pompájával és emelt fejtartásával jöttek át -néhány hétre a multból, hogy a históriai szinpadon statisztáljanak, -mint Shakespeare lordjai, hamarosan kimentek a divatból. Az aranyos -és gyászos fejkötőket még darab ideig viselte néhány facér -szinésznő, amig jobb kalapra szert tett. A kiegyenesedett dereku, -uszályukat páva módjára illegető dámák, akik a koronázási templomot -olyan illattal töltötték meg, mint Első Ferenc-József idejében, -fáradtan, meggörnyedve ültek hintóikban, vagy szürkén, megvetéssel -elsuhantak a bástya sétányán.</p> -<p>Tulajdonképen egy napig tartott csak a hosszufüző <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> divatja -Pesten, a barhent alsókat is csak a lucskos, influenzás decemberi -reggelre vették elő a nők, akiknek órák hosszáig a Mátyástemplom -kövezetén, vagy a szabadban emelt tribünön kellett tartózkodni. Az -éjjeli és nappali munkában félig megvakult varrónők, himzőnők, -füzőnők, izgalomtól megbetegedett szabónők ismét a párizsi divatlap -mustráit, vették elő. A főhercegnők nem töltöttek még egy éjszakát -Pesten a vár hideg vendégágyaiban, bár a szertartás végeztével -kimerültebbek voltak, mint bármely udvari bál után; a különvonatot -befütötték és az egykedvü udvari tisztek Bécsbe kisérték Rezeda ur -szerelmeit; egyik másik földöntuli dáma ittfelejtett tán egy -harisnyakötőt, vagy egy ruhakapcsot, egy álmatlan éjszakát, vagy -egy türelmetlen szót a hajnali fésülködésnél, egy pletykát, hogy a -vár fürdőszobáit nem lehetett kellően kifüteni, ezért csak Zita -fürdött ezen a reggelen, ami sok megjegyzésre adott alkalmat az -udvar többi hölgyeinél. Elmentek anélkül, hogy keskeny cipőiknek -talpát letették volna a pesti aszfaltra. A térdigérő mider ismét -csak a negyvenes nők viselete maradt, akiknek testi hibákat kell -elfedni a halcsontos páncéllal, a barhent nadrágot azok a nők -viselték továbbra is, akik nem féltek sem villamoskocsi-balesettől, -sem egyéb vak véletlentől.</p> -<p>A háboru tovább tartott, a zsidók mérhetetlenül gazdagodtak, a -keresztények nem akarták eladni a borukat, a hirlapirók hazug hadi -tudósitásokat irtak, a frontok mögött levő tisztek érzelgős dalokat -énekeltek, <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> vándorszinészeket vendégeltek, mig -odakünn a vesztőhelyen, a lövészárkok közelében némán, hosszan -elgondolkozva néztek a vigasztalan setétségbe a katonák: mit -gondoltak magukban, megmutatták a későbbi esztendők.</p> -<p>A doktor valóban megsüthette találmányát. Egy-két menyasszonyon -kivül, aki történetesen vőlegényét várta vissza a harctérről, senki -sem kereste fel őt segitségért. Maci rémületesen mesélte -barátnőinek a két operáció viszontagságait és szert tett egy nagy -Ádám-csutkás, zörgő lábu gavallérra, akinek pártolásában sok időt -eltöltött.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span></p> -<h2>V.<br /> -Égi lény a Borz-utcában.</h2> -<p>Rezeda ur nemes barátja és pártfogója Alvinczi Eduárd -engedélyével több nyárilaknak birta kulcsát, amely nyári házak a -főváros különböző részein foglaltak helyet. Igy: szabad bejárása -volt Rezeda urnak a Svábhegy ódon kerti házába, amelyben egykor -Kemény Zsigmond, a regényiró bujdosott el az emberek elől és oly -szomoru volt a ház, mintha a regényiró eltávozása után is itt -maradtak volna a kisértetek, amelyek éjszakánkint a különböző -regényeket mondták tollba az irónak. Kulcsa volt egy zugligeti és -egy margitszigeti villához, amelyek évek óta lakatlanul állottak. -Ámde található volt a Borz utcában is egy földszintes ódon ház, -amelynek alacsony kapuján egykor Alvinczi ur besurrant hölgyekkel, -akiket a régi álarcosbálakról szöktetett meg, és most már évek óta -legfeljebb Rezeda ur látogatott el a néma házba, hogy meghuzogassa -a muzsikáló óra zsinórját. Ezeket a házakat és villákat a gazdag -Alvinczi ur még abban a korban szerezte, mikor Magyarországon a -romantikus szerelem volt divatban és az előkelő urak kedveseiknek -házakat, <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> földbirtokokat ajándékoztak. Egy későbbi -szegény korszakban el sem képzelhető, hogy voltak szeszélyes dámák, -akik egyetlen pillantásukkal megparancsolták a férfiaknak, hogy -érettük könyökig nyuljanak pénzes erszényükbe. Sőt ebben az időben -nem ritkaság, hogy becsületet is áldoznak a férfiak a nők -tiszteletére; szegény sikkasztók elmélkedhetnek erről a börtönökben -és Amerikában. Alvinczi házai is természetesen női szeszélyből -kerültek a régi birtokosok kezéből az uj birtokoséba. A hetvenes és -nyolcvanas években, amikor a női divatban a turnér szerepelt, -hatalmas strucctollak lengenek Rembrandt kalapjain, a kaméliás -hölgy szentimentálizmusa a szivekben és az osztrák birodalom -koronahercege jár elől jópéldávál, hogyan kell nőkért szenvedni és -meghalni, Alvinczi Eduárd is hódol a divatnak és olykor -rabszolgájává szegődik egy-egy dámának, bár természete inkább a -rideg parancsoláshoz szokott. Őregasszonyok és memoárok őszinte -vallomásaiból tudjuk, hogy a pesti turf zöld gyepén, a társaság -nagyvirágu selyemmel bevont butorzatu szalonjaiban, a Stefánia-ut -lovaglók részére fenntartott utján, az akkoriban divatos drótsziget -majálisain, a Hatvani-utca aszfaltján, a Szervita-tér virágos -boltjaiban, Monasterly és Kuzmiknál, ahol a legszebb ruhákat a -legszebb varrónők varrják, a népszinházi kórusban és a józsefvárosi -házmesterlakásokban: mennyi nagyralátó és nagyravágyó fiatal nő -szerepel, aki a ponyvaregények hercegeiről álmodozik és -szerencséjét formás bokája révén véli elérni. Ártatlanságukat -<span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> nem adják olcsóbban, mint egy házért; -regényességükben (miután már nem küldhetik a férfiakat az -oroszlánketrecbe), áldozatok megtételével teszik próbára a -férfiakat. Leginkább házakat kértek ajándékba a nők ez időtájt. -Senki se gondolta, hogy nem messzi a korszak, midőn meg kell -elégedniök egy kék bársony tokban villogó ékszerdarabbal, amely -ugyan „jól fest“ a váci-utcai ékszerész esti kirakatában, de a -zálogos alig ad rá valamit; még későbben egy ruhácska tarka -rongyai, vagy egy pár cipő jelentik, hogy a férfiak áldozatkészsége -hanyatlóban.</p> -<p>Alvinczi természetesen ugyancsak nők részére vásárolta a -különböző villákat és házakat. Vett házat Pesten és környékén, -vásárolt Bécsben és Badenben, amint ezt a hölgyek szeszélye -parancsolta. Egyik szerelme olyan házat akart a pesti -munkásnegyedben, amelyben csupa kis lakás van és jó áron lehet -bérbe adni a szegény embereknek; egy másik delnő a Margitszigethez -kötötte magát, ahol majd öregségére meghuzódik és Szent Margit -történetét olvassa, de addig is jó áron bérbeadja nyaranta gazdag -pesti polgároknak. Egy harmadik urhölgy csak oly feltétel alatt -hallgatta meg Alvinczi Eduárd esengését, ha a Borz-utca táján -gondoskodik szerelmi fészekről, mert ezen a tájon lakik a -varrónője, tehát feltünés nélkül mehet végig a belvárosi utcán. A -negyedik szerelem a késő őszi napokban a Svábhegy aranylevéllel -behintett utjain kivánta ernyője hegyére tüzni Alvinczi szivét, az -ötödik Badenba vágyakozott. Alvinczi gáláns férfiu módjára szivesen -eleget tett a <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> nők kivánságának, utóvégre ez volt a -divat a Kaszinó-erkölcs. Ámde Alvinczi szeszélyesebb volt mint a -nők. Többnyire kiábrándult a nők bolondságaiból, elmenekült -orsójukról, mielőtt végkép felgombolyitották volna. A házvételek -után gondolkozóba esett: vajjon a házak tulajdonjogát valóban -átirassa-e a nők nevére és ha Alvinczi gondolkodott, mindig józan -esze győzedelmeskedett. S igy ez időtájt, mikor Rezeda ur -gyertyácskájának fénye szürődött ki a leeresztett redőnyök közül a -Borz-utcában, vagy a svábhegyi ódon villából: elmendegéltek arra -öregasszonyok, akik azt regélték, hogy e házak az ő tulajdonuk -lehettek volna, ha botor ifjuságukban nem hallgatnak a szivük -szavára; vajjon, kinek világitja meg szerelemtől önfeledt arcát -odabent a gyertyácska?</p> -<p>Rezeda a kulcscsomagból azt a kulcsot kereste elő, amelyen -kereszt volt, mint a családi kripták kulcsán és a Borz-utcai ház -kis kapuját nyitotta. Ezt a házat valamikor egy erdélyi uraság -épitette, aki hetekig utazott ide hazájából forsponttal, -póstakocsival, hogy itt az esztendő bizonyos napján egy külföldi -énekesnővel találkozzon. Az énekesnő néha egy messzi külföldi -városban hagyta abban szereplését, hogy pontosan Pesten lehessen. -Egy napot töltöttek az ódon kis házban, aztán az egyik utazott -kelet felé, a másik nyugatra. A mult században voltak ilyen -regények, amelyeknek hallatára ma érthetetlenül csóválja a fejét az -ember.</p> -<p>Alvinczi, mint hü királypárti a mayerlingi katasztrófa -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> óta nem fogadott vendéget ebben a házban. -Aludtak a szobák, Alvinczi gyászolta Rudolfot. A szalón egyik -asztalán ugyanis Rudolf sajátkezüleg aláirt arcképe állott, amelyet -Alvinczi egy vadászaton emlékül kapott a trónörököstől. Az ezredesi -egyenruhába öltözött szőke férfiu most már örökké kihunyt szemmel -nézett az elhomályositott szobába. A régi királyság utolsó nagy -regényese, a szerelmében tragikus halált lelt koronaherceg: ugy -ment el a monarchiából, mint az utolsó habsburgi lovag, a második -József császárok, Miksa császárok, Orth Jánosok utóda. A pesti -pékek még sütötték darab ideig a Stefánia kifliket, majd azok is -kimentek a divatból.</p> -<p>Rezeda ur szerelmes korszakában szeretett a Borz-utcai ház -csendességében elüldögélni. A hegyes lábu iróasztalkáról lefujta a -port és az irómappából megsárgult szinü, lobogós cimerü -levélpapirost vett elő. (Az itatós papiroson még nyoma látható a -delnő ideges kézirásának, aki itt utóljára hiába várta Alvinczi -Eduárdot.) Rendesen itt irta meg hosszadalmas leveleit nemes -barátjának és pártfogójának, Eduárdnak, aki már több esztendő óta -Bécsben tartózkodott. Ezekben a levelekben szó volt magyar -politikáról és a pesti nők magaviseletéről, a váci-utcai divatról -és az ismerősökkel történt eseményekről, a városi pletykákról és a -nagy kártyások sorsáról, zsidóasszonyokról, akik legujabban -kikeresztelkedtek és kokottokról, akik merészségükkel és -botrányukkal feltünést keltettek, a legujabb párbajokról és -bravurokról, <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> Reiszné ezer koronás kalapjáról, amely -napokig közszemlére volt téve egy belvárosi kereskedésben, Daisyről -és K. grófnőről, a legujabb kuplékról és utcai kifejezésekről, -amely dolgokról Bécsben Alvinczi ur bizvást értesülhetett, akár a -Pesti Hirlapból, de ő régi emberek módjára: inkább kedvelte a -levelezést, mintha dilizsáncok vinnék a hireket napjainkban -is.<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" -class="fnanchor">1)</a></p> -<p>A három egymásba nyiló szobában néha hosszu délutánokat töltött -el Rezeda ur. Elábrándozgatott a mult idők emberein és hölgyein. -Képzeletében felnyilott az ajtó és rövid álarc alatt jelentek meg -titokzatos dominók a küszöbön, mintha farsang volna Pesten: a -nagyvirágos foteleken fátyolos kalapu, titokzatos illatu urnők -ültek keresztbe rakott lábakkal; ruha nélkül, csupán papucsban és -kalapban futkostak kurtizánok; a harmóniumon szent dalokat -játszott, az őszbecsavarodott erdélyi birtokos énekesnőjét látta… A -falakon régi metszetek, Léda hattyujával a széles ágy felett; -kölnivizes üvegek, kefék és fésük a tükör alatt; a hármas -függönyökön át egy másik, messzi világból a ritka utcai -kocsirobogás. Az ajtók jól záródnak és a spanyolfal mögött füzőjét, -amelynek pattogása hallatszik, bontja valaki. Nagyuri kéjtanya, -amelynek csendességét nem zavarták kétségbeesett zokogások, sem -botrányok. És ha lelt is összetépett zsebkendőcskét a házmesterné -takaritás közben a diványon, bizonyára más jelentősége <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> volt -annak, mint az összetépett zsebkendőknek általában szokott -lenni.</p> -<p>Rezeda ur felvonta Alvinczi papucsát, magára öltötte puha -kelméből való házikabátját, a szekrényben mindég talált egy üveg -francia likőrt vagy hollandus pálinkát, amelyből gondolatait -kiszinezhette. A cigaretta-füstbe nézett és addig leste a mezitelen -Lédát, amig az Antóniához lett hasonló. Addig tartotta behunyva -szemét, amig a mellette álló fotelbe fátyolos kis kalapjával, -izgult-keztyüs kezével, kutyácska nyugtalanságával előnézegető -cipőjével, az ijedelemtől és várakozástól fojtott hangjával -letelepedett: Antónia. „Senkit sem szerettem soha, csak téged“, -mondja a túlvilági hang és e sokat látott spanyolfal, a régi -metszet, az ezüstdarvak kinyujtott csőrén álló hamutartó nem -szólalnak meg, hogy már egyéb alkalommal is hallottak ily szavakat -hölgyek és urak szájából. Majd bujtogató kacaj, megelégedett -nevetés hangzik az ágyasházból és hosszu ingben ül az íróasztalnál -Antónia, hogy a leveles-fiókot kikutassa. Az itt felejtett -kartonokon a halvány lila szinü tinták még mutatják a régi -izeneteket. „Hatórakor ott leszek nálad!“ vagy: „Csak holnapután -jöhetek, mert vendégem van!“ A szöveg majdnem mindig egyező, csak a -levélpapir, tinta és kézirás más, mintha századok óta nem tudnának -uj szavakra szert tenni a találkára járó nők. A délutáni litánia -után a kék hóban a ház felé voltak forditva a cipőcskék orrai, mig -azon időben, mikor az angyali üdvözletet huzták el a sánta öreg -harangozók a belváros templomaiban <span class="pagenum"><a name= -"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> a lábnyomok visszafelé -mennek a gyalogjárón, hogy talán csak évek multán jöjjenek ismét a -Borz-utcába és szemrebbenés nélkül menjenek el a ház előtt, -amelyben egy drága óra emléke maradt. Vajjon, hogy koppanna Antónia -cipője, ha egyszer, tétován elmenne az ablak alatt? Ebben a percben -meglendült alig hallható hanggal a folyosó csengője. (Régimódi -húzos csengetyü volt a kapu mellett.) Rezeda urnak a torkában vert -a szive, amig ajtót nyitott. Antónia állott előtte.</p> -<p>„Bocsánat, hogy leskelődtem maga után. Sokáig maradt a házban, -azért bátorkodtam a csengőhöz nyulni. Nem tehetek róla, hogy -csengettem. Akaratom elhagyott, csak azt éreztem, hogy egész -életemre szerencsétlen volnék, ha nem érinteném meg kezemmel az -oroszlán szájából kilógó karikát.“</p> -<p>Rezeda ur bevezette a házba Antóniát, leültette az előre -kiszemelt fotelba és féltérdre ereszkedett lábánál.</p> -<p>„Igy gondoltam, én kedvesem, rebegte boldogan, mert még nem tért -magához e váratlan esemény folytán.</p> -<p>Antónia e napon szőke volt, de szőkesége nem hasonlitott se -Augusztáéhoz, se a vaniliafagylaltéhoz, Rezeda ur eddigi szőke -ismeretségeihez, akik az elmult években világitottak a szivében, -mint zsalugátereken beszürődő napsugarak. Antónia olyan szőke volt, -mint a nőstény oroszlán. Dus haja Cleo de Merode módjára volt -fülére fésülve (amely hajviselet azért ment ki Pesten a divatból, -mert a hölgyfodrászok <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span> ráfogták, hogy tüdővészt okoz), ezenkivül -lila fályol volt kis fácántollas kalapjára igazitva és álla alatt -szorosan összevonva, hogy nemes orra kiemelkedett mint a liliom. A -fátyol alatt szemei oly mélyen kékültek, mint Trieszt felett az -adriai öböl. Szájából titokzatos melegség áradt, mintha a fogak -között már fehéren izzanának azok a szavak, amelyek, midőn -elhagyják helyüket ugy szállnak, mint a tüzmadarak a szélben, hogy -lángra lobbantsák a jámbor szénaboglyákat.</p> -<p>Damasztiné becsületére válott Antónia toálettje. Izléssel és -finomsággal volt felöltöztetve a leány, mintha a budai részekben -volnának találhatók a legjobb varrónők és suszterek. A harisnya -megfeszült a lábon, mint a lovarnőkön a trikó. És Antónia válla -keskeny és háta szeliden előrehajló, mint a szentéletü apácáké, -vagy dámáké, akik Reichenhall enyhe levegőjében ápolgatják gyenge -mellüket. Általában oly törékenynek látszott Antónia, mintha csak -egy mulékony álomból ereszkedett volna néhány percre a Borz-utcába, -két kézzel kell megfogni finom keztyüs kezét, hogy el ne szálljon, -mint a selyempapirosból való ballerina a kéményen át.