Add files from ibiblio as of 2025-03-08 11:24:24HEADmain

6 files changed, 4 insertions, 4727 deletions

diff --git a/41670-0.txt b/41670-0.txt
index 92e610f..df7298d 100644
--- a/41670-0.txt
+++ b/41670-0.txt
@@ -1,38 +1,4 @@
-The Project Gutenberg eBook, Carinus; A nagyenyedi két fűzfa, by Mór
-Jókai
-
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
-almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
-re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
-with this eBook or online at www.gutenberg.org
-
-
-
-
-
-Title: Carinus; A nagyenyedi két fűzfa
-
-
-Author: Mór Jókai
-
-
-
-Release Date: December 20, 2012  [eBook #41670]
-
-Language: Hungarian
-
-Character set encoding: UTF-8
-
-
-***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK CARINUS; A NAGYENYEDI KéT
-FűZFA***
-
-
-E-text prepared by Tamás Róth, Albert László and the Online
-Distributed Proofreading Team Europe (http://dp.rastko.net)
-
-
+*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 41670 ***
 
 CARINUS.
 
@@ -3608,362 +3574,4 @@ javítottuk. Ezek listája:
 
 120 |f lkézzel ütni |félkézzel ütni
 
-
-
-***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK CARINUS; A NAGYENYEDI KéT FűZFA***
-
-
-******* This file should be named 41670-0.txt or 41670-0.zip *******
-
-
-This and all associated files of various formats will be found in:
-http://www.gutenberg.org/dirs/4/1/6/7/41670
-
-
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions
-will be renamed.
-
-Creating the works from public domain print editions means that no
-one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
-(and you!) can copy and distribute it in the United States without
-permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
-set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
-copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
-protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
-Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
-charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
-do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
-rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
-such as creation of derivative works, reports, performances and
-research.  They may be modified and printed and given away--you may do
-practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
-subject to the trademark license, especially commercial
-redistribution.
-
-
-
-*** START: FULL LICENSE ***
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
-Gutenberg-tm License available with this file or online at
-  www.gutenberg.org/license.
-
-
-Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
-electronic works
-
-1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
-all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
-If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
-Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
-terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
-entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-
-1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement.  See
-paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
-and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
-works.  See paragraph 1.E below.
-
-1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
-or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
-Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
-collection are in the public domain in the United States.  If an
-individual work is in the public domain in the United States and you are
-located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
-copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
-works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
-are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
-Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
-freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
-this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
-the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
-keeping this work in the same format with its attached full Project
-Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
-
-1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
-a constant state of change.  If you are outside the United States, check
-the laws of your country in addition to the terms of this agreement
-before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
-creating derivative works based on this work or any other Project
-Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
-the copyright status of any work in any country outside the United
-States.
-
-1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
-access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
-whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
-phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
-Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
-copied or distributed:
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
-almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
-re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
-with this eBook or online at www.gutenberg.org
-
-1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
-from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
-posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
-and distributed to anyone in the United States without paying any fees
-or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
-with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
-work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
-through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
-Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
-1.E.9.
-
-1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
-terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
-to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
-permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
-
-1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
-word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
-distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
-"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
-posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
-you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
-copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
-request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
-form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
-License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
-that
-
-- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
-     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
-     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
-     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
-     must be paid within 60 days following each date on which you
-     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
-     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
-     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
-     address specified in Section 4, "Information about donations to
-     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
-
-- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-     License.  You must require such a user to return or
-     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
-     and discontinue all use of and all access to other copies of
-     Project Gutenberg-tm works.
-
-- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
-     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
-     of receipt of the work.
-
-- You comply with all other terms of this agreement for free
-     distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
-electronic work or group of works on different terms than are set
-forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
-both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
-Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
-Foundation as set forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
-collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
-works, and the medium on which they may be stored, may contain
-"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
-corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
-property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
-computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
-your equipment.
-
-1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from.  If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium with
-your written explanation.  The person or entity that provided you with
-the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
-refund.  If you received the work electronically, the person or entity
-providing it to you may choose to give you a second opportunity to
-receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
-is also defective, you may demand a refund in writing without further
-opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO OTHER
-WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
-WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
-If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
-law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
-interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
-the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
-provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
-
-1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
-with this agreement, and any volunteers associated with the production,
-promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
-harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
-that arise directly or indirectly from any of the following which you do
-or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
-work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
-Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
-
-
-Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of computers
-including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
-because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
-people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
-To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
-and the Foundation information page at www.gutenberg.org
-
-
-Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
-Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541.  Contributions to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
-permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
-Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
-throughout numerous locations.  Its business office is located at 809
-North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887.  Email
-contact links and up to date contact information can be found at the
-Foundation's web site and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-For additional contact information:
-     Dr. Gregory B. Newby
-     Chief Executive and Director
-     gbnewby@pglaf.org
-
-Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
-spread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements.  We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance.  To
-SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
-particular state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
-methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations.
-To donate, please visit:  www.gutenberg.org/donate
-
-
-Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
-works.
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm
-concept of a library of electronic works that could be freely shared
-with anyone.  For forty years, he produced and distributed Project
-Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
-unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
-keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
-
-Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
-
-     www.gutenberg.org
-
-This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
+*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 41670 ***
diff --git a/41670-0.zip b/41670-0.zip
deleted file mode 100644
index 7aad540..0000000
--- a/41670-0.zip
+++ /dev/null
diff --git a/41670-8.txt b/41670-8.txt
deleted file mode 100644
index 75b1011..0000000
--- a/41670-8.txt
+++ /dev/null
@@ -1,3967 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook, Carinus; A nagyenyedi két fuzfa, by Mór Jókai
-
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
-almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
-re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
-with this eBook or online at www.gutenberg.org
-
-
-
-
-
-Title: Carinus; A nagyenyedi két fuzfa
-
-
-Author: Mór Jókai
-
-
-
-Release Date: December 20, 2012  [eBook #41670]
-
-Language: Hungarian
-
-Character set encoding: ISO-8859-1
-
-
-***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK CARINUS; A NAGYENYEDI KéT FUZFA***
-
-
-E-text prepared by Tamás Róth, Albert László, and the Online Distributed
-Proofreading Team Europe (http://dp.rastko.net)
-
-
-
-CARINUS.
-
-HISTORIAI NOVELLA.
-
-*
-
-A NAGYENYEDI KÉT FUZFA.
-
-BESZÉLY.
-
-IRTA
-
-JÓKAI MÓR.
-
-TIZEDIK KIADÁS.
-
-
-
-
-
-
-
-BUDAPEST.
-FRANKLIN-TÁRSULAT
-MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA.
-1915.
-FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
-
-
-
-
-Carinus.
-
-Historiai novella.
-
-A császárok korszakában Róma környéke fény és pompa dolgában vetekedett
-magával a fovárossal.
-
-Mindenütt a római patriciusok villái tüntek elo a környékben, úri
-kényelem tanyái, miknek kellemesekké alakításában remekelt mindenféle
-muvész, - a szobrásztól a szakácsig.
-
-E derék patriciusok, kik közül egynémelynek jövedelme nyolcz, kilencz
-millióra ment föl, gyakran voltak azon kellemetlen helyzetben, hogy
-Rómát kerülniök kellett; az unalom, a sértett hiuság, a nép és a
-prætorianok lázongásai, legtöbbször a császári gyanú kényszeríték oket
-elhagyni a világváros kapuit s mezei jószágaikra kivonulni.
-
-Igy élt már több év óta Tiber-torkolati jószágán az öreg Mesembrius Vir,
-a legvénebb senator, ki, a mióta Probus meghalt, lábát sem tette Rómába
-és felé sem nézett a senatusnak. O ugyan a köszvényt és a hályogot
-okozta, melyek lábaival és szemeivel parancsoltak, s akárki jött hozzá,
-nem látta ot máskép, mint currulis székén ülve, elefántcsont mankójával
-kezében, s szemei elott hosszú zöld ernyovel.
-
-Két leánya volt az öregnek. Az egyik, Mesembria I., korán férjhez ment
-egy császári kegybol nagy úrrá lett libertinhoz; késobb a libertin
-elveszte fejét, vagyonai és a császári kegy a szép hölgyre maradtak, ki
-nem sokára Róma Aspasiájának lon kiáltva Glyceria melléknévvel.
-
-Mesembrius természetesen, ha Glyceriáról beszéltek elotte, nem csak vak,
-hanem még süket is volt, az o száján pedig e név ki nem jött soha.
-
-Másik leánya volt Mesembria II. (keresztségi nevén Sophronia), ki
-szüntelen az öreg úr mellett volt mezei jószágán; szép és erényes
-hajadon, kinek három görög istenno látszott kölcsönözni bájait. Juno
-termete kecseit, Venus arcza bubáját, Psyche lelke szendeségét.
-
-Pedig Sophronia nem igen nagy hálára kötelezé le maga iránt a pogány
-istennoket; a közel tengerparton élt a bölcs Eusebius, az apostolok
-utóda; a szép hölgy régóta látogatá a titkos gyulhelyeket, hol e szent
-férfi hirdeté a Krisztus híveinek az igét az egy Istenrol, ki él
-lélekben és igazságban.
-
-A vén Mesembrius jól tudá, hogy kedvencz leánya titkos proselytája az új
-hitnek, és nem ellenzé azt; még magával leányával sem vétette észre,
-hogy o sejt ebbol valamit.
-
-Jöttek azonban Rómából délczeg patricius ifjak, a szép hajadon híre
-által ide csalva, kik mind azon reménynyel kecsegtették magukat, hogy
-kezét és szívét és milliót megnyerhetik. Mesembrius szivesen fogadá
-oket; nagy lakomát rendezett tiszteletökre, elohozatta százéves borait;
-az ifjaknak nem sok kellett a folyékony tuzbol, hogy leittasodjanak: az
-utolsó libatió után mindegyik olyannak mutatta magát, a milyen valóban
-volt, s kibeszélte szívének legtitkosabb hajlamát.
-
-Az öreg Mesembrius hallgatott és elmélkedett.
-
-Az egyik kéjencznek mutatta magát és dicsoité Proculus s a prægustator
-Maximin erényeit; másik ment volt e hajlamtól, hanem annál nagyobb
-vágyat árult el despotának és rabszolgának lenni egy személyben; s ha
-találkozott is végre egy omnibus numeris solutus, midon az utolsó
-thémára került a sor, - a keresztyének feloli véleményre, - a többiekkel
-együtt az is elárulá azon hitét, hogy a keresztyén felekezet nem egyéb
-egy istentagadó sectánál, mely magát a circusokból, népünnepélyekbol,
-secularis játékokból visszahuzva, konok gyászolásával zavarja a nép
-örömeit, s e helyett sötét barlangokban borzasztó ritusokat végez,
-felavatottjait kényszerítve egy lisztbe pólált csecsemo szivét átverni
-késeikkel, s annak vérébol inni; hogy az istenek haragja ezek miatt
-látogatja a földet árvizekkel, döghalállal, földrengéssel és
-barbárokkal, és hogy ezeket nem lehet eléggé olajba fozni, szurok közt
-égetni, vadállatokkal széttépetni s elevenen elásni, hogy az országról
-elforduljanak az ég csapásai.
-
-Mesembrius eleget hallott, s egyiknek sem adta leányát. Tisztelte a
-martirokat, de nem óhajtá leánya nevét köztük említtetni.
-
-Egy visszautasított kéro sem látta Sophroniát.
-
-Egy napon fiatal napbarnított arczu lovag szállt be a vén Mesembriushoz.
-Az öreg látta ot jönni kerti laka trichilumából, hol botjára támaszkodva
-ült, s daczára hályogos szemeinek, már messzirol rákiálta:
-
-- Ah, te jösz hozzám, Manlius Sinister? jer, jer, itt vagyok.
-
-Az öreg meg tudta látni, a kit akart.
-
-Az ifju odasietett hozzá, megölelte s megszorítá kezét.
-
-- Hogy megférfiasodtál, szólt mosolygó arczczal Mesembrius, s mintha
-szemei nem elégítenék ki, kezeivel is végig tapogatá az ifju
-arczvonalmait, karjait, vállait; a mióta Probussal elmentél, egész ember
-lett beloled; hát te is leányomat megkérni jöttél, úgy-e?
-
-Az ifjut zavarba hozá az egyenes kérdés.
-
-- Nem vagyok ily önzo, Mesembrius, engem régi barátságunk hozott
-lakodba.
-
-- Tudom, tudom, ismerjük a barátságnak azt a nemét, a mi egy fiatal
-ember és egy vén ember között szokott lenni, a kinek szép leánya van;
-mert leányom nagyon szép, Manlius; igen szép! hogyha látnád! Oh ne
-mondd, hogy láttad, ezelott négy esztendovel mi volt az? te is gyermek
-voltál, o is; mit értettél akkor hozzá? De most! oh Manlius, az nagy
-hiba volna toled, ha bele nem szeretnél.
-
-- Mit használ az nekem, öreg barátom? te annyi kérot elutasítál ajtód
-elol, kik nálamnál jobbak, gazdagabbak és hatalmasabbak voltak, hogy én
-még reményleni sem merek.
-
-- Hogyne, Manlius? hát nem lehetsz-e te is gazdag és hatalmas? Carinus
-császár nem játszópajtásod volt-e? hát nagybátyád, a derék Quaterquartus
-nem leghíresebb augur-e Rómában? kinek minden jóslata beteljesül, ki
-kezében tartja a császárok és országok jövendojét.
-
-- Ez mind igaz.
-
-- Ugy-e bár? Látod, te még nagy ember lehetsz. Csak Carinus kegyét kell
-kissé keresned s nagybátyádnak kedvében járnod. Ugy-e pedig az könnyu
-dolog?
-
-- Legalább nem nehéz.
-
-- Lásd, lásd. Még ki tudja, mi nem lehetsz? Mibe kerül Carinusnak a
-kedvedért egy gazdag senatort a vízbe fojtatni a palotáit és kincseit
-neked adni? s akkor neked is lesz palotád és rabszolgáid, rózsavízben
-fürödhetsz, s pávanyelveket ebédelhetsz. Mi áll utadban? Erre a
-dicsoségre hason mászva is eljuthatsz. Hason mászva, mondom.
-
-Manlius hagyta az öreget beszélni.
-
-- No, de maradj itt nálam, a míg kedved tartja és mulasd magad.
-
-Estefelé pompás vendégség állt készen Manlius tiszteletére, összegyujtve
-mind abból, a mi ínyet, szemet és lelket gyönyörködtet.
-
-Az ifju arcza lángolt az ó falernumi tüzétol; gyakran csapkodott öklével
-az asztalra, feledve a tiszteletet gazdája iránt.
-
-Mesembrius észrevevé, hogy vendégének lelke nyilik a bortól, s fél
-könyökére emelkedve, hozzáfogott az examenhez.
-
-- Hát Manlius, mit szólsz e falernumihoz? nincs-e igazam, midon azt
-mondom, hogy Itália a föld keble, mert itt vannak a föld emloi: azon
-hegyek, melyek e bort termik?
-
-- És én mégis ittam már életemben lelkesítobb italt.
-
-- Lelkesítobb italt, Manlius? Kinek az asztalánál ittad azt, Manlius?
-
-- Az Euphrat vizébol.
-
-- Mit beszélsz?
-
-- A ktesiphoni csata után volt az. Egész nap verekedtünk, karomon a vér,
-arczomon az izzadtság csurgott alá. Estére tönkre volt verve a persa
-had, s ezen egy napon kiáradt az Euphrat medrébol.
-
-- S te akkor ittál belole?
-
-- Igen. Annak a víznek részegíto ereje van.
-
-- A dicsoség részegíte le, Manlius. Az volt abban a vízben!
-
-- Nem tudom, mi volt benne? mert a hogy sisakom tele merítém, le sem
-vettem addig ajkamról, míg egy cseppig ki nem ürült.
-
-- Hanem azután vígan is voltatok, úgy-e bár? Hejh kedv szerint lehetett
-mulatni az elfoglalt Ktesiphonban. Képzelem, jól lehetett dolguk azoknak
-a szép feketeszemu menyecskéknek, a kik hevenyében férj nélkül maradtak,
-meg azoknak a palotáknak s raktáraknak, miknek gazdáit agyonvertétek.
-Uszott a katona tejben, vajban.
-
-- Nem igen uszott biz az, mert még azon az éjszakán továbbutaztunk, s mi
-a bogárszemu menyecskéket illeti, kemény parancsa volt minden vezérnek,
-hogy az elfogott hölgyek erényét katonáival tiszteletben tartassa.
-
-- No, no. Nem igen szigorúan szoktátok ti venni az ilyen parancsokat.
-Ismerjük már ezt.
-
-- Mehercule! rosszúl ismeritek, kiálta Manlius dühbe hozva. Annyira
-keményen vettük a parancsot, hogy én egy legiómból való katonát, ki egy
-szuzet elrabolt, lábainál fogva kötteték két lehajtott fához s úgy
-hasíttattam kétfelé.
-
-- No, de azért engem csak ne hasíts ketté, tréfálódzék az öreg
-Mesembrius, rendkívül gyönyörködve azon nemes méltatlankodáson, melyet
-vendége mutatott; azzal inte egy közelálló numid rabszolgának, ki egy
-faragványokkal ékes ezüst vedret tarta kezében: - jer Ramon, töltsd meg
-vendégem serlegét.
-
-- Hagyd el, kiálta Manlius, meg tudom én azt még magam is tölteni, nem
-kell engem megitatni, mint Carinust, a ki restell hozzányúlni a
-pohárhoz, mikor iszik, s azt hinné, hogy elfárad, ha egy fügét saját
-kezével vinne a tányértól szájáig.
-
-- Ej, ej, Manlius Sinister, te az Augustust rágalmazod.
-
-- Aecastor! ez nem rágalom! hát nem tudnivaló-e róla, hogy lábai soha
-sem érik a földet, még fürdoszobájába is zselleszéken jár; a minap egy
-gyuru volt az ujján, s azon panaszkodott, hogy nem birja elviselni annak
-a nehéz gyurunek a terhét, s lehúzatta az ujjáról. Sot többet mondok,
-most egy híres oklevélhamisítót hozatott ki a börtönbol, ki rendkivül
-ügyes mások névaláirásának utánzásában; ezt megtette foirnokának, hogy
-még saját nevének leirásával se legyen terhelve, s most ez a defraudator
-irja helyette minden országos okiratra a nevét.
-
-- Oh Manlius. Te mégis nagyon sokat elmondasz Carinusról, pedig o neked
-iskolatársad volt.
-
-- Azzal nincs mit dicsekednem. Igaz, hogy sokszor megosztottam vele
-kenyeremet, mikor neki nem volt, s rongyos palliumát kicseréltem a
-magaméval! de nem óhajtom, hogy rám ismerjen valaha, mert könnyen úgy
-járhatnék, mint többi iskolatársai, kik megjelentek elotte, ot korábbi
-idok emlékeire figyelmeztetve, s kiket aztán Carinus menten bedugatott a
-«feledés tornyaiba», hogy magát a multak kellemetlen érzéseitol
-megszabadítsa.
-
-- Jaj Manlius, te úgy beszélsz, mint egy Seneca, így te soha sem fogsz
-Carinus kegye által magasra jutni.
-
-Mikor is volt arra szüksége szabad rómainak? kiálta büszkén fölemelve
-fejét az eques; van kardom, van bátor szivem: ha ezek nem birnak
-dicsoségre vezetni, nekem az olyan hatalom, melyet a porban fekve lehet
-elnyerni, nem kell! ebeknek való az és libertinoknak.
-
-Mesembrius kezeit dörzsölve kaczagott örömében s unszolta az ifjut, hogy
-igyék. A bor valódi jellemét kezdte visszaadni a római rossz világ
-közepett nem lelkéhez illo vonásokra szoktatott arcznak.
-
-- Mondsza tovább, jó Manlius, a mit elkezdtél; a ktesiphoni csatánál
-maradtunk: azaz, hogy ott maradt az ellenség, ti tovább mentetek, a míg
-mehettetek.
-
-- Tisztelem osz szakálladat, senator, de azt nekem ne mondd, hogy «a míg
-mehettünk». Mehettünk volna bizony a Jaxartesig: ember nem volt, a ki
-ellenünk tudott volna állani. Hiába pusztíták el utunk elott a határt a
-futó persák; a római legióknak még a pusztaság sem állott ellen; minden
-katona hátán vitte tiznapi eledelét (az egész thraciai útban a
-legkeményebb télszakon kinn aludtunk a fagyott rögön). A persák
-tapasztalák meggátolhatlan közeledésünket, s midon egy barbár nevu
-telepítvény elé értünk, melynek kimondását római nyelvtol nem
-kivánhatják az istenek, ott tábort üténk. - Alkonyat táján szemközt
-jöttek ránk a persa király követei: pompás, gyémántos emberek, befont
-hajjal, gyurukbe szedett szakállal, szépen kifestve pirosra, szemöldeik
-feketére s ujjaik tele gyurukkel, mint valami menyasszonyok, s kivánták,
-hogy vezessék oket az Augustus elé. - Carust értettem, nehogy Carinust
-véld. - Ekkor egy férfihoz vezették oket, ki ott ült a gyepen, fején egy
-sárga borsipka, és falatozott - jóféle avas szalonnát és nyers habot.
-Egy kopott és durvaszövetu biborpalást volt nyakában, mely ot másoktól
-megkülönbözteté.
-
-- Ez volt Carus, ráismerek! dörmögött közbe az öreg senator.
-
-- Az Augustus félbe sem szakasztá vacsoráját a követek miatt, nyugodtan
-ropogtatva vas fogai alatt a nyers babot, mialatt azok amphitheatralis
-pathossal mondák el betanult beszédjüket, melynek mind fényes igéretei,
-mind fenyegetései rosszúl hangzottak a nyers lupinushoz, melyet a
-császár jóízuen evett. Midon beszédjüket végzék, Carus levette kopasz,
-sima fejérol a sárga borsipkát, s rámutatva, szólt a követeknek:
-«nézzetek ide és tartsátok meg e szavakat: ha királyotok el nem ismeri
-Róma fenhatóságát s provinciáit vissza nem adja, a milyen kopasz ez az
-én fejem, olyan kopaszszá teszem országtokat».
-
-- Errol is Carusra ismerek.
-
-- A követek ijedten kotródtak tovább, a legiók jó kedvvel éneklék a hadi
-verset, melynek minden strophája ezen végzodik: «mille, mille, mille
-occidit».
-
-- Ez Carus dicsoíto verse, kirol azt hírlelék, hogy egyes viadalban ezer
-embert ölt meg az ellenségbol.
-
-- Igaz, annyit fogyasztott el.
-
-- A fia tiz annyit ölt meg, csakhogy saját alattvalóiból. Sit venia
-verbo. De mondd csak tovább Manlius, mi történt veletek tovább? ezen
-egész hadjáratról mindenki másféle mesét mond. Egy azt állítja, hogy a
-fekete Lygiok támadtak meg benneteket, másik tumultusról beszél,
-harmadik csodákat említ. Annyi igaz, hogy ti a helyett, hogy elore
-haladtatok volna, egyszerre visszafordultatok, noha ember nem állhatott
-többé ellenetek, a mint mondád.
-
-- Úgy van, ember nem állhatott többé ellen, de hát nincsenek-e
-hatalmasabb lények a föld felett?
-
-- Valóban vannak; Róma istenei. De reménylem, hogy oket nem haragítátok
-magatokra, s auguraitok kitudakolák a kedvezo auspiciumokat; veletek
-volt a világhíru Quaterquartus, derék unokabátyád.
-
-- Valóban ott volt; áldozatfüst, állatok béle nem hiányzott, varju is
-jött elég a láthatárra.
-
-- Manlius, nagyon profane beszélsz e szent dolgokról.
-
-- Van okom róluk így beszélni. Segédcsapataink valahol egy félig borbe
-öltözött embert fogtak el a pusztán, ki mint mondá, egy láthatlan Isten
-iránti tiszteletbol vonult ki a magányba testét sanyargatandó, ott egy
-oszlopot rakott kobol, s ezen oszlop tetején töltött már harmincz telet
-és nyarat, egyiránt turve fagyot és nap hevét, s ott állt napestig
-kiterjesztett karokkal, mint egy crux, vagy számtalan hajlongással
-gyakorlá magát fejének térdeihez ütésében; néhány legionarius kiváncsi
-volt megszámlálni e hajlongásokat, de midon azoknak száma már az
-ezerkilenczszázig haladt, megunták a dolgot, s letaszíták a jámbort az
-oszlopról és megölték. (Simeon Stylites.)
-
-- S te sajnálod e nazarenust?
-
-- Beszéljünk csendesen Mesembrius. Szavaimat vész kimondani és
-meghallani. Ne gondold, hogy ittas vagyok, s most gondolom ki e meséket.
-Én láttam ez embert haldokolni, mert késon jutottam oda megmentésére.
-Nem átkozódék. Arczán túlvilági boldogság kifejezése ült, szemeit ég
-felé emelte megdicsoülten s haldokolva megáldá gyilkosait. Én eluztem
-azokat a sebesülttol s enyhítoleg hideg vizet adtam neki, o megköszönte
-s e szavakat sugá fülembe utolsó lehelletével: «Rómaiak! ne menjetek a
-Tigrisen túl, mert ott a láthatlan Isten paradicsoma van, ki nem engedi
-magát meggázolni!» Én elmondám ez intést a császár kisebbik fia,
-Numeriánnak, ki Cæsar korában is jó barátja volt minden jó katonának, s
-o tudósítá felole az Augustust, ki megdöbbenve az ascéta jóslatán,
-felszólítá Quaterquartust, hogy tartson auguriumot. Az én nagybátyám
-ismeretes arról, hogy oly oraculumokat tud mondani, mik meg nem
-hazudtolhatják.
-
-- Merészen beszélsz Sinister.
-
-- Igy jósolta Probusnak egyidoben azt, hogy az o családja fogja Róma
-fényét helyreállítani ezer esztendo mulva.
-
-- Csak?
-
-- A sok lituus forgatásból végre az lett a tudomány, melyet
-Quaterquartus dodonai ihlettséggel eldeclamált, hogy a legközelebbi
-csatában Isten fog harczolni.
-
-- Azt nem tevé hozzá, hogy mellettünk-e, vagy ellenünk?
-
-- Az imperator elorehaladást parancsolt s még aznap átkeltünk a
-Tigrisen. Naplementen többen azok közül, kik a martyr Simeon Stylitest
-megölték, borzadva látták ot egy dombteton kiterjesztett karokkal
-állani, mint egy keresztet, s hajlongni térdeihez értetett fovel. Pedig
-én magam temettetém el a kimultat. Az éjszaka sötét lett, fellegek
-tódultak minden oldalról a láthatárra, messzirol villogva, mintha
-csatára készülnének egymással. A mennydörgés mindig közelebb jött, a
-világ elsötétült, soha nem hallott hangok kezdének körülöttünk üvölteni,
-midon villámlobbanásnál az égnek mélye megnyílt, úgy tetszék, mintha
-számtalan fényes alak nézne onnan reánk. Mindenik legiónak úgy tetszék,
-mintha a mellette levo legiók nagy küzdelmes tusába volnának keveredve,
-kardok és dárdák csörgése hangzott köröskörül, pedig sehol sem volt
-csata. A sötétben úgy hallók, mintha egész seregünk egyetlen zavart
-tömeggé volna gomolyodva, hol ember ember ellen küzd, a lovas cohorsok
-gázolják a gyalogokat, a tribunok nyargalnak a seregek élén s a
-hadtömegek pusztítva omlanak egymásba, - s csak a perczig tartó
-villámlobbanásnál láttuk, hogy a legiók mind csendesen állnak szabályos
-négyszögökben, meg sem mozdulva helyükbol. Ekkor egyszerre irtóztató
-ropogással omlott alá egy kigyózó tuztömeg, egyenesen csapva le soraink
-közé s megrázva alattunk az álló földet és körülöttünk a levegot; a
-borzalom térdeinkre ejte, minden állat a földbe rejté arczát, s a
-rettento szózat egy hatalmas Isten itéletét mennydörgé füleinkbe. Midon
-ismét felpillantánk, valami nagy tuz égett táborunk közepében. Az
-Augustus sátora volt az, melyet a villám megütött. Senki sem merte
-oltani, benne volt a császár és a sereg védisteneinek képei. Odaégtek
-mind. Ki hát az Isten, ha nem ok? óh Mesembrius, való volna-e az, hogy
-él felettünk egy láthatatlan lény, ki ura égnek és földnek, s a holt
-koalakok, kiket mi imádunk, önmagukat sem képesek megvédni?
