initial commit of ebook 32816HEADmain

5 files changed, 7636 insertions, 0 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..6833f05
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,3 @@
+* text=auto
+*.txt text
+*.md text
diff --git a/32816-0.txt b/32816-0.txt
new file mode 100644
index 0000000..580af55
--- /dev/null
+++ b/32816-0.txt
@@ -0,0 +1,7620 @@
+The Project Gutenberg EBook of Szirmay Ilona, by József Gaál
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+
+Title: Szirmay Ilona
+       Történeti regény
+
+Author: József Gaál
+
+Editor: Kálmán Mikszáth
+
+Illustrator: Károly Wittich Eperjesi
+
+Release Date: June 14, 2010 [EBook #32816]
+
+Language: Hungarian
+
+Character set encoding: UTF-8
+
+*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK SZIRMAY ILONA ***
+
+
+
+
+Produced by Adrienne David
+
+
+
+
+MAGYAR REGÉNYIRÓK KÉPES KIADÁSA
+
+Szerkeszti és bevezetésekkel ellátja
+
+MIKSZÁTH KÁLMÁN
+
+4. KÖTET
+
+SZIRMAY ILONA
+
+TÖRTÉNETI REGÉNY
+
+Irta
+
+GAAL JÓZSEF
+
+WITTICH EPERJESI KÁROLY RAJZAIVAL
+
+BUDAPEST
+
+FRANKLIN-TÁRSULAT
+
+magyar irod. intézet és könyvnyomda
+
+1905
+
+TARTALOM
+
+GAAL JÓZSEF. 1811-1866.
+
+SZIRMAY ILONA
+
+ELSŐ SZAKASZ.
+
+Melyben a történet egyik hőse a másiknak, s nem sokára a harmadik
+mindkettejeknek illendő tiszteletét megteszi, és más egyéb dolgok
+előfordulnak.
+
+MÁSODIK SZAKASZ.
+
+A haramiák rejthelye és pihenése, miként pihenésök megzavartatik. -
+Egy személy, ki keveset jelenik meg, de sokat cselekszik.
+
+HARMADIK SZAKASZ.
+
+Rablás, békülés, szövetség, új tervek.--Igazulása ezen közmondásnak:
+«zsák megleli foltját».--Egy személy, ki sokszor jelenik meg, de
+keveset cselekszik.
+
+NEGYEDIK SZAKASZ.
+
+Melyben a fő személyek jelennek meg.--Vadászat, véletlen baj, melyből
+nagy szerencsétlenség származik.
+
+ÖTÖDIK SZAKASZ.
+
+Melyben az előbbi baj még nagyobbá lehetne, ha segítség nem érkeznék.
+- Egy új személy, ki keveset tesz, de a helyett sokat beszél. -
+Tudósítás új szerencsétlenség felől.
+
+HATODIK SZAKASZ.
+
+Nagy bú s ennek következései.--A szerelem, ha neheztel is, könnyen
+megbocsát.
+
+HETEDIK SZAKASZ.
+
+Víg lakoma helyett gyászos tor.--A dragonyos kapitány rendíthetlen
+lelket mutat s rettenetes pusztítást követ el.--Az anya szenvedései.
+A szerelmesek bucsúja. Elutazás.
+
+NYOLCZADIK SZAKASZ.
+
+Melyben előadatik, miért maradt légyen Gyurka kapitány Huszton, s
+ennek nagy tanácskozása.
+
+KILENCZEDIK SZAKASZ.
+
+Bogdanu újra tanácsot kér, s nagyon megerőlteti magát annak
+végrehajtásában, és tettének foganatja.
+
+TIZEDIK SZAKASZ.
+
+Melyben egyik hősünknek házi állapotja a lehetőségig híven leíratik. -
+A bányai politikusok nagy-gyűlése, kik és miről beszéltek abban, végre
+mi illetlenül zavartaték meg az.
+
+TIZENEGYEDIK SZAKASZ.
+
+Mely oly rövid, hogy kár volna belőle még rövidebb kivonatot adni, de
+mindazonáltal is sok van benne.
+
+TIZENKETTEDIK SZAKASZ.
+
+A haramiacsapat véletlenül megerősödik, és kik által, Pintye Gregor
+egy merész tervet gondol.--A haramiák hadi tanácsa.--Egy fontos
+jelenet a haramia kapitány előbbi életéből,--készületek.
+
+TIZENHARMADIK SZAKASZ.
+
+A várt pénz Husztra érkezik.--A várbeliek érzelmei és mulatsága.--A
+vár leírása.
+
+TIZENNEGYEDIK SZAKASZ.
+
+A haramia s a havasalföldiek új találkozása, Pintye Gregor ajánlása,
+melyen Bogdanu méltóképen megijed, végre a dolog elhatároztatik.
+
+TIZENÖTÖDIK SZAKASZ.
+
+A haramiák ostromszer gyárai.--Móré esze egész fényében tündöklik. -
+Pintye Gregor, mint politikus, és fáradozásának sikere.
+
+TIZENHATODIK SZAKASZ.
+
+Melyben említtetik, mily jó reggelt mondott Pintye Gregor a
+husztiaknak, s a várbeliek miként fogadták üdvözlését, s mily
+készületeket tettek annak méltó viszonzására.
+
+TIZENHETEDIK SZAKASZ.
+
+More, mint követ.--Ezen szakaszból kitetszik, hogy a czigány
+szerencsésebb a kemenczénél mint a diplomatikában, s hogy a
+számolásról különös fogalmai vannak.
+
+TIZENNYOLCZADIK SZAKASZ.
+
+Melyben előadatik, ki és mi hárítá el a harmadik szerencsétlenséget. -
+Engesztelődés.
+
+TIZENKILENCZEDIK SZAKASZ.
+
+Két bűnösről itélet tartatnék; de az első egy még nagyobb bűnös s a
+másik sors segedelme által megszabadul.
+
+HUSZADIK SZAKASZ.
+
+Melyben előadatik, minek nem kellett volna történni, hogy egész
+történetünk meg ne történjék.--A nagybányai csata.
+
+HUSZONEGYEDIK SZAKASZ.
+
+A nagybányai polgárság vitéz lelke, s a czéhmester kalpagának halálos
+veszedelme.--Kik mertek a tatárok előtt megállani s ezeknek sorsa.
+
+HUSZONKETTEDIK SZAKASZ.
+
+Melyben a polgárok rettenetes bátorságának több példái fordulnak elő.
+- A város megmentése.--Ki jutalmaztaték meg a kalpagért, s mily
+fényesen győzött Kordovány véleménye a csapszékben.
+
+HUSZONHARMADIK SZAKASZ.
+
+A tatárok pusztításai.--Mi módot választa a haramia a megboszúlásra.
+- Nagy rettegés, halálos készület, és rabság, sok más ide tartozó
+dolgokkal együtt.
+
+HUSZONNEGYEDIK SZAKASZ.
+
+A khánfi leírása.--Ujvárosi csata. Kik és mikép harczoltak ottan.--A
+dragonyos kapitánynak alkalom adatik kedves kivánságát teljesíteni és
+mikép használta azt.
+
+HUSZONÖTÖDIK SZAKASZ.
+
+A csata következései s a diadal folytatása.--Egy szerelmes érzelmei
+és szenvedései.--A tatárok hátrálása.
+
+HUSZONHATODIK SZAKASZ.
+
+A tatárok tábora.--Egy árnyék az éjszakában, melyben olvasóink egy
+régi jó barátjokra fognak ismerni, s kire találkozott az.--Abdul khán
+szerelme.
+
+HUSZONHETEDIK SZAKASZ.
+
+Abdul khán szerelmének folytatása. Összejövetel sátorában s mily
+kimenetele lett annak.
+
+HUSZONNYOLCZADIK SZAKASZ.
+
+Abdul khán érzeleg és tovább hátrál, segítséget nyer, készületei új
+csatára, miként a magyarok rendeléseit megzavarják. Karácson Tivadar
+merész terve. Borsai csata.
+
+HUSZONKILENCZEDIK SZAKASZ.
+
+Melyben elmondatik, miként hajtá végre Karácson Tivadar merész tervét,
+s miként a nagybányai borbély borotváját a hazáért föláldozza.--A
+rabok sorsa.--Tatárvölgy.
+
+HARMINCZADIK SZAKASZ.
+
+Minő kincset mente meg Abdul khán a zsákmányból. A tatárok
+végveszedelme és üldöztetése.--Kínjai egy szerelmesnek.
+
+HARMINCZEGYEDIK SZAKASZ.
+
+Karácson Tivadar az erdőbe megy, kit talál ott, és mit tud meg.--Egy
+szerencsétlennek utolsó pillanatai.
+
+HARMINCZKETTEDIK SZAKASZ.
+
+Egy szerencsétlennek életrajza.
+
+HARMINCZHARMADIK SZAKASZ.
+
+A testvérek érzetei apjok holtteste felett. Fölfedezések előbbi
+életökből. Tivadar ajánlása, mint fogadja azt a haramia, s megrögzött
+szenvedélyei.--Elválás.
+
+HARMINCZNEGYEDIK SZAKASZ.
+
+Utazás Krimbe.--Bakcsi Szerai--Khán Szerai.--Miként mulatnak ott a
+rabok. Ilona szomorúsága, Judith boszankodása, s mindkettőjök bátor
+lelke.
+
+HARMINCZÖTÖDIK SZAKASZ.
+
+A tatárok által elpusztított vidékek állapotja.--Szabadulási ünnep. -
+Miképen a dragonyos kapitány ismét igen nagy pusztítást tőn. -
+Tudósítás Szirmay Ilonáról.
+
+HARMINCZHATODIK SZAKASZ.
+
+Pintye Gregor.--A nagybányai tanács bölcs végzése a haramia
+elvesztésére.
+
+HARMINCZHETEDIK SZAKASZ.
+
+Miképen felelt meg Piócza Kristóf a reá bizott halálos dolognak.
+
+HARMINCZNYOLCZADIK SZAKASZ.
+
+Új fordulat a rabok sorsán. Ilka új búja, Judith új boszankodása; ki
+jelent meg nálok és mit cselekedett.
+
+HARMINCZKILENCZEDIK SZAKASZ.
+
+Mik történtek Jászvásárban, s miképen egy ajtó nyilásán a moldovai
+kapitány nagyon elhűlt.
+
+NEGYVENEDIK SZAKASZ.
+
+Ki jött be az ajtón, s ki vezeté őt? miből kitünő, hogy a moldovai
+kapitánynak nagy oka volt az ajtónyiláskor elhűlni.--Judith szúrós
+beszédei.--Hosszú éj után hajnal kezd hasadni.
+
+NEGYVENEGYEDIK SZAKASZ.
+
+Az utasok Nagybányára érkeznek.--Mi illetlenül fogadtaték saját
+lakásában Pióczáné asszony, mily véres csata támadt, s ki eszközlé a
+békeséget.
+
+NEGYVENKETTEDIK SZAKASZ.
+
+Kik vártak az utasokra a hegyekben, és miképen fogadák el őket.
+
+NEGYVENHARMADIK SZAKASZ.
+
+A negyvenkettediknek folytatása.
+
+NEGYVENNEGYEDIK SZAKASZ.
+
+Pintye Gregor iszonyú vakmerősége s annak foganatja.--Az egész dolog
+vége felé megy.
+
+UTOLSÓ SZAKASZ.
+
+Mely az utóbbiak után következik.
+
+GAAL JÓZSEF.
+
+1811-1866.
+
+Az örökké megujuló történettel indul meg ez az élet is. Anyját korán
+veszti el, apja ujra megnősül, minélfogva elveszti apját is; a mostoha
+kimarja előbb az apja szivéből, aztán a házból, világgá megy támasz
+nélkül, apja haragjával, küzdelmek, szenvedések erdején keresztül.
+
+Gaal József a fokosok fénykorában, 1811-ben született az ólmos botok
+vármegyéjében, Szathmárban, hol atyja gazdatiszt volt a Károlyi
+grófoknál. Abban az időszakban a magyar műveltség a gazdatiszteknél és
+a nemesi udvarházakban húzódott meg; se följebb, se lejebb be nem
+vették még. Maga az öreg Gaal is verselő ember volt és szenvedélyes
+praenumerans. A kis Józsiban már korán mutatkozott némi mesemondási
+talentum. Pompásan, ötletesen adott elő mindent. Ez a tulajdonsága
+felkölti benne az irodalom művelésének vágyát. Sokat olvas, mindent, a
+mi a keze ügyébe esik. Kölcsey nimbusa közelről perzseli. S még
+élesebb sarkantyú a szoros barátság, melyet az egyetemen Szalay
+Lászlóval és báró Eötvös Józseffel köt, kiknek esze már ifjonta
+magasra hord. E két jó barát közt ő is bontogatni kezdi szárnyait,
+verseket ír, midőn lecsapnak rá a megélhetés gondjai. A mostoha anya
+ármányainak sikerül őt összeveszíteni apjával s 18 éves korában egy
+garas pénz nélkül elhagyja az atyai hajlékot, hogy elbujdosson a
+bizonytalanságba és csak 32 éves korában tér abba ismét és utoljára
+vissza, de már akkor, mint hires író, kit Szatmár városa (a hol atyja
+1843-ban lakott) ünnepélyesen fogad, s tiszteletére este a szinházban
+az ő darabját, a Peleskei nótárius-t adják, a melyhez fogható magyar
+bohózatot még azóta se írtak.
+
+De az elbujdosott árva fiúnak nagy utat kellett megtennie a Peleskei
+nótáriusig. Mint nevelő és másoló tartotta fenn magát az egyetemen,
+hol életkedvét, szivósságát a két jó barát vonzalma aczélozta. Velök
+élt, velök érzett és gondolkozott, de fényes pályájukon követni nem
+tudta. A korán hámba jutott kis csikóból nem lesz jó versenyparipa.
+Gyorsan emelkedtek ezek, ő lassan döczögött utánok, de az ő
+levegőjükben és hiven utánuk mindenütt.
+
+A Szalay atyja titkár volt a helytartóságnál, az Eötvösé magas rangú
+hivatalnok. Ők ketten segítették be a fiaik jó pajtását egy kis
+hivatalba a helytartóságnál.
+
+Vidám, megenni való fiatal ember lett, csupa elevenség, tréfa és
+kedélyesség. Az egész országban híre támadt, mint «a legkedvesebb
+diskuratornak». Mindenki szerette, a hol megjelent, felvillanyozta a
+társaságot. A nők is rajongtak érte, pedig nem volt csinos ember,
+mégis számos szerelmi kalandját mesélték.
+
+Víg pajtás azonban csak üres óráiban volt, hivatalnok társai közt a
+kedélyes budai kis vendéglőkben, melyeknek kocsmárosai versenyeztek
+érte, mert a hova ő járt, az a hely divatba jött. Bent a hivatali
+szobában pontos, lelkiismeretes, otthon este pedig a legtermékenyebb
+irók egyike.
+
+Sok mindenfélét ír, könnyen dolgozik, mint a milyen könnyen hozza a
+rét a maga virágait. Versei, apró novellái a Kovacsóczy Urániájá-ban,
+majd a Munkácsy által szerkesztett, különben gyarló Rajzolatok-ban
+kezdenek sűrűn megjelenni a harminczas évek közepén. A versekben nem
+mutatkozik sem eredetiség, sem hangulat, egyszerű, jelentéktelen
+klapancziák, de mint elbeszélő, egészséges humorral, sok elevenséggel
+és meseszövési ügyességgel fogja meg az olvasót. Az igénytelen
+helytartósági számjegyző neve ismerősen és rokonszenvesen fonódik a
+legjobbak közé; még a nagyképü kritika is Fáy András- és Kovács Pállal
+egybe emlegeti.
+
+Barátjai, sikerei, de kivált lebilincselő, szinte varázslatos modora
+révén bejut a legelőkelőbb körökbe, a hol csodálatos tapintattal
+mozog, soha sem felejtvén el, hogy ő csak kis hivatalnok, mint a hogy
+nem felejti el a kis hivatalnokok sokszor alacsony mulatozásainál,
+hogy ő Eötvösék barátja.
+
+Elbeszélései leginkább haramia-történetek, mert ezek keringnek a
+népdalokban és a szóbeszédekben. A rabló-romantikának tápot nyujt bár,
+de legalább közelebb hozza az olvasót az eddig szerepelt varázslók,
+hosszúszakállú remeték és titokzatos tündérek helyett a valóságos
+élethez. Míg más olvasóközönségek királyokkal, méltóságos lordokkal és
+ladykkel álmodják álmaikat Scott Walterék jóvoltából ősrégi várak
+zajában és ragyogásában, addig a magyar közönség jól mulat a Zöld
+Marczi csinytevésein. Egy kis jellemzés, tájleirás, a párbeszédekben
+némi természetesség már mutatkozik, mint mikor a zöld gyümölcs kezdi
+fölvenni az érettség pirosló, kéklő vagy aranysárga szineit. Gaal
+József a szó szoros értelmében átmeneti író; úgy áll a hid közepén,
+mint Nepomuk János szokott. A régi úttal nem tud végkép szakítani, de
+jelzi már a másik partot.
+
+Első nagyobb munkája a Szirmay Ilona czimű regény, nagy haladás a
+magyar elbeszélő irodalomban. Az akadémia pályázatára nyujtotta be
+1836-ban. A regény jó volt, hanem az esztendő volt rosz a regényre.
+Ugyan akkor érkezett be annyi regényszűk esztendő után a Jósika Abafi-
+ja is, mely Szontagh Gusztávot, a regények birálóját arra a lelkes
+felkiáltásra készté: «Uraim, le a kalappal!» Abafi nélkül Szirmay
+Ilona előre láthatólag ugyanazt a nagy hatást teszi, de hát Abafi
+megvolt, vele egyszerre ugrott ki a napfényre és végre Szontagh
+Gusztáv is csak egy kalapot viselt a fején egyszerre és az már le volt
+emelve.
+
+Szirmay Ilona tehát nem tette meg a kivánt hatást, daczára
+jelességeinek; sőt az a kis figyelem is, a mit keltett, elveszett a
+Jósika dicsőségének fölvert porában. A szerény, finom és gyöngéd
+érzésű Gaalban nem az irigységet és a versenyzési vágyat keltette fel
+az eset, hanem a bámulatot Jósika iránt a saját tehetségében
+megrendült hittel kapcsolatban. Elvesztette kedvét a regényiráshoz,
+mondván:
+
+- Jósikát úgy sem érhetem utol; minek erőlködjem?
+
+A helyett színművek irására vetette magát annyival is inkább, mert
+ugyancsak akkor, midőn Szirmay Ilonát elhomályosította Abafi, A király
+Ludason czímü vígjátéka dicséretet nyert az akadémián s előadva zajos
+tetszést aratott. Még ennél is jobban tetszett a Szerelem és
+champagnei, míg a harmadik színműve: A peleskei nótárius, melynek
+tárgyát Gvadányi jóizű verses krónikájából merítette, egyszerre
+meghódította a közönséget. A legjobb színműirónak tartják és játszák
+szerte az országban darabjait. Itt éri el Gaal írói működésének
+tetőpontját.
+
+Derűre-borúra írja most már a darabokat, sokszor nagyon felületesen és
+elhamarkodva, úgy hogy némelyik Tiszavirág életű,--míg nem megjelenik
+egy napon, mint a regényírásban Jósika, itt is a valódi mester,
+Szigligeti Ede.
+
+Tőrül metszett darabjai felvillanyozzák az országot, sőt Gaalt is, de
+egyszersmind megdermesztik, csüggedten ejti ki kezéből színműírói
+tollát, mintegy udvariasan kitér a Szigligeti útjából:
+
+- Utol nem birom érni, minek erőlködjem?
+
+Munkássága mind szűkebb térre szorúl, marad ezentul a kis lélekzetü
+novelláknál, azokat sem a maga kedvéért írja, mint inkább a
+szerkesztők csikarják ki tőle. Egyre ritkábban veszi fel tollát, hogy
+mint Széchenyi, majd később mint Kossuth politikájának hive, egy-egy
+szatirával vagy poemával ostorozza a táblabirói maradiságot.
+Szerénységében azt hiszi magáról, hogy visszamaradt a kortól.
+
+De e közben korántsem háborgatja a divatból kijött nagyságok
+világfájdalma, nyugodt, egészséges és friss ezentúl is. Se az étvágya,
+se a gyaloglási szenvedélye, se a vidámsága nem hagyta el, csak ő
+hagyta abba a hírnév utáni futkározást. Találóan írja róla Tóth
+Lőrincz: «A budai várban lakott; reggelire megnézte egy kicsit Pestet
+és itt lakó barátait, azután felment a hegyre hivatalába, innen
+visszajött ebédelni a Sasba, fekete kávéra átsétált ismét Budára,
+onnan egy kis sétát rögtönzött a Zugligetbe, keresztül a Svábhegyen,
+talán megérintve Budakeszit is; a szinház-időre visszajutott Pestre, a
+szinházból haza kisért egy-egy ismerős családot talán ismét Budára, s
+még azon este ott kaczagott velünk a Sebestyén-téri Csigában poharak
+mellett.»
+
+A forradalom őt is magával sodorta és a világosi katasztrófa mint
+Damjanich titkárját találja. Aradra beljebbezték e bűneért nehány
+évre, később mint nevelő éldegélt igénytelen, zajtalan egyszerűségben,
+míg nem 1866-ban egy kemény februári napon, mint ilyen végezte be
+életét. Mikor a lapok a tudósítást hozták, hogy a Peleskei nótárius
+írója meghalt, minden ember csodálkozott:
+
+- Hát élt még?
+
+Pedig csak ötvenöt éves volt! De hát régen letette a tollat. A mi
+regula, legyen regula: Holtig a hámban kell maradni.
+
+Mikszáth Kálmán.
+
+SZIRMAY ILONA
+
+Per varios casus, per tot discrimina rerum.
+
+Virgil
+
+Első kiadása megjelent 1836-ban.
+
+ELSŐ SZAKASZ.
+
+Melyben a történet egyik hőse a másiknak, s nem sokára a harmadik
+mindkettejeknek
+
+illendő tiszteletét megteszi, és más egyéb dolgok előfordulnak.
+
+Hajnal előtt kopogtata a misztótfalusi korcsmáros ivó szobája
+ajtajára, de ez foganat nélkül maradván, hatalmas zörgetéshez fogott e
+szavakkal:
+
+- Kristóf mester keljen föl! már kakasom régen jó reggelt mondott a
+hajnalnak, kegyelmed az első misére Nagybányán akart lenni, de ha nem
+siet, a papot sem kisérheti ki.
+
+- Nagy út van Bécstől Misztótfaluig, pedig én azon is túl voltam, mert
+utolsó mesterem Klosterneuburgban lakott, könnyű ily fáradás után
+tovább aludni egy kakasnál,--felelé belülről egy rekedt hang.
+
+A fogadós távozék, vendége kinyujtózván fölkelt pokróczczal takart
+szalmaágyáról, magára vevé ruháit, s kilépett a folyosóra, jó reggelt
+mondott fogadósának, kifizeté tartozását, és batyuját hátára vetvén
+ment.
+
+- Kristóf mester, az isten vezérelje kegyelmedet, s a boldogságos
+szűz, mert Pintye Gregor könnyen ébredhetett föl Nagybánya és
+Misztótfalu között s annak, ki ezen lator kezébe kerül, az isten
+legyen irgalmas, kegyelmes.--Mondá utána a korcsmáros.
+
+- Hogy nem akasztják föl kentek az efféle gazembereket? én Bécsben
+éjfélkor is bátran mentem haza, itt nappal is haramiáktól kell félni;
+azonban ki annyit utazott mint én, az megszokta az efféle
+veszedelmeket; nem félek én a zsiványoktól, hiszen Bécsben hárommal
+állottam már szemközt--egyet ásított ezen szavainál Kristóf, s alig
+érthetőleg folytatá:--midőn akasztották. Isten áldja kendet, ha
+Nagybányára jő, szóljon be hozzám, úgy megborotválom, mint akármely
+herczeget Bécsben.
+
+Végső szavait már a kapun kívül mondá, melyet a csapláros szerencsés
+utat kivánva ismét bezárt; most az utczán ment föllázítva minden ház
+kutyáit, melyek a zárt kapukon ki nem törhetvén nagy zajjal ugatának,
+s a lárma csak akkor kisebbült, midőn vándorunk az országútról
+letérve, részint a rövidebb és hüvösebb ösvény miatt a helység mellett
+viruló gesztenye erdőbe lépett. Ruházatja a magyart és külföldit
+egyesíté; ugyanis szűk zsinoros fekete nadrágot viselt, és kordovány
+csizmát, vörös mellényt, kopott téglaszín német szabású kabátot, s kis
+három szegletű kalapot. Kezében görcsös vadkörtebot, alól hosszú vas-
+szeggel, és a hátán függő bőrtarisznyából két pisztolyágy látszott
+volna ki, ha azt egy sárgaréz tányér el nem fedné, mely boltajtó
+felett czíme volt gazdája mesterségének. Termete középszerű vala, sem
+nyulánk, sem zömök, arczán és szája körül magát fitogtatni szerető
+kevélység ült, s vonásaiból mintegy harmincz esztendősnek lehete
+tartani. Egy bécsi népdalt fütyörészve ment a barátságos
+gesztenyeberken keresztül; de midőn a sötét bükerdőbe ért, s az ösvény
+sziklák közt csavarga föl a nagybányai hegyek felé, lassanként előbbi
+bátorsága csökkene, háromszor is meggondolkozék vándorlása legszebb
+idejéből, mindig máramarosi haramia történetek jutának eszébe, félelme
+folyvást növekedék, s miatta a meredeken föl sebesebben ment, mint
+előbb a síkon; így nem soká a hegyormon álla, s előtte hazája.
+Nagybánya a felkelő nap első sugaraiban tünt ki. Most a völgybe kelle
+leszállni, s onnan tovább az út mindig a hegyek oldalában világosabb
+és bátrabb vala; egy kőre ült Kristóf, szemeit azonban nem meré
+folyvást anyavárosán legeltetni, mert félelme minduntalan haramiák
+után leseté. Rövid ideig nyugodván, tovább ügetett. A hegy felében
+volt, s az ösvény épen két szikla közé kanyarodott sűrű és keményen
+összeálló bokrok között, melyek egy, ama sziklák által zárt völgyet
+képeztek; ezen sűrűség szélén egy ember állott karabélyára
+támaszkodva, szennyes vászon gatya, hasonló hosszú ing, melyet
+lágyékához széles bőr öv szorított, fején karamos kalap, és vállán
+fekete gubából állott öltözete. Övében két pisztoly, egy nagy kés, és
+fényes sárgaréz szegekkel kivert nyelű balta villogtak. Már Kristóf
+lépéseit hallhatá; mert arra vala tekintete feszítve, s a hogy ez a
+szikla szegletén szemébe tünt, fölemelé puskáját, azt a vándornak
+szegezvén, reá kiálta:
+
+- Egy tapodtat se tovább, vagy koponyádban állítom meg labodát. Hányan
+vagytok?
+
+Kristóf elsápadt, s inkább reszkete, mint első borotvája reszketett
+kezében, midőn művészetébe avatandó, egy szegény bányásznak állából jó
+darabot kivágott, és nem tudni félelemből-e, vagy irgalomért könyörgő
+térdeire rogyott.
+
+- Én egy esztendeig voltam Bécsben, de még soha sem kérdeztek: hányan
+vagytok? s most hirtelen felelni sem tudok.--Remegé a megrémült.
+
+- Ha Bécsben voltál, pénzednek kell lenni, hát ide vele!--Kiálta rá a
+haramia.
+
+- Uram, én herczegeket borotváltam és grófokat, szakállod úgy is nagy,
+egész életedben nyírni fogom azt; csak hagyd meg kevés aranyaimat.
+
+- Aranyok! Passza draku!--dörgé az útonálló és karabélyát
+megfordítván, magasra emelé ágyát, csapásával a szegény vándort agyon
+ütendő.
+
+- Megállj Lupucz!--Zúgá egy erős szózat utána, s a gyilkos mintegy
+meredten álla meg, s csak lassan ereszté le fegyverét,--kevés
+aranyért meg akarsz valakit ölni, ki néked egész életedre szolgálatját
+ajánlja: vagy azt gondolod, mivel te egy szigeti zsidóként növeszted
+szakállodat, nekem nincs borbélyra szükségem?
+
+- Uram légy irgalmas!--sopánkodék Kristóf a földről alig pillantva
+föl, hova Lupucz karabélya előtt hosszában eltünt.
+
+- Kelj föl ficzkó!--Parancsolá az ujabb haramia, és oldalba döfé, bár
+nem erősen, vas nyársa tompa végével; a vonakodó Kristóf reszketve
+föligazítá magát, és mennyire félelme engedé, egyenesen álla.--Ki
+vagy?--Zaklatá tovább az útonálló.
+
+- Kegyelmes Uram!--felelé Kristóf,--az isten tudja, én Bécsben
+herczegeket és grófokat borotváltam, de mégis alig van annyim, hogy
+Nagybányán magamnak boltot bérlelhessek, és feleségül vehessem Jutkát,
+az öreg János bányász leányát, kit már öt esztendeje szeretek; én
+borbély vagyok és chirurgus; a nevem Piócza Kristóf.
+
+- Szakállom már két hete nő.--Mondá a haramia.--Azért készülj
+ficzkó, ha most jó borotválsz, borbélyomnak nevezlek ki: de ha
+ügyetlenül viseled magadat, ön borotváddal metszem föl torkodat. Rajta
+hát, ha Bécsben herczegeket és grófokat borotváltál, a nagybányai
+hegyekben egy király szakállával van dolgod; mert én vagyok Pintye
+Gregor az avasi király.
+
+Kristóf csak most veté szemeit bátrabban a haramiára, mert, mivel ez
+magát borotválni óhajtá, mindjárt jobb embernek vélte őt szakállos
+társainál, kik e zajra előjövének a völgyből, öltözetre és vadságra
+mind hasonlók Lupuczhoz, számra huszan lehettek, részint magos,
+részint közép és alacson, de mind erős alakok. Valóban festői
+csoportozatot képeztek a két mohos szikla alatt, sűrű bokroktól és
+terepély fáktól árnyazva a haramiák; hátra vetett fekete vagy szürke
+gubáikkal a reggeli szél játszott; fegyvereik csövére dülve vadnál
+vadabb tekintetük figyelme kapitányokra, s a remegő borbélyra vala
+függesztve; s minden mozdulatokban vadság árulá el magát, s nem
+annyira fegyverkezetek, mely puska, pisztoly, balta, és némelyeknél
+nagy széles szablyából is állott, tevé őket rettenetessé, inkább
+borzasztó kinézésök; mert arczvonásaik főleg kegyetlenséget látszának
+kifejezni, mi többeknél valódi vérszomjjá változott; bár vérengző
+indulatok kitörni nem mert kapitányok tilalma ellen; de pillanataik
+eléggé mutaták, mily sorsot várhat a kezeikbe került utas. Csupán
+Pintye Gregor érdemle kivételt az egész csapatból, mint Kristófnak is
+észre kelle venni, ha félelme érzékeit s ezért használni engedte
+volna. Emberei felett legalább egy fél fővel tünt ki; a hús hiányát
+tagjain csontjai vastagsága pótolá, mi szokatlan erőt ada testének;
+ruházatja csak tisztábbsága által különbözött társaiétól, mert inge és
+gatyája fehérebb volt; övét tarka hímezés ékesíté, s gazdagon ezüstölt
+török pisztolyok és tőr nyugvának benne; vállait fekete guba takarta,
+s alóla egy gazdag damaszki cső fénylett, s nyakáról aranylánczon
+szent Miklós képét ábrázoló emlékpénz függött, egy szépen dolgozott
+vadászkürttel, és puskapor szarúval. Hosszú, kevéssé sötét vörösbe eső
+haja vastag fürtökben ömlött a nyest kalpag alól. Magas homlokán
+hosszú és kiálló redők vonultak által, ámbár a férfikor erejében élt;
+de nyilván a szenvedelmek vihara véste oda az öregség jeleit, melyek
+vad komorságokkal, a talán alattok rejtező szívjóságot egészen
+elnyomák. Világos barna szemei beszédét követék, szavaiban kifejezett
+indulatát majd lassabb, majd sebesebb forgással és villogással
+utánozva, sőt szenvedelmesebb perczenetekben még vadabbá téve. Ez s a
+fölvetett ajkain ülő durvaság adának némikép talán kegyetlenségnek
+nevezhető nyerseséget egész valójának, mely vonást azonban ő minden
+erejéből nevelni és kitüntetni látszott, alkalmasint életmódja
+következtében. Kos orra alatt barna vörös nagy bajusz borzasan terjedt
+el; míg széles állán s a naptól égett arczain szakálla tüskés
+állapotja mutatá, hogy ő azt, ha ideje engedi, borotválni szokta.
+Balja bársony és arany hüvelyű szablyája markolatján nyugodt,
+jobbjában egy ölnyi hosszaságú vasnyársot tarta, melynek tompa vége a
+földbe vala ütve. Jelenlétében társai alig mertek lélekzeni, s
+félelmök még nagyobbnak mutatá magát kapitányok előtt, mint vágyok a
+borbélyt kirabolni.
+
+- Készülj,--folytatá beszédét, várván egy darabig a remegő borbélyra,
+míg parancsolt munkáját kezdené, de látá, hogy ezt a félelem semmihez
+sem hagyja fogni.--Készülj a dologhoz és ne reszkess mint egy zsidó a
+zsinagógában; mert csak így menekedhetsz kezemből.
+
+Leveté batyuját a borbély, lassan fölcsatolá, egy borotva tokot, fenőt
+és törülközőt vett ki, s a rája kötött réztányért leoldá. Gregor vizet
+hozatott, s míg Kristóf a szappant haboztatá, ő gubáját, fegyvereit, s
+nyakfüggőit levetvén egy szikladarabra ült. Most midőn Piócza Kristóf
+a szappant hullámzani, és borotváját kezében villogni látá, halkkal
+visszatért bátorsága, s ajkát már fitogatón az előbbi bécsi népdal
+fütyölésére hegyesíté, de egy pillanat a haramiákra visszaijeszté ezen
+merénytől.
+
+- Ha parancsolod uram, én hozzá foghatok.--Mondá magát Pintye Gregor
+előtt meghajtva.
+
+- Gyorsan tehát, mert borbélyomnak oly gyorsnak mint ügyesnek kell
+lenni.--Beszappanyozá Kristóf a haramiát, és könnyű kézzel lebegett
+éles borotvája szakállán, alig hallható perczegés jelenté ennek
+pusztulását. A zsiványok feszesen nézék egész munkálatát, készen az
+első félrevágásra a borbélyt meggyilkolni; de mind ez nem zavarhatá
+meg Kristófot, annyira bátor vala mestersége üzésében. Minekelőtte
+Gregor a türelmetlenség legkisebb jelét adta volna, már álla és arcza
+sima volt, mint egy csecsemőé, fölálla, s megnézvén a borbélyt, derült
+arczczal mondá:
+
+- Ficzkó, jól végezted dolgodat, meg vagyok veled elégedve.--Bal
+kezével megsimítá állát, s arczait.--Az irigység sem lelne szőrt
+arczomon, olyan sima, mint a csalfa leány beszédje, ha szerelmet
+esküszik.
+
+- Én Bécsben herczegeket és grófokat...
+
+- Hallgass azokkal!--Vága beszédébe a haramia öltözködve, minekutána
+Kristóf őt tisztán megmosta.--Ezután nagyobb urakat fogsz borotválni,
+mert az én borbélyom vagy.
+
+- Csak nem az erdők között?--Kérdé az ajánlásra megrezzent borbély. -
+Hiszen itt oly éles lehet a szél, hogy csorbát fúj borotvám élébe.
+
+- Ne félj!--Vigasztalá őt Pintye.--Menj Bányára, szembe a nagy
+templommal lakik az öreg Ablakosi, mutasd neki ezen irást, és mondd:
+én,--érted?--én--Pintye Gregor kéretem: adja neked bérbe a házában
+lévő boltot, a fizetés az én gondom. Azért te tartozol engem, a
+hányszor kivánom, akár boltodban, akár az erdőben borotválni. Ezen
+irást pedig gondosan tartsd meg, hogy első összejövetelünkkor
+visszaadhasd.--E szavai alatt előkerese egy írást övéből, s azt a
+borbélynak adá. Ez becsatolá batyuját, s hátára veté.
+
+- Az isten áldja meg! hű szolgára akadt bennem kegyelmed.--Köszöne
+mély meghajtással Kristóf a haramiának.
+
+- Szerencsés útat! de Ablakosin kívül senki se tudja a történteket. -
+Kiáltá a már haladó után Pintye Gregor.
+
+Nem félelemből már, de legnagyobb vígsággal fütyörésze Kristóf
+lementében; nem képzelheté eddig ily nagy veszedelemből néhány
+borotvavonással megmenekedhetni, s nagyot kurjanta örömében, midőn a
+hegyoldali sima útra ért: már Ablakosi uram boltját látá, mint lógatá
+ajtaja előtt a szél réztányérait, mint függöttek falain a nedves
+törülközők, s miként a ki- és bejáró vendégeknek nem volt szünete.
+Eszébe jutott, mely közel legyen Ablakosi uram házához a korcsma, s
+már számlálá, innen hány betörött fejű és összezúzott oldalú ember
+hozattathatik boltjába a bekötés végett, mint fog ő ezekkel bajlódni,
+míg Juczija ebédre vagy estelire tésztát gyúr túróshaluskának. Házi
+boldogsága ezen álmaiból egy új kaland ébreszté föl. Vagy ötven-hatvan
+ember erősen fegyverkezve, részint a vármegyei hajdúk öltözetében,
+részint bányai katonák és polgárok közelgének feléje.
+
+- Honnan s ki vagy?--Kérdé egy magas férfi, a csapat vezére, és
+szava, bár abban tagadhatatlanul jóság hangzott, még rettentőbb vala,
+mint a haramiáé. Azon emberek közé tartozott, kik első tekintetre
+bizodalmat; de félelmet is gerjesztenek a látó szívében, nem ugyan
+vonásai szelidsége vagy barátisága; de azon csudálás miatt, melyet
+tekintete támaszta, s mely össze vala kötve roppant testi erő és nagy
+bátorság képzeletével, s ha alacsonyabb foglalatosságok azt, mi
+képében nagyobb lelki tehetséget mutatott, eltörlötték is, első
+tekintetre lehete látni, hogy testi ereje és bátorsága munkálatait
+lelke nem fogja hátramaradással gátolni. Széles vállai közt emelkedék
+feje majdnem iránytalan nagyságban, mit sűrű nyakát elborító fekete
+haja még inkább nevelt. Erősen domborodott homlokának vastag erei,
+kéken dagadozva, hirtelen kitörő indulatokat jóslottak, minek sötét
+szemei nem annyira villogó, mint égő tekintete állandóságot adott,
+szája körül és ajkain igen kitünt volna egy bizonyos jószivűség, ha
+azt bajusz és sűrű szakáll nem fednék. Éles vizsgálatból könnyen
+kitetszik czélja, kinézését rettenetessé tenni, hogy általa
+nagyobbaknál tekintetet, kisebbeknél tiszteletet, s azoknál, kikkel
+főleg dolgai lenni szoktak, félelmet gerjeszthessen maga iránt; mely
+szándék kivitelét sötét piros barnasága, vastag, bár nem hosszú
+szakálla, igen nagy bajusza, s kivált egész valójának kimondhatatlan
+ereje nagyon könnyíték. Melle szélességét domborúsága nagyítá. Czombig
+érő vörös zsinoros zöld dolmánya alól vörös mellény csillámlott,
+nadrága zöld posztóból a dolmányéhoz hasonló sujtással, s vörös
+bakancs volt öltözete, s fején czifrázott fekete szőr kalpag. Kezében
+súlyos csákány mozgott, s a medve bőr hátán karabélyt takart, s
+töltéstokot; oldalán hosszú tenyérnyi széles szablyája lógott. Társai
+több vagy kevesebb változásokkal hozzá hasonlóan valának öltözve és
+fegyverkezve.
+
+Kristóf azok osztályába tartozott, kik ilyen emberek előtt
+tisztelettel teljes félelmet érzének; azért ha nem reszkető is, de
+igen alázatos vala felelete.
+
+- Miszt--Bécsből akarám mondani; de keresztül Misztótfalun.
+
+- Olyan igaz, mintha a leomló bor gyomromnak azt felelné: az
+Érmellékről, de a torkon keresztül. S kit hoztak ezen vékony lábak
+Bécstől idáig?--Kérdé tovább a vándor gyenge lábait megvetőleg
+vizsgálva.
+
+- Piócza Kristófot, ki chirurgus és borbély szándékozik lenni
+Nagybányán.
+
+- Az elsőt még szükségessé teheti Pintye Gregor golyója. Nem
+találkoztál-e vele?
+
+- Nem, uram.--Felelé a borbély, s most javára lett félelme, mert
+miatta a kérdező észre nem vevé habozását, és elsápadtát, vagy ön
+személye által okozott rettegésnek tulajdonítá.
+
+- Menj hát békén, s ha összetalálkozol a haramiával, mondd meg neki,
+hogy Karácson Tivadar van nyomában, s egy nyakravalót hoz ajándékba a
+kötélverőtől.--Mondá a hajdúk vezére, s tovább a vándorra sem
+tekintve indult a hegynek.
+
+Uj aggodalom kelt Piócza szivében, ha tudniillik ezen emberek Pintye
+Gregort elfognák, kész lesz-e Ablakosi úr, kire mint egy vén zsugorira
+emlékezett, boltot adni. Könnyen átlátá ő, hogy erre csak félelem a
+haramiától kényszerítheti, mely okot Karácson keskeny nyakravalója
+megsemmisíthetné. Ily szívbeli küzdések között nézegeté az üldözőket,
+s úgy rémle, mintha azon szikla ormáról, melynek töve neki előbb
+borbély mühelyül szolgált, egy ember alak csúszott volna le, mire a
+hajdúk lépéseiket gyorsíták, hamar az erdőben eltünők. Még inkább nőtt
+most Kristóf aggodalma, és alig haladhatott sok hátrafordulása miatt,
+midőn az ismerős tájról puskalövések visszhangzának. A durrogásnak
+Kristóf soha sem volt barátja, s ez most sem téveszté foganatját, mert
+a harmadszor megrémült borbély futott mint Lóth Szodomából, hátranézni
+sem merve, míg csak Nagybányára be nem ért; mi azonban a misztótfalusi
+csapláros jövendölése szerint épen a templom bezárásakor történt.
+
+MÁSODIK SZAKASZ.
+
+A haramiák rejthelye és pihenése, miként pihenésök megzavartatik. -
+
+Egy személy, ki keveset jelenik meg, de sokat cselekszik.
+
+A puskaropogás, mely Piócza Kristófot oly sebesen üzé Nagybánya felé,
+Karácson Tivadar és Pintye Gregor haramiái között váltott lövésekből
+származott. A rablók jobban ismerve a vidéket, mint üldözőjök, ki
+legderekabb embereivel a vármegye alsó részéről küldetett Pintye
+Gregor elfogására, hamar eltüntek az erdő sürűjében, s Karácson minden
+gyorsasága foganatlan volt a bérczi utakat megszokottak ellen, csupán
+egy ujoncz haramia terhesen megsebesítve a hajdúk lövéseitől jutott
+kezébe. Késő estig folytatá mindazonáltal nyomozásait az üldöző
+csapat, de már déltájban minden nyomát a zsiványoknak elveszté, csak
+annyit lehete hitelesen több körülményekből kitudni, hogy ezek
+Mármaros határbérczeibe vonták magokat; ezt izené Karácson
+Nagybányára: javalván Mármaros vármegyét megkérni, hogy szokott
+dughelyökből kergesse ki a neki leginkább rettenetes gonosztévöket. Az
+éjszakát Tivadar s csapatja szabad erdőben tölték, másnap fáradságos
+hivatalukat folytatandók.
+
+Pintye Gregor valóban azon havasokba vonta magát, melyek Nagybánya
+felől Mármaros és Szatmár vármegyék között tornyosulnak, roppant
+nagyságú bük- és fenyő erdőkkel gazdagon azon pontig, melyet az év
+nagyobb részén által hó takar. Az éj egy regényes völgyben borult a
+haramiákra, melyet mint kalandos életük egyik legszokottabb nyughelyét
+kapitányuk eleve, ha szét üzetnének, gyülő pontnak rendelt. Kis
+csapatokban, melyekre Karácson embereit annál inkább eltéveszthetni
+feloszlának, érkeztek a haramiák. Három jöve legelőbb egy szédelgő
+sziklaösvényen alá a völgy déli oldalán.
+
+- Hála istennek!--Mondá az első még a szikla magosán, s lehajítá
+gubáját és báránybőr sapkáját könnyíteni terhét izzadságban fürdött
+testének.--Uj kopókat küldtek az avasi medvékre; ha oly szaglások
+lett volna mint hevesen űztek, alkalmasint magasabb helyen
+éjszakáznánk, mint e völgy mélyében.
+
+- Ugyan Kosztán, ki lehetett azon fekete szakállú kopó, ki a csapatot
+vezeté? egyik válla a másikához legalább is oly messze volt, mint
+lelkem az üdvösséghez.--Kérdé a második.
+
+- Nem tudom biz én,--felelé a kérdezett,--de láttam, hogy
+kapitányunk is elborzadt tekintetén.
+
+- Rettenetes erős is lehet; vága közbe a harmadik,--mert puskáját
+elsütvén, midőn Klusán pajtásunkat magára czélozni látá, egy fej
+nagyságú követ hajíta rája, úgy hogy puskája közepén ketté tört, s
+orrán száján kibuggyant a vér, a mint ágya mellébe csapódott.
+
+Most a völgyben voltak, Kosztán legelőbb, már lent fekvő gubájára veté
+magát; társai követék, kényökre nyujtva fáradt tagjaikat a puha
+gyepen, s legeltették szemeiket a völgyön, melynek borzasztón regényes
+szépségét, bár régen ismerve a durva lelkü haramiák is, ha mindjárt
+tudtok és szándékok nélkül érezék. Délről és éjszakról magos erdős
+hegyek zárták, melyeknek feljebb szende konyulatok a völgy felé
+bokrokkal benőtt sziklafallá egyesült; csupán ezeken vitt mind a két
+oldalról egy-egy nyaktörő ösvény a völgybe. Keletről még magasabb és
+meredekebb sziklarakás határozá legkeskenyebb részét; ez simaságára és
+ónsulyos egyenességére bármely vár-bástyával vetekedheték, s magassága
+felől az adhat képzetet, hogy az alant gyökerező százados fenyők
+csúcsai még távol sem érék el a szikla tetejét, melyen át az út
+felhőmagasban vonul egyik oldalán a szédítő mély, másikán egy elég
+meredek hegy által szűkítve, Szatmárból Mármarosba, alig járható egy
+kocsitól bátorságosan keskenysége miatt. Nyugotról egy tengerszem
+(havasi vizek által képezett tó) mosá a völgy oldalait; s csak a
+legjáratosabb szem vehete észre a jobb part szikláin nehány csúcsokat
+kiállani, alig tenyérnyi terjedésűeket némely helyt, míg másutt több
+lépésnyire kényelmesebb ösvényt igértek, de a legvakmerőbb ember is
+borzadott volna, a tetszőleg mély tó felett ily veszedelmes úton
+áthágni, hol a legkisebb félrelépés vagy sikamlás elkerülhetetlen
+halállal fenyegetett. Alsó szélén a tengerszem egy patakba folyt ki,
+mely a meredek sziklákon vízomlássá változott, miután a bérczek között
+mint egy félórányi távolságra folyván, egy fürészmalmot hajtott. Ennek
+kevés lakóit kivévén, kiknek elvált tartózkodásuk miatt a haramiák
+barátságát keresni kellett, mértföldnyire a völgytől nem vala emberi
+lak.
+
+Mindezen okok kedves helylyé tevék a völgyet Pintye Gregor s csapatja
+előtt. A három már megérkezetthez lassankint többek is érkeztek, s nem
+soká mind kényökre hevertek a puha pázsitra terített gubákon, az
+üldözésben fáradt tagjaikat pihentetve, kapitányokat és két vagy három
+kisérőit kivévén; addig is Kosztán, ki közöttök alvezéri hivatalt
+viselni látszott, őröket rendele körül a sziklák csúcsaira, kora jelt
+adni minden veszélyről, s netalán akadandó zsákmányról. Már több
+kulacs a fűbe vetve mutatá, hogy tartalma szomjú torkokba folyt, s a
+kovákból kiütött szikrák, melyek a lombok sötétében lidérczekként
+szökdöstek, míg a könnyebb felgyúlás végett a kő és ujjak között
+csóvált taplótűz kigyóként tetszék rajta átrepülni, sűrű dohányzást
+jóslának; midőn egy őr jelenté Pintye Gregor közeledését.
+
+- Itt vagytok-e mind?--Kezdé a haramia még a szikla magosán.
+
+- Itt, uram!--Felele az őr.
+
+A haramiák hallván vezérök szavát, hirtelen fölugrának, és inkább
+félelem, mint tisztelet által zabolázott zsibongó örömmel tódultak
+elejébe. Ő még három kisérővel jött, kik a szétoszláskor mellette
+maradtak. Szótalan veté magát gubájára, s egy az ágakon áttörő
+holdsugár épen arczáját világítá; boszús vala tekintete, s majdnem
+megvetéssel határos elégedetlenséget fejezének társaira vetett
+pillanatai, mi rájok varázserővel hatott, mert néma lett egyszerre a
+csoport, és csak halkan és titokban mert a kulacshoz nyúlni itt-ott
+egy szomjasabb, s az előbb sűrű karikákban tekergő dohányfüstöt csak
+ritkán eresztgeték.
+
+Csupán egy tett kivételt a köznyugalomból, nem oly magas talán, mint
+sokan társai közül, hanem tömöttebb alakú; arcza és lángoló fekete
+szemei elevenségével mindnyájokat fölülhaladó, bár ellenben vonásai
+inkább jó szívet s bátortalanságot, mint élte módjához illő vadságot
+mutattak, és senki sem lett volna hajlandó őt haramiának vélni, ha
+szorosabb vizsgálat egy félénk ravaszság jeleire nem akadhatott volna
+arczain, melynek homályszíne és keleti idoma czigánynak lenni árulá el
+a tulajdonost. Ez, a mint mondók, kivétel a közcsendben, olyképen,
+mint egy középkori zsarnok haragja előtt az egy udvari bolond mert
+vidám lenni. Ugyanis két pipát véve elő tarisznyájából, megtölté, s az
+égő taplót reájok tévén, a fényesebbet urának nyújtá. Ez előbbi vad
+komorságával fogadta el, és lassan ámbár, de sűrű s vastag tömegekben
+bocsájtá a füstöt. Ezen első hivatalát teljesítvén, a másodikhoz
+fordult, s a legöblösebb kulacsot, mely bornyúbőrbe takart, és ezüst
+czifrázattal fénylő vala, e szavakkal Pintyének nyújtá:
+
+- Mosd el uram a tekintetes vármegye átkát e kulacs vérével, míg azt a
+mai fekete kopóéval nem teheted, kit addig is áldjon meg az isten
+egynehány tüzes mennykővel!
+
+- Czigány!--Riaszta reá Pintye Gregor félig fölemelkedve, s az
+elfogadott kulacsot a nélkül, hogy innék, kezében tartá, s a hangján,
+de főleg tekintetében uralkodó rettenet összereszketteték a faluvégek
+koromszemű gyermekét, mindazonáltal e nemzetnél a bátorság hiányát
+szemtelenség pótolja, s ez készteté a megijedt czigányt új tréfával
+kedvezővé tenni ura válaszát.
+
+- Igyál uram!--Kezdé ismét.--Vagy torkodra forrt a mai üldözés, és
+összehúzta gégédet?
+
+Mérgesen tekinte reá a kapitány, de nem szólott. Nemsokára ajkaihoz
+emelé a kulacsot, s a hosszú idő, melyen által ez ott maradt, nem
+csekély képzetet gerjeszthete ivó tehetségéről; mert ezen ma még
+haramiái is elbámultak. Alig tevé azonban a boredényt félre, s már a
+terhétől nagyrészt megkönnyebbültet magasan tartá a czigány, kiáltva:
+
+- Sokáig éljen az avasi király! hozzon az isten elébe erős
+erszényeket, s utána gyenge üldözőket, s a vármegye magasztalja föl
+azt, ki velem nem iszik!
+
+- Megállj, czigány!--Kiáltá Pintye Gregor a legvadabb harag hangján,
+- büntetésül csevegésedért, ha reggelig csak a kulacsra mersz is
+tekinteni, holnap csap helyett üttetlek egy borhordóba.
+
+Remegve támasztá kulacsát egy fához a megrémült czigány, s mint a
+tyúkól nyilt ajtajától elijesztett róka lopódzék a sűrűbe, alvásba
+temetni szomját, s a mit ébren izlelni tilos vala, álmodni a teli
+kulacs édességiről.
+
+Ezalatt Pintye Gregor gyakran folyamodék a kulacs tartalmához, és mint
+a történet följegyezte, mindannyiszor hatalmas sóhajtással rezegteté a
+bokor leveleit czigányunk.--Tüzet!--kiáltá végre a bortól
+valamennyire vidámabban a kapitány--tüzet! Süssetek és főzzetek!
+vigadni akarok valamennyi hajdú daczára.
+
+Egy percz alatt talpon álla az egész csoport, és eloszlának kiki dolga
+után. Legtöbben száraz fenyőgalyakat szedtek össze s nemsokára magasan
+lobogott a láng; mások egy rejtett barlangból üstöt és egyéb
+főzőeszközöket hoztak, s ketten ugyanonnan egy fiatal, már megnyúzott,
+és bőrébe takart szarvast hoztak elő, s a földre vetett sima deszkákon
+darabolni kezdék, a földbe vert izmos ágon függött az üst; és
+nemsokára apróra vagdalt szarvashússal, szalonnával, vöröshagyma-
+szeletekkel és tépett paprika darabjaival megtelék. Két vagy három
+haramia hosszú fakanalakkal kavart az üst mérhetetlen öblében; míg
+sokaknak főgondjok vala a tüzet új galyakkal folyton nevelni; két
+nyárson a szarvas hatalmas czombjai forogtak, előbb a tűz által
+halaványodva, később sült színűvé pirulva és barnulva. A lángok
+magosan csaptak föl, világosítva a közelt, mi a távolabb erdő homályát
+még mélyebbé és rémesebbé tette, a részint heverő, részint forgolódó
+haramiák arczait barna pirossággal önté el, a szurkos fenyőfa ropogva
+s pattogva égett, ezzel a forró hús szürcsölése s a haramiák zaja
+emelék a látvány különségét. A füst folyvást szélesedő oszlopban
+szállá föl, míg a magosban lengő széltől megtöretvén, hosszú felleget
+képzett a fenyők ormain. A sokfélekép csoportozott haramiák, s fákhoz
+támasztott fegyvereik igen festőivé tevék az egészet. A rablókat
+vidámítá várandó vacsorájok, melyet az üstnek mindig erősülő illata
+már közel lenni igért. Maga a kapitány is, bár még szótalan, de
+tetszőleg olvadó komorsággal nyugvék. Csak az egy czigány volt kizárva
+ezen örömökből, mint Ádám ősünk a paradicsomból, s oly érzelmekkel
+tekintgete az üstre, annak szájingerlő szaga orrát megütvén, -
+milyekkel hajdan a pusztákból kivánkozott Izrael nemzete vissza
+Egyiptom húsfazokai felé. Végre a kész eledel levéteték, a haramiák
+helyet foglalának üstjök körül, s a hozzá nem férők fatányérokba
+meríték részöket. Vízzel telt e szomorú látványon a czigány szája; de
+hol volt még egy felei közül, kit a szükségben leleményes esze
+elhagyott volna? Bajnokunk is hamar módra akadt, hogy juttassa magát
+boszús urának eszébe. Szólani nehéz büntetés alatt tiltva lévén,
+hegedűjét vette elő, minden valódi czigány elválhatatlan eszközét, s
+rövid hangoztatás után kezdé a nagyidai keserves nótát zengetni.
+Pintye Gregor ajkai megvető mosolygásra vonultak, s a barna hangászra
+nem is tekintve, e szavakkal vigasztalá annak már az illatozó üst
+felett lebegő lelkét:
+
+- Kelj föl, moré! s ne czinczogj, mint az éhes egér lyukában, mert
+hegedűd után még az étel is tánczra kerekednék gyomrunkban. Jösz te,
+ragadj kanalat a vonó helyett.
+
+Nem vala szükséges ismételni a parancsot; a hegedű, mintha minden
+húrai lepattantak volna, egyszerre elnémult, s már a jövő pillanatban
+Moré kanala teli tányéron kopogott. «Moré» ugyan közös neve a czigány
+nemzet minden férfitagjainak; de czigányunk, mint felei majd
+mindenike, semmit sem tudott családja nevéről, sőt, különös
+szerencsétlenség! még keresztnevét, s a templomot is, hol az
+anyaszentegyház keblébe fogadtaték, elfelejté, már az sem vala többé
+világos előtte, melyik büszkélkedjék a három azon tájon uralkodó
+vallás között, őt nyájába számlálhatni. Így a «Moré» köznevezet
+tulajdonnevévé vált, de ő túl ily csekélységeken, abban semmi
+csúfolást sem gyanított. Alig vala elköltve a vacsora, mivel hőseink
+éhségök épen nem késett, a haramiák egymásután elterültek, s nemsokára
+mély szuszogás és itt-ott hortyogás árulá a fáradtság és bor által
+elnyomottakat mély alvásban lenni. Tüzök elalvék; a holdat hegyormok
+boríták, egyik csillag a másik után tűnt a sötét égről, s már a
+hajnali szürkület első derűje tört elő, midőn az eddig békén alvó
+haramiákat a magas úton álló őr jele ébreszté föl; tüstént fegyvert
+ragadtak, indulván a zaj felé, de ennek okát és következéseit a jövő
+szakaszban fogjuk elbeszélni.
+
+HARMADIK SZAKASZ.
+
+Rablás, békülés, szövetség, új tervek.--Igazulása ezen közmondásnak:
+«zsák megleli foltját».
+
+- Egy személy, ki sokszor jelenik meg, de keveset cselekszik.
+
+Vigyázva mentek a haramiák föl, s a sziklára érvén, látának éjszakról
+egy utas csapatot közelíteni tíz vagy tizenkét lovasból állhatót,
+moldvai öltözetben, néhány lépésnyire a szűk-út kezdetétől
+leszállottak nyergeikből, gyalog vezetni által lovaikat. Ezen
+pillanatot használák a haramiák, kik eddig a sziklát koszorúzó
+bokorban rejték magukat, mit a kora szürkület félhomálya igen
+könnyített, kirohantak tehát a leszállás által megzavart utasokra,
+egy-kettő védelmet próbált ugyan, de a boldogtalanok élete csak a
+rablók vérszomja kielégítésére szolgált, a többiek földre vettetvén,
+megkötöztettek, s lovaikról lerakott holmijokkal együtt vezeték őket
+az útonállók völgyi rejthelyök mélyébe, mások a lovakat az erdők
+sötétségébe dugák el. Vad örömmel emelék Pintye Gregor és emberei a
+nehéz moldovai általvetőket, mert súlyok arany és ezüst tartalmat
+gyaníttata velök, s az egyik fogolynak öltözete, s rettegésén is
+áttetsző lomha kevélysége gazdag bojárnak állíták őt. Ruházata ugyan
+bő, hosszú nyesttel prémezett és bélelt kaftán vala sötétkék
+szövetből, alatta meggyszín selyem dolmán arany zsinórokkal, bő zöld
+nadrág és vörös szaffián sarú, aranynyal tűzött övéről a drága
+pisztolyokat és kardot már leszakaszták megfosztói, testalkata magas
+és izmos volt, s erős feje vastag vonásokkal, de minden ügyességet és
+férfikellemet nélkülöze. Valója ugyan semmi jót sem mutatott, de
+üressége a rosszból sem fejezhete többet ki szándékánál, magát
+gonoszságokban kitüntetni, ha az ahhoz kivántató lelki erő hiányával
+nem lett volna. Most kincsei, s talán élete vesztesége miatt a
+rettegés, máskor szokatlan elevenséget önte el rajta.
+
+- Hej, uram!--mondá vidáman Pintye Gregor, látván a felnyitott
+zsákokban aranyat s ezüstöt villámlani,--könnyen nyaktörést okozhatna
+bérczeink között ily teherrel utazni; azért reménylem, megköszönöd,
+hogy bátorságodra gondolván, megkönnyítettünk.