</p> -<p>„Tudom, hogy későbbi években majd megvet engem gyengeségemért, -rebegte Antónia, – ámde én mindent feláldoznék ujra, gondolkozás -nélkül, hogy őnnel találkozhassam. Azon este óta, midőn oly -fájdalmasan megsértett, szüntelenül arra gondoltam, hogy mivel -bántottam meg? Olyan nagy az én vétkem? Hisz nem teszek egyebet, -mint önt szünet nélkül szeretem, <span class="pagenum"><a name= -"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> ébren és álmomban, mint egy -elvarázsolt, aki nem tud másra gondolni, mint szerelmére!</p> -<p>„Én tudom, hogy ön engem gyanusit azzal, hogy nem vagyok -ártatlan. Látom, hogy ez a kigyó mardossa szivét szünet nélkül. -Észreveszem, hogy mint boritja el sötét fátyol a szemgolyóját, -amint rámtekint. Ezért jöttem, hogy bebizonyitsam önnek: ártatlan -vagyok, szerelmére érdemes.</p> -<p>„Az én anyám táncosné volt Oroszországban és gyermekkoromban -mindenféle babonaságra megtanitott. Akkoriban kezdődtek -Oroszországban a zsidóüldözések, amikor én születtem. Anyámnak -tehát nagy szüksége volt boszorkányos tudományára, hogy életben -maradhassunk, miután ő az üldözött fajhoz tartozott. -Gyermekeszemmel emlékszem a hagymafejü templomokra, csengő -szánokkal hangos utcákra, keresztutaknál lobogó máglyákra, piros -ködmönös, Krisztus-haju, szelidtekintetü parasztokra, rendőrsapkás -házmesterekre, földöncsuszó szegénységre, padlásokra és pincékre, -szakállas, félelmetes zsidókra, mindig jajveszékelő -öregasszonyokra, égő házakra, robogó lovascsapatokra, a havon -barnálló vértócsára, városokra, amelyeken át éjszakának idején -keresztül surrantunk, idegen emberekre, akik előtt nem volt szabad -egyetlen igaz szót sem ejteni, nagy szakállu papokra, akik minden -városban megkereszteltek, de otthon mindig héberül imádkoztunk. -Csalva, rejtőzködve, eldugottan éltünk füstös odvakban és az -ablakot sem volt szabad kinyitni. Sötét éjszaka kopogtattak az -ajtónkon titokzatos férfiak és mi <span class="pagenum"><a name= -"Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> gyorsan felkaptuk batyuinkat -és velük futottunk a félig felnyitott vámsorompó felé. Pusztákon -vándoroltunk keresztül, ahol kóbor cigányok patkót tüzesitettek -lovaink számára, a szél fütyült ponyvával bevont kocsink körül és -ugatott a nádas, mintha szörnyü nagy rókák tanyáznának benne. -Puskin verseit csak később ismertem meg, de emlékszem, hogy láttam -azokat a hallgatag vándorcigányokat, különös hangokkal teli pusztai -éjeket, sebesléptü, ezüstkigyóhátu folyókat, hallottam a -messziségben zengő szenvedélyes zenéket, epedő dallamokat, amelyek -ugy vibrálnak a szivben, mint a szél lengeti a faleveleket; -száguldottam anyám ölében sas-szárnyu paripákon, a vihartól feldult -arcu mezőkön át és hidakon át, amelyek ugy kongtak, mint a -gyászfátyollal bevont dobok. Majd ódon lengyel városokban huzódtunk -meg, csatakos városrészekben, ahol a férfiak nyáron is szőrös -karimáju sapkát viselnek és arcuk komor, mosolytalan mint az -elátkozottaké; fénylő kincsekkel, zöld aranyrudakkal teli ládákat -segitettünk eldugdosni tarka-barka ruhás, tollas fövegü fegyveresek -elől, pincékbe és romfalak közé; zsidóasszonyokkal menekültünk -földalatti folyosókon, akik oly szépek és ostobák voltak, hogy az -arcfestéknek a nevét sem tudták leirni, amellyel magukat -csinositották… Öt esztendős se voltam még és ugy tudtam hazudni, -mintha minden regényt elolvastam volna, amely azóta a kezembe -került, hatféle kontyba csavartam rövid hajamat, hosszasan néztem -Krakkóban a férfiakra és az öreg uraknak akkor engedtem megcsókolni -arcomat, <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> ha ajándékot adtak. Később fehér -patkányokkal kereskedett az anyám és ebből szép jövedelemre tett -szert.</p> -<p>„Amikor tizedik évemet betöltöttem, egy bécsi külvárosban -találtam magamat, ahol vasárnaponkint a harmónika szólt, testes -kirándulók sört ittak a kertekben, a lóvonatot este zöld gallyakkal -diszitették fel és a pasasérok ugy daloltak, mintha ez volna utolsó -vidám estéjük, ezután mindig szomoruak lesznek. Az előváros -mezitlábas gyermekei között határozottan feltüntem cifra ruhámmal, -a zsidónegyed kifestett arcu asszonyai megnézegették világosszőke -hajamat, megbecsülték kék szememet, édességet nyomtak a kezembe és -oly heves hangon beszélgettek körülöttem, mint a veszekedő -papagályok. Oh, hogy sajnálom, hogy sohase volt bátorságom és -kedvem átmenni a Dunacsatorna hidján, ahol a Rothenturm-utca, a -Graben kezdődik, ahol az igazi nőket látni fénylő toalettjeikben, -ahonnan csak néha robogott egy batár a mi szegény külvárosunkba! -Anyám ekkor különböző vallási gyülekezetekbe cipelt, ahol esténkint -a harmónium zengett, nagyszakállu emberek kétfelé törölték a -hajukat. Jártunk mormonkhoz, methodistákhoz, baptistákhoz, nem -egyesült görögkeletiekhez és igy tengettük, lengettük életünket. -Végre anyámnak sikerült egy spiritiszta társaságot összehoznia, -amelyben körvezető lett. Találtunk egy megfelelő öregemberre, aki -tizenhét esztendeig ült Döblingben, az örültek házában: Theodor -bácsi nagyszerüen mondogatta el a saját komponálásában készült -<span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> imákat a gyülekezetben és mindenképen -hasznunkra volt, amint a gombot az asztal közepére helyeztük, hogy -az felemelkedjen, vagy a mediumot elinditottuk. Ebből az időből -emlékszem anyámnak egy csipkeköpenyegére, amely hasonlatos volt a -szenyórák mantillájához. Ebbe a puhaságba kapaszkodtam esténkint, -amikor külvárosi utcákban elszaladtunk a sarki gázlámpa mellett. -Ibriket és fazekat cipeltünk hazafelé. Némelyik világos kirakatnál -megállottunk és anyámmal együtt megigazitottuk hajunkat, egymásra -néztünk, összemosolygtunk, hogy okosak, csendesek, lemondók -vagyunk. Mi sohasem láttunk bécsi tartózkodásunk alatt fehér -csipkekézelős, lakkcsizmás, szarvasbőr-nadrágos hercegeket, sem -tollbokrétás selyemhaju hercegnőket, akik á la Daumot kocsin jöttek -volna a patkány-utcába, hogy a tulvilági szellemekkel -megismerkedjenek. Ellenben klienseink közé tartoztak nagy bérházak -házmesterei, akik vasárnaponkint bizonyos kitüntetéseket -akasztottak fekete kabátjukra, amelyeket a császártól, vagy a -polgármestertől kaptak, idősebb polgárok, akiknek a háziorvos -megtiltotta a sörivást; ezenkivül anyám régi ösmerősei közül is -ellátogattak néhányan a vasárnapi délutánokon: nyugalomba vonult -légtornászok, akik a Práter kávéházaiban a billiárd-asztal mellett -müködtek, táncosnők, akiknek virágkereskedésük volt, unott -rosszkedvü emberek, akik tisztában voltak az élet -hiábavalóságával.</p> -<p>„Mikor Pestre, az Aranykéz-utcába jöttünk lakni, már kilenc -fodor volt a szoknyámon. A Calderoni <span class="pagenum"><a name= -"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> kirakatjában a divatos -férfiak arcképei álltak, innen ismerkedtem Alvinczi Eduárd -szakállas képmásával, akiről az a hir járta, hogy a legfinomabb -gavallér Pesten. De megismertem másokat is, akik mindennapi utjukat -a Váci-utcába vették, hogy a százszor látott női arcokban és saját -képmásukban gyönyörködjenek a boltok üvegtábláiban. Anyám el volt -ragadtatva az előkelő pesti néptől. Mindig azt mondogatta, hogy -lánykorában Madridban ismert hasonló fényes szenyórokat, akik -udvariasságban és előkelőségben a pestiekkel versenyezhettek. Itt -is annyi ősük van az uraknak, mint Spanyolországban. S e dámák oly -szenvedélyesen szeretnek, mint a szennyórák; a kártyavető nőket -felkeresték a nap minden órájában, ha valamely különös dolog -előfordult velük. Titoktartó vénasszonyok gondoskodnak a -szerelmesek találkozásáról, akik törvény szerint nem lennének -egymásé. Kár, csak a régebben épült házakon vannak olyan erkélyek, -ahová éjnek idején fel lehet mászni az esőcsatornán. Kártyavetéssel -és jóslással foglalkoztunk tehát e városban; miután egy véletlen -folytán (anyám egy régi, Pestre származott barátnéje révén), -sikerült néhány titok birtokába jutni, amely előkelő urakra és -urnőkre vonatkozott. Anyám mindig szenvedélyes regényolvasó volt. -Azt mondta, hogy Pesten legalább is annyi a titok, mint Sue Jenő -Párisában és a férfiak oly szentimentálisak, mint a XIX. században -voltak. Egy okos nő, aki kellemesen tud csevegni, azt teheti itt a -férfiakkal, ami eszébe jut. Ugyanezért anyám megtanitott, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> hosszan felejtsem a szemem a férfiakon és -ezáltal zavarba hozzam őket; rászoktatott, hogy a kezem a kezükben -hagyjam darab ideig; valamint kioktatott arra is, hogy elég némely -kérdésre csak szempillantással felelni. Nagy tervei voltak -anyámnak, midőn a helybeli nők vallomásán át alaposan kiismerte a -férfiakat. Ezek az előkelő uriasszonyságok, akik néha órákhosszáig -várakoztatták gavallérjukat kapunk előtt, vagy találkozót adtak -kedvesüknek előszobánkban: annyi mindenfélét bevallottak anyámnak a -hosszu téli délutánokon, hogy esténkint alig gyöztük rendbeszedni a -hallottakat. „Boldog lesz az a férfi aki téged egykor feleségül -vesz, mert téged már nem kell tanitania az életre!“ – mondogatta -anyám, amikor esténkint kis lámpásunk mellett számbavettük a -hallottakat.</p> -<p>„Emlékezetünkbe véstük, hogy vannak férfiak a városban, akik női -cipőket gyüjtenek, mások hajfürtöket raknak párnájukba. X. azt -kedveli, ha oly gorombák hozzá a nők, mint egy hordárhoz. Y. nem -tud ellentállani, ha szerelmi kalandjai felől érdeklődnek nála a -hölgyek. Egy tekintélyes uriember azt szereti, ha felesége -megcsalja kocsissal, vagy házmesterrel. Egy gazdag lovag a meztelen -lábát csókoltatja kedveseivel és az a passziója, ha -selyempapirosban göngyölt régi négykrajcárosokkal ajándékozhatja -meg imádottjait. A krónikások azt mondják, hogy Schiller romlott -citromot szagolgatott, mikor költött. Az előkelő pesti uriemberek -szerelmi szokásai felülmulják a költőét. Oh, hányszor jött hozzánk -<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> parasztleánynak öltözve egy előkelő -urihölgy, amig kedvesét, a hintáslegénynek öltözött gróf urat -várta!</p> -<p>„Ez volt lánykorom Pesten. Ugy gyüjtögettem a furcsa embereket, -mint a bogarász gyarapitja skatulyáit. Talán, mert oly korán -nyilott fel szemem, mikor más leányok még konfirmálás előtt állnak, -talán, mert meg szoktam a tragédiák sirógörcseit anyám kabinetjéből -hallani, vagy mert esténkint anyámmal nagyokat nevettünk a -vetőkártyához menekülő, félgyászos uriasszonyságokon, akik -elsápadtak, midőn a katona figurája az ő kártyájuk alá került… -talán, mert láttam és hallottam, hogyan játszák ki a férfiak a -nőket és a nők a férfiakat, a cukrászinas is megunja az édességet -és ártatlan maradtam.</p> -<p>„Anyám veszitette el hamarább a fejét, beleszeretett egy vidéki -lókereskedőbe, férjhezment, falura mentünk lakni, ahonnan csak -anyám váratlan halála után kerültem ismét a fővárosba, de most már -Budára. Damasztiné gondjai alá. A vikleres, régimódi Damasztiné -vigyázott rám, holott én jobban ismertem az életet, mint egy -gyóntatóbarát.“</p> -<p>Rezeda ur először olyan nagyot sóhajtott, hogy majd megszakadt a -szive:</p> -<p>„Tudtam, hogy maga különb azoknál a nőknél, akiket eddig ismerni -szerencsém volt. Maga a legderekabb nő.“</p> -<p>„Akit én szeretek: azért gondolkozás nélkül feláldozom magam. -Tizennyolc esztendős vagyok, de eddig nem találtam férfit, akiért -érdemes lett volna <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> csak sóhajtani is, felelt Antónia. Magát -szerettem meg és már régen elhatároztam, hogy megkérem: fogadjon el -engem kedveséül, tegyen nővé, vegye birtokába azt, ami minden nőnek -a legdrágább, ártatlanságomat. Itt vagyok uram, az ön -legalázatosabb szolgája.“</p> -<p>„Antónia, felelt áhitattal Rezeda ur, mivel érdemeltem ki a jó -istennek ezt a kegyelmességét? Mit tettem én szegény bünös, hogy -angyalok tartják alám a kezüket, mielőtt a pokolba zuhannék? Hol -követtem el azt a nagyfoku jóságot, erényt, amelyért ily jutalommal -fizet a sors? Melyik lehetett az az imádság, hogyan kezdődhetett a -bevezető szava, mit tartalmazott a sóhajtás, amely eljutott -Szüz-Mária trónusáig, hogy téged nekem elküldjön? Mily babonaságot -követtem el tudtomon kivül, hogy sikerült megnyerni egy ártatlan -leány hajlandóságát? Milyen napot mutat ma a kalendárium?“</p> -<p>„Ma Szilvia napja van,<a name="FNanchor_2" id= -"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a> az -ön első szeretőjének a nevenapja,“ szólt csendesen Antónia.</p> -<p>„Szilvia,“ – mormogta Rezeda ur és a homlokára szoritotta a -kezét. Antónia a vállára hajolt:</p> -<p>„Én tudom az ön egész élettörténetét. Hosszuak voltak Budán a -téli esték, amikor Damasztinéval a vasrácsos-ajtóju porcellán -kályha mellett ültünk a szőnyegen és a parazsak ugy hamvadtak el a -kályhában, mint azoknak a történeteknek hősei, akikről <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> Damasztiné -regélt. Több férfi és nő élményeit ismertük meg a hosszu téli -estéken, mint ahányról az Ezeregyéjszaka tud. Mikor az ön -történetére került a sor, a parázs nem hamvadt el a vasoroszlán -mögött a kályhában, hanem tovább égve maradt az a szivemben, de -ugy, hogy lehunyt szemeimen át is láttam, mintha ettől az időtől -fogva ön nézegetne rám éjjel és nappal; olykor szürke és szomoru a -tekintete, midőn betegesen bucsuzott a nap a Gellérthegy mögött; -máskor oly vidáman tekintgetett rám, mint a kovácsmühelyben a láng. -Én az önről hallott történeteket annyiszor megismételtettem a -bóbiskoló Damasztinéval, hogy végül büszke lett az öreg hölgy, hogy -ismerősei közé tartozhatott.“</p> -<p>„Vajjon, miket álmodott ez a szegény öregasszony? kérdezte -szerényen, de nem minden belső büszkeség nélkül Rezeda ur.</p> -<p>Antónia elmerengő hangon beszélt, miközben két mezitelen -tenyerébe vette Rezeda ur arcát.</p> -<p>„Akkoriban különbözőszinü ruhában járatott bennünket Damasztiné; -egyik leány világos zöld szoknyát kapott, a másik kék ruhát, a -harmadik fehéret. Én leginkább a kék pettyes ponzsi-ruhámat -szerettem, mert ilyenben járt Fátyol Szilvia, akit az ön első -kedvesének mondanak. Kalapomhoz fácán tollát tettem, mert a mese -szerint ugyanilyen kalapja volt Kronprinc Irmának, a -legszeretettebb leánynak Budán, aki ugyancsak az ön vonzalmát -birta.“</p> -<p>(Altató mesék, amelyeket öregasszonyok találnak ki, midőn -összekavarják a valóságot az álmokkal. <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> Hajdanában -minden öreg rokkant szerelmes volt Elisabeth császárnéba, a -vénasszonyok meg Andrássy Gyulával járták a kontratáncot. A vén -férfiak képzeletében fehérharisnyás lábbal, őzléptekkel jönnek az -ifjukori emlékek a mult sürü bokrai mögött, mig az asszonyok minden -repedtfazék hangjában sarkantyupengést hallanak.)</p> -<p>„Ne mondjon ellent uram. A végzet akarta igy, hogy azok legyenek -a legboldogabb téli estéim, amikor Damasztiné mesemondásaiban az ön -kalandjait sorolta fel; néha féltékenység és bánat gyötört, amikor -a tyúkeszü nőkről hallottam, akik megcsalták önt legszentebb -érzelmeiben, máskor féléjszakákon át sirdogáltam ágyamban, amikor -Casanova Jakabbal, a Hadnagy utca egykori lakójával vont párhuzamot -Damasztiné és hideglelést kaptam a gondolattól, hogy egykor én is -csak egy elmosódott emlék leszek az életében, akiről az öreg budai -asszonyságok majd fogatlan szájjal beszélnek, mikor a téli szél -süvöltözik a Tabánban és a felhők bujkáló félholddal rémitgetik az -ifju nőket, akik már nyakukba keritették a nagymama kendőjét, hogy -elmenjenek az első szerelmi találkozóra.