-
-Mesembrius nyugodtan szorítá meg Manlius kezét. Eleget hallott.
-
-- Ne szóljunk errol többet, Manlius. Ti visszatértetek a hatalom elol,
-mely utatokba állt. Az Isten volt! Hogy viselé magát a sereg ezután?
-
-- Nem lehete oket többé rábirni, hogy eloremenjenek; körülfalazták a
-helyet, melyen Carus-Augustus segélytelenül megégett Róma védisteneivel;
-most ott egy épület áll a puszta közepén ajtó és ablak nélkül, hogy
-emberi láb ne léphessen az Istentol megátkozott helyre. A sereg
-megválasztá Numeriánt vezéreül, s követelte, hogy hozza oket vissza
-Illyriába. E hírt Carinusnak meghozni küldetém elore én, s ez az oka,
-hogy most látjuk egymást.
-
-- Reménylem, hogy többször is fogjuk még látni. Öröm Rómában lenni,
-úgy-e bár?
-
-- Nekem nem az, szeretnék visszamenni legiómhoz.
-
-- Óh, úgy te még bizonyosan nem láttad Carinus circusát, a pompás
-secularis játékokat, minoket csak Rómában lehet feltalálni; nem élvezéd
-még Antonin thermæit, a rózsaillatos meleg fürdoket, gemmákkal kirakott
-falaikkal; még tán szeretod sincs Rómában Manlius?
-
-- Láttam mindent és nem mulattatott. Mit bámuljak én, sebhelyekkel
-rakott legionarius, ki most jöttem Scythia szélérol, circusaitok vérontó
-bohóczkodásain? Itt harczot csinálnak játékból, mi a harczból csinálunk
-játékot. A thermæket pedig soha sem szerettem; a meleg fürdo csak a
-Quiritesnek való, nem a katonának. A vért a hideg víz is lemossa; a
-piszoknak persze, hogy meleg kell.
-
-- De nem feleltél a harmadikra: nem találtál szép asszonyt Rómában? de
-mit kérdem így? megtalálnak téged ok, ha te nem keresed is oket. Oh Róma
-hölgyei nem kevélyek, nem rátartók; ha egyszer mutattad magad a forumon,
-a milyen délczeg, daliás ifju vagy, azt kellene toled kérdenem: nem
-ragadtak-e még el? nem téptek-e darabokra, mint Orpheust a bacchansnok?
-
-- Ah Mesembrius, nem fogják lépvesszovel a keselyut.
-
-- Eredj, eredj! miért volnál te keselyubb a többinél? Mintha Venus
-galambjai nem fészkeltek volna Mars sisakjába? Eredj! Rosszul áll a te
-arczodhoz a tettetés. Hiszen elpirultál s szemeid lesütötted. Miért
-akarsz vén embert, mint én, rászedni? vagy megváltoztak volna Carinus
-árnyékában a római erkölcsök? s mig eddigelé, ha a hat Vesta-szuz közül
-egy meghalt, helyét alig akadt valaki betölteni, most egyszerre mind az
-o papnoi lettek, a kik azelott Aphroditeé voltak?
-
-- Ezt nem állítottam, Mesembrius.
-
-- Tehát az ellenkezot. No, ne tagadd, jeles kalandjaid voltak? Igen
-derék! Öt-hat szerelmes hölgy vett egyszerre körül, szivét, életét rakva
-lábaidhoz; te kiválasztottad közülök a legszebbet, a melyik legforróbban
-ölelt, legédesebben csókolt? vagy nem tudtál választani közülök, s
-megtartottad valamennyit! Reggel az egyik koszorúját tetted a fejedre,
-este a másikét; egyiknek esküdtél a holdra, másiknak a napra, s hiven
-megtartád esküdet mindegyiknek? Igen derék, igen jeles! Ez az ifjuság
-öröme Manlius! én is ilyen voltam, míg ifjú valék.
-
-- De Mesembrius, nem hagysz szóhoz jutnom; a mit elmondtál, az nem illet
-engem. Odáig mindent szépen megengedek, hogy Rómában létem egyetlen
-napja alatt több bajom volt a rabszolgákkal, kiket úrnoik küldtek
-hozzám, mint ez úrnok férjeivel, a kikhez küldve voltam; de nekem nem
-szokásom az ilyen küldeményekre figyelni. Manlius-családból eredek,
-melyben os szokás volt, hogy a férfi nem szeretett egy nonél többet
-életében, de azt szerette hiven; ha meghalt, - gyászolta örökké; - ha
-megcsalta, - megölé; - s ha meggyalázzák, boszút állt érte.
-
-- Szépen beszélsz, Manlius; de egy gyurut látok ujjadon ragyogni, a mino
-gemmát nem szokott férfi viselni, hacsak no ujjáról nem származik reá.
-
-- Helyesen következtetél. E gyurut egy hölgy küldé nekem s hogy ujjamon
-viselem, annak egyedül te vagy az oka.
-
-Mesembrius csodálkozva tekinte az ifjúra, azt hivé, mámorában beszél
-érthetlenül.
-
-- Én, Manlius? Mi közöm nekem a te gyurudhöz?
-
-- Tegnap este, a vigiliák kezdete után, hogy a Capitoliumot elhagytam,
-egy lefátyolozott matrona vékony irattekercset nyujtott kezembe, s azzal
-az oszlop sorozatok között hirtelen eltünt; a tekercs e gyuruvel volt
-leszorítva; kiváncsiságból felbontám azt s e titkos szavakat olvasám
-belole: «Manlius Sinister! te egy szüzet szeretsz, kinek atyja jó
-barátod. Ez osz embert és e fiatal szüzet veszély fenyegeti, mit az
-isteneken s ellenségeiken kívül egyedül én tudok. Ha értesülni akarsz
-róla, siess hozzám. E levél átadója a pons sacer elott várakozand reád a
-napnak és éjnek minden órájában, míg csak meg nem jelensz. E gyurut
-mutatva, elvezetend hozzám.» Aláirva: «egy no, ki tégedet gyermekévei
-óta imád, s kit te mindig megvetettél; ki azok által gyulöltetik, kiket
-meg akar menteni».
-
-- Manlius, különös dolgot mondál.
-
-- A talány megfejthetlen elottem. Kinek van hatalma szivem legbensejébe
-látni, hogy onnan érzelmeimet kiolvassa? Álmaim árultak-e el, hogy
-tudhassa valaki, hogy én leányodat szeretem, kit négy év elott láttam s
-azóta nem tudok feledni? s ki lehet azon no, ki megszabadítson egy másik
-not, a kinek szerelme kizárja az övét?
-
-Mesembrius arcza elsötétült. A calix érintetlen áll már régóta a férfiak
-elott: egészen kijózanultak a beszélgetés közben, csak sziveik maradtak
-tárva, miket a bor lelke kinyitott.
-
-- Mutasd e gyurut közelebbrol, szólt Mesembrius halkan.
-
-Manlius oda nyujtá kezét; a gyuru köve gyönyöru camæa volt, sardonix
-faragmány, szép görög vonású hölgy fehér mellképével bíborsárga alapból
-kivésve.
-
-Mesembrius leránczolt homlokkal nézte a camæát; félre fordítá fejét, s
-ismét ránézett meroen, s azzal egyszerre undorral taszítá el azt maga
-elol, s osz fejét csüggedten hajtá le mellére.
-
-- Miért borúlt el arczod? kérdé Manlius. Ismered e gyurut? Ismered
-tulajdonosnéját?
-
-- Ismerem, felele tompán az öreg.
-
-- Szólj, ki o?
-
-- Kicsoda? szólt villogó szemekkel az agg. Kicsoda? Egy szemtelen
-hetæra, egy utálatos kéjhölgy, kinek lehelletébol támad a döghalál Róma
-népeire, kinek létele folt a teremtés munkáján, kire annyi átkot szórt
-önnön édes apja, hogy ha az megfogamzanék rajta, nem teremne fu azon a
-földön, melyen az o lábai járnak, s utálattal fordulna el tole maga a
-könyörület is.
-
-Az öreg utolsó szavai a leghevesebb zokogásban vesztek el.
-
-- Kicsoda e no? kiálta felugorva a tricliniumról Manlius.
-
-- E no az én leányom... hörgé az öreg elkeserült hangon.
-
-- Glyceria?
-
-- Abraxas!! kiáltá az öreg a baljóslatrontó igét, s undorodva rázkódott
-meg a névtol.
-
-Manlius levonta ujjáról a gyurut s az ablakhoz lépett vele, mely alatt a
-Tiberis folyt. Az öreg észrevette szándékát.
-
-- Ne hajítsd a vízbe! Valami hal el találja nyelni, a halászok kifogják,
-s ismét napfényre kerül. Megmérgezi a Tiberist s megvesznek tole, a kik
-iszszák. Tartsd magadnak. Egy gondolatom támadt; a miért e gyurut meg
-kell tartanod. E gyurut én miattam viseléd ez ideig, mint mondád.
-
-- Azért tartottam meg, hogy ha kell, téged megóvjalak.
-
-- Köszönöm Sinister. Tehát te engemet szeretsz, és leányomat is;
-köszönöm, köszönöm; háladatosak leszünk érte, én öregségemet adom
-szeretetedért, o fiatalságát adandja érte. Mindig szerettünk téged,
-mindig úgy tekinténk, mint családunk tagját. Ha bennünket veszélytol
-akarsz megóvni, - tartsd meg ezt a gyurut, - eredj vele, a hová vezetni
-fognak, - keresd fel a ki küldte, - és gyilkold meg ot.
-
-- Mesembrius! Leányod o.
-
-- Ha gyermeke a basilisk annak a madárnak, mely fészkében kikölté?
-
-- De o épen téged akar ismeretlen vésztol megóvni.
-
-- Nincs rám nézve több vész a világon, egyedül o! A mi a világnak a
-dögvész, a földindulás, a vihar, a vérpad, az én nekem az o neve! Ha én
-juthatnék hozzá közel, én gyilkolnám meg ot.
-
-- O meg akar téged menteni.
-
-- Ne higyj neki. Hazug minden szava, megcsalta apját, megcsalja az
-isteneket. Képe oly ártatlan, mint egy alvó kisdedé; ha szól, meg vagy
-buvölve, ha beszélni engeded, kibeszéli kezedbol a tort, megront,
-elvarázsol, kiforgat tenmagadból, átkozott varázslatokkal megtöri szived
-kérgét, hogy gyáva légy, mint egy korbácsolt rabszolga. Nem arczát
-kendozi ez, mint a többi asszonyok, hanem lelkét, most azzal csábít
-magához, hogy engem és Sophroniát akarja általad megmenteni; ha odamégy
-és szivébe nem ütöd kardodat, mielott egy szót szólhatott volna,
-rábeszélend, hogy minket ölj meg!
-
-- Mesembrius, mit vétett o ellened, hogy így szólsz felole?
-
-- Mit vétett? eltemetett, mielott meghaltam volna! sárral keverte be osz
-hajszálaimat! megmérgezte szivemet, ellopta szemeim világát! véremet
-lopta meg, hogy obscoen képeket fessen vele lupanárok falaira!
-
-- Téged az indulat ragad el.
-
-- Miért ne ragadna? Nincs-e oka egy rómainak átkozódni, ha azt mondják
-neki a forumon: szállj le lovadról, mert leányod becstelen! Mehetek-e én
-Rómában valahová, a nélkül, hogy gyalázatomat lássam: nincs-e az o neve
-valamennyi Aevius és Mavius silány verseiben prostituálva? nem látták-e
-ot az amphitheatrumban, mint pantomimát egy tapsoló, ujjongó vulgus
-elott fellépni? nem jár-e o fényes nappal förtelmes kiséretével együtt
-tunica vitreába, ventus textilisbe öltözve? nem engedé-e magát
-lefestetni mint vulgivaga Venus? s van-e egy orgia, egy bacchanal,
-melynek ne o volna utálatos királynéja? - oh Manlius, az rettenetes
-dolog, mikor az ember osz hajakat visel, nem nézhetni az emberek
-arczába, mindenütt azt hallani suttogva, azt olvasni le mások
-tekintetébol: ime ez azon Mesembrius, kinek leánya Róma megrontója, ime
-ez adott éltet azon szörnyetegnek, ki mindennap százezer éhezo kenyerét
-eszi meg, s ugyanannyinak vérét iszsza meg rá, vigyázzunk, hogy hozzánk
-ne érjen! - - oh Manlius, hidd el nekem, hogy te egykor meg fogod ez
-asszonyt ölni.
-
-- Nem öltem asszonyt soha és nem fogok.
-
-- Emlékezzél szavamra. Ez a Megæra tégedet szeret; azt is jól tudja,
-hogy te mást szeretsz; hogy e más neki testvére, mit sem tesz; ezek az
-elromlott inyu Messalinák még a vérben is válogatósak; közönséges vér
-már nem ingerli oket, testvérüké a legédesebb neki...
-
-- Orizd ajkadat az Omenektol!
-
-- Én érzem, a mit mondok Manlius. Jobb volna, hogy megöld e not
-vigyázatból, mint hogy megöld majd boszúból. Ha kigyót látsz, elgázolod
-ugy-e? s nem várod el, hogy megcsipjen s okod legyen rá elgázolni?
-
-- Te atya vagy Mesembrius, fájdalmaidat értem, de nem osztom.
-
-- Leendsz férj és akkor osztani fogod.
-
-- Mint kivánhatod öreg barátom, hogy gyulölni tudjak, midon boldoggá
-tevél? Egy alvónak beszéled haragodat, ki örömeirol álmodik, míg te
-ingerült szavaddal háborítod az éjt. Minden beszédedbol én csak azt
-hallom meg, hogy Mesembria II. szerelmét kell egykor birnom. E szót, ez
-eszmét hallottam akkor is, mikor a vad Sarmaták csataordítása hangzott
-fülembe - a sötét Lygiok éji támadásainál, s a persa harczmezok
-naphosszú hevében; az o arczát láttam a vértol kiáradt folyam
-tükrözetén, s a kopár sivatag tikkasztó látkörén; azt látom most is, míg
-te vérrol beszélsz, s ádáz szavaidból csak egy üti lelkem: az, hogy o
-enyim lesz.
-
-- Igazán, hogy vak minden, a ki szeret.
-
-- S tedd hozzá, hogy rémlátó minden, a ki gyulöl.
-
-- Adják az istenek, hogy neked legyen igazad, hogy egykor azt mondja az
-egész világ: ime Mesembrius, eltaszított leányod tiszta, mint Diana, s
-rágalom és vak képzelet volt minden, a mit róla mondál! - Én...! De én még
-akkor is azt mondanám: meg kell ot ölnöd Manlius, mert megcsalta az
-egész világot!
-
-Az öreg szemei ki voltak egészen vörösödve, az indulatoskodás lázba
-hozta egész idegzetét; észrevehetoleg reszketett s midon a tricliniumról
-felemelkedék, oly erosen megfogta annak oldalán az elefántcsont
-sphinxet, hogy kezében maradt.
-
-- Szolgák, elo a fáklyákkal! - kiáltá recsego hangon, feledve, hogy
-máskor beteges asthmával szokott beszélni; - Manlius, menjünk nyugodni,
-az éj másik felébe haladt; te álmodjál szerelmedrol, gyulöletemrol én.
-
-S azzal kemény léptekkel elhagyá a trichilum termét, kertjein keresztül
-lakába sietve s egészen elfeledve, hogy a köszvény miatt egy lépést sem
-tud tenni; szolgái a currulis széket üresen tolták utána.
-
-Manlius még azután sokáig a trichilumban maradt, elmélázva lelke
-ábrándjain, kidült az erkélyre, mely a Tiberisre hajolt, s a habokba
-nézett, miket a felkelo hold behinte ezüsttel. A holdvilágban fekete
-csónakok úsztak nagy csendesen parthosszant, s valami búbánatos hymnus
-zengése hallatszék távolról, a csónakok egyikén fehér hölgyalak látszott
-nagy messzirol. Manlius úgy eltunodék rajta, hogy mi különöst érez most
-szivében? Az hivé, álmodik, a mint szokja néha az ember azt álmodni,
-hogy ébren van; o azt hivé, hogy Sophronia szelid ábrándos arczáról
-álmodik.
-
-Nem tudott nyugodni, szivét úgy nyomta valami; izgatott lelke ki a
-szabadba vágyott, vevé kardját s paludamentumába burkolózva, egy az
-erkély alá kötött csónakba leszállt, s azt eloldva, utána evezett a
-rejtélyes hynmushangoknak.
-
-
-II.
-
-Mino csodás tüneménye volt az egy idoben a kornak, hogy a való
-diadalmaskodott a költészeten, a kereszt egyszeru tanai a ragyogó
-mythologián.
-
-A költok vallása, az ábrándos ligetek, a virágos partok, a napsugáros
-sziget-világok választott istenei, e muvészszellem ihletében
-tengerhabból született, virágillattól fogamzott, csillagokká örökült
-meleg eszményi alakok, édes szerelmi kalandok által az emberiséggel
-rokonná szövodve, mint enyésznek el az érzékimádat ölelo karjai közül,
-egy szavára egy hatalmasabb lénynek, ki ül elérhetlen magasban s mégis
-mindenkihez oly közel, kit látni senki, érezni mindenki tud, ki egy és
-egyedül Istene a csillagnak úgy, mint a mezok liliomának.
-
-Mint hidegültek el lassankint az olymp isteneinek oltárai, mint fogytak
-el a rózsakoszorúk aranyos oszlopzataikról, mint tunt el a nép illatos
-csarnokaik alól, hogy a szabad napsugáros ég alatt egy láthatlan valóság
-igéit hallgassa.
-
-Ez az ég, ez a napsugáros ég volt a titkok titka! Az éjszakai ég
-csillagezreivel volt a mythologia, a nappali ég az oszthatlan való hite.
-Nem látni mélyét és magasát, csak jóltevo melegét érezni annak s a
-végtelen kék deruben egy örök remény beszél a szivnek, hogy ez égen túl
-van egy másik, egy jobb világ, melynek csak árnyéka ez itt alant, s
-mentol sötétebb itt az árny, annál fényesebb ott a való.
-
-Ez volt az eszme, mely gyozött, a föld megszünt börtön lenni, a halál
-nem volt fájdalom s a császárok nem voltak mindenhatók.
-
-Augustus idejében azt mondá egy költo: «ha Róma üldöz, hová futsz elole?
-bárhová menekülj, Róma kezében vagy!» Az új hit menhelyet mutatott
-minden üldözöttnek, s hiába foglalta el az egész ismert világot Róma,
-maradt egy másik ismeretlen, tele titkos örömökkel azoknak, a kik itt
-alant szenvednek, - s mentül sötétebb itt az árny, annál fényesb ott a
-való.
-
-E hitnek, mely a könyeket törlé le a szenvedok arczáról, gyozni kellett;
-nemsokára egyesült benne üldözött és üldözo, mert ez vigaszt nyujta
-annak, ki igaztalanul szenved, s bocsánatot annak, ki igaztalanul
-cselekszik.
-
-A császárok üldözése csak növelte, nem fogyasztá az új hit követoit:
-nyilt tereken, Róma közepén léptek fel a szentlélek választottai, a
-mindenható igét hirdetve, s a máglyákon, a circusok vadai közt sem
-vonták azt vissza, s azon eleven fáklyák, kiket szurokba mártva, a
-császári kertek kivilágítására meggyújtottak, a lángok között is
-beszélték, hogy a mi fájdalom itt, az amott mind üdv és gyönyör.
-
-Hasztalan gyilkolták oket, a megöltek vére pecsét volt tanaikon, mely
-azokat hitelesíté, s a ki martyrokat csinál, az halhatatlan ellenségeket
-szerez magának.
-
-Carinus császár azonban egy új nemét találta ki a martyriumnak.
-
-Haláltól, kínoktól vissza nem rettentek a proselyták, a mi másnak
-fájdalom, az nekik gyönyör volt, s gyönge szüzek a szentlélek által
-megszállva, dicsoíto hymnusokat énekeltek a lángok közepett.
-
-Carinus nem vetteté e szent hajadonokat többé máglyára, hanem oda
-vetteté katonáinak, s az erényes nok, kiket vissza nem riasztott a
-vérhalál, megborzadtak a gyalázattól, mely erosebben égeté lelkük
-tisztaságát, mint az olaj lángjai, s míg a circusok spoliariumai elé
-bátor arczczal tudtak nézni, undorodva gondoltak a földalatti
-bunbarlangokra.
-
-A gondolat valami pokoli volt: azokat, kik sziveik átlátszó
-tisztaságáért a világ minden gyönyöreirol le tudtak mondani, épen e
-gyönyörök legutáltabb faja által büntetni meg, és Carinus jól tudta azt,
-hogy e gyalázat elol még a halál által sem szabadulhatnak meg áldozatai,
-mert a keresztény hit tiltja az öngyilkolást.
-
-Ezért az o uralkodása alatt csak titkos helyeken, éjféli órák után
-jöttek össze a hívok, barlangokban, elhagyott síremlékekben s hajnal
-elott eloszlottak.
-
-A római augurok tudtak a titkos összejövetelek felol, s hogy a nép maga
-siessen azoknak helyeit kifürkészni, azon hirt terjeszték el, hogy a
-keresztyének ott eloltva minden világot, irtózatos tetteket követnek el,
-miket a mély sötétségnek kell takarni; - a mi nagy szó volt, miután
-Rómában fényes nappal uzte dolgait minden förtelem.
-
-       *       *       *       *       *
-
-Manlius a part mellett hajtva csónakát, mindig közelebb kezde jutni az
-énekhangokhoz, melyek oly szokatlan borzadálylyal tölték el szivét; nem
-sokára egy holt ágához ért a Tiberisnek, hol mintegy húsz csónakot
-egészen elhagyatva talált.
-
-Széttekinte s a holdas szürkületben valami nagy, tömör, kerek épületet
-von észre, terebély olasz piniáktól beárnyazva. Az énekhangok innen
-látszottak jönni.
-
-Körüljárta az épületet, a hold keresztül sütött az ablakok és
-oszlopsorokon, emberalak nem volt látható. Manlius elborzadva gondolt
-gyermekéveiben hallott boszorkányregékre, a tisztátalan lelkek
-szombatjára, kik éjféli órákban, emberektol került helyeken gyülekeznek
-össze, láthatatlan alakban. Még inkább elborzadt, midon álomképét hozá
-kapcsolatba e rémes regehittel. A szelid, ábrándos Sophronia képét látta
-maga elott, valahányszor az elátkozott varázslókra akart gondolni, s a
-sötét, undorító háttérbol az o mosolygó arcza tünt elé.
-
-Végre erot vett borzadályán s kezét kiszabadítva bo köpenyébol,
-elhatározott léptekkel az épület csarnokába indult. A mint belépett,
-eszméi az elso tekintetre más irányt nyertek, a terem közepén egy
-fölemelt négyszegko üregén át egy földalatti terembe lehete belátni; az
-énekhangok innen keletkeztek.
-
-Tehát a keresztyének agapéja volt az.
-
-Manlius egy oszlop árnya által eltakarva, két hosszú sor alakot látott
-maga elott, a férfiak fejei csuklyáikba rejtve, a nok földig
-lefátyolozva. Valami csendes bús melódiát énekeltek. A hangok tele
-voltak lemondó panaszszal, magasztos, nyugodt fájdalommal, valami
-idegenszeru gyászgondolatokkal, miknek hatását hidegen érzé idegein
-végig borzongni a szemlélo római.
-
-A terem homályos hátterében néhány olajmécses égett, miknek halvány
-világánál egy megölt emberi alak tünt Manlius szemébe, két keze és lábai
-keresztre szegezve, homlokán töviskorona, s oldalán vérehullató seb.
-
-Ezek tehát ama borzasztó sectariusok, kik az éj árnya alatt nefandus
-gyülekezeteiket tartják, gondola Manlius, s szorongva keresé kardját
-oldalán s rémlátó képzeletében úgy tetszék neki, mintha az a keresztre
-feszített alak mindig lejebb hajtaná fejét.
-
-Az ének megszünt, s valami hosszú sóhajszeru hang után, mely egy ájtatos
-gyülekezet egyhangú fohásza, elo állt egy osz férfi, hosszú hófehér
-szakálla fekete palástjára hullt le; a keresztre feszített alak lábaitól
-egy serleget emelt fel, s azt ajkaihoz érintve, szent áhitattal
-háromszor megcsókolá.
-
-Manlius az áhitat helyett undorító vérszomjat látott az osz szörnyeteg
-arczán, s a férfiak és nok bunbánó térdeplése helyett fajtalan
-mozdulatokat vélt látni, és ama serleg, melynek fölemelésére mindenki
-meghajtá fejét, az o képzeletében vérrel volt tele, irtózatosan
-meggyilkolt ember vérével.
-
-Az öreg bölcs reszketeg hangon szólt:
-
-- Ime e pohár az o vére, mely kiontatott, hogy idvezítsen; e pohár a
-szent emlék, mely a bunöket lemossa! e pohár a szövetség, mely által
-egyekké leszünk. Járuljatok e szent jelhez s legyetek tiszták a
-legtisztábbnak vére által.
-
-Manlius elborzadva ragadá meg kardja markolatát, s a mint meglátta, hogy
-egy magas, hófehér ruhába burkolt noi alak fátyolát félig fölemelve az
-osz ember elé járult s annak kezébol a serleget elfogadja, magán kívül
-eliszonyodtában, kirántá kardját s a négyszög nyilásán keresztül a
-gyülekezet közepébe ugrott.
-
-- Álljatok meg ádáz orgyilkosok! ordítá elvakult dühvel. Ti ördögök
-apostolai. Mit cselekesztek itt?
-
-A gyülekezet meg sem mozdult. El voltak készülve ily támadásokra. Az osz
-ember nyugodtan felelt.
-
-- Istent imádunk.
-
-- Átkozott légy, midon e szót kimondod! Tetteket követtetek el, miknek
-még az éjszaka sem elég sötét takaró: ördöngös énekkel háborítjátok a
-föld alatt lakókat; embert gyilkoltok s kényszerítitek egymást annak
-vérébol inni, s midon átkozott részegség száll idegeitekre a vértol,
-eloltjátok fáklyáitokat, s fertozött ölelkezésben bunöket követtek el,
-mikre gondolni is irtózat!
-
-- Megbánod, a mit mondtál, Manlius Sinister! szólalt meg egy csengo noi
-hang az osz férfi oldalán. Ugyanazon magas hölgy volt az, ki a serleget
-legelobb kezébe vette. Manlius összerezzent, ismeros hangot és saját
-nevét hallva, s a mint a hölgy fölveté fátyolát, elámulva látta maga
-elott Sophronia szelid, ártatlan arczát, nyugodt tekintetével, mennyei
-mosolygásával, s valami emberentúli szilárdság szentelt hatalmával.