+
+- Ily teher még egy bojárnak sem törte nyakát.--Viszonzá elég bátran
+a megfosztatott, kiben a fösvénység némikép még a halálos félelmen is
+diadalmaskodék.
+
+- Bojár?--Vága belé Pintye Gregor.--Úgy otthon is lesz valamid, hogy
+ezen arany és ezüst nélkül elélhess.
+
+- Ember, hallod-e? én Bogdanu Gyurka vagyok, Rakovicza Mihály moldovai
+vajdának rokona és seregében kapitány; gondold meg, mi jó lehet, ha
+valakit Magyar- s Erdélyországokból kiugratnak, a Havasalföldön
+megpihenni.--Igyekezék a moldovai ellenei szívökre beszélni.
+
+Kételkedve méregeté őt a haramia; de hirtelen felelt:--Ismerem az
+efféle igéreteket, egy ily zsák arany a tatárok között is szerez nekem
+menedéket.
+
+- Jól van tehát; csak legalább annyit hagyj, a mi elég utam
+folytatására.--Esdeklett Bogdanu.
+
+- He--egy bojárnak mindenütt van hitele; hiszen a vajda rokona csak
+nem fogott amúgy vaktában utazni.
+
+- Lovakat adtam el a császári sereg számára, és marhát. De ha
+mindentől megfosztasz, Ugocsába kell visszamennem a Szirmayaktól pénzt
+kérni, mi nagy akadály lenne utamban.
+
+- Csak csapold meg őket, hah, még most örvendek, hogy e csapással
+nekik is egy kis alkalmatlanságot okozhattam.
+
+- Miért?--Kérdé a bojár.
+
+- Nagy számvetésem van tekintetes uraimékkal, régi rovás, de annál
+drágább az ára.
+
+- Hallod-e, barátom?--Mondá Bogdanu, hangját és viseletét hirtelen
+olyanná változtatva, mintha egy okos ötlet villámlanék fejébe, ezen
+állapot annál föltetszőbb vala a moldovai testőrkapitányon, mert
+lelkének ily erőszakos megrázásában igen ritkán sinlődött.--Ha boszút
+forralsz a Szirmayak ellen, kössünk szövetséget, te könnyebben
+juthatsz czélodhoz, s az én szándékom is teljesülhet, a miért hálámra
+mindig számot tarthatsz.
+
+- Úgy, ha bőrzsákaidat visszaadom.
+
+- Tartsd meg azt, sőt még többet is igérek, ha segedelmet nyújtasz s
+az sikerül.
+
+- Előbb Szirmayt mondád egyetlen ismerősödnek, kitől segítséget
+várhatsz, s most így törekedel megrontására, ez moldovai
+kereszténység.--Szóla Pintye Gregor nevekedő bámulással.
+
+- Hallgass meg s azután itélj.--Erre következőképen magyarázá magát a
+bojár:--A meghalt Szirmay György egy leányt hagyott maga után, neve
+Ilona.
+
+- Tudom, tudom, csak tovább!--mondá boszúsan a haramiafő.
+
+- Ez most ángyával együtt István bátyjánál tartózkodik, ott
+megismerkedtem vele, belé szerettem, feleségül kértem, büszke rokonai
+nem adták, és üres kosárral küldöttek haza.
+
+- Mink pedig üres erszénynyel.--Jegyzé meg More.
+
+- A többit értem.--Vága beszédébe Pintye Gregor.--Ragadjam el
+számodra a kisasszonyt, s te eget igérsz s kötéllel huzatsz feléje, ha
+hölgyed lesz a leány.
+
+- Ötszáz körmöczi a díjad, kész vagyok érte mindennel kezeskedni.
+
+- Nem pénzed, a mi ajánlatod elfogadására ingerel, szép alkalom
+boszúmat önteni a kevély nemzetségre.--Jól van--ide kezed--áll az
+alku.
+
+- Reményled, hogy boldogul szándékunk?--Kérdé Bogdanu.
+
+- Bízd azt reám, de ötszáz arany nekem s ugyanannyi társaimnak, és
+holdújuláskor Jászvásáron lakodalmad lesz.
+
+Kevéssé habozott a kapitány reá állani az új áldozatra; de a szerelem
+mindenhatósága itt is diadalmasnak mutatá magát, reá álla, nem igen
+lehetett azonban annyi veszteség után bőkezűségén csudálkozni, mert az
+elrabolt pénz a vajdáé volt, magáét már előre küldé az erdélyi
+császári sereghez vitetett pénzzel. Most az érdemes új czimborák
+tanácskozni kezdének szándékok kivitele felől. A moldovaiak Pintye
+Gregor parancsára föloldoztatván, szabadon jártak, sőt a haramiák
+reggelieket is megoszták velök, míg kapitányok Bogdanu Gyurkával
+tanakodék.
+
+- Ezen napokban nagy vadászat lesz Huszt vidékén, ott megjelenik a
+Szirmay-család is, menj hozzájok, beszéld el, mint raboltalak ki,
+ebben hazudni nem fogsz, engem embereimmel együtt majd ott találsz,
+ismerem én az efféle mulatságokat, mert Pintye Gregor, bár nem híják
+is, meg szokott rajtok jelenni. Az erdő szélén hely készíttetik az
+asszonyok számára, s ezek kevés ügyetlen férfiakkal maradnak ott; te
+azért bizvást kövesd a vadászokat, de igyekezz, mennyire lehet, hátra
+maradni, s közel az asszonyokhoz embereiddel együtt, én a szépekre
+ütök, te védelmökre rohansz, de természetesen már késő lesz, kergetni
+fogsz engemet, de az utat eltéveszted, s nyomomat veszted, mához egy
+hétre pedig minekelőtte a nap e tengerszem tükrébe kacsint, jelenj meg
+ezen völgyben az ezer körmöczivel, s tied Ilka kisasszony. Ha pedig
+első tervünk, várakozásom ellen nem foganulna, én bányász-öltözetben a
+nagybányai vendégek között leszek, így majd ott is bátran szólhatunk.
+
+- Minden jó!--Viszonzá félig örvendve, félig búsan a bojár.--De hol
+vegyek én szegény kirabolt ember ily rövid idő alatt ezer aranyat?
+
+- Nagybányán tartózkodik egy gazdag moldovai kereskedő.--Felelé a
+minden bajon segíteni tudó haramia.--Az vajdája rokonának örömest fog
+ezer aranyat kölcsönözni, ha meglátogatod a vadászat után. Most
+indulj, mert én tovább nem maradhatok.--A haramiák eltakaríták
+holmijukat, vissza adák Bogdanu lovait, sőt Gregor kevés pénzt is
+nyújta neki, s külön utakon ment a két felekezet, a moldovaiak vissza
+Mármaros felé, a haramiák nyugotra.
+
+NEGYEDIK SZAKASZ.
+
+Melyben a fő személyek jelennek meg.--Vadászat, véletlen baj,
+
+melyből nagy szerencsétlenség származik.
+
+Közel Huszt mezővárosához, hol a fehér és fekete Tisza, itt még csak
+hegyi patakok, összefolyván, hazánk legnagyobb honi folyamát alkotják,
+vonult a köves úton egy számos vegyes csapat, urak, szolgák és
+parasztokból álló, utánok három hintóban asszonyok és leányok ültek,
+több szekér pedig eleséget vitt a társaság után, melynek készületéből
+kivehető vala, hogy vadászatra szándékozik. Alig haladtak azonban
+félórányira, s már kénytelenek voltak lovakat és kocsikat elhagyni;
+mert az eddig meglehetősen tágas út most egy, az erdő ritkulásai után
+tekergő keskeny ösvénynyé vált. A hely, hol leszállának, óriási
+magasságú fákkal koszorúzott kör vala, melynek közepét négy hatalmas
+tölgy díszesíté, ezeknek alsóbb ágaik levagdaltattak, a felsőbbek
+pedig hosszú, itt-ott fatámasztékokon nyugvó rudakkal egybekötve, és
+zöld galyakkal sűrűn fedetve, oszlopul szolgáltak egy tágas
+levélszinnek, mely hűvös kebelében vala fogadandó víg ebéddel a
+vadászatról fáradtan visszatérőket; közel hozzá egy kövekből rakott
+tűzhelyen már magasra csaptak a lángok, s lomha inasok és kövér
+szakácsnék előkészületekkel foglalatoskodtak a következő dologra. Az
+asszonyoknak itt kelle volna maradni mindazokkal, kik a vadászatban
+közvetlen részt nem vesznek; ez vala tehát a bojárnak czinkosa által
+Szirmay Ilona elrabolására kijelelt vidék. Már búcsúztak az elválók,
+midőn két sugár leányalak kérő arczczal fordult egy már őszbe vegyült,
+de még erős és felette tisztes tekintetű öreghez. A két szép esedezőné
+Mária volt és Ilka, Szirmay György leányai; egy rövid pillanat már
+testvéreknek ismerteté őket, oly nagy vala termetek s vonásaik
+hasonlósága, bár az öregebb fekete szemében inkább alvó, mint égő
+szende tűz, s a képén lebegő lágy nyugalom szelid s komoly
+ábrándozásra mutattak, míg Ilka, az ifjabb, sötét szemében az éjszaka
+lángolni látszék, s pajzán mosoly uralkodott piros ajkain, s szünetlen
+változó arczulatja s tekintete csintalan elevenséget árulának el. Az
+öregebb így szólítá meg Szirmay Istvánt, mert ő vala a tisztes öreg:
+
+- Bácsi, vigyen el minket is a vadászatra.
+
+- Édes gyermekeim! mit fog mondani anyátok?
+
+- Ő sem ellenzi.--Mondá nagy sebességgel Ilka, s anyjához fordult,
+jobb karját annak nyakára tévén.--Ugy-e, édes anyám, te megengeded.
+
+- Mit akartok, gyermekek!--Felelé ijedten az anya,--ott annyi lövés
+között, mily könnyen eshetnék baj.
+
+- Vigyázunk magunkra.--Szóla a két leány.
+
+- S Ilkára majd vigyáz Boldizsár öcsém,--mondá az öreg Szirmay, s
+Ilka vérré pirultan süté le szemeit,--de Marimat magam fogom
+megőrzeni. Ereszd el őket, édes hugom.--Folyamodék ő is anyjukhoz.
+
+- Isten tudja! de én bajtól félek.--Hangzék habozva Szirmayné
+felelete.
+
+- Ne félj semmit, édes anyánk, csak most az egyszer--s az egész
+társaság kére a leányokkal, míg a jó anya aggodalma ellenére is igent
+mondá, látván, hogy csak Bogdanu Gyurka (olvasóink előtt tudva lévő
+okokból) fogja pártját. Vígan indulának a vadászok szép társnéikkal,
+csak Bogdanu Gyurka maradozott hátra embereivel, aggódva keresvén
+szemei a bányász-alakba bújt haramiát; nem soká várakozék, midőn egy
+csapat hajtó parasztok vonulának előtte, s köztük ismerős képekre
+lelt. E csoportból fejté ki magát Pintye Gregor hosszú testalkata, a
+bányászruha és egyéb változatok által majdnem ismeretlenné tétetve,
+azok előtt is, kiknek őt látni gyakor alkalmok volt.
+
+- Uram!--Mondá tetszőleg mély tisztelet jeleivel a bojárnak. -
+Szándékunk füstbe ment, de ne essél kétségbe; látod azon sudár úrfit,
+ki Ilkát vezeti? az Szodoray Boldizsár, kedvesed szeretője; a fiú
+mindig a legszélsőbb, legveszedelmesebb helyet szokta választani a
+vadászaton, a leány tőle el nem marad, én czimboráimmal körüle fogok
+hajtani, s ne aggódjál, hogy a tüzes ifjút félre ne csaljam, mialatt
+bajtársaim a leánykát elragadják. Azért a mellettök lévő állást
+foglald el, s vigyázz, a második hajtás alatt nőt rabolok neked,
+szépet, milyen még nem volt moldovai bojárnak.--Ezzel jobbra fordult
+Pintye Gregor a többi hajtók után, és Bogdanu ment a vett utasítást
+követni. Az első hajtás baj nélkül folyt el, s a második mélyebben az
+erdőben magas bérczek tövénél kezdődött. Jobbról a szélső pontot
+Szodoray foglalá, alig ötven lépésnyire tőle Bogdanu állott, ezután
+Szirmay egy öreg barátjával. A bojár történetből egy szikladarab előtt
+vette állását, Szirmay hugait ezen kőre ülteté, hogy magas ülőhelyeken
+mind a netalán elrohanó vadak, mind az alacsonyabbra irányzott lövések
+előtt bátorságban legyenek, annál inkább, mert ezen ponton a leányokat
+nemcsak ő, de Boldizsár is szemmel tarthaták. A többi vadászok egy
+hosszú vonalban terjedtek el, és szembe velök a hajtók nagy
+távolságnyira, fejszék, villák s dorongokkal fegyverkezve ijesztek föl
+a sűrűbe rejtező vadakat, harsány kurjongással kergetve őket a halált
+osztogató csöveknek elejibe. Sűrű puskaropogás a lövészek bal
+szárnyára vonta a figyelmet, s a tüzes Szodoray már nyughatatlanul
+tekintgete arra, midőn jobbra tőle egyenesen a vadászok vonalában egy
+szarvas hatalmas fejdísze emelkedék föl a sűrűből, melyhez nagyságra
+hasonlót még Boldizsár nem látott. Nem állhata ellent vágyának a
+királyi vadat elejteni, de leshelyéből a bokor sűrűsége miatt rá lőni
+nem lehetvén, közelített a, min eléggé bámult, az egész vadászi zaj
+daczára is csendesen s kényelmesen mozgó szarv felé, melynek
+tulajdonosa kedvére látszatott legelni; már legjobb lövéstávolságban
+volt üldözőjétől, midőn a bokrok között hirtelen eltűnt. Ezen
+sebességből itélve a szarvas vagy lefeküdt, vagy valamely
+földkonyulatba leereszkedék. Tanakodva álla itt egy darabig Szodoray,
+bele nyomuljon-e a már itt igen sűrű cserébe, melynek csergése az
+állatot időnek előtte fölijesztené, vagy előbbi helyére visszatérjen,
+s az utolsóra határozá magát, remélvén, hogy az üldözött előbb-utóbb
+kezébe kerül a vadászat folytában, midőn egy harsány beható asszonyi
+sikoltás csapott fülébe. A két testvérnek, mint külsejök, úgy hangjok
+is igen hasonló vala, s annál inkább sietett Boldizsár, mert nem tudá,
+melyiket fenyegeté veszedelem. Az első kiáltásra több következék, s
+egynéhány puska s férfihangok durranának belé. Kilépvén a csalitból, a
+fenn említett szikla mellett húsz vagy harmincz embert látott küzdeni.
+Először is Szirmay István tűnt szemébe, egy oláh pór-öltözetű emberrel
+birkózva, kitől is rövid küzdés után a földre csapaték; Szodoray méltó
+haragra lobbanva ragadá puskáját, s a vakmerő pórnak irányozá: ez
+észre vevé a veszélyt, s hosszában a földre veté magát épen, midőn
+Boldizsár csövét elsüté, s a rablónak szánt golyó Szirmay Mária szívét
+találá, kit ennek háta mögött tartott ölében egy haramia; mert ki nem
+gyanítaná olvasóink közül, hogy a támadók Pintye Gregor s emberei
+voltak. Kivont karddal vága közibök Boldizsár, s az első, ki útját
+gátolá, halva dűlt el; de csak most vevé észre, mily egyenetlen tusába
+bocsátkozék, mert a haramiák ellen, egy-kettőt kivévén, csak Bogdanu s
+emberei harczoltak, s ezek is már futásnak eredtek, mire a haramiák is
+nagy sebesen vissza vonták magokat, s midőn az ösvénybe kanyarodtak,
+melyen az erdő áttörhetetlen sűrűsége miatt egy darabig futni
+kénytelenek valának, úgy rémlék Szodoraynak, mintha egyikök ölében
+Ilkáját látta volna elragadtatni, és magát s minden veszedelmet
+felejtve rohant a rablók után, kik egész élte boldogságát vitték
+magokkal.
+
+A többi vadászok ezen csak kevés perczekig tartó zajt eleinte, mint
+efféle mulatságokban nem ritka lármát megveték, csak későbben sejtvén
+veszedelmet, mire távolabb állásaikról a csatatérhez érkeztek, a
+haramiák szép zsákmányukkal már jól elhaladtak s a messze üldöző
+lövészektől, az elragadott leány és megmentésére törekvő kedvese kora
+segedelmet nem várhattak.
+
+ÖTÖDIK SZAKASZ.
+
+Melyben az előbbi baj még nagyobbá lehetne, ha segítség nem érkeznék.
+- Egy új személy,
+
+ki keveset tesz, de a helyett sokat beszél.--Tudósítás új
+szerencsétlenség felől.
+
+Már a rablók azon helyhez értek, hol a fák ritkulása miatt lehetséges
+volt az erdő belsejébe eloszlaniok, s honnan minden üldözésnek
+daczoltak volna, midőn az ösvény ellenkező részén egy sűrű bokor
+mellől emberek jöttek elő, az első Szodoray segítség kiáltásaira
+tüstént kardot rántott, de minekelőtte hasznát vehette volna, már a
+földre terült Pintye Gregor izmos jobbja alatt, de esésben ennek lábát
+megragadta s míg a baljában félholtan fekvő Szirmay Ilona által
+terhelt haramia magát ezen bilincsekből szabadítani igyekezett,
+erősebb karok ránták ki szép zsákmányát öléből, Pintye Gregor
+föltekinte s rettenetes ellensége Karácson Tivadar állt előtte
+vármegyei hajdúkkal.
+
+- A fekete kopó!--kiáltá egy czimbora s ijedve futottak a többiek az
+erdőbe; közrémülésöket látván vezérök, nem tartá tanácsosnak egyedül
+megállani a sarat s példájokat követé, épen midőn Tivadar a megmentett
+leányt egy hajdúnak adván, ellene emelé kardját. Gregor könnyebb
+menekedése végett hátra lökött két maga előtt álló rablót, ezek
+Karácsonra dűltek, ki őket egy sújtással a földre teríté. A hajdúk
+üldözőbe vevék a haramiákat, de nem soká minden siker nélkül tértek
+vissza, az erdő homályában elvesztvén minden nyomot. Szodoray és utána
+a vadászok is elérkeztek, az első forrón szorítá karjai közé ismét
+eszmélni kezdő kedvesét s a pázsitra ülteté, hol ez ijedtségéből
+kigyógyult.
+
+Forduljunk most azon bajnokhoz, kinek kardja oly bátran és nagy
+tetteket igérőn hagyta el hüvelyét és mégis a kegyetlen sors egy
+máramarosi zsivány képében vérszomja kielégítése nélkül porba sújtá az
+éles aczélt urával együtt. Most fölemelkedék nem legpuhább fekvéséből
+s mérges körülnézés között bal lábát félölnyire a jobb elibe és
+balkezét csipejébe tevé, jobbjával kardját a földbe döfé, orra a
+homlok felé emelkedett, míg ennek bőre redőkben vonult le a szaguló
+érzék lakja felé; háromszor nyilt ajaka, de ugyan annyiszor nyomá a
+harag vissza hangjait, míg végre az indulat e szavakban tört utat
+magának:--Barbaroza pogányhalál. Hol van a gazember, ki egy dragonyos
+kapitányt s a római szent birodalom lovagját a földre merte teríteni?
+Akasztassátok föl tüstént, mert kardomra oly pórvér nem méltó s azért
+is nem döftem keresztül.
+
+Még csak most vonta az idegen mindnyájok figyelmét magára, ő egy magas
+kövér ember volt, élte közép szakaszában, hízott arczán, mely alatt
+csak alig pislogtak ki világoskék szemei és tetemes orrán a magyar
+bortövek minden nemei pirosan bimbóztak hosszan lefüggő szőke hajának
+árnyai alatt, vonásainak katonai rettenetességet kivánt adni, de
+inkább hasonlíta egy iszákos iskolamesterhez, ki nyírvesszővel a
+kezében rémíti tanítványait. Testét meggyszín posztó kabát fedezte
+térdig leérve, hol az iszonyú lovagcsizmákat tőszomszédságban
+köszönté. Fején egy széles karamú hegyes kalap czifra tollakkal
+ékeskedék, védelmére mell- és hátvas és azon súlyos egyenes
+kosármarkolatú kard szolgált, melyet oly sikeretlenül vont elő
+hüvelyéből.
+
+- S kit kell sajnálnunk ezen szerencsétlenségért?--kérdé egy derék
+férfiú, ki előtt a többiek tisztelettel tértek ki.--Ha tudakoznom
+szabad--s alig bírta nevetését elnyomni a réz orrú bajnokon.
+
+- Én Donnerbaumsbergi Türkenfrasz Gottlieb Konrad Friderik vagyok, a
+római szent birodalom lovagja és több hatalmas potentátok ármádájában
+dragonyos kapitány--felelé a vitéz.
+
+- Örvendünk egy ilyen érdemes férfi jelenlétén.--Mondá az előbbi
+kérdező.
+
+- Nincs miért, sőt ijedni fogtok, meghallván jövetelem okát;--vága
+belé a dragonyos.
+
+- S mi lehetne oly rémületes?
+
+Bedugta kardját a kapitány, jobb lába mellé húzván a balt és balkezét
+a markolatra, jobbját övébe tévén, mérges tekintetét fontos
+hivatalossá változtatá és ünnepélyes hangon tudakozódék.
+
+- Én Szatmár és Máramaros vármegyék alispánjait keresem; az úton
+hallám meg, hogy ők a vadászattal delectálják magokat, és én ide
+fordultam.
+
+Kivála a vadászcsapatból négy férfiú s az első, fentebbi kérdezőnk
+magát és társait mutatá be a kapitánynak, mint a keresett személyeket.
+
+- Én Steinville generálistól jövök Transilvániából egy lamentábilis
+nunciummal: a krimiai tatárok számtalan sereggel Besztercze vidékére
+rontottak s az egész regiot depopulálják; a generális, bár a
+commandója alatt lévő hat regementnek vitézi valorát ismeri, kénytelen
+a sokaság előtt positióit odahagyni és bátorságosabb localitásba
+retirálni.
+
+- Én oda hagyván Hollandiát, hol utoljára a magas akaró Generális-
+statusok ármádájában voltam dragonyos kapitány, Steinville trupjai
+közé szándékoztam állani, kivánván tapasztalni a császári servitiumot
+is, de bár mind a két Indiában harczoltam, még sem fogadtak be, azért
+tehát Russiába igyekszem Péter czár szolgálatába; de meghallván, mily
+occasio mutatkozik itten, kegyelmeteknek ajánlom magamat minden
+retiráda eligazítására.
+
+- Hat ezreddel!--kiálta fel Bagosy László szatmári első alispán. -
+Hat ezred rendes katonasággal megfutamodni egy tatár csorda előtt.
+
+- Nem megfutamodni--szóla hirtelen Türkenfrasz félig boszúsan.--Ezt
+csak az in arte bellica, a taktikában és strategiában ignorans emberek
+mondhatják: más a hadi reglamán szerint retirálni, más disorganisálva
+és confusióban futásnak eredni; az első mindig dicsőséges, már a
+pogány görögöknél híres lett általa Xenophon generális, ki
+Babiloniából haza Graeciába több száz mértföldnyi retirádát tett a
+legszorosabb ordre de batailleban, a nagy Montecuculi Rajnald mindig
+retirált a törökök előtt, s mégis mint híres vezér halt meg, a
+legnagyobb generalissimusok retiráltak, mert minden generálisnak
+retirádát praescribál a taktika, ha ellenségeivel számra legalább is
+nem egyenlő;--atqui a tatárok tizenkétezeren vannak, mi csak hatezren
+és azért in pleno consilio bellico determináltatott a retiráda.
+
+- Gyáva ember hozta ezen szabályt, nem volt annak sem lelke, sem
+hazája. Hunyady, Kinizsy, Bátory százezerekre rohantak ötször-hatszor
+kisebb seregekkel s diadalmaskodtak, de retiráda nem volt táborukban.
+- Mondá melegen és az égnek tekintvén Bagosy, mintha a gyáva érzetű
+katonát tekintetre méltónak sem tartaná. Türkenfrasz bölcs
+mosolygással majdnem füléig húzta ajkait.
+
+- Ti magyarok csak mindig atakirozásról álmodoztok s mint szoros ordre
+de batailleban csatázni, úgy regulamentum szerint retirálni sem
+tudtok, ezt már több tapasztalt katonáktól hallottam; szerettem volna
+látni Hunyadytok batáliáit, mily victoriák lehettek azok egészen
+contra artem bellicam--mondá a kapitány s folytatá mosolygását
+mintegy maga örvendve bölcseségén.
+
+- De győzedelmek voltak, s dicsőbbek, mint a német és olasz tábornokok
+egészen juxta artem bellicam elvesztett csatái. Azonban térjünk
+dolgunkhoz,--mely utat vettek a tatárok?
+
+- Mint mondám Beszterczénél rontottak be, s hihetőleg szándékuk
+Magyarországban különösen ezen megyékben zsákmányolni, a lakók a
+legmélyebb erdőkben keresnek refugiomot, részint távol helyekre
+futnak, hol nagyobb a securitás. Tűzláng illuminálja a pogányok útját,
+és in vinculis czipelik magok után ezreit az elfogott erdélyieknek. -
+Vala nem vigasztaló válasza a dragonyosnak.
+
+- Remélem--folytatá Bagosy,--Steinville, ha már Erdélyt nem védheti,
+hazánk felé vonja magát, hogy ezt, a bizonyosan felkelendő nemességgel
+egyesülvén, megmenthesse s a rabló csordától a foglyokat
+megszabadítsa, a zsákmányt vissza vegye.
+
+- Insurrectio--ha ha ha!--röhöge a Donnerbaumsbergi lovag -
+Barbaroza pogányhalál! Insurrectio--már a nagy Montecuculi
+demonstrálta egy taktikus dissertatioban, mily irregularis és
+haszontalan katonaság légyen ez; csak hátráltatná a generálist szép
+retirádájában.
+
+- Montecuculi egy alacsony gőggel s külföldi gyűlölséggel teljes kaján
+lelkű ember volt; s azért jaj annak, ki gyalázni meri hazánk századok
+óta vitézségről híres nemességét, azt nem őrzi meg Montecuculi minden
+dicsősége a büntetéstől.--E szavakat oly tűzzel s hathatósan dörgé
+Szodoray Boldizsár, hogy a római szent birodalom lovagja katonai
+tartását egy pillanatra elveszté, s midőn az ifjú magyar jobbját
+szablyája felé látá nyúlni, orra s pofája veres halmain hirtelen
+haloványság sugárzék által.
+
+- Öcsém, ne vedd rosz néven, a tatárok ülnek már ezen úrnak vérében; -
+mondá félig engesztelőleg, félig gúnyolón Bagosy Boldizsárnak, részint
+nem akarván, részint méltónak sem tartván a nagyszájú idegennel
+perelni, s ehez fordulva folytatá beszédét,--s mit izen még
+Steinville tábornok?
+
+Lassanként visszatért Türkenfrasz hivatalos physiognomiája,
+tapasztalván, hogy védelmezőre akadt.--Steinville generális ő
+excellentiája recomendálja magát nektek s tanácsolja lakaitokat
+elhagyni s minden jobbágyaitokkal elhagyatni, eledelt, barmot s minden
+haszonvehetőt elvinni vagy elirtani és mélyebben az országba vonulni,
+hogy azáltal a pusztaság kényszerítse az ellenséget retirádára. Ezen
+üdvös rendelés kivitelét Erdélyben az idő szüke nem engedé; de ti még
+reá értek, azért fogjatok a destructiohoz, mert az ön kézzel ejtett
+seb nem fáj úgy, mint az idegentől származott.--Ezen utoljára
+fölhozott ösztönözésén annyira örvendett Gottlieb Konrad Friderik
+Türkenfrasz, hogy felejtve Szodoray súlyos szablyája felé nyúló izmos
+karát, öntetsző mosolylyal szájszegletit ismét füleinek közvetetlen
+szomszédságába hozá.
+
+- De mi nem fogunk sem contra, sem juxta artem bellicam szaladni.
+Senki se mondhassa, hogy Bagosy a kormányára bízott vármegyét gonosz
+időkben elhagyta légyen, s azért minden erőmet a veszély elhárítására
+fordítom s e szent czélra vagyonomat és éltemet felajánlom.--Hangos
+éljen követé a szatmári alispán lelkes beszédét, ki azt, ebből társai
+hasonló érzelmét kiismervén, így folytatá:--Menjen azért kapitány úr,
+a hová tetszik s mondja meg, hogy itt lelkes magyar nemesekre talált,
+kik készebbek minden taktika nélkül is az ellenséget megverni vagy
+bátor csatában elesni, mint hazájokat bár sokkal számosabb ellenség
+előtt is csúfosan oda hagyni.
+
+A nem reménylett merész elhatározás szinte bámulással tölté lovagunk
+lelkét s talán nem épen éles elméje is észrevéteté, mily kevés hatást
+tehessen ilyen emberek előtt kényszerített katonai rettenetessége,
+vagy csak történetből esett-e, de elég az hozzá, következő szavait már
+sokkal lágyabb hangon ejté s előbb daczosan felvetett feje
+meglehetősen lehajolt.
+
+- Én tovább nem mehetek, mert már gróf Károlyi Sándornak is ajánlottam
+szolgálatomat és így militaris parolám kényszerít maradni és titeket
+mindenben tanácsommal segíteni.
+
+- Ezen okból szívesen megtartunk, ámbár mi magunkra hagyatva magunk
+módja szerint harczolunk s csak szívünk sugallása lesz vezérünk, ezt
+pedig nincs szándékunkban egy idétlen taktikával akadályoztatni.
+
+- De mégis--kezdé Türkenfrasz, talán a retirádáról egy taktikai
+leczkét adandó, ha Bagosy hirtelen félbe nem szakasztja beszédét. -
+Máskor szívesen fogom hallani az úr észrevételeit, de most társaimmal
+együtt rendelést kell tennünk a védelem előkészületeire.--Rögtön
+meghatározák a két vármegye alispánjai, a szatmári főispántól gróf
+Károlyi Sándortól is mindenről tudósíttatván egy levélben, melyet
+Karácson Tivadar hozott, a nemességet Nagybányára és Szigetre a
+fölfegyverkeztetés végett összehíni, midőn ezen hazafiúi törekvésökben
+egy új szerencsétlenség zavará meg őket.
+
+HATODIK SZAKASZ.
+
+Nagy bú s ennek következései.--A szerelem, ha neheztel is, könnyen
+megbocsát.
+
+Két szolga egy leány holttestét hozta az előbbi vadászat helye felől,
+s egy harmadik vállára támaszkodva az öreg Szirmay István közeledett,
+sűrűn ömölve könyei borult szemeiből; az első pillanatban mindnyájan
+Szirmay Máriát ismerék meg a halottban. Véres ruhája erőszakos
+kimulásra mutatott, a szomoruság ezen új szerencsétlenség felett, csak
+az általa gerjesztett bámuláshoz vala fogható. Egy darabig némán
+nézegeték egymást, míg az öreg Szirmay István félig zokogva e
+szavakban árasztá ki szívének mély búját.
+
+- Hol van az a hyenáknál dühösebb haramia, ki ezen ártatlan teremtés
+liliom virulását meggyilkolta?--Segíts meg, Istenem, erősítsd bűnös
+lelkemet, nehogy kétségbeessem véghetetlen jóságod felett.
+
+- Ki a gyilkos?--riada Szodoray a két fogoly rablóra.
+
+- Azt köztünk ne keresd,--felelé az egyik alig rejthetve vad örömét.
+- Urfi, te magad gyilkolád meg a kisasszonyt!
+
+Bámulva s meredten tekintének mindnyájan Szodorayra, kiben a harag
+minden érzetet elnyomott, mert a nemes ifjú nem képzelheté magát e
+szerencsétlenség még csak véletlen okának is.
+
+- Utálatos gazember! ily rémítő hazugsággal akarod befejezni
+gyalázatos életedet? mondj igazat vagy kínos lészen halálod.
+
+- Csak csendesen úrfi, én minden szavamat bebizonyíthatom; kérdezd
+azon öreg urat--s itt Szirmayra mutatott a haramia--ismer-e engemet?
+
+- Ezen rabló csapott engem a földre.--Mondá Szirmay a zsiványt
+megtekintve.
+
+- Ezen rabló--ismételé Boldizsár szavait a csudálkozás miatt hosszúra
+nyújtva--hiszen az puskám előtt dőlt el.
+
+- Igen,--de csak golyódat kikerülni,--folytatá a haramia felső
+ajakát balra, az alsót jobbra rántva.--És fejem felett csapott az ón
+a kisasszony szívébe, kit épen fogoly társam fosztani szándékozott. -
+A másik haramia bizonyítá társa állítását s a társaság szánakozását a
+gyászos áldozat felett annak ártatlan okára is kiterjeszté.
+
+A már magában is szomorú eset szívszaggatóvá vált, midőn a még mindig
+félre ülő Ilka testvére halálát megtudván, minden visszatartóztatás
+ellenére is, a halott felé rohant és reá borulván, könye záporával
+mosta testéről a véres foltokat, zokogás és mély fájdalma miatt szóba
+nem foghatva bánata és kínjai nagyságát.
+
+Szodoray kedvese mellé térdelt, elvonni igyekezvén a kétségbeesettet,
+ki alig józanulva ön ijedéséből, minden haszon nélkül tevé ki a nehéz
+küzdés veszedelmeinek lelkét, gyengén átkarolá a lánykát jobbjával,
+míg baljával annak balját húzta el a testvér sebéről. Ilka nem látszék
+érzeni és nem hallani imádója súgását, melylyel ez elhagyni kéré a
+véres tetemet s annál nagyobb búra tetszék fakadni, mennél inkább
+igyekezék őt kedvese annak tárgyától eltávoztatni. Végre annyiban
+enyhült belső szorulása, hogy az édes elveszettnek nevét zengheté
+lélekrepesztő hangon siránkozásai között. Erősebben ismételé
+igyekezéseit Szodoray s érezhetőbben vonván el kedvesét a holt
+testtől, egyszersmind füléhez hajla e szavakkal.
+
+- Édes Ilkám! engedj kéréseimnek, ha szeretett nénéd ártatlan
+gyilkosát tiszta lelked meg nem utálta.--Az utolsó szavak tőrként
+csaptak a síró leányka szívébe, fölemelé fejét, melyet a bú örökre
+nénje tetemére sújtani látszott s az unszoló felé fordítá s bár
+gyászos vonásaiban leírhatatlan vala a szelidség, mégis egy
+mennykőcsapás sem rázhatta volna annyira meg Szodoray lelkét, mint
+azon szemrehányással s a harag egy kimondhatatlan nemével tele
+pillanat távol minden gyűlölségtől, minden boszúvágytól, melyet a
+gyászoló szép reá lövelle. Nagy fekete szemei harmatfelhős éjhez
+hasonlának s belőlök neheztelés sugárzék, milyet az ég mutathat, ha
+szánakozva és nem büntetőleg tekint a föld hibáira. S épen a haragnak
+szelidsége zúzta össze a tüzesen érző Boldizsár lelkét, ő, ki a
+legkitörőbb haragra kész, annál inkább, mert ismeré kedvese
+elevenségét,--azt férfiú türelemmel fogta volna fel, semmivel sem
+bírt ezen szende, de szívbeható neheztelés ellen fegyverkezni;
+kedvesére tekinte, kinek nemcsak szemei könyeztek, nemcsak ajkai
+vonultak sírásra, de egész valója egy még a halálos búban is édes
+harmoniával gyászolt. Beszédre látszék törekedni,--talán a
+szemrehányás szavaira. Szodoray nem tűrheté tovább.--Ilka!--sóhajtá
+sűrű könyekben engedve utat bánatának--Ilkám!--s kezével takarva
+arczát, elfordult.--Boldizsár!--suttogá Ilka, hangja a neheztelés és
+engesztelődés között küszködvén, az ifjú félénken tekinte reá, de egy
+pillanat egészen elváltoztatá a lányka arczát, bár búja inkább
+nevekedni, mint enyhülni látszott; mert most érzé, hogy nincsen
+erejében nem szeretni azt, ki bár ártatlan oka nénje halálának.
+
+- Ilka! te megbocsátasz.--Sóhajtá Szodoray, látván, hogy a szerelem
+napja sugárzik által kedvese képén a neheztelés fellegein és
+elfelejtve minden körüllévőket, egy forró kézcsókolással pecsételé az
+engesztelődés néma, de tisztán érthető egyezését, s Ilka egy sokat
+kifejező kézszorítással monda igent, mire azonban inkább szíve titkos
+sugallása, mint búján kívül minden egyébről megfelejtkezett elméje
+készteté.
+
+Néma tanuja volt eddig az egész társaság a szerelmesek bújának, míg
+Bagosy, ki a lesújtott öreg Szirmayt vigasztalá, elvonta őket félig
+erőszakkal a holt felől; mert Szodoray a szerelme egére oly komoran
+vonult felleg miatt, nem láta már egyebet, mint ön szíve üdveinek
+veszedelmét. Kemény parancsolat adatott a főbbek által mindeneknek a
+szerencsétlen anya előtt leánya esetéről legkisebbet sem szólani,
+legkevésbbé pedig annak véletlen okozóját tudtára adni. A halott
+biztos emberek által más úton Husztra küldetett, s a vadászok szomorún
+a kettős szerencsétlenség miatt a levélszín felé ballagtak.
+
+HETEDIK SZAKASZ.
+
+Víg lakoma helyett gyászos tor.--A dragonyos kapitány rendíthetlen
+lelket mutat s
+
+rettenetes pusztítást követ el.--Az anya szenvedései. A szerelmesek
+bucsúja. Elutazás.
+
+Alig érkeztek meg vadászaink a levélszín közelébe s már rosszat
+gyanítón futott elébök Szirmayné, aggodalma még inkább nőtt, midőn
+csak egyik leányát látá, ezt is kisírt szemekkel, és halaványulva a
+még reggel oly rózsapiros arczokat.
+
+- Mi bajod, édes gyermekem?--kérdé leányát.
+
+- Semmi, édes anyám, már semmi.--Felelé újra kitörő zokogását alig
+nyomhatva le Ilona.
+
+- Semmi.--Vága beszédébe Bagosy--Marira egy vadkan rohant s agyara
+ruhájába akadván, a földre dönté, egy kevéssé meg is vérezte, de nem
+veszedelmesen.
+
+- Istenem! hol van ő? talán már meg is halt!--kiáltá Szirmayné.
+
+- Őt Husztra küldtük, mert a vadászat közelebb vetett a városhoz, mint
+ezen levélszínhez.--Felelé Bagosy.
+
+- Föl hát!--Jancsi fogj be,--én tüstént Husztra megyek, az anya
+ápolja beteg gyermekét.--Siessetek!--Így s még több fölkiáltásokkal
+fejezé ki a szerencsétlen anya bánatát. Sikeretlen vala minden
+igyekezet őt lecsillapítani s végtére a férfiak is kénytelenek voltak,
+szándékában megegyezni; sógora, Szirmay István, ki legjobban tudta
+magát régi ismeretségénél fogva sógornéja természetéhez alkalmaztatni,
+követé. Elindultak tehát, s az anya mindig növekedő félelme miatt
+Ilkát is elvitte, ne hogy felügyelése nélkül maradván, őt is baj érje.
+
+A többiek a már kész ebédhez ültek, részint azért, hogy a rémült anyát
+még inkább ne ijeszszék, részint, hogy míg ők az ebéddel
+foglalatoskodnak, az előre Husztra küldött szolgák minden
+megkivántatót elkészíthessenek a nemeseket Nagybányára vagy Szigetre
+vinni.
+
+Az ebéd másképen esett ki, mint a reggeli vidámság jövendölte, de
+egészen megegyezőleg a nap boldogtalan híreivel és szerencsétlen
+viszontagságaival. Majdnem szótalan ültek az asztalnál s az ételek és
+italok sem dicsekedhettek a legnagyobb kelendőséggel, de az igazság
+kényszerít megvallanunk, miként Türkenfrasz Gottlieb Konrad Friderik
+volt hollandi kapitány minden tekintetben dicséretes kivétel volt;
+mert ő mindig igyekezett, hol jobb, hol bal szomszédjához hajolván a
+csendet megtörni, majd a szemközt ülőkkel cseréle egynehány szót vagy
+az egész asztalhoz intézé beszédét, de ezen utolsó esetben épen
+sikeretlenül, mert egyik a másikra hagyván a feleletet, végre senki
+sem felelt a lovag nem csekély boszúságára, a mit ő az öblös serlegek
+nedvével igyekezett lemosni; de nehezen érhette el czélját, mivel az
+orvosságot az evés végéig folyvást és nagy mennyiségben használta s
+mégis mindamellett vészt és pusztítást látszott haragjában esküdni a
+feltálalt ételeknek, mert a mi közelébe hozatott, az csak nagy
+csonkulással juthatott tovább, kése, kanala és villája oly serény és
+foganatos mozgásban voltak, mint kardja még alkalmasint egy csatában
+sem; bátorsága, midőn Szodoray reá ijesztett, a taktika szabályai
+szerint szívéből hihetőleg gyomrába, mint biztosabb positióba retirált
+s ott mostan a máramarosi ebéd sültjein tőn pusztítást vitézi haragja,
+mely eredetileg a kerimi tatárok ellen lett volna irányzandó. Nem
+akarjuk ugyan bizonyosan állítani ezt vagy kereken kimondani, hogy a
+nemes lovag minden más lelki és testi tehetségek előtt főleg sokat és
+jól emésztő gyomorral volt ellátva, nem, mert ezt csak egy ebéd miatt
+erősíteni, rágalmazásnak magyaráztathatnék, annál inkább, hogy az
+egykorú krónikák, melyek mégis sokkal csekélyebb tárgyakat
+följegyeztek s jelen történetünknek forrásul szolgálnak, mélyen
+hallgatnak Donnerbaumsbergi Türkenfrasz Gottlieb Konrad Friderik,
+római szent birodalmi lovag és több potentátok seregében volt
+dragonyos kapitány érdemeiről, meg lehet hosszú s a pogány tatárok
+miatt nem épen bátorságos utazása ingerlé fel annyira étvágyát; a ki
+azonban olvasóink és olvasónéink közül a kapitány iránt különös
+részvéttel viseltetik s a fentebbi tárgyról körülményesebb tudósítást
+óhajt, azt csak elbeszélésünk további folyamatjára idézhetjük, talán
+későbbi és többszöri alkalom napvilágra hozza azt, a mi vitézünk első
+jelenésekor homályba borulva maradt, most még csak azt az egyet
+akarjuk megjegyezni, hogy Bagosy minden komolysága mellett s az általa
+tisztelt magyar vendégszeretet ellenére is, el nem titkolhatá ezen
+máramarosi tiszti társának fülébe súgott észrevételét.
+
+- Ha kapitányunk a csatamezőn tizedrész annyi pusztítást tesz, mint az
+asztalnál tőn, megköszönhetjük Steinville tábornoknak küldetését.
+
+Ebéd után mindnyájan Husztra indultak, hol a szerencsétlen anyát
+leánya teteme felett találták bújában magánkívül; minden vigasztalás
+foganatlan volt, s nehezen lehete a kétségbeesettet reá venni, hogy a
+szeretett testével s még élő leányával haza térjen Ugocsába Fertős-
+Almásra, elindulására azonban legalább is a következő napot kelle
+elvárni, mert az első bú hatalma őt mindenre képtelenné tevé. Még
+nehezebb vala Szirmay Istvánt sógornéja elkisérésére birni, az öreg
+hazafi jelen akart lenni a haza védelmére czélzó tanácskozásban, s
+tettlegesen résztvenni minden ide tartozóban, csak miután
+megigérteték, hogy tudósíttatni fog mindenről és később a
+készületekben régi tapasztalása, és buzgó hazafisága el nem
+mellőztetnék, győzött keblében a rokoni szeretet. Még hevesebb, de
+rövidebb küzdés dúlá Szodoray lelkét, neki ugyan senki sem ajánlá
+Szirmaynét elkisérni; de annál forróbban unszolá szíve vonzalma, mégis
+átlátá, mily illetlen lenne elhagyni a komoly foglalatosságot, mely őt
+a haza védelmére szólítja, s nemesi tartozásának betöltésére, egy
+lánykát turbékoló galambként követve. Meglesé azonban az első
+pillanatot, melyben kedvesét egyedül találhatá, hogy tőle nyilván
+hallhassa az engesztelés szavait, s megbocsátását a véletlenül okozott
+szerencsétlenség miatt, s búcsút vehessen a veszélylyel fenyegető idők
+által talán hosszúra nyúló elválás előtt. A leánynak ugyanezen
+szándéka lehetett, mert alig vette észre kedvesét közelében járni,
+tüstént elhagyá úgy is sokaktól körülvett anyját, s tetszőleg háborgó
+indulattal, kétes lépésekkel haladott Boldizsár felé, ez a tágas
+várbeli szoba másik végén állott magába merülten a falhoz dülve
+egymásba kulcsolt karokkal, csak néha emelve pillanatát a túl oldalon
+álló csoportra, melyben kedvese is mulatozott, midőn Ilkát maga felé
+közeledni látá, mint öröm villanása egy eleven pirosság futá el
+arczait, mely a leányka arczain visszasugározni látszék, oly hirtelen
+változék annak is rózsává halovány színe, egymás tekintetébe merülve
+némulva látszának egy perczig, mig Szodoray Ilka kezét megfogva a
+csendet felbontá.
+
+- Imádott Ilkám, zengje most elválásunk előtt, ezüst hangod azt
+szívembe, a mit már szemeid szende sugarából, édes kézszorításodból
+olvastam, Isten látja lelkemet, mily kínok szaggatják, de kész vagyok
+őket tűrni bár ártatlanul, kész minden szemrehányást békével
+szenvedni, csak pillanatod szelidsége, csak szerelmed enyhítse
+fájdalmamat.
+
+- Nem, Boldizsár, ki neheztelne embertársára a kegyetlen sors csapásai
+miatt, egy pillanatra ugyan--megvallom--fájdalmaim ártatlan
+szerzőjük ellen gerjesztettek, de csak egy perczig tartott az
+igazságtalan indulat, egy szó, egy pillanat tőled elég volt azt
+eloszlatni, s csak azt mutatá, milyen irthatatlan szerelmem, s milyen
+erősen áll minden szerencsétlenség felett.
+
+E beszéd közben a szomszéd szobán keresztül egy erkély idomú kis
+oldaltoronyba értek: a kilátás a magas bérczen fekvő vár ezen fenn
+részéből messze és nagynemű vala, a zöld völgyet hasítá a már egyesült
+Tisza, itt még tisztán és világosan folyva kövicses medrében. Huszt
+mezővárosnak békés telkei alig láthatón a lefüggő szikláktól zajtalan
+állottak, mert lakóik mezei munkával elfoglalva látszottak izzadni,
+míg barmaik a városszélen egy alacsony bokrokkal gyéren benőtt mezőn
+legeltek, minden oldalról bérczek magasabb és magasabbra emelkedve
+zárák a láthatárt, alul gazdag lombú tölgyek, feljebb fenyűk tavaszi
+eleven zöldével borítva, magasabban kopár szirtek még vereses zöldben
+tüntek elő, s a távolabb csúcsokat a nap sugaraiban ezüstként ragyogó
+hó fedezte. Nem érdeklé a látvány szépsége a szerelmeseket, legalább
+nem látszék érdekelni, de tagadhatatlan befolyása minden magos
+szépségű vidéknek az érzékeny kebelre, bármely vihar dúlja, bármely
+érzelem epeszsze, és bú faggassa is azt, így a szeretők szívének bár
+tudtok nélkül leggyöngédebb idegeit érinté az egy fenn bájú vidéken a
+tavasz virányaitól a tél legzordonabb jeléig varázs harmóniában
+összeolvadt természet szépsége, s édesebben költé a szerelem néma, de
+szeretőknek oly könnyen érthető beszédét, mely a szemekből, az arcz,
+az ajkak minden mozdulatiból oly igézőn tud szólani a rokonérzetű
+kebelhez. Ezen a földi lét talán legboldogabb állapotjában elmerülve
+állottak ők némán egy darabig. Ilka képéből természetes, pajkos
+elevenségének majd minden jelei eltüntek, mert a hatalmas érzetek, s
+mindnyájok leghatalmasbika, a szerelem, az eleven charactereket
+komolyabbá és mélyebb érzetűvé teszik, mint a természettől komolyokat,
+ezen változás alkalmasint onnan származhatik, mivel az érzelem forró
+örömét, vidám lelkök a nékik oly természetes vígság által kijelelni
+igen csekélynek tartják, s egy tiszta belső öröm, mely nagyságával
+elcsüggeszti vidám élénkségöket, jő helyébe; míg a komoly elzártabb
+character, ki kisebb érdekű örvendetes eseteknél élénk nevető örömre
+fakadni nem fog, ha egy hatalmas édes érzés elragadja, gyakran a
+legvidámabb örömre szokott lobbanni; ezen állítás, ha mint minden elv
+és szabály többszöri kivételt szenvedne is, mégis leginkább
+szerelmesek s főleg szerelmes lánykákon megvalósult. Szodorayn nem
+vala nevezetes változás észrevehető, mert nem lévén a Mária halálából
+származott bú által annyira elfogódva, ideje volt ezen jelenetre előre
+készülni, rajta csak szomoruságán áttündöklő szerelem uralt, s
+nyugalmasabb állapotja következésében ismét ő volt a beszéd kezdője.
+
+- Lásd édes Ilkám! e csendes viruló tájban félelem nélkül dolgozó pór
+népet, nem gyanítja, mi zivatar támad onnan délfelől, földjeit,
+telkeit, s talán éltét is elpusztítani, ősi és dicső tartozása a
+magyar nemesnek honát védeni s alattvalóit, kik őt munkájokkal
+táplálják, minden ellentől oltalmazni, engem ezen szent kötelesség hí
+a gyilkos tatárok ellen; de ne félj, mert alakod őrangyalként s óvón
+fog felettem lebegni a csata vérengzése között.
+
+- S én győzelmet és üdvöt imádkozom le rád a mennyek urától, ki nem
+lesz kemény tiszta fohászaim iránt.
+
+- Ha ily lélek, ily ajkakon küld könyörgést az égbe, azt a szerafok
+szellemhangja adja elébe az örökkévalónak.
+
+E szavaival lehajla Boldizsár s egy hosszú szende csókkal némítá el
+piruló kedvesét, s ezen perczben nevét hallá hívólag az oldalszobában
+zengeni.--Isten veled, kedvesem--sóhajtá, s egy forró ölelésben
+adott, mulni nem akaró csók vete véget búcsújoknak.
+
+A férfiak indultak részint Nagybányára, részint Szigetre. Szodoray
+Bagosyval, s a vitéz Türkenfraszszal az első városba. Türkenfrasz egy
+vala az akkor számos katonai kalandorok közül, ki több hatalmaknál
+szolgált; de feszegetni nem akarjuk, mely okokbul mindenünnen elment,
+ismeretlenek előtt magának gyakran nagyobb czímeket és rangokat is
+tulajdonított, s a hol hasznát remélheté, ott maradt, azért nem mi
+mondjuk, hogy ő római szent birodalmi lovag és kapitány volt, hanem ő
+maga; így hiheti, a ki akarja. Most a császári seregekben akarta
+szerencséjét próbálni, de Steinville hamar megismerheté az embert, s
+föl nem vevé, azért igyekezett Muszkaországba, hol Péter minden
+idegent nyilt karokkal fogadott; de a tatárbeütést meghallván,
+gondolá, hogy jó lenne Magyarországban egy kis útravalót érdemelni, ez
+okból szándékozott itt maradni, miben őt a huszti jó ebéd még inkább
+megerősíté.
+
+NYOLCZADIK SZAKASZ.
+
+Melyben előadatik, miért maradt légyen Gyurka kapitány Huszton,
+
+s ennek nagy tanácskozása.
+
+Bogdanu Gyurka részint különféle ürügyek alatt, részint a közzavarban
+ügybe se vétetvén, Huszton maradt; de valódi oka el nem utazásának az
+volt, hol egyik szolgája által Pintye Gregortól izenetet kapott,
+Husztot az éjszakának előtte el nem hagyni. Úgy is magát semmi esetben
+föltalálni nem tudó butasága segédre vágyott, mely őt mély alvásából
+fölrázván tettre lelkesítené; szerelme minél közelebb jutott annak
+kecses tárgyához, annál erősebb lőn az elragadtatás, nem sikerült
+terve még lángzóbbá tette vágyát, és indulatja végre azon vad
+szenvedélylyé vált, mely durva, elme és mívelés által nem mérséklett
+characterek tulajdona, ha forró vágyok kielégítésére semmi módot se
+lelnek, Bogdanu szenvedelme azonban a nevetségnek egy színét is vette
+föl magára, a mit a bojár meglehetős lelki tompasága okozott. Várva
+várta tehát Pintye Gregort, kiben már egyszeri csalatása után is,
+bízni meg nem szünt, mert minél többet tudakozódék, annál többet
+hallott a haramia rettenetes bátorsága, vagyis inkább vakmerősége
+felől, mely majd mindig szerencsével párosulván képessé tevé Pintye
+Gregort a leghihetetlenebb dolgok véghezvitelére; ő már jó idő óta,
+mint Mármarosnak s a körülfekvő vármegyék- és tartományoknak valódi
+zsarnoka élt, nem volt ház a legszegényebb zsidó gunyhajától a
+leggazdagabb földes úr lakásáig, melyben félni nem kellett volna
+betörését, nem országút, melyen bátorságos lett volna utazni számos
+kisérettel is, éjjel vagy nappal; az erdő rejtekében, vagy a sík
+téren; mindenütt és mindenkor lehete borzasztó tetteit hallani és
+tapasztalni.
+
+Csapatja már annyira növekedék rablásának boldog foganatja által, hogy
+két s három részre feloszolva is elég volt több emberekből álló
+utitársaságot kirabolni. Ily kiterjedésű hatalommal bírt azon ember,
+kit a moldovai testőrkapitány érdemes czinkosának választott.
+
+Este unalomból-e vagy más okból, nem tudni, Bogdanu sétálni ment egyik
+utitársával a vár romladozáshoz inkább, mint épséghez közelítő bástyái
+alatt, lassan bocsátva a füstöt, de vastagon, hosszú fehér csont-
+szopókájú pipájából, hideg és néma bámulással tekintve a merész
+épületet, midőn a várnak fűvel és bokrokkal benőtt árkából egy
+ruházatja után oláh pór emelkedék ki.
+
+- Jó estét uram--mondá minden félelem nélkül a kapitánynak. -
+Örvendek bizodalmadon, hogy izenetemnek engedve megvártál. Remélj
+minden jót, vetélkedőd Szodoray volt, de Szirmaynét ismerem, ő az
+egyik leánya véletlen gyilkosának a másikat csak új szerencsétlenség
+félelme miatt sem adja, azon felül egy cselédjétől kitudtam, hogy Ilka
+kisasszony, mint főleg most észrevétetett, szerelmes ugyan Szodorayba,
+de az volt, és igen forrón a meghalt Mária is, az anya ezt
+szándékozott Szodorayval egybe kötni, miről az ifjú mit sem akart
+hallani; még Boldizsár úrfi a külföldön utazott, küldé haza anyjának
+képmását, egy kis tenyérnyi nagyságút, anyja még odalétében meghalt, s
+a kép Szirmaynéra, mint leginkább szeretett barátnéjára szállt, s most
+az agyonlövetett Mária keblén elrejtve találtatott. Ezen dolgokat
+fordítsd hasznodra Szodoray ellen; mert jól meggondolva, neked még is
+jobb, ha a leányt illendőbb módon nyered el, mint rablás által, s
+erre, ha minden más sikeretlen marad, még azután is lesz idő.
+
+Bogdanu egy darabig erőltetni látszaték magát, hogy következtessen
+valami jót az elbeszéltekből, homloka a fanyaru gondolkozás ránczaiba
+vonult, szemei alig pislogtak a rájok zsugorodott pillák alól, bal
+tenyerét a pipaszárral dörzsölte, de végre egy villám átrepül képén,
+mintha téli éjszakán egy czigány kalyiba ajtaja kinyilik, s hirtelen a
+benne égő tűznek egy lángja világosítja föl a korom és füst
+homályosította falakat, keményebben szorítá jobbjába a pipát, s balját
+homlokára nyomta, mintha meg akarná fogni a jó gondolatot, s egy
+fontos okos nevetés után, e szavakba foglalta elmeszüleményét.
+«Értelek, azt mondjam tehát Szirmaynénak, hogy öregebbik leányát szánt
+szándékkal ölte meg Szodoray, mert az ifjabbikat akarta nőül venni.»
+
+- Nem, azt nem, azt senki sem hinné oly ember felől, mint Szodoray,
+máskép és szelidebben kell a dolgot fölfognunk, csak azt beszéld
+Szirmaynénak, hogy Szodoray titkosan örvend a véletlen
+szerencsétlenségen, mert ismervén Mária szerelmét, most szabadnak érzi
+magát ezen általa soha sem viszonozott érzelem akadályától, s annál
+könnyebben reményli szeretett Ilkája kezét megnyerni. Ez föl fogja
+lobbantani ellene az anyát, s ha most mindjárt neked nem használna is,
+ki tudja, mi következései lehetnek későbben, mindenesetre legalább
+időt nyerünk egy más terv kivitelére.
+
+- De ha Szirmayék Husztot elhagyják,--jegyzé meg Gyurka.
+
+- Attól ne félj, csak menj, és tégy úgy, mint mondtam, én hamarjában
+egy-két csekély rablást teszek az ugocsai úton, s oly lármát üttetek
+felőle, mintha a verkhovinai1 kincseket ástam volna ki, s azt
+hiresztelem, hogy csapatommal ezen útat elfoglaltam; én pedig oly
+rettenetes vagyok, hogy egy asszony sem, s csak igen kevés férfi merné
+elhagyni Husztot, ha engem közelében tud. De most dolgaim más felé
+hínak, válnunk kell, mától a harmadik estén ismét ezen helyen
+találjalak, és addig igyekezzél az özvegy szívét részedre hajtani.
+
+- A mi tehetségemben áll, azt megteszem.--Biztatá tanácsnokát a
+bojár.
+
+- Abban pedig igen kevés áll.--Mormogá magában az emberismerő Pintye
+Gregor s eltünt a bokrok között.
+
+KILENCZEDIK SZAKASZ.
+
+Bogdanu újra tanácsot kér, s nagyon megerőlteti magát annak
+végrehajtásában,
+
+és tettének foganatja.
+
+Bogdanu Gyurka a várba térvén, titkos tanácsba bocsájtkozék társával,
+ki vele volt Pintye Gregorral való találkozásánál; ez egy moldovai
+kalmár vala, e kereskedői utján kisérője a bojárnak, mind élte
+módjában szükségesképen szerzett tapasztalására, mind elméje
+természeti ravaszságára, a kapitányt hatalmasan fölülmulá. A mit tehát
+Pintye Gregor csak sebes árnyék vonatokban állíta a bojár lelkének
+elejébe, azt Zakarovics Tógyer, mert ez vala a tisztelt kereskedő
+neve, élénkebben festé ki, sok bölcs és drága oktatásokat adván a
+kapitánynak, mint fejtse ki érzelmeit és szándékát Szirmayné előtt,
+Bogdanu pedig, kinek egyetlen jó tulajdonsága az volt, hogy
+okosabbaktól szívesen engedte magát vezéreltetni, de ezen jó is majd
+mindig gonoszszá vált, mert azon okosabbak többnyire rosszabbak is
+szoktak lenni: nagy figyelemmel és hirtelenséggel nyelte el akárkinek
+oktatásait, mint a strucz eledelét, nem tudva megkülönböztetni az ízes
+rizst, az égő széntől, úgy most Zakarovics körülményes útmutatásai is
+tárt füleket és többszöri ismételés és magyarázás után kis emlékezetet
+leltek nála. Nem akarjuk olvasóink türedelmét az untató leczkézéssel
+kelletinél nagyobb próbára tenni, csak azt mondjuk röviden, hogy a
+tanító elveinek helyességét, s a tanuló ügyességét a foganatból
+tudhatják meg, s azért haladék nélkül ennek elbeszéléséhez kezdünk.
+
+Egy félre fekvő szobában, majdnem erőszakkal elvonattatva leánya
+testétől találta Bogdanu Szirmaynét, hosszan pillanta reá az asszony,
+s alig apadó könyei új záporban törtek ki, eltöltve az arczák inkább
+bú, mint öregség által vésett redőit. A bojár egy darabig szó nélkül
+álla; mert arra nem tanítá Zakarovics, mit tevő légyen, ha Szirmaynét
+sírva találja, az asszony pedig szívszorongató elfogódása miatt
+beszélni nem tudott. A kezdet nem sok jót igért, végre mégis a
+testőrkapitány bátorságot vőn, s mintha Szirmayné nem is sírna, a jól
+betanult leczke szerint kezdé beszédét.