“</p> -<p>Rezeda ur sóhajtott:</p> -<p>„Én már nem lehetek válogatós a szerelemben, mert időm lejárt. -Te, drága lény, akit a jó isten küldött nekem, hogy őszbeboruló -fejemet ismét hálatelten emelhettem az ég felé, te földre szállott -angyal: te léssz utólsó legnagyobb szerelmem. Letérdepelek és ugy -adok hálát a jó istennek, hogy kegyelmes volt <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> lángot -gyujtani a szivedben, a templom kövére helyezem alázatos fejemet, -hogy megajándékozott egy olyan kinccsel, amelyért érdemes tovább -folytatni már-már megunt életemet. Idáig csak szerelmi bánataimban -kerestem fel a csodatévő szent képeket, a délutáni templomok -elhagyatottságában, a mellékfülkékben, hogy elsirjam nekik -csalódásaimat. De mától fogva a főoltárnál talál a déli napsugár, -hogy felmagasztosult szivvel mondjak köszönetet teremtőmnek, hogy -téged nékem adott. Engedd meg, hogy megcsókoljam a lábodat, amely -utánam, értem hozott.“</p> -<p>A leány csendesen felemelte Rezeda ur alázatos fejét:</p> -<p>„Még ne, drága párom, hadd mondom el neked, hogy mióta -megismertelek: sokat változtam. Hajamat azelőtt homlokomba -fésültem, mig mostanában kifésülöm a hajamat arcomból. Szerettem -ugy lépkedni, mint a huszártisztek, akiket szorit a nadrág és -ugyanezért lábukkal néha különös mozdulatot tesznek. Nem dicsekszem -többé azzal, hogy fiatallány koromban leugrottam az emeletről, -magas keréken bicikliztem, férfinyeregben lovagoltam és emiatt -bizonyos fogyatékosságban szenvedek, amely miatt szemrehányást -kapok a házasságomban. Nem kérkedem többé, hogy én már Casanova -Jakab szeretője voltam, hogy más név alatt éltem a földön, de a -lelkem ma is egy démoni nőé, aki királyok, költők és koldusok -szeretője volt… Oh, én már felhagytam a balgatag gyönyörrel, mely -elfogott, midőn barátnéim bámész tekintetét láttam. Oh, én már nem -hazudok <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span> többé romlottságot a szememmel és -derekammal, büszkén és boldogan mondom, hogy ártatlan vagyok. A -tiéd lesz ártatlanságom.“</p> -<p>Amig beszélgettek, belopódzott a boldog ifju este a szobába és -köröskörül fonta őket füst-barna selyemfonalával.</p> -<p>„Husz éve várok erre a napra, rajongott Rezeda ur. Akkor -gondoltam először arra, midőn a pesti aszfaltra tettem a lábam, -gyümölcs-szaga volt a Dunának, ser és szaftos-virsli illata a -Korona-utcának és a nők tarkabarkaságaikban ugy libegtek előttem, -hogy a szivem meghasadt utánuk; jön egyszer egy nap, amikor igazán -boldog és győzedelmes leszek az idegen, kőarcu városban. A Dunából -felszálló nyári párázatokon át elmosódott Buda, fátyol mögé állott -Mátyás-temploma, olyannak tüntek fel a messzi háztetők, mint egy -álomváros diszletei, ahol a varázslót várja mindenki, aki az -elátkozott lelkeket érintésével, vagy szavával felébresztgeti. Az -emberek közönyös arcai alatt egy másik arc lakik, az utcai -járókelők baromfilelke helyett egy másik lelket is tartogatnak -valahol eldugva, a mindennapi szavak kárpitja mögött gyönyörü -mondások remegnek, a bazáros női szemek alatt más szemek is -rejtőznek, amelyek lehetnek oly éjsötétek, mint Szevillában, vagy -ragyogók, mint északon… Husz évig kerestem e megsejtett arcokat, -hangokat, szemeket, várvavárt perceket a lakosság álarca mögött. -Néha elcsüggedtem, mert azt hittem, hogy tévedtem feltevésemben. -Közönyös, életunt és értéktelen emberek városába jutottam, -<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> amelyet elkerülnek vándorutjukban az -álmok szines madarai. Évek multak évek után és nem hallottam -egyetlen hangot sem, amely szivemig hatolt volna. Sok nővel fogtam -kezet, váltottam szót és tekintetet, jártam bujócskát és szalónt, -leveleztem, csókolóztam, szeretkeztem, de sohasem éreztem, hogy -megérkezett volna az, akit áhitva vártam, akiért a városba jöttem. -Mind zordonabbak lettek körülöttem az arcok, mind hidegebbek a -szemek, közömbösek lettek az ismerősök, mint a sokszor látott -cégtáblák a boltok felett, a hangokat már nem is hallottam, mint a -kovácsmühelyek mellett lakók nem hallják a kalapácsok csengését. -Már bohó ifjukori ábrándnak véltem, hogy valaha boldog leszek ebben -a városban… Amikor a mindenható elküldött téged hozzám, hogy -megbocsássak husz esztendős fogságot, alvatag közönyt… sok nőt, aki -elment mellettem, anélkül, hogy észrevett volna.“</p> -<p>Antónia csendesen simogatta Rezeda ur arcát és könyörögve nézett -rá.</p> -<p>„Én senkise vagyok… Kérem hallgasson, nem érdemlem meg ezeket az -imádságos szavakat, amelyeket hozzám intéz. Én csak egy mindennapi -lány vagyok és szerencsém az, hogy maga észrevett a sok -között.“</p> -<p>„Mily sokat gondoltam rád, Antónia, mikor a muzsikáló órát -meghuztam itt magányos délutánokon. Még nagyon kis lány lehettél, -amikor már itt jártál előttem hercegnőként, kokottként, apácaként. -Te voltál az, akit mindig vártam, amikor szomoru <span class= -"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> voltam. -Te sugtad a fülembe buskomoly órákban, hogy legyek vig, még minden -megváltozhat. Te kopogtál az ablakon, midőn oly mélyen lehajtottam -a fejem, hogy többé tán fel sem emelhettem volna azt nélküled. Te -vagy az a szerelem, akinek jönni kellett, hogy a járó-kelők a -kedvesebb arcukat mutassák felém az utcán, hogy muzsikásabb legyen -a hozzám szólók hangja, hogy megint érezzem az ifjukori Duna nyári -illatát, lássam a háztetők szineit, halljam a kocsikerekek vig -pörgését, az Andrássy-ut távolát, a nők fehér harisnyáját, a -férfiak lovagiasságát, az élet gyengédségét…“</p> -<p>Rezeda ur felzokogott elragadtatásában. Kinyitotta a két kezét, -a szék, amelyben Antónia ült, üres volt. A falon a muzsikáló óra -régi valcert pengetett, mintha valaki elmenőben megvonta volna a -szerkezet zsinórját.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span></p> -<h2>VI.<br /> -Part-részlet az óbudai Dunán.</h2> -<p>Azok a multszázadbeli, hegyesbajszú, tisztességes szakállú -férfiak, akik csigába göndöritették a hajukat, a „bakonbartjukat“ s -az ideáljaik arcképét a nyakukban viselték, akik általában Rezeda -úr barátai és ismerősei voltak a városban: nem tudtak a doktorral -való összeköttetéséről. De nem az asszonyságok sem, akiket valóban -tisztelt Rezeda ur; e multszázadi virágszálak, akik -szemérmetességből inkább betegek voltak, legfeljebb Parád, Füred, -Csiz vizével gyógyitották magukat, mintsem doktorhoz forduljanak. -Ugyan hol van az az arcátlan asszonyféle, aki a doktor előtt -mezitelenre levetkőzik e korszakban amelybe Rezeda ur még -harminc-negyven év elmultával is képzelte magát, hogy életét baj -nélkül folytathassa?</p> -<p>A doktor nem volt ideálista, de gonosztevő sem.</p> -<p>Bizonyosan sokan látták őt Pesten, mert szeretett csavarogni: a -házak fala mentén, szemügyre vette az embereket: mert utálta őket -és soha sem tételezett fel senkiről se valamely becsületes -dolgot.</p> -<p>Körülbelül negyven esztendős volt ekkor a doktor, de jókedvében -néha száznegyvennek mondta magát. <span class="pagenum"><a name= -"Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p> -<p>Vidéki fotografusok megsárgult kirakataiban látni ily -elfelejtett embereket, akiknek már a nevét sem tudja senki, ám ők -régi szalónkabátjukban tovább figyelik a piac eseményeit, szembe -nézegetnek a kiváncsi nőkkel, bár már a temetőbe, vagy egy másik -városba költöztek. A doktoron minden sárga és fakult volt, mint az -arcképeken, amelyeknek a napsugár szivta ki a fényét. Egyszer -Rezeda ur megtalálta a doktor fiatalkori arcképét, Óbudán, a -Flórián-téren. Egy fotografus ablakában fedezte fel a doktort -óbudai leányok és férfiak között, akik addig le sem telepednek a -lakodalmi ebédhez, amig a fényképésznél nem jártak. Karonfogva -állnak itt fehérruhában és fekete kabátban akár ötvenesztendeig, -holott a valóságban azóta sem fogták egymást karon. Itt ült a -doktor magyar ruhában, rojtos kis nyakkendővel és kopaszodó homloka -alatt, füle mellett haja épen úgy előre volt kefélve, mint a régi -magyaroké. Akkoriban a doktornak még az volt a vágya, hogy -osztályvezető orvos legyen a békésgyulai kórházban, terve azonban -nem sikerült, öreg napjaira a harmadik kerületben fekvő Virág-zugba -költözött és nagyon elrészegesedett.</p> -<p>Kisilonka Jácint, ez volt a doktor neve, olyan családból -származott, ahol a férfiak kisbőgőztek, hegedültek vagy legalább is -valami fúvóhangszerhez értettek, amelyeket őszi délutánokon -megszólaltattak. Egyetlen módos ember élt a családban, egy Jácint -nevü veszprémi kanonok, hősünk keresztnevén kivül egyebet sem -örökölt a kanonoktól. Kisilonka fuvolázni <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> tudott -és esősnapokon, amikor a Virág-zúg ódon, törökhódoltságból itt -maradt házai felett vastagon összegyülekeztek a fellegek, az -esőszemek úgy kopogtak a kövezeten, mintha régi lakók járnának -vissza temetőből, valamint elduruzsolták mondanivalóikat az -egyébként néma házereszek, a kivénült esőcsatornák fontoskodva -végezték feladatukat, mint régen nyugdijas hivatalnokok ha álláshoz -jutnak, köd jött a Dunáról a hegyoldalba, az öreg asszonyok még -piszkosabbak és rongyosabbak voltak a tenyérnyi udvarokon, mint -valaha, gurnyasztó vénemberek várták a félrecsapott kalapu Halált -az ablaknál, hátha véletlenül erre korcsmázik (az óbudai Halál -mindennap leissza magát, nem lehet józan fejjel üzni ezt a csuf -mesterséget), a gyermekek oly sárosak voltak, mint a patkányok: -Kisilonka Jácint egy-két pint bort készitett az ágy elé, azzal a -feltett szándékkal, hogy nem megy el hazulról, ábrándjainak él. S -igy is tett mindaddig, amig a bor és a fuvola tartott. A fuvola -hangján ellátogatott biborpiros királyi udvarokba, ahol nagyorrú -fejedelmek ültek udvarhölgyeiktől körülvéve és kedveseiknek -birtokot, valamint (a doktor meghivása utján) ártatlanságot -ajándékoztak, midőn azoknak kedvük kerekedett férjhez menni. A -szorgalmasan hajtogatott borospoharak ugyancsak kellemetes -dolgokról győzték meg Kisilonkát, igy a többi között azt is -elhitették vele, hogy ő még egy nagyreményü ifju ember, akinek -legszebb napjai ezután várhatók. Nem csak a doktori pályán vár szép -jövendő hősünkre, de valójában <span class="pagenum"><a name= -"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> inkább, mint zenész -érvényesül, hire messzire terjed a Virág-zugból. Ezeket a tündéri -gondolatokat nem viselhette el magányában a doktor, utrakelt, hogy -cimborákat találjon, akikkel zenéről és müvészetekről váltson -néhány szót. Gyakran, söt leggyakrabban a reggel vetette haza a -doktort kirándulásaiból és ugyanezért a Virág-zugban egyetlen -hideglelős beteg sem fordult hozzá tanácsért.</p> -<p>A doktor cimboráit a pesti bohémek között találta, éjszakai kis -korcsmákban, mulatóhelyek szobáiban, eldugott kávéházakban, -valamint a Családi Kör cimü klubban, ahol egész éjszaka kártyáztak -és ittak a bohémek. Barátai voltak fiatalemberek, akik még semmit -sem veszitettek egy átvirrasztott éjszakával, ismérősei voltak az -öregek, akik már semmit sem nyertek egy ébren töltött nappallal. S -ezeknek az éjszakai alakoknak nem voltak olyan barátnőik, akiknek -szükségük lett volna ártatlanságra, haszontalanságra. A doktor -klientélája tehát nem nagyon szaporodott se a Paradicsom -kávéházban, se a Macskagumi vendéglőben, se a Családi Körben, de -még a Jó Sógorokhoz cimzett éjszakai női tanyán se, legfeljebb -mindennapos női betegségek ellen vették igénybe segitségét. A nagy, -valódi, aranyhegyeket érő találmányra senkinek se volt éjszaka -Budapesten szüksége.</p> -<p>S a doktor, bár egy nagy titkot hordott zsebében, kezdett -elfakulni, mint egy régi kép valamely arcképalbumban. Szeme körül -mind veresebbek lettek a karikák, mind kevesebbet hederitett -kartársaira, akik <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> veszett hirét költötték a városban. -Most már csak fuvolázással foglalkozott, mindig zenéről beszélt, -görcsösen átölelte a muzsikusokat, akik éjszaka reggelig a maguk -mesterségéről kifogyhatatlanul, szünetnélkül beszélnek és a -világból más nem érdekli őket, csak a saját foglalkozásuk: falusi -cigányok és világhiru zenészek örök tulajdonsága. Legjobb barátja -egy elcsapott operai hegedüs volt, aki éjjel-nappal részeg volt és -ilyenkor képzeletében a legszebb zenéket játszotta, holott keze már -nem volt biztos. „Más országban máskép volna!“ – mondta Kisilonka, -mikor lelkiismeretfurdalásai voltak. S ezzel mindent elintézett -jelenéről, s jövőjéről.</p> -<p>Kisilonka meglehetős örömmel fogadta Rezeda urat, hisz e férfiu -is egyike volt azon kiválasztottaknak, akikkel hosszu éjszakákon át -lehetett üldögélni, iddogálni és kellemetes dolgokról beszélni.</p> -<p>„Drága Rezeda bácsi,“ kiáltott a doktor és nagyon megszorongatta -a vendég kezét.</p> -<p>Rövid idő multán egy közeli korcsmában üldögélt a két férfiu, -ahol Rezeda ur alaposan előadta látogatása célját. „Segiteni kell a -leányokon megigértem nekik.“</p> -<p>Kisilonka legyintett:</p> -<p>„Olyan egyszerü dolog az egész, mintha azt mondanád a szabónak, -hogy varrjon fel egy gombot.“</p> -<p>„Helyes, bólongatott Rezeda ur, azonban a pacienseknek ezt nem -kell tudni. Mindig az volt a bajod, hogy nem tulajdonitottál elég -fontosságot a tudományodnak. Ha legalább szakállad volna!“ -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<p>„Azt szeretnéd, hogy én is mindenféle hókuszpókusszal kezeljem a -betegeimet, mint a pesti nőorvosok? Én már nem változok meg Rezeda -bácsi; meg vizsgálom a beteget, aztán: fogj be János.“</p> -<p>Kisilonka hóna alá csapta müszeres táskáját.</p> -<p>„A szerszámokat épen tegnap főztem ki, mert megálmodtam, hogy -szükségem lesz rájuk. Még ugyanabban a vizben vannak, amelyben -főttek.“</p> -<p>Kisilonka kinyitotta a táskáját. A pléhdobozban valóban ott -csörögtek az acélok, amelyek rejtelmes alakjukkal ugy meg szokták -ijeszteni a beteg nőket, hogy azok nyomban javulást fogadnak -magukban.</p> -<p>A doktor nevetve, könnyü szivvel ment a Dunapart felé, ahol a -lankás, gyepes, szakadékos partokon kecskék legeltek, dologtalan -vének üldögéltek a vasuti vágányok mentén, bujdosó pesti -szerelmesekre fütytyentett rá a szentendrei vonat masinisztája, -tarka rongyokba burkolt gyermekek dugták lábukat a Dunába, hátha -belekapaszkodik egy pecsenyének való hal.</p> -<p>A doktor derülten nézett körül a tájon, mintha tiz év előtti -szerelmes levelét kapta volna vissza ma.</p> -<p>„És melyik érdekel a kisasszonyok közül, Rezeda bácsi?“</p> -<p>„Egy feketés göndörhaju…“</p> -<p>„A hajakat csak akkor nézem a nőknél, midőn le kell nyirni, vagy -beretválni.“</p> -<p>„Antóniának nevezik.“</p> -<p>„Névszerint pláne eltévesztem őket. Fiatalabb éveimben, mikor -három, négy, öt asszony volt <span class="pagenum"><a name= -"Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> egyszerre a barátnőm, -hogy kalendáriumot kellett róluk vezetni, betükkel és mindenféle -jelvényekkel irtam tele a noteszemet, mint egy pedáns férfiuhoz -illik: akkor kerültem bajba, amikor a sötétben, vagy szerelmi -hévben eltévesztgettem a nők keresztnevét.“</p> -<p>„Megigézett ez a lány… Feleségül veszem.“</p> -<p>„Oh, Rezeda bácsi még mindig hiszel az igézetekben! Ismét -házasodni akarsz, társulni valakivel, akivel semmid sem közös, -minden idegen? Egy nőt akarsz már megint, aki mangalica módjára -alszik melletted, amig te álomtalanul bámulsz a setétségbe? Ismét -olyan egyedül akarod magad érezni, mint a magányos varju a fatetőn? -Az igazi, borzalmas, fagyasztó egyedüllét nem az agglegények átka, -hanem a házas embereké, akik esténkint asszonyukkal bezárkóznak a -hálószobába! Ők vannak aztán magukban, midőn álomtalanok, ők -szenvednek leginkább a betegségükben, mert hiszen egyedül kell azt -viselniök egy közönyös hideg lény szemeláttára… s egyedül vannak, -ha szomoruak, mert senkinek se mondhatják el szomoruságuk okát: -házasok, férjek, nem lehetnek őszinték barátaikhoz, sem -feleségükhöz… És senki oly egyedül nem érzi magát a halál órájában, -mint a házas ember. Inkább egy kecskét vegyél, mint asszonyt.“</p> -<p>Rezeda ur élénken csóválta a fejét.