-
-- Mesembria II... nyögé Manlius, kiejtve kezébol a fölemelt kardot, s
-annyira elfojtá szivét a kétség, hogy azt hivé, még most is valami
-iszonyú álmot lát szemei elott, s dadogó nyelvvel hebegé:... Olymp
-istenei... engedjetek fölébrednem.
-
-- Te ébren vagy, szólt Sophronia, kezével fölemelve Manliust. Nézz
-szemembe, én vagyok Mesembria II., ifjukori barátnod, Sophronia most.
-
-- De e serleg, melyben vér van...
-
-- Vér csak azoknak, a kik hisznek, vérnek emléke azoknak, a kik
-emlékeznek, - érintsd ajkaiddal.
-
-Manlius visszatartott iszonyattal ízlelé a kehely tartalmát s
-csodálkozva rebegé:
-
-- Ez bor... azután halk szóval kérdé, meg-megrezzenve ismeretlen
-félelemtol: És azon haldokló alak amott?
-
-- Az a holt idvezíto képe.
-
-Manlius bámulva vevé észre, hogy az csak egy festett kép.
-
-- Ti egy holt embert imádtok?
-
-- Istent, ki emberré lett, hogy meghaljon.
-
-- Nem lehet az.
-
-- Olymp istenei hányszor öltöttek emberalakot, hogy azon gyönyöröket
-élvezhessék, miknek édessége csak emberi érzékkel közös? a szeretet
-Istene emberalakot öltött, hogy azon fájdalmakat érezhesse, mik az
-embereket gyötrik, inséget, szégyent, üldözést és kínhalált. Olymp
-istenei emberi alakot vonek, hogy megmutassák a halandóknak az utat a
-pokolra; a szeretet Istene halandóvá lon, hogy megmutassa az utat a
-mennybe! Olymp istenei ragyogó királyi alakok, kik áldozatot kérnek,
-aranyat, fényes templomokat, vérzo hekatombákat, diadalok spoliumait, s
-igérnek értük hosszú életet, kincseket, palotákat és új diadalokat: a
-szeretet Istene holt, szegény alak, ki nem kér mást, mint tiszta szivet,
-s nem igér semmit a halálon innen, kinek képe jelvénye annak, hogy
-minden szenvedés a halálon innen, s minden öröm a halálon túl van...
-
-Mindenki önkénytelenül vevé le fövegét e szavak alatt. Manlius hasonlóul
-ton, a nélkül, hogy tudná, mit cselekszik. Azok letérdepeltek, térdeire
-rogyott o is.
-
-- Méltatlanul üldöztelek benneteket, rebegé mellét kitárva. Álljatok
-boszút rajtam.
-
-- A szeretet Istene bocsánatot hirdet az üldözoknek. Hagyd el e helyet
-nyugodtan; ha elárulandsz bennünket, ha megölsz, ha kínzasz, mi
-imádkozni fogunk érted.
-
-- Átok a gondolatra, mely ezt helyeslené! Nem hagyhatlak el nyugodtan
-többé, mert nyugtalanságot oltál szivembe. Engem boszúálló Isten ijeszto
-szava állított meg utamban, a te arczodon a bunbocsátó Isten szavait
-olvasom. Oh adj vigaszt; két mennyet kell-e elveszítnem? egyet oda fenn,
-másikat a te szivedben?
-
-- A szeretet mennye nincs elzárva senki elott, szólt Sophronia, szent
-áhitattal mutatva az ég felé.
-
-Manlius epedve ragadá meg a felé nyujtott kezet, s azt ajkaihoz vonva,
-szelid érzelemmel kérdé Sophroniától:
-
-- És a te szived?
-
-Sophronia magasztos mosolylyal viszonzá:
-
-- A szeretet Istene nem tiltja az igaz szerelmet.
-
-Manlius idvezült arczczal rogyott a hölgy lábaihoz, hódolattal simulva
-hozzá, mint egy megszelidült oroszlán, s a teremben hangzott a vígság
-hymnusa, mely tanít örvendeni az örülokkel.
-
-Az osz patriarcha malasztteljesen tevé kezeit az új cathechumen fejére,
-s a haldokló Isten áldva tekinte mindnyájokra.
-
-
-III.
-
-Másnap a vén Mesembriusnak elso gondja az volt, hogy leányát maga elé
-hivatva, elkezde elotte Manliusról beszélni, dicsérve az ifjut érdemei
-szerint.
-
-A hölgy arcza égett e dicséretek alatt, s miután arcza úgyis elárulá,
-oszinte örömmel vallá meg atyjának, hogy az ifju host régóta szereti.
-
-Mesembrius öröme nem talált szavakat, összeölelé leányát, s örömkönyek
-közt tevé ot az érkezo Manlius keblére.
-
-- Egyetlen áldásom reád, rebegé reszketeg hangon.
-
-- Oh atyám, szólt Sophronia szomorúan. Ne mondd, hogy egyetlen áldásod.
-Neked még másik leányod is van.
-
-- Ezé egyetlen átkom. Siessetek mentül elobb egybekelni, s azután
-menjetek innen messze, messze. El, hová innen még csak felleg sem jár.
-Ez a föld oly terhes már a buntol, hogy minduntalan rázkódik alatta,
-mintha nem birná többé emelni. Menjetek el innen, nehogy együtt
-veszszetek el a bélyegzettekkel. Csak azon perczet akarom még megérni,
-midon titeket boldogoknak tudlak, s a két tengeren túl, akkor aztán
-jöhet akár a halál, akár Carinus.
-
-Manlius még azon órában visszament Rómába házát elrendezendo, s a mint
-menyegzojére mindent rendbe hozott, ismét lovára ült s késo estve indult
-vissza Mesembrius nyári lakába.
-
-Már éjfélen túl volt az ido, az éj borongós, felleges, csak lépést
-lehetett haladnia, midon egy hídra felérve, egy mellékúton valami sötét
-csoportot látott közeledni.
-
-Egy csomó kóbor csocselék látszott az lenni, gyalog katonák által
-közrefogva; a barbár harczok idején rendkívül elszaporodott a sok rabló
-és naplopó, untalan dolgot adva a prætorianusoknak, Manlius ilyenekkel
-vélt találkozni s nyugton köszönté a mellette elhaladó katonákat.
-
-Csupán az látszott elotte feltünonek, hogy a csapat végén egy magas noi
-alak lovagolt, hosszú fehér palást redozött alá délczeg termetérol, ki a
-mint meglátta, hogy Manlius megáll, o is megállt, mintha valamit
-gyanítna; ott álltak egy darabig egymásra nézve, azzal ismét
-megfordultak s tovább mentek. Az arczokat nem lehete kivenni a sötétben.
-
-Manlius megállt s hátranézett s magában tünodött, hogy ne nyargaljon-e
-vissza, valamit kérdeni tolük? maga se tudta mit.
-
-Nemsokára ismét örvendetesebb gondolatok foglalták el lelkét, s a mint a
-kelo szürkület ezüst fátyolt húzott a Tiberisre, az o lelke is kiderült
-s vígan vágtatott a kedves táj felé.
-
-Már kiveheté Mesembrius villája colossalis körrajzait, midon az úton egy
-pompás gyöngyházzal kirakott selyemfüggönyös lecticát láta szemközt
-joni, négy rúdjánál fogva két aranyszerszámos öszvérre kötözve, a
-minokben akkor csupán a legelobbkelo hölgyek szoktak utazni. Két
-rabszolga ment elül hátul az öszvérek mellett.
-
-Annál nagyobb volt Manlius meglepetése, midon e selyem függönyök közül
-egy rút ripacsos férfi fejét látta kibukkanni, kiben azonnal Aeviusra
-ismert, a leghaszontalanabb parasytra, a ki fél sestertiáért kész volt
-az utolsó gladiatorra panegyrikont írni, s Carinus kedvencz agaranak
-törzsökfát készíte, mely azt Romulus és Remus farkasától származtatá le
-anyai ágon.
-
-Manlius nem állhatá meg, hogy el ne mosolyodjék a panegyrista különös
-helyzetén.
-
-- Hát téged, Aevius, mióta hordat a császár lecticában, mint egy úri
-kéjhölgyet?
-
-- Légy könyörülo Manlius, és ne nevess ki, én a legszerencsétlenebb
-poéta vagyok a világon, a mióta a pegazus a Hypocrene fenekét berúgta;
-képzeld, jó alkalom kinálkozott halhatatlanságom öregbítésére. Tegnap
-délután meghallom, hogy Carinus parancsából egy csoport emberimádó
-sectariust fognak meglepni Tiber-parti gyülekezo helyükön; azonnal lovat
-béreltem ki, egy épen nekem való áldott paripát; ily dicso eseményt nem
-lehetne elszalajtanom, hogy azt az utókor számára lyrám hatalma által
-meg ne örökítsem. Ott ölés, keresztrefeszítés, szurokba mártás s más
-egyéb, költok számára megbecsülhetlen dolgok fogtak volna történni, s
-ime lássad mi történik velem. Az úton összehoznak Egyptom istenei egy
-átkozott szeretetreméltó asszonyi kakodæmonnal, ki ebben a portatilis
-mennyországban vitette magát. Az asszony elébb kicsalta titkomat, azután
-lecsalt a lovamról, junói perfidiával meginvitált engem fellegfogó
-Ixiont, hogy üljek mellé a vehiculumba, s míg én egyik felol
-felkapaszkodtam, addig o a másik felol leszállt róla, s felugrott az én
-paripámra, úgy ült rajta mint egy amazonkirályné s miután orrom alá
-nevetvén, azon tanácsot adta, hogy ha poeta vagyok, rendelkezzem a
-pegazussal, elnyargalt az általam kijelölt úton, s engemet itt hagyott
-ezen, még a fövényóránál is unalmasabb eszközében az idomérésnek, s míg
-o bizonyosan szerencsésen eljutott a spectaculum helyére, én ezzel a két
-öszvérrel és két szamárral úgy eltévedtem, hogy most kénytelen vagyok
-visszafordulni Rómába.
-
-Manlius lélekzetfojtva hallgatta a parasyt fecsegését.
-
-- Ki volt ez a no? kérdé tompa hangon.
-
-- Hát nem ismered lecticáját, Manlius? Ah te bizonyára nagyon ujoncz
-lehetsz Rómában, hogy e lecticát sem ismered, és nagyon messzirol
-jöhettél, a hol ilyesmirol nem beszélnek, gelidis Scythiæ ab oris; ez a
-képzelhetetlen és leírhatatlan Glyceria vehiculuma, s a ki engemet
-rászedett, senki sem volt más, mint az istennové magasztalt Circe maga,
-a kit mindenki imád, velem és Carinussal együtt, s a ki mindenkit úgy
-kinoz, a ki imádóit örökké bornyúkká, bivalyokká változtatja, velem és
-Carinussal együtt.
-
-Manlius nem hallá már a poeta végszavait. A mint ez Glyceria nevét
-kimondá, mintha a, fúriák korbácsával vágtak volna lelkére, megvagdalá
-lovát és hanyathomlok rohanva nyargalt Mesembrius udvarára.
-
-Az öreg mosolyogva jött elé ajtajáig s nem vette észre a lovag arczán a
-düh, félelem és kétségbeesés vonásait.
-
-- Itthon van-e leányod? kérdé Manlius, reszketve minden izeiben, s hogy
-az öreg rögtön nem felelt rá, nyugtalanul ismétlé a kérdést: hol van
-leányod, Mesembrius?
-
-Az öreg titkolózva voná félre az ifjút, ki türelmetlenül várt feleletére
-s fülébe súgva mondá:
-
-- Megvallom neked, de tégy úgy, mintha nem tudnál felole, o a
-keresztyének gyülekezeteit szokta látogatni. Most is odament és még nem
-tért vissza.
-
-Manlius reszketve emelé két öklét az égre s lélekrázó hangon ordítá:
-
-- Oh úgy átok az égre, mely alatt ez megtörténhetett!
-
-Mesembrius megdöbbenve lépett hátra, s idegenülten kérdé Manliustól: «mi
-lelt?»
-
-Manlius elvadultan ragadá meg az agg kezét.
-
-- Leányodat elrabolták!
-
-Az öreg halványan, merev szemekkel esett vissza székébe s elakadt szóval
-rebegé: «Glyceria!»
-
-- Jól mondád, o rabolta el. És én orült, találkozám velök és e szemek
-nem látták meg a sötétben, és e nyomorult szív nem érezte meg, hogy ot
-viszik néhány lépésnyire tolem! Oh! ne legyen rám gondotok istenek
-többé. Ha megtörténhetett az, hogy szereto szeme láttára halálra vihette
-testvér a testvért, mi a ti uralkodástok akkor, Jupiter, Ormuzd, Zeüs,
-Zebaoth, és ti többi választott királyai a sorsnak? Ördögök urai a
-földnek s rossz omen a sors! De én se legyek jobb! Te vén ember, szedd
-össze átkaid, kezdd el korán reggel és ne hagyd el napestig. Én addig
-tenni fogok. A Dirák segítsenek!
-
-Az öreg mint egy szélütött, merevségben hebegé:
-
-- Leányom... Oh leányom...
-
-Manlius összeszorítá ajkait, szemeit elfutotta a vér.
-
-- Leányod?... Az egyiket megboszulom, a másikat megölöm!... Ate veled, Ate
-velem!
-
-Ezzel lovára veté magát s vágtatva nyargalt Rómába vissza, se jobbra se
-balra nem nézve.
-
-
-IV.
-
-«Panem et circenses!» ez volt a római populus jelszava, valahányszor
-éhezett, vagy unta magát.
-
-S valóban jeles nép vala ez; a munkának prózai voltát nem ismeré soha, a
-császárok ingyen osztották ki kenyerét, borát, olaját, miket
-szolgatartományok adóban termesztének s a mi a circusok játékait illeti,
-ezeknek nagyszeru látványaiban egyik császár a másikkal iparkodott
-versenyezni. Valamennyit fölülmulá Carinus a securalis játékok
-változatossága, s az orültségig vitt pazar fénye által.
-
-Egy napon az egész circus aranyporral volt behintve, hogy a nyargaló
-paripák által felvert porfelleg csillámlott a napban s a Quiritesek,
-kiknek ruháit belepte, megaranyozva mentek haza.
-
-Más napon mintegy varázsvesszo-ütésre, erdokkel volt beültetve a circus.
-Egész nagy terebély tölgyfák, miket gyökerestol ástak ki a hegyekbol,
-felnott pálmák, miket Afrika partjairól hoztak el hajókon, nagy
-edényekbe áttéve, lonek elültetve az óriási tér közepébe; a bámuló nép,
-mely az elott egy aranyhomokkal beültetett sivatagot látott maga elott,
-most egy osligetet jött azon a helyen bámulni, melynek árnya alatt dél
-és kelet legritkább állatjai sereglettek, a gyönyöru girafftól az
-idomtalan elefántig; egy valóságos paradicsom, melynek arany gyümölcsöt
-termo fáin éneklo madár zeng, ágaira a tündöklo kigyó tekergozik s
-árnyában tollászkodik a vad páva és szelid strucz.
-
-Mikor a nép jóllakott a bámulattal, akkor jöttek az ijászok,
-lelövöldözték a pompás vadakat; azután kivágták az erdot s a következo
-nap egy tengert látott annak helyén a nép, melyen egész hajóhadak
-viseltek egymással véres harczjátékot.
-
-S egyszer, derék nyár közepén mikor mindenki tikkadtan kereste az
-árnyékot a nap fülledt heve ellen, a circusokba hívott nép az
-ijedelemmel határos meglepetés közt látta maga elott a telet.
-
-A circus hóval volt befödve, miket Noricum és Hallia havasairól
-szállítottak ide hajókon, szekereken s mikben száz czifra csörgos szán
-vágtatott karéjban; a rómaiaktól azelott soha nem látott jármu. A circus
-közepén magasra halmozott jéghegyek közt csodaalakú fókák feküdtek
-hosszú agyaraikra támaszkodva, s egy kerek tó felszinén, melyen
-köszörült üvegbol volt utánozva a jégtükör, ügyes korcsolyások hasíták
-vágtató karélyaikat. - A római fázva burkolá magát palliumába, feledve a
-látvány alatt, hogy homlokán az izzadság csurog a nap hevétol, s míg a
-korcsolyások hólabdákkal hajigáltak a nézok közé, a magas populus
-gyönyörtol elragadtatva kiáltozá lelkesült éljeneit a császárnak, ki
-népei mulatságáról ily szépen gondoskodék.
-
-* * *
-
-Keressük fel most Carinust saját palotájában. Kerüljük meg e roppant
-épületet, mely széles kiterjedésu kertjeivel egy egész városrész helyét
-foglalja el. Aranyozott kapuk vezetnek utczáknak nevezheto folyosóiba,
-melyek márvány oszlopokon álló peristylben végzodnek, a széles
-atriumokban sürög-forog az udvari nép, urat játszó rabszolgák, s szolgát
-játszó senatorok, kiknek Carinus pompatermeibe juthatását egy barna képu
-thrák óriás szabályozza.
-
-Boldogok, a kik odabenn lehetnek! Ah, ott nem a földön jár az ember, a
-pompás ovál terem nem hagy idáig hatni sem idot, sem évszakot. Itt soha
-sincs se tél, se nyár, se nappal, se éjjel. A teremnek nincs ablaka,
-átlátszó függönyök mögül szüntelen égo lámpások terjesztenek benne
-fényt, melynek örök deruje valami közép világ hold és napsugár között.
-Benne minden évszakból ki van lopva a gyönyör, a nyárból a meleg, mit
-földalatti csövek vezetnek oda, a télbol a jég, a tavaszból a virág, az
-oszbol a gyümölcs. Carinus soha sem tudja, mikor virrad, mikor
-alkonyodik? mikor esik, mikor havaz? nála örökké tart a gyönyör.
-
-Ott fekszik ágya párnáin, elotte terített asztal, körüle tányérnyaló
-had, tánczosok, hetærák, eunuchok, énekesnok, papagájok és poeták.
-
-Arcza egy minden élvben kifáradt ifjúé, sápadt és nagy veres szeplokkel
-beszórva, vonásain a kimerültség lanyhasága szendereg, ajkain és állán
-alig göndörül néhány szál korán kinott szakál és bajusz.
-
-Két eunuch egymás után hord ételt az Augustus ajkaihoz, válogatott, sok
-fejtörésbe került ételeket, a mikbol egy-egy tál százezerekbe került, s
-miknek csak rendkívülisége ingerli az inyt. Carinus kezét sem mozdítja
-meg utánuk, finnyásan félre húzza szája szegletét s szemével int az
-étekfogónak, hogy költse el maga a drága eledelt.
-
-Másfelol ezalatt ideálszép rabnok emelnek aranyserlegeket ajkaihoz,
-miket o szintén érintetlenül hagy, végre egy phrygiai hölgy szájába véve
-a fuszeres cyprusi bort, piros ajkairól kinálja Carinust az a nélkül is
-részegíto itallal. Az új eszme új ingert ad a császár eltompult
-érzékeinek, s keblére ragadva a not, unnak korallajkaiból engedi magát
-megitatni.
-
-- Ezt a leányt feleségül veszem, szólt ezzel egyik foszolgájához
-fordulva.
-
-- Tegnap vettél el egyet, uram, kinek apja proconsul.
-
-- Attól ma elválok. Hát ennek ki az apja?
-
-- Takács, udvarodnál.
-
-- Kinevezem ot proconsulnak.
-
-- Ez lesz kilenczedik nod négy hónap alatt.
-
-Carinus maga mellé ülteté a leányt, s fejét ölébe hajtá. Mellette
-tánczoltak, énekeltek, s elotte Aevius declamált, nem engedve magát
-megzavarni sem táncz, sem ének által. Jambusai szemtelen hizelgéssel
-magasztalák Carinusnak mindazon tulajdonait, melyekkel nem bírt,
-rózsapiros arczát, bátor lelkét. Leírta hosszú részletességgel a
-secularis játékokat s nem hagyott békét se Jupiternek, se Apollónak,
-hogy Carinust náluknál magasabbra helyhezze.
-
-- Oh, engem úgy nyom, úgy boszant valami, nem tudom, mi, nyöszörge
-Carinus.
-
-Két-három rabszolga ugrott egyszerre hozzá, vánkosait igazgaták,
-hajszálait rendezék, öltönyét tágíták.
-
-- Ejh, mégis nyom, mégis boszant.
-
-- Tán Aevius jambusai nyomnak? kérdé Marcius, a császár borbélya.
-
-- Meglehet; hagyd el Aevius.
-
-A poeta alázatos tekintettel hajtá meg magát, száz annyi dühöt érezve a
-borbély iránt, versei megszakasztása miatt.
-
-- Mi bajom hát mégis? nyafogott bosszusan Carinus. Találjátok ki már.
-Hát én gondolkozzam helyettetek magamról? Valami ingerel, valami
-bosszant, szeretnék haragos lenni.
-
-- Én kitaláltam, szólt a borbély; e néhány szál szakáll boszant tégedet,
-oh Carinus, mely dicso arczodon élodik, felséges orrodat és ajkaidat
-merészen nyugtalanítva. Vágasd ki azokat, sot szakíttasd ki. A te arczod
-úgy is oly noien szép, és mennyivel szebb leendne, ha a férfiasság e rút
-jelei nem éktelenítnék.
-
-- Igazad lehet Marcius, szólt az ifjú, s ki hagyta tépni szakállát, s
-annyira meg volt elégedve a borbélylyal, hogy a mutét végeztével
-kinevezte ot præfectusnak.
-
-E pillanatban zaj hallatszott az ajtó elott. Többen az öreg Mesembrius
-szavára ismertek, ki erovel bebocsáttatáshoz akart jutni Carinus elé.
-
-Galga, az ajtonálló thrák óriás, visszatartóztatá az öreget s másnapra
-utasítá, mert Carinus mostan alszik.
-
-- Már tizedszer vagyok itten, zajgott az öreg. Egyszer azt mondod,
-alszik, másszor ebédel, harmadszor fürdik, negyedszer nincs ideje. Én
-beszélni akarok vele.
-
-Galga nagy küzdés közt kituszkolá az öreget az átriumból, két-három
-rabszolgának kelle belé kapaszkodnia, hogy az ajtón kitolhassák.
-
-Carinus meg volt elégedve Galgával.
-
-- Te, ki oly jól meg tudod orizni ajtómat, megérdemled, hogy Róma
-cancellariusává tegyelek.
-
-- Hát én semmit sem érdemlek, uram? kérdé Aevius megijedve, hogy o
-kimarad a kegyosztogatásból.
-
-- Neked Aevius, templomot építtetek, hol minden költo legelso zsengéit a
-te oltárodra teendi le.
-
-- Köszönöm, oh Augustus, a templomot és a zsengéket, miket kezdo poéták
-irnak, de hát a Tusculanum?
-
-- Azt jól tudod, mily föltét alatt igértem.
-
-- Ha Glyceriát, e földi istennot, ékesen szólásom erejével, nyelvem
-mézével, s költészetem varázslatával ráveszem, hogy tégedet kegyeiben
-részesítsen. Nem elhozám-e ot te hozzád?
-
-- Elhoztad, de mit használt az nekem? ez a csábító phantom, miután bájai
-láthatásával az orültségig fokozta vágyaimat, titkaimat kicsalta, akkor
-egyszerre kinevetett, eltaszított magától és elhagyott, és én azóta
-százszor inkább óhajtom ot birni.
-
-- Nem volt-e hatalmadban erovel itt marasztani a hálóba került dæmont?
-
-- Kérdezd rabszolgáimtól, mit tett velök? midon azt parancsolám nekik,
-hogy tartóztassák fel az átkozott buvésznot, egy serleget kapott fel,
-melyben bor volt, valami idegen varázsszót morgott felette, s azzal
-rögtön láng és füst csapott ki a kehelybol. Ezzel ijeszto arczczal
-fordulva a szolgák felé, csattogó hangon kiálta rájok: «a ki le nem
-fekszik arczára, és meg mer mozdulni, rögtön sertéssé változtatom!» E
-ficzkók azonnal mind arczra borultak, s a merész buvészno fejeikre hágva
-lépdelt az ajtóig, a hol ajtonállómnak úgy elvette szeme világát, hogy
-három napig nem látott egyebet sötétségnél. De, oh Aevius, miért
-kényszerítsz te engem, hogy ennyit beszéljek? miért fárasztod
-gondolataimat s rablod nyelvemnek nyugalmát?
-
-Aevius gondolá, hogy az o nyelve nem oly drága s szónokolt.
-
-- Dicso Carinus! Nem méltó azon hölgy reád, csak megvetésedre méltó.
-Sokkal becsesebb kincset fedezék én fel számodra, ki mellett Glyceria
-kavics a gyémánthoz, futócsillag a naphoz, közönséges bor a nectárhoz,
-szegfu az ambrosiához.
-
-- Ki lenne az?
-
-- Ez hajadon, míg amaz már özvegy. Ez a szerelmet még nem is szerette,
-míg amaz már gyulölni is tanulta, s szépsége több csodát tett, mint tett
-amazé. Egy keresztyén szuz az, ki nem rég elfogatva, parancsodra többi
-társaival együtt az oroszlánok közé záratott, és ime lássad, a kiéhezett
-fenevadak megszelidültek e hajadon tekintetétol, s hódolattal simultak
-annak lábaihoz, kezeit nyalogatva. Én magam láttam, oh Augustus, és
-bámulék rajta. A spoliarium ore ekkor kihozatá a leányt az oroszlánok
-közül s átadá ot a legvadabb illyr legionariusok élvezetének. És ime
-lássad, mit tett? Egy óra mulva mindazon katonák térden állva láttatának
-körülte, a mint bubájos beszédét hallgatva, ihlett buzgalommal lesték
-ajkai mozdulásit s kezeit könyeikkel nedvesíték és midon a tribunok el
-akarták ragadni a leányt, hogy másoknak adják át, ellenük szegültek s az
-utolsó emberig le hagyták magukat aprítani érte.
-
-Carinus érdekelten emelkedék fel ágyáról, szemeiben szokatlan tuz kezde
-villogni. Eltaszítá magától legeslegújabb feleségét s Aeviusnak inte.
-
-- Hozasd elém ezt a leányt.
-
-A poéta törte magát a parancscsal s futott a börtönök felé a császár
-pecsétgyurujével.
-
-
-V.
-
-Egyedül volt egy külön börtönbe zárva Sophronia. A napsugár csak egy kis
-kerek ablakon hatolt le hozzá, s a mint a térdeplo hölgy fejére sütött,
-a megdicsoülés gloriája látszotta körül sugározni.
-
-Tagjait hófehér öltöny fedé, oly tiszta, mint fényes lelke. Arczán
-túlvilági nyugalom ült, melyben csak az elhatározottság kifejezése volt
-emberi.
-
-A börtön ajtaja felnyilt, s belépett rajta egy magas, délczeg noi alak,
-aranytól nehéz erszényt adva a börtönornek, ki nyitva hagyá utána az
-ajtót.
-
-Az érkezett hölgy nehéz selyem himationba volt burkolva, melyet
-gyémántos tibulák kötének össze vállain, gazdag hajfürteit ragyogó
-anadém köríté fejközepén, s az arról lefüggo fényes aranyfátyol
-finomsága daczára sem engedé keresztüllátszani elfedett arcza vonásait.