+
+- Az Isten vigasztaljon asszonyom; mert emberi erő nem adhatja vissza
+kedvedet.
+
+- Mégis örvendek, hogy részvételt mutatsz szerencsétlenségemen. -
+Mondá az özvegy zokogása által szaggatott szavakkal.
+
+- Bár minapi forró kérésemet megtagadtad, irántad s házad iránt viselt
+tiszteletem mégis régi hevében ég, bár nem válhatott fiúi szeretetté.
+Mondá Bogdanu.
+
+- Egy szót sem arról--vága bele Szirmayné, mint ki előtt kellemetlen
+dolog említtetik, és valami elhatározottság uralt hangjában annyira,
+hogy Bogdanu e szavakat reményei sírénekének tekinté, a mi is annyira
+megzavarta a fárasztó tanulás által gyengült elméjét, hogy az egész
+fontos és szépítő előbeszédet átugorván, nyakra főre a csupasz tárgyat
+hebegte ki.
+
+- Az eltagadás mellett is mindig forrón szeretem a leányodat, most is
+egy javára czélzó szándék hozott ide. A hír ugyan magában szomorú, de
+még szomorúbb lenne rád nézve ezen dolog tudása nélkül maradni.
+
+- S milyen új szerencsétlenség fenyeget?--kérdé Szirmayné.
+
+- Eltagadták előtted, asszonyom, hogy Szodoray volt leányod gyilkosa.
+Igen, igen, haramiáktól támadtatánk meg az erdőben, s egyre czélozván
+közülök Boldizsár, véletlenül leányod szívébe talált.--Szirmayné
+bámulásában és fájdalmában több fölkiáltásokat teve; de Bogdanu már
+benn volt beszéde folyamában, s abból őt, míg maga fenn nem akadt,
+kihozni olyan nehéz volt, mint bele vinni, s tovább is folytatá.--Ez
+magában, mint véletlen eset nem hiba, de megtudván Szodoray Máriád
+halálát, majdnem örvendezve mondá, hogy a szerencsétlenség itt is
+szerencsével párosult, mert te Máriát akartad nyakára róni, s ő Ilkát
+szereté, kinek elnyerésére nénje halála után több reménye van.
+
+A szomoruság képes volt mindent elhitetni a szerencsétlen özvegygyel
+Szodoray ellen, de mégis nem tehete föl ily rútságot felőle, kit
+gyermek korától szeretett; gyanussá tevé még a rossz hírt előtte, hogy
+azt egy moldovai s épen az általa megvetett Bogdanu Gyurkától kellett
+hallani, hirtelen fölugrék székéből, s egy megvetés és harag között
+lebegő pillanatot vetve a bojárra, szótalan a másik szobába eltünt,
+bár igen nagy erőlködésébe került is az eltávozás.
+
+Bogdanu egészen kiforgatva betanult szerepéből, talán nem tudva, mit
+csinál, jó darabig várt még, de senki sem mutatván magát, mintha
+leforrázták volna, eltávozott.
+
+ TIZEDIK SZAKASZ.
+
+Melyben egyik hősünknek házi állapotja a lehetőségig híven leíratik. -
+A bányai politikusok
+
+nagy-gyűlése, kik és miről beszéltek abban, végre mi illetlenül
+zavartaték meg az.
+
+Térjünk el elbeszélésünk eddigi helyéről, Nagybányára fordulván.
+Senkit sem akarunk a város leírásával untatni, csak annyi legyen
+megmondva, hogy szemben a nagy templommal emelkedék Ablakosy úr háza,
+melyben egy személyre akadunk, ki a jelen történetben nagy szerepet
+igért játszani, ő lévén az első, kit kegyes olvasóinknak és szép
+olvasónéinknak bemutatni szerencsénk volt. Kiki el fogja ezen
+bevezetés után találni, hogy itten egyenesen Piócza Kristófot, lovagát
+az éles borotvának, értjük. Ugyanis többször dicsérve említett
+Ablakosy uram házából egy boltajtó nyilt az utczára, felette két sárga
+réz tányért lengete a szellő, benn Piócza Kristóf épen utolsó vendégét
+borotválta, körül törülköző kendők függöttek, s más szakállpusztító
+eszközök valának láthatók, s a bolt hátulsó ajtajának kis üveg ablakán
+a túrós haluskára tésztát gyúró fürge Judith, most férje után Pióczáné
+asszonyom, Piócza Kristóf nagybányai chirurgus és borbély hites társa,
+kandikála be; és így látják olvasóink, hogy ezen becsületes házban
+minden úgy állott, mint azt Piócza Kristóf úr már az első szakaszban
+előre érzette.
+
+Alig törülte le borotváját s már lassanként több városbeli
+«honoratiorok» ünnepi ruhában (mert vasárnap délelőtt volt) jöttek a
+borbély műhelybe, vége lévén a nagy misének; úgymint a városi hajdúk
+káplárja, a pénzverő hivatal szolgája, Kordován János csizmadia
+czéhmester, s később minekutánna a templomot bezárták, a harangozó és
+az egyházfi; mert mint minden új, úgy Piócza Kristóf műhelye is igen
+csalóka kecsekkel bírt, s a fenn nevezett nagytiszteletű személyeken
+kívül még néha egy-két bányamester, sőt a város aljegyzője sem tarták
+méltóságok alatt a boltba tekinteni, s egy vastag könyvbe, mely ezen
+czímmel Diarium medicum2 az asztalon hevert, és melyet más nagy
+orvosok szokása után tartott Kristóf mester, még az is föl volt
+jegyezve: hogy boltját a városbíró, polgármester s a tisztelendő
+plébános úr együtt szerencsélteték jelenlétökkel, e felett egy felsőbb
+rendű bányásztiszt igen gyakran alázta le magát látogatásaival, s
+legottan sokfélét suttogtak a város vén asszonyai, kikhez
+melleslegesen légyen mondva sok fiatal emberek is tartoztak, mi tehát,
+hogy czéhökbe tartozóknak ne gondoltassunk, csak titkon akarjuk
+olvasóink fülébe súgni, a mit a város eleven krónikái beszéltek;
+tudniillik, hogy az említett bányatiszt inkább a csinos Jutka, mint
+borotvaforgatásban ügyes férjének kedvéért látogatá meg a boltot.
+
+Alig volt az említett társaság együtt, s beszéde tüstént a nap
+tárgyára, az iszonyú tatárokra, fordult. A harangozó említé őket
+legelőször, mondván, mi félelemmel tekint ő ki minden nap a
+toronymagasságból Erdély felé, mert perczenkint előrohanhatnak azon
+kegyetlen seregek veszélyt hozva édes városukra.
+
+- Arról csak én tudok szólani--mondá Kordován János a czéhmester, a
+fontosság kaptafájára huzván orczája bőrét, mert talán mestersége
+iránti forró szeretetből csizmáival oly rokonságra jutott, hogy
+csontjait, mint azokon a kaptafát, bőrnél egyéb nem fedezte.--A
+szatmári oskolában volt egy professorom, az az óperencziától a Gönczöl
+szekeréig úgy ösmerte a világot, s annak minden nemzeteit, mint Tamás
+gazda--s itt a pénzverő hivatal szolgájára mutatott, ki egy tetemes
+iszákos szász vala--a bányainspector úr ő nagysága pinczéjét. Ez
+sokat beszéle nekünk a tatárokról, sőt olvasott is valamit felőlök egy
+méz karalábékárment nevű könyvből (itt alkalmasint Roger nagyváradi
+kanonok a IV. Béla alatti mongol pusztításról ezen czím alatt «Carmen
+miserabile» írt munkáját érthette), de a könyv diákul volt írva, és
+így mi kis diákok semmit sem érthettünk; annyit tudok azonban, hogy
+ezen átkozott tatárfajnál a legjámborabb leány is kegyetlenebb, mint
+nálunk egy haramia, nem boszúból és haragból ölnek és rabolnak ők,
+hanem legnagyobb mulatságokra szolgál, ha a fegyvereik alatt, vagy
+általok fejökre gyújtott házakban veszendő keresztények jajgatásait
+hallják. Csak az erős ép férfiakat, és a fiatal szép leányokat viszik
+magokkal fogságba, az előbbieknek sanyarú dolguk van, mert baromkint
+kell dolgozni, de az asszonyok bézáratnak ugyan, mindazonáltal jól és
+pompásan tartatnak, s ha valamelyik igen szép, tatár khánné is lehet,
+sőt ha Konstantinápolyba eladják, még szultánné is válhatik belőle.
+
+- Az ilyen fogság nem lehet a legszerencsétlenebb,--pattogá Juczi, ki
+a beszéd vége felé a konyhából bejött, egyik kezéről a másikkal
+dörzsölve a rájok ragadott tésztát, érdemes férje egy kissé boszúsan
+pillanta reá, de Jutka ifjúasszony nem értett tréfát a házi uradalom
+dolgában, felségbántásnak tartva minden szót és jelt, mely uraságával
+nem tökéletes megelégedést fejezett ki, a csak nehány napi házasság
+ellenére is tapasztalhatá már ezt Kristóf, mert a mint most boszús
+pillanatát észrevevén feléje tekintett szeretett hitvese, hirtelen
+epedező színt ölte sárga orczáira, nehezen kerülte volna el azonban
+egészen a nem ugyan felség, de feleségbántási pert, ha a népleíró
+csizmadia hirtelen egy bölcs észrevétellel s előbbi beszédje
+folytatásával el nem némította volna az asszonyt.
+
+- Bizony Jutka ifjasszony, nem fogná azt mondani, csak tudná úgy, mint
+én tudom, mily utálatos legények azok a tatárok: apró zömök emberek,
+veres hajok és szakállok, kis pislogó szemök, s e fölött meg
+kutyafejök is van.
+
+- Kutyafejök! az Isten őrizzen tőlök,--kiáltá föl Juczi minden vágyát
+a khánné vagy épen szultánnéságra elvesztve.
+
+- Kutyafejök bizony--erősíté tovább is a tudós czéhmester,--e fölött
+még kutyaorrok is, mert csak úgy szagolják az elrejtett
+keresztényeket, mint a legjobb vizsla a nyulat.
+
+- A pócsi boldogasszony rontsa meg őket--sóhajtá Pióczáné keresztet
+vetve--minekelőtte hozzánk érnek; undok egy fajzat lehet.
+
+- He-he-he! Tamásnak beszél kegyelmed, Tamásnak Kordován mester, ezen
+régi mesére Bécsben, hol én egy esztendeig voltam, s még azontúl is,
+senki sem tart.
+
+- Már akár hiszi Kristóf mester, akár nem hiszi, mégis egészen úgy
+van, a mint mondottam,--hangzék a czizmadia felelete, s vagy nem
+tudta tovább erősíteni állítását vagy méltónak nem tartá, mert Jutka
+ifjasszony s vele az egész társaság vak hitelök jeleit adták, az
+effélékben orthodoxus nő még ura térítéséhez is fogott, ámbár nem
+apostoli szelíd lélekkel.
+
+- Hát a mi Bécsben nincs, nem lehet az máshol? te Bécsben alkalmasint
+csak tökfejekkel találkoztál, mert magad is csak azzal jöttél vissza,
+s még sem akarod elhinni, hogy kutyafő is lehet embervállak között,
+mért tanultál annyit, ha még azt sem tudod?
+
+- Hiszen, kedves lelkem, nem értesz te ahhoz, én lásd sok geographiát
+által forgattam, mert egy egész álló esztendeig voltam Bécsben.
+
+- Kár pedig, mert az ökör csak ökör marad, ha Bécsbe hajtják is. -
+Mondá fejét és teste fölrészét rázogatva a menyecske.
+
+Ez, s még idegenek előtt mondva, Piócza Kristóf türelmének is sok
+vala, szólni akart, és bátran szólani, s ki tudja bajnoki
+elszánásában, miket nem vala véghezviendő, legalább is ütközet
+támadott volna az új házasok között, ha az egyházfi ujságkívánása
+mennykőhárítóként nem vezette volna más tárgyra figyelmüket, ugyanis
+így kezde a tisztelt férfi beszélni:
+
+- Én ma kora reggeltől a sekrestyében voltam, tehát semmi ujságot sem
+hallhattam, mondják meg kegyelmetek, mi híreket hallani tegnap óta a
+tatárokról.
+
+A csizmadia ezen kérdés által ismét kedves folyamába hozatott, melyből
+őt Pióczáék érzékeny házassági jelenetük kirántotta, s előbbi
+ábrázatját fölvéve, kezdé a hallott híreket beszélni:--Már ma igen jó
+kútfőből beszélhetek, mert tekintetes Bagosy László alispán úr
+huszárjának csizmát mérni voltam, s míg reá ottan várakozám, a másik
+szobából nyilt ajtónál sokat hallottam.
+
+- Bizonyosan olyan huszár és hajdú forma emberektől.--Zavará meg a
+czéhmestert Tamás, a pénzverő szolga, ki vetélkedője volt politikus
+tárgyakban a csizmadiának, őt csúffá tenni akarva; de ez most igen
+erős helyheztetésben volt, s azért győzelme előérzetében hangosan
+felelt.
+
+- Követem alássan, ott a tekintetes alispán úr, meg az öreg Babocsay,
+meg az ifjú Szodoray, és más számos nemes urak voltak, nem illik, és
+nem lehet mindent kifecsegni, a mit ily nagyúri emberektől hallunk, de
+csak annyit mondhatok, hogy már Kolozsvárt s majd minden erdélyi
+várost hamuvá égettek a tatárok, vagy százezer embert hordanak
+magukkal az örök kegyetlen rabságba, s legalább is négyszer annyit
+fölkonczoltak, nem lesz csoda, ha a szatmáriak egy reggel csak vért
+lelnek a Szamosban víz helyett, mert a meggyilkoltak vére egész
+Erdélyt elborítja már.--Mindenki átláthatja, hogy Kordován beszédje
+folytában fölállított szabályát: meg nem mondani mindent, a mit oly
+nagyúri emberektől hallott, úgy magyarázta; hogy többet kell azoknál
+mondani, még tovább hazudta volna rettenetes híreit, de egy új vendég
+zavará meg mulatságukat; ez egy magos férfi volt, erdélyi oláh paraszt
+öltözetében, de csinosabb és tisztább minden sorsosainál, övében egy
+kés rejtezett, mely nagyságára kardnak is beillett volna, kezében egy
+nehéz balta villogott, merészen lépett be, idegennek tetsző
+mindenekelőtt; csak a czéhmester dörzsölte homlokát, ki akarván belőle
+feszíteni, hol láthatta légyen ezen neki ösmerősnek tetsző idegent, de
+hiába erőlködék; nem úgy Piócza Kristóf, ő az első pillanatra
+megösmeré Pintye Gregort a belépőben.
+
+- Siessen, mester uram!--mondá a haramia nem durva, de parancsoló
+hangon.--Pusztítsa el szakállomat, de csak hamar, mert ma még hosszú
+utat kell tennem.--Ezután egy székre veté magát, baltáját mellé
+támasztva, s kését az övben hagyva Kristóf szappant készíte ez alatt,
+az ujságszerető csizmadia tudakozódni kezde az idegentől.
+
+- Honnan jő kend földi?--vala első kérdése.
+
+- Erdélyből,--volt a száraz felelet.
+
+- De melyik tájékából?--talán csak nem űzik a tatárok?--Unszolá
+tovább is a hallgatni akart haramiát Kordován.
+
+- De nyomomban vannak--felelé amaz a kérdőre sem tekintve, ki azonban
+meg nem csüggedve folytatá vallatását.
+
+- De mi okból támadhattak azon zsivány pogányok békés hazánkra?
+
+- Hogy a csizmadiákat mind megnyúzzák, mert a tatár khán nagybányai
+czéhmesterüknél csináltatott egy pár csizmát, s az igen rosz volt. -
+Szóla Pintye Gregor, s a csizmadia minden további kérdezéskedésről
+megfelejtkezék, vetélkedője, a pénzverő hivatali szolga, nagy hahotára
+fakadt, s a többi vendégek is, bár szelídebben, de elég harsányul
+kaczagtak.
+
+Ez alatt mindennel kész lett a borbély; beszappanozta a haramiát, s
+már fél arczát leborotválta, midőn az ajtó hirtelen kinyilván,
+Karácson Tivadar, a híres hajdu, lépett be. Első pillanatra megösmeré
+Pintye Gregort, s egyenesen neki rohant, Piócza egy lökésre félre
+bukott s egy borotválkozó szerekkel megrakott asztalt feldönte, a
+haramia késéhez akart nyúlni, mert baltája az asztallal esett el, de
+izmos üldözője előbb megragadá, s birkózásban kénytelenítteték
+menedéket keresni. Egyenlő erővel ment a tusa, de mégis veszedelmes
+lehetett volna a haramia részére, mert az általa megsértett csizmadia
+s a collegáját segíteni kivánó városi káplár is már ellene készültek,
+midőn Tivadar egy az asztalról leesett szappanos réztányérra tapodván,
+elcsúszott, s majdnem egészen a földre terült s mielőtt fölemelkednék,
+Pintye Gregor már a hátulsó ajtón kirohant. A konyhában Pióczáné
+ifjasszony túrós haluskáit a földre teríté, s a kertfalon által
+eltűnt, foganatlanul üldöztetvén Karácson összehívott emberei által.
+
+TIZENEGYEDIK SZAKASZ.
+
+Mely oly rövid, hogy kár volna belőle még rövidebb kivonatot adni,
+
+de mindazonáltal is sok van benne.
+
+Rövideden fogjuk említeni, hogy Bagosy összegyűjté a szatmári
+nemességet Nagybányára, és számosan is seregeltek a haza oltalmára.
+Egy részök tüstént fölfegyverkezett, s városi, falusi emberekkel és
+vármegyehajdukkal egyesülvén, valami ezer emberből állhatott, ez
+Nagybányán maradt Babocsay vezérlése alatt. Ez az egész vármegyében
+tisztelt férfiú ötven éves lehetett, de alig vala esztendei száma
+rajta észrevehető, hírét és tekintetét még a szabadságháborúban
+szerezte. Rákóczi és a szövetségesek hadában a legjelesebb tisztek
+közé tartozván, azóta nyugalomban élt, de a vármegye minden fontosabb
+dologban nagy eszéhez és tapasztalásához folyamodott, mindig a legjobb
+sikerrel. Most is első volt ő, kihez barátja Bagosy az alispán
+fordult, s önkivánatára a nagybányai sereg vezérévé rendelt.
+
+Babocsay maga választá alvezéreit és tisztjeit, több mint háromszáz
+emberből álló lovassága kormányát Szodoray Boldizsárra bízta, ki régi
+kegyencze volt.
+
+Így készülve szüntelen fegyvergyakorlás között tölté a kisded sereg
+kevés idejét, mely az ellenség betöréséig még hátra volt, szerencsére
+a csapat nagy része még Rákóczi hadaiban szolgálván, már rég
+tulajdonává tette a fegyverforgatást, s így minden jót lehetett
+reményleni tőlök, annál inkább, mert tüzes hazafiság lángoltatá
+vitézségöket, csak Türkenfrasz, a generális statusoknál volt kapitány
+és szent birodalmi lovag, nem akart jót jövendölni egy sereg felől,
+mely még egy fényes retirádában sem mutata militáris válort és
+disciplinát, ámbár a magyarok természetes bravourját többé kétségbe
+nem hozta, e felett a vezérről sem tarthata sokat, ki Montecuculi
+Rajnáldnak épen nem nagy tisztelője vala.
+
+TIZENKETTEDIK SZAKASZ.
+
+A haramiacsapat véletlenül megerősödik, és kik által, Pintye Gregor
+egy
+
+merész tervet gondol.--A haramiák hadi tanácsa.--Egy fontos jelenet
+a
+
+haramia kapitány előbbi életéből,--készületek.
+
+Minekutána Bagosy és Babocsay rendelései által a tatárok ellen
+meglehetős bátorságba vagyunk helyeztetve, biztosan visszatérhetünk
+elbeszélésünk második nézőhelyére, Husztra, hol is az ott hagyott
+személyek az alatt nem kis veszedelemben forogtak. A nagybányai dolgok
+vagy két héttel később történtek a huszti szerencsétlen napnál, azért
+az időre nézve is kénytelenek vagyunk hátra lépni; de erősen igérjük
+olvasóinknak, hogy mindazokat, kik már előbb vannak, utól érendjük.
+
+Pintye Gregor végső beszélgetése után a bojárral a Huszt körül fekvő
+hegységekbe vonta magát, egyikébe azon rejthelyeinek, melyek ezen
+megyék minden részeiben ki voltak maga és emberei számára jegyezve, s
+néhány nap mulva azon összejövetel után alig haladhata az idő éjfélig,
+midőn a hold fényes világánál a völgy mélyébe vezető ösvényen egy
+fegyveres csapat mindennemű bútorral jól megrakva közeledék,
+öltözetük, mert oláh paraszt ruházatuk volt, s az, hogy így
+megterhelve jőnek, nem támaszta épen félelmet Pintye Gregorban és
+haramia társaiban, de mégis meglepetve voltak, mert maga körül állott
+egész negyven vagy ötven emberből álló csapatja, két vagy három
+kémlelődni küldött társain kívül, a közeledők huszan vagy harminczan
+lehettek. Fegyvert ragadt azért az egész csoport, és puskáik a keskeny
+ösvény felé feszültek, halált repíteni a jövőkre; de békét hirdetőn
+zendült, a mint közelebb értek, a jövevények előtt Kosztán szava.
+
+- Mondjátok meg a kapitánynak, hogy jó barátokat hozok, csak tegyétek
+le a puskát s emeljétek a kulacsot Bama Bila Paskuluj egészségeért.
+
+- Bama Bila Paskuluj,--mondá félig elcsudálkozva Pintye Gregor, de
+nem mozdult ki helyéből, s a fegyvereket le nem rakatá, míg az őrök
+nem jelenték, hogy az idegen valóban Bama Bila Paskuluj és csapatja
+légyen; ezen új személy nem más volt, mint egy szilágysági
+haramiavezér, kinek szándékát és jövetele okát tüstént önszájából
+megtudandjuk.
+
+- Mi jó hozott tégedet, talán csak nem szaladsz a tatárok előtt? -
+Kérdé Pintye Gregor új collegáját.--Szeretem ugyan, hogy itt vagy, de
+már régen kellett volna egyesülnünk.
+
+- Hadd el pajtás,--felelé Bama Bila,--most van a legalkalmasabb idő
+annyi pénzt szerezni, hogy mindnyájan gazdag bojárokká lehetünk
+Oláhországban.
+
+- Hogyhogy?
+
+- Hát hallgasd ki csak Kosztánt, a kémedet.
+
+Kosztán így felszólítva Bama Bila Paskuluj által, előállott híreit
+beszélendő:--Legelőbb is belopóztam Nagybányára, ott annyit tudtam
+meg, s ez nekünk elég, hogy minden pénzt, mely most, mint mondják, az
+odavaló pénzházban nem kis mennyiségben vagyon, Husztra fognak vinni,
+mert ott a várban biztosabbnak tartják a tatárok előtt, alkalmasint
+Szigetről is mindent ide hoznak, sőt a mint hallottam a vármegye
+pénzét is.
+
+- Na pajtás!--mondá derült arczczal Bama Bila--erre csak reá ütünk
+az úton.
+
+- Nem hinném, hogy oly könnyű lenne, mint gondolod, mert igen erős
+őrizete lesz.--Válaszolá szárazan Pintye Gregor, s nem igen tetszék
+neki, hogy véletlen egy társra akadt, ki javallat tevésekre jogot
+tart.
+
+- Én is egy értelemben vagyok veled--vága közbe Kosztán.--Mert igen
+erős őrizet rendelteték a kincs mellé, vármegyei, városi és
+bányahivatali hajdukból, meg fegyveres bányászokból álló, Karácson
+Tivadar vezérlése alatt; számok könnyen mehet kétszáz emberre.
+
+- Ez már pedig a soknál is több.--Mondá More, magát az új
+bajtársokkal megösmertetni törekedvén; de szavaira senki sem
+hallgatott.
+
+- Azonban el ne csüggedjünk, még olcsóbb áron is a miénk lehet a pénz.
+A kiséretnek csak kis része marad Huszton a várat őrzeni, a többiek
+hamar visszatérendenek Nagybányára, hol a tatárok ellen sereg készül,
+mi lenne, ha a gyenge várra csapnánk?
+
+- A gondolat nem rosz, és merész,--felelé Pintye Gregor,--már régen
+forgattam én fejemben s közöltem Kosztánnal is, ki csak tulajdon
+szándékomat adta vissza. Milyen szép lenne, ha míg ezen földön
+kényteleníttetünk lakni, egy várat bírhatnánk fészkül.
+
+- S rövid nap a máramarosi kincsek is ott leendenek.--Folytatá
+Kosztán, örülve, hogy ura egyszer alázatos tanácsát szívesen fogadta,
+bár annak származását magának tulajdonítá.--Így egy csapással többet
+foghatunk.
+
+- Ugy lesz!--kiáltá Pintye Gregor s ábrázatjáról a kételkedés
+legkisebb háborodása is eltünt.
+
+Bama Bila Paskuluj, ki csak közönséges útonálló volt, s legfeljebb
+magányos lakok föltörésével foglalatoskodék, meg nem foghatá
+czimborája merészségét, de a zsákmány tündöklése, és a czinkosa
+valóján szembetünő bizodalom, mely mint mondatik, minden nagy
+hadvezérnél előjele a diadalnak, elnémíták valamennyi a terv ellen
+talán felhozandó okait.
+
+Pintye Gregor nyugodni inté a haramiákat, maga pedig Bama Bila
+Paskuluj és Kosztán, ki kedvencze volt vezérének, mint a csapat
+«Achileus és Odyszeusza» egy személyben, mert bátorság- és ravaszságra
+csak maga Pintye Gregor multa föl őt, ezek tehát hárman egy félrébb
+álló földdomb ormát foglalák el, mely alá More teríté a henyéléstől
+fáradt tagjait.
+
+- Hát csakugyan ostromoljuk Husztot?--kérdé Bama Bila, miután
+letelepedtek.
+
+- A mit egyszer kimondok, azt csak tettel s nem szóval szoktam
+ismételni.--Hangzott Pintye Gregor válasza keményen és
+elhatározottan, mert ő új czinkosát hamar akarta szoktatni uraságához.
+- S most azért már csak a dolog kivitele módjáról lehet szó.
+
+- És hogy szándékozol a merész tervet végrehajtani?
+
+- Az a körülményektől függ, ha a várőrizet számos nem leszen, s
+keményen vigyázni nem fog, úgy éjjel mászszuk meg a falakat, s ha a
+szoros vigyázat ezt nem engedné, körülveszszük és ostromolni fogjuk;
+ha szükség, ágyúkkal is, düledező falai nem fogják soká kiállani a
+tekéket.
+
+- Ágyúkkal?--kérdé a bámuló Paskuluj, sőt maga Kosztán is
+elcsudálkozék.--Honnan veszed azokat?
+
+- Az én ágyúim itt teremnek az erdőkben. Hajnal hasadtakor harmincz
+emberem az erdőbe megy s a legszálabb fenyőket vágja le, hogy a munka
+gyorsabban menjen, még parasztokat is fogok hozzá szerezni. Azon két
+nagy földfurót, melyek a sóbányák számára készültek, de általunk
+elraboltattak, hozzátok elő, s a ledűlt fenyőket fúrjátok ki, s azok
+lesznek az avasi király ágyúi. More pedig állítsa föl kovács műhelyét,
+legényeket majd szerzek én neki, s abroncsokat készítsen, a csöveket
+erősíteni, de főleg minden található vasat, ólmot és rezet hordjatok
+össze, ha mindjárt Nagybánya vidékéről is, s a czigány segédeivel
+belőlök ágyúgolyókat fog önteni.
+
+- De hány lövést fog kitartani egy ilyen ágyú?--Kérdé Bama Bila.
+
+- Ha az elsőre elreped is--volt Pintye Gregor válasza--elég ilyen
+cső terem, s kész volnék az avas minden erdejét kipusztítani, csakhogy
+Huszt falai ledűljenek.
+
+- A nyereség nagy is lesz.--Jegyzé meg Bama Bila.
+
+- Más lelkesít engem leginkább.--Szóla Pintye Gregor; ki majd nem
+elragadtatva terve újneműségétől örömében beszédesebb lett, mint
+elzárt charactere ezt engedte.--Engem a boszú vezérel Huszt ellen,
+vigyázzatok, okait elmondom.
+
+- Én, mint talán tudjátok, Rákóczi seregében szolgáltam együtt
+Karácson Tivadarral, azon izmos erős vármegyehadnagygyal, ki újonan
+üldözésünkre küldetett, vezérünk Szirmay vala, férje a most Huszton
+tartózkodó özvegy Szirmaynénak, atyja két leányának, és Szirmay István
+testvére; én az ő osztályában majdnem legvitézebb katona voltam, csak
+az egy Karácson mérkőzheték velem, sőt engem sokak előtt fölhaladni
+látszott, őt vezérünk nálamnál jobban szerette; ez, és vetélkedésünk
+gyűlöletessé tette előttem a daczos Tivadart, ki e felett még igen
+iparkodék velem felsőbbségét éreztetni. Bizonyos alkalommal egy csapat
+küldeték vizsgálódásra, a tudósítás, mely erre okot adott, tőlem
+származék, s azért reménylettem, hogy a csapat vezérlése reám fog
+bizatni, de azt Karácson nyerte el, s a mi több, én még alája
+rendeltettem. Alig lihegve a harag miatt, követém őt, az első szó,
+melyet kiejte, ok lett részemről az ellenmondásra, egy szájvita
+támadt,--Karácson engem «veszett ebnek nevezett, ki őt ki akarja
+marni ura kegyelméből,» én őt még inkább gyaláztam, mire ő büntetéssel
+fenyegetőzött, míg kardot nem rántottam ellene; a csapat nagyobbrészt
+Karácson barátjaiból állott, csak kevés fogta pártomat, harcz támada,
+sebeket osztánk és kaptunk, míg Tivadar buzogányának egy súlyos
+csapása engem a földre terített, s társaim megfutamodtak; ekkor az
+ellenség reánk ütött, nehéz vita után visszaverte ugyan őket Karácson,
+de észre valánk véve, s így czélunkat el nem érhetők. Visszatértünk, s
+engem kötözve hurczolt magával kevély győzőm, s mint a terv
+kijátszásának okát vádolt, mert az idő vitámon elhaladt, s alkalom
+adatott az ellenségnek reánk akadni. Halálra itéltettem, s csak alig
+szabadíthattam magamat szökés által, egy erdőbe rejtezém el, sokáig
+tusakodva lelkemben, mit tévő legyek; első gondolataim csupán a boszúé
+voltak, lelkem forrott, s belsőmben a boszú egy egész poklot gyújta
+föl, meg akartam lesni szerencsétlenségem okait, s orozva legyilkolni
+őket, de ez kivihető akkor nem vala ön veszedelmem nélkül, s a könnyű,
+hirtelen halált haragom nem eléglé. Egy nap és egy éjjel ültem majd
+nem azon egy helyen, egy iszonyú szándék a másikat űzvén, s egy véres
+terv a másikat emésztvén el föllázadt agyamban. Nem tudtam, élet virul
+vagy halál dühöng-e körülem, s ha az egy éltető és gyilkoló boszú
+gondolatját valaki lelkemből kitéphette volna, nehezen lett volna más
+inger, engemet az élet folytatására ösztönöző. Zavart elmém nem
+gondolhata mást, mint hogy a véres boszúnak meg kell történni, de
+annak eszközeiről, módjáról, vagy idejéről csak legkisebbet is
+határozni iszonyú állapotjában képes épen nem vala.
+
+Csak midőn már a legnagyobb erőlködés után inkább fáradság, mint
+lecsendesülés miatt nyugodni látszottak szenvedélyeim, tökélhetém el
+magamat valamennyire jövendőm felől. A császári sereghez általlépnem
+tanácsos nem vala, mert onnan szöktem a támadókhoz, és boszúmra is
+nehezen akadt volna egész dühömet kielégítő alkalom; azért hazámba
+tértem Máramarosba, hol már évek óta űzöm a vidék félelmére haramia
+mesterségemet. Szirmay Györgyöt a halál már elragadta boszúszomjam
+elől; de én az egész fajnak veszedelmet esküdtem, öregebb leánya
+óhajtott jegyesének keze által esett el, s ez félig az én munkám volt,
+az ifjabbik leányt Bogdanu akarta nőül, a büszke magyar nemes egy
+bojárnak nem adja magzatát; jól van, én szerzem meg neki, s ez
+tekintetes Szirmay Györgyné asszonyomnak kínosabb lesz a halálnál. S
+még azt is, ki ellen legvadabb méreg dúlta szívemet, Karácson
+Tivadart, erősen hiszem, az ég vagy a pokol boszúm alá adja, mindegy,
+csak késem villoghasson gégéje körül s most tudhatod, Kosztán, miért
+valék a minap, midőn először küldeték Karácson ellenünk, úgy
+elkomorodva, hogy legrégibb czimboráink is rettegve tekintének
+szemembe, mert boszúm már aludni látszott, elvonva lévén régen
+tárgyaitól, midőn egy pillanat ellenségemre, azt ha lehet az előbbinél
+nagyobb iszonyságban költé föl, s a gyáva bojár épen jókor akadt
+szemembe, hogy eszközül szolgálhasson terveimben. Már tudtok mindent,
+most merüljetek álomba, ha szenvedelmeimnek egy csekély része, mely
+elegendő volna a sírt ébren tartani, nem szállt belétek.
+
+Mind elnyugodtak a haramiák, de a hasadó hajnal már munkálódva lelte
+őket, az erdő rengetegében viszhangoztak fejszecsapásaik, nem mint
+vezérök, első szándéka volt, a nyers fákat levágva, hanem a már fekvő
+száraz szálfákat kurtábbra darabolva. Móré, ki ezen munkában még
+téglaszin éveiből járatos volt, többekkel egy kemenczét építe a golyók
+öntésére, mások vasat keresni voltak, s maga Pintye néhányad magával
+biztos parasztokért ment a munka elősegítése végett, s a völgy
+szorosan őriztetett, ne hogy korán elárultassék a haramiák iparkodása.
+
+TIZENHARMADIK SZAKASZ.
+
+A várt pénz Husztra érkezik.--A várbeliek érzelmei és mulatsága.--A
+vár leírása.
+
+Két nappal később, mint az ostromló szerek készítésével foglalatoskodó
+haramiákat elhagytuk, érkezék este felé a nagybányai pénz, egy valóban
+tetemes öszvély Husztra, s másnap a szigeti sóhivatal és Mármaros
+vármegye pénztára is. Szirmayné szándéka ellen kénytelen volt a várban
+maradni, mert súlyos betegség köté ágyához, önneit soká kétségben
+hagyó, nem fogná-e a bús anya szeretett leányát követni; mert bármely
+mindennapi dolog az, hogy szülék legvirágzóbb gyermekeiket elvesztik,
+a gyakori eset fájdalmán még sem enyhít; annál inkább megbocsátható
+vala Szirmay Györgyné minden mérték feletti szenvedése, mert leányát
+nem csendes, hosszú betegség által készülő halál, nem egy természetes,
+minden emberen uralkodó vész végezte ki, ő erőszakosan vígság és
+mulatság közepében ragadtatott el az életből, és nagy Isten!--csak
+meggondolni is, mely kezek által?--szokatlan és nem gyakran
+tapasztalható szerencsétlenség, ha magában csekélyebb volna is, csupán
+szokatlansága által inkább lesújtja a lelket, mint egy valóban nagy
+fájdalom, de a melynek okait gyakran s úgy szólván rendesen
+megtörténni látjuk. Hát ha még ilyen váratlan balesethez, iszonyúság
+is párosul, mint Szirmay Mária véletlen halálánál, ki csudálkoznék egy
+érzékeny anya szenvedésein? Szirmay Ilona anyját ápolgatva és távol
+kedvesére gondolva, tölté el idejét, majd boldog a legédesebb
+emlékezet által visszavarázsolt világban, majd könyezve a jelen
+fájdalmában anyja ágyánál. Valahányszor szülőjét egy jótevő szunnyadás
+nyugtatá, annyiszor eltünt a szerető leány, a beteget hű cselédjére
+bízva, s azon kis toronyba vonta magát, hol kedvesével tölte élte
+utolsó boldog perczeit. Itt azon tájon legeltek szemei, melyre ő
+mutatott, azon levegőt szítták ajkai, melyben végső csókjok
+elcsattant, s azon falak között enyelghete bájoló emlékezetben, melyek
+egyedül való tanúi voltak leghőbb és legtisztább érzelmeinek. Szirmay
+István rokonaira vigyázott, Bogdanu Gyurka dohányozva járkált a várban
+és henyélt, minduntalan várván, hogy haramia pártfogója valami jó
+hírrel fog megjelenni, s ez okból egy este sem mulasztá el a vár mély
+árkában sétálgatni, de sokáig hiában.
+
+Miután a bent lévő személyeket leírtuk, szükséges lészen magáról a
+várról is egy-két szót szólani.
+
+Huszt egy magos hegyen fekszik, és hajdan erős jól fegyverkezett vár
+volt, mely az erdélyi hadak idejében több ostromot állott ki, ezek
+porhadó falain nyilván nyomokat hagyták, azonban elbeszélésünk
+idejében már a magyar várak nagy része romló félben volt, s Huszt
+többekkel együtt fegyverkezetétől is megfosztaték, nehogy talán új
+támadás alkalmával a pártosok használhassák; e felett körül a várnál
+magasabb hegyek emelkedtek, melyekről könnyű vala a bástyákat
+összelőni. S a repedt falak legfeljebb is kevés ideig tartó
+ellenállást igérhettek, a hajdan mély árkok itt-ott fűvel és bokrokkal
+voltak benőve, másutt a földdel egyenlők. Az egész várat két rozsdás
+vas ágyú védé, s vagy harmincz-negyven ember, nagyobbrészt szigeti
+hajdúk és sóaknászok.
+
+TIZENNEGYEDIK SZAKASZ.
+
+A haramia s a havasalföldiek új találkozása, Pintye Gregor ajánlása,
+melyen
+
+Bogdanu méltóképen megijed, végre a dolog elhatároztatik.
+
+Minekutána szükségesnek találta Pintye Gregor magának bent a várban
+egyetértést szerezni, az első, kire gondolt, természetesen Bogdanu
+volt; de ugyan oly hamar eszébe jött a bojár lelki tehetségeinek
+csekélysége, és restsége, ez elrémíté a haramiát első gondolatától;
+mindazonáltal hosszú tanakodás után csak hozzá kellett visszatérni,
+mert Gyurkáról legalább bizonyos lehetett, hogy általa, mint a
+dologban igen érdekelt által, elárultatni nem fog, míg a várnak minden
+egyéb lakói e fő pontban meg nem bízhatók valának. Ehhez járult még az
+is, hogy Pintye Gregornak eszébe jutott Zakharovics Tógyer, kit rövid
+ösmeretsége mellett is minden ravaszságban ügyesnek tett föl az
+emberösmerő haramia.
+
+Este tehát azon öltözetben, melyet leginkább viselni szokott, s mely
+mint többször mondtuk, egy oláh póré volt, a vár környékéhez
+közelített; nem soká kellett lesnie, mert Bogdanu hamar mutatá magát
+az árok szélén, s mintegy lustán égő nedves fa tüzét, messziről pipája
+füstje árulta el, kevés szökéssel a bokrok között, előtte termett
+Pintye Gregor.
+
+- Ideje, hogy megjelentél,--szóla az örömében megijedő Bogdanu,--már
+féltem, hogy a vármegye kezébe kerültél.
+
+- Ne gondolj arról, hogy valakinek kezére kerüljek, míg kezemben
+nyársom kerül.--Zengett a haramia válasza.--De itt az elhatározó
+pillanat, azért csak erről szóljunk.
+
+- Van valami okos terved? én már meguntam a hosszú várakozást.--Kérdé
+Bogdanu.
+
+- A legszebb és legokosabb, most jövök hozzád segedelmedért.--Mondá
+Pintye Gregor a havasalföldi testőr kapitány nagy örömére.
+
+- És miben áll az?--kérdé emez.
+
+- Elmondom tüstént, csak előbb hivasd elő Tógyer utitársadat.
+
+- Ott a bokor alatt fekszik, hídd elő, Mitruj.--Kiálta hátul álló
+szolgájára a bojár, s az óhajtott kereskedő kevés pillanat múlva a
+nagy tekintetű tanácsot, melynek vitatásaival becses olvasóinkat
+megösmertetni szerencsénk van, ön tisztelt személyével szaporítá. A
+szolga Pintye intésére hátrább vonult, s eltávozván, imígy folyt a
+három hős tanakodása, legelőbb mint az igazság magával hozta, Pintye
+emelé szavát.
+
+- A tatárok rövid nap reánk ütnek, pedig pénz és szép leány nekik is
+ám inyökre van; ha a huszti várat előttünk kirabolhatják, addig
+várhatsz Szirmay Ilonára, mint én az ott lerakott kincsre, azért hogy
+mind a ketten boldogulhassunk, én a huszti várat ostrommal foglalom
+el.
+
+- Ostrommal?--Csudálkozék a bojár,--hisz erre az én magos rokonom, a
+moldvai vajda egész serege sem volna képes ágyúk nélkül.
+
+- Nekem a máramarosi bérczek ágyúkat termenek, s már holnap után
+reggel le fogják Huszt falait bontani, ti azonban senkinek se
+szóljatok, s csak ágyúim durrogása adja tudtára a várnak veszedelmét,
+de hogy a bajos munka előbb sikerüljön, szükséges azt ti nektek
+elősegíteni.
+
+- Hogy és miképpen?--kérdé Zakharovics Tógyer, mert Gyurka szót sem
+talált elbámulásában a haramia terve felett, melynek végrehajtására,
+mint fölebb említé, még hatalmas rokonát, a moldovai vajdát, sem tartá
+elég erősnek, s minden eddigi nem csekély képzeletét ön becse felől,
+sokkal túlhaladta rabló szövetségének ajánlása: őt ily veszedelmesen
+nagy dologban segíteni.
+
+- Figyelmezzetek--viszonzá Pintye Gregor Zacharovics Tógyer
+kérdésére.--Én a várat hirtelen vagy alattomos támadással akartam
+elfoglalni; de a mint tapasztalám, jobban őriztetik, mióta a szigeti
+és nagybányai kincseket belé rakták, hogy sem az egyik vagy másik
+módon el lehetne foglalni. Egy mennydörgő ostromlás mindazonáltal
+könnyen megijeszti csak az irtóvas kopogásához szokott aknászokat, s
+reménylem, vagy föladják a várat, vagy a golyóktól elrémülve elhagyják
+a falakat, s úgy már annyi, mintha benn is volnék. Ti pedig vessétek
+ezen kanóczot a vár keleti oldalán álló alacsony épület porhadt
+fedelére, s annak fölcsapó lángjai szolgáljanak nekem jelül a
+rohanásra.
+
+Ezen ajánlás fölrázá Bogdanu Gyurkát bámulásából, mert eddig azon
+véleményben élt, hogy ő kedveséhez jutand, s nem lészen egyéb dolga,
+mint kaftánjába burkolva és kényére pipázgatva bámulni Pintye Gregor
+vakmerőségét; de most a veszedelmes ajánlat oly hamar beszédre oldá
+nyelvét, mint az egész élete folytában ritkán történt, s kiki észre
+vette volna, mily hirtelen vált bámulása ijedéssé, ha természeti
+lustasága már ábrázatja vonásaiban is annyira nem telepedett volna le,
+hogy azok a legnagyobb fölingerlés alkalmával is alig háborítathattak
+ki tunya nyugalmukból, most tehát ezen fölkiáltásra fakasztá Bogdanu
+Gyurkát a félelem.--Ösmerik-e golyóid barátidat, jót állasz, hogy
+azok engemet kikerülnek?
+
+- Katona létedre csak nem fogsz rettegni egy haramia fenyő ágyúitól? -
+mondá Pintye Gregor, s megvető pillanattal tetőtől talpig mérte a
+gyáva kapitányt.
+
+- Rettegni, nem rettegek.--Felelé Gyurka minden kitelhető bátorságát
+összeszedve.--De én éltemet miért veszíteném itten, azzal csak
+hatalmas rokonomnak, a moldovai vajdának, tartozom.
+
+- Jól van.--Szóla hidegen a haramia.--A magamét segedelmed nélkül is
+megnyerem, keresd mátkádat, a hol tetszik, de nálam többé ne.--Ezzel
+elfordult, mintha távozni akarna.
+
+- Maradj az Istenért!--kiáltá ezt meglátván a bojár--maradj, és
+hallgass meg: mit nyerek vele, ha te Husztot elfoglalod s Ilkát
+elrabolod, ha engem előbb egy golyód megöl?
+
+- Szégyen, gyalázat!--mondá Pintye Gregor,--bátorságod éppen annyi,
+mint csigának a vére. Állj embereiddel a vár keleti részén azon
+említett épülethez, mintha ezen oldalt védenéd, én oda nem lövetek. Te
+azonban nyiltan kimondva, sokkal gyávább vagy, mintsem benned
+bízhassam; azért, ha Tógyer barátod meg nem igéri tervem kivitelét,
+egészen fölhagyok vele.
+
+- Mit igérjek én meg?--kérdé a fölszólított, ki idegen dologba
+avatkozni nem akarón eddig némán állott.
+
+- Mihelyest a falak annyira omlottak, hogy ügyes emberek, kik meredek
+sziklákon tanultak járni, azokat meghághatják, gyújtsd föl a kijelelt
+épületet.
+
+- Azt nem teszem.--Mondá elhatározott hangon és fejét csóválva a
+kalmár.--Hogy te a pénzhez és Bogdanu a leányhoz juthassatok, én
+koczkázzam életemet.
+
+- Tedd azt--esedezék Gyurka, ki így legkönnyebben reménylett
+menekedhetni a veszélyből--nem fog károdra lenni, azért bennem mindig
+kész szószólót találsz hatalmas rokonom, a moldovai vajda előtt.
+
+- A ki a leányt elviszi, az bajlódjék érte, uram, ha te tovább
+maradsz, én tüstént haza indulok Moldovába.--Volt a kalmár elszánt
+válasza.
+
+- Jól van, menj, de torkodra forr az út.--Mondá csúfolón nevetve
+Pintye Gregor.--Menj akármerre! nyársomra mondom, szembe jösz a
+tatárokkal, s képzeld, mint fogják azok fogadni a török császár
+alattvalóját, ki ellenségének háború idejében lovakat adott el.
+
+Meghökkent a kereskedő, de hirtelen elnyomta az ijedés jeleit, s mivel
+távozó félben volt, tétetvén magát, mintha nem is hallotta volna
+egészen a haramia szavait, ámbár azoknak igazságát mélyen érzé, és
+tudta, hogy őt Pintye csak bosszúból is a tatárok kezébe fogja
+játszani, de hogy nem kényszerítésből, hanem önkénytesen cselekedni
+lássék, új meggondolást tüntetett ábrázatján, és az előbbinél sokkal
+alább hangon így szóla:
+
+- Jobban meggondoltam a dolgot, s azt találom, hogy illendőbb és
+barátságosabb, társam mellett maradni minden veszedelemben, mint őt
+elhagyni. Azért ne haragudjatok első fölhevülésemben kiejtett
+tagadásomért, erősen igérem, hogy szándékodat teljesíteni fogom, és az
+épületet fölgyújtom.
+
+- Hiszek igéretednek, mert a tatárok állnak jót teljesítéséért. -
+Mondá Pintye Gregor előbbi megvető hangján.--Siessetek tehát, és
+ügyesen, vigyázón teljesítsétek rendelésemet.
+
+- Csak ne lövess a keleti bástyára.--Kéré fölsóhajtva Bogdanu a
+haramiát.
+
+- Ne félj.--Válaszolá ez röviden--éljetek egészségben; s oly
+hirtelen, mint jöve, el akart távozni.
+
+- De mi lesz vége a dolognak, ha már részes vagyok a tettben, csak
+szabad lesz tudnom.--Kiálta a távozó után Zakharovics.
+
+A haramia visszafordult:--Ha a várat elfoglaltam, veletek és Szirmay
+Ilkával Moldovába megyek, majd ott tőletek tanulok becsületes embernek
+lenni, hanem erről akkor beszélünk többet, midőn a huszti várban
+ihatom új uramnak, a moldovai vajdának egészségét, de az ezer arany
+fenn marad, kapitány uram!
+
+- Fenn!--sóhajtá Bogdanu s a haramia kevés pillanat alatt eltűnt.
+
+TIZENÖTÖDIK SZAKASZ.
+
+A haramiák ostromszer gyárai.--Móré esze egész fényében tündöklik. -
+
+Pintye Gregor, mint politikus, és fáradozásának sikere.
+
+Midőn Pintye Gregor az előbbi szakaszban történt összebeszélésből
+tanyájába visszaérkezett, Kosztán és Bama Bila Paskuluj fölvigyázata
+alatt nagy serénységgel folytak a várvívás előkészületei, az utóbbi
+azonban inkább szüntelen nógatásaival, mint tanácsadással vagy világos
+parancsolattal segíté elő a munkát, mert rabláson és vad küzdésen
+kívül ő eddig semmit sem gyakorolt és semmihez sem értett, azért ütött
+ő mindnyájok között legnagyobb lármát, s azért valának folyvást
+hallhatók siettető szavai, míg Kosztán csendesen s csak ott, hol
+tanács vagy parancs kivántatott, de éppen azért kiáltozó társánál
+többet cselekedve, járt a munkások között. Szembetünő volt kettejökben
+azon régi észrevétel, hogy magát kitüntetni vágyó butaság, lármával
+szokta eltakarni tudatlanságát; míg az értelemmel párosított serénység
+zaj nélkül, de éppen azért gondosabban és foganatosabban munkálkodik.
+
+A haramia vezér új lelket önte munkásaiba, legelőbb is oda fordult,
+hol Móré ügyelése alatt az ágyúgolyók öntettek, a czigány jól tudott
+bánni a vassal, s most a környékből minden rokona, minden kovács, s
+általában minden megkapható ember, ki valaha a bányák körül
+érczolvasztással foglalatoskodott, ide vala Pintye Gregor által
+hajtva, és az ügyes Móré alá rendelve; ez műhelyét egy vashámorban üté
+föl, mely hajdan itt a bérczek mélyében építtetett, de az idők
+mostohasága miatt elhagyatván, most düledező állapot felé közelgetett,
+ennek kemenczéi, mennyire az idő szűke engedé, kijobbíttattak s este
+felé már egy kis pokolként lobogtak lángjai a minden felülről beléjek
+hordott vasat megolvasztani; Móré agyagból formákat készített több
+társaival, melyeknek belső üregek a már kifúrt fenyők öbléhez volt
+illesztve, számtalan ilyen golyóminták valának a lemenő nap sugárain
+száradni kitéve.
+
+- Rajkók, hogy égjen parázszsá bennetek a szalonna! alvó félben van a
+tűz a szélső kemenczében, tüzeljetek belé, mert máskép kóczos
+fejetekkel gyújtom alá.--Mondá kényes parancsoló hangon Moré egy
+sereg czigány gyerekhez, kik szakadatlan tüzelés végett a kemenczékhez
+valának rendelve, de most egy a bőkezű Pintye Gregor által nekik közös
+zsákmányul adott szalonna oldal gyönyörűségeibe egészen elmerülvén, új
+hivatalokról majd tökéletesen megfelejtkeztek.
+
+- Még jókor van tököt sütni.--Jegyzé meg, az egész környéket harsány
+kaczajra fakasztva egyik a minta művészek közül; de a fiúk nem érték
+tréfának a dolgot, s nemsokára tömve volt fával a kemencze.
+
+- Csak negyedét nyeljék el gombóczainknak a husztiak, tudom, nem
+vágynak több étel után.--Folytatá beszédét, parancsát teljesítve
+látván, a tréfákat kedvelő Moré.
+
+- De kemény konyhában is főzik azokat, s nem a legrosszabb szakácsok.
+- Toldá meg egy másik.
+
+- A konyha s a szakácsok még irgalmasok lennének; de nagyon
+kegyetlenül tálalják ki nekik.--Jobbítá meg Moré.
+
+- Rajta legények!--kiálta még egy kis távolságnyiról Pintye Gregor. -
+Moré, ha most jól viseled magadat, az első boltot fölverem, s életed
+hosszára elég posztót rabolok veres nadrágra neked.
+
+- Hej kapitány uram, ha a dolog sokáig tart, szükségem sem lesz reá,
+mert oly veressé válok a kemenczék mellett, mint a rák a fazékban.
+
+Pintye Gregor, minek utána megelégedve mutatta volna magát a czigány
+munkálatával, azokhoz fordult, kik a fenyőszálakból ágyúkat fúrtak,
+már nagy rakásban feküdtek a kész csövek, mások elbontott szekerek
+első és hátulsó kerekeiket hurczolták elő, és azokra a csöveket
+lánczczal, kötéllel és szegekkel erősíték meg. Így folyt a munka egész
+éjjel és az egész következő nap, mialatt a haramiák és új
+szövetségeseik csak egymást felváltva pihentek és aludtak.
+
+A következő éjszaka, az után, melyet most leírtunk, fényesen volt a
+teli holdtól világítva, s már éjfél felé annyira haladtak a haramiák a
+várvíváshoz megkivántató szerek és eszközök elkészítésével, hogy ahhoz
+magához fogni lehetett; megparancsolá tehát Pintye Gregor, hogy az
+ágyúkat még az éji homályban a kitűzött helyekre vonják, oda hordván
+egyszersmind a már tetemes számmal öntött golyókat és puskaport,
+melyben a rablók hiányt nem szenvedtek.
+
+Ismerte Pintye Gregor a vidék parasztjait, mert köztük növekedett föl,
+s mint rabló is gyakran látogatta meg telkeiket, hol majd félelemmel,
+majd szeretettel fogadtatott, mint vagy rettenve valának borzasztó
+tettei hallása által, vagy velök szokása szerint valami jót tett; még
+a nem régen mult szabadságháború, melyben ugyan ők részt nem vettek,
+emlékezete utolsó vonaglásokban élt közöttük, és éppen mivel annak
+veszedelmét és inségét nem tapasztalták, vágytak nagyobb hévvel haszna
+után, mi alatt ők egy könnyen és büntetés félelme nélkül nyert
+zsákmányt értettek. Ezekhez folyamodott most a haramia, kiválasztván
+közülük a legvadabbakat, és a kiket legbátrabbaknak ismert; maga
+átlátta ugyan, mily bajjal légyen egybekötve seregének ilyetén
+szaporitása, mert a legfeljebb is korcsmai veszekedésekben gyakorlott
+parasztok, kiket csupán zsákmány ingere, nem valami magosabb bátorság
+tehetett katonákká, nehezen valának sikerrel használhatók oly helyen,
+hol a veszedelem komorabb alakban tűnt föl, de az, hogy a várat minden
+oldalról szorosan elzárni szükséges, győzött Pintye Gregor lelkében a
+fölhozott okokon, mert hetven vagy nyolczvan embere, a mennyit
+csapatja az erdélyi szökevényekkel együtt számlált, valóban kevés vala
+czélja elérésére.
+
+Mindazon hazugságok és fondorságokat használva, melyekkel
+köznéplázítók mindenütt és mindenkor élni szoktak, békeháborító
+irányaikhoz jutni, járta be Pintye Gregor a legközelebb helységeket,
+ijesztve majd, majd hizelkedve, igérve és fenyegetve, a mint az egyik
+vagy másik módot vélte foganatosabbnak az ösmert embereknél, így tért
+be a paraszt kunyhókba, s lázítá föl azoknak békés lakóit. Elbeszélte
+nekik, miként a tatárokat csak földes uraik hítták légyen az országba,
+a pórnépet gyilkolni és rabságba hurczolni, hogy a falukat azután mint
+Szatmárban gróf Károlyi Sándor már elkezdé, svábokkal népesíthessék;
+hozzá tevé, hogy Rákóczi Ferencz, kinek személyéről és törekvéseiről e
+buta nép nevénél alig ismert többet, nagy haddal Törökországból már
+úton van, és segíteni fogja a pórnépet az urak ellen, kik őt előbbi
+háborújában gyalázatosan elhagyták, s ha előbb csak uraikat megölik,
+ezeknek szövetségeseik, a tatárok, megrettenve fognak visszatérni.
+Hazugságok annál nagyobb benyomást tesznek a köznép lelkébe, minél
+képtelenebbek s magának megvallani szégyelvén, hogy azokat meg nem
+foghatja, és nem is sejtvén mély ostobaságában, dühösséggel pótolja ki
+az észnek hiányát, s annál lehetetlenebb igaz útra téríteni, mert az
+iszonyú csaláson még csak nem is mer kételkedni, míg talán csekélyebb
+és ártatlan hazugságnak, éppen azért, mivel kicsinysége miatt tompa
+érzékét föl nem ingerelheti, hitelt adni nem fog. Így Pintye Gregor
+mende-mondája is, bármily képtelen s ellenmondásokkal telve volt is.
+Isten igéje gyanánt vétetett föl a nép által, és ezreket gyűjtött
+volna kevés napok alatt tanyájába: de ez ellenkezett a haramia
+szándékával, mert ily nagy számot nehéz lett volna vezérleni és kivánt
+zabolában tartani, s még nehezebb lett volna, mint Pintye okosan, de
+nem becsületesen szándékozott, a vár elfoglalása után a kincsekkel
+Moldovába elillanni. Ezen okokból Pintye Gregor csak azokat választá,
+kiket merészebbeknek ugyan, de szándéka iránt különösen hajlékonyoknak
+ösmert, és csak annyi számban, mint a várvíváshoz elkerülhetlenül
+megkivántaték, ezek között terjeszté vigyázva és jó sikerrel gonosz
+evangéliomát.
+
+TIZENHATODIK SZAKASZ.
+
+Melyben említtetik, mily jó reggelt mondott Pintye Gregor a
+husztiaknak, s a várbeliek
+
+miként fogadták üdvözlését, s mily készületeket tettek annak méltó
+viszonzására.
+
+Mint már előbb említettük, még éjféltájban helyre hordatá Pintye
+Gregor ostromszereit; szemben a vár leggyengébb oldalával, hol a
+bástyák széles és hosszú repedezései hamar ledülést igértek, egy a vár
+felől meredek hegy emelkedék, a várral egyenlő magasságú, csekély
+távolsága miatt innen még Pintye Gregor faágyúi is belökheték a
+golyókat a bástyákig. Ide állíttatá Pintye Gregor ágyúit, s valóban a
+hely oly alkalmas vala ezen czélra, hogy csak kicsinyt ügyesebb
+pattantyúság és nem éppen ily idomtalan ágyúk, melyek egy-két lövés
+után törtek, szakadtak és repedtek, s golyóikat mindenfelé csak nem a
+czélhoz szórták, kivántattak volna, a várat kevés órák alatt porrá
+lőni.
+
+Pintye Gregor maga ezen helyen maradt vagy száz emberrel, Bama Bila
+Paskuluj pedig és Kosztán ugyanannyival a vár többi oldalait fogak
+körül, szorosan őrízve minden rést, ne hogy a várba segedelem, vagy
+abból segélyt kérni hirnök suhanhasson által, s így a hajnal első
+szürkülete készen lelte őket a nagy tettre. Megparancsolá Pintye
+Gregor, mihelyt az éji homályból Huszt falai csak egy kissé
+világosabban kitünnek, azokat minden ágyúiból köszönteni. Ez egészen
+kivánata szerint történt, mert mintha a nap sugarai egy puskaportárt
+gyujtottak volna föl, oly robbanással durrant el Pintye Gregor
+huszonnégy ágyúja majdnem egyszerre. Mivel már az ostromlóknál
+vagyunk; írjuk le előbb, náluk mi foganatú légyen az első tüzelés.