</p> -<p>„Még ráérek agglegénnyé válni, szürke napernyő alatt, -bársonykabátban sétálgatni; próbálni akarok egy és mást az életben. -Sohase volt otthonom, mindig csak olyan megszálló vendég voltam -azokon a helyeken, <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> ahol letelepedtem, mint a vándorló -legények a maguk herbergjében, mint az utazók az éjjeli mulatóhely -hölgyeinek szivében. Negyven esztendős vagyok és még nem aludtam -szivfájás, riadalom nélkül egyetlen éjszakán sem. Minden éjjel azt -gondolom magamban két és három között, hogy hajótörött vagyok, egy -gerendába kapaszkodom a viharos tengeren, mindenfelé zord veszély -és setétség… majd meg azt hiszem, hogy egy kút fenekén ülök egy -kopár pusztaságon és oly mély elhagyatottságban, hogy még a szelet -sem hallom, amely a kut szája fölött elsüvölt, mázsányi teherrel -nehezedik a szivemre az éj… Nem tudok már többé gőgösen büszke -lenni az egyedüllétemre, nem vagyok már többé hiu, hogy oly -magányos vagyok, mint egy száradó fa a pusztaságban, senkivel sem -közlöm gondolataimat, nem kérek tanácsot, jóságot, gyengédséget az -emberektől, dölyfösen egyedül vagyok… ez a nagy erő kiszállott a -lelkemből, a tagjaimból, a gondolkozásomból. Valakire szükségem -van, aki mellettem legyen.“</p> -<p>„Végy egy kutyát, Rezeda bácsi.“</p> -<p>„Mindig setétebbek, vigasztalanabbak lesznek az éjszakáim. Nem -jutnak eszembe vidám gondolatok, mulatságosságok nappali életemből, -amelyeken azelőtt éjszaka nevetgéltem. Sohase látom már az -embereket, ismerőseimet természetes, valódi alakjukban, amint -azelőtt megvigasztalódtam felettük. Láttam Első Ferenc Józsefet -álmatlanul, nyögve forgolódni, mint egy nyügös gyermeket. Hálás -voltam sorsomhoz, hogy nem lettem császár. Majd hálóingben, -papucsban, <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> a bútorokba kapaszkodva ment végig -szobámon a tekintélyes öreg polgár, hogy az ifju szolgáló leányokat -meglesse éjjeli álmukban; egyik-másik ifju nő kitakaródzott álmában -és a tekintélyes férfiu nem forditotta el a szemét. Láttam -elérhetetlen urnőket kiszállni ágyukból és leguggolni, mint -faluvégen a cigánylányok. Láttam szentkép arcu leányokat bolhára -vadászni, papucsban járni, cselédeikkel bizalmaskodni… Szép -éjszakáim voltak, amikor jóizüen elgondoltam, hogy mit csinálnak az -emberek négy fal között, midőn az ajtót, ablaktáblát bezárják -magukra és azt hiszik, hogy senki se látja őket. S addig csak -elviselhető volt magános életem, amikor féltékenységtől gyötrődő, -szép feleségü, öreg férjeket láttam álmatlanul virrasztani, vagy -kutya módjára vinnyogni. De bölcsességem elhagyott. Hasfájós -szépasszony (akit tegnap este páholyában láttam cukrozott barackot -enni), nem siet át magányos szobáimon, gazdag ember (akit fogatában -láttam az elmult dél után), nem guggol éjjeliedényen ülő kis -gyermeke mellett aggodalmas homlokkal, polgárkisasszony (aki a -Ferenciek templomában szép lábával megigézett), nem foltoz fehér -harisnyát… és nem láttam többé a hideg tekintetü, büszke homloku, -megközelithetetlen szigoruságu, erényeikre gőgös urnők álomalakjait -sem; pedig mily mulatságos volt elgondolni, hogy egy-egy hercegnő -falusi kutyával, vagy rőtvörös hajduval álmodik, holott még kezén a -rózsafüzér… És nem hallottam többé a titokzatos szavakat, -amelyekkel a megszokott házaspárok egymást <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> -ösztökélik a szeretkezéshez: városvégre nyúló deszkakeritésre irott -szavakat… Egyedül vagyok éjszaka, mint a béka a kut fenekén.“</p> -<p>Kisilonka doktor ur sajátságosan mosolygott:</p> -<p>„Akkor lész csak egyedül, ha asszonyt fektetsz magad mellé. -Akkor aztán ülhetsz, mint megbilincselt rab. Vége a jó kedvnek, -vége a szabadságodnak és irigyelni fogod azokat, akik egyedül -járnak éjszaka az ablak alatt; irigyeled, akik éjfélkor könnyed -szivvel mennek át a hidakon és dalt dudorásznak; boldognak hiszed -azokat, akik felgyürt kabátban sietnek a viharos éjszakában és egy -utcasarkon istenhozzádot mondanak egymásnak a jó barátok; mindenki -boldogabb lesz, mint te. Szived megkötözve, féltésed felébresztve, -erőd gyöngülve… és a vidám gondolataid, amelyek most csak -vándoruton vannak, hogy egykor visszatérjenek még hozzád, ezek a -szajkóhangu, harkálytarka elképzelések, a magános embernek kincsei -végképen elvesztek, amint egy asszony széles hátával rátelepedik a -szivedre.“</p> -<p>Az óbudai Dunaparton elérték azt a helyet, ahol a hajógyár -felett oly szakadékos a folyam partja, mintha az öngyilkosjelöltek -erre koptatták volna legtöbbször a csizmáikat. A zsidótemplom -mellett sikátorok lapulnak, mint Eugen Sue regényeiben és a szél -csendes időben is lóbálja az ablakokra akasztott rongyokat. A kapuk -alatt szenny folyik, a grádicsokat az eső mossa, döglött patkányt -huznak az utcagyerekek és ezen az omladékos tájon sétálnak a titkos -szerelmesek, akik Pestről ide menekülnek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> Hány -urihölgy tette már gondosan varrott cipőjét erre a földre az -önfeledt szerelmi sétában! Ha megszólalnának a sikátorokban maradt -lábnyomok, hány előkelő pesti asszonyság nevét mondogatnák! A -legrégibb randevuhely az óbudai partnak ez a része, már a nagymamák -ide jártak, ha nem birtak a szivükkel.</p> -<p>Most is egy ifju pár andalgott a keskeny utcán, a földbe sülyedt -házikók között. A nő oly elszántsággal karolt az ifjuba, mintha az -imént esküdtek volna meg, hogy örökké szeretik egymást.</p> -<p>„Antónia!“ kiáltott fel Rezeda ur elsápadva, midőn a hölgy -táncos lépteit mesziről észrevette.</p> -<p>Kisilonka nyugalomra intette:</p> -<p>„Nem Antónia, Rezeda bácsi. Ezt, a patkányfogó eb lábával -hasonló lábu hölgyet ismerjük már Óbudán. Mindig ide hozza a -gavallérjait sétára, mikor nagyon szerelmes. Azt mondják, három -férjet szerzett már magának az itteni hangulatok segitségével.“</p> -<p>„Akkor csak Margaréta lehet, dühöngött Rezeda ur. Egykor engem -is itt sétáltatott, mikor kettős öngyilkosságot terveztünk.“</p> -<p>Kisilonka ásitott.</p> -<p>„Az bizony meglehet… Általában a pesti nökben kevés a fantázia, -meg a város környéke sem alkalmatos rá, hogy minden uj szerelmükhöz -uj randevuhelyet találjanak. Ezeknek a szeretőtartó és szerelem -nélkül boldogtalan asszonyoknak megvannak a maguk padjai, ahol már -tizenöt év előtt is üldögéltek a városligetben, pontosan tudják a -hajók menetrendjét <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> az ujpesti kikötőbe, vagy Váczra, -minden szeretőjüket elviszik őszidőben a Normafához, kirándulnak a -Kutyavillához, boldogan néznek körül uj kedvesük társaságában a -Flórián-tér kofasátrai között, mintha akkor látnák először, -felkeresik a tabáni templomokat és nem jut eszükbe, hogy tavaly -vagy a mult hónapban ugyanazon fekete képü szent előtt tettek -fogadalmat egy másik gavallérnak; némelyek csak a Császárfürdő -100-as számu szobájában érzik jól magukat, mások legénylakásokon és -többnyire ugyanazon szövegü névtelen levelet irják, ha a férfiu -elpártol tőlük. Szeretném már hallani, hogy csak egyetlen pesti -asszony is kifelejtette volna programmjából a Kacsa-utcát.“</p> -<p>Rézveres arcú, bocskoros öreg csónakos állott a parton, mint -Charon, aki lelkekre vár.</p> -<p>„Itt van Drapcsik, hajósom,“ szólt Rezeda ur és a doktorral -csónakba ülve, a sziget felé indultak.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span></p> -<h2>VII.<br /> -Sárga ház a fák között.</h2> -<p>Rezeda ur egy régi házat ismert a Margitszigeten, ahol -meghuzódni vélt öregségére, midőn a városi élet többé nem -érdekli.</p> -<p>Ma már hiába keresnénk a régi lakot, elváltozott annak külseje, -belseje, mióta a Margithid szárnyát felépitették és Szent Margit -ájtatos utjait elözönlötték a pestiek. Rezeda ur, a mult idők -barátja és a régi hangulatoknak kedvelője, természetesen akkoriban -legfeljebb testileg lakott a Margitszigeten, amikor a kalendárium a -jelen időt mutatja; lelkileg abban a gyönyörü korszakban maradt ő -vissza, amikor a Fecske és a Hattyu nevü karcsu hajók közlekedtek a -várossal és hétköznapokon olyan csend volt a fák lombjai alatt, -hogy szinte hallani lehetett a nyár lélekzetvételét. Vasárnap -katonai zenekar jött a hajóval és ezért a betegek, akik a -szállodában laktak, tolókocsijaikon messzire eltolatták magukat a -sziget belsejébe, ahová csak a szerelmesek bátorkodtak.</p> -<p>Öreg emberek bucsuzkodnak itt az élettől az egyik padon, midőn a -lombok között besárguló napsugarat <span class="pagenum"><a name= -"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> fogdossák fáradt -szemükkel, hosszasan, mintha emlékbe akarnák magukkal vinni, -figyelik a rezgő leveleket, betegségeikről oly szakértelemmel -beszélgetnek, mintha jobban tudnák azt a doktoroknál; bár erszényük -telve, mindennapi gond előttük ismeretlen, rettegve várják az őszi -időszak közeledtét, midőn el kell hagyni a szigetet, hol életüket -vélik meghosszabbitani, mintha a halál nem tudna utánuk jönni a -vizen át. Vörös öves, ezüst fejü papok és elhájasodott fáradt szemü -öreg bankárok köszöntik egymást reggelenkint azzal a kérdéssel, -hogy milyen volt éjszakai nyugodalmuk; gazdag zsidóasszonyok és -szürkülőhaju grófnék andalognak a gyalogutakon, mintha öregségükre -apácák lettek volna maguk is, akik ezen a földön romfalak alakjában -kisértenek a holdvilágos éjjeleken… és a nyugodalmas, lemondott -arcu, de még sajgószivü vénség mellett tomboló és meggondolatlan -fiatalság reszket szerelmi vágyban, ahol sürü a bokor, elhagyott a -sétaut, magános a pad, titokteljes a rom. A margitszigeti -alkonyatoknak és estéknek vágyteli költészetét az Ezeregyéjszaka -meséskönyvében találjuk fel, ahol öntudatlan szemérmetlenséggel -tárgyaltatnak emberi dolgok, amelyekre közönségesen leplet szokás -vetni. Minden fának és fa alatt álló padnak: annyi mondani valója -volna, hogy iró élete végeig nem irhatná le, csak egy keresztut -történetét sem. Langyosan sóhajt a szél a lombok között, keritő -énekét zengi a fülemile, csábitást mormognak a folyam hullámai és a -kápolna lezárt ajtaja előtt meg lehet esküdni tanu nélkül; -<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> a pillanatnyi boldogság felhasználására -integet a sárgarigó flótája a fa tetejéről: mély zöldjében a -bokroknak csókokat legyeznek a levelek; a holdvilág csalóka képét -mutogatja a jövendőnek; a szerelem szunyog kitartásával döngicsél a -fülek körül és a nők fehér ruháját szent Margit vize fehériti -mindennap, hogy felejtsenek és ujra szeressenek. A kéjek -görbitették itt meg a fák ágait, az édes bünök vontak görcsöket a -fák derekára, a paráznaság liheg azokban a pinceodukban, ahová sok -száz esztendő előtt a magukról megfeledkezett apácákat zárták.</p> -<p>Csak kérdezzétek meg az öregembereket és öregasszonyokat, akik -már ki merik nyitni a szájukat, mennyi erkölcsrendészeti kihágást -tudnak ők a Margitszigetről! Kérdezzétek meg az öreg rendőröket, a -nyugalomba vonult portásokat, fatetején üldögélő varjakat. Gyuri -bácsikat, Balog néniket, hogy el menjen a kedvetek hinni mindazon -tévedésekben, amelyeket női erénynek neveznek. Lehetséges, hogy -megfordulnak itt ártatlan sétálók is, ámbátor Rezeda ur sohasem -hitt azoknak a nőknek, akik hosszadalmasan időztek a romoknál.</p> -<p>A pletyka itt bő talajra lelt, a nők rágalmazóinak nem sokat -kellett törni a fejüket mondanivalókon; nagyon beteg embernek -kellett annak lenni, akinek a nyári hónapok alatt ne akadt volna -valami eltennivalója a szigeti estékről a zord téli napokra. Ám -mindent meg lehet bocsájtani, midőn abból már csak emlék lesz. Ne -zavarjuk a halottakat.</p> -<p>Rezeda ur Alvinczi Eduárd régi házát bocsájtotta <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> -Damasztiné és leányai rendelkezésére és a hölgyek hagy -ruháskosarakkal költöztek a szigetre, hogy ott néhány napot -töltsenek. Ezt a házat valamikor a boldog emlékezetü nádorispán -épittette és öles falai között vigan töltötte napjait: rózsákkal -vette körül a házat és hallgatta a fák zugását. Későbben más lakók -is megfordultak itt, akik egyéb szórakozásokat is felvettek -programmjukba. Egy uri hölgy a hatvanas években fehér patkányokat -tenyésztett itt és abban gyönyörködött, hogy mezitelen férfiak éles -karddal vivtak a ház egyik szobájában, majd szines kendőjü pesti -nyaralók konyhája füstölgött. A ház épen annyi történetet tudott, -mint akármelyik régi ház Pesten: emberi szenvedésekről, -betegségekről, örömökről, csalódásokról. Rezeda úr azért kedvelte a -régi lakot, mert itt épen ugy ábrándozhatott, mint a -Borz-utcában.</p> -<p>Kisilonka Jácint müszeres táskájával eltünt a házban, amig -Rezeda ur a csónakban várt a Dunán. A budai tornyok elütötték a -négy órát, a doktor azt igérte, hogy egy óra mulva visszatér, ennyi -idő épen elég neki akár négy meggondolatlanság jóvátételére.</p> -<p>Mily nagy volt Rezeda ur csodálkozása, mikor a doktor alig -negyed óra mulva megjelent a parti homokbuckákon.</p> -<p>„Csak vénasszonyokra és féltékeny férfiakra ne hallgasson soha -az ember!“ dohogta amig a csónakban helyetfoglalt. „Semmi -tennivalóm nem akadt. A vén bolond asszony készpénznek vette a -leányok szokásos hazugságait. Az a falusi szépség, akit -<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> Mánjának neveznek: oly ártatlan, mint a -Flórián szobor. A másik, aki Aranka néven mutatkozott be, példa -lehetne arra nézve, hogy öregember akkor se merje nőül venni, ha -doktor Dávid kinálja neki megfiatalitó, erősitő piruláit. A -szemüveges Erzsébet pedig elmehet még sok randevura, amig erényét -komoly veszedelem éri. Szinte megcsaltak, hogy nem akadt semmi -tennivalóm. Ezentul óvatosabb légy, Rezeda bácsi a nők -hazugságaival. Igen gyakori eset, hogy teljesen ártatlan nők, -félrevezetésül ugy viselkednek a férfiakkal szemben, mint -tizenhárompróbás örömleányok.“</p> -<p>„És Antónia?“ – kérdezte alig leplezett izgatottsággal Rezeda -ur.</p> -<p>„Ő sokkal okosabb volt, nem hagyta magát vizsgálat alá -venni.“</p> -<p>„Te hatökör! – kiáltott fel magából kikelve Rezeda ur. Mit -gondolsz, mért csónakáztattalak át Budáról Pestre? Azt hitted, hogy -érdekel engen a falusi kisasszony erénye, vagy a szemüveges hölgy -kalandja? Érdekel engem Damasztiné egész nevelőintézetéből bárki, -mint az egyetlen Antónia?“</p> -<p>Kisilonka szemhunyorintás nélkül felelt:</p> -<p>„Én pedig reádnézve a legjobb esetnek épen azt vélem, hogy -Antóniáról nem tudunk semmi bizonyosat. Nem hinnéd se az egyik, se -a másik eshetőséget, mert szerelmes vagy. A szerelmesek a saját -szemüknek sem hisznek, hát még egy doktornak! Drága Rezeda bácsi, -teljesen tőled függ, hogy mit gondolsz Antóniáról. Azt vélem, hogy -bármit tapasztaltam <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> volna, te tovább is imádnád, mint ez -már a férfiak szokása.“</p> -<p>Rezeda ur megragadta az orvos kezét:</p> -<p>„Észrevettél valamit?“</p> -<p>„Nem vagyok bolond! Hogy majd a Dunába dobjál.“</p> -<p>Rezeda ur a folyam közepéről hosszadalmasan nézte a zöld lombok -között sárguló régi házat ott a sziget közepén. Világoszöld -zsalugátereivel, cserepes tetőjével, sárga falával a ház is utána -nézett, mintha hivogatná magához. „Hová mégy, te bolond, sehol jobb -helyed nem lehet, mint itt,“ szólt utána az öreg lak. De Rezeda ur -csak a dobogó szivére szoritotta a kezét.</p> -<p>„Nem hittem, hogy még ilyesmi előforduljon az életemben! – -rebegte. Hol vegyem az erőt, hogy lebirjam magamat? Hol vegyem a -kedvet más nők fehér lábai után, mikor azt az egyet látom mindig? -Csak legalább jól megvertem volna azon az éjszakán a Fácánnál, -amikor megcsalt? Vagy talán nem is csalt meg, csak igen -kacérkodott?“</p> -<p>Kisilonka felvette az egyik gazdátlan evezőt és segitett az öreg -csónakosnak messzire vinni Rezeda urat a sárga háztól. A Duna -közepén járt már a csónak, amikor egy nyulánk, barna hölgy -megjelent a parton és fehér kendőjével bucsut intett.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span></p> -<h2>VIII.<br /> -Séta a város kapuin belül.</h2> -<p>„Emlékszel, Mencellre, a szitásra, aki akkor szerette legjobban -a lányait, mikor azok örömlányok lettek?