-Köpenyredoinek elrendezése tanusítá izlése nemességét s a szegleteit
-aláhuzó nehéz gyöngyök elokelo rangját.
-
-Sophronia föltekinte a selyemsuhogásra; egy hölgyet látva maga elott,
-meglepetve kérdezé:
-
-- Mit kívánsz tolem, római no?
-
-A hölgy fölemelé anadémja fátyolát s egy arczot láttatott, minovel az
-istenasszonyokat szokták festeni, homlokán méltóság, ajkaiban kellem,
-arczai gödröcskéin a titkolózó csáb és szemei sötétében az a mély
-kifejezhetlen gondolat, melybe az indulatok minden rejtélyei
-burkolóznak, ingerlo igézet minden vonásban s tiltó szomorúság,
-csodálatos játékai a borúnak és napfénynek, miket az égen szivárványnak,
-az emberarczon szenvedélynek hívnak.
-
-Sophronia az elso tekintetre hátra rezzent ez arcz elol, de rögtön
-mosolyogva nyujtá felé kezét, nyájasan rebegve:
-
-- Testvérem, Glyceria.
-
-- Ne nyujtsd kezed, szólt szomorú hangon a hölgy. Ne ölelj meg. Az elso
-percz, melyben megpillantál, visszariaszta tolem. Te iszonyodol ez
-arcztól - és igazad lehet. Négy éve annak, hogy nem láttuk egymást, négy
-év alatt annyi átkot hallhattál rám mondatni, s oly tiszteletreméltó
-ajkakról, hogy nem ok nélkül döbbentél vissza tolem, midon arczom
-megismeréd.
-
-- Én nem szüntelek meg szeretni soha.
-
-- Örömest hiszem, de ne szóljunk arról. Téged új hited ellenségedet is
-szeretni tanít, engem a sors mindenkirol lemondani tanított, a kiket
-szerettem. De jól van így, most nincs ido panaszra. Titokban elore
-megtudám, hogy a holnapi circus mulatságait keresztyén martyrok
-kínhalálával fogják bevégezni.
-
-- Történjék meg, a mit Isten akar, szólt Sophronia keblén összetéve
-kezeit.
-
-- Az égre! nem történik az meg. Kétszer akartalak megmenteni, mind
-kétszer elkéstem vele; most jobbkor jövék. Cseréld el ruháidat az
-enyéimmel, vedd fel fátyolom, termeted az enyimhez hasonló, senki sem
-fogja a cserét észrevenni. Künn megbízott rabszolgám vár reád
-fölnyergelt lovakkal, egy óra mulva atyád és kedvesed karjai közt
-leendsz.
-
-Glyceria fájdalomteljesen hunyta be szemeit, egy könyet törve szét
-szempilláival, mintha mondta volna: «az én atyám, az én kedvesem».
-
-- És te? kérdé Sophronia.
-
-- Én itt maradok helyetted.
-
-- És a holnapi circus játékai?
-
-- Velem lesznek befejezve.
-
-- Soha! monda Sophronia magas versenyzéssel.
-
-- Miért ne úgy? Téged szeretnek azok, a kik gyülölnek engem s kiknek egy
-szánó mosolyáért évek kínjait venném fel magamra. Ha kettonk közül
-egynek veszni kell, miért vesznél el te, kiért kétségbeesnének ok; miért
-ne inkább én, kinek halálát megáldanák? Te egy boldog éltet tartasz meg
-másoknak, én egy keserut vetek el magamtól.
-
-Sophronia mindkét kezével megfogá testvére kezeit s tiszta szemeivel
-annak mély bánatú könnyes szemeibe nézett.
-
-- Te voltál azon no, ki elfogatásom éjjelén lovadat ajánlottad
-megmenekülésemre.
-
-- Miért hozod fel ezt?
-
-- Emlékezel rá, mit válaszoltam akkor?
-
-- Azt mondád, hogy keresztyénnek nem szabad a veszély elol megfutni.
-
-- Azóta sok alakban láttam a halált és azt mondom újra. Ha Isten akarata
-az, hogy vérhalálom által dicsoíttessék meg neve, teljesüljön az, én
-gyönyörrel veszem fel a martyr-koszorut, mely az Idvezíto homlokát
-köríté, s áldani fogom a kezet, mely megnyitja elottem az égi üdv
-kapuját. Oh a halál nem kín azoknak, kiknek öröme a halál után kezdodik.
-
-- De azok, kiket itt hagysz?...
-
-- Ok meglátandnak túl a síron.
-
-- Hová oket a kétségbeesés fogja uzni. Oh hallgass rám Sophronia. Te
-érted most két lény imádkozik, a ki mindketto engemet átkoz. Ha ez
-irtózatos halált fölveszed, a túlvilágon sem fogsz találkozni velök,
-mert az élet borzalmai a Hadesig üldözendik oket; oh engedj meghalni,
-engedj elfeledve lenni engem, senkitol meg nem siratva, meg nem áldva,
-vissza nem óhajtva; érje egy napon két boldogság osz apádat, egy, a te
-élted, más, az én halálom.
-
-- Nem ily keseru szívnek való a halál, oh Glyceria.
-
-- Hiszed, hogy nem tudok nyugodtan szemébe nézni annak?
-
-- Nem boldogultan. A halál új világ annak, a ki lát, örök sötétség
-annak, a ki nem hisz.
-
-- Legyen e sötétség rajtam. Engem csak egy élet terhe nyom, nem óhajtok
-újra élni, akarok elmúlva, elfeledve lenni, akarok pihenni látogatlan
-sírban, elhagyva ezt a fényes semmit, melyben csak a fájdalom való. Te
-élj és örülj sokáig.
-
-- Oh Glyceria! miért kelle ily sötétté válni a te arczodnak?
-
-- Ugy-e? valaha nem volt különbség kettonk között. Lelkem oly fényes,
-arczom oly derült volt, miként tied; oly hasonlók voltunk egymáshoz még
-lélekben is, hogy atyánk is alig tudott bennünket megkülönböztetni
-egymástól. Még szerelmünknek tárgya is ugyanaz volt; s egymás elott nem
-titkolók azt, s megegyeztünk benne, hogy ha o választani fog, a másik
-boldogan lemond.
-
-- Bár választott volna téged, most boldogok lehetnénk mind a ketten.
-
-- Fátum van én velem, oh testvér! Az istenek nem úgy akarták. Titkos
-kezek odafenn vadítják el az ember sorsát, s uszítják az életen
-keresztül: ki hát az, a ki lelkeikrol számol? A férj, kihez noül menék,
-egy nyomorult libertin volt, ki ekkor jött, midon Manliustól
-melloztetém, s egy rejtélyes iratot mutatva, mely atyánk ellen
-bizonyított, elárulva, hogy o részese volt a Carinus elleni
-összeesküvésnek, kényszeríte, hogy noül menjek hozzá.
-
-- És atyám téged ezért megátkozott.
-
-- Ne húzza vissza átkát soha. Teljesült az. E gyáva szolga elveszté
-fejét, mert a császár engem meglátott. E percztol fogva egész életem
-harcz volt, melynek fegyverei hízelgés és csáb. Atyámat kelle védni
-minden pillanatban. A hány ember itt lélekzik, az neki ellensége mind!
-Gyulöli a császár, mert nem hízelg neki, gyulölik az udvaronczok, mert
-becsületes, gyulöli a nép, mert gazdag, gyulöli minden bunös, mert itt
-az erény összeesküvésnek tartatik a vétek ellen. Egész Rómát kelle
-meghódítanom, császártól a plebejusig, hogy az o osz hajszálait
-megorizzem. Ott voltam Carinus orgiáiban, hagytam tapsolni magamnak az
-amphitheatrumban a népsöpredéktol, s hizelgni a silány udvaronczok
-által, s hányszor téptem össze Mesembrius halálitéletét kihízelegve,
-kieroszakolva azt, kémek, demagogok, senatorok, lictorok és maga Carinus
-kezébol.
-
-- És atyám ezért átkozott meg téged.
-
-- Igaza volt. Ez megvetésre méltó tett volt egy római patricius
-leányától. Oh ne tudja ezt meg soha, mert ha megtudná, hogy ily áron él,
-megölné magát.
-
-- Te megtudád azt is, hogy hittársaim rejteke el van árulva, s azért
-siettél oda elore?
-
-- Két nappal elébb tudtára adtam Manliusnak, de o utált házamba lépni.
-Most nincs többé egyéb mód menekülésedre, és a sors legjobban lesz
-kielégítve így. A ki megérdemlé, s óhajtja is, hogy meghaljon, meghal, s
-a kik örülni fognak az életnek, és azt megérdemlik, boldogok lesznek.
-Így lesz az jó. Térj vissza atyádhoz és kedvesedhez Sophronia, s
-menjetek azután messze, messze innen.
-
-
-VI.
-
-Sophronia zokogva borult testvére nyakába. Egy elvonuló érzelemrohamban
-végig vonult lelke elott az élet boldogságának ragyogó álomképe, látta
-maga elott a hízelgo édes apát, ki ot annyiszor nevezte szemei fényének,
-ki oly aggódva orzé még a szellotol is, és a szereto ifjut, kinek tiszta
-szerelme hosszú éveit igérte a jövo boldogságnak. A hölgy szivének ereje
-megtört a gyötro kép alatt, s erotlenül rogyott testvére keblére, ki
-bátor, elkeserült arczczal tartá ot karjai között, mint egy mythologiai
-harczias istenno egy más isten országába tartozó angyalrokonát.
-
-- Siess el innen, szólt a no, bo himationját testvére vállaira kötve s
-arany balteusát derekára kapcsolva. Bátran mehetsz, hová szolgám vezetni
-fog. A cserét senkisem veendi észre, a circus zajos tömkelegében
-legkevésbbé.
-
-- Nem. Nem fogadhatom el toled ez áldozatot! kiálta fel Sophronia
-önszive ellen küzdve. Isten tiltja azt.
-
-- A te istened a szeretet istene, szólt Glyceria elsötétült arczczal; ha
-szeretetért meg nem mented magad, én esküszöm neked, hogy e nap
-borzalmak epochája leend a világra nézve. Én ismerem mindazon átkokat,
-miktol a sötétség lényei megborzadnak, miknek kimondására megrendül a
-kemény föld és égo üstökösök nyargalnak végig az égen, egymásba veszítve
-a föld népeit s sárga döghalált lehelve az élok arczaira. Ha te
-megáldozod magadat istenednek, én megáldozom Rómát az enyimeknek, és
-megátkozom azt úgy, hogy a századok csak rongyait fogják megtalálni
-királyi biborának!
-
-A halavány hölgy reszketett sötétebb arczú testvérének karjai közt.
-
-Ez nyugodtan erosíté meg testvére hajzatán a fejérol levett anadémot, s
-a fátyolt annak arczára vonta.
-
-- Így, most mentve vagy. Ha kérdeni fogják, ki mentett meg? mondjad,
-hogy nem ismeréd. Nem akarom, hogy valakinek szive fájhasson miattam.
-Hallgasd el nevem.
-
-Sophronia zokogva karolá át testvérét, kinek keblérol nem birt
-leszakadni. Glyceria sietteté ot.
-
-- Menj, siess, ne csókolj meg, nem jó engemet csókolnod. Fátum van az én
-ajkaimhoz kötve.
-
-És Sophronia mégis megcsókolta ot s azon pillanatban belépett Aevius a
-magával hozott testorökkel.
-
-- El vagyunk árulva! kiálta Glyceria, testével fedezve testvérét, s vad
-dühvel kiálta Aeviusra. Ki külde e helyre, nyomorú sychophant?
-Eltévedél; ez börtön, nem bacchanál.
-
-- Ez arany kalitka, melyben egy galamb helyet kettot találok.
-
-- Rakd verseidbe ízetlen tréfáidat, de ne közöld velem, eredj tova.
-
-- Ha velem akarsz joni, szivesen; de engem az Augustus küldött ide.
-
-Glyceria sietve sugá testvére fülébe:
-
-- El ne áruld, hogy testvérem vagy, mert akkor atyád is veszve van.
-
-S azzal a katonákhoz fordult.
-
-- Vakmerok! Ismertek engem? Én vagyok a rettenetes Glyceria, ki tuzesot
-hozok reátok, mikor táboroztok, ki megárasztom elottetek a a folyamokat,
-s telet bocsátok nyár közepén hadsoraitokra, hogy elhaltok miatta, mint
-az oszi légy. Nem emlékeztek-e már Triviusra? kit haragomban szarvassá
-változtaték, s csak akkor adtam vissza emberi alakját, midon az ebek
-által széttépetett; láttátok palotám elott azokat a testszin ko
-karyatidákat, melyek kapuim homlokzatát tartják, mikrol úgy tetszik
-minden azon menonek, mintha szemeikkel folyvást utána néznének, azok
-ellenem lázadt rabszolganok voltak, kiket egy leheletemmel kové
-változtaték. Akarjátok-e, hogy e falakhoz mint koszobrokat állítsalak?
-vagy vadállatokká tegyelek, kik holnap a circusban egymást össze fogják
-marni? Melyitek meri fölemelni kezét? melyitek mer utamba állani?
-
-A katonák babonás félelemmel álltak félre a delno útjából, csak Aevius
-lépett eléje.
-
-- Mennyei szépségu asszony; fölösleges dolog lenne e fiukat barmokká
-változtatnod, de bár változtathatnád kové az én szivemet, hogy ne érezne
-irántad. Most pedig engedd meg, hogy e keresztyén hölgyet az Augustus
-szine elé vezessem, ki máskor téged is szivesen lát, de most épen ot
-akarja látni. Ha netalán szeretetreméltó boszúdat árva hajfürteimen
-méltóztatnál tölteni, az ellen nincs felsobb parancsom. Fejem és szivem
-szolgálatodra áll, de kezeimmel Carinus parancsolt, hogy a leányt
-vigyem.
-
-Glyceria hevesen sugá elhalványult testvérének:
-
-- Most már nagyobb irtózat vár reád, mint a halál. De légy eros. Azon
-balteus alá, melylyel körülöveztelek, egy éles tor van elrejtve... római
-no vagy, nem kell többet mondanom.
-
-Azzal megszorítva Sophronia kezét s Aeviust egy tekintetre sem méltatva
-többé, hirtelen elsietett az utat nyitó katonák sorai között.
-
-
-VII.
-
-Sophronia visszaborzadva állt meg Carinus tereme ajtajánál.
-
-A látvány, mely szemei elé tárult, a börtönök kínmuhelyénél s az
-oroszlánok barlangjainál iszonytatóbb volt tekintetének.
-
-Részeg rabszolgák daloltak, a földön henteregve, s poharat koczczantva
-részeg senatorokkal, kik belekeverték magukat laticlavusaikba; ott
-lehete látni a kifestett arczú férfiakat, asszonyruhákba öltöztetve, s
-hárfa mellett orczátlan dythirambokat énekelve, fejeiken a noi anadém
-tetejébe a csúffá tett cserkoszorú, a polgárerény egyszeru dísze
-körítve; az ország elso tisztviseloi, consulok, praefectek, tribunok,
-satyroknak és faunoknak vetkozve, s undok taglejtéssel karéjban
-tánczolva átlátszó leplekbe öltözött örömleányokkal, kiknek arczán,
-szemeiben utálatos tüze égett az állati szenvedélynek, s ez ördögi karéj
-közepett ott feküdt Carinus, bíbor palástjának önmaga legnagyobb
-gyalázata. Arczán bor és érzéki vágyak és az orgiák jelenetei által fel
-volt szítva az ellankadt szenvedély, hajfürteirol illatos kenet
-csepegett alá.
-
-Sophronia megrázkódék e látvány elott, mely bárhová tekintett, mindenütt
-ugyanazon alakokat tünteté elé, s eloször életében feledte el Isten
-nevét, ki mindenütt legközelebb van, a hol a veszély a legnagyobb. De ki
-gondolhatna Isten jelenlétére ott, hol az ördög számára van felállítva
-az oltár?
-
-A keresztyén no remego szorongással nyult arany balteusa elé, mintegy
-önkénytelen ösztönbol, a nélkül, hogy testvére intése eszébe jutna. De a
-mint a tor markolata kezébe akadt, visszatért lélekereje egyszerre;
-rögtön a bátor, az elhatározott római hölgy lett ismét belole, s a
-nélkül, hogy vezettetné magát, merészen a tánczolok karéjába lépett s
-felmagasultan, délczegen megállt Carinus elott.
-
-- Te vagy az, ki magát Rómában Augustusnak nevezi? kérdé tole végtelen
-megvetéssel.
-
-Carinus mosolyogva kelt föl fektébol s inte a zajongóknak, hogy
-hallgassanak.
-
-- Mióta jelent e szó «Augustus» római nyelven «undort» és «gyalázatot»?
-- folytatá Sophronia, vakmero szemeket vetve Carinusra. Mi átkozott sors
-külde Rómába téged, hogy összegyujts magad körül mindent, a mi rút,
-mindent, a mi átkos, s uralkodni tanítsd a bunt, mely isteneid
-templomából származott le hozzád? Nem érzed lábaid alatt a föld
-reszketését, nem hallod az ég dörgését odafenn? közelgo barbárok
-millióinak ordítása nem ver föl álmaidból, hogy megtudd, miként nem úr,
-csak por vagy a földön, mely Isten egy lehelletére összeomlik s nem lesz
-jobb azon földnél, melybe eltemetik?
-
-Carinus Aeviushoz fordulva mondá:
-
-- Páphiára mondom, nem csaltál meg. Ez különös no. Így, így, szép leány;
-dühöngj, légy haragos, az átkozódás úgy emeli szépségedet; mentül jobban
-átkozódol, szerelmem annál jobban ég.
-
-- Égni fogsz egykor örök lángok közt! Feletted láthatlan biró él, ki
-jegyzi szíved gondolatjait s a haragnak napján, a mily neveto arczokat
-látsz magad körül most, oly kínosakat fogsz látni és magad sem leendesz
-más.
-
-- A Pantheonra! Ez alak még hiányzik az istennok sorából. Aevius hozz
-nekem szobrászt. Templomot építsetek, s ez istenno szobrát állítsátok
-bele s legyen annak neve: «Venus bellatrix».
-
-Egy, az udvarhoz tartozó muvész rögtön elofurakodott, stylust és
-viaszlapot ragadva, s Sophronia szemérmes borzalommal vevé észre, hogy
-míg dorgáló szavait Aevius rögtön versekké idomítja, a szobrász
-magasztos termete mozdulatait iparkodik lelopni.
-
-Rögtön elhallgatott a no, egy szót sem szólt többé s arczán egy vonást
-sem mozdíta meg.
-
-- Siess muveddel Sextus, ha Venus bellatrix alakját akarod lerajzolni,
-monda Carinus a szobrásznak. Egy óra mulva ez alak «Venus victa» lesz. S
-azzal mint az éhes kigyó, közelebb simult a leányhoz, szemeit annak
-arczára függesztve.
-
-Az állt, mint egy szobor, hidegen.
-
-- Nos, miért nem dühöngsz már? Légy haragos. Ez százszorozza a kéjt, a
-mit szivem érez, szidj, átkozz, káromlj, én ölelni, csókolni foglak s
-megorülni a gyönyör miatt.
-
-A hölgy hallgatott s arcza hideg maradt.
-
-- Ah, te hideg arczoddal akarsz meghuteni? Észrevevéd, hogy szégyened
-pírja, haragod lángolása gyönyörködtetett, s most úgy akarsz tenni,
-mintha egyszerre eltünt volna arczodról szemérem és harag, hogy
-élvezetem legédesebb gyönyörét elrabold. Rabszolgák, tépjétek le
-öltönyeit!
-
-Sophronia szótlanul kirántá balteusa alól a gyilkot s merészen
-széttekinte.
-
-Carinus megdöbbenve maradt azon helyzetben, melyben e váratlan mozdulat
-meglepé. Mindenki mintegy lebuvölve állt meg, csak Aevius találta fel
-magát. Lappangva közelebb lépe, sima, leopárdi mosolylyal a hölgyhöz.
-
-- Szép leány, ne feledd, hogy te keresztyén vagy. Istened szigorúan
-bünteti azt, ki a halál kapuit eroszakkal nyitja meg maga elott, s mást
-megölni, vagy magadat, egyenlo bun vallásod szerint, kötelességed pedig
-elturni, a mit Istened reád mért, legyen az kínhalál, vagy egy órai
-gyönyör Carinus karjai közt. Ne feledd, hogy te keresztyén vagy, s
-elotted annyi keresztyén hölgy vevé már fel e nemét a martyriumnak.
-
-Sophronia kezében remegett a fölemelt tor.
-
-Aevius még egy lépést ton felé.
-
-- Jusson eszedbe, hogy keresztyén no vagy, monda, ravaszúl nézve a tor
-után, hogy azt egy merész szökéssel kiragadja a no kezébol.
-
-- De római no is vagyok! kiálta Sophronia, eszébe jutva testvére szavai,
-s mint a villám, oly sebesen döfte önszivébe a gyilkot.
-
-Biztos kézzel döfött. Markolatig hatott az szivébe. A római hölgy elott
-elobbvaló volt a becsület, mint az üdv.
-
-Egy percz alatt összerogyott és meghalt, utolsó mozdulatával
-öltönyredoit igazítva, hogy holtában se árulják el bájait szentségtelen
-tekintetnek.
-
-
-VIII.
-
-Atya és férj ezalatt hiába keresték eltünt kedvesöket.
-
-Kérdezosködniök csak titokban lehetett, mert nyilt védelem Sophronia
-számára nem volt.
-
-Mesembriust rég nem látták már Rómában, s mindenkit meglepett, midon a
-tekintélyes férfi ismét megjelent a forumon, elefántcsontmankójára
-támaszkodva, s minden lépés után megpihenve.
-
-- Ah jó öreg, te oly ritkán láttatod magad Rómában, szólítá meg egy
-illatos patricius piperkocz. Mióta Probus meghalt, írmagul sem látunk.
-
-- Öreg vagyok már és beteges, jó Pompejanus. Lábaim alig mozognak, s rád
-nem ismerek, ha nem szólsz, úgy elromlottak szemeim.
-
-- De hát miért nem tudsz Rómában lakni?
-
-- Látnád csak azokat a szép répákat, a miket kertemben termesztek, nem
-hívnál Rómába. Nem érdekel már ily öreg embert más, mint
-baraczkoltványai.
-
-E perczben egy követ érkezett a capitoliumból s súgva mondá
-Pompejanusnak:
-
-- Carinus letette a bíbort, testvére Numerián javára.
-
-Mesembrius néha oly jól hallott, hogy a suttogás sem kerülte el.
-
-- Mit mondál? kiálta élénken. Carinus leköszönt, s Numerián lesz a
-császár? Vivát!
-
-- Te ismered Numeriánt? Mino ember o? kérdék aggodalmas arczczal az
-udvaronczok.
-
-- Mino ember? Egy hos, egy római, ki alatt újra fognak kezdodni Róma
-arany évei, újra kisüt a dicsoség napja reánk. A dicso harczok, mikben
-Róma a félvilággal küzdött; Numerián folytatni fogja azokat. Mi
-mindnyájan ott leszünk. Oh, az ragyogó korszak lesz újra. Magam is lóra
-ülök, s ott leszek, hol minden becsületes embernek lennie kell, nem
-vagyok én oly vén, hogy a csatában meg ne halhassak.
-
-Az öreg lelkesülten, egészen magán kívül szónokolt, s többé nem
-támaszkodék mankójára, s egy ismerosot, ki a Capitolium felol jött, száz
-lépésnyirol megismerte. Quaterquartus volt az, az augur.
-
-- A Capitoliumból jösz Quaterqartus? nos? nos? mi hír?
-
-- Megjövendölém, mondá az augur nagy tekintélylyel. A tanács nem fogadá
-el a lemondását, s kényszerité a halhatatlan Carinust visszafogadni a
-bíbort.
-
-Mesembrius egyszerre mankójára dult.
-
-- Jaj lábaim! oh a köszvény mind a két térdemben! Mit is beszéltem én
-bolondos öreg? Én lóra ülni? bárcsak a zsölleszéken tudjak megülni.
-Ilyen bolond az öreg ember. Hogy mennék én a harczba, mikor oly rosszul
-látok, hogy az ellenséget meg nem tudom különböztetni a jó baráttól.
-Nevessetek ki jó barátim, nevessétek ki az ilyen bolond öreg embert. Oh
-lábaim... S nagy nyögve tovább vánszorgott ismét. Utjában összetalálkozék
-Manliussal.
-
-- Nem tudtál még ki semmit? kérdé Manlius.
-
-- Holnap erovel betörök Carinushoz. És te.
-
-- Én megyek fölkeresni Glyceriát.
-
-- Megöld, mielott szóhoz engednéd jutni.
-
-- Ne félj. Ha varázshatalommal birna is, meghal. Holnap Carinus
-atriumában találkozunk. Kard legyen nálad is.
-
-* * *
-
-Manlius a pons sacerhez indult.
-
-Triton szobra elott ott ült a vén duena, ki a gyurut adta neki. A mint
-Manliust meglátta, fölkelt és eléje ment.
-
-- Nálad a gyuru, uram? kérdé.
-
-- Lássad.
-
-- Akarsz követni?
-
-- Azért jöttem.
-
-- Négy nap óta várlak itt. Miért nem jöttél hamarább?
-
-- Az öröm sohase késo, monda keseruen Manlius s engedé magát vezettetni
-kerteken, álutakon, fedett folyosókon keresztül, míg vezetonoje, egy kis
-zöld ærugoval festett cypriai érczkaput kinyitva, egy egészen sötét
-sikátoron át, kezen fogva, egy kerek oszlopos terembe vivé, mely világát
-egyetlen, a teton levo kerek ablakról nyeré.
-
-Itt a no eltávozott, úrnojét hívandó.
-
-Manlius körültekinte. Egészen mást képzelt o magának egy római delno
-teremében. Jaspis oszlopokat, keleti virágokkal befutva, szökokutat
-rózsavízbol, frivol szerelmi jelenetek képeit, buja kenocsök illatától
-átfült légkört, bíbor nyugágyakat, ezüst tükröket. Mindezek helyett egy
-hideg, magasztos, templomszeru teremben látta magát, melynek falain
-hosök és csaták nagyszeru képei díszlettek, a közepén nem volt más, mint
-egy vén kopasz férfi márvány mellszobra. - Talán nem is Glyceria lakik
-itten? gondola magában, midon háta mögött nevét hallá kimondatni.
-
-Megfordult. Egy magas, halavány no állt elotte, egyszeru hófehér
-ruhában, melynek redoi egész nyakáig s kezefejéig fedezték termetét. Ez
-nem a szerelmi kalandok pongyolája. Ámde ez arcz még kevésbbé volt
-szerelemre hívó. Szomorú, csüggeteg, emészto bánat minden vonásain, mely
-rozsdája a szépségnek.
-
-Manlius megismeré benne Glyceriát. Vére lázongva tódult agyába, keze
-kardmarkolatát szorítá. De nem akarta ot így megölni, azt hivé, ez is
-csak egy fogása a csábnak, melynek kitanulásában e nok nagy mesterek. Ha
-egy kéjenczet kell meghódítani, annak a gratiákkal öltöztetik fel
-magukat, s ha egy host, annak Minervával: minden férfinak külön
-jelleméhez alkalmaztatják ruhájokat, lelköket, még arczuk vonásait is
-úgy, hogy mindenki másformának ismeri oket. Nem ölheté meg ot ily
-szomorúan, beakarta várni azon pillanatot, midon szerelmérol fog
-szólani, hogy a legelso epedo mosolyért szívébe üthesse kardját.