+Pintye Gregor embereit fölbátorítani akarván, maga fogott kanóczok
+hiányában egy tüzes üszköt. Mire is több emberei követték, némelyek
+bátran, mások, kik az ágyúkat csak hírökből ismerték, azon véleményben
+lévén, hogy egy ilyen pokolbeli eszközzel az eget lyukassá lehetne
+lőni, remegve közelítének és kétszer, háromszor is érinték a
+gyújtólyukat, míg a por föllobbant, voltak olyak is, kik a durranástól
+ijedten a földre terültek. Ez a pattantyúsokkal esett, még gyászosabb
+következés mutatta magát az ágyúk között, közülök több hosszában
+elrepedt, másoknak tengelyeik eltörtek, némelyek előlről nem eléggé
+megerősítve lévén, a hegy meredek konyulatán lezuhantak, mivel azonban
+Pintye Gregor okos intésére senki sem állott az elsütéskor az ágyú
+mellett, hanem mindnyájan hátulról gyújták föl a port, az elrepedés
+által alig sértetett meg egy-kettő tetemesen, de az ágyúknak alig
+maradt negyed része épen. A haramiák ezen előre várható esetre
+pótolékokkal készen valának, s még folyvást újakon dolgoztak, azért a
+romlottak helyébe épek vonattak, az elkezdett tüzelést szünet nélkül
+folytatván, és valóban nem a Pintye Gregor által lelkesített haramiák
+akaratja és serénysége, hanem inkább tűzgépeik gyengesége volt hiba,
+ha a várt védő falak az első órákban össze nem omlottak.
+
+Most térjünk a várba megvizsgálni, mily kedvvel fogadtaték ottan
+Pintye Gregor reggeli üdvözlése. Ha a haramiák golyói robogás nélkül
+röpültek volna be, nehéz lehetett volna az ágyúzást csak gyanítani is,
+hasonló volt a tüzelés egy vendég jöveteléhez, ki minden kitelhető
+pompával és zajjal jelentetik be; de megérkezvén, rövid vizsgálat után
+a gerjesztett lármán kívül mindent nélkülözni találtatik. Ugyanis a
+golyók, egyet kivévén, részint a levegőben kényökre repültek, a nekik
+tűzött czélt megvetve, részint nagy tisztelettel a vár iránt, jó
+mélyen az alatt a hegyoldalba csapódtak. Azon egyetlen egy, mely mint
+mondtuk kivételt tett, ablakába ütött a szobának, melyben kevéssel az
+előtt Szirmayné és leánya Ilka fölébredtek, az ablakból az ajtóba
+csapott a teke, de ezt áttörvén, vége lett dicső pályájának, mert
+fáradtan esett a tornácz kövezetére és onnan kegyetlen robajjal futott
+le a magas lépcsőkön, kártékonyságot még egy véka nagyságú felsőbányai
+fazékon gyakorolva, melyet kásával tele két szolgáló czipelt a
+konyhára, alkalmasint reggelit főzni az őrseregnek.
+
+A szokatlan dörgésre az egész vár lakói előrohantak, sápadtan,
+veresen, ijedve, haragudva, imádkozva és szitkozódva, kinél hogy
+fejezte ki magát a különböző indulat, sokan alig valának még egyébbe,
+mint hálóruháikba öltözve, s oly közös volt mindnyájoknál nem annyira
+az ijedés, mint a meglepetés és bámulás, hogy ezen első pillanatban,
+egy hirtelen rohanás által alkalmasint a várba juthatott volna Pintye
+Gregor. Mindnyájan szerte futottak, mindenik mindenről aggódott,
+mindenre gondolt, csak a véletlen eset igaz okára nem, míg végre egy
+minden veszélyben közönséges ösztön valamennyijöket a vár udvarában
+egy csomóba nem űzte. Itt állottak pillanatokig némán, vagy legfeljebb
+is csak suttogva, mintha rettegnének fenhangon beszélni, egyik a
+másiktól várta rémülése fölfejtését s talán, mint a népregélők mondani
+szeretik: «ma is úgy állnának», ha egyike azon szolgálóknak, kiknek
+kezökben a kása még főtelen semmivé tétetett, előrohanván, s talán
+mivel az elkövetett kegyetlenség végrehajtására mást képesnek nem
+tartott, tele torokkal nem kiáltotta volna: «a tatárok! Istenért a
+tatárok!»
+
+- A tatárok! a tatárok!--zengé minden torok utána a vastag
+csoportban, s a rövid szóban fejtve vélték okát rettegésöknek. Sokan
+szaladni akartak, de dicséretére legyen a várbelieknek még a késő
+maradék előtt is följegyezve, ezek csak asszonyok és gyermekek voltak,
+és ők is nem azért szaladtak, mintha elfutni akarnának, mert így a
+kapunak vették volna irányokat s nem a bástya legmeredekebb részének,
+de vannak olyanok is, kik ezen tévedést a félelemnek tulajdonítják. A
+férfiak mind legyökerezve állottak, s mégis a gonosz világban akadtak
+rágalmazó nyelvek, kik azt locsogták, hogy sokan közülök csak lábok
+reszketése miatt nem iramlottak odább; de barátilag intjük
+olvasóinkat, ne higyjenek ily rosz szívűek állításainak, mert csak
+férfi nem ijedhete úgy meg, hogy képes nem lett volna azon menedékhez
+folyamodni, melyben gyenge hölgyeik és gyermekeik csak az imént
+üdvöket keresték, s meglátandjuk, hogy ők a vár védelmében nagyobb
+vitézséget mutattak, mint sem ily galád vádat felőlök csak föltenni is
+lehetne, és az is inkább csak boszúra lelkesítő fölkiáltás lehetett,
+mint félelemé, mely csapatokban zendült, midőn Szirmay István
+sógornéjával és hugával látható lett.--A tatárok! a tatárok! zengett
+újra.
+
+- A tatárok, ha ha ha!--monda Szirmay harsány, de erőtetett
+nevetéssel, mert bár az egész várban egyedül bírt még józan észszel,
+mégis neki is nehéz volt elrejteni meglepetését, azonban minden
+okokkal bátorítá a csüggedőket.--Mit beszéltek? sűlt esztelenség. -
+Az égből potyogtak volna le, vagy a földből bujtak volna ki, még
+utolsó hírünk szerint Nagybányáról, Erdély széleit sem hagyták el, s
+így lehetetlen volt ide érniök; csak vizsgáljátok meg jobban a dolgot,
+bizonyosan más oka lesz.
+
+- De mi lehetne más?--kérdé a föleszmélő várnagy.--Talán egy
+puskaporos szekér, melyet Nagybányára vittek, lobbant föl.--Biztatá
+Szirmay a kételkedni kezdőket.
+
+- De veszedelmesebb a dolog,--vága hirtelen sógornéja beszédébe, -
+szobánkba egy iszonyú golyó csapott és ajtót, ablakot összetörvén
+szörnyű koczogással gurult le a lépcsőkön.--Még csendet intve és
+boszankodva tekintett Szirmay az özvegyre, midőn még nagyobb mérgére
+ekkép bizonyítá a szolgáló annak állítását.
+
+- Nekem pedig és Julinak a kezünkben alkalmasint ugyanazon golyó törte
+össze a kásás fazekat; vasból volt, és legalább is olyan nagy, mint a
+fejem.
+
+Ez alatt a másik szolgáló kihozta a már békén heverő golyót, mely
+azonban sokkal csekélyebb nagyságú vala, mint fent leiraték, és ezen
+«corpus delicti» ily hiteles tanú kezében ismét bizonyossá tevé, hogy
+csak tatárok lőhették azt a várba, mely meggyőződésöket elég hangos
+morgással nyilváníták. Szirmay, ki félelmök alaptalansága felől meg
+volt győződve, egyszerre véget kivánt a bizonytalanságnak vetni, s
+mindnyájokat a vár azon oldalára hítta, melyre a sógorné szobájának
+megrontott ablaka nyilt. Kiértek nem kissé bámulván, hogy a tetőkön
+még egy tatár zászló sem lobog, egy dzsida sem ragyog, láttak ugyan
+itt-ott embereket paraszt öltözetben, de az őket inkább megnyugtatá,
+mert nem gondolhaták, hogy azok a tatárok közellétében oly nyugodtan
+állanának, s már félelmök oszolva, könnyebben leheltek, midőn ismét
+egy az előbbinél alig gyengébb dörgés rendíté meg halló érzékeiket, de
+most foganatjok nagyobb volt a lövéseknek, mint előbb, mert egynehány
+golyó erőszakosan csapott alattok a bástyába, mások pedig felettök az
+épület falaiba hatottak, s egy alacsonyabban álló kémény hatalmas
+robajjal dűlt le. A sűrű füst, mely a robajjal egyszerre a szemben
+álló hegyen gombolyodott, elárulá, honnan háborog feléjök a veszély. A
+többiek rettegve csudálkoztak, kiktől támadhat ezen halálos zenebona,
+midőn körül csak parasztok valának láthatók. Szirmay, ki mindnyájok
+között nemcsak észre, de tapasztalásra is első vala, rövid fontolgatás
+után kitalálta az igazságot, s azt így fejezé ki embereinek:
+
+- Hogy ellenségeink nem tatárok, az bizonyos, s így ki lehetne más,
+mint Pintye Gregor, kire a körül leskelődő oláhok is vallanak.
+
+- Pintye Gregor--mondá a várnagy, ki okosabb emberek állításai
+védésében helyezé bölcsességét.--Ez valóban az lehet. És kiki
+felejtkezve a tatárokról, Pintye Gregort, a vérengző haramiát
+emlegeté. De Szirmay átlátván egyszer a veszedelmet, tüstént el volt
+tökélve annak erős gátot vetni: bátorító szavakat intéze a
+várbeliekhez, s valóban nevekedék is merészségök, mihelyt csak
+gyaníthaták, hogy nem a tatároktól fenyegettetnek.
+
+Mostan egyenként kezdettek az ellen ágyúi dörögni, de a bástya magos
+falától védetteknek nem árthatának a golyók. Szirmay egy lőlyukon
+által vizsgálódék, s a por hatalma által közel a várhoz vettetett
+darabja Pintye Gregor egyik elrepedt ágyújának, sejteté véle ezeknek
+anyagát. Észrevételét haladék nélkül közlé a várbeliekkel, s ön két
+szolgáját, kik vele szolgáltak Rákóczi hadában, őrül hagyván, a
+többiekkel a vár védelmét elrendelni az udvarba tért.
+
+Szerencsére, talán régi katonai szokásának következésében, Szirmay
+minden védszereket már előkészíttete, mert nem ugyan hivatala, hanem
+tekintete miatt, mindenektől megkéreték fölvigyázni ottléte alatt a
+várra; körül tekinte tehát a huszti csatarenden, mint Virgil mondja.
+
+- Constitit atque oculis phrygia agmina circumspexit.--És harminczhat
+embert olvasott, kik fegyvert viselhettek, puskapor nem épen
+megvetendő mennyiségben, és két régi vas ágyú, annak erejét az
+ellenségre vetni állott rendelésére, elegendő kézi fegyverekkel
+együtt, az őrizetben csak vármegye és szigeti hajdúk, sóaknászok, és
+Szirmay cselédjei voltak, így emberek, kiknek hűségök kétséget nem
+szenvede, közülök már sok katonáskodván, hadi tapasztalások által
+foganatos használást igértek; de Szirmay mint okos hadvezér igyekezett
+minden módon seregét szaporítani, és így a mondott számba nem foglalt
+havasalföldiek is eszébe jutottak, s csak most tünt föl szemében, hogy
+alig jelent egy néhány meg közülök, ezek is csak szolgák, kik
+lovaiknál az istállóban voltak, hivatá tehát Bogdanut, ki
+Zakharovicscsal és többi embereivel meg is jelent, és Szirmaytól a
+dolog mivoltát megértvén, nagy készséggel ajánlá magát a vár keleti
+oldalának megőrzésére. Olvasóink nehezen fogják oly nagylelkű okoknak
+tulajdonítani nemes elszánását, mint Szirmay. A többiek között
+fegyverek osztattak el, s a két ágyú azon helyre vonaték, melyről
+Szirmay előbb az ellent vizsgálta, mivel itt a fal magossága és épsége
+fedezte a védőket, s az ágyúkat veszedelem nélkül lehetett a
+lőlyukakon által irányozni, melyek is kis idő mulva jobb foganattal
+durrogának Pintye Gregor ágyú tanyája közé, mint ennek fa csövei a vár
+ellen. Az okos rendelések által növekedék a várbeliek megcsökkent
+bátorsága, s annál inkább reménylettek boldog foganatot, mennél
+bizonyosabb leve, hogy az ösmert haramiával s nem az iszonyú
+tatárokkal gyűlt meg bajok. Mindazonáltal nem valának egészen mentek
+azon aggódástól, melyet bizonytalan állapot szűl. Az egész
+terjedelmében nem ösmert veszély, bár csekélyebb legyen is, tetemesebb
+félelmet szerez, mint az egészen átlátott; az elfogult lélek
+tudniillik baját voltaképen megösmerni törekedvén, a valónál sokkal
+komorabb színekkel festi azt. Ezen bizontalanság nagy hasznára
+válhatott Pintye Gregornak, ha abból véletlen, mint a jövő szakaszban
+látni fogjuk, maga ki nem rántotta volna ellenségeit.
+
+TIZENHETEDIK SZAKASZ.
+
+More, mint követ.--Ezen szakaszból kitetszik, hogy a czigány
+szerencsésebb a kemenczénél
+
+mint a diplomatikában, s hogy a számolásról különös fogalmai vannak.
+
+Így folyt egész nap az ostrom, s még éjszaka is hullottak néha golyók
+a várba, azonban folyvást nagy kár nélkül. Más nap reggel jelenté az
+őr ember közelítését fehér lobogóval, s az ellenség lődözése is
+megszünvén, Szirmay egy békekövet jövetelét sejté, azért a falra
+állíta hasonlólag fehér zászlóval egy embert, kit a közelgő
+megpillantván, bátrabban látszék jönni, nemsokára a kapu előtt termett
+és bebocsájtaték. Szirmay egy a vár tulsó részében fekvő teremben
+fogadá őt, hová mindnyájan költöztek, itt menten lévén a golyóktól.
+
+- Nagyságos tekintetes uram!--kezdé a követ.--Az Isten áldása oly
+bőven omoljék a nagyságos úrra, mint a zápor a Tiszába.
+
+- Kivánatod igen keresztény, csak kár volt előbb záporral önteni
+reánk. Mi hírrel jösz?--viszonozá Szirmay.
+
+- Engem uram Pintye Gregor küld, mint követet.
+
+- Téged, Pháraó gyermeke!--kiálta Szirmay hangosan nevetve.--Talán
+meg akar tánczoltatni jóféle urad, mert a mint látom, hegedű is van a
+válladon.--És valóban igazat mondott az öreg úr, mert a követ nem
+vala más, mint More, ki egész butyorával jelent meg nemzete ősi
+szokása szerint.
+
+- Jaj nagyságos tekintetes uram, én csak azt tartom; nem mindig tér
+oda az ember, a honnan jött; és azért magammal viszem a magamét. -
+Vala a czigánynak okos felelete.
+
+- Most az egyszer nem is csalatkozál, mert innen vissza nem térsz s
+tudod, hogy könnyen olyan helyre küldhetünk, hová butyor nélkül kell
+menned, bár soha sem várhatsz visszajövetelre, neked is jobb lenne, ha
+urad más követet küldött volna.--Folytatá Szirmay beszédét, More nem
+legnagyobb vigasztalására, mire is ez a következőt felelte savanyú
+ábrázattal, melynek nem annyira ijedésén szomorkodni, mint ostobaságán
+nevetni kellett.
+
+- Én is azt mondtam kapitány uramnak; de hiában, ő nagyra becsül
+engemet, és így biztatott, csak eridj More, nincs egész bandámban több
+olyan emberséget tudó legény, mint te, azért akarlak a nagyságos úrhoz
+küldeni, s ha jószántodból nem mégysz, lőporral vettetlek a várba.
+Ezen két szép kérésnek annál inkább engedtem, mert avval bátorított,
+hogy egy követ személye még a pogányoknál is szent, de biz én csak azt
+gondoltam, hogy egy szegény czigány legény személye, ki a felett még
+haramiákkal társalkodik, csak olyan szent, mint a hízott malaczé a
+komám kalibájában. Még azt is hozzá tettem: hol kap uram
+pattantyusainak oly ügyes vezért, mint én eddig voltam, de -
+
+- Hát te vagy azon dicső bajnok, ki Pintye Gregor fenyű ágyúit
+vezérled? így sokat fedhetsz föl ellenségünk állapotjáról.--Szólítá
+őt Szirmay mindig nevekedő vidámsággal.
+
+- Már ezt kapitány uram nem parancsolta, sőt inkább keményen megtiltá,
+tudni ugyan mindent tudok, de elárulni semmit sem fogok. Röviden: uram
+azt izeni, hogy bocsájtassék be embereivel a várba, mert neki nagy
+kedve kerekedett az itt lerakott pénz odább vitelére; és így talán
+éltöket megkiméli, de különben nem marad lélek a testben, mert uram
+kétezer emberrel és hatvan ágyúval ostromolja a várat.--Ezen szavait
+ejtvén, elváltoztatá More ábrázatját, s csak most tünt ki, hogy előbbi
+butasága inkább fölvett, mint természetes volt, ezzel akarta
+alkalmasint Szirmay haragját magáról elhárítani, és utóbbi beszédét
+bizonyos vakmerőséggel hangoztatá, a melyben mégis elég okos volt
+előbbi ostobaságának egy részét megtartani, de ismét és nagy
+sebességgel egészen ábrázatára vonta azt, mint egy megtámadt lovag
+sisakellenzőjét, midőn Szirmay haragra lobbanva így dörge reá:
+
+- Jól van ficzkó, de gyalázatos hazudságodért a bástyára akasztatlak,
+hogy legyen mire irányozni a hatvan ágyút.
+
+- Nagyságos, tekintetes uram! Szent a követ személye!--kiálta
+félholtan More.
+
+- De akasztófára való a haramiáé.--Jegyzé meg Szirmay.--Milyen erős
+seregetek?
+
+- Kétezer ember és hatvan rézágyú.--Vala ismét More felelete.--És
+mind boszút állanak érettem.
+
+- Hajdúk!--Zengett Szirmay szájából, verjetek annyit a hátára, a
+mennyivel többet fillentett.--A megszólítottak fölemelék pálczáikat,
+More hol egyik, hol másik oldalra vonogatta vállát, és pislogva
+felelt.
+
+- De nagyságos tekintetes uram, úgy hiszem, hogy mégis csak ezer ember
+és harmincz réz ágyú.
+
+- Üssétek a gazembert!--kiálta ismét Szirmay és egy serény hajdúnak
+botja szoros közösülésbe jött More hátával, mi is ezt szívszaggató
+jajgatása között egy hatalmas ugrásra, és Pintye Gregor hadiseregének
+további levonására kényszeríté.
+
+- Hiszen nagyságos uram, ember csak még sem lesz több ötszáznál, de
+huszonnégy réz ágyúnál nincsen kevesebb.
+
+- Majd belőlök is el ver egynehányat a hajdú. S ezen szavaira ismét
+ütést inte Szirmay, s a mogyorófa ismét hangos csattanással jelenté
+magát a czigány vállai között.
+
+- Csak háromszáz ember uram, és huszonnégy réz ágyú.
+
+- Üssétek!--S új csapások következtek.
+
+- Kétszáz ember!--de az ütések nem szüntek meg.--Jaj nagyságos uram!
+- Kiálta Moré--senki sincs, egy ember sincs!
+
+- Kivallasz-e mindent igazán?--kérdé Szirmay.
+
+- Alig vagyunk kétszázan, s ennek is fele, lázított parasztokból áll.
+- Felelé a czigány.
+
+- Most addig üssétek, míg a réz ágyúk fává nem változnak.--Mondá a
+hajdúknak újra Szirmay.
+
+- Ugy csak ne is bántsanak.--Szólamla meg hirtelen More, vállait
+összehúzva.--Mert azok már is mind fából vannak.
+
+- Vigyétek el, s dugjátok egy börtönbe.--Parancsolá Szirmay.--Ne
+gondolja Pintye Gregor, hogy Szirmay zsiványokkal, mint becsületes
+emberekkel bánik.--A czigány kegyelemért rimánkodott, de
+elhurczoltaték, s a többiek helyeikre indultak, elkezdeni ismét az
+ellenségeskedéseket, ez által Szirmay bátorságának jeleit akarta
+mutatni, s egyszersmind tudtára adni a haramiának, követe miként
+fogadtaték. Az ágyúzás tehát újra kezdődött mind a két oldalról, s bár
+a haramiák a várban jobban irányzott és derekabb ágyúkból tetemes kárt
+szenvedtek, mégis kapitányok által lelkesítve, vagyis inkább
+bátorságra kényszerítve csüggedetlen folytaták az ostromot, mely több
+napi tartás után egyszerre szerencsés véget igért a haramiáknak. Az
+ellen lövéseinek kitett vár oldal bástyái, mint ezt Pintye Gregor
+tudá, már igen gyengék voltak, sőt egy helyt már fa támasztékokkal
+erősítve, a fenyegető roskadás ellen; ezen gerendákat egy néhány nem
+annyira szerencsésen irányzott, mint szerencsésen eltévedt golyó ketté
+lőtte, több pedig magába a falba csapott, ehez járult még a szünetlen
+durrogás, mely a viszhangozó várüregek felett és körül épült bástyát
+szokatlan rengésbe hozá: omha és gyarló állapotja nem győzhete ily
+hatalmas kisérteten, és mintha a felkelő napnak bókolna, egy kora
+hajnalon nagy robogással a mélybe zuhant, nemcsak föl a várba elég
+kényelmes utat készítve, hanem két vagy három várüreg ásítozó száját
+is tág bemenetelre kitátva. A haramiáknak előbb a dörgés, s azután egy
+vastagon sötétlő porfelleg, mely mint az omladék halálsóhaja kelt a
+romok közül, adta tudtokra ezen örvendetes esetet; és valóban Pintye
+Gregor mindent rendelni kezdett a rohanásra, véghezvitelére csak a
+Togyer által meggyújtandó épület lángjait várván; mert bár jól tudta a
+haramia, mennyivel legyen erősebb elleneinél, még sem merte lomha
+csoportjait a várra vezetni, ha annak egész őrizetét maga ellen
+elszánt védelemre késznek tudta volna, mert az alattomos rablásra, és
+hirtelen meglepetés által már félig lefegyverkezett ellenség
+meggyőzésére alkalmatos haramiák között kevesen voltak nyilván és
+gyakorlott férfiak ellen küzdeni merészek, kivált hol a kellemetlen
+puskaropogás oly alkalmazható vala, mint ezen szokatlan várvívásnál. A
+gyülevész parasztokra pedig csatában épen nem számolhatott. Ezért
+küldé előbb Pintye Gregor Mórét a várba, bár ösmervén Szirmay erős
+lelkét, mily kevés reménye is volt kivánt sikerre, s ezért akarta most
+is előbb magában a várban gerjesztett veszély által az őrizetet
+megrémíteni és figyelmét fölosztani, ön embereit pedig bátorítani,
+minek előtte a rohanáshoz kezdene.
+
+A milyen örvendetes a bástya ledőlése a haramiákra nézve, oly szomorú
+csapás volt az a várbelieknek, kik a nélkül is aggódni kezdének a
+reménylett segedelmet napról-napra késni látván, és lehetetlen vala
+távol barátaikat bajokról tudósítani, mert a haramiák minden rést héja
+szemekkel őriztek, és több a várból segedelem keresés végett
+küldötteket lövésekkel utasítának vissza, és valóban csak Szirmay
+aggódni nem tudó lelke óvhatá meg őket az elcsüggedéstől, a
+veszedelmet a még eléggé el nem látott várban élelem szűke is
+nagyobbítván, annál inkább képzelhető a bástya bedűlése miatt támadt
+ijedés. Szirmayné és szép leánya, kiknek félelme, könnyen
+magyarázhatólag, legnagyobb vala, a legmélyebb szánakozásra is
+adhattak okot, mert mily rémítő sors lehet: egy öreg asszonyságnak és
+egy gyöngéd lánykának csak meggondolni is, hogy ő durva, úgy szólván
+félvad haramiák kezébe jutand, erős férfinak is borzasztó viszály. Az
+anya, mint kora magával hozta, sírt és jajgatott, a lányka búját, ha
+épen nem könnyebbíté is, de legalább fölosztá és más édesebb tárgyra
+vezeté szerelme; mert szerelmesek örvendeni és szomorkodni a
+legidegenebb dolgon sem bírnak a nélkül, hogy abban szerelmöknek fő
+szerepet ne juttatnának. Az egész várban Bogdanu, ki alig jöve néha-
+néha elő őrhelyéről, mutatott leghidegebb vért, ennek oka az olvasóink
+előtt már tudva lévőkön kívül az is lehetett, hogy valóban egy golyó
+sem tévedt az általa elfoglalt várrészbe.
+
+A gyáva bojárnak ezen tetszőleg bátor magaviselete, semmi különöst sem
+gyaníttata Szirmayval, mert ő annak okát Bogdanu ösmert tompa
+érzéketlenségében feküdni vélte.
+
+Alig mulhatott a falomlás után egy rövid óra, midőn új csapás rettenté
+az őrizetet; tudniillik a moldovaiak által őrizett oldalon tűz támadt,
+s a korhadt száraz fedelen csakhamar hatalmas lángokban csapdosott
+szerte, s mennél veresebben dühönge az emésztő tűzgomoly, annál
+haloványabbá lettek az ijedett várlakók arczai. Maga az ősz bajnok
+Szirmay állott ezen végromlással fenyegető bajban is nem tántorított
+lélekkel, egy pillanat alatt kész vala rendelésével, és embereinek
+zajos kiabálással kitörő ijedését zabolázván, keményen rájok
+parancsola a résről semmi ürügy alatt el nem távozni, maga az ide
+futott havasalföldiekkel a tűz helyére indult. A lángba borult épület
+egy alacsonyabb szegletében feküdt a várnak, három oldalról bástyáktól
+körülfogva, csak a negyediken függött össze a várral, s itt is egy
+magos fal s erős vas ajtó választá azt külön, ezen előre hagyá az
+idegeneket lépni Szirmay, s alig valának lent, az ajtót becsapván,
+reájok zárta e füleikbe menydörgés gyanánt hangzó szavakkal:--Magatok
+vagytok okai a tűznek,--itt a kút--edényeket is leltek,--oltsátok
+azt, és ki az ajtón kimászni próbálna, azt agyon lövetem.--Gyanítá-e
+Szirmay alávaló tettöket, vagy a szerencsétlenséget gondatlanságoknak
+tulajdonítá, ez nem bizonyos; de mindenesetre határozása igen bölcs
+vala.
+
+Midőn az ősz a bástya-résre visszatért, már sebes rohanással
+közelíteni látá a haramiákat, s még embereit elszánt védelemre
+bátorítá, a mint az ellenség már fele útján megállott, s oly
+sebességgel, mint jött, a várbeliek nagy bámulására vissza fordult.
+
+TIZENNYOLCZADIK SZAKASZ.
+
+Melyben előadatik, ki és mi hárítá el a harmadik szerencsétlenséget. -
+Engesztelődés.
+
+A milyen csudálatosnak tetszett a haramiák visszatérése, oly
+természetes volt; de ennek megfejtése végett szükséges egy kissé a
+történet mostani folyamából kitérnünk. Egy fiatal szegényebb sorsú
+nemes, ki a nagybányai táborba sietett, kevés ideig Huszt
+mezővárosában lakó rokonainál mulatott, innen azelőtt való nap indult
+el, melyen Pintye Gregor az ostromot elkezdé, a haramiák kezébe akadt:
+de ezek előtt gyanús nem leve közönséges pór öltözete miatt, ügyes
+hazudságai által annyira vitte a haramiákat, hogy ezek neki befogadást
+ajánlottak czimboraságukba, ő ezen nagyobb veszély elhárítása miatt
+örömöt színlelt, köztök maradt, de tervöket megtudván, midőn másnap
+hajnalkor az ostrom kezdetére fordított figyelmök a haramiákat minden
+egyéb iránt vigyázatlanokká tevé, elillant, s az úton egy kocsira
+akadván, elég hamar érkezett Nagybányára, még kora segedelmet kérni, a
+vészben lebegő Husztnak.
+
+Képzelhetni, hogy Szodoray volt az első, ki repülni inkább, mint menni
+akart segítségre, de Bagosy és Babocsay is, részint mint barátjai a
+Szirmayaknak, részint a Husztra vitetett pénz megmentése végett épen
+nem szándékoztak e dologban késedelmeskedni, annál kevésbbé, mivel még
+a tatárok betörése előtt vissza is jöhetett a felmentő sereg.
+Szodorayra bízaték a vezérkedés, de mivel többet elbocsátani tanácsos
+nem vala, csak száz ember adatott keze alá, kiknek egyik csapatát
+Karácson Tivadar kormányozta. Minden kitelhető sietéssel indula és
+folytatta útját Szodoray Huszt felé s felejteni látszaték, hogy kisded
+serege lépéseinek a szerelem nem kölcsönözött szárnyakat; a leghőbb
+tünődés és a legszaggatóbb aggodalom egyiránt gyötrék szívét, s csak
+akkor engedett valamennyire kínja, midőn Huszthoz érvén, a várra
+rohanó haramiákat pillantá, de ez sem enyhülés volt, mert az
+eltávozott aggodalom boszúnak adott helyt.
+
+Mint mondtuk, épen a várra akartak a haramiák támadni, midőn őket
+Szodoray haragja elérte, ezért téríté vissza csapatát Pintye Gregor a
+veszedelmes ellennel szembe állani. Csak kevés lövések történhettek a
+két felekezet hirtelen közeledése miatt, s tüstént a kézi fegyverek
+csattantak össze, Pintye Gregor gyülevész parasztjai az első támadásra
+minden szelekbe eloszlottak; a haramiák, ezeknél bátrabbak, a vár és
+ennek segítői közé szorítva kétségbe esetten viaskodának, Szodoray és
+Karácson ön példájokkal lelkesíték vitézségre embereiket, míg az
+ellennél Pintye Gregor, Bama Bila Paskuluj, ki elöljárójánál talán még
+erősebb, s hol csupán testi tehetségre jött, vakmerőbb is volt és a
+kegyetlen Kosztán valának a csata heroszai. Paskuluj egy iszonyatos
+balta csapással üté le Szodoray lovát, de ugyanazon pillanatban
+csapott az ifjú szablyája a szilágysági zsivány kemény koponyájára s
+ez széjjel repedve párolgá ki az élettel együtt azon kevés észt,
+melynek negyven évig fedele volt. Az óriási haramia esése nem kissé
+hökkenté meg társait, s ijedt bámulások időt engedett Szodoraynak
+fölugrani és gyalog folytatni diadalmát. Karácson súlyos keze alatt
+több haramia hullván el, Pintye Gregorra ütött, rettenetes vala
+harczok a roppant erőre és ügyességre hasonlóknak, de Karácson javára
+kezde fordulni, mert Pintye Gregor kardja egy súlyos csapás alatt
+csengve repült darabokban szét, s már irányozva volt reá a halálos
+csapás, mert baljába mindig készen álló fegyverét is, a vas nyársat
+megragadta Karácson, midőn az ura és barátja veszedelmét észrevevő
+Kosztán baltáját hajítá, még maga oda ugorhatnék Tivadarra, ez
+szerencséjére azon pillanatban hajolt félig meggyőzött ellene felé, s
+így csak a fejszenyél érheté őt, de már Kosztán is közel vala s kardot
+akart rántani, azonban a hajdú megelőzé és halva teríté őt a földre. A
+többi haramiák még nagyobb szerencsétlenséggel harczoltak s már
+futásnak eredni kezdének. Pintye Gregor bátorítására sem ügyelők
+többé. Ez, midőn a csatát mulhatatlanul veszve s embereit széledve
+látá, egy sebes fordulattal eltünt Karácson elől, s majd oly hirtelen
+a legrövidebb s legbajosabb úton a csatatérről is; a szaladók nagy
+része Huszt felé sietett ijedtében s az eddig cselt félő várbeliek
+most kirontottak részt venni, ha nem meggyőzésében, legalább
+büntetésében ellenségöknek. Harmincz vagy negyven haramia feküdt halva
+és halálosan sebesítve, húsz vagy harmincz elfogaték, kik még nap
+lemente előtt felakasztattak az erdőszél legizmosabb fáira.
+
+Szodoray tehát diadalmasan költözött be az általa megmentett várba; a
+köz örömben, melylyel fogadtatott, találkozék olyan, ki elkeseríté
+éltében legédesebbnek reménylett óráját, ez nem vala más, mint
+Szirmayné, kinek keblén a határtalan anyaszeretet még egészen be sem
+gyógyult sebét új fájdalommal szaggatá föl, tekintetén leánya ártatlan
+gyilkosának. Legelőbb könyei árulák érzelmeinek fölháborgását s midőn
+Szodoray mély tiszteletet jelentő köszöntéssel felé közelíte, mintha
+könyeit törlené, takará el kendőjével ábrázatát s fájdalmában
+hihetőleg nem is tudva, nem is érezve, mily sebeket ejt az ifjú
+szívén, e szavakra fakadt:
+
+- Távozzál, Boldizsár! mert látásod újra öli meg lelkemben leányomat.
+
+- Édes néni!--esdekle Szodoray, mert így szokta gyermekkora óta
+nevezni Szirmaynét--bocsásd meg nekem azt, a mit általam a sors
+vétett.
+
+- Anyám!--sóhajtá kedvese megsértésén könyekre fakadva Ilka--anyám!
+ő ártatlan!
+
+Szirmay tanúja ezen szomorú jelenetnek, nem tűrheté békével sógornéja
+igazságtalanságát, bár azt fájdalmának nagysága mentheté, és szelid,
+de férfias szemrehányással fordult feléje.
+
+- Hogy fogadod ily hálátlanul megmentőnket? ki egészen ártatlan abban,
+a mivel kínozod, nem lehetett-e más--nem én magam oly ártatlan oka
+leányod halálának, nem él-e még vigasztalásodra kedves Ilkád?
+
+- És én--mondá Boldizsár--örök háladatos gyermekként követlek
+vigasztalni e véletlen szerencsétlenségért.
+
+- Igen, élsz még édes gyermekem!--sóhajtá Szirmayné nyakába borulva
+leányának, engesztelt pillanattal fordult Boldizsár felé.--Én nem
+haragszom!--Az ifjú csókjaival borítá az özvegy kezét, ki gyermekével
+lassan eltávozott.
+
+Parancsa szerint Szodoraynak tovább kelle küldeni a Huszton lerakott
+pénzt, hol többé bátorságban nem lehettek, ajánlá azért Szirmaynak:
+utazzék haza ezen alkalommal Ugocsába, hol biztosabban maradhatnék és
+a tatárok ellen erőt gyűjtvén, hazájának is használhat. Az öreg tehát
+mindent elkészíttete a tüstént történendő útra, s erről rokonát is
+tudósítá. Csak míg sógora beszélt Szirmaynéval, akadt a szerelmeseknek
+nehány pillanat tanúk nélkül együtt lenni, de mennél rövidebb ideig
+éltek a szerelem kéjében, annál forróbban ömledezett ez boldog
+szíveikből. Ki is törekednék hiában fösteni azon érzelmeket, melyek
+két szerelmes keblét búsan üdvezítik, midőn azok hosszú és veszélylyel
+fenyegető elválás előtt együtt vannak; ki ismételné azon, talán
+magokban közönséges szavakat, melyek ilyenkor mély és kesergő
+boldogságot és legforróbb érzelmeket fejeznek ki, ők úgy váltak el,
+mint kik csak az emlékezetben s a távol reményben boldogok; de kiknek
+a közel komor homályú felhővel boríttatik el.
+
+Szirmayné nyájasan búcsúzott Szodoraytól, kétségtelen jelét adva
+engesztelésének.
+
+TIZENKILENCZEDIK SZAKASZ.
+
+Két bűnösről itélet tartatnék; de az első egy még nagyobb bűnös
+
+s a másik sors segedelme által megszabadul.
+
+Még egynehány személy sorsa tartóztat minket Huszton vissza, ezek
+pedig a havasalföldiek és More. Alig mult a vár fölmentése által
+támasztott zaj, s legottan mindnyájan a tűznek oltására siettek,
+melynek elnyomásában folyvást, de foganat nélkül kénytelenek voltak
+fáradozni a havasalföldiek, a gyuladásnak az egyesült erő hamar véget
+vetett; de annál terhesebb sors fenyegeté gerjesztőit, mert némely
+várbeliek, főleg asszonyok, látni akarták, miként Tógyer a tűz
+kitörése előtt a padláson járkált legyen, hol semmi dolga sem
+lehetett, ez kereken tagadta a terhelő állítást; de Szirmay, ki ugyan
+a vádat erősebb bizonyítások hiányában hinni általlotta, legalább,
+mint vélte, vigyázatlanságokért meg akarta ijeszteni a
+havasalföldieket, és csak kemény vallatás után nem épen barátilag
+bocsájtá el őket, kik is Nagybánya felé vevék útjukot.
+
+Morét alkalmasint azon sors várta, mely társai nyakainak állapotját az
+erdő szélen jóval szűkebbé tette a természetinél. Hajdúk küldettek őt
+a tömlöczből fölhurczolni; de ezek csak hűlt helyére akadtak,
+alkalmasint sejteté vele jövő sorsát azon nemzetségében csodált jósló
+erő s azért ő kelme még korán megszökött, a mi igen könnyen
+történheték meg, mert börtöne a vár azon üregére dűlt, melynek a
+bástyabedűlés által szabad lett kijárása, s a czigány az alkalmat
+okosan használva, elillant; még pedig Szirmay István jövendölésének
+daczára butyorával és így hegedűjével együtt.
+
+Ekként végezvén dolgukat, még alkony előtt mindnyájan útnak indultak:
+Szirmayék az egy hajdú csapat által kisért pénzzel Ugocsába, Szodoray
+Boldizsár pedig, Karácson Tivadar s velök maradt emberei Nagybánya
+felé.
+
+Mi azonban kénytelenek vagyunk a futó Pintye Gregort követni, ki az
+ütközet után kevesed magával szaladott, hogy üldözői rá ne akadjanak,
+egy szeretett költőnk kifejezése szerint «úttalan utakon» Nagybánya
+felé. A város tájára érkezvén, kisérőit, kik azonban társaik
+veszedelme óta inkább félelemből, mint előbb szerencséjéhez és
+erejéhez vonzó bizodalomból ragaszkodtak hozzá, az erdőségben hagyá,
+maga pedig a városba ment és egyenesen Piócza Kristóf boltjába, hol a
+nagybányai politikusok nagygyűlése tartatott, itt mily embertelenül
+bán legyen haramiánk a czéhmesterrel, már elmondtuk olvasóinknak, azt
+is, miként űzé el a félig beszappanyozottat Karácson Tivadar. Azt
+fogja kiki gondolni, hogy Pintye Gregor így űzetve, útját az erdőbe
+vette; de korántsem; ő terve kivitele előtt szándékát soha sem hagyta
+el, ha csak épen elkerülhetlen szükség nem kényszeríté rá, azért most
+is, mihelyt észrevevé, hogy üldözője nyomát vesztette, egy
+melléksikátorba fordult és a városba visszatért. Az első, kivel
+találkozott, Zakharovics Tógyer vala, egy ház előtt, melynek nyilt
+kapuján több moldovaiak is látszottak, habozás nélkül tért ide a
+haramia, a kalmárt is beintvén maga után. Bogdanut és magát Tógyert is
+nagy aggályban lelé, mert épen hírt vettek, hogy a tatárok már
+átrontottak Erdélyből, Bogdanu pedig hazautazására már pénzt is
+kölcsönözött a Bányán tartózkodó moldovai származású kalmártól, s most
+kénytelenítteték fölhagyni szándékával, ha a tatárok kezébe akadni nem
+akart, kiktől nyájas elfogadást reményleni semmi oka sem volt. Pintye
+Gregor menté őt ki félelméből, igérvén, hogy titkos úton és más részén
+a határnak által fogja vezetni minden baj nélkül a veszedelmen: mert a
+haramia, ámbár Bogdanut gyávasága miatt megveté, mégis azon esetre, ha
+szerencsétlen viszontagságok kényszerítenék hazáját elhagyni,
+pártfogót akart magának szerezni a szomszéd Moldovában. Ez pedig annál
+jobb alkalom volt czéljának elérésére, mert a porta ellen elkövetett
+árulásban maga a vajda is részt vőn, s így igen is szívén fekhetett a
+közvetetlen eszköz megmentése. Azért mindjárt indult a haramia
+tanácsára Bogdanu, Pintye pedig előre ment, a találkozás helyét
+kijelelvén, megolvadt csapatát az útra készíteni. Az ügyes haramia
+vezérlése alatt szerencsésen elkerülte Bogdanu a tatárokat és baj
+nélkül ért haza Jászvásárba.
+
+HUSZADIK SZAKASZ.
+
+Melyben előadatik, minek nem kellett volna történni, hogy egész
+történetünk
+
+meg ne történjék.--A nagybányai csata.
+
+A krimi tatárok százados szövetségesei, úgy szólván rokonai valának a
+törököknek, és így bajtársaik minden háborújokban. Az 1717. esztendő,
+történetünk ideje, egy volt azon igen gyászos évek közül, melyek
+boldogtalan honunk térein látták pusztítani a kelet vad csordáit, mi a
+tizenharmadik században a mongol berontáskor legrémítőbb volt, de
+rövidsége miatt a másfél századot haladó, majdnem szakadatlan török
+zsarolás és vérengzés által okozott szenvedésekhez, melyeknek most is
+érezzük gyászos következéseit, nem is hasonlítható. A jelen tatár
+pusztítás, melyet a köznép gyakoriabb volta miatt «tatárjárásnak,
+tatárfutásnak» szokott nevezni, nem vala ugyan oly gyászos és káros
+hazánkra nézve, mint az előbbiek, mert honunknak csak három éjkeleti
+megyéjét érte, úgymint: Szatmárt, Ugocsát és Máramarost, de ezekben
+mély sebeket ütött, s már csak azért is nevezetes, mert utolsó volt a
+nemzetünket üldözni látszó átok efféle csapásai között, nevezetes még
+a felett, mert egy kisded fölkelő magyar sereg az ősi vitézség új
+fölsugárlásában diadalmat nyert a dicsőség és szabadság csatájában.
+
+A fent mondott évben véres háború folyt Savoyai Eugen vezérlése alatt
+hazánk déli határain a törökök ellen, azért minden seregek ott
+viaskodtak, kivévén Steinville tábornok vagy nyolczezer emberből álló
+osztályát, mely Erdélyben tartózkodék ezen tartomány védelmére. A
+krimi tatár khán látván, mily gyenge állapotban légyen az ország
+keleti része, egy tizenötezer tatárok- és törökökből álló sereget
+külde fia, Gerai Mahmud Abdul khán és Ali Muza, khocimi basa vezérlése
+alatt, annak pusztítására. A gyilkos ellenség Besztercze vidékén tört
+Erdélybe és hazánk felé irányzott útját--mint Türkenfrasz kapitány
+már mondotta--lángok és vér jelelték, sokaságuk naponként nevekedett
+az ezernyi foglyok által, mindnyájan csinos hölgyek, vagy izmos, erős
+fiatal férfiak, kiket örökös rabságra viendők, hurczoltak magokkal,
+míg a népség egyéb része, ha az erdők vagy bérczek mélyébe nem bújt,
+vagy máskép futással nem menekedheték, gyilkos fegyvereik alatt
+gyakran a legkínosabb halálnak áldozatja lőn.
+
+Steinville az ország kárára a Türkenfrasz kapitány által fölhozott
+okokból hátrahúzta magát, örülve, hogy a tatárok békén hagyták és egy
+dicsekedő jelentést külde a diadalmas Savoyai herczeghez, hogy ő a
+számtalan ellenség elől «szerencsésen retirált».
+
+A tatárok gáttalanul áraszták el a vidéket, minden boldogságot
+elriasztva borzasztó tetteikkel. Nem akarunk azonban a gyászos kép
+élénkebb festésével a történet folyamának akadályt vetni, azért
+visszatérünk Nagybányára, hol a vérengző ellenséggel ismét fogunk
+találkozni.
+
+Alig hallotta meg Babocsay az ellen közelítését, tüstént kivezette
+eddig a városba szállított seregét a táborba, mely a város déli
+oldalán vala felütve. A tatárok kétfelé oszlottak, a nagyobb rész
+jobbra hagyta Nagybányát, a vármegye síkabb részére ereszkedő, és öt
+vagy hatezer küldeték a bányavidéket zsákmányolni, s az oda helyezett
+kisded magyar sereget elszórni, ezen részt Ali Muza vezeté, a khocimi
+basa.
+
+Éj vala, s Babocsay serege vizsga éberséggel leste az egész tájékot,
+midőn a táborszemek egyszerre szokatlan vörösségben láták világlani az
+eget s gyaníták a tüneménynek szörnyű okát. Nemsokára visszatért
+kémleléséből Karácson Tivadar, s jelenté a tatár sereg
+kettészakadását, s hogy a kisebbik osztály másnap szándékozik a
+magyarokat Nagybányánál megtámadni. Babocsaynak ez értésére esvén,
+meghatározá a nálánál ötször számosabb ellenséget bevárni és vele
+bátran szembeszállani. S még éjjel megtevé a szükséges rendeléseket. A
+hajnal első sugarainál indult Szodoray lovassága nagyobb részével a
+táborból, vele Karácson Tivadar, mint egy hajdú-csapat vezére, s
+fölállítá osztályát a völgyteren, szemben a hegyekből kitekergő elég
+széles úttal. Jobbra, valamivel hátrább, egy domborulás tetejét
+Babocsay foglalá el a gyalogsággal, s a szárnyak közé két ágyú
+helyezteték, utánok egy gyalog és egy lovag csapat állván, részint
+ezeket védeni, részint oda fordulni, hol az ellenség véletlen törne
+elő. Ezen csatarend igen okosan vala a hely minéműségéhez
+alkalmaztatva.
+
+A tatárok épen nem hagyák kihülni ellenségeik bátorságát hosszas
+várással: legalább is azon úton jelentek meg, mely Szodoray előtt
+terjedett, az ellenség vakmerőn lovaglott elő, de meghökkent a
+magyarokat keményen helyt állani látván, már vagy ezer ember fogott
+helyet a völgyben, kurjongva és ordítva egy rendetlen rohanásra
+készülni látszottak; de Szodoray vezérének ezen esetre adott rendelése
+szerint megelőzte őket, és szoros tömegben tartván csapatát,
+villámsebességgel rohant a tatárokra, ezek az első támadás erőszakától
+összehányatva, szorultak majdnem ellenállás nélkül az út torkolatja
+felé, sűrűen dűlve a magyarok halálos csapásai alatt. Karácson sebes
+fordulattal kerülé meg a tatárokat, és hátuk megett állott a hegynek
+oldalán, onnan szórva le a tolakodó török gyalogokat. Babocsay,
+mihelyt észrevevé szárnyának szerencsés előmentét, megindítá seregét
+és jobbra az úttól tört a tetőkre, visszanyomva az arról tolongó
+ellent, mely bajtársai veszedelmén nem kis háborodásba esett.
+Babocsay, ezen elrendelése kivánt foganatú volt, mert a hirtelen
+támadás a hegyek szűkében nem engedé kifejteni a tatároknak nagyobb
+számokat, s az elsők a zavart szorulásban csak gátul voltak az
+utolsóknak, és zsákmányul a magyarok kardjainak, nagy veszteséggel
+kezdének tehát a tatárok hátrálni, erősen nyomatva az ellenféltől.
+
+Még csak a kis tartalék, mely az ágyúknál állott, tartá helyét, ezen
+seregnél vala Türkenfrasz Gottlieb Konrád Friderik is, mert nem
+képzelhetvén, hogy az ily kisded sereg a tatárokat minden oskolai
+taktika daczára megverhesse, vélé, hogy ezen seregnek lesz főszerepe
+az általa annyira kedvelt, s itt elkerülhetlennek látszó retirádában.
+Itt azonban jelenléte jó darabig nem volt egészen haszontalan, mert a
+tartalék tüzes vezére, Tunyoghy Kálmán, alig vevé észre főseregének
+haladását, már is, hogy a nap dicsőségében részt vehessen, utána
+akart, vezére parancsát nem várva, rohanni. Türkenfrasz tehát a szent
+birodalmi lovag tüdejének minden vitorláit megereszté, törekedvén
+megmutatni, mily helytelen légyen ezen szándék, sőt bűnös minden
+szükséges fenyíték ellen. Egy darabig nem volt ékesen szólása
+sikeretlen, míg tudniillik Tunyoghyt a remény táplálta, hogy őt vezére
+a csatába hivandja, de az ütközet távozásával ez is távozván, jelt ada
+népének az indulásra.
+
+- Egy ily natio győzni akar, ki csak vad courageban és bravourban
+találja az egész nobilem artem bellicam!--Kiáltá Türkenfrasz, talán
+ideálja, Montecuculi Rajnáld szellemét idézvén boszúra.--Barbaroza és
+pogányhalál! Ilyesvalamit a híres partiszan Szikingen Ferencz sem
+merészelt volna.--Míg a vitéz kapitány így beszélt, egyszerre csak
+egy dragonyos szolgájának társaságában lelte magát, mert Tunyoghy
+siető serege már jól elhaladt. Türkenfrasz, mint mindig, ha este
+kaszamátáit, mint mondani szokta, Bacchus Isten és Ceres Istenasszony
+munitiójával már ellátta, a mi ma reggel nagy mennyiségben történt,
+legelőbb is a retirádáról gondolt, és talán nem annyira félelemből,
+mint azért, mert Tunyoghy sebes előmozdultában a hegyek között
+haszonvehetlen ágyúit elhagyta s Türkenfrasz nem tarthatá a taktika
+reguláival egyezőnek, hogy két ágyú mellett, mihez is legalább nehány
+száz ember kivántatnék, csak két dragonyos álljon, az is pedig egy
+százados kapitány s csak egy közlegény. Ezen habozásának hamar véget
+vetett egy oldalt kerekedő, s hamar háta megé terjedő zaj. Egy
+oldalvást vonuló tatár-csapat tudniillik elkésett, és bajtársai
+megveretését nem is álmodva, megkerülé a csatázókat, s azon völgybe,
+melyet a magyarok győztesen hagytak el, kibukván, vad kurjongással
+rohantak a városnak, elvágván arra a római szent birodalmi lovagnak,
+mint ő magát czímezni szerette, a retirádát, ki is ez által kénytelen
+volt minden szándéka s meggyőződése ellen előre szaladni, kardot
+rántott, dörgő «marsch»-ot kiáltott emberének, és lóhalálában
+vágtatott Tunyoghy már a hegyek között eltűnt serege után, tele
+torokból kiabálva:--Így járnak a taktika megvetői, az ellenség
+posztot vett a hátunkon s Nagybányát egy coup de main-el occupirozta.
+
+Szerencsére Babocsay látván Tunyoghynak parancsa elleni mozdulatát,
+hozzá tért, és így hamar meghallá a dragonyos reménytelen kiabálását,
+s legottan visszahivatá Szodorayt, hogy lovasságával vágtatva vigyen a
+veszélyben forgó városnak segedelmet.
+
+HUSZONEGYEDIK SZAKASZ.
+
+A nagybányai polgárság vitéz lelke, s a czéhmester kalpagának halálos
+veszedelme. -
+
+Kik mertek a tatárok előtt megállani s ezeknek sorsa.
+
+A város körül ugyan voltak némely hirtelenében fölhányt sánczok, de
+mint az idő szűke és építőik tapasztalatlansága magával hozta, igen
+csekély tekintetűek, s ennél még csekélyebb az őket őrző nagybányai
+polgárok bátorsága. Régi ösmerőseink közül itt kevesekre akadunk, mert
+Piócza Kristóf chirurgus és borbély otthon volt minden készületekkel
+ellátva a netalán behozandó sebesek gyógyítására. A harangozó és
+egyházfi a toronyból lesték a csata folyamatját, hírt adhatni felőle a
+lakóknak; meg volt nekik parancsolva: ha a vész magát a várost
+fenyegetné, a harangokat, mint tűzlármára kondítsák meg, s ha a
+magyarok győznek, mint úrnapi búcsújáráskor, ünnepélyesen
+harangozzanak. A pénzverőházi szolga otthon maradt fölvigyázás végett.
+Csak Kordovánt, a csizmadiák becsületes czéhmesterét nem oldhatá föl
+semmi a hazavédés szent kötelességétől, sőt két békés mesterségét, a
+kaptát és politikát kénytelen volt elhagyni, hogy mint előljáró vitézi
+példájával bajnoki lelket öntsön egész czéhébe. És dicséretére meg
+kell vallani: ő vezérlé minden kézművesek közül a legszámosabb
+sereget; ámbár egy fenhéjázó kovács rágalmazón hangoztatá, hogy ő
+kalapácsával az egész czéhet puhábbá verné cserepes kordoványoknál.
+Maga a czéhmester elől ment, karddal az oldalán, ennek vasát, huzamos
+fekvés által hüvelyébe rozsdásodván, csak nagy erőszakkal lehetett
+kirántani, mely kínszenvedésnek közötte a sárgarezes bőr kettészakadt,
+ura egy csirizes bagariafolttal gyógyítá a sérvet, de ezen hirtelen
+orvoslás úgy kitekerte ősi helyheztetéséből, hogy új veszedelem nélkül
+a kardot ismét hüvelyébe dugni teljes lehetetlen vala; így kénytelen
+lévén azt szünet nélkül kezében forgatni, ezen pontban hasonlítható
+volt Sziget halhatatlan bajnokához Nagybánya oltalmazója. A kard maga
+talán még Ázsiából vándorolhatott be őseinkkel, mert szélessége és
+vastagsága akkori izmos karokat látszottak kivánni, s bizonyítá
+vénségét az is, hogy nem fitogtatá magát a fiatalság szokása szerint
+ragyogásával, hanem ősi érdemeit mély rozsdába borítá, alatta talán
+még a kiovi csatából rejtve vérfoltokat. A vitézzé vált csizmadia
+rókaprémes mentéjét öltötte föl, s inasa, mint fegyvernöke egy
+középkori lovagot kiséré egy agg puska terhe alatt görnyedezve; ezen
+fegyver is hosszú nyugalom jeleit mutatá, mert birtoka lévén az egész
+czéhnek, csak nagy ünnepeken szokott, s akkor is örömet durrogni,
+főleg a czéhmester-választáskor, de mivel a város védelme ezen
+ünnepnél kisebb fontosságúnak nem tartatott, halál eszközévé kellett a
+puskának változnia. Utána a csizmadia czéh ereklyéjét, a czéh
+zászlóját hurczolta a legizmosabb legény, mellette a két legfiatalabb
+mester, az egyik kardosan, a másik egy az éjjeli őrtől kölcsönözött
+alabárdot emelve, utánna vonultak a mesterség többi tagjai, számra
+vagy negyvenen, mindenik más század szokása szerint fegyverkezve, de
+mindnyájok arczán tökéletes egyezésben uralkodott azon kinyomás,
+melyet vágószékre hajtott juhokon láthatni. A többi czéhek nem igen
+különböztek csizmadia társaiktól, s így felőlök röviden csak azt
+említjük, hogy ők a sánczokban helyöket elfoglalák. Innen örömmel
+nézte a nagybányai polgárság Babocsay diadalmát, s ha már elő nem
+segíté, legalább ordításával akará dicsőíteni, mint mennydörgés a
+lecsapott mennykövet. Kordován bátorságát kitüntetni igyekezvén, midőn
+már Tunyoghy serege is eltűnt, kiléptete a sánczok közül, és magosra
+emelt karddal haladhatott vagy húsz lépést, midőn az oldalvást kitörő
+tatárok kurjongása rázta össze halló érzékeit és jéggé vált szemei egy
+egész pogány sereget pillantának meg a városnak vágtatva.
+
+- A tatárok!--Rajta, a tatárok!--Kiálta, felejtve minden czéhmesteri
+méltóságot, és mint lábai engedék rohant,--de vissza a sánczok felé.
+Az inas, ki czéhbelinél több bátorsággal, de nem több észszel bírt,
+elsüté a czéh puskáját, s az ón keresztül süvölte futó mesterének
+kalpagán, ki épen a cső irányában szaladt. A többi őrizet minden
+védelemről felejtkezve, hatalmas ordítással rohant a város felé. Ezen
+zűrzavar előtt a harangozó már győzelmet harangozott társával együtt,
+s a támadó lármát diadal örömének tartván, ki sem nézve a toronyból,
+folytatá a győzelmeket hirdető kongást. Az otthon maradt hölgyek és
+gyermekek örömlázra gyuladva rohantak elő házaikból és szaladó
+férjeiket diadalmasokként akarták fogadni, de ezek az ölelés helyett
+földre dönték a szíveskedőket, megosztva velök félelmök súlyának egy
+részét, mely alatt magok is alig állhattak.--Nyakunkon a tatárok! -
+nyakunkon a tatárok!--harsogák szerte a városban bajnok védői, s az
+öröm perczek alatt mindenütt halálos ijedéssé vált, a nagy templom
+tornyát kivévén, hol a harangozó és egyházfi még folyvást diadalmakat
+zengettek.
+
+Dobogott azonban még egy szív Nagybányán, melynek bátorságát a
+tatárfutás sem vala képes megrendíteni,--egy Amazon volt ez, és pedig
+nem más, mint Judit--Piócza Kristóf, a borbély, hites társa, és
+chirurgusné asszonyom. Ne gondoljuk ugyan, hogy mint hajdan Bethulia
+vívásánál szép és bajnoki név-véde, Holofernesz fejét levágta; ő is
+oly hősi szellemtől lelkesítve: kiment volna Gerai Mahmud Abdul khán
+herczegnek, vagy a khocimi basának előbb szívét, aztán fejét
+elrabolni. Nem, ő merészségét csak otthon és szegény férjén
+gyakorolta. Nem tudni mi okból, de erővel azon volt Pióczáné, hogy
+férjét a sánczok közé kergesse; ez mindazonáltal megátalkodva állítá,
+hogy helye neki otthon legyen, és hivatala csupán a sebesek bekötése;
+az eleinte tűrhető villongásból csata támadt, még pedig jóval
+keményebb a vitéz polgárságénál a sánczokban. Jutka pergett,
+pattogott, csipőibe nyomta karjait, csak akkor emelvén föl, midőn
+szava erősítése végett férjének orra alá akart hadarászni; ma történt
+házassági életükben először, hogy Kristóf makacsul merte ellenzeni
+háziasszonyának véleményét, s ma is csak azért, mert az asszony, mit
+eddig nem tett, tudományába keverte magát, megbocsátható tehát ezen
+női felségsértésért a csinos Judit haragja, annál inkább, mivel
+szomszédnéi állítások szerint, a már említett bányatiszt többször
+elment Piócza boltja előtt, vágyódva tekintve be annak üveges ajtaján,
+mindezen körülmények kivetkezteték Jutkát szelidségéből; s mint az
+izlam terjesztői, ha szavok sikeretlen maradt, fegyveréhez nyúlt; ez
+ugyan damaszki aczél nem vala, hanem egy ép tenyér, mely kétszer
+megcsattant Piócza Kristóf orczáján, a szikár borbélynak majd minden
+vérét oda kergetve.--Ezen pillanatban zengett az utczán kettőztetett
+erőszakkal:--A tatárok!--a tatárok!--De mi eléggé édes vagy
+rettenetes egy haragos nőt engesztelni vagy ijeszteni. Régen szeretik
+a költők hőseiket kölykeiktől megfosztott oroszlánokhoz hasonlítani:
+azonban nem kellene ezt férfiakra pazarolni, kik azt semmi esetre sem
+érdemlik meg, mert oroszláni indulat dühéhez csak egy férjével
+veszekedő asszony hasonlíthat; mivel mint az oktalan állatok
+országában rettentőbbet a kölykeitől megfosztott oroszlánnál nem
+ismerünk, úgy nem lehet emberi lény, ki képesebb lenne minden
+iszonyúnak elkövetésére, mint egy férjével amúgy lélekszakadtából
+czivakodó asszony, s ezen hasonlítást még a nemek egyenlősége is
+erősítené. Ily állapotban kell tehát képzelnünk Juczit, hogy
+bátorságát megfejthessük, ugyanis a kiabálásra nem hallván, még urával
+is elfelejteté a krimi félsziget minden nemzetségeit, s csak akkor
+eszmélt föl, midőn az utczát már
+
+«Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták.»
+
+A tatárok átugratván a város védetlen sánczait, eláraszták az
+utczákat, s néhányan már Piócza előtt iramlottak el.