“ – kérdezte Rezeda ur azon -ösmeretlen férfit, aki a házak falához tapadva kisérte őt sétáiban, -s egyetlen percig sem maradt el; csak épen a nevét tudta e hü -barátnak, Árnyéknak hivták. Ő járt vele a Szerb-utca ódon kerti -fala mellett, amely fal mindig leányszöktetéseket juttatott Rezeda -ur eszébe, amely szöktetésekről régi kalendáriumokban olvasott. -Igen, ilyenek voltak azok a keritések, amelyekhez a megzavarodott -kisasszonyok a kertész létráját támasztották, mig az utcai oldalon -kitárt karral várakozott a gavallér; a szomszéd utcában öreg -bérkocsis takargatja lovait a hüs éjszakában. Ugyanott volt egy -régi szép kapu a kerti falon, amelyet a ház gazdája befalaztatott, -miután arra valaki utóljára eltávozott. Az árnyék megállt a kapunál -és igy szólt Rezeda urhoz: „lásd, mindig azokat a nőket szerették, -akik csalfák voltak! Kinek jutott eszébe valaha: törődni a -tisztességes nőkkel?“ Régen bezárt zsalugáterek alatt, elhagyottnak -látszó régi házak mellett <span class="pagenum"><a name="Page_122" -id="Page_122">-122-</a></span> intett az árnyék: „ezek is mind a -csalfa nők emlékei; csak egy nő kegyetlen szeszélyéből tud igy -meghalni egy ablak, vagy egy ház, hogy nemzedékeken át fel nem -támad.“ A Pintér-utcán, ahol az árnyék a földbe ereszkedő ablakokra -vetődik a járó-kelőről és a házak belsejében, az elhagyott -emeleteken, a kitört szárnyu, vagy örökre elhomályosult ablakok -mögött szomoru szegénység gunnyaszt, Rezeda ur társával azokról a -boldog pesti családokról beszélt, akik itt laktak a nagy árviz -előtt. Hová lettek a jómódu polgárcsaládok, megelégedett emberek, a -félig rommá válott házakból? Miért nem épitették fel a házakat, -amelyek Pest legdrágább telkein öreg, elzüllött korhelyként -könyökölnek félrecsapott tetőik alatt? Hová lett a „pianinó“, -amelynek hangjai mellett a szép aranymüvesné a Fegyverkovács cimü -opera dallamait énekelgette Rezeda ur fiatal korában? Hova lettek a -bojtos házisapkás, gömbölyü arcu polgárok, akik alkonyattal -kikönyököltek az ablakba és szives szóval hivták fel ismerőseiket -egy baráti szóra, baráti pohárra? Hová lett a megelégedett csend a -régi házak környékéről, midőn a téli szélben zörgő gázlámpa egyedül -virrasztott az utcában és a hó vastag, meleg takarót boritott -reggelre a háztetőkre, hogy fénylőbbek legyenek az ablakok, -szinesebbek a függönyök, kivánatosabb a göndörfüstü kémény?… Az -árnyék felelt Rezeda úrnak: „Elvitték a nők a megelégedettséget, -elvitték a csendet, a göndörödő füstöt a fülük mellé ragasztották, -a függönyt szenvedélyesen letépték, a gömbölyü polgárt keszeggé -<span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> aszalták, a zörgő gázlámpát leöntötték -az emeletről, az ablakot beverték, miután szükségük többé nem volt -rá, hisz ugysem üldögéltek többé odahaza… Az egész városrésznek -pusztulása arra magyarázható, hogy nem volt többé oly szükség a -családi otthonokra, mint a régi világban. A háziurak nem -javittatták meg a grádicsot, hisz a nők ugyis le tudtak jönni, az -emeletről, hogy az utcára menjenek sétálni. A belvárosban nem az -történik, ami egyéb városokban, hogy kikapós, frivol nők kedvéért -palotákat, villákat, aranyos fészkeket épitettek volna a férfiak. -Ellenkezőleg: hagytak tönkremenni mindent, ami a mult idők -boldogságait eszébe juttatná a jelennek.“</p> -<p>„De Menczell, a szitás mégis csak akkor volt boldog ember, -amikor leányai örömlányok lettek?“</p> -<p>Az árnyék nyugodalmasan mendegélt Rezeda ur mellett és odasimult -a házak falához:</p> -<p>„Nem tudjuk ám teljes biztonsággal, hogy miféle emberek laknak a -háztetők alatt, még ha ismerjük is a lakók névsorát. Azok a szürkén -hangzó nevek a kapuk visszhangos boltozatai alatt (amely nevek -gyakran ugy megsárgulnak az időtől, mint a temetők felirásai), -megannyi emberi titkot fednek, amelyről sohase lehet tudomásunk; -minden névnek van valamely titka, amelyet a halálos ágyán se vall -be. Mit tudunk mi a világról, Rezeda ur? Mit tudjuk mi, hogy -dugárusok szemérmetlen képecskéket árulnak a városban, amelyeket -öreg férfiak fiatal nőknek példaadás céljából mutogatnak? Mit -tudunk mi az érzékenységekről, <span class="pagenum"><a name= -"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> a szemmeresztő -álmatlanságokról, amelyek az éjszaka csendjében a házmester -megkérdezése nélkül mennek be a házakba? Tudod te, mit álmodik egy -tekintélyes polgár, midőn bőséges vacsora után hanyattfekszik -ágyában? Gondolja valaki, hogy a vasárnapi miséből az idős polgárné -álmában csupán az a kép maradt meg, amelyet a Kishid-utcában -látott: két kutya üzekedett?… Tudjuk is mi, hogy mit gondolnak -magukban a fiatak szüzek, akik lerugják magukról a takarót és -lábukat az égnek emelik? Az álmoskönyvek nem mondanak mindig -igazat, öklendező öregemberrel, bikával, lánccsörgéssel ritkábban -álmodnak az emberek, mint a tilos dolgokkal, amelyeket a -gyóntatójuknak se merészelnek bevallani. Vannak aztán emberek, mint -Menczell, aki a porosz hadjáratból rézkarikát hozott a fülében, aki -a Zenélőóránál az asztalt verdesi esténkint, a Párizsi-utcából -összegyülekező suszterek asztalánál, vérben forgó szemmel politizál -és egyszerre hajtja fel a söröskriglit. Semmivel sem mutatja, hogy -az özvegy Menczell, mily gyöngéd érzelmekkel viseltetik leányaihoz, -akik ugyanebben az időben a Drótsziget bokrai alatt, vagy a -legénylakás lámpása alatt mulattatnak szegény diákokat, szomjas -katonatiszteket, vagy gazdag öregurakat. Menczell imádja a -leányait, de különösen azt kedveli, aki esténkint a legtöbb -szerelmi hóditással dicsekedik, midőn a vacsorát feltálalják. S ez -az ember, ez a gazdag szitás néhány hónap óta, mióta leányainak -sikerült megszabadulni ártatlanságuktól, oly boldogan él, mint -fiatal házasember <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span> korában, szerencséje van üzletében, -egészsége, kedve, ifjusága visszatért. Nem törődik vele, hogy -öregasszonyok majd megrugdossák a sirját a temetőben. Sokan -hordanak rézkarikát a fülükben, mig mi tudatlanul csavargunk az -utcákon, Rezeda ur.“</p> -<p>Rezeda ur a Dunapartra ért, amelyről a párás folyót, a boldognak -tetsző budai házakat, a kiránduláshoz készülődő fehér hajókat -lehetett látni. Gyümölcsillata volt a partnak e juniusi reggelen, a -kofák sátraikban oly komolyan üldögéltek, mint a város jóságos -anyái, a halászok bibliai serénységgel mutogatták izmos karjaikon a -farkukkal csapkodó halak hosszát, csikorgott a mérőlánc és a -frissen lépegető szakácsnék között piaci kalapjukban, nyári -ruhájukban feltünedeztek az uriasszonyok, akiknek jógazdasszonyi -hirük volt a városban. Arcukon a friss hidegviz, szemükben az -éjszakai nyugodalom jótékony üdesége, merő gond és hozzáértés -minden szavuk, amig az ebédhez való eledelekkel megtöltik -kosaraikat; a petrezselyem zöldjéből kipiroslik a kakas vérpiros -taréja, kiint a potyka csillogó farka, a vörösrépák megannyi -testrészei a Priapuszoknak, amelyek a klasszikus országutakon -vigyáztak a mezökre, a kalarábék hatalmas gömbölyüsége hasonlatos a -ménlovak jellegzetességéhez. A husok piroslanak, mint vágyak, a -vajak olvadoznak, mint csókok, a föld drága terményei, a -cseresznyék, meggyek, málnák üde nedveiket felkinálják a petyhüdt -izek megédesitéséhez. A Dunapartról a vásárcsarnokig <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> -tolonganak a nők, hogy gondoskodjanak családjaik táplálékáról. E -szent helyen bizonyára nem gondolt volna Rezeda ur a szorgalmaskodó -nők erkölcseire, ha árnyéka erre nem figyelmezteti.</p> -<p>„A férfiak sokat megbocsájtanak azoknak az asszonyoknak, akik -maguk járnak a piacra. A jó gazdasszonyoknak majdnem oly erkölcsi -privilégiumuk van, mint a jótorku énekesnőknek. A jó feleség, -amellett, hogy férje gyomrát ellátja, nem feledkezik meg annak -szerelmi kielégüléséről sem. Ezek a megteltgyomru férfiak szivesen -veszik, ha feleségük udvaroltat magának, egyben azért, hogy -felmentődjenek a megszokott, megunt bókolástól, részben azért, hogy -nejüktől több szerelemben részesülnek, ha az eléggé felizgult az -udvarlók suttogó szavaitól. Ezért van az, hogy némely férj elvárja -nejétől, hogy az szeretőt tartson. Csak más férfiak pásztorórája -után izgul fel a vágy a férj ereiben. S ezek a házastársak a -legboldogabban élnek, mint a galambok bujnak össze, miközben az -asszony kigunyolja iménti kedvesét, a férj barátját, akitől alig -egy órája vált el. Mily jól esik ezeknek a nyujtózkodó férjeknek, -ha feleségük rosszat mond legjobb barátjukra, akivel titokban -gyanusitják őnagyságát!“</p> -<p>„Mi közöm ehez?“ kérdezte Rezeda ur. „Én nem vagyok férj, se -házibarát.“</p> -<p>Árnyék csendesen nevetett:</p> -<p>„Le kell tenni arról a régi szokásról, hogy a hütlen, vagy kacér -nőket megöldössük, Rezeda ur. Ugy kell venni a nőket, mint -szolgálóinkat, akik ingünket <span class="pagenum"><a name= -"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> vasalják, ebédünket -megfőzik, rendelkezésre állnak szerelmi kivánságainkban, -elmulattatnak unalmas óráinkban, megvigasztalnak gondjainkban, -ámde, ha szemünk letéved róluk: nyomban álmodni, ábrándozni -kezdenek, más férfiakra gondolnak, mint mi más nőkre, hisz -alkotásunknál fogva több és vadabb vágy bizsereg ereikben, mint a -férfiakéban. Mit jelent az, hogy testükkel mást is szeretnek? -Semmit se jelent, ha lelkük a mienk.</p> -<p>„Ezek az urihölgyek, akik bevásárlásaiknál arra is gondolnak, -hogy ebédlőasztaluknál esetleg barátjaikat is üdvözölhetik, a -legjobb, leggondosabb feleségek. Nézd meg őket, mily csatát vivnak -a kofával, halásszal, húsvágóval néhány krajcárért. Nézd meg őket, -mily örömteli arccal sülyesztik kosarukba a jó falatokat, -amelyekkel háznépüknek örömet okoznak. Nézd meg őket hazafelé -siettükben megállni, ha valamit elfelejtettek. Nézd őket konyháikon -sürögni, aztán mondj rosszat a nőkre! El kell választani a nőkben a -szerelmi állatot és az emberi lelkes részt; mindjárt érthetőbb, -hogy miért a legjobb feleségek, a leggondosabb élettársak, hirneves -jó gazdasszonyok tartanak szeretőt. Ezzel is férjük kedvében -kivánnak járni, megkimélvén őket a fáradságoktól. Óh, csak ne -rejtélyeskedjünk az emberekkel. A férjek rendesen magukat érzik -megcsalatva, midőn feleségüket a megszokott, a társadalmi -törvényszéken bejegyzett szerető elhagyja. Nem emlékszel Maci -férjére, Rezeda ur, aki csaknem pisztolyt szegezett rád, mikor -feleségét végérvényesen elhagytad?“ <span class="pagenum"><a name= -"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p> -<p>Rezeda ur dühöngött.</p> -<p>„Mi közöm az emberi romlottsághoz és aljassághoz? Mi közöm a -piaci urhölgyekhez, akik azért vesznek kakast, mert szeretőjük a -kakaslevest szereti? Én szerelmes vagyok és megvetem az egész -világot. Tisztaságot akarok magam körül. Azt a levegőt akarom -szivni, amit az aprószentek, akik jóságban, isteni félelemben -töltötték életüket.“</p> -<p>Árnyék csendesen ballagott mintha valami ravaszságon törné a -fejét:</p> -<p>„Megengedem, hogy szükséges néha a tiszta szerelem, amely -körülbelül háromszor látogatja meg a férfit élete folyamán. Ki nem -esett el az első és második szerelemben, aki épkézlábbal jön vissza -a bucsuról, ahova összetört szivét vitte megoperálni, akinek -kétszer megkegyelmezett a sors, hogy nem halt bele a szenvedélybe, -féltésbe, szomoruságba, boldogtalan házaséletbe, amellyel minden -tiszta és nagy szerelem végződik, az valóban bolond, ha ujra -belépked abba a házba, ahol az éjszakák álomtalanok, a nappalok -kinteljesek, nagyobb nyomoruság van, mint a rokkantak tanyáján, -gyötrelem, mint a purgatoriumban, féltés, mint a vadállatok -ketrecében. Okos ember tudja azt, hogy harmadszor nem mászik ki ép -bőrrel a nyavalyából, a harmadik szerelem földhöz veri a -legokosabbat, legbátrabbat, ezután már nem szedi magát össze a -jóravaló férfiember; ha életben marad: lesz belőle légycsapó, vagy -vonalzó, görnyedt vállu, megráncosodott nyaku, aggodalmasan -alázatos hivatalnok, nem nézhet többé bátran az <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> erősek -szemébe. A harmadik szerelem elviszi a férfit, mint az ősz a -mellbetegeket.</p> -<p>Rezeda ur rajongott:</p> -<p>„Van szebb dolog a világon, mint igaz szerelem miatt meghalni, -választhat dicsőbb halált egy férfiu negyvenedik évén tul, mint a -szerelmi boldogtalanság halálát? Ujra átérezni a kint, amely -ifjukorában fegyvert adott a kezébe és öngyilkossági kisérletbe -vitte? Ismét megállapitani, hogy mindaz, ami idáig történt, amit -eddig érzett a sziv, susogott a gondolat: mind hazugság, -elképzelés, az igazi szindarab most következik? Most szólalt meg a -bibliai medve az erdőben emberi nyelven a tévelygő emberhez. Most -következik el annak az ideje, hogy összeadjuk hány R betü van a -Miatyánkban, mert ráérünk imádkozni. Most látjuk égi jelnek, ha a -körtefáról lábunkhoz hull a körte. Most járunk el a methodista -templomokba, Budára és Pestre, a prédikálások bölcsességét és -harmónium játékát hallgatni; meglátogatjuk szombat este a -baptistákat a Wesselényi-utcai imaházukban és a félhomályban -megremeg a lelkünk a pap istenes szavaitól. Mi vallás után -áhitozunk, amely vallást eddig nem ismertünk. Mert uj szivet -kaptunk az igaz, mély szerelem által és azt érezzük, hogy Szent -Antal módjára képesek volnánk Páduából Lisszabonba repülni, mert -életünk uj fluidumot kapott az uj szerelem talajából, amely nedv -azonos a barackfa nedvével, amely megkeményiti a barackmagot…“</p> -<p>„Ha igy haladunk, vélekedett Árnyék, nemsokára <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> -eljutunk oda, hogy kenyérbélből leveli-békát gyurunk és azt -reméljük, hogy valamely csoda révén megelevenedik a béka. Csendes -elmebetegekkel barátkozunk és az ő fehér szakállukat bámuljuk, -ahelyett, hogy az asszonyok lábszárai közé néznénk, midőn a szél -belefuj tengerzöld szoknyájukba. Lenézzük majd a pesti nőket, akik -harminc-negyvenszer képesek igazán szeretni, mindaddig, amig csak -el nem hervad ifjuságuk és gyülölködve gondolnak a legénylakások -buzgó látogatóira; régi szeretőinkre, akiknek magunk mutattuk meg -először a pornográf fotográfiákat és képecskéket, hogy ez ábrák -alapján eltanulják a szerelem müvészetét. Gőgösen megyünk el az -urnők kihivó mosolya mellett, amely mind kiváncsibb, amely mind -biztatóbb, amint arról értesültek, hogy szerelembe estünk. -Valóságos nemzeti hősökké leszünk rövidesen Pesten, bolond -szerelmesek, akiket hátuk megett ugyancsak kinevetnek a város -cinikus hölgyei és férfiai.“</p> -<p>„Majd messzire megyünk Antóniával, felelt Rezeda ur, oly lágyan -ejtvén ki Antónia nevét, hogy maga is csudálkozott a gyöngéd -hangsulyon. Elmegyünk, ahová nem ér a párisi szőkére festett haju, -porcellán arcu urnők gunyolódó tekintete, ahol nincs gyalogjáró, -amelyen fehér lábukat és fehér harisnyáikat mutogatnák, ahol nem -rázzák rövid szoknyájuk alatt hátukat, ahol nem lobban fel a -kéjvágy a szemekben, mint a pisztoly lángja…“</p> -<p>„Ahol mindig az eső esik, hogy nem lehet kilépni a régi házból.“ -nevetett Árnyék, „ajánlanám Rezeda <span class="pagenum"><a name= -"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> uram, hogy vess véget a -tiszta szerelemnek, amely csak arra való, hogy a férfiak erejét -sorvassza. Keresd fel régi szeretőidet, a budai főhercegnőket és a -pesti zsidóasszonyokat, látogasd meg az ingerlő Margarétát, aki -egykor egyetlen kancsal tekintetével, amelyet mellényed gombjaira -vetett, a hetedik tüzbe dobott, amelyben acéllá keményedik az -akarat; igyekezzél találkozni a Gozsduház zeg-zugos udvarán -Rozinával, aki gyakran megy át délidőben az átjáróházon, mióta az -egyik lépcsőházban vad hévvel megigazitottad harisnyakötőjét; üzenj -a szenvedélyes Macának, hogy a Habsburg szállodában várod őt; -újitsa fel az azóta férjhezment Böskével szerelmi kirándulásaidat a -budai vendégfogadókba, a Fehér Farkasnál még vár a félszemü -szobalány… Hidd el, a hosszu szünet után ők valamennyien ujnak és -kiválónak tünnek fel. Meghallgatod őket, hogy mit tanultak azóta a -férfiaktól, az élettől, megtudod a legujabb városi pletykákat, az -ujabb keletü szerelmi viszonylatokat, a készülő házasságokat, -kártyanyereményeket, családi botrányokat, a pásztorórán, -megláthatod a legujabb divatot az alsó ruhák terén és a ráncokat, -amelyeket azelőtt nem vettél észre; ismét hallod az ő különös -babonás szavaikat, amelyeket ugy mondanak szeretkezés közben, mint -az imádságot. Megcsókoljátok egymást, mielőtt elváltok, s ujabb -találkát adtok, amelyre egyikőtök sem megy el.