-
-A hölgy fejét mélyen lehajtva megállt három lépésnyi távolban
-Manliustól, s alig hallhatóan rebegé:
-
-- Késon jövél. Nagyon késon.
-
-Manlius elfojtott dühvel felelt.
-
-- Hát a szerelem olyan gyümölcs, mely elérik, ha sokáig áll?
-
-Glyceria ijedt szemekkel tekint Manliusra.
-
-- Mi lelt, hogy elottem szerelemrol beszélsz?
-
-- S nem azért hivatál-e engem, hogy boldogságról, örömekrol, édes kéjrol
-suttogjunk egymásnak?
-
-- Valaha örültem volna e szavaidnak, most irtózat állja el valómat,
-midon így szólasz hozzám.
-
-- Nem vagy-e meggyozodve arról, hogy szépséged annyira elvarázsló, hogy
-a ki meglát, elfeled minden asszonyt, a kit azelott látott? monda
-Manlius és a kard félig kinn volt már hüvelyébol.
-
-Glyceria, mint ki átláthatlan sötétségbe néz, tekinte Manlius arczára, s
-elborzadva kérdé:
-
-- Még azt is, ki e perczben halva fekszik?
-
-Manlius összerezdült, lélekzete elállt, arcza sápadt lett, mint a föld.
-
-Sophronia nevét akarta kimondani, s az nem bírt kijoni ajkán, hátra
-tántorodott s kezeivel egy oszlopnak támaszkodék.
-
-Glyceria közelebb lépett hozzá, merev tekintetével Manlius arczát
-vizsgálva, mint ki a lélekben olvas.
-
-- Manlius Sinister! szólt csendes, nyugodt hangon. Nekem álomlátásaim
-megmondák, hogy te engemet meg fogsz ölni, s jól tudom, hogy chlamisod
-alatt rejtve tartott kardod markolatját szorítod. Nem fog az nekem
-fájni. Fájni fog egyedül az, hogy nod gyilkosának engemet hiszesz.
-
-Manlius felsóhajta, s egész termete megrázkódott a titkos borzalomtól;
-oly hangon, mely mintha a föld alól jone, kérdezé:
-
-- Mint ölték meg? vadállatok szaggatták szélylyel? vagy égo lángoknak
-adták át gyönge termetét? Beszélj hetæra. Mondd el nekem hosszan,
-világosan, mint kínzák halálra. Hallani akarom azt.
-
-- Nem vitték ot kínpadra, hanem Carinus orgiáiba.
-
-- Ah! ordíta Manlius éktelen dühében s eltakarta arczát. Majd ismét
-elvevé róla kezeit s nyugodtan mondá: Folytasd, ne hagyj ki semmit. A
-becstelenséget jelenetrol jelenetre rajzold elottem, mint gázolták a
-sárba az én oltárképeimet? Mondd el.
-
-- Azt nem tevék. Egy római hölgy, ki meg akara ot menteni, ruhát
-cserélve vele börtönében, midon e terve meghiusult, egy gyilkot rejte
-nod övébe, s o, mielott férfi keze érinthette volna, megölte magát.
-
-Manlius szemébol kicsordult a köny. A kard kihullott kezébol.
-
-- Égnek minden istenei, áldjátok meg e not azon gyilokért! - Nem tudod
-ki volt az?
-
-- Nem akarja, hogy ismerd.
-
-Manlius szabadon lélekzett, mint ki egy rémálomból szabadult meg.
-
-- Köszönöm e hírt, köszönöm.
-
-Valami oly borzasztó volt e köszönetben.
-
-- De a veszélynek nem itt van a vége, szólt Glyceria; Carinus, kinek
-halvány arczára fecscsent a martyrno vére, félájultan esett nyugágyára
-vissza, s reszketo lelkén e gondolat vonaglott keresztül: ha egy no meg
-tudott halni így, azon no apja, vagy férje mint fog tudni - ölni! -
-Senki sem ismeré Sophroniát, de atyám ittléte Rómában felötlött, s bár o
-nyiltan nem tudakozódék leánya felol, gyanitni kezdik, hogy a megölt az
-o leánya volt. Ezért holnap mindketten Carinushoz fogtok hivatni, s o
-kérdeni fogja toletek: nem ismertek-e rá egy holttestre, mely a
-keresztyének börtöneiben meggyilkolva találtatott, s nodet fogják elétek
-mutatni. - Légy kemény szívu, Manlius, azon pillanatban, köny ne lássék
-szemeidben, midon e holttestet meglátod, mondjad, hogy nem ismered,
-csinálj közönyös arczot, mert ha elárulod magad, fejedet vesztéd.
-
-- Én? közönyös arczot csináljak? szólt maga elé bámulva Manlius, és ne
-ismerjek rá, midon holtan elottem fekszik? azt mondjam, nem láttam ot
-soha?!
-
-- Vagy azt hiszed, élve hagyhat Carinus egy férjet, kinek neje miatta
-halt meg?
-
-- Igazat mondál, szólt keseruen az eques. Manlius megtanul tettetni!
-
-És kaczagott rémségesen.
-
-Glyceria térdre hajolt elotte s szép keblét eléje tárva, szabad sóhajjal
-rebegé:
-
-- És most... vedd kardodat s kezdd rajtam...
-
-Manlius mosolygott.
-
-- Hát álmaid azt jósolák, hogy én meg foglak ölni? Hm. Te szép no vagy,
-Glyceria. Valóban bájos alak. Igaz, mit rólad mondanak, hogy Carinus
-tégedet imád nagyon?
-
-- Még jobban gyulölöm én ot. Miért kérded ezt?
-
-- Lásd, mert én szeretném tudni, boldogítád-e valaha kegyeddel Carinust?
-
-- Egy mosolylyal sem soha.
-
-- Pedig o odaadná magát a napot azon éjszakáért, melyet te adnál neki.
-
-- Ha én adok neki éjt, a Styxre! az örök éjszaka lesz! kiálta Glyceria
-felmagasulva, lángoló orczával.
-
-Manlius odalépett hozzá, s megfogá kezét a nonek.
-
-- Lásd, álmaid hazudtak, én nem öllek meg téged Glyceria. Nem öllek meg,
-nem; én noül foglak venni.
-
-Glyceria ijedten rántotta vissza kezét.
-
-- Manlius, ez gúny és keserubb a halálnál.
-
-- Nem, - csak szerelem. Én szeretlek.
-
-- Manlius, ne így ölj meg, ne így. Inkább éles karddal.
-
-- Én szeretlek. Ha szerettem testvéredet, az o vonásait látom most
-arczodon, s ha üldöz a fájdalom, hogy elveszítem ot, hozzád kell
-menekülnöm, hogy megvígasztalj. Én nem hiszek rólad semmit, a mit a
-világ mond, én leveszem rólad multadat, s azzá foglak tenni, a mi
-testvéred volt. Visszaviszlek atyádhoz, s megáldatlak vele a testvéredre
-mondott áldással. Neked adok mindent, a mi az övé volt, az o egyszeru
-ruháit fogod viselni, még az o nevét is rád ruházom, s nevezni foglak az
-én Sophroniámnak.
-
-Glyceria reszketve ragadá ki magát Manlius karjai közol, ki ot gyengéden
-voná keblére, s dobogó kebellel, lángoló arczczal futott el onnan, a
-nélkül, hogy egy szót tudna válaszolni a kábító szavakra.
-
-Manlius utána nézett s keseruen mondá magában a no eltávozta után:
-
-- Hát nem tudunk-e tettetni is?
-
-
-IX.
-
-Mint Glyceria kémeitol elore megtudá, Manliust még aznap felkeresték
-Carinus lictorai s meghívák a császárhoz.
-
-Manlius nem várta el a hívást, elobb elment maga.
-
-Egyszeru fegyveröltözete helyett, az akkori kéjenczektol viselt selyem
-virágos bo tógát ölté magára, hajfürteit bekeneté illatos olajjal,
-ujjaira gyuruket rakott, bokáit lábkösöntyukkel köríté, s gyuruket
-húzott még lábujjaira is, mik a sandalok közol kivillogtak, s egész
-arczát bepontozá apró veres pettyekkel, hogy épen oly szeploverte módon
-nézett ki, mint Carinus.
-
-Így lépett be renyhe, elkényesült lejtéssel, fejét negédesen hordva
-Carinus atriumába, mely tele volt hozzá hasonlón öltözött
-udvaronczokkal, kik irígykedve nézték körül az ifjú ritka pompájú
-öltözékét, csupán azt nem foghatva fel, miért festé be arczát
-szeplokkel?
-
-Manlius földig meghajtá magát Carinus elott, mely köszöntési mód a persa
-udvarokból származott Rómába. Még Aevius is kénytelen volt elismerni,
-hogy oly hódolattal senki sem bírja magát meghajtani, mint Manlius.
-
-Azután megfogva Carinus palástjának szegélyét, azt megcsókolá, azon
-kegyeletteljes nemével a csóknak, minovel csak a legbuzgóbb zsidók
-tudják csókolni a Thórát.
-
-Carinus szigorúnak akart látszani.
-
-- Már négy napja, hogy megérkeztél Rómába, s csak most jösz elém, szólt
-szemrehányólag Manliusnak.
-
-- Oh dicso Augustus, szólt Manlius utánozhatlan édességu hangon, tízszer
-valék atriumodban, hogy izeneteimet átadjam, miket Ázsiából hozék,
-mindannyiszor megtudám, hogy istenektol irigyelt gyönyöreidet élvezed,
-és én nem tartozom azon durva katonák sorába, kik ajtóstól rohannak be
-fontosnak hitt izeneteikkel, s elrabolják soha vissza nem adható örömeid
-perczét.
-
-- Jó, te derék ember vagy, tehát mi hírt hozol Persiából?
-
-- Nincs élet sehol oh Augustus, csak ott a hol te vagy. A föld minden
-országa csak ellentétnek való Rómához. Nem untatlak a harczok unalmas
-elmesélésével. A harcz csak arra jó, hogy fogyjon a zúgolódó nép, miért
-zavarnám én azzal kedélyedet?
-
-- Helyesen Manlius. Beszélj egyébrol.
-
-- Szolgálatodra álljanak tapasztalásaim. Láttam a barbár földek
-ritkaságait, s mindannyiszor te rád gondolék: Afrikában láttam oly
-lovakat, miknek fényes bore hosszú csíkokkal van berovátkolva, minoket
-circusainkban egy császár sem mutogatott. Meghagytam az elexandriai
-kormányzónak, hogy küldjön neked belolök, India tengereiben egy csigát
-fedeztek fel, mely magát vékony pókfonálnyi szálakon köti a sziklához. E
-fonalakból ott kelméket készítenek, mik fényesebbek a sericumnál; ím
-számodra egy velament hoztam ebbol, minot ott csak a fejedelmek
-viselnek.
-
-S ezzel egy pompás leplet nyujta át Manlius a császárnak, melyet India
-széleirol egykor azon gondolattal hozott el, hogy a Sophronia
-menyasszonyi fátyola leend.
-
-A császár elámult a rendkívül fényes kelme láttán.
-
-- Manlius! én téged senátorrá nevezlek ki.
-
-Az udvaronczok féltékenyen kezdének Manliusra nézni. A borbély, ki
-leginkább féltette Carinus kegyét, nem ócsárolhatva a hozott velament,
-Manlius arczán akará tölteni boszúját.
-
-- Hol tettél szert e szeplokre Manlius? úgy nézesz ki, mintha a legyek
-bántak volna rútul ábrázatoddal.
-
-- Barbár vagy Marcius. E szeplok festve vannak arczomon. Ez fenséges
-divat, melyet a persa udvaroknál tanultam el.
-
-- Szokás volna ott szeploket viselni? kérdé Carinus, kinek arczát
-Marcius szokta fehérre, pirosra kifesteni.
-
-- Csak az elokeloknél. Ez megkülönbözteto jelük az országnagyoknak a
-köznéptol. Hanem persze, hogy ezt felfoghatni nemesebb ízlés kell, mint
-a tied, Marcius; tudni kell azt, hogy e foltok miért és mennyivel teszik
-szebbé az arczot. Az üres, unalmas síma kép, mint a tied, melyre ha az
-ember néz, nem lát rajta egyebet, mint fehéret és pirosat, az a
-plebejusok szépsége; Apolló szeplos arczot visel.
-
-Manlius jól tudta, hogy Carinus szereti magát Apollónak neveztetni.
-
-Az udvaronczok szörnyuködtek e vakmero állításon.
-
-- Én újra azt mondom, hogy Apollo arcza szeplos. Mert Apolló képe a nap,
-és a nap maga nincsen-e foltokkal tele? Az ég maga nincsen-e
-csillagokkal behintve, és a csillagok nem az ég szeploi-e? valamint a
-szeplok csillagzatok az arczon? Azért Marcius, e fejedelmi ízlést rajtam
-ne ócsárold.
-
-Carinus inte Marciusnak, hogy törülje le arczáról a festéket.
-
-- Isteni arcz! kiálta Manlius elragadtatva, oh szentségtörok, kik a
-szeploket elrejték arczodon, miket a gratiák keze tulzott gonddal
-helyezett el rajtuk. Jertek barátaim, ez arcz legyen mintája a mienknek.
-
-És az udvaroncz nép rögtön sorba ült Marcius elé, arczát szeplokkel
-festetve be, épen úgy, mint Carinusé volt.
-
-E percztol úri divat lett Rómában szeploket rakni az arczra.
-
-- Manlius! monda a császár. Én téged Róma præfectjének nevezlek ki.
-
-Valamennyi császári kegyencz ki volt ütve a nyeregbol Manlius által.
-
-Aevius kétségbe volt esve,
-
-- Mihez hasonlítsam ezentúl a császárt verseimben? miután a rózsa és
-liliom megszünt szépség lenni.
-
-- Hasonlítsd ot a fejedelmi párduczhoz; tanácslá neki Manlius. S a poéta
-meg volt vele elégedve.
-
-E pillanatban érkezék Mesembrius. Az atriumban hallá, hogy Manlius már
-benn van, s sietett utána.
-
-Az ajtóban meglátta vejét és megdöbbent láttára.
-
-- Hát Manlius, ez a histrio? kérdé magában, végignézve annak hosszú
-selyem tógáján s szeplokkel festett arczán. - Voltál Glyceriánál? kérdé
-tole lassú hangon.
-
-- Igen, viszonzá Manlius.
-
-- Megölted ot?
-
-- Nem.
-
-- Akkor értem átváltozásodat. Eddig csak hernyóból lett a pillangó, te
-oroszlánból lettél azzá. Sajnállak.
-
-S ezzel méltóságteljesen lépett az öreg senátor az Augustus elé, s
-mankójára támaszkodva megállt elotte.
-
-- Carinus Augustus. Panaszra jöttem hozzád, vagy ha jobban tetszik
-neked, kegyelemkérésre. Egyetlen lányom volt...
-
-- Van másik is, szakítá félbe Aevius.
-
-- Én azt mondom, csak egy volt. Szememnek fénye, öregségemnek gyámola.
-Elcsábulva idegen hitre, e leányt a tiltott agapén elfogták társaival
-együtt. Én hit dolgairól veled vitázni nem akarok, Carinus, hanem reád
-bízom, hogy egy osz ember kérését, ki Róma szolgálatában aggott meg,
-meghallgasd, s egyetlen gyermekét visszaadd.
-
-Carinus lusta méltósággal emelkedék fel lectisterniumáról s valamit
-súgott eunuchjának. Azzal Mesembriushoz fordult.
-
-- Senator, mi nem tudók, hogy leányod is a fogoly sectariusok között
-legyen; ha tudtuk volna, rég kiszolgáltatók neked. Leányod szép volt,
-miként mondád.
-
-- Nem mondtam, uram.
-
-- Úgy értettem. Aggodalommal kell mondanom, hogy egy szép leány e
-társaságból börtönében a mult éjjel meggyilkolta magát.
-
-- Az nem az én leányom volt, Sophronia nem feledheté el osz apját, ki
-miatta kétségbe fogna esni.
-
-- Tekintsd meg a holttestet, senator, s ha az nem leányod és a mit
-óhajtok, hogy ne legyen, akkor fel hagyom ot általad kerestetni és
-hazavitetni.
-
-Mesembrius elott oly aggasztónak látszék e kegy, hogy elfeledé azt
-megköszönni.
-
-Az eunuch visszajött, két szolga ravatalra fektetve hozott utána egy
-holttestet, hosszú palásttal letakartan.
-
-Aevius felvoná a leplet a halottról.
-
-Mesembrius szivéhez kapott. A vér fejébe futott egyszerre. Szava
-elakadt. Mozdulni nem bírt; úgy állt néhány perczig, azzal a fájdalom
-kitöro ordításával rogyott a holttestre:
-
-- Leányom. Én édes leányom.
-
-- Tehát o tole kell félni, suttogá Carinus.
-
-Mesembrius fuldokolva ölelte át a kedves szép halottat. A halál
-visszaadta arczának nyugalmát, azt a túlvilági megdicsoülést, mely már
-éltében sajátja volt, minden úgy volt rajta: mintha csak aludnék, s hivó
-szóra várna, hogy újra ébredjen.
-
-- Oh édes szép leányom, zokogott az osz ember, miért kelle engemet itt
-hagynod? Ha halni vágytál, mért nem jelentél meg álmomban, hogy én is
-veled mentem volna? Mit szeressek én e világon többé, a hol te nem vagy?
-Hová éljek én, reves kiszáradt fa, melynek virágos ága le van tépve?...
-Nincs egy szavad, nincs egy mosolyod számomra többé? Egykor oly
-beszédes, oly víg kedvu voltál, oh miért kelle megoszülni nekem?
-
-Az apa nem gondolt sem császárral, sem udvaronczokkal, szabad folyást
-engedett könnyeinek s arczát holt leánya szemfödojébe rejté.
-
-Egyszer azonban mégis észre kezdé venni, hogy o csak egyedül sír itt s
-széttekinte, homályosan gondolva arra, hogy itt kell lenni még
-valakinek, ki Sophronia maneseinek könyekkel tartozik.
-
-Ott állt Manlius. Hideg, részvétlen arczczal beszélgetett Carinushoz.
-Semmi vonása sem volt arczán a fájdalomnak.
-
-Mesembrius felháborodva ragadá meg az ifju kezét.
-
-- Hát neked nincs könyed, midon menyasszonyod elotted meggyilkolva
-fekszik?
-
-Carinus gyanút fogva, egyszerre Manliusra tekinte, az udvaronczok titkos
-kárörömmel fordultak felé.
-
-- Az én menyasszonyom? kérde Manlius álmélva. Csalatkozol, öreg
-Mesembrius.
-
-- Hát a furiák vették-e el eszedet, hogy ne emlékezzél rá, miszerint
-csak három nap elott kérted meg leányom kezét, s én neked is igértem
-azt.
-
-- Leányodét igen, viszonza megzavarhatlan nyugalommal Manlius. De nem
-ezét, hanem Glyceriáét.
-
-- Átok rád! ordíta fel Mesembrius lelke legkeserubb dühével, s nem
-tekintve se a császár jelenlétét, se holt leányát, se a feje felett
-forgó veszélyt, félorülten elrohant a terembol.
-
-De épen ez orültség rohama menté meg.
-
-- Eredj utána Galga! kiálta Carinus. Fogjátok el. Ez embernek el kell
-választani fejét kezeitol.
-
-Galga utána futott a senatornak. Az eunuchok elvivék a holttestet.
-Manlius egy cziterát vett kezébe s egy kellemes arab melódiát vert el
-rajta Carinus mulattatására.
-
-Mesembrius azonban keresztül tört a palotán. A szolgák serege ijedve
-tért ki háborult arcza elol, s engedte neki a palota kapuját elérni.
-Dühöngo szavai rögtön népet gyujtenek mellé, s mire Galga lóra kapva
-nyomába ért a prætorianus osztálylyal, már egész turma nott körüle.
-
-A thrák óriás a zajgó nép közé vágtatott, egyik kezét kinyujtá lováról,
-hogy azzal Mesembrius osz fejét megfogva, kardjával leszelje nyakáról,
-midon az osz római öregségétol nem várt erovel úgy sújtá fobe nehéz
-mankójával az óriást, hogy az bezúzott homlokkal esett le lováról, s
-azzal felszökve annak lovára, neki vezeté a dühödt népet a fegyveres
-cohorsnak, s azt egy percz alatt szétveré. Mire újabb ero érkezett a
-tumultust lecsillapítani, Mesembrius akkorra eltünt és sehol sem lon
-többé található.
-
-
-X.
-
-Manlius ott maradt Carinust mulattatni, megtanítá a tánczosnoket az
-indus bayadérek szemfényveszto forgásaira, a sípos gyermekeknek dalokat
-furulyált s leverselte Aeviust, pattogóbb hexameteru s elevenebb élu
-distichonokat mondva minden új fogás ételnél, s minden felköszöntésnél.
-
-Carinus egyetlen vacsora alatt százezer sestertiát ajándékozott a
-mindenkitol irigyelt új kegyencznek, s midon meghallá tole, hogy a
-teuton nok bizonyos szappan nemével halványítják hajfürtjeiket
-borostyánko-sárgára, megigérte Manliusnak, hogy kinevezi ot galliai
-fovezérnek, hogy neki ily szoke hajt adó szappant küldhessen, mely akkor
-a római elokelo világnál a bolondulásig divatban volt.
-
-A tobzódás késoig tartott. Ott künn ugyan még csak délután volt, de a ki
-azt nem tudta, hogy a vacsora reggel vette kezdetét, azt hiheté hogy
-éjfél után az ido.
-
-Carinus kitölté a földre az ivókürtben maradt bort, annak jeléül, hogy
-valaki egészségeért iszik, s azzal Manliusnak nyújtá azt.
-
-- A szép Glyceria egészségeért!
-
-- És a tiedért Carinus, viszonza Manlius saját tülkét nyújtva vissza.
-
-- Manlius! szólt Carinus lángba borult arczczal: tudod-e, hogy én
-Glyceriának már egy férjét megölettem?
-
-- Jól tevéd Carinus, csak így lehettem én második.
-
-- De tudod-e, miért ölettem meg ot?
-
-- Mert féltette nejét toled. A bolond! Hát azért teremték az istenek a
-napvilágot, hogy valaki elfoglalja azt, s másoknak ne adjon belole?
-Rablók, tolvajok, kik egy szép not kilopnak a világból, s azt kivánják,
-hogy azt kivülös senkinek se legyen szabad szeretni.
-
-- Manlius! Különösen járhatnál, ha szavadon fognálak. Tudnod kellene,
-hogy én nodet lángolón szeretem.
-
-- Az a te dolgod, Carinus. Zár alatt nem tartom ot. Mindenki hozzá
-férhet.
-
-- Könnyu nagylelkut játszanod. Elég zár o önmagának. Míg egy intésem
-elég arra, hogy százezer férfi remegjen elottem, minden hatalmam kevés,
-hogy ez egy asszony szeressen.
-
-- Pedig szeretni tud ez asszony! Hej tudom Carinus, hogy ha estenden
-megnyilnak elottem ama csendes kapuk, miket te csak zárva szoktál látni,
-örömest megcserélnéd velem trónodat, hogy annyi ideig bitoroljam azt
-nevedben, a mennyi ideig te a volegényi trónust az én nevemben.
-
-Carinus, mint a villanytól felrázott, ugrott fel helyébol.
-
-- Hecatera! szavadon foglak. Te ülj trónomon, parancsolj nevemben
-szolgáimmal, országaimmal, ölesd meg kegyenczeimet, forgasd fel Rómát s
-ürítsd ki kincstáraimat és csak menyegzoi kamrád kulcsát add nekem.
-
-- Az alku áll, kezet reá. Adjatok irlapot és stylust. Halld, mit irok
-Glyceriának és küldd el lakába: «Szerelmem istennoje! Ma nálad töltöm az
-est és reggel közti órákat. Szivem vigasztalásodat óhajtja. Homlokomnak
-fájdalmat okozott a cypruság, a te rózsakoszorúd oltsa el annak lángját.
-Midon az estcsillag, a szerelmesek fénye kigyullad, oltsd el mécseidet,
-hogy ha köny talál szemeimben lenni, azt meg ne lásd, csak csókjaimat
-érezd. Míg a hajnalcsillag ismét kisüt, nálad leszek és boldogságomban.
-Epedo férjed Manlius Sinister.» - Küldd el egy szolgádtól e levelet, s
-fogd e gyurut, az ajtónál ezt mutatva, be fogsz bocsáttatni, Glyceria
-hölgyei elvezetnek odáig, a hol o fog várni.
-
-Carinus szomjú epedéssel leste Manliusnak minden szavát, ki hidegvérrel
-nyújtá át neki a gyurut és levelet. Reszketett és szólni nem tudott. Egy
-szolgának inte, hogy vigye Manlius iratát Glyceria lakába.
-
-Az udvaronczok bámuló suttogással búttak össze.
-
-- Mino boldog ember vagy te Manlius, suttogá Aevius az új kegyenczhez
-hajolva. Miért nem bírok én oly szerencsével, mint te, hogy Glyceria
-szerelmét bírhassam, és oly hidegvérrel, mint te, hogy azt magamtól el
-tudjam vetni.
-
-A szolga nem sokára visszajött Glyceria levelével, melyet Manliusnak
-hozott.
-
-Manlius a császárnak nyújtá át azt.
-
-- Neked szól ez, olvasd.
-
-Carinus remego kezekkel göngyöló fel az irattekercset s káprázó
-szemekkel olvasott:
-
-- «Manlius! soraid reszketnek kezemben. Ezer érzelem forr szivemen
-keresztül, aggodalom, vágy, szent irtózat és orült szerelem. Bubáj alatt
-szenvedek. Óhajtom, hogy ne jojj, de ha jösz, nem tudom magamat védeni
-ellened. Erot és vágyat érzek magamban, rám szakasztani az egész
-világot, de egy lehelletedre elvész minden erom, nyomorult no vagyok, a
-ki szeret, és szerelmében eszét veszíti. Oh maradj el! - Glyceria.»
-
-- Ez azt jelenti, hogy «jojj», mondá Manlius, hanyagul vetve magát
-félkönyökre fekhelyén.
-
-Carinus lecticáját párancsolá elé, melybe szolgái beemelték.
-
-- Ezt még senki sem tevé, suttogá irigyen a borbély, hogy menyasszonyát
-elcsábítsa másnak.
-
-- Te addig Róma ura légy, szólt Carinus Manliusnak. Hivasd nevem
-aláiróját, a mit parancsolsz, azt én parancsolom. Uralkodjál országomon.
-
-- Mennyországomban te.
-
-A szolgák vállaikra emelek az arany lecticát, behúzták bíbor függönyeit,
-s eltávoztak a császárral.
-
-Az udvaronczok reszketve állottak alázatos arczokkal Manlius körül, kit
-császári orült szeszély egy órára a világ urává tett.
-
-Manlius végighevert a császári lectisternium párnáin, kiszemelte az
-udvaronczok közöl azt, a ki legjobban reszketett tekintete elott, s maga
-elé inté.
-
-Marcius volt az, a borbély; kegy által præfectus prætorio.
-
-- Te a prætori seregek vezére vagy? kérdé tole Manlius.
-
-- Igen is, felséges császár, hebegé az ájtatos szemforgatással.
-
-Manlius nevetett.
-
-- Tehát csakugyan császárnak nézesz engem. Ha császár volnék, most
-lenyakaztatnálak, a miért arczomat kigúnyolád; nevezz jóbarátodnak. Én
-ismerem érdemeidet.
-
-- Oh uram!