+
+- Lásd gyáva féreg!--kiálta a szelid nő remegő férjének, s azon
+tagnál fogva, mely bizonyos szürke állatoknál leghosszabb, húzta őt ki
+az ajtóba. Lásd gyáva féreg, nyomorult szappanhabaró! nyakunkon az
+ellenség, és csak azért, mert ti férfiak mind pulyák vagytok. -
+Szemrehányását alig végezé a bősz asszony, midőn egy csapat tatár
+közelge feléjök, az első egy szálas erős legény, tetszőleg legelteté
+apró szemeit Judit asszonyon, megállott kisérőivel együtt, s egy tatár
+fölkiáltás után, mely mosolygásából itélve, a menyecske dicséretére
+volt intézve, hirtelen lehajlott nyergéből, s minden epedés nélkül oda
+emelé új kedvesét, ki férje ellen mindig lángoló mérgében, meg sem
+gondolá, mily messze veti őt honától ezen egyetlen emelés, sőt örült
+talán az elrabláson, mert általa nyilván meggyőzheté férjét állítása
+igazságáról, hogy tudniillik az ő s polgártársai gyávaságok miatt a
+tatároké lesz a diadal. Judit nyelve épen nem szelidült a tatár karjai
+között, sőt ha lehet még élesebben pergett magos üléséből félig
+elmeredt férjére. Ez szegény habozva állott, nem tudván, búsuljon vagy
+örvendezzen-e? Félig kesergőn tekinte azonban neje után, midőn rablója
+kengyele hegyét lova oldalába nyomván elugratott. Kétes állapotján az
+oly hamar özvegygyé lett Piócza egy nagy sóhajtással könnyebbíte; mert
+azt tanulta orvosi életében, hogy szorult kebelnek legenyhítőbb egy
+mély fohászkodás, s még egyszer pillantott szívének elragadtatott
+kincse után, alig érthetőn suttogva valamit. Egy példa beszédünk, s
+két költőnk szerint ezen ismerős szavakat morogta-e: «szegény tatár»,
+már eredetiségünk fentartása végett sem akarjuk állítani. A hátra
+maradt tatárok lovaikról leszállván, részint a szomszéd házakba,
+részint Piócza boltjába széledtek, a szegény borbélyt magok előtt
+taszítván műhelyébe.
+
+- Na sárga kutya!--riaszta rá egy nyers tatár,--ide az aranynyal,
+különben sápadt arczádból olvasztom ki.
+
+- Tatár uram, Bombastus Theophrastus Paracelsus, a chirurgiának nagy
+mestere, aranyat tudott csinálni, mégis szegény volt; hát én, ki csak
+egy ficzamult tagot bírok helyrehúzni, s legfeljebb is finomul
+borotválni, hol vehetném az aranyat?--mondá alázatosan Piócza,--bár
+egy esztendeig tanultam Bécsben Pare Ferencz chirurgiája szerint.
+
+- Hát szakálkaparó vagy?--Jól van, ilyennek hasznát vehetjük. -
+Ragadjátok meg.
+
+Piócza Kristóf hamar elveszté lába alól a földet, megmarkoltatván a
+tatárok által, s minden, a mit tulajdonából menthete, egy borotvatok,
+Pare Ferencz munkája a chirurgiáról és borbélymesterségről volt. A
+boltnak s lakásának egyéb bútorait rablói szedték fel, indulva a
+szegény borbély lakából, melyet, midőn Misztótfaluból Nagybányára
+utazott, oly óhajtva óhajtott elfoglalni, de felesége háborgásai által
+azóta majdnem gyűlöletessé lett előtte. Bár magában is igen kínos volt
+Kristófnak rabságra hurczoltatnia, de az leginkább gyötörte lelkét,
+hogy a tatár földön sem lehet nyugta édes hites társa miatt, vagy ha
+tőle menekednék is, látnia fog kelleni nejét egy tatár férjnek karjai
+között.
+
+HUSZONKETTEDIK SZAKASZ.
+
+Melyben a polgárok rettenetes bátorságának több példái fordulnak elő.
+-
+
+A város megmentése.--Ki jutalmaztaték meg a kalpagért, s mily
+fényesen
+
+győzött Kordovány véleménye a csapszékben.
+
+A tatárok elszéledének Nagybányán, s lakói a házak legsötétebb zugaiba
+rejték magokat, az ajtókat hirtelen elzárván, vagy hol a félelem
+hódítóbb volt, nyitva hagyván, az őrsereg kora futása által már jó
+előre tudósítva lévén mindenki, ha vagyonát nem is, legalább ön becses
+személyét bátorságba hozni igyekezett; és csak a Piócza hites pár,
+vagyis inkább csupán ennek gyengébb fele bírt elegendő bátorsággal a
+tatárok szemébe nézni. Így ha a tatár üres kézzel odább állani nem
+akart, kénytelen vala a házakba törni, melyekbe többen is közülök, de
+mint látni fogjuk inkább károkra, mint hasznokra elszéledtek. A város
+előbbi zabolátlan lármája után mélyen elcsendesült, csak a tatárok
+kurjongása és lódobogása, mely közé folyvást a harangok diadal zúgása
+vegyült, zavarák meg síri némaságát.
+
+Ezen leírt állapotban találta Szodoray a várost, lovasaival
+segítségére érkezvén; az utczákon elszórva kóborló vagy állongáló
+tatárok hamar halálba omoltak a magyarok súlyos csapásai alatt, ezen
+sorsra jutván azok is, kik a házakból zsákmánynyal rakottan kijöttek.
+Egyrész a lakokban veszté életét, Szodoray lovasai oda is berontván, s
+rövid idő mulva a száguldó csapat nagyobb része elveszett, csak a
+legtovább haladtak illanhatának el, a veszélyt korán észrevévén
+csekély prédájokkal, ezek között valának azok is, kik Piócza Kristófot
+és nejét elrabolták. A megszabadultak vakon rohantak ki a városból,
+mint e tájon ismeretlenek minden irány nélkül iramodva, alig
+kerülendők ki üldözőiket, ha szerencséjökre Pintye Gregorral, ki
+Bogdanu Gyurkától tért vissza, nem találkoznak: ez hirtelen barátságot
+köte új szövetségeseivel, s ismert utakon vezeté őket, a khánfi még
+veretlen seregéhez.
+
+A város megmentése oly hirtelen történt, hogy a pinczékbe és hászjákra
+rejtezett lakosok észre sem vették, s azért dughelyeikből előbújni sem
+mertek; annál inkább, mivel a szemes harangozó véletlen a toronyból
+lenézvén, akkor pillanta meg néhány tatárt, mikor azokat már Szodoray
+lovasai kergeték, s azonnal kétségbeesve kezdé félre verni a
+harangokat. Síró gyermekek, kikről szüleik ijedésök első zavarában
+megfelejtkeztek, valának első üdvözlői Szodoray diadalmas hadának,
+visítások még nagyobb félelemmel hasogatván nemzőik bátor szívét, kik
+gyermekeiket legalább is a tatárok nyársain képzelék. Ily
+körülményekben majd nehezebb volt Szodoraynak a polgárokat
+rejtekeikből, mint a tatárokat a városból kiűzni. Végre mégis
+napfényre bukkanván, bámulva tekinték, hol egymást, hol megmentőiket,
+s reszketve a tatárok holttetemeit. A derék Kordovány is előlépett, őt
+inasa húzta ki saját padlásán a bőrök alól. A czéhmester diadaljelként
+emelte átlyukasztott kalpagát, melyet a bőrök alatt félelmében
+szorongatván, benne a keresztül repülő golyónak világos nyomaira
+talált, s valóban a haza védelmében nyert ily tetemes sérvvel a város
+polgárai közül senki sem dicsekedheték, bár ezt is magyar kar ejté, s
+csak két vagy három ujjnyival csapott volna lejebb az ón, el lehetne
+mondani honunk akkori siralmas esetéről:
+
+«S lettél magzatod miatt
+
+Magzatod hamvvedre.»
+
+Csak lassanként tért vissza rémült lelkeikbe bátorságok, s ekkor mind
+a tatárok üldözésére akartak rohanni, alkalmasint mert sokkal tovább
+reménylék őket már lenni, mintsem elérhessék. Visszatért Babocsay is,
+tönkre tévén a tatár sereget,--több mint ezer halott fedte a
+csatatért, sokat, kik az erdőségbe vonták magokat, az oda rejtezett
+pórnép vert agyon, mások Erdélybe menekedtek, ott hasonló veszélyt
+találni. Csak kevesen érheték el a khánfi táborát, folyvást űzetve a
+fáradhatlan Karácson Tivadar által, Babocsay hadának egy csapatával.
+
+A polgárok, mily hamar kiállották, oly hamar el is felejték a
+veszedelmet; s már este a csapszékben ült Kordovány a nap több
+bajnokaival Babocsay katonái, s a város polgárai közül, kiknek
+mindnyájoknak volt hasonlatosságok a homeri bajnokokkal: az elsőknek
+vitézségökre s az utóbbiaknak gyors lábaikra nézve.--Kordovány előtt
+jobbról borkancsó állott, balról kalpaga, bő alkalmat lelvén mindenki
+ennek halálos sebét kényére vizsgálni; s itt is teljesült a
+világfolyás igaztalansága; mert a szenvedés a kalpagé vala, s a
+dicsőség uráé. Majd hatalmas kortyokkal mosta le a becsületes
+czéhmester rettenetes bátorságát, mely most még inkább ki ki fakadt,
+mint a sánczok védelmében, s kalpaga tátogó sebével némítá el a
+fenhéjázó kovácsot, és kalapácsa erőszakát, mert Vulkán izmos
+növendéke még most is kormos volt a széntől, mely közé bújt a tatárok
+elől. Ismét előfordult a régi vita a kutyafejekről, a polgárság, s
+főleg Kordovány erősen a kutyafők mellett maradtak, és teheték is,
+mert a gyors futásban senki sem ért rá az ellenkezőről meggyőződni.
+Sőt a rézműves nyilván erősíté, midőn a pinczébe futott, egy tatár
+dugta be az ajtón a fejét, s ez természetes szőrös kutyafő volt,
+későbben ugyan kisült, hogy ezen kutyafő a rézműves házi ebének
+tulajdona vala, de ez sem árthatott sokat a dolog hitelességének. Kik
+a dolgon kételkedtek, azért erősíték, mert ezen rettenet által
+menthetőbbnek vélték futásokat, Babocsay katonái pedig részint saját
+vitézségöket inkább kitüntetni, részint a polgárokat bolondítani, rá
+hagyták a dolgot, s így emelt kancsóval kiáltá Kordovány:
+
+- Az Isten éltesse azon vitézeket, kik a kutyafejű pogányokat
+dicsőségesen meggyőzték!--S utána kiáltott és ivott az egész
+gyülekezet.
+
+- Csak kár--folytatá Kordovány kancsóját letevén,--hogy Piócza
+Kristóf borbélyunk nincsen itt, ő a kutyafőket mindig makacsul
+tagadta.
+
+- Dejszen--mondá egy,--már bizonyos lehet felőlök, mert feleségestül
+elragadták a tatárok.
+
+- Sajnálom szegényt,--sóhajta föl a czéhmester,--mert ezen dologbeli
+fejességét kivévén, áldott jó lélek volt. Így tehát igen jó, hogy
+kalpagom sebét szűcs gyógyíthatja be, mert chirurgusunk már nincsen.
+
+- De czéhmester uram, azt be ne foldoztassa, örök emlékül e napra
+akaszszuk azt úgy lyukason gomb helyett a czéh zászlajára, melyet
+vivője ijedtében egy ház szegletbe akadván, letört.--Ezen javallattal
+emelkedék föl egy csizmadia mester, Kordovány nagy örömére.
+
+- Úgy legyen e bölcs tanács,--mondá Kordovány,--a legközelebbi
+czéhgyűlésben ezt fogjuk elhatározni, s egyszersmind pénzt gyűjteni
+számomra egy új kalpagnak, a régi helyett, melyet a czéh dicsőségére
+örömmel áldozok.
+
+- Éljen czéhmester úr!--kiálták mindnyájan és ittak késő éjjelig,
+hallgatva a katonák csudameséit mai és régibb csatáikról.
+
+HUSZONHARMADIK SZAKASZ.
+
+A tatárok pusztításai.--Mi módot választa a haramia a megboszúlásra.
+-
+
+Nagy rettegés, halálos készület, és rabság, sok más ide tartozó
+dolgokkal együtt.
+
+Babocsay diadalma után következő napon Bagosyhoz küldé serege kisebb
+részével Szodorayt, kit a csatában mutatott vitézségéért dicséretekkel
+halmozott az ősz bajnok. Maga Nagybányán maradt; mert félni lehetett,
+hogy Erdélyből új elmaradt tatár csapatok rontandanak elő, pusztítást
+terjesztőn a védetlen városon és vidékén. Fontos tanácsadással
+bocsájtá el magától az öreg vitéz az ifjút, véle küldvén a
+haszonvehetlen Türkenfrasz hollandi dragonyos kapitányt is, ki a
+tegnapi csata óta megszelidült kemény itéletében a felkelő seregek
+ellen, és csak az sajnálta, hogy számára nem akadt occasio egy
+szerencsés retirádában bravourját és valorát fényleni hagyni. Szodoray
+a legrövidebb úton indult Bagosy táborához, ki részéről már útnak
+eredt hamar alkotott hadával a tatárok ellen. Utjában Karácson Tivadar
+is Szodorayhoz csatolta magát, s együtt sok magyart mentének meg
+száguldó kisebb tatár csapatoktól.
+
+Gerai Mahmud Abdul khán vezérlé a még ép tatár sereget, ez a
+nagybányai harczból szabadultakkal számra tizezeret fölmult, s
+pusztító özönben áradt el Szatmár vármegye keleti részén, főleg a
+Szamos jobb partján; több ezreket fűztek lánczra magok után
+hurczolván, a lakók legbecsesebb vagyonaikkal. A tüzes khánfi oly
+sebesen vezérlé seregét, hogy lehetetlenné vált a lakosok nagyobb
+részének magokat s vagyonokat előtte menteni; a kik megfutottak,
+Ugocsába vevék útjokat, ez Abdul khán tudtára esvén, utánok küldé
+serege egy részét s maga a nagyobbal Bagosy ellen indult.
+
+Nem szándékozunk leírni a köz inséget, melyet a krimi csapatok minden
+felé terjesztének, csak azt akarván a gyász esetben érinteni, mi
+beszélyünk folyamához szükséges. Ez bennünket a Szirmay családhoz
+vezet vissza, mely Ugocsában tartózkodék Fertős-Almás helységben. Ezen
+falu a Túr partján fekszik, mély alacsony tájékon, mocsároktól
+körülfogatva, melyek a Túr áradásaitól neveltetve, bizonyos erősséget
+adtak a helységnek, házai többnyire agyagból és fából inkább fonva,
+mint építve valának, csak itt-ott emelkedvén egy tehetősebb gazdának
+vályog laka, kővel Szirmay takaros úri házát, s a templomot kivévén,
+egy épület sem dicsekedheték. Az egyház régi erős épület vala
+zsindelylyel fedve, csak tornya látszék ingadozó állapotban sínlődni,
+mit tág repedései, s nem épen egyenes állása árultak el. Ezen időben,
+melyben olvasóinkat ide vezetjük, az esthajnal első borúja kezde
+terjedni, s az áradt mocsárok keskeny düledező töltésén halkkal
+ballagtatá a csordás barmait haza felé, midőn lódobogást hallván maga
+után, hirtelen hátra nézvén, egy sebesen vágtató lovagot pillanta meg.
+
+- Utat!--kiáltá ez már messziről,--tágíts a töltésen, mert hírem oly
+szomorú, hogy a pap zsákjába is alig férne be.
+
+- Csak nem fullaszthatom vízbe a teheneket.--Viszonzá a csordás.
+
+- Jobb oda, mint a tatárok gyomrába.--Vala a lovag válasza.
+
+- A tatárok!--sóhajta elsápadva és meredten a csordás.
+
+- Azok bizon,--rémíté őt tovább a lovag, ki a teheneket elérvén,
+kénytelen volt megállani az elzárt úton.--Már nyomomban vannak! Nem
+látod Nagypalád felett a füstöt, nemsokára magosan fog piroslani, ott
+már a tatárok gazdálkodnak.
+
+- Az úr Isten s a pécsi boldogasszony segítsen tehát bennünket. -
+Kiáltá a csordás; de a lovag kirántá nyergéből csákányát, ütlegeket
+osztva mindenfelé, a nem nyájasan érintett tehenek futáshoz láttak, s
+a szűk töltésen egymást szorítván, kevés perczek alatt az egész csorda
+vad rohanásnak eredt végig a gáton kolompzúgás és sűrű bőgéssel,
+köztök a lovas vágtatott, s hátul a csordás ügetett, ostora
+csattogatásával még inkább nevelve a zavart. A szokatlan lármára több
+lakosok gyűltek a falu végére, és kik a mezőről haza mentek,
+megállottak fölvilágosítást várni; ennek megadásában épen nem késett a
+csordás, mert mihelyt hallhatónak vélte szavát, torok szakadtából
+ordított: «a tatárok!--a tatárok!--már lángba borult Nagypalád!» -
+Ez elég vala az egész népségbe ijedési lázt űzni, s őrülten futottak
+az uraság lakja felé, ott, hol mindig és minden inségökben segítséget
+találtak, most is menekvést keresőn. Vastagon tódult be a sokaság az
+ősi szokás szerint mindig tárt kapukon, s az udvar alig adhata helyt a
+tolongó és folyvást szaporodó népnek, ez legtarkább vegyületben
+rimánkodék, minden nem és kor hangváltozásain, s bár csak
+töredékekben, de még is elég körülményesen festék a még nem ösmert, s
+csak a csordás fölkiáltásából sejtett bajt. A falu utczáin uralkodó
+zűrzavarban gazdái példájára a csorda is el látszott veszteni eszét,
+mert a helyett, hogy a tehenek és bornyúk szokásokként haza tértek
+volna, a néptömeggel az udvarba tódultak, itt bőgések erőszakosan
+nevelé az egész zűrzavar hatását, Szirmaynak harsány ugatásra indított
+számos kutyáival együtt. Az idétlen zaj kihívá Szirmayt és családját
+is, a tornáczról kérdé a sokaságot: mi baj hozta légyen őket udvarába?
+Egy ön lármájában elfuló kiáltás lőn a felelet, míg végre az előbbi
+lovag a tornáczig magának pályát törvén, a szóláshoz helyet ugyan, de
+csendet nem nyert. Szirmay és cselédjei egyesült törekvéseire az
+embertömeg elnémult, s csak a barmok és kutyák zajával kellett a
+hirnöknek küzdeni, mire is így harsogá el gyászos zsoltárát.
+
+- Én Nagypaládról jövök lóhalálában, jelenteni a tekintetes úrnak,
+hogy a tatárok már oda rontottak, sőt azóta már alkalmasint Batár és
+Csedreg is égnek, azért tehát szaladjon, a ki bír, s a ki nem bír,
+szánja meg bűneit, mert az holnap nehezen eszi tiszteletes uram
+kezéből az urvacsorát.
+
+- Ember nem ijedséged hagymázában beszéllesz-e?--megfontoltad, mit
+tesz egész helységet csak amúgy bolondjában rémíteni?--Mondá bátor
+feddő hangon Szirmay.
+
+- Higyjen az égnek tekintetes úr, ha nekem nem hisz,--nézzen föl: itt
+Batár,--ott Nagypalád, amott Csedreg égése pirosítja az eget; látja a
+füstgomolyt felettük? sok halálhörgés száll abban az Istenhez.--A
+mutatott tájékra fordítá mindenki szemeit, s a már homályosabb
+szürkületben tagadhatatlanul látható lőn az ég iszonyú verese, barna
+füsttömegekkel szegetve be, s az iszonyú látványban kiki halálitéletét
+tetszék olvasni, oly némán, oly meredten bámulának a gyászos
+tüneménybe, míg a hirnök szavai új rettegésbe nem olvaszták föl a
+régit.
+
+- Ezzel az estét üdvözlik, majd az éjfélt Almással fogják
+világosítani.--Eddig mérséklettek voltak az idegen szavai, s épen
+semmi különöst sem mutatók; de most egy percz alatt elváltozott arcza,
+előbbi hidegségét egy majdnem határtalan dühnek jelei válták föl, és
+szörnyű káröröm és boszúvágy lőn uralkodóvá vonásaiban, a mit
+szántszándékkal nevelt. Borzasztó hahotára fakadva megtöré mérges
+indulatjának minden gátjait s e szavakban ordítá boszúját Szirmayra.
+
+- Szirmay István kételkedjél, ha lehet szavamon, fájdalmas az
+igaztalan büntetés; de még fájdalmasabb a tatár rabság a kevély magyar
+nemesnek. Menekedjél meg ősz vitéz,--itt a boszú ideje, melyet én
+hőbben karolok át, mint Szodoray úrfi most, ha lehetne, szép hugodat
+ölelné; de arról már rég hegedült szent Dávid.
+
+Most vizsgálta élesebben a lovagot Szirmay s a legmélyebb harag
+veresíté egyszerre arczait, azt megösmervén, s így szóla gyorsan,
+részint hozzá, részint a néphez intézve szavait:
+
+- Gonosztévő, te mertél ide jönni.--Ragadjátok meg, ez Pintye Gregor,
+- a gyilkos haramia!
+
+De a zsivány,--mert jól ismert reá Szirmay--el volt erre készülve,
+hirtelen pisztolyt ragada gubája alól, és jobbkezével éles baltát
+villogatva, lovára veté magát, kik hozzá közelebb állottak, rémülten
+vonultak az első pillanatban vissza, s talán nem annyira fegyvereitől,
+mint nevétől, a távolabbak nem is értheték Szirmay parancsát, s utat
+nyitának a sebesen elvágtatónak. Ez a kapu előtt kevés pillanatokig
+megállott, s előbbi hangján fölszólalt:
+
+- Szirmay! még éjfél előtt számolunk. Jó, hogy megösmertél, magam
+jöttem a boldog hírrel, mert irígylem minden másnak ezen nagy
+szerencsét; évek óta forralám a boszút, de annál rettentőbbé főtt ki.
+- Még többet mondott volna a haramia; de a föleszmélt nép már
+zúgolódni kezde, megsarkantyúzá tehát lovát s elnyargalt, hangos
+kaczaj között e szavakat kiáltva vissza:
+
+- Nemsokára ismét meglátjuk egymást!
+
+Most a nép ijedése kétségbeeséssé vált; mert a szomszéd faluk több
+lakói, kik a veszély előtt elillanhatának, érkeztek az udvarba, s
+iszonyú színekkel festék földieik szerencsétlenségét. Szirmay törekvék
+ugyan, de hiába a nép félelmét józan okok által mérsékelni, mert míg
+igyekezetében sógornéja és huga, kik hozzá, mint védőjökhöz erősen
+ragadtak, hátráltaták, a nép sem vala képes valami okosabbat
+hallgatni, vagy azt fölfogni; e felett Szirmay szavai is csak puszta
+vigasztalásból s bizonytalan reményből állottak, mert a közel nagy
+veszedelemben maga is átlátá a szabadulás lehetlenségét, a nép ugyan a
+félelem első eszközére, a futásra vetemedett; de ennek hasztalanságát
+a minden oldalról lángoló faluk jelenték, mert a tatárok hihetőleg
+Pintye Gregor javallatára egy kört vontak Almás körül. Ugyanezt
+bizonyíták a szomszéd falusi szökevények is; de sokan Almás lakói
+közül nem akarák magokat az utolsó reménytől is megfosztatni, és
+szaladásnak eredtek, hanem a réteken száguldó tatárok hamar kiragadák
+őket csalódásokból.
+
+Ez alatt mély sötét lett, az éjszaka holdatlan vala, csak az ég
+legmagosabb kúpjáról ragyogtak a csillagok, míg a láthatárra konyult
+oldalait a lángba borult faluk égése veresíté, s mint a homály nevelé
+a lakosok félelmét, a rettenet minden alakjának még borzasztóbb
+idomokat kölcsönözve, úgy a homályban mindig világosabban dühöngő tűz
+azt, a mit örök sötétben szerettek volna tudni, ragyogtatá ki. A
+félelem azon állapotja lelkünknek, mely legelőbb emlékeztet az
+Istenre, mert földi segedelmet nem remélve, tőle óhajtjuk csak s tőle
+várjuk a szabadulást; így a nép is a futás lehetlenségét megismervén,
+a templom felé tódult, a szent helyet elég erősnek vélvén daczolni
+vagy legalább szelidíteni a pogányok dühét, s hogy ott buzgó imádságok
+az Isten csodáit fogja levezetni segedelmökre, és mennyköveit a
+tatárok ellen. Hagyjuk el azonban a sokaságot, mely örömben, búban és
+minden indulatban örökké és mindenütt ugyanazon egy itélet és ész
+nélkül habozó tömeg; s forduljunk azokhoz, kiknek sorsok, mint
+elbeszélésünk fő tárgya, sokkal érdekelőbb. A Szirmay családot értjük.
+
+Szirmay István bátornak mutatta magát a veszélynek ezen elkerülhetlen
+támadásában is, de bátorsága nem lehetett azon lélekébresztő és
+szabadulást igérő, mely máskor lenni szokott, hol, bár mily
+fáradsággal is, erejében állott a veszélyt elhárítani; bátorsága most
+inkább elszántság vala: erős lélekkel tűrni a sors csapásait, s az
+élet sokféle viszontagságaiban tapasztalás által megkeményült lelke az
+aggodalom semmi érzetét sem hagyta volna festeni rajta, ha csupán
+egyedül lenne kitéve a jövő szenvedéseknek; de egy pillanat szeretett
+testvérének özvegyére, s édes Ilkájára, kit élte gyönyörű virágában
+ennyi vihar fenyegetett erőszakos letöréssel, elcsüggesztheték a
+legerősebb szívet is, melyben gyengédebb érzetnek csak szikrája is
+pislogott.
+
+Az anya keblére szorítá leányát, s csak búja és félelme, melyek leánya
+iránt gyötrék őt, tarták vissza az ájulástól, s a lányka sűrű
+könyhullatással és zokogással nyomá el vagy nevelé fájdalmát, míg
+magát csak szerelme tevé talán képessé a bajnak ellene állani. Így
+kevéssé meg lett törve Szirmay lélekereje, s ha ez épen nem lőn is
+láthatóvá rajta, de legalább észrevehető volt, hogy nem csekély
+erőködésbe került neki nyugodt elszánást mutatni.
+
+Az udvar már puszta lett, s a közel templomból hangzott által a nép
+tompa zúgása, csak egy két hív cseléd álla még körülök. Szirmay sejté,
+hogy a magány még mélyebbé teendi gyötrelmöket, mert sokakkal
+megosztott fájdalomnak jelei lármásabbak ugyan; de a magányos benn a
+szívben uralkodik, azt marczangolva kínzásaival. Ezen okból a
+templomba vezeté rokonait Szirmay és azután mind maga, mind jobbágyai
+becsesebb vagyonát oda hordatá, minden található fegyverekkel együtt,
+az elsővel a tatároktól éltüket akará megvásárlani, az utóbbiakkal, ha
+mindjárt boldog foganatról álmodni sem lehetett, legalább tekintetet
+czélzott magoknak szerezni s minden talán előadandó fordulatára
+sorsoknak készen lenni.
+
+Ezen foglalatosság alatt már az éjfél közeledék. Még eddig semmi sem
+háborítá a falu csendét, csak a templomban nyüzsgött a tolongó sokaság
+zaja gyermekek és asszonyok sírása vegyülve belé; de a veszély
+irtózatos jele, az égés, csillogó veresben mutatkozék a templom
+ablakain s az elzárkózottak sápadt arczait természetlen pirossággal
+festé. Épen midőn az ajtó belülről elrakaték, zendült meg még
+meglehetős távolból az ellenség nyers kurjongása s a künn maradt ebek
+harsányabb ugatása jelenté közeledését. Azon mértékben, melyben a zaj
+künn nőtt, csillapodott az a templomban, végre csak itt-ott ütött ki
+egy elfojtott zokogás, egy mély sóhaj--s a félelem még a lélegzést is
+visszatartani látszék.
+
+A tatárok már valóban a faluba rontottak s a boszút lihegő Pintye
+Gregor vezeté őket zsákmányok felé. Kesergett ugyan a haramia, hogy
+azt, a mit, mint iszonyú lelke rég óhajtott ünnepét, csak egyedül
+magának akart föltartani, most másokkal megosztani kénytelen, de ezt
+annak tudása pótolá ki, hogy boszúja a legtökéletesebb leend, mert
+Szirmaynak mind ön, mind szeretett rokonai személyére egyszerre és
+elháríthatlanul fog lecsapni s e felett ha magát a dologba nem
+vegyíti, a tatárok könnyen akadhattak volna nála nélkül is Szirmayra,
+így pedig a bosszúban semmi részt sem vehetne. Ezért kereste ő föl a
+tatárokat, kik a haramiát, mint hasznos szövetségest, nagy örömmel
+fogadták, az ismeretlen vidéken kalauznak használhatván. Ő lett
+vezetőjök Almás felé is, hová a gazdag Szirmayék kincseivel kecsegteté
+őket,--Pintye Gregor tanácsára lepeték meg a falut oly hirtelen és
+minden oldalról. A tatárok szerte bolygának a helységben, de pusztán
+és kiürítve minden zsákmányra ingerlő portékáktól lelvén a házakat,
+már morgani kezdének kalauzok ellen s a vezér szemrehányásokkal illeté
+ezt; de a haramia nyugodtan mutatott a templomra e szavakkal:
+
+- Az almásiak most földi számadásokat teszik az égiekkel, ott
+könyörögnek a gyávák mennyei életért, mert a földit védelmezni nem
+bírják.
+
+Kettőztetett ordítással rohantak erre a tatárok a templomnak, de az
+erős és belülről elrakott ajtó daczolta a betörést, fejszéket hoztak
+azt bevágni, míg Pintye Gregor harsány szava érthetőleg a bentlevőknek
+zengé e fenyegetést:
+
+- Nyissátok ki az ajtót, mert fejetekre perzseljük a templomot!
+
+Szirmay átlátá, mily haszontalan légyen ellenzése ezen erőszakos
+kivánságnak, azért fölnyittatá az ajtót, csak kihallgatást kérvén
+előbb. A tatárok vezére, egy krimi murza (tatár nemes) nem volt minden
+emberi érzetből kivetkezve s mélyen hatott reá a templomba vonult
+népség félelme, kijelenté azért, hogy életét senkinek bántani nem
+fogja, ha vagyonokat önként kiadják, de a rabságból csak aggság és
+gyengeség menthet ki. Szirmayné és leánya magok veszedelmét felejtve,
+nyomultak elő rokonjok felé, midőn őt a tatárok közelében láták,
+legalább vele vágyván a szerencsétlen zsákmányává lenni, nehogy
+szokott gyámoktól megfosztatván, ne legyen paizsok a sors csapásai
+ellen. A murza alig pillantá meg Ilkát s elbájolva lőn szépségétől.
+
+- A próféta koporsójára! ezen rózsát Abdul khán szakaszsza le! -
+Legények, vigyétek el a szép leányt, de annak fejét üttetem el, ki
+ferdén mer ránézni.--Szava teljesítteték, az anya átkarolá leányát,
+az egyért esedezvén, hogy gyermekétől el ne szakasztassék.--Az nem is
+történik: mert asszonyom, te is velünk jösz.--Monda a vezér.--A
+kitől váltságdíjt várhatunk, elragadjuk azt, ha Ábrahám szakállánál
+vénebb lenne is. S te öreg úr mutasd meg kincseidet s azután készülj
+velünk az útra, hallottam már én, hogy ti gazdag rokonnal
+dicsekedhettek.
+
+- Uram! nem úgy alkudtunk,--mondá a közel álló Pintye Gregor,--ezen
+öreget én díjul kértem fáradozásaimért, kincseit megtarthatod.
+
+- Hitetlen eb!--riada föl a murza.--Hogy mersz szólani?--Hitvány
+szolgálatodat megjutalmazom, de míg urad vagyok, magad tetteimbe ne
+keverd, mert egy égő ház szarufájára akasztatlak.
+
+- Mi hát a váltságdíj ezen öregért?--kérdé daczosan a haramia,--én
+megfizetem, csak hatalmamba add őt.
+
+- Az Istenért, ne tedd azt, rokonink sokkal többet fizetnek. -
+Esedezék Ilka, míg Szirmay némán állott és megvetőn tekinte a
+haramiára.
+
+- Nem is szoktam haramiákkal alkudozni,--felelé a murza,--ettől
+megóvlak öreg, de most kincseidet add elő.
+
+Szirmay a templom hátulsó részébe vezeté a tatárokat s által adá nekik
+pénzét, mely a drágaságokon kívül nagyobbrészt aranyban egy tetemes
+öszvélyt tett, mit a murza öröme is bizonyított. Ez alatt a tatárok a
+templomban lévő többi javakat szedék föl s rabszíjakra füzék a lakók
+színét mind a két nemből, kiknek reggelig, mert a tatárok az éj
+hátralevő részét nyugvásra szánták, idő engedteték búcsút venni
+honoktól és kirabolt telkeikben siránkozni gyászos sorsokon. A falu
+iránt szokatlanul kegyelmes volt az ellenség, talán a nevezetes
+prédáért, mert azt az otthagyott véneknek és kis gyermekeknek épen
+engedé által.
+
+HUSZONNEGYEDIK SZAKASZ.
+
+A khánfi leírása.--Ujvárosi csata. Kik és mikép harczoltak ottan.--A
+dragonyos
+
+kapitánynak alkalom adatik kedves kivánságát teljesíteni és mikép
+használta azt.
+
+Míg a mellékcsapat Ugocsában zsákmányolt, Gerai Mahmud Abdul khán
+Szatmár keleti oldalát tevé pusztításai láthelyévé. A tatár herczeg
+bátor tüzes ifjú vala, inkább vad, mint kegyetlen s ha tettei néha az
+utolsó indulatnak jeleit adták is, azt nevelésének és nemzete
+szokásainak lehetett tulajdonitani. Rablást, pusztítást ő keleti
+eszméi szerint a háború szükséges és talán dicsőséges részeinek
+tartott s tudván, hogy táborozásának híre s foganatja csak a
+hazahozott zsákmányból és rabokból itéltetik meg, épen nem mulasztá el
+ezeket, bármi módon is szaporítani, vad csapatjai a nélkül is készek
+lévén minden kegyetlenség elkövetésére, melyeket, ha nem parancsolt is
+fejedelmök, de nem is tilalmazott, mert ő minden fölgyújtott falu
+lángjában dicsőségét és minden keresztény templom égésében igaz hitét
+látta fényleni s e felett az izlám, melynek buzgó követője vala,
+parancsolá a keresztények üldözését és elei s a keletnek minden
+nagyjai, kiket az ifjú csudált, nem jutottak szelidebb módon
+dicsőségökhez. Így vallás, példa, szokás, nevelés, az emberi lélek
+leghatalmasabb ösztönei egyesültek a khánfi eredetileg talán szelidebb
+természetét vaddá változtatni; de ő mégis földieinek legnagyobb részét
+fölülmulta észre s vitézségének már több helyeken ragyogó jeleit adá.
+
+Meghallván a herczeg Bagosy közelgését, legottan visszahívatá az
+Ugocsába küldött csapatot s ezzel egyesülvén, fölosztá seregét. Rabjai
+már vagy nyolcz ezerre mehettek s átlátá a vezér, mily alkalmatlan,
+sőt veszélyes legyen ily nagy számnak megőrzése közel az ellenséghez,
+a melytől szabadítást reménylett. Azért kétezer embert velök őrizetül
+külde, kik a szorosan kötözötteket Moldova felé hajtsák. A Túr jobb
+partján húzta össze seregeit Abdul khán s minekutána rabjaitól
+menekedék, készült a másik partra általkelni.
+
+Bagosy seregei alig voltak két ezeren felül s a tatárok még mindig
+lehettek legalább tízezeren. Újváros a Túr bal partján fekszik, egy
+nevezetlen mezővároska; benne és körüle üté föl Bagosy táborát. A túl
+parton Rózsapallag helysége terül el, most a tatárok szállása. Ezen
+időben a két helységet egy fahíd köté össze, mely Ujvárosnak fő
+utczájára nyílt. Használva a hely ezen javát, az utczát fölsánczoltatá
+Bagosy s ágyúit vonatta belé, az egész hídon uralkodó állásba, a parti
+házakat puskásokkal rakatván meg, visszaűzni a hídra törekvő
+ellenséget, egy kétszáz embernyi német vonal gyalog csapatot a városba
+helyezett tartalékul s a mellettek levő dragonyosok közé Türkenfrasz
+is állott, ki jól fölpoharazván a csata előtt, esküvék: ha a dolog
+retirádára kerülend, jobban fog vitézkedni a tatárok, mint őse valaha
+a szent földön a szerecsenek ellen, hol iszonyú tettei miatt a
+Türkenfrasz nevet nyerte Fridrik Barbaroza császártól. A magyar
+lovasság kevés gyalogokkal, részint a mezőváros szélin, részint
+azonkívül állott.
+
+A tatárok déltájban sebes rohanással támadák meg a hidat; hanem a
+magyarok kemény tüzelése épen oly gyorsan űzé őket vissza; nehányszor
+ismételt törekvések mindig hasonló sikerrel koronáztaték, sőt még este
+is tüzelének rosszul irányzott puskák és ágyúkból. Bagosyt azonban meg
+nem csalák az áltámadások, éles esze korán átlátá az ellenség
+szándékát. A Túr tudniillik annyira apadt, hogy Ujvároson alól több
+helyeken átlábolható vala s ezen tájon a folyó mentében sík rétek és
+mezők terjedtek el, éjszaknyugotra egy a folyóba nyúló mocsár által
+záratva. Nyugotra a folyammal szemben egy erdő terjedett, nem nagy
+ugyan, de sűrű, alsó széle s a mocsár között keskeny mezőség vonult
+el, míg felső vége a mezővárossal egy vastag csere által majdnem
+egyesült. Maga a mezőváros, mely a lapály délkeleti határa volt, egy
+domborodásra vala építve s a rétek felől elég meredeken egy ellenséges
+támadás akadályoztatására emelkedék földje, annál inkább, mivel több
+vízmosások, mély utak és csalitok által volt keresztül borozdálva. A
+rétség tehát minden oldalairól körül lévén fogva, kelepczébe vonhata
+minden ösmeretlen ellenséget és Bagosy ez okból a környék állapotjára
+építé jól gondolt tervét, mert tudta, ha ellenségei a hídon könnyen
+által nem törhetnek, más átmenetelt fognak keresni s ez csupán a
+fentebb kijelelt helyen vala található, itt ugyan nem lett volna nehéz
+a tatárokat, mivel csak csapatonkint mozoghatának, visszaverni s erre
+tökélette volna magát el sok nagy hírű és tapasztalású vezér; de a
+lelkes Bagosynak nem volt elég egy folyamtól az ellent elűzni, ő egy
+elhatározó diadallal akará hazáját tőle megmenteni s elrablott
+polgártársait kiszabadítani, azért választá a leírt vidéket csatatérül
+s hozzá illőleg tevé előre rendeléseit. A város lejtős oldala a rétek
+felé sánczokkal és árkokkal vétetett körül, a támadás minden
+természetes akadályai megnagyíttattak, sőt egészen újakat is alkotott
+a védő sereg. Hol a vész legcsekélyebb vala, a partok megett a német
+katonaság fogott helyet, innen az erdőig a védvonalt a felkelő
+nemesség gyalogsága foglalá el, közben helyt hagyva ágyúiknak, melyek,
+mihelyt a hídnál nélkülözhetők, ide hozatni rendeltettek. Az erdőben
+favágások mellé rejtezve hajdúk állottak, ezen csak védelemre rendelt
+seregek egy hátrább álló lovag csapat által valának erősítve, mely
+véletlen esetben vala használandó. Szodoray, kire az elhatározó
+mozdulat bízaték, az erdőcske megé vonult hét vagy nyolczszáz
+lovagaival készen, mihelyt az ellenség a Túron átkelvén, Ujvárosra
+rohanna, azt hátulról megtámadni. Karácson legmerészebb hajdúival a
+part fűzbokrozatába bújt, meglesni onnan a tatárok mozdulásait. Az
+ellenség, szándékát jobban eltitkolhatni, csak éjszaka fogott az
+átkeléshez, ez a szemes Karácson által tüstént tudtára esvén
+Bagosynak, seregeit a leírt csatarendbe állítá.
+
+A csekély számú rendes katonaság tisztei mindenképen rá akarták venni
+Bagosyt, hogy az ellenséget a folyamon átjönni ne engedje. Türkenfrasz
+és Vanschloot egy németalföldi gyalog kapitány, kik hamar
+megbarátkoztak, mert valaha együtt szolgáltak a hollandi seregben,
+ismét egész taktikai pedanteriával víták az alispánt, ki hidegen
+hallgatá szavaikat; de végre megszakadt türelme, midőn azok az
+illendőségről felejtkezve, gorombább kitörésekre fakadtak s
+elhatározott hangon fordult hozzájok e szavakkal:
+
+- Uraim, gróf Károlyi Sándor ő excellentiája, királyunk hadvezére
+nékem adta a kormányt s így az történik, a mit én akarok s ki még
+egyet szól ellenem, az éltében utolsót szólott.
+
+- Mi katonák vagyunk!--kiálta Vanschloot.
+
+- S halál a katonán, ki vezére iránt engedetlen, azt e pillanatban
+vasra veretem.--Dörgé az alispán.
+
+Bagosynak ezen igéire mindenki elnémult; a seregek elfoglalák
+helyeiket s az éjszakát tábortüzek nélkül mély csendben tölték, csupán
+a városszélen valának táborszemek távolabb kirakva s hallatszék némi
+hadi nesz, oda akarván a magyarok elleneik figyelmét vonni. Az éj
+homályában minden háborgatás nélkül áttakarodék az egész tatár sereg s
+a nap első sugarai lándzsáik aczél hegyein csillogtak s egy légrázó
+kiáltás üdvezlé azokat a tatárok részéről, a magyarok viszonzák, de
+csupán Ujváros felől s a már sűrű csapatokra oszlott ellenség vágtatva
+iramlott a mezővárosnak, a magyarok jól irányzott lövésekkel feleltek,
+de a tatárok első hevekben a domborodás aljáig nyomultak, itt azonban
+megcsökkent futások s új, a csekély távolság miatt még foganatosabb,
+tüzelésnek lettek kitéve, kevés ideig kitarták a golyózáport, sokan
+bátrabbaik közül a domb magasára hatni törekedvén, de iparkodása csak
+egynehánynak sikerült, ezek fent mint vakmerőségök áldozatai hullottak
+el, mit pajtásaik látván, futásnak eredtek s az erdőből Karácson
+hajdúi köszönték őket, részint zavarodásokat nevelni, részint jelül
+Szodoraynak a kitörésre. A vitéz ifjú szokott tüzével rohana elő s
+kevés perczek alatt a mocsár hosszában a Túrig terjedett lovassága s
+rémült hátvéde a tatároknak majd védelem nélkül tódult a folyam felé,
+részök szerencsésen a vízbe jutott, de csak kevesen menekedhetének ki,
+mert néhány órák alatt, mint minden hegyi és csekélyebb folyamok,
+tetemesen földagadt a víz és erőszakos árjai elragadák a futó
+ellenséget s örvényeikbe temeték. A folyótól elvágott rész Ujváros
+felé fordítá futását, hol Abdul khán épen második futásra indítá
+seregeit, ezek zavarba jöttek a véletlen baj által s futó társaikra
+annál sebesebben vonultak vissza, mert az erdőből Karácson is jobb
+szárnyokra csapott, az alkalmas pillanatot használva, Bagosy is kitört
+sánczaiból, szemközt ragadván a félig már meggyőzött ellenséget. Itt
+végképen veszendő vala a tatárok serege, ha Abdul khán bátorsága rést
+nem nyitott volna. Az ifjú fejedelem legelőbb seregeit akará rendbe
+hozni, egy részét Szodoray ellen szándékozván vezetni; de midőn oldalt
+és előlről új veszélyek viharzának föl, minden rend megbomlott
+seregeiben, Abdul haragjától magánkívül ragadtaték s ön karától estek
+el több szaladó emberei, kiket szerencsétlen csillagzatok közelébe
+hozott. Vak dühbe látszott kiömleni minden józanabb eszmélete, midőn
+seregének másfelé tódulása, ha nem is győzelemre, legalább
+szabadulásra szerencsés gondolatot költe fejében; mint mondtuk, a
+magyarok csatarendében rendes katonák képezék a legkülsőbb
+jobbszárnyat s rájok volt a híd megőrzése bízva, ez vagy talán más
+okokból is, ők sánczaikból ki sem rohantak s állások fedve lévén, nem
+is igen láthaták a csata minden fordulásait, Türkenfrasz vezérök pedig
+inkább retirádára, mint harczra készíté őket. A megrémült tatárok
+minden úttól elzárva lévén, ezen tájat védtelennek gondolták s egy
+talán minden veszélyben közös ösztön arra fordíttatá futásokat. Ez
+vala, a mit Abdul khán észrevévén, tüstént használni elhatározott.
+
+- Utánnam!--utánnam!--kiáltá,--a híd felé, ott senki sem áll
+ellenünk.--Kik közel hozzá szavait hallhaták, követék, ezeket ismét
+mások s a fordulás sebesen tudtára esék a távolabbaknak is s így hamar
+közönséges lőn. Csak azon elég számos csapatok, melyek a magyarok közé
+keményebben beszorultak, nem vehetének részt benne, mert irgalmatlan
+csapások alatt hullottak el.
+
+Türkenfrasz és emberei, midőn a közeledő zajból az ellenség rohanását
+sejték, már fölkonczolva vélvén magyar bajtársaikat, hátat fordítának
+és eszeveszetten szaladtak a mezővároson végig, bár a vitéz kapitány
+retirádáját a taktika szabályai szerint akarta tenni, de alig lépett
+egynehányat s már egyedül látta magát s alkalmasint embereit
+megállítani utánnok szaladt. Így a tatárok akadály nélkül ugraták
+által az alacsony sánczokat és vágtattak keresztül a hídon. Hátul
+azonban nem tágíta rajtok a magyarok fegyvere, de mégis nagyobb részök
+megszabadulhatott.
+
+Abdul khán, midőn mentve látá seregének nagyobb felét, hogy ezt
+tökéletesen bátorságba hozhassa, elhatározá a még hátralévőket
+föláldozni. Maga ragada egy fejszét és parancsára többen követék, a
+futók nyomása által már gyengített hídat lerontani. Szándékok hamar
+sikerült, mert a szélső hídlábakat átvágván, a hídnak jó darabja
+ledűlt. Abdul khán, mennyire lehetett, rendbe szedé seregeit és már
+többé nem oly reménytelen fölbomlásban folytatá hátrálását.
+
+HUSZONÖTÖDIK SZAKASZ.
+
+A csata következései s a diadal folytatása.--Egy szerelmes érzelmei
+
+és szenvedései.--A tatárok hátrálása.
+
+Ugyanazon ok, mely a tatárok futását hátráltatá, gátja lőn az
+üldözésnek is, tudniillik a Túr sebes dagadása s a híd is megrontva
+lévén, Bagosy nagy bosszúságára kénytelen vala békével tekinteni az
+ellenség szabadulását.
+
+Bagosy első gondja a hidat ismét járatható állapotba helyezni, míg
+ezen serényen dolgoztatott, ideje volt a csata folyamatját vizsgálni.
+A tatárok szabadulások által csak a végső veszedelemből menekedtek ki,
+mert veszteségök oly tetemesnek mutatá magát, hogy többé nevezetesebb
+tettekre nem gondolhatának: több három ezernél feküdt halva és sebesen
+a csatatéren, nehány százat a Túr árjai ragadtak el s így egész
+veszteségöket lehetett négy ezerre tenni, mi hozzá járulván a
+megveretésből származott ijedés és fölbomlás, levonta rólok az előbb
+pusztításaikat előző félelmet. A magyarok vesztesége, mint föltehető,
+igen csekély vala, mert eleinte fedve ütköztek s később egy rémült s a
+veszedelemre nem is gondoló ellenséggel. Bagosy és társainak diadalmi
+örömöket egy aggodalom azonban nagyon elborítá, tudniillik azon sok
+ezerre menő foglyokból, kiket a tatárok honokból elhurczoltak, egy sem
+vala szabadítva; csak addig engedett tehát a vezér fáradt hadának
+nyugalmat, míg a híd elkészült s azonnal indult ellenségét üldözni.
+
+Szodoray vezeté az elősereget, szárnyakat óhajtván embereinek s
+magának, mert mi könnyen elillanhatott egy gyors tatár, ragadva
+magával életének ez egész boldogságát. Most hazája már meg vala
+mentve, addig ezen szorgalom osztá föl a derék ifjúnak érzelmeit, s
+bár a magasabb gondok szerelme tüzét nem hűték, legalább eltakarák azt
+ön lelke előtt is, mely tettek után sovárgón talán a szerelem erejét
+is csatahévnek tartá s maga is csudálkozék, miként bírhatja ily
+veszedelmes időkben kedvesétől a távollétet eltűrni, szivének előre
+képzelt fájdalma nélkül. De az igaz szerelem hasonló a nap tüzéhez,
+melyet ideig elboríthatnak ugyan zivataros fellegek, gyengíteni
+azonban nem bírnak, ismét kitörnek sugárai s az egész földet vagy
+szende tavaszi meleggel, vagy sorvasztó nyári hőséggel hatják által.
+Ugy a szerelem olthatatlan szikrája nyugszik néha a szív legmélyebb
+redőjében homályosítva hatalmas szenvedelmek által, főleg magas lelkű
+férfiaknál, de a legkisebb inger erős lángokra lobbantja s
+tűzfolyamban villámolja által a lélek minden erejét. Ezen állapotban
+volt vitézünk s míg kedvese szerencsétlenségét nem tudá, szerelmes
+gondolatok épen nem látszának megosztani hadi bajait. A csata végén
+kapta hírét Ilka balesetének s tüstént az egy érzelem fogta el
+valóját, mely máskor oly édesen mulatott szívében s most a legmélyebb
+szenvedés, a legszaggatóbb kínok által lázítá föl érzését. Most tűnt
+szemébe, mily keveset emlékezett légyen eddig arról, kinek ő s ki neki
+örök hűséget esküdött, s bár ez férfiú lelkének hibául nem
+tulajdoníthaték s a véletlen veszélyt elhárítani hatalmában nem
+lehetett, mégis magát vádolá, mint okát mindazon szenvedéseknek,
+melyeket kedvese eltűrni kénytelen vala s melyek mind kettejeket
+életök örömétől talán örökre megfosztandják s mintha az időt, melyben
+néma és csendes volt, kipótolni akarná, sokszorozott erővel fogta el
+kebelét szerelme.
+
+Lelkének ily háborgó állapotjában könnyen átláthatni, miért unszolta
+légyen katonáit szünet nélkül a legfárasztóbb sietésre s ezeknek egész
+szeretetök s tiszteletöket vezérök iránt össze kelle szedni, hogy néha
+igen is kemény parancsainak eleget tegyenek.
+
+Midőn Rózsapallagról Szodoray a tatárok üldözésére kiindult, ezek már
+jó messze haladtak gyors futásokban s ezt Felsőfaluig folytaták, itt a
+megveretett sereg azon részszel csatolá magát össze, melyre a rabok
+kisérése bízva volt; így ezután a nyolcz ezer rab és zsákmányolt javak
+miatt lassabban ment a hátrálás, mint eddig, és nehéz lett az
+élelemszerzés is, mert ezen vidéket a tatárok már jöttökben
+elpusztították.
+
+Abdul khán seregét három dandárba osztá, maga a zsákmánynyal közepén
+maradt, balra és jobbra küldvén egy-egy csapatot, az utánok nyomuló
+ellent eltéveszteni. Az éjszak felé vonuló osztálynak Pintye Gregor
+volt kalauza s a tanácsára elővett ügyes mozdulatok megcsalák
+Szodorayt, ki szerelme fellegborított látköréből úgy is alig vala
+képes tisztán látni a körülményeket, ő tehát elfordult a fő seregtől
+és több napig űzé az oldal csapatot éj-kelet felé, míg a fősereg
+egyenesen keletnek vonult. A harmadik osztály délkeletnek s így
+Nagybánya felé fordulván, hamar visszavetteték a főseregre, mert az
+újvárosi diadal hírére Babocsay, a várost többé félteni oka nem lévén,
+onnan kiindult s a tatárok csak megjelenésére is visszavonták magukat.
+Babocsaytól tudták e szerint meg Bagosy és Szodoray, hogy a tatárok
+dereka Gyulafalvánál akar által kelni Mára hegyi folyamon; ezen hír az
+alispánt Farkasréven jóval tova éjszak felé találta, hol ő Szodorayval
+egyesült és hol a fennevezett folyó az Izába ömlik. Ő legottan átkelt
+a Márán s a két folyócska között délnek nyomult, maga előtt űzvén a
+tatárokat, kik a borsai szorosutat, mint egyetlen rést szabadulásokra,
+választák hátrálások czéljául. Így leírván a hadi eseteket, forduljunk
+történetünk azon személyeihez, kik a tatárfogságban epedtek.
+
+HUSZONHATODIK SZAKASZ.
+
+A tatárok tábora.--Egy árnyék az éjszakában, melyben olvasóink egy
+régi jó
+
+barátjokra fognak ismerni, s kire találkozott az.--Abdul khán
+szerelme.
+
+Gyulafalva a Mára partján egy oláh falu, s csak regényes fekvése a
+zúgó szirtpatak felett fenyőkoszorúzott bérczek között egy keskeny, de
+kies völgyben teheti emlékezetessé, hasonlóan egy csúf asszonyhoz
+ízletes és pompás öltözetben. Itt ütött tábort egy este a tatárhad,
+vezérök a veszélyes napok után egy vidám hajnalt várván fölsugárzani,
+mert tudósíttaték, hogy segedelem érkezett hazájából s az Erdélyben
+maradott népeit s a nagybányai csatából szabadultakat magához vévén,
+mint egy hét ezer emberből állott, és már szerencsésen átvergődvén a
+havasakon másnapra lehetett várni megérkezését, ezekkel ismét
+tizenötezer fegyverest számlált Gerai Mahmud Abdul khán serege, s új
+remény éledt a diadalra a vezér szívében.
+
+Tábortüzek pirosíták a völgy majdnem egész széltében az éjszakai eget,
+s mintegy viszhangja a komor világosságnak tündöklöttek a bércz
+hátáról Babocsay tanyatüzei, ki megtámadhatatlan állásából tartá
+szemmel a tatárokat, bajtársa érkezését várván. Lent tüzeik körül
+forgolódtak a tatárok, míg a szegény rabok kötözve s lánczolva
+istenadta földön pihenték ki hosszú fáradságokból óhajtva az álmot,
+mely csak keveset vigasztalt jótékony és mégis fájdalmas csalásával.
+
+Egy sovány árnyék,--vagyis inkább kettő, mert az egyik maga a test
+volt, másikát ebből képezék a teli hold sugarai,--lépett ki Abdul
+sátorából, kezében fényes aczél villogott; de ne gondolják olvasóink,
+hogy ez a herczegnek testőre volt, kinek egyedül van joga aczélt
+villogtatni ily közel urához,--vagy épen ne gondolják ezen árnyékpárt
+valamely fejedelemgyilkosnak, ki azon jogot magának erőszakkal veszi,
+- a villogó eszköz nem volt élet-, hanem csak szakálirtó eszköz, s e
+szavakat sopánkodá, mint egy szerelmes a holdba:
+
+- Egy egész esztendeig voltam Bécsben, de még soha sem kellett
+valakinek egész koponyáját, egy kis üsteköt kivévén, lekopasztani, még
+a szürke barátok is egész koszorút viselnek, sőt az ilyen operátióról
+a nagyon tudós Paré Ferencz sem emlékezik a chirurgiáról és
+borbélymesterségről írt derék munkáiban. De legalább az az egy
+bizonyos, hogy a tatároknak kutyafejük nincsen, kár, hogy ezt Kordován
+mester s a nagybányai többi vakhitüek nem láthatják.
+
+Ezen bölcs okoskodásból kiki megismerheté Piócza Kristófot, előbb
+nagybányai, most krimi fejedelmi udvari borbélyt. Csak egyfelől
+tartozunk számot adni: miért neveztük légyen tudniillik a becsületes
+borbélyt árnyéknak?
+
+Ha emlékezünk, mindjárt ezen történet elején testi állapotját
+soványnak neveztük, később Judith asszony túrós haluskái hatni
+kezdettek, és teste, ha épen nem hízott is, legalább tehetségeket
+árult el nagyobb szétterjedésre, de ennek csak hamar súlyiránt talált
+Judith asszony, nem legszelidebb leczkéivel a kellőn túl előmozdítván
+férje emésztését, s végre, mint utolsó csapás találta szegénynek husát
+a tatár rablás, és mivel lelkén úgy is kevés pusztítani való volt,
+egész dühét testére fordítva, azt mindentől, a mi csont és bőr nem
+volt, végképen megfosztá; ezért senki sem fog neheztelni, hogy Kristóf
+urat az árnyék névvel ruháztuk föl.
+
+A két árnyék tehát, tudniillik az eredeti árnyék s ennek másolata a
+földön, jó darabnyira ballagott a táboron, míg egy tűz előtt álla, hol
+a másolat eltünt. Egy zömök tatár, ki egy piros magyar menyecske
+mellett ült, legottan megszólamlott.
+
+- Holnap az én fejemet is megtisztítod borbély.--Hogy volt veled
+megelégedve a kán?
+
+- Egy olyan borbélylyal, ki könyv nélkül tudja Paré Ferenczet, és egy
+egész esztendeig volt Bécsben, minden ember megelégedhetik--felele
+Piócza, de beszéde közben szakadhatlanul a piros menyecskére pisloga,
+ki félig bús, félig boszankodó ábrázatot mutatott. Ez alatt egy tatár
+érkezik, ki a menyecske szomszédját vezérökhez hivá, ez mentében
+Pióczához fordult, s nevetséges ijesztéssel szóla hozzá:
+
+- Itt maradhatsz feleségednél, de ha meg mered csókolni, lehasítom
+ajkaidat!--Ezzel ment. Piócza képe még hosszabb és soványabb lőn,
+midőn a piros menyecskére tekintett, mert az nem más, mint elrablott
+neje volt, könnyei sűrűn potyogtak, s fogsága óta igen kellett neki
+bennök szenvedni, mert már egész csatornát képeztek arczán, melyekben
+búfolyamként ömlének a sírásra vonult szájnak tág öblébe. Sokáig nem
+lelt szóra szomorusága, s végre feleségét is sírásra fakasztá férjének
+mély szenvedése, sympathiából-e vagy talán más okokból, azt maga sem
+tudta. Végre hosszú kínlódás után kibírta Kristóf dadogni felesége
+nevét.
+
+- Judith lelkem--Judith!--sóhajtá szívrepesztőn és epesztőn lelke
+mélyéből, s úgy érzé magát, mintha borotvával vágták volna ki
+tüdejéből ezen keserves szavakat. Ez már sok volt Judith gyenge
+lelkének, hangosan kezde zokogni, kötényébe takará arczát könyeit
+törleni-e, vagy a felett érzett szégyenkedését elrejteni, hogy most
+először életében szóra nem talált, szótalan siránkozásában több
+perczeket töltött, míg végre «gemitu permissa loqui», mint Lucanus
+mondja, vigasztalni kezdé élete párját.
+
+- Ne remegj édes Kristófom! korántsem bánnak velem oly kegyetlenül a
+tatárok, mint képzeltük; Jeszid Murza derék ember, és épen nem
+kutyafejű; igazad volt édes férjem, midőn ezen buta állítást tagadtad;
+én csak az elhagyott édeseimet siratom és tégedet, mert talán nincs
+oly jó dolgod, mint nekem.
+
+Ezen szavak azonban a czélzattal épen ellenkező foganatúak voltak
+Piócza Kristóf szakadozó szívében, mert sehogy sem szolgált
+vigasztalására a szelid bánásmód, melyben feleségét a tatárok
+részesíték, s most először kivánt volna vitatásai meggyalázásával is
+minden tatár nyakra kutyafejeket. Még is jó szíve nem engedé a
+viszontlátás ezen édes pillanatában feleségét boszantani, azért előbbi
+szomorú hangján folytatá beszédét, melybe már valamivel jobban
+belejött.
+
+- Lelkem Juczim, én talán tehetek valamit javunkra a tatár herczegnél,
+kinek udvari borbélya lettem, hiszen én herczegekkel jól tudok bánni,
+mert Bécsben egy egész esztendeig -
+
+- Hallgass ezen bolond beszéddel, késő mostan segíteni, vitézebbül
+kellett volna harczolnotok! bizonyosan tudom, ha mi asszonyok
+állottunk volna a résen, egy férfit sem raboltak volna el Nagybányáról
+a tatárok, neked is mondtam, menj a várost védelmezni, nem fogadtál
+szót.--Ezen beszéde közben már nem vala többé oly sűrű zokogása, mint
+az előbb, és a boszúság villámai által sugárzák a bú éjjelét arczán;
+de a következő szavait ismét mély szomorúság és zokogás között ejté: -
+Lásd azért vagyok most én szegény feleséged a tatárok rabszolgálója,
+azért kell inséget szenvednünk.