</p> -<p>„Általában a bölcs férfiu, ha már betöltötte negyvenedik évét, -Pesten, bizvást elmulatgat azzal, hogy a régi kedveseihez -hében-korban ellátogat. Nagyon <span class="pagenum"><a name= -"Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> néha szabad valakit -észrevenni, a még ismeretlen nők közül, de ezeknek is ugyanarra a -tanfolyamra kellett járniok a tánciskolában amelyben mi végeztük, -de valamely véletlen folytán kimaradtak. Igy ajánlom: régi -kedveseink régi barátnőit, akik bizonyosan gyöngédséggel és -kiváncsisággal gondolnak reánk a mult időből és náluk biztos sikert -remélhetünk. Ajánlom: régi kedveseink nőtestvéreit, akikről -feltehető, hogy tudtak a szerelmi viszonylatról, amely -vérrokonukhoz füzött bennünket; ajánlom esetleg régi kedveseink -leányait, akik látták mamájukat kétségbeesetten sirni, sápadozni… -Remélhető a siker a szobalányoknál, akik urnőjük titkait ismerték, -mikor mi álltunk a szin közepében. Nincsen olyan nő, akinek -környezete ne volna, amely környezetre egykor átsugárzott az -irántunk érzett szerelem és ott kielégitetlen emléket hagyott. Igy -volt az lehetséges, hogy jókedvü férfiak egyes postahivatalok -valamennyi hölgyével, varróiskolák valamennyi növendékével, sőt -leánynevelő intézetek sok tanulójával megismerkedhettek, ha egyet -sikerült már kiragadni a csokorból. A megszokott utakon kell -maradni, Rezeda ur, sohasem kell természetfeletti tulajdonságokat -feltételezni a nőkről, nem kell csodákat várni a szerelemben és -akkor életben maradhatunk.“</p> -<p>„Antónia, sóhajtott Rezeda, meghalok érted.“</p> -<p>Egy régi utcában állott ekkor bolyongásaiban Rezeda Kázmér. Egy -nyitott ablak mögött a Fegyverkovács áriáját énekelte egy behizelgő -hang: „Nem adnám oda egy hercegért!“</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span></p> -<h2>IX.<br /> -Szent Margit tisztelete.</h2> -<p>„Szeretlek, mondta Antónia egy napon Rezeda urnak, és -szeretnélek meggyőzni hüségemről, hogy elváljanak fejedről azok a -kigyók, amelyek a megcsattanásig szorongatják homlokodat. -Szeretném, ha végre hinnél nekem, megbiznál bennem. Ugyanezért -engedd meg, hogy ma délután elmehessek a Borz-utcai házba, ahol -Engelberttel óhajtanék találkozni. Meg akarom mondani ennek a -fiatalembernek, hogy reménysége hiu. És senki mást nem szeretek, -csak téged, Rezeda ur. Kérlek, add át a ház kulcsait.</p> -<p>Antónia e napon barna volt, hogy Rezeda Kázmér önkéntelenül egy -granadai légtornásznőre gondolt, akit személyesen látott, vagy csak -festményen találkozott vele.</p> -<p>Vannak fiatak nők, akik tetszelegnek maguknak, azzal, hogy -változik a szemük szine. Gyakran nézegetnek férfiak szemébe, az ősi -tükörbe és láthatják szemüket olykor sötétnek, máskor világosnak. -Az álmatag szemek nem mindig valódi virrasztás kifejezői és a -könnyes szemekben annyit csalódtak már a férfiak, ahány könnyes -szemet láttak. Antónia <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> barnasága azon örök törvény által jött -létre, amelynél fogva a nők annyiféle alakban tudnak mutatkozni a -szeretett férfiunak, amint az megkivánja. Nem hallottátok még, hogy -operaházi ballettelőadások után, lefekvés előtt tánclépéseket -próbálgatnak a komoly családanyák hálókamrájukban? Nem láttátok még -a szigoru erkölcsü nőket a szeretett férfiu kedvtelésére kurtizánná -változni? Nincs értesüléstek arról, hogy a férfiak petyhüdt -érdeklődését oly szavakkal izgatják fel nemesen ivelt ajku -asszonyságok, amely szavakat utcákon csatangoló nőktől hallhatni? A -körültekintő asszonyok megelőzik a férfiak rejtett kivánságát és ha -kell, felveszik az apácák szigoru öltönyét, vagy a táncosnő rövid -pendelyét, minden esetre ügyelnek, hogy melyik kosztüm illik jobban -nekik!</p> -<p>Antónia barnasága megzavarta szerelmes Rezeda urat a regattán, -ahol ez a beszélgetés folyt. A Duna két partját ellepte az a pesti -előkelő nép, amely érdeklődni szokott az evezős versenyek iránt. -Különösen sok volt a pupos férfi a közönség sorában, de a sánták -sem maradtak otthon. A divatlap szerkesztők tudatták jó előre -olvasóikkal, hogy az urinők a regattán mutatják be azt a -toalettjüket, amelyben a nyári fürdőzés idején hóditani akarnak. A -margitszigeti töltésen felvonultak a legujabb cipők és harisnyák, -néhány előkelő asszonyság mögött csaknem ott lépkedett a hirnök, -aki mindenkivel tudatta, hogy a feltünő ruha melyik divatterem -izlését dicséri. Minden férfi humoristának képzeli magát, amikor -kiöltözködött <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span> nők társaságába pottyan. A legtöbb -férfinek nincs érzéke a női szabászat remekmüvei iránt, hiszen a -nők egymás kedvéért öltözködnek, ám ez nem zárja ki, hogy a nők -öltözködésének nem volnának férfi szakértői. A gunyolódók, epések, -rágalmazók nagy csoportjában meghuzódik egy kisded férfitársaság, -amely époly beavatott a női ruházkodás titkaiban, mint akár a -parfömök és cukrászsütemények változatosságaiban. Nem csak a -rendjel adja meg a férfiak tekintélyét, hanem a ruha is, amelyben -feleségük nyilvános helyen megjelenik, mondták ők, e gáláns ifjak -és öregek. A pesti regatta az előkelő világ utolsó találkozása volt -a fövárosban, nyár elején. Külföldi fürdőhelyek neveit ropogtatták, -vagy selypitették a női ajkak; amely fürdőhelyeken már várja őket a -nagyszakállu doktor. Mások azzal hütötték le barátnőik hencegését, -hogy az idei nyarat falusi birtokukon töltik. A Balatont és a -Tátrát még kevésbbé emlegették; Füredre legfeljebb azok az -agglegények igérkeztek, akik vidéki kisasszonyt szemeltek ki -élettársuknak; mig Siófokra a könnyed kalandocskák barátjai -készülődtek. Ez elegáns és előkelősdi tömegben járván a parti -töltéseken, az ember azt gondolhatta magában, hogy Pesten csupa -milliomosok laknak, akiknek legfőbb gondjuk a maitre d’hotel-ek és -szakácsok ismeretsége külföldön, mint a Rudasfürdőben a -tyukszemvágó és masszőr barátsága. Azok a régebbi emberek, akik -azzal dicsekedhettek, hogy a füredi Eszterházyban, vagy a parádi -vendégfogadóban husz esztendeje huzza le <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> -lábukról a csizmát ugyanazon bérszolga, azok a régi törzsvendégek, -akik személyes ismeretségben voltak a poprádfelkai vasuti -portással, vagy a palicsi omnibuszkondoktorral, mint akár a -Vadászkürt, vagy az Aranysas kapusával, a regényes magyarok, aki -legfeljebb akkor utaztak Marienbadba, ha egy dalmos menyecske hivta -őket maga után; akik Bécsbe a Matschakerhofba akkor tették be a -lábukat, ha nagytitokban egy Pestről elszerződött táncosnét -kisértek odáig; akik egyszer etették meg a Szent Márkus galambjait, -mikor első feleségükkel nászuton voltak; akik ebédutáni álmukból -felébredve, azért nyitották ki a császárfürdői fogadón a -zsalugátert, hogy onnan kidugják a pipájukat: azok a régebbi -emberek már eltünedezőben voltak a pesti társaságokból, grófok és -zsidók ünnepeltették magukat a Cook-iroda jegyfüzeteivel és a -polgári kisasszonyok, akik a tisztviselőtelep besötétitett házaiban -mezitláb töltötték a forró nyári napokat, ősszel Franzensbadot -emlegették.</p> -<p>Rezeda ur, aki természeténel fogva nem nagy kedvelője volt a -modern, szerinte elaljasodott, hazug emberi életnek, sietve vitte -Antóniát karjánál fogva a fecsegő tömegből… Őreg Don Kihóte módjára -öklelő pillantást vetett azokra, akik Antóniáját megbámulták és -magában megismételte a fogadalmat, hogy egykor, ha Antóniát -magáénak mondhatja, bezárt ajtó mellett tartogatja a zugligeti -villában, ahová télen tán a farkasok ugatása is elhangzik a -hegyekből. Hordó bort gurittat a pincébe, disznót ölet, karácsonyra -<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> legfeljebb öreg pártfogóját és -barátját. Alvinczi Eduárd urat látja vendégül. Forró volt neki ez a -levegő, ahol nem gondolkozhatott kedvére szokásos -bolondságairól.</p> -<p>„Nem értettem, mit mondott az imént Engelbertről, Antónia?“ – -kérdezte naiv hevülékenységgel Rezeda ur, midőn a parti töltés -olyan helyére jutottak, ahol egyedül állottak a derékig érő vad -növények között.</p> -<p>„El kell bucsuzni Engelberttől, mert később terhemre lehetne ez -a fiatalember, felelt nyugodtan Antónia. Ez a maga érdeke, jövendő -boldogságunk egyik megalapozása. Nem szabad megtagadnia kérésemet. -Holnap ide adja a kulcsokat, a tőbbit bizza rám.“</p> -<p>A sziget csúcsáról éles sipszó hangzott, zászló lebbent, a -versengő evezősök a pesti part mentén suhantak tova a Duna tükrén, -ahol mélyebb a folyam medre. Péter és Pál napja volt. A napsugár -ragyogott a vizen és az evezősök tarka ruháján. A csónakok végén -ülő kormányosok élénken, szakadatlanul vezényeltek a teljes -erejükből dolgozó evezősöknek.</p> -<p>„Hoopp!… Hoopp!“… kiáltotta a szélső csónakon egy éles -tenorhang.</p> -<p>„Hallja Engelbertet?“ – szólt Antónia és közelebb simult Rezeda -urhoz. Sőt karját lassan Rezeda ur dereka köré csusztatta és -gyönyörüséges arcát Rezeda ur vállához simitotta.“ Azt akarom, hogy -lásson… hogy torkán akadjon a hang. Hogy elveszitse a versenyt, -pedig a Poseidon egyletnek vannak a legjobb junior evezősei. Csupa -budai fiuk.“ <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<p>Három négyevezős futott a Duna sárguló sikján, mint sirályok, -amelyek versenyre kelnek a széllel és messzire elhagyják a lusta -habokat. A szines evezők oly erővel merültek a vizbe, mintha -nőrabló vikingeket kellene utolérni. Acélsodronyos, megmunkált -karok és hátak vágták a tempót. Az alkonyodó nap megaranyozta a -fiuk fedetlen fejét, megbarnult arcát. Mintha egy álomvilágból -rohantak volna elő a sok felöltözött urinép közé szárnyaló -csónakjaikon, fehér ingeikben. A csonakok hegyes orra szinte -kinyulni látszott a viz tükörén, mint versenyparipák nyaka a zöld -mezőn. Az ifjuság hevületében kinyujtott lábak a világot -megrengettek volna, oly erővel feszültek az evezőpadoknak. Regatta! -Álom, amely késő öregségig elkiséri a férfiakat a füstös irodákba, -a zsákokkal teli raktárakba, az emlékezés óráiba. S a pesti nők -szeme, bár ezidőtájt már meglehetősen romlott volt, azoktól a -látványoktól, amelyeket a világváros mutogatott a huszadik -században, e férfias versenyeknél kitágult, csodálkozással megtelt, -mint a sziklapartokon tunyán heverésző hableányoké, akikért vakmerő -csónakosok jöttek el egykor északról.</p> -<p>És nem vonta olyan kar a lapátot a Duna sikján, amely ne érezte -volna, hogy egy bizonyos női szem rátapad a partokról, aggodalommal -vagy büszkeséggel, amilyen helye a csónak orrának van a -versenyzésben.</p> -<p>Engelbert, ha ugyan ő volt, lekapta fejéről piros és kék csikos -kormányosi sapkáját és meglobogtatta <span class="pagenum"><a name= -"Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> Szent Margit kápolnája -felé, ahol Antóniát megpillantotta.</p> -<p>„Most meg fogom csókolni, Rezeda ur, itt, nyilvánosan. Akarom, -hogy a fiu kiábránduljon, mondta nyugodtan Antónia és már át is -ölelte két karjával Rezeda ur nyakát, lábujhegyre emelkedett, és -kétszer háromszor ajkon és arcon csókolta Rezeda urat, miközben -hátát forditotta a versenyzők felé.</p> -<p>Rezeda ur ugy látta, hogy a Poseidon egylet eddig veretlen -négyevezőse megingott verseny közben és mintha egy csónakhosszal -elmaradt volna a többitől. Ám ez lehetett optikai csalódás is. A -csónakok tovább futottak a Margithid felé, kisérve a parton álló -biztatók kiáltásaitól: „Neptun!“</p> -<p>„Sirály!“ – kiáltottak a lelkesek, „Poseidon!“ – harsant fel -Rezeda ur hálatelt szivvel.</p> -<p>Szent Margit kápolnája mellett voltak, ahol rengeteg kőbekarcolt -fábavésett felirás, jel, monogramm beszélt arról az időről, amikor -a pesti nőknek még jámbor tekintetük volt és óraszámra -elnézegették, hogyan karcolja szerelmesük a bazaltba a -kezdőbetüket. A csónakosok, akik ifju nőket vittek álmodozó nyári -alkonyon a Dunán, itt kötöttek ki, miután a nők virágos, szalagos -kalapjukat karjukra akasztották és elénekelték a víznek, amit róla -tudtak; nem sértődött meg senkisem, ha a folyamot néha Rajnának -nevezték azok a nők, akiknek német müveltségük volt. Ugyancsak ide -igyekeztek a sziget minden tája felől a férfiak, akik egy délutánon -rájöttek, hogy nagyapjuk, vagy valamely egyéb ősük vándormuzsikus -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> volt és hirtelen megszólaltak a -szivükben az örökségbe kapott melódiák. És a kápolna táján a nők is -megenyhültek, engedtek a férfiak esengéseinek. Ez a hely a pesti -Velence, ahol a legridegebb szivnek is illik néhány negyedórára -szerelembe esni. Előkelő hölgyek gondosan felemelték a finom -ruhájukat, mielőtt leguggoltak volna a földre, hogy az egykori -apácák kincsei után kutassanak a pincefalak között. Esti időben -igen kellett vigyázni, ezen a helyen, hogy bele ne botoljon a lábuk -valamely szerelmes párba, amely a besötétedést illedelmesen várta -meg egy padon. Ha valakinek megadatna, hogy megfejtse az itt -emlékbe hagyott monogrammokat, sziv közepibe rajzolt betüket, -semmitmondónak látszó évszámokat és napokat: többet tudhatna meg -Pest történetéből, mint bármely tudós könyvből.</p> -<p>A kápolna erős faajtaját csak ritkán nyitotta fel az óbudai -plébános, hogy az egyház törvényei szerint is megeskesse azokat, -akik itt szerelmi hevülékenységükben örök hüséget fogadtak -egymásnak a küszöbön. „Halálom napjáig“, „Mindörökké“, „Még a -másvilágon is“, és hasonló fogadalmaktól süketültek meg itt a -kövek, a tanulékony sárgarigók napközben mindig ezt fujták, mig a -cincogó denevér az esti homályban megelégedetten cikkázott, midőn -fáradt léptekkel, imbolyogva távoztak innen a párok, hogy a hidnál -már unottan elbocsássák egymás kezét. Ismétlem, a főtisztelendő ur -Óbudán alig egyszer egy évben kéretett fel arra, hogy Szent Margit -kápolnáját esküvőhöz megnyissa. <span class="pagenum"><a name= -"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span></p> -<p>„De mi itt esküszünk,“ – rebegte Rezeda ur és szinte -könybeborult szemmel nézett Antóniára, mint a férfiak szokták ezt -sok száz esztendő óta.</p> -<p>Antóniát előre engedte a romok között, a leány megemelintette -szoknyáját és Rezeda urnak alkalma nyilt gyönyörködni Antónia remek -lábában. Karcsú alabástrom oszlopok voltak ezek a lábak, amelyeket -a vak Sámson döntött tán össze a bibliában, de másolatai -megmaradtak minden szeretett nő alakján. A cipőcskék oly finomak -voltak, mint a rugékony szöcskék, amelyek csupán azért érintkeznek -a földdel, hogy a fü növését hallgassák. Ezen lábak láttára Rezeda -ur bizvást elhihette a régi költő azon mondását, hogy vannak lábak, -amelyek soha sem érintkeznek a föld sarával, máshová lépnek ők, -mint az emberek… Valamely alig látható köd ül a füvek felett, a -férfiak égő szivének a füstje, amelyben ezek a lábak könnyedén -tovább mennek. Boldogság, vidámság, gondtalanság és álmok apró -manói ugrándoznak az Antónia lába körül, amely bizonyosan -megtalálja a szerencse ösvényét is. És tisztességes volt ez a láb -formájával, mint a szőlőtaposó szűzeké, amely mustból az a bor -erjed, amely bor késő öregségükre is felvidámitja a férfiakat. Nem, -ez a tiszta láb soha sem vetemedhetik annyira, hogy férfiak -pipaszagú szájába nyomuljon. Ez mindig csak azokat az utakat járja, -ahol a nevető és jámbor emberek járnak. Bizonyos, hogy a cipőcske -ujkorában először egy templom kövezetén ment végig, amelyre az -imént hullott a szenteltviz. <span class="pagenum"><a name= -"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span></p> -<p>Antónia bokája oly enyhén domborodott, mint a megadó szerelem. -Ezek a bokák nem látszanak tudni arról, hogy csalékonyan -összeperdülnének, mint a táncosnőké. Valamint nem gondolnak arra -sem, hogy kacéran megzavarjanak öregurakat a sétatéren, akik ott -estilapjukat olvasgatják. Karcsúk és mégis teltek voltak ezek a -bokák, mint azoké a lányoké, akik régi lépcsőkön felfelé -mendegélve, amelyen már anyjuk és nagyanyjuk járt, nem libbentik -meg a szoknyát, hogy a lépcső aljáról szemügyre vegye őket valaki. -Ilyenek azok a bokák, amelyek sohasem sóhajtanak azért, hogy -elfelejtettek kellő időben táncolni, férfiak kezébe nyomakodni, -legfeljebb azért sóhajtanak elhervadásuk idején, hogy nem adatott -meg nekik az alkalom, hogy éjszaka az ágyból siró gyermekük mellé -igyekezzenek. E bokáknak már korán kezdik kötögetni a fehér -harisnyát az öregasszonyok, hogy férjhezmenésük után örökre -láthatatlanokká váljanak a szoknyák sövénye mögött. A házi gond, az -ebéd körüli topogás, az aggodalom a hozzátartozók egészsége miatt: -korán megduzzasztják a bokákat és férjhezmenésük után az ily -asszonyok szeliden néznek bokáikra, mint révbe ért vándorokra: nem, -ők többé sohasem jöhetnek abba a helyzetbe, hogy bortól felhevült -férfiak kérésére kinyuljanak az ablakon. A táncosnők bokája -gépecske, amely mindenki szemeláttára motolál, mig a tisztességes -nők bokája épen olyan háziáldás, mint az imakönyvbe rejtett -szentkép, amelyet a szent névnapján megcsókolnak. Bármint változik -a világ: ez aprószentek, e láthatatlan <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> bokák -soha se mennek ki a divatból és a kesernyés kedvü férfiakat -megnyugtatják.