-
-- Jól ismerem, és megjutalmazom. Te hozzá vagy szokva a vérbocsátáshoz
-és így jó katonának kell lenned; ügyesen rendezed a hajfürtöket, a mi
-hadvezéri tehetségedre mutat, s nyugodt vérrel tudod az arczból kiszedni
-a szoröket, a mi részrehajlatlanságod és szigorúságod tanusítja. A
-keleti hadsereg vezéreivel Numeriánnal és Diocletiánnal nem vagyok
-megelégedve; téged kinevezlek e hadseregek cæsárjává. Azonnal indulsz
-Thraciába. Becsületes defraudator! írd az okirat alá nevünket.
-
-Marcius szédelgett a ráhalmozott kegytol.
-
-Az udvaronczok szemre-fore néztek, elgondolva, hogy ha Manlius így kezdi
-jutalmazni azokat, a kik gúnyolták, hova teendi még azokat, a kik
-mosolyogtak reá?!
-
-A kinevezési okirat elkészült. A titkár aláirta a császár nevét, s
-Marcius magáról sokattartó képpel rögtön eltávozott vele.
-
-Aevius irigy fanyalgással sompolygott Manlius mellé. Ez észrevette a
-törleszkedést és magához inté a vatest.
-
-- Te Marcius helyébe præfectus prætorio leendesz, s négyezer talentumot
-osztasz ki e derék hadsereg között, melynek egyedüli hivatása
-személyünket orizni. E végett, hogy oket állandóul gazdagon
-jutalmazhassuk, leszállítjuk a külso hadsereg számát. Minek nekünk
-idegen országokat oriztetni legióinkkal? s római aranyat költeni római
-vasra? s alkalmat adni külso vezéreknek, hogy ellenünk lázadjanak? Egy
-óra mulva parancsunkkal elindulsz Thraciába, hírül adva Numeriánnak és
-Diocletiánnak, hogy seregeik felét bocsássák el, a rájuk költött
-összeget ti költsétek el, nemes barátaim... Irjad szavaimat, becsületes
-defraudator!
-
-Manlius beszédét kitöro éljenzés követte. Az udvaronczok oda rohantak
-hozzá s felragadva ot vállaikra, zenehang és ordítozás mellett hordozák
-körül a teremben. A részegség dühe orültséggé volt már fokozva, nem
-lehete többé megkülönböztetni senatort és histriót egymástól, a teremben
-összekeveredtek tánczosok és hetærák, szolgák és bacchansnok, a
-tömlokbol kiöntötték a bort a földre, s a mécseket a borba fojták, s az
-utálatos szörnyképet elfödé a vak sötétség.
-
-A terem tetején volt csupán egy kerek ablak, mely friss léget bocsáta
-be. Midon az utolsó mécset is feldönték, a kicsapongó bunhad rémülten
-vevé észre, hogy most feje fölött ez ablak világít! Mintha rémes
-lobogással maga az ég gyúladt volna meg, hogy ijeszto lángjaival
-levilágítson a pokolba.
-
-Az orgia undok zaja elnémult egyszerre, s a felszakított ajtón egy or
-rohant be, rémhangon ordítva:
-
-- Meneküljetek, Róma ég!
-
-A kerek ablakon át úgy világított a vereslo ég fénye a bunön kapott rút
-pokol-arczokba, mint az itéletnap lángja.
-
-* * *
-
-Carinus a gyurut mutatva, bevezetteték Glyceria termeibe.
-
-A palota csendes volt már, és sötét. Carinus érzé, hogy a sötét
-folyosókon suhogó ruhák röppennek el mellette, gyöngéd kezek adják
-kézrol kézre, s halk suttogással vezetik néma szonyegeken keresztül,
-végre egy kéz jut kezébe, melynek villanyos szorítására vére fellángol,
-s egy ismert hang, de eddig elotte ismeretlen édességgel rebegi:
-
-- Manlius! eljövél?
-
-Glyceria volt az, az oly kegyetlenül megcsalt Glyceria.
-
-- Vártalak, de szeretném, ha el nem jöttél volna, suttogá a hölgy. Érzed
-kezemet remegni kezedben? A szerelemtol van az, és a félelemtol. A
-szerelem elvevé eszemet. Lelkem raboddá lett édes szavadtól; - a mit
-egész életemen át egy gondolatban egyesíték, a miért vágytam, de a mit
-bírni nem mertem soha, a mit álmodtam mindig, nem reméltem soha: téged
-ölellek... Nem bírok magammal. E nap, ez óra nem volna az, melyben a
-szerelemrol szabad beszélnünk, de te szóltál róla s lehet-e annak az
-órát válogatni, a ki szeret, hogy a szerelmi kérdésre válaszoljon?
-
-Carinus meglopá a szerelmes hölgy hízelgo szenvedélyét.
-
-- De oh Manlius. Én reszketek, ha te csak gúnyolni jöttél volna engem,
-ha te csak játékodat uznéd velem, hogy szivem legmélyebb titkait
-kicsalva, azokért engem kikaczagj. Nem. Nem teheted te azt. Ez egyetlen
-érzelmet, mit tisztán hoztam ki életem örvényeibol, nem vetheted a
-porba. Gyulölhetsz-e azért, mert szeretlek? s ha gyulölsz, nem
-megöletnél-e inkább, mint hogy kigúnyolj?
-
-Carinus felelet helyett keblére ölelte a not, s forró csókjaival halmozá
-el annak arczát és ajkait.
-
-Glyceria édes csalódással engedé magát átkarolni, s a boldog ölelésben
-már alig hallatszék a szomorúbb sejtelem tiltó szava reszketo szivében,
-midon Carinus arcza az övéhez érve, egyszerre megérzé, hogy az arcznak
-nincs szakálla.
-
-Mint a villám czikázott végig a legijesztobb gondolat Glyceria lelkén.
-
-- Hah! Ki vagy te? Te nem vagy Manlius. Átok reád! Te Carinus vagy!
-
-S azzal a kétségbeesés erejével kiszakítva magát Carinus karjai közül, a
-terem utolsó végébe futott, ágya fülkéjének függönyei közé menekülve s
-azoknak nehéz redoit magára rántá, zsinórait hirtelen összekötve.
-
-- Meg nem menekülsz tolem, kiáltá Carinus szenvedélye dühével rohanva az
-összehúzott függönyöknek s azokat hevesen iparkodék letépni és a
-zsinórok csomóit fogaival harapva oldozá.
-
-De Glyceriának elég volt e néhány percz, füstöloje parázsánál egy
-naphtával telt edényt meggyújtani, s midon Carinusnak sikerült a
-függönyöket szétszakítani, azon perczben szétönté a hölgy a naphtát, s
-míg a röpülo láng a függönyöket, a könnyu gyapotlepleket egy pillanatban
-felgyújtá, o maga lángoktól körülnyalt ágyára szökött fel, s ott állva,
-mint egy rettenetes vészalak kiáltá a megrémült császárnak:
-
-- Jer tehát!
-
-A szoba egy percz alatt lángba volt borulva. Carinus, mint a mennybe
-lopódzott ördög, kit onnét lehajítottak, futott a harapódzó tuz elol,
-míg Glyceria kanóczot ragadva, orülten rohant terembol terembe,
-gyújtogató szikrákat szórt szét mindenütt, s kiszórva milliókat éro
-ruháit foterme közepébe, azokat ott meggyújtá.
-
-Néhány percz mulva lángba volt borulva egész palotája és egy óra alatt
-lángözön lobogott Rómán.
-
-Carinust ájultan hozták vissza palotájába szolgái.
-
-Glyceria azon éjjel Cybele templomába menekült.
-
-
-XI.
-
-Míg Rómában gyönyör és iszonyat váltogatá egymást, a Numeriántól
-vezetett hadak fárasztó út és viszály között elérkeztek a Persia
-határairól Bosporushoz. Ott találta oket a futó Mesembrius, ki Rómából
-menekülve egyenesen Numeriánt sietett fölkeresni.
-
-E nemeslelku cæsárral már akkor hetek óta nem lehete beszélni. Iszonyú
-szemfájásokban feküdt és sátrát soha sem hagyta el. Mesembrius elmondá
-az alvezéreknek panaszait, Carinus buneit; az egyik alvezér, Diocletián
-megigérte, hogy boszút fog érte állani, a másik, Aper, Numeriánra
-hivatkozott és mosta kezeit.
-
-- Tehát bocsássatok Numeriánhoz, ha én szólok vele, o lesz az elso, ki
-testvére ellen kihúzza a kardot; sürgeté a senator.
-
-- Nem beszélhetsz vele, szólt Aper, elállva Numerián sátora nyilását,
-betegségében nem szabad kívülem senkinek hozzáférni. Általam küldi a
-hadseregnek rendeleteit.
-
-Mesembrius gyanúsan szaglálódék.
-
-- Miért jön e sátorból oly eros ambra és pézsmaillat?
-
-- Miért? szólt Aper elsápadva. Mi szükség ezt neked kérdened, senator?
-
-- Azért, mert te hazudsz, Aper, midon azt állítod, hogy Numerián általad
-parancsol.
-
-- Mit? mi az? kiáltanak a két vitatkozó körül csoportosuló katonák.
-
-- Az, hogy Numerián nem él! kiáltá fenhangon Mesembrius. Nem, nem! az
-eros ambraillat, mely a sátorból terjed, csak arra való, hogy holt
-szagát elrejtse s Aper már régen bolondít benneteket Numerián nevében
-uralkodva.
-
-A katonák erovel berontanak Numerián sátorába, s úgy találták, hogy az
-öreg helyesen itélt. Numerián rég halva, meggyilkolva feküdt a sátorban,
-hullája már szétbomlásnak indult.
-
-Apert a katonák rögtön lánczra verték e csalásért, s délután egy üres
-trónt állítának fel a síkra, új császárt választandók.
-
-Mesembrius sorra járta a legiókat, Diocletiánt ajánlva mindenütt, kit a
-seregek erovel ültetének a trónra.
-
-Azután elohozák Apert.
-
-- Én nyiltan vádollak téged, szólt Mesembrius, hogy Numeriánt
-meggyilkolád, bennünket Carinusnak elárulva.
-
-- Mi pedig elitélünk, ordítá a sereg egyhangúlag.
-
-- És én végrehajtom ez itéletet, szólt Diocletián, saját kezével szúrva
-keresztül a néptol elítélt vezért.
-
-Ez ingerült hangulat közepett érkezek Marcius a Manlius által iratott
-parancscsal, s nem tudva semmit az elozményekrol, átadá kineveztetését
-Diocletiánnak.
-
-- Micsoda ember ez? kérdé Diocletián Mesembriustól.
-
-- Carinus borbélya.
-
-Diocletián mosolyogva fordult a katonákhoz.
-
-- Barátim! Carinus császár gondoskodott szakállainkról, egy borbélyt
-küldött ide imperatori czímmel; kérlek benneteket, üljetek elé és
-borotváltassátok meg magatokat. Te pedig barátom vigyázz, hogy katonáim
-képét meg ne mesd, mert a hogy aztán ezek szoktak borotválni ezekkel a
-nagy borotvákkal, imitt-amott marad beloled valami.
-
-A katonák kaczagva vitték magukkal Marciust s egész komolysággal
-kényszeríték szakállaik erdejét irtani.
-
-Alig egy óra mulva jön ismét Aevius a hadsereget leszállító parancscsal.
-
-Ez már dühbe hozta a cæsart és az egész hadsereget. Ily nyiltan
-megsérteni érdekeiket vakmeroség volt még a császártól is.
-
-- Máglyára az izenettel és az izenethozóval! kiálta Diocletián, s a
-poetát már föltevék a vészes farakásra, midon az keservesen felsóhajta:
-
-- Oh istenek! hát elevenen kell megérnem apotheosisomat?
-
-Diocletián elneveté magát az ötleten, s levétette a poétát a máglyáról,
-beérve azzal, hogy a szégyenfurcán keresztül bujtassa, s visszabocsátá
-ot Rómába, nyilt hadizenetével Carinus ellen.
-
-* * *
-
-A vihar indulóban volt már, csak villámait tartogatta még.
-
-Rómában széltére beszélték, hogy a keleti hadsereg már az Isterhez
-érkezett, halálos boszúval eltelve Carinus ellen, csak Carinus termeiben
-nem beszéltek róla. Ott folyvást tartott a vigalom, s ha egyszer-másszor
-valaki fel találta említeni Diocletián közeledtét, azt gúnyosan
-kinevették.
-
-- Kicsoda e paraszt? monda Manlius. Ki halotta hírét Róma patriciusai
-között? Ki ismerte apját? Anyját az igaz, hogy nagyon is sokan ismerék.
-Rabszolgano volt Anulinus senator házában. Anulinusnak joga van ot
-visszakövetelni, mint birtoka gyümölcsét.
-
-Az udvaronczok kaczagtak az ötleten.
-
-- Néked ismerned kell ot Manlius...
-
-- Soha sem láttam. Én mindig ott szoktam járni, a hol baj volt, s
-Diocletiánt ott nem láttam soha. Hirébol ismerem, hogy mindig az
-utócsapatokat szokta vezetni, ha elore mentünk, s az elocsapatot, ha
-hátráltunk.
-
-Dörgo hahota fogadta Manlius szavait.
-
-- Hát hadserege milyen? kérdezék tole.
-
-- Jó, engedelmes hadsereg. Csak három imperátorát ölte meg. A mi azonban
-bátorságát illeti, az páratlan, mert a Tigris partjáról úgy tért vissza,
-hogy ellenséget sem látott. Ha azt mondom, hogy magam legnagyobb hos
-voltam közöttük, elképzelhetitek, milyen lehet a többi?
-
-- Hát diadaljelentéseitek?
-
-- Két harmadrésze költemény. Ha gyoztünk is néha, seregünk száma tette,
-hanem most úgy hiszem, a betegség és szökések nagyon meggyérítették azt
-is. (E tányérnyaló nép semmit sem hallott oly örömest, mint ha a
-katonákat rágalmazták.)
-
-Kedvökért Manlius rágalmazta még magát is.
-
-Midon azonban már Moesiába ért Diocletián, Carinus hadvezérei komolyan
-sürgették ot hadi készületekre s Carinus összegyujté hadait az európai
-provinciákból.
-
-Egyszerre híre futamodott, hogy Carinus maga fogja vezérelni a sereget.
-Lehete ot látni a hadgyakorlatokon, a seregek szemléin. Manlius mindig
-oldala mellett, untalan sarkantyúzva annak majd hiuságát, majd
-féltékenységét, hogy triumphusát ne engedje vezéreinek s harcza sorsát
-ne bízza azok lelkiismeretére.
-
-A gyoztes hadvezér új ellenség! szokta mondani Manlius; s a császár
-saját személyében mutatá be hadai fovezérét a felállított hadaknak,
-fehér lován ülve, arany pánczélban, bíbor és violaszín köntös és
-palástban.
-
-Az elindulás elotti napon sorra járták a vezérek a templomokat,
-mindenütt áldozat volt, még az egyptomi istenek oltárain is. Manlius
-maga segíté a barmokat befogni a haruspexeknek, s felöltöztetni a flamen
-dialist skarlat köpenyébe.
-
-A nép ünnepélyes ihlettel lesé az augurok jóslatát.
-
-Quaterquartus kiterjeszté karjait s mély hangon mondá behunyt szemekkel:
-
-- E harcz fogja letörni Róma ellenségét!
-
-(Azt nem mondá a jó ember, hogy kit tart Róma ellenségének?
-Diocletiánt-e, vagy pedig Carinust?)
-
-Végre Cybele templomához ért a császári díszmenet. A nyitott porticusban
-siketíto dob- és trombitazaj közt tánczoltak a megdühödött papnok,
-késekkel szurdalva testöket s tajtékot vero ajkakkal ordítva ismeretlen
-szavakat, s forogva, míg szédülten nem rogytak le a földre.
-
-Egyszerre ez összhangtalan lárma közül egy bántó, félelemgerjeszto
-sikoltás kezde kiemelkedni; oly velokig ható, lélekrendíto hang, hogy
-mindenki megrezzenve tekinte oda.
-
-Egy magas hölgyalak állt a templomajtóban, hosszú fehér palástja fejétol
-fogva fedé; melyet hátra szegve, két kezével tartott.
-
-- Jaj neked Róma! Jaj neked római nép. jaj neked Róma császára!
-
-A no kilépett a porticusra s a mint hideg, tébolyodott szemeit
-kimereszté a sokaságra, Carinus elborzadva ragadta meg Manlius kezét.
-
-- Ez Glyceria.
-
-Manlius is összeborzadt elole.
-
-Az orült no látnoki arczczal állt meg a templom lépcsozetén.
-
-- Jaj azoknak, a kik Róma földén születtek. Az unokáknak, kik apáik
-buneért lakolnak, s az apáknak, kikre unokáik átka száll le. Oh Róma!
-eljönnek egedre az ártó csillagok, és alattad megrendül a föld. Itthon
-lesz falaid közt minden iszonyat és távol minden béke. Gázolni fog
-rajtad minden ellenség, idegen népek fogják mutogatni elvett
-vexillumaidat, s könyörögni fogsz az életért barbár ellenségnek és
-legnagyobb ellenségeid benned fognak lakni, ten uralkodóid! Megrészegül
-a föld a kiomlott vértol s tüzet fog okádni városaitokra! megbuzhödik a
-lég a mondott átkoktól s döghalált lehel rád, veszendo emberfaj! A kit a
-harcz megkimélt, az éhség emészti meg, s a kit a tenger kivetett, a föld
-nyeli el! Oh Róma, népek királynéja, népek árvája fogsz lenni egykor,
-széthullasz, elenyészel, mint a tengerbe bukott csillag, nem marad más
-utánad, mint buneid emléke és az a fu, mely palotáid felett fog teremni;
-még isteneid is eltünnek templomaidból, hogy ne legyen kihez imádkoznod,
-midon kétségbe fogsz esni.
-
-Egy tribun lehajolt a dühöngo hölgy kezét megcsókolni s félelmes
-áhítattal kérdé:
-
-- Mi jóslatot mondasz látnokno, Carinus harczára?
-
-Glyceria meghallá a kérdést a sötéten tekinte a harczosokra.
-
-- Ne féljetek! Rontsatok össze, állítsátok szembe testvért testvérrel,
-akármelyik gyoz, Róma vesztett. Ha Carinus gyoz, az kiirtja Róma felét,
-ha Diocletián gyoz, a másik felét, és mindkét fele megérdemelte azt.
-Menj kuzdeni bolond, orjöngo nép, ontsd egymás vérét, veszd el magadat,
-halj meg kínlódva, s ne légy eltemetve, s midon az oszi ködbe lelked
-kilehelled, eszedbe jusson, hogy el lész feledve, új férj karján lásd
-nodet, házadat leégve, rabságra hurczolva gyermekeid, s tudd, hogy nincs
-más világ, a mely jutalmat adjon. Menj! halj meg elátkozva és
-kétségbeesve!
-
-A no irtózatos rángások között rogyott össze a templom lépcsoin,
-kiterjesztett kezével még akkor is szórva az átkot a római népre, midon
-ajkai már elhaltak alatta.
-
-- Vond vissza átkodat! kiálta a flamen dialis, odaszökve hozzá s
-megragadva kezét.
-
-A no végerofeszítéssel fölemelkedék, szemeit vadul körülforgatá, s még
-egyszer összeszedve szive minden keseruségét, fölemelé mind a két kezét
-feje fölé, s azzal karjait kiterjesztve a nép fölött, felkiálta:
-
-- Lelkem maradjon reátok!
-
-Azzal élet nélkül esett hátra, nyitva maradt szemeivel még holtan is
-Manliusra nézve.
-
-
-XII.
-
-Hol most Belgrád és Szendro vannak, e két hely között találkozék a két
-vetélytárs császár hada.
-
-Carinus serege mero pihent hadakból állt. Diocletián legióit fáradságos
-utak nagyon megviselték.
-
-Carinus egy dombra feszítteté ki sátorát s onnan nézte a harczot Manlius
-oldala mellett.
-
-Az ütközet kimenetele sokáig kétes volt. Diocletián vezéri ügyessége
-sokáig ellensúlyban tartá ellenfele túlnyomó erejét.
-
-- Vezéreid mit sem tudnak, kiálta Manlius, egy elszánt rohammal
-keresztül lehetne törni Diocletián centrumán, oda vannak állítva a
-leggyengébb legiók, s akkor félszárnya veszve van.
-
-- Tehát parancsolj vezéreimmel, monda Carinus.
-
-- Elore a tartalékkal, tribunok! kiálta Manlius. Az idegen legiókat
-áldozatul kell vetni, hadd aprítsák le, s azután rajta a triariusokkal.
-A phrygiai lovasság ellen állítsátok a germán hadakat, hosszú
-bárdjaikkal vagdalják el a lovak térdeit. Ne pihenjen itt senki.
-Takarodjatok harczolni, mind. A császárt megorizni elég vagyok én magam.
-
-A csata ez intézkedések miatt rögtön megfordult. Diocletián észrevéve,
-hogy új kéz vegyült a játékba, mely seregének gyengéit ismeri; sietve
-fuvatott takarodót, hogy visszavonulhasson, mielott összetöretnék.
-
-Carinus sátora ajtajában nézte a harcz folyamát. Seregei mindenütt uzték
-ellenségét, vexillumai mindenütt elore rohantak.
-
-Arczán a dicsoség lángja égett, minden vonásában a diadal érzete
-ragyogott, szive dobogott az öröm miatt.
-
-- Gyoztem! kiálta magán kívül örömében, tenyereivel tapsolva.
-
-- De én is gyoztem... szólt háta mögött egy keseru, ijeszto hang, s a
-császár azt érzé, hogy valaki karját megragadja aczélmarokkal s berántja
-sátorába.
-
-Carinus ijedten néze hátra s meglátta Manlius sötét arczát, ki egy
-kezével csontjait sajtolta össze, másikban kivont kardot tartott.
-
-- Mit akarsz? kérdé ijedten az imperator.
-
-- Emlékezel-e Carinus azon nore, ki magát elotted megölte, hogy
-karjaidtól megmeneküljön? Azon hölgy az én menyasszonyom volt. Tudod-e
-már, mit akarok?
-
-- Manlius, te tréfálsz velem. Mi kell? Miért akarsz rémíteni?
-
-- Sokszor megölhettelek volna, mikor ittasan aludtál, mikor buneid
-mámorában el voltál merülve, de várni akartam azon pillanatra, melyben
-boldog, melyben dicsoséged tetopontján leendsz, hogy akkor ölhesselek
-meg.
-
-- Irgalom! - Segítsetek!
-
-- Nincs a ki hallja szavaid. A diadalkiáltás elnémítja jajgatásod;
-hallod, mint ordítanak mindenütt triumphust és nevedet hangoztatják?
-Hallod ez általános ordítást: Éljen Carinus?... Most halsz meg, Carinus!
-
-Pillanat mulva az újjongó seregek közé egy új lovag nyargalt, kezében
-egy kopja, arra volt szúrva a diadalmas imperator feje.
-
-A gyoztes seregek megadták magukat Diocletiánnak.
-
-A NAGYENYEDI KÉT FUZFA. BESZÉLY.
-
-
-
-
-A nagyenyedi két fuzfa.
-
-Beszély.
-
-Felvincz és Enyed között egy kis bérczi patak vágja keresztül az utat,
-melyen most tartós kohíd van építve. A híd mellett két felol a patak
-oldalában emelkedik két roppant fuzfa, és ezen két fuzfának históriai
-emléke van. Hét emberivadék látta azokat felnoni, s ivadékról ivadékra
-szállt a történet s maig is úgy emlékeznek arra, mintha csak a mi
-életünkben történt volna...
-
-... Épen száz és ötven esztendeje annak, hogy a kuruczlaboncz világ
-legszebb divatjában vala; ma a kurucz, holnap a laboncz osztott
-törvényeket Enyednek; mikor az egyik kiment az egyik városvégén, a másik
-bejött a másikon.
-
-A jó enyediek váltig jobb szerették volna, ha e derék emberek, a
-helyett, hogy oket látogatják, inkább egymást keresnék fel; de ezek
-bölcs urak voltak és hallottak valamit azon strategiai fogásokról,
-miszerint az ellenséget az által is meg lehet verni, ha a környéket
-élelmi szereibol kipusztítják. Ok ezt vevék gyakorlatba.
-
-Mert mig a fejedelem rendes hadai, a fényes, hatalmas nemesi
-banderiumok, a szép daliás, farkasbor-kaczagányos huszárok, a válogatott
-hajdúk, a veres és kék darabontok rendes csatákat harczoltak künn
-Magyarországon a birodalmi derék hadakkal, mik fényes, pánczélos,
-tarajos lovasokból, himzett bivalyboröket viselo daragonyosokból s
-czélbalövo muskétásokból állottak; addig szanaszét az országban ogyelgo
-kalandornép csavargott alá s föl, szemre fore egymáshoz annyira
-hasonlatos, hogy maig is fenmaradt róla az adoma, miszerint a jámbor
-felvidéki tót nem tudott köztük különbséget tenni: melyik a kurucz,
-melyik a laboncz?
-
-Nagyobbrészint oly emberek, kiket magukat is elpusztított a háború s
-kétségbeesés, nyomor és boszúvágyból nem hagyott nekik más választást,
-mint kaszát, csákányt ragadni, s felcsapni kurucznak vagy laboncznak, a
-szerint a mint egyik vagy másik fél katonái pusztították el.
-
-Ezek azután falkánkint jártak városról-városra, zsarolva, harácsolva, a
-hol engedékeny népre akadtak; gyujtogatva, a hol megharagudtak, s
-szétszaladva, a hol megijedtek. Nem is igen nagy szenvedélylyel
-folytatták a harczot, a vesztes fél rendesen átállt a gyozteshez, úgy,
-hogy Cserey Mihály bizonyítása szerint akadt ember, a ki négyszer-ötször
-volt kurucz, ugyanannyiszor laboncz.
-
-Ezen suru változandósága a minémüségnek nagy akadályára lehetett a
-dicsoség után törekvésnek, mert ha valaki nagy hírt nevet szerzett
-magának, mindig attól tarthatott, hogy ha holnap véletlenül egész serege
-áttér az ellenséghez, az valamennyinek megkegyelmez, csupán otet
-akasztja fel, mint a kire legjobban feni a fogát.
-
-Úgy segítettek azonban magukon, hogy neveiket rendesen elváltoztatták, a
-mi legsurubben elofordult a labonczoknál, kik iparkodtak maguknak olyan
-neveket adni, a mit a bolond kurucz ki ne tudjon mondani, ha csak ki nem
-töri benne a nyelvét, többnyire elrontott német szavakat, a miket ok
-maguk sem értettek.
-
-A kurucz basák ellenben iparkodtak maguknak oláh neveket adni.
-
-Ez idoben tehát legkegyetlenebb veszedelme volt Enyednek és a körülfekvo
-városoknak egyfelol Balika, a kurucz vezér, a ki lakott a Thorda-hasadék
-egyik barlangjában, melyet maig is Balika-várnak neveznek, és másfelol a
-mezoségen tanyázó két labonczfonök, a kik közül az egyiknek az a furcsa
-neve volt, hogy: «Trajtzigfritzig!» a másik pedig ily regényesen
-hangzott: «Bórembukk!»
-
-A milyenek voltak választott neveik, olyanok voltak azoknak viseloi is,
-majd ügyetlen, majd kegyetlen, félig tréfás, félig véres alakok, kikrol
-épen annyi nevetségest tudott regélni a közhír, mint a mennyi
-irtózatost, s neveikkel egyfelol a dajkák ijesztgették siró
-gyermekeiket, másfelol az enyedi diákok csufolták egymást pajkosságból.