+
+Ki tudja mire nem vezették volna a szerelmes házas párt bú és harag,
+ha épen Jeszid Murza nem érkezett volna vissza; a tatár Judith felé
+fordulván, mondá:
+
+- Téged Abdul khán méltóztatott, mint szolgálót kedveséhez fogadni; s
+azért míg haza érkezünk, Szirmay Ilona mellett fogsz maradni, de
+gondold meg, hogy zsákmányom vagy, és a szerint viseld magadat. Most
+jer velem a herczeghez. Szóejtéséből látszaték, miképen nem volt
+inyére a Murzának herczege választása; de mindazonáltal karon fogta a
+menyecskét, és vezeté őt oda, hova az irgalmatlan sors hítta. Judith
+visszapillanta még férjére, kinek arczáit ijedtében egy gyenge
+veresség futa által, mint hóhérpallost az elitélt vére, hihetőleg,
+mert a sápadtság már nem fogott rajta.
+
+Hagyjuk tehát el a szegény borbélyt mink is, mivel őt még a felesége
+is elhagyja, azon egyetlen személy, ki által ő szorosabb
+összeköttetésbe jött másokkal. Kérjük azonban olvasóinkat, ne
+gondoljanak rosszat felőlünk, midőn az elhagyottat elhagyjuk; mi
+kénytelenek vagyunk feleségével menni, mert Abdul khán sátorának egyik
+osztályában, melybe Jeszid Murza Pióczánét vezeté, ránk történetünk
+fontos személyei várnak.
+
+Szirmay Ilona, anyja és bátyja Abdul khán fényes sátorának egy mellék
+osztályában tartattak, mert a herczeg meglátván Ilkát, az első
+pillanatban leghőbb szenvedelemre érzé iránta szívét gyuladni s az
+elrabolt leányt ezen pillanat óta úgy tekinté, mint hitvesét, mit is
+inkább parancsolat, mint ajánlás, vagy épen kérés módjában legott
+kijelentett. Nemzete szokásainál fogva ő eddig sehol is, főkép a szép
+nemnél nem tapasztalta kivánatinak ellenzését, ez a keleten vak
+engedelmességre neveltetvén; annál inkább ütődött meg, midőn a leány
+utálattal viszonozá az alacsonyító ajánlatot. Első pillanatban haragra
+lobbant, de a szép lányka könyei hamar elolták a hirtelen lángokat.
+Ezért, és nyomósabb hadi foglalatosságai miatt, fölhagyott további
+unszolásaival, az időre bízván imádottja szívének meglágyítását, ezen
+engedékenységben az is erősítvén őt, hogy haza értekor semmi sem fogja
+gátolhatni szándékát. A Szirmay család tehát mindig körüle volt, de ez
+ideig alig látta kétszer Ilkát a herczeg, s akkor is kevés időre;
+hanem szíves szorgalommal látszék felőlök gondoskodni, mert épen
+semmit sem nélkülöztek, a mit szükség vagy kényelem kiván. Most
+azonban, midőn Jeszid és Judith beléptek, Abdul khánt a Szirmay
+családdal együtt lelték.
+
+HUSZONHETEDIK SZAKASZ.
+
+Abdul khán szerelmének folytatása. Összejövetel sátorában s mily
+kimenetele lett annak.
+
+Annak oka, hogy oly keveset alkalmatlankodék az ifjú herczeg
+Szirmayéknak, talán nemcsak gyengéd érzet, de a megveretéséből
+származott szégyen is lehetett, most, midőn az említett segítséget
+bizonyosnak tarthatá, és így méltán remélhete győzedelmet,
+foganatosnak tartá szerelmes ajánlásait megújítani.
+
+Ezen szándékában leljük őt most kedvesénél, hol előkényszeríté minden
+gyengédségét meghódítani azon lényt, mely minden zsákmányánál
+becsesebb volt előtte. A leány, de főleg az anyja csak könyekkel
+feleltek. Szirmay István vala az egy, ki szavakat állíta ellen Abdul
+khán szavainak. Ez azonban igen boszantá a herczeget, mert Szirmay
+rendíthetlen bátorsággal felelt, s csak a legszükségesebb tiszteletet
+mutatá a herczeg személye iránt, hadát többször egy rabló csoportnak
+nevezve. Abdul khán türedelme többször határán állott, és Ilka könyei
+alig bírák haragja kitörését visszatartani. Látván azonban a khánfi,
+hogy minden eddigi ajánlásai és igéretei sikeretlenek, az utolsóhoz,
+és mint vélé legfoganatosabbhoz, folyamodott.
+
+- Ti rabjaim vagytok, és így durvaság tőletek megvetni kegyelmemet,
+melyre az első tatár nemes büszke lenne, de meg akarom mutatni, hogy
+nagyobb jószívűségem hálátoknál. Halljad tehát Szirmay: te és Ilka
+anyja szabadon haza térhettek minden váltságdíj nélkül, csak Ilkát
+hagyjátok nekem.--Szép leány, ezen nagylelkűség csak meghódítja
+szivedet.--Szirmay némán, de kitetsző megvetéssel tekinte a
+herczegre, Szirmayné azonban, kit a leányától történhető elválás bús
+andalodásából fölijesztett, hirtelen szavakra akadt a baleset
+elhárítására.
+
+- Nem,--nem!--én leányomtól el nem válok! mit ér szabadságom, mit ér
+életem, ha a legkedvesebb elragadtatik tőlem? Édes leányom, én el nem
+hagylak!--És szorosabban kulcsolá karjai közé a remegő Ilkát.
+
+- Öreg, te szólj, én férfiakkal akarok beszélni.--Mondá boszúsan a
+herczeg, valamivel szelidebben hozzá tévén:--Visszaadom elrablott
+javaidat is, csak Ilka engem szeressen.
+
+- Egy magyar nemes nem szokott huga szerelme felett alkudni, s egy
+magyar nemes leány büszke bár magát a török császár ágyát is
+rabnőitekkel megosztani.--Felelé méltósággal Szirmay.
+
+- Így rohanjatok a veszélybe, nem én, de ön makacsságtok öl meg. -
+Riada föl Abdul khán már többé nem mérsékelhetve haragját.
+
+Szirmay mindig nyugodt bátorságával, megfogá a herczeg kezét, s őt a
+sátor nyilásához vezetvén dél felé mutatott.
+
+- Látod ott a hegytetőkön azon tüzeket lobogni? jól tudom én, ki rakta
+őket, ott Babocsay tanyázik, kinek fegyvere súlyát már egyszer érezték
+seregeid; nem sokára le fog onnan omlani, mint a sas szirtjai és
+Bagosy seregét talán már a jövő hajnal sugarai elődbe tüntetik.
+
+- Jőjjenek a vakmerők!--kiálta haragjának szabad menetelt engedve
+Abdul khán.--Holnap hét ezer ember érkezik segítségemre, s ezekkel
+könnyű lesz megtorlanom gyalázatomat, és önvéretekkel fogom azt
+lemosni, s jaj azután Magyarországnak. Eddig kegyelmes valék
+irántatok, de tovább erőszak lépjen a nyájasság helyébe, többé nem
+koldul a krimi khán fia ott, hol parancsolhat.
+
+- És akkor sem fog rettegni egy valódi magyar előtte, s a gyenge hölgy
+is megmutatja, hogy lelki ereje hatalmasabb egy rabló fejedelem
+erőszakánál.--Vága erős eltökélett hangon Szirmay beszédébe.
+
+- Vén csevegő, némulj el magad, hogy én meg ne némíttassalak. Lásd,
+minden daczod ellenére e csókkal avatom húgodat háremem rabnőjévé. -
+Ezt mondván a herczeg szavait tettel erősíteni Ilka felé fordult, a
+leány azonban figyelmezett minden szavaira, s az illetlen elővét által
+méltó haragra ingerelve kivetkezve látszék egyszerre előbbi gyengéd
+szelidségéből; arczait magas pirosság borítá el, szeme pillái között
+nagy könycseppek ragyogtak, nem vala többé azon gyenge virág, mely a
+védő bokor sűrűjében rejti el kecseit az üldözők előtt, érzé, hogy
+azok megismertetvén csak ön bájok által könyörülést, vagy
+méltóságokkal tiszteletet gerjesztvén a durva szeretőkben, menthetők a
+leszakasztástól. Az esedezést alacsonyítónak tartá, és ezt tiszta
+lelkű leányka csak ott használja, hol bár titkolja is, édesebb
+érzelmek vonják őt ahhoz, kiben le akarja azokat csillapítani.
+Fölemelé tehát Ilka szép fejét, s a magasan pirosló arczok beárnyazva
+szabadon lógó fekete fürtjeitől élénk ellentételben valának a könnyező
+szemekkel, melyeknek azonban nedves sugarai megvető haragot
+lövellének. Ajka nem vala a szende rózsabimbó, mely csak varázs
+illatokat gőzöl; azok alkonyi biborban égtek, melynek pompás fellegei
+bájolók ugyan, de villámokat is rejthetnek keblökben. Szavába is hatni
+tetszék lelke emelkedése, mert nem folyt többé oly édes zengeményben,
+de a mennyire talán édességében vesztett, annyira szépíté azt az erő;
+néhány lépéssel a sátor mélyébe vonta magát, s merőn tekinte a
+herczegre, ki első hevében őt átkarolni, megcsökkenni látszott, de
+mind ezen nagy változás alig észrevehető hirtelenséggel történt Ilkán,
+és talán csak akkor lehetett ráismerni, midőn a leányka megszólamlék.
+
+- Abdul khán! én magyar leány vagyok, s bennem tanuld megismerni, mit
+tart az becsülete felől; azon percz, melyben ajkad ajkamat érinti,
+lesz végső pillanatja életemnek. A kétségbeesés mindenütt fegyverre
+talál.--Alig mondá ezt s villámsebesen lehajlott, egy nagy
+sátorszeget a földből kiránta, s magasra emelvén folytatá beszédét.
+
+- Lásd herczeg, ezen rosz vas örökre megmenthet tőled, és előbb
+szállok ifjúságom virágában a sírba, mint felesége legyek egy pogány
+rablónak.
+
+Nem ijedt ugyan meg Abdul khán a fenyegetés történhető végrehajtása
+miatt, mert a hirtelen választott eszköz sokkal tompább, és a leányka
+kara talán gyengébb is vala, mintsem szándéka sikerüléséhez
+kivántaték, de meglepé őt Ilka eltökélett bátor lelke, melyet
+asszonyban eddig nem tapasztalt, sőt csak feltenni is képes nem vala.
+A leány haragjában szebbnek tetszett neki, mint akármikor azelőtt, s
+épen az, a mi vadabb férfiút dühbe hozható volna, fölébreszté jobb
+érzékét, sejté azon nagy különbséget, mely a szerelem kényszerített és
+önakaratból nyújtott kéjei között vagyon, s azonnal szelidebb
+pillanattal és hangon, de nem egészen harag nélkül szóla Ilkához.
+
+- Kaczaghatnék ugyan gyenge dühösségeden, de meg akarom mutatni, hogy
+épen midőn semmi kimélést sem érdemelnél, vagyok engedékeny irántad.
+Abdul khán kedvese ne legyen azonban szolgálat nélkül; itt földieid
+közül egy asszony, ez mától fogva rabnőd.--Erre hirtelen elfordult,
+Pióczánét Ilka felé taszítva, és kiment a sátorból.
+
+Ilka egy forró csókot nyomott a szegre, szorosan markolva azt, dűlt
+zokogó anyjának karjai közé. Bátyja csudálva tekinté őt, mert nem
+ismerte az asszonyi szívnek mélységét, mely legkisebb ingerlésre
+bámulandó erőt képes kifejteni vélt gyengesége alól. Juczi pedig
+örvendett, hogy még a jámbor kisasszony is ily könnyen bír egy
+hatalmas férfit megszelidíteni.
+
+HUSZONNYOLCZADIK SZAKASZ.
+
+Abdul khán érzeleg és tovább hátrál, segítséget nyer, készületei új
+csatára, miként
+
+a magyarok rendeléseit megzavarják. Karácson Tivadar merész terve.
+Borsai csata.
+
+Fényesen hasadt föl a hajnal azon éjszakára, melynek történeteit az
+előbbi szakaszban beszéltük el; de mindazonáltal Abdul khánra nézve
+nem volt oly örvendetes, mint lenni igért, mert Ilka ellenállása által
+szerelme még inkább nőtt, s lelke gyengédebb érzelmei véres küzdésben
+voltak sovárgó vágyaival a szerelem élvei után. Másrészről az oly
+bizonyosan várt segedelem megérkezni késett, és a távolabb táborszemek
+Bagosy közeledését jelenték. A herczeg ezt megértvén, tüstént
+parancsot adott a visszavonulásra Borsa felé, honnan a segedelem
+várandó vala. Átkelt tehát serege a Márán, és Dragomérfalva felé
+vonult, hol nyugodni kevéssé megállapodott.
+
+Bagosy azonban sebesen nyomult elő, s egyesült Babocsayval, ki a
+tatárokat már üldözvén, kelet felé fordult, hogy ellenségeit a borsai
+szoros úttól elzárhassa, mely az egyedüli rés vala szabadulásukra;
+Babocsay délről vonult a tatárok bal szárnyát szorítván Erdélytől
+elszakasztani őket, s a két sereg összeköttetését eszközleni, Szodoray
+a tatárok derekával szemben űzte azokat, kinyújtott szárnyai balról
+Babocsayhoz csatolván magukat. Karácson Tivadar hajdúival szerte
+száguldozott, készen oda vetni magát, hol talán felekezetét veszedelem
+fenyegetné.
+
+A magyar vezérek minden okos rendelésök és gyorsaságok mellett is a
+tatárok már igen nagyot haladtak volt, és így nehéz lett volna őket a
+borsai havasok nyilásától egészen elzárni, mert már Szacsalnál az Izán
+szerencsésen keresztül menvén alig vala gátja útjoknak, és Babocsay
+kétkedett a rabok megszabadítása felől, midőn nagy bámulására jelenti
+Karácson, hogy a tatárok Borsa előtt tábort ütöttek légyen, és minden
+mozdulatok erős szándékot árul el az ellennel itt szembe szállani.
+Bagosy csudálkozását hamar eloszlatá nehány tatár, kiket Szodoray
+huszárai és Tivadar hajdúi elfogtak. Ezek kivallák, hogy kevés órák
+előtt mintegy hét ezer főből álló segédsereg csatolta magát Abdul
+khánhoz. Ő tehát a rabokat számos kisérettel el fogja legott küldeni,
+és megerősödött hadával a magyarokra rohanni akar, mihelyest katonái
+egy kissé kipihenendik magukat.
+
+Bagosy első gondja vala egy rövid hadi tanácsot tartani, melyben
+elhatároztaték megelőzni a tatárokat, és inkább megtámadni, mint
+megtámadtatni. Csak egy körülmény szerze aggodalmat a vezér lelkében,
+mert többé a győzedelemről nem is kétkedett, tudniillik a szegény
+rabok, kik a csata alatt könnyen áthurczoltatván a havasokon túl a
+haza határain, talán épen nem lesznek megmenthetők. Ezen egy okból a
+rendíthetlen Bagosy, sőt maga a tüzes Szodoray is készek lettek volna
+alkudozásba lépni az ellenséggel, hogy az utóbbit erre főkép Ilka
+sorsa határozá, felesleges megjegyezni. Ily habozás mily javára vált
+volna az ellenségnek, kiki átláthatja; de Karácson Tivadar bátorsága
+elháríta minden belőle származható károkat, ő csak harmincz válogatott
+hajdút kivánt, mert nagyobb számot az ellenség könnyen fölfedezhetne,
+ezeket titkos utakon a borsai szoros, legszűkebb torkába vezetni
+igéré, és képesnek állítá magát velök az ellenséget, akár egész más
+napig is föltartani, mi alatt Bagosy a tatár fősereget megvervén,
+segítségére jöhet. A merény veszedelmesnek mutatkozék, és csak azok
+előtt nem tökéletesen kivihetlennek, kik jól ismerték Karácson Tivadar
+vitézségét s csudálatos tetteit a szabadság háborúból, de ez egyetlen
+mód vala czélhoz jutni, s e fölött gyámolá nemzetünknek saját
+hajlandósága minden iránt, mi merésznek s talán vakmerőnek is
+mondathatik; azért Bagosy engedelmet adott Karácsonnak s ez örvendve
+sietett tervét végrehajtani.
+
+Abdul khán valóban megkapta a várt segedelmet, ez nagyrészt török
+jancsárokból állott, kik a beszarábiai és moldovai várakból küldettek,
+most a hegyes tájakban igen használhatók. Bennök is bízott leginkább
+Abdul, és azért négy ezer tatárt, serege leggyengébb katonáit
+kiválaszta, ezek a foglyokat s a zsákmányt közben vévén elindultak
+prédájokat a havasokon biztos helyre hozni. A hosszú sorban induló
+rabok siránkozása, már előre, mint diadalének zengett a büszke herczeg
+szívében, melyet még fegyveres társaikon nyerend. Elfordult tehát e
+szívét örvendeztető látványtól, seregeit csatarendbe állítani akaró,
+mely, a mint agyában kifőtt, igen jól alkalmazott lett volna a föld
+minéműségéhez, de még első parancsolati között megzavarta őt a
+magyarok előnyomulása, kik már tökéletes csatarendben haladék nélkül
+látszattak seregét megtámadni akarni. Első pillanatban önszemeinek nem
+akart a herczeg hitelt adni, de a tompa zúgás és fegyverek csillogása
+csakhamar meggyőzék őt a szomorú valóságról, már első tervét
+eszközleni lehetetlen vala, azért egy másikhoz folyamodék, mennyire az
+idő rövidsége engedé.
+
+Szükséges, hogy az ütközetről élénkebb képzetünk legyen, annak helyét
+leírni. Borsa falujánál a hasonnevű patak a Visóba ömlik. Nehogy
+ismét, mint Ujvárosnál oldalt vagy épen hátulról támadtassék meg,
+Abdul khán jobb szárnyát az embereivel megrakott falura támasztá. A
+helységtől Erdély felé egy meglehetős tágas völgy terjed el, melynek
+nyugati részébe már leereszkedtek a magyarok. A folyamok körül és
+Borsa előtt halmok, mély utak, bokrok, és földszakadások által annyira
+egyenetlenné volt téve a tér, hogy csupán gyalogság harczolhatott
+rajta. Ide akarta Abdul khán négy vagy öt ezer gyakorlott jancsárait
+állítani, hogy a víhatatlan helyen elterjedvén, a szokások szerint
+előrerohanó magyarokat körül szárnyalhassák. Dél felé a domborodások
+egyszerre lekonyultak, és a völgy sík rétekben s mezőkben nyúlt el,
+mint egy maga magát ajánlón a számos tatár lovasság fölállítására. A
+jancsárok délkelet felől érkezvén meg, a téren pihentek, s épen, midőn
+Abdul khán parancsolatját vevék Borsa előtt helyet foglalni, jelentek
+meg a magyar dandárok. Abdul khán elébe vágtata a jancsároknak, és
+tömegekben akará őket a téren ellenségeinek kiszegezni. Már ezen
+rendelését hirdeté körüle álló tiszteinek, midőn eszébe jött a magyar
+lovasság gátolhatatlan rohanása, mely jancsárai szoros rendét könnyen
+felbonthatná, míg gyalogjaik az általa kinézett helyet elfoglalnák, a
+mily gyorsan belátá azt, oly gyorsan változott ismét szándéka is, és
+első tervére visszatért. Még egy elszánt lovagtámadással föl lehetett
+a magyarokat annyira tartóztatni, hogy a jancsárok időt nyerjenek
+magukat a völgy magasabb részében megfészkelni. Ezért hirtelen rendbe
+szedé a herczeg első lovas csapatjait, s maga vezeté őket ügetve a
+magyarok ellen. Ezeknek gyalogságuk megállapodott, s ágyúi által is
+segített tűzzel fogadá az ellenséget, a lövések robogása szolgált
+jelül Szodoraynak, ki szokott hevével rontott elő, s mint mennykő a
+fellegekből úgy termett a füst és por ködéből egyszerre az ellenség
+nyakán, mely úgy is az erős tüzelés által megcsökkent. Szerencsétlen
+csillagzata Abdul khánnak a már kétszer megvert seregeket adá mellé,
+ezeket futásra indítani elég volt a magyarok puszta látása is, és így
+az első összeütés határozó volt az ütközetre nézve, mert az egész
+támadó tatár sereg hátat fordított, a magyarok majdnem vakon üzék
+őket, és nagyobb részük a tér hosszában futó lovas tatárok után, míg
+Szodoray alig néhány százat gyűjthetett a jancsárok ellen; de ezen
+csekély szám is elég volt a vitéz ifjúnak megtörni ezen hires dandár
+sűrű rendeit, bár őket képes nem vala elzárni végkép Borsától. A
+jancsárok sűrű tömöttsége inkább kitevé ugyan őket a magyar lovagok
+csapásainak, de hatalmasan gátolá egyszersmind ezeknek előhaladását, s
+míg az elsők halál áldozati lettek, addig a hátulsóknak szerencsélt a
+domborodások közé vonulni, hol mint egy természetes sánczban, még mind
+számra mind erőre egy félhető hatalmat képeztek. A tatár lovasság
+hevesen űzetve a magyaroktól, hasonlólag Borsa felé fordult, hol
+ágyúik és körülök lovasságok még illetetlen szakaszai állottak. Alig
+érkeztek a falu közelébe, midőn a tatár ágyúk durrogni kezdének a
+magyarok ellen, nem kimélőn saját hátrább maradott embereiket is. A
+magyarok visszavonultak, s az addig még vesztegálló tatár lovas
+osztály most rohanásra készült, mely nagyot fordíthatott volna a csata
+menetelén, mert a két tűz közé szorított üldöző sereg vezér nélkül már
+eszméletét kezdé veszteni, s kevés pillanatok mulva talán utat
+engedett volna a védtelen gyalogság megtámadására. Szerencsére Bagosy
+és Babocsay ekkor érkeztek Szodorayhoz, ki is reájok bízván a
+jancsárokat, maga elszakadt része után indult hadának, s épen azon
+perczben jutott hozzájuk, midőn hátrálások fölbomláshoz kezdett
+hasonlítani, de Szodoray az előnyomuló ellent hamar vissza ijeszté, s
+alig észrevehető időben serege ismét a régi rendben állott, csupán az
+ágyúk folyvást tartó tüzelését félhetve, ennek is véget akart Szodoray
+vetni, s egy osztálylyal a meredek konyulatnak vágott, az ágyútanyáig
+ellenség útjában nem volt, és így csak a föld nehézségeivel kellett
+küzdeni, melyek valóban csak kevéssel gyengébb lovasságnak is
+meghághatlanok valának, sőt gyalogoknak is nem kis dolgot adtak volna,
+de Szodorayt az elfoglalás nyomosságának érzete lelkesíté, s a bátor
+merény kevés perczek mulva kivánt sikerrel végződött, s most minden
+erejét a lovasság ellen fordíthatá, melyet a fáradhatlan Abdul khán
+újra tűrhető rendbe szedett, de ennyi csüggesztő eset után gyenge volt
+ellentállása, s ismét elszéledt a meredek partokon leugratva átuszni
+Borsa patakát, mert ezen csak egy híd emelkedék a falunál, honnan el
+voltak zárva. A csermely körül összetódult sokaság föltartá Szodoray
+haladását. Bagosy és Babocsay nehéz harczba keveredtek a jancsárokkal,
+s minden erőlködésök alig vala képes a jancsárokat léptenkinti
+hátrálásra kényszeríteni. Az alispánnak minden percz drága volt, mert
+az alatt könnyen áttöretheték Karácson kisded csapatja, s a foglyok
+menthetlenül oda vesznek, ezen aggodalom hevíté minden katonája keblét
+is még elszántabb küzdésre s végre az ellenség már a falu körébe volt
+szorítva, de itt még kétségbeesettebb lőn védelme. A nap már messze
+haladt, s annál alább szállt a magyarok reménye társaik szabadítása
+felől, midőn egy a határ felől, és a falu túloldalán emelkedő zaj
+figyelmüket magára vonta, az utóbbi Szodoray volt, ki lovagjai egy
+részével az egyenetlen földön átvergődvén véletlen a falu hátulsó
+részére rohant, s abba szerencsésen berontott, a jancsárok ezt
+észrevévén, utolsó menedékökre, a hídra veték magokat s felhagyva,
+minek utána minden remény elveszett, kétségbeesett védelmökkel, inkább
+tódultak, mint futottak rajta által, így tökéletes diadalmat nyertek a
+magyarok. A másik említett zaj, mely a határ felől hallatszék, azonban
+még örvendetesebb vala, mert vegyest omoltak le a bérczekről tatárok
+és magyar rabok, a mint észrevenni lehetett, már szabadon, az elsőbbek
+pedig megverettekhez hasonlón.
+
+HUSZONKILENCZEDIK SZAKASZ.
+
+Melyben elmondatik, miként hajtá végre Karácson Tivadar merész tervét,
+s miként
+
+a nagybányai borbély borotváját a hazáért föláldozza.--A rabok sorsa.
+- Tatárvölgy.
+
+Karácson Tivadar harmincz hajdúval szerencsésen elért még a tatárok
+előtt a borsai szoros útba. Ez két magas hegy között vezeti az utast
+ki hazánkból, oldalait részint súlyegyenes sziklák, részint fenyőkkel
+vastagon benőtt s meredekségök miatt járhatlan konyulatok képezik, egy
+laposhátú domb rejti el ezen völgytől, melyben a hasonnevű helység
+fekszik, és mely nézhelye volt az imént leírt csatának. Az út maga
+torkolatjainál meglehetős széles, de közepe felé annyira szűkül, hogy
+alig lészen végre egy nagyobb szekérnek elegendő tág, itt falai
+egyszersmind legalacsonyabbak, felül omha kődarabokból állva. Ezen
+pontot szemlélte ki Karácson, mint a védelemre legalkalmasabbat.
+Lehengerítteté tehát felülről az elvált köveket, melyek egymásra
+halmozva az utat elzárák, s földdel és galyakkal kitömetve elég erős
+falat képeztek bármily támadás ellen. Jól fegyverkezett hajdúit
+Karácson, részint ezen sánczra, egy hamar fölhányt mellvéd mögé
+állítá, részint mind a két oldalon szirt tömegekbe rejté, hogy nagyobb
+kiterjedésből lődözvén, az ellent számok csekélysége felől megcsalják,
+ez által még azt is nyerte, hogy a szoros közepe felé befordulván,
+sánczolását az ellenség előbb nem láthatá, míg hozzá igen közel nem
+ért, a hajdúk pedig magas állásokból az út oldalain nemcsak mindent
+átnézhettek, de kényökre is irányozhaták lövéseiket.
+
+Ily rendelkezésben vígan várta Karácson a tatárokat, s nemsoká
+föltüntek az említett lapos domb hátán, és lassan ereszkedének le a
+szoros torkolatja felé, semmi ellenségtől nem tartván éppen minden
+elővigyázat nélkül, minden figyelmüket csak rabjaik és zsákmányokra
+fordíták. Annál inkább meghökkentek a tatárok elsei, a sánczolathoz
+érvén, minél váratlanabb volt ez. Használá az első meglepést Karácson
+s jeladására először is már előkészített szirtdarabokat hengerítenek a
+hajdúk le, és hamar puskáik dörögtek utánok. A tatárok mennyire a
+helyszűke engedé, visszafordultak, s ijedség ordításaival rohantak
+társaikra, kik a csupa puskaropogásból itélvén, melyet a százszoros
+visszhang rettenetessé tett, még nagyobbnak képzelék a veszélyt, és
+megállottak, talán futásnak eredendők, ha ezt a rabok és zsákmány
+tömege nem gátolja, és az eddig láthatlan ellenség mutatná magát.
+Azonban az ormokról folyvást durrogtak a puskák, mind inkább
+közeledve, s a sokaságban egy golyó sem téveszté czélját. A zavarodást
+még az is nevelé, hogy a legtávolabbak semmit sem tudván a veszélyről,
+folyvást előre nyomák a rendetlen tömeget, de az elsők inkább rohantak
+volna a tüzes pokol, mint a szűk út torkába, mert annak kínait
+legalább hírből ismerék, de az itt váró veszedelem majd egészen
+ismeretlen volt előttök, s így, ha az út kezdetéig szoríttattak,
+jobbra és balra vonultak el a hegyoldal hosszában. Végre már a foglyok
+eleje érkezék a helyre, a puskaropogás elnémult, és egy hatalmas
+szózat dörge le a szirtekről.
+
+- Tépjétek el a béklyókat, és szabadok vagytok!
+
+A foglyok bámulva láták kiséretöket jobbra és balra eloszlani, de
+ereje egynek sem volt a szirti hang parancsolatját teljesíteni, és
+erősen megkötözött kezeik nehezen szabadulandanak, ha a világot
+kormányzó előrelátás, mely a leggyengébb férget is használni tudja,
+egy ily megvetett lény által segedelmet nem nyujtott volna.
+
+Az elrablott magyarok között egyedül Piócza Kristóf volt kötözetlen,
+részint, mint Gerai Mahmud Abdul khán borbélya, részint mivel sokkal
+gyávábbnak tartatott, mint sem tőle félni lehetett volna. De a
+szerelem mindenhatóságát ki nem ismeri? ennél csak a szerelemféltés
+mindenhatóbb, s ezen nyavalyában sinlődék a leírt gyulafalvai éjszaka
+óta Piócza s ő, kinek eszébe sem jött ezelőtt a tatároknak ártani a
+nyájas Jeszid Murza miatt, kész lett volna most egy borotvametszéssel
+az egész nemzetnek nyakát szegni. E felett több tatár ócsárlotta
+Piócza Kristóf egészen a híres Paré Ferencz elveire alapított borbélyi
+ügyességét, a kettő közül nem tudni, melyik volt hatalmasabb inger
+borbélyunk szívében a bosszúra. Elég az hozzá, ő volt az úr kezében a
+gyenge edény, melylyel Izrael szabadulását eszközlé. Ugyan is kihúzta
+Kristóf mester borotváját s egy izmos legényhez fordult, ki ezen
+pillanatban szomszédja volt, fölemelé a csillogó aczélt, de hirtelen
+eszébe villant, hogy drága szerszáma elcsorbulhatna a kemény kötelen,
+s már lankadt föltétele, midőn a szerelemféltés, s a megsértett
+művészet képei feltüntek, lelkét a nagy tettre erősíteni, sebesen
+fölmetszé az említett izmos legény kezét, és ennek is egy borotvát
+nyujtott, s most ketten folytaták a szabadítást, és mielőtt a tatárok
+csak álmodtak volna felőle, már egy sereg rab elhullott pajtásaik
+fegyvereivel kezökben rohant rájok. Most a hegyekből is leomlott
+Karácson s a mindig nevekedő szabadult foglyokkal egyiránt nyomta az
+ellent. A tatárok minden tartásokat elvesztve hátat fordítottak, és
+harczoló főseregök irányában futásnak eredtek, hová éppen a csata
+gyászos végének tanúi lehetni érkeztek meg. A magyar sereg, és a még
+bosszúsabb szabadult rabok fegyvere annyira dühöngött a tatárok
+között, hogy egy, Abdul khánnal menekedett kisded csapatot kivévén az
+egész seregnek Borsa völgye vált temetőjévé, a mely nevezetes nap
+emlékére máig «Tatárvölgy» nevét viseli.
+
+HARMINCZADIK SZAKASZ.
+
+Minő kincset mente meg Abdul khán a zsákmányból. A tatárok
+
+végveszedelme és üldöztetése.--Kínjai egy szerelmesnek.
+
+Nagy volt a magyarokra nézve következése a csatának, de tetemes
+veszteségeken vásárolva, mert főkép Bagosy és Babocsay seregéből sok
+nemes halt meg a hazáért; de a magas czél el vala érve, s a hon és
+annak gyermekei megmentve; tízezer tatár fedte halva és sebesen a
+völgyet Borsa szorosától a falu környékéig, nevezetes szám elfogatott,
+némelyek a hegyekbe futottak, s ott a pórnép áldozataiként estek el.
+Csak alig ezer emberből álló csapat tartotta magát Abdul khán mellett.
+A diadal öröme zavart okozott a magyarok között, s ezt megmentett
+rokonaik tolongása nevelé. Az út Borsa szorosa felé szabad lett, csak
+nehány lassabban jövő rabok és Karácson hajdúi fedék azt. Abdul khán
+hamar észrevette a szabadulásra ajánlkozó rést, és arra fordítá kisded
+seregét. Alig kelt által Borsa patakán egy helyen, hol partjai
+alacsonyabbak valának, midőn szemei húsz vagy harmincz lassan ballagó
+rabra vetődtek.
+
+- A nagy prófétára!--kiálta Abdul khán--ez Szirmay Ilka; még nem
+veszett el minden, ha ő az enyém marad!--Kardja szétosztá a
+csoportot, s földre lökvén a leányra boruló anyát, nyergébe emelte
+félholtan a leányt. Jeszid Murza követé herczege példáját és Jutkát
+ragadá föl a földről, de nem félholtan, s ezen nagy sebességgel
+végzett kettős ragadás után tovább vágtatott a csoport. Karácson, ki
+még útjokban volt, átlátván, mily lehetetlen légyen a sík völgyben
+magát a sokaság ellen tartani, jó eleve félre tért, s oldalról
+lövetett az elnyargaló tatárokra. Egy golyó szegény Jeszid Murza
+fejébe csapott, de feszesen ült a bajnok nyergében, s keményen karolta
+által elragadt kedvesét, ezen okok tehát s a rémült csoport sűrűsége
+nem hagyák őt lováról leesni, s Jutka csak a szoroson túl vette észre
+imádója halálát.
+
+A magyarok figyelme későn vonaték Abdulra, s midőn űzésére utána
+eredtek, már az út legveszedelmesebb részét hátra hagyta. Szodoraynak
+első gondja volt a megmentett foglyok között Ilkát fölkeresni. Jó
+darabig hiában voltak tudakozásai, míg az öreg Szirmayra akadt, ki a
+pataknál Ilka anyját ápolá; a szegény asszony majdnem élet nélkül
+feküdt a puha pázsiton, sógora és cselédei vízzel locsolák halavány
+arczáit, melyekre a halál szomorú bélyegét nyomni látszaték, és
+keblét, mely lassú pihegése által egyedül adta jeleit az életnek.
+Szodoray ezen szerencsétlenség által elfogódva nem is vevé Ilka
+hiányát az első pillanatban észre, csak, midőn a frissítő habok ereje
+által Szirmayné magához tért s töredező hangon tudakozódék az
+elragadott felől.
+
+- Ilkám!--édes Ilkám--gyermekem hát nem láthatlak többé -!
+
+- Hol van Ilka?--kiálta magán kívül Szodoray.--Az egekért:
+szóljatok.
+
+Szirmay csak most vevé észre az ifjút, s könnyeit törülve karjaival a
+szűk út felé mutatott.
+
+- Őt a hegyeken túl keresd Abdul khán karjai között.
+
+Villámpillanatokat lőtt Szodoray a kijelelt táj felé, harag és
+fájdalom együtt háborogtak arczán, s első kínjában átkozá a fényes
+győzedelmet, melynek legszebb jutalmát egy tatár ragadta el.
+
+- Lovamat!--lóra legények!--kiáltá, s felveté magát lovára, melyet
+sebesen elővezetett szolgája, s a hegyen legközelebb álló osztályával
+azok után nyargalt, kik már Abdul khán után eredtek.
+
+Szirmay a föleszmélt özvegyet nyugalmasabb helyre vezeté, hol sokáig
+egyedül maradtak, csak fájdalmokra hagyatva. Végre meghallván Bagosy
+barátai új baját, vigasztalni jött, élesztvén bennök a reményt, hogy
+Szodoray meg fogja Ilkát menteni.
+
+Boldizsár a nélkül, hogy a tatárokat elérhette volna, már a szorosig
+érkezett, itt a torkolat tömve volt ellenséggel, mert Karácson sáncza
+még állott, s ezen csak lassanként lehetett átugratni. Az első, ki
+rajta által megszabadult, felső részét nagy ügygyel-bajjal lerántván,
+Abdul khán vala, és Ilkával rögtön tovább nyargalt, utána többnek
+szerencsélt megmenekedni, Judith itten vevé észre rablója halálát; de
+nem volt ideje sopánkodásra árvaságán vagy özvegységén, egy más csinos
+tatár csakhamar pártfogása alá vévén. A mondott akadály miatt Abdul
+csapatának felénél több lelte halálát a szoros torkában; de mire a
+holttetemeken keresztül rést törtek a magyarok, a futó tatároknak már
+porok is eloszlott, s messze beűzte ugyan őket az idegen földön
+Szodoray, de csak annyit akarunk említeni, hogy alkonyat előtt
+kénytelen volt minden remény nélkül visszatérni.
+
+Szirmayékat még Borsán találta, az anyát sok eltűrt szerencsétlenségei
+veszedelmes nyavalyába vetették, s csak ebből származott gyengesége
+miatt nem foghatá búját szavakba, azt csak könyekben és sóhajtásokban
+fejezhetvén ki. Szodoray e beteg ágyára borult, és annak forró kezeit
+ajkaira nyomván esküdött: addig nem nyugodni, míg kedvese a kínos
+rabságból mentve nem lészen. Az ifjú hő érzelme jótékonyan látszék
+hatni a betegre, mert ez tekintetét reá fordítva, már többé nem oly
+meredten pillantott, s egy mély sóhajtással könnyítve keblét,
+fájdalmas hangon mondá:
+
+- Boldizsár!--add vissza leányomat!
+
+- Vissza hozom őt, s ha Abdul khán palotájából kellene is kiragadnom.
+- Felelé Szodoray, és hirtelen kilépett a szobából. Bagosyval
+találkozék, s tudósítván őt a baj mivoltáról, tanácsot kért. Itt
+hirtelen semmit sem lehetett tenni, s legjavalhatóbb vala a már nem
+sokáig késhető békét megvárván, Eugen herczeg által kieszközlött úti
+levéllel Krímbe utazni s Ilkát a rabságból kiváltani, ez valóban az
+egyetlen mód vala, mely némi hihetőséggel igéré Ilka megszabadítását;
+de a várakozás talán törekvései nem sikerülésénél is nagyobb szenvedés
+volt a tüzes Szodoraynak. Élte legkínosabb éjszakáját tölté el, s a
+nappal is csak hasonló búval virradt rá, mert barátjai, sőt maga
+Szirmay sem engedék, hogy a béke előtt Krimbe utazzék.
+
+HARMINCZEGYEDIK SZAKASZ.
+
+Karácson Tivadar az erdőbe megy, kit talál ott, és mit tud meg. -
+
+Egy szerencsétlennek utolsó pillanatai.
+
+Az alkonyat csendesen és szendén ereszkedék le, s már csak a hegyormok
+pirulának a nap végső sugaraiban, s a bérczek óriási árnyakkal
+látszának eltakarni a gyilkoló csata műveit tövökben, csak imitt-amott
+zavará a köz némaságot lassú halálhörgés, s talán sebesült rokonaikat
+keresők zaja, mert a diadalmasok mintegy öntettektől borzadva
+visszavonultak a véres csatatérről. Karácson büszke új szerencséjére
+az utolsók között vala, kik a harczmezejét elhagyák,--Bagosy őt egy
+szomszéd faluba rendelé, hová szállását tette, további parancsainak
+elfogadására; még a betörő éjnek sötéte előtt oda szándékozván érni a
+hajdú, most arra irányzá menését, s a rövidebb ösvény, melyet
+választa, egy erdőbe tekeredett; Tivadar sebes léptekkel haladt: még
+az érezhető esti szél a lombokon susogott, midőn egyszerre emberi
+hang, s mint vélte egy haldokló utolsó nyöszörgése hatottak füleibe, -
+megállott, és jobbját puskája sárkányára tévén, kevés pillanatig
+hallgatózék; de csak a szellőt hallotta rengeni, tovább ment tehát, s
+az erdő egy nyiltabb és világosabb részére jött, hol újra az előbbi
+hangok gátolák lépteit. Egy vastag fa mögé vonulván, szorgosan átnézé
+a vidéket. Ez, mint mondtuk, egy szabadabb hely volt: három terebély
+fenyő a sűrűségtől nem gátoltatva óriási növésében, borítá homályos
+lombjait egy patak felett, melynek lassú folyása egy magányos szikla
+tövében akadozott. Fejét a szikla talpára döntve mozdulatlan feküdt
+egy ősz férfi a pázsiton, hosszú fehér fürtjei és szakálla vállain és
+mellén szétterjedtek, de rajtok vérfoltok mutatkozának: tanúi egy
+erőszakos megsebesítésnek. Ugyan ezen jelek valának láthatók durva
+remeteöltözetén is, és jobb kezén, mely görcsösen befeszített markába
+egy arany lánczot szorított. Arczán a halál bágyadtsága minden érzet s
+minden szenvedély jeleit eltörlé, csak hosszú fájdalmak véste redőiből
+lehete olvasni a felette háborgón elvonuló időt, és életét csak tompa
+halálhörgés árulá el. Már segedelmére akart sietni Tivadar; de eszébe
+juta, hogy ő ép erős férfihangot is hallott, s az egyik fa ágáról egy
+puska függött le, melyet a gyenge öreg oda nem akaszthatott. Ezek mind
+bizonyíták, hogy az öreg egyedül nem lehet, s egy titkos érzelem
+visszatartá lépését. Kevés perczekig lehetett ezen kínos várakozásban,
+midőn a patak magas partján egy embert látott emelkedni; kezében
+kulacs volt, termetét guba takará, mely azonban fegyvereit el nem
+fedheté, mindig háttal fordulva Karácsonhoz, az öreghez közelíte,
+föloldá ruháit, s a kulacsból kiöntött vízzel mosni kezdé sebeit,
+egyszerre leveté gubáját, mely munkájában hátráltatá, s ezen perczben
+egész arczát mutatá az elrejtezett Karácsonnak, ki meghökkent
+bámulásában, midőn benne Pintye Gregorra ismert.
+
+Mit akarhatott a haramia ezen haldokló öreggel, kit közel a sereghez
+önveszedelmével oly gondosan ápolt, s mi közösülésben lehetett azon
+öreg a zsiványnyal? Karácson bár egyedül volt, s Pintye Gregornak
+könnyen lehettek több czinkosai lesben, nem győzheté meg ujságvágyát s
+kivánatát régi ellenét meggyőzni. Kilépett tehát rejtekéből, s az
+ismét elfordult haramiára kiáltott.
+
+- Istentelen zsivány! ki akarod rabolni ezen haldokló öreget is?
+
+- Ember, akár ki légy, tiszteld ezen helyet, mert--felelé elszánt
+hangon Pintye Gregor, s tovább szólott volna, de Karácson szava
+fölrázá az öreget halálos álmából, gyenge veres futá el arczait,
+szemeinek utolsó tüze látszott fellobbanni, s kezeire támaszkodván
+félig fölemelkedék s kényszerített erejű hangon kiáltott föl:
+
+- Zsivány, az istenért, zsivány és fiam!
+
+- Hát a pokol mindenüvé elhoz kínomra!--Ordítá a haramia, s baltáját
+Karácsonnak irányzá, ki az öregre figyelmezvén, nehezen kerülte volna
+ki a haramia halálos csapását, de ez hamar elváltoztatá szándékát, s
+lebocsátá fejszéjét.
+
+- Nem atyám!--bár haramia vagyok is,--de előtted--halálod óráján,
+még halálos ellenségemet sem gyilkolhatom meg.--Földre szegezé
+szemeit a haramia, vonásait a fájdalom szaggatá ki idomokból, de
+ábrázatát nem szelidíté a fájdalom, mert nyers élete keményebben belé
+edzette a vadságot, mint sem bú vagy öröm gyengíthették volna.
+
+- Vedd vissza ezen boldogtalan jelt.--Folytatá az öreg előbbi
+beszédét, már gyengébb hangon, s fia lábaihoz veté az arany lánczot,
+melyben egy vastag arany emlékpénz függött.--Vedd vissza és vidd el
+azt, hogy testvéred soha se akadjon nyomodba, mert a szégyen őt is
+eldönthetné.
+
+Gépelyként hajlott le Pintye Gregor, s fölvevé a lánczot; a zárható
+emlékpénz fölnyilt, s belőle egy kis fél ezüst karika esett ki, mely
+hosszában ketté volt metszve, és vert munkában egy boldogasszony
+képnek felét mutat. Karácson reá mereszt szemeit, szótalan bámulván
+darabig az ezüstre; egy gondolat látszék fejébe villámlani, melyet
+ismét elnyomni küzdött. Végre érzékeit és lelkét aggódó várakozás
+legfőbb polczára feszítve, kérdé társait:
+
+- Öreg!--Pintye Gregor!--mit jelent ezen ezüst darab?--s fölemelvén
+azt, még élesebben vizsgál.
+
+- Pintye Gregor!--Kiált a haldokló és kiszáradt merevény szemeiből
+újra sűrűen folytak a könnyek, s a fájdalom őket ismét forgásba hozta,
+mint zivatar az utolsó szikrában pislogó tüzet.--Pintye Gregor hát az
+elhírelt gonosztevő: fiam!--kinek hazája az akasztófa, sírja a hollók
+gyomra, s temetése az emberek átka lesz.--Gyilkos!--útonálló! -
+Távozzál tőlem kárhozat gyermeke, mert az enyhítés általad méreg lesz
+sebeimen. Fuss innen, s atyai átkom kövessen a vesztőhelyig, s az
+rázzon össze halálos álmodon.
+
+Az öreg annyi erőlködés után visszadőlt, s arczát ismét az előbbi néma
+fájdalom fogá el; de redőit már halálgörcs kezdé összevonni, s a
+hirtelen megáradt szemek éppen oly hirtelen elapadtak, előbbi nedvök
+jéggé válva úszott homályosan ragyogva, elmaradt sugáraként egykori
+tüzöknek. A haramia arczán minden szenvedélyek zavarogtak, s talán
+éppen azért, mivel zabolátlan életében mindeniknek szabad útat
+engedett, egyik sem volt képes magát a másik felett kitüntetni.
+Karácson mindezeket észre venni sem látszott; szemei folyvást az ezüst
+darabra lévén szegezve, s türelmét vesztve az öreg átkozódásán, újra
+nagy hévvel kérdezé.
+
+- Öreg az istenért meg ne halj, míg ezen boldogtalan jelről nem
+tudósítottál.--De az öreg hallgatott, s halkan emelve kezét mutatott
+a haramiára, mintha a rimánkodót ahhoz utasítaná fölvilágítás végett.
+
+- Pintye Gregor, én halálos ellenséged vagyok; de most kérlek, mint
+csak istenemet kérhetem lelkem üdvösségéért halálom óráján, beszélj el
+mindent, a mit tudsz, de igazat szólj.--Rimánkodék Karácson a
+haramiához fordulva, ki csudálkozva azon nagy érdeken, melyet ezen
+dologban ellensége vett, fájdalmasan felelt:
+
+- Mi közöd e dologhoz, vagy talán evvel is kínzani akarsz? de ha
+ennyit láttál, tudj mindent. Ezen öreg, kit végső vonaglásaiban látsz,
+atyja lett egy iker párnak, kiket balesetek miatt elhagyni kénytelen
+vala. Ismertető jelül nekem, mint öregebbnek ezen arany lánczon függő
+emlékpénzt hagyta a belé rejtett boldogasszony képnek felével, öcsém
+az ezüst másik felét kapta. Most sebesítve találtam őt a csatatér
+körül, és segedelmet kérvén tőlem, a szerencsétlen jel által bennem
+öregebb fiára ismert. S a pokol minden kínjai azért reád, hogy miattad
+egyszerre kellett atyámat és rettenetes átkát föltalálnom.
+
+- Az ördög szól belőled és szörnyű hazugsága. Kiálta Tivadar, és
+mellben ragadá a lecsapottan álló haramiát.--Igazat szólj ember, mert
+megfojtalak.
+
+A haramia egy hosszú pillanatot vetett Tivadarra, és éppen nem
+törekedék magát annak kezéből kimenteni.--Haldokló atyám mellett
+nincs kedvem hazudni, s halálos ellenségem előtt éppen nem akarom
+magamat hazugsággal alacsonyítani.--Felelé sokkal nagyobb
+nyugalommal, mint állapotjában várni lehetett. Karácson lelke azonban
+mindig küzdött a haramiának szavai ellen, újra az öreghez fordult,
+kezeit Pintyéről levonván, s előbbi heves rimánkodó hangon szólítá meg
+a haldoklót.
+
+- Boldogtalan öreg! csak egy szóval, egy jellel add tudtomra, igaz-e,
+a mit fiad mond.
+
+- Igaz!--sóhajtá keble mélyéből a haldokló. Karácsont ezen kis szó
+összerázta, baljával eltakará arczát, s jobbját hirtelen mellén
+dolmánya alá dugá, s valamit ránta onnan elő, de mit látni nem
+lehetett, mert markába rejté, míg az öregre borulva föl nem kiáltott.
+
+- Atyám, tartsd vissza lelkedet! im én is fiad vagyok!
+
+Az öreg tagjaiba új élet látszék magát önteni; szemei ismét forogtak,
+kezeit Tivadar felé emelé, s ajka többször megnyílt a szólásra, de
+mindannyiszor ismét elcsukódott talán gyengeség, vagy egy örömgörcs
+által, mely a halál fájdalmán diadalmaskodni akart; végre sikerült
+törekvése, s Tivadar karjára támasztva csüggedő fejét, megszólamlott:
+
+- Hát legyen dicsérve az Isten, ki minekutána hosszú szenvedésimet még
+haldoklásom között is tetézte, az utolsó perczben vígasztalásomra
+elhozta második és jó fiamat is.--Mi a neved fiam?
+
+- Tivadar!--felelé Karácson.
+
+- Tivadar, hát szálljon reád atyai áldásom s kisérjen mindenütt, s a
+mit azon elkárhozottól elvontam, az áradjon mind reád; de téged
+haramia, atyai átkom üldözzön sírodig, téged, ki emlékezetemet az
+akasztófára hozod, az ég iszonyú büntetései kínozzanak! távozzál
+halálom helyétől, mert melletted nem húnyhatnám be szemeimet.
+
+- Atyám, ne átkozzál meg, mert átkod az utolsó gonoszságra kényszerít.
+- Kiált magán kívül a haramia.
+
+- Félre!--volt a megsértett atya rövid válasza.
+
+Pintye Gregor térdeire omlott, megragadta az öreg jobb kezét, s inkább
+kényszerítő, mint esedező hangon folytatá rimánkodását, míg ábrázatján
+vad szenvedelmei elnyomák a látszólag fölküzdő jobb érzelmeket, s az a
+kétségbeesés legmagasabb pontját mutat.
+
+- Térdeimen rimánkodom én, ki parancsolni és kényszeríteni szoktam.
+Vedd vissza átkodat, s még talán más ember lesz a haramiából.
+
+- Félre gyilkos! az átok örökséged.--Kiált az ősz, s végső erejét
+összeszedé, hogy jobbját, melyet utált fia szorosan tartott, kezéből
+kirántsa, s ez megtörténvén, újra fölemelé szavát, de beszédét alig
+lehete minden erőlködés mellett is halálhörgéstől megkülönböztetni. -
+Áldás reád, Tivadar, és átok a haramiára!
+
+S a természet elleni erőszak, melylyel élte végső perczeiben haragját
+és örömét érezhetővé tenni akará, ezennel véget vete a szerencsétlen
+életének. Szemeire a halál köde borult, s arczai kényszerített verese
+hirtelen mély sárgává vált. Tagjai még egyszer megrándultak, mintegy
+fölizgatva a halál vitája által, és azzal kinyújtóztak az örök
+nyugalomra.
+
+Fiai boldogtalan atyjok hült tetemére borulván, lassú és ritka
+könyűkkel, de talán annál véresebb fájdalommal siratták halálát, mert
+bár mélyebb a szelidebb lélek fájdalma, de a vadé erőszakosabb. Sokban
+különbözött ugyan első tekintetre a két iker testvér, de a különbség
+nem annyira a természeté, mint az életmódé, s a körülményeké vala.
+Alapja volt mind a kettőnek egy-egy megtörhetlen, s talán vad és ádáz
+akarat, mely nem eredetében, csak munkálatiban különbözött, Tivadarnál
+a jóban, Gregornál a roszban tüntetvén ki magát. S abban is
+hasonlítani látszottak, hogy Tivadart ki ki inkább félte és tisztelte,
+mint szerette, a szeretethez kivántató szelidség idegen lévén nála,
+míg a nálánál nyersebb haramiát sokan nem utálták oly mértékben, mint
+czimboráit utálni szoktuk; mert az, a mi Tivadar, mint az emberi
+rendes társaság egyik tagjában iránta szeretetet gerjeszteni kevés
+volt, a haramiában, kitől minden vadságot vártunk, elegendő vala, hogy
+őt, mint haramiát ne gyűlöljük annyira, mint kegyetlenebb sorsosit.
+Ezen pontban hajlottak tehát össze a két lélek, ki egy anya méhéből
+származva, csak egymás üldözésére látszottak teremtve lenni.
+Születésök őket szorosan egyesíté, de már a legközelebb időszak
+szétszakasztá egymástól, hadi életökben, mint irigy vetélkedők léptek
+föl, s már jó ideig csak öldöklő szándékkal keresék föl egymást; míg
+rég elveszettnek vélt atyjok teteme felett őket, mint testvéreket
+ismerteté meg a sors, de meghajthatlan lelköket engesztelni nem bírta.
+
+Szó nélkül borultak folyvást atyjokra a testvérek, némán tartva
+mindeniket kínos érzelme, s nehéz lenne meghatározni, mint búsult-e
+inkább mindenikök, atyja elvesztésén-e a megismerés pillanatában, vagy
+testvére föltalálásán, mert hosszú villongás és halálos gyülöltség
+kiirták régen a szeretet szikráját keblökből. Tivadar atyja ruhájának
+belső zsebében egy papiros tekercsre talált, előhúzá azt, s futólag
+átnézvén, benne atyjának életét röviden följegyezve lelte.
+
+- Gregor--kérdé tehát bátyját--fedett-e föl valamit atyánk neked
+élete sorsáról?
+
+- Semmit.--Vala a felelet.
+
+- Ezen papiroson följegyezve vagyon, s te is bírsz joggal azt ismerni;
+ülj le tehát és hallgasd meg.--Mondá a hajdú, s mindketten helyet
+foglalának egy szikladarabon, mire Tivadar töredezett és gyakorlatlan
+hangon olvasni kezdé a papiros tartalmát, melynek mi a jövő szakaszt
+tartottuk föl.
+
+HARMINCZKETTEDIK SZAKASZ.
+
+Egy szerencsétlennek életrajza.
+
+Én Szatmár vármegyében születtem Aranyos-Megyesen, hol atyám
+Vesselényi, s ennek magas lelkű özvegye Lónyay Anna, később Kemény
+János erdélyi fejedelem hitesének szolgálatjában volt; nagylelkű
+uraságom engem a szatmári és debreczeni oskolákban neveltetett maga
+költségén.--Kilépvén az oskolából, Vesselényiné egy tanulásomhoz illő
+hivatalt adott saját házában, és állapotomat minden tekintetben
+szerencsésnek lehetett mondani.
+
+A várban lakott Lenka, árvája asszonyunk egy hű cselédjének, kit a
+kegyes uraság nevelt, és ápolt; a leányka szép volt, alig láttam, már
+szerelmet érzék iránta, melyet kedvesem viszonozott; asszonyunk
+megáldá szövetségünket, s nem sokára az oltár előtt köttettünk össze.
+Két esztendő kevés zavarral, boldogan folyt el; ezen idő alatt atyja
+lettem egy iker fiúpárnak, de gyanakodó heves lelkem nem volt képes
+azt állandóan bírhatni. Gyermekeim! ha valaha ismét föltalálhatlak,
+vagy akárki, kik ezen írást holtom után olvassátok, vegyétek, vegyétek
+szavaimat, mint a legtöredelmesebb megbánás ömledezéseit, mely éjféli
+kisértetként ült szívemben, marczangoló kínokká változtatva minden
+érzéseimet; s ha van engesztelődés vétkeinkért, én reménylem
+megbűnhődtem azokat, mert negyven esztendeig háborog már
+lelkiismeretem szélvésze, pillanat szünet, egy perczi csend nélkül, s
+nem tudom, meddig fog még gyötreni életem, melytől szabadulnom volna
+legnagyobb szerencsém. De nagy vala bűnöm, s így csak hozzá mért az
+iszonyú büntetés.
+
+A szatmári őrsereg tisztjei gyakran jártak Megyesre. Egy tiszt
+Lenkámra veté szemeit, gyalázatos lelkében a csábítás csak egy
+mulatságos, nevetséges mű volt. Épen ekkor készíté Lónyay Anna
+dicsőséges munkáját, megboszulását a kínzott hazának; a távolabb
+nemesség összehivására én valék küldve, s így távollétemben hölgyem
+védetlen vala kitéve az idegen incselkedéseinek. Asszonyunk
+kényteleníttetett, hogy szándékát elrejthesse, barátságot színlelni a
+katonák iránt,--így nekik szabad bejárások vala Megyesen.
+
+Alig érkeztem haza útamból, midőn azon szomorú tudósítást kelle
+hallanom, hogy feleségem épen nem látszott erősen ellenzeni ama tiszt
+szerelem ajánlásait.--Ugy is véghetlen gyűlölséget tápláltam
+szívemben hazám bitangolói ellen, könnyű tehát képzelni, milyen lángra
+gyúlt minden csepp vér ereimben e hír hallásánál: a kik eddig csak
+hazám által sértettek meg, azok most, legközelebb, legédesebb
+érdekeimben önmagamat véreztek meg. Eddig az epesztő búval párosodott
+boszú csak lappangott lelkemben, várván a kitörésre másunnan jövő
+alkalmat; de most ily erőszakos inger által riasztva föl, szűk lett
+hatalmas szenvedélyének előbbi foghelye.--Elragadó tüzes természetem
+következésében mindig könnyen hivő voltam, hirtelen föllobbanásom időt
+a meggondolásra nem engedvén; ily állapotba helyezett ezen hír is, s a
+nélkül, hogy csak kételkedtem volna valóságán, rohantam nőm szobája
+felé.--Egek!--épen a kevély katona lépett ki ajtajából,
+zavarodásomban nem is láthatám: győzedelmet mutatott-e vagy
+boszúságot; fegyvertelen valék, de a kétségbeesés dühe pótolá azok
+hiányát.--Megragadám a katonát, de ez hidegvérűbb, s talán erősebb
+lévén nálamnál, könnyen lerázott magáról,--harsány gúnykaczajjal
+távozott el.--Az első kifakadás sikeretlensége még inkább nevelte
+indulatom lángjait, a fő tárgy, a fő bűnös elszabadult.--Jaj tehát a
+hátra maradtnak!--kiáltá bennem a gonosz lélek. Feleségem szobájába
+rohantam.
+
+- Hitván gyalázatos szentségtörő!--vala halált lihegő üdvözletem. Az
+asszony elsápadt és reszketett, én oktalan őrültségemben bűne
+következésének tulajdonítám azt, mi csak dühöngésem által gerjesztett
+ijedéséből származott, ő szólani akart, de én nem hagytam, s a minden
+gonosznak elősegélésére kész pokol egy kést láttata velem az asztalon
+feküdni, a jobb lélek többé nem parancsolt tagjaimnak, egy ördögi
+indulat ragadtatá kezembe az éles aczélt, mely vérszomjas
+villongással, még inkább ajánlá szívemnek a boszút: magasra emelém a
+kést; s félájultan rogyott el az asszony lábaim előtt.
+
+- Hah! elnyomott bűnöd, ocsmány megfertőztetője becsületemnek. Jól
+van, föl se nyisd többé szemeidet, mert nem akarom bennök
+meggyalázásomat olvasni. S e szavaim között mélyen döfém magasan habzó
+kebelébe a vasat, egy hosszú hörgő sohajtás volt a felelet, s lelke
+egy átok, egy áldás nélkül hagyá el testét, vére sűrűen ömlött el
+kebelén, s a padolaton, s vele elfolyni kezdett boszúm indulatja. Már
+lágyulni érzém keblemet, midőn a zajra fölébredt gyermekeim sikoltásuk
+egész hatalmában ébreszté föl lelkiismeretemet, hozzájok akarék
+fordulni; de a mellék ajtó nyilt föl, s egész fölséges méltóságában
+lépett elő Lónyay Anna; egy pillanat,--és lelke megismeré az egész
+borzasztó tettet.--Így fog valaha Istenem reám tekinteni, midőn azon
+iszonyú napon itéletét fogja reám kimondani, ezen magas haragú
+pillanat tükrében látám csak által egészen tettem undokságát, s a
+boszú lángja helyett borzadás hevíté véremet.