</p> -<p>Hát még a liliomszál, amely Antónia csipkés szoknyája alól -kivillant, midőn az egykori apáca börtön falára fellépett, majd -leugrott. A him-madarak mind megszólaltak a bokrokban és fákon, -verset mondtak mint az árva költők, vagy rabok, akik évek óta -epednek egy női térd látása után. Halkan domborodott felfelé ez a -lábszár, mint akár a rokka nyele, amelyet ősanyák hajtottak lábuk -közé szoritva. Ez az a lábszár, amelyet haldokló férfiak látni -kivánnak utoljára, mielőtt bucsut vennének a világtól. Férfiak, -akik megcsömörlöttek a kéjjel eltelt női meztelenségektől, akiknél -lejáratták magukat a szemérmetes nők: ilyen rejtett, egy -másodpercig látható lábszárak láttára eszmélnek arra, hogy még van -keresnivalójuk a megunt női bájak körül. Ezek a titokzatos csipkék -és barchentek mögé bujtatott lábszárak adják vissza a férfiak -jókedvét és önbizalmát, amit a szemérmetlen nők már elvettek -tőlük.</p> -<p>A barna Antónia ezen a napon meggyőzte Rezeda urat arról, hogy -még vannak tisztességes nők, akikre nyugodtan rábizhatjuk az -életünket, nem csak a kapukulcsunkat.</p> -<p>„Oly nagylelkü vagy, mint egy király,“ szólt Antónia a régi -laknál, midőn Rezeda ur átadta a borzutcai ház kulcsait. Hosszan és -hálásan mosolygott a zöld zsalugáterek mögül, mig Damasztiné vidám -szakácsné hangja hallatszott az emeletről:</p> -<p>„Lányok vacsorázni.“ <span class="pagenum"><a name="Page_144" -id="Page_144">-144-</a></span></p> -<p>A lugasokban, bokrokban, a gyalogutakon e harsány hangra -felrebbentek Damasztiné kisasszonyai, mintha a zárda esti harangját -hallották volna. Az ábrándozásnak vége szakadt. Erzsébet és társnői -bucsut vettek azoktól a férfiaktól, akikkel gondolatban eddig -együtt voltak. A lovagok az óbudai tornyok felett feltünedező -félhold felé igyekeztek, köddé, párává lettek a Duna felett. Az -esti széllel csörögtek tova a bokrok alján. Belebujtak a trombitás -csizmájába, aki esténkint a Säckingeni trombitás dalát fujta a -kikötőnél. Felmásztak a régi házat körülvevő nagy fákra, hogy a -sürü lombok közül integessenek a lányoknak, ha azok éjszaka -álmukból felébrednek. Elszaladtak a városba ruhát váltani, hogy -tetszetős külsővel jelenhessenek meg éjfél után, midőn lemenőben -van a hold.</p> -<p>Az élő lovagok közül csak Rezeda Kázmér állott sokáig az ablak -alatt és hálásan emlegette mindazon szenteket, akiknek neve eszébe -jutott. Különösen Szent Margitnak tett örök fogadalmat, hogy -tiszteli.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span></p> -<h2>X.<br /> -A nagy kópé.</h2> -<p>„Nőül veszem, még ha megcsal is, hisz annyira szeretem,“ -dörmögte magában Rezeda ur ezen az estén.</p> -<p>Bár a nyári éj még nem szivta fel az őszibarackok illatát a -pesti utcákról, a nyitott kávéházakból kiáradó női parfőm és érzéki -zenélés nem győzte le Rezeda urban a szigeti szent érzeményeket, a -mellékutcákban, ahol a földszintes ablakok mögött szerette -polgárcsaládok horkolását hallgatni: valami azt sugta Rezeda urnak, -hogy ne feledkezzen meg negyvenedik évéről, amelyet már betöltött. -Mászkált már ő máskor is ezeken a mellékutcákon (hol nem -találkozhatik emberrel), mióta szive telve volt. Csak emlékezzünk -két régi nagy szerelmére, amely egy-egy évtizednyi pihentetés után -úgy rohanta meg, mint a tifusz. Húsz éves korában ott sirdogált egy -nőért, ahol senki sem látta. (Még egyik pártfogóját, egy okos -asszonyságot is megtisztelt azzal, hogy néha felzokogott arra a -bizonyos hütelen nőre gondolva.) Harminc éves korában majdnem -öngyilkos lett ugyancsak egy kacér nőért. Most negyvenedik évében -<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> ugyan mily viszontagságok várnak rá? A -névtelen belvárosi utcák hallgatnak egy darabig. Majd valahol -felhangzott egy baktató korhely öreges, dadogó éneklése, akit tán -az imént vetettek ki a korcsmából… Rezeda ur megborzongott, mintha -a saját sorsát hallotta volna a részeg ember danolásában.</p> -<p>Ment-mendegélt és az éjszakai nyitott ablakok alatt most nem -jutottak eszébe azok a finom, elefántcsont-arcu belvárosi nők, akik -hálószobáikban álmodoznak, akikre mindíg gondolt, ha a régi -postautcán befordult. Az árnyéka csak itt-ott csatlakozott melléje, -ahol éjfél után gázláng libegett az utcasarkon. És az árnyék most -nem adott semmi tanácsot, mintha örökre elhagyni készülne őt, mint -a siralomházban estefelé végbucsut vesznek az atyafiak az -elitélttől. Ugy látszik mind közelebb jön az az óra, a fájdalom -órája, amelyet minden embernek egyedül kell végigküzdeni, legyen -bár annyi barátja, ahány füszál a mezőn. Az árnyék meg-megállott, -darabideig ránézett, de többé tanácsot nem adott, mintha felesleges -volna minden beszélnivaló azzal, aki már lenyelte a halálos -mérget.</p> -<p>„Rosszabb már nem következhetik, még ha szemem láttára -szeretkezik is Engelberttel a Borz-utcában, mint eddigi életem,“ – -szólongatta Rezeda ur az árnyékot a Szerb-utca sarkán, ahol egy -hosszu kerti kőfal kezdődik, az árnyék tehát nem vonulhatott el a -kapumélyedésbe. Ha mindennap tizszer is erőtvesz rajta áradó -ifjusága, hogy előzetes bünbánattal, madonnai fájdalommal csalja -meg, akkor sem tennék <span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span> egyebet, mint eddig: megszámolgattam -hány lépésnyire van a Kerepesi-temetőbeli Saxlehner kripta a -lakásomtól. De nélküle már nem élhetek. Inkább legyek cégéres -bolond Antónia mellett, mint magányos csacsi, aki szeles időben a -szélmalom mellől egyedül bőgte be bánatát a városba.</p> -<p>A Borz-utcai ház felé (amely holnap oly nagy dolgoknak lészen -tanuja, hogy Rezeda ur meggyőződése szerint iyesmit még nem is -láttak talán Pesten), nem merészelt ez estén ellátogatni Rezeda ur, -Bár megfordult a fejében, hogy illendő lenne megnézni a -karosgyertyatartókat, vajjon megtudták-e a gyertyaszálak, hogy -Antónia és Engelbert utolsó találkozójához világitanak? De mégsem -volt elég ereje elmenni arra a helyre, ahol holnap tán megcsufolják -szerelmében, vagy felmagasztalják. Elhatározta, hogy reggel minden -megjegyzés nélkül, kék pecsét alatt elküldi a rézkapukulcsot -Antóniának; aztán történjen, ami akar.</p> -<p>Az est hátralevő részét a Matskássi-féle pincében töltötte a -Józsefvárosban, mint annyiszor, mikor szerelmes volt.</p> -<p>Ebben a pincében néha a nagyopera zenekara játszott, -pálmaerdőként lengedező, hajladozó külföldi operákat, a nagyralátó -és előkelő Rozina idején Sámson és Delilát, mig a szentimentálas -Maci idejében Tosca bucsujelenetét, máskor csak egy okarina -fujdogált keservesen, amint a nagyhasu bohóc bő ruhájából elővette -a hangszert és belisztezett arcán a csorgó könyek -gyalogösvényekként futottak. A <span class="pagenum"><a name= -"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> Matskássi-féle pincébe -járt átgondolni azokat a szavakat, amelyeket napközben nőkkel -váltott. Olyan volt ez a polgári kedvü, dohos pince a Rezeda ur -életében, mint a gyóntatószék, ahol egymaga volt a barát és a -bünbánó. Miközben a feje felett, a nyitott ablakon át látni -lehetett a lábakat (hallani lehetett a kopogásokat), amelyek itt -elmendegéltek, hogy sohatöbbé vissza ne térjenek. Nyári estéken -Rezeda ur jól láthatta a lábakat, amelyek oly félénken mentek el a -pinceablak mellett, mint az erdei őzek járnak az emberek között a -vadaskertekben; de itt tapostak aszfaltot a medvetáncoltatók -nehézkes léptei, erre lengtek a kóklerek hintázó lábai, -szerencsétlenek magukba roskadtak, ténferegtek, vonakodók -gyalogoltak ijesztő sorsuk felé, bünösök futottak, szenteskedők -csoszogtak, ragadozók lopakodtak és bátrak jöttek azzal az -elhatározással, hogy meghóditják a várost. A Matskássi-féle pince -ablakán át látni lehetett a város lábát, amelyek mind különböző, -néha alig megérthető célok és állomások felé mendegéltek, majd -céltalanul, vagy megrettenve bokáztak.</p> -<p>Ezen az estén, mig Rezeda ur borospohara felett könyökölt, -kétszer is látott olyan női lábakat, amelyek Antónia lábaihoz -voltak hasonlatosak. Ama tündéri lábakhoz, amelyekről még nem régen -azt hitte, hogy egyedüliek a városban és ha elveszitené őket, hát -nagy szerencsétlenség érné. Az Antónia lábai felett (a -Matskássi-féle pince ablakából nézve) egyszer örömleány tarka-barka -szoknyája libegett, <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> mintha jó előre közelegne a -vigasztalódás arra az időre, midőn Rezeda urnak megnyugvást kell -keresni csalódásában; a másodszor látott Antónia-lábak polgári -alsószoknyák vasalt fehérségéből mutatkoztak és szeliden -mendegéltek a Józsefváros ama tája felé, hol esténkint a „bakfis -korzó“ felvonul, a ferencvárosi és józsefvárosi lányok, akik -besötétedés után az Űllöi-út és Baross utca között sétálgattak -gondtalan hangos ifjuságukban, örömére a szegény hadnagynak és -jogásznak (e tájon olcsó süteményt és cukrot árultak és nyári -estéken ingyen szólt a muzsika a nyitott kávéházakban). Rezeda ur a -sors jóságos közbelépését látta e lábak megmutatkozásában. Hisz igy -találta már meg életében ama nőknek másolatát Budapesten, akikért -egykor csalódásában meghalni akart. A városban annyi a könnyelmü -sorsu, ledér szép leány, hogy a legtisztességesebb pesti nőnek is -akad olajnyomata (másodpéldánya) az utcákon, mulatóhelyeken, -rejtett kis házakban, akik a férfiakat mindig szerelemmel várják. A -szeretett pesti nők két példányban jönnek a világra. Az egyik -napközben templomokba jár, a másik örömtanyákon található.</p> -<p>Körülbelül éjjel volt már, amikor a szenvedő gondolatokat végre -lerázta válláról Rezeda ur és a pince lépcsőjének vette utját, hogy -néhány órára lenyugodjon. Nehéz napja lesz holnap, szüksége van az -idegeire. Vajjon boldogitók lesznek az álmok, amelyeket a -vetőkártyabeli piros ablaku házikóból, a korcsmából magával -elvisz?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span></p> -<p>A Borz-utcai ház kulcsát reggel elküldte Antóniának.</p> -<p>Napját azzal töltötte, hogy Kisilonka Jácintot hallgatta az -óbudai parton egy hajóroncson üldögélve. Az orvos sötétkedvü volt, -mint a gubacs, amelyből a tintát főzik. Szemöldökével integetett, -amikor Rezeda ur bevallotta neki szerelme legujabb eseményeit. Bár -Rezeda ur nem tartozott ama gyönge jellemü férfiak közé, akik -nyomban eldicsekednek egy kapott csókkal, vagy egy megtagadott -ölelést panaszba öntenek, e kritikus napon Kisilonkánál keresett -vigasztalást.</p> -<p>„Mondj el minden rosszat, amit tudsz a nőkről! – esengett -gondolatban Rezeda ur a doktorhoz.</p> -<p>A doktor méltatlankodott:</p> -<p>„Szégyelhetnéd magad Rezeda bácsi, hogy azt hiszed, veled -történik előszőr a világ fennállása óta, hogy a nők megcsalnak. -Csak az ostoba férfiak fújják fel a dolgot, életkérdést csinálnak -belőle, holott az egész üggyel annyit sem kell törődni, mint a -madár-piszokkal, amely egy nagy fa alatt kalapunkra hullt.</p> -<p>„Ez különben gyakori dolog, hogy a nők épen kedvesüktől kérnek -kulcsot ahoz a szobához, ahol másik kedvesükkel találkozhatnak. Meg -kell köszönni a bizalmat: ennyi az egész. Általában sokat kell -járni a napon, akkor nem történhetik semmi baj. Azok a férfiak, -akik korán kelnek, korán lefeküdnek, alig szenvednek a nők -tüszurásaitól. Csak nyisd ki mind <span class="pagenum"><a name= -"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> korábban az ablakot, hogy -ráeszmélj, mily bolondságokat álmodtál az éjszaka. Azt álmodod, -hogy te vagy az egyetlen férfi aki bizonyos nőknek bizonyos -szavakat tudsz mondani, és ha reggel józanul kitekintesz az -ablakon, láthatod, hogy más férfiak is járnak az utcákon, akik épen -úgy birtokában vannak a cseles szavaknak, a mulattató -fordulatoknak, a hóditó perceknek, mint jómagad. Egy öszvérhajcsár -néha jobb helyen találja el a nőket, mint egy miniszter. A női test -és lélek tele van ellenállhatatlanul gyenge helyekkel, amely -helyeket nem mindig a legokosabb emberek ismerik. Egyik nőnek -elegendő bizonyos kézfogás, hogy szerelemre gyuladjon. A másikat a -füle tövén kell megcsókolni, a harmadik a nyakszirtjét ért -lehelettől bódul. A negyediknek a ruhája alatt van az a hely, amely -nem tud védekezni Az ötödiknek bizonyos szavakat kell mondani, hogy -megfeledkezzen magáról, a hatodik a szagló-szervében hordja az -érzékiségét, a hetedik a verést kedveli. És igy tovább az egész -misztériumon át, minden női szentélyhez meg van a kulcs, amely -biztosan nyitja a zárat. A nők legtöbbször maguk vallják be, hol -van gyenge bástyájuk. Én azt hiszem, hogy te még nem ismered az -utat Antónia szivéhez, mint a költők mondanák Az evezős tán jobban -megfejti a rejtélyt. Nem ártana, ha meglesnéd őket, hogy magad is -okulhass. Kérlek, ne dobj a Dunába.</p> -<p>„Szörnyeteg! – lihegte Rezeda ur. Azt hiszed, tudnék tovább élni -becstelenül, meggyalázva, egyetlen igaz érzelmemben megmérgezetten. -Tudnám azután <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span> szeretni Antóniát, ha másnak a karjai -között látnám?</p> -<p>„Hevesebben, sokkal tüzesebben.“ – felelt Kisilonka Jácint.</p> -<p>„Utolsó szerelmem is aljas legyen?“</p> -<p>„Regény, dohogott az orvos. A férfiak örökké csak -gordonkáznának, ha komolyan vennék mindazt, ami velük szerelem -idején történt. Megengedem, hogy vannak férfiak, akik lehajtott -fejjel járkálnak, szivük búval teli, gondolkozásuk szélütött, -lelküket kerüli a vidámság isteni sugara, a bor az országuk, az -éjszaka a tanácsadójuk, de nem ezekről a tehetetlenekről kell -példát venni, nem a mártirok életét kell utánozni, a regényhősök -nyomdokaiba se kell lépni. Nézz körül, hogy milyen sokan vannak a -jókedvűek, a boldogok, a mélyalvók, a jóétvágyúak, akik épen olyan -sebeket kaptak, de nem törödnek vele.“</p> -<p>„Többen vannak a szomorúak, mint a vigak.“</p> -<p>„Azt senki sem tudja, miután a férfiak hallgatagok. A börtönök, -az őrültek házai, az öngyilkosok temetői nem bizonyitanak többet, -mint azt, hogy vannak gyönge, nem életrevaló emberek. Mig maga a -nagy élet szakadatlanul szünet nélkül pezseg, bármit tesznek a nők -a férfiakkal. Napsütésben kell felülni a háztetőre, Rezeda bácsi és -onnan nyitott szemmel körülnézni, nem pedig éjszaka, a hold és -álmok csalékony világánál.