-
-Ezek a diákok, oh ezek a nagyenyedi diákok sajátságos fiuk voltak.
-
-A mint annyira vitte a kálvinista gyerek, hogy a lúdtollból kalamust
-tudott faragni, telerakott az anyja pogácsával egy tarisznyát, az apja
-vett neki egypár fejelés csizmát, azzal elvitte Enyedre, letette a
-collegium udvarán, pofonüté, megáldotta s ott hagyta, rábizván, hogy
-legyen belole pap, professor, királybiró, fokapitány vagy tanácsúr.
-Azontúl nem is volt rá gondja többet. A fiú megnott, megszakállosodott,
-megtömték, meghizlalták étellel és tudománynyal, elzárták hermetice
-minden világi kisértetektol, gondot viseltek testére, lelkére,
-felnevelték hitben és egészségben, csináltak belole papot, professort,
-királybirót, fokapitányt, vagy tanácsurat, a mire esze és szerencséje
-volt, a nélkül, hogy apja-anyja törte volna rajta a fejét; a collegium
-volt nekik édes anyjuk.
-
-Öt-hatszáz fogadott fia volt a tisztes matronának, s több százezer
-forintra meno jövedelme ennyi szép fiu felnevelésére; legtudósabb
-professorai, kiket a külföld akademiái muveltek, világhiru könyvtára, s
-mindenféle beneficiumai, mik egyfelol a míg szorgalomra ösztönözték az
-ifjuságot, másfelol jó eleve hozzászoktaták azon jótékony öntudathoz,
-miszerint bármi szuken, de saját érdemük után tanultak megélni.
-
-Vala pedig ezen ido szerint a nagyenyedi collegium rector professora,
-nagytiszteletu tudós Tordai Szabó Gerzson uram, a tudományoknak nagy
-miveloje, rendkivül békeszereto férfiu és a jó erkölcsöknek fáradhatlan
-oltalmazója.
-
-Mert ha bevette magát iszonyú foliánsai közé, azokba annyira el tudott
-veszni, hogy gyakorta kénytelen volt a feleségétol megkérdezni, ha
-valjon ebédelt-e o ma már, vagy sem? tanítványai elott pedig akként
-szólott, mint egy oraculum. Csak a csendes békességes tudományokat
-kedvelé, mint a csillagászat és mechanica, nem szereté pedig a
-historiát, mint a mely, az o szavaiként, nem tanít egyebet, mint azoknak
-neveit, a kik emberek agyonverésében tüntették ki magukat, s hosi
-tetteit énekli bunös, vérengzo, kegyetlen embereknek és hazudik
-véghetlen kiterjedésben, a helyett, hogy a jámborok, jótékony és bölcs
-elmék példájával javítaná az utóvilágot.
-
-Annyira vivé pedig az ellenszenvét a derék úr a neki nem tetszo
-historiai személyek ellen, hogy tanítványai lelki üdvére képes volt a
-történetet meghamisítani, ráparancsolván a historiæ professorra, hogy
-Cleopatrát, Semiramist s más afféle szemtelen asszonyszemélyeket úgy
-fesse tanítványai elott, mint rút, utálatos szörnyetegeket, a kikre
-gondolni is irtózat.
-
-És soha noi alakra azoknak szemeiket nem volt szabad vetni, táncz,
-hegeduszó, s más hívságos dolgok örökre számuzve valának e körbol, még a
-templomban is, nehogy a leányokra kacsingathassanak, hátul valamennyi
-pad mögött volt a nagyobb diákok számára egy hely külön rekesztve, a
-holott faragott fenyoszálakon ültek, hogy így fel ne érhessék fejeikkel
-az elottük álló padok karzatát. Mert kosziklára épült elve volt a
-nagytiszteletu úrnak, hogy fiatal embernek addig, míg meg nem
-házasodhatik, tehát míg iskoláit nem végezte és a míg nincs mit
-apritania a tejbe, nem szükséges fehérszemélyeket ismerni, és minden a
-mi addig történik, csak hivalkodás és nem vezet jóra.
-
-Persze, hogy ez a legnépszerutlenebb világnézet, a mit csak a közjó
-kedvéért kimondani lehet, s hogy e nézetnek legkevesebb pártolói akadtak
-maguk az érdekelt felek, a nagyenyedi diákok között, az magától
-értetodik. Az csak mégis lehetetlen, hogy az ember egyszer másszor noi
-alakot ne lásson, s tizennégy éves korától huszig az ember minden
-asszonyt szépnek talál.
-
-Különösen nehezíté pedig Gerzson urnak nevelési maximáját azon
-körülmény, miszerint o neki is volt egy leánya, az az egy pedig olyan
-szép volt, hogy ha az ember félesztendeig válogatott volna a városban,
-megint csak o hozzá tért volna vissza.
-
-Valahány diák meglátta a leányt, az mind szerelmes lett bele; de hiába
-lett szerelmes, mert könnyebb egy elkárhozott léleknek a Styxen
-visszaszökni, mint volt egy diáknak husz lépésnyire juthatni Klárikához,
-- a hogy a szép leányt nevezték.
-
-Gerzson úrnak emeletes háza levén a collegium tövében, o maga a
-földszinten lakott, leánya pedig az emeleten, és a lépcso rácsos ajtóval
-volt elzárva; tehát még csak az sem történhetett meg, hogy valami ifjú
-ember a professor urat keresve tévedjen Klárika elé; a ki elé különben
-is hiába tévedt volna, mert a jó leányka oly istenfélo és diákfélo
-elvekben nevelkedett, hogy bizonyosan elszaladt volna elole.
-
-Nem is volt pedig minden bolond embernek bejárata a tudós professor
-úrhoz, hanem kipróbált egyéniségeknek megnyitá háza ajtaját.
-
-Ilyen két kipróbált egyéniség volt: humanissime Zetelaky József és
-humanissime Karassiay Áron.
-
-Az elso szép, ártatlan, leányarczú, tizenhét éves ifju, Gerzson úr
-különös kegyencze, a kirol azt hivé, hogy lelkét sokkal inkább bezárta a
-tudományok könyvei közé, mintha tömlöczbe, vagy spiritusba volna téve,
-örökké elso eminens volt, mindenféle verseket írt akármely thémáról,
-neki mindegy volt; hexameter, pentameter, sapphicus, alcaicus,
-alexandrinus vagy anacreoni: magától értetodik, hogy ezek között
-szerelmes vers nem találtaték, hanem a télrol, tavaszról, aratásról,
-villámlásról és tengeri zivatarról s más efféle erényes tárgyakról; e
-mellett görögül, diákul, zsidóul és francziául folyvást beszélt, a
-csillagokat az égen s a virágokat a földön szemenkint ismerte, chemiai
-és physikai experimentumoknál o volt Gerzson úr segédje, s e mellett oly
-jámbor érzelmu ifjú ember vala, hogy mikor a mythologiából azon
-istenasszonyt érdeklo paragraphust kellett felelnie, a ki kevés
-öltözetet szokott magán hordani, elpirult és lesütötte a szemeit.
-
-A másik, humanissime Karassiay egy kissé nehézfeju ember vala, hat
-esztendos tógás diák, igen hallgatag és csendesvéru ifjú, a kit azért
-kedvele Gerzson úr, mert soha semmi ivásnál, verekedésnél az o neve elo
-nem fordult, a mibol nagy baj lett volna, ha elofordul, mert a
-humanissime oly karokkal és vállakkal volt megáldva a természettol, hogy
-ha azokat mások vesztére mozgásba akarta volna hozni, azok sokat
-beszélhettek volna róla. O azonban rettento erejét csupán a fúrás
-faragás békés mesterségeiben fárasztotta, készítve mindenféle physikai
-eszközöket a tanár úr számára, s csupán olyankor adva tanujelét karjai
-egyéb mozgásának, midon a nagy vacatió alatt az ifjuság a nagyteremben
-mythologiai drámai eloadásokat tartott, - természetesen
-férfiszemélyzettel, férfi hallgatóság elott, a midon Karassiay játszá
-Herkulest, Zetelaky pedig Dejanirát, a midon Józsefrol senki sem mondta
-volna, hogy nem valósággal leány, Áront pedig csupa gyönyöruség volt
-nézni a Centaurusokkal való harczban, hogy vert egymaga harmincz pogány
-félistent a földhöz.
-
-Épen a közvizsgálatok közelgének, nagytiszteletu Tordai Szabó Gerzson
-uram rettenetes készületekkel volt természettani mutatványaihoz, mint
-lesz a vízbol levego? mint ragad össze a kiszivattyúzott két fél golyó a
-levego nyomástól? hogy lehet a levegot meggyujtani? s a villanygép alatt
-papiros embereket tánczoltatni? a mik akkor még mind csodaszámba mentek.
-E végett átadá a physicum museum kulcsait kiválasztottjainak, hogy ott
-muködjenek nagy szorgalommal, és tapasztalá is, hogy a két jeles ifjú
-már korán reggel ott van a múzeumban s csak a késo estve választja el
-oket onnan. Dicséretes szorgalmatos ifjak, mondá Gerzson úr, vegyetek
-róla példát ti többiek, istentelen hivalkodó, csizmakoptató korhelyek,
-hogy legyetek olyanok mint ok.
-
-Lássuk tehát, mit mivelnek az ifjaink ott a physicum museumban? Ennek a
-múzeumnak van egy elsötétítheto ablaka, optikai kisérletek
-elohozatalára, és ez az ablak épen a nagytiszteletu úr udvarára nyilik;
-a mi két szorgalmas ifjunk nagy figyelemmel áll az ablak elott, s épen
-egy roppant kerekes látcsövet alkalmazva az ablak gömbölyu nyílásába,
-azon keresztül látszik valamit nézni. Tán csillagot vizsgálnak? Igen, de
-akkor ne irányoznák lefelé a látcsövet.
-
-... Most épen József néz bele nagy áhitatosan... «Óh Istenem, milyen
-gyönyöru!» sóhajt, nem birva magával... Talán mégis csillag?... «Most épen
-egy rózsát szakít le, be szeretnék én az a rózsa lenni!» De ez már
-mégsem csillag!
-
-A mi derék ifjaink azon ürügy alatt, hogy csillagokat vizsgálnak,
-naphosszant azzal foglalatoskodnak, hogy a szép Klárikát nézik
-távcsöveken keresztül; a míg Gerzson úr azt hiszi, hogy szemeiket az ég
-csodáin fárasztják, ok azzal mulatják magukat, hogy a kedves leánykát
-mindenüvé távcsovel kisérik, kertbe, szobába, konyhába és benne
-gyönyörködnek.
-
-A jó Áronra nézve csak tréfa volt ez a mulatság, de József egészen oda
-lett belé; nem birt megválni a látcsotol, s ha sokáig nem láthatá a
-leányt, nem evett, nem aludt, nem volt kedve semmihez, csak sóhajtozott
-és mindent elfelejtett, a mit olvasott, sot Gerzson úr nagy
-megütközésére még az o felolvasásaira sem figyelt, akkor is a kis
-rózsalugasos kerten járt az esze, és a szép leánykán, a ki a nyilt
-rózsaleveleket kicsi kötényébe szedi piczi, fehér kezeivel.
-
-Az experimentumoknál is egyik ügyetlenséget a másikkal tetézte; tört,
-zúzott a mi a kezébe akadt, a phosphorral való kisérletekhez oxygen
-helyett hydrogent adott: majd meglotte vele az egész classist.
-
-Gerzson úr el nem tudta gondolni, mi lelhette a fiút? kutatott,
-fürkészett, - nem talált semmit; mire o a hosszú folyosón végigkopogott,
-akkora a múzeumban minden ismét a maga helyén volt, a telescopiumok ég
-felé fordítva, s munkában a görebek és légszivattyúk.
-
-József pedig folyvást növekedni érzé szive fájdalmait, a csalóka távcso
-oly közel hozta olykor az imádott leánykát, hogy ámulatában kezeit
-nyújtá ki utána, s csak akkor ijedt meg, mikor körmeit az ablakba
-megüté, a min Áron kétakkorát nevetett.
-
-E kínjai közepett annyira vivé a gonosz kisérto a jámbor ifjút, hogy egy
-délután leüle az asztalhoz, s ijedség kimondani, szerelmes verset írt! A
-vers sapphicusokból állott és tele volt minden széppel, a mi a nap alatt
-terem. Midon felolvasta Áronnak, ez megesküvék, hogy soha életében szebb
-versnek még csak hírét sem hallotta.
-
-Egy estve a holdvilágban elbámulva könyökölt a két ifjú a múzeum
-ablakában s beszélgetett egymás között:
-
-- Ha Klárika ezt a verset olvashatná, mondá Áron.
-
-- Hm! felele rá József. (Nem volt ez akkor olyan könnyu, mert nem volt
-még hét divatlap, a hol az ember kinyomathatta volna.)
-
-- Már ha én neked volnék, csak a kezébe juttatnám.
-
-- De hogyan?
-
-- Ledobnám innen a kertbe.
-
-- Le ám, de hátha a szél félreviszi s az udvarra esik s a nagytiszteletu
-úr kapja meg?
-
-Most Áronon volt a sor azt mondani, hogy «hm».
-
-- Úgy kellene azt, szólt sóhajtva József, szépen összehajtogatva
-elrejteni a nyiló rózsák közé, hogy a mint korán reggel kijo a
-rózsaleveleket megszedni, egyedül o lelje meg és olvassa el.
-
-- Hát hiszen az könnyu, felelt Áron. Innen az ablakból le lehet
-ereszkedni egy kötélen a kert faláig, onnan könnyu beugrani az ásott
-földbe, visszafelé meg aztán fel lehet kapaszkodni a bodzafán s a
-kötélen megint feljöhetni.
-
-- Mit gondosz? szörnyedt el József, - én bocsátkozzam le kötélen a
-collegium ablakából? én mászszam át idegen kerítésen éjszaka?...
-
-Áron maga is megijedt e szóra.
-
-- Hisz én nem mondtam, hogy te cselekedd azt, én csak azt mondtam, hogy
-könnyu volna megtenni...
-
-József elhallgatott egy ideig.
-
-Egyszer csak megszólalt.
-
-- Nem tudsz itt valahol egy hosszú kötelet?
-
-- Tudok biz én, a régi csengetyukötél itt van a padláson.
-
-- Hozd elo.
-
-Áron elment a kötélért, egy gerundiumból nyerget csinált a végén, melybe
-Józsefet beleültette s a kötelet az ablak keresztfája körül csavarintva,
-izmos tenyereivel belekapaszkodva, szép csendesen lebocsátá Józsefet a
-kofalig, ki egy perczig sem látszott azon aggódni, hogy ha társa kezébol
-kicsuszik a kötél, o rögtön nyakát szegheti; ha volt a mitol rettegett,
-ez azon egy dolog lehete, hogy ha meg találja valaki látni.
-
-Senki sem látta meg. Átmászhatott a falon, elrejthette a verset a rózsák
-közé, s Áron markában újra fölemelkedék a kötélen a múzeum ablakáig
-szerencsésen; a két ifju csak akkor bámult el egymáson, hogy milyen
-bolondot cselekvének?
-
-Másnap nem is mertek egymásra nézni, annál kevésbbé a látcsobe. Mint a
-ki valamely nagy gonosz gyilkos dolgot követett el, még a bunös helyet
-is félve kerülték, s dobogó szívvel hallák reggel a nagytiszteletu úr
-csizmáit a folyosón végigkopogni.
-
-Belépett. Sem József, sem Áron nem mert rá felpillantani, azt hivé
-mindegyik, hogy az orrukról le fogja olvasni az éjszakai merényletet.
-
-- Jöjjön egy szóra félre humanissime.
-
-Zetelaky inkább halott volt, mint élo. A világért rá nem nézett volna a
-tanárra, ki kegyetlen hallgatással tekinte rajta hosszasan végig.
-
-- Csak azt akartam mondani humanissime, szólt végre száraz hangon, hogy
-ha máskor verset akar hozni, ne a kerítésen jöjjön be vele, hanem az
-ajtón, mert mind összegázolta a tulipán-ágyakat. Különben nem rossz vers
-a mit írt, csakhogy egy helyen az anodicus sántit.
-
-S ezzel markába nyomta a kérdéses verset. József nem bánta volna, ha e
-perczben a collegium vele együtt elsülyed.
-
-Klárika megtalálta ugyan a kérdéses helyen a verset, de mint afféle jól
-nevelt leány, elso kötelességének tartá az apjának denuncziálni,
-egyúttal az elgázolt tulipánágyakért is panaszt téve. Az öreg úr rögtön
-ráismert az írásra, s vége volt elotte József turpisságának. Többé sem
-experimentumokat nem bizott rá, sem a physicum museumba nem küldé
-dolgozni.
-
-Ezenközben hol egyszer, hol másszor megtörtént, hogy a tanuló ifjuság
-nem csupán azon dolgokról hallott, a mik könyvekben vannak megírva,
-hanem hírt vett gyakorta az országban szerteszét történo eseményekrol
-is, s épen nem iparkodék elrejtegetni rokon- és ellenszenveit, miket a
-kurucz-laboncz világban vagy egy, vagy más irányában érzett, sot néha
-leczkék kezdete elott, mikor két-háromszáz tanuló össze volt egy
-teremben gyülekezve, lehete olyforma hajlandóságokat is tapasztalni,
-mintha e tisztes testület, ha birokra kerülne a dolog, aligha lenne
-tétlen nézoje a mulatságnak.
-
-Erre ugyan nemsokára kivánt alkalom is kinálkozék; egy napon
-Trajtzigfritzig és Bórembukk uraim o kegyelmességeik beizenének a
-városba, hogy nekik száz darab vágómarhát, ötven mázsa szalonnát, ezer
-kenyeret és tizenkét bendo turót azonnal helybe küldjenek, borról sem
-feledkezvén meg, a mely ne legyen több, mint kétszáz akó. A jó
-nagyenyediek már ekkor annyira meg voltak fogyatkozva élelmi szerekben,
-hogy csak végso megszorítás mellett birták összerakni a kivánt
-mennyiséget, s midon mindazt szekerekre raknák, megtudja a dolgot
-Balika, elojön a maga lyukából s elveszi tolük az egész szállítmányt és
-elviszi a Torda hasadékába.
-
-A jó enyediek mit csináljanak most? Mondhatták ok Trajtzigfritzignek,
-hogy Balika elvitte az enni-innivalót, menjen utána és vegye el tole, a
-labonczvezér haragra gerjedetten felülteté a maga hadait s megesküvék,
-hogy porrá égeti Enyedet, s bor helyett a vérét iszsza meg az egész
-lakosságnak.
-
-A szegény nép nagyon megijedt a kegyetlen fenyegetozésre; eleget tenni a
-legjobb akarat mellett sem lehetett. Trajtzigfritzig és csordája pedig
-már Marosujvár körül járt, s a hogy a közbeeso falukkal bánt, abból
-Enyed is elgondolhatta, mi vár reá?
-
-Ilyen inséges eset megszokott állapot vala már Enyeden, a lakosság a
-labonczok jöttének hírére hirtelen elhagyá házait, a mi féltoje volt,
-azt elásta a pinczékbe, asztagok alá a földbe, az asszonyokat,
-gyermekeket, öregeket felküldték a hegyekbe az erdok közé, a hajadon
-leányokat begyüjték a reformatus templomba, maguk a fegyverfogható
-férfiak pedig helyet foglalának ugyanott a templom udvarán, mely a mint
-most is látszik, eros, magas kofallal volt bekerítve, s több rendbeli
-bástyatoronynyal ellátva, mely tornyokat a helybeli czéhek építteték:
-egyet a becsületes csizmadia czéh, mást a becsületes takács czéh, külön
-egyet a szurszabó czéh, együtt a timár és varga czéh, egy negyediket,
-ötödiket a gombkötok és aranymuvesek, hatodik volt a kovácsok és
-lakatosoké. Itt tartattak a czéhládák s nagy veszedelem idején
-idegyültek a czéhbeli mesterek legényeikkel együtt s ok képezek az Isten
-várának orségét.
-
-Átellenben állt a collegium, roppant háromemeletes négyszárnyú épület,
-melyben hétszáz diák tanyázott, egy egész hadsereg, ha arra került a
-sor.
-
-A mint a városon szétfutó hír eljutott a collegiumba is, lángot vetett a
-diákok szivébe az ifju vér: «nem hagyjuk magunkat, nem hagyjuk a
-várost!» szóltak lelkesülten, s másnap reggel a chemiai leczkén azt
-vette észre nagytiszteletu Szabó Gerzson uram, hogy tanítványai
-kardokkal és kopjákkal felfegyverkezve jelennek meg a hallgató-teremben,
-s hallani sem akarnak egyébrol, mint hogy oket professoraik a labonczok
-ellen vezessék.
-
-No ez szép kivánság volt nagytiszteletu Szabó Gerzson úrtól, hogy o
-valakit a háborúba vezessen!
-
-- Megbódultatok-e dilectissimi? szólt elszörnyedve a jó úr, menjetek,
-igyatok «purgantes pectora succos». Hát Ajáx vagyok-e én, avagy a
-megveszett Achilles, hogy engem harczba akarjatok vinni? avagy
-myrmidonokat neveltem-e én bennetek, hogy ily vérengzo gondolatokat
-tápláltok magatokban? kiknek kezeiben könyv forgott, most kezeitekben
-dárda forog, kik csak énekelni tanultatok, im harczi ordításra
-ferdítitek ajkitokat. Azért ruháztam én reátok annyi bölcseséget és
-tudományt, hogy bitangul elhulljatok barbár ellenség csapásai alatt,
-mint bármely tudatlan katona, a ki azért született, hogy meghaljon?
-
-E beszéd közben észrevevé Gerzson úr, hogy még Zetelaky is valami
-fringiát takargat a tógája alá, s iszonyúan ráförmedt:
-
-- Még kend is fegyvert visel, kend? (Mikor valakit per «kend» nevezett,
-már akkor nagyon haragudott.) Felbomlott a világ tisztes rende! Hát volt
-rá eset valaha, hogy poéták, a múzsák választottai, a szent berkek
-lakói, a Pieridák barátai, fegyvert emelgettek volna kezeikben? - No,
-szóljon kend! kend nagy historicus, mondjon nekem erre esetet ha tud.
-
-A faggatott diák végre megszólalt:
-
-- Igen is volt rá eset: mikor Pán tanítványai botra kaptak a Helicont
-pusztító gallusok ellen s agyon verték oket.
-
-Gerzson úr hátra kapta a fejét e szóra, mert meg volt neki felelve. Ez
-még dühösebbé tevé.
-
-- És ha én megtiltom ti nektek, hogy fegyvert merjetek fogni, midon a
-nemes város békés alkudozásokkal törekszik a veszedelmet elhárítani
-magáról! Kendnek pedig humanissime Zetelaky annyit mondok, hogy nem
-szükség minden kérdésre felelni. - Most pedig parancsolom ti nektek,
-hogy e perczben lerakjatok minden fegyvert kezeitekbol, és a ki
-ellenkezoleg cselekszik, az e pillanatban kitiltatik e collegium
-küszöbérol, és soha annak ez életben tagja többé nem leend!... Clarissimi
-domini jurátusok, huzassák meg a repedt harangot!
-
-Ezt a repedt harangot olyankor volt szokás meghuzatni, midon valaki a
-collegiumból ünnepélyesen kitiltatott.
-
-A rector szavait mély csend követé, melyet csak a repedt harang recsego
-kongása szakgatott félbe. Az ifjak, kik képesek lettek volna náluknál
-hatszorta nagyobb sereggel megküzdeni, professoruk szavára
-megjuhászkodva rakták le fegyvereiket mind, a repedt harang
-elhallgatott, a diákok helyeikre ültek, elovették könyveiket, a
-nagytiszteletu úr pedig vevé kézikönyvét és prælegált, mintha semmi sem
-történt volna, míg az órát nem csengették, akkor elbocsátá tanítványait,
-az elszedett kardokat és dárdákat pedig szekérre rakatá s elzáratá a
-templom alatti boltozatba, hogy még csak hozzájuk se lehessen férni.
-
-Éjszaka azonban a diákok magukhoz térve az ijedségbol, melyet a rector
-szavai okoztak bennük, újra összebeszélének, s miután fegyvereik
-elszedettek, másnap korán reggel, a mint a kapuk megnyittattak, kimentek
-a Maros partjára, ott jó friss fuzfákat találván, azokról vágott magának
-kiki egy husángot, s azokat a tóga alá rejtve, észrevétlenül beszállíták
-a collegiumba és elrejték a faraktárba szépen. Gondolák, hogy ez is jó
-fegyver, ha jó ember fogja a végit.
-
-Még aznap délben megjelent a város alatt Trajtzigfritzig háromezer fore
-meno laboncz népével; a nemes város a fobirót, a collegiumi testület a
-nagytiszteletu rector professort választá ki, hogy deputatióba menjenek
-eléje.
-
-Trajtzigfritzig lóháton ülve fogadta a küldöttséget; a többi sereg mind
-gyalog járt, kivéve három faágyút, melyeket bivalyok vontak. Nagyon
-gyanús kérdés volt azonban, ha vajjon el lehet-e ezen ágyúkat sütni, a
-nélkül, hogy az ember a körülállók életét veszélyeztesse? még egy
-negyedik ágyújok is volt rézbol, melyet valamely csata alkalmával
-valamelyik fél beszegezett és ott hagyott, ok pedig kifúrták a szeget
-onnan, úgy, hogy most, ha elsütötték az ágyút, a gyújtólyukon jött ki
-mind a töltés, a golyó pedig benn maradt.
-
-Maga a had gyönyöru népség volt; igazán ráillett a válogatott czím, mert
-az ország minden népeibol volt az összeválogatva; magyar, oláh, belga,
-marodeur, rácz és oláh-czigány egy csoportban, egyik mezitláb és sisak a
-fején, másik a szurin át kötötte derekára a kardot, némelyik nagy puskát
-czipelt, melynek nem volt már sem kulcsa, sem kereke, s mind valamennyi
-nyírott bajuszszal volt, hogy összekeveredés esetén mégis csak
-megkülönböztethessék egymást a hasonló elemekbol szervezett kuruczoktól,
-kik hosszú hajat s fülig kent bajuszt viseltek. A legnagyobb rész
-bocskorban járt, csupán azoknak jutott sarú, a kik valamely tisztségben
-voltak, azokra sarkantyú is volt ütve jobbára, de minthogy lovuk nem
-volt, az a sarkantyú nem szolgált egyébre, mint hogy legyen nekik miben
-elesni, ha futni akarnak.
-
-Ily armadiának volt vezére Trajtzigfritzig; de nagyon csalatkoznék, a ki
-azt hinné, hogy o is hasonló volt rongyos seregéhez; lova legszebb angol
-mén volt, o maga ezüst csillagos lánczszembol font pánczélinget viselt
-aranysujtásos meggyszín bársony dolmány felett, homlokát kecsegehátú
-rézsisak borítá, s pánczélpikkelyes keztyukbe dugott kezeit széles
-egyenes kardja markolatán nyugtatá.
-
-Széles, tunya képébol s nemtelen vonásaiból ugyan kirítt, hogy e
-pompához sem születése, sem érdemei nem juttaták, s a hány csojtár, a
-hány darab öltöny volt rajta, azon mind más név kezdobetui voltak
-hímezve, de o azért elég méltóságot tulajdoníta magának, ha lovon ült,
-azokhoz a kik gyalog járnak, lenézoleg beszélhetni.