+
+- Őrült ember! mit tevél? Feleséged ártatlan volt!--Szóla Keményné, s
+egy könny, haragot és szánakozást egyiránt jelentő, gördült ki
+szemeiből.--Szolgák, tömlöczbe a gyilkossal.
+
+- Tömlöczbe? nem, Istenemre nem!--ordítám mint egy eszeveszett, s
+kirohantam a szobából,--ki a várból s eszmélés nélkül folytatva
+útamat, csak akkor tértem magamhoz, midőn a Szamos árjai gátlák tovább
+haladásomat. Itt egy sűrű bokor rejte el az emberek szemei előtt, mert
+mindenikben hóhéromat tekintém, ki bűnömért a vesztő helyre akar
+hurczolni: de annál inkább marczangolt lelkiismeretem furdalása, mert
+rejtekemben semmi egyéb tárgy nem vonhatta másfelé figyelmemet. Az
+első bűn ritkán szokott megtörődésre és bánásra okot adni, főleg oly
+indulatos s oly szenvedélyek által háborított embernél, mint én valék;
+ha átlátja is az ilyen iszonyúságát tettének, fölgerjesztett
+szenvedelmei tovább űzik őt a véres pályán. Én is így valék. Nem
+tekinthettem magamat, mint okát a gonoszságnak, a galád katonatiszt
+még tízszerte nagyobb bűnösnek tetszett szememben, ő volt feleségem
+gyilkosa, nem én, s ha az ártatlan sírba szállt, a bűnösnek tovább
+élni nem lehetett. Csupán az új boszú végrehajtása tartott vissza ezen
+tájékon, melyet örökre elhagyni szándékoztam. Több napokig rejtve
+tartám magamat a vidéken; ezen idő alatt csendesült ugyan bennem
+vihara szenvedélyeimnek, de erősödött is. Gyermekeimre gondolék, a
+szerencsétlen árvákra; de azokat nagylelkű asszonyom kezeiben tudám, s
+bár búsongott, de megnyugodt atyai szívem.
+
+Ez alatt közelgett a boszú pillanatja. A szatmári őrsereg egy
+zsarolásból tért vissza Nagybánya vidékéről, a szegény pórnéptől
+elragadt zsákmánynyal terhesen. Szatmár és Megyes között Gombás
+erdejénél a Szamos partjain pihentek. Itt ütött rájok a vármegye
+titkosan összegyűjtött nemességével Lónyay Anna.
+
+Én álruhába öltözve csatoltam magamat a Megyesről induló sereghez. A
+történet ismeretes. A bősz magyarok tökéletesen diadalkodtak zsarnok
+elleneiken, s csak én valék, ki a boszút nem eléglé, mert a tiszt, ki
+feleségem halálát okozta, nem vala jelen. Ő az őrsereg Szatmáron
+hagyott részénél maradt, s nem sokára, mint követ küldeték Megyesre, a
+vérengző tett felől magyarázatot kivánó; én útjába akadtam, s kezem
+által terült le halva lováról.
+
+Végrehajtott boszúmon nem soká örvendheték. Lónyay Anna, a hőslelkű
+asszony keményebb, talán halálos büntetés elkerülése végett nem soká
+kénytelenítteték Erdélybe futni; én mint házának embere, e felett
+feleségem, s főleg a katonatiszt gyilkosa nem leheték többé bátor egy
+helyen, hol az önkény eddigi gyilkos erőszakát már törvényes lepelbe
+burkolá. Most, midőn a boszú hatalmas ingerei kielégítve némultak el,
+az atyai érzet elfogá egész jogával keblemet. Ki legyen gyermekeim
+védője, midőn egyetlen pártfogónéjok kénytelen futással menteni saját
+életét. Megyesre lopóztam, s az ott uralkodó zűrzavar könnyen engedé
+gyermekeimet elvinni. Mintegy két nap futhattam velök többnyire az
+erdők homályos útain tágítlanul üldöztetve; végre nem bírhaták fáradt
+tagjaim a gyermekek terhét, és sikoltozások minden rejtekemben elárult
+volna, e felett nem lelék a vadonokban semmit gyenge éltöket táplálni,
+ők velem az éhenhalásnak valának kitéve. Mind ezen okok reá vettek,
+hogy elhagyjam őket, kiket úgy sem valék képes saját veszedelmemmel is
+kimenteni, mert kegyelmet ártatlan gyermekeim sem várhattak az
+irgalmatlan ellenségtől, ha velem együtt jutnak kezeikbe. Azért egy fa
+tövébe tevém le őket, s feleségemnek egyetlen hagyományát, egy vékony
+ezüst lapba vert boldogasszony képet ketté törvén, mindenik fiamnak
+egy darabot nyakára akaszték ismertető jelül, ha valaha megtalálnám.
+Magam futottam, Erdélyben tölték több éveket, s csak, midőn tettemet
+már felejtve gondolám, s az idők nyugalmasabbak lettek, tértem vissza
+Megyes vidékére, fölkutattam az egész környéket, minden gyermek, ki
+fiaimmal egykorú lehetett, vizsgálatim tárgyává lőn; de hiába valának
+minden fáradozásim, mert azokat, kik után szívem majd megszakadt, föl
+nem találtam.
+
+Azon remény, hogy gyermekeimet föllelem, kötött még a világhoz, s az
+mérsékelte bűneimen érzett bánatomat. De ezen egy kecsegtető várakozás
+is megcsalt, s még évekig, mint egy kisértet, önnyugtalanságomtól
+űzetve bolyongtam a világban, míg a vénség képtelenné tevé békétlen
+vándorlásaim folytatását. Ismét Szatmár vármegyébe tértem vissza, itt
+veszedelmes betegség kényszeríte magamat Lónyay Anna egy még élő
+barátjának fölfedezni; a nemes lelkű férfi szánakozva fogada engem
+töredelmes bűnöst, s kigyógyulásom után ide küldött Mármarosba egy
+félre fekvő jószágára, hol kegyelméből most is élem magányos, zarándok
+éltemet; nemes jóltevőm azóta meghalt, s ismét egyedül bírom tehát
+titkomat, melyet ezen papirosra bíztam. Gyermekeimet, nem tudom,
+látom-e valaha; de ha egy ily bűnös, mint én, az egektől irgalmat
+várhat, csak arra kérem Istenemet, hogy ők zárhassák be halálom óráján
+szemeimet. Ezen csekély remény egy elalvó mécsként pislog át
+fájdalmaim éjszakáján, s bármily gyenge is, de kimúlni nem fog, míg az
+Isten, kinek irgalmát inkább reménylem, mint érdemlem, itélőszéke
+elébe híni fog.
+
+Áldás gyermekeimre, kik miattam lettek árvák és talán boldogtalanok.
+
+HARMINCZHARMADIK SZAKASZ.
+
+A testvérek érzetei apjok holtteste felett. Fölfedezések előbbi
+életökből. Tivadar ajánlása,
+
+mint fogadja azt a haramia, s megrögzött szenvedélyei.--Elválás.
+
+- Áldás gyermekeimre!--Sohajtá Pintye Gregor, midőn testvére olvasása
+elhangzott,--áldás, de átokká vált halálod óráján, bár soha se leltük
+volna föl egymást!--A keserűség és fájdalom egy darabig erőt venni
+látszottak a haramia indulatján; de hamar, mintegy szégyenkedve
+gyülölt testvére előtt magát, mint vélé gyengének mutatni, egy
+erőszakos fölrázkódás után, mintha valami kedvetlen gondolatot akarna
+fejéből kiverni, kiáltá:--Nem,--nem volt ő atyám!--nem lehetett
+atyám!
+
+- Az Isten adná, hogy ne lenne, mert így nem volnék kénytelen
+testvérem gyilkosa lenni.--Mondá Karácson utáló szánakozással
+tekintve a haramiára, kit azonban a megvetés igen fölingerlett.
+
+- Hajdú!--kiálta--s te a rettenetes Pintye Gregort nem akarod
+testvérednek ismerni.--Jól van,--tehát csak daczodra is atyámnak
+ismerem őt. Átkozom átkát, s átkozom reád adott áldását!
+
+- Te haramia vagy, s rablás által juthattál az ismertető jelhez. -
+Mondá Tivadar, ki mindenkép szerette volna kétségbe hozni testvérséget
+a gyűlölt haramiával.
+
+- Nem úgy--viszonzá a haramia,--halljad a bizonyságot: egy mármarosi
+paraszt utazott vagy negyven s egynehány év előtt Szatmárból haza, s a
+Bikkalján3 által, gyerek visítás csapott füleibe, s a mint a tájék
+felé fordult, egy farkas ugrott ki a bokorból, vigyorgó fogai közt egy
+pólyába takart gyermeket tartva; egy gyors csapása a pór fejszejének
+elkábítá a farkast, egy második megölé, s a megmentett gyermek én
+valék, kit az orosz paraszt haza vitt, s önfiaként nevelt. Későbbi
+éltemet tudod, katona is voltam Rákóczi hadában, s te átkozott testvér
+tevél engem haramiává! Ezen ezüst darab nyakamban függött, midőn
+nevelőm a farkas fogaiból kimentett; s azóta híven elrejtve viselém
+azt keblemen, azért nem láthatád azt ezen szerencsétlen óra előtt. S
+te hasonlókép rejtéd el kincsedet; így nem ismerhettünk előbb
+egymásra.
+
+Karácson mindig növekedő figyelemmel hallgatá a haramiát, s midőn ez
+elnémult, egy gyászoló tekintettel mérte a hallgatót, gyűlölsége
+küzdeni látszott a hallott dolgok valósága ellen, s annál inkább, mert
+Pintye Gregor sem szeretetből vallá magát testvérének lenni; sőt
+minden szava által nyilvánítá, hogy Tivadart ez által boszantani
+kivánja. De ellenkező is a lélek törvényeivel, hogy két durva szív,
+melyek közül az egyik vad vérengző életében mindennemű kegyetlenséggel
+rokonult, s a másik, ettől csak abban különbözött, hogy
+szenvedélyeinek gyakran törvényes kifakadás engedteték, hosszú évekig
+tartó halálos gyűlölség után egymáshoz, bármily kevés lépésekre is
+közelítsenek, ha mindjárt a vérrokonság legerősebb lánczai erőltetnék
+is. Tivadar tehát átallotta ugyan a haramia testvérséget tovább is
+tagadni, de épen ezen dolog megismerésében akarta egész utálatát és
+gyűlölségét iránta kifejezni.
+
+- Gergely, úgy van, nem tagadom tovább, az ördög testvéremnek adott;
+mert az Isten ezt nem tehette. Elbeszélésedből világos a dolog. Nevelő
+apám egy Karácson nevű kalmár volt; ez egy szilágysági vásárról tért
+haza Szatmárba, s a Bikkalján egy terebély fa alatt két gyermeket
+látott a fűben heverni, egy farkas állott előttök. Az utasok lármájára
+a vad állat fölriadt, s egyik gyermeket fogai közé ragadván a sűrűben
+eltünt, s az üldözők többé föl nem lelték, engem a magtalan kalmár
+saját fia gyanánt nevelt, s téged bár tépett volna szét azon farkas,
+úgy nem lenne testvéred kénytelen testvérét az akasztófára segíteni.
+
+- Akasztófára!--ember ne említsd ezen utálatos szót, tőled
+legkevésbbé tűröm el, és esküszöm apám holttetemére, még egyik fia
+halva dűl, s a megátkozott-e, vagy a megáldott? a sors választja el. -
+Kiálta, mintegy nyugtalan kínos álomból fölriadva a haramia, és
+magasan emelé fejszéjét, melyet hirtelen előkapott, de ezt talán
+inkább szokásból cselekedte,--mint haragból, mert ismét lebocsájtá
+azt, midőn testvérét védelemre készülni látá, mi által Karácson kissé
+szelidülve nem előbbi mély gyűlölésével szólítá Gregort.
+
+- Öcsém! vagy bátyám; mert ki tudja, melyikünk öregebb; hosszú
+zsivánkodás által te bizonyosan sok pénzt szerezhettél magadnak, menj,
+fuss innen idegen országba, én magam kisegítlek a határon, élj ott; ha
+lelkiismereted és az atyai átok engedik békével; nehogy itt a tested
+szálljon föl, és lelked alá.
+
+E kevés szavak egészen kivetkezteték a haramiát habozásából,
+megszokott elszánt vadsága lett úrrá vonásaiban, s ha eddig kétkedett,
+miként bánjék ujjon föltalált testvérével, most, midőn az
+barátságosabb leve iránta, ő gyűlölségének egész tüzével feszíté reá
+szemeit, s hátat fordíta apja holttestének, nehogy talán ennek látása
+szelidítő eszköz gyanánt hasson reá.
+
+- Ha ha ha! azt gondolod Tódor, hogy néhány zsák összerabolt pénz
+kielégít engemet? nem úgy van az,--inkább a boszú, mint a pénz után
+pezseg vérem. Szirmay kiszabadult a tatárok kezéből, de nem még az
+enyimből, te is élsz még, s ha már az atyai iszonyú átkot lerázni
+fejemről nem bírom, legalább te is részesülhetsz foganatában, úgy is
+szép testvér, egyrészt neked köszönhetem azt! De épen atyám átkára
+esküszöm, hogy torlatlan senki sem marad, a ki Pintye Gregort
+megsértette, s ha előbb meghalok, még az ördögök kezéből is ki fogja
+lelkem magát csavarni, hogy visszatérhessen a megboszúlásra.
+
+- Elkárhozott zsivány, ne szitkozódjál ily ocsmányul; mert tudod-e?
+kötelességemben áll, bár atyánk lábainál is, halva teríteni el. -
+Felelé harag és borzadás között Karácson.
+
+- Csak rajta! hiszen még gyilkolásodra is atyánk s az emberek áldása
+fog ömleni, mint szomjú torokba a bor.--Viszonzá a haramia vad, nyers
+gúnyolással.--Én ugyan e halott előtt haramia létemre sem gyilkolok,
+mert az elöntött vér meleg esőkint nevelhetné az átkot.
+
+Tivadar ismét szelidebben nézett testvérére, s mintegy megbánva előbbi
+föllobbanását:--Gergely, ne haragudjál, előbbi káromlásod
+fölhevített; de még egyszer kérdezlek, nem fogod elhagyni a haramia
+életet?
+
+- Nem.
+
+- Ismerem makacsságodat; de még egyszer: hagyd el, előbb-utóbb csak
+kerék vagy akasztófa a díjad.
+
+- Nem, míg boszút nem állottam.--E perczben emberek zaja hallatszék.
+Pintye Gregor tehát hirtelen a patak medrébe ereszkedék, és ennek
+hosszában hamar eltünt, minekelőtte a közeledők, kik Karácson hajdúi
+valának, észrevehették volna. Tivadar társaival a halottat Bagosy
+szállásába vitte s ott az írás következésében nyilván apjának
+vallotta, testvéréről azonban mélyen hallgatott. Az öreg másnap
+szokott szertartásokkal eltemetteték. Karácson iszonyú lélekháborúban
+követte őt a sírhoz, előtte mindig boldogtalan testvére lebegvén, ki
+iránt keble rejtekében inkább mély szánakozást, mint haragot, vagy
+épen azon szemébe mutatott utálatot érzett; de szokott durvasága ilyes
+valamit nyilvánítani gyengeségnek, s a haramia előtt gyávaságnak
+vélte.
+
+HARMINCZNEGYEDIK SZAKASZ.
+
+Utazás Krimbe.--Bakcsi Szerai--Khán Szerai.--Miként mulatnak ott a
+rabok.
+
+Ilona szomorúsága, Judith boszankodása, s mindkettőjök bátor lelke.
+
+El kell hagynunk eddigi nézhelyét történetünknek, hogy szerencsétlen
+hősnőnk, Szirmay Ilona lépéseit követhessük. A leányka útjában semmi
+panaszra nem lelt okot, mert Gerai Mahmud Abdul khán minden várakozás
+felett gyengéden bánt vele, sőt gyakor látogatások által sem bolygatta
+szomorú kedvesét, s a többi durvább tatárokat hasonló tiszteletre
+gerjeszté urok magaviselete. Mi itt a khánfi indító okait feszegetni
+nem akarjuk, és megengedjük, hogy ő Ilka vigasztalására mindent
+elkövetett; de mi lett volna képes egy gyenge, honjától, rokonitól,
+sőt kedvesétől is elragadott leánykát, rettegett ellenségei között
+vidámítani. Pióczáné ifjasszony, a pattogó nyelvű Judith, ugyan mindig
+körüle volt, s épen nem megvetendő szónoki tehetségeit egészen arra
+fordítá, hogy úrnője szomorúságát saját jó kedvének legalább egy kis
+részével könnyebbítse; mert ő oly hamar betanult állapotok kellemesebb
+oldalaiba, hogy tevéje hátán is azon örömet érzé, mely hajdan Piócza
+Kristóf boltjában lobogta által tűzkarika szemeit, midőn az ifjú
+bányásztiszt vagy más eféle ballagott el sóvárgó tekintettel ajtaja
+előtt. De a szegény végre mégis boszankodék, hogy az irgalmatlan tatár
+szíveket meg bírván lágyítani, egy leányka marad hideg
+vigasztalásaira. Ezen okból kettőzött iparral fordult a foganatosabb
+dologhoz, s úgy mint Pióczát Jezid Murza hamar elfelejteté, ezt is nem
+sokára más murzák és nem murzák megsemmisíték a nagybányai hősnő
+emlékezetében.
+
+Mivel az úton valami nevezetes nem történt, elmulasztjuk annak
+egyidomúságát leírni, csak azt jegyezvén föl, hogy mindnyájok között
+Judith volt a legvígabb, mert Abdul khán és tatárai mélyen és boszúsan
+gyászolták nagy veszteségöket. Haza érkezvén, első gondja volt
+Abdulnak azon drága kincset, mely egyedül maradt meg a roppant
+zsákmányból, s mely előtte annál sokkal is drágább vala, biztos helyre
+hozni.
+
+Bakcsi-Szerai Krim félsziget fővárosa s az uralkodó khánok lakhelye,
+meglehetős terjedésben lepe el egy konyulatot, egy alakú házai veres
+csúcsos fedeleikkel sűrűen magaslának a terraszokon; közibök magas
+falakkal záratott kertek tarkíták valamennyire a város ábrázatát,
+melyekben az éjszak növényei a szelídebb déliekkel párosulni kezdének,
+mert itt a roppant tölgy szomszédságában egy vastag fügebokrozat
+hajlongott, amott sudar szálas fenyő emelkedék egy halom tetején,
+oldalán egy bortő zöldelt, s aljában a narancs virult, bár leveleinek
+sárga beteges zöldje nyilván jelenté, hogy ezen kellemes éghajlat sem
+eléggé szende valódi hazájának. Az utczák tekergők, szűkek és
+homályosak voltak, s a keleti szokás csak kevés ablakot nyittata rájok
+a gyakran magasan elkerített házakból, s ezeket is sűrű fa rostélyozat
+védé, nehogy az elmenőre talán nyájasan pillanthasson egy pár tüzes
+szép tatár szem. Khánszerai az uralkodók fényes palotája, még akkor
+egész pompájában ragyogó melléképületeivel, udvaraival és kerteivel
+nagy részét foglalá el a városnak. Ide irányzá a khánfi lépéseit az
+érkezésekor már mély álomban fekvő városon által, Ilonát a kert tova
+fekvő részébe küldé, egy magányos, csinos épületet rendelvén neki
+lakásul; föltevé magában a herczeg, hogy kedvesét egy-két nap az
+utazás fárasztásából kinyugodni hagyja, mielőtt szerelmi ostromához
+kezdene.
+
+Ilka, Judith s nehány krimi rabnő társaságában elfoglalá a kirendelt
+szállást; de az éjszaka az utazás hosszú nyugtalansága után sem hoza
+enyhítő álmot szemeire, melyeknek szelíd elevenségök homályos és bús
+epedéssé vált. Békétlen feküdt ágyán, melyre a kelet egész bája,
+kényelme volt pazarolva. Guszurate legfinomabb szövetei Sirasz
+legbájolóbb illatait gőzölögték; de épen maga az idegen kéj is
+hathatósan emlékezteté a leánykát mindarra, mit honjában vesztett, s
+drága rózsa cseppeket, melyeket szorgos kedvese vánkosaira
+locsoltatott, nem sokára könyei mosták ki. Most, midőn hazájától magát
+végkép elragadva tapasztalá, bár előre tudhatta sorsát, szaggatóbb lőn
+fájdalma, mint útján volt; nem azért ugyan, mintha utazását a remény
+kecsegtetőbb sugárokkal lengette volna által, mint pompás foghelyét
+Tauria rózsalugosai között, de képtelen volt azon érzet által okozott
+fájdalma, hogy talán örök tömlöczébe lép, s valóban ezen egyetlen
+éjszaka, mely nyugalmára szánatott, többet hervaszta el szépségéből,
+mint az egész kínos, bajos út. De ez mindazonáltal nem volt még a
+boldogtalan leányka szenvedéseinek legnagyobbika, mert másnap már
+talán az utált khánfi szerelmes unszolásainak, s ha önkényes szeszélye
+magával úgy hozná, talán kényszerítéseinek is lesz kitéve.
+
+Nem is vala alaptalan Ilka félelme, mivel már másnap este készült a
+khánfi kedveséhez, őt elhatározólag szerelemre nyerni szándékozván s
+hosszú nélkülözés által fölingerlett szenvedélyei talán a
+kényszerítést sem vetették volna meg; de Ilka jó angyala ébren volt, s
+épen, midőn Abdul indulni akart, lépett be egy hirnök apjától, az
+uralkodó khántól, ki őt minden haladék nélkül magához hivatá, egy
+Konstantinápolyból érkezett követje a Padisának4 várván reá. Abdult
+boszantá ugyan a véletlen hátráltatás, de semmi roszat sem sejtvén,
+könnyen elnyomá kedvetlenségét, s ment apjához, mint gondolá, valami
+országos dolog feletti tanácskozásban részt venni. Annál nagyobb lőn
+és rettentőbb meglepése, midőn a török követség indító okát a khán
+szájából megtudá. A szultán tudni illik leányát nőül adá Abdul khánnak
+s ezen tudósítással érkezett a mostani követ Bakcsiszeraiba. Mohamed
+törvénye híveinek ugyan több feleség tartását engedi, de ha a török
+császár egy férfit leánya bírásával boldogít, az köteles tüstént egész
+háremét elbocsájtani, s ezt elmulasztani, vagy a nagy kegyelmet nem
+legnagyobb örömmel fogadni, vészthozó dolog lenne a leghatalmasabbra
+nézve is. Könnyen megfejthetik tehát olvasóink, mi kínozta leginkább
+Abdult ezen ajánlatban, főleg, midőn apja e szavakkal fordult a
+követhez:
+
+- Menj tehát a Kizlár agával5 fiam háremébe és vigyétek ki onnan
+Cirkaszia és Georgia minden szépségeit, ő ezután azon egyetlen
+boldogságban fog élni, melyet a győzhetlen Padisa felséges leányának
+bírása egy nyári napként sugárzani fog.
+
+Abdul némán és mélyen hajtá meg magát apja előtt, mind személye, mind
+magas ipa iránt forró tiszteletet jelentve; de szívében annál inkább
+égett a dúló fájdalom, mivel kitörni legkisebb szikrájának sem volt
+szabad, vérbe borult arczát a csekély emberismeretű khán öröm jelének
+vélte, és sok szerencsét kivánva fiának, távozott a követtel.
+
+Abdul khán, mihelyt szabadon látta magát, Ilona lakja felé rohant; a
+leányka, egy sűrű facsoportban sétált, szemlátomást bújába mélyedve,
+mellette Pióczáné ifjasszony csevegett és fecsegett ugyan, de
+nyelvének éles pattogása lágyabb és talán epedőbb lett, s nem lehetett
+kevéssé már halaványulni kezdő arczáján bút észre nem venni.--A
+társaságos Jutka tudniillik tegnap óta senkit sem látott foghelyükön,
+a messzünnen leskelő fekete arczú herélteket kivévén, s e felett
+nyilván megérté, hogy Abdul khánon kívül errefelé férfinak csak
+lehelni sem szabad. Ez vala méltó oka Jutka asszony szívepesztő
+bajának.
+
+A khánfi sebes léptekkel rohant kedvese felé, kezén ragadta a
+vonakodót s legnagyobb sietséggel szóla hozzá:
+
+- El kell innen menned tüstént s e pillanatban távozzál, mert veszély
+fenyeget.
+
+- Én maradok!--mondá Ilka határozottan, s arczain a bú haloványsága
+haragja pirosának engedett helyt.--Veszély csak ott fenyegethet, hol
+te vagy, s bármily gyászos eset várna is, ha tőled megment, egy nagy
+lépés boldogságomra.
+
+- Nem, nem, szép leányka, te itt nem maradsz, habár erőszakkal
+ragadlak is el. De az idő rövid, jer!
+
+- Nem megyek! bár tudom, hogy elég alávaló vagy másodszor is
+elrabolni.
+
+Abdul, ki bajosnak vélte tovább folytatni a hosszas kérelmeket,
+erőszakosan karolá által Ilkát, s vinni akarta, de a leányka minden
+erejéből ellene feszíté magát és segedelemért kiálta, Jutka, eddig
+néma tanuja a történteknek, hasonlóan kiabálni kezdett, nem haragból
+ugyan Abdulra, mert szinte irigylette Ilka sorsát a szép tatár herczeg
+karjai között, inkább talán azért, mert hatalmas ösztönét a kiabálásra
+minden kis eset is felbuzdítá. De a hősnőnek, ki Nagybánya minden
+lakosi közül egyedül mert a tatárok szemébe nézni, nem volt elég a
+rikoltás, ő amazonként rohant Abdulra, mire Ilka megmentése, és a vágy
+a khánfi karolásában részesülni őt egyiránt ingerlék. A két hölgy
+egyesített ereje foganatlanná tevék a khánfi erőszakát, s nem sokára
+emberek hallatszának közeledni, min Abdul elcsodálkozott, mert ő még a
+herélteket is eltávoztatá, elbocsájtá a leánykát, s azon pillanatban
+lépett elő apja néhány kisérőkkel.
+
+- Fiam!--kiáltá haragosan az öreg,--te itt idegen hölgyekkel
+mulatsz, midőn már tudod, hogy császári jegyesed van. Vigyétek el a
+rabnőket--szóla kiséretéhez, s többen teljesíteni akarák parancsát;
+de Ilka lábaihoz borulva esedezék.
+
+- Légy irgalmas irántam, én egy elrabolt magyar leány vagyok, küldj
+vissza rokonimhoz, és kérj aranyat, a mennyit kivánsz.
+
+- Félre!--viszonzá hideg boszúsággal a khán--vigyétek el, és sorsa
+az legyen, a mi fiam egész háreméjé.
+
+A szolgák erőszakkal hurczolák Ilkát, kit Pióczáné erőszak nélkül is
+követett. A khán pedig pirongatásait folytatá fia ellen, ki szótalan
+és lesütött szemekkel hallgatá, míg magában átkozta az apja által
+annyira magasztalt szerencsét, és császári jegyesét mennybe és pokolba
+kivánta.
+
+HARMINCZÖTÖDIK SZAKASZ.
+
+A tatárok által elpusztított vidékek állapotja.--Szabadulási ünnep. -
+Miképen a
+
+dragonyos kapitány ismét igen nagy pusztítást tőn.--Tudósítás Szirmay
+Ilonáról.
+
+Ismét történetünk főnézhelyére megyünk vissza, hazánknak a tatárok
+által pusztított részeire. Egy-két hónap folyt el a tatárok elűzése
+óta, s már imitt-amott gyógyulni kezdettek az iszonyú pusztítás csapta
+sebek; de általánosan még igen láthatók valának gyászos következései:
+a szegény pórnép kalyibákban, sátorok vagy épen szabad ég alatt
+tanyázott, hamuba dűlt lakjai mellett, sok helyt a nemességnek sem
+vala kényelmesebb szállása, de szerencsére az önbizalom már mindenütt
+megtért, s ez legerősebb reményt adott gyors felüdülésre.
+
+Fertős-Almáson Szirmay ismét rendbe hozott lakában jelenünk újra meg;
+nem voltak ugyan lakói az ijedtség azon rendkívül lázadó polczán,
+melyen a tatárrohanás alkalmával találtuk őket; de tartósabb és
+mélyebb bú látszék mindnyájokat epeszteni. Asztalnál ültek, mely
+gazdagon és terhesen volt megrakva minden ételekkel, melyeket mi még
+ma is nemzetieknek nevezünk, és vajha csak ezekből állana mind az, a
+mit nemzetit, hazait, életünkből kiküszöböltünk. Az ebédnél mind régi
+ismerősöket lelünk, Szirmay, Szirmayné, Bagosy, Babocsay, Szodoray
+Boldizsár, a tatár háború három hőse, más számos asszonyok- és urakkal
+valának jelen, de az ebéd, mely talán a szabadulás örömünnepéül
+adaték, inkább hasonlított halotti torhoz, mert minden örömzaj nélkül
+komoly beszédek közt folyt, a mulatság tárgya majd kizárólag Szirmay
+Ilona boldogtalan sorsa lévén, kinek elrabolása, mindnyájokat mélyebb
+vagy kisebb szomorúsággal illeté.
+
+Olvasóink talán kegyetlenséggel fognak vádolni, hogy Donnersbaumbergi
+Türkenfrasz Gottlieb Konrád Friderik római szent birodalmi lovag és
+volt hollandiai dragonyos kapitány, kinek étvágyát a huszti
+vadászatkor dicséretesen említők, becses személyét a gazdag torból
+kihagytuk, hol ő mégis több pusztítást vinne véghez, mint a nagybányai
+és újvárosi csatákban.
+
+- Az Isten éltesse bajnokainkat, kik vitézségükkel a tatároktól
+megmentettek!--kiálta Szirmay, poharát magasan emelve, s az egész
+társaság harsány kiáltással követé.
+
+- Vivat! az Isten éltesse!--zúdula meg egy magos alak, ki épen most
+lépett be az ajtón,--mert igen nagy bravourral viaskodtak; csak kár,
+hogy egy regularis retirádában nem demonstrálhatták válorokat, mivel
+Montecuculi Rajnald a nagy generális mondja.
+
+- Mi szél kergette vitéz kapitány urat, mert valami előtt csak kellett
+retirálnia ide?--kérdé Türkenfraszt kissé felindulva Bagosy.
+
+- Engem a világ legnagyobb retiráltató generálisa, a kard rozsdásító
+békeség detachirozott ide,--vala a felelet.
+
+- Mit, a békeség?--kérdék többen.
+
+- Igen, a török háborúnak véget vetett a paszarovitzi tractatus; ezen
+hírt hallottam, s most ide jöttem azt communicálni és promulgálni.
+
+- Hol lappangott kapitány úr az ujvárosi csata óta? már féltünk, hogy
+pokolba vagy mennyországba retirált,--kérdezé ismét Bagosy.
+
+- Nem épen, ily nagy retiráda nem volt intentiom; de még is egy igen
+nagy retirádára készültem, mely nevemet ama hires görög generális
+Xenophon mellé tette volna, ki armadájával Babiloniából retirált
+néhány száz mértföldnyire Graeciába. Én is, mivel már az út Russiába
+el volt vágva, Steinville generálishoz akartam retirálni Fehérvárig
+vagy épen Eugenius herczeghez Belgrád alá az újvárosi batáliából
+elfutott infanteriával; bár cavalleriám és artilleriám nem is volt.
+Kár, hogy az urak profligálták a tatárokat és így destruálták
+gloriosus plánomat. Ezért már a Szilágyságban megállottam, s onnan
+jövök most a békeség nunciumával, s tovább megyek Russiába; előbb nem
+indulhattam, mert retirádám óta betegen feküdtem.
+
+Szodoray nem unhatá tovább a kapitány csevegését, feléje fordult tehát
+s fölszólala:--Tessék leülni kapitány uram, egyék, igyék.
+
+Türkenfrasznak az ételre hívás, s a trombita retiráda fúvása voltak a
+legkedvesebb hangok; hamar leült tehát, és erőszakos munkálkodása
+mutatá meg, mily nagy szerencse a tatárokra nézve, hogy az Isten őket
+nem kolbásznak és töltött káposztának, vagy épen érmelléki bornak
+teremté.
+
+Szodoray, minekutána a kapitányt elnémítá, Szirmayhoz fordult.
+
+- Most, urambátyám, meg fogja engedni, hogy szívem hő vágyának
+engedve, Tatárországba utazhassam a boldogtalan Ilka megszabadítására,
+hogy visszaadhassam egyetlen leányát annak, ki a másikat általam
+veszté el. A békeség kötve van, oltalma alatt bátor lesz utam, melynek
+czélját senki sem fogja oly szívvel-lélekkel teljesíteni, mint én.
+
+- Bocsássátok őt!--kiáltá fel Szirmayné,--ő fogja leányomat
+megszabadítani.
+
+Szirmay kezét nyujtá Szodoraynak s meleg, szívindító hangon szóla: -
+Menj derék öcsém, tudom mi nehéz volt a háború veszélyei között is
+gátolni utazásodat, ismerlek és tudom, hogy most a béke idején
+lehetetlen volna azt tenni. Féltelek ugyan, mert a Szodoray nevet
+gyűlölik a tatárok, mivel előbb rettegniök kelle, s az embertelen
+pogányok könnyen állanának boszút orozva is, s csak ezen okból kérlek,
+utazzál álnév alatt.
+
+Az öröm sugárai deríték Szodoray komolyságát, hirtelen felugrott, s
+kezeit ragadva szomszédainak, bucsúzott tőlök, mintha e pillanatban
+távoznék; mivel lelke már valóban ott volt, hová késedelmes testét még
+hosszú uton kellett hurczolni. A társaság szomorultnak mutatá magát
+eltávozásán, csak Türkenfrasz kapitány nem, mert:
+
+«Illi robur et aes triplex circa pectus erat.»
+
+Tudniillik az előtte fölhalmozott sültek és más étkek háromszoros
+sánczolása, melyen által a sorsnak semmi csapásai, semmi bú és
+szomorúság sem hathattak.
+
+Szodoray alig várhatá az ebéd végét, mely a régi szokás szerint épen
+délkor tartatott, s az egész délutánt készületekkel tölté el, két vagy
+három nap mulva elutazni szándékozván. Ifjúi hevében semmi veszélylyel
+sem gondolva, már régen akará ezen szándékát végrehajtani, de
+meggondoltabb barátai határozólag ellenzék, átlátván, hogy míg a török
+háború tart, egy magyar, s főleg ki oly nagy részt vett a tatárok
+kiűzésében, mint Szodoray, bizonyos veszedelembe menne a Krimbe, s
+főkép Szirmay eltökélve ellene veté magát az ifjú szándékának, tudván,
+hogy az saját kárával sem fogná hugát megszabadíthatni, így három
+kínos hónap folyt el, Boldizsárnak egy századnál is hosszabb idő, már
+alig türheté rokonai s barátai marasztásait, melyek neki
+kényszerítésnek látszottak, s nyugtalanságát nemhogy enyhítené, sőt
+inkább nevelte az idő. Most, midőn végre minden jelen volt, mi
+indulását előmozdíthatá, most váratlan egy más boldogság is lepé meg
+őt, és Szirmaynak minden barátit. Egy idegen jöve Szirmayhoz, ki
+önvallomása szerint Magyarországból származott, de sokáig raboskodék
+Krimben, s alkalma jutván urának életét megmenteni, általa szabadon
+bocsájtatott; ez találkozék Szirmay Ilonával, s a leányka megtudván,
+hogy földije s hazatérendő, egy levelet küldött általa, melyet most az
+idegen az örömtől reszkető öreg kezeibe nyújta.
+
+Szirmayné és Szodoray leírhatlan indulattal, öröm és aggó, kínos
+várakozás között gyötörtetve hallgaták az olvasó öreget.
+
+Szirmay Ilona levele.
+
+Édes jó anyám!
+
+Ha édes jó anyám veszi-e ezen levelemet, vagy nem, azt nem tudom, de
+arról sem vagyok bizonyos, akkor én hol és hogy leszek. Már majd két
+hónapot töltök itt, Mingyer falujában, hová a khán eladatott, siralmas
+rabságban egy vén tatárnál, ki csak nagy díjért akar szabadon
+bocsátani, s mindennap gyötör és kínoz, mikor fognának már rokonaim
+kiváltani? mert én ezt igértem neki, és azzal fenyeget, ha hamar ki
+nem váltanak, el fog adni túl a tengereken Isten tudja, milyen messze
+országokba. Azért könyörgöm, küldjön édes jó anyám vagy akárki
+rokonaim közül, ki ezen levelemet olvasni fogja, valakit, ki engem
+megszabadítson a pogányok kezéből, különben a sírás és szomorúság
+megölnek engemet, mert már jókor hajnalban kimegyek a tengerhez és
+zokogok, és éjszaka is csak úgy bírok elaludni, ha a sok sírástól
+elfáradtam. Már gyakran gondoltam, hogy a bú és szomorúság miatt
+szívem megszakad, de a jó Isten megtartott eddig, s reménylem, hogy ki
+is fog a kínokból menteni, azért is életem itt csak sírásból és
+imádságból áll. Kérem édes anyám, könyörüljön rajtam, de siessen a
+segedelemmel. Én csókolom a kezeit, tisztelem minden ismerőseimet és
+vagyok
+
+Mingyer... boldogtalan leánya
+
+Ilona.
+
+A levél foglalatja épen nem volt vigasztaló, de mégis bizonyságot
+adott, hogy Ilona él, s hogy menthetésére csak pénz és sietés
+kivántatnak, s ez valamennyire mindnyájokat vidítá, de főleg Szodorayt
+magán kívül ragadta az öröm. Hiszen ő szeretett, s a szerelem egy
+gyenge homályos reménysugárnál is fényes világban látja hajnallani
+jövő boldogságát. Igy Boldizsár is, midőn a levelet ajkaihoz, szivéhez
+nyomta, oly boldogságban érzé magát, mintha azon sorokat nem
+elolvastatni, hanem kedvese édes ajkairól hallotta volna elzengeni s
+úgy tekinté a levelet, mint égtől küldött előjelét igyekezetei
+boldogulásának, és kettőzött szorgalommal végzé az előkészületeket.
+Gróf Károlyi Sándor, ki nagy részt vett a Szirmay család
+szerencsétlenségében, minden szükségesben elősegíté Szodorayt, úti
+levelet ada neki és ajánlólevelet Rakovicza Mihály moldovai vajdához.
+Igy mindennel ellátva indult meg Boldizsár Jászvásárba, honnan a Vajda
+megnyerendő pártfogása alatt, könnyebben reménylé a Krimbe érkezni és
+ott sikerrel munkálódhatni.
+
+HARMINCZHATODIK SZAKASZ.
+
+Pintye Gregor.--A nagybányai tanács bölcs végzése a haramia
+elvesztésére.
+
+Pintye Gregor, apja holttetemétől és gyűlölt testvérétől elválván,
+Máramaros vadonaiba húzta magát vissza, és a zavaros időkben bandája
+számra hamar oly félelmes lett ismét, mint valaha csak volt a huszti
+veszedelem előtt. Nagybánya vidéke, melyet a tatárok nem pusztíthattak
+el, lett fészke s nézhelye rablásainak, s ha útonállása kevés
+keresettel látá el őt, a tehetősebb polgárokat zsarolta, kik neki
+élelmet, sőt gyakran pénzt is kényteleníttettek adni, s e mellett
+nyilván és bátran bejárt a haramia Nagybányára, főleg Piócza Kristóf
+műhelyébe, hol magát rendszerint egy héten kétszer-háromszor
+borotváltatá. A vármegyék nagyobb bajok elhárításával lévén
+elfoglalva, nem fejthetének elegendő erőt ki a rabló vakmerősége
+ellen, a város pedig gyenge volt és félénk az irtózatos haramiát
+megsérteni; mert ha őt falaik közepén megölnék is, előre ijesztve
+valának, hogy bandája az egész várost hamuvá égeti; ismeré Pintye
+polgár uraimék félelmét, s azért járt oly bátran Nagybánya utczáin.
+Mindazonáltal a város is érzé, hogy méltósága föltartására köteles
+valamit tenni a haramia elvesztésére; s ezért a bölcs tanács, hogy
+magát veszedelemnek ki ne tegye, egy jámbor és engedelmes alattvalóját
+választá a nagy műre, ez pedig nem vala más, mint Piócza Kristóf régi
+barátunk, kit is most a városházán látunk ezen merény felett
+tanácsbeli uraimékkal alkudozni.
+
+- Lássa kend borbély uram!--kezdé Stiffelbauer Tóbiász, a városbíró,
+kiemelve fejét mentéje magos préméből, melynek melegében ő bölcs
+beszédein előbb kotlani szokott,--lássa kend, mily nagy dicsőség fog
+hárulni kendre, ha a világszerte híres haramiát egy borotva vonással
+lenyakazza.
+
+- Ha lenyakazza,--zúgá utána az egész tanács, csak Hundeshagen Jónás,
+az ifjú jegyző, ki oly merész volt oppositiót képezni városbíró és
+polgármester uraimék ellen, hallgatott és gúnymosolyra vonultak ajkai.
+
+- Severissime inhibeálok a bölcs magistratus nevében minden efféle
+calumniosus injuriákat, melyek a competens respectust megsértik. -
+Mondá városbíró uram, a merész fiatal embert keményen vizsgálva, s a
+szavak syllabákként pattogtak szájából alkalmasint, hogy minden betű
+mennykő gyanánt csapjon az ellenkező lelkébe.--Gondolja meg notárius
+uram, hogy midőn kegyelmed még in incunabulis csecset szopott, mi
+akkor már itt ezen asztalnál tollat rágtunk, s azért ne legyen a tojás
+okosabb a tyuknál.
+
+- Soha nem is fogom kétségbe hozni, hogy főbíró uram régen rágja a
+tollat. De úgy vélem, inkább becsületünkre válnék, ha mi Pintye
+Gregort megfogatván, fölakasztatnók, mintsem orozva gyilkoltassuk meg.
+- Felele mindig gúnyoló arczczal Hundeshagen Jónás, a főnotarius.
+
+- A bölcs magistrátus nem óhajt hiú dicsőséget, ebben bölcs rendelései
+által mindig kimutatta és ki is mutatja magát.
+
+- Ki is mutatja magát.--Vala a visszhang.
+
+- Mint nem régiben a tatárok ellen.--Jegyzé meg a gonosz szívű
+notarius.
+
+- De kérem alázatosan, ott ki is mutattuk magunkat, saját kalpagomat
+is keresztül lőtték a pogányok,--mondá egy tanácsbeli.
+
+- Majd eljövök senator uramhoz csizmát méretni, akkor megnézem. -
+Viszonzá Hundeshagen, s Kordován János elpirult; mert alkalmasint reá
+ismertek olvasóink a lyukas kalpag hősére, ki azóta nem tudni
+vitézségéért-e senator uram lett Nagybányán.
+
+- Notarius uram, vége legyen a calumniának, mondtam, elég dicsőséget
+aratott már a bölcs magistrátus, és egyes civisek is participálhatnak
+abban; így tehát annál maradunk, hogy Piócza Kristóf borbély és
+chirurgus Pintye Gregort borotválás közben lenyakazza.--Mondá
+Stiffelbauer félig fölállva és mentéje prémét egészen hátra vetve.
+
+- Lenyakazza.--Zúgá ismét a visszhang, s végre a főszemély Piócza
+Kristóf is szóhoz juthatott, ki itt talán épen oly szorult állapotban
+érzé magát, mint Pintye Gregor első borotválásakor a nagybányai
+hegyekben; teste már nem vala oly árnyékvilági, mint a tatár
+fogságban, ámbár többé nem táplálák felesége túróshaluskái, de nem is
+emészté a sok perlekedés és így talán kényelmesebben hízhatott. Most
+tehát rebegő hanggal intézé beszédét a nagybányai tanácshoz.
+
+- Tekintetes Magistratus! én valóban átlátom, mily nagy dicsőségben
+akar részesíteni, de egy esztendeig herczegeket, grófokat borotváltam
+Bécsben, mégis soha sem vágtam le csak egy csirke nyakát is, efelett a
+halhatatlan hírű Pare Ferencz, a chirurgiáról és borbélymesterségről
+irt bölcs munkájában semmi útmutatást sem ad lenyakazásra, tehát
+megvallom, hogy igen gyenge vagyok ezen munka teljesítésére, s
+könyörgöm alázatosan, méltóztassék azt valamely erősebb emberre bízni.
+
+- Hát Bécsben tanult kend szófogadatlan lenni a bölcs tanács végzése
+ellen? Tudjuk mi jól: barátságban áll mesteruram a haramiával, s ha
+parancsunkat pontosan végre nem fogja hajtani, mint egy tolvaj
+czinkost fogjuk megbüntetni, de ha kend Pintye Gregor fejét a
+városházára hozza, privilegiumot kap tőlünk, mely szerint csak kend
+egyedül lehet borbély Nagybánya egész vidékében, s efelett még a város
+chirurgusának is nevezzük. Ezt akarja a Magistratus. Deliberatum est.
+
+- Deliberatum est.--Mormogá a visszhang.
+
+- Tehát determinálja el kend magát szabadon, mert innen csak úgy megy
+el, ha fölfogadja, hogy első megjelenésekor Pintye Gregort lenyakazza,
+különben a tömlöczbe vele, mint orgazdával.--S a tanács-szolgára
+tekinte Stiffelbauer Tóbiás uram.
+
+A szegény sanyargatott borbély összehúzta lábait, mintha már is béklyó
+terhelné, s Jutkáját kiváná maga mellé, ki őt e szorongásból
+bizonyosan kimentené. Azonban összeszedé minden erejét, s beszélni
+kezde:
+
+- De megigéri-e a bölcs tanács, hogy védelmezni fog, ha Pintye Gregor
+társai merész tettemet megboszúlni akarnák?
+
+- Védelmezni fogunk, mint saját szemünk fényét, s két város-hajdút
+adunk őrül házadhoz.--Felelé a városbiró.
+
+- Ugy tehát föláldozom magamat a város boldogságáért. Holnap
+borotválkozó napja van Pintye Gregornak, majd eltéveszti borotvám az
+utat s szakálla helyett gégéjébe fog vágni; bár Pare Ferencz ebben,
+mint mondám, utasítást nem adott, de reménylem, elég ügyesen fogom azt
+véghez vinni, mert Bécsben egész esztendeig borotváltam herczegeket és
+grófokat. De még csak egyre kérem a bölcs tanácsot, ha finom borotvám
+a haramia kemény nyakában megcsorbulna, meg fogja-e azt nekem a város
+fizetni?
+
+- Kétségkívül,--felelé a városbiró,--tehát most menjen kend, s
+készüljön a nagy munkára. Uraim, finis sessionis.
+
+- Vivát!--kiálták a senatorok s fölkelének, csak Hundeshagen
+főnotarius mosolyga ismét gúnyolódva, s a rossz szappanszínű borbélyra
+tekintvén, így biztatá őt:
+
+- Kristóf mester jőjjön hozzám, egy pohár bátorító nem fog ártani, a
+bölcs magistratus által kendre árasztott dicsőség megszerzésére.
+
+Piócza köszönettel fogadta el az ajánlást, s ment a távozók után. Csak
+a tanács-szolga maradt meg a teremben, egy nagyot nevete, mormogván
+magában:
+
+- Senator uraimék megint az én javamra dolgoztak, ezt még ma tudtára
+adom Pintye Gregornak, már szinte peng a jutalom kezemben.
+
+HARMINCZHETEDIK SZAKASZ.
+
+Miképen felelt meg Piócza Kristóf a reá bizott halálos dolognak.
+
+A leírt tanácsülésre következő nap délutánján készen állott már nagy
+munkájához Piócza Kristóf; de ha valaki tudja, hogy halála előtt áll,
+nem remeghet annyira, mint Piócza remegett, tudván, hogy neki ölnie
+kell; legjobb borotváját vette elő, köszörülte és fente, csakhogy
+vághasson reszkető keze. De mindazonáltal sohajtva tekinte a ragyogó
+eszközre, s lelkének háborgó érzelmeit tragikus hősként egy monologba
+önté, mely borotvái legjobbikához volt intézve:
+
+- Egy egész esztendeig voltam Bécsben; de mégis, édes borotvám! téged
+csak akkor vettelek elő, ha egy herczeget kelle borotválnom, még csak
+egy gróf szakállát sem nyírtad le, s most egy haramia gégéjét kell
+fölmetszened. Oh be el fognak rútítani a vérfoltok, csak csorba ne
+esnék éleden, mert az lelkembe fog gázolni és örökre megszomorít. Oh
+Pare Ferencz lelke, légy velem!
+
+S leült az asztalhoz, melyen Pare Ferencz folio munkája, és
+Hundeshagen főnotarius bátorító bora állottak, s hol egyikből, hol a
+másikból erősíté csüggedő lelki tehetségeit. Végre kopogás hallék az
+ajtón s Pintye Gregor közönséges öltözetében lépett be.
+
+- Jó egészséget, borbély!--kiáltá a haramia borzasztó vígsággal, míg
+baltája és pillanata egyiránt élesen látszottak a nyomorú borbélyon
+függeni.--Adjon Isten!--felelé Piócza, de a két szó több fáradtságba
+került neki, mint egy egész borotválás.
+
+- Hát hogy fogod ma szakállomat elpusztítani?--Kérdé a haramia.
+
+- Csak úgy, mint mindig.--Viszonzá Kristóf mester.
+
+- Szappanlelkű gazember, hogy válnék minden szó borotvává, s hasogatná
+össze áruló gégédet. Jól tudom, hogy a tanács kivánatjára meg akarsz
+ma ölni, de nem félek, te nyomorú habkavaró,--ez a hála jótettemért?
+- Riada a haramia Pióczára, ki elbálványult a hallottakra.
+
+- Uram irgalmazz, ennek az embernek spiritusa van, mint Teophrastus
+Paracelsusnak.--Kényszerítettek rá.
+
+- Hallgass!--dörgé tovább a haramia, és leült a borotváló-székre. -
+Szappanyozzál be és borotválj meg szokás szerint, de itt ezen
+felhúzott pisztoly, s csak egyszer rántsd félre kezedet, a lelkedet
+úgy félrelövöm, hogy a sátán szedi fel.--S övéből kivont pisztolyát
+lövésre készen tartá jobbjában. Még gondolatodat is látom, nyomorú
+teremtés.
+
+Piócza reszketve késett, de a haramia új intésére a munkához kezdett,
+s ha valaha, most éltében először kárhoztatá mesterségét, mert az
+átkozott pisztoly minden mozdulatát követé, s egyenesen szívének volt
+irányozva, félelmében az egész tanács, minden privilegium s városi
+chirurgusság kiesett a fejéből, s a borotválás közben nem is tudta már
+szegény, hogy neki Pintye Gregort meg kellett volna ölnie. Végre kész
+lett, a haramia letörlé arczát, övébe dugta a pisztolyt, fölveté
+gubáját, s baltáját megragadván, nagy kaczajjal hagyta el a műhelyt.
+
+Künn már Stiffelbauer Tóbiás uram, a városbiró. Kordován János és még
+egy senator várták a dolog kimenetelét, mert tudósítva valának Pintye
+Gregor megjelenéséről. Képzelhetni tehát elhülésüket, midőn ezt
+fejestül láták a boltból kilépni. A haramia röhögve fordult feléjök,
+de uraimék egy melléksikátorba vonultak, s csak futtokban hallották
+Pintye Gregor kiáltását:
+
+- Majd megborotválom én ezért városbiró uramat, de úgy, hogy bőre is
+szakállával megyen.
+
+HARMINCZNYOLCZADIK SZAKASZ.
+
+Új fordulat a rabok sorsán. Ilka új búja, Judith új boszankodása;
+
+ki jelent meg nálok és mit cselekedett.
+
+Mingyer egy takaros tatár falu volt a Fekete-tenger kis öblénél, a
+Krimi félsziget déli csúcsán; a hullámok által hűsített nyári szellő
+kellemesen lengett illatos bokrai között, s csak itt-ott vereslett ki
+egy fedél a terebély magas fák között. Ezen faluban lakott Jeffi
+murza, nőkereskedő, ki midőn az öreg Abdul fiának háremét, a mint
+feljebb említettük, oly erőszakosan szétűzé, a fösvény uralkodótól
+Szirmay Ilonát megvette, s már rég Konstantinápolyba szándékozék őt
+vinni, ott a szép leányt valamely török nagynak roppant nyereséggel
+vélvén eladni, s erre ösztönöztetett az uralkodó khán által is, ki fia
+közeléből minden előbbi vonzalmait el akará távoztatni, s csak apja
+szoros vigyázata gátolá az ifjút kedvese meglátogatásában. Egyidomún
+folytak Ilona napjai Mingyerben, lakának kerte a tengerig ért, s egy
+sűrű myrthus-bokor koszorúzá annak sziklás partját, s a rostély-
+kerítés szabad kilátást engede a határtalan vízlapra.
+
+Ilkát leginkább ijeszté Jeffi fenyegetése, hogy őt túl a tengeren
+Konstantinápolyba viendi, alig bírá a leányka őt tartóztatni,
+rokonaitól szabadítást és gazdag váltságdíjt igérvén. Hetekig
+reménylett és tűrt a fukar öreg; de midőn Ilka feljebb említett
+levelének elküldése óta hosszú idő elfolyt és Magyarországból semmi
+tudósítás sem érkezék, eluná tovább is várakozni s elhatározottan csak
+kevés napokat engede még a leánykának, őt azok elfolyta után minden
+bizonynyal a szomorú vásárra hurczolandó, mely minden emberibb érzet
+daczára, oly rég divatozik a keleten, s most sem irtaték még egészen
+el, művelt századunk szégyenére.
+
+Ilona egész idejét a kertben tölté, itt szívdobogása jelenté minden
+nap elmulását, s mindenik elmultával egy reménysugára látszott a
+tenger hullámiba veszni, és esti harmatként öntözék könyei a körüle
+ragyogó virágokat, kik mintegy megindulva búsan zárák el kelyheiket és
+saját fájdalmok jeléül tündöklött hervadó leveleiken a gyöngycsepp.
+Már az utolsó nap vala. Jeffi murza jövő hajnalra várta a hajót, az
+őket Stambulba viendőt. Ezen előtudattól gyötörtetve ült Ilona
+alkonyat felé a tenger partján, körüle a szomorgó myrthus, mely mivel
+a hanyatló nap sugarai többé nem érék, esteli árnyékban sötétlett, s a
+gyászos küpresz szomorúan lefüggő ágai homályosíták körüle a léget,
+mint lelkét s érzelmeit a bú, míg a fa koronáján a nap némely sugarai
+fényben ragyogtaták a leveleket, egyszerűen, de mélyen jelentőleg,
+hogyha alant elborulnak napjaink, bízva tekintsünk föl a földi
+homályból, s a remény arany sugarai fogják lelkünket vigasztalni. Ilka
+a gyepre dűlt, majdnem elnyomatva bújától, és könyezése zokogássá
+vált. Pióczáné, kit Jeffi Ilka vásárlásakor úgyszólván ráadásul nyert,
+fölvidítani akará úrnőjét, de a huzamos rabság, elzárva minden
+férfiaktól, csupán a vén kalmár társaságában, őt is elkedvetleníté, s
+bár régtől ismerjük bő nyelvét, most mégis meg kell vallanunk, hogy
+minden szó panaszszá vált szájában mostoha sorsa ellen, s így tehát
+minden fáradozásai a vigasztalásra, csak azt következteték, hogy Ilka
+neki hallgatást parancsolt, s erőt véve magán, fölkelt és tiszta
+csengésű hangján, melyet a fájdalom elnyomása inkább lágyabbá és
+epesztőbbé, mint tompává tett, énekelni kezde, s mintha szavait éghez
+és tengerhez intézte volna, méré fölváltva szemeivel a két határtalan
+elemet, kérőn talán az elsőt, hogy nyújtson segédkart gyötrelmeiben, s
+a másikat, hogy ne ragadja őt még távolabb hazájától.
+
+  Szirmay Ilona éneke.
+
+Tenger iszsza könyemet,
+Búm hazámba nem mehet
+   Vad habokba járva,
+Honomért e köny omol,
+Sírok itt,--s ki tudja hol? -
+   Én szegény kis árva!
+
+Kínoz a bú véresen.
+
+Jó anyám, hű kedvesem
+
+   Mentsetek meg engem.
+
+Vad pogánynál rab vagyok,
+
+Szenvedésim oly nagyok.
+
+   Tán ez óra végem.
+
+Im leányod itt sohajt
+
+Egy végetlen hosszú jajt,
+
+   Tengerár keserve.
+
+Ah! szerelmem hajnala
+
+Vész s homályba elhala,
+
+   Bút szivembe verve.
+
+Ott, hol a Szamos dagad,
+
+Vajha lenne még szabad
+
+   Kedves keblen égnem.
+
+Itt csak a halált lesem,
+
+Jó anyám, hű kedvesem
+
+   Mentsetek meg engem!
+
+Egy gyöngéd érzékes keleti rege, hogy a fülemile a rózsa halálát
+gyászolja szomorú dalában, s ezen egyszerű idea lelket és érzelmet önt
+a természet dalába, de talán búsabbá teszi azt, mert azon édesen epedő
+panaszok egy bizonyos tárgyért ömlenek; úgy a legigénytelenebb dal, ha
+az éneklő akkori lelki állapotját fejezi ki, mélyebb, úgyszólván
+lelkiebb benyomást tesz a hallgatóra, mint a legfellengzőbb hymnusz,
+mely puszta időtöltésül zeng, s csak a művészet és az ének
+mechanismusa által bájoló. Itt nyilván mutatta az ének ebbeli hatását,
+mert maga Judith, ki minden baleseten és szerencsétlenségen legfeljebb
+is csak mérgelődni, de sírni épen nem tudott, ha csak haragból nem,
+könyekre fakadt, melyek mindig sűrűbb és sűrűbben potyogtak szemeiből,
+s később egyes megszakasztott sóhajtások következtek, folyvást
+gyorsabban, végre hangos zokogásra fakadt, mely szüntelen növekedvén,
+már jóval az ének vége után szinte nevetségessé vált erőszakossága
+által, s mivel már zokogáshoz jutott a fürge menyecske, jónak vélheté
+egyúttal elvesztett férjét is megsiratni, mert búja egyszerre panaszos
+szavakba ömledezett, melyek, bár melodiájok nem volt oly gyászosan
+epesztő, s nem gerjeszték a hallgatót oly lágy fájdalomra, mégis
+legalább nevető szánakozást támasztottak keblében.
+
+- Jaj Istenem! irgalmas Istenem! meglátom-e még valaha Nagybányát? -
+Mily keserűség ezeknél az átkozott pogányoknál rabnak lenni,--hiszen
+itt bezárják a szegény asszonyokat, mint nálunk a tömött libákat. -
+Jaj édes Kristófom, megrepedne a te lágy szíved, ha tudnád, mily
+szomorúságban él kedves Jutkád. Kristóf, édes Kristófom, hát te
+mennyit fogsz sírni érettem.--Csak újra meg ne házasodnék az
+átkozott, míg haza vetődöm. Csuda, hogy még eszem el nem hagyott, ha
+még sokáig így tart, holnapig meghalok.--Jaj segíts Istenem!!
+
+Még talán tovább is folytatta volna Pióczáné siralmait, de egy új
+tárgy vonta a két szomorú hölgy figyelmét magára: egy sajka ereszkedék
+az öbölbe, s a kedvező szél s evezők ereje által hamar a part közelébe
+jutott, tövébe azon alacsony sziklának, melyen Ilka és Judith ültek. A
+sajkában nehány tatár, s két idegen moldovai öltözetű volt, az
+egyikben Ilka tüstént Bogdanu Gyurka kapitányra ismert, s talán
+öntudta nélkül elsikoltá magát, a kapitány reá tekinte, s mintha
+meglepetve a látványtól, kételkednék, merően nézé jó darabig a
+leánykát és tatár kisérőivel szólván, a partra szállott, hol hamar
+eltűnt Ilka szemei elől.