“</p> -<p>„Ó, engem ne tanits az életre, barátom. Én minden esztendőben -vetettem és arattam, néha sárkányfogat és boldogtalanságot -termettek mezőim, néha azonban <span class="pagenum"><a name= -"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> olyan füveket gyüjtöttem -össze, amelyeknek teájától egészséget nyertem, – felelt Rezeda ur. -Soha sem következtek rám egyforma esztendők. Tavaly például csak -negédes úriember voltam, aki a negyedik emeleten lakik és -kacérkodik a boldogtalansággal, betegséggel. Mig ez évben valóban -úgy érzem, hogy valami baj fenyeget. Nem tudok örülni szerelmemnek, -amelyet olyanformán találtam, mint a bolond a drágakövet. Nem tudok -örvendezni, hogy megifjodtam, száraz fává lett szivem hangot ád, -mert a közelgő vihar szele az, amely megrázza a galyakat. Szomorú, -vagyok én, mint ahogy ez illik is egy negyvenéves férfihoz. Ne -gondold, hogy végleg megvakultam és nem látom a tükörben ősz -hajaimat, hervadó szemeimet, fogyatékos kedveimet. Jól látom, hogy -utolsó szerelmem olyan tragikus, mint a cirkuszi bohócok hülye -játéka, amelynél búsabb emberi tragédiákat nem találtak ki a -szinpadon. És nem tudok többé fölényes, megvető, bölcs lenni az -eseményekkel szemben, amelyek körülvesznek. Többé nem néző vagyok -mint negyvenesztendős koromig voltam, hanem ott ugrálok magam is a -porondon és seprő van a kezemben, amellyel magamat és másokat -ütlegelek. Elgyengültem, pajtás. Nem tudok többé a hamisjátékosok -és bölcsek nyugalmával bólongatni a kutyaugatásos szenvedélyeknek, -amelyek megrohannak. Nem tudok többé legyürt kalap alól, közömbös -kedvvel nézegetni, mikor a legnagyobb tétem van elveszendőben, nem -értek már a kártyakeveréshez, okos emberek gondolkozásához, -<span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span> úgy lengek érzelmeimben, mint az -akasztott költő a szegen.</p> -<p>„Idáig álarcoskodás, szinészkedés kedvéért zajongtam a -multszázadbeli érzelmes életekért, manirokért, szerelmekért, -bohóságokért, kék frakkért és krinolinokért. Magamban mindig -tudtam, hogy a régi vizivárosi temetőben fekvő -öngyilkos-szerelmesek egy elhibázott korszak szentimentális és -képzelgő hatása alatt végezték ki magukat. Komédiás kedvem okozta, -hogy azt prédikáltam: legjobb megszökni otthonukból a fiatal nőknek -az éneklő lovaggal és padlás szobában tengetni életüket a szerelem -mindenhatóságából. Bennem rejtőzött gonoszság vezette a szavakat, -amelyeket hiszékeny, beteges hajlamú nők fülébe eregettem, hogy -válasszanak titkos szeretőt, mert ugyanigy tettek már a nagyanyáik. -Utánoztam multszázadbeli érzelmes férfiakat azoknak szive nélkül. -Az állatszeliditő tekintetével mutogattam véres húst az állatoknak, -amikor bünös gondolatokra és kivánságokra tanitgattam a nőket. -Mindig tudtam, hogy hazudok, szinészkedtem még akkor is, midőn -szerelmi szenvedést játszottam. És most végre itt állok festék és -paróka nélkül, megvetett helyzetben, mint azok a férfiak, akiket -mindig kinevettem: szerelmes vagyok egy érdemtelen nőbe. A ravaszág -hidja, amelyen az élet meredélyeit eddig jártam, hirtelen véget ért -és lehet, hogy lezuhanok. Úgy ugatnak a bensőmben szenvedélyem -ebei, hogy sikolt megrémült szivem, mint a koldusgyermek. Mit -tegyek, hogy visszanyerjem <span class="pagenum"><a name="Page_155" -id="Page_155">-155-</a></span> régi jóeszemet, kényelmes, hüvös -önzésemet, hogy megtaláljam álruhámat, amelyben eddig az emberek -között jártam?</p> -<p>„Olyan ez a szerelem az én életemben, mint az utolsó postakocsi, -amely egykor elindúlt megrakodva múlt századbeli utasokkal a fogadó -udvarából. Holdvilágképű nők, beesett, arcú férfiak, érzelmes -szivek, régimódi szerelmek sirigtartó hűségek foglaltak helyet a -postakocsin, amely utoljára hagyta el a várost. Elment a -póstakocsival a múlt század minden regényessége. A kocsis fején az -utolsó postillionkalap. A kocsi tetején az utolsó táska, amelyet -ripszből, virágos szövetből varrtak nagyanyáink. A kocsi belsejében -az utasok, az utolsó érzelmes, rajongó férfiak és nők, akik -elmenekülnek a városból a közelgő modern élet elől. Erre az utolsó -kocsira pakkoltak fel mindent Pesten, ami szentimentális -gyöngédség, finom érzelmesség, bölcsődal enyheségű álomszerűség, -önfeláldozó hűség volt a városban. Ez a kocsi vitte el a városból -azokat a nőket, akik utóljára szerettek…“</p> -<p>Kisilonka Jácint csendesen füttyentett:</p> -<p>„Fogj be, János. A gyógyulás utján vagy. Menj a Borz-utcába és -nézd meg mit csinál ott szerelmed.“</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A kapu kéznyomásra engedett. Rezeda ur dobogó szivvel, -macska-léptekkel haladt végig a szőnyegeken, mert eszébe jutottak -azok a nők, akik itt évtizedek alatt megfordultak. Hogy csuklottak -az ijedezéstől, hogy repültek a félelemtől, hogy dugdosták a -<span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> fátyoluk alatt kétségbeesett -zokogásukat azután úgy elfelejtettek mindent, mint egy régen -hallott valcert. De most nem tudott e régi szépekre gondolni, se -mosolyogva, se megbocsátással. Friss parfőmjük, hófehér ingük, -választékos szavuk, ünnepélyes harisnyakötőjük, titokzatos -fátyolkájuk gyülöletes volt előtte, mert ugy érezte, hogy ő az a -férfi, akit ezek a régi nők odakünn hagytak a Dunaparton ácsorogni, -amint „szabónőjükhöz“ egy percre felsiettek, ő az a férfi, aki -Nagy-Kristóf-szobránál türelmetlenül, nézegeti az órát, vagy a -suszterszagu párisi-utca kirakatait szórakozottan szemlélgeti -kedvesére várván… Ő volt most mindazon férfiak eggye, akiket ebben -a házban megcsaltak.</p> -<p>A szerelmesek teljes biztonságban érezték magukat. Sokáig nem -vették észre, hogy Rezeda ur a lakásban tartózkodik. Átadták -magukat annak a mohó szerelemnek, amelynek emlékeit Pompei és -Herkulánum házaiban is feltárták már az ásók, találván a romok -alatt összeölelkezett párokat, akik nem vették észre büvöletükben, -hogy a Vezuv lávája szakad be a háztetőn.</p> -<p>A fali szőnyegeken a vadászok és kutyák tovább üzték a szarvast. -Alvinczi Eduárd olajban megfestett képe keleti büszkeséggel állott. -A karosszékek, asztalok a legnagyobb közönnyel maradtak helyükön, a -szőke osztrák ezredes arcképe mindig a távolba nézett, a fehér -cserépkályha-szobor nyugalommal hallgatott arról, hogy előtte téli -délutánokon borongó férfiu üldögélt, a régi metszetek el voltak -<span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> foglalva a maguk korával, a maguk -korabéli emberekkel, akiknek hajlamait és szenvedéseit ki kellett -szolgálniok mindaddig, amig élnek, Gavrani rajzain mindvégig -sétálgatnak az ópestiek, lengő szoknyákban a nők és kürtőkalapban a -férfiak a Muzeum előtt, vagy a borus Dunaparton, és a kutyák is -gondtalanul szaladnak a járókelők lábai között… Állt itt a világ -kereke e csendes házban és ügyet sem vetett a csend arra a -jelenetre, amely isten tudja hányadszor játszódik le a falak -között, siket volt itt a pamlag a szerelmes szavak, kacajok, -édeskedések iránt, mint egy régiségtől megfeketedett gyóntatószék a -mindennapi bünök iránt. A szétvetett lábu fotelek nem csodálkoztak -az észbontó csókokon, a szőnyegek szürkén nyultak el, mint a -sivatag, amelyen épen az imént vitték át teveháton a földkerekség -legszebb nőjét. A versenyparipák és zsokék képmásai a levegőbe -bámultak, megszünt részükre az élet, mióta utolsó versenyüket -nyerték. Az asztalfiókban heverő halott levelek nem zizegtek, hisz -tudták ők azt régi időből, hogy mily bolondok a férfiak, mily -önfeledtek a nők.</p> -<p>Rezeda ur, aki a spanyolfal megett üldögélt, oly mozdulatlan -volt, mint egy indiai bálvány.</p> -<p>Végre eltávozott Engelbert, fütyörészve, bucsu nélkül, a -folyosóról behallatszott köhögése, a kapu zárult.</p> -<p>Antónia kerekre nyitott szemmel bámulta a spanyolfal megül -előlépő Rezeda urat. Nem ijedt meg, <span class="pagenum"><a name= -"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> nem takarta el az arcát, -sem mezitelen keblét, csak piros papucsát kapta le lábáról -védekezően.</p> -<p>Rezeda ur hosszu léptekkel ment végig a szobán. Nem mert a -leányra nézni, nem merte felvetni a fejét, lélekzetét -visszafojtotta, öklét szorongatta, a szive ugy nyilallott, mint a -gyönyör szenvedése, amelyet a vértanuk érezhettek, az ajka csaknem -kirepedt a szomjuságtól. Szótlanul odavetette magát Antónia -lábaihoz, hevesen, őrjöngve hörögve kapta el a leány mezitelen -lábait, nem lehetett tudni, megöli vagy megőleli a leányt… Antónia -mindenesetre a fejére ütött a papucsával.</p> -<p>„Te átok! – üvöltött Rezeda ur. Te átok gyermeke.“</p> -<p>A leány zokogva, kétségbeesetten védekezett Rezeda ur ellen.</p> -<p>„Nem bántalak,“ – szólt Rezeda ur oly hizelkedve, mintha -megverték volna. „Törjön le a kezem, ha egy ujjal is nyulok hozzád. -Pusztuljak el, ha kivánom halálodat. Szeretlek, mert -megtébolyitottál.“</p> -<p>Antónia e napon szőke volt és ugy világitott kék szemével, -hattyu vállával, mint a drágakő, amelyet hosszu rabság után -elővesznek a láda sötétjéből. Fényesség áradt az ujja hegyéből, a -kebléből rubint villant elő, üvegharang csengett a feltörő -zokogásából, paradicsomi bün párázott a térdén, Venus-konytyából -füstölgött a bün, a lábhajtásán vékony selyemszálak voltak, -amelyekre szakállas férfiak felakasszák magukat. Nő volt, -vampir-élességgel nyilott fel <span class="pagenum"><a name= -"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> a szája, midőn Rezeda ur -félőrülten zokogni kezdett a térdei között.</p> -<p>„Ne sirj, nem történt semmi, hisz téged szeretlek egyedül az -egész világon,“ – huzta a gyönyörü hegedühangot Rezeda ur -fülébe.</p> -<p>Rezeda ur elhomályosult tekintetét felvetette. Az ujját a leány -kinyitott tenyerébe tette, végigsimogatta az ujjait és zokogva -mondta:</p> -<p>„Ez elment vadászni,“ mondta az Antónia nagyujjának.</p> -<p>„Ez meglőtte,“ szólt a mutatóujjhoz. „Ez megsütötte,“ folytatta -tovább a gyürüs ujjhoz intézve szavát.</p> -<p>„Emez pedig megette,“ nevetett közbe Antónia, mint a csengetyü. -„Te nagy kópé!“</p> -<p>Rezeda ur elhallgatott, mintha nem jutott volna eszébe a játék -további folytatása.</p> -<p>Antónia segitett neki, figyelmesen a Rezeda ur szájába tette a -kezét mint egy jó tanitónő.</p> -<p>„Kerekecske, dombocska…“</p> -<p>Rezeda ur alig hallhatóan ismételte:</p> -<p>„Kerekecske, dombocska…“</p> -<p>„Tovább, te nagy kópé! – folytatta pajzán kedvvel Antónia.</p> -<p>„Nem tudom.“</p> -<p>„Figyelj, majd megtanitlak.“</p> -<p>Szótagolva folytatta Antónia. „Kere-kecske, dombocska, merre -szaladt a nyulacska?“</p> -<p>Rezeda ur felnevetett és ismételte Antónia szavait.</p> -<p>Aztán elnémult és Antónia bámulatába fogott. Mintha ez az egy -női lény egyesitette volna magában <span class="pagenum"><a name= -"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> mindazokat a nőket, akik -Rezeda urat szerették és megcsalták, mindazokat a nőket, akiket -Rezeda ur szeretett és soha el nem felejtett, az érzelmes barnákat, -könnyed szőkéket, kékszemü vöröseket. Kerekre nyitott szemmel nézte -a leányt, mint a női szentképet nézegetik elhagyott kolostorokban -világtól elvonult szerzetesek. Rámeredt, mintha e naptól kezdve -élete végéig többé nem láthatna szemeivel más nőt, mindig csak ez -egyetlent, e gyönyörüt, e tragikust, napsütésben és éj setétjében, -a sárga őszi fák alatt és hulldogáló hópelyhekben, az utazás -elsuhanó tájain, valamint az elmebetegek csendes házában.</p> -<p class="center"><em class="gesperrt">Vége</em>.</p> -<p> </p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p> </p> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Lásd: az Őszi -utazások a vörös postakocsin cimű regényt.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Lásd: A vörös -postakocsi cimű regényt.</p> -</div> -</div> -<p> </p> -<p> </p> - -<p> </p> -<hr class="pgx" /> -<p>***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAGY KóPé***</p> -<p>******* This file should be named 62424-h.htm or 62424-h.zip *******</p> -<p>This and all associated files of various formats will be found in:<br /> -<a href="http://www.gutenberg.org/dirs/6/2/4/2/62424">http://www.gutenberg.org/6/2/4/2/62424</a></p> -<p> -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed.</p> - -<p>Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. -</p> - -<h2 class="pgx" title="Full Project Gutenberg License">START: FULL LICENSE<br /> -<br /> -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</h2> - -<p>To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license.</p> - -<h3 class="pgx" title="Section 1. General Terms">Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm electronic works</h3> - -<p>1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8.</p> - -<p>1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below.</p> - -<p>1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others.</p> - -<p>1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States.</p> - -<p>1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:</p> - -<p>1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed:</p> - -<blockquote><p>This eBook is for the use of anyone anywhere in the United - States and most other parts of the world at no cost and with almost - no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use - it under the terms of the Project Gutenberg License included with - this eBook or online - at <a href="http://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you'll have to check the laws - of the country where you are located before using this - ebook.</p></blockquote> - -<p>1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.</p> - -<p>1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work.</p> - -<p>1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.</p> - -<p>1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License.</p> - -<p>1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.</p> - -<p>1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.</p> - -<p>1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that</p> - -<ul> -<li>You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation."</li> - -<li>You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works.</li> - -<li>You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work.</li> - -<li>You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works.</li> -</ul> - -<p>1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.</p> - -<p>1.F.</p> - -<p>1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment.</p> - -<p>1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE.</p> - -<p>1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem.</p> - -<p>1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.</p> - -<p>1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions.</p> - -<p>1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. </p> - -<h3 class="pgx" title="Section 2. The Mission of Project Gutenberg">Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm</h3> - -<p>Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life.</p> - -<p>Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org.</p> - -<h3 class="pgx" title="Section 3. The Project Gutenberg Literary">Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation</h3> - -<p>The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws.</p> - -<p>The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact</p> - -<p>For additional contact information:</p> - -<p> Dr. Gregory B. Newby<br /> - Chief Executive and Director<br /> - gbnewby@pglaf.org</p> - -<h3 class="pgx" title="Section 4. Donations to PGLAF">Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation</h3> - -<p>Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS.</p> - -<p>The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit <a href="http://www.gutenberg.org/donate">www.gutenberg.org/donate</a>.</p> - -<p>While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate.</p> - -<p>International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.</p> - -<p>Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate</p> - -<h3 class="pgx" title="Section 5. Project Gutenberg Electronic Works">Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works.</h3> - -<p>Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support.</p> - -<p>Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition.</p> - -<p>Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org</p> - -<p>This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.</p> - -</body> -</html> - |