-
-Alvezére, Bórembukk, egy nagy trabális mészároslegény volt, szortelen
-csontos pofával; ki ellenkezoleg nagy gondot látszott arra fordítani,
-hogy mentül piszkosabb lehessen.
-
-Borködmene csillogott a szennytol, s orczája egész bátran dicsekedhetett
-vele, hogy záporeson kívül más vizet soha sem érzett.
-
-Minden fegyvere egy hatalmas taglóból állott, melylyel egy csapásra le
-birta félkézzel ütni a tulkot.
-
-Ez érdemes férfiak elé járula a két tagból álló küldöttség, nagy
-tisztelettel és kalaplevéve, s nagyobb megtisztelés okáért Gerzson úr
-egy igen szép diák peroratiót tartott a két vezér elott.
-
-Trajtzigfritzig Bórembukkra nézett, ez viszont o reá; egyikük sem tudott
-egy szót is diákul, hanem azért mégis úgy tettek, mintha mindent
-értenének.
-
-- Értettem jól, a mit kend mondott - szólt a vezér - a mint észrevette,
-hogy Gerzson nem fog már többet beszélni, s leereszkedoleg vállára
-veregetett. Kinek híják kendet?
-
-- Én vagyok Tordai Szabó Gerzson, a nagytiszteletu collegium
-rector-professora, társam o kegyelme pedig nemzetes Tóth János uram, a
-nemes város fobirája.
-
-- Hát a csizmadia-czéhmester hol maradt?
-
-- Az nem látta czélirányosnak közénk elegyedni.
-
-- No pedig annak is itt kellene lenni, mert háromezer csizmára van
-szüksége a seregnek, a minek három nap alatt elo kell teremtodni,
-különben esküszöm osi kardomra (valahol lopta azt a kardot), hogy minden
-csizmadiát eltörlök a föld szinérol!
-
-Ennél merészebb fogadást, úgy hiszem, senki sem tett még.
-
-Gerzson úr meghajtá fejét, s most a fobiró szólalt meg magyarul.
-
-- Majd tudtára adandjuk a becsületes czéhmesternek akaratodat méltóságos
-úr, és o minden lehetségest el fog követni; kérünk azonban az egész
-város nevében, hogy érdemes hadaiddal légy kegyes a városon kívül
-maradni, mert mi ámbátor a legjobb véleménynyel vagyunk is feloled, a
-buta népség annyira fél a fegyveres néptol, hogy közeledéstek hírére
-mind szétszaladának az erdokbe, részint elzárkóztak a templomokba; úgy,
-hogy ha bejönnétek, sem találnátok egyebet üres házaknál, nekünk pedig
-lehetetlenné tennétek, hogy kivánságaitoknak megfelelhessünk, nem lévén
-senki a kitol azokat behajtsuk.
-
-Trajtzigfritzig Bórembukk fülébe súgott valamit, s azzal rosszul rejtve
-ravasz mosolygását, így szóla:
-
-- Becsületes szolgák. Minthogy félvén és minthogy bolondok lévén, mink
-sem kivánván, hogy házaitokat üresen hagyván, abban senkit sem találván;
-tehát hazamenvén és megmondjátok a népnek, hogy mi eltakarodjunk, ha ok
-hazajojjenek, és azután pediglen kiváltképen csak hogy épenséggel
-azonnal mingyárt itt a város mellett ezer lépésnyire sátort üssünk; ti
-pedig minden háznál gyertyát gyujtsatok, hogy lássuk, hogy mindnyájan
-otthon vagynak, különben pedig, ha egy vagy más, így vagy amúgy talál
-lenni, hát majd meglátjátok azt az egyet, hogy!
-
-Ilyen ékesen szólással tudtára adván a vezér a maga ultimátumát a
-küldöttségnek, visszabocsátá oket a városba, o pedig a maga seregével
-mintegy ezer lépésnyire letelepedett a mezon, buzakévékbol csinálván
-kiki magának sátorokat.
-
-A visszatért küldöttség pedig tudtul adá a lakosságnak, hogy kiki menjen
-haza a maga lakásába, s éjszakára tegyen gyertyát az ablakába, s a mi
-szegénységétol kitelik, hordja össze, hogy a laboncz urakat
-kielégíthessék vele.
-
-Úgy is történt, a czéhek szépen haza oszladoztak, az erdore kimenekült
-asszonyok és vének visszahivattak, s késo estig nem szunt meg az egész
-város sütni fozni az érdemes labonczok számára. Csupán a templomban
-elhelyezett ifju hajadonok nevében könyörgött azon kegyért a szép
-Klárika, hogy oket hagyják meg azon éjjel az Isten házának oltalma
-alatt, s e kérelmet a többi szüzek is támogatván, a nemes tanács és a
-professori kar végre beleegyezett.
-
-Szép holdvilágos éjszaka következék, csendes volt az egész vidék, a
-város elöljárói nyugodtan aludtak menyezetes nyoszolyáikban, elgondolva,
-hogy mily bölcsen elháríták városuk felol a nagy veszélyt;
-háromszázötven szuz nyugodott Isten szent árnyéka alatt a templomban, a
-midon Klárikának úgy tetszék álmában, mintha valami alak felköltené ot,
-hogy ne alugyék, hanem menjen fel a toronyba.
-
-O azon félálmosan felment a lépcsokön, hol a szent ekklézsia ötvenkét
-mázsás harangja állott, s a mint kitekinte a torony magas ablakán a
-holdvilágos éjbe, úgy tetszék neki, mintha valami nagy sötét foltot
-látna lassan a város felé hömpölygeni, s nemsokára kivehetové lon
-elotte, hogy az egy nagy embercsoport, melynek sötét tömegébol kaszák és
-kopják vasai villognak elo a holdvilágban.
-
-Egyszerre világos lon elotte minden: a labonczok csak azt várták, hogy a
-népség házaiban szétoszolva lefeküdjék, hogy orozva rajta üssenek...
-Klárika egy perczet sem akart veszteni, nem ment vissza a templomba,
-hogy társnéit felköltse, hanem hirtelen áthatva a mentogondolattól,
-belekapaszkodék az ötvenkétmázsás harang kötelébe, hogy azt meghúzva,
-jelt adjon az egész városnak.
-
-Gyönge volt a leány karja, de erot adott neki a vész, fehér kezeivel a
-durva kötélbe fogózva meglóbálta a nehéz harangot, melyet máskor alig
-birt meghúzni két férfi, s mielott a csoport a várost elérhette volna,
-egyszerre megkondult a vészharang a város felett, s azon pillanatban
-talpon volt minden ember, s mintegy összebeszélésre az asszonyok és
-öregek ismét futottak ki az erdokre, a férfiak a templom bástyái közé,
-úgy, hogy mire a labonczok a városba értek, ismét üresen találtak minden
-házat.
-
-Trajtzigfritzig nagy dühbe jött e kijátszatásra, s parancsot adott, hogy
-rögtön tizenkét helyen fel kell gyujtani a várost.
-
-De alig fogtak emberei e kárhozatos munkához, midon olyan zápor
-kerekedett, hogy rögtön eloltott minden égést: a labonczvezér káromolt
-Istent és ördögöt e boszuságért.
-
-Reggelre virradva ismét kijöttek eléje a nagytiszteletu rector és a
-városbiró. A vezér szólni sem engedte oket. Rájuk fogta, hogy mindnyájan
-csalárd, hazug kutyák, a kik rászedik a becsületes embereket, és erosen
-esküvék, hogy négy ágyújával porrá lövi az egész várost, a templomot és
-a collegiumot, kardélre hányatja a lakosokat és a hajadonokat kiosztja
-katonái közt, hacsak o neki azt az egyet ki nem adják, a ki a harangot
-meghúzta.
-
-- Azon egy épen az én leányom, kegyelmes úr, felelt leverten Gerzson úr,
-de ha az o élete árán megvásárolhatom városunk szabadulását, bizonyára
-átadom ot néked, csupán azon kegyelemért kérlek, hogy üttesd el az én
-fejemet elébb, mintsem szemeim az o balsorsát meglátnák.
-
-- Azt megkapod! vigasztalá ot Trajtzigfritzig s e biztatással egyszerre
-elrendelé, hogy a csapatok minden oldalról tóduljanak a városba. O maga
-nagy büszkén lován ülve, kötofékjét a fobiró kezébe adá s úgy vezetteté
-magát az utczán végig, míg Bórembukk a professor nyakába ült fel s
-nevetséges iszonyattal viteté magát a piaczig, sarkantyúival illetve a
-tisztességes osz férfiu oldalait.
-
-A diákok mind ezt látták a collegiumból, mert a menet épen elottük
-állapodott meg; de be voltak zárva, a kapukulcsot maga Gerzson úr tette
-a zsebébe.
-
-Késobb azt is látniok kellett, mint adják ki a templom ajtaján a félholt
-leányzót, a rector leányát, Klárikat, s mint emelé azt nyergébe
-Trajtzigfritzig.
-
-De már ez mégis csak több volt, mint a mennyit diák szívvel el lehet
-viselni.
-
-- Megölöm az egész világot! ordítá Zetelaky magánkívül, megölöm egy
-magam valamennyit s hanyatt-homlok rohant le a lépcsokön; utána Áron és
-utána a többiek mind; - egy percz alatt ki volt sarkából vetve a bezárt
-kapu s a másik perczben mint a bolygatott méhköpü raja, ömlött ki a
-diákság a templom körét elfoglalt labonczokra.
-
-- Nem volt kezükben egyéb, mint fuzfadorongok, de a míg a labonczok
-kanóczos puskáit haszonvehetetlenné tette a suru zápor, az o kezeikben
-súlyossá tette a fustélyt a fellázadt harag. Egy percz alatt a falnak
-lett szoritva a laboncz sereg, s az elso ordításra vérszemet kapott
-csizmadiák köveket kezdtek fejeikre hajigálni.
-
-A megszorult két vezér nem vette tréfára a dolgot, a mint meglátták,
-hogy labonczaik ugyancsak dülöngnek a diákok csapásai alatt, hátat
-fordítanak a csatatérnek s iparkodtak a városból kifelé. Trajtzigfritzig
-átkarolta az ölébe tett leánykát s vitte magával, szemeivel majd
-felfalva annak martalékul esett bájait, Bórembukk pedig galléron ragadá
-Gerzson urat s úgy hurczolta ot magával, roppant lábait futásnak
-eresztve.
-
-Az elmondott szónál rövidebb ido alatt szét volt verve a világ minden
-részei felé a laboncz sereg, alig harminczadmagával futott Felvincz felé
-a két csapatvezér, nyomukban mindenütt egy csoport diák, felgyurt
-ökleikben nyers fuzfadorongok, hosszú fekete tógáik öveikbe akasztva,
-nagy dorongjaikon akkorát szöktek, mint egy angol paripa.
-
-Mindig fogyott, mindig kevesebb lett az üldözo és üldözött csapat,
-egy-egy párjára talált a futásban s elmaradt magára tülekedni, végre
-ketten maradtak egymásnak, elol Trajtzigfritzig és Bórembukk, sarkukban
-József és Áron. Az elsobbek egyike lovon járt, másik hosszú lábaiban
-bizott, de a kettos teher alatt kifáradt a ló, s a mint az említett kis
-patakhoz értek, akkor látták, hogy ott nem lehet átmenni, mert a
-fellegszakadás árja elhordta a hidat, s a víz túlömlik a parton.
-
-- No laboncz! kiáltá Áron utólérve az egyiket, itt a világ vége.
-
-Bórembukk látva, hogy itt csakugyan meg kell állni, elereszté Gerzson úr
-gallérját s tenyerébe kapva a taglót, úgy odavágott Áronhoz, hogy ha
-félre nem ugrik, derekában vágja ketté; de visszavágott a diák a
-doronggal s úgy talált a laboncz körmére ütni, hogy rögtön kiesett a
-kezébol a tagló; erre a laboncz vadállati dühvel ugrott neki puszta
-kézzel az ifjunak, s bár az olyat vágott a husánggal a fején keresztül,
-hogy meghajlott bele a bot, s a laboncz feje egyszerre czipóvá dagadt:
-mintha nem is neki szólt volna az, megkapá Áron kezében a fütyköst s ki
-akarta azt abból csavarni; de Áron is jól megfogá azt két kézzel s
-ilyenformán nagyokat rántva egymáson, elhuzakodtak egy ideig, míg mind a
-ketto kifáradt, s akkor farkasszemet kezdtek nézni.
-
-- No Diák, szólt fogcsikorgatva a laboncz, most akadtál emberedre:
-tudod-e, hogy most ki fogott meg? az én nevem Bó-rem-bukk!
-
-- De annál még az én nevem is czifrább, felelt Áron, az én nevem pedig
-Ka-ras-siay!
-
-- Ka-ras-siay! kiáltá fel elszörnyuködve a laboncz; no iszen hát akkor
-jaj neked is, nekem is; s azzal egyet rántott ellenfelén, mire mind a
-ketten úgy estek bele a magas partról a megáradt patakba, hogy
-mindkettojük felett összecsapott a víz.
-
-Ez alatt József is utólérte Klárika rablóját; a lovag átlátva, hogy
-nincs menekülés, leszállva lováról s kihúzva a kardját, neki fordult
-Józsefnek, ki szótlan dühvel közeledett feléje.
-
-- Mégy haza anyádhoz szopni, te fattyú! kiálta a pelyhetlen állú
-ifjonczra; vagy kezed lábad vagdaljam el?
-
-Zetelaky nem felelt, csak megnyálazta tenyerét s középen fogva a botot,
-merészen odalépett a vasba öltözött ijeszto arczu vezér elé.
-
-- Ejnye! nem mégy el innen? ordítá az magán kívül, s kardjával hozzá
-vágott szörnyen. De József kezében megpördült a husáng, s az egyik
-végével úgy csapta félre a kardot, hogy csak úgy pendült, a másikkal
-pedig olyat ütött a sisakra, hogy csak úgy kondult!
-
-Meglódult az agya Trajtzigfritzignek ez ütésre, csakúgy bámult
-szanaszét, mintha keresné, hogy honnan ütötték meg?
-
-Pedig nem kellett azt keresni, mert József most két kézre fogta a botot,
-s úgy vágta derékon ellenét, hogy az csak végig nyult a földön, a kard
-kiesett kezébol; meredt szemmel iparkodott még lováig vánszorogni, mire
-Zetelaky azt gondolva, hogy csak aléltan a lóhoz kötözött kedvesét
-akarja meggyilkolni, reárohant s lábával reá gázolva, egy végcsapással
-leüté.
-
-Csak ekkor tekinte szét társai után. Azok mind szétmaradoztak, csak egy
-a bokrokon fennakadt tóga szárnya mutatá, hogy oda alant is van valaki.
-Hirtelen oda futott, a tógánál fogva kihuzá a vízbe esett Karassiayt.
-Még akkor is fogták egymást Bórembukkal, csakhogy a diák még élt, de a
-laboncz meg volt halva.
-
-Ekkor Gerzson úr segélyével fellocsolván Klárikát, magához teríték szép
-szavakkal ájultából, s akkor mind a négyen térden állva hálákat adának
-az Úrnak a megszabadulásért.
-
-Azon két fuzfadorongot pedig, melylyel a két ellenséget leverték, az
-esetnek emlékére letüzék a patak medrébe és Gerzson úr áldást monda
-azokra, mint szintén József szerelmére is, kinek nem kellett többé
-perspectiván keresztül néznie Klárikát, ha látni akarta.
-
-És ezen történetnek száz és ötven esztendeje már, és a két fuzfa
-folyvást zöldül a víz medrében. Hajdan a collegium kényelmes mulatólakot
-építtete e fuzfákhoz, hova kijártak szép nyári napokban a tanulók,
-elmondva egymásnak a regét a két fuzfáról s elénekelve, hogy: «Eros
-várunk nekünk az Isten!»
-
-
-
-
-TARTALOM.
-
-  Carinus (Historiai novella) 3
-  A nagyenyedi két fuzfa (Beszély) 99
-
-
-
-
-      *      *      *      *      *      *
-
-
-
-
-Transcriber's note:
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. A nyomdai hibákat
-javítottuk. Ezek listája:
-
-20 |fehér méllképével |fehér mellképével
-
-66 |s elborzadva kérdé; |s elborzadva kérdé:
-
-75 |Szememnak fénye |Szememnek fénye
-
-119 |ágyút, a gyújólyukon |ágyút, a gyújtólyukon
-
-120 |f lkézzel ütni |félkézzel ütni
-
-
-
-***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK CARINUS; A NAGYENYEDI KéT FUZFA***
-
-
-******* This file should be named 41670-8.txt or 41670-8.zip *******
-
-
-This and all associated files of various formats will be found in:
-http://www.gutenberg.org/dirs/4/1/6/7/41670
-
-
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions
-will be renamed.
-
-Creating the works from public domain print editions means that no
-one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
-(and you!) can copy and distribute it in the United States without
-permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
-set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
-copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
-protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
-Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
-charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
-do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
-rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
-such as creation of derivative works, reports, performances and
-research.  They may be modified and printed and given away--you may do
-practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
-subject to the trademark license, especially commercial
-redistribution.
-
-
-
-*** START: FULL LICENSE ***
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
-Gutenberg-tm License available with this file or online at
-  www.gutenberg.org/license.
-
-
-Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
-electronic works
-
-1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
-all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
-If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
-Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
-terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
-entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-
-1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement.  See
-paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
-and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
-works.  See paragraph 1.E below.
-
-1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
-or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
-Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
-collection are in the public domain in the United States.  If an
-individual work is in the public domain in the United States and you are
-located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
-copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
-works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
-are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
-Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
-freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
-this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
-the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
-keeping this work in the same format with its attached full Project
-Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
-
-1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
-a constant state of change.  If you are outside the United States, check
-the laws of your country in addition to the terms of this agreement
-before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
-creating derivative works based on this work or any other Project
-Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
-the copyright status of any work in any country outside the United
-States.
-
-1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
-access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
-whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
-phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
-Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
-copied or distributed:
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
-almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
-re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
-with this eBook or online at www.gutenberg.org
-
-1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
-from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
-posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
-and distributed to anyone in the United States without paying any fees
-or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
-with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
-work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
-through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
-Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
-1.E.9.
-
-1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
-terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
-to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
-permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
-
-1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
-word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
-distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
-"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
-posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
-you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
-copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
-request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
-form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
-License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
-that
-
-- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
-     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
-     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
-     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
-     must be paid within 60 days following each date on which you
-     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
-     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
-     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
-     address specified in Section 4, "Information about donations to
-     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
-
-- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-     License.  You must require such a user to return or
-     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
-     and discontinue all use of and all access to other copies of
-     Project Gutenberg-tm works.
-
-- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
-     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
-     of receipt of the work.
-
-- You comply with all other terms of this agreement for free
-     distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
-electronic work or group of works on different terms than are set
-forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
-both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
-Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
-Foundation as set forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
-collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
-works, and the medium on which they may be stored, may contain
-"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
-corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
-property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
-computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
-your equipment.
-
-1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from.  If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium with
-your written explanation.  The person or entity that provided you with
-the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
-refund.  If you received the work electronically, the person or entity
-providing it to you may choose to give you a second opportunity to
-receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
-is also defective, you may demand a refund in writing without further
-opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO OTHER
-WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
-WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
-If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
-law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
-interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
-the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
-provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
-
-1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
-with this agreement, and any volunteers associated with the production,
-promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
-harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
-that arise directly or indirectly from any of the following which you do
-or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
-work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
-Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
-
-
-Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of computers
-including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
-because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
-people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
-To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
-and the Foundation information page at www.gutenberg.org
-
-
-Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
-Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541.  Contributions to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
-permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
-Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
-throughout numerous locations.  Its business office is located at 809
-North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887.  Email
-contact links and up to date contact information can be found at the
-Foundation's web site and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-For additional contact information:
-     Dr. Gregory B. Newby
-     Chief Executive and Director
-     gbnewby@pglaf.org
-
-Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
-spread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements.  We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance.  To
-SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
-particular state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
-methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations.
-To donate, please visit:  www.gutenberg.org/donate
-
-
-Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
-works.
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm
-concept of a library of electronic works that could be freely shared
-with anyone.  For forty years, he produced and distributed Project
-Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
-unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
-keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
-
-Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
-
-     www.gutenberg.org
-
-This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/41670-8.zip b/41670-8.zip
deleted file mode 100644
index 4ba74e3..0000000
--- a/41670-8.zip
+++ /dev/null
diff --git a/41670-h.zip b/41670-h.zip
deleted file mode 100644
index 6ee9f62..0000000
--- a/41670-h.zip
+++ /dev/null
diff --git a/41670-h/41670-h.htm b/41670-h/41670-h.htm
index 5920dde..7458bb3 100644
--- a/41670-h/41670-h.htm
+++ b/41670-h/41670-h.htm
@@ -116,19 +116,9 @@ span.ralign {
 </style>
 </head>
 <body>
+<div>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 41670 ***</div>
 <h1>The Project Gutenberg eBook, Carinus; A nagyenyedi két fűzfa, by Mór
 Jókai</h1>
-<p>This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
-almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
-re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
-with this eBook or online at <a
-href="http://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a></p>
-<p>Title: Carinus; A nagyenyedi két fűzfa</p>
-<p>Author: Mór Jókai</p>
-<p>Release Date: December 20, 2012  [eBook #41670]</p>
-<p>Language: Hungarian</p>
-<p>Character set encoding: UTF-8</p>
-<p>***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK CARINUS; A NAGYENYEDI KÉT FŰZFA***</p>
 <p>&nbsp;</p>
 <h3>E-text prepared by Tamás Róth, Albert László,<br />
     and the Online Distributed Proofreading Team Europe<br />
@@ -3261,360 +3251,6 @@ hogy: «Erős várunk nekünk az Isten!»</p>
 
 <p>&nbsp;</p>
 <p>&nbsp;</p>
-<hr class="full" />
-<p>***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK CARINUS; A NAGYENYEDI KÉT FŰZFA***</p>
-<p>******* This file should be named 41670-h.txt or 41670-h.zip *******</p>
-<p>This and all associated files of various formats will be found in:<br />
-<a href="http://www.gutenberg.org/dirs/4/1/6/7/41670">http://www.gutenberg.org/4/1/6/7/41670</a></p>
-<p>
-Updated editions will replace the previous one--the old editions
-will be renamed.</p>
-
-<p>
-Creating the works from public domain print editions means that no
-one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
-(and you!) can copy and distribute it in the United States without
-permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
-set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
-copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
-protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
-Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
-charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
-do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
-rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
-such as creation of derivative works, reports, performances and
-research.  They may be modified and printed and given away--you may do
-practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
-subject to the trademark license, especially commercial
-redistribution.
-</p>
-
-<h2>*** START: FULL LICENSE ***<br />
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br />
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</h2>
-
-<p>To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
-Gutenberg-tm License available with this file or online at
-<a href="http://www.gutenberg.org/license">www.gutenberg.org/license</a>.</p>
-
-<h3>Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
-electronic works</h3>
-
-<p>1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
-all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
-If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
-Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
-terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
-entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.</p>
-
-<p>1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement.  See
-paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
-and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
-works.  See paragraph 1.E below.</p>
-
-<p>1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
-or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
-Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
-collection are in the public domain in the United States.  If an
-individual work is in the public domain in the United States and you are
-located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
-copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
-works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
-are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
-Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
-freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
-this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
-the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
-keeping this work in the same format with its attached full Project
-Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.</p>
-
-<p>1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
-a constant state of change.  If you are outside the United States, check
-the laws of your country in addition to the terms of this agreement
-before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
-creating derivative works based on this work or any other Project
-Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
-the copyright status of any work in any country outside the United
-States.</p>
-
-<p>1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:</p>
-
-<p>1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
-access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
-whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
-phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
-Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
-copied or distributed:</p>
-
-<p>This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
-almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
-re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
-with this eBook or online at <a
-href="http://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a></p>
-
-<p>1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
-from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
-posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
-and distributed to anyone in the United States without paying any fees
-or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
-with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
-work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
-through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
-Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
-1.E.9.</p>
-
-<p>1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
-terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
-to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
-permission of the copyright holder found at the beginning of this work.</p>
-
-<p>1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.</p>
-
-<p>1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.</p>
-
-<p>1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
-word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
-distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
-"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
-posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
-you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
-copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
-request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
-form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
-License as specified in paragraph 1.E.1.</p>
-
-<p>1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.</p>
-
-<p>1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
-that</p>
-
-<ul>
-<li>You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
-     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
-     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
-     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
-     must be paid within 60 days following each date on which you
-     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
-     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
-     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
-     address specified in Section 4, "Information about donations to
-     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."</li>
-
-<li>You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-     License.  You must require such a user to return or
-     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
-     and discontinue all use of and all access to other copies of
-     Project Gutenberg-tm works.</li>
-
-<li>You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
-     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
-     of receipt of the work.</li>
-
-<li>You comply with all other terms of this agreement for free
-     distribution of Project Gutenberg-tm works.</li>
-</ul>
-
-<p>1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
-electronic work or group of works on different terms than are set
-forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
-both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
-Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
-Foundation as set forth in Section 3 below.</p>
-
-<p>1.F.</p>
-
-<p>1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
-collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
-works, and the medium on which they may be stored, may contain
-"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
-corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
-property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
-computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
-your equipment.</p>
-
-<p>1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.</p>
-
-<p>1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from.  If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium with
-your written explanation.  The person or entity that provided you with
-the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
-refund.  If you received the work electronically, the person or entity
-providing it to you may choose to give you a second opportunity to
-receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
-is also defective, you may demand a refund in writing without further
-opportunities to fix the problem.</p>
-
-<p>1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO OTHER
-WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
-WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.</p>
-
-<p>1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
-If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
-law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
-interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
-the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
-provision of this agreement shall not void the remaining provisions.</p>
-
-<p>1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
-with this agreement, and any volunteers associated with the production,
-promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
-harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
-that arise directly or indirectly from any of the following which you do
-or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
-work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
-Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.</p>
-
-<h3>Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm</h3>
-
-<p>Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of computers
-including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
-because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
-people in all walks of life.</p>
-
-<p>Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
-To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 and
-the Foundation information page at <a
-href="http://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a></p>
-
-<h3>Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
-Foundation</h3>
-
-<p>The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541.  Contributions to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
-permitted by U.S. federal laws and your state's laws.</p>
-
-<p>The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
-Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
-throughout numerous locations.  Its business office is located at 809
-North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887.  Email
-contact links and up to date contact information can be found at the
-Foundation's web site and official page at <a
-href="http://www.gutenberg.org/contact">www.gutenberg.org/contact</a></p>
-
-<p>For additional contact information:<br />
-     Dr. Gregory B. Newby<br />
-     Chief Executive and Director<br />
-     gbnewby@pglaf.org</p>
-
-<h3>Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation</h3>
-
-<p>Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
-spread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.</p>
-
-<p>The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements.  We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance.  To
-SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
-particular state visit <a
-href="http://www.gutenberg.org/donate">www.gutenberg.org/donate</a></p>
-
-<p>While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.</p>
-
-<p>International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.</p>
-
-<p>Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
-methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations.
-To donate, please visit:  <a
-href="http://www.gutenberg.org/donate">www.gutenberg.org/donate</a></p>
-
-<h3>Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
-works.</h3>
-
-<p>Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm
-concept of a library of electronic works that could be freely shared
-with anyone.  For forty years, he produced and distributed Project
-Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.</p>
-
-<p>Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
-unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
-keep eBooks in compliance with any particular paper edition.</p>
-
-<p>Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
-<a href="http://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a></p>
-
-<p>This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.</p>
-
+<div>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 41670 ***</div>
 </body>
 </html>