+
+Ha Ilka valaha különös érzelemmel viselteték a moldvai kapitány iránt,
+ez legfeljebb is nem gyülölség ugyan, de az utálatnak és megvetésnek
+valamely neme volt, mégis maga sem tagadhatá a szegény leányka, hogy
+ezen régi ismerősének véletlen megjelenése örömre gerjeszté inkább
+indulatait, a mennyire tudniillik elfogult lelki állapotja s hosszú bú
+által bágyadt rugóssága lelkének az öröm élénkségét fölhatni engedék.
+Mert Bogdanu legalább oly ember vala, kit ő honában és boldogabb
+napokban tanult ismerni, s így a magában kellemetlen jelenés, édes
+emlékezeteket ébresztvén föl, maga is, ha nem édessé, legalább
+elfogadhatóvá változik. Aggva függtek Ilka szemei azon úton, melyen
+Bogdanu eltűnt, s már huzamos ideig várakozván, félni kezde, hogy a
+kapitány vagy reá nem ismert, vagy épen boszúságból fölkeresni sem
+akarja. Ezen kétségből nem soká maga Bogdanu vonta ki hősnőnket, Jeffi
+murza társaságában közelítvén.
+
+- Tehát ezen leány az, kit te megvenni, vagy a mint mondod,
+megszabadítani akarsz?--Kérdé a tatár, Ilkára mutatván, Bogdanut.
+
+- Ugyanez.--Felele a bojár, szokott hidegsége egy kevéssé, de alig
+láthatólag fölolvadván.--Mit kivánsz érte?
+
+- Négyszáz zechint.
+
+- A khánnak százat sem fizettél, ez iszonyú nyereség volna oly rövid
+időre--viszonzá alkudólag Bogdanu Gyurka.
+
+- Ha Stambulba viszem, ezeret is megkapok.--Mondá szárazon a kalmár.
+
+- Egy szó mint száz! százötven zechint adok, még úgy is elég
+nyereséged lesz.
+
+Ilka örömmel hallgatá a két alkudozó beszédét, eszébe sem jutván, mily
+illetlen volt a bojártól jelenlétében alkuba bocsátkozni saját
+személye felől, s fukarkodni egy leány megszabadításában, kibe ő mégis
+szerelmes vala. De csüggedt a leányka reménye, midőn tapasztalá,
+mennyire távoznak az árban egymástól az alkuvók.
+
+- Százötven! ha-ha-ha!--röhöge a vén murza hosszú szakállát
+simogatva,--egy fiatal legény ne legyen ily zsugori leányvásáron.
+
+- Nem akarok sokat csevegni, tehát röviden mondom: kénytelen vagy a
+leányt százötven zechinen nekem adni.--Mondá szokásánál valamivel
+erősebben Bogdanu.
+
+- Ha-ha-ha! guar kénytelen! a próféta szakállára ez iszonyú!--kiálta
+föl Jeffi murza, és szakálla jobbra-balra lengett nevettében.
+
+- Korán kaczagsz, öreg!--szóla a bojár diadalmas gúnynyal.--Vedd
+ezen írást és olvasd--s ruhájából egy iratot húza és a kalmárnak
+nyújtá. Ez még mindig nevetve tekinte bele; de alig futá által
+tartalmát, s a vénség minden redői megkettősültek homlokán, s csak
+azért nem sápadt el, mert arczai különben is vetekedtek az aszott
+falevél színével.
+
+- Hát uram?--Abdul khánt nehéz volt megőrzeni, hogy minden törvény
+ellen lakodra ne rontson, s azért az öreg khán jobbnak találta Szirmay
+Ilonát egészen elküldeni a Krimből, én vajdám dolgaiban épen Bakcsi-
+Szeraiban voltam, s elvitelére ajánlám magamat, s azért ezen írásban
+rád parancsolt a khán, hogy Ilkát mérsékelt áron tüstént által add.
+
+- De uram, százötven nagyon kevés--mondá már könyörgőleg a tatár.
+
+- Egy párával sem többet--viszonzá határozottan a bojár.
+
+- Legyen áldott a próféta neve. Vidd el, ha a khán parancsolja -
+viszonzá fájdalmasan Jeffi murza.
+
+- És hazámba fogsz-e vinni?--kérdé örömöt lihegve Ilka a bojárt. Ez
+habozott a felelettel, végre mégis alkudozó hangon rebegé:
+
+- Előbb Jászvásárba, onnan--azután--onnan hazádba, ha egy kérésemet
+teljesíted.
+
+Ilka örömében nem is hallá a bojár végső föltételét s örömtől eltelve
+borult Judith nyakára, de ez sírt.
+
+- Hát a kisasszony elmegy, én csak egyedül maradjak itt?
+
+Ilka megszáná szenvedése társnőjét, s kéré Bogdanut váltsa ki őt is,
+mind magáért, mind Judithért bő visszafizetést igérvén. Bogdanu hamar
+rá állott, kétszáz zechinért mindketten szabadok voltak--de csak
+Bogdanu Gyurka hatalmában.
+
+Ha eddig Ilka éjszakáit a bú miatt tölté álmatlanul, most az öröm
+tartá őt ébren, s így annál könnyebben készülhetett az elutazásra,
+melyet Bogdanu a következő nap kora reggelére határozott. Egy tatár
+katona-csapat kisérte őket a határokig, kiket a khán maga rendelt
+Bogdanu, mint a moldovai vajda követe mellé, s talán még más okokból
+is.
+
+Az utasok minden kellemes vagy kellemetlen kaland nélkül értek el
+Jászvásárba.
+
+HARMINCZKILENCZEDIK SZAKASZ.
+
+Mik történtek Jászvásárban, s miképen egy ajtó nyilásán
+
+a moldovai kapitány nagyon elhűlt.
+
+Ilka az egész úton okot lelt elégedve lenni a bojár bánásmódjával, s
+ez Jászvásárba érkeztekor is megmaradt, de csak egy-két nap örülhetett
+tisztán a leányka, elmélyedve azon édes reménybe, hogy nemsokára
+otthon kedveseit karolandja, de ezek egéből hamar kirázta őt Bogdanu;
+ugyanis egy este, kevés nappal megérkezésük után, belépett hozzá a
+kapitány, s a leányka már haza utazhatása hírét várá ajkairól hallani,
+midőn amaz egy házassági ajánlással lépett elő, szokása szerint minden
+tekervény, de egyszersmind minden szükséges előzet és ügyesség nélkül
+is. Ilka elhalaványult, s első pillanatban felelet sem juta eszébe,
+annyira meg volt lepetve a váratlan ajánlás által. Ámbár még a Krimben
+félni kezdett, hogy őt Bogdanu csak nőjéül vehetni váltja ki, de
+azótai barátságos s minden haszonleséstől tetszőleg ment magaviselete,
+egy az előbbivel ellenkező és jó véleményt keltettek a kapitány felől
+lelkében, innen magyarázhatni némító meglepetését, mely a bojár
+ajánlatánál hülesztő ijedéssel fogta el szívét.
+
+- Nem értett talán a kisasszony? ismét esedezem tehát nyújtsa nekem
+kezét, mint férjének, s az oltártól egyenesen anyja karjai közé
+vezetem.--Szóla másodszor a bojár, első kérése felelet nélkül
+maradván.
+
+- Nem gondoltam, hogy az úr ily föltétellel váltott ki a tatár
+rabságból. Van ugyan joga hálámra és kérje a váltságdíjt kétszeresen,
+háromszorosan, rokonim megadják, de hogy egy tetszésem elleni
+házasságban boldogságomat föláldozzam, azt tőlem józan észszel senki
+sem kivánhatja.--Felelé Ilka majd több, mint asszonyi
+határozottsággal, de inkább egy megbántott, mint egy megbántó hangján.
+
+- S ha ki nem váltottam volna a kisasszonyt, eddig már egy török
+karjaiban rabnő lenne és nem feleség.--Viszonzá Bogdanu Gyurka, és
+könnyen kitetszék beszédéből, hogy nagy erőlködésbe kerülhetett neki a
+szemrehányás hangját elnyomni.
+
+- Talán az Isten máskép segített volna rajtam, de ha úgy is, ok lehet-
+e az egy keresztény előtt kényszerítésre, hogy egy pogánynál rosszabb
+lett volna állapotom?
+
+- Igen, de én szeretem a kisasszonyt--mondá majdnem tüzesen Bogdanu.
+
+- De tudja már, hogy anyám és bátyám e házasságot ellenzik, s
+remélhet-e boldogulni velem, tudván, hogy én mást szeretek? Kérem,
+azért álljon el ezen szándéktól, s fogadja egész hálámat, s kérjen
+pénzt eddigi jótettiért, a mennyit akar.--Mondá esdeklőleg Ilka.
+
+De a bojár, ki fentebbi szerelemvallásakor talán minden tüzét
+kilobogtatá, ismét szokott hidegségébe esve, csak előbbi kérelmével
+vítta a leánykát. Bogdanu szerette ugyan Szirmay Ilonát, de a szerelem
+talán csak az egy fösvényen nem mutathatja mindenhatósága egész
+hatalmát, így Bogdanu szerelme sem volt mellékes vágyaktól ment, s
+épen, mivel tüze nem volt oly heves, félrelépései sem valának oly
+csapongók; a leányka kezét óhajtotta ugyan, de mellette nem találta
+megvetendőnek az általa nyerhető gazdagságot, s ezért akarta
+kérésekkel megnyerni a leánykát, hogy rokonai megegyezését és kincseit
+is megkaphassa. Sikeretlen látván azonban első lépését, egy második,
+ezen esetre előre betanultra tért.
+
+- Jól van, a kisasszony Szodoray után búsul, eddig szánakozásból
+szólani nem akartam, de tudja meg most a szörnyű megcsalatást:
+Szodoray előbbi kedvesét elveszettnek tartván, azóta megházasodott.
+
+- Ez hazugság, lehetetlen!--kiáltá Ilka, s bár valóban kétlé a bojár
+állítását, mégis minden vére arczaiba lövellett.
+
+- Ugy van, ő megházasodott,--ismétlé Gyurka--s most az ajtó megnyilt
+s elhülve tekinte ki a kapitány.
+
+NEGYVENEDIK SZAKASZ.
+
+Ki jött be az ajtón, s ki vezeté őt? miből kitünő, hogy a moldovai
+kapitánynak nagy oka volt
+
+az ajtónyiláskor elhűlni.--Judith szúrós beszédei.--Hosszú éj után
+hajnal kezd hasadni.
+
+Pióczáné ifjasszony, ki Bogdanu minden vigyázata mellett is ki tudott
+lopózni, lépett be s kezénél fogva vezeté Szodoray Boldizsárt.
+
+- Kisasszony! kisasszony, itt van Szodoray úrfi! az utczán leltem őt,
+Tatárországba akart utazni, minket kiváltani!
+
+- Boldizsár!--Ilka!--kiálták a szeretők, s egymás ölébe forradva,
+adák és vevék a nem reménylett viszontlátás kéjeit, mely
+szerelmeseknél a föld minden üdvei között a legnagyobb, legtisztább
+lehet, csak azért is, mert az egész külvilágot, s magát az életet is
+elfelejteti. De Bogdanu, mint hinni lehet, egészen ellenkező
+érzésekkel tekinté a magas öröm jelenetét, mely neki minden reményeit
+egy rövid percz alatt tönkre tette, azt gyenge lelke is átlátá, hogy
+itt állapotját jóvá tenni, vagy azon becsületes módon segítni nem
+lehet, erőszakot pedig gyávasága elkövetni nem hagyott, ha talán
+roszasága javallott volna is, és e felett most békés időkben ily
+valamit tenni nem is vala tanácsos. Azért legjobbnak találta a dolgot,
+mennyire lehet, javára fordítani, s abból a legnagyobb hasznot húzni,
+így legalább, ha szerelme üres kosarat kapott, fösvénysége teli
+erszényt nyerhetett.
+
+Judith pedig, míg a szeretők boldogságukba merülve a bojárt egészen
+elfelejték, nem mulasztá el dicső szokása szerint ezt boszantani.--No
+uram, most kegyelmed nélkül is elmegyünk Magyarországba.
+
+Ezen szavakra föleszmélt Szodoray, s Bogdanuhoz fordult. Azonban
+mindeddig a bojár tetteinek csak nemesebb részét, a kiváltást tudván
+Pióczánétól, igen nyájas barátsággal viselteték iránta.
+
+- Most valóban tiszteletet és hálát gerjeszt keblemben, kapitány úr,
+azért baráti jobbomat nyújtom. Bocsásson meg, ha valaha talán nem mai
+barátságommal állottam kegyed előtt. Kérem, mondja meg: mi tartozásom
+ezen drága kincs kiváltásáért, hogy legalább ezen csekélységben
+meghálálhassam tettét.
+
+Bogdanu egy hosszút pillanta a beszélőre, és azon henye elbizottságot
+vévén föl, melyet ő talán férfi méltóságnak tartott, széles lusta
+hangján, de még sem oly bátran, mint hajdan Jeffi murzával, alkudozni
+kezdett.
+
+- A kisasszonyért négyszáz arany, s ezen párduczbőr és fényes forgó,
+mely most kegyelmeden díszlik, de csak úgy, ha ezen menyecskéért is
+száz aranyat fizetnek.
+
+- Nem fél kegyelmed az Istentől?--kiáltá Judith--hiszen
+Tatárországban mindkettőnkért csak kétszáz aranyat fizetett. -
+Szodoray szemei haragosan villogtak a bojárra, s máskor talán kérdőre
+vonta volna alávaló fukarságáért; de itt Ilkája bírhatása forgott
+fenn, s mik valának ezért a föld minden kincsei? s alig megvetőleg
+szóla a fösvény kapitányhoz:
+
+- Kegyelmed a föld legtisztább lényével is kalmárkodik, de itt a pénz.
+- S kiolvasa ötszáz aranyat egy erszényből;--itt a párducz bőr,--s
+maga veté azt a bojár nyakába.
+
+Most könyezve simult oldalához Ilka, s kérőleg tekintve a bojárra
+esdeklé:--Csak a kócsagot engedd el, az édes atyámról Boldizsárra
+maradt ajándék.
+
+- Épen azt kivánom,--viszonzá szárazon a bojár.
+
+- Lásd Boldizsár!--folytatá a leányka kedveséhez fordulva--mily rosz
+ember ez; nem csak, hogy ily sokat kér kiváltásomért, sőt még téged is
+hűtlennek rágalmazott, azt mondta, hogy már megházasodtál.
+
+- Ne búsulj kedvesem,--viszonzá Szodoray--az alávalóság mindig
+hazugsággal jár; s atyád árnyéka nem fog neheztelni, ha becses
+ajándékát leánya szabadítására fordítom.--S most a forgót kalpagjáról
+levevén, Bogdanuhoz intézé erős, mély utálatot kifejező hangon
+beszédét.--Ha tudtam volna, hogy kegyelmed ily alávalóságot képes
+elkövetni, sohasem ajánlottam volna baráti jobbomat, s most vissza is
+vonom azt. Vegye tehát fösvény kivánata szerint ezen drága kócsagot,
+de tudja meg, hogy legforróbb óhajtásom: bár fejestül levághatnám azt
+ezen testről, mely viseléséhez gyalázatossága miatt oly kevéssé méltó.
+
+- Uram, hát ez előbb oly bőven igért hálája?--kérdé boszúsan a bojár.
+
+- A ki jótetteit pénzzel fizetteti meg, az egyéb hálára számot nem
+tarthat.--Felelé Szodoray, s míg pillanata lángolón meredt a
+kapitányra, jobbja a kardhoz nyúlt; ez összerémíté a félénk bojárt, s
+zavarodását elrejteni, hamar egy zacskóba söpré az asztalon heverő
+aranyokat, és szinte örömmel látá, hogy Szodoray menni készült.
+
+Boldizsár karon fogá Ilkát, s menő félben vissza tekinte Bogdanura. -
+Uram, kivánságomat hallotta; de mindazonáltal óhajtom, áldja meg az
+Isten több emberséggel, mint eddig mutatott.--S kilépett kedvesével,
+szolgája pedig és Judith követék.
+
+NEGYVENEGYEDIK SZAKASZ.
+
+Az utasok Nagybányára érkeznek.--Mi illetlenül fogadtaték saját
+lakásában
+
+Pióczáné asszony, mily véres csata támadt, s ki eszközlé a békeséget.
+
+Homályos este érkeztek Szodoray és Ilka Nagybányára s egy régi
+ismerősüknél vettek szállást; de Judith férje lakát kereste föl, s
+mennyire csodálkozék, midőn a boltot zárva lelé? Az udvarba lépett s a
+konyhából egy szolgáló jött elébe.
+
+- Mit csinálsz te itt?--kérdé Pióczáné nem legnyájasabban a leányt.
+
+- Én ifjasszony, a mit egy becsületes szolgáló--vala a felelet.
+
+- S ki szolgálója vagy?
+
+- Piócza Kristóf kirugós úré--viszonozá majd oly hánykolódva, mint a
+kérdés történt, a leány.
+
+- Hogy is ne!--még szolgáló is kell neki?--szépen gazdálkodott a jó
+madár--szolgáló!--majd kiverem én fejéből a világ minden szolgálóit.
+- Hol kószál az urad? S míg ezeket pattogtatá a fürge menyecske, bal
+kezét erősen csipejébe nyomta, s a jobbal bámulandó sebesen motólált a
+levegőben.
+
+- A csapszékben van biz ő kelme, ha épen tudni akarja az asszony; de
+kérem, mi köze van hozzá?--Mondá a szolgáló állásában és pattogó
+sikoltó beszédében utánozva és gúnyolva ismeretlen asszonyát.
+
+- Mi közöm van hozzá?--te konyhaféreg,--te még velem feleselsz? -
+mostad volna meg inkább azt a lábost, hogy ne lenne rajta újjnyi
+vastagságú a zsír, hát az a laskanyujtó olyan piszkos, mint egy szekér
+tengely,--iszen majd tisztaságra tanítlak én.--Várj.--De azonban a
+szolgálónak épen nem kellett várakozni, mert szélsebességgel csattant
+meg arczáján Pióczáné tenyere. Azonban tapasztalhatá most Judith, hogy
+elléte óta igen megtöretett házi hatalma, mert a szolgáló épen nem
+lustán, sőt talán nagyobb erővel adá vissza a pofont. Hősnőnket
+mérgében a guta környezé, s talán magát föltartani ragadt kezeivel a
+leány hajába, ez hasonló erőszakkal markolá meg a fejkötőn által
+Pióczáné kontyát, s a tűzhelyig hurczolta asszonyát, ki szemlátomást
+gyöngébb volt. Itt a lábost földönték, melyben a szegény borbély
+vacsorája melegült, s a forró lé Judith asszony lábaira önté dühét,
+kit az erősebb szolgáló is lenyomván, hátát hangos ütésekkel döngeté.
+A nevetséges csata zaját még inkább növelte mindkettejök szünetlen
+visítása. S ki tudja, mily halálossá válhatott volna ezen veszekedés,
+ha felesége szerencséjére, de saját szerencsétlenségére Piócza nem
+jött volna. Ő hitvesére csak akkor ismert, midőn nagy ügygyel-bajjal
+elválasztotta a csatázókat, de azon pillanatban reá is rohant gyöngéd
+felesége, talán csak házassági szerelemből vele is megosztani azon
+számos ütlegeket, melyekben őt a szolgáló súlyos keze oly bőven
+részesíté. A hű cseléd azonban nem tűrheté ura megbántását, s rohanva
+rohant Pióczánéra, ki nyakán függő fejkötőjével, borzas hajával, s a
+vértől, méregtől majd felcsattanó képével foganatosan paródiázhatott
+volna egy fúriát. De most csak egy czibálásra jutott ideje a
+szolgálónak, mert a jó Kristóf tudtára adá, hogy ezen idegen nem más,
+mint tulajdon felesége. A következő dolgokból pedig csak azt akarjuk
+megmondani, hogy, mint természetes, Pióczáné megsértett méltósága egy
+pillanatig sem tűrheté tovább a szolgálót, kinek is még azon este el
+kellett takarodni. Piócza pedig egy erős és fontos erkölcsi oktatást
+volt kénytelen eltűrni, a csapszékbe járás és szolgáló tartás végett,
+mely tanítás a leselkedő szomszédok állítása szerint, gyakran
+ékítteték föl holmi tettleges és ütleges phrasisokkal, melyeket a
+közönséges életben «pofon» névvel fejezünk ki; ezt alkalmasint csak
+csupa javítási czélból és nagyobb behatás végett tette Pióczáné.
+
+Ily zengő öröm fogadá Judith ifjasszonyt házában. Térjünk mi azonban
+vissza Szodorayhoz és Ilkához, kik Nagybányán, megtudván, hogy a
+haramiák jó darab időtől fogva Szatmárba vonultak, és így Mármaroson
+által biztosabban térhetnek haza, erre vették másnap korán reggel
+útjokat.
+
+NEGYVENKETTEDIK SZAKASZ.
+
+Kik vártak az utasokra a hegyekben, és miképen fogadák el őket.
+
+A hajnal fényes sugarai egy tiszta eget világítanak föl azon nap,
+melyen Szodoray kedvesével Máramaros felé indult. Az erdők, hegyek,
+rétek, már az őszi zöld mélyében tündököltek, s a szántóföldek
+sárgasága nyilván hirdete később évszakaszt, midőn azon borzasztó
+sziklaútra térünk, melyet beszélyünk második szakaszában írtunk le, s
+a melyen Bogdanu Gyurka kiraboltaték. Ezen útnak Nagybánya felé nyiló
+torkolatján tehát, azon reggel három férfi ült inkább szokásból, mint
+a hideg ellen gubáikba takarva, bárány süvegeik mélyen homlokukba
+nyomva. Az első mellett hosszú nyárs hevert, s kard villoga gubája
+alól, e felett mindnyájan fejszékkel és puskákkal voltak fegyverkezve.
+
+- Marosán!--kiálta az első, egy felettük magasan tornyosuló oromra
+tekintve;--látsz-e már valamit?
+
+- Most érkeznek a patakhoz, ők lesznek, öt-hat férfi, egy asszony is
+ül a kocsiban.--Rajta kapitány!--felelé egy negyedik a magasból,
+külsejére a többiekhez hasonló.
+
+Pintye Gregor, mert ez vala a fölszólított, egyet füttyentett, ujjait
+szájába dugván, s a völgy mélyéből tiz vagy tizenkét szálas férfi
+mászott föl, mind egyenlő öltözetben a már leírtakkal, s Marosán is
+leereszkedék őrhelyéről.
+
+- Oszoljatok el, ti jobbra, ti balra, a sűrűbe, mi négyen e szikla
+mellé vonulunk, lőni csak mi fogunk, ti nektek ölni nem szabad, azért
+mihelyt puskáink ropognak, rohanjatok elő s kötözzétek meg az élőket,
+de a ki gyilkol, azt vakszemével szegeztetem az első fára.
+
+A haramiák szó nélkül vonultak el, s csak Pintye Gregor maradt három
+társával előbbi helyén. Marosán, ki most Pintye Gregor kegyelmében a
+Husztnál elveszett Kosztán helyét foglalá el, töré meg a csendet.
+
+- De nem jobb volna valamennyit mindjárt itt összeölni?
+
+- Nem, ez kis boszú lenne. Én Szodorayt és Ilkát elevenen akarom
+elfogni, s tudja meg a vén Szirmay, hogy kezemben vannak, s csak
+azután haljanak el kínosabb halállal--felelé Gregor.
+
+- De nem hinném, hogy annyi nyugtunk lenne itt, mert Karácson, ki egy
+hét óta oly keményen űzőbe vett, alkalmasint észrevette már hirtelen
+távozásunkat Szatmár vármegyéből, s hamar nyomunkba fog akadni -
+folytatá Marosán.
+
+- Hirtelen távozásunkat!--s talán azt gondolod előle? Marosán, ne
+említsd többé azon embert, én nem futottam előle, megtudtam, hogy
+Szodoray haza viszi mátkáját, s a boszú intett ide--mondá Pintye
+Gregor fölemelkedve, s szemei iszonyú harag tüzében forogtak.
+
+- Uram!--szóla ijedezve Marosán,--ki mondta, hogy Karácson előtt
+futottál?
+
+- Nem,--de mégis,--ha azon embert halva terítnéd lábaimhoz Marosán,
+- ezer arany lenne jutalmad--viszonozá Pintye Gregor, s az előbbi
+iszonyúság haragjában fájdalommá változék.
+
+- Miért nem lőtted hát agyon, midőn ma egy hete alig tiz lépésnyire
+ment el előttünk, s mi a sűrűben rejtve valánk? az én puskám nem volt
+töltve.--Kérdé Marosán.
+
+- Én akkor gyenge voltam,--te okát nem is képzelheted, de csak máskor
+hozza őt az ördög nyársom hegyére.--De már ideje, vonuljunk el.--S a
+szikla mögé bújtak a haramiák, kiki alkalmas állást keresve, mely mind
+lövésre, mind elrejtésökre egyiránt alkalmas. Kevés ideig vártak e
+helyzetben, midőn Szodoray és Ilka öt szolga kiséretében az út magasán
+megjelentek. Az ifjú kedvesével, a kocsis, és egy szolgáló a kocsin
+ültek, négy szolga mellettök lovagolt. Ezekre irányzák csöveiket
+Pintye Gregor és társai, s egy durranásra mind a négy halva terült le
+lováról. A többi haramiák is elő rohantak, és Szodoray, mielőtt
+védelemről gondolhatott, megragadtaték s erősen megkötöztetett, -
+hasonló sorsra jutott Ilka is.
+
+Pintye Gregor megfogatá őket, s egy tekervényes úton a völgybe
+vezetteté, gúnyolva Szodoray minden igéreteit, ha őket szabadon
+eresztené. A völgybe érvén, egy elrejtett barlang durván faragott, de
+erős ajtaját nyitá meg a haramia, s bele taszítá foglyait, kik az ő és
+Marosán vezérlése alatt egy tág szikla terembe értek, melybe a
+haramiáknak sokféle butyoraik valának rakva. Itt röhögő gúnykaczajjal
+hagyá el őket Pintye Gregor, gyakor látogatást igérve, s bezárá a
+terem ajtaját, innen pedig még egy hosszú tornáczon kellett végig
+menni a barlang nyilásáig, hol a második ajtó volt, semmi kiabálás sem
+hangozhaték ki a mély üregből, s így a boldogtalan foglyok kénytelenek
+voltak lemondani minden segedelemről, ha csak az isteni gondviselés
+egészen véletlen nem küldené azt. A haramiák eltávoztak a magas útról,
+eltakarítani rablások nyomait.
+
+NEGYVENHARMADIK SZAKASZ.
+
+A negyvenkettediknek folytatása.
+
+Szodoray és Ilka lelkében a bú oly sötéten éjszakázott, mint körülök a
+barlang mély homálya. Elveszteni valamit, mielőtt az ember birtokának
+tökéletes reményében lett volna, már csak azért sem oly sajnos, mert
+ezen esetben mindig kétségek szoktak a lélekben támadni, a vágy
+teljesítése felől, s így a lélek megrokonul valamennyire az elvesztés
+gondolatával; de megfosztatni valamitől, minek bírására az ember
+minden kétség nélkül számolt, csak váratlansága miatt is véresebb
+fájdalom. Ily állapotban leljük a boldogtalan szeretőket egy dohos
+barlang mélyében, s hatalmában egy embernek, kinek ajkain az irgalom
+ismeretlen szó és szívében ismeretlen érzet vala, s ki e felett
+ellenök, különös boszú által hevítteték. Keményen hátrakötött kezeik
+még azon örömöt sem engedék, hogy egymás karjai közt sirathassák
+boldogtalanságukat. Ilka Szodoray mellére hajtá fejét, s ennek ruhája
+a haramiák erőszaka által fölszaggatva lévén, érzé kedvese forró
+könnyeit szívére gördülni.
+
+- Ne sírj édes Ilkám, az Isten nem mentett meg ennyi bajból, hogy
+nyomorún veszítsen el egy haramia barlangjában,--vigasztalá Boldizsár
+kedvesét, ki csak hangos zokogással felelt.
+
+De most egy zaj a barlang belső oldala felé vonta figyelmüket; úgy
+tetszett nekik, mintha lassan egy ajtó nyittatott volna meg, s
+nemsokára lassú léptek is hallatszának s midőn meredten és
+lélegzetüket elnyomva figyelmeztek foglyaink, egy «pszt, pszt»
+hangzott füleikbe.
+
+- Ki bujkál itt a sötétben?--kérdé Szodoray,--még itt is haramiák
+leskelődnek.
+
+- Kérem alázatosan, én sem vagyok itt sokkal jobb állapotban, mint
+kegyelmetek--suttogá egy szózat a barlang hátulsó szögletéből, s
+pisszegő hangjából czigányt lehetett gyanítani,--ha kegyelmetek el
+nem árulnának, talán segíthetnék.
+
+- Hogy árulnók el azt, ki életünket megmenti--felelé Szodoray, -
+bőven megjutalmazlak, csak igéretedet teljesítsd.
+
+- Hát várjanak egy kicsit--viszonzá a szózat. Nemsokára tüzet ütött
+ki, s a sűrűn pattogó szikrák, egyes pontokat világítva föl, még
+borzasztóbbá tevék a barlang homályát; hamar gyertya égett, s ennek
+világánál látá Ilka, hogy megmentőjök nem más, mint Pintye Gregornak
+hajdan Husztra küldött heroldja, Móre a czigány, kinek is első dolga
+volt most a foglyok kezeit föloldani.
+
+- Hogy jutottál te e bűnfészekbe?--kérdé Szodoray a czigányt.
+
+- Hát téns uram, én valaha czimborája voltam Pintye Gregornak, és
+becsült is ám a kapitány, a kisasszony látott is Huszton, hová mint
+követet küldött vezérem; de ott majd kikapták alólam a földet, vagy
+engemet a föld felől; a bástya bedűlése által ugyan kiszökhettem, de
+nem sokára láttam, milyen gyümölcsöket termettek a fák a huszti
+erdőben. Ez nagyon megijesztett, mert a vadalma állapotját soha sem
+irígylettem, oda hagytam tehát a zsiványságot; de hasznomra akartam
+fordítani azt, a mit itt mulatásomban tapasztaltam: Pintye Gregor
+minden kincseit e barlang egy rejtekébe rakta, s azt kívüle csak én
+tudtam, ugyanazon titkos üregen által, egy rejtett ajtó is vezet a
+barlangba s ezt is csak én tudom Pintyén kívül, arra lopóztam én be,
+hogy el vigyem egy részét Pintye Gregor pénzének, mert egy részéért én
+is fáradoztam, tehát igazságosan engem is illet. Épen kutatásom között
+háborgatott a haramiák bejövetele, s legottan elbújtam, de rejtekemből
+meghallottam, mily rettenetes bűnt forralnak ezen átkozott gonosztévők
+nagyságtok ellen; ha tehát bíznának egy becsületes czigány legénybe,
+én azon hátulsó ajtón kivezetném.
+
+- Ha azt teszed--felelé Szodoray,--nem lesz szükséged a lopott
+pénzekből gazdagulnod, én életed fogytáig eltartlak.--De egyszersmind
+szorosan vizsgálni kezdé a czigányt; mindazon által kétségei hamar
+eloszlottak, mert ez őket a mostaninál gonoszabb helyzetbe nem
+vezetheté, Szodoray széttekinte a barlangban, fegyvereket kerestek
+szemei, hogy védelme lehessen valami véletlen támadás ellen, de Pintye
+Gregor alkalmasint, igen őrzé egy darab idő óta haramiái előtt e
+barlangot, mert épen semmi sem találkozék benne, a mi nekik
+szükségesebb szer lett volna, így tehát fegyver sem, és Szodoray
+kénytelen volt puszta kezekkel követni szabadítóját. Ez azért a
+gyertyával elő ment, s védenczét a rejtek ajtón át, melyet maguk után
+ismét bezárt, egy alacsony tornáczba vezeté, ezen keresztül egy kis
+üregbe értek, hol több teli zacskó hevert a földön, ezek közül a
+legnagyobbikat bal hóna alá vette Móre, és némán tovább ballagott. Az
+üreg másik végén ismét egy szikla torkolat mutatkozék, ez annyira
+alacson volt, hogy a bemenőknek csak erősen hajolva lehetett tovább
+haladniok. A tornácz fölfelé tekergett, s végre egy erős durva ajtó
+előtt megszűnt. Móre letevé zacskóját, a gyertyát baljába fogta, s
+jobb kezével gubája alól egy kulcsot húza ki, melynek otromba idoma
+nyilván vallá, hogy vagy ő maga, vagy nembelieinek egyike volt
+készítője.
+
+- Tekintetes nagyságos úr, ha az ajtón kívül senki sem áll, meg
+vagyunk mentve--suttogá a czigány. Ilka, kit az egész úton kedvese
+vezetett, lihegni sem mert, és keményen simult Szodoray oldalára. Móre
+már föl akará nyitni az ajtót, de azon pillanatban kívülről lépések és
+beszéd hallatszott, a czigány hirtelen eloltá a gyertyát és védenczeit
+kezüknél ragadván, az ajtó sarkánál egy a sziklába kissé benyúló
+üregbe húzta. Itt lélegzet elnyomva vonultak meg, és szívök sűrű
+dobogását kivéve a zajos élet minden jele eltávozék tőlök, csak Ilka
+reszketett minden tagjaiban, alig tartva föl magát kedvese vállain.
+
+- Az átkozott hajdúk hamar nyomunkba akadtak; de a rabokat magammal
+hurczolom, míg csak lehet,--föl a hegyekbe futunk Máramaros felé. -
+Zúga egy hang az ajtón kívül s könnyen ismerhető vala Pintye Gregor
+szava.
+
+- Már pedig Nagybánya felől is közelít üldözésünkre egy csapat. -
+Mondá egy másik hang, s egyszerre vele a kulcs is nyikorgott, az ajtó
+egészen kinyílt, és Pintye Gregor belépett, utána Marosán, a haramia
+hirtelen becsapta az ajtót, és ismét bezárá, s haladék nélkül tovább
+ment kisérőjével együtt, a sötétben nem is gyaníthatva foglyai oly
+közellétét, annál kevésbbé, mert a napvilág betörő fénye ellen
+árnyékot vetett rájok a benyitott ajtó is. Rabjaink, mély csendben
+maradtak, míg a haramiákat elég messze nem gondolák, ekkor Szodoray az
+ajtóhoz ugrott, elvevén Móretól a kulcsot, halkan felnyitá az ajtót, s
+épen oly csendesen kiléptek mind a hárman. Szodoray ismét bezárá az
+ajtót s a kulcsot benne hagyá kívülről, hogy akadály lehessen Pintye
+Gregornak a felnyitásban. És minden sebességgel Nagybánya felé
+siettek, hogy az onnan jövő csapattal találkozhassanak.
+
+Pintye Gregor és Marosán foglyaikra nem akadván, annál inkább
+elhültek, mert épen megfoghatlan vala előttök, hogy szabadulhattak
+meg, erőszakos kitörésnek semmi nyoma sem látszott, az ajtók zárva
+valának s a barlang titkos járásait Pintye Gregor véleménye szerint
+csak ő maga és új beavatottja Marosán tudák, mert Mórét a huszti
+követség óta holtnak vélte. Lámpással kezdék tehát a barlangot
+vizsgálni s legelőbb is rejthelyeit, most vevé csak észre a kapitány,
+hogy kincstárából a legkövérebb zacskó hibázik, ez tovább vezeté, s a
+dugott nyilás ajtajánál, az itt-ott kőporral fedett földön lábnyomokra
+talált.
+
+- Itt kellett szabadulniok--ez leány-nyom,--kiáltá a haramia, nyitni
+akará az ajtót, de midőn a kulcsot bele dugá, vevé csak észre, hogy
+egy más kívülről van a zárban,--csak most szökhettek el, mióta itt
+vagyunk, vágjuk be az ajtót--s fejszéjét ragadá.
+
+- Menjünk ki a másik úton, így eláruljuk magunkat, s dugott
+járásunkat.--Mondá Marosán.
+
+- Az nagy kerület lenne, s ha már annyian tudják titkunkat, egy ajtó
+roszul fogja védeni.--Felelé vezére, de az alatt már be is dűlt az
+ajtó, még erősebb csapásai alatt. S most a kijátszott boszú, s
+önbátorságának veszedelme egyiránt tüzelvén, majd öntudat nélküli
+dühösségben rohant a haramia a magos sziklaút felé, hová csapatját
+rendelé.
+
+NEGYVENNEGYEDIK SZAKASZ.
+
+Pintye Gregor iszonyú vakmerősége s annak foganatja. -
+
+Az egész dolog vége felé megy.
+
+Az országúttal határos erdő szélén állott a haramia csapat, midőn
+Pintye Gregor hozzá érkezék. Boszúvágya még önbátorsága iránti
+gondoskodásán is győzött, és szét akará embereit küldeni a szökevények
+felkeresésére, de őrei jelenték, hogy a szoros út mindkét oldala felől
+erős csapatok közelgenek, s további mulatás veszedelmes lehetne.
+Boszankodva engede tehát a szükségnek, s parancsolatjára indult fel
+csapatja a hegyekbe Máramaros felé. Alig haladtak azonban néhány száz
+lépésnyire, midőn egy síkabb nyilt helyre érkezvén, egészen váratlanul
+egy fegyveres csapat akadt elébök; ez a haramiáknál kétszer, sőt
+háromszor is számosabb lehetett s jól fegyverkezett emberekből állott,
+kik Máramaros vármegyétől valának küldve a haramiák üldözésére. Ezen
+veszedelmes helyzetben a kétségbeesés is nevelé Pintye Gregor
+természetes merészségét, nem tekintve az ellen nagyobb számát,
+hirtelen rendbe szedé haramiáit, s egy vakmerő rohanást parancsolt, de
+ellensége tudósítva lévén a zsiványok közellétéről, jobban vala
+elkészülve, s minekelőtte ezek puskáikat elsüthetnék, már azok jól
+irányzott lövésekkel legalább is felével csekélyebbé tevék Pintye
+Gregor csapatát, s a rohanást megelőzve, maguk támadták meg az
+elgyengülteket. A csata heves, de rövid volt, mert az élő haramiák
+mindenik több ellenségtől vétetvén körül, csak hamar részint
+elfogattak, részint megölettek, egyedül Pintye Gregor volt képes,
+magát ereje és ügyessége által kimenteni a közveszedelemből,
+természeti gyorsaságát igen növelvén megkeményült kóbor élete, nem
+csuda, hogy üldözői közül egyik sem érheté utól, s így sérv nélkül
+jutott a magos útra. Ennek azonban minden torkolata már hajduk által
+volt elfoglalva, így jobbról és balról bizonyos volt a fogság,
+hátulról nyomában az üldözők, s előtte a meredek sziklafal, melynek
+szédítő magasságát és simaságát már említettük, de mégis csupán erre
+lehetett szabadulást reményleni, idő legkisebb kétkedésre sem vala.
+Pintye Gregor egy pillanattal átlátá az egész veszedelmet, oly gyors
+volt elhatározása is; puskáját vállára veté s vasnyársát lábai közé
+szorítva, mint a gyermekek pálczalovaikat, ennek hegyét keményen a
+sziklafal párkányába nyomá, s hátát is hozzá szorítván,
+villámsebességgel és minden sérv nélkül ereszkedék le a borzasztó
+magasról, mert karjainak ereje által a hegyes nyárs bevéste magát a
+sziklafalba, s tetejétől aljáig egy karczolatot képezvén, a rohanás
+minden sebessége mellett is akadályoztatá az erőszakos elesést.
+Üldözői, kik az út két végén tanui voltak a haramia képtelen
+vakmerőségének, nem győzték azt eléggé bámulni, sok talán inkább
+borzadtak a hallatlan tett látásán, mint maga Pintye Gregor véghez
+vitelén. A haramia lent a fák közé vonta magát, s innen két út nyilt
+szabadulására, egyik keresztül a barlangon, a hegy másik oldalára, de
+ez többé nem vala bátorságos, mert Szodoray, annak tulsó oldalát már
+könnyen elállhatá. A másik, mint már említettük, a tengerszem szélein
+a fürészmalomhoz vitt, ezt választotta Pintye Gregor csak azért is,
+mivel nem vélte, hogy ezen oldalt is elfoglalták volna már a hajdúk.
+Ezen reménytől kecsegtetve sietett kitűzött czélja felé, hol bizonyos
+szabadulását várta, s képzelhetlen gyorsasággal haladott a tó melletti
+veszedelmes úton, s azon sziklához érkezék, melyen a tengerszem árjai
+egy vízomlásban zúgtak alá, ennek közvetlen tövében feküdt a malom,
+üldözői minden oldalról a hegy magosában követték, s tőlök végképen
+megmenekedni, leereszkedni akart azon ösvényen, mely szorosan a
+vízomlás szélén a fürészmalomhoz kanyarodott, s alól az erdő sűrűjében
+mentve volt nagy kerületet tevő üldözői előtt. Azonban alkalmasint a
+kergetők kurjongása által fölijesztve, az épületből hajdúk léptek ki,
+előttök Karácson Tivadar.
+
+- Itt a zsiványok királya, most el nem kerüli az akasztófát,--kiáltá
+egy hajdú.
+
+- Az akasztófát?--dörgé Karácson, és szemei a szólóra s a haramiára
+villogtak, egy gondolat lobbana által fején: mi szégyen lenne, ha
+Pintye Gregor az akasztófa alatt testvérének vallaná magát? Ezt meg
+kellett előzni, a haramia halála úgy is elkerülhetlen volt, ne
+történjék tehát hóhér kéz által. Hirtelen előragadá puskáját a hajdú,
+testvérére irányzá s elsüté, a golyó azon pillanatban találta homlokba
+a haramiát, midőn ez, puskája töltetlen lévén, baltáját veté
+testvérére, de a lövés elgyengíté kezét s így a balta fáradtan csapta
+vállba Karácsont, alig okozva egy kis daganatot. A haramia halva
+rogyott a szikláról a zúgó patak mélyébe, s az esők által magasra
+dagadt örvény hatalma ismét fölveté tetemét, s az első sziklához
+zúzta, innen villám csavargásokban vitte tovább, s erőszakkal veté a
+malomkerékhez, hol egy darabig fölakadt, míg a rohanó habok ismét
+tovább hurczolák. Teste másnap lent a völgy mélyében találtatott egy
+szikla aljában, de úgy összezúzva és töretve, hogy alig ismert reá
+Karácson Tivadar, ki saját kezével ásott a patak mellett számára sírt,
+és ő egyedül is temeté el, minden segéd és tanu nélkül.
+
+S a mint fölhányva volt a sír, reá borult a vad hajdú, s átkozta a
+benne nyugvót, de átka inkább fájdalmából, mint gyűlölségből
+származott, s talán csak azért tevé ezt, hogy az átok haragjával
+nyomhassa el azon szelidebb érzetet, mely a teremtés gyászos munkája
+között fájdalmat és bút gerjeszte szívében; szégyenlé ezt a durva
+lelkű, a fájdalom minden jelét férfiatlan gyengeségnek tartván, s
+képesebb lett volna, míg hatalmában állott, inkább mindent elkövetni,
+mintsem könyezni. Vannak pillanatok, melyek a legelkeményültebb
+emberben is kitöretik a lágyabb érzelmeket. Tivadar ezen állapotban
+volt most, meg-meg akadozott átkozódásaiban, végre elnémult,--szíve
+szorongott,--keble dagadt,--s a mi talán életében alig történt, -
+könyei megeredtek. Visszavoná most előbbi átkait, és szánni kezdé
+boldogtalan testvérét, kit zabolátlan indulatai kitaszítottak az
+emberi társaságból, s ki ezt megboszúlni akarván, magát annak ostorává
+és gyalázatává tette. Búsongásából a hajdút, őt keresni jövő emberei
+verék föl, hirtelen letörlé könyeit, megrázá magát s közönséges
+komolyságát ismét föl vevé, tovább ment velök; de sokáig marczangolá
+még azon gondolat: ily gyászos végre jutott az én testvérem,--a híres
+haramia Pintye Gregor!!!
+
+UTOLSÓ SZAKASZ.
+
+Mely az utóbbiak után következik.
+
+Szodoray és Ilka a haramiák barlangjából kiszabadulván, elérték azon
+csapatot, mely Nagybányáról a haramiák üldözésére küldetett, innen a
+városba mentek, onnan pedig az utak már bátorságosak lévén,
+szerencsésen haza értek Fertős-Almásra. Az itt uralkodó örömöt leírni
+fölösleges volna, csak azt említjük tehát, hogy megérkezésük után
+harmadnap a kézfogó és nem sokára a lakodalom is tartatott Szodoray
+Boldizsár és Szirmay Ilona között, s hogy ők, mint szerelmük
+érdemelte, rokonaik és gyermekeik körében sokáig és boldogul éltek, s
+csak akkor komorult el házasságuk ege, midőn több évek mulva előbb is
+Ilkának anyja, azután bátyja az igazak békés álmába szunnyadtak.
+
+Így a boldogság révébe vezettük hősünket és hősnőnket, csak az van
+tehát még hátra, hogy többi ismerőseinkről is tudósítsuk olvasóinkat,
+a mit a bevett szokás szerint ezennel és szép renddel megteszünk.
+
+Bagosy és Babocsay, övék legyen az elsőség, mert ők nagy hazafiak, és
+a hon bajnokai valának, szívökben híven buzgott a magyar vér. Ők tehát
+még soká éltek, s az első alispáni hivatalban szerettetve, s
+tiszteltetve mindenektől, mint magos érdemeik kivánták, s messze
+terjedt el dicsőségük, melyet a tatárok elűzésében szereztek.
+
+Karácson Tivadar a tatárok ellen mutatott vitézsége jutalmául nemessé
+lett, Karácsonyi névvel. Ő tovább is a vármegye szolgálatjában és a
+haramiák legkeményebb üldözője maradt. Testvéréről életében egy szót
+sem említett, csak halála után akadtak örökösei azon írásra, melyben
+apjának élete foglaltatott, s ez alá Tivadar saját kezével jegyezte
+föl a következő szavakat:--Ezen szerencsétlen öregnek egyik fia én
+valék s a másik Pintye Gregor,--a híres haramia, kit nehogy
+szégyenemre az akasztófára jusson, saját kezemmel lőttem agyon.
+
+Piócza Kristóf nagybányai chirurgus és borbély feleségével Judith
+ifjasszonynyal. Kristóf mester kipirongattaték a város tanácsa által,
+miért nem nyeste légyen el nyakát Pintye Gregornak, de mivel ő volt,
+ki a borsai szorosnál, a magyar rabok köteleit fölvágta, a vármegye
+alkalmasint azon elvtől vezéreltetve, hogy egy embert ezerek kárával
+jutalmazzon meg, kieszközlé neki Nagybányán és határában az egyedül
+borotválható és seb-gyógyítható jogot, vagyis más szavakkal, míg ő
+élt, nem volt szabad Nagybányán és határában magát más borbélynak
+mutatni is. Ezen jogban igen sokat bízhatott Kristóf mester, mert
+mióta bírásába jutott, sokkal többet borotvált véressé, mint azelőtt,
+s általában azóta nem lehetett Nagybányán oly szép sima állakat látni,
+sőt egy-két kificzamodott lábat, a helyett, hogy helyre húzta volna,
+még félrébb igazított. A mi pedig feleségét illeti, Pióczáné
+ifjasszony, folyvást a papucsot villogatá, míg férje, kit a rosz
+nyelvszokás urának is nevezett, csak a borotvával dolgozott, túrós
+haluskái ugyan egy idő óta bővebben jelentek meg, és szomszédai, egész
+vénségéig mindig tudtak a fiatal bányász tisztéhez hasonló
+történeteket mesélni, sőt a menyecske nyilván meghallá, hogy urának
+igazsága volt, midőn a tatárok kutyafejeit eltagadta, mindazonáltal a
+lakósok maig megmaradtak régi hitöknél, s a tatárokat folyvást
+kutyafejű melléknévvel tisztelik; de azért Piócza viszonya feleségéhez
+csak olyan volt, mint Aeolusé Júnóhoz, midőn az Istenek királynéjának
+ezt felelte:
+
+Tuus, o regina, quid optes
+
+Explorare labor, mihi jussa capessere fas est.
+
+Stiffelbauer még sokáig maradt városbíró, vagyis mint ő mondani szokta
+«Judex Liberae Regiae ac Montanae Civitatis Nagy-Banyensis.» -
+Hundeshagen hasonlókép sokáig volt jegyző, és folyvást oppositiót
+képezett a tanácsban, később maga is városbíró lett, de ekkor
+tökéletesen megfeledkezve előbbi elveiről, egészen Stiffelbauer úr
+nyomdokaiba lépett.
+
+Kordován János hajdan csizmadia czéhmester, most nagybányai senator,
+és a város védelmezésének bajnoka a tatárok ellen, sokáig ült a
+tanácsban, hol híven viszhangozta a városbíró utolsó szavait, s csak
+akkor beszélt egyebet, ha átlyukasztott kalpagját emlegetheté, vagy
+pedig azon kovács ellen szólhatott, ki a tatár rohanás idejében, a
+csizmadiákat úgy meggyalázta. Kalpagja pedig otthon függött minden
+látogatónak unalmára. Csak egy szerencsétlenség érte szegényt senátori
+pályafutásán, leánya tudniillik, kit legalább is szenátornénak
+készített, inasába szeretett, ki a tatárok ellen a csizmadia czéh
+artilleriát, a vén puskát kormányozta, és mesterének kalpagját oly
+irgalmatlanul meglőtte. Ez most fenyegeté Kordovánt, ha leányát neki
+nőül nem adja, ki fogja hirdetni az egész világnak, hogy kalpagját nem
+tatár golyó fúrta által, leánya is fejeskedett; mit tett volna a
+boldogtalan senátor? a dicsőség fentartásának vágya győzött,--össze
+adá őket, gondolván, hogy ő is csizmadia inasból lett senátor.
+
+Gerai Mahmud Abdul khán sorsáról nem tudósíthatjuk voltaképen
+olvasóinkat, mert házassági élete a szultán kisasszonynyal a hárem
+titkai közé tartozik, csak azt mondjuk, hogy apja után ő uralkodék,
+gyermekeinek pedig alkalmasint kellett lenni, mivel maradékai most is
+élnek.
+
+Donnerbaumsbergi Türkenfrasz Gottlieb Konrád Friderik, mint mondá
+római szent birodalmi lovag és több potentátok ármadájában dragonyos
+kapitány, még sokat marchirozott, retirált, evett, ivott a világon ide
+s tova, Muszkaországban jó darabig mulatott, de nyugtalan lelke, vagy
+más okok ott sem hagyák nyugodni, s ismét kalandor éltéhez látott. Ott
+volt, midőn Wallis és Neuperg Nándor-Fejérvárt a törököknek által
+adták, s ezen capitulatiót ő a taktika postulatumának declarálta, még
+sokkal azelőtt ellenben Marlborough és Eugen dicsőséges diadalmukat
+Hochstädtnél egy vakmerő gondatlan tettnek nevezte. Végre sok
+kalandjai után, melyeket, ha valaki összeszedni akarna, ezen czím
+alatt «Tál és pohár» legillendőbben bocsáthatná közre--retirádát
+fuvatott a halál, és berukkolt az
+
+«edisti satis atque bibisti:
+
+Tempus abire tibi est»
+
+örök bíróhoz, rapportirozni ezen életéről, megtévén azon nagy
+retirádát, melyet még a legvitézebb hadvezér sem került ki.
+
+Bogdanu Gyurka, a moldovai bojár és kapitány. Ez fösvénységének méltó
+büntetését kapta. Ujra kiütvén a háború a törökök ellen, Szodoray még
+egyszer fölkelt hazája ellenségére; a Moldovába küldetett seregnél
+volt, s egy csatában a török mellett harczoló Gyurkára akadt, ki az
+ismert párduczbőrrel és kócsaggal volt ékesítve. Most teljesedék
+Szodoray kivánsága, egy csapás leüté a bojár fejét, és vagyona ismét
+vissza került birtokába.
+
+More a czigány elveszté a barlangból kivitt pénzt, mely Pintye Gregor
+minden kincseivel, részint az igaz birtokosoknak vissza adatott,
+részint kárpótlásokra fordíttatott. More azonban ezt nem nagyon
+sajnálta, mert neki Szodoraynál mennyei élete, az az elég inni és enni
+valója, veres nadrága, zöld dolmánya, és semmi dolga sem volt, nyáron
+a napon hevert, télen a cselédszobában; a suton legfeljebb ha
+unalomból egyet hegedült, vagy néha egy jó ötlettel a házat
+megnevetteté.
+
+Pintye Gregor emlékezete annyira fölmaradt, hogy mint hajdanában
+Julius Caesártól és Augustustól minden római uralkodó Caesárnak és
+Augustusnak, az első Ptolomaeustól pedig minden egyiptomi király
+Ptolomaeusnak hivaték, mint az ily elnevezéseknek a történetben még
+több példái is vannak; úgy Máramarosban még ma is minden tolvaj, ha
+csak két font sót lopott is, Pintye Gregornak neveztetik. Sőt most is
+foly a köznép szájában egy monda, mely szerint Pintye Gregor nyugtalan
+lelke azon barlangban, hol kincseit tartá, mintha azokat keresné, hiúz
+képében maig is kóborol, és minden utasnak mutattatik azon hasadék,
+melyet a leírt magas útnál, merész lerohanásakor vas nyársa vésett a
+sziklafalba.
+
+E szerint a lehetőségig híven tudósítván olvasóinkat mindenkinek
+sorsáról, örömmel és bátran kiálthatunk föl, hogy történetünknek
+
+VÉGE.
+
+1 Verkhovina Mármarosban fekszik, tájékán a monda egy szerecsen király
+tömérdek kincseit állítja elásva lenni.
+
+2 Orvosi naplókönyv.
+
+3 Bikkalja nagy erdőség a szatmári megye és Erdély határain.
+
+4 Padisa, neve a török császárnak.
+
+5 Kizlár aga, a fekete heréltek feje több keleti udvaroknál.
+
+??
+
+??
+
+??
+
+??
+
+
+
+
+
+End of the Project Gutenberg EBook of Szirmay Ilona, by József Gaál
+
+*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK SZIRMAY ILONA ***
+
+***** This file should be named 32816-0.txt or 32816-0.zip *****
+This and all associated files of various formats will be found in:
+        https://www.gutenberg.org/3/2/8/1/32816/
+
+Produced by Adrienne David
+
+Updated editions will replace the previous one--the old editions
+will be renamed.
+
+Creating the works from public domain print editions means that no
+one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
+(and you!) can copy and distribute it in the United States without
+permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
+set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
+copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
+protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
+Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
+charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
+do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
+rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
+such as creation of derivative works, reports, performances and
+research.  They may be modified and printed and given away--you may do
+practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
+subject to the trademark license, especially commercial
+redistribution.
+
+
+
+*** START: FULL LICENSE ***
+
+THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
+PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
+
+To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
+distribution of electronic works, by using or distributing this work
+(or any other work associated in any way with the phrase "Project
+Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
+Gutenberg-tm License (available with this file or online at
+https://gutenberg.org/license).
+
+
+Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
+electronic works
+
+1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
+electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
+and accept all the terms of this license and intellectual property
+(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
+the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
+all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
+If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
+Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
+terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
+entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
+
+1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
+used on or associated in any way with an electronic work by people who
+agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
+things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
+even without complying with the full terms of this agreement.  See
+paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
+Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
+and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
+works.  See paragraph 1.E below.
+
+1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
+or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
+Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
+collection are in the public domain in the United States.  If an
+individual work is in the public domain in the United States and you are
+located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
+copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
+works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
+are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
+Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
+freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
+this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
+the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
+keeping this work in the same format with its attached full Project
+Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
+
+1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
+what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
+a constant state of change.  If you are outside the United States, check
+the laws of your country in addition to the terms of this agreement
+before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
+creating derivative works based on this work or any other Project
+Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
+the copyright status of any work in any country outside the United
+States.
+
+1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
+
+1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
+access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
+whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
+phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
+Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
+copied or distributed:
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
+from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
+posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
+and distributed to anyone in the United States without paying any fees
+or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
+with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
+work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
+through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
+Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
+1.E.9.
+
+1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
+with the permission of the copyright holder, your use and distribution
+must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
+terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
+to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
+permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
+
+1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
+License terms from this work, or any files containing a part of this
+work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
+
+1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
+electronic work, or any part of this electronic work, without
+prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
+active links or immediate access to the full terms of the Project
+Gutenberg-tm License.
+
+1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
+compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
+word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
+distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
+"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
+posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
+you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
+copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
+request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
+form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
+License as specified in paragraph 1.E.1.
+
+1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
+performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
+unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
+
+1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
+access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
+that
+
+- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
+     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
+     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
+     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
+     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
+     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
+     must be paid within 60 days following each date on which you
+     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
+     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
+     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
+     address specified in Section 4, "Information about donations to
+     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
+
+- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
+     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
+     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
+     License.  You must require such a user to return or
+     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
+     and discontinue all use of and all access to other copies of
+     Project Gutenberg-tm works.
+
+- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
+     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
+     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
+     of receipt of the work.
+
+- You comply with all other terms of this agreement for free
+     distribution of Project Gutenberg-tm works.
+
+1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
+electronic work or group of works on different terms than are set
+forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
+both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
+Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
+Foundation as set forth in Section 3 below.
+
+1.F.
+
+1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
+effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
+public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
+collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
+works, and the medium on which they may be stored, may contain
+"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
+corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
+property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
+computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
+your equipment.
+
+1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
+of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
+Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
+Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
+liability to you for damages, costs and expenses, including legal
+fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
+LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
+PROVIDED IN PARAGRAPH F3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
+TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
+LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
+INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
+DAMAGE.
+
+1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
+defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
+receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
+written explanation to the person you received the work from.  If you
+received the work on a physical medium, you must return the medium with
+your written explanation.  The person or entity that provided you with
+the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
+refund.  If you received the work electronically, the person or entity
+providing it to you may choose to give you a second opportunity to
+receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
+is also defective, you may demand a refund in writing without further
+opportunities to fix the problem.
+
+1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
+in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER
+WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
+WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
+
+1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
+warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
+If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
+law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
+interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
+the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
+provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
+
+1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
+trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
+providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
+with this agreement, and any volunteers associated with the production,
+promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
+harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
+that arise directly or indirectly from any of the following which you do
+or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
+work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
+Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
+
+
+Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
+
+Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
+electronic works in formats readable by the widest variety of computers
+including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
+because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
+people in all walks of life.
+
+Volunteers and financial support to provide volunteers with the
+assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
+goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
+remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
+and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
+To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
+and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
+and the Foundation web page at https://www.pglaf.org.
+
+
+Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
+Foundation
+
+The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
+501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
+state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
+Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
+number is 64-6221541.  Its 501(c)(3) letter is posted at
+https://pglaf.org/fundraising.  Contributions to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
+permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
+
+The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
+Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
+throughout numerous locations.  Its business office is located at
+809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
+business@pglaf.org.  Email contact links and up to date contact
+information can be found at the Foundation's web site and official
+page at https://pglaf.org
+
+For additional contact information:
+     Dr. Gregory B. Newby
+     Chief Executive and Director
+     gbnewby@pglaf.org
+
+
+Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation
+
+Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
+spread public support and donations to carry out its mission of
+increasing the number of public domain and licensed works that can be
+freely distributed in machine readable form accessible by the widest
+array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
+($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
+status with the IRS.
+
+The Foundation is committed to complying with the laws regulating
+charities and charitable donations in all 50 states of the United
+States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
+considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
+with these requirements.  We do not solicit donations in locations
+where we have not received written confirmation of compliance.  To
+SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
+particular state visit https://pglaf.org
+
+While we cannot and do not solicit contributions from states where we
+have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
+against accepting unsolicited donations from donors in such states who
+approach us with offers to donate.
+
+International donations are gratefully accepted, but we cannot make
+any statements concerning tax treatment of donations received from
+outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.
+
+Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
+methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
+ways including including checks, online payments and credit card
+donations.  To donate, please visit: https://pglaf.org/donate
+
+
+Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
+works.
+
+Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm
+concept of a library of electronic works that could be freely shared
+with anyone.  For thirty years, he produced and distributed Project
+Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
+
+
+Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
+editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
+unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
+keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
+
+
+Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
+
+     https://www.gutenberg.org
+
+This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
+including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
+subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/32816-0.zip b/32816-0.zip
new file mode 100644
index 0000000..9efe5a1
--- /dev/null
+++ b/32816-0.zip
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6312041
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This eBook, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..b0f570f
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+eBook #32816 (https://www.gutenberg.org/ebooks/32816)